Harangszó
A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
●
2008. ÁPRILIS
XIX. ÉVFOLYAM 7. SZÁM
IFJÚSÁGI KONFERENCIA NAGYVÁRAD-ROGÉRIUSZON
HETEDIK KÜRTSZÓ
A hit, mint életforma
Ötvenöt morzsa
A szervezők nagy hangsúlyt fektettek a közös éneklésre, Isten nevének magasztalására. Vilidár Andrea felvételén a dési Pelikán együttes koncertje látható
A regisztrációs asztalnál szombat délelõtt 9 órakor már népes csoport állt sorba. A templomban már hangoltak a zenészek, a várakozó ifjak beszédbe elegyedtek. Ez a fiatalos sürgés-forgás jellemezte a március elsõ két napján tartott konferenciát. A többnyire Nagyváradról és környékérõl (de amellett a Partium egész területérõl, sõt Erdélybõl) érkezõk fokozatosan birtokba vették a templomot, szombaton a jelenlévõk száma megközelítette a kétszázat is. Kerekes József rogériuszi lelkipásztor konferencianyitó bevezetõjében a Heidelbergi Káté szófordulatából („ha mindezt hiszed, mi hasznát veszed?”) indult ki és Krisztus megismerésének a hasznára irányította a résztvevõk figyelmét. Visky István pelbárthidai lelkipásztor Támaszpont – választ mond címen arra keresett választ, hogyan lesz valaki keresztyén, megéri-e hitvalló életet élni? Az életcélok és a vallás gyakorlása nem egymást kizáró tényezõk, nem hátráltat az Isten akkor, amikor boldog és sikeres szeretnék lenni. Hiszen melyikünk ne vágyna boldog párkapcsolatra és házas-
ságra? Melyikünk ne szeretne példás tanulmányi eredményeket felmutatni? Megfelelõ állást találni, olyat ami javadalmazásban és képességeink kiélésében (önmegvalósításban) egyaránt megfelel az elvárásainknak? Céljaink vannak, de legyenek akármilyen szép álmok, nem biztos, hogy valóra válthatjuk õket. Nem az a kérdés: mit akarok, hanem a „hogyan?”. Hogyan jutok el ahhoz, hogy elérjem ezeket. A keresztyénség a történelem folyamán mindig célkeresztbe került. Ma is hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve az, aki vállalja hitét. Ez a hit-aktus ugyanis megmutatkozik, kihat az életünkre, életforma. A mai keresztyén fiatalnak is számolnia kell a lehetõséggel, hogy társai megütköznek rajta, mert életformájában más, mint azok, akik Isten nélkül rendezik be a mindennapjaikat. Más öltözködésében, szórakozásában, kapcsolatai kialakításában és fenntartásában, egész magaviseletében. A bûnnek azért nehéz ellenállni, mert jó érzés bûnt cselekedni. A szabadság illúziójával lép fel a kísértõ. Könnyû lenne jó és rossz között választani, csakhogy két jó között kell különbséget tenni. A világ ezt mondja: jó neFOLYTATÁSA A 6. OLDALON
NÉHÁNY NAP és ötvenöt éves leszek. Nem szeretnék ezzel dicsekedni. Ez nem érdem, hanem tény. Nem is attól félek, hogy nem lesz ki köszöntsön. Úgy gondolom, ennyi élet után érdemes végigszántsam a több, mint fél évszázadnyi időt, ami lassan történelemmé lesz. PRÓBÁLOM felidézni első emlékeim... Egészen kicsi vagyok. A kis és egyetlen szoba falán, az ágyam fölött egy Krisztus kép függ. A szenvedő Krisztus van rajta, Akinek mégis szeretetet sugároz az arca. Mondhatom, az Ő tekintete alatt nőttem fel. JÉZUS VIGYÁZÓ szeme aztán fiam gyermeknapjait és ifjúkorát is így követte, és most az Úr kegyelméből fiam fiának, első kisunokámnak a szobafalán van és remélem, így marad meg sarjadó emlékei között, akár bennem és az apjában. APÁM ESTÉNKÉNT a recsegő Pionir rádión kereste az állomásokat. 1956 ősze volt. Tudtam, vagy inkább éreztem, hogy valami nagyon fontos lehet, mert apám tekintete – ami ha engem látott, mindig szeretet-derűs volt – ilyenkor elkomorult. Éjszakánként gyakran ébredtem arra, hogy álmában kiált. A front borzalmai és az orosz fogság pokoljárása visszajárt kísértet gyanánt, anyám pedig megpróbálta elsimítani homlokáról az újraélt szenvedés ráncait. FELTŰNIK a régi Várad... A nagyapámmal megtett séták, a vasárnap délelőtti templomjárásaink. Érzem nagyanyám főztje-ízét, amit a kicsi, babaházra emlékeztető házukban készített. EMLÉKSZEM a régi iskolára, a kacskaringós madárnevű utcákra, a csodálatos gyermekkorra, a pajtásokra, a csínytevésekre. Nem emlékszem, csak így utólag tudom, szüleim önfeláldozó munkájára, hogy én semmit ne érezzek abból, hogy szegényesen élünk. EMLÉKSZEM az ifjúságom gyönyörű napjaira. A fényes szelekre, az új gondolatokra, a késhegyre menő vitákra, az új és szokatlan zenére, a szerelemre, amiből házasság lett. EMLÉKSZEM a prágai tavaszra, a magyarok brazilveréseire, emlékszem anyám örömére, amikor a lelkészi pályát választottam. Szép volt a szolgálat és falu, ahova Isten rendelt és a megérkezés, meg az itt töltött idő, ahol jelenleg is szolgálhatok, álmaim templomában, Várad kéttornyújában, ahol kereszteltek és ahova minden emlék köt. PERSZE EMLÉKSZEM a sok-sok nehézségre is, amit mégis elhalványít a múló idő és a sok áldás. Boldogan emlékszem két gyermekem születésére, amivel feleségem megajándékozott, a nevelés minden apró mozzanatára, amit mellettük megélhettem még emberré cseperedtek. IGEN, EMLÉKEZNEM kell, hogy előbb édesanyámat, majd édesapámat is rábíztam az Úr kezére, amiben egész életükben voltak, amikor nagyszüleim mellé helyeztük őket és boldog vagyok, hogy öt évtizednyi idő alatt nem kellett megismerjem az árvaságot. ÖTVENÖT ÉV morzsái ezek. Nem egy különleges élet. Inkább átlagos. A mérlegkészítés ideje talán még nem jött el, de egy vonalhúzásé igen. Többet kaptam sokkal, mint amit érdemeltem és ezért egyedül Istené a dicsőség. Nem gondolkodom azon, hogy mi lett volna ha... Jó volt minden úgy, ahogy Isten adta! Áldott legyen érte az Ő neve! SÁNDOR LAJOS
2 „Boldogok a tiszta szívûek, mert õk meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Gyermekkoromból emlékezem vissza a tiszta búzára, a friss búzaszemek illatára, mely porral vegyült össze, emlékszem ahogyan gyermekként, mezítláb jártunk, ugráltunk benne, szórtuk egymásra, ahogyan Isten is szórja az életet és az áldást mireánk. A konkoly nélküli, az elegyítetlen, a más magokkal nem keveredett búza a tiszta búza, a jó búza, az Isten áldásának és az ember megáldott munkájának gyümölcse. Erre a tiszta búzára vágyik ma is minden gazda, ezért fohászkodik a földmûvelõ vetéskor ma is, aratáskor a tiszta búzáért és mindennapi kenyér áldásáért mond hálát a hívõ és becsületes, szorgalmas gazda. Az a gazda boldog, akinek van tiszta búzája. Jézus szerint is az boldog, akinek olyan tiszta szíve van. A tiszta szív szerinte nem bûnnélküliség, tökéletesség, hanem elegyítetlenség, egycélúság; az Úrnak vezetése, irányítása alatt álló szívet ért Jézus tiszta szív alatt. A tiszta szívûség, „egyszívûség” is; az a tiszta szívû, akinek a lelkében szívében egy cél dobog, egy Úr uralkodik, egy jó Vezérnek veti alá magát. Az tiszta szívû, akinek lelkében csak Jézus az Úr, nincs mellette más ugyanolyan rangú, tekintélyû uralkodó, nincs más parancsnok, csak maga az élõ Isten – Jézus helyett nem uralkodik
SZEGLETKO
A LÉLEK CSENDJE
Láss túl a síron! valaki más, gonosz, hazug, hitetõ személy. Tiszta szívû az, aki nem bálványimádó, aki Krisztus helyett vagy mellett nem imád még valaki vagy valami mást, az értékrend elsõ, legfõbb, legmagasabb pontján a krisztusi van, aminek az alárendeltje minden más érték, életterület, amibõl, mint életünk lényegébõl, középpontjából kiindul minden, átjár mindent, átlényegít mindent, pozitív istenes irányba. Jézus akkor tesz boldoggá, ha szívedben egyedül õ az Úr. Nincs kettõsség, többség, úgy mint Krisztus és … én, család, karrier, pénz, stb. Jézus szerint akkor vagy boldog, ha szívedben egy Úr van és van egység, van isteni rend. A tiszta szív nemcsak egységet, de egészséget is jelent. A lelki problémák, szív és idegbetegségek egyrészt visszavezethetõk a szív tisztaságának, azaz egységének, így egészségének elveszítéséig. Az osztatlan, össze nem kevert szívû ember nem csak boldog, de meglátja az Istent. Az Istent nem lehet földi érzékszervekkel meglátni, csak a tiszta szív érzékszervével. Akkor láthatod meg, amikor Õ dönt életedben, engeded, hogy övé legyen az utolsó szó, Õ döntsön életed felett. Akinek szívében Isten él, annak gazdája meglátja az Istent bánatban, örömben, emberben, természetben, élete eseményeiben. Tulajdon-
HISZEM ÉS VALLOM
Hit, hír, híd Amikor Zwingli Ulrichot 1516-ban a híres búcsújáróhelyre, MariaEinsiedelnbe nevezték ki lelkésznek, s ott közelrõl tapasztalhatta a zarándokok szent képek iránti babonás tiszteletét, nyilvánosan kikelt a búcsújárások és a bûnbocsátólevelek árusítása ellen. Az általa hirdetett, a Szentírásból merített igazság érdekében Kappelben, a bigott katolikusok ellen még csatát is kellett vívnia. Zwingli elesett a csatatéren, holttestét másnap máglyán megégették, porait szélnek eresztették. Pedig csak a krisztusi, meggyõzõdése szerinti igaz hitre akart mindenkit nevelni. Tudta, hogy mi az igaz hit? Igen! Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az õ Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, melyet Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bûnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az õ ingyen kegyelmébõl, egyedül a Krisztus érdeméért. (Heidelbergi Káté 21. kérdés) Ahhoz, hogy hinni tudjak, tudnom kell, hogy miben higyjek: azaz információt kell
Harangszó
gyûjtsek. Ahhoz, hogy hinni tudjak Jézus Krisztusban, ismernem kell Õt, tanítását, a Szentírásban lévõ összes üzenetét. Vagyis nyitott szemmel, halló fülekkel kell kutassam! De ez még nem elég. Az igaz hithez hozzátartozik még a szívbeli bizodalom is, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is megbocsát Krisztusért, és igazságot, üdvösséget és örökéletet ajándékoz. Miképpen a ház alap nélkül, a termõfa gyökér nélkül fel nem nevekedhet, úgy az igaz hit nélkül senki az Élet boldogságát nem ismerheti meg; mert az igaz ember hitbõl él, és lehetetlen hit nélkül Isten országába bejutni. Mit kell hinnie a keresztyén embernek? (HK 22. kérdés) Mindazt, amit nekünk az evangélium ígér, s amit a mi közönséges és kétség nélküli keresztyén hitvallásunk tételei az Apostoli Hitvallásban összefoglalva tanítanak. Az evan-
képpen a tiszta szívû ember túllát azon, amit testileg lát, amibe került, azon akivel találkozik, a dolgok mögé, hátterébe, Istenre néz. Ilyen „túllátással” látta meg János apostol az üres sírt, a feltámadás hajnalán. János nemcsak az üres sírt látta meg, hanem azt, aki csodát tett, aki feltámasztotta, megdicsõítette Fiát. János látott és hitt, azaz meglátta Isten cselekvését és ettõl boldog volt. Azért látott túl a síron, mert a szíve tiszta volt, egy dologra koncentrált, egy Urat keresett, egész szívével Krisztust követte. Van-e boldogabb látás annál, mint túllátni a síron, a szemünk elõtt levõ dolgok mögé és fölé, látni az Istent? Az Istent lehet látni mindenben és mindenütt, de nem testi látással, csak a tiszta szív látásával. Boldoggá válsz, ha tiszta szívvel látsz, ha hiszel az Úrban, ha egyedül Krisztus a te Urad. A tiszta búza emlékeztessen Jézus Urunk szavaira, szíved tisztaságával szolgálj és járj e világban, így boldoggá is válsz. BALÁZSNÉ KISS CSILLA
gélium szó jó hírt jelent. Isten Igéje, Krisztus minden szava és cselekedete örömöt hirdet. Ennek felfogása hitet fakaszt szívünkben. A növekedõ hit pedig bizalmat és hûséget táplál Isten iránt. Olyan erõt ad, ami által érezni, hogy az életet a menny világossága és áldásai ölelik körül. Ez az ajándék benne van a Bibliában. Csak át kell venni. Ingyen adatott. A Biblia tanítását röviden összefoglalja az Apostoli Hitvallás, aminek mai szövegét a 6-8. században rögzítették. Felsorolja a keresztyén hit legfontosabb tételeit. Hogyan szólnak a mi hitvallásunk tételei? (HK 23. kérdés) Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtõjében. És Jézus Krisztusban, az Õ egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektõl, született Szûz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élõket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bûnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen. Ha hitem van, hallom a jó hírt, biztos hídon haladok Krisztus örömországába. ORBÁN LEVENTE
Harangszó
REFORMÁTUS ÉLET
EGYÉVES TOLDINAGYFALU MISSZIÓI GYÜLEKEZETE
Szórványban élő testvéreink Az eklézsia megalakulásának elõzményeit és az azóta eltelt egy esztendõ eseményeit Farkas Zsolt lelkipásztor vázolja, a gyülekezet lapjának (Immánuel) ez alkalomra megjelent második számában. Az indulást egy barátság szülte. Németh László köröstarjáni római-katolikus esperesplébános 2003-ban felajánlotta Fazakas Sándor várad-rogériuszi lelkésznek, hogy a plébánia melletti imateremben tartsanak istentisztelet a helybéli reformátusoknak. 2004-ben teológiai hallgatók a Nagyvárad és Szalonta közti falvakban végeztek felmérést, s több olyan településen is református magyarokra bukkantak, ahol azt megelõzõen nem volt egyházi gondozás. 2005-ben Fazakas Sándor szórványszolgálatába a rogériuszi segédlelkész, Farkas Zsolt is bekapcsolódott és Tõkés László püspök is meglátogatta az ott élõ híveket. 2006ot az áldások éveként említi az Immánuel ifjú krónikása. Egy holland fiatalokból álló csoport májusban, tíz nap alatt felújítja a
A katolikus gyülekezeti ház utca felőli oldala. Itt tartják a köröstarjáni református istentiszteleteket
3 szentmiklósiaknak) tartanak istentiszteletet. Nem mellékesen a Harangszót is szeretettel fogadják: az év elején 25-re nõtt az elõfizetõk száma.
Visszatekintés és hálaadás
Az egyéves évforduló ünnepi istentisztelete szeretetvendégséggel zárult. Hamar kiürültek a sokféle finomsággal teli tányérok
Tarjánban használt romos iskolatermet, melyet imateremként használnak ezután. A szintén hollandiai Nunspeet reformátusai pedig egy autót adnak a szórványmisszió számára. 2007 a gyülekezetalapítás éve. Február 18-án 99 jelenlévõ megalapítja a Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezetet. A közgyûlés Farkas Zsolt személyében lelkipásztort is választ. Egy hónappal késõbb megalakul a presbitérium, a nõszövetség, valamint Nagy Imre személyében gondnokot választanak. Az egyházkerület és az egyházmegye segítségével Oláhszentmiklóson ingatlant vásárolnak. Ezt elsõ lépésben imaházzá, késõbb pedig kibõvítve parókiává szeretnék átépíteni. Eddig az épület belsejét és a tetõt sikerült felújítani, idén tavasszal pedig folytatódnak a munkálatok. A gyülekezetnek 122 tagja van, eddig volt négy keresztelõ, három temetés, egy esküvõ és hat konfirmáló. Vasárnaponként délelõtt 10 órától Tarjánban (a szentandrási, tarjáni, körösgyéresi híveknek), 11.30 órától pedig Oláhszentmiklóson (a rojtiaknak és
Több mint százan jöttek el a missziói gyülekezetet alkotó településekrõl és Nagyváradról a februárban tartott ünnepi istentiszteletre. Ezt megelõzõen Szabó György presbiterrel beszélgetünk, aki tíz éve költözött Nagyváradról Rojtra, miután a megyeszékhelyen megszûnt a munkahelye. Református egyházi élet abban a falucskában akkor még egyáltalán nem volt. A presbiter emlékezik és örvendezik: isteni csodának tartja a gyülekezet létrejöttét. Pék Anna nénivel odabent találkozunk. Közel fél évszázada jött férjhez Tarjánba Segesvárról. Mivel a településen nem volt református gondozás, évente egyszer Váradra járt be úrvacsorázni. Az ünnepi istentiszteleten Csûry István helyettes püspök a Zsolt 119,5-8 alapján hirdetett igét. Boldogságkeresésünkben egyetlen alternatívánk Isten útja. Az Õ szava a teremtés szava és az üdvösség ajándéka – mondta az igehirdetõ. Nem emberek munkája, hanem Isten gazdag áldása, hogy együtt lehetünk – hangsúlyozta ezt követõen Farkas Zsolt lelkipásztor, aki röviden visszatekintett az eddig eltelt idõszakra. A kivetítõn pedig gyülekezeti pillanatképek sorjáztak az együtt megélt eseményekrõl, együttlétekrõl, felújítási munkálatokról. Az együttlétet a gyülekezet ifjainak szavalatai és szeretetvendégség zárta. Egyházi közösségükre büszke és létrejöttének örvendezõ, kicsiny, de életerõs, lelkes és öntudatos közösséggel találkoztunk Köröstarjánban. „Kicsiny sereg”, mely nem csügged, hanem éltetõ Krisztusát szolgálja.
Turul „szállt” a dobrai háborús emlékműre Turul-szobrot avattak virágvasárnap a dobrai templomkertben. Deák Árpád nagyváradi szobrászmûvész alkotását a tavaly elkészült világháborús emlékmûre helyezték el. A dobrai turul Szatmár megye legnagyobb turuljának számít 120 cm-es szárnytávolságával. Mellette két kopjafát helyeztek el ezzel a felirattal: Emlékezz az õsidõkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire (5Móz 7,22); Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar! (Vörösmarty). A szobor költségeit a helyi tanács és a megyei RMDSZ támogatta. Az ünnepség istentisztelettel kezdõdött. Kurta-Tõtös Szabolcs dobrai lelkész igehirde-
tésében kiemelte, hogy a virágvasárnapon Jeruzsálembe bevonuló Jézus nem csak a zsidók történelmét látta és kísérte, de a magyarok történelmét is. A magyarok történelmén végig látszik, hogy csakis az Isten gondviselése tartotta meg õket. A fiatalok szavalatokból, énekekbõl álló mûsort adtak elõ, majd nemzeti imánk eléneklése után a templomkertben folytatódott az ünnepség. Fekete Bertalan alpolgármester kiemelte, hogy mostmár nemcsak ivóvize, járdája, de turulmadara is van Dobrának. A vendégek közül ifj. Kereskényi Gábor azt hangsúlyozta, hogy miközben Erdélyben turulszobrot emelünk, Magyarországon sokan nemzeti jelképeink, így az Árpádsávos zászló ellen lépnek fel. A szobor leleplezése után a Szózat eléneklésével zárult a méltóságteljes ünnep.
FÁBIÁN TIBOR
4
REFORMÁTUS ÉLET
GYÜLEKEZETI HÍRMONDÓ
A budapesti Erdélyi Gyülekezet Az Erdélyi Gyülekezet a Királyhágómelléki Egyházkerület anyaországi gyülekezete. Az eklézsia karitatív és kulturális központja a Reménység Szigete. Az Erdélyi Gyülekezet a magyar keresztyénség egyik legsajátosabb helyzetû közössége. Sajátos mert, bár Magyarországon mûködik, a Romániai Református Egyház része, azóta, hogy 1995-ben – a Magyarországi Református Egyház egyetértésével és támogatásával – csatlakozott Egyházkerületünkhöz. A döntés oka, hogy a gyülekezetet Erdélybõl menekült, áttelepedett hívek hozták létre. Sajátos azért is, mert olyan református gyülekezet, amelynek ökumenikus jellege nemcsak karitatív és kulturális tevékenységében jut kifejezésre, hanem abban is, hogy havi rendszerességgel vannak a gyülekezetben római katolikus szentmisék. Ennek oka, hogy a menekültek között, akiknek segítésébõl kifejlõdött a gyülekezet, természetesen nem csak reformátusok voltak. Sajátos a gyülekezet azért is, mert heti rendes istentiszteleteit nem vasárnaponként, hanem szombat délután tartja. Ennek oka, hogy a gyülekezet – alapszabályában is rögzített módon – azt várja el tagjaitól, hogy a területük szerint illetékes gyülekezetbe is beépüljenek. Abban is sajátos az Erdélyi Gyülekezet, hogy egy – a gyülekezet nagyságához mérten kivételesen kiterjedt – kifelé irányuló
szolgálatot épített ki karitatív és kulturális központjában, a Reménység Szigetén. Ezt az magyarázza, hogy a gyülekezet egy misszióból született meg. Az akkor – a 80-as évek végén – segítettek, a helyzet változásával vissza akarják adni a segítséget; nem azoknak, akiktõl kapták, hanem azoknak, akik most a legrászorultabbak és a legközelebb állnak hozzájuk, mindenekelõtt a határon túli magyaroknak. Állandó gyülekezeti alkalmak: a vasárnapi istentiszteleteket 11 órától tartják, melyek kezdetén megemlékeznek Erdély történelmébõl az adott naptári naphoz kapcsolódó eseményrõl. Itt tartják az egyetlen erdélyi szertartás szerinti istentiszteletet Magyarországon (Kálvin bûnvalló imájával, végén a 90. zsoltárral hagyományos éneklés szerint). Hétfõtõl péntekig 8 órakor reggeli áhítat, 12 órakor déli áhítat. Dányszentkirályon Leányegyházközség mûködik. Kiemelt alkalmaik: Magyarországon Élõ Erdélyiek Találkozója (április 6.). Egész napos ünnep, melyen igehirdetéssel szolgál Csûry István helyettes püspök, misével P. Páll József Leó kolozsvári ferences tartományfõnök. Könyörgés Erdélyért, a magyarságért, megbékélésért. Programok: népi mesterségek tanítása, néptáncbemutató, elõadás. Központi téma: az erdélyi magyar színjátszás múltja, jelene és jövõje. Németh Géza Emlékkonferencia (május 31. – szombat). A gyülekezet alapítójáról, a kommunista korszak magyar egyháztörté-
VILÁGIMANAP BIHARSZENTJÁNOSON
Szeretet és önfeláldozás Immár 121 éve március elsõ péntekén a világ 170 országában megtartják a keresztyén nõk világimanapját. Ennek az alkalomnak adott otthont a biharszentjánosi református gyülekezeti terem is, március 7-én. A község négy falujából (Bors, Biharszentjános, Kisszántó, Nagyszántó), felekezettõl függetlenül összegyûltek az asszonyok – egy hely sem maradt üresen. Az idei év istentiszteleti liturgiáját a guyanai nõk dolgozták ki és juttatták el szerte a világba. Az alkalomra a Lk 10,38-42 igeszakaszt választották ki. Biharszentjánoson Földessy Márta belényessonkolyosi és jánosfalvai lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Mária és Márta történetét küldték el a messzi, ismeretlen országból, rámutatva a nõk közti különbségekre és
A vendégigehirdető Földessy Márta volt, aki a belényessonkolyosi és jánosfalvai gyülekezet lelkipásztora
arra a közös vonásra, ami minden nõben megtalálható. Csak akkor lehetünk szorgoskodó Márták, ha Máriákként is meg tudunk pihenni is Jézus lábánál.
Harangszó
Néhány gondolat édesapánkról Németh Géza „megszervezi az Erdélyi Gyülekezet önálló életét, majd kezdeményezi annak kapcsolódását a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez. A csatlakozási folyamat halála után teljesül be. 1992-ben az Erdélyi Gyülekezet használatra megkapja egy volt honvédségi laktanya területét, ahol megalakítja a Reménység Szigete Kulturális, Karitatív és Oktatási Központot. Sokezer orvosi kezelésre érkező beteg és családtagja részére biztosít itt szállást. Népfőiskolai táborokat, kisebbségi gyermekek üdültetési programjait szervezi. Arra törekszik, hogy a kisebbségi magyarságnak is legyen testiszellemi otthona Budapesten.” (részlet ifj. Németh Géza, Németh Zsolt, Németh Áron írásából)
netének egyik meghatározó személyiségérõl, a menekültmisszió elindítójáról minden évben születésnapja (június 1.) körüli hétvégén emlékezik meg a gyülekezet. Az idei téma: keresztyén egyházak testvérisége a jövõben – a múltból táplálkozva. Elõadók: Bíró László római katolikus püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, Dr. Szûcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora. A konferencia keretében személyes élményeiket idézik fel Németh Géza egykori barátai, szolgatársai. Székhely: 1146 Budapest, Thököly út 44. II. em. 4/a; Tel/fax: 0036/3416-602, tel: 260-9455, honlap: www.erdelyigyulekezet-budapest.hu. Munkatársak: Vezetõ lelkész: dr. Zalatnay István. Katechéta lelkész: Sánta Ibolya. Intézeti lelkész: Nemes Csaba. Lelkészi Hivatal vezetõje: dr. Varga Pálné.
Az igehirdetés után Csomay Piroska, a biharszentjánosi nõszövetség elnöke ismertette a Világimanap fontosabb eseményeit. Ezután többen versben mondták el gondolataikat, mások pedig a nõi érték fontosságára hívták fel az összegyûltek figyelmét. Ez az alkalom nõkrõl nõknek szólt, arról az örök értékrõl, mely mindenkiben ott van, de Isten mégis kicsit többet adott a nõknek ebbõl. Hiszen a gyengébbik nem, talán épp gyengesége miatt több szeretetet, több önfeláldozást hordoz. Ebben a felgyorsult 21. században nem mindegy, hogy minek akarnak a nõk megfelelni. Mert ha csupán holmi jelenkori irányzatok vezérlik õket, mi lesz a felnövekvõ generációval? Hiszen, ha mi nõk nem törõdünk Istennel, Õ sem törõdik majd gyerekeinkkel. Az estét énektanulás és a házigazdák szeretetvendégsége zárta. A világimanap alkalmain összegyûjtött perselypénzt, minden országban az anyaotthonok javára fordítják. 1887-ben, az elsõ nõi imanapon is a misszióért, Isten igéjének hirdetéséért és a segítségre szorulókért imádkoztak. MÁTÉ KRISZTINA
Harangszó
PRESBITER
5
ŐRZŐK A STRÁZSÁN
Üzenet az ifjaknak: olvassák a Bibliát! Balla Dániel, Czeglédi György-díjas presbiter (Nagyvárad-Újváros). „Aki gyõz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában.” (Jel 3,12) „Ah, az a bibliás ember...” – utalt egyszer valaki Balla testvérünkre, alig álcázott ajakbiggyesztéssel. Nos, hát igen, az a bibliás ember. „A” bibliás ember. Õrzõ a szó valós értelmében. Átmentett és õriz valamit konokul abból a régi lorántffyzsuzsannásbethlengáboros kemény nyakúan puritán, bibliás habitusból, mely nem átallotta reggelente s estenként elõvenni az Írást. Testvérünk is ezt teszi. Nincs idõszûke, nincs „ház- és ökörvásárlás”, vagy szántásvetés, nincs ez, nincs az, nincs amaz. Csak az Írás van és ima, elcsendesedés minden istenadott nap, reggel és este is. Ha a mai világban mindez külsõleg is látható lenne testvérünkön..., ne is folytassuk. Akár ha valaki 15. századi lovagi páncélban szállna fel a villamosra, csúcsforgalom közepette..., olyan ritka már ez manapság. És most, hogy leírtam e szót: páncél, döbbenek rá magam is, mennyire találó. Hisz Balla Dánielt tényleg páncél védi, a hit sziklaszilárd, kikezdhetetlen páncélja. Akár a teknõst kemény pajzsa... Balla Dániel 1936-ban született Krasznahorváton. Szülei vallásos, templomba járó reformátusok voltak. Tõlük szívta magába a templomos-bibliás szellemiséget, mely aztán benne – jó televényre hullott mag módján – az idõk folyamán sokszorosan felerõsödött. Szülõfalujában konfirmált. Édesapja
Balla Dániel rendszeresen a Sulyok István püspök gyülekezeti teremben található karosszékében pihen, az újvárosi presbiteri gyűléseken
1950-ben belépett a kollektívába, ahol az ifjú Dániel is két évig tevékenykedett kovácssegédként. 1956-ban húszévesen jött Nagyváradra. A Gostat-nál végzett hat hónapos tanfolyamot, s mint traktorista és kovács szabadult fel. Utóbbi mesterségében 1990-ig dolgozott. Az erdészeti hivatalnál 27 évet húzott le tisztességben, mint féderkovács. Szerette a vasat. Erõs, kemény ember volt testben, lélekben egyaránt. A vas olyan engedelmesen hajlott meg elõtte, mint õ maga Jézusa kezében. 1988-tól nyugdíjazásáig, ’90-ig a Criºul gyárban dolgozott. Nyugdíjasként sem ült babérjain. Tizenhárom éven át minden nyáron kint tartózkodott szülõfalujában, ahol földjét mûvelte, kertjét, gyümölcsfáit gondozta a régi családi portán, melyet megváltott másik két testvérétõl. Utóbb azonban már nem gyõzte egyedül a munkát, s a kis „birtokot” eladta. 1959-ben nõsült meg, a nagyvárad-újvárosi templomban esküdtek egymásnak sírig tartó hûséget feleségével, aki baptista felekezetû. Mondhatjuk nyugodtan: társak lettek az Úrban. Ám Dániel, bármennyire is szereti élete párját és 17 éves leányunokáját, azért nem engedett a negyvennyolcból: „bizony-bizony olykor vannak kiesõ, üresjáratú vasárnapjaik” (nevezettek esetében) – mondja fejcsóválva, felemelt mutatóujjal, s õ ezt egyáltalán nem szereti. De hát könnyû neki – mondom én némi humorral, hisz õ minden vasárnap ott ül a templomban délelõtt, délután, ha esik, ha fúj. Sõt, még a kórus jármába is bedugta a fejét, mert megadja a módját az éneklésnek éppúgy, mint a munkának. Munka terén inkább nem sorolnám fel, mi minden egyházközségi-templomi munkálatnak volt tevõleges résztvevõje, mert hosszú lenne a lista. Inkább gyûjtõfogalommal mondom: mindig mindennek. Egyébként 1965-ben lett presbiter, még Búthy Sándor püspöksége idején. Szolgált Sánta György, Vidits György, majd Zsigmond József lelkipásztorsága alatt – és szolgál most is kitartóan. Kérdésemre, hogy mit üzen az ifjabb presbitereknek, s egyáltalán a fiataloknak, tömören csak ennyit mond: „Olvassák a Bibliát!” – és sokat sejtetõen mosolyog. Mit mondjak, valóban „bibliás ember”, Isten áldja meg érte! Igazi oszlop a gyülekezetben, akire mindig lehet számítani, akire mindig lehet építeni. Csendes, kevésszavú, de erõs és makulátlan. Ez õ: Balla Dániel, oszlopos presbiter. Végezetül idézek ama jellemzésbõl, amit Sándor Lajos lelkipásztor írt Dániel testvérünkrõl, a tavalyi díjátadóra. Tanúsíthatom, hogy minden szava igaz, hisz – alacsonyabb „súlycsoportban” ugyan – presbiter társa vagyok az újvárosi gyülekezet-
„A vas olyan engedelmesen hajlott meg előtte, mint ő maga Jézusa kezében”
ben: „Magával hozta a szilágysági ember becsületességét, munkaszeretetét és mélyen megélt vallásos hitét. Presbiteri tisztét igazi szolgálatként éli meg. Bármilyen munkát szívesen és alázattal végez. Méltán nyerte el az emberek megbecsülését, bárhol is fordult meg életében. Bibliás hite és odaadó, csendes szolgálata érdemessé teszi arra, hogy az újvárosi gyülekezetben õ kapja meg elsõként a Czeglédi György-díjat.” A Presbiteri Szövetség elnöksége, valamint a magam nevében, Isten gazdag áldását kérem Balla Dániel testvérünk életére, szolgálatára és egész házanépére. MUHARI ISTVÁN
FAZAKAS LÁSZLÓ
Só és világosság – Máté 5,13-16 –
Nem rejthetik el a hegyen épült várost: világa út – Isten világosságához; ti lehettek a világ világossága, nem véka alá, de helyére tett lámpa! Ti vagytok e világ fénye s e föld sója, nem pótolhat semmi elfogadhatóan: kidobnák, tapodnák, ha ízét vesztette, de fényetek ragyog jócselekedetben. Mi ízt ad létünknek, múlót bár és földit, mennyei Atyátok dicsõségét költi. Ti vagytok a világ világa és sója, mennyben a helyetek, nem a koporsóban! Nem rejthetik el a hegyen épült várost, világa út Krisztus világosságához: ti vagytok s maradtok fényt árasztó lámpa itt, a világban s az Anyaszentegyházban...
6
A HIT, MINT ÉLETFORMA FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL
ked inni, jó neked cigizni, jó neked visszaütni, jó minél több lányt meghódítani és faképnél hagyni. A bûn ellentéte éppen ezért a szabadság. Szabad nekünk nemet mondani ezekre a csábításokra. A keresztyén ember célja megdöbbenteni, zavarba hozni a világot azzal, hogy nem megy bele ezekbe a csapdákba. Isten jó, és neki az a terve, hogy az õ jóságát mutassuk meg a körülöttünk élõknek. Isten ily módon meglátható. A szervezõk nagy hangsúlyt fektettek a közös éneklésre, Isten nevének magasztalására, melyben egy felkészült zenei csapat mûködött közre. Ismerkedési játékok és kiscsoportos beszélgetések által lehetõség nyílt a hallottak elmélyítésére, megvitatására. A délutáni alternatív programok közül mindenki a maga egyéniségéhez közelebb álló foglalkozást választhatta: plakátfestést, filmnézést, színjátszó kört. Utóbbiak az est folyamán kétszer is megörvendeztették a társaságot kreatív pantomim-játékukkal, melyekben a konferencia témájához igazodva a szabadság és megkötözöttség témáját dolgozták fel, és a keresztyéni döntés lehetõségét boncolgatták. A kialakult csoportokat úgy kellett elrendezni a liturgikus térben, hogy ne zavarják egymást. Ez a rogériuszi egyházközség jelenlegi nagy kihívása a gyülekezeti munka terén: egyetlen épület áll rendelkezésére, nincsenek külön helyiségek a csoportos foglalkozások lebonyolítására. A szervezõk rálátása azonban megoldotta a feladatot, és a résztvevõk is odafigyeltek arra, hogy ne hátráltassák a különbözõ tevékenységeket. Nem maradt el a könnyedebb szórakozást nyújtó vetélkedõ sem: egy igazi aukció keretében a vállalkozó szellemûek kövekkel olyan tárgyakra licitálhattak, melyeket nem láthattak, csak az árverés vezetõjének meggyõzõ erejére és hitelességére támaszkodva alkothattak képet róluk.
BÖNGÉSZDE Délután Kondor Endre biharvajdai lelkipásztor a valóság érzékelésének kettõsségérõl beszélt: Megérdemlem! Megérdemlem? címmel. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a világ középpontjába helyezzük magunkat. A reklámipar és reklámpszichológia épp erre épít. Érdem szerint gondolkodunk, nem pedig kegyelem szerint. Holott az élet nem magától értetõdõ dolog, az hogy itt vagyunk: titok. A halálnál is nagyobb ez a titok: miért vagyok a világon? A tékozló fiú is azt akarja, hogy saját kezébe vegye az éle-
Zenés igehirdetők. A Talentum zenekar, nevéhez híven nem rejtette véka alá Istentől nyert áldásos ajándékát
tét, õ irányítsa azt, saját maga ura kíván lenni. Kéri az örökséget, mert neki az kijár! Még szimpatikusnak is tûnhet a mai embernek: bátor, ki akarja hozni a maximumot az életbõl. Miért? Mert megérdemlem! Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében azonban kárt vall, vagyis az élet folyásában elveszti önmagát? Nepálban a serpák a hegycsúcs felé igyekezve idõnként megállnak, hogy „utolérje õket a lelkük.” Rohanásunkban épp önmagunkra nem figyelünk kellõképpen. Csak idõ kérdése, mégsem figyelünk oda Krisztusnak az intelmére. A világ azt akarja elhitetni velünk, hogy ez az élet. És nekünk olyan jól esik ezt elhinni. Pedig a világ részérõl ez csak egy álszent játék. Azt mondja, hogy a te boldogságod foglalkoztatja: vedd meg ezt, vagy amazt a terméket. De csak a profit érdekli, ahogy a tékozló fiút is addig
Ifjakkal telt meg a rogériuszi templom. Első nap a kétszázat is megközelítette a résztvevők száma
Harangszó veszik körül a barátai, amíg pénze van. Csak az apja szerette érdek nélkül, és mégis egyre távolodott tõle, egyre messzebb sodródott a függetlenné válás hitében. Mit sugallnak az egyik cigarettamárkát reklámozó óriásplakátok? A szabadságot. De milyen szabadság az, hogy rágyújtasz? A tékozló fiú emlékezett rá, milyen volt otthon. Fel kell ismernünk az áldatlan helyzetet: úgy, ahogy van, nem mehet tovább. Ki kell mondani: ez nem élet. A megtérés elsõ lépése, hogy nem kábítjuk tovább magunkat. Felismerés és elismerés ez egyszerre. Igazat kell adnunk Istennek. Az a jó, amit õ akar, és úgy kell élnünk, ahogy õ akarja. A tékozló fiú nem tért haza. Õ elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott. Akkor halt meg, amikor hátat fordított az apjának. Feltámadt, amikor beismerte, igaza van annak, aki ellen vétkezett. Ha eljutunk erre a pontra – mi sem vagyunk különbek –, akkor jutunk el az igazi életre. Kozma Gyula orgonista-karnagy öntudatot és biztonságot sugárzó játék- és elõadásmódjával keltette életre a Rogériuszi Egyházközség orgonáját. Mûvész és hangszere érezhetõen egybeforrt. Ebben az egységben és egymásra utaltságban elevenedtek meg a Bach-harmóniák. Meggyõzõdésem, hogy a d-moll toccata alatt azokat is áthatotta a „szent borzongás”, akik nem rajonganak különösebben az orgonamuzsikáért. A dési Pelikán együttes koncertje jó bizonysága volt annak, hogy milyen szépen kapcsolódhatnak be a különbözõ generációk Isten dicséretébe, hiszen az együttest két család alkotja, szülõk és gyermekek egyaránt kiveszik részüket az énekes szolgálatból. Ezt az egymásratalálást demonstrálták másnap a fiatalok, akik valósággal ellepték a templom karzatát, hogy részt vegyenek a 11 órakor kezdõdõ istentiszteleten. Az igei szolgálatot Dénes István nyüvedi lelkipásztor végezte, amit az ismert váradi keresztyén együttes, a Talentum zenés igehirdetése követett. A Talentum ez alkalommal is hû volt nevéhez, nem rejtette véka alá Istentõl nyert áldásos ajándékát: a hangszerek és az énekesek összhangja magas fokú mûvésziséget és szívbeli alázatot ötvözve vált zenés hitvallássá. A konferencia lebonyolításáért kiemelt köszönet illeti a gyülekezet ifjúsági csoportjának tagjait, akik idõt és energiát nem sajnálva lelkesedésükkel, ötleteikkel és gyakorlatias fellépésükkel egyben tartották a programokat, a megfelelõ idõben a megfelelõ helyen álltak. Hiteles bizonyságtevés volt ez arról, hogy valóban lehet a mai fiataloknak Krisztusba vetett hittel és bizalommal helyet találni a közösségben és benne elõre tekintve építeni életüket. Illesse további köszönet a gyülekezet presbitériumát és nõszövetségét szolgálatukért. Soli Deo Gloria! GERÉB MIKLÓS
Harangszó
TOLLVONÁS
Végre egy jó hír! Jó hírre ébredtem az egyik kora reggel, amikor bekapcsoltam a Kossuth Rádiót. Egy közösségmentõ nemes gesztusról szólt a híradás: az ’56-os, évtizedekig Amerikában élõ, de hat éve hazaköltözött Szigeti úr örökbe fogadta Drávaszerdahelyt. „A jó hír nem hír" mondogatják újságíró berkekben. Bár jó dolgok ritkán történnek, de mégsem figyelünk oda, mert az természetes(nek tûnik). De a rossz, az igen, furcsa perverzitással arra felkapjuk a fejünket. Általában különféle összecsapásokról, robbantásokról, merényletekrõl, árdrágításokról, korlátozásokról, mindennapjainkat keserítõ intézkedésekrõl hallunk, olvasunk. Sokszor az életkedvünk is elmegy ebben a gyönyörû, modern világban. Mert hát mivel is tegyék érdekessé magukat a média némely munkásai, ha nem valami megdöbbentõ szörnyûséggel. Még „szerencse", hogy az élet szállítja töménytelen mennyiségben a borzalmakat. Tehát tessék, mert a jó hír nem hír! És még csodálkozunk, hogy általában rossz a közérzetünk. De ennyi dohogás után vissza a rádiós (azért is Kossuth Rádiós) jó hírhez. Tehát Szigeti úr ad egy milliót, hogy megmentse a pusztulástól ezt a
MOZAIK
7
kedves kicsi falut. Azt reméli, hogy más is követi példáját. Nem naiv õ, és nem hiú a reménye. Már van is követõ: egy dísznövény-kertészettel foglalkozó hölgy megígérte, hogy a szónak egészen szoros, közvetlen értelmében kivirágoztatja a falu tereit, utcáit. Én mostanig nem is hallottam errõl a településrõl, Szigeti úrról és a virágos hölgyrõl se tudtam, hogy a világon vannak. Ezután, ha rájuk gondolok újra nagy betûvel fogom írni ezt a szót: EMBER! Messze lakom a dél-Dunántúltól, de magam is ajándékot kaptam az adakozóktól: feltöltöttek hittel, lelkesedéssel, reménnyel. Drávaszerdahelyrõl mindössze két sort ír a Révai Nagy Lexikona: kisközség Baranyában, utolsó posta Kovácshida, utolsó távíró hivatal Harkány. Lakóinak száma: 312. Ennyi és semmi említésre méltó esemény, személyiség, létesítmény nem fûzõdik nevéhez. De ezután másként lesz. Örökbefogadója rendszeresen fogja látogatni. Mi az a néhányszáz kilométer neki, amennyire az õ lakóhelyétõl fekszik? Semmi, beül a kocsijába, pár órás út és ott van. Neki ez meg se kottyan. Különben sincs még 80 éves! Elõtte az élet! A saját élete megsokszorozva 300 lélekkel... CSÉP SÁNDOR
(A szerzõ újságíró, az Áldás, népesség mozgalom alapítója.)
OLVASÓLÁMPA
Egy megélt és teljesített üzenet Molnár József Károly: Misztótfalusi Kis Miklós bölcsõjének üzenete címû könyvét olvasva arra a határozott meggyõzõdésre jut az ember, hogy az újkor hajnalán élt nagy magyar betûmetszõ és könyvnyomtató mester, a könyvkultúra és a népoktatás úttörõje olyan példát mutatott, küzdelmes életével olyan üzenetet hagyott az utódokra, amely a ma emberére is érvényes és teljesítendõ. A szerzõ fiatal lelkészként Misztótfaluban kezdte hivatásának gyakorlását, és a hely szelleme – a genius loci – annyira megérintette, hogy egész életére elkötelezettje lett ennek az egykor jelentõs máramarosi település és nagy szülöttje, Misztótfalusi Kis Miklós hírneve terjesztésének, megõrzésének. Példamutató bátorsággal és céltudatossággal tette mindezt a legnehezebb idõszakban, 1950 és 1980 között, amikor az efféle tevékenységet a kommunista hatalom akadályozta, sõt tiltotta, üldözte. A veszély, az akadályoztatás nem tántorította el kitûzött céljától, a nehéz körülmények között, a nagy kultúrközpontoktól távol és elszigetelten megtalálta a módját, hogy tudományos segítõkre, támogatókra tegyen szert. Olyan nagynevû, tudós személyiségekkel lépett kapcsolatba, mint Jakó Zsigmond történészprofesszor, Kós Károly író, építõmûvész, Debreczeni László mûvészettörténész, Szabó T. Attila nyelvész-professzor, Benkõ
András esztéta, zenetörténész és még sokan mások. A megkeresettek méltányolták az ismeretlen falusi pap nemes szándékát, igyekezetét, segítették törekvései megvalósításában. Ezen erõfeszítések eredményeit tárja az olvasó elé ez a könyv, amelybõl megismerjük Misztótfalu gazdag múltját, református egyházának és iskolájának történetét, mûemléktemplomának és mûvészettörténeti értékû klenódiumainak, régi harangjainak leírását, az itt lakó szorgos emberek évszázados megvalósításait, de a múltbeli sorscsapásokat, tragédiákat is. A könyv második része a település nagy szülöttjének, az egykor európai hírû betûmetszõ-könyvnyomdász Misztótfalusi Kis Miklós életét, munkásságát, emlékének, kultuszának ápolását tárja az olvasó elé. A szerzõ, túlzott szerénységgel elhallgatja saját szerepét, az általa elért eredményeket, de a könyvben leírt tények magukért beszélnek. Aki olvassa, meggyõzõdhet róla, hogy Molnár József Károly megértette és teljesítette Misztótfalusi Kis Miklós bölcsõhelyének üzenetét. KUPÁN ÁRPÁD
FIRKA
Ars poetica
A. L.
GONDOLATOK…
…Az örömről Kátyúsak az utak és a járdák, amiken naponta közlekedünk. A kátyúk beleivódnak lelkünkbe, gondolkodásmódunkba, kísértetként hatnak Istennel, egymással és önmagunkkal szembeni viszonyulásunkra. Az öröm hiánya is egy ilyen kátyú. Elfeledkezünk arról, hogy az öröm forrása Istenben van, ajándékként juthatunk hozzá. Miközben a szenvedés és a szükség közvetlenül a bûneset utáni életünkbõl fakad, az örömet érzésként, megélésként gyakorolnunk kell. Gyakorló keresztyénekként tudnunk és hinnünk kell, hogy az öröm a Szentlélek gyümölcseinek egyike, mert minden jónak a forrása Isten. Nézzünk körül a mindennapokban, a mélységbe húzó kátyúk fölött lássuk meg a teremtett világ egy-egy apró szépségét, a mellettünk lévõ szemében a találkozás örömfényét, hit által a golgotai kereszt gyõzelmét. Tanuljunk meg mindezekért hálákat adni. Hiszem, hogy így ellensúlyozhatjuk az örömtelen, vagy téves örömöket hajszoló világ mindennapjainak szinte ördögien suttogó, agyvelõig zakatoló szomorú mondatát: nincs minek örülnöd! De van, hisz az igazi öröm felülrõl jön és mindent felülmúl. HERDEÁN GYÖNGYI
Szeretettel várjuk szerzőink, tudósítóink, külmunkatársaink beszámolóit, írásait, híreit és rövid szöveggel kísért fotóit, e-mail-ben (
[email protected]) vagy levélben (Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14). Köszönettel: a szerk.
8
HÍRVIVO
TÕKÉS LÁSZLÓ KÉPVISELÕI IRODÁT NYITOTT NAGYVÁRADON. Budapest és Sepsiszentgyörgy után elsõ partiumi irodáját is megnyitotta március 15-én a független EP-képviselõ. A nagy érdeklõdés mellett lezajlott eseményt Tõkés László egy olyan sikersorozat utolsó epizódjának nevezte, mely visszaadja a magyarság önbizalmát. Többek között a novemberi európai parlamenti választást és a magyarországi szociális referendumot említette példaként. A Kálvin utca 2. szám alatti iroda munkanapokon 10 és 14 óra között fogadja a polgárokat. A brüsszeli után a váradi iroda tölt be központi szerepet az irodahálózatban, mely a közeljövõben továbbiakkal bõvül Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen. F. T.
Harangszó (életrajzi regény); Szalárdi János: Várad elvesztése; Wass Albert: Tizenhárom almafa, A szikla alatti férfi, Életem: Voltam; Szabó Magda: Az õz, Freskó, Az ajtó; Áprily Lajos: Az erdõn túl (versgyûjtemény); Passuth László: Bíborba született, Esõisten siratja Mexikót; Herczeg Ferenc: Pro Libertate!
Nagy József Barna váradi EMI-elnök a brüsszeli Európai Parlament üléstermében
AZ ERDÉLYI MAGYAR IFJAK BRÜSZSZELI TANULMÁNYÚTON. Az EMI elnöksége Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselõ meghívásának tett eleget, február végén. Az európai törvényhozás felépítésének tanulmányozása mellett arra kerestük a választ, milyen érdekérvényesítési lehetõségei vannak az erdélyi ifjúságnak az EP-ben. Küldöttségünk találkozott Tõkés Lászlóval, aki az erdélyi magyarok képviselõjeként minden erdélyi, nemzeti közösségünket érintõ ügyet képvisel. A tanulmányút hasznosnak bizonyult: hangunkat Európában is hallatnunk kell, meg kell találnunk ennek a lehetõségeit. NAGY JÓZSEF BARNA
Nemzeti ünnepünkre időzítették a váradi képviselői iroda megnyitóját. Előtérben: Tőkés László és kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt
BIBLIAVASÁRNAP A ZILAHI GYÜLEKEZETEKBEN. A Zilahi Egyházmegye szeretné a Biblia évét olyan rendezvénysorozatokkal telíteni, melyek során minden korosztály újra felismerheti a naponkénti Szentírás-olvasás fontosságát és áldását. Ennek keretében március elsõ vasárnapján (Bibliavasárnap) a zilahi gyülekezetek tagjait felkérték, hogy lehetõség szerint mindenki hozza a templomba Bibliáját. A zilahligeti gyülekezetben a bibliaolvasás rendjén a gyülekezet tagjait is bevonták az Ige olvasásába. Mindezekkel jelezni kívánták, hogy a Biblia olvasása nem szabad csupán a lelkipásztorok kiváltsága maradjon. Mindhárom zilahi gyülekezet tagjai az egyházmegye által készített könyvjelzõt kaptak ajándékba, amely a Jelenések könyvébõl vett idézettel buzdít mindenkit arra, hogy: „Boldog, aki olvassa...” ANTAL ATTILA
Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja ISSN 1221 - 0323 Megjelenik kéthetente. Ára 1 lej.
WASS ALBERT ALKOTÓPÁLYÁZAT. „Magyarságom, mely bennem él!” témában hirdet alkotópályázatot a felvidéki Bástya Egyesület a Kárpát-medencében élõ magyarok számára, két kategóriában. A fogalmazások, esszék terjedelme 2500-7500 karakter lehet, melyben a pályázónak ki kell fejtenie, mit jelent számára a magyarsága. Elõnyt jelent, ha a pályázók Wass irodalmi munkásságán keresztül közelítenek a témához, esetleg idézetekkel is tarkítják írásukat. Beküldési határidõ: 2008. április 30. Eredményhirdetés: május 25-én. Díjak ifjúsági és felnõtt kategóriákban: 1. 3000, illetve 5000 szlovák korona pénzjutalom. 2. Jutalomkirándulás a nagyvázsonyi cserkésztáborba, illetve a csízi gyógyfürdõbe. 3. Értékes könyv-, illetve dvd-csomag. A pályamunkákat a
[email protected] villámlevél címre küldhetik. A NAGYVÁRADI ILLYÉS GYULA REFORMÁTUS KÖNYVESBOLT KÍNÁLATÁBÓL. Ifjúsági könyvek: Fekete István: Vuk, Bogáncs, Tüskevár; Lázár Ervin: Magyar mondák, Négyszögletû kerek erdõ; Balázs Ágnes: Lufi és Szamóca; G. Szabó Judit: Rózsás Letítia; Bálint Ágnes: A repülõ dívány; Felnõtteknek: Ignácz Rózsa: Ünnepi férfiú, Róza leányasszony, A vádlott, Urak, úrfiak; Reményik Sándor: A lámpagyújtogató
MEGEMLÉKEZÉS. Gergely István tanár, szobrászmûvész március 9-én, életének 69. esztendejében, türelemmel viselt hosszú betegség után visszaadta lelkét Teremtõjének. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége és Igazgatótanácsa nevében õszinte részvétet nyilvánítunk és vigasztalást kívánunk elhunyt testvérünk családjának. E helyen is megemlékezünk arról a baráti segítségrõl, amelyet mûvészi hozzájárulásként értékesnek tekintünk. Az Egyházkerület területén található alkotásai közül megemlítjük a Lorántffy Zsuzsanna-szobrot, a nagyvárad-olaszi templomtéren elhelyezett millecentenáriumi emlékoszlopot és a nagyvárad-réti templomtér 56-os emlékmûvét. A szalontai Bocskai-szobor és a váradi Bethlen Gábor-szobor állításához személyesen járult hozzá. Értékes mûvészi plakettjeit otthonainkban és irodáinkban õrizzük. Drága halottunkat március 14-én, pénteken délután 3 órakor temettük a Házsongárdi temetõben a római katolikus egyház szertartása szerint. A népes gyülekezet Magyarország és Erdély minden tájáról érkezett a végtisztesség alkalmára. A Magyar Köztársaság elnöke Gergely István szobrásznak a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését adományozta, amelyet március 20-án vehetett át a családja. Érdemei elismeréseképpen azt olvassuk, hogy „az erdélyi magyar történelem és mûvelõdéstörténet jeles személyiségeinek szobrászati alkotásokban és plaketteken való magas mûvészi színvonalú megjelenítéséért, a magyar történelmi-kulturális értékek és a népi mûvészeti hagyományok ötvözésével sajátos formavilágot teremtõ életmûvéért” nyerte el ezt a magas kitüntetést. Gergely István életét teljessé tette a család- és emberszeretete, a közösségért és a népéért vállalt példaértékû szolgálata. Emléke legyen áldott. HIBAIGAZÍTÁS. Kimaradt a NagybányaÚjváros-i gyülekezet, a Harangszóhoz eljuttatott (és februári, 4. számunkban közölt) listáról, mely a kolozsvári Teológiai Intézet fenntartására érkezett adományokat sorolta fel – helyesbít Vinczéné Pálfi Judit, missziói elõadó-tanácsos, aki ezúton is kinyilvánítja köszönetét az adományokért.
Felelős szerkesztő: Fábián Tibor. Olvasószerkesztő: Babes Ardai Erika. Tördelőszerkesztő: Kraftsikné Petrikó Ildikó. Rovatvezetők: Balázsné Kiss Csilla, Kurta Tőtös Beáta, Muhari István, Orbán Levente. Szerkesztőség és levélcím: Harangszó, 410001, Oradea, str. Moscovei nr 14. Tel.: 0259/434-664; 416-067. E-mail:
[email protected] A terjesztés, a lelkészi hivatalokon keresztül történik. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában.
