1
HALMAI PÉTER: KRÍZIS ÉS NÖVEKEDÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN Európai modell, strukturális reformok. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2014, 372 oldal, fűzve, ár 5690 Ft, ISBN 978 963 05 9523 0
A 2007-2009-es globális pénzügyi válság elmúlt. Ugyanakkor Európa beleragadt az adósságválságba. 2012-ben váratlanul újabb visszaesésre került sor, majd 2013-14-ben is oly lanyha volt a növekedés, hogy az az Európai Központi bankot 2015 januárjában páratlan mértékű mennyiségi könnyítésre késztette. Mekkora lehet a növekedés üteme az előttünk álló évtizedben? Ez önmagában is érdekes, de még inkább Magyarország számára. Hiszen jól látható, hogy a keleti nyitásra irányuló törekvés 201214 során hamvába holt – a keleti kivitel jó 10 százalékkal visszaesett. Vagyis Magyarország növekedését a belátható jövőben is az európai környezet fogja behatárolni – húzni vagy épp visszahúzni. Halmai Péter, az MTA doktora az elmúlt évtizedben épp a gazdasági növekedés és a nemzetközi kereskedelem vitatott kérdéseiről tett közé számos írást itthon és rangos külföldi folyóiratokban. A jelen kötet sajátossága az, hogy a szakirodalom három irányzatát ötvözi, mindezt a technikai leírást és a túlbonyolítást mellőző, nem szakember számára is követhető stílusban. Egyfelől: a szerző bemutatja, milyen elméletek alapján lehet számszerű becsléseket készíteni a gazdasági növekedésről, illetve a gazdasági integrációnak a jólétre gyakorolt hatásáról. Másrészt bemutatja ezeket a számításokat, és számszerű eredményeit. A számítások a növekedési elméletek egy meghatározott csoportjára épülnek, méghozzá azokra, amit az Európai Unió keretében működő, két tucatnyi ország közös kutatása keretében vettek alapul és az Európai Bizottság is elfogadott saját hosszú távú előrejelzéseinek alapjaként. Harmadrészt – a mennyiségi elemzésektől szokatlan módon – nem áll itt meg. Hanem ezt követően intézményi és gazdaságpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg mind az egyes tagállamok, mind pedig a megújulásra váró közösség számára.
2
Mindhárom területen számos érdekes új eredményre jut a szerző, aki a – néha hallható torz hangok ellenére – nem gondolja, nem is állítja, hogy a gazdasági növekedés a legfőbb jó lenne, minél nagyobb, annál jobb, vagy hogy a környezeti és a társadalmi egyensúly szempontjait el kellene hanyagolni. Állítása az, hogy az európai jóléti modell a növekedés szerény, de tartós jelenlétére épül, s ha az megszűnne, akkor alapját veszítené. Ez a felismerés könnyen belátható, ha Görögország, Olaszország, vagy épp Franciaország példájára gondolunk, és ezt szembeállítjuk a skandináv államok és Németország eredményeivel. Utóbbiak ugyanis a jóléti állam átszabásával megőrizték a növekedést, a növekedés révén pedig a jóléti államot. Ebben a megközelítésben intő jel az- a 4. fejezetben kibontott – meglátás, hogy az EU egészének potenciális növekedési üteme az előttünk álló évtizedben alig 1,5%, Magyarországé pedig 1,2% évente, messze elmaradva a társadalmi várakozásoktól. A pénzügyi válság – és annak, különösen az adósságválságnak elhúzódó – megoldatlansága legyöngítette az európai növekedési képességet. Ugyanakkor a szerző bemutatja: Európa lemaradása Amerika mögött nem új keletű, hanem évtizedekkel a monetáris unió meghirdetése és megvalósítása előtt kezdődött, voltaképp 1973-ban, vagyis több, mint négy évtizede. A szerző érthető módon kiemelten és több fejezetben is foglalkozik az új EU tagállamok növekedési teljesítményével, modelljével és felzárkózásuk lehetőségeivel, valamint korlátaival is. Ezekben a fejezetekben szerteágazó – reálgazdasági és intézményi – áttekintést kapunk arról, hogy miért nem válhattak – és a jövőben sem válnak – ezek az államok az európai növekedés hajtómotorjává. A beruházások, az emberi tőke, az infrastruktúra, a kutatás és fejlesztés állapota is rossz, de a nagy szerkezeti átalakítások is jó másfél évtizede leálltak szerte a térségben. Ezt csak súlyosbítja, hogy az EU-n belül a szolgáltatások liberalizálása elakadt, a munkapiac túlszabályozott és az info-kommunikációs forradalom vívmányainak alkalmazása messze elmarad, nemcsak az Egyesült Államoktól, hanem számos feltörekvő piactól is. E minőségi elemekben fontos szerepe van annak is, hogy a vállalkozói szféra – néhány szép és értékes példa ellenére – egészében csekély szerepet vállal a kutatások, az oktatás és a civil kezdeményezések fölkarolásában és finanszírozásában. Halmai Péter könyvében – ami manapság szokatlan módon valódi monográfia, egységes szerkezetbe foglalt kifejtés, nem cikkgyűjtemény – mindenki talál magának elemezni, végiggondolni és vitatni való megállapításokat. Utóbbiakat némelyek elmarasztalják, a magam részéről azonban azt hiszem: a gondolatok szabad, nyílt megvitatása, adottan még nem holtbiztos felismerések megosztása révén halad előre a tudomány és persze a gazdaság is. Ezért ezúton is kívánok az európai gazdasági növekedés elmélete, tényei és gazdaságpolitikai vitái iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is jó olvasást és tartalmas, szakszerű eszmecseréket is! CSABA László Az MTA és az Academia Europaea/London rendes tagja www.csabal.com
3
Halmai Péter rövid életrajza Budapesten született 1953-ban. 1998. óta a közgazdaságtudomány doktora (az MTA Doktora). A Pannon Egyetem egyetemi tanára, intézeti igazgató, tanszékvezető. Nemzetközileg is ismert és elismert kutató. Számos könyv és könyvrészlet, nemzetközi és hazai folyóiratcikkek szerzője. Fő kutatási területei a nemzetközi gazdaságtan, a makroökonómia és az európai integráció. Az európai integráció makroökonómiájában jelentős eredményeket ért el a potenciális növekedés irányzatai, az európai növekedési potenciál eróziója, az új tagországok növekedési modelljének sajátosságai, a pénzügyi és gazdasági krízis növekedési hatásai, továbbá a strukturális reformok hatásmechanizmusai feltárása terén. Az európai konvergencia folyamatok vizsgálatában elsőként alkalmazta a potenciális növekedés megközelítését, illetve kidolgozta a konvergencia-krízis hipotézisét. Hosszú idő óta résztvevője a hazai és a nemzetközi tudományos életnek. Aktívan közreműködik az MTA IX. Osztályának munkájában is: a GMB alelnöke, tagja a Közgazdaságtudományi Bizottságnak, a Nemzetközi Tanulmányok Doktori Bizottságának. Az ECSA Hungary elnöke. Tagja az Acta Oeconomica Szerkesztő Bizottságának. Az Európai Bizottság Jean Monnet Professzor címét is elnyerte. 1996-ban Akadémiai Díjat kapott. Jelentős oktatásfejlesztési, illetve tudományos iskolateremtő tevékenységet fejtett ki. Vezetésével eddig tíz PhD értekezés megvédésére került sor. Tankönyveit széles körben használják. Hosszabb időt töltött – más intézmények mellett - a stuttgarti, a stockholmi és a göttingeni egyetemen.
Csaba László tudományos életrajza
Csaba László 1954-ben született Budapesten. 1976-ban szerzett diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1976-87 közt az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében dolgozott. 1978-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját, 1984-ben kandidátusi értekezését az MTA-n, ami utóbb Kelet-Európa a világgazdaságban címen könyvként is megjelent. 1988-tól 2000 júliusáig a Kopint-Datorg Rt–nél dolgozik. 1994-ben megjelent Az összeomlás forgatókönyvei c. munkája, amivel 1996-ban az MTA doktora címet nyerte el. 1997-ben habilitált a BKÁE-n (ma Budapesti Corvinus Egyetem), ugyanez évtől kezdve az ÖHG Tanszék egyetemi tanára.
4
1991-97 közt a Külkereskedelmi Főiskola címzetes tanára, 1990-94 és 96-98 közt alelnöke, 1999-2000 között elnöke az Európai Gazdaság-összehasonlító Társaságnak. 1999. júniustól 2012 januárjáig a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karán is egyetemi tanár, a Globalizáció, versenyképesség, regionalitás című doktori program megszervezője és elindítója. 2000 júliusa óta a Közép-európai Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Tanszékének egyetemi tanára, 2002-2006 közt a nemzetközi doktori alprogram vezetője és 2004 óta a közgazdaságtani doktori program alapító tagja. Vendégprofesszora volt a milánói Bocconi magánegyetemnek (1991), a Helsinki Egyetem közgazdaságtan tanszékének (1993), a Frankfurt/Oder Europa Universitaet Viadrina FIT Intézetének (1997), a Freie Universitaet Berlin Kelet-Európa Intézetének, 1998-2000 között öt egymást követő szemeszterben. 2013 januárjában az EU országok akadémiai kutatását koordináló és finanszírozó, brüsszeli székhelyű Science Europe társadalomtudományi szekciójának tagjává választották.2014 májusától a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára. 1985 óta tagja az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, 1996-2002 közt társelnöke, 2003-2005 közt elnöke, újraválasztva a 2005-2008-as időszakra is. 1999-2008 közt társelnöke volt az MTA IX. Osztály Gazdaságtudományi Minősítő /doktori/ Bizottságának. 1996 óta tagja az MTA Világgazdasági és fejlődésgazdaságtani Bizottságának, 1999 óta az MTA Nemzetközi Tanulmányok Bizottságának is, ahol a 2005-2008 időszakra, majd a 2008-2011 periódusra ismét társelnökké választották. A 2007. májusi közgyűlésen az MTA levelező tagjává, a 2008-2011 közt pedig az MTA Doktori Tanács Plénumának tagjává választották. 2013 májusa óta az MTA rendes tagja 2012-ben a brüsszeli Science Europe, 2013 szeptemberében a londoni Academia Europea tagjává választották. A következő lapok szerkesztő bizottságának tagja: Europe-Asia Studies (Glasgow), Intereconomics (Hamburg), Journal of Comparative Economic Studies (Kyoto), Voproszi Ekonomiki (Moszkva), Acta Oeconomica, Közgazdasági Szemle, Külgazdaság, Köz-Gazdaság (Budapest), Zeitschrift für Staats- und Europawissenschaften (Berlin), Montenegrin Journal of Economics (Podgorica), Economic Papers (Varsó), Journal of Balkan Policy Research (Sussex, Anglia), Economic and Business Administration Journal (Varsó), Society and Economy (Budapest), Gazdaság és Társadalom (Sopron), Partiumi Egyetemi Szemle (Nagyvárad, Románia), Economic papers (Varsó). A korábbi években az Economic Systems (Németország), a Soviet and East European Foreign Trade (USA), a Javnost (Public, Szlovénia), a Comparative Economic Studies (USA) és a Journal of International and Comparative Economics (Olaszország), valamint a Competitio (Debrecen) szerkesztő bizottságában is tag volt. Publikációi 6 angol és 5 magyar nyelvű monográfia, valamint 6 angol nyelvű szerkesztett kötet mellett 22 országban jelentek meg, tudományos közleményeinek száma 347, idézettsége meghaladja az 1400-at. Írásairól 134 recenzió jelent meg. Tagja a lengyelországi TIGER (Varsó) tudományos tanácsának és a CEU Press szerkesztő bizottságának és 2005 őszétől az Akadémiai Kiadó tanácsadó bizottságának. Eddig 12 hallgatója védett PhD értekezést és ketten közülük habilitáltak.
5
A magyar érdemrend középkeresztje kitüntetettje (2012). Emellett a korábbiakban a külgazdasági minisztérium (1994), a Bezerédj Alapítvány Európáért (2003) és a Magyar Nemzeti Bank Popovics szakmai díjának (2004) birtokosa. 2005 októberében az MTA IX. Osztály javaslatára elnyerte az Akadémiai Kiadó nívódíját a New Political Economy of Emerging Europe c. kötetéért. A Crisis in Economics? (Akadémiai), 2009 c. kötete Ex Libris díjban részesült 2010ben, valamint Az Év Oktatója (Corvinus, 2011).
6
