ORSZÁGOS RENDŐRFŐKAPITÁNY PAPP KÁROLY r. al táb o r na g y
Szám: 29000-105/531/21/2015. P.
Tárgy: határozat önálló kiegészítő döntésről Ügyintéző:
HATÁROZAT A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva B. Zs. L. által előterjesztett panasz tárgyában folytatott eljárás során – figyelemmel az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (továbbiakban: Panasztestület) 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalásának megállapításaira – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 81/B. § (1) és a (3) bekezdés a) pontja alapján a 29000-105/531/16/2015. P. számú határozatot a jelen határozat VI. részében foglaltakkal k i e g é s z í t e m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése alapján – figyelemmel a Ket. 100. § (1) bekezdés a) és e) pontjára, a 109. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a 81/B. § (4) bekezdésére – fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál (a továbbiakban: ORFK) – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf.: 117.) – a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. Tájékoztatom, hogy a bírósági felülvizsgálat iránti keresetet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340/B. § (1) és (2) bekezdésére, a Pp. 394/B. § (1) bekezdésére tekintettel, a Pp. 397/I. § (1) bekezdése alapján elektronikusan is benyújthatja. Az elektronikus kapcsolattartás módjára vonatkozóan részletes tájékoztatást találhat a http://www.police.hu/ugyintezes/elektronikus-ugyintezes menüpontban. A határozat bírósági felülvizsgálta iránti keresetlevél elektronikus előterjesztésre szolgáló űrlap a http://www.police.hu/ugyintezes/elektronikus-ugyintezes/birosagi-felülvizsgalat menüpontból tölthető le. A határozatot kapják: 1.) Panaszos 2.) Független Rendészeti Panasztestület (tájékoztatásul) 3.) Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője (tájékoztatásul) 4.) Irattár
Cím: 1139 Budapest, Teve u. 4-6.; 1903 Budapest, Pf. 314/15 Telefon: +36 (1) 443-5573, 33-104; Fax: +36 (1) 443-5733, 33-133 E-mail:
[email protected]
2
INDOKOLÁS I. B. Zs. L. (a továbbiakban: Panaszos) 2015. október 01-jén panaszt terjesztett elő a vele szemben 2015. szeptember 24-én foganatosított rendőri intézkedés miatt. A Panaszos kérte, hogy kifogásait a Panasztestület vizsgálja ki. A Panaszos a panaszában előadta, hogy 2015. szeptember 24-én 11:15 óra körüli időben a 1147 Budapest, Ilosvai S. u. 143. szám előtt rendőrök igazoltatták, majd igazoltatását követően 12:00 óra körüli időben megbilincselték és a Budapesti Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: BRFK) XIV. kerületi Rendőrkapitányságra előállították. A rendőrségen a nála lévő iratait, készpénzét elvették, majd „bezárták” az előállító helyiségbe. Ezek után házkutatásra vitték, amihez ismételten megbilincselték. A rendőrök egymás közt azt beszélték, hogy azért kell a bilincs, mert nem lehet még tudni, hogy tanú vagy gyanúsított lesz-e a Panaszosból. A házkutatást követően – bilincs alkalmazása nélkül – visszaszállították a rendőrségre, ahol tanúként hallgatták ki, majd elengedték. A Panaszos a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéssel kapcsolatban az alábbiakat kifogásolta: - igazoltatását; - előállítását; - bilincselését. A Panasztestület 50/2016. (IV. 7.) számú állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőri intézkedés érintette a Panaszosnak a Magyarország Alaptörvénye IV. cikkében foglalt személyi szabadsághoz való jogát, valamint a VI. cikkében foglalt személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogát. A Panasztestület arra az álláspontra jutott, hogy az igazoltatásra kellő jogalap birtokában került sor, így nem sérült a Panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga. A Panasztestület megállapította, hogy az előállítás jogszerű és arányos volt, ezért nem sérült a Panaszos személyi szabadsághoz való joga. A Panasztestület megítélése szerint az előállítás során alkalmazott bilincselésre vonatkozó panasz kapcsán a Panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelme nem volt megállapítható, ugyanakkor a kísérés során alkalmazott bilincselés miatt a Panaszos emberi méltósághoz való jogának a sérelmét állapította meg. A Panasztestület úgy ítélte meg, hogy az alapjogsérelem elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. Az országos rendőrfőkapitány a Ket. szabályai alapján lefolytatott eljárást követően, a 2016. május 30-án kelt, 29000/105/531/16/2015. P. számú határozatában a Panaszos igazoltatása és előállítása kapcsán előterjesztett panaszt elutasította, míg a kísérés során alkalmazott bilincselés tekintetében a panasznak helyt adott.
3
A Panaszos részére a Magyar Posta Zrt. – az RL15570017157067 számú küldeményazonosító tértivevény tanúsága szerint – 2016. június 02-án kézbesítette a főkapitányi döntést, amely így jogerőre emelkedett. A Panaszos a törvényes határidőn belül nem kezdeményezte a határozat bírósági felülvizsgálatát. II. A Panasztestület a rendőri intézkedés elleni panasz kapcsán – az Országos Rendőrfőkapitányságra 2016. augusztus 17-én érkeztetett – 124/2016. (VII. 7.) számon ismételt állásfoglalást hozott, amely állásfoglalásában az alábbi megállapításokat tette. „A Testület jelen ügyben 50/2016. (IV. 7.) szám alatt hozott állásfoglalást, amelyben a Testület súlyos alapjogsértést állapított meg az indokolatlan bilincshasználat miatt. A hivatkozott állásfoglalást a Testület kézbesítette a panaszosnak, aki 2016. május 3-án kelt levelében tájékoztatta a Testületet, hogy az ügyészség 2015. október 2-án kelt határozatában a rendőrség által foganatosított kényszerintézkedések miatt benyújtott panasz alapján megállapította, hogy a házkutatás és a lefoglalás foganatosítása törvénysértően, bűncselekmény gyanúja hiányában került sor, így a nyomozó hatóság alaptalanul avatkozott be egy polgári jogi vitába. A Testület az újonnan felmerült, a rendőrség által meg nem küldött, de a Testület megkeresését megelőzően keletkezett bizonyítékokra és az Eljárási Szabályzata 17. § (1) bekezdésére tekintettel az alábbiak szerint foglalt állást az ügyben.” „(…) a rendőrség úgy foganatosított a cég dolgozóival szemben igazoltatást, illetve előállítást, hogy előzetesen nem vizsgálta meg a felek közötti polgári jogi viszonyt, illetve nem hallgatta meg az ügyvezetőt, így még az intézkedéshez szükséges egyszerű bűncselekményi gyanú fennálltát sem tisztázta, a Testület álláspontja szerint mulasztott a rendőrség. Amennyiben pedig a bűncselekményi gyanú fennállta kérdéses, úgy nyilván az azon alapuló előállítás sem jogszerű. Mindezek alapján a Testület álláspontja szerint a rendőrök megfelelő jogalap nélkül foganatosították a panaszos igazoltatását és előállítását, ezért sérült a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga, illetve a személyi szabadsághoz való joga.” III. A Panasztestület az 50/2016. (IV. 7.) számú állásfoglalását megváltoztatta és a 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalásában súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Panaszos igazoltatása és előállítása tekintetében is. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján a Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően – súlyos alapjogsérelem esetén – a panaszt az országos rendőrfőkapitány bírálja el. Az Rtv. 93/A. § (7) bekezdése alapján az országos rendőrfőkapitány a panaszról az állásfoglalás kézhezvételét követő harminc napon belül közigazgatási hatósági eljárásban dönt. Ha az országos rendőrfőkapitány határozatban eltér a Panasztestület állásfoglalásától, azt köteles megindokolni.
4
A Panasztestület 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalásában az igazoltatás és az előállítást érintő megállapításaival nem értek egyet, ezért az Rtv. 93/A. § (7) bekezdésében meghatározott kötelezettség alapján, figyelemmel a Ket. 81/B. (1) bekezdésére, – a 29000105/531/16/2015. P. számú határozatban foglaltak fenntartása mellett – önálló kiegészítő döntésben fejtem ki a Panasztestület álláspontjától eltérő döntésem indokait. IV. A Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközöket szerezte be: a Panaszos által 2015. október 01-jén előterjesztett panaszbeadványa; a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály 2015. szeptember 24-én kelt, 01170/1401/2015. bü. számú előállítás végrehajtásáról szóló jelentése; a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály 2015. szeptember 24-én kelt, az előállítás időtartamáról szóló, szám nélküli igazolása; a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének 2015. november 17-én kelt, 01170/1401-51/2015. bü. számú jelentése; a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének 2016. február 04-én kelt, 01170/1401-58/2015. bü. számú jelentése; a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének 2016. február 05-én kelt, 01140/8582-2/2015. ált. számú jelentése. V. A tényállás teljes körű tisztázása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak a Panaszossal szemben történt intézkedés alább részletezett előzményei, amely előzmények a IV. részben felsorolt bizonyítási eszközök alapján kerültek megállapításra. A BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság Sz. Ibolya (a továbbiakban: feljelentő) feljelentése alapján 2015. szeptember 22-én a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 372. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás vétség elkövetésének gyanúja miatt feljelentés kiegészítést, majd 2015. szeptember 23-án a Btk. 373. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen. A feljelentés adatai szerint a feljelentő 2015. szeptember 16-án, egy internetes oldalon megadott telefonszámon költöztetést rendelt. A költöztető cég munkatársai a megbeszélt időpontban (2015. szeptember 20-án) megjelentek a feljelentő Budapest XVII. kerületi lakásán, majd megkezdték a bútorok felrakodását. Miután a bútorok már a tehergépjárműn voltak a feljelentő kapott egy telefonhívást a költöztető cég diszpécserétől. A feljelentő a diszpécserrel történt megegyezés szerinti pénzösszeget kifizette a költöztető cég egyik jelenlévő munkatársának, majd a költöztető jármű elindult a megadott címre, azonban a bútorok nem érkeztek meg. A költöztető cég a feljelentő kb. 450.000 Ft-ot érő tárgyainak visszaadását, további pénzösszegek kifizetésétől tette függővé.
5
A BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság munkatársai a nyomozás során megállapították, hogy a költözető cég székhelye egy, a 1147 Budapest, Ilosvai S. u. 147. szám alatt található bérleménybe van bejegyezve. A bérlemény tulajdonosának kihallgatása alapján megállapításra került, hogy a költöztetést végző cég a bérleményből már elköltözött és a bérlemény kulcsainak átadására 2015. szeptember 24-én 11:00 óra körüli időben a 1147 Budapest, Ilosvai S. u. 143. szám alatt kerül majd sor. VI. Az Rtv. 93/A. § (7) bekezdése alapján az országos rendőrfőkapitány a panaszról az állásfoglalás kézhezvételét követő harminc napon belül közigazgatási hatósági eljárásban dönt. Ha az országos rendőrfőkapitány határozatban eltér a Panasztestület állásfoglalásától, azt köteles megindokolni. 1.) A Panasztestület a 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőrök megfelelő jogalap nélkül foganatosították a Panaszos igazoltatását, ezért sérült a Panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga. A Panasztestület álláspontjával nem értek egyet. A határozat V. részében ismertetett előzményeket követően a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitányság munkatársai az Rtv. 13. § (1) bekezdésébe rögzített intézkedési kötelezettségből adódóan – az ismeretlen elkövetők személyazonosságának megállapítása és elszámoltatása céljából – 2015. szeptember 24-én a délelőtti órákban megjelentek a 1147 Budapest, Ilosvai S. u. 143. szám előtt. 11:20 órakor egy Iveco típusú tehergépkocsi parkolt le az előbb említett lakcím előtt, majd a tehergépkocsihoz lépett egy addig a túloldalon várakozó személy, aki beszélgetésbe kezdett a tehergépkocsiban ülőkkel. A rendőrök az Rtv. 29. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített felhatalmazás alapján, bűnüldözés céljából a tehergépkocsihoz léptek és az ott tartózkodókat – közöttük a Panaszost is – igazolásra szólították fel. Az igazoltatás alkalmával megállapításra került, hogy a Panaszos a feljelentett költöztető cég alkalmazásában áll, így a határozat V. részében részletezett bejelentés alapján fennállt az intézkedéshez szükséges mértékű gyanú, így megfelelő jogalap birtokában, jogszerűen vonták intézkedés alá és ennek keretében jogszerűen igazoltatták a Panaszost. 2.) A Panasztestület a 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalásában megállapította továbbá, hogy a rendőrök megfelelő jogalap nélkül foganatosították a Panaszos előállítását, ezért sérült a Panaszos személyi szabadsághoz való joga. A Panasztestület megállapításával az alábbiak alapján nem értek egyet. Az intézkedést foganatosító rendőrök az igazoltatás alkalmával megállapították, hogy a Panaszos a feljelentett költöztető cég munkatársa, továbbá megállapították azt is, hogy a tehergépkocsi – amelyben a Panaszos is tartózkodott – a feljelentett cég tulajdonában van. A feljelentett cég munkájával és a cég vezetőjével kapcsolatban a rendőrök által feltett kérdésekre a Panaszos és tehergépkocsiban tartózkodó többi személy egymásnak ellentmondó, zavaros nyilatkozatokat tettek.
6
Az előzményi adatok birtokában és az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok alapján a büntetőjogi felelősség nem volt tisztázható, ezért a rendőrök joggal feltételezték azt, hogy a Panaszos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy (Btk. 373. § (1) és (2) bekezdés a) pontja - csalás vétsége), ezért az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazási lehetőségére – bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt – előállították a BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányságra. Álláspontom szerint a rendőr az előállítás alapjául szolgáló, az intézkedést megelőzően tapasztalható adatok, információk és tények alapján dönt az előállításról. Ilyen esetekben az előállításhoz a törvényben megkövetelt bűncselekmény gyanúja nem éri, nem is érheti el a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges megalapozottság szintjét. Azaz, amennyiben az intézkedés során a rendőr számára komolyabb mérlegelés nélkül megállapítható, hogy az intézkedés alá vont személy magatartása – illetőleg a helyszínen tapasztalt körülmények – bűncselekmény elkövetésének lehetőségét nyilvánvalóan felveti, ez kellő alapot szolgáltat az előállításra. Az a tény, hogy utóbb a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján elrendelt és folytatott nyomozás során a gyanú nem igazolódik be, nem változtatja automatikusan jogszabálysértővé az alapintézkedést. VII. Az Rtv. 92. § (1) bekezdése szerint: „92. § (1) Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója” A Panasztestület a 124/2016. (VII. 7.) számú állásfoglalása mellett megküldte a Budapesti X. és XVII. kerületi Ügyészség 2015. október 02-án kelt, B.XVII.3122/2015/1-I. számú határozatát is, amelynek tartalmára – idézet formájában – kitértem jelen határozat II. részében. Jelen kiegészítő döntésem meghozatala során az ügyészség fent közölt határozatát nem vettem figyelembe, ugyanis az Rtv. 92. § (1) bekezdése alapján jelen eljárás tárgya kizárólag az Rtv. IV., V. és VI. fejezete által szabályozott rendőri intézkedésekkel szembeni panaszok elbírálása lehet. A büntetőeljárás megindulását követő eljárási cselekményekkel összefüggő panasz elbírálására a Ket. keretei között az ismertetett indokok miatt nincs törvényes lehetőség. Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.
7
Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. § (1) bekezdése, illetve a 93/A. § (6) és (7) bekezdésein alapul. Döntésem az alábbi jogszabályokon alapul: - Magyarország Alaptörvénye II. cikk és a IV. cikk; - A polgári perrendtartásról szóló 1952. törvény 195. § (1) bekezdése, 330. § (2) bekezdése; - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 29. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 81/B. (1) bekezdése, a 100. § (1) bekezdés e) pontja, a 109. § (1) bekezdés a) pontja; - A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 33. § (2) bekezdés b) pontja, 92. § (1) bekezdése, 93/A. § (9) bekezdése; Budapest, 2016. augusztus 30.
Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos
