H A D T U D O M Á N Y I S Z E M L E

AZ NKE HHK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE Budapest, 2013. 6. évfolyam 3. szám

DR. TURCSÁNYI Károly – HEGEDŰS Ernő

A TÜZÉRSÉG SZEREPÉNEK ÁTALAKULÁSA AZ IPARI FEJLŐDÉS HATÁSÁRA A 18-19. SZÁZADBAN II. RÉSZ (Változások a hadviselés jellegében) THE CHANGE OF THE ROLE OF THE ARTILLERY AS THE RESULT OF THE INDUSTRIAL DEVELOPNENT IN THE18-19 CENTURIES. PART II. (Changes in the characteristics of the warfare)

„Oroszország hadereje híres volt nehézkes manővereiről: akadályozta őket túlzottan nagyszámú (főként öntöttvas) tüzérségük…A francia tüzérségnél hat ló vontatta a 12 fontos löveget, négy ló a 6 fontosat, az oroszoknál mindenhez legalább két lóval több kellett a 1

nagyobb tömeg miatt.”

„Szinte az összes angol tábori ágyút bronzból készítették, mivel az jóval könnyebb volt, mint az öntöttvas… használatát a mozgékonyság iránti igény motiválta…Így a brit tüzérség minden más haderő 2

tüzérségénél mozgékonyabb erő volt.”

A történeti fejlődés áttekintése és célirányos vizsgálataink igazolták, hogy a hadviselés intenzitásának növekedése szoros összefüggésben volt a tábori tüzérség számszerű mutatóinak növekedésével. A hadviselő államonként jelentős mértékben eltérő mennyiségű és minőségű löveganyag eltérő tüzérségi harceljárások létrejöttét eredményezte. A porosz és orosz, illetve a francia és az angol haderők – az alkalmazó állam geostratégiai jellemzői, illetve iparosodottságának mértéke alapján – eltérő modellek szerint szervezték meg és alkalmazták tüzérségüket. Ezek a modellek a később kialakuló és egymástól határozottan eltérő hadászati kultúrák egyik kiindulópontjának is tekinthetők. A survey of historical development and our expedient research confirmed that there is a close correlation between increase in intensity of warfare and growth in numerical data of field artillery. Material for gun considerably changing in quantity and quality from belligerent to belligerent originated battle processes of various kinds. Prussian and Russian, furthermore French and British armies – in accordance with the geostrategic features of the state and on the basis of the degree of its industrialization – organized and used their artillery in pursuance of different models. These models can be considered one of the starting points for warfare cultures developed later and differing from each other definitely. 1

Haythornthwaite, Philip J.: Weapons Equipment of the Napoleonic Wars. Arms and Armour Press, London, 1996. http://www.scribd.com/doc/14597569. 78-79. és 107. o. 2 McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009. 141. o. továbbá Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 10. o. 60


HADMŰVÉSZET



4. A TÜZÉRSÉG SZEREPE ÉS SZERVEZETE A KOR MEGHATÁROZÓ HADERŐINÉL A 18-19. SZÁZADBAN 4.1. A POROSZ TÜZÉRSÉG A tüzérség szerepének gyökeres átalakulása 1740-től, a porosz Nagy Frigyes haderejében vette kezdetét. Ezt megelőzően a poroszok hadviselése még szinte tisztán gyalogsági alapú, a jelentős veszteségektől sem visszariadó volt. A ferde csatarendnek és a porosz gyalogság átlagon felüli hatékonyságú lőkiképzésének, továbbá a vas töltővessző és a papírcsomagolású lőszer bevezetésének köszönhetően ez a hadviselés a jelentős élőerő-veszteségek mellett is igen eredményes volt. Gazdasági okból „Poroszország engedhette meg magának a legkevésbé, hogy bekapcsolódjék a tüzérségi fegyverkezési versenybe. A tüzérség új divatja, állapította meg a király, valósággal pénzügyi szakadékba 3

löki az államot…ezért ragaszkodott hozzá, hogy a tüzérség nem igazi fegyvernem, csupán kiegészítő.” Élőerőveszteségei azonban olyan mértékűvé váltak, amit a toborzási-kiképzési rendszer, illetve az ország élőerő-tartalékai többé már nem tudtak követni. Frigyes kénytelen volt haditechnikai eszközök nagyobb számú alkalmazásával kompenzálni gyalogsága csökkenő létszámát. Ezen a ponton kapott szerepet a tüzérség fokozottabb alkalmazása a gyalogság- és a lovasság támogatásában, illetve részben önálló feladatok során. „Nagy Frigyes ezer ágyúval kezdte és tízezer ágyúval fejezte be háborúit… mivel rájött, hogy milyen fontos a tüzérség. Az osztrák erődökben zsákmányolt összes ágyút átirányította a hadseregéhez, és ezekkel az ágyúkkal győzte le az oroszokat Zorndorf mellett… Az uralkodó mindig hűséges maradt ahhoz az alapvető tételéhez, hogy akkor lehet csatát nyerni, ha a nehéztüzérség ellenőrzi a döntő fontosságú magaslatokat, és ha a könnyűtüzérség olyan mozgékony, hogy a csatatér bármely részén bevethető. Ezáltal a tábori tüzérség igazi kifejlesztője lett. Emellett minden könnyűágyút 3 fontosra csökkentett, és a lovasság mellé rendelte őket. A tábori tüzérségnek közepes tarackokat adott, hogy ne csak mozgó célpontokkal, de erődített állásokkal is elbírjon. Az újítás eredményeként a tüzérség olyan erős lett, hogy hosszú háborúi 4

alatt képes volt ellensúlyozni a gyalogság természetes fogyását is.” Háborúi utolsó időszakában főként gyalogságból álló haderejét egy kiegyenlítettebb fegyvernemi arányú, gyalogság – tüzérség – lovasság alapú haderővé alakította át. A porosz könnyűlovasság folyamatos szaporítása mellett nagy súlyt fektetett a korábbi dragonyos lovasság egy részének hatékony, lovagló tüzérséggel támogatott vértes lovassággá alakítására is. (Frigyes háborúi során tűnnek fel elsőként – illetve hosszú idő után ismét – a haderők támogatására a jelentősebb létszámú könnyűlovas kötelékek, ám ezek még csak a lovasság elleni harcra, illetve a saját gyalogság támogatására és az ellenfél gyalogságának lefogására képesek, áttörésére nem.) A haderőreform kiteljesedését azonban jelentősen gátolta a porosz állam gyenge gazdasági teljesítőképessége, emellett az új szervezetek és harceljárások háborúinak mindössze egy rövid szakaszát jellemezték. (Halála után fokozatosan leépítették, illetve vértjeitől megfosztották a vértes lovasságot is, amelyet mindössze három századnyi lovaglótüzérség támogatott.) Frigyesnek – összevetve a napóleoni háborúk korával – még mindössze csak kis 5

tűzerejű 3 és 6 fontos tábori ágyúi voltak. A változás lényege a tüzérség arányának növekedése volt: a porosz haderő 1740-ben még csak egy tüzérosztállyal rendelkezett, 1787-ben viszont már négy tüzérezreddel, tehát mintegy tizenkétszer nagyobb erővel. Nagy Frigyes újító jellegű útkeresése kiemelkedő fontosságú, hiszen – elsősorban tüzérségi reformjával, de sok más területen is – követendő példát mutatott a 18. század végi haderők – különösen a gyalogság-tüzérség alapú orosz haderő - szervezése során. Amint az a 2. számú táblázat adataiból is látható – háborúi egy új hadviselési korszak előszobájának tekinthetők, még akkor is, ha azok utolsó szakaszára jellemző 1.000 főre eső 3 ágyú többségét a gyalogzászlóaljak között szétszórva alkalmazta.

3

Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005. 159. o. John Laffin: A hadvezetés titkai. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. 142.-143. o. 5 Peterson, Harold L. - Manucy, Albert: Artillery Through The Ages. National Park Service, Interpretive Series, History No. 3 US Government Printing Office, Washington, 1949. 10. o. 61 4


HADMŰVÉSZET



A porosz haderőben a napóleoni háború korára a korszerűsítés jegyében vezették be a 12 fontos tábori és a 6 fontos lovagló ágyúkat, ugyanakkor továbbra is rendszerben tartották a 3 fontos (zászlóalj) ágyúkat is, ami egy rendkívül nagy 6

darabszámú eszközzel rendelkező tüzérséget eredményezett. A poroszok vonalait zászlóaljanként megszakították az ott elhelyezett könnyű ezredlövegek (zászlóaljanként 4), míg ütegekbe szervezett nehezebb tüzérségüket (és a – zömében könnyű – lovasságot) a szárnyakon szétosztva helyezték el. Lovagló tüzérségük elenyésző volt: 1787-ben min7

8

dössze 3 üteggel rendelkeztek, amelyet csak 1805-re fejlesztettek fel ezred erőre. A porosz haderőt 1806-ban szétverték a franciák, az 1810 után újjászervezett porosz haderő tüzérségét pedig már többségében angol segélyanyagból, korszerű elvek szerint állították fel. 4.2. A FRANCIA TÜZÉRSÉG Nagy Frigyes 3 és 6 fontos ágyúkból álló korlátozott lövegszámú, nem egységesített tüzérségének teljesítményét a jelentős iparra támaszkodó Franciaország haderejének tüzérsége egy tudatos reformfolyamat során olyan mértékben múlta felül a 18. század végére, hogy az már minőségi változást eredményezett a gyalogság (és a lovasság) harcászatában. „Gribeuval, Du Teil és mások 1760-as reformjai később a forradalmi Franciaországot a világ legmozgékonyabb és leghatékonyabb tüzérségével fegyverezték fel. Első alkalommal volt arra lehetőség, hogy a gyalogság egy ütközet 9

minden szakaszában tűztámogatást kapjon a tüzérségtől.” Bizonyos kitételekkel kijelenthető, hogy a napóleoni francia haderőben vált először önálló fegyvernemmé a tüzérség. (Megjegyzendő, hogy a tüzérség fegyvernemi önállósága bizonyos mértékig megkérdőjelezhető, hiszen a lovagló tüzérség többsége a lovassággal, míg a fogatolt tüzérség többsége a gyalogsággal együtt, azoknak alárendelve tevékenykedett.) „Napóleon, aki pályafutása kezdetén tüzér volt, 1802-ben… a tüzérség teljes feladatkörét is megreformálta a francia hadseregben… és a gyalogsággal és a lovasság10

gal egyenértékűvé tette.”

A francia tüzérség 1805-ben 14 (8 gyalogsági- és 6 lovassági) tüzérezreddel rendelkezett.

A napóleoni haderőben átlagosan 4 ágyú jutott ezer gyalogosra. 1805-ben Austerlitznél még csak 2, de négy évvel később Wagramnál ez az arány már 4 ágyúra javult, majd egészen Waterlooig 3,5-4,5 érték között mozgott. A korszerű, kis tömegű eszközökkel felszerelt francia tüzérség hatékonyan manőverezett a harcmezőn. A tüzérséget érintő változás azonban nemcsak mennyiségi jellegű volt, de minőségi is, és a harceljárás megváltozását vonta maga után. Ennek előfeltétele volt a puskázó csatárláncok elterjedése a gyalogságnál. A „gyalogság rajharcban való fellépése a tüzérségnek a gyalogsággal szorosabb kapcsolatban való hagyását, a zászlóalj- és ezred-lövegek intézményének további fenntartását lehetetlenné tette. E helyett a lövegeket 6–8-asával ütegekké egyesítették, melyekből 2–3 nyert beosztást egy-egy nagyobb gyalog vagy lovas testhez, gyalog vagy lovas-hadosztályhoz…A csoportokba összevont lövegek a csatatér egy bizonyos pontjára vagy területére fokozottabb hatást fejthettek ki. Hogy ez a hatás lehetőleg még 11

nagyobb fokúvá váljék, a hadtestekhez külön tüzér-csoportok nyertek beosztást.”

Megszületett a tűzzel való manő-

verezés és a pillanatnyilag leggyengébb ponton történő tűzösszpontosítás lehetősége, ezzel létrejött a gyalogsági védelem áttörésének – lényegében az átkaroláson, bekerítésen és részekre szabdaláson alapuló manőverező harcászat megvalósításának – egyik előfeltétele. A gyalogság és lovasság folyamatos, egymást kiegészítő támadó műveleteinek előtérbe helyezésén alapuló francia manőverező hadviselés fokozottabb mozgékonyságot kívánt meg a tüzérségtől is. „A támadáshoz gyakori állásváltásra volt szükség, hogy az ellenséges tüzérségnek rendszeresen újra kelljen irányoznia lövegeit, ezért a könnyebb 6 fontos ütegeket használták. Az ellenség ütegeit kellett elűzni, amelyek súlyos vesztesé6

McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009. 273. o. Zicherman István: A krími háború. Puedlo Kiadó, Budapest, 2007. 35. o. 8 McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009. 271. o. 9 Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005. 192. o. 10 Hans Halberstadt: Tüzérségi eszközök a középkortól napjainkig. Hajja és Fiai könyvkiadó, Debrecen, 2003. 18. o. 11 Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2001.http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0020/2076.html 62 7


HADMŰVÉSZET



geket okozhattak volna a támadók soraiban… Hosszabb tüzérségi párbaj után azonban előbb-utóbb sikerült az ellenség helyét „belőni”, s ezzel súlyos veszteséget okozni neki. Ezért ezt elkerülendő, az elől lévő ütegek rendszeresen új állást 12

kerestek maguknak, így csökkentve veszteségeiket.”

Nemcsak a gyalogsági tüzérütegeknek kellett mozgékonyaknak

lenniük a franciák által képviselt manőverező harcászat során, de jelentős feladat hárult a lovagló tüzérség ütegeire is. A nehézlovasság áttörés céljából harcba vetett kötelékeinek közvetlen támogatása mellett a lovagló tüzérség fontos szerephez jutott a könnyűgyalogság előcsatározó és szárnybiztosító műveleteinek biztosítása során is. Az áttörés mellett a manőverező-mozgáscentrikus hadviselés másik fontos eleme a bekerítés volt, amelyben szintén jelentős szerep jutott a francia haderőben nagy mennyiségben szervezett lovagló tüzérségnek. „Az áttörés alternatívája a harcászati megkerülés volt. A bekerítő egység csapatnemei: a lovasság, a könnyűgyalogság és a könnyű tábori ágyúk voltak.”

13

Kellőképpen

erős lovagló tüzérség hiányában bekerítésre alkalmas erőcsoportosítás létrehozása tehát nem lett volna lehetséges. 4.3. AZ OROSZ TÜZÉRSÉG Az orosz reguláris tüzérség 1808-ban 1.550, míg 1812-ben 1.699 ágyúval rendelkezett.

14

Ez a teljes, népfelkelőkkel

együtt mintegy 590.000 fő létszámú haderőre vetítve 2,6-2,8 ágyút jelentett ezer főre számítva. Ha azonban – például egy határokon túli támadó hadművelet során – nem számolunk a 280.000 fős harcoló létszámú népfelkeléssel, akkor a 330.000 fős orosz haderőben 1.000 főre átlagosan 4,8-5,3 ágyú jutott. Ez az arány érvényesült Friedlandnál, vagy Eylaunál, ahol kimondott orosz tüzérségi fölényről beszélhetünk, habár tüzérségi eszközeiknek – számszerűségét tekintve – még jelentős részét tette ki az ebben az évben még rendszerben tartott 3 fontos tarack (amelyet a gyalogzászlóaljak között osztottak szét).

15

A 120.000 fős orosz sereg Borogyinónál is 640 ágyúval vonult fel, ami 5,3 ágyúnak felel

meg ezer főnként. Azonban az alkalmazott tábori ágyúk egy jelentős részét tették ki a döntő többségében elavult, nagy tömegű, olcsó, öntöttvas tüzérségi eszközök. Ezek nehézkességük következtében már a felvonulás során akadályozták a haderőt, a csata folyamán pedig nem lehetett őket hatékonyan átcsoportosítani. A tüzéreknek gyakran kellett (volna) visszavonulniuk a hullámzó harctevékenység folyamán, ami szintén alkalmazási problémákat okozott, mivel 16

„Oroszország hadereje híres volt nehézkes manővereiről: akadályozta őket túlzottan nagyszámú tüzérségük.”

A

francia tüzérségnél „hat ló vontatta a 12 fontos löveget, négy ló a 6 fontosat, az oroszoknál….nyolc-tíz ló vontatta a 12 fontost, hat a 6 fontosat.”

17

A francia és az angol tüzérség – különösen a lovagló szervezeti elemek – sokat mozgott egy-

egy csata során. A kevésbé mozgékony eszközökkel felszerelt orosz tüzérség más módszert alkalmazott. Az orosz szabályzat szerint: „a tüzérségnek fel kell készülnie arra, hogy feláldozza önmagát… A tüzérek közvetlen közelről lőjék ki utolsó töltésüket az ellenfélre! Ezt követően az elfoglalt üteg tüzérállományának legalább akkora veszteséget kell okoznia a támadó gyalogságnak, mint amennyit maga az ágyúk elvesztése jelent.”

18

A nehéz eszközökkel felszerelt orosz

tüzérség kevésbé alkalmazta az ütegek mozgatását a harc folyamán, viszont nagyobb erőket rendelt a tüzérség védelmére és esetenként be is ásták azokat (Heilsberg 1807, Borogyino 1812). Az oroszok nem manővereztek a tűzzel olyan módon, hogy ütegeiket mozgatták volna a csata folyamán, ehelyett 12 fontos ágyúik mintegy 2.000 méteres lőtávolságára hagyatkoztak – igaz ezt 1,5 tonna többlettömeg árán, a mozgékonyságot végleg feláldozva tehették csak meg. Ugyanakkor az oroszok porosz minta szerint a gyalogság közvetlen támogatására alkalmazták tüzérségük egy részét, 19

főként az 1807-ig rendszerben tartott 3 fontos ágyúkat. 12

Az oroszok nem a zászlóaljakhoz adták le a 3 és 6 fontos

Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009. 103-108. o. Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009. 118. o. McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009. 245. o. 15 Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 36. o. 16 Haythornthwaite, Philip J.: Weapons Equipment of the Napoleonic Wars. Arms and Armour Press, London, 1996. http://www.scribd.com/doc/14597569. 107. o. 17 Uo. 78-79. o. 18 Uo. 71. o. 19 Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 36. o. 63 13 14


HADMŰVÉSZET



ágyúkat, esetükben a gyalogezredek közvetlen támogatására szétosztott ütegek jelentették a tüzérség „elaprózását.”

20

Az egyébként erős orosz tüzérség – korszerű bronzágyúk hiányában – elenyészően kis számban tartott fenn lovagló tüzérséget. Az első ilyen üteget 1794-ben állították fel, 1805-ben – a kozákok elavult 3 fontos ütegeit nem számítva – hozzávetőleg egy ezrednyi ilyen erővel rendelkeztek, de még 1812-ben is csak azt tudták elérni, hogy lovashadosztályaikat egy-egy lovagló üteg támogassa.

21

4.4. AZ ANGOL ÉS AZ AMERIKAI TÜZÉRSÉG Az angol tüzérség nem mennyiségi mutatóival tűnt ki – ágyúik tömeggyártásának eredményeit ugyanis első sorban a haditengerészet élvezte, amely jó anyagminőségű, precízen fúrt, ám – a gazdaságos alapanyag-választás következtében – kissé túlsúlyos öntöttvas ágyúkat használt. (A haditengerészet a hajóágyúk tömegének relatív csökkentését újfajta gyártástechnológiával és erősebb ötvözetek kialakításával érte el.) Az angol szárazföldi haderő könnyű expedíciós erő volt, melynek kialakításakor a hatékony tengeri szállítás szempontjait vették figyelembe. „Szinte az összes angol tábori ágyút bronzból készítették, mivel az jóval könnyebb volt, mint az öntöttvas… használatát a mozgékonyság iránti igény 22

motiválta.” 23

kg volt.

Az 1788-ban a lovaglótüzérségnél rendszeresített 6 fontos könnyűágyú csövének tömege mindössze 305

Az Európában partra tett erők a gyalogságon belül nagyarányú könnyűgyalogságot, illetve ennek támogatására

egy kevés mozgékony könnyű lovasságot és viszonylag kis részarányú közepes gyalogsági- illetve lovagló tüzérséget tartalmaztak. Az angol haderő műveletei során egyáltalán nem volt jellemző a tüzérségi fölény, miután a túlzott mennyiségű tüzérség, vagy a 12 fontos nehéztüzérség a tengeri szállítás szempontjából célszerűtlenül nagy tömeget jelentett volna. Nehéz ütegeikben a legelterjedtebben használt eszköz a 9 fontos ágyú volt, ám ezt – lévén rendkívül kis tömegű, csöve mindössze 687 kg volt – 1805-től a lovagló tüzérségnél is alkalmazták.

24

Waterloonál a 122.000 fős francia se-

regnek 364 ágyúja volt, így 3 ágyú jutott 1.000 főre, míg az angolok és szövetségeseik esetében 112.000 főre mindöszsze 203 ágyú jutott, ami 1,8:1000 arányt jelentett. Azonban mégis volt egy erőssége az angol tüzérségnek: a lovagló tüzérség magas aránya: például az említett ütközetben az angolok 5 gyalog- és 8 lovagló üteggel vonultak fel. Az alkalmazásbeli rugalmasságot növelte, hogy nem kötötték lovagló tüzérségüket a lovassághoz – nem is voltak olyan nehéz, többkomponensű lovassági magasabbegységeik, mint a franciáknak – hanem egyfajta mobil tüzérségi tartalékként alkalmazták azokat. Waterloonál Wellington lovagló tüzérségét szintén tartalékban tartotta, így a csata döntő pillanataiban a lovagló tüzérség mindig a legmegfelelőbb helyen foglalhatott állást.

25

De nem csak a lovagló tüzérséghez kötődően,

hanem általában véve, a gyalogsági ütegekre vonatkozóan is elmondható, hogy a löveganyag tömegét tudatos tervezés alapján alacsony szinten tartó angol tüzérség rendkívül mozgékony erő volt. A brit gyalogsági ütegek lövegmozdonyaira és a lőszerszekrényekre ugyanis – a lövegek könnyű szerkezeti kialakításából fakadóan – még felülhetett a 6-8 fős kezelőszemélyzet, így ezek az eszközök a francia, orosz és porosz gyalogsági ütegekhez viszonyítva jelentős többlet mobilitással rendelkeztek, mintegy közelítve a lovagló tüzérség mozgékonysága felé.

26

Nem kellett tehát gyalogolniuk a brit

tüzéreknek. Ilyen módon szinte nevezhetnénk az egész brit tüzérséget „lovas tüzérségnek”. Nem megalapozatlan tehát az a szakirodalmi megállapítás, amely szerint „a brit tüzérség minden más haderő tüzérségénél mozgékonyabb erő 27

volt.”

20

Zicherman István: A krími háború. Puedlo Kiadó, Budapest, 2007. 35. o. McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009. 242. és 245. o. 22 Uo. 141. o. 23 Anthony L. Dawson – Paul Dawson – Stephen Summerfield: Napoleonic artillery. Marlborough, The Crowood Press, 2007. 102. o. 24 Uo. 145. o. 25 Nofi, Albert A. (1998). The Waterloo Campaign: June 1815. Da Capo Press. p. 123. ISBN 0938289985. Retrieved 2008-05-26. 123128. o. 26 Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 9-10. o. továbbá Anthony L. Dawson – Paul Dawson – Stephen Summerfield: Napoleonic artillery. Marlborough, The Crowood Press, 2007. 115. és 117. o. 27 Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 10. o. 64 21


HADMŰVÉSZET



Az amerikai polgárháborús tüzérség esetében „mindkét haderő az Európában szokásos aránynak megfelelő menynyiségű löveget vonultatott fel, ezer katonánként nagyjából négyet, ez pedig bőségesen elegendő volt a csaták eldöntéséhez, ha megfelelően alkalmazták.”

28

A tüzérség szerepe azonban csak kevés csatában bizonyult igazán döntőnek

(Malvern Hill, illetve Fredericksburg, 1862., Getthysburg 1863). Ennek oka egyfelől az erdőfoltokkal fedett, átszeldelt terep volt, másfelől a gyalogság egy részének megnövekedett lőtávolsága. A gyalogság huzagolt fegyverei mintegy kétszeres hatásos lőtávolsággal bírtak a sima csövű puskákhoz képest, ami nagymértékben veszélyeztette a tüzérütegek állományát a csata folyamán. Ennek következtében a tüzérséget óvatosabban alkalmazták, előrevonására ritkábban került sor. Ugyanezt a hatást váltotta ki az akár 4.000 méter lőtávolságú huzagolt lövegek (pl.: 20 fontos Parrot ágyú) megjelenése a harcmezőn: ezekkel az eszközökkel hatékonyan lehetett tüzérségi párbajt folytatni, ha az ellenfél összevonta lövegeit. Mindez a polgárháborús tüzérség óvatos és körültekintő alkalmazásához vezetett: a hadviselő felek óvakodtak költséges löveganyaguk és a kiképzett kezelőszemélyzetek elvesztésétől. (A tüzérek voltak a legjobban képzett katonák, oda ugyanis mindenképpen kellett az iskolázott, jól kiképzett kezelőszemélyzet.) Offenzív alkalmazás inkább a nagyszámú huzagolt ágyúval rendelkező – ezáltal az ellenfél tüzérségi csoportosításainak lefogására-pusztítására inkább alkalmas, nagy lőtávolsága miatt inkább hátravonható, illetve az eszközök kisebb tömege miatt jóval mozgékonyabb – uniós tüzérséget jellemezte. A hadiipari háttérrel kevésbé rendelkező déliek vontcsövű ágyukhoz alkalmazott tüzérségi gránátjai rossz minőségűek voltak, gyakran befulladtak. Emellett jóval kevesebb modern huzagolt ágyújuk volt. A korszerű, nagyarányú huzagolt löveganyaggal ellátott erős tüzérség – a jelentős tüzérségi tartalékok a csaták során és a mélységben tevékenykedő lovassági magasabbegységek kiterjedt lovaglótüzér támogatása - egyértelműen az Unió haderejére volt jellemző. „A háború első éveiben nagyon komoly fejlesztések indultak meg az északi oldalon. Ennek legfőbb magyarázata a jelentős gazdasági és termelési potenciálfölény.”

29

Az uniós tüzérség számszerű és minőségi

fölénye – a huzagolt eszközök és a lovagló tüzérség magasabb aránya – lehetővé tette az aktív fellépését a műveletek során, így Gettysburgnél a 110 lövegből álló tüzértartalék fedezte a visszavonulást. Az északi haderőben mintegy 35 tüzérdandárt szerveztek. A tábori tüzérdandár legalább 5 ütegből állt. Minden gyaloghadtestet egy tüzérdandár támogatott, emellett hadseregenként 5 dandáros tüzértartalékot is létrehoztak, amelyet részben a lovagló tüzérség alkotott.

30

„1858-ban a Tábori Tüzér Szabályzat alapján… a gyalogos és lovas dandárok kötelékében szolgálatot teljesítő tüzér ütegek változatlanul a dandár alárendeltségében maradnak, de a tüzér tartalék önálló fegyvernemként tevékenykedik tovább… saját önálló harctevékenységet is folytathat… Elkülönült a lovas tüzérség, ahol minden tüzérnek volt lova és maga a kötelék is a lovasság alárendeltségébe tartozott.”

31

A vontcsövű ágyúkkal általában az ellenfél tüzérségét támad-

ták, míg a simacsövűekkel az élőerőt. Az Unió gyakran alkalmazott nagy összevont ütegeket, technikailag és taktikailag is jobban használta a tüzérséget. A lovagló tüzérséget mindkét fél használta, ám ez a terület is jóval inkább volt képviselve az északi haderőben, mint a déliben. A lovagló tüzérséget a lovassági magasabbegységek tevékenységének támogatása mellett – angol mintára – sikeresen alkalmazták a gyalogság tüzérségi támogatásának gyors és rugalmas megvalósítására. A lovagló tüzérség „repülő ütegeit... hatékonyan alkalmazták a tüzérségi eszközök mozgékonyságának növekedésével…Tüzelőállást foglaltak, lőttek majd gyorsan felcsatlakoztattak, másik tüzelőállást foglaltak és megismételték a tevékenységet.”

32

A lovagló ütegek alapvető eszköze, a 3 inches (9,5 fontos) huzagolt ágyú csövének tömege

mindössze 445 kg volt, ami nagyfokú mozgékonyságot biztosított az eszköz számára.

33

Ilyen módon az Unió tüzérsége

– magas fokú technológiai hátterére és az ebből fakadó jó minőségű, fajlagosan kis tömegű löveganyagára támaszkodva

28

Keegan, John: Az amerikai polgárháború. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. 492. o. Merth Balázs: Az amerikai polgárháború tüzérsége OTDK II. hely. ZMNE Budapest, 2002. 33. o. 30 Coggins, Jack: Arms and Equipment of the Civil War. Double Day & Company. New York, 1962. 63. o. 31 Merth Balázs: Az amerikai polgárháború tüzérsége OTDK II. hely. ZMNE Budapest, 2002. 2. és 28. o. 32 Uo. 31. o. 33 McKenney, Janice E.: The Organizational History Of Field Artillery 1775-2003. Center Of Military History, United States Army, Washington D. C. 2007. 51. o. 65 29


HADMŰVÉSZET



– nagyfokú mozgékonyságot valósított meg a gyalogság és a lovasság tüzérségi támogatása során is. „A tüzérség mobilitása… az Amerikai Polgárháború során döntő tényezőnek bizonyult. A gyors manőverek végrehajtása sokszor határozta meg egy összecsapás kimenetelét: remek példa az Északi Tüzér Tartalék harca Gettysburg mezején 1863. július 2án.”

34

A technológiai fejlődés következtében a lovagló tüzérség egyre könnyebbé és hatékonyabbá váló lövegei fokozot-

tan alkalmassá váltak a mélységben önállóan tevékenykedő lovassági magasabbegységek kísérésére és tűztámogatására. Az északi haderőben 1863-tól felállított lovashadtestek 32-48 könnyű löveggel voltak ellátva, amelyeket egy lovag35

lótüzér ezredbe, vagy dandárba szerveztek.

Új kihívást jelentett az északi tüzérség számára az, hogy a déli haderő

1863-tól egyre inkább defenzívvé váló hadviselése során mind szélesebb körben alkalmazta a gyalogság beásását, ami jelentős mértékben csökkentette a tüzérség hatékonyságát. Erre az Unió tüzérsége meredek röppályájú tarackok rendszeresítésével és alkalmazásával reagált.

36

5. A TÜZÉRSÉG FEJLŐDÉSÉNEK HATÁSA A HADVISELÉSRE ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSE MÁS FEGYVERNEMEKKEL A fegyveres harc megvívását a tüzérség szempontjából 1740-1865 között az jellemezte, hogy a tüzérség dinamikus fejlődése következtében a csatatéren jelentős mértékben megnőtt a tűzsűrűség. A várakból kiszabaduló haderők összecsapásaiban ismét egyre inkább számítottak a lovasságra (könnyűlovasság, illetve a dragonyosok és a vértesek). Ezáltal a napóleoni háborúk folyamán a gyalogsági fegyvernem – számszerűségét és arányát tekintve – éppen erősen visszaszorulófélben volt a lovasság és a tüzérség javára, miközben harceljárásai folyamatosan korszerűsödtek (oszloproham és láncban puskázó könnyűgyalogság). A napóleoni háborúk során „a tüzérség tovább fejlődött… de a lö37

vegek hatásos lőtávolsága továbbra sem változott.”

A 700-1300 méteres lőtávon túl állomásozó erők sértetlenek

maradtak, ezért a lövegekkel kellett manőverezni. Lényeges változás a krími háborúban és az amerikai polgárháborúban következett be, amelyekben a bevetett huzagolt lövegek hatótávolsága a simacsövűek kétszerese volt. A tüzérség alkalmazása a gyalogsághoz kapcsolódott legszorosabb módon, amely az általunk vizsgált hadviselési időszakon (18-19. század) a katonai szervezetek meghatározó részét és mindenképpen az alapját képezte. Nem tekinthetünk el tehát legalább a felemlítés szintjén attól, hogy a gyalogsági harceljárásokat – a vizsgálatunk szempontjából döntő időszakra vonatkozóan – jellemző formáik és megnevezéseik szerint meg ne említsük. A 18-19. század folyamán – pontosabban Nagy Frigyes háborúitól a krími és az amerikai polgárháborúig – egymás mellett, párhuzamosan több gyalogsági harceljárás is létezett: —

az európai haderők többségében – köztük az elemzett porosz és orosz haderőben – még alkalmazták a vonalharcászaton, illetve a hadrendben szétosztva alkalmazott, zászlóalj- vagy ezred-, esetleg dandárszintű alárendelt-támogató tüzérségen (és lovasságon) alapuló korábbi harceljárást;

—

ugyanakkor a francia haderőben már bevezették a nehézgyalogsági oszlop-rohamon és a könnyűgyalogság puskázó-csatárláncán alapuló korszerű gyalogsági harcászatot, amelyet összevont hadest-tüzérség és hadsereg szintű tüzér tartalék, illetve önálló, lovagló tüzérséggel megerősített nehézlovas-hadtestek alkalmazása egészített ki;

—

a kontinens belső területein zajló szárazföldi műveletekbe tengeri hatalomként belépő angol haderő hajón Európába szállított kis létszámú expedíciós erői – anyagi bázisuktól távol – egy többségében könnyűgyalogságon

34

Uo. 33. o. Union Corps Histories: Cavalry Corps (Army of the Potomac) http://www.civilwararchive.com/CORPS/cavaop.htm továbbá Alethea D. Sayers: Introduction To Civil War Cavalry http://ehistory.osu.edu/uscw/features/regimental/cavalry.cfm illetve Union Cavalry Corps Military Division of the Mississippi 22 March 24 April 1865 http://cgsc.contentdm.oclc.org/cdm/singleitem/collection/p15040coll6/id/644/rec/38 36 McKenney, Janice E.: The Organizational History Of Field Artillery 1775-2003. Center Of Military History, United States Army, Washington D. C. 2007. 73. o. 37 Szanati József: A tábori tüzérség az első és a második világháborúban. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1984. 21. o. 66 35


HADMŰVÉSZET



és mozgékony könnyű (főként lovagló) tüzérségen alapuló, defenzív gyalogsági harceljárást alkalmazott. Ebben a magas fokú tűzerőre, manőverező tüzérségre és a kockázatvállalás minimális szintjére építettek, gyakran kihasználva a védelmi harc olyan lehetőségeit, mint a terepadottságok. A krími háborúban és az amerikai polgárháborúban már a huzagolt lövész- és tüzérségi fegyverekkel laza csatárláncban küzdő gyalogság és erős sereglovassági kötelékek gyakran nagy mélységű alkalmazása volt tapasztalható. (A gyalogság puskáinak tűzereje és fegyvereinek pontossága, illetve lőtávolsága ekkor már lehetővé tette a szuronyrohamok elhagyását.) Huzagolt ágyúkból álló tüzérségük már nagy lőtávolságra volt képes koncentrált tűzhatást gyakorolni. A gyalogság harceljárásainak korszerűsödését leginkább a könnyűgyalogság (huzagolt és/vagy rövid fegyverrel csatárláncban tevékenykedő erők) térnyerése jellemezte. Az oroszoknál 1812-ig csak névleg létezett ilyen fegyvernem, a franciák a könnyű- és a nehézgyalogság hatékonyan együttműködő kötelékeire építettek, míg az angoloknál többségi, az amerikai haderőben pedig kizárólagos szerepre tett szert ez a csapatnem. A tüzérség fejlődése – különösen a lovagló tüzérütegek számszerű növekedése – nagy hatással volt a könnyűgyalogság térnyerésére. „A könnyűgyalogság puskázó csatárláncainak és oldalbiztosítást végző kötelékeinek támogatásában kiemelt szerephez jutottak a lovagló tüzérség gyorsan mozgó ütegei.”

38

Ilyen módon az egyes haderők könnyűgyalogság fejlesztésére vonatkozó törekvéseit – a

huzagoltfegyver-gyártó kapacitás mellett – leginkább a lovagló tüzérség fajlagosan kis tömegű eszközeinek előállítására való hadiipari képesség befolyásolta. Nem mindenütt valósult azonban meg egyformán a költség- és technológiaigényes lovagló tüzérség széles körű felállítása. A szükséges mozgékonyságot gyakran csak a tűzerő rovására voltak képesek megvalósítani. Az orosz haderő lovasságának döntő többségét kitevő kozák könnyűlovasság lovagló tüzérsége az 1805ben a sorgyalogság hadrendjéből kivont 3 fontos gyalogsági ütegekből állt, csekély tűzerővel. A franciák 8-12 font, illetve az angolok 6-9 font közti lovagló tüzérsége – amelyet ütegenként két-két tarackkal is kiegészítettek – már jóval nagyobb tűzerővel bírt. Az angol és az amerikai uniós haderő kiemelkedően jó eredményeket ért el ezen a területen, többségében könnyűgyalogsági harceljárásra építve, míg a franciák közepes, a poroszok és az oroszok pedig szerény könnyűgyalogsági képességgel – és lovagló tüzérséggel – rendelkeztek. Az orosz haderő könnyűgyalogsága (vadászok) lényegében nem építhetett a lovagló tüzérség támogatására.

39

(Következésképpen nem is alakult ki igazán hatékony könnyűgyalog-

ság.) A tüzérség fejlődése jelentős hatással bírt a lovasság szervezeteire és harceljárására is. Már a lovasságról szóló tanulmányunknak is szerves részét képezte a tüzérség egy sajátos, önálló jelentőségre szert tévő területe, a lo40

vagló tüzérség ismertetése.

A tüzérség e fajtájának fokozatos elterjedése a 18. század közepétől új távlatokat nyitott

a nehéz és félnehéz lovasság (vértesek és dragonyosok) alkalmazási lehetőségeiben (pl.: gyalogsági védelem áttörése) és maga után vonta e lovassági kategóriák dinamikus létszámnövekedését. Ugyanakkor szintén a 18. század közepétől 41

indult erőteljes növekedésnek az európai haderők könnyűlovassága is.

Már Nagy Frigyes háborúiban jelentős könnyű-

lovassági kötelékek csaptak össze egymással. A könnylovasság – egyéb feladatai (felderítés, szárnybiztosítás, üldözés, portya) mellett – jelentős szerephez jutott a saját tüzérség ütegeinek biztosításában-védelmezésében, illetve az ellenfél tüzérségének lerohanásában-pusztításában (pl.: Jéna, 1806; Eylau, 1807; Borogyino, 1812; Lipcse és Katzbach, 42

1813).

38

Habár egyes esetekben a gyalogság is képes lehetett lerohanni a tüzérütegeket, veszteségei e művelet során

Anthony L. Dawson – Paul Dawson – Stephen Summerfield: Napoleonic artillery. Marlborough, The Crowood Press, 2007. 272. o. Uo. 54. o. 40 Turcsányi Károly - Hegedűs Ernő: A napóleoni haderő manőverező hadviselése - a hatékony nehézlovasság harceljárásának kialakulása, egyes ellátási és hadfelszerelési kérdései I-III. rész. Katonai Logisztika, 2010. évi 15. évf. 1. szám, 2011. évi 16. évf. 1. szám 147174. o.; 2012. évi 17. évf. 1. szám 160-195. o. 41 Kivéve a keleti államok haderejét, ahol létszámuk eleve elérte a haderő harmadát. 42 Denison, George Taylor: A lovasság története Dürer reprint kiadás, Budapest, 1992. 305., 320. és 321-22. o. 67 39


HADMŰVÉSZET



mintegy 3-3,5-szer nagyobbak voltak, mint a jóval mozgékonyabb lovasságé.

43

Alapvetően néhány gyalogszázad védte

a tüzérüteget. „A lövegek védelmére mindig fedező csapatot rendeltek, amitől az üteg legfeljebb néhány százlépésnyire távolodhatott el.”

44

Egy, az üteg ellen végrehajtott lovassági támadás esetén a tüzérség irányba fordult, majd a rendelke-

zésére álló rövid időben tűzzel próbálta meggátolni az állásai ellen irányuló támadás kibontakozását, miközben a gyalogság felkészült a lovassági támadásra és négyszögbe állt. A lovasok ”közül azok, akik túlélték az előrenyomulás során rájuk leadott 2-3-sortüzet, ellenlovagoltak az ágyúk mellett… a tüzérek pedig a gyalogsági négyszögek védelmébe menekültek előlük. A támadó lovasság ekkor a négyszög puskatüzében elveszítette minden még esetleg megmaradt lendü45

letét.”

Néhány kisebb lovastámadás rövid ideig való kivédésére tehát alkalmasnak bizonyult a tüzérség, illetve a tüzér-

séget biztosító gyalogság együttes tüze. Azonban a biztosítást végző gyalogság „rendszerint csak kisebb egység volt, 46

többnyire 1-2 századnyi erő, nagyobb számú ellenség ellen sokáig nem védhették a lövegeket”.

Önmagában a gyalog-

ság akkor nem volt alkalmas a lovasság támadásának kivédésére, ha az lovagló tüzérséggel volt megerősítve. „A legkiszolgáltatottabb helyzetben a lovasság elleni védelemre felállt gyalogos négyszögek voltak… A gyalogsági négyszög egy passzív védelmi alakzat, a lovassági támadásnak ugyan hosszan képes ellenállni, de ha az tüzérséget is hozott magával, súlyos veszteségeket tudott okozni, ha a lovasság nem állt rendelkezésre.”

47

Az ellenfél lovasságának hadtest-

tüzérség vagy hadsereg tüzértartalék elleni tömeges támadása esetenként csatadöntő műveleti elemnek bizonyult. Eylaunál (1807. 02. 08.) a felvonult orosz hadsereg nemcsak gyalogságát, de tüzérségét tekintve is jelentős fölényben volt a Napóleon vezette francia hadsereggel szemben, ám nem rendelkezett túlerejű sereglovassággal. Az ezer főnként 5,5 löveget felvonultató orosz hadsereg a hadrend közepén vonta össze tüzértartalékát és annak tömegtüzével olyan mértékben meggyengítette a francia közepet, hogy annak már az összeomlásától lehetett tartani, ami a csata elvesztését jelentette volna Napóleon számára. Ekkor azonban Napóleon 14.000 lovasból álló hadtest erejű nehézlovassági tartalékot vetett be az orosz tüzérség megsemmisítése, illetve az orosz vonalak áttörése céljából.

48

A lovasság csapást

mért a támadó orosz oszlopokra, majd lovasai szétverték azt az orosz tüzérséget, amely addig oly sok veszteséget okozott a francia középnek.

49

A francia nehézlovasság „két szárnyra vált… előrenyomult, áttörte a centrum sűrű hadso-

rait, majd miután átgázolt rajtuk, az oroszok háta mögött ismét egyetlen oszlopba egyesültek. Ezután megindultak viszszafelé ugyanazon az útvonalon, amelyen áttörtek. A szétzilált orosz egységeken áthaladva levágták a tüzéreket, akik korábban oly sok emberüket elpusztították.”

50

Az orosz gyalogság négyszögekbe fejlődött és saját védelmével volt elfog-

lalva a francia lovastámadás során. Az orosz lovasság kötelékei ugyan kísérletet tettek a támadó nehézlovasság feltartóztatására, erőik azonban messze nem bizonyultak elegendőnek a feladathoz. Az orosz tüzérség többsége elveszett, a csata francia győzelemmel zárult. A 18. század közepétől, a tüzérség szervezeteinek dinamikus növekedését követően, úgy a gyalogság harctevékenysége, mint a tüzérütegek biztosítása, fedező lovasságot igényelt. A tüzérütegek lerohanására, illetve biztosítására egyaránt a könnyűlovasság bizonyult a legalkalmasabbnak. Azért is célszerű volt egy-egy könnyűlovas alegységgel megerősíteni a tüzérütegek biztosítási rendszerét, hogy rendelkezésre álljanak, ha az ellenfél gyalogsági támadása során felvonuló könnyűgyalogság pontlövő tűzcsapásai esetén lovassági ellencsapásra volt szükség. (A könnyűgyalogság egyik fő célpontja a tüzérütegek kezelőszemélyzete volt.) A lovasság könnyűgyalogos lánc ellen induló rohama rendszerint hatékonynak bizonyult, a laza csatárláncban tevékenykedő könnyűgyalogság ez ellen ugyanis – elhelyezke43

Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000. 31. o. Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009. 101. o. John Keegan: A csata arca. Akadémiai Kiadó, Budapest 2013. 183. o. 46 Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009. 101. o. 47 Uo. 107., 112. és 116-7. o. 48 Waitman Beorn: French Cavalry At Eylau, 1807 And Napoleon’s Cavalry Doctrine. United States Military Academy, West Point, New York, 1999. 7. o. 49 Denison, George Taylor: A lovasság története Dürer reprint kiadás, Budapest, 1992. 309. o. 50 John Keegan: A csata arca. Akadémiai Kiadó, Budapest 2013. 47-48. o. 68 44 45


HADMŰVÉSZET



déséből fakadóan - nem volt képes négyszögbe állni. Ilyen módon a 18. század közepétől, a tüzérütegek, illetve tüzérezredek számának dinamikus növekedésével párhuzamosan fokozatos növekedésnek indult a tüzérség elleni támadó-, illetve védelmi harctevékenységekben egyaránt nagy szerepet játszó könnyűlovasság is. A lovas szervezeti elemek számának növekedésével, a nehézlovasság részleges önállósodásával célszerűvé vált magát a lovasságot is szervezetszerű támogató tüzérségi elemekkel (lovagló tüzér ütegekkel) megerősíteni, ami tovább növelte a tüzérség részarányát a 18. század végétől a haderőkben. A lovagló tüzérség különösen nagy hatékonysággal végezhette a lovassági támadás hatására négyszögbe állt gyalogság pusztítását. A gyalogságot, ha nem állt időben négyszögbe, a lovasság támadása semmisítette meg, ha négyszögbe állt, akkor pedig a tüzérség – különösen a lovagló tüzérség. Ilyen módon a lovasság különféle csapatnemei létszámnövekedésének egyik meghatározó fontosságú oka éppen a tüzérség fejlődésében, számszerű növekedésében és minőségi átalakulásában (lovagló tüzérség elterjedése) keresendő. A tüzérség és a lovasság haderőn belüli részarányának és fontosságának növekedésével fokozatosan létrejött egy, az immár egyenrangú fegyvernemek szoros együttműködésén alapuló hárompólusú összfegyvernemiség, ami már minőségi változáshoz vezetett a hadviselésben. A tüzérségi eszközök tömeggyárthatóságának létrejöttével immár könynyen megvalósítható volt nagyszámú tüzérüteg felállítása. Ennek hasznos kiegészítője volt a tüzérség megvédésére és támadására egyaránt képes, a tüzérséggel együtt dinamikusan növekvő létszámú lovasság, amely egyúttal az egyetlen olyan erő volt a csatatéren, amely támadásaival a tüzérség számára kedvező mozgásformákra kényszeríthette a gyalogságot. „Lovasegység felbukkanása tömegalakításra (gyalogsági négyszögbe állásra) ösztönözte az ellenség gyalogságát, hogy aztán az ágyútűz annál nagyobb veszteségeket idézzen elő… Nyílt terepen, túlerejű lovasság ellen célszerű 51

volt a lovasság arcvonal mögött tartása a gyalogsági négyszögek védelmére.”

Nagyszámú lovasság fenntartásával

ilyen módon nemcsak a saját tüzérség tüzének hatékonyságát fokozták, hanem megvédték saját gyalogsági négyszögeiket is. A tüzérség műveleti hatékonysága a más fegyvernemekkel való együttműködéstől függött. „Ha bármelyik oldal tüzérsége lehetőséget talált más fegyvernemekkel való „együttműködésre”, azaz gyalogos vagy lovassági akciókkal egyidejűleg tudta támadni ugyanazt az ellenséges alakulatot, a lövegek tüzének hatékonysága megsokszorozódott. Az ellenséges (lovas) alakulat közeli jelenléte ugyanis olyan fenyegetést jelentett, ami rákényszerítette a védekező alakzat katonáit, hogy felálljanak, és ne mozduljanak: márpedig a katonával nem történhetik kellemetlenebb dolog, mint hogy egy helyben áll, az ágyúk tüzelnek rá, ő pedig semmit sem tehet…A lovasság és a tüzérség gyalogság elleni működése ugyanakkor kiegészítő és előkészítő jelleggel bírt…Az olyan gyalogságot, amely az ellenséges lovasság fenyegetései és a tüzérségnek a lemészárlására irányuló erőfeszítései ellenére sem volt hajlandó visszavonulni az ellenség által igényelt területről, végül a gyalogságnak kellett megtámadnia.”

52

A gyalogsági támadás sikeressége viszont a tüzérség támoga-

tásától függött. Így alakult ki - többé-kevésbé mindenütt - a gyalogság, a tüzérség és a lovasság – mint egyenrangú fegyvernemek – szoros összfegyvernemi együttműködésén alapuló hatékony összfegyvernemi harcászat. Ezzel vége szakadt a metodizmus korszakának főként gyalogsági haderőkre alapozó, válságtüneteket mutató, alacsony hatásfokú harcászatának. Az összfegyvernemiség kialakulása és a hatékony hadviselés létrejötte a tüzérség fejlődéséhez – lényegében az ágyúgyártás ipari-technológiai hátterének fejlődéséhez és a tüzérségi eszközök tömeggyárthatósága létrejöttéhez – volt köthető és magával hozta a gyalogság, illetve a lovasság szervezeteinek és harceljárásainak fejlődését (könnyűgyalogság csatárláncai, nehézlovasság lovagló tüzérséggel támogatott önálló szervezetei). E folyamatból fakadóan az általunk vizsgált korszakon növekedett a tüzérség és a lovasság haderőn belüli részaránya, miközben – a korszerűsödés folyamatai (könnyűgyalogság fejlődése) mellett – csökkent a gyalogságé.

51

Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009. 107., 112. és 116-7. o. 52 John Keegan: A csata arca. Akadémiai Kiadó, Budapest 2013. 195-196. o. 69


HADMŰVÉSZET



A tüzér fegyvernem méretének növekedésével a 19. század csatái folyamán egyre inkább döntő jelentőséghez jutó, gyakran 80-170 löveget felsorakoztató tüzértartalék alkalmazási lehetőségeiben is meghatározó szerepe volt a lovagló tüzérség arányának. Oroszország hadereje 1808-ig gyalogos tüzértartalékot alkalmazott, amely nehézkessége és lassú felvonulása folytán a csaták többségében nem került alkalmazásra.

53

A francia haderő vegyesen alkalmazott gyalog és

lovagló tüzérséget a tüzértartalékban, jelentősen fokozva ezzel a mozgékonyságot és a tűzzel való manőverezés lehetőségét a csata során.

54

A brit tüzértartalék jelentős mértékben épített a lovagló tüzérségre. Waterloonál Wellington a teljes

lovagló tüzérséget tartalékban tartotta, így a csata döntő pillanataiban a lovagló tüzérség mindig a legmegfelelőbb helyen foglalhatott állást. Gettysburgnél (1863) a mintegy 100 eszközt felvonultató uniós tüzérségi tartalék mozgékonysága – mintegy a fele könnyű huzagolt ágyú volt – szinte csatadöntő tényezőnek bizonyult. A tüzérségi tartalék szervezeti jellemzői – a gyalog- és a lovagló ütegek részaránya – kihatottak a tartalékot biztosító erők jellemzőire is: a kevésbé mobil tartalékot inkább gyalogság biztosította, míg a mobilabb, több lovagló elemet felvonultató tartalék biztosításához inkább a lovasság jelenthette a lerohanás elleni védelmet. A 18. szd. közepétől a tüzérség különböző manőverképes szervezet-típusainak (lóvontatású tábori tüzérség, illetve a lovagló tüzérség) elterjedése, illetve számszerűségének növekedése egyaránt serkentőleg hatott a gyalogság és a lovasság harcászatára, ezáltal – a kiegyensúlyozottabb fegyvernemi arányok, az összfegyvernemiség és a hatékony fegyvernemi együttműködés létrejöttével – összességében tette hatékonyabbá és intenzívebbé a hadviselést. Amint az a 2. számú táblázat adatai alapján is nyomon követhető, a hadviselés – az 1618-1713 közti, az általunk vizsgált korszakot megelőzően, illetve főként a metodizmus elveit követő időszakban – kéthavonta egy kisebb csatát megvívó intenzitási 55

szintjéről mintegy nyolcszoros értékre nőtt az 1740-1865 közti időszakon.

A HADICSELEKMÉNYEK JELLEMZŐINEK VÁLTOZÁSA A TÜZÉRSÉGI ESZKÖZMENNYISÉG NÖVEKEDÉSE 56

TÜKRÉBEN 1618-1865

HÁBORÚ

CSATÁBAN

ÁGYÚK

ÁGYÚ

100000 FŐ

A CSA-

ÁGYÚK

HAD-

MEGNEVEZÉ-

RÉSZTVEVŐ

SZÁMA/

LŐTÁV

FELETTI

TÁK

ÁTLAGOS

VISELÉS

SE

HADSEREG

1000 FŐ

ÉS IDEJE

ÁTLAGOS LÉTSZÁMA

ÖSSZEG-

SZÁMA

SZÁMA

INTEN-

ZETT

HAVONTA

CSATÁ-

ZITÁSI

LÉTSZÁMÚ

BAN

57

MUTATÓ

58

CSATÁK Harmincéves

19 000 fő

1,5 db

40 000 fő

1,75 db

500 m

1 db

0,24 db

28 db

4,56

7 db

0,77 db

70 db

30,8

háború (1618-1648) XIV. Lajos háborúi

53

Uo. 270. o. Uo. 276. o. 55 Havi 0,5-ös átlagról havi 3,45-ös átlagra. Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005. 159. o. 56 Az adatok alapvetően Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005. 159. o. lábjegyzetre támaszkodnak, azonban az amerikai vonatkozású adatokat (tüzérség 1000 főnként, csaták száma havonta) Keegan, John: Az amerikai polgárháború. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. 483. és 492. o. alapján pontosítottuk. A csatában részt vevő átlagos amerikai hadsereg méretét az e hadsereg támogatása érdekében a mélységben önállóan tevékenykedő lovashadtest létszámával egészítettük ki. Union Corps Histories: Cavalry Corps (Army of the Potomac) http://www.civilwararchive.com/CORPS/cavaop.htm 57 Az 1000 főre eső ágyúszám és a létszám szorzata ezerrel osztva. 58 A hadviselés intenzitási mutatója alatt a havi átlagos csataszám és a csaták átlagos létszámának szorzatát értjük, ezerrel osztva. 70 54


HADMŰVÉSZET



(1689-1713) II. Frigyes hábo-

700 m 47 000 fő

3,3 db

12 db

1,1 db

155 db

51,7

45 000 fő

3,3 db

12

3,7 db

148 db

166,5

84 000 fő

3,5 db

37 db

7,7 db

294 db

647

18 db

6,25 db

216 db

400

rúi (1740-1763) Francia

forra-

dalmi háborúk (1793-1802) Napóleon háborúi

7001200 m

(1803-1815) Amerikai polgár-

54 000 fő

4 db 59

háború

(+ 10 000 fő)

(1861-1865)

(huzagolat-

1200-

lan és huza-

4000 m

golt ágyúk) 2. sz. táblázat. Ennek kiváltó oka főként az volt, hogy a tüzérségi eszközök száma a 19. század végére minden haderőben hozzávetőleg megháromszorozódott, majd ezt követte egy minőségi átalakulás: a lovagló tüzérség széles körű elterjedése, illetve a 19. század közepétől a huzagolt elöltöltő ágyúk térhódítása. Ekkortól a gyalogságot támogató nagyszámú tüzérségi eszköz, illetve a százas nagyságrendben összevont tüzérségi csoportosítások és a nagyfokú manőverezésre alkalmas lovagló tüzérség tűzereje (és az általa támogatott nehézlovasság) már inkább válik döntő tényezővé a csata megvívásában, mint a gyalogos katonák egyéni lőfegyverei. Ugyanakkor az 1740-1750 közötti időszaktól maga a gyalogság is tűzerősebb fegyvernemmé vált az egyéni lőfegyver korszerűsítése (köpűs bajonett, kovás elsütőszerkezet, fém töltővessző, papírcsomagolású töltés, huzagolt fegyverek megjelenése) következtében.

1. sz. diagram. A hadviselés intenzitási mutató változása és a bevetett tüzérségi eszközmennyiség növekedésének kapcsolata 1600-1900 között60 59 60

A hadsereget a mögöttes területen támogató lovashadtest létszáma. A 2. sz. táblázat adatai alapján. 71


HADMŰVÉSZET



Jelmagyarázat: Folyamatos vonallal jelzett a hadviselés intenzitási mutató a havi átlagos csataszám és a csatákban résztvevők (ezerrel osztott) átlagos létszámának szorzata (kék szín), míg a szaggatott vonal az ágyúk átlagos számát jelöli a csatában (piros szín, db).

A napóleoni háborúk során – különösen a háború 1807-ig tekinthető szakaszában –, a hadviselő felek tüzérsége egymástól jelentősen eltérő szervezeti és haditechnikai jellemzőkkel lépett harcba. Az egyes csatákban a lövegek menynyiségében mutatkozó számszerű eltéréseket a 3. számú táblázat mutatja be. Legtöbb löveggel a porosz és orosz haderő rendelkezett, míg a legkevesebbel (természetesen a szárazföldön) az angol. A haderők a tüzérségi eszközök számszerű növelésével fokozták tűzerejüket, miközben ugyancsak ezzel arányosan csökkent mozgékonyságuk. TÜZÉRSÉG RÉSZARÁNYA A NAPÓLEONI HÁBORÚK, A KRÍMI ÉS AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ CSATÁIBAN CSATA

HADERŐ

LÉTSZÁM

LÖVEGSZÁM

61

LÖVEGMENNYISÉG EZER FŐRE

Austerlitz

Francia

73200

139

1,89

(1805)

Szövetséges

85400

278

3,25

(orosz, osztrák) Friedland

Francia

66000

118

1,78

(1806)

Szövetséges

84000

120

1,42

(orosz, porosz) Jéna-

Francia

120000

120

1, 0

Auerstadt

Porosz

110000

300

2,7

Eylau

Francia

54000

200

3,7

(1806)

Szövetséges

72000

400

5,5

(1806)

(orosz, porosz) Wagram

Francia

160000

430

2,7

(1809)

Osztrák

140000

410

2,9

Portó (II.)

Francia

11000

20

1,8

(1809)

Angol

20000

24

1,2

Salamanca

Francia

48500

78

1,6

(1812)

Szövetséges

59000

60

1,01

(angol, portugál) Vittoria

Francia

66900

138

2,06

(1813)

Szövetséges

75300

90

1,19

(angol, portugál)

61

Borogyino

Francia

133000

587

4,41

(1812)

Orosz

120000

640

5,33

Ligny

Francia

80000

210

2,62

(1815)

Porosz

84000

224

2,66

Haythornthwaite, Philip J.: Weapons Equipment of the Napoleonic Wars. Arms and Armour Press, London, 1996. http://www.scribd.com/doc/14597569. 71. o. 72


HADMŰVÉSZET



Inkerman

Angol-francia

23200

58

2,5

(1854)

Orosz

42000

134

3,2

Gettysburg

Észak

94000

360

3,8

(1863)

Dél

75000

272

3,62

3. sz. táblázat

Az ezer főre eső lövegek számát tekintve az orosz-porosz tüzérség volt a legkedvezőbb helyzetben, mivel a csatákban átlagosan 4-5 löveg/ezer fővel vettek részt. A franciák esetében ez az érték 3 löveg/ezer fő volt, a partraszállások miatt kevesebb löveggel harcoló angoloknál pedig (kiegészítő adatként figyelembe véve azt is, hogy Wellington 67000 fős hadereje Waterloonál 150 ágyúval rendelkezett) 1,6 löveg/ezer fő.

62

A napóleon korabeli tüzérségek harceljárásait vizsgálva, szintén jelentős eltérések mutatkoznak a hadviselő felek között. A klasszikus vonalharcászat elemeit leginkább megőrző porosz és orosz haderő inkább szétosztotta tüzérségét, mintsem koncentrálta. A tűzzel intenzíven manőverező franciák összevontan alkalmazták tüzérségüket (és lovasságukat is). A kevés ágyúval rendelkező angolok a lovaglótüzérség döntő túlsúlyával tették manőverezőképesebbé katonai erőiket. TÜZÉRSÉGEK SZERVEZETI ARÁNYA A NAPÓLEONI HÁBORÚKBAN (1805) HADERŐ

63

LOVAGLÓ

TÁBORI

LOVAGLÓ

GYALOG/

TÜZÉRSÉGI

TÜZÉR

TÜZÉR

ÉS TÁBORI

TÜZÉR

ESZKÖZ

EZREDEK

EZREDEK

TÜZÉR EZRE-

EZREDEK

1000

DEK

SZÁMA

FŐRE

ARÁNYA Angol

1

2

33%-67%

49/3

2

Francia

6

8

42%-58%

126/14

3

Porosz

1

4

20%-80%

66/5

Orosz

2

9

18%-82%

132/11

3,5 5

4. sz. táblázat Figyelembe véve a 4. számú táblázat tüzérségi szervezetek nemzetenkénti összetételével kapcsolatos részletes adatait, megállapítható, hogy: —

arányaiban legkevesebb lovagló tüzérezreddel (18-20%) a poroszok és oroszok rendelkeztek, míg a legtöbbel a franciák és az angolok (33-42%);

—

arányaiban a gyalogság létszámához képest legkiterjedtebb tüzérséggel az oroszok és a poroszok rendelkeztek (3,5-5 löveg 1000 főnként) míg a legkevesebbel az angolok (2 löveg 1.000 főnként);

62

A számításnál csak a két szélső – a legmagasabb és a legalacsonyabb - értéket vettük figyelembe. Az oroszok 1 gárda- és 2 sor lovaglótüzér-osztályát egy ezrednek, a kozák lovagló tüzérütegeket összességében szintén egy ezrednek, az angolok (Congrave-rakétaütegekkel együtt) 8 lovaglótüzér ütegét szintén 1 ezrednek számítottuk. A speciális feltöltöttségű és diszlokációjú angol haderőszervezet külön számítási metódust követel meg. Az angol gyalogság 3 gárda- és 96 sorgyalog ezredét – tekintettel az ezredek 1-2 zászlóaljjal való átlagos feltöltöttségére – ezredenként 1,5 zászlóalj mennyiséggel számoltuk meg, így a 148 zászlóaljat hárommal osztva mintegy 49 ezred mennyiségűnek tekintettük. Johnson, Ray: Napoleonic Armies Arms & Armour, London, 1984. 20., 105. és 134. o. 73 63


HADMŰVÉSZET



TÜZÉRSÉGEK LÖVEGANYAGA A NAPÓLEONI HÁBORÚKBAN (1805) HADERŐ Angol

NEHÉZÜTEG

KÖNNYŰÜTEG

LOVAS ÜTEG

LÖVEGANYAG

LÖVEGANYAG

LÖVEGANYAG

4x9 fontos ágyú

4x6 fontos ágyú

2x6 fontos ágyú

2x18 fontos tar.

2x18 fontos tar.

2x 9 fontos ágyú

Összes eszköz: 6

Összes eszköz: 6

1x18 fontos tar.

64

Összes eszköz: 5 Francia

6x12 fontos ágyú

4x6 fontos ágyú

4x8 fontos ágyú

2x18 fontos tar.

2x18 fontos tar.

2x4 fontos ágyú 2x18 fontos tar.

Porosz

Orosz

Összes eszköz: 8

Összes eszköz: 8

Összes eszköz: 8

6x12 fontos ágyú

6x6 fontos ágyú

4x6 fontos ágyú

2x10 fontos tar.

2x7 fontos tar.

2x7 fontos tar.

(2x3 fontos tar.)

(2x3 fontos tar.)

Összes eszköz: 10

Összes eszköz: 10

Összes eszköz: 6

8x12 fontos ágyú

8x6 fontos ágyú

6x6 fontos ágyú

4x20 fontos tar.

4x10 fontos tar.

(kozáküteg: 3 font)

2x3 fontos tar.

2x3 fontos tar.

6x10 fontos tar.

Összes eszköz: 14

Összes eszköz: 14

Összes eszköz: 12

5. sz. táblázat

Az 5. számú táblázat alapján egy-egy tüzérségi szervezetben (nehéz és könnyű üteg) a legnagyobb darabszámú (10-14 db) és legnehezebb (8x12 fontos ágyú) eszközöket az orosz és a porosz haderő sorakoztatta fel, míg a legkönnyebb és legkevesebb (6 db) löveget tartalmazó üteget az angol haderőben találjuk. Feltűnő a lovagló tüzérségnél az angol 9 fontos – lényegében más haderők gyalogtüzérségével azonos tűzerejű – löveganyaga és alacsony eszköz-száma, illetve az orosz lovagló lövegeknél alkalmazott, kirívóan elavult 3 fontos könnyűágyú, és az eszközök ezt nyilván kompenzálni törekvő, ütegenkénti nagy száma. (Az orosz lovasság többségét a kozák ezredek tették ki, így ezek tüzérségi támogatása a jellemző adat.) Megjegyzendő, hogy a 78 tábori tüzérezreddel (és mintegy 6 dandárnyi lovagló tüzérséggel) rendelkező, 1696 gyalogezredet felvonultató amerikai (unionista) polgárháborús haderőben a tüzérség szervezeti aránya mintegy 4%-ot tett ki, ami a napóleoni angol haderő arányaival mutat rokonságot.

65

(Ezt nem szerepeltethettük az 1805-ös állapotot tükröző

táblázatban.) Könnyű tüzérütegeikbe 4 db 6 fontos ágyút, illetve 2 db 12 fontos tarackot szerveztek, míg a nehéz üteg állományába 4 db 12 fontos ágyú és 2 db 24 fontos tarack került. hadtest szinten vonták össze egy 4-9 üteges tüzérdandárba.

67

66

A tüzérséget viszont – a franciákhoz hasonlóan –

Az amerikai uniós haderőben szintén kiemelkedően fon-

tos szerep jutott a lovagló tüzérségnek, amelyekkel már lovashadtesteket is támogattak.

64

Uo. Ezeket az erőket 35 tüzérdandárba és 5 lovaglótüzér dandárba szervezték. McKenney, Janice E.: The Organizational History Of Field Artillery 1775-2003. Center Of Military History, United States Army, Washington D. C. 2007. 51. o 67 Uo. 61. o. 74 65 66


HADMŰVÉSZET



ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az általunk vizsgált korszakon, a 18-19. században a haderők szervezetének számszerű többségét a gyalogság alkotta. A „hadügyi forradalom” elmélete a nagy értékű és technológiaigényes fegyvernemek (várak, haditengerészet, tüzérség és „a fokozott gyalogsági tűzerő”) létrejöttének és fejlődésének függvényében vizsgálja ezt az időszakot.

68

Vizs-

gálati módszerünk egyik elemeként magunk is ezt a gondolatmenetet követjük, hiszen a napóleoni háborúkra vonatkozóan a hadtörténészek már a nyolcvanas években felismerték, hogy „a fegyveres harc anyagi-technikai viszonya a 69

háborúk kézműipari korszakában (16-18. szd.)… a polgári forradalmak idején jelentősen megváltoztak.”

Ekkor

lépett át az ipar – és vele együtt a hadiipar – a kézműipari korszakból a klasszikus ipari korszakba, természetesen hadviselő államonként más és más mértékben. Az ipar forradalma döntő változásokat eredményezett a hadiipari kapacitás és minőségképesség területén, ami viszont rendkívüli mértékben befolyásolta az egyes hadviselő államok tüzérségének felszereltségét és harcászati képességeit. Általában véve, mind a gyalogság, mind a tüzérség és a lovasság fejlődési folyamatai az új eljárásokkal gyártott haditechnikai eszközök – tábori- és lovagló ágyúk, huzagolatlan és huzagolt puskák, lovassági vértek és sisakok – tömegtermelése, illetve egyes esetekben minőségi anyagok és megmunkálási eljárások (könnyű bronz ágyúanyag, precíz ágyúfúrás, puskák huzagolása) alkalmazása tette lehetővé. A hadiipar termelési kapacitása és minőségképessége ekkortól vált a haderő-szervezési folyamat egyik kulcselemévé. Ennek kézzelfogható aspektusa a tüzérség haditechnikai eszközeinek, illetve harcászati szerepének növekedése. A tüzérségi eszközök száma a 19. század végére minden haderőben hozzávetőleg megháromszorozódott, ezért a hadviselés a metodizmus időszakában kéthavonta egy kisebb csatát megvívó intenzitási szintjéről az 1740-1865 közti időszakon mintegy nyolcszoros értékre nőtt. Nemcsak az ipari kapacitások fejlődtek nagy sebességgel. Változtak a megmunkálási eljárások, gyártástechnológiák is. Ekkor következett be a zárványmentes öntési technológia elterjedése, illetve az öntött-furatú lövegekről a tengely-szimmetrikusan fúrt lövegekre történő áttérés is – az egyes államok számára különböző mértékben rendelkezésre álló gépipari megmunkáló kapacitás függvényében. A hadviselő államonként jelentős mértékben eltérő mennyiségű és minőségű löveganyag eltérő tüzérségi harceljárások létrejöttét eredményezte. Az egyes hadviselő felek haderőiben alkalmazott tüzérség szervezeti keretei és mennyiségi mutatói azonban a vizsgált időszakban gyökeresen eltértek egymástól – a porosz és orosz, illetve a francia és az angol haderő más-más elvek szerint szervezte és alkalmazta tüzérségét. Az angolok arányaiban kisszámú, de rendkívül mozgékony tüzérséggel támogatták partraszálló erőiket. Az amerikai unionista tüzérség az eszközök átlagos számszerűsége mellett már építhetett a huzagolt lövegek jelentős lőtávolságára is. A franciák közepes mennyiségű, közepesen mozgékony tüzérséggel segítették a nagyarányú lovassági elemmel vegyített szárazföldi haderőt, míg a nagyszámú, illetve nagy tömegű eszközei miatt nehézkes tüzérséggel rendelkező „orosz csapatokra jellemzőek voltak a nagy létszámú egységeket 70

igénylő műveletek és a tüzérség széles körű alkalmazása.”

A tüzérségi képességek biztosítása két módon volt lehet-

séges: vagy kis mennyiségű, de mozgékony eszközzel, vagy nagy mennyiségű, kevésbé mozgékony löveganyaggal. Ahol nem tudtak korszerű, könnyű és mozgékony eszközt gyártani, ott a haderő megfelelő tüzérségi képességének biztosítása érdekében nagy mennyiségű, robusztus eszközökkel ellensúlyozták ezt a hátrányt. A tüzérségi modell meghatározó volt a haderő összességének alkalmazási lehetőségeire. Ilyen módon a hadiipari kapacitás közvetlenül befolyásolta a tüzérség kialakítását, ami viszont közvetlen hatással volt a gyalogság és a lovasság alkalmazására is. Képletesen szólva, az eltérő modellek ellenére megállapítható a tűzerő és a mozgékonyság „szorzatának” egyensúlyi szerepe.

68

Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005. 8-11. o. Szanati József: A tábori tüzérség az első és a második világháborúban. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1984. 21. o. 70 Zichermann István: A kaukázusi tűzfészek. Puedlo Kiadó, Budapest, 2006. 11. o. 75 69


HADMŰVÉSZET



Az egyes haderők – az alkalmazó állam geostratégiai jellemzői, illetve iparosodottságának mértéke alapján – eltérő modellek szerint szervezték meg gyalogságukat és tüzérségüket. Amint azt a közel húsz éven át tartó napóleoni háborúk gyakorlata is bebizonyította, ezek a haderők – eltérő szervezési-alkalmazási modelljeik és eltérő mennyiségi-minőségi mutatókkal rendelkező hadfelszerelésük ellenére – hosszú távon egyenrangú félként csaptak össze egymással. A hadviselés 1618-1865 közti fejlődésének a tüzérség vonatkozásában az alábbi főbb állomásait és fejlődési sajátosságait különböztethetjük meg: —

nagy kiterjedésű kontinentális háborúk már az ipari forradalmak korát megelőzően is voltak Európában (harmincéves háború, XIV. Lajos háborúi), de ezek intenzitása igen alacsony volt. Átlagosan négyhavonta került sor csatára, ahol is a jelentős veszteségek sem garantálták a döntés kicsikarását;

—

az ipar forradalma döntő változásokat eredményezett a hadiipari kapacitás és minőségképesség területén, ami viszont rendkívüli mértékben befolyásolta az egyes hadviselő államok tüzérségének felszereltségét és harcászati képességeit;

—

a havi egy csata mennyiséget először Nagy Frigyes háborúiban lépték át, ahol a gyalogság harcászati intenzitásának növekedése szoros összefüggésben volt a tábori tüzérség számszerű mutatóinak kétszeres értékre növekedésével;

—

a tüzérségi eszközök száma 1715 és 1799 között minden haderőben hozzávetőleg megháromszorozódott. A fegyveres harc megvívását ekkortól az jellemezte, hogy a csatatéren jelentős mértékben megnőtt a tüzérségi tűzsűrűség;

—

a tüzérség haditechnikai eszközeinek gyártástechnológiája a 18. század második felében robbanásszerűen fejlődött, ami lehetővé tette a lövegek fajlagos tömegének csökkentését, a mozgékonyság növelését a tömeg csökkentésén keresztül, ami lehetővé tette a tűzzel való jelentős manőverezést és a tűzösszpontosítást;

—

megteremtődött tehát a gyalogsági védelem áttörésének – lényegében a bekerítésen vagy részekre szabdaláson alapuló manőverező harcászat kialakulásának – egyik előfeltétele;

—

a tüzérség – és azon belül a lovagló tüzérség – fejlődésének következtében növekedésnek indult a könynyű- és a nehézlovasság, illetve a könnyűgyalogság is;

—

a bronz alkalmazása fajlagosan jóval könnyebb lövegek előállítását tette lehetővé, mivel a bronz ágyúk akár fele akkora tömegűek is lehettek. A fele akkora tömegért – lényegében a mozgékonyságért – viszont kétszeres árat kellett fizetni, amit a tehetősebb államok inkább megengedhettek maguknak;

—

az egyes fegyvernemek fejlődési folyamatait az új eljárásokkal gyártott haditechnikai eszközök tömegtermelése, illetve egyes esetekben minőségi anyagok és megmunkálási eljárások (könnyű bronz ágyúanyag, precíz ágyúfúrás, puskák huzagolása) alkalmazása tette lehetővé. A hadiipar termelési kapacitása és minőségképessége ekkortól vált a haderő-szervezési folyamat kulcselemévé;

—

a hadviselő államonként jelentős mértékben eltérő mennyiségű és minőségű löveganyag eltérő tüzérségi harceljárások létrejöttét eredményezte;

—

az orosz tüzérség nagyszámú, kiskaliberű, fajlagosan nagy tömegű löveggel, míg az angol tüzérség kisszámú, fajlagosan könnyű löveggel rendelkezett. A franciák e két modell között helyezkedtek el. Ez meghatározta a tűzerőt és a tűzzel való manőver lehetőségét és szerepét a harcban;

—

a tüzérség haderőn belüli részarányának növekedése új harceljárásokat követelt meg a gyalogságtól (puskázó lánc és oszlop-roham) illetve a lovasságtól (lovagló tüzérséggel támogatott hidegfegyveres tömegroham) is;

76


HADMŰVÉSZET

HADTUDOMÁNYI SZEMLE DR. TURCSÁNYI Károly – HEGEDŰS Ernő

—

Budapest, 2013. 6. évfolyam 3. szám

a korszak elején (Nagy Frigyes háborúi) a tüzérség és a lovasság még a gyalogság alaptevékenységét támogatta a harcban, míg a korszak közepére (napóleoni háborúk) már létrejön az összfegyvernemi hadviselés, amely a gyalogság, a tüzérség és a lovasság kiegyenlítődő jelentőségű alkalmazásán alapult;

—

a tüzérség fejlődéséhez köthetően kialakult egy a gyalogság, a tüzérség és a lovasság – mint egyenrangú fegyvernemek – szoros összfegyvernemi együttműködésén alapuló hatékony összfegyvernemi harcászat.

A kimondottan hadiipari kapacitástól függő, erősen technikai jellegű tüzérségi fegyvernem 18-19. században lezajlott fejlődésének – néhány kérdésben a 16-17. századra is visszatekintő – vizsgálata lehetővé tette számunkra, hogy az egymás mellett létező eltérő hadviselési modellek, a hadászati kultúrák előképeinek megjelenésével kapcsolatban is tegyünk egy kiegészítő jellegű, záró megállapítást. A haderő-korszerűsítési folyamatok – az egyes országok eltérő hadiipari és gazdasági lehetőségeihez igazodva – eltérő sebességgel zajlottak le. Így az időszak háborúiban – különösen a napóleoni háborúk kezdetén – rendkívül különböző szervezetű és haditechnikájú haderők csaptak össze igen eltérő harceljárásokkal – különböző hadászati kultúrákat képviselve. Ezek az eltérő kultúrák szoros összefüggésbe hozhatók a haderők tüzérsége közötti különbségekkel. Ugyanakkor a napóleoni háborúk számtalan csatája bizonyította be a gyakorlatban, hogy hosszú távon egymástól gyökeresen eltérő harceljárások – lényegében különböző hadászati kultúrák – is lehetnek egyenértékűek a harcban. Számos figyelemreméltó párhuzam figyelhető meg a második világháború hadviselésével – és az abban résztvevő haderők által képviselt hadászati kultúrákkal. (Néhány, a napóleon-kori nehézlovasság és a második világháborús páncéloscsapatok alkalmazása és szervezete közti párhuzamra már felhívtuk a figyelmet a lovassággal foglalkozó cikk71

sorozatunkban. ) A napóleoni kor háborúiban a mozgáscentrikus hadászati kultúra elveit képviselő francia haderőnek ugyanúgy nem volt nagyobb számú lövege az oroszokkal szemben, mint ahogyan a mozgáscentrikus német haderőnek sem volt számszerűen több harckocsija a szovjetekkel szemben. Kevesebb számú ágyújuk sikeres és fölényes alkalmazását a franciák ugyanúgy a tüzérség koncentrált, önálló tüzértartalékban való alkalmazásával érték el, mint ahogyan a németek 1941-ben a harckocsik önálló hadosztályokba szervezésével értek el sikereket, kivívva a páncélos-fölényt. Az orosz löveganyag a napóleoni háborúk során, bár számbeli fölényben volt, lényegében elavult, részben korlátozott tűzerejű, könnyű (3 fontos), részben pedig korlátozott mozgékonyságú (a nehezebb lövegek) eszközt tartalmazott. Hasonló módon, 1941-ben a szovjet haderő elavult, alacsony harcértékű és korlátozott hatótávolságú, döntő többségében a könynyű kategóriába tartozó harckocsival (T-26, BT-5) szállt szembe a németekkel. A szovjetek éppen úgy a gyalogság támogatására osztották szét harckocsijaikat, mint ahogyan a napóleoni korszak orosz hadereje elaprózta löveganyagát a gyalogezredek és zászlóaljak között. A napóleon kori francia löveganyag – különösen a lovagló tüzérség eszközei – ugyanúgy technológiai fölényben álltak az oroszok eszközeivel szemben (ágyúfúrás, öntés módszerei, alapanyag minősége), mint ahogyan a német harckocsik technológiai fölényt mutattak a háború kezdeti időszakában a szovjetekkel szemben (Pz. III. és IV esetében rádió, optika, ötfős kezelőszemélyzet, nagyobb teljesítményű motorok, vastagabb páncélzat). Mindez francia/német részről egy manőverező hadviselés megvalósításának lehetőségét hordozta magában mindkét korszakban. A technológiai fölény mögött mindkét korszakban a francia/német társadalom fokozott gazdasági teljesítőképessége, jelentősebb ipari háttere állt. A csekélyebb és elavultabb ipari képességekkel bíró orosz hadiipart ez a helyzet nagy darabszámú eszköz legyártására késztette, hogy az ország hatékony megvédése céljából felállított nagyobb létszámú haderő számára a kellő katonai képességet biztosíthassa. Nem manőverező jellegű hadviselési helyzetekben, amikor az orosz/szovjet haderő védelemben volt (Friedland, Eylau, Borogyino, illetve Sztálingrád ostroma és Kurszk), a tüzérség és az élőerő számszerű fölényével ugyanolyan jelentős, esetenként sajátjánál is nagyobb vesztesé71

Turcsányi Károly - Hegedűs Ernő: A napóleoni haderő manőverező hadviselése - a hatékony nehézlovasság harceljárásának kialakulása, egyes ellátási és hadfelszerelési kérdései I-III. rész. Katonai Logisztika, 2010. évi 15. évf. 1. szám, 2011. évi 16. évf. 1. szám; 2012. évi 17. évf. 1. szám. 77


HADMŰVÉSZET



geket volt képes okozni a francia/német haderőben. A két korszak közötti párhuzamok tehát további vizsgálatra érdemesek. Kulcsszavak: hadiipar, tüzérség, elöltöltő, porosz, orosz, francia, angol Keywords: armaments industry, artillery, muzzle-loading, Prussian, Russian, French, British

FELHASZNÁLT IRODALOM —

Anthony L. Dawson – Paul Dawson – Stephen Summerfield: Napoleonic artillery. Marlborough, The Crowood Press, 2007.

—

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Digitális kiadás: Arcanum Adatbázis Kft. 2001.http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0020/2076.html

—

Baylis – Wirtz – Cohen – Gray: Stratégia a modern korban Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005.

—

Coggins, Jack: Arms and Equipment of the Civil War. Double Day & Company. New York, 1962.

—

Denison, George Taylor: A lovasság története Dürer reprint kiadás, Budapest, 1992. 309. o.

—

Hans Halberstadt: Tüzérségi eszközök a középkortól napjainkig. Hajja és Fiai könyvkiadó, Debrecen, 2003.

—

Haythornthwaite, Philip J.: Weapons Equipment of the Napoleonic Wars. Arms and Armour Press, London, 1996. http://www.scribd.com/doc/14597569.

—

Heller, Mihail: Az Orosz Birodalom története I. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2003.

—

John Laffin: A hadvezetés titkai. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004.

—

Johnson, Ray: Napoleonic Armies Arms & Armour, London, 1984.

—

Keegan, John: A csata arca. Akadémiai Kiadó, Budapest 2013.

—

Keegan, John: Az amerikai polgárháború. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012.

—

McKenney, Janice E.: The Organizational History Of Field Artillery 1775-2003. Center Of Military History, United States Army, Washington D. C. 2007.

—

McNab, Chris: Armies of The Napoleonic Wars Osprey Publishing, Oxford, 2009.

—

Merth Balázs: Az amerikai polgárháború tüzérsége OTDK II. hely. ZMNE Budapest, 2002.

—

Nofi, Albert A. (1998). The Waterloo Campaign: June 1815. Da Capo Press. p. 123. ISBN 0938289985. Retrieved 2008-0526.

—

Pászti László: A Magyar Honvédsereg harcászata az 1848/49-es szabadságharcban ZMNE KLHK HDI Budapest, 2009.

—

Perjés Géza: Clausewitz. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983.

—

Peterson, Harold L. - Manucy, Albert: Artillery Through The Ages. National Park Service, Interpretive Series, History No. 3 US Government Printing Office, Washington, 1949.

—

Peterson, Harold L. - Manucy, Albert: Artillery Through The Ages. National Park Service, Interpretive Series, History No. 3 US Government Printing Office, Washington, 1949. 78


HADMŰVÉSZET



—

Rázsó Gyula. A lovagkor csatái. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987.

—

Richard Holmes: A napóleoni háborúk kora. Alexandra Kiadó, Budapest, 2006.

—

Szabó József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon Magyar Hadtudományi Társaság. Bp., 1995.

—

Szanati József: A tábori tüzérség az első és a második világháborúban. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1984.

—

Turcsányi Károly - Hegedűs Ernő: A napóleoni haderő manőverező hadviselése - a hatékony nehézlovasság harceljárásának kialakulása, egyes ellátási és hadfelszerelési kérdései I-III. rész. Katonai Logisztika, 2010. évi 15. évf. 1. szám, 2011. évi 16. évf. 1. szám; 2012. évi 17. évf. 1. szám.

—

Turcsányi Károly: Az ember – haditechnika rendszer a tudományos technikai forradalomban, Honvédelem, 1988/8. sz.

—

Union Corps Histories: Cavalry Corps (Army of the Potomac) http://www.civilwararchive.com/CORPS/cavaop.htm

—

Veszprémi László (szerk.): A korai stratégia - Tanulmányok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005.

—

Waitman Beorn: French Cavalry At Eylau, 1807 And Napoleon’s Cavalry Doctrine. United States Military Academy, West Point, New York, 1999.

—

Wiese, Terence: Artillery Equipments of the Napoleonic Wars, Osprey Publishing, London, 2000.

—

Wille, Hermann Heinz: A szakócától a dinamóig – a technika története a kezdetektől 1900-ig. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988.

—

Zicherman István: A krími háború. Puedlo Kiadó, Budapest, 2007.

—

Zichermann István: A kaukázusi tűzfészek. Puedlo Kiadó, Budapest, 2006.

79

H A D T U D O M Á N Y I S Z E M L E

Recommend Documents