Gyűrűsférgek törzse Szerkesztette: Vizkievicz András
Szerveződés: A gyűrűsférgek eukarióta, többsejtű, szövetes, valódi testüreges, valódi szelvényezett, mindhárom csíralemezzel rendelkező, ősszájú, kétoldali szimmetriájú állatok. A gyűrűsférgek már a valódi (másodlagos) testüregesek közé tartoznak – a többi állattal egyetemben – mivel a testüreg a mezodermán belül jön létre és kizárólag az határolja. A laposférgek testürege vitatott – őstestüreges avagy nincs testürege, mert azt a mezoderma teljesen kitölti –, a fonálférgek ún. áltestüregesek, ahol a testüreg a mezoderma és az endoderma között jön létre.
Korábbi rendszerek óriási törzsfejlődéstani jelentőséget tulajdonítottak a gyűrűsférgeknek, úgy gondolták, hogy bizonyos csoportjaikból fejlődtek ki az ízeltlábúak. A mai modern rendszerek már eltérő fejlődési ágba sorolják a gyűrűsférgeket, úgy tűnik, hogy inkább a puhatestűekkel hozhatók evolúciós kapcsolatba.
1
A laposférgekkel, fonálférgekkel, a puhatestűekkel, ill. az ízeltlábúakkal együtt az ősszájú állatok törzscsoportját alkotják. Az embrionális fejlődés során a hólyagcsíra betűrődésével kialakuló bélcsíra legelső nyílása, az ősszáj, amely a kifejlett állat szájnyílásává alakul, a test ellenkező pólusán pedig megjelenik egy új nyílás, az állat leendő végbélnyílása.
A szivacsok, ill. a csalánozók a bélcsíra stádiumig jutottak el, ugyanakkor nem állapítható meg egyértelműen az ősszáj, ill. a bélcsíra külső és belső sejtrétegének a sorsa, ezért ezeknél az állatoknál nem használjuk ezeket a fogalmakat. • A szivacsok álszövetes állatok, ezért az endoderma, ill. az ektoderma kifejezések nem pontosak (hiszen a csíralemezekből szövetek differenciálódnak) e helyett inkább a bélcsíra külső, ill. belső sejtrétegéről beszélünk. Ráadásul a szivacsok embrionális fejlődése során az embrió kifordulásai miatt az említett két sejtréteg többször is helyet cserél. • A csalánozóknál pedig a fejlődés során az eredeti ősszáj gyakran bezárul, és az állat csak később fejleszt egy másik szájnyílást. Ugyanakkor rendszertani kategóriaként ma már nem annyira használatos az ősszájú fogalma, mivel az ide sorolt állatok úgy tűnik, nem képeznek annyira egységes csoportot, ezért e helyett a rendszerezés alapjául inkább a test szimmetria- és testüreg-viszonyai szolgálnak. Lásd korábban.
Az állatvilág egy másik igen korán elkülönült ágát az újszájú állatok képviselik, ahol az embrionális fejlődés során a bélcsíra ősszájából leggyakrabban végbélnyílás lesz, a szájnyílás pedig új képződményként, az embrió ellenkező oldalán képződő betűrődésből jön létre. Fontosabb csoportjaik: • Tüskésbőrűek törzse • Gerinchúrosok törzse • Előgerinchúrosok altörzse • Fejgerinchúrosok altörzse • Gerincesek altörzse E két csoport fejlődése már a földtörténeti ókor kezdetén kb. 590 millió éve elvált egymástól.
2
Összefoglalva
Példaállat a földigiliszta Élőhely: laza, nedves, szerves anyagokban gazdag talajokban. Testfelépítés: • Hossza akár 35cm. • Színe vörösesbarna. • Háti oldal domború, sötétebb, hasi oldal laposabb, világosabb. • A test elülső egyharmadában nyereg 27-32. szelvény. • Testük hosszirányban ismétlődő részekre ún. szelvényekre tagolódik. A szelvények külső és belső felépítése hasonló (homonóm szelvényezettség p. földigiliszta), vagy egyes fajoknál különböző (heteronóm szelvényezettség) is lehet. A szelvények száma változó, 180 is lehet. • Minden szelvényen – az első kivételével – 4 pár serte van. 3
Bőrizomtömlő • Vékony kutikula. • Hengerhám, sok érzék- (mechanikai és fény) és mirigysejttel. • Többrétegű simaizomréteg o Körkörös o hosszanti • Mozgása perisztaltikus féregmozgás: o Elülső szelvények körkörös izomrétege összehúzódva megnyújtja a testet, előre nyúlik és a serték megkapaszkodnak. o Majd ezek összehúzódva megrövidülnek és maguk után húzzák a hátsó szelvényeket. o A hidrosztatikai vázuk van, azaz a test alakját a testüreget kitöltő folyadék nyomása határozza meg. http://www.arkive.org/earthworm/lumbricus-terrestris/video-00.html • Bőrlégzés Táplálkozás • Geofág, tápláléka bomló növényi részekkel kevert szervesanyag-tartalmú föld. A földigilisztának jelentős szerepe van a talaj termékenysége szempontjából, mivel járataival lazítja a talajt. Mineralizál, mivel ürülékben ötször annyi nitrát, kétszer annyi vízben oldható foszfor, tizenegyszer annyi oldható kálium, kétszer annyi magnézium és nyomelem található, mint a környező talajban. • Kétnyílású – szájnyílás, végbélnyílás – 3 szakaszos – elő-, közép-, utóbél tápcsatorna. • Fejlebeny tele érzéksejtekkel. • Előbél o Szájnyílás (2. szelvényen) o Szájüreg o Kiölthető garattal táplálékfelvétel o Nyelőcső o Begy (tárolás) o Zúzógyomor (homokszemekkel őrlés) • Középbél falának mirigyei emésztőnedveket termelnek, keresztmetszetben U alakú. o Sejten kívüli emésztés kizárólag o itt zajlik a felszívás • Utóbél, mely az ürülék kialakításában és tárolásában vesz részt.
Légzés Diffúz légzés. Külső gázcsere a nyálkás bőrön keresztül, a belső gázcsere a hajszálerek és a szövetek között zajlik.
4
Keringési rendszer • Zárt! Vére piros színű, vérplazmában oldott hemoglobin szállítja az oxigént, ezenkívül falósejtek nagy számban (immunitás). Fontosabb erek: • Háti, hasi és az ezeket összekötő szelvényenként a testfalban futó 2 pár haránt véredény. • Szíve a nyelőcső körüli kb. 6 pár harántedény, 15-20/min. • A vér a háti edényben hátulról előre (billentyűk), majd a szíveken keresztül a hasi edényekbe áramlik, onnan vissza. • A nagy ereket hajszálerek kötik össze, behálózva a testfalat és a szerveket.
Szaporodás • Hímnős állatok (gyűrűsférgek többsége váltivarú). • Megtermékenyítésük „külső”. • Fejlődésük közvetlen (másoké közvetett, csillókoszorús lárvájuk van). o A hím ivarnyílás a 14. szelvényen van, itt távoznak a hímivarsejtek. o A női ivarnyílás a 13. szelvényen van, itt távozik a petesejt. o A másik egyed hímivarsejtjei az ondótartályban tárolódnak, 8. szelvény. o Párzáskor ellenkező irányban egymásmellé kerülnek. o A nyereg mirigyei sűrű váladékot termelnek. o A hím ivarnyílás a másik egyed ondótartályához kerül, kicserélik a hímivarsejteket. o Szétválnak, a nyeregváladéka megszilárdul, az állat hátrafelé kihúzódik belőle, o miközben belehullanak a petesejtek és az ondótartályból a másik egyed hímivarsejtjei. o A megtermékenyítés az így létrejövő petetokban, a kokonban megy végbe. o A peték a kokonban fejlődnek.
5
Kiválasztás Kiválasztószervei vesécskék, szelvényenként pár. A kiválasztás két szakaszból áll: • szűrés • visszaszívás. A szűrés a kapillárisok falán keresztül történik a testüregfolyadékba. A testüregből a csillós tölcséren át bejutnak a vesécskébe a víz, ionok és a bomlástermékek. Ezután az elvezető csatornába kerülnek, ahol megkezdődik a visszaszívás, vagyis az állat visszaszívja, amire még szüksége van. A többi anyag kikerül a külvilágba.
Idegrendszer • Dúcidegrendszer, hasdúclánc. • A feji részben agydúc és garatalatti dúc a garatideggyűrűt alkotja. • Minden szelvényben a hasi oldalon 1 pár dúc található. • A dúcokat idegrost kötegek kapcsolják össze egymással és a garatideggyűrűvel (kötéllétra). • Központ az agydúc (érző információk) és a garatalatti dúc (táplálék felvétel). • A szelvényenkénti dúcpárok az adott szelvényt idegzik be.
Érzékelés • Bőrizomtömlőben levő érzéksejtekkel a receptorokkal. • Szeme nincs, csak fényérzékeny sejtek a feji végen. • Mechanikai érzéksejtek mindenhol. • Kémiai érzéksejtek főleg a fejlebenyben.
6
Rendszerük Alaktani szempontból a legváltozatosabb testfelépítést mutató féregcsoport, a néhány 100 mikrométeres üledéklakóktól a 3 méter hosszúságú trópusi talajlakó fajokig előfordulhatnak. A gyűrűsférgek törzsét a soksertéjűek és a nyeregképzők osztályára tagoljuk. Soksertélyű gyűrűsférgek osztálya Méretük 700 mikrométer és 3 méter között van, szelvényszámuk nyolctól ezerig terjed. Testükön kétoldalt változó elhelyezkedésű csonklábaik (parapodium) lehetnek • Főleg tengerekben élnek • Különnemű szelvényezettség, testtájak, fej + törzs • A fejen szemek, szájszervek, tapogatók lehetnek • Minden szelvényben 1 pár csonkláb • A lábakon kopoltyúk lehetnek
Nyeregképzők osztálya Kevéssertéjű gyűrűsférgek alosztálya • Ide tartoznak o Giliszták családja, Mo-on kb. 60 faj, pl. közönséges földigiliszta, trágyagiliszta o Csővájóférgek cs. Pl. a tubifex: fenéklakó, csővájó gyűrűsféreg, mocsarakban, iszapos lassú folyású vizekben gyakori. Magyarországon is él, kedvelt tápláléka az akváriumi halaknak. Piócák vagy nadályok alosztálya • Pl. orvosi pióca, hazai édesvizekben. • 7-10 cm. • Elől szívókorong, mélyén szájnyílás, melyben 3 kitines ún. állkapocs található. • Véralvadást gátló hirudint termel. • Szívógarat, amely a vért a tasakokból álló raktározó gyomorba juttatja. • Hátulsó tapadókorong.
7
