GYÜLEKEZETI HÍRLEVÉL
Érd-parkvárosi Református Gyülekezet 2012. május
------------------------------------------------------------------
„Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,38) Jézus korában a farizeusoknak, az akkori vallási elitnek egy csoportja valóban azt tanította, amit Jézus idézett: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!” Nem álltak szóba idegenekkel, nem nyújtottak kezet azoknak, akiket ellenségüknek tartottak. A farizeusi gondolkodásmóddal és élet-gyakorlattal szemben azonban Jézus arra szólít fel, hogy „Szeressétek ellenségeiteket!” Mit jelentett ez akkor? Jézus Isten szeretetére hivatkozik. Arra figyelmezteti tanítványait, már az út kezdetén, hogy akik hozzá tartoznak, azoknak ugyanazt a mindent átölelő, mindenkit elfogadó, mindenben az ember javáért működő szeretetet kell megélniük, ami az élő Isten tulajdonsága és jellemzője. Úgy szeressetek, ahogyan Isten szeret!… Amikor valakit sérelem ér, gyakran halljuk, hogy neki soha nem is voltak ellenségei. Pedig aki gyakran „beszól” nekem, gáncsoskodik, akadályozza a munkámat, megrontja a nyugalmamat, a családi békességet, azt bizony ellenségnek szoktuk tekinteni. Mindenkinek magának kell tudatosítania, vannak-e, és kik az ő ellenségei. Nekünk szól a parancs: „Szeressétek ellenségeiteket!” Ha bajban van az ellenségünk, mellé kell lépnünk, segítenünk kell rajta, amint az irgalmas samaritánus tette… Jézus elmondja az érveit is. Isten, aki felhozza a napját jókra és gonoszokra is, személyválogatás nélkül türelmes. Életmentő szándéka és szeretete minden emberre egyaránt érvényes. Jézus ezzel azt mondja: „Legyetek olyanok, mint az Úristen! Szeressetek úgy, amint az általatok megismert Isten szeret titeket!” Ugyanezt a fantasztikus igényességet így fogalmazza meg Pál apostol: „feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,!” (Fil 2,15) Világítsatok a sötétségben! Legyetek mások!
„Legyetek Isten követői!” (Ef 5,1) Legyetek Isten gyermekei, nőjetek túl a gonoszságon! Első, természetes reagálásunk erre az, hogy „képtelenség!” Ha megaláztak, ha megsértettek, ha megsebzett és megbántott vagyok, ezt nem tudom megtenni. Pedig amit Jézus javasol, az egy nagyon különleges és hatékony terápia. Akiért imádkozunk, akiért mindent készek vagyunk megtenni, az iránt megértőbbek, elfogadóbbak leszünk. Még az ellenségünkkel is, a gáncsoskodókkal is, a rosszindulatúakkal szemben is. Több lesz bennünk az együttérzés, betölt bennünket a békesség. Eltűnhet szívünkből a sértődés, a harag. Ki lehet próbálni. Amíg imádkozom valakiért, akár az ellenségemért is, türelmesebb, megértőbb, békességesebb leszek. Magam gyógyulok a sértettségemből, az önsajnálatomból, az összetörtségemből… Jézusnak nagyon éles konfliktusai, vitái voltak a farizeusokkal, írástudókkal, a saját népével. Volt, amikor „mérges kígyók fajzatainak” bélyegezte ellenfeleit (Mt23,33). Amikor meg akarták kövezni, le akarták lökni egy hegyről, elrejtőzött a szemük elől. Nem tartotta oda a másik arcát. Nem hagyta, hogy idő előtt megöljék. Nem hagyta, hogy kiüssék a szemét, kiverjék a fogát. De eljött a nap, amikor szó szerint ezt tette. Eljött a nap, amikor néma maradt az őt bántók, sértők között, amikor elszenvedett minden gyalázatot. Nagycsütörtökön és nagypénteken eljött az áldozat ideje. Akkor valóban úgy viselkedett, ahogyan tanította: szeret-ve az ellenségeit, megváltóként, szabadítóként imádkozva érettük. Letette az életét minden emberért, személyválogatás nélkül. Imádkozott azokért, akik gyűlölték, háborgatták. Tudta, hogy csak így lehet életük. Bűnbocsánatot, örök életet senki nem adhatott, csak Ő, és csak ilyen áron. Úgy szeretett, ahogy tanította. Előttünk járt… *** (Részletek Vassné Baki Ilona lelkipásztor 2012. jan. 15-én elhangzott igehirdetéséből) ***
A PRESBITERI TISZT – Isten különös ajándéka. Nem magától értetődő dolog az, ha valaki a presbiteri szolgálatra nyert elhívást, és ezt hittel vállalja.… A preszbüsz görög szó, idős embert, öreg embert jelent. Ennek a melléknévnek a középfoka a preszbüterosz, azaz két férfi közül az idősebb. A hellén korszakban gyakran használták főnévi értelemben is, és a keresztyénség a gyülekezet véneit, bölcs irányítóit jelölte ezzel a szóval. A zsidóknál is megvolt ez a hagyomány, s a zökénim héber szó a nép időskorú, tapasztalt vezetőit jelentette, ami megfelel a preszbüterosz kifejezésnek. A Bibliában igen gyakran előfordul mindkettő. A magyar nyelvben a presbiter szó honosodott meg. Az első keresztyén gyülekezetek létrejöttekor még éltek az apostolok. Nagy tekintélynek örvendtek, s ők gondozták, irányították ezeket a közösségeket. A gyülekezetek számának növeke-désével azonban a munka megosztása is szükségessé vált. Először azt olvassuk, hogy az apostolok munkájának segítésére a jeruzsálemi gyülekezet hét „Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfiút” választott (ApCsel 6,3). Egy-két évtizeddel később pedig a Római Birodalom más vidékein létrejövő új gyülekezetek már „véneket” választottak (ApCsel 14,23; 20,17), s ezeket változatos módon különböző nevekkel illették: diakónusok, presbiterek, püspökök, pásztorok, evangélisták, próféták, tanítók. Ezek az elnevezések többnyire a gyülekezeti elöljárókat jelentették, de még nem volt pontosan tisztázott a feladatkörük. Szolgálati területük legtöbbször átfedte egymást. Rangsor sem volt közöttük. Az efézusi gyülekezetben már jól kiépített szervezetről beszél Pál apostol: „Ő adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” (Ef 4,11-12) Bizonyos idő elteltével két tisztség használata vált gyakoribbá (Tit 1,5-8), a presbitereké és a püspököké. A püspök (episzkoposz) felvigyázót jelentett. Mindkét tisztség különösen is előtérbe került az igehirdetés és a gyülekezeti kormányzás terén végzett szolgálatban. A Szentírás tanúsága szerint abban a korban még nem tettek különbséget a két tisztség között, értelmezésüket tekintve ezek is felcserélhetők voltak (ApCsel 20,17 és 28) … „Isten munkatársai vagyunk: Isten szántó-földje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9) (Részlet dr. Gaál Botond Presbiterek Kiskátéja című könyvéből)
Benczéné Dizseri Márta 2030 Érd, Harangvirág u. 4. 06-30-740-7117 06-23-369-341
[email protected] dr. Erdélyi Dániel 2030 Érd, Ligetszépe u. 12. 06-70-535-3025 06-23-520-447
[email protected] Kecskés András 2030 Érd, Szovátai u. 17/a 06-23-376-918
[email protected] Kulcsár György 2440 Tárnok, Hazatérők u. 98. 06-20-225-3010 06-23-388-290
[email protected] Miádovits Jánosné 2030 Érd, Liptói u. 40. 06-70-239-5052 Oosterhuis Berend 2030 Érd, Mérnök u. 69. 6.30.613.4627 06-30-415-8550
[email protected] Pető Zsolt 2030 Érd, Nyárfa u. 7. 06-30-631-4528
[email protected] Tóthné Csömöri Andrea (gondnok) 2030 Érd, Cseresznyefa u. 12. 6.20.313.5347 06-23-373-523
[email protected] Varga Csaba 2030 Érd, Murányi u. 42. 06-70-433-9300
[email protected]
Gyülekezetünk 2011. dec. 11-én megválasztott presbitériuma:
2
György egy vasárnap délelőttönként problémákkal megkereshető, gazdaként jelen levő „szolgálatos presbiter” szerepének kialakítását, ennek megszervezését vetette fel, vállalta el. Magam az esti istentiszteletek megszervezésére kaptam megbízást (aminek elkezdéséről szintén ezen a napon született döntés), illetve a későbbiekben egy új fiatal házas csoport beindítását tekintem feladatomnak, hogy az utóbbi időben csatlakozott sok fiatal pár egymásban jó társaságra és főleg az Ige körül számukra szükséges/aktuális tanításra lelhessenek. További távlati célként jelöltük meg valamilyen szervezett evangélizációs munka (esetleg Alfa csoport) megkezdését, illetve az M7-esen túl egy kisebb csoport elindítását (pl. rendszeres házi istentiszteletet első lépésben), ami egy majdani közösség csírája lehet, és potenciálisan, segítséggel egy új gyülekezet plántálásához vezetne el. Beszéltünk a környéki szórványok ügyéről is. Mindezekre a munkaterületekre szolgálókat keresünk, csakúgy, mint például az iratterjesztéshez. Pető Zsolt itt javasolta az azóta már valóra is vált pápai városnéző kirándulást, és elvállalta a megszervezését. Tovább gondolkodtunk a nyári csendeshét, a gyerekhét kérdéseiről. Áttekintettük a rendszeresen futó gyülekezeti bibliaórák és a házi istentiszteletek örömeit, gondjait. A gyülekezeti épülettel kapcsolatban több ígéretes terv előkészítését kezdtük meg. Latolgatjuk a teljes épületkomplexum külső szigetelését a magas fűtési költségek, sőt a nagy hidegben befűthetetlenné váló terek miatt. A karzaton ülők szinte egyáltalán nem látják a kivetített énekeket, sem a prédikáló lelkészt a vaskos vízszintes deszkákból álló korlát miatt – a korlát cseréjét határoztuk el. A kisgyerekek megőrzőjének túlzsúfoltsága miatt felvetődött a parókia nappalija feletti tetőtér részleges használatba vétele. Vagy ezt vagy a tetőtérnek a parókiához csatolása esetén az emiatt felszabaduló részeket egy második gyerekmegőrzőként lehetne használni vasárnap délelőtt, például a bölcsődés és az óvodás korosztály szétválasztásával. (Meglátásom szerint egyébként elképzelhető, hogy ez az ügy halasztható lesz, mert az esti istentiszteletek indulása óta érezhetően enyhült a délelőtti megőrző forgalma.) A mérnöki tervek és az árajánlatok beszerzésénél tartunk jelenleg a fenti projektekben. Kérjük a gyülekezet tagjait, hogy ötleteiket, javaslataikat ne tartsák magukban! Ezekkel, új felvetésekkel és imádsággal is támogassák a presbi-térium munkáját, hogy bölcs döntések születhes-senek, hogy az Úr szemében fontos dolgokra fóku-száljunk, hogy a gyülekezet egészséges épülését, működését szolgálhassuk! Érd, 2012. május 15. Erdélyi Dániel
Stratégiai döntések a presbitériumban Az első, januári presbiteri ülésen kimerítően foglalkoztunk a formai kereteket és a gyülekezet költségvetését érintő kérdésekkel. Egy-két sürgős döntést sikerült meghozni, mint pl. a nyári csendeshét helyszínének kiválasztása, lefoglalása. Ugyanakkor Berend felvetésére elhatároztunk, hogy hamarosan egy egész napra újra összeülünk a nagy feladatköröket, célkitűzéseket, a távlati célokat átbeszélni. Március 3-án az egész napot együtt töltöttünk az érdligeti ciszterci apátságban, és imádság, jókedv, szókimondó viták és a ciszterci nővérek kedves – és ízletes, bőséges – vendégszeretete közepette az alábbi döntések születtek. A kedves olvasó csipegessen a hosszú leírásból érdeklődési területének megfelelően! Elosztottuk a nagyobb szolgálati területeket, hogy mindegyiknek legyen gazdája. Hála Istennek , rengeteg nagyon aktív tagja van a gyülekezetnek, akik rendkívül szerteágazó munkát végeznek különösebb központi szervezés nélkül, nagyon önállóan, saját jószántukból, és messze a gyülekezet keretein túlmutatóan is. A presbiterek feladata az elhatározás szerint a munka figyelemmel követése, segítése, összefogása lenne. Tóthné Csömöri Andrea felvállalta a gyülekezet könyvelését, pénzügyeinek menedzselését az egyéb gondnoki felelősségek mellett. Dizseri Márta szerepe lett a gyülekezet gyerekmissziós és diakóniai munkáinak összefogása. Kecskés András a kántori feladatkör mellett a hírlevelek szerkesztését és gyülekezeti névsor vezetését is vállalta. Miádovitsné Piroska és Oosterhuis Berend a körzetgazda rendszer újraszervezését tűzték ki célul. Pető Zsolt részben az épületek műszaki karbantartási és fejlesztési kérdéseit, részben az érdi más felekezetekkel, gyülekezetekkel való kapcsolattartás- és építés ügyét vállalta magára. Varga Csaba szerepe a kapuszolgálat és az úrva-csora technikai hátterének biztosítása, valamint közösségépítő sport programok szervezése. Kulcsár
3
Az előzetes felmérések alapján 10-15 főre számítottunk alkalmanként. Egy kicsit aggódtunk, hogy megjelenik-e annyi ember, aki miatt érdemes mindezt megszervezni, megtartani. Minden előzetes számítást meghazudtoltak azonban az eddigi alkalmak. A cikket május elején írom, az eddig megtartott mindhárom esti istentiszteletre harminc körüli felnőtt ill. kamasz jött el, plusz 10-15 kisgyerek. A kicsiktől a kamaszokon át az idősekig sok mindenkitől kaptunk nagyon lelkes, pozitív visszajelzéseket részben a formai megoldások miatt, részben meg mert rengetegen találták úgy, hogy az esti időpont olykor alkalmasabb számukra. A megjelenők többsége így sem rendszeres / kizárólagos esti látogató, egyelőre a gyülekezet megosztásának semmi jele nincs. Személy szerint én nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Rég volt alkalmam ennyi időt Isten dicsőítésével tölteni testvéri közösségben, itt a gyülekezetben talán csak nyári táborok alkalmával. Az imaközösségben megelevenedett számomra a gyülekezet lelki közössége. A résztvevő gyerekek is imádkoztak hangosan. Bár nem élményt kerestem, meg kell vallanom, hogy csodálatos élmény lett számomra az esti istentisztelet. Ráadásul gyerekóratartás, illetve munkahelyem ügyeleti beosztása miatt a háromból két vasárnapon kimaradtam volna az istentiszteletből az esti alkalom nélkül – így most nem éheztem. Tizennégy éves fiamat is öröm látnom a kivetítésnél profin segíteni, lelkesen részt venni, a prédikációra figyelni a barátaival együtt. Mérhetetlenül hálás vagyok az Úrnak, hogy így vezetett és ajándékozott meg bennünket. Erdélyi Dániel
Olykor, főleg ünnepek alkalmával zsúfolásig tele a templom, de ennél rendszeresebb probléma a rengeteg gyermek elhelyezése az istentiszteletek alatt. Többször felvetődött ezek miatt a templom és az ifjúsági termek bővítésének kérdése. Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg az ötlet, hogy építkezés helyett esti istentiszteleteket indíthatnánk, tér helyett időben osztva el a gyülekezet apraját-nagyját. Hozzájárult ehhez a lehetőséghez Nagy Dávid teológussegédlelkész („exmisszus” lelkész) érkezése is, hisz lelkipásztorunk eddig is sok terhe mellé e nélkül nem tehettünk volna újabbakat. Az új presbitérium hosszas elemezgetés, töprengés, vitázás, sok imádság után végül úgy döntött, hogy egy behatárolt időszakra próbát tesz: április 15-étől június végéig minden vasárnap este 6 órakor is lesz istentisztelet. A fő cél az volt, hogy a gyerekmissziós munkatársak, a munkarendjük vagy különböző családi programjaik miatt délelőtt kimaradók számára másik lehetőséget biztosítsunk, hogy istentiszteletre jöhessenek. Ennek megfelelően az elhangzó prédikáció a délelőtti ismétlése. Felvetődött az aggodalom, hogy a gyülekezetet nem osztja-e ketté a két külön alkalom. A terv szerint június végén értékeljük majd a tapasztalatokat, és döntünk a szeptemberi folytatás kérdéséről. Ha már így lehetőség nyílt egy teljesen új alkalom kialakítására, akkor egyben számos régi vágyat, sokat emlegetett szempontot próbáltunk megvalósítani. Az egyik ilyen az Úr dicsőítésére szánt komolyabb idő, az ifjúsági énekek használata. A másik a közös imádság lehetőségének biztosítása. A harmadik a gyerekeknek az istentiszteleten való részvétele – amit sok szülő nagyon szeretett volna – , illetve a kiskamaszoknak a vasárnapi iskolás gyerekórákról a rendes istentiszteletre történő átvezetése, átszokásuk megkönnyítése. Mindezek miatt az új forma a következő lett. Az istentisztelet első része egy rövid „délutáni” liturgia szerint zajlik. Az alkalom második felében az Élővíz egy-egy tagjának vezetésével kb. fél órát éneklünk jórészt az ifjúsági énekeskönyvből, illetve projektorral kivetített énekekből. Az énekek szüneteiben egy-egy gyülekezeti tag vezetésével imádságot, illetve imaközösséget tartunk. A gyerekek megőrzése az irodában van a templom oldalában, ők az istentisztelet alatt szabadon bejárkálhatnak onnan – az ének be is csalja őket rendszeresen. A nagyobbacska gyerekek végig bent maradnak, nincs is külön bibliaóra számukra.
Keresztyén filmklub Ez évben indítottuk útjára új ifjúsági alkalmunkat, a filmklubot. Célja, hogy újabb kapcsolódási pontot adjunk majdani, leendő gyülekezeti tagjainknak. Kéthetente, szombaton este indulnak be a vetítőgép gumigörgői. Olykor a technika megviccel bennünket, így néhányszor tíz perces csúszásokat kell lelkes filmrajongóinknak eltűrniük. Résztvevőink olyan fiatalok vagy fiatalos érzelmű felnőttek, akik szeretik a filmeket, és még inkább szeretik éjszakába nyúlóan megosztani egymással élményeiket, gondolataikat a vetített filmmel kapcsolatban, némi süti, hot-dog, pattogatott kukorica, miegymás... társaságában. Ha Te is ilyennek érzed magad, és elmúltál 14 éves, akkor várunk klubunkban. Gépészeink: Nagy Dávid, Kecskés Kornél és Judit, Tóth Zoli, Fremda Balázs, Máthé Domba, Oszlács Endre, Tóth Laci és – Héjjas Ágota
4
A házasság hete érdi rendezvényeit szervező hét gyülekezet tavaly decemberben országos fotó-pályázatot hirdetett „A szeretet” címmel. A fele részben Érdről, fele részben Pest megyéből érkezett alkotásokat a Képzőművészeti Lektorátus szakemberei értékelték. A zsűri döntésének megfelelően került sor a képekből szervezett kiállítás február 11-i megnyitóján a díjak átadására. A nívós pályamunkákból február 11-28-a között az érdi Városi Galériában kiállítást állítottunk össze. A megnyitó ünnepségre február 11-én került sor, ahol többek között dr. Pécsi Rita pszichológus beszélt a házasságról, a családi értékekről. A díjakat az érdi önkormányzat, az Érdi Városi Televízió és a VASÉRD Kft. ajánlották fel. További 3 pályázó oklevél elismerésben részesült. A február 28-án véget ért kiállítást megtekintő közönség is leadhatta voksát a neki tetsző legjobb fotókra, ugyancsak szavaztak a házasság hetét szervező egyházak lelki vezetői is. A képeket a következő hónapokban – vándorkiállítás formájában – a szervező egyházak templomaiban lehet megtekinteni. Elsőként március közepétől a parkvárosi református, majd a parkvárosi baptista, ezt követően az érdligeti református egyházközség a tárlat házigazdája. Ezzel az eseménnyel Érden is befejeződtek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, valamint a Nemzeti Család- és szociálpolitikai Intézet által („Családbarát közgondolkodás elősegítése” című pályázat révén) támogatott, T. Mészáros András polgármester és dr. Aradszki András országgyűlési képviselő védnöksége mellett szervezett házasság hete ez évi rendezvényei.
Érd, 2012. február 11-19. A statisztika szerint évről évre csökken a házasságkötések száma, egyre kevesebb gyermek születik házassági kapcsolatban. Az ökumené jegyében együttműködő egyházak a kedvezőtlen társadalmi jelenség megakadályozása iránt érzett közös felelősségük okán immár ötödik éve szervezik a Házasság Hete érdi rendezvényeit. Az elmúlt években a nyitó és záró rendezvények között templomokban szerveztünk a házassággal és a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseket taglaló beszélgetéseket, illetve felekezetközi szervezésben szeretetvacsorán láttunk vendégül hívő és nem hívő házaspárokat. A házasság hete érdi rendezvényein köszönt-hettük többek között a házasság „arcait”: dr. Csókay Andrást és Ajtay Daniellát, Levente Pétert és Döbrentei Ildikót, dr. Szabó Endrét és dr. Nemesy Krisztinát is. 2012-ben a Lackfi János és Bárdos Júlia költőházaspár adta nevét és arcát az Angliából másfél évtizeddel ezelőtt indult kezdeményezés hazai programjaihoz. A bő egyhetes program keretén belül az iskolákkal közösen szerveztünk rendhagyó osztályfőnöki órákat a házasságról és a párkapcsolatról, és a házasságot különböző aspektusból megközelítő beszélgetésekre hívogattuk az érdeklődőket. A program szervezésében részt vett az Érdi Görögkatolikus, az Érd-Tusculánumi Római Katolikus, az Érd-parkvárosi Református, az Érd-parkvárosi Baptista, az Érdligeti Református, az Érdi Evangélikus Egyházközség és az Érdligeti Bibliaközösség Baptista Gyülekezet. A hét egy-egy estéjén vendégünk volt és előadást tartott dr. Pécsi Rita pszichológus, Ittzés István evangélikus lelkész, Gundel Takács Gábor újságíró és felesége, Ther Antal és felesége, Szarka Miklós református lelkész és felesége. A Házasság Világnapja alkalmából, február 15én házaspár-vacsorára invitáltuk az érdeklődőket. A műsort a Lukin Zeneiskola adta, vendégünk volt Gundel Takács Gábor újságíró és felesége. A február 18-án az érdi ciszterci apátságban szervezett záró alkalommal a bevezető előadást Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottságának elnöke tartotta.
5
erről szólt: hálaadás mindenért – az életéért. Ma, itt és most – a fájdalom és búcsú idején – nekünk is lehet közös hálaadásunk Dizseri Sándorért. Ki volt Ő, és miért adhatunk ma hálát az Úrnak? Mit köszönhetünk az élő Istennek Dizseri Sándorra gondolva? 1) Sándor bácsi mindig hálás szívvel beszélt a szüleiről és a gyermekkoráról. Édesapja Kistótfaluban, Baranyában volt lelkész. Sándor bácsi otthon tanulta, ízlelte először, hogy mit jelent a Krisztuskövetés, a Krisztushoz tartozás, a keresztyénség megélése. Szülei Krisztus hiteles tanúi voltak az ő számára. Szeretetben, harmóniában élő Krisztuskövető családban nőtt fel. Ma hálát adhatunk az őt meghatározó, megtartó gyökereiért. Áldott minden család, aki úgy tudja formálni, nevelni a rá bízott gyermekeket, hogy a gyermekek követésre méltónak látják a szüleiket. A legnehezebb otthon hitelesnek lenni. Legszigorúbb ítélőink, bíráink a velünk, mellettünk élők, akikkel sorsközösségben élünk. Áldott az Úr azokért a családokért, ahol a kritikus szemű gyermekek hitelesnek, igaznak látják a szülői példát, ahol nincs ellentmondás és hasadás a deklarációk, elvek és az élet gyakorlata között. Hálát adunk ma azért, hogy Dizseri Sándor ilyen családban élt. Ő maga így vallott erről: „Köszönöm Istennek, hogy csodálatos, színes gyermekkorom lehetett.” 2) Hálát adhatunk ma Dizseri Sándor megtéréséért. 1940-ben, 16 évesen egy keresztyén ifjúsági konferencián döntötte el, hogy maga is Krisztus-követő ember akar lenni. Egész életében tudatosan élte meg a Krisztushoz tartozását. Gazdájának nevezte az élő Istent. Egész élete, minden tette GAZDÁJA szeme előtt történt. Ez a megfogalmazás kétféle dolgot tükröz: alázatot és hivatástudatot. Sándor bácsi önmagát az Úr szolgájának, sáfárának látta. Jól tudta, hogy mindent: szellemi képességeit, lelki kincseit, anyagi lehetőségeit, a családját, a körülötte élőket Gazdájától, az Úrtól kapta. A sáfár felelősségével élt, és jól tudta, hogy mindent mások gazdagítására és gyarapítására is kapott, nemcsak önmagáért. Tudta, hogy igaz az apostol szava: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7). A sáfár élete, a szolga élete: kitárt és üres kezű élet. A szolga azt várja, hogy a Gazdája helyezze kezébe, amit majd tovább kell adnia. A szolga jól tudja – és Dizseri Sándor jól tudta – , hogy személyisége minden kincsét mások szolgálatára és Isten dicsőítésére kapta. Legyen áldott az Úr az ő „jó sáfárának” életéért! 3) Hálát adhatunk a világháború után indult ébredési mozgalomban való részvételéért. A lelki
„… az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vigasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” (Ézsaiás 35,10) Dizseri Sándor, gyülekezetünk tiszteletbeli presbitere 87 esztendős korában hazatért Mennyei Gazdá-jához. Búcsúztatása 2012. április 10-én du. 15 órakor volt az érdi köztemetőben. A vigasztalás igéjét Vassné Baki Ilona lelkipásztor hirdette. Peterdi Dániel pécsi lelkipásztor, a Dunamelléki Egyházkerület püspökhelyettese Sándor bácsi családi gyökereiről, a Magyar Református Egyházban, a református iskolaügyben végzett áldozatos munkájáról, közös emlékeikről szólt a volt tanítvány és munkatárs személyes hangján. Pfeifer Ádám, az érdi Vörösmarty Gimnázium volt tanára az iskola mai és egykori tanulói és tanárai nevében emlékezett az intézmény alapító igazgatójára. A gyászszertartás során a népes gyülekezet zsoltárokat és dicséreteket énekelt, az érd-parkvárosi református énekkar pedig Sándor bácsi egyik legkedvesebb énekét szólaltatta meg: „Azt az éltet vágyom élni, / Hol üdvöm lelem…” (Hallelujah 222.) Bevezetésül a 142. zsoltár néhány verse hangzott el: „Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, mikor elcsügged bennem a lelkem. Te tudod az én ösvényeimet. … Hívlak Téged, Uram, és ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földjén. Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem!” Vassné Baki Ilona lelkipásztor igehirdetésének szövegét – többek kérésére – írott változatban is közreadjuk. Textus (alapige): „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében!” (Efézus 5,20.) Ha Sándor bácsira gondolok, bennem egy szó kapcsolódik legerősebben hozzá: hálaadás. Dizseri Sándor élete és személye hordozta és tükrözte a hálaadást. Halála előtt néhány nappal, amikor még tudott beszélni, utolsó beszélgetésünk, imádságunk is
6
ébredés – ez a mozgalom – lelki megújulást jelent, elmélyült, Krisztus-központú élet folytatására, megélésére való törekvést. Sándor bácsi bekapcsolódott ebbe a mozgalomba. Így született meg a szívében a református egyházunk iránti elköteleződés. Azt vallotta erről: ”van az egyháznak történelmi, társadalmi, kulturális, szociális szolgálata, – ugyanakkor alapvető feladata, hogy még intenzívebben megragadjunk valamit az evangéliumból. Az egyház élete állandó forrongás, alakulás, elbukás és mégis Krisztustól kapott megújulás is.” Az ébredési mozgalomban való részvétele elkötelezetté tette a magyar ifjúság iránt. Édesapja példája, saját hite és személyisége vitte a pedagógus pályára. Szenvedélyesen figyelte a magyar ifjúság állapotát, helyzetét, részt vett és segített a fiatalok nevelésében. Utolsó beszélgetésünkkor elmondta, hogy valamit még szeretett volna leírni, átadni a hittanoktatóknak. Már nem volt ereje hozzá. Elmondani sem bírta, leírni sem, így magával vitte. Utoljára még együtt imádkozhattunk nemzetünkért és az ifjúságért: hogy ez a nemzedék is találja meg a hit útját, ismerje meg az Urat. 4) Hálát adhatunk azért is, hogy rendszeresen részt vett az alcsúti református ifjúsági konferenciákon. Alcsút: máig meghatározó nagy élménye mindazoknak, akik ott erősödtek meg a hitükben, vagy ott jutottak hitre. Az itt jelenlévők közül bizonyára többen vannak, akik ugyanezt az életformáló, életüket, hitüket, egyházhoz tartozásukat meghatározó élményt kapták Alcsúton. Dizseri Sándor számára azonban volt egy külön személyes ajándéka is az akkori ifjúsági konferenciáknak: Rozika néni, Sándor bácsi felesége, hűséges társa. Ma hálát adhatunk a családért is. Megáldotta őket az Úr azzal, hogy gyermekeik is Krisztus-követő, Gazdájukat szolgáló emberekké lettek. Hálát adhatunk ma azért, hogy ők is hiteles példát tudtak adni a gyermekeiknek: a hit és az emberség szép mintáit kapták örökül a gyermekek is. 5) Hálaadás lehet ma a szívünkben Dizseri Sándor pedagógus pályájáért is. Cegléden az ő fellépése, bátorsága és bölcsessége mentette meg a gimnáziumot: tanárokat, diákokat, épületet az orosz tankoktól. 1956-ot írtunk akkor. Dizseri Sándor 1964–82 közt az érdi Vörösmarty Gimnázium alapítója és igazgatója volt. Ő alakította ki az országban először a szaktantermi rend-szert, a szaklaborokat. Nem könnyű időben történelem- és magyartanárként – a szavak közé rejtve – megpróbálta érzékeltetni, sugározni a hitét. Többektől hallottam, hogy ma is szívesen ülnének még az óráin és hallgatnák az előadásait… 6) Hálát adhatunk rendszerváltás utáni szerepé-ért is. Sokat dolgozott a református iskola-
ügyért, segítette a budapesti Baár – Madas és a Sárospataki Református Gimnázium újra indítását. Az utóbbinak 2 évig igazgatója is volt, súlyos betegsége parancsolta onnan haza. Létrehozta a Református Pedagógiai Intézetet, ereje és tudása szerint dolgozott a református oktatás újra indításáért. Mindaddig odaadó munkát végzett, amíg át nem kellett adnia a helyét. Hálát adhatunk azért, hogy a református oktatás ügye – szó szerint – mindhalálig szívügye volt. 7) Hálát adhatunk Dizseri Sándor bácsiért mint az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet egyik alapítójáért és presbiteréért. 17 évig szolgált köztünk presbiterként, hordozta vállán a születő új gyülekezet gondjait és terheit. Ereje fogytán már nem vállalta tovább az aktív szolgálatot, de mindvégig tiszteletbeli presbiterünk volt. Tanácsaival, előadásaival segítette a gyülekezet életét. Tőle tanultam meg, amit a magyar reformációról tartott előadásában elmondott: nem függhet az egyház élete az anyagi vagy történelmi nehézségektől, nem ez kell, hogy meghatározzon bennünket, hanem egyedül Krisztusra kell néznie az egyháznak. Hiszen a 3 részre szakadt országban, a török hódoltság idején, nagyon nehéz körülmények közt sorban születtek a gyülekezetek és az iskolák. Tudnunk kell, ki a Gazdánk és mi a feladatunk. Utolsó beszélgetésünk, együtt imádkozásunk hálaadás volt egész életéért. Azt mondta, hogy hálás a nehézségekért, a bajokért is. Megkérdeztem, hogyan gondolja ezt. Sándor bácsi azt vallotta, hogy a mélységek is Gazdájához vitték közelebb. Gyülekezeti Hírlevelünk 1998 májusi számában megjelent presbiteri hitvallását így fejezte be: „Mélységesen hálás szívvel köszönöm Istennek csodálatos, színes gyermekkoromat, tartalmas, szép ifjúságomat, nagyon szeretett hivatásomat, pályámat, hűséges, okos páromat, hozzám lélekben is nagyon közel álló gyermekeimet, unokáimat, kedves otthonomat, benne szellemi-lelki fegyvereimet, a könyveket. És még mennyi mindent! Közöttük a formáló, konkrét megpróbáltatásokat, szenvedéseket is. És külön is köszönöm Isten drága Igéjét, napi kenyeremet, eligazítómat, vigasztalómat, bátorítómat. Mindezekért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!” „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében!” Nagypéntek és a Feltámadás ünnepe után vagyunk. Hálát adunk a Golgotáért, Jézus kereszt-haláláért, azért, hogy Jézus letette az életét értünk és helyettünk – így szerezve nekünk engesztelést, bűnbocsánatot. Az igaz Bíró önmagára mért ítéle-tet, Bíránk önkéntes halála a bűnbocsánat útja. Jézus az út az Atyához, mennyei Atyánkhoz. Jézus
7
útja: a mennyből a földre és a földről a mennybe vivő út. Ez az út: Dizseri Sándorért is elkészült út. Ma hálát adunk azért, hogy van utunk az Atyához, az Ő örökkévaló hajlékába. Hálát adunk Jézus Krisztusért, az Isten Bárányáért és a feltámadásért, a halál fölötti győzelemért. A feltámadáskor kiderült, hogy Atyánk, Gazdánk életet készít az élet után, hogy „kitárt karjával vár az Úr” a mennyei otthonba. Dizseri Sándor hazaérkezett Gazdájához, Urához, Megváltójához. Élete most „el van rejtve együtt a Krisztussal” (Kol 3,3). Ő levetette földi sátorát, hogy örökkévaló mennyei otthona lehessen. „Tudjuk pedig, hogyha a földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk: kedvesek legyünk neki.” (2Kor 5,1+9) Hitünk szerint a romlandó test romolhatatlanságba öltözik. Hitünk szerint Dizseri Sándor hazaérkezett, az Úr zavartalan örömébe és békességébe. Ezzel a reménységgel búcsúzhatunk tőle. A Szentlélek jelenléte, velünk léte legyen vigasztalásul az itt maradottaknak, mindazoknak, akiknek e koporsó mellett állva szomorúsággal, fájdalommal van teli a szívük. „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor, mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében!” Ámen
A Szemem Fénye Alapítvány a pécsi Dóri Ház megnyitása után Galambos László és Galambos Cecília főtámogatóknak köszönhetően 2011. június 1-én felavatta Törökbálinton a Tábitha Gyermekhospice Házat, Közép-Magyarország első gyermekhospice házát (nem gyógyítható gyermekek gondozására szolgáló otthonát). A Tábitha név bibliai eredetű. Az Apostolok Cselekedetei leírásában szerepel egy különös nőtanítvány, Tábitha – "aki gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket bőkezűen osztogatott". A ház honlapján az Apostolok Cselekedeteiben olvasható történet szerepel, mikor is Tábitha halálakor az odahívott Péter apostol imádkozik érte, s Tábitha életre kel (ApCsel 9,40-42). A Tábitha Ház a pécsi Dóri Házzal együtt Magyarország mintegy 2/3-ának nyújt majd térítésmentes gyermekhospice szolgáltatást. Az orvosi kezeléssel nem gyógyítható gyermeket gondozó családok száma hazánkban mintegy 2000. A Tábitha Házban egy időben 5 súlyos beteg gyermek és családjuk tartózkodhat. Az orvosi értelemben nem gyógyítható gyermekek évente kb. 2030 napot tölthetnek el itt az ún. mentesítő szolgáltatás keretében, ami az ápolásban megfáradt családok tehermentesítését jelenti egy multidiszciplináris team (többféle feladatot ellátó munkacsoport) segítségével, míg az élet végi (terminális) ellátás esetében a beköltözéstől számítva életük végéig a gyermekhospice házban lehetnek az érintettek. Május 18-án, pénteken, javarészt a Junior Kft ifjainak becses társaságával részt vettünk egy törökbálinti felvonuláson, amit a helyi hospice ház szervezett. Az itt folyó munka bemutatása, népszerűsítése volt a rendezvény célja. A kapcsolatot Csömöri Andi hozta, kifejezetten azzal a céllal, hogy ifjaink végezhessenek önkéntes munkát valamilyen jó ügy érdekében. A lelkes csapat tagjai: Tóth Róza és Hanna, az ő osztálytársuk: Heni, valamint Kecskés Boglárka, Dorka és Veca, Morgós Matyi, Erdélyi Áron, Kecskés Áron. A Ház lakói és dolgozói nagyon örültek a jelenlétünknek, annak pedig különösen, hogy egyéb vállalkozó nem lévén, mi szolgáltattuk a nótázást a felvonuláshoz, népdalokat fújva. Nagyon jó érzés volt, hogy tudnak és mernek az ifjaink énekelni, büszke vagyok rájuk! Bízom benne, hogy elég megnyerőek voltunk ahhoz, hogy máskor is merjenek segítséget kérni a gyülekezeti ifjúságtól. Kecskés Judit
Házi istentisztelet Tárnokon 2010 ősze óta lehetünk gazdái (szolgálói) Tárnokon a házicsoportnak, amely azzal a céllal jött létre, hogy együtt dicsérjük az Urat, jobban megismerjük Isten Igéjét, megtapasztaljuk a Szentlélek erejét, egymást formáló, erősítő lelki közösséggé váljunk, és együtt növekedjünk Krisztusban. Ezek a célok megvalósultak az emberi léptékek és lehetőségek szerint, de még sokat kell tennünk a további fejlődésért. Hála az Úrnak az eddig kapott kincsekért, bizonyságtételekért, nevetésekért és könnyekért! Tárnokról, Sóskútról és Pusztazámorról vannak a csoportban, akik egyébként istentiszteletre is járnak a parkvárosi gyülekezetbe. Úgy érezzük, hogy ez a kötetlen, közvetlen forma további lehetőséget nyújt mindannyiunknak az Ige értelmezésében, egymás hitének erősítésében. Köszönet az Ige hirdetőinek: Tiszteletes Asszonyunknak és Tóthné Csömöri Andreának, gondnokunknak! És köszönet mindazoknak, akik imádságos szívvel gondolnak a tárnoki, sóskúti, zámori emberek lelki megújulására. Dicsőség az Úrnak! „Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Kulcsár György
8
március 5-e lenne a műtét napja. Hálás szívvel köszöntem meg. Isten még a várakozást is megáldotta. Volt hó, és szánkózhattunk. Megvolt a házasság hete rendezvénysorozat, és sikerült részt venni rajtuk. Sőt! Voltam házicsoportban imádkozni, volt nálunk házi istentisztelet, voltak gyülekezeti alkalmaink. Illetve eljuthattam feleségemmel egy Istentől áldott ökumenikus imaalkalomra február 25-én, ahol Jézus Krisztusra, megváltó Urunkra tekintve és belé kapaszkodva imádkoztunk gyógyulásokért, többek között a rákos daganatok eltűnéséért, az Ő dicsőségére. Imádkozás közben a testemen felülről-lefelé valami melegség haladt végig. „Semmiért se aggódjatok, hanem imád-ságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” (Filippi 4,6). Fontosnak érzem megjegyezni, hogy nagyon sokan imádkoztak értem a kontrollvizsgálat óta is. A gyógyító alkalom után, de a műtét előtt pár nappal a vizsgálatokra várva beszélgettem az egyik nővérrel: „Úgy érzem, hogy most sem fognak találni semmi kórosat.” Ezt erősítette bennem a kórházba menés napján kapott ige is: „Bizony, örömmel jöttök ki, és békességben vezetnek benneteket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. A tövis helyén ciprus nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az ÚR dicsőségére lesz ez, örök jelül, amely nem pusztul el.” (Ézsaiás 55,12-13) Ilyen lelki muníciókkal felvértezve és Istentől kapott békességgel érkeztem a mostani, legutóbbi műtétre. A békességre jó példa, hogy az elmúlt műtétek előtt a vérnyomásom kb. 140/90-re emelkedett, pedig a hétköznapokban 110/75 körül szokott mozogni. A mostani műtét előtt maximum 117/76-ra ment fel. A hozzáértők biztos tudnak rá tudományos magyarázatot, de a békességre nem tudnak mit mondani. A műtét ismét jól sikerült, melyet monitoron végig követhettem. A gyanús dolgokat eltávolították, mert időközben lett még egy. Ám a piros gombostűfej nagyságú kinövést nem találta sehol az orvos. Pedig 2 különböző eszközzel is alaposan végignézte a területet. Dicsőség Istennek, Jézus Krisztusnak a mi Megváltónknak és a Szentléleknek! Az én gyógyulásom csak egy csepp a tengerben, nem elhanyagolható és nem eltitkolandó, de nem is a legfontosabb. Nagyon hálás vagyok érte Istennek, és remélem, hogy nemcsak az én életemet változtatja meg. Ami a legfontosabb: az életemet megrontó, elkeserítő bűneimet letehettem a kereszt elé, és Jézus megtisztít ezektől. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1János 1,9)
„Az Úr csodákat tesz köztetek…” (Józsué 3,5) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:6-7) Kedves Testvérek, Barátok, Ismerősök, Ismeretlenek! Szeretnék tanúbizonyságot tenni Isten szeretetéről és kegyelméről. 36 éves vagyok, feleségemmel 4 gyermeket kaptunk ajándékba Istentől. Van munkahelyem, rendezett otthonunk. Mi másra vágyhat még az ember? Hívőként langy meleg keresztény voltam. Megtérésem, átélt csodáim örömlángjai szép lassan csendesültek a hétköznapokban. 1,5 éve rosszindulatú daganatot diagnoszti-záltak nálam az orvosok. Ekkor aktív Isten-keresésbe fogtunk, és a hitünk erősödött, illetve megtapasztaltuk a testvéri szeretetet és az ima megtartó erejét. Ekkori vezérigém: „Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” (Zsoltárok 23,1-3) Az első műtét sikeres volt. Utána rendszeresen kontrollra kellett járnom. Tavaly ismét találtak egy kinövekedést és egy piros foltot. Ismét Istenhez fordultunk imában. Most ezt kellett megtanulnom: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Újabb sikeres műtét, de a piros folttal nem történt semmi. Illetve nem elhanyagolható tény, hogy a szövettan szerint nem volt kóros elváltozás a sejtekben. Idén januárban újabb kontroll vizsgálat következett. A piros foltnak gombostűfej nagyságú közepe nőtt, mely az orvosok szerint nagy valószínűséggel rosszindulatú, illetve egy másik gyanús növekményt is találtak. 3 orvos vizsgált meg, és mind a három megerősítette a diagnózist. A vizsgálatról hazaérve a feleségemmel beszélgettem, hogy jó lenne, ha a műtét olyan időpontra esne, hogy tudjak előtte a gyerekeinkkel még szánkózni. Utána eszembe jutott, hogy február közepén lesz a gyülekezetek által szervezett házasság-heti programsorozat. De jó lenne azokon is részt venni! Ezt imában az Úr elé vittük. Pár napra rá sikerült egyeztetni a kórházzal, hogy
9
Ez a kegyelem mindenkinek ingyen rendelkezésére áll, ha hittel kéri és elfogadja! „Az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, … minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán.” (Róma 3,22-24) Majd 1000 ember egy szívvel és egy lélekkel kereste az Úr Jézus Krisztust a gyógyító alkalmon. „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Máté 18,19) Fontos lecke volt mindez számomra, és talán Neked is és Önnek is az lehet. A hitben kitartva kell megfutni az utamat, Istenre figyelve és hálát adva csodákért imádkozni. Nem szabad korlátoznunk Isten szeretetét és kegyelmét a mi kicsiny hitünkkel. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6,33) „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az ÚR!”( Józsué 3,5) „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.” (Fil 4,19-20) Oszlács Endre
homlokzatán, a szószék fölött ez az ige áll: „ Nem azé, aki akarja, se nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 8,16). Biztatás ez a gyülekezetnek és mindenkinek, aki megáll az Isten házában. A kollégium és a református gyűjtemény a templomtól 100 m-re található, itt folytattuk látogatásunkat. Az alapítás után nem sokkal, 1585-ben már kéttagozatos főiskolaként működött a kollégium, ahol ma már ismét gimnáziumi és teológiai képzés is folyik. Az ellenreformáció éveiben talán legnehezebb időszakát élte meg a kollégium, ekkor vitték el híres professzorát, Kocsi Gergő Bálintot és Séllyei István püspököt a nápolyi gályákra. A kollégium diákja volt a teljesség igénye nélkül Petőfi Sándor, Jókai Mór, Nagy László, Lőrincze Lajos és még sok kiváló művész, tudós és lelkipásztor. Sajnos, az időnk olyannyira elrohant, hogy a Kékfestő Múzeum megtekintését el kellett napolnunk, ezért majd még a Fő tér felújítása után viszszajövünk. Ebéddel folytattuk kirándulásunkat a Gólyafészek étteremben, ahol mindnyájunk megelégedésére remek ételeket fogyaszthattunk barátságos kiszolgálás mellett. Az ebéd utáni kellemes rövid séta és fagylaltozás után Bakonybél felé vettünk az irányt, a bencés monostorba. Itt meghallhattuk Anzelm baráttól a monostor és a templomuk történetét. Az alapítók Szent István és felesége, Boldog Gizella voltak. 1018-ban Szent Mauríciusz tiszteletére szentelték fel a monostort. Őt ábrázolja a barokk oltárkép is, amelyről sok érdekeset megtudhattunk az előadásból. Jelenleg négyen élnek itt a barátok, ők látják el a falu plébániai teendőit, a gyülekezet lelki-gondozását. Üzemeltetnek egy lelkigyakorlatos vendégházat is, ahol protestáns gyülekezetek különböző csoportjai is gyakori vendégek. Jelenleg nagy felújítási munkák vannak folyamatban. Egy rövid sétát tehettünk a monostor kertjében is. Itt a szerzetesek – külső munkatársak segítségével – különféle gyógynövényeket termesztenek. Ezzel napunk végéhez értünk, és mire az eső eleredt, mi már hazafelé vettük az irányt. Hálával tartozunk az Úr Istennek, hogy a meteorológiai előrejelzések ellenére végig szép időben tehettük meg ezt a fárasztó, de szép utat. A kellemes emlékek hatására elhatároztuk, hogy ősszel újra szeretnénk gyülekezeti kirándulást szervezni, ahova ugyancsak mindenkit hívunk és várunk. Pető Zsolt
Május 12-én, szombaton reggel lelkes korán kelő testvérekkel közel negyvenen útra keltünk. Az előre meghirdetett program szerint utunk először a pápai református gyülekezethez vezetett, ahol ifj. Márkus Mihály, a gyülekezet pásztora fogadott bennünket. Megtudhattuk hogy, a jelenlegi templom az ötödik templomuk, 1930 körül épült fel. A reformátusság az 1520-as 30-as években Enyingi Török Bálint földbirtokos református vallása okán került Pápára, és 1531-ben már a kollégium is létrejött. A város lakosságának csak mintegy 10 %-a református. A gyülekezet 2000 névsoros tagjából kb. 200250 az állandó gyakorló keresztyén testvér. A bemutatkozás után rövid áhítatot tartottunk Ili néni vezetésével, ahol a 135. zsoltár igéi alapján végiggondolhattuk, miért kell hálásnak lennünk, és miért lehetünk hálásak az Úrnak. A templom belső
10
tanoktatónk havi munkabére bruttó 75 086,- Ft volt, melyhez az Egyháztól kaptunk hozzájárulást. Sok testvéri segítséget és támogatást kaptunk, amit számokban nem lehet kifejezni. Isten iránti hálaadásként sok megfizethetetlen munkát végeznek testvéreink gyülekezetünkben, illetve hálaadományként került kicserélésre az ifiházban a kazán, ezzel korszerűsítve ennek az épületnek a fűtését is. Köszönjük az áldozatkész adományokat és munkákat minden gyülekezetünkhöz tartozó testvérnek! 2011-ben sem voltak fennakadások fizetési kötelezettségeink teljesítésekor. Ezért kérjük ismét a több részletben történő befizetéseket, mivel kiadásaink havonta jelentkeznek. A válság idején talán könnyebbséget jelent, ha egyszerre csak kisebb összeg kifizetése terheli a pénztárcánkat. A 2012. évben is szeretnénk megszervezni megszokott programjainkat (gyerektábor, családos hét, csendes hétvége, családi napok stb). Erre a tárgyévre is terveztünk felújítási munkákat a templomon. Szükséges az épületek szigetelése, azért hogy a jövőben kevesebb energiára kelljen költenünk. A programjainkon való részvétel érdekében ez évben is több családot támogatnánk anyagilag. . A presbitérium ezért továbbra is kéri, hogy a tervezett kiadásokhoz ki-ki járuljon hozzá pénz-tárcája szerint, illetőleg, aki teheti, egyéb adományaival kiemelten támogassa céljaink megvalósítását. Minden évben hangsúlyozzuk, hogy gyülekezetünk önfenntartó, sem állami, sem egyházi irányból nincs rendszeres bevételünk, kivétel a hittanórák díjazásához kapott összegek. Meggondolásra ajánljuk az alábbi 3 lehetőséget: 1) Az Istennek szentelt adakozás bibliai mértéke a tized (minden jövedelmünk 10 %-a az Úré). 2) Egyházunk ajánlása: minden gyülekezeti tag a tényleges éves jövedelmének 1 %-át fizesse be az egyházközség fenntartására. 3) A mi gyülekezetünk gyakorlata ezeknél jóval szerényebb: az aktív dolgozóktól havonta legalább 1 500,- Ft-ot; nyugdíjasoktól és önálló keresettel nem rendelkezőktől havonta legalább 500,- Ft-ot kérünk. Megnyitottuk új számlánkat az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnél: Érd-parkvárosi Református Egyházközség 64800028-12023596. Az OTPs számlánk (11742111-20111463) még pár hónapig él. Kérjük a rendszeresen utaló testvéreket, hogy mihamarabb irányítsák át megbízásaikat az új számlára. Köszönjük!
A 2011. évi zárszámadást az új presbitérium elfogadta. Bevételeink és kiadásaink a következőképpen alakultak. 2011. évi költségvetésünket is az óvatos tervezés jellemezte, mondván a válság gyülekezetünk pénzügyi életére is rányomja bélyegét. Több költségvetési címen magasabb bevétel keletkezett, mint terveztük. Kiadásaink nagyjából úgy alakultak, ahogy gondoltuk 2011. elején, ugyan néhány helyen átcsoportosulás történt. Így a 2011. évi maradványunk egymillió forinttal magasabb lett a tavalyi év végéhez képest. 1.946.271 Ft maradt a pénztárban és a bankszámlán, mely jelentős tartalékot tartalmaz a tervezett felújításokhoz, esetleges templombővítési munkálatokhoz. Egyházfenntartói járulék címén 4.461.000 Ftot fizettek be a testvérek. Szükséges megemlíteni, hogy évek óta jó gyakorlat ennek a tételnek havonkénti, egyenletesen ütemezett átutalása a gyülekezeti tagok részéről. Az így érkező összegre biztonsággal számíthatunk, egyenletes pénzellátást biztosít folyamatosan felmerülő költségeink fedezetére. Perselypénz jogcímen 2.017.000 Ft érkezett. A fenti két tétel összege magasabb, mint a tavalyi évben beérkezett, ez a bővülő gyülekezeti létszámra is enged következtetni. Többféle célra fogadtunk be adományokat, melyek 3.832.000 Ft összeget tettek ki. Ezek közül kiemelkedő volt a nyílászárók tavaly elvégzett felújítására adományozott összeg: 1.984.000 Ft. Ez tette lehetővé, hogy a tervezettnél több ajtót, ablakot cserélhettünk ki, javíttathattunk meg. Érdekes megtapasztalni Isten gondoskodását, hiszen adományaink összegüket tekintve a 2010. és 2011. évben pontosan megegyeztek. Egyéb bevételeink összege 3.121.000 Ft volt. A kiadási oldalon az igazgatási és fenntartási költségek összege 2.538.000 Ft volt. A számok itt is visszaköszönnek: tavaly 2.138.000 Ft volt. A közüzemi díjak ebből jelentős részt, 48 %-ot képviselnek, hasonlóan az előző évhez. A templom nyílászáróinak felújítására 2.441.000 Ft-ot költöttünk. Gyülekezeti missziós munkára 1.443.000 Ft-ot fordítottunk. Egyházi közalapi hozzájárulásra 476 ezer Ft-ot fizettünk be. Személyi jellegű kiadásaink között szerepel lelkésznőnk és októbertől alkalmazott Nagy Dávid segédlelkészünk fizetése és annak járulékai, valamint Tóth Zoltán hittanoktatónk bérköltsége is. Lelkésznőnk fizetése havonta bruttó 150 000,- Ft, a segédlelkész fizetése bruttó 80.000,- Ft volt. Hit-
Tóthné Csömöri Andrea gondnok
11
gyülekezet és a Tusculánumi Római Katolikus Plébánia szervezésében. Igét hirdetett Vargha György érdligeti baptista lelkipásztor. Közreműködött gyülekezetünk ifjúsági zenei együttese, az Élő víz. Ökumenikus focibajnokságot rendezett május 19-én, szombaton de. ½ 9 és déli 12 h között az érdligeti Fürdő utcai játszótér műfüves pályáján két református, két baptista és egy római katolikus gyülekezet. Csapatunk tisztességesen helyt állt, főleg annak tükrében, hogy ők voltak a legkisebbek. 5 csapat részvételével egy nagyon jó kis délelőttöt töltöttünk el együtt katolikus és baptista testvéreinkkel. A megnyitón polgármesterünk is részt vett. A focizással egy időben, másik helyszínen, elkezdődött az ebédfőzés, gyülekezetünk tagjainak aktív részvételével. Külön köszönet nekik! A mérkőzések végeztével a focisták átjöttek az eredményhirdetés helyszínére a baptisták érdligeti házába. Eredményhirdetés után együtt (kb. 70 fő) fogyasztottuk el a megérdemelt gulyáslevest. Megbeszéltük, hogy lesz folytatása is ennek a bajnokságnak! A viszontlátásra – legközelebb! Varga Csaba („Csabus”)
GYŰJTSÜNK KINCSET A MENNYBE! Hírlevelünkkel egy időben jelenik meg gyülekezünk nemrég megválasztott gondnokának, Tóthné Csömöri Andreának a könyve Gyűjtsünk kincset a mennybe! címmel. Tartalma: tábori program és ötlettár a pénz evangéliumi szerepéről. Kiadója a Parakletos Könyvesház (Kiskunfélegyháza). Első változata gyülekezetünk nyári gyermektábora számára készült. A tábori program célja, hogy megmutassuk a gyermekeknek: a fizetőeszközök és a gazdasági szereplők is Isten uralma alatt állnak. Ezen a téren is rendnek kell lenni az ember életében. Jézus jól ismeri pénzügyi dolgainkat, és azt szeretné, hogy tudjunk bánni a pénzzel is. Megtanít eligazodni a földi életben és kincseket gyűjteni magunknak a mennybe. Mert ott van a szívünk is, ahol a kincsünk. A tábor során a gyermekek megismerkedhetnek Jézus korának pénzügyi vonatkozásaival egy-egy bibliai történeten, példázaton keresztül. Mindez játékos formában, élményszerűen történik. A kiadvány napokra lebontott, részletes feldolgozást kínál, elsősorban 8-14 éves gyermekek számára. A foglalkozások alapjául szolgáló igehelyek: Talentumok példázata (Mt 256,14-30) A gonosz szolga (Mt 18,21-35) Az adópénz (Mt 17,24-27) Az elveszett drahma (Lk 15,8-10) Az özvegyasszony két fillére (Mk 12,41-44) A hatodik napra akadályversenyt kínál a program, a feldolgozott történetek alapján. A füzetben képes melléklet található, fénymásolható rajzokkal.
Legfontosabb hírünk: „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,17)
Postacímünk: 2030 ÉRD, Csurgói u. 4. Lelkipásztor: dr. Vassné Baki Ilona Telefon: 23/376-861 Segédlelkész: Nagy Dávid, 06/30-966-4076 Bankszámlaszámunk: 64800028-12023596 Honlapunk: www.erdparkvarosiref.hu Istentisztelet: vasárnap de. 10h-kor, este 6h-kor Úrvacsora: minden hónap utolsó vasárnapján Ökumenikus imaóra: hétfő du. ½ 5 Bibliaóra: szerdán de. ½ 10-kor
HÍREINK : Gyülekezetünk új bankszámlát nyitott az Érd és Vidéke Takarékszövetkezetnél: 64800028-12023596 A korábbi OTP-számlánk még pár hónapig él. Kérjük a rendszeresen utaló testvéreket, hogy irányítsák át megbízásaikat az új számlára. Karácsonyi Hírlevelünk megjelenése óta részesült a keresztség sákramentumában Budai Kristóf, Budai Anikó, Budai Gergely, Bárdi Zselyke, Bojtár Samu, Huff Zalán, Dénes Zoltán. Mennybemenetel ünnepén, azaz május 17-én, áldozócsütörtökön este ½ 7-kor ökumenikus istentiszteletet tartottunk az Érdligeti Református Egyházközség templomában (Érd, Duna u. 77.) három református, két baptista, egy görögkatolikus :
12
