LIX. ÉVFOLYAM
ÁRA: 1365 Ft
11. SZÁM
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY A LEGFÕBB ÜGYÉSZSÉG HIVATALOS LAPJA
BUDAPEST, 2011. november 30.
Tartalom Oldal
Jogszabályok 2011. évi CL. törvény az egyes büntetõ vonatkozású törvények módosításáról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
298
2011. évi CLI . törvény az Alkotmánybíróságról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
315
Utasítások 18/2011. (XI. 25.) LÜ utasítás a lakásszerzés munkáltatói támogatásáról szóló 2/1994. (ÜK. 4.) LÜ utasítás módosításáról. . . . . . . . .
332
19/2011. (XI. 25.) LÜ utasítás az ügyészségi szolgálati viszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekrõl szóló 5/1995. (ÜK. 3.) LÜ utasítás módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
332
Személyi hírek Elismerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
333
Kinevezések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
333
Áthelyezések, kinevezések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
333
Áthelyezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
334
Kirendelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
334
Megbízások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
334
Szolgálati viszony megszûnések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
334
Halálozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
335
Közlemények Pályázati felhívás ügyészi állások betöltésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
335
Pályázati felhívás ügyészségi titkári állás betöltésére. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
337
Tájékoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
338
298
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
Jogszabályok
2011. évi CL. törvény az egyes büntetõ vonatkozású törvények módosításáról* 1. A Polgári Törvénykönyv hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejû rendelet módosítása 1. §
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejû rendelet a következõ 37. §-sal egészül ki: „37. § (1) A jogerõsen elítélt által elkövetett bûncselekménnyel kapcsolatban, sajtótermékben, médiaszolgáltatásban vagy kiadványban való megjelenés céljából tett nyilatkozatért vagy szerzõi jogi oltalom alá esõ más tevékenységért vagyoni elõny nem köthetõ ki a jogerõsen elítélt vagy rá tekintettel más személy javára mindaddig, amíg az elítélt a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alól nem mentesül. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. (2) Az ügyész keresete alapján az állam javára kell megítélni az (1) bekezdés szerinti semmis megállapodás alapján a) szolgáltatott és a szolgáltatást nyújtó félnek visszajáró vagy b) a már nyújtott szolgáltatásért kikötött, de még nem teljesített vagyoni elõnyt.”
2. A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosítása 2. §
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 33. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A büntethetõség elévül] „b) egyéb bûncselekmény esetén a büntetési tétel felsõ határának megfelelõ idõ, de – ha e törvény másképp nem rendelkezik – legalább három év elteltével.”
3. §
A Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Nem évül el] „c) az emberölés súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bekezdés a)–j) pontjai];” [büntethetõsége.]
4. §
A Btk. 41. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre – ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától – a közügyektõl eltiltás kiterjed.”
5. §
A Btk. 46. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint rendelkezhet arról, hogy a büntetés hátralevõ részét eggyel szigorúbb vagy eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani.”
* A törvényt az Országgyûlés a 2011. november 14-i ülésnapján fogadta el.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
299
6. §
A Btk. 47/A. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) A feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége a következõ bûncselekmények esetén zárható ki: ha a bûncselekményt személy vagy dolog elleni erõszakkal követik el, az alkotmányos rend erõszakos megváltoztatása [139. § (1) bekezdés], a rombolás súlyosabban minõsülõ esete [142. § (2) bekezdés], a népirtás [155. § (1) bekezdés], az apartheid [157. § (1) és (3) bekezdés], a polgári lakosság elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [158. § (2) bekezdés], a bûnös hadviselés (160. §), a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. § (1) bekezdés], a hadikövet elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esete [163. § (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minõsülõ esetei [175/A. § (3) és (4) bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minõsülõ esetei [175/B. § (5) bekezdés], a közveszélyokozás súlyosabban minõsülõ esete [259. § (3) bekezdés], a terrorcselekmény [261. § (1) bekezdés], a légijármû, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármû hatalomba kerítése súlyosabban minõsülõ esete [262. § (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban minõsülõ esetei [352. § (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esetei [355. § (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése súlyosabban minõsülõ esete [363. § (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés (364. §) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól (365. §).”
7. §
A Btk. 62. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A közügyektõl eltiltott] „a) nem rendelkezik választójoggal, valamint nem vehet részt népszavazásban,”
8. §
A Btk. a következõ 180/A. §-sal és az azt megelõzõ alcímmel egészül ki:
„Kiszolgáltatott személy megalázása 180/A. § (1) Aki mást, annak kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva arra bír rá, hogy magát megalázó magatartást tanúsítson, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés két évig terjedõ szabadságvesztés, ha az elkövetõ a) az (1) bekezdés szerinti magatartásra való rábírás során ellenszolgáltatást ad vagy ígér, b) a magát megalázó személyrõl felvételt készít vagy ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tesz.” 9. §
A Btk. a következõ 214/B. §-sal és az azt megelõzõ alcímmel egészül ki:
„Harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatása 214/B. § (1) Aki keresõtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkezõ a) harmadik országbeli állampolgárt rendszeresen vagy tartósan, vagy b) jelentõs számú harmadik országbeli állampolgárt egyidejûleg foglalkoztat, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Bûntett miatt egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ, aki a) keresõtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkezõ harmadik országbeli állampolgárt különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek között foglalkoztat, b) keresõtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkezõ kiskorú harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, c) olyan keresõtevékenység folytatására jogosító engedéllyel nem rendelkezõ harmadik országbeli állampolgárt foglalkoztat, akinek sérelmére emberkereskedelmet (175/B. §) követtek el. (3) E § alkalmazásában a) harmadik országbeli állampolgár: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott személy, b) keresõtevékenység folytatására jogosító engedély: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott olyan tartózkodásra jogosító engedély, amellyel a harmadik országbeli állampolgár keresõtevékenységet folytathat, c) jelentõs számú: legalább öt személy, d) különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott különösen kizsákmányoló foglalkoztatási feltételek.”
300
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
10. §
A Btk. 230. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Aki a 229. § (1)–(3) bekezdés szerinti bûncselekményt a közoktatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó pedagógus, vagy a nevelõ és oktató munkát közvetlenül segítõ alkalmazott, illetve a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó személy ellen követi el, az (1) bekezdés esetén egy évtõl öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
11. §
A Btk. 255/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „255/A. § (1) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ – különös méltánylást érdemlõ esetben mellõzhetõ – a 250. § (1)–(2) bekezdésében, a 251. § (1) bekezdésében, a 252. § (1) bekezdésében és a 255. § (2) bekezdésében meghatározott bûncselekmény elkövetõjével szemben, ha a cselekményt, mielõtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, a kapott jogtalan vagyoni elõnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja, és az elkövetés körülményeit feltárja. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthetõ – különös méltánylást érdemlõ esetben mellõzhetõ – a 253. §-ban, 254. §-ban és 255. § (1) bekezdésében meghatározott bûncselekmény elkövetõjével szemben, ha a cselekményt, mielõtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja.”
12. §
A Btk. a következõ 256/A. §-sal és az azt megelõzõ alcímmel egészül ki:
„Befolyás vásárlása 256/A. § (1) Aki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy hivatalos személyt befolyásol, vagy reá tekintettel másnak jogtalan elõnyt ad vagy ígér, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt a) gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, b) gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” 13. §
(1) A Btk. 257. §-t követõ alcím helyébe a következõ alcím lép:
„Elévülés” (2) A Btk. a következõ 258. §-sal egészül ki: „258. § Az e címben szabályozott bûncselekmények esetében a büntethetõség elévülésének határideje legalább öt év.” 14. §
A Btk. 258/C. §-a következõ (3) és (4) bekezdéssel egészül ki: „(3) A külföldi gazdálkodó szervezetnek az a dolgozója vagy tagja, aki a mûködésével kapcsolatban jogtalan elõnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen elõnyt vagy annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan elõny kérõjével vagy elfogadójával egyetért, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje a jogtalan elõnyért a kötelességét megszegi, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig, ha a cselekményt bûnszövetségben vagy üzletszerûen követi el, két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
15. §
A Btk. 258/E. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:
„Befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása nemzetközi kapcsolatban 258/E. § (1) Aki arra hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére jogtalan elõnyt kér vagy elfogad, bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Aki olyan személynek, aki arra hivatkozik, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, vagy reá tekintettel másnak jogtalan elõnyt ad vagy ígér, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.” 16. §
A Btk. a következõ 258/H. §-sal és az azt megelõzõ alcímmel egészül ki:
„Elévülés 258/H. § Az e címben szabályozott bûncselekmények esetében a büntethetõség elévülésének határideje legalább öt év.”
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
301
17. §
A Btk. 289. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „289. § (1) Aki a számvitelrõl szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban elõírt a) beszámolókészítési, könyvvezetési, könyvvizsgálati kötelezettségét megszegi, b) bizonylati rendet megsérti, és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenõrzését meghiúsítja vagy az adott üzleti évet érintõen a számvitelrõl szóló törvény szerinti megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elõ, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelrõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenõrzését meghiúsítja. (3) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a cselekményt pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutõzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelõ, kockázati tõkealap-kezelõ, tõzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerzõdõ fél tevékenységet végzõ szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független biztosításközvetítõ, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, magánnyugdíjpénztár vagy foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény körében követik el. (4) A büntetés vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1)–(2) bekezdésben meghatározott cselekményt gondatlanságból követik el.”
18. §
A Btk. 292. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „292. § (1) Aki rossz minõségû terméket jó minõségû termékként értékesít, használatba ad, illetve forgalomba hoz, vagy ezek iránt intézkedik, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû vagy értékû rossz minõségû termékre követik el. (3) Aki a bûncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (4) Aki az (1)–(2) bekezdésben meghatározott rossz minõségû termék forgalomba hozatalára irányuló elõkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.”
19. §
A Btk. 296. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „296. § (1) Aki árut – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsõvel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elõ, amelyrõl a versenytárs, illetve annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkezõ áruja ismerhetõ fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetve forgalomba hoz, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. (2) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû vagy értékû árura követik el.”
20. §
A Btk. a) 3. § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, b) 10. § (2) bekezdésében, 61. § (1), (6) bekezdésében, 61. § (7) bekezdés a) pontjában, 137. § 3. pont d) alpontjában, 139. § (1) bekezdésében, 139/A. § (1) bekezdésében, 142. § (1) bekezdésében, 144. § (1) bekezdésében, 145. §-ában, 146. § (1) bekezdésében, 147. § (1) bekezdésében, 148. §-ában, 154. § (1) bekezdésében, 214. §-ában, 214/A. § (2) bekezdésében, 228/B. §-ában, 244. § (5) bekezdésében, 261/A. § (1) bekezdésében, 269/A. §-ában, 275. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, c) 137. § 10. pont c) alpontjában az „az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények miatt elrendelt szükségállapot [Alkotmány 19. § (3) bek. g) és h) pontja, valamint i) pontjának elsõ és második fordulata]” szövegrész helyébe a „szükségállapot” szöveg, d) 137. § 20. pontjában, 148. §-ában az „a Magyar Köztársasággal” szövegrész helyébe a „Magyarországgal” szöveg, e) 140. § (1) bekezdés c) pontjában a „Legfelsõbb Bíróságot” szövegrész helyébe a „Kúriát” szöveg, f) 182. § (1) bekezdésében a „179–181. §-ban” szövegrész helyébe a „179. §-ban, a 180. §-ban és a 181. §-ban” szöveg, g) 263/B. § (2) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaságra” szövegrész helyébe a „Magyarországra” szöveg lép.
302
21. §
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
Hatályát veszti a Btk. a) 46. § (3) bekezdése, b) 137. § 10. pont d) alpontjában az „[Alkotmány 19. § (3) bek. j) pontja]” szövegrész.
3. A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet módosítása 22. §
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet 23. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A Btk. 282–283. §-ában szereplõ „elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz” és „kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik” elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségû, ha] „b) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta és savformában együttesen jelenlevõ THC-tartalom (totál-THC) a 6 gramm mennyiséget nem haladja meg.”
4. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet módosítása 23. §
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 7. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatását az elítélt vagy védõje is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet – értékelõ véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az enyhébb fokozat kijelölését a törvény kizárja [28/A. § (3) bekezdés], vagy ha az egy éven belül ismételten elõterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelõ vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellõzheti.”
24. §
A Bv. tvr. a következõ 7/C. §-sal és az azt megelõzõ alcímmel egészül ki:
„A biztonsági zárkába vagy körletre helyezés elleni fellebbezés elbírálása 7/C. § (1) Az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézet különleges biztonságú zárkába helyezés elrendelésérõl és meghosszabbításáról, valamint a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka különleges biztonságú zárkába helyezés meghosszabbításáról, vagy különleges biztonságú körletre helyezés elrendelésérõl és meghosszabbításáról szóló határozata elleni fellebbezését a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétõl számított öt napon belül bírálja el. (2) A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést az érkezéstõl számított öt napon belül kell elbírálni. (3) A bûnügyi költséget az állam viseli. (4) Az (1)–(3) bekezdés elõzetesen letartóztatott esetén is irányadó.” 25. §
A Bv. tvr. 19. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „19. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elõsegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történõ beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bûncselekmény elkövetésétõl. (2) A szabadságvesztés végrehajtása során elõ kell segíteni az elítéltek személyiségébõl, elõéletébõl, befogadást megelõzõ sajátos életkörülményeibõl, életvitelébõl, így különösen rendszeres alkoholfogyasztásából vagy kábítószer-használatából, a közterületen életvitelszerû lakhatást folytató sajátos élethelyzetébõl adódó hátrányok csökkentésére irányuló egészségügyi, gyógyító, rehabilitációs ellátását, személyiségfejlesztõ programokon való részvételét.”
26. §
(1) A Bv. tvr. 28/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „28/A. § (1) A Btk. 46. § alapján a szabadságvesztés végrehajtására eggyel enyhébb fokozat akkor jelölhetõ ki, ha – különösen az elítélt személyiségére, elõéletére, egészségi állapotára, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bûncselekményre, a szabadságvesztés tartamára, a társadalomba való beilleszkedési készségére tekintettel – a büntetés célja a szabadságvesztés enyhébb fokozatban történõ végrehajtásával is elérhetõ. (2) A szabadságvesztés végrehajtására eggyel szigorúbb fokozat akkor jelölhetõ ki, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten vagy súlyosan megzavarja.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
303
(3) Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhetõ ki, ha a) az elítélt a szabadságvesztésbõl – az elõzetes fogvatartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelõzõen folyamatosan töltött idõt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes idõtartam felét nem töltötte le, b) az elítélt a szabadságvesztésbõl fegyház fokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban legalább hat hónapot nem töltött le, c) az elítélt erõszakos többszörös visszaesõ, d) az elítélt a bûncselekményt bûnszervezetben követte el, e) az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt.” (2) A Bv. tvr. a következõ 28/B. §-sal egészül ki: „28/B. § (1) A fogház, illetve a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha – különösen az elítélt személyiségére, elõéletére, életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bûncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhetõ, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti. (2) Enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha a) az elítélt a szabadságvesztésbõl – az elõzetes fogvatartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelõzõen folyamatosan töltött idõt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes idõtartam felét nem töltötte le, b) az elítélt a szabadságvesztésbõl börtön fokozatban legalább hat hónapot, fogház fokozatban legalább három hónapot nem töltött le, c) az elítélt a törvény értelmében [Btk. 47. § (4) bekezdés] vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra, d) az elítélt erõszakos többszörös visszaesõ, e) az elítélt a bûncselekményt bûnszervezetben követte el, f) a bíróság jogerõs ítéletében fegyházbüntetésre ítélt elítélt a szabadságvesztés fokozatának enyhítésével (Btk. 46. §) tölti a büntetését, g) az elítélt ellen újabb büntetõeljárás van folyamatban, h) az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva. (3) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt a) huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó idõre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetbõl azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát; b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el; c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja; d) felügyelete mellõzhetõ, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik. (4) Az eltávozás idõtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. (5) Ha az elítélt az eltávozással, vagy a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi – így különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az elõírt idõn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el – továbbá, ha a (2) bekezdésben meghatározott okok bekövetkeznek, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és elõterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése iránt.” 27. §
(1) A Bv. tvr. 33. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Az elítélt köteles – különösen –] „d) a jogszabályban meghatározott kivételtõl eltekintve munkát végezni, a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelõen, fegyelmezetten ellátni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos elõírásokat megtartani,”
304
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(2) A Bv. tvr. 33. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) A büntetés-végrehajtás rendjének vagy biztonságának fenntartása vagy bûncselekmény megelõzése és megakadályozása érdekében az elítélt – a testüregekre is kiterjedõen – megmotozható, személyes használati tárgyai és ruházata átvizsgálhatók, vele szemben mozgáskorlátozó eszköz, biztonsági elkülönítés alkalmazható, különleges biztonságú zárkába vagy körletre helyezhetõ (a továbbiakban együtt: biztonsági intézkedések), illetve az elítélttel szemben külön törvényben meghatározott esetben és módon kényszerítõ eszközök alkalmazhatók.” (3) A Bv. tvr. 33. §-a az alábbi (4a)–(4c) bekezdéssel egészül ki: „(4a) Az elítélt különleges biztonságú zárkába helyezését a büntetés-végrehajtási intézet legfeljebb hat hónapra rendelheti el, amelyet egy alkalommal, három hónappal meghosszabbíthat. A büntetés-végrehajtási intézet döntésérõl indokolt határozatot hoz. Ezt meghaladó idõre a különleges biztonságú zárkába helyezés – alkalmanként – legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról, valamint az elítéltnek legfeljebb hat hónapra különleges biztonságú körletre helyezésérõl, vagy annak – alkalmanként – legfeljebb hat hónappal való meghosszabbításáról a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka indokolt határozattal dönt. A büntetés-végrehajtási intézet és a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának határozata ellen az elítélt a határozat közlésétõl számított három napon belül a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. (4b) A motozást, illetve a ruházat átvizsgálását az elítélttel azonos nemû személy – ide nem értve a motozásnál közremûködõ orvost – végezheti, és az nem történhet szeméremsértõ módon. A test üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti. (4c) Mozgáskorlátozó eszközként – testi sérüléssel nem járó módon – rögzítõ övvel vagy anélkül bilincs, vezetõ bilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot adó körülmény megszûnésig, de folyamatosan legfeljebb tizenkét óra tartamban alkalmazható, ha az elítélt egészségi állapota ezt megengedi.” 28. §
A Bv. tvr. 34. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére – a 44. § (5) bekezdése szerinti munkáltatás esetén az elítélt által okozott kár bv. szerv általi megtérítését követõen – a bv. szerv határozattal kötelezi, amely ellen a közléstõl számított harminc napon belül keresettel fordulhat a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.”
29. §
A Bv. tvr. 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „35. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet ért kárért a Polgári Törvénykönyv szerint a bv. szervezet felelõs. Az elítéltet a munkájával összefüggésben ért kárért fennálló felelõsségre a Munka Törvénykönyve értelemszerûen irányadó azzal, hogy a 44. § (5) bekezdése szerinti munkáltatás esetén az elítéltet ért kárt a gazdálkodó szervezettel szerzõdésben álló bv. szerv téríti meg. A kár megtérítése a kárért való felelõsséget nem érinti, és a bv. szerv visszkereseti igényét nem gátolja. (2) Az elítélt a kártérítési igényét annál a bv. szervnél terjesztheti elõ, ahol a kár bekövetkezett, a 44. § (5) bekezdése szerinti munkáltatás esetén annál a bv. szervnél, amely a szerzõdést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. A kártérítési igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstõl számított harminc napon belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz keresettel fordulhat.”
30. §
A Bv. tvr. 36. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(6) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga a) a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához; b) a gyülekezéshez; c) a sztrájkhoz, d) ahhoz, hogy az országgyûlési képviselõk, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselõk választásán választható és – ha a közügyektõl eltiltás hatálya alatt áll – választó legyen, valamint e) a szülõi felügyelethez.”
31. §
(1) A Bv. tvr. 44. §-a a következõ (1a) bekezdéssel egészül ki: „(1a) Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha a) tankötelezettsége áll fenn, b) terhessége a hatodik hónapot elérte, c) gyermekét a 36. § (4) bekezdése alapján a büntetés-végrehajtási intézetben gondozza,
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
305
d) munkaképtelen, e) a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte.” (2) A Bv. tvr. 44. §-a a következõ (4) és (5) bekezdéssel egészül ki: „(4) Az elítéltet munkával a büntetés-végrehajtási intézet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet foglalkoztatja. (5) A bv. szerv szerzõdése alapján az elítélt – írásban megadott hozzájárulásával – más gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. Ha az elítélt a hozzájárulást visszavonja, a Munka Törvénykönyve szerinti rendes felmondás szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a felmondási idõ harminc nap.” 32. §
(1) A Bv. tvr. 70. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) A közügyektõl eltiltás kivételével az (1) bekezdésben meghatározott büntetések tartamába nem számít be az az idõ, amely alatt az elítélt a) szabadságvesztést töltött – ideértve a más ügyben kiszabott, valamint a közérdekû munka vagy a pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtott büntetést is –, b) más ügyben elõzetes fogvatartásban volt, feltéve, hogy elítélték.” (2) A Bv. tvr. 70. §-a a következõ (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2a) A közügyektõl eltiltás tartamába nem számít be az az idõ, amely alatt az elítélt a) azt a szabadságvesztést tölti, amelynek alapján a bíróság a közügyektõl eltiltást kiszabta, b) olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan közügyektõl eltiltást is végre kell hajtani, c) az a)–b) pontban megjelölt szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.”
33. §
A Bv. tvr. 118/B. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „118/B. § Az elõzetesen letartóztatottal szemben az ott megjelölt célból és módon a 33. § (4) bekezdésében meghatározott biztonsági intézkedések és kényszerítõ eszközök alkalmazhatók. A 33. § (4a)–(4c) bekezdését alkalmazni kell az elõzetesen letartóztatott esetében is.”
34. §
A Bv. tvr. 126. §-a a következõ (2a)–(2b) bekezdéssel egészül ki: „(2a) E törvénynek az egyes büntetõ vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi CL. törvény 26. § (1) bekezdésével megállapított 28/A. §-át és a 26. § (2) bekezdésével megállapított 28/B. § (2) bekezdését a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. (2b) E törvénynek az egyes büntetõ vonatkozású törvények módosításáról szóló 2011. évi CL. törvény 31. § (2) bekezdésével megállapított 44. § (5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot azon elítéltek esetében is be kell szerezni, akiket 2012. január 1-jén már más gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatnak.”
35. §
A Bv. tvr. 127. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) Felhatalmazást kap a rendészetért felelõs miniszter, hogy az õrizet és az elõzetes letartóztatás rendõrségi fogdában való végrehajtásának részletes szabályait – az igazságügyért felelõs miniszterrel egyetértésben, a legfõbb ügyész véleményének kikérésével – rendeletben állapítsa meg.”
36. §
A Bv. tvr. 7/A. § (2) bekezdésében a „[28/A. § (2) bek.]” szövegrész helyébe a „[28/B. § (2) bekezdés]” szöveg, 122. § (3) bekezdésében a „33. § (3)–(4) bekezdésének” szövegrész helyébe a „33. § (3)–(4c) bekezdésének” szöveg lép.
5. A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény módosítása 37. §
A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 80. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [A rendõrségi adatkezelõ szerv, illetõleg a megbízási szerzõdés keretei között az adatfeldolgozó szerv [91/A. § (2) bekezdés] vezetõje köteles gondoskodni arról, hogy a személyes adatok védelmének biztosítása érdekében] „a) az érintett – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározott módon – aa) a rendõri szerv által kezelt, illetve továbbított személyes adatairól kérelmére tájékoztatást kapjon, valamint ab) gyakorolhassa a helyesbítéshez, illetve a kötelezõ adatkezelés kivételével a törléshez és a zároláshoz való jogát,”
306
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
38. §
Az Rtv. 86. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „86. § (1) Rendõrségi adat az Európai Unió tagállamai, valamint az Európai Unió által létrehozott nemzetközi bûnüldözõ szervezetek részére az Európai Unió jogi aktusának végrehajtását szolgáló törvény, illetve két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdés alapján az e törvényben meghatározott célból adható át. (2) Amennyiben lehetséges, az adattovábbítás esetén csatolni kell azon információkat, amelyek lehetõvé teszik az átvevõ számára, hogy megítélje az adatok pontosságát, teljességét, naprakészségét és megbízhatóságát. (3) Az adattovábbítás során utalni kell a rendõrségi adat a) vonatkozásában fennálló, a tájékoztatáshoz, a helyesbítéshez, a törléshez és a zároláshoz való jog korlátozására, valamint b) kezelésének a rendõrségi adatkezelõ szerv által meghatározott lehetséges idõtartamára.”
39. §
Az Rtv. 87. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „87. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott körbe nem tartozó rendõrségi adat harmadik ország, valamint a 86. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére nemzetközi szerzõdés alapján az e törvényben meghatározott célból az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak akkor továbbítható, ha a harmadik ország átvevõ hatósága vagy az átvevõ nemzetközi szerv feladata bûncselekmények megelõzése, nyomozása, felderítése, büntetõeljárás lefolytatása vagy büntetõjogi szankciók végrehajtása. (2) Az Európai Unió tagállamának illetékes hatósága, az Európai Unió által létrehozott nemzetközi bûnüldözõ szervezet, illetve harmadik ország illetékes hatóságai, valamint a 86. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli más nemzetközi szervezet által továbbított vagy hozzáférhetõvé tett rendõrségi adat harmadik ország, valamint a 86. § (1) bekezdése szerinti nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére az (1) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén akkor továbbítható, ha az adatot átadó hatóság, szervezet – nemzeti jogának, illetve nemzetközi szerzõdésben foglaltaknak megfelelõen – hozzájárult az adat átadásához.”
40. §
Az Rtv. a következõ 87/A. §-sal egészül ki: „87/A. § (1) A 86. § (1) bekezdésében és a 87. § (1) bekezdésében meghatározott országtól, illetve szervezettõl átvett vagy az általa hozzáférhetõvé tett rendõrségi adat az e törvényben foglalt feltételek fennállása esetén jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetnek vagy magánszemélynek akkor továbbítható, ha a) az adatot átadó hatóság, szervezet – nemzeti jogának, illetve nemzetközi szerzõdésnek megfelelõen – hozzájárult az adat átadásához és b) az adattovábbítás nem ütközik az érintett jogos érdekével. (2) Az adatok továbbításakor meg kell jelölni az adatok felhasználásának lehetséges célját.”
41. §
Az Rtv. 88. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A rendõrségi adatkezelõ az adatátadásokról az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározottak szerint adattovábbítási nyilvántartást vezet.”
42. §
Az Rtv. 91/B. § helyébe a következõ rendelkezés lép: „91/B. § A rendõrségi adatkezelõ szerv vezetõje a 91/A. § (1) bekezdés e)–h) pontjában meghatározott adatok tekintetében – ha bûnüldözési célból elengedhetetlen, továbbá ha az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében szükséges – az érintett személy tájékoztatáshoz, helyesbítéshez, törléshez és zároláshoz való jogának gyakorlását – írásban, a bírósági jogorvoslat, továbbá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordulás lehetõségére vonatkozó tájékoztatást is tartalmazó indokolással ellátva – megtagadhatja vagy korlátozhatja. Az indokolás mellõzhetõ, ha az a rendõrség bûnüldözési feladatának ellátását akadályozza, vagy mások jogainak sérelmével jár. Az indokolás mellõzése esetén a megtagadás okaként az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 19. §-ában foglalt rendelkezés mellett e §-ra kell hivatkozni. A tájékoztatáshoz, helyesbítéshez, törléshez és zároláshoz való jog korlátozása nem érinti a büntetõeljárásban résztvevõknek a büntetõeljárásról szóló törvényben biztosított jogainak gyakorlását.”
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
307
43. §
Az Rtv. 104. §-a a következõ s) ponttal egészül ki: [E törvény a következõ uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:] „s) a büntetõügyekben folytatott rendõrségi és igazságügyi együttmûködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmérõl szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározat.”
44. §
Az Rtv. 91/F. § (1) bekezdésének „a schengeni vívmányokat alkalmazó állam” szövegrésze helyébe az „az Európai Unió tagállamának” szöveg lép.
45. §
Hatályát veszti az Rtv. 80. § (3) bekezdése.
6. A büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény módosítása 46. §
A büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bv. Szt.) a következõ 29/A. §-sal egészül ki: „29/A. § (1) A büntetés-végrehajtási szervezet által kezelt személyes adat az Európai Unió tagállamai, valamint az Európai Unió által létrehozott nemzetközi bûnüldözõ szervezetek részére az Európai Unió jogi aktusának végrehajtását szolgáló törvény, illetve két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdés alapján az e törvényben meghatározott célból adható át. (2) Amennyiben lehetséges, az adattovábbítás esetén csatolni kell azon információkat, amelyek lehetõvé teszik az átvevõ számára, hogy megítélje az adatok pontosságát, teljességét, naprakészségét és megbízhatóságát. (3) Az adattovábbítás során utalni kell a személyes adat kezelése során érvényesítendõ korlátozásokra, valamint az adatkezelés adatkezelõ szerv által meghatározott lehetséges idõtartamára. (4) Harmadik ország hatósága, valamint az (1) bekezdésben megjelölt nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére nemzetközi szerzõdés alapján az e törvényben meghatározott célból az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak akkor továbbítható személyes adat, ha a harmadik ország átvevõ hatósága vagy az átvevõ nemzetközi szerv feladata bûncselekmények megelõzése, nyomozása, felderítése, büntetõeljárás lefolytatása vagy büntetõjogi szankciók végrehajtása. (5) Az Európai Unió tagállamának illetékes hatósága, az Európai Unió által létrehozott nemzetközi bûnüldözõ szervezet, illetve harmadik ország illetékes hatóságai, valamint az (1) bekezdésben megjelölt nemzetközi szervezeteken kívüli más nemzetközi szervezet által továbbított vagy hozzáférhetõvé tett személyes adat harmadik ország, valamint az (1) bekezdésben megjelölt nemzetközi szervezeteken kívüli nemzetközi szervezet részére a (4) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén akkor továbbítható, ha az adatot átadó hatóság, szervezet – nemzeti jogának, illetve nemzetközi szerzõdésben foglaltaknak megfelelõen – hozzájárult az adat átadásához.”
47. §
A Bv. Szt. 32. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „32. § (1) A fogvatartottról felvett adatokat az adatkezelõ szerv a büntetés, intézkedés végrehajtásától vagy a végrehajthatóság megszûnésétõl számított huszonöt évig köteles megõrizni. (2) A fogvatartott szabadulásakor a kapcsolattartó adatait a kapcsolattartók nyilvántartásából törölni kell.”
48. §
A Bv. Szt. a 46. §-t követõen a következõ alcímmel és 47. §-sal egészül ki:
„Az Európai Unió jogának való megfelelés 47. § E törvény 29. §-a, 29/A. §-a és 32. §-a a büntetõügyekben folytatott rendõrségi és igazságügyi együttmûködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmérõl szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelést szolgálja.” 49. §
A Bv. Szt. a) 29. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében az „a nyilvántartott adatokról és iratokról (a továbbiakban: adatok)” szövegrész helyébe az „az általa kezelt adatokat továbbítja, valamint az iratokról” szöveg, továbbá b) 29. § (2) bekezdésében a „szükséges adatokról az adatkezelõ szerv tájékoztatást” szövegrész helyébe a „szükséges adatokat az adatkezelõ szerv továbbítja, valamint az iratokról tájékoztatást” szöveg lép.
308
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
7. A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása 50. §
A Be. 85. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) A sértett tanúkénti kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követõen az arról készült jegyzõkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban elõterjesztheti.”
51. §
A Be. 154. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A lefoglalt dolgot letétbe kell helyezni; ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas, vagy azt más fontos ok indokolja, a megõrzésérõl egyéb módon kell gondoskodni. Ez utóbbi esetben a lefoglalt dolognak a bûncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságait rögzítõ iratot vagy fényképet kell az ügy irataihoz csatolni. Az érdekelt õrizetében hagyott vagy más szerv õrizetébe adott dolog a lefoglalást elrendelõ bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság hozzájárulása hiányában más birtokába, kezelésébe nem adható. A bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság hozzájárulása esetén a lefoglalt dolog megõrzésére az új birtokost, kezelõt kötelezi.”
52. §
A Be. 159. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „159. § (1) A zár alá vétel a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni jogok feletti rendelkezési jogot függeszti fel. Zár alá vételt a bíróság rendel el. (2) Ha az eljárás olyan bûncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, illetve ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhetõ el. A zár alá vétel elrendelhetõ arra a vagyonra, vagyonrészre, illetve egyes vagyontárgyra is, amelyre nézve vagyonelkobzás rendelhetõ el, de amelyet nem a terhelt birtokol. (3) Ha ingatlan elkobzásának van helye, a zár alá vételt el kell rendelni. (4) A zár alá vételnek a közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzése iránt haladéktalanul intézkedni kell. Ha nincs külön jogszabály szerinti közhitelû nyilvántartás, a zár alá vétellel érintett gazdálkodó szervezetet kell értesíteni. (5) A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során zár alá vételnek helye van a sértett indítványára is. Ha a bíróság a nem jogerõs ügydöntõ határozatában ingatlanra vagyonelkobzást rendelt el, ennek biztosítására az eljárás jogerõs befejezéséig az ingatlan zár alá vételét rendelheti el. (6) A zár alá vételt fel kell oldani, ha a) az elrendelésének oka megszûnt, ha a nyomozást megszüntették, illetve annak határideje lejárt, kivéve, ha a zár alá vett vagyontárgyat, illetve vagyoni jogok feletti rendelkezési jogot magának követelõ személy a követelése érdekében hatvan napon belül polgári eljárást indított, b) a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget letétbe helyezték, c) az eljárást vagyonelkobzás alkalmazása nélkül fejezték be, illetve a polgári jogi igényt elutasították, d) a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított teljesítési határidõ lejártától számított harminc napon belül nem kért végrehajtást, e) a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész, illetve a magánfél hatvan napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette. (7) A (6) bekezdés a), d) és e) pontjában írt határidõt a zár alá vételt feloldó, a nyomozást megszüntetõ, a polgári jogi igény megítélésre, illetve az egyéb törvényes útra utasításra vonatkozó határozat közlésétõl kell számítani. (8) A zár alá vételt a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.”
53. §
A Be. 160. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) Biztosítási intézkedésként a nyomozó hatóság, illetve az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat – az ingatlan kivételével – lefoglalja, vagy a 61. §-ban felsorolt hatóságokat keresi meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése érdekében. A hatóságok az intézkedéseket haladéktalanul kötelesek megtenni, és ennek megtörténtérõl a nyomozó hatóságot, illetve az ügyészt haladéktalanul tájékoztatni.”
54. §
A Be. 161. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) A 69. § (1) bekezdés b) vagy c) pontja, valamint (1a), (2) és (5) bekezdése, a 93. §, a 106. § (3) bekezdése, a 113. § (1) vagy (2) bekezdése, a 123. § (4) bekezdése, a 152. § (1) bekezdése, a 158. § (3) bekezdése, a 185. § (3) bekezdése,
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
309
a 245. § (4) bekezdése és a 343. § (1) bekezdése alapján kiszabott rendbírságot – meg nem fizetése esetén – a bíróság elzárásra változtatja át. A rendbírság elzárásra történõ átváltoztatása esetén ezer forinttól ötezer forintig terjedõ összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani, az egynapi elzárásnak megfelelõ összeget a rendbírságot kiszabó határozatban kell megállapítani. A rendbírság helyébe lépõ elzárás egy napnál rövidebb és száz napnál hosszabb nem lehet. Erre a rendbírságot kiszabó határozatban a megbírságolt személyt figyelmeztetni kell.” 55. §
A Be. 162. § (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(7) Az elõvezetés költségének megfizetésére az elõvezetést elrendelõ határozatban megjelölt személyt kell kötelezni. Eredménytelen elõvezetés esetén az elõvezetést elrendelõ bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság a kötelezettet kérelmére különös méltánylást érdemlõ okból mentesítheti az elõvezetés költéségének megfizetése alól, ebben az esetben az elõvezetés költségét az állam viseli.”
56. §
A Be. 181. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „181. § (1) A tanút az ügyész, illetve – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság a 79–88. § szerint kihallgatja. A tanúnak nem tehetõ fel a 180. § (1) bekezdésében tilalmazott, továbbá olyan kérdés, amely a feleletre útmutatást tartalmaz. (2) Ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában a 82. § (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolja, a tanút a 82. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzõkönyvbe kell venni. (3) A feljelentõ tanúként kihallgatható. Ha a feljelentés tartalmazza a feljelentõ elõadását, a tanúkénti kihallgatása mellõzhetõ.”
57. §
A Be. 195. §-a a következõ (6a) bekezdéssel egészül ki: „(6a) Az õrizetbe vételt elrendelõ határozat ellen tett panasz elbírását mellõzni kell, ha az ügyész a terhelt elõzetes letartóztatásának elrendelésére indítványt tesz a bíróságnak.”
58. §
A Be. 219. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védõnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a vádemelés alapjául szolgáló mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védõnek ismertetésre az eljárás végén átadott, valamint – a bûncselekmény helyszínén és a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyon rögzített ujj- és tenyérnyomat kivételével – a tárgyi bizonyítási eszközöket.”
59. §
A Be. 228. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Akire nézve az ügyész e fejezet szerinti eljárásában hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstõl számított nyolc napon belül panasszal élhet.”
60. §
A Be. 228/A. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Akinek az ügyész e fejezet szerinti eljárásában tett intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, az a tudomásszerzéstõl számított nyolc napon belül panasszal élhet.”
61. §
A Be. 279. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(4) Ha a bíróság felhívása alapján a vádlott elõzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, és nincs védõje, a bíróság a részére védõt rendel ki, és a védõt a kitûzött határnapra idézi.”
62. §
A Be. 293. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „293. § (1) A tanú kihallgatásának kezdetén a tanács elnöke a 85. § (2) és (3) bekezdése szerint jár el, majd ezt követõen, ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, a tanács elnöke a tanút – a 88. § rendelkezéseire figyelemmel – kihallgatja. A tanúként kihallgatandó sértett a kihallgatás kezdetén, ha korábban errõl nem nyilatkozott, a 284. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozatot is megteheti. (2) A tanú kihallgatására a 290. § (2) és (3) bekezdését megfelelõen alkalmazni kell.
310
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(3) Ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában a 82. § (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény elkövetésével vádolja, a tanút a 82. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzõkönyvbe kell venni.” 63. §
64. §
A Be. 317. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A felszólalások után a védõbeszéd következik. A védõ perbeszéde után a vádlott is szót emelhet saját védelmére.” (1) A Be. 474. §-át megelõzõ „A katonai ügyész” alcím helyébe a következõ alcím lép:
„Az ügyész” (2) A Be. 474. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A katonai büntetõeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész, valamint a legfõbb ügyész által a katonai büntetõeljárásra kijelölt ügyész (a továbbiakban együtt: katonai ügyész) látja el. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást, vagy nyomozást végeztet.” 65. §
A Be. 474. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) A katonai ügyész nem katonai büntetõeljárásra tartozó ügyben is eljárhat.”
66. §
A Be. 475. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „475. § (1) A katonai ügyész a bíróság katonai tanácsa mellett mûködik. (2) Az ítélõtábla, illetve a Kúria mellett a vádhatóság feladatát az ügyészségrõl szóló törvény szerint e bíróságok mellett mûködõ ügyészi szerv látja el. (3) A katonai ügyész illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amely mellett mûködik. (4) A legfõbb ügyész rendelkezése alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki.”
67. §
A Be. 517. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történõ kihallgatásától számított harminc napon belül bíróság elé állíthatja, ha] „d) a terhelt a bûncselekmény elkövetését beismerte.”
68. §
A Be. 517. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott feltételei fennállnak, tettenérés esetén az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történõ kihallgatásától számított harminc napon belül bíróság elé állítja.”
69. §
A Be. 522. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) A vád elõterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a gyanúsított kihallgatásától a bíróság elé állításig több mint harminc nap telt el, a bûncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, vagy a bizonyítási eszközök nem állnak rendelkezésre.”
70. §
A Be. 536. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „536. § (1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személye és az elkövetett bûncselekmény figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. (2) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálására vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza. Ha az ügyész az ülés eredményéhez képest úgy látja, hogy a vádlott súlyosabb bûncselekményben bûnös, vagy más bûncselekményben is bûnös, indítványozza az ügy tárgyalásra utalását.”
71. §
A Be. 554/B. § e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Kiemelt jelentõségû ügy] „e) a gazdasági életben súlyos következményekkel járó csõdbûncselekmény [Btk. 290. § (4) bekezdés], a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban [Btk. 296/B. §], a pénzmosás [Btk. 303. és 303/A. §] és a költségvetési csalás súlyosabban minõsülõ esetei [310. § (4)–(5) bekezdés],”
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
311
72. §
A Be. 554/B. § g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [Kiemelt jelentõségû ügy] „g) azok a bûncselekmények, amelyek büntethetõsége nem évül el:”
73. §
A Be. 554/B. § gc) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép: [az el nem évülõ bûncselekmények:] „gc) az emberölés súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bekezdés a)–j) pontjai];”
74. §
A Be. 554/K. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „554/K. § (1) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és a soronkívüliségre vonatkozó rendelkezések szem elõtt tartásával három hónapon belülre úgy kell kitûzni, hogy a bíróság az ügyet lehetõleg elnapolás nélkül, ésszerû határidõn belül be tudja fejezni. (2) Az értesítéssel, illetve az idézéssel egyidejûleg tájékoztatni kell az ügyészt és a védõt arról, hogy a bíróság a kitûzött határnapra mely tanúkat idézi meg.”
75. §
A Be. 583. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) A terhelt a nyomozást megszüntetõ határozat, a jogerõs felmentõ ítélet, a jogerõs megszüntetõ végzés, az 580. § (1) bekezdés III. pontja és (2) bekezdése szerinti bûnösséget megállapító ítélet, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerõs határozat vele történõ közlésétõl számított hat hónapon belül terjeszthet elõ kártalanítási igényt. E határidõ elmulasztása jogvesztõ.”
76. §
A Be. 583. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt annál a bíróságnál kell elõterjeszteni, amely az elõzetes letartóztatást, a házi õrizetet, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelte. Az 580. § (1) bekezdés II. és III. pontjában, (2) bekezdésében, valamint az 581. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a kártalanítási igényt az alapügyben elsõ fokon eljárt bíróságnál kell elõterjeszteni.”
77. §
A Be. 583. § (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(5) A terheltet kártalanítási igényének jogalapjáról, az igény érvényesítésének határidejérõl, a határidõ kezdõ idõpontjáról és a határidõ elmulasztásának jogvesztõ jellegérõl az (1) bekezdés szerinti határozat közlésével egyidejûleg tájékoztatni kell.”
78. §
A Be. 599. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „599. § (1) Az államot illetõ bûnügyi költség és a rendbírság megfizetését az igazságügyért felelõs miniszter különös méltánylást érdemlõ okból egészben vagy részben elengedheti. (2) Az államot illetõ bûnügyi költség és a rendbírság megfizetésének elengedésére irányuló kérelmet az államot illetõ bûnügyi költség megfizetésére kötelezett, a rendbírsággal sújtott (a továbbiakban együtt: fizetésre kötelezett), a védõ, a fiatalkorú törvényes képviselõje, valamint a fizetésre kötelezett 56. § szerinti képviselõje nyújthatja be. (3) Az elsõfokú bíróság az államot illetõ bûnügyi költség és a rendbírság megfizetésének elengedésére irányuló kérelmet a fennálló tartozás mértékérõl, illetve az addigi befizetés adatairól szóló igazolással, és a büntetõügy irataival (részirattal), ideértve a (4) bekezdés szerint beszerzett adatokat, iratokat is, az esetlegesen rendelkezésre álló bírósági foglalási jegyzõkönyvvel felterjeszti az igazságügyért felelõs miniszterhez. (4) A bíróság a felterjesztés elõtt a megkeresés (71. §) szabályai szerint beszerzi a fizetésre kötelezettnek a döntéshez szükséges személyes adatait, ideértve a vagyoni és jövedelmi helyzetére vonatkozó adatokat is, valamint a fizetésre kötelezett személyi körülményeit, vagyoni és jövedelmi helyzetét feltáró részleges környezettanulmányt, továbbá fogva lévõ terhelt esetében az intézeti értékelõ véleményt. (5) A részleges környezettanulmányt a pártfogó felügyelõ készíti el.”
79. §
(1) A Be. 602. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése, az adócsalás, a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, a visszaélés jövedékkel, a jövedéki orgazdaság, a csempészet és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése miatt 2011. december 31. napját követõen induló vagy 2012. január 1. napján folyamatban lévõ nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi.”
312
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(2) A Be. 603. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) A különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû bevételcsökkenést okozó adócsalás, a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû bevételcsökkenést okozó munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû bevételcsökkenést okozó visszaélés jövedékkel, a különösen nagy, illetve a különösen jelentõs értékû jövedéki termékre elkövetett jövedéki orgazdaság és a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû vámbevétel-csökkenést okozó csempészet miatt 2011. december 31. napját követõen induló vagy 2012. január 1. napján folyamatban lévõ büntetõeljárás a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.” (3) A Be. a következõ 603/A. §-sal egészül ki: „603/A. § A jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése, különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû bevételcsökkenést okozó adócsalás, különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékû bevételcsökkenést okozó munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése miatt 2011. december 31. napját követõen induló vagy 2012. január 1. napján folyamatban lévõ büntetõeljárásra a Be. XXVIII/A. Fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.” 80. §
A Be. 604. § (2) bekezdése a következõ s) ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap az igazságügyért felelõs miniszter, hogy) „s) a tizennegyedik életévét be nem töltött személy meghallgatására szolgáló rendõrségi helyiség kialakítására vonatkozó szabályokat a rendészetért felelõs miniszter egyetértésével kiadott” (rendeletben szabályozza.)
81. §
A Be. a) 3. § (4) bekezdésében, 13. § (2) bekezdés c) pontjában, 13. § (3) bekezdés b) pontjában, 14. § (5) és (7) bekezdésében, 20. § (3) bekezdésében, 20/A. §-ában, 22. §-ában, 24/A. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, 384. §-ában, 401. §-ában, 406. §-ában, 414. § (2) bekezdésében, 416. § (4) bekezdés b) pontjában, 419. § (4) és (6) bekezdésében, 421. § (2) és (3) bekezdésében, 423. § (4)–(6) bekezdésében, 424. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 427. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 427. § (2) és (3) bekezdésében, 428. § (1)–(5) bekezdésében, 429. § (2) bekezdésében, 433. §-ában, 434. § (1) és (2) bekezdésében, 436. §-ában, 603. § (1) bekezdésében, 605. § (4) bekezdésében a „Legfelsõbb Bíróság” szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg, b) 20. § (2) bekezdés c) pontjában, 262/B. § (3) bekezdésében, 420. § (1) bekezdésében, 437. §-ában a „Legfelsõbb Bíróság” szövegrészek helyébe a „Kúria” szöveg, c) 18. § (1) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 470. § (1) bekezdés d) pontjában, 473. § (2) bekezdésében, 474. § (4) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, d) 18. § (2) bekezdésében, 416. § (1) bekezdés g) pontjában, 565. § (3) bekezdésében, 586. § (3)–(5) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, e) 222/A. §-ában a „szabadságvesztéssel” szövegrész helyébe a „szabadságvesztésnél” szöveg, f) 383. § (1) bekezdés b) pontjában, 419. § (3) bekezdésében a „Legfelsõbb Bírósághoz” szövegrész helyébe a „Kúriához” szöveg, g) 416. § (1) bekezdés f) pontjában az „alkotmányellenességét” szövegrész helyébe az „alaptörvény-ellenességét” szöveg, h) 419. § (2) bekezdésében, 431. §-ában a „Legfelsõbb Bíróságnál” szövegrész helyébe a „Kúriánál” szöveg, i) 422. § (3) bekezdésében a „Legfelsõbb Bíróságnak” szövegrész helyébe a „Kúriának” szöveg, j) 448. § (2) bekezdésében a „Legfelsõbb Bíróságot” szövegrész helyébe a „Kúriát” szöveg lép.
82. §
Hatályát veszti a Be. a) 201. § (1) bekezdés d) pontjában a „hivatali visszaélés,” szövegrész; b) 216. § (5) bekezdésében az „a vádemelés elhalasztása után az eljárás megszüntetésérõl [226. § (1)–(2) bek.],” szövegrész; c) 257. § (2) bekezdése; d) 475. §-át megelõzõ alcíme; e) 476. §-át megelõzõ alcíme és 476. §-a.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
313
8. A bûnüldözõ szervek nemzetközi együttmûködésérõl szóló 2002. évi LIV. törvény módosítása 83. §
A bûnüldözõ szervek nemzetközi együttmûködésérõl szóló 2002. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Bszntv.) 4. § (1) bekezdés b) pontjában, 42/A. § (5) bekezdésében, 42/C. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg lép.
84. §
Hatályát veszti a Bszntv. 11. § (3) és (4) bekezdése.
9. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bûnügyi együttmûködésrõl szóló 2003. évi CXXX. törvény módosítása 85. §
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bûnügyi együttmûködésrõl szóló 2003. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.) 52. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(1) Ha a tagállami igazságügyi hatóság olyan, Magyarország területén teljesítendõ eljárási cselekmény iránt terjesztett elõ megkeresést, amelyen a megkeresõ tagállam területén fogva tartott személy jelenléte szükséges, akkor ezt a személyt – a megkeresõ tagállammal megkötött eseti megállapodás alapján – az eljárási cselekmény végrehajtása érdekében Magyarország területére ideiglenesen át lehet szállítani.”
86. §
Az EUtv. 60. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Ha a Magyarország területén folyamatban lévõ büntetõeljárás eredményessége érdekében az Európai Unió tagállama területén magyar fedett nyomozó, illetve Magyarország területén tagállami fedett nyomozó alkalmazása szükséges, ezt a legfõbb ügyész a tagállami igazságügyi vagy nyomozó hatóságnál kezdeményezheti.”
87. §
Az EUtv. 64. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép: „64. § Az elektronikus hírközlõ hálózat útján továbbított közlemény, illetve a számítástechnikai rendszer útján továbbított adatok kifürkészésére irányuló megkeresés – a 63. § (3) bekezdésben foglaltakon felül – akkor teljesíthetõ, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy Magyarország területén tartózkodik, továbbá, ha a titkos adatszerzéssel érintett személy harmadik állam területén tartózkodik, azonban a közlemény vagy adat kifürkészése a Magyarország területén mûködõ elektronikus hírközlési szolgáltató közremûködését igényli, vagy az azt lehetõvé tevõ technikai eszköz Magyarország területén található.”
88. §
Az EUtv. a) 3. § (1) bekezdésében, 10. § (1) és (2) bekezdésében, 24. § (3) bekezdésében, 34. §-ában, 51. § (3) és (4) bekezdésében, 52. § (3) és (5) bekezdésében, 57. §-ában, 75/P. § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, b) 4. § f) pontjában, 5. § (1) bekezdésében, 6. §-ában, 17. §-ában, 18. § (1) bekezdésében, 22. § (1) bekezdésében, 25. § (7) bekezdésében, 31. § (2) bekezdés a) pontjában, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 38. § (3) bekezdésében, 52. § (2) és (4) bekezdésében, 53. § (2) bekezdésében, 58. § (1)–(3) és (5) bekezdésében, 59. § (2) bekezdésében, 61. § (3) bekezdésében, 65. § (4) bekezdésében, 67/A. § (1) bekezdés nyitó szövegrészében, 67/A. § (1) bekezdés b) pontjában, 67/F. § (1) és (2) bekezdésében, 67/I. § (1) bekezdésében, 67/M. § (3) bekezdésében, 68. § (3) bekezdésében, 70. § (3) bekezdésében, 71. § (6) bekezdés b) pontjában, 72. § (1) bekezdés a) és b) pontjában, 74. § (7) bekezdés d) pontjában, 75/A. § (4) bekezdés b) pontjában, 75/C. § (2) bekezdésében, 75/I. § (2), (5), (9) bekezdésében, 75/I. § (11) bekezdés b) pontjában, 75/J. §-ában, 101. §-ában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, c) 5. § (2) bekezdésében, 35. § (2) bekezdésében, 60. § (1) bekezdésében, 75/I. § (4) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg, d) 8. § (4) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „Magyarországnak” szöveg, e) 67/C. § (1) bekezdés c) pontjában, 70. § (1) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg, f) VI/B. fejezet 3. és 9. Címében az „A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG” szövegrész helyébe a „MAGYARORSZÁG” szöveg, g) 75/I. § (1) bekezdésében az „A Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg, h) 75/I. § (2), (6), (7) és (9) bekezdésében, 75/M. §-ában az „A Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
314
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
i) 75/I. § (3) bekezdésében az „A Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg, j) 75/P. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrészek helyébe a „Magyarország” szöveg lép.
10. A büntetõ ügyekben alkalmazható közvetítõi tevékenységrõl szóló 2006. évi CXXIII. törvény módosítása 89. §
A büntetõ ügyekben alkalmazható közvetítõi tevékenységrõl szóló 2006. évi CXXIII. törvény 17. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép: „(2) Ha a terhelt részére a bíróság, illetve az ügyész az ügy közvetítõi eljárásra utalása elõtt költségmentességet engedélyezett, a kirendelt védõ díját és költségét az állam viseli. Az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a terhelt vagy a sértett hallássérült, beszédfogyatékos, vak, vagy a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy kisebbségi nyelvét használta. A közvetítõi eljárás során – az eljárásban kötött eltérõ megállapodás hiányában – minden egyéb, a sértettnél felmerült indokolt költséget az állam elõlegez meg.”
11. Egyéb módosítások 90. §
(1) Az 1956-os népfelkeléssel összefüggõ elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvény 2. §-ában a „Legfelsõbb Bíróság” szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg, 3. §-ában a „Legfelsõbb Bíróságtól” szövegrész helyébe a „Kúriától” szöveg lép. (2) Az 1945 és 1963 közötti törvénysértõ elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény 4. § (2) bekezdésében a „Legfelsõbb Bíróságnak” szövegrész helyébe a „Kúriának” szöveg lép. (3) A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény a) 2. § (1) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 32. § (5) bekezdésében, 37/A. § b) pontjában, 37/A. § záró szövegrészében, 49. § (1)–(3) bekezdésében, 68. §-ában, 69. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, b) 7. §-ában a „megtagadhatja” szövegrész helyébe a „megtagadja” szöveg, az „Alkotmánynak” szövegrész helyébe az „Alaptörvénynek” szöveg, c) 8. §-ában az „a Magyar Köztársaság nevében a miniszter, illetõleg” szövegrész helyébe a „Magyarország nevében a miniszter, illetve” szöveg, az „a Magyar Köztársaság által elvállalt” szövegrész helyébe a „Magyarország által vállalt” szöveg, d) 49. § (1)–(3) bekezdésében az „illetõleg” szövegrész helyébe az „illetve” szöveg, e) 83. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságot” szövegrész helyébe a „Magyarországot” szöveg lép. (4) Az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggõ elítélések semmisségének megállapításáról szóló 2000. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdés c) pontjában a „Legfelsõbb Bíróságnak” szövegrész helyébe a „Kúriának” szöveg lép. (5) A személy- és tárgykörözésrõl szóló 2001. évi XVIII. törvény a) 1. § (2) bekezdés c) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, b) 25. § e) pontjában az „illetõleg a Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „illetve Magyarországnak” szöveg lép. (6) A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetõjogi intézkedésekrõl szóló 2001. évi CIV. törvény a) 1. § (2) bekezdésében az „Alkotmányban” szövegrész helyébe az „Alaptörvényben” szöveg, b) 24. § (4) bekezdés nyitó szövegrészében, 24. § (5) és (6) bekezdésében a „Legfelsõbb Bíróság” szövegrész helyébe a „Kúria” szöveg lép.
12. Hatályon kívül helyezõ rendelkezés 91. §
Hatályát veszti a szabadságvesztés és az elõzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 47. § (5) és (6) bekezdése.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
315
2011. évi 11. szám
13. Hatályba nem lépésrõl szóló rendelkezés 92. §
Nem lép hatályba a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény és egyes törvények pénzügyi bûncselekményekkel összefüggõ módosításáról szóló 2011. évi LXIII. törvény 6. § (3) bekezdése.
14. Záró rendelkezések 93. §
(1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követõ napon lép hatályba. (2) E törvény 1–79. §-a, 81–91. §-a és 94. §-a 2012. január 1-jén lép hatályba.
94. §
(1) E törvény 9. §-a az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. és 10. cikkének való megfelelést szolgálja. (2) E törvény 37–49. §-a és 84. §-a a büntetõügyekben folytatott rendõrségi és igazságügyi együttmûködés keretében feldolgozott személyes adatok védelmérõl szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak való megfelelést szolgálja. Dr. Schmitt Pál s. k.,
Dr. Kövér László s. k.,
köztársasági elnök
az Országgyûlés elnöke
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról* Az Országgyûlés a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend és az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, a jogrendszer belsõ összhangjának megõrzése, valamint a hatalommegosztás elvének érvényre juttatása érdekében, az Alaptörvény védelmének legfõbb szerveként mûködõ Alkotmánybíróság hatáskörének, szervezetének, mûködésének szabályozásáról – az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdése alapján – a következõ törvényt alkotja:
I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK, AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG JOGÁLLÁSA ÉS SZERVEZETE 1. Értelmezõ rendelkezések 1. §
E törvény alkalmazásában a) egyedi ügy: a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet jogát vagy kötelezettségét, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érintõ vagy eldöntõ bírósági eljárás, b) bíró: a bíró, valamint a bírósági titkár, ha törvény rendelkezése alapján az egyesbíró hatáskörében bírósági titkár eljárhat.
2. Az Alkotmánybíróság jogállása 2. §
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfõbb szerve.
3. §
Az Alkotmánybíróság székhelye Budapest.
* A törvényt az Országgyûlés a 2011. november 14-i ülésnapján fogadta el.
316
4. §
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
Az Alkotmánybíróság költségvetése a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezet. Az Alkotmánybíróság a költségvetésére vonatkozó javaslatát és a költségvetésének végrehajtásáról szóló beszámolóját maga állítja össze, és azt a Kormány változtatás nélkül terjeszti be a központi költségvetésrõl, illetve az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részeként az Országgyûlésnek. Az Alkotmánybíróság költségvetését úgy kell megállapítani, hogy ne legyen kevesebb az elõzõ évi központi költségvetésben megállapított összegnél.
3. Az Alkotmánybíróság tagjának jogállása 5. §
Az Alkotmánybíróság tagja független, csak az Alaptörvénynek és a törvényeknek van alárendelve.
6. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagjává megválasztható minden olyan büntetlen elõéletû, és az országgyûlési képviselõk választásán választható magyar állampolgár, aki a) jogász végzettséggel rendelkezik, b) 45. életévét betöltötte, és c) kiemelkedõ tudású elméleti jogász (egyetemi tanár vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogi szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell eltölteni, amely betöltésének feltétele a jogász végzettség. (3) Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási ideje tizenkét év. Az Alkotmánybíróság tagja nem választható újra. (4) Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a megválasztása napját megelõzõ négy éven belül a Kormány tagja, valamely párt vezetõ tisztségviselõje volt, vagy állami vezetõi tisztséget töltött be.
7. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyûlésben képviselettel rendelkezõ pártok képviselõcsoportjai által jelölt legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselõbõl álló jelölõ bizottság tesz javaslatot. A bizottságban a képviselõcsoportok legalább egy-egy képviselõjének helyet kell kapnia. (2) A javasolt személyeket az Országgyûlés alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága meghallgatja.
8. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyûlés az alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága véleményének ismeretében választja meg. (2) Ha az Országgyûlés a jelölteket nem választja meg, a jelölõ bizottság még azon az ülésszakon, de legkésõbb tizenöt napon belül új javaslatot tesz. (3) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság új tagját az Országgyûlés az elõdje megbízatási idejének lejártát megelõzõ kilencven napon belül választja meg. Az Alkotmánybíróság tagja az elõdje megbízatásának megszûnését követõ napon, ha pedig elõdje megbízatásának megszûnését követõen választották meg, vagy elõdje megbízatása meghosszabbodott, a megválasztásáról szóló határozatban megjelölt napon lép hivatalba.
9. §
Az Alkotmánybíróság tagja hivatalba lépését megelõzõen az Országgyûlés elõtt esküt vagy fogadalmat tesz.
10. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása összeegyeztethetetlen minden más állami vagy önkormányzati, társadalmi, politikai, gazdasági tisztséggel, illetve megbízatással, kivéve a tudományos és felsõoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket, ha az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza. Az Alkotmánybíróság tagja a tudományos, oktatói, mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint a jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenységen kívül más keresõ foglalkozást nem folytathat. (2) Ha az Alkotmánybíróság tagjává megválasztott személlyel kapcsolatban összeférhetetlenségi ok áll fenn, azt a hivatalba lépését követõ tíz napon belül meg kell szüntetnie. (3) Ha az Alkotmánybíróság tagjával kapcsolatban tevékenysége során összeférhetetlenségi ok merül fel, azt haladéktalanul meg kell szüntetnie.
11. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagja a megválasztását követõ harminc napon belül, majd ezt követõen minden évben január 31-ig, valamint a megbízatásának megszûnését követõ harminc napon belül az országgyûlési képviselõk vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
317
(2) Az Alkotmánybíróság tagja a vagyonnyilatkozatához csatolni köteles a vele közös háztartásban élõ házas- vagy élettársának, gyermekeinek (a továbbiakban együtt: családtag) az Alkotmánybíróság tagja vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatát. (3) A családtag vagyonnyilatkozata kivételével a vagyonnyilatkozat nyilvános, oldalhû másolatát – a családtag személyes adatai kivételével – a fõtitkár az Alkotmánybíróság Hivatalának honlapján haladéktalanul közzéteszi. A vagyonnyilatkozat a honlapról az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának megszûnését követõ egy év elteltével távolítható el. (4) A vagyonnyilatkozatokat a fõtitkár kezeli. A fõtitkár az Alkotmánybíróság volt tagjának, valamint családtagjának vagyonnyilatkozatát az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának a megszûnését követõ egy évig õrzi. 12. §
A 10. §-ban meghatározott összeférhetetlenségi ok esetén az összeférhetetlenséget megállapító alkotmánybírósági határozat meghozatalának idõpontjától az összeférhetetlenség megszüntetéséig, valamint a 11. §-ban meghatározott vagyonnyilatkozat-tétel elmulasztása esetén annak teljesítéséig az Alkotmánybíróság tagja a tisztségébõl eredõ jogkörét nem gyakorolhatja, és díjazásban, valamint juttatásban nem részesülhet.
13. §
(1) Az Alkotmánybíróság elnöke (a továbbiakban: elnök) kivételével az Alkotmánybíróság tagja a minisztert megilletõ díjazásra és juttatásokra jogosult, azzal az eltéréssel, hogy a vezetõi illetménypótlék a miniszteri illetménypótlék másfélszerese. (2) Az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának idõtartama alatt a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak, díjazása nem önálló tevékenységbõl származó, járulékalapot képezõ jövedelemnek minõsül. Az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának idõtartama közszolgálati jogviszonyban töltött idõnek számít. (3) Az Alkotmánybíróság tagjának minden naptári évben negyven munkanap szabadság jár.
14. §
(1) Az Alkotmánybíróság tagja az Alaptörvényben és e törvényben meghatározott alkotmánybírósági hatáskörök gyakorlása során kifejtett tevékenysége, az általa közölt tény vagy vélemény miatt bíróság vagy hatóság elõtt – megbízatásának ideje alatt és azt követõen – nem vonható felelõsségre, e tény vagy vélemény miatt az Alkotmánybíróság ellen bíróság vagy hatóság elõtt eljárás nem indítható. Ez a mentesség nem vonatkozik a szigorúan titkos és titkos minõsítésû adattal való visszaélésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint az Alkotmánybíróság tagjának polgári jogi felelõsségére. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség kiterjed a közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplõ politikus sérelmére elkövetett becsületsértésre, valamint – ha az Alkotmánybíróság tagjának nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan – rágalmazásra. (3) Az Alkotmánybíróság tagját csak tettenérés esetén lehet õrizetbe venni, és ellene csak az Alkotmánybíróság elõzetes hozzájárulásával lehet büntetõeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntetõ eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni. (4) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfõbb ügyész, azt követõen, illetve magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elõ az elnökhöz. Az indítványt az Alkotmánybíróság tagjának tettenérése esetén haladéktalanul elõ kell terjeszteni. Szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt – a szabálysértési hatóság megkeresése alapján – a legfõbb ügyész terjeszti elõ az elnökhöz. (5) A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt elõterjesztették. (6) Az Alkotmánybíróság tagja mentelmi jogáról – a szabálysértési eljárás kivételével – nem mondhat le. E jogát mindenki köteles tiszteletben tartani. (7) Az Alkotmánybíróság tagja köteles mentelmi jogának megsértését az elnöknek haladéktalanul bejelenteni.
15. §
(1) Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszûnik a) a 70. életév betöltésével, vagy b) a megbízatási idõtartam leteltével. (2) Az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszûnik továbbá a) halállal, b) lemondással, c) összeférhetetlenség miatt a megbízatás megszûnésének megállapításával,
318
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
d) ha az országgyûlési képviselõk választásán már nem választható, e) felmentéssel vagy f) kizárással. (3) Ha az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása az (1) bekezdés alapján szûnik meg, az Alkotmánybíróság új tagját a 8. § (1)–(3) bekezdésben foglaltak szerint kell megválasztani. Ha az Országgyûlés az Alkotmánybíróság új tagját a 8. § (3) bekezdésben meghatározott határidõig nem választja meg, az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása az utódja hivatalba lépéséig meghosszabbodik. Ha az Alkotmánybíróság több tagjának szûnik meg egyidejûleg a megbízatása, mint ahány tagot az Országgyûlés a határidõig választ, az életkorban fiatalabb tag megbízatása hosszabbodik meg. (4) Ha az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása a (2) bekezdés alapján szûnik meg, az Alkotmánybíróság új tagját az Országgyûlés az Alkotmánybíróság volt tagja megbízatásának megszûnésétõl számított hatvan napon belül választja meg. (5) Ha az Alkotmánybíróság több tagjának szûnik meg, illetve hosszabbodik meg egymást követõen a megbízatása, az Országgyûlés elõször az Alkotmánybíróság azon tagjának utódját választja meg, akinek a megbízatása korábban szûnt meg vagy hosszabbodott meg, illetve korábban szûnne meg. 16. §
(1) A lemondást az Alkotmánybíróság tagja az Alkotmánybíróság elnökével, az Alkotmánybíróság elnöke az Országgyûlés elnökével írásban közli. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondást nem kell indokolni, a megbízatás a lemondás benyújtásának napjával szûnik meg. (2) Ha az Alkotmánybíróság tagja a 10. § (2)–(3) bekezdésében foglalt kötelezettségének az elõírt ideig nem tesz eleget, az Alkotmánybíróság teljes ülése határozatban állapítja meg az összeférhetetlenséget. Ha az összeférhetetlenséget megállapító alkotmánybírósági ülés idõpontjától számított tíz napon belül nem történik meg az összeférhetetlenségi ok megszüntetése, az Alkotmánybíróság teljes ülése határozatban állapítja meg az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának megszûnését. (3) Felmentéssel szûnik meg a megbízatás, ha az Alkotmánybíróság tagja neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni megbízatásából eredõ feladatainak. (4) Kizárással szûnhet meg a megbízatás, ha az Alkotmánybíróság tagja a) neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredõ feladatainak, vagy b) a tisztségére méltatlanná vált, és ezért az Alkotmánybíróság teljes ülése határozatával az Alkotmánybíróság tagjai közül kizárja. (5) Ki kell zárni az Alkotmánybíróság tagjai közül azt, aki a) jogerõs ítéletben megállapított, közvádra üldözendõ szándékos bûncselekményt követ el, b) neki felróható okból egy évig nem vesz részt az Alkotmánybíróság munkájában, vagy c) a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagy a vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt szándékosan valótlanul közöl. (6) Az Alkotmánybíróság tagja megbízatásának megszûnését a 15. § (1) bekezdés a)–b) pontja és a 15. § (2) bekezdés a)–b) pontja esetében az elnök állapítja meg, és a teljes ülésen bejelenti. A 15. § (2) bekezdés c)–f) pontja esetén az Alkotmánybíróság teljes ülése hoz határozatot, amelyet a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
4. Az Alkotmánybíróság elnöke és elnökhelyettese 17. §
(1) Az elnök a) összehangolja az Alkotmánybíróság tevékenységét, közremûködik az egységes joggyakorlat biztosításában, b) összehívja és vezeti az Alkotmánybíróság teljes ülését, c) meghatározza a teljes ülés ülésezési rendjét, napirendjét, d) meghatározza az Alkotmánybíróság által elbírálandó ügyek napirendre tûzésének ütemezését, ideértve az ügyek tárgyalási határnapjának kitûzését, e) kijelöli az elõadó alkotmánybírót, f) javaslatot tesz a tanácsok összetételére, a tanácsvezetõ alkotmánybírókra, ideiglenes tanács alakítására, g) képviseli az Alkotmánybíróságot az Országgyûlés és más szervek, valamint a nyilvánosság elõtt, h) irányítja az Alkotmánybíróság Hivatalát, i) javaslatot tesz a teljes ülésnek a fõtitkár személyére, kinevezi és felmenti a gazdasági vezetõt, j) gyakorolja a munkáltatói jogokat az Alkotmánybíróság hivatalának köztisztviselõi és munkavállalói felett,
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
319
k) az Alkotmánybíróság tagja mentelmi jogának megsértése esetén megteszi a szükséges intézkedést, l) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket az Alkotmánybíróság ügyrendje számára elõír. (2) Az elnök az Alkotmánybíróság mint központi költségvetési fejezet tekintetében a fejezetet irányító szerv vezetõje. 18. §
(1) Az elnök elnöki megbízatása megszûnik a) az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszûnésével, b) lemondással. (2) Az elnök az elnöki megbízatásról való lemondást az Országgyûlés elnökével írásban közli. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondást nem kell indokolni, a megbízatás a lemondás benyújtásának a napjával szûnik meg. Az elnöki megbízatásról való lemondás az elnök Alkotmánybíróságban betöltött tagságát nem érinti.
19. §
(1) Az elnök díjazásának az összege megegyezik a köztisztviselõi illetményalap harminckilencszeresével. (2) Az elnök – hivatalos és magánprogramokra is kiterjedõen – a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelmérõl szóló jogszabályban foglaltak szerint személyi védelemre jogosult. (3) Az elnök rezidencia használatára jogosult. (4) Az elnök – személyi, illetve hivatali célra – két személygépkocsi használatára jogosult. (5) Az elnök jogosult rádiótelefon- és internethasználatra, valamint kormányzati célú hírközlõ hálózat használatára. (6) Az elnök – a szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmény és az Alkotmánybíróság Hivatala megállapodása szerint – valamennyi egészségügyi ellátást térítésmentesen vehet igénybe. (7) Az elnök, valamint a vele együtt üdülõ házastársa, élettársa, gyermeke, szülõje, unokája és gyermekének házastársa – térítési díj ellenében – jogosult a Kormány központi üdülõjének használatára. A térítési díj a szállás- és étkezési költséget, valamint az üdülési szolgáltatások díját foglalja magában. (8) Az elnök hivatalos külföldi kiküldetése idején kíséretre, az állami vezetõk tekintetében irányadó napidíjra és költségtérítésre jogosult. (9) Ha a külföldre utazás menetrendszerû repülõgéppel, illetve vonattal történik, az elnök elsõ osztályt vagy ennek megfelelõ utazási komfortfokozatot vehet igénybe. (10) Az elnök külföldre utazás és külföldrõl történõ hazautazás esetén, illetve hivatalos külföldi küldöttség fogadása, kísérése céljából jogosult a repülõtéri kormányváró helyiségek használatára. (11) Az elnök halála esetén házastársát, ennek hiányában élettársát (a továbbiakban együtt: özvegy) – özvegy hiányában az örököst – a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint egy összegben az elnök hathavi tiszteletdíjának megfelelõ összegû juttatás illeti meg.
20. §
(1) Ha az elnök megbízatása megszûnt, jogosult az e megbízatására utaló elnevezést használni. (2) Az Alkotmánybíróság volt elnöke, ha e tisztségét legalább két évig betöltötte, és megbízatása a megbízatási idõtartam letelte, a 70. életév betöltése vagy felmentése miatt szûnt meg, további hat hónapon, ha megbízatása lemondása miatt szûnt meg, további három hónapon keresztül a havi díjazásának megfelelõ összegû juttatásra jogosult, amely nem önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek minõsül. (3) Ha az elnök megbízatása a (2) bekezdésben meghatározott okokból két évnél hamarabb szûnt meg, de legalább egy évig a tisztségét betöltötte, a (2) bekezdésben megjelölt juttatás felére jogosult. (4) Az Alkotmánybíróság volt elnökét – ha egyúttal az Alkotmánybíróságban betöltött tagsága is megszûnt – a megbízatása megszûnését követõen további két évig személyes gépkocsihasználat illeti meg évi harmincezer km keretig. (5) Az Alkotmánybíróság volt elnökét – ha egyúttal az Alkotmánybíróságban betöltött tagsága is megszûnt – a megbízatása megszûnését követõen további két évig kétfõs titkárság alkalmazása illeti meg. (6) Az Alkotmánybíróság volt elnöke az ebben a §-ban meghatározott juttatásokra mindaddig nem jogosult, amíg a megbízatásának megszûnését követõen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének nem tesz eleget. (7) Az Alkotmánybíróság volt elnökét nem illetik meg az ebben a §-ban meghatározott jogosultságok és juttatások, ha megbízatása a 15. § (2) bekezdés c) vagy f) pontja alapján szûnt meg.
21. §
(1) Az elnök munkáját az elnökhelyettes segíti. (2) Az elnökhelyettest az Alkotmánybíróság tagjai sorából az elnök javaslatára az Alkotmánybíróság teljes ülése választja meg.
320
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(3) Az elnökhelyettes megbízatása megszûnik. a) az új elnök hivatalba lépésével, b) az Alkotmánybíróságban betöltött tagság megszûnésével vagy c) lemondással. (4) Az elnökhelyettes az elnökhelyettesi megbízatásról való lemondást az elnökkel írásban közli. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A lemondást nem kell indokolni, a megbízatás a lemondás benyújtásának a napjával szûnik meg. Az elnökhelyettesi megbízatásról való lemondás az elnökhelyettes Alkotmánybíróságban betöltött tagságát nem érinti. (5) Az elnökhelyettes az elnök akadályoztatása esetén az elnök jogkörében eljárva helyettesíti az elnököt, valamint ellátja mindazokat a feladatokat, amellyel az elnök megbízza. Ha az elnök megbízatása megszûnt, jogkörét az elnökhelyettes, az elnök és az elnökhelyettes együttes akadályoztatása esetén a 17. § (1) bekezdés b)–f) pontjában foglalt hatásköröket az Alkotmánybíróság életkorban legidõsebb tagja gyakorolja.
5. Az Alkotmánybíróság hivatali szervezete 22. §
(1) Alkotmánybíróság igazgatási munkaszervezete az Alkotmánybíróság Hivatala, amely ellátja az Alkotmánybíróság szervezeti mûködtetési, ügyviteli és döntés-elõkészítési feladatait. (2) Az Alkotmánybíróság Hivatalát a fõtitkár vezeti. A fõtitkárt az elnök javaslatára a teljes ülés választja meg. (3) A fõtitkár az elnök irányítása alatt végzi munkáját. (4) A fõtitkár e törvényben és az Alkotmánybíróság ügyrendjében meghatározottak szerint közremûködik az Alkotmánybíróság döntéseinek elõkészítésében. (5) Az elnök az Alkotmánybíróság Hivatalában foglalkoztatott köztisztviselõkre nézve a közszolgálati jogviszony létesítését a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvényben foglaltakon túlmenõen meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati idõhöz kötheti. (6) Az Alkotmánybíróság Hivatalának szervezetére és mûködésére vonatkozó szabályokat az Alkotmánybíróság Szervezeti és Mûködési Szabályzata állapítja meg.
II. FEJEZET AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG FELADAT- ÉS HATÁSKÖRÉBE TARTOZÓ ELJÁRÁSOK ÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEK 6. Az Alaptörvénnyel való összhang elõzetes vizsgálata (elõzetes normakontroll eljárás) 23. §
(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés a) pontja alapján az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény indítványban meghatározott rendelkezéseinek az Alaptörvénnyel való összhangját az Alaptörvény 6. cikk (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott indítványozásra jogosult által benyújtott, határozott kérelmet tartalmazó indítvány alapján vizsgálja. (2) Az indítvány alapján az elnök gondoskodik az ügy törvényi határidõ betartását szolgáló idõben történõ napirendre vételérõl. (3) Az Alkotmánybíróság (1) bekezdésben megjelölt hatásköre kiterjed a nemzetközi szerzõdés egyes rendelkezései Alaptörvénnyel való összhangjának elõzetes vizsgálatára. (4) Nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályának köztársasági elnök általi elismerését megelõzõen a köztársasági elnök, a Kormány, illetve az országgyûlési képviselõk egynegyede kérheti az Alkotmánybíróságtól a nemzetközi szerzõdés Alaptörvénnyel való összhangjának elõzetes vizsgálatát.
7. Az Alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálata (utólagos normakontroll eljárás) 24. §
(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálja a jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját. (2) Az Alkotmánybíróság a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját az alapvetõ jogok biztosának határozott kérelmet tartalmazó indítványa alapján akkor vizsgálja, ha az alapvetõ jogok biztosának álláspontja szerint a jogszabály alaptörvény-ellenessége fennáll.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
321
(3) Nincs helye az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásának, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alaptörvénynek ugyanarra a rendelkezésére, illetve elvére (értékére), és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alaptörvény-ellenességet megállapítani (ítélt dolog), kivéve, ha az Alkotmánybíróság döntése óta a körülmények alapvetõen megváltoztak.
8. Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt 25. §
Ha a bírónak az elõtte folyamatban levõ egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
9. Az alkotmányjogi panasz 26. §
(1) Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és b) jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. (2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen, az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhetõ, ha a) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és b) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetõségeit az indítványozó már kimerítette. (3) A legfõbb ügyész az Alkotmánybírósághoz fordulhat az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-ellenességének vizsgálata érdekében, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti.
27. §
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejezõ egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva.
28. §
(1) Az Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illetõ vizsgálatot is lefolytathatja. (2) Az Alkotmánybíróság a 26. § alapján indítványozott eljárásban a bírói döntés alkotmányosságát is vizsgálhatja.
29. §
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvetõ alkotmányjogi jelentõségû kérdés esetén fogadja be.
30. §
(1) Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétõl számított hatvan napon belül, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétõl számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. (2) A döntés közlésének elmaradása esetén az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidõ a tudomásszerzéstõl, vagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétõl számított hatvan nap. (3) Az Alkotmánybíróság olyan alkotmányjogi panasz tárgyában is dönthet, amelyet az indítványozó rajta kívül álló elháríthatatlan okból történõ akadályoztatása folytán a határidõ eltelte után nyújtott be, és az akadály megszûnésétõl számított tizenöt napon belül – az elbírálásra alkalmas indítvány elõterjesztésével egyidejûleg – igazolási kérelmet nyújt be. Az igazolási kérelem megalapozására szolgáló tényeket az indítványozó a kérelemben valószínûsíti.
322
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(4) A döntés közlésétõl, illetve az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétõl, valamint a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétõl számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye. (5) Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszról ésszerû határidõn belül hoz döntést. 31. §
(1) Ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetõen nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának. (2) Ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett panaszos által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye.
10. A nemzetközi szerzõdésbe ütközés vizsgálata 32. §
(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján a jogszabályok vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. (2) Az eljárást az országgyûlési képviselõk egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfõbb ügyész, valamint az alapvetõ jogok biztosa indítványozhatja. A bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az elõtte folyamatban levõ egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerzõdésbe ütközését észleli.
11. Az Országgyûlés népszavazás elrendelésével összefüggõ határozatának vizsgálata 33. §
(1) Az Országgyûlés népszavazást elrendelõ, valamint kötelezõen elrendelendõ népszavazás elrendelését elutasító határozatát az Alkotmánybíróság az elrendelés vagy elutasítás Alaptörvénnyel való összhangja és törvényessége tekintetében felülvizsgálja bárki indítványára, aki országos népszavazás kezdeményezésére vagy országos népszavazási kezdeményezés szervezésére jogosult. Az indítványnak az Országgyûlés határozatának közzétételét követõ tizenöt napon belül be kell érkeznie. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárásban az Alkotmánybíróság a határozat érdemében csak akkor folytat vizsgálatot, ha az aláírásgyûjtõ ív hitelesítése és a népszavazás elrendelése között a körülményekben olyan lényeges változás következett be, amelyet a kérdés hitelesítésérõl, illetve az azzal szembeni felülvizsgálati kérelemrõl hozott döntés során az Országos Választási Bizottság, illetve a Kúria nem vehetett figyelembe, és a döntést érdemben befolyásolhatja. (3) Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja érdemben azt az indítványt, amelyben az indítványozó a népszavazási kérdés tartalmát illetõ, illetve a hitelesítéssel összefüggõ alkotmányossági aggályokra hivatkozik.
12. Alaptörvény-ellenesen mûködõ képviselõ-testület feloszlatásával összefüggõ vélemény 34. §
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat képviselõ-testületének alaptörvény-ellenes mûködésére vonatkozóan a Kormány indítványa alapján elvi véleményt nyilvánít.
13. A köztársasági elnök tisztségtõl való megfosztása 35. §
(1) Az Alaptörvény 13. cikke alapján a köztársasági elnök tisztségétõl való megfosztására irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság az Országgyûlés határozatában részletesen megindokolt, az Alaptörvény, illetve más törvény köztársasági elnöki tisztség gyakorlásával összefüggésben történõ szándékos megsértésére, illetve szándékos bûncselekmény elkövetésére vonatkozó indítvány alapján jár el.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
323
(2) Az Alkotmánybíróság megvizsgálja a megfosztási eljárás indítványozásának és megindításának jogszerûségét. Ha a megfosztási eljárás az Alaptörvény 13. cikk (2), illetve (3) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg, az Alkotmánybíróság az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszünteti. (3) Az Alkotmánybíróság az eljárást soron kívül folytatja le. (4) Érdemi vizsgálat esetén az Alkotmánybíróság a megfosztási eljárásban az 57. §-ban foglaltakon túl a vizsgált törvénysértés jellegének megfelelõen a büntetõeljárásról, illetve a polgári perrendtartásról szóló törvényben foglaltak szerint más bizonyítási eszközt is alkalmazhat. Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnököt meghallgatja. (5) Az Alkotmánybíróság e §-ban meghatározott jogkörében a teljes ülés jelenlévõ tagjai kétharmadának egyetértésével hozza meg döntését.
14. A hatásköri összeütközés feloldása 36. §
(1) Ha – a bíróságok és a közigazgatási hatóságok kivételével – az állami szervek, illetve állami és önkormányzati szervek között hatásköri összeütközés merül fel, az érintett szerv az Alkotmánybíróságnál indítványozhatja a hatásköri összeütközés Alaptörvény értelmezése alapján történõ megszüntetését. (2) Az Alkotmánybíróság dönt arról, hogy a felmerült vitában mely szervnek van hatásköre, és kijelöli az eljárásra kötelezett szervet.
15. Az önkormányzati rendelet, a közjogi szervezetszabályozó eszközök és jogegységi határozatok vizsgálata 37. §
(1) Az Alkotmánybíróság a 24–26. §-ban meghatározott hatáskörében az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása. (2) Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban, bírói kezdeményezés alapján folytatott egyedi normakontroll eljárásban, alkotmányjogi panasz alapján, vagy nemzetközi szerzõdésbe ütközés vizsgálata során felülvizsgálja a közjogi szervezetszabályozó eszközöknek, valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerzõdéssel való összhangját. Az indítványozókra, az eljárásra és a jogkövetkezményekre a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
16. Az Alaptörvény értelmezése 38. §
(1) Az Országgyûlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, illetve a Kormány indítványára az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethetõ az Alaptörvénybõl. (2) Ha a konkrét alkotmányjogi probléma állami szerv jogállásával, mûködésével, vagy feladat- és hatáskörével összefüggésben merül fel, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezésének értelmezését az (1) bekezdés alapján akkor végzi, ha az alkotmányjogi probléma az Alaptörvénnyel összhangban történõ mûködést, illetve feladat- és hatáskörgyakorlást ellehetetleníti, illetve az értelmezési bizonytalanság a jogbiztonságot veszélyezteti.
17. Az Alkotmánybíróság határozatainak jogkövetkezményei 39. §
(1) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelezõ. (2) Az Alkotmánybíróság döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye. (3) Az Alkotmánybíróság az alkalmazott jogkövetkezményeket az Alaptörvény és e törvény keretei között maga állapítja meg.
40. §
(1) Nem hirdethetõ ki a törvény, ha az Alkotmánybíróság a 23. §-ban meghatározott eljárásában megállapítja a vizsgált törvényi rendelkezés vagy rendelkezések alaptörvény-ellenességét. (2) Ha az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 6. cikk (8) bekezdése alapján ismételten lefolytatott eljárásában is megállapítja a törvényi rendelkezés vagy rendelkezések alaptörvény-ellenességét, az Országgyûlést felhívja jogalkotói feladatának Alaptörvénnyel összhangban történõ teljesítésére.
324
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(3) Ha az Alkotmánybíróság a 23. §-ban meghatározott eljárásában a nemzetközi szerzõdés rendelkezésének alaptörvény-ellenességét megállapítja, a nemzetközi szerzõdés kötelezõ hatályának elismerésére addig nem kerülhet sor, amíg a nemzetközi szerzõdést létrehozó államok vagy a nemzetközi jog szerzõdéskötési képességgel rendelkezõ egyéb alanyai az alaptörvény-ellenességet meg nem szüntetik, vagy ameddig fenntartás megtételével – ha ezt az adott nemzetközi szerzõdés lehetõvé teszi – vagy a nemzetközi jog által elismert egyéb jogintézménnyel élve Magyarország nem zárja ki a nemzetközi szerzõdés és az Alaptörvény összeütközését. 41. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság a 24–26. § szerinti eljárásában a hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét megállapítja, a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést teljesen vagy részben megsemmisíti. (2) Az (1) bekezdést az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében foglalt kivételekre és feltételekre tekintettel kell alkalmazni. (3) Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. (4) Az Alkotmánybíróság a 33. §-ban meghatározott hatáskörében az Országgyûlés határozatát helybenhagyja, vagy az Országgyûlés határozatának megsemmisítése mellett az Országgyûlést új határozat meghozatalára hívja fel.
42. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerzõdésbe ütközését állapítja meg, amely a nemzetközi szerzõdést kihirdetõ jogszabállyal az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, a nemzetközi szerzõdéssel ellentétes jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti. (2) Ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerzõdésbe ütközését állapítja meg, amellyel a nemzetközi szerzõdést kihirdetõ jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, az ellentét feloldása érdekében – a körülmények mérlegelése alapján, határidõ megjelölésével – felhívja a Kormányt, illetve a jogalkotót, hogy a megjelölt határidõben tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket.
43. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság a 27. § alapján folytatott eljárásában alkotmányjogi panasz alapján megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, a döntést megsemmisíti. (2) A bírói döntést megsemmisítõ alkotmánybírósági döntés eljárási jogkövetkezményére a bírósági eljárások szabályait tartalmazó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni. (4) Az Alkotmánybíróság a bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is.
44. §
(1) Az Alkotmánybíróságnak a jogszabály megsemmisítésérõl, a jogszabály hatálybalépésének ideiglenes felfüggesztésérõl, az Országgyûlés népszavazás elrendelésével összefüggõ határozatának vizsgálatáról, a köztársasági elnök tisztségtõl való megfosztásáról, valamint az Alaptörvény értelmezésérõl szóló határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. Az Alkotmánybíróság elrendelheti más határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét is. (2) Az Alkotmánybíróság határozatai az Alkotmánybíróság Hivatalának honlapján digitális formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, díjmentesen hozzáférhetõek. A határozatok közzétételére az elektronikus információszabadságról szóló törvény bírósági határozatok nyilvánosságára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
45. §
(1) A megsemmisített jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés az Alkotmánybíróság megsemmisítésrõl szóló határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követõ napon hatályát veszti, és e naptól nem alkalmazható, a kihirdetett, de hatályba nem lépett jogszabály pedig nem lép hatályba. (2) Ha az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés vagy alkotmányjogi panasz alapján semmisít meg egyedi ügyben alkalmazott jogszabályt, a megsemmisített jogszabály az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható. (3) A jogszabály megsemmisítése – a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele napján vagy azt megelõzõen létrejött jogviszonyokat, és a belõlük származó jogokat és kötelezettségeket. (4) Az Alkotmánybíróság az (1)–(3) bekezdésben meghatározottaktól eltérõen is meghatározhatja az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve a megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
325
történõ alkalmazhatatlanságát, ha ezt az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményezõ különösen fontos érdeke indokolja. (5) A jogszabály megsemmisítése nem érinti a megsemmisített jogszabályon alapuló, Alkotmánybíróság elõtti eljárásban nem felülvizsgálható, vagy felül nem vizsgált bírói döntéseket, kivéve, ha az Alkotmánybíróság a megsemmisítésrõl szóló határozatában ettõl eltérõen rendelkezik. (6) Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján jogerõs határozattal befejezett büntetõeljárás és szabálysértési eljárás felülvizsgálatát rendeli el, ha az eljárásban alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés semmisségébõl a büntetés, illetve az intézkedés csökkentése vagy mellõzése, valamint a büntetõjogi, illetve a szabálysértési felelõsség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne. (7) A (6) bekezdésben meghatározott felülvizsgálat során a büntetõeljárásról, illetve a szabálysértésekrõl szóló törvény szabályait kell alkalmazni. 46. §
(1) Ha az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában a jogalkotó általi mulasztással elõidézett alaptörvény-ellenesség fennállását állapítja meg, a mulasztást elkövetõ szervet – határidõ megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. (2) A jogalkotói feladat elmulasztásának minõsül, ha a) nemzetközi szerzõdésbõl származó jogalkotói feladat elmulasztása valósul meg, b) kifejezett jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladat ellenére nem került sor a jogszabály megalkotására, vagy c) a jogi szabályozás Alaptörvénybõl levezethetõ lényeges tartalma hiányos. (3) Az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredõ, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie.
III. FEJEZET AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG MÛKÖDÉSI RENDJE ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK 18. Az Alkotmánybíróság döntéshozatali szervei 47. §
(1) Az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésben, tanácsban vagy egyesbíróként eljárva hozza meg. E törvény eltérõ rendelkezésének hiányában az Alkotmánybíróság eljárása nem nyilvános. (2) A teljes ülés az Alkotmánybíróság legfõbb testületi szerve. (3) A tanács és az egyesbíró döntéseit az Alkotmánybíróság hatáskörében eljárva hozza meg.
48. §
(1) (2) (3) (4)
49. §
(1) A tanácsok számáról, összetételérõl és a tanácsvezetõ személyérõl az elnök javaslatára a teljes ülés dönt. A tanácsok összetétele háromévente, a tanácsvezetõ személye évente megújul. (2) A tanács ideiglenes vagy állandó tanács formájában hozható létre. (3) Ideiglenes tanácsot az elnök javaslatára a teljes ülés határozatával, az abban megjelölt indítványok elbírálására, soronkívüliség elrendelése esetén, az ügyteher mérséklése céljából hozhat létre. (4) Ha a tanács tagjainak száma legalább öt, szótöbbséggel hozza meg döntését. Ha a tanács tagjainak száma kevesebb, mint öt, egyhangúan hozza meg a döntését.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alkotmánybíróság összes tagjából áll. Az Alkotmánybíróság teljes ülésén az Alkotmánybíróság tagjai tanácskozási és szavazati joggal vesznek részt. A teljes ülésen hivatalból vesz részt a fõtitkár, továbbá részt vehetnek az elnök által meghívott személyek. A teljes ülés akkor határozatképes, ha azon legalább az Alkotmánybíróság tagjainak kétharmada, köztük az elnök vagy az elnök akadályoztatása esetén az elnökhelyettes jelen van. (5) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a teljes ülés döntéseit nyílt szavazással, szótöbbséggel, tartózkodó szavazat nélkül hozza meg. Az Alkotmánybíróság tagja a döntésben köteles részt venni. Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. (6) A teljes ülés az 50. § (2) bekezdés d)–e) pontjai szerinti személyi kérdésekben titkos szavazással hozza meg döntését. Az 50. § (2) bekezdés d) pontja szerinti személyi kérdésben az érintett tag nem szavazhat.
326
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
(5) A tanács ülésén a tanácsvezetõ alkotmánybíró által esetenként meghívott személyek vehetnek részt. (6) A tanács napirendjén szereplõ ügyet a teljes ülés elé kell terjeszteni döntéshozatalra, ha a) a tanács által érdemben vizsgált ügyben a törvény megsemmisítésének van helye, vagy b) az 50. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, és ba) a tanács tagjainak többsége azt indítványozza, bb) az elnök elrendeli, vagy bc) az Alkotmánybíróság öt, az adott tanácsban tagsággal nem rendelkezõ tagja indítványozza. (7) A tanácsok számát, az egyes tanácsok tagjainak számát, a határozatképességre és mûködésükre vonatkozó egyéb részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg. 50. §
(1) A tanács minden olyan ügyben eljárhat, amelyet e törvény vagy az Alkotmánybíróság ügyrendje nem utal a teljes ülés hatáskörébe. (2) Az Alkotmánybíróság teljes ülésén dönt a) a 23. §-ban, a 35. §-ban és a 38. §-ban meghatározott eljárásban, b) alaptörvény-ellenes vagy nemzetközi szerzõdésbe ütközõ törvény megsemmisítésérõl, valamint a tanács által érdemben vizsgált ügyben törvény megsemmisítésérõl, c) az Alkotmánybíróság ügyrendjének, valamint szervezeti és mûködési szabályzatának megalkotásáról, d) az Alkotmánybíróság tagja da) mentelmi jogának felfüggesztésérõl, db) összeférhetetlenségének megállapításáról, valamint az összeférhetetlenség alapján tagsága megszûnésének megállapításáról, dc) megbízatás alóli felmentésérõl, valamint kizárásáról az Alkotmánybíróság tagjai közül, e) az elnökhelyettes és a fõtitkár megválasztásáról, valamint f) minden olyan ügyben, amelyben a teljes ülés döntését az ügy társadalmi vagy alkotmányjogi jelentõsége, bonyolultsága, az alkotmányos joggyakorlat egységének megõrzése, illetve egyéb fontos ok indokolja. (3) Az indítvány teljes ülés általi elbírálását az elnök saját kezdeményezésére vagy az Alkotmánybíróság öt tagja javaslatára, továbbá a 49. § (6) bekezdése alapján rendeli el.
19. Az eljárás megindítása 51. §
(1) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el. (2) Az alkotmányjogi panasz eljárás során kötelezõ a jogi képviselet. A képviseleti jogosultságot igazolni kell. (3) Jogi képviselõként eljárhat az ügyvéd (ügyvédi iroda), valamint jogvédõ társadalmi szervezet jogi szakvizsgával rendelkezõ képviselõje. A jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosát az ügyvéd jogállása illeti meg. Jogi szakvizsgával rendelkezõ személy saját ügyében jogi képviselõ nélkül is eljárhat.
52. §
(1) Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelmûen megjelöli a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza, b) az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, c) a 38. §-ban meghatározott eljárás kivételével az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, továbbá a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az Országgyûlés határozatát, illetve a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az alaptörvény-ellenes mûködést, magatartást vagy hatáskörgyakorlást, d) az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerzõdés megsértett rendelkezéseit, e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyûlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerzõdéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indoklását, valamint f) kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
327
(2) Az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Ez a rendelkezés nem érinti az Alkotmánybíróságnak a 28. § (1) bekezdésében, a 32. § (1) bekezdésében, a 38. § (1) bekezdésében, valamint a 46. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott, hivatalból megtehetõ megállapításokra vonatkozó hatáskörét. (3) Az Alkotmánybíróság a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezését is vizsgálhatja és megsemmisítheti, ha ennek elmaradása a jogbiztonságot sértené. (4) Az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. (5) Az indítványban meg kell jelölni az indítványozó nevét és lakóhelyét, illetve székhelyét, közjogi tisztségviselõ indítványozó esetén a betöltött tisztségét, továbbá az alkotmányjogi panasz eljárásokban nyilatkoznia kell adatai kezelését illetõen. (6) Az indítvány mellékleteként meg kell küldeni az Alkotmánybíróság részére azokat a dokumentumokat, amelyek az indítványban foglaltakat igazolják. 53. §
(1) Az eljárás megindítására vonatkozó írásbeli indítványt közvetlenül az Alkotmánybíróságnál kell elõterjeszteni. Az Országgyûlés népszavazás elrendelésével összefüggõ határozatának vizsgálatára irányuló indítvány beérkezésérõl az Alkotmánybíróság haladéktalanul tájékoztatja a köztársasági elnököt és az Országos Választási Bizottságot. (2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben elsõ fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. (3) A bíróság az alkotmányjogi panaszt továbbítja az Alkotmánybíróság részére. (4) A bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti. (5) Az indítványozó azonos tartalmú indítványt ismételten csak akkor terjeszthet elõ, ha az elõzõ kérelem alapjául szolgáló okok jelentõs mértékben megváltoztak. (6) Az alkotmányjogi panasz kivételével az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány nem vonható vissza.
54. §
(1) Az Alkotmánybíróság elõtti eljárás illetékmentes, az indítványozó az alkotmánybírósági eljárás során felmerült költségeit maga viseli. (2) Az Alkotmánybíróság tanácsa vagy az 55. § (5) bekezdése alapján eljáró egyesbíró eljárási bírsággal sújthatja, és a keletkezõ többletköltségek megfizetésére kötelezheti azt az indítványozót, aki az indítványozási jogát visszaélésszerûen gyakorolja, valamint azt az indítványozót és az eljárásában résztvevõ más személyt, akinek szándékos magatartása késlelteti vagy akadályozza az alkotmánybírósági eljárás befejezését. (3) Az eljárási bírság mértéke húszezer forinttól ötszázezer forintig terjedhet, amelyet az Alkotmánybíróság végzésében meghatározott idõpontig köteles a bírságolt személy megfizetni. Az eljárási bírság összegének megállapításánál a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit kell figyelembe venni. (4) A (2) bekezdésben meghatározott eljárási bírságban és a költségekben marasztaló döntés a bírságolt személy kérelme alapján vagy hivatalból, különös méltánylást érdemlõ okból az Alkotmánybíróságnak az elnök által kijelölt másik tanácsa megváltoztathatja.
20. Az eljárás elõkészítése és az indítványok befogadhatóságának elõzetes vizsgálata 55. §
(1) Az Alkotmánybíróság eljárásának elõkészítését e törvényben és az Alkotmánybíróság ügyrendjében meghatározottak szerint a fõtitkár végzi. (2) A fõtitkár elõzetesen vizsgálja, hogy az indítvány alkalmas-e alkotmánybírósági eljárás megindítására, megfelel-e az indítványra vonatkozó, e törvényben elõírt formai és tartalmi követelményeknek, valamint fennállnak-e eljárást gátló akadályok. (3) Ha az indítvány az e törvényben elõírt formai és tartalmi követelményeknek nem felel meg, a fõtitkár hiánypótlásra hívja fel az indítványozót, aki annak harminc napon belül köteles eleget tenni. Ha az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak határidõben nem, vagy ismételten hiányosan tesz eleget, az indítvány érdemi vizsgálatára nem kerül sor. (4) A (3) bekezdésben meghatározott eseten kívül az indítvány nem kerül érdemi elbírálásra, ha a) az indítványozó az indítvány elõterjesztésére a törvényben meghatározott határidõt elmulasztotta, illetve a mulasztást felhívás ellenére sem igazolta, b) nyilvánvalóan nem jogosult terjesztette elõ az indítványt, c) az indítvány elbírálása nyilvánvalóan nem tartozik Alkotmánybíróság hatáskörébe,
328
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
d) a beadvány nem minõsül indítványnak, vagy e) az indítvány nyilvánvalóan alaptalan. (5) Az Alkotmánybíróságnak az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasításáról szóló döntését – a fõtitkár javaslatára – az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva hozza meg. 56. §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. (2) A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben elõírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. (3) A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. (4) A befogadott alkotmányjogi panaszt – érdemi vizsgálatra – az elõadó bíró az ügy érdemi elbírálását az Alkotmánybíróság ügyrendje szerint végzõ állandó tanács elé terjeszti.
21. Általános eljárási szabályok 57. §
(1) Az Alkotmánybíróság az indítványok érdemében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. (2) Az Alkotmánybíróság elrendelheti az indítványozó vagy harmadik személy személyes meghallgatását vagy nyilatkozattételre hívhatja fel. Az Alkotmánybíróság nyilatkozattételre hívhatja fel, iratok megküldése és vélemény kérése iránt keresheti meg az indítványi kérelemmel érintett szervet, hatóságot, illetve azt a bíróságot, hatóságot, más állami szervet, az Európai Unió intézményét vagy nemzetközi szervet, amelynek megkeresése a kérelem elbírálásához szükséges. (3) Az Alkotmánybíróság egyedi üggyel összefüggésben iratanyag megküldése céljából megkeresheti az ügyben eljárt bíróságot. (4) A személyes meghallgatásra meghívott személyek kötelesek megjelenni. (5) A nyilatkozattételre felhívott, illetve az iratok megküldése iránt megkeresett szervek, hatóságok és bíróságok együttmûködésre kötelesek. (6) Ha az alapjogi jogsérelem fennállásának eldöntése szakkérdés tisztázását teszi szükségessé, az Alkotmánybíróság kivételesen szakértõt rendel ki az eljárásban. A szakértõi bizonyítás részletszabályait az Alkotmánybíróság ügyrendje tartalmazza. (7) Nyilvános meghallgatást kell tartani a (2) bekezdésben meghatározott meghallgatás elrendelése esetén az indítványozó vagy az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló bírósági eljárásban részt vevõ ellenérdekû fél (a továbbiakban: ellenérdekû fél) indítványára az eljáró tanács tanácsvezetõ bírájának, a teljes ülés eljárása esetén pedig az elnök döntése alapján. (8) Az indítványozó és az ellenérdekû fél a bizonyítási eljárás során keletkezett iratokba betekinthet. (9) A (2)–(6) bekezdésben meghatározott bizonyítási eszközök tekintetében és a (8) bekezdés tekintetében a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait kell megfelelõen alkalmazni. (10) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság eljárásában egyéb bizonyítási mód és eszköz nem alkalmazható.
58. §
(1) Ha az elõadó alkotmánybíró az indítvány érdemi vizsgálata során azt állapítja meg, hogy az indítvány kiegészítésre szorul, határidõ tûzésével hiánypótlásra hívhatja fel az indítványozót. A határidõ eredménytelen eltelte esetén az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt az ügyben. (2) Az elõadó alkotmánybíró együttes vizsgálat és elbírálás végett elrendelheti azoknak az elõtte folyamatban levõ ügyeknek az egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg. (3) Ha az elõadó alkotmánybíró az ügy eldöntése érdekében célszerûnek látja, elrendelheti, hogy egyes vitás kérdések elkülönülve kerüljenek érdemi vizsgálatra, illetve elbírálásra.
59. §
Az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az elõtte folyamatban lévõ eljárást megszüntetheti.
60. §
Az Alkotmánybíróság az eljárását bíróság, hatóság, más állami szerv, az Európai Unió intézménye vagy nemzetközi szerv elõtt folyamatban lévõ eljárás befejezéséig kivételesen felfüggesztheti, ha az ügy Alkotmánybíróság általi
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
329
érdemi elbírálása olyan kérdés elõzetes eldöntésétõl függ, amelyben e szervek elõtti eljárás folyamatban van, és a felfüggesztést a jogbiztonság, az indítványozó különösen fontos érdeke, vagy más különösen fontos ok indokolja. 61. §
(1) Az Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az a) az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel, b) súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy c) más fontos okból indokolt, és a bíróság az 53. § (4) bekezdése alapján a döntés végrehajtását nem függesztette fel. (2) Ha az Alkotmánybíróság a 24. §-ban meghatározott hatáskörében kihirdetett, de hatályba nem lépett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés vizsgálata során az alaptörvény-ellenesség fennállását valószínûsíti, kivételesen felfüggesztheti az indítványban megjelölt jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépését, ha súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése, az Alaptörvény vagy a jogbiztonság védelme érdekében azonnali intézkedésre van szükség. (3) A (2) bekezdésben meghatározott felfüggesztés az Alkotmánybíróság érdemi döntésének meghozataláig tart. Ha az Alkotmánybíróság a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést nem semmisíti meg, határozatában megállapítja a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépésének napját. A hatálybalépés napját úgy kell megállapítani, hogy a jogszabályban a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépésére meghatározott idõponthoz hozzá kell adni azt az idõtartamot, amely a jogszabály kihirdetése és az Alkotmánybíróság érdemi döntése között eltelt. (4) A felfüggesztõ határozat száznyolcvan nap elteltével hatályát veszti, ha az Alkotmánybíróság nem dönt az intézkedés meghosszabbításáról. Az Alkotmánybíróság a felfüggesztésrõl szóló döntésében megállapítja a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépésének idõpontját arra az esetre, ha a felfüggesztõ döntés hatályát vesztené. A hatálybalépés napját úgy kell megállapítani, hogy a jogszabályban a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hatálybalépésére meghatározott idõponthoz hozzá kell adni azt az idõtartamot, amely a jogszabály kihirdetése és a felfüggesztõ döntés hatályvesztése között eltelne.
62. §
(1) Az alkotmányjogi panasz elbírálásában nem vehet részt az Alkotmánybíróság azon tagja, aki az indítványozónak vagy jogi képviselõjének a hozzátartozója, vagy az eljárás tárgyát képezõ bírósági eljárásban félként vagy egyéb módon, a bírói döntés meghozatalában bíróként részt vett. (2) Az indítvány elbírálásában nem vehet részt az Alkotmánybíróság azon tagja, akitõl az ügy tárgyával összefüggõ személyes és közvetlen érintettsége folytán az ügyben pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan döntés nem várható. (3) Az Alkotmánybíróság tagja haladéktalanul bejelenti az elnöknek, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. (4) Az alkotmányjogi panasz eljárás során az indítványozó az indítvány befogadását követõen az Alkotmánybíróság határozatának meghozataláig indokolt és alátámasztott, írásbeli beadványban kezdeményezheti az eljáró bírói tanács tagjának kizárását, ha tõle elfogulatlan döntés nem várható. (5) Az indítványozó által benyújtott kizárásra irányuló kifogást nyilatkozattételre be kell mutatni az Alkotmánybíróság kifogással érintett tagjának. A kizárásához való hozzájárulása esetén az Alkotmánybíróság tagja az ügy elintézésében nem vehet részt. Ellenkezõ esetben a kizárás tárgyában az Alkotmánybíróság másik tanácsa vagy a teljes ülés dönt. A kizárás tárgyában meghozott végzést közölni kell az indítványozóval és az Alkotmánybíróság érintett tagjával.
22. Az Alkotmánybíróság döntései 63. §
(1) Az Alkotmánybíróság az ügy érdemében, valamint a 61. § (2) bekezdésében meghatározott ideiglenes intézkedés tárgyában határozattal, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt. (2) Az Alkotmánybíróság döntését – az 56. § (3) bekezdésében szabályozott rövidített indokolással ellátott végzés kivételével – részletesen indokolni köteles.
64. §
Az Alkotmánybíróság végzésben utasítja vissza az indítványt, ha érdemi vizsgálata során megállapítja a) hatáskörének hiányát, b) az indítványozó jogosultságának hiányát, c) a hiánypótlás vagy egyéb nyilatkozattétel elmaradását, amely az ügy elbírálását ellehetetleníti, illetve a hiánypótlásra visszaadott indítvány ismételten hiányosan történõ benyújtását, d) az indítvány törvényi feltételeknek nem megfelelõ tartalmát,
330
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
e) f)
•
2011. évi 11. szám
a 25–27. §-ban foglalt eljárások kivételével a vizsgált jogszabály hatályvesztését, valamint a 24. § (3) bekezdésében vagy a 31. §-ban foglaltak fennállását.
65. §
Az Alkotmánybíróság érdemi határozatával elbírálja az indítványt, és dönt az eljárása során szükségszerûen felmerülõ egyéb kérdésekben.
66. §
(1) Az Alkotmánybíróság döntését kézbesítés útján közli az indítványozóval, az alkotmányjogi panaszt továbbító bírósággal és azzal az érintettel, akinek a részére a közlést szükségesnek tartja. (2) Ha az Alkotmánybíróság tagja a szavazás során kisebbségben maradt, és az Alkotmánybíróság döntésével nem ért egyet, különvéleményét – annak írásbeli indoklásával együtt – jogosult a döntéshez csatolni. (3) Az Alkotmánybíróságnak a döntés érdemével egyetértõ tagja a többségétõl eltérõ indokait párhuzamos indokolás formájában jogosult a döntéshez csatolni. (4) Az Alkotmánybíróság elrendelheti határozatának nyilvános kihirdetését.
23. Egyéb rendelkezések 67. §
Az Alkotmánybíróság elõtt folyamatban lévõ eljárásokban a polgári perrendtartásról szóló törvény anyanyelv használatára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
68. §
A 23–24. § és a 32–33. § szerinti eljárásban az Alkotmánybíróság a részére megküldött indítványokat elektronikus formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozásmentesen nyilvánosságra hozza. A 25–27. § szerinti eljárásban az Alkotmánybíróság az indítványokat az indítványozó hozzájárulása esetén nyilvánosságra hozza.
IV. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 69. §
(1) Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba. (2) E törvény az Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdése alapján sarkalatosnak minõsül. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti: a) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény, b) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXXVIII. törvény, c) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi LXV. törvény, d) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXX. törvény, valamint e) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2011. évi LXII. törvény. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsõbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény 25. §-a és a 25. §-át megelõzõ alcíme, valamint a 28. § (10) bekezdésében az „és az Alkotmánybíróság volt elnökének” szövegrész. (5) E törvény nem érinti az Alkotmánybíróság e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ tagjának megbízatását azzal, hogy a megbízatásra az 5. §-ban és a 10–16. §-ban foglaltakat alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ tagja vagy e törvény hatálybalépését megelõzõen hivatalban volt tagja, akit az Országgyûlés kilenc évre választott meg és nem választották újra, e törvény hatálybalépését követõen egyszer újraválasztható. (6) E törvény nem érinti az Alkotmánybíróság e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ elnökének megbízatását azzal, hogy megbízatására a 18–20. §-t alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ elnöke e törvény hatálybalépését követõen az Alkotmánybíróság elnökévé egyszer újraválasztható. (7) E törvény nem érinti az Alkotmánybíróságnak az e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ elnökhelyettesének megbízatását azzal, hogy megbízatására a 21. § (3) bekezdését alkalmazni kell. (8) E törvény nem érinti az Alkotmánybíróságnak az e törvény hatálybalépésekor hivatalban lévõ fõtitkárának, valamint az Alkotmánybíróság Hivatalában foglalkoztatott köztisztviselõk megbízatását. (9) Az e törvényben foglaltak nem érintik a hatálybalépését megelõzõen hivatalt betöltött volt elnöknek a korábbi jogszabályok alapján megállapított juttatásait azzal, hogy az e törvény hatálybalépését megelõzõen hivatalt betöltött
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
331
2011. évi 11. szám
volt elnök a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyûlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsõbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény 25. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése szerinti juttatásokra akkor jogosult, ha e törvény hatálybalépéséig az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a juttatást kérelmezte. 70. §
(1) Az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg. (2) Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alkotmánybíróságról szóló törvény és az Ügyrend egységes értelmezése, valamint az Alkotmánybíróság egységes joggyakorlatának kialakítása érdekében iránymutató jellegû teljes ülési állásfoglalást ad ki. A teljes ülési állásfoglalást a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
71. §
(1) E törvény hatálybalépésével minden olyan folyamatban lévõ eljárás megszûnik, amely tartalma szerint jogszabály alkotmányellenességének a 24. § (1) bekezdésében meghatározott utólagos vizsgálatára irányul, és amelyet nem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontjában meghatározott indítványozó terjesztett elõ. (2) E törvény hatálybalépésével megszûnik az eljárás az Alkotmánybíróság elõtt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt kezdeményezett eljárás tekintetében, ha az indítványt nem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontjában meghatározott indítványozó terjesztette elõ. (3) Az (1)–(2) bekezdés alapján megszûnt eljárás indítványozója az el nem bírált indítványban meghatározott jogszabállyal összefüggõ, és az abban felvetett tartalomnak megfelelõ alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványt e törvény 26. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén 2012. március 31-ig az Alkotmánybíróság elé terjesztheti, ha az abban megjelölt alkotmányos jogsérelem alaptörvény-ellenességet valósít meg. (4) A (3) bekezdésben meghatározott indítványokra a 30. § (1)–(2) és (4) bekezdésének rendelkezését nem kell alkalmazni, egyebekben az indítványra e törvény rendelkezései az irányadóak. (5) 2012. június 30-át követõen a (3) bekezdésben meghatározott indítvány benyújtásának nincs helye. (6) A (3) bekezdésben meghatározott indítványban az azonosításra alkalmas adatok feltüntetésével hivatkozni kell a korábban benyújtott, megszûnt eljárás alapjául szolgáló indítványra.
72. §
(1) A 71. §-ban foglalt rendelkezéstõl eltérõen az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a bírósághoz kell áttenni az e törvény hatálybalépését megelõzõen a fõvárosi és megyei kormányhivatal, illetve jogelõdje által elõterjesztett olyan indítványt, amely jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban önkormányzati rendelet vizsgálatára irányult, és az indítvány tartalmában önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állítja. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti indítvány kizárólag az önkormányzati rendelet alkotmányellenességét állítja, és a rendelet más jogszabályba ütközésére egyidejûleg nem hivatkozik, az Alkotmánybíróság elõtt a 71. § szerint kell eljárni.
73. §
(1) Az Alkotmánybíróság elõtt folyamatban lévõ, a 71–72. §-ban nem szabályozott további ügyekben az Alkotmánybíróság eljárását e törvény rendelkezései szerint le kell folytatni, ha az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó indítványozási jogosultsága e törvény rendelkezései alapján fennáll. (2) Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján a bírósághoz kell áttenni az e törvény hatálybalépését megelõzõen bíró által elõterjesztett olyan indítványt, amely elõtte folyamatban lévõ ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárásban önkormányzati rendelet vizsgálatára irányult, és az indítvány tartalmában önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állítja.
74. §
A 26–27. §-ban meghatározott alkotmányjogi panasz eljárás e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ eljárások tekintetében is kezdeményezhetõ.
75. §
Ahol e törvény közjogi szervezetszabályozó eszközt említ, azon az állami irányítás egyéb jogi eszközét, ahol törvényt említ, azon a törvényerejû rendeletet is érteni kell. Dr. Schmitt Pál s. k.,
Kövér László s. k.,
köztársasági elnök
az Országgyûlés elnöke
332
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
Utasítások
A legfõbb ügyész 18/2011. (XI. 25.) LÜ utasítása a lakásszerzés munkáltatói támogatásáról szóló 2/1994. (ÜK. 4.) LÜ utasítás módosításáról A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 19. §-ának (6) bekezdése alapján a következõ utasítást adom ki: 1. §
A lakásszerzés munkáltatói támogatásáról szóló 2/1994. (ÜK. 4.) LÜ utasítás 9. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A (4) bekezdéstõl eltérõen az otthonvédelemmel összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény által lehetõvé tett végtörlesztéshez kapcsolódó munkáltatói kölcsön esetében a szerzõdés megtartását – a törvényben a végtörlesztésre megállapított határidõ utolsó napjáig – készfizetõ kezes alkalmazásával kell biztosítani.”
2. §
Ez az utasítás a közzétételét követõ napon lép hatályba és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Polt Péter s. k., legfõbb ügyész
A legfõbb ügyész 19/2011. (XI. 25.) LÜ utasítása az ügyészségi szolgálati viszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekrõl szóló 5/1995. (ÜK. 3.) LÜ utasítás módosításáról A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény 19. §-ának (6) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – az ügyészségi érdek-képviseleti szervek és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa véleményének figyelembevételével – a következõ utasítást adom ki: 1. §
Az ügyészségi szolgálati viszonnyal kapcsolatos egyes kérdésekrõl szóló 5/1995. (ÜK. 3.) LÜ utasítás (a továbbiakban: Ut.) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: (A munkáltatói jogkör gyakorlója eltérõ rendelkezés hiányában:) „b) a legfõbb ügyész helyettes: a közvetlenül hozzá beosztott ügyészségi alkalmazott,” (tekintetében.)
2. §
Az Ut. a következõ 30/A. §-sal egészül ki: „30/A. § (1) A gépkocsivezetõ a napi munkafelvételt megelõzõen köteles alávetni magát alkoholdetektoros vizsgálatnak, kivéve, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az ellenõrzéstõl munkaszervezési okból eltekint. (2) A gépkocsivezetõ akkor veheti fel a munkát, ha az alkoholdetektor alkoholfogyasztást nem mutat ki. (3) Ha az alkoholdetektor által kimutatott érték meghaladja a 0,1 mg/l értéket, el kell rendelni a gépkocsivezetõ véralkohol vizsgálatát.”
3. §
(1) Ez az utasítás 2011. december 1. napján lép hatályba. (2) Ez az utasítás a hatálybalépést követõ napon hatályát veszti. Dr. Polt Péter s. k., legfõbb ügyész
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
333
Személyi hírek
Elismerés A legfõbb ügyész Sármai Jánosné dr. fõügyészségi tanácsos, címzetes fellebbviteli fõügyészségi ügyész, Komárom-Esztergom megyei fõügyészségi csoportvezetõ ügyésznek EMLÉKTÁRGYAT adományozott.
Kinevezések A legfõbb ügyész kinevezte dr. Szilágyi Lajos mb. szegedi fellebbviteli fõügyészt – szolgálati helyén – fellebbviteli fõügyésszé; dr. Szinay István mb. legfõbb ügyészségi osztályvezetõ ügyészt – szolgálati helyén – osztályvezetõ ügyésszé; Belláné dr. Borsodi Ibolya Komárom-Esztergom megyei fõügyészségi ügyészt – szolgálati helyén – csoportvezetõ ügyésszé; dr. Kéméndi Konrád pécsi városi ügyészségi titkárt, Kogyilláné dr. Sárvári Melinda berettyóújfalui városi ügyészségi titkárt – szolgálati helyén –, dr. Straub Imrét a Budapesti Törvényességi Felügyeleti Ügyészséghez ügyésszé; dr. Péter Judit Adriennt a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészséghez ügyészségi titkárrá; dr. Herczeg-Szabó Zsuzsannát a Veszprémi Városi Ügyészséghez, dr. Szirovicza Petrát a Bajai Városi Ügyészséghez ügyészségi fogalmazóvá.
Áthelyezések, kinevezések A legfõbb ügyész áthelyezte dr. Simon Ernõ címzetes fellebbviteli fõügyészségi ügyész, Hajdú-Bihar megyei fõügyészt a Debreceni Fellebbviteli Fõügyészségre és kinevezte fellebbviteli fõügyésszé; dr. Szabó Ferenc címzetes fellebbviteli fõügyészségi ügyész, mb. Pest megyei fõügyészt a Pest Megyei Fõügyészségre és kinevezte fõügyésszé; dr. Soltész Miklós Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészségre kirendelt és vezetõhelyettes ügyészi feladatok ellátásával megbízott fõvárosi fõügyészségi ügyészt a Budapesti XIV. és XVI. Kerületi Ügyészségre és kinevezte vezetõhelyettes ügyésszé.
334
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
Áthelyezés A megbízott Pest megyei fõügyész áthelyezte dr. Bereczkyné dr. Surányi Eszter dunakeszi városi ügyészségi titkárt a Budaörsi Városi Ügyészséghez.
Kirendelés A legfõbb ügyész kirendelte dr. Pap Mónika Júlia budapesti V. és XIII. kerületi ügyészségi ügyészt a Jogi Képviseleti Önálló Osztályhoz, legfõbb ügyészségi ügyészi munkakörbe.
Megbízások A legfõbb ügyész megbízta dr. Illés Irén legfõbb ügyészségi ügyészt – szolgálati helyén – a Nemzetközi Jogsegély Ügyek Osztálya osztályvezetõ ügyészi feladatainak ellátásával, dr. Tolvay Csaba Füzesabonyi Városi Ügyészséghez kirendelt egri városi ügyészségi ügyészt a Füzesabonyi Városi Ügyészség vezetõ ügyészi feladatainak ellátásával.
Szolgálati viszony megszûnések Szolgálati viszonya megszûnt, illetve megszûnik Sármai Jánosné dr. fõügyészségi tanácsos, címzetes fellebbviteli fõügyészségi ügyész, Komárom-Esztergom megyei fõügyészségi csoportvezetõ ügyésznek 2011. október 26. napjával, dr. Sólyomvári László Fejér megyei fõügyészségi ügyésznek 2011. december 30. napjával, Faragó József fõtanácsos, székesfehérvári nyomozó ügyészségi nyomozónak 2012. április 16. napjával, Baloghné Durmics Mária Magdolna tanácsos, legfõbb ügyészségi irodavezetõnek 2012. június 30. napjával, Darázsi Dánielné legfõbb ügyészségi tisztviselõnek 2012. április 10. napjával, Szántóné Ritz Éva Margit legfõbb ügyészségi tisztviselõnek 2011. december 29. napjával, Szemes Sándorné legfõbb ügyészségi tisztviselõnek 2012. április 30. napjával, Csjerni Istvánné legfõbb ügyészségi írnoknak 2012. június 30. napjával, Urbán István legfõbb ügyészségi gépjármûvezetõnek 2012. május 31. napjával.
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
335
Halálozások Dr. Csigás József fõügyészségi tanácsos, ny. budapesti IX. kerületi vezetõ ügyész életének 81. évében, 2011. október 3. napján, dr. Juhász Antal ny. kiskunfélegyházi városi vezetõ ügyész életének 83. évében, 2011. október 13. napján és Árgyelán Katalin ny. Békés megyei fõügyészségi tisztviselõ életének 73. évében, 2011. október 5. napján elhunyt. Az ügyészi szervezet mindnyájukat saját halottjaként temettette el.
Közlemények
Pályázati felhívás ügyészi állások betöltésére A legfõbb ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) 14/C. §-ának (1) bekezdése és a 16. §-ának (4) bekezdése alapján pályázatot hirdet – a Legfõbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Fõosztálya Gazdasági Ügyek Osztályára legfõbb ügyészségi ügyészi, – a Nyíregyházi Városi Ügyészségre vezetõ ügyészi, – a Tatabányai Városi Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Csoportba csoportvezetõ ügyészi, – a Szegedi Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészi, – a Hódmezõvásárhelyi Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészi, – a Budaörsi Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészi, – a Salgótarjáni Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészi és – a Siklósi Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészi állás betöltésére. Az ügyész kinevezésének általános feltételeit az Üsztv. 14–14/C. §-ai állapítják meg. A Legfõbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Fõosztálya Gazdasági Ügyek Osztályának legfõbb ügyészségi ügyészi álláshelyére való kinevezés feltétele, hogy a jelölt járuljon hozzá nemzetbiztonsági ellenõrzéséhez, és a „B” szintû biztonsági szakvélemény ne tartalmazzon kockázati tényezõt. Feltétel továbbá az is, hogy a pályázó rendelkezzen nyomozás felügyeleti és vádelõkészítési szakterületen szerzett fõügyészségi ügyészi gyakorlattal. A Nyíregyházi Városi Ügyészség vezetõ ügyészi állására történõ kinevezés feltétele, hogy a jelölt járuljon hozzá nemzetbiztonsági ellenõrzéséhez, és a „C” szintû biztonsági szakvélemény ne tartalmazzon kockázati tényezõt. Feltétel továbbá az is, hogy a pályázó legalább hároméves ügyészi gyakorlattal rendelkezzen. Az ügyész nem lehet tagja pártnak és politikai tevékenységet sem folytathat. A nem ügyész pályázót a legfõbb ügyész elsõ alkalommal – az Üsztv. 14. §-ának (4) bekezdésében írt feltételektõl függõen – három évre vagy határozatlan idõre nevezi ki. Az ügyész járandóságára az Üsztv. rendelkezései vonatkoznak.
336
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
A pályázat kellékei: a legfontosabb személyi adatokat, szakmai életutat bemutató fényképes önéletrajz, az elõírt képesítési követelményeknek és az Üsztv. 14. §-a (5) bekezdésében írt kinevezési feltételeknek való megfelelést igazoló eredeti okiratok vagy azok hiteles másolatai. Az ügyészségi alkalmazottaknak és a volt ügyészségi alkalmazottaknak a pályázatban nem kell szerepeltetni, illetõleg nem kell csatolni mindazt, amit a személyi nyilvántartás tartalmaz. (A szakmai önéletrajz nem mellõzhetõ.) A nem ügyész pályázónak külön íven egy olyan nyilatkozatot is mellékelnie kell, amelyben választójogának meglétére hivatkozik, továbbá aláveti magát a pályaalkalmassági vizsgálatnak és vállalja a vizsgálat költségeinek megelõlegezését, valamint hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügyi és személyes adatait a vizsgálat végzésében közremûködõ szervek és személyek, a szakmai véleményt törvény alapján megismerni jogosult szervek és személyek kezeljék. A pályaalkalmassági vizsgálat költsége a pályázót terheli, ha kinevezésére nem kerül sor. A nem ügyészségi alkalmazott pályázónak – az általa ellátott munkaköröktõl függõen – egy olyan nyilatkozatot is mellékelnie kell, amelyben kijelenti, hogy vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget nem szegett meg, továbbá nem áll legsúlyosabb fegyelmi büntetés hatálya alatt. Csatolnia kell egy olyan nyilatkozatot is, amely szerint nem tagja pártnak és politikai tevékenységet nem folytat. A nem ügyészségi alkalmazottnak a pályázathoz mellékelni kell a személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulását. Az Üsztv. 14/A. §-ának (1) bekezdésébõl következõen az ügyészi kinevezéshez a tisztségre jelölt, pályázatot elnyert személynek hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia azt a tényt, hogy az Üsztv. 14. §-a (7) bekezdésének a)–f) pontjában meghatározott körülmények vele szemben nem állnak fenn. Az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekrõl szóló 2007. évi CLII. törvény 3. §-a (2) bekezdésének f) pontja értelmében az ügyész – az 5. § (3) bekezdésében írt eset kivételével – vagyonnyilatkozat tételére kötelezett. E törvény 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének – a 6. § (2) bekezdésében írt kivétellel – kinevezését megelõzõen köteles eleget tenni. A pályázat érvénytelen, ha – elkésett, – kellékhiányos, – a jelölt a kinevezés általános és különös feltételeinek a beérkezésre elõírt határidõ leteltekor nem felel meg. (A hatósági bizonyítványt, a vagyonnyilatkozatot és a választójogot igazoló okiratot külön felhívásra kell benyújtani.) A pályázatokat az illetékes ügyészi tanács véleményezi. A kinevezésrõl a legfõbb ügyész dönt. A pályázatnak (egy példányban) – a Legfõbb Ügyészség álláshelye esetében a Legfõbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztályára (1055 Budapest, Markó u. 16.) és – a Nyíregyházi Városi Ügyészség álláshelye esetében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fõügyészségre (4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 4.) 2011. december 20-án 13 óráig, – a Tatabányai Városi Ügyészség álláshelye esetében a Komárom-Esztergom Megyei Fõügyészségre (2800 Tatabánya, Népház u. 6.) 2011. december 30-án 13 óráig, – a Szegedi és a Hódmezõvásárhelyi Városi Ügyészség álláshelyei esetében a Csongrád Megyei Fõügyészségre (6720 Szeged, Stefánia sétány 10.) és – a Budaörsi Városi Ügyészség álláshelye esetében a Pest Megyei Fõügyészségre (1064 Budapest, Vörösmarty u. 34/A) 2011. december 12-én 13 óráig,
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
337
2011. évi 11. szám
– a Salgótarjáni Városi Ügyészség álláshelye esetében a Nógrád Megyei Fõügyészségre (2660 Balassagyarmat, Köztársaság tér 2.) és – a Siklósi Városi Ügyészség álláshelye esetében a Baranya Megyei Fõügyészségre (7623 Pécs, Jókai u. 26.) 2011. december 15-én 13 óráig kell beérkeznie. A pályázat eredményérõl a jelentkezõket a pályázati határidõ lejártát követõ hatvan napon belül értesítjük.
Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztály
Pályázati felhívás ügyészségi titkári állás betöltésére A Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (Üsztv.) 16. §-ának (4) bekezdése és a 79. §-ának (2) bekezdése alapján pályázatot hirdet a Tatabányai Városi Ügyészségre büntetõjogi szakági ügyészségi titkári állás betöltésére. Az ügyészségi titkár kinevezésének feltételeit az Üsztv. 79. §-ának (1)–(2) bekezdése, 14. §-ának (7) bekezdése és 14/B. §-a állapítja meg. Az ügyészségi titkár nem lehet tagja pártnak és politikai tevékenységet sem folytathat. Az ügyészségi titkár járandóságára az Üsztv. rendelkezései vonatkoznak. A pályázat kellékei: a legfontosabb személyi adatokat, szakmai életutat bemutató fényképes önéletrajz, a képesítési követelményeknek (egyetemi jogi végzettség, jogi szakvizsga) megfelelést igazoló eredeti okiratok, vagy azok hiteles másolatai. Az ügyészségi alkalmazottnak és a volt ügyészségi alkalmazottnak a pályázatban nem kell szerepeltetni, illetõleg nem kell csatolni mindazt, amit a személyi nyilvántartás tartalmaz. (A szakmai önéletrajz nem mellõzhetõ.) A nem ügyészségi alkalmazott pályázónak egy olyan nyilatkozatot is mellékelnie kell, amelyben kijelenti, hogy nem áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés hatálya alatt; nem tagja pártnak és politikai tevékenységet nem folytat; valamint hozzájárul a személyes adatok kezeléséhez. A pályázónak arról is nyilatkoznia kell, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatnak aláveti magát és vállalja a vizsgálat költségeinek megelõlegezését, valamint hozzájárul ahhoz, miszerint az egészségügyi és személyes adatait a vizsgálat végzésében közremûködõ szervek és személyek, a szakmai véleményt törvény alapján megismerni jogosult szervek és személyek kezeljék. A pályaalkalmassági vizsgálat költsége a pályázót terheli, ha kinevezésére nem kerül sor. Az ügyészségi titkári kinevezéshez a tisztségre jelölt, pályázatot elnyert személynek hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia azt a tényt, hogy az Üsztv. 14. §-a (7) bekezdésének a)–f) pontjában meghatározott körülmények vele szemben nem állnak fenn. A pályázat érvénytelen, ha – elkésett, – kellékhiányos, – a jelölt a kinevezés feltételeinek a benyújtásra elõírt határidõ leteltekor nem felel meg. (A hatósági bizonyítványt és a magyar állampolgárságot igazoló okiratot külön felhívásra kell benyújtani.)
338
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
A kinevezésrõl a legfõbb ügyész dönt. A pályázat egy példányának a Komárom-Esztergom Megyei Fõügyészségre (2800 Tatabánya, Népház u. 6.) 2011. december 30-án 13 óráig kell beérkeznie. A pályázat eredményérõl a jelentkezõket a benyújtási határidõ lejártát követõ hatvan napon belül értesítjük. Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztály
Tájékoztatás Az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat keretén belül a fogalmazók számára Amsterdamban rendezett THEMIS verseny döntõjén a „nemzetközi együttmûködés polgári ügyekben” témában a Legfõbb Ügyészséget képviselõ magyar delegáció dr. Halmos-Józsa Katalin budapesti XIV. és XVI. kerületi, dr. Csabai Orsolya tatabányai városi, dr. Fodor Péter Dániel pécsi városi ügyészségi fogalmazó harmadik helyezést ért el, a csapat felkészítésében közremûködött dr. Péter Zoltán legfõbb ügyészségi ügyész. Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Fõosztály
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
339
2011. évi 11. szám
A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette
Zinner Tibor Megfogyva és megtörve címû kötetét Köztudott, hogy Magyarországon, a XX. század „ötvenes” éveiben, majd a levert forradalmat követõ megtorlás során kihirdetett törvénysértõ ítéleteket, a közel sem független ítészek határozatait a rendszerváltás után semmissé nyilvánították. A magyar társadalom viszont vajmi keveset tud a különbözõ jellegû jogfosztást szenvedett jogászokon kívül arról, hogy forradalmat követõ megtorlás végéig a magyar bírói, közjegyzõi, ügyészi és ügyvédi kart, valamint a munkájukat segítõ kollégákat mekkora vérveszteség érte. Bárándy Péter, volt igazságügy-miniszter, 2003 márciusában bizottságot állított fel a legszélesebben értelmezhetõ „harmadik” hatalmi ágban tevékenykedõket ért sérelmek feltárására. A Zinner Tibor vezette kutatócsoport, Kahler Frigyes, Koczka Éva, Pálvölgyi Ferenc és Tóth Béla – kétévi kutatómunkáját összegzõ – jelentésében feltárja egyfelõl a Horthy-korszakból a jogszabályi elõzményeket és a korabeli személyzeti politika összefüggéseit, másfelõl az 1944 decembere óta folytatott „humánpolitikát”, nyomon követve a magyarországi jogászsággal szembeni infernót, az esetenként miniszterelnöki rendeleteken, törvényeken és különféle szintû párthatározatokon alapult, különbözõ jellegû atrocitásokat 1962 augusztusáig. A több ezer jogász és munkájukat segítõ szakapparátusbeli kolléga drámai életútjának – néhol a legapróbb részletekbe menõ – feltárásával megírt monográfiából kitûnik, hogy a jogászokat ért sérelmeket nem a sztálini birodalom, hanem a hazai csatlósai, és az õket kiszolgáló nagy tudású jogászok indukálták. Miként nem engedték a végrehajtó és törvényhozó hatalom letéteményesei a Montesquieu-féle elvek megvalósulását? Hogyan torzították el a magyarországi jogászság hivatásrendjeinek összetételét? Milyen beleszólással bírt a politikai rendõrség, majd az Államvédelmi Hatóság nem csupán a letartóztatottak, hanem a bírói, ügyészi és ügyvédi kar tagjainak életébe? A szerzõk megállapításait, kutatásuk összegzõ tanulságait több mint 1800 jegyzet támasztja alá. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MEGRENDELÉS Megrendelem
Zinner Tibor Megfogyva és megtörve címû, 680 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 1200 Ft áfával) ........... példányban, és kérem, juttassák el alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: ............................................................................................................................................................................ Címe (város, irányítószám): .......................................................................................................................................................................... Utca, házszám: .................................................................................................................................................................................................. Ügyintézõ neve, telefonszáma: .................................................................................................................................................................. A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .................................................................................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................
............................................... cégszerû aláírás
340
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette a
MAGYAR KORMÁNYPROGRAMOK 1867–2002 címû kétkötetes kiadványt. 1867-tõl történelmi hagyomány és a parlamentarizmus lényeges eleme, hogy az országgyûlésnek felelõs kormányzat legfontosabb céljait és feladatait cselekvési programba foglalja. E programok átfogó képet adnak egy-egy idõszakban az ország helyzetérõl, politikájának irányáról, célkitûzéseirõl, ezért jelentõs történelmi, politikai és jogi forrásanyagot képeznek. Keresésük eddig hosszú idõt igényelt, ugyanis ezek az alapvetõ kordokumentumok összegyûjtve még nem jelentek meg. A hiánypótló mû, amely a Miniszterelnöki Hivatal és az Országgyûlési Könyvtár munkatársainak közös gondozásában jelent meg, azért is úttörõ vállalkozás, mert történelmünk utolsó másfél évszázadának kormányprogramjait – 2002-vel bezárólag – teljességre törekedve, szöveghûen publikálja a széles körû nyilvánosság számára. A parlamentben elhangzott és másutt fellelhetõ programszövegek, illetve adataik mellett számos egyéb tényanyag (a kormányfõk korabeli fotói, születési–halálozási adatai, a kormányok mûködési ideje, tagjainak pontos névsora és a miniszteri változások idõpontjai) is hozzáférhetõ a két vaskos kötetben. A mû használatát Romsics Ignác történésznek az összes eddigi magyar kormány mûködésérõl áttekintést nyújtó, színvonalas bevezetõ tanulmánya, valamint a kormányprogramok mutatói segítik. A könyv joggal számíthat a közélet szereplõinek, a politikai, jogi és történeti kutatásnak, a felsõoktatás oktatói és hallgatói karának, továbbá a közmûvelõdési intézmények és a nagyközönség érdeklõdésére is. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MEGRENDELÉS Megrendelem a
MAGYAR KORMÁNYPROGRAMOK 1867–2002 címû kétkötetes, 1728 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 600 Ft áfával) ........... példányban, és kérem, juttassák el alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: .......................................................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ....................................................................................................................................................... Utca, házszám: ............................................................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ............................................................................................................................................... A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ............................................................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................
............................................... cégszerû aláírás
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
341
2011. évi 11. szám
A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette
dr. Kondorosi Ferenc
Jogalkotás a XXI. század hajnalán címû könyvét A XXI. század nemzeti jogalkotását minden eddiginél jobban meghatározza a nemzetközi társadalmi és gazdasági környezet, amelynek hátterében az európai integráció hatása, valamint a globalizációs folyamatok húzódnak meg. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Unió Alapjogi Chartája vagy az Alkotmányos Szerzõdés alapelvei csak néhány olyan példája a „nemzetek felett álló jognak”, amelyek a nemzeti jogalkotás tekintetében is iránymutatók lehetnek. A megjelent kötet – a szakkönyvpiacon hiánypótló jelleggel – tudományos igényességgel, ugyanakkor a gyakorlati alkalmazhatóság szándékával mutatja be a XXI. század nemzeti jogalkotásának tendenciáit. A könyv széles körû nemzetközi kitekintést nyújt, amelyben az uniós jogfejlõdés elemzésének központi szerep jut. A kötet szerzõje, a tapasztalt jogtudós és gyakorlati szakember alaptézise, hogy „a jogdogmatikai megfontolásokat figyelembe vevõ, minõségi normaalkotás programszerû érvényesítése és a konzisztens, áttekinthetõ jogrendszer eszményképének követése kedvezõ irányba befolyásolhatja a normák címzettjeinek magatartását, annak érdekében, hogy a jog legfõbb, alkotmányos küldetését teljesítse”. A szerzõ részletesen vizsgálja a hatékony jogi szabályozás kulcskérdéseit, a hazai jog, valamint a nemzetközi és az európai uniós jog összefüggéseit, eközben mindig kellõ hangsúlyt fektetve korunk demokratikus jogállami alapértékeire: az emberi jogokra és az alkotmányosságra. Az olvasó bepillantást nyerhet a jogharmonizáció „kulisszatitkaiba”, a biztonság jogalkotásban érvényesülõ tényezõinek problematikájába, valamint polgári jogi és büntetõjogi jogalkotásunk legújabb eredményeibe. A XXI. század elejének kodifikációját elemzõ kötet egyszerre tankönyv, olvasókönyv és gyakorlati útmutató. Haszonnal forgathatják a társadalomtudományi karok hallgatói, a közigazgatásban dolgozó szakemberek, a politikusok, a média munkatársai és mindenki, aki felelõsséget érez a hazai jogállam, jogrend minõségének javításáért. A kötet 264 oldal terjedelmû, ára 400 forint áfával. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MEGRENDELÉS Megrendelem
dr. Kondorosi Ferenc
Jogalkotás a XXI. század hajnalán címû, 264 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 400 forint áfával) ................................ példányban, és kérem, juttassák el az alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: .......................................................................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ....................................................................................................................................................................... Utca, házszám: ............................................................................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ................................................................................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ............................................................................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................
............................................... cégszerû aláírás
342
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
A MAGYAR KÖZ LÖNY LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ megjelentette Hargitai József
Jogi fogalomtár címû kiadványát A jogi fogalomtár a magyar jog szakmai fogalmainak gyûjteménye és részben magyarázata. Közel 15 000 szócikkben, a jogforrásra hivatkozva, tartalmazza a magyar jogban használt fogalmakat, és ahol indokolt, magyarázza a fogalom jelentésének tartalmát. Átfogja valamennyi jogág, az európai jog, valamint a nemzetközi jog által használt fogalmakat is. Elemzi azokat a fogalmakat, amelyeket a jogágak, valamint az egyes jogágakon belül is, egymástól eltérõ tartalommal használnak (pl. alkalmatlan, elévülés, arányosság, elismerés), vagy azokat a fogalmakat, amelyekre nézve több eltérõ tartalmú legáldefiníció is létezik (pl. közeli hozzátartozó, engedélyes, lakóhely). Megmagyarázza azokat a mozaikszavakat, amelyek EU-csatlakozásunkkal kerültek a jogrendszerbe. („DNS-profil”, „EMOGA”, „EUROPOL”, „FIFO-módszer”, „EINECS” stb.) A könyv nemcsak a jogalkotóknak és jogalkalmazóknak, valamint a jogi pályára készülõknek hasznos kézikönyv, hanem azoknak is, akik a mindennapi életben szeretnének eligazodni egy szakmai nyelv dzsungelében. A kiadvány 1712 oldal terjedelmû. Ára: 1400 Ft áfával. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]).
MEGRENDELÉS Megrendeljük a Jogi fogalomtár címû kiadványt (ára: 1400 Ft áfával) ................. példányban, és kérjük, juttassák el az alábbi címre: A megrendelõ (cég) neve: ....................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ...................................................................................................................... Utca, házszám: ........................................................................................................................................ Ügyintézõ neve, telefonszáma: ................................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ................................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára átutaljuk. Keltezés: ……………………………………… ……………………………………… cégszerû aláírás
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
343
2011. évi 11. szám
A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette
Hack Péter
A BÜNTETÕHATALOM FÜGGETLENSÉGE ÉS SZÁMONKÉRHETÕSÉGE címû kiadványát A könyv a büntetõhatalom gyakorlását abból a szempontból vizsgálja, hogy a bíróság és az ügyészség függetlensége és számonkérhetõsége hogyan befolyásolja az igazságszolgáltatás tevékenységét. Az író három, egymással szorosan összefüggõ témakört dolgoz fel. Az elsõ a bírói függetlenség és számonkérhetõség kérdése, valamint ezek szervezeti biztosítékai. A második témakör az ügyészség szerepét és alkotmányos státusát érinti. A harmadik a büntetõeljárási törvény elkészültének folyamatát rekonstruálja abból a szemszögbõl, hogy miként befolyásolta a bírói és ügyészi szervezet a kodifikációt. Hack Péter ebben a kötetben azt szeretné bizonyítani, hogy a jogalkotó által megfogalmazott eljárási szabályok, illetve az igazságszolgáltatás szervezeteit szabályozó joganyag csak részben határozzák meg azt, hogy a büntetõ igazságszolgáltatás hogyan zajlik. Annak megértéséhez, hogy mi hogyan mûködik ezen a rendszeren belül, tisztában kell lennünk azokkal a szervezeti érdekekkel is, amelyek az eljárás egyes szereplõinek szerepfelfogását, döntéseinek hátterét meghatározzák. Ez a megközelítés indokolja, hogy a szerzõ mûvében azon tényezõk elemzésére koncentráljon, amelyek akadályozzák, hogy ezek a szervezetek optimálisan teljesítsék feladatukat. A kötet 382 oldal terjedelmû, ára 1000 forint áfával. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]). --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MEGRENDELÉS Megrendelem
Hack Péter
A BÜNTETÕHATALOM FÜGGETLENSÉGE ÉS SZÁMONKÉRHETÕSÉGE címû, 382 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 1000 forint áfával) ................................ példányban, és kérem, juttassák el az alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: ......................................................................................................................................................................... Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................................................................................ Utca, házszám: ............................................................................................................................................................................................... Ügyintézõ neve, telefonszáma: ................................................................................................................................................................ A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: ............................................................................................................................................... A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................
............................................... cégszerû aláírás
344
ÜGYÉSZSÉGI KÖZLÖNY
•
2011. évi 11. szám
A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó megjelentette
Dr. Bócz Endre KRIMINALISZTIKA A TÁRGYALÓTEREMBEN címû könyvét A kriminalisztika ma már az egyetemek jogi karain kötelezõ tantárgy, de a tematika, amely szerint tanítják, egyetemenként változó. Mindenütt közös jellemzõ azonban, hogy a tananyag alapvetõen a bûnügyi nyomozás kriminalisztikájához igazodik, mondhatni, a Rendõrtiszti Fõiskola kriminalisztikai tananyagának rövidített és egyszerûsített kivonata. A hagyományos jogi pályákon – bíró, ügyész, ügyvéd – mûködõ jogász számára azonban csaknem feleslegesnek mondható sok olyasmi, aminek a készségszerû ismerete egy nyomozó számára szinte létfontosságú, ugyanakkor létfontosságú sok olyan dolog, amit hasznos ugyan, de nem feltétlenül szükséges egy nyomozónak tudnia. Máshová esnek a hangsúlyok a nyomozásnál, és máshová a hagyományos jogászi pályák gyakorlásának terepén, a bírósági eljárásban. Más szempontok vezérlik a jogalkalmazót annak függvényében is, hogy milyen eljárási funkciót lát el. Ez a könyv több évtizedes jogalkalmazói gyakorlat és a kriminalisztika oktatásában évek hosszú során kifejtett tevékenység tapasztalatait összegzi. Haszonnal forgathatják ügyvédjelöltek, bírósági és ügyészségi fogalmazók, de bizonyára találnak benne újszerû ismereteket már gyakorlottabb jogászok is. A bizonyítás kriminalisztikai indíttatású elmélete, a büntetõeljárási kényszerintézkedések feltételeinek kriminalisztikai szemléletû értelmezése, a perbeszédek szerkesztésével, érvelési rendszerével foglalkozó gyakorlatias fejtegetések még azok számára is adhatnak új ötleteket, akik már rendelkeznek némi gyakorlattal. A kötet 164 oldal terjedelmû, ára 800 forint áfával. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233), illetve megrendelhetõ a kiadó ügyfélszolgálatán (fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]). ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MEGRENDELÉS Megrendelem
Dr. Bócz Endre KRIMINALISZTIKA A TÁRGYALÓTEREMBEN címû, 164 oldal terjedelmû kiadványt (ára: 800 Ft áfával) ........... példányban, és kérem, juttassák el alábbi címemre: A megrendelõ (cég) neve: ............................................................................................................................................................................ Címe (város, irányítószám): ........................................................................................................................................................................... Utca, házszám: .................................................................................................................................................................................................. Ügyintézõ neve, telefonszáma: .................................................................................................................................................................. A megrendelõ (cég) bankszámlaszáma: .................................................................................................................................................. A megrendelt példányok ellenértékét a postaköltséggel együtt, a szállítást követõ számla kézhezvétele után, 8 napon belül átutaljuk a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadónak a számlán feltüntetett pénzforgalmi jelzõszámára vagy postai úton a fenti címre. Keltezés: ........................................
............................................... cégszerû aláírás
A szerkesztésért felelõs: dr. Lajtár István. Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó (1085 Budapest, Somogyi B. u. 6., www.mhk.hu). A kiadásért felelõs: Majláth Zsolt László ügyvezetõ igazgató. Elõfizetésben megrendelhetõ a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ügyfélszolgálatán (1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6., 1394 Budapest 62., Pf. 357, fax: 318-6668, 338-4746, e-mail:
[email protected]) vagy a www.mhk.hu/kozlonybolt internetcímen. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó a Magyar Posta Zrt. közremûködésével. Telefon: 235-4554, 266-9290/240, 241 mellék. Terjesztés: tel.: 317-9999, 266-9290/245 mellék. Példányonként megvásárolható a kiadónál (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6.; tel.: 235-4512/233, e-mail:
[email protected]). 2011. évi éves elõfizetési díj: 14 112 Ft áfával, féléves elõfizetési díj: 7056 Ft áfával.
HU ISSN 0133-8242 Nyomtatja: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó 11.2195 – Lajosmizse
