Görögkatholikus Szertartástan

Most jelent meg a Melles—Szántay-Szémán-féle

Görögkatholikus Szertartástan

negyedik,lényegesen b ő v í t e t t kiadása Kozma János átdolgozásában

Megrendelhető a Szent István Társulatnál Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. szám és a KELETI EGYHÁZ kiadóhivatalában Miskolc, Hunyadi-utca

Dr. Szántay-Szémán István:

„Eucharisztia

- Unió"

a nagy horderejű uniós gondolat felkarolása érdekében irt alapos unionisztikus munka igen sok értékes adattal. Kapható:

I

3. s z á m . Ára 3 P 8 0 fillér

Templomi ruhák készítését és j a V i t á S É t a legegyszerűbbtől a legnemesebb művészi ízlésű kivitelig vállal és olcsón készít az A. C. keretében szervezett karitatív csoport. Vezetők:

Béres Dezsőné sz. Zapotoczky Gitta és

Kozma Jánosné a KELETI EGYHÁZ kiadóhivatalánál Miskolc, Hunyadi-u. 3. sz. Ára postával együtt 80 fill.

MOST

JELENT

Miskolc, Borsvezér-u. 63/a Kérjen árajánlatot! Tekintse meg remek mintáinkat!

MEG:

KELET ÉS AZ EUCHARISZTIA A Keleti Egyház 1937. évi folyamának tikus cikksorozatának különlenyomata. Ára 2.20 P. Előfizetőknek: 1.20 P.

eucharisz-

EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSI SZÁM

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS

EGYHÁZPOLITIKAI

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ:

SZANTAY-SZÉMÜH ISTVÁN dr. SZERKESZTŐ:

KOZMA JÁNOS MEGJELENIK

HAVONTA.

JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D 0 H I V A T A L : MISKOLC, HUNYADI-U. 3. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTARI BEFIZETÉSI LAP SZAMA: 45595

CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: Üdrözlet a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra jövö keleti szertartású testvérekhez.

Rusznyák Miklós dr.: Az eucharisztia tisztelete a keleti egyházban.

Kozma János: Aranyszájú Szent János liturgiája.

P. Tymcslk Jeromos: Nagy Sz. Bazil és a mindennapi szentáldozás

KRÓNIKA.

2W

CHÁEITATIS

A budapesti eucharisztikus kongreszszus keleti vonatkozásban. A firenzei Keleti Hét.

Következő számunk julius 1-én jelenik meg.

V. ÉVF. 5. (46.) SZÁM. 1938. ÉVI MÁJUS HÖ

Ecclesía Orientális

AnnusV.Nr.5.(46.)Maius1938.

Organum menstruum scientificum Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaria. SUMMARIUM HU JUS NUMERI: Salutatio ad fratres orientális ritus Congressus internationalis Eucharistici — Cultus S. Eucharistiae in Ecclesia Orien-

Orienta Eklezío

Graeci r. Cath. — Administration — Pretium annuum 8 aur. Pengő. tali. — S. Missa S. Joannis Chrysostomi — S. Basilius Magnus et quotidiana. S. Eucharistiae sumptio.

V-a jaro. Nro 5. (46.) Majo 1938.

Ciumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. — Administrado : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaruja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIKOLOJ DE TIU C l NUMERO: Sal ato at fratoj de őrientaj ritoj alve- Orienta. — La S' Liturgio (meso) de S. nintaj al la kongreso internada Eukaristia. Johano Krizostomo. — S. Basilio la — La kulto del' Eukaristio de la Eklezio Granda kaj la komunikig'o ciutaga.

Dr. Szántay-Szémán

„Eucharisztia

István:

- Unió

ti

a nagy horderejű uniós gondolat felkarolása érdekében írt alapos unionisztikus munka igen sok értékes adattal. Kapható:

I

Templomi ruhák készítését és

j a V Í I É S á f

a legegyszerűbbtől a legnemesebb művészi ízlésű kivitelig vállal és olcsón készít az A. C. keretében szervezett karitatív csoport. Vezetők:

Béres Dezsőné sz. Zapotoczky Gitta és

Kozma Jánosné a KELETI kiadóhivatalánál Miskolc,

Miskolc, B o r s v e z é r - u . 6 3 / a EGYHÁZ

Hunyadi-u.

Ára postával

Kérjen árajánlatot! 3. sz.

együtt 80 fíll.

Tekintse meg r e m e k m i n t á i n k a t !

SALUTATIO

AD FRATRES ORIENTAOS RITUS AD CONGRESSUM EUCHARISTICUM INTERNACIONALEM VENIENTIBUS

A Dre STEPHANO SZÁNTAY-SZÉMÁN

Sicuti servus exiguus rei maximi momenti historici Sanctae Unionis Ecclesiarum et qua praeses subdelegatus sectionis Orientai is Congressus huius Eucharistici Internationalis i n nomine totius sectionis nostrae Orientalis ex intimo corde salutem dico illustrisisimae Sessioni huic international! unionisticae. Cum venerationis ac obsequii cultu sal uto omnes vos fratres singulatim, qui exemplum immiortale, splendidurnque SS. Domini ac Patris Nostri P I I X I . Papae felieiter regnantis admirando sequentes, eonvenistis, ut praeiudieia, odia, malam denique omnimodam voluntatem, quae e locorum, gentium ac diebus nostris etiam e stirpis ipsius varietete originem erga invicem trahere soient, — eiiciendo, soli unitati in Christo Rege Eucharistico fovendae adhaerentes, coram throno Regiae Eius Maiestatis amore vere fraterno amplectamur. Saluto etiam omnes fratres nostras, qui propter nonnullorum locorum circumstatias proprias, et non sine dispositione Providentiae Divinae liic inter nos praesentes esse non possunt, sed — sicut e litteris numerosis notum est nobis — hodie corda ac manus suas in una eademque nobiscum oratione ac ferventi amore elevant ad Regem Nostrum Eucharisticum, nunc apud nos in Hungaria gloriosisisime commorantem, pro reconcilliatione nationum deprecantes, ut omnes in regno Chris ti pacem eiusi felieiter asseeuturi in gaudio sancto serviamus Ei. E x corde exprimo etiam gaudium meum sinoerum, quod apud nos salutare possum hie fautores praeclares unionimi, qui in patria sua omnes et singuli laudabili fervore promo vent ideam S. Unionis Ecclesiarum, sicuti ideam unicam temporibus nostris turbulentissimis veram Christi pacem praeparantem et ideo in valore historico psychologicoque suo magis magisque crescentem. Antonius Bauer b. m. Arehiepiscopus Zagrabensis in isalutatione sua ad Congressum Yelehradensem I V . unionisticum directa verba haec memoriae sempiternae digna, in quibus una vera mens unionism i continetur. enuntiavit: „Qui servit ideae huic, idest ideae Unionis 117

— servit ideae, quae carissima fuit Redemptori, pro qua maxime orabat". Ideo unum tantum huius etiam >sessionis unionisticae nostrae internationalis officium nobile designari potest, nempe officium orandi, deprecandique Christum Regem Eucharisticum, ut plebs Christiana in dies melius du unitate ac universalitate S. Matris Nostrae Ecclesiae Catholicae instructa divino spiritu impulsa praeprimis renovet ubique vitam christianam purisisimam! Nam exemplum vtae christianae optimam viam patet S. Unioni, ut non iam singuli, verum et turbae nationum in corpore Christi mystico, quod Ecclesia est, unitae veram vitam aeternamque sibi invenient! Oremus igitur fratres, ut SS. Eucharistia fons vitae nostrae temporalis ac aeternae, qua vinculum charitatis. fiat etiam vivum, vivificans, indissolubileque vinculum omnium rituum in unica Ecclesia Christi aequalem valorem h is tor i cum ac liturgicum representantium. Oremus ulterius: ne populi christiani temporibus nostris., maxime lugendis, fidelem suam filialem adhaesionem Matri Ecclesiae amittatant, sed ut Ecclesia novo semper honore ac gloria unionum e reseat ac floreat! Denique etiam vota mea humillima exprimo, ut Christus Rex Eucharisiticus, in conspeetu Cuius hodie trementes corda nostra aperire anhelamus, —• uberrima sua benedictione dignetur sanctificare conatus unionisticos nationum istarum nibilissimarum, quarum reparesentantes eximii in operibus pacis Christi hic et domui nobiscum sentire parati, ad animas lucrandas optimam viam esse charitatem praesentia sua laudabili li'benter manifestaverunt.

Ufe

ÜDVÖZLET A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRA ÉRKEZETT KELETI SZERTARTÁSÚ TESTVÉREINKHEZ

Irta: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN

Mint az egyházak egyesülése történelmi nagy jelentőségű ügyének szerény munkása, és mint ezen nemzetközi eucharisztikus kongresszus keleti albizottságának kiküldött elnöke, az egész bizottság nevében szivem mélyéből köszöntöm ezen kiváló nemzetközi uniós ülést. A tisztelet és ragaszkodás érzelmeivel üdvözlöm mindazon testvéreinket külön is, akik dicsőségesen uralkodó X I . Rus pápának halhatatlan és tündöklő példáját megcsodálva összejöttek, hogy a balvéleményt, gyűlölködést és bármiféle testvérietlen szándékot, amelyek napjainkban a hely, a nép, sőt a faj különbözőségéből is erednek, — félretéve, egyedül az eucharisztikus Krisztus-Királyban való egységhez ragaszkodva, — az ő királyi felségének trónja előtt testvéri szeretettel ölelkezzenek. Üdvözlöm azokat a testvéreinket is, akik bizonyos földrészek sajátos körülményei folytán, azonban nem az isteni Gondviselés intézkedése nélkül, nem lehetnek itt közöttünk, de amint a számos nyilatkozatból tudjuk, ma szívöket és kezeiket egy és ugyanazon esdekléssel és üzzó szeretettel emelik fel, a mostan nálunk, Magyarországon, dicsőségesen trónoló eucharisztikus Királyunkhoz, a népek kibékíiléséért esedezve, hogy Krisztus országában mindnyájan boldogan érjük el az ő békéjét, hogy szent örömben szolgáljunk nekik! Szívbeli örömömnek adok kifejezést azért is, hogy nálunk üdvözölhetem az unionizmjus kiváló munkásait is, akik hazájukban mindnyájan dicsérete© hévvel mozdítják elő az egyházak egyesülésének eszméjét, amely gyászos korunkban egyedül képes Krisztus békéjét előkészíteni s amelynek történelmi és lélektani értéke épen ezért napról-napra növekedik. B. e. Bauer Antal zágrábi érsek a I V . velehrádi uniós kongresszushoz intézett üdvözlésében a következő s örök emlékezetre méltó szavakat mondotta, amelyekben egyben az unionizmus igazi értelmiét is kifejezte: „Aki ezen eszmét, vagyis az unió eszméjét szolgálja, — azon eszmét szolgálja, amely a legkedvesebb volt az Üdvözítőnek s amelyért leginkább imádkozott." Épen ezért a mi nemzetközi uniós ülésünk nemes feladatát is abban jelölhetjük meg, hogy az könyörgés, esedezés legyen az eucha119

risztikus Krisztus Királyhoz azért, hogy a keresztény nép a katiholikus Anyaszentegyház egységéről és egyetemességéről napról-napra jobban meggyőződve, isteni lelkesedéstől hajtva, elsősorban mindenütt újítsa meg a legtisztább keresztény életet. Mert az igazi keresztény élet példája a szent uniónak útját is a legjobban előkészíti, mikor majd nemcsak egyesek, de egész néptömegek Krisztus misztikus testében: az egyházban egyesülve fogják megtalálni az igazi és örök életet. Könyörögjünk tehát Testvérek, hogv a legszentebb Eucharisztia földi és örök életünk forrása, mint a szeretet köteléke, — egyszersmind minden rítusnak, amelyeik Kriszitus egyetlen egyházában egyenlő történelmi és liturgikus értéket képviselnek, — élő, éltető és széjjelszakíthatatlan kötelékévé is legyen! Könyörögjünk továbbá, hogy keresztény népek e nagyon is gyászos időkben Anyaszentegyházunk iránt való fiúi hűséges ragaszkodásukat el ne veszítsék, hanem hogy az Egyház az újraegyesülések ú j fényével gyarapodjék és virágozzék. Végül mély alázattal fejezem ki hő óhajomat, hogy Krisztus, a mi eucharisztikus Királyunk, akinek tekintete előtt remegve kívánjuk szívünket feltárni, a legbőségesebb áldásával szentelje meg azon nemes népek uniós törekvéseit, amelyeknek kiváló képviselőik Krisztus békéjének munkálásában itt és otthon velünk érezni készek, s akik dicséretes megjelenésükkel arról is tanúságot tettek, hogy a lelkek megnyerésének útja a szeretet!

120

DE CULTU SS. EUCHARISTIAE IN ECCLESIA ORIENTALI - AZ OLTÁRISZENTSÉG TISZTELETE A KELETI EGYHÁZBAN Dre NICOLAO EÜSZNÁK

Multa obiiciuntur contra Orientales SS. Eucharistiam non coli a nobis ita, prout a Latinis. I n SS. Sacramento ipsum Jesum Christum contineri vere, realiter et substantialiter, cum divinitate et humanitate, est doctrina Ecclesiae Catholicae perennis et continua ac fides turn Occidentis turn Orientis communis. Ecclesia Catholica cultum erga Dominum Nostrum Jesum Christum in SS. Eucharistia praesentem expressif semper et saeculis omnibus consequenter, tamen modo secundum loca et tempóra diverso. Forma cultus originális prima secundum verba Jesu Ohristi: „Haec facite in meam commemorationem", erat oblatio sacrificii Novi Testamenti. Praeeuntibus Apostolis, qui „quotidie perdurantes unanimiter in templo, et frangentes circa domes panem, sumebant cibum cum exultatione et simplicitate cordis" (Act. Ap. 2, 46.) «acrificium S. Liturgiáé ab origine offerebatur semper et ubique terrarum, ita ut Missa centrum cultus SS. Sacramenti efficeretur, cuius sacrificatione Ohristiani cultum suum practice praesentia atque quoad possibile quotidiana communicatione exprimebant. — Ex communione novus cultus SS. Eucharistiae pedetentim evolvebatur: turn deferendo nempe Sanctissimum aegrotis et incarceratis, turn custodiendo Eucharistiam in templis vel asservando in domibus privatis, quae ansam dederunt visitandi et adorandi SS. Sacramentum. I n ritu ac liturgia Qrientalium, ¡saeculis posterioribus quoque, imo et temporibus nostris SS. Eucharista secundum pristinam evolutionem manebat et habetur praeprimis tanquam sacrificium, non sicut in cultu Occidentalium, quibus accentus in cultus manifestatione per adorationes*, expositionem, processiones ferebatur ad praesentiam. Orientales honorificant Eucharistiam ut sacrificium, quod est centrum officiorum divinorum. Latini vero magis Deum sub speciebus Eucharisticis inter nos commorantem adorant. — Differentia respectus huius Eucharistiam videndi est fundamentum inter Orientales et Occidentales discriminis cultus Eucharistici, qui aliter patebat in Oriente et aliter in Occidente, in essentia tamen ubique terrarum semper unus idemque erat. Dr. S. T'heologiae Nicolaus Busznak, E. theologiae in universitate Bratislavaënsi professor in libro suo: „De Cultu SS. Eucharistiae in Ecclesia Orientali" históriám, modus et rationes S. Sacramenti Altaris mediis methodisque scientificis uberrime explanat. Sequentes articulis sub nomine illustrissimi professons a nobis publicandi, sunt e capitibus insignioribus operae nobis ab ipso Auctore in manuscriptis benigne concessae.

121

Ordinatlones in Ritu Oriental! cultum Eucharisticum respicientes liturgicae. Certum est in Ritu Orientali dispositiones libris liturgicis comprehendi, ex quibus vigilantia patet Ecclesiae Catholicae solertissima, sanctissimam Eucharistiam devotissime ab omnibus auscultandam esse. Cura, haec sacerdotes considérât inprimis, aeque tarnen refertur ad fideles cultui sanctissimo altaris Sacramento devocendos omines. Sic sacerdotes verbis provocantur devotione vere plenis zeloque conditis, ut Sacrificium Novae Legis oblaturi, puritati et integritati cordis attendant, considerantes momentum actus, qua tale et tantum perificiatur Sacramentum. Jesum Christum offerendum habendo, omni qua possibili induantur animi et corporis incontaminatione, ut ut spiritu liquido et corpore illimi coniungi mereantur Salvatori in sanctissima Eucharistia habitanti vere et realiter. Attenti redduntur admonitione charitatis amore erga Jesum splendente, ut puritate conscientiae fulgentes, corde ab omnibus peccatis mundo, spiritu et animo Christo adstare valeant nitidis, quem in sanctissimo Euohai'istiae Sacramento suscepturi sint inviolatum. Provocantur paterne et admonentur severe, ut ex internis visceribus limpidi cultu devotissimo celebrent Sacrificium vere divinum. Sanctissimam Eucharistiam suscepturi curam habeant maximam, ut mente az omni peccato custodita pura et integra, sordibus et imaculis carente, simul et perfectione Christiana virtutibusque abundante, sine labe iungi mereantur Redemptori nostro.1) Alludendo dictis iisdem sacerdotes admonentur sanctissimam Eucharistiam fidelibus administraturi monitionibus, quorum cura et ofificum est, ut Christianos sacrosancto Sacramento ab omni labe maculae habeant confortandos pascantque semper et ubique vere Íntegros. Prae oculis habendo admonitionem Prophetae, summa attendant in omnibus cura, ut sanctissimam Eucharistiam distribeundo hominibus, opus peragant omni consideratione dignissimum.. „Maledictus — enim — qui facit opus Domini fraudulenter 2 )", ¡seu negligenter. Admoniti sancto Patre nostro Basilio vere Magno, animi fortitudine repleantur sacerdotumi, nullum sinendo sonctissima Eucharistia, qui indignus fuerit, initiari. 3 ) Argumentum cultus divini erga sanctisisimum altaris Sacramentum peremptorium verba tenenda sunt ab Episcopo in ordinatione sacerdotis adhiberi sólita vere tremenda, quibus presbyterum a se noviter ordinatum sollemniter alloquitur gravissimis. Porrigendo enim .sacrum Corpus Christi neoordinato, sie Episcopus intonat: „Accipe, nunc ordinate presbyter, particulam Corporis Christi et 1

) Cf. Missale nostrum, in principio. ) Jer. 48. 10. 3 ) Cf. Euciologion, seu Trebnik, Moskva, 1893. pas- 62. 2

122

eustodi illam castam et ineontaminatam, de qua rationem reddere de bebis Christo Deo in tremendo iudicio suo."4) Hie denique referri possunt, quae in Euchologio ordinantur pro Viatico quomodo moribundis celebrando, cum tamen ritum hune et dispositiones tractaturi simus inter argumenta cultus Eucharistici specialia inferius, sufficiat ad ordines alludisse tantum. Eadem praescripta in Ritualibus leguntur respectu fidelium ipsorum, qui sanctissimam Eucharistiam communicaturi iisdem attenti redduntur ad cultum sanctissimo altaris Sacramento praestituendum sincerrimum, quorum pietas animique zelus verbis provocantur fervore sapientiaque conditis, ut recogitando momentum actus piissimi, cultum référant Sanctissimo devotissimum semper.5)

Ordinationes cultum Eucharisticum respicientes canonicae Recensuri argumenta cultum sanctissimae Eucharistiae Orientalium probantia generalia, tractandum nobis est de ordinationibus Ecclesiae Catholicae, quae in ipsis continentur Ecclesiae canonibys, latis in Conciliis variis. Cánones dicti probando cultum erga sanctissimum altaris Sacramentum, simul et historicae rationis dant testimonium, curam de sacro-ancto Sacramento Ecclesiae fuisse et esse omnibus saeculis strictissimam continuo. Obiecta dispositionum canonicarum pro necessitate temporum varia licet, cultum probant erga sanctissimam Eucharistiam eundem, cuius essentia est, Christo Domino in sacrosancto Sacramento praesenti substantialiter, cultum et adorationem praestandam esse semper zelosissimam. Fatendum cánones Ecclesiae de sanctissima Eueharistia latos agere de cultu Sanctissimo deferendo formaliter non omnes, licet tamen argumenti sint alterius etiam, ex omnibus canonibus iure mérito cultus deducitur erga sanctissimam Eucîiarisztiam exhibendus formalis, cum Ecclesia Catholica cánones dictas omnes ferret semper mota devotione et momento sonctissimi altaris Sacramenti, ideo de cultu per eminentiam tractando Eucharistico licebit proferre vel saltern alludere ad istos etiam cánones, qui indirecte sanctissimam respiciunt Eucharistiam. Cánones ad thesin nostram pertinentes principiis characterizantur prout sequuntur trinis. Primo: Ecclesiam Catholicam curam habuisse vel maximam de cultu sanctissimae Eucharistiae exhibendo interno. — Secundo: doctrinam opposuisse turn de Sacramenti materia et forma, turn de aliis Sacramentum et Sacrificium respicientibus ipsum. — Tertio: exigentiis satisfecisse temporum et circumstantiarum variis. Sint ergo cánones cultum Sanctissimi spectantes ipsum. 4 ) Goar, 1. c. pag. 243., qui textum citatum sic habet: „Accedit Ordinatus et Pontifex sanctum panem ei tradit, dicens: Accipe depositum ilhis, et eustodi illud, usquead adventum Domini nostri, Jesu Christi, cum a te repetetur. 5 ) Cf. Euehologion, seu Trebnik, rubricas in administrandis Sacramentis generale-, et de suscipienda SSma Eueharistia speciales. V. Rituale Romanum, 1. c. Tit. IV. cap. 1. pag. 77—79. Cf. pag. nostram 38.

10

Canone Apostolorum 3-o docet Ecclesia Catholica in Sacrificio s. Liturgiae seu Missae materiam praeter panem triticeum et vinum de vite mixtum cum aqua nihil aliud offerendum esse.6) Quaestio eadem in canone Concilii VI-i 32-o determinatur magis exacte, cum enim Armenorum quidam in Sacrificio Misisae vinum Offerent aqua non mixtum, Ecclesia Catholica definiebat, consuetudinem Apostolicam sánete custodiendam et retinendam esse, ut vina aquae modicum misceretur semper. Eodem canone damnatur haeresis hydroparastarum, qui solam consecrandam tenebant aquam. 7 ) De forma consecrationis agit Synodus Zamosciae anno 1720. celebrata. in qua kat' exoohén definitur, formam esse verba Domini: Hoc est Corpus meum, . . . , et: Hie est Sanguis meus . . .8) Quod attinet celebrationem Saerificii, quae nisi ab Episeopis et presbvteris fieri potest9), ordinatur, Missam exclusis domibus privatis10) nisi ecclesia fieri posse11), de actu vero agit canon Cone. Laodic. 19. De plenitudine oblationis agitur in canonibuv, prout sequuntur. Canon Ap. 8-us, ordinat, presbyteris vel episeopis in Sacrificio communicandum esse, quod si omissum fuerit, ratio strictissima danda est.12) De sanetissima Eucharistia in S. Missa sumenda ordinant cánones: Ap. 9.; Conc. oeeunu VI-i can. 66.; Cone. Antiocheni canon 2.; quorum nucleus constituit praeeeptum praesentibus Missae communicandum esse omnibus. Ex his canonibus liquido patet, communionem saepissiman iam temporibu? antiquissimis in usu practico exercitam fuisse.13) Sanetissimam Eucharistiam ieiuni tantum recipere possunt.14) Imo ipsa corporis in communicando compositio ordinata legitur in canone Cone, oecum. Yl-i lOl-o. 6 ) Can. Ap. 3. Cf. can. Ap. 4.; cum. VI. can. 28. 57.; 99.; Conc. Carthag. a. 419. can. 46.; secundum numerationem aliorum can. 57.; Sun. Zamosciae habita a. 1720. Sess. 3. tit. 3. §. 3. De Euchardstia. V. „Syn. Ruth. Prov. Zam. a. 1720." Romae, 1838. pag. 84.; Syn. Leopoli a. 1891. — „Acta et Decreta Synodi Prov. Ruthenoi-um Galiciae habitae Leopoli, a. 1891. Romae, 1896. Tit. II. cap. I I I . De Sacram. Eucharistiae, pag. 21. sub 1. Cf. can. 815. 7 ) Cf. Conc. Carthag, can. 46. Cone Trid. Sess. X X I I . cap. 7.; Sun. Zamosc. a. 1720. Sess. 3. ti. t. 3. §. 3. — lb. pag. 88. can. 814. s ) Syn. Zamosc. 1. c. pag. 84.; Syn. Leopil. i. 1891. ibidem, pag. 21. sub. 1. 8 ) Of. can. A. 3.; Conc. oecum. I. can. 18.; VI. can. 16. 28. Can. 802. 10 ) Can. ap. 31.; Conc. oecum. VI. 31.; Cone. VII. can. 10.; Gongr. 8. 21.; Antiochen. 5.; Laod. 58.; Carth. 10. Niceph. Const, can. 1. — Cf. Can. C. I. C.

822. §. 1.

" ) Conc. Laod. can. 58.; Syn. Zamosc. a. 1720., sess. 3. t i t 3. §. 4. Dei celbatione Missarum, ib. pag. 87. 12 ) Can. Ap. 8.; Conc. Antiochen. can. 2. 13 ) Can. Ap. 9.; Conc. oecum. VI. can. 66.; Cone. Antiochen. can. 2. 14 ) Conc. oecum. VI. can. 29.; Conc. Carthag. can. 50. (secundum alios 61.). Cf. Cine. Carthag. 58/69.; Tim Alex. can. 16.; Syn. Zam. sess. 3. tit. 3. 8. 4.; ib. pag. 91. Vide Can. 808.

124

Canone eiusdem Cone. ocum. Vl-i, 80-o ordinatur, omnes et singulos, turn clericos turn laicos, qui per 3 hebdomadas non Sacrificio sacra participes fuerint, poenis plectendos esse: nimirum clericos eiectione e clero et fideles separatione a communione, seu excommunicatione. Idem sancitum legitur in canone ll-o Cone. Sardicen'sis15). Ex canonica dispositione recensita patet, Ecclesiam Catholicam summam applicare de cultu Eucharistico curam, ut per poenas etiam omnes ad honorandum deobliget Dominum in sanctisisimo Sacramento praesentem per substantiam. De quaestionibus particularibus in sumptione sanctissimae Eueharistiae agunt canones: Cone. Gangr. can. 4.; Dionysii Alexandr. cann. 2. 4.; Timotheti Alexandr, cann. 3. 5. 12.; Syn. Zamosc. sess. 3. tit. § 3.; ib. pag. 86.; quos memorasse sufficiat. De sanctissima Eucliaristia qua Yiatico agunt canones: Cone. Nic. I. can. 13.; Cone. Ancyr. can. 22.; Cone Carthag., can. 7.; S. Bas. M. can. 73.; s. Gregorii Nyss. cann. 2 .5. Of. Cone. Trid. Sess. X I I I . cap. VI.; Syn. Zamosc. sess. 3. tit. 3. § 3. De Eucliaristia; ib. pag. 85.; ib. sess. 3. tit. 3. § 4., 1. c. pag. 88.; Syn. Leop. a. 1891. L. c. pag. 22. sub 2. C. J . C. cann. 864—867. 1270. Canonibus his eimul ordinatio legitur Ecelesiae Catholicae de custodiendo Sacramento turn pro communione fidelium, ex necessitate extra S. Liturgiam communicantium, turn pro adoratione. Cultum sanctissimae Eu^haristiae in Ritu nostro zelo agitatum esse ex verbis patet Synodi Zamoscea a. 1720. habitae vere omni sapore pietatis et devotionis plenissimis, in quorum testimonium omnium textum provocasse sufficiat unicum, stilum nempe de cultu sacrosancti Sacramenti devotissimum. Syn. dicta v. c. haec ordinando habet.: „Quoniam moderatus, et ecclesiasticus . . . cultus index est interioris praeter pietatem et compunctionem tanto mysterio dignam, iniungit omnibus Presbyteris Sancta Synodus . . ."etc.16) Cura et fervor de cultu sanctissimo Sacramento referendo ex ordinationibus patent Synodi eiusdem de rebus minimi licet momenti, sapientissime tamen ordinatis, vi quarum statutum est, mappas, urceolos, generatim ornamenta Ecclesiae „cum omni, qua decet puritate, et munditie" conservanda esse.17) Imo ordinatur, corporalium antiqua et usu consumpta Episcopis tradenda esse ab iisdem comburenda18) Zelus vere apostolicus et igne devotionis10) conditus.29) Cum ordinationum liturgicarum succus optime in canonibus stabilisatus sit, ad cultum sanctissima altaris Sacramenti perhibendum. 15

) Cf. C. I. C. can. 805. ) Sun. Zamosc. a. 720. sess. 3. tit. 3. §. 4.; ib. pag. 88. 17 ) Ibidem, pag. 88—89. 18 ) L. c. pag. 89. 19 ) Cf. Lu. 12. 49. 20 ) V. Syn. Zamosc., quaestiones de sanctifesima Eucharistia in visitandis paroeciis indagandas-. Ibidem, pag. 165—166. — Cf. ibidem quaesiiones de Missa. Pag. 168. 1,6

125

ad canonicas alludere líceat Ecclesíae Catholicae ordinatines, prout illae in C. I. C. Leguntur.21) Alludendo ad canonem, utimur illis tanquam argumento cultum sanctisisimae Euoharistiae probante generáli, quod licet hauriatur ex libro formaliter discipliinam referaiite Ecíűesiae Oacidentalis, esis tamen argumentum catholicum commune, utpote essentiam exponens cultus ecelesiastici, qui idem est omnino in quocumque Ecclesiae Catholicae Ritu. Canonibus iisdem nos uti posse tamquam argumento Ecclesiae Catholicae communi ex dharactere patet eorundem. Inter canones enim sunt plures, qui non tantum disciplinam exponunt Ecclesiae, sed una definitiones sunt dogmatum fidei. Iam vero ex responso Supremae Congregationis S. Officii in Comitiis íiabitis feria IV. clie 15-a Julii a. 1885. a Romano Pontifice Leone XIII-o confirmata patet, Constitutiones Romanorum Pontificum „in matéria dogmatum et in Constitutionibus, in quibus implicite de iis (sc. Orientalibus) disponitur, nempe ubi matéria ipsa demonstrat eos comprehendi, quatenus non de lege mere ecelesiastica agitur, sed ius naturale et divinum declaratur", ligare omnes christianos.22) Demum ad canones C. I. C. nobis provocare licebit, cum persuasi simus ordinationes eaedem quoad rei essentiam prolatum iri inedendo pro Orientalibus Codice novo, quas praeoccupari posse nobis certum est omnio. Cum tamen canones dicti a nobis sufficiat hic ad illos alludisse tantum. *

Sokan vádolják a keletieket, hogy az Oltáriszentség iránt nem viseltetnek olyan tisztelettel, mint a latinok. Krisztusnak az Oltáriszentségben való valóságos és lényegi jelenléte, teljes isten-emberi voltában, általános katholikus tanítás, melyet Kelet és Nyugat egyformán vall. Az Egyház mindenkor külsőleg is kifejezte oz Oltáriszentség iránt való tiszteletét, de a kifejezés módja időnként s helyenként változott. Az Oltáriszentség kultuszának legősibb módja maga a szentmiseáldozat bemutatása, mely az apostoli időktől fogva állandó az Egyházban. A kultusz lényege itt az áldozatbemutatás volt, gyakorlatilag pedig az ú r szent testében és vérében való gyakori, lehetőleg mindennapi részesülés. A gyakori áldozásra való törekvésből fejlődött ki a Szentség őrzése, a betegekhez és foglyokhoz való vitele, a magánházakban való tartása, s ebből fejlődött ki a ¡szentségimádás, szentséglátogatás szokása. Az idők folyamán a Kelet számára az Oltáriszentség megmaradt 21

) Cf. pag. nostram 32, §. 8-an. ) S. Cong:r. S. Off. 15. VII. 1885. V. Nunziat. Apost. Vienn. 4. IX. 1885. nub. Nr. 7246. Cf. resol. 4. VI. 1631. „Subditi quatuor Patriarcharura Orientis non ligantur novfe Pontificiis Constitutionibus, nisi in tribus casibus: prima materia Dogmatum Fidei; secundo, si Papa explicite in iisdem Constituonibus faciat mentionem et disponat de praedictis; tertio, si implicite in iisdem Constitutionibus de eis disponat, ut in casibus appellationum ad futurum Concilium. „— Bened. XIV. ep. encyl. „Allatae sunt." dd. 26. VII. 1755. 44. — Eadem reassumpta legi possunt in proiectato canone 13-o §. 1. pro Orientalibus. 22

126

áldozatnak, a nyugatiak szemében mindinkább előtérbe került Krisztus valóságos testi jelenlétének gondolata a szentségi színek alatt. Innen a keleti és nyugati egyház eucharisztikus kultusza között észrevehető különbség, melyről Busznak Miklós dr. p. prelátus, a pozsonyi tudományegyetem hittudományi karának tanára könyvet írt latin nyelven a cikk élén jelzett cím alatt. Ennek a könyvnek egyik kiválóan érdekes fejezetét közöljük jelen kongresszusi számunkban. A fejezet tárgya: A keleti szertartásnak az Oltáriszentség tiszteletére vonatkozó liturgikus előírásai. *

Bizonyos — mondja a tudós szerző, — hogy a keleti szertartású liturgikus könyvek az Oltáriszentségre vonatkozólag olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyekből kitűnik az Egyháznak az Oltáriszentség tisztelete fölött való gondos őrködése. Ezek a rendelkezések elsősorban a papok számára alattak. Intik a papokat, kik az újszövetség áldozatát bemutatni kötelesek, hogy azt mindenkor tiszta és romlatlan lélekkel tegyék s arra törekedjenek, hogy bensőséges egyesülésbe jöjjenek Krisztussal, ki magát az emberekért az Oltáriszentség színei alatt ismételten föláldozza. Mikor a legszentebb Euoharisztiát akarják magukhoz venni, necsak biintelenségre, hanem lelki tökéletességre is törekedjenek. Gondoskodjanak róla, hogy híveik is tiszták legyenek minden szennytől az Oltáriszentség vételében. Az 1893. évi kiadású moszkvai „Euchologion" Nagy Sz. Bazil szavaival inti a papokat és híveket, hogy lelki erősséggeí eltelve közeledjenek a szentség vételéhez. Az Oltáriszentség iránt való nagy tiszteletre vallanak azok a szavak, melyeket a szentelő püspök a papszentelési liturgia folyamán az ú j paphoz intéz: „Vedd ezt a bizományt és őrizd meg a mi ÍJrunk Jézus Krisztus eljöveteléig, amikor majd számot kell adnod róla őelőtte." Ide sorozandók azok az intézkedések is, melyeket az euchologionok a szent útravaló kiszolgáltatására és vételére vonatkozólag magukban foglalnak. Egy másik fejezetben az euoharisztiával foglalkozó egyházi kánonokat csoportosítja szerzőnk. Ezek a kánonok egyúttal szinte történelmi igazolásai is az egyház eueharisztia-kultusza folytonosságának bár tárgyuk s keletkezési idejük nagyon különböző. Nem is mind vonatkoznak egyenesen az Oltáriszentségre, sok közülök csak közvetett vonatkozásban áll a Legszentebbel. Azok közül, melyek az Oltáriszentség kultuszára közvetlenül vonatkoznak első a I I . sz. apostoli kánon, mely megállapítja, hogy az Oltáriszentség anyaga nem lehet egyéb, mint búzakenyér, szőllőbor s egy kevés víz, melyet a borhoz kell keverni. Mikor az örmények víz hozzákeverése nélkül kezdték a bort alkalmazni a szentmisénél, a V I . egyetemes zsinat 32. kánonja szigorúan elrendelte az apostoli eredetű szakás megtartását: egy pár csepp víznek a borhoz való keverését, de elítélte a hydrouarasta eretnekséget is, kik viszont csak vizén akartak volna misézni. Az 1720. évi zámosci zsinat az Oltáriszentség létesítő formájaként az Úr szavait határozta meg. Az I. és VI. egyetemes zsinat kimondotta, hogy szentmisét csak püspök 127

vagy áldozópap végezhet, de magánházakban nem (VI. zs.), hanem csak templomban. ( V I I . egyet, zsinat.) Az áldozatbemutatás teljességéhez tartozik a miséző püspök vagy presbyter áldozása (8. ap. kánon), amit az antioohiai zsinat 2. kánonja is megismétel. Ugyanez a kánon s a V I . egyetemes zsinat 66. kánonja intézkedik az Oltáriszentség gyakoribb vételéről. A szentségi böjt megtartását már a A7I. egyet, zsinat 29-ik kánonja rendeli s azóta számos zsinat és egyházi törvénykönyv fenntartja és ápolja A V I . egyetemes zsinat 80. kánonja azokat a papi személyeket, kik három héten át részt nem vesznek a szentmisében, letenni rendeli, azokat a híveket pedig, kik ugyanebbe a hanyagságba esnek, kizárja az Egyházból. Hasonlóan ítél a iszárdikai zsinat is. Számos egyházi kánon intézkedik egészen részletesen az Oltáriszentség kiszolgáltatásáról és vételéről, még több a szent útravalóról. Különösen a zamosci zsinat határozatai mutatják igen eleven módon, hogy Egyházunk az Oltáriszentség iránt milyen nagy tiszteletet tanúsít. Mindennek, ami a szentséggel érintkezik, kiválóan tisztának kell lennie. Az elhasznált ilitonokat a püspöknek kell beküldeni, hogy ő maga égesse el. Ezután a latin szertartásúak kánonjogi kódexének intézkedéseit ismerteti a szerző, melyek velünk közösek. Minthogy e kánonok az Oltáriszentség hitével szoros összefüggésben állanak, a S. Congr. Officii 1631. június 4-i döntvénye szerint bennünket is köteleznek, mert az idézett törvény szerint „a négy keleti pátriarka alárendeltjei az újabb pápai intézkedések rendelkezéseire nincsenek kötelezve, csupán három vonatkozásban: 1, a hitágazatok anyagában, 2. azokban, amiket a pápa kifejezetten rájuk vonatkoztatva is elrendel, 3. ha bár rejtetten is, de magukból a rendelkezésekből kiérezhető, hoev az a keletieket is érinti. Az O.ltáriszentségre vonatkozó rendelkezések pedig mind igen szoros összefüggésben állanak az Oltáriszentség hitével.

MISSA GRAECORUM S. JOANNIS CHRYSOSTOMI A G Ö R Ö G ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS MISE Auetore: JOANNE KOZMA Irta: KOZMA JÁNOS

Commune est rituum Ecclesiae Christi S. Eucharistiam, seu oblationem corporis sanguinisque Domini nostri habere ut centrum totius cultus religiös. Navitatis S. Eucharistiae, illa „fractio panis" aevi apostolorum primitivaeque Ecclesiae, „liturgia" cat' exoehen grandium saeculorum S. P&trum et Doctorum: misisa sacra merito erat eritque summum obiectum semper et ubique studii fidelium et .sacerdotum Catholicorum, Sacrae nostrae Ecclesiae officia, quae sacerdotibus Latini ritus in dies pie recitantur et a Graecis, saltern diebus Dominicis et festivis in Ecclesiis una cum fidelibus cunctis publice sollemnique deeantantur, sunt officia praepara12S

tori a ad pie offerendam oblationem S. Missae, caetera vero officia saoramentorum, sacramentaliuim, benedict ionum et consecrationum respiciuntur nonnisi ad sanctificandos fideles inservientes, quibus homines participes fient ff ra ti aru m magnarum (ton mamalón eleón) ex sanctissimo sacri ficio oriundarum. Ordo, qu¡o sacrosanct um mysterium corporis Christi perficitur, pro Ecclesia Graeca constitutes est a S. Joanne Chrysostomo „Doctore Euc'hairistiae", cuius misisa, in ritu Graeco generation „liturgia" dicta, per annum celebrari solet, exceptis tantum 10 diebus1), quibus liturgia 8. Basilii Magni praescribitur, aliisque 15 diebuis, quibus missa praesanctificatorum S. Gregorii Magni (a Graecis Dialogas. appellati) celebratur, exceptisque denum nonnullis diebus „aliturgicis", quibus s. miissa nequaquam paragitur. 3 ) Liturgia S. Joannis Ohrysostomi — ut trad icio maiorum Ecclesiiae orientai!» proferí — non minus quam liturgia S. Basilii, originem duxisset a vetustisisima liturgia Hieriosolymitana S. Jacobi Minoris. Locus eiusdem natalis Antiochia Syriae dicitur, formam vero, qua hodie in Ecclesiis Graecorum celebrari solet, item ac liturgia S. Basilii, in Magna Ecclesia Constantinopolitana accepit. Constructiones hodiernae harum duarum liturgiarum sunt valde similes et nihil inter se différant nisi per longitudinem orationum. Ex quo facto orta est opinio illa errónea, recentioribus temporibus omnino refutata 4 ), quasi liturgia S. Joannis Chrysostomi abbrevitatiio esset liturgiae S. Basilii, quae historia testante vere est abbreviatio retractatioque liturgiae H i er o so 1 y¡m i ta n a e. Similitudines, quae in duabus his liturgiis inveniuntur, ortae sunt ex usu Eclesiae Consantinopolitanae, ex quo ipsa liturgia una cum toto systemate circum hanc liturgiam ordinata „Byzantina" dicitur. A d celebrandam liturgiam Chryiaostiomicam Ecclesia debet ita aedificata esse, ut altare magnum stet in medio sanctuario, ut sacerdotes concelebrantes et diaconi idem circumstare possint, occasione vero introituum (graece isodi appellatorum), ab episcopo vel a. sacerdote celebrante et ab assiistentia sollemniter circumiri queat. Ad laevam altaris debet stare mensa, forma altaris, ubi pañis et vinum in s. missa consecranda praeparatur. Pone altare invenitur thronus Episeopi sediliaque presbyterorum. Sanctuarium per parietem imaginibus festorum, apostolorum, prophetarum etc. dividitur in duas partes, quae sanctuarium internum et externum appellantur. Externa pars sanctuarii a navi Ecclesiae separatur modo per gradum solea dictum. Media pars soleae olim duobus vel tribus gradibus altior erat, et graece „ambo" idest pulpitus vocata est. Hoc nomen media pans soleae hoclie quoque tenet, quam-quam non plus est altior, quam aliae partes sanctuarii externi. Ex sanctuario externo tres portae conducunt in sanctuarium internum ad altare. Porta media, maior et latior dicitur porta speciosa vel regalis. Portae regales non aperiuntur nisi in cultu sollemni, et per quas solum episcopus, sacerdotes et diaconi ingressum habent, quando ordo liturgicus postulat. Ad dexterum latus portae 129

regalis videtur imago Christi Salvatoris cum libro Evangelio, ut judex míundi; a sinistra Christus infans in brachiis B. M. V. Missa S. Chrysostoimi dividitur in tres partes: in praeparativam, quae proskomide vel proscomoedia vocatur; in liturgiám catechumenorum et in liturgiám fidelium. Proscomoedia perficitur in mensa praeparatoria et non publice. Duae posteriores partes missae persolvuntur ante altare magnum et proprie dictum et sunt publicae. Sacerdos et diaconus, qui liturgiám sacram offerre debent, servare debent ieiunium sacraméntale inde a media nocte nec potum nec cibum sumendo. Definito tempore in Ecelesiam venientes, ante portas sanctas faciunt tres inclinationes versus orientem et dicunt orationes que nominantur „prooemiacae," idest iniciativae. Antequam in sanctuarium intrent, per troparia salutant imagines Salvatoris et Dei Genitricis et sacerdos orando expriimit intentionem missae celebrandae saepe. per eandem orationem, qua sacerdotes Latini ritus utuntur. (Ego volo liturgizare....) Intrantes in sanctuarium vel in diaconicon (sacristiam), induunt sacra vestimenta. Sacerdos vestitur humerali, stichario (latinorum: alba), zona, epimanikiis seu manipulis, epitradhelio iseu stola sacerdotale et phaelonio, quod est velamentum ornatum sine manicis. Deinde sacerdos lavat manus suas et adstans prothesi, (mensae praeparatoriae), incipit praeparationem panis et vini. Sumens panem parvum, graece „propliora" dictum, ex farina triticeum, aqua et modico salis et fermento^ confectumi, excidit eius partem signaculis s. nominis Christi ornatam et „agnus" dictam, ponitque super patenam, a graecis discos appelatam, cruciformiter immolât et per s. lanceam figit dicens verba evangélica de transfixione lateris Domini, interdum diaconus veJ ipse presbyter vinum et modicum aquae in calicem infundit. Secundum „agnum" ponuntur etiam minores particulae panis in honorem B. M. V. et novem classium sanctorum, denique qua commemorativae vivorum et defunctorum. His factis sacerdos benedicit thuribulum, et ipse vel diaconus incensat asteriscum, stellam scilicet metallicam, quae super s. panemj ponitur, ne ordo particularum panis turbetur et velum calicis (lat. palla), velum disci (bursa) et aerion, idest velum magnum, quod discum et calicem simul cooperit. Sequitur brevis oratio primae oblationis et post incensum totius templi incipit pars publica S. Liturgiáé, sie dicta: missa catechumenorum. Symbol ice pars praeparatoria & missae représentât partem praeparatoriam vitae terrestris Domini, nativitatem scilicet et vitám latentem in Aegypto et Nazareth. Panis „prosphora" —oblatio apellata - représentât corpus Beatae Yiroinis, ex quo natus est „Agnus De-i", Discos seu patena désignât praesepe, quo Jesus infans qu;ov rat, asteriscos seu Stella metallica super discon posita stellam Magorum, vela vero involucra infantis. Prima pars publica s. liturgiáé dieitur missa catechumenorum, et symbolice tres annos vitae Jesu Christi représentât, donee Dominus docuerat ac revelationem Yeteris Testamenti pleniorem perfectioremque reddidit. Dum omnia officia Ecclesiastica (exceptis tantum paucis) in130

cipiunt per benedictionem: „Benedictus est Deus noster in omni tempore..." — forma primae benedictionis s. missae nominat singillatim omnes personas S. Trinitatis dicens: „Benedictum est regnum Patris, et Filii, et Spiritus Sancti...." — significatque princípium vitae Domini publica«, quando in Jordano baptizatus est, et secundum verba troparii Graecorum ad Epiphaniam „revelata est nobis adoratio Sanctissimae Trinitatis." Prima est omnium idearum, quas Ecclesia post huiusmodi glorificationem S. Trinitatis nobis in mentem vocat, idea pacis internae, quae fere necessitate praecepti necessaria putatur iuxta Christi verba: „Et cum stabitis ad orandum, dimittite, si quid liabetis adversus aliqueim!" (Marc. X I . 25.) Hanc pacem ad salutarem orationem necessariam expetimus per „ekteniam magnam seu pacis", quo nomine occurit nobis series 12 preeum, quarum quattuor pro pace orat ad Dominum: prima pro pace gene rat im, alia pro pace spirituali ex coelo veniente, pro pace Ecclesiae et totius mundi, et pro unione omnium Christianorum, pro temporibus pacificis. Commémorât Ecclesia Greca in 'hac serie precum, quae est forma antiquissima litaniarum, pro superioribus Ecclesiasticis, et civilibus, pro materiali prosperitate etc. quae sunt communi necessitate Tandem post impetrationem horum sequitur series antiphanarum, introitui missae Latinae respondentium. Preces a diácono recitatas populus sequitur responsu „Kyrie eleison" — Domine miserere! — quod in missa Latina et hodie conservât memóriám temporum, quando Oriens et Occidens plumiris partibus s. missae aliorumque officiorum convenerat. Antiphonae sunt versiculi ex psalmis V. T. sumpti et versibus a duobus choris una cantatis secutis. Post secundum antiphonon chori cantant hymnum ab imperatore Justiniano occassione erigendae S. Ecclesiae „Diviane Sapientiae" dedicatae confectum: „0 unigenite Fili et Verbum Dei..." - quod canticum Christum ut Deum, Beatam Mariam Virginem ut „Theotokon", Matrem Dei confitetur et iuxta historiographum Graecum Kedrenon (saec. X I . ) in s, missam insertum est adversus lui eres inn Nestorianorum. Psalmi ex quibus versiculi antiphonarum electi sunt, debent — saltern in sensu accomodativo — referri ad festum aut occasinem, qua s. liturgia celebratur. Quando „Gloria. Patri" canitur tertiae antlp'honae, sacerdos et diaconi feciunt parvum isodon, idest cum libro evangeliorum, qui a Graecis semper super altare habetur, procedunt per borealem partem iconostaseos, praecedentibus lampadibus aut candelis in ambonem ante portas regales, ubi diaconus evangelio elevato canit: „Sapientia, recti!" — quasi diceret: Ecce evangelium, quod continet in se totam sapientiam, qua nos ad vitam aeternam, ad Christum Dominum et Deum nostrum in coelum, sicut sacerdotes nunc ad altare Dei isgredientes, ducimur. Portae regales iam ante canticum Justiniani aperiebantur. Hoc factum significat Christi Domini apparitionem publicam post baptismum.. Introitus seu parva isodos symbolizat factum, cum Jesus docens circumimiret terram Judaeorum. Lampadiphores et can131

delistae praeeuntes in memóriám vocant nobis Praecursorem Domini, qui venit ante Jesum, homines de adventu Salvatoris admoniturus. Igressum cum evangelio breve canticum „isodikon" dicta sequitur, modo troparia dominicae vei festi occurrentis. Ante s, lectiones canitur „trisagion" — quod a Latinis in missa praesanctificatorum feriae Y I . Passionis Graeca lingua canitur: „Agios o Theos, agios Isohyros, agios Athanatos eleison emas!" Hymnus trisagios iuxta S. Simeonem Thessalonicensem ostendit mysterium Trinitatis, praeterea hominum et agelorum consensum, quare et sacerdotibus intus sanctuarii, et a populo extra sanctuarium caneri solet, Hymnus tersanctus originem ducit a patriarcha Proclo (t 446), et historia originis eius a S. Theophano martyre (saee. V I I I — I X . ) his refertur: „Sub S. Proclo terrae motas facti sunt magni Constantinopoli per quattuor menses ita, ut timentes Byzantini extra civitatem in loco, qui dicitur Campus, cum Episcopo praecibus et litaniis ad Deum vociferantes persevera rent, Quadam ergo die fluctuante terra, et omni plebe intensius exclamante: Domine, miserere! — circa horam I I I . omnibus videntibus contingit divina virtute sustolli quemdam adolescetulum in aerem, (lectorem quidam fuisse asserunt), et audiri divinam vocem admonentem earn, Episcopo et populo nuntiaret, ut litanias sic facerent et dicerent: „Santus Deus, sanetus Fortis, sanetus et Immortalis, miiíerere nobis! — nihil aliud apponentes. Sanetus autem Proclus hac suseepta sententia, praeeepit populo sic psallere, et statim terrae motus cessavit," Dum lectiones sacerdos et diaeoni lectionibus non fungentes stant aut sedent pone altare super sedilia sacerdotalia. Lectiones praecedit versiculus e psalmis cantatas graece prokimenon — gradúale dictas. Lectio prima sumitur ex Actis aut espistolis Apostolorum, hanc aliud prokimenon, vulgo „alleluia" dictas consequitur, deinde canitur caput ex evangeliis sumptum, quod occassione sollemnitatum, neenon dominicis et f estis de proecepto s. concio sequi tur. Post evangelium (respective post praedieationem) cantatur nova series praecum pro superioribus et fidelibus, deinde speciatim pro iis, qui ad s. baptismum praeparantur. Post hanc „ekteniam eatecumenorum" diaeoni exclamant: Catechumeni curicti abscedite. Fideles cuncti iterum in pace Dominum precemur! Et hoc est finis liturgiáé cateohumenorum et ineipit liturgia vei missa fidelium. I n principio missae fidelium duae orationes dicuntur a sacerdote inter collectas diaeoni preces seu ektenias. Prima orationum petit gratiam divinam sacerdoti, ut sacraficium incruentum inculpate et innoxie, et in puro conscientiae testimonio off erre possit, in altera vero, ut fideles eodem modo fiant isacramenti participes. Post ectenias et orationes supra citatas populus canit hymnum Cherubicum, qui est unus ex pulcherrimis cantuum Ecclesiae Graecae: „Qui Cherubim mystice representamus et vivificae Trinitati hymnum tersanetum canimus, omnem nunc vitae curam deponamus, suseepturi regem omnium ab ordinibus angelicis super lanceas invisibiliter portatum." 132

Interdum hymnus Cherubicus canitur, fit „ingressus magnus," quo panis et vinurn consecranda sollemniter a prothesi in altare transportantur. Ordo huius „isodi magnae", quae Ohristi in Jerusalem processionem symbol izat, est sequens. Si diaconi adsunt, incensant altare, si diaconus non adast, ipse sacerdos incensum facit reeitante simul psalmum „Miserere". Deinde sequitur oratio longior voce submissa a sacerdote recitanda, cuius partes inferius citandae sufficienter totius comprehensum ostendunt. Ecce: „Nemo est dignus illorum, qui carnalibus concupisoentiis et voluptatibus sunt irretiti, accedendi aut appropinquandi aut tibi ministrandi, Rex Gloriae! . . . tarnen . . . huius liturgici et incruenti sacrificii mysterium tradidisti nobis . . . — Fac me idoneum, ut gratia sacerdotii indutus, virtute Spiritus tui Sancti sanctae tuae mensae adstem et tuum sanctum . . . corpus et tuum pretiosam sang-uinem offeram . . . Tu es enim offerens et oblatus, suscipiens et distributus, Christe . . ." Post hanc orationem sacerdotes quoque recitant Gherubicon et adeuptes prothesi, — cantus interrumpitur! — dona sacra transferunt ad altare magnum. Inter ingressum trans portas borealem et regales sacerdote faciunt commemorationes superiorum ecclesiasticorum et civilum, necnon adstantis populi et omnium Christianorum orthodoxorum. Sacerdos calicem et diseon super mensam deponit et in oratione secreta iterum offert dona, dicens i. a.: „conduc nos ad tuum sanctum altare et robora nos, ut offeramus tibi saerificia spiritualia pro nostris peccatis et pro ignorantiis populi." Diaconus vero canit novas preces collectas pro oblatis donis, pro pacifica et felici vita, expositulat a Deo angelum pacis, custodem animarumi, deinde remissianem peccatorum, poenitentiam vitae eiusdemque Christianum finem sine dolore et impi^operio. Ante symbolum Niceo-Constantinopolitanum, quod fideles ipsi una cum sacerdotis recitant, olim dabatur osculum pacis his. verbis: „Christus inter nos!" Cui responsum est: „Est et erit," Statim post symbolum ipse Canon missae sequitur. Sacerdos benedicit populi verbis S. Pauli: „Gratia Domini nostri Jesu Ohristi et amor Dei et Patris, et communicatio S. Spiritus sit cum omnibus vobis!" Post praefationem Canonis, — valde isimilem praefationibus missarum Latinorum, tamen sine ulla mentione festi aut occasionis occurrentis, — canitur a poulo „Sanctus" cum verbis ut in missa Latina. Praefatio canonis dicitur a sacerdote secreto, interdum populus canit hymnum, qui ipse est quati brevis praefatio: „Dignum et iustum est adorare te, Patrem et Filium et Spiritum Sanctum, Trinitatem consubstantialem et indivisibilem>." Post cantum „Sanctus" sacerdos canit verba Domini consecrationis: Accipite et manducate . . . et: Bibite ex hoc omnes . . . Populus adorat Jsum sacramentalem canendo Amen. Sequitur tertia oblatio nunc iam non hominum donorum, sed ipsius sacramenti: „Tua ex Tuis tibi offerimus pro omnibus et per omnia." Post epiclesin idest invocationem S. Spiritus, ut Dominus per emiissionem Spiritus Sancti faciat panem, corpus Christi, et quod IBS

in calice invenitur, vinum, sanguinem Christi, transmutatos, ut fiant omnibus ex eo sumentibus in lotionem animae, in remissionem peccatorum, in communionem sancti Spiritus,... et non in iudicium aut in condamnationem!" Interea populus cantando adorat Deum sacramentaliter praesentem: „Te canimus, te adoramus, tibi benedicimus et gratias agimus. Domine, adoramusque te Deum! Continuitur oblatio sacramienti pro ecclesia triumphante, „Per excellentiam pro SS. immaculata, superbendicta, gloriosa nostra Regina, Dei genitrice et semper virgine Maria." cuius in honorem decanitur Maria-hymnus omnium vetustissima: „Vere dignum et iustum est beatem dicere te, Dei Genitricem, semper beatem et maxime immaculatam, et Matrem Dei nostri. Honorabiliorem Cherubimis et ineomparabiliter gloriosiorem Seraphimis, parent em .sine corruptione Deum Yerbum, te veram Dei Genitricem magnificamus." I n „memento pro vivis" sacerdos alta voce memorat patriareham, metropolitam et episcopum suum aut loci. Catholici vero ante omnes Summi Pontificis meminerunt. Recitatio symboli est quasi reiteratio instructionum novissimarum, quae datae sunt a Domino tribus diebus ante passionem in Jerusalem et in Monte Olivarum, quando Dominus recapitulavit omnia, quae discipulis suis docendo tradiderat. Benedictio populi significat benedictionem apostolis suis impertitam, verba consecrationis alta voce, cantando, secundum Scripturarum textus citata efficiunt idem, quod verba ipsissima Domini effecorunt, levatio sanctorum specierum consecratarum symbolizat factum Crucifixionis. Epiklesis est redintegratio consecrationis, veluti expostulate, ut defectus omnis, qui a sacerdote ob qualemcunque causam commissus esset, sit ab Ecclesia per actionem Spiritus Sancti suppletus. Commemorationes olim erant secutae a lectione dypticharum, id est libri, qui nomina orthodoxorum Ohristianorum comprehendebat, vivorum ac mortuorum, ideo ut nomina de dypticha tollere erat idem ac excommunicato et repudiatio ex congressu fidelium et ex ecclesia. „Omnium sanctorum memoriam facientes" per iterationem precum, qua post magnam isodon semel iam recitatae erant, ekteniae sc. deprecative, incipit praeparatio ad «>. communionem, quae — post, offertorium et canonem, tertia pars essentialis est missae fidelium. Ekteniam, quae incipit per verba supra citata immediate sequitur Oratio Dominica, quam sacerdos voce submissa orat, populus vero una cum choris cantat. I n oratonibus, quae dicuntur „capitis inclinationis" et „lotionis manuum" sacerdos rogat, ut Deus proposita dona, scilicet ipsam S. Eucharistiam praeparet secundum uniuscuiusque indigentiam et sanctificet omnes, qui ei participes fiunt. Deinde mystice sonat exclamatio diaconi et sacerdotis: „Attendamus! — Sancta sanctis!" Populus vero respondit: „Unus sanctus, unus Dominus, Jesus Christus, in gloria Dei Patris. Amen!" „Sancta sanctis" est una partium antiquissimarum S. Missae. 134

Invenitur in liturgia Coptorum, in liturgia S. Gregorii, Jacobi Baradati, Matthaei Pastoris, Philoxeni.5) Idem invenire possumus in liturgia Syrorum, Jacobi Minoris, Ex missis occidentalibus idem invenitur in Missa S. Sixti Papae Romani, in liturgiis S. Petri, S. Clementis Romanae, S. Julii etc.6) S. Joannes Chrysostomus haec verba interpretans dicit:7) „Sancta sanctis! Si quis non est sanctus, non accedat. Non simpliciter

dicit a peccato purus, seel sanctus.

San-

ctorum enim est non tantum a peccatis exemptio, sed et Spiritus Sancti praesentia." Idem1 exprimit etiam oratio sacerdotis et fidelium, quae ante communionem sacram dicitur. Sacerdos enim post fractionem panis (symbolice: mors Christi) et particulam unam calicem excidens orat (descensus in infernos,) sequenter: Credo, Domine, et confiteor, quia tu es Christus, Filius Dei viventis, qui in hunc mundum venisti, peccatores salvare, quorum primus ego sum. — Coenae tuae mysticae, Filii Dei, participem me hodie reddes, non enim osculum tibi praebebo, sicut Judas, seel sicut latro confitebor tibi: Memento mei, Domine, cum veneris in regnum tuum. Memento mei, Dominator, cum veneris in regnum tuum. Mementi mei, Sánete, cum veneris in regnum tuum. Nec in iudicium, neque in condamnationem fiat mihi tuorum s. mysteriorum participado, sed magis in medelam animi et corporis mei. Credo enim et confiteor id, quod accepturus sum, esse reverá tuum corpus verum et vivificum, atque tuus sanguis verus et vivificans sanguis, quaequae digne accipere efificias me in remissionem peccatorum et in vitam aeternam. Amen." Dum presbyteri corpus Christi et calicem salutis sumunt, chori cantant versículos ex psalterio sumptas, qui vulgo „communio" dicuntur. Antequam populus ad s. communionem iret, diaconus aperit portas regales (apparitio Christi in resurrectione) dicens: Cum timore Dei et fide et amore accedite! Communio fit per cochlear parvum sub ambabus speciebus. Forma communicandi est: Pretioso, sancto et vivifico corporis et sanguinis Jesu Christi, Salvatoris et Domini nostri, communicat servus Dei in remissionem peccatorum et in vitam aeternam. Ecce hoc tetigit labia tua et aufert iniquitates tua et omnia tibi peocata purgabit. Post comlmunionem sacerdos benedicit communicantes cum his verbis: Salvum fac Domine, populum tuum et benedic haereditati tuae! (Christi benedictio prima vespere Paschali), et iterum: Benedictus Deus noster in omni tempore, nunc et semper et in saecula saeculorum. Populus respondit per canturn hymni eucharistici, sive gratiarum actionis: „Compleantur labia nostra per tuam laudem, Domine, nam dignos fecisti nos participes fieri tuorum mysteriorum immortalium, sanctorum coelestiumque..." Post alteram benedictionem sacramentalem sacerdos it ad prothesin et consummat residua sacramenti, Sacerdotis ab altare discessus est symbolum Christi in coales ascensionis, simulque est ultimum affectum symbolicum, quod in s. liturgia inveni quit. 135

Sacerdos a prothesi post ablutionem calicis revertens non plus Christum repraesentat, sed quam caput fidelium venit ante portás regales et dicit orationem ambonicam. Ideám fundamentalem totius liturgiáé sacrae optime exprimit brevis oratio, quam sacerdos ad altare reversus dicit: „Qui ipse es plenitudo legis et prophetarum, Christe, Deus noster, qui adimplesti omnem oeconomian paternam salutis, adimple corda quoque nostra gaudio et laetitia nunc et semper et in saecula saeculorum." Et sequitur finalis benedictio, qua facto populus dimittitur. *

A budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszus programmjába három főpapi liturgia is be van illesztve görög szertartás szerint. A keleti szertartás oly érvénvre jut ezal'kalommal, minőre a kongresszusok történetében nincs példa. A most közölt cikkben a görög szertartású miséről csak azt mondtam el, amit nálunk mindenki tud róla, elmondtam a kongresszus nem magyar résztvevői, főleg a nyugati paptestvérek kedvéért, kik bizonyára tömegesen fogják ezeket a görög szert, főpapi liturgiákat látogatni. Sok száz példányban közöttünk szétosztandó lapunk fogja számukra a látottakhoz a magyarázatot megadni. Ezért irtam meg latinul, az Egyház hivatalos és szinte összes papjai által értett adminisztratív nyelvén. Olvasóink bizonyára elnézik nekünk, hogy rájuk való tekintetből jelen számunkban a maguk számára kevesebbet találnak a rendesnél. Következő számunk a kongreszusi előadások ismertetésével pótolni fogja a most érzett hiányosságot.

NAGY SZENT BAZIL ÉS A MINDENNAPI SZENTÁLDOZÁS A Keleti Egyház számára írta: P. TYMCUK JEROMOS O.S.B.M. theologiai tanár. Magyarra fodítottaP. V. MÁTÉ O. S. B. M.

A legméltóságosabb Oltáriszentségben kenyér és bor színe alatt a megtestesült isteni Ige lakozik közöttünk. A kereszténység pedig nem más, mint a megtestesült Ige kultusza. Azért e nagy Szentség tisztelete a keresztény istentisztelet központja s szellemének mutatója. Ahol a kereszténység mélyebb gyökeret vert, ott az oltár Királyának imádása is jobban el van terjedve. E nagy tiszteletnek csúcspontja a szentáldozás, melyben a megtestesült Ige csodálatos módon, a legszorosabban egyesül az emberi lélekkel s előkészíti azt az örök boldogságra. Azért Krisztus Egyháza melegen ajánlja nekünk a gyakori szentáldozást.1) Ha a szent Egyház történetére vetjük szemünket, el kell ismernünk, hogy a sízentatyák kora. a kereszténység teljes virágzásának ideje volt. Akaratlanul is fölvetődik azért a kérdés, hogy a keresz*) D. B. 1984.

136

ténység akktor milyen állást foglalt a legméltóságosabb Oltáriszentség kultuszát, de különösen a gyakori szentáldozást illetőleg. E cikkben Nagy Szent. Bazil álláspontját igyekszünk kifejteni a mindennapi szentáldozásra vonatkozólag. Nagy Szent Bazil tanát a gyakori szentáldozásról a követ kőző tételben foglalhatjuk egybe: A mindennapi szentáldozás jó, és nagyon hasznos, mert általa gazdag kegyelmi életre teszünk szert, I. A gyakori

szentáldozás

jó és nagyon

hasznos.

Szent Bazil a szentáldozásról aránylag sokat beszél. Nemcsak a fontosabb momentumokat ragadja meg, hanem aprólékosan is kifejti azokat. Beszél a szentáldozás szükségéről,2) a szentáldozás vétele előtt a lélek3) és a test4) előkészületéről s érzületéről, a szentáldozás módjáról 5 ) és helyéről0) stb. A szentatya a szentálclazásról majdnem minden míívében megemlékszik. A mindennapi szentáldozás gyakorlatáról Szent Bazil csak a 93-ik levelében7) emlékezik meg, melyet Cezáreába, Petronius patrícius nejéhez intézett. Elmondja ebben, hogy s mint kell eljárni, mikor nincs pap, aki megáldoztatni. Arról is tárgyal, hogy a mindennapi szentáHozás jó és nagyon hasznos, mert kegyelmekben gazdag életet önt lelkünkbe. Cezáreában hetenként négyszer áldoznak. Végül utasítást ad, mint kell viselkedni az üldözések idejében vagy a pusztában. Üldöztetés idején saját magunkat is meg kell áldoztatni és magánlakásban is lehet őrizni a legméltóságosabb Oltáriszentséget, Szent Bazil e levelet Cezáreába Petronius patrícius feleségéhez, Valens császár nénjéhez intézte. így állítja ezt Tillemont s utána Maron és Garnier.8) A megírás ideje a 372. év9) végére esik, amikor Valens Kappadóciában a keresztényeket üldözte, azok meg voltak fosztva templomoktól és papoktól s a szabad ég alatt voltak kénytelenek egybegyűlni az imára és saját magukat áldoztatták. Ez az üldözés a lelki életben sok nehézséget okozott, melyekre Szent Bazil levelében válaszol. Ilyen nehézség adott alkalmat a levél megírására is.10) Szent Bazil majdnem összes tanulmányozói megállapítják, hogy e levél az ő tollából ered.11) Táigyunkra csak a két elsó' mondat vonatkozik. A szöveg az összes kódexekben egyforma. Csak egyes kódexek engednek meg nagyon kicsiny változást, mely a szöveg értelmére egyáltalán nincs hatással.

A szentáldozásnak, (communio, to koinónein) Szent Bazilnál kétféle értelme van: — a) egységet jelent, a keresztények egymás közötti közösségét,12) b) a keresztények egységét az eucharisztikus Krisztussal az Úr legszentebb teste és legdrágább vére által. E levélben tó koi nonein = áldozás — annyit jelent, mint Krisz2

) ) ) 5 ) 6 ) 7 ) 8 ) 9 ) 10 ) ") «) 3

4

Mor. X X I . Ibi. XXI. 2—3. R. bc. 172. R. bc. 309. R. be. 310. Ep. 93. R. bc. 310. Ep. 93. Ep. 93. Garnics—Maian, Vita S. Basilii, X X I I / V I . Ugyanott. A S. Basilii 21—72. 1. Hergenröther: Kirchengeschichte I. 384. Ep. 93. Vita S. Basilii, u. ott. Ep. 105, 113, 123/3, 128/2 és sok más helyütt.

137

tus legszentebb testét és legdrágább vérét magunkhoz venni, mert amint a szentáldozásról szól, azonnal hozzáadja: kai metalambanein tou Christiou = Krisztus testét és vérét magunkhoz venni. A megemlített helyen Szent Baizil csak a mindennapi szentáldozásról; beszél: „kath. hekástén hémerán" = mindennap. A mindennap katli. hekástén hémeran kifejezés" Szent Bazilnál olyan tevékenységet jelent, ami minden egymásután következő napon megismétlődik. Válaszolva Cezáreának arra a kérdésére: lehet-e mindennap áldozni"? — szembeállítja a kappadóciai szokást, ahol csak négyszer egy héten s az ünnepnapokon áldoznak. Ha itt csupán gyakori szentáldozásról volna szó, úgy semmi szükség sem v/olna a kappadóciaiak szokását ezzel szembeállítani. Végül útmutatást ad, hogyan kell eljárni a pusztán, vagy az üldözések idején, amikor nincs kéznél pap. Ezek az utasítások is teljesen! fölöslegesek volnának, ha itt csak gyakori s nem mindennapi szentáldozásról volna szó. Megállapítva tehát azt a tényt, hogy az idézett 93-ik levélben Szent Bazil a mindennapi szentáldozás gyakorlatáról beszél. Hozzáfoghatunk Szent Bazil erre vonatkozó álláspontjának a megrajzolásához. Szent Bazil a mindennapi szentáldozás gyakorlatára vonatkozó gondolatát e szavakba foglalta egybe: „Kai tó koinonein kath' hekástén hémeran kai metalambanein tou hagiou sómatos kai haimatos tou Kristou kálón kai enopheles . . . " „Mindennap áldozni és Krisztus log."

testét és vérét magunkhoz

venni jó és nagyon

hasznos do-

Szent Baizil a mindennapi szentáldozás gyakorlását először is jó dolognak, „kalon"-nak nevezi. E kifejezést „kalon" olyan dolog megjelölésére használják, mely magában véve is jó, szép, nemes s egyszersmind nemessé képes tenni mindazt, amely vele bármely módon kapcsolatban áll. Ilyennek nevezi Szent Bazil a mindennapi szentáldozás gyakorlását. Ez a szentatya gondolata szerint nagyon szép és nagyon nemes dolog, mely mindenkit, aki csak kellően igyeksaik belőle hasznot venni, megnemesít. Szent Bazil a mindennapi szentáldozás gyakorlatáról elmélkedve, figyelmet fordít arra is, hogy az lelkünkre minő hatással van. Itt a szentatya arra tanít, hogy a mindennapi szentáldiozás gyakorlása nemcsak önnönmagába véve jó, hanem ránk nézve is nagyonj hasznos. Az egész dolog még világosabbá válik, ha Szent Bazil általános szempontjait vessizük fontolóra a szentáldozást illetően. Ő míg egyrészről megköveteli az áldozni akaró kereszténytől a lélek13) és test") gondos előkészületét, a hely megfelelőségét1") stb. és azt Isten nagy büntetésének terhe alatt,16) másrészről azonban nemcsak azt parancsolja, hogy e mennyei ételt időről-időre magunkhoz vegyük, hanem megengedi, sőt melegen ajánlja a mindennapi szentáldozást is. Mi több, még azt is megengedi, hogy az üldözések ideje alatt, vagy a 13 ) "15) ) 16 )

138

Mor. XXI. 2—3. R. bc. 172. R. bc. 309. R. bc. 310. Mor. XXI. 2.

pusztában,17) ahol nem lehet kéz alatt pap, vagy nincsenek templomok, otthon lehet tartani a legméltóságosabb Oltáriszentséget és saját maga veheti magához oly célból,18) hogy részesedni lehessen azokban a javakban, melyeket a mindennapi szentáldozás gyakorlása ad nekünk. Szent Bazil álláspontját tehát röviden így jelölhetjük meg a mindennapi szentáldozás gyakorlására vonatkolólag: Szent Bazil e gyakorlatot szent s reánk nézve nagyon hasznos dolognak tartja. De nem parancsolja meg, hogy azt teljesítsük, hanem csak megengedi és melegen ajánlja. I I . A mindennapi szentáldozás bőségét és gazdagságát adja.

gyakorlása

a természetfölötti

élet

Miután kimutattuk, hogy Szent Bazil melegen ajánlja, hogy az angyalok kenyerét mindennap magunkhoz vegyük, akaratlanul is fölvetődik a kérdés, hogy mi készteti őt erre! E kérdésre maga Szent Bazil válaszol a már idézett 93-ik levélben. „Ki fog kételkedni, — mondja ő — hogy állandóan részesévé lenni az életnek, ez annyit jelent, mint gazdag kegyelmi életet élni." Tis gar amphibállei, hoti tó melechein synechos tés zoés, outién állo estin é rén pollachós.19) Ugyanis a természetfölötti élet bősége és gazdagsága, amit mi az életben való állandó részesedés által nyerünk, készteti a szent Rendalapítót arra, hogy ő oly melegen ajánlja a mindennapi szentáldozás gyakorlását. Itt Szent Bazil csak a természetfölötti életről beszél. Mielőtt a tulajdonképeni tárgyra térnénk, röviden át kell gondolnunk, milyen jelentése van Szent Bazil műveiben e szónak: élet. Az élet szorosan vett meghatározását nem találjuk meg szentatyánk műveiben. De az élet fogalmát nagy szentünk kétféle jelentésben használja: a) természetes, földi, ideigtartó élet és ennek gondjai,20) és b) isteni élet jelentésében. Szentatyánk az isteni életet három féleségben találja: 1. mint a Szentháromság belső élete,21) 2. mint hyszposztatikus isteni életet megtestesült Igében,22) 3. mint titokzatos isteni életet az emberi lélekben a megszentelő malaszt által,23) (mint a lélek természetfölötti életét). De hogy pontosabban meg lehessen jelölni Szent Bazil fölfogását e tárgyról, bele kell pillantanunk szentatyánk 8-ik levelébe is, melyet a cezáreai szerzetesekhez írt. E levelet Szent Bazil Naziánzból írta a 360. év24) körül. Ebben az évben Dianius cezáreai püspök aláírta az Arimenből való szemiárianus hitformulát. Ez nagyon fájt Szent Baziilnak. Megoldást keresve Naziánzi Szent Gergelyhez

17

) Ep. 93. R. bc. 310. Ugyanott. ) Ep. 93. ibi. 20 ) Ep. 140, 223, De morte . . . 21 ) Ep. 8/4. 22 ) Ugyanott. 23 ) Ibi et multis in aliis locis. 24 ) Vita S. Basil. M. VII/2.

1S ) 19

139

fordult.23) — Szentatyáíik ott tartózkodása nagyon hosszúnak tünt fel a szerzeteseknek, annál is inkább, mivel az áriánusok nagyon háborgatták őket. Azért ők egy Szent Bazilhoz küldött levélben bánatuknak adtak kifejezést e fölött. Szent Bazil válaszul írta nekik a levelet, melyben megnyugtatja őket s óvja az áriánusoktól. Tanítja őket, hogy hinnünk kell a Szentháromságban s a Szentlélek Istenségében. Ezenfelül megold egyes nehézségeket, melyeket az áriánusok hoztak föl nekik a Szentírásból. E levél autentikus voltát senki sem tagadja, csak a megírás idejét illetőleg nem egyeznek a vélemények. Egyesek azt állítják, hogy szentatyánk a 363. évben írta, mások ismét úgy gondolják, hogy a 360. évben.26)

Ránk nézve e levélből csak aiz áriánusok nehézségeire való válasz magyarázata fontos, hogy t. i. Krisztus kisebb az Atyánál, mert azt mondta magáról, „Én élek az Atya által". — Ezzel kapcsolatban Szent Bazil kifejti, miben áll az élet bősége, amit mi a szentáldozásban nyerünk. Az összes kódexek egvöntetű szöveget adnak. Az áriánusok ilyen nehézséget formáltak: Krisztus azt mondta magáról: „Én élek az Atya által": „Kagó zó dia tőn patera." — Az Atya az élet ön önmagában. Mivel pedig Krisztus azt mondta magáról, hogy „az Atya által élek", — nincsen saját magától való élete, azért kisebb az Atyánál s következőleg nem Isten. E nehézségre Szent Bazil azzal válaszol, hogy e szentírási hely nem Krisztus Istenben való életére vonatkozik, hanem csak Krisztus földi életére. Krisztus, mint ember s nem mint Isten él az Atya életével. Krisztus, mint ember hvpostatikus egység által az Igével éi az Atya életével. S ezért Krisztus, mint ember kisebb az Atyánál. E választ Szent Bazil azzal a hasonlósággal magyarázza, ami a keresztény természetfölötti élet s Jézus Krisztus emberi természetének élete között jön létre. Aki egyesül Krisztussal a szentáldozásban, Krisztus életével él. Jézus emberi természete pedig a megtestesülés pillanatában egyesül az Ige által az isteni természettel s él Isten életével.27) E belyen Szent Bazil sem tárgyal szélesebben arról, miben áll az élet, amit a szentáldozás ad nekünk, mert úgy véli, hogy ez általánosan ismert dolog, melynek segítségével nagyon könnyen lehet magyarázni Krisztus életét. Itt Szent Bazil négy igazságot ad meg az Eucharisztiáról: 1. Az Eucharisztiában az egész Krisztus lakozik. 2. A szentáldozásban egyesülünk az Igével is. 3. A szentáldozás táplálja a lelkünket. 4. A szentáldozás előkészíti a lelket Isten szemlélésére az örökkévalóságban. Először is arra tanít Szent Bazil e helyen, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben aiz egész Krisztus jelen van, vagyis nemcsak az Ö legszentebb teste és legdrágább vére, hanem Jézus Krisztus 25 26 27

140

) Garnics—Maian. Vita S. Rasil. ibi. ) ibi. ) Ep. 8/4.

egész emberi és isteni természete, együtt az Igével. Ugyanúgy van Krisztus az Eucharisztiában, mint itt a földön volt. Ez állítást a szentatya Jézus Krisztus tanításából bizonyítja. Szent Bazil azt mondja, hogy Krisztus, ahol csak e kifejezéseket: test és vér használja magáról, mindig egész e világi lényét érti: „Sarca gar kai haima pasan autou tén mystikén epidémián ónomase, kai tén ek praktikes kai physikés kai theologikés synstosan didaskalian edélose. . ,"28) „Testnek és vérnek nevezte (Krisztus) egész misztikus tartózkodását (e világon) s ezt az állandó tanítást megerősítette praktikus, természetes és theológiai bizonyítékokkal." S ahol csak Krisztus az Oltáriszentségről beszél, e kifejezéseket használja „test és vér". Az Eucharisztiában a legszentebb testen s legdrágább véren kívül jelen van az isteni természet, Ige és az isteni Bölcsesség is. 2. Mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük az angyalok kenyerét, akkor nemcsak Krisztus testével és vérével egyesülünk, hanem ugyancsak részesei leszünk az Igének is. E csodás egyesülést Szent Baizil így fejezi ki: „Esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét s a megtestesülés és látható élet által részeseivé válunk az Igének és Bölcsességnek." „Trógomen gar autou tén sarka kai pinomen autou to haima koinonoi gimónemoi diá tés enanthropéseos kai tés aisthétés roés, tou lógou kai tés sophiás."29) A szentáldozás csak növeli bennünk a természetfölötti életet, mert a táplálék nem ad életet, hanem csak a létezőt tartja fenn és fejleszti. S a szentáldozásban Krisztus csak tápláléka a lelknüknek. Ha Krisztus a szentáldozásban életet adna nekünk, Szent Bazil alap nélkül ítélné el oly szigorúan a szentségtörő áldozást. Végül nem azt mondaná, hogy a szentáldozás táplálja a lelket, hanem hogy szüli azt az ú j életre. Eszerint volágossá válik előttünk az élet bősége is, amit a mindennapi szentáldozás ad nekünk. Mert ha valáki gyakran, sőt mindennap is jó és egésizséges táplálékot vesz magához, abban több tartalom, sőt életfejlődés van, hasonlóképen van ez a lélekkel is. Ha az gyakran fogadja magához az élet forrását, az Eucharisztiát s azzal állandóan táplálkozik, úgv abban a lélekben több a természetfölötti élet. Aki pedig mindennap használja azt, abban a természetfölötti élet fölvirágzik. Azért mondja Szent Baizil, „hogy állandóan részese lenni az életnek, ez élni gazdag kegyelmi élettel." „hóti tó metélein syneehós tes biés ouden allo estin é rén pollachos."30) 4. A szentáldozás előkészíti a lelket az Isten szemlélésére és az örök boldogságra, mondja Szent Bazil. A szentáldozásnak egy célja van: előkéseiteni a lelkit az örök boldogságra. Az örök boldogság pedig a Létnek vagyis Istennek a közvetlen szemlélésében áll. A szentáldozás ehhez a szemléléshez ké2S

) Ep. 8/4. ) Ugyanott. 30 ) Ep. 93.

29

141

szíti elő a lelket. Eközben előkészíti a szemlélésére annak „aki van." „prós tén ton ónton teós theolian paraskeuázetai."31) Azért, aki több lelki hasznot merít abból a mennyei táplálékból, az annál jobban készülhet elő az örök boldogságra. A mondottakból világos, hogy e szó alatt „élet" — zóé, — Szent Bazil a lélek természetfölötti életét érti. így az élet bősége és gazdagsága nem mást jelent, mint a természetfölötti életünk gyarapodását. Ebből az következik, hogy a természetfölötti élet gazdasága és kiáradása készteti Szent Bazilt arra, hogy oly melegen ajánlja a mindennapi szentáldozás gyakorlását. Végül néhány következtetés. Az itt mondottakból látjuk, hogy: 1. Szent Bazil idejében, amint fölvirágzott a kereszténység, úgy szintén szokásban valt a mindennapi szentáldozás gyakorlása is. 2. Szent Bazil nagyon ajánlja ezt a jámbor szokást, mint szent s reánk nézve üdvös dolgot. 3.A mindennapi szentáldozás Szent Bazil gondolata szerint fönntartja és fejleszti bennünk a természetfölötti életet. Irodalom: 1. Szent Bazil levelei: Opera omnia S. Bas. I. I I I . Ep. Garnier Parisiis 1730. 2. Garnier—Maian—Vita S. Basilii. Parisiis 1730. 3. Natjv Szent Bazil aszketikus művei, Septiekv A. érsek fordításában, Lemberg. 1929. 4. Alliard Pál, Nagy Szent Bazil, zowkwa, 1933. 5. Hergenrötter—Kirchengesehichte, I. Freiburg in Br. 1884.

KRÓNIKA AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS ÉS AZ EGYESÜLT KELETI EGYHÁZ Kelet és Nyugat határvonalán egy nemzetközi eucharisztikus kongresszus el sem képzelhető, hogy hatással ne legyen azokra, kik szerencsétlen történelmi adottságok következtében az Egyház közösségén kívül, de mégis „az egy kenyér, és egy kehely közösségében" élnek. Az a nagyarányú hódolat, mely Budapestet egy világ-hitvallás színhelyévé tette, idegyűjtvén „kelet, észak, dél és nyugatról" Krisztus király hű alattvalóit, ideirányitotta az orthodox Kelet figyelmét is. Az eucharisztikus kongresszuson ugyancsak jóindulatú figyelőkként vannak jelen, de érdeklődésük teljes, hiszen nekik is érvényesne fölszentelt papjaik, apostol-utód püspökeik vannak, az ő oltáraikra is leliívatik naponkint az Atya jobbján ülő Ur Jézus s leg 31

142

) Ep. 8/4. Ep. 8/12

alább azokban, kikben a Péter kősziklájától való elválás tudata nem egészen világos, szintén kiárasztja megszentelő hatásait. A kettévált Anyaszentegyház hatalmas egységesítő kapcsára, legszentebb közös kincsére irányítja figyelmünket e kongresszus s ezért uniós jelentősége akkor is teljes és tökéletes volna, ha senki egy szót nem beszélne felőle. Ez a gondolat késztette épen a „Keleti Egyház" főszerkesztőjét arra, hogy a kongresszus rendezőségénél odahasson, hogy e kongresszus kereteiben keleti egyházunk olyan reprezentatív szerephez jusson, mely a keleti és nyugati szertartások egyenjogúságát az egész világ színe előtt, bizonyító erővel demonstrálja. Főszerkesztőnk: dr. Szántav-Szémán István dr. pápai prelátus, a Szent Sír Rend lovagja, a miskolci Apostoli Adminisztratúra kormányzójának vicarius genralis-a törekvéseit .siker koronázta. A kongresszus rendező bizottsága kebelében működő hitbuzgalmi szakosztály 1937 december 10-én tartott ülésében keleti albizottság szervezését mondotta ki s ennek elnökéül főszerkesztőnket, alelnökéül Melles Nicefor Géza hajdudorogi székeskáptalani olvasókanonokot nevezte ki. A bizottság tagjai lettek a hajdudorogi egyházmegye részéről Sereghy László, Mihalovich Sándor dr. és Bihon István pápai kamarás, kanononok, Schirilla Szóion Andor tb. kanonok, miskolci esperes-lelkész, Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok, budapest balparti parochus, mint ügyvezető. — Legeza József szsz. tanácsos, érd. esperes, orosi lelkész és Kozma János püspöki tanácsos., miskolci hittanár, szerkesztő, egyúttal az albizottság jegyzője és előadója is. A miskolci adminisztratúrát Zapotoczkv Igor Konstantin pápai kamarás, tb. kanonok, e. m. konzultor, abaujszántói esperes-lelkész és Bubnó Andor dr. pápai t. káplán, homrogdi esperes, szsz. bíró képviselték. Az albizottság első ülését 1938 január 15-én Miskolcon tartotta. Nyíregyházán, február 9-én tartott második teljes ülése már annyira juttatta a keleti programm ügyét, hogy több összejövetelre nem is volt .szükség. A további teendőket egv szükebbkörű bizottság intézte, mely az elnökből, alelnökből, előadóból és a közvetlenül érdekelt budapesti lelkészből állott, kik egymással állandó levelezésben s gyakori személyes érintkezésben a rendezés nehéz munkáját a maga teljességében elvégezték. A kongresszusi programmba a következő keleti számokat sikerült beiktatnunk: Május 22-én gör. kath. szentmise keretében a honvédség és államrendőrség gör. kath. részének közös áldozását. Május 25-én, azonnal a gör. kath. vidékekről beérkező zarándokvonatok megjötte után két magyar énektől kísért misét, melyek elsőjét hajdudorogi Pap Antal misolci apostoli kormányzó, m. kir. titkos tanácsos, kyzikei c. érsek úr ő nagyméltósága, másikát Bányay Jenő pápai prelátus, 'hajdudorogi székeskáptalani nagyprépost és káptalani helynök (sede vecante) végzi. Az érsek úr miséjén budapesti diákok közös áldozása. Május 27-én reprezentatív jellegű görög szentmisét, melyet a Sz. István bazilikában Calavassy György theodoropoliszi érsek, a görög143

országi görögkatolikusok Athénban székelő apostoli kormányzója pontifikál, koncelebrál két görög püspök és a magyarországi gör. kath. egyházmegyék dignitáriusai, a diákonusi tisztet Szuohy Elek szsz. tanácsos, szerencsi lekész, Sztankay Andor dr. és ifj. Végiiseő Dániel hajdudorog-egyházmegyei áldozópapok látják el, míg Rohály Ferenc dr. szsz. tanácsos, makói parodhus, Kozma János püspöki tanácsos, miskolci hittanár, Papp György dr. szsz. jegyző, Rojkovich Pál kislétai lelkész, Szemerszky Myron, Ruttkay Miklós dr., Kiss Andor dr., Tótin Pál hittanárok mint presbyter-asszisztensek működnek közre. A templomigazgatói és ceremoniáriusi tisztet Krajnyák Gábor dr. tb. kanonok látja el. Május 28-án, szombaton szintén lesz görög katholikus misénk. Egyiket Sztojka Sándor munkácsi püspök végzi, a másikat Melles Géza nyíregyházi kanonok. Ugyanakkor a románok részére kijelölt templomban is lesz román nyelvű főpapi liturgia. De talán legértékesebb pontja keleti programmunknak a május 28-án délelőtt 11 órára kitűzött s a budai Vigadóban tartandó nemzetközi gyűlés, melynek tái'gya: Az Eucharisztia és az Egyház egysége. A gyűlés nagy jelentőségét kiemelni elég, ogy az albizottság fáradozása folytán szónokokul a következő egyházi előkelőségeket sikerült megnyerni: elnökül Tappauni Ignác antiochiai szír érsek-pátriárkát, ezidőszerint az Egyháznak egyetlen keleti szertartású bíbornokát, továbbá Papp Antal c. érseket, Kurtyeff Cirill theol. tanárt, Gojdics Péter Pál eperjesi püspököt, Bucskó János lembergi segédpüspököt, Brinzeu Miklós dr. lugosi nagyprépostot, Varukhász Dénes konstatintinápolyi püspököt, Matulonisz

János

litván

püspököt,

ki az unió ügyének confessora is, továbbá P. Pungutz Antal örménv lelkészt. Ily gazdag programmal gyűlésünk szinte a nyilvános nagygyűlések színvonalára emelkedik s mint a különböző rítusokban megnyilatkozó hitegység dokumentálása, különleges, súllyal is bír. Adja Isten, 'hogy a gyűlésünkön hangzó nyelvek sokfélesége a pünkösdi csoda meigsmétlődését hozza létre a lelkekben és a Szentlélek kegyelme hathatósan hívjon mindnyájunkat egyesülésre. * *

•

A rendező albizottság munkáját szemléltetendő, csak annyit jegyzünk meg, hogy öt különböző nyelven kellett levelezést folytatnunk a kongresszus ügyében, számtalanszor kellett Budapestre (Krajnyák Gábor dr.-nak pedig Miskolcra, vagy Nyíregyházára) utazni személyes megbeszélések végett, január 10-e óta a kapott és elküldött levelek száma száznál többre ment, gondoskodni kellett 30 gépelt ívoldalra terjedő asszisztenciás könyvről, diákonikonról, népének és karének kottákról stb., stb. Eléggé nem értékelhető eredménye a keleti albizottság munkájának, hogy a kongreszussal kapcsolatban sikerült rendeztetnie dignitárusaink korális ruhájának kérdését is, sm ú. n. tribonion (újjas manteletta-köpeny) előírásával. Eddig vagy liturgikus ruhában (félőn, epitrakelion) kellett megjelenniök a nyilvános körmeneteken, 144

vagy pedig szticharionban, amely megfelelő elhelyezkedésüket nem biztosította. Fáradozásainknak bőséges jutalma lesz, 'ha. csak néhány jó barátot is szerzünk az unió nagy, isteni eszméjének s ha csak néhány lélekben is megerősíteni sikerült az ősi szertartások szeretetét.

A FIRENZEI KELET--TANULMÁNYHÉT Az „Associazione Catholica Italiana Per 1' Oriente Christiano" ezévi gyűlését Finrezében tartotta, felu.iítani akarván az Unió megkötésének fél évezredes emlékét. A gyűlést április 28-án görög szertartású szentmise előzte meg, melyet Mons. Perniciaro pianini segédpüspök mutatott be nagy papi segédlettel a dominikánusok „Santa Maria Novella" templomában. A szentmisén résztvettek Dalia Coste és Lavitrano tábornokok, több érsek és püspök. A szentmise, mint általában a keleti szertartások, elég hosszú volt, a tömeg azonban elbájolva a liturgia szépségétől, nem tágított a mise végéig. A jelenlevők figyelmét különösen lekötötte a sok keresztáldás, a melódiák lassú, komoly menete, az ekténiák tömege, melyeiket a diakónus énekelt, mialatt a királyi ajtón belül az isteni misztérium ismétlődött meg. Délután a Bodia Fiorentinában tartották meg a kongres;zus első ülését két bíbornok, több érsek, görög és latin szert, püspök jelenlétében. A gyűlés szónoka Mons. Mirumi Marcellus, Bari érsek, a tanulmányhetet rendező társulat alelnöke volt. Beszédében a kongresszus lélektani alapjaival foglalkozott, melyeket 3 szóban foglalt össze „dolore, amore, speranza": fájdalom, szeretet, reménység. Fájdalmat érzünk — mondotta — a kereszténység széthúzása miatt. Kezdetben Kelet szakadásaival, később Nyugat tévtanaival szaggatta Krisztus palástját, ellenszegülve a krisztusi hagyománynak „ut omnes unum sint", mely a maga tökéletes alapját Péterben s utódjaiban kapta meg s most, amikor a sátáni hatalmak ördögei erővel törtetnek erőik egyesítésére, hogy a krisztusig tannak nyomait is eltüntessék e földről, a keresztény világ megosztva nézi a rátörő vad csordáknak rombolásait s emberirtó, kulturadöntő vérengzéseit. Ez a néma szenvedés az, mely minél mélyebben hatja át az igazi krisztusi szíveket, annál jobban szükségessé teszi a keresztény zászlóik egyesülését s ezek között is különösen Keletét. Ha a szeretet nem is adhatja meg a hibák s tévedések teljes ignorálását, de megadhatja s megadja az elnézést az egység dicsőségének szemléletében; ha nem is zárja le a szemhéjakat az egyenetlenség határköveinek szemlélete elől, de elég hatalmas ahhoz, hogy figyelmet keltsen a nagy egységnek végtelenbe nyúló perspektívájával. Ez a szenvedés s fájdalom, mely szeretetet vált ki, éleszti napjainkban az Unió ideáját hatalmas tűzzé. Oroszország a vértanúk néma soraival egyesíti a diadalmas Egyház nagy eszmevilágában a szenvedő lelkek, a küzdő Egyház erőfeszítéseit. Bíznunk kell a nagy Isten bölcs gondviselésében, mely az emberek gonosz törekvései ellenére, még a rosszat is jóra fordítja. „Miért ne reméljük, hogy az antikrisztusi erők egysége erősebbé ne tenné a távoli s szétszórt gyermekekben a vágyat: visszatérni az ősatyához, kitől az idős s emberek viszontagságai elválasztották" — fejezte be a lelkes Főpásztor beszédét, kiemelve e fireznei hét emlékét az Unió történetében. A következő szám Mons. Sanesi Emil kanonok értekezése volt, ki megemlékezve a firenzei zsinat ferrari munkásságáról, hangsúlyozta Firenze város kedvező helyzetét, mellyel nagyban elősegítette a concilium sikerét, t. i. a humanisták nevelése alatt felnőtt városka lélektanilag is megfelelt a rábízott, feladatnak. Maga a város minden pompáját kifejtette a ritka keleti vendégek fogadásában. Az ülések a „S. Maria Novellában" kezdődtek meg s kezdetben az ügy bizony lassan haladt előre; egyrészt lélektani okokból, t. i. Keletről fenyegető hírek érkeztek, úgy hogy a császár s a résztvevő keletiek haza indulni készültek, másrészt a görög patriarcha is meghalt, ki a keresztény hitegységnek legszebb tanú-

145

vallomását tette. A pápa biztatására végre 1439 július 6-án a S. Maria del Fiore templomban nagy ünnepségek keretében hirdették ki az unió bulláját, a „Laetentur coeli"-t görögül és latinul. Az egység gondolata így sok vitatkozás után diadalt aratott. Nem az emberek, hanem egy eszmének a diadala volt ez Krisztus nyájában. Searampi Ludovicus a firenzeiek szeretetét akarta kifejezni, mikor arra kérte a pápát, hogy a S. Maria del Fiore évi búcsúját tegye át márc. 25-ről júl. 6-ra, hogy az "unió emléke örötíké élhessen a firenzeiek emlékezetében. Ezzel az emlékkel fogadta Firenze most is — fejezte be értekezését a tudós előadó — e kongresszust s a megjelenő keletieket; kívánva számukra is a nagy békét, melyet az angyalok hirdettek „In terra pax hominibus bonae voluntatis". Az első értekezés után Mons. táviratot olvasott fel, mellyel a kongresszus a pápát, az olasz királynőt és Tisserant bíbornokot üdvözölte. A második értekezésben Gordillo S. .T.. a római Keleti Intézet alelnöke a concilium dogmatikai fejlődésének témáját fejtegette. Előadását Plusiadeus János kánonjából vezette le, két sarkpont körül csoportosítva mondanivalóját: 1. A keletet illető dogmatikai kérdéseknek a zsinat által adott megoldása; 2. az aktuális controversiák vizsgálata a concilium tanainak szempontjából. Az első pontot illetőleg különösen kiemelte az előadó a concilium munkájának egyetemességét. A nagy dogmatikai contributumon kívül a firenzei concilium hasznos oktatásokat adott Kelet s Nyugat dogmatikai közeledésére is. Megmutatta többek között, hogy az egyedüli unióra vezető igazi út csak vallási eszmevilágból fakadó s szeretetből táplálkozó hit lehet. Aktái nyomán kitűnik, hogv a vulnus insanabile Kelet testéről a Szentlélek leszármazásában s a római Szentszék elsőbbség jogaiban kölcsönös megértéssel s krisztusi szeretettel eltávolítható. Az aktuális nehézségek is eloszlanak, ha a firenzei atyák nyomán haladunk előre: őszinte lélek, a keleti theológiának helyes megértése, az apostoli atyáknak alapos ismerete s gyakori használata jelölik a békítési egyengető utat. Nyugat theológiai eszmevilága nem idegen Kelet számára, mint ahogy azt a kibékülés oltárán lévő !két könyv: Damaszkuszi Szent Jánosnak „De fide ortodoxá"-ja és Szent Tamásnak „Summa Theologicá "-ja is szerencsésen reprezentálják. A tartalmas előadásokkal telt ülést a Székesegyházban ünnepélyes szertartás fejezte be. Este a Salone Fiorentió-ban Mons. Sipioglim, a Keleti Intézet tanára tartott előadást „Iconografia Mariana Orientale" címen, csak Bizánc s az orosz Mária iokonográfiával foglalkozva. V I I I . században — mondotta — a Mária ikonográfia behálózta egész Bizáncot, a szerzetesek buzgó törekvéseiből táplálkozva. Bizáncból átköltözik az első hittérítőkkel együtt Oroszországba is, hol 240 Mária képet, mint csodatevőt tisztelnek. Vetített képekkel a Keleten s Nyugaton tisztelt ikonoknak sorait mutatta be, mint „Sette facce", Perpetuo Soccorso", „Orasite", „Platitera", mely hasonló a velencei Nicopeiához. Következtek Chesroneso, Vladimír, Razan és az athosi Joeran kolostor ikonjai. Különös figyelmet keltettek a Máriát, mint a szerzetesek védőjét ábrázoló ikonok s „Deésis" típusai. Értekezése végén az isografok módszerét szemléltette s tartalmas előadását az unió ¡közeli reményével fejezte be a tudós szónok. Pénteken, április 29-én Mons. Evreinoff Sándor orosz püspök mutatott be szentmisét nagy papi segédlettel, melyen az orosz és rutén kollégiumok énekeltek. Este pedig a római keleti kollégiumok közreműködésével nagyon szépen sikerült concertet rendezett a keleti hét rendező bizottsága. Szombaton, április 30-án a románok concelebrációs miséje volt. Este a tömeg nagy érdeklődése miatt pedig újra meg kellett ismételni a fentemlített concertet. A (kongresszus bezárása szombaton este ment végbe a nagy számban összegyűlt hallgató közönség1 érdeklődése mellett. Az első szónok, Taurisano Ince atya ismertette a domonkosok munkálkodását, melyet a századok lefolyása alatt vittek végbe az unió megvalósítása végett. Utoljára Brunello Arisztid, a „L'oriente Christiano" szerkesztője beszélt:

146

Elérkezvén a keleti hét végére, talán Önkénytelenül is felvetődik a kérdés: miért akartuk ily ünnepélyesen megünnepelni a florenci zsinat emlékét, miért igyekeztünk annyira behatolni annak történelmi s dogmatikus jelentőségébe? Azért — felelte a szónok — mert e zsinat nem tekinthető csupán mint egy a múltban lejátszódott történelmi tény, hanem mint figyelmeztető reményteljes visszatekintés. E zsinattal kezdődik Keletnek mindég élénkebb s élénkebb visszatérése. Példa legyen rá a szírek, rutének, melchiták tekintetbe vehető csoportja, mely az unióért küzdő 'kiváló egyének vezetése alatt s a római pápák támogatása következtében a közös akolba visszatért. Ismertette az unióért dolgozó különböző társulatok, szövetségek munkásságát. Végül megemlékezett a i'kirenci zsilnati munkaprogramjáról: conoscersi, comprendersi, amarsi per unirsi. Hogy ma az Unió széles rétegekben megfelelő érvényt nyerjen, e három mód áll rendelkezésünkre: ismeret, megértés., szeretet, mely egyesülésre vezet. Ennek a megvalósítására szintén hármas eszköz áll rendelkezésünkre: szó, példa, imádság. Beszélnünk, írnunik, cselekednünk, imádkoznunk, szeretnünk kell. A fő dolog, hogy munkás tevékenységünkkel oly általános mozgalmat létesítsünk az Unió érdekében, hogy annak gyakorlati megvalósulása mintegy szükségképen következnék be. A gyűlést Lavitrano bíbornak palermói érsek az A. C. I. 0. C. elnöke zárta be. Záróbeszédében kiemelte hogy e keleti kongresszus vége nem befejezés, hanem egy új munkarendszer hírnöke, mert e társulat munkája oly nagy, hogy befejezést csak akkor tudhat nyerni, ha a cél, melyért dolgozik, megvalósul. Köszönetét fejezte ki a helybeli bíbornok-érseknek s a gyűlés előadóinak a kongresizus megrendezéséért. E kongresszus nem azért volt összehíva, hogy a 'keleti dolgokban jártas emberek vitatkozásainak üres emlékeként maradjon a történelem lapjain, hanem hogy lelkünkben kiépülhessen a nagy eszmének megfelelő megértő, szerető lélekalakzat, mely segíteni, szenvedni, áldozni is tud egy nagyeszme számára. A keleti mentalitás, sajnos, még nagyon távol áll tőlünk. Annak közelebbhozására s az egymást megérteni igyekvő áldozatos szeretet, mert mint — fejezte be (icminenciája — a szeretet lehűlése következtében a szívek szakadtak el először s utána következett csak az észbeli érvelések egész sora, épúgy ma is, az am'ii az Unió létrehozását akadályozza, nem annyira dogmatikai alapon áll, hanem inkább nemzeti, egoisztikus, politikai téren nyeri magyarázatát. Május 1-én a kongresszusi program szerint ünnepélyes szentmise fejezte be a kongresszust, melyet a helybeli bíbornok-érsek mondott. A szentmisén a Sz. leckét és evangéliumot görög és latin nyelven olvasták, az énekkar pedig a megfelelő reszponzoriumokat a a mise végén az „ad multos annos"-t görög nyelven énekelte. A szentmise alatt, a Szent Atya táviratának a felolvasása után, a bíbornokérsek mondott tartalmas, mélyenszántó beszédet. Az Úr Jézus egységre biztató szavai után, az egyházatyák kolosszális alakjai mellett a pápák s az Egyházat szerető lelkek roppant munkája ellenére mégis bekövetkezett a szakadás. Nem örökre. Voltak pápák s kiváló egyéniségek hosszú sorai, kikben még nem halt ki a krisztusi szeretet, kikben ég s lángol az egyházatyák, Szent Bazilok, Athanázok hite. Ezekre tekint az ég s vár az Egyház, hogy egy akol si egy pásztor eszméje valóraváljon. A misét ünnepélyes körmenet követte, melyen Mons. Minumi a különböző keleti kollégiumok növendékei s a helybeli papság kíséretében Aranyszájú Szent János fejreliquiáját a tömeg nagy tisztelete mellett körülhordozta Firenze utcáin a Dómtól kiindulva, a Santa Miaria Novelle templomba s vissza. Ezzel befejeződött a keleti hét 1938-ban. 1438—1938 a két határkő végtelenbe néző perspektívái összeölelkeznek: ott unió, itt remény; ott valóság, itt jövő; ott tény, itt csak mohó epedés; ott egy koncilium a maga kolosszális méreeiben, itt csak kis csapat. Mégis egybeforrt áldozatos lélekkel énekelték ott is, itt is az unió emlékének, a szeretetnek himnuszát s bár 1438 után az élet szerencse-szekere legázolta a szépnek induló vetést, s bár 1938-ban is reménytelenül suttogják az ajkak: Unió? — csak volt. Mi mindezek ellenére rendületlenül hisszük s reményteli szívvel kiáltjuk a jövőbe — lesz!

Ifj. Bobák János.

147

— A SZEGEDI EGYHÁZ SZENTÉVI EMLKE egyházközségi székház és eucharisztikus lobogó. A székház megépítése hatalmas lépés az alig; egy év előtt önállósult ú.i anyaegyház fejlődésének történetében. Áz eucharisztikus lobogó megáldása és az egyházközségi székház fölavatása május hó 15-én ment végbe nagy ünnepélyességgel. A megáldási szertartásokat megelőző társas szent liturgiát Rohály Ferenc dr. és Ladomérszkv Béla dr. lelkészek véceziék. Ünnepi szentbeszédet Rohály Ferenc dr. szsz. tanácsos, makói lelkész mondott. — A GÖRÖGKATHOLIKUS SZEMLE május 7-én, jubileumi vacsora keretében fennállásának tíz éves jubileumát ünnepelte. Az ünnepi, beszédet irodán János min. osztálytanácsos tartotta, melyben a „Keleti Egyház "-ról a következőleg emlékezett meg: „A tárgyilagos kutató talál horizontunkon négy egészséges, gyümölcstermő oázist is. Az egyik a Keleti Egyház szellemi tábora. Lapozgatva olykor- n magas színvonalú tudományos termékben, b. e. Dr. Mikita Sándor kova ; ut eszembe. Csak öt esztendeje működi'-, de már is elértük általa, hogy szertartásunk kezd alíctua fides leni. még azokban a pagonyokban i.s, ahol eddig nulla volt." Ezután a Gör. kath. Életről, a Sz. Bazil rendről és a balatonrendesi üdülőház telkéről tesz említést. — A VESZPRÉMI KISPAPOK KELETI NAPJA. Őszentsége, XI. Pius pápa rendelkezésének tettünk eleget, midőn febr. 20-án nyilvános díszgyülés keretében foglalkozott Pázmány-körünk a keleti egyházai egyesülésének gondolatával. Tettük ezt nemcsak a rendeletnek engedelmeskedve, hanem igaz örömmel és lelkesedéssel; átérezve az uniós gondolat nagyszerűségét, az „unum sínt" fölséges gondolatát és végrendeletét, különösen jelen szentéviink alkalmával. Célunk volt: e szent gondolatot magunkban is állandóan fölszinen tartani és erőnkhöz képest, másokban is fölszítani. Gyűlésünkön örömmel láttuk nemcsak. a papság, hanem a szép számmal résztvevő világiak részéről is a megértést és lelkesedést. Hangot adtunk gyülésünkön a primátus és Kelet kérdésének, a keleti egyházak fegyelmének. Fő helyet pedig a Kelet, régi és jelenlegi Eucharisztia-kultusza foglalta el, miiint az unió egyik leghat-

hatósabb eszköze és legbiztosabb összekötő kapcsa. Ezenkívül még szavalat és énekszámik tették változatossá keleti gyűlésünket. Ünnepségünk műsora a következő képet adja: 1. Nemes Antal alszcrpap, pázmányköri elnök megnyitó beszéde. 2. A pápa primátusa és Kelet. Etal István IV. é. t. előadása, 3. Mécs László: Péter hajóján. Szavalta Bohár Antal II. é. t. 4. Az Eucharisztia doktora. Előadta Ther József alszerpap, pázmány-köri jegyző. 5. Palesztrina: Bonus est Dominus— Énekelte a Növendék-papság énekkara Anty Illés teol. tanár vezényletével. 6. Kelet Eucharisztia-kultusza. Felolvasta Mundi János IT. é. t. 7. Palesztin na: Christe, qui lux os... Énekelte a Növendék-papság éne', kara Anty Illés teol. tanár vezényletével. 8. Keleti egyházfegyelem. Előadta Fonyódi Vilmos IV. é. t. 9. Pápai Himnusz. (Ther József) — A BUDAPESTI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS ideje elérkezett. A kongresszus iránt a legtávolabbi világrészekben is élénk érdeklődés nyilvánult. Az utódállamok lapjai is sokat írtak róla. Egyedül a román görögkatholliikus lapoknak nem volt szabad felőle írniok. Brinzeu Miklós dr. lugosi nagyprépost mindjárt a rendezési munka kezdetén kezébe vette egy román gör. kath. zarándoklat rendezésének ügyét, a püspöki kar azonban, nem tőle függő okok miatt, nem hozhatott érdemi határozatot egészen a legutolsó napokig. Április elején jelent meg végre a lugosi „Európa" utazási iroda felhívása, melyet az Unirea c, balázsfalvi gör. kath. hetilap mellékleteként küldtek szét. Ezenkívül csak a bikszádi baziliták lapjának februári számában esett 8—10 sornyi szó a kongresszusról s az Unirea május 14-iki számában van egy rövid tájékoztató a kongresszusra jövő papság számára, Erdélyi gör. kat. testvéreink csodálasosan „felszabadultak!" — ANGLIKÁN PÜSPÖKLÁTOGATÁS történt Athénben április 14-én. William Temple vorki érsek látogatta meg az athéni anglikánokat templomuk fölavatási eentennáriuma alkalmából. A yorki érsek ünnepélyes formák között az athéni orthodox érseket is meglátogatta, mely alkalmat fölhasználtak egy templomi ünnepély rendezésére, melyben mind az orthodoxok, mind pedig az anglikánok részt vettek.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

148

o*—UcMtoOwiutHóU ház-, dalárdáké, iskoláké és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :

HÖRL BUDAPEST,

NÁNDOR II., T Ö R Ö K s U T C A

Fizetéskedvezmény.

8.

SZ.

Javaslat ingyen.

MEGJELENT fl PAPI ZSOLOZSMHKÖNYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ára finom bőrkötésben Műbőrben . . . . Egész vászonban . .

25 pengő 22 „ 20 „

Aranymetszéssel minden kötés öt pengővel drágább S p e c i á l i s kötésekre k ü l ö n

árajánlat

Ludvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczy-utca 18. -

Telefon 8-82

Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 liavi részletre is. Még kapható néhány száz

¿ n e l r o e k n n u u C I I C R C a R W J i y V

Ára 7 pengő, Tíz példányra egy ingyen.

Melles—Szántay-Szémán—Kozma:

Görögkatolikus Szertartástan iskolai és magánhasználatra. Papnövendékeknek, kántortanítójelölteknek is k i v á l ó a n a l k a l m a s . 227 oldal. Ára 3.80 pengő.

Görögkatolikus Szertartástan Elemei Az előbbinek kivonata. 120 oldal. Ára 2.40 pengő.

S z e n t I s t v á n Társulat, B u d a p e s t VIII., Szentkirályi-utca 28. szám.