Gondolatok a tegnapokról… és arról, hogy milyen ismérvei vannak egy jó vezetőnek?
Semmi értelme azon gondolkodni, hogy a tegnap miért alakult úgy, ahogy. Azon azonban érdemes elmélkedni, hogy miképpen lehet meg, és túlélni a mát. Hogyan kell, és lehet kialakítani a saját, személyes életet ahhoz, hogy az az ember számára élhető legyen. Szoktam volt javasolni tanácsadóként, amikor például munkahelyi problémákkal fordulnak hozzám, hogy fogalmazzuk át a kérdéseket. A lényegre kérdezzünk rá! Mert nem az a fontos, hogy a vezetőt hogy hívják? Hanem az a fontos, hogy ki ő valójában? Az pedig csak, és kizárólag a döntéseiből, az irányítani tudásából, avagy nem tudásából mutatkozhat meg. És emellett abból, hogy ő maga mennyire Ember? Egy cég/intézmény/ország vezetője nem szociális intézmény fenntartó. Szokták volt mondani. Ez így igaz. De az is IGAZ, hogy emberek életét befolyásoló döntéshozó. És az emberek HUMÁN erőforrások. Akiknél nem figyelembe venni ezt az alapvetést, már önmagában vezetői hiba! Ugyan is az emberek a munkájuk elvégzése közben is „csak” emberek maradnak. Micsoda zagyvaság. Ki nem tudja ezt? Horkanhat fel most bárki. Elvileg mindenki tudja. Gyakorlatilag azonban a munkáltatók jelentős többsége csak addig tudja, amíg önmagával kapcsolatos a tény. Amint a többieknél merül fel, akkor már az ember, CSAK munkavállalóvá módosul a tudatban. Mi ennek a következménye? Az, hogy nem mer elmenni 39 fokos lázzal táppénzre, mert fél, hogy 3-4 nap távollét elég a kirúgásához. Az is kikerekedik belőle, hogy cégek tucatjai vesznek fel fiatalokat, akiket a 3 hónapos próbaidő lejártával gyakorta le is cserélnek, mert munkáltatóként azt úgy éri meg. Na, az ebből következő nívótlan ügyfélszolgálati munkát meg a kedves vásárló érzi a bőrén, számos szolgáltatónál. Mert a kedves munkavállaló mire megértené a rendszert, már ott sincs, így egy értelmes választ sem lehet kicsikarni az esetek 90%-nál. Nem írok céget, mert több „kedvenc” is van. Ez viszont remek táptalaja annak is, hogy NE tudjon kialakulni egy épeszű munkaközösség, munkahelyi kollektíva. Vihető a társaság csapatépítő tréningre, mert az kell. De minek??? Úgy sem tart soká az ott lét. Max. buli, ahol van egy este, amikor kicsit beszív a társaság egy része, miután kibírták az uncsi, és hülye csapatépítő gyakorlatokat, aztán mehet mindenki haza. Úgy sem változik semmi. Na ja. Ha nem is akarjuk, hogy változzon! De visszatérve az alapgondolatra. Mindegy, hogy a vezetőt hogy hívják! Az a fontos, hogy milyen Ember! Tudni kell, hogy a vezetésben nincs demokrácia. Az a cég/intézmény/ország eredményes, ahol a vezető erős elkötelezettségű ember, határozott víziója van a jövőt
illetően, tudja, hogy azt hogyan lehet megvalósítani. Ám arra is képes, hogy miképpen nyerje meg az embereit ehhez! És NEM felejt el a cél megvalósítása közben EMBER maradni, és cseppet sem felejti el, hogy nem gépekkel dolgozik, hanem EMBEREKKEL.
A jó vezetőhöz lojálisak a munkatársai. Értsd, maguktól is többet vállalnak, ha a feladat megkívánja. Cserébe azonban BIZTONSÁGOT kapnak. A jó vezető NEM él vissza az emberei lojalitásával! A jó vezető ÖNMÉRSÉKLETET gyakorol, és csak akkor kér többet, ha az MUSZÁJ a feladat megvalósításához. A jó vezető SOSEM öncélú! Mindig a KÖZ érdekét képviseli. És ha a beosztottaitól 100 % teljesítményt vár el, akkor Ő maga legalább 120 - 130%-ot teljesít. Mert a jó vezető TUDJA, hogy Ő az ÉLEN JÁRÓ! És PONTOSAN tudja, hogy amilyen a feje, olyan lesz a hal maga is. Itt megjegyezném, hogy a munkamániás vezető nem jó vezető! Mert attól, hogy ő csak a munkahelyén érzi jól magát, a többiek még szerethetnek a családjukkal lenni!!! A jó vezető ismérve az is, hogy remek helyzetfelismerő tehetséggel bír. Reziliens (rugalmas), de ez nem azt jelenti, hogy össze-vissza kormányozza a „hajót”, és minden nap más feladatba kap bele. A jó vezető egyik legbiztosabb ismérve, hogy KIVÁLÓ szakembereket gyűjt maga köré, mert NEM FÉL a legjobbakat választani. Ugyan is ha Ő jó vezető, akkor nincs mit félni attól, hogy a vezető társak „lelépik” őt, és meginog a széke. A jó vezető nem a ridegségéről ismert, empátiás, de ez koránt sem azt jelenti, hogy bármit meg lehet csinálni vele érzelmi alapon. A jó vezetőt NEM lehet befolyásolni, ámde kellően alátámasztott szakmai érveket MINDEN esetben figyelembe vesz, és képes azt beépíteni a saját terv rendszerébe. Egy jó vezető MINDIG odafigyel a beosztottai véleményére. Annál is inkább, mert ő sincs ott mindig mindenhol, és a gyakorlati megvalósítás, gyakran felülírja az elképzelt valóságot! Ezért képes, és hajlandó módosítani, az elméletet a gyakorlatban alkalmazó munkavégzők tapasztalatai alapján! A jó vezető bátor, de nem hülye! Tehát nem ugrik bele esztelenül mindenbe, de van mersze kipróbálni új dimenziójú módszereket, technikákat is. A jó vezető nyitott az újra, és egy kicsit „jövőbe látó”. Tehát képes „haladni” a kor vívmányaival. Ésszerűen kezdeményező, és a teszt üzemmódban figyelmes, körültekintő, részt vesz benne, és nem veszi SENKI fejét, ha közben módosítani kell! A jó vezető KÉPES módosítani. Akár a saját véleményét is! Végül a jó vezető senkitől sem fél! Még saját magától sem! És nincs olyan szakmaiatlan érv, amiért képes felrúgni a saját intézménye/cége világát, csak azért, hogy megfeleljen valaki más elvárásainak, más egyéni, gyakorta ÖNÖS érdekeinek.
Egy jó vezető EMELT fővel jár (ez NEM azonos az orr fennhordással!), mert tisztességesen, becsületesen él, és dolgozik. Ezért a munkatársai FELNÉZNEK rá! A TELJESÍTMÉNYE alapján néznek fel rá. Nem pedig a beosztása miatt félnek tőle. Ha ilyen vezető vagy, akkor ÁLOM veled dolgozni. Ha nem, akkor Isten mentsen meg tőled mindenkit! Ez a minimum kritérium, amit egy VEZETŐNEK tudnia kell. És még nem soroltam fel MINDENT.
Csaba Beatrix executive mediátor, szervezetfejlesztési tanácsadó
