Go < ;gle. Usage guidelines

Go < ;gle This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project to make the world's books discoverable online. It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the publisher to a library and finally to you. Usage guidelines Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying. We also ask that you: + Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for personal, non-commercial purposes. + Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the use of public domain materials for these purposes and may be able to help. + Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. + Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. About Google Book Search Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web at h t t p : / / b o o k s . g o o g l e . c o m /

Illllll 361 634

^^SLLO n

I

íiyula

. í

•w—r^-uw^evaltoztatas jelentősegéről

jogi

1891

HUN

Diaitized by

G00gle

A valuta változtatás jogi jelentőségéről.

Felolvastatott

A. MAöY. TUD. AKADÉMIA II. OSZTÁLYÁNAK 1890. évi deczember hó 9-iki ülésén.

KÉZIRATKÉNT

NYOMATOTT.

BUDAPEST, A P E S T I LLOYD-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA. 1891.

Digitized by

Google

A valutaváltoztatás jogi jelentőségéről. G a z d a s á g é s j o g r e n d ! — Száz meg száz szállal kapcsolatos alkotások, melyek egy­ mást majd kiegészítik és meghatározzák, majd ellentmondanak egymásnak. Számos fogalom azon kettős gyökérnél fogva, melylyel mind a gazda­ ságban, mind a jogrendben alapszik, kettős jelle­ get nyer és így a megfigyelés előtt határozatlan­ nak látszik. Különösen a h a t á r f o g a l m a k r ó l áll ez, melyek a két terület közös szélén állván, l e g i n k á b b esnek a különböző befolyás alá. És a legingatagabb jellegű fogalom mindannyi közül: a p é n z fogalma. Mindama vitás nézetet, melyet a pénzről és a pénztartozásokról hangoztattak, csak úgy lehet teljesen megérteni, ha kihámozzuk a bennök rejlő alapfelfogást és annak inkább g a z d a s á g i vagy inkább j o g i jellegét szem­ ügyre vesszük. A m a kiváló fontosságú gazdasági akczióval, melyre monarchiánk két állama készül és mely csaknem két év óta igen élénken foglalkoztatja a közvéleményt — a v a l u t a r e n d e z é s s e l — egy felette érdekes, egyelőre még igen vitás, j o g i probléma jár együtt.

1* Digitized by

GooQÍe

pppp:

—

4

—

A valutánk rendezése a k é s z p é n z f i z e ­ t é s e k f e l v é t e l é b ő l és az é r t é k r e n d s z e r v á l t o z t a t á s á b ó l áll. Utóbbi, a v a l u t a m e g ­ v á l t o z t a t á s a , rejti magában ez érdekes j o g i problémát. A m a viták, melyek a felett indultak meg, hogy vájjon mit köteles az állam eddigi pénze helyébe adni, azaz hogy milyen legyen az értékreláczió; továbbá e reláczió meghatározása körüli véleményeltérések — átlagszámítás és napi ár­ folyam — végre a m a g á n o s o k n a k tétovázása — igyekezzenek-e adósok lenni vagy hitelezze­ nek-e? — mely adóssági viszonyaik rendezése iránt való kételyeikből folyik, — mindez bizo­ nyítja, hogy már eddig is foglalkozott a közvéle­ mény ama kérdésekkel, melyek magvát az ez értekezés tárgyát képező probléma képezi. A z érték, vagyis a v a l u t a m e g v á l t o z ­ t a t á s á n a k j o g i jelentősége e probléma. Épenséggel nem mondhatni, hogy a j o g i irodalom eddig felette kimerítően foglalkozott e problémával vagy hogy a mennyiben foglalkozott volna, e foglalkozás igen eredményes lett volna. Századunk első felében úgy látszik a pénz­ ügy terén a jogászok még az inkább mult szá­ zadbeli f i s k á l i t á s elvét vélték uralkodni látni és működésük mintegy arra terjedt, hogy ez elv­ vel szemben a jogosságot védjék. A m a g y a k o r i é r e m változtatások (Miinzveranderung), miket az államok a lucrum camerae érdekében megejtettek, de az akkoriban s o k k a l számosabb souverain álla-

Digitized by

— 5 —

mok pénzeinek sokasága is, előtérbe szorították a z é r e m-változtatások problémáját. Különben a nemes fémek kérdése, az ezüst és arany közti harcz, még akkoriban alig jutott előtérbe és így könnyen érthetjük, hogy p l . Savigny-nál ugyan alapos s bő fejtegetéseket találunk az éremvál­ toztatásról, a fém, név- és árfolyamérték elméle­ téről, de alig egy szót is az érték vagyis a valutaváltoztatásról. A z irodalom állapotán a 60-as évek vége változtatott. A német valutarendezés ugyanis már a k k o r előre vetette hullámait és a német jogászi és nemzetgazdasági világ élénken foglalkozott a valutaügygyei általában és így különösen a valuta megváltoztatásának kérdésével is. Csakhogy, ha az idevágó munkásságot nézzük, feltűnő, hogy kiválóan m a g á n j o g i felfogás az, mely benne nyilvánul. E jelenséget azonban természetesnek találhatjuk, ha meggondoljuk azt, hogy tulajdon­ képen a német egység kivívása, az 1870-es és 7 l - e s éves voltak azok, melyek a német k ö z ­ j o g i t u d o m á n y t teremtették és hogy L a b a n d könyve volt tulajdonképen az, mely Németország­ ban az á l l a m e s z m é j é t teljesen juttatta k i ­ fejezésre. A német valutarendezés egy egyszerű ren­ delkezéssel oldotta meg vagy vágta szét a valuta­ változtatás csomóját és így tényleg ismét elvesz­ tette e kérdés azt az érdeket, melynek a vele való foglalkozást köszönte volt. Azonban — mint már annyiszor — itt is

Digitized by

-

<;

—

ismét a gyakorlat lobbantotta lángra a tudomány mécsét. A 70-es évek végén az osztrák v a s u t a k szelvényperei vették igénybe a közfigyelmet é s ezek kapcsán előbbre jutott a mi kérdésünk i s . Különösen két kitűnő jogvéleményt — B e k k é r ­ től és H a r t m a n n t ó l — köszönünk e szelvény­ pereknek. Tényleg azonban e perek nem a v a l u t a ­ m e g v á l t o z t a t á s körüli j o g i kérdésen, hanem n e m z e t k ö z i m a g á n j o g i kérdéseken dőltek el, mit saját érdekünkben sajnálnunk k e l l azért, mert ez által a valutamegváltoztatás j o g i jelentő­ sége ismét háttérbe szorult. E z z e l azonban elértük egyszersmind a l e g ­ újabb kort. A jelenben hazánk és Ausztria valuta­ rendezése kétségen kivül újból rá fog vezetni a valutamegváltoztatás j o g i jelentőségének problé­ májára, noha eddig foglalkozott vele.

csak

néhány

újság-czikk

A mi e kérdés megoldását különösen meg­ nehezíti az az, hogy nemcsak a gazdasági és jogi felfogások eltérésével kell számolni, de, hogy még a szerint is, a mint inkább m a g á n vagy inkább k ö z j o g i felfogásból indulunk k i , más-más ered­ ményre jutunk. E z értekezés arra fog törekedni, hogy e különböző felfogásokat . — gazdaságit, köz- és magánjogit — lehetőleg össze ne vegyítse és hogy a külön elérendő eredmények összefogla­ lásával tán némi új világot vessen e kérdésre.

Digitized by

—

7

—

I.

K i k e l l indulnunk a pénznek j o g i értelmé­ ből. M i k azok a f u n k c z i ó i a pénznek, a melyek j o g i l a g relevánsaknak mondhatók? A felelet e kérdésre csak egy pont iránt egyetértő. E l i s m e r i ugyanis mindenki azt, hogy a pénznek törvényes fizetési eszközként való szereplése a j o g i foga­ lom meghatározásának főpontját alkotja. Míg azonban csak a nézetek kisebbsége látja ezzel kimerítve a pénznek jogi fogalmát, addig a többséget alkotó vélemények arra irá­ nyulnak, hogy a törvényes fizetési eszközként való szereplés mellett a pénznek még e g y vagy t ö b b funkczióját k e l l kiemelni, hogy annak helyes fogalmát megalkothassuk. E z e k szerint a pénz nemcsak törvényes fize­ tési eszköz, hanem é r t é k m é r ő , c s e r e e s z k ö z és a (törvényes) é r t é k á l l a n d ó s á g viselője is. A z az ellentét, mely e vitában rejlik és melyben amaz előbb érintett k e t t ő s módja a megfigye­ lésnek kifejezésre jut, réges-régi. Már Berkeley mondja, hogy az állam bármit dekretálhat pénz­ nek és bizonyos, hogy mindig lesz annak a né­ zetnek híve, mely a pénzben csakis az á l l a m i k i j e l e n t é s létesítette szereplést látja és minden egyébtől eltekint. E nézet tehát praegnanter k ö z ­ j o g i n a k mondható. Szemben áll vele azok nézete, k i k a pénz­ nek különböző g a z d a s á g i sajátságaira hivat-

Digitized by

—

8

—

koznak és a k i k különösen momentumát emelik k i .

az

értékesség

Itt van tehát a pusztán jogi és a pusztán gazdasági felfogás kiengesztelhetetlen ellentéte. De valóban k i e n g e s z t e l h e t e t l en-e ez e l l e n ­ tét? Pillantsunk csak röviden a fejlődésre. A nemesfém-pénz^ mint olyan, n e m állami kijelentés folytán szerepelt először. A gazdasági czélokra való r á t e r m e t t s é g tette a nemesérczeket t u ­ lajdonképen pénzzé és úgy az értékességben, mint sok más tulajdonságban nyilvánult e rá­ termettség. Csak később járult ehhez az az állami kijelentés, mely a pénzből v a l u t á t , azaz t ö r ­ v é n y e s f i z e t é s i e s z k ö z t c s i n á l t . De a mint különben is az állam előtérbe lépett a gaz­ dasági viszonyok legfelsőbb szabályozásában és törvényes intézkedések útján való rendszeresíté­ sében, ez állami kijelentés az, mely a pénznek lényegét kitette. Tényleg az állami kijelentés csak olyan anyagra vonatkozott, mely a gazda­ sági czéloknak legmegfelelőbb volt, de a nemesérczek e tulajdonságai csak i n d o k o k az állami kijelentésre, n e m pedig azzal egy sorba helyez­ hető e l s ő r e n d ű tényezők. És látjuk — bár az ellenkező nézeten levők ezt helytelenségnek vagy kivételes állapotnak mondják — hogy ez az állami kijelentés egészen külön is válhatott az eredetileg substartumát ké­ pező anyagtól. A p a p í r p é n z alapjában az a fogalom, melyről Berkeley beszél: az állami k i ­ jelentés tiszta nyilvánulása. H o g y e p a p i r -

Digitized by

GooQÍe

—

9

p é n z g a z d a s á g i l a g h e l y t e l e n ! k i tagadná? D e hogy j o g i l a g teljesen olyan mint az érczpénz, az bátran állítható. Akárhány törvényes i n ­ tézkedés magában véve helytelen lehet, de azért törvényessége kétségbe nem vonható. í g y itt is a z állami kijelentés létesítette papírpénz nem felel­ het meg a czélnak, de azért az mégis pénz. A z o k , k i k gazdasági momentumokat is akar­ n a k a pénznek jogi definicziójába bevinni, e definiczióba gazdaságpolitikai követelményt erősza­ kolnak belé. A pénz l e g y e n értékmérő, csere­ eszköz (és még sok más, mit elhallgatnak), de nem e z teszi a pénzt pénzzé. A pénz tiszta j o g i fogalmát csakis az állami kijelentés, a t ö r v é ­ n y e s f i z e t é s i e s z k ö z k é n t való szerepelte­ tés teszi. H o g y az ellenkező nézeten levők tévednek és hogy aggályaik is, melyeknek kifejezést adtak, nem indokoltak, azt különösen csak az érték­ mérőről akarnám bebizonyítani. Kétséget nem szenved, hogy a pénz mint értékmérő szerepel. D e e szereplés a j o g szempontjából másodrendű. Azért, mert az állam mindenkit végső esetben arra kényszerít vagy kényszeríthet, hogy minden­ nemű kötelezettségének t ö r v é n y e s fizetési e s z k ö z b e n tegyen eleget, már implicite rászo­ rítja az embereket, vagy a biró által meghívandó szakértőket, hogy a törvényes fizetési eszközben fejezzék k i a szóda jövő értéket. De m a g a e z é r t é k m é r é s t az állam — legalább a modern gazdasági elvek szerint — n e m végzi, sőt magát

Digitized by

—

10

-

ez érték mérés egy főterétől, az á r a l a k u l á s ­ t ó l lehetőleg távol tartja. És így indokolatlanok­ nak tűnnek fel az említett aggályok is. H a a z állam maga az értékmérésre be nem foly, hanem azt a biró bölcs belátására, illetve a forgalomra bízza, akkor természetes, hogy, bármit is jelent k i az állam törvényes fizetési eszköznek, ebben magában véve nem rejlik veszedelem. N e m azért, mert az értékmérés a f o r g a l o m r a van bízva. H a pedig értéktelen dolgot dekretál az állam pénznek, ezt a forgalom az értékmérésben kifeje­ zésre juttatja. II. A pénz mint törvényes fizetési eszköz h á r o m , egymástól elkülöníthető csoportban teljesíti szol­ gálatát. Először azt az esetleg v é g s ő t e l j e s í t é s i e s z k ö z t képezi, melyben minden igény érvénye­ síthető, minden teljesítés kikényszeríthető. Másodszor tárgyát és teljesítési eszközét képezi a p é n z k ö t e l m e k n e k . M e g kell azon­ ban különböztetni oly kötelmeket, melyek pénzre, mint törvényes fizetési összegre szólanak vagy legalább erre szólóknak vélelmeztetnek, és oly kötelmeket, melyek n e m a törvényes fizetési eszközre, hanem csak ú g y n e v e z e t t pénzre szólanak. Harmadszor a törvényes fizetési eszközt képező pénzben teljesítendő minden fizetés, mely az álla-

Digitized by

— 11 mot illeti (adó, illeték, bírság stb.*) és viszont az állam is ebben teljesíti fizetéseit. A pénz mint törvényes fizetési eszköz kétféle változtatásnak lehet alávetve: é r e m - és é r t é k vagyis v a l u t a változtatásnak. A z első változtatás a súly és finomság által mérhető; az utóbbi azon­ ban nem mérhető. Miután jelenleg az arany és ezüst képezik a gazdaságban használt egyedüli értékmérőket, a kettő összehasonlítására hiányzik tulajdonképen a t é r t i u m c o m p a r a t i o n i s . Vegyük már most szemügyre, hogy mily jelentőséggel bir a v a l u t a m e g v á l t o z t a t á s a e csoportokra. A z állam ezüstvalutáról aranyvalu­ tára tér át, azaz kijelenti, hogy egy bizonyos időponttól fogva n e m az eddigi ezüstpénz, hanem bizonyos súlyú, finomságú és veretésü a r a n y ­ p é n z szolgál törvényes fizetési eszközül. M i jelentősége van ennek külön-külön ama három csoportra nézve, melyet előbb megkülön­ böztettünk ? Egyáltalában n e m bir e valutávaltoztatás jelentőséggel az első csoportra nézve, ott hol a pénz mint végső, kényszerbeli kielégítési vagy teljesítési eszköz szerepel. A törvényes fizetési eszközben való végső kielégítésnél szereplő fogal­ m a k : az érték, a k á r , az é r d e k , az e l v e s z ­ t e t t h a s z o n , mind olyanok, melyeknek kifeje­ zése kell hogy a törvényes fizetési eszközben tör­ ténjék. De e kifejezést nem az állam végzi, ha*) A vámoknál monarchiánkban úgy látszik eltérés van ez elvtől. De itt külkereskedelmi politikai okok voltak irányadók.

Digitized by

-

nem a biró.

forgalom

12

—

felfogását

kifejezésre

juttató

H o g y mily értéke van egy mázsa búzának, azt a biró az aranyvaluta uralkodása alatt épen úgy állapíthatja meg, mint az ezüst valuta idejében. Itt látjuk nyilvánulni ama már érintett fontos elvet, hogy az állam az értékmérésbe nem avat­ kozik bele. És ez elv teszi azt, hogy a valuta­ változtatás az első csoportunkban n e m bír j e l e n ­ tőséggel, mert bármit is jelent k i az állam tör­ vényes fizetési eszköznek, — melyben az érték­ mérés tehát megejtendő — ez é r t é k r a é r é s t m a g á t mindig a forgalom végzi. Igaz, hogy ez elv úgy látszik nem volt m i n ­ dig teljesen elismerve. A f r a n c z i a forrada1 o m alatt az állam megtiltotta, hogy bizonyos élelmi czikkeknek árát emeljék, pedig az a s s i g n á t á k nagy mérvű kibocsátása a pénz érték­ csökkenését okozta és így szükségképen áremel­ kedésnek kellett beállania. Hasonlóképen A u s z ­ triában is az 1811-es finánczpátens után, mely ötszörös d e v a l v á c z i ó t okozott, megbüntettek egyes kereskedőket, k i k közvetlenül a devalváczió után az árakat felszöktették. Ezekben tehát az ellenkező elvet látjuk nyilvánulni: az állam beavat­ kozik az áralakításba és így abba az értékmé­ résbe is, mely jogi szempontból fontossággal bír. Ily felfogás mellett a valutaváltoztatás a végső kény szer kielégítésekre nézve is birna befolyással. D e a mai uralkodó felfogás szerint erről s z ó n e m l e h e t és így ez az egész nagy csoportja

Digitized by

—

13

—

a pénz szereplésének a valutaváltozás j á b ó l elesik.

szempont­

Másképen vagyunk azonban a második és h a r m a d i k csoporttal, ha kivesszük a második cso­ portból a nem törvényes fizetési eszközt képező c s a k ú g y n e v e z e t t pénzre szóló kötelmeket, m e l y e k , a mennyiben tételes törvényes intézkedés másképen nem határoz, az első csoportbeli elv alá esnek. Itt e két csoportban mindig h a t á r o z o t t t é t e l e k r ő l van szó; az adók nagy része, az illetékek, bírságok épen úgy, mint a pénztarto­ zások h a t á r o z o t t összegekre szólanak, melyek­ ben a teljesítés történik. H a tehát megváltozik a törvényes fizetési eszköz, s z ü k s é g k é p e n meg k e l l állapítani a régi és az új t ö r v é n y e s f i z e ­ tési eszköz közti viszonyt. H o g y e megállapítást az államnak kell végeznie, legalább is a m a fizetések számára, melyek az államot illetik, az iránt n i n c s kétség. E z már magából az állami fenhatóság fogalmából f o l y i k : az állam a z t fizetteti és ú g y fizettet magának, a hogy az neki tetszik. Természetes tehát, hogy az ez iránti megállapítást is maga végzi. A magánjogi viszonyokról (pénzkötelezett­ ségekről) is bizonyos, hogy azokat nem a régi valutában, hanem az új valutában kell teljesíteni. Ennek megindokolása azonban különböző, mi a k ö v e t k e z m é n y e k b e n fontos e l t é r é s e k r e ad alkalmat.

Digitized by

—

14

—

Két értelmezéssel van dolgunk: egy t é v e s m a g á n j o g i és e g y h e l y e s k ö z j o g i értel­ mezéssel. A magánjogi értelmezés így h a n g z i k : ezüstre mint törvényes fizetési eszközre szóló kötelem ezüstbeni teljesítése az aranyvaluta b e ­ hozatalával l e h e t e t l e n n é vált, tehát a köte­ lemben foglalt á r ú aequivalense az ú j valutában kifejezve szolgáltatandó. A z új valuta: d a t u r in solutum. A közjogi értelmezés pedig e z : a pénzre mint törvényes fizetési eszközre szóló kötelem teljesítése a valutávaltoztatás folytán n e m lehe­ tetlen. A kötelem törvényes fizetési eszközre szólott; tehát ebben is teljesítendő. H o g y m i az a törvényes fizetési eszköz, azt az á l l a m mondja meg. E szerint az ezüsttartozás aranybani tel­ jesítése nem datio in solutum, hanem v a l ó s á ­ gos solvere. E közjogi felfogásban már magában véve benn rejlik, hogy az államnak k e l l a két valuta közti viszonyt megállapítania. Különben is az a vita, mely az irodalmat annyira foglalkoztatta, vájjon az á l l a m i m e g ­ á l l a p í t á s dolga-e e viszony megállapítása avagy a f e l e k s z a b a d e g y e z k e d é s é r e , illetőleg a b i r ó bölcs b e l á t á s á r a bizandó e megállapí­ tás, — meglehetősen m e d d ő . Hasznos volt azon­ ban e vita annyiban, hogy érdekes vélemény­ eltérések kifejezésére adott alkalmat. Lássuk már most a kérdésnek eme t i s z t a magánjogi fel­ fogását.

Digitized by

-

15 —

IV. K é t f e l t e v é s az, melyből k i lehet indulni. A z e g y i k feltevés az, hogy az állam a valuta megváltoztatásánál mellőzi a r é g i é s ú j v a l u t a k ö z t i a r á n y megállapítását. A másik feltevés a z , hogy az állam végzi ugyan e megállapítást, de a magánjogi viszonyok számára m á s elvet követ, mint a közjogiak számára; azaz m á s meg­ állapítás szerint számítandó át a régi valuta az újra, ha magánosok pénztartozásairól, mint ha p l . adókról, illetékekről vagy bírságokról van szó. Vegyük először az első feltevést: az állam n e m állapítja meg a régi és új valuta közti v i ­ szonyt. Kérdés tárgyát képezi, hogy h o g y a n teljesítendők oly valutapénztartozá­ s o k , melyek a valutaváltozás e l ő t t keletkeztek, de csak e z u t á n j á r n a k l e ? H o g y e tartozások nem a r é g i v a l u t á b a n , hanem az újban rovandók le, az bizonyos. Kétes csak a két valuta közti viszony, illetve az az i d ő p o n t , mely e viszony megállapítására mérv­ adónak tekintendő. Négy időpont az, mely ez iránt szóba jöhet: 1. A k ö t e l e m k e l e t k e z é s é n e k , 2. A v a l u t a v á l t o z t a t á s á n a k , 3. A f i z e t é s n e k , 4. A l e j á r a t n a k — időpontja. A z első módozatot követte p l . az 181 l-es f i n á n c z p á t e n s ; mellette nyilatkozott a Gü-as Digitized by

—

16

—

években G o l d s c h m i d t ; azonban e nézetét k é ­ sőbb megváltoztatta. Hazai irodalmunkban K a t o n a

csatlakozott

e nézethez, k i különben a német írókat alaposan félreértette. H o g y azonban teljesen lehetetlen e módoza­ tot helyesnek tartani, az egyszerű

érveléssel k i ­

mutatható. A k k o r ugyanis, midőn valamely ezüst­ tartozás keletkezik, az arany tisztán árú jellegé­ vel bir.

Épen úgy, a mint e nézet

követői a z t

követelik tehát, hogy az ezüstre szóló kötelezett­ ség aranyra, azon

viszony

szerint

számíttassék

át, melyben az ezüst a kötelem keletkezésekor a z aranyhoz állott, — azt is lehetne követelni, hogy az ezüsttartozást bármely más árúban, gabnában, házban stb.-ben

kifejezve

számítsák

a r á n y szerint, melyben ez árúk

át,

amaz

az ezüsthez a

kötelem keletkezésekor állottak. Különben mint rögtön látni fogjuk — e fel­ fogás ellenkezik amaz elvével is az uralkodó jog­ rendnek, h o g y é r t é k v á l t o z á s o k é r t s e m m i ­ féle kárpótlási igény nem támasztható és hogy így a hitelező semmi telheti azt, hogy az adós a

esetre sem köve­ visszafizetés

alkal­

mából jóvá tegye azt az értékváltozást, melyet az általa kölcsön adott pénz szenvedett. Megemlítésre országgyűlés

méltó

talán,

ama bizottsága,

finánczpátenst

tárgyalta,

ordinandis

privatorum

busexmissa,

már

hogy a magyar mely

az osztrák

deputatio

in

co-

correlationi-

1826-ban

helytelennek

Digitized by

GooQÍe

— 17 —

mondta e felfogást és így bizonyítékát szolgáltatta.

jogérzésének

fényes

A második nézet, mely döntőnek a valutaváltoztatásnak időpontját mondja — az uralkodó nézet. Legtisztább formulázását K n i e s n e k kö­ szöni ; noha először tán 1871 -ben A u g s p u r g fejtette k i , k i t azonban az irodalom azóta figyel­ men kivül hagyott. E nézet mellett nyilatkozott a német jogászvilág többsége (B e h r e n d , G r ü n h u t stb.). Azonban e nézetben két dolog v a n összekeverve. Sokan azért tartják dön­ tőnek a valutaváltoztatás időpontját, mert az ál­ lam állapítja meg (állítólag) ez időpontot. Csak­ h o g y az állami megállapítást, az időponttól ma­ gától külön k e l l választani, mert hiszen épen ez az egész érvelés abból indul k i , hogy az állam mellőzi a viszony megállapítását. H a ama indo­ k o k a t mérlegeljük, melyek e nézet elfogadását és uralkodóvá tételét okozták — kiválni látunk kü­ lönösen egy fogalmat, melynek elsőrendű szerepe jutott az e nézet mellett való harczban. És ez, az é r t é k - á l l a n d ó s á g fogalma. A pénz, mint a törvényes érték-állandóság viselője jelentkezik. Visszavitetik e tétel P a u l u s r a és külö­ nösen K n i e s az, k i bővebben kifejtette. E z érték-állandóság az, melynek nyilvánulását állí­ tólag látnunk kell a k k o r : a mikor törvényes i n ­ tézkedések pénzbeli büntetéseket, adótételeket, óvadékokat, fizetéseket, eltartási díjakat stb.-t állapítanak meg és azokat újabb rendelkezésig 2 Digitized by

GooQÍe

—

18

-

ú g y a j e l e n , m i n t a j ö v ő számára irány­ adóknak mondják k i ; továbbá a mikor az örök-becslésnél egy örök-rész h a s o n l ó n a g y ­ s á g ú összeggel biztosíttatik; a mikor pénz­ beli szolgáltatások az évi összegnek egyszerű tőkésítése útján megváltatnak; a mikor m i n ­ den pénzbeli tartozás u g y a n a z o n összegnek szolgáltatása által teljesítendő, mely évekkel v a g y évtizedekkel azelőtt adatott; — végre ez érték­ állandóság nyilvánulását k e l l látnunk a k k o r , a mikor a pénz n é v é r t é k e iránti tiszteletről be­ szélnek. Mindebből tehát állítólag a z következik, hogy a törvényhozó tényleg a pénzt az érték­ állandóság viselőjének tekinti és az é r t é k ­ m e g ő r z é s feladatára hivatottnak tartja. Kétséget nem szenved, hogy ez érték­ állandósági elmélet n a g y r é s z b e n helyes, és nem is fogadható el az az ellenvetés, melylyel különösen B e k k e r támadta meg ez elméletet, hógy t. i . az érték-állandóság csak k é p z e l t é s n e m való. Azonban ez elmélet mindenképen kibővítésre szorul. A z egész gazdasági világ sehol és soha­ sem mutatta az érték-állandóság jelenségét, sőt ellenkezőleg az egész gazdasági világ képe a folytonos és szünetlen értékváltozásoknak. E z értékváltozások méréséül a gazdaság az érték­ mérőt, a p é n z t használta fel. Csakhogy épen úgy, a mint a fizika hőméréseknél rendszerint nem veszi tekintetbe azt, hogy a meleg befolyás-

Digitized by

GooQÍe

sal van a hőmérőnek a fokokat jelző lapjára is, — mert a mérőnek mindig változatlan valaminek k e l l lennie — épen úgy a g a z d a s á g is abstrahált az értékmérőül szolgált pénznek é r t é k v á l ­ t o z á s a i t ó l , í g y m i n d e n árúnak értékváltozá­ sát pénzben lehet k i f e j e z n i ; viszont különböző mennyiségek az értékmérőből — ha az áralakulás tökéletes — ugyanazon átlag értéket képviselik. A búza métermázsája ma 8 frt, holnap már 9 f r t : tehát értékben változott.— 8 és 9 frt ezüstben pedig, előbbi feltevésünk mellett, u g y a n a z o n é r t é k e t képviseli. D e tekintsünk már most el azon g e n i a l i s f i c t i ó t ó l , mely a gazdaságot a pénz­ nek értékmérőként való szerepeltetésében vezette. Tényleg a pénznek értéke is változik; ez a körül­ mény az á r a l a k u l á s n á l , noha nem teljesen, betudódik, úgy hogy a kölcsönhatás folytán az árakban egy ö s s z e t e t t eredményt láthatunk. A z értékmérő e z e n változásaitól azonban a j o g egészen eltekint. A t ö b b i értékváltozásnál pedig a forgalomban általában azt az elvet látjuk érvényesülni, h o g y s e m m i f é l e é r t é k v á l t o ­ zásért kártérítési igényt támasztani n e m l e h e t . A m a kivételek, melyeket p l . a sza­ vatosság egyes eseteiben nyilvánulni látunk, csak a szabály mellett bizonyítanak. H a valaki megvesz egy házat, bár a ház értéke emelkedjék idővel, vagy csökkent légyen, ezért s e m t ő l e az eladó, s e m ő az eladótól nem követelhet semmit. H a búzában m u t u u m o t ád az egyik a másiknak, u g y a n a z a mennyiség 2* Digitized by

GooQÍe

búza szolgáltatandó vissza, tekintet nélkül a r r a , hogy váljon a búza m i l y értékváltozást szenve­ dett. Természetes tehát, hogy ha a mutuumnál nem az átadott dolog, hanem annak a lejáratkor való p é n z b e l i é r t é k e szolgáltatik vissza, k ü l ­ s ő l e g is kifejezve, m á s é r t é k adatik. C s a k l á t s z ó l a g van ez másként a tiszta valuta pénz­ tartozásoknál. Itt mindig azt kell visszaadni, a m i a kötelem tárgyát képezi; 100 írtért tehát 100 frt jár. D e ha jól felfogjuk a pénznek gazdasági szereplését, ebben is csak amaz elvnek a n y i l vánulásátláthatjuk, hogy a z é r t é k v á l t o z á s é r t a j o g k á r t é r í t é s i i g é n y t n e m á d , mert az a 100 frt, mely a teljesítéskor szerepel, esetleg egészen más értéket képvisel, más vásárlási erő­ vel bír, mint a z a 100 frt, mely a kötelem m e g ­ á l l a p í t á s a k o r szóba jött. A m a pénztartozásoknál, melyek n e m valuta­ pénzre, hanem csak ú g y n e v e z e t t pénzre szóla­ nak, az árfolyam szerint való teljesítésben nyil­ vánul ugyanezen elv alkalmazása. A z t mondottam, hogy a j o g eltekint ama értékváltozásoktól, melyet maga az értékmérő szenved; de nem tekint el ezektől maga az állam. A legjobb bizonyíték erre épen maga a v a l u t a ­ r e n d e z é s . Azért, mert a Magyarországon törvé­ nyes fizetési eszközként szereplő ezüst, vagy az azt helyettesítő papirvaluta, megszűnt ama tulajdon­ ságokkal birni, melyekkel a gazdasági követel­ ményeknek megfelelően birnia kellene, nyúl az állam egy, gazdaságilag jobban az értékmérést

Digitized by

-

21

-

teljesítő eszköz után, hogy azt törvényes fizetési erővel felruházza. D e ez csak az államnak p o l i t i k a i és nem j o g i cselekedete. Ismételjük tehát a fent k i ­ fejtett elvet: a j o g r e n d e l t e k i n t t e l j e s e n a törvényes fizetési eszközt képező értékmérőnek értékváltozásától és m i n d e n e g y é b értékváltozással szem­ ben úgy v i s e l k e d i k , hogy senkinek s e m m i f é l e k á r p ó t l á s i i g é n y t ez iránt nem ád: a t u l a j d o n o s , a hitelező v i s e l i tehát el az é r t é k v á l t o z á s t ! E z elv kitűnő bizonyíték már az első módo­ zat ellen, melylyel számoltunk volt. A kötelem k e l e t k e z é s e nem lehet irányadó a két valuta közti viszony megállapítására, mert a kötelem keletkezte és megszűnése közt az értékváltozást a hitelező viseli el. A z a 100 frt ezüstben, melyet a hitelező az adósnak kölcsön adott, eset­ l e g k é t s z e r annyit érhetett, mint az a 100 frt ezüstben, melyet az adós a lejáratkor vissza­ fizetett. D e ha az első módozat ellen szól ez elv, épen úgy a második módozat ellen is fegyverül szolgál. P e d i g ép e módozat m e l l e t t hozták fel leginkább az érték-állandóság elvét. H a , a mint kétséget nem szenved, e g y valuta uralkodása alatt u g y a n a m a összeg teljesítésével menekül az adós, m e l y e t k a p o t t v o l t és így a kötelem keletkezése és megszűnése közti érték­ változások a hitelező veszedelmét képezték, Digitized by

-

22 —

a k k o r é p e n s é g g e l be n e m l á t h a t ó , hogy m i é r t változtasson e felfogáson a valuta meg­ változtatása. Tényleg tiszta magánjogi okoskodásnak szükségként arra az eredményre k e l l vezetnie, hogy mérvadó, a két valuta közti viszony megállapítására csakis a végső lejárati, vagy fizetési időpont lehet; mert e tiszta magánjogi okoskodás valuta-pénz-obligatióban nem láthat egyebet, mint minden más obligatióban. A pénz á r ú , a mely­ nek a l e j á r a t i értéke teljesítendő, ha a t e r ­ m é s z e t b e n való teljesítés lehetetlenné vált; s itt a valuta m e g v á l t o z t a t á s a az a körül­ mény, mely e lehetetlenné válást o k o z t a . Könnyen képzelhető, hogy e tiszta magán­ jogi felfogás igen hatályos konstrukcziók meg­ alkotására adott alkalmat és így találkozunk is az irodalomban felette szellemes nézetekkel, melyek vagy a v i s m a j o r elvét alkalmazzák, vagy a n o v a t i o segítségével operálnak. — Számolnunk kell még a harmadik és negyedik módozattal. M é r v a d ó legyen-e a teljesítés idő­ pontja a két valuta közti viszony megállapítására? A teljesítés történhetik, v a g y a l e j á r a t ­ k o r , vagy a t é n y l e g e s f i z e t é s k o r . E két módozat választása egy rövid k i t é r é s r e ad alkalmat. A fizetés és lejárat közötti különbség ugyanis másként formulázva így h a n g z i k : F i z e t ­ h e t - e a z a d ó s a l e j á r a t e l ő t t ? mert ha i g e n , a k k o r természetesen a fizetési időnek kell Digitized by

—

23

—

mérvadónak lenni. E kérdés, melyet másként c o n v e r s i o n a l i s k é r d é s n e k is lehet mon­ d a n i , felette érdekes. A római j o g felfogása szerint az időbeli meghatározás az a d ó s é r d e k é b e n történik és így a római j o g igenlőleg válaszol a kérdésünkre; hasonló a franczia jog, a legtöbb német particularis j o g és a német közönséges j o g n a k a válasza; c s a k a p o r o s z é s az o s z t r á k j o g felelnek nem-el e kérdésre, noha az osztrák j u d i k a t u r a eltért a polgári törvénykönyv ez e l ­ vétől. H o g y a r ó m a i j o g b a n az említett elvet látjuk uralkodni, t e r m é s z e t e s n e k tiinik fel, h a meggondoljuk, hogy tényleg csak a m o d e r n gazdálkodás az, mely a hitelezőnek p é n z e l h e l y e ­ z é s i é r d e k é t helyezte előtérbe. A német új polgári törvénykönyv tervezete a német közönséges jognak elvét vette át; azon­ ban épen úgy, mint a kereskedelmi j o g is, a m a feltevéssel, hogy a h i t e l e z ő é r d e k e a lejárat előtti fizetés által nem sértetik. A tervezet indo­ kolásából azonban következni látszik az, hogy a törvénykönyv a hitelező érdeke alatt c s a k i s a kamatbeli érdekre gondolt. A jelen probléma, melynek alkalmából e kérdést felvetet­ tük, azonban bizonyítja, hogy l e h e t a hitelezőre nézve m á s érdek is, mely a lejárat előtti fizetést megtiltja. És itt tulajdonképen a kérdést meg k e l l fordítanunk; ép e v a l u t a - é r d e k e a h i ­ telezőnek, melylyel jelenleg szemben állunk, b i ­ z o n y í t j a a z t , h o g y a z a d ó s l e j á r a t előtt nem fizethet.

Digitized by

-

24

-

Elesik tehát a harmadik módozat és marad csak a negyedik. A l e j á r a t i i d ő döntő volta a t i s z t á n m a g á n j o g i felfogásnak consequens eredménye. De magánjogilag is fontos aggályok állanak vele szemben. Nem ugyan az, mit H a r t mann említett, hogy t. i . ez időpont választása útján a h i t e l e z ő károsul. Mert ez, az ezüstről az aranyra térve át, csak akkor áll, ha az ezüst világ-piaczi értéke tovább is hanyatlik. D e nem is mérvadó ez aggály azért sem, mert a v a l u t a m e g v á l t o z t a t á s á n a k időpontja i s károsíthat úgy hitelezőt, mint adóst. D e döntő ellenvetés e módozat ellen az, hogy ennek következtében a valuta-pénz-obligacziók, melyeknek kiváló jellege az, hogy „ c e r t á k „incertákká válnak. E z által a koczkázat egy oly eleme kerül a gazda­ ságba, mely azt szükségkép felforgatja. 4 4

4 4

Számoltunk tehát azzal a négy módozattal, melyekről szólni lehetett, ha feltettük, hogy az állam nem intézkedik a két valuta közti viszony megállapítása iránt. Számolnunk k e l l még azzal a másik feltevéssel, mely úgy hangzik, hogy az állam ugyan megállapítja az é r t é k - v i s z o n y t , de saját viszonyait más elbánásban részesíti, mint a magánjogi viszonyokat. M e n g e r A n t a l az, k i e feltevésből k i ­ indult. Szerinte a német valutarendezés nem oldotta meg a kérdést, hanem s z é t v á g t a a csomót. A német éremtörvény azt a relácziót mondta k i döntőnek, mely majd egy századon át uralkodott; csak a valutarendezés után hányatDigitized by

—

25

—

lott oly nagy mértékben az ezüst értéke. Menger ebben az adósok károsítását látja, mert ha a a német éremtörvény intézkedése fenn n e m állott volna, az adósok terhei jelentékenyen csök­ kentek volna, — és azt a sok támadást, mely­ nek a tőke az utolsó két évtizeden át k i volt téve, nagy részben e körülményre viszi vissza. Éppen ezért Menger a küszöbön lévő osztrák­ magyar valutarendezés számára nem is akarja a német valutaváltoztatás módozatát elfogadni. A z állam állapítson meg maga számára valutaviszonyt? de a magánviszonyokra nézve mondja k i , hogy döntő a t e l j e s í t é s i d e j e . Miután pedig az általános elv kimondása sok jogviszályra adna alkalmat, állapítsa meg az állam majd hónapról hónapra a relácziót, melyben az illető hónapban lejáró tartozások teljesítendők. Bármennyire is tiszteljük Mengerben a kitűnő perrendirót, a szocziálizmus alapos ismerő­ jét és a német polgári törvénykönyv javaslatá­ nak a vagyontalan osztályok szempontjából való szellemes bírálóját, mégis e nézeteivel határo­ zottan szembe k e l l szállanunk. Menger argumentácziója tisztán magánjogi és az állami megállapítás, a vámágió kölcsönözte formájában, csak Menger gyakorlati érzése mel­ lett bizonyít. D e még ha magánjogi álláspontra is helyez­ kedünk s helyesnek ismerjük el a teljesítési idő­ pont választását, semmiképen sem láthatjuk be, hogy miért igazságosabb egy reláczió, mit hónapDigitized by

-

26

-

ról hónapra állapítanak meg, mint egy e g y s z e r mindenkorra fixirozott viszony. Sőt ha ez a m e g ­ határozás igazságos is volna, itt tényleg s u m m u m j u s s u m m a i n j u r i a volna. Minden pénz­ tartozás elvesztené határozott jellegét és belőle szerencsejáték tárgya lenne. A z adós bátran spe­ kulálhatna a hitelező rovására, de viszont a hite­ lezői üzérkedésnek is tág tere nyílnék. Mert k é p ­ zeljük csak el, hogy az állam hónapról hónapra a világpiaczi ár szerint megállapítja a relácziót. Könnyen beláthatjuk, hogy valamely hatalmas hitelező, k i nagy mérvű kölcsönök lejáratát várja, ezüstvételek útján be fog folyni igyekezni az ezüst piaczi árának és így az aranynak is meghatáro­ zására. A z t hisszük, hogy Mengert az a nagy érdek, melylyel a vagyontalan társadalmi osztá­ lyok iránt viseltetik, kelleténél messzibbre vitte és nem véljük, hogy nézeteit fentartaná, ha nem az ezüstnek jövőben való árhanyatlására gondolt volna.

V. De bármennyire meddő is e 4 pont körüli vita, ha az állami megállapítást elfogadjuk, mégis felette hasznos, mert egy t i s z t a m a g á n j o g i felfogásnak gyengeségeit kimutatja. A p é n z n e m á r ú ! A mi a törvényes fizetési eszközt, a szű­ kebb értelembeni pénzt leginkább megkülönböz­ tetni minden egyéb árútól, az az, hogy az áruk, értéke első sorban n e m az állami ténykedéstől

Digitized by

-

27

-

függ, hanem a szabad gazdasági mérlegelésnek v a n alávetve. Másként van ez azonban a pénznél. I t t az a kérdés, vájjon e z a fém vagy a z a fém l e g y e n törvényes fizetési eszköz — első sorban döntő az illető fém értékének megállapítása körül, í g y & valutarendezés maga is már befolyik az ezüst és arany közötti értékviszonyra, mert egy­ részt az ezüstnek törvényes fizetési eszközként való szereplését megszorítja, esetleg ezüstöt is hoz a piaczra, másrészt pedig az arany használható­ ságát, és keresettségét emeli. A pénz törvényes fizetési eszköz és erre szól minden valuta-obligáczió. A valuta-obligácziók részére tehát tulajdonképen a valutaváltoztatás t e l j e s e n irreleváns, azért mert ez obligácziók a pénzre n e m m i n t á r ú r a , hanem a pénzre m i n t t ö r v é n y e s f i z e t é s i e s z k ö z r e szólanak. Nem i s d a t i o i n s o l u ­ t u m az tehát, ha az ezüstobiigáczió a valuta megváltoztatása után aranypénzben teljesíttetik, hanem ebben rejlik a valóságos s o l v e r e . Ezért van az, hogy c s a k i s állami megálla­ pítás útján határozható meg a régi és új törvé­ nyes fizetési eszköz közötti viszony. A m a z érvelés, mely kiindulójában eltekint ez állami megállapítástól, l e g f e l j e b b c s a k m a g á n j o g i a n a l ó g i á k a t t e r e m t h e t , de n e m b u k k a n h a t rá m a t e r i á l i s j o g s z a ­ bályra. I l y jogszabály, hogy mit k e l l ezüstben v á l l a l t kötelezettségért arany­ b a n f i z e t n i , — egyáltalában nem is létezhetik. Digitized by

UooQle

-

28

—

E jogszabályt csak t ö r v é n y teremtheti meg. És hogy ez állami megállapítást kifejező törvény egyenlően intézkedik alattvalóival szemben, mind magánviszonyaikra, mind az állam iránti kötele­ zettségekre nézve — az csak az igazságnak szükségképeni folyománya. Nem lehet okot találni arra, hogy miért n e legyen egyenlő ez elbánása az államnak. H a az állam az adótételeket emelni akarja, erre van módja: de ez emelés legyen közvetlen és ne a valutaviszony változtatását vegye igénybe. Épen ellenkezőleg járt el az 1811 - i k i finánczpátens és itt ismét csak a magyar országgyűlési bizottság ezzel szemben tanúsított kitűnő bírálatára utalhatunk. De nem is lehet már, a mai uralkodó felfogás mellett az á l l a m i m e g á l l a p í t á s s a l szemben aggályokat kifejezni. A mikor az államok az éremügy terén a f i s k á ­ l i t á s elvét követték, tényleg félős lehetett az állami megállapításra bízni bármilyen valutaviszony meghatározását. M a azonban ez elv már n e m u r a l k o d i k , sőt ellenkezőleg az éremügyet c s a k i s a z á l l a m k e z é b e n látjuk biztosnak és így aggályokról szó nem lehet. És bízunk is abban, hogy ez állami megállapítás nemcsak gazdasági­ lag megfelelő, de igazságos is lesz. És ezzel az a két feltevés, melylyel számol­ tunk, mint lehetetlen elesik.

Digitized by

-

29

—

VI. Elértük azonban ezzel egyszersmind az állami m e g á l l a p í t á s t a r t a l m á t . E d d i g csak azt láttuk, ^ o g y a valutaviszony megállapítása minden tekin­ t e t b e n csakis állami lehet, és hogy esetleg fel­ á l l í t o t t j o g i tételek csak magánjogi analógiák l e h e t u e k , de nem materiális jogszabályok. Most a z o n b a n azt kell kérdeznünk, m i l e g y e n a z á l l a m i m e g á l l a p í t á s t a r t a l m a ? Mily vi­ szonyát állapítsa meg az állam a régi és új va­ lutának. A z igazság fogalma kettős: f o r m á l i s é s m a t e r i á l i s . A formális igazságot szolgálja a biró, a mikor a materiális jogszabályt érvényre juttatja. Materiális igazság megállapítása pedig a z állam feladata. E z igazságot szolgálja az állam a valutaváltoztatásnál akkor, mikor egyáltalában elhatározza, hogy megváltoztatja a törvényes fize­ tési eszközt. Azért, mert az eddigi fizetési eszköz nem teljesíti már mint értékmérő szolgálatát és mert ebből folyólag az egyes polgárok viszonyai igazságtalan elbánásban részesülnek, e z é r t vá­ laszt az állam új, az értékmérésre alkalmasabb pénzt, melyet törvényes fizetési eszköznek n y i l ­ vánít. D e a két valuta viszonyának megállapításá­ ban is a m a t e r i á l i s i g a z s á g o t k e l l az államnak szolgálnia és a g a z d a s á g i c z é l s z e -

Digitized by

-

30

-

r ű s é g e t , mely azzal összefügg, iránypontul vá­ lasztania. D e már eleve k i k e l l emelnünk, hogy egy teljes, abszolút igazságos megoldása a kérdésnek nem létezik; ez igazságot a megállapítás csak megközelítheti, de el nem érheti. E s ez rávisz ben­ nünket a valutaviszony megállapításának g a z ­ dasági tartalmára. A valutarendezés gazdasági jelentősége az, hogy menekülni akarunk a valuta ingadozásaitól, olyaténképen, hogy a gazdaságilag hatalmas szom­ szédainknak törvényes fizetési eszközül szolgáló fémet minálunk is törvényes fizetési eszköznek nyilvánítjuk. A valuta-ingadozásoktól való mene­ külés pedig egyértelmű a v a l u t a - á l l a n d ó ­ s í t á s fogalmával. A z értékmérőben mutatkozó változások ha­ tása az összes árakra, bérekre, fizetésekre kiter­ j e d ; azonban e hatás nem tökéletes és nem azonnal mutatkozó. Világpiaczi czikkben arány­ l a g igen gyorsan nyilvánul az értékmérő érték­ változása. Kiskereskedési czikkben vagy a munka­ bérben csak lassan és tökéletlenül jut ez érték­ változás kifejezésre. H a tehát pénzünknek az aranyhoz való bizonyos értékviszonya huzamosabb időn át vál­ tozatlanul fennállott volna, feltehetnők, hogy e viszony az árak, bérek stb. alakulása terén tel­ jesen kifejezésre jutott, és a k k o r e v i s z o n y volna az, mely az állandósításra gazdaságilag megfelelő volna. Csakhogy tudjuk: hogy pénzünk

Digitized by

-

31

-

folytonos ingadozásokat mutat az aranynyal szem­ ben s így az a viszony, melyet valamely tőzsdei árjegyzés mutat, megfelelő lehet ugyan a gazda­ sági viszonyok bizonyos részére, de semmi esetre sem lesz megfelelő az összes viszonyokra. H a meggondoljuk azt, hogy a valutarende­ zésnek akkép k e l l történnie, hogy vele együtt hirtelen árfelszöktetés vagy árhanyatlás — a gaz­ daság két legnagyobb baja — ne járjon, világos lesz előttünk, hogy a régi és új valuta közti viszonynak, a mennyire csak lehet, az összes árak, bérek és fizetésekben nyilvánuló valuta­ viszonyt kifejezésre juttatnia k e l l . Miután pedig, mint már említettük, a valuta ingadozásai az árakra és bérekre csak hosszabb időn át folynak be teljesen, tényleg gazdaságilag indokolt, ha a valuta-viszony megállapításánál az e l ő b b i időkre visszanyúló számításokat alkalmaznak.

VH. Felette érdekes volna, ha ezek után a v a ­ lutaváltoztatás jelentőségét még egy másik néző­ pontból vizsgálnók, t. i . abból, vájjon mily befolyással bír valamely állam valutájának meg­ változása a k ü l f ö l d i a d ó s o k r a é s h i t e l e ­ z ő k r e nézve. Döntőnek mondandó-e a valuta­ változtatás nemcsak az állam alattvalói e g y m á s ­ k ö z t i jogviszonyaira, hanem k ü l f ö l d i e k k e l k ö t ö t t ügyleteik számára i s ? Digitized by

—

32

-

H o g y e kérdésre megfelelhessünk mindenek­ előtt az osztrák s z e l v é n y p e r e k e t , melyek hiszen elsők adtak volt alkalmat e kérdés f e l ­ vetésére, kellene részletesen tárgyalnunk. Mellőzöm azonban e tárgyalást, mely nagyon messzire vinne és ez alkalomból ama kijelentésre szorítkozom, hogy — szerény nézetem szerint — ellentétben az osztrák írókkal és egyetértőleg a legtöbb német jogászszal, igenis döntőnek mondandó a v a l u t a v á l t o z t a t á s a kül­ f ö l d i e k k e l k ö t ö t t j o g v i s z o n y o k r a is. Még pedig, nemcsak akkor áll az, hogy valamely államnak a valuta megváltoztatása iránti határozatait k e l l kifejezésre juttatni, a mikor a külföldi a valutáját megváltoztató és az értékrelácziót megállapító állam bíróságához fordul jog­ segélyért, hanem úgy hiszem, hogy a belföldi bírónak még akkor is kell a külföldi törvény határozatait érvényre juttatni, ha külföldi pénzre történt a kötelezés és ha e pénz idő­ közben valutaváltoztatást szenvedett. Attól az ellenvetéstől nem tartok, hogy e fel­ fogás mellett egyes államok valuta változtatások útján más államok alattvalóit mintegy fosztogat­ hatnák ; nem pedig azért, mert a mai korban sok­ k a l nagyobb a nemzetközi tisztesség iránti érzés, — és tán a hitelviszonyok nemzetközi voltánál fogva az egyes államok jól felfogott érdeke is — semhogy valamely állam ilyest megkisérlene. Szívesen konczedálom azonban, hogy mint a

Digitized by

Google

-

33 —

legtöbb kérdés, melybe n e m z e t k ö z i j o g i belevegyülnek,

elvek

úgy e felfogás sem ment a rela­

tivitás jellegétől.

VIII. Összefoglalom tehát az eddig elért eredmé­ nyeket. Láttuk, hogy az összes állami fizetések, úgy mint a magánosok pénztartozásai számára is csak egy megállapítás lehet mérvadó: az á l l a m i megállapítás. A valuta-pénztartozások helyes k ö z j o g i értelmezése ez állami megállapítást már magában véve is igényli és a valuta helyes fogalmából szükségképen kifolyónak mutatja. Minden más feltevésből kiinduló okoskodás csak m a g á n j o g i analógiákat teremthet. E z analógiákban van egy csomó helyes is, mert hisz elvégre a pénzben is van v a l a m i a többi á r ú k természetéből. Azonban a v a l u t a p é n z , n e m á r ú ; nem pedig különösen azért, mert míg az összes árúnál szabály az, hogy azok értékének mérlegelését — az árak megállapítását — a forgalom m e n t e n m i n d e n á l l a m i b e ­ f o l y á s t ó l végezze, addig a valuta pénzértéké­ nek megállapításánál e l s ő s o r b a n a z á l l a m i k i j e l e n t é s , vájjon ez a fém vagy amaz legyen törvényes fizetési eszköz, esik latba. H o g y az állami megállapítás úgy az állami fizetések, mint a magánosok pénztartozásai szá3 Digitized by

GooQÍe

-

34

-

mára e g y é s u g y a n a z legyen, az az

igaz­

s á g követelménye. A z állami megállapítás t a r t a l m á t p e d i g t i s z t á n g a z d a s á g i é r v e l é s határozhatja m e g . A legfőbb czél, melyet szem előtt kell t a r ­ tani,

az,

hogy

hanyatlás

se

ár f e l s z ö k t e t é s ,

se

ár-

ne járjon a valutarendezés kísére­

tében. A gazdaságilag helyes értékreláczió tehát az, a mely legjobban

felel

meg a tényleges

viszo­

nyoknak. De hogy alakulnak a tényleges viszonyok? Láttuk,

hogy

tökéletlenül,

a pénznek

bizonyos

idő

értékváltozásai múlva

csak

és nem egy­

formán gyakorolnak hatást az árakra,

bérekre,

fizetésekre. E szerint az az értékreláczió, mely a tőzs­ déken, mint n a p i árfolyam jegyeztetik, a gazda­ sági viszonyok csak igen k i s körére mondható tényleg megfelelőnek és így kétségtelen, hogy csakis b i z o n y o s mértékben vissza­ nyúló, a z a z á t l a g s z á m í t á s o k útján m e g á l l a p í t o t t r e l á c z i ó t l e h e t vá­ lasztani. De bizonyos az is, hogy bármely relácziót válaszson az állam, e reláczió mindig csak compromissum lesz, mert teljesen igazságos, minden egyes gazdasági viszonynak egyaránt megfelelő reláczió nem létezik. — Vessünk ezekután még egy pillantást a kér­ dés g y a k o r l a t i oldalára. Digitized by

—

35

-

A z átlagszámítás útján való meghatározással szemben a gyakorlati, az üzletemberi érzés tehet e g y oly megjegyzést, mely látszólag e megálla­ pítási módozat helytelenségét bizonyítja. H a ugyanis az átlagszámítások útján meg­ határozott aranymennyiség, melynek a valutavál­ toztatás alkalmával mostani forintunk helyébe lépni k e l l , k i s e b b annál az arany mennyiségnél, mely a valutaváltoztatás idejekor, illetőleg köz­ vetlenül azt megelőzőleg a tőzsdei árjegyzés sze­ rint mostani forintunknak megfelel, a k k o r a g y a ­ korlati felfogás szerint i g a z s á g t a l a n lesz az értékrelaczió i l y meghatározása. Igazságtalan azért, mert a gyakorlati felfogás nem tudja megérteni azt, hogy miért nyerjen az o. é. forint, vagy i l y forintra szóló követelés birtokosa a valutaváltoz­ tatás alkalmával k i s e b b a r a n y m e n n y i s é g e t forintja helyébe, mint a mily aranymennyiséget az az utolsó tőzsdei árjegyzés szerint kaphatott volna. Látjuk, hogy itt a különböző vélemények kö­ zött határozott ellentét áll fenn. Törekednünk k e l l , hogy ez ellentét kútforrását felismerjük és hogy így azt legalább lélektanilag magunknak meg­ magyarázhassuk. H o g y azonban ezt tehessük szükséges, hogy röviden kitérjünk. Elejtjük tehát k i s időre előadásunk fonalát és figyelmünket egy új fogalom felé fordítjuk. G a z d á l k o d á s i r e n d s z e r alatt valamely kor amaz elveinek összeségét értjük, melyek a törvényekben határozottan k i vannak fejezve, 3* Digitized by

Google

— 36

-

vagy csak a gyakorlatban tényleg uralkodnak és a melyek szerint e k o r gazdálkodik. Kétségtelen, hogy különböző korok más-más gazdálkodási rendszerrel bírhatnak. Kétségtelen továbbá, hogy a gazdálkodási rendszert vagy részletesen le lehet írni, vagy a legfőbb elvek kiemelése útján j e l ­ lemezni. H o g y melyek ú j k o r i g a z d á l k o d á s u n k elvei, azt e helyen részletesen kifejteni nem akarom. Csak példaként említem, hogy a szabad verseny elve még a törvények szövege és szel­ leme szerint gazdálkodásunk egy főelvét képezi, azonban bizonyos, hogy a tényleges gazdasági élet sok és terjedelmes téren, nem ez elv ural­ kodását, hanem a monopólium elvének uralkodá­ sát mutatja. Gazdálkodási rendszerünk amaz elve, melyet a bennünket foglalkoztató tárgy érdekében k i akarunk emelni, az, hogy a z á l l a m á l t a l á b a n n e m a v a t k o z i k be az á r a l a k í t á s b a , az értékmérésbe. A k k o r , a mikor a piaczon adnak-vesznek, a mikor szolgáltatások ellenértékét fizetésekben, bérekben, tiszteletdíjakban megállapítják, a mikor jogviszályok esetében a biró előtt kétessé vált szolgáltatások pénzbelileg kifejeztetnek, a mikor értéket, kárt, v a g y vesztett hasznot becsülnek, mindekkor n e m a z á l l a m végzi az áralakí­ tást, vagy értékmérést, hanem maga a f o r g a ­ lom t e s z i ezt m e n t e n m i n d e n állami befolyástól.

Digitized by

—

37

-

E z elvnek, melynek felette nagy fontosságot tulajdonítunk, alkalmazását már részben láttuk. A mikor a pénz szereplésének három csoportját különböztettük meg, kimutattuk azt, hogy az első csoportra nézve a valutaváltoztatás befolyással nem bír. Nem bír pedig e csoportra nézve a valutaváltoztatás befolyással azért, mert láttuk, hogy az ottani értékmérést nem az állam, hanem maga a forgalom végezte. H o g y ez elv mily fontos, azt most is lát­ hatjuk, mert visszatérve gondolatmenetünk előbb elejtett fonalára, ez elv adja meg a lehetőséget arra, hogy a fentebb érintett ellentétet meg­ magyarázhassuk. Azért, mert mindannyian ez elv hatása alatt állunk, azért tűnik fel előttünk igazságtalanság­ nak az, hogy az állam az értékmérésbe, vagy áralakításba beavatkozzék. H a a tőzsdén bármi sürgönyzött hír folytán, v a g y csak valamely üzérkedő személyiség tény­ kedése következtében az árfolyamok folytonosan változnak és így a pénzről szólva, ennek értéke is változást szenved, ebben igazságtalanságot n e m látunk. D e igazságtalanságot látunk abban, ha az á l l a m bármi kis mértékben is befolyást g y a k o r o l ez árfolyamokra és így amaz értékre, melyet pénzünk képvisel. — Tehát nem maga az az értékváltozás, melyet a pénz esetleg szenved, tűnik fel előttünk igazságtalannak, ha»em csak a k k o r látszik ez értékváltozás igazságtalannak, ha azt az á l l a m előidézi.

Digitized by

A z az elv, melyre előbb rámutattunk, tehát tökéletesen megmagyarázza az ellentétet, melyet mintegy a tudomány és gyakorlat közt fennállani látunk. H o g y ez elv uralkodását mindeddig fel nem ismerték és hogy belőle hasznot nem húztak, azt csak annak a végzetes zavarnak lehet tulajdonítani, a a mely a pénznek jogi értelemben vett jelentő­ sége körül az egész tudományban uralkodik. Nem akarunk ismét a pénznek az I . sza­ kaszban tárgyalt j o g i értelmével bővebben fog­ lalkozni és csak mintegy példaként utalunk egy a legutóbbi időben megjelent könyvre,*) mely ismét csak a pénznek t ö r v é n y e s fizetési e s z k ö z k é n t való szereplésének teljesen mellé­ rendeli annak é r t é k m é r ő i funkczióját. Ebben rejlik a tévedés. A j o g i értelemben vett pénz csakis törvényes fizetési eszköz. E minőségéből következik másodrendűleg az érték­ mérői functio is. Azonban magát az értékmérést n e m a z á l l a m rendeli el, azt a forgalom végzi. E s a forgalom csak azért végzi az értékmérést a valutapénzben, mert az állam ezt nyilvánítja törvényes fizetési, tehát teljesítési eszköznek. E s tényleg azt hisszük, hogy gazdálkodási rendszerünk amaz elvének alkalmazása, l i o g y t. i . az állam az értékmérésbe és áralakításba be nem avatkozik, termékeny következtetésekre adhatna alkalmat. Még csak egy i l y következtetésre a k a ­ runk rámutatni. * R o c h u s s e n , Mómoire surle Bimétallisme international L a Haye, 1890.

Digitized by

—

39

—

Tudjuk, hogy általánosságban mindig és mindenütt azt követelték egészséges pénzrendszerű államtól, hogy a p é n z v e r e t é s s z a b a d legyen. A z a z akár egy, akár két fémre állapított legyen valamely ország valutája, minden jelentkező jogá­ ban álljon a pénzverdébe beszállított nemes fém, v a g y nemes fémekért törvényes pénzdarabokat veretni, miért legfölebb csak a csekély veretési költségek fizetendők. Tudjuk

azt is, hogy majdnem mindazok az

államok, melyek vagy ezüst, vagy kettős valutá­ val

bírnak, egy-két

ezüstveretéseket fehér

nemes

évtized

és

érez

óta beszüntették az

legfölebb számára

csak

a kincstári

tartották

nyitva

a

pénzverde kapuit. De

miért k e l l tulajdonképen a pénzveretés-

nek szabadnak lenni? Miért követelik azt, hogy bárki nemes

annyi

érczczel

találunk sehol, désre

pénzt

adnak,

bir?

E kérdésre feleletet nem

mert az a felelet, melyet e kér­ hogy

forgalom magát kellő zökkel,

verethessen, mint a mennyi

t. i . csak így láthatja el a pénzforgalmi

eszkö­

— e felelet csak más néven nevezi a

gyermeket, de a kérdést nem oldja meg. A dolog egész egyszerű magyarázatát pedig amaz elv alkalmazásában láthatjuk, a melyet az előbbiekben annyiszor érintettünk. Igenis egész­ séges pénzrendszerű államban szabad k e l l hogy legyen a pénzveretés azért, hogy a forgalom kellő pénzforgalmi eszközzel bírjon, mert c s a k . Digitized by

-

40

-

í g y l e h e t s é g e s az, h o g y a z é r t é k m é r é s , az á r a l a k u l á s s z a b a d o n t ö r t é n j é k . H a korlátozzák a pénzforgalmi eszközök mennyiségét, természetesen emelkedik a pénznek értéke és ennélfogva az árak csökkennek. A z tehát, a k i a pénzveretés szabadságát követeli, nem tesz egyebet, mint követeli azt, hogy az áralakulás szabadon mehessen végbe menten minden állami befolyástól, mely a pénz­ forgalmi eszközök természetes kiterjesztését meg­ akadályozza. Még egyszer vissza k e l l pillantanunk az értékreláczió megállapításának gyakorlati oldalára. Megmagyaráztuk ugyan azt az ellentétet, mely az árfolyam szerinti és átlagszámítás útján való meg­ állapítások között van, azonban magát ez ellen­ tétet el nem távolítottuk. Mindenekelőtt vegyük valamivel jobban szem­ ügyre az értékreláczió megállapításának e két módozatát, melylyel eddig ez értekezésben beha­ tóbban nem foglalkoztunk. A z értékrelácziót tehát kétféle gyakorlati módozat szerint lehet megállapítani: n a p i á r ­ f o l y a m szerint és á t l a g s z á m í t á s útján. A napi árfolyam szerinti megállapítást is kétféleként lehet értelmezni. V a g y úgy, hogy az állam kije­ lenti, miszerint egy bizonyos j ö v e n d ő b e l i nap tőzsdei árfolyama képezi majd az értékrelácziót, vagy úgy, hogy az állam kijelenti, miszerint vala­ mely e l m ú l t időbeli nap bizonyos árfolyama képezi a választandó értékrelácziót. Világos, hogy Digitized by

-

41

-

csak az utóbbi értelmezés bírhat jelentőséggel, mert az első értelmezés esetén természetes volna, h o g y a világ minden tőzsdéje a megjelölt napig felhajtaná az o. é. forint értékét, miután tudva volna, hogy az állam az e napon t é n y l e g jegyzett árfolyamot veszi majd alapul az értékreláczió meg­ állapításánál. Tényleg nem is az árfolyam útján való meghatározás hívei hozták fel ez értelmezést, hanem e módozat ellenzői akarták így e módo­ zatot ad absurdum vezetni. A napi árfolyam mellett úgyszólván az egész üzleti világ nyilatkozott és az irodalom többsége is. A döntő argumentum az, hogy az államnak az értékreláczió megállapításánál a t é n y l e g e s v i s z o n y r a kell tekintettel lenni és hogy e tény­ leges viszonyt legjobban a legutóbbi idő tőzsdei árjegyzése fejezi k i . A j o g i írók nézetei közül is az uralkodó, mely a valutaváltoztatás idejét mondja döntőnek, megegyezik e felfogással. A második módozat az á t l a g s z á m í t á s ú t j á n való meghatározás. E z különböző módon eszközölt számítások útján képezi az utóbbi évek átlagát és az így meghatározott relácziót mondja helyesnek. E módozat mellett felhozták különösen azt, hogy csak átlag számítások útján lehet az ü z é r k e d é s t , mely az árfolyamok alakításánál tényleg jelentkezik, kizárni; továbbá azt, a mit e dolgozatban kifejtettünk, hogy t. i . a l e g ­ u t ó b b i i d ő b e l i á r f o l y a m n e m hű k é p e a t é n y l e g e s v i s z o n y n a k , mert a valuta inga­ dozásának hatása csak h u z a m o s a b b idő el mul Digitized by

-

tával mutatkozik

42

-

az összes

árakon, béreken

és

fizetéseken. Kétséget nem szenved, hogy mind e két mó­ dozat az ö n k é n y e s s é g míg a napi árfolyam napnak

jellegével bír, mert

szerinti meghatározásnál a

választása az, mely teljesen önkényes,

addig az átlagszámítás szerint való meghatározás­ nál azon

idő

választása

függ az önkénytől, a

melyből az átlag képeztetik.* H a tehát bizonyos, hogy

ily

értelemben a

két módozat egymástól nem különbözik, bizonyos az is, hogy a köztük rejlő

ellentét

kiengesztel-

ellentétre

megtaláltuk,

hetetlen. A magyarázatot

ez

hol van azonban kibúvó arra, hogy ez ellentétet megszüntessük ? 1871. november havában

a

német

valuta­

rendezést megelőzőleg épen tárgyalták a törvény­ javaslatot, mely az

1 : löVs-es

relácziót válasz­

totta. A londoni ezüstár, mely azelőtt jelentékenyen ingadozott, ez időben 60 /s p.-en állapodott meg, 7

mely ár

az előbb

egyezik.

A képviselőház ülésén már most B a m -

említett

reláczióval

berger fel is hozta e tényt és sajtó

csodálkozva

kifejezést

felett, hogy Németország mily

az

teljesen

egész

adott

német

örömének a

szerencsével

bír,

hogy mily véletlen az, hogy a törvény választotta reláczió és a piaczi árfolyam teljesen egyez. Bevallom, hogy én e jelenségen

épenséggel

nem tudok csodálkozni, nem pedig azért, mert a német törvényjavaslat

választotta reláczióban az

Digitized by

-

43

-

o k o t és a londoni piaczárban az okozatot látom. A z é r t , mert Németország, mely akkoriban sokkal n a g y o b b szereppel is birt az

ezüstpiaczon,

mint

j e l e n l e g , az 1 : l ö ^ - e s arányt választotta,

azért

járult ez arányhoz a londoni piacz is a 60 /s p. 7

árfolyamával. H a tehát nincsen is mit csodálkozni e tüne­ ményen, mégis tanúihatunk belőle. A z t tanúihatjuk belőle, h o g y a z e m l í t e t t praeventiv, lehet

politikai

ellentét

csakis

eljárás

útján

megszüntetni.

Bizonyos, hogy az üzérkedés befolyást g y a ­ k o r o l az árfolyamokra. E z üzérkedést k i k e l l tehát zárni és ez csak úgy lehetséges, h a a z é r t é k ­ reláczió megállapítását a valuta sától.

tényleges

H a az állam

elválasztjuk

megváltoztatá­

kijelenti,

hogy valutáját

meg fogja változtatni bizonyos idő múlva és b i ­ zonyos reláczió szerint, — mely relácziót

pedig

bármily módon k i lehet számítania — akkor már is az

üzérkedés

legveszedelmesebb

része

k i van

zárva. Pénzünk e g y irányban egyáltalában áringa­ dozást nem mutathat már, mert senki sem fog többet adni egy o. é. forintért aranyban, mint a mennyit az állam bizonyos idő lejártával kilátásba helyezett. D e valószínű egyszersmind az is, hogy pénzünk más irányban való ingadozása is meg fog

szűnni,

mérlegünk abban,

vagy

csekély

activ volta és

hogy

monarchiánk

lesz. Európa

Kereskedelmi szilárd

komolyan

hite

rendezni

Digitized by

GooQÍe

akarja valutáját, valószínűvé teszik, hogy az az o. é. forint, melyről az állam kijelenti, hogy azért bizonyos i
*

*

*) Lásd értekezésemet „ V a l u t á n k r e n d e z é s é r ő l " a Nemzetgazdasági Szemle 1890. márcziusi számában és „ D i e B e stimmung der W ert hre1 a ti o n beim Uebergang zur G o l d w a h r u n g czímü czikkeimet a „Pester L l o y d " 1890. november 22. és 23. számában. 4

Digitized by

—

45

-

Feltűnhetett talán, hogy ez az egész értekezés noha

egy

tárgyát,

eminenter

nem

közjogi

közjogi

foglalkozott

probléma

a

kérdés

képezte tételes

állásával. E z z e l azonban csak kifeje­

zésre juttattuk ama közjogi iskolának vezérelvét, m e l y azt tartja, hogy a t ö r t é n e l m i alap ugyan felette veendő

érdekes

és magyarázatképen

közjogi juristikai

hogy ott, a hol egy v i t á s k ö z j o g i ról

figyelembe

megállapításoknál,

de

fogalom­

van szó, mindenek előtt abstrahálni kell a

történelmi alaptól, és a jogi fogalmat ö n á l l ó a n k e l l megalakítani. A közjog tételei mindig abszolútok, a törté­ nelmi elem pedig belevegyít relativitást. Különben is hazánk felette szegényes érték­ és vertpénz-joggal bir. A fontos

legjobb

bizonyíték

rendelkezés,

veretések

minő

erre, hogy egy oly az

beszüntetése

1879-iki

ezüst-

volt,

végre­

a

h a j t ó h a t a l o m elhatározása folytán történt és nem törvényhozási aktusnak volt fentartva. Kivánatos, hogy azon élénk mozgalom, mely a valuta rendezése körül megindult, hazánk szá­ mára érték-

egy és

a

modern

felfogásnak

vert pénz-jogot

megfelelő

teremtsen.

Digitized by

Digitized b y