Gerontológiai tanulmányúton jártam 1975-ben

y l o h i psp {
j p  ê p k z ê rv y i h u

hꊈ•’•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ꄏŽ„„’——Ꝉ‘ˆ—ˆ•5“Œ„Ê }>•—ˆ–ês5–I mL™5•’–Œêl•–>…ˆ—êŽI•‹5

yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê©ªÀ©¥­ sˆ™ˆˆ>–Œê†B®êky­ê} y{lzês
zsêu€­êmvy}vz±ê„êt„Šœ„•êtT™>–ˆ—Œê{ˆ•5“Œ5–ê{5•–„–5Šêˆ‘HŽˆ±ê ¡ª¤¤êi˜‡„“ˆ–—±êz’‘‡Œê˜­ê¤§­

G

erontológiai tanulmányúton jártam 1975-ben Lengyelországban, Wroclawban (középkori magyar nevén Boroszlóban). Megismerkedtem a XX. század kiemelked& zeneterapeutájával, Tadeusz Natanson professzorral, aki a zeneszerzési és a zeneterápia tanszéket is vezette, az utóbbit a világon az els&k között indította. Hazajövet akkori munkahelyemen, a Budapest F&városi Visegrádi Kórházban elkezdtem a zeneterápiát, elnézést kérve a tény közlésért: els&ként hazánkban. 1975-öt írtunk – azaz 30 évvel ezel&ttr&l van szó.

Alapelvek Le kell szögeznem, hogy a zeneterápia egymagában nem helyettesítheti a gyógyszeres kezelést, a verbális pszichoterápiát, de bizonyos, els&sorban szubjektív testi panaszok és bizonyos pszichés elváltozások esetén mint „második vágány” (Harm Wilms) felhasználható, tehát jól alkalmazva segít& eszköz. Ennek oka, hogy a m2vészi élmények közül leginkább a zenei átélést kísérik egészséges emberben élettani jelek, ezen belül vegetatív reakciók (izomfeszültség, pulzus- és vérnyomás-változások), amelyek f&leg relaxációban vagy szorongásban nyilvánulnak meg. A zenem2nek ez a sajátos hatása a többi m2alkotással szemben azzal magyarázható, hogy az általa kiváltott asszociációk nem annyira kötöttek a konkrét tárgyhoz, mint pl. szobor vagy festmény esetében, hanem sokkal inkább függvényei az egyén bels& jelz&rendszerének.

Rövid történeti visszatekintés Régi tapasztalat, hogy a zene különböz& lelki hatásokat és állapotokat idézhet el&. A példák jól ismertek a csitító bölcs&daltól a primitív népek dobzenéje által kiváltott extázisig. Legújabban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a sámánok által végzett rituális gyógymódokban a zenének dönt& szerepe van. Az eddigiekb&l logikusan következik a kérdés, hogy a zenének ilyen formában alkalmazott gyógyító hatását nem lehetne-e tudományosan is felhasználni? Ezt el&segítette az a jól ismert tény, hogy a neves orvosok közül számosan maguk is foglalkoztak zenével, illetve gyakran a muzsikusokat is érdekelte az orvostudomány (Albert Schweitzer; Theodor Billroth, a gyomorcsonkolás úttör&je stb.). A környezet légköre is el&nyösen befolyásolhatja az orvosok és muzsikusok együttm2ködését. Így történt ez Bécsben is, a közismerten magas szint2 zenei világban, ahol igen népszer2 volt az orvosok zenekara. Egyik hangversenyükre Leo Slezak epésen meg is jegyezte: „Inkább a filharmonikusokkal operáltatnám meg a vakbelemet.” Mint már említettem, kezdetben – már a XIX. század közepét&l – a zene gyógyító hatásának vizsgálatával els&sorban az orvosok foglalkoztak. Vizsgálataikban a biológiában, az élettanban, a belgyógyászatban és a gyógyszerkutatásban, tehát az orvostudományban alkalmazott módszereket használták. Így Dogiet már 1880-ban kimutatja, hogy zenével, annak jellegét&l függ&en, befolyásolhatjuk a vérnyomást, a pulzus-

* Szerkeszt&ségünk megjegyzése: Dr. Vértes László tanár úr rendkívül érdekes és gondolatébreszt&, nemcsak az orvostörténet területét érint&, saját tapasztalatokon nyugvó tanulmányának második részét, amely a zeneterápia f&ként hazai úttör&inek munkásságáról szól, terjedelmi okokból jelenleg nem tudjuk még közölni. Reméljük, hogy kés&bbi id&pontban erre, önálló tanulmányként, lehet&ségünk fog nyílni.

90

yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê©ªÀ©¥­

számot. A szív- és érrendszer ezen változásai mellett bizonyos fajta zenem2vekkel pedig elérhet& a légzésszám csökkenése. Elektromos mérésekkel 1975-ben bebizonyították, hogy a helyesen megválasztott zene lazítja az izomzatot. A szervi szív- és érrendszeri betegeken ezek a hatások nem jönnek létre, mert a kóros elváltozásokat mechanikai, dinamikai és egyéb tényez&k tartják fenn. Kés&bb a zenét kezdték felhasználni arra is, hogy a figyelem elterelésével pszichésen csökkentse a fájdalomérzetet, így alkalmazták a szül&szobában, fogászati kezelésben, intenzív coronaria-&rz&kben, szívizom-infarktusos betegek szorongásainak oldására. Az 1920-as évek közepét&l kezdve a lélektan és a pszichoanalízis új lendületet adott a zeneterápia fejl&désének. Szerepet kap az autogén tréningben, a jógában, más relaxációs módszerekben. Az 1950-es évek végén Teirich (1958) és mások is hangoztatják, hogy eddig a zeneterápiában az orvosi szempontok voltak az uralkodók és a zenei anyag szerkesztése, a muzsikusok szerepe háttérbe szorult. Ma már tudjuk, hogy a zeneterápia multidiszciplináris feladat amely csak csoportmunkával valósítható meg. Ebben a társadalomtudományoknak (pszichológia, szociálpszichológia), valamint a zenetudománynak és a zenepedagógiának a funkciói egyformán jelent&sek. Ezzel új szempontok és elméletek alakultak ki. A zeneterápia ötvöz#dése a népm%veléssel jelzi a változásokat. Így a kor tudományos irányzatainak megfelel&en szerepet kap a csoportdinamika, azaz a beteg, a zeneterapeuta, a kis és nagy csoportok egymáshoz való viszonya; a kommunikációs elmélet, amely a terápiával kapcsolatos információk szerepét hangsúlyozza az abban részt vev& beteg állapotának változásaiban. Mind többen vizsgálják a zene jellegének szerepét farmakodinamikus hatásában. Harrer (1975) a zene emocionális hatását kutatva kiemeli a ritmikai komponensek és a természetes felhangrendszeren alapuló konszonáns hangzás jelent&ségét. Megállapítja, hogy a monoton ritmika szorongást vált ki. Régóta ismert, hogy a tánc, az induló, a népzene, a könny2 klasszikus zene oldja a fáradtságérzetet, növeli a munkateljesítményt. Nyugat-Európában és a Szovjetunióban bevezették az ipari termelésben és az irodákban az ún. funkcionális zenét, amely a termelés serkentését szolgálja. Ez egyesíteni akarja az esztétikumot a hasznossággal és a célszer2séggel, amit termelési esztétikának is neveznek (Hans Peter Reinecke). A zene hatásának további vizsgálatai kimutatták hogy nagy általánosságban a relaxációban három módszer használatos: 1. Relaxáció – létrejöhet spontán egyéni zenehallgatás útján is; ezt bármilyen zene el&idézheti, amit

az egyén kedvel (klasszikustól a popzenéig), az egyéniség identitásának helyreállítását segíti el&. 2. A receptív zeneterápia, akár egyéni, jógához hasonló célzattal; neutrális, lassú ritmusú, kis hangerej2, egyéni tetszést&l független zene hatására (legtöbbször célzottan el&re elkészített magnetofonszalagról, pl. az intenzív coronaria-&rz&kben, szül&szobákban stb.). 3. Nyugtató, depressziós hangulatot oldó, zeneterapeuta által vezetett kis- és nagycsoportos foglalkozás. (Ez a legismertebb és legelterjedtebb módszer hazánkban.) Különösen az utóbbi esetben nem mindenki alkalmas a terápiás foglalkozáson való részvételre. A betegek kiválasztása történhet el&zetes vizsgálatok vagy önkéntes jelentkezés alapján. Így kisz2rhet&k a f&bb ellenjavallatok, pl. hangingerre érzékeny epilepsziások, rossz élményanalógiák alapján kialakult zenefóbia (gyermekkorban helytelenül er&szakolt, rossz módszerrel történt zenei oktatás), mély depresszió (gyászreakció), amikor nem is szabad er<etni a részvételt; sokszor a hivatásos muzsikusok sem alkalmasak, mert betegként egészen más jelleg2 zenét hallgatnak szívesen, mint egészségesen, szakmai gyakorlat közben.

A zeneterápia különböz% formái és javallatai A zeneterápia lehet aktív és receptív, ezen belül egyéni és csoportos. Az aktív egyéni zeneterápia tulajdonképpen kreatív tevékenység, sokban hasonlít a más m2vészeti ágakban való naiv vagy amat&r kreatív tevékenységre (festészet, szobrászat stb.). A leggyakoribb az aktív csoportos forma, amikor a közös ének, tánc vagy együttmuzsikálás maga a terápia, legtöbbször stimuláló hatással (pszichiátriai osztályok, mozgássérültek énekkara stb.). Az aktív zeneterápia kreatív jellege révén az egyén identitásának helyreállítását segíti el&. A receptív zeneterápia, akár egyéni, akár kisvagy nagycsoportos, a zene hallgatására épül, tehát passzív. Az el&bb vázolt mély relaxációs (neutrális zene segítségével létrehozott), illetve nyugtató, tehát megfelel&en kiválasztott és az egyénre érzelmileg ható formái ismeretesek. Az 1. táblázat az eddig vázoltak alapján összefoglaltuk a zeneterápia f&bb javallatait és módszereit, beleértve a profilaxist szolgáló zenét is. Ebb&l látható, hogy a zeneterápia alkalmas eszköz bizonyos betegségek gyógykezelésében, rehabilitációjában és megel&zésében, a gyermekkortól a kés& id&skorig. Európában számos országban a muzsikusok, orvosok és pszichológusok együttm2ködésével intézményesen oktatják a zeneterápiát, legtöbbször a zenem2vészeti f&iskolákon, zenei, orvosi, pszichológusi alapképzés utáni

}>•—ˆ–ês5–I®êhꊈ•’•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ꄏŽ„„’——Ꝉ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê

91

¡­ê—5…5„—­êhꝈ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê‰L……ꍄ™„„—„Œê>–êI‡–ˆ•ˆŒ rI•Ž>“ˆŽ

hꝈ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ ˆˆŠˆ

—5•–B—™„

w–Œ†‹’–’„—ŒŽ˜–êŽI•Ž>“ˆŽê‘œ’…>‰ˆŽ>œ±ê Ž’–’•R>•¾…ˆ—ˆŠ–>ŠÃ uˆ˜•’–Œ–±ê•ˆ„Ž—B™ê‡ˆ“•ˆ––ŒI

•ˆ†ˆ“—B™ê ‘œ˜Š—„—Iê>–ꈘ‰’•Œ5I •ˆ†ˆ“—B™ê‘œ˜Š—„—Iê>–ꑈ˜—•5Œ–

“–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„

w–Œ†‹Œ5—•Œ„ŒêŽI•Ž>“ˆŽê–†‹Œ–’“‹•ˆ‘Œ„à m5‡„’¾ˆ—ˆ•ˆ>–ꖝQ>–ˆ—±ê‰’Š5–„—à oˆ™ˆ‘œê–’•’‘Š5–±ê‰>ˆˆê–B™Œ‘‰„•Ž—˜–ꘗ5‘à t’Š5––>•Q—ˆŽêŠœˆ•ˆŽˆŽ±ê‰Œ„—„’ŽÃ

„Ž—B™ê–’ŽŽê‹„—5–R ‘ˆ˜—•5Œ– ‘ˆ˜—•5Œ– „Ž—B™ê>–ꈘ‰’•Œ5I

p‡L–ˆŽê•ˆ„Ž—B™ê‡ˆ“•ˆ––ŒI±ê„Š5‘œ’––5ŠÃ m˜‘Ž†Œ’‘5Œ–Ꝉ‘ˆê’……ꐘ‘Ž„—ˆˆ–B—>‘œÃ hŽ’‹’…ˆ—ˆŠˆŽ±êŽ5…B—I–ˆ•¾>™ˆLŽ

továbbképzéssel. Ezeken kívül más országokban is, ha nem is önálló tanszékeken, de intenzíven foglalkoznak a zeneterápia oktatásával. Számos jelent&s monográfia látott az utóbbi id&ben napvilágot. Ugyancsak több helyen rendeznek tudományos kongresszusokat, szimpóziumokat, készítenek speciális hangszalagokat stb. Magyarországon az els& tudományos konferenciát 1980. május 5-én rendeztük a Budapest F&városi Visegrádi Gyógyintézetben, a másodikat ugyanott 1983. május 27-én.

Vizsgálataink Áttérünk elemzésünk második részére, munkacsoportunk vizsgálatainak és eredményeinek ismertetésére. A Budapest F&városi Visegrádi Gyógyintézetben 1975 áprilisa óta folyik szervezett zeneterápiás tevékenység. Munkacsoportunk tehát, mint már bevezet&nkben is említettük, azt vizsgálta, hogy milyen mértékben és milyen módszerekkel alkalmazható a zene mint segít& eszköz a pszichoszomatikus betegek és az id&sek terápiájában. A kérdés gyakorlati vizsgálatát el&segítette az, hogy a Budapest F&városi Visegrádi Gyógyintézetben az évi kb. 4000 beteg közt jelent&s számban fordulnak el& ilyen pszichoszomatikus betegek (fekélybetegség, magas vérnyomás, alkati és kimerüléses neurózis stb.). Ugyancsak az utóbbi években nagyobb számban kerültek kórházunkba id&sek, akik közt az életkörülményekb&l adódó izoláció és ennek következtében a reaktív depresszió igen gyakori. Számoltunk azzal, hogy a zenei képesség az egyik 92

•ˆ†ˆ“—B™ ˆ˜‰’•Œ5I ‘ˆ˜—•5Œ– „Ž—B™ •ˆ†ˆ“—B™ ‰ˆ–Q—–>Š’‡I

„˜—’Š>‘ê—•>‘Œ‘Š “–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„ “–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„ À “–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„ —’•‘„±ê—5‘† ŠœIŠœ“ˆ‡„ŠIŠŒ„

“–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„ ’Š5–±ê—’•‘„ “–Œ†‹’—ˆ•5“Œ„

legkorábban megnyilvánuló és legtovább megmaradó m2vészi érzék. Így a zene olyan pozitív hatást gyakorolhat id&s betegeinkre, amelyet verbális vagy vizuális eszközökkel nehezen vagy egyáltalán nem érnénk el. Bizonyos zenem2vek felébreszthetik bennük ifjúságuk, múltjuk kellemes emlékeit. Figyelembe vettük azt, hogy .a betegek egy része verbális szinten nem vagy csak nehezen közelíthet& meg, az érzelmi megközelítés egyik eszköze pedig a zene. Kodály Zoltán írja: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben hal meg. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be.” A zenében a pontos intellektuális jelentést nehéz meghatározni, de minden zenem2nek van affektív tartalma és a zenei hatás feltétele az érzelmi reagálóképesség. Természetesen csak a hallgatóhoz közelálló, pillanatnyi hangulatának megfelel& zene válthat ki érzelmeket, kerülhet hozzá közel, ha a hallgató zenei érettsége, intellektuális nívója is megfelel a m2 esztétikai szintjének. Ezt bizonyítják pszichológusunk vizsgálatai is, aki asszociációs kísérleteiben különböz& korú és különböz& zenei képzettség2 személyeknek különféle zenem2vek részleteit mutatta be, hogy választ találjon arra a kérdésre: vajon az ember képalkotó képessége mennyire függ a kortól, nemt&l, zenei képzettségt&l és – els&sorban – a hallgatott zenem2vek karakterét&l. Kétféle zenét használt erre a célra: programzenét és ún. abszolút zenét. A résztvev&k írásban rögzítették asszociációikat. Az értékelésb&l yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê©ªÀ©¥­

kiderült, hogy a programzene alig valamivel er&sebben hat a képalkotó képességre, mint az abszolút zene. Azok asszociációi, akik nem ismerték a meghallgatott m2veket, nem álltak ellentétben a m2vek hangulatával vagy programjával, legfeljebb kevéssel tértek el. Terápiánkban ezt az eredményt úgy használtuk fel, hogy megfelel&en válogatott m2vekkel a kívánt asszociációkat keltjük fel betegeinkben, és ezzel relaxáló, oldó, euforizáló hatást érhetünk el. A heterogén összetétel2 hallgatóság esetében feltétlenül fennálló szintkülönbség áthidalására módszert dolgoztunk ki. A zene hatását a következ&kben foglalhatjuk össze: 1. Esztétikai hatás (a zene tartalmi és formai struktúrájának, magának a zenei konstrukciónak konkrét hatása). 2. Érzelmi hatás (a dallamnak és a harmóniának hangulatokat, érzelmeket kelt& tényez&je). 3. Indulati hatás (a zene ritmikája az, amely els&sorban az emberi indulatokra hat, vagy azokat fejezi ki, pl. szilaj ritmusú tánc). Az esztétikai hatás elérése és az intellektuális jelentés megközelítése érdekében minden alkalommal olyan zenem2veket válogattunk össze, hogy stílusban és hangzásban egyaránt sokszín2, változatos élményt kapjon a résztvev&, majd ezt olyan magyarázó és összeköt& szöveggel láttuk el, amely zenetörténeti és zenei formatani szempontból egyaránt ismeretterjeszt&, ugyanakkor alacsonyabb zenei m2veltségi szinten is könnyen követhet&. A megfelel& affektivitás elérése céljából kizártuk a pszichiátriában a nagy endogén kórképekben (pl. schizophrenia) alkalmazott és az elektrosokkra emlékeztet& hatású zenei anyagot, az olyan m2veket, amelyek élményanalógiák, asszociációk alapján éppen depressziót, vagy a túlsúlyban lev& ritmikai elemeik miatt neurotikus reakciót válthatnak ki. Alábbi zenem2-felsorolásunkban el&ször az ilyenfajta, terápiás célból nem javasolt zenei anyagból említünk néhány példát: ð
Beethoven: V. szimfónia, I. tétel. ð
Chopin: b-moll szonáta, III. tétel ð
Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen ð
Bartók: A csodálatos mandarin – a mandarin megjelenése ð
Verdi: Requiem – Dies irae tétel Következ& példáink az alkalmazott zenei anyagot illusztrálják: ð
Vivaldi: A négy évszak – Tél, II. tétel ð
Mozart: Egy kis éji zene, I. tétel ð
Mozart: E-dúr et2d, op. 10 ð
Bartók: Magyar képek – Kicsit ázottan, Ürögi kanásztánc ð
Verdi: Falstaff – zárójelenet

A relaxáló hatás érdekében túl hosszú m2veket – pl. teljes szimfóniákat vagy operákat – nem t2ztünk m2sorra. Igaz, hogy a legkellemesebb, mindenki számára nyugtató hatású zene is kiválthat szorongó, depressziós érzéseket, ha ez kellemetlen vagy tragikus helyzetekre vagy történetekre emlékezteti a hallgatót (pl. ha nagyon szeretett vagy nemrég elhunyt hozzátartozó elvesztése okozza, kóros gyászreakcióként, jelenlegi depressziós állapotát, vagy gyakran játszotta zongorán a különben relaxáló zenem2vet). Ezek csak kivételes esetek, amelyek az általánosra nem vonatkoznak. Az alkalmazott zenei anyag stílusonkénti megoszlása az eddigi lezajlott programokon: 1. Romantika (Schubert, Schumann, Chopin, Liszt, Mendelssohn, Brahms, Verdi, Puccini, Berlioz stb.) 89%. 2. Bécsi klasszikusok (Haydn, Mozart, Beethoven, kortársak) 58%. 3. Reneszánsz és barokk zene (Bach, Vivaldi, kortársak) 53%. 4. Impresszionizmus és XX. századi zene (Debussy, Ravel, Bartók, Kodály, Orff, Britten) 39%. 5. Magyar népzene 32%. (Megjegyzés: A százalékos arányt valamennyi el&adás vegyes m2sora alapján számítottuk ki, így azok összege természetszer2leg nem 100%!) A romantikus zene magas százalékarányát els&sorban a résztvev&k igénye alakította ki; egyébként a mindennapi zenei élet koncert- és operam2soraira is jellemz& a romantikus m2vek nagy száma. Ez az igény talán onnan ered, hogy a romantikus zene hat leginkább az érzelmi világra. Gyakorlati megoldás: megfelel& technikai berendezés (zongora lemezanyag, sztereomagnetofon) birtokában ugyanabban az id&pontban 40–60 perces, el&re megszerkesztett és magnetofonszalagra összevágott vagy jelen lev& él& el&adók által megszólaltatott m2sorral el&adást tartunk. A m2sort és az id&pontot minden esetben szóban és írásban – plakát formájában – el&re közöljük. A részvételt hangulatos címekkel – pl. „Ritmus és varázslat”, „Erd&zsongás”, „Színes sz&ttes” – is igyekszünk el&segíteni. A terapeuta számára specifikus feladat a m2sorok szerkesztése. A címek nemcsak a hangulatkeltés eszközei, hanem egy-egy zenei gondolatkör összefoglalói is. Erre azért van szükség, mert a már ismertetett körülmények között feltétlenül el kell térnünk a szokásos zenei gyakorlattól: a m2sor stiláris egységét&l, többtételes vagy ciklikus m2vek teljes egészében történ& megszólaltatásától stb. Így „Ritmus és varázslat” cím2 (egyébként a betegek közt egyik legsikeresebb) programunk a primitív népek &sritmusaiból kiindulva, a vokális magyar népzene és a középkori magyar hangszeres zene alapvet&en ritmi-

}>•—ˆ–ês5–I®êhꊈ•’•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ꄏŽ„„’——Ꝉ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê

93

kus elemekre épül& területeit érintve, az európai táncok történetéb&l nyújt rövid összefoglalót, végigkísérve azt, ahogyan – Szabolcsi Bence szavai szerint – „a mágia társasjátékká válik” (Musica Mundana). „Erd#zsongás” cím2 m2sorunk abból indul ki, hogy a zene egyik alapeleme, a ritmus a természetben az ember nélkül is jelen van (ezt rövid természethang-összefoglalóval illusztráljuk), majd a szinte konkrét természethang-utánzó m2vekt&l a természettel csak szimbolikusan kapcsolódó m2vekig igyekszünk ábrázolni a természet és a zene kapcsolatát. A megfelel& hangulatkeltés céljából ennek a m2sorunknak téli változata is van, „Téli utazás” címmel, a tavaszi változat: „Tavaszi hangok”. A „Naplemente el#tt” cím2 m2sorban elhangzó m2veknek vagy az alkotója, vagy az interpretátora az id&sebb korosztályhoz tartozik, szerepel benne magasabb opus számú Beethoven-m2 is, így rávilágíthatunk arra, hogy éppen a zene lehet az, ami segít felülemelkedni az öregedéssel együtt járó nehézségeken, súlyos betegségeken. E m2sor zárószáma a zenem2-felsorolásban említett Giuseppe Verdi: Falstaff-zárójelenet: az alkotó ismert adatain kívül az egyik felvétel idején Herbert von Karajan 69, a címszerepl& Tito Gobbi 62 éves volt. „Színes sz&ttes” cím2 m2sorunknak több változata is van, ebben kizárólag magyar anyagot használunk; vokális és hangszeres népzenét, m2zenét a reneszánsztól Erkel Ferencig; ezek a m2soraink mindig nagyon népszer2ek. A m2sorszerkesztési elvek további részletezése már túllépné áttekintésünk kereteit. Nagy segítségünkre vannak azok a betegek, akik egy vagy több alkalommal már részt vettek hasonló m2soron. Pszichoterápiás placebohatást vált ki, hogy az ügyeletes orvos, ápolón& a lehet&ségekhez képest megjelenik. Az objektív értékelés céljából 106 esetben randomizált teszteket készítettünk, amelyek tartalmazták a betegek életkorát, nemét, általános és zenei képzettségét, iskolázottságát, szubjektív panaszaikat, patográfiájukat és kapcsolatukat a zenével. Ismertetjük a hatásvizsgáló kérd&ív értékelésének azt a részét, amely konkrétan a zenének a betegre gyakorolt hatására vonatkozik. Az értékelés a következ& eredményeket hozta: Az iskolázottság és a zenehallgatás között valóban szoros összefüggés van, 40% egyetemi, 50% középiskolai és csupán 10% általános iskolai végzettség2. A zenei képzettség és a részvétel között nincs ilyen szoros kapcsolat. Sokkal inkább szerepet ját-

szik, hogy egyébként mennyit hallgatnak zenét. A tesztekb&l kiderült, hogy a résztvev&k 80%-a állandó vagy gyakori zenehallgató. Azt is vizsgáltuk, hogy az alkalmazott zenem2vek közül melyek a legkedveltebbek. A betegek által kedvelt m2sorszámok és elképzeléseink között bizonyos összhangot tapasztalatunk. Legkedveltebb a romantika, a bécsi klasszikusok, valamint majdnem egyenl& arányban a barokk zene és a magyar népzene. Természetesen igen kedveltek az operák. A legkedveltebb zeneszerz&k (106 teszt alapján): Bach (67), Beethoven (53), Verdi (47), Mozart (46), Bartók, Kodály, magyar népzene (32), Liszt (27), Puccini (23). (A legtöbb beteg több szerz&t nevezett meg.) Nagyon érdekes volt a betegek válasza arra, hogy milyen változást hozott állapotukban a zenehallgatás. A kapott válaszokból megállapítható, hogy a zene lényegében nem befolyásolja az organikus elváltozásokat (pulzus, vérnyomás), ellenben kifejezetten el&nyös pszichés hatása van. 31% vidámabbnak érezte magát, 32%-nak lazult a feszültsége, 30% megnyugodott, 21% szorongása oldódott. Negatív választ nem kaptunk. Kiegészítésképpen néhány érdekes megfigyelés. Vidékr&l érkezett id&s betegeinkre nagy hatást gyakorolt a népzene. Nagy élmény volt számukra ifjúságuk, otthoni környezetük muzsikáját hallgatni. Az id&sek számára a kollektív zenehallgatás általában külön élményt jelentett. Sokan fizikai er&nlétüket túllépve mentek fel az emeleti el&adóterembe. Ennek indítéka kétségkívül otthoni izolációjuk volt. Az utóbbi id&ben tartunk kiscsoportos zenei foglalkozásokat is, 5-6 f& részvételével, lehet&leg egykorúakkal. Nem közöljük a zenem2 szerz&jét, címét, semmi adatot – csak a hangulatkeltés, az érzelmi ráhatás a cél. Ebben az esetben sokkoló hatású zenét is használunk. A foglalkozást verbális pszichoterápia követi; ezek a betegek mind járnak a pszichológushoz. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az adekvát kollektív zeneterápiának relaxáló, oldó hatása van a pszichoszomatikus betegségek, az id&skori reaktív depreszszió esetében. Munkánk és tapasztalataink ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy terápiás tevékenységünk nem választható el az ismeretterjesztést&l, az ízlés- és képességfejlesztést&l, tágabb értelemben véve a népm2velést&l. Kett&s célunk tehát: betegeink gyógyulása és az értékes, jó zene megszerettetésén át korunk közm2vel&dési igényeinek színvonalas kielégítése

hq
usv{{êpyvkhsvt ¡­ê i˜ŠœŒê i®ê sŒ†‹—ˆ‘—‹„ê w>—ˆ•±ê ˆŠœê ˆ‰ˆˆ—ˆ——ê ‘„Šœê „Šœ„•ê ’•™’–¾ˆ‘ˆ—˜‡I–­êv•™’–Œêoˆ—Œ„“ê¡©¨¡²ê¡¢¢®ê¡ª¨¦­

94

¢­ê i˜ŠœŒêi®êyˆ‰’•Ž’•Œêˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ5–ê—H•ˆŽ™>–ˆŽ­êv•™’–Œêoˆ—Œ„“ê ¡©§¥²ê¡¡¦®ê¢£¡¦­

yˆ‹„…ŒŒ—5†ŒIꢪ¡ª²ê¢ªÂ¢Ã®ê©ªÀ©¥­

£­ê sŒ‘‡ˆ‘…ˆ•Šˆ•‘>ê r„•‡’–ê l®ê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„­ê zH™ˆŠŠœT—ˆ>‘œ­ê r˜†–ê„êt˜–ŒŽ5‹’êrŒ„‡I±êw>†–±ê¢ªª¥­ ¤­ê u„—„‘–’‘ê {®ê ~–—ˆ“ê ‡’ê ‘„˜ŽŒê „ê ˜ŒŽ’—ˆ•„“ŒŒ­ê „Ž„‡ê u„•’‡„šœê pŒˆ‘Œ„ê v––’Œ‘–Œ†‹ê šœ‡„š‘Œ†—’š’­ê ~•’†„š±ê ~„•–„š„±ê r•„Ž’š±ê n‡„‘–Ž­ê ¡©§©­ê Âp–ˆ•—ˆ—>–®ê }>•—ˆ–ê s®ê v•™’–Œêoˆ—Œ„“ê¡©¨ª²ê¡¢¡®ê¡ª¥ª­Ã ¥­ê z„„†ê nœê >–ê ˜‘Ž„—5•–„Œ®ê hê ˆ‘ˆê –ˆ•ˆ“ˆê „ê –ˆ>–ˆ—Œê T—L…ˆ‘­êv•™’–Œêoˆ—Œ„“ꢪª¦²ê¡¤§®ê©£¡­ ¦­ê }„•™„Ž’™–Žœ‘>ê}ˆ–êk®êˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê>–ꊜIŠœ“ˆ‡„ŠIŠŒ„­ §­ê }>•—ˆ–ê s® ê t’‡ˆê i˜‡„“ˆ–—­ê t˜–ŒŽ—‹ˆ•„“Œˆê …ˆŒê “–œ†‹’–’„—Œ–†‹ˆ‘ꘑ‡ê…ˆŒê4—ˆ•ˆ‘êw„—Œˆ‘—ˆ‘­êt˜–ŒŽ—‹ˆ•„“Œˆê ¡©¨ª²êª§®ê¢©­ ¨­ê }>•—ˆ–ê s®ê t˜–ŒŽ—‹ˆ•„“Œˆê …ˆŒê “–œ†‹’–’„—Œ–†‹ˆ‘ê ˜‘‡ê …ˆŒê 4—ˆ•ˆ‘êw„—Œˆ‘—ˆ‘­êt˜–ŒŽê˜‘‡êtˆ‡ŒŒ‘ê¡©¨ª²êª§®ê¢©­

©­ê }>•—ˆ–ê s®ê t˜–ŒŽ—‹ˆ•„“ˆ˜—Œ–†‹ˆê l•‰„‹•˜‘Šˆ‘­ê }pp­ê sˆ‘Šœˆê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„Œê r’‘Š•ˆ––˜–­ê ~•’†„š­ê sˆ‘Šœˆ’•–5Š­ê ¡©§¨±ê ‘’™ˆ…ˆ•ê ¢¥­ê ˆ–œ—œê u„˜Ž’šˆ­ê yˆ‡®ê u„—„‘–’‘±ê {­ê ~•’†„š­ê ¡©§©²ê ¥§­ê Âp–ˆ•—ˆ—>–®ê }>•—ˆ–ê s®ê v•™’–Œê oˆ—Œ„“ê ¡©§©²ê¡¢ª®ê§¨¦­Ã ¡ª­ê}>•—ˆ–ê s®ê }’‘ê nˆ–†‹Œ†‹—ˆê ‡ˆ•ê t˜–ŒŽ—‹ˆ•„“Œˆ­ê }ppp­ê sˆ‘Šœˆê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„Œê r’‘Š•ˆ––˜–­ê ~•’†„š­ê sˆ‘Šœˆ’•–5Š­ê ¡©§©­ê ‘’™ˆ…ˆ•ê¢¤­êˆ–œ—œêu„˜Ž’šˆ­êyˆ‡®êu„—„‘–’‘±ê{­ê~•’†„š­ê ¡©¨ª²ê ©¡­ê Âp–ˆ•—ˆ—>–®ê }>•—ˆ–ê s®ê v•™’–Œê oˆ—Œ„“ê ¡©¨ª²ê ¡¢¡®ê ¤ª¦­Ã ¡¡­ê }>•—ˆ–ê s®ê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê „ê Šˆ•Œ„—•Œ5…„‘­ê p‘®ê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ5–ê ˆL„‡5–’Ž±ê£­êi˜‡„“ˆ–—±ê¡©©¢²ê¤§­ ¡¢­ê }>•—ˆ–ês®êˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„±êŠˆ•’‘—’IŠŒ„­êp‘®ê ˆ—I‡±ê–ˆ>œŒ–>Š±ê

ˆ—–—B˜–±ê p‡L–H‡>–±ê pp­ê •>–­ê zˆˆšˆŒ–ê v•™’–—˜‡’5‘œŒê lŠœˆ—ˆ±ênˆ•’‘—’IŠŒ„ŒêrH“’‘—±êi˜‡„“ˆ–—±ê¡©©¦²ê¢¨­ ¡£­ê ˆ‘ˆ—ˆ•5“Œ„­êp‘®êi•’†‹‹„˜–¾yŒˆ„‘‘ꁈ‘ˆŒêsˆ›ŒŽ’‘±ê‹„•„‡ŒŽê ŽH—ˆ—­êˆ‘ˆTŽŒ„‡I±êi˜‡„“ˆ–—±ê¡©¨¥²ê§ª¤­

}>•—ˆ–ês5–I®êhꊈ•’•ˆ‹„…ŒŒ—5†ŒI…„‘ꄏŽ„„’——Ꝉ‘ˆ—ˆ•5“Œ„ê

95