GERIÁTRIA, GERONTOLÓGIA „Az öregkort nem megérni, elviselni művészet.” (Goethe)
Rippl-Rónai József (1861-1927)
gero = öregkor gerontesz = öregek, görög eredetű szó
A gerontológia (görög szó): az idősödés és az időskor tudománya, amely az orvostudomány, a pszichológia, a gazdasági és a szociológiai kutatások tapasztalataira támaszkodik. A geriátria: idősgyógyászat, a gerontológia orvosi, ápolói oldala, amely az időskorúak betegségeivel, a betegségek megelőzésével, gyógyításával, és az ápolással foglalkozik.
A gerontopszichológia: az öregedéssel kapcsolatos észlelési, emlékezési, tanulási működések változását vizsgálja. A gerontoszociológia: az öregedés társadalmi vetülete, amely a felismert társadalmi problémáknak megfelelően a konfliktusok kezelésére alkalmas módszereket, technikákat dolgozza ki.
Az öregedés folyamata, az öregség állapota, az időskor fiatal korában az embernek sosem jut eszébe. El sem hisszük, hogy mi is meg fogunk öregedni, megőszülünk, testi bajok kínoznak majd, meggörbül a hátunk. Az öregedést senki sem kerülheti el, de… az egészséges és aktív életmód, az életöröm megőrzése sokat segít késleltetésében és elviselésében.
Az öregedés az életkor előrehaladásával együtt változó biológiai jelenség. Egy adott nép elöregedésének mértékét meghatározza: születések száma születéskor várható élettartam= élet hosszúságának leggyakrabban használt mutatószáma.
A születéskor várható élettartam függ:
az emberek kulturáltsági fokától, a népesség egészségkultúrájától, az orvostudomány fejlettségétől, a technikai vívmányok szintjétől, a lakosság élet- és lakáskörülményeitől, a táplálkozási szokásoktól, a szűrővizsgálatok elterjedésétől, a védőoltások alkalmazásától.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatása szerint a világon 2020-ra több mint egy milliárd ember lesz 60 év feletti. Hazánk népessége 2008. január 1-jén 10 millió 45 ezer fő volt. Az ország lakóinak száma 1980 és 2007 között összesen 664 ezer fővel (6,2%-kal) csökkent, 1981 óta különböző intenzitással, de folyamatosan fogyott. 2008. január 1-jén 3 millió 54 ezren részesültek nyugdíjban, járadékban vagy a nyugdíjszerű rendszeres ellátások valamelyikében.
Magyarországon az alacsony élveszületési és magas halálozási arány következménye: a természetes fogyás, a népesség öregedése és a „szabálytalan” kormegoszlást kifejező korfa. Mindez tartósan fennálló, kedvezőtlen népmozgalmi jelenség. A korábban „stabil” piramisforma előbb – néhány évtizedik tartó átmeneti szakaszban – urnához, majd egy egyre bizonytalanabb alapú és folyamatosan karcsúsodó jegenyefához kezd hasonlítani.
A népesség korösszetétele eltolódott az idősebb korosztályok irányába. Minden ötödik ember betöltötte 60. életévét, vagyis a 60 felettiek aránya elérte a 20 %-ot.
1980-ban a 65 éves és idősebb népesség megoszlása korcsoportonként (%) 0,9 3,5
65-69
10,1 37,8 18,9
70-74 75-79 80-84 85-89
28,8
90-X
2008-ban a 65 éves és idősebb népesség megoszlása korcsoportonként (%) 2,3 65-69
6,7 13,9
30,8
70-74 75-79 80-84
21,1
85-89 25,2
90-X
Az öregedési folyamat mérésére szolgáló mutatószám: az öregedési index. Az öregedési index segítségével az idősek számát viszonyítjuk a fiatalkorúak számához.
19 49 19 60 19 70 19 80 19 85 19 90 19 95 20 00 20 05 20 06 20 07 20 08
Öreg edési index
120
100
80
60
40
20
0
A diagramból látható, hogy az öregedési index az elmúlt mintegy 60 évben erőteljes emelkedést mutat. Az időskorúak számának növekedésével párhuzamosan, a gyermekkorúak száma csökken. 1980-ban 100 gyermekkorúra még 62 időskorú ember jutott, 2008. január 1.-én már 108.
A népesség kormegoszlása A népesség kormegoszlása 1900
1949
4%
1990
8%
13% 25%
35%
61% 67%
66%
2005 16%
2050 16%
14% 29%
68%
0-14 éves 15-64 éves Forrás: KSH Demografiai Évkönyv 2004, KSH World Population Prospects: The 2002 Revision, United Nations, New York, 2003
57%
65-x éves
21%
A 80 évesek és idősebbek száma a)
b)
1970-2005 és 2050 e ze r fő
577
600
500 278 400 338 300
259
278 113
211 200
100
153
87
126
65
299
48
225 172
105
152
146
0 1970
1980
1990 80-84 év es
2000 85 é v es és id ő s eb b
a ) 1970 é s 2005 a n ép es s ég 10,3 millió ró l 10,0 millió ra c s ö kke n t b ) 2050-b en a n ép e s s ég leg v aló s zín ű b b léleks zá ma 8,5-9,0 millió kö zö tt les z. Fo rrás : KSH Demo g ráfia i Év kö n y v 2004, Bu d a p es t W o rld Po p u la tio n Pro s p ects : T h e 2002 Rev is io n , U n ite d Natio n s , Ne w Yo rk, 2003
2005
2050
60
Forrás: Human Development Report 2005, UNDP. Oroszország
Ukrajna
Fehéroroszország
Románia
Bulgária
Lettország
Észtország
Litvánia
Szlovákia
Magyarország
Lengyelország
Horvátország
Cseh Köztársaság
Portugália
Szlovénia
Dánia
Írország
Finnország
Ciprus
Egyesült Királyság
Németország
Hollandia
Görögország
Málta
Luxemburg
Ausztria
Olaszország
Belgium
Norvégia
Franciaország
Svájc
Spanyolország
Izland
Svédország
A születéskor várható élettartam az európai országokban a 21. század első éveiben 80
78
76
74
72
70
68
66
64
62
EU tagállamai
A születéskor várható élettartam Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és az Európai Unióbana) Év 79 78 77 76 75 74 73 72 71
Magyarország
a) Az EVSZ HFA adatbázis adatai.
Csehország
Lengyelország
EU-15-ökátlaga
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
69
1970
70
Születéskor várható átlagos élettartam 85
81,4 80
76,46 75,3 75
férfiak nők 70
68,15
65
60
Mo
EU-átlag
Összefoglalva a magyarországi demográfiai jellemzőinket, a következők emelhetők ki öregedő és fogyó népesség; fogyó családok; a válások növekvő száma; csökkenő gyermekszám; növekvő női arány; növekvő férfihalálozás; növekvő női krónikus betegségek; növekvő rászorultság; növekvő regionális különbözőségek; egészség és életminőség vonatkozásában növekvő esélyszóródás és kockázatfokozódás.
Az idősek helyzetének jellemzése
e jellemzők következtében a ma időskorba kerülőknek egyre kevesebb gyermeke, egyre kevesebb unokája van, ők maguk is különböző gyermekszámú családból származnak, kevesebb hozzájuk hasonló korú testvérük és unokatestvérük van, a kiterjedt családi támogató rendszer egyre kevesebb személyre korlátozódik, a megnövekedett földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebb létszámú családot is megosztja földrajzilag; a kapcsolatok szűkülésével a szubjektív, informális és érzelmi alapon nyújtott támasz fogyatkozik, ami csupán anyagi eszközökkel nem helyettesíthető.
Az időskorúak idült, nem fertőző betegségek miatti halálozási kockázata a felmérések szerint a következőképpen alakult: életmód: 40% környezeti ártalom: 15-20% genetikai ártalom: 20-25% az egészségügyi ellátás hiányossága: 15%.
A következő csoportokba tartozó idősek különösen veszélyeztetettek: 80 év felettiek; az egyedül élők; akit családi gyász ért vagy depressziós; akik szellemileg károsodottak; akik számos alkalommal elestek; akik inkontinensek (vizelet-, illetve széklettartási zavarokkal küzdenek); akik az elmúlt időszak eseményeivel nem tudnak kielégítően, illetve sikeresen megbirkózni.
Miért nem élünk addig, amíg élhetnénk? Az emberi faj életkapacitása jelenleg 130-135 év. Amennyiben nem érnék a szervezetet kórképző ártalmak, az ún. "természetes öregedéssel" ennyit élhetnénk. A maximális élettartam elérését örökletes tényezők, a személyiségfejlődés, az életmód és az életkörülmények is befolyásolják. Ennek két alapvető oka van.
De fontos szerepe van a személyiségnek is: mintegy 40%-ban szerepet kap az életmód (táplálkozás, testi-szellemi aktivitás, valakihez, valamihez, valahová tartozás, élethosszig tanulás), az érdeklődés, az érzelmi-hangulati kiegyensúlyozottság, a bizakodó beállítódás és a spiritualitás, illetve nem utolsó sorban a vágyaink, képességeink, lehetőségeink egyensúlya, ami természetesen nagyban függ önismeretünktől és társas-társadalmi neveltetési feltételeinktől.
Egyes adatok szerint egy 28 éves korú férfihez viszonyítva egy 73 éves férfi 4-szer gyakrabban vesz igénybe járóbetegszolgáltatást; 10-szer gyakrabban kórházi ellátást; 12-szer gyakrabban írnak fel részére gyógyszert. Az idősek egészségügyi szolgáltatásainak igénybevételét az átfogó elemzések 5 szempont köré csoportosították: 1. találkozások az orvossal; 2. gyógyszerhasználat; 3. formális és informális, valamint intézeti segítségnyújtás, gondozás, gondoskodás; 4. kórházi gyógykezelés akut betegség miatt; 5. a 70 évesek és idősebbek 85 %-a jár rendszeresen orvoshoz, 96 %-a használ legalább egy gyógyszert.
Az öregség, öregedés: szervi és működésbeli (funkcionális) változások összessége. Ez a folyamat a szervezet átalakulásához, végül halálához vezet. A szervezet öregedése nem az időskorban kezdődik, hanem már a megszületés után meginduló élettani folyamat.
Az időskor meghatározásakor kétféle életkort különböztetünk meg: 1.
2.
kronológiai kor = azaz a naptári, anyakönyvi életkor biológiai életkor = amikor a szervezet tényleges, élettani (fiziológiás) állapotát vesszük figyelembe.
Minden élő fajnak, így az embernek is van maximális élettartama. Az orvostudomány és az életkörülmények javulása jelentősen megemelte a várható élettartamot, azt az életkort, amelyet a megszülető gyermek várhatóan meg fog élni, de nem befolyásolta azt a maximális élettartamot, amit elérhetünk. Az ember maximális életkora jelenleg 115 éves korra tehető.
Kronológiai (naptári) életkori szakaszok a WHO szerint:
50-60 év: áthajlás kora,
60-75 év: idősödés kora,
75-90 év: időskor,
90 fölött: aggkor,
100 év felett: matuzsálemi kor.
Biológiai életkor függ az egyén:
egészségi állapotától testi erőnlététől (fittség) szellemi frissességétől, teljesítőképességétől, külső megjelenésétől.
Összességében:
az ember nem a naptári évek szerint öregszik, nincs két egyforma öregedés, minél inkább korosodik, annál inkább különbözik másoktól.
Az öregedéssel összefüggő változások “Egész életünkön át mindig csak a jelent birtokoljuk, sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszabb jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött.” (Schopenhauer)
Az idősödést az életkorral együtt járó változások jellemzik, melyek egyrészt testi (szomatikus), másrészt lelki (pszichés) változások. Az öregedés üteme egyénenként változó. Az öregedést szabályozó tényezők:
genetikai háttér, környezeti hatások, táplálkozási tényezők.
Testi változások Az időskorban bekövetkező testi változások hatással vannak: az idős ember külső megjelenésére (bőr, haj, szőrzet, testtartás, járás), az érzékszervek állapotára (látás, hallás, szaglás, ízlelés), a belső szervek működésére (szívműködés, légzés, emésztés, kiválasztás, mozgás).
Külső megjelenés változásai
A bőr alatti szövetek elvékonyodása, a verejték- és faggyúmirigyek számának és működésének csökkenése miatt időskorban a bőr: rugalmatlan, laza, ráncolható, hajlamos a kiszáradásra.
Időskorban csökken a szőrtüszők száma: a haj és a szőrzet megritkul. Férfiaknál gyakran előfordul a kopaszodás.
Időskorban megszaporodnak a festékfoltok (anyajegyek, pigmentfoltok). Ezekre kiemelten oda kell figyelni, hiszen, ha ezek gyorsan növekednek, színük észrevehetően sötétedik, viszketnek, szélük szabálytalanná válik, gondolnunk kell arra, hogy rosszindulatúan elfajulnak és bőrrák (melanoma) fejlődhet ki belőlük. A melanomás esetek az összes rákos megbetegedés 40 %-át teszik ki.
Testtartás, járás
Sok esetben előfordul hogy, a hajlott gerincoszlop miatt görnyedten, púposan járnak, mozgásszervi elváltozások miatt sántítanak.
Érzékszervek állapota
Látás
időskori bőrjelenségek a szemhéjakon is megjelennek kültakaró víz- és zsírtartalmának csökkenése a szemhéjak bőrét is lazábbá, ráncoltabbá teszi csökken a könnymirigyek működése, emiatt a szem kevésbé lesz csillogó, valamint égő, viszkető érzésről is panaszkodnak az idős egyének, ezen műkönnyel lehet segíteni látás élessége és erőssége is megváltozik, de változhat a fényérzékelés és a színlátás is rendszeres szemészeti vizsgálattal, megfelelő szemüveg viselésével csökkenteni tudják ezt a problémát
Hallás
A hallászavar az életkor emelkedésével általában fokozódik, bár a folyamat igen lassú. Az életkorral arányos halláscsökkenés a magas hangok tartományában kezdődik, majd fokozatosan terjed át a beszédhangok tartományába. Az időskori halláscsökkenésnek több oka lehet: fül betegsége, agy betegsége, erős, tartós zajhatás.
Szaglás, ízlelés (1)
A szaglóérzékelés az életkor növekedésével általában csökken, bár az egyéni eltérések igen nagyok. Ez a folyamat főleg az 50 év feletti időszakra tehető, és még súlyosabb a 70 év feletti időszakban. Az idős emberek az édes ízeket jobban érzékelik, és ezért kívánják többször is a cukortartalmú ételeket.
Szaglás, ízlelés (2)
Az ízérzékelés általános csökkenésén belül is nagyok az egyéni eltérések. Az ízérzékelés csökkenése főképp annak tulajdonítható, hogy az ízlelőbimbók száma a fiatalkori 250 helyett kb. időskorban 100-ra csökken le. A nyálmirigyek sorvadása csökkenti az ízérzékelést, amit tovább ronthat a dohányzás és az alkoholfogyasztás. A látás, a szaglás és az ízérzés csökkenése az étvágytalanság előidézője is lehet idős korban.
Belső szervek működései
Időskorban a vezető halálokok – szív- és érrendszeri, daganatos megbetegedések – nem különböznek a fiatalabb korosztályokétól. Az idősek számának növekedésével új betegségek, új problémák jelennek meg mind az egészségügyben, mind a társadalomban.
Leggyakoribb halálokok időskorban
Szív-érrendszeri betegségek Daganatos betegségek Erőszakos halálok Idült tüdőbetegség
Szívműködés időskorban:
szívizom tömege, teljesítőképessége csökkenése szívbillentyűk megvastagodnak szív ingerképző és ingervezető rendszerének működésében kifejezett lassulás észlelhető, ami miatt csökken a pulzusszám erek falai megvastagszanak, rugalmasságuk csökken hajszálerek sérülékenyebbé, törékenyebbé válnak, a keringés lassul emiatt az idős ember jóval könnyebben fárad, kevesebbet teljesít, több pihenést igényel
Az érrendszer változásai
az erek fala megvastagodik
a rugalmas rostok és sejtek száma kevesbedik, ezáltal az érfal rugalmassága csökken
a rugalmatlan erek miatt a szervek vérellátása csökken, és nő a perifériás ellenállás
az erek megnyúlnak, tágabbak, kanyargósabbak
Verőtérfogat= 1 szívösszehúzódás alkalmával a kamrába kilökött vér mennyisége, Perctérfogat= 1 perc alatt a kamrából kilökött vér mennyisége, Perifériás ellenállás: a vér elfolyásának lehetősége (nagysága)
Légzés időskorban
Idős egyén egy-egy légvétel során kevesebb levegőt áramoltat a tüdejébe, mint a korábbi életszakaszokban. Ennek következtében: a légcsere volumene (mennyisége) csökken, kevesebb oxigén kerül a vérbe, és kevesebb oxigén kerül a vérből a sejtekbe. A bordaporcok elmeszesednek és ezáltal a mellkas légzési kitérései csökkennek, a mellkas hordószerűen kitágul. Különösen jellemző ez terheléskor, amikor a szervezet oxigénigénye hirtelen fokozódik (pl.: gyorsabb járáskor, futás alkalmával, lépcsőn felfelé haladáskor).
Idős korban fontos a tüdő rendszeres átlélegeztetése, különösen fekvő vagy nehezen mozgó gondozottnál. Erre szolgál a légzőtorna, melyet tornagyakorlatokkal összekötve végeztethetünk.
Emésztés időskorban (1)
a fogat támasztó szövetek (csont- és kötőszövet) sorvadása előbb-utóbb a fogak meglazulásához, majd kihullásához vezet. a folyamatot gyorsíthatja a fog támasztószövetének elfajulása és gyulladása, melyet gyakran fogkő okozhat a rágóképesség csökkenésével kell számolni, ezt figyelembe kell venni egyrészt az étrend összeállításában, másrészt az elkészítési technológiában
Emésztés időskorban (2)
az érzékszervi ingerek hatása jóval gyengébb ez az összes emésztőnedv, így nyál elválasztásának csökkenését okozza, ami nehezebbé teszi az egyes falatok lenyelését emésztőnedv-elválasztás csökkenése az idősek étvágycsökkenését idézi elő étvágycsökkenésben emellett közrejátszanak egyes gyógyszerek (ha sok tablettát kell bevenni), sőt lelki tényezők is (egyedüllét, magány)
Emésztés időskorban (3)
gyengül a vékony- és vastagbél perisztaltikus mozgása, lassul a béltartalom továbbítása a vastagbél renyhe mozgása székrekedést idézhet elő gyakori a gyógyszerszedéshez kapcsolódó székrekedés is megváltozik a bélflóra összetétele: azok a baktériumok, amelyek jótékony hatást gyakorolnak a bélműködésre, fokozatosan elveszítik ezt az előnyös befolyásukat, csökken az anyagcserében játszott szerepük, emellett felszaporodnak a rothasztó baktériumok mindezek következtében megváltozik a mikroflóra, s így felborul a vastagbél baktériumflórájának egyensúlya.
Emésztés időskorban
A székrekedés megelőzésére a táplálkozásban növelni kell a rosttartalmú ételek (pl.: körte, szilva, kukorica, zöldborsó, barna-magokból készült kenyerek stb.) naponta elfogyasztott mennyiségét.
Ezek fokozzák a bélmozgást, ezzel gyorsítják a kiürülést.
Kiválasztás időskorban (1)
Az idős ember veséje kevésbé képes alkalmazkodni a folyadék- és sóháztartás, valamint a véráramlás aktuális változásaihoz. A vesefunkciók csökkenése folytán a vesén át kiválasztódó egyes vegyületek elhúzódóan ürülnek ki (pl.: bizonyos szívgyógyszerek), és emiatt koncentrációjuk megemelkedik a vérben.
A szomjúságérzet gyengülése is jelentős problémát jelent, ugyanis a nem megfelelő folyadékfogyasztás hatására a vese működése beszűkülhet, és kiszáradás léphet fel. A vizeletelvezető rendszer működési zavarai között megemlítendő a gyakori éjszakai vizelés, amely az idős férfiak 50 %-ában, az idős nők mintegy 70%-ában fordul elő. Jellemző továbbá: nőknél a gáti izomtónus csökkenése következtében a vizeletűrítés sürgőssége és a visszatartási képtelenség, férfiaknál a prosztata megnövekedése következtében gyakori vizelés.
Kiválasztás időskorban (2)
Mozgás időskorban (1)
izomzat tömege lassan csökken, az izomrostok zsírrá, illetve egyéb kötőszövetté alakulnak, összehúzódó képességük, ingerlékenységük ugyancsak csökken. Mindez fokozottabban érvényesül a rendszeres erőkifejtésre, munkára nem használt izomcsoportokban. csontszövet is átalakul, rugalmas anyagai lassan felszívódnak, a csontok merevvé, törékennyé válnak. csigolyaközti porckorongok víztartalma, duzzadtsága csökken, így a gerincoszlop és a testmagasság is kevesebb lesz 1-2 cm-rel.
Mozgás időskorban
Az intenzív csontleépülés gyakoribb nőknél, a menopauza (klimax) után. Ha ez kóros mértékű, akkor csontritkulásról (osteoporozisról) beszélünk. A csontritkulást korunk néma járványának nevezik. Hazánkban egy millióra becsülik a betegek számát. Alattomos betegség, mivel gyakran már csak akkor szerzünk róla tudomást, ha szövődményei, a csonttörések jelentkeznek. A csontritkulásos állapot és jelenségei azonban megelőzhetők, ill. a kockázatok csökkenthetők. A megelőzés kulcsa: a helyes táplálkozás (tejtermékek, kálciumdús élemiszerek) és a mozgásgazdag életmód (hetente legalább 30-60 perc torna, séta, úszás).
Lelki változások
testi hanyatlással együtt jár a lelki (pszichés) tulajdonságok megváltozása idős emberek figyelme, érdeklődése egyre inkább a múltra irányul, kezdenek fontossá válni a gyermekkori események és azok a családi hagyományok, amelyekbe beleszülettek csökken a szellemi érdeklődésük, bár sokan megőrzik frissességüket oly módon, hogy: rendszeresen olvasnak, rádiót hallgatnak, televíziót néznek, színházba mennek.
Mindemellett nagyon nagy a száma azoknak az idős embereknek, akiknek érdeklődési köre jelentősen beszűkül, szinte érdektelenné válnak a körülöttük zajló történésekkel szemben. Az öregkor súlyos lelki problémái:
a magányosság és a feleslegessé válás érzése.
„A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)
A magányosság nagyrészt összefügg a társadalom, illetve a család szerkezetében beállt változásokkal. A várasiasodás döntő mértékben megváltoztatta a család szerkezetét, az idős ember helyzetét. A korábbi „nagycsaládok” felbomlottak és a „kis család” már nem fogadta be az idős embereket. Mindezek következtében az idős emberek nagyon nagy számban magukra maradtak, sokszor emberi kapcsolatok, célok, feladatok nélkül.
A feleslegessé válás érzése szorosan összefügg a munka és a nyugdíj, a munkanélküliség, illetve a megbetegedés problémakörével. A nyugdíjazás, a munkanélküliség nagyon sok idős embernél változást okoz, mert: anyagi, életszínvonalbeli visszaesést eredményez, az inakativitás veszélyét hordozza, a hasznosságtudat csökkenését eredményezi. Ebben a helyzetben az idős egyén egyre céltalanabbnak látja helyzetét, mindez depressziót eredményezhet, vagy szélsőséges helyzetben öngyilkosság is előfordulhat.
1999 - Az Idősek Nemzetközi Éve volt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) határozata alapján. Az Idősek Nemzetközi Napja: október 1.
Sikeres öregedéskor az egyén:
Alkalmazkodik a változásokhoz Jól felhasználja képességeit Megkísérli leküzdeni gyengeségeit, de elfogadja azokat, amelyeken nem képes változtatni Ha elkerülhetetlen, hogy másoktól függő viszonyba kerüljön, elfogadja a függőség állapotát Megőrzi önbecsülését Örömet, kielégülést nyújtó tevékenységekben vesz részt Továbbra is vannak életcéljai Tápláló étrendet fogyaszt Képességeinek megfelelően mozog, tornázik, sportol
Sikertelen öregedéskor az egyén:
Nem fogadja el az öregedés tényét Megpróbál továbbra is fiatalnak látszani Gyengeségéből, betegségeiből előnyöket formál magának, hogy másokat manipulálhasson Dühöt és keserűséget érez az egész világgal szemben; sértődött, amiért nem törődnek vele többet Értéktelennek érzi magát, aki csak teher mások számára Nem törekszik arra, hogy egészséges életmódot folytasson Nincs semmi célja az életben Azt eszi, amit jóízűnek talál és amit könnyű megrágni Abbahagy minden testi aktivitással járó állapotot Üldögélő életmódot alakít ki Elszigetelődhet a többi embertől Minden változást elutasít, állandóan kritizál Nem fogad el semmit, ami új Állandóan összehasonlítgatja a jelent a múlttal
Idős ember életmódja
Napirend
A életkor előrehaladtával csökken az idős emberek cselekvési készsége, valamint a saját személyére és a környezetre irányuló érdeklődés. Az idős ember mind fizikai, mind lelki okból hajlamos arra, hogy elhanyagolja saját magát, valamint környezetét. Megváltozik az idős ember életmódja, felcserélődnek a napszakok, a táplálkozás, tisztálkodás rendszertelenül történik.
Alvás, pihenés (1)
Az életkor további előrehaladtával az alvás összmennyisége minimálisan csökken, viszont jelentősen megváltozhat az alvás időzítése, 24 órás megoszlása. A változások – nagy egyéni variációkkal – már az élet derekán, a középkorúaknál megjelenhetnek, és az idősödés során kifejezettebbé válhatnak.
Alvás, pihenés (2)
Az idős ember általában korán ébred – pacsirta típusúvá válik. Este nehezebben alszik el, éjszaka többször felébred: minden negyedik, ötödik idősebb ember alváselégtelenségről, álmatlanságról panaszkodik. Felületesebben alszik éjszaka, gyakran horkol, nappal viszont könnyebben elbóbiskol. Nehezebben alkalmazkodik az alvásritmust megzavaró tényezőkhöz, mint fiatalabb korban, ezért a megszokott időben fekszik és kel, vigyáz az evéssel, kávéval, teával, alkohollal, mert attól tart, hogy különben nem jön álom a szemére.
Alvás, pihenés (3)
Időskorban változik az alvásigény: jelentősen lecsökken, kb. 4-5 óra éjszakai alvás és 1-2 óra délutáni pihenés elegendő. Vannak, akik csak ritkán tudják átaludni az éjszakát, ezért kénytelenek altatót szedni, míg mások aluszékonyakká válnak, folyton csak aludnának. Nem ritka eset az sem, amikor az idős ember olvasás, beszélgetés közben alszik el.
Az alvást időskorban zavarhatják:
testi fájdalmak közérzet zavarok éjszakai vizelési ingerek a mozgások beszűkülésével járó kényelmetlenségek a különböző testi betegségekben alkalmazott, de az alvásra elvileg nem ható gyógyszerek, amelyek elalvási nehézséget okoznak (pl.: vérnyomáscsökkentő, néhány daganatellenes szer stb.) az idős kor szomorú kísérői - a magány, veszteségek és gyász - a hangulat romlásához, szorongásokhoz vezethetnek, mindez tovább rontja az alvást.
Táplálkozás
Idős korban két táplálkozási szélsőséggel lehet találkozni. Az egyik az étvágytalanság és az abból adódó testi leromlás, fogyás, a másik a túltáplálás és annak következménye, az elhízás. Idős korban is szüksége van a szervezetnek a rendszeres étkezésre, valamint a megfelelő vitaminés ásványianyag-bevitelre. A bevitt energiamennyiség 30-40 %-a az anyagcserét, 60 %-a a hőtermelést szolgálja. A bevitt tápláléknak tartalmaznia kell a megfelelő mennyiségű fehérjét, szénhidrátot, vitamint, zsírt, ásványi anyagot és vizet. Az étvágy a táplálékigény természetes kifejezője.
Az étvágyat serkenti: érzékszervi és pszichés hatás (pl.: gusztusos tálalás, az étel kellemes illata, íze). Az étvágyat csökkenti: szociális ok (magány), élettani ok (csökkent éhségérzet) pszichés ok (idegesség, nyugtalanság), betegségek megléte, gyógyszerszedés.
Időskori életminőség
Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontok kiemelése indokolt
az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési minta. egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye. a kapacitás beszűkülésével járó öregedés, azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód és adaptáció. az idősek azért betegek, mert kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért mert idősek.
Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5 i": immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális
hanyatlás és az
iatrogenia.
Mivel több működés homeosztázisának egyensúlya gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk.
Több olyan tünet, mely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, az idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, illetve jelenség. Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle ok is meghúzódik, ezért az értékelésnél és a diagnosztikánál takarékoskodni nem tanácsos. Az idősebbeknél a már említett jellegzetességek miatt a diagnosztikai, terápiás, rehabilitációs stratégiák szakigényes specialitást követelnek, idősegészségügyi fejlesztési konzekvenciákkal.
További morbiditási jellemzők
A 60 éven felüli időseink 51 %-a (1,1 millió) egy krónikus megbetegedésben szenved, két ilyen megbetegedés érinti 10 %-ukat (200 ezer) és három vagy több krónikus megbetegedés fordul elő 3 %-os gyakorisággal (60-70 ezer ember).
Megfigyelés és gyógyszerelés időskorban
Idős egyén gondozójának jó megfigyelőnek kell lennie, észlelnie kell minden változást, amely az időskorú személy állapotában bekövetkezett. Fontos, hogy időben vegye észre a testi-lelki problémákat akkor is, ha ezt az idős ember szóban nem mondja el. A megfigyelés során kiemelt jelentőséggel bír, hogy az időskorban jóval nehezebb a diagnózis felállítása.
Megfigyelt testi-lelki tünetekidőskori sajátosságai A betegség, vagy Csendes, alattomos kezdetű állapotromlás kialakulásának időtartama Betegség lefolyása
Lassú, elhúzódó
Gyógyulás
Kezelés nélkül csak ritkán következik be
Láz, hőemelkedés
Nincs láz, vagy csak enyhefokú
Fájdalom
Fájdalommentesség, vagy csupán enyhe fájdalom
Rossz közérzet, gyengeség, felületes zavartság
Félrevezető, mert súlyos kórkép bújhat meg mögötte
Speciális, adott betegségre jellemző tünetek
Gyakran hiányoznak Monotónia jellemző, azaz csaknem valamennyi heveny megbetegedésre ugyanolyan tünetekkel reagál
Könnyen ráncolható, petyhüdt bőr, száraz nyelv
A bevitt és az ürített folyadék pontos regisztrációja elmarad Kevés a bevitt folyadék
Izomgyengeség
Kevés folyadékbevitel
Székrekedés
Simaizomzat petyhüdt
Tompuló ízérzés
Fokozott nátrium (konyhasó) bevitel, ételek elsózása
Krónikus betegségek egyensúlya A szervi funkciók már egy megbetegedés hatására láncreakciószerűen felborulnak
A diagnózis felállításához szükséges:
jó kérdezési technika, melynek sajátosságai
1.) szemkontaktus a két személy között 2.) szájmozgás, mimika alkalmazása 3.) artikuláció, lassú, tagolt beszéd 4.) megfelelő hangerő 5.) latin szavak kerülése 6.) egyszerű, érthető kérdések
Gyógyszerelés időskorban
Leggyakrabban használt gyógyszerek megbetegedés szerint:
pszichés problémákra szív-és érrendszerre magas vérnyomásra reumás betegségekre anyagcsere betegségekre, leginkább a cukorbetegségre gyomor-bélrendszer megbetegedéseire ható gyógyszerek, valamint nyugtatóként és altatóként szedett készítmények
Hazánkban az ismert cukorbetegek száma körülbelül félmillióra becsülhető. Legalább ennyien lehetnek azok, akik már cukorbetegek, csak nem tudnak róla. Valószínű, hogy szintén 100.000-es nagyságrendű azon egyének száma is, akiknél a szénhidrát-anyagcsere olyan enyhébb zavara igazolható, amely még nem minősül cukorbetegségnek, de az eltérés a normál anyagcseréjűektől már nyilvánvaló. Ezt az állapotot nevezzük csökkent glükóztoleranciának.
A kórházi vizsgálatok megállapításai alapján a gyógyszermennyiség az életkorral és a kórházban tartózkodás idejével egyenes arányban nő. Időskorban pontos diagnózis alapján egyénre méretezett gyógyszeres terápia szükséges.
Az életkor előrehaladtával:
a gyógyszerek felszívódása romlik a keringés lassulásával a gyógyszer-eloszlás lassúbb lesz lassul a kiválasztás, kiürülés.
A testfolyadékok mennyiségi csökkenésével arányosan az oldódás is lassúbb lesz és a gyógyszerkoncentráció emelkedik. A kiürülés lassúságának oka: a vese és a máj csökkent működése. Emiatt bizonyos gyógyszerek koncentrációja a kívánt terápiás szint fölé emelkedik és mérgezővé (toxikus) válhat. Mindezek mellett a nem kívánt mellékhatások száma fokozódhat. Az életkorral járó élettani változásokon kívül megváltozik az egyén magatartása és anyagi helyzete is. Ezek mind befolyásolhatják a gyógyszeres kezelést.
Idősek gyógyszerelésénél figyelni kell (1):
sokszor orvosi vizsgálat nélkül szed gyógyszereket, ez az öngyógyszerelés az öngyógyszerelés megzavarja az aktuálisan szükséges gyógykezelést gyakran nem az előírás szerint szedi az elrendelt gyógyszert néha elfelejti, hogy bevette-e már a gyógyszerét és ismételten beveszi (gyógyszertúladagolás), vagy egyáltalán nem veszi be
Idős egyének gyógyszerelésénél figyelni kell (2):
a gyógyszereket olyan táplálékkal veszi be, amelyek megkötik a gyógyszert (például fehérjetartalmú étel), és emiatt annak hatása csökkenni fog napi életszokásai befolyásolhatják a gyógyszerek hatását (alkoholfogyasztás, dohányzás) gyakran bizalmatlan a gyógyszerekkel vagy éppen a gyógyszert elrendelő személyzettel szemben, emiatt nem együttműködő.
Bizonyos gyógyszereket órára pontosan kell szedni, mert így fejtik ki leghatékonyabban hatásukat! Egyes készítményeknél fontos szempont, hogy étkezés előtt, közben vagy után kell bevenni, mert az étkezés befolyásolja a gyógyszer felszívódását. Több gyógyszer együttes szedésénél módosulhatnak a mellékhatások és olyan tüneteket is okozhatnak, amelyeket külön-külön nem okoznak.
Idős egyén segítése gyógyszerszedésnél (1):
tájékozódni kell, hogy a gyógyszerszedés figyelemmel kísérésébe mely személyek vonhatóak be (házigondozás, szakápolás, önkéntes segítők, családtagok, rokonok, ismerősök stb.) gyógyszer útmutatója alapján teljes körűen informálni szükséges a gyógyszer sajátosságairól a napi gyógyszeradagot előre ki kell készíteni (többosztatú gyógyszerdoboz) indokolt esetben csak egyszeri adag adható
Idős egyén segítése gyógyszerszedésnél (2):
a szedésre utaló jelzéseket jól olvasható, minél nagyobb betűméretűre kell elkészíteni gyógyszer-összeférhetetlenséget és a mellékhatásokat meg kell figyelni, továbbá jelezni kell a szakorvosnak ügyelni kell a gyógyszer bevételének körülményeire: bőséges folyadék biztosításával (ha megengedett), megfelelő gyógyszerforma kiválasztásával (nyelési akadály esetén folyékony gyógyszerforma).
A gyógyszeralkalmazás öt szabálya: 1.) megfelelő gyógyszer 2.) megfelelő dózis (adag) 3.) megfelelő beteg 4.) megfelelő alkalmazási mód (szájon át, bőrön keresztül, belélegezve, injekció formájában stb.) 5.) megfelelő idő.
Idősek gondozásának sajátosságai
Időskorúak gondozása során célunk:
az öregedés harmonikus, és szabályozott megvalósulásának biztosítása, a kockázatok korai számbavétele, az öregkori betegségek megelőzése, az egészséges öregkor esélyeinek növelése.
Időskorúak gondozásának színterei:
otthonápolás (home care) ápolási otthon (nursing home) öregek otthona (elderly house)
Idős egyén gondozásának napi feladatait meghatározza:
az idős egyén állapota, melyet a funkcionális képesség felmérése alapján tervezünk meg. A funkcionális képesség: az az adottság, amely lehetővé teszi a mindennapi élet során a házi, otthoni tevékenység végzését. Funkcionális felmérés: az egyén általános közérzetét és a saját magáról való gondoskodás/önellátás képességét méri fel.
Fizikális segítség a mindennapi életvitelben:
táplálkozásban (gördíthető étkezőasztal, diéta betartása) öltözködésben tisztálkodásban (mosdatás, hajápolás, körömápolás, fogápolás, bőrápolás) vizelet- és székletürítésben (szobaWC-berendezés, ágytál, vizelőüveg, katéter) ágyban fekvés kényelmesebbé tételében (nedvszívó, könnyen mosható ágyhuzatok, háttámasz, felfekvés megelőzése)
Segédkezés a gyógyszerszedésben:
gyógyszeradagok előkészítése a gyógyszer bevételének segítése bevétel ellenőrzése gyógyszer hatásának és mellékhatásának megfigyelése
Segítségnyújtás egyéb tevékenységek megvalósításában
telefonálásban bevásárlásban főzésben takarításban ruhatisztításban ruhamosásban utaztatásban gyógyszerek beszerzésében orvosi kontroll megszervezésében
Az idős kor rehabilitációja A WHO 13 pontban foglalja össze az idős emberek egészségét és életminőségét érintő problémákat és feladatokat. 1. kapcsolatképzés és tájékoztatás, 2. egészségvédelem, 3. gyógyszerellátás és orvosi szolgáltatás, 4. közlekedésbiztonság, 5. egészségproblémák, 6. feledékenység,
7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
elesések, csökkenő mobilitás, inkontinencia, az időskori betegségek sajátosságai, gyógyulás és rehabilitálás, kórházi elbocsátások problémái, a „nappali kórházi ellátás”, a fájdalom és szenvedés csökkentése, az intézményes és szociális szolgáltatások és az otthon változtatás kérdései.
A rehabilitáció célja: az érintett működések helyreállítása, az egyén független, önálló, aktív és elégedett életvezetésének biztosítása. A geriátriai rehabilitáció elismeri a „relatív egészség” fogalmát, ill. a gyakoribbá való szociális hátrányosságot is. Az idősödés és időskor jellegzetességeit figyelembe véve elválaszthatatlan a korszerű idősápolástól és idősgondozástól. 1. működésgyengülés, ill. károsodás, mely szervi szinteket jelent, szervi működésérintettségként jelenik meg, 2. a rokkantság, ill. fogyatékosság, - mely a személyt érinti, - károsítja és 3. a hátrányosság, mely az egyén szociális működőképességét károsítja.
A geriátriai rehabilitáció komponensei a következők: (mintegy gondozó-ápoló folyamatok részeként is): az elsődleges probléma(ák) stabilizálása, a másodlagos komplikációk prevenciója, az elvesztett működések helyreállítása, az egyén környezetéhez való alkalmazkodásának elősegítése, a környezet egyénhez alkalmazása, a családi adaptáció elősegítése. Az időskorúak másodlagos prevenciós ellátása sarkalatos kérdés, mivel a korban előrehaladó ember normál öregedésével járó működéskapacitás beszűkülése számos érzékenységet, sérülékenységet és esékenységet eredményez.
A
leggyakoribb következők:
komplikációk
idős
betegeknél
a
Konfúzió, - anorexia, - pszichés függőség, depresszió, - kondícióromlás, - kontraktura, felfekvéses dekubitusz, - nyomásos trophikus elváltozások, pneumonia, - inkontinencia, - vénás trombózis, - önfeladás. Előfordulásuk gyakorisága fokozódik magányossággal kísért elhagyatottságban, - idegen környezetben, ellenséges környezetben, - „túlóvó körülmények” között és nem utolsó sorban inaktivitás mellett. Kimondható, hogy a fiatalabbak rehabilitációja nem alkalmazható egy az egyben az idősebbekre!
másodlagos
A geriátriai rehabilitáció motivációja a következő egyenlettel jellemezhető: MOTIVÁCIÓ = akarat x elvárás x elismerés ráfordítások A ráfordításokba beletartoznak: költségek, fizikális, gazdasági, emocionális és szociális ráfordítások is. 1.
A fizikális egészség és normál öregedés jellemzői: kardiorespratorikusan, csontizületi kötőszöveti vonatkozásban neurológiailag, mozgás tevékenység szinten és mobilitás tekintetében.
2. kognitív
és pszichológiai működések jellemzői: magatartás, tudatállapot, hangulat, érzelmi szint, motiváltság, személyes bevonhatóság, célképzés, elvárás, jövőre-irányultság szokásrendszer 3. szociális és segítő (támasz) – feltételek: körülmények, adottságok családban, vele-lakókkal, rokonok, szomszédok, barátok, segítők révén lakókörnyezet, biztonsági feltételek, lakályosság, előéletében kialakított készségek, szokások, hobbik, tanult alkalmazkodások, neveltetésbeli jellegzetességek, 4. gazdasági-biztonsági feltételek: anyagi-vagyoni fedezet, biztosítási típusok, jövedelem, vagy egyéb pénzforrások, családi segítség, személyes értékek költségfedezetre.
