Geraniales-Dipsacales

Növénytan gyakorlat BSc II. Növényrendszertan

Geraniales-Dipsacales

Füzéres süllőhínár - Myriophyllum spicatum •

Alámerült, évelő hínár, melynek szárai általában vörösesek vagy barnásak. 3-4 cm hosszú levelei álltalában négyesével örvökben állnak. Legalább a virágzat felső részén lévő murvalevelek épek és rövidebbek a virágoknál, az alsók kevéssel hosszabbak is lehetnek. Szélmegporzású. • Eurázsiában, Észak- és DélAfrikában, Észak-Amerikában honos. Mésztartalmú, lassan folyó vagy állóvizekben 2,5 méter mélységig fordul elő, laza vagy mérsékelten sűrű állományokat alkot. Testvérfajánál jobban tűri a víz tápanyagterhelését. Iszapos, homokos és kavicsos aljzaton is él. Az Alföldön igen gyakori, a Dunántúlon és középhegységeink szélein szórványos.

Fodros gólyaorr - Geranium phaeum •

•

30-70 cm magas, felálló nem elágazó szár évelő faj. Szára, levélnyelei és virágzati tengelye elálló, sűrű, apró és hosszabb, ritkább szőrökkel fedettek. A szár felső részén és a kocsányokon mirigyszőrök és nyeletlen mirigyek találhatók. A tőlevelek és az alsó szárlevelek lemeze 5-10 cm-es, 1/3-3/5 mélyen hétosztatú. Részvirágzatai többnyire kétvirágúak, murváskodó leveleiken messze túlérnek. Hátrahajló, 10-15 mm-es szirmai rendszerint barnásvörösek vagy ibolyásfeketék, ritkán fehérek. Üde erdőkben találhatjuk, az Alföldön szórványos, az ország más részein nem ritka.

Fodros gólyaorr - Geranium phaeum

Nehézszagú gólyaorr - Geranium robertianum •

10-50 cm magas, mirigyes-borzas egyéves faj. Hajtásai elágazók, felemelkedők vagy felállók, vörösesen futtatottak. Ősszel fejlődő tőálló levélrózsájának levelei áttelelnek és a virágzás idejére többnyire elszáradnak. Szárlevelei többnyire csak a nyelükön mirigyszőrösek, 3-8 cm szélesek, többnyire 3-, ritkábban 5-osztatúak. A levélkék egy-kétszeresen szárnyasan szeldeltek. Csészelevelei 6-8 mm hosszúak, 1-2,5 mm-es csúccsal. Virágai 1-1,5 cm átmérőjűek, többnyire párosával fejlődnek a felső levelek hónaljában. A szirom rózsaszínű, kb. 6 mm-es körmén három világos, hosszanti sáv húzódik. Üde erdőkben él. Eredeti termőhelyei például a nitrogénben gazdag talajú szurdokerdők, de zavart faültetvények, például akácosok képéhez is hozzátartozik, sőt legnagyobb tömegben ilyen helyeken láthatjuk.

Nehézszagú gólyaorr - Geranium robertianum

Piros gólyaorr - Geranium sanguineum •

•

Évelő, kiterjedt sarjtelepeket képező faj. Hajtásai egyszerűek vagy kevéssé elágazóak, az 50 cm-es magasságot is elérhetik. Őszre jellegzetesen megpirosodó levelei legfeljebb 5-6 cm szélesek, majdnem a tövükig 6-7 hasábra szeldeltek, melyek ismét 2-3 sallangúak. Szára hosszan, elállóan borzas szőrű. Szirmai 1,32 cm hosszúak, kárminvörösek, mintegy kétszer hosszabbak a csészénél. Terméses kocsánya felálló. Jellegzetes erdőssztyepp-növény, mely Európa és Kis-Ázsia nyílt erdeiben és gyepjeiben, de leginkább bokorerdeiben szegélyein fordul elő. Hazánkban – az Alföld kivételével – nem ritka.

Piros gólyaorr - Geranium sanguineum

Bürök gémorr - Erodium cicutarium •

•

Egy- vagy kétéves, szétterülő növény, 5-50 (-100) cm hosszú, szórványosan vagy sűrűn szőrös, mirigyes hajtással. Levelei egyszeresen szárnyasak, a szárnyak 1-2-szeresen szeldeltek, a cimpák hegyesek. Virágzatai hosszú nyelű ernyők. Virágai pirosas rózsaszínűek. Termése éréskor 5, egymagvú, 3-6 cm hosszú csőrű résztermésre esik szét, melyek kiszáradásuk során csavarosan feltekerednek és higroszkópos mozgásuk során a magokat tartalmazó csúcsi részt a talajba fúrják. Zavart száraz gyepekben, gyomtársulásokban fordul elő, az egész országban közönséges. Napjainkban behurcolva szinte az egész világon megtalálható.

Bürök gémorr - Erodium cicutarium

Vesszős füzény - Lythrum virgatum • 30-70 cm magas, kopasz hajtású évelő növény. Leveleinek alakja a lándzsástól a keskenyszálasig változik (felfelé haladva vékonyodnak), legalább a felsőbbek nyélbe keskenyedő vállúak. Az alsó virágok 1-3-asával álörvökben állnak, a felsők szórt állásúak, laza, nyúlánk álfüzért alkotnak. Szirmai bíborvörösek, „gyűröttek”. • Domb- és hegyvidékeinken jóval ritkább a réti füzénynél, az Alföldön viszont igen gyakori, ott a két faj nem egyszer együtt fordul elő és hibridjük is ismert.

Vesszős füzény - Lythrum virgatum

Borzas füzike - Epilobium hirsutum • 0,5-1,5 (-2) méter magasságot elérő évelő növény. Szára kerek átmérőjű vagy gyengén szögletes, elállóan szőrös, gyakran mirigyszőrös is. Levelei 6-12 cm hosszúak, 0,5-3,5 cm szélesek, átellenesen állnak, szélük fogazott, fonákuk az ereken és színük szőrös. Az alsó levelek félig szárölelők, a felsők alapja elkeskenyedő. Csészelevelei 8-10 mm hosszúak, szirmai pedig 1218 mm-esek, színük a mély rózsaszíntől a bíborosvörösig változik.

Erdei deréce - Chamaenerion angustifolium •

1-2 méter magasra növő, impozáns megjelenésű évelő növény. Szára legfeljebb alul elágazó és csak felül szőrös. Szálas-lándzsás levelei 1-3 cm szélesek, 5-12 cm hosszúak, fonákuk kissé kékeszöld színű. Sötét ibolyásvörös virágai igen hosszú fürtben nyílnak, 10-15 mm hosszú, visszás tojásdad alakú szirmainak „körme” van, csúcsuk kicsípett. • Eredetileg nyílt mészkerülő erdők fényigényes növénye lehetett, napjainkban kiváló életlehetőségeket talált erdőszéleken, nyiladékokon, vágásokon. Az Alföldön ritka, domb- és hegyvidékeinken gyakoribb.

Erdei deréce - Chamaenerion angustifolium

Parlagi ligetszépe - Oenothera biennis •

•

50-100 cm magasságot elérő, felálló, el nem ágazó szárú kétéves faj. Tőlevélrózsát alkotó, talajra terülő keskeny-lándzsás levelei hosszú nyelűek, a szárlevelek ülők, tojásdad-lándzsásak. Este nyíló virágai 4-5 cm átmérőjűek. A ligetszépe-fajok többnyire két-, ritkábban egyévesek. Virágaiknak négy-négy csésze és sziromlevelük van, a hazánkban előforduló 6 faj szirmai sárgák. Mintegy 200 fajuk ismert, jónéhány Amerikából származik. Fajaik között számos hibrid keletkezett, melyek önmegporzással állandósultak, s ily módon Európában az Amerikából származó fajoknak új hibridogén fajai keletkeztek.

Varázslófű - Circaea lutetiana • 30-60 cm magas, szőrös szárú évelő. Levelei fénytelenek, az ereken sűrűn szőrösek, az alsók hosszú nyelűek, a felsők ülők. Virágzata nyúlánk, murvalevelek nélküli fürt. Termése kétrekeszű, 3-4 mm hosszú, körtealakú, horgas serteszőrű, állatok szőrzetébe ragadva terjed.

Varázslófű - Circaea lutetiana

Sulyom - Trapa natans •

Egyéves, kezdetben az iszapban gyökerező, később úszó hínárrá váló faj. A víz felszínén kiterülő levélrózsát fejleszt, melynek levelei rombusz alakúak, szélük fogazott, a levélnyelek felfújtak. Levelei olajzöldek, nyár végére sárgásra vagy barnásra színeződnek. E vízfelszíni levelein kívül alámerült levelei is vannak, melyek gyökérszerűek, szeldeltek. Virágai négytagúak, fehérek és a vízfelszíni levelek hónaljában fejlődnek. Termése jellegzetes alakú, 2–4 hegyes szarvat, csúcsán pedig „koronát” visel, szeptemberre érik be.

Sulyom - Trapa natans

Királydinnye - Tribulus terrestris •

Heverő szárú egyéves növény, melynek hajtásai 10-60 cm hosszúak, ritkásan vagy sűrűbben szőrösek. Levelei átellenesen állnak, párosan szárnyaltan összetettek, 5-8 pár, tojásdad-hosszúkás, 6-12 mm hosszú levélkéjük van. Virágai öttagúak, 2-4 cm hosszú kocsányokon magányosan fejlődnek a levelek hónaljában. A sárga szirmok 4-5 mm hosszúak. Termése öt résztermésből áll össze, melyek háromszögletűek és igen kemény, szúrós tüskéket viselnek. Emiatt a sokszor mezítláb járó földműves és pásztornép igen jól ismerte. Eredendően a homokpuszták jellegzetes növénye. Olyannyira az, hogy a Kiskunság homokját Petőfi „királydinnyés” homoknak nevezte. Laza, nyílt felszínekkel rendelkező pionír homoki gyepek mellett megjelenhet kapás veteményekben, szőlőkben is.

Királydinnye - Tribulus terrestris A 20. század közepén figyeltek fel rá a botanikusok, hogy a királydinnye vasúti töltések kőzúzaléka között is megjelenik. Manapság már az ország legkülönbözőbb részein megtalálható vasúti sínek mentén.

Házi len - Linum usitatissimum •

Éretten is zárt termésű, kopasz, kevés virágú növény. Napjainkban egyre ritkábban termesztett textilés olajnövény. Vetésterülete jelentősen csökkent.

Borzas len - Linum hirsutum • Hajtásai legtöbbször pelyhes-bozontosak. Száraz sztyepprétek, homokpuszták faja.

Hegyi len - Linum austriacum • 30-80 cm magas, felálló szárú évelő faj. Virágzata sokvirágú, szirmai intenzív mélykék színűek, 1,5-2 cm-esek. Terméses kocsánya vízszintesen elálló vagy lehajló. Az üdébb réteken élő évelő len (L. perenne) terméses kocsánya felálló, a szélesebb levelű és világosabb virágú.

Sárga madársóska - Oxalis stricta

Erdei madársóska - Oxalis acetosella

Üstökös pacsirtafű - Polygala comosa •

•

Tövén elágazó, számos, 15-30 cm magas hajtást nevelő évelő növény. Alsó szárlevelei kicsik, tojásdaok, többnyire korán lehullók, a felsőbbek szálaslándzsásak, 10-25 (-30) mm hosszúak, 2-4 mm szélesek. Sűrű fürtvirágzatát 15-50 általában vöröses, ritkábban kék vagy fehéres virág alkotja, Murvalevelei szálasak, 2,5-5 mm hosszúak, 2-3szor hosszabbak a kocsánynál, tálérnek a bimbókon. A csészeszárnyak (3,5-) 4-7,5 mm hosszúak, 2-4,5 mm szélesek. A párta (4-) 4,5-7,5 mm-es, 14-35 cimpára hasadt. Hazánkban száraz gyepekben és nedvesebb réteken egyaránt elég gyakori növény.

Erdei nebáncsvirág - Impatiens noli-tangere •

•

(20-) 40-100 cm magas, nedvdús, törékeny egyéves faj, hajtásai felállóak, felső részükön gazdagon elágaznak. Levelei váltakozó állásúak, hosszú nyelűek, széleslándzsásak, kb. kétszer olyan hosszúak (3-12 cm), mint amilyen szélesek. Csúcsuk kihegyezett, fogaik tompák. Görbült sarkantyújú, 2,5-3 centiméteres sárga virágai magányosan vagy kevésszámú fürtökben a levelek hónaljában fejlődnek. (Árnyékos termőhelyeken néha önmegporzó, ki nem nyíló virágai fejlődnek.) Érett termése 2-3 cm hosszú. Nemzetségének egyetlen őshonos európai faja Mindig üde erdőkben, szurdokokban, vízszivárgások környékén, liget- és láperdőkben láthatjuk.

Erdei nebáncsvirág - Impatiens noli-tangere

Kisvirágú nebáncsvirág - Impatiens parviflora •

•

•

(10-) 20-60 (-150) cm magas egyéves növény. Szára 1-3szorosan elégazó, kopasz, felső részén mirigyes. Levelei váltakozó állásúak, (3-) 5-12 (16) cm hosszúak, fogaik kihegyezettek. Virágai 1 cm-nél kisebbek, halványsárgák, sarkantyúja egyenes. Toktermései 1-5 magvúak. Közép-Ázsiából származik, napjainkra szinte az egész országban elterjedt üdébb erdőkben, sokszor tömeges megjelenésű, különösen a turistautak környékén és a vadjárta helyeken. A nebáncsvirágok (másnéven nenyúljhozzám-fajok) nevüket onnan kapták, hogy érett terméseik érintésre hirtelen felnyílnak és magvaikat messzire szórják.

Kisezerjófű - Centaurium erythraea •

•

10-50 cm magas, felálló, felső részén elágazó, négyszögletes szárú egy- – ritkán kétéves – növény. Alsó levelei szélestojásdadok, tompák, nyélbekeskenyedők. Felsőbb szárlevelei hosszúkásabbak, kihegyezettek, ülők. Valamennyi levele 3-erű. Lapos sátorozó bogernyővirágzatban fejlődő virágainak rózsaszín, öt(kivételesen hat-) tagú pártája tompa, tojásdad cimpákra hasad. Csészecimpái lándzsásak, hegyesek. Üde és félszáraz rétek elég gyakori faja. A nemzetség magyar neve ellenére a nagyezerjófűvel nem áll közvetlen rokonságban. Találó népi nevük, a földepe keserű ízükre utal.)

Kornistárnics - Gentiana pneumonanthe •

15-60 (-80) cm magasságú felálló szárú évelő növény. Átellenesen álló levelei szálas-lándzsásak, többnyire 1-erűek, ülők, szélük áltakában begöngyölt. Tőlevélrózsát nem fejleszt. Virágai rövid kocsányúak, a hajtás végén 1-3-asával és a felső szárlevelek hónaljában fejlődnek. Csészéje kb. a feléig 5 szálas cimpára hasadt. Pártája 4-5 cm-es, keskeny harang alakú, sötétkék színű (ritkán fehér vagy tarka), belöl öt fehéren vagy zöldesen pontozott sávval. • Kiszáradó – kékperjés – lápréteken, hegyi kaszálókon fordul elő. Hazánk majdnem minden tájegységén megtalálható, de nem gyakori. Korábban tüdőbetegségek gyógynövényének tartották.

Ebfojtó müge - Asperula cynanchica •

10-35 cm-es, heerő vagy felemelkedő, kopasz hajtásokat hozó, lazán gyepes évelő faj, melynk virágzáskor meddő hajtásai is vannak. Az alsó levélörvök 4-, a felsők 4-6-tagúak. Levelei szálasak, 1-erűek, szélükön begöngyöltek, 0,8-1,5 mm szélesek és rövidebbek mint a szárközök. A 2,5-4 (-7) mm-es, kívül érdes, fehér, halvány rózsaszín vagy világos lila, négytagú virágok laza, szártetőző álernyőkben nyílnak. A párta cimpái legfeljebb olyan hosszúak mint a pártacső. • Száraz- és félszáraz gyepek igen változatos megjelenésű szubmediterrán faja, mely DélEurópától a Kaukázusig elterjedt. Hazánkban gyakori növény.

Mezei keresztfű - Cruciata laevipes •

20-45 cm magasra növő évelő faj, négyélű szárát 1-2 mm-es bozontos szőrök borítják. Tojásdad-hosszúkás vagy elliptikus, hegyes csúcsú levelei 13 cm hosszúak, 3 erűek, sárgászöldek és négytagú örvökben fejlődnek. Az illatos virágok levélhónalji, kevéstagú bogas virágzatokban nyílnak. 2-3 mm széles, négytagú, sárgás pártájának csöve rövidebb, mint a cimpái. Kocsányaik tövén két murvalevél található. Csészéje hiányzik. Termése kb. 1,5 mm-es. • Erdők szegélyén, tisztásain, bokorerdőkben, nem túlságosan száraz és általában félárnyékos termőhelyeken fordul elő. Hazánkban gyakori növény.

Mezei keresztfű - Cruciata laevipes

Ragadós galaj - Galium aparine •

30-150 cm-es elfekvő, elágazó, visszafelé álló horgas tükéktől „ragadós” hajtásokat nevelő egyéves növény. Szára négyszögletes, a csomók alatt gyakran szőrös. Széles- vagy szálas-visszás-lándzsás levelei 6-8 tagú örvökben állnak. Négytagú, fehér, kb. 2 mm átmérőjű virágai 25 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak. Termései két, gömbös, 4-7 mm átmérőjű horgas szőrökkel borított részterméskéből állnak. • Hazánkban gyomtársulásokban, természetes, rontott és telepített erdőkben, cserjésekben egyaránt nagyon gyakori, nitrogénkedvelő és nedvességigényes faj. Eurázsiai flóraelem, Észak- és DélAmerikába behurcolták.

Szagos müge - Galium odoratum [Asperula odorata] •

•

10-60 cm magas, felálló hajtásokat nevelő, egyszerű, négyszögletes, a csomókon szőrös szárú évelő faj. Tojásdadtól lándzsásig változó alakú levelei 6-10 tagú örvökben állnak, 10-15 mm szélesek, kopaszak, szélük érdes-pillás, mindkét oldaluk élénkzöld. Fehér színű, tölcséres, négytagú virágai 3-5 mm átmérőjűek, szártetőző bogernyőben fejődnek. A párta mintegy feléig cimpákra hasadt. A magház és a kb. 3 mm-es, gömbös termés horgas szőrű. Száritva kellemes és jellegzetes illatú növény. Üde, főleg bükk- és gyertyánelegyes erdők lakója, domb- és hegyvidékeinken gyakori, az Alföldön ritkaság.

Tejoltó galaj - Galium verum •

•

30-100 cm magas, felemelkedő vagy felálló hajtású évelő növény. Levelei 8-12 tagú örvökben állnak, 1,5-2,5 cm hosszúak és 2 mm-nél szélesebbek, keskeny-szálasak, árhegyűek, sötézöldek, szélük begöngyölt. Sárga, négytagú, édesen illatozó 2-3 mm-es virágai dús, terebélyes álernyőkben nyílnak a hajtás és az oldalágak csúcsán. Termése kopasz, legfeljebb 1,5 mm-es. Kaszálókon, száraz-és félszáraz gyepekben, legelőkön, mezsgyéken, útszéleken, száraz tölgyesekben fordul elő. Hazánkban gyakori.

Közönséges galaj - Galium mollugo

Virágos kőris - Fraxinus ornus •

• • • • • •

Alaktani jellemzők: 8 méternél ritkán magasabb fa. Törzse általában szabálytalan növekedésű. Kissé bőrnemű, fényes levelei páratlanul szárnyaltan összetettek, 5, 7 vagy 9, tojásdad-lándzsás vagy elliptikus, 3-8 cm hosszú, rövid nyelű levélkéből állnak. Sárgás virágai dúsan elágazó, 7-15 cm-es, feltűnő, végálló bugában nyílnak. Pártájuk 5-10 mm hosszú, szálas, hamar lehullik. termése szálas vagy lándzsás, 2-3 cm-es, töve felé elkeskenyedő, éretten vörösesbarna lependék. Rendszertani besorolás: Olajfafélék családja (Oleaceae). Virágzási idő: IV – VI. Gyógyhatás: A népi gyógyászatban ismert növény. Elterjedés: (Szub-) mediterrán elterjedésű faj. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt. Rokon fajok: A nemzetségnek hazánkban további 3 faja él.

Virágos kőris - Fraxinus ornus

Magas kőris - Fraxinus excelsior

Fagyal - Ligustrum vulgare •

• • • •

Alaktani jellemzők: 1-4 méter magas, felálló hajtású cserje. Bőrnemű, vastag lemezű, sötétzöld levelei lándzsásak vagy hosszúkás lándzsásak, 4-7 cm hosszúak, ékvállúak, csúcsuk tompa, szélük ép. Leveleinek színe ősszel ibolyászöldre változik, egy részük télen sem hull le. Négytagú, fehér, bódítóan illatos virágai kúpos, 4-8 cm hosszú bugában nyílnak. Termése 4-5 mm átmérőjű, gömbös bogyó, mely eleinte zöldes, éretten fekete színű. Rendszertani besorolás: Olajfafélék családja (Oleaceae). Virágzási idő: V – VI. Elterjedés: Európai elterjedésű faj. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt.

Fagyal - Ligustrum vulgare

Borostyán - Hedera helix •

• • • • • •

Alaktani jellemzők: Örökzöld cserje. Meddők hajtásai a talajon kúsznak vagy fák törzsére fut fel, melyeken kapaszkodógyökereivel rögzül. A fák koronájában akár 25 méter magasra is feljuthat. Generatív hajtásai ott fejlődnek. Levelei bőrneműek, sötétzöldek, világos erezetűek, a vegetatív hajtásokon fejlődők kerekdedek, 4-10 cm szélesek, 3 vagy 5 karéjúak, a generatív hajtásokon lévők ép szélűek, hegyes csúcsúak, tojásdadok vagy lándzsásak. Zöldessárga, illatos és sok rovart vonzó virágai gömbös ernyőkben, szokatlanul későn nyílnak. Bogyószerű, éretten fekete színű, csúcsukon bibemaradványt viselő termései borsó nagyságúak. Rendszertani besorolás: Borostyánfélék (Araliaceae). Virágzási idő: VIII – X. Gyógyhatás: A népi gyógyászatban ismert növény. Elterjedés: (Szub-) Atlanti elterjedésű faj. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt. Rokon fajok: A nemzetségnek hazánkban további faja nem él.

Borostyán - Hedera helix

Borostyán - Hedera helix

Mezei iringó - Eryngium campestre

Mezei iringó - Eryngium campestre •

30-100 cm magasra növő, terebélyes, kopasz, kékeszöld, évelő növény. Levelei kétszeresen tövig szeldeltek, merevek, szúrósan fogas hegyűek, a középső és felső levelei szárölelők. Tömött, félgömbös ernyőcskéit számos szúrós, lándzsás, hosszú gallérkalevél övezi. • Száraz- és félszáraz gyepek gyakori, degradációt is elviselő faja. A legelő jószág nem bántja, így legeltetés hatására elszaporodik. Eurázsiában – a Mediterráneumtól KözépOroszországig – őshonos, ÉszakAmerikába behurcolták.

Kék iringó - Eryngium planum •

A mezei iringónál nyúlánkabb termetű, kevésbé terebélyes 40140 cm magas évelő növény. Szára és virágzata kék színű. Tőlevelei kerek vállból hosszúkásak, tompák, épek, a szárlevelek szíves-tojásdadok, szálkás-fűrészes szélűek. Ernyőcskéi tojásdad alkúak, gallérkalevelei szálasak vagy szálas-lándzsásak, ritkásan álló tüskefogakkal. • Az iringóknak több magashegyi és tengerparti faja fémesen kékes hajtásokkal rendelkezik. A kék iringó az ártéri rétek egyik legjellemzőbb és leglátványosabb faja. Alföldönkön a nagyobb folyók környékén elég gyakori, középhegységeink peremterületein és a Dunántúlon szórványos megjelenésű.

Kék iringó - Eryngium planum

Zamatos turbolya - Anthriscus cerefolium • 40-70 cm magas, egyéves, jellegzetesen és intenzíven ánizsillatú növény. Szára kerek, a csomók felett rövid, fehér szőröket visel, egyébként kopasz. Levelei világoszöldek, puha tapintatúak. Gallérlevelei hiányoznak, szálas-lándzsás gallérkeleveleinek száma 14. • Üdébb akácosokban, gyomos erdőkben sokszor tömegesen előforduló, hazánkban gyakori növény. Egy évben több generációja is fejlődhet, első nemzedéke április végén-május elején virít.

Foltos bürök - Conium maculatum •

•

1-2 (2,5) méter magas egy- vagy kétéves, kopasz növény. Szára üreges, kékesen deres, alsó részén vöröses- vagy ibolyásbarnásan foltos. Levelei széles háromszögletűek, puha tapintásúak, sötétzöldek, 2-5szeresen szárnyaltak. A cimpák hosszúkásak vagy tojásdadlándzsásak, kicsik, a hüvellyel együtt kopaszak. A gallérlevelek élükön kopaszak, szálasak vagy lándzsásak. Fehér virágai kb. 2 mm-esek, 10-15 cm-es, 8-20 sugarú összetett ernyőben nyílnak. Termése 2,5-3,5 mm-es. Tápanyagokban gazdag talajú gyomtársulások erősen mérgező növénye. Összemorzsolva igen kellemtlen szagot áraszt.

Zeller - Apium graveolens

Petrezselyem - Petroselinum crispum

Sarlófű - Falcaria vulgaris •

30-70 cm magas kopasz növény, melynek egy- és kétéves életformájú és évelő példányai is ismertek. Szára tömör, finoman rovátkás. Levelei merevek, egykétszeresen hármasak, sarló alakúan görbültek, 10-20 (-30) cm hosszúak, 0,5-1,5 cm szélesek, porcosan éles fogúak. Virágzata terebélyes, dúsan ágas. Fehér virágai 10-20 sugarú összetett ernyőben nyílnak, az ernyőcskék 4 cm átmérőjűek, a kb. 0,6 mm-es szirmok hosszúkás-elliptikusak, tompa csúcsúak. A gallérlevelek fonalasak, a termés 3-5 mm-esek, hosszúkásak. • Útszéleken és vetési gyomtársulásokban az egész országban gyakori növény.

Tömény kömény - Carum carvi

Hasznos földitömjén - Pimpinella saxifraga

Podagrafű - Aegopodium podagraria • 30-100 cm magas, tarackos tövű évelő növény. Szára szögletesen barázdás, üreges. Levelei mélyen háromosztatúak, üde zöldek. A levélkék ferdén tojásdadok, kopaszok vagy a fonákukon finoman pelyhesek, csipkés-fűrészes szélűek. Virágzata 12-20 sugarú összetett ernyő. Gallér- és gallérkalevelei rendszerint hiányoznak. A termés 3-4 mm hosszú, tojásdad. • Égerligetekben és üde, völgyalji erdők magaskórós aljnövényzetében láthatjuk.

Fűszeres kapor - Anethum graveolens

Sziki kocsord - Peucedanum officinale •

60-150 (-200) cm magas évelő, répaszerű gyöktörzsű növény. Szára sima, felső részén elágazó. Tőlevelei szürkészöldek, 30-60 cm hosszúak. Levélkéi 2-6-szorosan hármasak, 4-15 cm hosszúak, (0,5) 1-3 mm szélesek, szálasak vagy keskeny-lándzsásak. Az összetett ernyő 10-40 sugarú, sárga virágait főként hártyásszárnyúak porozzák meg. A gallér hiányzik vagy 1-3 korán lehulló levélből áll. Termése tojásdad, 5-10 mm hosszú és 3,55,5 mm széles. • Az Alföld keleti részén és az Északi-középhegység peremterületein fordul elő. Szikespusztákon, szikes erdőtisztások, száraz lejtők növénye.

Pasztinák - Pastinaca sativa •

•

30-100 cm magas, kétéves növény, szára szögletes-barázdás, szürkésen, érdesen szőrös. Levelei egyszeresen szárnyasak, a levélkék tojásdad vagy lándzsás kerületűek, karéjosak vagy hasogatottak. Virágai sárgák, 5-15 egyenlőtlen sugarú összetett ernyőkben nyílnak, erős illatúak. Gallér és gallérkaleveleinek száma 1-2 vagy hiányoznak. Termése 4-6 mm hosszú, rendszerint széles ovális. A vaskos gyökerű termesztett paszternák vagy pasztinák vadon élőalakja üde réteken országszerte gyakori.

Közönséges medvetalp - Heracleum sphondylium

Vadmurok - Daucus carota •

Általában kétéves, ritkán egy- vagy többéves, 40-100 cm magas, vaskos karógyökerű növény. Szára többszörösen elágazó, szürkészöld, barázdás, alsó részén borzas szőrű. Levelei 2-3-szorosan szárnyaltak, a levélcimpák szálasak vagy lándzsásak. Virágzás előtt és elvirítás után egyaránt igen jellegzetes vonása, hogy az ernyő külső sugarai gömbösen visszahajlanak. Fehér virágú lapos összetett ernyőben nyílnak. Gallérlevelei szálas cimpákra szeldeltek. Termése horgas-tüskés. A sárgarépa vadon élő alakja, mely legelőkön, gyomtársulásokban mindenütt közönséges.

Vadmurok - Daucus carota

Saláta galambbegy - Valerianella locusta •

•

5-30 (-40) cm magasságot elérő, villásan elágazó szárú egyéves növény. Levelei világoszöldek, az alsók lapát alakúak vagy hosszúkásak, ép szélűek, alapi részük viszonylag széles nyélre emlékeztet, a felsőbbek hosszúkás-lándzsásak vagy szálasak. Virágai halványkékek, tölcséresek, 1,5-2 mm átmérőjűek, a hajtás csúcsán bogernyőben nyílnak. Termései 2-4 mm hosszú és széles, kerekded, oldalról összenyomott, bennük 2 üres (magnélküli) rekesz is van, csúcsukon a csésze fogak formájában sincs meg. A galambbegyek fajai gyomtársulások, szőlőhegyek és száraz gyepek nyílt talajfelszínein valamint külterjesen művelt szántókon élnek.

Közönséges macskagyökér - Valeriana officinalis •

50-150 cm magas virágzó hajtású évelő faj. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek, 6-15 szárnyúak, az alsók hosszú nyelűek, a felsők csaknem ülők. Levélkéi lándszásak vagy elliptikusak, a csúcsi nem nagyobb a többinél, szélük általában fűrészes. A hímnős, rózsaszínű vagy fehéres virágok, elágazó virágzatban nyílnak. • Számos, eltérő élőhelyigényű alfaját és változatát különböztetik meg, melyek rendszertani értéke vitatott. Mocsár- és lápréteken, nyílt tölgyesekben, száraz gyepekben fordul elő.

Héjakút mácsonya - Dipsacus laciniatus •

•

Virágzó hajtásai 0,5-1,2 (-2) m magasak, alsó levelei tüskések, serteszőrösek, legalább a szárlevelei szárnyaltak (néha a tőlevelek is). A gallérozó, murváskodó levelek alapjukon szélesedők, rendszerint rövidebbek a virágzatnál. A párta fehéres vagy halvány rózsaszín. Nevét onnan kapta, hogy átellenes szárleveleinek válla összenő és az így képződött apró „medencében” (4. kép) az esővíz összegyűlik. Ezt nevezték „héjakút”nak. Parlagok, útszéli gyomtársulások, mezsgyék, töltések faja.

Héjakút mácsonya - Dipsacus laciniatus

Mezei varfű - Knautia arvensis •

•

30-60 (-100) cm magasra növő, felálló szárú kétéves vagy évelő növény. A hajtás alsó részén 1-2,5 mm-es szőröket visel. Tőlevelei nyelesek épek vagy szeldeltek. A szárlevelek átellenesen állók, változatos alakúak, szeldeltek, karéjosak vagy épek, utóbbi esetben felső harmadukban a legszélesebbek. Virágzatai 2-4 cm átmérőjűek. A sugárzó murváskodó levelek nem érnek túl a virágzaton. A szélső virágok sugárzók. A 4 cimpájú párta kékesvagy vöröses lila, nagyritkán fehér. Hazánkban réteken, kaszálókon, árokpartokon, utak mentén és erdőszéleken elég gyakori növény. Eurázsiai elterjedésű faj, melyet Észak-Amerikába is behurcoltak.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca • 20-60 (-80) cm magas, felálló, kevéssé elágazó szárú kétéves vagy évelő növény. Tő- és alsó szárlevelei széles-tojásdadok vagy lándzsásak, fogas szélűek vagy szeldeltek. A felső szárlevelek 1-2szeresen szárnyasan szeldeltek, a szeletek 0,5-2 mm szélesek. A sárgásfehér virágok lapos, 15-35 mm átmérőjű virágzatban nyílnak. A párta 5 cimpájú, a szélső virágok sugárzók. • A legkülönbözőbb típusú száraz gyepekben az egész országban közönséges.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca