Geomorfológiai indikátorok
A Tektonikus geomorfológia című könyv 2. fejezetének (Geomorphic Markers) feldolgozása, példákkal ( Douglas West Burbank, Robert S. Anderson: Tectonic geomorphology Wiley-Blackwell, 2005 )
Készítette: Szlavov Krisztián
Bevezetés •
•
•
• •
A tektonikai deformációk mértékének meghatározásához alapvető szükség van valamilyen meghatározható összetevőjükre. Az egyedi, sértetlen kőzettípusok, vagy szerkezetek sémája referencia-mintaként szolgálhat az elmozdulás értelmezéséhez minél jobban ismerjük az eredeti környezetet, annál jobb eredményt kaphatunk. A legjobb „markerek” a jellegzetes felszínek, felszínformák, vagy lineáris alakzatok, melyek rendelkeznek: - ismert kiindulási geometriával - datál(ha)t(ó)ak - magas a fennmaradási esélyük Különösen a geometriájuk és koruk alapos ismerete fontos. A későbbi erózió/akkumuláció jelentősen megnehezítheti a hajdani geometria megfelelő felismerését
A legfontosabb a deformációk ép marker-geometriájának rekonstrukciója •
• • •
• • •
• •
Jól használhatók a jelenben megfigyelt folyamatok analógiái Pl. az idősebb szakadozott,teraszok leírásához, a párhuzamosítható recens folyóteraszok alkalmazhatók pl. a szakaszjellegek modellezéséhez. A deformációs ráta méréséhez elengedhetetlen a kellő pontos kormeghatározás Néhány marker természetes fejlődés eredménye*. Egy sor forma datált klímatörténethez való illesztése indirekt kormeghatározást tehet lehetővé*. A klimatikus adatoknak kiemelkedő szerepe van! ha a klímaváltozás korát ismerjük a deformáció mértéke és rátája is meghatározható Az éghajlati kalibráció hiányában közvetlen datálás szükséges. A hosszú képződési idejű markerek a legkritikusabbak*. A tektonikus geomorfológus a marker konzervációképességének ismeretében ill. a recens környezet reliktum formáinak felismerésével lehet igazán eredményes. A gemorfológiai rendszerek érzékenysége jelentősen változhat* De a kisebb skálájú formaegyüttesek reakciódeje már felgyorsul., ill. az ellenállóképessége csökken*
I. Planáris markerek I.1 Abráziós képződmények A fizikai és biológiai folyamatok egyfajta kulminációjának felfogható ezen hármas felület* Az abráziós teraszok a tenger és a szárazföld kölcsönhatásának a ’termékei’. 2 típusuk van: eróziós és épülő. • A tengerszint-ingadozások igen jelentősek lehetnek (akár 120-150m) - ahol erős hullámzás és meredek partfal dominál, eróziós teraszok képződnek: 1.Abráziós szinlő 2. az abráziós partfal összeomlásával abráziós rámpa képződhet a fal kavics-anyagából, általában*
Az abráziós rámpa és a sziklafalak érintkezési felülete a tulajdonképpeni partvonal itt örződhet meg az abráziós színlő ez a marker a legelterjedtebb lokális átlagos tengerszint-jelző, ill. egyfajta „paleo-horizontális” határfelülelet*
• A terresztrikus üledékek azonban elhomályosíthatják indikációs hatékonyságát * a megőrződött külső szegélye a terasznak ezért(sem) releváns geomorfológia tengerszint-jelző
• Épülő teraszok a korallok számára kedvező körülmények között ( 18-30°C-os tengervízhőmérséklet)
Ha kellően hosszú ideig stabil a tengerszint, a korallzátony igen pontos indikátorrá válhat.
Forrás: http://www.aquamaps.org/
• Ha nem túl gyors a vízszintváltozás! • Ha a vízszint süllyedése során a rövid nyugalmi időszakokban abráziós szinlők jelenhetnek meg a zátony előterében • A korallzátony különböző igényű élőlényei markáns övezetességbe rendeződnek* • Az épülő teraszokat alkotó korallzátony és a zátonypillér adják a legideálisabb tengerszint-becslési felületet • A precíz becslésekhez esszenciális az életközösségek jó felismerési képessége. • Számos intenzíven emelkedő part egy sor* abráziós szinlő fordulhat elő, melyek jó indikátorai a regressziónak • ha a tengerszint növekedés és a szf. kiemelkedése ~egyensúlyban van a gyors laterális erózió és korallnövekedés, gyakorta pár évezred alatt létrehozhat egy széles teraszt. HA JÓL ISMERJÜK A TENGERSZINT-VÁLTOZÁSOK TÖRTÉNETÉT ÉS A SZINLŐK KÖZTI KORRELÁCIÓT, A VERTIKÁLIS VÁLTOZÁSOK KULCSA A KEZÜNKBEN VAN.
• Az elmúlt évtizedekben a negyedidőszak globális tengerszintjeit egyre jobb pontossággal sikerült meghatározni * • A legpontosabb jégfelszín-kiterjedéseket a tengerek vizének 16O/18O arányából becsülik **
A mélytengeri kőzetmintákból nyert adatok ingadozásai egyszerre jelentenek a klíma- és a tengerszint ingadozásaira hozzávetőleges indikátort
• A tengeri medencék azonban nem csupán „fürdőkádak”: nem teljesen párhuzamos az oxigén-izotóp arány és tengerszint változás, mert egységnyi víztöbblet nem válik automatikusan tengerszintnövekménnyé a feláramló juvenilis vizek módosíthatják az óceáni üledékek izotóp arányát
Kalibrációra van szükség a radiometrikusan datált korallzátonyok a kiemelkedő partok mentén!* A relatív tengerszint-változás időbeli mérésének etalonja lett.*
• Míg a valós tengerszintváltozás az abszolút változásait tükrözi a tenger felszínének, addig a látszólagos változást a vertikális földmozgás eredményezi * a kiemelkedési ráta ismerete szükséges Ha ismert a maihoz viszonyított adott múltbeli tengerszint és az adott korhoz tartozó teraszkéződményben fellelhető.*
Az utóbbi 135 000 évre igen jól ismerjük a globális tenger-szint alakulását. Az ennél korábbi időszakok sokkal bizonytalanabbak, mert: hiányoznak a megbízható tengerszint referencia-pontok az oxigén izotópos csúcsok udulációi nagyobbak Segítséget jelenthetnek ezért a tektonikusan aktív partok, tengerparti teraszsorok. * Az eusztatikus tengerszint az utóbbi 5-6 ezer évben már nem változtak jelenősen.*
Tavi partvonalak • •
•
A hullámok itt abráziós padkákat formálnak v. tavi homokfövenyt. A padkák szélességét az egyazon vízszint időtartama, a hullámok ereje és tartóssága, ill. a partokat felépítő kőzett ellenálló képessége határozza meg. A tavak vízszintjét sokkal jobban befolyásolja a vízgyűjtők vízháztartása szabályozza, így a magas vízállások igen változóak lehetnek még kisebb tájak tavai esetén is.
A balatoni üledék fosszilizálódása esetén, kiváló markerek lehetnek a padkák
Folyami delták • Előnyük az állóvizekkel szemben, hogyhogy nagyobb kiterjedésük révén, jobban megőrződhetnek • Viszont kisebb terület tektonikus viszonyairól tájékoztathatnak • A homlok-, ill. fedőrétegek érintkezési felülete jelöli ki a hozzávetőleges alsó deltaszegélyt
A tavakhoz hasonlóan az izosztatikus mozgások a delták paleo-felszíni kéregfelboltozódásából is számíthatók
A fluviolakusztrikus és abráziós formák dominanciájának ~-es határa
Active tectonics and alluvial rivers (Stanley A. Schumm,Jean F. Dumont,John M. Holbrook, 2002) •
Már Twidale (1971) megállapította, hogy a felboltozódásra:
•
Tó/mocsárképződéssel
•
Vagy mederáthelyeződéssel, szakaszjellegváltozással
•
Típuspéldája a Murray bifurkációja:
reagál az alluviális folyó
a Cadell-blokknak ütközve két irányba térül a folyam. 20.000 és 13.000 éve okozott irányváltást a megközelítőleg észak - déli csapású, rel. magassága 8- 12 m [E1] •
A tektonikus hatások legjobban a kemény szálkőzetbe[E2] vágódó folyók esetében nyomozhatók: – A derékszögű rajzolattípus a gyűrt, ill. párhuzamos törésekkel szabdalt területen – A lugasos a redős térségekben alakulhat ki.
•
Azonban a tipikus alluviális folyók is lehetnek a tektonika indikátorai, ha: – fonatosak, vagy jelentősen meandereznek – sűrűn váltakozik a meder(ágak) szélessége – rendellenes állóvizeket [E3] , feltöltéseket (hordalékkúpokat[E4] )formálnak – folyóhátak ill. övzátonyok gyakori átformálása, átrendezése
