GAZDASÁGOS KUKORICATERMESZTÉS Gazdaságos kukoricatermesztés
Az árak alakulása az egyes ágazatoknál (világpiaci, EU-s, hazai) A növénytermesztés termelési éréke az elôállított termékek mennyiségétôl és a piaci árak nagyságától függ. (Pfau és Széles, 2001) Biztonsággal termelni csak kiszámítható árak mellett lehet. Az elmúlt öt év megmutatta, hogy milyen hektikus is a piac. Egyik pillanatban még eladhatatlan a termék, azután 2–3 hónap múlva már a korábbi ár kétszereséért sem eladó. Ez talán a termelôi oldalról reményekkel kecsegtet, de az irrealitás („80 000 Ft-os kukorica”) csak a felhasználói oldalt (például állattenyésztôk) keseríti el, és készteti kényszerû lépések megtételére, miközben a piaci egyensúly beállta után a termelôk is becsapva érzik magukat és a felhasználók is. A 1. ábrán látható, hogy a következô évek világpiaci prognózisa alapján viszonylag stabil árak körül fog mozogni a piaci ár.
1. ábra. A búza és kukorica világpiaci árának várható alakulása 2016-ig Forrás: FAPRI [2007] és OECD-FAO [2007]
A kukoricatermesztés közvetlen költségeinek alakulása Takarmánykukorica esetében a közvetlen költségek alakulása is hasonló a búza ágazatéhoz. (1. táblázat) Megfigyelhetô az a kedvezôtlen folyamat, amikor az inputanyagok költsége növekszik, míg a felhasználásuk, a kijuttatott mennyiség nem változik. A segédüzemi költségek esetében némi csökkenést tapasztalunk (2. táblázat).
1
Munkamûvelet Talaj-elôkészítés Trágyázás Vetés Növényápolás, növényvédelem Betakarítás Szállítás Szárítás, tisztítás Összesen:
2006
2007
Ft/ha 40 000 23 800 26 600
% 17–22 12–15 14–16
Ft/ha 42 000 49 200 32 800
% 18–22 20–24 14–16
22 500
9–13
34 200
13–17
17 000 12 000 44 000 185 900
8–10 5–7 20–24 100
17 800 11 000 30 000 217 000
8–10 5–7 13–15 100
1. táblázat. A kukoricatermelés közvetlen költségeinek munkamûveletenkénti megoszlása Forrás: AKI, 2006 adatai alapján saját számítás, saját adatgyûjtés (2007)
Megnevezés Anyagköltség Ebbôl: Vetômag Mûtrágya Növényvédô szer Egyéb anyag Személyi jellegû költség Segédüzemi költség Ebbôl: Traktor Teherautó Kombájn Szárítás Egyéb közvetlen költség Közvetlen költség összesen
2006
2007
Ft/ha 62 000
% 30–35
Ft/ha 102 200
% 45–49
23 000 18 000 19 000 2 000
12–15 10–15 8–14 1–2
28 800 40 200 30 700 2 500
12–14 18–22 12–16 1–2
4 500
2–3
5 000
2–3
118 900
65–70
109 300
50–53
52 900 11 000 15 000 40 000
27–32 5–7 8–10 20–25
56 300 10 000 15 000 28 000
25–28 4–6 7–9 12–14
500
0,2–0,5
500
0,1–0,3
185 900
100
217 000
100
2. táblázat. Közvetlen költségek alakulása takarmánykukorica esetében 2006–2007-ben Forrás: AKI, 2006 adatai alapján saját számítás, saját adatgyûjtés (2007)
2
A kukoricatermesztés eredményeinek alakulása Az ágazatok eredménytermelô képességét a korábban bemutatott hozam, az értékesítési ár és a költségek mellett az üzemen belüli ágazati méret és a támogatás is befolyásolja. Mértékegység
Megnevezés Hozam Ért. egységár Melléktermék Egyéb bevétel (pl. támogatás) Termelési érték Közvetlen költség Fedezeti összeg Egyéb költség (pl. földbérleti díj stb.) Ágazati, gazdasági általános költség Termelési költség Önköltség Jövedelem 1 * Jövedelem 2 Jöv. Ráta
t/ha Ft/t Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/t Ft/ha Ft/ha %
2006 Értékek 7 26 500 500 36 000 222 000 185 900 36 100 23 000 7 000 215 900 30 843 –29 900 6 100 2,7%
2007 Értékek 4,5 55 000 500 38 000 286 000 217 000 69 000 26 400 11 000 254 400 55 867 –6 400 31 600 11%
3. táblázat. A kukoricatermesztés eredménye 2006-ban és 2007-ben Forrás: AKI, 2006 adatai alapján saját számítás, saját adatgyûjtés (2007) * SAPS és TOP UP nélkül
Végeredményben sajnos azt kell elmondani, hogy a magas árak ellenére a gyenge hozamok és növekedô költségek miatt ebben az ágazatban a jövedelmezôség a gazdák számára nem javult a várt mértékben (3. táblázat).
A gabonatermesztés kilátásai Az Unióhoz történt csatlakozásunk jelentôsen befolyásolja a gabonatermesztés helyzetét és kilátásait. A gabonatermesztés céljaként megfogalmazható elvárás – hogy az országot biztonságosan el kell látni jó minôségû terménnyel és export árualap is képzôdjön minden évben – nem változott. Változott azonban többek között a piaci környezet, az elvárások, a szabályozórendszer, a támogatások, amelyek új helyzet elé állították az ágazat minden szereplôjét. Egy hatalmas, jól szabályozott piacnak lettünk részei, amelyben nem a termôterület növelésével, hanem a terméshozamok, a termelési színvonal emelésével és stabilizálásával, valamint minôségi árualap elôállításával lehetünk versenyképesek. Mivel gabonatermesztésünk exportorientált (jelentôs többlettermés keletkezik évente), és ennek a többletnek a levezetése nagyrészt az Unión belül történik, ezért az uniós elvárásoknak kell megfelelni elsôsorban. Ez egy határozott irányvonalat követô állattenyésztési helyzettel vagy abrakfogyasztói állatállománnyal párosulva akár hiányt is eredményezhet. Természetesen az idôjárásnak kitett ágazatok
3
sajátja, hogy az évjárati hatások, de akár a szélsôségek is jelentôs befolyással bírnak. A felvevôpiac megköveteli a kiszámíthatóságot, a stabilitást és a minôséget. Ezért elsôdleges cél az évjárati hatásokat kizárva azonos mennyiségû és a felhasználási céloknak megfelelô stabil minôségû árualap elôállítása évrôl évre. Az uniós csatlakozásnak köszönhetôen nagyobbak a lehetôségek. A lényegesen magasabb területalapú támogatással erôsödött a gazdálkodók jövedelem pozíciója. Ki kell használni az ökológiai adottságainkat, fejleszteni kell minden téren. Nábrádi A. – Pupos T. – Takácsné György K.: Üzemtan II. Budapest, 2008. Szaktudás Kiadó Ház A témáról részletesebben olvashat az Üzemtan II. címû szakkönyvben. http://konyv.szaktudas.hu/termekek+muszaki_ismeretek+uzemtan_ii.html
A hibridkukoricák tenyészidô szerinti csoportosítása és az államilag minôsített hibridkukoricák A hibridkukoricák tenyészidô hosszának ismerete a fajtamegválasztás fontos tényezôje. Ezért a kukoricafajtákat és -hibrideket – a FAO közremûködésével – 9 érési csoportba sorolták. Az egyes érési csoportok és a csoportba tartozó hibridek tenyészidô szerinti elnevezést és FAO-számot kaptak. Az érési csoportok és a FAO-számok: extra korai FAO 100–199; igen korai FAO 200–299; korai FAO 300–399; középkorai FAO 400–499; középérésû FAO 500–599; középkésôi FAO 600–699; késôi FAO 700–799; igen késôi FAO 800–899; extra késôi FAO 900–999. Ismeretes, hogy a hômérséklet a fajták tenyészidejének hosszát befolyásolja, ezért a hôegység és a tenyészidô közt kapcsolat áll fenn. Hôegység az a hômennyiség, amely szükséges ahhoz, hogy a kukorica a csírázástól a fiziológiai érettség szakaszába jusson. Ezért a szükséges hôegység értéke jobban használható, mint a tenyészidô hossza napokban, mivel ez utóbbi egyik évrôl a másikra nagy eltéréseket mutathat még azonos termôhelyeken is. Az utóbbi években terjedni kezd a hibridek tenyészidejének hôegység alapján való besorolása is. Mivel a kukoricák tenyészidejének a hossza relatív tulajdonság, ezért az egy-egy FAO számhoz tartozó hibridek tényleges tenyészideje országonként, de egy adott országban is változó. A FAO-szám szerinti csoportosítás jelentôs, de csak tájékozódásul szolgálhat. Jelenleg nálunk is használatban van a FAO-szám szerinti csoportosítás, amelyet azonban némileg módosítottunk azáltal, hogy az egyes FAO-szám csoportok elnevezését megváltoztattuk. A termesztésben lévô érési csoportok: igen korai érésû hibridek FAO 200–299; korai érésû hibridek FAO 300–399; középérésû hibridek FAO 400–499; középkésôi érésû hibridek FAO 500–599. Igen korai érésû (FAO 200–299) szemes és silóhibridek. A csoportba tartozó hibridek átlagos tenyészidôhossza kb. 130–140 nap; a FAO-szám szerinti átlaghômérséklet-igény 14,5–15,5 oC. A várható érési idôpont a FAO-számok nagyságától függôen augusztus utolsó harmada, szeptember elsô harmada, szeptember elsô harmada, közepe. Az ország északi és nyugati tájkörzeteiben fônövényként, az ország egyéb termôtalajain búza elôveteményeként és másodvetésben termeszthetôk. Vetésterületük arányát fôleg az ország északi részein célszerû növelni. Korai érésû (FAO 300–399) szemes és silóhibridek. A csoportba tartozó hibridek átlagos tenyészidôhossza kb. 140–150 nap; a FAO-szám szerinti átlaghômérsékleti igény 16,5–17,5 oC. A várható érési idôpont a FAO-számok nagyságától függôen szeptember második harmada, közepe és második fele. Az ország nyugati és északkeleti termôtájainak nagyobb részén ezek a hibridek termeszthetôk.
4
A fô kukorica-termôtájakon búza elôveteményként is termeszthetôk, de még korai másodvetésre is alkalmasak. Középérésû (FAO 400–499) szemes és silóhibridek. A csoportba tartozó hibridek átlagos tenyészidôhossza kb. 150–160 nap; a FAO-szám szerinti átlag hômérséklet 19,5 oC. A várható érési idôpontok a FAO-számok nagysága alapján: szeptember második fele, utolsó harmada és október eleje. Ezek a hibridek a fô kukoricatermesztô tájakon, az ország középsô és déli részén termeszthetôk. (Általában az országos vetésterület 80–85%–án beérnek.) Középkésôi érésû (FAO 500–599) szemes és silóhibridek. A csoportba tartozó hibridek átlagos tenyészidôhossza kb. 160–170 nap; a FAO-szám szerinti átlaghômérsékleti igény 20,5 oC. A várható érési idôpontok a FAO-számok nagysága szerint: október elsô harmada, közepe és második fele. Nagyobbrészt az ország délebbi termôtájain termeszthetôk biztonságosan.
A fajtamegválasztás fontosabb irányelvei Ismeretes, hogy a kukoricatermesztés biológiai alapja a korszerû fajta és a kiváló minôségû vetômag. Ezért nagy jelentôsége van a megfelelô fajtaellátottságnak és a hibridkukoricák szakszerû megválasztásának. A fajták kiválasztásánál fontos, hogy a fajták értékét közvetlenül meghatározó tulajdonságokon kívül – mint a termôképesség, szárszilárdság, rezisztencia stb. – a tenyészidô hossza, a vonalszám-öszszetétel, a genetikai felépítettség szerint és az üzemi adottságoknak megfelelôen válasszuk meg a hibridkukoricákat. A fajtaellátottság, a hibridválaszték már kielégítô, mert megfelelô számú minôsített hibrid áll a termelôüzemek rendelkezésére. (A minôsített hibrideken kívül szaporításra engedélyezett hibridek is vannak.) A hibridek kiválasztásának legfontosabb szempontjai a következôk: a tenyészidô hossza, a vonalszám-összetétel és a genetikai felépítettség. A tenyészidô hossza szerinti fajtamegválasztás. A hibridek tenyészideje és termôképessége között pozitív korreláció van, ezért a hosszabb tenyészidejû hibridek nagyobb termelésre képesek, mint a rövidebbek. Ez azonban ne tévesszen meg bennünket, mert a nagyobb termôképesség nem mindig realizálódik. Ezért a tenyészidô szerinti fajtakiválasztásánál is a termésbiztonságot kell elôtérbe helyezni; az a helyes, ha rövidebb tenyészidejû, biztonságosan beérô hibridet választunk. De az energiatakarékos betakarítás és tárolás is a korábban érô hibridek termesztését indokolja. Mindig azokat a hibrideket válasszuk, amelyek tenyészidôben legjobban megfelelnek a helyi éghajlati viszonyoknak. A tenyészidô szerinti fajtamegválasztást még más tényezôk is befolyásolják. Ilyenek az üzemszervezési körülmények, a vetésváltás, a munkacsúcsok széthúzása, a terület és a táblák adottsága stb. Ha a növényi sorrendben a kukorica után búza következik, még az ország déli részén is célszerû korábban érô hibridet vetni. Általában az a helyes, ha mind a szemes, mind a silókukoricából több eltérô tenyészidejû hibridet termesztünk. Ennek a betakarítási munkacsúcsok széthúzásán kívül olyan jelentôsége is van, hogy az eltérô tenyészidejû hibridek kritikus fenofázisai nem esnek egybe. Ezért az esetleges idôjárási hatások sem érik egyformán az egész kukoricaágazatot. A tenyészidô szerinti fajtaarányokat mindig a termôtáj és az ökológiai adottságok figyelembevételével kell megállapítani. De általános irányelvként elfogadható, hogy az üzemek vetésterületének kb. 60–70%-án a tájkörzet idôjárásának legmegfelelôbb hibrideket kell vetni. A terület többi részén pedig egy érési csoporttal rövidebb és hosszabb tenyészidejû hibrideket célszerû megválasztani.
5
A vonalszám szerinti fajtamegválasztás. Ismeretes, hogy a kétvonalas (SC) kombinációk termôképessége jobb, mint a három (TC) és négyvonalas (DC) hibrideké, vagyis a kétvonalas hibridek a legbôvebben termô, legintenzívebb hibridkukoricák. A termôképesség azonban nem jelent mindig nagyobb jövedelmezôséget, mert a kétvonalas hibridek gyengébb alkalmazkodóképességûek. Ezért az a helyes, ha csak intenzív körülmények között, jobb minôségû talajokon termesztünk kétvonalas hibrideket. Ahol a feltételek kedvezôtlenebbek, ott megfelelô arányban három- vagy négyvonalas hibrideket válasszunk. A genetikai összetétel szerinti fajtamegválasztás. Ebben a vonatkozásban az a helyes, ha minél szélesebb genetikai alappal rendelkezô hibrideket választunk. Így csökken a genetikai sebezhetôség, mivel eltérô módon reagálnak a károsító tényezôkre. A fajtamegválasztásnak még más tényezôi is vannak, mint például az öntözési lehetôség és a termesztési cél. Öntözésre csak az öntözést megháláló, jó állóképességû hibridek alkalmasak. Ezek rendszerint intenzív, jó öntözési reakciójú korai és középérésû hibridek. A közép késôi érésû (FAO 500-as) hibrideket nem célszerû öntözni, mert nem érnek be idôben. A termesztési cél szerinti fajtaválasztás. Szemeskukorica-termesztés céljára az a helyes, ha a felhasználást (ipari, abraktakarmány stb.) és a betakarítás módját is figyelembe vesszük a hibridek megválasztásánál. Például, ha teljes kukoricanövényt akarunk silózás céljára betakarítani, akkor vegetatívabb típusú hibridet kell választanunk. A silókukorica-termesztésre, ha csak lehet, olyan silóhibrideket válasszunk, amelyek jól tûrik az állománysûrítést és a nagy szártermés mellett megfelelô csôarányt, illetve szemtermést is biztosítanak.
Tápanyagigény és trágyázás A kukorica tápanyagigényes növény; nagy és biztos termések elérése csak tápanyagokkal harmonikusan ellátott talajokon képes. Ezért a szemes kukorica és a silókukorica tápanyagszükségletének kielégítése csak trágyázással valósítható meg. Tápanyagigény. A szemes kukorica fajlagos tápanyagigénye: 100 kg szem és a hozzátartozó szárterméssel együtt 2,5 kg N; 1,1 kg P2O5; 2,2 kg K2O, vagyis 5,8 kg vegyes – NPK – hatóanyag, ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:0,9 körül alakul. A silókukorica fajlagos tápanyagigénye: 100 kg zöldtermés biztosításához 0,35 kg N; 0,15 kg P2O5; 0,40 kg K2O, amely 0,9 kg vegyes hatóanyag, és ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:1,1. Nitrogén. A nitrogén nagyon fontos tápeleme a kukoricának, ezért a kukorica termésére igen nagy hatása van a N-ellátottságnak. A jó nitrogénellátottság azonban nemcsak a kukorica termését növeli, hanem erôteljes vegetatív növekedést is elôidéz, ezért a N-túladagolás már káros, mert késlelteti a kukorica fejlôdését és érését. Foszfor. A foszfor is fontos makroelem a kukorica tápanyagellátásában. A termésre gyakorolt hatása többek között az, hogy növeli a csövön lévô szemek számát és nagyságát. Kálium. A kálium a termésnövelésen kívül gyorsítja az érést és növeli a szárszilárdságot. A nitrogén-, foszfor- és káliumellátottsághoz szükséges tápanyagmennyiségek több tényezôtôl is függnek. A fontosabb tényezôk a következôk: a kukorica fajlagos N, P, K mûtrágya hatóanyagigénye; a talajok tápanyag (NPK) ellátottsága és az elérhetô termések nagysága. Trágyázás. A kukorica tápanyagellátása csak trágyázással biztosítható. Ezért a kukorica alá megfelelô mennyiségû szerves és mûtrágyát kell adnunk, hogy a rendelkezésre álló víz maximálisan hasznosulhasson, és a tápanyaghiány ne legyen a termésnagyság korlátozója.
6
Szervestrágyázás. A kukorica nagyon meghálálja a szervestrágyázást. A legmegfelelôbb szerves trágya az istállótrágya, de jól értékesíti az évelô pillangósok tarló- és gyökérmaradványait is. Az istállótrágyának és egyéb szerves trágyáknak a tápanyagpótló szerepük mellett a talajok szerkezetére gyakorolt hatása is jelentôs. A kukorica alá ritkán tudunk teljes adagú, 30–40 t/ha istállótrágyát biztosítani. Ezért elôtérbe kerül a féladagú istállótrágyázás. (A zúzott kukoricaszár is leszántásra kerül, ha nem takarítják be.) A teljes adagú istállótrágyázás helyett gazdaságos az is, ha a kukorica alá féladagú istállótrágyát – 15–20 t/ha – adunk, és azt a tápanyagigény figyelembevételével mûtrágyával egészítjük ki. Az istállótrágyát leghelyesebb nyáron vagy ôsz elején kihordani, és középmély-, majd ôszi mélyszántással a talajba dolgozni. Mûtrágyázás. A kukorica tápanyagellátásában is nagy jelentôsége van a korszerû mûtrágyázásnak. A szükséges tápanyagok mennyiségét mindenkor a várható termésnagyság és a talajok tápanyagellátottsága alapján kell meghatározni. A kukorica fajlagos mûtrágyaigényét a talajvizsgálati adatok alapján kell meghatározni, a TAKI-MGKI trágyázási rendszer ajánlásai alapján. Figyelemmel a szemes és a silókukorica mûtrágyázási irányelveire; az irányelvek lényegében azonosnak tekinthetôk. De kisebb eltérések azért lehetnek, például a nitrogénmennyiség a silókukoricánál jobban növelhetô, mint a szemes kukorica termesztése során. A silókukorica fajlagos mûtrágyaigényét a szemes kukorica tápanyagigényének meghatározásánál említett elvek szerint kell végezni. Összefoglalva, a szükséges mûtrágyamennyiségek és a tápanyagarányok általában a következô tényezôktôl függenek: a termesztési célnak megfelelô fajlagos mûtrágyaigény hatóanyagokban – amelyek viszont a termôhely talajviszonyai és a talajok tápanyag-ellátottsága szerint alakulnak –; és az elérhetô, illetve tervezhetô termésmennyiségek. De a végleges mennyiségek még rendszerint módosulnak: az istállótrágyázás, az öntözés és az elôvetemények eltérô hatása miatt. A tervezett mûtrágya hatóanyag-mennyiségek az elôvetemények alapján a következôképpen módosíthatók: a hüvelyes és pillangós elôvetemények esetén a N-mennyiség csökkenthetô; a kukorica és napraforgószár, valamint gabonaszalma leszántásakor pedig a káliumot lehet csökkenteni; ha ezt a talajvizsgálati eredmények is igazolják. Gyengébb minôségû talajokon a kukoricaszár leszántásakor viszont plusz nitrogén adagolására van szükség. A mûtrágyázás ideje és módja. A kukorica mûtrágyázásánál is az az általános irányelv, hogy a foszfor és kálium mûtrágyákat – a talajok túlnyomó részén – alaptrágyázásra használják. Ezért rendszerint a nyári talajmûvelésekkel vagy ôszi mélyszántással keverik be a talajba. A gyengébb minôségû, laza és sekély termôrétegû talajokon helyes, ha megosztjuk a foszfor és a kálium mûtrágyázását is: felét ôsszel, a másik felét pedig tavasszal szórjuk ki. A nitrogén mûtrágyákat általában megosztva adjuk ôsszel és tavasszal. A megosztás a talajok öszszetétele – kötöttsége – alapján történik. A nitrogén kisebb részét ôsszel, nagyobb részét pedig tavasszal adjuk a kötöttebb és a lazább, sekély termôrétegû talajokon is. Szemes kukoricánál ôsszel: 30–40%, de nem több mint 50 kg/ha, tavasszal pedig 60–70%. Silókukorica termesztésekor ez módosul: ôsszel 25–30% tavasszal 70–75% a kijuttatandó N-adag átlagos viszonyok között. A szemes kukorica és a silókukorica N mûtrágyázása abban is eltérhet egymástól, hogy a silókukorica alá tavasszal több nitrogén mûtrágya adható. Az ôsszel kiszórt N mûtrágyát a többi alaptrágyához hasonlóan kell a talajba dolgozni. Ezért az ôszi mûtrágyázásra a lassan ható nitrogén mûtrágyák is felhasználhatók. Kijuttatása fôként akkor indokolt, ha azt a talaj alacsony nitrogéntartalma és a nagy mennyiségû bedolgozni kívánt tarlómaradvány együttesen szükségessé teszi. A tavaszi N mûtrágyát és a gyengébb talajokon tavasszal adott foszfor és kálium mûtrágyákat a vetés elôtti vetôágy készítéssel egyidejûleg kell kiszórni és a talajba munkálni.
7
A startertrágyázást általában olyan talajokon érdemes alkalmazni, amelyek tápanyag-ellátottsága közepesnél gyengébb, valamint ott, ahol nem adtunk tavasszal N mûtrágyát. Ilyenkor a korszerû kukorica-vetôgépekkel a vetéssel egy menetben célszerû nem több, mint 100 kg/ha könnyen oldódó, összetett vagy komplex mûtrágyát adni, a tavaszi talajnitrogénszint-meghatározás adatai alapján. Radics László: Szántóföldi növénytermesztés. Budapest, 2008. Szaktudás Kiadó Ház A témáról részletesebben olvashat az Szántóföldi növénytermesztés címû szakkönyvben. http://konyv.szaktudas.hu/termekek+altalanos_novenytermesztes+szantofoldi_novenytermesztes.html
Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés A kukorica nagyon érzékeny a gyomok kártételére, ezért az ápolás legfôbb célja a gyomirtás. Így a kukorica agrotechnikai tényezôi közül a növényápolás jelentôsége igen nagy, mivel a gyommentességnek kiemelkedô szerepe van a termésnövelésben. Mechanikai ápolás. A kukorica mechanikai ápolásának az intenzív termesztési technológiákban ma korlátozott jelentôsége van, de a környezet terhelésének csökkentése miatt növekszik a jelentôsége. Nagyobbrészt csak a kisgazdaságokban, ökogazdaságokban alkalmazzák, ahol a mechanikai ápolómunkák a sor és sorközi kapálásokból állnak. A kapálások száma általában a gyomosodástól és az idôjárástól függ. A kétszeri kapálás általánosnak tekinthetô, de néha a harmadik kapálásra is szükség van. A mechanikai ápolás módszereire a jelenlegi technikai szinten ritkán van szükség a nagyüzemi kukoricatermesztés során. Általában csak akkor és olyan helyeken, ahol a vegyszeres gyomirtás hatása különbözô okok miatt elmarad. Ilyen helyeken rendszerint sorközi kultivátorozásra van szükség. De nagyon vigyázzunk, mert az indokolatlan kultivátorozásoknak csak negatív hatásai vannak. (Csökken a tôszám és megbomlik a gyomirtó szer által kialakult réteg.) Gyomirtás. A kukorica vegyszeres gyomirtása jelenleg elég bonyolult és nagy hozzáértést igénylô feladat. Bonyolultsága azonban nemcsak abban kereshetô, hogy sokféle gyomirtó szer használható a kukorica kémiai gyomirtására, hanem a felhasználás ideje és módja is változó. A gyomirtás módját, a felhasználásra kerülô gyomirtó szereket mindenkor a gyomfelvételezési eredmények és a talajadottságok alapján kell megválasztani. Figyelembe kell venni, hogy a táblákon milyen gyomfajok fordulnak elô tömegesen és az uralkodó gyomfajokhoz igazítva kell meghatározni a gyomirtó szereket és szerkombinációkat. Ezért a kukorica – a silókukorica – vegyszeres gyomirtása is az elôforduló gyomnövények és a különbözô hatóanyag-tartalmú gyomirtó szerek alapján csoportosítható. 1. Az évelô és a magról kelô egyéves gyomokkal fertôzött területek gyomirtása. Többéves kezelés, ezért a területen az utóhatás miatt legalább 2–3 évig csak kukorica termeszthetô. 2. A magról kelô egyéves gyomokkal fertôzött területek gyomirtása. 3. Növényváltásra kerülô területek vegyszeres gyomirtása. 4. A kikelt kukorica vegyszeres gyomirtása. Abban az esetben, ha az alapkezelésre használt gyomirtó szerek hatása nem kielégítô, állománykezelésre van szükség (postemergens permetezés). A permetezések nagyon nagy figyelmet követelnek, mert a gyomok fejlettségén (2–3 leveles állapot) kívül a kukorica fejlettségét is figyelembe kell venni. (Tervezés esetén helyes, ha a kukorica területének 20–30%-ára felülkezelést tervezünk.)
8
Az egy vegetáció gyommentességét biztosító herbicidek használata az ajánlott. A herbicidfajtát évente váltsuk, hogy a gyomok rezisztenssé válását elkerüljük. Vetésváltás nélküli termesztésben indokolt lehet a több évre is ható herbicidek használata. Terméscsökkentô gyomnövényei a fenyércirok, a parlagfû, a libatopfajok, a disznóparéj fajok, a kakaslábfû, a vadköles, a tarackbúza, a csillagpázsit, az apró szulák és a csattanó maszlag. Rezisztens gyomok elszaporodása esetén kalászosokkal vagy egyéb növényekkel kell váltani a kukoricát. A silókukorica és a szemes kukorica vegyszeres gyomirtása lényegében azonos, de a szemes kukorica kényesebb a gyomosodásra, mint a silókukorica, amely a nagyobb tôszámával jobban árnyékolja a gyomokat, ezért a gyomirtó szerek megválasztása és használata is egyszerûbb. De ha másodvetésben termesztjük a silókukoricát, a vegyszeres gyomirtás hatékonysága már romlik. A kukorica betegségei közül a legszámottevôbb a golyvásüszög, a levél foltosság, a baktériumos levélfoltosság és a fuzáriózis, ami támadhat szárat, csövet és szemet. A jól csávázott vetômag elegendô védelmet nyújt. Kártevôi közül a bagolypillék, a levéltetvek, a földibolhák, a fritlégy, a kukoricabarkó, a kukoricamoly a leggyakoribbak. A kukoricamoly szaporodását mérsékeli a május elején megmaradt kukoricaszár elégetése. A fácánok ellen a csávázott magra vadriasztó szer vihetô rá. Az utóbbi években jelentôsen felszaporodott a kukoricabogár állománya, amely elsôsorban a megfelelô vetésváltást nem tartó gazdaságokban okoz jelentôs növényvédelmi többletkiadásokat, valamint az ezekkel szomszédos gazdaságokban is megfigyelhetô a rovarok számának növekedése. Öntözés. A kukorica jó alkalmazkodóképessége ellenére meghálálja az öntözést. Az öntözés nemcsak növeli a termést, hanem lehetôséget biztosít a termésszint tartására is. A kukorica elég gazdaságosan használja fel a talajok vízkészletét, mégis a vízigényes növényekhez tartozik, mivel átlagos körülmények között 1 kg szárazanyag elôállításához 300-400 kg vizet párologtat el. Ezért az öntözést mindig a talaj nedvességtartalmához és a növény fejlôdéséhez kell igazítanunk. Általában háromszor öntözzük a kukoricát: elôször a címerhányás elôtt, június végén – július elején; másodszor a nôvirág megjelenésekor, július közepén – második felén; harmadszor a szemképzôdés kezdetén, augusztus elején. Az öntözôvíz mennyisége, az alkalmazandó víznorma a talajok víztartalmától és az öntözési módtól függ. Általános irányelv a talajok 35–40 cm mélységig való beáztatása. Ez esôszerû öntözésnél 40–70 mm körüli öntözôvíz. De barázdás öntözés esetén 10–20%-kal nagyobb öntözési normára van szükség. (Barázdás öntözés alatt mélybarázdás öntözést kell érteni.) Radics László: Növénytermesztô mester könyve. Mestergazda könyvek-sorozat. Budapest, 2008., Szaktudás Kiadó Ház A témáról részletesebben olvashat az Növénytermesztô mester könyve címû szakkönyvben. http://konyv.szaktudas.hu/termekek+altalanos_novenytermesztes+novenytermeszto_mester_ konyve.html
Tavaszi vetômagokról gazdálkodói szemmel A 2010-es gazdasági év indításánál is sok megoldandó problémával néznek szembe a gazdálkodók. Nem elég, hogy sok termény még mindig raktárban van, nehezen lehet a mûtrágyát idôben beszerezni, minden input anyagnak emelkedett az ára, de itt az ideje eldönteni, hogy milyen növény, termény lesz az, amely rentábilisan termeszthetô és eladható 2010-ben.
9
Elôször is alaposan meg kell gondolni, hogy milyen növényfajt akarnak vetni. 1. Az AKG pályázatban nyertes gazdáknak most talán az a legfontosabb, hogy a 20% pillangós területet milyen növény vetésével fedjék le. Akinek régi zöldborsó-termesztési tapasztalata és hûtôházas kapcsolatai vannak, az talán nem is látja annyira problémásnak a helyzetet, mint az, aki idáig nem foglalkozott semmiféle fehérjenövény termesztésével. Ezen gazdálkodóknál a takarmányborsó, szója, szegletes lednek, csicseriborsó, bükköny fajtái jöhetnek számításba, ahol állattenyésztéssel foglalkoznak, ott a lucerna és here fajtáinak vetése is megoldást jelent. Mielôtt azonban eldöntené, hogy melyik növényfajt veti, okosan teszi, ha megkeresi az értékesítési lehetôségét, nehogy a magtárban maradjon a megtermelt termény! 2. A növényfajok kiválasztásánál mérlegelni kell a kiválasztott terület adottságait, például milyen korán lehet talajmunkát végezni, hiszen a jó borsótermés alapja a korai vetés. Milyen a jellemzô idôjárás azon a területen, mivel a jelenlegi klimatikus viszonyok között a korai borsófajták virágzása még nem csúszik bele a hôségbe, így várható, hogy „nem rúgják el a virágot”. A takarmányborsó termesztést választók jól teszik, ha a sárga, sima héjú borsófajtákat vetik, mert az állattenyésztôk ezt a típust jobban szeretik, mint a zöldet. Lehet-e öntözni a területet, mivel a szója termesztése – a kifejezetten szárazságtûrô fajták kivételével – öntözéses körülmények között rentábilis? Érez-e magában olyan szakmai tudást, amellyel ezeknek a növényeknek a vetômagtermesztésébe is belevághat? 3. A tavaszi árpa vetését azok a gazdálkodók fontolgatják, akiknek a területe valamelyik malátagyár vonzáskörzetében található. Ha sörárpának akarja eladni, a fajtaválasztásnál semmi sincs a gazdára bízva, mert az egyetlen kritérium, hogy a felvásárló melyik fajtát hajlandó átvenni. A fémzárolt vetômag használata azonban a fajtaazonosság igazolásához nélkülözhetetlen! 4. A tavaszi árpára, zabra, tavaszi búzára, lenre, lucernára, burgonyára és borsóra is igaz, hogy a Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. a sajátvetômag-visszafogásra jogosult kivetni a fajtahasználati díjat. A Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. az általa képviselt fajtákat s az ezekre vonatkozó díjtételeket az FVM értesítô LX. évfolyam 11. (2009.12.28.) számának, 3355. oldalán tette közzé. 5. A napraforgó vetômagok kiválasztásánál már nem ilyen egyszerû a helyzet. A gazdálkodónak mérlegelni kell, hogy milyen célú felhasználásra választ vetômagot. A jelenleg feljövôben lévô piac a „magas olajsavtartalmú” napraforgó termesztését célozza meg. Ha ezt akarja termelni, akkor a gazdának vetés elôtt a ki kell választania a felvásárlóját – hiszen a felvásárló határozza meg jelentôs mértékben, hogy melyik hibridet preferálja –, de még fontosabb, hogy izolálja a vetendô területet, mert a kommersz olajos napraforgóval történô beporzás akár a termesztési cél meghiúsulásához is vezethet. Az étkezési napraforgó elôállítása jelenleg specifikus, a termeltetô határozza meg a fajtát és a technológiát, s általában biztosítja a vetendô magot is. Minden napraforgó esetében oda kell figyelni arra, hogy a gazdálkodó meg tudja-e oldani az érésgyorsítást, állományszárítást, mivel ez a technológiai elem alapvetôen határozza meg a vetômag kiválasztását. A fajtatulajdonosok rendelkeznek „igen korai, korai és középérésû” éréscsoportba sorolt vetômaggal. A középérésû csoport hibridjei normál idôjárás esetén igénylik az állományszárítást (melynek alapfeltétele a megfelelô területnagyság, légi permetezési lehetôség, növényvédelmi szakirányító). Fontos tényezô a területen uralkodó gyomflóra is. Ettôl függôen kell eldöntenie a gazdálkodónak, hogy a hagyományos herbicideket részesíti elônyben, vagy a gyomok összetétele specifikus gyomirtószerek alkalmazását igényli. Ekkor kell IMI (imidazolinin ellenálló) vagy express toleráns napraforgó hibrideket választania. Ezen – úgynevezett „Clearfield”– technológiával a nehezen irtható gyomnövények, például parlagfû, csattanó maszlag, selyemmályva, de még a mezei acat ellen is hatékony a védekezés. A napraforgó hibridek ma már, szinte kivétel nélkül rendelkeznek napraforgó peronoszpóra rezisztenciával. 6. A kukorica vetômag választásánál azt kell eldönteni, hogy szemes vagy silókukoricára van a gazdaságban szükség.
10
Specifikus termelési célként szerepelhet a „waxy” kukorica. Itt ugyanaz a helyzet, mint a napraforgó esetében, a felvásárlóval kell egyeztetni, hogy melyik hibridet fogadja el. Minden nagyobb nemesítôház rendelkezik ilyen tulajdonságokkal rendelkezô hibridkukorica vetômaggal. A gazdálkodónak azért kell mérlegelnie, hogy milyen éréscsoportból választ, mert ez a kukorica nehezebben adja le a vizet, ráadásul a szemek szárításkori károsodásának elkerülése érdekében alacsonyabb hôfokon lehet csak szárítani. Korszerû szárító s ehhez kapcsolódóan minimális törést biztosító technológia szükséges a megfelelô végtermék elôállításához. A takarmánykukorica vetômag vásárlásánál az idén igen alaposan meg kell fontolnia a gazdálkodónak, hogy milyen tényezôt részesít elônyben. Minden nemesítôház jelentkezett újabb hibridekkel, amely hibridek általában nagyobb genetikai potenciállal rendelkeznek, mint a régebbi hibridek, de ezek általában a legdrágábbak. A gazdálkodónak ebben az esetben azt kell eldöntenie, hogy meg tudja-e adni az intenzív hibrideknek azt az optimális tápanyagellátást, amely a várható termésmennyiséghez szükséges. Amennyiben ez nem lehetséges, például anyagi megfontolásból, választhat egy kevésbé intenzív, kevésbé érzékeny – s általában olcsóbb – hibridet, kisebb, de gazdaságosan elérhetô terméshozammal. A gyakorló gazdák azzal már tisztában vannak, hogy az ország déli és északi területein célszerû eltérô FAO-számú hibrideket vetni. Az északi régióban nem lehet arra számítani, hogy normál idôben a magas, 500-as FAO-szám feletti kukorica gazdaságosan szárítható nedvességtartalomra „beérik”; inkább csak a déli országrészeken. Ha a kukorica után kalászos vetést tervezünk, a korai 200-as vagy 300-as elejei FAO-számú hibridkukorica vetômagot vessünk. 7. Kalászosok után vetett kapáskultúráknál nem hagyható el vetés elôtt a talajfertôtlenítés, melyet nagyon jó hatásfokkal lehet a vetômagok rovarölôszeres csávázásával helyettesíteni. Ez a megoldás olcsóbb és az elsô megjelenô kártevôk, például barkók, levéltetvek, csipkézôbogarak ellen bizonyos ideig állományban is védelmet ad. Ilyen vetômagot meghatározott ideig lehet a nemesítôházaktól rendelni, de vannak olyan vetômagüzemek, melyek az utólagos csávázást is elvégzik az engedélyezett rovarölô csávázószerekkel. Végezetül felhívnám a gazdálkodók figyelmét a vetômagok ellenôrizhetô helyrôl történô vásárlására. A vetômagot is hamisítják! Az ilyen vetômagokat általában mozgó jármûrôl, vagy kisebb vásárokon, piacokon árusítják, jóval olcsóbban, mint a vetômag tényleges piaci ára. A gazdálkodó ilyen esetben nem biztos például, hogy hibridkukorica vetômagot kap, elôfordulhat hogy árukukorica van a zsákban, gyenge csírázóképességgel, csávázatlanul. Az ilyen mag vetésekor a vetômag árával 1015000 Ft-ot spórol a gazda hektáronként, de a terméskiesés miatt ennek többszöröse lehet a vesztesége. Lengyel Józsefné Mezôfalvai Zrt., vetômagüzem-igazgató MA Növénytermesztési osztály elnöke AGRÁRIUM 20. évf. 2–3. szám. Budapest, 2010. Szaktudás Kiadó Ház A témáról részletesebben olvashat az Agrárium agrár- és piacgazdasági szaklapban. http://www.szaktudas.hu/index.php?tid=68
11
Alternatív finanszírozási lehetôségek
„Hónapok óta pang a gabona, a gyümölcs, a tej piaca, ehhez csatlakozott most a szôlô és az alma, illetve a repce és a napraforgó. Az árak nyomottak, a bevétel nem fedezi a kiadásokat – már ott, ahol van értékesítési lehetôség. A termelôk több száz milliárd forint árbevételcsökkenést szenvednek el tavalyhoz viszonyítva. A bevétel elmaradását nem lehet pótolni külsô forrásból, azaz hitelbôl sem, mert a bankok nem adnak kölcsön” – áll a Magyar Agrárkamara nemrég kiadott közleményében. Ebben a helyzetben szeretnénk idézni a Magyar Agrártudományi egyesület és a Szaktudás Kiadó Ház közös konferenciáján elhangzottakat, felvázolni néhány lehetséges módját a termények értékesítésének. – Miért fontos jelenleg, amikor a világ félig-meddig válságban van, foglalkozni a határidôs piaccal, a kockázatkezeléssel? – nyitotta elôadását Lovas Attila, a Budapesti Érték Tôzsde kereskedelmi igazgatója. – Azért mert, ebben a szertorban is nagyfokú a bizalmatlanság az üzleti partnerek között, aminek a kezelésében igen jó lehetôség lehet a határidôs tôzsde. A termelési folyamat során az input árak nagyjából kalkulálhatók, azt viszont senki sem tudja, hogy betakarításkor mennyi lesz a gabona ára. A tôzsdén viszont már akár a vetés pillanatában lehetôség van arra, hogy valaki a várható termésének egy részére fedezeti üzletet (hedge) kössön. A hedge három tranzakcióból áll: egy tôzsdei eladásból és egy tôzsdei visszavásárlásból, amin már van bizonyos profit vagy veszteség, illetve végül a fizikai értékesítésbôl, amit természetesen lehet, de nem feltétlenül kell a tôzsdén keresztül lebonyolítani. A kettô összege lesz az, amit az ember zsebre tehet. Ez egy zárt termelési és értékesítési folyamat, amelyben mindig látható, mennyi lesz a végén bevétel. Egy családi gazdálkodás számára a tôzsde egy végtelen ciklust is adhat, amelyben nincs olyan év, amelyben annyira megrogyna a gazdaság, hogy komoly problémát jelentsen a következô év finanszírozása. Egy tavalyi valós példán szemléltetve a folyamat a következôképpen követhetô: a termelô már áprilisban úgy döntött, hogy nem adja el a terményét betakarítás után, hanem egybôl leköti decemberi szállításra. Az önköltségi ár, ami számára elfogadható és még profitot is tartalmaz 35 000 Ft volt, a tôzsdén viszont 52 000 Ft-ért tudta áprilisban eladni decemberi szállítással. November végére tavaly csökkentek az árfolyamok, így a termelô 31 000-ért tudta visszavásárolni a gabonáját. Az eredmény 21 000 Ft tôzsdei árfolyamnyereség, amihez ha hozzáadjuk a végsô fizikai értékesítés 29 000 Ft-os eredményét (mínusz 2000 Ft úgynevezett „bázis kockázat” után), akkor kijön egy kb. 50 000 Ft-os bevétel, ami a tervezett 35 000 Ft-hoz képest szép eredmény. A hedge lényege, hogy az árfolyamkockázatot, ami akár 10–30 000 Ft is lehet, nagyságrenddel csökkentjük. Ugyanennek a tranzakciónak a másik verziója lehetett volna, hogy az árfolyamok emelkednek. Ha tehát a novemberi jegyzés 50 000-rôl 65 000 Ft-ra ment volna fel, akkor a veszteség a bázis kockázattal 13 000 Ft. Ha tehát a tényleges eladásból levonjuk a veszteséget és a „bázis kockázatot”, a termelô ugyanúgy az 50 000 Ft-os eredményt éri el. A határidôs tôzsde egy sor olyan bizonytalansági tényezôre tud enyhítô megoldást kínálni, amelyek – különösen egy válság idején – a mezôgazdaságban szinte mind jelen vannak, ilyenek: a finanszírozási, refinanszírozási források szûkülése; a partnerek fokozott csôdveszélye; a nemteljesítési kockázat növekedése; a fizetési határidôk növekedése; a likviditás- és forráshiány; a keresletcsökkenés és a kedvezôtlen árfolyam-alakulások; az exportpiacok szûkülése; végül a deviza- és árfolyamkockázat jelentôs növekedése. A következô elôadó, Török Sándor, az AGROKONT Zrt. elnöke a tôzsdei árképzésre hívta fel a termelôk figyelmét. – A „jó árat” mindig a termelô oldaláról kell megközelíteni, mi az, ami neki már megéri. Hogyan számol ezzel szemben a kereskedô? Ô napi árat kap az anyacégtôl, és azzal kalkulál. Az így kapott áron vásárol, amit az anyacég valószínûleg még aznap, ugyanazon árfolyam mellett le is köt egy másik pi-
12
acon, vagyis még ugyanazon a napon – természetesen a maga hasznával – lezárja az üzletet. Ergo a kereskedô ezzel a tétellel nem spekulál, nem kíván vele tovább foglalkozni. Óva intenék tehát minden termelôt, hogy folyton azt vizslassa, mire spekulál a kereskedô, hanem inkább azzal törôdjön, mi az az árszint, ami neki már a saját költségei és kalkulációi alapján megfelelô. A piacaink végsô beárazásában a világpiac, ezen beleül is az európai, illetve a Chicagóhoz köthetô globális piacok beárazása a meghatározó. Ha a piacon keresleti piac van, magasabb árakra, ha kínálati piac van, alacsonyabb árakra számíthatunk. Sajnos a számokból az látszik, hogy termelôi oldalról nézve mostanában inkább kínálatinak tûnik a világpiac. Ilyen esetben számunkra egyetlen tényezô hathat pozitívan – ami persze más oldalon negatívba fordulhat – a forint és az euró árfolyamváltozása. Tapasztalatok szerint a tôzsde már 5 Ft-nyi árfolyamváltozásra reagál, azt beépíti a késôbbi árakba, így két-három napon belül az árak 3-4000 Ft-os kilengése is elképzelhetô. A búza és a kukorica tôzsdei értékesítését megfigyelve és összevetve az állapítható meg, hogy a világpiacon a kukorica esetében irányunkban inkább mutatkozik kereslet, ennek következtében a kukorica piaca likvidebb, volatilisabb és talán egy picit spekulatívabb is, mint a búzáé. Otrok György, a Concordia Közraktár Zrt. egy másik gabonaértékesítési, -finanszírozási értékesítési lehetôséget, a közraktározást mutatta be. – A közraktár egy „biztosítékgyár”, amely az árupiacot és a pénzpiacot köti össze. A közraktárjegy tulajdonképpen egy banki fedezet, ami a bank számára egy megfogható értékpapír, nem pedig egy bizonytalan minôségû árumennyiség valamelyik raktárban. A közraktár azt vállalja, hogy a közraktárjegyen szereplô árut minôségben és mennyiségben megôrzi a közraktárjegy idôtartama alatt. A közraktárjegyen szereplô ár a napi tôzsdei árak átlagából indul ki. Ezt követôen a bank dönti el, hogy ezt az értéket milyen mértékben finanszírozza, mekkora árkockázatot vállal. A közraktárjegy is csak egy papír, amíg nem kerül be egy bankba, és nem kerül rá hitelfelvétel. A Concordia közraktárjegyeit a bankok általában korlát nélkül elfogadják, cserébe viszont elvárják a szigorú közraktári feltételek betartását. Jelenleg a bankok a 80–90%-áig nyújtanak fedezetet a közraktárjegyekre. A Concordia kipróbált szakemberekkel, a legmodernebb eszközökkel ellenôrzi a közraktárra vett terményeket, illetve nagyon szigorúan ellenôrzi és minôsíti a partnereket. Mindezért a közraktár természetesen bizonyos díjat számít fel. Csorba Zoltán, Raiffeisen Bank, kereskedelemfinanszírozási fôosztály vezetôje bemutatta, hogy fest mindez a másik, a bankok oldaláról. –A gabonapiac a termékektôl és az áraktól függôen egy 350 milliárd forintos piac. Ebbôl mintegy 100–200 millárd forint nagyságú gabonahitelt nyújtanak a bankok. Ezt a piacot a bankok gyakorlatilag 10 éve készletfinanszírozás formájában finanszírozzák, mégpedig alapvetôen a közraktározás útján. A Raiffeisen 10 éve piacvezetô a mûvi közraktározásos gabonafinanszírozásban, a gabonapiacon évi 30–60 milliárd forintos hitelállománnyal rendelkezünk. Minden szezon elején termékenként központilag meghatározzuk a finanszírozás következô szezonra vonatkozó alapvetô feltételeit, és a teljes fiókhálózatunk – jelenleg 160 fiókunk van országosan – bármelyik fiókjában ugyanaz a termék ugyanazokkal a kondíciókkal érhetô el. A bankok jelenlegi hozzáállását a gabonahitelezéshez az elmúlt két szezon eseményei jelentôsen befolyásolták. A 2007–2008-as szezon elején, ôsszel elindult egy hisztérikus gabonaár-emelkedés, amit év végén és tavasszal egy drasztikus áresés követett. Erre korábban nem volt példa. Ennek az áresésnek három fô oka volt: egyrészt az EU piacra dobta az intervenciós készleteit; másrészt az elôrejelzések ellenére a világpiaci kínálat nem esett vissza olyan mértékben, mint ami a magyar áremelkedést indokolta volna; harmadrészt az akkori 240 Ft körüli euró árfolyam nem kedvezett az exportnak. Ez az áresés nagy számban megnövelte az ügyfelek hibájából bekövetkezô rendkívüli eseményeket, amelyek nagysága több milliárdra rúgott. Egyebek között jellemzôvé vált, hogy a közraktárra vett gabonát év közben értékesítették azzal, hogy majd a következô betakarításkor visszapótolják, erre viszont a magas árak miatt nem volt lehetôség.
13
A Raiffesen Bank a visszásságok elkerülésére némiképp szigorította a feltételeit, és a saját ügyfelei szerzôdésébe beépít egy fedezetfeltöltési klauzulát, azaz egy adott piaci ár mellett adja a hitelt, ami, ha a hitel nô, vagyis a piaci ár csökken, akkor az ügyfél addicionális hitelt vagy egyéb fedezetfeltöltést kell biztosítson. Azt is megtehetik a bankok, hogy drasztikusan csökkentik a finanszírozási arányt, volt már példa 50-60%-ra is. Lehetséges az is, hogy a bankok külsô garantôrt vonnak be az ügyletbe. Szigorodik a bankok elvárása a közraktárak tevékenységét illetôen, sôt némely bank bevezette a saját ellenôrzést is. Ha folyamatos a kontroll, az ügyfelekben kisebb a kísértés a menet közbeni, szabálytalan értékesítésre. Ezt erôsíti a személyes felelôsség kikötése az áru meglétének biztosításában. A bankokkal párhuzamosan összezárnak és szigorítják a feltételeiket, ellenôrzéseiket a közraktárak is. Végül a bankok az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Concordia közraktárat fogadják el, a többit vagy nem, vagy csak szigorúbb feltételek mellett. A Reiffeisen továbbra is piacvezetô finanszírozói pozícióra törekszik a gabonapiacon. A 2009–2010es szezonban mûvi közraktározás finanszírozási aránya 75-95% között várható, ami terméktôl, az ügyfélminôsítéstôl és egyéb biztosítékoktól függ. Emellett bevezettük a fedezetfeltöltési rendszert, a rendkívül szigorú banki fizikai felülellenôrzést és a személyes felelôsség megállapítását. A Raiffesen jelenleg a Concordia mellett egy bizonyos limiten belül a Depot Trezor közraktár jegyeit fogadja még el, és mi is részt veszünk Magyar Fejlesztési Bank Gabona forgóeszköz hitelprogramjában. Szujó Béla AGRÁRIUM 19. évf. 10. szám. Budapest, 2009. Szaktudás Kiadó Ház A témáról részletesebben olvashat az Agrárium agrár- és piacgazdasági szaklapban. http://www.szaktudas.hu/index.php?tid=68
14
