Gazdaság & Társadalom

Gazdaság & Társadalom Journal of Economy & Society 7. ÉVFOLYAM

2015.

KÜLÖNSZÁM

Tartalom TANULMÁNYOK A számvitel oktatás fél évszázada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Sztanó Imre Számvitel és adózás, különös tekintettel a nyilvántartási és adókötelezettségek kapcsolatára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Ambrus Rita Anna Számvitel és jogalkotás Magyarországon a rendszerváltozás után . . . . . . . . . . . . . 33 Borbély Katain Számviteli informatika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Dr. Polyák Imre Számvitel és könyvvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61 Tóthné Szabó Erzsébet Számvitel és vállalatvezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Ujvári István Norbert A számvitel nemzetközi harmonizációja az 1970-es évektől napjainkig . . . . . . . . 88 Vajay Julianna A számviteltörténet kutatási sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 Borbély Katalin A templomosok gazdasági tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Csányi Anita Számvitel az ókori Egyiptomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Gönczné Endrődy Anikó Az iszlám számvitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 Kisiván Nikola Kulturális hatások a kínai számvitelben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 Lökkös Gergő A „lépcsős módszer” alkalmazása a Közel-Keleten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 Nagy Barbara

Számvitel az ókori Rómában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 Németh Natasa Az angolszász számvitel fejlődéstörténetének középkori, újkori szakasza . . . . . . 154 Paxián Mónika, Zsiray Klaudia A földközi-tengeri városállamok számvitele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Tóth Petra A kontinentális számvitel jellemzői a 20. században . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 Zax Petra

124

Gazdaság & Társadalom / Journal of Economy & Society 2015. különszám

Az iszlám számvitel Kisiván Nikola Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Számvitel mesterképzés

Az iszlám vallásról Az iszlám számvitel sajátosságainak megismeréséhez először magát a vallást, valamint az ehhez kapcsolódó alapvető fogalmakat kell áttekinteni. Az iszlám a Kr. u. VII. században, az Arab félszigetről indult. Az arab világ iszlám előtti vallása a sokistenhit és a fétisizmus sajátos keveréke volt, amely a vérbosszút, és a férfiasságot tette legfontosabb morális követelményekké. Az iszlám jelentése: „Az Isten iránti odaadás; belenyugvás Isten akaratába”. Az iszlám vallás jelmondata pedig a következő „Nincs más isten Allahon kívül, s Mohamed az ő prófétája.” Mohamed Mekkában született, Kr. u. 571-ben. A nagybátyja és a nagyapja nevelte. Fiatal korában pásztorkodott, majd karavánvezető lett. Sokat utazott, eközben alaposan megismerte a zsidó és a keresztény vallást. Négy lánya és két fia született. 40 éves korától egyre többet kereste a magányt, eközben több látomása is volt. Egy látomása során megjelent Gábriel arkangyal, és közölte: „Mohamed, te Isten küldötte vagy. Kelj fel, és add hírül Isten hatalmát!” Hamarosan kis létszámú követőivel együtt elhagyta Mekkát (622-ben, ez az iszlám időszámítás kezdete) és Medinában telepedtek le. Szent háborút hirdetett (dzsihád), és 630-ban elfoglalta a behódolni nem akaró Mekkát. Halálakor (632) egész Arábia az iszlám nevében egyesített állam volt (Hunyadi, 1995).

Az iszlám vallás fontosabb irányvonalai Az iszlám vallás hívei a muszlimok, vagy más néven a muzulmánok. A Korán a Mohamednek adott isteni tanítások gyűjteménye, az iszlám szent könyve. A Korán jelentése: „a felolvasandó” az „előadandó”. A téma bemutatásával kapcsolatban fontos megismerni az iszlám vallásos élet főbb követelményeit. Legfontosabb követelmény a hitvallás, miszerint hinni kell az egyetlen Istenben, és prófétájában, Mohamedben. Ezen kívül naponta el kell mondani az iszlám szent könyvéből a Koránból származó idézetet: „Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája.” A második legfontosabb követelmény az imádság követelménye, mely szerint naponta ötször, Mekka felé fordulva, előírt helyzetben imádkozni kell, pénteken pedig közösen, az imán (előimádkozó) vezetésével. A következő követelmény a böjtölés. A ramadán hónapban, amely a mohamedán holdév

Az iszlám számvitel

125

9. hónapja, minden nap napkeltétől napnyugtáig kell megtartani. A hívőknek tartózkodniuk kell minden ételtől, italtól, a nemi élettől, és a dohányzástól is. Az alamizsna követelménye szolidaritási adót jelent, amelyet vallási- jótékonysági célra szednek be. Célja, hogy a gazdag hívő mentesüljön a vagyon káros hatásaitól, és segítse a rászorulókat. A zarándoklat követelménye szerint minden muszlimnak életében legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába.

Törvények, tanítások, szabályok Az iszlám vallás sok különlegességgel bír a többi valláshoz képest. Nincs ez másképp a pénzügy, a finanszírozás, illetve a számviteli kérdések tekintetében. Ahhoz, hogy ezt megértsük, elengedhetetlen az ehhez kapcsolódó alapfogalmak tisztázása. A saría, az iszlám vallásjogi törvény annak a folyamatnak az eredménye, amelyben a törvény értelmezésére jogosult vallástudós, a musri a Koránt és a szunnát – ideértve a hadíszt is – alapul véve az analógia módszerével döntést hoz. A saría kiterjed a muszlimok mindennapi életére, a politikára, a kultúrára és a gazdasági életre is. A Korán Allah által sugalmazott mű, míg a szunna Mohamed próféta életét, a hadísz pedig tanításait foglalja magában. Utóbbi kettő a Korán egyes részeit magyarázva ad gyakorlati útmutatást a mindennapi életre. A saríában foglalt szabályok csak alapjait képezik a jogalkalmazásnak, amely ténylegesen a fikh (az iszlám jogtudomány arab nyelvű megfelelője) alapján valósul meg. A saría öt fő szabályt fogalmaz meg a gazdasági tevékenységekre. Ezek nem teljesen egyforma súllyal kerülnek alkalmazásra, de betartásuk kötelező minden iszlám finanszírozással foglalkozó intézmény és azok ügyfelei számára is (AAOIFI).

Az öt fő tanítás A legismertebb – de „csak” egyik feltétel – a kamatszedés tilalma. Eredetileg a Korán az uzsorakamatot – arabul: „riba” – tiltotta, amely a kölcsönadott pénz kétszeres visszafizetését takarta. Eredetileg a mekkai kereskedők uzsorakamat-szedési szokásai ellen íródtak ezek a szúrák, kezdetben még nem is tiltó, inkább csak „megrovó” jelleggel. Mindazonáltal ezek a szúrák csak a muszlimok egymás közötti kereskedelmi műveleteit érintik, tehát a „hitetlenekkel” szemben alkalmazhattak akár uzsorakamatot is. A kamatszedés tilalma azzal magyarázható, hogy a Korán tilt minden olyan tevékenységet, amely a „pénzből pénzt csinál” anélkül, hogy ennek eredményeképpen valamilyen jószág, illetve javak létrejönnének, amelyek a közösség hasznát szolgálnák. A finanszírozási ügylet során jótékonysági elemnek (arabul: zakát) is meg kell jelennie. A jótékonyság több módon is megnyilvánulhat. Egyik formája lehet, hogy a bankok a nehéz helyzetben lévő és finanszírozási igényre szoruló ügyfeleknek segítséget nyújtanak egy speciális, egyénre szabott technika (pl.: szalám) keretében. Erre a hagyományos kereskedelmi bankok nem mindig hajlandóak, mondván: „az ügyfél nem hitelképes”.

126


Nem lehet olyan ügyletet finanszírozni, amely az iszlám értékrendjével, szabályaival ellentétes. Tiltott ügyletnek minősül a szerencsejáték, a fegyverkereskedelem, a pornográfia, a sertéstenyésztés és -feldolgozás, valamint az alkohol előállítása és árusítása is. Az általános tiltás alól kivételt képeznek olyan projektek, amelyek esetében a járulékos szolgáltatások közé tartozik valamilyen, az iszlámnak nem megfelelő tevékenység. Tilos minden olyan kockázat vállalása, amely az ügyletet átláthatatlanná teszi, vagy nagy eséllyel veszteségbe fordítja. Ésszerű kockázat értelemszerűen vállalható, de az is csak a veszteségmegosztás – l. az 5. alapelvnél – szerint alkalmazható. A kockázatvállalásnál két fogalom kerül előtérbe: a „gharar” és a „majszir.” A „gharar” a fölöslegesen vállalt túl nagy kockázatot jelenti, amely által egyik – vagy akár mindkét – fél ugyan meggazdagodhat, de jó okkal valószínűsíthető a veszteség fellépése is. A „majszir” az arab nyelvben „szerencsejáték”-ot jelent, utalva arra, hogy kizárja a hazardírozás lehetőségét a gazdasági tevékenységek folytatását illetően. Így ez a szabály is tiltja a túlzott kockázatvállalást. A „riba” mellett a „gharar” és a „majszir” az iszlám gazdasági tevékenységekre vonatkozó legfontosabb tiltás. Az ötödik szabály a „nyereségek és veszteségek megosztása”, közismertebb, „nemzetközi” szakirodalomban profit and loss sharing. Az iszlám finanszírozásnál bármilyen kockázat csak úgy vállalható, ha a jövőben felmerülő potenciális veszteségeket a két fél egymás között, a szerződésben meghatározott mértékben megosztja (Balázs, 2013).

Történeti áttekintés Az iszlám számvitel kialakulásával kapcsolatban több tanulmány is megjelent. Egy nemrég felfedezett írás szerint a számvitel nagyon fontos szerepet játszik a muszlim társadalomban, már 624 óta. Ez az írás azt állítja, hogy a muszlim társadalomban már az arab számok bevezetése előtt jelen voltak bizonyos számviteli rendszerek, és nyilvántartási eljárások. A kortárs nyugati muszlim-számvitelt kutató tudósok arra törekedtek, hogy felfedezzék a korai muszlim számvitelt, és annak sajátosságait. Zaid (2004) „Számviteli rendszerek és könyvelés a korai iszlám államokban” című cikkében Lall Nigamra (1986) hivatkozik, aki egy írásában rámutatott arra, hogy az indiai „könyvelők” fontos szerepet játszottak a számvitel kialakulásában. A szerző szerint az indiai, valamint a muszlim könyvelési rendszer fejlődése jóval megelőzi európai megfelelőjét, és sokkal kifinomultabb annál, mert ez a rendszer már mindent két aspektusból rögzített, és figyelembe vette a vállalatok méretbeli különbségeit. Zaid megvizsgálva a vonatkozó szakirodalmat azt találta, hogy Scorgie (1990) szerint az indiaiak a mogulok könyvviteli rendszereit követték és alkalmazták. A mogulok az a nép, akik meghódították Indiát a 16. század közepén (Zaid, 2004). Az arab nyelv, valamint az Indiában leginkább használt nyelv hasonlósága alátámasztja, hogy az indiai kereskedők és családok által használt könyvvezetési és


127

nyilvántartási rendszer az arab hódítóktól származik. Ez azt jelenti, hogy az indiaiak voltak az utánzók, és a kettős könyvvitel nyugatról keletre terjedt, nem pedig fordítva, ahogy Lall Nigam (1986) állította. Schorgie (1990) állítását, miszerint a számvitel az arab hódítóktól származik, Solas és Oltar (Zaid, 2004) tanulmányai is alátámasztják. Mindezek ellenére, nem lehet a számvitel pontos kialakulásának helyét meghatározni, mert a történések az egyes civilizációk által különbözően kerültek rögzítésre. Lieber (1968) arra mutat rá, hogy az olasz kereskedők kifinomult üzleti módszereiket muszlim társaiknak köszönhetik. Az arabok, és a nem-arabok is egyaránt hozzájárultak a számvitel fejlődéséhez a muszlim világban. A számvitel, valamint az összes többi tudomány a muzulmánoknál az iszlám vallás tanításain alapul (MASB). Sok kutató szerint 700 és 1200 között az iszlám világ, és ezzel együtt a mohamedánok voltak az uralkodók mind kormányzást, mind pedig különféle tudományokat (matematikát, fizikát, kémiát, csillagászatot) illetően, míg eközben a „nyugat” abba az állapotba süllyedt, amit úgy hívunk: „sötét középkor”. A kereskedelem bővülése, kiterjedése elősegítette a megfelelő elszámolhatóság és a készpénzforgalom lebonyolítását és nyilvántartását szolgáló mechanizmus fejlődését. A zakát (2. fő tanítás) bevezetése, és alkalmazása ösztönözte a könyvvezetés fejlődését, a zakát kiszámításának és beszedésének fontossága és szükségessége által. Mondhatjuk, hogy ezáltal kerültek végső soron hivatalosan is bevezetésre a számviteli okmányok, a könyvvezetés, és az ehhez kapcsolódó eljárások. A zakát egyformán fontos szerepet játszott az állam, és az egyének életében is, különösen az üzleti ügyeket tekintve. Különösen a muszlim vállalkozók voltak érintettek abban, hogy hatékony nyilvántartást, és számviteli rendszert dolgozzanak ki, sikeres működésük és fejlődésük érdekében.

A számvitel fejlődése az iszlám társadalomban A számviteli rendszerek kialakulása és fejlődése az iszlám világban mindenképpen vallási alapokra helyezhető. A zakát bevezetése tette szükségessé, hogy valamilyen formában, hatékonyan tartsák nyilván az adó beszedését. A számvitel, a jelek szerint az állam kincstárának bevételei és kiadásait volt hivatott nyilvántartani. A számviteli rendszerek első alkalmazását Al Khawarizmy dokumentálta 976 körül. A számvitel egyik fő feladata volt, hogy tükrözze az iszlám vallás által támasztott kötelezettségek betartását. Ez kiterjedt az ipar, a mezőgazdaság, a pénzügyek, a lakhatás, és a szolgáltatások területeire is. A számviteli rendszer sok könyvet, és eljárási feltételt is tartalmazott, melyeknek egy része általános jellegű volt, de voltak köztük specifikus jellegűek is. A fent említett rendszerek eredményeképpen kialakult az Al Kateb, melyet minden év végén el kellett készíteni. A számviteli, könyvelési rendszerek célja az elszámolhatóság biztosítása mellett a döntéshozatal megkönnyítése volt, valamint a befejezett projektek összehasonlíthatóságát, értékelhetőségét tette lehetővé (MASB). Bár kormányzati célra fejlesztették

128


ki ezeket a rendszereket, a magánszemélyek is számos területen hasznosíthatták. Legfontosabb funkciója az volt, hogy segítségével a zakát és a profit könnyebben összhangba hozhatóvá vált, mérhetőségük által. Egyes könyvelési rendszerek csak a monetáris, pénzügyi jellegű tranzakciókat mérték, míg mások a nem-monetáris jellegű ügyletekkel is foglalkoztak. Hét speciális számviteli rendszer alakult ki, és került alkalmazásba Al-Khawarizmy és AlMazendarany dokumentációja szerint (Zaid, 2004). Az állatállomány számbavétele az állattenyésztéssel kapcsolatos nyilvántartásokra vonatkozott. Az eseményeket és ügyleteket pontosan úgy kellett elszámolni, mint ahogy azok történtek. Az ügyleteket rendszerbe foglalták, nyilván tartották, hogy hány teve pusztult el, illetve, hogy mennyi állatot vettek és adtak el és ennek segítségével tervezni tudtak. Ez azért bírt nagy jelentőséggel, mert az állattartás az élelmiszerek legfőbb forrása volt, valamint az állatokat használták közlekedési, kereskedési és katonai célokra is. A beruházási számvitel a kormány által vállalt építkezések nyilvántartására használták. Ennek értelmében minden építkezésről naplót vezettek, a projekt elejétől a végéig az összes felmerülő ügyletet, költséget és eseményt rögzítettek. A napló elején az előírások szerepeltek, ezt követte az események rögzítése, nyilvántartása. Feljegyezték az anyagok költségeit, az ácsok, a kőművesek és az egyéb építőipari dolgozók bérét. Ez a számviteli rendszer megköveteli, hogy a projekt befejezését követően maradó vagy hiányzó pénzt, esetleges eltéréseket meg kell magyarázni, és közzé kell tenni. Ennek egyik továbbfejlesztett formáját nevezzük napjainkban költségvetésnek. A rizstermelés számontartása a rizs szállításával kapcsolatos mennyiségi és minőségi nyilvántartás, tehát megjelentek benn nem monetáris elemek is a minőségi elem bekapcsolásával. Ennek a nyilvántartásnak az volt a célja, hogy a kormányzati tulajdonban lévő rizsmennyiség zakátként történő kiutalását, és egyéb árumozgásokat megfelelően lehessen nyomon követni. Az is a rendszer nem-monetáris elemeinek jelenlétére utal, hogy szerepeltetni kellett a nyilvántartásokban a rizs betakarításának helyét is. A raktárkészletek nyilvántartását azért fejlesztették ki, hogy az állami készletek forgásáról, áruk beszerzéséről képet adjon. A rendszerhez hozzá tartozott, hogy egy előre kijelölt megbízható személy felügyelete alatt működött, és fontos volt az áruk pontos rögzítése a forrást, és a szállítási információkat is beleértve. Erre a célra pontosan kidolgozott, részletes könyvet vezettek, melynek szigorú formai követelményei voltak abból a célból, hogy az áruk mennyiségét és mozgását azonnal, és pontosan rögzíteni tudják. A jelek szerint ebben a nyilvántartási rendszerben két fő meghatározott formátumú könyvet használtak a könyvelés vezetésére. A pénzverdék elszámolásai a 14. században nyilvántartották a veretlen arany és ezüst mennyiségét, szállítását. A felelős személyek az azonnali szállítást felügyelték. Ez arra utal, hogy a rendszert igyekeztek úgy kiépíteni, hogy minél kisebb legyen a rablás veszélye. Ezt azzal próbálták elősegíteni, hogy a rendszer nem tette lehetővé, hogy a nemesfém akár nyersanyag, akár érme formájában huzamosabb ideig egy helyen legyen tárolva. Az azonnali pénzverés, átváltás, és késedelemmentes szállítás


129

követelményét a biztonság érdekében egy olyan nyilvántartási rendszerrel szabályozták, ami három fő könyvből állt: – Beérkezett készletek jegyzéke (felvételi jegyzék) – Bevételek jegyzéke (bevételi jegyzék) – Felmerült költségek nyilvántartása (költségjegyzék) A (juh) legeltetés számontartását a kormányzat, illetve a hatóságok kezdeményezték a bevezetését, és az egyéni vállalkozók hasznosították legfőképpen a nyereségeik és veszteségeik számszerűsítésére. Ez a zakát mértékének meghatározásában volt fontos. A marhatenyésztők és a pásztorok az összes állatot nyilvántartották. A természetbeni és a pénzbeli bevételeket is feljegyezték. A kincstári számvitel a napi kormányzati bevételek és kiadások nyilvántartására szolgált. Arra volt hivatott, hogy monetáris, illetve nem-monetáris méréseket is alkalmazva, nyilván tartsa a kormányzat/ szultán arany, ezüst, illetve gyógyszerkészletét. A nyilvántartásokban külön oszlopokban kellett szerepeltetni a készpénzes tranzakciókat. A nem készpénzes tranzakciókat különböző ismérvek szerint kellett csoportosítani, majd részletesen rögzíteni. Ezt a rendszert főleg az különbözteti meg a többitől, hogy a perzsa, és az arab módszer ötvözetét használja. Az arab módszer a beáramlásokat a jegyzék bal oldalán, a kiáramlásokat a jobb oldalán szerepelteti. A perzsa módszer két külön könyvet használt nyilvántartásai vezetésére. Az egyikben rögzítette a beáramlásokat, a másikban a kiáramlásokat. Általában az arab módszert tartják fejlettebbnek, kifinomultabbnak. Összességében elmondhatjuk, hogy az iszlám számviteli rendszerek kialakulásában a legfontosabb szerepet a zakát játszotta, valamint hogy a legfontosabb sarokkő a rendszerekben mindig a vallási motívum volt.

Összefoglalás Az iszlám számvitel kialakulását, működését, hátterét tanulmányozva kijelenthetjük, hogy a legmeghatározóbb tényező a vallás. A kialakulást tekintve a zakát befizetése tette szükségessé, hogy szervezett, hatékony módon tartsák nyilván, „könyveljék” vagyonukat, bevételeiket és kiadásaikat, ráfordításaikat. Az iszlám világban minden szigorú szabályok szerint, meghatározott keretek közt zajlik. Nem kivétele ez alól a számvitel sem.

Irodalomjegyzék A Word about Islamic Finance: Part I (Malaysian Accounting Standard Board, MASB) http://www.masb.org.my/images/stories/A%20Word%20about%20Islamic%20 Finance-Part%201%20Nov.pdf (letöltve 2012. 03.06.) A Word about Islamic Finance Part II (Malaysian Accounting Standard Board, MASB) http://www.masb.org.my/images/stories/A%20Word%20about%20Islamic%20 Finance%20-%20Part%202%20Dec.pdf (letöltve 2012. 03.06.)

130


Accounting and Auditing Organization For Islamic Financial Institutions (AAOIFI) http:// www.aaoifi.com/aaoifi/default.aspx (letöltve 2012. 03.04.) Accounting for Islamic Finance http://www.iasplus.com/en/news/2012/november/islamic-finance (letöltve 2012. 03.04.) Az iszlám gazdaság: Az iszlámról magyarul lam-gazdasag/ (letöltve 2012. 03.04.)

http://iszlam.blog.com/2010/02/19/az-isz-

Balázs J. (2013). Gazdaság – vállalkozás - versenyképesség az iszlám társadalmakban, AHU MATT, pp. 1–31. old., No. 000.000.653, http://afrikatudastar.hu/en/database/ item/186-gazdasag-vallalkozas-versenykepesseg-az-iszlam-tarsadalmakban (letöltve 2012. 03.04.) Dr. Hunyadi L. (1993). A világ vallásföldrajza, Budapest, Végeken Kiadó LaIl Nigam, B. M. (1986). Bahi-Khata: The Pre-Pacioli Indian Double-Entry System of Bookkeeping, Abacus, Vol. 22, No. 2: 148-161. Lieber, A. E. (1968). Eastern Business Practices and Medieval European Commerce, Economic History Review, Vol. 21, No. 2: 230-243. Pálfi G. (2010). Iszlám finanszírozás a pénzügyi piacokon, Fordulat, 3. 11. szám Scorgie, M. E. (1990). Indian Imitation or Invention of Cash-Book and Algebraic DoubleEntry, Abacus, Vol. 26, No. 1: 63-70. Zaid, O. A. (2004). Accounting systems and recording procedures in the early Islamic State. Accounting Historians Journal, Vol. 31, No. 2, http://www.kantakji.com/media/2743/ accounting.htm (letöltve 2012. 03.06.)

Gazdaság & Társadalom

Recommend Documents