Gattungsgeschichte…
12.10.2007
1 Minthogy pedig elsőben tsak a Neoconumi Ekklésiáknak számokra készittetett vólt ez a Munka nem-is vólt akkor szándékunk, hogy Világ eleibe botsáttassék. De hogy osztán elterjedett, és sok egyes Emberek itélték, hogy magános személyeknek és Ház-népeknek-is hasznos lehetne. Végre megegyeztünk benne, hogy újolag ki-noymtattassék, és közönségessé tétettessék. és snki bizony nem tagadhatja, hogy az illyen forma szándék, a minémű vólt fel-téve ebben a Munkában, jól véghez-vitetett lévén, igen nagy hasznú nem volna, a Szent Irásnak a Köz-néppel könnyebben való meg-értetésére. sőt, tsudálkozhatni rajta, hogy eddig az ideig nem szolgáltatott valaki a körendű Keresztyéneknek szükséges segitségeket, és hogy a kik a Szent Irásnak magyarázatjára Könyveket tsináltanak, tsak éppen a Tanitóknak és a Túdósoknak számokra irtanak, és nem munkálódtanak hasonlóképen a Köz-népnek, és igen sok számú együgyü személyeknek-is oktatásokra. […] De minthogy hijába adatnának az Embereknek segitő eszközök kezeikbe a Szent Irásnak hasznosan való olvasására, ha magokat arra reá nem adnák, vagy ha azt nem olvasnák ollyan készülettel, a minémű szükséges: Nem lészen helytelen itt az aránt némelly Oktatásokat tenni. Leg-elsőben-is méltán fájlalhatni sok Embereknek restségeket, a kik a Bibliát éppen nem olvassák. Még azok között-is, a kiknek commendáltatik a Szent Irásnak olvasása, leg-többek nem adják arra magokat reá. Az igaz, hogy igen sok Emberek nem-is olvashatják azt, azért, mert nem tanúltanak olvasni; a melly-is felette nagy gonosz és szégyen a Keresztyéneknek, hogy ő közöttök mind eddig ollyan nagy vólt az olvasást nem tudóknak számok. Azt-is lehet mindani, hogy sokak azért nem olvassák az ISTENnek Beszédét, mivelhogy szegények lévén, nem szerezhetik-meg magoknak ezt a Szent Könyvet. A kiknek ISTEN világi jókat adott, azoknak kötelességek vólna, hogy az ő tehetségeknek valamelly részét ez illyen szent és hasznos végre szentelnék; hogy abból az efféle szegényeknek BIBLIÁK szereztetnének. Még azt-is mondhatjuk, hogy sok tselédek és szolgálatban lévő Személyek, erre az olvasásra, noha nékiek ollyan szükséges vólna, nem érkezhetnek, mivel az ő Gazdáik nem hagynak arra való időt nékiek. De éppen magok menthetetlenek annyi sok Keresztyének, a kiknek vagyon módjok az ISTEN Beszédének olvasásában, és még-is azt olvasni nem méltóztatnak. […] (Forrás: J.F. Osterwald: Biblia tárháza. 1780) 2 Egy szép reggel nézi vala egy pásztor, miképen legelnének az ő marhái ő előtte, és illyen szép gondolatok s feltételek, ötlének az ő szívébe. „Én Istenem, úgymond ő magában, én Istenem! imé melly felséges és kegyelmes vagy Te! melly igen szépek, a mellyeket teremtettél. Oh melly bóldog vagyok én, hogy Tégedet dítsérhetlek. Én ugyan itten tsak magánosan vagyok, de Te Uram! látsz és ismérsz engemet. Azért én is a magam hívatalomban hűséges kívánok lenni minden kárt el igyekezem kerűlni, és minden jót elfogok követni. Mert ez az Istennek akarattya. És vallyon mivel is mutathatnám én meg, illy szegény létemre inkább az én Isten aránt való háládatosságomat, mint a szív szerént való engedelmesség által?” Ezzel elment és a fiatal fáz fákat azoknak fattyú gállyaitól tisztogatta, a mellyek pedig megtágúltak, azoknak töveiket keményen megtaposta. Veszszőket keresett, és azokkal a réseket béfóddozgatta, a hol azokat károsoknak látta, és jó -féle fűveket keresett, mellyek a falúban lehető betegeknek orvoslásokra szolgálhattak. Egy szóval azon vólt, hol és miképen tselekdhessen valami jót. Melly is a falúbélieknek igen tettzett, kik is azért őtet semmiben megszűkülni nem engedték, mikor osztán megöregedett is. (Forrás: Az olvasás gyakorlására rendeltett könyvnek második része, a Magyar Országi, és Magyar Koronához tartozó falukban találtató Nemzeti Oskolák számára. 1792.) 3 A szép természet szemléléséből származó örömök. A legártatlanabb és legállandóbb örömöket az Isten a természet visgálása által közli mi velünk. Egy kegyes életű ősz ember egy halom oldalán feküdtt, a mellyről az egész tájékot végig nézhette. Onnét figyelmetesen legeltette szemeit a virágozni éppen akkor kedző kies vőlgyekeen, a zőldellő fákkal bénőtt hegyeken, a szellőkkel játszodozó szép vetéseken, s a köröskörnyűl legelő s vígan ugrándozó 1
Gattungsgeschichte…
12.10.2007
barmoknak és juhoknak nyájain. Más felől gyönyörködve hallgatta a levegőben s a bokrok között éneklő madaraknak zengedezését. Oh melly jó az Isten, így kiáltott-fel örömében, a ki minékünk örömünkre mind ezeket teremtette! Melly bőltsen és atyaiképpen gondoskodik mindenekről! Az után haza menvén felkereste a 104-dik Sóltárt, s elolvasta abból a következendő verseket: Te Uram a forrásokat folyóvizekké teszed, hogy a hegyek között folyjanak, hogy azokból igyanak a mezei minden vadak, és megnyhítsék az ő szomjúságokat. Azok mellett lakoznak a madarak és a fáknak ágai közzűl szóllnak. Teremt az Úr szénát a barmoknak és gabonát az embereknek hasznokra. Megvídámítja borral az embernek szívét, és megerősíttei kenyérrel. Melly nagyok a te tselekedetid Uram! Mindenedet bőltsen teremtettél, bétőlt a főld a te gazdagságoddal! – Ezen szokra örömnek könyvei tsorogtak-le az ő ortzáiról. (Forrás: F.G. Seiler: Protestánsbeli köz emberek olvasó könyve. A városi és falusi Magyar Protestáns Köznépnek s különösen az alsóbb Oskolákban tanúló Ifjúságnak hasznára készíttetett. 1802) 4 Egy magát sok adósságba vert, azomba tsalárd városi polgár, meg hallotta, hogy János, a ki sem olvasni, sem írni nem tudott, valami pénzbeli örökséget kapott, mellyet ő örömest szeretne interesre kiadni. Elment azért Jánoshoz, és igért néki száz forintra esztendeig hat forint interest, e mellett a maga serházát néki azon pénzben le kötötte, és azt fogadta, hogy néki azon pénzt esztendő múlva meg adná, de úgy, hogy János azt senkinek se mondaná. Tetszet ez Jánosnak, előhozzá azért a pénzt, és téntát pennát s papirost is hoza. A városi polgár teli írt egy árkus papírost, holmi hijjába valósággal, és a maga neve helyett ollyas nevet tett fel, a mellyet senki ki nem mondhatott. Gondját viselte ezen papírosnak szorgalmatosan a paraszt. A városi polgár azonban a pénzt elvitte. Kevés idő múlva ország világ a városi lakosnak, elment, ki tudja hová; mellyet meghalván János, hadd mennyen ő úgy mond, a hová néki tetszik, nékem ő a serházát lekötette, a melly többet ér az adósságnál. Ekkor elindúlt János, és jelenté magát a városi tanátsánál. De mikor a papirost elő mutatná, a Törvény széken dolgára igazittatott, úgymint a mellyen tsek egy szó sem vólt az adósságban esett valami jószág le-kötése felől. Másokat, a kiknek az el szökött polgár adós vólt, mind ki fizettek, mivel azok jobban magokra tudtak vigyázni, mint János, tsupán Jánosnak kellett üressen elmenni. Ki mikor nagy szomorúan haza érkezék, így szólla: Óh úgy mond bár tsak én valaha írni és olvasni tanúltam vólna, és attól a naptól fogva minden nap oskolába küldötte a maga gyermekeit, hogy ottan olvasni és írni tanúlnának. (Forrás: Az olvasás gyakorlására rendeltett könyvnek második része, a Magyar Országi, és Magyar Koronához tartozó falukban találtató Nemzeti Oskolák számára. 1792) 5 A Szent Irók és más akárminémü tekintetü Irók között, az a fő különbség vagyon; hogy mivel azok ISTEN Lelkétöl illettettek, tehát azoknak ISTENi méltóságok vagyon, és következés-képen azok tsalhatatlanok, ellene mondhatatlanok, és az ö ISTENi Méltóságokhoz semmi nem hasonlittathatik. Minazonáltal mind e két rendbéli Iróknak megértésére és magyarázatjára, a Közönséges értelemnek tsak nem szinte ugyan azon Régulái kívántatnak; szükséges tudni-illik, mind egyiknek, mind másiknak igazán való meg-értésére, a szoros elmélkedés, a Históriáknak, az Idök folyásának, a Föld le-irásának tudománnya, Nyelveknek értése, egy szóval mind annak tudása szükséges, a mi a Tudósok között neveztetik Criticának, az az: ollyan Mesterségnek, melly tanit ítéletet tenni mind a Munkáról mind annak Irójaról, és a melly meg-tanit az Iróknak igaz értelmét által látni, és meg-fogni. (Forrás: Az Uj Testamentomi Szent Irások olvasására való Bé-vezetés mellyet A Berlini Frantzia Ecclesiának Papja L’Enfant Jakab készitett. Ford. Bodoki József. 1775) 6 Az Első Keresztyéneknek közönséges szokások vala a Szent Irással való élés; és a miképen az rendszerént olvastatik vala az ő Gyülekezeteikben, úgy nagy szorgalmatossággal és tisztelettel olvassák vala azt az ő Házok-népe előtt-is. A Keresztyénségben sok Helyeken ez a Szent Irás olvasásának szabadsága ismét helyre állittatott a Kösségnek: De azzal leg-többek, a kiknek szabad vólna, nem élnek. […] De ha közönségesen és rend szerént olvastatnék-is a Szent Irás a Gyülekezetben, nem lenne az elég, ha 2
Gattungsgeschichte…
12.10.2007
tsak az ő Házaiknál-is nem olvasánk azt a Keresztyének. [...] A magánosan való olvasásban a közönséges Helyen való olvasás felett még ez a nyereség-is vagyon, hogy nagyobb megállapodással olvashat az Ember, jobban reá figyelmezhet a dolgokra, azokat elő s meg elő-veheti, és derekasabban alkalmaztathatja magáta, a mellyekre nincsen ollyan jó mód a Templombéli olvasásokon. [...] De hogy jobban meg-esmérhessük az Ó Testamentom Könyveinek hasznos vóltokat, azt kell meggondolni, mit foglalnak azok magokban. Három félk azok, úgymint Históriás Könyvek, Tudományos vagy Tanitó Könyvek, és Prófétziás Könyvek. [...] Históriás Könyveknek neveztetnek azért, mert mind Históriák találtatnak bennek [...]. Láthatni ezekben a Könyvekben azokat a nevezetesebb dolgokat, a mellyek e Világban estenek a Vallásra és az ISTENnek Népére nézve, a Teremtéstől fogva a Babilóniai fogságból való vissza jövetelig. Ezeken a Könyveken kell az Olvasást kezdeni; és ez aránt megjegyzésre méltó: hogy az ISTEN a maga Anyaszentegyházát legeslőben Históriák által akará tenitani. Ugyan-is a Tanitásnak ez a módja legegyügyübb és leg-világosabb, és minden rendű Embereknek elméjekhez leg-inkább alkalmaztatott. A Históriákat mindenkor leg-könnyebb meg-fogni és meg-tartani; még a gyermekek-is nagy munka nélkül meg-érthetik azokat, és ezen fundamentumon-is kell az ő tanitásokat kezdeni. [...] Ezek a Könyvek [ti. a tanító/tudományos] ugyan, nem éppen ollyan világosak, mint a Históriás Könyvek. Találtatnak példának okáért a Jób Könyvében, és a Példabeszédekben némelly helyek, a mellyeknek értelmét nem könnyű ki-találni; a melly-is leg-többször a Forditásoknak hijános vóltokból származik, és abból, hogy nehéz a mi időnkbéli Nyelveken a felette rövid és mesterséges és a miénktől igen különböző szóllásoknak formáit ki-tenni. De, a felől, hogy efféle helyeken valamelly homályosság vagyon bennek, lehet azokat nagy haszonnal olvasni. (Forrás: J.F. Osterwald: Biblia tárháza. 1780) 7 A könyvek eleibe tétetni szokott előljáró beszédek arra volnának, hogy azokból, mintegy rövid summákból előre általláthatná az olvasó, mit lehessen a munkában keresni, és annak olvasásához minémű ítélettel és reménséggel foghasson? De az ilyen beszédekben is oly sok visszaélés találtatik, hogy gyakorta, ahol az olvasó híres eperre hívattatik, kénszeríttessék onnan üres kászúval visszatérni. És így, ha az ember valamely munkáról egyenes ítéletet akar tenni, szükség azt kezdetitl fogva mindvégig figyelemtesen megolvasni és arról azután ítélni. (Forrás: Kovásznai Sándor: A Gyögyösi István porábúl megéledett Phoenixének vagy Kmeény János dolgairól írt magyar verseinek jegyzések által való magyarázatja. 1791) 8 Déák munkátskámnak Világ eleiben való botsátása után, oly Könyvet adok kezedben született nyelvünkön, a mely ámbár Historia nevet visel, mindazonáltal szoross egyben köttetés vagyon benne úgy annyira; hogy a fel-tett fundamentumokból ki-folyó következéseknek valóságát, nem egy darabjának, hanem az egésznek el-olvasása, s az egyben kötött rendnek egy nézéssel mint egy elszemlélése -által lehet meg-itélni [...]. Illyen szinü munkával pedig azért kedveskesem néled Érdemes Olvasó! mivel ki-ki a milyen tudományt szeret és kimivelése körül foglalatóskodik, ember társainak s nagy érdemü hazafiainak olyannal kedveskedhetik inkább; s talám szükséges is az olyan Könyveknek számát szaporitanunk, a melyek olvasások mellett gondolkozni kell az Olvasónak is, és hogy a midön el-olvassa számot tudjan magának adni, mit tapasztalt és tanult belölle? s nem pedig tsak a Képzelödést melegittse-fel; panaszolnak-is némely értelmes Emberek, hogy még igen kevés a valóságos tudományokat tárgyazó Könyvünk s tsak a Román s Komédia szabású Könyvek szaporodnak magyar nyelvünkön inkább, pedig más nemzetek nyelvek pallérozások föbb részének esmérik a nagyobb értékü tudományoknak született nyelveken való ki-miveltetését-is. (Forrás: C. F. Flögel: Az emberi értelemnek természeti historiája. Ford. Tsernátoni W. Samuel. 1795) 9 Nem tartom szükségesnek ezen Munkát sok ditséretek által az Olvasónak ajánlani: mert ennek 3
Gattungsgeschichte…
12.10.2007
Frantzia nyelven sok ízben való ki-nyomtattatása, és más nyelvekre való fordíttatása, melly nagyra betsültessék, eléggé ki-mútatja. Egy Hérósnak, a kit a Virtus nagyra emelt, de az irigység Méltóságától, jovaitol, söt szemeitöl-is meg-fosztott, nagy virtusai annyival kedvesebbé tészik ezen Munkának olvasását, amennyivel hathatósabban meg-illeti az érzékeny szívet, a nyomorúságoknak setétes mélységéböl, mint a jó szerentsének fényes palotáiból ki-tündöklö virtus. Azt ezen Könyvnek ditséretei közzé talám nem lehet számlálni, hogy ezt akárki sebess olvasással-is mindenütt jól megérthesse, kivált az utólsó részeiben, meg-kell vallani, gondolkodó olvasót kíván. De hiszem ez a jól és fontoson írt Könyvnek bélyegei közzül egyik, melly azt az alávalóktól meg-külömbözteti. (Forrás: J. F. Marmontel: Belisarius. Ford. Dániel István. 1776) 10 Főképpen két okokra nézve szoktunk olvasni: vagy azért, hogy magunkat gyönyörködtessük, vagy azért, hogy tanúljunk, s magunkat jobbítsuk. Minden olvasás tehát vagy gyönyörködtet, vagy az értelmet világosítja, vagy a szívet jobbítja. [...] Egy ember sem bírt még olly egésséggel, hogy néha fontos foglaltosságokra magát alkalmatlannak nem érezte vólna, s nem vólt senki olly bóldog, hogy pihenő óráit mindenkor a testi gyakorlásokra szánhatta vólna. Ezen két okokra nézve szükséges, hogy mindenkor tartsunk készen olly gyönyörködtető könyveket, mellyekkel vagy kedvetlen óráinkat kelletesekké tegyük, vagy más múlatságnak nemlétét kipótoljuk. De ha időnket, nyugodalmunkat s virtusunkat szeretjük: kiváltképpen való nagy vigyázással kell a múlattató könyveket mind választanunk, mind olvasnunk. Mindeneknek előtte tegyük általhághatatlan törvényünké, hogy valamíg egészségesek, s a munkára alkamatosok leszünk, mind addig a dologra rendeltt órákban múlattató könyveket nem veszünk elő, és hogy a legkellemetesebb olvasásra sem vesztegetünk ollyan órákat, mellyeket hasznosabb munkára lehet és kell fordítani. Fájdalommal említem, hogy sok szomorú példákat tudok ollyan ifjakról, a kik mind annyi szép talentomaik s nagy szorgalmatosságok mellett is vagy soha sem vagy késön lettek hasznos emberek, minthogy azt, a mit tsak mellesleg kellett vólna tenniek, fő foglaltosságoknak tartották, s a legszebb órákat ollyan könyvek olvasására tékozolták, mellyeknek minden hasznok egy rövid ideig tartó gyönyörűség vólt. Nem kevesebbé szentnek tartsa minden ifjú ezt a regulát is, hogy soha ollyan tsábító és megvesztegető könyveket ne olvasson, mellyek vagy tisztátalan kívánságokat támasztanak, vagy a testi gyönyörűségekre bájolóbb szépséget ruháznak, mint az igazság magával hozza. Szinténúgy kerűljük az ollyan könyveket is, mellyekben a vallás igazságai vagy a legfelségesebb virtusok istentelen tsúfolódással motskoltatnak. Ha egyszer erőnket eléggé gyakorlottuk, s elégséges esméreteket szerzettünk magunknak; akkor semmi könyvtől sem szükség félnünk, mellyben a közönséges systémák szabadon és illendően megvisgáltatnak, vagy kétségbe hozattatnak és megvettetnek. De soha se hallgassa fülünk az igazságnak s a virtusnak tsufolóját, a ki ha mindjárt szépségekről s betses vóltokról való meggyőződésünktől meg nem foszt is, legalább azt a tiszteletet, mellyel mind a kettő eránt viseltetünk gyengítheti, s annak egy részét, mint a setétben lappangó tolvaj, ellophatja. A gondolkodni szerető embernek legkellemetesebb könyvek a múlattatók között, az útazásoknak s a nevezetes emberek életének leirásai, s a legjobb frantzia Memoiresek, millyeneket de Retz, Montgon, Temple, Bussya, Hamilton, Rochefoucault, Noailles s a t. írtak. A Románok közűl tsak azokat olvassuk, mellyek az emberi szívbe legmélyebben látó férjfiaktól, millyenek Smoller, le Sage, s kivált Fielding, irattattak, s mellyek az elmét hasznosan vidámítják, s a szívet meghatják, de nem szorongatják húzomosan, mint Richardson Románjai, mellyek külömben is igen hosszasok. A polgári s tudós dolgokat tárgyazó ujságokból, a múlattató elegyes Journálokból, a nézőjátékokból s más effélékből tsak a legjobbakat olvassuk és soha se többet, mint a mennyi arra szükséges, hogy a tudományoknak napról napra való állapotját tudhassuk. Őrizzük magunkat minden mikologiától [!], és sokbakapó ujságkívánástól s távol legyen tőlünk, hogy másoknál derékebb embereknek tartsuk magunkat, ha minden új könyveket egyebeknél elébb általnézünk, minden könyvek titulusait jobban megtartjuk, s minden tudos sorsának akármelly tsekély változásait legelőbb megtudjuk. (Forrás: C. Meiners: Oktatás, miképpen kellessék az Ifjaknak haszonnal dolgozni, kivált magokat az olvasásban kijegyezgetésben és írásban gyakorolni. Ford. Kis János. 1798)
4
Gattungsgeschichte…
12.10.2007
11 [K]ülömbenn mint hogy nem Mese, nem História; azért meg-kivánnya, hogy figyelmetességgel olvastassék; másként nem a munka leszsz az oka, hogy nem lehet érteni, hanem maga az Olvasó. (Forrás: Jeney György: Természet-könyve. A hortobágyi pásztor és a termeszet-visgálo. A NemTudósok Kedvekért. 1791) 12 [M]ost tsak ez egygyet emlitem, hogy a ki olvassa ennek a Léleknek beszédeit a Második Résztöl fogva, úgy képzellye magának sokszor, mintha nem ö olvasná azt, hanem onnan fellyül a nap mellöl hallaná ettöl a Lélektöl. Igy sokat segit magán. Nem külömben azoknak az alatt való jegyzéseknek meg-olvasása által, mellyeket azoknak kedvekért szükség vala fel-tenni, a kik a külső Históriákban, és a Természeti Dolgokban nem eléggé jártosok. (Forrás: Göböl Gáspár: Utazó Lélek. 1785.) 13 Ez a franciáknál is oly új írásnak módja, mellyel soha még egy író is Mármontel előtt nem élt: ezt lehet valójában mondani, hogy azon írásnak módja, melyet déákul nevezünk per incisa. Sokakat elhallgatva mond, és az olvasó ítéletére bízza azoknak, amiket elhagyott, kipótolását; úgy, hogy igen elmés olvasót kíván értelme. Sokakat el halgatva mond, és az olvaso itéletére bizza azoknak, a miket el hagyott, ki potolását; ugy, hogy igen elmés olvasot kiván értelme, kiváltképpen Altzibiádesröl igazán el lehet mondani, hogy valoságos Remek-munka: nevezetesen a hol Rodopéval beszélget, szükség hogy az Olvaso figyelmetesen olvassa meg, ha az ironak elméjét jol meg akaraja érteni. Nem külömben lehetnének talám oly szörszál hasagato Olvasokis, kik tudatlanságomnak tulajdonitanák, hogy Meséknek neveztem: de az ollyanak tsalatkoznának hirtelen itéletekben, mert én jol tudom azt magamis, hogy a mese aenigma; ezek pedig mellyeket itt forditottam, mind a frantziának ereje szerint, mind pedig ezen historiátskáknak nemekre nézve, Beszédek, nem lévén valoságos történetek, hanem egyedül tsak az Ironak költeményei. De minthogy ollyanaktol, kiket egész Ország jo magyaroknak tart, hallottam ezen irásokat Meséknek nevezni, magamis el fogadtam mondásokat; annyivalis inkáb, hogy közönségesennis igen öszve szokták a Mesét a Beszéddel elegyiteni. (Forrás: J. F. Marmontel: Erkölcsi mesék. Ford. Báróczy Sándor. 1775) 14 Az Uránia szerzőinek boldogságot! Forróan köszönöm, hogy Ti is Fannimat kedvelitek... hogy azt Urániátokba befogadtátok, s így fenntartottátok emlékezetét, onnan fejül háladó mosolygással köszöni ő... Ó, mely megelégedéssel láttam érette már egynéhány könnycseppeket hullani. Mivel ezek reményltetik velem az olvasóközönség részvételét, hátramaradt írásait, melyek mint szent hagyományok, holta után nálam letéve voltak, íme, itt küldöm... Ha jónak állítjátok, tegyétek közönségessé. Elszakadozott töredékek, apró gondolatok, de amelyekből egy szép egészet öszverakhat – a gondolkozó. Isten veletek és munkátokkal. (Forrás: [Kármán József]: Fanni hagyományai. 1795)
5
