Gaia-elmélet Összefoglalás Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gaia-elm%C3%A9let A Gaia-elmélet megalkotója dr. James Lovelock, aki A NASA megbízásából a Marson lehetséges életet tanulmányozta. Elméletét az 1970-es években folyóiratokban megjelenő cikkekben adta közre, majd 1979-ben írt népszerűsítő könyvében fejtette ki közérthető módon: "Gaia: A new look at life on Earth". James Lovelock definíciója szerint a Gaia: A föld bioszféráját, atmoszféráját, vizeit és földjeit magába foglaló komplex egység; kibernetikai rendszer, mely maga képes a földi élethez szükséges optimális fizikai és kémiai környezetet kialakítani/fenntartani. Kritikusainak "Daisy World" elnevezéssel - az 1970-es években - egy képzelt világot modellezett, melyben lényegében két "lény" él és alkot egyensúlyt. Az egyik egy sötét színű növény (százszorszép), a másik egy világosabb. Előbbi jól tűri a hideget és elnyeli a napfényt, míg a másik meleg tűrő és visszaveri a sugarakat az űrbe. Az elmélet lényege, hogy a hideg környezetben a sötét virág begyűjti a meleget és kialakítja az ideális hőfokot, míg a melegedéssel a világos veszi át a szerepet és hűti a környezetet szintén az ideálisra. Addig, amíg ez a két organizmus egymással egyensúlyban él, a környezetük ideális mindkettő számára, de amennyiben bármelyik eltűnik lényegében a teljes szervezet a Föld vagy Gaia elpusztul. Az elmélet az élő és nem élő organizmusok kényes és egymásra ható, ideális életfeltételekre törekvő egységét mutatja be.
Részletezés Forrás: http://www.bioexpress.hu/index.php/egeszseges_eletmod/termeszetgyogyaszat/foldanyajobban-tudja-gaia-elmelet/ A Gaia-elmélet lényege, hogy a Föld bolygó összes élő és élettelen része egy szorosan összefüggő rendszert alkot. Ez a rendszer homeosztatikus működésű, azaz képes fenntartani létezésének feltételeit. A homeosztázis a belső környezet (milieu intérieur) dinamikus állandóságát jelenti, az élő szervezetek egyik legfontosabb jellemzője, az élettan legfontosabb alapfogalma. A szó görög eredetű, jelentése “hasonló állapot” James Lovelock Gaia-elmélet Hésziodosz, az ókori Hellász költője írta e sorokat Krisztus előtt 700 esztendővel az Istenek születése című művében. Majdnem 2700 évvel később, 1970-ben az angliai Devon sziklás tengerpartján két jó barát sétált, akik szomszédok is voltak. Az egyik William Golding író, a másik a neves természettudós, James Lovelock. Lovelock lelkesen magyarázta felismerését, amely új alapokra helyezi az embernek a földi életről addig vallott felfogását. „Az elmélet készen áll, csak valami hozzá illő, frappáns nevet kell választanom” – mondta. „Nevezd el Gaiáról, az ókori görögség földistennőjéről!” – javasolta Golding. Íme, évezredek távolából így talált egymásra egy költő és egy
1
természettudós egy író közvetítésével, hogy jelképezze azt az új szintézist, amely felé napjaink emberisége tart. Mi is ez a Gaia-elmélet, amely sokunk hite szerint alapvetően befolyásolhatja tudatunkat? Az ember hajdan hitt abban, hogy az egész világot valamiféle titkos életerő, lélek hatja át, istenek és tündérek lakoznak a forrásokban, az öreg fákban, a ligetekben, a hegyekben. Ezeket tisztelni kell, s aki megszentségteleníti őket, arra hetedíziglen ható átok száll. Az emberiség ősi mítoszai ismerik, és különféle nevekkel illetik a mindent szülő, és az életet fenntartó Földanyát. Néhány száz évvel ezelőtt azonban valami megváltozott: az ember a természetben egyre inkább csak a megismerendő, megmérendő majd kiaknázandó dolgok tárházát látja, amely nem szentély, kizárólag gyakorlati céljainkra szolgál. Már Bacon úgy vélte, hogy a természetből ki kell csikarnunk a titkait, hogy utána a magunk hasznára fordíthassuk őket. Galilei megkülönböztette a mérhető tulajdonságokat a nem mérhetőktől, s az utóbbiakat szubjektívnek, másodlagosnak tekintette. Descartes kimondta, hogy a világ gépezet, amelyet Isten teremtett, de azóta felhúzott óraként működik, s a teremtett világban az egyedüli lelkes lény az ember. (Innen már csak egy lépés, hogy az embert is ilyen gépezetnek tekintsük, mint a későbbi materialista tudósok tették.) Az eredmény: egy gépezethez hasonlóan működő, átalakítható és uralható természet, lelketlen és meglehetősen sivár világ. Erre a világra az emberi haszonelvűség szemüvegén áttekintünk, a föld mélyének kincsei kibányászásra, a fák kivágásra jók. Holisztikus gondolkodás Az ősi hagyományokon nyugvó világnézet szerencsére nem tűnt el nyomtalanul, sőt nem csak a természeti népek gondolkodása őrizte meg, hanem búvópatakként élt tovább a természettudományban is. J. Hutton a XVIII. században már úgy írt a Földről mint egy hatalmas élőlényről, amelyben az élő és nem élő összetevők szoros kölcsönhatásban léteznek. Goethe és Humboldt rájött arra, hogy az éghajlat és az élőlények a földtörténet során kölcsönösen hatottak egymásra. E. Suess, aki először használta a bioszféra fogalmát, az összes élő szolidaritásáról beszélt. A reneszánsz és a felvilágosodás óta uralomra jutó, mindent részekre osztó, analizáló, csak a hasznosságra figyelő természettudományos gondolkodással szemben az elmúlt évtizedekben a távoli tudományterületeket új szintézisbe foglaló, a világra, mint egységes egészre tekintő holisztikus gondolkodás terjedésének lehetünk tanúi. Ezt támogatta a rendszerelmélet fejlődése is, amely a részek helyett az egészre helyezi a hangsúlyt. Az egészben új minőség jelenik meg, hiszen tulajdonságai túlmutatnak az őt felépítő részek egyenkénti és összegzett tulajdonságain, s mint „egész” más „egészekkel” együtt maga is rész egy nálánál nagyobb teljesség kialakításában. De térjünk vissza Lovelockhoz. Ahhoz, hogy a teljesség egyik alapvető egységét Földünket, mint egybefüggő, élő rendszert felismerhessük jól jött, hogy az ember kilépett az űrbe, és megpillanthatta a világűr fekete bársonyán kék ékkőként ragyogó bolygónkat kívülről. Lovelock egy időben maga is az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA munkatársa és a marsi életet kutató Vikingprogram egyik vezetője volt. Amikor a Mars és a többi bolygó légkörét összehasonlította a Földével, mély benyomást tett rá az a nagyon egyszerű felismerés, hogy bolygónk atmoszférájának összetétele teljesen valószínűtlen. Ráadásul ebben a valószínűtlen állapotban van immár több száz millió éve, mintha egy homokvár több száz millió éve dacolna a tengerpart hullámverésével. A levegő összetétele (benne olyan gázok állandó koncentrációja, mint az oxigén, a metán, a nitrogén és vegyületeik) mellett számos más alapvető állapot is valószínűtlen, s nem olyan, mint akkor lenne, ha a Földön nem volna élet. Ilyen többek között az éghajlat, a talaj és a vizek összetétele (például a tengervíz sótartalma), a környezet savassága, az elemek eloszlása.
2
Földanya bőre A tudomány, persze, már régóta tudja, hogy az élet nagymértékben befolyásolja bolygónk jellemzőit. Az a felismerés azonban új, hogy az élet és az élettelen környezet (a víz, a kőzetek és a levegőburok) egymással szoros kölcsönhatásban, hosszú idő óta képes állandó, dinamikus egyensúlyt fenntartani mindazon állapotok tekintetében, amelyek egyben az élet fennmaradásának zálogai, s amelyek ilyen szabályozás nélkül – a kémia és a fizika törvényei szerint – viszonylag rövid idő alatt teljesen más egyensúlyi állapotba kerülnének. Nem nehéz párhuzamot vonni az élő szervezet és bolygónk ilyen működése között, hiszen egyedül az élőlények képesek arra, hogy külső környezetüktől eltérő, rendezett, állandó belső környezetet tartsanak fenn, amíg csak élnek. Ilyen élőlény Földanyánk is. Az életnek tehát nemcsak létre kellett jönnie bolygónkon, hanem percről percre fenn is kell tartania az élet számára kedvező állapotot. A sok millió élő szervezet és az élettelen környezet, a sok-sok rész kapcsolataiból új minőségű teljesség jön létre, amely képes szabályozni az egész legfőbb sajátságait. Gaia tehát olyan összetett egység, amely magában foglalja a Föld bioszféráját, légkörét, óceánjait és más vizeit, kőzetövét és talaját, s olyan kibernetikai rendszert alkot, amely a földi élet számára megfelelő állapotot képes fenntartani hosszú időn keresztül. Ha összehasonlítjuk az élőlények és Gaia testét, sok analógiára lelünk: a légkör, amely Földünket a világűr hidegétől védi, a kültakaró, a víz a keringés, a kőzetöv a vázrendszer megfelelője. A százszorszép modell Százszorszép világ Lovelockot sok kritika érte, miután közzétette elméletét. Először is azt kérdőjelezték meg, honnan „tudja” Gaia, mi a jó az őt alkotó élőlényeknek. Az az egyszerű modell, amelyet a tudós Százszorszépvilág-modellnek nevezett el, választ ad erre a kérdésre. Tudjuk, hogy az elmúlt 3,5 milliárd évben a Nap által kisugárzott energia folyamatosan, mintegy 30 százalékkal növekedett. Lovelock földmodelljét százszorszépekkel telepítette be. A még hűvös bolygón a sötét színű virágok szaporodtak, visszatartották a hőt, s kedvezőbb életfeltételeket teremtettek. Ahogy egyre melegebb lett, fehér társaik vették át a helyüket, s a hő egy részét visszasugározták a világűrbe. A százszorszépeknek hosszú időre sikerült egyensúlyba hozniuk a Föld hőmérsékletét. A modell a végletekig egyszerűsíti a bonyolult folyamatokat, de alkalmas arra, hogy megmutassa: az élővilág egyszerű visszacsatoló mechanizmusokkal „ tudás” nélkül is szabályozhatja környezetét. A Nap által kisugárzott hő a napfizikusok szerint az előzőkben leírt módon növekedett, s Gaiának alkalmazkodnia kellett a változó körülményekhez, nehogy belekerüljünk a pozitív visszacsatolás ördögi körébe, mint más bolygókkal megtörtént. Például ha csak 2 százalékkal csökken a Nap hőleadása, a terjeszkedő hó- és jégfelületek egyre több hőt vernek vissza, emiatt nő a Föld albedója – a felszínét érő és arról visszaverődő fény mennyiségét kifejező viszonyszám –, rohamosan csökken a hőmérséklet, tovább növekszik a jéggel borított felületek aránya, és a Föld fagyott világgá válhat. Ha 2 százalékkal nő a Földre jutó hő mennyisége, fordított a helyzet: egyre több szén-dioxid és vízgőz jut a légkörbe, és az üvegházhatás tovább fokozza a meleget. Ez a Vénusz forró poklához hasonló, stabil állapotra vezet. Gaia a szén-dioxid szintjének csökkentésével hathatósan ellensúlyozza az üvegházhatást, és a fölösleges szenet évmilliókra eltemette a hatalmas kőszéntelepeken, kőolaj- és földgázmezőkön. Olyan látnokok, mint Csontváry Kosztka Tivadar már a század elején figyelmeztettek arra, hogy a föld alól felhozott fekete anyagok égetése baljós következményekkel jár. Azóta kiderült, hogy a fosszilis tüzelőanyagok börtönéből kiszabaduló szén-dioxid mélyreható változásokat okoz, s a Föld éghajlata felmelegszik.
3
Jódeső Szerencsére ma is működnek azok a mechanizmusok, amelyek a fölösleges szén-dioxidnak legalább egy részét kivonják a légkörből. Ilyen szerepük van a Coccolitiphora nemzetségbe tartozó mészvázas egysejtűeknek, amelyek életük végén az óceán mélyére süllyednek, és a vázukba zárt szén hosszú időre kikerül a természet körforgásából. Ráadásul e parányi lények dimetil-szulfidot termelnek, és ez a gáz a légkörbe jutva segíti a felhők képződését. A felhők elfüggönyözik a Napot, ezzel hűtik a felhevült Gaiát és a szárazföld fölé szállítják a csapadékot. Lovelock nem győzte hangsúlyozni, hogy az emberek által alig ismert és kevésre becsült baktériumoknak, moszatoknak és gombáknak felmérhetetlen szerepük van a Föld sok szabályozási folyamatában. Nagyon fontosak számos mikroelem és nyomelem, például a jód körforgásában is. Az óceánokban és leginkább a Sargassotengerben élő Polysiphonium fastigiata nevű moszat nélkülözhetetlen a jódnak a tengervízből való kivonásában. Az általa kibocsátott metil-jodid a légkörbe illan, a szelek szárnyán a szárazföldek fölé kerül, az esővel kimosódva a talajba jut a pajzsmirigy működésében nélkülözhetetlen jód. Az oxigénről mindenki tudja, hogy létünk fenntartásában kulcsszerepe van, az azonban kevésbé ismeretes, hogy számítások szerint a növényzet folyamatos oxigéntermelése következtében 12000 évenként 1 százalékkal kellene nőnie a légkör oxigéntartalmának. Az oxigénszint 1 százalékos emelkedése 70 százalékkal növeli az erdőtüzek valószínűségét, s ha a mai 21 százalék helyett 25 százalékra nő a koncentrációja, egész Föld lángba borulhatna. „Szerencsére” ott van az az évente mintegy 1 milliárd tonnányi mennyiségben képződő metán, amely ezt ellensúlyozza: reakcióba lép az oxigénnel, és stabilizálja annak koncentrációját. És hol képződik a metán? Nos, ez is azon baktériumok munkájának köszönhető, amelyek többek között az állatok belében vagy a mocsarakban élnek. Gaia magára ismer Még hosszan folytathatnánk a meghökkentő érvek sorát, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy a jövőben néha eszünkbe jusson, milyen csodálatos a belélegezhető levegő, a tiszta víz, az enyhe éghajlat vagy az, hogy mindig megkapjuk az életünk fenntartásához szükséges tápelemeket. S azt se felejtsük el, micsoda rettenetes bűnöket követ el bolygónk ellen napjaink emberisége kevesek rövid távú gazdasági haszna érdekében. Túlzott fogyasztásunkkal, sajnos, mi is bűnrészesek vagyunk ebben. A Gaia-elmélet alapján nyilvánvaló, hogy az élőlények láthatatlan együttműködése tartja fenn azokat a szabályozóköröket, amelyek lakhatóvá teszik és ebben az állapotában tartják bolygónkat. Félő, hogy a környezetszennyezés és a természet pusztítása nem a ma is látható, kézzelfogható hatásai miatt veszélyes igazán, hanem azért, mert megmérgezi, felbomlasztja, működésképtelenné teszi Gaia testét, s ezáltal az élet mai formáinak alapfeltételei szűnhetnek meg bolygónkon. Bár Gaia, úgy tetszik, nem tudatos lény, rajtunk keresztül mégis kezd magára ismerni. S talán az ember, aki ma még pusztítja az őt is fenntartó Földanyát, egyszer lehet, hogy nem is olyan sokára – egy bolygónyi méretű tudat fő letéteményese lesz. Hogy ezt megérhessük, ahhoz új erkölcsre van szükségünk, mely abból a felismerésből fakad, hogy mindannyian részesei vagyunk Földünk élő rendszerének. Aki tudatosan átéli minden teremtett lénnyel való egységét, az úgy közelít hozzájuk, mint saját testének részeihez. Ha egy fát kivágnak, átéli annak szenvedését, s úgy érzi, a saját testéből vágtak ki egy darabot.
4
A természet egészsége az ember saját egészsége. Fel kell ismerni, hogy a szeretet parancsa nem korlátozódhat csupán az embertársakra, hanem az összes létezőre vonatkozik. Ha intenzíven átéljük, milyen nagyszerű a mindenség harmonikus együttműködése, s meglátjuk a részben az egészet, közelebb juthatunk ahhoz az új tudathoz, amely embertársainkhoz és a természethez fűződő viszonyunkat a harc, az önzés és a kizsákmányolás helyett a béke, a szeretet és az együttműködés több ezer éve kész fundamentumára helyezi. Meg tudjuk tenni?
5
