Funkcionális csomagolóanyagok
Funkcionális csomagolóanyagok Keledi Gergely* tanszéki mérnök, Kenyó Csaba* Ph.D hallgató, Dr. Pukánszky Béla*,** tanszékvezet" egyetemi tanár
1. Bevezetés Az Európai Parlament 1935/ 04/EK – az élelmiszerekkel rendeltetésszer!en érintkezésbe kerül" anyagokról és tárgyakról szóló – rendelete alapján a következ" két definíciót alkalmazzuk: (a) az „élelmiszerrel érintkez" aktív anyagok és tárgyak” rendeltetése a csomagolt élelmiszerek eltarthatóságának meghosszabbítása, illetve állapotuk megtartása vagy javítása, melyeket úgy tervezték, hogy bizonyos anyagokat bocsátanak ki a csomagolt élelmiszerbe vagy annak közvetlen környezetébe, illetve ilyen anyagokba abszorbeálódnak, (b) az „élelmiszerrel érintkez" intelligens anyagok és tárgyak” folyamatosan jelzik a csomagolt élelmiszer vagy annak közvetlen környezete állapotát. Az aktív és intelligens anyagok alapötlete a trópusi területek "si hagyományaiból származik, ahol több fajta növény levelét alkalmazzák élelmiszerek csomagolására. Ezek a levelek sok esetben az intelligens anyagokhoz hasonlóan informálnak a termék frissességér"l, el"életér"l, valamint az aktív anyagokra jellemz" íz-, illat- és antimikrobiális hatású anyagok kibocsátására képesek, ami hosszabb eltarthatósághoz és – közvetve – kevesebb ételhulladék keletkezéséhez vezet [1]. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk az aktív és intelligens csomagolóanyagok néhány fontosabb, napjainkban is használt képvisel"jét. 2. Aktív csomagolóanyagok A csomagolóanyag aktív jellege származhat a polimer (hordozó), illetve a hozzáadott adalék speciális tulajdonságából. Az els" esetben már a polimerizáció során olyan monomert adnak a rendszerhez, amely magában hordozza a kívánt tulajdonságot, vagy a kész polimert utólag – az aktív komponenssel való ojtással – teszik aktívvá. Utóbbi esetben az adalék lehet a polimerbe ágyazva vagy a polimer felületén, több réteg! fóliáknál a rétegek között helyezkedhet el, de kerülhet a csomagolásba külön egységként is (pl. nedvszívó párnák). A hordozó anyag nem csak m!anyag lehet, léteznek fém, papír és ezek kombinációiból álló anyagok. Az adalékanyag hordozóval való kapcsolata alapján megkülönböztetünk migráló és nem-migráló típusokat. Migráló anyagra példa az etanol, amelyet péksütemények penészes romlását akadá-
lyozza meg, a nem-migráló anyagok széles körben alkalmazott és ismert képvisel"i a zeolitok. Másik csoportosítási lehet"ség a csomagolóanyag funkciója szerinti besorolás, amelyet cikkünkben is alkalmazunk. 2.1. Vízkizárás, vízmegkötés A nedvességre érzékeny árukat kis vízg"záteresztés! anyagba csomagolva több probléma merülhet fel: a csomagolási folyamat során jelent"s mennyiség! vízg"z kerülhet a termék közvetlen környezetébe, de a termékb"l is származhat víz (gyümölcsök, zöldségek respirációja), valamint a szállítás során általában jelent"s h"ingadozás (10–20°C) tapasztalható, ami a relatív páratartalom növekedését okozhatja. Egyes esetekben a pára vízcseppek formájában csapódik ki, amit a szállított termék abszorbeál (cukor, só, sütemény, instant porok, liszt stb.), vagy a víz a termékkel érintkezve abból tápanyagot old ki, ami a mikroorganizmusok táplálékául szolgálhat és elszaporodásukhoz vezethet. Másfel"l túl nagy vízg"zátereszt" képesség! csomagolóanyag használata esetén számolnunk kell a termék kiszáradásával. A feladat e két folyamat egyensúlyban tartása, egy-egy termék számára megfelel" páratartalom beállítása a csomagolás bels" légterében. Az egyensúly fenntartása megfelel" vízáteresztés! csomagolóanyag használatával, illetve különböz" vízabszorbensekkel, szárítószerekkel lehetséges. A víz megkötésére sok gyártó használ különböz" ásványokat és sókat. MAHAJAN és társai [2] kísérleteik során bentonit, szorbitol és kalcium-klorid keverékének abszorpciós kapacitását vizsgálták, melyek együttes alkalmazásával a maximális vízfelvétel jelent"sen növelhet" és a kalcium-klorid elfolyósodása is elkerülhet". A páratartalom kontrollálására számos technológia létezik, amely az említett anyagokat vagy ezek kombinációját alkalmazza. A kilencvenes évek elején a DOW CHEMICAL bevezette a Summerfield nev! termékét. Ezt a hermetikusan záródó csomagolást egész paradicsomok tárolására alkalmazták. A csomagolóanyag nátrium-kloridot tartalmazó poliolefin fólia volt, ami 80–85%-on tartotta a relatív páratartalmat, továbbá gátolta a mikroorganizmusok elszaporodását, ezzel 5-r"l 15–17 napra növelte a megengedett tárolási id"t [3, 4]. Magas víztartalmú élelmiszerek esetében el"szeretet-
*Budapesti **Magyar
276
M!szaki Egyetem, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék, M!anyag- és Gumiipari Laboratórium Tudományos Akadémia, Kémiai Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Intézet
2011. 48. évfolyam 7. szám
tel alkalmaznak olyan fóliákat, amelyekben egy szuperabszorbenst két réteg fog közre. A szuperabszorbens készülhet poliakrilát sókból, ojtással módosított keményít"kb"l vagy polipropilén-glikolból. A szárítószerek számos fajtáját – szilikagélek, kálcium-oxid, zeolitok – használják sajtok, húsáruk, chipsek, magvak, pop-corn, cukorkák és f!szerek csomagolásában [5]. Gyakran alkalmazzák ezeket fagyasztott és friss áruk (hal, hús) mellett az olvadt jég, valamint a termékb"l származó nedvesség eltávolítására. 2.2. Oxigén eltávolítása Az oxigén távoltartásának egyik lehet"sége a csomagolás bels" atmoszférájának vákuumozása, inert gázzal vagy gázkeverékkel való feltöltése, és ezekhez jó gázzáró-képességgel rendelkez" fólia alkalmazása. Másik lehet"ség az oxigén kémiai úton történ" eltávolítása az áru közvetlen környezetéb"l, amelyet gyakran az el"z"kkel együttesen alkalmaznak, hiszen a vákuumozás és inert gáz bevezetése során is marad oxigén a csomagolásban. Utóbbit széleskör!en használják a legkülönböz"bb ételféleségek csomagolásánál, azonban a termékek sokszín!ségének és azok különböz" követelményeinek megfelel"en a gázkeverékb"l (nitrogén, szén-dioxid, argon, hélium stb.) és a gázzáró fóliákból is válogathatunk. Ezek lehetnek többréteg! fóliák, kopolimerek és kompozitok is. A kémiai úton történ" oxigéneltávolítás egyik legismertebb és legrégebben alkalmazott módszere a vas és vas sók oxidációján alapul (1). Fe # Fe2+ + 2e– 1 O2 + H2O + 2e– # 2OH– 2 Fe2+ +2OH– # Fe(OH)2 4Fe(OH)2 + O2 + 2H2O # 4Fe(OH)3
(1)
LOO és JACKSON nátrium-szulfitot és katalitikus menynyiségben réz-szulfátot alkalmazott az oxigén kémiai megkötésére [7]. Hátránya az összetev"knek és a végtermékeknek, hogy allergiás tüneteket okozhatnak. Telítetlen zsírsavak és szénhidrogének alkalmazása különböz" katalizátorok (fémsók), illetve hordozók (aktív szén, zeolit) felhasználását teszi szükségessé. Enzimek is használhatók oxigénmegköt"ként, ha azt megfelel"en rögzítjük a csomagolóanyagban vagy annak felületén. Szilárd hordozóra felvitt éleszt"n alapuló megoldás is létezik, amely vízzel érintkezve aktiválódik, ekkor alkohol és szén-dioxid keletkezik. A felszabaduló anyagok nem befolyásolhatják a termék min"ségét, így a felhasználás a söriparra korlátozódik [4]. Ismeretes titán-dioxid katalizátort tartalmazó rendszer 2011. 48. évfolyam 7. szám
is, azonban ennek m!ködéséhez UV fény szükséges, ami az alkalmazási területet sz!kíti [8]. A természetes antioxidánsoknak egyre szélesebb kör! felhasználása figyelhet" meg. A C és E vitaminok ismert képvisel"i ezeknek, de a flavonoidokban, polifenolokban gazdag gyümölcskivonatok is adaptálhatók erre a célra. Ilyen a JONBERG és társai [10] által vizsgált fehérsz"l" kivonat, amely ígéretesnek mutatkozik a protein- és lipidoxidáció lassításában húsáruk csomagolása esetén. Az enzimek, mint antioxidánsok számos hátránnyal rendelkeznek, ugyanis sz!k pH tartományban m!ködnek csak megfelel"en, érzékenyek a h"mérséklet változására és számos környezeti hatásra, valamint m!ködésükhöz elengedhetetlen a víz jelenléte, ami szárazáru csomagolására alkalmatlanná teszi ezeket [9], mindezek ellenére számos publikáció tárgyalja ezt a témakört. 2.3. Szén-dioxid abszorbensek és emitterek Szén-dioxid keletkezhet a csomagolt élelmiszer tönkremenetele során, valamint származhat zöldségek, gyümölcsök respirációjából. A felszabaduló gáz hatása kett"s: amellett, hogy a mikroorganizmusok további szaporodását gátolja, a csomagolás károsodását is okozhatja. Utóbbira példa a kávé pörkölésekor a Strecker degradáció során keletkez" szén-dioxid [11], ami a vákuumcsomagolás felfúvódását, majd kiszakadását eredményezheti [12]. A szén-dioxid eltávolítására használt csomagolóanyag komponens lehet a kalcium-oxid [13], amelyhez szükséges a víz jelenléte is, és a kálcium-hidroxid [14]. Egyes esetekben, az el"z"kkel ellentétben, a csomagolás bels" atmoszférájának 10–80% szén-dioxidot kell tartalmaznia, hogy a gombák és baktériumok szaporodását megel"zzük [15]. A csomagolt áru azonban termékt"l függ"en felvehet kisebb-nagyobb mennyiség! szén-dioxidot. Ez a csomagolás összeeséséhez vezetne, ezért a megkötött gázt pótolni kell azoknál a termékeknél, amelyeknél fontos az állandó térfogat és a megjelenés (chipsek, el"re csomagolt magvak) [12]. Szén-dioxid emitterként citromsav [16] vagy C-vitamin [17] és nátrium-bikarbonát kombinációját alkalmazzák. 2.4. Etiléncsapdák Az etilént növényi hormonként tartják számon, elindíthatja a virágzást, szabályozhatja az egyes gyümölcsök érési folyamatát, növekedését stb. A zöldségek, gyümölcsök, gombák respirációs aktivitása igen eltér", különböz" mennyiségben termelnek etilént és más szerves anyagokat (pl. etil-alkohol, aldehidek). A bakteriális, gombás fert"zés megjelenésével, vagy fizikai, esetleg kémiai hatás esetén a növények etilén kibocsátása n", ami indikátorként való alkalmazását is lehet"vé teszi. Az etilén koncentráció emelkedése a terméket közvetlenül körülvev" térben növeli a respiráció sebességét. 277
Az etilén eltávolítására alkalmas anyag a kálium-permanganát, amely igen er"s oxidálószer. Ezt az anyagot porózus, szilárd hordozóra viszik fel, ami lehet aktív szén, aktivált alumínium, vermikulit, perlit, szilikagél vagy celit [18]. Az impregnált hordozó a kálium-permanganát toxicitása miatt nem kerülhet közvetlen kapcsolatba az áruval, ezért vagy többréteg! fóliát alkalmaznak (er"s lila szín miatt nem kedvelt eljárás), vagy tasakba töltik, ami a csomagolás bels" légterébe kerül. A hordozó alkalmazásának további el"nye, hogy pórusossága révén az etilén gázt megköti és a keletkez" végtermékeket is adszorbeálja. Az irodalom ugyan nem adja meg egyhangúan az etilénb"l keletkez" anyagok mibenlétét – ami a reakciótér pH-jától és a hordozó esetleges katalitikus hatásától is függ –, azonban a mangán redukciója során a színe liláról barnára változik. A színváltozás mértéke megmutatja az aktív ágens maradék kapacitását. Az etilén eltávolítására alkalmasnak bizonyult a palládium-klorid tartalmú aktív szén is, ami képes megakadályozni az etilén felhalmozódását a kiwi és banán csomagolásában, valamint spenót esetében csökkenti a klorofill degradációját [19]. A nagy fajlagos felület! ásványok, mint a szilikátok és a zeolit hátránya, hogy sokféle gázt/g"zt adszorbeálnak, emellett növelhetik a fólia oxigén- és szén-dioxid áteresztését. 2.5. Antimikrobiális hatású anyagok Az élelmiszer eltarthatósági ideje meghosszabbítható a csomagoláson belüli mikroorganizmusok elszaporodásának gátlásával, inhibíciójával. Az el"z" pontokban tárgyalt oxigénkizárás, a csomagoláson belüli tér szén-dioxiddal való töltése és a deszikkánsok segíthetnek az aerob baktériumok szaporodásának indirekt visszaszorításában. Antimikrobiális hatású anyag hozzáadásával tovább növelhet" a termék felhasználhatóságának id"tartama. 2.5.1. Polimer alapanyaghoz adva A polimerek feldolgozása során az antmikrobiális anyagot nagy termikus igénybevételnek tesszük ki, így csak néhány h"álló típusuk használható. Az ezüstöt tartalmazó zeolit a mikroorganizmusok egy nagy csoportja ellen megfelel" védelmet nyújt, valamint magas h"mérsékleten is stabil marad (800°C), ezért kedvelt anyag. Az ezüst hatásmechanizmusa egyes kutatók szerint megváltoztatja bizonyos mikroorganizmusok sejtmembránjának áteresztését [20], mások szerint az örökít" anyag bomlásának el"segítésével okozza a sejtek pusztulását [21]. Hordozója lehet polietilén, polipropilén, poliamid és sztirolbutadién kopolimer, amelyekhez 1–3% mennyiségben adagolják [4]. A h"érzékeny anyagok, mint a szerves savak (benzoesav, ecetsav, tejsav, maleinsav), az enzimek (lizozim, glülóz oxidáz), növényi olajok/kivonatok (grape278
fruit mag kivonat, bambuszpor, fahéjkivonat, allilizotiocianát) és illékony anyagok polimerbe juttatására megfelel" módszer az oldószeres bekeverés. Sok probléma merül fel ezekkel az anyagokkal kapcsolatban: hexametilén-tetramin esetében pl. megfigyelték, hogy a savas környezet hatására formaldehid keletkezik, ami toxikus, így nem alkalmazható pl. narancslé mellett antimikrobiális hatású anyagként [22]. 2.5.2. Bevonatkészítés és reaktív kapcsolás Korábban a gyümölcsöket és zöldségeket viasszal vonták be, amely baktericint vagy gombaöl"t tartalmazott. Napjainkban a csomagolóanyagokat vonják be a megfelel" anyaggal. A hatóanyag felvitele történhet külön rétegben, illetve kémiai reakcióval is köthetjük a hordozóhoz. A kémiai kötés lehet ionos vagy kovalens, ami megköveteli, hogy a hatóanyag rendelkezzen megfelel" funkciós csoporttal, ennek hiányában az eredmény eléréséhez köztes anyag használata szükséges. 2.5.3. Antimikrobiális hatású polimerek Néhány polimer már önmagában alkalmazva is megakadályozhatja a kórokozók élelmiszeren történ" elszaporodását. A kationos polimerek, pl. kitozán és poli-L-lizin, a negatív töltés! sejtmembránon lyukat képeznek, megakadályozva a sejt további m!ködését. Nem utolsó sorban a kitozán alkalmas szerves savak és más természetes anyagok hordozóanyagának is [23]. 3. Intelligens csomagolóanyagok Az intelligens terminológia arra utal, hogy az adott anyag képes a környezeti hatásokra reagálni és a változásokról informálni a felhasználót [24]. Az intelligens tulajdonságú anyag lehet az áru címkéjének része vagy jelen lehet beágyazott, illetve nyomtatott festék formájában is. Célja a termék min"ségváltozásának nyomon követése, a kritikus pontok feltárása és az, hogy a kiszolgálási láncról b"vebb információt kapjunk. Az els" ilyen jelleg! anyagok h"re érzékeny és az id"vel színüket változtató festékek voltak, amelyek közvetett módon utaltak a csomagolt élelmiszer min"ségére, felhasználhatóságára. Három f" csoportja van ezeknek az anyagoknak. Az els" csoportba tartozókat a csomagoláson kívül találjuk meg, ezek f"képp id"-h"mérséklet indikátorok. A második a bels" indikátorok csoportja, amelyeket a csomagolás bels" légterében helyezik el közel a csomagolás nyitható oldalához (kupakok, lehúzható fóliák). A harmadik csoportba tartoznak a lopást, hamisítást gátló nyomtatott címkék és nyomtatott áramkörök, a biztonsági zárak stb. [24]. Az 1. táblázatban a teljesség igénye nélkül bemutatjuk néhány intelligens anyag elterjedtebb fajtáját, alkalmazási területeit.
2011. 48. évfolyam 7. szám
1. táblázat. 4. Új irányok a Küls! és bels! indikátorok néhány fontosabb képvisel!je csomagolástechnikában A napjainkban használt Indikátor jellege M"ködés Információ Alkalmazás id"-h"mérséklet indiká- mechanikai, kémiai, enh!tött és fagyasztott csomagolóanyagok dönt" kezelés min"sége torok zimek áruk hányada nem biodegradálredox festékek, pH érzékezelés min"sége, csoredukált oxigéntartalmú ható, ami környezeti probléoxigén indikátor keny festékek, enzimek magolás tönkremenetele csomagok mákat okoz. Egyrészr"l a kezelés min"sége, cso- módosított atmoszférájú szén-dioxid indikátor kémiai reagensek tömegm!anyagok nagy körmagolás tönkremenetele csomagok nyezetterhelést jelentenek baktériumok, gombák pH érzékeny festékek, romlandó ételek: hal- és hosszú lebomlási idejük kömegjelenését jelz" különböz" metabolitok- élelmiszer min"sége húsáru anyagok kal reagáló festékek vetkeztében, ami az újrafeldolgozásukat, újrahasznosíkémiai és immunkémiai patogének jelenlétét jelélelmiszer min"sége, romlandó ételek: hal- és toxinokra érzékeny reatásukat teszi szükségessé. z" anyagok biztonság húsáru gensek Másrészr"l az új, természetes úton lebontható polimerek fejlesztése megfelel" megoldás lehet. A f"bb kutatási területek a biodegradálható és természetes polimerek közül a politejsav, a keményít" és a cellulóz tulajdonságait tárgyalják. Ezek az anyagok nem rendelkeznek megfelel" mechanikai jellemz"kkel, nagy a gázáteresztésük, csomagolóanyagként való alkalmazásuk nehézségekbe ütközik. Megoldás lehet a biopolimerek társítása más m!anyagokkal, valamint a tölt"anyagok hozzáadása is. A 1. ábra. Permeátum útja agyagásvány nanokompozitban [25] tölt"anyagok és a polimerek között általában rossz az adhézió, melyet felületi kezeléssel, illetve a tölt"anyag méretének csökkentésével javíthatunk. A tölt"anyag szem- lyokkal er"sített termoplasztikus keményít"vel is. A kecseméretét nanoméret!re csökkentve az er"sít" hatás ményít" nagy merevsége lágyító használatát teszi szükmegmarad, a kompozit átlátszósága megfelel" lesz a cso- ségessé, ami a termomechanikai tulajdonságok romlását magolóanyagként való használatra. okozza, amit azonban cellulóz mikrofibrillák hozzáadáA legalább egyik dimenziójában nanoméret! részecs- sával kompenzálhatunk, emellett csökken a vízérzékenyke hozzáadásával kialakulhat egy olyan szerkezet, amely- ség [30]. Mind a tölt"anyag, mind a mátrix hidrogénköben a részecskék elrendez"désének köszönhet"en a kül- tések kialakítására képes, ami biztosítja a kompozit öszs" környezetb"l származó gázok, g"zök hosszabb utat szetev"k közötti jó kölcsönhatást. tesznek meg a fóliában, ezzel növelve a termék eltarthatóságát. Ilyen szerkezetet figyeltek meg agyagásvány 5. Összefoglalás kompozitokban is (1. ábra). A csomagolóipar igen szerteágazó és folyamatosan PARK és társai [26] termoplasztikus keményít"höz 5– b"vül" szakterület, mivel a gazdasági fejl"désnek kö10 térfogatszázalék nanoméret! tölt"anyagot adtak. A szönhet"en egyre több termék jelenik meg a piacon, ezek tölt"anyag tartalom növelésével n"tt a modulusz és a csomagolását és vásárlókhoz juttatását meg kell oldani. szakítószilárdság értéke, csökkent a vízg"záteresztés és Ezekre az új kihívásokra nyújtanak megoldást a cikkben n"tt a h"t!r"képesség. PETERSON és OKSMAN [27] politej- tárgyaltak. Helytelen lenne azt feltételeznünk, hogy a sav/(nano)bentonit kompozit vizsgálata során megfigyel- már meglév" áruk esetében nem figyelhet" meg fejl"dés. ték, hogy a töltet mennyiségének növelésével rohamosan A „régi” termékeknél – zöldségek, gyümölcsök – is egycsökken a szakadási nyúlás. Másrészr"l, néhány esetben re specifikusabb anyagok jelennek meg, amelyek el"állía nanotölt"anyag hozzáadása nem befolyásolta a szaka- tásánál figyelembe veszik az egyes áruk biológiai viseldási nyúlást [28]. A poliamid-6-ot gyakran alkalmazzák kedését, igényeit. Ilyenek a módosított bels" légter! csonanokompozitok mátrixanyagaként, mert nagy folyóké- magolások, enzimekkel és illékony komponensekkel pessége révén ömledék állapotban könnyen behatol a adalékolt fóliák. montmorillonit rétegei közé, így az extruzió során a leNapjainkban sokkal inkább a termék tervezése vált mezek a fólia felületével párhuzamosan orientálódnak, hangsúlyossá, a környezettudatosság jegyében a termécsökkentve a gázáteresztés mértékét [29]. szetes polimerek és ezek tölt"anyagokkal módosított válÍgéretes eredményeket értek el cellulóz mikrokristá- tozatainak használata rohamosan terjed.
2011. 48. évfolyam 7. szám
279
Irodalomjegyzék
[1] Dainellia, D.; Gontardb, N.; Spyropoulosc, D.; Beukend, E.; Tobback, P.: Active and intelligent food packaging: legal and safety concerns, Trends Food Sci. Tech., 19/1, 103–112 (2008). [2] Mahajan, P. V.; Rodrigues, F. A. S.; Motel, A.; Leonhard, A.: Development of a moisture absorber for packaging of fresh mushrooms (Agricus bisporous), Postharvest Biol. Tec., 48/3, 408–414 (2008). [3] Shirazi, A.; Cameron, A. C.: Controlling relative humidity in modified atmosphere packages of tomato fruit, Hort. Sci., 27, 336–339 (1992). [4] Brody, A.; Strupinsky, E.; Kline, L.: Active packaging for food applications, Lancaster, PA: Technomic Publishing Co., 2001. [5] Anon, M. C.: Ensuring product freshness with new desiccant product, Food Marketing and Technology, 10, 75–77 (1995). [6] Floros, J. D.; Dock, L. L.; Han, J. H.: Active packaging technologies and applications, Food Cosmetics and Drug Packaging, 20, 10–17 (1997). [7] Loo, C. C.; Jackson, W. P.: Carnation Company, In-package oxygen remover, U.S. Patent 2825651 (1958). [8] Azeredo, H.: Nanocomposites for food packaging, Food Res. Int., 42, 1240–1253 (2009). [9] Graff, E.: Oxigen removal, U.S. Patent 5284871 (1994). [10] Jongberga, S.; Skovb, S. H.; Tørngrenc, M. A.; Skibsteda, L. H.; Lund, M. N.: Effect of white grape extract and modified atmosphere packaging on lipid and protein oxidation in chill stored beef patties, Food Chem., 128, 276– 283 (2011). [11] Labuza, T. P.; Breene, W. M.: Applications of ‘active packaging’ for improvement of shelf-life and nutritional quality of fresh and extended shelf-life foods, J. Food Process Pres., 13, 1–69 (1989). [12] Rooney, M. L.: Interactive packaging involving sachet technology, in Active Food Packaging, Blackie Academic and Professional, London, 143–173, 1995. [13] Parry, R. T.: Principles and applications of modified atmosphere packaging of foods: Introduction, Blackie Academic and Professional, London, 1–17, 1993. [14] Cullen, J. S.; Vaylen, N. E.: Carbon dioxide absorbent packet and process, U.S. patent 5322701 (1994). [15] Coma, V.: Bioactive packaging technologies for extended shelf life of meat-based products, Meat Sci., 78, 90–103 (2008). [16] Hansen, A. A.; Morkore, T.; Rudi, K.; Langsrud, O.; Eie, T.: The combined effect of superchilling and modified atmosphere packaging using CO2 emitter on quality during chilled-storage of pre-rigorsalmon fillets (Salmo salar), J. Sci. Food Agr., 89, 1625–1633 (2009). [17] Rooney, M. L.: Active packaging in polymer films, in
280
[18] [19] [20]
[21]
[22]
[23]
[24] [25]
[26]
[27]
[28]
[29]
[30]
Active Food Packaging, Blackie Academic and Professional, London, 74–110, 1995. Rooney, M. L.: Active packaging in polymer films, in Active Food Packaging, Blackie Academic and Professional, London, 38–54, 1995. Abe, K.; Watada, A. E.: Ethylene absorbent to maintain quality of lightly processed fruits and vegetables, J. Food Sci., 56, 1589–1592 (1991). Sondi, I.; Salopek-Sondi, B.: Silver nanoparticles as antimicrobial agent: a case study on E. coli as a model for Gram-negative bacteria, J. Colloid Interface Sci., 275, 177–182 (2004). Li, Q.; Mahendra, S.; Lyon, D. Y.; Brunet, L.; Liga, M. V.; Li, D.; Alvarez, P. J. J.: Antimicrobial nanomaterials for water disinfection and microbial control: potential applications and implications, Water Res., 42/18, 4591– 4602 (2008). Devlieghere, F.; Vermeiren, L.; Jacobs, M.; Debevere, J.: The effectiveness of hexamethylenetetramine-incorporated plastic for the active packaging of foods, Packaging Technol. Sci., 13, 117–121 (2000). Ouattara, B.; Simard, R.; Piette, G.; Begin, A.; Holley, R.: Diffusion of acetic and propionic acids from chitosanbased antimicrobial packaging films, J. Food Sci., 65/5, 768–772 (2000). Han, J.: Innovations in food packaging, Elsevier Science & Technology Books, 138–153, 2005. Adame, D.; Beall, G. W.: Direct measurement of the constrained polymer region in polyamide/clay nanocomposites and the implications for gas diffusion, Appl. Clay Sci., 42, 545–552 (2009). Park, H. M.; Lee, W. K.; Park, C. Y.; Cho, W. J.; Ha, C. S.: Environmentally friendly polymer hybrids: Part I. Mechanical, thermal, and barrier properties of the thermoplastic starch/clay nanocomposites, J. Mater. Sci., 38, 909–915 (2003). Petersson, L.; Oksman, K.; Biopolymer based nanocomposites: comparing layered silicates and microcrystalline cellulose as nanoreinforcement, Compos. Sci. Tech., 66, 2187–2196 (2006). Marras, S. I.; Kladi, K. P.; Tsivintzelis, I.; Zuburtikudis, I.; Panayiotou, C.: Biodegradable polymer nanocomposites: the role of nanoclays on the thermomechanical characteristics and the electrospun fibrous structure, Acta Biomater., 4/3, 756–765 (2008). Moraru, C. I.; Panchapakesan, C. P.; Huang, Q.; Takhistov, P.; Liu, S.; Kokini, J. L.: Nanotechnology: a new frontier in food science, Food Technol. Chicago, 57, 24– 29 (2003). Lima, M. M. D.; Borsali, R.: Rodlike cellulose microcrystals: structure, properties, and applications, Macromol. Rapid Comm., 25/7, 771–787 (2004).
2011. 48. évfolyam 7. szám
