Fotók: Halgató Zoltán

A AN NA AG GY YBBA AJJO OM MII ÉÉSS PPÁ ÁLLM MA AJJO OR RII EEG GY YH HÁ ÁZZK KÖ ÖZZSSÉÉG GEEK K LLA APPJJA A 1155.. éévvffoollyyaam m 66.. sszzáám m 22001133.. jjúúnniiuuss

150. szám

Imádkozzunk bérmálkozóinkért! Fotók: Halgató Zoltán

2

Credo 2013. június

Andróczky Lászlóné:

Adósunk Európa Ott nyílt meg számunkra a Kárpát–medence, ontotta a magyart az áldott Verecke.

Nem csak minket sújt a trianoni átok. Kik bennünk' tipornak, azokra is szállott.

Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar. A Kárpátok védték, ha jött a zivatar.

De megjött Trianon és sorsokkal játszva, csodás országunkat darabokra vágta.

Számukra sem hozhat mindig boldogságot, míg más üldözöttként éli a világot...

Az idők folyamán ráéheztek mások. Széjjeldarabolták Nagy–Magyarországot...

Ekkor szlovák, végül orosz lett Verecke. Ez a magyarságnak mindenkorra: lecke!

Fontosnak tartom, hogy Bácskáról meséljek, mert születésemtől e vidéken élek.

Akartuk? Mi élők? Tehetünk mi róla? Felelős mindezért: a vén Európa!

És így van ma Bánát, Baranya és Bácska. Hetven év után lenn, Jugoszláviába'.

Ez tanított arra, hogy mi nekünk sóhaj, másik nemzeteknek az ne legyen óhaj!

Széttépték országunk' sok millió szívet, kisebbség nemzetünk öt országban, így lett.

Ezért román Erdély, szlovák a Felvidék. Nagy–Magyarországot, ekképpen tépték szét.

Ne legyen a magyar mások keze–lába. És ne alattvaló, saját hazájába'.

Ki kérdez ma minket – Jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni?

Szlovákiában még azt várják a néptől: – váljon meg örökre a múlt emlékétől.

Beszélhesse nyelvét úgy, ahogy tanulta. Hisz' ő tekinthet a leggazdagabb múltra.

Trianont sínylődi hat ország magyarja. Köztük nem sok akad aki így akarja...

Erdélyieknek sem fényesebb a sorsa. Őértük ugyanúgy felel: Európa!

Sokaknak nem tetszik, ha mi ezt kimondjuk; – de él az igazság akárhogy' titkoljuk...

Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja lakossága magát, ős–magyarnak vallja.

Vasvillával, bottal erőltetnék rájuk, hogy a magyarokból legyenek románok...

Együvé tartozunk. S büntetnek. Azóta e hét évtizedért vádlott: – Európa

Fejér István:

Trianoni emlékbeszéd (A beszéd 2013. június 4–én, kedden este hangzott el a nagybajomi Művelődési Házban. A szerző református lelkész. A szöveg általa szerkesztett, rövidített változat) Egy – a sorsunkat gyökeresen megváltoztató, történelmi eseményre – a trianoni békediktátumra emlékezünk, kilencvenhárom év távlatából. Franciaországban, ahol megannyi kastély, palota áll, számunkra közülük egyetlen – nem is az egyik legjelentősebb – lett a nemzeti és történelmi tragédi-

ánk szimbóluma, miután az első világháború győztes hatalmai Magyarországgal 1920. június 4–én aláíratták a békeszerződést. Itt szeretnék egy kicsit megállni és tisztázni valamit. Két gondolatban fogalmazom meg kérdéseimet:

Credo 2013. június

3

1) A trianoni békeszerződés milyen mértékben szolgálta a békét, egyáltalán szolgálta–e a békét? 2) Békeszerződés volt, vagy békediktátum? Az első kérdésre a válasz egyértelmű: Nem. A trianoni békeszerződés nem szolgálta a békét. Stanley Baldwin angol miniszterelnök mondta a következőt: Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg. Chamberlain szintén angol miniszterelnök ezt mondta: A trianoni szerződés eredménye nem a béke, hanem az új háborútól való félelem. A második kérdésre a válasz egyértelmű: A trianoni békeszerződés nem szerződés volt, hanem diktátum. A szerződés az az aktus – jogi értelemben – amelyet valamennyi fél közös elhatározása és beleegyezése alapján kötnek meg. 93 évvel ezelőtt erről szó sem volt. Magyarországnak nem volt más választása, alá kellett írnia az elé tett diktátumot. Ezzel az aktussal számunkra és körülöttünk szinte minden megváltozott. Átalakult és megcsonkult családjaink élete, megváltoztak emberi és társadalmi kapcsolataink, leromlott gazdasági helyzetünk és pusztulni kezdtünk. Nem olyan régen egy tanulmány akadt a kezembe, amelynek ez volt a címe: Mi lett volna, ha nem következik be Trianon? A tanulmány szerzője demográfiai szempontból azt vizsgálta meg, hogy most 1986–ra, – ekkor íródott ez a tanulmány – hány lakosa lenne Magyarországnak, és az összlakosság hány százaléka lenne magyar nemzetiségű. Én azt gondolom, hogy a számok önmagukért beszélnek. Magyarország összelakósága 1986–ra 36 millió lett volna, amelyből 85% magyar. Ha tovább gondoljuk ezeket a számokat, akkor azt mondhatjuk el, hogy 2013–ra, ha nem következik be Trianon, Magyarország összelakósága 45 millió lenne, amiből 90% magyar. Európa egyik legnagyobb országa lennénk, és Európa egyik legnépesebb országa. Nem packázna velünk Európa, nem ő diktálná az irányt, nem ő határozná meg a célt, hanem mi magyarok. Mi lettünk az egyedüli nemzete, amelytől a 20. században megtagadták az önrendelkezés jogát. Azóta vagyunk összezavarodva. Azóta, ha Magyarországról beszélünk, az 1918 előtti ország érzelmileg ugyanannyit jelent számunkra, mint az 1918 utáni ország, de az ez utáni mégis teljesen más, mint a korábbi. Itt belül szívünk mélyén érezzük, tudjuk, hogy ez az utáni teljesen más, mint az az előbbi, és ezt az utóbbit mennyi fájdalommal, mennyi jajszóval emlegetjük. A szomszéd népek egy része az 1918 előttire vonatkoztatva elutasítja a Magyarország elnevezést, mint politikai–földrajzi fogalmat, sőt egyes történészei nem létezőnek tekintik azt a békeszerződés előtti Magyarországot, amit pedig mi történelmi hazánknak érzünk. Ők tudatosan készültek arra, hogy hazánkat széttépjék, szétszakítsák, és a legelső adandó alkalommal éhes farkasokként marcangolták, tépték szét 4

szeretet Magyarországunkat. És mindezt nyugodt szívvel tehették, mert nem volt, aki megvédje a hazát. Hazánkban dúlt a liberalizmus, a szabadkőművesség (Galilei kör, Martinovics páholy) az obstrukció, újra a széthúzás a pártoskodás áldozativá váltunk. Azóta vagyunk bajban, legalábbis én bajban vagyok, ha azt mondjuk: haza megyünk; mert nem világos, hogy ekkor a hazánkra, szülőföldünkre vagy csak az otthonunkra gondolunk–e. Trianon előtt mindezek egy történelmi és politikai egységet jelentettek. Azóta létezik a nálunk, nálatok névmás olyan értelmezése, hogy ez két vagy több országot is jelent egyszerre, és mégis ugyanazt jelenti: a Trianon előtti Magyarország részeit. Azóta vitatható, hogy Magyarország miniszterelnöke magyar miniszterelnök–e vagy csak Magyarország miniszterelnöke, és ami magyarországi az magyar–e vagy csak magyarországi, és aki magyarként a bukaresti a pozsonyi vagy a belgrádi parlament tagja, az magyar politikus–e vagy román, szerb illetve szlovák politikus, vagy romániai magyar, szerbiai magyar illetve szlovákiai magyar politikus–e. (id: Duray Miklós) Számunkra Nyugat–Európa azért érthetetlen világ, mert ott minden a helyén van, mert a helyén maradt. Az ő számukra pedig, mi azért vagyunk érthetetlenek, mert itt minden felforgattatott. És mi, „trianoni magyarok” érthetők vagyunk–e mások számára? Megértik–e, hogy Trianon óta nincs hazánk? Mert a mai Magyarország még az itt lakóknak sem igazi hazája, csak az eredetinek a maradványa. És ezt hatványozottan így érzik a határon kívül élő magyar testvéreink. Óvakodjunk a szégyentelenektől, de főleg azoktól, akik a mindenkori helyzetet tekintik az örökkévalóság földi megjelenésének. A trianoni döntés értelmi szerzőit terheli a felelősség a szülőföldjéről elmenekülni kényszerült vagy onnan elűzött sokszázezernyi magyar sorsáért, a tömegsírba lőtt magyarokért, üldöztetéseinkért. Érti–e mindezt a Nyugaton? Vagy nem értik? Ha igen, akkor be kell következnie a megvilágosodásnak. Legyen akár így, akár úgy a mi feladatunk egyértelmű: emlékeztetnünk kell, és mindazt, ami összetartozik – legyen akár elválasztva egymástól – össze kell tartanunk! Hadd idézem emlékbeszédem utolsó mondatában Francesco Nini olasz miniszterelnököt, aki a következőket mondta: Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják. Igen igaza van, ezt az országot erős lelkű emberek lakják, aki képesek újra és újra felépíteni ezt az országot ha kell akkor a semmiből is. Erről szól történelmünk. Ezek vagyunk mi magyarok. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Credo 2013. június

Helytörténet Marics József (Berzence):

Nagybajom katolikus papjai 16. A sárdiak panasza miatt elhelyezett buzgó plébánosunk: GERÓCSI JÁNOS (1821 – 1825) A közszeretetnek örvendő Papp József plébános atya Igalba helyezése után, a földbirtokosaink körutazást tettek a megyénkben, hogy hol találnak olyan plébánost, vagy káplánt, akit örömmel elfogadnának Nagybajom plébánosának. A választásuk Gerócs János csurgói káplánra esett. Az új plébános megérkezéséig, ideiglenesen a segesdi ferences atyák látták el a lelkipásztori szolgálatot a plébániánk területén. A földbirtokosaink ez alatt egy terjedelmes és szép levelet írtak Veszprémbe, hogy a püspök úr nevezze ki a csurgói káplánt nagybajomi plébánosnak. Az Egyházmegyei Hatóságtól gyorsan megérkezett a válasz: A kinevezés megtörténik, ha a káplán úr leteszi a plébánosi vizsgát. Amikor ez megvalósult, elhárult az akadály a kinevezés útjából. Gerócs János, Gerócs Ferenc kereskedő és Simon Katalin gyermekeként, Nagykanizsán, 1788. május 21–én látta meg a napvilágot. Tanulmányait Nagykanizsán és Győrött, a teológiát Veszprémben végezte. 1811. augusztus 17–én szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Főpásztora, újmisésként Gyulakeszibe küldte, ahol egy évig látta el a segédlelkészi teendőket. Tíz évi káplánsága alatt Keszthelyen: 1812–1815, Csurgón 1815–1821–ig működött. Jó ember és jól alkalmazkodó pap volt, akit a püspökség nem helyezett évenként. 1821. január 20–án került Nagybajomba. A fiatal atyát nagy örömmel és szeretettel fogadták a bajmi hívek, földbirtokosok és egyszerű emberek egyaránt. A lelkipásztor, és az egyházközség is úgy gondolta, hogy Gerócs atya hosszú éveken lesz a szeretett plébánosuk..

Sajnos, nem így történt. Négy év múlva, 1825. február 10–én a sárdi, a vrácsiki és a felsőkaki hívek a vármegye közvetítésével kérvényt írtak Veszprémbe, melyben rögzítették kifogásukat és panaszukat Gerócs atya ellen, és azonnali elhelyezését sürgették. Mit volt a panaszuk, a nagybajomiak által tisztelt és elismert plébános ellen?  Csak a többszörösen megtisztított gabonát fogadta el a plébános, mely a járandóság címén megillette őt.  Hivatalos levélben megtiltotta a somogysárdi, kihelyezett, kegyúri káplánnak, a szentségek kiszolgáltatását és a hitoktatást.  Ragaszkodott ahhoz, hogy a sárdi és a filiákban lakó gyermekeket csak Nagybajomban lehet megkeresztelni.  A sárdi hívek a szentgyónásukat is csak Nagybajomban végezhetik el.  A betegek szentségét Sárdon, csak a nagybajomi plébános szolgáltathatja ki.  A sárdi házi káplán vasárnap csak a kegyúr és a családja számára misézhet. A hívek jöjjenek át szentmisére Nagybajomba.  A temetést a hozzátartozók személyesen jelentsék Nagybajomban. A temetési szertartást olykor átengedte a sárdi káplánnak, vagy a kántornak, de a temetési stólát felvette.  A sárdi hitoktatásokat nem ellenőrizte, a vizsgákon, az iskolai ünnepségeken nem vett részt. Az Egyházmegyei Hatóság úgy reagált a sárdiak följelentő levelére, hogy Gerócs János plébánosunkat 1825. április 2–án, a Nagybajomhoz képest igen szerény plébániára, Orosztonyba helyezte át. Bármilyen furcsa, de sok tekintetben igazat kell adnunk a sárdi és Credo 2013. június

a szomszédos híveknek a feljelentő levél tartalma miatt. Nem vitatjuk, hogy Gerócs atya jó pap volt. Nagyszerűen, mindenki megelégedésére működött Nagybajomban, de a buzgóság, a szorgalom és a bölcsesség hiányzott a papi karakteréből. Makacs ember volt, mert a sárdi hívek többször is elmondták kérésüket, személyesen Gerócs atyának, aki azokból semmit sem teljesített, így a kapcsolat elmérgesedett a plébános és a sárdi hívek között. Gerócs János atya Orosztonyban nagyon sokáig volt a hívek jóságos atyja. 1863. december 22– én, életének 75. évében hunyt el. Az orosztonyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Gerócs János plébánossága alatt (1821–1825) sok minden történt hazánkban és az Egyházmegyénkben. 1821. március 21. Kolozsvárott megnyílott az állandó körszínház. 1821. május 21. Meghalt Kurbély György püspök, a veszprémi egyházmegye buzgó főpásztora. 1822. szeptember 8. – Esztergomban kezdetét vette a Római Katolikus Nemzeti Zsinat. 1822–ben egy hatalmas vihar Segesden lerombolta a templom és a torony tetejét. 1823. január 22. – Kölcsey Ferenc megírta a Himnusz c. költeményét. 1823. március 7. – Az uralkodó Makay Antal besztercebányai püspököt nevezte ki Veszprémi megyéspüspökké. 1825. január 8. – 69 éves korában Sümegen váratlanul elhunyt Makay Antal veszprémi püspök. 1825. február 25. – Kopácsy József székesfehérvári püspököt nevezték ki Veszprém főpásztorának. 5

Az 1825–ös év arról is nevezetes, hogy gr. Széchenyi István ekkor ajánlotta föl egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Gerócs János atya rövid plébánossága alatt nálunk is történt néhány említésre méltó esemény. Gerócs atya lelkipásztori munkájában segítségére voltak: P. Honórius, P. Baksa Vince, P. Hajnal Márk, P. Constantinus segesdi atyák, akiket személy szerint tisz-

telt és szeretett, de működési területüket szerette volna leszűkíteni a sárdi kegyúr családjának pasztorálására. Gerócs atya Nagybajomban tatarozta a plébániát, felújította a tyúkólat, a disznóólat és a kocsiszínt. Szőlőhegyet is szerzett a plébánia számára. Plébánossága alatt, a felmérésekből tudjuk, hogy Nagybajomban és a pusztákon, tanyákon, az irtás-

földek révén jócskán megnövekedett a szántóföldek területe. A földjeinken főleg: búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest és kukoricát termesztettek. A nagykiterjedésű Kak puszta arról volt nevezetes, hogy még alkalmazták az erdei makkoltatást, mely olcsóbbá tette a sertéstartást. Nagybajomban növekedett a juhállományok száma, és Kak után a településünkön is kezdett meghonosodni a bivaly–tenyészet.

Életünk Bérmálás Nagybajomban Idén fiataljaink megbérmálása május 26-ra, vasárnapra esett. Féltünk, hogy elmossa az eső, mert az előtte való napokban bőségesen jött az égi áldás fentről. Vasárnap délután azonban kisütött a nap mindannyiunk nagy örömére. Gazdasági helynök úr, Nagy Vendel atya jött el fiataljainkra a Szentlelket lehívni. Kissé szégyenkeztem, mert híveink sem jönnek el annyian a vasárnap délutáni időpontra, meg a bérmálkozók száma sem volt túlságosan nagy. Kisvárosi közösségben, háromezer ötszáz fő közeli lélekszám mellett, katolikus többséggel nem túl nagy az öt bérmálkozó száma. De a nyolcadikos hittanosokból végül is öten állták végig a sarat. Úgy látszik, nem könnyű két éven át rendszeresen szentmisére járni és a tanult anyagból legalább közepes eredménnyel levizsgázni. Volt egy vendég bérmálkozónk is, A szomszédos somogysárdi plébániáról, Újvárfalváról jött, ott ministrál Antal atyának rendszeresen. Kérjük közösen a Jóistent, áldja meg fiataljainkat, hogy amit elkezdett bennük, azt fejezze is be, és aktív tagjai legyenek egyházközségünknek!

Bérmálkozóink: 1. BOGDÁN ATTILA – Bogdán Zoltán és Kalányos Ibolya fia, Pálmajor 2. FÁNDLI DOMINIKA – Fándli István és Bencsik Ágnes leánya, Nagybajom 3. PAP-TIBOL MÁRK – Pap Jenő és Tibol Gabriella Mária fia, Nagybajom 4. SZÉKELYI PÉTER – Székelyi András és Burka Zsuzsanna fia, Nagybajom 5. VIDA RÉKA – Vida Imre és Molnár Rozália leánya, Nagybajom

Anyakönyvi adatok a plébánián Halottaink: május 21.: özv. Kovács Istvánné (született Kósa Erzsébet) – élt 91 évet. Gyászolják gyermekei: Dezső és Magdolna, unokái: Márta, Andrea és Róbert, dédunokái: Ádám, Ákos, Lilla, Beáta és Tibor, valamint ükunokája Zsombor. május 29.: Marics Csaba) – élt 48 évet. Gyászolják felesége: Anna, édesapja: János, fiai: Péter és Dávid, testvérei: Margit és János és családjaik. május 31.: dr. Jáger Lajos – élt 73 évet. Gyászolják: felesége: Terézia, gyermekei: Johanna és Lajos, unokák: László, Zalán, Máté, Jázmin és Lorina, testvére: Szerafin ill. családja. június 5.: Horváthné Gazdag Valéria – élt 54 évet. Gyászolják: férje: István, leányai: Andrea, Annamária és Anita, nővére, Mária ill. családja.

Keresztelések: május 5.: Liliána–Loretta – Árvai László és Kalányos Erika gyermeke, Pálmajor május 19.: Izabella – Fekete Csaba és Szabó Márta gyermeke, Nagybajom május 19.: Rebeka – Császár Kornél és Miklai Mónika gyermeke, Nagybajom május 19.: Csenge – Jakab Zsolt és Büki Valéria gyermeke, Nagybajom május 1.: Luca – Görög László és Keniker Ivett gyermeke, Nagybajom május 8.: Melinda – Orsós Ferenc és Orsós Teréz gyermeke, Nagybajom május 9.: Anita–Melinda – Földvári István és Orsós Natasa gyermeke, Nagybajom 6

Credo 2013. június

Bogdán Zsolti közönségdíjas! Kázmért, azaz Bogdán Zsoltot ki ne ismerné? Amióta Nagybajomban plébánosként eszemet tudom, hűségesen ministrál és a plébániai ifi közösségnek oszlopos tagja. Komoly eredményt ért el az utóbbi napokban: május 11–én – országos szinten az Eötvös József Szónokversenyen a 24 versenyzőből közönségdíjas lett. Ezt a versenyt öt év óta rendezik meg az országban, ahol a fiataloknak egy adott témáról félórás készület után 5 percen át kell beszélniük. Itt tulajdonképpen a beszéd közbeni arcjátékot (mimikát), a tudást, a szókincset és az előadás módját pontozzák. Mindenki ugyanazt a témát kapja, idén jelesül arról kellett beszélniük, hogy „nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk”. Ezt egy ókori kínai filozófus fogalmazta meg először, – Laoce. Zsolti nem minden előzmény nélkül jutott el Budapestre, az Eötvös József Tudományegyetemre. Először iskolai, utána pedig regionális versenyen mérték fel tudásukat a fiatalok. Az iskolában tízegynehányan indultak, a regionális versenyen pedig hatodik helyezést ért el. A Somogyi Hírlap is készített vele egy rövid interjút, amelyben a következőt írják: „Kis felkészülés után öt percben beszélt például arról, hogy egy óra játék alatt jobban meg lehet ismerni valakit, mint egy év beszélgetés után. Zsoltnak szinte mindenről van gondolata. – Igen, sajnos az órák alatt is jár a szám, még az angolon is – mondja. Bár tudja azt is, sok beszédnek sok az alja, mégis szinte megállás nélkül kommunikál. A kaposvári Eötvös tízedikese, aki a matematika kivételével jól tanul, márciusban Németországban járt, szeptemberben Szlovéniába készül a Da Vinci–programmal.” Gratulálunk Kázmérnak a sikerért! Büszkék vagyunk rá!

Lelkiség Úrnapi körmenet Az ünnep teljes neve: az Úr testének és vérének ünnepe. Az egyházi évben – a húsvéti időt lezáró – pünkösdvasárnap utáni csütörtökön tartjuk. Az ünnep eredete a 12. századi eukarisztiakultusszal áll kapcsolatban, mely Jézus eukarisztikus jelenlétét hangsúlyozza. Mindenekelőtt az 1263–ban történt híres bolsenai eukarisztikus csodához kapcsolódik. Az apostolfejedelem sírjához zarándokoló cseh pap nem messze Rómától szentmisét mutatott be a bolsenai Szent Krisztina–templomban. Az átváltoztatás pillanatában kétségek gyötörték afelől, hogy a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé válik–e. Ekkor a pap megdöbbenve vette észre, hogy a megtört ostyából vércseppek hullottak a korporáléra. A nagy tisztelettel körülvett ereklyét 1264. június 19–én átvitték Orvietóba, abba a városba, ahol éppen IV. Orbán pápa tartózkodott. Ő hirdette ki úrnapja ünnepét az 1264. szeptember 8–án kelt Transiturus–bullával, melyben a pünkösd nyolcadát követő első csütörtökre tűzte ki Úrnapja megünneplését. A hagyomány szerint Aquinói Szent Tamás írta az ünnepre a liturgia szövegét. A szentmisében az átváltoztatástól kezdve Jézus teste és vére jelen van a kenyér és a bor színében. Ez a jelenlét megmarad, ezért őrizzük a szentostyát a tabernákulumban, és az örökmécs jelzi, hogy Jézus itt van velünk. Az oltáriszentségben jelen lévő Jézusnak térdhajtással adunk tiszteletet. Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy virággal díszített lombsátorban oltárt állítanak fel. Az ott tartandó rövid szertartás (evangélium–éneklés és áldás) céljára. A földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. (Másutt széna– és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

Június Jézus szíve hónapja Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – mondja Jézus a szívéből önkéntelenül fakadó, Atyját dicsőítő imából váratlan fordulattal hozzánk idézve szavait. Azóta sem tudtunk ennél hatásosabb módszert kifundálni, ha lelkünk számára nyugalmat ,keresünk. Az alázat, ez az Isten előtt kedvesen illatozó erény arra is képes, hogy ledöntse a falakat a különféle hithez, társadalmi osztályhoz, néphez, nemzethez tartozók között. Megtisztítja a szemünket, ha előbb nem is hát legalább az utolsó pillanatban, hogy észrevegyük a számunkra kitaposott ösvényt, a kezdettől nekünk készített otthont, a fölkínált teljességet. Credo 2013. június

7

Az alázat leginkább embernek való erény. Szembesít embervoltunk határaival, és a szív nyugalmával ajándékozza meg az ennek tudatában Istenre tekintő embert. Hiszen itt az igazi helyem az Ő színe előtt, itt érezhetem magam leginkább otthon az egész világmindenségben! Ha erőszak fenyeget, ha teli vagyok aggodalommal, a világon bárhol esetleg éppen a családomban fenyegető támadások, vagy az ismeretlen jövő miatt, csak Istenhez bújva, csak nála menedéket találva lehet úgy–ahogy kibírni a pusztító félelmet, a fájdalmat, vagy a halálos fáradtságot. A tanítvánnyal, akit Jézus szeretett, mi is odahajtjuk a fejünket az Ő szívére, Istennek gondja van a világon mindenre: mindent és mindenkit a legnekivalóbb táplálékkal erősít. A földet a Júniusi zivatarokkal és a nap melegével, az újszülötteket anyatejjel, azokat pedig, akikért életét adta, saját Testével és Vérével táplálja, úgy növeszti alázatra. Alázatosnak lenni addig nehéz, addig látszik szinte képtelenségnek, amíg nem a szelíd és alázatos szívű Jézus a tanítónk. Amíg nem akarunk valóban tanulni tőle.

Horváthné Annuska: Megjött a gólyánk Fekete mellényben, szép fehér ruhában Érkezett a Léda, piros csizmájában. Szél hozta a szárnyán, biztos elfáradván Uzsonnát keresgélt Ilonka portáján.

Ilonka néninek a figyelmessége; Enni–inni adott, hogy maradj életbe. Majd aztán később már én is csatlakoztam, Kertembe, naponta ennivalót hordtam.

Aztán, hogy meglátott, beszállt a kiskertbe, S egy darabig engem, s a tyúkokat nézte. Mintha köszönt volna: „szervusztok, megjöttem!” „Üdvözöllek Léda”, én visszaköszöntem.

Csirke húst, tyúkbelet, áztatott kenyeret, Diszóbőrkét, tüdőt, és még más egyebet. Így hát átvészelted, a száraz meleg nyarat Sajnos párod nem volt, utódod sem maradt.

Egy kicsit körüljárt /a/ megszokott terepen Majd szárnyát széttárta és elszállt sebtiben. – Repdesett a szívem, ahogy megláttalak, Úgy örültem neked, tudd, nagyon vártalak.

Nem tudom, hogy mos is csak egyedül jöttél? Nem szereztél tárast, vagy előre jöttél? Szeretném, ha egyszer társad is láthatnám! S fiókát nevelnél az oszlop magasán.

A tengeren túlra, s onnan ide vissza, Hogy fészkedre találsz; az Úristen titka. Már úgy hiányoztál azt hittem, meghaltál Tavaly ősz elején betegen távoztál.

Hisz tenéked itt van az igazi hazád. Itt nevelkedtél fel, itt élt Papád–Mamád. Együtt kelepeltek. Örömódát zengtek. És fönt a magasban vidáman keringtél.

Koszos volt a ruhád, nem tudtad megmosni, Mivel eső nem volt, nem tudtál fürdeni. Még ennivalód is csak immel–ámmal akadt, Nem volt sikló, béka, a tó is kiapadt.

Hát csak keress te is egy hűséges társat Akivel megosztod gondod, s bánatodat Légy vidám, kelepelj, örül az életnek Kedves okos Léda! Dicsőség Istennek!

A kirándulók „tízparancsolata” Júniusban vége a tanévnek a gyerekek nagy örömére. A családok útra kelnek, kirándulnak, az ifjúság különböző táborokban vesz részt. Az alábbi „tízparancsolat” eszünkbe juttatja a vakáció alatt is a Teremtőt. Szeresd Uradat Istenedet, akinek a hegyek–völgyek, a tiszta víz és az égbolt csodálatos ajándékát köszönheted! Egy–két hétre betesszük magunk mögött otthonunk ajtaját, indulunk pihenni. Amikor mélyet szippantunk a magasságok tiszta levegőjéből, eszünkbe jut a Tábor hegye, ahol Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lenni! Isten nevét hiába ne vedd, akkor se, ha hitetlen vagy, mert azt szidod, akit nem ismersz! Ha hívő vagy, káromkodásod rút hálátlanság! A hívő ember az Úr nevében járja az országot. A hit szemével tekint messzi tájak templomaira, elhagyott útszéli keresztjeire. A természet különösen tapasztalható gazdagsága Isten hatalmára, nevének tiszteletére figyelmeztet. Isten nem ment fel a vasárnapi szentmisén való részvételtől, még akkor sem, ha áldozatba kerül! A hetedik nap a nyugalomé – s mi nyugtalanabbak vagyunk, mint máskor. Maszekolunk, dolgozunk. E napon közelebb 8

Credo 2013. június

kellene kerülnünk Istenhez, de mi egyre távolodunk. Eszem–iszom napja lesz a vasárnap, lelkünk pedig éhes marad. A családi kötelék nyaralással nem szűnik meg! Akár együtt kel útra a család, akár csak egyik tagja megy pihenni, érvényes a Példabeszédek Könyvének tanácsa: „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha”. A közös üdülés mélyítse el a szeretetet, és növelje a türelmet egymás iránt. Vigyázz az életre, egészségre: máséra, magadéra, az országúton és mindenütt! A kirándulás kikapcsolódást jelent, de nem a felelősség kikapcsolását. Ezernyi veszély leselkedik ránk országúton és vízen, játszótéren és sport közben. Legyünk meggondoltak, türelmesek, és a felelősségtudat soha ne hagyjon el bennünket. Az üdülőhely nem az érzékiség vadászterülete, ahol könnyű a zsákmány! Tudatban vagyunk–e annak, hogy valamennyien Krisztus tagjai vagyunk? Hegyek ormán, templomok csendjében és félhomályában, de a tűző napon, a strandon is, nappal is és éjszaka is legyünk tiszták, hűségesek. A legszebb templom: a Szentlelket hordozó ember Ne lopd a napot se, más idejét se, és ne potyázz! A szabadság idejéből kell hogy jusson imádkozásra, elmélkedésre, az év közben elmaradt könyvek olvasására, a lelki továbbképzésre. Szeretet parancsát az üdülés idején sem lehet felfüggeszteni. Miért ne ajándékozhatnánk az időnkből másoknak? Ne használjunk ki másokat se munkával, se vendéglátással, amit nem tudunk, vagy nem akarunk viszonozni. Ne mondj valótlant, akkor sem, ha ártatlan hazugságról van szó! Ne mondd, ami nem vagy, ne ámíts másokat! Az ártatlannak tűnő hazugságok miatt sokszor az egész ember elveszti hitelét. A hivalkodás akkor a legnevetségesebb, amikor valaki önmagát emeli mások fölé. Ne akarj olcsó eszközökkel okvetlenül hódítani! A keresztény embernek tudnia kell, hogy az igazi érték az ember szívében van. Széppé, értékessé, híressé nem az tesz, ha rivaldafényben tündökölsz. „Hogy szép lehess, állj meg, öt percre a lelked előtt, tizenöt percre az Isten előtt.” . Ne vigyél magaddal olyan „emléket”, amit majd más keres! Vigyázz környezetedre! Ne rongálj, ne szemetelj! Nem kell jelét hagynod, hogy itt jártál! Isten nem azért teremtette a világot, és nem azért ajándékozta az embernek, hogy megbontsuk a természet egyensúlyát, és pusztítsuk az élő világot. Tartsd fontosnak, hogy saját környezetedben rend, tisztaság legyen – és adj erre példát másoknak is!

Antoine de Saint– Exuipery: Fohász Uram nem a csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagába idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban! Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

A bűn gyökerét kell megtámadni Az irigység orvosságai Az irigység orvosságai részben negatívak, részben pozitívak. A negatív orvosság abban áll, hogy meg kell vetni a lélekben támadó irigységnek és féltékenységnek első megmozdulásait, és ki kell magunkból vetni mint nemtelen dolgot, el kell taposni, mint egy mérges kígyót. Azután vonjuk el tőle a figyelmünket. Foglaljuk el magunkat valamivel és csak miután visszatért lelkünk nyugalma, akkor gondoljuk meg, hogy felebarátunk jó tulajdonságai nem csökkentik a mieinket, hanem még ösztönzőül is szolgálnak nekünk, hogy mi is utánozzuk a jót. A pozitív orvosságok között kettő van, amelyik fontos: Credo 2013. június

9

1. Az elsőt annak meggondolásából merítjük, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, mindnyájan tagjai annak a titokzatos testnek, amelynek Krisztus a feje, amiért is az egyik tagnak kiválósága, sikerei a másik tagnak is díszére válnak. Tehát ahelyett, hogy szomorkodnánk testvéreink fölényén, Szent Pál gyönyörű tanítása szerint örülni kellene neki, mert a köznek javára válik, sőt még a mi személyes hasznunkra is szolgál. 2. A második eszköz abban áll, hogy fejlesszük ki magunkban a nemes versengést, ezt a dicséretreméltó keresztény érzelmet, amely utol akarja érni, sőt Isten kegyelmével felül is akarja múlni a felebarát erényeit. Hogy a versengés erkölcsileg jó legyen és valóban különbözzék az irigységtől, legyen: – tárgyában tisztességes: azaz felebarátainknak nem akármiféle sikereit, hanem erényeit óhajtsa utánozni. – szándékában nemes: azaz ne azt keresse, hogy mást legyőzzön, megalázzon, hanem hogy önmaga legyen jobbá, hogy ezzel nagyobb dicsőségére szolgáljon Istennek. – tisztességes eszközeiben: céljának elérésére ne használjon fondorlatot, cselt, vagy bármi más meg nem engedett eszközt, hanem munkát, az Isten adományainak okos kihasználását. Ha ilyen tulajdonságai vannak a versengésnek, akkor hathatós eszköz az irigység ellen, mert nem sérti meg semmiben sem a szeretetet, hanem kitűnő ösztönzést ad a jóra. Mert ha azokat, akik fölöttünk vannak, követendő mintaképeknek tekintjük, ezzel hallgatólagosan beismerjük a magunk tökéletlenségét, és gyógyulni akarnunk belőle, felhasználva azoknak jó példáját, akik körülöttünk élnek. Így ezután az irigység csak arra fog szolgálni, hogy alkalmat adjon az erény gyakorlatára.

Horváth Józsefné Annuska:

Szent László királyunk Szent László királyunk! Tehozzád kiáltunk! Esedezve kérünk, halld meg imádságunk! /hő fohászunk/ Nézz le az Égből e hitehagyott népre, Hogy találjon rá az Igaz Istenére. Te, ki Isten előtt olyan kedves voltál; Mindig megsegített, ha bajba jutottál. Még a sziklából is vizet fakasztottál, Hogy katonáidnak felüdülést nyújtsál. Amikor nyomodban volt már az ellenség, És azt hihetnők, hogy nincsen semmi mentség, Jó futó lovadat még megsarkantyúztad, S /a/ tordai hasadékot által ugrattad. Üldözőidet a hasadék elnyelte, Ám Téged megmentett az Úr Isten keze. Sok csodás legenda őrzi emlékedet… …Te Istenre bíztad egész életedet. Tudtál hinni, bízni, remélni, szeretni. Tudtad az országot bölcsen kormányozni. Kérünk, segíts minket, gyarló sarjaidat Jó irányba vezesd hű magyarjaidat. Oly sokat tántorgott, mind, aki megszédült S nem tudja hol az út; jobbra – vagy középütt? Nem látja az irányt, homályos a szeme! Lásd! a gonosz sátán homokot szórt bele! Így könyörgünk hozzád! Halld meg imádságunk; Sátán fogságából ments ki jó királyunk. Ez a nagy ellenség! a lelket rombolja Nem kard kell hozzá, sem futó paripa. 10

Credo 2013. június

Horváth Józsefné Annuska:

Jézus első apostola Szent Péter apostol halász ember vala. S Ő lett Krisztus Urunk földi helytartója. – Milyen volt Szent Péter, ingatag vagy szikla, Jézus az egyházat mért is Ő rá bízta? Ismerte őt Urunk egész velejéig. Előre tudta Ő, hogy kire is épít. – Széltében – hosszában hirdette az Igét. Haláláig meg is őrizte szent hitét. Prédikált, térített, beteget gyógyított, Amiért elfogták, s börtönbe záratott. Ahonnan az Isten kiszabadította; Megnyílott előtte a börtön ajtaja. Angyalok vigyázták, hogy baja ne essen, Hogy még nagyobb hévvel Krisztus tant hirdessen. Minden erejével Uráért dolgozott Szent meggyőződéssel az Istenben bízott. Hitte teljes szívvel az örök életet, S e hite a kereszthalálhoz vezette. Ám mondá Ő, hogy „nem vagyok arra méltó, Hogy úgy haljak meg, mint Urunk a Megváltó”. /Így/ Pétert fejjel lefelé szegezték a fára, Mely ugyanolyan volt, mint Krisztus keresztfája. Vértanúként halt meg. Krisztusért szenvedett Hitet tett amellett mit Róla hirdetett. /El is nyerte az örök életet./

Lelki gondolatok Rocca Dániel Celesztin:

Nagyböjti lelkigyakorlat (2. rész) (A mostani számunkban befejezzük Dani atya nagyböjti lelkigyakorlatos beszédét. Elhangzott március 17–én, a nagybajomi templomban) Misemulasztás: Sokszor találkozok olyanokkal, akik elmulasztják a vasárnapi szentmisét, mert jöttek a gyerekek, a vendégek, más program van. Nézzük meg például, milyen lehetőségei vannak annak, akihez vendégek, gyerekek jöttek? 1Otthon marad, ezzel elmulasztja a vasárnapi szentmisét. 2Elmegy szentmisére, otthon hagyva a gyerekeit, vendégeit. 3Elhívja a vendégeket is a szentmisére, nekik sem árt egy kis időt Istennel tölteni. A harmadik lenne az ideális döntés. Gyakori kifogás a misemulasztásnál, hogy „nincs időm rá”. Pedig mindent a Jó Istentől kaptunk, az időt is: naponta 24 órát, hetente 168 órát. Ebből a sok órából csak 1 órát kér vissza tőlünk Isten hetente, és még erre sem képesek nagyon sokan. Ezt látjuk a következő példában is. Pl.: Amikor megkérdezek valakit, miért nem szokott templomba járni, legtöbbször ezt a feleletet kapom: „Tessék elhinni, nincs időm!” Elhiszem. Miért ne hinném el neki? De most nincs ideje templomba járni, utána nem lesz ideje családja számára, aztán nem lesz ideje, hogy gyermekeivel foglalkozzék. Lassan nem lesz ideje magába tekinteni és elgondolkozni. Minden idejét fölemészti a munka. Van is látszatja! Szép ház, új bútoCredo 2013. június

11

rok, a garázsban új autó –, azaz csak volt, mert a gyerekek elvitték. S a két öreg, megrokkant gép: apa és anya magára maradva, a munkában elfáradva, egymástól elhidegülve egymást gyötri, egymást idegesíti. Imádság nincs, csak káromkodás, szitkozódás, béke sincs, civakodás, veszekedés és állandó rejtett félelem: mi lesz, ha a másik előbb meghal? Megvannak az anyagiak, de lélek már régen nincsen. Az itt lévő hívek vajon hányszor találnak kifogást elmulasztva a szentmisét? De hála Istennek, vannak, akik másként gondolják. Pl.: Emberünk csak ment, behúzott nyakkal ment előre. Beért az ismerős parkba, ahol annyiszor sétált, kellemes órákat töltve el. Fújt a szél, zörgette a fák ágait. Önkéntelenül is felkapta a fejét, és nem hitt a szemének. A csupasz ágak közül egy torony integetett feléje. Egy torony, amelyet évekig nem akart észrevenni. A templom, hív – villant fel benne. A templom, ahová olyan régen nem tette be a lábát… Most úgy gondolta: bemegyek. S máris peregni kezdett előtte életének filmje: csodálatos gyermekkora, ifjúsága, egyetemista évei, első munkahelye. Mennyi szép élményt adott neki a templom. S most békétlen önmagával… Rögtön belehasított lelkébe a gondolat, hogy „neked kell megváltoznod, nem az egész világnak”. S azonnal felébredt benne egy másik gondolat is az evangéliumból: „Legyetek éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel Mk 13, 35. Lába önkéntelenül is vitte a templom felé… Egyszer csak azon vette észre magát, hogy a gyóntatószéknél áll, gyónásra vár. Meg is döbbent: „Hiszen már rég elfelejtettem a gyónást, az imákat is, a bűnöket is, a bánatot is…” Kilépett a sorból. Elmenni mégsem tudott, mert az is eszébe jutott, milyen boldog volt azelőtt a szentgyónások után! Ismét beállt a gyónók sorába, s egyszer csak valaki meglökte: Maga következik. Belépett, maga sem tudta hogyan, szólni azonban nem volt képes, még köszönni sem, csak térdelt és félt… A gyóntató pap bátorította: – Testvérem, mi kínoz téged? Mi kavarja fel lelki nyugalmadat? Nyílj meg Isten előtt. Az Ő jósága végtelen. Ismeri egész valónkat, a bűneinket is és arra vár, hogy bocsánatot kérjünk Tőle. Irgalommal vár téged is! Mint az ég csatornái, megnyílt az ajka, ömlött belőle eltitkolt múltja, bűnei. Eszébe jutott egy gyermekkori élménye: egyszer éppen ilyenkor, a bánatima, a feloldozás alatt bújt elő a nap és sütött be a gyóntatószék ablakán. Botorkálva jött, s most a kegyelem örömével lépett ki a gyóntatószékből. A bárány hazatért. Megtalálta önmagát. Újra megtalálta Istent! Mi is megtaláltuk magunkat, megtaláltuk az Istent? Ha igen, akkor hűségesek maradunk hozzá? Kitartóak vagyunk? Nem, mint ebben az esetben. Pl.: A vasárnapi újság adásában hangzott el a következő történet. Az egyik üdülőhelyen vasárnapról vasárnapra megjelent a szentmisén az édesapa, két kézenfogott kislányával, hűséges kutyájuk kíséretében. Amíg a család bent volt a templomban, a kutyus a templom melletti parkban heverészett. Egy idő múlva a két kislány édesapja nélkül jött a templomba a kutya kíséretében. Vajon miért? Mert az apa elhagyta a családját, elvált feleségétől, fiatalabb „babát” szerzett magának. Aztán egy szomorú vasárnapon a két kislány is elmaradt a templomból, csak a kutya maradt hűséges hozzá. Nemde szomorú történet! Hűtlen férj, elhagyott gyermekek, hűséges kutya. Hát kérem, itt tartunk, illetve sokan itt tartanak. S történik mindez azért, mert felrúgjuk a krisztusi törvényeket. Mi vajon hűségesek vagyunk? Fületlen bögre Ma elmosogattam éppen este nyolcra. Rakosgattam a bögréket a polcra. Kettő van fületlen, de elölről szépek. Egészen olyanok, mint a többiek–épek. Csak a fületlen részt hátulra kell tenni. S nem kell ezt a hibát úgy szemügyre venni. Most jut eszembe sok felebarátom, Hogyha képletesen fületlennek látom, Úgy teszem–e életem polcára, Hogy ne lássak mindig arra a hibára? Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra. Mert csak ha így térek nyugovóra, Akkor tesz el így az igazságos Isten. – Ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn– A mennyei polcra, nagy irgalmú szemmel, Hátrafelé a letörött fülemmel. 12

Credo 2013. június

K.T.: Ma úgy menjen haza a szentmiséről minden gyerek, felnőtt és idős ember, hogy történt valami. Ne csak a külső változásokat, a lila ruhát vegyük észre, hanem a lényeget: Krisztus elindult felénk. Jön, hogy találkozzon velünk. Jön, hogy feltámadása ünnepén önmagával ajándékozzon meg bennünket. Elindult, hogy békességet, örömöt, új reményt hozzon. Most megérint minket a Lélek, és erőt önt szívünkbe, hogy Krisztus elé siessünk. Ma másként megyünk haza, és amikor hazaérkezünk, és megkérdezik tőlünk, hogy mi történt a szentmisén, akkor mondjuk el örömmel, amit hallottunk. Mondjuk el, hogy mától Krisztusra várakozunk és az Ő feltámadására készülünk. Mondjuk el bátran azt is, hogy nem csak a szentmisén történt valami, hanem bennünk is! Mi felébredtünk, ébredjetek ti is! Ebben segít következő levél: Szeretlek... Emlékszel–e még... mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? ... Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem: Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek. Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is, szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned. Akartam, hogy legyél, és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek–vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bűneid miatt. Én a bűneidet utálom, és a bűneidtől csak Általam szabadulhatsz meg. Csak szólj, és én megbocsátok neked, csak kérd, és újra tiszta lappal indulhatsz előttem. Én azt akarom, hogy örülj, hogy boldog légy! Mert én örülök neked és meg akarom osztani veled az örömömet! Én azt akarom, hogy tudj nevetni, hogy mindig vidám legyél. Én azt akarom, hogy észre vedd: az élet szép és élni jó! Azt akarom, hogy színt vigyél mások életébe is, hogy az emberek megtanuljanak tőled nevetni, hogy felszabadult lehess. Azt akarom, hogy enyém lehess, hogy kifoszthassalak. Nem azért, hogy kifosszanak, hogy semmid sem legyen, hanem, hogy én legyek mindened, hogy egészen betölthesselek, hogy átjárhassalak, s hogy szeretetem a tiéd legyen. Jól tudom életed tele van gondokkal, nehézségekkel. NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok! Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem megakadályoz abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok és ez elég neked. Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod nincs szükséged rám. Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM! Nem kényszerítelek, csendben szólítgatlak, s ha rám figyelsz, meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked. Csak akkor hallod meg hangomat, ha ismered a nevedet, ha tudod, hogy fontos vagy nekem. Fontos vagy nekem, mert szeretlek! Nélkülem semmi vagy, nincs életed. Nincsenek lehetőségeid. Nélkülem nincs meg az újrakezdés lehetősége. Ha egyedül akarod járni az utadat, megteheted. Elfordulhatsz tőlem. Ha nem akarsz látni, becsukhatod szemeidet, ha nem akarsz hallani, befoghatod füleidet. Ha nem akarsz emlékezni rám, megfeledkezhetsz rólam. De nélkülem az életed olyan, mint a fáról lehullott levél: a legelső szél elsodorja. Mint az olaj nélküli mécses: hiába akar lobogni, csak a kanóc ég el füstölögve. De én nem oltom ki a pislákoló mécsest, a megtört nádszálat sem töröm össze: én semmire sem kényszerítelek, mert szeretlek. És ha néha vádolsz, gyűlölsz, én akkor is szeretlek! A kudarcaidban is ott vagyok veled, mert önmagadban semmi vagy, de én a kudarcaidban is szeretlek. Olyan könnyen megfeledkezel: a barátok a munka, a szórakozás vagy a mindennapi robot leköti figyelmedet. Csak ha nagy a baj, ha szorít az idő, akkor jutok eszedbe. Akkor jössz: de én mindig várlak. Szüntelenül, mert egészen neked adtam magamat. Minden beteljesedett, mert Atyám, az örök Atya így akarta. Jöjj velem, ne szégyelld, hogy veled vagyok! Talán nem érted, hogy miért tettem mindezt: miért volt szükség a Betlehemre, a Golgotára, miért a szalma, a jászol, az ostor és az „áldozat”, a kereszt... Nem baj, ne törd a fejedet rajta túlságosan... ne akarj mindent egyszerre megérteni! Ha tudsz szeretni, láthatod: a szeretet áldozatot követel, önfeláldozást! Én téged végtelenül SZERETLEK. Jézus Krisztus Ferenc pápa twitter üzenete: "Mennyi fajta erkölcsi és anyagi szegénységgel kell szembe néznünk ma annak eredményeként, hogy megtagadjuk Istent és számos bálványt állítunk helyébe!" Magyar Kurír Credo 2013. június

13

Keresztrejtvény

Credo: Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella, Fotók: Halgató Zoltán Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 14

Credo 2013. június