FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
Elektromos, mágneses és elektromágneses sugárzást kibocsátó berendezések és eszközök hatásai az egészségre Tárgyszavak: elektromágneses tér; elektroérzékenység; mobiltelefon; szívritmus-szabályozó; határérték.
Természetes és mesterséges erőterek Az ember a Föld minden pontján ki van téve elektromos, mágneses és elektromágneses (EMEM) terek, ill. sugárzások – hő-, fény-, UI-sugárzás, mágnesesség – széles frekvenciatartományú és változó erősségű hatásának. Az életműködésünkhöz is potenciálváltozásokkal kísért erőterek tartoznak, amelyek pl. elektrokardiogramon (EKG), elektroenkefalogramon (EEG) tanulmányozhatók. Mindezekhez a civilizált régiókban mesterségesen keltett sugármezők járulnak, amelynek hatásai emberre, állatokra és növényekre még nagyrészt feltáratlanok és intenzív kutatás tárgyát képezik. A földi élet a természetes EMEM-mezők befolyása alatt fejlődött. A Napból kiinduló elektromágneses sugárzás 80%-a egy optikai és egy nagyfrekvenciás „ablakon” át éri a földfelszínt. Az ablakokon kívül a sugárzások erősen legyengülnek. Az optikai „ablak” hatására fejlődött ki a látás, a nagyfrekvenciás „ablak” pedig a Föld és a műholdak közötti, valamint a nagy földi távolságokon át történő érintkezést teszi lehetővé. Az ember csak a hő- és fénysugárzást képes speciális szervével érzékelni, a természetes erőterek néhány állatnak segítenek tájékozódni. A földi organizmusok egyidejűleg egy átlagosan – 130 V/m erősségű elektromos és – a mérsékelt égövön kb. 0,04 mT-s mágneses mezőben élnek.
Elektromágneses terek alkalmazása Amióta Hertz 1888-ban elsőként állított elő elektromágneses sugárzást, és a francia d’Arsonval 3 év múlva már gyógyított vele, folyamatos gyors fejlődés indult meg. Az EMEM-sugarakat információátvitelre és melegítésre használják rádió, televízió, radar, fűtés, mikrohullámú ipari melegítés,
mobiltelefónia stb. formájában, ill. ilyen hullámok kibocsátása kísér egyre több ipari műveletet, közlekedést, háztartási tevékenységet. Ezekkel együtt fokozódnak az egészségi ártalmaktól való félelmek. Az EMEM-terek széles elterjedtsége ihlette az „elektroszmog” kifejezést (egyébként tévesen, hiszen az angol smog-ot a „füst” jelentésű smoke és a „köd” jelentésű fog szóból képezték, és mindkét jelenség részecskékből alakult ki.) EMEM-terek ill. -sugarak mint környezeti tényezők hatásának becsléséhez ismerni kell azok – frekvenciáját, – hatásuk időtartamát és – beeső intenzitását.
Kis- és nagyfrekvenciás terek hatása A kisfrekvenciás tartományú (50 Hz) nagyfeszültségű vezetékek, transzformátorállomások, háztartási gépek és villamos hajtású gépek környezetében alakuló elektromos tér jelenlétét elég nagy intenzitásnál érezni is lehet. A testfelület frekvenciafüggő feltöltődése következtében különösen a haj és a szőrzet között ébrednek finom remegést kiváltó erők, olykor bizsergő bőrérzést okozva. Az 50 Hz-es kis mágneses térerő nem érezhető, de bizonyos értéken túl az emberi testben keltett örvényáramok ingerlik az izom- és idegsejteket. Mivel a mágneses sugárzás behatol a testbe, rákot, főleg leukémiát és genetikai károsodást előidéző hatást tulajdonítanak neki – ezideig bizonyíték nélkül. A nagyfrekvenciájú és elég nagy energiájú rezgések szintén behatolnak az emberi szervezetbe, a testben a molekulákat kötő erők ellenében mozgatják. E mozgások energiája a rezgés változásainak mértékétől és gyakoriságától függő hőmérsékletű hőt termel. A felmelegedést több tényező, főként a frekvencia, a térerősség vagy teljesítménysűrűség, valamint a besugárzott felület és szövet mérete és tulajdonságai, villamos és hővezető képessége határozzák meg. Általánosan érvényes, hogy nagyobb frekvenciáknál több energia nyelődik el, miközben csökken a behatolás mélysége. A szövetek felmelegedése fokozza az anyagcserét és a keringést, zavarja az optimális enzimhatást, a szem helyi tartós túlmelegedése következtében szürkehályog képződhet, amit radarberendezések kezelőiről és tengerészekről írtak le. Testhőmérsékletének időnkénti felmelegedését 0,5 °C-kal egészséges ember ártalom nélkül tűri, de ezt nem volna szabad ellenőrizetlenül túllépni. Az elnyelt energia mértékszáma a testtömegre számított hőmennyiség, a fajlagos abszorpció (spezifische Absorptionsrate, SAR), amelynek az egész testre átlagolt, nemzetközileg elfogadott értéke 0,08 W/kg. Ebből vezették le az elektromágneses terekre érvényes német immisszóvédelmi rendeletben szereplő 2 W/kg-os SAR-értéket testrészekre, pl. a fej mobiltelefon általi expozíciójára.
„Elektroérzékenység” Az elektroérzékenység (elektroszenzibilitás, ES) az egyes személyek által EMEM-terek hatására panaszolt egészségi ártalom. Az okozati összefüggés azonban tisztázatlan, a tünetek sokfélék és többnyire enyhék, de előfordulnak súlyosabb panaszok is. Az érintettek arányának becslése Németországban a lakosság néhány ezrelékétől 30%-áig terjed. Objektív eredményekért több országban folyik kutatómunka. Ebben az összefüggésben vizsgálják pl. a tobozmirigy által termelt hormonnak, a melatoninnak a szerepét. A speciális tünetek, tipikus reakciók és a megbízható etiológia hiánya egyelőre nem engedi meg ES-diagnózis felállítását. ES-gyanúval nagyrészt középkorúak, nők és férfiak egyenlő arányban fordulnak orvoshoz, és rosszul definiált panaszaik okát környezetükben keresik. Az ES-problematika Európában több változatban és nagy ingadozásokkal jelenik meg, pl. Svédországban szinte a képernyős munkát kísérő bőrtünetekkel azonosítják, amelyek klimatizált irodákban egyébként is gyakoriak. Másutt EMEM-sugárzó forrás közelében legtöbben erős fájdalomról, kimerültségről panaszkodnak, ami kerülési reakciókat, olykor munkaképtelenséget, lakóhelyváltást stb. eredményezhet. Összességében a tünetek skálája az idegrendszer legkülönbözőbb feszült, szorongásos állapotaitól, keringési emésztési és terhességi zavarokon át rendszertelen fájdalmakig és allergiás jelenségekig terjed. Figyelemre méltó „kísérő tünet” az is, hogy sokan reklamálják az előnyugdíjazást, és panaszaik foglalkozási betegségként való elismerését.
A mobiltelefónia kérdésköre A mobiltelefonban a nagyfeszültségű tereket kisfeszültségűek modulálják. Ez közvetlen sugárzást jelent a fejre, de nem lépi túl az egész testre átlagolt, megengedett SAR-értéket. A „maroktelefonok” robbanásszerű elterjedése, általánosan használt munkaeszközzé válása mégis felveti, és a médiumok által is szítva, ébren tartja a fizikai és szellemi teljesítménycsökkentő, gyermekekre ártalmas, esetleges rákkeltő hatásukkal kapcsolatos vitákat, aggodalmakat. Kétségtelen azonban, hogy tudományos igényű vizsgálatokból nem lehet levonni ilyen irányú következtetéseket. Kiemelésre érdemes egy mobiltelefon erőterének a figyelemre (éberségre) és az érzékelésre (érzéki csalódásokra) gyakorolt hatásaival foglalkozó tanulmány. Ebben az egyszerű ingerekre adott válaszokat értékelték jelfelismerő és számkereső teszttel a reakcióidő mérése és hibaszám alapján. Variancia-elemzéssel döntötték el, hogy van-e különbség a térexpozíciós igénybevétellel és enélkül mért magatartási mutatók között. Továbbá leíróstatisztikai módszerrel megvizsgálták a semleges és az igénybevételi szituáció közötti váltás kontraszthatását is.
A jobb fülre helyezett készülék fényingerre gyorsabb motorikus reakciót váltott ki. Az autokinetikus fénytesztben megváltozott a rögzített fénypont látszólagos mozgásának élményét kifejező saját dinamika, amely különböző mind a semleges állapotban észlelt, mind a jobb oldali expozíció alatti mozgásmintáktól. Bal fülön a telefonnal részletesebbnek bizonyult a képernyős jelek kiértékelése, a felismerések idejének megrövidülése nélkül. A két agyfélteke eltérő befolyásolását a kutatók a mindenkori követelmény teljesítésében domináló agyterületek éberségfüggő egyéni különbségeinek tulajdonítják. A mindkét oldali effektusok a reakcióképesség fokozásának irányába mutatnak, ezáltal javíthatják a tájékozódási és alkalmazkodási reakciókat. A 20 személlyel folytatott kísérletek összesített eredményéből arra lehet következtetni, hogy a mobiltelefon kisfeszültséggel pulzált nagyfeszültségű tere aktiválja az agyi struktúrákat. Ha kismértékben is, de jól felismerhetően és statisztikailag kimutatva növeli a koncentrációképességet és hatékonyabbá teszi a kognitív (értelmi) információfeldolgozást. Megjegyzendő azonban, hogy a megszokás, gyakorlat és tanulás kifejezettebb hatással volt a magatartási mutatókra. Ez azt jelenti, hogy az inter- és intraindividuális magatartásváltozatok felülmúlják a mobiltelefon elektromágneses tere által előidézett effektusok különbségeit. A mobiltelefon-szolgáltatások hivatalos engedélyezésekor és bevezetésekor ügyeltek rá, hogy a készülékek kisugárzott teljesítménye ne lépje túl a felvehető elektromágneses energia mennyiségét. Emellett konstrukciójuknál fogva csak szélsőségesen kedvezőtlen bázisállomás-csatlakozás esetén használják ki névleges adóteljesítményüket, sőt normálisan annak legkisebb szintjén működnek.
Elektromágneses térben hordott pacemaker Erős sugárzású munkakörnyezet a pacemakert (szívritmus-szabályozót) viselő számára akár életveszélyes is lehet; az összeegyeztethetőségről esetenként kell dönteni. A mobiltelefon-kompatibilitás kérdésében egy 1999. évi berlini felmérés az irányadó, amelynek során számos pacemaker-típust vizsgáltak különféle valós helyzetek és telefon-üzemállapotok szimulálásával. Megállapították, hogy a külső hatásokra érzékeny típusokon csak akkor érzékelhető funkciózavar, ha a 2 W adóteljesítményű mobiltelefon és a pacemaker között 30 cm-nél, 5 W adóteljesítményűeknél 50 cm-nél kisebb a távolság. A zavarás egyébként nem beszéd közben, hanem a kapcsolat létrehozásához, felügyeletéhez és befejezéséhez szükséges műszaki információk átvitelének szakaszában következik be, ehhez a pacemakernek éppen aktívnak is kell lennie. A fentiekből az következik, hogy szívritmus-szabályozó viselőit nem kell eltiltani a mobiltelefon használatától, de ajánlatos, hogy a készülékeket ne hordják „mellzsebben” vagy nyakba akasztott táskában.
Félelem az adótornyoktól A bázisállomáson kibocsátott sugárzást övező félelmek teljesen alaptalanok, ugyanis a sugárzás mindig torony- vagy tetőantennából kiindulva, magasan és vízszintesen halad, és a készülékeket veszélytelenné legyengülve éri el. Ezen kívül sugárzó bázisállomás felállításához az üzemeltetőnek meg kell szereznie a posta és a távközlés felügyeleti hatóságának telephelyengedélyét. Ez a hatóság ellenőrzi az immisszióvédelmi határok betartását is. A bázisállomások egészségi ártalmait az eddigi tapasztalatok alapján ki lehet zárni. A lakosság mégis aggódik a tornyok láttán, és különféle tüneteket „rendel hozzájuk”, ezeket sokan a létesítmény üzembe helyezése előtt „érzik”. Még a tornyok közelében a mobiltechnika telepítésén és fejlesztésén, az állomás bemérésén és karbantartásán dolgozók vagy a szomszédos épületeken tisztító vagy tetőmunkát végzők expozíciója is csak a töredéke annak, ami a „maroktelefonáló” fejét éri.
Határértékek Az 1996 óta hatályos német immisszióvédelmi törvényben az elektromágneses térerőnek a lakosság számára kijelölt megengedett határértéke 5ször kisebb a munkahelyi értékeknél és megegyezik az 1999. évi EUirányelvben megadottal. A német Sugárvédelmi Bizottság 2001-ben közzétett terjedelmes jelentése e tárgyban 1998 óta folytatott vizsgálatokat ismertet és megállapítja, hogy határértéken belül maradva nem fordult elő egészségi ártalom vagy panasz, kivételt képez a szívpanaszokat megszüntető vagy enyhítő pacemaker vagy defibrillátor viselése. A mobiltelefonból a fejen át az egész testbe hatoló elektromágneses sugárzásra is kiterjedt nemzetközi kutatómunka eredményén alapuló szabályozás van érvényben, amely szavatolja az ártalmatlanságot. Az elektromos és mágneses térerősségre, valamint teljesítménysűrűségre megadott határértékek a közeli expozíció miatt mobiltelefonra nem használhatók, ezek esetében az alaphatárérték, vagyis SAR betartását kell bizonyítani műszakilag igényes eljárással. A határértékek alatti hatásokra emberen ez ideig nincs bizonyíték. A bázisállomásokhoz kötődő, lényegében az ismeretlentől (mindenképpen az érzékelhetetlentől) való félelmek nem terhelhetők rá sem az elektromágneses terekre, sem az állítólag túl magas határértékekre. (Dr. Boros Tiborné) Ruppe, K.; Ruppe, I.: Gesundheitliche Gefahren bei der Anwendung moderner technologischer Verfahren und Kommunikationsmittel. = Zentralblatt der Arbeitsmedizin Arbeitsschutz und Ergonomie, 52. k. 8. sz. 2002. p. 318–327. Lim, M. K.: Cosmic rays: are air crew at risk? = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 7. sz. 2002. p. 428–433.
