FÖLDTANI KÖZLÖNY ÉRTEKEZÉSEK. MOCS KÖZSÉG KÖRNYÉKE

FÖLDTANI KÖZLÖNY 19U MÁJUS-JÚNIUS.

XLIV. KÖTET.

5-ü. FÜZET.

ÉRTEKEZÉSEK. MOCS KÖZSÉG KÖRNYÉKE. Irta:

telegdi Eoth Lajos.

Az 1913. év nyarán a kolozsmegyei Mocson tartózkodván, e község környékén néhány kisebb kirándulást tettem, hogy ezen mezségi vidék geológiai alkotásáról pontosabb tájékozódást szerezzek.

Megfigyeléseimnek

eredményét a következ sorokban adom. Cosrani nev hegy Ny-i lejtjén sárga agyagmárga (alárendelten betelepedett homokkal és laza homokkvel) van feltárva. A rétegek itt 3°-kal KÉK-nek dlnek. Ugyanezt a dlést mutatják a rétegek innen Ny-ra, ]\Iocs É-i végén és a Keszü felé vezet úton, hol 5"^ alatt K-nek és KÉK-nek dlnek. Mocstól az országúton Ny. azaz Mez (Oláh)-Gyéres felé haladva, ez

A

község K-i végén

utóbbi községtl

nem

emelked

messze (K-re) az út fölött leásás látható.

sárga és kékes agyagmárga, fölötte alatt pedig

homok

követ fejtik

is.

nej vény foszlány

és fehér

homok

és

Itt rétegzett

márga, a réteges agj^agmárga

homokk van feltárva. Ezt a homokhomokk fölött az agyagmárgában számos

vagy szürke

Közvetlenül

e

agyagvask-gumók, a fels homokban pedig homokk-gömbök láthatók. A rétegek itt is o°-kal KÉK-nek dlnek. Ha Mocstól DNy-i irán3^ban, Alsó-Szovátnak tartva, a vízválasztón és sárga

át Ny-felé haladunk, a vízválasztó Ny-i lejtjén lehúzódó

árkokban vasta-

gabb fehér meszes homokot látunk feltárva, mely homokra okkersárga és kék rétegzett agyagmárga van betelepedve. A rétegek itt szintén KÉK-nek dlnek,

A

durvább homokban, melj részben lazább

homokkvé

válik,

egy

kagjdó kopott töredékére bukkantam, mely a Tapes gregaria PARXscH-tól ei'ed.

E

fehér

homok

és

homokk

a betelepedett rétegzett agyagmárgával

tehát szármáciai korú, folytatását a csapásirányban az gyéresi feltárásban találjuk,

hol

a

homokkövet

elbb említett mezAz ott látható

fejtik.

homok és homokk fölött települ növényfoszlányos, agyagvask-gumós és homokk-gömbös rétegek p a n nni a i-p o n t u s korúak. A szármáciai homok és homokk alatt azután a fels mediterrán következik a betelepedett dacituffával, mely tufa Mezgyérestl Ny-ra az országúton több ponton feltárva látható. Rétegei 5°-kal KÉK— ÉK-nek dlnek s tovább Ny-ra az országút fölötti lejtn messzire nyomozhatok. i

Földtani Közlöiiv.

XLIV.

köt.

1914.

ií/

TELEGDI ÜOTH

402

l.AJOS

— mint a mondottakból látni — az említett — o o k dlés mellett — az egész k n d á n kis területdarabon erdélyi medencébl ismert n e o g é n rétegsort az A rétegek tehát

r

s

képviselik. Gázkiömlés Mocstól viv út közelében ismeretes.-

D-re, alluviális területen, a Tóthá-

zára

Budapesten, 1913 szeptember 1-én.

KVAHCPORFIHITOK A SEBES YOLGYEBOL. Ii'ta

:

Vendl Aladár

— A A c

s

á

i 1 1

palákban a

1

a

-

m

o p o r

palái

kristálj^os

t

vastag eruptív telérek lépnek

tanulmányozója, Halaváts

giai

községig

a

Ezekben a kristályos területemtl északra lev vidéken Láz és Sugág között több

e s

felvételi

ponton 1—2

—

40 — 41. ábrával.

vidékét eredetétl kezdve egészen Szászcsór

Sebes-folyó

mpa

dr.

porfir-dajkok néven

eixdíti.

E

Gyula ^

is

borítják.

fel.

E

telérekrl e terület geoló-

megemlékezik, ki e telérek et kvarcos

telérek geomorfológiai szempontból jelentéktele-

nek, mert igen vékonyak; egy^ébként azonban igen érdekesek, mert helyenként

meglehetsen

A

srn

lépnek

Sebes völgyében

télért tár föl,

mely

fel.

viv

országút a 21 km-es

KDK— NyENy-i

irányú

s

knél

lankásan

m

körülbelül 1

dl ÉÉK

vastag

felé (40.

ábra)

a csillámpalacsoport kzeteiben, miként Lifpa dr. kollégámmal egj'ütt alkal-

mam

kzete hamuszürke szín, melynek tömött biotit ismerhet gyanánt. A kzet üde, ersebb posztvulkáni hatások nyomai

volt megfigyelni. I\íaga a telér

alapanyagában makroszkóposán csak földpát, kvarc és kevés fel,

poríü'os kiválás

nem

észlelhetk rajta.

Igen

srn

feltárt és jól

fell

jöv el

(41. ábra).

a két telér,

árok betorkoUásánál a kristályos

szürkés, helyenként fordul

D-re. Közülök igen jól mely a híd átellenében, a D. Cornetul

látszanak ezek a telérek Ká2)olnától

megközelíthet az

mészkben

fordul el. Itt a kékes-

teljesen fehér, jól rétegzett kristál3^os

egymás fölött; a fels telér mintegy mentén a mészk

A telérek

1

m, az

teljesen átkristályosodott,

és

DDNy

felé

dl.

E

gnájszban körüllielül *

Hai,aváT.S Gy.

l".")iii

:

is említi, st fotogi'amészk fekjében lev

vastagon fordul el.

A

másik, magasabban

Szászsebes környékének földtani alkotása.

Intézet évi jelentései 1905-röl,

j).

vastag

miként ez fleg

már Halaváts

telérek egyikét

közölt róla .2 TTalaváts szerint e telér a kristáh-os

fiát is

két telér

m

KDK— NyÉ Ny-i csa-

közvetlenül a fels telér fölött észlelhet. j\íind a két telér

pású

mészkben

alsó pedig 1*50

A

in.

lev

kir.

telér

Földtani

70.

Halaváts Gy.— Telegdi Kotii La.jo.s: Szászsebes környéke. Majzvarázatok a magyar korona országainak részletes geológiai térképéhez. Budapest, 1910. 2 Halaváts Gy. — Telegdi Rotii La.ios: e. p. 7. és II. tábla. 1.

KVARCPOKFIKITOK A SEBES VÖLGYÉBL.

már nem tnik annyira

alulról j\íind

szemléé

nem a kristálj'os mészkben lép fel.

kristályos

így

s

palában,

a két telér

403

könnyen kikerülheti

hanem

—

a figyelmet.

—

mint említettem

a

A két telér képzdését elég intenzív posztvulkáni hatások kisérték, ami makroszkóposán már a kzet kifakult, fehéres színén is feltnik. A kzet biotitjai meglehets nagy mértékben kloritosan és epidotosan elváltozottak; a földpátok zavarosak s fehérek. Egyébként ez a két telér kzete is teljesen olyan, mint a 21. km-es knél feltárt telére, mint ez a következkbl részletesebben kitnik. A

km-knél

21.

feltárt

hamuszürke szín kzet makroszkóposán tömött

^.lapanyagú. Porfirosan kivált elegyrészei gyanánt makroszkóposán

40. ábra. Kvarcporfirittelér a Sebes

K= k1á

s z,

kVarc

és az

pirit

járul.

A

i

magnet

még

i

o-

völgyében a 21 km. jelzés knél.

ot i

i

t

ismerhet

apatit,

t,

porfiros kiválások aprók, többnyire

A plagioklász

a g

kvarcporfirittelér.

aránylag kevés b

megfigyelések szerint

]) 1

{OIO} szerint

fel.

Ezekhez a mikroszkópi

igen

kevés

maximum

0*5

e

p

i

d o

t

és

mm nagyok.

táblás, üde, többnyire víztiszta, csak

helyenként szürkésen,

minden valószínség

kán szericitpikkelykék

is

szerint kaolinosan elváltozott

elfordulnak benne. Eendszerint

albit,

;

rit-

ritkán albit

A (010) lapon az extinkció 0° körül; közel a-ra metszetben a kioltás +9°; a' 1-541 (a Becke-féle vonallal meghatározva). A (010) lapon Y excentrikusan lép ki. Mindezek az adatok már kissé és periklin ikrekben kifejldött.

._L

m

an d eX k1ászra

felé hajló, utalnak.

átlagban Ah^f^An^Q— Ah^^An^Q összetétel o 1 1 g oEitkán a plagioklászokon zónás struktúra is észlelhet

rendesen azonban ez csak egy héj kissé

bázisosabb,

plagioklász

szélén

s

egy magban nyilvánul meg.

A mag

a héjnál

három zónát felismerni. Néha a mutatkoznak. Gyakran a plagioklász

csak igen kivételesen lehet

kvareos

infiltrációk

97*

VEXDL

Dr

404

A LA IMI;

egyéneit végtelen keskeny, igen savanyi'i zóna veszi körül. Zárványként b s

kevés kvarc fordul

A kvarc het

el

1>

;

b

i

o

t

i

ersen pleoehroos

t

T

:

kailag negativ, tengelyszög 0° körül.

néha epidotot

=

kávébarna,

Kitkán a

apatit

Opti-

elváltozott;

minden

A

magne

valószínség

= világossárga

mészkben.

kvarcporfirittclér.

t

i

fként

kiistályká'

színtelen ])arányi

títok körid fordulnak el.

mely

kloritosan

és kalcitos bomlási íeniiékct tarfidniaz.

K= Az

= sárga.

^ =^T, a

biotit

41. ábia. KvaicpoiliiitttlriLk a kri.stályu.s

t

])arányi

biotitljan és a bio-

a

szemekben

lép

másodlagosan ké])zdött,

szerint

Az

fel. ;*?

e

p

i

d o

t,

= sárgászöld^

pleochroizmusú. Az a))ró sárga szeniekl)en clöloiduló

j) i

r

i

t

szekundér eredet.

kzet alapanyaga

.\

igen

alapanyag túlnyomó részben zöldes

b

i

o

lécalakúak,

t

i

t

f

o

s z

trtbbnyire

túlnyomó részben

1

ikres

apró

k v a

á n y járul.

azonl)aii

a

i'

szeiiiíi.

c

A

I)

ó

1

bolokristályos. áll,

f(")ld])á(ok

csiszolatokban

vagy ikerlemez

szer plagioklászok; r c

p o

r

f

i

r

i

t

n a k minsül.

Az,

kevés

és

alárendelten megnyúlt, keskeny

rektangulárisak.

toki

á

savanyú s z

t)

1

.\ i

földpátok

g o k

1

á

s z-

o k.

jíorfirosan kivált földpátja a plagioklász;

hog}^ az ortoklász úgyszólván kizárólag az alapanyagra

k V a

niikrogránitos.

melyhez sok földpát

nélküli, igen

és részben o r

Figyelembe véve, hogy a kzet s

1

a dihexaederes forma gyaki'an felismerporszer interpoziciókat s néha alapanyagrészzárnak magukba.

egyénei víztiszták

ritkán biotitot

A

_|_/9

1

rajtuk, liendszerint finom

letet,

is

o

i

a plagioklászban.

szorítkozik, a

kzet

405

KVARC'POHFIHITOK A SEBES VÖl,(!YÉBly.

A

kzet kémiai

alkotása Mol.

"/o

SiO.,

72-41

TÍO2

nyom

Al/h FeO

18-11

»/o

78-08

u-52

0-10|

FeA

0-04(

0-13

CaO

2-28

2-64

MgO

0-40

0-64

Na/)

5-80

6-08

K,()

1-32

0-91

Izz.

0-51

100-00

veszt

nyom

P2O5

100-97

Összesen:

Elemz: Emszt Kálmán

dr.

Az OsANN-féle paraméterek:

= 78-08 A =

s

;

T=::l-89 {AJ/)^

mely

felesleg,

^78-08

Az OsANN-féle

^'^13-4

kvarcporfiritok

csillámporfiritja

e

Alk

közül az

magas

]\í

ü h

1

volna.2

n

e

*

Kikerekítve.

»

OsANH OSANN

'

t

a

kívül

0-77.

maradt).

3-7,

l'l

3-8,1 9-9

Electrik Peak, Yellowst.

kvarc-

értékei inkább a kvarcp(jrluuk. illetleg u riolitok

Az

NK

1,

H arz

azonban

e

kzetekre vonatkozólag

viszony inkái )b a dioritos utal, különr)Sf'n

magma

kzeteire,

ha a magas kovasav tartal-

kvarckeratorfirjára vonatkozólag :

A.

:

Petrochemische Untersuchungen, Heidclberg, 1913.

A.

:

1.

c.

P.

= 24-5, 3, 2-5 = 15, 5, 10 NK = 7-3 MC = 3-1

fként azonban a kvarckeratofirokra mat is mérlegeljük.

A

F=

;

^5-1 /1-5 ^'8-7*

összetételére emlékeztetnek. A'K-nak értéke ;Szokatlanul

2-64

SAIF C Alk

AlC Alk

és

=

kzethez legközelebb:

Al

Az SAIF

C

számítcáson

= 25-2, = U-S, NK = 8-7 MC = 1-9.

SAIF

áll

;

paraméterek:

Új

AlC

A

6-99

=*

K VENDL ALADÁR

406

= 25-5, = U-5, NK = 8-6 MC = V8

SAIF

AlC

Ez utóbbi értékek

Alk

3,

1-5

13

2-5,

eléggé megegj-eznek az elbbiekkel. ^Mindíissze az

viszonyszámokban nyilvánul lénj-egesebb

a kvarckeratofirokban a porfirosan kivált i)lagioklász

míg

alljit,

e

AICAIK

hogy kzetben oli-

aminek oka abban

eltérés,

rejlik,

goklász.

E

számok alapján

már átmenet A Kápolna kés, fehér

r c

p o

r

f

r

i

i

t

u n k

felé.

mészkben lev

mellett a kristályos

szín kzete

kv a

az oligoklász tartalmú

ez

kvarckeratofirok

a

említett két telér fakószür-

szintén ugyanolyan petrogi'afiai alkotású, csakhogj^ a kissé

intenzivebb posztvulkáni hatás folytán kevéssé elváltozott. Nevezetesen oligoklász földpátjai

színség

mind

monoton anyaggá

zavaros, részben

alakultak, mely

kaolin, itt-ott a földpátokban szericitpikkelykék

szerint

minden is

való-

fellépnek.

biotitok meglehetsen kloritosodtak és epidotosodtak. A kvarcok dihexaederesek. Az alapanj-ag is olyan, mint az elbbi kzeté, csakhogy földpátjai kevésbbé üdék.

A

E kzet

kémiai összetétele: Mol.

SÍO2

7o 71-83

TÍO2

nyom.

Al^Os

17-86

11-50

FeO

0-701

Fe/J^

0-11

_

o/o

78-40

„.,. lo

(

f

CaO

1-96

2-30

MgO

0-41

0-66

Xa^O

0-56

.3-90

K2O

1-6

Izz.

1-09

0-75

veszt

100-00

0-08

PM.,

100-19

Elemz Emszt Kálmán :

dr.

Az OsANN-féle paraméterek s

= 78-40

;

A

= 6-99

C

;

=

2-30

;

F=

0-81

:

T

=

2-21

^78-40 ^13-8 ^4-6 /l-6 ^'8-4

SAIF

=

AlCAlk^

2-S,

3-7,

1-0

16-0, 3-3, lO'l

NK = 8-4 MC = 2-2 Ezek

szerint ig ez a

kzet

teljesen egyezik az

els

kvarcporfirittal.

KVARCPORFIRITOK A SKBBS VÖLGYÉBL.

Bár

kzet egymástól távol

a leírt két

407

fordul el, a teljesen

egyez

képzdöttek

e megvizsgált telérek.

petrografiai

magmából

hogy u g y a n a b b ó 1 a St e körülménybl még arra

és kémiai karakter mégis arra utal,

joggal követ-

is

kezetethetünk, hogy az e területen elforduló töbl^i kvarcporfirittelér

ugyanannak a magmának a

feltörése révén alakult ki.

E

kialakulását kisebb-nagyobb mértékben posztvulkáni hatások

Budapest, 1914

mind

is

telérek egyik-másikának is

kisérték.

április 1-én.

A HATVAiNI CUKORGYÁR TALAJÁNAK YAZRESZEÍ. Irta

:

Vendl Aladár

dr.

Az egységes talaj vizsgálati módszerek kidolgozására alakult internacionális magyar tagjai 'Sigmonü Elek dr. megj'etemi tanár vezetésével a hat-

bizottság

E

vani cukorgyár talaján tanulmányozzák a vizsgálati módszereket.

váz-

talaj

részeinek mineralógiai szem})ontból való tanulmányozása céljából 'Sigmoxd dr. úr a

következ nyolc

talajfélét

adta át

oldhatatlan része

sósavljan

ban oldhatatlan

10

része

1

nekem

után

oldás

órai

oldhatatlan része 120 órai oldás után

5.

;

módszer szerint elemezve

része orosz

hatvaui

1.

:

órai oldás után

;

6.

3.

;

4.

;

a

talaj

;

2.

a

hatvani talajnak

hatvani

talajnak

sósav-

a hatvani talajnak sósavban

a hatvani talajnak sósavban oldhatatlan a hatvani talajnak kolloid része

;

7.

a

része; 8. a kolloidanj-agnak sósavban oldhatat-

hatvani talajnak kolloidmentes lan része izzítás után.

E

talajminták vizsgálatának eredményeit a következkben foglalom össze.

A

1.

teljes talajt

gyors ülepítéssel megiszapoltam; a maradékot Thoulet-

oldattal két részletre különítettem,

melyek egyike a 3-nál nagyobb, másika a

3-nál kisebb fajsúlyú ásványokat tartalmazta.

A

vázrészek

zöme k v

a r

c,

mely-

nek túlnyomó része színtelen, kisebb része fekete szenes zárványokat tartalmaz. Néhány kvarcszem rózsaszín volt. Ezenkívül még a következ ásványokat sikerült

meghatároznom: A kvarcon kívül legtöbb talán a

muszkovit.

Biotit

gyakori, de jóval alárendeltebb a muszkovitnál; barna és sárgásán kifakult

is

=

=

sötétkékes-zöld, _L ^ lemezekben fordul el. Az a m f i b o o k nagy része ;' sárgászöld, c:;' 16— 19° sajátságú; egy-két amfibolszemre vonatkozólag ;' sötét vörösbarna, _L ;' sárga, c: r B— 10""\ Zárványként az amfibolok mag1

=

=

=

A gránát

netitot tartalmaznak. tekkel, teljesen

8 mm-ig.

egész

g

i

o k

1

á

s

z

,

—

A

íöldpátok közül albit

rácsos struktúrát nuitató

nyúlt, prizmás habitusúak, néha

= világos

m

törvény szerint ikerlemezeses p 1 a ortoklász i k r o k 1 i n s kevés

A földpátok nem éppen ritka

Utóbbiak P szerint lemezesek.

a plagioklászok dominálnak.

ritkán térdalakú iker barna, a

feltn nagyok,

izotrop rózsaszín szemekben; szemecskéi néha

volt meghatározható. látszik

elég gyakori szal)álytalan, kagylóstörés felüle-

is

még

A

r

u

t

i

I

közül

;

a terminális lapok nyomai

is

s

= vörösbarna,

a

= sárga.

úgy

felismerhetk;

elfordul. Pleochroizmusuk alapján kétfélék: e

narancssárga és

—

egyénei meg-

A

— sárgás-

zirkon szín-

40b

D!

VENDL ALADÁR

telén priziiiácskakbau fordul el, többnyire a koptatott terminális lapok

gyelhetk. Eitkábban a prizma zóna igen keskeny

bölydednek tnik narancssárga,

A

fel.

staurolit

= lialavány

_L ^

már

jóval ritkább; pleochroizmusa

A

sárga.

turmalin hosszúkás

szemekben fordul el, néha még a hemimorfizmus nyomai

megfi-

is

göm-

= sötét

;'

:

termet

prizmás

szembe tnnek. A

ío zöldesbarna, s = színtelen, sárgás árnyalattal és = halavány rózsaszín. Az utóbl)iak sokkal ritkábbak. A

kétfélék

turmalinok

Igen sötétbarna, e

is

a szemecske csaknem

s

:

o>

;

=

mag-

friss felület szemekben fordul el, egyes nyomai g}%akoriak a szemeken, néha az (lll) nyoma is felismerhet. Néhány fekete opak nem mágneses szem ibiienit lehetett. A kevés cpidot sze-

netit

többé-kevésbbé izometrikus, fekete,

kristálylapok

mecskéje

= világos

(^

zöld, _L

/5

= világos sárgászöld

pleochroiznmsú

;

egyes szín-

szemek klinozoizitra emlékeztetnek. Az apatit ritka, színtelen, meglehets zöld, T 'gömbölyded szemekben. A hipersztén is nagyon alárendelt, T telen

=

=

Az igen kevés

teasárga pleochi'oiznnissal.

ka

1

c

t

i

is

kioltást

mutató

A

liosszúkás szemek alakjában.

k

1

t

i

(100) szerint táblás, színtelen

26—28°; pleochroizmus

nincs.

gömbölyded szemekben. Fzöld szín, nem

ritka színtelen-sárgás

27—29°

pleochroüs

a n

i

kioltás az (100) lapon

szemekben fordul el,

A

c

ugit

a

o r

i

o

csak egy-két szemet észleltem,

t is

halavány sárgászöld lemezkéi

t

is

ritkák.

Végül egy esetben egy egy optikai tengely, kék és színtelen színnel pleochroos. szabálytalan alakú, gyenge kettstör és nagy fénytörés szem csak kor und lehetett.

A szemek alakjára és nagyságára vonatkozólag a következket említem Az ásványszemek általában meglehetsen gömbölyödöttek, koptatottak. ami legjobban a kvarc szemecskéin tnik fel. A nem hasadó, prizmásí^n kifejldött fel.

nagy keménység ásványok (turmalin, zirkou. prizmásak, a koptatottság nyomaival.

A

jól

szemecskéi

rutil)

hosszúkásak,

hasadó ásványok (amfibol.

cianit)

lapos, néha szilánkos szemekben fordulnak el. A csillámok természetesen 1 emezesek. A legparányibb ásványszemek tíibltnyire a])ró szilánkocskák alak-

jában figyelhetk meg.

átmérig

változik;

szemek

srn

is

A szemek zömének nagysága

a legparányibbtól a 0'3

2—3

de ennél jóval nagyobb, egészen

mm

nnn-ig terjed kvarc-

elfordulnak.

Az iszapolás után nyert maradék túlnyomó részben ismét kvarcból áll. A kvarcon kívül még a következ ásványok fordultak el ebben a próbál)an viuszhomt, gránát, mikroklin, plagioklász. oHoklász, staurolit, zirkou, rutií. am2.

fibol,

megmart felület

egy-két szem ersen titántartalmú,

epidot, cianit, hipersztén

ilmenit lehetett. Biotitot

talajban.

A

l)i()titok

—

;

nem úgy

találtam, az amfibolok

látszik

-

Az amfibolok kíizött oly parányi szemek nem voltak, mint az Ezek kioldódtak. Kalcit. a[)atit és klorit is feloldódtak. 3.

E

szem

fordult el. mint ebl)en.

sok

gránát,

4.

eredeti talajban.

próba ugyanazokat az ásványokat tartalmazta, mint a

azzal a különbséggel azon])an. liogy a

Túlnyomó részben

2.

ez a próba

staurolit,

csak

ritkábbak, mint az eredeti

is

amfibolok részben kioldódtak.

teljesen, az

-

magnetit, tnrmalÍ7i.

nem mágneses szem

végül egy-két fekete opak,

2.

számú

szánu'iban talán valamivel több amfibol-

is

kvarc

rutil,

z

i

r

b ó

k o

1

n,

áll.

m

A kvarcon u

s z

kov

kívül elég i t,

kevés

A HATVANI CUKORGYÁR TATÁJÁNAK V AZ RÉSZEI.

u

t

r

ma

1

in,

c

hipersztén

i

a.

n

i

—

rendelt. 5.

egy-két e p

i

ti

o

t,

m

i

k

r

u k

1

i

n, a ni

f

i

b o

1,

egy szem

volt meghatározható. Plagiokkiszt, ortoklászt, magnetitot

sikerült határozottan szik

t,

409

kimutatnom. Ezek a sósav hosszú behatására

kioldódtak. Az amfibolok mennyisége ebben a próbában

—

már

úgy

nem lát-

igen alá-

m e n it lehetett. Néhány fekete opak nem mágneses szem itt is Ez a részlet már több ásványt tartalmaz a két elbbinél, annak jeléül, hogy i 1

a sósavval, az orosz módszer szerint való oldáskor a vázrészek kevésbbé oldódtak.

A

ásványokon kívül ebben még plagioklászt és is s o k k a 1 több fordul el itt, mint a 4. éa próbában. Néhány opak, fekete fémfény nem mágneses szem valószínleg

4.

számú próbában

ortoklászt 3.

is

talált

találtam. Amfibol

ilmenit volt. ]\Iinthogy az eddig említett öt talajminta a

különböz módszerek útján

visszamaradt ásványokat tartalmazta, könnyebb áttekintés és összehasonlítás

szempontjából táblázatban tüntetem

fel

az egyes minták ásványait.

a kvarcon kívül elforduló ásványokat tartalmazza

a megfigyelések alapján lehetséges jelöli:

—

s

egyszersmind

—

E

táblázat

amennyire

az egyes ásványok gyakoriságát

is

meg-

K VENDL ALADÁR

410

Az

eredeti talajban igen ritkán ell'orduló koruntl-, augit- és ihneuitnek

A

táblázatban nagyobb jelentsége nincs.

sából kitnik, liogy a 10 és 120 órai oldás, de különösen az utóbbi

megtámadja

Még

e-

táblázat rovatainak összehasonlítá-

igen

ersen

nemcsak a parányi, de a nagyobb szemek is oldódnak a 120 órás oldáskor ami kitnik abból, hogy a 4. rovatban az ortoklász, plagioklász hiányzik, az amfibol ritka. A gránát a 3. és 4. próbában arcínylag ersen koncentrálódott. E jelenség annak következménye, hogy több ásványszem feloldódott, a gránát pedig — minthogy elég ellentálló a savakkal a szilikátokat.

i)edig ;

szemben

— kissé

túlsúlyra emelkedett. Hasonlót észlelünk a

vonatkozólag

litra

is.

4.

Az orosz módszerrel való megoldás

rovatban a stauro-

a szilikátokat sokkal

kevésbbé támadja meg.

A talaj kolloidnak minsített részét gyors kevés maradékot nyertem már makroszkóposán, 6.

így

nem

kolloid

szemekbl s

ásványszemeket

is

tartalmaz.

egy-két szem

gránát

fordult

el

benne.

E

i

b

t,

i

o

megiszapoltam.

annak, hogy

maradék fként

a csekély

muszkov

Ezenkívül néhány

áll.

Ez

üle})ítéssel

jeléül

t

i

t,

egy-két a

szemek közt aránylag

e

m

elég

próba

kvarc f i

b o

l

nagyok

mm

megfigyellietk. így a tiszta felület kvarcszemek maximális átmérje 0*324 egy másik kolloidanyaggal bevont felület kvarcszem átmérje a 0*45 nmi nagy-

is

ságot

is elérte.

Érdekes, hogy az igen nagy fajsúlyú ásványok

melyekbl az hiányzanak.

:

zirkon, rutil, magnetit

Ezek

a

nagy fajsúlyú ásványok alkalmával

eltávoztak.

a

A

kolloidanyag

szolgáló

centrifugálás

ellenbéii

több-kevesebb szem a kolloidanyagban maradt.

7.

E

stb.,.

eredeti talajban elég sok fordult el, a kolloidnak minsített részljl

kise])b

elválasztására

fajsúlyú

ásványokból

talajminta ugyanazokat az ásványokat tartalmazza, mint az eredeti

talaj.

A fehér anyag túlnyomó részben fehér amorfszemecskékbl és halmazokmelyek az amorf kovasavnak felelnek meg. Közöttük kevés kvarcszem is amelyek a 0'2.") imii nagyságot is elérik. A legtöbb kvarcszem azonl)an y.

ból

áll,

van,

ennél a méretnél jóval kisebb.

A

kvarcnak elfordulása

nyítéka annak, hogy a kolloidanyag nyoktól.

Budapest, 1911 május 1-én.

nem

e

mintában újabb

volt teljesen mentes a

nem

bizo-

kolloid ásvá-

A MEZOBERENYI

VoLKÓ JÁNOS.

Irta

— A A mezberéuyi 1912 évi

ARTEZIKUT.

SZ.

III.

42-ik ábrával.

—

német teni})lom mellett a

III.

sz.

új

artézi

kút vasfúrója

hó 15.-1912 május hó 21-ig 323 méternyire tárta föl környékének Tehát május hó 21-én ugyanabban a mélységben volt, mint a község-

április

altalaját.

háza eltti 17 év eltt fúrópróba

lefúrt és 4*8

1.

adó

vizet

I. sz.

Ha

artézi forrás.

egymással összehasonlítjuk arra a

anyagát

meglep

e

két kút

tapasztalatra

jutmik, hogy dacára 250 lépésnyi egymáshoz való közeli fekvésüknek, rétegtele-

pülésük és rétegvastagságuk

nem

igen egyez, csak anyagukban, porhanyós szer-

kezetükben van közöttük némi megegyezés.

A

III. sz. artézi

kutat 1912. évi

mm

vastagságví vasvédvel, 60

április

átmérj,

hó 15-én, 216

szélesség kétszárnyú vasfúróval kezdték fúrni.

csvel 70"45 m-ig hatoltak összeszorította

voltak el)be 159

az

E

le.

mm

átmérj,

5

4*5 vastagságú fúrócsvel és 245

A

mm mm

átmérj véd-

fentemiitett

mélységben a képlékeny kék agyag annyira

amúgy is nehezen kezelhet védcsövet, hogy kénytelenek átmérj, de ugyancsak 5 mm vastagságú második védamellyel 210*32 m-ig hatoltak le. Itt ismét az agyagréteg már

mm

csövet lebocsátani,

annyira odanyomta a vascsövet, hogy azt tovább sülyeszteni legfeljebb nagy ermegfeszítés árán lehetett volna.

mm

mm

Ennek következtében belehelyezték

a

harmadik

m mélységig fúrtak. Míg a második védcsnek a fúrócsöve olyan mint az elsé, 60 mm átmérj, a fúrója pedig 200 mm szélesség, addig a harmadik védcs fúrócsöve már csak 48 mm átmérj, 4*5 mm vastagságú, a fúrója pedig 165 mm szélesség volt. 121

A •')

átmérj,

5

negyedik védcsvel (89

vastagságú védcsövet, amellyel 325*94

mm

méteres apró csigahéjakat,

átmérjvel) 378*61 mm-t

ellignitesedett

érték

el.

Átfúrták a

fadarabkákat tartalmazó dm'vább

sötétszürke homokot, amely, berendezés nélkül,

percenként 8

litert,

mint els

felszök vizet eredményezett. Ez ugyanaz a réteg, amelybl a községháza eltti köartézi kút kapja vizét. Midn pedig a fönt említett 6 vastag 317—323

m

zött

fekv

amúgy ^

Dr.

pag. 126.

m

községháza eltti artézi kút csak csepeg vízfolyása teljesen megsznt.^ réteget megcsapolták, a

LÓCZY Lajos

:

Alföldünk artézi ktjai. Földtani Közlöny XLII. köt. 1912.

VOLKÓ JÁNOS.

412

A l'ejérváiy Coelesztin II. száinú artézi kútja pedig, amint egy kútfúró munkástól értesültem, magasabb szintbl, csak 270 m mélységl)l kapja vizét. De iigya községháza eltti, mint az m-asági artézi kút vize többé-kevésbbé kénesszagii Azonban a mélj'ségi eljövetel ét tekintve, jónak és ihatónak minAz a 325 m mély homokréteg pedig, amelybl a községháza eltti artézi kút kapja vizét, meglehetsen organodús és számtalan csiga és kagylóhéjat, ellig-

és sárgásszín. ííítend.

nitesedett faágtörmeléket, lapos moszatokat tartalmaz,

2—4 mm

között, hosszúságuk pedig

mm

3—70

55—04 m-nyi mélységben, 9 méter amelybl szivattyúzással nyertek a

amelyeknek vastagságuk

között változik.

A

III. sz.

kútnál

vastag, szürke, kékesl)e hajló homokréteg,

fúráshoz szükséges kell nitnnyiség vizet,

az elbbinél sokkal tisztább, vízdúsabb és vastagabb.

Mezberény

bl

—

a

fölvétel

és

nem

m

találták.

semmi nyoma. Az alábbiakban másutánját

met-

kavicsrétegek-

ugyan

helyes

a

templom

között leltek, a német

egyáltalában

Itt

a

m

310

mellett fúrt

mélységig a

artézi

kavicsnak

lássuk az átfúrt és megvizsgált rétegek^ minségét, egy-

és vastagságát.

Legfelül

0—1

helyen

agyag-,

mélységi 'számadat), melyet a községháza eltti artézi

s

kút fúrásánál 307—316 nyílásban

—

földkéregsávokból

látszó

vékonyabb-vastagabb homok-,

Érdekes megjegyezni, hogy azt a kavicsréteget (ha

áll.

próba,

vízszintesnek

altalaja

lencsékbl

szetben

sárgásfekete talajréteget,

a

látjuk

nem

m-ig húzódik. Igen agyagos, a vizet

mely a

fúrt

igen bocsátja át, össze-

száradva agyagosabb helyeken felcserepesedik. (Allúvium).

Ez hú

alatt a

sárga homokos agyag következik.

1

—3

m-ig

apró, diluviális, jellemz csigahéjakat

(Pupa niuscorum, Clausilia pumila, Succinen obloníjd, HrJix stb.^ tartalmaz. Ez ugyanaz, amely Mezberény északi oldalán a köröstarcsai út mentén föltárva látható és melybl a sok csigakövület marékszámra gyjthet. Ebbl a rétegbl kapja Jíezberény és vidéke termföldjét s ezen agyagréteg okozza a föld kemény összeálló, vizet kevésbbé d

z ó

i

k

és

átbocsátó voltát.

Harmadik réteg a sárga homok 3— 8*5 m-ig húzódik, a legtöbb helykút ebbl kapja a feltalaji vizét, mely szikes ízénél iogva rossz ivó-

beli ásott

víznek bizonyult.

Ezen homokréteg zik,

sárgásba hajló agyag

alatt szürke

követke-

apró csigahéjakat tartalmaz 8'50— 23 m-ig húzódik.

Ez

alatt

van

a

s z

ü

r

k

e

-

s

á r g á

s

b

a

hajló homok,

amely 23—26

m-ig terjed.

szürkéskék agyag

Hatodik réteg a K()vületeket

terjed. fi'nt

artézi

ki'it

nem

hasojiló

találtam benne.

E kék

mélység agyagával

is

alakjában ag^-ag

már

lé]» föl.

a

26—55

ni-ig

községháza eltti

megegyezik, csak a fels és alsó

határa más szintben fekszik.

*

A

fúrópróba a mczölKréii\

háza eltti artézi kút fúrópróbája artézi kút fúrópróbáját

nom

i

áll.

is.

polgári iskolában van.

A

tiultani kézre

mct.szct keríteni,

rajza

a

Ug\anott van a község-

községházán van.

útrylátszik

elkallódott.

A

III.

sz.

A

MEZBERÉNYI

SZ.

III.

szürke-kékesbe hajló homok,

Hetedik réteg a

lev

m-ig terjed. Anyaga megegyezik a községháza eltt

Ez

els

volt az

41S

ARXÉZIKUT.

réteg,

mely a

amely 55—64

kút anyagával.

artézi

föld felszínétl lefelé számítva 6 méterre felszállá

nem találtam benne. Ez alatt fekszik és 64—85 m-ig húzódik a képlékeny finom szürkéskék agyag, mely a községháza eltti hasonló mélység rétegével nem Csigahéjakat

vizet adott.

A

egyezik.

védcs

216 mm-es

e rétegben

Alatta fekszik a

hasonló mélység

községháza eltti

végzdött.

durva szürke homo k.

Ez nem egyezik meg a 85— 87m-ig tvirjed. Felszállá

réteg anyagával.

vize 7 méterre jelentkezett a föld felszíne alatt.

A

tizedik rétegen halad át a tengerszín-nívó.

kék agyagréteg 87—162

mélység

de a községháza eltti artézi kút hasonló

E

réteg alatt

finom, világoskék

a

a községháza eltti artézi kút hasonló

nem

leteket

tartalmaz és

zöldesbe hajló

Ezen

m-ig terjed. Kövületnyomokat

mélység

162—170 m-ig

terjed.

rétegével

homok

tartalmaz,.

is

nem

terül

egyezik meg. el,

amely már

rétegével megegyezik, d« kövü-

Felszök

vize a föld felszínétl

számítva 6 méternyi mélységben állapodott meg.

lefelé

A

világoskék agyag.

tizenegyedik réteg feküje

Anyaga a község-

háza eltti artézikút hasonló mélység anyagával megegyezik. Csiga- és aprá kagylóhéjakat tartalamaz, melyeket azonban a fúró annyira összetört, hogy meghatározásuk lehetetlenné vált. 170— 201 m-ig tei^ed. Halaváts fgeológus úr a

diluvium alsó határát

mélységre

teszi.

Gyoma környékén

a tenger-nívótól számítva 100 méternyi

j\Iezberény altalajának diluviáüs alsó határa

is

e réteg alsá

határával ve<:>nd.

A következ réteget, az agyagos-zöldesbe hajló kék h

o

moko

t,

Anyaga a községháza eltti artézi kút anyagával nem egyezik meg. Kövületeket nem találtam benne. 201—206 m-ig terjed. Felszök vize a föld színe alatt 5 méterre emelkedett. Ez alatt a s z ü r k e -s á rgá s b a hajló agyag fekszik, amely 206—255 m-ig terjed, kövületet tartalmaz, de anyaga és fekvése a községháza eltti artézi kút anyagával nem egyezik meg. A 159 mm-es átmérj védcs már

a levantei emeletbe számítjuk.

ebben

rétegben

a

végzdött.

finom sötétkék homok,

Alatta fekszik kövületet egj'ez.

A

nem

255—258 m-ig

terjed,

tartalmaz, anyaga a községháza eltti artézi kút anyagával

felszök víz

a föld felszíne alatt 2

Tizenhatodik réteg

k

a

é

k

a g

y

nem

m-re jelentkezett.

a g,

mely 258—270 m-ig

csigahéjakat tartalmaz, anyaga pedig a községháza

terjed, apró

kút anyagával

eltti artézi

megegyezik.

Ennek víz

feküje

agyagos, sötétkék homok,

nem jelentkezett, 270—272

a községháza eltti artézi kút anyagával

Ezen vékony, homokos fekszik.

réteg alatt

Kövületdús, de anyaga

s:

i

felszálló

nem egyez.

képlékeny,

f i

n o m,

a községháza eltti artézi kút

egyez. 272—317 m-ig terjed. L n t e s durva sötétszürke i

de ebben a

m-ig terjed, kevés széndetrituszt tartalmaz, anyaga

homok

már

"k é

k

agyag

anyagával

nem

az a réteg, mely-

VOLKO JÁNOS

414

H m.

mcter '

42.

iil.ra.

A

mczühcn'iiyi s

III.

sz.

arti'v.i

kút vázlat... s/.lvriiyc.

a szaf'patctt vonallal iihraznlt

i('>s7.ck

A

v(mal../.i.tt

lni>in)k--vvtvisvkvi

'"^'^

moly

írszcU agi/ag-,

jclfntcnck.

A MEZBERÉNYI ben a felszök

III.

S/.

415

ARTÉZIKUT.

víz eléri a föld felszínét, kifolyva,

percenként (minden berendezés

317—323 m-ig terjed, organodús, kövülettartalmú, vastagsága pedig 6 méterre tehet. Anyaga a községháza eltti artézi kút anyagával megegyez és ebbl a rétegbl kapja a községháza eltti artézi kút vizét. Ez alatt fekszik kékes agya g, amely 323—340 m-ig terjed és csigahéjakat tartalmaz. A harmadik 121 mm-es védcs, ebben a réteglien végzdött. E réteg nem egynem, hanem apró mészk- és elvétve kvarckavicsokból álló nélkiil) H liter vizet ád,

betelepüléseket tartalmaz.

szürke éles homok,

Alatta fekszik a és

percenként berendezés és mosatás nélkül 8

Feküjeként

341—368 m-ig

nem

nagyságú kvarc-

ád.

Ez

és

és

találjuk,

mészk-görgetegeket

amely tartal-

láttam.

felszök

s á r g á s homok, percenként berendezés és mosatás nélkül 10

Végül ez alatt van a 370 m-ig terjed

amely 340—341 m-ig terjed felszök vizet ád.

kemény, kavicsos agyagot

a

terjed. Verébtojás

maz, de kövületeit

liter

vízzel. 368— felszök vizet

liter

vagy 3 em-nyi vékony ligmtréteg fekszik. Huszonnegyedik réteg a szürke homo k, meh' percenként 10 alatt

berendezéssel 48 dött a 89

liter felszálló vizet

mm átmérj

ád,

370—373 m-ig

terjed.

védcs. A 373 m mélységbl fakadó

E

liter,

rétegben végz-

artézi víz

hmérsék-

mérve, 26° C.-nak találtam, tehát már nagyobb a hfoka mint akár a közmélységben ? ségháza elttié (325 mélységben 20° C,-ú),akár az uraságié (270

letét

m

m

23°

C.-ú).

nem

m

mélységbl fakadó, percenként 48 litert adó artézi vízzel, annál kevésbbé, miután e víz pár nap múlva fogyni kezdett. Ugyanazzal a 89 mm-es garnitúrával tovább fúratott s így történt, hogy 89 méter vastag agyagrétegen áthaladva, július hó 7-én 469 m mélység-

De

a község

elégedett

meg

a 373

m

vastag homokrétegben nagyobb mennyiség vízre akadtak. E réteg eleinte 90 litert, késbb 70 litert, majd 54 hter 31° C. hmérséklet sárga szín,

ben 7

de iható, felszök vizet

magába zésénél

réteget

eredményezett.

A 469 m. mélységben fekv, vizet munka befejem-es agyag és 7 m. vastag homok

rá^sodronyozott. Sajnos hogy a

anyacs már nem lehettem jelen és a 89 Kolozsi Endre községi fjegyz úr után közlöm, szivó lyukacsos

figyelemmel és érdekldéssel kisérte. Legyen szabad

még

ki

a

fúrást

szintén

köszönetet nyilvání-

LóczY Lajos egyetemi tanár földtani Igazgató urnák, nagyrabecsült mélytudományú, lelkes, felejthetetlen, jó, volt Igazgatómnak Szabó ÁRPÁDnak, aki ebbeli munkálkodásomat örömteljesen támogatta, nemkülönben Irányi Dezs kartársamnak, ki az artézi kutak

tanom

dr.

közvetlen útbaigazításáért, a

vízhmérséklet

és

vízmennyiség megmérésénél segédkezett.

Kelt Déván,

1913 augusztus hónap 11-én.

VOLKÓ JÁNOS,

UJABB ÓSEMLÓS-LELETEK HAZÁNK KÜLÖNBÖZrj VIDÉKEÍKML. Irta

Az 1907.

és 1908.

TÉGLÁS GÁBOR.

évek folyamán I\laros-Torda inogyo

rad és Kisküküli, valamint

elzleg 1905-ben

keleti szélén a

a Tiszahátán Szolnoktól

le

NyaSzen-

Hatvan, és Oroszka cukorgj'árai körül végzett archaeologiai kutatásom közben ismét több paleontológiái leletrl nyerhettem tudomást. Annyival elengedhetetlenebb kötelességemnek ismerem ezen leletek iro-

tesig és 1904-ben

dalmi megörökítését, mivel a leletek bizonyára elkallódtak

s

nem

jutván nyilvános gyjteményekbe, azóta

így jegyzeteim nélkül örök feledés borul vala ezeki-e.

Lássuk tehát, amint következnek. r o s z

1.

k

a,

Bars megye lévai

j.

A

barsmegyei garamvölgyi cukorgyár

részvénytársaság bvítése

alkalmával egy manmmthborjú vázára bukkantak a

munkások. Azon

tovább hömpölj-ögtethette az árvíz az Eleylias

a helyen

genius L. tetemét

hanyattfekve iszaposodott

s

el.

gyár-

alkalmával

1904

igazgató barátom kalauzolásával végzett régészeti

júliusban

már csupán pár foglemezt találhattam

a tisztviselk

s

kirándulás

ott.

A

többit elhordták emlékül

a látogatók.

Hatva n.

Heves-megye. Az idközijén elhalálozott báró Deutsch Károly gj'árigazgató szíves kalauzolása mellett a Hatvanról 2.

sült

s

lorimi-

A Dkeischock Károly

Hatvány

elhíre-

az 1876. évbeli budapesti interjiaeionális kongresszus tagjai által

is

fel-

keresett prehisztorikus telepeket 1905. és 190G-l)an felkeresve, a cukorgyár iro-

dájában több sállatcsonttal leptek meg. Ezek közt több Ele/phas friniigenius L. zápfog, bordarészlet vala. Ugyanott Cenus cluplius L. aganestöredékeket is láttam. B. F é 1 e g y h á z á n a községi fginináziiiin gyjteményében a város környékérl több sállatmaradvány látható. J^^zfk részint a téglakészítk gödreiljl

kerülnek el, részint a vasúti bevágásokból valók. Kiválóbbak egy Cennis alces L. agancsa, szép rózsatvel és egy 4.

Ókécske

Cenms megaceros Hartm.

tisznnienti

községbl

u.

ott

töredék.

Bos yriscus koponyarészlet

szarvaival. 5.

fog,

Lagler Gyula erdtanácsosnál, Visegrád, Elephas lyrimigenms

Cervus ehj)hus L. agancsa Hanizsabégrl. Hasonló

Kö

1

e s d r

1,

megyéhen.

Equvs n.

T

i

cahallus a Dunából. Visegiád. s z

a

s

a

s,

Jász-Nagykun-Szoliiok várniegye,

tiszai alsó járás.

li.

Tolna

UJABB SEJVILS-LELETEK HAZÁNK KÜLÖNBÖZ VIDÉKEIKL.

A

Tiszaugon alig egy év eltt

szintén elhalt

Kovács Albert

tllialálozott

báró Fechtig Imre, az idközben

48-as honvédtiszttel és legutóbb Csepa postameste-

valamint Széll Farkas, akkor Kunszentmárton járásbírájával és Ha-

rével,

raszti

birtokossal a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben igen

Tivadar

lelkes tevékenységet fejtettek volt

akkor leletet

Romer Floris mentett meg

is

A tiszaugi társulatot A gyjtk mindenike becses

ezen a vidéken.

ki

látogatására méltatta volt.

hazai adattárunk részére.

így 1905

Fechtig laiRÉnél Tiszaugon a következket találtam Cervtis elapliiis L. koponya agancspárja nagy

medrébl

a halászok emelték volt

Cervtis megaceros

részével. Tiszasasnál a Tisza

ki.

Hartm. koponyarészlet

baloldali agancs egész, a lapátos

törte

augusztusában báró

az agancspár töredékével.

A

jobb-

rózsat maradt meg a hatalmas agancstörzs egy darabjával.

felli agancsból a

A

417

alakulás

megvolt, az ágakat a jéghorzsolás.

le.

Hódmez

7.

V á

s

á r h e

1

y.

A

várostól jó 30 km-re

es SzUsi

pusztán,

a gróf "Wenckheim Frigyes uradalomban, takarmány' erjeszt vermet ásva, két

hatalmas Cervus megaceros Hartm. agancsra

Imre gazda

Tuhan

bukkantak. Szerencsére

megmentette a szokásos szétzuzódástól s Gramling Alajos uradalmi intéz gondozta azokat tovább. Xála láttam 1906 május 26-án, amikor Orosházán a Közoktatásügyi Tanács idején észrevette a leletet

s

így az agancsot

mködve, Némethy Samu

kiküldöttjeként

polgári iskolai tanár kalauzolása mel-

a Nagy-Tatársáncot az- uradalom tisztikarának

lett

elzékeny támogatásával

ta-

nulmánj-oztuk.

Makk

8.

f

a

1

v

a,

Maros-Torda megye, nyárádszeredai

vezet hegyoldalon (ÉNy) 1904-ben Péterfy Imre

felé

járás.

azE/e^j/io.s

Xbod

Az

^jrwwf/enms L.

zápfogát találta. i g m á n y, nyárádszeredai járás. A Rigmánypatak Várhegytet nyergébe vágódó községi iit mélyítésénél

R

9.

tl É-ra

a

fejénél a község-

Eleplias primige-

A nyergen Leprodre és Nyárád-

nius L. zápfog mállott lemezeit találták 1907-ben.

szentimrére, szóval a Kis-Nyárád mellékére közlekednek. Innen kerültek a kolozsvári

múzeumba azok

a pieliistorikus

cserepek

is,

melyeket

Koch Antal

tanár

1876-ban a velük szomszédos Elephas primigenins L. fogrészletekkel egyidejek-

nek vett

volt.^

Kibe d,

Maros-Torda megye, nyárádszeredai járás. A Kisküküllvölgy község kisbírája Dósa ELEKnél 1907 aug. 4-én Elephas primigeniiis L. zápfog. A község területén agyagásás közben találták. 11. Köszvényesremete, a Nyárádvölgy fejénél, szintén a nyárádszeredai járásban. Ugyancsak 1907 augusztusában Kacsoh István ferdrnél 10.

fels szakaszán

egy

fiatal

fekv

Elephas priviigeniustó\ származó zápfogat láttam.

Kelt Budapesten, 1913 december

^

Koch Antal:

Erdélyi

1.

sember maradványok

és az

semberre vonatkozó

leletek.

Erd. Museum-Egylet Évkönyvei. (Ujf.) V. 1876.

Földtani Kö/.löny.

XLIV.

köt.

'iS

1914.

r

ISMERTETÉSEK.

J

1.

Közli

:

ÁSVÁNYOK.

ZiMÁNYi KÁROLY

Az alábbiakban folytatásképen^ azokat ismertetem röviden az

években fedeztek

fel

i

vagy

t e

az új ásványfajokat és válfajokat

dolgozatok alapján, amelyeket az 1911. és 1912.

írtak le elször.

Lacroix d'A mpangabé et

Ampangabéit.

mat

tíredeti

dr.

(A.

S u

:

r

les

m

i

n

é r a

ux

de la

p

e g-

environs (Madagascar)

de ses

m

m

i n é r a 1 n o u v e a u (A un s u r e n p a r t i c u 1 i e r t p a n g abéite). Bulletin de la Soc. Fran?. de Minéralogie. 1912. 35. 194-196.). kz ampangabéit néhány centiméter hosszú négyszöges oszlopokban található, columbittal összenve, Ampangabé pegmatitjaiban Miandrarivo közelében.

e

A

kristályok lapjai görbültek, kifejlett végeik nincsenek, színe barnás-vörös, törése

egyenetlen vagy kagylós, zsírfény; csak vékony lemezkéi átlátszók és egyszer

fénytörések. Keménysége

Ersen

tartalmaz.

4,

3'97— 4*29, amint több vagy kevesebb vizet Fekete salakká olvad, sósavban könnyen oldódik.

fajsúlya

radioaktív.

Chemiai összetétele nagyon bonyolult, a falkotórészek: TíuJJr, 8-9%, Fe.JJ^ 8'6%, TiO^ 4-9%; ezeken kívül

izzitási veszteség

'Nh.^O^

még

34"8%, TJO^ 19*40%, Y, Ez, Ce, La, Di;

T/t,

12'4%.

Újabban Duparc, Sabot

és

Wunder ^

szintén e madagascari pegmatitból

Az ásvány

egy ismeretlen radioaktív ásványt írtak le és elemeztek meg. sajátságai és a

tsen

f alkotórészei

megegyezk

az ampangabéittal

változó: 3-35, 3*42, 3-76, 3-92, izzitási vesztesége 11-55

;

fizikai

fajsúlya meglehe-

%. Ezek

alapján a

szerzk az ásványt már kémiai elváltozás termékének tartják. Arsenoferrit. (fi. Baumhauer A r s e n o f e r r t, e n n e u e s G 1 í e d der Py rí t gruppé. Zeítschr. für Krystallogr. und Minéralogie. 1912. 51. i

:

i

143-145.).

Az új ásvány a Bínnenvölgy gneiszén földpát és kvarckristályok kíséretében néhány mm nagyságú sötétbarna oktaéderes kristálykák ültek. Az ásvány vékony szilánkjai rubinvörös színnel áttetszk; vékony csiszolata homogén volt, keresztezett nikolok közt kettstörés, de nem egyszerre kioltó részekbl áll. A mérések szerint szabályos és pedig pyi-itoéderes. Az elemzés eredménye a kevés Al levonása

As

után:

71*1

%

és

Fe

28-9

%, amibl FeAso

képlet

1

Földtani Közlöny.

"

Bullct. de la Soc. franc, de Minéral. 1913. 30. 14.

1911. évi 41.

köt.

750.

vezethet

le.

A

pyritnek

419

ISMEBTETÉSEK.

megfelel

FeAs2

arzénvegyület

Groth

létezését

már

tanár

valószínnek

tartotta .1

Baeumlerit.

Ka

s

1 i

a

1

m

z

i

n

Renner

(().

e r a

Ü

:

b

Bac

e r

u

m

1

e r

e

i t,

i

n

n

e

u

e s

Centralblatt für Mineralogie, Geol. u. Paláont. 1912.

1.

106-107.)

A

fekv «Desdemona» kálisóbányából ksóval

Leine folyócska völgyében

taclihydrittel

összenve egy

átlátszó, színtelen új kálisót találtak.

A

és

kémiai elem-

Keménysége 2*5—3, széttöréskor phosphoreskál, három irányban nagyon jól hasad; fénytörése mintegy 1*52, ketts törése gyönge és negatív, két optikai tengely. Ersen hygroskopos. Nevét a bánya igazgatója zés szerint képlete

KCl

.CaCl^.

után kapta. (W. F. Petterd

Batchelorit.

Catalogue of the Minerals of Tasmania.

:

Ez a víztartalmú aluminiumszilikát palás és lemezes gumókban fordul el a Mt. Lyell-bányában színe zöld, keménysége 4, fajsúlya 3-3, százalékos összetétele: SO^ = 49*4 %, 11^0^ = 45'1 %, H^O = 5-6% Beaverit (B. S. Buttler and W. T. Schaller: Somé Minerals Hobart. 1910, 2-ond. edition. 22.

1.)

;

from Bea ver 418— 420.

32.

Ez

C oun

t

Ut

y,

a h. Americ. Journal of Sci. 1911. IV. Ser.

és Zeitschrift für Krystallographie etc. 1912. 50.

az új víztartalmú sulfát a

Horn Silver bányában

114—116.)

Frisco város közelében,

(Beaver Cou.) található; a bányának fels szintjél)en egyéb ásványokkal együtt

a kívülrl behatoló vizek bontó hatása folytán képzdött. Az ásvány könnyen szétmorzsolható és földes külsej, színe kanárisárga; nagyítás mellett látható, hogy apró hatszöges lemezek halmaza, amelyek

ers

maradék

fénytörése nagyobb mint 1'74. Forró sósavban oldható, az oldhatlan

nagyobb

részt kovasav, azt leszámítva az

%, PhO = 32-50 %, Fe^Os = 19-13 %, HgO = 10-0 %, ami CuO PhO Fe^O^ 280^ .

.

meg; Fe^O^ egy u

r a

Ij i

t

q u e

r a.

s,

.

SO^

:

CuO

4ÍÍ2O tapasztalati képletnek

felel

részét Al^O^ helyettesíti.

Betafit. (A. c

.

= 4-03 %,

Al^O^

10-74

leg-

= = 23-60 %,

ásvány százalékos összetétele

Lacroix

r a d

a c

i

t

Sur

:

i

f

s

un

d e

groupe de niobotantalates p

s

e

g

ma

t

i

t e s

Bulletin de la Soc. Fran?. de Mineralogie. 1912. 35.

d u V a k i n a n k a88—89. és Q u e Iq u e

nouvelles observations sur des minéraux urani férés de la p r o v n c e de rí t a s y (M a d a g a se a r). Ugyanott 35. 233—234.) A betafit szintén mállott pegmatitokban fordul el, szabályos kristályai i

egyszerek, színük zöldesbehájló barnásfekete, még vékony lemezei

A

zsírfények.

lanok,

TíOg-dal;

savakban

betafit

könnyen

átlátszat-

is

egy niobottitanat tetemes mennyiség ÜO^ oldódik. Pisani két lelethelyrl (Ambolotora

és és

Ambalahazo) elemezte meg az ásványt, amelynek fajsúlya a csekélyebb vagy nagyol)b víztartalomnak megfelelen 4-17 és 3-75. A f alkotó részek: Nb^O^

=

34-80

%, TÍO2 = 18-30 %, H^O = 7-60

és 3-12

% és 16-20 %, % és 12-30 %.

ÜO^

= 26-60 %

és 27-15

%. CaO

=

3-45%

Az ásvány nevét a környék fontosabb helysége után (Betafo) nyerte. Eichbergit.

1

Zeit.schrf.

f.

(D.

Grosspietscu.

Kr.\stallys.

1881.

5.

:

Z u

r

M

i

n

v r a

1

k

e

n n

t

n

i

s s

25:5.

^28*

d er

ISMERTETÉSEK.

420

Magnes

i

b

e

e r

g

i

t,

1 i

1

a g e r

n

ii

e

s t

ii

á

e s

1 1

e

S u

1

E f

a

n

i

h b

c t

i

m

e r

a

g

o n a

t.

m

S

e

mm

e r

i

u

E

g,

i

c

h-

Centralljlatt für Mineralogie etc.

1911. 433-435.)

A

más

iiiagnesitben

sulficlokkal fordul

el

az eichbergit; vasszürke szín^

némileg kristályos szerkezet, törése egyenetlen, keménysége valamivel nagj^obb mint 6, f. s.=5'36. Százalékos összetételébl (Cu, Fe) Bi^ Sh^S^ képlet vezethet ^ le;

f

alkotórészei 30-0

Epinatrolith.

% antimon,

(St. T.

Thugutt

Centrall)latt für Mineralogie etc. 1911.

A

% bismuth és

51-53 :

ü

b e

r

12*74

% kén.

m e t a m erén X a

t

r

o

1 i

t

h.

405—411.)

szóbanforgó ásvány Karlsbad mellett Satteles és Schönsitz közt a basáit

kontaktján nagyon elváltozott phonolithon fordul el, a hasadékok és üregek falán különféle zedithokkal és calcittal. A talakú kristályok kombinációja {llO} és p {lll}, 5 °— 6° ferde kioltással. Kémiai összetétele is egj^-ez más natroUthokéval. AgNO^ és K^CrO^ irányában a mikrochemiai reakcióknál eltérleg viselkedik, mint más lelethelyekrl való normál natrolithok és ezekhez,

m

képest magasabb hmérsékletek irányában sokkal érzékfpjfLb.

Mivel a kémiai összetétel, a kristályalak

is

a fizikai sajátságok

egyezk más

natrolitbokéval, szerz azt következteti, hogy a schönsitzi fonolithon elforduló'

—

ásvány a normál natrolithnak egy kevésbé állandó metameter módosulata és a hauyn, noseán, illetleg sodaht derivatumának tekinti. Ferritungstit. (W. T. Schaller F e r r i t u n g s t i t e, a n e w m in e r a 1. Americ. Jom-n. of Sci. 1911. IV. Ser. 32. 161-162. és Zeitschrift f. Kri-

—

efinatroliüi

:

stallogi-aphie etc. 1912. 50. 112-113.).

tömör kvarcban fordul el wolframit kiséretében, mint az földes külsej és okerhez hasonló, mikroszkóp alatt apró hatszöges táblácskák halmaza. Hasadás, keménység és fajsúly megnem határozható volt, színe halvány vagy barnássárga. Hevítve vizet veszt, savakban szétbomlik összetétele Fe^o^ WO^ 6H2O. Az új ásvány lelethelye Washington

A

ferritungstit

utóbbi oxidációjának terméke;

.

;

.

állam északkeleti részében a Deer Trail bányaterület egy wolframbányája. Gajit. (Fr.

Tucak: Gajit, ein

neues Mineral.

Centralblatt für

Mineralogie etc. 1911. 312-316.).

lyen len,

Az ásványt Plesce falu közelében (Modrus-Fiume vm.) másodlagos fekhemészktörmelékek közt találta a szerz. Fehér szín, tömör, törése egj-enetkeménysége 3*5, fajsúlya 2*619. Mikroszkóp alatt olyan szerkezet mint a tömör

mészkövek, a nagj-obb szemcséken a romboédercs szakadás c {0001} irányában felismerhet.

Ketts

tíirése

ers

és ikerrovátkosság

és negatív, tg^-optikai

tengely.

könnyen oldódik, némely reakciójában az aragonittal Savakban ers egyez elemzés közepébl CaO — 37*06 %, MgO jól két összetétele egyezik, 23-85 CO2 = 32*34 %, H^O = 6*67 %. Nevét L. Gaj jiolitikus után kapta. TT a t c h t e, a n e w Hatchit. (Pl. H. SoLLY and G. F. Herb. Smith a n o r t h i c mineral f r o m t h e B n n e n t h a 1. ^lineralog. jMagazinepezsgéssel

=

:

%

:

i

i

287-289. és Natúr. 1912. 88. 2206. sz. 503.) Az ásvány lelethelye Binnenthal (Svájc), apró kristálykái rathiton ültek, színük ólomszürke, karcuk ellenben barna. Kémiai összetételére nézve valószínleg egy ólomsulfarsenit, de elég anyag hiányában teljes kémiai elemzés nem 1912. 16.

ISMERTETÉSEK.

Néhány kristálykán

volt végezhet.

meg

rendszert állapították

lógus tiszteletére nevezték

ne

i

a

r

für Kristallographie etc.

Ez

W.

Schaller

T.

uf Sci. 1911.

geo-

H

:

i

n

d a

s

a n e

t e,

1 i

w

IV. Ser. 32. 251—205. és Zeitschrift

1912. 50. 101—105.)

az ásvány Hinsdale County (Colorado) egy elhagyott ércbányájának

hányóin tetemes mennyiségben fordult el. rhyohth, andesit

stb.) törtek át;

kvarcnak

A

kzeteket (tufok,

telérek vulkáni

a telérásványok kvarc, hinsdaUt, baryt, pyrit,

A

galenit, tetraedrit, rhodochrosit.

pedig

a háromhajlású

Hatch Fred. Hen

el.

American Journal

1.

egyez mérések alapján

a szerzk, az ásványt pedig

Hinsdalit. (E. S. Larsen and

m

jól

421

hinsdaUt vagy durvaszemcsés, rhomboéderei

aprószemcsés aggregátumában fekszenek. hexaédertl csak kevéssé eltér kristályainak alakjai r [loTTJ és c {uüOl}, a ten-

A

a

gely hossza

c

hinsdalitnak

és

= 1*2677;

még más alakok

kisebb kristályai táblásak és ezeken

vannak. Hasad a véglap

keménysége 4^, fajsúlya

csaknem színvagy szürkés, üvegfény. Anomál optikai viselkedés, amennyiben a bázis szerint csiszolt lemezei a középen egyoptikaitengelyek, a kerületen pedig kétopt. tengelyek. Fénytörése 1*66— 1*69, kettstörése 0'019. is

szerint,

3"65,

telen

A

hinsdalit

nem

olvad, savak

összetételére nézve egy víztartalmú

ólom egy

részét (3"11

P2O5 6 HoO. .

A

%)

Al phosphát

és sulfát,

strontium helyettesíti, képlete: 2 PbO.'d ^^2^3.2 SOg,

Okamoto

Hokuto Spring. —

the

Chemiai amelyben az

oldják, hevítve vizet veszt.

és

hinsdalit a svanbergit, korkit és

Hokutolit. (YoocHARio

of

nem Pb

:

The

bendamt csoportjába r

a d

i

o a c

m

v e

t i

tartozik.

n e

i

r

a

1

Be'tráge zur Mineralogie von Japán. 1912.

178—184. és Journal of the Geolog. Society of Tokyo. 1911. 18. 19—26.). Taiwan- (Formosa) szigetén Hokuto mellett a vulkáni kzetekbl meleg források fakadnak, ezeknek vize a szabad HCl-t\ savanyú hatású és fleg kén savNo.

4.

sókat tartalmaz, kevés baryumsulfátot és

A

nyomokban

ólomsulfátot

is.

hókutolitnak elnevezett radioaktív ásvány e források lerakódása

durván vékony réteges, sárgásbarna szín és fénytelen, a küls felületet szürkésfehér, gyöngén üvegfény rhombos-táblák drúzás halmaza alkotja. Ezek a táblás kristályok úgy hasadnak, mint a baryt, keménységük 31,4) fajsúlyuk 6*1 fénytörésük a baryté és anglesité között van. Két elemzésbl csak a falkotó;

rostos, többnyire

;

részeket említve: PfeO 'és

31'70

%. Vájjon

= 21-96 és

19-38

ásvány BaSO^

az

két sulfát isomorph keveréke-e,

nem

%, BaO = 32-04 és 42-27 %, SO^ = 30-81 és PbSO^ rétegeinek váltakozása vagy a volt

eldönthet.

Magnéziumhidrokarbonat. (L. Hezner Ü 1) e haltiges M a gn e s i u m h y d r k a r b n a t. :

r

e

i

n u

e

u

e s c

Centralblatt

h

für

r

o

m-

Mine-

569—571.) ásvány összetételére nézve egy chromtartalmú magnesiumliydrokarbonát, lelethelye Dundas, Tasmania nyugati partjain ibolyaszm, pikkelyes ralogie etc. 1912.

Ez az

új

;

és

csillámhoz hasonló, serpentin és chromit kíséretében fordul el. Hasadása

kevésbbé lékos 1-10

jó,

fénye

%,

nem

olyan élénk, mint a csillámoké; fajsúlya 2'16; száza-

= 3-87 %, CO^ = 10-45 %, Cr^O.^ = 20-44 %, FeO = 37-12 MgO = %, H^O = 27*26 %, ami 2 MgCO^ 5 Mg{OH)^ 2 CriOH)^

összetétele

4 H2O képletnek

:

SiOo

.

felel

meg. Chemiai tekintetben legközelebb

.

áll

.

a brugnateUit-

422

ISMERTETÉSEK.

•

amely szintén lemezes-pikkelyes ásvány

hez,

peridotitban for-

és serpentinizált

dul el.

nouvelle espéce miné-

Manandonit. (A. Laceoix Siir une d es (^I a n a n d o n i t e) p e g ni a :

r

a

e

1

t

t

i

de

e s

]\í

a d a ga

s c

a r.

Bulletin de la Soc. Fran?. de Minéralogie. 1912. 35. 223—226.)

A

Manandona-folyó közelében húzódó pegmatitokban a kvarc üregeinek

egy fehér ásvány lemezes aggregátumai borítják. Az ásvány jól hasad, gyöngyfény; a bissektrix positiv és a hasadási lai)ra merleges, az optikai tengelyszög falát

nem nagyobb, mint 30°. Kör.nyen olvad, miközben a lángot vörösre nem támadják meg. Pisani elemzése szerint az ásvány összetételei = 9-25 %, 1^20 = 3-97%. K.O = SiOa = 25-20 %, AkO^ = 4im%, 0-20 %, Na./) = 0-4H %, H^O = M'IO %; a víz csak 120° C. fölött távozik eL Melnikowit. (Br. Doss. Über die Natúr und Zusammend e s in m o c a n e n T o n e n d e s G o u v e r n e m e n t s s e t z u n g

változó, de festi,

savak

B^

i

Samara auftretenden Schwefeleisens.

Bd. 662—713.

neral., Geolog. u. Paláont. 1912. 33. Beilage

E s e n b s u f d, und s Genesis der Kieslagerstátten.

e

i

n n

u

e

e s

i

i

1

Neues Jahrb.

i

e

i

n

e

B

e

f.

Mi-

— Melnikowit^

d e u

t

ung

f

ü

r

Zeitschrift für prakt. Geol.

die 1912..

453—483.)

20.

nowo-usenki kerületben (Samara kormán3^zóság) a Melnikow fivérek birtokán fúráskor nagymennyiség földgázra bukkantak. Az átfúrt miocénkorú ag}'agban egy feketeszín, vaskos FeS-i fordul el, néha héjas szerkezet gömbös

A

képzdmények

és fürtös kisebb

alakjában.

A gondosan

izolált és megtisztított

anyaggal végzett elemzés és kísérletek arra vezettek, hogy lényegesen mások a sajátságai, mint a pyritéi. Színe fénytelen fekete, töréslapjai kissé fényesek, egyenetlenek; keménység 2—3, fajsúly 4-2- 4*3, ersen mágneses. Híg sósav melegen, koncentrált hidegen is oldja H^S fejldése mellett, hasonlóképen egy is. Az elemzés eredménye: Fe = 46-24 %, S = 51-92 maradék 3-95 %, ezt leszámítva, az összetétele nagj'on jól megfelel

%

50 %-os cyankalium-oldat és oldhatlan

FeS2 képletnek.

A

mikroszkópos vizsgálat szerint az ásvány egy rendkívül finom Kimerít kísérletek és újabban a nehéz fémek

kryptokristályos aggregátum. sulfidjaira

és

a hydrosolokra vonatkozó vizsgálatok eredményeinek felhaszná-

továbbá a vastartalmú vizek lerakodásainál megfigyelt jelenségekbl,, nemcsak a melnikowit, de a pyritek képzdésére is egészen új elméletet állit fel a szerz. A melnikowit eredetileg mint FeSo gel képzdött volna, amely a lalnlis lásával,

mekiikowittá alakult és ez lassankint, fokozatosan a vasbisulfid

stabilis

phasi-

sába a pp-itre alakult. Molengraafflt. (H. A.

M

i

n

u r

a

in

1

L uj

a u

r

i

t

Brouwer: e n a u s T

Mo r a

n

1

en gr s

v a a

a a 1.

f f

i

t,

ein neues

Ceiitralblatt für ]\íine-

129-133.) ásvány Butensburgtól ÉK-re (Transvaal) a Pilands-hegyseg

ralogie etc. 1911.

Az

új

lujaurit-

jaiban fordul el, amely nagyon hasonló a Kola-félszigeten elfordulókkal, astruphyllitmentes és sok katapleit-pseudomorjíhosát tartalmaz. A molengraaffit sárgásbarna egyhajlású oszlopocskái [lOO) szerint nagyon jól hasadnak, fényes

positiv

kettstörésük ers, pleochroismusuk feltn. Az optikai tengelyek

ISMERTETÉSEK.

423

csaknem párhuzamos (lOO) lappal. Könnyen olvad barna zománccá, sósavban elbomlik. Összetételében közel áll a yttrotitanithoz, de. sem ZrOg-ot, sem

síkja

nem tartalmaz í'alkotórészei SÍO2 = 28*9 %, TiO^ = 27*7 %, CaO = %, Na^O = 10-3 %, A^O^ = 3-75 %. Az ásványt a szerz Molengraaff

YgOg-at 19-0

;

:

tanár és geológus után nevezte

el.

Natronamblygonit. (W.

T.

Amerie. Journal of

Schaller: Natramblygonite, a new mineral. 48—50. és Zeitschrift für Krystallo-

1911. IV. Ser. 31.

Sci.

graphie etc. 1911. 49. 233-235.)

Az ásvány, mint neve

is

mutatja, egy A^a-tartalnai amblygonit, amelyben

Na [Al{OH, F)]PO^. A natronturmalinnal és lepidolithtal Canon City (Cülor.) közelében. Szürkésfehér, áttetsz, üveg- vagy zsíi-fény, három irányban

a nátrium egy részét lithium helyettesíti, képlete

el

amblygonit egy pegmatitban fordul

hasad, keménysége S^^, fajsúlya 3-01— 3-06.

A legjobb hasadási lapra csaknem merleges a középvonal, optik. tengelyek szöge nagy, kettstörés negatív. Könnyen olvad, amiközben a lángot sárgára festi. Paláit. (W. T. Schaller manganese phosphates f r o m t h e g e m t o u r m a 1 i n e f i e 1 d o f Southern C a 1 i f r n i a.

New

:

Journal of the AYashington Acad. of

Sci. 1912. 2. No. 6. 144.) phosphát kristályos tömegekben és kifejlett kristályokban (valószínleg egyhajlású) található a Stewart-bányában Pala (Calif.) közelében, 40-87 képlete 5 MnO 2 P^O^ 4 H^O, a MnO egy részét FeO 7-48

Ezen

hiisvörös

.

:

és

CaO

=

.

= 1 '77 %

helyettesíti;

alakul hureaulittá.

F.s

= 3-14— 3-20,

Platynit. (G. Flink :\íineral.

:

och Geologi. 1910.

Falun

rézbányáiból

újabban ]\Iauzelius E.

is

Bidrag 3.

=

%

a lithiophyllit elváltozásának

=

till

selentartalmú

grafithoz

lácskái hatszöges rhomboéderesek, jól

és

galenobismutitot

Flink mint

hasadnak a

mítva a chalkopyrítbl ered kevés vasat

PbS

.

-S

(II.)

Arkiv for Kemi,

szintén

új fajt írta

le.

ismerünk;

Az ásvány

=

lapítani görög igébl hasonló vasfekete vagy acélszürke táb-

r{l0Ti} szerint; karca fekete, keménysége

Pö =26-45%,

át-

1-655 és kettstörése gyönge.

Sveriges mineralogi.

szabálytalan táblácskái kvarcba nttek, nevét Tikazúvsiv

50-22%,

és

No. 35. 5—7.)

megelemezte

képezve kapta. Fémfény,

%

eredménye

= 4-13 %,

2—3,

básís cíOOOl}, kevésbbé jól

fajsúlya 7-98. Összetétele (leszá-

és rezet, 0-95

Se

=

19-20

%,

%)

a

következ Bi — nagyon jól :

amely

Bi^Se^ képletre vezethet vissza, szerkezeti képlete ez volna

.Bi-Se.

s( Poechit.

(F.

Oesterr. Zeitschrift

A

poechit

Katzer f.

:

I

yph

Poechit, ein ]\íanganeisenerz von Yares in Bosnien.

Berg- und Hüttenwesen. 1911. 59. No. 17. 229.)

egy amorphmangánvasérc, lemezalakú betelepedéseket alkot

Szurokkhöz hasonló, vörös- vagy gesztenyebarna, karca barna, zsírfény, csak egészen vékony lemezkéi vörös színnel áttetszk; ersen likacsos,

vörösvasércben.

a nyelvhez tapad, törése kagylós, keménysége

ersen agyagszagú.

A

csekély

mennyiség

3%— 4,

fajsúlya 3-7, rálehelve

tisztátalanságokat elhanyagolva

és

424

IS.MEKTETÉSEK.

a 3"66

%

^6303

= 56-7%,

^ZgOg-at a vasoxydhoz számítva, százalékos összetétel: SÍO2 =15*6 JIÍW2O3

= 15-2 %, HgO^ 12-5%,

ebbl

levezetett

%,

képlete:

H^^.Fe^Mn^Sifi^Q^ amely így értelmezhet:

(MnO)2 Nehezen olvad

.S'iOg

2 (FeO)2 ^iOg

.

.

5 ÍÍ2O

+2

^6203

3

.

fekete üveggé, hevítés után mágneses, sósav

H^O.

csaknem

teljesen

elbontja. Preslit.

T

s

meb

u

PiosiCKY

(V.

Deutsch

in

P

:

-

r c s

e

t,

1 i

wes

S ü d

t

a

i

f r

n e u e

n i

k

a.

M

s

n

i

e r a

für

Zeitschr.

von

1

Kristallogr.

und Mineralogie. 1912.

51. 521—526.) smaragdzöld ásvány Tsumebrl (Otavi kerület), német DNy-Aíríkából való; szerz az ásványt Presl I. Sv. cseh természetvizsgáló tiszteletére nevezte

A

el,

aki a múlt század harmincas éveiben cseh nyelven egy ásványtant

meben

réz- és ólomércekre

tálykákból összerakott

rézphosphát

;

bányásznak

;

a preslit azurit

^

írt.

Tsu-

példányokon apró

kris-

sr

drúzákat képez. Chemiai összetétele szerint ólomkevés anyaggal végzett részleges elemzés a P& Cw P 2 1 1

=

:

:

:

:

arányt állapította meg, a következ százalékos összetétellel:

PhO

A

vizet,

meg

65-09

%,

CtiO 11-97

10-26

%, P^O^

amely valószínleg hydroxyl alakjában van jelen

az elemz.

Könnyen olvad

% nem

(basisos)

határozta

és megfeketedik, vörös izzásnál vizet veszt; só-

savban könnyen oldódik

és ólorachlorid marad vissza. nagy táblás kristálykák rosszul rhombosak, ersen üvegfények; keménysége 3*5, f. 178, pleochroismusa feltn. Pontosabb kristálytani

Az

alig

mm

1

nem

a kristálykák

középfénytörése

6-09,

optikai

és

vizsgálatokra

voltak alkalmasak.

Salmonsit. (W. F. Schaller

m

valószínleg

kifejlettek, s.

m

ma

New manganese phosphates

:

i e d o f Southern C a 1 i f o r n i a. Jom-nal of the Washington Acad. of Sej. 1912. 2. Nr. 6., 144.). A salmonsitet (Fr. A. Salmons után ehievezve) ugyanabban a bányában

f

r

o

t

h

e g e

t

o u

r

1 i

n

e

f

1

találták, ahol a palaitet és stewartitet;

mint a hureolit oxydációjának és hydratáeiójának termékét barnássárga hasítható tömegekben. Ketts törése gyönge, fénytörése

/9

^

vékony lemezei sárgák. Elemzése Fe203 9

1-66,

.

MnO

.

^P^iO^

.

UH^O

tapasztalati képletre vezet.

Samirésit.

lates

(•

u h

i

(j

(A.

u

e

s,

S u r un g r o u p e de n b o t a n t aradioactifs des pegmatites du V a k i-

Lacroix

1

:

n a n k a r a t r a. Bulettin de la Soc. Fran?. de Mineralogie. 1912. 35. 89—90.) Az ásvány egy urántartalmú miobat kevés Ta^O- és TiOg-dal; Antsirabé közelében a Samirésy magaslatoii (Madagaskar), egy vörös agyaggá mállott

ki-

búvó pegmatittelérben

tö-

fordul el. Szép, sárga

szm,

élénk

fény

és

nagyon

rékeny oktaédereit euxenit, Insmutit

és pyromor])hit kisérik, fajsúlya 5-24, l*i-

SANi elemzése szerint falkotórészei

Nh.J)^

«-T%,

^

r;02

= 21-2%, PW =

Annales

hist.

:

7-35%,

=

45-8

hevítési

natúr. Miisoi Nat. Hun;:ar. Iítl2.

TiO.

=

12-45%. Amirt

a

%, Ta^O^

veszteség

10.

523.

= 3-7

o{,.

ISMERTETÉSEK.

szerz kiemeli az elemzett anyag homogén

nem

tartozik. Ké])letet

volt és így az

ólom az alkotórészekhez

meg Pisani. Wolff A new Chlorite írom

állapított

Sheridanit. (John E. Americ. Jom-n of

425

Az úsváry a chloritok csoportjához

1.)

7—8

tartozik,

még vastagabb

darabjai

láb vastag télért alkot

Wyoming

a kristályos palákon keresztül Sheridan Countyban, szében. Világoszöld szín,

northern AVyomiDg,

:

Sci. 1912. IV. Ser. 34. 475.

állam északi

ré-

áttetszk, pikkelyes szövet; a vékony pikkelyek átlátszók, színtelenek, lapjukon 5—10*^

mikroszkóp alatt

is

ferdeséggel lép ki a bissactrix, az optik. tengetyszög többnyire 35°. Falkotórészei

= 28-81

SiO^ kívül

%, J/2O3

még kevés

= 26-43 %, MqO = 31-21

törése a chloritokéhoz közel az ásvány

]\Iivel

K^O

Fe^O^, FeO. áll

;

és

ISÍa.fi.

%, H^O

Fajsúlya

=

12-62

%,

ezeken

Fénytörése és ketts-

2-7.

vékon}^ lemezkéi nehezen olvadnak fehér zománccá.

csaknem zárványmentes

H^Mg^

a szerz az elemzésbl

volt,

^Za'^'a^is tapasztalati képletet állapította meg, és lelethelye után nevezte

New m a n g a n e s e

Schaller ma1 ne f

(W. T.

Sicklerit.

:

m

ph o

i i e 1 d írom t h e g e t o u r o f S o u t h e r n C a Journ. of the Washington Acad. of Sci. 1912. 2. No. 6., 145.)

el

Sötétbarna hasítható tömegekben fordul

Az ásvány karca

ben.

vörösre

festi.

Képlete

Fe^O.^

.

6

MnO

(W. T. Schaller

Stewartit. etc.

:

feltn. Könnyen 4 P,0.^

A Stewart-bányában

A

ba jlásúak.

chroismusa

is

Tasm a n A

a.

—

/?

=

ketts-

1-74,

Pala (San Diego Coun.

No.

2.

Calif.)

Ph

o

ph a

s

t e s

6. 144.)

közelében mint a lithio-

nem

háromhogy elem-

optik. viselkedésük után ann5'ira kevert,

Fajsúh^a 2-94, középtörési együtt-

lehet.

kettstörése ers és negatív, optikai tengelyszöge nagy, a pleo-

feltehet.

Stichtit. f

Sci. 1912.

más hasonló phosphatokkal

stewartit

= 1-65,

/^

i

terméke fordul el, az utóbbi hasadásai mentén vékony

zéshez tiszta anyagot elkülöníteni

hatója

n

3 (Li, tíjgO.

.

vagy apró kristálykák alakjában, ezek az

szálak,

r

f

i

el.

t e s

olvad, miközben a lángot élénk

New m a n g a n e s e

Journal of the Washington Acad. of

phyllit elváltozásának

o

.

:

p h a

Hiriart Hill-en, Pala közelé-

világossárga, fajsúlya 3-45. középtörése

törése közepes, pleochroismusa

1

s

C (W. F. Petterd Hobart, 1910. 2-ond :

i

a.

szerz az ásványt Sticht

Pi.

a t a

1

o g u e

edit. 167.

o

the

f

M

i

n

e r

a

1

s

1.)

tiszteletére nevezte

el.

Összetételére nézve

Mg, Cr, és Fe karbonát, ibolyaszín lemezes vagy kompakt tömegekben fordul el a serpentinben Dundas közelében. Elemzést, sem közelebbi leírást a szerz

nem

ad.

Thortveitit.

Mineral. Az

—

Schetelig

(J.

:

Ueber Thortveitit,

ein neues

Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. 1911. 721.)

új ásványt Ljosland mellett Dél-Norvégországban

Thortveit 0.

találta

elször; a thortveitit az amphibolitot áttör pegmatit-telérben monazit, euxenit, beryll,

sak,

m

ilmenorutil stb.

rosszul

(110)

szerint,

kíséretében

fordul

el.

A

kristályai

ikrek,

oszlopo-

rhombosak a: Ij: c = 0-7456: 1 1-4912. Hasad keménysége 6—7, fajsúlya 3-57. törése egyenetlen kagylós,

kifejlett

végekkel,

Eredeti színe szürkészöld,

:

ers üvegfénnyel, többnyire áttetsz, mállottan

szürkés-

fehér és átlátszatlan. Karca zöldesszürke. Optikai tengelysíkja párhuzamos t[010)

ISMKUTETÉSEK.

426

ers

lappal, kettstörése

A

ersen absorbeálja.

és negatív; a sárga fényt rendkívül

thortveítit nehezen olvad, concentrált

sósavban fzve részben elbomlik. Össze-

nézve skandiinnsilikát, az els ismert ásvány, amelyben a skandium

tételére

falkotórész, ezenkívül az yttriumfémek egész sorozatát tartalmazza, de a ceríum-

=

=

=

42-78 %, Sc^O^ 40-7 %. (Y, Dy, Er)^03 fémek teljesen hiányzanak. SiO^ 17*0%, amibl {Se, Y)2 Si^O^ tapasztalati; összetételére nézve legközelebb áll

a thorveitithez az egyhajlású thalénit Y-^S^O^"^

Tsumebit=Preslit. (K zur

Gesellschaft

Busz.

medicm.-naturwissens.

der

Festschríft

:

Versammlung

84.

mid

Katurforscher

deiitscher

Árzte

ín

Münster, 1912.)

Vrbait.

Jezek

(B.

Vrbaít, eín neues Thallíummineral

:

h a r ín M a c e d o n i e n. Zeitschr. für Krystallographíe etc. Kiíehlik: Chemísche Untersnchung 1912. 51. 365—378. és Fr. d c s V r b a i t s. Ugyanott, 379—383.) Az ásvány az allcharí autimon-arsenbányákból való, ahonnan egy másik,

von A

1

1

c

TZ-tartalmú ásványt, a szépen kristályodott loranditot

Az apró kristálykák

^

már régebben ismerünk.

realgár és auripígment keverékébe

nttek; az egészen

aprók és a töredékek színe sötétvörös, a nagyok színe szürkésfeketc, ezek csak-

nem

egészen átlátszatlanok, míg a kicsik a széleken vörös színnel áttetszk. Félig fémfény, az érdesebb lapokon zsírfény; keménysége 3"5, fajsúlya 5*3, a karc világosvörös, kissé sárgás. Optikai meghatározások a kristályok aprósága miatt

nem nes.

A

sikerültek; h {010| lapon,

A

is jó,

a kioltás egye-

'p

{Hl}

szerint.

törés egyenetlen, kissé kagylós.

A

vrbait a lángban könnyen olvad, amiközben azt szép zöldre {TI)

és arsenszagot

= 1*85 %,

festi.

salétromsavban és királyvízben könnyen oldódik. Szá-

terjeszt;

zalékos összetétele: TI

Fe

amelynek iránj^ában a hasadás

kristálykák rhombosak, táblásak h ÍOlOj, vagy piramisosak

= 29-32 %,

= 24-06 %,

As

,S'6

== 18-34

%, S

= 25-20 %,

%;

ezekbl a tapasztalati chemiai képlete: TlAs^, SbS^, tehát a metatrisulfarsenessav HAs^S^ thallosója. Weibullit. (G. Flink: Bidrag till Sveriges mineralogi. (li.) Arkiv for Kemi, Mineral cch Geologi. 1910. 3. No. 4—5.) összesen 98-97

Weibull

j\í.

tanár után elnevezett új ásványt Falun híres rézbányáiban

kvarcban chalkopyrit, pyrrhotin, pyrit

találták

arany kíséretében mindig köz-

és

vetlenül a chalkopyrit mellett. Összetételére nézve selentartalmú galenobismutit

'2PhS

.

Yttrofluorit.

Y11ru

í

1

u

r

két irányban hasadnak, az egyik

acélszürke leveles tömegek,

Bi^S-^Se^;

hasadás jobb, a másik kevésbé

i

t,

Vogt

(Tn. e

i

r e

lichen Norvégen.

az.

n

—

e

u

Keménysége csaknem

V

:

e

]\í

i

á u

o

r

n

b r a

1

1

f

s

i

g

p

3,

e c

fajsúlya 6-97.

M

e i

i

1 1 e

e s

au

i 1

un g d e

s

m

üb er n ö r d-

Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 373—377.)

Északi Norvégország biotit-amíibol gránitjában egy pegmatittelér fképen

nagy mikroklinpertitbl, sok kvarcból

és

kevés muszkovitból

áll.

A

pegmatit üre-

geiben üithit, gadolinit, fergussonit, xenotim. fluorit kíséretében fordul

V.

ö.

Földt,

Közlöny 1899.

29. 34().

M.ithcm. és természettud. Értesít. 1894.

12.

473.

el

az.

ISMERTETÉSEK.

427

vagy sárgászöld,

yttrofluorit. Színe sárgásbariia

vagy áttetsz, küls-

átlátszó

leg némileg a fluorithoz hasonló, szintén hasad o {lll} szerint, de

fajsúlya S'-Í

— 3'56.

Nagyon

rideg,

=

keménysége 4

34>

fénytörése

nem is

oly

jól,,

valamivel

— l"472. Az elemzés 20CaF2.SYF2 képami úgy magyarázható, hogy az ásvány CaF2 és YFq íluoridoknak is'^morf keveréke. Kémiai tekintetben nagyon hasonló az yttrocerithez, amely valószínleg szintén szabályos, a ritka fémek tartalma ennél is változó. A fluorit CaF2 vagy Ca-^F^, az yttrocerit (Ca^, Ce^, Y.^) Fg és az ytrofluorit (Cog, Yg) F^ egy csoportba tartoznak. nagyobb, mint a

fluorité ?iva

1*4522

letre vezet, összetétele kissé változó,

C

Gastaldi: Siille coinpositioiie ehimica di un 2. notevole tellururo cli ovo di argento di \a(jyá(|. (Piendiconto deir Accad.

delle

Sci.

fis.

Zaiiiboniiii Fer.: ÜI)er

e

matem.

den

1911.

Ser.

Miitliiiiaiiit,

(Zeitschrift für Krystallographie etc.

3.

24-26.)

17.

—

ein neues Mineral.

líMl. 49. 246-248.)

Zambonini úgy gyanította, hogy krtriinerit név alatt eddig tulaj donképen különböz ásványt foglaltak össze; az egják a kristálytanilag jól jellegzett krennerit AuTe^, illetleg {AuAg) Te^ — kevés 0-45% — 5'87% ezüsttel — a másik két

eddig kristálytanilag ismeretlen, ezüsttel.

A

mezte

Zambonini azt mint

és

d.

világos

—

sok 19*44

új

ásványt

leírta.

érctelérein kvarccal és kevés p3-rittel

Külsleg bizonyos tekintetben hasonló a krennerithez, amennyiben

rézsárgaszín,

a

friss

hasadási lapokon szürkésfehér; kristálykái egy

irányban megnyúlt táblák, amely irányban tökéletesen hasadnak szürke,

%— 21%.

kérdés tisztázása végett Gastaldi az ónfehér, lemezes ásványt megele-

Az ásvány Nagyágról való amelynek fordul

{Au, Ag) Te

összetétele

keménysége valamivel nagj'obb, mint

mennyiség Au maradékkal,

2.

az oldatban sósav

is.

A

karc vas-

Salétromsavban oldódik tetemes

ers AgCl csapadékot eredményez..

Százalékos összetétele C. Gastaldi elemzése szerint

:^

Au 22-90% Ag

26-36

Pb

2-58

Te

46-44 98*28

Ezeken kívül kevés Fe és Cu tartalmú, amelyeknek memmségét az elemz azonban nem határozta meg. Az elemzés (Ag Au) Te tapasztalati képletre vezet ugyanezt kapták Schrauf és késbb Schariezer, azonban ez els csak részleges .

elemzést végzett, az utóbbi pedig tisztátalan anyagot elemzett.

A

krenneritnek

els megbízható elemzését válogatott kristályokkal Sipcz^ végezte, ennek eredménye az (Alt, Ag) Te^ képlet, ugyanaz az összetétele a Cripple Creeki (Color.)

^

A

2

Zeitschrift

fajsúlyt

nem f.

adja.

Krystallograpkie

etc.

188G. 11. 210.

ISMERTETÉSEK.

428 krenneritnek

A szerz ezt az aranytellur-ásványt Muthmann W. el. A szerz PELLiNi-nek és QuERCiGH-nek a tellur

is.^

tanár után nevezte

ezüstvegyületeire vonatkozó vizsgálatai alapján a krennerit és

münchen' arany- és

muthmannit képz-

Ha az Au és Te mellett csak kevés ezüst amelyben az arany egy részét az ezüst pójelen van, akkor a muthmannit (Au, Ag) Te kép-

dését a következképen magyarázza.

van, keletkeznék a krennerit Aii tolja

;

ellenben ha sok ezüst

is

Te.^,

zdnék.

A nem

referens megjegyzése. Sajnos,

hogy a szerznek mérésre alkalmas kristályai muthmannit

voltak, esetleg sikerült volna valami geometriai összefüggést a

és ki'ennerit közt megállapítani.

A

krennerit kristályain eddig végzett mérések

{Krenner, von Rath, Schrauf, Miers, Smith nagyági, Penfield coloradói tályokat mértek) ezt az ásványfajt jellegz és jól zettek.

A muthmannit

zk, mint

a

szín,

és krennerit egyes fizikai sajátságai határozottan

keménység

riezer elemzései a mérések,

ámbár

a

tlük

és

kris-

megegyez eredményekre

ve-

megegye-

egy lap irányában a jó hasadás. Schrauf és Schaután szintén krenneritre vonatkoznak

illetve a leírás

közölt elemzési adatok a

muthmannit

összetételére vezetnek, de a

íönnebb már említett okokból a helyes képlet levezetésére alig vehetk tekintetbe. A muthmannitra vonatkozó újabb kémiai és kristálytani vizsgálatok a kérdés végleges eldöntésére szükségesek volnának.

Zl.MÁNYI KÁROLY.

íi.

Uosicky

V.

:

.Aliai'oyi'it

von Felsljúiiya.

national de l'Acad. des Sci. de ÍSoheme, figuren

und

1912.

(Bulletin Inter-

17. 20—23. Mit 4 Text-

2 Tafeln.)

A szerz egy nagyobb munkája keretében, amelyhez a vizsgálati anyag a cseh országos nuizeum gyjteményébl való volt Prágában, pribrami, bráunsdorfi és felsbányai miargyritkristályokat mért.

ültek a diaphorit és miargyrit

alakot állapította

meg c

a szerz,

{001}

A

kristályai; öt

amelyek közül

ritka

megmért

szép

kézipéldányon

kristálj^on a

a *-gal jelölt

kett

srn

következ 26

új a miargyritra.

ISMERTETÉSEK.

429

a, ^, u, 0, f. A, r, n, y, /, rj, s, a, k, *Si; uralkodó lettek o{101}, í{lll}, ;í{212}. .s{21I}, o {!{{}. a,

c,

(i,

o),

a,

c,

/9,

ÍM,

{Tll}, jól

t,r, p, n, y, g,

0,

kifejlettek a {100}'

A

alak

tt


kifej-

o {TOl}, jól

(515},

m,

&,

m,

0,

szerint, jól

^{103}.

kifejlett c,

a,

jí,

£w,

t,

h, y, g, /,

még

Sf{3l3}. jól kifejlettek


w

/?{013},

d,

i;

o,

s,

{011},

uralkodók

a {100},

c{00l} é^

{A[\} és d {311}.


c, a, /?, o), m, t, 0, 0, i; uralkodnak a {100}, c {OOI}, y, g, /, 37, ^, c/, <w{011} és y{414}, ezeken kívül nagy lapokkal /?{013}, {TOl}. ^{411}, rf{3ll}, s{211}. ,x,

A belül

táblás kristály kivételével a többi négy a

egyenl nagyságú

három tengely irányában

körül-

volt.

A szerz a kristályviszonyok részletes megbeszélése után a miarygritnek addig ismert összes 91

talanok

(16),

alakját

végre

három csoportba

nem typusosak

osztja,

m. biztosak

ú.

A

az ismert alakokat és a megfigyelt kombinációkat állította össze.

miargyriten

eddig

alakok

ismert

(59),

bizony-

és vicinálisok (16); ezenkívül hét lelethelyrl

száma Eosicky

felsbányai után

vizsgálatai

40-re

emelkedett.

ZiMÁNYI KÁROLY. 4.

raklia

Khomcnko

J.:

du

dístrict de contemporaius et fossiles. phototypiques.

Annuaire

4—6. Vol XV. MeoMimecKaa Oayna livr.

pag. c.

La

íaiine

Bendery. 11.

méotique I.

Les

dii

aucetres

Giraffinae et Cavicovnia.

Geologique

Minéralogique

et

107—143. Novo Alexandria

village

Av.

plauches

4.

de

Ta-

Cervinae

des

la

Eussie.

1913. (oroszul>

TapaKjiiii T)eHepcKaro y.

Szerznek az elz sz folyamán alkalma nyilt egész tömegét az emlsök maradványainak gyjteni Tarakliában. Ezúttal a gyjtött óriási anyagnak csak egy kis részét óhajtja ismertetni és leírri, amelyek mint legérdekesebbek már preparálva is vannak. Már ezekbl is látható, hogy felette gazdag és értékes faunát sikerült szerznek a tarakliai emlscsontlelhelyen összegj'jteni, melyekbl e faunára sok fontos kérdés nyerhet majd új megvilágítást, egjaittal pedig a meotiai idszak állati életének teljes képét is nyerhetjük. A talált csontokat szerz saját maga preparálta. Szerz munkája a Pliocervinae új szubfamilia leírásán kívül megvilágítani óhajtja a jelenleg

él Cervinák származását

gesen kiegészíteni a Cervidae família geológiai történetének hiányait

és lénye;

végül

a

Giraffinae- és Cavicornia- maradványok vizsgálati eredményeit közli.

Pliocervinae nov.

szubfamihák

jellegeit

közelebb

a régibb

áll

subfam középnagj'ságú forma, a Cervinulae

összekeverve típushoz,

találjuk

náluk.

A

fogak alkata

és

Cervinae

még

jóval

mely a Palaeovierycidákra jellemz. Az aggancs

formája, nemkülönben ágainak elhelyezkedése tekintetében a Cervinae karaktert viselik

magukon.

Ebbl a szubfamiliából b leírását

és jellemzését közli a

Cervavitus tarakliensis nov. gen. nov. sp.

;

következ fajoknak

Cervocerus Novorossiae, nov. gen..

ISMERTETÉSEK.

430 nov.

Damocerus Bessarahiae, nov.

sp.,

Cervus Matheronis Gerv.

A

nov. sp.

gen.,

Dronoterinia Gaudrey;

;

Cervamis Schlos.

;

mellékelt Vll-ik táblán a Cervavihis tarakliensis jobb és

Cervocerus Novorossiae bal-jobb, továbbá mindkét agancsa, arahiae bal és jobb agancsa, végül 6 sorozat átmetszetrajz

A

csapokról.

alatti

a

agancsa,

bal

Dmnoceras Bess-

van az agancsok

rózsái

VII. számú táblán a Pliocervinae nov. subfam. fels álkapcsá-

ból 5 képet és fogazatából szintén 5 képet ad.

Az

összes

képek e táblán

nagyság-

^/g

ban vannak. Ezzel a

subfamilia.

Griff inae

nem

túlságosan gazdag anyaggal, melyet

elször szerz ismertet Tarakliából, még az a baj

megesett, hogy az odesszai

is

egyetem geológiai intézetében a közelmúltban dúló tzvésztl nem csekély mérvben szenvedett. Ebbl a különben érdekes faunából a következket írja le: Gen. HelladotJierium. Helladotherium Duvernoyi Gaud. H. n. sp.

táblán ez utóbbinak alsó alkapcsát mutatja be

A

VII.

sz.

három képben.

A VII

Gen. Samotherium. Saniofherium Boissieri Maj.

tábla 14. és 15. áb-

ráiban a fels és alsó álkapcsot láthatjuk. Gen. Palaeotragus. Polaeotragus Bouenii Gaud., melynek fels álkapcsa lát-

ható a VII. 9.

sz.

1—

tábla 16. ábrájában, a VIII. tábla

.5

ábrájában

és a

IX. tábla

ábrájában. Ge7i.

Camelopardalis. Camelopardalis n.

álkapocs látható a VII.

sp.,

melybl

E

tábla 17. és 18. ábráiban.

sz.

két igen szép fels

tábla képei a természetes

nagyságot nmtatják. Cavicornia. Aaegodontia. Gazellinae. Igen gazdag kezésére, melj^et a közelben egy kiilön

következ fajokat

munkában

és

Weith

;

áll

szerz rendel-

írja le:

Gen. Gazella. Gazella hrevicornis Gaud.;

EoDL

anyag

óhajt feldolgozni. Ezúttal a

(j.

deperdita

Gerv., G. capricorni-s

G. sp.

Brodontia Pseudotraginae. .

Gen. Tragoceras. Tragoceras amaltheus, Gaud.

ScHL.

;

T. nigosifrons Schl.

alsó állkapcsát a IX. sz.

;

T. valikus n. sp.

tábla

3—4

;

;

T. sp.

T. amaltlieus var. paroideus.

Ezek között a

T. amaltlieus

ábráján mutatja be term. nagyságban

T. validus-höl pedig a fels állkapcsot a VIII

sz.

;

a

tábla 12. ábrájában szintén

természetes nagyságban.

Bubalidinae-h\, melyet h\ 8 ír le

Major

állított fel, két állkapocs

töredéket talált

szerz, melyet Schlossbr tanár anyagával hasonlított össze. Gen. Criotherium. Criotherium argualoides,

j\Iaj.

Képét a VIII. számú tábla

14—17. ábrája adja természetes nagyságban. Hippotraginae. Mindezideig

ebbl

a famíliából csupán alsó állkapocsmarad-

ványok voltak ismeretesek, melyeket Schlosser tanár írt le. Tarakliából a szerz igen szép anyagot gyjtött, melybl a következket írja le: Gen. Palaeoi-yx. Palaeoryx Majori, Sciil.

A

mellékelt 4 tábla közül a VIII.

nemkülönben a IX. sz. tábla 5—6. ábrái kapocsrészeit mutatják természetes nagyságban. 8z.

6—10.

és 13.

Palaeoryx

Stillzeli

ráiban mutatja be.

ezúttal

e fajnak fels áll-

Schl. fels igen szép állkapcsát a IX. tábla

7—8. áb-

431

ISMEHTETÉ8KK. Gen. Tragoreas. Tragoreas oryxoides Schí-., uu'lybol

VIIÍ. tábla 12. ábrá-

a

jában egy fels állkapcsot láthatunk. Tragelaphinae.

Gen. Protragefahts. Protragefalus Skouzesi, J)asi. Cervicaprinae.

Gen. Procobus. Piocobus Melánia nov. gen. nov.

mutat

tábla 18. ábrája egy koponyarészt gen. nov. sp. a IX.

táblai— 2.

és fogakkal láthatjuk. Végül

a

sz.

sp.,

melybl

nagyságban.

P.

a VIII.

számú

Brauneri,

nov.

ábrái, hol e faj koponyarészletét állkapocscsal

szerz egynémely következtetést igyekszik levonni

fajok palaeozoogeografiai jellemzésére vonatkozólag, egyúttal a gazdag s

leírt

fölötte érdekes tarakliai faunát a s

^/g

már

eddigelé jól ismert

s leírt

Szamos, JMaragha

és

Pikermi sokl)an hasonló

naleontologiai anyagával hasonlítja össze.

TiMKO Imre.

Laskarjev V.: Két löszperiotlus a podoliai és vol-

5.

chiniai

kormányzóságok

terüleléii.

Podolszk. 1912. (^Ba apyca Jiecca KaMeHeii,'b-no;i;ojiecK'b

nifixt.

A

lösz és

különböz

Kamenec-

ábrával.)

ii\

bi. IIo;i,ojiecKOíi

ii

BcibiHCKOü ryöep-

1912.)

nagy területeket borítanak Oroszországban. agronoinus foglalkozott, úgy hogy ma már

féleségei

Tanulmányozásával számos geológus

és

egész literaturája van a lösznek a fölötte gazdag orosz geológiai és talaj is méreti

amely még folytonosan bvül az újabb ezirányú vizsgálatok és kutatások nyomán. A kiválóbb lösztanulmányok közül való Kristapovics N. J munkája, ki Lublin és környékének hidrogeológiai leírásában bven foglalkozik a löszképzdéssel s tanulmánya eredményéül megállapít a megvizsgált területen egy alsó tavi-folyóvízi és egy szubaerikus löszfaciest. Tutkovszki P.-nak ugyancsak idevágó értékes közleménye van a Kristafovics szerkesztésében megjeler «Annuaire Géologique et Mineralogicjue de la Russie* 1897—1898. évfolyamában, melyben a mocsár- illetve tavi és szubaerikus löszrl kiváló tanulmáryt irodalomban,

írt.

A.

J.

s

humusz'^s horizontokra terjedtek vezett

el.

eltemetett

Nabokich lösztanulmányai fleg a löszrétegkomplexusokban

A német

irodalomban

is

fosszilis talajnak

melyeket

ki,

ne-

számának

élénk vita tárgya a löszperiodusok

másrészrl melyben Schümacher E., Keilhack K., fleg Wüst E. Naumann, Pikard, Gerth és sokan mások vesznek részt. Szerz a podoliai vasút mentén (Kamenecz— Podolszktól Proszkurov és

kérdése,

;

pedig SiEGERT,

Sztarokonstantinovon át Sepetovig) geológiai vizsgálatokat végezve, a löszképzdésnek két periódusát állapította meg. A tanulmányozott terület Volchiniának délnyugati részére, Podoliának pedig északkeleti felére esik. Ezt a folyóvölgyekkel tagolt hullámos,

dombos vidéket

szeli

a podoliai vasútvonal,

választókon áthaladó bevágásai pompás szelvényeket tárnak

melynek a

fel.

E

víz-

szelvények

rendszerint csak diluviális rétegeket foglalnak magukban, néha azonban a bevá-

gások fenekén

harmadkori képzdmények

matakorúak. (A szelvények vastagsága A.

is

voltak találiiatók, így fleg szar2"134 m.) 6 szazsen; 1 szazsen

maximum

=

szelvények diluviális rétegesoportjában a szerz két löszrerekódást figyelt

ISMERTETÉSEK.

432

meg, melyeket egymástól egy régibb, eltemetett humuszos horizont, az talajréteg különített

A

megfigyelt és

ÉNy-ra a 130—131

ú. n. foszilis

el.

leírt

szelvények a következk

:

Proszkurovtól 15 versztnyire

versztes vasúti szakasz között:

1.

Degradált mezségi talaj (csernoszjom), cirka

2.

Barnás homokos agyag,

8.

Yilágossárga lösz

sr

2—3

1 arsin.

vtigok.

krotorinákkal (ráfccsálók házai) és nagy mész-

tartalommal, 2 arsin.

Vékonyréteges szürkéssárga löszszer homokos agyag, meszes és vasas

4.

különböz alakú apró mészkon-

kiválásokkal, apróbb homokrétegecskékkel és

krédókkal,

2—

ver sok.

"ö

5. Sötétbarna homokos, humuszos agyag apró mészkonkréciókkal. (A réteg 1 arsin. fels és alsó határa gyengén hullámos.) Humusztartalom 1'064

%

lösz humuszos nagyobb üregekkel, bséges mésztartalommal,! ^4 í*i'SA szelvényben felsorolt rétegek a felület formájával párhuzamosan helyezkednek el, jelezve, hogy a jelenlegi hullámos felszín az els lösz képzdésének

Sárga

G.

narancsszín) többé-kevésbbé típusos

(gyengén

nyomokkal, krotovinákkal

idejében alakult

és

ki.

elz

Tanulságos képet nyújt toválibá az

szelvénytl északra a 120 versztes

vasúti szakaszmenti bevágás. 1 i'2 arsin.

1.

Csernoszjom,

2.

Világossárga lösz krotovinákkal a fels horizontokban,

b mésztartalom-

mal a mélyebb szintek felé, 1 szazsen. 3. Réteges barna löszszer homokos agyag, meszesagyagos rétegecskékkJ, 1

arsin.

1%

4.

Sárga lösz bséges mésztartal mnial,

.';.

Sötétbarna humuszos honiokosagyag sok mészkonkrecióval,

6.

Szürke,

gyengén

zöldessárga

arsin.

%

arsin.

homokos agyag meszes-vasas

löszszer

kiválásokkal, apró csövecskékkel, krotovinákkal, nagy niésztartalommal, 2 arsu).

Proszkurov város és környékén számos helyen láthatók hasonló szelvények. Sztarakonsztantmovkától E-ra ugyancsak a löszterületnek bejárása közben észlelte

szerz, hogy az

itt feltárt

szelvényekben a típusos lösz ritkább

szürke, zöldessárgas löszszer lágy

homokos agyagot

talált

meszes

s

helyette

és vasas kiválá-

késbbi hidratometamorfikus Ez a processzus (oxidáció, elsavanyodás, újra átalakulás, ki- és átmosás stl).) csaknem az összes vas- és mész kivonását eredményezi, mely vas és mész kezdetben a talajban többé-kevésbbé egyenletesen eloszlik, majd a

sokkal.

A

típusos lösznek ilyetén elváltozását egy

folyamattal magyarázza.

további folyamat konkréció képzdéséhez vezet, továbbá a lösz Hkacsainak

ki-

töltéséhez.

Végül egy harniadik szelvényt közöl Sepetovka és Pasuki állomások közötti területrl.

arsim

= l"04

1.

Csernoszjom,

2.

Barnás homokos

3.

Szürkéssárgás, kissé zöldes löszszer

1

arsin.

(1

in.,

1

versok

agyag igen sok krotovinával, 14

és meszes csövecskék találhatók, az alsóbb

= 0-045

m.)

firsin.

homokos agyag.

E

rétegben vasas

szintekben pedig mészkonkréciók.

ISMERTETÉSEK.

még

a fels szintekben

433

elz

krotovinák találhatók az

réteg anyagával kitöltve;

4 14 arsin.

HiuHuszos sötétbarna agyag, eléggé

4.

konkréeiókkal. Huniusztartalma 0"978

A

E

rétegben

is

számos krotovina helyezkedik

el; 1 i/> arsin.

közölt adatok arra engednek következtetni, hogy észak Podoliának és

Volchiniának lösztakarója

melyeket egymástól horizont választ

A

szívós, kevés vasas kiválással, mész-

1 I/2 arsin.

Világussárga (kissé narancsszín) lösz sok mésszel, helyenként márga-

5.

szer, másutt homokos. déli

%;

nem

egyszerre képzdött,

hanem

két korszakban,

huzamosabb megszakítást jelz eltemetett

tígy

hiuiiuázos

el.

vonatkozólag közismert a kutatók legtöbbjének egyet-

lösz keletkezésére

ért véleménye, mely szerint a jégkorszakra következett s jellegzetesen száraz klímájával kitnt idszakban halmozódott az fel. Tutkovszki említett munkájában a löszlerakódások idejének kezdetét

visszavonulásának ideje)

helyezendnek

(a

pl.

a jégkorszak utánra helyezi (gleeserek

Keisztafovics az interglaciális korszak végére

;

következ

glecser

elnyomulásának

ideje)

;

Bogolyubov

véli szi-

gorúan a fizikai-geográfiai feltételeknek megfelelen úgy véli, hogy a lösz az interglaciáUs idszak közepén képzdhetett (steppe facies). Ez a véleménye E. Wüst-

nek

is.

alsó-

idre

Szerz

nyomán megállapítja, hogy a podoliai és volchmiai képzdési idszaka a neki megfelel glaciális periódus utáni

e felfogások

és felslösz esik.

Európai Oroszorságnak

részletesebben

interglaciáhs

és

két eljegesedési

idszakát

tanulmányozták. Tudjuk ezekbl, hogy a második eljegesedés

nyomai követhetk messze

délre és keletre, azaz ismeretesek

Vladimír és részben Orlov kormányzóságokban.

A

már Kaluga, Moszkva,

fels jégkorszak moréna-lera-

kódásai mindezideig csak oly mértékben vannak tanulmányozva, hogj^ megállapítható volt a második eljegesedésnek az elsvel szemben való sokkal nagyobb

dimenziója.

A

ketts eljegesedési idszakba iigy hogy az interglaciáhs epochának az alsólösz, a posztglaciálisnak pedig a fels lösztakaró felel meg. podolia-volchiniai lösz az oroszországi

illeszthet be,

E

megfigyelések megersítésére szolgálhat a lichvinai profil (Kaluga korm.)

hol X. N.

Bogolyubov

glaciális lösz).

A

két moréna-lerakódás között löszt figyelt

meg

(alsó, inter-

vladimiri kormányzóságban J. L. Scseglov megfigj-elései

nyomán

hogy ott két, a moréna között helyet foglaló löszlerakódáson kívül a takarót képez második morénán is lösz van (fels, posztglaciáhs lösz). A két löszkorszaknak valószínleg más-más geográfiai elterjedése van. Az eddigi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogj' ahol az északi területen ismeretoS,

fels, posztglaciális löszt glaciális löszt

látunk lerakódva, abból az

idbl

délen az alsó post-

kapjuk.

f aimisztikai

különbségek a két lösz között

még

nincsenek kiderítve.

Szerz végül Oroszország eljegesedésének idszakait Németország periódusaival összehasonlítva, a következ táblázatot adja

Földtani Közlöny.

XLIV.

köt. 1914.

glaciáhs

29

ISMKUTETESKK.

434

Germánia

Vohh inia- Podolia

Fels

Posztglaciális epocha 3-ik glaciális

Fels

korszak

lösz

lösz

Huinusos horizont

»

1-s interglaciális 1-s glaciális A glaciális idig

a

Glaciális és

«

2-ik glaciális

Középs

Alsó lösz korszak

2-ik interglaciális epocha

«

szakig keletkezett folyó-

«

vizi

nemkülön-

tavi,

és

lösz

id-

glaciális

ben kontinentális képzd-

terjed

ménvek

«

Alsó lösz

Löszrétcgek közötti humuszos horizontok, mint fosszilis talajok találtattak Délororszországban számos helyen. A lul'lini kormányzóságl)ól ép úgy is-

még

meretesek, mint Kiev, Poltava, Charckov stb. kormányzóságokból. G. N. YiszocKiJ pl. Szamára kormányzóságból közöl hasonló szelvényeket, a humuszos horizont aljáiban (fekü) Sjmlax typhlusra valló kövérelíb krotovinákat, annak fedüjében lev fels löszszintben pedig a Spermo(ilus jóval kisebb hol

is

Hat év eltt Oroszország nyugati részében

krotoviráit találta. chinia); az elmúlt

évfolyamán pedig

Woronyezs, Szamára löszökön

nekem

is

stb.)

tett

talajismereti

(Poltava,

kirándulásaimon az oroszországi

alkalmam számos érdekes,

volt

(Besszarábia, Vol-

a déli és keleti országrészekben

a fentiekhez hasorló megfigye-

lést tehetni.

Talajismereti felvételeink alkalmával hazai löszterületeinken mi is megfigyeltünk közbetelepült, eltemetett humuszos horizontokat, tanulmány tárgj'ává tettük a hidronietamorfikus folyamatoktól; nemkülönben a különböz növény-

takarók alatt elváltozott löszeinket, st amint tudom, Tkeitz Péter igen tisztelt barátom évekkel ezeltt társulatunk egvik ülésén a duna menti löszfalak sajátos Timkó Imre. szerkezetérl elradást is tartott.

Yeriiadszkij, V. \.

6.

ról.

(Bull. de l'Acad.

E munkában A)

:

:

A

Se.

szerz a gázok

osztályozza a gázokat

l.

Imp. des

földkéicg

de

St.

klasszifikációját adja.

Morfológiai szempontból megkülönböztet

1.

Atmoszféra.

2.

Gázösszehalmozódásokat.

3.

Gázocclusio illetve srített gázokat.

Gázömléseket és gázörvényléseket

:

a) vulkánikus, b) tektonikus,

a) jelenlegiek

e)

—

/^)

periodikusak

^')

állandóak,

felületi f'k.

diatrunák,

—

íjázai-

Két szempont

Morfológiai és kémiai alkatuk szerint.

Szabad gázokat:

4.

különböz

Petersb. l\)\± pag. 141

iszapvulkáuok,

—

102.)

szerint

ISMERTETÉSEK.

5.

435

Gázkipárolgások.

Gázok szilárd anyagok1. Az óceánok gáza.

II.

2.

Tavak, folyók

3.

Források gázai

és

oldatokban

:

és állóvizek gázai. :

a) vulkánikusak,

karakterek,

h)

felületi

c)

tektonokaiak,

a) jelenlegiek, gyorsan száradó gázokkal periodikusak,

[jj

^) állandók.

B)

Klasszifikáció kémiai alkat szempontjából.

I.

II.

III.

Földfelületi gázok.

Vulkánikus gázok. Gázok, melyek a földkérgen törnek keresztül.

1.

Az atmoszféra

2.

Gázok, tektonikus gázömlések és források:

gázai.

a) nitrogén, h) szénsavas.. c) metán,

d) hidrogén,

Timkó Imre.

e) vízi eredet.

lEODALOM. A MAGYAR FÜLDTANl IRODALOM JEGYZÉKE AZ

1913.

ÉVBEN.

(REPERTÓRIUM DER AUF ÜNGARX BEZÜGLICHEN GEOLOGISCHEN LITERATÜR IM JAHRE 19U)

Ebben a jegyzékben mindazok a geomorfológiai,

munkák

talajismereti,

geológiai,

mineralógiai,

paleontológiái,

ásványkémiai

és

petrografiai,

bányageologiai

melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, illetleg amiket egyrészt magj'-ar szerzk hazai és külföldi folyóiratokban, másrészt külföldi szerzk hazai folyóiratokban írtak. In diesen Repertórium wurden allé jené geologischen, paláontologischen, felsorolvák,

petrographischen,

geomorphologischen,

agrogeologischen,

mineralogischen

und

montangeologischen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lánder der Ungarischen

Krone Bezúg habén, bezw. die aus der Féder ungarischer Autoren in ungarischen und auslándischen Zeitschriften erscliienen sind, oder von auswártigen Autoren in ^ungarischen Zeitschriften veröffentlicht wurden.

á9*

IRODALOM.

436

Ihr

Ahlluig', J.:

Nahir Mtd

die

clas

Alitr der Erdagerstaiten des Oherungarisclien

Engehinjes. (Mit 11. Fig.) Mitteil. aus elem Jahrb. aiist.

XX.

Az

Altméder, F.:

ung. Geol. Eeichs-

unaliiihai Jxtviia a Icmyászcd és hohászat szolgáJcdában. Vegyészeti

Lapok. XIII. Évf.

Amundsen, R.:

kgl.

el.

Heft. pag. 577-408. Budapest 1913.

Bel. 7.

A

5. sz.

pag. 76;

7. sz.

pag. 114;

déli sarh elérése. Földr. Közi.

8. sz.

XLI.

pag. 137, Budapest 1913.

köt.

I.

fz. pag.

1.

Budapest

r.il3.

Ballenegger, R.

—

A

talajcli osztályozásmól.

Pag. 1—16. Budapest 1913.

Fehéfeli jelentés az 1912. év nyarán Baiani^a és Somogy megyékhcit régzett átnézetes talajiíviculi

A

jehétehhl.

ni.

kir.

Földi. Int. Évi Jelent. 1912-rl.

pag. 264—265. Budapest 1910.

—

Bericht üler die im Scinmer dcs Jalncs 1911 auf d. menen hoderiliináKúícn Avfridn.ír. JciLkí-I fül- 1911 pag. 222-224. Budapest 1913. .

—

A

Balatonvidék talajviszonyainak vázlata.

eredm.

—

A

köt.

I.

I.

rész. pag.

dcni

Nagy-Alföld vorgenom-

k<;l.

ung. Geol. Eeicbanst.

(1 térképpel.)

1—3. Budapest

A

Balaton tud. tanúim,

1913.

talajok jellemzése vizes kivonatuk segélyével. Foldt. Közi.

XLIII. köt. pag.

317-324. Budapest 1913.

—

L'étvde des sols á Vaide de Icws íohdicns aquimes. Földt. Közi. Vol. XLIII.

359—367. Budapest 1913. die im Scmmcr 1912

p.

—

Berkld üler

in

geführten ühersicldliclien agrogeologifdun

BHohscnist. iür 1912.

líig.

dtn Kcmitciin Baranya und Somogy aus-

Anfnahnun.

cCC— £01. Budapest

Jölriesh. d.

kgl. ung. Geol.

1913.

R.: A Fold lérgének t(iméf(hnt(i. Ttiu e^HlIrd. l\iVA. XLY. kíH. 570. fz. pag. 102—103. Budapest 1913. Az Etna lávájának hó'niérsékktr. Tdir.tszittud. Kizl. XL\'. köt. 570. jüz. pag. 103. Budapest 1913. Balogh, E.: Nim eulö^cs tengely gnarzihek Vcn.'ijcidicl. (1. táLl.) pag. 3—14.

Balló,

—

Kolozsvár 1913.

A Magy.

Balogh, F.: Adatok az erdélyi földgáz értékesítéséhez. egyl. K()zl.

Bayer,

3.:

pag.

—

XLVII.

köt. 42. sz. pag. 679.

Magyarország a jégkorszak

j\Iérn.

és Építész-

Budapest 1913.

idején. Földt. Közi.

XLIII. köt.

(Társ. Jegyzkv.)

Budapest 1913.

345.

Üher üngains Stelking im

Eiszeitalter. Földt. Közi.

Bd. XLIII. (Prot. Aupz.)

pag. 400. Budapest 1913.

Bányai, J.: Idszaki forrás az Erdélyi Éreliegységken. Uránia. XIY. Évf. 12.

sz.

pag. 498. Budapest 1913.

Bársony, E.: IV. Évf.

Bekey, 1.

—

I.

Vannak-e najjldenek a hazai fetrolcvmlan. Magy. Chem. sz. pag. 7. Budapest 1913.

G.:

A

hajóti

Öregk

köt. 3. füz. pag. 126.

Die Höhlen des Öregk 3.

Lajija.

1—2.

barlangjai Esztergom váimegyéhen. Barlangkutatás

Budapest 1913.

hei Baját

im Komitat Esztergom. Barlangkutatás

I.

Bd.

Heft. pag. 145. Budapest 1913.

Bernatsky,

J. :

^ s^iTies

talajok növényzete, különös tekintettel ahefásitás kérdésére. (19

képpel.) Erdészeti Kisérl.

XV. Évf 3-4. .

sz.

pag.

93— 102.

Selmeczbánya 1918.

IRODALOM. Bolkay,

Adatok Magyarország 'pannóniai

I.:

(A Xr. és XII. tábl. ég Additions

Böck, H.: Rövid,

It.

Hungary

XXI. Bd.

lat.

herpetológiájához.

Évk. XXI.

köt. 7. fiiz.

7.

pannonian and pre-

fesen the

textfig.) Mitteil.

Heft. pag.

aus

Jahrb. d.

d.

217—230. Budapest 1913.

medence földgázelfordulásainak

tanuhnin;jozásának ered)nénifeirl.

történt

és 3. ábr.) Jelent, az Erdélyi

Medenca Földg. kutató muak.

(1.

ered. II.

r.

térkép 1. fiiz.

1-37. Budapast 1913. Adatok a kissármisi földgáz ismeretéhez. Bány. köt. pag. .521—522. Budapest 1913.

I.:

Va-L

praeglaciális

és

Fol

összefoglaló jelentés az Erdélyi

1911—1912. években

Czakó,

kir.

(With plater XI. XII and 5

kgl. mig. Geol. Reichsangt.

pag.

m.

to the fossil herpztology of

glacial periode.

az

A

5. ábr.)

193—206. Budapsát 19L3.

pag.

—

437

Koh. Lapok.

és

XLVL

II.

Czakó, M.: fns/'(ic.

Cholnoky, köt.

Az aluminiumipar J.:

(Társ.

legújabb haladása és a

Lapok. VIII. Évf.

Vegj^észeti

Néhány

6. sz.

magyar aluminiumércek

megjegyzés Erdély inorfológiájához.

.Tegyzkv.)

jelen-

pag. 95. Budapest 1913.

Földt.

Közi.

XLIII.

pag. 79. Budapest 1913.

Czirbusz, G.: Geográfia és földtudomány. Reflexiók médt. Schafarzik Ferenc elnöki

215—216. Budapest 1913. XLI. köt. 411. fz.

mignyitójára. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

de Martonne, E.: pag.

A

Déli Kárpátok domborzata. Pöldr. Közi.

297—319. Budapest 1913.

Dornyay, B.: Rózsahegy környékének földtani viszonyai. Budapest 1913. Ecsedi,

I.:

A

Hortobágyi puszta. Földr. Közi. XLI. köt.

I.

füz. pag.

29—30. Buda-

pest 1913.

A

Ehik, Gy.: pag.

—

brassói preglacialis fauna.

(4—5.

ábr.) Földt. Közi.

XLIII. köt.

23—36. Budapest 1913.

Die práglaciale Fauna von Brassó.

(Fig.

4

—

5.)

Földt. Közi. Bd. XLIII. pag.

136-1.51. Budapest 1913.

—

A

detrekszentmiklósi Pálffy-barlang faunája. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ.

.Tegyzkv.)

—

(Prot.

—

A

77.

Budapest 1913.

Ausz.)

pag.

391.

bei

Detrekszentmiklós. Földt. Közi. Bd. XLIII.

Budapest 1913.

pozsonymegyei Pálffy-barlang pleistocén

2. füz.

—

pag.

Über die Fauna der Pálffyhöhle

faunája.

Barlangkutatás.

I.

köt.

pag. 57. Budapest 1913.

Die pleistozáne Fauna der Pálffyhöhle im Pozsonyer KomiiaL Barlangkutatás. L Bd. 2. Heft. pag. 87. Budapest 1913.

Emszt, K.: Jelentés a m. ködésérSl.

A m.

kir.

Földt.

kir. Földt. Int.

Int.

chemiai laboratóriumának 1912.

éri'

)n-

Évi Jelent. 1912-rl. pag. 266—279. Budai)est

1913.

—

Bericht über die Tatigkeit des cliemisclien Laboratoriums der kgl. ungar. Geolo-

im Jahre 1911. Jahresb. 225—245. Budapest 1913.

gisclien Reichsanstalt

für 1911. pag.

—

d.

kgl. ung.

Geol. Reichsanst.

Bericht über die Táligkeit des chemischen Laboratoriums der kgl. ung. Geologi"

im Jahre 1912. Jahresb. 302-316. Budapest 1913.

sclien Reichsanstalt

für 1912. pag.

d.

kgl.

ung. Geol. Eeichíanst.

IRODALOM.

488

—

és Rozlozsnik, P.:

Az

úpnoldovai

hazait. Földt.

Közi. XLIII. köt. pag. 416

420. Budapest 1913.

—

Der Bazalt von üjmoldova. Földt. Közi. XLIII. Bd. pag. 494—499. Budapest 1913.

Erdödy, Á.: III. Évf.

A

Fenyves, J.:

—

konyhasó

a tengeredben

és

feloldott többi klorid eredete.

XI-XII. füz. pag. 483-492. Budapest 1913. Az 1906 januári földrengés Kolumbiában. (7—8.

XLIII. köt. pag. 39—50. Budapest 1913. Das Erdbehen von Kolumbia am 31. Janner 1906. XLII. Bd. Budapest 1913.

Ferentzy, J.:

A

(Fig.

A

tenger.

ábr.) Földt. Közi.

7—8.) Földt. KözL

matitzai aszfalt értékesítése. Vegyészeti Lapok. XIII. évf. 9. sz.

pag. 153. Budapest 1913.

Finkey, J.:

XLYI.

A

vulkáni exhalációkról szóló ismeretek fejldése. Bány. és Koh. Lapok.

Évf. 56. köt. pag. 21. Budapest 1913.

Franzenau, Á.:

A

rozsnyói wolnynról.

{4:.

tábl.)

Annál.

bist.

Natúr. Musei Nation.

Hung. Vol. XI. 1-s rész. pag. 103—108. Budapest 1913. — Über den Wolnyn von Bozsnyó (Taf. 4.) Annál. bist. Nat. Musei Nation. Hxmg. Yol. XI. pars prinia. pag. 108—113. Budapest 1913. Gorjanovic-Kramberger, D.: Zivot u kultúra díluvialing covjeka iz Krapine u Hrvatckoj. Horvátul, német kivonattal. 15 táblával és 15 szövegábrával. D jela Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti. Knjiga XXIII. Zagreb, 1913.

—

Fosilni rinocerotidi Hrvatske

Mercki

iz

i

Slaro7iije,

s

osobitim obzirom na Bhinx)ceros

Krapine. Horvátul, német kivonattal. 13 táblával. Djela Jugo-

slavenske akademije znanosti

i

umjetnosti. Knjiga

XXII. Zagreb,

1913.

Gombocz, E.: A tellur történeléhez. Természettud. Közi. XLX. köt. 578. füz. pag. 440-442. Budapest 1913. (11—13. Halaváts, Gy.: Adatok az Erdélyrészi Nagy-Medence tektonikájához. ábr.) Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 183-191. és (Társ. Jegyzkv.) pag. 84. Budapest 1913. Daten zur Tektonik des Siebenbürgischen Beckens. {Mit. d. Fig. 11—13.) Földt. Közi. Bd. XLIII. pag. 268-277. Budapest 1913. — Beitrage zur Tektonik des Siebenbilrgischen Beckens. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot.' Ausz.) pag. 396. Budapest 1913. Nagydisznód— Nagytahnács környékének földtani alkotása. A m. kii-. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag. 183—190. Budapest 1913. — Geologischer Bau der ümgehung von Bolya— Vurpód, Hermány und SzentErzsébet. Jabresb. d. kgl. ung. Geol. lieicbsanst. für 1911. pag. 143—149.

—

—

—

Budapest 1913. Der geologische Bau

Nagydisznód— Nagytahnács. Jabresb. 203-211. Budapest 1913. — Buziás 1 : 75,000-es geológiai térképlap. M. k'r. Földt. Int. kiadv. Budapest 1913. Hankó, V.: Glaubersós forrás Magyarországon. Magy. Balneol. Ert. 41. Évf. 3. sz. d.

kgl. ung.

TJnigebmig von

der

Geol. Eeichsanst. für 1912. pag.

pag. 10. Budapest 1913.

— A

hársfaival aStefánia forrást) vizének cliemiai összetétele.

41. Évf. 5. sz. pag. 14.

Budapest 1903.

Magy. Balneol. Ért.

IRODALOM.

— A —

borszéki

489

Madonna-forrás vizének cliemiai

41. Évf. 9. sz. pag. 12.

Budapest 1913.

Az

Magy. Balneol. Ért.

oláhgorhói keserfwíz.

-\Iagy.

összetétele.

Balneol.

41. Évf. 9. sz. pag. 13.

Ért.

Budapest

1913.

A

Harmos, Eleonóra Az Adria fenékviszonyai és partalakulása. 41. füz. pag. 291—311. Budapest 1913. Herbing, N.: Über Eidgas Káli und Petroleum in Siebenbürgen. :

XX.

Tenger. III. évf.

Zeitschr. d. Intern.

pag. 13—15. Nr. 4. 39—42; Nr. 5. pag. 49-53.: Nr. 6. pag. 62—64. Wien 1913. Hermán, 0.: A niagynr 'paleolith és tartozékai. Barlangkutatás. I. köt. 1. füz. pag. 10.

Vérein, d. Bohringenieure u. Bohrtechn.

Jahrg. Nr.

2.

pag.

Budapest 1913.

—

'

Über das Palaolithiknm Ungarns. Barlangkutatás.

I.

Bd.

Heft. pag. 37.

1.

Budapest 1913. Hillebrand, J.:

—

—

A

fosszilis

ember kérdése. Földi. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.)

Budapest (1913. Über die Frage des fossilen Menschen. Földt. Mözl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 396. Budapest 1913. Az sember újabb lakóhelyei hazánkban. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.)

pag.

85.

pag. 75. Budapest 1913.

—

Neuere Wohnstatíen des ürnienschen in Ungarn. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390.

— A

1.

füz.

Neuere Spuren des diluvialen Menschen in Ungarn. Barlangkutatás.

I.

Bd.

pag.

—

Budapest 1913.

sember újabb nyomai hazánkban. Barlangkutatás.

köt.

pleistocén

1.

— A

19.

Budapest

Heft pag. 46.

I.

1913.

Budapest 1913.

sember nyomai a bajóti Öregk nagy barlangjában. Barlangkutatás. Budapest 1913. L Bie Spuren das diluvialen Urmenschen in der Bajóter Öregkhöhle. Barlangkutatás. I. Bd. 3. Heft. pag. 147. Budapest 1913. diluviális

köt. 3. füz. pag. 122.

—

— A

kiskevélyi barlangban 1912.

nisse der in der Kiskevélyhöhle

Barlangkutatás.

I.

(Ergeb-

évben végzett ásatásoknak eredményei.

im Jahre 1912 vorgenommenen. Grabungen).

köt. 4. füz. pag. 153. oldal; Bd.

I.,

Heft

4, S. 187.)

Budapest

1913.

— A

csobánkai Kiskevély-barlangban végzett ásatásokról.

Évi

—

jelent.

A

m.

kir.

Földt.

Int.

1912-rl. pag. 355. Budapest 1913.

Über die Ausgrabungen in der Kiskevélyhöhle

bei

Csobánka. Jahresb.

d.

kgl.

ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 399. Budapest 1913.

Hobbs, pag.

W.

H.:

A

föld arculatának fvonásai. Földr. Közi.

XLI.

köt. XIII. füz.

355—358. Budapest 1913.

Hoffer, A.: Jegyzetek az erdélyi Érchegység Pilis-Csáklyak szirtzónájának tektonikájához. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

—

191—193. Budapest 1913.

Notizen über die Tektonik der Pilis-Csáklyaker Klippenzone des Siebenbürgisch&n Erzgehirges. Földt. Közi. Bd.

Hofmann, K.f

ti.

XLIII. pag. 277—280. Budapest 1913.

Vadász, M. E.: Die Larnellibranchiaten

Schichten des Mecsekgebirges.

(^Mit.

d. Taf.

4—411.

der

mittehieokoinen

u. 5. Fig.) :\Iitteil.

aus

dem

IRODALOM.

440 Jahrb.

ung. Geol. Reichsanst.

d. kgl.

XX.

Bd.

.

Heft. pag. 211—2.52. Biida-

pest 1913.

H.: skori barlanglelet Detrekszentmiklós határában. (Ein urzeitHöhlenfuud aus der Gemarkung von Detrekszentmiklós.) Barlangkutatás. I. köt. 4. fz. 167. old. Bd. I, Heft 4. S. 198. Budapest 1913. Jelentés az 1912. év nyarán, a Dunántúl északnyugati részén végzett átnézetes

Horusitzky, licher

—

A m.

agrogeológiai munkálatokról.

kir.

Földt. Int. Évi jelent.

1912-rl. pag.

209-219. Budapest 1913.

—

im Sommer

über 7neine

Bericht

1911.

vorgenommenen Aufnahmen. Jahresb. 185—192. Budapest 1913.

d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag.

—

Bericht über die

im Sommer 1912. im nordwestlichen

Teil Transdanuhien aus-

yeführten übersichtlichen agrogeologischen Arbeiten. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.

Reichsanst. für 1912. pag. 234—245. Budapest 1913.

—

Die agrogeologischen

Karten 4.

—

des

Verhaltnisse

u. 7 Fig.) Mitteil.

aus

dem

Jahrb.

Staatsgestütspradiiüns d. kgl.

(Mit

Kisbér.

XX.

ung. Geol. Eeichsanst.

4

Bd.

Heft. pag. 143—256. Budapest 1913.

Nagyszombat vidéke

1

75,000 agrogeológiai térképlap. M.

:

Földt.

kir.

Int.

kiadv. Budapest 1913.

—

Fozsojiy vidéke

—

Budapest 1913. Vágsellye és Nagysurány vidéke

A

—

m.

1

:

75.000 agrogeológiai térképlap. M. kir. Földt. Lit. kiadv.

1

:

mérték

75,000

agrogeológiai térképlap.

Földt. Int. kiadv. Budapest 1912.

kir.

Szencz ás Tcdlós vidéke 1

75,000

:

mérték

agrogeológiai térképlap.

A

m.

kir.

Földt. Int. kiadv. Budapest 1912.

—

Magyarázatok Vágsellye

Nagysurány, Szencz

és

agrogeológiai térképlapokhoz.

Horváth, B.: Jelentés a m.

kir.

1

:

75,000

A m.

kir.

280-305. Budapest 1913.

Bericht des cliemisclien Laboratoriums der kgl. ung. geologischen Beichsanstalt. Jahi-esb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag.

—

cím

Földtwii Intézet chemiai laboratóriumából.

Földt. Lit. Évi jelent. 1912-rl. pag.

—

és Tallós vidéke

Budapest 1913.

Bericht aus

dem chemischen Laboratórium

anstalt. Jahresb. d. kgl.

246—262. Budapest 1913.

der kgl. ung. Geologischen Beichs-

ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 317—343. Buda-

pest 1918.

—

Adatok a magyarországi vas-

XLVl. Inkey, B. és

és

évf. 56. köt. pag. 547.

:

Schumacher F.:

bányászata

A

cím munka

mangánércek kémiájához. Bány.

és

Koh. Lapok.

Budapest 1913.

rudai tizenkétapostol-hányatársaság arany érctele'pei

ismertetése. Földt. K<'»zl.

XLIII. köt.

i)ag.

216—227.

Budapest 1913.

—

F. Schumacher: Die Golderzlagerstatten und der Goldbergbau der Budaer Zwölf-

A [jostel-Geuierkschaft zu Bród 303-314. Budapest 1913. Jahrbücher XI,. r.d.

in Siehenbürgen. Földt.

und Erdmagnetismus. 1-182. Budapest 1913. Geologischen Beichsanstalt für 1912. pag. 1—401.

der königl. ung. Beichsanstalt für Meteorologie I.

Jahresbericht

u.

der

(Mit 5 Tafeln

ILTeil. pag. 1-200 kgl.

ung.

Közi. Bd. XLIII. pag.

u.

und 48 Abbild.) Budapest 1913.

441

IRODALOM. Jahresbericht

cler

kgl.

umj. Geoloíjisehen

Rekhmnaính

jür 1011.

(Mit 2 Taf.

und

24 Abbild.) pag. 9-306. Budapest 1913. az Erdélyi Medence földgásclfordídásai körül edddiy végzett kutatómunká-

Jelentés

latok eredményeirl. (IV. tál)l. és töl)!) á)jr.) II. rész.

I.

füz. pag.

1—288. Buda-

pest 1913.

Jux, S.:

A

sége.

(2

7.

sz.

Pilis— Gerecsehegységben elforduló triász-vizeknek közgazdasági jelentszelvényrajz.) A niagy. Mérnök- és Építészegyl. Közi. XLII. köt.

pag. 117-120. Budapest 1913.

Jugovics, L.: Kósdi markazit (a 18. ábr.) Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

202—205.

Budapest 1913.

—

Markasit von Kósd. (Mit

—

Budapest 1913. Ásványtani közlemények. Földt. Közi. XLIII.

—

Mineralogisclie Mitteílimgen. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 394.

d. Fig. 8.)

Földt. Közi. Bd. XLIII. pag.

290-292.

köt. (Társ. Jegyzkv.) pag.

81

Budapest 1913.

Budapest 1913.

— —

Adatok az olivm optikai ismeretéhez. (3. ábr.) Annál. hist. Nat. jMusei Nation. Hung. Vol. XI. 1-s rész. pag. 323—329. Budapest 1913. Beitrage zur Kenntnis der ojjtischen eigenschaften des Olivins. (3 Fig.) Annál, hist. Nat. Musei Nation. Hung. Vol. XI. pag. 329—335. Budapest 1913.

Kadic, 0.

A

:

magyar harlangkidatás

Barlangkutatás.

céljai és útjai.

I.

köt.

1. füz.

pag. 12. Budapest 1913.

—

Ziele

und Wege

der ungarischen

Hölenforsdmng. Barlangkutatás.

I.

Bd.

1.

Heft. pag. 40. Budapest 1913.

—

Jelentés a Barlangkutató Bizottságnak 1912. évi

—

Budapest 1913. Bericht über die Tatigkeit der Kommission für Höhlcnkunde vn Jahre 1912. Barlangkutatás I. Bd. 2. Heft. pag. 95. Budapest 1913.

—

A

I.

I.

—

bari fingok elnevezésérl.

(Über die Benennung der Höhler.) Barlangkutatás.

köt. 4. füz. 163. oldal; Bd.

I,

Heft

4. S.

194.

Budapest 1913.

Jelentés a horvát Karsztban végzett geológiai felvételekrl 1912-ben.

Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag.

—

mködésérl. Barlangkutatás.

köt. 2. füz. pag. 68.

Bericht über die

im kroatischen Karst im Jahre 1911.

Kartierungen. Jahresb. d. kgl. ung.

A m.

kir.

30—52. Budapest 1913.

G^-ol.

ausgefülirten geologischen

Ileichsanst. für 1911. pag.

87—92.

Budapest 1913.

—

Aufnahmen. Jahresb. Budapest 1913.

—

im kroídisehen Karst ausgeführten geologischen ung. TTeol. Ec-ichsanst. für 1912. pag. 54—56.

Bericht über die im Jahre, 1912 d.

kgl.

gcoloékom snimítniu luvatskog krsa u god. 1912.

Jzvjestaj

A

ni. kir.

Földt. Int.

Évi jelent. 1912-rol. pag. 358—360. Buda])est 1913.

Katona, L.:

XL^7. Katzer, F.

A

:

456-464.

és

Die BraunkohJennbhtgerung von Banjaluka in Bosnien. (Mit 9. Fig. Berg- und ilüttcniiianiüschcs Jalnb. LXI. Bd. 3. Heft. pag. 155-

u. 3. Taf.)

227.

Bány. és Koh. Lapok. 542—552. Budapest 1913.

földgáz elpazarlásának megakadályozása.

évf. II. köt. pag.

Wien

1913.

IKODALOM.

442

und

Kispatic, M.: Bauxité des kroatischen Karstes

buch

Min. Geol.

f.

u. Pal.

Beilageband

Neues Jahr-

ihre Entstehung.

XXXIV;

pag.

513—552.

Koch, A.: Els pótlék a magyar korona országai kövüU gerincesállat-niaradtúnyainak rendszeres átnézetéhez. ^lagy. Orvosok és Termvizsg, XXXVI. vándorgy. munkálatai,

pag.

Buda])t,st 1913.

169.

Koch, F.: Jelentés a Karlsixxgo-jahlonaci térképlapon végzett részletes felvételrl. A 111. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag. 62—64. Budapest 1913.

—

—

Bericlit über die DeJailaiifnahnie des

—

Izojeétaj

Kartenhhdtcs Carlopago—Jahlonac. Jahresb.

ung. Geol. Eeicbsanst. íür 1911. pag. 93—106. Budapest 1913.

d. kgl.

o

detaljnoni

snimanju

Karlobag—Jablonac.

lista

A

in.

kir.

Földt.

Int. Évi jelent. 1912-rl. pag. 369-371. Budapest 1913.

Koch, N.: Az osztrák Adria-huta Iá s eredmémjei. 385-400. Budapest 1913.

Kormos,

A

tenger. 111. évf. IX. íüz. pag.

Sciurus gibberosus, Hofvi., a magyarországi miocénben, (a

F.:

—

Sciurus gibberosus, Hofrn. im Mioziin

—

XLIII. Bd. pag. 151-154. Budapest 1913. Magyarországi új semlsök. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

— —

6.

ábr.)

Közi. XLITI. köt. pag. 36-39. Budapest 1913.

Fölrlt.

TJngarns. (Mit d. Fig.

6.)

Földt. Közi.

77. (Társ. Jegyzkv.)

Budapest 1913. Neue ürsaugetiere aus Ungarn. Földt. Közi. XLIII. Bd. pag. 391. (Prot. Ausz.) Budapest 1913. Madagaszkár si álhtvilága. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 344. és Termtud. Közi. CXI-CXII. Pótfz, pag. 1-11. Budapest 1913. Über die erloschene Fauna Madagaskars. Földt. Közi. XLIII. Bd. (Prot. '

—

Ausz.) pag. 399. Budapest 1913.

—

A

pilisszentléleki

—

Die I.

—

Legény-barlang praeliistorikus

köt. 3. füz. pag. 117.

I.

praliistorische

Bd.

3.

faunájáról.

Barlangkutatás.

Budapest 1913.

Fauna

der Legény-Hölüe bei Pilisszentlélek. Barlangkutatás

Heft. pag. 141. Budapest 1913.

Származástani kapcsolatok

és állatföldrajzi

cén faunájában. Állattani Kfizl.

XTL

vonatkozások Magyarország pleiszto-

köt.

1.

iüz.

])ag.

53.

(Társ. Jegyzkv.)

Budapest 1913.

— —

La

—

Három

station moustérienne de Tcüa (Hongrie).

Budapest 1913.

13. Fig.

Bericht über meine auslandische Studienreise im Jcdire 1911. Jahresb. d. kgl.

ung. Geol. Reichsanst.

tábl.)

új

fossilis

Annál.

!\rus.

f.

1911. pag.

272-296. Budapest 1913.

pézsmacickányfaj Magyarország Faunájában.

(XI— XIII.

Xation. Iluiig. Vol. XT. Pars prima. pag. 125—135. Buda-

pest 1913.

—

Trois nouvelles espéces fossiles des

Desmans en Hongrie. (Planehes XI— XII.) priiiia. i)ag. 136—145. Budapest

Annál. ^fus. Xation. ÍTung. Vol. XT. l^ars 1913.

— —

Tanulmányutam 'Németországban. A pag. 349-354. Budapest 1913. Meine Studienreise in Deufschland. iür 1012. pag. 392-398. Budaixst

ni.

kir.

Jabrisl).

1913.

Foldt.

d.

Int.

kgl.

lövi jelent.

1912-rL

ung. Geol. Reichsanst.

44a

IRODALOM.

—

Kleinere Mitteilungen aus

—

Geol. u. Paláont. Jalirg. 1913. Nr. 1. pag. 13-17. Stuttgart 1913. és Vogl, V.: További adatok Fuzine környékének qeológ iájához. A m. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag. 53— .'iT. Budapest 1913.

—

és Vogl, V.: Daljui ]odaci geologiji okolice Fuzina.

és Vogl, V.: d. königl.

—

A

ni. kir.

Síin.

Földt.

kir.

Földt. Int.

Évi

361—364. Budapest 1913.

jelent. llH-i-rl. i)ag.

—

unganschen Pleistozön. Zentralblatt für

deiii

Das mesozoische

in der ünigebung von Fuzine. Jahresb^

Cíebiei

ung. Geol. Eeichsanst.

f.

1911. pag.

82—86. Budapest 1913.

Weitere Daten zur (Jeologie der Unigebung von Fuzine. Jaliresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag. .57—61. Budai)est 1913.

Kövesligethy, R.:

A

570. es 571.

.-)69..

földrengésekrl. (18 képpel). Természettud. Közi. iiiz.

XLV.

köt.

pag. 1-24., 6.5—83. és 109-121, Budapest 1913.

Kucan, F.: Pijesak n Hyvatskoj. Glasnik lírv. pirodost. druMva. God. XXV.;, p. 63-79., 107-114., 171-177., 229-239. Zagreb 1913. Kulcsár, K.: Földtani tnegfigyelések a Gerecsehegységben. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

—

421-423. Budapest 1913.

Geologisclie

Beobaclitunqen im

499— .502. Budapest

Gerecsegebirge.

Kun, K.: Szemelvények a Ivegyek és völgyek 12. sz. pag. 487-492. Budapest 1913. Kun, A.

és Sass, L.:

A

Földt.

Közi. XLIII. Bd. pag.

1913.

kir.

moi-fólógiájából.

Uiania. XIY.

.évf.

József-megyetem hallgatóinak geológiai tanulmányútja

a selmecz- és körmöczbányai ércliegységben 1912. évi szeptember havában.

Bány.

Koh. Lapok. XLVI. évf. 56. köt. pag. 237. Budapest 1913. Lambrecht, K.: Magyarország fosszilis madarai. Állattani Közi. XII. köt. pag. 51. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1913.

1. füz.

az 1912. év folyamán eszközölt átnézetes talajismereti

felvételi

és

László, G.

:

Jelentés

munkámról.

A m.

kir.

254—258. Buda-

Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag.

pest 1913.

—

Bericht über meine übersichtliche Bodenkartierung im nordöstlichen Alföld. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag.

Teile des:

213—221. Buda-

pest 1913.

— A

Balaton lápjai. Magy. Orvosok és Term.-vizsg.

latai.

—

XXXVI.

vándorgy. Mmiká-

pag. 176. Budapest 1913.

Bericht über meine

nahme. Jahrb.

im Jahve 1912

d. kgl.

ausgeführte agrogeologische

Übersichtsaiif-

ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag. 290—294. Budapest

1913.

Lázár, V.

:

Felvételi jelentés az 1911. és 1912. évekrl. (1. ábr.) Jelent, az Erdélyi

Medence földg.-kutató

mnk.

eredni.

II.

r.

I.

füz.

pag.

39— .50. Budapest

1913.

—

és Fantó, D.: Jelentés az 1912. évben Verespatak vidékén eszközölt bányafelmérési

A m. kir. Földt. Lit. Évi jelent. 1902-rl. pag. 202-203. Budapest 1913. Betatigmigsbericht vom Jahre 1911. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag. 183-184. Budapest 1913. Bericht über die im Jahre 1912. in der Umgebung von Verespatak vorgenommenen és báyiyageológiai felvételekrl.

—

—

IRODALOM.

444 Gnibenvermessimgen

und montangeologischen

Aufnakmen.

Jahresb.

kgl.

cl.

ung. Geol. Keichsanst. íür 1912. pag. 225—227. Budapest 1913.

Az ember

Lenhossék, M.:

XLV.

helye a természetben. (3. ábr.) Természettud. Közi.

517—541.

549—570. Budapest 1913. Liffa, Au.: A fülipszit újabb hazai elfordulása. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jeg3'zkv.) pag. 75. Budapest 1913. Eine neues Vorkommen von Phillipsit in üngarn. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390. Budapest 1913. köt. 581. és 582. füz. pag.

és

—

—

Notizen über den Kontaktzug von Oravica—Csiklovabánya und Szászkabánya

Ujmoldova. Jahresb.

d. kgl.

—

ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 174—182.

Budapest 1913.

—

és Vendl, A.: Geológiai jegyzetek a kudzsiri és szebeni havasokról. lat.

—

Évi

jelent.

A

und Szcben. Jahresb. 74—86. Budapest 1913.

Beitrage zur Geologie der Gebirge von Kudzsir Geol. Reichsanst. für 1912. pag.

Lóczy,L.:

A

Földt.

lu. kir.

1912-rl. pag. 68—79. Budapest 1913. ung.

d. kgl.

túladunai Mastodon-leletekrl. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.)

pag. 88. Budapest 1913.

—

A

XLIII. köt. pag.

természet szépségeinek megvédésérl. Földt. Közi.

76. (Társ.

Jegyzkv.) Budapest 1913.

—

Schutz der Naturschönlieiten. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390.

Budapest 1913.

—

Az

olaszországi vulkánokról. Földt.

Közi. XLIII.

k()t.

(Társ. Jegyzkv.)

pag.

350. Budapest 1913.

—

Igazgatósági jelentés. jelent. 1912-rl. pag.

—

Direktionsbericht.

Az intézet tudományos 9-29. Budapest 1913.

élete.

M.

kir.

Földt.

Int.

Das wissenschaftliche Lében der Anstalt. Jahresb.

d.

Évi kgl.

ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 5—16. Budapest 1913.

—

Direktionsbericht. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 9 --53.

Budapest 1913.

—

A

Balaton környékének geológiai képzdményei

pedése. (15 tábla és 327 ábrával.)

—

A

és

ezeknek vidékek szerinti

Balaton tud. tanulni, eredni.

I.

köt.

I.

tele-

rész.

Budapest 1913.

I.

szak.)

A

Balaton tágabb környékének geomorfológiája. Magy. Orvosok és Term.-vizsg.

XXXVI.

vándorgy. munkálatai, pag. 157. Budapest 1913.

A m. kir. 171—182. Budapest 1913. Die geologischen Verhaltnisse der sndlichen Gebirgsgegend im Komitate Baranya. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. fiir 1912. pag. 190—202. Budapest

Lóczy, L.

ifj.:

Baranya vármegye

déli

liegyvidékének földtani viszonyai.

Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag.

—

1913.

Lörenthey, (2. I.

I.:

Jelentés az 1912. év nyarán végzett erdélyrészi geológiai kutatásomról.

Medence földg.-kutató 51-66. Budapest 1913.

ábrával.) Jelent, az Erdélyi füz.

pag.

Löw, M.: Lazarevics Milorád: A propiUtosodás kmrcosodás

és ezek

mnk.

eredni.

II.

(zöldkövesedés) kaolinosodás és

r.

a

vonatkozása a fiatal arany-ezüst érctelércsoportra. Földt. Közi.

XLIII. köt. pag. 472-476. Budajiest 1913.

IRODALOM. Maros,

I.:

Heüijrin

Angdo

445

gcoJóyvs élcic és munkássága. Földt. Közi.

XLIII. köt.

pag. 228-230. Budapest 1913.

—

Jelentés az 1912. évi fchciclehl.

A m.

Földt. Int. Évi jelent. 1912-101.

kir.

pag. 107—109. Budapest 1913.

—

Bericlii üher die

Anfnalimen im Jahve 1912. Jahrtsb.

anst. iür 1912. pag.

Mauritz, B.:

A

d. kgl.

ung. Geol. Beichs-

116—119. Budapest 1913.

ditrói szienit hét újahh elegyrésze. Földt. Közi.

XLIII. köt. pag.

12-14. Budapest 1913.

—

Ztcei neue Gemengteile ini Syenite von Ditró. Földt. Közi. Bd.

XLIII. pag.

124-127. Budapest 1913.

— A

Fruska-Góra Budapest 1913.

— —

— —

kzetei.

Földt.

Közi. XLIII. köt. pag. 324—329.

Die trachitischen Gesteine des Fruska-Gora Gebirges in Slavonien. Földt. Közi. Bd. XLIIL pag. 367-371. Budapest 1913.

A m. kir. Földt. Int. 204—208. Budapest 1913. Bericlii über die montangeologiscJien Aufnalimen im JaJire 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag. 228-283. Budapest 1913. A Mecsekhegység erwptivus kzetei. (A X. tábl. és 1. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt. 6. füz. pag. 153—190. Budapest 1913. Jelentés az 1912. évben eszközölt bánya geológiai felvételrl.

ÉVI

—

trachitos

jelent. 1912-rl. pag.

Die Erwptivgesteine des Mecsek-Gebirges. {Komitat Baranya.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. XXL Bd. 6. Heft. pag. 171—213. Budapest 1913.

— A

rádium ércei. Természettud. Közi. Budapest 1913.

M.

kir.

XLV.

Földtani Intézet Évi jelentése 1912-rl.

588.

köt.

(5.

tábl. és

pag.

füz.

757—767.

48 ábr.) pag. 3—372.

Budapest 1913.

M.

kir.

Országos Meteorológiai

és

Földmágncsségi

intézet

Évkönyvei.

és 1—182. Budapest 1913. Méhes, Gy.: Kövesült kagylós rákok Ázsiából. Földt. Közi. XLIII. 431. Budapest 1913. I.

—

rész és II. rész. pag.

XL.

köt.

1—201.

köt. pag.

Versteinerte Ostrakoden aus Asien. (Mit d. Taf. IV.) Földt. Közi.

428—

XLIII. Bd.

pag. 506—511. Budapest 1913.

Náday, L.: Talajalkotó édesvizi

szervezetek.

Természettud. Közi.

Budapest 1913. Noszky, J. Adatok a déli Mátra geológiájához. A m. 1912-rl. pag. 147-153. Budapest 1913. ^ Zur Geologie des uestlichen Mátragehirges. Jahresb.

XLV.

köt. 591.

füz. pag. 870. :

anst. für 1911. pag.

—

kir.

Földt. Int. Évi jelent.

d. kgl.

ung. Geol. Eeichs-

50—66. Budapest 1913.

Beitrage zur Geologie des südlichen Mátragebirges. Jahresb. d. kgl. ung. geol.

Eeichsanst. für 1912. pag. 163—170. Budapest 1913. Noth,

J.:

Xr.

—

7.

Das Erdgas in Ungarn. Ung. Mont.-Indust. pag.

1.

Die ararishen Petroleumfelder

XIX.

u.

Handelsztg.

XIX.

Jahrg.

Budapest 1913.

Jahrg. Nr. 21. pag.

1.

Gcdiziens. Ung. jMont.-Industr. Budapest 1913.

u.

Handelsztg.

IRODALOM.

446 Novak, E.:

Beobachtungen aus

Geolofiische

Verhcoiidl.

k. k. geol.

cl.

Eeichsanst. Nr.

Papp, K.: Kalisókufatáso'k hazánkban.

173—183.

köt. pag.

—

Uvujehung von

cler

(I. táljla

és

Budapest 1913.

és (Társ. Jegyzkv.) pag. 77.

Kalisalzschürfimgen in üngarn. (Mit d.

Foca (Bosnien.).

75—79. Wien 1913. a 10. ábr.) Földt. Közk XLIII.

pag.

3.

Taf. u. Fig. 10.) Földt. Kö/1. Bd.

I.

XLIII. pag. 257-268. Budapest 1913.

— —

Gyalumare Tiörnyéke Hunyad megyében. A m. pag. 110—120. Budapest 1913. Die Umgebung von Gyalumare

Föklt. Int. Évi jelent. 1912-rl.

kir.

Hunyad. Jahresb. d. kgl. ung. 120—132. Budapest 1913. Die Umgebung vo7i Marosillye im Komitat Hunyad. Jahresl). d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag. 115—122. Budapest 1913. Die Steinkohlenvorrate Ungarns. Mont. Eundschau. X. Jahrg. Nr. 2. pag. 62-65. Wien 1913. ini Kontitate

Geol. Eeichsanst. íür 1912. pag.

—

— —

Les ressources

liouilléres de

Hougrie. The

la

Coal ressources of the World-

Toronto, Canada, 1913. Vol. III. Pag. 961-1012.

Papp,

S.:

Adatok a Maros

és

Nagyküküll

folyók közének, valamint a szentágotai

sóskút környékének földtani viszonyaihoz. (2 ábr.) Jelent, az Erdélyi ]\íedence

mnk.

földg.-kutató

Pantó, D.

és

febnérési és

pag.

—

eredni. II.

r.

I.

fz. pag. 67—89. Budapest 1913.

Lázár V.: Jelentés az 1912. évben Verespatak vidékén eszközölt bányabt

i

n yageológiai felvételekrl.

A m.

kir.

Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl.

202—203. Budapest 1913.

Bericht über die im Jahre 1912 in dcr

Umgebung von Verespatak vorgenommenen

Grubenvermessungen und rnoiitangeologischen Aufnahmen. Jahresb.

ung.

d. kgl.

225—227. Budapest 1913. Bihargebirges und ikre Entsfehung.

Geol. Eeichsanst. für 1912. pag.

Paul, 0.: Die Aluminiumerze des Zeitschr.

für

])rakt.

Geologie.

XXI.

Jahrg.

líeft

pag.

12.

Fig.)

(12.

521.

Berlin

1913. Pál£y, M.:

Geológiai jegyzetek a

1912-rl.

pag.

Béli hegységbl.

A m.

kir.

Földt. Int. Évi jelent.

94—103. Budapest 1913.

—

Beitrage zur Geologie des Gebírges von Bél. Jahresb. d. kgl. lutg. (íeol. Eeichs-

—

Szontagh, T.

anst. inr 1912. pag.

Teiles des

u.

102-112. Budapest 1913.

Rozlozsnik, P.: Beitriiqe zur geologischen Kenntnis des zentralen

Bihargebirges. Jahresl).

d.

kgl.

ung.

Geol. Eeichsanst.

107-114. Budapest 1913. Pásztor, B.: Néhány szó a külföldi földgázforrásokról. Bány. évi. 56. köt. ])ng. 277. Budapest 1913.

für

1911.

l)ag.

és

Koh. Lapok XLVI.

Pávay- Vájna, F.: Uj Pholadoviya miocéyibl. (A 14 — 17. ábr.) Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 193—202. és (Társ. Jegyzkv.) i)ag. 77. Budapest 1913.

—

I'}in^

—

Elzetes jelentés az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyairól.

neue Pholadomya aus dem Mioz'ht. XLIII. pag. 280-290. Budapest 1913.

—

Az

Kig.

Erdélyi Medaice földg.-kutat(') 91-119. Budapest 1913. Erzsébetváros— Héjja.sf alva — Fogaras— Bükkor

(2 ábr.) Jelent, az

pag.

(.Mit

14

— 17.)

mnk. közötti

F()ldt.

eredm.

trriUet

Közi. Bd.

II. r.

I.

füz.

tektonikai.

447

IRODAÍ.OM.

Medence 111 — ll. Budapest 1913.

földg.-

inoKnuciisiadfíLajia-ehezetés. (2 képpel.) Vízügyi Küzl. III. évf.

5. füz.

stratigrafiai és morfológiai viszonyai. (1. á])r.) Jelent, az Erdélyi

kutató inunk, eredni. 11. Pech, B.

A

I.

r.

füz.

})ag.

166—170. Budapest 1913. Pfeifer, T. A földgáz ériéh'sítése. A Magy. ]\Iérn(')k23. sz. pag. 385—390. Budapest 1913. pag.

—

Földgáz

Phleps,

és i'parfejleszfés.

Jelentés

0.:

(3

és Építészegyl. Közi.

XLIIV.

köt.

Vegyészeti Lapok. VlII. évf. 20.

ábra). Jelentés az Erdélyi

sz. pag. 856. Bpest 1913. Medence földgáz-hitató mnk.

153—170. Budapest 1913. mködésérl. A ni. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rK pag. 356. Budapest 1913. Bericht ühcr die Tatigkeit der kartographischen Abteilung im Jahre 1912. Jahresb. d. klg. ung. Geol. Beichsanst. für 1912. pag. 400. Budapest 1913. Podek, F.: Uj liaszrög a Bárcasághan (1— 2ábr.) Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 17-20. Budapest 1913. — Über eine neues Vorkommen von Liasgestein im Burzcnlande. (Fig. 1—2.) Földt. Közi. Bd. XLIII. pag. 127-130. Budapest 1913. A brassói hegyek neokom niárgája. (3. ábra). Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 20-23. Budapest. 1913. — Der Neokom-Mergel der Brassóer Bcrge (Fig. 3.) Földt. Közi. Bd. XLIII. pag. 133-136. Budapest 1913. eredni. II.

r.

füz. pag.

I.

Pitter, F. Jelentés a térké/pészeti osztály 1912. évi

—

—

Polják, J. Jelentés a Zengg-ütocaci térképlap területén végzett részletes földtani

véteWl.

—

A m.

kir. Földt. Lit.

Bericht über die

Évi

jelent. 1912-rül, pag.

fel-

58—61. Budapest 1913.

Detail-Aufnahme im Bereiche des Kartenblattes

geologische

Zengg-Ottocac. Jahresb. d. kgl. ung.

Geol. Eeichsanst. für 1912. pag.

62—65.

Budapest 1913.

—

Izvjestaj Int.

Évi

detaljuo)ii

jelent.

Az

Posewitz, T.: Int.

—

Évi

geoloskom snimanjn, karte Senj-Otocac.

Abostól és Eperjestl nyugatra

jelent. 1911-rl, pag.

Aufnahmsbericht vom Jahre

kir.

Földt.

cs

hegyridék.

A

kir.

Földt.

m.

65—67. Budapest 1913. 1911. Jahresb.

d.

kgl.

—

40-42. Budapest 1913. Das Bergland westlich von Abos und Ep>erjes. Jahresb. anst. für 1912. pag. 70—73. Budapest 1913.

—

Ökörmez

fül-

A m.

1912-rl pag. 365-368. Budapest 1913.

ung.

Geol.

Eeichsanst.

1911. pag.

és

Kor. Orsz.

Tuchla. (11 öv.

részi. geol. térk.

XXIX. pag.

d. kgl.

ung. Geol. Eeichs-

rov. jelz. 75,000 lap.) Magyaráz, a

Magy.

3—18. Budapest 1913.

Pizyborski, M.: üngarns Salzproduktion im Jahre 1911. J\Iont. Eundschau, 4. Jahrg.

Nr. 15. pag. 727.

Wien

1913.

Radványi, A.: Lussin, Lussinpiccolo, Jjussingrande, Cigale.

Renz. K.

—

A M.

:

A

kir.

jurarétegek

dem

tenger. III. évf. 4.

kifejldése Kephalonia szigetén. (A III. tábl. és 1 ábr.)

Földt. Int. Évk.

XXI.

köt. 2. füz. pag.

Die Entwicklung des Jurás auf Kephalonia. aus

A

241—265. Budapest 1918.

füz. pag.

(j\íit

Jahrb. der kgl. ung. Geol. Eeichsanst.

Budapest 1913.

35-48. Budapest 1913. Taf. III. u. 1. Fig.) IMitteil.

XXI. Bd.

2.

Heft. pag.

41—56.

IRODALOM.

448

A

Réthly, A.:

mcujijarországi iiáivl(jás))i((ifi()yeJéseh-l. (6 kq)])el).

III. évf. 3. füz. pag.

— A

Vízügyi Közi.

107—123. Budapest 1913.

délnémetországi földrengés fészekmélysége.

XLV.

Természettud. Közi.

köt.

751—752. Budapest 1913. Réz, G.: Magyarország bányászata. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. évf. II. köt. pag. 449-456. Budapest 1913. — Der Bergbüíi in üngarn. Montan. Zeitg. XX. Jahgr. Nr. 21. pag. 409. Graz 1913. 587. füz. pag.

Telegdi Roth, K.:

—

A

in. kir.

Földt.

Az ec.

Int.

Évi

d. kgl.

ung. Geol. Keichsanst.

133—143. Budapest 1913.

Magura

für 1911. pag.

bei Szilágy sonilyó. Jahresb. d. kgl.

die südliche

ung. Geol. Eeichsanst.

123-132. Budapest 1913.

avasi neogén barnaszénelfordulások. Bány. és

Koh. Lapok. XLVI.

évf.

pag. 337. Budapest 1918.

Telegdi Roth, L.:

Az

erdélyi

medence geológiai alkotása Segesvár, Afold, Jakab-

Malomkerék és Dános környékén. 1912-rl, pag. 191—201. Budapest 1913.

falva, Rozsonda,

jelent.

—

A

Die Nordseite des Bézgebirges zivischen Paftelek und Kaznacs und Partié der

—

és déli oldala.

Die Nordost- und Südseite des Bézgebirges. Jahresb. für 1912. pag.

—

Rézhegység északkeleti

1912-rl pag. 121—129. Budapest 1913.

jelent.

Geologischer

Bau

A m.

kir.

Földt. Int.

des siebenbürgerischen Beckens in der JJmgebnng

rom

Évi

Seges-

Malomkerék und Dános. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag. 212—224. Budapest 1913. Geologischer Aufbau des Siebenbürgericsehn Beckens in der Umgebimg von Erzsébetváros, Berethalom und Mártonfalva. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag. 133-142. Budapest 1913. Rozlozsnik, P.: A béli hegység triaszkorú és triásznál idsebb rétegei. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl, pag. 80—93. Budapest 1913. Die triadischen und prátriadisehen Scliichten des Gebirges von Bél. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag. 87—101. Budapest 1913. — Emszt, K.: Der Bazalt von Újmoldova. Földt. Közi. XLIII. Bd. pag. 494—499. vár, Ápold, Bozsonda,

—

—

Budapest 1013.

— —

Az

újmoldovai bazalt. Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 416-420. Budapest 1913.

Szontagh, T.

u. Pálfy,

M.: Beitrage zur geologischen Kcnntnis des zentralen Teiles

des Bihar gebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Eeichsanst. für 1911. pag.

107—114.

Budapest 1913. Rózsa, M.:

A

strassfurti sótelepek organikus szerkezetérl. Földt. Közi.

(Társ. Jegj'zkv.) pag. 78.

—

XLIII. köt.

Budapest 1913.

Über die organische StruMur der Stassfurter Scdzlagcr. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 391.

Sailer, G.:

A

Budapest 1913.

talaj szerves alkotórészei.

Természettud. Közi.

49-51. Budapest 1913. Sass, L. és Kun, A.: A kir. József-megyetem

XLV.

köt. 569. füz. pag.

hallgatóinak geológiai tanulmányútja

a selmeczbányai és körmöczbányai érchegységekben 1912. évi szeptember havában.

Bány.

és

Koh. Lapok XLVI.

évf. 56. köt. pag. 237.

Budapest 1913.

449

IRODALOM. Savicki, L.: Glaziale Landscliaften in den Westheskiden. Anzeiger

^A. pag.

schaft iu Krakau. Nr.

Akad.

cl.

d.

Wissen-

88. Cracovie 1913.

1—12. Budapest 1913. Bánd XLIII. pag. 109—121.

Schafarzik, F.: Elnöki megnyitó. Fök\t. Közl.XLlII. köt. pag.

—

Eröffnungsrede

Közi.

Földt.

Prasidenten.

des

Budapest 1913.

—

Ásványtani közlonények. Földt. Közi. (Társ. Jegyzkv.) XLIII. köt. pag. 74.

Budapest 1913. MineraJogische Mitteilungen. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390.

Budapest 1913.

—

Heambtdation in der Unigebung von Berszászka und in Almáshecken d. kgl. uiig. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 1.50—157

Jjher die

im Sonwici- 1911 Jahresb. .

—

—

Budapest 1913. A magyar nemes opáhvJ. (10 képpel.) Természettud. Közi. XLV. köt. 576. és 577. luz. pag. 341—352. és 373—385. és a Magy. Orvosok és Természetvizsg. XXXVI. vándorgy. munkálatai, pag. 159. Budapest 1913. A tömeges kzetek Bosenhuscli-féle rendszerének táblázatos összefoglalása. Bány. és

—

Koh. Lapok XLVI.

Dr. Lóczy Lajos: pag.

A

Eger környékének

jelent. 1912-r]. pag.

m.

kir.

Földt.

Evi

Int.

130—146. Budapest 1913. XJmgebung von Eger. Jahresb.

geologiscJien Verlialtnisse der

d.

ung.

kgl.

144-162. Budapest 1913.

im Krassószörényer

Tektonische Studien

A

viszonyai.

földtani

CTeoL Reichsanst. für 1912. pag.

—

Budapest 1913.

444-472. Budapest 1913.

Schréter, Z.:

Die

évf. 56. köt. pag. 275.

balaton köríiyékének geológiája. Földt. Közi. XLIII. köt.

Geol.

Gebirge. Jahresb. d. kg, ung.

Reichsanst. für 1911. pag. 158-173. Budapest 1913.

'SigmondjE.: Szakvélenmiy a hortobágyi szikes pel.)

Vízügyi Köz). III. évf.

Der

Steeb, Chr. br.:

Göd.,

XXV.,

Strömpl, G.

A

p.

terület talajának

minsítésérl.

(1

kép-

pag. 256—258. Budapest 1913.

3. füz.

Name des Agramer Gebirges. Glasnik hrv. 115-122. Zagieb, 1913.

visegrádi Dunaszoros és a

jjesti

prirodosl. drustva.

síkság fiatalabb kavicstelefei. .YÖldt.

Közi. XLIII. köt. pag. 329-331. Budapest 1913.

—

Die jüngeren Schotterlager der Földt. Közi. Bd. XLIII. pag.

—

Az

Mezség

Erdélyi

szerkezete

Visegráder Donauenge und 37-375. Budapest 1913. arculata.

és

der Pester Ebene.

Földt. Közi. XLIII. köt.

(Társ.

Jegyzkv.) pag. 82. Budapest 1913.

—

Aufbau und

Antlitz

der

(Prot. Ausz.) pag. 395.

— A

Mezség

in Siebenbürgen. Földt. Közi. Bd. XLIII.

Budapest 1913.

liomoródalmási barlangrendszer

és kialakulása.

Barlangkutatás

I.

köt. 3. füz.

pag. 107. Budapest 1913.

—

Das Homoród- Almáser Höhlensystem und I.

— A

Bd.

3.

seine

Ausbildung. Barlangkutatás.

Heft. pag. 133. Budapest 1913.

Mezség

délnyugati részének felépítése és arculata. Földt. Közi.

XLI.

köt.

IV. füz. pag. 127-131. Budapest 1913.

—

Barlangok alalmlása

és pusztulása.

(Képekkel.) Uránia.

XIV.

évf.

6—8.

sz.

292-302. Budapest 1913. Földtani Közlöny.

XLIV.

köt. 1914.

80

pag.

IRODALOM.

450

— A

Mezség

— A

délnyugati részének földtani viszonyai. Jelent, az Erdélyi

kutató

földg.

január

mnk.

20-i/c?'

XIV.

A

II. r. I. £üz.

Medence

pag. 171—195. Budapest 1913.

XLV.

csókái {Torontál megye) földrengés. Természettud. Közi.

köt. 872. füz. pag.

Szabó, G.:

eredm.

206— 20ö. Budapest

föld belsejérl és a földrengési

évf. 1. sz. pag.

1913.

hullámok terjedésérl. (Képekkel). Urária.

20—27. Budapest 1913.

Szádeczky, Gy. Adatok az erdélyi medence tektonikájához. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

— —

405—416. Budapest 1913.

Daten zur Tektonik des Siebenhürgischen Beckens. Földt. Közi. XLIII. Bd. Bd. pag. 481-493. Budapest 1913. Jelentés az 1912. évi felvételrl. Jelent, az Erdélyi

eredm.

—

—

II. rész. I. íüz.

Medence

földg. kutató

mnk.

pag. 198—221. Budapest 1913.

Dr. líoch Antal negyvenéves egyetemi tanári jubileuma. Muz. pag.

97-98. Kolozsvár 1913.

Zum

40-jahrigen Jubileum des Prof. Dr. Anton Koch.

J\íuz.

Fz. Fz.

I.

köt. 2. sz.

Bd.

I.

Nr.

2.

pag. 173. Kolozsvár 1913.

—

—

az Erdélyi Medence DNy-i 99—112. Kolozsvár 1913.

Aniphibolandesit-ásványtufák I.

köt. 2. sz. pag.

félében.

]\Iuz.

Fz.

Amphibolandesit-Ttiffe in der südwestlichen Hcilfte des siebenbürgischen Beckens.

Muz. Füz. Szentpétery,

A

m.

Bd. Nr.

I.

Zs.:

kir.

2. pag.

176-190. Kolozsvár 1913.

Kzettani adatok Bels- Ázsiából

Földt.

Évk.

Int.

XXL

köt.

9.

(a

XXII— XXIV.

füz.

pag.

táblával).

237—341. Buda-

pest 1913.

—

a Túr-Toroczkói hegységbl (II— III. tábl.). Muz. Füz. 113—171. Kolozsvár 1913. Albitoligoklasgesteine aus dem Túr-Toroczkóer Höhensuge. (Taf. II— III.) J\Iuz. Füz. Bd. I. Nr. 2. pag. 191-258. Kolozsvár 1913. Szilber, J.: Magyarországi földrengések. Bány. és KoU. Lapok XLVI. évf. II. köt. 414-416. Budapest 1913. p;,' Szinyei Merse, Zs. Jelentés 1912-rl. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl pag. 306-313. Budapest 1913. — Jahresberieht für 1911. Jahresl). d. kgl. ung Geol. Heichsanst. für 1911 pag. 263-271. Budapest 1913. Alhitoligoklaskzetek I.

köt. 2. sz. pag.

—

.

—

ung. Geol. Eeichsanst. für 1912. pag.

Jahresberieht für 1912. Jahresb. d. kgl.

344-351. Budapest 1913.

—

A

kolloidok kémiája. Vegyészeti

Szontagh, T.: Jelentés az 1912. évben Lit.

— —

Évi

jelent. 1912-rl, pag.

Lapok. VIII.

évf. 1. sz. pag. 6.

végzett felvételi

munkálatokról.

Budapest 1913.

A m.

kir. Földt.

104—106. Budapest 1913.

Bericht über die Aufnalmisarbeiten

im Jahre

1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.

Bcichsaiista.t für 1912. i)ag.

113—115. Budapest 1913.

Rozlozsnik, P.

Beifrage zur geohgischen Kenntnis des zentralen

Teiles des

u. Pálfy,

M.:

Bihargebirges. Jahrb.

d.

kgl. ung. (ieol. Reichsanst. für 1911. pag.

107-114. Budapest 1913. Taeger, H.:

XLIII.

A

L^inviere-féle színes fé7njképek

köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 341.

a geológia szolgalatában. Földt. Közi.

Budapest 1913.

IRODALOM.

451

—

Über die Diunierschen Farhenfotograpliien im Dienste der Geologie. Földt. Közi.

—

A

Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 399. Budapest 1913.

Bakony

tidajdonképeni

A

délkeleti részének szerkezeti alapvonásai.

m.

kir.

Földt. Int. Évi jelent. 19'i2-í-üI pag. 156-170. Budapest 1913.

—

,

(jnindriss d. kgl.

—

zum Laudschaftsbau im Südosten

des eigenÜichen Bakony. Jahresb.

ung. Geol. lieichsanst. iür 1912. pag. 174 —189. Budapest 1913.

Weifere Daten zur Geologie des eigenÜichen Bakony. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.

Beichsanst. für 1911. pag. 67—72. Budapest 1913. Terzaghi, K.: Beitnig zur Hydrographie und MorpJiologie des kroatisclien Karstes. (Mit deu Taf.

XII— XIlí. und XX.

Geol. Reichsanst.

Timkó,

I.:

Bd.

pag. 2.55—369. Budapest 1913.

Talaj ismereti tanulmányutam Oroszország steppéin. Földt. Közi. XLIII.

köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 87.

—

27. Fig.) Mitteil. aus dera Jahrb. des kgl. ung.

6. líeft.

Pedologisclie

Budapest 1913. Bd.

Forschungsreise durch die Stepjjen Russlands. Földt. Közi.

XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 398. Budapest 1913.

—

A

magyar

földtmii irodalomjegyzéke az 1912. évben. Földt. Közi.

XLIII. köt.

pag. 230—248. Budapest 1913.

—

Bepertorium der auf TJngarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1912. Földt. Közi. Bd. XLIII. pag.

—

—

230-248. Budapest 1913.

A

Dunántúl keleti részének talajviszonyai. A m. rl. pag. 259—263. Budapest 1913.

Földt. Int. Évi jelent. 1912-

Die Bodenverhaltnisse im östlichen Teile Transdanubiens. Geol. Eeicbsanst. für 1912. pag.

—

kir.

Agrogeologische Verhaltnisse der

Jahresfe. d. kgl. ung.

295.— 300. Budapest 1903. Gebirgsscliollen zwischen Donau und Tisza und

des sich dicsen ausschliessenden Gebirgslandes, ferner eines

der

llings

des

Tisza,

Teiles des

Alföld

Nyirség und der Hortobágy. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.

Reichsaustalt für 1911. pag. 202—211. Budapest 1913.

—

Jelentés az 1912. táblával.)

A m.

évi oroszországi

kir.

II— III.

tanulmányutamról. (16 ábrával és

314—348. Budapest

Földt. Int. Évi jelent. 1912-rl. pag.

1913.

—

Bericht über meine Studienreise nacliRussland

im Jahre

1912. Jahreslj. d. kgl.

ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 352—391. Budapest 1913.

—

Földgázkutatások Oroszországban. I.

— — —

A A

Bányászati és

Budapest 1913. Természettudom. Közi. XLVI. köt.

Koh. Lapok. XLVII.

löszrl.

magyar puszta Budapest 1913.

és

5. sz.

pag. 206. Budapest 1913.

a délorosz sztyep. Földr. Közi. XLI. köt.

I.

füz. pag.

20—29.

Magyarország átnézetes talajtérképe. Kogutovicz Világatlasz. Budapest 1913.

Toborffy, Z.: Délafrika híres gyémántjai (3 képpel). Terniészettud. Közi. 56,9.

—

évf.

köt. 2. sz. pag. 65.

füzet. pag.

Az ásványok

XLY.

köt.

37—41. Budapest 1913.

lumineseczendája. Természettud. Közi.

XLV.

köt. 579. füz. pag.

574—577. Budapest 1913.

—

Über Kupferlasur

u.

Weissbleierz

von Tsumek.

(^lit

1

Taf.)

Zeitschr.

Krystallographie und Min. LII. Bd. III. Heft. pag. 225—237. Leipzig 1913.

:^o*

f.

IRODALOM.

452 Treitz, P.: Jelentés az 1911. évi

—

május 31-én luizmik

keleti részén végigvonult porfel-

hrl. Földt. Közi. XLIII. köt. (Társ. Jegj'zkv.) pag. 87. Budapest 1913. ber die Stauhwolken. Földt. Közi. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 398.

Buda-

pest 1913.

—

Évi

—

A

Jelentés az 1912. évben végzett agrogeológiai felvételekrl.

ni.

kir. Földt.

Int.

1912-rl pag. 220—253. Budapest 1913.

jelent.

im Jahve 1911 ausgeführten

Bericht über die

agrogeologischen

Aufnahnien.

—

ung. Geol. Keichsanst. für 1911. pag. 193—201. Budapest 1913. Die Bildungsprozesse des Bodens im Osten des pannonischen Beckens. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Keichsanst. für 1912. pag. 246—189. Budapest 1913.

—

Talajgcografia. (1 térkép és 7 ábrával.) Földr. Közi.

Jahrb.

d. kgl.

köt. 6. füz. pag.

1—53.

Budapest 1913. Tucán, F.: Boksiti u hrvaískom krus. Glasnik hrv. prirodosl. drustva. God.

XXV.

}).

— —

153—155.

XLI.

Zagi-eb 1913.

Dolomité (Mietite) aus der Fruska-Gora in Kroatien. 31it 1 Taf. Glasnik hr^^ prirodisl. drustva. God. XXV. pag. 194—201. Zagreb 1913.

Zur Petrografhie dosl. drustva.

Torina,

J.:

der

God.

Fruska

XXV.

Hidrografski, geoloski

verozapadne Bosne.

(9.

gora. (Vorláufige Mitteilung) ÍTlasnik hrv. priro-

pag. 206-214. Zagreb 1913. i

textonski odnosaji jednog kraskog predjela sje-

ábr. 7 vázlat, 5 szelv. és 2 tábl.)

Glasnik zemalsjskog

muzeja a Bosni Here. Kuj. XXV. pag. 253—306. Sarajevo 1913. Tuzson, J.: Adatok Magijarország fosszilis flórájáJioz. Földt. Közi. LXII. köt. pag. 345. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1913. i

—

Adatok Magyarország gáriáé III.)

pag.

{Additamenfa ad flórára fossilem

fosszilis flórájához.

A XIII— XXI.

A m.

tábl.)

kir.

Földt. Int. Évk.

XXI.

Hun-

köt. 8. füz.

209—233. Budapest 1913.

Ujváry, E.: Talajjavító munkálatok Angolországban. (17 képpel.) Vízügjá Közi. 'lll. évf. 1. füz. ])ag. 48—84. Budapest 1913.

Vadász, M.E.:

Z/ias^/cöTOÍeíefe Kisázsiából.

—

(A IV.

tábl. 5. ábr.)

51—72 Budapest

A

ni.

d.

ung.

kgl.

Geol.

XXI.

Keichsanst.

Bd.

3.

kir.

Földt.

dem

Jahrb.

1913.

Int. Évk. XXI. Liasfossilien aus Kleinasien (Mit d. Taf. IV. u. 6 Fig.) Mitteil. aus

köt. 3.iüz. pag.

Heft.

pag.

59—82. Buda-

pest 1913.

—

Geoloffische

BeobacUungenim Mecsek-Gebirge. Juhxesh.

d. kgl.

ung. Geol. Keichs-

—

Budapest 1913. Üledékképzdési viszonyok a Magyar Közép-Hegíjségben a jura idszak alatt. Math. és Természettud. Ért. XXXI. köt. 1. füz. pag. 102—120. Budapest 1913.

— —

Földtan

anst. für 1911.

A — A

és tengerkidatás.

földtan és slénytan tengeri

füz. pag.

A — A '-

A

mai

tenger. állása.

I.

évf.

Budapest 1911.

Budapesti Szemle. Budapest 1912.

üledékképzdés fbb törvényei egykor

189— 212. Budapest

földtan tanítása

és most.

A

tenger. III. évf. IX.

1913.

magyar egyetemeken. :Magyar Pedagógia. Budapest 1912.

német földtani oktatás tanulságai magijar egyetemek szempontjából. Budapesti

Szemle. Budapest 1912.

—

Pillanatképek a Mecsek múltjából. Mecsek Egyesület Évkönyve. Pécs 1913.

IRODALOM.

—

Hofmann, K.: t Die Lamellibranchiaten 4—411. u. 5.

csckgebirgcs. (Mit. d. Taf.

XX.

ung. Geol. Eeiclisanst.

Az Olt

Vargha, Gy.:

és

Maros

Bd.

453

der Miltelneohomen Schichten des

Heft. pag.

5.

aus dein Jahrb.

Fig.) Mitteil.

Me-

d. kgl.

211—252. Budapest 1913. sz. pag. 113—122.

forrásvidékérl. Evdély. XII. évf. 7.

Kolozsvár 1913. Vendl, M.: Kristálytani vizsgálatok (a

II.

tábl.)

Közi.

Földt.

XLIII. köt. pag.

205—214. Budapest 1913.

—

Kristallographische üntersuchurigen. (Mit d. Taf. II.) Földt. Közi. Bd.

pag.

Vendl, A.

A

:

—

Csepelsziget

liomokjáról

(a

III.

Földt. Közi. XLIII. köt.

tábl.)

Budapest 1913.

pag. 381.

—

XLIII.

292—302. Budapest 1913.

Über den Sand der Csepel-lnsel (mit 375-389. Budapest 1913.

d. Taf. III). Földt.

Közi. Bd. XLIII. pag.

A m.

Jelentés a Fejérvár megyében végzett reambuláló felvételrl.

kir. Földt.

lt.

Évi jelent. 1912-rl. pag. 154—155. Budapest 1913.

—

Bericlit

über die Beambulation

im Komitate

Fejér. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.

Keichsanst. für 1912. pag. 171—173. Budapest 1913.

—

—

Bericht über die

Gebirge von

Velence ausgefülirten

Studien.

tábl.)

A magy.

kir.

XXI.

Földt. Lit. Évk.

köt. 1. füz. pag.

1—33. Bu-

pest 1913.

Mvieralogische

Untersuckung

der

von Dr. Aurél Stein in Zentralasien

sammelten Sand- und Bodenproben. (Mit

dem

—

geologischen

Br. Stein Aurél gyjtötte középázsiai homok- és talajminták ásványtani vizsgálata,

(I-II.

—

im

Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsaost. für 1911. pag. 43—49. Budapest 1910.

Jahrb.

d. kgl.

II. Taf.

u.

4.

XXI. Bd.

ung. Geol. Reichsanst.

ge-

Textfig.) Mitteil. aus 1.

pag.

1—37.

pag. 95

— 101.

Heft.

Budapest 1913.

A

nadapi

alunit.

Math.

és

Természettud. Ért.

XXXI.

köt.

1. füz.

Budapest 1913.

—

Ásványtani

közlemények.

Magyar Orvos,

és

Természetvizsgálók

XXXVI.

Yándorgy. Munkálatai pag. 1712. Budapest 1913.

—

Liffa,

Lit.

—

Au.: Geológiai jegyzetek a kudzsiri és szebeni havasokról.

Évi

jelent.

A m.

kir.

Föld.

1912-rl pag. 68—79. Budapest 1913.

und Szeben. Jahresb. d. kgl. ung. 74—86. Budapest 1913. Vigh, Gy.: lÁaszrétegek a dorogi Nagyksziklán (a 19. és 20. ábr.) Földt. Közi. XLIII. köt. pag. 424—427. Budapest 1913. Beitrage zur Geologie der Gebirge von Kudzsir

Geol. Reichsanst. für 1912. pag.

—

am Doroger Nagykfelsen. (Mit d. Fig. 19—20.) Földt. Közi. XLIII. Bd. pag. 502-506. Budapest 1913. Vitális, J.: Adatok az Erdélyrészi Medence délkeleti részének földtani felépítéséhez. Liasschichten

(2

ábr.) Jelent, az Erdélyi

Medence

földg.

kutató

mnk.

eredm.

II. r. 1. füz.

pag. 223—288. Budapest 1913.

Vogl, V.: Adritok a tetigermeUéki tithon ismeretéliez. Földt. Közi. XLIII. köt. pag.

15—17. Budapest 1913.

—

Beitrage zur Kenntnis des Tithons

an der Nordküste der Adria. Földt. Közi.

Bd. XLIII. pag. 127-130. Budapest 1913.

IRODALOM.

454

—

A

mrzla-vodicai horvátorszáíji yüleodiász.

XXI.

—

köt. 5. füz. pag.

(5 ábr.)

k m.

kir.

Évk.

Földt. Int.

139—150. Budapest 1913.

Die Palaodyas von Mrzla-Vodica in Kroatien. (Mit 5 Textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. tuig. Geol. Eeichsanst. XXI. Bd. 5. Heft. pag. 155—168.

Budapest 1918.

—

és

Kormos, F. Ilit. Évi

Földt.

—

és

Kormos,

'.További adatok

Fuzina környékének geológiájához. 53—57. Budapest 1913.

A

ni.

kir.

Földt. Int.

Évi

jelent. 1912-rl, pag.

F.: Doljni 'podaci geologiji okolice

Fuzina.

A

ni. kir.

361—364. Budapest 1913. Wciterc Dafen zur Geologie der Umgehung von Fuzina. Geol. Eeiclisanst. für 1912. pag 57—61. Budapest 1913.

jelent. 1912-rl, pag.

—

Vnutskó,

VIIL

F.:

A

Jabresl). d. kgl. ung.

földgáz és közgazdasági jelentsége. Közgazdasági Értesít.

évf. 27. pag.

A Bánya.

1-3. Budapest 1913.

és kohóipara az 1912. évhen. Bány. és Koh. La705-1564. Budapest 1913. Woldrich, J.: Montanistisch geologische Studien im Zips-Gömörer Erzgebirge nördlich von Dobscliau in üngarn. Bulletin international de TAcademie des Sciences de Boheme. Prague. 1913. XVIII.

Wahlner, A.: Magyarország bánya-

XLVI.

pok.

évf. pag.

Zalányi, B.: Magyarországi miocén osztrakodák. (Az kir.

—

Földt. Int. Évk.

XXL

köt. 4. füz. pag.

Miüzane Ostrakoden aus üngarn. (Mit

d.

V— IX.

tábl. és 38. ábr.)

A

in.

75-135. Budapest 1913.

Tafeln

aus deni Jahrb. der kgl. ang. Geol. Eeichsanst.

V— IX.

XXI. Bd.

u.

38 Fig.) Mitteil.

Heft. pag.

4.

85—152.

Budapest 1913.

V—

X. tál;lával és a 21—24 ábr.) Földt. XLIII. köt. pag. 431-444. Budapest 1913. Über den Hemaiit vom Kukukberge. (Mit dem Taf. V— X. und d. Textfig. 21 —24.)

Zimányi, K.: Hemaiit a Kakukhegyrl. (Az Kr.zl.

—

Földt. Kösd. XIJII. Bd. pag. 511-523. Budapest 1913.

—

Ásványtani közlemények. Annál.

—

Natúr. JMusei Nation. Hung. Vol.

XL

Mineralogische Mitteilungen. Annál. hist. Xat. Musei Nation Hung. Yol. XI. 1. rész.

—

hist.

pag. 257—266. Budapest 1913.

1. rész.

pag.

266—272. Budapest 1913.

Neuere krystallographische Beobachtungen an den Pyrit von Dognácska. Zeitschrift

f.

Krystallogi-aphie

und Min. LIII. Bd.

I.

Heft. pag. 10—14. Leipzig 1913.

Zsigmondy, A.: Magyarország nemes fémbárvjászata. (Két táblázat mészettud. Közi.

XLV.

köt. 577. füz. pag.

és 3 rajz.) Ter-

385—389. Budapest 1913. Közli:

TiMKÓ Imre.

SUPPLEMENT ZUM

FÖLDTANI KÖZLÖNY MAI-JUNI 1914.

XLIV. BÁND.

-O. HEFT.

ABHANDLUNGEN. DIE IJMGEBUNG DER GEMEJNDE M()C8 (KOM. KOLOSj. Von

L.

KoTH

V.

Telegd.

Bei Gelegenheit meines Aiifenthaltes in Mocs

im Sommer

cles

Jahres 1913 machte ich in der

einige kleinere Aiisflüge,

um

mir über

im Komitate Kolozs dieser Gemeinde

ümgebung

die geologische Beschaffenheit dieser

Gegend der sogen. «Mezség» etwas genauere Orientiernng zu verschaffen. Das Eesultat meiner Beobachtungen gel)e ich in den folgenden Zeilen. An der Westlehne des am Ostende der Gemeinde sich erhebende <
Yon Mocs

her auf der LandstraBe nach

Gyéres hingehend, sieht

man nahe

der StraBe eine Abgrabung. Hier

W,

d.

i.

gegen

Mez

(östlich) der letzteren Ortschaft ist

geschichteter

Tonmergel, darüber Sand und Mérgei, unter

dem

gelber

und

(Oláh)-

oberhalb

blaulicher

geschichteten Tonmergel

aber Sand und weiBer oder grauer Sandstein entblöfit, welcher Sandstein

man im Tonmerund gélbe Toneisenstein-Knollen, im oberen Sand aber Sandstein- Kugeln. Die Schichten fallen auch hier mit 5° nach gebrochen wird. Unmittelbar über diesem Sandstein sieht

gel zahlreiche Pflanzenfetzen

ONO

ein.

Wenn

wir von Mocs in SW-licher Eichtung, gegen Alsó-Szovát zu,

über die Wasserscheide nach Westen vorschreiten, sehen wir in den

am

Westabfall der Wasserscheide hinabziehenden Gráben máchtigeren weiBen kalkigen Sand aufgeschlossen, welchem Sand ockergelber und blauer geschichteter

Tonmergel eingelagert

ONO. Im

ist.

gröberen Sand, der

Die Schichten fallen hier

zum

gleichfalls

Teil lockererer Sandstein

ist,

nach

stieB ich

456

I"

ROTII V. TEI.IÍGD

Bruchstück einer Muschel, welches Bruclistück von

auf das abgeriebene

Tapes yregaria Partsch herstammt, Dieser weiBe öand und Sandstein mit

dem

zwischengelagerten geschichteten Tonmergel

ist alsó

sarmatisch, seine

Fortsetzuiig finden wir in der Streichrichtung in der vorerwahnten Ab-

grabung von Mezgyéres, wo der Sandstein gebrochen wird. Die dórt über den Sand und Sandstein lagernden Schichten mit den vielen Pflanzenfetzen, l'oneisenstein-Knollen und Sandstein- Kugeln sind p o n t i s c h e n (p a n n o-

n

i

s c

h e n) Alters. Unter dem sarmatischen Sand und Sandstein

folgt

Die Schichten vertreten alsó —

wie aus

.

dann das Obermediterran mit dem eingelagerten Dazittuff, welcher Tuff westlich von Mezgyéres an der LandstraBe an mehreren Punkten auf geschlossen zu sehen ist. Seine Schichten fallen mit 5° nach ONO— NO und lassen sich weiter gegen Westen am Gehánge oberhalb der LandstraBe weithin verfolgen. ersichtlich ist

—

auf

dem

gesagten

— dem

dem besprochenen

kleinen (xebietsabschnitt

bei

siekonkordantem Ein fallen — die ganze aus benbürgischen Becken bekannte neogene Schich-

tenreihe. Gasauströmmung

ist

südlich

von Mocs, auf alluvialem Gebiet,

náchst dem nach Tótháza führenden Wege bekannt.

Budapest den

1.

September 1913.

gTJAPtZPOliPHYKITE AUS Von

—

Dr.

DEM SEBESTALE.

Aladár Vendl.

Mit dea Figuren 40 — 41.

Das Gebiet des Sebes-Flusses wird von

— Urspruug an

seineiu

schaft Szászcsór von den kristallinischen Schiefern der

gruppé nem

G

1 i

bis zur Ort-

mmersch

i

e

f

e r-

bedeckt. In diesen kristallinischen Schiefern treten nördlich von mei-

Aufnahmsgebiete zwischen Láz und Sugag an inehreren Punkten ein

zwei Méter máchtige Eruptivgánge auf. Diese Gánge werden Aufnahinsgeologen

dieses

Gebietes

Gy.

líereits

Halaváts erwáhnt, und

bis

von dem

als

Quarz-

yjorphyr-Dykes bezeichnet. Aus geoniorphologischeiu Gesichtspunkte sind diese

Gánge von geringer Bedeutung, da sehr interessant, da

Die

ini

LiFFA

sie

sehr

dünn

sind; sonst sind sie jedocli

sohr zahlroicli auftreten.

dem Kilometerstreicht und WNW-lich 080—

Sebes-Tale dahinzit'hende LandstraBe schlielit bei

steine 21 einen etwa

sanft gegen

sie stellenwfiso

NNO

lm

einfiillt.

máchtigen Gang (Fignr 40.)

feststellte, befindet sich dieser

auf, der

Wie ich in der Gesellschaft des Ilerrn lh\ A. Gau" in den (lesteinen der Glimnierscliiefer-

QUAEZPORPHYRITE AUS DKM SEBESTALE.

Das Gestein des Ganges

grup])e.

457

aschgrau, in seiner dichten Grundmasse

ist

ist

inakioskopisch nur Feldspat, Quarz und wenig Biotit als porphyrischer Gemengteil

Avahrzunehnien. Das Gestein

ist

íiisoli,

Spuren von intensiveren postvulka-

nischen Wirkungen sind darán nicht zu beobachten.

Sehr zahlreich scheinen diese Gánge S-lieh von Kápolna aufzutreten. Sehr gut aufgeschlossen und leicht eri'eichbar sind jené beiden Gfinge, die gegenüber der Brücke, an der kristallinischen

Mündung

weise vollkommen

weiCen,

gut

kommen

geschichteten

Gánge übereinander vor; der obere (iang niaehtig. (Figur41.)

Anden

herabkommenden Grabens ím

des von D. Cornetul

Kalke auftreten. Hier

ist

deni l)láulicligrauen,

in

kristallinischen

etwa

1

ni,

stellen-

Kalkstein

zwei

der untere aber 1'50

m

(íiingen ist der Kalkstein vollkoninien umkristallisiert,

Fig. 4U. Quai'zporphyrit

Üyke im

Scbestale.

Ganges zu beobachten ist. Beidé Gánge und falién gegen SSW ein. Einer dieser Gánge wird bereits von Halaváts erwáhnt/ der auch eine Photographie desselben publizierte.^ Nach Halaváts besitzt dieser Gang in dem Gneis im Liegenden des kristallinischen Schiefers eine ]\íáchtigkeit von 1"50 m. Der zweite híiher gelegene Gang falit von untén aus betrachtet bereits nicht mehr so gut in die Augen, weshalb er leicht übersehen werden konnte. Beidé Gánge befinden sich nicht im kristallinischen Scliiefer. sondern — wie erwáhnt — im kristallinischen Kalke.

'^'ie

dies besonders oberhalb des oberen

•streiehen

^

-d.

OSO— "WXW-lich

Gy.

V.

kgl. ungar.

Gy. Jáuterungen -

Halaváts

:

Bau der Umgebung von

C4eoIogischer

Szászsebes. Jahresbericht

geologischen Anstalt für 1905. S. 85. V.

z.

Halaváts und

L.

Roth

v.

Telegd: Die Umgebung von

Szászsebes. Er-

geologischen Spezialkarte der Lánder der ungarischen Krone. Budapest 1910.

Gy. Halaváts und

L.

Roth

v.

Telegd

:

1.

c. S.

00.

und

Taf. II.

458

AI.AUAH VKNDL

Dl

Die Bilduug dieser beiden Gánge wurde von

zionilicli

kanischen V.'iikungen begleitet, was sieh niakruskopisch

intensiven postMÜ-

schon in der weitíen,

ausgebleichten Farbe des Gesteines zu erkennen gibt. Die Biotite des Gesteines

MaBe

sind in ziemlich betráchtlichem

und

spate sind weiB

lm

trüb.

und

chlorit isiért

epidotisiert

tibrigen ist das Gestein dieser beiden

dem

derselben Beschaífenheit, wie jenes des bei

21.

km

;

die Feld-

Gánge von

Steine aufgesclilossenen

Ganges, wie dies noch aus der detallierten Beschreibmig hervorgehen wird.

Das beim 21

'-'-'

skopisch

.

km

betrachtet

P

Gemengteile sind

Stein aufgeschlossene aschgraue Gestein

ein^-

a g

1

i

dichte Grundmasse. o k

E

wenig klein,

p

i

d.

L'.

d o

t

Der P

1

a g

i

mm u k

stellenweise graulich,

s,

Q

u a

I

r

i

irn kristalliiíi-ichcn

makro-

ausgeschiedene

B

i

o

t i

t

Kaik aus dem Sebc^taU

^lagnetit, Apatit,

selír

hinzu. Die porhpyrischen Ausscheidungen sind

t

groB.

a

s

ist

nach (ülOj

tai'flig,

wohl kaolinisch umgewandelt

Serizitscliüp))chen vor:

besitzt

und verhaltnismáBig wenig

r z

gesellen sich diestn uuc-li

^í.

und P y

höehstens 0*5

a

Dyke

Fig. 41. (^iiarzporphyrit

zu erkennen.

1

porphyi'sch

Als

Gewöhnlieh

ist

írisrii. ;

selten

er in Albit-, seltener

wasserht'll. nur konmien darin auch in AUiit und Periklinineist

Zwillingcn ausgebildet. Auf der Flache (010) l)etrágt die Extinktion etwa 0°.

nahezu J_ Schnitte betrágt die Extinktion +9^;ö'< 1*541, BECKEScben Linie bestimmt). An der Flachf (010) tritt r exzentrisch hervor. AH diese Daten deuton aut einen sich bereits d e m A n d e s n n li r 11 d e n Oligoklas mit eiiicr durcliscliuittlii-hfii Zusaimiiensetzung

An

(3'

eineiu nuí a

>

r541

(mittels der

i

ii

('

von Ah.QAn^f,—Ab..^An26. Selten beobaditen gewöhiihch ;

ist

an den Plagioklast-n auch Zonarstruktur zu

giljt sicli diese jedocli

nur

in einer

Schale und eincui Kcrne

QUARZPOKrUYKITE AUS DEM SEBESTALE. zu erkemien. Der Keni

459l

ist etwas basischer als die Schale nur ausiiahnisweise sind Zonen zn beobachten. Zuweilen zeigen sich an den Eándern der Plagioklase Quarzinfiltrationen. Háufig werden die Plagioklas-Iiidividuen von einer überaus Bchmalen, sehr saueren Zone umgeben. Als EinschluB kommt in dem Plagioklas B i o t i t und sehr wenig Quarz vor. die Dihexaederform ist Die Q u a r z i n d i V i d u e n sind wasserhell ;

drei

;

an ilmen háufig zu erkennen. GewöhnHch schlieBen sie feine staubartige Interpositionen, zuweilen Grundmassenpartien und selteu Biotit ein.

Der

Er

Biotit

ist

sehr pleochroistisch

ist optisch negativ, Achsenwinkel etwa

= kaffeebraun,

y

:

O'^.

Selten

ist

/j

= ^,

= gelb.

a

der Biotit chloritisiert

;.

zuweilen enthált er Epidot und kalzitische Verwitterungsprodukte. Der Apatit kommt in winzigen farblosen Kristallen vornehmlich im

und um die Biotite herum vor. Der M a g n e t i t tritt in überaus kleinen Körnchen auf Der Epidot, der aller Wahrscheinlichkeit nach sekundár ent-

Biotit,

.

standen gelb.

ist,

Der

weist folgenden Pleochroismus auf

in sehr kleinen gélben

:

^

= gelblichgrün,

Körnchen auftretende P y

r

i

t

^_ ist

^

— hell-

ebenfalls

sekundár.

Die Grundmasse des Gesteines granitiseh. Dieselbe besteht

und wenig grünliche

ist

sehr feinkörnig, holokristalün, mikro-

überwiegend aus

Biotit fetzchen

Quarz, dem

sich viel Feldspat

hinzugesellen. Die Feldspate sind

untergeordnet langgezogen, leistenförmig, meist jedoch in den Schliffen rektan1 i g o k 1 a mit oder ohne Zwillingslamellen, mid Orthoklase.

gulár. Die Feldspate sind über-\^áegend sehr sauere o

gioklase

s

a r

t i

ge

Pla-

Mit Betracht darauf, daB der porphyriseh ausgeschiedene Feldspat des Orthoklas fást lediglich auf die ist, und daB sich der Grundmasse beschránkt, muB das Gestein als Q u a r z p o r p h y r i t bezeichnet Gesteines ein Plagioklas

werden.

Die chemische Zusammensetzung des Gesteines:

SiO^

Vo 72-41

TiOo_

Spur

Al^Ö^

18-11

Mol. 7o

78-08

11-52

FeO

0-10[

FeA

0-04]

CaO

2-28

2-6e

MgO

0-40

0-64

^a^O

5-80

6-08

K.fi

1-32

0-91

O'l

100-00

Glühverlust

P2O5

Spm100-97

Összesen Analytiker: Dr. K. Emszt.

Die OsAxxschen Paraméter: s

= 78-08 A = ;

6-99

;

C

- 2-64 F = 0-77. ;

"^^

K ALADÁR VENDL

460

T

= 1"89

AI2O2 ÜberschuB, der bei deu Berechnungen auBer Acht gelasseu

wurde.

Die neuen OsANNSchen Paraméter:

SAIF C Alk

Al

= 25-2, = U-S,

3-7, l'l 3-8,1 9-9

NK -=8-7 MC = 1-9. Unter den Quarzporphyriten steht diesem Gestein der Quarzglimmerporphyrit von Electric Peak, Yellowst. P.

am

náchsten

= 24-5, 3, 2-5 = lö, 5, 10 NK = 7-3 MC = 3-1

SAIF AlC Alk

SAIF und Al CAIK

Die Werte von

erinneru eher an die Zusammensetzung

der Quarzporphyre, bezw. der Rh3-olithe. Der Wert von Oesteine ungewohnt hoch.^ Die Proportion dioritischen T\'enn

]\Iagmas,

vornámlich

man auch den hohen

NK

wáre jedoch für diese

deutet eher auf die Gesteine des

aber auf die

Quarzkeratophyre, besonders

leselsáuregehalt in Betracht zieht.

Betreffs des Quarzkeratophyrs

von Mühlenthal, Harz:^

= 25-5, = 14-5, NK = 8-6 MC = 1-8

SAIF Al C Alk

]

NK

3,

l-

2-5, 13

Die letzteren Werte stimmen mit den ersteren ziemlich überein. Lediglich

in den Proportionen

AlC

Alk gibt sich eine wesentlichere Abweichung zu erkenist, dal?) in den Quarzkeratophyren Albit por-

nen, was darauf zurückzuführen

phyrisch ausgeschieden

ist,

in

diesem Gesteine aber Oligoklas.

Auf Grund dieser Zahlen stellt unser Quarzporphyrit bereits einen Übergang zu den Quarzkeratophyren dar. Das Gestein der bei Kápolna in deni kristallinischeu Kalke auftretenden beiden Gánge ist von der gleichen petrographischen Zusammensetzimg, nur ist der etwas intensi véren postvulkanischen Wirkungen einigermaBen umgewandelt. Namentlich sind seine Oligoklas-Feldspate durehwegs trüb, teils zu einem monotonen Matériái, aller A\'ahrscheinlichkeit nach zu Kaolin, umge-

«s infolge

wandelt. Plie und da treten in den Feldspaten auch Serizitschüppchen auf. Die Biotite sind ziemlich chloritisiert

*

und

epidotisiert.

Die Quarze sind dihexaedrisch.

Abgerundet.

*

OsANN' A.

*

OSANN

1.

:

c.

Petrochernische Untersiichiingen, Heidelberg, 1913.

QUAKZPORPHYRITE AUS DEM SEBESTALE.

Auch

die

Grundmasse

Feldspate weniger

ist

461

mit jener des vorigen Gesteines ident, nur sind ihre

frisch.

Die cheuiischo Zusammensetzung dieses Gesteines

SÍO2

Vo 71.83

TiOo

Spnr

.4/2Ö3

17-SG

ist die

folgende Mol.

%

78-40

11-50

FeÁ)

0-70.

Fe^Og

0-11

0-15 i

Cab

1-96

2-30

MgO

0-41

0-66

Na^O Nalo

0-41

0-66

-Vöe

5-90

K^O

1-6

1-09

(41ühveilust

0-75

100-00

0-08

P2O5

100-19

Analytiker: Dr. K. Emszt.

Die OsANNSchen Paraméter: s

= 78-40

A

;

=

6-99

;

G

•578-40 -^13-8

= 2-30 ^4-6 /l-6

= 25-3, = !&•&, NK = 8-4 MC = 2-2

SAIF AlC Alk

F = 0-81

;

;

T

= 2-21

''^8-4

3-7, 1-0 3-3.

10-1

Demiiach stimmt dieses Gestein vollkommen mit dem zuerst beschriebenen Quarzporphyrit überein.

Obwohl

die

beiden beschriebenen Gesteine weit von einander auftreten,

und petrographische Charakter dennoch darauf Gánge aus e i n e m und d e m s e 1 b e n Magma Ja aus diesem Umstaud kann mit Eecht auch darauf geschlossen

deutet der ganz idente chemische hÍD, dafi die untersuchten

entstanden sind.

werden, daB die übrigen auf diesem Gebiete auftretenden Quarzporphyritgánge durchwegs durch Eruption desselben Magmás entstanden sind. Die Bildung eines oder des anderen dieser Gánge wurde auch von mehr oder weniger intensiven

postvulkanischen Wirkungen begleitet.

Budapest den

1

April 1914.

LES OONST1T[\\NTS MINÉKALOGigUES Dr.

Les membres hongrois de

80L DE HATVAN.

D'UxN

Aladár Vexdl.

la

commission internationale pour runification la direction de M. A. 'Sigmond les divers

de l'analyse des terres étudient, sous

procédés d'analyse sur un sol de Hatvan. Pour l'étude des constituants minéralogiques de ce sol M. 'Sigmond

Hatvan;

m'a remis

8 échantillons suivants:

les

1. sol

de

un traitement d'une heure; 3. parties insolubles dans de l'acide chlorhj'drique aprés un traitement de 10 heures; 4. parties insolubles dans de l'acide chlorhydrique aprés un 2. parties

insolubles dans de l'acide chlorhydrique aprés

traitement de 120 heures

procédé russe

de matiéres coolloídales

du

partié colloidale

sol

;

insolubles dans de l'acide chlorhydrique,

parties

5.

;

partié colloidale

6.

;

du

sol

de Hatvan

;

sol

7.

de Hatvan dépourvu

résidu insolulile dans de l'acide chlorhydrique de la

8.

de Hatvan.

Voici les résultats de l'analyse microscopique de ces échantillons. 1.

de

Aprés lévigation rapidé de

la solution

Thoulet

j'ai

séparé

le sol

de Hatvan en deux lots á l'aide

l'un comprenait les parties dönt la densité est supe-

;

rieure á 3, l'autre les parties á densité inférieure.

-abonde

;

la jilupart

Dans

des grains de quartz sönt incolores,

celui-ci c'est

un

certain

mait des inclusions noires. Quelques grains étaient roses. Outre réussi á déterminer les espéces suivantes.

dant

La

est la mouscovite.

mouscovite

;

éllé se

hiotite est

Aprés

le

quartz

le

de quartz qui

nombre

minéral

renfer-

quartz,

le

j'ai

plus abon-

le

fréquente, mais pas aussi abondante que

La

présente sous l'aspect de lamelles brunes et jaunátres.

=

la

plupart

=

des hornhlendes ont ;'=vert bleuátre foncé, _L ? vert jaunátre, c ^ 16 a 19°; sur quelques grains de hornblende T brun-rougeátre foncé, J_ jaune, c: r 8 a 10 °. Les hornblende ont des magnétites incluses. Les grenats sönt assez abon:

—

dants, avec des faces irréguHéres, a cassure conchoidale

complétement 0*8

isotropes,

mm. Dans

le

sönt parfois trés gros avec

ils

groupe des feldspaths

=

=

j'ai

;

les

grains roses sönt

un diamétre maximai de

reconnu des plagioclases maclés, des

microclines á structure quadrillée et quelques grains á'orÜLOse. Ces derniers out

une structure lamellaire selon P. Ce sönt

Le

rutile n'est

les faces il

pas rare,

terminales;

j'ai

les

vu

y en avait deux espéces

rougeátre,

ÚJ

= jaune.

e

;

—

= lirun-jaunatre,

(u

= orangé

Le zirkon forme des prismes

aussi les faces terminales plus

J'

feldspaths plagioclases qui dominent

méme

aussi des cristaux jumellés. D'aprés le pléocln"OÍsme

et le grain est presque rond.

cliroisme est

les

prismes en sönt allongés; parfois on reconnait

on moins usées. llarement

La

orangé foncé,

staurotide est déjá

J_T

= jaune

clair et s

incolores, souvent le

brun-

on voit

prisme est trés court

beaucoup plus rare

pále.

—

La towmaline

;

se

son pléoprésente

LES C'OKSTITUANTS

•en prisiues alloiigi'S

variétés:

(o

=

olsmc

ou

pnil'uis

=

brun verdatre, s

= rose

foncé, s

:

IMINÉRA1,()(;IQI'I'.S

pále. Cetté

on observe (iHJ. que de Vüménik'.

Le

Qiielf|U('s

pléochro'ísnie

s

de

trac(^s

les

\)\nH rare.

La

vifujnétife

y eu

11

et (o

= jaune.

brun

forme des grains

traces de certains plans sönt fréquents

des grains

(Vépidoie

étaient

/?

= vert

;

par-

clair,

_L

Les quelques grains

de

prósentent pas de pléochroisnic

La

kianiie

aplatis

incolores,

aussi

calcife est

(^

= vert

dinozoisite. Uapaiite

le

rare, les grains arrondis sönt incolores. L' híjpersihene est anssi trés rare, 7'

a deiix

=

grains noirs, non niagnétiques, ne pouvaient étre

Quelques grains incolores se rap])elaient

jaunátre.

l'lii'mieiUie.

inculore, d'uiic teinte jaunátre,

deniiére est

noirs plus on nioins isométriques, fois

h

463

d'uN SOL DE HATVAN.

rare,

les

T

est

= vert, ne

selon

(100)

grains

arrondis

sönt mcolores ou jaunátres. J'ai aussi ol)servé deux grains allongés d'augife vert, non pléochroiques. Les lanielles (Tuu vert jaunátre pále des chlorites sönt aussi rares.

Enfin un seul grain á axe optique unique, á j)léochroisme en l)leu-incolore,

faiblenicnt biréfringeant ne pouvait étre que

Quant á

la fornie et la

du eorindon.

grosseur des grains je puis reniaríiucr qu'en géuéral

grains sönt plus ou nioins arrondis, usés, ce qu'on observe surtout ebez les grains de quartz. Les minéraux durs et ne possédant pas de clivage (tourmaline, les

zirkon,rutile) forment des prismes allongés avec des traces d'usure. Les grains des

minéraux bien

La

clivables (hornblende, kianite) sönt aplatis, de

grosseur des grains varié du

plus petit

de quartz d'un diamétre de 2 á 3 2.

Le résidu obtenu

du quartz

j'y ai trouvé les

i)ar

mm sönt

au diamétre de O'S

mérne que

mm,

les

micas.

mais des grains

aussi fréquents.

lévigation est com])Osé surtout de quartz.

En

minéraux suivantes: ))iouscoi)He,grenat,microcIine,

spaths, plagioclases, orthose, staurotide, zircon,

rutile,

outre feld-

hornblende, quelques grains

de )nagnéfite a surface corrodée, tourmcdine, épidoie, kidnite, híjpersthhie; quelques grains noirs, opaques, non niagnétiques ne pouvaient étre que de Vüménit. Je n'ai pas trouvé de II

les

semble que

hiotite; les

les

amphiboles sönt aussi plus rares que dans

le sol originál.

biotites se sönt entiérement dissoutes dans l'acide chlorhydrique,

amphil)oles se sönt dissoutes partiellement. 3.

Cet échantillon contient

rence prés que 4.

les am|)liiboles

les

mémes minéraux

(jue le

précédent á

la ditfé-

sönt peut-étre moins rare dans Téchantillon No.

Cet échantillon est aussi constitué surtout de quartz.

al)undance des grains de grcnats, de staurotide, de

rutile,

2.

y avait aussi en

II

de zirkon, de mouscovite,

puis quelques grains de tourmaline, de kianite, d'épidote, de microcline, de hornblende et et

un grain dliypersthme. Je

na'i pas trouvé

de feldspaths plagioclases, d'ortho,se

de magnétite, puisqu'ils se sönt dissout dans l'acide

clilorliydriíiue.

Les amphi-

boles sönt aussi fórt rares. 5.

Cet échantillon était plus riche en minéraux que

•outre les ininéraiLx trouvés dans

les

deux précédents,

pendant un tem])S plus court. J'y

l'acide chlorhydrique ayant réagi 1

'échantillon 4,

des

feldspaihes

ai

observe,

plagioclases

et

de r orthose. Les grains d'aniphihoh' sönt aussi plus al;ondants. Quelques grains noirs, opaques, non magnétiques ne pouvaient étre que de l'ilménite. J'ai réuni dans le tableau suivant les minéraux des échantillons N°* 1 á 5, qui signale aussi l'abondance ou

la

rareté.

464

D^

N'> (le

réclian-

tilloii

AI.ADAR VENDL

LES OONSTJ'l'UANTS M IXK KA 1,( )(;!(,) ÜES u'uN

la

luagiu'titi' t'tc, (ju'on

iromc

i'ii

SOI.

KE HATVAN.

atioiulaiu'c daiis Iv sul originál Iont, sönt dri'aut

(lans la ])artio coloídale. CV'S niim'iaux a liaute densité ont été niinérf

eomplétement

éli-

par la eontriíiigation. 7.

Cet éehantillon a

8.

La

anioiphetí.

conipositiou

la inéiiic

inatiéro hlanclu'

II

mál de 0'25 dii

465

t'si

s'y trouvait aussi quelqiu'ö grains de (|uartz, d'un dianiétre

mm,

mais

la ]ilupart

des grains sönt lu'aucoiip plus

dans eet éehantillon prt)U\e dv

(piartz

iiiini'ialogi(]VK' (|uc lu tíol originál.

coniiioséo sin-tout de grains et d'íigrégats blancs

iio\'eaii (pir la

[)etits.

La

maxi-

])résenee

[)artie colloidale n'était

pas entiérement exeinpte de minéraux non eoUoídaux.

Budapest

DEii

le í.

Mai 1914.

Airri^:sis(jnE

III.

bhunnen

in

mrzobereny.

Von JoHANN VOLKÓ.

Durch

Mit der Figur 42.

-

Bohrung des artesisclieii Brunnens Nr. lil. neben der deutselien wmxle der Untergrmid dieser GegendvomlS. Aprd bis 21. auf 323 Méter aufgeschlossen. Der Brunnen hat sich mithin am 21.

die

Kirclu' in ^íezberény, -Mai 1ÍJ12

Mai

1

is

in derselben Tiefe befunden,

wie der 17 Jahre früher vor

hause abgebohrte artesische Brunnen, der minutlich 4\S

1

dem Gemeinde-

Wasser

gelitfert hat.

Bohrproben beider Brunnen miteinander vergleichen, wir zu der überraschenden Erfahrung, daB trotz der naben, nur 250

^^\'nn wir das ]\Iaterial der

kommen

Schritte betragenden Entfernung der beiden Brunnen, derén Schiehtenlagerung

und -máchtigkeit richt sehr bloB in

dem

übereinstiunnend

des artesischen Brunnens Nr. III

von 216

mm

ist,

da einige

lockeren Gefüge ihres Materials besteht.

am

15. April

Übereinstimnmng die Bohrung

Man begann

1912 mit einer Schutzröhrentour

Durchmesser und 5 nmi Wandstárke. Der anfángliche Durchmesser

mm, derén Wandstárke 4*5 nnn, die Breite des zweimm. Die Schutzröhrentour wurde bis 70*45 ni hinabge-

der Bohrröhren betrug 60

Bührers 245

i'lügligen

senkt. Li

dieser

iestgehalten,

Tiefe

dalj

Durchmesser und welcher

man dann

abermals

das

hatte

der

plastische

man gezwungen war

eine

Eohr

so

sehr gepresst,

Ton das Schutzrohr

die erstere tíinzulassen, mit

ist.

daB

derart

zweite Eöhrentour, von 159 nnn

mm Wandstárke in m T'efe enigedrungen

gleichtalls 5 b's 210*32

blaue

dessen

Hier hatte die Tonschichte weitere

Versenkung nur

mit Aufgebot der áuBtrsten Kraftanstrengung möglich gewesen wáre. Lifolge dessen lieB man eine dritte Schutzröhrentour, die 121 nnn Durchmesser bei 5 mm Wandstárke hatte, ein, mit Hilfe welcher man bis 325*94 m Tiefe bohrte. Wáhrend der Durchmesser dcS Bohrrohres der zweiten Schutzröhrentour derselbe ist, wie jcncr des ersten, námlich 60 mm, der Bohrer abcr 200 nnn breit ist, betrug der Durchmesser des Bohrrohres der dritten Schutzröhrentour nur mehr 48 nnn Földtani Közlöny. XJ.IV. köt.

I'.tl4.

''^l

JOHANN VOLKÓ

466 bei 4"5 imii

Sc'hnec'keD.scliali'ii

riclitung)

Es

JJieiti.'

Uohrers 105

ilctí

STBMU

Saiul

und h.^nitischcn llulzstückchen, wek-her

(oluif

ist

iiiacliti^^fu

iii

S

,iíi'()l)t'reu,

Wasser

Liter

m

mit

Tiele. kk'iiit'ii

weiteiv Eiii-

aufspringendes lirunnemvasser

erstes

als

drr nktIl'u

.Mil

jiiin.

encllich erreichte iiian

dnnkelgi'auen

(>

niinutlifli

ergebei) hat.

div

nmi Durchmesser)

fS!)

durchliolutc

^I;(u

und

Wiuidsliiikc

Schutzniliicntoiir

dieselbe Scliichte, aus wek-her der vor deni Clenieinde-

di»-s

hause befindliche artesisehe Brnnnen sein Wasser erhalten hat. Als niau jedoch die

obenerwáhnte 6 h ö

zapfte, ii

d

a u s e

a u

s f

1

u

r t e e

i

g a n z

í)

a r t e s

o h n e

1

zwischen 817 nntl 323

ni niachtige,

ni

hi

a

u

s c

n n

ri

f.

i

e

n B

t r

o p

h

r

u

r f

e

n

r.

w

n

n

e e

i

s

ni liegende Scliichte an-

vor de e

e r f o

g

t

ö ni e

i

Wa

e

ii

d

e-

s s e r-

^

Der Cölestin Fejérváry'sche artesisehe Brunnen Nr. wie ich

G

ni

1

II

hingegen

entnonimen..

Brunnenb()hrarl)eiters

der ]\r'tteilung eines

erliált,

Wasser

sein

hrdicifn Niveavi, und zwar aus nnr 270 m Tiefe. Düch hat sowohl das Wasser aus deni vor deni Genieindehause l)efindliclien, als auch jenes des herrschaftiichen artesischen Brunnens ehien niehr oder weniger schwefeligen Geruch und ist gelblich gefárbt. Indessen ist dasselbc rücksiehthch seines Urs])runges aus der Tiefe als gut und trinkbar zu qualitizieren.

ans

eineiii

Jené Sandschichte in 325 ni Tiefe, aus welcher der vor deni Genieinde-

hause befindliche artesisehe Brunnen Wasser

erhált, ist zienilich reich

an orga-

nischen Kester und enthált zahllose Schnecken- und ]\fuschelschalen, lignitische

2—4

Bauniáste und glatte Algen von

Dicke und einer von 3

nini

70

bis

mm

wechselnden Lángé. zwischen 55 und 64

])ie

ni

Tit-t'e

liegende 9 ni niachtige graue, ins bliiu-

im artesischen Brunnen Nr. III, aus welcher die zum Bohrbetriebe erforderliche Wassermenge durch Pumpen gewoiuien wurde, ist bedeutend reiner, wasserreicher und máchtiger als vorige. Der Untergrund von Mezberény setzt sich aus anscheinend liorizoutaleii Schichten mit Hnsenförmigem Querschnitt und dünneren und dickeren Sand-, daC Ton-, und Schotterbánken zusaninien. Interessant ist drr rinstand, jené Schotterschichte (sofern namlich die Bohrprobe-, Auinahnis- und Tiefenliche iieigende

Sandschichte

man

daten richtig sind), die

in deni vor deni Genieindehause niedergebrachten

Brunnen zwischen 307 und 316 ni Tiefe durchbohrt hatte. lu deni neben der deutschen Kirche abgel)ohrten Brunnen nicht angetroffen hal. llier findet sich bis zu 310 m Tiefe durchaus keine Si)ur von Schotter. Tiii lolgendeu wird die Beschal'fenheit, Auí'ehianderíolge und Miiehligkeit artesischen

der durcliliohrlcii und uiiliTSuchten Schichten

Zu \'on

1

olicrst

m

wir

íindcii

ciiic

reichend. Dieselbe

is(

^ c Ib

1

i

c

^

h

angegeben s c

h

w

a

r z e

Erdschichte

sdír Imiig, nicht sehr wasserdurchliissig und

springt das Matéria! derselben beim Lintioíduien an den tonischeren Stellen auf.

1

Hrl.

piiií. -

^cllist

Dr. L. V. Lf^rzv 12(5.

Die Hohrpnilic

hcfiiidcl

Dii-

:

artcsisclicn

Hrmin.n

.les

Alfr.l.l.

|'\,lc|laiii

Kc./lciny.

XLII-

(Unííarisch.)

siili

licfindc-t siili

aiiiii

die-

iii

diT .Mc/.üiiciiMiycr staiiliiiluii IJür^inxiiiik'

J?()lir])ri)l)i'

vuiii

ai tosi-suhni

liniiiiicn

;

rluMida-

beim (iiMiH'iudfbause.

IIKI?

111.

AlíTEhíIscilK

Fig. 42. Profil flcs artosisch,.,,

HIU'NNKN JN MK/OHkiíÉny.

Brunnens Nr.

III.

4(37

in Me/xlh..rcnv.

31*

JOHANN VOLKÓ

468

Daruuter

folgt

von

clun-akteristisch diluviale

1 —3 m g e 1 b e r, s a n fi g e r T o n der kleiue, Schneokenschalen (Pu])a iiiuscoruni, Clausilia puniila. i

Succinea oblonga, Tíclix usw.)

von

Seite

entlialt.

Er

isfc

,

áw

Ton. der auf

dersoll)('

ii()i(llicluii

Kröstarcsaor W('g cntlang aufgeschlosscn zu

]\íezül)erény, deni

luid aus welchein viele versteinerte Sclnieckon gesainnielt Averdcn

ist

Von

dieser Schiclite erhalt

Mezberény und Umgebung

ihre Ackererdc

si'hcu

könni'n.

und

dit'Si-

Tonschichte verursaelit die harto. konsistcnfo nnd wouiger wassordurclili'is^igo fíchall'enheit des

Die dritte Schichto, von

Ortsbrunnen gcsídnnackes

]?(-

Bodens.

ei'halton

als schkx'htes

3— 8*5

ni,

Grundwasser,

ibr

biklet

g

e

welches

1

b

S a n

e r

d.

zufolge

sich

Die nieistcn seines

Scxbi-

Trinkwasser erwoist, ans dieser Schichte.

TTnter dieser folgt g r a n e r, i n s g o b c b e n e i g e n d c r T o n von 8"50— 23 m, mit kleinen Schmíckenschalen. c li e n e i g e n d e r Darnnter liegt von 23—26 m g r a n e r, i n s g e 1 li 8 a n d. Die secbste Schichte biklet von 26—55 m graublauer Ton. Versteinerungen 1

1

i

i

1

ha 1)0 ich in demselben nicht gefnnden. Dieser blaue Ton stimmt auch beroits

dem in gleicher Tiefe im artesischen Brunnen vor dom Gemeindehanse vorkonnnenden Ton üboroin. nur liegt dossen ohere und untere Grenze in ciiicui mit

anderen Niveau. r a u e m i n s 1) a u 1 i c h e n e i g e nvon 55—64 m reichend. Das Matériái dieser Schichte stimmt mit jonem im artesischen Brunnen vor dem Gemeindehanse überein. Es war die cislc Schichte, die, 6 m von der Oberflachc abwárts gorechnet, anföteigonck^s "W'assev orgel)en hat, Schneckenschalen habé ich darin nicht gefnnden. Unter dieser Hegt von 64—85 m der p 1 a s t i s c h e, f e i n e, g r a u b a n e T o n, welcher mit jenem von gleicher Tiefe im Brunnen vor dem Gemeindehanse nicht übereinstimmt. Das 216 mm-ige Schntzrohr endigto in dieser Schichte. Darunter finden wir von 85 87 m g r o b e n g r a u e n S a n d. Aucb

Die siebente Schichte besteht aus g

d 011

San

1

d,

1

—

dieser

stimmt nicht mit dem Matériái aus gleicher Tiefe im Brunnen vdv ilcm

(iomeindohause überein. Das aufsteigonde Wasser dieser Schichte hat sich 7

m

unter der Oberfláche gezeigt.

Mit der zehnten Schichte wird das Meeresnivoau überschritton. Diese ins

grünliche neigendc blaue Tonschichte

reicht

vom

87

bis

162 Méter. Dieselbe enthált auch Spnren von Petrofakten, stimmt aber aucb nicht

mit der gleicb tiefon Schichte im artesiscboi Biuimeu vov

di>iii

Gcincindcbausc

überein.

Unter dieser Schichte findon wir b

1

162—170

von

m feincn.

a u e n S a n d, dor beroits mit der gleich tiefcn Schichte

nen vor dem Gemeindehanse übereinstiuimt, aber keine Ycrsteinerungfn l^as aufspringende

Wasser desselben hat man

holl-

im artesischen Brunenthiilt.

Motor von dor Obcrílachc ab-

6

Wíirts festgestellt.

Das Liogendi' dn dieser Schichto stimnil

dom Gcmrindchausf

fitten Schicbtc ist b e

1

1

li

1

a

u c

r

T

o n. Das iMatcrial

mit jenem aus gleicher Ticfo im artesischen línnmcn vor

ijlicrein. ])irsi'lb(í

erstrockt sich von 170

liis

201

m

Tiefe

und

bKH tíclmecki'ii

eiitlialt

uud

J.

]

tief

Bohrer so

dio jeducli voiii

zcr-

Herr Chef-

ist.

untere Diluvialgrenze in der Gegend von

unter das Meeresniveau. Andi die untere Diluvialgrenze

Mezberényer Untergrundes kann an der

des

469

')estimmung nniiiöglicli gewordíni

V. IIai;Aváts versetzt die

(iyoma 100 Méter

MEZOBERBNY.

IN

kluino .Musclielöchalcii,

trüinniert wurden, das derén

geologe

BHUNNEN

AH'I'KSISCUK

IIJ.

unti^i'en

Grenze dieser Schichte

angenomnien werden. n s gr ü n i c li e n e Der darunter íolgende t o n g e, 1) 1 a u e, g e n d e S a n d wird bereits zur leviintisclien Etage gezáhlt. Derselbe reicht von •201 bis 206 m. Das jMaterial dieser Schichte stinnut nicht mit jenem aus dem artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause üborein. Petrefakte habé ich darin m unter nicht gefunden. Das nufs])iingende Wasser dieser Schichte stieg l)is zu i

1

i

i

der Oberfláche empor.

von 206 Ins 255 m g r a u e r, i n s g e 1 b 1 c h e stimmen Matériái und Lage dieser Schichte mit dem im artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause nicht überein. In dieser

Unter diesem Sand

n

e

i

g

e

n d

^Matériái

e r

T

liegt

i

o n, docli

Schichte endigte das 159 m-ige Schutzrohr.

Darunter lágert von 255

bis

m

258

e

f

i

n

e

d u n k e

r,

1

b

u

a

1

e r

S a n

d.

und das j\íaterial dieser Schichte stinunt Brunnen vor dem Gemeindehause nicht ül)erein. Das

Dtn-selbe enthalt keine Versteinerungen

mit jenem im artesischen

auíspringende Wasser zeigte sich bis 2

Die sechzehnte Schichte mit kleinen Schneckenschalen

ist

m unter

der von

der Oberfláche.

258—270

m

reichende b I

1

a u e

T

o n

das Matéria! derselben stimmt mit jenen im ar-

;

Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Das Liegende dieser Schichte ist ein t o n i g e r^ d u n k

tesischen

e

1

b

1

a

u

e r

S a n d

von 270—272 m reichend; in dieser Schichte hat sich jedoch kein aufsteigendes Wasser gezeigt. Dieselbe enthalt etwas Kohlendetritus und ihr jMaterial ist nicht iibereinstimmend mit jenem im artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause. Unter dieser dünnen Sandschichte liegt p 1 a s t i s c h e r, f e i n e r 1) a u e r T o n von 272—317 m, petref aktenreich sein Matériái stimmt gleichfalls nicht mit jenem im artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Die nun íolgende, aus 1 g n i t s c h e n, g r o b e n, d u n k e 1 g r a u e n Sand bestehende Schichte ist bereits diejenige, derén aufspringendes Wasser die ;

1

i

i

Tagesfláche erreicht und beim Ausflusse (ohne Liter ergibt. Dieselbe reicht

petrefaktenháltig,

und

ist

allé

von 317—323 m,

ist

Einrichtungen) minutlich 8

reich an organ^schen Bestén,

derén Máchtigkeit auf 6 jMeter zu veranschlagen.

Ilir

Matériái stimmt mit jenem im artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause überein und erhált letzterer sein Wasser aus dieser Schichte. Darunter liegt von 323—340 m 1) ii u i c h e r T o n mit Schnecken1

1

schalen. In dieser Schichte endigte die dritte, 121 m-rige Schutzröhrentour. Dicse

Schichte liic

mid

ist da.

nicht homogén, sondern enthalt aus kleinen Kalksteinstück(^)i

und

aus Quarzschotter bestehende Einlagerungen.

Unter dicsem Ton

liegt

s c

ha

r f e r,

g

r

a u e r

Sand

von 340—341 m,

der (ohn(^ Einrichtnng und Spülung) pro Mimute 8 Liter aufspringendes W^nsser liefert.

Als Liegendes dieser Schichte finden wir

mm von 341 —368 m einen

har

t e

u

470

sch ott érig en T

o n,

der

n g

i

e

n d

cm

der

s s e r,

lu

(ohno ergil)t.

g

e

1

1) 1 i

c

h

S a n d

e r

iii

i

a

t

u

f-

imd Si)idnng) pro i\[idiesem Sand liegt eine dünne,

Einriclitnng T'nter

miichtige Lignitschichte.

370—373 m, bildot g r a n e r S a n d, nnd mit Einrichtung 48 Liter aufspringendes Wasser giht.

vicrnndzwanzigste Seh''chte, von

I)ic

iiriiutlicli

(lel

Wa

aufspringendes Wasser

niite 10 Liter,

8

e in

Kalksteingerölle

iiiclii gesclicii.

von 368—870

Uiiter diesem liegt r

|)

nnd

Qnarz-

sjuTlingscigrosse

enthalt; Versteinerungen habé ich darin

s

VOI.KO

.TOIIANN

10

jjiter

dieser Schichte endigte das 89 nnn-ige Selnitzrohr.

In

373

m

Tiefe entspringenden artesisehen Wassers

und

ist

dieselbe daher h(")her, als jenti

hause (20°C. in 325

m

Tiefe)

im artesisehen Brunnen vor dem Gemeindeund jené ina lierrschaftlichen Brunnen (23^0 in 270

m

Die Gemeinde ist jedoch mit dem aus 373 Tiefe entspringenden, miiiut48 Liter ergebenden artesisehen Wasser nicht befriedigt, umsoweniger, da das

ni [?]). lich

Die Temperatnr des in habé ich mit 26° C. gemcssoi.

Wasser nach einigen Tagén abzunehmen begann.

lieb

]\ían

kam

nun mit derselben

man nach Durchh i c h t e am 7. Juli in 469 m Tiefe in einer 7 m máchtigen Sandschichte Wasser in grö/jerer Menge angetroffen hat. Diese Schichte hat anfánglich pro ]\rinute 90, spáter 70 imd dann 54 Liter gelbliches, jedoch trinkbares aufsjn-ingendes Wasser von 31 °C. ergeben. Déva den 11 Aug. 1913. 8Í»

imn-igen Bohrgarnitur wt-iter l)ohren, mid so

liolivnng einer 89 jMeter

máchtigen T o n

dab

es,

s c

JOHANN VOLKÓ. (Deutsche inspektor

Ubersetzung von

i\L

Przyborski

dipl.

Bergingenieur, Berg-

P.)

i.

NEÜEIIE SATKIKTÍI'IK-FIINDE AUS VEHSCIllEDENEN GEGENDEN UNGARNS. Von GABniET- Téolás. lm lichen

ncr nocli in

b.iutc

dcs

'IVil

I9()|

in

Ilin

logischen

ilci

,bdnc

ewigeii

icli

riliclit.

dalicr

solcher

zur

(

Kentniss

Funde

Wiibirnd

(ist-

Kis-Kiikiillo. fer-

licrab

nach Szcnics und

Aorgenoinmcncn

arcliao-

palannlnlogisclicr

Fundc. hic

ich umsomehr Sammhuigen nicht

-gelangten,

erachtc

da dieselben in öffentliche

liis

)i()S/,kii

meinci' im

mid

Xvarjul

dci

von ITatvan und

alx^rmals

literarische yVufzeichnung

seitílcm

und 1908 gelangte

1905 an der Theií.igegend vem S/
Forscliungen

unerliilíHchi'

l'.K)7

Komitates Marostonla, an

nu'iiK'

fiir

wahrscheinlich verloren gingen und ohiu' mcine Notizen

einer

Vergessí^nheit ])ri'isgegeben wiiren.

Diese ruiid(! sind folgende: 1.

Orosz

ka, Komilat Bars. GelegcntUch der Erwciterimg der

Ziicker-

NKUKHE SAUOKTIKK-KUXDE AUH VK KSCIll KDKNICN OEGENDEN. zn

fal)vikM A.-(i.

niuH L. durcli

1904

direktors

nnr

Ivoimfc

Kakl zur

l^csucher

Zaluic

Ortc

das SkuU'l

vtTtíclilainnit.

Freuudes,

iiiciucs

lm

Juli

Falii'iks-

Aiigt stdltc

durcli

wiii-diii

pritimic-

l'jxkiusion da.sclhsl

ai'cln'ioli)nisclicii

Heves. Als ich

in

l!K).")

und

verstorbeneu Frtbriksdnckf ors

von IJatvan aus

die

Fühniug

ührigt'ii

aiil'

imd

verschlep])t.

Kdiiiitat

iiiittlerweik'

Deutsch

Dic

íiiulen.

«Eriiiiifiiing)>

Hatvan.

•2.

ruug des

Ikí ciurr iiiiter

i(di

Aclicitcr

Kadavt'i' des ElcpíiHH

aii Sflhciii

Dhev^íciiock voigt'UDmnieiu'U

einige

laehr

wurdc dcr und

fovtiícwiilzt

slicsscu dic

l>ai'S),

Zweií'elsoliuc

eiiie Fliit

anlal.51icli

(Kom.

(i;u'aiii\()lgv

cincs Maiimuitli-KallK'S.

471

I)erühnit gewurdeni n

des Budapestéi internationaden

vom

Kongresses

und

unter

l'JUl)

l-Jai'ou

t'r.

Füli-

Kaül Hatvany-

aucli dnreli die Mitglieder

ISTO l)esiehtigten

.lahic

])ia-

im Bureau der Zuckeríabrik duirh (his Voi'liegen mehrerer Knochen von Uitieren überraseht. Unter diesen bí'íandensich niehrere Stockzáhne und liippenstüeke eines Elephas prifidgeiiius L. und ebendaselbst sah ich aucli Fraguiente eines Geweihs von Ceirus elaphus L. Ausiedelungen aufsuchte, wurde

liistorisclion

3.

iidi

Fé1egyháza von Urtieren aus der Umgebung der Stadt. Diese aus den Gruben von Ziegelbrennereien her, teils wurden sie in

In der Sannnlung des (Tenieinde-übergynniasiums zu

Ix'íinden sich niehrere Überreste

stanniien

teils

Eisenbahn-Einschnitten vorgefunden. Die wesentUchsten sind das Geweih eines Cermis alces L. mit eineni schíaien líosenstock, Fragment eines Cervus megaceros Hartm. 4. Ebendaselbst der Schádelteil samt Hörnern eines Bus priscns. aus der Gemeinde Ókécske in der Theiíjgegend. 5. Beim Forstrat Gyula Lagler in Visegrád, derZahn eines Í!,7f'/V«tó- priiníf/cHííí.s- L., das Geweih eines Cervus elapihus L. aus Hamzsabét^ Ein Gleiches in Kölesd (Kom. Tolna). Equus cahallus aus der Donau l)ei Visegrád. 6.

T

Der

i

s z

in

a

-

S a

s.

Koniitat Jásznagykún-Szolnok, unterer Tisza-Bezirk.

Tisza-Ug vor

kaum

einigen Jahren verblichene

Báron Emeeich

Fechtig, entfaltete mit deni mittlerweile ebenfalls verstorbenen 48-er Landwehr-Offizier

Albert Kovács,

spáter Postmeister zu Csépa, ferner mit

SzÉLL, damaligem Bezirksrichter von Kún-Szent-Márton

Theodor Haraszti eine

sehr

lebhafte

un.tl

Farkas

dem Grundherrn

den 70-er und 80-er Jahren des vorigen Jahrhunderts

in

Sammlertátigkeit in dieser

Gegend.

Selbst Flóris

Bómer

sprach sich anerkennend über ihre Sammlungen aus. Ein jeder rettete wertvolle

Funde

für dio heimischen

Sammlungen. So fand

ich

im August 1905

in

Tisza-Ug beim Báron Emerich Fechtig den Öchádel eines Cervus elaphus L.

samt dem gröBten Teil beider Geweihe. Bei Tisza-Sas \\ uicle aus dem Tiszabecken von Fischern der Schádel eines Cervus viegaceros Hartm. samt Fragment des (ieweüies herausgehoben. \\nn rechtseitigeii Geweih blieb nur der Kosenstock samt einem Stück des máchtigen Geweihrumpfes erhalteii. Am linkseitigen Geweih war die schaufelartige Verbreiterung vorhanden. wáhrend die Zacken von einem EisstoB abgebrochen waren. 7.

Hódmez

vá

s

á

r

h

e

1

y.

befindUchen Szölls-Puszta, des Gráf fand

nian

gelegentlich

der

Auf der von der Stadt mehr als 30 km Friedrich WENCKUEiMSchen Dominiums

Vertiefung

einer Futtergiube

zwei

máchtige Ge-

472 wciliL' oines Cervu.s

l'jMKiiicii

Tak.us

inctjtHrfofi

wahveiul

ueitcrliiii in

ühlmt

wclclicr

Zí'it

FiUining dcs lici

icli

(Ut

als

J^)iu-L(crschul-Pr()fcss()rs, l

licinciktc dcf Jiiimlwirt

lluckliclii'iwcisi'

1111(1

(u'WcíIr'

i'i'ttt'te (lic

sah ich dics Gcnveihc Exiiiittierter

\()r

Gkamling

Ahois

dcs

Samu NÉmethy

drr

iililiclion

dicselbeu

aiu-li

]\íai

1906,

Uiitemchts-Senats

iiiiter

dic

aiii

2().

groBe Tartarcnschaii/c

ntcrstütziing dcs Bcaiiitcnk()r|)S dcs Doiiiiniuius studicrtc.

.Makkfalva.

gcgcii Aliád liinzichcnde]!

Mahlzahii

iluu

Oiosiiáza

in

(

l"'iiii(l

^\'il•tschaftsl^'itel•

nahiii. IJci

zuvorkominciidcr S.

IIaüt.m.

iTclitzcitiLí (Icii

Zerstöruiig,

zii

TÉCLÁS

CAlilUKI.

Koiiiitat

]\iai()sl()rda,

NW-lichcu Jícrglchnc

Krcis Nyárádszereda. fiUid

M.mki:t(it

An

PiVrKriFi'v

dcr

dcn

Klepluis lyrimigenius L.

ciiics

á n y, Kreis Nyárád-Szereda. Gclcgentlicli dcr Vcrtiefung delg dcn 8atiel dcr Várhcgytet einschneidcnden Gcmcindcstraíjc N-lich von der Gemcindtí beim Ursprunge des liigmánybaches wurdcn in 1907
li

111

i

in

Lanicllen des Stockzahnes eines Elephas primigenius L. vürgcfuiidi'ii. Sattcl vcrkelirt nian

init

hmig von Nyárád. Aon

liier

aus gcrietcn in das

Tosscherben,

prahistorischen

Ül)cr dcn

Lepród und Nyárád-Szt.-lnirc, kurz mit dcr L'mgcdie

Muscum

zu Kolozsvár aucli jcne

von Professor Anton Koch^

den Zalmstücken des mit denselben licnachbart gewescncn Elephas

in

1876

samt

priniujmiitfí L.

gleichen Altcrs bezeichnet wurden. 10.

K

i

b

Klcimiflitcr der

am

c

Kom. Maros-Torda,

(1.

im oberen

Teile des

Krcis Nyárád-Szcreda. Bei

Angust 1907 der Stockzalm eines Elephas prindgenius

4.

Elkk Dósa,

Kis-Kükülltalcs liegenden GciucíikU'. war L.,

zu seben, dcr

Gemeindc in einer Lehmgrube aulgctundcn wurdc. 11. ín K ö s z v c n y e s - lí e m e t e, ebení'alls im Kii'is Nyuiád-Szereda. am Urspiungc dcs Nyárádtalcs, sah ich im August 1907 beim ObcrAvaldaufsclicr, Stefax KACSÓir dcn Mahlzahn eines jungcii Eh'phas. piimigcnius L. P)uda])est, den 7 Dezember, 191B. ani Gebiete der

'

.\nT().n

.lalirl.iuh (Ifs

Kocii

:

l']i(l(''lv

('Isomlnsmaiadváiiyai

Eni. Muz.-K^'vlct. (187ü.)

éií

az

öscmljcnc vcjiiatkuzó

IcK-tii.