199
A zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA földrajzinév-gyűjtemények n y e lv já r á s i ta n u ls á g a ir ó l
és
n y e lv fö ld r a jz i
fe lh a s z n á lá s u k r ó l
A földrajzinév-gyűjtés egyik alapvető kívánalma, hogy a nevek hangalakjukban tikrözzék a helyi nyelvjárást, tehát a feljegyzett parole adatoknak langue értékűeknek kell lenni (vö.: VÉGH JÚZSEF, A nyelvi hűség kérdése. A languesrqponmlkjihgfed és parole viszonya; DEME LASZLÚ, A névadatok feljegyzésmódjához: A földrajzi nevek gyűjtésének, ellenőrzésének és közzétételének kézikönyve. Bp., 1978. 43-52). Ezt a minden gyűjtő és közzétevő által vallott helyes elvet a gyakorlatban nem könnyű megvalósítani. Az egyes nyelvjárástípusok tanulmányozásához most már rendelkezésünkre áll a Magyar Nyelvjárások Atlasza, de ez a kitűnő munka sem tud valamennyi felmerülő kérdésünkre választ adni.. A földrajzinév-gyűjtés kutatópont-hálózata teljes, a nagy atlasz munkatársai pedig csak minden 10., a szóföldrajzi kérdőív esetében pedig csak kb. minden 20. magyar lakosságú községben végeztek gyűjtést. A vegyes telepítésű, pusztuló és átmeneti nyelvjárású településeket - a munka természetszerűleg más célja miatt - a kutatópontok közül kihagyták; ezek vizsgálata még a jövő feladata. Tapasztalataim szerint a földrajzi nevek gyűjtői éppen az ilyen típusú helységekben küzdenek hangjelölési nehézségekkel, s ezek a problémák az eddig megjelentetett névgyűjteményekben is tükröződnek. Hogyan lehetne az elfogadott hangjelölési rendszerünk alapján az eddiginél megbízhatóbb nyelvjárási lejegyzést megvalósítanunk? - A gyűjtők felkészítése során adjunk több tájékoztatást a gyűjtőterület nyelvjárásáról. Sokszor előfordul, hogy az évek óta a kutatóterületen élő önkéntes gyűjtők nem figyelnek föl alapvető nyelvjárási jelenségekre; mások esetleg szülőfalujuk kiejtését hallják b'ele gyűjtőhelyük eltérő nyelvjárásába. Természetesen vannak ösztönösen jó érzékű, sok nyelvjárási tapasztalattal rendelkező gyűjtők is. De nekik is sokat segíthetnénk azzal, ha az előzetes kiképzés .során megismertetjük velük kutatóterületük főbb nyelvjárási jelenségeit, az adatok várható nyelvjárási formáját. Nem elég csupán ez a tömören megfogalmazott tanács: "Mindent úgy kell írni, ahogyan halljuk"; a "meghallást" is tanulni és gyakorolni kell. A nyelvjáráskutató az adatközlőket lakásukon keresi fel, a kérdőíves gyűjtés merevségét interjúkkal, szövegfelvételek készítésével korrigálja. A földrajzinév-gyűjtés és ellenőrzés ezzel szemben mesterséges környezetben történik. Hivatalos személyektől (tanácselnök, brigádvezető, mezőőr, földméréskor segédkező parasztemberek stb.), hivatalos helyiségben (tanácsház, tsz-iroda), hivatalos térképek et és kimutatásokat használva kérdezősködünk. Az ilyen környezetben a nyelvjárásiasság rovására előtérbe nyomulnak a hivatalos ízű lexikai, alaktani és hangtani változatok. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a nevekről ne csak az irodában beszélgessünk, hanem más, nem hivatalos beosztás ú adatközlők segítségével természetes, mindennapi használatukban jegyezzük fel őket. Az, hogy az eddigi földrajzi név-gyűjtések zöme mégis jól tükrözi és a következetes ellenőrzői a helyi nyelvjárást, a gyűjtők rátermettségének munkának köszönhető. A legjobb gyűjtők az idősebb falusi pedagógusok vol-
Kirá ly La jos zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONML 200zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA o
tak, akik több éves passzív megfigyelésük tapasztalatai alapján szelektálni tudták az adatokat, s képesek voltak langue értékű tényeket közölni. Nem ilyen jó a véleményem a középiskolások gyűjtéseiről. Ok Ryakran saját falujuk nyelvjárását sem tudták jól megfigyelni, idegen községekben pedig - ismereteik hiányában ~ többnyire zavaros hangjelölést produkáltak. A gyűjtési módszer szoros összefüggésben van a névváltozatok kérdésével. A hivatalos hangú gyűjtési mód sok alakváltozatot eredményez, hiszen majdnem mindegyik névnek lehet regionális köznyelvi változata. Sőt az is előfordulhat, hogy ezek egyes nyelvjárási alakokat kiszorítanak az adattárból. A nemzedékek, foglalkozások szerinti hangtani változatok, a regionális köznyelvi adatok fel[egyzése csak zavarhatná a dialektiológiaílag képzetlen gyűjtő munkáját. A kézikönyv sok hasznos tanácsot ad a jó gyűjtési módszerre. DEME LASZLO javasolja, hogy "ma már a legjobb adatközlőtől is vissza kell kérdezni sokszor: hogyan mondják ezt a faluban régiesen, pa ra sztosa n, ha gyomá nyosa n" (i. m. 51); BALOGH LAJOS pedig egyenesen kijelenti: "a névanyagnak mindenütt az archaikus nyelvállapotot kell tükröznie. Ebből egyúttal az is következik, hogy a régies nyelvjárási alak mellett szükségtelen hangtani változatként felvennünk a kőznyelvhez közelebb állót." (1. m. 56.) Az előbbiekhez még hozzátehetjük azt az érvet is, hogy a több száz éves eredetű helynevek mindenképpen anakronisztikusan hatn ának az 1970-es, 80-as évek regionális köznyelvi köntösében. Ha a gyűjtés és a közzététel megfelelően figyelembe veszi a nyelvjárási hangjelölés követelményeit, akkor a névgyűjtemények alkalmasak lehetnek bizonyos nyelvföldrajzi vizsgálatokra. Egy-egy megye vagy járás földrajzi neveinek anyaga több olyan gyakori földrajzi köznevet tartalmaz, amelyekre szinte minden községből van adatunk; s ezeket térképre írva - a helynévgyűjtés melléktermékeként nyelvatlasztérképeket szerkeszthetünk. Ennek a lehetőségnek a kiaknázása gyarapíthatja nyelvjárási ismereteinket, a ma már a több megyére kiterjedő gyűjtemények alapján akár több száz kutatópontról írhatunk térképre nyelvjárási adatokat. A következőkben vizsgáljuk meg ezt a magától kínálkozó lehetőséget néhány konkrét példán. A MNyA. viszonylag ritka kutatóponthálózata átugorja a nyelvjárási határokat, pl. Somogyban az e-zés és ö-zés érintkezési vonalát. Erről az átmeneti sávról a Somogy megye földrajzi nevei alapján készített hegy - högy hangtani térképlap segítségével részletesebb képet, meglehetős en pontos izoglosszát kapunk. Ez a névelem, ha másként nem, előfordul. A kereszt akkor szőlőhegy formában, majdnem minden községben névelern térképlapján is az e-res, ö-zés szembenállása :figyelhető meg, de ez az előbbitől különböző jelenség (a hegy és a kereszt együttes térképét lásd az l. számú térképmellékleten). A kereszt izoglosszája lényegesen más, a határ itt ő-ző, tehát nésokkal északabbra húzódik, ez a szó ugyanis morfematikusan mely hangtanilag következetesen é-ző területen is (pl. Tolnában) ö-ző formában jelenik meg. A földrajzi nevek között gyakrabban előforduló szavak közül ilyenek még pl. a következők: felső, fecske, gyep, kemence, pörös stb. Ha az emIített szavak térképét az egyes községek adattárában található más e-ző, ö-ző szavakkal összevetjük (pl. Kenderföld, berek stb.; 1. a 2. számú térképmellékletet), olyan hasznos nyelvjárási megfigyeléseket végezhetünk, amelyek ötletként és kiindulópontként szolgálhatnak további dialektológiai kutatásokhoz. De a névgyűjteményeket az ország más területén is felhasználhatjuk nyelvföldrajzi tájékozódásra, a rét térképlapjával pl. az í-zés határvonalait, az út, kút, híd, területeit dűlő térképévei a felső nyelvállású magánhangzók megrövidülésének lehetne dokumentálni.
A földrajzinév-gyűjtemények
nyelvjárási
tanulságairól
201zyxwvutsrqponml
A nyelvföldrajzi felhasználás lehetőségeit tovább sorolva nagyon szemléletes példát nyújt a dűlő és a mező köznévi utótagok hangtani térképe (lásd a 3.srqponmlkjihgfedc Mindkettő a nyugati nyelvjárásterületre jellemző inszámú térképmellékletet). tervokális geminálódás benyomulását mutatja Zala felől Somogyba. Egybevetésükből kitűnik, hogy a jelenség a mező szóban általánosabb érvényű, és nagyobb területre kiterjedő, mint a hivatalosabb használatú dűlő szóban. Az alja szó térképe (4. térképmelléklet) a nyugati l-ezésnek és a vele Somogyban találkozó j-zésnek az érintkezési területeit segít pontosabban Ieltárni. A két szomszédos megye névgyűjteményét áttanulmányozva ennek a nyelvjárási jelenségnek a jelölésében találtam a legtöbb hangtani változatot. A nagykanizsai járásban pl., ahol a nyelvjárás hagyományos rétegéhez feltétlenül az alla változat tartozik, túlzásnak tartom, hogy a gyűjtők 13 községben a kettőt egymás mellett, alakváltozatként szerepeltetik. A keletebbre lévő marcali járásban is még az alla változat az általános, itt 7 községben szerepel az l-es és a j-s alak egymás mellett. Ez a kettősség az utóbbi esetben indokoltabb, hiszen a mellékelt térképlapról is kiderül, hogy itt, a marcali és a kaposvári járás találkozásánál van az l-ező kiejtés határa, mert az ettől keletebbre fekvő községekben csak az ajja forma található meg. A térkép tanulsága szerint most utólagosan azt állapíthatjuk meg, hogy a kettős alakok közlése csak az átmeneti sávban, konkrétan Marcali, Böhönye, Libickozma és Pusztakovácsi községekben volt szükséges, ettől nyugatabbra a zalai határ menti l-ező somogyi községekben, a nagykanizsai járás északi felében a j-s változat regionális köznyelvi alak változatnak tekinthető. A felsorolt példákból nyilvánvaló, hogy a gyűjtemények nyelvföldrajzi kiaknázása a gyűjtés és a közzététel módszereinek korszerűsítése szempontjából is haszonnal jár. Segít megoldani egyik legnagyobb gondunkat, az átmeneti területek nyelvjárási képének megállapítását. Néhány gyakoribb névelem hangtani jelölésévei a dunántúli megyékben a közzétevőknek és a szerkesztőknek egyaránt gondjuk volt. így pl. nehezen hitték el a berek, me gye, remic, református, Erzsébet, len szavak nyílt e-s kiejtését, pedig ez néhány kisebb nyelvjárási egységben valóság; vagy a rekesz ,.., rekeszt szavak é-ző formáját. Az ilyen esetekben sokszor újbóli ellenőrzést kellett végezni. Ezekre a példákra a következő gyűjtésekben is figyelni kell, a szokásostól való eltéréseket ajánlatos a cédulákon felkiáltójellel megjelölnünk. A különlegesebb nyelvjárási megjegyzések közlésére az adattárak használójának szüksége van, ezért üdvözölhető az a hevesi és baranyai gyakorlat, mely szerint az egyes problémás abb községek névadattárához rövid nyelvjárási jellemzést csatolnak. A nyelvjárási lejegyzéskor számolnunk kell a tulajdonnevek és a köznevek funkciója közötti különbségekkel. Egy-egy régebbi földrajzi névben mint valami kövületben előforduló név elem esetleg más alakban jelenhet meg, mint amikor önálló köznévi szerepében használják. Például: Cselekuta, de a község kuttya; DéZlő, de a delelő marhák; Méhe, de tsz-műhej stb. MíndezIsmételten figyelmeztet arra, hogy nem szabad téves en általánosítanunk, mindig a valóságosan elhangzott nyelvi adatot kell feljegyeznünk. A nyelvjárási területek átmeneti sávja egyre szélesebb lesz, ezért az itt végzett gyűjtőmunka is nehezebb. Nekünk nem az a feladatunk, hogy kimutassuk ennek a változásnak a nyelvszociológiai rétegeit, hanem az, hogya hagyományos névanyagot hiteles lejegyzéssel gyűjtsük össze. Mindenütt a helyi nyelvjárás alaprétegét vegyük figyelembe, erre vonatkozóan bizton támaszkodha-
Kirá ly La jos zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTS 202zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
tunk informátor jellegű adatközlőink véleményére. Ha így járunk el, akkor az alakváltozatok átmeneti sávja leszűkül, egyes esetekben el is tűnik. Somogyban pl. néhány helyen nincs is az e-zés és az ö-zés között átmeneti sáv, hiszen pl. a következő szomszédos községek közül Csákány, Somogyzsitfa e-ző; Nagyszakaö-ző. esi, Nemesvid alaprétegébenponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA Az egymás után megjelenő földrajzinév-gyűjtemények - megtartva az alapelveket - az adatközlés részleteiben, a nemzetiségi nevek lejegyzésében, a helyesírás tekintetében stb. - egyre korszerűbbek lesznek. Talán a nyelvjárásiasság szempontjaira nem fordítottunk elegendő figyelmet. A magyar nyelvjárási hangjelölés kérdésében nincs szükség újításra, csupán az elvek következetes végrehajtására, az eddiginél szakszerűbb és gondosabb lejegyzésekre. Remélhetőleg a veszprémi névtani konferencia ebben a kérdésben is jelentős előrehaladást fog eredményezni. KIRÁLY LAJOS
203zyxwvutsrqponmlkjihg
MLKJIHGFEDCBA
1. sz. t é r k é p m e l l é k l e t
2; 2<1
214
2;8
211
O
.1 0
213.10
AO
2;5
ll.o
Ao 220 srqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA 84 zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA 85 Am 83 dO Ao 8t 86 O 224 11m 226.1 00 228A 229 ll. ll.O g, 90 CBA O 23C 23/ 22Z 22;
AO'22
O oA239
234 23,
232 A
2;6.0O
•
24,
250
A
O
O
218
23lAo
240
.1 6 O
254
O
.1 0
92
ll.
93.
97
••
O
95
98 6 6 248ponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA 1U4
Ao
~
jOl
,Ol
4•
A4 4A
•
4
251
Ao
O
M a r c a li
2J.1
242
N a g y k a n iz s a
A
233
oA
•
25l
Ao 256
A lt .
192
•
193
;9s
•• 194
A
.A
hegy
högy
4. 20z C s u rg ó
4.
O
•
k e re s zt
k ö rö s zt
~04zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
2.
sz. térképmelléklet
212
80
8/ 214srqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA ponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA II A zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON 2;6CBA A 4 O ll. 2/q O ••• O <>Am 85 8~ A B6 8/ 83A Aom 89 226 If. 4 90 O A .4 91 228 88 4 !liA 22, 2K Ao A. 233 A O 132 A. A
~17
QI8
Marcali
234 23,
mAo
O
2360
934.
Al
g, 97
24,
••••246
239
240
,a2
4-
2H
A
24f Nagykanizsa
/Ul
4
•
A ,&
1U4
2'0
254
O
MLKJIHGFEDCBA
4 jO,
•
1U8
255 j92
•• ~9.
/9/
201
A
~. m
198
202 Csurgó
•••
205
• 4.. 206
A
berek
&
berek
A
berök
O
kender
•
kendőr
203CBA
MLKJIHGFEDCBA zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPO térképmellékletzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
3 . sz.
19Z,
ponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
0+
srqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA O 0+
/93
d u lő
•,
d ü ltő
194
O
d ü lló
0+ 202 C s u rg ó
0+
•
203
+
+
*
x
m ező
m ezzö
m ezzö
2 0 6 CBA
4 . sz.
216
oe 225
20 •
srqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA Ug 8, 2200.
•
2Z6
234 235
.1 l9
2., O
oe
222
QH. •
223.
2'4
o.
m eőe
221 232
•
O.
233
oe
230
e
o •
140
241
O
•
242
90
•
oe 9i
oe
93
g,
92
9r
• j02
O
O
86
8,
83
o.
23~
W
246
zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU térképmellékletzyxwvutsrqponmlkjih
o
ros
• • /O,
i04
• • JOO
Y8
108 ponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
192
O
Nl
O i94
o 202
o.
o
a lja
•
a lla
203
•
•
