•fjmh Al^A^yAl^f^
i51
37
918
cop,2
i
^
I
^
rAl-IOimAB ^ea Máins 6töt
Ford
BBáma i.:
EBDI6 IE6IELEBT FOZSni:
80, ketts sctom 1 kor bárniAa asám* 1.90, 1.60, hatos sEiin* 1.80 K-ért kapható.)
Kontnk kottnrtOrekTésel. Ford. Dr. Egytgyl Lexikoa.
FfllSp Zs.
Ejurintby Frigyest V.
B. de lOTA
/
Gobseck. FordltotU Anutyoggy Pál. kalandok. Fordította RáTész Andor, Haláltánc. Fordította Karinthy FrlgyeB.
Balisftc :
t
^;:tirelmi
edekind < : Á hfitlen feleség. Ford. Franyó Zoltán. ,4* Schnitder 11—12. Báa Ferenc: UJ Isten. (Norellák.) It. Kosztolányi: Lánc, lánc, eszterlánc. (Tersek.)
.
14—U. Ád^ Endre: Muskétás tanár or. (NoTellák.) 16—18. Tristan Bemard: A csendes férj. (Regény.) Fordította Kosztolányi Dezs. ia-£0. Hagy Li^OBt A szobalány. (NoToIlák.) 21-25. M^jor Henrik Panoptikuma. (írók karrlkaturál.) 26-28. Henri Murger: Bohémélet. (Regény.) Fordította Aranyossy Pál. 28. Zsoldos Ben fi: Angol poéták. (Antológia.) tO. lánczi Jen: Tallás és kapitalizmus. 81—S2.Emile Terhaeren: Rembrandt Tan Ryn.
Fordította Aranyossy Pál. 88. Csáth Géza: Muzsikusok. OtoYoUák.)
84—85. Kosztolányi Dezs: Mécs. 86. Johanna Ton der Nahmer : Eetéra leielek. Ford. RQ. 87. Brázay Emil: Sömsen Dóra, a szeretm. (Norellák.) 88. CasanoTa: Szerelmi kalandok n. Ford. RéTész Andor. 8D—40. Claude Farrére: <)plum. Fordította Szatmári Jen. 41—48. Lakatos László: Egy pesti leány története. (Regény.) 44. Ifj. Hegeds Sándor: Hanna. 46. G. Flaubert: Irgalmas Szent Julián legendi^a. 46—47. Anatole Francé: A soTány kandúr. (Regény.) 48-48. Kaffka Margit: Szent Ddefonso bálja. (Norellák.) 60. Juhász Gyula: Vj Tersek.
61—^.
16—IÍ7.
Heinrich Mann: Ronda tanár ir. (Regény.) Fordította Kosztolányi Dezs. RéTész Béla: Szemtl-szembe. (NoTellák.) 1>^IW.»*- . l.*»,A
fc^rtt^fc
K.U« ^\AM,
4PViaa«Bii«^P-w«fl«Wü»«a^
»
m»tmf^»m<m^^m,^a^a^^^mm
SZDnOTULA
PÁRA ÉS EGYÉB ELBESZÉI.ÉSEK
(
]fl8
ISVAN-^IADiS BÉKÉSCSABA
33f[ i^li UJ)
^^-*'•^^^^»^^'...
.
/
^hUa\sv1>\\\\\),\v
\
TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA
MHMH0W
PÁRA vé^ Ml éjuaLu uloia liihMi nukoJuL mhIt a faItí fvlttto árajfOál. olybi IfiBt cIMfiik. miat fdiM DODOB ét
My
«
A boUdtI *"^«*— Uv. Beákkal dorbéraU:aMlM li nflk
nwiiliiilí ifli 111111%.
lik
«>,
tarobn nHotfink kerantftl Inrjoi^tva. N^mo fUUkik ái imjwi ajank «tf de MiLi sem tördött ái at «lon dbiIámp4nk. békáMB ákumm pUoctak köcilOIIfink. Ecr fefcáwiSk e kani piktor. aUfa
«&k
c^
angol aali6, aki örökké
háaj volt velfink, Mi többiek, kaniö ifiálaok
mr
^
ittas
volt, ái
akit mi I^ártoifc piklorak. köllBk.
«j
voltunk, akik
Park keOöa
mj
UvIiJL aiövd
kmp^
aa-
nfodilokat gajdolumk. gnháit fihtfink ái hauj noUb aMriat pénzt hkíOak köknte Jó
A cün kóborogtonk,
anélkül,
bo^
jobban
volna a TÍdékeL Xalákanni nMntfink ide-odb, inlka aMndcjgy vofna, hogj hová h-íjladunk Iá ái kqgr bolMip má velnk. Éiatal an^nnknak 3]pH ^onitlilin áJKakük ii vannak, a melyek miotba aoba ái aÁol, lír ái idö nflkif Ifik
km
Y folytak volna ezik rá vissza, nált.
.Az ember késbb alig emlékhogy voltakép hol járt, mit csi-
le.
Csak a vak
véletlen
vezetett
bennünket és
legfeljebb az angol zsoké, aki ismerte a Montmartre összes csapszékeit, anélkül, hogy magát a városrészt ismerte volna. Nappal alighanem eltévedt volna, de éjjel a korcsniák biztosan vezették
'
t
céltalan,
cikcakkos utjain.
És igy érkeztünk el a Szent Vincérl elnevezett utcába, amely ódon, összeroskadt festi képével a fiatal és bohém mvészek titkos és kedvelt hangulattanyája volt. Alig múlt el nap, ''PET *8T hosszuhaju, bársony bugyogós, angol fapipás ember föl ne ütötte volna ott a sátorfaját, festállványát. A zsoké azonban mit sem tördött a holdas, középkori hangulattal, egy sikátor felé baktatott, amelyben egy rozzant ház eltt tétován megállott. Ablaktáblái be voltak téve, egyetlen hasadékon sem szrdött ki a lámpafény, de azért a zsoké a sötétben is kitapogatta a kilincset, mert errl ismerte meg a házat a többi sötét épület között. Aztán dörömbölni ,
kezdett.
—
—
Szerafin! Szerafinl ordította rezes hanNéhány perc ,mulva egyet csikordult az ajtó és egy kusza, vaskos parasztlány dugta ki rajta kóoos, álmos fejét. Megismerte a zsokét és szó nélkül bebocsátotta.
gon.
A zsoké tántorogva, kapaszkodva keresgélt valamit a pitvarban és »gyufát!« kiabált. Valakinek a zsebében akadt egy skatulyával. Világot gyújtottunk és a zsoké nagynehezen megtalálta a szál faggyúgyertyát, mely a kis korcsma minden törzsvendége számára mindig ki volt készítve. Mintha Imindig ugyJanaz a vastag fagyuszál volna, a
Im
« n
iii d fcgy. , ^ fcksak flrflk iBIJtTig. tnifiiáliM. mtnUmtik tímSmtmm
naljr
mm
fá
A
ii
mm
^
Wm-
U
tl%éfabb nfrrer ífl'^' -ra ÉalDSt Maki, oem kelt 'i«B • loBpQS otoÉirt m, aki ajlót 03rilott,MBMiffBB borkit, mintha vsIhm b«H»».
^^ MUn
w/ §
loidl
B
A
mhu
sírt
I—
•ölét
ki
ijifcfli
fMmmrtjAjáfal a ItHftn, altteaoMB iáfJ^gflUa^iln a fi6hokal, tdék aobá,
Ute tadolt
ailel, BYeis frl ffnilwai
énH
wrip onpiiL Aidhbv ^Mf cmbí6 n^gy%^
loiá»t.
mM.
ci
F"
a aial
Cfortjit » talilt. «niik at irt Ide a ekgtflgf^ IdtiM volt a
—
l
fofia aol-
diaddoak ái Af6-
Biflnk.
Nom anate
lelt
bele
tá
pobár, at
perc és
iilnid
már
omddl^
aoll
pa%, Mv^mm a ^
ORaíjgoa w^nmoommm, Uayébm. Ai arfeliaa báte MjfaÜea aftlMJjBat. Piriaik
wém mmg
• memiwtái
Pin aem
voh wHaiik a awiBlje <• a A6l a gavallér awrepét ouk aféleMHbieae ob-bftl lalKMIe be awllellg Pfaa k A firfUfcd ^gyflt hntt.
eV «i
mb
«!
aem khtet a aawa
irfdalelBL Pajtás aoll, aflC tF^girkodott. fip ai lolt kftlOaOi beaM, oha eg>- piilaaatia timi imaúkUB cl a
Két és
boQr
mégsem MoalBllík afiaK. oaaki aan m|L
Pára «Dh. Hoigy
mi a
fryjaftnalta,
mi a ka mtlt Páxá-
•rjiii^fí.
azzal senkLsem tördött. Fiatal emberek szokták kutatói egymás dolgait, megélnek a jég hátán is, úgyszólván semmibl és mindent lehetségesnek tartanak, még az ötnapi szakadatlan koplalást is. Ha az ember Párát hallgatta, azt hihette volna, hogy nincs is nappal más foglalatossága, minthogy orvoslói-orvoshoz, kórházból-kórházha futkosott, mert annyiféle kisebbnagyobb betegsége volt, ahány orvosnövendékkel megismerkedett. Mindegyik fölfedezett benne valami más bajt. Nagy hség keletkezett az ivószobában és rekken volt a füst. Kinyitottuk az egyetlen ablakot, amely ólomkarikás, szines csecsüvegekböl állt és Pára kinézett a holdfényes némaságba. Mily szép! szólt a leány és mások is az ablakhoz tódultak. Nem nagyon messzire a kis korcsmától ezüst sugárözönben valami különös, alacsony dombvidék pompázott, mint egy
nak,
nem
—
—
megfagyott tenger, amelybl még esdekl, segitséget kér karok emelkednek ki. Néhol, ahová a holdvilág nem tudott beférkzni, mély, fekete szakadékok örvénylettek és ha az ember tekintete róluk visszasiklott az ezüstös lankákra, olybá tnt föl, mintha hullámzanának,
hirtelen
Bzinte
—
pihegnének.
A
montmartrei temet,
—
mondta a skót
piktor, aki Baedekerrel a kezében megjárta
már
Paris összes sirkertjeit és jobban ismerte ket, mint magát Parist. Mintha hirtelen fagyos szél suhant volna be az ablakon, a »temet« szóra az emberek halkan összeborzongtak. De ez csak egy pillanatig tartott, mert fiatalok voltak és vaég nem ismerték a halál igazi jelentségét. Kegyetlen vicékkel pióbálták elzni a szomszédos árnyakat. A skót pik-
jvm mtüt^Migy tgj
— —
n
fladd igjMil Rt íJJjTtljOa
k«» OMpia
bitokai.iMrt
—
Guk
itt.
ím aliOMllldbM. tmmd w^mtk'-9 «« i^JM tel.
kgúáth kanmm. IbMii^ hdgj
cit
—
^rfilíil
Mvilod kfitbe EII6I • bonól. fcWto méá méjf a botiak aebábai ii
« bortól?
—
—
fel
a kord6C flüialMk «%m, hs Nom m mjaÚom méuá « W-
v«rík
ngyvak
• holtak
Mk jwk
—
—
Cbopa moDtaurtrei
Pán éoBott.
BVCB
átukm mbta ki as
A
dD6C
^7
'MMba
SmjHSk m
iáank
bíoricás
Biíifcw a
« atfk
tréCákbaa
mb
fc»-
fvtt
ábiakoa áa úÜitim
wiMilnri
4i ^rifaidla
talált
« laka
powtCM.
ftl-
Em iH»-
JfcMuh 4i a j6 baiyilil kÉtyuba aOkkcai ba a soké aagy ráiMgiégébai mtg aam gpagal ^ky »ikat áa eaeo akarta banMilalBÍ a %i&bbi finbél,de a IfghwtaAb kné^Um hamtt lepoltyMl a Mékröl éi elvágódott a aadKs. a lObbfak kac^tdc. bre asiiAflk. bqgy idftfiaben a oaflnte. bal%at^ Pán al-
Em
fialahk ^nltak. kfl—w Mwliliá^ kMMB bár benéUdc tudták mq jprtfaák fiMiíM, bár
fíilojliilkil
»«
Ük mKao IbL
a
A yahetJMdfcöilak dttitak iitek
mind
ki
ás v^rftl'csak yégtí a lé-
szegig nemzetközi némajátékával törekedtek egymást megérteni. Mulatság végén néhányan hazamentek, de akiket nem bírt el a lábuk, elterülte alvás végett a padlón. £b az a sokféle ember, amint másnap kijózanodott, többé nem is emlékezett egymásra. A társaság, amelyet a bor testvérivé avatott, többé ebben az összeállitás,
ban sohasem
találkozott.
Párát sem láttuk többé soha. Vártuk, de nem jött el közénk, magyarok közé. Azeltt állandóan fölkeresett bennünket és a legkedvesebb pajtásaink közé számitottuk. A montmartrei éjszaka óta nyoma veszett... Paris nagy, végtelen nagy és a montmartrei temet ép annyira nem félelmetes, mint a világ bármely más temetje... Valahányszor szóba került köztünk Pára neve,
mindig
sajnálattal
De
emiitettük,
hogy htlen
lett
sem
érdekldött annyira iránta, hogy kinyomozta volna, hová tnt el. Senkinek sem volt kedvese, senkinek sem volt hozzánk.
senki
senmiije.
A
Breton Fogadóba
még
jó néhányszor visz-
Bzatértünk. Ott egy régi, francia pohárszék egyik fiókjjában még sokáig riztek egy ridikült, a melyet Pára hagyott ott, mikor utoljára véle voltimk. ridikülért senki sem jelentkezett. Pára lassankint annyira feledésbe ment, hogy már nem is beszéltünk róla. De az ólomkerete(>
A
OBecsüveges ablakot soha többé nem mertük kinyírni, akármilyen virágos és fékevesztett volt Ss a jókedvünk. És a montmartrei temetrl nem mondtunk többé cinikus vicceket. Idvel már arra si^m emlékeztünk, hogy miért nem nyitjuk ki a kis korcsma ablakait roy% a legrekkenbb' nyári éjszakán sem... •
A SZOBOR MugháninitÉt
. . .
BoH ohMMii
volt
u
kínjai
•Imát.
ittak,
Ai
akm
tatgm tuAák. hofv
Téln át dhnáo, fc—jw, l—fci Sk Hart cwk akkor ollak« ka • kÍMk • marhája fdftifócblt. Egjpnrt borisQ. lak.
volldL
Cl
AiáBwAWm... P0^ CMk ummég pfgfii
Iraffa-c al* lem. raind laxaool, mm uit taváiól ^gj aaj" ' mkaUfiállalot. kínai IfiidDet, meg mi ^gyéh doB lakooiájáD. At onwaok iBMk á» iDéig^ aok tgyA ajfaValyiB mm, mmn hol mz mik. hol a aánk lénéha kili»nek a világnilr Uay immmm a TÜág IIhmí flpínriló ftrdfiit, mait cyaHMkhoraahaa a laEiiSbeli kalak mett Faaékaa ímk voltam akkor. IJigtf á itak, m^ycflbáltak, ha •! agyitgra ji^gyaB íiaean bon•ottm a rai^yoC. théroBodan, mgj ha letkm iá, mert akkor
mm
b^
Sok
%
a mii l i
i
l
ai
^yag
As am aHaonybaái hamiffabh f
mialt,
m
g^furtam ax ojjaimmaL # ^gl» haBMrahb vollHn oaeMlDMi^míiit
álirwwnhtti
ax
i
u
t^pngBtt— Agpg-
10
ból megcsinál tain a Mihály bátyám, alakját, aki kondás volt a falunkban. Az m-aság" tehetséget látott bennem. Az apámat rávették, hogy a váróéba küldjön Bzobrászinasnak.
Ott megint sok verést kaptam, de legalább cokat tanultam. És ekkor voltam életemben elször szerelmes. Agyagból kinyomogattam egy szép kerek ni testet, amely az Éviére hasoniitott. Ez volt az én els igazi szobrom és Évi volt az els igazi szerehnem. Évi cselédleány volt és sok katonalegény kerülgette. De egyszer könyörületbl engem is meghallgatott. Szép, holdas este volt. Elször ismertem meg, hogy mi a szerelem. Akkor még nem -tudtam, hogy mi a betegség. Még nem tudtam, hogy Bok-sok év muIva azért kell végigvándorolnom: a világ összes fürdin, mert valaha Évit szeret-
tem.
Lakom a világ egyik legszebb palotájában, az elkel Tite- Streeten. Feleségem, Jady Albemarle hetenként egyszer vendégül látja London »supper»en«-jének kimagasló alakjait. Az angol miniszterelnök minden héten fölkeresi a feleségem szalonját.
Nem el
szerelem a feleségem fogadónapjait. Ilyenkell bújnom a kerti viskóból, ahol csöndesen élem napjaimat. Ilyenkor mindenféle saagos olajjal lesimítják hosszú, borzas hajamat. Simára borotválnak. Fekete ,ruhát, tiszta inget adnak rám, a mellemre kitzik csillogó rendjeleimet és fogadnom kell az elkel vendégein-
kor
ket.
— —
4b én
mvész
—
mondogatják ön! darálnom a mondókáimat: Senkisem olyan nagy mvész, hogy oe
Milyen nagy
nekem
el Icell
•^'^tm^^m^
11
4te
tt te mdmí* Aér«6^fimÉBét, m^iaáj. IMm «xt Bta ihwíImow, bflfj »Ud^*.
*•
OKtljfUg iiak a bitam aflfOCL A náuBoCt De ók axi imb hiiiliir, " hegy i^ifvdek.
uiáoa
jBana
km gytaatkíL
á
Toldom, Dogy
Iaájgirók
fiatol ajobrfifok ái
aMal a beUoolt noodókávaJ
pa
fjo*
i^"
rajUm muhHit, mart tá
pártfogóiiDat Axt a viooeC
hogy ^ana mugénak az a^gol JiilUiat lan dadqgva: ikflutfWiflin, ogfladj^l^ÍB, 4
néc nem
vtfjok... kibit ailek a banédbaa, fökéot nvt bsaíbi aokaiaDa Indiám. A iqjflDOo volt, mikor ugygfA
Ha
^
gmt a«m
tudom, bpgy a1>PJ m&ván-e v^gy paxaazL A veodágcimal miodig be baO icaelMm
•
MÉlwmwnbf, akol b^^ ^ réigóCi bíb ilbilr Akad B^yritkáa mabet, aki oM Mikat a saobrokat éa ayitfa ÜBlajti ajkát Ügm BYÍtja a aaonét és saótlaa bánaláaaa), valótágoa ákilatlal aaorítja vutg a kfwmet Hmíim tíz évkoB idLad Uyeo lilogmi&m k. De a IBbbL^ fc-
mtgm
kaid, miadwiki qmnaaokat a kfidMlyrikal ái éa ia caak atajkamódra kfissOateimm^
moodja
wmgjgjwl it
boB
leborítra
a tnbor,
font sleriiag
fcjében késxílett egj let»li<||Mi ét
kaUgififai oyouáuigó
felije
dij
fia-
12
Ha nag|y a vendégkoszoni, nekigyra félig kész agyagnak és pepecselek rajta
tal szobrász.
kzöm
mindenki szemeláttára, de jól vigyázok, hogy semmit el ne rontsak. Tessék-lássék dolgomat aranyból való símitópálcával végzem, amivel a londoni leptek meg Xiz évvel ezeltt. Cp azóta nem tudok alkotni. És a vendégeim iis jól tudják, hogy a félkarom béna. Alig tudom fölemelni. Ujjaim közt ostobán, bénán, tehetetlenül, céltalanul rem^ az aranyvessz. Csodálom, hogy az emberek szemembe nem mosolyognak. Nyílt titok, hogy beteg Vagyok. Már nem is szégyelem magamat. Egész London mulat rajtam. És senkinek sem jut eszébe, hogy megsajnáljon, fllrességem miatt sok az irigyem. Ezek nem tudják, hogy néha mégis bemegyek a mterembe és föl akarom emelni a régi, durva, agyagos mintázó fámat, de nem tudom. És ilyenkor sírni kezdek, aztán összeroskadok. M^történt, hogy két napig feküdtem ott a földön és nem tudtam elmozdulni. Vendégeim nem jöttek, a cselédek pedig másként nem vettek volna észre. Különben is olyan messzire vannak a mtermemtl, hogy a kiabá-
nk
Jáficonat
sem
hallották.
Felesnem
kerestetett
ugyan, de senkinek esze ágába nem jutott, hogy. ép félrees mtermembe tévedtem. Az életem legnagyobb részét a kertben töltöm. nagy éB szép kert. Néha azt hiszom, hogy odahaza vagyok a Mogyorósban. Fecske itt ÍB vaki, a fü itt is zöld és a fák is ugyanaz^, mint otthon a falumban. Gsengelyü van a nyakamba kötve, hogy a ose-
Sr,
)éds^ megtaláljon, ha keres az
irdatlan
nagy
parkban. Nálunk odahaza a bárányka nyakán volt ilyen kis kolomp, hogy tilosba ne tévedjen. |£o
u •
y
fl
báfáiiy ^^syok.
ém falnai éi
te
™™ Imártdí •
fi
• ptrkbMi
oM
Ml
4i
MBOilft tft 1
n^^iysnu*
lop, narol, kiooi
fökÜm. C
mert
Tu ,
*\
^
MBI
év
óu
omJE
tgymm mStmm bdUog.
todOPfl, bonFBOf
IDMJV
i Um
hánmklM. FalnmbS^ volt át •mm Bjehwn benélt, lueljai agykor fiví, ai dift lM»mt Gj6Marehnan Hwoofilott iá d5tt
m
h«^
Alt By0rk0dlem a imghliiiiíi kjTf iii^gint odüian ^^VT^k* • x^^ j
MJ Üwí i
hallgaloai <§ njri foeicas ím* ^WoIe. örOmtaibeD iiMgOleltaoi
Rten b^ ktt,
A
4M,
kulif
és éo oekem vgy rhafin hangját halbnám lettem a leényiia. Tiaitáa. igasáa
mo.
mintiia
ax
aút
egy
ábráiKlo<;
múvéu
!
Lfjv,
mÍBt egy
t^ életem cfjic
li|f-
amikor cgyner a
mitiMi
welóiffcia
pAian.
bajkálö holdféojben m^gpiDaiiloltam
iroh
az,
-tx
-TV-'-^-i
U
—
amint megcsókolta a Gyuri inasomat. Akármint uralkodtam magamon, mégis összeestem ott a kertben és esés közben bezúztam a fejemet. Emiatt megszidták Rózsit meg a Qyurít. Azóta mind a ketten haragusznak rám éa tmt Rózsit,
éreztetik
is
velem.
Csak még egyszer láthatnám a Mogyoróst, hol gyermekkoromban pálcákat vágtam és madárfészket csentem. Nem is akarok addig meghaloi, mig a Mogyoróst újra nem látom. Ott meg tudnék gyógyúQni, továibb tudnék élni, legalább száz éves koromig. Hiszen összevissza venöt éves vagyok.
még
csak negy-
£s otthon csak almát ennék, semmi egyebet.
Magam hámoznám meg
túri bicskával és meghogy borizü-e még, mint volt gyermekkoromban? Ugy élnék megint, egyszeren, egése-
ízlelném, ségesen,
boldogan, mint az én szegény,
gunyás szüleim.
,
subAs,
-'
Wfc
A
GSERS-PAR
k
BÍm M JMMHOk wi kát
Iébbiim jAsiMs
inMttML felrtL táni kirt afa*liyáB wljiMlnaingffiw. l^gtaohotwl at iioiiy íiwi i> oljao volt, uBt 9gy lüoiájé pille. A kvlka lenit, mmtkA fttne vühhIöI <• fiaoB, ItéajfOi köff«l a Bj^gtakB íát^rakik mmgwmg wmMBldL Két vOrti, kdbi fio-léj 4i háojka. akÍMk • k«jft • lii| »i«nk, tímyíb warnA Pöiftiéic omI-
w
ma
a^
i^
m
kMOlt,
mcttkaol
aérték.
^
mint ramii^ «^7J«k
A kertbl cmberak vidám s»}m ballalnoCt hol kOnlebbiyM, kol wiMliliifil. Járkáltak a teok kOat,aaiik akart wlttzimmt ssímb bocmk vülantak ki a bokrakkóL Két miiaéki^
Im^
oanmigyun a vBOOBigaK mBn^gaiBBVB. Baoí a^ kiilwiaja, koramausQ anm ajemMuk vonak,
ddk
aa apjdkkal jártak.
wi
Si a toniáooM ai maamj tgj a adale lo^gióii sqgifofdalt a iriMakaj« gjcnadkttkaa: MiBd itt vi^yjok? -- kávdeHa kaft. b6Ba kiMQB. KflpaojhÉt lelatt a ^^nuUk. válj
—
lára.
kakpoC
lett
a fejfikra éa
16
nagy fekete kendt borított tarka ruhájáamely ebben a ^rcben valósággal égette. A vöröehaju gyermekek lábujjhegyen jártak
ga
is
ra,
félve,
loppal és
laz
asszonnyal együtt összerezkertbl és egy-egy bo-
zentek, amint szöktek a
kor megzörrent. Némán, visszafojtott lélegzettel siettek ki a házból. Még akkor is rohantak, mikor már néptelen, hangtalan utcákon jártak. A gyermekek szeme tágra nyilt és bámulták az ujabb meg ujabb utakat, amiket a holdfényben láttak. Máskor ilyenkor már a rácsos ágyukban *
szoktak aludni.
—
Mamal
—
ujjongott a legkisebbik gyermek és ujjával az állatra mutatott, amelynek a szre kifehérlett a sötét éjszakából. Kocsikázni fogunk! kiáltotta lelkesen a muásik fiu. Mama, hová megyünk? kérdezte aggodalmasan a leányka, amint a kocsiba ültek és a lovak megindultak velük. Majd meglátod felelte az anyja, aki most ocsúdott föl elször zsibbadtságábóí, amelyben csaknem gépiesen cselekedett. Amint a kocsi tovább gördült, nyugodtabb, szinte boldoló
kocsi...
— —
—
—
—
—
gabb
—
lett.
Vajon
él-e
még?
—
kérdezte
magában
ijedten összerezzent erre a gondolatra.
ben
még
legalább
ott volt az
össz^yrt
A
ós
kezé-
papir, amelyen
egy negyed óráig
tépeldött, mialatt lelkét égették az Írásos üzenet szavai: »Jöjj azonnal, ha még életben akarsz látni.
A
gyermekeimet is hozd el...« elvitte a vöröshaju gyermekeket, akik most ott álltak az apjuk ágya körül és nem merték a szájukat kinyitni, hogy sirva ne "fakadjanak. Az ágyban egy hosszú, sovány ember rész...Es
:
í ti
kdeit • taktfó aUtt Kmérítúmm tápmáí «oll arai él a iMBÜakán faaia, taMoraBbökloCt •aHHíArO. haj borult A UibIÍíI lia MBvfci hlMli •! ápoló apéa vMoriÉi IS8W6jéf«. A iiíjfobha fia pad^ haBun odaa^gta ax aayiáBak: lna, miért van iU ol]^ btdBi? Ax anaooy lálott ét bíb állott aaaai méal, mait a bal^ ambart. damtk a kaaél fogta éi aki léHahn, séma ajakkal Uktíí éa cMk caiüogó. haajfaatfbadl mmfmú ki oI^hi
M
MMr
—
om
t^mm
•Wp^ « ""J
aaédOll.
A
kit
látta
WMahaju
laáoya adva atbatdbbaa do-
mart ugy réoiMt
bcjgoll,
voba
clAlli^
mmtha mAf
valahol, valaha régan a bat^g
ambcr
u
A
kitebbik fiu, aki tyeigv^ ukie a aováoY. vörOa coibert. matt haqgotaD kérdarte ax
arcát.
anjr]álól
—
Mama, mi baja van ennek a bioimak? beiig arca dtornilt és §úúti aaiifciBt fakadt ajkéiról a tsó. mialatt fg^pimlaliitl a gyer-
A
i
mekeken:^
— —
Ex... ex ax én tngéilifaii!»». otitotta ax Ne, ne besaélien... Nem axabad. •xonj.
—
—
fijjelre ott
maradt ax aasxonj a bahg mel-
«^
\ rytnaAá,
lett.
akiket ou^val hoaott, htog% Moir nem tndtak aanuaéd anbában le keOelt ókét fdkletai atdléjfik icrakba. .Az anvjok Itak,
éa
a
fáBhUm
idMB
maélt
nekik, eUUalla ókét Egéax éjjel virrasxtott mellettük és flmnranent maMka nata-
feküdt, re,
amely a belcg sxobájából áltxi i áigolt
Snai
Gjnla
:
Pára
S
18
Néha fölkelt és lábujjhegyen átnient a szenvedhöz, aki egy-egy hálás mosollyal köszönte meg részvétét, önfeláldozását. Az apáca megnyugtatta az asszonyt, hogy nem szükséges ébren lennie, ö amúgy is vigyáz a betegre és ha valami ijeszt ^dolgot észlel nála, föl fogja kelteni az asszonyt. '
.
Az asszony sokáig ^nem gondolt,
férjére
akit ott
tudott
elaludni.
A
hagyott a lampiónos
parkban, a feketehajú gyermekek társaságában. tehetett-e másként? Szabad-e megtagadni egy haldokló utolsó kivánságát, amikor gyermekeit óhajtja látni? A férje okos, elnéz ember, talán megnyugszik abba, ami ugy sem történhetett volna máskép. És aztán ki tudja, megéri-e a beteg ember a reggelt?
De
...E,
szomorú gondolatok
közt
aludt
el
az
asszony.
Reggel a vöröshaju gyermekek arra ébredtek, hogy idegen lakásban, idegen ágyakban vannak. Rossz sejtelem fogta el ket és beszéltek rácsos ágyaikról, amikben sokkal jobban tudl&k aludni. kis leánynak eszébe jutott a nagy "francia babája, amely le tudja csukni a szemét és most is ott alszik a rácsos ágy fiókjában. Visszakívánkoztak haza! Az anyjuk alig tudta ket lecsillapítani azzal, hogy nemsokára úgyis haza-
A
—
ménnek.
Ez volt az els hazugság, amit gyermekeivel szemben használt. Égette az arcát, égette a lelkét. Reggel levelet kapott a 'férjétl, hogy többé ne is térjen vissza hozzá. Az asszonynak t^hát maigát
is,
gyermekeit
is
hozzá kellett szoktatnia az
UJ lakáshoz, amelybl többé mein Volt hazaviv ut. A gyermekek az els napokban ellenséges, ide-
.
tMlék
mkíA lrúl «i otthomifcb— .Gjfftácydkal, f«kUt. b«i«raUl «• íókáiri wnfcl gjálölléi. aki teOkké tmifia fitolt m»éfíhaa 4i «ki múlt I0bbé
M
M u
•il
kfidi
mb
%
vknalénMOk mugimkvU, fági Itkfaalrhi iMiwitiái Nékiaj b^i >Uti MoabM uj kOnjcMlükri m a régit omumb tuSalajM' lék. A betag WWAi cmbrrt m, aki ifaiwifcra aiiiInní
ámSék
mikaóikoi kwoU ki ai á^rya OMUatt lé«6 lawinliil mmguokxák é» idiil pa-
aMkráajfPÓl,
jMUiak oóliloCták.
A bekf «nlKr
—
-
taláo a cMláai élal
mát-
n
bovaknébb erre kapott, fiUkdt ágyból, jani kadeU é* mapiél mwpn kodiiihií lelt GvOo^fMknép ikit Iwktt momámi Ollöval. í'msael. taf^pgd, kalapácoftal Midaliált
gélAl
ludoU OMsální. Egytttr kis lainháxal kémlelt a iiiiiidin^bé* bukkaJ, amiiet drólon labeMt réiyifi Saép vcTKkre Unilotta iMg tíütLl dathMdÜk a bábukkai á« a gjwiiii sukat abba, hogx mok bi baMOi m kódbabák bwaMnfk Cgycaer a a^jfofabík Co bob ast Biondta, aoiit as apjálól laault, baacai aaii raigélói jnlott ax caaébe:
jáléissert
^
Álii,
Mbi. riU.
Ém Tagjak a Balak Nydl aNika iicft
a
mek
A la,
vörös coiber bonája naiadi, Alébe kapflu^asFa feltaiiotta és köonjes, boUog anm-
ad
saóH:
—
Ez
-mn tém
— és — Hal-
fiam! £z az én fiam! innjhoi:
szinle riöiigve fordult az
—
kH-KU.
W •vrvaacaxMaM**
'>r
20 loltad? Hallottad? Ebbl a gyermekbl költié^, nagy költ, az én nevem nagyobb dicsségére! Olyan jó dolguk volt a gyermekeknek, hogy lassankint elfelejtették azt a másik embert, akit egyszer szintén papának szólitottak. Csak néha jelent meg álmukban, amint kezkön fogva ve-
a fekete gyermekeket. Egyszer a két kis vörös fiúcska meg leánytestvérkéjük kinn jártak az anyjukkal a tó partján, amelyet zörg, tarka levelek borítottak. A vizén, amelyben a hervadó lombok napszürte piros és sárga foltjai tükrözdtek, fehér hattyúk iiszkáltak, pihés mellükkel utat hasítva a levelek tükörképe közt. Messzebb, a vakitó napfényben két fehér ruhás fin állt fekete hajuk hosszan omlott gallérjukra és kalácsot dobáltak a vizbe a hattyúknak. Egyszerre a lankás partról egy ember szaladt oda hozzájuk. Vigyázz, Bandi, beleesel a vizbe kiáltotta és elvezette gyorsan a két fekete fiút a víz melll. A vöröshaju gyermekek egymásra néztek, mert megismerték benne azt az embert, akit valaha régebben papának szólitottak és akit azóta sem láttak. De a két nyurga fiút, akik vele voltak, nem ismerték meg. Csak a »Bandi« név ütötte meg ismersen a fülket... Nem tudták, hogy a hosszú id alatt k, a vöröshaju gyermekek is ugy megváltoztak, hogy a feketehajú fiuk sem ismertek rájuk. Az anyjuk ott állt elttük holthalványan és zette .
— —
—
I
—
minden izében remegett. Szeme fájdalmas, ijeszt merevséggel tágult a ritkuló bokrok felé, amik közt a -feketehajú fiuk apjukkal együtt eltntek. Az asszony alakja, nyaka ugy elrenyúlt e h^
r
fi
lÉlott
éém gytnadni
akanuk luilUlaí De el6l. • f«jf> fij
lÉrt
uiáa,tmnth»
éie» kíál-
i
«MM
karja,
•%
válla
alAomkilt
tedU cneioi a
éi
bog^r
lábéi
A
idylai
altarl.
f«rflwéibaj«
kia
leáaykáMk* «iDÍot anjrjáni náaett, aajd kinakicainjí. aoö(w6 atim Már aejMt Eltol a iilálliorÉrtól fcm a «Mtak
kadt
mekek aoraa rtaaxra Mai aaomoro volL A vsÜMMbbOl járt-kell ka ^gyre komorabb,
fonmlL AotjiJí vArOa aodbar' » ^gyrá k«dkOrlölte. ÜMiMiifl ajnámáhb lett. Otam keiiC
nár nem basxoálu
arra, begy wytrmmámk Jéonáljoo é% iiMilMlJeii eaSkük n f. ba magxateira fánáartt
MMyA
A — A
lélBol
a
gyennekek a aaobából, bol aajjok ' éi •pjvk voltak, gjakrao baUották ki ' ~ váíta^ukaL ^raaer ^^éinii Ikdáa m
<^it
hSkMik
m
—
améaaen Et kn igy tovább
—
nem mebH m dOaleped
moodta a Az eonber uJra kcrOlgcl léced éa betabBM ttfT"' \»u a keaébeo. a kél na, akik cgjaiiPimd •
WMs
<mber.
—
Végre
n
keO.
gyermekeid k.
•e
— Végre az anyjuk vagyok! — aokogolt ai aasaooj. — Hotd ide 6kH niMadboK... — Ide?: Moüobéladíl... — Talán az én jgyermckieimeC akarod oda vinni árváknak? — kérdezte indnlalwiB a ii
—
nem
A cia
férfi.
Nem, nem... oem
ide,
aem
oda...
Ti,
ti
tudtok gyennekeket saerelni!...
rámos ágyat, a rácsos ágr fiókjában a frana fékaemú bintalovat, ai apró kk
babát,
mtmmmmamm
22
emlékeket, amelyeket e^- korábbi életkben hagytak el, újra viszontlátták a vöröshaju gyermekek.* Viszontlátták az els »papát« is, aki azóta kissé megváltozott, fekete hajába és szakálába ezüst 'Ss szálak vegyültek. Arca, termete Ls megfogyott, módosult. Oly furcsa volt ismét megszokniok, hogy »papának« nevezzék. -4. két nyurga, feketehajú fiúval, akik valaha testvéreik voltak, ujra meg kellett barátkozniok. Lassan ment az összeszokás, mert a vöröshajuak meg a feketék közt apró villongások voltak, amik megkeserítik a könnyen feled gyermeki szivet is. Á fekete fiuk már nagyobbacskák ás önzbbek voltak. Jogokra és megszokásokra tettek szert, amikrl, részben le kellett mondaniok a vörösek javára. A vörösek sem voltak megelégedve és sirva gondoltak vissza arra a másik papára, aki gyönyör mesékre, versekre tanitotta ket, színházat csinált nekik és rajongva szerette ket. A gyermekszobában két kis elégedetlen tábor vivta apró, de kinos tusait. Az uj apa igyekezett igazságos lenni. Valahányszor a gyerekszoba két pártja között összetzés volt, igyekezett a rthajuaknak igazat adni. Lássátok szólt édes fiaihoz ti vagytck a nagyobbak és okosabbak. Engednetek kell
—
—
—
kisebb testvérkéiteknek. A fekete fiuk ezt nem akarták megérteni és azt hitték, hogy az apjuk már nem szereti annyira ket, mint azeltt és ezt meg is mondták neki. Az apjuk ilyenkor lelkiismereti furdalást érzett és valahányszor titokban tehette, mégis inkább az édes gyermekeinek adott igazat. A vörösek a gyermeki lélek finomságával érezték, hogy mostoha apjuk csak akkor van a pártjukon, ha az édes anyjuk oltalma sugárzik rájuk.
^m
mm
ttft
• JMfénir awaiaiy olt
•
állt
Mki tálU^ol fonó gócpooijálMn Hial éét^ ttm mwuímí éékmim m tgfflwfc kíMMNoáiiil,
él
atnmktk ooh
apjAiuk ftniiáC é§ MJaálalld fos-
a ^OfSahaiiMk apjári.
aiki
npm
ki
« Aw
JTmncklilMfll, oMbon néUcil • gy.fcujfiÜW nláfrlia... é% Tntfnni heltgmktiSkU*. SmbvsÜm
MHoajf
lPl|Jontján kicaordtaJt ai
—
1^
BOD l^fák «Mk
Miért
i >im • mBj ijwl*
mlMinnm^,
fia
aki
—
At
kalflabiéfr
est «i igaa
iMwny KHBs anya
voh. Egyik férjteél la
Délkfll!.
aen
éa
^gw-
tartotta ki lovtffcb
a két férjol áa
ép akkor jobhaalfoljrt'a ¥olt.
fia
'aileoére
apja mini
<
aiBoa
ia
Qól
^
Msa
Mvonil mrmakeire
ödbaa
am
volt
^VMia
h ing aii l^g amber
halt
oa^
éa
Ax aanoay jóélt éa balt hm*, iwrt a Háaík Cérja aagaény «Dlber.ilc•^gén CMk ax aaolhagyta.
«
9li,hogy mímA 5t miiiwiili.a ^flrtaakal éa a fetolfkal ia. tiaxtaiaégcaai fthawilt. Alapíábaa véve aaoo ban roaas aaaaeay toll. fin nem IndlMn cmdk ax álítiiBak igazat .
—
lodja, miJyeo méhr ax egmémi. widg nem Ifhdelt lyebb, nnnt ax óoeén...
axiv.
Eddw
m
anja Mé-
—
ELVALT
.
Jancsi gyerek felnyitotta a szemét és a kis ágya zöld pamuthálójáo keresztül meglátta, h(^y a rozoga, öreg ágyon, amely hónapokon át üreresen állt, vele szemben egy ismeretlen ember alszik.
A
szobában különben minden csendes és renNagyon kora reggel lehetett még, mert bár kinn az utcán már világos volt, napsütést dles
volt.
még nem
lehetett
látni.
Jancsi átfordult a másik oldalára, behmiyta szemét és álmodni kezdett arról az idegen arcról, amelyet az imént pillantott meg, amint tátott szájjal, alvástól borzas hajjal, kuszált sza-
a
kállal
aliidt.
Jancsi addig pörg tt-forgott, nyugtalankodott álmában, amig nem érezte, hogy valaki megigazitja a takaróját és gyöngéden megsimogatja a homlokát. Ezt a kezet álmában is meg-
m^
ismerte.
Az édes anyjáé volt. Mikor aztán Jancsi kis idö múlva újra felébredt, most már véglegesen, az anyja arca hajolt felé.
Ez egészen megnyugtatta a gyereket, de azért egy futó pillantása a rozoga ágyra esett. Az
'
ágy már
mmg
toll
vilvc
U
moi
ahirfl
•enki.
As
aajf^ia
éa ívvetle
ftt • k«lal6
máhm
^pirult JoKBi tovább fAfltánte « ban á» a nea bová kin ruhái voltak rakva. iAtál olt. tJtáM EfTv kii áikMOtt njuli, mert aejtaCte. bogy iMki n6L lüboaMla é» rmom cukorkákat. nvaUnkAágokat ffi " na bcone. ir itkor liltoCták ai 'úymmÉól, bofv ipala a nyonuál, d? flnrt wéukn
WOM^
bogy
tfliük.
a cabiokat?
~
krrderte ai édaMOjja.
JcDon a fejévd iatalt Hieai«-et. jó bácn boKta. aki sserct lefed. Uimdeo rqml kapn BMijd löle íljn boaboMkaL A faa fia BM0MÍMta» boar a boÉboaoldkal
^
—
átffiflwmal foadolt
akarják vaattagetni
M
aivra, asMlyat
bajaakaB,
el-
hi rleieo mtt^mmA as ajlébaB. De már nem volt bonaa a baja 4t kanak a •ukálla. baDem mosohr^oH éi kftadodett a Jas-
Ex az arc
iDoat csi
áQra
—
idMo
—
felé.
Saefmu. á» leilt a
fío.
—
taólt kadéljien ax pajtát! 1» fia igya mellé acy aaikre.
bogy ahMÜU, ks vSfa? Ixlik-e a oikor? nem fddt aemmit, de olyan aOlélea BBMa «lé, bogy ax iiV^f tabéaylfllaBil
Jancsi mJimmá* is
bátiilteKle.
— —
Kiont vad a gyárak
—
sa6ll
a Jancsi édes
anyja.
as
Idvel majd csak mcffbaiátkonmk, és kiment a szobából
idigm
— salt
'
I
J
l"«
i1 .l
IJJK .»..
w ' I—
i
mw
mmt.
.
>..
-
"r-
I
2^;
Klára,
a
cseléd,
forró csokoládét hozott be,
amihez Jancsi csak különösebb alkalomkor, például születésnapon vagy betegségbl való lábbadozáskor
mindig
Ezúttal még omlós, mazsolás kapott hozzá. De Jancsi lelke még Aolt azzal a gyanúval, hogy meg
jutott.
kalácsot
is
tele
akarjak vesztegetni és lassan, szomorúan, gondolkodva evett. Reggeli után kisegitctték az ágyból, nagy szivaccsal lemosták az arcát és uj, tiszta inget, fehérnemt adtak rá. Az asztalon egy nagy skatulya volt. Klára kivett belle egy vadonatúj bársonykabátkát. szólt a cseUj ruhát kapott Jancsika, léd éá boldogan mosolygott rá. Ezt is az a bácsi hozta? kérdezte Jancsi. Az édesanyja ijedten nézett rá, mintha fürkészné a szemében, hogy nem gunyolódik-e. Igen, felelte az anyja nagyon halkan. Lehorgasztotta a Jejét és átment a másik, szobába. Ott mór várta valaki, az idegen bácsi, akinek a hangját Jancsi az ajtón át is megismerte. Klára felöltöztette a kis fiút az uj bársonyzekébe, a tükör elé állitotta és szólt: Olyan ebben a ruhában a kis Jancsika,
— — —
—
—
—
—
mint egy -kis gróf. Aztán áradozva szólt Ezentúl mindig ilyen csinos, tiszta ruhában fog járni a Jancsika. Ebbl a csúnya lakásból is kihurcolkodunk. Három nagy szép szobánk lesz, fürdszobával. £n már láttam az uj :
—
lakást.
Hogy csúnya azt
most
az a lakás, amelyben született,
hallotta
elször Jancsi. egyhangú
Szerette a szobája szürke,
falait,
a
melyeket sötétebb szinü szobafest-virágok tar-
f7
Srm
kttodük
nm
érMle. iMgj ni Uhei
cm-
ny.
m
Et • moIm a bíroddnMi i«lL II Mid. hopnr akár hrukat forfukUt a pwDót knrUval IrlrfirkilhatU Ifa4 pcfif tmnt ail kdl hallania, bo^ry «t ttj.
klÉbn mindn otm asahad. Klán tovább fcoMfflL
—
K»gyoú guáagók. kkiank cmMéI. A lamonka mamája attnhárba tog jánu. Siiab á fba ícg jánú. gondolta m^ifcM a lói fni.
rílkán
tflhál
toi^aak látni. «BÍot
du
6 édeMüjját,
as
az
Onkár
advniinibál víhL áiden Mpáaíicl adiét parfmíllalot árMit áa k tno , metl aa, aaép. htde^ karjával oly «IAkal6aD kflaOmbOawi tudja íg^JMilMi a
m
fia
m
fekelr
d
U
bosaii, aaflka
haját.
Janoai erre a aÜre goBdoll, alól u'mtím aagféaak nevettek, pedig nkább libaMt voÍbb Haflio^ jaBCBt aBOSB as loDDan ast flOBoOHa*
—
M|gy uiMm BO. anMK naci anva^ oaMHBD. Ai anyám axioésznö len, aoDdolta wayáhin éa aifv aaerelett voIm. Sirm? KmA? Jübes
MdMta
~ Hát
,
daoonn
fcérdecte Klárától:
a papa bova lett? 11% a tnskó parasztlány ia áiáicrte. bogy ebben a kérdéabea egy gjatmekgrir mály aggodalma lappang, fkm tudta, begy mit feleljen a kk fio kárdíaére. Haboaolt, végre is kipattaatolta az %azat:
—
Elvált,
Ha
ait
—
mondu.
SHodta
laoBaonB kocsin,
bogr wgbalti. lenBogT eiviwK. aaép^ cuía, y dvíUÉk amely elé toDbóbifak loadc volvolna,
.
» W II
l
l>|
I l
II
' HL
W*
H|
.
28
tak fogva. Jancsi tést és sejtette,
De mi
az,
maga
is
sokszor játszott teme-
hogy mirl van hogy »elvált«?...
jelentette a Jancsi szemében,
»Elvált«
h^y
ez
azt
hihetetlen dolog! történt vele,
valami szöra papával és
most titkolják eltte, a tuc^tlan
kis fíu eltt.
ny, 'ezt
szó.
Már
alig figyelt a
Klára fecsegésére, hanem
folyton arra gondolt, hogy mi történt az elbbi papával. Kiszínezte magának a dolgot, ah<^y a
gyerek látja és' érti a világot. Eszébe jutott, Tiogy egyszer regen az apja kést kapott föl az asztalról és azzal fenyegetzött, hogy megöli magát. »Hiszen ezzel papirt se tudsz vágni« felelte gúnyolódva a felesége,
—
a
Jancsi
édesanyja.
Lehet talán, hogy az apja beváltotta most a fenyegetését és ezt jelenti az a szó, hogy »elvált«. Ezt titkolják, eltte. Ez az, amit nem
akarnak megmondani neki. És belépett az édesanyja. Selyembe, bársonyba volt öltözve, a nyaka, keble mélyen ki volt vágva. Olyan különös, elkel, idegen és hide^ volt, mint az Oszkár édesanyja.
De
százszor szebb volt annál. Gyémánt vilfülében. Arany perecek csörögtek hófehér, mezítelen karján. Gyrvel volt tele az ujja és a mezítelen keblére szemet kápráztató ékszer lógott le. Az arca rózsás és boldog volt. A szemöldöke ívelt. Az ajka nedves, piros, mosolygó. A fogai oly vakítón csillogtak, mint még soha. Jancsi szinte alig ismert rá, mintha kicserélték volna. És félt tle. Most színházba fog menni, gondollogott a
ta
magában
—
Jancsi.
—
Kocsikázni megyünk, mondotta vidáman az édesanyja és levezette Jancsit a piszkos, sze-
N«cy MemekH mrraixtettak • kis fiu cifn ruháián éi caak aéttak* mitilh« •kínál nu%ímH»mi jálMÓptjláwfcH Imoh akarla AIb0| Mólilou. de Ai Miyja gyonm tmSkoéU öt
Mm mk
Mikor leérlek a kepoaJjábe, ex aayje igr uiM Klárábox: Ide ae i6««iik löbbeC vken. EUg ndt már • ntonwrwáfböL Kláre, mJjJ íiI' oeoi eivegec iMijeiHni. Painf»á> hiotó állt a kapa el6U. NjngtalMi
—
n^
eléM fogva. Ée megbámullak a iociál, iwWy
vérú. ficánkoló lovak voltak
utcai g]ferekek
ö
MM&
m «
ritka látváojr «olL íjfei vidékOkto hinlólM beOlt ax édeMoria, ahelte Janont A kie fia ai mcai gywdkdut aátte. akikkel vaég cuk tqgoap ii wAtt fcirwnaolt firetla, boj^ aort aon kfieC éktt WÉgssólitaní. mert purkmtak. cafalonk* holoCt 6 vadonatúj, saép raháben pdmpáxik. FeneMB, g6jrOaeo Olt a bel^éo én amikor a koon aMgáádall, löbbé hátra eem aáutt... Ax egész nap a gyOB jfflt ftrigek aapja vdU. Féuym teraDtbea. tittm 4» aUkaid Mliml
m^
A
i
bol OBOpa ttkfir «olt é» aranyos %sxtalokan rMogaloU eftlCBiémk roskadotlak. Ifikor lasiáUt ax est,
márványkapa alá
hialáo ^gy gjOojör Si6aj9%m Ufciá vitt
bajtattak.
de 6k emelMpaa —Ifi gyalog kellett fibafaiaint a
ftl ax alsö eneleHe. föl.
T<^p
még
bannadÜEra. Ax els6 eaobában, abová beléplek, csak tnkrSk voltak,
fis
a
sago
Cjgy
cilinderkalap
lógott.
30
A le
szurtos Klára helyett borotvált inas segitetle az anyjáról a köpönyeget. Aztán benyitottak egy nagy terembe, amely-
ben fény, pompa és gazdagság tündökölt minabban az Andersen mesében, ahol az odvas fába leszáll a katona és a sok kincset, amit lát, még a szemével sem tudja hirtelen denfelé, mint
összeszedni.
'
Jancsi szeme is káprázott az uj fényességtl, de még igy is észrevette, hogy az ^anyját valaki megöleli, össze-visszacsókolja és igy szól hozzá: Isten hozta! Atz uj apa volt ez. Az ismeretlen ember, akit hajnalban látott elször.
—
Megölelte és megcsókolta Jancsit is, de a kis fiu csak a kárpitos, szép cifra falakat látta és tudta, hogy ezek azok, amelyeket nem szabad majd telefirkálnia és látta a sznyeges padlót, amelyet többé be nem krélázhat. És köny szökött
a
szemébe.
Jancsit két szoba:* keresztül az inas bevezette
egy sötét szobába, de mieltt belépett, a falon csavart egyet egy ballantyun és nyomban tlgyult a szobában egy csodalámpa, egy villamos ámpolna.
Akkor látta csak Jancsi, hogy milyen szép hálószobába került. Baldachinos selyemágy állt olt, velencei tükör, selyempárnás bútorok, drága függönyök, sznyegek.
gyönyör
Ilyen
mások
ablakáJa
szomorú,
idegen
látott
börtönnek
és
tnt
a
mégis most fel
eltte.
nyugodtabb, amikor egy félresarokban megpillantotta az régi zöld há-
Csak akkor
es
szobát Janósi eddig csak
keresztül
lós ágyát.
lett
Jl
—
As ágyas,
—
moodu haMum,
gyiagéátm,
felt Klára, «l non tóertf oMflirÍBMlól. aki nép Ihhmi lavHltteüMa ái at árvba fdilella. laaoH nrai. iflboIlM «»relall votaa. <Í0 Végre belrfirti ax anvja. Odafill ai ágya Má-
Bflfy Imn*
&um
M
Mm mmL
léfe.
—
GmIi ketten nuradlak.
«M
~
olyan namon, ím üam? Miért aoyja. káf^dhüa Híbmb itt uktmm kkk do%od ku, mnt olt. Eddk aiifáa/dk ^ékmái.
«
—
mmfní gaadMok IbíiObí A lef^uUb játétcolnl vAalm MlMd, a 1yf f*rh nihákal. CMk éried .
édai fiam. Anjatkáni, Inl van a Klára? lelleai.
—
— —
—
1«kbí wtmegvt, ^-
aióll
—
felelír a/ anyja. Holnap 6 m djOn, Anyvakám, saMl Jancsi •óhajtva.
—
iogd a keaemet, mig
d nem
—
akaom
Az anyia MMgiMla a
keiál ái OHiáiie Mki « meMbel, aBHiyekDen JnnoB aHi|yvn 83^' JMödOlt. De eiei a nweék bIÍh Mgfakullak volna. Hiámolt Mígi
VMik
a régi bisaMoi, amml Ji cl6tt halhatta ttet Most nuMha arra sdlgál-
A
régi
tak
hit,
volna,
kjgy
De
eltitkoljanak elölte
vakndL
miwel Sutái fáradt é» ilnws vdt, csakhonar mélyen e£odL Az anyja lágyan caökot nyooMlt a hnminkára. ailán ÓTalosan. lábajjki akart osonnL Már a kaHOiiön álte. a«bor haUotla, hogy JanoM álmibei ve^ lásasan. de tintán mondja a sa6l:
k^mn
—
tIváU...
EGY ARANYLEGENDA 1.
i
A nig^'er leíiajlolla nagy, bohó. kondor fejét. Lepcsés ajka, amellyel az imént torzpoTákat vágott és gyerekesen faurbulázott, szomorúan íogott
fe.
Már nem
énekelte torokhangon együgy, részeg kupiéit, hanem csat dünnyögött valami dongó nótát szomorú szerelmekrl, si vad hangokon, amelyek holdas éjjeleken fölverik a cukorültetvények csendjét, nádtöréskor, izzasztó munkában rabszolgadal, nagyon szomorú, mint egy megkorbácsolt sziv siránkozása. És a pezsgs pohara bambán dlt el. Az asztal marványlapján végig apró borgyöngyök szaladgáltak és legurultak, mint apró aranycsöppek.
Mademoiselle Yvonne, a párisi Montrouge szikár leánya, szomorú, aszott mellcsontjaival, koravén, festéktl zsiros, izzadt arcával, csipkehabos kánkán-szoknyájával s túlságosan ers, kitáncos lábaival ittasan terült el. elnyütte chansonjait, niháját, jó kedvét és csak hebegett valami félig nótát, félig nyögést, mint az abszint-ivók, amikor szivüket meglágyitja az ital és gyerekdalokat énekelnek fejlett
Már
Umb
ii hilinli r«a«^ loii liBilitliM. aLüuÁ iiíBiM «tl iMik dtikü a
liBiiillii
«»
pw|[K^
A
fonott 4i
«ll0p«ik
Iraua
flte ptrrfwrfr
VdódRftwM
italok
ank
ax ttelt
'111Í0I
ax firs
n»-
Madbs
volIrfL
a padUa.
MooM^Miiw,
Vonvv Cliqool. iW^kk. It—i Tíl afliáB^ «Atm iMnkjegy elrOp|MlÍiiC rfiHiil iatMlnlI, IfttODffó osájukkal.
Nm
éjsnka volt €k. 11% • kkfaMk éi it PiQCÓI iiuk. A fkáaid fcyéiw iiiltil fa Mifaiiijioa mfr tgj frrrrr j^fffTffH*% A primb |M% njái iigíiiir wméin ^Mkií
pilotfnili
ái «x
í
l
aranj kéaelAfombjál odbadta agjflflii»
"fooao • ni^DOgniBrK Valaki káronbodott éi nórU a pánt Nmttsttnes bankókat kerek am^fákat doUlt körül. Nem oámolu 6ktí,hmtm aauat k>-
i«n.
Ml
ByiriloCt
myeret
'lálott,
ptett taH
fcale
éi ká-
80létB6ld rahája wlt, a^y. kék knrkákkal ' Piioi inFakkaMiftjébftl katak^M briDífai káaoU. JfindHi ajia tafe foH dr%dtíW«i firMfal éi VHt^ óffáttacáfól ii fit]f«|glik. Tait^ AraHTi aoH, máijiM «iatllhÍ a shíwMj^HjCK vsaoMa. oann u^uagj hbviw aa anayfoiglalatu » ad«ÍÍ a6 i^yarraLlMkkéBt dSg aagy, pirai. bttykfii. lü l^i ii M ^aafci lawion, aCfBor oaroaai ^gioaoii ai féeott foh az araarásó. E^rkor Talabol faluhelv^n oKaata a néph^pokat, anielTek akkor lüooiiykértl
Aaenk
M
MWT bái^.
O
—
GtqIa: Piim
NMrMMn«p«r-«Mn
84
Valahogyan pénzt szerzett, hajóra ült, Alaszkába aranyat ásni és visszajött mint egy nábob, aki nem tudja, hová tegye a csudát.
elutazott
pénzét.
A szeme még tele volt csodálkozással, megdöbbenéssel, mint a gyermeké, aki egy mesevilágból nem tud magához térni. Klondyke oly messze volt már mögötte, mint valami tündérálom, és mégis pontosan emlékezett gyorsan összerótt
fakalyibáira,
vas utcáira,
mohó
göröngyös,
piszkos,
ha-
és gyilkos embereire. 2.
Unta már a bort, amely annál egyhangúbb mentül többet ivott belle. Unta az étele-
lett,
ket,
amelyekbl már mindenfélét
megizlelt.
Un-
amelyeknek az ize annál egyformennél több nt ölelt.
ta a csókokat,
mább
lett,
Hónapok
óta
alig
aludt
valamit.
Borgzböl
borgzbe, dáridóból dáridóba vetdött és a végén már igazán nem volt más mulatsága, mint az, hogy mások bámulták és irigyelték a pénzéért. Mit tegyen? Elutazzon? Akárhova is meg^, mindig ugyanazokat az embereket találja, akik Bzeretik a pénzt, ugyanazokat a pezsgket,
ugyan-
azokat a tivornyákat. És a néger részeden ép olyan ember, mint más. Mademoiselle Yvonne pedig mámorosan olyan, mint akármelyik ittas napszámosasszony.
Amikor az italtól megmámorosodolt, elszórta minden nála lev pénzét és értékét. Ilyenkor az éjszaka emberei tolvajnyelven adták egymás tudtára, hogy az aranyásó »sikker«, vagyis részeg és hogy lehet nála »mósz«-t, pénzt keresni. Hét mértföldnyirl is feléje siettek a sápadt, züllött alakok és csak a tenyerüket kellett nyujtaniok.
''
^ ji
Egj hétíg Mrislolt raítak« bccy mihm md« sMi héalnAitiiMk • pán alán, lObbé add Mkaal. Ai iul moi lidta
dTUM
fit aniirt
így ttMilUo. éieliioUa fcflfQhiim.
• §MBkB hárlilMi OMialuMit á MMnwr InpléiMlHi •a6i«t mnnMimfa bad. bótníi ayakáii.
cM
&
tJiiltiBnSiili
YfWM
«•-
FéMögöO.
Ai derib vodb falott ^égig a tMBte ii inobóo néste a kéi aoibert. akik téutgm, UB$ Milyai fnraadokig kua. ka act a kát léajrt akii i^tMMi nl^b6I valók ét ilákal cnk a paaigé koaoU cp^fmto meUé hvUkm 9mmbáiasilani. De nuélöU mtg uugokbot tkíaJmé mk, nialótt míg kosiknokkaliiáMk a vánUaa
n^
—
fowkilathot.
At ariBjpáaÓMafc rappaat aiislelMlt ai Mfet, kiMnaljfhiM volt valami gjarakci ét val6«^ ^áiWMt^ i». EUutárocta, kprjr OMff ja a leniét ét houáicgoa a kiiilBlébai anal at ávaioaticni, ra vaaaággal ét Uhrtetha aOk5jfltiéCTd, amellvel annak idejéo Kkadykába
kiyÜM
A néger, a QFiva, polja. dzfillölt clt6 aa6ra kaphal6 voll. aont^péart káhnrwfcHt Akáfnlljeo vüiarot aMlt'it volt a bála mOgOtt, leiébredi beone a parin b6 gMe, Hegy ó «g7 ÜBtafekele taetecaen hites fdea^ IvfBB, aoba, aohal Dyeo laijajul bonon a ctalUSén. MMl^Hk fliár i«yít fiég bánatot ckoBOtl.
Az aFHjéaó aaonban nem
tágilott ét
add^
addi^ betaélt a n6 leikém. miff végre alá nem irta a báantágí aawiódétl, mmdjárt ott belyben, at éjtakai
jms:
Kél hónapig tartott az aranyásó mulatsága, mert annyi idbe került, míg' a nigger és a francia leány a törvény formaságai szerint is házastársakká lehettek. Az aranyásó azcMitul nem tördött többé velük. 3.
Az
id
és
az
és pénz egyformán észrevetlenül folyik aranyásó egy napon arra ébredt föl, hogy megint ott tart, ahol Klond[yke eltt. Munkához kellett látnia, hogy megélhessen. Dolgozni még tudott, kedve is volt rá, ismét székálló legény lett belle. Mindént elvesztett, csak az elpusztíthatatlan szívósságát nem és idvel megint annyira vitte, hogy a saját kis üzletében el
dolgozhatott. Nem szivesen gondolt arra a sok pénzre, ami-
nek a inyakára hágott, mert boldogtalan volt mellette. Most, hogy minden koronáért meg kellett dolgoznia, nagyobb örömöt okozott neki a pénz. De mégsem volt teljes a boldogsága, mert nem tudta, hogy mi végbl töri magát. Kire fogja hagyni a pénzt, amely lassankint mégis gylt? Egy sorsjegyével, ami régi gazdagságának utolsó foszlányaként maradt meg, tekintélyes öszBz^et nyert és megint vagyonos embernek mondhatta magát. De még embernek olyan kevés öröme pénzben nem volt, mint neki.
Nem
vágyott többé arra
tekezésre,
na.
Nem
iaz
üres és hiu köl-
amin egykor bután elúszott a vagyotudott mit kezdeni a pénzével. Egyszer
már fenékig kiürítette már semmire sem volt Történt,
az
hogy uj Idényt
Jelentkezett is
egy
élet
serlegét,
többé
kíváncsi.
szálas,
keresett
a
székbe.
megtermett fickó, aki
bmitUlókéfMa félkésjd im$i9f/íéaa flffv 9§^ borjút U 9gy taIkmthmomM «dt. mimk» tmk 1WBI fcfl«nfi Üinéloi volaa. MiyfcigidH • i^fayt ét uaotaJ Monú do%i Mbbé «oll lililtti, Ai üj kgtmy mm-
Mm
oen
M
nmnlull
<|^jnii|^
^yOiOlt.
\t aranváüó iiMfrpr6liáJu • wmmmiúmitL Ei^ gel doUorólt füár UtUAm, €kg^ dutft fel kAnekcMtt Mórt wér rfst néni ét AIbí. aénii é» Oloi é* axtéa
mm
VMklÉUbaB
meirluiliii.
Mi
várhaloll
még
rék9 nyár
f.p
• boltját
%oll.
ElaUaoU három
Ménen
ai uj kféojre bitte. hónap dlellévvl lelléfd imél haxaérkcaelt. •ileiéhe ét majd hanjaU tágóátM a
A
•8L
E^
cgéticn
mám áUt a saéUwi ét m^ boná «r «s w w mA
iót^m
nérte ki a batt a
I
idqgCB aov olyan barna
.
—
— nM —
fii
volt,
ont
a ntoloiéiié
Kiotoda maca? léfdMla om aranjárt. • « » ^. ^^« f* iflaBCB aaoBoas lOMCvaML Ncn koier ncg, —ttr ur? HÍHan én v«gjok a i^Béiije.
—
.
IG
lOrlínt
...
li^ÉviJ? Ifiért oljan fdule? a napn mnUlolL
A Vaénj i ^jfOiguU, As
—
Mvnkarla a fciabnbjál: Ae UjTbaiátan. KcnIMk na te. Haia-
artnjÉift
iflonek
a finnBMbb vnvöim ét neat tadom,
hMY
aaób^ mmjd M«iboB? EUggadHk^ alebele i^iwlfll kHt?
nit
i»
ink? Motl
ntáry
asdior BMaisaok'
,
38
tam a vidéket
és
engem
is
megszerettek a vevk.
Különösen a szakácsnk? A foga vakitó fehéren villogott és egyszerre dacosan igy szólt: TSem megyek innen el. Itt maradok. Télen át úgyis megint visszafehéredem egy kicsit. Különben is önnek köszönhetem az egészet.
— — —
Nekem?
—
csodálkozott az aranyásó. Igenis a Imester urnák köszönhetem a szímert ön felelte gyorsan a legény, nemet volt az, aki a szüleimet erszakkal összeházasí-
—
—
totta.
— —
Én?
Az én apám anyám pedig francia... Az aranyásó összecsapta a Te a fiók vagy? Igenis ön.
— —
szerecsen volt, az kezét:
—
vigyorgott én a fiók vagyok, de a szüleimre már alig emlékszem. Az apám, a néger, mindjárt a házasság után elutazott és soha töhbé nem került el. Az anyám falura adott dajkaságba, aztán ö is elutazott külföldre. Egyideig küldte értem a pénzt, aztán az Csak a nevel szüleimtl tudtam is elmaradt. meg a születésem történetét. Igenis,
a legény,
—
— —
—
kérdezte az És' hogy kerültél hozzám? aranyásó. A nevel szüleim, felelte a legény m^;mondták a m^esler ur nevét is. Sokáig kutattam ön után, végre itt megtaláltam és mindjárt el is szegdtem ide legénynek, mert a mészáros mesterséget tanultam. Az aranyásó csóválta a fejét, nézte sokáig a bamabörü legényt, aztán egyszerre ellágyult han-
gon
—
—
szólt:
—
Nekem
köszönheted, hogy a világon vagy.
Oljbé
fccUk
fobál.
Ügy
tolúotaoi.
MD
mtntlui
tt
éds fkai
tadum, bogj bdálon mái
ntM.
kiit Ibran hifjfBi tt DOlOOlg vOn mm BlBJHn. p
MomC
Ef3IOT nentlt sckL
"A
AZ IFJÚSÁG BARÁTJA Lord Sherry, aki nagybátyja váratlan halála következtében angol örökjog szerint a lord címet és a hozzátartozó óriási vagyont örökölte, >
tizenkilenc éves
korában arra ébredt, hogy Anfnemesei
glia legvagyonosabb, legtekintélyesebb
közé tartozik.
Sz^ény gyermeknek nevelték, mert akkor még semmi kilátása sem volt az elsszülöttségi jogra, amelyhez csak testvérbátyja halála következtében jutott. Shery váratlanul pottyant bele a szerencsébe, meg is becsülte és föltette magában, hogy méltó lesz a lord cimhez, vagyonát nem fogja oktalanságokra
pazarolni.
Keresett
valami
célt,
amelynek életéi és egész vagyonát szentelhette volna, de sokáig nem tudott ilyesmit találni.
Lovak épen nem,
nem
nk
alig
érdekelték.
Poli-
Nem
maradt tehát számára más, mint az utazás. Húsz éves korában kész volt Európával. Huszonegy éves korában beutazta a Góbi sivatagot, aztán világkörüli útra intikához
értett.
megjárta mind az öt világrészt és végül a tanulsággal ért haza, hogy mindenütt hideg van és mindenütt fájt a foga. Karácsonyra érkezett meg Londonba. Akkor már huszonöt eves, négy hónapos és öl napos
dult,
azzal
«oh, de
Bi%
aMIf MB
vau
4lilofli«. I>t
téfra
BoBlhly ft0vww> .oKM^ára
hindm
f«iij«lodoU a l(Af«ÜMi6 hkmmIíI tüUaI omv
né.
oow
-
Li^akbb
anayi.
wm
núot noba mv^ már tadU, bgj mit
ftojf
^
Praitramdijil kimé habdim gy éi olrtahmil lupan « Gooveot miihÉi' violmJBfi madÍMooatbsii. calMBbnftfiK MMlficbn ái ^iJMwIjrtf étutjjának brokiljából fcénfllt tmTléojriMB jeleol mcf. Gj bak dUxilell^ • rahájál éi fejte
kmdle.
E^
Gmd«
bm
kaflgkdbp volt, mnúíymi a raMÍ odberai vMlek. A tamHIiTwtt Aifaid ttete cmél boloB&bb áirmkA ü^m Idh
mm MMM
teláhiL
A
a kire. hogy Sbtnj krd agTa ktrialaa bomfelt
Soká^ oem
tadta
a
kihuwirai
Da
ártoCIjö
hogy kofdu a víoUszÍdü kabüol
adlÉidtf,
ne
lartiák.
BM
ft
ad%
a forradakm dÜmlert, dkadtak. Sikert a dnal la ki BB^gaaabb beciwágjál Igaá jalolt cá, mág cjgy aap keaíbe kerfllt kii fotgóint, «Babet iigtejfiaiia fialalami aa%böl, bogy afaaaerttlai bOat, a kMbáiakltaii, ha-
MB
m
A Up-
AZ IFJÚSÁG BARÁTJA Lord Sherry, aki nagybátyja váratlan halála következtében angol örökjog szerint a lord címet és a hozzátartozó óriási vagyont örökölte, »
tizenkilenc éves
korában arra ébredt, hogy An-
glia legvagyonosabb, legtekintélyesebb
fnemesei
közé tartozik.
Sz^ény gyermeknek nevelték, mert akkor még semmi kilátása sem volt az elsszülöttségi jogra, amelyhez csak testvérbátyja halála következtében jutott. Shery váratlanul pottyant bele a szerencsébe, meg is becsülte és föltette magában, hogy méltó lesz a lord címhez, vagyonát nem fogja oktalanságokra
pazarolni.
Keresett
valami
célt,
amelynek életéi és egész vagyonát szentelhette volna, de sokáig nem tudott ilyesmit találni. Lovak épen nem, nk alig érdekelték. Politikához nem értett. Nem maradt tehát számára más, mint az utazás. Húsz éves korában kész volt Európával. Huszonegy éves korában beutazta a Góbi sivatagot, aztán világkörüli útra indult,
m^járta mind
azzal
a
öt világrészt és végül haza, hogy mindenütt mindenütt fájt a foga.
tanulsággal
hid^ van
^és
az
ért
Karácsonyra érkezett meg Londonba. Akkor már huszonöt eves, négy hónapos és öl napos
—
SrdcfcM Up. ik eoüwr. aki rntgérii. A fciló jókedvtaB
— Nm a nd
nak.
akik
cnak
MM
0^4
Irftil:
wliwJí huu
hmatm, hagy
ftitilí.
ér
Tovább ocm foljUlhalli, • lord a
— joo
Uram, oiár meg
«j
fe
vHlem
árat ét aaoooai ki
a kápét
fitrlOB.
iM
A léitö azt hitte, boor bolonddal 4o%a éi olyan árat moodolt, amelT tnmábéB • ntf^yclíb IchrtlIaDaég foh. Stáx gmwil Urt ériF, Sherry lord a nnOéiiyo lirfifliÖl fimUi ki ai Bamyt, böoa dá kupla tetaiajt éi booíián cgyeoeMo a lakáaára nállilotu. AHöl togn barátai, ismerte sorba ebaráiKlokoltak a lBtp> bei, amelynek htre mindenOiKé djnlolt, de MHIdpiatt caaísl a fDemgyaéHd:
—
aki
A
bolood Shcrry nkpe
mí%
egy hikit,
k boloádA. múlva mgyet a fuitiufaj már tnner
nála
Tli év
guneát
talált
m^
árt,
de a fesiS nir
est ai idol, mert idflkflriw TheoMe viaébe kergette báli.
aam érbellB m^g jnanimigp a
•
alatt Sbeny lord a kgis* ni mfipártolók elókefe aoréba került bele. Fiatal lebeMÍgek« áng, de tóba érteU mrésaek botsa folyamodtak és Sbarry lord mindenkit a ssámya alá vett, ald iMalibli knms évvel meig alorta elöini a vOágoL fimmi. balártalanal gyOlölle asokat. akik a mának dol-
Ugyaneaeo tb ér
aw Mm
goslak, Oldzte ket még akkor is, ba' lég 6 fedette fel 6keL Sok jót, de ook dkövietett lord Sberry és esCrt gol
^
Mikor nsgj rui éves
fett,
már mindmt
és
min-
4é denkít felfedezett, csak még a színésznket nem. De egyszer, miko(r egy fiatal író-barátjának a premierjén volt jelen, egy külvárosi, friss mázolásu, de irodalmi színházban, az öltzök körül belebotlott egy fiatal leánykába. A szó szoros értelmében belebotlott a sötétben, ugy, hogy a kis színészn cWágódott a padlón. Pardon! mondta Sherry lord és tovább akart menni, meri pedig alig, színházi egyáltalán nem érdekelték. De a kis színészn felpattant a földrl, mint a gummilabda és eléje ugrott a lordnak: Hallja az ur! Nem vagyok én olyan senki kicsi, hogy mindenki belém rúghat! Jelentéktelen, épen nem finom szavak voltak ezek, de ahogy a kis színészn mondta, hangsúlyozta, ahogy különös mozdulataival kisérte ket, mindez fölötte meglepte a lordot. Végignézett a kis nn, aki egy királyné megsértett büszkeségével mérte végig tettl talpig. Hogy hívják, kicsikém? kérdezte nyájasan Sherry lord. Mab a lievem felelte a kis színészn. Sherry csak most látta tisztán, hogy kivel van dolga. Egy törpe, de fenséges szépséggel állt szemben, egy kis színpadi Mab királynvel. Mab busz éves volt és egy szegény, részeges eugónak a leánya. Egy kis leány, akinek az anyja már régesrégen meghalt és aki az apja nyakán maradt. A színházban ntt föl, a színészek gondoskodtak Mabról, hogy éhen ne baljon és mivel egész életében úgyszólván a sziníiáz gyermeke volt, szinéázn lett belle. Sherry lord sietett virággal és cukorral elhalmozni Mab királynt. Az öltözjébe a legfölségesebb orchidea-bokrétát küldte, amilyet csak
—
—
nk
nk
—
— —
—
—
LoBdoaban ftflújnoOMloM é» akrakmi, mxpCjél « Ulálla ki. Ig^ '
«M-
hftkotk
Ikb
Mfci nfi iMfválloKtalts. kiforiralU SImtty aááig «al6 élatájifll. A lortl. skt aaiv ilüéh péoit moi hSllBIt, • bírlofciji m-
lonfeC
M
Mha ját
•
«T IifciiH, omIycI terhiek, ékdtmái. ét akyan apró^tnli. pfat My kii
mii
ApittalHt
MMlóibb maWbapk
CMknam A li|^el0Kbb írók írtak £fab»kat Mab kiiélyii5 iil í i, akit Ajutnkuímí aaek U ím Hinfaiiffk fvUA Ufil • flí»mnefy
aranjrkalitkB.
Iii
padoo.
A
lord
Mw
bMélai
U
MBiBffliw, dkft
bejuthattak cUte a adni ast arOaüetlft. olt MOKaalL valalM
hm
hy
U
éwéayaiait alniii gii mmtém ttJéiC MUf a kii aaopcáakaMi mimttmk lalainí tallaB bájjal jáluoCtak. mnitha Bfnríllo lai asÍDJálákot mutatlak volaa be aikol6 rOk tkiteletére.
Mab
B^a
a l^cnMÍálalonU>
«oll
abba a
kOlOnOi kflnijaartbBM. A Hiidiri íéíhí^^mé éa a ftvini HftaHáiaak olyan BMMaa fSokira eoieltaMfatt, bqgy a_ lyonAb knánaok u hiUtfl aiolli swyvarAnL A nftWanla €^ic orfKabb^ árallibb Jatt, kftlOnOaen a Miiiw^g áa bÉMi
by
i
m
haMJaibaa tOwiSkfilt UloUrbalelin voll >IIab királyoc din darahbaa, aiiiilji I SbJwy alapjáo cjQT Inni «IÍMBjft a^gol irt
bBM
^mit,
kme
de oljpn nftlyvSI j6tt, és az iBÍliiibí% tükáadc taftja aaófall
vofaa meg baDották.
beuK.
A
bocaíírtfik
drjactdC ba
M^a Sberry lord nem érdekldött IBhbé a nlágcn aemmi iránt, ami nem ai 6 Mah iúrOj-
46
njére vonalköz Dlt. Még a >iseleto is éhez képest idomult át. Apró kalapokat, gyermekeknek raló sétapálcákat hordott és szinte látszott rajta az igyekezet, hogy olyan apró szeretne lenni, mint Mab. Hogy karonfogva mehessen vele, hogy foly-
ton a szemébe nézhessen, hogy együtt mehessenek a rejtelmes erdben, mint ama két eltévedt gyermek, a Grethe és a Hans...
És egy
amikor »Mab királyn« eladálegelkelbb zártkör társaság je-
este,
sára ismét a
meg, kivételesen és váratlanul maga Sherry lord állt a lámpák elé, hogy bejelentse áz eladás megkezdését. Feltnen sápadtnak és öregnek látszott. Minden erejét össze kellett szednie, hogy beszélni tudjon: lent
—
Hölgyeim és uraún!... minden idk legnagyobb -mvésznje fog önök elé lépni. Nézzék meg, mint egy templomot, amelybl a léleknek loJyan zenéje szól,
lehet hallani.
Nem
amit csak egy-egy ezredévben egy' n, nem egy múzsa, ha-
nem Mnemosyne mind
a kilenc leánya és velük együtt a három grácia fog belépni. Maga a mSüvészet fog itt szellemlábon bevonulni. Nekem jutott a végzetesen gyönyör és alárendelt szerep, hogy ennek az istennnek a szavát elszöi; fedeztem föl. Legyenek önök jók, legyenek szerelmesek hozzá. Húsz év múlva nem lesz mvészet, amely ne tle mámorosodott volna meg. Húsz
hamarabb ismertem föl, mint bárki. Húsz fiatalabb voltam mindig a világnál... És most fel a fgönnyell Isten önökkel! évvel
évvel
A nézk meg
voltak indulva, de
hogy könnyezzenek a lord
nem
tudták,
szavain, vagy mulas-
sanak magukban különös megjelenésén. Rövid nadrág volt rajta, egyáltalán fiúsan volt öltözve
47
I6ie liilMlö
bdk
Gatím kiUmohfs'ott • kaÜBiik arigiu As «I6•dAM • ninfftUk nOgfll aérii f«|%, mb f«lli ie a MDél tgy pOkMtra wtm tíii^ymMi €i DMI^VWUI nOHO KIVM ABMBOT A ulQpWJ
•
uX n^
«i«láp ksrdtth. lOféi loiya InlbtaMtt. A néiAk BOB fvIlA énv mbubSI 4í euk !»-
nap tndlAk oif, hogy Shany ^otá t^yaaUm
As mi i talikrtu pt^béJ* jvMIdk MÜMk^^jáni. TaUa
ficfy mSéft? Iák.
£ Mm
ifurií, akik ut londták, akarta OM^gvánii, mij UMjgOna stOTéB vele «^tt a Mab kiiéljBA iliiiaaH to. ^tal akart maradni ái fialakia akart Slierry lord, ax Hjvaág barátja ái as lupii^nbb aUeoiáge.
mégit asokaak
Im^
a
mólt
krd nem
i
i»
I
^
t^m^mtml^^g^f
s i
i
TARTALOM:
— — — A szobor kinjai — A csere-pár — — — — — Elvált Pára—
Bgy aranylcgenda Az ifjúság barátja
— — — — — —
— — — — — —
— — — — — —
— — — — — —
— — — — — — — —
— — — —
— 3 — 9 — 15 — U — 82 — ^
í '\
\>\\ \\ C\\^^'^ívVv\-,
.
-
-^»AWrV>
(F.
i3
'f/
m-m. Ct.
MuiMtkj rrXwjmt ínaok trékHL flfMMi.) riMÜlti A kÉTMi láUá. f9ré. Uvitákj
liiÉB—
I
Eahm liti m,
i^iárváaj. (BvtaOM)
lü^t tfU
lacy L^|«i Ify
ftri.
(Iurfia
)
•-n. Uialw Uh)*: Tt.
LrieiMM ki«n. (ttl«-t»U) BMBljé ItlIáBt laiift • Mkm, (WgwlÉfc )
IS—9k Ptvrt
IS— Tt.
n. m.
Tiii
!#? aailiBit
P«r4lt«CU TaMUi terraj Aa4«ri A «BJ ét raftej.) F«r4Jt«IU
pMMBll
Iw«r«s
tMtiTlrlk BÉlliL
M. Aifwl Wi^awit A lartetky nrlgyisi -ti.
Hark Twate 8ital Cjmla
t«— tC t7.
ÁKal*l«
AB4r^«f
i
Tán
t
4i
Fruc*
LMBÜt
AcUUi twMMIii t»-it. Er«47 Ojvias
Pirtll.
uyakUL) lOO-lOk AaMtto Ftaacvt Ify (cféay.) PvrOtotta 1tt-lt7. Beatejl Jéncf :
<
Mt-lli. Ukaim Lánlét Ax t
M
ii l i i
iii
)
ll»-Uk GMffnt BaiMtecks FcrdMIa
MMr
116-llt. Pctjl &á»AOTt A ftiCda^ diViiy U»-ltl. TD1i«T> it Vítit kiam : KtfreOca PvrditotU E. Kjxtiitkj láa.
r.
182—S$. Ánatole Fnuioe: Jooaste. (Regénj.) Fordította: IL«l«iaea Yinor. 128—27. Tabérj Géza: Tészta Fla^elUus. (Elbeszélés.) 129-90. ifdedrioh Behbel: Xárta Xa^rdoUa. (Polgiri scononUAték 8 felr.) Fordította : Herenl Sándor. 181—88. Oerhard Saaptinanat Craotpton nidster. (Komédia & felr.) Fordította t Bálint L^os. Ifi—88. Cndar gySajSrSk. (A. borzalom íróiból : B. Á. Poe, Viliiers de Llale Adam, Haans Heíoz Bwers, GuflUr líayriatL) Fordította: D6czt FáU 187 -8S. Gottrrled Eeller: TakSr, a olca. (Beíénf.) 189. Ándrejer Leonld: Lázár. (Elbeszélés.)
140—41. Péezelf József: Ésszel
él
az emb5r. (Norellák.)
142—io. Hermann Bang A pincér. Ford. Pajzs Elemér. 146-60. Kázmér Em5: Ide^n |iortrék.. :
161-^. Fodor L. Noremberl ráadorok. (Norellák.) 165—56. Thomas Mann Á kis Frledemann nr. (Elbeszélés.) Fordította TörOk BáUnt. 167—68. Knprin L k.: Az nteáróL (Elbeszélés.) Fordította Zsatkorlcs Kálmán. 100—62. Hermann Bang: k négf Örd9g-. (Kis reg-énj. :
:
Fordította P^zs Elemér. 168—6S. Frank Wedekind : Á tavasz ébredése. (Gjermektragédla.) Fordította Pajzs Elemér. 168-174. Dr. Lnstlg Géza: MlsztlknHOk, k51tk és gondolkodók. I. (1. Dante és Beatrice. 2. Giordano
Bruno halálának jelentsége.) ; Blbakoy Pál és a n5k.
176—78. Andrejer Leonld
(Begény.) Fordította P^|zs Elemér.
A PRÓZA MESTEREI SOROZATBAN MEGJELENTEK: 1.
0. Flaubert: Szent Antal megkisértetése.
2. E. és J. 3.
de Ooncourt: Lacertetix Oerminie.
Henri de Régnier: Hazajáró múlt.
TttTan-nyomd*. Bélcéa
—
> ».
^^'^-
t
-
•
PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR 8LIP8 FROM THIS POCKET UNIVERSITY OF
TORONTO LIBRARY
