Finnországi beszámoló

Finnországi beszámoló Szakmai gyakorlat Rovaniemiben a Leonardo da Vinci program támogatásával 2007. január 8 – január 28.

Készítette: Major Zsuzsa Repülőgép-szerelő tanuló

2007. 01.08. Az érkezés napja Rovaniemiben helyi idő szerint 5:45-kor szálltunk le. A reptéren Mikko Holck várt bennünket, aki a fogadásunkkal megbízott személy, Harri Mikkonen kollégája volt. A kicsi reptér nagyon barátságos volt, tele minden karácsonyi szimbólummal. Odakint sem volt olyan hideg, mint amilyenre számítottunk. Körülbelül 1-2C volt. Havas volt a táj és csupa mesét idéző fények tárultak a szemünk elé. Amint megkaptuk a csomagjainkat Mikko a szállásunkra vitt minket, ami kb. 8 km-re volt a reptértől. Két egymás melletti apartmant kaptunk, az egyiket a fiúk, a másikat én. Mivel az egész napos utazás teljesen kiszívta az energiánkat, a kicsomagolással be is fejeztük a napot.

2

2007. 01.09. Kedd Mikko reggel fél 8-ra jött értünk és elvitt minket egy közeli étkezdébe reggelizni. Itt találkoztunk először Harri Mikkonennel. Kontinentális reggelit kaptunk, majd az iskolába mentünk, ahol megkaptuk a munkaruhánkat és Harri körbevezetett minket. Igen sokféle szakmát tanítottak, és a felszereltségük is sokkal korszerűbb volt mint nálunk. Az oktatási rendszer is sokban eltért a hazaitól. Az ottani diákok 9 éves általános iskola után mennek középiskolába, ahol 3 év alatt szerzik meg a szakmájukat. Miután minden műhelyen és különböző szaktantermeken keresztül haladtunk, 11 órakor ebédelni mentünk az iskola menzájára. Itt már kicsit jobban belekóstolhattunk a finn étrendbe. Volt ott külön vegetáriánus étel is, ezenkívül rengeteg saláta, különböző öntetek és korlátlan mennyiségű tej. Ebéd után még megnéztük az iskola könyvtárát, majd elindultunk a reptérre Harri hangárjába. Útközben Harri egy városnéző körutat rögtönzött. Megmutatta a város gazdag negyedét és elvitt a saját házához is. Errefelé a házak fából épültek és alacsony kis fakerítések vették körül őket. A hangárban gyorsan körül néztünk, ahol 4 gép állt bent, egy 182-es Cessna, egy Grumman AA1-es, egy Morane és egy hidroplán. Aznap nem sokat időztünk ott. Hazafelé Harri elvitt minket a Mikuláshoz, ahol átléptük az Északi Sarkkört is, amit egy kék égősor jelzett. Nagy élmény volt. A Mikulás valóban nagyon idősnek tűnt, szóval jobbnak láttuk nem zavarni tovább.

3

Innen egyenesen haza mentünk a szállásunkra, ahol kipihentük a nap fáradalmait.

Santa Claus Office

2007.01.10. Szerda A reggelinket ugyanott kaptuk, mint előző reggel, csak gyalog mentünk odáig, mert valóban nagyon közel volt hozzánk. Innentől minden egyes reggel felvettük azt a főtt vacsorát is amit Harriék rendeltek nekünk. Mikko háromnegyed 8 után jött értünk és egyenesen a reptérre mentünk. A napot hólapátolással kezdtük, amit ők „snow business”nek hívtak. Ezek után a napi feladat egy szárnydoboz elkészítése volt, amit a bent álló 182-es Cessna vízszintes 4

vezérsíkjának gyártottunk, hogy elszállítható legyen javításra. Az ebédet szokás szerint 11-kor kaptuk, ami paradicsomos hal volt főtt krumplival. Napi 8 órás munkaidőben dolgoztunk, így délután 4 órakor végeztünk. Mikko a szállásunkra vitt bennünket, ahonnan vásárolni indult a csapat. Bevásároltunk egy hamísítatlan olasz vacsorához. Bolognai spagettit főztem magunknak a nap zárásaként.

2007. 01.11. Csütörtök A szokásos hólapátolás után az előző nap végén betolt 172-es Cessna 200 órás ápolását kezdtük el. Én Vég Pistivel dolgoztam együtt. A Maintanance Manual alapján haladtunk pontról pontra és odaírtuk a monogramunkat az elvégzett munka után. Erre valószínűleg azért volt szükség, hogy Harri később lássa ki mit csinált a gépen. Ebédre megint főtt krumplit kaptunk, csak most rénszarvas pörkölttel. Úgy tűnt, errefelé nagyon szeretik a főtt krumplit. Délután szemtanúi lehettünk 8 darab F-18-as felszállásnak. Érdekes módon itt egy repteret használtak a katonai és a polgári gépek is. 4 órakor hazatértünk és egyéni feltérképezésre indultunk a közvetlen környékünkön. 2007.01.12. Péntek A hét utolsó munkanapján folytattuk a 200 órás ápolást, miközben az idő kezdett egyre zordabbá válni. Odakint tombolt a szél és a fagy. Mivel péntekenként csak délig 5

voltunk a hangárban, a délutánt azzal töltöttük, hogy bevásároltunk a hétvégére. Ezen a délutánon láttuk meg az első rénszarvasokat kint tartózkodásunk során. 2007.01.13-14. Első hétvégénk Finnországban: Szombaton Harrival és családjával mentünk kirándulni egy erdőbe. A kiépített túraútvonalon sok gyönyörű helyen át vitt az utunk, kis zúgók felett átívelő hidakon és fenyveseken keresztül.

Épp amikor megéheztünk és kellőképpen elfáradtunk, egy pihenő helyhez értünk. Itt szabad tűzön kolbászt sütöttünk és sajtos szendvicset pirítottunk. Mind nagyon jól éreztük magunkat. A sütögetés után hócsatába keveredtünk Harri csemetéivel, így alig vártuk, hogy elérjük az autókat. 6

Mindezek után Harri bevitt minket a város sétáló utcájához ahol 1 órán át jártuk a kis üzleteket és bazárokat. Kellően elfáradtunk mire a szállásunkra értünk. A hétvégére pulykahúst sütöttem sültkrumplival. 2007.01.15. Hétfő A szokásos időben, amit Mikkoval és a srácokkal magunk között csak úgy hívtunk, hogy „the same place, the same time” a reptérre mentünk és befejeztük a 200 órás ápolást. Pistivel levettük a főfutókat, lemostuk és bezsíroztuk a csapágyakat. Miután ezzel végeztünk, én kiporszívóztam a gép padlóját és visszacsavaroztam a padló burkoló lemezeket. Ebéd után kiszereltem a magasságmérőt a műszerfalból, hogy másnap tesztelhessük. Ez igen hosszadalmas és kimerítő munka volt, mert alulról és hátulról kellett kibányásznom a lábpedálokon fekve. Ám megérte a harcot, mert én győztem. 2007.01.16. Kedd A szokásos reggeli kezdés után magasságmérőt teszteltünk Gáspár Tibivel, amit őszintén szólva itt csináltam először. Egy olyan szerkezeten dolgoztam, amivel imitálható a különböző magasságokon mért nyomás és ezzel meghatározható, hogy az aktuális magasságmérő műszer jól működik-e vagy sem. Aznap még segítettünk Harrinak bekönyvelni a frissen érkezett alkatrészeket a raktárba. Odakint rengeteg hó leesett azóta, hogy utoljára kint jártunk. Ez igen 7

kellemetlen volt abból a szempontból, hogy a bent álló 172-es Cessnát ki kellett tolnunk és a 182-est kellett a helyére tolnunk. Azonban ehhez arra volt szükség, hogy kilapátoljuk a hó alól. Jól elfáradtunk mire a végére értünk.

Keményen dolgozom

Azon az estén is volt mit kipihenjünk. 2007.01.17. Szerda Azzal kezdtük a napot, hogy kitoltuk a diesel motoros 182es Cessnát a hangár elé majd Harri csinált rajta egy motor próbát. Nagyon nagy erő volt abban a motorban. Életemben először találkoztam repülőgépen diesel motorral, így külön élmény volt számomra.

8

Mindezek után visszatoltuk a hangárba és kipakoltuk a belsejét. Csak a csupasz padló maradt, ahonnan felkapargattuk a ragasztó szalagot és feloldottuk a padlón maradt ragasztóréteget metil-etil ketonnal. Ez egy igen veszélyes és irritatív anyag, ezért kaptunk vegyvédelmi gázmaszkot és kesztyűt. Nagyon viccesen néztünk ki. 4 óra után Mikko ismét hazafuvarozott minket, és mi hozzákezdtünk kipihenni magunkat, hogy másnap újult erővel fogjunk munkához. 2007.01.18. Csütörtök A 200 órás ápolás ideje most a 182-es Cessnánál jött el. Már rutinosak voltunk a folyamatban, ám ekkor kezdődtek a bonyodalmak. Leszedtük a bal oldali főfutót és épp lecseréltük volna a féktárcsát, amikor rájöttünk, hogy a raktáron lévő alkatrész nem ehhez a modellhez való. Mikko azonnal szólt Harrinak, aki meg is rendelte a féktárcsát, ám az nem érkezett meg az ott tartózkodásunk alatt. Akár rossz ómennek is tekinthettük volna ezt az apróságot, de hamar ki is ment a fejünkből. Folytattuk a munkát és javítgattuk az éppen előbukkanó kis hibákat. Mivel a motor 3-as hengerénél olajfolyást tapasztalt Harri, úgy döntött később lehúzzuk azt a hengert. Izgalmas ígéretnek hangzott, mert kíváncsi voltam hogy is néz ki egy diesel motor belülről. A kinti hőmérséklet egyre hidegebbre fordult, elérte a -27C-ot

9

Diesel Cessna

2007.01.19. Péntek A diesel Cessna motor burkolatára téli takaró lemezeket kellett felfúrnunk. Ezáltal a motor hamarabb melegszik, ami hideg időben nagyon sokat számít. Ekkor Harri utasítására rátértünk a motorra. Nagyon óvatosan kellett dolgoznunk, nehogy megsértsük a nagynyomású üzemanyag csöveket, melyekben üzem közben 1100 bar nyomás uralkodik. Ennek szem előtt tartásával szereltük le a deflektor lemezeket, az egyes és hármas henger szelepsapkáit, valamint magát a nagynyomású csöveket. Ekkor volt az a nap amikor kezdett gyanússá válni ez a motor. A levegőcsatornában olaj volt, ami megengedhetetlen, ha nincs valahol repedés a hengernél. Mindenesetre nem tudtuk kideríteni aznap a hiba okát, 10

mert csak kettőig dolgoztunk, így mindent letakartunk, elkötöttük a csőcsonkokat és elhagytuk a terepet. Következett a szokásos hétvégi bevásárlás, ami után persze ki kellett magunkat pihenni. 2007.01.20-21. Második hétvége: Ezen a hétvégén csupa izgalmas dolog történt. Szombaton este miután megvacsoráztunk, természetesen ismét spagettiből, rábeszéltük Harrit, hogy vigyen ki magával minket is a reptérre az igazgató úr fogadására. Annyira szomjaztunk már a magyar szóra. Jó volt végre a legszabadabban beszélgetni valakivel. Vasárnap délután olyan élményben volt részünk, hogyha tudtam volna, külön járművön is neki merek vágni, de bátortalan voltam és így csak hátsó ülésről élvezhettem a motorosszán túrát. Természetesen onnan is hihetetlen volt és kicsit én is mehettem vele, mert Pisti hajlandó volt cserélni velem, ugyanis mögötte ültem. Amikor elértünk egy pihenőhelyhez, lenyergeltünk és az idegen vezetőnk tüzet rakott, majd kolbászokat sütöttünk és meleg teát kaptunk, ami nagyon jól esett, mert igencsak hideg volt. Nekem személy szerint teljesen ráfagyott a leheletem a bukósisak plexijére, pedig a Lapland Safari irodájában mindennel elláttak bennünket, ami melegen tarthatott. Kaptunk gyapjúzoknit, túrabakancsot, overált, sapkát, sálat és még kesztyűt is. Igaz, hogy nem is fázott, csak ami a ruha alól kilógott. A visszaúton a srácok még versenyeztek is, amiből nem tudtam magam kivonni, mert Pistinél volt a kormány, így duplán megbántam, hogy nem kértem saját „paripát”. Ez valóban az egyik legfelejthetetlenebb napunk volt Lappföldön. 11

2007.01.22. Hétfő Megkezdtük az utolsó hetünket Finnországban. Folytatódott a munka a hangárban és ez kicsit vígasztalt. Apróbb javításokat végeztünk a pilóta fülkében, mivel nem tudtuk folytatni a motor lebontását Harri nélkül, aki az igazgató úrékat kísérte éppen akkor. Mikkonak még csak folyamatban volt a jogosítása diesel motorra, akkor járt iskolába ez ügyben, így Ketten Horváth Petivel Megkaptuk a Grumman AA-1-es repülőgép szerviz könyvét és nekifogtunk a 100 órás ápolásának. Átnéztem a farokfelületeket, az oldalkormány, a csűrő és fékszárny kitéréseket ellenőriztem és mindent rendben találtam. Mikko is átnézte és nyugtázta. Ennyi fért a munkaidőbe, így ezután a szállásunkra vitt minket, mi pedig átadtuk magunkat az édes semmittevésnek 2007.01.23. Kedd Miután kiértünk a reptérre nem volt más választásunk, minthogy követtük tovább a 100 órás ápolás pontjait a Grummanon. Átnéztük a szárnyvégi fényeket, kitakarítottuk az izzó búráját és visszaragasztottuk a kabintető szigetelésére szolgáló gumi csíkot. Megzsíroztuk a forgó, csukló részeket a szárnyon és a farokfelületeken. Harrira várva, szinte semmilyen munkát nem tudtunk folytatni a 182-esen. Délután meglátogattak minket igazgató úrék a hangárban. A fennmaradó időt azzal töltöttük, hogy a Grumman típuskönyvét tanulmányoztuk. 12

2007.01.24. Szerda Úgy és addig ügyeskedtünk, amíg Mikkot rávettük, hogy vigyen ki minket a tanárnőéket elbúcsúztatni. Furcsa volt belegondolni, hogy néhány nap múlva ugyanabban az időpontban mi is a gépünk indulását fogjuk várni. Bármennyire is hiányoztak az otthoniak, kicsit összeszorult a torkom ettől a gondolattól. Visszafelé a hangárba Mikko bevitt minket abba a repülős klubba, ahol ő repül. Kizárólag vitorlázógépeket láttunk ott. Visszatérve a hangárba összetakarítottunk egy kicsit. Azután nem volt más dolgunk, mint megvárni egy 172-es Cessnát, hogy visszajöjjön repülésből és ráhúzni a takarókat. Úgy tűnt este, hogy kissé melegszik az idő, ám a szél egyre erősödött. Ezután már nem volt kedvünk kimozdulni a jó melegből. 2007.01.25. Csütörtök A hét végéhez közeledtünk, de még mindig nem tudtunk tovább haladni a 182-es 200 órás ápolásában, mert nem volt alapanyagunk. Így legyártottunk egy komplett áramvonalazó lemezt a szárnydúc alsó bekötéséhez. Igaz a munka jórészét a srácok csinálták, de annyira fellángolt bennük az alkotókedv, hogy nem is nagyon kellettem én a kivitelezéshez, de mindenben a segítségükre voltam. Időközben azt is megtudtam, hogyan kell géppel szegecselni. Munka után Mikko elvitt minket a sétáló utcába, mert vészesen fogyott az idő, és rengeteg embernek kellett

13

emléket vinnünk Finnországból, ezek beszerzésére pedig a legalkalmasabb helyek az ajándék boltok voltak. A hőmérséklet tovább emelkedett, már csak -5C volt, ám olyan erős szél, hogy csak úgy kavarta a havat a nyakunkba. Erre főzni kellett egy utolsó makarónit, hogy visszanyerjük az energiát.

A sétálóutca Rovaniemiben

2007.01.26. Péntek Ez volt az utolsó munkanapunk és egyben az utolsó nap a hangárban is. El kellett búcsúznunk a gépektől, amiken dolgoztunk. Ez néha még otthon is fájdalmas pillanat, pedig ott nagyobb lehetőség van a viszontlátásra. 14

Aznap volt Mikko születésnapja is, aminek tiszteletére hozott tortát. Az anyukája sütötte. Mi csak felköszönteni tudtuk, és persze átadtuk neki is és Harrinak is az ajándék borokat Magyarországról. Most már Harri is velünk volt, így végre lehúzhattuk a hengert a 182-es Cessnáról. Olyan kevés időnk volt, hogy ez maradt az utolsó műveletünk a hangárban. Először el kellett olvasnunk a szerelési utasításokat, majd összekészíteni a szerszámokat, amikkel dolgozni fogunk. Ezután kezdhettünk csak hozzá szép sorjában a lebontáshoz. Mindenben követtük a Service Manualt. Mikor lejött a henger akkor állapíthatta csak meg Harri, hogy az egész motor halálra van ítélve. Megrepedt a forgattyús ház is és ez a teljes motorcserét jelentette. Ez szomorú tény volt, és a legrosszabb is az összes apró hibája közül. Miután ezzel végeztünk, már épp csak annyi időnk maradt, hogy elpakoljunk magunk után. Majd utoljára még körül néztünk és búcsút intettünk a hangárnak. 2007.01.27-28. Utolsó hétvége A szombati napom felét átaludtam, míg a másik felét csomagolással töltöttem. Igen nagy feladatnak számított, mert jóval több volt a holmim, mint érkezéskor. Este összeültünk a srácokkal feleleveníteni az eseményeket. Vasárnap tényleg csak a legutolsó simításokra volt időnk. Harri vitt ki bennünket a reptérre délben. Amíg a gép indulására vártunk, eszünkbe jutott a legelső pillanat ugyanezen a helyen. Mi minden történt azóta, és mégis 15

milyen gyorsan! Mind éreztük, hogy valóban hiányozni fog Finnország. Tudtuk, hogy az egymással való viszonyunk is megváltozott ez alatt a három hét alatt. Megismertük egymást és elkönyvelhettük, hogy egy betegségben szenvedünk, repülősök vagyunk! Ez persze azt is jelenti, hogy tudhatjuk kire számíthatunk odahaza is. Hiszem, hogy mind a finn kultúrába való bepillantás, mind a szakmai tapasztalat, amit itt szereztünk, gazdagítja azt, amiről azt mondják elvehetetlen, az emlékeinket. Ezért amire emlékszik az ember, azt fel is használja később, mint a legfontosabb szerszámot, a tudást. A Tamperéből érkező kollegáinkkal, a műszerészekkel, csak röviddel a beszállás előtt találkoztunk Helsinkiben. Onnan Budapestre Malév járattal utaztunk. Jó volt azt mondani az utaskísérőknek, hogy: „Jó napot!” Amikor itthon leszálltunk furcsa volt, hogy nincs hó sehol sem. A kocsiban elszundítottam kicsit, és mikor picit kinyitottam a szemem és magyar feliratot láttam az útszélén, elmosolyodtam. „Talán csak álom volt az egész!” De a kezemben még mindig az útlevelem szorongattam.

16