Festmények röntgenvizsgálata

MÛVÉSZETI RÖNTGENDIAGNOSZTIKA

Metodikai közlemény

Festmények röntgenvizsgálata Szabó Éva, Szentkirályi Miklós

X-ray examination of paintings BEVEZETÉS – A röntgensugarat felfedezése után az orvosi diagnosztika és a gyógyítás mellett felhasználták különbözô tárgyak belsô szerkezetének vizsgálatára is. A múzeumi röntgenvizsgálatot általában festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más mûalkotások tanulmányozása is lehetséges általa. MÓDSZER ÉS EREDMÉNYEK – A múzeumi röntgenfelvételek ipari filmre, erôsítôfólia alkalmazása nélkül készülnek, festmények esetében lágysugártechnikával. A festmények röntgenvizsgálatának alapja az eltérô rendszámú elemeket tartalmazó festékek jelenléte. A szerzôk négy festmény vizsgálatával jelentôs felismerésekhez jutottak. A bemutatott képeken világosan láthatók a mûalkotások stilisztikai és szerkezeti jellegzetességei, eredetiségük, sérüléseik, illetve a megfestett kompozíció változtatásai a festô munkája során. KÖVETKEZTETÉS – A budapesti Szépmûvészeti Múzeumban lévô ipari röntgenberendezéssel festményekrôl készített felvételek a restaurátorok munkáját segítik.

festmények röntgenezése, mûvészeti radiológia, képhamisítás és radiológia, radiológia a képrestaurálásban

INTRODUCTION – After the discovery of X-ray it was not only used for medical purposes, but also to study the internal structure of various objects. The X-ray examination can be applied not only to examine paintings, but other works of art. METHODS AND RESULTS – The rontgenograms are made by industrial film without any screen in the museum. In case of paintings soft-beam examination technique was used. The basic principle of the X-ray examination of different paintings is based on the presence of different atomic number in different paints. Authors after the examination of four paintings achieved a significant finding. In these paintings the stylistic and structural features of the pictures, injuries, originality, changes in the composition during the work of the artist can be studied. CONCLUSIONS – Recordings made by an industrial radiological equipment in the Museum of Fine Arts (Budapest) are helpful in the restorer work.

radiologic examination of paintings, scientific radiology, faking of paintings and radiology, radiology in painting restauration

SZABÓ ÉVA (levelezô szerzô/correspondent): Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Radiológiai Osztály/National Medical Institute of Rehabilitation; H-1528 Budapest, Szanatórium u. 19. E-mail: [email protected] SZENTKIRÁLYI MIKLÓS: Szépmûvészeti Múzeum/Museum of Fine Arts; Budapest*

*Szabó Éva képi diagnosztikai szakasszisztens; Szentkirályi Miklós fôrestaurátor.

298

Érkezett: 2005. június 29. Elfogadva: 2005. augusztus 23.

iután Wilhelm Conrad Röntgen (1845–1923) 1895 novemberében közzétette felfedezését a röntgensugárról, annak alkalmazása széles körben elterjedt. Azzal, hogy bemutatta a kezérôl és a vadászfegyverérôl készült röntgenfelvételeit, egyszersmind megjelölte a sugár felhasználásának két fô irányát: a gyógyítás és az ipar területét. Így a Röntgen által felfedezett sugarak az egész tudományos világ kincsévé váltak. A múzeumi röntgenvizsgálatot általában festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más mûalkotások tanulmányozására is felhasználható. 1896-ban Toepler feljegyzéseket készített a fémrészecskéket is tartalmazó és a fémmentes festékek sugárelnyelésérôl. Körülbelül ugyanebben az idôben König olajfestmények röntgenvizsgálatával próbálta feljegyezni ezeket a változásokat1. Egy weimari radiológus, Alexander Faber 1913-tól nagy érdeklôdést mutatott a festmények röntgenvizsgálata iránt. Megalapította a radiológiának ezt az ágát mint segédeszközt a festmények értékelésére, majd 1914-ben álma valóra vált: eljárást szabadalmaztatott mûtárgyak röntgenvizsgálatára, ami segítséget jelentett a mûvészettörténeti kutatásokban. Az I. világháború ugyan kettétörte a munkásságát, de 1921-ben megjelent cikkében leírta és jellemezte korábbi tanulmányait1. Hazánkban elsôként Kákay Szabó György restaurátor és Kovács Ákos radiológus alkalmazta a módszert. A hetvenes években, a Szépmûvészeti Múzeumban Móré Miklós fôrestaurátor és Kriston László fizikus végezte ezeket a radiográfiás és fototechnikai vizsgálatokat, majd 1991-tôl Szilágyi Sándor vette át a Szépmûvészeti Múzeumban ezt a szerepet és folytatta haláláig. A jelen közlemény szerzôi 2002 tavasza óta végzik együttmûködve a mûalkotások röntgenvizsgálatát. A röntgentechnikát leggyakrabban festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más tárgyak is eredménnyel tanulmányozhatók, így például szobrok, iparmûvészeti tárgyak (antik órák, fegyverek, hangszerek, textíliák), kerámiák, egyiptomi múmiák, pénzérmék, fa-, kerámia- és fémtárgyak, sírleletbôl származó csontok stb. A múzeumi röntgenvizsgálat célja a képzômûvészeti alkotások belsô szerkezetének vizsgálata, a mûvészettörténeti kutatás segítése, a mûalkotások sérüléseinek felismerése, eredetiségvizsgálat, kormeghatározás, stíluskritika, illetve a restaurátorok munkájának kiegészítése2. A festmények és a róluk készült röntgenfelvételek értékelése gyakorlott szakemberek, mûvészet-

M

MAGYAR RADIOLÓGIA 2005;79(6):298–304.

történész, restaurátor, radiológus, fizikus és technikus együttes közremûködését igényli. Fontos, hogy a nagyításmentes röntgenfelvételek értékelése az eredeti mû tanulmányozásával párhuzamban történjen, esetleg más vizsgálati eredmények összevetésével (infravörös és lumineszcenciás felvételek, rétegcsiszolatok stb.).

MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK Mûvészettörténészek, restaurátorok, de az alkotómûvészek is igen sokat köszönhetnek a röntgensugaras festményvizsgálati módszereknek, hiszen általuk egy festményt az alkotás folyamatában ismerhetünk meg. A régi nagy mestereket alkotás közben érhetjük tetten, és figyelhetjük meg a festmény felépítésének állomásait, hiszen az átvilágítással láthatóvá válnak a mû addig rejtett, közbensô fázisai is. A legérdekesebbek azok az információk, ahol megfigyelhetjük, hogyan komponálta, és hogyan változtatta a munka folyamán koncepcióját a mûvész. A röntgenfilm minden ecsetvonást, minden saját kezû változtatást (pentimento), föléfestést, az idegen kezektôl származó javítgatásokat, sôt, a természetes öregedés okozta elváltozásokat, így a repedések, zsugorodások meglétét is rögzíti. A festéstechnikai röntgenfelvételen rögzített információk által teljesebb képet alkothatunk egy festményrôl vagy alkotójáról. A feltárt adatok és ismeretek hozzájárulnak a vizsgált mûalkotás állapotmeghatározásához is, ezáltal azok munkáját is segítik, akik döntést hoznak a mû restaurálásáról. A módszer lényege a képalaphordozó, az alapozó- és festékrétegek sugárgyengítô tulajdonságában, illetve az alkalmazott röntgenfilm feketedésében rejlik. A helyesen megválasztott és adagolt lágysugarak áthatolnak a röntgencsô és a film közé helyezett festményen, és alkotóanyagainak rendszámától, tömegétôl függô árnyékot adnak. Az anyaghasználat jellege, a nagy rendszámú elemeket tartalmazó festékek használatának, felhordásának módja, kiterjedése és eloszlatása a filmen rögzül, amely mint az ujjlenyomat az alkotómûvészre jellemzô és egyedi. Ennek köszönhetô, hogy az eredetiség megállapításánál vagy a hamisítványok leleplezésénél perdöntô lehet egy alapos röntgenvizsgálat. A történeti festészet leggyakrabban alkalmazott festéke az ólomfehér, vegyileg bázisos ólom-karbonát [2PbCO3+Pb(OH)2]. Az ólom elnyeli a rönt-

299

gensugarakat és a felvételen világos foltokat eredményez. A magasabb rendszámú ólom- és kadmium- alapú festékek jobban elnyelik a sugarakat, így világosabb foltokként jelennek meg, míg az alacsonyabb rendszámú vasat és mangánt tartalmazó földfestékek kevésbé sugárfogók3. Radiográfiás szempontból a középkorban is használatos pigmentek közül az ólomfehérhez hasonlóan viselkedik még a mínium [ólom-plumbát (2 PbO+ PbO2 = Pb3O4)], a cinóber [higany-szulfid (HgS)], valamint az ólomsárga [ólom-oxid (PbO)]. Jelentôs sugárgyengítô képességû pigment az ólomfehéren kívül a nápolyisárga <ólom-antimonát [Pb(SbO3)2]>, a krómvörös stb. Ezzel szemben például a mesterséges ultramarin [nátrium-alumínium-szilikátpoliszulfid (Na8Al6Si6O24S4)], az azurit , a szénalapú fekete festékek kevésbé sugárgyengítôk. A festékrétegekrôl megbízható ismereteket általában akkor kapunk, ha azok nagy rendszámú elemekbôl álló pigmenteket tartalmaznak. Sugárgyengítô hatásuk miatt jól meghatározható a festékfelvitel jellegzetessége, nyomon követhetôk az ecsetvonások és a festék homogenitása is. A radiográfiás vizsgálat jellegébôl következôen olyan ismeretek nyerhetôk, amelyek kapcsolatban vannak a vizsgálandó tárgy rétegvastagságával, sûrûségével és anyagi milyenségével (a felépítésében részt vevô elemek relatív mennyiségével és rendszámával)4.

Felvételtechnika Festéstechnikai radiográfiás vizsgálatra csak lágysugárzást elôállító berendezés alkalmas, amelynek csöve Lindemann-ablakkal felszerelt. Ennek a berendezésnek aránylag alacsony kV-értéket (10 kVtól maximum 100 kV-ig), mA-értéket (1 mA-tôl maximum 30 mA-ig) és magas expozíciós idôértéket (minimum 1 perctôl 10 percig) kell biztosítania. Az optimális sugárfókusz–film távolság 70 cm. A röntgenfilm az egészségügyi felhasználástól eltérôen röntgenkazetta helyett fényzáró papírtasakban helyezkedik el. Erôsítôfóliát, amelynek az a tulajdonsága, hogy röntgensugár hatására fluoreszkál és elôsegíti a film feketedését, a múzeumi diagnosztikában nem alkalmazunk, így a felvétel jóval hosszabb idô alatt készül el (festmények esetében az expozíciós idô mintegy 3–5 perc). A budapesti Szépmûvészeti Múzeumnak 1978

300

óta áll rendelkezésére egy hordozható ipari röntgenberendezés. A sugárforrás a padlón helyezkedik el. A sugárforrás felett 70 cm-rel áll egy asztal, amelynek közepén egy körülbelül 35×45 cm-es üveglappal fedett ablak van. Fölötte a pontos beállítás érdekében egy függôón jelzi a középpontot. Az asztalra helyezzük a festményt, úgy, hogy az üveglapon át a vizsgálandó részlet váljon láthatóvá. Majd a festményre helyezzük a 30×40 cm-es fényzáró papírtasakba helyezett röntgenfilmet, és a megfelelô expozíciós értékkel elkészítjük a röntgenfelvételt. A felvétel pozitív képet ad, és mivel kontakt eljárással készül, mindig valós méretû. Tapasztalataink szerint vászonhordozóra festett alkotás esetében az átlagos expozíciós érték a 60 kV, 2 mA, 4 perc adatokkal jellemezhetô, és a festékréteg vastagsága és fajtája (olaj, tempera, pasztell stb.) szerint változtatható. Ha a vászon szövési módjára, finomabb sérüléseire vagyunk kíváncsiak, akkor szintén a festékréteg vastagságától függôen a feszültséget csökkentjük körülbelül 1015 kV-tal. Fahordozóra festett mûalkotás esetében a festékréteg mellett a fatábla anyagsûrûségét, vastagságát is figyelembe kell venni a röntgenfelvétel készítésénél. A röntgensugaras vizsgálatok az alábbi adatokat szolgáltatják a festményekrôl: – Meghatározhatók a festôalap anyagai, jellegzetességei, a szerkezeti felépítés, a hiánypótlások, a javítások, a sérülések, a szeghelyek, a rovarjáratok stb. – Felderíthetôk a stilisztikai és szerkesztési jellegzetességek a festômûvészre vagy korszakra, iskolára vonatkozóan. Elôtûnik a festô jellegzetes ecsetkezelése, festési módja, anyaghasználata, és megjelennek az alkotás folyamatának közbülsô állomásai. – Tanulmányozható, hogy a festô milyen változtatásokat hajtott végre munka közben vagy az elkészült kompozíción (az eredeti festô által eszközölt módosítást a szakirodalom pentimentónak nevezi). – A festékréteg, a vászon vagy a fatábla sérüléseinek pontos helye és kiterjedése, továbbá a restaurálás után szabad szemmel már nem látható sérülések kimutathatók. – A hamisítások leleplezéséhez, a festmény eredetiségének meghatározásához a röntgenkép segítséget nyújthat. A hamisítvány, de akár egy másolat is, a végsô, látható formát rögzíti (másolja). Ha azonban nem mutathatók ki saját kezû változtatások, a festmény kevesebb réteget tartalmaz, vagy a képen olyan rendszámú festék is szerepel, amelyet az adott korban még nem használtak, illetve hiá-

S z a b ó É v a : Fe s t m é n y e k r ö n t g e n v i z s g á l a t a

nyoznak a természetes öregedési jellemzôk, repedéshálók, fennáll a hamisítás gyanúja. A továbbiakban öt festmény vizsgálatával nyert eredményeinket mutatjuk be.

EREDMÉNYEK

Korsós leány Francisco José de Goya Y Lucientes (1746–1828): Korsós leány („La Aquadora”), olaj, vászon, 68×50,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 760) (1. a. ábra). 1. ábra. Francisco de Goya Y Lucientes: Korsós leány. a) A jelenleg isA Szépmûvészeti Múzeum Spa- mert festmény. b) Röntgenkép. Elôtûnik a rejtôzködô virágcsendélet, a mûnyol gyûjteményének egyik legfon- vész korábbi alkotása tosabb alkotása Goya késôi korszakából (1808–12 körül készült). Goya híres festménye alatt egy másik kép, egy virágcsendélet rejtôzködik, amelyet elôször Kákay Szabó György fedezett fel. A festmény részletérôl készült röntmûtermében álló, eladatlan mûvekre festette kégenfelvétel (1. b. ábra) segítségével elôtûnik a sôbbi kompozícióit, amelyek igen hamar az Estercsendélet, amelyen a virágok festésmódja tanulházy-gyûjteménybe kerültek. A röntgenfelvételen mányozható. A lány hajviseletét is átfestette a (2. b. ábra) egyértelmûen látszik, hogy ez az alkotás mester, a korábban simára fésült hajat kontyra vála „Korsós leány” párdarabja. A felvételek tanúsága toztatta (pentimento). Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy mindkét réteg Goya saját kezû alkotása – különbözô idôpontokból –, és mindkettô párdarabja fellelhetô a múzeum Régi Képtárában.

Köszörûs Francisco José de Goya Y Lucientes (1746–1828): Köszörûs („El Afilador”), olaj, vászon, 68×50,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 763) (2. a. ábra). Szintén a Szépmûvészeti Múzeum Spanyol gyûjteményének kimagasló darabja. Ennek az alkotásnak vászonhordozóját is másodlagosan használta fel a mester. Eredetileg vi- 2. ábra. Francisco de Goya Y Lucientes: Köszörûs. a) A jelenleg ismert rágcsendéletet festett késô barokk- festmény. b) Röntgenkép. A korábbi rétegben a Korsós leány virágcsendrokokó modorban, feltehetô, hogy a életének párdarabja látható


301

pontjából egyértelmûen pozitív eredménye azt bizonyítja, hogy inkább saját kezû alkotás, mintsem mûhelymunka vagy másolat.

Templombelsô Jacob van der Ulft (1627–1689): Templombelsô, olaj, tölgyfa, 35,3×30,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 405) (4. a. ábra). Ez a festmény egy templombelsôt ábrázol oszlopokkal és boltívekkel. A tüzetesebb vizsgálat során gya3. ábra. Jacopo Chimenti da Empoli: Noé részegsége. a) A jelenleg isnúnk támadt, hogy másolatról, esetmert festmény. b) Röntgenkép. A saját kezû változtatás jobb kompozíciót leg hamisításról van szó, ugyanis az eredményezett ilyen méretû és korú festmények tölgyfa hordozója jóval vékonyabb, szerint mindkét kompozíciót párdarabban festette mint a vizsgált mû. Az igen vastag és csak a felsô meg Goya, ugyanis a méretazonosság, a felvételerészén vékonyított, három oldalán fûrészeléssel ken látható barokk vázák és a virágok festésmódja, csonkított, barna olajfestékkel lefestett fatábla az alakok azonos léptékû ábrázolása, a vászonkeltette fel gyanúnkat. Az infravörös felvétel egy rögzítô szegek, feszítôkeretek egyezôsége ezt bizomásik alsó képet sejtetett, ezért a mûvet röntgennyítják. vizsgálatnak vetettük alá. A röntgenfelvétel (4. b. ábra) a templombelsô alatt egy nôi portré töredékes képét fedte fel. Erre a XVII. századi töredékre Noé részegsége feltehetôen a XIX. század elsô felében festették a templombelsôt. A hamisítás itt egyértelmûen tetJacopo Chimenti da Empoli (1551–1640): Noé részegséten érhetô, ugyanis a felsô, templomot ábrázoló ge, olaj, vászon, 210×159 cm, Szépmûvészeti Múzeum képet Jacob van der Ulft kézjegyével látták el. (ltsz.: 944) (3. a. ábra). A festményen még szabad szemmel is észrevehetô, hogy a festô alkotás közben sokszor változtatta kompozícióját. Legszembetûnôbb a festmény bal oldalán Noé egyik fia fejtartásának megváltoztatása egy kedvezôbb komponálás érdekében. A festmény e részletérôl készült röntgenfelvételen (3. b. ábra) valóban kirajzolódik a két megfestett arc, kissé eltávolodva egymástól. E felfedezés a mû tanulmányozása és meghatározása szempontjából mérföldkövet jelentett, ugyanis a mûvésznek négy hasonló témájú képérôl tudunk, mindegyiket kisebb-nagyobb változtatással festette meg. Képünk esetében az 4. ábra. Jacob van der Ulft: Templombelsô. a) A jelenleg ismert festalkotás folyamatában történt változ- mény. b) Röntgenkép. A XVII. századi töredékre a XIX. században festették tatás minôsége, a kompozíció szem- rá a templombelsôt, és hamisították a mûvész kézjegyét

302


Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal Tiziano Vecellio (1490–1576): Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal, olaj, vászon, 110×95 cm, magántulajdon, múzeumi letét (5. a. ábra). A Szépmûvészeti Múzeumban ôrzött festmény röntgenvizsgálata figyelemre méltó felfedezéshez segítette a kutatókat. Két késôbbi idegen kezû átfestést és hat saját kezû változtatást rögzített a röntgenfelvétel (5. b. ábra). Ebbôl három olyan, amely alapvetôen megváltoztatta az 5. ábra. Tiziano Vecellio: Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal. eredeti koncepciót. A Tiziano festé- a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. A vizsgálat kételyt oszlatott szetére jellemzô ólomfehér kontúro- el: az újrafestett változat a mûvész saját kezû alkotása zás Szent Pál feje körül és a háttérarchitektúrán is jól nyomon követhetô. Legérdekesebb változtatás a donátor ruhájának átkomponálása. Elsô váltoröntgenfelvételek adatbázisát, így segítve a tudozatában fehér ingben, feltûrt ingujjal, jobbjában jómányos kutatást és a hamisítások leleplezését kora könyvvel ábrázolta a donátort. Ezt a változatot egyaránt. a Tiziano-irodalomból közismert lendülettel újraA magyar muzeológia a korszerû tudományos festette a mester: a kezében tartott könyvet felére vizsgálati eljárásokat és eszközöket még nem alkalkisebbítette, a fehér ingbôl római katonai öltözetet mazza az általános gyakorlatban. Jelenleg igen ritkomponált bôrpáncéllal, „Tizian-vörös” köpennyel, kán kérik a budapesti múzeumok vagy magánkezébe kardot tett. Tehát a donátort mint Szent Pált gyûjtôk a festményekre nem káros röntgenvizsgálafestette meg, és ellátta a keresztény ikonográfia atttot egy-egy mûalkotás restaurálásához vagy az ereribútumaival. A felfedezéssel sikerül eloszlatni a detiség meghatározásához. Így a korábbi gyakorlatkételyt, amely szerint nem saját kezû mûrôl, inkább ban alkalmazott módszer, a múzeumi röntgenvizsTiziano által többször megfestett „Madonna gyergálat egyre inkább feledésbe merül, ha nem állunk mekkel és donátorral” egyik korábbi változatáról, ki határozottan ennek feltétlen szükségességéért. A esetleg mûhelymunkáról vagy másolatról van szó. közgyûjtemények gondozóitól elvárható lenne, Az ismertté vált, számos saját kezû változtatás, a hogy szem elôtt tartsák, hogy a Képzômûvészeti mûvész által munka közben radikálisan átalakított Egyetem Restaurátorképzô Intézetében az eljárást kompozíció, az ólomfehér rajzi megfogalmazásának oktatják, a vizsgálati módszerek ismerete, alkalmajellege, stílusa alapján – több Tiziano-kép röntgenzása kötelezô tananyag. felvételével összehasonlítva – határozottan állíthatSajnálatos módon a képzômûvészeti alkotások juk, hogy Tiziano saját kezû alkotásával állunk röntgenvizsgálatára technikai okok miatt – a meghallgatott restaurátorok szerint inkább „kényelmi” okokszemben. ból – jelenleg alig van lehetôség. A komputertomográfiás vizsgálatokat pedig napjainkban csak a történeMEGBESZÉLÉS ti antropológiában és paleopatológiában alkalmazzák, múmiák, csontmaradványok vizsgálatára6. Külföldön – például Franciaországban, Angliában, A mûvészetkedvelôk érdeklôdése viszont nem az Amerikai Egyesült Államokban – a múzeumi lankad a téma iránt. Budapesten 2005 áprilisában a mûtárgyak, fôként a festmények vizsgálatára ruFrancia–Magyar Radiológiai Szimpóziumon dr. Elitinszerûen használják a hagyományos röntgensabeth Ravaud, a Louvre munkatársa tartott egy igen vizsgálatot, illetve elterjedt a digitális radiológia érdekes elôadást A festmények radiológiai vizsgála(digitális fluoroszkópia és CT) alkalmazása is5. ta címmel. Ezekben az intézményekben sorra létrehozzák a Reményeink szerint a Szépmûvészeti Múzeum


303

korszerûsíti a röntgenlaboratóriumot, és Magyarországon is lehetôségünk lesz megfelelô körülmények között rendszeres radiográfiás mûtárgyvizsgálatokat végezni. Biztató, hogy a nagy európai és észak-amerikai múzeumokhoz hasonlóan a Szépmûvészeti Múzeum is dolgozik egy röntgenfilmarchívum létrehozásán. Célja, hogy a sok évtized alatt felhalmozódott felvételeket rendszerezze, digitálisan feldolgozza, leltározza, amivel lehetôséget biztosít a festmé-

nyek festéstechnikai, szerkezeti felépítésének tanulmányozásához, összehasonlításához. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a kézirat elkészítésében nyújtott segítségért a Magyar Restaurátorok Egyesülete restaurátorainak, Kriston László fizikusnak, Nagy Judit radiológusnak, illetve Szokolay Zsóka röntgenasszisztensnek.

Irodalom 1. Bridgman CF. The amazing patent on the radiography of paintings. Medical Radiography and Photography 1967;2:67. 2. Bridgman CF, Keck S. The radiography of paintings. Medical Radiography and Photography 1961;3:62-70. 3. Göblyös P. Képzômûvészeti alkotások röntgenvizsgálata. Radiológiai Közlemények 1986;1-2:127-32. 4. Kriston L. Múzeumi mûtárgyak röntgenvizsgálata. In: Képzômûvészeti Fôiskola Restaurátor- és Konzervátorképzô Intézet jegyzete. Budapest: 1978;6:37-41.

5. James AE, Gibbs SJ, Sloan M, Price RR, Erickson JJ. Digital radiography in the analysis of paintings: A new and promising technique. JAIC 1982;22(1):41-8. 6. Kristóf LA, Barta HM, Petrik A, Pap I, Pálfi Gy, Fornet B, et al. „Belelátni a múltba”. Módszertani lehetôségek a paleoradiológiában. Magyar Radiológia 2004;78(1):24-31.

HÍREK

A RADIOLÓGIAI SZAKMAI KO L L É G I U M Ü L É S E 2005. november 16. A Radiológiai Szakmai Kollégium meghallgatta az észak-magyarországi régió szakfelügyelô fôorvosi beszámolóit. Dr. Fazekas, dr. Lombay, dr. Sándor ismertették a régió egészségügyi létesítményeinek helyzetét, a radiológusok munkájának körülményeit, nehézségeit, különös tekintettel a munkaerôutánpótlás súlyos helyzetére. A Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház radiológiai osztályvezetô fôorvosi pályázatát megtárgyalta a kollégium. Elôterjesztésre került a Magyar Radiológusok Társasága Emlôdiagnosztikai Szekciójának anyaga a „komplex emlôdiagnosztikai jártasság” bevezetésének kérdésében. Az emlôszûrésre és -diagnosztikára egyre nagyobb közfigyelem irányul. A tapasztalatok szerint szaporodnak a mûhibaperek. A radiológusok, munkáltatók és betegek védelmében egyaránt szükséges lenne a jártassági igazolás bevezetése. Az elôzetes tárgyalások alapján megfelelô

304

fogadókészségre lehet számítani a felettes szervek részérôl. A 2006-os kapacitás befogadási-bôvítési pályázatok véleményezése megtörtént. Ortopédiai protokollok véleményezése: A megkapott ortopédiai szakmai protokollokat a kollégium megtárgyalta, és a képalkotó vonatkozások tartalmával módosítás nélkül egyetértett. A teleradiológia jogi vonatkozásai: Dr. Bodrogi Márta ismertette az általa készített szöveges anyagot. A teleradiológia szabályozására és az egészségügyi adatok kezelésére és továbbítására vonatkozó törvények igen bonyolultak. A beteget tájékoztatni kell, illetve hozzá kell járulnia az adatai tárolásához, továbbításához. A szakmai anyag hozzáférhetô az MRT honlapján (www.socrad.hu). Dr. Ursprung Zsuzsanna Fejér megyei szakfelügyelô fôorvossá történô kinevezését a kollégium támogatta. dr. Palkó András, a Radiológiai Szakmai Kollégium elnöke dr. Forrai Gábor, a Radiológiai Szakmai Kollégium titkára


Festmények röntgenvizsgálata

Recommend Documents