FERTŐZŐ BETEGSÉGEK EPIDEMIOLÓGIÁJA

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK EPIDEMIOLÓGIÁJA Egyetemi jegyzet

Szerkesztette: Dr. Ember István

Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézet P é c s, 2003

2

Írta: Dr. Kienle Ernő Dr. Szűcs György Dr. Kiss István Dr. Lévai Erika Dr. Bartakovics Mónika Dr. Dombi Zsuzsanna Dr. Fehér Katalin Dr. Galambos Anita Dr. Kékes Noémi Dr. Király Roland Dr. Kiss Adrienn Dr. Lukács Péter Dr. Németh Katalin Dr. Tóth Tamás Lajos Dr. Vörös Ágnes

3

Lektorálta: Dr. Straub Ilona Országos Epidemiológiai Központ főigazgató főorvos

4

ELŐSZÓ

A fertőző betegségek előfordulása egyidős az emberiséggel. Az emberiség története egyben a fertőző betegséggel kapcsolatos küzdelem és a megelőzés története is. Az orvostudomány és a biológia fejlődése, továbbá a higiénés/gazdasági viszonyok fejlődése századunkban már-már azt a reményt csillantotta fel, hogy e század végére, vagy a jövő század elejére a fertőző betegségeket a Föld nagyobb részéről sikerül felszámolni és az elkövetkezőkben a fertőző betegségek már nem jelentenek gondot az emberiség számára. Sajnos ez a remény nem vált be. Szembesülnünk kellett azzal, hogy korunk a XX. század számos olyan sajátossággal rendelkezik - elsősorban a technika/technológia hihetetlen fejlődése révén -, melyek elősegítik új fertőző betegségek „felbukkanását”, emellett a Föld bizonyos területeiről korábban már felszámolt fertőző betegségek ismételt fellángolását és jelentős terjedését. Így a XX. század második felében jelent meg a HIV/AIDS, az Ebola haemorrhágiás láz, a legionellosis, az E. coli 0157 fertőzés, stb., de tanúi vagyunk a diphtheria, a cholera, a tuberculosis, malária ismételt fellángolásának is. Magyarország járványügyi helyzete ma összességében kedvező, bizonyos fertőző betegségek nálunk egyáltalán nem, vagy csak szórványosan fordulnak elő, azonban az epidemiológiai helyzet nemzetközi alakulását figyelembe véve kedvezőtlen jelenségek megjelenése nem zárható ki. Mindezek alapján a fertőző betegségek klinikumának, epidemiológiájának, mikrobiológiájának ismerete minden orvos - leendő orvos - számára nélkülözhetetlen.

Dr. Straub Ilona

5

ÁLTALÁNOS JÁRVÁNYTAN

Fertőző betegségek diagnosztikája, molekuláris epidemiológiája

6

A JÁRVÁNYTAN TÖRTÉNETE A fertőző betegségek a legrégibb időktől kezdve az emberiség állandó kisérői, bizonyítják ezt mind az ásatások, mind a későbbről fennmaradt történelmi emlékek, feljegyzések. Számos ókori felirat, vagy irodalmi mű emlékezik meg járványokról, de nem állapítható meg pontosan milyen fertőző betegségekről van szó, valószínű, hogy himlő, pestis, malária már akkoriban is súlyos járványokat okozott. A középkor egész tartama alatt súlyos járványok pusztítottak, így a pestis, mely 1201-ben Egyiptomból indult el rövid idő alatt eljutott Európába s milliós áldozatot követelt. Hazánkat a tatárjárás körül érte el. A középkor másik két nagy fertőző betegségét a himlőt és leprát a hazatérő keresztes hadak hurcolták Európába. Az egyre rosszabbodó helyzet láttán egyes országok szigorú rendszabályok meghozatalára kényszerültek, így a Velencéhez tartozó Raguzában 1377-ben határozatot hoztak a járványok megelőzésére, a hajóknak kikötés előtt 30 napig a tengeren kellett vesztegelniők. Ezt a szabályt később Velence, Genova és Marseille 40 napra módosította, innen a karantén elnevezés. (fr. quarante = 40) Az újkor egyik pusztító járványa a szifilisz volt, mely 1495-ben robbant ki a Nápolyt védő spanyol zsoldosok és a várost elfoglaló francia csapatok, valamint a lakosság körében. A másik újkori pusztító járvány a typhus exanthematicus volt. A harmadik nagy újkori járvány a kolera 1817-ben tört be Európába ősi endémiás fészkéből Indiából kiindulva. Hazánkban az 1831-es nagy kolerajárványban félmillióan betegedtek meg. Ezen időben veszedelmes fertőző betegség volt gyermekek körében a diftéria több ezer gyermek halálát okozva. Rettegett fertőző betegség volt még a tuberculosis is. A XX. század járványai közül kiemelendő az 1918-19-es influenza járvány, mely kiterjedt csaknem a világ összes országára, hat hónap alatt a Föld lakosságának 50 %-át betegítette meg és 20 millió ember halálát okozta. Az influenza mellett a XX. század második rettegett járványa a poliomyelitis volt, hazánkban a legsúlyosabb járvány 1957-ben volt 2300-an betegedtek meg. A XX. század harmadik veszélyes fertőző betegsége a vírushepatitis. A heveny fertőző betegségben elhunytak 50 %-át még ma is a vírus-hepatitisben meghaltak száma teszi ki. Az utóbbi egy-két évtizedben újabb fertőző betegségek léptek fel, így az AIDS, melyet első ízben 1981-ben írtak le, mely Közép-Nyugat-Afrikából kiindulva pandémiává fejlődött. Az újabban felismert fertőző betegségek közül

7

meg kell említeni még a Lyme-kórt, az afrikai haemorrhagiás lázat, a legionellosist, campylobacteriosist, yersiniosist is. A járványtanban a XX. század második felében jelentős fordulat következett be. A fertőző betegségek számának csökkenése az iparilag fejlett országokban és különösen a veszélyes járványok visszaszorítása oda vezetett, hogy mind kevesebben halnak meg fertőző betegségben, ugyanakkor jelentősen emelkedett a szív-érbetegségekben, daganatos betegségekben, valamint balesetek következtében meghaltak száma. Az elmaradottabb, fejlődő országokban viszont ma is a fertőző betegségek okozzák a legtöbb halálozást.

8

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ELLENI KÜZDELEM ELMÉLETI ALAPJAI A fertőző betegségek elleni küzdelem módjai: a fertőző forrás izolálása, a fertőzés terjedésének megakadályozása, valamint a lakosság fogékonyságának csökkentése védőoltások és kemoprofilaktikumok útján. Fertőző betegség gyanuja esetén első teendő a diagnózis felállítása s már gyanú esetén is a fertőző betegség bejelentése. Miután ehhez legtöbb esetben laboratóriumi háttér is szükséges, a fertőző betegségek egy részénél kötelező a laboratóriumi vizsgálat. A tovaterjedés megakadályozása, a környezet védelme szempontjából a beteg elkülönítése szükséges. Miután a fertőzőképesség megszünése nem mindig egyezik a klinikai gyógyulással, a beteg a klinikai tünetek lezajlása után is fertőző forrás lehet, - ezért néhány fertőző betegségnél az elkülönítés megszüntetése után szükség van un. felszabadító vizsgálatokra. Hosszabb ideig tartó ürítésnél az ürítő személyeket járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni. A beteggel érintkezett személyeket járványügyi megfigyelés alá kell vonni. A fertőző betegek bejelentésével, nyilvántartásával, elkülönítésével, a fertőtlenítéssel, járványügyi megfigyeléssel, a védőoltásokkal kapcsolatos részletkérdésekkel a gyakorlatok foglalkoznak. Fertőző beteg bejelentése A fertőző betegségek jelentésének rendjéről a népjóléti miniszter 63/1997. (XII.21.)NM rendelete intézkedik. Bejelentést köteles tenni minden orvos, aki hivatása gyakorlása során fertőző beteget diagnosztizál. Kórházon kívül ápolt beteg esetén a bejelentést a háziorvos, - kórházban ápolt beteg esetén a kórház igazgatója által e feladat elvégzésére kijelölt orvos teszi meg. Bejelentést kell tenni fertőző betegség gyanúja esetén is. Bejelentésnél fel kell tüntetni az érintett személy egészségügyi és személyazonosító adatait is. A bejelentést az ÁNTSZ megbetegedés helye szerint illetékes városi intézetéhez kell megküldeni. A be- és kijelentésre kötelezett betegségeket az alábbiakban tüntetjük fel:

9

Be- és kijelentésre kötelezett fertőző betegségek A 63/1997.(XII.21.) NM rendelet alapján be- és kijelentésre kötelezett fertőző betegségek I. Személyazonosító adatokkal jelentendők: Acut flaccid paralisis Ancylostomiasis Anthrax Brucellosis Campylobacteriosis Cholera Congenitalis rubeola syndroma Diphtheria Dysenteria (shigellosis és amoebiasis) Dyspepsia coli Egyéb E.coli által okozott megbetegedés Echinococcosis Encephalitis infectiosa (kullancsenc. és egyéb) Enteritis infectiosa Febris flava Febris recurrens Hepatitis infectiosa Keratoconjunctivitis epidemica Legionellosis Lepra Leptospirosis Listeriosis Lyme-kór Lyssa Lyssa fertőzésre gyanús sérülés Malaria Malleus Meningitis purulenta Meningitis serosa Mononucleosis infectiosa Morbilli Ornithosis

10

Paratyphus Parotitis epidemica Pertussis Pestis Poliomyelitis anterior acuta Q-láz Rubeola Salmonellosis Scarlatina Schistosomiasis Staphylococcosis Strongyloidosis Taeniasis Tetanus Toxoplasmosis Trachoma Trichinellosis Tularemia Typhus abdominalis Typhus exanthematicus Varicella Vírusos haemorrhagias lázak Yersiniosis Halálos kimenetelű nosocomialis sepsis II. Nem kijelentendő fertőző betegség: Lyssa fertőzésre gyanús sérülés III. Személyazonosító adatok nélkül jelentendők: AIDS HIV-fertőzés Oedema malignum Járványos méretű nosocomialis fertőzések *** Cholera, diphtheria, febris flava, febris recurrens, lepra, lyssa, malleus, pestis, poliomyelitis anterior acuta, typhus abdominalis, typhus exanthematicus, vírusos

11

haemorrhagias lázak, vagy e felsorolt betegségekre gyanús megbetegedés észlelését, illetve e betegségek következtében történt elhalálozást az írásbeli jelentés megtételén kívül telefonon, faxon vagy táviratilag is jelenteni kell a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Járványügyi Osztályának és az ÁNTSZ megbetegedés helye szerint illetékes megyei intézetének. Ugyancsak telefonon, faxon vagy táviratilag is jelenteni kell az ÁNTSZ megyei intézetének az emberről emberre terjedő fertőző betegségek halmozott előfordulását. Telefonon, faxon vagy táviratilag jelentendő bármilyen fertőző betegségek (függetlenül attól, hogy a felsorolt bejelentendő fertőző betegség közé tartozik vagy nem), amennyiben szokatlanul súlyos formában, vagy a megszokottnál lényegesen nagyobb számban, járványosan fordul elő. A bejelentést „Bejelentés fertőző betegről” elnevezésű nyomtatványon, a kijelentést „Kijelentés fertőző betegről” elnevezésű nyomtatványon kell megtenni. A jelentés megtételére kötelezett orvos a kitöltött be- és kijelentő lapot zárt borítékban a fertőző betegség kórisméjének, vagy annak gyanujának megállapítását követő 24 órán belül megküldi a városi intézetnek. A városi intézet a bejelentő lap kézhezvételét követően a bejelentett fertőző beteget nyilvántartásba veszi. A beérkezett be- és kijelentő lapot keltezéssel, aláírással és pecséttel ellátva továbbítja a fertőzés szinhelye szerint területileg illetékes megyei intézetnek. Amennyiben a bejelentő lap nem a megbetegedés helye szerint illetékes észlelő orvostól érkezett, a városi intézet „Járványügyi értesítés fertőző betegről” elnevezésű nyomtatványon 24 órán belül értesíti az ÁNTSZ megbetegedés helye szerint illetékes városi intézetét. Amennyiben a bejelentés állatról-emberre terjedő fertőző betegségről, vagy annak gyanujáról szól, a városi tisztiorvos a járványügyi értesítést 24 órán belül megküldi a megbetegedés helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak is. Amennyiben a bejelentett fertőző beteg megbetegedési helye nem azonos a lakóhelyével, vagy tartózkodási helyével, a városi tisztiorvos a járványügyi értesítés megküldésével tájékoztatja a beteg állandó lakóhelye szerint illetékes városi intézetet, mely értesiti a beteg háziorvosát (házi gyermekorvosát). Amennyiben valamely fertőző betegség kórisméjével, vagy annak gyanujával bejelentett beteg megfigyelése, vizsgálata során megállapitást nyer, hogy a kórisme téves, erről helyesbítő jelentést kell tenni.

12

Fertőző betegek nyilvántartása A bejelentett fertőző betegek saját működési területére vonatkozóan nyilvántartja: a) a háziorvos, házi gyermekorvos b) az ÁNTSZ városi intézete, valamint c) az ÁNTSZ megyei intézete A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ (a továbbiakban: OEK) az ország egész területéről nyilvántartja a bejelentett fertőző betegek egészségügyi adatait. A háziorvos (házi gyermekorvos) a fertőző betegekről „Fertőző betegek nyilvántartása” elnevezésű nyomtatványon vezeti a nyilvántartást. A háziorvos a nyilvántartó lapra az általa bejelentett fertőző betegeket jegyzi fel. A háziorvos a nyilvántartást a bejegyzések időrendje, vagy a fertőző betegségek szerinti csoportositásban vezeti. A nyilvántartó lapokat legalább 30 évig meg kell őrizni. A városi intézet a nyilvántartó lapokból összeállitott fertőző beteg nyilvántartó könyvben lajstromos nyilvántartást vezet a bejelentett fertőző betegségekről. A nyilvántartást a fertőző betegségek szerinti bontásban kell vezetni, a nyilvántartó lapokat legalább 30 évig meg kell őrizni. A megyei intézet a városi intézetektől hozzá eljuttatott be- és kijelentő lapok alapján kórisme, és közigazgatási egység szerinti csoportosításban tartja nyilván az egyes fertőző betegségeket. Az OEK Járványügyi Osztálya az ország egész területéről érkező jelentő lapok egészségügyi adatait legalább 50 évig örzi meg. Fertőző beteg elkülönítése A fertőzés tovaterjedésének megakadályozása céljából a fertőző beteget és kontaktjait el kell különíteni. Minden esetben kórházi fertőző osztályon való elkülönítés szükséges az alábbi fertőző betegségek, vagy annak gyanuja esetén: anthrax, kolera, difteria, encephalitis infectiosa, febris reccurens, malleus, meningitis epidemica, lyssa, paratyphus, pestis, poliomyelitis anterior acuta, tetanus, typhus abdominalis, typhus exantehematicus. Poliomyelitis anterior acuta, valamint AIDS esetén az elkülönítés Budapesten a Szent László kórházban történik.

13

Egyes fertőző betegségben szenvedők otthon is elkülöníthetők ha az elkülönítés személyi és tárgyi feltételei adottak. A beteg otthoni elkülönítése csak akkor engedélyezhető, ha a beteg számára különbejáratú szoba biztosítható és van olyan személy, aki a beteget ápolni tudja - valamint biztosított legyen az otthoni orvosi kezelés. A lakásba /lakrészbe, szobába/ a beteg ápolóján és az illetékes egészségügyi személyzeten kívül másnak belépni tilos! Fertőző beteg szállítása Fertőző betegek elkülönítése végett kórházba szállítását általában a kezelő orvos rendeli el. A beteg szállítását elrendelő orvos köteles a beteg személyi adatainak, a betegség nemének és a szállítás módjának, valamint a kórházba érkezés valószínű idejének megjelölésével azt a kórházat, amelybe a beteget szállítják - időben értesíteni. Fertőző betegségben szenvedő személyt közforgalmú járművön /vasút, autóbusz, villamos, stb./ szállítani nem szabad. Fertőző betegek szállítását fertőző betegszállító járművel az Országos Mentőszolgálat végzi. Kivételes esetben fertőző beteg kórházba szállítása nem közhasználatú járművön (pl. magángépkocsi) is megengedhető, ilyen esetben azonban a szállító jármű és a kísérő személy fertőtlenítéséről a beteget átvevő kórház ügyeletes orvosa köteles gondoskodni. Járványügyi megfigyelés Fertőző betegség előfordulásakor a beteg környezetéhez tartozó személyeket, akik feltehetően a betegség lappangási szakában vannak, járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A járványügyi megfigyelés ideje általában a kérdéses betegség lappangási idejével egyező. A járványügyi megfigyelés alá helyezést az érintett személy tartózkodási helye szerint illetékes városi tisztiorvos rendeli el. A járványügyi megfigyelés alá helyezésről és annak időtartamáról a tisztiorvos az érintett személyt határozattal értesíti. A járványügyi megfigyelés alá vont személy kötelezhető arra, hogy időközönként orvosi vizsgálaton jelenjék meg, laboratóriumi vizsgálatra anyagot adjon. A járványügyi megfigyelés alá vont személyt a megfigyelés időtartamára el kell tiltani olyan helyekről (bölcsőde, óvoda, kórházi csecsemő-, gyermekosztály), valamint olyan foglalkozásoktól (közfogyasztásra kerülő élelmiszerek, italok kezelése, árusítása, stb.), mely helyeken, illetve foglalkozásban tömeges fertőzést

14

okozhat, amennyiben a járványügyi megfigyelés alá vont személyt foglalkozásától eltiltják, az erről szóló határozat egy példányát táppénzes állományba helyezés céljából az ÁNTSZ megküldi a háziorvosnak. Gyermekvédelmi intézményekben előfordult fertőző betegség esetén az intézmény részleges (felvételi), vagy teljes elzárására kerülhet sor. Járványügyi zárlat A malleus, pestis (korábban variola), vagy e betegségek gyanuja esetén azon személyeket, akikre a beteg a fertőzést feltehetően átvihette, erre vonatkozó határozattal járványügyi zárlat alá kell helyezni. Ugyanígy kell eljárni kiütéses tifusz vagy visszatérő láz, vagy annak gyanuja és tetvesség egyidejű előfordulása esetén. A zárlat alá helyezett személyt járványkórházban, vagy erre kijelölt egyéb helyen kell szigorúan elkülöníteni és orvosi megfigyelés alatt tartani. S. typhi és S. paratyphi kórokozó hordozókkal kapcsolatos teendők A területileg illetékes egészségügyi hatóság utasítására mindenki köteles alávetni magát kórokozó hordozásra vonatkozó kutató és ellenőrző vizsgálatoknak. A felkutatott kórokozó hordozó személyeket az ÁNTSZ laboratórium minősíti kórokozó ürítővé, vagy kórokozó gazdává. Kórokozó ürítő az a személy, aki betegségéből felgyógyulva azt követően még négy hét mulva is ürít kórokozót, vagy akár megbetegedés tünetei nélkül ürít, de mindkét esetben egy évnél rövidebb ideig. Kórokozó gazda az, aki akár betegségét követően, vagy betegség nélkül egy éven túl is ürít kórokozókat. A kórokozó hordozót és kórokozó gazdát az egészségügyi hatóság járványügyi ellenőrzés alá helyezi, megszabja életmódját, előírja azokat az intézkedéseket, melyeket a fertőzések megelőzése céljából be kell tartani. (Közegészségügyi viszonyok rendezése, környezet védőoltása, eltiltás olyan foglalkozásoktól, amelyek tömeges fertőzés veszélyével járnak, ellenőrző vizsgálatok elrendelése stb.) A kórokozó ürítő és kórokozó gazda felszabadítása az érdekelt lakóhelye szerint illetékes minősítő laboratórium feladata. Hazánkban a nyilvántartott kórokozó hordozók több mint 80 %-a S. typhi ürítő és mintegy 10-20 % S. paratyphi. Hazánkban a nyilvántartott kórokozó hordozók száma évről-évre csökken, miután mind ritkábban fordul elő a

15

megbetegedés, így gyakorlatilag a kórokozó hordozóknak nincs utánpótlása, - a régebbi kórokozó gazdák pedig koruknál fogva fokozatosan kihalnak.

16

JÁRVÁNYÜGYI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK Laboratóriumi vizsgálatok végezhetők: a) a betegség diagnózisának megerősítésére b) góckutatás, fertőző forrás felderítése céljából c) felszabadító vizsgálat céljából a gyógyulás után d) a beteg környezetében élők, kontaktok felderítése Az orvos szóbeli felhívására, vagy a tisztiorvos határozata alapján a fertőző beteg (vagy arra gyanus személy) és a környezetéhez tartozó személyek kötelesek magukat a vizsgálatnak alávetni és laboratóriumi vizsgálat céljára anyagot adni. Egyes fertőző betegségek esetén a laboratóriumi vizsgálatok kötelezőek, másoknál kérhetők, igénybevehetők. Ezek egy részénél előzetes megbeszélés szükséges az ÁNTSZ, illetve OEK laboratóriummal. A laboratóriumi vizsgálatok az ÁNTSZ területileg illetékes, illetőleg kijelölt laboratóriumok vagy - amennyiben a vizsgálatok elvégzésére nincsenek felkészülve - az OEK végzi. Fertőző betegtől, vagy arra gyanus személytől származó laboratóriumi vizsgálatra szánt anyagot csak az e célra rendszeresített tartályban szabad beküldeni. A rendszeresített “Ty”, “F”, “D”, “WA” tartályt orvosi rendelvény ellenében minden gyógyszertárban be lehet szerezni. Nagyobb mennyiségű tartály az OEK-tól, illetve az ÁNTSZ-től igényelhető. A vizsgálati anyagot úgy kell levenni, a tartályba tölteni, hogy a tartályok külső felszíne ne szennyeződjék. A tartályokat nem szabad teletölteni. Székletből elegendő pl. fél diónyi mennyiség, vizeletből a “Ty” tartály vizeletcsövét félig, kétharmadig kell megtölteni. Vérből a “WA” csőbe 4-5 ml, liquorból 2-3 ml anyag szükséges. Az egyes vizsgálati anyagokhoz meghatározott kísérőlapot kell mellékelni, ezeket olvashatóan kell kitölteni és jelezni rajta a vizsgálat célját (diagnosztikai, felszabadító, góckutatás, stb.) Kísérőlap nélküli, vagy hiányosan kitöltött lappal érkező anyagot az ÁNTSZ, illetve OEK laboratórium nem dolgoz fel. A tartályokat csomagolás, leragasztás után haladéktalanul meg kell küldeni az illetékes laboratóriumnak, lehetőleg küldönccel. A vizsgálati anyag lehetőleg a levétel napján kerüljön be a laboratóriumba. A diagnosztikus vizsgálati anyagokat mindig az antibiotikus, vagy kemoterápiás kezelés megkezdése előtt kell venni!

17

A felszabadító vizsgálati anyagok levételét mindig az antibiotikus, vagy kemoterápiás kezelés befejezését követő, legalább kétnapos szünet után kell megkezdeni! Kötelező laboratóriumi vizsgálat szükséges az alábbi fertőző megbetegedések esetén Anthrax, ancylostomiasis, brucellosis, cholera, coli dyspepsia, dysenteria, diphteria, echinococcosis, febris reccurens, lepra, leptospirosis, malária, malleus, oedema malignum, ornithosis, paratyphus, pestis, poliomyelitis anterior acuta, salmonellosis, taeniasis, trichinellosis, tularaemia, typhus abdominalis, typhus exanthematicus, variola, valamint ezekre gyanus megbetegedések esetén. Igénybe vehető laboratóriumi vizsgálatok előzetes megbeszélés nélkül: Adenovírus fertőzések, ascariasis, coli enteritis, encephalitis, enterobiasis, giardiasis, influenza, chorimeningitis lymphocitica, meningitis epidemica, Q-láz, scarlatina, tetanus, trichomonadosis, trichuriosis, valamint ezek gyanuja esetén. Igénybe vehető laboratóriumi vizsgálatok előzetes megbeszélés alapján: Listeriosis, mononucleosis infectiosa, pertussis, toxoplasmosis, valamint ezek gyanuja esetén.

18

Kötelező laboratóriumi vizsgálatok elvégzése fertőző betegség vagy annak gyanúja esetén

Betegség megnevezése

Vizsgálat célja

Beküldendő anyag

diagnózis felszabadítás Typhus + + széklet+ abdominalis és vizelet+ paratyphus 5 ml vér Salmonellosis + + széklet Dysenteria + + széklet Dyspepsia coli + széklet Cholera + + széklet Poliomyelitis ant. + 3 egymás utáni acuta nap széklet + 5 ml vér Diphtheria + + torokváladék Lepra + leprás csomó Febris recurrens + vérkenet, vastagcsepp Typhus + 2x5 ml vér exanthematicus Malária + vérkenet, vastagcsepp Ankylostomiasis + széklet Brucellosis + 10 ml vér Tularaemia Pestis Malleus

+ + +

Anthrax

+

Leptospirosis Taeniasis Echinococcosis Trichinellosis

+ + + +

+

Beküldési hely ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ ÁNTSZ OEK OEK ÁNTSZ+OEK OEK

ÁNTSZ OEK ÁNTSZ 5 ml vér OEK köpet, genny OEK genny + 5 ml ÁNTSZ vér pustulaváladék, OEK köpet, széklet 5 ml vér OEK széklet ÁNTSZ 5 ml vér OEK 5 ml vér OEK

I.sz. táblázat

19

Fertőtlenítés A fertőzés tovaterjedésének megakadályozása céljából a fertőtlenítésnek fontos jelentősége van. Fertőtlenítést végzünk folyamatosan a betegágy mellett, valamint zárófertőtlenítés formájában. Otthon ápolt beteg esetén a folyamatos fertőtlenítés kiterjed a beteg fehérneműjére, ágyneműjére, használati tárgyaira, a beteg ürülékére, váladékaira, a váladékokkal szennyezett tárgyakra, a beteg által használt árnyékszékre, ápoló-, takarító személyekre, ruházatukra, azaz a beteg egész környezetére. A folyamatos fertőtlenítést a beteg otthonában többnyire a beteg egyik családtagja végzi a kezelőorvos útmutatása alapján e célra alkalmas háziszerekkel, illetve az ÁNTSZ által díjmentesen rendelkezésre bocsátott fertőtlenítőszerek felhasználásával. A folyamatos fertőtlenítést addig kell folytatni, amíg a beteg fertőzőképessége tart. Zárófertőtlenítést kell végezni az otthon ápolt beteg környezetében a beteg gyógyulása, elszállítása, vagy halálozása után. A fertőzés veszélye a környezetben megszüntnek csak akkor tekinthető, ha a zárófertőtlenítés megtörtént. A zárófertőtlenítést szakképzett egészségügyi dolgozók végzik (egészségőrök, fertőtlenítők). Különösen veszélyes fertőző betegség esetén a zárófertőtlenítés szigorított formában történik, biztos hatású eljárásokkal, szakképzett egészségügyi dolgozók közreműködésével az ÁNTSZ ezzel megbízott orvosának személyes irányításával. A környezetben kevésbé ellenálló kórokozók okozta fertőző betegség esetén (pl. kanyaró) a zárófertőtlenítés nem kötelező, a betegség lezajlása után a kezelő orvos útmutatása alapján elegendő a szokásos házi szerekkel és módszerekkel végzett, a betegszobára és használati tárgyaira kiterjedő nagytakarítás. A fertőtlenítő szerek felhasználására vonatkozólag (alkalmazási javaslat, oldatok elkészítése, a különböző anyagok és tárgyak hatásos fertőtlenítéséhez szükséges töménységi fok, behatási idő, stb.) az OEK által kiadott “Tájékoztató a fertőtlenítésről és fertőtlenítőszerekről” c. kiadvány ad útmutatást. Dezinszekció A dezinszekció az egészségügyi szempontból káros ízeltlábúak (vektorok, ektoparaziták) elleni védekezés összefoglaló neve. A dezinszekcióban egyaránt alkalmazhatunk fizikai (pl. ruházat gőzfertőtlenítése) kémiai (inszekticid anyagok) és biológiai módszereket. Ma többnyire integrált védekezésre kerül sor, amikor

20

többféle módszert és többféle inszekticidet használunk egyidejűleg. A járványügyi gyakorlatban alkalmazható rovarírtószerek és eljárások igen változatosak. A rovarírtószerek felhasználására vonatkozóan az OEK által kiadott “Tájékoztató az engedélyezett írtószerekről és a felhasználás szakmai irányelveiról” c. kiadványban foglaltak az irányadók. A fertőző betegségek elleni küzdelemben rovarírtás szükséges: malária terjedésének szempontjából veszélyes helyeken a maláriát terjesztő szúnyogok és lárváinak írtásával - enterális fertőző betegségben szenvedők és a kórokozó hordozók környezetében a legyek írtásával, - ruhatetvesség észlelése, fejtetvesség ismételt vagy csoportos előfordulása esetén tetűírtással, - scabies közösségben előfordulása esetén a rühatka írtásával. Deratizáció A deratizáció az emberre is pathogén mikróbákat hordozó rágcsálók (elsősorban az egerek és patkányok) elleni védekezés összefoglaló neve. Deratizációban alkalmazhatunk fizikai, kémiai és biológiai módszereket. A rágcsálóírtó szerek és eljárások is igen változatosak; használatuk széleskörű tudást és nagy gyakorlatot igényel. A rágcsálók elleni védekezéshez csak az erre engedélyezett írtószereket szabad felhasználni. A felhasználás módja egyaránt lehet mérgezett csalétek, porozás, vagy helyiséggázosítás. *** Fertőtlenítés, dezinszekció, vagy deratizáció elvégzését a területileg illetékes ÁNTSZ Megyei Intézetének fertőtlenítő intézetétől lehet kérni.

21

Védôoltásokkal kapcsolatos tudnivalók A védôoltás fertôzô betegség megelôzését célzó orvosi képesítéshez kötött beavatkozás. Védôoltást tehát csak orvos adhat be, kivéve a BCG és Sabin (orális) oltást, amelyeket a Calmette nôvér, illetve védônô is beadhat orvosi megbízás alapján. Az ellenjavallatok mérlegelése, az olthatóság megállapítása azonban az orvos feladata, a felelôsség is az orvost terheli. A védôoltási szabályzat szerint védôoltásokat végzünk: 1. Életkorhoz kötötten kötelezôen 2. Megbetegedési veszély esetén kötelezôen 3. Megbetegedési veszély elhárítása céljából nem kötelezô jelleggel 4. Nemzetközi utazásokkal kapcsolatban. A védőoltások rendjét az Egészségügyi Törvény (az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény), továbbá annak járványügyre vonatkozó rendelkezései (a 18/1998. (VI.3.) NM rendelet), továbbá a „Johan Béla” Országos Epidemiológiai Központ módszertani levele határozza meg. A védôoltások rendje évrôl-évre változhat. A gyakorló orvos minden évben az Egészségügyi Közlönyben vagy az Epinfo különszámaként megjelenő módszertani levélben találja meg az aktuális évre érvényes oltási rendet. Jegyzetünk mintaként kívánja bemutatni a 2003. évre vonatkozó oltási naptárt. (Ez a következô évben változhat.)

22

ÉLETKORHOZ KÖTÖTT KÖTELEZÕ OLTÁSOK: Oltási naptár 2003. Oltás Életkor Megjegyzés Folyamatos oltások BCG 0–6 hét Általában szülészeti intézményben Hib 2 hónap DPT I/a + IPV 3 hónap DPT I/b + OPV 4 hónap DPT I/c + OPV 5 hónap MMR + OPV + Hib II 15 hónap DPT II + OPV 3 év DPT III + OPV 6 év Kampányoltások * szeptember hónapban az általános dt 11 év iskolák VI. osztályában október hónapban az általános MMR revakcináció 11 év iskolák VI. osztályában szeptember-október hónapban az Hepatitis B 14 év általános iskolák VIII. osztályában * Az oltások végzésénél elsõsorban nem az életkor, hanem az iskolai osztályok az irányadóak BCG = Bacillus Calmette-Guérin/tuberculosis elleni oltóanyag DPT = diftéria-pertusszisz-tetanusz elleni oltóanyag Hib= Haemophilus influenzae b elleni oltóanyag IPV = inaktivált poliovírus vakcina OPV = orális poliovírus vakcina MMR = morbilli+mumpsz+rubeola elleni vakcina dt = diftéria-tetanusz oltóanyag emlékeztetõ oltás céljára A Tetracoq 1993. január elsejétôl került bevezetésre: difteria, pertussis és tetanusz elleni oltóanyagot, valamint inaktivált poliovírus vakcínát (IPV) tartalmaz; OPV = orális poliovírus vakcína, melyet a DPT oltásokkal együtt adunk

23

A védôoltások csoportosítása I. Életkorhoz kötött kötelezô védôoltások 1. BCG- vakcina: élő, irreverzibilisen gyengített virulenciájú M. bovis törzs. A liofilezett oltóanyag +4°C-on hónapokig, sőt évekig, szobahőmérsékleten 4 hétig változatlan állapotban eltartható. A magyar oltási rendelet az ic. beadási módot írja elő. Magyarországon 1954 óta minden egészséges újszülött számára kötelező a védőoltás, s azt még a szülészeti intézményekben az élet első napjaiban elvégzik. A BCG-oltás helyi reakciója nyomán kialakult heget 6 hónapos korban ellenőrizni kell és a heg- negatívokat újból oltani kell, 2002. január 1-jétõl megszûnt az egyéves kor utáni BCG primovakcináció, a BCG revakcináció és minden életkorban elmaradnak a tuberkulin szûrõvizsgálatok. Oltási reakció: oltás helyén néhány napig látható enyhe pír, 2-4 hét múlva 10 mm- nél általában nem nagyobb, vörös csomó képződik az injectió helyén, amely maximális nagyságát 4-6 héttel az oltás után éri el. A csomó centruma gyakran beolvad és kiürül, majd pörkösödik vagy felszínes gennyező fekély képződik, amely lassan feltisztul és legkésőbb 4 hónappal az oltás után kis fehér heggel gyógyul. Regionális nyirokcsomók megduzzadhatnak, kivételesen előfordulhat1-2 hétig tartó hőemelkedés. Oltási szövődmények: oltási fekély (ha 10 mm-nél nagyobb átmérőjű és 4 hónapon túl fennáll), nyirokcsomó tályog, BCG generalizáció (BCG sepsis) 2. Folyamatos oltások: Hib (a b típusú Haemophilus influenzae): az oltás jelenleg az Act-HIB (Pasteur-

Merieux) készítménnyel történik, mely tisztított poliszacharidához kapcsolt tetanustoxoidot tartalmaz. Diphtheria- Pertussis- Tetanus (DPT): az oltóanyag diphteria- és tetanus toxoidot

és mertioláttal és hővel inaktivált pertussis baktériumokat tartalmaz. A DPT- és DT- oltást egyaránt im. végezzük. A DPT- és a DT-oltás Magyarországon életkorhoz kötötten kötelező. A DPT alapimmunizálásra három részletben 3-4-5 hónapos korben kerül sor. Az első DPT újraoltás 3, a második 6 éves korban kötelező. A 11 éves gyermekeket kampányoltások keretében DT emlékeztető oltásban részesítik. Oltási reakciók: a DPT- oltás helyi és általános reakciókat egyaránt kiválthat. Csaknem minden oltás után jelentkezik különböző mértékű fájdalom az oltás helyén, ez 1-2 nap alatt elmúlik. Bőrpír, duzzanat ritka, az oltás helyén az izomban lehet akár hónapokig is cseresznyemagnyi tömött, fájdalmatlan csomót tapintani. Az oltottak 20-50 %-ban jelentkeznek az oltást követő 24-48 órán belül általános reakciók, melyek: láz (38°C körüli), étvágytalanság, csecsemőkön néha átmenetileg enyhe dyspepsia. A pertussiskomponens már fél órával az oltás után lázat okozhat. Oltási szövődmények: tályogképződés az im. adás miatt már alig fordul elő, DPT oltás provokálta allergiás reakció (általában 48

24

órán belül jelentkezik, lehet helyi bőrpír, duzzanat, fájdalom, láz, kiütés, izületi duzzanat) kiváltásában a vakcina mindhárom komponense szerepet játszhat. Ritkák az oltás idegrendszeri szövődményei, lázgörcsre hajlamos gyermeken lázas eclampsiát válthat ki. Az első DPT oltás után 4 órán belül jelentkezhet hipotóniáshiporeszponzív állapot. Rendszerint néhány percig tart, a csecsemő sápadt, hipotoniás, ingerekre alig reagál, oka ismeretlen, magától rendeződik. Vitatott a pertussis oltás után jelentkező encephalopathia összefüggése az oltással. Poliomyelitis elleni oltás: 1992 óta hazánkban az IPV-t OPV-val kombinálják: az

oltást IPV-vel kezdik, majd OPV-val folytatják („szekvenciális oltás”). Az IPV által előzetesen kialakított humorális immunitás az ellenanyagok révén megakadályozza az OPV-ből a bélben zavartalanul megtapadó poliovírusoknak a véráram útján való szóródását az idegrendszerbe. Ez a mechanizmus nem csak az attenuált OPV –vel szemben működik, hanem a vad vírussal szemben is, ezért az attenuált poliovírus okozta, un. „oltási poliomyelitis”-t is ki lehet védeni. Az inaktivált poliovírus-vakcina (Salk-vakcina) sc. adandó. Oltási reakció ritka, lokálisan átmeneti gyulladás, általános tünetként láz, fejfájás, bágyadság jelentkezhet. Az orális poliovakcina élő, attenuált vírusokat tartalmaz. Az OPV-vel kapcsolatban egyetlen bizonyított oltási szövődmény ismert, ez az oltási poliomyelitis. Ez bekövetkezhet az oltottakon, valamint szóródás folytán az oltottak környezetében fogékony egyéneken. Az oltási rend 1992-ben történt megváltoztatása óta oltási szövődmény nem fordult elő. Morbilli, mumpsz, rubeola (MMR) elleni védőoltás : A vakcina élő, attenuált

morbillivírust, élő attenuált rubeolavírust és csirkeembrióban izolált, majd csirkeembrió szövetkultúrán passzált és attenuált mumpszvírust tartalmaz. A vakcinát a felkar feszítő oldalán subcutan kell befecskendezni. Oltási betegség: az attenuált morbillivírus a természetes kanyaróhoz kórélettanilag és klinikailag hasonló oltási betegséget hozhat létre, a tünetek a 6.-12. nap között jelentkeznek, lázzal, kiütésekkel jár. A rubeolakomponens enyhe oltási betegséget okoz, ami hurutos tünetek, arthralgia és átmeneti nyirokcsomó duzzanat képében mutatkozik. A mumpsz komponens alig okoz oltási reakciót. Az esetek 1-2 %-ban hőemelkedés, rossz közérzet és nyirokcsomó duzzanat léphet fel a 9-12. napon. Oltási szövődmények: Az attenuált morbilli- vírus okozta láz, lázas reakció nem kellő kezelése esetén eclampsia léphet fel. Thrombocytopenia mind a morbilli-, mind a rubeolakomponens hatására kialakulhat. Enyhébb fokú encephalitis (encephalopathia) gyakoriságát 1: 1 000 000-ra becsülik. A rubeolakomponens ritkán okozhat elhúzódó arthritist, súlyosabb thrombocytopeniat. Az attenualt mumpszvírus csak elvétve okoz szövődményt, egyoldali parotitis kialakulása 0,51%-os valószínűséggel várható. Rendkívül ritkán tapasztalatak egyoldali heregyulladást. 3. Kampányoltások: Diftéria-tetanusz emlékeztetõ oltás (dt), MMR újraoltás,

25 Hepatitis B elleni védõoltások : hazánkban jelenleg két HbsAg vakcina van

törzskönyvezve: az Engerix B, valamint a H-B- VAX II. Az oltóanyagot im. kell beadni, felnőtteknek a m. deltoideus izomzatába, csecsemők és kisgyermekek esetében a comb izomzatába a középső és alsó harmad határán anterolaterálisan. Gluteálisan nem szabad adni, mert a tapasztalatok szerint ilyen alkalmazás esetén az antigénhatása lényegesen csökken. Az oltás mellékhatásai jelentéktelenek, helyileg bőrpír, duzzanat alakulhat ki, általános tünetként hőemelkedés, bágyadság, csekély láz, fáradékonyság, enyhe izületi panaszok jelentkezhetnek, ezek azonban néhány napon belül elmúlnak. Kötelező a 14 éves serdülők oltása, ők általában az általános iskolák VIII. osztályos tanulói. A felsőfokú egészségügyi képesítést adó oktatási intézmények első éves hallgatói számára kötelező a hepatitis B elleni védőoltás. II. Megbetegedési veszély esetében kötelezô védôoltások 1. Akut fertôzési veszély esetén a legrövidebb idôn belül: a.) aktív immunizálásban kell részesíteni: - a hastifuszos beteg környezetéhez tartozókat - a diftériás beteg környezetében élôket - a pertussisos beteg környezetében a 6 éven aluli gyermekeket - a tetanusz fertôzési veszélynek kitett személyeket - a mumpszos beteg környezetében élõ veszélyeztetetteket; - a kanyarós beteg környezetében illetve - a rubeolás beteg környezetében élô veszélyeztetetteket - a veszettség expozíciójának kitett személyeket b.) passzív immunizálásban részesítendôk: - gamma globulinnal a járványos májgyulladás beteg környezetéhez tartozó személyeket a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb az expozíciót követô 14. napig. - a kanyarós beteg környezetébôl fogékonynak tekinthetô az expozíciót követô 6 napon belül a 15 hónaposnál fiatalabb, ezért aktív immunizálásban még nem részesíthetõ kisgyermekek, illetve azon 32 évesnél fiatalabb, kanyarón át nem esett, kanyaró ellen nem oltott személyek, akiknél az aktív immunizálás ellenjavallt. - a tetanusz toxoid egyidejű beadása mellett passzív immunizálást alkalmazunk az alapimmunizálásban nem részesült (vagy ezt igazolni nem tudó) sérülteknél; 500 NE TETIG 500 immunglobin adásával.

26

III. Megbetegedési veszély elhárítása céljából végezhetô egyéb védôoltások - Tetanusz elleni aktív immunizálásban részesíthetôk önkéntes alapon az 1941. január 1. elôtt született, korábban tetanusz elleni aktív immunizálásban nem részesült személyek; - Influenza elleni védôoltás; - Kullancsencephalitis elleni védôoltás; - Hepatitis A elleni aktív immunizálás; - Haemophilus influenza B fertôzés ellen (HIB) csecsemôk, ill. 5 éven aluli gyermekeknél; - Hastífusz kórokozóhordozó környezetében élô, valamint foglalkozásuknál, munkakörüknél fogva veszélyeztetett személyeknél hastífusz elleni védôoltás; - Hepatitisz B elleni védôoltás javasolt valamennyi, korábban még nem oltott egészségügyi dolgozóknál, a HBsAg pozitív gravidák újszülötteknél (passzív immunizálás is szükséges), a HBsAg pozitív személyek kontaktjainál, dializált betegeknél; - Hepatitis B specifikus immunglobin adandó oltatlan egészségügyi dolgozónak, aki bizonyítottan HBsAg pozitív személy vérével szennyezett eszközzel (pl. tűvel) sérült. Az immunglobulin a sérülést követô 24 órán belül kell beadni; - Veszettség elleni védõoltás: Veszettség vírusával foglalkozó laboratóriumi munkatársakat, ebrendészeti dolgozókat, meghatározott állatorvosokat szükséges megelõzõ (preexpozíciós) oltásban részesíteni. - Diftéria elleni oltás - Tetanusz elleni védõoltás - Meningococcus betegség elleni védõoltás: mikrobiológiai laboratóriumok munkatársainak, betegek ellátására kijelölt kórházi fertõzõ és/vagy intenzív osztályok munkatársainak, akik ezen betegek ellátása révén (resustitáció, intubálás, stb.) rendszeresen fokozott expozíciónak vannak kitéve. IV. Külföldi utakkal kapcsolatos védôoltások Külföldre utazó magyar állampolgárok sárgaláz elleni védôoltása kötelezô, ha olyan országba utaznak, ahol sárgaláz veszély van, illetôleg, ha egy ország ezen oltást megköveteli. Sárgaláz elleni védôoltást kizárólag Budapesten a "Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Oltóhelyén" végeznek. Javasolt a diftéria elleni védôoltás a volt Szovjetúnió utódállamaiba utazó személyek számára, - amennyiben utolsó védôoltásukat 10 évnél régebben kapták.

27

Cholera endémiás vagy epidémiás területre történô utazás esetén cholera elleni védôoltás adható. Az oltás elvégzésénél egyidejűleg az oltandó személyt fel kell világosítani az oltóanyag alacsony hatékonyságáról és a szükséges hygiénés magatartásról. Ezen oltásokon kívül egyéb (hastífusz, gamma-globulin, poliomyelitis, hepatitis A és B, stb.) oltások is végezhetôk a külföldi ország járványügyi helyzete és a kiutazó magyar állampolgár veszélyeztetettségének figyelembevétele alapján. Oltásokkal kapcsolatos kontraindikációk 1. Lázas betegség 2.Immunológiai károsodás Élõvírus-tartalmú vakcina, illetve BCG nem adható: - immundeficiens betegségben (celluláris és humorális immundeficienciában: kombinált immundeficiencia, agammaglobulinaemia, illetve hypogammaglobulinaemia, stb.) szenvedõknek, - malignus betegség (lymphoma, Hodgkin-kór és más RES-t érintõ tumorok, leukémia, stb.) következményes immunszuppressziójánál; - terápiás immunszuppresszió esetén (nagy dózisú szisztémás kortikoszteroid kezelés, sugárkezelés). 3.Súlyos oltási szövôdmény korábbi elôfordulása Amennyiben egy oltott személynél az oltás következtében anafilaxiás reakció, kollapszus, sokk, encephalitis/encephalopathia, vagy nem lázas konvulzió alakult ki, nem szabad ugyanazzal az oltóanyaggal a késõbbiekben védõoltásban részesíteni. 4. Gyermek neurológiai rendellenességei Pertussis komponenst tartalmazó vakcina nem adható progresszív idegrendszeri betegségben szenvedõ gyermeknek (nem kontrollált epilepsia, csecsemõkori görcsök, progresszív encephalopathia). 5.Terhesség Terhes nôknél csak a legindokoltabb esetben végezhetôk oltások akkor, ha a fertôzés lényegesen nagyobb veszélyt jelent (pl. lyssa), mint az oltással összefüggô esetlegesen szövôdmény, oltási reakció. Élô vírus tartalmú vakcínák közül a kanyaró, rubeola és mumpsz nem adható terhes nônek, mivel e vakcína vírusok magzatkárosító hatása még nem kellôen

28

ismert. Ezen indokból orális poliovírus vakcina (OPV) is csak feltétlenül indokolt esetekben adható.

6. Tojásfehérje és antibiotikum iránt hiperszenzitív, anafilaxiás reakciók. - Azok, akiknek anamnézisében tojás fogyasztása után fellépõ anafilaxiás reakció (generalizált urticaria, a száj és torok duzzanata, nehézlégzés, gégeödéma, hipotenzió, sokk) szerepel, tojáseredetû vakcinával csak az oltóanyaggal történt elõzetes bõrpróba után olthatók. - Ha valamely oltóanyag olyan antibiotikumot tartalmaz, mely iránt az oltandó súlyos hiperszenzitivitással rendelkezik, az oltás nem végezhetõ el. A HIV-pozitív személyek (akár tünetmentesek, akár tünetesek) általában olthatók élõ vírus tartalmú vakcinával, mivel náluk az esetleges betegség lényegesen nagyobb rizikót jelent, mint az oltás. BCG-vel azonban a tünetes HIV-pozitív (AIDS beteg) személyek nem olthatók, illetve a HIV-pozitív anyák újszülöttjei sem részesíthetõk BCG oltásban. Az alábbiakban felsorolt állapotok/betegségek nem tekinthetõk kontraindikációknak, tehát az oltásokat el kell végezni: - allergia, asztma vagy más atópiás manifesztációk nyugalmi szakasza; - konvulziók a családi anamnézisben; - lokális szteroid kezelés; - dermatózisok, ekcéma vagy más lokalizált bõrbetegség; - krónikus szív-, tüdõ- és vesebetegség; - neurológiai betegségek stabil állapota (pl. központi idegrendszeri bénulás) és Down-szindróma; - újszülöttkori sárgaság; - újszülöttkori kis súly; - alultápláltság; - a gyermek anyatejes táplálása; - az oltandó anyjának terhessége; - betegség inkubációs ideje. Amennyiben az oltóorvos bizonytalan egy esetleges oltási kontraindikáció megítélésében, célszerû, ha a klinikai védõoltási szaktanácsadás, vagy a megyei epidemiológus segítségét veszi igénybe. Különbözô védôoltások adása között betartandó legrövidebb idôközök Különbözô inaktivált oltóanyagok (pl. tetanusz, influenza, DPT, Tetracoq, stb.) egyszerre, vagy meghatározott idôköz betartása nélkül bármikor beadhatók.

29

Ugyancsak egyidejűleg vagy idôköz betartása nélkül adható inaktivált kórokozó tartalmú és élô vírus tartalmú vakcina, vagy BCG is. (pl. DT és morbilli) Különbözô élô vírus vakcinák egyszerre is adhatók (pl. morbilli és rubeola). Ha azonban nem egyszerre történt a beadásuk, az élô vírus vakcinák adása között legkevesebb 4 hét intervallumot kell tartani. Ugyancsak 4 hét intervallum tartandó az élô vírus vakcinák és BCG, illetve BCG és élô vírus vakcinák beadása között. Figyelem! Egyidejűleg beadott oltóanyagok nem szívhatók össze azonos fecskendôbe, az oltásokat különbözô beadási helyre kell adni (pl. jobb és bal felkar, stb.). Élô vírus tartalmú vakcinák - (az OPV kivételével) - gamma-globulinnal egyszerre nem adhatók! Gamma-globulin oltást követôen ezek vakcinák csak 3 hónap intervallum után adhatók.

30

Kemoprofilaxis A szervezet védettségének fokozására - a védôoltásokon kívül - lehetôségünk van kemoprofilaxis révén is. Kemoterápiás szereknek nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek a szervezetben élô és szaporodó kórokozókat elpusztítják anélkül, hogy a szervezetet súlyosan károsítanák. Egyes szerek a mikróbák sejtfalára vagy sejtmembránjára hatnak, mások az intermedier anyagcserét, a fehérje vagy nukleinsavszintézist gátolják, ugyanakkor a szervezet nem specifikus rezisztenciáját fokozzák. Miután a kórokozók behatolása és a fertôzés tüneteinek megjelenése között több-kevesebb idô telik el, a fertôzés veszélyének kitett egyénekben a behatoló kórokozót még akkor kell elpusztítani, mielôtt jelentôs szaporodásnak indulna. Ezzel nemcsak a betegség tüneteit elôzhetjük meg, de a kórokozó-ürítôk számát is csökkenteni tudjuk. Ez a kemoprofilaxis alapelve. Ma még kevés kemoprofilaktummal rendelkezünk, de várható, hogy a jövôben a fertôzô betegségek megelôzésében a kemoprofilaxis nagyobb szerepet fog játszani. A kemoprofilaxis alkalmazása jól bevált már pl. a malária megelôzésében, amikor a maláriás területre utazás elôtt 1-2 héttel primetamint adnak, majd visszatérés után még 6 hétig folytatják a kezelést. Fertôzô betegségek elôfordulási módjai Sporadikus elôfordulásról akkor beszélünk, ha a fertôzô betegség térben és idôben elszórtan jelentkezik; Endémiás a fertôzô betegség, ha egy meghatározott területen tartósan és rendszeresen fordul elô; Epidémiáról (járványról) akkor szólunk, ha a fertôzô betegségben megbetegedettek száma egy megadott területen és idôpontban meghaladja a több évi átlagot; Pandémia néven jelzett a fertôzô betegség elôfordulása akkor, ha a járvány több országra, földrészre vagy akár az egész földre kiterjed; Szezonalitás alatt azt értjük, hogy egy fertôzô betegség meghatározott évszakokban szabályszerűen nagyobb számban fordul elô. (Pl. dysenteria tipikusan nyári, az influenza téli-koratavaszi megbetegedés);

31

Ciklicitás azt jelenti, hogy egyes fertôzô betegségek több évre terjedô szabályos idôközökben nagyobb számú megbetegedést okoznak. (A difteria régebben pl. 12 évente, a kanyaró 2 évenként okozott nagyobb számú megbetegedést);

32

Járványtani statisztika A fertôzô betegségek elôfordulási módjainak, elterjedtségének, megoszlásának megismeréséhez a járványtani statisztikát használjuk. A mindennapi gyakorlatban a fertôzô betegségekre vonatkozó adatokat elsôsorban a fertôzô betegek be- és kijelentôlapjairól, járványügyi vizsgálati lapokról gyűjtik össze. A begyűjtött anyagot csoportosítják, táblázatokat készítenek, feltüntetve a fertôzô betegek számát, nem, kor szerinti megoszlását, stb. Az abszolút számokban kifejezett adatok értékelhetôsége szűk határok között mozog, ezért az elemzô munkához az abszolút számokból kialakított viszonyszámokat használjuk. A járványügyi munkában leggyakrabban a megbetegedések és halálozások kifejezésére szolgáló morbiditási, mortalitási és letalitási arányszámokat használjuk. A specifikus morbiditási viszonyszám azt fejezi ki, hogy egy meghatározott fertôzô betegség meghatározott idôszakban milyen gyakorisággal fordul elô. A gyakorlatban a viszonyszámot egy évre és 100.000 lakosra vonatkoztatják, az alábbi képlettel számítják ki:

morbiditás =

a betegségben 1 év alatt megbetegedettek száma a népesség évközépi száma

x 100.000

A gyakorlatban fontos lehet a betegség elôfordulásának ismerete különbözô korú lakosság körében, erre szolgál a korspecifikus morbiditási viszonyszám, melynek kiszámítása azonos a morbiditási viszonyszáméval, azzal a különbséggel, hogy a számlálóban csupán egy meghatározott korcsoport (pl. 0-3 évesek) betegei szerepelnek, míg a nevezôben ugyanezen korcsoport tagjainak évközépi összlétszáma. Azoknál a fertôzô betegségeknél, amelyeknek lefolyása hosszú ideig - évekig is eltarthat (mint pl. tbc, lepra) két morbiditási viszonyszámot használunk. Az incidencia az új megbetegedések száma egy évre és 100.000 lakosra vonatkoztatva. A prevalencia az idült fertôzô betegség eseteinek gyakoriságát adja meg egy adott lakosságcsoport körében függetlenül attól, hogy új vagy régi esetrôl van-e szó. A specifikus mortalitási viszonyszám ugyancsak fontos útmutató. Azt fejezi ki, hogy egy meghatározott fertôzô betegségben egy ugyancsak meghatározott idôn

33

belül hányan halnak meg. A gyakorlatban a viszonyszámot egy évre és 100.000 lakosra vonatkoztatják és a következô képlet segítségével számítják ki:

mortalitás =

a betegségben 1 év alatt meghaltak száma a népesség évközepi száma

x 100.000

Nem téveszthetô össze a mortalitás a letalitással, mely a kérdéses fertôzô betegség veszélyességét mutatja, azt jelenti, hogy egy meghatározott fertôzô betegségeben szenvedô 100 beteg közül hányan halnak meg.

letalitás =

a fertőző betegségben elhaltak száma a fertőző betegségben megbetegedettek száma

x 100

A fenti viszonyszámokon kívül a járványtan gyakran alkalmaz ún. megoszlási viszonyszámokat is, pl. százalékban fejezi ki a megbetegedettek területi és idôbeli eloszlását, a megbetegedettek kormegoszlását, kórházban ápolt betegek arányát, stb. A statisztikai vizsgálatok eredményeit a könnyebb megértés és a jobb szemléltetés kedvéért grafikusan is ábrázolhatjuk diagramok vagy kartogramok formájában. A vonaldiagram a vizsgálandó jelenség számszerű értékeinek dinamikus változásait vonalakkal ábrázolja, szerkesztése derékszögű koordinátarendszer alapján történik. Az oszlopdiagramot elsôsorban akkor alkalmazzuk, ha nem annyira a jelenség dinamikáját, mint inkább az egyes jelenségek viszonylagos nagyságát hasonlítják össze (pl. morbiditás megoszlása hazánk egyes megyéiben). A kördiagramot a sokaság összetételének - pl. fertôzô betegségek esetén a korösszetételnek - ábrázolására alkalmazzák. A kartogram statisztikai adatoknak térképen való ábrázolása; valamely jelenség területi eloszlását szemlélteti.

34

Fertôzô betegségek diagnosztikája A fertôzô betegségek laboratóriumi diagnosztikájához a mintavételhez és a szállításhoz megfelelô tartályokra van szükség. "Ty" tartály - széklet, vér, vizelet, genny, stb. "F" tartály - széklet, genny, egyéb váladék, izolált féreg (megjegyzendô, hogy minden sebváladék, szövetdarab steril mintavételi edényben küldendô be. Amennyiben az "F" tartály műanyagból készült, és nem sterilezhetô, akkor nem alkalmas váladék beküldésére). "D" tartály - ami tulajdonképpen gégetampon, - alkalmas orr-, torok-, sebváladék vételére, illetve celofánnal burkolva anorektális kaparék vételére. "Wa" (Wassermann) tartály, ill. csô - vér, vizelet, liquor vételére alkalmas, míg az "M" tartály vastagcsepp, vér, kenet, például malária mintavételezésénél használatos. Lázas szeptikus állapotokban haemokultura palackot használunk, és legalább három vérmintát kell küldeni egy órán belül a betegtôl. Szerológiai vizsgálatra natív alvadásban nem gátolt vér küldendô. Amennyiben alvadásgátlóval levett vérminta küldése szükséges, a vért heparinnal vagy EDTA-val vesszük le. Megjegyzendô, alvadásgátlás céljára ma heparint vagy EDTA-t használunk. Trachoma esetében a váladékot az OEK-ba kell küldeni, és a váladékot nem kell kikenni. (Csak bejelentendô, laboratóriumi vizsgálat nincs elôírva!) Ma már kereskedelmi forgalomban mikrobiológiai minták tárolására, szállítására alkalmas nagyszámú - fôleg műanyag - tartály áll rendelkezésre. Egyesek transzportmédiumot is tartalmaznak. Ezeknél a legfontosabb a steril kiszerelés, a tökéletes zárhatóság (csavaros kupak, nem dugó!), és a nem toxikus anyagszerkezet és transzportközeg. A tárolási és szállítási hômérséklet szintén kritikus. (Például meningitis epidemica esetében a liquort, mintavétel után a baktériumok dúsulása szempontjából éppen hogy nem hűtôben kell tárolni a szállításig, hanem szobahôn. Legjobb azonban az azonnali leoltás! Az epidemiológiai diagnosztika legfontosabb és legkritikusabb lépései tehát a mintavétel, a szállítás, a vizsgálat elvégzése és az eredmények értékelése.

35

Vizsgálati anyag vétele: A vizsgálati anyag vételének fontos szabályai vannak az alábbiak szerint: 1.Mindig olyan vizsgálati anyagra van szükség, amely tartalmazza a kórokozót, vagy a fertôzés más bizonyítékát, pl. specifikus ellenanyagokat; 2. A mintavétel a betegségre jellemzô idôpontban kell, hogy történjen (pl. egyes vírusok a betegségek korai szakában mutathatók ki), tehát informatív kell, hogy legyen; 3. A vizsgálati anyag más mikroorganizmust lehetôleg ne tartalmazzon, ezért a mintavétel steril tartályokban, steril körülmények között kell, hogy történjen. Az ellenanyag titer vizsgálathoz (savópár) a mintavételek között legalább két hét idônek kell eltelnie, és az elsô savót a betegség elsô napjaiban kell levenni, lehetôleg az antibiotikum kezelés megkezdése elôtt; 4. A mintavétel és a laboratóriumi vizsgálat megkezdése között a lehetô legrövidebb idônek kell eltelnie; 5. A vizsgálati anyag vételéhez a tartályokat vagy a köz(nép)egészségügyi szervektôl, vagy pedig receptre való felírás útján lehet beszerezni. A vizsgálati anyag vétele után az anyag kísérô adatait, melyek a betegre és betegségre vonatkoznak, mellékelni szükséges, feltétlen szerepeljen a feltételezett diagnózis. Maga a szállítás vagy postázás történhet postai úton, küldönccel, szűrôvizsgálatra kötelezettel, de a laboratórium munkatársai maguk is vehetnek mintát a helyszínen. Általában a fertôzô betegségek laboratóriumi vizsgálatai lehetnek diagnosztikusak, felszabadítóak, vagy szűrôvizsgálatok. A laboratóriumi vizsgálatok kivitelezéséhez a beérkezett mintákat csoportosítják székletmintákra és vegyes anyagokra (epe, vér, váladék, vizelet, stb.), illetve a laboratóriumi vizsgálat irányának megfelelôen (bakteriológiai, virológiai, parazitológiai), melynek külön laboratóriumi jelei vannak. Egyáltalában a pontos iktatás és kódolás (lásd késôbb) elengedhetetlen a vizsgálatokhoz. A laboratóriumi vizsgálatok típusai lehetnek bakteriológiai, parazitológiai, virológiai, mycológiai és laboratóriumtól függôen molekuláris biológiai típusúak. Egy mintavétellel kapcsolatos tájékoztatót, az ÁNTSZ Baranya megyei Intézetének nyomtatványát, mint mintát, itt bemutatunk. Megjegyezhetô, hogy hamarosan hasonló formájú és szerekezetű egységes beküldô papírok kerülnek bevezetésre az országban.

36

Minták vétele és beküldése mikrobiológiai vizsgálatra 1. Bakteriológia: Minta

A vétel módja

Vér tenyésztése

alvadásgátló nélkül aerob és anareob hemokultúra palackba: kb. 1 rész vér 9 rész táptalajhoz. kb. 5 ml alvadásgátló nélkül, steril csôbe 15-20 ml alvadásgátló nélkül steril tartályba

Vér szerológiai vizsgálatra1 botulotoxin kimutatására2 Liquor cerebrospinalis

Mélyrôl származó punktátumok, aspirátumok, drénen nyert genny, szövetminták

Bôrfelszínrôl származó minták Epe Vizelet

Torok-, orr- és fülváladék Mély légúti váladékok3

Székletminták4 Betegágy melletti vagy ambuláns mintavétel elôzetes feldolgozással

a) 5-10 ml egyszerhasználatos fecskendôbe, esetleg csôbe b) mint a), de néhány csepp táptalajra is oltva. legalább 0,5 ml egyszerhasználatos fecskendôbe, ha ennyi váladék semmiképpen nem vehetô, vattatamponra, amelyet ezután transzport közegbe süllyesztünk; a szövetminták transzport közegbe teendôk. vattapálcára vattapálcára + transzport közegbe A, B, C frakció zárt steril csôbe a) középsugár és katéteres minta steril gyűjtôedénybe (gyalogos szállításra); gépkocsin való szállításra ebbôl zárható steril csôbe öntjük b) punkcióval vett mintát az egyszerhasználatos fecskendôben küldjük be vattapálcára vattapálcára + transzport közegbe a) köpet: steril gyűjtô edénybe vagy Petri csészébe (gyalogos száll.-ra); gépkocsin való szállításra széklettartályba töltjük át b) aspirátum és bronchus-mosadék egyszerhasználatos fecskendôbe az ÁNTSZ hálózatban rendszeresített széklettartályban meningitis, gyomor- campylobacteriosis, conjunctivitis, keratitis, mycoplasmosis, nemibetegségek: a mintát, beküldése mellett, a helyszínen feldolgozzuk a laboratórium által adott speciális táptalajokra és/vagy tárgylemezekre

A minta tartása és szállítása: hômérséklet és leghosszabb idôtartam vételtôl a feldolgozásig 35-37 C, 24 óra vagy szobahô, 4 óra

szobahô, 6 óra, vagy 4 C, 24 óra N. meningitidis gyanúja: 35-37 C, 6 óra Egyéb baktérium gyanúja: 4 C, 24 óra

szobahô, 24 óra szobahô, 4 óra szobahô, 24 óra szobahô, 4 óra 4 C, 24 óra

szobahô, 1 óra 4 C, 24 óra szobahô, 4 óra szobahô, 24 óra

szobahô, 24 óra szobahô, 4 óra 4 C, 24 óra

a mikrobiológiai laboratórium utasítása szerin

1 Leptospira vizsgálatra beküldendô az OEK-ba (Budapest, Gyáli u. 2-6., 1966). Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Hajdú-Bihar megyei ÁNTSZ-be; syphilis szerológiai vizsgálatra a kijelölt laboratóriumokba, egyéb bakteriológiai-szerológiai vizsgálatra a területi ÁNTSZ-be. 2 Beküldendô az OEK-ba, vagy a POTE Mikrobiológiai Intézetébe a gyanúsított ételminta az OÉTI-be. 3 Mycobakteriumok tenyésztésére beküldendô az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetébe, ill. területileg illetékes decentrumba. 4 Beküldendô a területi ÁNTSZ-be.

37

2. Parazitológia: Minta

A vétel módja

Székletminták1

I. szabályos F tartályba nem érintkezhet vizelettel, fertôtlenítô szerekkel a) vegetatív alak

(rectoscopos váladék)

A minta tartása és szállítása: hômérséklet és leghosszabb idôtartam vételtôl feldolgozásig

b) tenyésztés (Amoebiasis) c) cysta, pete II. celofános tupferrel

37 C, (meleg sóval körülvéve, élettermoszban) 2 óra 37 C, mint fent, 2 óra szobahô (postán is küldhetô), 6 nap szobahô (postán is küldhetô), 6 nap

Epe vagy duodenum váladék

steril gumidugós csôbe

szobahô, 2 óra

Vizelet

steril gumidugós csôbe 10 ml reggeli friss vizelet középsugárból vagy katéterrel

szobahô, 2 óra

Hüvelyváladék (betegágy melletti vagy ambuláns mintavétellel)

Transportmédiumba2

Vér

a) szerológiai vizsgálat: alvadásgátló nélkül levett 5 ml vér vagy ennek megfelelô vérsavó steril gumidugós csôbe b) malária: kenet és vastagcsepp készítmény (akut esetben 2 kenet + 1 vastagcsepp, krónikus esetben 1 kenet + 2 vastagcsepp)

Nyál (betegágy melletti Konyhasós tupferrel közvetlen vagy ambuláns minta-tárgylemez készítmény vétellel)

transzprtmédiumban a helyszínen 37 C-on 24-48 óra inkubálás, utána a laboratóriumba szállítás Wa-csô vagy Vacutener szobahô, 6 nap

Csak M tartályban szobahô, 6 nap

azonnali vizsgálat

Liquor cerebrospinalis

steril gumidugós csôbe 1-2 ml

Wa-csô, 1 órán belül

Sebváladék

steril gumidugós csôbe

Wa-csô, kémcsô, 2 órán belül

Köpet

steril Petri csészébe (gyalogos szállításra), gépkocsin való szállításra széklettartályba öntjük át

6 órán belül

steril Petri csészébe (gyalorgos szállításra): gépkocsin való szállításra széklettartályba vagy jól zárható üvegbe töltjük

6 órán belül

Féreg és féregrészek3

Trópusi parazitózisok

1 2 3

a vizsgálati anyag levételének és beküldésének módját a laboratóriummal elôzetesen meg kell beszélni

Az intestinális parazitózisok esetében a cysta és féregpete kimutatásához három egymásután ürített székletbôl vett minta szükséges. A transzprtkmédiumot az ÁNTSZ Parazitológiai Laboratóriuma elôzetes kérésre biztosítja. Féregűzés után (csak Galandféreg esetében !) a kiürített székletet teljes mennyiségében kell beküldeni.

38

3.Virológia: Minta

A vétel módja

A minta tartása és szállítása: hômérséklet és leghosszabb idôtartam vételtôl feldolgozásig

Székletminták

az ÁNTSZ-hálózatban rendszeresített széklettartályba, 1-2 g

szobahô (postán is küldhetô) 1-5 nap

Torok-, orr-, (fül-) váladék

vattapálca transzprtmédiumba1 vagy mkosófolyadék steril gumidugós csôbe 1-10 ml

4 C2, 4-6 óra

Aspiratum, bronchus mosadék (BAL)

egyszerhasználatos fecskendôbe vagy steril gumidugós kémcsôbe, 1-5 ml

4 C, 4-6 óra

Liquor cerebrospinalis

a) izolálásra: egyszerhasználatos fecskendôbe vagy gumidugóval ellátott steril csôbe, kb. 3-5 ml b) szerológiai vizsgálatra: 3-5 ml steril Wa-csôbe gumidugóval zárva

4 C, 2-4 óra

szobahô, 1-5 nap (postán is küldhetô)

Vizelet

reggeli friss vizelet középsugárból vagy katéterrel, gumidugós steril csôbe, 5 ml

4 C, 4-6 óra

Conjunctiva váladék

vattapálca transprtmédiumba steril gumidugós csôben

4 C, 4-6 óra

Vesicula váladék

a) izolálásra: vattapálca transzportmédiumba steril gudidugós csôben b) direkt antigén kimutatásra: egy tárgylemezen 2, 5-10 mm átmérôjű steril fiz. só cseppekbe a vesicula alapról szikével kapart mintát viszünk, és szobahôn hagyjuk beszáradni

Biopsiás anyag, post mortem szövet-, szervminta

frissen vett minta jól záródó steril csôbe (szervenként külön !), transzportmédiumban

Vér

a) izolálásra: alvadásgátlóval levett 5 ml vér Wa-tartályba vagy Vacutenerbe b) szerológiai vizsgálatra: alvadásgátló nélkül levett 5 ml natív vér, vagy ennek megfelelô savó steril gumidugós csôbe (Wa-csô, Vacutener) az ÁNTSZ-nél rendszeresített szállító tartályban

4 C, 4-6 óra tárgylemeztartóban, szobahô, 24 óra

4 C, 4-6 óra 4 C, 4-6 óra vér: szobahô, 24 óra savó: szobahô (postán is küldhetô), 1-5 nap

1

Transzportmédium (Hanks' sóoldat + 0,5 % zselatin, MEM tápfolyadék + 2 % foglal boxin savó, stb.) a beküldô által elkészíthetô, sterilizálható, de indokolt esetben a Vírus Laboratórium elôzetes kérés esetén biztosítja.

2

A vizsgálati anyagok hűtött szállítása a legkönnyebben úgy biztosítható, ha a vizsgálati mintát tartalmazó jól lezárt csövet olvadó jégkockák között tartjuk illetve szállítjuk.

39

Fontos megjegyzések virológiai vizsgálati kéréshez: - A kimutatható vírus mennyisége a megbetegedés kezdetétôl számított 1-5 nap között teszi csak lehetôvé a sikeres tenyésztési kísérleteket a legtöbb vírusfertôzésbe; - A vírusok eltérô szövettropizmusa miatt a vizsgálati anyag levétele elôtt célszerű a laboratóriummal konzultálni, különösen CMV és VZV izolálási kérelem esetén; - Enterovírus (Coxsackie A és B, Echo. Polio) fertôzésekben ellenanyagmeghatározást csak különleges esetben végzünk; - Kanyaró, kullancsencephalitis, LCM gyanúja esetén ellenanyagkimutatást az OEK Virológiai Osztálya végez (Bp. Gyáli út 2-6. 1966 Tel.: 06 (1) 215 2250). - Savópár (elsô minta a megbetegedés 15 napjától, második 2-3 héttel késôbbrôl, esetleg több minta) vizsgálata szükséges egy kérdéses vírus fertôzése szerológiai alapon történô megerôsítése vagy kizárása, ha az elsô mintában specifikus antivirális IgM ellenanyagot nem sikerül kimutatni. Megkívánt adatok, kódok a vizsgálatkérô kísérôlapon: 1. A beküldô intézmény (háziorvosi szolgálat) neve, címe, kódja 2. Vizsgálatot kérô orvos neve, kódja 3. Ellátás típusa: akut vagy krónikus 4. Beteg neve, születési dátuma (év, hó, nap; TAJ száma ) 5. Beteg lakhelye (postai irányítószám) 6. Járó- vagy fekvôbeteg, biztosított vagy nem, menekült 7. Betegség kezdetének idôpontja 8. Jellemzô tünetek, diagnózis (lehetôleg BHO kóddal) 9. Terápia (antibiotikum) 10. Vizsgálati minta fajtája, levételének ideje 11. Kért vizsgálat (jelezni kell, hogy elsô vagy ismételt vizsgálatról van-e szó?)

Visszautasítható a vizsgálati kérés, ha .....: 1.) a vizsgálati anyag vétele és laboratóriumba érkezése között hosszabb idô telt el, mint a táblázatokban megjelölt idôtartamok; 2.) a minta levétele, tárolása és beküldése nem az egyes vizsgálati anyagokra vonatkozó módon, illetve hômérsékleten történt;

40

3.) az anyag postán érkezett (megengedhetô kivétel a táblázatokban jelzett székletminta és szerológiai vizsgálatra küldött vérsavó); 4.) a kísérôirat rosszul, vagy hiányosan kitöltött • a kísérôiraton és a tartályokon lévô azonosító jelzések nem egyeznek • a beküldô intézmény, osztály, orvos neve, címe nem szerepel vagy egyértelműen nem olvasható • a vizsgálatot indokló diagnózis (jellemzô tünetek) nem szerepel • a minta fajtája, származási helye, levételének ideje nincs feltüntetve • kontrolvizsgálat esetén az elôzô pozitív vizsgálat idôpontja, eredménye nem szerepel Megjegyzés: A táblázatok összeállítása a Járványtani és Klinikai Bakteriológiai Módszertani Útmutató (OEK, Budapest, 1980), a Lányi B., Konkoly-Thege M., Gacs M., Bán É., Prinz Gy.: Szakszerű mintavétel és anyagbeküldés klinikai bakteriológiai vizsgálatok céljára. Gyógyszereink 40: 176-183 1990. közlemény, a Lapis K.: Az Orvosi Virológia aktuális kérdései (Medicina, 1978), a S. Specter és G. Lancz: Clinical Virology Manual (2. kiadás, Elsevier, 1992) kiadványok, és az ÁNTSZ hálózatban használt vizsgálati módszertani levelek alapján készült.

41

Néhány általános elv a bakteriális fertôzések laboratóriumi diagnosztikájában: Közvetlen mikroszkópos vizsgálat: Egyes esetekben a direkt vett vizsgálati anyagból, tenyésztés nélkül, natív készítményben (Borreliák sötétlátótérben, vagy festett készítményben N. meningitidis, liquor) közvetlenül kimutathatók a kórokozók. Tenyésztés: A legtöbb esetben megfelelô táptalajon tenyésztve a kórokozókat a telepmorfológia és a táptalajon elvégzett biológiai reakciók alapján, valamint a további mikroszkópos és szerológiai vizsgálatok segítségével a diagnózis felállítható. Ekkor kerülhet sor az antibiotikum érzékenység elvégzésére is. Állatoltás: Célja lehet a kórokozó feldúsítása, vagy a gyanított kórokozókra jellemzô klinikai tünetek és morfológiai elváltozások produkálása, a toxin, vagy a kórokozó kimutatása. Agglutinációs próbák: Az agglutináció a specifikus ellenanyag és a korpuszkuláris antigén reakciójának eredménye. A vizsgálat elvégezhetô kémcsôben (Widal-típusú reakció) vagy tárgylemezen. Agglutináció és lízis reakció: A leptospirákat a specifikus ellenanyag komplement jelenlétében nemcsak agglutinálja, hanem oldja is. Immobilizációs teszt: Specifikus ellenanyagok komplement jelenlétében a baktériumok mozgását megszüntetik (Treponema pallidum). Nem specifikus agglutinációs próba: A Rickettsia prowazeki, valamint a Proteus vulgaris OX.19 között antigén rokonság áll fenn (ugyanolyan heterofil agglutináció, mint a Paul-Bunnel reakció). A Weil-Felix reakcióban a P. vulgaris OX.19 törzsébôl alkoholos kezeléssel készült

42

Bien-Sontag diagnosztikumot használjuk a R. kimutatására. Ekkor Bien-Sontag reakciónak hívjuk.

prowazeki

ellenanyagok

Precipitációs próbák: A specifikus ellenanyag a kórokozóból származó kolloidális antigént precipitálja (Ascoli-féle termoprecipitáció anthraxban). A szemiszolid közegben végbemenô precipitáció kimutatására alkalmas. Fágtipizálás: Célja epidemiológiai szempontból kiemelt jelentôségű az azonos típusú kórokozók megtalálásában, a járványgóc azonosításában. Immunfluoreszcens eljárások : Elve ugyanaz, mint a virológiai diagnosztikában (direkt és indirekt). Allergiás és toxikus bôrpróbák: (Ma már elvétve használatosak, pl. Schick és Dick-próba.) Indirekt hemagglutináció és gátlása: Vörösvértestekre bakteriális antigén abszorpció történik; az antigén elleni ellenanyag így a vörösvértesteket "kicsapja". Fölös mennyiségű antigénnel történô savókezelés a reakciót gátolja. Direkt hemagglutináció és gátlása : Egyes vírusok az emberi és állati vvt-ket agglutinálják (nem szerológiai reakció; a baktériumok fimbriáikkal csapják ôket össze), melyet antitesttel gátolni lehet. Fagocitózis: A kórokozó ellen termelt ellenanyagok a fagocitózist fokozzák. Komplemetnkötési reakció: (Például Wassermann, Kolmer). A komplement az antigén-antitest komplexhez kötôdik, amit egy indikátor rendszerrel (birka wt + haemolysin) mutatunk ki. Bakteriocidia: Specifikus immunsavó komplement jelenlétében felfüggeszti pl. a Treponema pallidum mozgását, megöli a baktériumot.

43

(Általában elmondható, hogy a baktérium kimutatása kórjelzônek tekinthetô, de felvetôdhet a kérdés, hogy a minta nem fertôzôdött-e valahol? Ezekre a kérdésekre a klinikai kép, illetve az összes laboreredmény ismeretében lehet válaszolni.)

44

Néhány általános elv a virológiai diagnosztikában Zárványkimutatás: Egyes vírusok esetén élôbôl postmortem, vagy oltott állatból vett vizsgálati anyagból jellegzetes, a vírus által okozott zárványok mutathatók ki (Negri-testek, Guarnieri). Elektronmikroszkópos vizsgálat: Nem, vagy nehezen tenyészthetô, illetve járványügyi szempontból fontos vírusok. (pl. rotavírus, SRSV-ok, régebben a poxvírus variolae), néhány óra alatt kimutatható a székletbôl vagy hólyagbennékbôl. Cytopathogén hatás kimutatása: Számos vírus szövettenyészetben szaporodva jellegzetes sejtkárosító hatással rendelkezik (sejtdegeneráció, syncytium- és zárványképzés). Állatoltás: Csirkeembriót vagy laboratóriumi állatokat a sejt- és szövettenyésztési technikák alkalmazása folytán ma már ritkábban alkalmazunk. Szopósegér, egéroltások fôleg idegrendszeri kórképek kórokozóinak kimutatásában, tojásoltás pedig influenzavírusok izolálásában jelentôs még. Vírusneutralizációs próba: A specifikus ellenanyag a vírus fertôzôképességét in vivo és in vitro egyaránt megszünteti. Haemagglutináció és gátlása: A vírusok egy része vörösvértesteket agglutinál, amelyet specifikus ellananyagok megakadályoznak. Haemadszorpció és gátlása: Egyes vírusokkal fertôzött sejtek vörösvértesteket abszorbeálnak; specifikus ellenanyaggal történô kezelés után ez a jelenség elmarad. Komplementkötési reakció: Az ellenanyag-vírus antigén komplex komplementet köt meg, ami szenzibilizált birka vörösvértestekkel kimutatható.

45

Nem specifikus szerológiai reakció: Epstein-Barr vírus és a birka vörösvértestek között antigén rokonság áll fenn. EBV fertôzésben keletkezô ún. heterofil ellenanyagok a birka vörösvérsejteket agglutinálni képesek (Paul-Bunnel-reakció). Géldiffúziós módszerek : Szemiszolid közegben (például agar), a diffundáló specifikus ellenanyag és a vírus/vírusantigén precipitációs ívet alkot. Immunfluoreszcens eljárások: UV fényben fluoreszkáló festékkel konjugált specifikus ellenanyagot alkalmazunk az antigén kimutatására. Radioimmun assay (RIA): Izotóppal jelzett antigént vagy antitestet alkalmazva az antigén-ellenanyag reakció kvantitatívvá tehetô. Enzimimmun assay (EIA, ELISA): Szilárd fázishoz kötött antigén vagy ellenanyag segítségével a keresett ellenanyag vagy antigén kimutatása, illetve mérése enzimreakción alapuló kimutatási módszerrel. Immunelektronmikroszkópia: Kevés számú vírus "koncentrálása", illetve a vírus meghatározása érdekében végzett vizsgálat, amikor immunsavóval kezeljük az elektronmikroszkópos vizsgálat elôtt a mintát.

A vírus-rutindiagnosztikával kapcsolatosan adódhatnak problémák: A vírus kóroki szerepe akkor állapítható meg, ha a kórokozót sikerül kitenyészteni, antigénjeit kimutatni specifikus celluláris vagy humorális immunreakcióval paralell, savópárban. Az önmagában való tenyésztés vagy kimutathatóság nem bizonyító erejű, hiszen akcidentális, hordozó vagy inaktív lehet a kimutatott partikula. Pl.: Herpes, Cytomegalovírus, stb.

46

Az emelkedett ellenanyag titer hasonló szerkezetű vírusok miatt lehet anamnesztikus reakció eredménye is. Vannak tünetmentes reinfekciót okozó vírusok, amelyek szintén növelik az ellenanyag titert. Parazitológiai (Helmintológiai) módszerek Féregpete kimutatás: Székletmintából, elôzetes dúsítás után, vagy natív készítménybôl a féregpete kimutatható és morfológiai alapon azonosítható (ascariasis, trichuriasis, ancylostomiasis, schistosomiasis, hymenolepidosis). Taeniasisban a székletben izek ürülnek, ritkán féregpete, enterobiasisban a féregpete az anorectalis kaparékban keresendô, strongyloidosisban a széklettel lárvák ürülnek, a schistosomiasisos beteg székletében és speciestôl függôen a vizeletével is üríti a féregpetét. Komplementkötési reakció: Specifikus ellenanyag és a "féreg-antigén" reakciója komplementet köt meg (echinococcosis, trichinellózis, taeniiasis, schistosomiasis). Cutan reakció: A "féregantigén" a szenzibilizált szervezetben allergiás bôrreakciót produkál (echinococcosis, Casoni antigén, trichinellosis).

Protozoon betegségek laboratóriumi diagnosztikája Állatoltás: Csak egyes protozoonok esetén alkalmazzák, legtöbbször kiegészítô vizsgálatként. (Például Toxoplasma gondii kimutatás egéroltással) Székletvizsgálat: Natív készítményben kimutatható a protozoon vegetatív alakja vagy cystája (amoebiasis és giardiasis) /37 °C-on, 2 órán belül/. A Giardia lamblia vegetatív alakja a friss duodenum-nedvbôl tenyészthetô ki. Festett protozoonok:

47

Giemsával vagy vas haematoxylinnal. Tenyésztés: Például Entamoeba histolytica dúsítása céljából. Vérvizsgálat: Natív vérmintában kimutathatók a trypanosomák; festett kenetben/vagy vastagcsepp készítményben (malária kórokozók, Leishmania donovani, Toxoplasma gondii). Kompelementkötési reakció: Felhasználható az amoebiasis, trypanosomiasis, toxoplasmosis diagnosztikájában. Cutan-próbák: Frenkel-próba toxoplasmosisban. (Csak szűrésre, átfertôzôdöttség vizsgálatára.) Precipitációt leishmaniasisban, bilharsiasiban, entamoebiasisban, amoebiasisban, indirekt hemagglutinációt, bentonit flokkulációt filariasisban, latexagglutinációt immunfluoreszcens tesztet echinococcosisban, maláriában, amoebiasisban, toxoplasmosisban. Ezek alacsony titerben általában a fertôzés fennállását támasztják alá.

Mycológiai diagnosztika: Mintaként általában szôrzet, köröm, váladék, punktátum küldendô a szabályozástól függôen. Fontos a mintaküldésnél vigyázni a kontaminációra, mivel a legtöbb patogén gomba nem obligált, hanem fakultatív kórokozó és így perzisztálhat. Megfertôzve a mintát a tenyésztés hamis eredményt adhat. Ugyanakkor figyelembe kell venni a nyálkahártyák endogén gomba flóráját is, ezért köpetet vagy székletet ritkán analizálnak. Közvetlen mikroszkópos vizsgálat: Fáziskontraszt mikroszkópia, sötét látóteres, vagy polarizációs vizsgálat. Festés: 10-20 % KOH, Giemsa, Gömöri-féle ezüst-festés, Gram-festés, immunfluoreszcens festések.

48

Tenyésztés: Sabouraud agar, thioglycolatos médium, "dúsított" véres agar táptalajok. Szerológiai diagnosztika : Csôagglutináció, precipitáció, latex-agglutináció, immunelektroforézis, immunfluoreszcencia. Megfelelô gombafajok és immunsavók szolgálhatnak azonosításra. Allergiás bôrpróbák: Például histoplazmózisban és coccidioidomycosis. A visszakapott eredmények értékelése: Az orvosnak tudnia kell, hogy mit kezdjen a visszakapott eredménnyel, miként értékelje azokat, fôleg az újabb molekuláris biológiai eredmények figyelembevételével. Tudnia kellett már az anyag beküldésekor a feltételezett diagnózist, illetve, hogy a betegség milyen fázisban volt, hol található a szervezetben a kórokozó.

Kiegészítés a laboratóriumtól kapott eredményekhez: Kórokozó morfológiai kimutatása: Általában kórjelzônek tekinthetô. Ha negatív, az nem jelenti azt, hogy nincs ott a kórokozó; ha pozitív, az felveti azt a lehetôséget, hogy a minta befertôzôdött; további negativitás felveti a hamis mintavételezést, a nem megfelelô hely- és idôbeliséget, valamint a szállítás körülményeinek elégtelenségét. Szerológiai pozitivitás: Nincs-e szó keresztreakcióról, vagy anamnesztikus reakcióról, esetleg védôoltásról? Szerológiai negativitás: Kérdéses, hogy a mintavétel idôpontjában lehet-e már emelkedett az antitest titer? Általános szempont, hogy mindig az antibiotikus kezelés megkezdése elôtt szükséges a mintát levenni, és hogy a laboratóriumi diagnózis mindig a klinikai tünetekkel együtt vizsgálandó.

49

Nosocomialis fertôzô betegségek laboratóriumi diagnosztikája Semmelweis és Lister tevékenysége volt az, amely a korszerű kórházi hygiénés viszonyokat megteremtette. Ôk mutatták ki elsônek, hogy a nagy letalitású kórházi járványok éppen az orvosok és ápolók közvetítésével terjednek, és felhívták a figyelmet arra is, hogy az antiszepszis és aszepszis szabályainak következetes alkalmazásával ezek a járványok megelôzhetôk, vagy kivédhetôk. Sajnos furcsa, és paradox jelenség, hogy haláluk után, közel 100 évvel - amikor a klasszikus fertôzô betegségek visszaszorulóban vannak, éppen a kórházi fertôzések száma az, ami növekszik. D e f i n i c i ó k: Iatrogén ártalmaknak nevezzük az egészségügyi ellátás során bekövetkezô betegségeket, mint amilyenek a gyógyszerallergia, transzfúziós szövôdmények, stb. Ezen ártalmak egyik formáját a iatrogén infekciók képezik. /Ezek synonim nevei a hospitális infectiók, ill. nosocomiális infekciók./ Mivel a görög iatros szó az orvoshoz, a hospitális pedig a kórházhoz köti e betegségeket, a kellemetlen érzés elkerülés miatt összefoglaló néven manapság ezeket a fertôzéseket, betegségeket nosocomiális szóval illetjük. A Nc infectiók azokat a fertôzéseket jelentik, amelyeket az egészséges ember vagy a kezelés alatt álló beteg, esetleg az egészségügyi személyzet az orvosi vizsgálat, ill. beavatkozás közben szerez. Az ezzel foglalkozó közegészségtani diszciplinát ugyan kórházi járványtannak nevezik, de nyilvánvaló, hogy az ilyen fertôzések nagy része nem kórházakban, hanem pl. a háziorvos, ill. egyéb ambuláns betegellátó helyeken következik be. E fertôzések megjelenési formái igen változatosak: Egy részük jól körülírt fertôzés formájában jelentkezik, s ezekben általában egy kórokozó a felelôs. Sajnos az esetek nagy részében azonban olyan syndroma jelenik meg, melyek kiváltásában számos kórokozó vesz részt. Csoportok: - sebgennyedések, szülés és vetélés utáni komplikációk - légúti fertôzések /pneumoniák/ - enteritisek, enterocolitisek /csecsemôosztályok/ - urogenitális fertôzések - injekciós infiltrációk, tályogok.

50

Fertôzô források : Fertôzô betegek, tünetmentes kórokozó hordozók: egészségügyi személyzet, látogatók. S mivel ez kis területre /kórház/ koncentrálódik, a fertôzési veszély mindig nagyobb, mint az átlag populációban. Terjedési módok: 1. kontakt fertôzés 2. levegô 3. víz 4. talaj 5. élelmezés /toxicoinfekciók/ 6. használati tárgyak és diagnosztikus terápiás eszközök 7. esetlegesen élô vektorok Bejelentendô iatrogén infekciók: - posztoperatív sebfertôzés - gázgangréna - szülés, vetélés utáni lázas komplikáció - generalizált sepsis - pneumonia - plazmasejtes interstitialis pneumonia - enteritis, enterocolitis - pyoderma /impetigo pemphigoid, furunculosis/ - thrombophlebitis. Ezek után nézzük, hogyan kapcsolódik mindehhez a speciális kórházhygiénikus - jelen esetben csak laboratóriumi - munkája? Döntô tényezô e fertôzés terjedésében, az utolsó elôtti használati tárgyak, diagnosztikus és terápiás eszközök használata. A kórházhygiénés vizsgálatok elsôsorban ezeket az anyagokat célozzák meg, részben meghatározott idôközönként, részben célzott, részben valamilyen ok folytán kivitelezett vizsgálatokkal. Ez utóbbiakkal nem foglalkozunk, hiszen menete és lényege ugyanaz, mint bármely más fertôzô betegség, járvány esetében. Az idôszakos vizsgálatok jelentik a kórházhygiénés munka speciális részét. Ezek a: 1. szennyezettség, 2. fertôzöttség, 3. sterilitás vizsgálatok

51

A szennyezettség vizsgálatok célja, ellenôrizni azoknak a tárgyaknak és eszközöknek a tisztaságát, melyeket a betegellátó intézményekben folyamatosan kell fertôtleníteni. Injekciós tűk, fecskendôk, stb. tisztaságát a vérnyomok meg-, illetve nemlétével lehet a legjobban jellemezni. Konyhai eszközök szennyezettségének legegyszerűbb indikátora az E. coli vagy más laktóz- illetve mannitbontó baktérium jelenléte. A fertôzöttség vizsgálatának célja a pathogén vagy fakultatív pathogén csírák kimutatása a betegellátó helységek tárgyain és levegôjében. Itt fôleg az összcsíraszámot állapítják meg, illetve az oly fontos szerepet játszó Staphylococcus aureust keresik. Végül a sterilitásvizsgálatok felölelik azokat a laboratóriumi vizsgálatokat, melyekkel a sterilezô gépek hatásosságáról gyôzôdünk meg, illetve a betegellátás folyamán sterilnek követelt tárgyak, eszközök, anyagok, sterilitását vizsgáló eljárásokat. Mivel e fertôzések aerob, anaerob és gombás fertôzések formájában is elôfordulhatnak, célszerű olyan táptalaj-sorokat használni, melyekkel e fenti kórokozók kimutathatók. Erre leginkább a trioglycolatos táptalaj, illetve a Sabouraud táptalaj az alkalmasak. Elegendô inkubációs idôvel még a spórás baktériumok is kimutathatók. A vírus fertôzések ilyeténképpen való megközelítése nem tartozik e témakörbe, azonban alattomosságuk és kimutathatósági nehézségek miatt, egyszerűbb az átvívô anyagokat kiküszöbölni mintsem azokat ellenôrizni. /HBV, HIV, stb./ Legalább félévenként kell vizsgálni: 1. a kórházakban sterilezett hôérzékeny anyagokat 2. azokat az eszközöket, melyeknek nem kell ugyan feltétlenül sterilnek lenniük, de pathogén vagy fakultatív pathogén csírákat nem tartalmazhatnak /pl. inkubátorok/ 3. kórházi konyhán fôzött csecsemôtápszerek és a lefejt anyatej/nôi tej/ tisztaságát 4. a működô sterilizáló és fertôtlenítô mosás hatékonyságát. Idôszakos, különleges környezetvizsgálatok : E vizsgálatok kiemelt tisztaságot megkívánó helyeken javallottak. Ilyenek például a szervtranszplantációt vagy nyitott mellkasi műtétek műtôi, intenzív, respirációs és koraszülött osztályok.

52

Mintavétel: A szakma, ill. a sterilitási szabályok betartásával kell megejteni, a környezeti minták esetében általában bouillonos steril tamponnal 1 dm2 területrôl. Levegôt sedimetációs módszerrel veszünk. Az idôszakos mintáknál általában félévenként és osztályonként legalább 10 anyag a minimum, amit vizsgálni kell. Folyadékmintákból legalább 5 ml a minimális mennyiség. Értékelés: Levegômintáknál már egyetlen pozitív eredmény is kifogásolt aszeptikus munkahely esetében. Antiszeptikus munkahely kvantitatív értéke 10 összcsíraszám alatt elfogadható. Aszeptikusnál kellô számú eszköz esetében már egyetlen pozitív minta is kifogásolt. Textíliáknál /mosoda után/ 25 a maximálisan megengedett összcsíraszám. Anyatej, csecsemôtápszerek és italok tisztasága 103 összcsíraszám felett kifogásolható. Ezek persze csak általános elvek, melyeket mindig az egyedi körülményeknek megfelelôen kell értékelni a járványügyi rendszabályok meghozatalakor.

53

Fertőző betegségek molekuláris biológiai diagnosztikája A molekuláris biológiai diagnosztika jelentős szerepet játszik a fertőző betegségek diagnosztikájában. Ma már néhány óra alatt gyors, pontos diagnózist lehet adni, és így hatékony járványügyi prevencióra nyílik lehetôség. A molekuláris módszerek közül legelterjedtebb a plazmid DNS jellemzése alapján történô baktérium identifikálás (plazmid profil elemzés) és a baktérium specifikus DNS szekvenciák felismerése DNS-próbával. A baktérium specieszek meghatározásához vagy a specieszen belüli subspecieszek elkülönítéséhez használják a baktérium kromoszóma restrikciós enzimelemzést. A riboszómális RNS (rRNS) génpróba a baktérium identifikáláshoz, az rRNS gén restrikciós képének meghatározása pedig a specieszen belüli elkülönítéshez alkalmazható. Gyorsaságukkal, nagy hatékonyságukkal, pontosságukkal, szenzibilitásukkal igen fontos segítői a gyakorló orvosnak. Forradalmi változást hozott a PCR módszer a specifikus molekuláris biológiai diagnosztikában A specifikus próbák használata elsôsorban vírus- és bakteriális fertôzések diagnosztizálására gyors ütemben terjed. (II. Táblázat)

54

Fertôzô betegségek DNS hibridizációs diagnosztikája Fertôzô ágensek Baktériumok: Enterotoxikus E. coli Enteroinvazív E. coli Salmonella Neisseria gonorrhoeae Shigella. Campylobacter jejuni Helicobacter pylori Legionella pneumphila

"Szonda"

Mintavétel

hôlabilis és hôálló toxikonok génjei cDNS baktérium DNS "plazmid" DNS penicillin rezisztencia gén cDNA baktérium DNS baktérium DNS baktérium DNS

víz, élelmiszer, széklet és azok kivonatai baktériumtenyészet élelmiszer-kivonat uretra váladék, baktériumtenyészet baktériumtenyészet tej, széklet szövet köpet, szövet, tenyészet, kenet köpet, szövet, tenyészet, kenet

Mycoplasma pneumoniae baktérium DNS Vírusok: Varicella zoster Cytomegalovírus Adenovírus Epstein-Barr vírus

Rotavírus Hepatitis B-vírus

cDNS vírus DNS

Herpes simplex vírus

vírus DNS

Human papilloma vírus Enterovírusok

vírus DNS coxsackievírus cDNS poliovírus cDNS

hólyagbennék vizelet, álhártya, szövet orr-garatváladék, széklet limfoid sejtvonalak limfoprolifeatív betegségek epiteliális sejtekben széklet, rectumváladék máj, szérum, fehérvérsejtek víruskivonat, tenyészetek, szövetek szövet, víruskivonatok széklet, sejtkultúrák sejtkultúrák

"plazmid" DNS kinetoplaszt DNS

szövetek, tenyészetek izolátumok

Egyéb kórokozók: Chlamydia Leishmania

cDNS vírus DNS vírus DNS vírus DNS cDNS cDNS

II. Táblázat

55

A hibridizációs technika ideális, gyors módszer a járványügyben dolgozó mikrobiológus számára. A klinikai mintákat közvetlenül vethetjük diagnosztikus vizsgálat alá. Összehasonlításként pl. az elektronmikroszkópos eljárások általában nem szenzitívek a mintavételezés hibalehetôségei miatt, valamint túl idôigényesek, és túl drágák a nagyszámú minta rutinszerű analíziséhez. A szokásos immunológiai megközelítésekkel összevetve a DNS-hibridizáció sokkal érzékenyebb és nem függ az antigének konformációs állapotától. A hibridizációs technikával igen kicsi mennyiségű DNS detektálható, és a mikrobiológus számára különösen akkor effektív eszköz, amikor a mikroorganizmus izolálása lehetelen, nem praktikus, vagy pl. igen költséges. A hibridizációs módszerrel 0,1 pg DNS detektálható, így a vírusfertôzések, látens, nem replikálható vagy abortív alakjai is jól nyomon követhetôk. Azokban a helyzetekben, amikor a vírus replikáció nem hatékony vagy hiányzik, a módszer alapvetôen jobb, mint a direkt vírus izolálás, a vírus jelenlétének tisztázására. Itt azonban meg kell jegyeznünk azt is, hogy a nem specifikusan keresett, de elôforduló más vírusfertôzést nem tudjuk detektálni hibridizációs eljárással. Ilymódon a jól bevált vírusizolálás megmarad egy biztonságos standard eljárásnak. (Kivéve azokat a vírusokat, amelyeket nem lehet, vagy igen nehéz laboratóriumi körülmények között fenntartani, mert itt a hibridizációs technikától várhatunk megoldást. A mikroorganizmus jellemzô DNS-ének kimutatása a minta homogenizátumából, a dot-blot módszerrel történhet a legegyszerűbben). Az egyszerűség mellett a "vírusminták" kezelésének kevésbé körülményes módja is fontos. A hagyományos vírus tenyésztés alkalmával speciális körülményeket kell teremteni (transzport médium, hűtés, stb.), hogy a vírusok épségben maradhassanak. Immunológiai vizsgálatok számára az antigénszerkezetnek intaktnak kell lennie, különben az antitestek számára felismerhetetlen. Ezzel szemben a DNS viszonylag stabil, és a mintában hosszú ideig fellelhetô, még a víruspartikulák szétesése esetén is. Sôt, amikor a DNS degradálódik, még azután is találhatunk olyan, elég hosszú fragmenteket, amelyek detektálhatók a szondák által. Kimutathatunk disszeminált cytomegalovírus fertôzést akkor is, amikor a vizsgált sejtek nem tartalmazzák a jellemzô mag-inkluziókat és nem mutatják a cytomegália jeleit. A nukleinsav hibridizációs technikával jól detektálhatók az ún. látens vírusfertôzések is. ( III. Táblázat )

56

Krónikus vírusbetegségek DNS diagnosztikája Kórkép Krónikus hepatits, cirrhosis Látens központi idegrendszeri HSV-fertôzés Látens varicella zooster Méhnyak neopláziák

Kimutatott vírus (DNS) Hepatitis B-vírus DNS HSV-DNS

Varicella vírus DNS fragmentumok Humán papilloma vírus, HSV-DNS és fragmentjei Cytomegalovírus Kondilómák Humán papilloma vírus Gége és anogenitális papillomák Humán papilloma vírus Orr- és garat karcinómák Epstein-Barr vírus Torokmandulák karcinómái Epstein-Barr vírus Burkitt limfóma Epstein-Barr vírus Carcinoma hepatocellulare Hepatitis-B vírus Melanoma Human papilloma vírus DNS Szemölcsök Human papilloma vírus DNS Szubakut szklerotizáló panencephalitis Kanyaró vírus (cDNS) III. Táblázat

57

A restrikciós endonukleáz analízissel nyomon követhetô pl. szalmonellák antibiotikus rezisztenciájának epidemiológiája. A restrikciós endonukleáz "fingerprinting" igen hatékony eszköz a herpes simplex vírus HSV-1 és HSV-2 törzsek és azokon belül is a különbségek kimutatására, valamint az orális és genitális fertôzésekben játszott szerepük azonosítására. A kongenitális CMV-fertôzésekrôl kimutatták, hogy az intrauterin infekciót az anyában perzisztáló vírus okozza nagyobb valószínűséggel, mint egy új CMVtörzs, amely a terhesség idején jut be. A legizgalmasabb területek egyike a humán T-sejtes limfotróp vírusok tanulmányozása hibridizációs technika segítségével. Így sikerült kimutatni, hogy a HTLV-1 és a HIV együttes jelenlétekor limfopoliferatív elváltozások alakulnak ki. A fejezet elején már említettük a vírusokat, amelyek képesek a gazdasejt DNS-ébe integrálódni, s ott hosszú ideig perzisztálni replikáció nélkül (humán papilloma vírusok, hepatitis vírusok, HTLV, HIV). Itt a kimutatható DNS-mennyiség kicsiny, PCR-módszert kell segítségül hívni. A láncreakcióval feldúsított nukleinsav már könnyedén kimutatható a hibridizációs technikával. A HIV provirális DNS kimutatható volt a PCR eljárás segítségével már hat hónappal a Western blottal detektálható szerokonverzió elôtt. Reverz transzkriptáz reakció segítségével az RNS-szekvencia is amplifikálható indirekt módon a PCR-eljárással. Így az aktív virális transzkripciót és a látens HIV infekciót (provirális DNS) is el tudjuk különíteni PCR-nél. A DNS-diagnosztika és a PCR-eljárás fontosságára, fôleg a genetikában a tumoros és autoimmun-betegségekben már több hazai szerzô felhívta a figyelmet. (IV. Táblázat) A DNS-diagnosztika és PCR-technika alkalmazása a mikrobiológiában arra utal, hogy a fejlett országokban a fertôzô betegségek diagnosztikájának megújulárása is jelentôs hangsúlyt fektetnek. Teszik ezt több okból, pl. bizonyos fertôzô beteségek közismerten új megjelenési formái miatt. Erre jellemzô a szexuálisan átvihetô betegségek csoportja. Másrészt az ún. "modern népvándorlás", a fejlett országokban újszerű és nehezen kimutatható járványügyi veszély jelent. Mivel a DNS-diagnosztika ereje abban is áll, hogy a sporadikus esetek kórokozói prompt azonosíthatók, így a potenciális járványveszély gyorsabban megelôzhetô.

58

Fertőző betegségek molekuláris diagnosztikájának elvi alapjai Plazmid DNS izolálás, elektroforézis és restrikciós endonukleáz elemzés: Ezt a technikát sikeresen alkalmazzák több baktérium genus és species esetében: Enterobacteriaceae, Staphylococcus, Streptococcus, Vibrio, Legionella, Psudomonas, Campylobacter és más baktériumoknál. A plazmid DNS önmagában meghatározhatja az antibiotikum rezisztenciát, a H2S termelését, és más diagnosztikai fontosságú anyagok termelését, mint a bakteriocinek, az enterotoxinok, adhezinek, a kolonizációs faktorok, stb. A különbözô módszerekkel végzett tipizálások kiegészítésére jól bevált a plazmid-profil analízis. Különösen ott van jelentôsége, ahol nincs más kidolgozott meghatározási módszer. Ezt a módszert alkalmazták 1981-ben az USA több államában, egy Salmonella-münchen okozta járványban, amit marihuana terjesztett. A járványból származó törzsek és a marihuanából kitenyésztett törzs plazmid-profilja volt azonos. Plazmid-profil analízist alkalmaztak egy Salmonella-newport járvány azonosítására, amit marhahús okozott. A járvány során bizonyították a Salmonella-newport törzs eredetét. Ugyanakkor Campylobacter okozta fertôzések azonosítására kevésbé volt hatékony. Restrikciós endonukleáz emésztést alkalmaztak egy E.coli okozta hajón kitört járvány során, ahol toxint nem termelô, de szerológiailag azonos törzseket kellett vizsgálni. Kromoszóma DNS izolálás és restrikciós endonukleáz elemzés: Kromoszóma DNS is vizsgálható restrikciós endonukleázzal, kivitelezhetô a bakteriális restrikciós endonukleáz DNS-analízis (BRENDA), kromoszóma restrikciós enzim-analízis (REA). Különösen alkalmas Legionella, Campylobacter, Salmonella esetében, epidemiológiai célokra. Hasznos a módszer a lassan növekvô (in vitro), vagy nem növekvô organizmusok azonosítására. Az enterobactereknél, a mycobakteriumoknál, yersiniáknál is hasznos. Gén-próba: A diagnosztikus gén-próbára használt DNS fragmentet be kell vinni egy jól szaporodó baktériumba. Ezért "be kell csomagolni" egy vektorba, hogy biztosítva legyen a replikáció az idegen gazdában (plazmid, bakteriofág, kozmid). Szilárd alapú hibridizáció: Dot-blot módszer: A vizsgálandó anyagot, ami lehet vizsgálati váladék, tisztított vagy emésztetlen DNS, baktérium szuszpenzió, stb., nitrocellulóz membránra rögzítik, majd "szigorú" körülmények között hibridizálják gén-próbával. A

59

módszer gyors, nem igényel sem restrikciós endonukleáz elemzést, sem elektroforézist, és egyetlen filteren több minta is vizsgálható. Érzékeny a módszer, de nem specifikus eredményeket is adhat, ha nem megfelelô körülményeket alkalmaznak. Homogén oldatos hibridizáció: Itt a próbát és a cél DNS-t vagy RNS-t oldatban hozzák össze, így növekszik a komplementer szekvenciák kötôdése. A DNS hibridek elkülönülnek az egyszálú DNS-tôl hidroxiapatit hozzáadásával. A jelölt DNS-RNS vagy DNS-DNS hidroxiapatithoz kötôdve sztincillációval vagy spektrofotometriával mérhetô. In situ hibridizáció: A vizsgálandó anyagot szilárd alapra rögzítik, feltárják, majd fixálják, és jelölt nukleinsavval hibridizálják. Fôleg vírus szöveti kimutatására alkalmas. A Southern-blottingról, Northern-blottingról és a PCR-rôl más jegyzetekben is olvashatnak, ezért itt nem térünk ki rá. Riboszóma elemzés: A riboszómális nukelinsav (rRNS) minden sejtben elôforduló konzervatív molekula, szekvenciája identifikálási eszközként alkalmazható. Az rRNS operonok sok példányban jelen vannak a baktérium kromoszómában. Ezért az rRNS gén és a próba hibridizációja, valamint az rRNS gén restrikciós elemzése fontos taxonómiai és epidemiológiai információkat adhat. Az rRNS-próba és a DNS fingerprint vizsgálata bonyolult, de hasznos módszer. Protein elemzés: Az OMP kép (outer membran protein) elektroforézis-analízis alkalmas a baktériumtörzsek azonosítására és tipizálására, de protein izolálás és tisztítás gondos standardizálást igényel és Western-blottinggal izolálható. A molekuláris biológiai eljárás nemcsak a diagnosztika, de az epidemiológia fejlesztése mellett is általános hygiénés jelentôségű. Éppen ezért a következôkben nézzük meg azt a korszerű módszertant, amelyet molekuláris biológiai epidemiológiának nevezünk, és amit a fertôzô betegségek járványtanának molekuláris szemléletű elemzésére alkalmaznak.

60

Példák A plazmid DNS önmagában meghatározhatja az antibiotikum rezisztenciát, a H2S termelést, és más diagnosztikai fontosságú anyagok termelését, mint a bakteriocinek az enterotoxinok, adhezdinek, a kolonizációs faktorok, stb. A különböző módszerekkel végzett tipizálások kiegészítésére jól bevált a plazmidprofil analízis. Különösen abban van jelentősége, ahol nincs kidolgozott meghatározási módszer. Ezt a módszert alkalmazták 1981-ben az USA-ban több államban, egy Salmonella-münchen okozta járványban, amit marihuana terjesztett. A járványból származó törzsek és a marihuanából kitenyésztett törzs plazmid-profil volt azonos. Plazmid-profilt alkalmaztak egy Salmonella-newport járvány azonosítására, amit marhahús okozott. A járvány során bizonyították a Salmonella-newport törzs eredetét. Ugyanakkor Campylobacter okozta fertőzések azonosítására kevésbé volt hatékony. Restrikciós endonukleáz emésztést alkalmaztak pl. egy E. coli 025 H-törzsek izolálásánál egy hajón folyó járvány során, ahol toxint nem termelő, de szerológiailag azonos törzseket kellett vizsgálni. Mindkét törzs azonos (60 MD méretű) plazmidot hordozott, és RFLP-vel kimutatták, hogy a toxintermelő törzsek két különböző plazmidot hordoztak. Kiderült, hogy az egyik plazmid toxintermelő és toxint meghatározó gént is tartalmaz. A kromoszóma eltérések analizálása, és a kromoszómák DNS restrikciós endonukleázzal történő emésztése. Számos baktérium esetében történt már ilyen; ez például már alkalmas a Campylobacter törzsek vizsgálatára is. DNS-próbákat gyakran alkalmaznak Legionella, Campylobacter, Salmonella esetében. Epidemiológiai célokra DNS-próbák alkalmazhatók jól, direkt kimutatásra, tenyésztésre, két óra, vagy annál rövidebb idő alatt, s ez nagyon fontos. Különösen hasznos ez a módszer a lassan növekvő (in vitro), vagy nem növekvő organizmusok esetében, azonosításra, tenyésztésre. (Bizonyos mikroorganizmusok kimutatása esetén HPV minták összefüggése). Az Enterobacter, a Mycobacteriumok, a Colibacteriumok, ill. a Yersiniák esetén volt különösképpen hasznos. A molekuláris biológiai eljárások nemcsak a diagnosztika, de az epidemiológia fejlesztése mellett általános hygiénés jelentőségű. Éppen ezért a következőkben nézzük meg azt a korszerű módszertant, amelyet molekuláris epidemiológiának nevezünk, és alkalmaznak a fertőző betegségek esetében.

61

FERTÔZÔ BETEGSÉGEK MOLEKULÁRIS EPIDEMIOLÓGIÁJA A fertôzô betegségek diagnosztikája azon területek közé tartozik, ahol már régóta alkalmaznak biológiai markereket, illetve ezeket felhasználó vizsgálómódszereket. Régebben gyakran elôfordult, hogy egy vizsgálati eljárást többé-kevésbé empirikus módon alkalmaztak, anélkül, hogy pontosan ismerték volna a mögötte levô biológiai markert vagy jelenséget. A fertôzô betegségek diagnosztikájában és epidemiológiai vizsgálatában tehát folyamatos volt a molekuláris biológiai markerek terjedése. Ennek egyik oka az volt, hogy a korszerű bakteriológiai és vírusdiagnosztika már korán szükségessé tette molekuláris biológiai módszerek alkalmazását. Ennek ellenére a modern molekuláris biológia sok új lehetôséget adott a fertôzô betegségek területén dolgozó epidemiológusoknak is. Ahhoz ugyanis, hogy a fertôzô betegségek terjedésének törvényszerűségeit vizsgálhassuk, a diagnózis, a kórokozók pontos azonosítása nélkülözhetetlen. A gyakorlati járványügyi intézkedések is akkor hatékonyak, ha a biztos diagnózis minél hamarabb az epidemiológusok birtokában van. Sok fertôzô betegségnek - fôleg a fertôzés kezdeti szakában - hasonló tünetei vannak; ilyenkor a pontos diagnózis felállításához nélkülözhetetlen a kórokozó azonosítása. Hogy csak a legismertebbeket említsük, ide tartozik például sok hasmenéses betegség, vagy a gyermekkori, kiütésekkel járó kórképek jó része, illetve a krónikus, lázzal és bizonytalan tünetekkel járó fertôzések. A diagnózison kívül az antibiotikumrezisztencia meghatározása is lényeges, a kórokozók eltérô érzékenysége miatt. A vizsgálatoknak ráadásul gyorsan kell eredményet adniuk, megakadályozandóan a fertôzés terjedését és lehetôvé téve a kezelés célzott alkalmazását. A hagyományosnak mondható diagnosztika leggyakrabban tenyésztésen, illetve szerológiai vizsgálatokon alapul. Az eredmények pontosítását teszi lehetôvé a kórokozók további tipizálása (szerotípusok, fágtípusok, stb.) és az antibiotikumrezisztencia tenyésztéssel történô meghatározása. Ezen vizsgálatok fôbb nehézségei illetve hátrányai a következôk: 1. Bizonyos kórokozók egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tenyészthetôk; 2. A tenyésztéses vizsgálatok viszonylag hosszú idôt igényelnek, ezért a kezelést általában a tenyésztés eredményének ismerete nélkül kell megkezdeni; 3. A vizsgálati anyag levétele elôtt megkezdett antibiotikus terápia az eredményeket bizonytalanná teheti; 4. Szerológiai vizsgálatoknál gyakran szükség van ismételt vizsgálatra, hogy a titer változását megítélhessük;

62

5. Némely kórokozó vizsgált antigénjei hasonlók lehetnek egymáshoz, ami keresztreakciók létrejöttéhez, azaz téves diagnózishoz vezethet; 6. A szero- illetve fágtipizálás differenciáló képessége nem mindig elégséges; további finomabb alcsoportok képzésére lenne szükség; 7. Az immunválasz kialakulásához - vagyis az antitestek megjelenéséhez - idôre van szükség, ezért korai szakban az ellenanyagok jelenlétén alapuló diagnózis nem lehetséges. A fertôzô betegségek diagnosztikájában áttörést hozott a polimerázláncreakció (PCR) bevezetése. Segítségével néhány óra alatt milliószorosára sokszorozható az eredeti mintában levô keresett nukleinsavszakasz; ez azt jelenti, hogy ha 10 µl vérben egyetlen egy keresett DNS-molekula jelen van, az már elég a kimutatáshoz. A szenzitivitáson kívül a módszer elônye, hogy gyors, ellentétben a kórokozók tenyésztésén alapuló hagyományos eljárásokkal szemben. A PCR ezért jól használható a kórokozók igen korai kimutatására, vagy nehezen tenyészthetô mikroorganizmusok detektálására. Érzékenységére jellemzô, hogy hamis pozitív eredményt adhat a környezetbôl (akár a levegôbôl is!) a mintához került szennyezô mikroorganizmusok jelenlétében, ezért az ilyen vizsgálatokat mindig különösen körültekintôen kell végezni. A polimeráz-láncreakció mikrobiológiai célú felhasználásának aktualitását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az ilyen témájú folyóiratok szinte valamennyi számában találunk közleményeket a PCR új diagnosztikai alkalmazásáról. A következôkben néhány példával illusztráljuk a polimeráz láncreakció nyújtotta lehetôségeket a mikrobiológiai diagnosztika terén. • A tbc végsô diagnózisa a Mycobacterium tuberculosis kimutatásán alapul. A M. tuberculosis tenyésztése - bár megbízható és érzékenyebb a festés után történô direkt mikroszkópos kimutatásnál - hosszadalmas, emiatt nem tarthatjuk mycobacteriumok kimutatására ideális eljárásnak. A tbc diagnosztikájával foglalkozó kutatók - több más, szintén elôrelépést jelentô technika kidolgozása után - úgy tűnik, a polimeráz láncreakcióban találták meg a M. tuberculosis kimutatásának ígéretes módszerét. A PCR hetekrôl órákra rövidíti le a kórokozó jelenlétének igazolását, és szenzitivitása is nagyobb az eddig ismert metodikákénál. Lényege, hogy a vizsgálati mintából a M. tuberculosis valamely génjét, ill. genetikai állományának egy meghatározott szakaszát amplifikálni próbáljuk. Ha amplifikáció történt, ez a temlát DNS - vagyis a mycobacteriumok - jelenlétét bizonyítja, míg amplifikáció hiányában az eredmény negatív. A szenzitivitás növelése érdekében a legtöbb protokoll szerint olyan DNS szakaszt sokszoroznak meg, amely több példányban található a mycobacterium

63

genomjában. (Ez leggyakrabban az ún. IS6110 inzerciós elem, amely akár 20 kópiában is jelen lehet a M. tuberculosis génállományában.) A polimeráz-láncreakció produktumának detektálására hagyományosan alkalmazott gélelektroforézis helyett a nagy sorozatban végzett feldolgozásokhoz jobban alkalmas detekciós módszerek is kidolgozásra kerültek. Ilyen pl. az ún. kolorimetriás módszer, amely a PCR-produktumokhoz kötött antigén, és a reakcióelegyhez kötött antitest kapcsolódása után az antitesthez kapcsolt enzim segítségével színreakciót ad. A metodika fontos lehet a PCR-diagnosztika terjedése szempontjából, mivel kevésbé eszközigényes, és nagyszámú minta esetén jóval gazdaságosabb, mint az elektroforetikus detektálás. A "nested PCR" alkalmazása a szenzitivitást tovább fokozza, és a reakció specifitását is növeli. Kísérleti körülmények között ez a fajta polimeráz láncreakció képes volt már egyetlen M. tuberculosis jelenlétének detektálására is. A PCR-rel kapott eredményeket összehasonlítva a tenyésztéses vizsgálatokéval, a legtöbb munkacsoport alacsonyabb érzékenységrôl számolt be (ez akár 20 % hamis negatív eredményt is jelentett). A mycobacteriumok feltárásának, illetve az alkalmazott DNS-izolálási módszernek a megválasztása nagyon lényeges, nehogy fals-negatív eredményeket kapjunk. Valószínűleg nem elsôsorban a bakteriális nukleinsav kinyerésének hatékonysága befolyásolja az érzékenységet, hanem inkább az, hogy a módszer milyen mértékben képes a vizsgálati mintában levô, a polimerázláncreakciót gátló, endogén eredetű anyagok (pl. hemoglobin) közömbösítésére vagy eltávolítására. A minta feltárása során alkalmazott, gátló vegyületek eltávolítását célzó lépések bevezetése a polimeráz láncreakció érzékenységét nagy mértékben megnövelte. A nagyfokú szenzitivitás miatt ügyelni kell arra, nehogy téves pozitív eredményeket kapjunk. Ez úgy fordulhat elô, hogy a laboratóriumban a levegôbôl vagy az eszközökrôl szennyezôdésként a mintához került mycobacteriumnukleinsavat amplifikáljuk. Ennek a veszélye nem csak elméleti lehetôség, hanem mint azt - a M. tuberculosis PCR diagnosztikája kapcsán - több kutatócsoport is tapasztalta, gyakorlatban a fals-pozitivitás elkerülése az ún. GLP (good laboratory practice) szabályainak betartása nyújthat védelmet, illetve többfajta speciális óvintézkedés megtétele szükséges. Fontos szabály, hogy a minta vétele és feldolgozása térben elkülönítve történjen az amplifikáció végrajtásától, és eredményének értékelésétôl. A PCR csövek kinyitásakor ugyanis a bennük levô folyadék egy része aerosolok formájában a légtérbe kerülhet, és mivel pozitív esetben több millió kópiát is tartalmazhat a vizsgált génszakaszból, a légárammal bejutva szennyezhetné az amplifikálás elôtt álló vizsgálati anyagokat.

64

Ajánlás a vizsgálatok végzéséhez: 1. „Tiszta terület. ill. szoba”: Itt a PCR komponensek tárolása történik, valamint a törzsoldatok elkészítése és kimérés; 2. „Szürke terület, ill. szoba”: A PCR reakcióelegyek elkészítése a törzsoldatból; a minták hozzáadása; 3. „Szennyezett terület, ill. szoba”: Itt található a PCR készülék, itt megy végbe a reakció, és itt történik a reakció értékelés, azaz a keletkezett PCR-produktum detektálása. Nagyon fontos, hogy az oldatok, eszközök csak az iménti sorrendben kerülhetnek át a laboratórium egyik részébôl a másikba, és visszafelé sohasem! Ezzel biztosítjuk azt, hogy az amplifikált, nagy mennyiségben jelen levô nukleinsavak nem szennyezhetik az elôkészítés alatt álló mintákat. Természetesen a laboratóriumi személyzet mozgására is hasonló szabályok az irányadók, vagyis a „szennyezett” területet elhagyó dolgozónak különös gonddal ügyelnie kell rá, nehogy szennyezést vigyen ki magával (kesztyű- és ruhacsere, stb.). A fals-pozitív eredmények létrejöttének megakadályozására további lehetôség az amplifikáció során dTTP helyett dUTP alkalmazása, mivel ez a keletkezô produktumot enzimatikus és külsô hatások iránt érzékenyebbé teszi, ezáltal a kikerült szennyezôdés lebomlásának valószínűségét megnövelve. • Bizonyos esetekben a diagnózison túl az antibiotikus-rezisztencia megállapítása is lehetséges a polimeráz-láncreakció segítségével. Nemrég fedezték fel, hogy a M. tuberculosis RNS-polimeráz génjének (rpoB) meghatározott régiójában található pontmutációk Rifampycin-rezisztenciával társulnak. A kérdéses szakasz amplifikációja után a pontmutációk megléte SSCP és szekvenálás segítségével detektálható. Mivel a Rifampycin-rezisztencia gyakran más antibiotikumok elleni rezisztenciával is társul, ezért az rpoB pontmutációk vizsgálata a multidrug-rezisztencia indirekt markere lehet. • A PCR a fentieken kívül segítséget nyújthat a mycobacteriumok pontos tipizálásához is. Idôrôl-idôre új módszerek jelennek meg az irodalomban az eddigieknél részletesebb, megbízhatóbb tipizálásra. Ezen módszerek mindegyike az egyes törzsek genomjai közötti - néha csak minimális - különbségek kimutatásán alapul. Tulajdonképpen empirikus módszernek tekinthetjük az ún. random-amplifikációs DNS-polimorfizmus analízist (RAPD = random amplified polymorphic DNA). Ez lényegében egy polimeráz-láncreakció segítségével történô DNS-fingerprint analízis. Alapja, hogy rövid, és megfelelô szekvenciájú

65

primert (megvizsgálni) választunk az amplifikációhoz, ami egészen biztosan többször is elôfordul a genomban (minél rövidebb egy primer, annál nagyobb ugyanis a lehetôsége, hogy az adott szekvencia megtalálható a genomban). Így a detektálás során több, különbözô hosszúságú amplifikált fragmentumot kapunk, és ez a mintázat az adott törzsre jellemzô lesz. Mivel az egyes törzsek genetikai állománya valamelyest különbözik, a kapott fragmentumok száma, hossza, mennyisége is törzsenként eltérô lesz. Az elemzést megkönnyíti, ha nem a teljes genomot használjuk fel templátként, hanem csak olyan részeit, amelyek önmagukban is nagyfokú polimorfizmust mutatnak az egyes törzsek között. A M. tuberculosis esetén ilyen például a 16S és 23S riboszomális RNS-eket kódoló géneket elválasztó ún. spacer szakasz. Ha elôször ezt a szakaszt amplifikáljuk, majd templátként használjuk fel a RAPD elemzés során, akkor végeredményben kevesebb fragmentumot kapunk, ami az analízist megkönnyíti, de az egyes törzsek közötti különbségek továbbra is megtalálhatók. A RAPD módszer természetesen más baktériumok tipizálására is alkalmazható, és nagy segítséget nyújt a fertôzés terjedésének epidemiológiai vizsgálatához. • A polimeráz-láncreakció alkalmas RNS minták vizsgálatára is (RT-PCR), amire például RNS-vírusok kimutatásánál lehet szükség. A bakteriológiai diagnosztikában a módszer további elônye, hogy csak élô kórokozók jelenlétében ad pozitív eredményt. Bizonyos betegségeknél (pl. tuberculosis) az elpusztult kórokozók hosszú ideig a szervezetben maradhatnak, és mivel a DNS viszonylag ellenálló, a DNS-kimutatáson alapuló PCR metodikák ezt kimutatják. Ez az eredmény azonban lényegében pozitivitás, mert nem az aktív betegségrôl, hanem a korábbi betegség ad információt. Az RNS viszont gyorsan lebomlik, tehát messenger RNS-t csak akkor találunk, ha élô kórokozók vannak jelen, vagyis aktív folyamatról van szó. További alkalmazási lehetôség olyan vírusfertôzések diagnosztikája, ahol nem elég a vírus jelenlétét kimutatni, hanem a vírus szaporodását is diagnosztizálni kell. Bizonyos vírusokkal ugyanis a populáció jelentôs része átfertôzôdik, és a vírusgenomot akár a DNS-be integrálva is hordozhatja. Ezek, a látens fertôzések esetenként aktiválódnak, a víruspartikulumok szaporodnak és klinikai tünetekkel járó betegség lép fel. Ha a DNS-kimutatáson alapuló PCR technikával próbálnánk a vírusfertôzést diagnosztizálni, sokszor hamis pozitív eredményt kaphatnánk, hiszen elképzelhetô, hogy a vírus látens formában valóban jelen van, de az akut betegséget egy másik fertôzés okozza. Ezt a hibalehetôséget küszöböli ki az RTPCR használata, amely csak az RNS-t szintetizáló, azaz szaporodó vírusokat

66

detektálja. Újabban bíztató eredményeket közöltek például a herpesz- és citomegalovírus fertôzések RT-PCR diagnosztikájáról. A fent említett példák csak illusztrálni kívánták a polimeráz-láncreakció alkalmazásának lehetôségeit, és semmiképpen sem tekinthetôk felsorolásnak. Nem is lenne értelmes táblázatba foglalni azon betegségeket, ill. kórokozókat, amelyek azonosítására használható a polimeráz láncreakció, hiszen ma már szinte minden egyes fertôzô betegség diagnózisára létezik PCR-en alapuló metodika, vagy éppen kifejlesztés alatt áll. A hagyományos módszerekkel való összehasonlítás során természetesen össze kell vetni az elônyöket az esetleges hátrányokkal. A PCR elônyeit már ismertettük; hátránya, hogy alkalmazása számos hibalehetôséget rejt magában, ezért csak megfelelô felkészültséggel rendelkezô laboratóriumokban használható biztonsággal. Ez az egyik oka, hogy ma még nem vált rutin laboratóriumi eljárássá, nem alkalmazzák minden mikrobiológiai laborban ill. centrumban. A PCR-fejlesztéseknek jelentôs része arra irányul, hogy hozzáférhetôvé, olcsóbbá, egyszerűbbé tegye az eljárást. Ennek ellenére ma Magyarországon a PCR-en alapuló diagnosztika még inkább csak kutatóintézetekben, kísérleti célokból folyik, a rutin labordiagnosztikában még nem mindenütt kapott helyet. A pontos és gyors diagnózis felállításához a polimeráz-láncreakción kívül sok más molekuláris biológiai módszer is hozzájárul. Az antitestek kimutatásán alapuló vizsgálatok egyik említett problémája például a specifitás kérdése. Ezt növelhetjük úgy, hogy nem egyféle antitestet vizsgálunk, mivel ez esetleg adhat fals-pozitív reakciót, hanem a kérdéses fertôzô ágens többfajta fehérjéje ellen termelôdött antitesteket egyidejűleg. Ha többféle ellenanyag jelenlétét sikerül kimutatni, akkor a fals-pozitivitás valószínűsége nagyon kicsi. Ennek egyik elegáns módja a Western blot technika alkalmazása, amit a HIV fertôzések végsô diagnózisára is használnak. Elsô lépésben a vírusfehérjéket gélelektroforézissel elválasztják egymástól, majd nitrocellulóz membránra viszik át. A nitrocellulóz membránokat hozzák össze a vizsgált személy szérumával. Ha a vizsgált személyben HIV ellen termelôdött ellenanyagok vannak, akkor ezek kötôdnek a membránhoz fixált vírusfehérjékhez. A membrán rövid mosása után antihumán ellenanyagokat adnak hozzá, amelyekhez tormaperoxidáz-enzim van kötve. Ezek az ellenanyagok kötôdnek a vírusfehérjékhez kötôdött - szérumból származó - humán ellenanyagokhoz, és a másik felükön levô tormaperoxidáz enzim segítségével színreakcióval kimutathatók. Pozitív esetben a nitrocellulóz membrán megfelelô helyein színreakciót kapunk. A módszerrel a HIV fertôzés megléte specifikusan igazolható. A Western blotot egyébként nem az elsô lépésben

67

használják a HIV-szűrésre, hanem csak a más - érzékeny, de kevésbé specifikus módszerrel pozitívnak talált személyek vizsgálatára alkalmazzák. Ez azért van így, mivel a széles körben történô AIDS szűrôvizsgálatoknál fontos, hogy semmiképpen se legyen fals negatív eredmény, azaz lehetôleg minden HIV pozitív személyt megtaláljunk. Ehhez egy túlérzékenyített módszer használatos, ami az esetek egy részében téves pozitív eredményt ad. Az így kiszűrt egyének esetében szükséges a pozitivitás megítéléséhez a specifikus teszt, a Western blot. A HIV-vizsgálatokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a polimeráz-láncreakció is alkalmas a vírus jelenlétének igen szenzitív meghatározására. A Western blot módszer segítségével nem csak a szervezetünkben termelôdô immunglobulinokat vizsgálhatjuk, hanem a kórokozók saját fehérjéit is. Ekkor a baktériumok fehérjéit izoláljuk és tisztítjuk, majd gélelektroforézissel választjuk el egymástól. A gélbôl nitrocellulóz membránra átvitt fehérjéket ellenanyagokkal vizsgálva specifikusan vizsgálhatjuk egyes fehérjék jelenlétét. Egyes esetekben nincs is szükség a membránra való átvitelre és hibridizációra, hanem a fehérje-elektroforézis során kapott fehérje-fingerprint is elegendô információt szolgáltathat a baktérium tipizálásához. Ilyenkor általában a baktériumok membrán-fehérjéit (OMP = outer membrane protein = külsô membrán fehérje) vizsgálják SDS-poliakrilamid-gélelektroforézis segítségével. A módszer használhatónak bizonyult pl. a N. gonorrheae protein-vizsgálaton alapuló differenciálására, sertés- ill. humán eredetű Haemophilus törzsek elkülönítésére, és humán valamint állati eredetű E. coli törzsek vizsgálatára. A fertôzés molekuláris epidemiológiai vizsgálatában további lehetôségek állnak rendelkezésünkre a kórokozók fehérjéinek elemzésére. Ilyen lehetôség például egyes enzimek polimorfizmusának vizsgálata. Baktériumokban is gyakori, hogy egyes enzimeket többféle allél kódol, és ezek az enzimek eltérhetnek egymástól elektroforetikus mobilitásukat illetôen. Ekkor a teendô csupán egy fehérje-elektroforézis, és a kérdéses enzim mobilitásának összehasonlítása a vizsgált mintákban. Ha nem csak egy, hanem több enzim polimorfizmusát is vizsgáljuk, az a baktériumok egész pontos tipizálását teszi lehetôvé. A fertôzô betegségek epidemiológiai vizsgálatának egyik alapfeltétele, hogy azonos fajta kórokozók altípusait, törzseit el tudjuk különíteni egymástól, ami lehetôvé teszi a fertôzés eredetének felderítését és a terjedési út követését. A hagyományos metodikák mellett itt is alkalmazható a polimeráz-láncreakció, amint azt már az elôzôekben példákkal is illusztráltuk. Ezen kívül más molekuláris biológiai vizsgálatok is az epidemiológusok segítségére lehetnek, például az RFLP metodika.

68

Ennek alkalmazásához a tenyésztett kórokozókból DNS-t izolálunk, valamilyen restrikciós endonukleázzal (vagy endonukleázokkal) emésztjük, a kapott darabokat egymástól gélelektroforézissel elválasztjuk, ill. egyes vizsgálatokban a nukleinsavat nylon vagy nitrocellulóz membránra visszük, és az adott kórokozó genomjának valamelyik régiójával hibridizáljuk. Az így kapott patternek (DNS-fingerprint) összehasonlítása alapján dönthetjük el, hogy a kórokozó melyik törzsbe tartozik. A módszert célszerű akkor alkalmazni, ha amúgy is tenyésztéses vizsgálatot kell végezni, hiszen a kiinduláshoz elegendô mennyiségű kórokozóra van szükség. A kromoszóma-fingerprint analízist sokféle baktériumok identifikálására alkalmazták, többek között Mycobacteriumok, Legionellák, Campylobacter- és Salmonella törzsek vizsgálatánál. Egyes baktériumok (pl. Haemophylus influenzae) pontosabb tipizálására használható a riboszomális RNS-t kódoló gének restrikciós analízise (rRNSgénpróbával történô hibridizáció után). Az utóbbi módszer átvezet bennünket a hibridizációs technikák alkalmazásához. A hibridizációs módszerek lényege, hogy klónozott génpróbákkal való hibridizációval mutatjuk ki egyes szekvenciák vagy gének (általában rezisztencia-gének vagy toxinokat kódoló gének) jelenlétét. Az elsô ilyenfajta reakció, amely antibiotikum-rezisztenciát kódoló gén kimutatására szolgált, a trimethoprim-rezisztenciát vizsgálta. Azóta sokféle rezisztencia-gén kimutatására dolgoztak ki DNS-hibridizációs eljárásokat, és többféle toxin (pl. verotoxinok, E. coli hôstabil és hôlabil toxinjai) jelenlétét is vizsgálták hasonlóképpen. A fertôzô betegségekkel kapcsolatos, gyakrabban alkalmazott DNS-hibridizációs diagnosztikai eljárások alkalmazását foglalja össze a V. és a VI. táblázat.

69

A DNS-hibridizáció gyakoribb alkalmazási területei Fertôzô ágens E. coli Salmonella spp. Campylobacter jejuni Campylobacter pylori Mycoplasma pneumoniae Shigella spp. Neisseria gonorrheae Cytomegalovírus Adenovírus Varicella zoster vírus Rotavírus Hepatitis B vírus Enterovírusok Leishmania

Minta Víz, élelmiszer, széklet baktériumtenyészet Élelmiszerek Tej, széklet Szövet Köpet, szövet, kenet Baktériumtenyészet Tenyészet Vizelet, köpet, álhártya Orr- garatváladék, széklet Hólyagbennék Széklet Máj, szérum, fehérvérsejt Széklet, sejtkultúrák Izolátumok V. Táblázat

70

Krónikus és látens vírusfertôzések esetén alkalmazható DNS-diagnosztikai módszerek Kórkép Krónikus hepatitis, cirrhosis Látens központi idegrendszeri Zoster HSV fertôzés Látens zoster VZV fertôzés Méhnyak-neopláziák Condylomák Orr- garat karcinomák Torokmandulák karcinoma Burkitt-limfoma Hepatocelluláris karcinoma Szemölcsök Szubakut szklerotizáló panencephalitis

Kimutatott vírus, illetve DNS HBV DNS HSV DNS Varicella DNS-fragment Papilloma-vírus HSV-fragmentek Cytomegalovírus Papillomavírus Epstein-Barrvírus Epstein-Barrvírus Epstein-Barrvírus Hepatitis B vírus Papillomavírus DNS Morbillivírus RNS

VI. táblázat A polimeráz láncreakció gyors terjedése következtében az utóbbi években a hibridizációs módszerek nem fejlôdtek olyan dinamikusan, mint eleinte, és valószínűleg helyüket sok területen a PCR alkalmazása veszi át. Szintén a pontos hovatartozás, sôt a genetikai rokonság mértékének megállapítására használható a szekvenálás. Az egyes altípusok közötti genetikai különbség néha olyan csekély, hogy nem vizsgálható az RFLP módszer segítségével. A szekvenálás azonban minden különbséget kimutat, akkor is, ha az eltérések nem esnek restrikciós endonukleázok felismerô helyeire. Természetesen nem az egész genom, hanem annak csak egy, vagy néhány, alkalmasan kiválasztott fragmentumának szekvenálása szükséges. Ezt fôleg a vírusbetegségek epidemiológiájában használják, mivel egyes vírustörzsek genetikai állományának módosulása olyan gyors, hogy más módszerrel nem lenne nyomon követhetô. Baktériumok vizsgálata során a pontos tipizálás, ill. az antibiotikumok elleni rezisztencia megállapításának lehet hasznos eszköze a plazmidok jelenlétének vizsgálata, ill. egyes plazmidok - a fentebb említett módszerekkel történô tipizálása. A plazmidok cirkuláris, bakteriális DNS darabok, melyek a baktérium

71

kromoszomális DNS-étôl függetlenek, önállóan osztódnak, és bizonyos tulajdonságokat örökíthetnek át. Így például gyakran plazmidok hordoznak egyes antibiotikumok elleni rezisztenciát kódoló információkat. Ez érthetôvé teszi a plazmid vizsgálatának fontosságát, hiszen ha a plazmid jelen van, akkor a baktérium rezisztens az adott antibiotikumra, ha nincs jelen, akkor pedig érzékeny rá. Így már a diagnózis felállításának pillanatában azt is megmondhatjuk, hogy a kórokozó rezisztens-e egyes antibiotikumokra vagy sem. Lehetôvé válik tehát, hogy kezdettôl fogva célzott terápiát alkalmazzunk, és ezzel ne kelljen megvárni a tenyésztéses rezisztencia-vizsgálatok eredményét. Plazmid-profil alapján történô vizsgálatokat alkalmaztak különbözô Salmonella törzsek okozta fertôzések epidemiológiai elemzésére. Egyes Salmonella typhimurim fertôzésekben plazmid-profil elemzés segített a fertôzô forrás azonosításában, mert a fágtípusok vizsgálata a gyakori fágtípus-elôfordulás miatt nem hozott eredményt. Az Egyesült Államokban Salmonella münchen okozta, marihuána-terjesztett járványban sikerült a módszert alkalmazni, és igazolni segítségével, hogy a marihuánából kitenyésztett törzs plazmid-profilja megegyezett a járványból izolált törzsekével, viszont különbözött a sporadikusan elôforduló más törzsekétôl. A metodika szintén bevált E. coli, N. gonorrheae, Legionella pneumophila, egyes Pseudomonas törzsek, és még további kórokozók vizsgálatára is.

72

RÉSZLETES JÁRVÁNYTAN

73

FERTŐZŐ BETEGSÉGEK CSOPORTOSÍTÁSA ENTERÁLIS FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A fertőző betegségek kb. 20 %-a tartozik e csoportba. A kórokozó szájon keresztül jut a szervezetbe, a gyomor-, béltraktusban szaporodik és elsősorban a széklettel távozik. A fertőzés kontakt úton (elsősorban piszkos kéz útján), valamint ivóvízzel, élelmiszerekkel (hús, tej, tojás, szennyvízzel öntözött zöldségek) terjed, de a nyári-koraőszi hónapokban szerepe lehet a legyeknek is, mint passzív átvivőknek. Fogékonyság általános, általában 100 %-os. Az enterális fertőző betegségek csoportjába a következő fertőző betegségek tartoznak: Bakteriális fertőzések: • Typhus abdominalis • Paratyphus • Dysenteria • Escherichia coli okozta gastroenteritisek • Campylobacteriosis • Cholera • Yersiniosis Vírusfertőzések • Enterovírus-fertőzések • Hepatitis-A és Hepatitis-E • Poliomyelitis anterior acuta • Rotavírus-fertőzések Féregfertőzések • Ascariasis • Enterobiasis • Hymenolepiasis • Trichuriasis Protozoonfertőzések • Amoebiasis • Giardiasis

74

Bakteriális fertőzések :

TYPHUS ABDOMINALIS

(Hastífusz) Kórokozó: Salmonella typhi. Gram-negatív O, H és Vi antigénnel rendelkező baktérium. Ellenállóképessége relatíve magas, kútvízben pár hétig, szennyvízben 1-2 hónapig életképes marad. Fertőtlenítőszerekkel szembeni ellenállása közepes. Fertőzés forrása: A beteg és a kórokozó-hordozó ember. Terjedési módok: Feko-orális úton, közvetlen érintkezés, ivóvíz, tej, egyéb élelmiszerek, tárgyak, szennyvízzel öntözött zöldségek, legyek közvetítésével. Lappangási idő: 3-30 nap, leggyakrabban 1-3 hét Fertőzőképesség tartama: A betegség egész tartama alatt és gyakran utána is mindaddig, amíg a széklettel vagy vizelettel Salmonella typhi ürül. (A gyógyulást követően a fertőzöttek mintegy 2 %-a krónikus ürítővé válik) Beteggel kapcsolatos teendők: Be-és kijelentendő. Az írásbeli jelentésen kívül az esetet telefonon, faxon is jelenteni kell az ÁNTSZ megbetegedés helye szerint illetékes megyei intézetének, valamint az OEK Járványügyi osztályának. A beteget kórházi fertőző osztályon kell elkülöníteni mindaddig, amíg a klinikai tünetek megszűnése és az antibiotikus terápia befejezését követő 48 óra múlva elkezdett, egymást követő napokon vett 3 széklet- és vizeletminta vizsgálata negatív eredményt nem ad. Ha a vizsgálatsorozatból egy is pozitív, az elkülönítés megszüntethető, de a gyógyultat járványügyi ellenőrzés alatt kell tartani mindaddig, amíg a kórokozó hordozása meg nem szűnik. A járványügyi ellenőrzés alatt álló személyt el kell tiltani a 0-6 éves gyermekek közösségének látogatásától vagy ilyen közösségekben, intézményekben gyermekek ellátásával kapcsolatos veszélyeztető munkakörtől, a közvetlen betegellátás során étel- és gyógyszerkiosztás végzésétől; illetve hőkezelés nélkül közvetlenül közfogyasztásra kerülő élelmiszerek, ételek, italok kezelésétől: közétkeztetésben, vízművekben való foglalkoztatástól; anyatej adásától, illetve anyatej kezeléstől. A beteg, illetve kórokozó ürítő lakásából (háztartásából) közfogyasztásra kerülő élelmiszer, ital kivitelét is meg kell tiltani. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. A terápia megkezdése előtt vett széklet és vizelet mintát, valamint 5 ml sterilen vett vért kell az ÁNTSZ laboratóriumába küldeni. A beküldött vérből a betegség első hetében 80-90 %-os valószínűséggel lehet a

75

kórokozót kitenyészteni. Az ellenanyagok kimutatása a Gruber-Widal reakcióval a második héttől kezdve lehetséges. A diagnózis ismételt vizsgálatkor észlelt titeremelkedésből, illetve magas O-titer alapján állítható fel. Magas H-titer alacsony O-titer mellett oltási reakcióra, vagy hastífusz korábbi átvészelésére utal. Vannak olyan fágok, melyek a csak Vi antigént tartalmazó törzseket oldják. A krónikus ürítők Vi agglutinineket termelnek, melyek 1:40 savóhigítással kimutathatók. Felszabadító és ellenőrző vizsgálat céljára széklet- és vizelet küldendő be. A hastífuszból gyógyult és az elkülönítés alól felszabadított személynél az utolsó pozitív lelettől számított 1 éven át - ha pozitív eredménye nem volt, a gyógyulás napjától számított 1 éven át - havonta széklet- és vizelet vizsgálatot kell végezni. Folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges, elsősorban a beteg székletét, vizeletét, illetve azzal szennyezett fehérneműjét, ágyneműjét kell fertőtleníteni. Gondoskodni kell rovarmentes környezetről, légyirtásról is. Teendők a beteg környezetében: A beteggel érintkezett személyeket járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és 3 hetes időre eltiltani a már fentebb jelzett foglalkozásoktól. A járványügyi megfigyelés alá helyezett személyek foglalkozásuktól való eltiltása csak akkor oldható fel, ha székletük és vizeletük a megfigyelési idő harmadik hetében 3 napi időközben vizsgálva, legalább 2 ízben negatív eredményt adott. Gyermekvédelmi intézményben történt megbetegedés esetén 21 napos teljes zárlatot kell elrendelni. Üdülőcsoportban történt megbetegedés esetén a csoport tagjait az üdülőben, illetve folyamatosan otthon 3 hétig megfigyelés alatt kell tartani. A fertőző forrást fel kell kutatni. A beteg környezetében kórokozó hordozásra irányuló széklet szűrővizsgálatot kell végezni, a pozitív eredményű személyeket járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni. Védőoltás: Védőoltásban kell részesíteni a tífuszos beteg, vagy arra gyanús, a beteg környezetében élő személyeket 1-60 éves korig, akik a megbetegedést megelőző 3 héten belül vele közös munkahelyen dolgoztak, vagy tőle egyébként fertőződhettek. Védőoltásban kell részesíteni továbbá a baktériumürítők, vagy kórokozógazdák környezetében élőket is, valamint azon személyeket, akik foglalkozásuknál fogva fokozottan ki vannak téve fertőzési veszélynek (fertőző osztályon dolgozók, köztisztasági-csatorna munkások). Célszerű oltani a fertőzött, endémiás területre utazókat, különösen fontos az immunizálás, ha az utazás multirezisztens törzsekkel fertőzött területre történik (India, Arab-félsziget stb.) Három különböző típusú vakcina áll rendelkezésre, mindegyik kellő hatékonyságú. Elölt, teljes baktériumot tartalmazó oltóanyag (ezt ma már csak 2 éven aluli gyermekeknek adják) vagy szájon át beszedhetõ élő, attenuált S. thypi-t tartalmazó kapszula, mely az 1., 3., 5. napi bevétel után 2 héttel alakít ki védelmet, mely 3 évre szól. A hastífusz elleni immunizálásra legújabban kidolgozott

76

oltóanyagban az immunizáló antigén azonos a S. thyphi virulenciáját is meghatározó, kapszuláris pliszacharida komponenssel, a Vi antigénnel. Az alapimmunizáláshoz egy oltás elég, emlékeztető oltás 2 évenként ajánlott. Megelőzés: Általános egészségügyi rendszabályok, magasfokú higiéné, jó vízellátás, élelmiszerhigiéné, szemétkezelés, légyirtás. A kórokozó hordozók felkutatása és járványügyi ellenőrzés alá helyezése. A megelőzésben jelentős szerepe van a védőoltásoknak.

77 PARATIFUSZ

Kórokozó: Salmonella paratyphi -A, -B, -C. Gramm-negatív baktériumok. Ellenálló képességük relatíve magas. Kutak vizében 1-2 hétig, felszíni vizekben, szennyvizekben 1-2 hónapig életképes. Fertőtlenítő szerekkel szembeni ellenállása közepes. A kórokozó hasonlít a S. typihez, de antigén szerkezetük más. Szénhidrátok egy részét (dextróz, maltóz) gázképződés közben bontják. Fertőzés forrása: Beteg vagy kórokozó-hordozó ember (széklete, vizelete útján). Terjedési módok: Fertőzöttek vizeletével, székletével, közvetlen érintkezés, élelmiszer, tej, ivóvíz, legyek, tárgyak közvetítése révén. Lappangási idő: 1-10 nap. Fertőzőképesség tartalma: A betegség tartalma alatt, illetve olykor utána is, amíg a baktériumok a széklettel, vizelettel ürülnek. Kórokozó- hordozás is kialakulhat. Teendők a beteggel: Be- és kijelentésre kötelezett. Telefonon, faxon is jelenteni kell az OEK Járványügyi osztályának és az ÁNTSZ-nek. A beteg elkülönítendő kórházi fertőző osztályon mindaddig, mig a klinikai tünetek megszűnése és az antibiotikusterápia befejezését követő 48 óra múlva, egymást követő napokon vett 3 széklet és vizeletminta vizsgálata negatív eredményt nem ad. A járványügyi ellenőrzés alatt álló személyeket el kell tiltani gyermekközösségek látogatásától, nem dolgozhatnak közétkeztetésben, vízműben, eltiltandók anyatej adásától, illetve kezelésétől. A beteg ill. a kórokozó-ürítő háztartásából közfogyasztásra kerülő élelmiszert, ital kivitelét is meg kell tiltani. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező, bakteriológiai és immunológiai vizsgálatra székletet, vizeletet és sterilen, alvadásgátló nélkül vett vért kell beküldeni az ÁNTSZ laborba. (5 ml sterilen vett vér “Ty” tartályban, széklet, vizelet "Ty" tartályban). Az első mintát lehetőleg az antibiotikus terápia megkezdése előtt célszerű levenni, majd célszerű 3 héten belül többször megismételni. A diagnózis felállításában a bakteriológiai tenyésztés valamint a szerológiai vizsgálat (Gruber-Widal reakció) elengedhetetlen. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges. A fertőtlenítésnek ki kell terjednie a beteg használati tárgyaira, a kéz fertőtlenítésére. A rovarmentességet biztosítani kell.

78

Felszabadító és ellenőrző vizsgálat: Beküldendő széklet és vizelet “Ty” tartályban. A gyógyult és az elkülönítés alól felszabadított személynél az utolsó pozitív lelettől számított 1 éven át havonta széklet és vizeletvizsgálatot kell végezni. A kórokozóürítő felszabadítására vonatkozó vizsgálatokat meg kell indítani, ha az ellenörző vizsgálatok egy éven át folyamatosan negatívak voltak. A felszabadító vizsgálat 8 egymást követő héten át végzett, heti 1 széklet- és vizelet bakteriológiai vizsgálatából áll. Ha ezek negatívak és a duodenális váladék vizsgálata is negatív, akkor a járványügyi ellenőrzés megszűntethető. A kórokozó gazdáknál a felszabadító vizsgálat 6 hónapon át havonta 2 alkalommal vett széklet- és vizeletminta bakteriológiai vizsgálatából áll. Ha ezek negatívak és a duodenális váladék vizsgálata is negatív, akkor a járványügyi ellenőrzés megszűntethető. Teendők a beteg környezetében: A beteggel érintkezett személyeket 2 hétre járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, mely alól csak akkor szabadíthatók fel, ha a megfigyelési idő második hetében elkezdett, egymást követő napokon vett vizelet- és székletmintájuk 2 egymás utáni alkalommal negatív eredményű volt. A fertőző forrást fel kell kutatni, a környezetben kórokozó hordozókra irányuló széklet szűrővizsgálatot kell végezni. A 0-6 éves gyermekközösségben történt megbetegedés esetén 14 napos felvételi zárlatot, csecsemőotthonban és bentlakásos gyermekotthonban 14 napos teljes zárlatot kell elrendelni. Ha a megbetegedés kórházi osztályon történt a beteg elkülönítése után a vele érintkezett ápolókat és az ápoló személyzetet 14 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és a széklet- és vizeletvizsgálatot el kell végezni. Megelőzés: Általános egészségügyi rendszabályok, személyi hygiéne, jó vízellátás, gyakori kézmosás, élelmiszerhygiéne, legyek írtása.

79 DYSENTERIA

(Bacilláris dysenteria, vérhas) Kórokozó: Shigella genus A-D alcsoportokba sorolt tagjai; Sh. dysenteriae, Sh. flexneri, Sh. sonnei, Sh. boydii. Fertôzés forrása: A beteg vagy baktériumhordozó széklete útján. Terjedési módok: Közvetlen érintkezés, élelmiszerek, víz, légy, használati tárgyak útján. Lappangási idô: 1-7 nap, leggyakrabban 1-3 nap. Kontagiozitási indexe: 15-20 %. A betegséget követô immunitás csak fél-egy évig tart és típusspecifikus. Fertôzôképesség tartama: Amíg a Shigellák a székletbôl kimutathatók. A fertôzôképesség gyakran fennmarad a klinikai tünetek megszűnése után is. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. Teljes elkülönítés szükséges légymentes szobában mindaddig, amíg a klinikai gyógyulás után és az antibiotikus vagy kemoterápiás kezelés után két nap múlva elkezdett felszabadító vizsgálat 2 egymás után következô napon negatív eredményt ad. Ha a felszabadító vizsgálat 8 nap múlva sem lesz negatív, az elkülönítés megszüntethetô, de a gyógyultat a kórokozóürítés tartamára járványügyi ellenőrzés és alá kell venni, el kell tíltani közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kezelésétôl, vízművekben, közétkeztetésben, gyermekvédelmi intézetben, kórházi osztályon való foglalkozástól. A beteg, illetve járványügyi ellenőrzés alatt álló személy lakásából közfogyasztásra kerülô élelmiszert kivitelét is meg kell tíltani. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Diagnosztikus vizsgálatra székletet küldünk be F tartályban. A vizsgálati anyagot a betegség korai idôszakában, a kemoterápiás vagy antibiotikus kezelés megkezdése elôtt kell beküldeni a területileg illetékes ÁNTSZ laboratóriumába. A feszabadító székletvizsgálatra a klinikai gyógyulás után, az antibiotikus kezelés befejezését követően 48 óra múlva kell megkezdeni. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg székletére, hányadékára, váladékaival szennyezett tárgyakra. A legyek írtásáról, távoltartásáról gondoskodni kell. Környezettel kapcsolatos teendôk:

80

A beteggel szoros kontaktusban lévôket, hozzátartozóit a beteggel való utolsó érintkezéstôl számított 7 napig tartó megfigyelési idôre járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, közfogyasztásra kerülô ételek, italok kezelésétôl, vízműben, gyermekvédelmi intézményben, kórházi osztályon való munkától el kell tíltani. A tilalom csak akkor oldható fel, ha az eltíltott személy tünetmentes és a megfigyelés 4. napja után vett székletminta negatív eredményt ad. Ha a szűrővizsgálat során valaki pozitívnak bizonyult a kórokozó-hordozás időtartamára járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és ezt feloldani csak akkor lehet, ha székletbakteriológiai vizsgálatuk eredménye negatívvá válik. Gyermekvédelmi intézményben azonnali elkülönítés után 7 napig tartó felvételi zárlatot kell elrendelni. Minden gyermeknél és alkalmazottnál székletvizsgálatot kell végezni, a pozitívokat 7 napra ki kell tíltani az intézménybôl mindaddig, amíg székletük negatívvá válik. Gyermeküdüléskor ha dysenteria fordul elô, a beteg elkülönítése után, ha többiek hazatérnek, errôl a gyerekek lakóhelye szerint illetékes tisztiorvosi hivatalt értesíteni kell abból a célból, hogy a megfigyelés otthon folytatható legyen. Megelôzés: Általános egészségügyi rendszabályok, magasfokú személyi, település, élelmezéshigiéne kézmosás, tisztaság, vízhygiéne, legyek elleni védekezés, élelmiszerek helyes kezelése, megfelelô szennyvíz - hulladék kezelés. Igen fontos a fertôzô források felkutatása, kórokozóhordozók kiszűrése. Védôoltással jelenleg nem rendelkezünk.

81 COLI ENTERITISEK

A. DYSPEPSIA COLI (Csecsemôknél elôforduló coli enteritis.) Kórokozó: Enteropathogén coli típusok, leggyakrabban 026, 055, 0111, 086 szerotípusok. Fertôzés forrása: Beteg csecsemôk és tünetmentes kórokozó ürítôk váladékaikkal, széklet, orrtorokváladék útján. Terjedési mód: Széklettel, hányadékkal, orr-torokváladékkal, nyállal főleg enterális úton terjed, de közvetlen érintkezés, piszkos kéz, csecsemőápolási kellékek, élelmiszerek (tápszerek), fürdővíz, legyek útján is. Fogékonyság: Csecsemôk fogékonysága általános. Kontagiozitási indexe: 85-90 %. Lappangási idô: Bizonytalan, 1-7 nap, csecsemő hosszabb ideig is tünetmentes maradhat. Fertôzôképesség tartama: Amíg a kórokozó a székletbôl kimutatható. Beteggel kapcsolatos teendôk: Egy éven aluli csecsemôk esetén be-és kijelentendô. A beteg vagy kórokozóhordozó csecsemôt a nem fertôzött csecsemôktôl el kell különíteni, lehetőleg ferőző osztályon, amíg a klinikai gyógyulás után 2 napi idôközben vett székletminta vizsgálat negatív eredményt ad. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô: a betegség korai szakában az antibiotikus kezelés megkezdése elôtt széklet küldendô be F tartályban. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg székletére, hányadékára, azzal szennyezett tárgyakra. Felszabadító vizsgálat: A klinikai tünetek megszűnte után 2 napos idôközben vett 2 széklet küldendô be, gyógyultnak, környezetére ártalmatlannak akkor tekinthetô, ha a 2 napi idôközben vett minták legalább 2 egymást követô vizsgálat alkalmával negatív eredményt ad.

82

Teendôk a beteg környezetében: Fertôzô forrás felkutatása. A beteg környezetében élô személyek - beleértve a csecsemôgondozót is - székletét el kell küldeni F tartályban az ÁNTSZ megyei intézetébe. A kórokozóhordozókat ki kell tíltani a csecsemôközösségből mindaddig, amíg 2 napi idôközben vett székletük két egymást követô alkalommal negatív eredményt ad. Megelôzés: Az általános hygiénés és kórházhygiénés szabályok; zsúfoltság elkerülése, fertôtlenítés, fertôtlenítô kézmosás, a tiszta és szennyes textílnemű megfelelô kezelése. Csecsemôosztályokon ajánlatos felvételi részleg létesítése. B. EGYÉB COLI ENTERITISEK Kórokozó: Enterohaemorrhagias- (EHEC), Enteroinvasiv- (EIEC), Enterotoxikus- (ETEC) E. colik. Fertôzés forrása: A beteg ember vagy a tünetmentes baktériumürítô széklete útján. Terjedési módok: Közvetlen érintkezés, ivóvíz, élelmiszer, legyek útján. Lappangási idô: EHEC 3-4 nap, EIEC 10-18 óra, ETEC 10-72 óra. Fertôzôképesség tartama: Amíg a kórokozók a székletbôl ürülnek. Az ürítés egy ideig a klinikai tünetek megszűnése után is fennmaradhat! Beteggel kapcsolatos teendôk: Be-és kijelentendô. Klinikai tünetek fennálltáig a beteg elkülönítendő. Laboratóriumi vizsgálat kötelező, székletet kell beküldeni F tartályban. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges, a beteg székletét, hányadékát, azokkal szennyezett tárgyakat fertôtleníteni kell. Legyek távoltartása is szükséges. Beteg környezetében szükséges teendôk: A beteg azon hozzátartozóit, akik közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kezelésével foglalkoznak, illetve vízművek, gyermekvédelmi intézmények, kórházi osztályok dolgozói, 7 napig tartó járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és foglalkozásuktól eltiltani. Ezen idô után 2 napi idôközben vett két egymást követô negatív széklet eredmény után dolgozhatnak újra. Gyermekvédelmi intézményben a beteget el kell különíteni és 7 napos felvételi zárlatot kell elrendelni.

83

Megelôzés: Általános egészségügyi, hygiénés rendszabályok betartása, ivóvízhygiéne.

rendszabályok,

élelmezésegészségügyi

84

CAMPYLOBACTERIOSIS

Kórokozó: Campylobacter jejuni és Campylobacter coli. Gram-negatív baktériumok. Hôvel, kiszáradással, fertôtlenítôszerekkel szembeni ellenállóképességük alacsony. A kórokozót 1972-ben izolálták elôször. A kórokozó per os jut a szervezetbe. Fertôzés forrása: Beteg vagy tünetmentes fertőzött házi-és vadon élő állat, ritkábban beteg ember. Legfontosabb rezervoárjai a szárnyasok. Lappangási idô: 3-5 nap. Terjedési mód: Fertôzött élelmiszerekkel, nem pasztörizált tejjel, nem megfelelôen hôkezelt hússal, grillcsirkével. Leírtak vízeredetű járványt is. Terjedhet kontakt fertôzéssel is. Fogékonyság: Általános. Betegség lefolyása: Általában enyhe lefolyású, pár nap alatt gyógyuló lázzal, hasmenéssel, hasi fájdalmakkal járó megbetegedés, de az esetek egy részében 2-3 hétig is elhúzódhat. Fertôzôképesség tartama: Amíg a kórokozó a széklettel ürül. Kezeletlen esetben a betegség kezdetétől a gyógyulást követő néhány hétig, kezelt esetekben néhány nap. Krónikus kórokozóhordozás nincs. Beteggel kapcsolatos eljárás: Be-és kijelentendô betegség, kórházi elkülönítés csak súlyosabb esetekben a gyógyítás érdekében van szükség. Laboratóriumi vizsgálatra széklet küldendô be F tartályban, a laboratóriumi vizsgálat kötelezô. A pozitív személyeket a kórokozóhordozás időtartamára járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és munkájukat csak akkor folytathatják, ha székletbakteriológiai vizsgálatuk egy alkalommal negatív eredményt ad. A beteg ill. kórokozó ürítő lakásából tilos kivinni közfogyasztásra kerülő élelmiszereket és italokat. A beteg székletét, azzal szennyezett tárgyakat fertôtleníteni kell. Teendők a beteg környezetében:

85

A betg családi vagy intézeti környezetében élő személyeket 7 napi időtartamra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A pozitív személyeket kórokozó hordozásuk tartamára járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni és a munkakörüktől el kell tiltani a székletbakteriológiai vizsgálatuk negatív eredményéig. Megelôzés: Kézmosás, hasmenéses állatokkal való érintkezés elkerülése. Általános higiénés, élelmezéshigiénés szabályok betartása. CHOLERA ASIATICA

(Kolera) Kórokozó: Vibrio cholerae O, szerológiailag el nem különíthető 2 biotípusa: a klasszikus és az El Tor biotípus (mindkét biotípus felosztható Ogawa és Inaba szerocsoportokra) valamint a V. cholerae O139. Fertôzés forrása: A kolerás beteg (hányadéka, széklete útján) és a vibrio hordozó ember (széklete útján). Terjedési mód: Enterális úton terjed. A kórokozó terjesztésében a kontaminált ivóvíznek és a hőkezelés nélkül, vagy nyersen fogyasztott élelmiszernek van fontos szerepe. Kisebb jelentősége van a terjedésben a „piszkos kéz” mechanizmusának. Lappangási idô: Néhány órától 5 napig, leggyakrabban 2-3 nap. Fogékonyság: Általános. Fertőzőképesség tartama: A beteg a lappangási szaktól kezdve fertőzőképes mindaddig, amíg a székletével , hányadékával vibriók ürülnek, általában a gyógyulást követő néhány napig. Előfordulhat azonban néhány hétig, néha hónapokig tartó intermittáló vibrióürítés is. Beteg körüli eljárás: Bejelentésre és kijelentésre kötelezett. Telefonon vagy faxon az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézetét és az OEK járványügyi osztályát is értesíteni kell. Elkülönítés kórházi fertôzô osztályon, mindaddig, amíg a klinikai gyógyulás és az antibiotikum kezelés befejezése után 48 órával elkezdett bakteriológiai székletvizsgálat 2 egymást követő napon negatív eredményt ad. Laboratóriumi

86

vizsgálat kötelezô, a székletet F vagy Ty tartályban az OEK Bakteriológiai Osztályára kell küldeni gépkocsival küldönccel, elôzetesen az OEK-t értesíteni telefonon. Az ÁNTSZ-be is küldhetô. Folyamatos (ürülék, hányadék) és zárófertôtlenítést kell végezni. Szigorított folyamatos és zárófertôtlenítést kell végzni. Felszabadító vizsgálat: A gyógyulástól számított 3 nap múlva lehet elkezdeni. Felszabadítható, 3 napi idôközben vett székletminta 3 egymás utáni esetben negatív. Környezettel kapcsolatos eljárás: A beteggel érintkezett személyeket fel kell kutatni és járványügyi megfigyelés alá kell venni 5 napi időtartamra. A megfigyelés ideje alatt célzott bakteriológiai vizsgálatot kell végezni. A beteg környezetében antibiotikum prevenció szükséges. Letalitás: Korszerű terápia esetén 1-2 %, kezeletlen esetben 35-40 %. Megelôzés: Vibriohordozók felkutatása. Általános egészségügyi rendszabályok, személyi hygiéne, víz, élelmiszerhygiéne, csatornázás, legyek elleni védekezés. Védôoltás: Endémiás területre utazóknál. A vakcína hatékonysága kb. 50 %-os, a védettség 6 hónapig tart. A WHO a cholera elleni védőoltást nem javasolja. Ha az utazó mégis védőoltásban részesül, a cholera oltás elvégzésével egyidejűleg fel kell világosítani az oltóanyag alacsony hatékonyságáról és a szükséges higiénés magatartásról.

87 YERSINIOSIS

Kórokozó: Yersinia enterocolitica, Yersinia pseudo Gram-negativ csillós bakterium. Ellenálló képessége külső behatásokkal, fertőtlenítő szerekkel szemben átlagos. Fertőzés forrása: A beteg ember és a többnyire tünetmentes kórokozó hordozó állat; Y. enterocolitica esetén a sertés a fő fertőző forrás, gyakori a tünetmentes kórokozóhordozás, különösen a téli hónapokban. A Y. pseudotuberculosis széles körben elterjedt számos madár és emlősfaj, főleg rágcsálók és kisemlősök körében. Terjedési módok: Feco-oral úton, szerepe lehet a fertőzött viznek, élelmiszernek is, fertőzött állatokkal vagy emberrel történő érintkezésnek. Lappangási ideje: 3-7 nap, általában 10 napnál kevesebb. Fertőzőképesség tartama: A kórokozó a széklettel a tünetek fennállásáig ürül, rendszerint 2-3 hétig. Kezeletlen esetekben a kórokozóürítés 2-3 hónapig is eltarthat. Fogékonyság: Általános, de kontagiozitási indexe igen alacsony. Beteg körüli eljárás: Be- és kijelentendő. A beteg elkülönítése nem szükséges. Folyamatos fertőtlenítés szükséges, ügyelni kell a lakásban tartott háziállatok székletének, vizeletének megfelelő kezelésére, fertőtlenítésére, valamint az ezekkel kontaminálódott felületeket, illetve tárgyakat folyamatosan fertőtleníteni kell. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. A betegtől székletet és vérmintát kell az ÁNTSZ-be vagy az OEK Bakteriológiai osztályára küldeni. A kórokozó kimutatása székletből való kitenyésztéssel történhet. Elősegíti a diagnózist a savópárokban az agglutinintiter emelkedése is. Megelőzés: Az enterális betegségek prevenciójára szolgáló higénés követelmények betartása. Fontos a hús- és élelmiszerkezelés higénés szabályainak betartása. Vírusfertőzések:

ENTEROVÍRUS FERTÔZÉSEK

88

Olyan vírusok, amelyek ugyan az enterális fertôzésekre jellemzô módon szájon át jutnak a szervezetbe és a székletben megtalálhatók, de - bár esetenként enyhe enterális tüneteket is okozhatnak, - elsôdleges támadási pontjuk nem a gyomorbéltraktus. A kiváltott kórképek, tünetek igen heterogének. Kórokozó: Az Enterovírus genusa Polio, a Coxsackie A és B, az ECHO vírusokat, valamint a humán enterovírus 68 -71 típusokat tartalmazza. Fertôtlenítôszerek közül a klórkészítmények a szokásosnál többszörösen nagyobb koncentrációban hatásosak; legérzékenyebbek a vírusok formalinra, melynek 0,5 % - os oldata a vírusokat gyorsan elpusztítja. Fertôzés forrása: Többnyire a beteg, aki székletével, esetleg már váladékával üríti a kórokozókat. Fertôzô forrás lehet a reconvalescens beteg, valamint a tünetmentesen ürítô is. Terjedési mód: Kontakt úton, ivóvízzel, fürdôvízzel, élelmiszerekkel legyekkel, tárgyakkal, esetenként cseppfertôzéssel. Fogékonyság: Általános. Lappangási idô: Változó, általában 1 - 2 hét (2 - 35 nap). Klinikai megjelenési formák: (Poliomyelitis külön tárgyalva). A coxsackie A és B, valamint az ECHO vírusok az aseptikus meningitisek kiváltásában jelentôsek, de enyhe, esetenként lázzal járó felsôlégúti megbetegedéseket is okozhatnak. Kialakulhat a Coxsackie - a vírus által lázzal, torokfájással járó herpangina, mely elsôsorban gyerekek, fiatal felnôttek megbetegedése. A Coxsackie-B vírus kiváltotta tipikus kórforma a pleurodynia epidemica /myalgia epidemica, Bornholm-betegség/, mely magas lázzal, fejfájással, mellkasi, hasi fájdalommal jár. A Coxsackie - B vírusok a myocarditis és pericarditis kiváltásában is szerepelnek. Az ECHO vírusok okozta fertôzések többnyire enyhe lefolyású légúti vagy enterális megbetegedéseket okoznak, de egyes típusok újszülöttek haemorrhágiás necrosist eredményezô, halálhoz vezetô megbetegedését idézhetik elô. Az enterovírusok okozhatnak még akut haemorrhágiás conjunctivitist is. (Cox. A 24, enterovírus 70). Beteggel kapcsolatos teendők:

89

Bejelentendő. A beteget valamennyi kórkép esetén el kell különíteni. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg székletére és valamennyi váladékára. Laboratóriumi vizsgálat nem kötelezô, de elôzetes megbeszélés alapján a kijelölt ÁNTSZ laboratóriumba küldhetô széklet, torokváladék, liquor a vírus kimutatásához, (izolálási kísérlet szövettenyészetben, szopósegérben) és a betegség elsô majd harmadik-negyedik hetén vett vér szerológiai vizsgálathoz. (Szerológiai vizsgálat önmagában, izolátum megléte nélkül, csak igen korlátozottan végezhetô. ELISA-IgM teszt Cox. B fertôzés igazolására megkísérelhetô. Megelôzés: Védôoltások hiányában az általános hygiénés szabályok betartásának van nagy jelentôsége (ivóvízhygiéne, élelmezésegészségügyi intézkedések, kórházhygiéne, stb.).

90

A és E vírus HEPATITIS

(Járványos májgyulladás) Kórokozó: A Picornavírus család Hepatovírus nemzetségébe tartozó Hepatits-A vírus (HAV), valamint a Calicivírusok családjába tartozó, szintén RNS genomú Hepatitis-E vírus (HEV). A HAV az egyik legellenállóbb vírus, túlél 60 Co-ot is egy órán át, szobahőn 1 hónapig, 4 Co-on akár két hónapig is fertőzőképes marad. Fertőtlenítőszerek csak magasabb koncentrációban pusztítják el. A HEV viszont már egy fagyasztás-olvasztási ciklus után elveszítheti fertőzőképességét. Fertőzés forrása: A beteg vagy a tünetmentes fertőzött személy. Terjedési mód: Enterális: fertőzött széklettel szennyezett élelmiszer, ivóvíz, használati tárgyak, nem kielégítő személyi higiéné esetén közvetlen érintkezéssel. E-vírussal fertőzött terhes anyák a magzatot transzplacentárisan is fertőzhetik. Lappangási idő: 15-40 nap, az A-típusnál általában 28-30 nap, az E-típusnál általában 26-40 nap. Fogékonyság: Általános. Fertőzőképesség tartama: A beteg már a lappangási idő második felétől fertőz, maximálisan a klinikai tünetek kezdete előtt. A fertőzőképesség az icterus megjelenése után néhány nappal (HEV esetében 2 hét múlva) megszűnik. Kórokózó-ürítés nem marad vissza, krónikus fertőzés nem alakul ki. Beteggel kapcsolatos teendők: "Hepatitis infectiosa" néven be- és kijelentendő megbetegedés. A beteget kórházi fertőző osztályra kell utalni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező, folyamatos és záró fertőtlenítés szükséges (használati tárgyak, ruházat, WC, fürdőkád, stb.). A megfigyelés alá helyezett, munkakörüktől eltiltott személyektől alvadásában nem gátolt vérminta küldendő a területileg illetékes ÁNTSZ mikrobiológiai laboratóriumába vagy az OEK Virológiai Főosztályára az átvészeltség megállapítására. A szérumból szerológiai vizsgálattal (ELISA, anti HAV- IgM) a HAV fertőzés diagnosztizálható. Ha a vizsgálatok korábbi HAVfertőzést igazolnak, a járványügyi megfigyelést és a munkaköri kitiltást haladéktalanul meg kell szüntetni.

91

Teendők a beteg környezetében: A beteggel szoros kapcsolatban lévő személyeket 30 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és (életkorra való tekintet nélkül) gamma-globulin védelemben kell részesíteni. Ezen idő alatt nem dolgozhatnak közétkeztetésben, gyermekintézményekben, kórházi, egészségügyi munkakörben, vízművekben Megelőzés: Általános higiénés rendszabályok, kézmosás, élelmezés és vízhigiénés rendelkezések betartása és ellenőrzése. Az endémiás területre, illetve a fertőzéssel a hazainál erőteljesebben érintett országok látogatásakor - 3 hónapnál hosszabb kinttartózkodás esetén - aktív immunizálás javasolt hepatitis A elleni vakcinával. Ezen kívül ajánlott a hepatitis A elleni vakcináció az alapbetegségük vagy az életmódjuk miatt különösen veszélyeztetettek (haemophiliások, hemodializáltak, krónikus májbetegségben szenvedők, intravénás kábítószer-élvezők, homoszexuális személyek) számára. Megjegyzés: Az enterális úton terjedő A-vírus okozta hepatitisre jellemző a korspecifikusság. Gyermekek, fiatal felnőttek és utazók megbetegedése (Közel-Kelet járványainak mintegy 50 %-ában az E-vírus szerepel), és csaknem kizárólag vízeredetű járványokról van szó HEV epidémiák esetében (India, Pakisztán, Burma, Kína, Nepál, volt SZU, Afrika, Costa Rica, Mexikó), mivel a vízbe kerülő és fertőzőképességét ott is hosszú ideig megtartó HAV-t a kagylók bekoncentrálják akár 6-8-szorosára is a környezethez képest. A HAV fertőzés mortalitása 0,1- 0,2 %. Ezzel szemben az E-vírus közel 20 % mortalitást okoz terhes nőknél.

92 POLIOMYELITIS ANTERIOR ACUTA

Kórokozó: Az Enterovírus genusba tartozó Poliovírus 1, 2, 3 típusa. Fertôzés forrása: A beteg vagy vírushordozó személy - széklet és garatváladék útján. Terjedési módok: Főleg enterális úton, kisebb mértékben cseppfertőzés útján terjed, közvetlen érintkezéssel, fertőzött élelmiszerek, tárgyak és szennyvíz közvetítésével. Lappangási idô: Általában 7-14 nap. Fertôzôképesség idôtartama: Fertôzôképes a beteg már a lappangási idô végétôl kezdve, legfertôzôbb a heveny szak idején. A fertôzôképesség mindaddig tart, amíg vírusürítés fennáll. Széklettel a vírus az esetek többségében a betegség kezdetétôl számított 2-4 hétig, de ennél hosszabb ideig is ürülhet. A betegség elején kb. 1 hétig a vírus a garatból is ürül. Kontagiozitási indexe: 0,01 -1 %. Beteggel kapcsolatos teendôk: Bejelentésre és kijelentésre kötelezett. Telefonon, faxon is jelenteni kell az ÁNTSZ-nek és OEK-nak. A beteget 4 hétre a Szent László Kórházban kell elkülöníteni. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô, beküldendô a betegség kezdetén 3 egymást követô napon székletminta és garatöblítő folyadék, 1-2 liquor minta, valamint akut és reconvaleszcens savó kizárólak az OEK Virológiai főosztályára. Fontos a vírus szövettenyészetben történô izolálása, típusának, genetikai tulajdonságainak meghatározása, ill. a neutralizáló ellenanyagok kimutatása. Teendôk a beteg környezetében: A beteg környezetében élôket 14 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Ezen idô alatt székletüket folyamatosan fertôtleníteni kell. Gyermekvédelmi intézményben, kórházi osztályon 14 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. Ha a betegség üdülô gyermekcsoportban fordul elô, a beteg azonnali kórházba való szállítása után 14 napos teljes zárlat rendelendô el. Megelôzés:

93

A megfelelô hygiénés viszonyok biztosítása mellett elsôdleges szerepe a védôoltásnak van. Hazánkban a poliomyelitis elleni aktív immunizálás a korhoz kötött kötelezô védôoltások közé tartozik. Polio-endémiás területre utazók számára javasolt az újraoltás. (Lásd védôoltásoknál részletesen).

94 ROTAVÍRUS FERTŐZÉSEK

Kórokozó: A Reovírus családba tartozó RNS-t tartalmazó rotavírusok. Több szerotípusa ismert. Ellenálló képességük hővel, fertőtlenítő szerekkel szemben más vírusokhoz képest kifejezettebb. Fertőzés forrása: A beteg vagy a tünetmentes ürítő. Terjedési módok: Elsősorban közvetlen átvitellel: széklettel szennyezett kézzel, széklettel szennyezett tárgyakkal, élelmiszerekkel, vízzel. A vírusok per os kerülnek a szervezetbe (gastroenteritist okoznak). Lappangási idő: 1-2 nap Fogékonyság: Újszülöttek, csecsemők fogékonysága általános, az életkor növekedésével a fertőzéssel szembeni érzékenység fokozatosan csökken. Hat évnél idősebb gyermekek már ritkán betegednek meg klinikai tünetekkel, de időseknél (öregek otthonaiban) újra észlelhetők klinikai tünetekkel járó esetek is. Szezonalitása van; november-március között van az epidemiás csúcs. Bölcsődei, óvodai járványok gyakoriak. Beteg körüli eljárás: Enteritis infectiosa diagnózissal be- és kijelentendő. Elkülönítés nem szükséges, de a beteg székletét és azzal szennyezett tárgyakat fertőtleníteni kell, elsősorban kórházak csecsemő- és újszülött osztályán, ahol a beteg izolálása is indokolt. Laboratóriumi vizsgálat nem kötelező, de széklet küldhető virológiai vizsgálatra, CLA, ELISA), amiből a vírus közvetlenül kimutatható. Kereskedelemben kapható latex-agglutinációs (LA) eljárással a vizsgálat a betegágy mellett is elvégezhető. Megelőzés: A megelőzésben az általános hygiénés rendszabályok betartásának van jelentősége, főleg csecsemő-újszülött osztályokon a nosocomiális fertőzések elkerülése céljából. Tetravalens, reassortans, élő, orális vakcína bevezetés előtt áll.

95

Féregfertőzések : ASCARIASIS

(Orsóférgesség) Kórokozó: Ascaris lumbricoides. Fertôzés forrása: A petéket ürítô ember. Terjedési mód: A széklettel kiürült éretlen peték a külvilágban (talaj , szennyvíz, iszap) megfelelő hőmérséklet és nedvesség mellett kb. 1 hónap alatt válnak fertőzőképessé. A fertőzőképes peték a szennyezett talaj, kéz, nyersen fogyasztott gyümölcs és zöldségfélék közvetítésével terjednek. Fogékonyság: Általános. Lappangási idô: A peték lenyelése után kb. 2 hónap alatt fejlôdik ki az ivarérett féreg, ekkor jelentkeznek az enterális tünetek. Fertôzôképesség tartama: Amíg a bélben férgek vannak. A kiürült pete közvetlen nem fertôz, csak a külvilágban, a talajban történô párhetes érési folyamata után. A talajban hosszú ideig fertôzôképes állapotban marad, hónapokig, esetleg évekig. Beteg körüli eljárás: Nem bejelentendô. Elkülönítés nem szükséges. A beteg környezetében a WC – használat utáni, valamint az étkezések előtti higiénés kézfertőtlenítésen kívül a széklettel szennyezett talajt, a székletet kell fertőtleníteni. A betegnél féreghajtás kötelező. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehetô. Székletminta küldhetô be „F” tartályban parazitológiai vizsgálatra az ÁNTSZ-be vagy az OEK-ba. Ellenôrzô laboratóriumi vizsgálat: Gyógyulás után egy héttel 3 egymást követô napon székletminta küldendô be.

96

Teendôk a beteg környezetében: A beteg környezetében szűrôvizsgálat célszerű székletminták beküldésével. A fertôzöttnek talált személyeknél is egyidejűleg féregűzést kell végezni. Megelôzés: Székletszóródás meggátlása. Nyersen fogyasztott zöldségfélék gondos lemosása. Konyhakertek szennyvízzel való öntözése, fekáliával való trágyázásának eltiltása.

97 ENTEROBIASIS (OXYURIASIS)

(Cérnagiliszta betegség) Kórokozó: A Nematodák osztályába tartozó Enterobius vermicularis. szobahőmérsékleten 1-2 hétig is fertőzőképes marad. Hő iránt érzékeny.

Petéje

Fertőzés forrása: A petéket ürítő ember. Terjedési módok: Közvetlen érintkezéssel, piszkos kéz útján, tárgyak, étel, por, levegő közvetítésével. Gyakori az ún. autoreinfekció, amikor a fertőzött személy a végbéltájék kaparás közben a körme alá, ujjaira került peték bekebelezése útján fertőzi újra magát. Lappangási idő: 2-4 hét. Fertőzőképesség tartama: Mindaddig, amíg a férgek a bélben vannak. A beteggel kapcsolatos teendők: Nem bejelentendő, elkülönítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. Diagnosztikus célból vizsgálatra beküldhető anorektális vizsgálati anyag, a területileg illetékes ÁNTSZ parazitológiai laboratóriumába vagy az OEK Parazitológiai osztályára. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. Legfontosabb a reinfekció (és a peték átvitelének) megakadályozása. A peték gyakori - meleg, folyó vízzel, szappannal és körömkefével végzett - kézmosással távolíthatók el. A fehérneműket, ruhaneműket kifőzéssel, a nem mosható ruházatot forró vasalással kell fertőtleníteni. Tárgyakra, padlózatra került peték hatékony fertőtlenítőszerekkel elpusztíthatók. Teendők a beteg környezetében: A fertőzöttnek talált személy környezetében javasolt a vizsgálatot elvégeztetni, és a fertőzöttnek talált valamennyi személyt egyidejűleg gyógykezeltetni. Megelőzés: Körmök rövidre vágása, általános, személyi és környezethigiénés rendszabályok betartása.

HYMENOLEPIASIS

(Törpe-galandférgesség)

98

Kórokozó: Hymenolepis nana, ritkán Hymenolepis diminuta. Fertőzés forrása: Fertőzött ember, patkány, egér. Terjedési mód: A széklettel ürülő peték közvetlen érintkezéssel, enterális úton, élelmiszerek, használati tárgyak közvetítésével jutnak az emberi szervezetbe. A H. diminuta a köztigazdák (lisztbogár, lisztmoly, patkánybolha) elfogyasztása révén terjed. Lappangási idő: 2-3 hét. Fertőzőképesség tartama: Amíg a férgek a bélben jelen vannak. A beteggel kapcsolatos teendők: Nem bejelentendő, elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. Diagnosztikus vizsgálatra, a féregpeték kimutatására székletmintát kell venni. Teendők a beteg környezetében: A fertőzöttek felderítésére a beteg környezetében székletszűrő vizsgálatot lehet végezni. A fertőzötteket a beteggel egy időben javasolt kezelni. Megelőzés: Általános higiénés szabályok betartása.

99 TRICHURIASIS

(Ostorférgesség) Kórokozó: Trichuris trichiura féreg. A széklettel kiürült éretlen peték a külvilágban a hőmérsékleti és nedvességi viszonyoktól függően 1-3 hónap múlva válnak fertőzőképessé. Fertôzés forrása: A fertôzött ember (széklete útján, ha a székletével ürülô peték nedves és megfelelô hômérsékletű talajba jutnak). Terjedési módok: Ürülékkel szennyezett talaj, fertôzött talajjal szennyezett kéz, élelmiszer (nyersen fogyasztott gyümölcs és zöldségfélék), víz, szennyvíz közvetítésével terjed a peték bekebelezése útján. A fogékonyság általános. Lappangási idô: 1-3 hónap. A peték lenyelése után a szervezetben 1-3 hónap alatt fejlôdnek ki az ivarérett férgek, ekkor indul meg a peteürítés is, mely lehetôvé teszi a kórisme felállítását. Fertôzôképesség tartama: Amíg a bélcsatornában férgek vannak. Az ürített pete közvetlen nem fertôz, csak miután a külvilágban pár hetes érési folyamaton esett át. A talajba került peték megfeleő környezeti feltételek mellett hónapokig életképesek és fertőzőképesek. Teendôk a beteggel: Nem bejelentendô. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehetô. Elôzetes megbeszélés nélkül, széklet küldhetô be féregpete kimutatására F tartályban parazitológiai laboratóriumba az OEK-ba vagy ÁNTSZ-be. Megelôzés: Személyi és élelmezéshigénés elôírások betartása. Nyersen fogyasztott zöldségfélék gondos lemosása. Konyhakerti növények szennyvízzel való locsolása, fekáliával való trágyázásának eltiltása. Székletszórás megakadályozása.

100

Protozoon fertőzések :

AMOEBIASIS

(Amoebás dysenteria) Kórokozó: Entamoeba histolytica, vegetatív és cystás alakkal rendelkezô protozoon. A vegetatív forma a külvilágban hamar elpusztul, a cysták ellenállóképessége kifejezettebb. Fertôtlenítôszerek közül az 1 %-os formalin hatásos, mely a cystákat 30 percen belül elöli. Fertôzés forrása: Akut vagy krónikus beteg, lábadozó, székletük útján. (Olykor kutya, macska is lehet a fertôzés forrása.) Jelentôs szerepet játszanak a tünetmentes cystaürítôk, akik nem kerülnek orvoshoz és hosszú idôn át fertôzhetik környezetüket. Terjedési mód: Szennyezett kéz, fertôzött víz, fertôzött, nyersen fogyasztott élelmiszer, zöldség, gyümölcs. Terjesztheti a légy is. Fogékonyság: Általános. Lappangási idô: Néhány naptól több hónapig terjed. Leggyakrabban 2-4 hét. Fertôzôképesség tartama: Amíg a protozoon a széklettel ürül. Beteg körüli eljárás: Be- és kijelentendô megbetegedés. Csak a heveny bél-amoebiasisban szenvedő beteget kell a klinikai gyógyulásig elkülöníteni kórházban vagy otthon. Folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô! Vizsgálatra széklet küldendô be az ÁNTSZ vagy az OEK parazitológiai laboratóriumába. A kórokozó érzékenysége miatt a székletmintát 37 °C-on elômelegített termoszba helyezve kell beküldeni (a vegetatív formák lehüléssel szemben érzékenyek, 37C° alatt 1-2 órán belül elpusztulnak.). A laboratóriumban a beküldést követôen azonnal natív készítménybôl cystát vagy vegetatív alakot keresnek. Szöveti amoebiasis gyanúja esetén serológiai vizsgálatra alvadásgátló nélküli sterilen vett vérmintát lehet az OEK Parazitológiai Osztályára küldeni.

Felszabadító vizsgálat:

101

Gyógyultnak tekinthetô a beteg, ha a klinikai gyógyulás után 3 egymást követô napon a laboratóriumi vizsgálat eredménye negatív. Teendôk a beteg környezetében: Kontakt személyek megfigyelése, székletük laboratóriumi vizsgálata. Gyermekintézményben felvételi zárlat. A közösség szűrése, a szűrővizsgálat során pozitívnak bizonyult személyeket a kórokozó hordozás időtartamára járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni. Megelôzés: Az enterális fertôzésekre érvényes hygiénés intézkedések. Kézmosás, élelmezés -és vízhigiénés rendszabályok betartása. Nyers salátafélék, zöldség csak mosva fogyaszthatók. Trópusi országokba történő utazás esetén a hámozatlan zöldségek és a nyers saláták fogyasztását kerülni kell. Megjegyzés: Az Entameoba histolitica az egész világon elterjedt parazita. A trópusi országokban a lakosság 100 %-a is fertôzött lehet. Hazánkban a szűrôvizsgálatok során az iskolásgyermekek körében is kimutatható volt fertôzöttség.

102 GIARDIASIS

Kórokozó: Giardia lamblia (duodenumban élősködő protozoon). Fertőzés forrása: Fertőzött ember, valamint a tünetmentes cystaürítő. Lappangási idô: 1-2 hét. Terjedési módok: Enterális úton terjed, közvetlen érintkezés, széklettel szennyezett ivóvíz, élelmiszer, szennyvízzel öntözött konyhakerti növények, piszkos kéz útján. Fogékonyság: Általános. Fertőzőképesség tartama: Amíg a protozoonok a bélben jelen vannak. Beteggel kapcsolatos teendők: Ha enterális tüneteket okoz, akkor enteritis infectiosaként be- és kijelentésre kötelezett. A kijelentőlapon fel kell tüntetni a parazitológiai laboratóriumi vizsgálat eredményét. Elkülönítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező. Diagnosztikus vizsgálatra küldendő székletminta, esetleg duodenális nedv az ÁNTSZ területileg illetékes parazitológiai laboratóriumába vagy az OEK Parazitológiai osztályára. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. A beteg körüli fertőtlenítési teendők közül a legfontosabb a reinfekció megelőzése és a peték átvitelének megakadályozása. Ennek megfelelően a kéz és a köröm alá került peték - meleg, folyó vízzel, szappannal és főleg körömkefével végzett - kézmosással távolíthatók el. A beteg által használt fehérneműket, ruhaneműket 30 percig történő forralással végzett kifőzéssel, a nem mosható felsőruházatot lehetőleg gőzöléssel végzett, forró vasalással kell fertőtleníteni. Tárgyakat, padlózatot hatásos fertőtlenítőszerekkel kell fertőtleníteni. Teendők a beteg környezetében: A fertőzöttek felderítésére célszerű széklet-szűrővizsgálatot végezni, a fertőzött személyeket a beteggel egyidejűleg javasolt gyógykezelni. Megelőzés:

103

Általános személyi higiénés rendszabályok betartása, a székletszóródás megakadályozása, legyek elleni védekezés. Trópusi területen palackozott víz fogyasztása. Megjegyzés: Világszerte elterjedt betegség, nálunk elsősorban gyermekközösségekben (bölcsődék, óvodák, iskolák) mutatható ki fertőzöttség, sokszor 20-40%-ban is.

104

TOXIKOINFEKCIÓK JÁRVÁNYTANA Toxikoinfekcióknak nevezzük azon enterális tüneteket mutató megbetegedéseket, ételfertőzéseket, melyeket a bakteriumokkal, vagy azok toxinjával fertőzött étel, vagy ital elfogyasztása okoz. Az élelmiszerekben szaporodó mikróbák toxintermelése már az élelelmiszerekben történik, így az élelmiszerekkel, ételekkel a szervezetbe jutó endo-, illetve exotoxinok gyorsan kifejthetik hatásukat; a gyomor- bélcsatornára lokalizálódó tünetek rövid időn belül jelentkeznek. E megbetegedések kiváltásában a következő baktériumok játszanak szerepet: Bacillus cereus: az ételben elszaporodott bakteriumok által termelt enterotoxin okozza a tüneteket; Clostridium botulinum: az ételben élő bakterium általában már nem található csak a baktériumok által már korább termelt exotoxin - ez okozza a tüneteket; Salmonellák: a kórfolyamat döntő oka az elfogyasztott ételben jelenlevő nagyszámú bakterium, illetve az általuk termelt endotoxin; Staphylococcus aureus, Clostrdium perfringens: mindkét bakterium esetében a tüneteket az ételben termelt enterotoxin okozza. Az említett bakteriumok által előidézett ételfertőzéseket, ételmérgezéseket „ételmérgezései bejelentőlapon” be kell jelenteni az ÁNTSZ területi intézetébe. A betegek székletéből, hányadékából, gyomormosó folyadékából vizsgálati anyagot kell biztosítani és az ÁNTSZ laboratóriumába eljuttatni. A gyanús élelmiszer, étel fogyasztását le kell tiltani. Amennyiben a betegek székletében talált és az ételmintából (minden közétkeztetés céljára főző konyhában a naponta előállított valamennyi ételből ételmintát kell eltenni jégszekrényben 48 órára) kimutatott bakterium azonos, antigénszerkezete megegyezik, az ételmérgezés keletkezésének ok-okozati összefüggése egyértelműen megállapítható. A toxikoinfekciók, ételmérgezések megelőzésében döntő szerepe van az élelmiszeriparban, élelmiszerkereskedelemben, közétkeztetésben dolgozók előzetes és folyamatos egészségügyi alkalmassági vizsgálatának, beleértve a munkába lépés előtt a belgyógyászati kivizsgálást, széklettenyésztéses-, luesszerológiai vizsgálatot, tüdőszűrést. A prevencióban fontos szerepe van az élelmiszerhygiénés rendszabályok szigorú betartásának,

105 BACILLUS CEREUS OKOZTA TOXICOINFEKCIÓ

Kórokozó: Bacillus cereus Gram-pozitív spórás bakterium, külső behatásokkal, fertőtlenítőszerekkel szemben kifejezetten ellenálló. Többnyire enyhe lefolyású ételmérgezéseket okoz, a betegség kiváltásához nagyszámú kórokozónak kell az elfogyasztott étellel a szervezetbe jutnia. A tüneteket az enterotoxin okozza. Fertőzés forrása: A bakterium ubikviter, megtalálható a talajban, így földdel, talajjal szennyezett zöldségek, gyümölcsök felületén, a talajból kerülhet élelmiszerekbe, ételekbe, amelyben elszaporodik s nagymennyiségű toxint termel. Lappangási idő: A hányással járó forma esetén rövid: 1-6 óra, ahol a hasmenés a fő tünet, ott 6-16 óra. Teendők, megelőzés: A beteggel és a megelőzéssel kapcsolatos teendők ugyanazok, mint staphylococcus okozta ételmérgezéseknél. BOTULISMUS

Kórokozó: A Clostridium botulinum anaerob spórás bakterium. A spórák ellenállása igen kifejezett, toxinja hőstabil. A bakterium nem invaziv, a kóros folyamatot csak a toxin hozza létre. Fertőzés forrása: Azon állatok (sertés, szarvasmarha), amelyek bélcsatornájukban hordozzák a Clostridiumokat. A fertőzésnek több útja lehet: az állati beleket hurka, kolbász készítésére használják fel, amennyiben ezek megtisztítása nem megfelelő, a kórokozó a töltetlékbe kerül, anaerob viszonyok között toxint termel. Létrejöhet fertőződés abban az esetben is, ha az állatok székletével a talajba került Clostridiumok talajszennyeződéssel jutnak élelmiszerekbe pl. zöldségkonzervekbe. Nem megfelelő sterilezés esetén a sprórákból vegetatív alakok formálódnak s toxint termelnek. Talajjal történő szennyezés történhet hús, sonka, húskonzervek esetében is. Nem gyakori, de súlyos lefolyású, 30-50 %-ban letális kimenetelű megbetegedés.

106

Fogékonyság: Általános. A betegség létrejöttében az élelmiszeregészségügyi hiányosságok döntő szerepet játszanak. Lappangási ideje: Az elfogyasztott toxin mennyiségétől függ, általában 12-48 óra. Tünetek: Eltérően a többi toxikoinfekciótól, ahol az enterális tünetek dominálnak, akkomodációs zavar, kettőslátás, ptosis, szájszárazság. A letális kimenettel keringési elégtelenség, vagy légzésbénulás. Beteggel kapcsolatos teendők: A betegség ételmérgezési bejelentőlapon bejelentendő. Miután emberről emberre nem terjed, elkülönítés nem szükséges, de a betegség súlyossága miatt a beteget kórházba kell szállítani. Fertőtlenítésre nincs szükség, de az evőezközöket alaposan meg kell tisztítani. Laboratóriumi vizsgálat kötelező, a betegség okaként feltételezett élelmiszert, valamint a beteg hányadékából vett mintát kell küldeni, ezekből toxin kimutatása történik. Megelőzés: Az élelmiszeregészségügyi rendszabályok szigorú betartásának van szerepe. CLOSTRIDIUM PERFRINGENS TOXICOINFEKCIÓ

Kórokozó: A Clostridium perfringens A és A2-vel jelzett enteroxint termelő spórás baktérium. A fertőzés forrása: A kórokozó ember és egyes állatok (sertés, szarvasmarha, szárnyasok) béltraktusában található, széklettel jut ki a talajba. Az élelmiszerekbe részint széklettel (pl. kenődéssel kerül a tőkehúsra), részint talajjal történő szennyeződéssel jut be a kórokozó. Az ételmérgezéseknél többnyire húsételek, levesek, mártások szerepelnek, amelyekben a hosszabb tárolás, lassú lehűlés alatt a bakteriumok nagymértékben elszaporodnak. Fogékonyság: Általános.

107

Lappangási idő: Általában 10-12 óra. A betegség 1-2 nap alatt lezajlik változó intenzitású hasmenés formájában. Beteggel kapcsolatos teendők és a megelőzés: Lásd a staphylococcus okozta ételmérgezéseknél.

108 SALMONELLOSIS

Kórokozó: Salmonella genus (kivéve S. typhi, S. paratyphi A, B,C). O és H antigénjeik alapján elkülönített szerotípusai. Hazánkban leggyakrabban a S. enteritidis és a S. typhi murium a leggyakoribb. Ellenállásuk hővel, fertőtlenítőszerekkel szemben közepes. Fertőzés forrása: Beteg, vagy tünetmentes kórokozó-ürítő ember (széklete útján) vagy Salmonellákat hordozó állatok (szárnyasok, sertés, szarvasmarha) húsuk, tojásuk, ürülékük útján, valamint rágcsálók (patkány, egér). Terjedési módok: Közvetlen érintkezés beteggel vagy kórokozóhordozóval, fertőzött állattal, illetve egyes állati élelmiszerek (hús, tojás, tej) fogyasztásával. A járványok kb. 80%-a baromfi és tojás eredetű. Lappangási idő: Kontakt fertőzésekben 2-7 nap, ételmérgezési esetekben 6-48 óra. Fertőzőképesség tartama: Amíg a Salmonella ürítés fennáll, általában csak a betegség és lábadozás alatt, de hónapokig, ritkán hosszabb ideig tartó ürítés is előfordul. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. Ha a kiváltó ok ételmérgezés volt, „ételmérgezési bejelentőlapon” is be kell külön jelenteni, valamint telefonon értesíteni az ÁNTSZt. A beteget el kell különíteni. Az elkülönítés addig tart, amíg a klinikai gyógyulás után 2 napi időközben vett székletvizsgálat 2 egymást követő esetben negatív eredményt ad. Ha 7 nap múlva sem lesz negatív az elkülönítés megszüntethető, de a kórokozóhordozás időtartamára járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni, eltiltani közfogyasztásra kerülő ételek, italok kezelésétől, vízmű, gyermekvédelmi intézmény, kórházi osztályon való munkától. Laboratóriumi vizsgálat kötelező, beküldendő a gyógykezelés előtt vett székletvagy hányadékminta. Folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges, a beteg székletét, hányadékát, azokkal szennyezett tárgyakat kell fertőtleníteni.

109

Teendők a beteg környezetében: A beteg hozzátartozóit a beteggel történt utolsó érintkezéstől számított, 7 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Ez csak akkor szüntethető meg, ha ezen idő alatt egy alkalommal vett székletminta negatív eredményt mutatott. El kell tiltani közfogyasztásra kerülő ételek, italok kezelésétől, vízművekben, gyermekvédelmi intézménybe, kórházi osztályon való munkától. Gyermekvédelmi intézményben, kórházi csecsemő- és gyermekosztályon előfordult megbetegedés esetén a beteg elkülönítése után 7 napos felvételi zárlatot kell elrendelni, a beteg környezetében szűrővizsgálatot végezni. Megelőzés: A betegség megelőzése védőoltás hiányában komplex higiénés feladat. Ezen belül állategészségügyi, élelmezésegészségügyi, településegészségügyi feladat. Igen fontos a személyi higiéne megfelelő színvonala is. A betegség átvészelése csak típusspecifikus immunitás kialakulását jelenti.

110 STAPHYLOCOCCUS OKOZTA TOXIKOINFEKCIÓ

Kórokozó: Staphylococcus aureus enterotoxint (A-F) termelő törzsei. Kiszáradást jól tűrik, fertőtlenítőszerekre érzékenyek, toxinjuk kifejezett hőstabil, 30 perces főzésnek is ellenáll. Fertőzés forrása: A bakteriumokat ürítő ember, aki orrában, kezén, vagy más bőrfelületén hordozza a kórokozókat. Terjedési módok: A kórokozók nem megfelelően végzett konyhatechnológiai tevékenység során jutnak az ételbe. Az ételbe bejutott bakteriumok elszaporodva nagymennyiségű toxint termelnek. Lappangási idő: Általában rövid, 2-6 óra. Fogékonyság: Általános Beteggel kapcsolatos eljárás: Mint ételmérgezést „ételmérgezési bejelentőlapon” kell bejelenteni az ÁNTSZ illetékes intézetébe. Laboratóriumi vizsgálatra kötelező a betegektől széklet-, hányadék (illetve gyomormosó folyadék) mintát küldeni az ÁNTSZ-be, ahol a kitenyésztett bakterium fágtípusát összevetik a közétkeztetésben eltett ételmintában vagy az otthoni fertőzéseknél az ételmaradékban találhatóéval. A beteget el kell tiltani ételek-, italok készítésétől és kezelésétől, valamint gyermekvédelmi intézményekben való tevékenységtől. Megelőzés: Az élelmiszeriparban, élelmiszerkereskedelemben, közétkeztetésben dolgozók előzetes - szükség esetén időszakos - egészségügyi vizsgálatra, nagyfokú személyi higiéne, élelmiszeregészségügyi rendszabályok szigorú betartása.

111

LÉGUTAKON KERESZTÜL TERJEDŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK Légúti fertőzésről beszélünk minden olyan esetben, amelyben a kórokozó kilégzéskor (köhögés, tüsszentés, beszéd) elhagyja a szervezetet és levegővel belégzéskor kerül a másik ember légútjaiba (cseppfertőzés). A fertőzés ily módon rendkívül könnyen terjed, ezért a légúti fertőző betegségek igen gyakoriak. Számos légúti betegséggel az ember már gyermekkorában fertőződik, a betegség átvészelése után immunitás alakul ki, ezért felnőttek között ezek már ritkábban fordulnak elő. A légúti fertőzések elleni védekezés igen nehéz. Itt is fontos a fertőző forrás felkutatása, izolálása, a terjedés megakadályozására való törekvés. Leghatékonyabb eszköz a mesterséges immunizálás, védőoltás. Légúti fertőző betegségek közé az alábbiak tartoznak: Bakteriális fertőzések: • Scarlatina • Streptococcus pneumoniák • H. influenzae meningitis • Meningitis epidemica • Pertussis • Diftéria • Tuberculosis • Lepra • Legionellosis Vírusfertőzések: • Influenza • Parotitis epidemica • Varicella • Morbilli • Rubeola • Mononucleosis infectiosa • Variola

112

Bakteriális fertőzések:

SCARLATINA

(Scarlát, vörheny) Kórokozó: Streptococcus pyogenes erythrogén toxint termelő Gram-pozitív baktérium. Ellenálló képességük közepes. Fertőzés forrása: A beteg és kórokozó hordozó személy. Terjedési módok: Cseppfertőzés, léguti váladékkal szennyezett tárgyakkal, játékokkal, terjedhet tej útján is. Lappangási idő: Általában rövid, 1-3 nap, ritkán hosszabb max. 8 nap. Fertőzőképesség tartama: A beteg már a lappangási időszak alatt fertőz, a fertőzőképesség a tünetek megjelenése idején fokozódik, maximumát a kiütések idején éri el. Fertőzőképesség adequat terápia nélkül 10-21 napig tart, annak megkezdését követően viszont csak 1-2 napig. Kontagiozitási indexe: 35-40 %. A fogékonyság általános. Kimutatására a Dick-próbát használták. Az erythrogén toxin intracutan adására védettség esetén nem következik be bőrreakció. Teendők a beteggel: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget otthonában vagy kórházban (fertőző osztályon) kell elkülöníteni 6 napig, az elkülönítés időtartama alatt penicillin kezelésben kell részesíteni. Késői szövődmények ritkán lehetségesek. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat általában nem szükséges. Folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges, elsősorban az orr- torokváladékot és azokkal szennyezett tárgyakat kell fertőtleníteni. Teendők a beteg környezetében: A beteggel érintkezett személyeket 3 napon át orális penicillin prevencióban kell részesíteni. Munkaköri eltiltás, gyermekközösségek látogatásától való eltiltás nem szükséges. A betegség 7 éven aluliak közösségében való előfordulása esetén a gondozott gyermekeket 3 napos penicillin prevencióban kell részesíteni, felvételi zárlatelrendelése nem szükséges.

113

Megelőzés: Általános hygiénés szabályok betartása, személyi hygiéne. Aktív immunizálásra alkalmas védőoltással nem rendelkezünk.

114 INFLUENZAE OKOZTA MENINGITIS

Kórokozó: B típusú Haemophilus influenzae (HIB). Fertőzés forrása: A beteg vagy a kórokozó-hordozó ember. Terjedési mód: Cseppfertőzés. A behatolási kapu leggyakrabban az orr- vagy garatüreg. Lappangási idő: Valószínűleg rövid, 2-4 nap. Fertőzőképesség tartama: Mindaddig, míg a kórokozó jelen van. A beteggel kapcsolatos teendők: Meningitis purulenta megnevezéssel be- és kijelentésre kötelezett. A kijelentőlapon fel kell tüntetni a laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján megállapított etiológiai diagnózist. A beteget kórházban (fertőző osztályon) kell elkülöníteni a gyógykezelés időtartamára. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat minden meningitis esetén kötelező. Liquor és vér küldendő az ÁNTSZ területileg illetékes mikrobiológiai laboratóriumába a kórokozó kitenyésztésére. Az orr- és torokváladékra kiterjedő folyamatos fertőtlenítés szükséges. Teendők a beteg környezetében: A beteg környezetében élő, 6 éven aluli gyermekeket 5 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A 6 évesnél fiatalabb gyermekeket ellátó/gondozó intézményekben a védőoltott gyermekeket kivéve mindenki számára ajánlott 4 napon át az antibiotikum-prevenció. Megelőzés: A cseppfertőzéssel terjedő betegségek általános megelőzése, valamint aktív immunizálás.

115 MENINGITIS EPIDEMICA

(Járványos agyhártyagyulladás) Kórokozó: Neisseria meningitidis különböző szerocsopotjai. Az A szerocsoport jelentősebb, a C kisebb járványokat okozhat, nálunk a főleg sporadikus eseteket okozó B szerocsoport a legelterjedtebb. A W-135, az X, Y és a Z szerocsoportok kevésbé virulensek, bár ezen fertőzések is lehetnek súlyos kimenetelűek. Gram negatív baktérium. Hőre, kiszáradásra, fertőtlenítőszerekre igen érzékeny, a külvilágban gyorsan elpusztul. Fertőzés forrása: A beteg és a kórokozó-hordozó ember (orr-, torokváladéka útján). Terjedési módja: Cseppfertőzés, ritkán közvetlen érintkezés útján. Mérsékelt égövön a téli időszakban halmozódást mutat. Lappangási idő: 2-10 nap, leggyakrabban 3-4 nap. Kontagiozitási indexe: Alacsony, 0,1% Fertőzőképesség tartama: A lappangási szak végétől mindaddig, amíg a kórokozó az orr-, torokváladékkal ürül. Adeqvuát terápia megkezdését követő 24 óra múlva az orr- garatüregből eltűnnek a kórokozók. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget kórházban, fertőző osztályon kell elkülöníteni a gyógykezelés időtartamára. Folyamatos fertőtlenítés kötelező, mely kiterjed a beteg orr- torokváladékára és az azzal szennyezett anyagokra. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Sterilen vett és az anyagvételt követő 1-2 órán belül az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézetének bakteriológiai laboratóriumába küldött liquorból a baktérium kimutatható. Teendők a beteg környezetében: A beteg környezetében élőket 8 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Zárt közösségekben a betegek környezetében lévőket antibiotikum profilaxisban (rifampicin) javasolt részesíteni. Nosocomiális eredetű előfordulás esetén az érintett ápolási egységben 8 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. Antibiotikus prevenció esetén külön korlátozó intézkedésekre nincs szükség.

116

Megelőzés: Járványos időben kerülni kell a zsúfoltságot és a testi megerőltetést. Olyan területeken, ahol rendszeresen nagyobb számú eset fordul elő, szóba jön a veszélyeztetett lakosság vakcinálása. Az oltás ajánlott nemzetközi utazásokkal kapcsolatban is.

117 PERTUSSIS

(Szamárköhögés) Kórokozó: Bordetella pertussis, endo és exotoxint termelő Gram-negativ baktérium. Ellenálló képessége mérsékelt, magasabb hőmérséklet, kiszáradás, fertőtlenítőszerek könnyen elpusztítják. Fertőzés forrása: A beteg ember légúti váladékai útján. Terjedési mód: Cseppfertőzés, ritkán közvetlen érintkezés vagy tárgyak révén. Lappangási idő: Általában 7-10 nap, ritkán 21 nap is lehet. Fertőzőképesség tartama: Már a lappangási idő végén fertőz a beteg, legfertőzőbb a hurutos szakaszban, a jellegzetes köhögés kifejlődése előtt. A görcsös szaktól kezdve a fertőzőképesség fokozatosan csökken és a betegség kezdetétől számított 5. Hét után kezeletlen esetekben is megszűnik. Kontagiozitási indexe: 60-80 %. A fogékonyság általános. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget el kell különíteni az oltatlan csecsemőktől, gyermekektől, a bakteriális szuperinfekció elkerülése érdekében lehetőleg felnőttektől is. Az elkülönítés az antibiotikum terápia megkezdésétől számított 1 hét után feloldható. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető, differenciáldiagnosztikai célból savópár küldhető be az OEK-be. Az első vérmintát az antibiotikus kezelés megkezdése előtt, a másodikat 4-5 héttel később kell beküldeni. Folyamatos fertőtlenítés végzendő, mely kiterjed a beteg légúti váladékaira, azzal szennyezett tárgyakra. Teendők a beteg környezetében: A beteggel kontaktusba került de pertussisban meg nem betegedett, oltatlan 6 éven aluli gyermekeket 14 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni és kitiltani gyermekvédelmi, oktatási intézményekből. Gyermekvédelmi intézményekben pertussis előfordulása esetén 14 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. /Ez nem vonatkozik azon gyermekekre, akik az orvos által igazoltan átestek pertussison, vagy koruknak megfelelő védőoltásban részesültek/. A beteggel otthonában,

118

gyermekintészményben érintkezett, pertussis ellen 1 évnél régebben oltott, 6 évesnél fiatalabb korú gyermekeket DPT védőoltásban kell részesíteni. Megelőzés: Kiemelt szerepe van a korhoz kötött kötelező DPT védőoltásoknak. A vaccina 2-3 évig tartó védettséget, a revakcináció megfelelő immunitást eredményez. (A DPT oltások idejét lásd a védőoltásoknál).

119 DIPHTHERIA

(Diftéria, torokgyík) Kórokozó: Corynebacterium diphtheriae, exotoxint termelô Gram-pozitív baktérium. Külsô behatásokkal szemben ellenálló, külvilágba kikerülve hetekig megtartja ellenállóképességét, fertôtlenítôszerekkel szemben azonban érzékeny. Fertôzés forrása: A diphtheriás beteg, a reconvalescens és egészséges baktériumhordozó orrtorokváladéka útján. Lappangási idô: Általában 2-5 nap. Kontagiozitási indexe: 20 %. Fertôzôképesség tartama: Amíg váladékkal a kórokozó ürül (átlag 2-4 hét). Krónikus hordozás ritkán fordul elő. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A betegséget telefonon, faxon is jelenteni kell az illetékes ÁNTSZ intézetnek vagy az OEK-nek. Kötelezô a folyamatos és zárófertôtlenítés, mely kiterjed a beteg orr- torok- sebváladékaira, illetve azokkal szennyezett anyagokra. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Diagnosztikus vagy felszabadító vizsgálat céljából beküldendô a beteg torokváladéka, orrváladéka, illetve a megbetegedés megfelelô helyérôl (seb, vulva) vett váladék D tartályban, további 2 alkalommal vett vérminta az antitoxintiter meghatározás céljából (a mintavétel elôtt torokecsetelést végezni nem szabad). A beteget kórházban, fertôzô osztályon kell elkülöníteni a felszabadító vizsgálatok negatívvá válásáig. Felszabadító bakteriológiai vizsgálatot csak az antibiotikus kezelés befejezésétôl számított 48 óra után szabad kezdeni. A beteg gyógyult és környezetére ártalmatlan, ha 3 napi idôközben végzett bakteriológiai vizsgálat legalább 2 egymást követô esetben negatív. Ha a vizsgálati leletek a klinikai gyógyulás után 3 héten túl is pozitívak, a beteget járványügyi ellenőrzés alá kell helyezni a baktériumürítés megszűnéséig. A járványügyi ellenőrzés alá tartozó személyt el kell tiltani gyermekvédelmi intézménybôl, iskolából, ill. gyógyintézeti csecsemôgyermekosztályon való foglalkozástól, valamint tejkezeléstôl. Teendôk a beteg környezetében: A beteggel érintkezett személyeket a beteggel történt utolsó érintkezéstôl számított 7 napon át járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, mely akkor oldható fel, ha a

120

megfigyelési idô alatt 2 napi idôközzel vett orr- torokváladék legalább egymás utáni 2 alkalommal negatív eredményt adott. A beteg környezetében (család, iskola, gyermekvédelmi intézmény) élő azon személyeket, akik a betegséget még nem állották ki és 1 éven belül védôoltásban nem részesültek, aktív immunizációban kell részesíteni. Gyermekvédelmi intézményekben, gyermeküdülôkben, kórházi gyermekosztályokon a megbetegedett gyermek eltávolítása napjától kezdve 8 napos felvételi zárlatot kell tartani. Ha gyermeküdülôbôl a gyermekek a megfigyelési idô letelte elôtt hazatérnek, a gyermekek lakóhelyük szerint illetékes ÁNTSZ-t értesíteni kell, hogy a járványügyi megfigyelés otthon folytatható legyen. Megelôzés: Megelôzésben legfontosabb a védôoltás. A kötelezô védôoltások a védôoltási szabályzat szerint történnek. A DPT I. II. III. és Di-Te gyakorlatilag teljes védettséget biztosít. Javasolt a diphtheria elleni védőoltás azoknál is, akik járványos területre utaznak. (Pl. a volt Szovjetúnió utódállamaiba utazó személyek számára, amennyiben utolsó diphtheria elleni védőoltásukat 10 évnél régebben kapták).

121 TUBERCULOSIS

Kórokozó: Mycobacterium tuberculosis hominis és a Mycobacterium tuberculosis bovis. Kiszáradással, hővel szemben ellenállók, váladékokban hónapokig, tejben, tejtermékekben hetekig életképesek maradhatnak. Fertőző forrás: A kórokozókat ürítő beteg, valamint az ún. egészséges kórokozó hordozók. Fertőzés forrása lehet fertőzött állat, elsősorban a szarvasmarha (M. bovis részesedési aránya a tüdőtuberculosisban kb. 1 %, - extrapulmonális kórformákban valamivel gyakoribb). Terjedési módok: Többnyire aerogén úton, közvetlen kontaktus során cseppfertőzéssel vagy a baktériumot tartalmazó por belégzésével. Enterális úton a nem mentesített szarvasmarháktól származó tej- és tejtermék fogyasztásával. Lappangási idő: A konverzió legkorábban 3 hét után igazolható. Fetőzőképesség tartama: Amíg a köpet, esetleg a vizelet mikroszkópos vizsgálata saválló pozitivitást jelez, addig a beteg fertőző. Hatékony gátlószeres gyógykezelés mellett legkorábban 4 hét elteltével várható a fertőzőképesség megszűnése (de lehet később is). Fogékonyság: Általános, infectioizitási indexe közel 100 %. Kontagiozitási indexe: 0,5-1 %-ra tehető, a betegség a fertőzöttek csak 0,5-1 %-ában manifesztálódik. Beteggel kapcsolatos eljárás: A betegség be- és kijelentésre kötelezett, de ennek rendszere eltér a többi fertőző betegség bejelentésétől. A tuberculosis vagy arra gyanus beteget “Bejelentés tbcés/vagy arra gyanus betegről” elnevezésű nyomtatványon kell bejelenteni, a területileg illetékes tüdőgondozónak. A beteget ennek alapján berendelik, elvégzik a diagnózishoz szükséges vizsgálatokat. Pozitív eredmény esetén az illetőt a tüdőgondozó nyilvántartásba veszi, megfelelő gyógyintézetbe utalja és értesíti a családorvost. A fertőző tuberculotikus beteget el kell különíteni. Váladékait, azzal szennyezett tárgyakat, anyagokat mycobakteriumokra is hatásos fertőtlenítőszerekkel kell decinficiálni. Laboratóriumi vizsgálat kötelező, köpetet, gégeváladékot, esetleg gyomormosó folyadékot kell beküldeni az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet

122

Diagnosztikus Centrumába, vagy területi decentrumába. A laboratóriumi eredmények alapján a beteg nem dolgozhat csecsemő és gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi intézményekben. Nem foglalkozhat szarvasmarha tenyésztéssel, nem dolgozhat tejtermelésben, tejfeldolgozásban, élelmiszeriparban, élelmiszerkereskedelemben, közétkeztetésben, ivóvízellátásban, fodrászként, kozmetikusként, fürdősként. A beteg csak akkor szabadítható fel, ha a klinikai gyógyulást követően legalább 1 év eltelt és a röntgen és klinikai jelek mellett legalább 3 negatív tenyésztéses bakteriológiai lelet van. Teendők a beteg környezetében: A beteg környezetében szűrővizsgálatot kell végezni, a felfedezett újabb fertőzötteket nyilvántartásba venni. Tuberculotikus anya 1 év alatti gyermekét el kell különíteni, szükség esetén csecsemőotthoni elhelyezéssel. Amennyiben a beteg szarvasmarhákkal foglalkozott, tejtermelésben vagy tej eladásában vett részt, értesíteni kell a területileg illetékes állatorvost is. Megelőzés: Összetett feladat. Egyik fontos feladat a fertőző források felderítése, a lakosság évenkénti kötelező szűrővizsgálata. Állategészségügyi vonalon a tuberculin pozitív szarvasmarhák kiszűrése és negatív állományra való lecserélése. A megelőzésben kiemelt szerepe van a kötelező védőoltások adásának. Az oltóanyag liofilezett BCG vakcina, mely avirulens M. bovis bakteriumot tartalmaz. A BCG oltása hazánkban minden egészséges újszülött számára kötelező, az oltást a születéstől pár napon belül még a szülészeti intézménybekben kapja meg az újszülött. Az első oltás 5-7 éves korig kb. 80 %-os védettséget ad. Az oltás ic. történik. A BCG oltás eredményességét 6 hónapos korban tuberculin próbával ellenőrzik, és amennyiben negatív, újra kell BCG-vel oltani. ( a BCG-oltásd lásd részletesen a védőoltásoknál.) A közvetlen kontaktok körében a kemoprevenció, 30 év alattiak ill. konverzió esetén a kemoprofilaxis.

123 LEPRA

Kórokozó: Mycobacterium leprae, saválló baktérium. Táptalajon nem, csak szövetkultúrában Gram-pozitív, egyes állatokban tenyészthetô. Fertôzés forrása: Fertôzött ember váladékai útján. Terjedési módok: Beteggel való szorosabb, huzamosabb kontaktus, cseppfertőzés, esetleg bőrsérüléseken keresztül (tetoválás) közös használati tárgyak, csecsemők az anyatejjel. Lappangási idô: Hosszú, 7 hónaptól évekig terjedhet, leggyakrabban 3-6 év. Kontagiozitási indexe: Kicsi. Fertôzôképesség tartama: Fertőzőképesség kezelt esetben legkésőbb 3 hónap alatt megszűnik. Kezeletlen esetekben amíg a váladékképzôdés tart és a bôr fekélyeibôl vagy nyálkahártyákról kórokozók ürülnek. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A betegségről értesíteni kell a területileg illetékes állatorvost is. Telefonon vagy faxon is jelenteni kell az ÁNTSZ-nek és OEK Járványügyi osztályának. A megbetegedettek közül csak azt kell kórházba utalni, akinek otthoni kezelése (pl. szociális okokból) nem megoldott. Kezelt beteg munkaköri korlátozása nem indokolt. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. A beteg orrnyálkahártyájáról és a leprás csomókból vett szövetkaparék, festési vizsgálat céljára, egyidejűleg telefon vagy fax értesítés mellett az OEK bakteriológiai osztályára küldendő. Szigorított folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges. Az orrváladék és a vele szennyezett tárgyak ( zsebkendő) folyamatos fertőtlenítése szükséges. Teendôk a beteg környezetében: A beteg környezetében, családjában élôket 5 éven keresztül, 12 havonta ellenôrzô bakteriológiai vizsgálatnak (orrkaparék) kell alávetni. Megelôzés:

124

Nemzetközi egyezmény; leprás személyek bevándorlását nem engedélyezik és abban az esetben, ha a bevándorolt személy - letelepedés után 5 éven belül leprában megbetegszik - visszatelepítik. Megjegyzés: A lepra Földünkön egyes régiókban ma is endémiás. Nálunk behurcolt esetek fordulhatnak elô.

125 LEGIONELLOSIS

Kórokozó: Legionella pneumophilia, Gram-negatív pálcika alakú baktérium. Felszíni vizekben, csapvízben, víztartályokban egy évig is életben marad. Desenficiensekkel szemben kifejezetten érzékeny. Fertôzés forrása: A kórokozó ürítô ember. Lappangási idô: 2-10 nap. Fertôzôképesség tartama: Emberrôl-emberre nem terjed. Terjedési mód: A kórokozó ubiquiter, a természetes felszíni vizekben, a vízvezetékekben, a nedves talajban is megtalálható. Aerosol útján terjed, terjedésében legnagyobb szerepet a klímaberendezések játszák, ezek ferôzött vizet tartalmazó rendszerébôl jut a kórokozó a kiáramló permettel a helyiség levegôjébe, majd belégzéssel a szervezetbe. Ezenkívül zuhanyfürdők, szökőkutak, hűtőtornyok, mezőgazdasági permetezőgépek aerosoljának a belélegzése útján. Beteggel kapcsolatos teendôk: A betegség be- és kijelentendő. Elkülönítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Előzetes megbeszélés után tenyésztésre köpetet, pleurális izzadmányból vett punktátumot, szerológiai vizsgálatra alvadásgátló nélkül levett vért, antigénkimutatásra vizeletet lehet diagnosztikus vizsgálatra küldeni az OEK Bakteriológiai leboratóriumába. A savó ellenanyagtiter emelkedésének kimutatására direkt vagy indirekt immunfluoreszcens módszert alkalmaznak. Folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges algicid dezinficienssel. Megelôzés: A légkondicionáló berendezések, permetezők, szökőkutak stb. vizének tisztántartása, fertőtlenítése, melegvízrendszerek vizének minimum 55-60 °C-ra való felmelegítése és hőn tartása. Védôoltással nem rendelkezünk.

126

Vírusfertőzések: INFLUENZA

Kórokozó: Orthomyxovírus családba tartozó influenza vírus. Három szerotípusa van: A, B és C. Az influenza A szerotípusokat a vírus felszíni fehérjéinek - hemagglutinin (H) és neuraminidáz (N) - antigénszerkezete alapján altípusokra osztják. Emberben eddig a H1N1, a H2N2 és a H3N2 altípus okozott pandémiás/epidémiás megbetegedéseket. Az influenza A vírusok periodikusan ismétlődő, országos, esetleg világjárványokat okoznak. Az influenza B típus antigén-szerkezetileg stabilabb, rendszerint közösségekben okoz elszigetelt halmozódásokat, de területi járványok is előfordulhatnak. Az influenza C gyermekkori megbetegedéseket okoz. Az A típus folyamatos antigén szerkezetváltozást ("drift"; pontmutációk) mutat egy járvány-szezonban is az epidémiák hátterét adva. Pandémia akkor alakul ki, ha a felszíni antigének (H, N) kódolásáért felelős gének egyike vagy mindkettő kicserélődik ("shift"), ún. "reassortáns" vírus jelenik meg, amivel szemben az emberek nem rendelkeznek ellenanyagokkal. A szövődményeket rendszerint más kórokozók (S. pyogenes, S. aureus) okozzák. A vírus cirkulációja szezonalitást mutat (hazánkban rendszerint december-február az epidémiás szezonja). Fertőző forrás: A beteg vagy a kórokozó-hordozó ember (orr- torokváladéka útján). Terjedési módok: Cseppfertőzés, ritkán közvetlen érintkezés vagy tárgyak. Lappangási idő: 1 -2 nap Fertőzőképesség tartama: A klinikai tünetek fennállásának első 3 napja. Kivételt képeznek az immunhiányos betegek, akik hónapokig üríthetik a vírust. A beteggel kapcsolatos teendők: Az influenza előfordulására vonatkozóan külön jelentési rendszer van érvényben. A szokásos járványos időszakban (október 1-jétől március 1-jéig) az ÁNTSZ "Figyelő szolgálatot" működtet. A kijelölt háziorvosok hetenként jelentik az "influenzaszerű" megbetegedésekkel jelentkező betegek számát. Abban az esetben, ha a betegek száma jelentősen megemelkedik, és egyéb, járványra utaló jelek is mutatkoznak, a megyei intézet elrendeli a "Jelentő szolgálat"-ot. Ez esetben valamennyi háziorvos hetenként jelenti az influenzás betegek számát.

127

A beteget a heveny tünetek lezajlásáig ajánlatos elkülöníteni, főleg csecsemőktől, öregektől, legyengült állapotban lévő és immunszupresszált betegektől. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. A betegtől a megbetegedés 12. napján érdemes toroköblítő folyadékkal vagy orr-garat tamponnal vizsgálati anyagot venni vírusizolálás és direkt antigén-kimutatás céljából. A minta az OEK Virológiai főosztályának Influenza laboratóriumába vagy az ÁNTSZ területileg illetékes virológiai laboratóriumába küldendő. Szerológiai vizsgálat céljából a betegség kezdeti szakaszában és a lábadozási időszakban kell vért venni. Diagnosztikus értéke a titeremelkedésnek van. Folyamatos fertőtlenítés szükséges. A fertőző beteg, valamint a megbetegedésre gyanús személy környezetében szükséges fertőtlenítési teendők – a kéz folyamatos fertőtlenítésén kívül elsősorban az orr- és torokváladékok, köpet és ezekkel a váladékokkal fertőződött eszközök, textíliák folyamatos, virucid hatású dezinficiensekkel történő fertőtlenítéséből áll. Fontos a betegszoba gyakori szellőztetése, a betegek, betegségre gyanús személyek azonnali izolációja. Megelőzés: Higiénés rendszabályok betartása. Járvány idején az ÁNTSZ korlátozhatja az összejöveteleket, kórházi látogatási tilalmat rendelhet el. A kórházakban történő külön influenzás osztályok létesítése, a betegfelvétel sürgős esetekre való korlátozása a járvány időszakára javasolt. Védőoltás lehetséges aktív immunizálással. Az aktuális oltási és finanszírozási előírások szerint a kockázati csoportokat (60 évesnél idősebb, továbbá krónikus szív-és érrendszeri, szervi vagy anyagcsere-betegségben szenvedő betegek, tartós szalicilát kezelésben részesülő gyermekek), valamint a veszélyeztetetteket ellátó egészségügyi dolgozókat a várható járvány előtti hónapokban kell oltani. A vakcina 50-60 %- os védőhatása néhány hónapig tart. Újabban a teljes vírust tartalmazó oltóanyag mellett megjelent az "alegység" (subunit) vakcina (Influvac), mely csak a tisztított felszíni antigéneket (H, N) tartalmazza, ill. a detergenssel felbontott vírust tartalmazó "split" vakcina (Fluarix, Vaxigrip, stb). Ezek az oltóanyagok kevesebb oltási reakciót okoznak.

128 PAROTITIS EPIDEMICA

(mumpsz, járványos fültőmirigy gyulladás) Kórokozó: A Paramyxovírus-család Paramyxovírus genusába tartozó Mumpszvírus. Az ember az egyetlen természetes gazdaszervezete. Közepes ellenállása (4 Co -on több napig életképes; érzékeny UV-fényre, éterre, formalinra, detergensekre). Fertőtlenítőszerek gyorsan elpusztítják. Fertőzés forrása: A beteg és a tünetmentes fertőzött ember (nyála, orr-, torokváladéka útján). Terjedési mód: Cseppfertőzés (nyál), közvetlen érintkezés, esetleg fertőzött tárgyak közvetítésével. Lappangási idő: 14-21 nap (leggyakrabban 18 nap). Fertőzőképesség tartama: A lappangási idő végétől a nyálmirigyek duzzanatának fennállásáig. A beteg a klinikai tünetek kezdete előtt 48 órával a legfertőzőbb. A betegséget életre szóló immunitás követi. Kontagiozitási indexe: Magas (80-90 %) Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő megbetegedés. A beteget a klinikai tünetek teljes megszűnéséig el kell különíteni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat nem kötelező, de igénybe vehető; savópárt - 5-5 ml sterilen vett vért a tünetek megjelenésétől számított 4 napon belül (!) majd két hét múlva - lehet beküldeni az OEK Virológiai főosztályára. Diagnosztikus értéke ai IgM ellenanyagok kimutatásának, ill. a titeremelkedésnek van. Folyamatos fertőtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg légúti váladékaira, azzal szennyezett tárgyakra, zsebkendőre, evőeszközökre, pohárra, stb. A fertőzőképesség megszűnése után zárófertőtlenítés szükséges. Teendők a beteg környezetében: Közösségben halmozottan előforduló eseteknél a megbetegedési veszély elhárítására a fogékony személyeket aktív immunizálásban kell részesíteni az OEK Járványügyi osztályával történő előzetes egyeztetés alapján. Megelőzés: A betegség megelőzése céljából 15 hónapos életkorban a korhoz kötött kötelező védőoltás (MMR, Morbilli-Mumps-Rubeola) adására kerül sor.

129 VARICELLA

(Bárányhimlő) Kórokozók: A Herpesvírusok családjába tartozó Varicella-zoster vírus (VZV). Környezeti hatásokra, fertőtlenítőszerekre érzékeny. Fertőzés forrása: A varicellás vagy zosterben megbetegedett bőrelváltozásainak váladéka útján).

ember

(nyálkahártya-

és

Terjedési módok: Cseppfertőzés, beteggel való közvetlen érintkezés. A légúti váladékkal frissen szennyezett tárgyak, játékok is közvetíthetik a fertőzést. Kontagiozitási indexe: 95 %. Fogékonyság gyermekpopulációban általános. A betegség kiállása életreszóló immunitást hoz létre, de a vírus később aktiválódhat (zoster!). Lappangási idő: 2-3 hét. Fertőzőképesség tartama: Az első tünetek megjelenésétől számítva a pörkök beszáradásáig Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. A beteg gyermekeket a pörkök beszáradásáig, de lagalább az eruptio megjelenésétől számított 1 hétig el kell különíteni. Laboratóriumi vizsgálat nem szükséges. Folyamatosan fertőtleníteni kell a fertőző beteg, valamint a fertőző megbetegedésre gyanús személy váladékaival szennyezett ezközöket, tárgyakat, textíliákat vírucid hatású dezinficiensekkel. Szükséges még a folyamatos kézfertőtlenítésen kívül az orr- és torokváladékok, a bőrléziók tartalmának fertőtlenítése. Teendők a beteg környezetében: A beteggel érintkezett, de varicellán még át nem esett 6 éven aluli beteget 21 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, ha ez idő alatt tünetek jelentkeznek, orvoshoz kell fordulni. Ha kórházi gyermekosztályon fordul elő megbetegedésa beteggel érintkezett, varicellán át nem esett gyermekeket az utolsó érintkezéstől számított 21 napi időre járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A kontakt személyek alapbetegségük gyógyulása után a kórházból ezen idő alatt is kiengedhetők, de a járványügyi megfigyelést otthonukban is folytatni kell. A 6 éven aluli közösségben 21 napos felvételi zárlatot kell elrendelni. A Gyermekvédelmi intézményekben történt megbetegedés esetében a betegség

130

kezdetétől számított 21 napig olyan gyermeket, aki varicellán még nem esett át, csak a szülő írásbeli kívánságára szabad felvenni. Megelőzés: Immunszuppresszív állapotokban VZIG (Varitect, iv.) passzív immunizáció jöhet szóba az expozíciót követő 96 órán belül. Varicella-zoster immun-globulin adása javasolt azon anyák újszülöttjeinek, akiknél a varicella klinikai tünetei a szülés után 48 órával jelentkeznek. Élő, attenuált vírust tartalmazó vakcinával a leukémia ellenes kezelésben részesülő, vagy szervátültetésre kerülő egyének oltása javasolt.

131 MORBILLI

(Kanyaró) Kórokozó: A Paramyxovírus- család Morbillivírus genusába tartozó Morbilli vírus. Egy szerotípusa van. Az ember az egyetlen gazdaszervezete. Ellenállóképessége a külvilágban alacsony (hőlabil; UV és látható fény, éter, alkohol, fenol könnyen inaktiválja) Fertőzés forrása: A beteg ember orr-, torokváladéka útján. Terjedési mód: Cseppfertőzés (beszéd, köhögés, tüsszentés), közvetlen érintkezés. Lappangási idő: 8-13 nap, a kiütések megjelenéséig 13-15 nap, de gamma-globulin adása után 21 napig is elhúzódhat. Fertőzőképesség: A beteg már a lappangási idő utolsó napjaiban is fertőzőképes; legfertőzőbb a hurutos tünetek idején. A kiütések megjelenésével csökken a fertőzőképesség és a kiütések megjelenésétől számított 5.-6. napon megszűnik. Kontagiozitási indexe: 95-99 %; fogékonyság általános. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget a klinikai tünetek megszűnését követô 1 hétig el kell különíteni. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Vírusszerológiai vizsgálat céljára alvadásgátló nélkül vett vért kell az OEK Virológiai főosztályára küldeni, az akut szakban és 1 hét múlva újabb vérminta küldendő. Diagnosztikus értéke van a savópár vizsgálata alapján megállapított titeremelkedésnek vagy a specifikus IgM osztályba tartozó ellenanyagok kimutatásának. Folyamatos fertôtlenítés szükséges. A beteg légúti váladékát, azzal szennyezett textíliát, tárgyakat virucid hatású dezinficiensekkel kell a fertőzőképesség tartamáig fertôtleníteni kell. Környezettel kapcsolatos teendôk: A beteg környezetében élő, 1967 után született, 15 hónaposnál idősebb, oltási vagy újraoltási dokumentációval nem rendelkező személyeket élő, attenuált kanyaróvírus tartalmú oltóanyaggal kell oltani. A beteggel kontaktusban lévôk közül gamma globulint kell adni 6 napon belül a 15 hónapos kort még el nem ért, és ezért aktív immunizálásban még nem részesült, kisgyermeknek.

132

Megelôzés: A betegség megelôzése aktív védôoltással történik. Alapimmunizáláshoz oltóanyagként a kombinált Morbilli - Mumps - Rubeola (MMR) vakcína használatos, melynek mindhárom komponense élô attenuált vírus. A vakcínát a 15 hónapos korukat betöltött kisgyermekeknél adjuk folyamatos oltás keretében. (Részletesebben lásd a védőoltásoknál.)

133 RUBEOLA

(Rózsahimlő) Kórokozó: A Togavírus-család Rubivírus genusának egyetlen tagja, a Rubeola vírus. Fertôtlenítôszerekkel szembeni ellenállóképessége átlagos (detergensek és szerves oldószerek inaktiválják). Fertôzés forrása: A beteg és a tünetmentes fertőzött személy orr-, torokváladéka útján. Terjedési módok: Cseppfertôzés (nasopharyngealis szekréció), közvetlen érintkezés, vírust tartalmazó váladékkal fertôzött anyagok, tárgyak (utóbbiak kevésbé). Lappangási idô: 10-21 nap (kiütések a 14. nap körül jelentkeznek). Fertôzôképesség tartama: Három hét. A fertôzôképesség a kiütések megjelenése elôtt 1 héttel kezdődik és a kiütések megjelenése után mintegy 4 napig tart. Kontagiozitási indexe: 80 %; a fogékonyság általános. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget oltatlan gyermektől és terhes nôktôl távol kell tartani, el kell különíteni. Folyamatos fertôtlenítés szükséges vírusra hatásos szerekkel, mely kiterjed a beteg légúti váladékaival szennyezett textíliákra, tárgyakra. A rubeola ellen oltott, de mégis megbetegedett személyek esetén a laboratóriumi vizsgálat kötelező, egyéb esetekben ajánlott. Két vérmintát kell beküldeni az OEK Virológiai főosztályára: az elsőt a betegség kezdetekor, a másodikat 2 hét múlva. Teendôk a beteg környezetében: A rubeolás beteg környezetében lévő 15 hónaposnál idősebb, de oltási dokumentációval nem rendelkezőket védőoltásban kell részesíteni. Passzív immunizálás nem javasolt. A terhességük első három hónapjában lévő expozíciónak kitett gravidák esetleges fertőzöttségét vírusszerológiai vizsgálattal kell ellenőrizni.

134

Megelôzés: Aktív immunizálással lehetséges. Korhoz kötött védôoltások során az MMR (Morbilli - Mumps - Rubeola) vakcínával kell oltani, mely élô, attenuált vírust tartalmaz.

135 MONONUCLEOSIS INFECTIOSA

(Pfeiffer- féle mirigyláz) Kórokozó: A herpesvírusok családjába tartozó Epstein-Barr vírus (EBV). Rezisztenciája átlagos (lipidoldószerek, 10 %-os Na-hypoklorid-90, hő - 56 C° 30 perciginaktiválja őket). A vírus élethosszan a szervezetben marad a fertőzés után, és időről- időre reaktiválódhat. Fertőzés forrása: A beteg ember és a tünetmentes ürítő nyála, orr- és torokváladéka. Terjedési módok: Első helyen a nyál, közvetlen orális érintkezéssel (csók), ritkán légúti váladék, cseppfertőzés is szerepelhet. Kontagiozitási indexe: Alacsony Lappangási idő: 4-6 hét Fertőzőképesség tartama: A klinikai tünetek idején (a legtöbb EBV fertőzés tünetmentes!). Az esetek egy részénél a vírusürítés hosszú ideig is eltarthat. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. Elkülönítés nem szükséges. A beteg légúti váladékával szennyezett anyagokat virucid hatású dezinficiensekkel kell a fertőzőképesség megszűnéséig folyamatosan fertőtleníteni. A laboratoriumi diagnózis vérképvizsgálatból és az EBV fertőzéskor megjelenő heterofil ellenanyagokat kimutató Paul-Bunnel reakcióval történik. A vérkenetben a normális monociták mellett atípusos limfocitákat találunk. Az infekciós mononukleosisra ezen atípusos sejtek nagy számban való megjelenése a jellemző. Mivel az első életévben kapott EBV infekcióban heterofil ellenanyagválasz nincs, szükség van virológiai vizsgálatra is (ALL-tól való elkülönítés). Akut EBV megbetegedéskor anti-VCA IgM és IgG jelenlétét, ill. EBNA ellenanyagok hiányát, esetleg anti-EA ellenanyagokat keresünk IF vagy ELISA vizsgálattal.

Megelőzés:

136

Általános higénés rendszabályok betartása. A betegség immunizálással történő megelőzésére ma még nincs lehetőségünk.

137 VARIOLA

(Himlő) A fertőző betegségek lekűzdésében az emberiség legnagyobb sikere a variola felszámolása. A WHO irányításával a védőoltások egész világra való kiterjesztésével sikerült a himlőt eradikálni. 1977 októbere óta nem észleltek himlős beteget, így a himlőoltások is feleslegessé váltak. Váratlan esetek vagy laboratóriumi fertőzések esetére azonban tárolnak oltóanyagot, mert jelenleg még két laboratóriumban (CDC, Atlanta, U.S.A. és Víruspreparátumok Kutató Intézete, Moszkva, Oroszország) megvan a vírus maximális biztonsági tárolás mellett, amit időszakosan a WHO ellenőriz. A variola vírus teljes megsemmisítése is várható, amint teljes genomját - nem expresszálható formában - archiválni sikerül.

138

HAEMATOGÉN ÉS LYMPHEGÉN FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A fertőző betegségek kórokozói általában vérszívó vektorok útján kerülnek a bőrön keresztül a szervezetbe, a vér és nyirokkeringésbe. A haematogén fertőző betegségek endémiás jellegűek, azon a területen fordulnak elő, ahol a terjeszkedésükhöz szükséges vektor él. Kifejezett szezonális ingadozást mutatnak, azaz akkor fordulnak elő, amikor terjesztőjük számára az életfeltételek legkedvezőbbek (lásd: malária nyáron, kiütéses tífusz télen-tavasszal). A megelőzés többirányú: a beteg elkülönítése, gyógyítása, terjesztő vektorok írtása, illetve számuk csökkentése, aktív immunizálás (ty. exanthematicus, pestis ellen). A korábban ismert klasszikus haematogén fertőző betegségek mellett ebbe a csoportba tartoznak azok a megbetegedések is (B, C, D-vírus hepatitisek), amelyek kórokozói vér, vérkészítmények révén, orvosi beavatkozások során vagy intravénás narkózással kerülnek a szervezetbe. Haematogén-lymphogén fertőzések közé soroljuk a következő betegségeket: Rickettsia- fertőzések: • Typhus exanthematicus Bakteriális fertőzések: • Febris reccurens • Lyme-kór • Pestis Protozoon fertőzések: • Leishmaniasis • Malária • Trypanosomiasis Vírusfertőzések: • B, C, D vírus-hepatitis • Febris flava • Kullancsencephalitis Nematodafertőzések: • Filariasisok

139

Rickettsia-fertőzés: TYPHUS EXANTHEMATICUS

(Kiütéses tífusz) Kórokozó: Rickettsia prowazeki. Hőre, fertőtlenítőszerekre közepesen érzékeny. Nedves hővel már 50 °C-on elpusztítható. Fertőzés forrása: A beteg ember a heveny szakban és a késői recidíva idején (Brill-Zinsser-féle betegség). Terjedési módok: Elsősorban a ruhatetű – ritkán fejtetű - terjeszti. A ruhatetű a beteg vérének szívásakor fertőződik. A rickettsiák a tetű bélhámjában elszaporodnak és annak székletével ürülnek. Az ember a tetű ürülékét vakarózáskor a bőrébe dörzsöli, ritkán porfertőzés is előfordulhat, beszáradt ruhatetű ürülék belégzése útján. Lappangási idô: 6-20 nap, leggyakrabban 12 nap. Fertőzőképesség tartama: A beteg már a lappangási időszak végén fertőzőképes, fertőző a lázas szakban, majd ennek elmúltával 2-3 nappal megszűnik. A tetű beszáradt ürüléke 6 hónapig fertőzőképes maradhat. Fogékonyság: Általános. Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Telefonon vagy faxon is jelentendő az OEK Járványügyi osztályának és az ÁNTSZ megbetegedés helye szerint illetékes megyei intézetének. A beteget tetvetlenítés után kórházban kell elkülöníteni. Szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés végzendő. Fontos a tetvetlenítés, a tetűmentes állapot fenntartása. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Beküldendő 5 ml vér a Weil-Felix vagy BienSontag reakció elvégzésére a területileg illetékes ÁNTSZ laboratóriumába, valamint 5 ml vért komplementkötési próbához, heterofil agglutináció elvégzéséhez az OEK vírus osztályára, ill. a kijelölt ÁNTSZ laboratóriumba. A diagnózist a titeremelkedés támasztja alá, ezért a vizsgálati anyagot a betegség kezdetekor, majd néhány nap múlva ismételten kell beküldeni. Brill-Zinsser kórban komplementkötési ill. Bien-Sontag próba használatos. Teendők a beteg környezetében:

140

A beteg környezetében élő személyeket, akik a beteggel kontaktusban voltak, 15 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A megfigyelést rendszeres tetvességi vizsgálatokkal kell kiegészíteni. A lázas vagy betegségre gyanús személyektől ugyanúgy kell vért vizsgálatra beküldeni, mint a betegség esetén történik. A fertőző forrást fel kell kutatni. Az ÁNTSZ irányításával tetvetlenítést kell végezni és tetűmentes állapotot kell fenntartani. Megelőzés: Tetűmentesség biztosítása rendszeres szűrővizsgálatokkal. Specifikus megelőzést a védőoltás adása jelent. Védőoltásban kell részesíteni a fertőzés veszélyének kitett dolgozókat (kiütéses tífusszal foglalkozó laboratóriumi dolgozók, rendszeresen tetvetlenítést végző egészségügyi dolgozók, stb.). Egyébként az oltás csakis huzamosan endémiás területen tartózkodók esetén (egészségügyi dolgozók), valamint járványveszély kialakulásakor indokolt. Védőoltásra a Cox vakcina használható, mely csirkeembrió szikhólyagjában szaporított kórokozókból készül. Az inaktivált vakcina védőhatása 6-12 hónapra tehető. A rendszeres oltás alapimmunizálásból és évenkénti újraoltásból áll. Az alapimmunizálás 3 oltásos, 23 hetes intervalummal. Oltási reakció viszonylag enyhe, oltási szövődmény ritka.

141

Bakteriális fertőzések: PESTIS

Kórokozó: Yersinia pestis Gram-negatív baktérium. Ellenállóképessége átlagos. Fertôtlenítôszerekre, napfényre, beszáradásra hamar elpusztul, de gennyes váladékban patkánybolha székletében hónapokig is életképes maradhat. Fertôzés forrása: Fertôzött rágcsálók, leginkább patkány (patkánybolha), valamint a fertôzött ember bubó gennyes váladéka, vére, légúti váladéka útján. Terjedési módok: A bubópestist a fertőzött állatról, igen ritkán a fertőzött emberről a patkánybolha viszi át az emberre. A beteg állattal történt közvetlen érintkezés, a beteg állat harapása által is előfordulhatnak emberi megbetegedések. A tüdôpestis cseppfertôzéssel történik. Lappangási idô: 2-6 nap, olykor hosszabb is lehet. Primer tüdőpestisnél 1-3 nap. Fertôzôképesség tartama: A bubópestis emberrôl-emberre nem terjed, de a bolha hónapokig fertôzött maradhat. A tüdôpestis emberről-emberre is terjed, ilyenkor a betegség egész fennállása alatt igen erôsen fertôz. Kontagiozitási indexe: Közel 100 %. A fogékonyság mindkét formánál általános. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A megbetegedésről vagy annak gyanújáról telefonon, faxon az ÁNTSZ megyei intézetét és az OEK Járványügyi osztályát is értesíteni kell. Az esetet az OTH jelenti a WHO-nak. A beteget bolhátlanítás után a fővárosi Szent László Kórházban kell elkülöníteni. Az elkülönítés egyedi: egy kórteremben csak egy beteg lehet elhelyezni, ápolását csak erre kijelölt személy végezheti, aki csak egyszer-használatos, zárt védőruhát, arcvédőt használhat. Elkülönítés megszüntethetô bubópestisnél a hatásos antibiotikum kezelés megkezdését követő 3. napon, tüdôpestisnél a tünetek megszünése után 5 napi idôközben vett laboratóriumi vizsgálat egymás után legalább kétszeri negatív eredménye esetén. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Diagnosztikus vizsgálatra tüdôpestisben köpetet, bubópestis esetében gennyet kell beküldendô elôzetes telefon vagy fax értesítéssel, külön gépkocsival az OEK bakteriológiai osztályára. Szigorított folyamatos és zárófertôtlenítés végzendô, melyet az ÁNTSZ ellenôriz. Rovar, patkánymentességet is biztosítani kell.

142

Teendôk a beteg környezetében: A beteggel érintkezett személyeket 7 napra szigorított járványügyi megfigyelés (zárlat) alá kell helyezni. Kontaktoknál kemoprofilaxist el kell kezdeni, tetracyclinnel vagy szulfonamiddal egy héten keresztül. Rovar és rágcsálóírtás szükséges. Megelôzés: Patkánymentesség biztosítása, sor kerülhet profilaxisra (tetraciklin, kloramfenicol) és védôoltás adására is (fertôzött területre utazók, pestissel foglalkozó laboratóriumi dolgozók). A fertőzött területről elutazókat, ha fertőzés veszélyének voltak kitéve, indulásuk előtt 6 napig megfigyelés alatt kell tartani, hasonlóképpen 6 napos járványügyi karantén rendelhető el a fogadó állam részéről is. A védőoltások bizonytalansága és gyenge effektus miatt a WHO kötelező vakcinációt nem ír elő. A védôoltások kétféle oltóanyaggal történhetnek. A hôvel és formalinnal elölt vakcína hatása a 2-3 hetenként ismételt oltás esetén is legfeljebb 15-20 hónapig tart. A védőoltás megbízhatatlan, az oltási reakció igen heves helyi és általános tünetekkel jár. Az élô avirulens baktériumokat tartalmazó oltóanyag sem hatásosságát, sem veszélytelenségét illetően nincsenek nemzetközileg elfogadott standardok. Kísérletek folynak a protektív antigén genetikai úton való előállítására és vakcinaként való felhasználására. Hazánkban pestis elleni oltóanyag nem áll rendelkezésre, oltási igény felmerülése esetén az ÁNTSZ-el kell konzultálni.

143 FEBRIS RECURRENS

(Visszatérő láz) Kórokozó: A Borrelia genusba tartozó Borrelia recurrentis. Fertőzés forrása: A beteg ember. Terjedési mód: A betegséget a ruhatetű (Pediculus vestimenti) terjeszti. A tetű a fertőzött vér szívása után pár nap múlva lesz fertőzőképes és egész életén át (20-40 napig) fertőz. Fertőzés következhet be vérrel történő közvetlen érintkezéssel is (vérvétel, laboratóriumi fertőzés). Európán kívül a kullancsok által terjesztett, inkább endémiás jellegű forma fordul elő. Lappangási idő: 3-14 nap, leggyakrabban 7 nap. Fertőzőképesség tartama: Amíg a vérben borreliák keringenek, rendszerint a klinikai tünetek fennállásáig. Emberről emberre közvetlen nem terjed. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. Jelenteni kell telefonon vagy faxon az OEK Járványügyi Osztályának és az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézetének. A megbetegedésről a WHO-t az OTH tájékoztatja. A beteget azonnali tetvetlenítés után fertőző osztályon kell elkülöníteni, a tetűmentes állapotot fenn kell tartani. Laboratóriumi vizsgálat kötelező: vérkenetet és vastagcsepp készítményt kell az ÁNTSZ-be küldeni. A vérvétel a lázroham idején történjen. A lázas periódus alatt a laboratóriumi diagnózist sötétlátóteres vizsgálat vagy a vérkenet Giemsa-festéssel történő vizsgálata biztosítja. Beteg környezetével kapcsolatos teendők: A beteggel kontaktusba került személyeket 14 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni, a megfigyelést rendszeres tetvességi vizsgálatokkal kell kiegészíteni. Ha a tetűmentesség nem biztosítható, járványügyi zárlatot kell elrendelni.

Megelőzés: Tetvesség elleni védekezés, rendszeres tetvességi vizsgálatok az eltetvesedés megakadályozására, tetvetlenítés. A fertőzött vér laboratóriumi feldolgozásakor védő rendszabályok betartása. A visszatérő lázzal fertőzött területről érkezőket

144

klinikai és tetvességi vizsgálatnak kell alávetni. A tetvesnek találtakat 8 napra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni.

145 LYME -BORRELIOSIS

(Lyme-kór) Kórokozó: Borrelia burgdorferi bakterium. Fertőzés forrása: Erdei rágcsálók, madarak, emlősök. Lappangási idő: 2-30 napon belül jelentkeznek kullancs-csípés után az első tünetek; bőrtünetek, erythema chronicum migrans. A betegség második, negyedik hetében szívizom gyulladás, idegrendszeri kórképek, végül a harmadik szakban több hónap múlva idegrendszeri zavarok, sokizületi gyulladás lép fel. Fogékonyság: Általános. Beteggel kapcsolatos teendők: Bejelentendő betegség, kijelentésre akkor kötelezett, ha a gyógyulás ideje a megbetegedés kezdetének naptári évében (vagy a követekező év március végéig) megállapítható. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető. A labor diagnózist az IgM és az IgG típusú antitestek ELISA módszerrel való kimutatásán alapul. Mivel a vírusdiagnosztikában megszokott szignifikáns titeremelkedés csak hosszú idő után alakul ki. A Lyme kór diagnózisát mindenekelőtt a klinikai tünetekre kell alapozni. Megelőzés: Elsődleges a kullancs-csípés megelőzése, kullancsos területen nyakban, csuklóban, bokában zárt ruha viselése. Kullancsriasztó szerek használata. Erdőjárás után a bőrferületet át kell vizsgálni, az ott lévő kullancsot haladéktalanul eltávolítani. Ha ez 24 órán belül megtörténik a fertőzés valószínűsége minimális, 48 óra múlva már 30 %, 72 óra elteltével pedig közel 100 %, fertőzött kullancs esetén. A kullancs helyes eltávolítása: csipesszel meg kell fogni minél közelebb a bőrhöz és folyamatos húzással, nem rángatva - eltávolítani. Megjegyzés: A Lyme-kór a világon a leggyakoribb kullancs által terjesztett fertőzés, sokkal gyakoribb, mint a virusos kullancs-encephalitis. Hazánkban pár év alatt több ezer esetet észleltek. Minden életkorban előfordul, leggyakrabban a nyári-őszi hónapokban. Különösen fertőzött Balaton-felvidék, Nyugat-Magyarország, Budai hegység. Protozoon fertőzések:

146 MALÁRIA

Kórokozó: Plasmodium vivax, Plasmodium maláriae, Plasmodium ovale, Plasmodium falciparum. Fertôzés forrása: A fertôzött ember (vére útján). Terjedési mód: Anopheles nôstény szúnyogok, melyek a fertôzött személyek vérének szívása útján fertôzôdnek. Valamennyi plasmodium faj közös sajátossága, hogy az ivartalan szaporodás az emberben, az ivaros szaporodás a szúnyogban zajlik le. A szúnyog nyálával a fertôzött emberbe jutott sporozoitok gyorsan eltűnnek a vérpályából és a RES-be kerülve megindul az ivartalan ciklus, melynek egyes stádiumai gyűrű, trophozoita, schizonta. E fejlôdés végén a vörösvérsejtek szétesnek, a belôlük kiszabaduló merozoitok újra a vörösvérsejtekbe jutva újabb ciklust indítanak el. A maláriára jellemzô lázas szakaszok a vörösvérsejtek szétesésekor alakulnak ki. A szexuális szakasz a szúnyogban zajlik le. Vérszíváskor a merozoitoból kialakult gametocyták a szúnyog gyomrában hím mikrogamétákká és nôstény makrogamétákká alakulnak át. A megtermékenyített makrogaméta a szúnyog gyomorfalába fúródva ookinetává, majd oocystává, végül sporozoitokat tartalmazó sporocystává alakul át. A sporocysta szétrepedésekor a sporozoitok a szúnyog egész testében eloszolva bekerülnek a szúnyog nyálmirigyébe is és onnan újabb vérszíváskor az ember szervezetébe. A ciklus kezdôdik elölrôl. Lappangási idô: Változó, a Plasmodium típusától függôen néhány héttôl egy-két hónapig, harmadnapos láz esetén leggyakrabban 14 nap. Fertôzôképesség tartama: Amíg a vérben Plasmodium ivaros alakjai, a gametocyták kimutathatók, illetve keringenek. (Kezelés nélkül több évig perzisztálhatnak a vérben.) Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett. A beteget szúnyogmentes helyen kórházban, fertőző osztályon kell elkülöníteni. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Diagnosztikus vizsgálat céljára M tartályban egy vastagcsepp és két kihúzott kenet küldendô be az OEK parazitológiai osztályára és a területileg illetékes ÁNTSZ-be. Ellenôrzô vizsgálat céljára a kezelés befejezése után 1 hónappal 2 vastagcsepp és egy kihúzott vérkenet küldendô be. Fertôtlenítés nem szükséges, de a beteg lakóházában és környékén szúnyogmentes környezetet kell biztosítani megfelelô szúnyogírtással. Immunfluoreszcens teszt is végezhetô.

147

Teendôk a beteg környezetében: A beteg környezetében esetleg még fertôzött személyek felderítése céljából szűrôvizsgálatot kell végezni (vastagcsepp és vérkenet beküldés). Megelôzés: Komplex feladat. Fel kell kutatni és kezelni az esetleges fertôzô forrásokat. Szúnyogtenyésztô helyeket meg kell szüntetni. Szúnyogok vegyszeres írtása. Endémiás területre utazóknak kemoprofilaxis. Megjegyzés: Napjainkban is egyik legelterjedtebb fertôzô megbetegedés, elsôsorban a meleg égövön. Magyarországon az II. Világháború elôtt öt endémiás góc volt, SzabolcsSzatmár, illetve Zala-Somogy megye területén, melyeket sikerült felszámolni. Hazánkban az utóbbi években csak importált esetek fordultak elô. Ma a világon 300-500 millió maláriával fertôzött ember él. Csak az afrikai kontinensen évente több mint 1 millió ember - döntôen gyermek - hal meg maláriában.

148 LEISHMANIÁSIS

(Kala - azar betegség) A tórpusokon és szubtrópusi vidékeken igen elterjedt. Ázsiában, különösen India és Kína középső része fertőzött, Afrika északi részében, Dél-Amerika középső országaiban - több millió embert érintő fertőzés. Kórokozó: Leishmania donovani nevű protozoon Terjesztője: Phlebotomus fajok (lepkeszúnyok, papatácsi légy) Lappangási idő: A lepkeszúnyog csípése után két-, vagy több hét. A betegség egyre erősödő vérszegénységgel, máj-, lép-, nyirokcsomó duzzanattal, nagyfokú leromlással, vastagbélhuruttal, a száraz bőr sárgásszürke elszineződésével jár. Kezelés nélkül a betegség letalitása közel 50 %. A diagnózist elősegíti a jellemző vérkép: leukopénia, granulócyták megfogyatkozása, hypokróm anaemia. A vérből a parazitát csak a betegség középső szakaszában lehet néha kimutatni. Teendők, védekezés: A beteg elkülönítése, gyógykezelése, lepkeszúnyogok elleni védekezés.

149 TRYPANOSOMIÁSIS

(Álomkór) Szabálytalan lázzal, nyirokcsomó duzzanattal és idegrendszeri tünetekkel járó betegség. Előfordulása: Afrikai országokban Kórokozó: A Trypanosoma gambiense, valamint a T. rhodesiense. Terjesztője: Kizárólag a tse-tse legyek szúrásával terjed. A tünetek két-három hetes lappangás után jelentkeznek: szabálytalan lázmenet, nyirokcsomó megnagyobbodások, anaemia, később idegrendszeri tünetek, meningoencephalitis alakul ki. A betegség korai szakában vérből, nyirokcsomó punktátumból aránylag könnyen kimutathatók a kórokozók (vastagcsepp készítmény, Giemsa festés) Védekezés fertőzött területeken: Rovarűző szerek használatával.

150

Vírusfertőzések: B, C, D és G-vírus HEPATITIS

(Parenterális eredetű, inoculációs hepatitisek) Kórokozó: A Hepadnavírus családba tartozó, DNS genomú Hepatitis-B vírus (HBV), a Flavivírus családba tartozó, DNS genomú C-vírus (HCV) és G-vírus (HGV), ill. a Hepatitis-D vírus (delta-ágens). Fertőzés forrása: Az akut és krónikus betegek, valamint a tünetmentes vírushordozók. A világban 280 millió, míg hazánkban a lakosság 0,5 -1%-a HBV hordozó. A WHO adatai szerint /1997/ a Föld lakosságának kb. 3 %-a fertőzött HCV-vel és több mint 170 millió a krónikus vírushordozók száma. Hazánkban 1-1,5 % alatt van a HCV prevalencia. A jelenlegi adatok szerint a HGV földrajzi területtől függően 10.7-48 %-ban fordul elő non A- E hepatitises betegeknél. Terjedési mód: Parenterális: vér, vérkészítmények, nyál, nem megfelelően tisztított és sterilizált műszerek, orvosi, fogorvosi beavatkozások, transzfúzió, dialízis, i.v. drogfogyasztás, szexuális érintkezés (nyál, ondó, hüvelyváladék). Ez utóbbi mód a HCV esetében kevésbé jelentős. Terjedhet fertőzött anyáról az újszülöttre szülés vagy szoptatás közben. Lappangási idő: 40-180/nap átlagosan (HBV-nél 60-90 nap, HCV-HDV esetében 40-60 nap). A fertőzőképesség tartama: A beteg már a lappangási idő végén, a tünetek megjelenése előtt fertőzőképes és a betegség lezajlása után hónapokig, évekig fertőzőképes maradhat. A felnőttek kb. 5 %-ban, a gyermekek 50-90 %-ban válhatnak vírushordozóvá. A beteggel és környezetével kapcsolatos teendők: A betegség „hepatitis infectiosa” néven be- és kijelentendő. A beteget kórházi fertőző osztályra kell utalni. A járványügyi intézkedések (elkülönítés, laboratóriumi vizsgálat, fertőtlenítés) hasonlók a HAV-fertzőzősnél leírtakkal. A beteg vizsgálatakor használt eszközöket a vértől, váladéktól való megtisztítás után autoklávban kell sterilizálni. Az etiológiai diagnózis tisztázása után HBV esetében a széklet és vizelet fertőtlenítése ill. záró fertőtlenítés nem szükséges. A beteggel szoros kontaktusban lévő személyeket nem kell járványügyi megfigyelés alá helyezni, az esetleg elrendelt intézkedéseket (pl. munkaköri kitiltás) vissza kell vonni. Az akut B-hepatitiszes betegek szexuális partnereit HBV elleni védőoltásban kell részesíteni.

151

Laboratóriumi vizsgálat: HBsAg ELISA vizsgálat, aminek pozitivitása akut vagy krónikus HBV fertőzést jelent. Ha az anti HBc-IgM (ELISA) vizsgálat pozitív, akkor friss fertőzés áll fenn. A HCV fertőzés igazolására, illetve a donorvérek szűrésére ELISA vizsgálatot végzünk (a verifikáció immunoblot vizsgálattal történhet). A HDV és HGV fertőzések igazolására szintén ELISA vizsgálat jöhet szóba, vagy PCR módszer (OEK). Megelőzés: a) aspecifikus: A véregységek (donációk), sejt-, szövet-, szervdonorok kötelező HBsAg szűrővizsgálata. Kórházhigiénés rendszabályok szigorú betartása és ellenőrzése. A szexuálisan terjedő betegségek általános megelőzése. Valamennyi terhes nőnél kötelező elvégezni a vírushordozás felderítésére irányuló szűrővizsgálatot. A HBV hordozó egészségügyi dolgozó nem tölthet be invazív beavatkozásokat is magába foglaló munkakört. b) specifikus: 1. Preexpozíciós védelemre védőoltás javasolt az alábbi kockázati csoportokba tartozóknak: - egészségügyi dolgozóknak, a dializált betegeknek, a B-hepatitiszes betegek illetve a krónikus HBV hordozók szexuális partnereinek és fertőzési veszélynek kitett családi kontaktjainak, hemofíliásoknak (az aktív immunizálás kötelező az egészségügyi képesítést adó oktatási intézmények tanulói/hallgatói számára) - szexuális szokásuk, magatartásuk, életvitelük miatt fokozott fertőzési veszélynek kitettek számára - kábítószer- élvezők - azon külföldi országokba utazóknak, ahol a hepatitis B előfordulása jelentős és a látogató 6 hónapnál hosszabb időt tölt el az adott országban 2. Postexpozíciós specifikus védelem biztosítása céljából passzív-aktív kombinált immunizálás szükséges bizonyítottan HBsAg pozitív személy vérével kontaminált eszközzel (tű, szike stb.) történt bőr- vagy nyálkahártya-sérülés esetén. Az aktívpasszív immunizálás kötelező a HBV-hordozó anya újszülöttje számára.

vírus a székletben

152 IgM

IgG

4

8

12

idő (hét)

a klinikai tünetek a fertőződés kezdete időpontja

HbeAg

anti HBe

HBsAg

anti HBc (IgG)

anti HBs anti HBc (IgM)

4

8

12

16

20

gap-periódus

24

28

52

104 idő (hetek)

a fertőződés időpontja

HBsAg: aktuálisan zajló fertőzés jele anti HBs: megtörtént fertőzés és immunitás kialakulásának jele HBcAg: nem jelenik meg a keringésben (a fertőzött májsejtekben mutatható ki) anti HBc IgM: akut B-hepatitiszt igazol (akkor is, ha HBsAg pozitivitás nem észlelhető) anti HBc IgG: a védettség jele, akut fertőzés után 5-6 évig kimutatható HBeAg: az infektivitás jele (aktív vírusreplikáció következményeképp jelenik meg) anti HBe: a védettség jeleként értékelendő; megjelenése párhuzamos a HBeAg eltűnésével, 1-2 évig mutatható ki gap-periódus: a HBsAg eltűnése és az anti HBs megjelenése közti időszak

FEBRIS FLAVA

(Sárgaláz) Kórokozó: Flavivírusok családjába tartozó sárgalázvírus. Ellenállóképessége kicsi, hő, fertőtlenítőszerek gyorsan elpusztítják.

153

Fertőzés forrása: Fertőzött ember (városi sárgaláz), majom, esetleg más állat (dzsungel títusú sárgaláz). Terjedési módok: A szúnyogok vérszívás útján fertőződnek és szúrással terjesztik a kórokozót. Az Aedes Aegypti, (az urbánus formában) és más szúnyogfélék is (a dzsungel formában) szerepelhetnek vektorként. Emberről emberre közvetlenül nem terjed. Lappangási idő: 3-6 nap Fertőzőképesség tartama: A beteg vére a tünetek megjelenése előtt kb. 2 nappal, valamint a lázas szak első 34 napján fertőzőképes. A szúnyog egész élete folyamán (kb.30 nap) fertőzőképes marad. Beteg körüli eljárás: Be- és kijelentésre kötelezett. Telefonon, faxon is jelenteni kell az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) Járványügyi Osztályának és az ÁNTSZ területileg illetékes megyei intézetnek. A megbetegedésről a WHO-t az Országos Tisztifőorvosi Hivatal tájékoztatja. A beteget szúnyogmentes körülmények között, kijelölt kórházban (Fővárosi Szent László Kórház) kell gyógykezelni. Fertőtlenítés nem szükséges, de szúnyogmentességet kell biztosítani. Az OEK Virológiai Főosztályával való előzetes megbeszélés alapján laboratóriumi vizsgálat (szerológia: IF, ELISA, HAG) kötelező. Megelőzés: Szúnyogirtás a sárgaláz-övezetből érkező repülőgépeken a WHO előírásai szerint. Védőoltás. A WHO évenként tájékoztatót ad ki azokról az országokról, amelyek a beutazóktól sárgaláz elleni védőoltást igazoló bizonyítványt kívánnak. Magyarországon a sárgaláz elleni oltásokat kizárólag az OEK Nemzetközi Oltóközpontja végzi. Oltani kell a járványos területen élő vagy oda utazó személyeket. Az élő, attenuált, csirkeembrióban termelt vírust tartalmazó védőoltás 10 évig tartó immunitást eredményez.

154

KULLANCSENCEPHALITIS

Kórokozó: A Flavirusok közé tartozó kullancsencephalitis vírus, ellenálló képessége közepes. Fertőzés forrása: Erdei kisemlősök; rágcsálók, vakondok, valamint a kecske, amely tejével üríti a virusokat. Terjedési módok: Elsősorban kullancscsípéssel (Ixodes ricinus) terjed. Vérszívás során a virust nyálával juttatja a szervezetbe. Szerepet játszhat fertőzött állatok (juh, kecske, szarvasmarha) frissen fejt, forralatlan teje, illetve az ebből készült tejtermékek fogyasztása is, valamint porfertőzés a kullancsok elporlott maradványainak belégzésével. Lappangási idő: 1-2 hét. Fogékonyság: Általános. Kontagiozitási indexe: 0. Letalitása: 2-3 %. Fertőzőképesség tartama: Emberről-emberre nem terjed. Beteggel kapcsolatos teendők: Bejelentésre és kijelentésre kötelezett. Elkülönítés nem szükséges, de a beteget gyógyítása érdekében kórházban kell elhelyezni. Fertőtlenítés nem szükséges, a kullancsot kell időben eltávolítani. Laboratóriumi vizsgálat kötelező, előzetes megbeszélés alapján a betegség első valamint harmadik-ötödik hetében vett 5-5 ml vért kell szerológiai vizsgálatra beküldeni az OEK Vírus Osztályára. Megelőzés: Kullancsok elleni védekezés (nyakon, csuklón, bokán jól záródó ruha viselése). Kullancsriasztó szerek használata. A bőrbe fúródott kullancsot mielőbb el kell távolítani, csipesszel a bőrhöz minél közelebb megfogva, folyamatos húzással, nem rángatva. Kecsketej forralása.

155

Védőoltás: Lehetőség van a veszélyeztetett populáció (erdei munkások, túrázók stb.) vakcinálására. Foglalkozás körében veszélyeztettek esetén a munkáltató köteles a védőoltásról gondoskodni. A kullancsencephalitis oltóanyag inaktivált virusokat tartalmaz. Az oltásokat a várható expozició előtt kell végezni. Hazánkban ma két oltóanyag van forgalomban az Encepur és az FSME-IMMUN inject. Az Encepur 12 évesnél idősebb személyek oltására ajánlott, az alapimmunizálás 3 oltásból áll. Az FSME-IMMUN Inject vakcina felnőttek és gyerekek számára egyaránt használható oltóanyag. A védettség kialakítására 3 oltásra van szükség. Tartós immunitás biztosítása érdekében 3 évenként emlékeztető oltás szükséges. Lehetőség van passziv immunizálásra specifikus Ig-nal, mely postexpositios profilaxisként alkalmazható 96 órán belül.

Nematodafertőzések: FILARIÁSISOK

156

A filariazis néven összefoglalt betegségek kórokozói a Nematódák osztályába tartoznak. Emberben főleg a következő fajok fordulnak elő: Wuchereria bancrofti, Burgia malayi, Loa loa, Onchocerca volvulus. A filariázisok jellemzője, hogy a féreg a nyirokutakban, szubkután kötőszövetben, illetve szerozus üregekben él és élveszült utódait a mikrofilariaknak nevezett lárvákat a vérkeringésbe, vagy a bőr nyirokkeringésébe juttatja. A vérszívás helyén a bőrbe jutott lárvák a sebből szivárgó nyirok mentén furakodnak a szervezetbe, ahol hosszabb idő után fejlődnek ivarérett féreggé. A betegség lappangási ideje ezért hosszú (3-6 hónap), de akár több év is lehet. A mikrofilariák kirajzása a keringésbe többnyire periodikusan történik. A diagnózis a mikrofilariák direkt vérből való kimutatásán alapul. Ügyelni kell a kirajzás periodicitásának idejére, ezért célszerű naponta háromszor a vér vizsgálata. Szerológiai diagnosztikában a komplementkötési reakció és a bőrpróba alkalmazható. Wuchereriásis - Az egész trópusi, szubtrópusi világban előfordul, ahol a vektorszúnyokok számára a létfeltételek (21-32 oC - 70-100 % páratartalom) megfelelőek. Kórokozó a Wuchereria bancrofti, néhány cm hosszú, vékony féreg. A wuchereriázis kizárólag emberi betegség. Diagnózis a kórokozó kimutatásán alapszik. Megelőzés - védekezés háromirányú: - vektorok irtása, - az emberek védekezése a vektorszúnyogok csípése ellen - a betegek gyógykezelése. Onchocercásis - Elsősorban afrikai betegség, az egyenlítői zónában fordul elő. A betegségek az Oncocerca volvulus okozza, melynek felnőtt egyedei a beteg szubkután kötőszövetében élnek, ott fibrózus nóduszokat, ún. volvuluszokat alkotva. A kórokozó csak az embert betegíti meg, állati rezervoárról nem tudunk. Közvetítő vektorok egyes púpos szúnyogok. Lappangási idő: fél évtől egy évig terjed. A diagnózis felállítása a típusos volvuluszok esetén nem okoz gondot. A mikrofliaria kimutatása bőrből biopsziás vizsgálattal könnyen bárhol elvégezhető. Terápia: gyógyszeres kezelés.

157

KÜLTAKARÓN KERESZTÜL TERJEDŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK A fertőző betegségek e csoportjába számos kórkép tartozik, a kórokozók skálája is rendkívül széles (bakteriumok, gombák, chlamydiák, protozoonok, férgek, ízeltlábúak). Az általuk kiváltott folyamat elsődleges helye a bőr, nyálkahártya, de kiindulhat a bőr sérüléseiből is (pl. tetanusz). A betegségek egy részében a kórokozó bár a bőrön keresztül hatol be a szervezetbe - a tényleges kórfolyamatot valamely belső szervben hozza létre (pl. schistosomiasis, strongyloidosis). Ezen betegségek főleg alacsony személyi hygiéne színvonal esetén gyakoriak, mivel terjeszkedésükben többnyire a közvetlen kontaktusnak, piszkos kéznek, fertőzött mosdónak, fürdővíznek, közösen használt ruhaneműnek, textiliának van szerepe. Megelőzésükben elsősorban az egészségügyi kultúra növelésének, a személyi hygiénés ismeretek növelésének van szerepe. Terjedésüket tekintve a kültakarón keresztül terjedő fertőző betegségek közé sorolhatjuk a nemi betegségeket is, ezeket a későbbiekben külön fejezetben tárgyaljuk. Kültakarón keresztül terjedő fertőző betegségek: Bakteriális fertőzések: • Toxicus shock szindróma • Tetanusz • Oedema malignum (Gázgangréna) Chlamydia- fertőzések: • Trachoma Protozoonfertőzések: • Trichomoniasis Féregfertőzések: • Schistosomiasis • Ancylostomiasis • Strongyloidosis Ízeltlábú- fertőzések: • Pediculosis • Scabies

158

Bakteriális fertőzések: TOXIKUS SHOCK SZINDRÓMA (TTS)

Kórokozó: Staphylococcus aureus azon típusai, amelyek a toxikus shock szindróma-toxint képesek termelni. A baktériumok többsége penicillin rezisztens, a kórházi házitörzsek jelentős része polirezisztens is lehet. Fertőzés forrása: A fertőzés lehet endogén; a folyamat kiindulhat a hüvelyben lévő baktériumokból. Exogén eredet esetén a fertőzés oka többnyire a staphylococcusokkal szennyezett tampon vagy helyileg alkalmazott fogamzásgátló. Előfordulhatnak bőrfertőzések és nosocomiális fertőzések is, nem megfelelően sterilizált eszközök révén. Lappangási idő: 1-2 nap. Letalitás: 5 % körül. Beteggel kapcsolatos eljárás: A betegség nem bejelentendő. A beteget kórházban kell elhelyezni. A baktériummal, váladékkal szennyezett tárgyakat fertőtleníteni kell. Megelőzés: Aspecifikus. Javasolt a tamponok helyett korszerű betétek használata.

159 TETANUS

Kórokozó: Clostridium tetani. Gram-pozitív anaerob spórás baktérium. A spóra rezisztenciája igen nagy, forralást órákig elviseli. Biztos elölésük autoklávban, hőlégsterilizátorban lehetséges. Fertőzés forrása: Állati (főleg ló, szarvasmarha, juh) ürülék, ezzel fertőzött talaj, utcai por. Ritkán emberi béltartalom (bélműtéteknél autoinfekció). Fogékonyság: Általános Terjedési módok: Fertőzött talajjal szennyezett tárggyal történt sérülés, sebfertőzés, újszülötteknél köldökcsonk fertőzés jöhet létre. Ritkán műtéteknél is előfordul (autoinfekció, nem megfelelően sterilizált catgut). Letalitás: Igen magas 50-70 %, oltatlan esetekben 100 % is lehet. Lappangási idő: Pár naptól 2-3 hét, leggyakrabban 14-15 nap. A heggszövetben vagy idegentestben maradt spórák késői megbetegedést is okozhatnak. Fertőzőképesség tartama: Emberről-emberre nem terjed. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő. Újszülötteknél észlelt tetanusz megbetegedésről járványügyi értesítést kell küldeni az illetékes fővárosi/megyei szülész szakfelügyelő főorvosnak. A beteget szakszerű kezelés céljából tetanusos betegek kezelésére felkészült intenzív osztállyal rendelkező kórházba kell szállítani. Fertőtlenítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető (beküldhető sebészileg kimetszett szövetdarabka, esetleg sebváladék, varrat steril mintavételi edényben), azonban a vizsgálatnak nincs diagnosztikus értéke. Megelőzés: A tetanusz megelőzésben kiemelt szerepe van a védőoltásoknak. Az immunizálás a korhoz kötött kötelező védőoltásokkal történik DPT, dt vakcinákkal. Az oltóanyagban a tetanusz-komponens valamennyi vakcinában toxoid. Tetanusz elleni védőoltásban részesíthetők önkéntes alapon az 1941. január 1. előtt született, korábban tetanusz elleni aktív immunizálásban nem részesült személyek is.

160

Teendők tetanusz-fertőzésre gyanús sérülés esetén: A megfelelő, szakszerű orvosi, sebészeti ellátás mellett a sérültet védőoltásban kell részesíteni. A korábban alapimmunizálásban és emlékeztetõ oltásban részesült (1940. december 31. után születettek, ill. az ennél idõsebbek közül fõként az 1986. évtõl megkezdett kampányoltások során oltottak) sérültek számára elegendõ 0,5 ml adszorbeált tetanusz toxoid adása. Ha a seb súlyosan roncsolt, földdel szennyezett, idegen test maradt bent, fejsérülés fordult elõ, sokk, kivérzés, súlyos égési sérülés, radioaktív sugárzás esete áll fenn, akkor a toxoid mellett 1 ampulla 500 NE “TETIG 500”-at (HUMAN RT.) kell adni. Ha az alapimmunizálásban és emlékeztetõ oltásban részesült személy utolsó oltását egy éven belül kapta és sérülése nem súlyos, nem szükséges tetanusz toxoidot adni. 11 évesnél fiatalabb sérült esetén tetanusz toxoid helyett a védõoltási naptár szerint soron következõ tetanusz toxoid tartalmú oltóanyag (DPT vagy dt) adása ajánlott. Alapimmunizálásban és emlékeztetõ oltásban nem részesült (vagy ezt igazolni nem tudó) sérültet 500 NE TETIG 500 immunglobulin és 0,5 ml adszorbeált tetanusz toxoid egyidejű beadásával kell aktív/passzív immunizálásban részesíteni. A sérülés ellátása és az ehhez társuló aktív/passzív immunizálás után a sérült aktív immunizálását folytatni kell a tetanusz elleni teljes védettség (2 oltásból álló alapimmunizálás és legalább 1 emlékeztetõ oltás) eléréséig.

161 OEDEMA MALIGNUM

(Gázgangraena) Kórokozó: Clostridium perfringens, Clostridium novy, Clostridium septicum, ritkábban inkább az előzőekkel társulva Clostridium bifermentans-sordellii, Clostridium histolyticum, Clostridium fallax stb. anaerob spórás baktériumok. Fertôtlenítôszerekkel szemben a vegetatív alakok közepesen, a spórák igen ellenállóak. Fertôzés forrása: Állatok, melyek béltraktusában Clostridiumok folyamatosan megtalálhatók. Emberi béltartalomban is elôfordul, így létrejöhet autoinfectio bélműtéteknél. Terjedési módok: Talajjal szennyezett roncsolt sebek, fertôzött idegen testek a sebben, nem megfelelően sterilizált fertőzött műszerek, eszközök. Lappangási idô: Néhány órától 5-6 napig. Fogékonyság: Általános, letalitás: még ma is 40-60 %. Fertôzôképesség tartama: Amíg a kórokozók a váladékban vannak. Beteggel kapcsolatos teendôk: Személyazonosító adatok nélkül be- és kijelentendô. Ha egészségügyi tevékenységgel kapcsolatba hozhatóan alakul ki, mint nosocomialis fertôzést kell bejelenteni. A beteget szigorúan el kell különíteni kórházban. A beteg kezelésére külön ápoló- és takarítószemélyzetet valamint egyszerhasználatos ezközöket kell biztosítani. Folyamatos és zárófertôtlenítés kötelezô. A beteg kötszereit el kell égetni. Zárófertôtlenítés sporocid hatású szerekkel történik. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô, beküldendô sebváladék, genny, roncsolt szövetrész az ÁNTSZ megyei intézetébe. Teendők a beteg környezetében: Kórházi előfordulás esetén a beteg operált kontaktjait 6 napos járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. A fertőzés körülményeinek kivizsgálását az ÁNTSZ megyei intézete végzi. Megelôzés: Kórházhygiénés szabályok betartása, földdel szennyezett, roncsolt sebek megelőző seb ellátása, sebkimetszés, stb.

162

163

Chlamydia-fertőzések: TRACHOMA

Kórokozó: Chlamydia trachomatis A, B, Ba, C szerotípusai. Gram-negatív baktérium. Fertőtlenítőszerekkel szemben érzékeny. Fertôzés forrása: A beteg ember, aki szemváladékával – kezeletlen esetekben évekig - üríti a kórokozót. Terjedési módok: Többnyire kontakt úton terjed, de szerepet játszhatnak az átvitelében a közösen használt tárgyak (törölköző, mosdótál, zsebkendő, játékok stb.). A kórokozó által okozott - esetenként tünetmentes - genitalis folyamat következtében a szülés közben is bekövetkezhet a fertőzés. Fogékonyság: Általános Lappangási idô: 5-25 nap. Fertőzőképesség tartama: Amíg a beteg szemváladéka kórokozókat tartalmaz, ez évekig is elhúzódhat. A betegség követekeztében nem jön létre immunitás, így az egyén nem védett a reinfekcióval szemben. Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Trachoma vagy annak gyanúja esetén az orvos a beteget szemészeti szakrendelésre küldi. Elkülönítés nem szükséges, a higénés szabályok betartása elegendő. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. A diagnózis felállításához a kórokozó kimutatása és szerotípusának meghatározása feltétlenül szükséges. A betegségre gyanús személytől conjunctiva kaparékot kell küldeni speciális transzport közegben az OEK bakteriológiai osztályára. A vizsgálatot a laboratóriummal előzetesen egyeztetni szükséges. Folyamatos fertőtlenítés végzendő. Elsősorban a szem- és az orrváladékokat és az ezekkel szennyezett tárgyakat, fehérneműt kell fertőtleníteni.

Megelőzés:

164

A betegek felkutatása, környezetük szemészeti szűrővizsgálata. Előzetes és időszakos szűrővizsgálat minden olyan kollektívában, ahol a fertőzés veszélye fennállhat (pl. hajléktalan otthonok, menekülteket befogadó állomások stb.). A személyi higiénés rendszabályok betartása.

165

Protozoonfertőzések: TRICHOMONIASIS

Kórokozó: Trichomonas vaginalis protozoon. Ellenálló képessége közepes. Fertőzés forrása: A Trichomonas vaginalis protozoonnal fertőzött húgycsőváladéka útján).

ember (hüvely, illetve

Terjedési módok: Közvetlen érintkezés, nemi érintkezés, fertőzött váladékkal szennyezett fürdővíz, törölköző, orvosi műszer, szivacs stb. közvetítésével a hüvelybe, illetve a férfi húgycsőbe való bejutás által. Reinfectió számtalan alkalommal lehetséges, ezen a megfigyelésen alapszik az a terápiás elv, hogy a kezelést a sexuális partnerekben egyidejűleg kell folytatni. Lappangási idő: A klinikai tünetek a fertőzéstől számított 2-3 nap múlva jeletkeznek, de jelentkezhetnek hetek, hónapok múltán is. Fertőzőképesség tartama: A fertőződés után folyamatosan, amíg a protozoonok a váladékban jelen vannak. A folyamat gyakran idültté válik. Fogékonyság: Általános. Teendők a beteggel: Nem bejelentendő. Elkülönítés nem szükséges, de közvetlen érintkezéstől, nemi közösüléstől, közös fürdő használatától tartózkodni kell. Folyamatos fertőtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg váladékaira és ezzel szennyezett vízre, tárgyakra is. A beteg gyógyszeres kezelésével egyidejűleg a nemi partnert is kezelni kell. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehető, előzetes megbeszélés nélkül. Diagnosztikus mikroszkópos vizsgálatra tárgylemezre kikent, frissen levett váladék ( vagina, urethra váladék) küldhető be az OEK parazitológiai osztályára, vagy az ÁNTSZ-be. A kórisme tenyésztéssel is alátámasztható. Megelőzés: Személyi higénés szabályok betartása. Közös fürdő, szivacs, fürdőkesztyű, törölköző használatának elkerülése. Nőgyógyászati rendelők hygiénéjének fokozott betartása. Szexuálhigéne. Megjegyzés:

166

A trichomoniasis, az urogenitális apparátus betegsége ma egyike a legelterjedtebb parazitósisoknak. Hazánkban a felnőtt lakosság fertőzöttségét kb. 20 %-ra becsülik.

167

Féregfertőzés: STRONGYLOIDOSIS

Kórokozó: Strongyloides stercoralis (fonalféreg). A lárvák hőre, kiszáradásra és fertőtlenítő szerekre érzékenyek. Fertőzés forrása: A fertőzött ember, esetleg fiatal kutya, macska. A lerakott petékből még a bélben kibújnak a lárvák, melyek a széklettel távoznak. Terjedési módok: A fertőzés terjedhet egyrészt közvetlen érintkezéssel, piszkos kézzel, fürdővízzel, közösen használt tárgyakkal (törölköző, pelenka), másrészt a külvilágban lezajlott fejlődés után a fertőzőképes lárvákkal. Autoreinfekció is előfordul. A lárvák ép bőrön behatolva a kis- és a nagyvérkörön keresztül a duodenumba jutnak, ahol ivarérett férgekké fejlődnek. Lappangási idő: A lárvaürítés megjelenéséig 2-4 hét. Fogékonyság: általános Fertőzőképesség tartama: A lárvák megjelenésétől a székletben mindaddig, amíg a lárvaürítés fennáll. Spontán gyógyulás előfordul, de gyakoribb, hogy a folyamat idültté válik és évekig elhúzódik. Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Gyermekvédelmi intézményben a beteg vagy fertőzött gyermekeket az egészségesektől el kell különíteni. Laboratóriumi vizsgálat nem kötelező. Diagnosztikus vizsgálatra 3 egymást követő napon kell székletmintát beküldeni az ÁNTSZ területileg illetékes intézetébe vagy az OEK parazitológiai osztályára. A beteg környezetére ártalmatlannak csak akkor tekinthető, ha a gyógykezelés után egy héttel, majd 1 hónap múlva elvégzett 3-3 ellenörző laboratóriumi vizsgálat negatív eredményt adott. Fertőtleníteni kell a beteg székletét, fehérneműjét, használati tárgyait, a helyiségek padlóját bélférgek elleni eljárásokkal (klórozás, felforralás). Indokolt esetben a talajt (játszótér, homokozó) is fertőtlenítjük. Teendők a beteg környezetében: A fertőző góc felkutatása, szűrővizsgálatok.

168

Megelőzés: Általános higiénés szabályok betartása, székletszóródás megakadályozása. Megjegyzés: A strongyloidosis világszerte elterjedt parazitózis, elsősorban a trópusokon fordul elő, de a mérsékelt égöv alatt is előfordul. Hazánkban főleg sporadikus esetek formájában észlelik, de kisebb közösségek is átfertőzöttek lehetnek; 2000-ben 5 megbetegedés történt.

169

Ízeltlábú-fertőzések: PEDICULOSIS

(Tetvesség) Kórokozó: Pediculus capitis (fejtetű), Pediculus vestimenti (ruhatetű), Phtirus pubis (lapostetű, fantetű). Fertőzés forrása: A tetves személy. Lappangási idő: A petékből a lárva 5-7 nap alatt kel ki és a hőmérséklettől függően 15-20 nap alatt lesz ivarérett. Terjedési mód: Közvetlen érintkezéssel, a lapostetű nemi érintkezéssel, a fejtetű átvihető közös fésüvel, kefével, a ruhatetű közösen használt ruházattal is. Zárt közösségben nem megfelelő hygiénés viszonyok mellett gyorsan terjed. A tetvek székletükkel vektorként terjeszthetik a Rickettsia prowazekit (kiütéses tifusz) és a Borrelia recurrentist (visszatérő láz). Fertőzőképesség tartama: Amíg élő tetvek és életképes (összenyomáskor pattanó hangot adó) serkék vannak jelen. Beteggel kapcsolatos teendők: Nem bejelentendő megbetegedés. Észlelésekor azonnali tetvetlenítés, fertőtlenítés szükséges, mely kiterjed a tetves személyre, ruházatára, egyes használati tárgyaira (fésü, kefe stb.). Megelőzés: Rendszeres szűrővizsgálatok végzése, főleg gyerekközösségekben, munkásszálláson, újoncoknál. Igen fontos a nagyfokú személyi hygiéne.

170

TETVESSÉG ELLENI VÉDEKEZÉS

Ruhatetű, fejtetű, lapostetű elleni írtószerek

Módszer Személy

Textília, ruhanemű, ágynemű Használati tárgyak

Helyiségek

Bedörzsölés Bekenés Lemosás Porozás Porozás Porozás Bemártás Porozás

Készítmény Nittyfor hajszesz, Pedex hajszesz Ergo vagy Neociklotox 2 %-os krezol szappan COOPEX-B COOPEX-B COOPEX-B 2 %-os krezol szappan, Nittyfor hajszesz, Pedex hajszesz COOPEX-B

171 SCABIES

(Rüh) Kórokozó: Sarcoptes scabiei (rühatka) Fertőzés forrása: A rühes személy, de ló, kutya, vagy más háziállat is lehet. Terjedési módok: Közvetlen érintkezés, valamint fehérnemű, ágynemű és egyes használati tárgyak is közvetíthetik Lappangási idő: Az első expozíció alkalmával 2-6 hét, ismételt expozíció esetén 1-4 nap. Fertőzőképesség tartama: Amíg az atkák és petéik jelen vannak Teendők a beteggel: Nem bejelentendő. A beteget nem kell elkülöníteni, de a közvetlen érintkezést kerülni kell. Laboratóriumi vizsgálat nem szükséges. A beteg kezelésével egyidejűleg ruhaneműin, használati tárgyain is el kell pusztítani az atkákat és petéiket, legcélszerűbben kifőzéssel. Teendők a beteg környezetében: A fertőzött személy lakótársait célszerű egyidejűleg kezelni, akkor is, ha tüneteik még nem jelentkeztek Megelőzés: Rühatka irtása, higiénés rendszabályok (tisztaság) betartása.

172

ÁLLATRÓL EMBERRE TERJEDŐ BETEGSÉGEK, ZOONOSISOK JÁRVÁNYTANA (anthropozoonosisok) Ezen megbetegedésekben a fertőzés közvetlen forrása állat, emberrőlemberre ritkán terjednek. A terjedési mód igen változatos; fertőzött állatokkal, azok váladékaival való közvetlen érintkezés, állatok harapása, fertőzött állat tejének, húsának fogyasztása, vektorok szerepe, légúti terjedés. A fogékonyság általános, a betegségek egyes foglalkozásokban (állatorvos, állatgondozó) gyakrabban fordulnak elő. Megelőzés: állategészségügyi, munkaegészségügyi, élelmezésegészségügyi intézkedések, személyi hygiéne. Egyes zoonosisok ellen védőoltással is rendelkezünk. A következő betegségeket soroljuk e csoportba: Bakteriális fertőzések: • Listeriosis • Brucellosis • Tularemia • Malleus • Anthrax • Leptospirosis • Q-láz • Ornithosis • Pestis (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) Vírusfertőzések: • Lyssa • Lassa-kór • Marburg betegség • Ebola • Choriomeningitis lymphocytica • Febris flava (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) • Kullancs encephalitis (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) Protozoonfertőzés: • Toxoplasmosis Féregfertőzések: • Taeniasis • Echinococcosis • Trichinellosis

173

Bakteriális fertőzések: LISTERIOSIS

Kórokozó: Listeria monocytogenes Gram-pozitív baktérium, rezisztenciája átlagos. Fertôzés forrása: Beteg állatok: szarvasmarha, juh, kecske, sertés, házi szárnyasok, rágcsálók székletükkel, vizeletükkel, húsuk, tejük útján. Terhes nő betegsége esetén transzplacentárisan fertőzheti a magzatot. Terjedési módok: Terjedési módja még nem teljesen tisztázott; közvetlen érintkezés, fertôzött állatok tejének, húsának fogyasztása útján. Terhességi listeriosis esetén a fertôzés méhen belül vagy szülés közben (magzatvíz) következik be. Lappangási idô: Pontosan nem ismert, 1-4 hétre becsülik. A magzat általában az anya megbetegedését követő néhány nap múlva fertőződik. Fertôzôképesség tartama: A heveny tünetek fennállásáig. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentendő. Elkülönítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat igénybe vehetô: beküldhető tenyésztés céljára alvadásgátlóval vett vér, liquor, genny, méhűri váladék, vizelet. A vizsgálati anyagot az OEK bakteriológiai osztályára kell beküldeni vagy ÁNTSZ-be. Biztos diagnózist csak a tenyésztéssel igazolt esetekben lehetkimondani. Folyamatos fertôtlenítést kell végezni, a beteg váladékait, azokkal szennyezett anyagokat fertôtleníteni. Megelôzés: Elsôsorban állategészségügyi feladat. Fontos az élelmezéshygiénés rendszabályok betartása is.

174 BRUCELLOSIS

Kórokozó: Brucella melitensis, B. abortus, B. suis. Hazánkban leggyakrabban a B. melitensis fordul elő emberi fertőzésekben. Fertőzés forrása: Fertőzött állatok: elsősorban a tehén, kecske, juh, sertés. Terjedési mód: Emberről-emberre nem terjed. Közvetlen érintkezés fertőzött állatokkal, azok váladékaival, valamint fertőző állatok tejének, húsának fogyasztásával (ez utóbbi esetben a brucellosis járványosan is előfordulhat). Lappangási idő: Változatos, leggyakrabban 5-30 nap, estleg hosszabb is lehet. Fertőzőképesség tartama: Amíg a kórokozó az állatok vizeletével vagy más váladékaival ürül. A kórokozó a nyers tejben, sajtban hetekig életképes maradhat. Beteg körüli eljárás: Be- és kijelentendő fertőző megbetegedés. A területileg illetékes állatorvos is értesítendő. Elkülönítés nem szükséges. A szakszerű antibiotikus kezelés érdekében a beteget az akut szakban lehetőleg kórházba kell utalni. Fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Szerológiai vizsgálatra 5 ml vér küldendő be “Wa” tartályban. A vérből IgM és IgG típusú ellenanyagok mutathatók ki (Wright-próba) a 2.héttől. A brucellinnel végzett bőrpróba a 4-6. héttől ad pozitív eredményt. Teendők a beteg környezetében: A fertőző forrás felkutatása, állatorvos értesítése. Állattenyésztő gazdaságokban szűrővizsgálatok végezhetők.

175 TULAREMIA

Kórokozó. Francisella tularensis Gram negatív fertőtlenítőszerek könnyen elpusztítják.

baktérium.

Rezisztenciája

közepes,

Fertőzés forrása: Vadon élő rágcsálók, fertőzött nyulak, hörcsögök, egerek, patkányok. Esetleg egyes háziállatok is. Terjedési módja: Fertőzött állatokkal való érintkezés, vadak nyúzása, fertőzött, nem kellően hőkezelt hús fogyasztása, fertőzött ivóvíz, legyek, kullancsok, ritkán fertőzött por révén. A fertőzött kullancs egész életén át fertőzőképes marad. A rágcsálók egyéb ektoparazitái (bolhák, tetvek) és szúnyogok is közvetíthetik a fertőzést. A kórokozó sértetlen bőrön és nyálkahártyán át is bejuthat az emberbe. Lappangási idő: 1-14 nap, leggyakrabban 3-5 nap. A kórokozó sértetlen bőrön, nyálkahártyán át is bejuthat az emberbe. Fertőzőképesség tartama: Amig váladékokkal a kórokozók ürülnek, rendszerint a klinikai tünetek fennállásáig. Emberről-emberre csak igen ritkán terjed. Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Járványügyi értesítés küldendő a területileg illetékes állatorvosnak. Elkülönítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező; szerológiai vizsgálathoz 5 ml. sterilen vett vért kell beküldeni “Wa” vagy “Ty” tartályban az OEK-ba. A beküldött vér savójából a laboratórium Widál típusú agglutinációs vizsgálatot végez. Pozitív eredmény a betegség második hetétől várható. Negatív esetben célszerű a vizsgálatot megismételni. Folyamatosan fertőtleníteni kell a sebváladékot és ezzel szennyezett anyagokat, tüdőtularemia estén a köpetet. Teendők a beteg környezetében: A fertőző forrást fel kell kutatni és erről az állatorvost értesíteni. Megelőzés: Állategészségügyi feladat, de igen fontos a lakosság egészségügyi felvilágosítása.

176 MALLEUS

(Takonykór) Kórokozó. Pseudomonas mallei Gram - negatív baktérium. Fertőtlenítőszerek hamar elölik, hővel szemben is érzékeny. Fertőző forrás: Egypatás állatok, főleg lovak betegsége. Terjedési módok: Fertőzött állatt orr- torokváladékával közvetlen érintkezéssel, de fertőzött takarmány, szalma is közvetítheti. Lappangási idő: 1-5 nap. Fertőzőképesség tartama: A klinikai tünetek fennállásáig. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. Telefonon és faxon értesítendő az OEK járványügyi osztálya, valanint az ÁNTSZ megyei intézete és a hatósági állatorvos is. A beteget azonnal kórházban kell elkülöníteni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező. Beküldendő sterilen vett váladék (genny) és szerológiai vizsgálatra alvadásgátló nélkül levett vér, egyidejű értesítés mellett az Országos Állategészségügyi Intézetbe. Megkísérelhető a subcután csomó gennyéből a tengerimalac oltás. A tengerimalac heréi 2-8 nap mulva megduzzadnak és izületeiben gennyes izzadmány keletkezik. (Strauss reakció). Az izzadmányból a baktériumok kitenyészthetők. Szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges seb, orr, torokváladék és ezzel szennyezett anyagokra. A fertőtlenítést az ÁNTSZ ellenőrzi. Környezettel kapcsolatos teendők: A beteggel érintekezett személyeket 6 napra járványügyi zárlat alá kell helyezni. Megelőzés: Beteg állatok felderítése, eradikálása állategészségügyi feladat. Megjegyzés: A malleus néhány afrikai és ázsiai országban rendszeresen előfordul. Európában jelenleg nincs, hazánkban 1952-óta nem fordult elő.

177 ANTHRAX

(Lépfene) Kórokozó: Bacillus anthracis, Gram-pozitív spóraképzô baktérium. A spóra nélküli vegetatív forma ellenállóképessége nem nagy. A spóra igen ellenálló, elpusztításához 5-10 perces forralás vagy 160 C°-on 2 órás száraz hőkezelés szükséges. A spórák a külvilágban beszáradt állapotban fertôzôképességüket hosszú évekig megtartják. Fertôzés forrása: A beteg állat (szarvasmarha, ló, juh, kecske, sertés, stb.). Terjedés módja: Kontakt úton, beteg állatokkal való érintkezéssel: húsuk, csontjuk, bőrük, szőrméjük feldolgozása révén, valamint fertőzött tárgyakkal (pl. borotvaecset) történő érintkezéssel. Lehetséges enterális úton: fertôzött hús, tej, víz fogyasztásával. Belégzés útján: por belégzésével, nyers szörmével-, gyapjúval-, rongyokkal való foglalkozáskor. Lappangási idô: Bőr és bélanthraxnál 3-5 nap, tüdőanthraxnál 24-36 óra. Fogékonyság: Általános. Fertôzôképesség tartama: A klinikai tünetek fennállásáig. Beteg körüli eljárás: Kötelező be- és kijelentés. Értesítendô a területileg illetékes állatorvos is. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Bőr anthrax esetén a pustula váladékát, tüdőanthrax esetén köpetet, bélanthrax esetén székletet, septikaemiás szövődmény esetén vért kell haemokultúra palackban beküldeni az ÁNTSZ-be laboratóriumi vizsgálatra. A váladékból kenetet készítenek, táptalajra oltják, a kitenyésztett törzseket biokémiai vizsgálattal identifikálják. Virulens lépfene baktériumot tartalmazó váladék egérbe oltásánál az egér 24-48 óra alatt elpusztul. A szervekben elszaporodott B. anthracis antigénje az Ascoli-féle termoprecipitációs próbával mutatható ki. Bőr és bélanthrax esetén folyamatos és zárófertőtlenítés, tüdőanthrax esetén szigorított folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges. A beteget el kell

178

különíteni. Tüdő- és bélanthraxnál kötelező a teljes elkülönítés kórház fertőző osztályán a beteg gyógyulásáig. Környezettel kapcsolatos eljárás: Fertőző forrás felkutatása és a területileg illetékes állatorvos értesítése. Munkahelyi fertőzés esetén a dolgozókat 1 hétig meg kell figyelni, gyanús bőrfertőzés esetén azonnal penicillin kezelést kell kezdeni. Megelôzés: Állategészségügyi, munkavédelmi rendszabályok betartása. Fertőzött területről érkező bőrök, szőrmék, gyapjú megfelelő hőkezelése, fertőtlenítése. Anthraxos állat húsának feldolgozása vagy elfogyasztása esetén 7 napig járványügyi megfigyelés és antibiotikus prevenció (penicillinnel) szükséges.

179 LEPTOSPIROSIS

Kórokozó: Különbözô leptospira típusok; hazánkban leggyakrabban a L. pomona, L. canicola, L. grippotyphosa, L. icterohaemorrhagiae. A baktériumok ellenállása kiszáradással szemben kicsi. Fertôtlenítôszerek gyorsan elpusztítják. Fertôzés forrása: Fertôzött háziállatok; - sertés, szarvasmarha, kutya, vadon élô rágcsálók, mezei pocok, egér, patkány - vizeletük útján. Terjedési módok: A kórokozó rendszerint a bőr és nyálkahártyák apró sérülésein át hatol az emberi szervezetbe. Fertôzôdés jöhet létre az állatok vizeletével szennyezett víz lenyelésével, abban való fürdéssel, mezei munkáknál mezitláb járásnál, a bôr apró sérülésein át. Létrejöhet fertôzés laboratóriumi fehér patkányok harapása és vizelete útján is. Emberről-emberre csak kivételesen terjedhet. Lappangási idô: 4-20 nap, - leggyakrabban 9-10 nap. Fertôzôképesség tartama: Amíg a kórokozó a vizelettel ürül - hosszabb idejű is lehet, de betegség emberrôl emberre nem terjed. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentendô. Állatorvos is értesítendô. Elkülönítés nem szükséges, de célszerű a beteget mielőbb kórházi fertőző osztályon elhelyezni. Laboratóriumi vizsgálat kötelezô; szerológiai vizsgálatra sterilen vett vért az ÁNTSZ-be vagy OEK bakteriológiai osztályára beküldeni. A kórokozó szerotipusát csak ismételt vizsgálattal lehet megállapítani, mert az első vérmintában még egyszerre több leptospira típus adhat magas titerű reakciót. A tényleges kórokozóval szemben termelődött ellenanyagok titere az ismételt vizsgálatkor emelkedik, a többi típusé viszont csökken vagy negatívvá válik. Immunbiológiai vizsgálatra esetleg liquor cerebrospinalis is küldendő. Az OEK-kal történt előzetes egyeztetés után tenyésztésre is lehet vért küldeni. Fertôtlenítés nem szükséges. Megelôzés: Általános egészségügyi rendszabályok; rágcsálóírtás, vízhygiéne. Fürdési tilalom olyan vizekben, melyekben állatok is fürdenek. Veszélyeztetett helyeken munkaruha, gumicsizma. Kísérleti állatokkal végzett munkánál védôkesztyű, az állatok fertôzô mentességének ellenôrzése.

180 Q-LÁZ

Kórokozó: A Rickettsiacea családba tartozó Coxiella burneti Gram-negatív baktérium. Ellenállóképessége hővel és kiszáradással szemben kifejezett. Fertőtlenítőszerek közül a klórtartalmúakra érzékeny. Fertőzés forrása: Háziállatok, szarvasmarha, juh, kecske, szárnyasok, vadon élő állatok közül egyes rágcsálók, madarak. A betegség állatok között kullancsok közvetítésével, vagy aerogén úton terjed. A fertőzött állatok a kórokozót székletükkel, vizelettükel, tejükkel ürítik. Terjedési módok: Az ember a bőrön, nyálkahártyán, conjunktíván, vagy a légutakon át fertőződik. A leggyakoribb légúti fertőzés a váladékkal fertőzött por belégzésével történhet. Közvetlen érintkezés a fertőzött állatokkal, azok húsával, bőrével, szőrével, tollával. Ritkán a fertőzött állat nyers tejének fogyasztása révén is létrejöhet fertőzés. Lappangási idő: Rendszerint 2-3 hét. Fertőzőképesség tartama: Emberről-emberre nem terjed, pneumonia esetén előfordulhat. Fogékonyság: Általános. Veszélyeztetettek állattenyésztésben, vágóhidon dolgozók. Kontagiozitási indexe: 0 Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő megbetegedés. Elkülönítés nem szükséges. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező, szerológiai vizsgálatra vért kell az OEK Virológiai főosztályára beküldeni a betegség első napjaiban és 3 héttel később. Diagnosztikus értéke a titeremelkedésnek van. Folyamatos fertőtlenítés végzendő, elsősorban a beteg léguti váladékát és azzal szennyezett tárgyakat kell fertőtleníteni.

Megelőzés: Elsősorban állategészségügyi, élelmezésegészségügyi, munkaegészségügyi feladat.

181 ORNITHOSIS

Kórokozó: Chlamydia psittaci: Gram-negatív baktérium. Beszáradt állapotban hetekig életképes marad. Fertőzés forrása: Különböző madárfajták, nálunk elsősorban a háziszárnyasok, kacsák, galamb, csirke, pulyka, liba, papagáj, kanári. Igen ritkán az ember. Terjedési módok: Légúti terjedés, a szárnyasok tolla, pihéje, fekáliával szennyezett por- különösen kopasztás alkalmával. Lehet közvetlen érintkezés is, fertőzött piszkos kezek révén, perorálisan. A fertőzött állat csípése, karmolása útján is terjed. Emberről-emberre kivételesen a légúti fertőzések mechanizmusa szerint terjedhet. Lappangási idő: 4-15 nap, általában 10 nap. Fertőzőképesség tartama: Általában a klinikai gyógyulásig. Fogékonyság: Általános, kialakult immunitás csak rövid ideig tart. Teendők a beteggel: Be- és kijelentésre kötelezett. Járványügyi értesítés küldendő az illetékes állatorvoshoz. A beteget a klinikai gyógyulásig el kell különíteni. Folyamatos és zárófertőtlenítés szükséges, elsősorban a beteg váladékait, és azokkal szennyezett tárgyait kell fertőtleníteni. A fertőző forrásként szereplő madarakat el kell pusztítani. Laboratóriumi vizsgálat kötelező: a betegség első 10 napján valamint a betegség 21-25 napja között beküldendő 5-5 ml sterilen alvadásgátló nélkül vett vér az OEK, illetve ÁNTSZ víruslaboratóriumába szerológiai vizsgálatra. Diagnosztikus értéke csak a savópár vizsgálata alapján megállapított titeremelkedésnek van. Megelőzés: Elsősorban munkaegészségügyi feladat, a munkaegészségügyi szabályok betartása a baromfifeldolgozó és baromfinevelő üzemekben. Munkaruha, munkavédelmi eszközök használata. Import szárnyasok, díszmadarak ellenőrzése.

182

Vírusfertőzések: LYSSA

(Rabies, Veszettség) Kórokozó: A Rhabdovírus-család Lyssavírus genusába tartozó Rabies vírus. Ellenállása kicsi, külsô behatások, fertôtlenítôszerek (oxidáló és fenol tartalmú szerek, lipid oldószerek, detergensek, proteolitikus anyagok) gyorsan elpusztítják. Fertôzés forrása: A veszettség vírusával fertőzött és azt már ürítő, elsősorban húsevő állat , főként róka, kutya, macska Ritkábban egyéb emlős állatok, mint a szarvasmarha, juh, sertés és kisméretű rágcsálók (mókus, denevér stb.) Terjedési módok: A veszettség vírusát ürítő állatok okozta harapás, ezen állatok testváladékával, főként nyállal való közvetlen kontaktus, azaz a vírustartalmú váladéknak a szabad idegvégződésekhez ( acetilklin receptorokhoz) jutása pl. szem kötőhártyájára való kerülés révén. Lappangási idô: 1-3 hónap, de 9 naptól 8 hónapig is terjedhet. Fertôzôképesség tartama: A beteg állat betegsége egész tartama alatt fertôz. /Emberrôl-emberre csak ritka kivételes esetekben (pl. harapás) terjedhet. Letalítása: 100 %. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentendô megbetegedés, telefonon, faxon is jelenteni kell az ÁNTSZ-be és OEK Járványügyi osztályának. Értesíteni kell a területileg illetékes állatorvost is. Lyssában szenvedő beteget a Fővárosi Szent László Kórházban kell elkülöníteni. A beteg ápolói kötelesek gumikesztyűt viselni. Folyamatos fertôtlenítés szükséges, elsôsorban a beteg nyálával fertôzött használati tárgyakat, fehérneműt, ágyneműt kell fertôtleníteni. Laboratóriumi vizsgálat: elvégezhető a cornea kaparék immunfluorescens vizsgálata a területileg illetékes regionális Állategészségügyi Intézettel történt előzetes megbeszélés után. Teendôk a beteg környezetében: A fertôzô forrást fel kell kutatni. Veszettségre gyanús állatot 14 napos zárlat alá kell helyezni állatorvosi megfigyeléssel.

183

Azokat a személyeket, akiket veszettségre gyanús állat harapott meg, ilyen állat nyálával érintkeztek, húsát vagy tejét fogyasztották "lyssafertôzésre gyanús"-ként kell bejelenteni és az illetékes állatorvost is értesíteni szükséges. Ezeket a személyeket postexpozíciós immunizálásban kell részesíteni. Postexpozíciós oltásként a RABIVAC vakcínát használjuk. A Rabivac humán diploid sejteken elszaporított "fix" vírustörzsbôl készül, inaktivált vakcína, ártalmatlansága megfelel a WHO ajánlásainak. A védôoltásnak ellenjavallata nincs, tekintettel a lyssa megbetegedés halálos kimenetelére. Veszettségre gyanús vagy veszett állat, kutya, macska esetén teljes védôoltási sorozat szükséges. Veszettségre gyanúsnak tekintendô minden állat, melynek mozgástere alapján veszett állattal való kontaktusa nem zárható ki és atipusosan viselkedik. Veszett állatok teteme is fertôzött lehet. Az expozíció módja lehet benyáladzás bôrön, nyálkahártyán - horzsolás, karmolás, harapás. Amennyiben a kutya, macska egészséges és 14 napig megfigyelhetô, védôoltás nem szükséges. Ha az állat a megfigyelési idô alatt gyanússá válik, a védôoltási sorozatot meg kell kezdeni. Ha a kutya, macska nem figyelhetô meg, elkóborolt és a veszettség gyanúja nem zárható ki, teljes oltási sorozatot kell végezni. A róka mindig veszettnek tekintendô és teljes védôoltási sorozat adása szükséges. A vakcína egyadagos kiszerelésben (1 ml) került forgalomba mind a felnôttek, mind a gyerekek esetén 5 oltásból áll: 1-1 oltás a 0., 3., 7., 14., 30. napon. A veszettség elleni oltóanyag az OEK Vírusoltóanyag - Ellenôrzô Osztályától szerezhetô be, de közvetlenül az ÁNTSZ Megyei Intézeteibôl is igényelhetô sürgôs szükség esetén. Egyéb teendô veszettségre gyanús sérülés esetén: A veszettség vírusának "eltávolítása": a sebet azonnal meg kell tisztítani szappanos vízzel, jól kiöblíteni, ezt követôen alkohol (40-70 %), jódoldat öblítés ajánlott. A sebvarrást lehetôleg mellôzni kell. A tetanusz oltottsági állapotot ellenôrízni kell. Megelôzés: Állategészségügyi feladat. Kutyák évenkénti oltása. Kóbor állatok, kutyák, macskák összefogása, rókák immunizálása csalétekben kihelyezett vakcínával. A lakosság egészségügyi felvilágosítása.

184 LASSA-LÁZ

Kórokozó: Az Arena vírusok családjába tartozó Lassa-vírus. Közepes ellenállóképességű, fertôtlenítôszerek gyorsan inaktiválják (lipid oldószerek, általános dezinficiensek). Fertôzés forrása: Egy afrikai rágcsáló (patkány: Mastomys natalensis), valamint a megbetegedett ember. Terjedési módok: Rágcsálóval való kontaktus, annak légúti váladékaival és vizeletével terjedhet, de létrejöhet fertôzés az állat vizeletével szennyezett étel, víz fogyasztásával is. Emberről emberre elsősorban a beteg légúti váladékaival terjed. Átvihetô a beteg vérével szennyezett eszközökkel történô inoculációval (több kórházi járványt is leírtak). A rágcsálót kísérleti állatnak is használják, így laboratóriumi fertôzés is lehetséges. Lappangási idô: Általában 10 -14 (5 -21) nap. Fogékonyság: Általános. Letalitás: 30-40 %. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentendő. Telefonon és faxon is értesíteni kell az illetékes ÁNTSZ-t ésaz OEK-et. A betegeket egyénileg el kell különíteni. Azonnal intensiv ellátást biztosító kótházba (Fővárosi Szent László Kórház) kell szállitani. Szigorított folyamatos és zárófertôtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg váladékaival és azzal szennyezett anyagokra. A laboratóriumi vizsgálat kötelező, a mintát előzetes megbeszélés alapján az OEK Virológiai osztályára kell szállítani. A diagnózist megerősíti a vérsavóban megjelenô ellenanyagok kimutatása, esetleg ezek titerének emelkedése (immunfluoreszcencia, ELISA). A beteg környezetével kapcsolatos teendôk: A beteggel közvetlen érintkezésben lévôket járványügyi megfigyelés alá kell vonni; láz megjelenése esetén azonnali izolálás szükséges. A beteggel való foglalkozás során az ápolószemélyzetnek köpenyt, maszkot, kesztyűt kell viselnie. Kezelés:

185

A korán adott Ribavirin nagyon hatásos lehet. Megelôzés: A rezervoár állat importjának megtiltása. Védôoltás még kísérleti stádiumban van. Megjegyzés: A megbetegedés hazánkban még nem fordult elô, de behurcolása lehetséges, ezért a betegség ismerete indokolt (nosocomiális járványveszély). Afrikai vonatkozású anamnézis jelentôsége!

186 MARBURG BETEGSÉG

Kórokozó: A Filovírusok közé tartozó RNS tartalmú Marburg vírus. Hő, fertőtlenítő szerek hatására inaktiválódik. Fertőzés forrása: Ismeretlen, fertőzött majom, fertőzött ember. Terjedési módok: Fertőzött majmokkal való érintkezés (azok szöveteinek feldolgozása során, pl. szövettenyészetek készítése). Emberről-emberre a vérrel, véres váladékkal való közvetlen érintkezés, ezekkel szennyezett injekciós tűkkel vagy éles eszközökkel való perkután sérülés révén terjed a fertőzés. A vírus a spermában a gyógyulás után több hétig jelen lehet. A fertőzések tehát nemi úton is terjedhetnek. Fertőzőképesség tartama: Az inkubációs stádiumban lévő embertől nem észletek fertőződéseket. A vér fertőzőképessége valószínűleg a betegség időszakára terjed. Lappangási idő: 2-21 nap, leggyakrabban 4-10 nap Fogékonyság: Általános. Letalitás: 40 – 70 % Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentésre kötelezett. Írásbeli jelentés megtételén kívül telefonon, faxon is jelenteni kell az OEK Járványügyi osztályának, és az ÁNTSZ megyei intézetének. A beteget az erre kijelölt egészségügyi intézményben (Fővárosi Szent László Kórház) kell utalni. Az elkülönítés egyedi: egy helyiségben csak egy beteget szabad elhelyezni. Szigorított folyamatos- és zárófertőtlenítés szükséges; a vérrel, testnedvekkel szennyezett textíliákat felirattal ellátott, légmenetesen záró, műanyag zsákba kell helyezni és autoklávozással, vagy elégetéssel kell ártalmatlanítani. Környezettel kapcsolatos teendők: A beteg ápolását csak erre kijelölt személy végezheti. A beteg ápolója ápolás közben csak egyszer használatos, nedvességet át nem eresztő köpenyt vagy overált használhat. Az ellátó személyzetnek arcvédőt, kesztyűt kell viselnie. Diagnózis:

187

Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező. Csak a diagnózishoz és a kezelés értékeléséhez nélkülözhetetleneket szabad elvégeztetni. A virológiai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mintákat előzetes megbeszélés alapján az OEK Virológiai főosztályára kell szállítani, onnan szükséges esetben továbbítják azokat a WHO kijelölt laboratóriumaiba. Vírusizolálás vérből történik (szérum, plazma, szövettenyészetben és/vagy tengerimalac intraperitoneális oltásával). Intracitoplazmatikus zárványok és a vírus indukálta antigének kimutatása immunfluoreszcens módszerrel. Szerológia: indirekt immunfluoreszcenciával. Megelőzés: Endémiás területről történő majom import ellenőrzése, majmok karanterizálása, laboratóriumi előírások betartása.

188 EBOLA VÍRUS FERTŐZÉS

Kórokozó: A Filovírusok közé tartozó Ebola vírus. Több törzse ismert: - sudani - zairei és az Afrikán kívül izolált (USA-ban a Fülöp-szigetekről importált majmokból) Reston vírus. Fertőzés forrása: Megbetegedett ember, majom, mindmáig ismeretlen rágcsálók. Terjedési módok: Fertőzött emberről elsősorban. Nosocomiális terjedés, minden váladékkal, vizelettel, vérrel való kontaktussal. A Reston vírus esetében fertőzött majmokkal, azok szöveteivel való érintkezés Lappangási idő: 4-9nap Fogékonyság: Általános Letalitás: Vírustörzstől függő (a kevésbé virulens Reston vírus okozta fertőzés > 50 %) Beteggel kapcsolatos teendők: Be-és kijelentendő. Ezen kívül telefonon vagy faxon azonnal jelenteni kell a megyei ÁNTSZ-nek és az OEK járványügyi osztályának. A beteget a Fővárosi Szent László kórházba kell szállítani. Környezettel kapcsolatos teendők: Ld. a Marburg betegségnél leírtakat Diagnózis: Ld. a Marburg betegségnél leírtakat Megelőzés: Magyarországra behurcolható (nosocomiális járvány) afrikai vonatkozású anamnézis jelentősége fontos. Szigorú karantén intézkedések azonnal.

189 CHORIOMENINGITIS LYMPHOCYTICA

Kórokozó: Az arenavírus családba tartozó lymphocytás choriomeningitis (LCM) vírus. Ellenállóképessége közepes. Fertôzés forrása: Házi és mezei egér, hörcsög, tengerimalac (ezek légúti váladékaikkal, vizeletükkel, székletükkel ürítik a kórokozót). Terjedési mód: Váladékkal fertôzött por inhalációjával, rezervoárok vizeletével vagy székletével szennyezett élelmiszer elfogysztásával, esetleg rovarok, fürdôvíz útján fertőzheti az embert. Lappangási idô: Többnyire 8-13 nap. Fertôzôképesség tartama: A fertôzött egér egész életén át fertôzô marad. Emberrôl-emberre nem terjed. Beteggel kapcsolatos teendôk: Be- és kijelentésre kötelezett, "meningitis serosa" néven kell bejelenteni. A beteget akut tünetek tartamára el kell különíteni. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô; a betegség elsô, valamint a 3-5. hetében 5-5 ml sterilen vett vért kell szerológiai vizsgálatra (IF) az OEK vírusosztályára küldeni. Diagnosztikus értéke a titeremelkedésnek van. (Vírusizolálás szopósegérben csak IV. fokozatú laborban történhetne!) Folyamatos fertôtlenítés szükséges, mely kiterjed a beteg váladékaira és ezekkel szennyezett anyagokra. Vírusokra hatásos szer használata szükséges. Megelôzés: Általános hygiénés rendszabályok, környezet és élelmiszerhygiéne. Rágcsálóírtás.

190

Protozoonfertőzés: TOXOPLASMOSIS

Kórokozó: Toxoplasma gondii (protozoon) Fertőzés forrása: Kevés kivétellel valamennyi állat lehet fertőző forrás, azonban kiemelt jelentősége a macskának van. A terhesség alatti friss fertőzés esetén a terhes nőtől a magzat is fertőződhet. Terjedési módok: A kórokozók az állatok exkrétumával szennyezett kéz, étel, ital útján, haszonállatok esetében a nem megfelelően hőkezelt; cisztákat tartalmazó hússal, tejjel terjednek. Különösen jelentős a diaplacentáris fertőzés, mely a magzat károsodását vagy halálát okozhatja. Lappangási idő: 2-3 hét. Fogékonyság: Általános. Fertőzőképesség tartama: Emberről emberre nem terjed (kivéve a magzat fertőződését). Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Járványügyi értesítést kell küldeni a területileg illetékes állatorvosnak is. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Előzetes megbeszélés után 5-10 ml vér küldendő be az ÁNTSZ megyei intézetének laboratóriumába vagy az OEK parazitológiai osztályára. A diagnózis felállításában a laboratóriumi vizsgálatnak döntő szerepe van. A szerológiai reakciók azon alapszanak, hogy a fertőzést követő 10-14 napon ellenanyagok jelennek meg a vérben, amelyek évekig perzisztálnak. Kimutatásuk ELISA módszerrel történik. Megelőzés: Higiénés szabályok fokozott betartása, beteg állatokkal, macskákkal való érintkezés kerülése. Nyers vagy nem megfelelően hőkezelt húsok fogyasztásának elkerülése. Fontos feladat a terhesek felvilágosítása. Friss fertőzés felderítésére szerológiai vizsgálat elvégzése szükséges.

191

Féregfertőzések: TAENIASIS

(Galandférgesség) Kórokozó: Hazánkban a Taenia saginata (köztigazdája a szarvasmarha) és a Taenia solium (köztigazdája a sertés). Fertőzés forrása: A petéket ürítő ember, illetve a cysticercosiban szenvedő sertés és szarvasmarha. Terjedési mód: Az ember elsősorban a nem kellően sütött-főzött borsókás hús fogyasztásakor fertőződik, de emberi cysticercosis esetén szóba jöhet a kontakt fertőzés vagy a a peték egyéb módon való szájbajutása révén (pl. szennyvízzel öntözött konyhakerti növények fogyasztása). Lappangási idő: 8-12 hét Fertőzőképesség tartama: Amíg a férgek jelen vannak Fogékonyság: Általános Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő. Értesíteni kell a területileg illetékes állatorvost is. Elkülönítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. Diagnosztikus vizsgálat céljára féregpete kimutatására székletet, illetve az ürült proglottisokat 4-8%-os formalin oldatban kell az ÁNTSZ illetékes megyei intézete laboratóriumába, illetve az OEK Parazitológiai osztályának küldeni. A cysticercosis kimutatására szövetkimetszés végezhető. Az elmeszesedett cysticercusokat a röntgenvizsgálat derítheti fel. A székletet féregpetékre is hatásos fertőtlenítő szerekkel kell fertőtleníteni A taeniával fertőzött személyt el kell tiltani közfogyasztásra kerülő ételek és italok kezelésétől mindaddig, amíg nála a féregpeték kimutathatók. A féregűzést követően székletvizsgálattal kell ellenőrizni a scolex eltávozását is, mivel annak bentmaradása esetén a féreg újra kifejlődik. Ha sikerült a scolexet kimutatni, 3 hónap múlva, 3 egymást követő napon székletet kell féregpete vizsgálatra küldeni s amennyiben mindhárom vizsgálat negatív, a beteg gyógyultnak tekintendő. Teendők a beteg környezetében:

192

A beteg környezetében együtt lakó személyek között szűrővizsgálatot kell végezni. Megelőzés: Közfogyasztásra kerülő sertések, marhák húsának vizsgálata, húsételek megfelelő főzése, sütése. A székletszóródás megakadályozása.

193 ECHINOCOCCOSIS

Kórokozó: Echinococcus granulosus (lárvája az Echinococcus hydatidosus) és Echinococcus multilocularis (lárvája az Echinoccoccus alveolaris). A peték ellenállása nagy, külvilágban hetekig életképesek. Fertőzés forrása: A kutya, róka, farkas Terjedési módok: Enterális úton terjed. Fertőzött kutyák, rókák székletével ürülő petékkel szennyezett kéz, használati tárgyak, talaj, növényzet útján. Lappangási idő: 1-2 hónaptól 1-2 évig. Fertőzőképesség tartama: Emberről emberre nem terjed. A beteg körüli eljárás: Be- és kijelentésre kötelezett (csak a klinikai tünetekkel rendelkező személy jelentendő). Értesíteni kell a területileg illetékes hatósági állatorvost is. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelező! Alvadásában nem gátolt, sterilen vett vérminta küldendő szerológiai vizsgálat céljából az OEK Parazitológiai Osztályára. Beküldhető az Echinococcus közvetlen kimutatására a műtétileg eltávolított tömlő vagy annak bennéke az OEK Parazitológiai osztályára vagy az ÁNTSZ területileg illetékes parazitológiai laboratóriumába. Megelőzés: Tisztasági és állategészségügyi rendszabályok betartása. Kutyákkal való közvetlen érintkezés elkerülése, fertőzött kutyák gyógykezelése, kutyák vágóhidakról való kitiltása, Echinococcus tömlőkkel fertőzött zsigerek, hús megsemmisítése.

194 TRICHINELLOSIS

Kórokozó: Trichinella fajok, elsosorban a Trichinella spiralis (fonalféreg). A többi helminttől eltérően nem petéket ürít, hanem eleven lárvákat szül, melyek a szervezetbe bejutva az izomzatban betokolódnak. Hőhatás iránt érzékenyek. Fertőzés forrása: Trichinellával fertőzött sertés, vaddisznó, őz. A féreg elsődleges gazdái vadon élő húsevők és a patkány. Terjedési módok: Fertőzött, nem kellően hőkezelt hús és hústermékek (kolbász, tatárbifsztek stb.) fogyasztásával. Lappangási idő: Néhány nap, általában a fertőzött hús elfogyasztása után 6-7 nappal jelentkeznek a tünetek, masszív fertőzés esetén már akár 24 óra után. Fogékonyság: Általános. Fertőzőképesség tartama: Emberről-emberre nem terjed. Teendők a beteggel: Be- és kijelentendő. Járványügyi értesítést kell küldeni a területileg illetékes állatorvosnak is. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. Laboratóriumi vizsgálat kötelező. A betegség kezdetétől számított második hét után 5-10 ml. vért kell beküldeni az OEK parazitológiai osztályára. A fertőzést immunanyagok megjelenése kíséri; kimutatásukra megbízható a mikroprecipitációs vizsgálat elvégzése. Igen érzékeny eljárás az ELISA. A diagnózist ezenkívül megerősíti a betegen végzett bőrpróba, a harmadik héttől kezdve végezhető izombiopszia vizsgálat. A lárvák S vagy spirál alakban görbülve tokban helyezkednek el. Beküldhető a kötelező vizsgálaton kívül a fertőzéstől számított egy héten belül székletminta is a lárvák kimutatására. A vizsgálati anyagot parazitológiai laboratóriummal is rendelkező ÁNTSZ-be, illetve az OEK -ba kell küldeni. Elősegíti a diagnózist a 2-3. héttől jelentkező eosinophilia is. Teendők a beteg környezetében:

195

A beteg környezetében minden olyan személyt, aki evett a fertőzött ételből meg kell vizsgálni. A fertőzésre gyanús húst (kolbász, szalámi, sonka) el kell kobozni és ezekből 100-100 grammnyi mintát az OEK parazitológiai osztályára kell haladéktalanul beküldeni. A pozitívnak bizonyult húst meg kell semmisíteni. Megelőzés: Elsősorban állategészségügyi feladat. A vágóhídi hús trichinoszkópos vizsgálata, magánvágások ellenőrzése. Patkányirtás, főleg sertéshizlaldákban, vágóhidakon. A vaddisznóhúst csak megfelelő hőkezelés után szabad elfogyasztani. Nélkülözhetetlen a lakosság egészségügyi felvilágosítása.

196

NOSOCOMIÁLIS FERTŐZÉSEK Nosocomiális fertőzéses kórképek azok, amelyeket a beteg vagy egészséges ember a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás során, illetve következtében szenved el. A nosocomiális fertőzések egy része exogén eredetű - azaz a kórokozó a beavatkozások során vagy ápolás során jut be a szervezetbe. Más részük az ún. endogén fertőzések, amikor a mikroorganizmus már régóta a szervezetben van, de az orvosi beavatkozások, illetve a kórházi környezet gyengíti a beteg védekezőképességét, illetve az endogén kórokozók olyan területre kerülnek, ahol fertőzéses szövődményt hozhatnak létre (pl. bakteriumokkal benépesült területen kell műtétet végezni; szülészet-, nőgyógyászat, gyomor-, bélműtétek esetén). A nosocomiális fertőzések jelentős részét az ún. kórházi törzsek hozzák létre, amelyek gyakran igen polirezisztensek s ez komoly problémát jelent. Nosocomiális fertőzéseket elősegítő tényezők: I. Objektív okok: - korszerűtlen egészségügyi intézetek - sokágyas kórtermek - izolálási helyiség hiánya - zsúfoltság - ápolószemélyzet alacsony létszáma - túlzsúfolt munkaidő II. Szubjektív okok: - az orvosok és ápolószemélyzet hygiénés szemlélete sokszor nem kielégítő - nem fordítanak kellő gondot a sterilizálásra - elégtelen a kórházak takarítása - nem megfelelő a beteglátogatás mai rendszere Nosocomiális fertőzések terjesztő tényezői: • emberi bőr, kéz • orvosi eszközök, gépek, készülékek (altatógép, respirator, incubator, cystoskop, gastroscop, rectoscop, stb.) • orvosi műszerek, eszközök (injectiós fecskendő, tű, punkciós tű, katéterek, stb.) • ápolási eszközök, anyagok (ágynemű, törölköző, pelenka, ágytál) • infúziós oldatok, vérkészítmények • berendezési, felszerelési tárgyak • levegő

197

Nosocomiális fertőzésekben szerepet játszó kórokozók: • Staphylococcus aureus • Streptococcus fertőzések (főleg szülészet, sebészeti osztályokon) • Gram negatív bakteriumok (Klebsiella, Pseudomonas, Proteus) • E. coli enteropathogén törzsek (csecsemőosztály, coli dysp.) • Salmonellák • Vírusok (Hepatitis B, C vírus, HIV vírus) Fontosabb nosocomiális fertőzések, kórképek: • Anaerob spórás fertőzések (gázödéma, tetanusz) • Posztoperatív fertőzések • Postinjectiós infiltráció, tályog • Húgyúti fertőzések • Hepatitis infectiosa • Szülészeti-nőgyógyászati eseményt követő nosocomiális fertőzések • Kültakaró fertőzései, pyodermák • Testnyíláson át terjedő fertőzések • Légúti fertőzések • Műszeres beavatkozást követő fertőzések • Sepsis • Nosocomiális thrombophlebitis • Meningitis purulenta A húgyúti fertőzések, a pneumoniák, a műtéti sebfertőzések, a szepszisek, a bőrlágyrész fertőzések a leggyakoribb nosocomiális fertőzések, a kórházi fertőzések 80-90 %-át ez az öt teszi ki. További nosocomiális kórképek: • műszeres beavatkozást követő fertőzések (punkció, biopsia, katéterezés) • endoscopiát követő fertőzések • intravénás bekötést követő thrombophlebitis • posztinfekciós infiltráció, tályog • légúti gyulladások • enteritis, enterocolitis • postvakcinációs encephalitis, meningitis • pyoderma (impetigo, pemphygoid, furunculosis) • szülést, vagy vetélést követő lázas fertőzéses komplikáció

198

• • • •

magzati fertőzések újszülötteknél (pneumonia, szepszis, otitis) anaerob spórás fertőzések (tetanusz, gázödéma) hepatitis infectiosa AIDS

Nosocomiális fertőzések elleni küzdelem főbb összetevői: • kézmosás, kézfertőtlenítés • sterilizálás, fertőtlenítés • egészségügyi intézmények megfelelő kialakítása • Működési Szabályzat • elkülönítés • helyes antibiotikum politika • kórházhygiénés szervezet • ellenőrzés, felügyelet • laboratóriumi háttér • bejelentési kötelezettség Az egészségügyi intézményekben, kórházakban előforduló nosocomiális fertőzéseket az észlelő orvosnak kötelessége bejelenteni az intézmény higiénikus főorvosának, vagy a kórházigazgató ezzel megbízott orvosának. A nosocomiális megbetegedés körülményeit haladéktalanul ki kell vizsgálni és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Halálos kimenetelű, vagy súlyosabb, járványszerű nosocomiális fertőzések esetén az intézmény köteles ezt a területileg illetékes ÁNTSZ-nek jelenteni.

199

SEXUÁLIS ÚTON TERJEDÔ BETEGSÉGEK (Sexually Transmitted Diseases /STD/) A fertôzô betegségek külön csoportját képezik. A WHO szerint a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. A korábbi hagyományos nemi betegségek (szifilisz, gonorrhoea, ulcus molle, lymphogranuloma inquinale) mellett nemi érintkezés útján számos más betegség is terjed, és ma már több mint 22 kórokozót tartunk számon, melyek közvetítése nemi úton lehetséges. A II. Világháború után úgy tűnt, hogy a klasszikus nemi betegségek a bevezetett penicillin-kezelés hatására nem jelentenek problémát. Ez az illúzió azonban rövid idô alatt szertefoszlott. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején emelkedett a friss lueses esetek száma. Új problémaként jelentkezett a gonorrhoea kórokozójának rezisztenciája antibiotikumokkal, penicillinnel szemben. Sexuális úton terjedô betegségek kórokozói lehetnek baktériumok: (Neisseria gonorrhoeae, Chlamydia trachomatis, Treponema pallidum) vírusok: (herpes simplex, Human papillomavírus, Hepatitis- B, Cytomegalovírus, HIV), lehetnek továbbá protozoonok: (Trichomonas vaginalis, Entamoeba histolytica, Giardia lamblia), gombák: (Candida albicans), ektoparaziták: (Phthirius pubis, Sarcoptes scabiei). E kórokozók egy része más úton is okozhat fertôzéseket, de a sexuális betegségek terjedésében is szerepet játszhatnak. A sexuális úton terjedô betegségek megelôzésének több módja van. Fontos a korai diagnózis, elsôsorban veszélyeztetett csoportokban (prostituáltak, homosexuálisok), a megfelelô kezelés gyors elkezdése, partner felkutatása, tanácsadás, egészségnevelés. Jelentősebb nemi úton terjedő fertőző betegségek: • Gonorrhoea (Kankó, Tripper) • Nem gonorrhoeás urethritisek (NGU) • Syphilis (Lues) • Ulcus molle • Lymphogranuloma inguinale • Nemi szervek Chlamydia fertőzése • AIDS • Hepatitis-B (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) • Herpes Simplex genitális formája • Humán papillomavírus okozta fertőzés

200 GONORRHOEA

(Kankó. Tripper) Kórokozó: Neisseria gonorrhoeae, Gram negatív diplococcus. Fizikai és kémiai desinficiensekkel szemben igen érzékeny, de az utóbbi idôben gyakori a penicillin rezisztencia! Fertôzés forrása: Az inkubációban lévő és tünetes beteg, továbbá az oligo- aszimptomatikus beteg, aki váladékaival üríti a kórokozót. Terjedési módok: Túlnyomórészt sexuális kontaktus útján terjed, ritkábban közös törölközôvel, fürdôvízzel, esetleg orvosi műszerekkel, eszközökkel. Lappangási idô: 3 - 10 nap, átlagosan 5 nap. Fertôzôképesség tartama: Megfelelô terápia mellett 24-48 óra után megszűnik, de kezeletlen esetben hónapokig fennállhat. Fogékonyság: Általános. Beteggel kapcsolatos teendôk: Személyazonosító adatok nélkül bejelentésre kötelezett betegség. A gonorrhoeas beteget a bőr- és nemibeteg-gondozó (BNG) köteles jelenteni a beteg lakóhely szerinti ÁNTSZ illetékes városi intézetének és az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetnek. Elkülönítés, fertőtlenítés nem szükséges. A diagnózis felállítása Gram-szerint festett kenet mikroszkópos vizsgálatával (urethralis és cervicalis váladék), illetve nőknél tenyésztéssel (urethralis, cervicalis váladék) és mindkét nemnél pharyngeális és analis váladék tenyésztéses és vagy molekulárbiológiai (DNA hybridizációs és vagy LCR tesztek) eljárással történik. A nemi beteg kötelessége a bőr- és nemigyógyász szakorvost a fertőződés körülményeiről tájékoztatni, megadni a fertőzőforrás(ok) nevét, címét. A gonorrhoeás beteg és a tájékoztatása alapján felderített kontaktjainak HIV és szifilisz szűrővizsgálata kötelezően elvégezendő. Ha a beteg a gyógykezelésről és a gondozásról elmarad és ismételt felszólításokra sem jelentkezik, a BNG orvosának az illetékes ÁNTSZ-nél kezdeményeznie kell a beteg járványügyi felügyelet alá helyezését. Megelôzés:

201

A prevenció legfontosabb eszköze az egészségnevelô munka, mely már a gyerekek, serdülôkorúak felvilágosításával kezdôdik. Fontos a sexuális kultúra emelése, óvszer propagálása. Az újszülöttkori ophtalmoblenorrhoea megelôzése a terhesek szűrésével, valamint az ún. Credé-csepp (1 %-os ezüstnitrát oldat) alkalmazásával történik.

202 SYPHILIS

(Lues. Vérbaj) Kórokozó: Treponema pallidum nevű spirochaeta. Fizikai és kémiai desinficiensekkel szemben igen érzékeny. Fertôzô forrás: Az inkubációban lévő és tünetes beteg ember. Terjedési módok: Leginkább sexuális úton terjed: a fertôzött egyén váladékaival, vérrel, nyállal, ondóval, vaginaváladékkal. A kórokozó a placentán átjutva fertőzheti a magzatot. Ritkán haematogén úton, transzfúzióval, intravénás kábítószerezők közös tűfecskendő használata révén. Lappangási idô: A fertőzést eredményező szexuális aktust követően átlag 3 hét. Fertôzôképesség tartama: Teljes értékű gyógykúra lefolytatása után a beteg fertőzőképessége megszűntnek tekinthető, gyógyultá azonban csak az elvégzett záróvizsgálatok (syphilis szerológia, belgyógyászati-, szemészeti- és neurológiai vizsgálatok ) birtokában mondható ki. Fogékonyság: Általános, a kórokozóval érintkezôk 10 %-a betegszik meg. Beteggel kapcsolatos teendôk: Személyazonosító adatok nélkül bejelentendô betegség. A lakóhely szerinti bôr- és nemibeteggondozó intézetet orvosa személyazonosító adatok nélkül köteles jelenteni az ÁNTSZ városi intézetének és az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetnek. Elkülönítés nem szükséges, de a kezelésbe vett személyt betgségének fertőző voltáról fel kell világosítani Laboratóriumi vizsgálat kötelezô; a diagnózis megállapítása, majd a kezelés az OBNI és a bőr és nemibeteg gondozó feladata. A szifiliszes betegek gyógyítását a háziorvos is végezheti. A diagnózis felállítása a kórokozó direkt kimutatásával (sötétlátóteres mikroszkópos vizsgálat), és szerológiai vizsgálatok elvégzése történik. A szifiliszben szenvedő betegek és felderített kontaktjaik HIV szűrővizsgálata a beteg tájékoztatása után kötelezően elvégezendő. A gondozás ideje alatt az ellenőrző vérvizsgálatok mindkét szerológiára (lues, HIV) kiterjednek. A lues szerológiai vizsgálatot a gondozás első évében negyedévente, a második évben félévenként kell elvégezni a HIV-antitest kimutatására irányuló vizsgálattal együtt.

203

Teendők a syphilises beteg szexuális partnereivel: A nemi beteg kötelessége a bőr- és nemigyógyász szakorvost a fertőződés körülményeiről tájékoztatni, megadni a fertőzőforrás(ok) nevét, címét. Megelôzés: A prevenció fontos eszközei a szűrôvizsgálatok, a lappangó esetek felderítése. Szerológiai szűrôvizsgálatot kell végezni a véradásra jelentkezôknél, terheseknél, anyatejet szolgáltatóknál, gyermekintézményekben dolgozók körében, valamint azoknál, akik a lakosság személyi ellátásában dolgoznak (fodrászok, kozmetikusok). S megelôzés további módja az egészségnevelô munka, a prostitúció ellen foganasító intézkedések. Megjegyzés: A syphilises primer fekély a HIV fertőzést megkönnyíti, továbbá a két fertőzés gyakoribb előfordulását epidemiológiai adatok is alátámasztják. A prevenciós tevékenység során erre a tényre külön fel kell hívni a figyelmet!

204 NEMISZERVEK CHLAMYDIA FERTÔZÉSE

Kórokozó: Chlamydia trachomatis L1, L2, L3 szerotipusai. /Szulfonamidokkal szemben érzékeny/ Fertôzés forrása: A fertôzött ember. (Főként trópusi, szubtrópusi országokban fordul elő) Terjedési mód: Szexuális érintkezés útján. Lappangási idô: I. stádiumban 3-21 nap, II. stádiumban 14-42 nap. Fertőzőképesség tartama: A fertőzés kezdetétől a kezelés befejezéséig, illetve a klinikai tünetek visszafejlődéséig. Fogékonyság: Általános. Újrafertôzés, visszaesés lehetséges. Teendôk a beteggel: Személyazonosító adatok nélkül bejelentendő (ÁNTSZ, OBNI). Elkülönítést, fertőtlenítést nem igényel. Diagnózis felállítása a Chlamydia direkt kimutatásával és szerológiai vizsgálatokkal történik, az OBNI STD centrumában. A beteg kezelése, ellenőrzése, a szexuális partnerek vizsgálata és kezelése a területi bőr- és nemibeteg gondozókben, illetve a OBNI STD Centrumban történik. A beteg ellenőrzése a klinikai tünetek megszűnéséig szükséges. Teendők a beteg környezetében: A veszélyeztetett szexuális partnereinek vizsgálata és kezelése szükséges. Megelôzés: A lakosság szexuális vonatkozású egészségnevelése. A betegség gyógyulásáig a fertőzés átvitelének megakadályozására condom használata szükséges. A folyamat fennállásáig nőknél évente colposcopos és citológiai vizsgálat elvégzése javasolt.

205 AIDS

(Szerzett immunhiányos szindróma) Kórokozó: A retrovírusok (Lentivírusok) közé tartozó Human Immunodeficiencia Vírus /HIV/, melynek két típusa ismert: a HIV-1 világszerte elterjedt, a HIV-2 elsôsorban Nyugat-Afrikában fordul elô, kevésbé pathogén. A vírus fizikai és kémiai hatásokra igen érzékeny. Magas spontán mutációja miatt eddig a vakcina elôállítás nem járt sikerrel. Fertôzés forrása: A vírussal fertôzött ember (a beteg és a tünetmentes hordozó is). Terjedési módok: A fertőzés a fertőzött személy testnedveiben, illetve váladékaiban (vér, ondó, hüvelyváladék, anyatej) lévő vírustartalmú sejteknek és szabad virionoknak a közvetítésével vihető át más személybe. Elsősorban szexuális (homo-, bi-, és heterosexuális) érintkezés révén terjed. Terjedhet vérátömlesztéssel, vérkészítmények révén, vérrel fertôzött orvosi eszközökkel, narkomániásoknál közös fecskendô, tű használatával. Fertôzés jöhet létre perinatalis úton is (elsôsorban a szülés során), valamint szoptatással. A HIV- fertőzött személlyel történő mindennapi érintkezés nem jelent kockázatot a fertőzés akvirálása szempontjából. A fertőzés vérszívó rovarok révén sem terjed. Lappangási idô: Változó. A fertôzéstôl az ellenanyagok megjelenéséig 1-3 hónap (szerokonverzió), az AIDS diagnosztizálásáig 2 hónaptól 10 évig terjedô idô lehet. A HIV-1-gyel fertőzött felnőttek esetében az AIDS átlagos inkubációs ideje 10 év. A vírusellenes szerekkel történő kezelések ezt jelentősen meghosszabbítják. Fertôzôképesség idôtartama: A fertőzött személy már a fertőzés korai szakában (az ellenanyagok kimutathatósága előtti un. ablak periódusban is) fertőzőképes és az egész élete folyamán az is marad. Fogékonyság: Általános. Kontagiozitási indexe: Igen alacsony, leszámítva a szexuális érintkezési formákat, mivel a vírus a külsô környezetben hamar elpusztul. Letalitás:

206

Az AIDS kifejlett formájában 100 %. Beteg körüli eljárás: AIDS-ben szenvedô vagy arra gyanús beteg be- és kijelentése kötelezô. A HIVfertőzés és az AIDS személyazonosító adatok nélkül jelentendő be. A HIV-pozitív személyeket nem szükséges elkülöníteni. Azt a HIV-pozitív beteget, akinél vérzéses, exudatív, fekélyes bőrelváltozás fordul elő vagy incontinens és egyidejűleg pszichológiai zavarok is észlelhetők, az Országos Pszichiátriai Intézet fertőző osztályán kell elhelyezni. Laboratóriumi vizsgálat elvégzése kötelező. A fertôzés utáni 2-6. héten jelennek meg a vérben a HIV vírus elleni kimutatható ellenanyagok. A diagnózis kimondására kétféle, elôször ELISA, majd ennek pozitív vagy bizonytalan eredményei esetén Western-blot módszerrel, esetleg IF próbával végzett verifikációs vizsgálat szükséges. Ezen vizsgálatok kötelezôk minden olyan vér esetén is, amelyek transzfúzióra kerülnek, vagy vérkészítmények elôállítására lesznek felhasználva. A szűrôvizsgálat kiterjed a HIV pozitív személyek sexuális partnereire, pozitív anyák gyermekeire, a haemophiliásokra, szerv és spermadonorokra, nemi betegekre és szexuális partnereikre, intravénás kábítószer élvezôkre, valamint olyan személyekre, akik korábban többszörös transzfúzióban részesültek. Kötelezô a laboratóriumi szűrôvizsgálat büntetésvégrehajtási intézetben lévôknél, javító-nevelôintézeti fiataloknál is. Laboratóriumi szűrôvizsgálatra önkéntesen is lehet jelentkezni. (Bizonyos esetekben mód van a vírusantigén kimutatására ELISA vizsgálattal, a virális nukleinsav detektálására PCR-rel, és magának a vírusnak a tenyésztésére is de nem rutin eljárásokként). Beteg környezetével kapcsolatos teendôk: A szeropozitív egyéneket gondozás alá kell helyezni. A gondozás célja, hogy az érintett személyeknél olyan magatartást sikerüljön kialakítani, amely a fertôzés tovaterjedését gátolja. A HIV- pozitív személy szexuális partnereinél, illetve a környezetében élő, tőle feltehetően fertőződött személyeknél vírusszerológiai vizsgálatot kell végeztetni a fertőzöttség megállapítása céljából. Megelôzés: Világméretű járvánnyal állunk szemben földrészenkénti különbségekkel. Mivel a HIV fertôzöttet nem tudjuk meggyógyítani, és az AIDS megelôzése védôoltással szintén nem megoldott, ezért nagy súlyt kell kapjon az egészségnevelés. Az egészségügyi felvilágosítás kiterjed a helyes szexuális magatartásformákra /promiscuitás kerülése, kondom használata/. Fontos a kábítószerfogyasztás elleni kűzdelem. Igen lényeges a szerológiai szűrôvizsgálatok elvégzése a rizikócsoportok tagjain, véradókon. Nem hanyagolható az egészségügyi személyzet védelme /vérvétel gumikesztyűben, egyszer használatos tű és fecskendô, védôruházat, szájmaszk, védôszemüveg/.

207 HERPES SIMPLEX FERTÔZÉS GENITÁLIS FORMÁJA

Kórokozó: Herpes simplex vírus 2-es típusa, de az 1-es típus is okozhatja. Fertôzés forrása: A HSV-1 és/ vagy a HSV-2 fertőzött tünetes illetve tünetmentes személy. Terjedési mód: Szexuális érintkezés útján. (orogenitalis, anogenitalis szexuális aktus), illetve szülés közben vertkális transzmisszio. Fogékonyság: Általános. Lappangási idô: 2 - 12 nap. Fertôzôképesség tartama: 1 - 2 hét. A betegség 50 %-ban recidivál. A vírus a hólyagok megjelenése elôtt már ürülhet. Beteggel kapcsolatos teendôk: Személyazonosító adatok nélkül bejelentendő. A diagnózist citológiai vizsgálat /zárványok/ és a vírus tenyésztése erôsítheti meg. A savópárokból végzett neutralizációs próba és más szerológiai teszt gyakorlati jelentôsége kisebb. Környezettel kapcsolatos teendôk: Sexuális partnerek felvilágosítása. Megelôzés: Egészségnevelés, személyi hygiéne, sexuális hygiéne, óvszer használata. Szülési idô közelében kapott fertôzés esetén császármetszés javasolt az újszülött fertôzôdésének elkerülése érdekében.

208 HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS OKOZTA FERTÔZÉS

Kórokozó: A papovavírusok közé tartozó humán papillomavírusok (HPV). A HPV 6, 11 (alacsony onkogén kockázatú), ritkán 16, 18, 31, 33, 35, 42 (magas onkogén kockázatú típusai. Több emberi kórkép van, amelyek etiológiai kapcsolatban állnak bizonyos HPVtípussal. Néhány benignus tumor, praecancerosisnak tekinthetô állapot, ill. a rák kapcsolata a HPV egyes típusaival ismert. A HPV 6 és 11 típusnak szerepe van a condyloma acuminatum ill. a gégepapilloma kialakulásában, a HPV 16, 18 típusnak a cervix carcinómában. Fertôzés forrása: A vírushordozó, a tüneteket mutató ember. Ritkábban vírussejtekkel szennyezett ezközök, használati tárgyak. Terjedési módok: Sexuális érintkezéssel (kontakt úton, szülés során fertőződés) Lappangási idô: Mivel a vírus a tünetmentes személyekben is kimutatható szűrővizsgálatok kapcsán, így klasszikus értelemben vett szűrővizsgálatról nem beszélhetünk. Beteggel kapcsolatos eljárás: Személyazonosító adatok nélkül bejelentendő megbetegedés. Laboratóriumi vizsgálat: Cytológiai vizsgálat. A vírusgenom kimutatása a sejtekben hybridizációval vagy PCR-rel. Kereskedelemben kapható kitek használata terjedôben van. A condylomák eltávolítására szóba jön fizikai /folyékony nitrogén, lézer/, vagy cytolitikus kémiai /podophyllotoxin, triklórecetsav, stb./ módszerek alkalmazása. Megelôzés: Mindkét nemben gyógyulásig condom használata szükséges. Nők számára évente kolposzkopos és citológiai vizsgálat javasolt.

209

AFRIKAI HAEMORRHÁGIÁS LÁZAK Afrikai haemorrhágiás láznak nevezik a Marburg vírus fertőzést, az Ebola vírus fertőzést és a Lassa lázat. A közös név használatát indokolja, hogy bár a három kórkép etiológiailag különbözik, de patológiájukat és klinikumukat tekintve nem különíthetők el egymástól, epidemiológiájukban sok közös vonás van. E betegségek valójában zoonosisok. Kórokozók: A Filovírus családba tartozó, szerológiailag egymástól eltérő Marburg és Ebola vírus, valamint az Arenavírusok közé sorolt Lassa vírus. Terjedési módok: Mindhárom betegség szoros kontaktus útján, a beteg váladékaival, vérével, vizeletével való érintkezés révén terjed, de a fertőzött állatokkal, azok váladékaival való érintkezés is szerepet játszhat. Eddig a nagyobb járványok nosocomiális eredetűek voltak, a kórházból kikerült betegekből indultak ki. Prognózisa rossz, letalitás 60-80 %-ot is elérhet. A diagnózist elsősorban szerológiai vizsgálat (IF, IgG ELISA, PCR) segíti, a vírus kimutatására is mód van, de a laboratóriumi vizsgálatok csak speciális laboratóriumokban végezhetők. A IV. veszélyességi fokozatú laboratóriumok külön épületben és izolált zónában vannak. Ezek negatív nyomású izolátorok a kimenő levegő szűrésével (HEPA filterek) vannak felszerelve és teljes testet védő pozitív nyomású védőöltözet és respirátor stb. az alapvető védőfelszerelés. Ilyen laboratóriumból 1996-ban 8 volt a világon: Európában három. Terápia, kezelés: Supportív. Esetleg convalescens plasma és interferon. Lassa lázban a Ribavirin hatásos lehet.

210

NEPHROPATHIA EPIDEMICA (NE) ÉS HAEMORRHAGIÁS LÁZ RENÁLIS SYNDRÓMÁVAL (HFRS)

Kórokozó: A Bunyavíruscsalád Hantavírus genusába tartozó Puumala vírus (NE) és a Hantaan vírus (HFRS). Fertőzés forrása: Rágcsálók /a Balkánon mezei egér (Apodemus flavicollis); Skandináviában gözu, (Chlethronomys graleolus)/, melyekre a vírusok apathogének, de perzisztálnak bennük életük végéig. Fertőzés módja: A fertőzött állatok vizeletével, székletével, nyálával vagy a velük szennyezett porral, esetleg harapásukkal. Felnőtt férfiak, kirándulók, katonák, farmerek, erdei munkások, pásztorok betegsége tavasz végén, nyáron, ősz elején. Mortalitás: 5-35 % a balkáni HFRS-ben, de kisebb 1 %-nál a NE-ben. Lappangási idő: Kb. 1 hónap (3 nap - 6 hét). Fertőzőképesség: Humán-humán átvitel nem ismert. Fogékonyság: Általános. Életreszóló immunitás az adott szerotípussal. Beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő. A megbetegedést vagy annak gyanúját az írásbeli jelentés megtételén kívül telefonon, faxon is jelenteni kell az OEK Járványügyi osztályának és az ÁNTSZ megyei intézetének. A beteget a Fővárosi Szent László kórházba kell küldeni. Egyedileg kell elkülöníteni. A járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelező. A virológiai vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mintákat előzetes megbeszélést követően az OEK Virológiai főosztályára kell szállítani, ahonnan szükség esetén továbbítják a WHO kijelölt laborjaiba. Fontos a hygiénés szabályok betartása, a beteg minden váladékának fertőtlenítése. A szennyezett tárgyakat autoklávozással vagy elégetéssel kell ártalmatlanítani. Megelőzés: Specifikus megelőzés jelenleg nincs. Rágcsálóírtás. Kísérleti állatok ürülékének és váladékának biztonságos kezelése.

211

212

TRÓPUSI BETEGSÉGEK A fertőző betegségek elleni széleskörű küzdelemnek köszönhetően az európai országokban, így hazánkban is, eltűnőben vannak a régi értelemben vett klasszikus fertőző betegségek, mint pl. typhus abdominalis, poliomyelitis anterior acuta, difteria, stb. -, de ugyanakkor újabb veszélyt jelentenek az ún. trópusi betegségek. A trópusi országokkal létrejött és egyre fokozódó kapcsolatok KözépEurópában - így Magyarországon is -, szükségessé teszik a trópusi betegségekkel való foglalkozást, hiszen a megnövekedett személyi forgalom, a turizmus megteremti a trópusi betegségek behurcolásának lehetőségeit. Növeli a veszélyt a modern közlekedés, hiszen légijárattal a legtávolabbi területről is néhány óra alatt hazánkba juthat a tórpusi betegségekkel fertőzött személy. Bizonytalan diagnózis esetén az anamnézis felvételekor mindig célszerű megkérdezni a beteget; járt-e külföldön, trópusi országokban, - mert lehetséges, hogy a tünetek mögött trópusi betegség lappang. A trópusi országokból hazánkba érkezett külföldiek és hazatérő magyar állampolgárok különféle fertőző betegségeket hozhatnak magukkal, melyek idejekorán történő felismerése és minél korábbi kezelése rendkívül fontos, közegészségügyi szempontból is szükségszerű. A legfontosabb trópusokon előforduló és importálható fertőző betegségek kórokozók szerinti csoportosítása Vírusbetegségek: • Febris flava (Sárgaláz) (lásd. a haematogen úton terjedő betegségeknél) • Haemorrhagiás lázak (Lassa, - Ebola, -Marburg) (lásd. a megfelelő fejezetet) • AIDS (lásd. a szexuális úton terjedő betegségeknél) Bakteriális betegségek: • Kolera (lásd. az enterális fertőzéseknél) • Lepra (lásd. a légutakon keresztül terjedő betegségeknél)

213

Protozoon betegségek: • Malária (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) • Amoebiasis (lásd. az enterális fertőzéseknél) • Leismaniasis (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) • Trypanosomiasis (lásd. a haematogén úton terjedő betegségeknél) Metazoon betegségek: • Geothelmintiasisok • Ancylostomiasis • Strongyloidosis (lásd. a kültakarón keresztül terjedő megbetegedéseknél) • Ascariasis (lásd. az enterális fertőzéseknél) • Trichuriasis (lásd. az enterális fertőzéseknél) • Filariasisok (a haematogén úton terjedő betegségeknél) • Schistosomiasis (Bilharziasis) • Fascioliásis Trópusi betegségek behurcolása esetén mindenkor sürgős járványügyi intézkedést igényel a kolera, a pestis behurcolása . Sürgős intézkedés és azonnali bejelentés szükséges malária, sárgaláz esetén a megfelelő elhelyezés és terápiás kezelés céljából. Vannak olyan trópusi betegségek, amelyek terjesztői (rovar, csiga) nálunk nem fordulnak elő, így ezen betegségek nem jelentenek járvánügyi veszélyt (pl. mételyfertőzések), csak diagnosztikai és terápiás megoldást igényelnek. Ugyanez vonatkozik a hazánkban is honos ún. kozmopolita fertőző és parazitás betegségekre.

214 SCHISTOSOMIÁSIS

(Bilharziázis) A trópusok legelterjedtebb és legsúlyosabb Trematoda fertőzése. Afrika egész területén elterjedt, különösen gyakori a Nílus vidékén. Endémiás területek vannak Közel-Keleten, Dél-Amerikában, azonkívül a Távol-Keleten is. A schistosomiázis által okozott megbetegedések számát mintegy 300 millióra becsülik. Kórokozó: A Schistosoma haematobium, a Schistosoma mensoni és a Schistosoma japonicum laposférgek. Fertőzés forrása: A fertőzött ember vizeletével, vagy székletével távozó peték fertőzőképes lárvákká, cerkáriává fejlődnek megfelelő körülmények között (ürülék vízzel való felhigulása, megfelelő meleg és köztigazdának alkalmas csigafajok jelenléte). A fertőzés behatolási kapuja a sértetlen kültakaró. Endémiás területeken fertőződésre ad lehetőséget a cerkáriákat tartalmazó vízben való fürdés, mosakodás, mosás, öntözött-, mocsaras területeken való mezitlábjárás. Az aktív invázióval a kültakarón át behatoló lárvák a keringés útján a szivbe, nagyvérkörbe, portális keringésbe jutnak. A portális vénákban a lárvák fejlődésnek indulnak, és kb. 3 héten belül kifejlődnek a fiatal férgek. Diagnózis: A cerkáriák behatolási helyén a fertőzés után pár perccel, pár órával viszkető bőrjelenségek alakulnak ki. A lárvák, férgek szenzibilálják a szervezetet, a vérben jelentős eozinofília mutatható ki. A peték kimutathatók a vizeletből, illetve székletből cisztoszkópiával. Elősegítik a diagnózist az immunológiai módszerek: komplementkötési reakció, indirekt haemaglutináció, ELISA metodika. A beteggel kapcsolatos teendők: Be- és kijelentendő. Elkülönítés és fertőtlenítés nem szükséges. A laboratóriumi vizsgálat nem kötelező, előzetes megbeszélés nélkül is lehet 24 órás gyűjtött vizeletet vagy annak üledékét, vagy székletmintást küldeni a megyei ÁNTSZ-be vagy az OEK-ba. Terápia: Gyógyszeres kezelés

Megelőzés:

215

Endémiás területeken vegyszeres csigaírtás, vizelet- és székletszóródás megakadályozása, illetve csökkentése, fertőzöttek felderítése és gyógykezelése. Endémiás területen európaiaknak a folyóvízben való fürdés, mosdás, mezitláb járás kerülése az egyéni védekezés alapszabálya.

216

AZ ELŐZŐ CSOPORTOKBA BE NEM SOROLHATÓ BETEGSÉGEK JÁRVÁNYTANA KERATOCONJUNCTIVITIS EPIDEMICA

Kórokozó: Adenovírus 8-as típus. Epidemiát, vagy nagyobb halmozódást a 8-as (9-es és 37-es) szerotípusok okoznak, míg sporadikus esetekben, vagy kisebb gócos fellépés esetén az 1-7, 9-11, 13-16, 21, 23 és 29 szerotípusokkal lehet számolni. Fertôzés forrása: A beteg ember vagy a subklinikai infekcióban szenvedô személy szemváladéka útján. Terjedési módok: Közös használati tárgyakkal (mosdóedény, törölközô), nem sterilizált szemészeti eszközök (szemmosó és tágítófolyadék, vizsgáló keze /nosocomiális infekció/) révén. Terjesztheti a fertôzést uszodák vize is. Finom szemsérülésekkel járó foglalkozásokban (pl. "flex" fémvágókat használóknál: ("shipyard disease") is gyakori lehet. A 19-es és 37-es típus légúti váladékkal vagy a genitáliákról kerülhet a szembe. Lappangási idô: 5-12 nap. Fertôzôképesség tartama: A heveny tünetek fennállásáig (1-2 hét). Beteg körüli eljárás: Be- és kijelendô megbetegedés! Megyei szemész szakfelügyelő főorvos is értesítendő. A közösségben előforduló megbetegedés esetén (kollégiumban, kórházban) a beteget el kell különíteni. A beteg szem- és orrváladékát, valamint az ezekkel szennyezett ezközöket folyamatosan fertőtleníteni kell. A járványügyi laborvizsgálat igénybe vehető. Laboratóriumi vizsgálat: A vírus izolálása szemváladékból, szemmosófolyadékból szövettenyészetben, esetleg közvetlen immunfluoreszcenciás módszerrel történő vizsgálat. Savópárból ellenanyag (titeremelkedés) kimutatása. Környezettel kapcsolatos eljárás:

217

A személyi hygiéne szabályainak betartása, neomagnolos kézfertôtlenítés. Megelôzés: A személyi szabályok betartása. Szemészeti rendeléseken minden beteg számára külön szemcseppentô használata, szemészeti eszközök sterilizálása.

218

PRIONOK ÁLTAL OKOZOTT BETEGSÉGEK A prionokat tekintik ma számos emberi és állati neurodegeneratív betegség (spongiform encephalopatiák) kórokozójának. A prionok a szokványostól eltérő szubvirális ágensek, fertőző természetű proteinek. A jellemző fibrilláris elrendeződésű fehérjék a gazdasejt kromoszómáján lévő PrP (prion protein) gén abnormális formájú termékei (PrPsc) amik aberrans isoformájukat post-translásionálisan veszik fel - még nem ismert módon - a normális celluláris isoformából (PrPc). A prionok nem tartalmaznak nukleinsavat (DNS-t vagy RNS-t), nem viselkednek antigénként, és igen ellenállóak fizikai és kémiai behatásokkal szemben. A prionok által létrehozott fertőzésekre jellemző, hogy az inkubációs idő igen hosszú (néhány hónaptól évekig terjedhet), az elsődleges anatómiai károsodások mindig az agyra korlátozódnak, gyulladásos reakció nincs, az immunválasz hiányzik. Jellemző a lassú progresszió; a kórképek minden esetben halállal végződnek. A prionbetegségek pathogenezise intenziv kutatás tárgya. A prionok által okozott neurodegenerativ betegségek előfordulhatnak sporadikusan, iatrogén formában, gyakran öröklődő, családi jellegűek. A kutatás számára a legfőbb kérdés azonban az, hogy miként viselkedhet egy normál sejtfehérje-variáns kórokozóként. A prionok által okozott emberi megbetegedések közé tartozik a Kuru, a Creutzfeldt-Jakob betegség (CJD), a Gerstmann-Sträussler-Scheinker betegség (GSS). Állatokban a prionbetegségek közé soroljuk, a birkák, kecskék scrapie betegségét, a szarvasmarhák spongiform encephalopathiáját (BSE: kergemarhakór). A kuru Új-Guineában élő benszülöttek betegsége. Fő tünete a kisagyi ataxia, a mozgásképesség fokozatos leépülése. A lappangási idő akár 30 év is lehet. Lefolyása progressziv, a halál a tünetek megjelenésétől számított egy éven belül bekövetkezik. A kannibalizmus megszűnése után (1957-1959) a betegség csaknem teljesen eltünt. A Creutzfeldt-Jakob betegség (CJD) ritka idegrendszeri betegség, de az egész világon - így hazánkban is - előfordul. Az örökletes, abnormális genetikai hátterű formája férfiakat, nőket egyformán érint, főleg az életkor előrehaladtával alakul ki a betegség (40-60 év között). A betegség a központi idegrendszer minden pontját érinti. Jellemző a súlyos progresszív dementia. A betegség átlagos tartama 6 hónap, a kimenetel minden esetben halálos. Más részük nosocomiális eredetű (pl. Aura mater transplantáció, hipofizis-kivonatok adása, stb.). A többségük azonban

219

idipathias, ahol a fertőzések eredete nem zárható ki. Újabb, fiatal korban megjelenő formáját a BSE esetekkel hozták összefüggésbe. A beteg speciális elkülönítése nem szükséges, de a betegtől származó anyagok fertőzők lehetnek. A fertőző ágenst nem inaktiválják a szokásos módszerek mint a főzés, ultraibolya sugárzás, alkoholos, jódos, formalinos, quaterner ammonium-vegyületeket tartalmazó oldatok. Hatásos eljárás az autoklávozás 132 oC-on 5 órán át, vagy 2 Nátrium-hydroxidban való kezelés több órán át. A Gerstmann-Sträussler-Scheinker betegség (GSS) ataxiával és dementiával jár. E betegségek diagnózisa csak szövettanilag bizonyítható agybiopsiás anyag vizsgálata vagy boncolás során, kimutatva a jellemző spongioform elváltozásokat, néha amyloid plaque-okat. Újabban immuncytokémiai vizsgálatok is bevezetésre kerültek.

220

FÜGGELÉK

221

Magyarország járványügyi helyzete (2001. évi adatok alapján) Kedvezõ és kedvezõtlen jelenségek egyaránt befolyásolták a járványügyi helyzet alakulását 2001-ben, a kedvezõ jelenségek szerepe azonban erõteljesebb volt. Kedvezõen alakította a járványügyi helyzetet, hogy az év során nem fordult elõ anthrax, cholera, congenitalis rubeola syndroma, diphtheria, lyssa, paratyphus, poliomyelitis; 2001-ben jelentették be a legkevesebb shigellosis, hepatitis infectiosa, rubeola, parotitis epidemica és scarlatina megbetegedést a bejelentés hazai elrendelése óta; csökkent a salmonellosis, a meningitis epidemica, a menigitis serosa, az encephalitis infectiosa, a leptospirosis és a toxoplasmosis megbetegedések száma az elõzõ évhez viszonyítva. A kedvezõtlen jelenségek közé sorolható, hogy négy hastífusz megbetegedés fordult elõ; növekedett a yersiniosis, a morbilli, a keratoconjunctivitis epidemica, a Lyme-kór, a tularemia és az importált malária esetek száma; az év elején 228 000 megbetegedéssel járó influenza járvány zajlott le. A bejelentett heveny fertőző betegségek hazai előfordulását és a fertőző betegségek okozta halálozásokat (1996-2000 között) a I.-V. táblázatok tartalmazzák az EPINFO kimutatása alapján.

222 Bejelentett fertõzõ megbetegedések Magyarországon 1997-2001 Betegség Cholera Typhus abdominalis Paratyphus Salmonellosis Dysenteria Shigellosis Amoebiasis Dysenteria k.m.n.

1997

1998

1999

2000

2001

1* 1* 20928 1372 1261 111

1 18107 789 645 144

2* 14109 714 610 104

1* 1* 11507 520 440 80

4# 10433 508 409 92 7

•

•

•

•

126 •

190 104

204 141

174 131

126 105

•

9222

8968

8644

8775

Yersiniosis

•

176

125

102

144

Enteritis infectiosa

•

13879

25629

35080

33850

1747

1668

1361

779

•

•

•

•

651 337

Hepatitis B

•

•

•

•

159

Hepatitis C

•

•

•

•

43

•

•

•

•

112

Dyspepsia coli Egyéb E.coli által okozott mb. Campylobacteriosis

Hepatitis infectiosa Hepatitis A

Hepatitis infectiosa k.m.n. AIDS Poliomyelitis anterior acuta Diphtheria Pertussis Scarlatina Morbilli Rubeola Cong. rubeola syndroma Parotitis epidemica Varicella Mononucleosis infectiosa Keratoconj. epidemica Trachoma Legionellosis (#) importált esetekkel együtt

31# 5024 24# 94 2 229

36# 6550 23# 125 240 40209

37# 1 5301 1 97 186 46222

27# 1 5702 1* 107 223 43728

20# 1 3691 20# 65 183 42179

•

1300 89 1

1352 135 1*

1429 45 -

1473 267 -

•

18

• 829 221

(*) importált eset I./a. táblázat

27

42# (•) nincs adat

55

223 Bejelentett fertõzõ megbetegedések Magyarországon 1997-2001 Betegség Staphylococcosis Meningitis purulenta

1997

1998

2000

2001

•

18 182

38 305

42 316

18 258

29

26

82

98

•

•

•

•

53 5

•

•

•

•

70

•

•

•

•

130

91 44

115 65

134 46

197 75

170 53

107

84

56

46

•

•

•

•

55 15

Lyme-kór

•

1092

992

1106

1283

Listeriosis

•

25

14

4

9

Anthrax Brucellosis Leptospirosis Tularemia Tetanus Ornithosis Q-láz Vírusos haemorrhagias láz

2 28 148 12 3 3

3 33 89 12 4 1 11

2 91 131 20 1 3 4

2 1* 90 69 10 5 9#

4 60 86 8 1 1 5

Malaria Toxoplasmosis Schistosomiasis Echinococcosis Taeniasis Trichinellosis Ancylostomiasis Strongyloidosis

20* 276 1 5 1* •

16* 280 6 7 3 7

14* 310 1* 11 3 7 1* 3

14* 292 13 6 3 5

21* 178 12 4 7 18

Halálos kim. Nosoc. Sepsis

•

25

23

37

20

Oedema malignum

•

37

27

24

38

Meningitis epidemica Haemophilus meningitis Pneumococcus meningitis Meningitis purulenta k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis infectiosa k.m.n. Kullancsencephalitis Creutzfeldt-Jacob-betegség°

(#) importált esetekkel együtt

11

1999

•

(*) importált eset

(°) 2001. Június 1-tõl jelentendõ I./b. táblázat

(•) nincs adat

224

Bejelentett fertõzõ megbetegedések (100 000 lakosra) Magyarországon 1997-2001 Betegség

1997

1998

1999

2000

2001

Typhus abdominalis Paratyphus Salmonellosis Dysenteria Shigellosis Amoebiasis Dysenteria k.m.n.

0,01 205,7 13,5 12,4 1,1

0,01 178,7 7,8 6,4 1,4

0,02 139,8 7,0 6,0 1,0

0,01 0,01 114,6 5,2 4,4 0,8

•

•

•

•

0,04 103,9 5,1 4,1 0,9 0,07

Campylobacteriosis

•

91,0

88,9

86,1

87,4

Yersiniosis

•

1,7

1,2

1,0

1,4

Enteritis infectiosa

•

136,9

254,0

349,3

337,0

Hepatitis infectiosa Hepatitis A

17,2

16,5

13,5

7,8

•

•

•

•

6,5 3,4

Hepatitis B

•

•

•

•

1,6

Hepatitis C

•

•

•

•

0,4

•

•

•

•

1,1

0,4 0,01 52,5 0,01 1,0 1,8 458,0

0,3 0,01 56,8 0,01 1,1 2,2 435,4

0,2 0,01 36,8 0,2 0,6 1,8 420,0

•

12,8 0,9 0,01

13,4 1,3 -

14,2 0,5 -

14,7 2,7 -

•

0,2

0,3

0,4

0,5

Hepatitis infectiosa k.m.n. AIDS Poliomyelitis anterior acuta Diphtheria Pertussis Scarlatina Morbilli Rubeola Parotitis epidemica Varicella Mononucleosis infectiosa Keratoconj. epidemica Trachoma Legionellosis

0,3 49,4 0,2 0,9 2,3 • 8,1 2,2

0,4 64,6 0,2 1,2 2,4 396,7

II./a. táblázat

225

Bejelentett fertõzõ megbetegedések (100 000 lakosra) Magyarországon 1997-2001 Betegség

1997

1998

1999

2000

2001

•

1,8

3,0

3,2

2,6

0,3

0,3

0,8

1,0

•

•

•

•

0,5 0,05

•

•

•

•

0,7

•

•

•

•

1,3

0,9 0,4

1,1 0,6

1,3 0,5

2,0 0,7

1,7 0,5

1,1

0,8

0,6

0,5

•

•

•

•

0,5 0,1

Lyme-kór

•

10,8

9,8

11,0

12,8

Listeriosis

•

0,2

0,1

0,04

0,09

Anthrax Brucellosis Leptospirosis Tularemia Tetanus Ornithosis Q-láz Vírusos haemorrhagias láz

0,02 0,3 1,5 0,1 0,03 0,03

0,03 0,3 0,9 0,1 0,04 0,01 0,1

0,02 0,9 1,3 0,2 0,01 0,03 0,04

0,02 0,01 0,9 0,7 0,1 0,05 0,09

0,04 0,6 0,9 0,08 0,01 0,01 0,05

Toxoplasmosis Echinococcosis Taeniasis Trichinellosis Ancylostomiasis

2,7 0,01 0,05 •

2,8 0,06 0,07 0,03 0,07

3,1 0,1 0,03 0,07 0,03

2,9 0,1 0,06 0,03 0,05

1,8 0,1 0,04 0,07 0,2

Strongyloidosis

•

0,2

0,2

0,4

0,2

Halálos kim. Nosoc. Sepsis

•

0,4

0,3

0,2

0,4

Oedema malignum

•

1,8

3,0

3,2

2,6

Meningitis purulenta Meningitis epidemica Haemophilus meningitis Pneumococcus meningitis Meningitis purulenta k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis infectiosa k.m.n. Kullancsencephalitis Creutzfeldt-Jacob-betegség°

•

II./ b. táblázat

226

Bejelentett fertõzõ megbetegedések okozta halálozások + Magyarországon 1997-2001 Betegség

1997

1998

1999

2000

2001

Typhus abdominalis Paratyphus Salmonellosis Dysenteria Shigellosis Amoebiasis Dysenteria k.m.n.

8 2 1 1

8 -

9 -

8 2 2 -

•

•

•

•

4 -

Dyspepsia coli Campylobacteriosis

•

1

-

2

1

Yersiniosis

•

-

-

-

-

Enteritis infectiosa

•

5

3

10

3

Hepatitis infectiosa Hepatitis A

9

7

5

4

•

•

•

•

3 -

Hepatitis B

•

•

•

•

2

Hepatitis C

•

•

•

•

-

•

•

•

•

1

25 -

20 3

11 -

15 -

8 -

-

-

-

Hepatitis infectiosa k.m.n. AIDS ¶ Poliomyelitis anterior acuta Diphtheria Pertussis Scarlatina Morbilli Rubeola Cong. rubeola syndroma Parotitis epidemica Varicella

•

Mononucleosis infectiosa Keratoconj. epidemica Trachoma

•

-

Legionellosis

•

-

4

5

3

Staphylococcosis

-

-

-

-

-

(+) a tárgyévben megbetegedettek közül elhaltak száma, (•) nincs adat (¶) a tárgyévben meghaltak száma, függetlenül a megbetegedés idejétõl

227 III./a. táblázat

228

Bejelentett fertõzõ megbetegedések okozta halálozások + Magyarországon 1997-2001 Betegség

1997

1998

1999

2000

2001

•

48

70

82

65

2

3

12

20

•

•

•

•

13 -

•

•

•

•

23

•

•

•

•

29

2

2 2

1 6

1 3

6

Kullancsencephalitis Creutzfeldt-Jacob-betegség

1

1

-

1

•

•

•

•

14

Lyme-kór

•

-

-

-

-

Listeriosis

•

5

4

-

2

Anthrax Brucellosis Leptospirosis Tularemia Tetanus Ornithosis Q-láz Vírusos haemorrhagias láz

2 8 -

2 7 -

5 13 -

2 3 -

3 5 -

Malaria* Toxoplasmosis Schistosomiasis Echinococcosis Taeniasis Trichinellosis Ancylostomiasis Strongyloidosis

1 •

1 -

1 -

1 -

1 -

Halálos kim. Nosoc. Sepsis

•

25

23

37

20

Oedema malignum

•

20

12

16

18

Meningitis purulenta Meningitis epidemica Haemophilus meningitis Pneumococcus meningitis Meningitis purulenta k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis infectiosa k.m.n.

•

(+) a tárgyévben megbetegedettek közül elhaltak száma III./ b. táblázat

(*) importált eset

(•) nincs adat

229 Bejelentett fertõzõ megbetegedések havonként Magyarország, 2001 Betegség

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Összesen

Typhus abd. 1 1 2 4 Salmonellosis 404 340 517 550 920 1 154 1 423 1 433 1 303 1 478 579 332 10 433 Shigellosis 32 23 6 18 18 22 59 54 62 57 47 11 409 Amoebiasis 9 7 5 9 8 6 12 10 6 6 10 4 92 Dysenteria k.m.n. 3 1 1 1 1 7 Dyspepsia coli 20 6 9 9 13 12 11 19 11 7 6 3 126 Egyéb E.coli 8 9 10 11 11 8 10 10 7 7 9 5 105 Campylobact. 667 475 569 610 947 903 1 015 821 851 836 636 445 8 775 Yersiniosis 37 12 13 12 8 4 5 7 8 14 16 8 144 Enteritis infectiosa 2 667 2 508 2 972 2 678 4 135 2 758 2 882 3 340 2 818 2 808 2 311 1 973 33 850 Hepatitis A 22 29 12 10 3 18 26 49 60 46 34 28 337 Hepatitis B 11 16 17 10 11 11 14 12 17 15 16 9 159 Hepatitis C 5 3 2 2 5 4 2 3 4 6 3 4 43 Hepatitis inf. k.m.n. 10 9 6 11 12 7 9 13 5 12 14 4 112 AIDS 1 2 2 1 3 2 2 3 2 2 20 Pertussis 1 1 Scarlatina 577 439 467 480 409 298 118 49 135 224 251 244 3 691 Morbilli 1 9 8 2 20 Rubeola 8 7 5 10 6 4 3 5 5 5 4 3 65 Parotitis 18 8 15 13 12 7 15 18 20 24 23 10 183 epidemica Varicella 5 280 5 195 5 787 6 078 5 315 4 328 1 507 250 403 1 683 2 791 3 562 42 179 Mononucleosis inf. 160 141 116 129 133 98 95 86 129 158 128 100 1 473 Keratoconj. epid. 5 2 1 4 1 3 4 1 3 21 142 80 267 Legionellosis 19 5 2 9 7 1 2 5 2 3 55 Staphylococcosis 3 2 1 4 1 4 2 1 18 IV./ a. táblázat

230

Bejelentett fertõzõ megbetegedések havonként Magyarország, 2001

Betegség Meningitis epidemica Haemoph. meningitis Pneumoc. meningitis Meningitis pur. k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis inf. k.m.n. Kullancsencephalit is Creutzfeld-Jacobbet. Lyme-kór Listeriosis Brucellosis Leptospirosis Tularemia Tetanus Ornithosis Q-láz Vírusos haem. láz Malaria* Toxoplasmosis Echinococcosis Taeniasis Trichinellosis Strongyloidosis Halálos kim. nos. s. Oedema malignum * Importált esetek

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Összesen

10

7

4

6

2

2

-

2

6

7

1

6

53

-

-

-

-

-

1

1

-

-

-

-

3

5

5

7

10

8

6

5

5

4

1

2

8

9

70

19

8

9

8

10

15

8

13

10

11

5

14

130

8

2

8

9

10

10

21

31

27

24

16

4

170

8

5

4

5

3

1

4

7

3

6

3

4

53

1

-

2

3

10

16

13

4

1

5

-

-

55

3

-

-

1

2

2

1

3

-

1

2

-

15

30 1 2 6 6 1 3 24 1 1 2 4

9 3 10 2 14 1 1 -

37 1 4 2 1 1 1 11 1 3 1

68 1 7 5 16 1 2 3

214 1 1 2 2 2 4 15 1 1

244 1 4 1 7 4 -

291 5 3 1 1 3 14 -

208 1 14 6 3 15 2 1 3

85 6 12 1 1 12 1 1

63 2 5 12 3 1 22 1 2

26 1 19 1 1 1 14 2

8 1 15 1 14 1

1 283 9 4 60 86 8 1 1 5 21 178 12 4 7 18

1

3

2

1

1

3

3

1

-

1

2

2

20

4

4

2

4

3

1

3

3

3

4

3

4

38

IV./ b. táblázat

231

Bejelentett fertõzõ betegségek okozta halálozások (100 000 lakosra) + Magyarországon 1997-2001 Betegség Salmonellosis Dysenteria Shigellosis Amoebiasis Campylobacteriosis Enteritis infectiosa Hepatitis infectiosa Hepatitis B

1997 0,08 0,02 0,01 0,01

1998

1999

2000

2001

•

0,08 0,01

0,09 -

0,08 0,02 0,02 0,02

0,04 0,01

•

0,05

0,03

0,1

0,03

0,07

0,05

0,04

•

•

•

•

0,03 0,02

•

•

•

•

0,01

•

0,03

-

-

-

Legionellosis

•

-

0,04

0,05

0,03

Meningitis purulenta

•

0,4

0,7

0,8

0,6

Meningitis epidemica Pneumococcus meningitis Meningitis purulenta k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis infectiosa k.m.n. Kullancsencephalitis Listeriosis

0,02

0,03

0,1

0,2

•

•

•

•

0,1 0,2

•

•

•

•

0,3

0,02

0,02 0,02

0,01 0,06

0,01 0,03

0,06

0,01

0,01 0,05

0,04

0,01 -

0,02

Leptospirosis Tetanus Toxoplasmosis Halálos kim. nosoc. sepsis

0,02 0,08 •

0,02 0,07 0,2

0,05 0,1 0,01 0,2

0,02 0,03 0,01 0,4

0,03 0,05 0,2

•

0,2

0,1

0,2

0,2

Hepatitis k.m.n. Varicella

Oedema malignum

0,09 infectiosa

•

(+) a tárgyévben megbetegedettek közül elhaltak 100 000 lakosra vonatkozva, (•) nincs adat V. táblázat

232

GLOBÁLIS ADATOK EGYES FERTŐZŐ BETEGSÉGEK NEMZETKÖZI ELŐFORDULÁSÁRÓL (Az Országos Népegészségügyi Központ által kiadott EPINFO 1997. szeptember 27-i számából) I. A 10 leggyakoribb fertőző betegség ∗ Hasmenéses betegségek - 1995-ben 4 milliárd eset fordult elő, ∗ Tuberculosis - Kb. 1,9 milliárd a fertőzött személyek száma, 1995-ben 8,9 millió új esetet regisztráltak. ∗ Parazitás bélfertőzések - Évente mitnegy 1,9 milliárd ember fertőződik. ∗ Malária - 1995-ben 500 millió új eset fordult elő. ∗ Hepatitis - Kb. 350 millió a hepatitis B és kb. 100 millió a hepatitis C krónikus vírushordozók száma. ∗ Heveny alsó légúti fertőzések - 1995-ben mintegy 395 millió eset fordulhatott elő. ∗ Szexuális úton terjedő betegségek - Az új esetek évi száma legalább 330 millió. ∗ Kanyaró - 1995-ben 42 millió volt a megbetegedések száma. ∗ Pertussis - Az összes eset száma 40 millió volt. ∗ Meningococcus meningitis - Kb. 350 millió megbetegedés alakult ki 1995-ben. II. A 10 legtöbb halálozással járó fertőző betegség 1995-ben mintegy 52 millió ember halt meg, közülük 17 millió fertőző betegség következtében. ∗ Heveny alsó légúti fertőző betegségben 4,4 millió ember halt meg, közülük 4 millió gyermek volt. ∗ Hasmenéses betegségek, elsősorban a cholera, a dysenteria és a hastífusz 3,1 millió ember halálát okozták. A meghaltak többsége gyermek volt. ∗ Tuberculosisban 3,1 millió ember, többségében felnőtt halt meg. ∗ A malária okozta halálozások száma 2,1 millió volt, ezen belül 1 millió volt a gyermekek száma. ∗ Hepatitis B következtében 1,1 millió beteg halt meg. ∗ A HIV/AIDS halálozások száma 1 millió volt. ∗ Több, mint 1 millió gyermek esetében kanyaró volt a halál oka. ∗ 460000 csecsemő halt meg tetanus neonatorumban. ∗ 355000 volt a pertussis okozta halálesetek száma. ∗ Parazitás bélbetegségek következtében 135000 személy halt meg.

233

III. Új betegségek A kórokozók és az általuk okozott betegségek a felfedezésük kronológiai sorrendjében: 1973: Rotavírus, világszerte a csecsemőkori hasmenések legfőbb oka. 1976: Cryptosporidium parvum, heveny és krónikus hasmenést okozó parazita. 1977: Legionella pneumophila, mely a potenciálisan halálos legionellosist okozó baktérium. 1977: Ebola vírus, haemorrhagiás lázat okoz, a betegség az esetek 80 %-ában halálos. 1977: Hantaan vírus, renalis syndromával járó, potenciálisan halálos haemorrhagias lázat vált ki. 1977: Campylobacter jejuni, hasmenést okozó baktérium. 1980: Human T-lymphotropic vírus 1 (HTLV-1), lymphomát, leukaemiát okoz. 1982: Escherichia coli 0157:H7 véres hasmenést okoz. 1982: HTLV-2 vírus, leukaemiáért felelős. 1983: Helicobacter pylori, e baktérium a fekélybetegséggel és gyomorrák kialakulással van összefüggésben. 1983: Humán immundeficiencia vírus (HIV), mely az AIDS-t okozza. 1988: Hepatitis E vírus, a meleg klímájú területeken járványos sárgaságot okoz. 1988: Humán herpesvírus 6, láz és kiütés kiváltásáért felelős. 1989: Hepatitis C vírus, májbetegséget, májrákot okoz. 1991: Guanarito vírus felelős a venezuelai haemorrhagiás lázért. 1992: Vibrio cholerae 0139, járványos cholerát képes kiváltani. 1994: Sabia vírus okozza a brazíliai haemorrhagiás lázat. 1995: Human herpesvírus 8, az AIDS betegekben Kaposi szarkóma kialakulásáért felelős.

234

TARTALOMJEGYZÉK E L Ő S Z Ó.........................................................................................................................................................................4 ÁLTALÁNOS JÁRVÁNYTAN.......................................................................................................................................5 A JÁRVÁNYTAN TÖRTÉNETE.................................................................................................................... 6 FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ELLENI KÜZDELEM ELMÉLETI ALAPJAI.....................................................8 Fertőző beteg bejelentése....................................................................................................................................8 Be- és kijelentésre kötelezett fertőző betegségek................................................................................................9 Fertőző betegek nyilvántartása.........................................................................................................................12 Fertőző beteg elkülönítése.................................................................................................................................12 Fertőző beteg szállítása.....................................................................................................................................13 Járványügyi megfigyelés...................................................................................................................................13 Járványügyi zárlat.............................................................................................................................................14 S. typhi és S. paratyphi kórokozó hordozókkal kapcsolatos teendők...............................................................14 JÁRVÁNYÜGYI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK..............................................................................16 Kötelező laboratóriumi vizsgálat szükséges az alábbi fertőző megbetegedések esetén...................................17 Igénybe vehető laboratóriumi vizsgálatok előzetes megbeszélés nélkül:.........................................................17 Kötelező laboratóriumi vizsgálatok elvégzése fertőző betegség vagy annak gyanúja esetén .........................18 Fertőtlenítés.......................................................................................................................................................19 Dezinszekció.......................................................................................................................................................19 Deratizáció.........................................................................................................................................................20 VÉDÔOLTÁSOKKAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK............................................................................................... 21 Oltási naptár 2003. ...........................................................................................................................................22 A védôoltások csoportosítása............................................................................................................................23 I. Életkorhoz kötött kötelezô védôoltások....................................................................................................................23 II. Megbetegedési veszély esetében kötelezô védôoltások ..........................................................................................25 III. Megbetegedési veszély elhárítása céljából végezhetô egyéb védôoltások.............................................................26 IV. Külföldi utakkal kapcsolatos védôoltások..............................................................................................................26

Oltásokkal kapcsolatos kontraindikációk.........................................................................................................27 Különbözô védôoltások adása között betartandó legrövidebb idôközök..........................................................28 KEMOPROFILAXIS............................................................................................................................................. 30 Fertôzô betegségek elôfordulási módjai...........................................................................................................30 JÁRVÁNYTANI STATISZTIKA............................................................................................................................. 32 FERTÔZÔ BETEGSÉGEK DIAGNOSZTIKÁJA.......................................................................................................... 34 Minták vétele és beküldése mikrobiológiai vizsgálatra....................................................................................36 1. Bakteriológia:...........................................................................................................................................................36 2. Parazitológia:............................................................................................................................................................ 37 3.Virológia:................................................................................................................................................................... 38

Néhány általános elv a virológiai diagnosztikában.........................................................................................44 Parazitológiai (Helmintológiai) módszerek......................................................................................................46 Protozoon betegségek laboratóriumi diagnosztikája........................................................................................46 Nosocomialis fertôzô betegségek laboratóriumi diagnosztikája......................................................................49 Fertőző betegségek molekuláris biológiai diagnosztikája................................................................................53 Fertőző betegségek molekuláris diagnosztikájának elvi alapjai .....................................................................58 Példák................................................................................................................................................................60 FERTÔZÔ BETEGSÉGEK MOLEKULÁRIS EPIDEMIOLÓGIÁJA............................................................61

RÉSZLETES JÁRVÁNYTAN.......................................................................................................................................72 FERTŐZŐ BETEGSÉGEK CSOPORTOSÍTÁSA.......................................................................................... 73 ENTERÁLIS FERTŐZŐ BETEGSÉGEK..........................................................................................................73 Bakteriális fertőzések:..................................................................................................................................................74 TYPHUS ABDOMINALIS....................................................................................................................................74 PARATIFUSZ........................................................................................................................................................ 77 DYSENTERIA.......................................................................................................................................................79 COLI ENTERITISEK.............................................................................................................................................81 CAMPYLOBACTERIOSIS...................................................................................................................................84 CHOLERA ASIATICA.........................................................................................................................................85 YERSINIOSIS........................................................................................................................................................ 87 Vírusfertőzések:............................................................................................................................................................ 87 ENTEROVÍRUS FERTÔZÉSEK...........................................................................................................................87 A és E vírus HEPATITIS.......................................................................................................................................90

235 POLIOMYELITIS ANTERIOR ACUTA..............................................................................................................92 ROTAVÍRUS FERTŐZÉSEK...............................................................................................................................94 Féregfertőzések:............................................................................................................................................................95 ASCARIASIS......................................................................................................................................................... 95 ENTEROBIASIS (OXYURIASIS)........................................................................................................................97 HYMENOLEPIASIS..............................................................................................................................................97 TRICHURIASIS.....................................................................................................................................................99 Protozoon fertőzések:..................................................................................................................................................100 AMOEBIASIS...................................................................................................................................................... 100 GIARDIASIS........................................................................................................................................................ 102

TOXIKOINFEKCIÓK JÁRVÁNYTANA..........................................................................................................104

BACILLUS CEREUS OKOZTA TOXICOINFEKCIÓ......................................................................................105 BOTULISMUS.....................................................................................................................................................105 CLOSTRIDIUM PERFRINGENS TOXICOINFEKCIÓ.....................................................................................106 SALMONELLOSIS..............................................................................................................................................108 STAPHYLOCOCCUS OKOZTA TOXIKOINFEKCIÓ.....................................................................................110

LÉGUTAKON KERESZTÜL TERJEDŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK............................................................111 Bakteriális fertőzések:................................................................................................................................................112 SCARLATINA.....................................................................................................................................................112 INFLUENZAE OKOZTA MENINGITIS............................................................................................................114 MENINGITIS EPIDEMICA.................................................................................................................................115 PERTUSSIS.......................................................................................................................................................... 117 DIPHTHERIA.......................................................................................................................................................119 TUBERCULOSIS.................................................................................................................................................121 LEPRA.................................................................................................................................................................. 123 LEGIONELLOSIS................................................................................................................................................125 Vírusfertőzések:......................................................................................................................................................... 126 INFLUENZA........................................................................................................................................................ 126 PAROTITIS EPIDEMICA....................................................................................................................................128 VARICELLA........................................................................................................................................................ 129 MORBILLI............................................................................................................................................................ 131 RUBEOLA............................................................................................................................................................ 133 MONONUCLEOSIS INFECTIOSA....................................................................................................................135 VARIOLA............................................................................................................................................................ 137

HAEMATOGÉN ÉS LYMPHEGÉN FERTŐZŐ BETEGSÉGEK ...................................................................138

Rickettsia-fertőzés:..................................................................................................................................................... 139 TYPHUS EXANTHEMATICUS.........................................................................................................................139 Bakteriális fertőzések:................................................................................................................................................141 PESTIS.................................................................................................................................................................. 141 FEBRIS RECURRENS.........................................................................................................................................143 LYME -BORRELIOSIS.......................................................................................................................................145 Protozoon fertőzések:..................................................................................................................................................145 MALÁRIA...........................................................................................................................................................146 LEISHMANIÁSIS................................................................................................................................................148 TRYPANOSOMIÁSIS.........................................................................................................................................149 Vírusfertőzések:.......................................................................................................................................................... 150 B, C, D és G-vírus HEPATITIS............................................................................................................................150 FEBRIS FLAVA..................................................................................................................................................152 ............................................................................................................................................................................. 154 KULLANCSENCEPHALITIS.............................................................................................................................154 Nematodafertőzések: ..................................................................................................................................................155 FILARIÁSISOK...................................................................................................................................................155

KÜLTAKARÓN KERESZTÜL TERJEDŐ FERTŐZŐ BETEGSÉGEK .........................................................157 Bakteriális fertőzések:................................................................................................................................................158 TOXIKUS SHOCK SZINDRÓMA (TTS)...........................................................................................................158 TETANUS............................................................................................................................................................ 159 OEDEMA MALIGNUM......................................................................................................................................161 TRACHOMA....................................................................................................................................................... 163 Protozoonfertőzések:...................................................................................................................................................165 TRICHOMONIASIS............................................................................................................................................165 Féregfertőzés:..............................................................................................................................................................167 STRONGYLOIDOSIS.........................................................................................................................................167 Ízeltlábú-fertőzések:....................................................................................................................................................169 PEDICULOSIS.....................................................................................................................................................169 SCABIES.............................................................................................................................................................. 171

ÁLLATRÓL EMBERRE TERJEDŐ BETEGSÉGEK, ZOONOSISOK JÁRVÁNYTANA ...............................172

Bakteriális fertőzések:................................................................................................................................................173 LISTERIOSIS.......................................................................................................................................................173

236 BRUCELLOSIS....................................................................................................................................................174 TULAREMIA.......................................................................................................................................................175 MALLEUS............................................................................................................................................................ 176 ANTHRAX........................................................................................................................................................... 177 LEPTOSPIROSIS.................................................................................................................................................179 Q-LÁZ................................................................................................................................................................... 180 ORNITHOSIS....................................................................................................................................................... 181 Vírusfertőzések:.......................................................................................................................................................... 182 LYSSA..................................................................................................................................................................182 LASSA-LÁZ........................................................................................................................................................ 184 MARBURG BETEGSÉG.....................................................................................................................................186 EBOLA VÍRUS FERTŐZÉS...............................................................................................................................188 CHORIOMENINGITIS LYMPHOCYTICA.......................................................................................................189 Protozoonfertőzés:...................................................................................................................................................... 190 TOXOPLASMOSIS.............................................................................................................................................190 Féregfertőzések:..........................................................................................................................................................191 TAENIASIS..........................................................................................................................................................191 ECHINOCOCCOSIS............................................................................................................................................193 TRICHINELLOSIS..............................................................................................................................................194

NOSOCOMIÁLIS FERTŐZÉSEK...................................................................................................................196 SEXUÁLIS ÚTON TERJEDÔ BETEGSÉGEK................................................................................................199

GONORRHOEA...................................................................................................................................................200 SYPHILIS............................................................................................................................................................. 202 NEMISZERVEK CHLAMYDIA FERTÔZÉSE..................................................................................................204 AIDS..................................................................................................................................................................... 205 HERPES SIMPLEX FERTÔZÉS GENITÁLIS FORMÁJA...............................................................................207 HUMÁN PAPILLOMAVÍRUS OKOZTA FERTÔZÉS.....................................................................................208

AFRIKAI HAEMORRHÁGIÁS LÁZAK...........................................................................................................209

NEPHROPATHIA EPIDEMICA (NE) ÉS HAEMORRHAGIÁS LÁZ RENÁLIS SYNDRÓMÁVAL (HFRS) ............................................................................................................................................................................... 210

TRÓPUSI BETEGSÉGEK..............................................................................................................................212 SCHISTOSOMIÁSIS..........................................................................................................................................214

AZ ELŐZŐ CSOPORTOKBA BE NEM SOROLHATÓ BETEGSÉGEK JÁRVÁNYTANA............................216

KERATOCONJUNCTIVITIS EPIDEMICA.......................................................................................................216

PRIONOK ÁLTAL OKOZOTT BETEGSÉGEK..............................................................................................218 F Ü G G E L É K............................................................................................................................................................220 MAGYARORSZÁG JÁRVÁNYÜGYI HELYZETE.................................................................................................... 221 GLOBÁLIS ADATOK EGYES FERTŐZŐ BETEGSÉGEK NEMZETKÖZI ELŐFORDULÁSÁRÓL.......232 TARTALOMJEGYZÉK...............................................................................................................................................234