FÉNYKOR - FÉNYKÖR HÍRLEVÉL

FÉNYKOR - FÉNYKÖR HÍRLEVÉL /5

2003.10.04.

Fénykor-Info/Madár István A hírlevél tartalmát bárki lemásolhatja és/vagy továbbküldheti jogi korlátozás nélkül. Ha valaki le szeretne kerülni a hírlevél címlistájáról kérem, hogy szándékát egy válaszlevélben jelezze.

Üdv Mindenkinek!

Először is egy jó hír: Megjelent magyarul Gregg Braden könyve, a „Kollektív beavatás”, amely a korszakváltásról szóló alapmű. Különleges könyv, megtudhatjuk belőle, hogy mi történik jelenleg és mi fog történni a közeljövőben a Földdel és civilizációnkkal.

Közel a korszakváltás Az idő gyorsulva sürget a fénykor felé, amely közelebb van, mint legtöbben hinnénk. Döntenünk kell egyénenként is és civilizációként is arról, hogy melyik utat választjuk. A több hitelesnek bizonyult próféta által is megjövendölt világvége nem következett be, mert tudatváltozásunkkal jelenünk (múltbeli jövőnk) és jövőnk vonatát békésebb vágányokra, egy édenkerti békés világ megvalósulása felé vezettük, vezetjük. De még nem ülhetünk a babérjainkon, mert a mű még nem készült el teljesen. Most is dolgozunk rajta, mindannyian, minden percünkben. Két szobrász csapat fogja körül a jövőbeni emberi civilizáció szobrát. Az egyik brigád gyönyörű, szeretettől sugárzó szobrot próbál kimunkálni az emberi társadalom jól gyúrható anyagából, a másik csapat pedig próbálja tönkretenni azt, ami elkészül. Az ezeréves béke korszaka az, ami előttünk áll. „Nem úgy tűnik”! Mondhatnánk sokan, mert a gyűlölet, a kapzsiság és korrupció, az értelmetlen háború és gyilkolás, Földünk és a bolygónkat benépesítő életformák pusztítása intenzívebb, mint valaha. Miért? Mert a fény és a sötétség harca --amely a földi civilizáció fejlődésének alapdinamikája volt-- a végét járja. Az erők, akik az emberi civilizációt sötétségben tartották évezredek óta, vesztésre állnak. Csak képzeljük el! Markukban tartották a drágakövet, melyet a szabad választás lehetőségével élve szereztek, és egyszer csak a fény erői meg akarják fosztani őket kincsüktől, melyről mindvégig azt gondolták, hogy csak az övék, hogy bármit tehetnek vele, ami saját érdekeiket szolgálja. Így járnak azok, aki nem tisztelik az életet, a bolygót, amely lehetőséget adott számukra a „fejlődéshez”. Most a fény erői (köztük természetesen a békeszerető, változást teremtő emberrel) egyenként feszítik le a drágakövet szorító ujjakat, és ettől a szorítás vadabb és erősebb, mint valaha. Ezért több a háború és a gyilkolás, ezért nem jut már elegendő alaposság arra, hogy a földi társadalmat jól kimunkálva vezessék félre, vagy bele egy háborúba. Nincs már, ki ne gyanakodna, hogy miért is kellett letámadni Irakot. Megkérdezzük magunkban, hogy valóban Bin Laden a felelős az iker torony lerombolásáért, majd Afganisztán, az amúgy is nagyon szegény por-és-kőország lebombázásáért? A kapkodás meggondolatlanná, ügyetlenné teszi az eddig magabiztosakat. Nem képesek már épkézláb magyarázatokra csak, mint akit az örvény elkapott sodródnak egyre mélyebben a zűrzavarba és próbálják magukkal rántani a földi civilizációt.

Ugyanez a csapat már dobott kettőt. No 1.: A Maldek (más néven Marduk) nevű bolygó, amely a jelenlegi aszteroida övezet volt egy darabban. Hogy erről nem írtak a történelem és földrajz tankönyvek? Nem csoda, sok másról sem. A Föld előtt a Maldeket népesítettük be, amíg szét nem robbantották ugyanezek a játékosok. Mivel? Nem mindenki fogja elhinni, pedig igaz: nukleáris energiával. Játszogattak, kísérletezgettek a „fiúk”, ki tud nagyobbat pukkantani. Nagyjából úgy, ahogyan jelenleg folytatják a HAARP (High Frequency Active Auroral Project) kísérleteket, amelynek lehetséges hatásait, következményeit a földi életre (légkörre, óceánokra, földkéregre) még a kísérletben résztvevő tudósok sem tudják (Akit részletesebben érdekel a hajmeresztő HAARP kísérlet, az már magyarul is olvashat róla. A könyv címe Földfelkelte). (A HAARP egyébként egy pofátlanul Északi Fény Kutató Project-nek elnevezett kísérletsorozat, amely arra hivatott, hogy az USA hadserege többek között képessé váljék a Föld bármely részén az időjárási viszonyok és az emberi viselkedés befolyásolására.) No.2.: Atlantisz. Volt egyszer egy nagyon fejlett civilizáció, amelyet Lemúriának hívtak. Rendkívül fejlett, békés, harmonikus, spirituális társadalom volt. Lemúriából később kivált egy csoport, amely távolabb vándorolt az anyacivilizációtól és ez lett Atlantisz. Az Atlantiszi társadalomban más csillagrendszerekből érkezett nem békés entitások jelentek meg emberi formában (értsd: emberként inkarnálódtak), majd irányító pozíciókba kerülve ezek a genetikusan hatalomra, uralkodásra programozott lények az emberek egymástól való elkülönítését tűzték ki célul. Törekvésükhöz (már akkor is) a technikai eszközeit használták fel, amelyben igen tehetségesek voltak. Mindig is szerettek bütykölni. Végül Atlantiszt ketté szakították egy spirituális csoportra és egy általuk irányított, „elvarázsolt” társadalomra, olyasmire, amiben jelenleg mi is élünk. A föld alatt kísérleteztek a HAARP-hoz kísértetiesen hasonló kütyüvel, amellyel rezgéseket kívántak a föld felszínére juttatni a felszínen élő emberek tudatának befolyásolására (érts: eltompítására). A kis bütykölős csapat mottója már akkor is ez volt: Minél bárgyúbb az ember, annál jobban használhatjuk céljainkra. Szóval buzgalmukban elkettyintették a ketyeréjüket és ezzel Atlantiszt saját magukkal együtt a levegőbe röpítették illetve az óceánba süllyesztették. Ismerős a Lucifer név? Ő a legvásottabb játékos. Mondhatjuk, a sötét oldal meghatározó figurája. És nyughatatlan. Egyszer nagyon régen, miután a fény oldalán tevékenykedett egy jó hosszú ideig bekattant, és azóta a másik oldalt erősíti. Aktív szerepet vállalt a Maldek megsemmisítésében és Atlantisz elsüllyesztésében is. Nem, Lucifer nem ördög. Csak egy nagyon-nagyon fejlett, bepöccent bukott angyal, aki teszi a dolgát, és új beosztásában a sötét oldalt szolgálja. Azt gondolhatnánk, hogy a mesékben, mondákban, szentírásokban megjelenő hősök, anti-hősök mind-mind kitalált figurák. Akkor most mondok egyet: szinte egytől egyig léteztek, léteznek a valóságban. Tündérek, sellők, kentaurok, angyalok és arkangyalok, dévák, satöbbi. Köszönöm, jól vagyok. Tényleg, senki se aggódjon! Rövidesen egy sor meglepő dolog fog kiderülni a Föld és a rajta élt civilizációk igaz múltjáról. Vége a takargatásnak, hazudozásnak és a hülyének nézésnek. Képzeljünk el egy vetítővásznat. Ez egy különleges (ilyen-nincs-is típusú) vetítővászon. Ezen jelenik meg, játszódik minden, történik velünk életünk során. Mi meg csak nézünk, mint Rozi a moziban és a vászonról való visszajelzések, azaz tapasztalataink szerint igyekszünk azt tenni, amit jónak látunk, vagy amit szükségszerűnek érzünk.

2

Na mármost, a vásznon megjelenő nem minden dologhoz, eseményhez van közünk, egy részét tapasztalatainknak (úgy, hogy közben nem is tudunk róla) mi teremtjük gondolatainkkal és szándékunkkal, a másik részét pedig készen kapjuk. Ez van, ezt kell szeretni. Egy másik hasonlattal élve, életünk, tapasztalataink egy részét úgy kapjuk, mint ahogyan egy csecsemőnek játékokat tesznek a járókájába. Körülbelül így: „Gügyü-gügyü, nézd emberke szép, színes, hasznos játékok, kényelmes lesz tőlük az életed! Nesze itt van TV távirányítóval, mikró, napszemüveg, szép színes, bőr-ellenség kozmetikumok, amelyeket mind-mind magadra kenhetsz és guszta nasik, amiket rágcsálhatsz TV-zés közben. A hamit azután leöblítheted a mérgező műanyag palackokba zárt ásványvizekkel és „üdítő” italokkal. És, ha rosszul vagy a játékoktól, vannak itt még jó drága gyógyszerek is, amelyekkel tovább betegítheted magad. Lássuk fogsz-e velük játszani úgy, ahogy elterveztük.” A fentebb említett vetítővászonra (nagyrészt a „csipet csapat”, de mostanság szerencsére már a fény erői is) folyamatosan vetítenek. Az eddig uralkodó kis mozigépész csapat nem ám felemelő, szeretetteljes, jó érzést adó képeket és hangokat vetít, dehogy! Nem olyan történeteket, hogy pl. „Ó emberek ti isten különleges, értékes darabkái, végtelen kreatív, teremtő lények vagytok!” Nem is ilyeneket, hogy: „Ne a különbözőségeket keressétek egymásban, hanem a hasonlóságot, és nézzétek el egymásnak a másságotokat, mert mindannyian külön világban éltek!” A vászonról nem jön biztatás, hogy menjünk ki a természetbe, és vegyünk jó mély lélegzeteket, mert ez megemeli az életerőnket az elménket pedig megnyugtatja. Inkább azt üzeni a vászon, hogy minden nap üljünk a TV-nk előtt, és nézzük a fókuszt, a híradókat és a tucat filmeket, amelyek tele vannak ellenségeskedéssel, gyűlölettel, erőszakkal és nyomorúsággal, mintha az lenne a normális, hogy emlékeink közé ezeket az „élményeket” raktározzuk el. Majd elmondhatjuk büszkén az unokáinknak, hogy: „Drága kis unokám, olyan csodálatos, kalandos életem volt! Annyi izgalmas dolog történt velem! A mi időnkben olyan király, színes, vibráló reklámok, tuti jó gyilkolós akciófilmek és kukkolós valóságsók voltak. És képzeld, volt számítógépem, videóm, meg DVD-m is Dolby akármi hangrendszerrel. Annyira szép, tartalmas életem volt!” Gondoljunk csak bele. Hogyan élünk, mi történik velünk éveink, hónapjaink, napjaink nagy részében? Dolgozunk, majd TV-t nézünk, aggódunk a háború, gazdasági helyzetünk és a betegségek miatt, dühöngünk, ha veszít a focicsapatunk vagy a párt, amiben bízunk. Vitatkozunk és veszekszünk, egymással való küzdelmünkben megpróbáljuk mikroszkopikus önbecsülésünk maradványait megmenteni. Azt mondjuk, hogy „sirály”, hogy „sit” és „wáó”„, úgy köszönünk, hogy „csá csumi”, és ettől nagyon eredetinek érezzük magunkat. Küzdünk, hogy különleges egyéniségek legyünk úgy, hogy mindig másokat utánozunk. Megelégszünk a készen kapott gondolatokkal és érzelmekkel, eszünkbe sem jut, hogy a kreativitás kezd kiveszni belőlünk, és lassan teljesen egyformává válunk. Mindannyian ugyanazt esszük és isszuk, ugyanazokat a műsorokat hallgatjuk, és nézzük, és már a gondolataink is majdnem tök egyformák. Az eredetiségre való törekvésünk közben azonban szeretünk nem nagyon kilógni a sorból. Titkon igyekszünk megfelelni, mert aki „más”, azt nem fogadják el, nem kedvelik a többiek. Jó kisfiúk és jó kislányok vagyunk, ahogyan neveltek szüleink és tanáraink, olyanok, akiket szívesen látnak a társadalom különféle szintjén trónoló vezetőink, mert könnyen befolyásolhatók és jól irányíthatók vagyunk. Csak szeressenek! Mindent megteszünk, csak higgyék már el, hogy értékesek, fontosak vagyunk. Közben eszünk, alszunk, és …, ami fontosabb, mint gondolnánk, szerelmeskedünk. A legutóbbi a legszentebb emberi cselekedet, ha nem csak pusztán gépiesen, az élvezet kedvéért, érzelmi kötődés nélkül tesszük (ami ugyan szintén jól esik, felszabadít, és egyáltalán nem elítélendő, de az a plusz, amire titkon mindenki vágyakozik, hiányzik belőle). A vásznon ezt a felemelő élményt, a szexualitást is sikerült a „mozigépészeknek” eltorzítani, bűnös, állati cselekedetté alacsonyítani tudatunkban. Megoldották, hogy az emberek legnagyobb része még mindig bűntudatot és szégyent érezzen e szent cselekedet, a szexuális együttlét során.

3

Azt gondolta ki a „csipet csapat”, hogy: „Ha már úgy is jó nekik a szex, nehogy már felemelő érzéseik is legyenek tőle! Tűzzel-vassal titkoljuk el, hogy a szexuális együttlét az életben a legszentebb és legmagasztosabb cselekedet, amely az emberek számára megnyugvást és egészséget hoz, és amelynek során pozitív kreatív energiák szabadulnak fel. Inkább érezzék rosszul magukat, legyen csak lelkifurdalásuk, bűntudatuk tőle! Véssük azt is minden eszközzel az elméjükbe, hogy minden nem heteroszexuális vonzódás és kapcsolat bűnös cselekedet, hadd szenvedjenek ettől is azok, akik saját nemükben találják meg a partnerüket, és a többség meg csak undorodjon ezektől a másmilyen emberektől.” Ez sem véletlen! A szexualitás olyan pozitív, teremtő energiákat szabadít fel az emberekből, amelyet a kis csapat egyáltalán nem néz jó szemmel. Nekik az ember által termelt negatív érzelmi energiák a táplálékuk. Igaz, ezt sem tanítják sehol az iskolákban. Most menjünk vissza a vászonra. A vetítés egyik célja a félelem állandó szinten tartása az emberekben. A másik cél az, hogy ne szeressük magunkat, és egymást, nehogy rájöjjünk, hogy nem egy példány vagyunk az egyforma juhokból álló nyájból, hanem csodálatos, külön világok vagyunk mindannyian. El kell terelni a figyelmünket, hogy ne tudjunk befelé fordulni, rátalálni a belső, békés, külön világunkra, ahonnan biztonságot és stabilitást nyerhetnénk. Nem szabad rájönnünk, hogy sokkal-sokkal többek vagyunk állati ösztönökkel körülbástyázott egónknál. A sötét kis csapatnak vigyáznia kell, nehogy az azonosságot kezdjük keresni egymásban, el kell érni, hogy állandóan ítélkezzünk egymás felett, és mindig legyen, amit megkritizálhatunk egymásban. Jól ki is találták, mert ha a saját valós értékeinkhez nem férünk hozzá, és hitványnak érezzük magunkat, akkor talán mások elítélésével néhány múló pillanatig értékesebbnek érezhetjük magunkat. Ha megszakadna a vetítés, akkor lenne esélyünk rá, hogy a vászon másik oldalán meglássuk a valódi értékeket, bolygónk és a rajta élő növények, állatok és emberek szépségét, saját belső kincsünket, melyet megszerethetnénk. A legfontosabb az, hogy tudjuk, amit látunk, amit láttatnak velünk, az nagyrészt szándékosan leválogatott szemét azért, hogy ne érezzük jól magunkat. Korábban írtam, hogy a kis ügyes ezermesterek nagyon furfangosok abban, hogy mindig olyan „játékokat” dobnak be a ketrecünkbe, amelyet praktikusnak, kényelmesnek találunk. Mint például a TV távirányítót. Milyet tuti kis eszköz! Úgy is lehet csatornát váltani, hogy nem kell közben a csipsz evést abbahagyni. Ez az, amitől kényelmes és hasznosnak látszik. A másik oldalnak pedig azért hasznos, mert 100 családból legalább 90 nem kapcsolja ki tévéjét a főkapcsolóval, hanem csak a távirányító sztendbáj gombját nyomja meg. Jelentkezzen az, aki azt gondolja, hogy ilyenkor a TV-je egészséges, természetes, az emberi biológiára és tudatra nézve különösen hasznos és felemelő energiákat bocsát ki. Hát nem. És a mikrosütő? (Úristen, mire készülök!) Most az jelentkezzen, aki azt hiszi, hogy az emberi testnek az a legegészségesebb táplálék, amiben a természetes molekuláris szerkezet és ezzel az étel eredeti rezgése, vibrációja össze-vissza van zavarva. Sajna, ez már nem az a fajta étel, ami az egészségünket szolgálná. Hozzáteszem, hogy a nagyvárosi életmód is többek között azért lett vonzóvá téve a vásznon, hogy a tömeg ember tömeg kaját egyen és tömeg piát igyon. A nagyipari módszerekkel előállított étel és ital (ideértve a nagybani mezőgazdasági termelést is) azon túl, hogy egy rakás műtrágyát, adalékot, érlelő és tartósító anyagot tartalmaz, olyan rezgést hordoz (minden-minden rezgés!) , amely teljesen idegen annak, aki elfogyasztja. Mi a következmény? Testünk gyengébb ellenálló képessége, hajlam a betegségekre. A legmegfelelőbb az lenne egészségünk szempontjából, ha mindenki magának tudná előállítani az élelmiszert, amit ő és a családja elfogyaszt. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a 100 éves Józsi bácsi Mucsaröcsögén, aki szalonnázás után borral issza a pálinkát és kávéval szivarozik attól egészséges, mert „nem stresszes az élete”. Egy frászt! Az étel és az ital a családban készül a földdel, a természettel (növényekkel, állatokkal) szoros, szeretetteljes kapcsolatban. Biztosan többen hallottunk már paraszt embereket, akik szeretettel beszélnek a növényeikhez, állataikhoz. Megnézném, hogy ki az, aki a Tesco-ban bevásárláskor azt mondja a leveszöldségnek, hogy: „Hűű de szép vagy aranyom! Gyere, most szépen kifizetlek a pénztárnál, aztán finom leveske lesz belőled!”

4

Az első számban utaltam a Mátrix-ra (a filmre) és az analógiára a jelenlegi életünkkel. Csövek ugyan nincsenek rajtunk, és nem lebegünk nyúlós trutyiban, de program itt is van (vetítés), és ott is. Felemelkedés itt is van és ott is volt. Választani kell itt is és ott is kellett. Itt sem kellemes, ha valaki azt választja, hogy meg akarja tudni az igazságot, mert ijesztő, letaglózó az igazság. Az erő, aki az emberi civilizációt sötétségben tartotta és akarja is tartani a jövőben, itt is kíméletlenül ragaszkodik a hatalomhoz, és a filmben is így tettek a gépek. Ott is látszott a cél, amiért dolgozni, harcolni kellett, és itt is látszik. A különbség (bár még a film harmadik részében akármi is lehet), hogy itt már biztosan nem veszíthetünk, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem mindenki emelkedik fel a tudat következő szintjére a Földdel együtt, hanem maradnak a régi gyűlölet-kapzsiság-harc energiában azok, akik nem vágyódnak az Új Fölre, a békés, harmonikus emberi civilizációba. Ha valakinek a jelenlegi életforma felel meg és a baljós cél elfogadható számára, ami felé a régi energiájú Föld tart a játékmestereivel, akkor nyugodtan válassza azt. Szabad a választás, és tilos az ítélkezés. Mindannyian mások vagyunk, más utakkal, más tervekkel, más küldetésekkel és ez éppen így van jól. Azonban a döntés ideje elérkezett. El kell tudnunk dönteni, hogy melyik világot választjuk magunknak és gyerekeinknek. A Föld dimenzióváltásáig (nevezik kvantumugrásnak is) már csak éveink vannak hátra. A tét óriási. Nem csak egyénileg befolyásoljuk sorsunkat döntésünkkel, hanem Földünk jövőjén túl az egész galaxist és univerzumot felemeljük egy magasabb szintű létsíkba, ellehetetlenítve ezzel a sötét erők jövőbeni térhódítását. Hihetetlenül hangzik, igaz? Ha a békés, új Földet választjuk, akkor javaslom, hogy (miután a jelen zűrzavarát megértettük) kapjuk rajta magunkat a jövővel kapcsolatos borús gondolatokon, és sokkal inkább idillikus, szeretetteljes jövőképet képzeljünk el. Ha negatív élmények érnek, ne adjuk át magunkat a dühös, elkeseredett vagy pesszimista érzelmeknek, hanem minél hamarabb tegyük túl magunkat rajtuk. A görcsösen küzdő sötét csapat minden energiáját bedobja, hogy az emberiségre negatív, frusztráló, instabilitást okozó energiákat küldjön. Bizonyára sokan érezzük is, hogy az elmúlt években mintha könnyebben lennénk ingerültek, érzelmi stabilitásunk nem a régi. Fáradozik a „csipet csapat”. Nyomják ránk a sötét energiáikat teljes gőzzel. Szóval, javaslom, hogy érzelmi mélypontokon tudatosan gondoljunk valami olyan személyre, dologra vagy eseményre, ami segít megszabadítani a rosszkedvünktől, idegességünktől. Utasítsuk el magunktól a haragot, gyűlöletet, irigységet, bosszúvágyat, frusztrációt keltő eseményeket és gondolatokat, jusson eszünkbe, hogy jórészt előre megtervezetten manipulálnak (azon túl persze, hogy problémáink jelentős részét magunknak is köszönhetjük). Semmi sem véletlen! Semmi! Nincs olyan apró vagy nagyobb horderejű esemény, ami véletlen lenne. A tervek beleilleszkednek az egyéb tervekbe (köztük a saját terveinkbe is) és ez sok-sok szinten keresztül így folyik. Ami számunkra bonyolult eseménynek, véletlennek tűnik, az a tudat magasabb szintjein előre megtervezett lehetőségek megvalósulása. Szóval a lényeg, hogy vegyük észre a negatív lelki állapotainkat és ne időzzünk bennük, mert elveszi az életerőnket és megbetegít, ha tartóssá vagy gyakran ismétlődővé válik. Vegyünk ilyenkor mély lélegzeteket és képzeljük el, hogy az idegességet, feszültséget kifújjuk magunkból kilégzéskor, mint valami sötét füstöt. (Ha pedig már annyira dühösek vagyunk valakire vagy valamire, hogy majdnem szétrobbanunk, akkor inkább náspángoljunk el egy jó puha párnát vagy ordítsunk néhányat mintsem, hogy ártsunk magunknak vagy másoknak az elfojtott feszültséggel. Ezt a „levezetést” persze jobb, ha senki sem látja/hallja, mert könnyen azt hihetik, hogy megbuggyantunk.) Ha pedig valami jó történik velünk, akkor éljük át minél jobban, és gondoljunk arra, hogy ennek így kell lennie és a jövőben ilyen is lesz. Én például azt mondom magamban ha kedves, türelmes, megértő emberekkel találkozom, hogy IGEN! Ezek az emberek a jövő emberiségéhez tartoznak. Ilyenek leszünk egymással. Kedvesek, szelídek, türelmesek, megértők és figyelmesek.

5

Tudom, tudom! Most néhányan azt gondoljátok, hogy „Hogy a fészkes fenébe lehetnék kedves, türelmes, stb., ha minden bajom van? Anyagi gondjaim vannak, betegek a hozzátartozóim, megcsal a férjem/feleségem, emelik az adókat és járulékokat meg minden!” Igazatok van, nem könnyű ilyen körülmények között pozitívan gondolkodni a jövőről. DE ITT A CSAPDA! Így volt kitalálva a rendszer, ez volt az egyik alapköve. Azt mondta magának a „csipet csapat”: „Vegyünk el tőlük mindent, csak néhányat hagyjunk meggazdagodni, hogy féltsék gazdagságukat és hatalmukat, a többiek meg csak irigykedjenek rájuk, és gyűlöljék őket a jó dolgukért. Tegyük őket beteggé és rövid életűvé, hogy mindig utálják azt, aki egészséges. Ezekkel a kis „ártatlan beavatkozásokkal” elérjük, hogy saját gondolataikkal és reménytelenség érzésükkel teremtsék meg saját valóságukat, azaz, hogy meghosszabbítsák nyomorúságukat. Ez pedig nekünk dolgozik, mert a negatív érzelmi energiákhoz való hozzáférés, amiket eközben kibocsátanak számunkra létkérdés! Abból táplálkozunk és, ha rájönnének, hogy a gondolataikkal, érzelmeikkel és elvárásaikkal teremtik saját valóságukat, akkor végünk lenne, mert megszűnne a táplálékunk. Ezért vigyázzunk arra, hogy mindig jelentéktelen porszemnek érezzék magukat, egy juhnak a nyájból, aki semmit sem tud tenni saját boldogulásáért, és mindig szükségét érzi a pásztoroknak, akik terelgetik. Mindent kövessünk el, hogy magukon kívül keressenek isteneket mert, ha rájönnek, hogy mint a Minden Létező részei isteni teremtő erővel bírnak, végünk van, mint a botnak. Ezért volt jó ötlet tőlünk az inkvizíció, mert egymást árulták be a szerencsétlenek félelmükben, ha valamelyiküknek megmagyarázhatatlan, emberfeletti képességei voltak és, mint az általunk irányított történelem során annyiszor, a bárgyú tömegek örömmel közreműködtek a szellemesen elnevezett „boszorkányok” és „eretnekek” kínhalálában, akik pont azon munkálkodtak, hogy ezeket a tömegeket gyógyítsák. Szerencsénkre a bárgyú kis emberkék közül még ma is kevesen tudják, hogy a boszorkányok valóban különleges képességű gyógyítók voltak. He-he-he! Még ma is félelmet kelt az emberek legtöbbjében, ha a boszorkány szót hallja. Zseniálisak vagyunk! Nem beszélve arról, hogy a vacak Földjüket is sikerül teljesen tönkretennünk, mi meg úgyis odébb állunk és keresünk magunknak egy másik balek civilizációt egy újabb, kiszipolyozható bolygón.” Szóval valahogy így gondolkodhat a „csipet csapat” „nagyszerű” eredményeiről. Szóval vissza a jövőhöz, gondolataink, érzelmeink teremtő erejéhez. Ha nehéz is, mindenképpen meg kell próbálni pozitív jövőt vetíteni magunk elé, mert a gondolat ereje teremti a valóságot. Ezt az igazságot valóban olyan hatásosan sikerült kigyomlálni az emberiség tudatából, hogy napjainkban sem hiszik el sokan. Pedig igaz! Minden apró érzelmi rezdülésünk, jelentéktelennek tűnő gondolataink ebben és/vagy több másik dimenzióban valóssággá (pl. eseményekké, tárgyakká) válnak. Nem könnyű megszokni, de nagyon hasznos ha figyeljük gondolatainkat és érzelmeinket. Ha megpróbáljuk, meg fogunk lepődni, hogy mennyi negatív, pesszimista, kishitű gondolat fordul meg a fejünkben folyamatosan. Javaslok egy gyakorlatot. Válasszunk ki magunknak életünk egy kritikus területét, amellyel elégedetlenek vagyunk. Három hónapon át szánjunk rá naponta (például lefekvéskor, elalvás előtt) 2-3 percet (ne többet), hogy intenzíven képzeljük el, amit szeretnénk. A lehető legrészletesebben képzeljük el a vágyott eseményt, állapotot. Lássunk közben vidám embereket, szép színeket, kedves tárgyakat, halljunk kellemes hangokat mind-mind a kívánt esemény vagy állapot körül. A 2-3 percen kívül nem kell többet foglalkozni a gyakorlattal, ne is gondoljunk rá. A legelső 2-3 percet töltsük azzal, hogy jelképesen, ünnepélyesen elbúcsúztatjuk a jelenlegi, nem kívánt állapotot. Például lássuk magunk előtt a helyzetet, amit nem szeretünk, vagy nem akarunk a jövőben. Amikor látjuk a nem kívánt helyzetet, képzeletben húzzuk át átlósan két bazi nagy piros vonallal, és mondjuk magunkban, hogy ezt a helyzetet lezárjuk, köszönjük, hogy tanulhattunk belőle, de a jövőben ezt már nem fogadjuk el valóságunknak, ennek az állapotnak egyszer és mindenkorra vége. Ezt csak egyszer csináljuk, ezután mindig az elvárt pozitív állapotot képzeljük el.

6

A légzést is segítségül hívhatjuk a gyakorlatnál. A 2-3 percek alatt lélegezzünk jó mélyeket, lassan, jólesően, nem erőlködve. Az első gyakorlatnál gondolhatunk arra is, hogy a kilégzésünkkor a nem kívánt állapotot –mint egy csúnya, fekete füstöt-- a levegővel is eltávolítjuk magunktól, végleg elszáll a kifújt levegővel. A pozitív vizualizációknál pedig vizualizálhatjuk azt, hogy belégzéskor a levegővel együtt, fény formájában hozzánk jön a kívánt állapot. Elképzelhetünk egy fény örvényt vagy mágnességet is, amely a pozitív állapotot hozzánk vonzza. Legyünk kreatívak, mindenki úgy csinálja, ahogy neki a legjobb. Azért időzöm ennyit a lelkiállapotoknál, mert az átalakulás időszakában, azaz most nagyon intenzív energiák bombázzák a Földet és a rajta élőket külső csillagrendszerekből és más galaxisokból is. Ilyen például a Foton öv (Photon Belt) is, amelybe már elég rendesen benne vagyunk, de teljesen valószínűleg csak 2012-ben lépünk be. Ezek az energia sugarak az emberiség és a Föld felemelkedését szolgálják ugyan, de fizikailag illetve biológiailag az emberi test számára megpróbáltatást jelentenek. Főként akkor, ha az úgynevezett érzelmi test nem tisztult ki a benne felgyűlt energia blokkoktól, negatív érzelmektől. Ezért helyeznek nagy hangsúlyt a felemelkedéssel, új korral foglalkozó könyvek, üzenetek az érzelmi testre az ún. KA-ra (Pl. a Hathorok c. könyv szinte csak erről szól). A különféle források szerint a nem tiszta KA vagy érzelmi test az intenzív energiák hatására megbetegítheti a biológiai testünket. Az elkövetkező korszakot szándékunkkal, gondolatainkkal, vágyainkkal és elvárásainkkal nekünk kell felépíteni. Ha nem tudjuk elképzelni a jövőbeli fény-kort békéjével, harmóniájával, elfogadásával és szeretetével, majd beletemetkezünk egy kiábrándító jelenbe és egy reménytelen jövőbe, akkor olyan jövőbe is kerülhetünk, amelyet nem kívánnánk sem magunknak, sem másnak. Eljövendő sorsunkat kollektív döntéseink által tartjuk a kezünkben, mivel a civilizáció haladási irányát az egyének szándéka, gondolatai, viselkedése adja meg. A tudatosabb élet, a magunkra és másokra való szándékos odafigyelés, egymás megértésére, elfogadására való törekvés szükséges ahhoz, hogy jövő-választásunk ne tudattalan, berögződött viselkedésmintáinkon múljon. Végezetül újra elmondom, hogy bár a „csipet csapat” nagyon sok borsot tört az orrunk alá az utóbbi néhány ezer évben, mégse érezzünk haragot, gyűlöletet irántuk. Ne terheljük magunkat azzal, hogy gyűlöljük őket, inkább sajnáljuk őket, mert nem tudják/érzik, hogy mit jelent a természettel, a növényés állatvilággal, a bolygóval és az univerzummal harmóniában, szeretetben élni. Ne érezzünk haragot irántuk egyrészt azért, mert pont az a céljuk, hogy gyűlölködjünk, másrészt pedig azért, mert nekik ez az egyetlen elképzelhető létformájuk és „életmódjuk”, úgy érzik, hogy pontosan ezt és így kell tenniük. Valahogy úgy, ahogy mi is helyénvalónak érezzük a haszonállatainkkal való, cseppet sem szeretetteljes bánásmódunkat. Azért se haragudjunk rájuk, mert éppen most veszítik el a hatalmukat felettünk, és ezzel éppen elég bajuk van. Körülbelül olyan helyzetben vannak, mintha fellázadna ellenünk, emberek ellen a Föld állat és növény birodalma, mert tudatára ébredne, hogy önző módon, szeretet és rájuk való minimális tekintet nélkül bánunk velük. Tudomásunkra hoznák a csirkék, répák és a többiek, hogy a jövőben nem táplálnak bennünket és ebben nagyon magas hierarchiájú lények is támogatnák őket úgy, hogy nem tehetnénk a döntésük ellen semmit. Mindazonáltal egy harag-hullám valószínűleg elkerülhetetlen lesz, ha a nagy nyilvánosságra kerül majd, hogy hogyan betegítették meg a bolygót, és hogyan használták ki, vezették félre az emberiséget. Szóval elég bajuk van és még nagyobb lesz a közeljövőben, mi meg éppen egy csodálatos fény korszak előtt állunk.

7

Néhány érdekesség: Tobias (a korábbi írásaimban említett, magasabb dimenziókból tanító entitás; www.crimsoncircle.com) szerint az elkövetkező 12 hónapban elsöprő változások várhatók Nagy Britanniában, amely kiemelt fontosságú helyszín a „csipet csapat”, kevésbé barátságos kifejezéssel élve „Világkormány” vagy „Illuminati” számára. Állítása szerint a nagy egyházak tájékán is jókora változások lesznek 2 éven belül. A közelmúltban a bolygón több nagyobb áramkimaradás is volt. Az USA-ban és Kanadában 50 millió ember maradt áram nélkül augusztus 14-én, augusztus 28-án London 1/5-e maradt energia nélkül, szeptember 23-án Svédországban és Dániában 5 millió, Olaszországban 50 millióan hiányolták az elektromos energiát. Az áramszünetekről a „Group” (amely szintén egy magasabb dimenzióból való, korszakváltást segítő csoport; www.lightworker.com) elmondta, hogy az áramellátási problémákat a Föld különböző részein megnyíló energiaportálok (a Földet interdimenzionális valóságokkal összekapcsoló „kapuk”) okozzák. Arról tájékoztatták az olvasóikat, hogy további elektromos zavarokra és szokatlanul aktív villámlásra számíthatunk a közeljövőben is. A problémát az okozza szerintük, hogy a portálok kinyílásával nagy mennyiségű, elektromos jellegű univerzális energia érkezik a Földre, amely nincs harmóniában a jelenleg használt váltakozó áramú energiarendszerünkkel. A további nagyobb energiazavarok mellett állításuk szerint a közvetlen közelünkben (háztartásunkban, munkahelyünkön) is tapasztalni fogunk elektromos készülék hibákat, mivel saját magunk elektromos töltése, energiája is megemelkedett és ez is zavarokat okozhat elektromos készülékeinkben. Leginkább a tíz évnél régebbi elektromos berendezéseink adhatják be a kulcsot. Az említett, Földre érkező intenzív energiák, amelyek néhány hete aktívak, az ember érzelmi állapotára is nagy hatással vannak, így szokatlanul erős érzelmi kitöréseket okozhatnak bennünk. Ezért javasolják, hogy legyünk a szokásosnál is türelmesebbek, megértőbbek egymással. Azt is elmondták, hogy a portálok megnyílásával és az emberi civilizáció magasabb vibrációs szintre való emelkedésével a nem túl távoli jövőben látogatókra is számíthatunk az univerzum más rendszereiből. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Befejezésül egy filmet ajánlok: A Mindenható c. filmet ajánlom mindenkinek. Nem csak azért, mert jókat lehet rajta röhögni, hanem mert nagyon időszerű az üzenete. Azt szeretné megértetni velünk, hogy sorsunkat nem egy külső, kaporszakállú isten alakítja, hanem mi magunk szabad akaratunkkal. Azaz az isten bennünk van. Nem hozzá kell fohászkodnunk a saját életünk problémáival kapcsolatban, hanem rá kell jönnünk, hogy mi alakítjuk, teremtjük életünket, sorsunkat. Mi magunk vagyunk a számunkra elképzelhetetlen, (és megint csak számunkra) végtelen legmagasabb színtű tudatforma tudatos részei, akikkel évezredek alatt, minden eszközt és módszert bevetve sikerült elhitetni, hogy önmagunkban semmik vagyunk. És ha jól mennek a dolgok, köszönjük meg istennek, ha rosszul, akkor pedig érezzünk bűntudatot, mert biztosan elszúrtunk valamit, és magunkra haragítottuk az „öreget”. Az ember nem is gondolná, hogy miközben jól megnevettetik, még velős és nagyon időszerű tartalmat is kap. Az a baj, hogy az „isten bennem van” gondolat olyan távol áll az emberek legnagyobb részétől, hogy valószínűleg sokan fel sem figyelnek arra, hogy a viccelődés közben jött egy véresen komoly üzenet is. Várom a véleményeket, kérdéseket és javaslatokat az írásokkal kapcsolatban. Békés gondolatokat, érzéseket és örömteli eseményeket kívánok mindenkinek! Üdv: MI

8

9