VAS- ÉS ACÉLHULLADÉKOK
2.1
Fémhulladékok újrahasznosítása Kanadában Tárgyszavak: acél; alumínium; fém; hulladék-újrahasznosítás; magnézium; reciklálás; vas.
A fémhulladékok összetétele Kanadában Kanada számos településén az emberek tudják, hogy fém italos dobozaikat heti egyszer kitehetik egy kék tartályba, azt pár óra múlva kiürítik, és ez hetente megismétlődik. A dobozokat újrahasznosítják. A fémhulladék hasznosítása azonban nem ilyen egyszerű dolog, nagyok a regionális különbségek, a fémhasznosítók küzdenek a hulladékipartól való különválásért, és a fémtípusok piaca között eltérés van. Kanadában a hulladékok összetétele régiónként változó. A települési hulladék 6%-a a fém, az egyes vidékek között némi eltéréssel. Az ipari, kereskedelmi és intézményi hulladékáramban a fémtartalom 4% (Alberta) és 37% (Quebec) között változik. Maga a fémhasznosítás is különböző jellegű az ország egyes részeiben. Például az ólom/sav akkumulátorokat kitiltották egyes régiók lerakóiból, bár a betétdíjakkal kapcsolatos kezdeményezések révén sikerült a hulladéktérfogat egy részét hulladékhasznosító berendezésekbe „irányítani”. Ontario, Manitoba, az északnyugati területek és Nuvanut kivételével az összes tartománynak van betétdíj-visszatérítési programja, amely foglalkozik az italos dobozok, köztük az alumíniumdobozok kérdésével. További szabályozási változatok vonatkoznak a lerakói tilalmakra, lerakási díjra vagy speciális terméktípusokra, köztük a használt járművekre, háztartási berendezésekre vagy elektronikai cikkekre. Becslések szerint Kanada-szerte 2,35 M t volt a nyilvános hulladékhasznosító infrastruktúra által összegyűjtött fémhulladék mennyisége, ebből 1,9 M t vastartalmú hulladék. Az autóroncstelepek és fémhulladékgyűjtők további 10–11 M t-t gyűjtöttek össze, ennek 75%-a vashulladék.
A hasznosítás legnagyobb előnye, hogy természeti forrásokat takarít meg. A fémhulladékot összegyűjtik, értékesítik, majd a különböző hulladékhasznosító cégek feldolgozzák. Az újrahasznosítás szerepe véget ér, amikor a bányákból kikerülő természetes nyersanyag helyett ez a feldolgozott anyag kerül át a felhasználókhoz, köztük a Dofasco, Noranda, Alcan cégekhez. Az újrahasznosítás kisebb energiaigénye miatt a másodnyersanyag-felhasználás egyben energiamegtakarítással is jár. A fémek újrahasznosítása tartós ipari nyersanyagforrást biztosít. Ez annak köszönhető, hogy a fémek végtelen ideig újrafeldolgozhatók, és ennek során tulajdonságaik általában nem változnak, a kevés kivételek közé tartoznak az atomerőművek építőelemei. A fémreciklálást tehát elméletileg csak a kívánt elemek kinyerési és szétválasztási technikái korlátozzák. Amennyiben a fémhulladék nem kerül lerakóba, hozzáférhető forrást jelent, amely folyamatosan újratermelődik. A fémek kinyerése a hulladékból messze van még a maximális lehetőségektől. A kinyeréshez ismert technikákat alkalmaznak, például mágneses vagy örvényáramos szeparálással képeznek fémhalmokat. Óriási potenciált jelent az egyszerű mechanikai módszerek szélesebb körű alkalmazása, a kémiai eljárások vagy a termék újrahasznosítását figyelembe vevő terméktervezés. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem mindig világos, hol kezdődik a hulladékhasznosító ipar és hol végződik a többi iparág. Egyes szakemberek szerint az újrahasznosítás magába foglalja a teljes folyamatot, az életciklus végére ért termékek begyűjtésétől a szeparáláson, feldolgozáson át az új termékek előállításáig. Kanadában a hulladékgazdálkodás részeként tekintenek az újrahasznosításra (reciklálásra), és ez számos szabályozási problémához, költségekhez és adminisztrációs kérdésekhez vezet, amelyeknek semmi közük nincs a környezetvédelemhez. Számos előírás foglalkozik a veszélyes hulladékok tárolásával, kezelésével, szállításával, biztosításával és adminisztrálásával, ezek alkalmazása azonban az összes újrahasznosítható anyagra előnytelen a leendő hasznosítók számára. Az újrahasznosítható fémhulladékban levő anyagok döntő része, ha nem az összes, lényegében termékekbe kerül vagy termelési eljárásokban használódik fel, és nem a lerakókba jut. Azután, hogy a hulladékból kapott termékek visszakerülnek a primer fémtermelési láncba, a veszélyes melléktermékek kezelésére nagyjából ugyanazok a biztonsági előírások érvényesek, mint a primer gyártásra. A hulladékgazdálkodás és az újrahasznosítás közötti elmosódott határ szintén problémákhoz vezet a hasznosítási adatok gyűjtésével és ér-
telmezésével kapcsolatban. Egyes újrahasznosítási mennyiségek a hulladékadatok közé kerülnek, ami nehezíti a hasznosítás hatékonyságának és mértékének mennyiségi értékelését. Szakértők szerint a hulladékot számos esetben nyersanyagnak kell tekinteni. Fontos kérdés az oktatás is, amelynek az iskolai teremtől a tanácsteremig kell tartania. Ugyanolyan széles körű kampányra van szükség, mint például a fitnesz vagy dohányzás terén. A tisztánlátás érdekében célszerű a fontosabb fém-újrahasznosító ágazatokat külön vizsgálni.
Acél A világon a legnagyobb arányban visszanyert termék. Tömegét tekintve Kanadában a fémhulladék durván 90%-át az acél és vas teszi ki. A vastartalmú hulladék újrahasznosítása az összes fémének 76%-át adja. Kanadában a Siemens-Martin eljárással működő üzemekben minimum 25%-nyi vashulladékot használnak fel, míg a mini acélkohókban ez az arány 90%. Az újrahasznosított acél használata óriási energiamegtakarítást tesz lehetővé, miközben a környezetet is kíméli. Körülbelül 80%-kal kevesebb energiára van szükség, olyankor, ha érc helyett hulladékot használnak. Ez egyrészt csökkenti az energiatermeléssel kapcsolatos üvegházhatást, másrészt kiküszöböli a primer gyártás során felszabaduló nagy mennyiségű CO2 képződését is. A fémhulladék legnagyobb forrásai a gépjárművek, építési hulladékok, háztartási berendezések és acéldobozok. A fémhulladékot teherautókon, hajókon és vonatokon a nagy vashulladék-feldolgozókba szállítják, ahol azt összetétel és méret szerint válogatják szét. Az aprítókban ököl nagyságúra vagy annál kisebb méretűre aprítják az anyagot. Az acéltömböket később bálákba gyűjtik az acélgyárak vagy piacok számára. Ilyen feldolgozó például a hamiltoni Poscor cég, amely tiszta acélhulladékot is kap a sajtolókból, más vastartalmú hulladékot a szerszámipartól és egyéb gyártási műveletektől. Az ilyen hulladék összetétele ismert, ezért drágábban árusítják azt. A Proscor cégnek vannak berendezései fémkinyerésre salakból és egyéb hulladékokból. Más fémek is kinyerhetők például az acélhulladék kezelése során. A rezet és alumíniumot tartalmazó aprított darabok beszerezhetők a piacon, esetenként ezeket odaszállítják a kohókhoz.
Vastartalmú hulladékból ón kinyerésére kémiai ónkinyerési eljárás is alkalmazható. Bár az ón és óntartalmú vegyi anyagoknak van piaca, az óndobozok sokkal kevesebb ónt tartalmaznak, mint régen, ezért a szétválasztás nem gazdaságos. A cink is nagy mennyiségben található a vastartalmú hulladékban. A világ cinktermelésének több mint felét acél galvanizálására használják. A cink a kemencében por alakban szabadul fel, amelyet össze kell gyűjteni, kezelni kell, majd hasznosítani lehet, illetve lerakható, bár ez elég drága. A kanadai vasfeldolgozó iparban nemrég új eljárást dolgoztak ki, amelynek során eltávolítják a cinkbevonatot a galvanizált tiszta acélhulladékból. A kelet-chicagói (Indiana) Meretec vállalat elektrokémiai eljárást alkalmaz az acélhulladék felületén levő cink 96%-ának kinyerésére. A kapott kis cinktartalmú acél felárral eladható. A kinyert cink értékesíthető a feldolgozási költségek fedezése érdekében.
Alumínium Az alumínium is nagymértékben újrahasznosított fém. A világ alumíniumtermelésének körülbelül egyharmada másodnyersanyag. Becslések szerint a valaha gyártott alumínium kétharmada ma is használatban van. Bár az alumínium konzervdobozok és más alumíniumhulladékok döntő részét az egész országban begyűjtik, Kanadában nincs nagy kapacitású berendezés alumíniumhulladék feldolgozására. A kanadai alumíniumhulladékot az Egyesült Államokba irányítják. 2002-ben az USA szekunderalumínium-termelése körülbelül 3 M t volt a 7,9 M tonnás világtermelésen belül. Szakértők szerint a másodlagos gyártással 95%-os energiamegtakarítás érhető el, ez azonban csak az alumíniumhulladék megolvasztásával kapcsolatos energiát tartalmazza, figyelmen kívül hagyva a gyűjtéssel és feldolgozással kapcsolatos energiát. Óvatosabb becslések szerint az energiamegtakarítás 86%. Az iparban szétválik a primer és szekunder termelés, bár a nagy primer gyártóknak vannak befektetései az újrahasznosító iparban is. A használt italosdobozokból származó alumíniumból zárt láncú eljárásban, új dobozok előállítására szolgáló lemezeket állítanak elő. Más hulladékokból származó alumíniumot speciális ötvözetek gyártására használnak.
Réz Az újrahasznosított rézhulladék nagyon hasonlít azokhoz a koncentrátumokhoz, amelyeket a primer gyártás során a kohókba betáplálnak. A különböző típusú betáplált hulladékokból különböző arányban réz és más fém, például arany vagy ezüst képződik. Forrásként építési hulladék, használt autó, ékszer és használt elektronikai cikkek szolgálnak. Amennyiben a hulladék nem egynemű, a hulladékból kapott fém hozama gyakran kisebb, mint a koncentrátumokból nyert terméké. Másrészt egyes újrahasznosított anyagok olyan anyagot tartalmaznak, amely felhasználható a kohászatban salakosító szer helyett. A világ egyik legnagyobb réz-újrahasznosítója a Noranda cég Canadian Copper and Recycling üzeme. Alapanyagának 15%-a újrahasznosított anyag, ami körülbelül évi 15 ezer t-t jelent. A cég egyik vállalkozása a Horne-kohó (Rouyn-Noranda, Quebec), amely növekvő arányban alkalmaz nyersanyagként használt elektronikai terméket. Egyik legújabb berendezése Bramptonban (Ontario) van, itt havonta egymillió kg elektronikai hulladékot dolgoznak fel. A Noranda Recycling szerint az elektronikai hulladék volumene nőni fog, ahogy kanadai gyártók által az elektronikai hulladékok kezelésére kezdeményezett program, az Electronic Product Stewardship (EPS) fokozatosan tért nyer. A Noranda Recycling az egyik legfontosabb partner kíván lenni a kanadai rézhasznosításban. Ezt versenyképes kockázatkezelése révén akarja elérni. A cég célja a kötelező biztonsági, teljes körű felelősségvállalási előírások meghaladása olyan szolgáltatásokkal, amelyek kielégítik vagy meghaladják a fent említett EPS elveit. Összeállította: Fazekasné Horváth Zsuzsanna Paduada, M.: Mining the waste stream. = CIM Bulletin, 98. k. 1085. sz. 2005. jan./febr. p. 36–40. Roman, L.: Pursuing E-recycling. = Scrap, 61. k. 6. sz. 2004. p. 49–54.
