Levélcím: 1102 Budapest, Szent László tér 20. Telefon: +36-1-431-7158, Fax: +36-1-431-7160 E-mail:
[email protected]
Tsz.: 1378 Rsz.: I‐02
„VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS ALAPJÁN PILISCSABA VÁROS KÖZIGAZGATÁSI TERÜLETÉN GEODÉZIAI FELMÉRÉSEK ELVÉGZÉSE ÉS A FELMÉRÉSEK ALAPJÁN A FELSZÍNI VÍZELVEZETÉS TANULMÁNYTERVÉNEK ELKÉSZÍTÉSE”
FELSZÍNI VÍZELVEZETÉS TANULMÁNYTERV Megrendelő:
Piliscsaba Város Önkormányzata H 2081 Piliscsaba Kinizsi Pál u. 1-3.
MŰSZAKI LEÍRÁS 2016 október
TARTALOMJEGYZÉK 1. Általános ismertetés ............................................................................................................ 4 1.1
Előzmények ................................................................................................................. 4
1.2
Piliscsaba kistérségi elhelyezkedése és rövid jellemzése .............................................. 4
1.2.1 Domborzati adatok .................................................................................................. 5 1.2.2 Földtani adottságok ................................................................................................. 5 1.2.3 Éghajlat ................................................................................................................... 5 1.2.4 Vízrajz ...................................................................................................................... 6 1.2.5 Népesség ................................................................................................................. 6 1.3
Piliscsaba természeti, demográfiai, társadalmi környezetének bemutatása. ................ 6
1.3.1 Piliscsaba természeti viszonyai, értékei .................................................................... 7 1.3.2 Piliscsaba földtani felépítésének vázlata .................................................................. 7 1.3.3 Mélységi vizek ....................................................................................................... 10 1.3.4 Felszíni vizek .......................................................................................................... 11 1.3.5 Csapadékviszonyok ................................................................................................ 12 1.3.6 Demográfiai viszonyok, társadalmi környezet. ....................................................... 13 2. A fejlesztés problematikájának tárgyalása. ........................................................................ 15 2.1
A felszíni, felszínalatti vízelvezetés, tárózás, jelenlegi állapota ................................... 15
2.1.1 Felszíni vízelvezetés ............................................................................................... 15 2.1.2 Felszín alatti vízelvezetés ....................................................................................... 17 2.1.3 Tározás .................................................................................................................. 18 3. Vízrendezési célkitűzések lehetséges irányai és területi keretei ......................................... 19 4. A tervben javasolt műszaki megoldások ............................................................................ 25 4.1
Övárkok ..................................................................................................................... 25
4.2
Telken belüli vízvisszatartás módozatai ..................................................................... 27
4.3
Utcai csapadékvíz elvezetés, tározás és elszivárogtatás kialakítási lehetőségei .......... 29
4.4
Magas talajvízű belvízöblözeti‐típusú területrész víztelenítése .................................. 31
4.5
Záportározók létesítése és célszerű kialakításuk ........................................................ 32
4.6
A Kenyérmezői patak és az I. és II. mellékágak mederrendezése. ............................... 33
4.7
A vasútvonal vízlevezetéssel való hatása. .................................................................. 34
5. Sajátos műszaki megoldások. A terv „sajátos” műszaki megoldásai ................................... 35 5.1
A víztelenítésben résztvevő egyes elemek leírása ...................................................... 35
2
5.2
Konfekcionált szűrőzsák ............................................................................................ 36
5.3
Műanyag dréncsövek ................................................................................................ 36
5.4
Aknák és aknajellegű műtárgyak ............................................................................... 37
6. A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség védelmi terület problémaköre ................... 37 7. A vízrendezési objektumok terület felhasználásának biztosítása ........................................ 38 8. A beruházás célszerű ütemezésének szempontjai és ütemezése ........................................ 38 9. A működtetés, üzemeltetés, intézményi keretei, működési, üzemelési költségek .............. 39 10. Kapcsolódás a terület felhasználási, fejlesztési, környezetvédelmi célkitűzésekhez ............ 40 11. összefoglalás ..................................................................................................................... 40 12. mellékletek ........................................................................................................................ 41
3
1.
ÁLTALÁNOS ISMERTETÉS
1.1
ELŐZMÉNYEK Piliscsaba Város Önkormányzata által kiírt pályázat elnyerésével a K + K Kft. elkészítette a címben szereplő vízrendezési tanulmánytervet. A tanulmányterv alapjául – ugyanezen munka keretében elkészített – geodéziai felmérés és talajmechanikai feltárás szolgált. A vízrendezési tanulmány a belterület, illetve a beépítésre szánt területek felszíni‐felszín alatti vízrendezési munkálataira ad műszaki megoldást, figyelembe véve olyan sajátos adottságokat, mint a külvizek biztonságos elvezetése, a MÁV Esztergom ‐ Budapest Nyugati pályaudvar vasútvonal műtárgyainak vízátvezető képessége, a belterületi magas talajvízállású területek lecsapolási lehetősége, stb. A Tanulmányterv figyelembe veszi a Magyar Mérnöki Kamara, előtervek, tanulmánytervek készítésére vonatkozó tartalmi ajánlásait, de műszaki tartalom tekintetében annál részletesebb és mélyebb kidolgozású, eleget téve a pályázati kiírás részletező meghatározásainak.
1.2
PILISCSABA KISTÉRSÉGI ELHELYEZKEDÉSE ÉS RÖVID JELLEMZÉSE Pest megyei város a budapesti agglomeráció 23 településének egyike, az agglomeráció Észak‐nyugati szektorának határán helyezkedik el. Piliscsaba Budapesttől 15 km‐re található, fekvése, földrajzi környezete és társadalmi összetétele egyedi, közigazgatási területén négy középtáj találkozási pontját foglalja magában. A 2‐es számú (Budapest‐Esztergom) vasútvonal és a 10‐ es számú főút egykor része volt a Budát nyugatról övező német települések övezetének. A felsőfokú intézmény‐hálózat része a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A térség pilisvörösvári kistérségben található városai: Piliscsaba, Pilisvörösvár, Zsámbék. Fő tengelye a 10‐es számú főút, amely felfűzi Pilisvörösvárt, Piliscsabát, Pilisjászfalut, Pilisszentivánt, Solymárt, Pilisszántót, Ürömöt és Pilisborosjenőt. Tinnye és Pilisjászfalu közvetlenül kapcsolódik
4
Piliscsabához. Piliscsaba a kistérségen belül népességszámát tekintve a harmadik, Pilisvörösvár és Solymár mögött. A kistájhoz tartozik Pilisjászfalu, Piliscsaba, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Solymár közigazgatási területe.
1.2.1 DOMBORZATI ADATOK
A Budai‐hegységhez hasonlóan a Pilissasbérc sorozatai is árkos medencéket fognak közre. A medencék mozaikos, töréses aljzatai igen eltérő mélységben helyezkednek el. A sekély aljzatú medencék eredeti trópusi formakincse 50‐100 m‐ re süllyedt. Más medencék aljzata mélyebben húzódik. Sok esetben széntelepes összlet takarja a karsztos formakincset. A telepek sok helyen karsztvízzsint alatt helyezkednek el, bányászatukat nehezíti a fokozott vízveszély. A medencék litológiai felépítése igen hasonló. Laza üledékeken dombsági jellegű térszínek formálódtak. A sasbércek oldaláról enyhén hullámos hegyláb felszínek, ritkábban pedimentek hajlanak a medence talpak irányába. A felszín egyenetlenségeit vékony lejtő lösztakaró borítja.
1.2.2 FÖLDTANI ADOTTSÁGOK
Legjelentősebb természeti erőforrása az Eocén barnakőszén. Építési nyersanyagok: dolomitmurva, a mészgyártási mészkő, a dolomit, a falazó mészkő.
1.2.3 ÉGHAJLAT
Mérsékelten hűvös‐mérsékelten nedves, de a DK‐i részeken mérsékelten száraz éghajlatú. A hőmérséklet évi átlaga 9,0 0C körüli, de DK‐en eléri, sőt kevéssel meghaladja a 9,5 – 9,8 0C ‐ot. Az évi csapadék összeg 700 – 750 mm, de DK‐en csak 650 mm körüli. Az ariditási index 0,94 – 1,00, de DK‐en 1,15 körüli. Az uralkodó szélirány ÉNy‐i. Az ÉNy‐DK‐i futású völgyekben jelentős a DK‐i szelek gyakorisága. Az átlagos szélsebesség 3‐3,5 m/s.
5
1.2.4 VÍZRAJZ
A terület mérsékelten vízhiányos. A vízfolyások árvizei inkább nyári nagy csapadékok alkalmával keletkeznek, míg ősszel a kisvizek gyakoriak. A völgytalpakon 2 – 4 méter mélyen találjuk a talajvizet, de a nyomás alatti területeken a talajvízszín a talajfelszínnel színel. A lejtőkön 4‐6 m közötti mélységben helyezkedik el a főleg kalcium – magnézium ‐ hidrogén karbonátos típusú víz. A rétegvíz készlet 1‐1,5 l/s km2 közötti.
1.2.5 NÉPESSÉG
Népesség tekintetében a kistérség dinamikusan fejlődik, és ma már a térség lakóinak száma meghaladja a 70 ezer főt. 1.3
PILISCSABA TERMÉSZETI, KÖRNYEZETÉNEK BEMUTATÁSA.
DEMOGRÁFIAI,
TÁRSADALMI
Piliscsaba város belterülete 319 ha, míg a lakott területek kiterjedése 462 ha. Ebből a túlnyomó kertvárosi lakóterület 324 ha, a falusias lakóterület 132 ha, míg a kisvárosias lakóterületet csupán 5,5 ha képviseli. A kertvárosias lakóterület jelentős része külterületi elhelyezkedésű, és a Nagykopasz hegylábi területeinek lejtőin helyezkedik el. A régi faluközpont a medence kisesésű részein a Kenyérmezői patak völgyeletében fekszik, amelyet magas talajvízállás jellemez. Ez a terület‐kialakulás önmagában is meghatározza a vízrendezés fontosságát, mivel a mind hegy‐dombvidéki, mind pedig a „síkvidéki” vízrendezés problémái együttesen vannak jelen. (A továbbiakban Dr. Solti György Lorberer Árpád internetes anyagára támaszkodunk)
6
1.3.1 PILISCSABA TERMÉSZETI VISZONYAI, ÉRTÉKEI
Piliscsaba Város a Budai‐hegység és a magyarság ősi szakrális hegycsoportja, a Pilist elválasztó völgyben helyezkedik el. Legmagasabb pontja a Pilisben lévő Nagykopasz (447 m. tszf). A város legmélyebb pontja, ahol a Kenyérmezői patak ‐ mely a város területén ered ‐ eléri a város határát, 182 m. tszf.
1.3.2 PILISCSABA FÖLDTANI FELÉPÍTÉSÉNEK VÁZLATA
(A földtani vázlat Kiss Á. tanulmánya, valamint a Magyar Állami Földtani Intézetben Piliscsabáról készített kutatási jelentések alapján készült.) A terület alaphegységét a triászkori (földtörténeti középkor) karbonátos kőzetek alkotják. Ekkor, a mezozoikumban, a triász ladini emeletben rakódtak le fő dolomit rétegek, melyek ennek a vidéknek az aljzatát képezik. Ez a dolomit (CaMg(CaCO3)2) hófehér vagy sárgás, olykor vöröses színű, ami a piliscsabai lőtér kopár, újabban részben erdősödő hegyeinek érdekes rózsaszínesben játszó táji jelleget kölcsönöz. Közös válfajai különösen Piliscsaba, Pilisszentiván, Pilisvörösvár között látható. A török korban épült Vörösvár nevét – eredeti török nevén Kizil Hisszár – is ettől a színes dolomittól nyerte. (Kiss Á. 1982.) A fő dolomitra a raeti emeletbeli dachsteini mészkő települ. Ezt a mészkövet fejtették, fejtik a piliscsabai és a környék helységeinek kőfejtőiben mészégetésre, útépítésre. A Nagykopasz megalóduszos mészkőből és fő dolomitból áll. De ugyanezen karbonátos triászképződmények alkotják a Kálváriahegyet és az Egyetem környéki hegyeket is. A fő dolomit kövületeit, ősmaradványait Hofman Károly még az 1870‐ es években ismertette. A mezozoikumban, a triász és jurakorban (135‐240 millió év közötti időben) tenger borította vidékünket. Ebből a tengervízből váltak ki, ülepedtek le a karbonátos képződmények. A képződmények jellegéből arra lehet következtetni, hogy területünk ennek a tengernek a partközeli része lehetett. A földtörténeti középkor végén a kréta korban a Pilisi hegyek már kiemelkedtek. A földtani középkor és újkor határán (65 millió év) lejátszódó
7
kéregmozgások széttördelték az alaphegység üledékeit. Egyes kőzettömbök lépcsős vetődések mentén mélyre kerültek. Így pl. Piliscsaba dorog‐i területén már több száz méter mélységben találhatók az alaphegységi kőzetek. A hegy a középső miocénig (kb. 20 millió évig) szárazulat volt. Ekkor alakult ki a középhegység jellegű táj. Ebbe a szigetszerűen körülvett triászkőzetekből álló hegytömegbe újra és újra benyomult a transzgredált tenger. Ekkor az eocén idején ezekben az öblökben jöttek létre a dorogi, vörösvári, nagykovácsi medencék széntelepei. Piliscsaba határában az 1905‐1922 között lemélyült három darab szénkutató fúrás közül azonban csak 20‐70 cm vastag szenes rétegeket harántolt. A kéregmozgások később is folytatódtak, amit bizonyítanak, hogy ezek a szerves rétegek egymáshoz viszonyítva több száz méter különbséggel jelentkeznek a fúrásokban. A következő időszakban, a 25‐37 millió év közötti oligocénban hatalmas transzgressziós (tenger előrenyomulás) folyamat indult el. A Budai hegység ekkor keleten süllyedt, nyugaton emelkedett. Az egykori mezozoós kőzettáblák nyugaton újra lezökkentek. Az oligocénban területünkön elsősorban a hárshegyi homok, homokkő keletkezett, melyek kedvelt építőkövek voltak. Az alsó és felső oligocén tenger közé rövid szárazföldi periódus ékelődik. Ebben is keletkeztek barnaszén rétegek. Az oligocéntájunkon „terra rossa” vörösagyagot is hátrahagyott, ez Tinnye‐ Leányvár, Piliscsaba között nagyobb felületeket tölt ki. A felső oligocén ún. pectenculusos homokkő féleségek is gazdagították a tájat. Agyagok, laza homokok, márgák egészítik ki ennek a kornak a képét, képződményeit. A mélyebben inkább agyagos márgák a magasabb szinten a homokos képződmények települnek. A harmad időszaki miocénben (12‐25 millió év között) az Alföld felől újabb tenger előrenyomulás történt. Ekkor keletkeztek a szarmata durva mészkő képződményei. Ezek legkiválóbb feldolgozója Hantken Miksa volt, ki Tinnyét az általa leírt képződmények, az ezekből kikerült ősmaradványok alapján híressé tett. A miocén tenger kiédesedését követően a mészköves rétegekre pannóniai sárga‐szürkés laza homokrétegek települnek.
8
A negyedkort a pleisztocén (diluvium) löszüledékek jellemzik, de általánosságban előfordulnak futóhomokok is. Ezekbe vágódtak be a hegylábi völgyek. A térség talajviszonyaira jellemző a barna erdőtalaj, mellette agyagos, löszös, futóhomokos talajok is előfordulnak. A terület földtani felépítéséhez tartoznak a törésvonalak, melyek mentén a kőzettáblák mélyre zökkentek illetve kiemelkedtek. Egyik ilyen törésvonal a vörösvári medencét dorogitól elválasztó törésvonal, mely Piliscsaba területén húzódik. A karsztvízszín mélysége Piliscsaba területén 150‐180 m. A Pilist a Budai hegységtől a Pilisvörösvár‐Dorog vonalában húzódó nagyjából ÉNy‐DK irányú geológiai törés választja el, a vörösvári és a dorogi medencét pedig egy arra közel merőleges törésvonal menti kiemelkedés, gerinc. A Pilis kiemelkedése a Budai hegységhez hasonlóan elsősorban ÉK‐DNy, illetve erre merőleges törésvonalak mentén következett be. Ezek alakították ki a mai magasabb rögvonulatokat és a közöttük lévő árkos szerkezeteket. A lepusztulási időszakban főleg a dachsteini mészkő erősen karsztosodott. Karsztos üregeit gyakran tölti ki a vörös föld a „terra rossa”. A dolomit üregeiben tűzálló agyag és festékföld halmozódott fel (Juhász Á. 1983. Évmilliók emlékei). A Pilis barlangjai többnyire a jól karsztosodó dachsteini mészkőben jöttek létre, még pedig elsősorban feltörő hévizek hatására. Az egyik ilyen a Pilisben található barlang a Klotild barlang, amelyből guanót (denevér) is bányásztak a foszfortartalma miatt. A barlang megkülönböztetetten védett. Az üreg legkönnyebben a Klotild ligetről induló piros kereszt jelzésen érhető el. A Cseresznyés hegy északi peremén, szurdokszerűen bevágódott völgy meredek oldalában kb. 50 m relatív magasságban van a bejárata. Triász időszaki dachsteini mészkőben keletkezett karsztvízszint alatti oldódással, de lehet, hogy inaktív forrásbarlang. Formakincsében megtalálhatók a vak kürtők, oldott falfelületek és a gömbfülkék is. A magasra kiemel barlangerősen pusztuló stádiumban van, és denevérek is előfordulnak járataiban. Szabadon
9
látogatható. Bejárásához csak alapfelszerelés szükséges. A barlang hossza: 136 m, mélysége: 17,5 m.
1.3.3 MÉLYSÉGI VIZEK
A terület mélyén jelentős karsztvízkészlet található. Piliscsaba környékén termálvíz nem várható. Nagyobb jelentőségű az ivóvízként hasznosítható karsztvíz. A piliscsabai katonai tábor vízellátása érdekében 1953‐54‐ben aknát mélyítettek. A Béri‐Balogh Ádám Laktanya saját vízellátására kutat fúrt a mai Josephinum területén. 1971‐ben a kutat mélyítették. Sajnos, mivel az akna nem a vezető zónában lett telepítve, ezért a szükséges vízmennyiséget nem adta meg. Dr. Ferencz Károly javaslatára az akna talpától DNy irányba tárót hajtottak ki, melynek során a 113. m‐ben elérte a harántvetőt, amelyről percenként több mint 1.000 literes vízbetörést kaptak. Ezt a vízmennyiséget a keresztjáratok jobb feltárásával bővíteni lehetett. A hidrológiai és hegyszerkezeti összefüggések helyes felismerésével sikerült az akkor közel 4 millió Ft befektetést igénylő akna eredményességét biztosítani, és nem csak a katonai tábor, hanem Piliscsaba vízellátását is megoldani. „A kút kezdetben ellátta a Déli Tábort, majd az Északi Tábort, a mai Egyetemet is. Később a tiszti házakat, a község egy részét is ellátta ivóvízzel. A mai Ward iskola vagy a Béla király utcai szociális otthon is innen kapta a vezetékes vizet. A kút utolsó kezelője Bélik Márton Fő utcai lakos volt. A község terveiben az szerepelt, hogy a lakosságot innen fogják vízzel ellátni, de a nagyarányú fejlődés miatt ez a kút már nem tudta kielégíteni az igényeket. 1991‐ben a szovjet csapatok kivonultak hazánkból, így a Déli Táborból is. A hátrahagyott kút berendezéseivel, földalatti víztározóival tolvajok martalékává vált. Még a földből is kilopták a kábeleket, a kutat teljesen kirabolták. A mélyben lévő értékeket a levegőtlenség mentette meg, oda még a tolvajok sem mertek lemenni, pedig a közlekedés biztosított volt. Minden megmaradt tárgy enyészetnek indult, kivéve a kutat. Az Egyetem megalakulását követően lépések
10
történtek a kút üzembe helyezésére, amely a hatóságok jóindulatú hozzáállása ellenére is csak lassan haladt. A kút tulajdonosa a Josephinum először a saját ivóvíz ellátását kívánta megoldani a kútból. A saját célú vízbiztosítást követően más fogyasztók bekapcsolására is sor került. A felszínen előforduló holocén képződmények vízhőtani szerepe jelentéktelen. Különösen, hogy az egykor jóízű ivóvizet adó kutak vizét sok helyen elszennyezték (szeméttárolónak használtál, vagy szennyvizet vezettek bele, vagy elnitrátosodott.
1.3.4 FELSZÍNI VIZEK
Piliscsaba legjelentősebb felszíni vize a város határában eredő Kenyérmezői patak. A „forrásvidéke” kb. 245 m tszf‐i magasságon található, azonban a város határát 182 m tszf‐nél hagyja el. A Duna torkolatáig 21,5 km hosszú patak vízgyűjtő területe 136 km2. A vízhozama (KÖQ) kisvíz 0,2 középvíz0,4 nagyvíz 11,0 m3/sec. A város földrajzi fekvéséről és természeti viszonyairól szóló források szinte kivétel nélkül megemlítik, hogy annak területén nincsenek tavak és mocsarak „miután az egész határnak a talaja részint futóhomok, és kaviccsal van elhintve” (Pathy Frigyes). Forrásokban szegény, a város határában az alábbi források találhatók: Fényesligeti Forrás, Remény Forrás, Ferenc Forrás. A BABÉR 2001 Bt. 2004 évben vette számba, Piliscsaba település nagy részére kiterjedő hidrogeológiai vizsgálatot végzett el (Lorberer, 2004). E munka keretében elvégezték két külterületi és egy belterületi forrás felmérését is. A három forrás léte kikerült a köztudatból, egyikük sem szerepel sem az országos forrás‐kataszter nyilvántartásában, sem pedig az Önkormányzat rendezési terveiben. Elhelyezésüket az 1. táblázat rögzíti. A három forrás közül az első esik belterületre, a település Klotildliget nevű részére.
11
Piliscsabán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (korábban szovjet laktanya) nyugati kapuja előtti területen a 80‐as évekig egy 60‐90 m2 területű mocsaras forrástó létezett. A terület feltöltése után 2002‐re a régebbi talajvízforrásra már csak a szomszédos utca menti vizesárokban lévő folyamatos vízelfolyás emlékeztetett. A korábbi tó területe magánkézbe kerül, a tulajdonos a területen több társasház felépítését kezdte el 2001‐2006. között. Az utolsó legnagyobb épületet éppen a forrásmaradék felfakadási pontjaira építették volna rá. Az Önkormányzat támogatásával sikerült elérni a forrástó egy részének újraformálását. A forrás kisebb, 10 m2‐es tófelület, és ebbe bekötött drénszivárgók segítségével, valamint a kiviteli tervek kisebb megváltoztatásával valósulhatott meg 2006 nyarán.
1.3.5 CSAPADÉKVISZONYOK
Bevezetésképpen rá kell mutatni, hogy a dolomit és mészkő vízvezető rétegekben a csapadék jelentős része tározódik. A Piliscsabát körülvevő erdőségeknek köszönhetően a falu klímája jó, sőt a 250‐300 m magasan fekvő Klotildliget klimatikus gyógyhelynek számít. A közép‐ európai szárazföldi éghajlat jellemzi, bár az utóbbi évek csapadékhiányosak, szárazak, a globális felmelegedés következtében a telek gyakran enyhék. A Pilis‐Visegrádi hegység átlagos évi csapadékviszonyai 1901‐1950 közötti adatok alapján 555‐707 mm. A legkisebb a hegység ÉNy‐i és DK‐i lábánál. A legszárazabb a 9 mérőállomás közül a legmélyebben fekvő (113 m.tszf) Esztergom volt 555 mm‐rel, míg a legcsapadékosabb vízmérő állomás a legmagasabban lévő (699 m.tszf) Dobogókőn volt 707 mm. A 202 m magasan lévő piliscsabai mérőállomás adatai alapján 50 év átlaga szerint a múlt század első felében az átlagos évi csapadék 598 mm volt (Rétvári L. 1986). A második felének 50 évi átlaga pedig 629,3 mm, ami jelentős növekedésre utal. Bár a csapadékmérő állomás az intenzitási viszonyokat nem méri, biztosra vehető, hogy az átlagcsapadék növekedés mellett a rövid időtartamú, nagy
12
intenzitású csapadékok száma megnövekedett, ami esetenként jelentős eróziós károkat okoz. Az újonnan előállt helyzetet jól mutatja a Polgármester Úr tervezőmérnökökhöz küldött e‐mailje, amely a 2016. július 13‐i felhőszakadás nyomán keletkezett elöntéseket mutatja be. „A tegnap éjszakai felhőszakadás idején immáron sokadik alkalommal folyamatosan jártam a város utcáit, számos területen katasztrofális helyzet állt elő. A település mélyebben fekvő területein a víz nem tudott elfolyni, súlyos helyzet állt elő az Árok utca környezetében, ahol gyakorlatilag az utca nem volt megközelíthető sem gyalogosan, sem autóval. A Fő út Esztergom felőli végén az út szintjéig öntötte el a járdát a víz, az árok területét és a kerteket. A Garancsi út mentén az ingatlanok szintén megközelíthetetlenné váltak, a kerteket elöntötte a víz, a Berek utca – Iskola utca területén pedig a csatornafedeleket felemelve buzogva ömlött a szennyvízzel kevert csapadékvíz. A Kinizsi utca vonzáskörzetében az északi területekről hömpölygő víz ugyancsak elöntötte a kerteket. Az északabbra fekvő területeken – elsősorban Klotildligeten – a murvás utakon hatalmas árkokat vájt magának a víz, a hordalékot az aszfalttal burkolt utakra hordta rá, meggátolva ezzel sok helyen az autós közlekedést. A teljes város egy katasztrófa sújtotta település képét mutatta és mutatja. A szélsőségessé vált időjárásnak köszönhetően ez a helyzet idén már sokadik alkalommal áll elő, és ki tudja, hogy még hányszor következik be újra.” Bár a nagy intenzitású felhőszakadások kártételei a jövőben is jelentkezni fognak, egy jól kiépített vízlevező hálózattól várni lehet a kártételek mérséklődését.
1.3.6 DEMOGRÁFIAI VISZONYOK, TÁRSADALMI KÖRNYEZET.
Piliscsaba népesség tekintetében jól fejlődő település, amit a következő számok is bizonyítanak. Lakónépesség változás (fő): 1990. év: 5203; 2008. év: 7335; 2016. év: 8053. A növekedés az utóbbi években lassuló tendenciát mutat, ami bizonyos mértékű telítődésre utal. Ez betudható annak is, hogy a népesség dinamikus
13
növekedésével a közszolgáltatások a kapacitást és a minőséget tekintve nehezen tudnak lépést tartani. Infrastrukturális tekintetben amíg a vízellátás majdnem 100 %‐os, a szennyvíz csatornázottság 70 % körüli. Piliscsaba fő vonzereje az Egyetem és a természeti környezet szépsége. Ez utóbbi jelentős idegenforgalmi, turisztikai potenciált jelent, amelynek kihasználása a helyben lévő munkahelyek számát jelentősen növeli. A természeti értékek mellett rá kell mutatnom a soksínű nemzeti kultúrában rejlő turisztikai értékekre, lehetőségekre is. Piliscsaba településszerkezeti terve 14 „városrészt” tart számon, amelyek a következők: Klotildliget Csaba Csabagyöngye Pázmány Péter Katolikus Egyetem Josephinum Magdolna‐völgy Szállás Garancs Álomvölgy Hosszúrét Ipari terület Kereskedelmi terület Fényesliget Sumlin A jelen tervben – a továbbiakban – ezekre a városrész elnevezésekre hivatkozunk.
14
2.
A FEJLESZTÉS PROBLEMATIKÁJÁNAK TÁRGYALÁSA.
2.1
A FELSZÍNI, FELSZÍNALATTI VÍZELVEZETÉS, TÁROZÁS, JELENLEGI ÁLLAPOTA 2.1.1 FELSZÍNI VÍZELVEZETÉS
A város területéről lefolyó felszíni vizek befogadója a Kenyérmezői patak, melynek több mellékága van Piliscsaba területén. A Vízügyi Igazgatóság 2 db mellékágat, a I. és a II. jelű mellékágat tartja nyilván. Északról haladva a Kenyérmezői pataknak a vizsgált területre eső I.sz. mellékága a Szállásvölgyi patak, amely a Kálvária hegy előterében, annak északi oldalán halad, és a Szállásvölgyből szállítja el a csapadékvizet. A természetes vízfolyás a település észak‐keleti térségéből a Liszt Ferenc utca környezetéből szállítja el a felszíni vizeket, ezen túlmenően a vízfolyást az altalajból szivárgó vizek is táplálják. A Szállás térségben, a Magdolna völgyi lakóterület kiépítése során megvalósult a Szállás patak medrében – felszíni víz visszatartást is lehetővé tevő – gátakkal elválasztott három medrű mesterséges jóléti Kata tó. A Kenyérmezői patakba torkolló következő árok a 10. sz. főközlekedési út felől, az út 26. szelvénye környezetétől szállítja a vizeket. E rész‐vízgyűjtőterület gerince a 10. sz. fkl. út a Bajcsy‐Zs. útig, a Bajcsy‐Zs. út, a vasúti aluljáró hegy felé eső oldalától a József Attila utca térségétől kiindulóan. A Kenyérmezői patakba torkoló következő árok, a bal partjáról érkező árok, amely a szennyvíztisztító felett az átemelő környezetében érkezik a vízfolyásba. Ennek az ároknak a rész‐vízgyűjtő területe a Tinnyei út térsége és a Garancs lejtő észak‐keleti része. A Kenyérmezői patak a Garancsi útnál fogadja a Főtér és a Garancsi út első szakasza környezetének vizeit. A Kenyérmezei patak bal oldalán a Garancsi út és az Új út között természetes mélyvonulatban, jogilag leszabályozott földmederben érkezik a
15
vízfolyásba a II. sz. mellékág, amely a Piliscsaba települést ÉK‐DNy irányban átszelő mélyvonulatban halad. A mélyvonulat a vasút töltésén túlról indul, a Szántói út térségéből, de a vízfolyást csak a Kenderesi útig lehet megtalálni. Ebbe a vízfolyásba torkollik a Kenderesi út és az Egyetem utca kereszteződésekre a Kenderesi úton a vasút irányába haladó önkormányzati kezelésű árok. A Kenyérmezői patak II. sz. mellékágának folytatása az Egyetem utca és Kenderesi út kereszteződésében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem területét átszelő árok, amely a 10. számú főközlekedési utat is keresztezi az Egyetem 10. úti bejáratánál. A 10. út alatti átereszen keresztül az úttól délre eső terület, a Hárs‐hegy ÉNy‐i völgyének vize folyik az Egyetem utcában kiépített burkolt nyílt árokba. A II. sz. mellékágba köt a Fő utca – Temető utca kereszteződésénél a Fő utca mély fekvésű árkán keresztül a Máriapark utca felől a Csabagyöngye sétányról érkező csapadékvíz. Az Árok utcában folyó Kenyérmezői patak mederjellege az Akácfa utca környezetében megszűnik. A morfológiai viszonyokat tekintve a mélyvonulat – a Rácvölgy – még több száz méteren húzódik a Csaba hegy környékén a dombok között. Ebbe a mélyvonulatba torkollik a Garancslejtő lakópark délkeleti lejtőjén, a pinceföldeken kialakított utak felszíni vízelvezetését biztosító árokrendszer. A Kenyérmezői patak belterületi szakasza rendezetlen, a földmeder helyenként növényzettel benőtt, a teljes árokmedret karban kell tartani.
16
2.1.2 FELSZÍN ALATTI VÍZELVEZETÉS
Piliscsaba földtani adottságai ‐ mint ahogy azt korábban bemutattuk – nem teszik lehetővé, hogy a területen összefüggő talajvíztest alakuljon ki. Magas talajvíz – lényegében véve – a Kenyérmezői patak, illetve annak I. és II. számú mellékágai mentén a völgyeleti szakaszokon alakult ki. Ez városrészileg a Magdolna‐völgy; Hosszúrét; Szállás; Csaba területeket érinti. A lejtős, dombos, hegylábi területeken a talajvíz 6‐8 m, vagy annál mélyebben is helyezkedik el, és nem alkot összefüggő víztükröt. A hegylábi területeken, a völgyeleti hajlatokban rétegvíz formájában megjelenhet talajvíz, de az időszakos jellegű és a csapadékosság függvénye. A korábban használt kutak nagy része megszűnt, és a talajvíz is elszennyeződött, főleg a nitrát terhelés következtében. A terület jelentős felszín alatti vízkészletét a karsztvíz jelenti, amely 150‐180 m mélységben jelentkezik. A felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny területként azokat a karsztos területeket kell megjelölni, ahol a felszínen vagy 10 m‐e belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész‐ és dolomit márga képződmények találhatók. Ez Piliscsaba esetében a város területének keleti része. A város területén található a K‐14 jelű ásványvíz kút, valamint a már hivatkozott Josephinum területén lévő karsztkút.
17
2.1.3 TÁROZÁS
A város Magdolna‐völgyi részén a I. sz. mellékág mentén alakítottak ki „Kata” tó néven három kisebb tározót, amelyek együttes vízfelülete alig haladja meg az 1,0 ha‐t. A város külterületéhez tartozó erdősült vízgyűjtő területen több néhány száz m2‐nyi területen vaditatást szolgáló tavacska fordul elő, amelynek azonban tározás szempontjából nincs jelentősége.
1. ábra árvízcsúcs csökkenés számítása Sorrensen módszerrel
18
3.
VÍZRENDEZÉSI CÉLKITŰZÉSEK LEHETSÉGES IRÁNYAI ÉS TERÜLETI KERETEI
A dombvidéki jellegű, kertvárosias elrendezési területet meredek, nagyesésű utak és hozzá tartozó vízlevezetők jellemzik, váltogatva kisebb esésű, sőt elleneséses szakaszokkal. A település terület‐ felhasználási terve 6; 10; 12; 14; 16; 20 méter széles utcákat különböztet meg, amelyekhez 1 vagy 2 oldali vízelvezetés tartozik, 1 vagy 2 oldali zöldsávval, fasorral. A 16 m‐nél keskenyebb utcákban csak 1 oldali vízelvezetés, a 14 m‐nél keskenyebbeknél pedig csak 1 oldali zöldsáv, illetve fasor elhelyezésére van lehetőség. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben a 12; 10 méter széles utcákban is sokhelyütt 2 oldali fasor található, amely részben a meglévő burkolatot rongálja, részben pedig a vízelvezetés kialakítását nehezíti. Az Önkormányzat részéről igény volt, hogy a keletkező felszíni lefolyás minél nagyobb hányada kerüljön beszivárogtatásra. Ennek egyfelől határt szab, hogy a hegylábi lejtők – ahol a kertvárosias kialakítás is elhelyezkedik – csúszásveszélyesek lehetnek, másfelől pedig ki kell zárni, hogy a beszivárogtatott víz a lejtő alsó pontján a felszínre törjön. A lejtő irányú vízelvezetés esetén a szivárogtatást el kell hagyni, mert a vonalmentén előálló vízfelhalmozódás biztosan vízmosásos jellegű eróziót okozna. Ezeknek a feltételeknek megfelelő szivárogtatást lehet csak a területen megvalósítani. Fontos kérdés a külvízgyűjtő erdősült területről jött vizek és az általuk szállított hordalék kizárása, illetve visszatartása, rendezett elvezetése. Itt elsősorban azok a völgyeletekre kell koncentrálni, amelyekben erdei földutak helyezkednek el. Ezek az utak könnyen vízmosásokká alakulnak, amelyeket azután felhagynak és rendszerint mellettük újabb utat nyitnak. A megoldás: a földutak erdei úthoz illeszkedő védelme (oldalirányú vízkivezetés, szikkasztás, hullámbordás útfelszín alakítás, stb.). Ahol erre lehetőség nyílik, a hordalék visszatartása, az erdei környezetbe illő „faszerkezetű tűsgátakkal” oldható meg. A külterületi vizek övárkokkal való kizárása a belterületről az övárkok kisesésű szakaszának duzzasztott kivitelű kiképzésével.
19
Szorgalmazni kell a telkeken belüli vízvisszatartást. A gondozott kert a „saját vizét” beszivárogtatja. A problémát a tetővizek és a szilárd burkolatú felületekről lejövő vizek jelentik. A terv számos ilyen javaslatot tartalmaz a vizek beszivárogtatására, elöntözésére vonatkozóan. Fontos, hogy a telken belül keletkező felszíni lefolyás a telken magán kerüljön elhelyezésre úgy, hogy a szomszéd telkeket, vagy az utcai vízelvezetőket ne terhelje. Az utcai vízelvezetés vonatkozásában a terv fő vonulata: szikkasztásra elsősorban azok az utcarészek jöhetnek szóba, ahol a hosszirányú esés 3%, a keresztirányú esés 6% alatt marad, és a talaj úgy alkalmas a szikkasztásra, hogy az alsóbb fekvésű telekrészeken nem várható vízkibúvás. A megoldás: egy duzzasztott drén‐csatorna, ahol a felszíni gyűjtőcsatorna fenékrésze vízáteresztő, míg a földbe fektetett drén szivárogató és egyben vízelvezető funkciójú. Az utóbbi, a fölös, elszivárogni nem tudó vizek elvezetésére szolgál. A földalatti vezeték kitorkoltatása a felszíni vízelvezető rendszerbe történik. Az utcai vízelvezetés kialakításának lényege az, hogy az előregyártott vasbeton trapéz szelvényű vízelvezető árokburkoló elemet víznyelős teherbíró v.b. fedlappal együtt alkalmazzuk. Ezzel a vízlevezető által elfoglalt helyet is bevonjuk az utca funkciói közé. Az így megnyert hely része lehet egy parkoló sáv kialakításának, illetve a keskenyebb 10‐12 méteres utcákban el lehet kerülni a fakivágást. Forgalomtechnikai okokból a városi kis sebességű utcákban a burkolat különbözőség sem kell, hogy problémát jelentsen. (Pl.: aszfalt és beton) A vízelvezető szakaszon tömör a szikkasztó‐szivárogtató szakaszon áteresztő fenékkel történik a vasbeton árokburkoló elem fenékkiképzése. Az I., II. mellékági terület túlnyomó része hegylábi lejtős terület, ahol a talajvíz mélyen van, így a szivárogtatásnak csak az esésviszonyok és a talajtani feltételek szabnak határt. A rétegvizek megjelenése és a csúszásveszély ugyanakkor reális probléma. Ezért a drén‐csatorna folytonos kialakítású és a kritikus szakaszokon a duzzasztás megszűntethető, sőt a drén lecsapoló elemként működtethető.
20
A Kenyérmezői patak völgyeletében a mély fekvésű területek és a hegylábi területek közötti átmeneti részeken valószínűsíthető, hogy szivárogtatással kevésbé, hanem, inkább lecsapolásra kell berendezkedni. A magas talajvizű falusias település rész esetében a talajvízszint süllyesztés klasszikus formációja mellett, gondolni lehet a drénvezetékek felszíni vizek vízelvezetésére, illetve az üres talajtér feltöltésre való felhasználására, annál is inkább, mivel a maximális drénátmérők ezt lehetővé teszik. A települési (belterületi) vízrendezés tárgya: a csapadékokból keletkező lefolyó víz elvezetése (csapadék csatornázás, késleltetése, beszivárogtatása, a káros talajvíz elvezetése, és a településen átfolyó vízfolyás rendezése) Jelen esetünkben mindhárom feladat előfordul A belterületi vízrendezést sürgette az a lakossági érdekeltség, hogy a vízkár elhárítás közvetlen lakossági érdek, amelynek alapjául három tényező nevezhető meg: ‐
az elöntésektől való mentesítés
‐
a lakossági gépkocsi és mezőgazdasági kisgépállomány növekedése és ennek következtében a por‐ és sármentes út iránti igény
‐
a közműves csatornázás hiányában fellépő, szokottnál magasabb talajvízállás és az ennek következtében bekövetkező jelentő nedvesség károsodás a lakóépületekben. Figyelemmel arra, hogy mind a felszíni, mind pedig a talajvíztől keletkező
vízkárok 5‐20 évenkénti ismétlődése engedhető meg, mindkét méretezési értéket a mértékadó zápor ismétlődésével azonosan célszerű meghatározni. A kutatások azt mutatják, hogy a fejlett települések csapadék csatorna hálózata 80‐190 m3/ha sűrűségű (Wisnorszky). Piliscsaba város struktúrájának megfelelően a csapadékvíz elvezetés módozatai közül a zárt csapadék csatornázás a csatornák 30 %‐t, míg a nyílt árkos csapadékvíz elvezetés a csatornák 70 %‐t kell, hogy kitegyék. Piliscsaba esetében a dombvidéki jellegű kertvárosias elrendezésű területet meredek, nagy esésű utak és hozzá tartozó vízlevezetők jellemzik váltogatva kisebb esésű, sőt elleneséses szakaszokkal.
21
A település terület‐felhasználási terve 6; 10; 12; 14; 16; 20 m széles utcákat különböztet meg, amelyekhez 1 vagy 2 oldali vízelvezetés tartozik 1 vagy 2 oldali zöldsávval, fasorral. A 16 m‐nél keskenyebb utcákban csak egyoldali vízelvezetés, a 14 m‐nél keskenyebbeknél pedig csak egyoldali zöldsáv illetve fasor elhelyezésére van lehetőség. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben a 12; 10 m széles utcákban is sokhelyütt 2 oldali fasor található. Mindezekre tekintettel határoztuk meg azokat a műszaki megoldásokat, amelyek adott esetben a legcélszerűbben idomulnak a meglévő környezeti viszonyokhoz. A lehetséges és szükséges műszaki megoldások tematikus felvázolása. A probléma az alábbiak szerint csoportosítható: ‐
külvizek visszatartása, rendezett elvezetése
‐
utakhoz csatlakozó vízlevezetés
‐
vízelvezetés utaktól függetlenül
‐
utak menti szikkasztás
‐
telken belüli vízvisszatartás
‐
záportározók kijelölése
‐
talajvízszint csökkentés
‐
MÁV vasútvonal átereszeinek, hídjainak hatása a vízelvezetésre
‐
Kenyérmezői patak és a I. és II. számú mellékágak rendezése Fontos kérdés a külvízgyűjtő erdősült területről jött vizek és az általuk
szállított hordalék kizárása, illetve visszatartása, rendezett elvezetése. Itt elsősorban azokra a völgyeletekre kell koncentrálni, amelyekben erdei földutak helyezkednek el. Ezek az utak könnyen vízmosásokká alakulnak, amelyeket azután felhagynak, és rendszerint mellettük újabb utat nyitnak. Az utcai vízelvezetés kialakításának lényege az, hogy az előre gyártott vasbeton trapéz szelvény vízelvezető árokburkoló elemet víznyelős teherbíró vasbeton fedlappal együtt alkalmazzuk. Ezzel a vízelvezető által elfoglalt helyet is bevonjuk az utca funkciói közé. Az így megnyert hely része lehet egy parkolósáv kialakításának, illetve a keskenyebb 10 – 12 m‐es utcákban el lehet kerülni a fakivágást.
22
A vízelvezető szakaszon tömör, a szikkasztó szivárogtató szakaszon áteresztő fenékkel történik a vasbeton árokburkoló elem fenékkialakítása. Az utaktól függetlenül kialakításra kerülő vízlevezetők trapézszelvényű árkok, ahol a földmeder fenékrésze vasbeton árokburkoló elemmel van kialakítva. A keresztezési műtárgyak vasbeton csövekből nyernek kialakítást. Az utcai vízelvezetés vonatozásában a terv fő vonulata: szikkasztásra elsősorban azok az utcarészek jöhetnek szóba, ahol a hosszirányú esés 3 %, a keresztirányú esés 6 % alatt marad, és a talaj úgy alkalmas a szikkasztásra, hogy az alsóbb fekvésű telekrészeken nem várható vízkibúvás. További alkalmazási feltétel az alábbi védőtávolságok betartása a szikkasztó elem külső határától ‐
kutaktól, felszíni víztől, forrástól: 15‐30 m
‐
telekhatártól 1,5‐3,0 m
‐
rézsüktől, bevágásoktól, épületalaptól 3,0‐6,0 m A I., II. mellékági terület túlnyomó része, hegylábi lejtős terület, ahol a
talajvíz mélyen van, így a szivárogtatásnak csak az esésviszonyok és a talajtani feltételek szabnak határt. A rétegvizek megjelenése és a csúszásveszély ugyanakkor reális probléma. Szorgalmazni kell a telkeken belüli vízvisszatartást. A telektulajdonosokat „érdekeltté” kell tenni a vízvisszatartásban. A felszíni vizek elhelyezése legcélszerűbben szivárogtató drénhálózattal történhet. A város felszíni víz összegyülekezési viszonyai indokolják, hogy a vizek „késleltetve” gyűljenek össze, amelynek célszerű módja a „záportározó”. A tározó egyúttal rekreációs célokat is szolgálhat. Ilyen tározóra a Béla király út – Fő út közötti beépítetlen területen van lehetőség. A hely 470 hektárnyi vízgyűjtő terület vizeinek késleltetését teszi lehetővé. Talajvízszint csökkentésre – morfológiai okokból – a Csaba városrészben nyílik lehetőség, elsősorban a régi falusias jellegű településrészben. A problémát nehezíti a közműbekötések megléte illetve az építés alatti víztelenítés módozatának megítélése.
23
A vasúti keresztezési műtárgyak Q1 %‐os kiépítése, szemben a terület víztelenítés Q50 %‐os méretezési kapacitásával kibékíthetetlennek látszó problémát jelent. A feloldást az jelentheti, ha az utcai vízelvezetés Q50 %‐os terhelés mellett valósul meg, az ugyanakkor az utca maga mind vízlevezető Q1 %‐os vizek levezetésére alkalmas módon épül ki. A Kenyérmezői patak városi szakaszának alap problémája, hogy a Garancsi út fölött nagyobb, alatta kisebb esésű a meder, ami a hordalék lerakódást nagymértékben elősegíti. Ugyanakkor a vízgyűjtője „legyező”‐szerű, ami azt eredményezi, hogy a különböző részvízgyűjtőkről érkező vizek azonos időtartam alatt gyűlnek össze koncentráltan. A lecsökkent esésű meder következtében víztorpanás (torlódás) áll elő, ami kiöntéseket okoz.
24
4.
A TERVBEN JAVASOLT MŰSZAKI MEGOLDÁSOK
4.1
ÖVÁRKOK Övárokkal uralható külvízi vízgyűjtő terület hordalék visszatartással kombinált megoldási lehetőségei. A legnagyobb külvíz beáramlás a Nagykopasz D‐i lejtőjén fekvő erdőségből adódik. A Dévényi Antal út – amely külterülethez tartozik – az egyik olyan határvonal, ahol övárok kiépítésére lehet gondolni feltéve, hogy a Pilis Parkerdő Gazdaság az övároknak helyet biztosítanak. A Dévényi Antal úthoz csatlakozó Ady Endre utca vízelvezetése szintén övárokként alakítható ki, amely övárok szakasz a Szántódi út külvízi szakasza felől jövő vizeket a Munkácsy Mihály úton levezetve a vizeket a Klotildligeti vasúti személyátjáróhoz lehet terelni, amely a terület mélypontja. A Dévényi Antal út javaslatunk szerint csak a Deák Ferenc út alatt keletkező külvizeket vezetné le a Munkácsy Mihály utca felé. A Deák Ferenc utcától felfelé eső külvizeket, beleértve az erdei út külvizeit is a Deák Ferenc utcán vezetnénk le a legrövidebb úton a Mátyás király útig, majd innen tovább a vasúti átjárón keresztül a Béla király út, Fő utca között kialakítandó záportározóig. A Dévényi Antal út Ady Endre utcához való csatlakozási helyénél, valamint az Ady Endre utca Dévényi Antal út alatti szakasza, és a Munkácsy Mihály köz vízelvezető rendszere szivárogtató‐képes módon alakítható ki. További lehetőséget övárokszerű kialakításra a Magdolna‐völgyi Ferenc‐ forrás útja és a MÁV vasútvonal között meglévő vízelvezető árok nyújt. Ezeket az övárok szakaszokat a külvízgyűjtő területen visszatartható vizektől, illetve a hordaléktól, valamint uszadéktól (gally, levél, rönk, hasáb, stb.) a legnagyobb mértékben mentesíteni kell.
25
A mentesítés fő műszaki elemei: ‐
faszerkezetű tűsgátak,
‐
jászolgátszerű víz és hordalék visszatartó művek,
‐
hullámbordás erdei út kialakítás,
‐
kistározók kialakítása vaditatás mellett víz és hordalék visszatartó műként
‐
duzzasztó bordák kiképzése az övárkok kisesésű szakaszain (kisebb, mint 20 %o) szivárogtatás, víz‐ és hordalék visszatartás végett. Ez utóbbi kialakításra sor kerülhet a már jelzett Klotildligeti Dévényi Antal
utcánál, ahol a Pilisi Parkerdő Gazdaság erdőterületéről és útjairól jelentős mennyiségű koncentrált, illetve lepelszerű víztömeg jelentkezik egy‐egy felhőszakadás után. Az övárok alsó kisesésű szakaszán célszerű egy duzzasztott vízszínű részt kialakítani, amely egyfelől a talajba szivárogtat, másfelől bizonyos mennyiségű víztömeget tároz, amelyet később késleltetve elszivárogtat. Az árok mélysége min. 1,0 m, a fenékszélessége 0,8 m, a rézsűhajlása 1:2. A bordák magassága 0,7 m, koronaszélessége 1,0 m és a határoló rézsűszakaszok 1:2 hajlásúak. A bordák georács erősítésűek és Derozion – 2 előre gyártott gyepszőnyeggel borítottak. A bordák a hordalékot is visszatartják, de az egymástól való távolságukat a kialakuló vízszín szabja meg oly módon, hogy a bordák alvizi oldalán minimum 20 cm vízmélységet kell biztosítani. Az erdőterületekről valamint a vízmosásokból, erdei utakról lejövő hordalék provizórikus visszatartásának célszerű módja a földtöltésbe ágyazott faszerkezetű tűsgát, illetve jászolgát. A korábban alkalmazott rőzsefonások padkás teraszos erdőtelepítések csak kiterjedt területeken való egyidejű alkalmazás esetén lehetnek eredményesek. Hasonló a helyzet az egysoros, kétsoros dorongsoros rőzsegátakkal is. Az erdei földutak úgynevezett hullám‐bordás kialakítása és a vizek bordáknál való kétoldalú kivezetése 25‐30 m‐ként nagymértékben akadályozza az erdei földutakon való vízmosás kialakulást. Ezt a belterület védelmétől függetlenül is érdemes alkalmazni. A Piliscsaba‐Klotildliget – Fényesliget – Magdolna‐völgy belterületei felett fekvő erdőterületeken a Pilisi Parkerdő és magángazdaságok működnek. Ezért a velük történő koordináció a hordalék, valamint az árhullámok mérséklését eredményezi.
26
A Klotildliget Dévényi Antal utcája feletti – a Piliscsabai Parkerdő kezelésében lévő erdőterületnél – biztosítani kellene a Parkerdő területeiből, hogy a földmeder és a szivárogtató földárok elhelyezhető legyen. Ehhez kb. 800 m hosszban és 6 m szélességben a nyomvonalat meg kell a növényektől és a fáktól tisztítani. 4.2
TELKEN BELÜLI VÍZVISSZATARTÁS MÓDOZATAI Lejtős hegy‐ és dombvidéki területen fekvő telkek vízelvezetési problémái összehasonlíthatatlanul bonyolultabbak, összetettebbek, mint a síkvidékieké, mivel itt a vízmozgás mellett a talajlesodrás, és az ebből keletkező hordalék is jelentős probléma. A legfőbb vízforrás a telkeken a csapadék, amely vízrendezési szempontból két lényeges alakban fordul elő: eső és hó alakjában. Az eső alakjában hullott csapadék intenzitásától függően lehet: csendes eső, zápor, felhőszakadás. A csapadék intenzitásának és a talaj víznyelőképességének különbségeként felszíni lefolyás keletkezik, amely annál nagyobb minél nagyobb a kettő különbsége. A tapasztalat azt mutatja, hogy szinte bármely talaj megőrzi az 5‐7 mm/h intenzitású csapadékot. Az ilyen csendes esőből csak akkor keletkezik felszíni lefolyás, ha a talaj telített vagy fagyott. Az ilyen esőhöz lepelszerű vagy legfeljebb kis koncentrált vízmozgás tartozik amelynek visszatartásával leginkább a víztároló talajművelés, tányéros, skatulyás, lezárt barázdás módozatai a legalkalmasabbak, a nagy fedettségek és talajborítást nyújtó növényzet egyidejű jelenléte mellett (pl. gyeptakaró). A tetőfelületekről koncentráltan lefolyó vizeket azonban ez esetben is tározni kell, a túlfolyó vizeket pedig rendezetten el kell vezetni vagy el kell osztani, hogy az előbb hivatkozott lepelszerű, vagy kis koncentrált erecskékben végbemenő vízmozgássá változzon át. A nagyobb intenzitású zápor, felhőszakadás, amelynek intenzitása általában 20‐50 mm/h, de ritkán elérheti a 100 mm/h értéket is, már a kis
27
koncentrált vízmozgás formáin túlmenő barázdás, árkos, sőt vízmosás alakot is felvehet. Az ilyen típusú vízmozgás ellen az agronómiai, agrotechnikai eljárások csupán csekély védelmet nyújtanak. Ilyenkor a lehetséges legnagyobb mértékű vízvisszatartásra, vízmegőrzésre, tározásra kell törekedni, felszíni és felszín alatti tározórendszer kialakításával. Olyan talajon, amely vízzáró, ahol csúszásveszély fenyeget a talajban való tározást kerülni kell. A vízrendezés célszerű módozata olyan felszíni és felszín alatti tározó rendszer kiépítése, amely képes a mértékadó választott felszíni lefolyást tározni, illetve a talajba szivárogtatni. A telkeken négyféle felszíni vízzel kell számolni: ‐
tetőfelületi vizek,
‐
burkolt, vagy taposott felületeken keletkező vizek,
‐
a termesztő felület vizei,
‐
külvizek, amelyek idegen területről folynak rá az ingatlanra. Mindenek előtt kétféle vízlevezető illetve tározó rendszer és ezek
kombinációja alakítható ki, mint pl. a felszíni, a felszín alatti és ezek kombinációja. A felszíni rendszer a tetővizeket medencékben, a burkolt vagy taposott felületen keletkezett vizeket aknákban, míg a termesztő felületek vizeit tányérokban, skatulyákban, gátalt barázdákban, árkokban ülepíti és tárazza. A tányérok, skatulyák, gátak barázdák egyszerű, de hatásos védelmet nyújtanak, hátrányuk, hogy csak kézi erővel alakíthatók ki. Fontos, hogy a vizek természetes levonulása csak oly mértékben befolyásolható, hogy ez másoknak ne okozzon kárt. Felszín alatti víztározás és levezetés esetén a keletkező felszíni lefolyó vizeket a talajban elhelyezett dréncsöveken, szivárogtató lemezeken keresztül a talajba szivárogtatják. Az ilyen rendszert alsó megcsapoló és tározó elemekkel kell kiegészíteni, mert meg kell akadályozni, hogy a vezetékek nyomás alá kerüljenek. A dréncsövekbe való hordalékbejutást műanyag szűrőszövetekkel, ülepítő aknákkal kell megakadályozni. A felszín alatti rendszerbe – ha az kifogástalanul működik – a szennyvízülepítőből elfolyó szennyvíz is beköthető, de az ülepítő után egy
28
kolloidfogó kavicsszűrőt okvetlenül alkalmazni kell. Ez a megoldás a csatornapótló szennyvíztisztító berendezéseknél jöhet szóba. Bármely rendszerről, vagy azok kombinációjáról legyen is szó, azokat összhangba kell hozni az ingatlan felszíni tereprendezésével. Így pl. ha a terep teraszos kialakítású, a szivárogtató vezetékeket többnyire a bevágás talpánál célszerű elhelyezni. A telken belüli vízelvezetés, tározás vonatkozásában bizonyos sajátosságokat mutat a téli csapadék, amely dér, zúzmara, hó, jég formájában keletkezhet és tározódhat. Vízelvezetés és tározódás szempontjából csak ezeknek az olvadék vizei okozhatnak problémát. Súlyosbodik a helyzet, ha a tározódott téli csapadékra eső formájában hull újabb csapadék, olyankor amikor már az olvadás is tart. Magyarországon a téli csapadékból olvadás nyomán keletkező felszíni lefolyás általában nem haladja meg a 10 mm/d értéket. de a mértékadó helyzet 4‐ 6 mm/d értékkel jellemezhető. Ez azt is jelenti, hogy a nyári záporból, felhőszakadásból keletkező felszíni lefolyásra kialakított vízlevezető és tározó berendezések, a téli viszonyokra is megfelelnek. Arra azonban ügyelni kell, hogy a hó, a jég, a víz útját ne változtassa meg, ezért a vízlevezető és tározó berendezéseket tisztítani, jégteleníteni kell. Sajátosnak mondható az a helyzet, hogy az árkokban, medencékben összegyülekező hó később olvad el, mint a területen lévő, így előadódhat olyan helyzet, hogy a tavaszi záporból keletkező felszíni lefolyás csökkent mértékű felszíni tározótereket talál, ugyanakkor az ilyen sávosan elhelyezkedő, hóval töltött tározó árkok, barázdák szivacsként szívják magukba a vizet és az esetleg lemosódott talajt is visszatartják. 4.3
UTCAI CSAPADÉKVÍZ ELVEZETÉS, TÁROZÁS ÉS ELSZIVÁROGTATÁS KIALAKÍTÁSI LEHETŐSÉGEI A település útjait, utcáit a Településszerkezeti Terv – mint azt már korábban is jeleztük – 6,0, 10,0, 12,0, 14,0, 16,0, 20,0 m szélességben határozta meg. A víztelenítés helyigénye ezekben a tervekben nyíltárkos, többnyire földmedrű vagy lapburkolatú megoldással lett figyelembe véve. A 16‐20 m széles kialakítás kétoldali árok elhelyezést feltételez.
29
A tervezett út – utca víztelenítés a különböző szélességű utcákra más‐más megoldást ad. Alapvetés, hogy lehetőleg egyoldalú gyűjtőárok legyen kialakítva, amelyben a másik oldali résfolyóka rácsos folyókával van átkötve. Másik ilyen alapelv: azokban az utcákban, ahol a MÁV vasút alatti Q100 %‐ os csúcs árvizek kerülnek levezetésre a Q50 %‐os „üzemi” csúcsvizek vasbeton árokburkoló elemekkel kerülnek levezetésre, míg a Q1 %‐os vizek kiemelt szegélyek között magán az útburkolaton folynak le. A vasbeton árokburkoló elemek réselt, teherbíró vasbeton fedlapokkal vannak ellátva, így az árok által elfoglalt hely maga is az úttest része és egyben a víznyelés is itt történik. Ezáltal lehetőség nyílik vagy az úttest burkolt felületének növelésére, vagy ezt a növekmény területet zöldfelületként is lehet hasznosítani. A különböző építőelemek ma már olyan széles választékban állnak rendelkezésre, hogy a választásnál elsősorban a minőség, az ár, és a célszerűség azok a tényezők, amelyek eldöntik, hogy melyik terméket érdemes választani. Jelen esetben vasbeton árokburkoló elemként a Leier és a Csomiép termékeit vettük figyelembe. Tározás vonatkozásában 3 lehetőség mutatkozik. Az I. sz. mellékág területén a „Kata” tó árvízcsúcs csökkentésre való igénybevétele jelent lehetőséget. A II. sz. mellékág vonatkozásában a Béla király út – Fő út között elterülő rét terület jöhet szóba, árvízcsúcs mérséklés és egyben rekreációs célzatú hasznosítással. A Kenyérmezői patak völgyeletében a szennyvíztisztított terep alatt oldaltöltéses, emelt szintű halastavak kialakítását lehetne megvalósítani. A három lehetőség közül a legígéretesebbnek és egyben a legfontosabbnak a II. sz. mellékági lehetőség mutatkozik. Az előzetes várakozással szemben úgy tűnik, hogy a csapadékvizek elszivárogtatására viszonylag csekély lehetőség mutatkozik. A talajmechanikai feltárás keretében elvégzett szivárgási vizsgálatok 10‐6 – 10‐7 m/s szivárogtatási tényezőket mutattak, a legjobb eredmény egy helyen
30
adódott 5 x 10‐5 m/s értékben. A számítások azt mutatták, hogy jelentős szivárogtatást, csak 10‐4 m/s szivárgási tényező mellett lehetne megvalósítani. Mindenesetre a feltárások azt mutatták, hogy a Magdolna‐völgy – Szállás – Klotildliget – Fényesliget vonulatban a hegylábi lejtős részen lehet szivárogtatásra gondolni. Ezen belül a morfológiai adottságok folytán kitüntetetten a Szent László király út, a Mátyás király út, a Szent István király út, a Dévényi Antal út, az Ady Endre utca, a Munkácsy Mihály utca, a Kállai Éva utca egyes részei jöhetnek szivárogtatásra szóba. A probléma, ami a szivárogtatást kíséri hosszú lefolyási idejű beduzzasztott földmedrek, amelyek jelentősebb tározóképességgel rendelkeznek a leginkább alkalmasak, de így sem várható 10 %‐nál nagyobb vízvisszatartás a lehullott csapadékvíz tömeghez képest. Itt jegyezzük meg, hogy a tanulmányterv a teljes belterületre ad vízelvezetési megoldást, függetlenül attól, hogy annak jelenlegi kiépítettsége mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben milyen. A Tanulmányterv időhorizontja 20 év, amely idő alatt minden jelenleg jó állapotú és kiépített vízlevezető rendszer rekonstrukcióra szorul. Így pl. az I. sz. mellékág Magdolna‐völgy – Szállás – Csaba településrészeinek nagy része jól kiépített, és a vízelvezetés is megoldottnak mondható. A Szállás terület egy része még beépítésre vár, és itt lehet megvalósítani leghamarabb a jelen tanulmányban lefektetett elveket. 4.4
MAGAS TALAJVÍZŰ VÍZTELENÍTÉSE
BELVÍZÖBLÖZETI‐TÍPUSÚ
TERÜLETRÉSZ
A Kenyérmezői patak ‐ Berek utca – Kálvária utca ‐ Akácfa utca által határolt terület, valamint a Kálvária utcától északra eső Új utca és Kinizsi utca, valamint a Garancsi út egy része képezi azt a területrészt, amely a magas talajvizű, lassú levonulású, gyakori vízbajoknak kitett terület. A javasolt megoldás: a területen lévő utcákba olyan felszíni és felszín alatti víztelenítést, tározást lehetővé tevő rendszer telepítése, amely a mértékadónak tekintett 2 éves gyakoriságú csapadékból keletkező felszíni lefolyást károkozás nélkül tudja levezetni.
31
A felszín alatti drének Ø 160 – 350 mm‐es LPE, illetve Ø 200 mm‐es PVC dréncsövekből állnak, és átlagosan 2,5 m mélységre fektetendők. A drének kapcsolatban vannak a felszíni vízelvezetéssel, illetve tározással, és többféle módon „besegítenek” a víztelenítésbe. Normál üzemben a drének a talajvízszint 2,0 m körüli leszívását biztosítják a drénvonal felett, és kihatásuk 2 oldalt 40‐40 m‐ re tehető. Ezzel elérhető, hogy az utca 2 oldalán elhelyezkedő házak alapsíkjai tartósan víztelenedjenek. Ebbe a zónába esnek a háztetőkről és a kerti– valamint az utcai burkolt felületeken keletkező lefolyóvizek is, amit a drénvezeték részben szintén uralni tud. Ugyanakkor a lefolyás időtartama alatt a drén körüli talajtér tározásra való igénybevétele is lehetővé válik. Normál üzemben a drének kapacitása 20‐200 l/s között alakul. 40‐40 m leszívási távolság mellett (attól függően, hogy a drének mentén a vízáteresztő képesség hogyan alakul). A drének maximális levezető kapacitása 300 l/s körüli, amely gyors felszíni és felszín alatti víztelenítést tesz lehetővé a felszínlefolyás, az árhullámok levonulása után. A dréncsövek a Berek utca magasságáig bordáscsövek és perforáltak. Attól lefelé a Kenyérmezői patakba való bekötési pontig simafalúak, és PVC csatornacsőként vannak kialakítva. 4.5
ZÁPORTÁROZÓK LÉTESÍTÉSE ÉS CÉLSZERŰ KIALAKÍTÁSUK Záportározókat a Kenyérmezői patak I. és II. mellékágán érdemes létesíteni. A I. sz. mellékágon jelenleg is van néhány kisebb tározó (Kata tó), amelyeket célszerű emelt szintű árvízcsúcs csökkentő tóvá kiképezni. A I. sz. mellékágon való záportározás jelentősége kisebb, mivel a Kenyérmezői patakba való rövid bekötő mederszakasz tehermentesítése és a patakon való visszaduzzasztás mérséklése a város szempontjából kevésbé frekventált téma. Más a helyzet a II. számú mellékágon, ahol a záportározó létesítése a legfontosabb feladatként jelentkezik. A Béla király útja – Fő út – Rét utca előtti területen megvalósítható, hozzávetőlegesen 2,5 – 3,0 hektárnyi bruttó tározó terület alkalmas arra, hogy a Klotildliget, Fényesliget felől jövő záporvizek egyrészt késleltetve legyenek levezetve a Kenyérmezői patakba, mint befogadóba, ugyanakkor a tározó rekreációs célokat is szolgálhatna.
32
A tározó töltéseit a mederből kiemelt földanyagból kell létesíteni. Az állandó vízborítású területeket a part élek között kell kialakítani, míg a záportározást az emelt szintű, töltésekkel határolt víztérben kell megvalósítani. A duzzasztás alá kerülő csatorna szakaszokat vízzáró módon kell kialakítani, és a csatorna szakasz előtt hordalékfogásra kell berendezkedni. A tározó frissítő vízzel való ellátásához talajvizet és felszíni vizet egyaránt fel lehet használni, amelyet kisebb átemelővel kell a tározóba juttatni. A tározó árvízcsúcs csökkentő hatása jelentős. Számításaink szerint egy 1,7 m3/s‐os csúcshozam kb. 1,1 m3/s‐ra mérséklődne, ami 35 %‐os csökkenést eredményezne. A tározó mentén a II. sz. mellékágat az eredeti csúcshozamra kell kiépíteni, és egy olyan osztóaknát létesíteni, amely lehetővé teszi a tározó felé való víztovábbítást, valamint a tározó megkerülését. A tározó előtti mederszakasz a Rét utcáig zárt csatornaként építendő ki, mivel ez a csőszakasz nyomás alá kerül. 4.6
A KENYÉRMEZŐI PATAK MEDERRENDEZÉSE.
ÉS
AZ
I.
ÉS
II.
MELLÉKÁGAK
A I. számú mellékág rendezési problémája a szokványos kialakításon túl nem igényel más megfontolást. A II. számú mellékág problémáját a megvalósítandó záportározás lényegében véve megoldja. A Kenyérmezői patak mederrendezése már komoly figyelmet érdemel. A jelenlegi állapotban két problémakör okoz gondot: a patak a Berek utca – Árok utca közötti szakasza hajlamos a kiöntésre, amely nemcsak az elhanyagolt meder következménye hanem annak is, hogy a nagyvizek a legyezőszerű völgyfőben erre a helyre minden irányból közel egyszerre érkeznek le. A II. számú mellékágon létesülő záportározó azáltal, hogy az innen jövő csúcs vízhozamokat mérsékli, „elhangolja” az innen jövő csúcshozamokat, és ezáltal mérsékli a legyező alakból származó koncentrációt. A másik gond, hogy a patak Berek utca alatti szakaszán a vízszínesés is hirtelen csökken, ami a vízszállítás mérséklődését, és a víz visszatartását (duzzasztás) okozza. Ezt a hatást egy osztott meder kialakításával lehetne kivédeni oly módon, hogy a Berek utca magasságában egy duzzasztót kellene létesíteni, amely a
33
főmederből a vizek egy részét a „mellékágba” terelné, amely azután a városhatárnál újra visszatérne a főmederbe. Ezt a műveletet akkor érdemes megvalósítani, ha igény jelentkezne – egy záporvizeket is tározó halastóra (kb. 10 ha), amelynek frissvízellátását a szennyvíztisztító telep tudná biztosítani. A jelenlegi viszonyok között meg lehet elégedni azzal, hogy a medret a part élek között levezetendő Q50 %‐os nagyvizekre alakítják ki, míg a Q1 %‐os nagyvizeket művelhető depóniák között vezetik le. További problémaként jelentkezik a patak jobb oldalán haladó drén fővezeték patak menti elhelyezése. Ez felveti, hogy a patak baloldali part éle menti területet úgy kell alakítani, hogy a drénvezeték az Akácfa utca – Garancsi út közötti szakasza elférjen. Ehhez a patakmeder Árok utca felé való eltolása szükséges. Valószínűsíthetően a meder partfalak közé való szorításával, vagy esetleg zárt csatornaként való kialakításával. 4.7
A VASÚTVONAL VÍZLEVEZETÉSSEL VALÓ HATÁSA. A Magdolna‐völgy – Csaba – Klotildliget határolta vonal a felújítás után kiváltképp a nagyvizeket az átereszeken a hidakon keresztül az alattuk fekvő beépített területre vezetik rá, amelyeknek továbbvezetése vagy nem, vagy nem eléggé megoldott. A terv a vízlevezető rendszerek kialakítása során erre az anomáliára úgy van tekintettel, hogy a Q1 %‐os nagyvizeket magán a kijelölt utcán vezeti le. Probléma akkor jelentkezik, ha a vízelvezetés zárt csőben kell, hogy történjen. Ez a probléma dominánsan a II. számú mellékág tervezett záportározójánál jelentkezik, ahol a zárt csőben az árvízcsúcs egy része, míg a cső fölött kialakított nyílt mederben az árvízcsúcs másik része kerül levezetésre. Ugyanez a probléma előfordul a Bajcsy‐Zsilinszky utca felső szakaszán, ahol az aluljáró után a vizek zárt csatornában folynak egészen a tervezett záportározóig. Itt az osztott árvízcsúcs vizeket a Béla király út – Kinizsi Pál utcán keresztül kell a II. számú mellékág Fő utcai szakaszáig eljuttatni.
34
5.
SAJÁTOS MŰSZAKI MEGOLDÁSOK. A TERV „SAJÁTOS” MŰSZAKI MEGOLDÁSAI
‐
faszerkezetű tűsgátak, duzzasztó bordák, erózió gátló hullámbordák és ezek szivárgókkal, vízvisszatartással való kombinálása
‐
műanyag, tűnemezelt frízekkel való olajleválasztás, késleltetés a szivárgóknál, dréneknél alkalmazott konfekcionált zsákokkal és egyéb, pl. dréncsövek szűrőzéssel való kiképzésével
‐
áttört fenekű vasbeton árok burkoló elemek alkalmazása
‐
beduzzasztott drének alkalmazása a szivárogtatás hatékonyságának növelésére
‐
omega résfolyóka, szegélykő folyóka alkalmazása vízvezető, víznyelő elemként, útszegélyben, kapubejáróknál, stb.
‐
KDT vasbeton burkolóelemek alkalmazása
‐
vasbeton fedlapos, bordás víznyelő réses álló burkolóelemek alkalmazása, útfelület kiegészítő elemként.
Lásd mellékletek. 5.1
A VÍZTELENÍTÉSBEN RÉSZTVEVŐ EGYES ELEMEK LEÍRÁSA
A Leier gyártású ABE 20‐30‐40 típusú vasbeton trapéz‐szelvényű árokelemek módosított változatban is alkalmazásra kerülnek. A módosítás lényege az, hogy az elemek fenekének áttörése kör, vagy kettős trapéz alakú nyílással történik. A nyílások valamint az elem alatti terület 10 cm vastagságban 16/32 méretű kaviccsal vannak kitöltve, amely a szivárogtatás egyik elemi felülete. Az árokszelvény másik átalakítását a duzzasztó borda jelen kialakított 10 cm magas és széles, közepén 10 x 10 cm nyílással áttört duzzasztó borda jelenti. A borda a 0,5 – 2,0 m hosszú elem egyik végén helyezkedik el, és feladata, hogy az áttört és kaviccsal kitöltött nyílása ráduzzasszon és ezáltal állandó vízborítást biztosítson a lefolyás–esemény ideje alatt.
35
A vasbeton árok és fedlap a következő kondíciókban fordulhat elő. Normál árok vasbeton fedlappal, normál árok víznyelő résekkel a fedlapon. Ugyanezek párosítása a szivárogtató nyílással ellátott árkok, valamint a duzzasztó bordával ellátott árkoknál is. Így összesen 9 változata lehetséges a vasbeton árok variációnak. 5.2
KONFEKCIONÁLT SZŰRŐZSÁK Az áttört vasbeton árokfenék alatt helyezkedik el a PP vagy PE szűrőszövetből konfekcionált szűrőzsák, amely készülhet TERFIL 400‐as anyagból, vagy ehhez hasonló más anyagból. A zsák 1,0 x 1,0 x 0,2 m, amely 0,2 m3/db térfogatot határol. A zsák kitöltése osztályozatlan homokos kaviccsal történik, amelynek iszaptartalma nem haladhatja meg az 5 %‐ot. A kitöltött zsák beépítése a függőleges oldalfalú munkaárok megnyitása után folyamatosan történik. A szűrőzsák lehetővé teszi, hogy az úttestről esetlegesen bemosódó olajszennyezést a zsák anyaga visszatartsa a szövetben, miközben a vizet a talajrétegben átereszti. Feltételezhető, hogy az így bekerült olajszennyezést a bontó baktériumok egy idő után lebontják.
5.3
MŰANYAG DRÉNCSÖVEK A konfekcionált szűrőzsák alatt műanyag dréncső helyezkedik el. A dréncsövek átmérője 160 és 350 mm. A dréncsövek anyaga lehet PP, PE és más baktériumokkal, atmoszferiliákkal szemben ellenálló anyag. A tekercsben lévő dréncső (Ø 160‐200 mm), a kiemelt munkaárok fenekén helyezkedik el, az alatta lévő szűrőkavics elhelyezése után. A csövet a konfekcionált szűrőzsákkal együtt egyidejűleg kell fektetni, miközben a teljes kimaradó munkagödör részek szűrőkaviccsal lesznek kitöltve. A szálban lévő dréncsöveket (Ø 350) hagyományos módon kell fektetni. A drén árok TERFIL 200‐as szűrőszövettel van körülvéve, miután várható hogy a 16/32‐es kavics egy idő után eliszaposodik, és az alulról való vízbejutás (lecsapolási funkció) megnehezedik.
36
5.4
AKNÁK ÉS AKNAJELLEGŰ MŰTÁRGYAK A szivárogtató – lecsapoló dréneket bizonyos távolságban ellenőrző, tisztító, illetve iszap‐ olajfogó aknákkal kell ellátni. Ezek PVC anyagú 400‐500 mm átmérőjű csövekből vannak kialakítva, és a beléjük csatlakozó csőcsonkok hegesztéssel készülnek. Az aknák teherbíró acél, vagy öntöttvas fedlappal, a fedlapok alá teherelosztó vasbeton gyűrűvel készülnek. Ugyanezekből készíthető a szűrőzsákkal ellátott akna, amelybe PP vagy PE anyagú zsák kerül. A tűnemezelt szövet egyben az olajvisszatartást is elősegíti. Hosszabb útszakaszokról lejövő talajhordalék visszatartására célszerű 110 literes kukákból kialakítani az iszapfogókat. A szikkasztó rendszert az úttestről lejövő csapadékvizekkel csak hordalék és iszapfogó után szabad terhelni. Az iszapfogókat rendszeresen tisztítani kell. A vésztározókban illetve az esetleges emeltszintű halastavakba Hódcső és meliorációs jellegű zsilipeket célszerű beépíteni. Nagyobb záportározók műtárgyait egyedileg célszerű tervezni, és a kereskedelemben kapható gyártmányméretekből célszerű összeállítani, valamint kivitelezni. Elsősorban a nagy előregyártók termékeit érdemes használni (Leier, CSOMIÉP, stb.).
6.
A KIEMELTEN ÉRZÉKENY FELSZÍN ALATTI VÍZMINŐSÉG VÉDELMI TERÜLET PROBLÉMAKÖRE
A címben jelölt kritériumok a Város keleti területrészében a felszínre törő nyílt karszt területen jelentkeznek. A terv ezeken a területeken semmiféle olyan műveletet nem tervez, amely a felszín alatti vizeket, különösen a karsztvizet szennyezné. Azok a területek, amelyeken felszíni víz szikkasztása történne, nem esnek a kiemelten (fokozottan) érzékeny kategóriájú területekre. A talajmechanikai feltárások 10‐6 – 10‐10 m/s közötti vízáteresztő képességet mutattak, amely a víz rendkívül lassú mélybe vándorlására utal.
37
Terv vonatkozásában a legjelentősebb probléma a csapadékvizek szennyvízcsatornába és ezáltal a tisztítótelepre, vagy exfiltrációs úton a talajba juttatása. A feltáró ellenőrzések mellett a lakosság „felvilágosítására” is nagy gondot kell fordítani, mert csak az önként vállalt megtartóztatással lehet a helyzeten segíteni. 7.
A VÍZRENDEZÉSI OBJEKTUMOK TERÜLET FELHASZNÁLÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA
E tekintetben a legfontosabb probléma a II. számú mellékágon tervezett záportározó helyének kijelölése, és a terület megszerzési módjának eldöntése. A szóban forgó objektum a következő helyrajzi számú területeket venné igénybe: 1302 – 1318 hrsz. számú (folyamatos számozású) területeket, amely 17 db földtestből áll. Egyéb helyeken inkább szolgalmi jog megszerzési kérdések merülnek fel, de ezekről jelen tanulmánytervben korai lenne intézkedni. 8.
A BERUHÁZÁS CÉLSZERŰ ÜTEMEZÉSÉNEK SZEMPONTJAI ÉS ÜTEMEZÉSE
Kárelhárítási szempontból azok a kiépítések fontosak, amelyek az elöntések, a hordalék lerakódások, az eróziós kimosódások jelenségeit mérséklik, vagy megszüntetik. Ezek egy‐egy lokális beavatkozást igénylő tevékenységek, amelyeket az Önkormányzatnak kell meghatároznia. Hosszabb távon a következő létesítési sorrendet lehet felállítani: ‐
A II. számú mellékág és a hozzá tartozó belterület vízlevezetőinek kiépítése, benne a rekreációs célzatú árvízcsúcs csökkentő záportározóval.
‐
Ezen belül is a Béla király úti rendszer az elsődleges, míg ezt követheti a Deák Ferenc utcai rendszer.
‐
Mindkét rendszer feltételezi a záportározót, valamint a II. számú mellékág Kenyérmezői patakig, mint befogadóig való kiépítését.
‐
A Kenyérmezői patak kiépítése az Akácfa utcáig az Árok utcai és Kálvária utcai főgyűjtőkből álló drén rendszer és felszíni vízelvezetés kialakításával.
‐
Az I. számú mellékág és a rajta települt Kata tó alkalmassá tétele a terület mértékadó árvizeinek fogadására és elvezetésére.
38
‐
A MÁV nagyvasúton átvezetésre kerülő Q1 %‐os vizek levonulási útvonalának kiépítése egészen a befogadóig. Ez a tevékenység a Magdolna‐völgy ‐ Szállás – Klotildliget – Fényesliget belterületi részeit érinti.
‐
A többi hátramaradt terület vízelvezetésének kiépítése az úthálózat egyidejű rekonstrukciójával. Az egyes ütemek részmunkálatait a befogadó kiépítéséhez kell alakítani
úgy, hogy a frekventált nagyesésű területekről lejövő vizek mindig találjanak megfelelő befogadót. 9.
A MŰKÖDTETÉS, ÜZEMELTETÉS, ÜZEMELÉSI KÖLTSÉGEK
INTÉZMÉNYI
KERETEI,
MŰKÖDÉSI,
A működtetés, üzemeltetés megszokott kerete, ha ezen tevékenységeket szakvállalatnak (pl. DMRV) adják ki. Ezt indokolhatja az is, hogy a 0,5 mm/h‐nál hevesebb eső Budapest és környékén 331 órán át várható évente, ami azt jelenti, hogy a csapadékvíz elvezető rendszer – tekintettel az évi összes üzemórához való viszonyításra – kereken 3,8 % időtartamra van igénybe véve. További érvvel szolgál az a tény, hogy a 10 mm/óra vagy azon felüli csapadékok pedig évenként csupán 3,1‐szer vagy 3,1 órán keresztül fordulnak elő. Ezek a számok indokolják, hogy a Város ne rendezkedjen be önálló szervezetre, mert annak kihasználtsága igen gyenge lenne. Ugyanakkor a rendelkezésre álló közmunkaerő potenciálisan felhasználható olyan helyzetben, amikor kárelhárítást kell végezni. Más kérdés, hogy a csapadékvíz elvezető, tározó, szivárogtató rendszer, bizonyos fejletségi fokon állandó üzemeltetés igényel, többek között a hordalék, az iszapeltávolítás, stb. miatt. Így célravezető mód az lehet, hogy a csatorna közműveket üzemeltető vállalat egy idő után a csapadékvíz elvezetéshez kötődő üzemeltetési feladatokat is felvállalja a Város pedig a rendelkezésre álló közerőt használja fel az ad hoc jelentkező feladatok elvégzésére. Íly módon a működési, valamint az üzemelési költségek a szakvállalat keretei között jelennek meg, amelyeket az szerződéses formában realizál az Önkormányzat felé.
39
Másfelől pedig a közmunka végzésre rendelkezésre álló anyagi erő nyújthat fedezetet az ad hoc jelentkező munkákra. 10.
KAPCSOLÓDÁS A TERÜLET FELHASZNÁLÁSI, FEJLESZTÉSI, KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLKITŰZÉSEKHEZ
A Tanulmány tervben foglaltak eleget tesznek a terület felhasználási tervekben megcélzott csapadékvíz elszállító rendszerek szabta igényeknek. Feloldják a meglévő rendszerben a különböző kiépítettségi szintek okozta ellentmondásokat. A terv eleget tesz a záportározók létesítésére vonatkozó igény teljesülésének. Környezetvédelmi vonatkozásban a terv számos, az eróziót akadályozó eljárást tartalmaz, amelyet az erdő tulajdonosokkal egyezetett módon kell megvalósítani. A felszín alatti vizek megcsapolásával és bizonyos egyensúly létrehozásával a talajvíz ingásában a jelenleginél lényegesen jobb helyzetet idéz elő, különös tekintettel az épület alapok elvizenyősödésének mérséklésével. 11.
ÖSSZEFOGLALÁS
A terv Piliscsaba Város vízrendezésének tanulmányterve, amely a vízrendezés tekintetében elsősorban a geodéziailag felmért utcák vízrendezésének kialakítására ad különböző megoldásokat. A vízrendezés feladatok keretében feloldja azt az ellentmondást, hogy a MÁV vasútvonal Q1 %‐os kiépítettségű vízátbocsájtó műtárgyaiból a belterületbe befolyó vizeket a Q50 %‐os kiépítettségű belterületi vízlevezető rendszer hogyan uralja. A megoldás: a Q50 %‐os csapadékvíz elvezetést az utakhoz, utcákhoz kapcsolódó árokburkoló elemekkel kiépített vízlevezetők, míg a Q1 %‐os vizeket maga az úttest vezeti le egészen a befogadóig. A terv utalásokat tesz a telken belüli vízvisszatartás és rendezett vízelvezetés kialakítására, az utcai csapadékvíz elvezetés, tározás, valamint esetenként a talajba való beszivárogtatás megoldási lehetőségeire.
40
Foglalkozik a mély fekvésű, magas talajvíz állású területek drénezésével, illetve a rendelkezésre álló talajterek, feltöltési lehetőségével. Megvizsgálja a tervezett záportározó árhullám csúcs csökkentő hatását, és megállapítja, hogy a mértékadó árhullám csúcs kb. 35 %‐al csökkenthető, ami a tározó alatti mederszakasz vízlevezető képességét nagy mértékben növelné. Javaslatot tesz a Kenyérmezői patak rendezésének módozataira, egy esetleges emelt szintű halastó rendszer létesítésére, amely egyben árhullám csúcs csökkentő szerepet is betölthetne. Sajátos műszaki megoldásokat ismertet, amelyek egyedi és kombinált alkalmazása a vízrendezés sikeresebb megvalósítását szolgálhatja. Ütemezési
sorrendiséget
állapít
meg
a
tervezett
munkálatok
megvalósításának keretében, és végül a várható költségek becsült értékét is megcélozza. 12.
MELLÉKLETEK
41
