Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
FELSZÍN ALATTI IVÓVÍZKÉSZLETEK SÉRÜLÉKENYSÉGÉNEK ELEMZÉSE DEBRECENI MINTATERÜLETEN Lénárt Csaba - Bíró Tibor1 Bevezetés A felszíni vizekhez hasonlóan a Kárpát-medence a felszín alatti vízkészletek mennyiségét és minőségét tekintve a gazdag területek közé tartozik. A felszín alatti vizek jelentőségét növeli, hogy az ivóvizek csaknem 90 százalékát a föld mélyéből nyerjük. Ebből a szempontból különösen fontos a legtisztább ivóvízbázisok közé tartozó parti szűrésű- és rétegvízkészletek megóvása. Komoly problémát jelent azonban, hogy az ivóvízellátásban döntő jelentőségű rétegvíz-készleteket is könnyen és gyorsan elérhetik a felszíni szennyeződések [7]. Megóvásukat szolgálja a 1996 szeptemberében elfogadott vízbázisvédelmi kormányprogram, amely a sérülékeny területeken található települések védelmi beruházásainak támogatásával, a vízbázisokat fenyegető tevékenységek megtiltásával próbál érvényt szerezni az EU-csatlakozás egyik feltételét jelentő program céljainak. Ilyen sérülékeny vízbázisnak minősül a Debrecen város ivóvizét biztosító terület jelentős része is. Anyag és módszer A környezetet érő hatások felméréséhez, előrejelzéséhez, a szennyező források felderítéséhez, a szennyezés-terjedés előrejelzéséhez összetett modellekre van szükség. Ezek kérdések a földrajzi információs rendszerek illetve térinformatikai alapú döntéstámogató rendszerek segítségével hatékonyabban, a legkisebb környezeti kockázat elvét szem előtt tartva válaszolhatóak meg, mivel a természeti erőforrás-gazdálkodás alapú térinformatikai rendszerek és modellek hatékony eszközök a többtényezős, komplex problémák elemzésére és megoldására egyaránt [5]. Ennek alapja az, hogy ezen rendszerek az adatbázisok térbeli és alfanumerikus információjának együttes kezelésére és elemzésére egyaránt alkalmasak ugyanakkor a megfelelő térinformatikai eszköztár lehetővé teszi a megoldási alternatívák hatékony vizsgálatát és vizuális interpretációját. A regionális természeti erőforrások megóvása valamint racionális és hatékony felhasználása azonban megbízható és pontos adatbázist, numerikus modellezésre is alkalmas eszközöket (szoftvereket) és ezek összekapcsolási lehetőségét nagyobb, komplex szakértői keretrendszerként is alkalmazható szoftverekkel (pl. ARC/INFO), valamint a célok pontos definiálását [6]. Debrecen város ivóvízbázisának sérülékenységi térképezése kapcsán a fenti modellezésitérinformatikai integrációs lehetőségét kihasználva olyan módszer alkalmazási lehetőségét mutatjuk be, amely segíthet a szennyezés mértékének csökkentésében illetve annak megelőzésében. A modellt DRASTIC-módszerként az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (US EPA) fejlesztette ki 1987-ben, mint szabványosított rendszert víztartók sérülékenységi értékelésére [1]. A DRASTIC elnevezés egy mozaikszó, mely hidrogeológiai tényezők kezdőbetűiből tevődik össze: 1
Dr. Lénárt Csaba egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar Környezetmérnöki Intézet, Víz-és Környezetgazdálkodási Tanszék Dr. Bíró Tibor egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar Környezetmérnöki Intézet, Víz-és Környezetgazdálkodási Tanszék
1
Lénárt Cs. – Bíró T.: Felszín alatti ivóvízkészletek…
∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8
D - A víztükör mélysége R - Utánpótlódás A - A víztartó anyaga S - A talaj anyaga T - Lejtésviszonyok I - A telítetlen zóna anyaga C - A víztartó vízvezető képessége
Valamennyi felsorolt hidrogeológiai adatréteg fizikai jellemzője meghatározó a potenciális talajvíz szennyezés szempontjából. A DRASTIC modell keretében kifejlesztett módszertani megoldás lényege, hogy ezen fizikai jellemzők relatív fontosságát veszi figyelembe, melynek révén a teljes területre meghatározzuk a potenciális szennyezés veszélyét. Az elemzésnél az egyes adatrétegek hozzáférhetőségét is figyelembe vesszük [3]. A rendszer két fő komponenst tartalmaz: térképezhető rétegek (layer-ek) létrehozását, amelyet hidrológiai adatbázisnak is hívhatunk valamint a relatív súlyokkal ellátott térképi átfedések révén kapott modell, amelynek rövidítése a DRASTIC. Része a modellnek, hogy numerikus sorrendi sémát állít fel a különböző hidrológiai adatrétegek között a potenciális vízszennyezés megállapítására. Ez az értékelő rendszer három szignifikáns részből áll. Ezek a súlyok, a sorrendek és az osztályozás. A DRASTIC modell kifejlesztése során valamennyi értékelésbe bevont faktor relatív fontosságát határozzuk meg. A legfontosabb faktor vagy tényező ötös súlyt kap, míg a legkisebb faktor súlya 2. Minden egyes DRASTIC réteget elosztunk az adatosztályok alapján megadott arányszámmal, amely arányszám mutatja a potenciális szennyezés kockázatát a talajvíz bázisra. Hasonlóan a súlyokhoz, a relatív arányszámok is mutatják a talajvízre vonatkozó kockázati értékeket. Hozzárendelhetünk egyaránt tipikus arányszámokat, vagy pedig bizonyos intervallumok között mozgó arányszám-értékeket. A választás gyakorlatilag a felhasználó joga, amely elsősorban az adott területre vonatkoztatható, mely szerint milyen tipikus értéket tart megfelelőnek az alkalmazás során. A fenti műveletek után kalkulálhatjuk az ún. DRASTIC indexet, amely a következőkből áll: Potenciális szennyezés = Dr * Dw + Rr * Rw + Ar * Aw + Sr * Sw + Tr * Tw + Ir * Iw + Cr* Cw, ahol r = arányszám, w = a hozzárendelt súly. A magasabb DRASTIC index magasabb talajvíz szennyezési potenciált mutat. Természetesen a DRASTIC index egy relatív döntéstámogatási és értékelési eszköz, amely nem abszolút értelmű válaszokat ad a döntéshozó számára. Ebben a tanulmányban nem módosítottuk a DRASTIC módszertanát a rétegvíz szennyezési potenciál értékelése során. A vizsgált terület földtani-vízföldtani adottságai A debreceni vizsgálati területen 4 zónát elemeztünk az alábbiaknak megfelelően: 1.sz. rétegvíz-termelési zóna (továbbiakban: 1. sz. zóna): A város nyugati részén található I.sz. VÜ. (Víztermelő Üzem - továbbiakban VÜ.) területén és környékén az alsópleisztocén réteg kizárólagos termelője 36 db kúttal. A zóna átlagos terepmagassága 112,4 mBf., a legmélyebb kút 163,8 méter, a legsekélyebb 122,0 méteres. A rétegek száma túlnyomóan egy, és a tereptől számított 83-158 méteres (75 méter függőleges kifejlődés) mélységközben helyezkednek el. A felsőbb szinteket csak kevés üzemelő kút termeli, így ezek hatása csak kisebb mértékű.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
2.sz. rétegvíz-termelési zóna (továbbiakban: 2. sz. zóna): Debrecen északi területén, a Nagyerdőben elhelyezkedő II. sz. VÜ. és környéke tartozik ide. A legalsó szintű pleisztocén rétegek mellett a középső is lényeges terheléseket kap, míg a legfelső szintekből kivett víz mennyisége kismértékű, de mégis említésre méltó. A legalsó és leglényegesebb szintet a zónában összesen 40 db kút termeli. Ebből a II. sz. VÜ. 32, a BIOGÁL Rt. 3 és a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Centruma (DEEC) 3 kútja meghatározó. A korábbi, de kisebb vízkivételt jelentő Pallagi Mezőgazdasági Technikum és a MÁV Apafán lévő 1-1 kútja elhanyagolható jelentőségű. A zóna átlagos terepmagassága 126,3 mBf., a legmélyebb kút 187,2 méter, a legsekélyebb 151,0 méter. A rétegek száma egy, illetve kettő, és a tereptől számított 116-181 méteres mélységközben (65 méteres kifejlődés) találhatók. A középső pleisztocént 5 db kút termeli, melyek közül 1 van a II. sz. VÜ. kezelésében (24. jelű). A szint fő felhasználójának számító BIOGÁL Rt. 4 kutat üzemeltet. A legfelső szintet a II. sz. VÜ. közelében szintén a BIOGÁL Rt. két kútja szűrőzi be. 3.sz. rétegvíz-termelési zóna (továbbiakban: 3. sz. zóna): Debrecen délkeleti iparnegyedét az önálló, több kutas, saját termelési célú igénybevétel jellemzi. Itt mindhárom pleisztocén szintből jelentős mennyiségben vesznek ki vizet, melyet kezelés után ipari és szociális célokra használnak fel. Elsősorban a feldolgozó ipari tevékenység jelentős, melyhez megfelelő mennyiségű és minőségű víz szükséges. A zónában a konzervipari, hús-, dohányés bőrfeldolgozó tevékenység mellett italpalackozó, MÁV járműjavító és hőerőmű működik. Itt csak az alsó pleisztocénből évenként együttesen közel 3.000.000 m3 vizet vesznek ki, ami a Debreceni Vízmű Rt. 1998 évi rétegvíz-termelésének (13 047 000 m3) közel negyed része (ÚJLAKI, 1997). A zóna átlagos terepmagassága 118,0 mBf. A legalsó szintet 22 db kút szűrőzi be, melyek közül 15 jelentős és szinte folyamatos termelő. Az ezt termelő kutak közül a legmélyebb 210,0 méter, a legsekélyebb 158,0 méteres. A rétegek száma az északabbra lévőknél egy (pl. Debreceni Hőerőmű) a délkeletieknél már három (DEKO Rt.) és a tereptől számított 122-202 méteres mélységközben helyezkednek el. A felső határ kis-, az alsó nagymértékben mélyül. A felsőbb szinteket a cégek jelentős része termeli, ezért a zóna vertikális igénybevétele itt a legnagyobb. 4.sz. rétegvíz-termelési zóna (továbbiakban: 4. sz. zóna): A város keleti határában két párhuzamos kútsor kiépítésére került sor, melyek a 4. sz. VÜ. kezelésében vannak. Az üzem az alsópleisztocén kizárólagos termelője 26 db kúttal. Az erre a szintre telepített legsekélyebb kút 172,5 méter, a legmélyebb 220,7 méter. A rétegek függőleges kiterjedése a tereptől számítottan 142-214 méter, számuk változatos (egytől négyig), ami a rétegek jellemző kesztyűujj-szerű kifejlődésével magyarázható. A "vízműves" összlet vastagsága a zóna nyugati részén 26 méter, ettől 8 km-re keletre 47 méter. Az átlagos terepmagasság 121,4 mBf. A legmélyebben elhelyezkedő, fúrásokkal legkevésbé feltárt felsőpannon rétegeket egy kút termeli, melynek mélysége 273,1 méter. A szűrőzés két rétegben, 235,2-264,1 méter mélységközben történik. További vízkitermelés a 4. zónában nincs, bár a Vekeri tónál a pihenőközpont vízellátásának érdekében két kút üzemel. Ezek alsópleisztocén rétegeket termelnek, de hatásuk a távolság és az évi 2.000-3.000 m3-es termelés miatt nem lényeges. A zóna területén 1963-ban 4 db vízszintfigyelő kutat is telepítettek. A vizsgált területen a negyedidőszaki képződmények a felsőpannon, erodált fluviolakusrtrikus, jellemzően agyagos térszínre települnek. A negyedkori összlet a későharmadkori preformált, süllyedékperemi helyzetű felszínen átmeneti jelleget mutat. K-i és D-i irányban - a Nyírség és a Körös-völgye területén - fokozatosan vastagszik. A vizsgált terület tágabb térségében a quarter rétegsor nagy, 80-100 m vastagságú, alsó-pleisztocén korú kavicsos, durvaszemcséjű homokrétegekkel kezdődik, amelyet néhány vékony agyagfinomkőzetliszt réteg tagol. Ez az ún. "vízműves" réteg, amelyre a város vízellátásában meghatározó fontosságú vízművek kútjait telepítették. A sztratigráfiailag bizonytalanul lehatárolható, túlnyomórészt agyagos-finomkőzetlisztes kifejlődésű középső pleisztocén 3
Lénárt Cs. – Bíró T.: Felszín alatti ivóvízkészletek…
sorozatra a néhány 10 m vastagságú, uralkodóan fluviális eredetű apró és középszemcséjű homok, valamint agyag-finomkőzetliszt rétegek váltakozásával jellemezhető felsőpleisztocén korú összlet települ. A különböző minőségű rétegek helyzete alapján a paleokörnyezet változásai jó nyomon követhetők. A felső-pleisztocén összlet felszínhez közeli 10-20 méterében több szintben jelenik meg az eolikus eredetű durvakőzetliszt (lösz), illetve ennek egy nedves térszínre hullott, majd később gyakran áthalmozódott változata, a finomkőzetlisztes durvakőzetliszt - infúziós lösz [2]. A terület környezetében települt - különböző célú - földtani fúrásokból és mérnökgeofizikai szondázásokból megállapítható, hogy a geológiai fejlődéstörténet folyamatának összetettsége és a paleokörnyezet tagoltsága következtében még ezen a kis kiterjedésű területen belül is markáns különbségek mutatkoznak az egyes részek felépítése között. A jelen vizsgálódás szempontjából számunkra elsősorban fontos felső 200 métert tekintve a vizsgált területre az alábbi alaptípus mérvadó: A rétegsor változó vastagságú, eolikus eredetű durvakőzetlisztes homok-homok réteggel indul. Szemcseösszetételekben uralkodó a finom- és apró szemcséjű homokfrakció. A talajvíz nyugalmi szintje a morfológiai adottságoktól függően 1,5-4,6 m mélyen helyezkedik el a felszín alatt. A maximális talajvíz-ingadozás a területen 1,7 - 2,0 m körüli. A mélyebb fekvésű helyeken a maximális talajvízszint a terepszint közvetlen közelében várható. A modell alkalmazása A földrajzi adatmodell a területre vonatkozó különböző adatrétegeket tartalmazta, amelyek között szerepelt: ∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8 ∉8
földhasználat, a domborzat, a talajtani adottságok, a talaj vízvezető képesség, a talajvíz mélysége, felszíni földtani képződmények, és hidraulikus vezetőképesség illetve transzmisszivitás.
A földrajzi információs rendszert, mint keretrendszert az ARC/INFO - ArcView térinformatikai rendszer jelentette. A rendszer, mivel képes térképi átfedésekre az egyes rétegek között, képes a talajvíz készletet érő negatív hatások map-algebrai modellezésére. Különböző - a hidrogeológiai illetve talajtani paraméterekkel kapcsolatos - információkat kellett tehát összegyűjteni az elemzéshez és az adatbázis-építéshez. Ezek közül a legfontosabb a vízáteresztő képesség térbeli leírása egy le nem határolt vízgyűjtőre, a talajvíz szintje, azaz a talajvíz tározó réteg térbeli felszíne, a tényleges domborzati felszín, a talaj vízáteresztő képessége, a földhasználat illetve felszínborítás és ezek elhelyezkedése. Valamennyi információt digitális térképi formában hoztunk létre a térbeli elemzéshez. Természetesen a vizsgálatokhoz új térképeket is el kellett készíteni. A legnehezebb feladatot a talaj vízáteresztő képességének becslése jelentette, melyet geostatisztikai módszerekkel sikerült integrálni kidolgozott módszertan alapján [4]. A térképi adatbevitelt elsősorban digitalizálással oldottunk meg, mely során földrajzi referenciával is elláttunk az egyes térképi objektumokat EOV - rendszerben (Egységes Országos Vetületi Rendszer). Elsősorban raszteres alapú, azaz rács felbontású rétegeket alakítottunk ki a felszíni domborzati magasságokra vonatkozóan, a talajvíz magassági értékekre, az áteresztő képességekre, illetve a víztározó réteg térbeli kiterjedésére vonatkozóan. Ezen túl 4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
geostatisztikai módszerekkel állítottuk elő a fentieknek megfelelően a hidraulikus vezetőképesség és a talaj lejtési kategóriák térképét is. Ezt követően a két utóbbit szintén raszteres rendszerbe konvertáltuk. Ezek az adatmátrixok tették lehetővé, hogy különböző elemzéseket lehessen végezni az Anyag és módszer c. részben említetteknek megfelelően az egyes rétegek között. Eredmények és értékelésük Az elsődleges célja a vizsgálatnak az volt, hogy egy olyan módszert próbáljunk ki regionális szinten, amely a DRASTIC módszertanhoz kapcsolódik. Ennek első lépése olyan számítógépes alapú térképi rendszert kialakítása volt, amely meggyőzően bizonyítja, hogy lehetséges kombinálni a térinformatikai módszertant regionális potenciális talajvíz szennyezési kockázat elemzési eljárásokkal. Az alkalmazott térinformatikai modell segítségével, az egyes rétegek felhasználásával olyan földrajzi adatmodellt sikerült kialakítani, ahol az egyes területi egységekre vonatkozóan pontosan meg lehet határozni a talajvízre vonatkozó negatív potenciális hatásokat. Az adatrétegben az egyes adattartalmakat a DRASTIC módszer alapján különböző súlyokkal vontunk be a döntésbe, tehát egy-egy adat indexálttá vált, amely alapja annak, hogy a potenciális talajvíz szennyezés kockázatát meg lehessen becsülni. Egy olyan pixel vagy képegység fölött, ahol a talajnak nagy a vízáteresztő képessége, a talajvíz fölött a védőréteg viszonylag kicsi és nagy talajvíz szennyezési veszéllyel kell számolni, a területen a talajvízre vonatkozó potenciális kockázat nagy. Más területeken, ahol a vízvezető képesség viszonylag alacsony a talajvíz potenciális elszennyeződésének kockázata kicsi így kicsi a rétegvízre illetve vízbázisra vonatkozó kockázat is. A térinformatika elsődleges funkciója a felállított modellben, hogy ezeket az elkülönült adatrétegeket illetve adattartalmakat együttesen értékelje egy egységes környezetben és ennek alapján új típusú információt szolgáltasson a felhasználó számára. A regionális szinten adaptált modell további előnye, hogy olyan mérhető paramétereket tartalmaz, amelyek általánosan elérhetőek valamennyi vízbázis kapcsán, így az itt elért módszertani eredmények szélesebb körben is kiterjeszthetőek. Az elvégzett vizsgálatok alapján eredményeink a mintaterületen az alábbiak: Ε8A KHV eljárást támogató környezeti modell kapcsán integrált relációs-hibrid GIS környezet elméleti megoldásainak kipróbálása és gyakorlati létrehozása. Ε8A DRASTIC-modell regionális implementálása a specifikus hidrogeológiai adottságok figyelembe vételével, valamint alkalmassá tétele GIS alapú KHV eljárásba történő alkalmazásra. Ε8A talajvíz-térképezés alapján annak megállapítása, hogy e tényező sérülékenysége szempontjából az 1-es zóna a legkevésbé sérülékeny, míg a 2-es, 3-as és 4-es zónák fokozottan sérülékenyek Ε8Az utánpótlódás vizsgálatával kapcsolatos eredmény, hogy területen a közel sík felszín esetében az évente utánpótlódásként a felszín alatti vizeket elérő csapadékmennyiség 140 - 180 mm között mozog, amennyiben a talajvízszint 1 - 4 méteres mélységben helyezkedik el, és 100 - 120 mm, amennyiben ennél mélyebben mozog. A beszivárgás a vizsgált területen bár térbeli variabilitást mutat, a területre jellemző érték a DRASTIC-modellben egy kategóriának felel meg. Ε8Elkészült, a terület környezetében települt - különböző célú - földtani fúrásokból és mérnökgeofizikai szondázásokból alapján a terület összetett hidrogeológiai objektummodellje. Segítségével megállapítható, hogy a vizsgált területen belül is markáns
5
Lénárt Cs. – Bíró T.: Felszín alatti ivóvízkészletek…
különbségek mutatkoznak az egyes részek (modell-rétegek) felépítése között és az értékelés alapján sérülékeny e tényező szempontjából is a teljes víztartó. Ε8A talajtani modellrétegen végzett vizsgálat eredménye, hogy a 2-es zóna bizonyult talajtani értékelés szempontjából a legsérülékenyebbnek, ezt követte a 4-es majd a 3as. A fizikai talajféleség szempontjából a legkevésbé sérülékenynek az 1-es számú zóna bizonyult. Ε8A telített zónával kapcsolatos DRASTIC-vizsgálatok beigazolták, hogy a homok és kavics jelenti a legnagyobb előfordulási gyakoriságot, ezt követi a homok és kavics jelentős iszap- és agyagtartalommal, de a területen előfordul az iszap-agyag kombináció is, mint a telített zóna anyagának része. A vizsgálat alapján kitűnt, hogy a 2-es illetve 3-as zónában a legnagyobb mértékű a modell szempontjából az egyik legsérülékenyebb kategóriát jelentő homok aránya, de a 4-es számú zóna is sérülékenynek minősült ebből a szempontból. A területi statisztikai vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a terület nagy része, mintegy 76%-a a területen előforduló legmagasabb, 8-as érzékenységi osztályba esik, de jelentős az aránya az 5-ös és 6-os érzékenységi kategóriáknak is. Ε8Az elkészült transzmisszivitási modellrétegek geostatisztikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy a legalsó vízadó réteg mind a 4 zónában sérülékeny. Jóval differenciáltabb a kép a középső és a felső vízadó réteg esetén, ahol az 1-es és 2-es illetve a 2-es és 4-es zónák rendelkeznek átlag feletti sérülékenységgel. A rétegek területi érzékenységi vizsgálatából levonható az a következtetés, hogy az alsópleisztocén réteg különösen érzékeny az őt elérő szennyeződésekre, mivel a vizsgált terület minden zónája a 10-es legérzékenyebb kategóriába esik. A felette fekvő két réteg esetében jóval sokoldalúbb a kép, hiszen a terület több mint negyede mindkét esetben a kevéssé sérülékeny kategóriába esik (5-ös illetve 4-es). Ugyanakkor a területük közel 50%-a veszélyeztetett, 8-as kategóriába tartozik. Ε8A vizsgált területen összesen 1 400 920 elemi cellára határoztuk meg a DRASTICindexet. A STANDARD DRASTIC értékelésben 127 és 194 között mozogtak az index-értékek, a vizsgált zónák közül a 2-es bizonyult 190.8-es átlagértékkel a legsérülékenyebbnek. Ezután a 3-as illetve 4-es zóna következik egyformán 186-186os átlaggal. A vizsgált területen a legkevésbé sérülékenynek az 1-es zóna bizonyult 163-as átlagos pontértékkel. Így sérülékeny illetve közepesen sérülékeny a vízbázis az értékelés alapján, néhány helyen csaknem megközelítve a nagyon sérülékeny kategóriát. A százalékos arányokat vizsgálva megállapítható, hogy sérülékeny kategória a terület több, mint 80%-át érinti. Összefoglalás A potenciális talajvízszennyezés előfordulását számos földrajzi fizikai és környezeti változó befolyásolhatja illetve okozhatja. A legfontosabbak a talaj típusa, a talajvíz mélysége és a víz tározóréteg nagysága. Számos elméleti számítógépes modellt fejlesztettek ki a talajvíz érzékenység elemzésére, azonban a legtöbb modell túl komplex volt a regionális megközelítés szintjén. Ezek egy része túlságosan helyszínre adaptált, más részük pedig erősen leegyszerűsített modellfeltételeket alkalmazott. Az általunk alkalmazott megközelítés széles körben alkalmaz térinformatikai rendszereket. A térinformatikai rendszert általában adatok tárolására, visszatöltésére, képi megjelenítésre és elemzésre alkalmazzák abban az esetben, ahol komplex környezeti kapcsolatok léteznek, és az egyes hatásfolyamatok elkülönülve kevésbé hatékonyan elemezhetőek, mint egy integrált környezeti rendszeren belül, amelyet a térinformatika 6
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
biztosít. A térinformatika elsődleges funkciója, hogy ezeket az elkülönült adatrétegeket illetve adattartalmakat együttesen értékelje és ennek alapján egy új típusú információt szolgáltasson a felhasználó számára ezért különösen alkalmasnak bizonyult a sérülékenységi vizsgálatban. A modell további előnye, hogy olyan mérhető paramétereket tartalmaz, amelyek általánosan elérhetőek valamennyi vízbázis kapcsán. Irodalomjegyzék [1] Aller, L., Bennett, T., Lehr, J. H., Petty, R. J. (1987): DRASTIC: a standardized system for evaluating groundwater pollution potential using hydrogeologic settings, US EPA Report EPA/600/2-87-035, Ada, Oklahoma. [2] Debreceni vízmű és gyógyfürdő vállalat vízműtelepeinek védőidom meghatározása (1994). VITUKI RT. Hidrológiai Intézet, Budapest. [3] Füle L. (1997): Víztartó rendszer sérülékenységi értékelése DRASTIC-módszerrel, Földtani közlöny, 127/1-2, Budapest. [4] Marton L., Szanyi J. (1997): Kelet-Magyarországi pleisztocén üledék geostatisztikai vizsgálata, Hidrológiai Közlöny, 77 évf. 5. Szám, Budapest. [5] Tamás J. (1998): Térinformatika és környezeti modellezés, DATE, Debrecen. [6] Tamás J., Lénárt Cs. (1996): Térinformatikai módszer alkalmazása a talajkörnyezet modellezésében, (Applying GIS methods in modelling soil environment) in: Proc.Informatika a Felsőoktatásban 96, Debrecen. [7] Tamás J., Lénárt Cs. (1997): GIS tools and solution in water and groundwater management systems-An environmental protection perspective in: Environmental Problems and solution, Wageningen Univ. and EJC.
7
