Felmérés a magánkézben lévő biztonsági vállalatok által folytatott szociális párbeszédről az új kelet-európai tagállamokban

Felmérés a magánkézben lévő biztonsági vállalatok által folytatott szociális párbeszédről az új kelet-európai tagállamokban A következő projekt keretén belül létrehozva: „Az új tagállamok és a csatlakozásra jelölt országok magánkézben lévő biztonsági vállalatai által kezdeményezett európai szociális párbeszéd és aktuális nemzeti fejlesztések”, felelős testület: ZBORNICA ZA RAZVOJ SLOVENSKEGA ZASEBNEGA VAROVANJA - ZRSZV, Ljubljana, Szlovénia Az Európai Tanács finanszírozásában a 04.03.03.01 „Iparági kapcsolatok és szociális párbeszéd” költségvetési keret alatt található meg

A célkitűzések A felmérés be szeretné mutatni a szociális partnerek helyzetét és azok kapcsolatait az EU új keleti tagállamainak magánkézben lévő biztonsági vállalataival. A jelen helyzetben kevés és gyakran nem megbízható a rendelkezésre álló számadat, valamint az aktuálisan zajló fejlesztésekkel és változásokkal kapcsolatos információ. Ezek gyakran nem tekinthetők át megfelelően az ország és az ország társadalmi csoportjai és elitje közötti kapcsolatok közeli ismerete nélkül. Ennek fényében a jelentés be szeretné mutatni a jelenlegi helyzetet és annak legfontosabb következményeit az országokban fennálló iparági kapcsolatok fejlődésére nézve. Európai szemszögből olyan csoportokat és szervezeteket szükséges támogatni, amelyek demokratikus megközelítést alkalmaznak, és aktívan elősegítik a társadalmi párbeszédet a PSI-ket illetően. A jelentés arra törekszik, hogy megszerezze az ezek lehető legjobb azonosításához szükséges forrásokat.

Előzetes megjegyzések Az EU legtöbb új keleti tagállamában a második világháború kezdetétől az 1990-es politikai átalakulásokig tartó időszakban nem volt hagyománya a szabad szakszervezeten és a munkaszervezeteken alapuló iparági kapcsolatoknak. Az akkor meglévő szervezetek, különösen ami a szakszervezeteket illeti, eléggé más funkcióval rendelkeztek és az állam vagy a kommunista pártok kiterjesztései voltak. Az egyedüli kivétel a lengyel SOLIDARNOSC szakszervezet volt, amely az elmúlt század nyolcvanas éveiben önálló utat járt be, és központi szerepet töltött be azokban az eseményekben, amelyek a késő nyolcvanas években a Vasfüggöny lehullását eredményezték. 1990 után az iparág újraprivatizálása és a szabad piacok kialakulása kemény és zavart keltő folyamat volt. A régi elit tagjai, mint a rendőrség, a hadsereg, a titkosszolgálati apparátus magas beosztású tisztviselői, valamint a vezető funkciókkal megbízott hivatalnokok éltek az alkalommal, és nagy szeleteket szakítottak ki maguknak az iparágból, majd a versenytársakkal és piacra belépő nyugati vállalatokkal zajló olykor kemény konfliktusok után politikailag és

1

gazdaságilag is megalapozták magukat. Az EU-s konvergencia-követelmények teljesítése és a rendes taggá váláshoz vezető folyamat során az új elit teljesítette a követelményeket, és az európai szabványokkal harmonizált új törvényalkotást fogadott el. Mindezek ellenére az Új tagállamokban az eszközök és az érdekképviseleti szervezetek kialakulása továbbra sem mondható túlságosan fejlettnek, és gyakran indokolt azok kifejezetten rossz állapotáról beszélni. Ez a megállapítás a szakszervezetekre is érvényes: A legtöbb keleti országban a szocialista időkből megörökölt szakszervezetek túlélték a változást, nem utolsósorban a háború után felhalmozott vagyonuknak köszönhetően. Eközben új, konkurens és szabad szakszervezetek is megalakultak, az esetek többségében viszont ezek továbbra is kis méretűek, és tagok megszerzéséért küzdenek. A fő akadályt egyértelműen az a még mindig fennálló nézet jelenti, amely a szakszervezetekre mint az állami adminisztráció részére tekint, valamint az, hogy a népesség nagy részénél általánosságban hiányzik a polgárjogokkal és a demokratikus érdekképviselettel kapcsolatos tudatosság. Miután rendes EU-tagállamokká váltak, a kelet-európai államok törvényalkotásának EU-s szabványokkal való harmonizációja továbbra is folyamatban van. Eközben az összes országban haladó munkajogi szabályok érvényesek, amelyek az iparági kapcsolatok minden szintjén magukban foglalják a szociális párbeszédhez szükséges alapfeltételeket. Mindezek ellenére megfigyelhető, hogy csaknem az összes új tagállamban az új törvényalkotási szabványok alkalmazása kívülről kezdeményezett, felülről lefele haladó folyamat, amelyben számos ellentmondás tapasztalható a demokratikus állampolgárság tudatának hiánya, valamint az új (és részben régi) elit és ennek az összes állami intézményben jelen lévő hálózatainak gazdasági és politikai hatalmi ambíciója miatt. A magánkézben lévő biztonsági vállalatok (PSI) esetén ez a probléma még nyilvánvalóbb és akadályozóbb.

A magánkézben lévő biztonsági vállalatok az új kelet-európai tagállamokban 1990 után a magánkézben lévő biztonsági szolgálatok teljesen újnak számító iparágként jelentek meg a kelet-európai országokban, ahol korábban a köz- és magánbiztonsági kérdéseket állami ügyként kezelték. Ezért az ezt az ágazatot érintő törvényeket nehézkesen és gyakran ideiglenes és hiányos módon hozták létre. Valójában néhány kelet-európai tagállamban, mint Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban 2010-ig nem létezett a PSI-ket érintő törvényi szabályozás, és a többi országok nagy részében a törvényeket többször módosították, és továbbra is folyamatosan módosulnak. Az összes új tagállamban és néhány egyéb európai országban alapelv, hogy a PSI-k a Belügyminisztériumok ellenőrzése alá tartoznak, amely döntés magától értetődőnek tűnik a parancsuralmi előzményekkel rendelkező országok esetén. Tehát Kelet-Európában a PSI szabályozatlan iparágként indult el és fejlődött, anélkül, hogy a kemény versenyt diktáló piacon rendelkezésre állt volna az iparági kapcsolatok hagyománya. Annak ellenére, hogy közben az új tagállamokban sor került az iparági kapcsolatok keretszabályozásának többé-kevésbé a közös európai szabványok szerinti megalkotására, az iparági szövetségek hangsúlyosan erőtlenek és töredezettek. Lettországban és Szlovákiában például a munkáltatói szervezetek még mindig gyerekcipőben járnak, és semmilyen módon nem befolyásolják a piacot vagy a munkaügyi politikát. Más országokban, mint például Bulgáriában számos konkurens szervezet harcol a piaci részesedésért és a politikai befolyásért.

2

Az olyan országokban, mint Magyarország, Horvátország, Románia, Észtország és Bulgária, a munkáltatói szervezetek rövid időn belül az EU irányába mozdultak el, és nemzeti jelentőségük és piaci hatásuk javítása érdekében a CoESS ernyőszervezet tagjai lettek. Ezt gyakran az olyan multinacionális biztonsági vállalatok tevékenysége ösztönözte, mint az összes új tagállamban különböző méretű kirendeltségekkel jelen lévő (Magyarország, Észtország) G4S és Securitas. A Cseh Köztársaságban, Lengyelországban, Litvániában nemzeti szinten léteznek szervezetek, de még mindig (vagy már nem) aktívak európai szinten. Szlovénia kivételével a kelet-európai munkáltatói szervezetek a tagvállalatok és a személyzet száma, illetve a forgalom aránya tekintetében az iparágnak csak egy kis részét képviselik. Annak ellenére, hogy ezek nagy részét az állami hatóságok reprezentatívnak ismerik el, az iparágban elfoglalt szerepük általában jelentéktelen, és néhány nagyobb vállalatra összpontosítanak. Viszont lobbiszervezetekként különböző politikai befolyással bírnak, és háromoldalú szociális párbeszéd bizottságokban is részt vesznek (ha vannak ilyenek). A kelet-európai PSI-k szakszervezetekkel és munkavállalói képviselettel kapcsolatos magatartásának vizsgálatakor általában kevés a hajlandóság az egyeztetésekre és a szociális partneri elismerésre, bár a munkaügyi törvények kifejtenek némi nyomást a vállalatokra. Sőt, bizonyos országokban a szociális párbeszéd a munkáltatói képviselők (Szlovákia) értelmezésében a munkajog keretén belüli, a kormányzattal történő egyeztetésekre korlátozódik. Az új tagállamokban – és a többi EU ország legnagyobb részéhez hasonlóan – az iparág romboló versennyel, nagyon alacsony bérekkel, kifejezetten magas munkaórákkal, feketemunkával, rossz munkakörülményekkel és a szociális és munkajogi szabályozások általános megszegésével szembesül.

Szakszervezetek a kelet-európai magánkézben lévő biztonsági vállalatoknál A szakszervezetek helyzete a PSI-knél még bonyolultabb. Mivel egyáltalán nincs tapasztalatuk ebben az új iparágban, a szakszervezetek a polgárjogokkal kapcsolatos tudatosság hiányával, a szervezetek töredezettségével és széles területen szétszórt és elszigetelt munkahelyekkel szembesülnek egy olyan ágazatban, amely akadályozza a munkavállalók szerveződését. Jelenleg kevés szakszervezeti tömörülés (Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Litvánia, Szlovénia) létezik, és mindegyikük taghiánnyal küzd, amely lehetetlenné teszi a hatékony kollektív fellépést. Az olyan országokban, mint Románia, Észtország, Lettország és Horvátország, a biztonsági dolgozók kis csoportjának általában nagyobb, több tömörülést magában foglaló szövetségek nyújtanak képviseletet. Továbbá, gyakran egymással versenyző szövetségek és szakszervezeti tömörülések léteznek: Romániában és Horvátországban például jelenleg akár négy szakszervezeti szervezet is magáénak tartja a biztonsági szektorban dolgozók képviseletét, Szlovéniában, Bulgáriában és Magyarországon legalább két ilyen szervezetről beszélhetünk. A Cseh Köztársaságban és Szlovákiában jelenleg nincs olyan szakszervezet, amely képviselné az ágazatot, vagy regionális vagy fiók szinten összefogná a biztonsági dolgozókat. Annak ellenére, hogy az új tagállamokban létező csaknem összes szakszervezeti tömörülés az ágazatban dolgozó munkavállalóknak csak nagyon alacsony százalékát fogja össze, a kormányzatok a legtöbbjüket reprezentatívnak ismerik el annak köszönhetően, hogy tagjai a reprezentatív ernyőszervezetnek. Ez lehetővé teszi a számukra a részvételt a nemzeti és fiókszintű szociális párbeszéd bizottságokban, valamint egyeztetések kezdeményezését a munkáltatói szervezetekkel.

3

Az új tagállamokban lévő szakszervezetek történelmi hátteréből származóan a PSI-k esetén egy másik speciális probléma is jelentkezik: a szocialista idők jó szervezési és pénzügyi háttérrel rendelkező szakszervezeteinek utódszervezetei felvállalták az ágazat képviseletét, és sikerült hivatalosan elfogadtatniuk magukat. Az átfogó tagság és a demokratikus tradíciók hiányában legtöbbjük bizottságokban és egyeztetésekben aktív egy olyan fentről lefele alkalmazott munkajogi környezetben, amely nem rendelkezik demokratikus kontrollal, és nem áll szoros kapcsolatban a munkaerővel. Az állami ügynökségből a tagjaik érdekét képviselő szervezetté való átalakulási folyamat gyakran nem valósul meg. Az egyedüli kivétel a lengyel SOLIDARNOSC szakszervezet, amely a múlt század nyolcvanas éveitől hagyományosan egy küzdelmet folytató demokratikus szervezetként működik. Az olyan országokban, mint Magyarország, Szlovénia, Bulgária, Litvánia, Románia és Horvátország, 1990-től kezdődően új és versenyben álló szakszervezetek jöttek létre, amelyek lassan növekednek, és nem csak az elismertségük és átfogó tagságuk hiányzik, hanem az olyan strukturális és pénzügyi háttér is, amelyekkel az utódszervezetek rendelkeznek. Viszont ezek a szakszervezetek is képesek felhasználni az általánosan alkalmazott munkaügyi törvényeket annak érdekében, hogy növeljék befolyásukat a nemzeti szociális párbeszéd keretén belül.

Az új tagállamok PSI-jeinek európai képviselete Annak ellenére, hogy a CoESS és UNI-Europe PSI-ernyőszervezetek határozottan kihangsúlyozzák, hogy nem szeretnének beleavatkozni a nemzeti ügyekbe, az tagadhatatlan, hogy kifejtenek némi hatást a nemzeti tagszervezetekre és azok szociális párbeszéddel, demokráciával és a szabad piac fejlődésével kapcsolatos magatartásukra, különösen azokban a kelet-európai országokban, ahol az Európáról és az EU által képviselt előnyökről alkotott kép továbbra is fejlesztésre szorul. Egy munkáltatói szövetség és a kapcsolódó vállalatok számára a CoESS-tagság javíthatja a nyilvános megítélésüket, és erősítheti a nemzeti piacokon betöltött pozíciójukat, valamint a kormányzattal fennálló kapcsolatukat. Másrészt az UNIEurope szervezetben tagsággal rendelkező szakszervezetek számára előnyt jelent a nemzetközi fejlesztésekről megszerzett információ, valamint a közös európai kampányok és az európai ernyőszervezetek és intézmények által nyújtott támogatás. Továbbá, az elmúlt években a más EU-tagállamok ernyőszervezetei és szociális partnerszervezetei által végzett számos tevékenység az új tagállamokban némi fejlődéshez és változáshoz vezetett a biztonsági vállalatok szociális párbeszédének terén: A közgyűlések mellett a CoESS számos, a magánkézben lévő biztonsági vállalatokkal kapcsolatos konferenciasorozatokat szervezett Kelet-Európában, amelyek olyan fontos témaköröket érintettek, mint Legjobb érték, Szakmai képzés, Egészségvédelem és biztonság stb., amelyek hasznosak bizonyultak a régió munkáltatói szervezeteivel zajló kapcsolatteremtésben és együttműködésben. Közben az új csatlakozásra jelölt országok, mint Szerbia, Macedónia és Bosznia munkáltatói szervezetei is társtagok lettek. A szlovén CoESS tag, a ZRSZV, 2008-ban és 2009-ben a Bizottság által finanszírozott szociális párbeszéddel kapcsolatos két projektet szervezett, amely további iparági szövetségekkel és szakszervezetekkel való kapcsolathoz vezetett, és kapcsolattartást és egyeztetéseket kezdeményezett vagy élesztett újra a célországok szociális partnerei között. 2005-ben és 2006-ban a német szakszervezet, a ver.di két, a Bizottság által támogatott szociális párbeszéd projektet szervezett azzal a céllal, hogy azonosítsa és kapcsolatba lépjen a kelet-európai magánkézben lévő biztonsági ágazatban jelen lévő szakszervezetekkel, és

4

bevonja őket az Európai Szociális Párbeszédbe. A legtöbb célországban sikerült létrehozni a kapcsolatokat, és a litvániai és a bulgáriai szakszervezeti tömörülések ebben az időszakban az UNI-Europe tagjaivá váltak. Egyéb szakszervezeti tömörülések, mint a lengyel SOLIDARNOSC, a szlovén ZSSS, a román CARTEL ALFA, az észt ETKA és a lett LAKRS nem hivatalos hozzáférést kaptak a ernyőszervezethez és az Európai Szociális Párbeszédhez, amelyet néhányan közülük továbbra is rendszeresen használnak nemzetközi ügyekben és megszokott tevékenységek során. A kelet-európai országok biztonsági ágazatához kapcsolódó szociális párbeszéd és különösen a szakszervezetek nehéz helyzete miatt az ilyen kezdeményezések megfelelő, viszont ritkán használt eszközök az érdekek demokratikus képviseletéhez és az együttműködő iparági kapcsolatok javításához.

BULGÁRIA: Jelenleg a bulgár magánkézben lévő biztonsági iparágban legalább öt munkáltatói szervezet létezik. A legrégebbi az Ipari Biztonsági Vállalatok Nemzeti Szövetsége (NAFTSO), amely már Bulgária 2007-es EU-s csatlakozása előtt is a CoESS ernyőszervezet tagja volt. A NAFTSO a becsült 1200 biztonsági vállalatból 50-et tömörít magába, és a piac hozzávetőlegesen 20 %-át fedi le. A szervezet vezető vállalatai és vezetői szorosan kapcsolódnak a régi elithez és az állami adminisztrációhoz (a szervezet igazgatója a korábbi nemzetbiztonsági hivatal magas rangú tisztje volt, és a tagvállalatok tulajdonosai a Belügyminisztérium magas rangú tisztviselői voltak), ami 2009-ben és 2010-ben közbotrányhoz vezetett. A bulgár PSI piacon további négy iparági szövetség aktív. Közülük az egyik technikai biztonsági cégeket fog össze, és a NAFTSO-val áll szövetségben. A többi három, kis- és középméretű biztonsági cégeket magába tömörítő szövetség azzal a céllal jött létre, hogy ellensúlyozza az erőviszonyokat és piaci részesedést szerezzen. Hozzávetőlegesen 60 kisebb céget fog össze. Ez a három szövetség 2009-ben a NAFTSO ellensúlyozásaként megalapította a „A Magánkézben Lévő Biztonsági Vállalatok Fiókszervezeteinek Szövetsége” (CBOPSS) szervezetet. A szakszervezeti oldalon két szervezet van jelen: A „Az Állami Adminisztrációtól és Szervezetektől Független Szakszervezetek Szövetsége” (CITUB) a korábbi, főleg a közalkalmazottakat magában foglaló szocialista szakszervezet utódszervezete. Ez a rendőrségi alkalmazottakat és biztonsági alkalmazottak egy kis csoportját tömöríti össze. A CITUB-ot nem ismerik el a PSI-k képviselőjeként. A biztonsági alkalmazottak szakszervezeti tömörülése (GSENTU) 2005-ben alakult meg, és az 1990-ben új szakszervezetként megalakult PODKREPA szövetség része. A PODKREPA fiókszervezeteként a GSENTU a bulgár PSI-k reprezentatív szakszervezeteként elismert. 2007 óta a GSENTU az UNI Global Union/Europe része, és képviselteti magát az Európai Szociális Párbeszédben. A GSENTU csupán hozzávetőlegesen 1000 biztonsági alkalmazottat fog össze, akik kis cégekben dolgoznak, és csak korlátozott hatókörük van a tömörülésen belül. A bulgár PSI-k esetén az iparági kapcsolatok nehézkesek és nem eléggé fejlettek: a NAFTSO szövetség nem fogadta el a GSENTU szakszervezeti tömörülést, és minden egyeztetést visszautasított annak ellenére, hogy 2007-től mindkét szervezet az Európai Szociális Párbeszéd tagja volt. Először 2010-ben került sor hivatalos előzetes kapcsolatfelvételre. Korábban a NAFTSO kollektív szerződést próbált meg kötni a CITUB szakszervezettel, a

5

dokumentumot azonban a Munkaügyi Minisztérium nem fogadta el általánosan kötelező érvényűként, mert a szakszervezetet nem tekintették reprezentatívnak. A GSENTU és a többi munkáltatói szövetség egyeztetéseket kezdeményezett, és 2009-ben kollektív szerződést írtak alá. Ezt a szerződést sem fogadták el általánosan kötelező érvényűként, mert a NAFTSO nem írta alá azt. Tehát jelenleg a bulgár PSI-k esetén eléggé erőtlen a szakszervezeti tömörülés, ahol két, közel azonos méretű munkáltatói szervezet verseng egymással, és közülük a legbefolyásosabb mindezidáig gátolta a tömörülések közötti egyeztetéseket. Az Európai Szociális Párbeszéd általános célkitűzéseinek tekintetében ki kell hangsúlyozni azt a szokatlan helyzetet, hogy míg a szociális partnerek két nemzeti szervezete évek óta aktív az ESD Bizottságban, addig odahaza nem vesznek részt a szociális párbeszéddel kapcsolatos tevékenységekben. Ágazati szakszervezetek: • GSENTU/PODKREPA, 2. Angel Kanchev Str., 1000 Sofia, [email protected] Elnök: Anna Zaimova Az UNI Global Union/Europe tagja • Az Állami Adminisztrációtól és Szervezetektől Független Független Szakszervezetek Szövetsége, CITUB Exarch Yossif Str.21, 1000 Sofia [email protected] , [email protected] Munkáltatói szervezetek: • Ipari Biztonsági Vállalatok Nemzeti Szövetsége, NAFTSO, 50, Pirin str., 1680 Sofia [email protected], www.naftso.org A CoESS tagja • A Magánkézben Lévő Biztonsági Vállalatok Fiókszervezeteinek Szövetsége, CBOPSS, 145 Rakovsky Str., ent.D fl.5 ap.18, 1000 Sofia. [email protected] , [email protected] Elnök: Zhivko Chakrachiev – a következő szervezetek konzorciuma: o Az Örző-védő Tevékenységet Végző Személyek és Szervezetek Nemzeti Szövetsége, NAPAPPA, 29 Vladaiska Str. Elnök: Boyan Boyanov o Biztonsági Őrök és Nyomozók Nemzeti Tömörülésének Kamarája, Rakovsky Str., ent.D fl.5 ap.18, 1000 Sofia. [email protected] , [email protected] Elnök: Zhivko Chakrachiev o Őrző-védő Vállalatok Egyesülete [email protected] Elnök: Vasil Velkov

6

HORVÁTORSZÁG: A horvátországi magánkézben lévő biztonsági vállalatok (hozzávetőlegesen 110 vállalat, amely 13 400 alkalmazottat foglalkoztat) az 1992-ben alakult reprezentatív Horvát Biztonsági Szövetségben (CSA) szerveződik. Míg az ország továbbra is tagjelölt állam, a CSA a CoESS ernyőszervezet társtagja. A CSA egyeztetéseket végzett az SSKH szakszervezettel, ami 2009ben az első, egy évre szóló kollektív szerződéshez vezetett. Közben egy második, az elkövetkező két évre szóló kollektív szerződésre is sor került. Szakszervezetek: SSKH, A HORVÁT KÖZÜZEMI ÉS KAPCSOLÓDÓ SZOLGÁLTATÁSOK DOLGOZÓINAK AUTONÓM SZAKSZERVEZETE Trg Kralja Petra Krešimira IV. br 2, Zagreb, Hrvatska e-mail: [email protected], [email protected] Munkáltatói szervezetek: • Horvát Biztonsági Szövetség, CSA, Šoštarićeva 8, Zagreb, 10000 Zagreb, [email protected], www.hcz.hr , [email protected] Elnök: dr.sc. Željko Dobranović A CoESS tagja

CSEH KÖZTÁRSASÁG: A Cseh Köztársaságban mindeddig nem volt azonosítható regionális vagy nemzeti szintű társadalmi párbeszéd. A „Cseh Köztársaság Magánkézben Lévő Biztonsági Szolgálatainak Egyesülete” (UPSS) munkáltatói szövetség a cseh biztonsági cégek 23 %-át, és az alkalmazott személyzet hozzávetőlegesen 30 %-át (kb. 50 000 alkalmazott) képviseli, és a CoESS tagja. A szervezet jelenleg keményen harcol a magánkézben lévő biztonsági vállalatokat érintő cseh kerettörvények módosítása érdekében, azt állítva, hogy az aktuális törvényi keretek nem teszik lehetővé az iparág további fejlődését. Annak ellenére, hogy nemzeti iparági szinten a CMKOS nemzeti szakszervezeti szövetséget bevonó háromoldalú szociális párbeszéd bizottságok alakultak, a biztonsági ágazatban nincs másik szakszervezeti oldal. Ha a biztonsági alkalmazottak egyáltalán szerveződnek, akkor azt más szakszervezeti tömörülések tagjaiként teszik, és a cseh munkaügyi törvény által meghatározott üzemi tanácsokon belül csak vállalati szinten vannak képviselve. Csak egyetlen szakszervezeti tömörülés, a „Banki és Biztosítási Alkalmazottak Szakszervezete” foglal magában azonosítható számú biztonsági alkalmazottat, viszont nem végez egyeztetéseket ennek a csoportnak a számára. A szakszervezet az UNI-Europe tagja. Vállalati szinten jelenleg csak a G4S biztonsági cég cseh fiókvállalatának van erős szakszervezeti részvétellel rendelkező üzemi tanácsa (Banki és Biztosítási Alkalmazottak Szakszervezete), és a „Banki és Biztosítási Alkalmazottak Szakszervezete” szervezettel áll aktív kapcsolatban. Az üzemi tanács képviselője azt nyilatkozta, hogy ezt üzemi tanácsi szintű külső tevékenységek kezdeményezték a multinacionális G4S vállalaton belül, ami kihangsúlyozza a multinacionális vállalatok lehetséges pozitív szerepét a szociális párbeszéd tevékenységek kezdeményezésében.

7

A magánkézben lévő biztonsági vállalatok esetén a munkáltatói szervezetek szociális párbeszéd ügyekben egyedüli releváns partnerként a cseh kormányhoz fordulhatnak. A szakszervezetekkel való egyeztetés nem játszik szerepet a munkaügyi szabályozásokkal, valamint a szociális és gazdasági munkakörülményekkel kapcsolatos erőfeszítéseik során. Munkáltatói szervezetek: • Cseh Köztársaság Magánkézben Lévő Biztonsági Szolgálatainak Egyesülete (UPSS) Zitná 1578/52, PSC 120 00, Praha 2, [email protected] ,www.securityclub.cz, [email protected], www.asbs.cz CoESS tag Szakszervezet: • Banki és Biztosítási Alkalmazottak Szakszervezete Nám. W. Churchilla 2, 113 59 Praha 3, [email protected], http://www.cmkos.cz/ospp Elnök: Rudolf Kubásek, Az UNI-Europe tagja

ÉSZTORSZÁG: Az Észt Biztonsági Szervezet (ESA) 1993-ban alakult. Ennek az elődje általános munkáltatói szövetség volt, amely 1917-ben alakult, és a szovjet megszállás alatt működött. A régi tagok jelentős része az új szervezet tagja lett. Az 1997-es privatizációjukig a magánkézben lévő cégek mellett egymással versenyző közbiztonsági szolgáltatások léteztek. A jelenleg 20 tagvállalatot magában foglaló szervezet a piac 85 %-át képviseli, beleértve a két legnagyobb vállalatot is: a már tagvállalat G4S a biztonsági piac 50 %-át teszi ki. A szervezet 2004-től a CoESS tagja, és európai szinten is aktív. Az iparági kapcsolatok alapja az észt munkajog, amely többek között az üzemi tanácsokat minden szinten a szociális párbeszéd eszközének tekinti. A megszokott bérek csökkentése esetén kötelező értesíteni a szakszervezeteket, és egyeztetni velük. Az „Észt Szolgáltató és Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete” (ETKA) 1990-ben alakult. Ezt a régi, 1940-ig létező szakszervezeti szövetség utószervezeteként ismerték el, és sikeresen visszaszerezte vagyontárgyait. Bár jelenleg nem rendelkezik tagokkal az észtországi magánkézben lévő biztonsági szolgálatok alkalmazottai közül, az ETKA nemzeti szinten képviseli a biztonsági alkalmazottakat, és az EAKL ernyőszervezetén keresztül az ETUC tagja. A munkaügyi törvények alapján a biztonsági vállalatokban két szakszervezeti szövetség aktív. A szervezés szintje nagyon alacsony: jelenleg csak 48 alkalmazott képviselteti magát a kb. 5800 alkalmazottból. Az első kollektív szerződéssel kapcsolatos egyeztetésre vállalati szinten a G4S vállalatnál (amely a nemzeti biztonsági személyzet több mint 50 %-át alkalmazza), a megbízott üzemi tanáccsal együtt került sor. 2008-ban a szakszervezettel egy másik, 4300 alkalmazottat érintő kollektív szerződéssel kapcsolatos egyeztetésre került sor. Ágazati szinten 2008-ban egy szerződés is létrejött a biztonsági személyzet alapképzésével és a közös munkacsoportok létrehozásával kapcsolatosan. Ágazati szakszervezet: • Észt Szolgáltató és Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (ETKA) 8

Lutsu 14a, Tartu [email protected], [email protected], www.etka.ee Elnök: Elle Püttsepp Munkáltatói szervezetek: • Észt Biztonsági Szervezet (ESA) Madara 27, 10612 Tallinn, [email protected], www.security.ee A CoESS tagja

MAGYARORSZÁG: Akárcsak a legtöbb kelet-európai országban, az ágazatokat érintő a szociális párbeszéd alapelvek Magyarországon is fentről lefele haladó folyamatként jöttek létre. Az Északi országokkal együttműködve végrehajtott nagy méretű PHARE-projekt részeként a kilencvenes évek végén ezt a fejlesztést csaknem a teljes magyar adminisztráción keresztülvitték. 2004-ben a PSI-k esetén háromoldalú, a magánkézben lévő biztonsági vállalatokat érintő ágazati szociális párbeszédre került sor, ahol a munkabéreket, a munkaidőt, a munkakörülményeket és a kollektív szerződéseket tárgyalták meg. A bizottságban biztonsági vállalatok, elsősorban a G4S vállalat, az MBVMSZ munkáltatói szövetség, a magánkézben lévő biztonsági vállalati kamara, és két szakszervezeti tömörülés vesznek részt. Eközben mindezek mellett a kormány anyagi támogatása mellett három alágazati bizottság (vagyonvédelem, biztonsági rendszerek, magánnyomozás) jött létre. 2011-ig Magyarországon az összes magánkézben lévő biztonsági vállalatnak kötelezően be kellett lépnie a Vagyonvédelmi Kamarába, amely mindezidáig nem vett részt a kollektív szerződésekkel kapcsolatos egyeztetésekben. A Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ) a kb. 80 tagvállalattal a magyarországi biztonsági ágazat vállalatainak 3 %-át képviseli, viszont piaci részesedése 65 %. 2010-ben az MBVMSZ felbomlott, és új munkáltatói szervezet jött létre, amely jelenleg azért küzd, hogy befolyást szerezzen az iparágban. Egy szakszervezeti tömörülésként a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége (VSZSZ) létezik, amely az MSZOSZ szövetség része. Az MSZOSZ a régi szocialista szakszervezeti szövetség utódszervezete, amely megörökölte annak vagyontárgyait és struktúráját. A VSZSZ tagságával kapcsolatosan nem áll rendelkezésre információ. A VSZSZ az UNI-Europe tagja, és képviselteti magát az Európai Szociális Párbeszéd Közgyűlésben. 1992-ben létrejött az Értékszállítás És Örzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete. Ez 1998-ban a G4S vállalatban vált aktívvá, és jelenleg hozzávetőlegesen 500 tagot számlál (18 biztonsági vállalatban). A szervezet tagja az ágazati szociális párbeszéd bizottságnak. A magyar munkajognak megfelelően az üzemi tanácsok kötelezőek, és a 200-nál több alkalmazottal rendelkező cégek esetén kiegészítő felügyelő bizottságot kell állítani, amelyben a munkavállalók arányának egyharmadnak kell lennie. Az üzemi tanács egyik feladata a kollektív szerződésekkel kapcsolatos vállalati szintű egyeztetés, amelynek alkalmazását a szakszervezetek ellenőrzik. Az ágazati szerződésekkel kapcsolatosan csak a szakszervezetek egyeztethetnek. Ez a törvényi szabályozás erős pozícióba juttatja a szakszervezeteket a PSI-k esetén, viszont az egységesség szintje nagyon alacsony. A PSI-ket érintő kollektív szerződésekkel kapcsolatos egyeztetés főleg vállalati szinten történt meg. Az MBVMSZ és a VSZSZ ágazati kollektív szerződést írt alá 2007 december 12-ikén. Az ágazati szintű egyeztetések továbbra is folyamatban vannak.

9

Ágazati szakszervezetek: • Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége, VSZSZ/MSZOSZ, c/o Group 4 Securicor, Kórház u. 6-12, 1033 Budapest, [email protected] Elnök: Nádas Mihály, Az UNI Global Union/Europe tagja • ÉRTÉKSZÁLLÍTÁS ÉS ÖRZÉSVÉDELMI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE, 2030 Érd, Emília u. 39 Elnök: Sándor Csánics Az UNI Global Union/Europe tagja Munkáltatói szervezetek: • Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetsége (MBVMSZ), Népfürdő u. 19/A II/8, 1138 Budapest, www.mbvmsz.hu A CoESS tagja

LETTORSZÁG: Annak ellenére, hogy Lettország nemzeti szinten Háromoldalú Együttműködési Bizottsággal rendelkezik a magánkézben lévő biztonsági iparágban, jelenleg nincs nemzeti vagy vállalati szintű ágazati szociális párbeszéd. Jelenleg nem létezik munkáltatói szervezet. A lettországi magánkézben lévő biztonsági iparágban (a személyes engedélyek alapján) 8000 és 11 000 közötti biztonsági alkalmazott dolgozik, hozzávetőlegesen 200 vállalatban. A szociális partnerek a létminimum alatti bérekről számolnak be. Lettországban vállalati szinten három vagy több alkalmazott hozhat létre „szakmai szervezetet” és írhat alá kollektív szerződést a szakszervezettel együttműködve, amely a későbbiekben a szervezetet és az alkalmazottak érdekeit képviseli. Az egyedüli szakszervezet, amely biztonsági alkalmazottakat fog össze és integrál, a Szállítási és Közszolgáltatások Szakszervezete (LAKRS). A LAKRS szövetség 180 tagszervezetben 1600 dolgozót képvisel, amelyek közül csak kettő aktív a biztonsági iparágban (kb. 70 tag tömörül öt vállalatban). A G4S mint a lettországi legnagyobb PSI vállalat saját, vállalati szintű szakszervezettel rendelkezik, és nem áll szövetségben a LAKRS-szal. A LAKRS a „Lett Szakszervezetek Szövetsége” (LBAS) egyik legnagyobb tagszervezete, amely Lettország legnagyobb nem-kormányzati szervezete. A LBAS koordinálja az együttműködést 21 független lett szakszervezet között, és európai szinten az ILO-ban képviselt. Az LBAS-on kívül több mint 130 kis szakszervezet van, közülük a legtöbb vállalati szinten. Az LBAS és a LAKRS számos belső ernyőszervezet tagja, beleértve a következőket: ETUC, EPSU, ETUI, ETF, ECOD. Ágazati szakszervezet: • A Lett Szállítási és Közszolgáltatások Szakszervezete, LAKRS Bruņinieku ielā 29/31 – 503, Riga, LV – 1001, www.lakrs.lv, [email protected], [email protected] Elnök: Juris Kalniņš,

10

LITVÁNIA: A litván magánkézben lévő iparágban 1995 óta egy munkáltatói szervezet létezik, az AVB, amely kb. 70 biztonsági céget képvisel (az összesen 400-ból), és ismeretlen a piaci részesedése. Az AVB nem tagja az európai ernyőszervezetnek, és csak ideiglenesen vesz részt a litván szociális párbeszédben. A kapcsolat a szakszervezetekkel (LPSDPS) létrejött, és 2007-ben kollektív szerződéshez vezetett, bár Litvániában a legtöbb kollektív szerződés vállalati szinten történik. 2009-ben kollektív szerződés jött létre az LPSDPS és az ország egyik legnagyobb biztonsági vállalata, a G4S között. A „Biztonsági Alkalmazottak Szakszervezete” (ADPS) Litvániában 5 évvel ezelőtt jött létre a „G4S” alapján. Ez az LPSDPS szakszervezeti tömörülés szövetségese, és csaknem 6 éve alakult meg. Az LPSDPS Litvániában a legnagyobb nemzeti szakszervezeti szövetséghez, az LPSK-hoz tartozik. Az LPSDPS a harmadik legnagyobb szakszervezeti tömörülés az LPSK 26 tagja közül, és 5000 tagot számlál. Az ADPS hozzávetőlegesen 800 tagot foglal magában, és legtöbbjük G4S alkalmazott. Néhány hete megalakult az „Ekskomisarų biuras” szakszervezet (megközelítőleg 40 taggal). Továbbá kis létszámú tagságot számlálnak az olyan vállalatok, mint az „Apsaugos komanda”, „Trikampis žiedas”, „Jungtis”, „Grifs”, „Argus”, „Euro Cash”. Ezek a legnagyobb, Litvániában tevékenységet folytató biztonsági vállalatok (összesen 200 tagot számlálnak több mint 10 000 alkalmazottból) (Posochovas, Nyon 2010). 2007 óta az LPSDPS/ADPS az UNIEurope tagja, és képviselteti magát az Európai Szociális Párbeszédben. A fentiekben említett egyeztetések kivételével a litvániai magánkézben lévő biztonsági iparágban nincs további vagy hivatalos szociális párbeszéd. Sőt, az elmúlt időszakban (2009/2010) a szakszervezetek arra panaszkodnak, hogy a munkáltatói fellépés a munkaerő képviselete ellen gyorsan növekszik, és az egyeztetéseket leállították (a G4S fél év után visszavont egy 2009-es kollektív szerződést, csökkentette a béreket, és élesen támadta a szakszervezeteket). Ágazati szakszervezet: • Litván Szolgáltatói Dolgozók Szakszervezete (LPSDPS) J. Jasinskio g.9 – 106, 01111 Vilnius, [email protected], [email protected] Elnök: Aleksandras Posochovas Munkáltatói szövetség: AVB

MACEDÓNIA: A Macedón Köztársaságban a magánkézben lévő biztonsági vállalatok esetén csak a reprezentatív „A Macedón Köztársaság Személy- és Tulajdonvédelmi Kamarája” aktív. A kamara hozzávetőlegesen 280 vállalatot foglal magában, amelyek megközelítőleg 4600 alkalmazottat képviselnek (a 60 000 regisztrált biztonsági őrből), beleértve az öt legnagyobb céget (amelyek közül mindegyik több mint 250 alkalmazottat foglalkoztat). Az ágazatot munkaügyi törvény szabályozza (174 órás havi munkaidő, 190 óra fizetett túlóra évente), viszont az ágazatban csak alacsony béreket fizetnek, általában 205 € (őrzés) és 341 € (nyomozás) között, és az ágazat feketemunkával és alacsony bérekkel küszködik. Nemrég új törvényt fogadtak el, amely a biztonsági piac jobb ellenőrzését ígéri.

11

Annak ellenére, hogy a macedóniai magánkézben lévő biztonsági iparágban négy szakszervezeti szövetség aktív, nincs szakszervezeti tömörülés és ágazati szintű szociális párbeszéd. Munkáltatói szervezetek: • A Macedón Köztársaság Személy- és Tulajdonvédelmi Kamarája Ul. Orce Nikolov br. 20, 1/4 1000 SKOPJE, [email protected], www.obezbeduvanje.org.mk A CoESS társult tagja

LENGYELORSZÁG: A lengyelországi magánkézben lévő biztonsági iparág megközelítőleg 3500 vállalatból áll, amelyek 200 000 alkalmazottat foglalkoztatnak. Ezek közül hét vállalat (Solid, Konsalnet, Impel, G4S, Securitas, Ecotrade, Juventus) ellenőrzi a piac 43 %-át. Jelenleg egyáltalán nincs közös szociális párbeszéd bizottság vagy ágazati szociális párbeszéd. Az ágazatban a KZP OCHRONA munkáltatói szövetség kb. 30 vállalatot, és becslések szerint a biztonsági dolgozók 15 %-át fedi le. A KZP OCHRONA nem tagja a CoESS ernyőszervezetnek, és nem aktív európai szinten. Az OCHRONA jelenleg visszautasít minden Lengyelországon kívülről érkező szerződést. Annak ellenére, hogy a szakszervezeti tömörüléssel fennáll nem hivatalos szerződés, a szervezet nem vesz részt további egyeztetésekben. A lengyel PSI-kben a szakszervezeti tagok sűrűsége nagyon alacsony. A legtöbb vállalatnál egyáltalán nincs szakszervezet. Több olyan panasz érkezik, mely szerint a biztonsági alkalmazottak ellenségesen lépnek fel a szakszervezeti tagokkal szemben. Az OPZZ szakszervezeti szövetség, amely a szocialista TU szövetség utódszervezete, csak néhány biztonsági ágazatban dolgozó taggal rendelkezik, és jelenleg nem vesz részt az ágazati egyeztetésekben. Az NSZZ SOLIDARNOSC szövetség aktív a magánkézben lévő biztonsági ágazatban, és jelenleg megközelítőleg 4300 tagot számlál. Az ágazati egyeztetések előtt a szakszervezet tagok toborzására, és jelenleg a lengyel biztonsági szektor nagyobb vállalataiban zajló egyeztetésekre összpontosít. 2008 óta a SOLIDARNOSC az UNI-Europe tagja, és képviselteti magát az Európai Szociális Párbeszédben. Ágazati szakszervezetek: • NSZZ SOLIDARNOCS, Ul. Waly Piastowskie 24, 80-855 Gdansk www.solidarnosc.org.pl/drz Elnök: Krzysztof Zgoda, az igazgatótanács tagja • Ogólnopolskie Porozumienie Związków Zawodowych - OPZZ ul. Kopernika 36/40 00-924 Warszawa www.opzz.org.pl Munkáltatói szervezetek: • Polski Zwiazek Pracodawców OCHRONA, ul. Konwiktorska 9, 00-216 Warszawa, [email protected]

12

ROMÁNIA: A romániai magánkézben lévő biztonsági iparág elégtelen törvényi szabályozástól szenved, amelyet mindezidáig nem helyesbítettek vagy tekintettek át. Hozzávetőlegesen 1900 biztonsági vállalat létezik, amelyek alkalmazottainak a számát 70 000 és 80 000 fő közé becsülik. Az iparágban tisztességtelen verseny, feketemunka, a szerződések átláthatatlan elnyerése, a bérek csökkentése és a munkaügyi törvény ellenőrzésének hiánya tapasztalható. Továbbá számos panasz érkezik az alkalmazottak agresszív fellépéséről a szakszervezetekkel szemben, valamint a kollektív tárgyalásokkal szembeni ellenállásról, amely még a munkáltatói szervezeteken belül is tapasztalható. A két munkáltatói szervezet, a „Romániai Biztonsági Szolgálatok Szövetsége” és a „Romániai Biztonsági Iparág Szervezete” 140 céget képvisel, amelyeknek hozzávetőlegesen 35 000 alkalmazottja van. Ezek a CoESS tagjaként szorosan együttműködnek, és európai szinten aktívak. Romániában a szakszervezetek töredezettsége általában szélsőséges: nemzeti szinten öt, leginkább egymással versenyben álló szövetség létezik, regionális vagy vállalati szinten viszont több száz kis szakszervezeti szövetséggel találkozhatunk. Annak ellenére, hogy vállalati szinten számos szakszervezet aktív, a magánkézben lévő biztonsági vállalatok esetén az ágazati egyeztetésekhez nem áll rendelkezésre ellensúlyozó szervezet. 2009-ben szakszervezeti tömörülésként megalakult a „Protec” szervezet, amely jelenleg megközelítőleg 100 tagot számlál. A „Protec” a „Cartel Alfa” szövetség része, és a román munkajognak megfelelően reprezentatívnak tekinthető. A „Cartel Alfa” szövetség 1990-ben alakult, és megközelítőleg 300 000 alkalmazottat tömörít hat különböző ágazatból. A szövetség az ETUC és ICCTU inkább keresztény beállítottságú tagja. Jelenleg továbbra is rengeteg a konfliktus a Protec/Cartel Alfa és a munkáltatói szervezetek között. Hatalmas a nyomás az ágazati kollektív tárgyalások kezdeményezésére a romániai biztonsági vállalatoknál tapasztalható ellenőrizetlen munkakörülmények miatt és a megfelelő törvényalkotás hiányában. Ágazati szakszervezet: • CONFEDERATIA NATIONALA SINDICALA CARTEL ALFA – Nemzetközi Osztály, Splaiul Independentei, N° 202A, etaj 2, sec.6, Bukarest, [email protected] Az ETUC és az ICCTU tagja Munkáltatói szövetségek: • Federatia Serviciilor de Securitate - Romániai Biztonsági Szolgálatok Szövetsége, FSS,´ Matei Basarab nr. 106, Bl. 73, Ap. 3, Sector 3, BUCURESTI, [email protected] Elnök: Ion Popescu A CoESS tagja • Asociatia Romana a Industriei de Securitate, A.R.I.S. – Romániai Biztonsági Iparág Szervezete, Strada Colonel Poenaru Bordea, nr 18, etaj 1, apartament 5, sector 4 Bucuresti, Elnök: M.Sc Gabriel Badea [email protected], [email protected] A CoESS tagja 13

SZERBIA: A szerbiai magánkézben lévő biztonsági iparág megközelítőleg 150 vállalatból áll, amelyek 28 500 alkalmazottat foglalkoztatnak. Készülőben van a magánkézben lévő biztonsági iparág előkészítésével kapcsolatos törvény, amelyet várhatóan 2011-ben fogadnak el. A Magánkézben Lévő Biztonsági Vállalatok Szerbiai Szövetsége (SAPSC) a CoESS társtagja, és 2011-ben kívánja elkezdeni a kollektív tárgyalásokat. Szerbiában a szakszervezetek általában nagyon gyengék és töredezettek. A magánkézben lévő biztonsági iparágban jelenleg nincs ismert reprezentatív szakszervezeti tömörülés. Munkáltatói szervezet: • Magánkézben Lévő Biztonsági Vállalatok Szerbiai Szövetsége (SAPSC) Gracanicka 18 11000 Belgrado [email protected]

SZLOVÁKIA: A szlovákiai magánkézben lévő biztonsági iparágban vélhetően 1700 vállalat aktív. Ezeknek egy ismeretlen része a ZOMO munkáltatói szervezet tagja. A PSI-k esetén nincs aktív szakszervezeti tömörülés, és jelenleg nincs olyan ismert szakszervezet, amely a területen dolgozókat képviselné. A ZOMO munkáltatói szervezet ágazati ügyekben csak a kormányzati hivatalokkal egyeztet, és mindezt szociális párbeszédként tünteti fel. A szakszervezeteket nem tekintik partnerszervezeteknek. A volt szocialista országok hagyományos eljárásait követve, az állam a fő szabályozója a szociális ügyeknek és a munkaügyi kapcsolatoknak. Szlovákiában a magánkézben lévő biztonsági iparágban a szociális párbeszéd jelenleg nincs a fő szereplők napirendjén, és nem is tapasztalható az eziránti szándék. Munkáltatói szervezetek: • Zdruzenie ochrany majetku a osob, ZOMO, Mariánska 12, SK-81108 Bratislava www.zomo.sk, www.esboc.eu Az ESBOC tagja

SZLOVÉNIA: A Szlovén Vagyonvédelmi Kamara 1994-ben alakult egy olyan ágazati szervezetként, amelybe az összes szlovéniai magánkézben lévő biztonsági vállalatnak kötelező módon be kell lépnie. A kamara a kormánynál képviseli az ágazatot, valamint a szakszervezetekkel zajló egyeztetések során is. 2007-ben a kötelező tagságot eltörölték, és a kamara szabad munkáltatói szervezetté alakult, amely továbbra is az iparág több mint 95 %-át képviseli. Az első ágazati kollektív szerződést 2005-ben írták alá az SKVNS szakszervezeti tömörüléssel. A szerződést a 2006-os lejárta után nem újították meg, és azóta a szociális partnerek között kölcsönös vádaskodás kezdődött, és a szakszervezet az ügyet az Európai Szociális Párbeszéd Közgyűlés elé vitte. Az SKVNS szakszervezeti tömörülés a ZSSS

14

szövetség tagja. A szövetség a régi állami szakszervezeti szövetségből alakult át 1989-ben, és továbbra is a legnagyobb a másik négy szövetség (kettő közülük a ZSSS-ből kivált szervezet, és kettő 1990 után újonnan alakult) és számos nem csatlakozó szervezet közül. Az említett nehézségek után a ZRSZV jelenleg egy másik szakszervezeti tömörüléssel, a Konfederacija sindikatov 90-nel folytat egyeztetéseket, viszont a tagok alacsony száma miatt a szakszervezetek közül egyik sem képviseli aktívan a magánkézben lévő biztonsági ágazatot. Ágazati szakszervezetek: • Sindikat Komunale Varovanta in Neprehicnin, SKVNS/ZSSS, 1000 Ljubljana, Dalmatinova 4 [email protected], [email protected] Elnök: Dragica Andlovic, • Konfederacija sindikatov 90, Gregorčičeva 7, 1000 Ljubljana [email protected] Elnök: Bojan Kočevar Munkáltatói szervezetek: • Szlovén Vagyonvédelmi Kamara, Zbornica za razvoj slovenskega zasebnega varovanja, ZRSZV, Dimičeva 9, 1000 Ljubljana, [email protected], www.zrszv.si Elnök: Branco Slak A CoESS tagja

Következtetések és kilátások Amint azt már kifejtettük, a kelet-európai magánkézben lévő biztonsági iparág demokratikus érdekképviselete nagyrészt nem megfelelő, és ez a legtöbb esetben a régió történelmi előzményeinek tudható be. Néhány országban a munkáltatói szervezetek továbbra is hiányoznak, másokban pedig nem eléggé fejlettek és aktívak nemzetközi szinten, vagy nem tagjai az európai ernyőszervezeteknek. Az összes országban panaszkodnak az iparág rossz helyzete (alacsony bérek, tisztességtelen verseny, feketemunka, rossz szociális és munkakörülmények stb.) és az iparág szakszervezetek és munkaerő képviseletek elleni agresszív fellépése miatt, annak ellenére, hogy közben az új tagállamok munkaügyi törvényeit többé-kevésbé Európai szabványoknak megfelelően alkalmazzák. Ebben a helyzetben az európai ernyőszervezet számára komoly és fontos feladat lenne a sokkal kiegyensúlyozottabb ipari kapcsolatokért és a szociális partnerek tiszteletben tartásáért folytatott sokkal aktívabb kampány annak érdekében, hogy javuljon a kelet-európai iparágon belüli szociális párbeszéd, és a Bizottság támogassa az érdekek demokratikus képviseletét. A szakszervezeti oldalon a helyzet még ennél is rosszabb. Nem csupán egy új és kifejezetten kompetitív iparág nehézségeivel és munkaügyi konfliktusaival szembesülnek, hanem a történelmileg kialakult rossz megítéléssel is, ami az állami ügynökségi múltból, a régi bürokratikus struktúrákból és a nem a saját érdekeik képviseletére felhasznált munkaerőből származik. Ez a helyzet a régi EU tagállamokban kihívásokat támaszt a ernyőszervezetek, a nemzetközi szakszervezeti intézmények és a munkaegyesületek számára annak érdekében, hogy támogassák a munkaerő képviseletét és a szakszervezetek fejlődését, valamint a keleteurópai demokratikus tradíciók megerősödését. Komoly bizonyíték van arra, hogy külső 15

támogatás nélkül a legtöbb új tagállam magánkézben lévő biztonsági vállalatai esetén a fenntartható iparági kapcsolatok és az ágazat stabil növekedése évekig az európai szabványok mögött marad.

Az információforrások A jelentés elkészítése során az információk forrása az új tagállamok szakszervezeti képviselőivel és a munkáltatói szervezeteivel létrehozott személyes kapcsolat és interjú volt. Az interjúk nem csupán a partnerek saját szervezeteire összpontosítottak, hanem a saját országukban fennálló helyzettel kapcsolatos nézetükre, valamint az egyéb iparági szervezetekkel, szociális partnerekkel vagy versenytársakkal kapcsolatos véleményükre is. Tehát rengeteg olyan szubjektív információ begyűjtésére került sor, amelyeket fennálló harcok, ideológiai előítéletek és gazdasági érdekek befolyásoltak. Még a CoESS által a „Private Security Overview in EU Countries” (Brussels 2009) és a „Panoramic Overview of the Private Security Industry in the 25 Member States of the EU” (Brussels 2004) hivatalos felmérései által begyűjtött, a PSI-khez és azok szociális és jogi kereteihez kapcsolódó tények is rámutatnak ezekre a hatásokra, amelyek csak feltételesen megbízhatók, főleg ami a szembenálló szociális partner szervezeteket illeti. Egy másik, sokkal hivatalosabb forrás a szociális partner képviseletek nemzetközi konferenciákon tartott, az EU által támogatott Európai Szociális Párbeszéddel kapcsolatos projektek 2005-től 2010-ig tartó, a találkozói jegyzőkönyvekben vagy a projektjelentésekben dokumentált bemutatói voltak. A tagszervezetek hivatalos státuszát és azok képviseletét érintő fő források természetesen az UNI Global Unions Europe és a Confederation of European Security Services (Európai Biztonsági Szolgálatok Konföderációja - CoESS) európai ernyőszervezetek weboldalai és p Továbbá, az elmúlt években a más EU-tagállamok ernyőszervezetei és szociális partnerszervezetei által végzett számos ublikációi voltak, valamint e két ernyőszervezet képviselőivel zajló nem hivatalos kapcsolatfelvételek. A kelet-európai szakszervezetek keretfeltételeivel és általános fejlődésével kapcsolatosan a Friedrich-Ebert Alapítvány jelentései és az ETUI és ILO publikációi nyújtottak segítséget.

16