FEBRUÁR

ÁRA: 950 FT

Magyar VADÁSZLAP 2014/FEBRUÁR

XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 2. SZÁM y 2014/FEBRUÁR y ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT y www.huntingpress.eu

HU ISSN 1215-6159

14002 9 771215 615006

JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: 13-09-102825 Adószám: 13468426-2-13 Közösségi adószám: 13468426 Kiadó-főszerkesztő: Cseke Sándor [email protected] Hirdetés: Barikád Reklámügynökség [email protected] Webáruház vezető: Elek Erzsébet [email protected] Kapcsolat: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/242-0042 flotta mobil: +36-70/702-5000 [email protected]

ISSN 1215-6159 (nyomtatott) Felelős szerkesztők: Somfalvi Ervin, [email protected] Kókai Márton, [email protected] Lapterv és nyomdai előkészítés: Wéber Ferenc [email protected] Crood Comp Bt. R D OMP [email protected] Főmunkatársak: Agyaki Gábor, [email protected] Bálint Elemér, [email protected] Homonnay Zsombor, [email protected] Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 8000 Ft Előfi zethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft.

65100149-11301439 számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/243-9232, e-mail: [email protected] Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc

vadászati információs magazin

Felelős szerkesztő: Földvári Attila, [email protected] Kapcsolat: www.huntingpress.eu [email protected] ISSN 1588-1229 (online) nemzetközi fotóügynökség

Igazgató: Sibak Julianna, [email protected] Kapcsolat: www.fotohunting.hu [email protected]

A 126-os 1777-ben Mária Terézia, a felvilágosult abszolutizmus jegyében államhatalmi kérdéssé, ahogy mondta: „politikummá” tette az oktatás, a  felvilágosítás központosítását, az iskolarendszer kialakítását és ellenőrzését. A centralizáció, az egységesítés valósul meg a „Ratio Educationis”ban és valami ilyesmi fedezhető fel a vidékfejlesztési miniszter 126/2013 (XII. 17.) számú rendeletében is, ami előírja, hogy mindenki számára kötelező az állami vadászvizsgára felkészítő tanfolyam elvégzése. Ez a döntés, ha közvetlenül nem is oldja meg a hazai vadászat-vadgazdálkodás bajait, problémáit, elismerhetően hasznos politikum! Bízzunk benne, hogy felkészültebb, érettebb, a vadászat dolgaiban jártasabb, a hagyományokat tisztelő, kulturált viselkedésű vadászok forgatják majd a puskát. Az új rendelet – a NÉBIH égisze alatt – országos felügyelőket nevez ki, rögzíti a tanfolyamok tematikáját, 100 órában határozza meg a tanfolyamok óraszámát, melyből 70 az elméleti és 30 a gyakorlati órák aránya. Lehet azon vitatkozni, hogy megfelelőek-e az arányok, mennyi vadbiológiai, vadegészségügyi, jogi ismeretet kell a jelölteknek elsajátítani, de az vitathatatlan: gyakorlati oktatás nélkül eddig csak kis elméleti vadbiológusokat képeztünk, akik önképzés vagy mentorok nélkül veszélyesen bukdácsoltak a vadászat göröngyös útjain. Elgondolkodtató, hogy miért nem érvényesül a központosítás, a centralizáció a vizsgázók nyilvántartásának vezetésénél, és mi lehet a magyarázata annak, hogy csak a kamarai titkárok lehetnek – helyettesíthetetlenül – a vizsgabizottságok elnökei? Nem sajnálom tőlük a vizsgadíjak 15 százalékát (3 ezer forint vizsgázónként), de a vadászjegyek kiadásán, az évi egy-két rendezvény megszervezésén és a megélhetésüket kiegészítő „háztájin” kívül – akár túl nagy teher is lehet ez számukra!

Eddig minden tanfolyamvezető önállóan dönthette el, hogy hány óra alatt, milyen előadásokkal, foglalkozásokkal készíti fel a vizsgázókat. Ez azt jelentette, hogy 50 ezertől a  csillagos égig határozhatták meg a tanfolyamaik díjait. Sajnos ebben a káoszban nem vágott rendet a 126-os, boldoguljon ki-ki, ahogy tud. Mindenesetre öt évre 500 ezer forintot bekaszál tőlük az állam, ha tanfolyamosdit akarnak játszani. Borítékolható, hogy ezt is a  hallgatók fogják – a törvényszerűen megemelt tanfolyamdíjakkal együtt – kiperkálni. Viszont eléggé trükkös megoldásnak tűnik, hogy a 126-os a tanfolyamok vezetőire bízza, kit engednek vizsgázni és kit nem. Ugyanis a jelenléti ívekkel azonosan kell igazolniuk, hogy a hallgató csak 14 órát hiányzott az elméleti foglalkozásokról és „100 százalékban” jelen volt a gyakorlati „kirándulásokon”. Annak idején a Ratio Educationis-t osztrák „kamarások”, nevezetesen Joseph von Sonnenfels és kamerallistái állították össze. A 126os úgy rendelkezik, hogy az Országos Magyar Vadászkamara állíthatja össze a teszt-kérdéseket, a  szóbeli kérdéseit, válogathatja a vad felismerését szolgáló fotókat, amit a minisztérium csak jóváhagy… és a kamara jogosítványa, hogy a hallgatók kérésére – díjazás ellenében – a vizsgára felkészülés segédanyagait a rendelkezésükre bocsátja. Nem a „másodállásból” származó vizsgadíjak, hanem ez a buli! Aki 2014. január 17-étől vadászvizsgát kíván tenni, biztos lehet benne, hogy sok mindent meg kell vásárolnia… nem ússza meg 120-150 ezer forint alatt. De ez nem baj: jó, ha már jelöltként hozzászoknak, a vadászat könyörtelenül költséges, mégis szeretnivalóan „drága” időtöltés! Cseke Sándor

CÍMLAPFOTÓ: BERÉNYI C SABA

2014/február

71

TERÍTÉKEN

A mustra gyöngye

Új dobogós! Ez a pompás bika a magyarországi trófearanglista előkelő 3., míg a nemzetközi 4. helyét foglalhatta el. A Land-Star Kft. pincehelyi vadászterületén ejtette el november 12-én Ilie Mihnea-Dan román bérvadász Sipos Csaba területgazda és Oszkó Zoltán kíséretében. Másodfokú bírálatát december 4-én végezte el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, ezen a 6,64 kilogrammos trófea 228,72 nemzetközi pontot kapott. A képen baloldalt Sipos Csaba, jobboldalt az elejtő. NÉBIH / Holló György

Noha nem büszkélkedhet a legnagyobb lapátokkal, mégis az egyik legékesebb gyöngyszem volt ez a dámbika a NEFAG Zrt. Pusztavacsi Erdészetének trófeamustráján. Ladislav Müller felvidéki magyar vadász a szemle reggelén, november 8-án ejtette el az addig már több vadásszal keresett lapátost, így először díszíthette teríték a  rendezvényt. A 10 évesre becsült bika agancsának fizetősúlya 4,67 kilogramm volt, 199,30 nemzetközi ponttal kapott aranyérmet. A kísérő, Zám Zalán kerületvezető vadász úgy mondta: ez a lapátos a legnagyobb, amit az általa kezelt szabad területen lövetett. -fa

Fehér sakál Somogyból

Háromszárú A baranyai Geresdlaki MG. Zrt. üzemi vadászterületén, már jócskán a bőgés vége felé, október 16-án, esti lesen került terítékre ez a „háromszárú” bika. A három szár három csapról, szabályos rózsákkal nőtt ki, valószínűleg mechanikai sérülés hatására. A szerencsés elejtőt, Dietrich Lászlót Papp Sándor kísérte a hajnali cserkelésen. A bika korát öt évre becsülték, az agancs tömege 3,6 kg. Agyaki

72

Igazi különlegesség: a képen látható fehér aranysakált Varsányi Erik ejtette el reggeli lesvadászaton a Somogy megyei Lakócsai Dráva Ártér Vt. Területén, január 8-án. Darabos Róbert, Vt. elnök

Tripla sakál Papp János vadásztársunk szeptember 12-én este 3 aranysakált hozott terítékre a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csobaj határában. Mind a három nádi farkas kan, amelyeket egy helyben állva, bravúros lövésekkel ejtette el ifjú vadászunk. Polyák Csaba

2014/február

INTERJÚ Szegedi Lászlóval, a Veszprém TV igazgató-főszerkesztőjével

Beértem Ülünk a magaslesen. Csöpörög az eső. Tudjuk, hogy az egész marhaság, de kitartunk sötétedésig. Régi ismerősök vagyunk, de csak most vadászunk először kettesben. Hónapok óta készülődtünk ennek az interjúnak az elkészítésére, már odáig jutottunk, hogy Laci nevetve kérdezte: megírjam helyetted? Sajnos kihagytam a ziccert, pedig – talán - poén lett volna az „öninterjú”. Nem tagadom, beszélgetéseink párbeszédbe – interjúba – foglalása mindig akkor a legnehezebb, ha a partner régi barát, ráadásként szakmabeli is. VADÁSZLAP: Hiú ember vagy? Szegedi László: - Mérsékelten. Szere-

tem, ha a munkámat, a tevékenységeimet elismerés kíséri, de például sosem vágytam arra, hogy képernyőre kerüljek, pedig a Veszprém TVben bármikor megtehetném. VADÁSZLAP: Mire vagy büszke?

Szegedi László: - Nyertél. Még erőteljesen udvaroltam és lelkesen fotografáltam, amikor ez a felvétel készült. Aztán 1982-ben összeházasodtunk, Flóra lányom 32 éves és virágkötészettel foglalkozik, Mátyás fiam hangmérnök az HBO-nál és jazz zenész, a legfiatalabb gyermekünk Róza is már 23 éves és grafikus. A feleségemmel együtt dolgozunk a tévénél, ő is szakmabeli, gyártásvezető.

Szegedi László: - Sok mindenre. A csa-

ládomra, a Veszprém TV-vel elért sikereinkre, és arra is, hogy három éve én lettem a megyei vadászkamara Média és Kommunikációs Bizottságának az elnöke. Lassítsunk, illetőleg menjünk sorba. Kezdjük veled, a családdal.

VADÁSZLAP: Elintézted, hogy… Szegedi László: - Nem. A vicc az, hogy a feleségem előbb dolgozott a tévénél, mint ahogy én 1997-ben idekerültem volna főszerkesztőnek.

VADÁSZLAP:

Szegedi László: - Most következik az

VADÁSZLAP: Mielőtt főszerkesztő let-

tél, jól gondolom, hogy meg kellett másznod néhány grádicsot a szakmai ranglétrán?

tette a családnak a biztonságot. Én mégis Veszprémben kezdtem el dolgozni egy gázrendszereket tervező és kivitelező cégnél. Jól rajzoltam, de beleszerettem a fotózásba, filmezésbe. Amatőrként kezdetleges kis dokumentumfilmeket, etűdöket készítettem. Két évvel az érettségi után operatőr lettem az Országos Oktatástechnikai Központnál, ahol nagyon sokat tanultam, gyakorlatoztam és elvégezhettem a Színház és Filmművészeti Főiskolát. Rendező-

az elismerések éve = 2011 operatőrként szereztem diplomát a televíziós operatőri szakon, így alkalmassá váltam, hogy a Veszprém TV-nél dolgozhassak.

önéletrajz? VADÁSZLAP: Ha akarod, de hagyhat-

juk későbbre is. Igen, kezdjük a családdal. A felsőőrsi „vadászházban” láttam egy fotót, egy nagyon csinos fiatal hölgyet ábrázol… ő a feleséged?

Szegedi László: - Hát, gépipari szakközépbe jártam, mert az Édesapám gépészmérnök volt és a hét testvérem közül nekem, a legkisebbnek, illett Apám foglalkozását folytatni, komoly pályát választani. Balatonfűzfőn laktunk, a Nitrokémia jelen-

2014/február

VADÁSZLAP: Tizenhárom éve már az

igazgatója is vagy, ami azt jelenti, hogy a műsorok tartalmán kívül a működésért is felelőssé váltál. A napi 24 órás műsorszolgáltatásnak a gazdasági feltételeit is neked kell előteremteni?

73

INTERJÚ Szegedi László: - Kapunk támoga-

tást a Veszprémi Önkormányzattól, de folyamatosan pályáznunk kell, és a reklám-, valamint a marketingkommunikációs tevékenységünket sem hanyagolhatjuk el. Az elmúlt években sikerült olyan technikát, számítógépes adáslebonyolítást, olyan korszerű digitális utómunka rendszereket beszereznünk, amely alkalmassá tett bennünket, kis helyi tévéstúdiót, hogy szerződhessünk az országos közszolgálati tévékkel, gyárthassunk, készíthessünk számukra riportokat, műsorokat. Így nem csak szakmailag, hanem gazdaságilag is stabilizálni tudtuk a működésünket. VADÁSZLAP: Igazán a „KeletAfrika vándora voltam” című, Kittenberger Kálmánról forgatott filmmel hívtad fel magadra a vadászok figyelmét. Két díjat is nyertetek vele. Szegedi László: - 2010-ben készül-

tünk el a dokumentumfilmmel és 2011-ben megkaptuk a Kittenberger Kálmán sajtódíjat, valamint a pusztaszeri Természetfilm Fesztiválon a vadászati kultúra kategória első díját. A mindennapi munka mellett a 2007-ben forgatott, kétszer egyórás „Vérebvezetők nyomában” című filmünknek is volt valami köze ahhoz, hogy a televíziók számára jelentős „Helyi Érték Díj” tulajdo-

„Csendélet” ... egy rendező-operatőr szemével detben – nincs mit szégyellnem – a vadászat titkairól a legtöbbet a feleségemtől tanultam. Aztán igyekeztem lehetőleg mindent megtanulni, hogy a vadászat a világnézetemmé válhasson. Lassanként beértem. Ma már ezer aspektusból nézve is minden részletét, a felkészülést, a vad megfigyelését, elejtését, a hozzá tartozó hagyományokat, szokásokat, a vadászat kultúráját is élvezem. Külön öröm, ha mindezt jó társaságban tehetem.

nosai is lehettünk… és ne tűnjék dicsekedésnek, de 2011-ben megkaptam a Hubertus Kereszt arany fokozatát is. VADÁSZLAP: Mióta vadászol? Szegedi László: - 27 éve. Itt a Bakonyban, a Bakonyalján kezdtem és 2007 óta a Balaton-felvidéken, az Újkúti Vadásztársaságban vagyok tag és titkár. Nyugodtan mondhatom, hogy „benősültem” a vadászatba, merthogy az Apósom és szinte mindenki a feleségem családjában vadász. Kez-

VADÁSZLAP: Gyűjtés, külföld, álmok? Szegedi László: - Sosem voltam annyira el-

eresztve, hogy értékes vadászati könyvek, különleges ereklyék gyűjtésére, pláne afrikai szafarikra költhessek. Fel kellett nevelni a  gyerekeimet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem vágytam Afrikába, Grönlandra és még számos egzotikus vadászterületre, de rá kellett jönnöm, nekem itthon kell megtalálnom a boldogságomat. VADÁSZLAP: Tervek?

Egy „különlegesség”, amire mindenki büszke lehetne

74

2014/február

Szegedi László: - Tavaly decemberben voltam 60 éves, lélekben most kezdtem el „küszködni” az öregedéssel. De terveim azért vannak, közülük csak egyet árulok el, szeretnék egy olyan dokumentumfilm-sorozatot készíteni, amiben legendásan neves, szakmai példaképnek számító vadászokat, életüket és munkáságukat mutathatnánk be – mielőtt eltávoznának közülünk. Cseke Sándor

AKTUÁLIS FEHOVA

Nemrég ki kellett töltenem egy űrlapot, amelyen a Hungexpo Zrt. azt kérdezte, milyen újdonsággal, új termékkel, szolgáltatással jövünk az idei FeHoVa-ra? Mit mondjak? Azok közé a kiállítók közé tartozunk, akik az elsőtől a huszadikig, minden FeHoVa-n részt vettünk. A standunk – a 201/B – az idei kiállításon is ott lesz, ahol az elmúlt két évben volt. Keményen dolgozunk azon, hogy a honlapunkon – huntingpress.eu – a kiállítás időtartama alatt folyamatos élő közvetítést tudjunk adni a színpadon történtekről. Most is egy órás időpontot kértünk a színpadra, hogy szombaton délután cca. 15 órakor – a bőgőverseny után – kisorsolhassuk az előfizetőink között a Keeway 500-as UTV-t, valamint a Stihl, a Leitz Hungaria Kft. és a Blaser Magyarország Kft. ajándékait. (Ha összeadom a nyeremények összegét, több mint 2 millió forint jut a szerencsés nyerteseknek.)

— FOTÓ: WÉBER FERENC

Előzetesen

Nem kell ott lenni a sorsoláson, akkor is lehet nyerni! Csak elő kell fizetni a nyomtatott vagy az online kiadású VADÁSZLAP-ra, és az esélyt lehet duplázni, triplázni, sokszorozni a 950 forintos esélynövelő csekkek befizetésével… ami melléklete volt az utolsó negyedévben megjelent lapoknak. A sorsolást megelőzően lesz látható a II. Miss FeHoVa szépségverseny döntőjének első – fürdőruhás – fordulója, majd a sorsolást és az irodalmi díjaink átadását követően kerül sor a szépségverseny második fordulójára, ahol a hölgyek egységesen a Parus

Divat Stúdió, azaz Szabó Erzsike miniszoknyás vadász-kiskosztümjét fogják viselni. A megnyitó napján, február 13-án, csütörtökön cca. 12 órakor Margescu Tamás, a CIC vezérigazgatója nyitja meg a Huntingpress Fotóügynökség első fotópályázatának nem mindennapi természet- és vadfotó kiállítását, és átadjuk a fotósoknak a diplomákat. A standunkon idén is garantáltan a legnagyobb lesz a választék könyvekből, DVD-ből. Megérdemli majd a legnagyobb nyilvánosságot a  www.vadhusok.hu weboldalunk, mely a  vadhúsforgalmat kívánja elősegíteni, fórumot nyitva a vadászatra jogosultaknak, illetőleg a vadhúst vásárlóknak. Nem csinálunk titkot abból sem, hogy a  standunkon a látogatóink megkóstolhatják a „VADÁSZLAP szerkesztőségének borát”, melyet – a Magyar Borakadémia által alapított, „Az év bortermelője” díj történetében az első női nyertes : Gálné Dignisz Éva – javaslatára a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet borai közül választottunk. -css-

VODAFONE

KÖNYVAJÁNLÓ

Tisztelt VADÁSZLAP-flotta tagok!

Jó szívvel…

A Vadászlap Kft. és a Vodafone meghosszabbította a flottaszerződését, amelynek értelmében új tarifa került kialakításra. Az új tarifa az eddigieknél kedvezőbb, hiszen minden havidíj mögött szolgáltatás található, de a percdíjak és a havidíj lebeszélhetőségében is előnyösebb. Erre bármely jelenlegi flottatag bármikor átválthat, illetve bárki igénybe veheti az eddig megszokott módon: érvényes vadászkártya vagy állami vadászjegy felmutatásával. Az előfizetés megkötését vagy a tarifaváltást bármely Vodafone üzletben megtehetik.

A „Hegyen innen, hegyen túl” Hidvégi Béla negyedik könyve. Ez a kötet a világszerte ismert vadász második olyan munkája, amely nem a magashegyi vadászatok eseményeit dolgozza fel, hanem eltérően ír az ezredforduló utáni tapasztalatairól. „Fantasztikus élmények és emlékek sorjáznak előttem, ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, évtizedekre. Annyi tapasztalat, keserves és örömteli pillanat, fáradozás, csalódás, sőt olykor sírás-rívás szorult ezekbe az utakba, kezdve Afrika legsűrűbb esőerdeitől egészen Kanada vagy Kamcsatka hóval és jéggel borított északi térségeiig, hogy szívből remélem, a vadásztársaim és a nem vadász olvasók egyaránt találnak majd benne élvezni valót, vagy megszívlelendő tanulságokat.” A kiadvány 360 oldalon mutatja be a vadász-üzletember életét gyermekkorától napjainkig, és a leírtakat közel 300 fotó egészíti ki. Az összképet Prihoda Judit illusztrációi teszik teljessé. A könyv megvásárolható a FeHoVa kiállításon, az első 500 példány sorszámozottan kerül forgalomba. A korábbi Hidvégi kiadványok – könyvek és DVD-k – kaphatók a Magyar VADÁSZLAP, a keszthelyiés a soproni vadászati múzeumok standján is. A szerző művei mellé ajándékba adjuk Hidvégi Béla 2014-es vadásznaptárját! -km

VADÁSZATI SZAKIGAZGATÁS

Megalakult az OVT A nagyvadfajok állományának apasztásával kapcsolatos stratégia kidolgozásával kezdődött meg az Országos Vadgazdálkodási Tanács munkája. A tanács elnöke dr. Csányi Sándor, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgatója. A testület december 5-én, a Vidékfejlesztési Minisztériumban tartotta alakuló ülését – tájékoztatott kérdésünkre a szaktárca sajtóirodája. A Tanácsot azért hívták össze, mert 2013. július 28-án hatályukat vesztették a vadászati törvény és az ahhoz tartozó végrehajtási rendelet testületről szóló rendelkezései. -fa

2014/február

75

Bemutatjuk az állami erdőgazdaságok szóvivőit Hazánk erdősültsége 20 százalék körüli. Az erdők mintegy fele – több mint egymillió hektár – van állami tulajdonban, és ennek jó 80 százalékát az állami erdőgazdaságok kezelik. A 22 cég Zrt-ként működik, a tulajdonjogot felettük a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. gyakorolja. Magától értetődik, hogy erdő- és vadgazdálkodást folytatnak, ám az utóbbi években egyre fontosabb szerep jut a közjóléti céloknak is. A különböző programokról, fejlesztésekről egyre gyakrabban hallunk: az elmúlt esztendőben észre kellett vennünk, hogy a korábbiakhoz képest jóval több, színvonalasabb hírt, beszámolót kaptunk ezektől a cégektől, mint a korábbi években. Ennek apropóján döntöttünk úgy,

hogy összegyűjtjük egy csokorba, mely gazdaságnál ki látja el a szóvivői, külkapcsolati feladatokat. Tizenöt erdőgazdaság kommunikátora mutatkozott be lapunknak. Két erdőgazdaság – a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a VERGA Zrt. – esetében a vezérigazgatók ápolják a közönségkapcsolatokat és informálják a sajtót: az előbbi esetében Gőbölös Péter, az utóbbinál pedig Tengerdi Győző. Négy helyen (Gemenc Zrt., KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., Szombathelyi Erdészeti Zrt. és Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt.) nincs sajtós munkatárs, néhol szakreferensek vannak, és van, ahol az adott témában illetékes ágazat vezetői állnak az érdeklődők segítségére.

Istvánffy Alexandra – vadászati vezető, üzletkötő a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt-nél

Grédics Szilárd – erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezető az Egererdő Erdészeti Zrt-nél

Erdőmérnök szülők gyermekeként kora ifjúságomtól kezdve a természet és az állatok közelségében éltem. Vadgazda mérnök végzettséget szereztem. Előbb a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokhoz, majd 2003-tól a Bakonyerdő Zrt.-hez vezetett az út, ahol a mélyen gyökerező természet iránti rajongásom és a tanulmányi évek során megszerzett ismeretek hivatássá formálódtak. A szóvivői feladatok ellátása mellett vadászként több mint egy évtizede szervezem kollégáim segítségével a Bakonyerdő Zrt. vendégvadásztatási tevékenységét, a vadászatok értékesítéséhez kapcsolódó feladatokat, a vadászati kiállításokon történő aktív megjelenéseket.

Az érettségit követően, 1981-ben felvettek a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre. Okleveles erdőmérnökként az akkori jogelőd Mátrai Erdőgazdaság Ózdi Erdészeténél álltam munkába gyakornokként 1987-ben. Két esztendővel később a Szilvásváradi Erdészetnél lettem fahasználati műszaki vezető, majd erdőgondnok. 1993-tól az Egererdő Zrt. termelési előadójaként dolgoztam, később pedig az Arlói Erdészet, majd a Szilvásváradi Erdészet vezetője voltam. 2011-től 2013-ig a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatói teendőit láttam el. Jelenleg az Egererdő Zrt. központjának vagyok az erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője, valamint én látom el a szóvivői feladatokat is. 1990 óta vadászom.

Kis Tünde – kommunikációs vezető a Mecsekerdő Zrt.-nél Húsz éves újságírói, rádiós szerkesztői munka után kerültem a Mecsekerdő Zrt.-hez, ám a kapcsolat sokkal korábbi: több mint tíz éven át tudósítottam az erdőgazdaság mindennapjairól, történéseiről, törekedtem az erdészeti és vadászati munka hiteles bemutatására. Ezért Mecseki Erdőkért Díjban is részesültem. 2012 óta vagyok szóvivő, helyettesítem a gyeden lévő kolleganőmet. Szóvivőként fő feladatom a korszerű, felelősségteljes erdő- és vadgazdálkodás megismertetése, az erdőhöz köthető turisztikai lehetőségek népszerűsítése, a közjóléti tevékenység publikálása. Nem vadászom.

76

Puskás Lajos – oktatási igazgató a DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt-nél Okleveles erdőmérnöki szakképzettségem 1980ban szereztem meg az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán. 1988-ban elvégeztem a  Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kétéves vezetőképző kurzusát, ahol a többi között közgazdaságtant és vezetéselméletet tanultam. 1995-ben eredményesen részt vettem a soproni Erdőmérnöki Kar erdőérték- és vagyonszámítási kurzusán. A DALERD Zrt.-nél 18 éven keresztül a Gyulai Erdészetnél tevékenykedtem különböző beosztásokban, ebből 8 évig

2014/február

SZÓVÍVŐK vezetőként. 1998 óta látom el a tájékoztatási feladatokat. Jelenleg oktatási igazgatóként az erdőgazdaság Erdészeti Tájékoztatási Központjának vezetője vagyok. Szakmai tevékenységemért és az Országos Erdészeti Egyesületben végzett munkámért 1996-ban Bedő Albert Emlékéremmel tüntettek ki. 2012 óta a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense vagyok. Munkám mellett vadászom is.

Vereb István – kommunikációs tanácsadó az ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt. és a NYÍRERDŐ Nyírségi Erdészeti Zrt-nél

Somogysárdon nőttem fel egy olyan családban, ahol a természet tisztelete és szeretete a mindennapok része – édesapám gyermekkora óta vadászik, mellette tanultam meg, milyen az igazi vadász. Talán ezen körülmények vezettek a gimnáziumi éveimet követően Sopronba, ahol a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán 2007-ben okleveles környezetmérnöki diplomát szereztem. 2011 márciusától látom el feladataimat a Kaszó Zrt. kötelékében, mint erdészeti előadó, később, mint üdülési és marketing osztályvezető, így közel három éve mondhatom otthonomnak az erdőgazdaságot. Vadászni nem vadászom, de közvetlen kapcsolatban élek a vadászattal.

Lengyel László Zoltán – közönségkapcsolati vezető az Ipoly Erdő Zrt.-nél Okleveles erdőmérnök és három gyermekes édesapa vagyok. A természet szeretetében nevelkedtem, ezért is szeretném, ha gyermekeim is rácsodálkoznának a teremtés csodáira. A mostani munkaköröm, amelyet 2005 óta látok el, nagyon sokszínű, rákényszerít a folyamatos tanulásra. Nagy kihívás megismertetni, elfogadtatni széles körben az erdészek, vadászok munkáját egyre újabb eszközök segítségével. Több éve dolgozom szerkesztőbizottsági tagként az ismert Erdészeti Lapok és a „fiatal” A mi erdőnk című magazinnál. A korábbi munkaköreimből fakadóan vadgazdálkodtam, vadásztam, vadásztattam is. Ma is sportvadász vagyok, azonban sajnos keveset jutok ki vadászterületre.

— FOTÓ: KISS GERGŐ

2006 óta dolgozom a NYÍRERDŐ kommunikációs munkatársaként, és 2013-tól segítem az ÉSZAKERDŐ sajtómunkáját is. Nyolc éve tagja vagyok az Országos Erdészeti Egyesület Debreceni Helyi Csoportjának és a közönségkapcsolatok szakosztályának. Részt veszek „A mi erdőnk” című ágazati újság szerkesztőbizottságának, és a Magyar Vadgazdálkodók Egyesülete szakértői bizottságának munkájában. Erdészeti kommunikációs tevékenységemért 2009-ben az Országos Erdészeti Egyesület elismerő oklevelét, 2011ben pedig a „Kétmillio-modik hektár magyar erdő” emlékérmet vehettem át. Nem vadászom.

Pálmai Katalin – üdülési és marketing osztályvezető a Kaszó Erdőgazdaság Zrt.-nél

Iványi Ákos – közönségkapcsolati megbízott a KAEG Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.-nél Erdőmérnök, mérnök-közgazdász végzettséggel rendelkezem. 1997 óta dolgozom az Erdőgazdaságnál, a szóvivői feladatokat 2011 óta látom el. Ez időszak alatt az erdőfelújítástól a fafeldolgozásig, a német „Erdészeti, faipari, vadászati szakszótár” összeállításától a controllingos feladatokig számos szakterülettel foglalkoztam. Jelenlegi fő munkakörömben a vállalat tevékenységét kell közérthető módon közvetítenem a laikus nagyközönség és a média felé. Szívesen teszem, mert úgy érzem, az állami erdőgazdaságok színvonalas munkája büszkén vállalható. Mindezek ellenére nem vadászom.

Dr. Ihárosi Péter – szóvivő a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt.-nél 2003-ban szereztem meg erdőmérnöki oklevelemet. Az azóta eltelt időszak alatt tapasztalatokat szereztem az erdőgazdálkodás és az ahhoz kapcsolódó szakoktatás szinte valamennyi területén – erdészeti hatósági, középiskolai és állami erdőgazdasági munkakörökben. 2012 márciusa óta állok a SEFAG alkalmazásában az Erdészetpolitikai osztály osztályvezető helyetteseként, az év novemberétől látom el a közönségkapcsolati, szóvivői feladatokat. Ugyanebben az évben kezdtem el vadászni is.

2014/február

Major Koppány – vadgazdálkodási és közjóléti ágazatvezető, szóvivő a Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-nél Erdésztechnikusi, vadgazdálkodási mérnök végzettségem van. 2006 őszétől a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. földügyeivel illetve birtokpolitikájával, majd emellett 2007 márciusától vadgazdálkodásával is foglalkozom. Lovasberény, Süttő és Táborfalva összesen mintegy 20 ezer hektáros vadászterülete változatos és szerteágazó feladatot biztosít számomra, ezek ellátása pedig hosszútávon megfelelő szakmai kihívást, mivel mindhárom egység különböző élőhellyel, illetőleg vadállománnyal rendelkezik. A közjólét, és ökoturizmus irányításával 2011-ben bíztak meg. 13 éve puskával és íjjal is vadászom. Hobbijaim közt szerepel a lovaglás, az evezés, a magashegységi túrázás, illetve Dorka nevű magyar vizslám nevelése is.

77

SZÓVÍVŐK Hajnal Imre – erdővédelmi és kommunikációs vezető a NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt.-nél 1955-ben születtem. Szakmai tanulmányaimat Szegeden, a Kiss Ferenc Erdészeti szakközépiskolában kezdtem, majd a Soproni Egyetemen fejeztem be. Okleveles erdőmérnök, fatermesztési szakmérnök vagyok. Első munkahelyem a NEFAG volt 1979-ben, ahol jelenleg is dolgozom. Az erdészeti „tőmelletti” munkát követően a központba kerültem, ahol különböző szakmai beosztásokban dolgoztam. 1990-től erdészetvezető, később az Alföldi Erdőkért Kht. (majd egyesület) koordinációs főmérnöke, 1999 júliusától 2010-ig pedig a NEFAG Rt. szakmai vezérigazgató-helyetteseként dolgoztam. Ekkortól látom el szóvivői feladatomat. Nős vagyok, felnőtt gyermekeim grafikusként, illetve művelődésszervezőként dolgoznak. Kedvenc időtöltésem az utazás, a kirándulás, a vadászat. 1974 óta vadászom.

Dr. Gombás Katalin – szóvivő a VADEX Mezőföldi Zrt.-nél Végzettségemet tekintve okleveles erdőmérnök, okleveles mérnök-tanár, okleveles környezetvédelmi szakmérnök, PhD vagyok. 1988-tól a KözépDunántúli Vízügyi Igazgatóságnál helyezkedtem el. 1994-től oktattam felsőoktatási intézményekben, általános iskolában, szakközépiskolában, munkaerő fejlesztő központban. 2005-től a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának adjunktusa voltam. PhD értekezésemet „Földhasználat változás vizsgálata” címen írtam. Magyar és idegen nyelveken számos publikációm van. Megbízásokból rendszeresen szakértő véleményt alkotok környezeti hatásokról, engedélyeztetési eljárásokról, gyakorlati megoldásokról. Hazai és nemzetközi rendezvényeken adok elő. Szóvivői munkakörömet 2014. január 1-je óta látom el. Nem vadászom, de 1985 óta rendszeresen puska nélküli kísérő vagyok.

Steyer Edina – PR-ügyintéző a Zalaerdő Zrt.-nél Újságíróként több mint öt évet dolgoztam a médiában (helyi és megyei írott sajtóban, helyi és országos televízióban), így téve szert széles körű ismeretekre számos területen: leginkább a kultúra, a turizmus, az egészséges életmód és a szociális szféra világában. Szeretem a természetet, szabadidőmben szívesen kirándulok, kerékpározok. Kedvelem a régi filmeket, szeretek olvasni. Életem rendkívül fontos része a futás és a zenehallgatás. A Zalaerdő Zrt.-nél egyebek mellett marketing- és PR-feladatokat látok el, felelős vagyok a sajtókapcsolatokért, kezelem a Társaság weblapját és Facebook oldalát. Szóvivői feladataimat 2013 óta látom el. Nem vadászom.

Lomniczi Gergely, szóvivő a Pilisi Parkerdő Zrt.-nél Végzettségem okleveles erdőmérnök. 2003 óta a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének kommunikációs munkatársa, 2007 óta a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője vagyok. 1998, erdőmérnöki tanulmányaim megkezdése óta vadászom. Szóvivőként legfontosabb feladatom az ország legszélesebb nyilvánossága előtt működő állami erdőgazdaság munkájának bemutatása. A Pilisi Parkerdő működési területén három millió ember él, a parkerdőket évente 15-20 millióan látogatják. Ennek megfelelő nagyságrendű a kommunikációs munka, amelyben kiemelt szerepet kap a sajtóval és a civil szervezetekkel való kapcsolattartás. A legtöbbeket érdeklő témák az erdők turisztikai szerepével kapcsolatosak. Vadászati vonatkozásban napjainkban a belterületen megjelenő fajok kérdése a leglényegesebb. összeállította: Földvári Attila és Kókai Márton

Dr. Németh Márton – sajtószóvivő a Vértesi Erdő Zrt.-nél

78

— FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

29 éves vagyok, győri lakos. A Vértesi Erdő Zrt.nél jogi előadóként dolgozom 2013 novemberétől, 2014 januárjától látom el a sajtószóvivői feladatokat. Jogi diplomámat 2013-ban szereztem a győri Széchenyi István Egyetemen, ezt követően egy évig ügyvédjelöltként tevékenykedtem Győrben. A vadászat terén egyelőre nincs tapasztalatom, de erdőmérnök édesapám révén már gyerekként megszerettem az erdő világát, az állatokat és a természetet. Még nem vadászom, de érdeklődöm iránta. Hobbim a sport, szeretek focizni, télen síelek, nyáron pedig túrázom.

2014/február

FOTÓPÁLYÁZAT

MOZGÁSBAN Ez volt a témája a Huntingpress Nemzetközi Fotóügynökség első alkalommal kiírt fotópályázatának, melyre négy országból 70 vad-, és természetfotós 474 pályaművet küldött be. A Magyar VADÁSZLAP szerkesztősége, valamint a fődíjat fölajánló Bakonyerdő Zrt. vezetése Krizák István: Díszlépés című felvételét értékelte a legmagasabbra.

A fotó egész oldalon már megjelent a 2013/október i számban, „A hónap fotója” rovatunkban.

A kiállítás teljes anyaga megtekinthető és megvásárolható a Huntingpress Nemzetközi Fotóügynökségen keresztül. (fotohunting.hu)

További öt nagyszerű fotót diplomával ismertek el:

Berényi Csaba: Kinek a lába ez?

2014/február

79

Kovács Attila: Őzbaklövés (sorozat)

Méhes Attila: Bizonytalan landolás

80

2014/február

FOTÓPÁLYÁZAT

Vadász Anna: Etetés

Mesterházi József: Fürdetés

2014/február

81

FOTÓJA

TÉLI ŐZEK – FOTÓ: VÖRÖS LÁSZLÓ

A HÓNAP

13. OLDAL

Monitoringozunk, tehát vagyunk M HOMONNAY ZSOMBOR rovatvezető

[email protected]

anapság az a divat, hogy ha valamit sürgősen meg kéne oldani, akkor előtte egy jót monitoringozunk. Ennek – úgy látszik – két fő oka is van. Az egyik szerint a probléma az idő vasfogától úgyis megoldódik, mert rövidesen mindenki halálra unja és aztán senkit nem érdekel. (Főként mert jönnek az új problémák, csőstől.) A másik – ami talán fontosabb – sok pénzt lehet rá szerezni és azt az utolsó fillérig a hajunkra lehet kenni. (Másra nem.) Példaként említem a hivatásos vadászok anyagi helyzetét. Ezt megoldani eddig senki nem tudta, le kellett tehát monitoringozni azt a valós szociális „helyzetüket”, amelyről mindenki tudta milyen sza… kadt. Olvasatomban ugyanis nem szólt másról, mint arról, hogy a szakképzett, immár rendészeti feladatokra is kiképzett, közfeladatot ellátó, minimálbéres egyének, vajon meddig bírják még az elvonón? (Úgy tűnik, még bírják, tehát nincs is itt semmi baj – mondják.) Az anyagi elismerésükre annak idején kiadott kamarai „ajánlás” pedig inkább a zsigerelő bicskát nyitogatja, mint megfelelne valami vigaszdíjnak. A sóhaj és az óhaj évtizedek óta képtelen bármiféle „találkozóra”. A fél évtizede folyó szalonka monitoringról kiderült, hogy nem mi veszélyeztetjük a hosszúcsőrűeket tavaszszal – amit mi már több mint száz éve tudtunk – hanem azok ítélnek el minket és korlátoznak szabadságjogainkban, akik évente ősszel több milliószámra habzsolják föl

A kötőanyag az egymás iránt érzett tisztelet és szolidaritás az arra vonuló szalonkákat. Mindenki megismerhette a küldötteink által a legkisebb vita nélkül elfogadott Etikai Kódex-et. A javával ugyan – természetesen – egyetértve, nekem csak az a bajom, hogy valójában se nem etikai, se nem kódex, hanem egyfajta „tudni illik, hogy mi illik” szerű etikettre, azaz magaviseleti gyűjteményre sikeredett. (Ilyet már 10 évvel ezelőtt megjelentettünk, bár sehol sem hivatkoztak a forrásra.) Egy kódex ugyanis ennél jóval több, egy elvárható és számon kérhető viselkedési szabályzat, amely az érintettek közmegegyezésével jön létre, azaz alulról felfelé építkezik, és így válhat majd – előbb-utóbb – „vérré”. Megnéztem minden elérhető – orvosi, ügyvédi, újságírói, stb. – etikai kódexet, de erre egyik sem hasonlít, még az irodalmi idézeteitől eltekintve sem. A „frissen sült” egy sor olyat előírást tartalmaz, amelyeket a kötelező érvényű – és folyamatosan változó – jogszabályok is előírnak. Persze lehet, hogy én élek egy másik Magyarországon, mert nem egy szóróra járunk. Ugyanis sorolni lehetne azokat a normákat, amelyek napi gondokat

2014/február

okoznak, és hiányuk sokak számára kínzó. Több esetben pedig ellentmondanak a kötelezően előírt és nemrég a jövő vadászainak kiadott „tananyagnak” is. (A kamara által támogatott és egyelőre nem terjesztett vadásziskolai „tankönyvre” gondolok.) Példa csupán egyetlen fér ide. Enyhén szólva a nemtetszésemnek adtam hangot, hogy senki ne ajánlgasson egy tankönyvben olyat, hogy nagyvad társas vadászatokon traktorral kell „mozgatni” a vadat a puskásokra. Most – nagyon helyesen – elítélték a „motorizált hajtásokat”. Véletlenül ugyanaz a személy írta alá a kódexet, aki tavaly velünk szemben a szerző celebek vitatható állításait kivont karddal védelmezte. Vagy már megint nekem rossz az olvasatom, és jobb lenne, ha befognám? Sajnos, nem tehetem, mert a dolgokat mindig a kritika viszi előre, nem pedig a megszokott szervilis seggnyalás, buzgó csettintésekkel. A kódexben (IV.fej.1/4 ) ez áll, szó szerint „… A vadászati közösségek kötőanyaga az egymás iránt érzett tisztelet és szolidaritás…(amely) ott működik jól: – ahol a tagság aktív és felelősségteljes részvétellel, javaslattétellel, és szükség esetén a megfelelő közösségi fórumon (!) elhangzó, javító szándékú kritikával segíti érdeket szolgáló döntések meghozatalát…” Jelentem – tisztelettel – ezt is azon frissiben „lemonitoringoztuk”. Két írásbeli javaslatot küldtünk a T. Vadászkamara elnökségének. Az első egy fácánprogramról szólt, a másik pedig konkrét javaslatokat fogalmazott meg a hazai vadászat tisztessége visszaszerzésének igényével a vadászati közélet „tisztítása” érdekében. Az elsőre csaknem egy éve nem kaptunk választ, a másodikra halálra sértődve oktattak ki, utasítottak vissza, dorongoltak le. A válaszban a tisztelet és szolidaritás – azaz az olyan természetes kötőanyag, mint például a sárba kevert marhatrágya – viszont még kémiai nyomokban sem volt kimutatható. A lényeg: nincs itt semmi baj, nincs szükség semmiféle átvilágításra, ésszerű takarékosságra, nálunk nincs korrupció. Akinek a kincstáritól eltérő a véleménye, az pedig demagóg, alaptalanul vádaskodó, gyanúsítgató, izgága rendbontó, krakéler, sőt, akár még csőcselék és huligán is lehetne. Egyszerűen múltidéző a válasz, írhatták volna nekem az átkosban is, sőt – milyen szép – akár le is csukhattak volna. Kár – és bűn volna elhallgatni – hogy a  folyvást emlegetett üdvözlendő eredmények valójában „idegen tollak”, mert kizárólag dr. Semjén Zsoltnak, az OMVV elnökének nevéhez kötődnek. Eltulajdonításuk semmivel nem mondható „szebbnek”, mint más szellemi termékeinek forrásmegjelölés nélküli fölhasználása, fejedelmi többesben. Ha pedig még bírálható – persze ezek után kinek és minek – is ez a mi „Kis Új Jóviselkedés Gyűjteményünk”, legalább a kijelölt küldötteink által megszavazottakat illene azért betartani. Még akkor is, ha se lent, se fent, a pusztába kiáltás még nem kérhető számon.

83

SOMFALVI ERVIN felelős szerkesztő

[email protected]

Átveréses vadászatok – Szervezők és közvetítők trükkjei Gyakori jelenség, hogy egyes vadászatszervezők mindent beígérnek előre, csakhogy kiénekeljék a  holló szájából a sajtot, azaz a vendég fizessen akkor is, ha nem azt kapta, amit joggal elvárt. A vendégvadászat szervezése többnyire hónapokkal, sőt, akár évekkel előbb is elkezdődik, mint amikor az ténylegesen megtörténik. Különösen az előre beosztott idejű, elfoglalt külföldi üzletemberekre jellemző ez az előre tervezés, de a kisebb pénzű vendégnek sem mindegy, hogy a hosszabb idejű, akár egy hetet meghaladó vadászatra milyen módon ossza be a szabadságát. A terület „lefoglalása” miatt azonban nem fog eljönni, megbíz ezzel egy vadászatszervezőt, vagy egy olyan vadászismerősét, aki már vadászott a kiválasztott helyen. A bonyolítást intéző aztán vagy barátságból ezt ingyen intézi, vagy – ha szervezőként ebből él - ezért pénzt vár a vendégtől, amit azonban sajátos módon a területnek kifizetendő összegből kap vissza – jutalékként. Erre a „svédcsavarra” azért van szükség, mert a legtöbb esetben nem a vendégszerzés költségeit számolja fel, hanem a teljes vadászati és szolgáltatási árbevétel meghatározott (5-30) százalékát kéri közvetítői díjként, és a csomagáron (pauschale, package) értékesített vadászatok kivételével a végösszeg előre nem tudható. És innen kezdve jönnek a trükkök. A közvetítőnek a  vendég érdekeit kéne képviselni, hiszen minél sikeresebb a vadászat, annál nagyobb lesz a jutalék összege. Csakhogy ez nem mindenkinek elég. Első lépcső az elő-

84

legfizetés. A világban az a szokás, hogy ha valaki egy előre megszervezett vadászatra akar menni, akkor meghatározott nagyságrendű (20-50 százalék) előleget fizet, amivel „lefoglalja” a helyét. Ezt a pénzt a területnek kéne kapni, kvázi a vadászat előkészítéséhez szükséges költségek (pl. fácánnevelés, vadetetés, stb.) fedezeteként. A vendég az előleget átutalja a közvetítőnek, az pedig vagy továbbutalja azonnal a területnek – vagy sajátjaként kezeli és nem, esetleg csak jelentős csúszással adja tovább. Természetesen mindig a vendégre van kenve, hogy az még nem fizetett, azért nem kap pénzt a területgazda. Nálunk azonban – különösen középkategóriás minőségű és mennyiségű vadból – túlkínálat van, így az ilyen területek vadászatra jogosultjai örülnek, ha valaki egyáltalán jelentkezik a nehezen eladható vadjukra, így fel sem merül az előlegfizetés. Ha nincs előleg, nincs, ami vesszen (legfeljebb a rég elkótyavetyélt becsület) – gondolja a sumákoló közvetítő, és a sikeres vadászatot úgy „biztosítja”, hogy ugyanannak a csoportnak több területet is lefoglal. Aztán ha eljön az idő, kiválasztja az akkor éppen legjobbnak tűnőt, a többinél meg széttárja a kezét, hogy a vendégeknek az utolsó pillanatban közbejött valami. Az sem ritka jelenség – főleg őzbakozáskor – hogy a közvetítő „végigrohan” a csoportjával több területen, mindenhol meglövik gyorsan a szerződött mennyiségből a néhány nagyobbat, otthagyva a területnek a már végképp eladhatatlan „tagi bak” kategóriásokat. Ahol túlkínálat van, ott az ár többnyire alku tárgya, és ez az alku sokszor a cigánykodásig elmegy. A közvetítő felhívja a területgazdát és közli, hogy csak akkor hoz vendéget, ha ennyi-annyi árengedményt ad. Ha valahol belemennek, ez azonnal hivatkozási alap a másik vadászatra jogosultnál, aki lehet, hogy anyagi szorultságában még nagyobb árengedményre hajlandó, csak legalább valami bevétele legyen. Arról nem szól a fáma, hogy a vendég menynyit fizet, mert a pénz természetesen a  közvetítő kezén megy keresztül, a  jogosulthoz a már jutalékkal (erősen) megkurtított összeg kerül. Jellemző gyakorlat, hogy a közvetítő lefoglal egy nagy vadászatot 10-15 fővel, és megérkezik 6-8 vadász. A területgazda dühöng – ilyenkor persze a közvetítő nem jön – de mivel ott

2014/február

a  vendég, a vadászatot meg kell csinálni. A  költség ugyanannyi, mint ha elegen lennének, csak a teríték és a bevétel lesz töredéke, miközben a terület szét lett zavarva, újabb eredményes vadászat szervezésének minimális az esélye, a semmiből előkapott új vendégekről nem is beszélve. Ugyancsak gyakori trükk, hogy egyéni vadászatnál több és nagyobb agancssúlyú vadra van bejelentve a vendég (különben nem is fogadnák), s csak mikor megérkezik, lobogtatja a szerződését, hogy ő maximum 300 grammos bakot, vagy 5 kilós bikát hajlandó meglőni – természetesen abban az időszakban, amikor a nagyobbat lőni akaró vendégnek lenne ott a helye. Még rosszabb, ha a közvetítő úgy tolmácsolja, hogy a vendég bármekkora bakot – bikát – kost - kant hajlandó meglőni, csakhogy ezt a vendéggel nem beszélte meg. Így aztán a hosszasan kifigyelt vad hiába parádézik a les előtt, a vendég a  számológépet nyomkodja, majd a fejét fogja, amikor kijön a végösszeg – és még a puskát sem hajlandó felemelni. Közismert a kettős árlista, amikor a közvetítő másik – garantáltan magasabb tarifákat tartalmazó – árlistát ad előre a vendégnek, mint aminek alapján a területtel elszámol. Ilyenkor jönnek aztán a nagy sumákolások a szervező részéről, a vadászházba kirakott helyi árlista eltüntetése, minden kísérő megesketése, hogy véletlenül se kottyintsa el a  mi-mennyit, és a kínosan különválasztott elszámolás a vendéggel és a területtel. Persze, ez nem mindig sikerül, így aztán ha valamelyik vendég mégis hozzájut valahogy az ottanihoz, legközelebb majdnem biztosan közvetlenül fog a területre bejelentkezni. Külön kaszt a külföldi közvetítők minden hájjal megkent típusa. Ez az illető hosszú évek óta járja az ország vadászterületeit, sokszor jobban képben van, mint a helyiek. Ha volt is magyar partnere, azt régen átverte, közvetlenül keresi meg a területeket, mégpedig előszeretettel azokat, ahol már le tudta törni az árat. Különösen az olaszok között vannak ilyen figurák, ahol minden egyes vadnál megy az alkudozás, nem akar vadászházat fizetni, inkább szállodába viszi a vendégeit, és még az „éjszakai programot” szervezőket is lehúzza. Ha nem hajtják be rajta rögtön a területen a pénzt, többnyire bottal üthetik a nyomát és pereskedhetnek évekig. Ők azok, akik végigtarhálják a világot, mivel mindig találnak újabb vadászatra jogosult balekot. Nézzük a másik oldalt, amikor a közvetítő fizet – zsebbe a másik „közvetítőnek”. Nem csak nehezen eladható vad van sok az országban,

ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓK: KELEMEN ISTVÁN

VADÁSZATI GYAKORLAT

Úgy érzi, becsapták? Nem biztos, hogy téved! S ha meggyőződött róla, hogy tényleg átvágták, mondja el másoknak is, hátha őket már nem tudják megfejni!

2014/február

hanem olyan területek is, aminek messze földön híre van, így nem nekik kell kuncsorogni vendégért, hanem azok kuncsorognak, hogy ott vadászhassanak. Itt már lehet „válogatni” a vendégben, ki jöhet főbőgésben, kik kaphassák meg a disznóhajtásokat, stb. Ha a jogosult saját ügyintézője, szervezője hajlamos nem csak a terület bevételét fontosnak tekinteni, jó kis(?) mellékjövedelemre tehet szert abból, amit a közvetítők „tejelnek”, hogy bekerülhessenek a jóba. Voltak – reméljük, csak múlt időben – erről híres, sőt hírhedt helyek és személyek, és közismert tarifák, mely akár négy számjegyű is lehetett – természetesen euróban... A szervező igazi „lenyúlása”, ha őt megkerülve tárgyal a helyi közvetítő a vendéggel, vagy a csoport vezetőjével, s ha az „direktbe” is hajlandó ilyen korrupcióra, csodás átváltozással a közvetített vadász az új idényben már állandó „saját vendéggé” növi ki magát. Nem mindenhol kerül minden elejtett vad a lőjegyzékre. Látszólag minden hivatalosan megy, van szerződés a területtel, a közvetítő rendben meghozza a vendégeket, azok vadásznak is – sajnos – csak mérsékelt eredménnyel, s a jogosult bevétele is ennek megfelelően kevés. Csodálatos módon, a közvetítő mégis hoz újabb csapatokat a „gyenge” területre, nem riasztja vissza a kevés jutalék. Nos, kedves Olvasó, arra gondolt, amire én? Bizony, meglehetős gyakori a „zsebre vadásztatás”, ahol a közvetítő megegyezik a vadásztatóval, hogy az elejtett vadból mi szerepeljen a lőjegyzéken, a többit – zömmel féláron – helyben fizeti. A vad nem megy hűtőházba, a kikészített trófea más úton jut a közvetítőhöz. A zsebre dolgozók skálája széles lehet: elnök, vadászmester, kísérő, de a hivatásos vadász is, a jelszó közös: amiről más nem tud, az nem fáj neki. Csak hát az a bizonyos lóláb… Mindezek azonban eltörpülnek egy életveszélyes új jelenség mellett. Feltűntek magyar „vadászatszervezők”, akiknek sem irodájuk, sem bejegyzett tevékenységük, sem számlaképességük nincs, ennek ellenére külföldieket visznek vadászni – sőt, orvvadászni vadászterületekre. Sajnos, nem csak hazánkban élnek éjjellátóval, hőkamerával szívesen vadászó puskások, de Ausztriából és Németországból is „átlátogatnak” ide ilyenek – főleg, ha van, aki ezeket az orvvadászatokat megszervezi nekik. Ilyen körökben aztán a hír gyorsan terjed, s egymásnak adják a hazai „vállalkozók” elérhetőségét. Konkrét példa volt egy vadászterületen, ahol feltűnt, hogy az esti bejövetel után leállított vendégterepjárók hajnalban furcsa módon másképp álltak. Másnap a vadőr megjelölte az autók helyét éjjel, s azok hajnalban megint másképp voltak beparkolva, tehát a vendégek éjjel minden kocsival „vadásztak”. Napok múltán két levágott fejű szarvasbikát találtak a területen…

85

Farkasok Európában

Népmesék és rémtörténetek szereplője volt évszázadokon át a „gonosz” farkas. Ma is így vélekedünk?

86

Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat és az ember egyre nagyobb mértékű élőhely-átalakítási tevékenysége következtében ma már csak egymástól elszigetelt csoportjai maradtak fenn. A kutyafélék családjába tartozik, kutatók több mint 40 alfajt tartanak számon, belőle lett háziasítva a családnevet adó, az emberhez kötődő kutya. Közeli rokonai Eurázsiában és Afrikában a sakálok, Amerikában a prérifarkasok (coyote). Többek által vitatott, hogy a Kárpát-medencében, a népnyelv által „nádi farkas”-nak nevezett egyedek önálló, de kipusztult alfajhoz (Canis lupus minor) tartoztak, vagy azonosak voltak az újra visszatelepült aranysakállal. A szukák testtömege 12-55 kg (átlagosan 40 kg), a kanoké 15-80 kg (átlagosan 50 kg); a legkisebbek az Arab-félszigeten élő, míg a legnagyobbak az észak-amerikai farkasok. Testhossza 100-160 centiméter, amihez hozzájön még a 40-50 centiméteres farok. Szőrzete – élőhelytől függően – a fehértől a mélyfeketéig változik; egy alomban előfordulhat akár minden színárnyalatból is kölyök. Európában a szürkésbarna szín a jellemző. A farkas rendkívül szervezett falkákban él, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket – nem csak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. Életkoruk fogságban a 15 évet is elérheti. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2-36 lehet; általában 5-9. Sokak által rettegett kommunikációjuk az üvöltés, amelylyel a falkák és a falkatagok jelzik hollétüket egymásnak. A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150-170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járhat be. A falkát mindig az alfa-hím vezeti, a szociális rangsor állandó rivalizálással alakul ki, az alfa-nőstény ugyancsak elől áll a hierarchiában, amely egyúttal az evési sorrendet is jelenti a táplálék megszerzésekor. Más kutyaféléktől eltérően egyáltalán nem eszik növényeket, csak húst és csontot. Rövid távon sebessége eléri a 60-70 km/órát, és eközben akár 4-5 métereseket is ugorhat. Valamivel lassabban futva (45-50 km/órával) mintegy 15-20 percig képes üldözni a prédát. Szaglása és hallása egyaránt kitűnő: ha megfelelő a szél iránya, akár 2-2,5 km-ről is megérzi a vad szagát; szelíd farkasok

— FOTÓ: BERÉNYI CSABA

A szürke farkas (Canis lupus) a világon a legnagyobb területen elterjedt emlős. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is.

6 km-ről is válaszoltak egy ismerős ember farkasüvöltést utánzó hangjára – a valódi farkasüvöltést valószínűleg jóval messzebbről is meghallják. Látásuknak különösen a mozgást érzékelő funkciója kiváló. Falkában vadászva legyűrik akár a bölényt is, azonban sokkal kevesebb energiát kell felhasználniuk a nagy tömegben található, de menekülésre, védekezésre kevésbé képes háziállatok elejtéséhez. Az évszázadokon át tartó kíméletlen üldözést elsősorban kiváló és ezért eredményes vadászati stratégiája miatt kellett elszenvednie. Magyarország mai területén mindig előfordultak farkasok, mivel a szlovák és az ukrán populációk életterének széle a Bükk -Gömör-Tornai karszt Zemplén térségre esik, s a vándorlásra kényszerülő, elsősorban fiatalabb példányok új, még nem foglalt területet igyekeznek keresni maguknak. Farkas-léptékkel mérve a szerbiai karsztok sincsenek elérhetetlen távolságban. Kóborló példányok még az Alföldre is elvetődtek, amit az ország különböző területein elejtett példányai igazoltak (vajon mi más hiteles adat lehetne?). A farkas élettere és vadászterülete azonban olyan nagy, hogy naivság lenne abban a hitben ringatózni, hogy hazánk területén – annak ellenére, hogy 1993 óta védett – komoly populáció telepedjen meg, vagy alakuljon ki. Egy-két család valószínűleg most is van, de ebből valamirevaló állomány – kellő nagyságú zavartalan élőhely hiányában – sosem lesz. A farkas Európa sok más országában is védett. Állománya csak külön engedély birtokában gyéríthető Horvátország, Lengyelország, Ausztria, Csehország, Görögország, Olaszország, Franciaország területén. Az ibériai

2014/február

VADGAZDÁLKODÁS Fehéroroszország (Belarusz)

A farkas előfordulása Európában

Az országban megtalálható alfaj, a közép-oroszországi erdei farkas komoly károkat okoz az állattartóknak. Állománya 2010-ben 1800 körül mozgott, a teríték nagysága pedig 773 darab volt. A tilalmi idő eltörlése ellenére az állomány nagysága stabil. A legnépszerűbb a farkas téli, rémzsinóros vadászata.

vadászható nem vadászható külön engedéllyel nincs állomány

Bosznia-Hercegovina A balkáni államban is komoly gondot jelent a ragadozó a mezőgazdaság számára. Ezzel együtt három éve egy magánszemély internetes petíciót nyújtott be az illetékes tárcákhoz a farkasvadászat beszüntetéséért. Azzal érvelt, hogy 1998 és 2008 között 1780 egyedet ejtettek el, és ezzel az állomány 30 százalékkal csökkent. ƒƒƒ VADÁSZLAPGRAFIKA

Bulgária

A farkasok falkában élnek és vadásznak

farkas (Canis lupus signatus) Spanyolország és Portugália területén él, állománya Portugáliában védettséget élvez. Részletesen bemutatjuk viszont azokat az országokat, ahol vadászata lehetséges, és külföldiek számára is elérhető, még ha csak időszakosan engedélyezik is az állományszabályozást. A farkasvadászat módjai: a lesvadászat dögtérnél (itt állattetemeket használnak csalinak) a hajtás és a rémzsinóros vadászat, ahol a nappali pihenőhelyet körülkerítik a kiszökés ellen. A falkák komoly problémákat képesek okozni a helyieknek, így az orvvadászat mértéke gyakorlatilag felbecsülhetetlen. Több országban az erősödő városba áramlás és az emiatt felhagyott mezőgazdasági területek bozótosodása, cserjésedése miatt várható, hogy a farkaspopulációk nagysága növekedésnek fog indulni.

Az 1950-60-as években a ragadozószabályozás majdnem túllőtt a célon: a farkas kis híján eltűnt az országból. Csak a ’80-as években kezdett nőni a számuk, miután felhagytak a sztrichninnel történő mérgezéssel, ám az utóbbi években ismét komoly károkat okoznak: 2012ben három farkas egy éjszaka alatt 54 birkát ölt meg. A becsült állomány a 2010-es adatok szerint 1500-2000 darab.

Észtország 2013 januárjában az ország középső részén, Raplamaa és Järvamaa járásban volt a legtöbb farkas, az országos 70 elejtésen kívül ezen az 5439 négyzetkilométeres területen néhány darabbal megemelték a lelövési tervet. Az állomány 2007-es adatok szerint körülbelül félezer egyedet számlált.

Finnország A finn Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium 2012 novemberétől 2013. július végéig módosította a szabályozást. Az országos kvótát megfelezték, ám azokon a területeken, ahol a ragadozók kárt tehetnek a helyiek számára megélhetést jelentő rénszarvasállományban, külön engedéllyel korlátlan mennyiségben volt lőhető a  farkas. 2012-ben a becslések szerint 180-200 egyed több mint egymillió eurós kárt okozott a tenyésztőknek.

Lettország

A nagy, a 2012-13-as idényben 247 farkast számláló teríték ellenére az ország területére Oroszországból és Fehéroroszországból „szivárognak” a ragadozók. A 2013ban mintegy 600 egyedre becsült állomány nem kevés gondot okoz az állattenyésztőknek. — FOTÓ: BÉCSY LÁSZLÓ

Litvánia Itt kifejezetten súlyos a farkas-helyzet. Volt, hogy a ragadozók az akolban tépték szét a birkákat, sőt egy városka központjában az udvarról vitték el a kutyát. 2013-ban az állományt körülbelül 200 egyedre becsülték, a teríték pedig 20 farkas volt, még a parlament is foglalkozott vele.

2014/február

87

VADGAZDÁLKODÁS Norvégia

Ukrajna

Bár több alfajt megfigyeltek már, a leggyakoribb ebben az országban a szürke farkas. A norvégiai és a svédországi ragadozók egy és ugyanaz, a határon átnyúló állomány részét képezik. A skandináv államokban öszszesen mintegy 300 farkas van, Norvégiában ebből 25-30.

A becsült állomány 2600 körül van. 2013 elején nagy felbolydulást keltett, amikor zöld szervezetek azt állították: az országban vadászok híresztelték el, hogy a farkasok veszettséget terjesztenek, hogy ezzel érjék el a tilalmi idő eltörlését.

Svédország

Állományának pontos nagysága nem ismert, de a különböző becslések alapján 250-600 közti lehet. Évente 120-150 egyed elejtésére adnak ki engedélyt, de ezt az Európai Bizottság az élőhely-direktíva megsértése miatt jelenleg is vizsgálja – a védett lengyelországi állományokkal való kapcsolat miatt az elejtési kvóta csökkentése várható.

A természetvédők nyomására 2013-ban a farkasvadászat pár nap alatt befejeződött, a 16 engedélyezett lelövésből csak három történt meg. A 2013-14-es idényre várhatóan felfüggesztik a lelövési engedélyek kiadását. A svéd állományt egyébként 270-300-ra becsülik, és ebben a vadászati évben eredetileg 30 egyedre adtak ki engedélyt.

Oroszország Oroszországban él a világ legnagyobb farkasállománya – 30 000 egyed –, területénél fogva nem meglepő módon nincs rá egységes idény. Ez a ragadozó a vidéki területeken komoly károkat okoz, így a vonatkozó jogszabály nem bánik vele kesztyűs kézzel: állományszabályozás céljából szabad hurkozni, elektronikus eszközzel behívni, de még légi járműről is lőhető.

Ország Fehéroroszország (Belarusz) Bosznia-Hercegovina Bulgária Észtország Finnország

Románia 2500-3000 egyedszámú becsült állománya Közép-Európában jelenleg a legnagyobbnak számít. A gazdáknak okozott tetemes mennyiségű kár miatt az orvvadászat itt a legjelentősebb. Jelenleg védett, de engedéllyel gyéríthető.

Törökország 5-7000 egyede él főképp az ország nyugati részén. Korábban korlátozás nélkül vadász-

Vadászati idény egész évben kanok – egész évben; szukák, kölykök 07. 01. – 02. 28. egész évben 11. 01. – 02. 28. rénszarvas-tenyésztési területen 10. 01. máshol 11. 01 – 03. 31. 07. 15. – 03. 31. 10. 15. – 04. 01. helyi lakosoknak egyedi engedélyek alapján engedély alapján megyefüggő 11. 01 – 02. 28 11. 01. – 01. 15. 09. 15 – 03. 31 01. 01. – 04. 30. 09. 01. – 02. 28. 11. 15 – 02. 28.

— FOTÓ: BÉCSY LÁSZLÓ

Lettország Litvánia Norvégia Svédország Oroszország Ukrajna Szlovákia Románia Törökország Spanyolország Szerbia

Szlovákia

88

2014/február

ták, ma idénye és megszabott kvótája van. Vadászatát elsősorban télen, teliholdnál ajánlják.

Spanyolország A 70-es évek előtt az ibériai farkas állománya jelentősen lecsökkent, mivel sztrichninnel mérgezték és minden lehetséges módon vadásztak rá, az állam fizetett a  farkastetemekért. Ma egyre nagyobb területet hódít meg az országban, állománya 2-3000 egyedre tehető. A Duero folyótól délre élő falkák teljes védelmet élveznek, ezen a területen egyedül Castile y Leon tartományban vadászható.

Szerbia 3-500 farkas él az országban, elterjedésüket és állományuk növekedését elsősorban a balkáni háború segítette elő. Eredményesen vadásszák a karszthegységeken, ahol elhullott háziállatok tetemeivel alakítanak ki dögtereket. Viszonylag nagy biztonsággal tudnak vendégvadászokkal is farkast lövetni. Növekvő létszámuk komoly konfliktusokat okoz a gazdákkal, de ezzel párhuzamosan egyre erősödik a farkasok természetvédelmi oltalmát kérők száma is. F.A. - S.E - S.J.

Lelövési díj (€) 420 500-2000

Sebzés (€) 250 500

220–500 690-től

250

350-től 100-tól

200-500 400 1200 450-1500

200 230-600 100-250

200-1000

200

VADÁSZATI GYAKORLAT

Keresem a szemkontaktust Nem tartozom azok közé, akik „mindenből legalább egyet” szeretnének lőni és a saját, vagy mások rekordjai sem érdekelnek. A farkasokkal azonban más a helyzet, lassan negyven éve áhítozom egy szürke farkas elejtésére. Öt országban kergettem eddig ezt az álmomat. Minden kirándulás önálló történet, ha majd egyszer eljutok odáig, hogy könyvet írjak, talán külön-külön is feldolgozom a farkas-vadászataimhoz kapcsolódó élményeimet.

Az első „expedíciónk” alkalmával, a brjanszki erdőben láttam először, hogyan használják a rémzsinórt. Egy tekerhető hengerre csévélik fel a zsinórt, melyre félméterenként húsz-harminc centis vörös zászlócskákat erősítenek és ezzel a zsinórral kerítik körbe a meghajtásra tervezett erdőrész oldalait. A hajtással szemben állítják el a puskásokat, ahol esélye van annak, hogy a farkas vagy a farkasok átválthatnak. Két-három hajtást izgultam végig a nyári melegben, küzdöttem az iszonyú hevességgel támadó szúnyogokkal, de farkast senki nem látott, még a hajtásban sem… merthogy rendkívül intelligens állat, kiváló érzékekkel, s ha veszélyt érez, óvatos természete és félénksége miatt azonnal elmenekül. Ennek a „farkas-vadászatnak” egy novemberi címlap és egy brjanszki riport – valamint egy szőnyeg szélén állás – lett az eredménye. A  címlap miatt kellett a „szőnyeg szélén” állnom a „fehér házban”, ahová a szerkesztőbizottság akkori elnöke hivatott be, mert

– állítólag – a legjobb farkas-váltó volt. Talán két óra múlva láttam is egy hajtót, ahogy öles lépésekkel csúszkált a völgy felé, de farkasok nem mutatkoztak. Újabb két óra múlva föladtuk Sanyival a farkasvadászatot és elindultunk a vadászház felé. Mit látunk útközben? Az összes vadász és hajtó egy lángoló fenyőfa törzsénél melegszik, melynek meggyújtották a megcsapolt gyantáját. Vitán felül állt, hogy a térségben vannak farkasok, csak nekünk nem sikerült találkozni velük. A vadőr lakásán, ahová hazafelé benéztünk, legalább harminc kikészített farkasbőr várta, hogy megvásárolják. Nem vettem belőlük, mert nem akartam és ma sem akarok azok közé a „vadászok” közé tartozni, akik trófeának, sőt, a saját trófeájuknak tekintik a megvásárolt bőröket, agancsokat, szarvakat. Volt alkalmam sajnos megtapasztalni, hogyan születnek aztán az ilyen forrásból táplálkozó „fantasztikus” vadász-történetek. Miután a katonák gyorsan kivégezték a nagy román vadászt és feleségét, a barátaim, ismerőseim révén nekem is lehetőségem nyílt az erdélyi vadászatokra. Már bánom – vagy a fene tudja – hogy nem használtam ki a lehetőségeimet, de tartottam magam az elhatározáshoz, amit megboldogult dr. Fodor Tamás barátom táplált belém: „mi ide puskával csak akkor jövünk, ha vissza kell foglalni Erdélyt.” Hát igen, jó nagy marhaság volt, majdnem húsz évnek kellett eltelnie, hogy változtassak rajta és a saját puskámmal meglőjem

a vörös zászló és a Szovjetunió lejáratását vélte felfedezni a rémzsinórban. Becs’szóra így volt, a háttérben zajló személyeskedésekről ezúttal nem beszélnék. A farkasvadászat nagyjából ekkor vált az „álmommá” és a lehetőségeimhez mérten kísérleteztem is a megszervezésükkel. Nem kellett sokáig várni a következő alkalomra. Miután összebarátkoztunk a jugoszláv vadászújság egyik szerkesztőjével, Novi Sadon találkoztunk, hogy együtt vágjunk neki a bosnyák hegyeknek. Felejthetetlen út volt, mert a vadászház előtti 12 kilométeres szerpentint, az éjszaka kellős közepén a két autóval csekély nyolc óra alatt tettük meg, alaposan megküzdve a combközépig érő és folyamatosan szállingózó hóval. Az volt a szerencsénk, hogy hol az első kerék meghajtású Zastava, hol az én hátsókerék meghajtású Zsigulim tudta az utat törni. Nagygyörgy Sanyival, a fotósunkkal végig abban reménykedtünk – ezzel biztattuk magunkat a hólapátolás és a kocsik tologatása közben – hogy milyen jó lesz majd kipihenni magunkat a meleg vadászházban. Ahol meleg volt, de a szobában, amit az emeleten kaptunk, befagyott a poharakba a víz. Aztán jött a vadászat. Azt mondták, jó melegen öltözzünk fel, mert mínusz 34 fokot mutatnak a hőmérők. Ez azért már nagyon hideg, Sanyi a mellénél babusgatta a fényképezőgépét, mert a nyakában „ledermedt” a zárszerkezet. Én is felvettem Apám sofőrbundáját, amiben járni nem volt könnyű, rendesen le is izzadtam, amíg eljutottam Sem a medve, sem a farkas nem rám jött a székelykeresztúri a  standig, így ugyancsak hajtásban. Szabó Józsi volt a medve elejtője fáztam a csupasz dombolés a „kis Cseterkit” avatták fel farkas-vadásszá dalon, ahová állítottak, ami

2014/február

89

a feleségemtől a 65. születésnapomra kapott erdélyi szarvasbikát. Megjegyzem, nekem a  kölcsönpuskákkal soha nem volt szerencsém, szenvedtem a 9,3x64-essel Afrikában, legalább hat nagykakast csesztem el a  kölcsön sörétesekkel Erdélyben, az Uralban és a komi tajga erdeiben. Szintén egy sörétes kölcsönpuska volt nálam Oroszországban, amivel rálőttem egy farkasra. Milliomos orosz barátunk, Pável meghívására voltunk vendégvadászok Kolláth Józsival. A meghívásnak hosszú az előzménye, a lényege, hogy előtte már két éven keresztül kínlódtunk Pávellel, hogy egy nagy dámbikát lőjön nálunk. A bika nem esett el, de a viszontmeghívás korrektül megszületett. Sajnos az anyagiak hiánya miatt nem tudtam csatlakozni Pável kamcsatkai vadász-expedíciójához, így „vigaszdíjnak” maradt az orosz farkas-vadászat. Félelmetes volt a Moszkvába érkezésünk. Ahogy leszállt a repülőgépünk, külön stewardess jött értünk, elvitte az útlevelünket, külön kocsival vittek a VIP váróba, ahol Pável már várt bennünket, szinte menetközben fölhajtottunk egy pohár vodkát, majd elindultunk a kijárat felé, útközben a kezünkbe nyomták az útleveleinket. Mint a filmekben, a bejárat elé kanyarodott két fekete Chevrolet terepjáró, elálló karú – a pisztoly kinyomta a zakójuk oldalát – marcona alakok ugrottak elénk, gyorsan betessékeltek az egyik autóba, s már indultunk is a vadászat helyszíne felé. Útközben egyszer tankoltunk, az eddig mögöttünk haladó, sötétített üvegű chevi megelőzött bennünket, a benne ülő négy testőr minden kocsit és vezetőjét kizavart a  benzinkútról, s csak ekkor álltunk be tankolni. A vadászaton – ahogy ez nálunk is szokás – már nem tartottak velünk a testőrök. Reggel „farkasordító” hidegre ébredtünk, nehezen indultak be az autók, annak ellenére, hogy mi Pávellel egy vadonatúj, már nem vászontetős UAZ-ba ültünk, nem jutottunk messzire, defektet kapott az egyik kerék. Rosszul kezdődik – gondoltam, pedig kecsegtetőek a kilátások, egy egész falka farkas jár a „csirkegyárból” kidobott aprólékokra. Akkortájt még csináltam a Duna tévé Hubertus vadászati magazinját, s külön elnöki engedéllyel, a vadász Sára Sándor támogatásával kaptam egy digitális kamerát, hogy a  farkas-vadászatról felvételeket készíthessek. Nagyon jól tudtam és tudom, hogy a  puska és a kamera egyszerre nehezen használható, mégis fölállítottam a nyiladékra a kamerát, s mellém, a fának támasztottam a golyóval töltött sörétes puskát.

90

Megindult a hajtás, majd nem sokkal utána elcsattant egy lövés. Ott vívódtam, beálljak a kamera mögé vagy kapjam kézbe a puskát. Elindítottam a felvételt és szorongatni kezdtem a puskát. És ekkor jelent meg a nyiladékon, tőlem úgy 120 méterre a farkas. Megállt, fenségesen kihúzta magát, derékból felém fordult. Valószínűleg észrevett, de még volt annyi időm, hogy „odadobhassak” felé egy kapáslövést… és amilyen nesztelen megjelent, el is tűnt a nyiladékról. Elhihetik mennyire odavoltam a gyönyörtől, amikor a hajtás végén odamehettem a rálövés helyére. Vér volt. Nem is kevés. Már majdnem hangosan is ujjongtam, amikor a hóban azt is észrevettem, már ott is van vér, ahol a farkas a nyiladékon megjelent… vagyis nem az én lövésemtől sebesült meg.

A nyiladék… farkas nélkül Ettől kezdve felgyorsultak az események. A  helyi vadászok hihetetlen gyorsasággal zárták le rémzsinórral az erdőtagokat, bennünket pedig előre vittek elállni a farkas útját. Már kezdett sötétedni, amikor a negyedik hajtásra fölálltunk és szinte az egész elálló puskás-vonal látta, ahogy egy farkas oldalt kitör a hajtásból. Ennyi volt… és elindultunk a kocsik felé. Lélekszakadva jött a fővadász, hogy a sebzett még bent van a hajtásban, mindenki azonnal álljon vissza a helyére… ami persze nem sikerült. Kolláth volt a szomszédom, valamivel távolabb állt meg, mint ahol korábban toporogtam. Aztán azt látom, hogy emeli a puskáját és két lövést tesz. Remélem, megvan – szólt át – a farkasra lőttem. Egyszer valakitől hallottam a gratulációját, s attól kezdődően én is „őszinte vadászirigy-

2014/február

séggel” nyújtom a kezem a sikeres elejtőnek, bár csak igen ritkán érzem az irigységet. Most, akkor, ott, Oroszországban, a farkas sebágyánál és kimúlásának havas helyszínén – be kell vallanom: volt bennem irigység. S milyen a sors, miután kikészítették a farkas bőrét, az elejtésére méltán büszke vadászatszervező kirakta a FeHoVa-n, a standján. Le is csapott rá egy „természetvédelmi” kommandó, évekig pereskedhetett a farkas „illegálisan tartott” gereznája miatt, amit legálisan és szabályosan ejtett el és hozott haza. Hála Istennek, ma már nem a HarasztyRodics duó esztelensége érvényesül a külföldön legálisan elejtett trófeák esetében. Tulajdonképpen akár elégedett is lehetnék, hiszen élőben, a szabad természetben láttam farkast – mint később kiderült egy öreg, magányos, a falkából már kivált kant – amire gyakorlatilag rá is lőttem és a lövés után vért is találtam. Más kérdés, hogy ez nem volt több, mint a látvány felejthetetlen élménye. De nem adtam fel! Ágij Sanyi barátommal sikerült megszervezni, hogy farkas-vadászatra menjünk Ukrajnába, közelebbről a Kárpátok bércei közé. Sajnos ezúttal is bekövetkezett a jövendölés, ha egy vadászházban jó a konyha, kiváló étkeket szolgálnak fel, semmi garancia sincs arra, hogy a vadászat is eredményes lesz. Sőt. Itt a „sőt” jött be, illetőleg semmi nem jött be a tervekből. Vendéglátó barátunknak nem érkeztek meg a quadjához Amerikából a lánctalpas hókerekek. Ráadásként, el kellett utaznia Kijevbe, nem tudott részt venni a vadászaton. Na, ez meg is látszott a vadászaton, nem volt főnök, a helyiek a kocsmában próbálták „kitalálni”, mit is kéne meghajtani… azaz senki sem tudta, hogy vannak vagy nincsenek farkasok a meghajtandó területen. Az első – alibi – hajtásból azonnal kiderült, hogy hiába van gyönyörű napsütés, mínusz 10-12 fok – ami a hajnali mínusz 27 fokhoz képest már kellemesnek érzékelhető – hiába van ideálisan csak térdig érő hó… a farkasvadászat akkor igazi, ha farkas is előfordul a hajtásban. Ismerem a „farkastörvényt”, ha egy farkas – ellentétben a kutyával – zsákmányhoz, ennivaló húsdarabhoz jut, mindegy hogy kölyök vagy az alfa hím, semmiképpen sem mond le róla, küzd, harcol érte. Én sem mondtam még le a farkasvadászatról, rendületlenül keresem az alkalmat, hogy valamelyik „farkasos” országban – élve vagy holtan, de leginkább terítéken – szemkontaktusba kerülhessek egy farkassal. -cseke-

VADÁSZATI GYAKORLAT

Miért nem lőttem farkast … eddig? (magamat is beleértve) Erdélybe medvére, farkasra, kakasra, disznóra vadászni, egészen, félig vagy semennyire sem hivatalos formában. A jobb medvés területeken Európa minden nyelvén lehetett hallani a kérdést: „menynyiért lőhetem meg?”. Én barátaim hivatalos engedélyei révén, úgymond kísérőként vadásztam mindenféle csodálatos kölcsönpuskákkal (Giorgu Dés egykori miniszterelnök stucnijától az orosz hadikarabélyig, amihez 1953ban gyártott lőszert kaptam), igaz, így hosszú távon sokkal drágább volt, mintha kifizettem volna a tarifát… Jártuk a havasokat, lestük a farkasokat birkalegeltető esztenánál, erdőszéli városi szeméttelepeknél – ahol a szél akkor volt „jó”, ha onnan fújt - magaslesről a rendszeresen használt váltók közelében, dögtéren és medveetetésre használt lótetemnél – hasztalan. Egyik tavasszal

2014/február

— FOTÓ: BERÉNYI CSABA

Erdélyből és a Párciumból származó nagy- és keresztszüleim rokonságát sokat jártunk látogatni, de amíg dühöngött a Ceaucescu diktatúra, nemigen próbáltam a vadászat közelébe kerülni, látva az emberek állandó félelmét a mindenhol jelenlévő besúgóktól. Így aztán, a sokat látogatott Erdély helyett először Mongóliában kerültem „lőközelbe” farkassal a nyolcvanas évek elején, farkasordító hidegben, amikor mínusz 25 fokban az egyre keskenyebbre befagyó – amúgy rohanó – folyó jegén állva pisztrángra és tajmenre (mongol galóca) horgásztam. A farkas mintegy 250 méterre tűnt fel a szemközti parton túl, s a reptéren „karanténba zárt” saját puskám helyett egy kölcsön kapott első világháborús, céltávcső nélküli hadi Mauserrel tettem rá két riasztólövést. A farkas vidáman tovább futott, pedig ha tudta volna, milyen veszélyes szerszám volt a kezemben, nem biztos, hogy ennyire közel merészkedik. Az ütött-kopott szerkezeten ugyanis állítható nézőke volt 50-től 500 méterig, és külön felcsapható irányzék ezer, kétezer, sőt háromezer (!) méteres jelöléssel. A tusába meg 21 ezüst szeg volt beleverve. Kérdésemre, hogy ez miért van, azt a lakonikus választ kaptam, hogy az eredeti gazdája ennyi japánt lőtt vele a második világháborúban… Aztán a Kárpátok Géniuszát (négy elemit végzett „professzorasszony” feleségével együtt) a diktatúrákban jól ismert technikával – azaz egyszerű agyonlövéssel – félreállították saját talpnyalói 1990-ben, és a nép fellélegzett. A várva várt szabadság ugyan nem jött el, de a beütött „demokráciában” a káosz olyan nagy volt, hogy akinek volt vér a pucájában, különösebb korlátok nélkül kezdhetett bármiféle vállalkozásba, így aztán lett „vadásztatási vállalkozó” is szép számmal. Ment is boldog-boldogtalan

91

— FOTÓK: SOMFALVI ERVIN

VADÁSZATI GYAKORLAT

A medve által megölt farkas koponyája

A farkasok támadását túlélt süldő sebei a hátsó lábon

az ex-államfői luxus medvelesen vártuk a bundást, amikor jó száz méterre feltűnt egy farkas, de ahogy a lehajtott üvegablak mögött (!) a távcsövet felemeltük, már el is ugrott. Ősz végén az egyik nagyváros határában lőttünk néhány kóbor kutyát a sok ott kóválygó közül, s mint kiváló farkascsemegét, kivittük a félméteres hóban a  havas aljára, ahol előző éjjel az ordasok egy vaddisznósüldőt félig széttéptek. Számítottunk rá, hogy visszajönnek a zsákmányhoz, így már kora délután beültünk jó 100 méterrel feljebb a fiatal fenyők közé, ahonnan csak a fejünk látszott ki s vártunk az alkonyatra, a hold feljövetelére és a farkasokra. Az elképzelés jó volt, csak a sorrend változott: először jött az alkony, utána a farkasok, akkor, amikor csak árnyakat lehetett látni a keresőtávcsőben is – a hold meg nem kapkodott a feljövetellel. A céltávcsőben csak a sötétség látszott, s amikor barátom felkapcsolta nem túl erős fényű lámpáját, csak az elfutó farkasok néha felvillanó szemei látszottak, ami nem volt elég a lövéshez. Következő tavasszal láttunk a pásztorok által kirakott vascsapdában egy friss farkaslábat, amit gazdája elrágott, hogy el tudjon menekülni. Csapáztunk friss nyomokon, terelést tartottunk folyóparti rezulákban, sebzett medvét utánkeresve eljutottunk a barlangokig, ahol egy farkaskoponyát találtunk, ami a szeménél volt medve által átharapva – de élő példánnyal nem sikerült összefutni. Az ezredforduló táján egyik alkalommal púposra pakolt Nivával vágtunk neki négyen hajnali sötétben a hegynek, hogy a tető alatt lévő erdészházban vadásszunk bőgő bikára. Mondtam, hogy vegyünk elő puskát, mert „róka mindig jöhet”, de csak legyintettek rám – majd fent – mondták, így az volt legalul a csomagtartóban. A hegyre vezető úton a falu utolsó utcája nyílegyenesen egy patakparton halad, a ritkán álló házak kertje már az erdőbe nyúlik. Oda érve, a lámpa fénykévéjében egy kutyaforma jószág futott előttünk jó 50-60 méterre végig az úton. Szerintem ez farkas – mondtam a cimboráknak, de lehurrogtak, hogy az csak egy falusi kutya. A jószág egyszer csak megállt és félig keresztbe fordult az úton. – Farkas, farkaaas – üvöltötték mindnyájan, de az (szerintem egy lenéző félmosollyal a pofáján) beugrott a patakmederbe. Jó bikát lőttünk, farkasból még rosszat sem… Pár év elteltével Szlovákiában élő barátunk invitált farkashajtásra, mivel a hármas – ukrán-szlovák- magyar – határ körzetében az erdőgazdaság kapott néhány lelövési engedélyt, és disznóhajtással kombinálva megfizethető árért hirdették meg. Első alkalommal, színes nylonfóliákkal felékesített rémzsinórral körülkerített területrészre mentünk, ahová reggel beváltottak a farkasok. Az első hajtás üres volt, a másodikban ott voltak a friss nyomok a pocsolya sarában

92

és jegén, de ott is csak disznó esett, a harmadik, ebéd utáni hajtásban egy öreg bükkösben volt a standom, amitől 80 méterre feljebb egy gazos ciheres húzódott. Már hallottam a hajtókat, amikor a sűrűből kilépett egy farkas, de azonnal vissza is ugrott, mielőtt még felemelhettem volna a puskát, és visszatört a hajtók nagy ordibálása közepette. Még kétszer voltam ott a további években, farkast nem, csak nyomokat láttam, de egyik alakalommal esett egy olyan süldő, amelyiknek a combján jól láthatók voltak egy nemrég túlélt farkastámadás okozta sebek. Hát ennyi – eddig. DE nem adom fel a csüggedést, három a magyar igazság, még hátravan a ráadás. Szerb barátaim „fenyegetőznek”, hogy biztos eséllyel mehetek hozzájuk farkasra valahol a délvidéki karsztokon. Azt már tudom, hogy a farkasvadászathoz kevés a tudás és a kitartás. Csak egy dolog kell hozzá: mázli. Hogy miért mondom ezt? Egy alkalommal barátomat vittem Erdélybe, mert harmincadik születésnapjára meg szerette volna lepni magát egy macival. Biztos medvékre mentünk (ez nem farkas!), meg is lett lőve a szülinapon az öregúr – meg a ráadás. Egy órája sem ültek a kísérővel a lesen, amikor világos nappal kijött a dögtérre az az öreg farkas, amire többen vadásztak egész télen: etették-itatták, de senki még a szőrszálát se látta, csak a friss nyomait üthették bottal, meg az üvöltését hallották. A cimbora laza mozdulattal agyonlőtte, majd aztán közölte: A  farkasvadászatban semmi nehézség nincs. Én egy órája sem vagyok itt, és már lőttem egyet… Somfalvi Ervin

Egyszer szeretnék egy ilyen szituációt látni ... puskával a kezemben

2014/február

VADÁSZATI JOG DR. FARAGÓ ISTVÁN jogász

[email protected]

A

Jogbiztonság

jogbiztonság az egyik legfontosabb és talán legismertebb alkotmányos alapelv, amelyet legegyszerűbben úgy fogalmazhatunk meg: ha egy adott állam területén a polgár bármely bíróság vagy hatóság elé kerül, akkor ügyében a jogszabályokat mindenhol egyformán fogják alkalmazni. Úgy vélem, hogy ez elvárható, és a józan ész is azt diktálja, hogy ha az ugyanazon iskolákat végzett bírók és hivatalnokok ugyanazt a törvényszöveget olvassák és értelmezik, azonos eredményre kell jutniuk. A gyakorlat azonban korántsem azt mutatja, hogy Magyarországon ez így lenne. Akinek volt már bírósági vagy hatósági ügye – és valamilyen szinte mindenkinek volt –, meglepődve tapasztalhatta, hogy a különböző bíróságok, de még az ugyanazon bíróságon belül munkálkodó bírók is gyakran teljesen ellentétesen értelmezik ugyanazon jogszabályokat. Számomra az egyik első döbbenetes élményt úgy 15 éve az egyik helyi bíróság okozta. Egy vadásztársaságot képviseltem, és az akkori szabályozás szerint az egyezség nélkül befejeződött, mezőgazdasági vadkárral kapcsolatos közigazgatási eljárást követően annak a félnek kellett megtámadnia a vadkárbecslés eredményét, aki azt vitatta (ma már a vonatkozó jogszabály csak a földhasználó igényérvényesítésére állapít meg jogvesztő határidőt). Az általam képviselt vadásztársaság vadászterületén két tulajdonos egymással szomszédos földjein jelentett vadkárt, és mivel a vadkárbecslő megállapításait a vadászok nem fogadták el, így elkészítettem a keresetleveleket, amelyek a tényállás és a jogszabályi háttér teljes azonossága miatt csak az alperesek személyében és a vadkár öszszegében különböztek, egyébként szó szerint azonosak voltak. A két ügy két különböző bíróhoz került, akik közül az egyik kitűzte a tárgyalást, a másik pedig idézés kibocsátása nélkül elutasította a keresetlevelet. Akkor még kezdő ügyvédként teljesen elámultam azon, hogy az ugyanabban az épületben dolgozó, egymással együtt kávézó bírák még arra sem vették a fáradságot, hogy egy nem túl bonyolult jogkérdésben ugyanazon bíróságon belül közös és azonos jogértelmezést alakítsanak ki. Azért is volt mindez elgondolkodtató, mert előrevetítette, hogy naiv, a jogbiztonságba vetett bizalmam miatt még érnek ezen a téren meglepetések. Mivel ügyfeleim között országos működési területű agrárcégek voltak, így módom volt az ország bíróságait végigjárnom Vásárosnaménytól Körmendig, Miskolctól Kaposvárig; az idő teltével pedig minél több bíróságon

jártam és minél több bíró előtt tárgyaltam, rájöttem arra, hogy a jogbiztonságnak szinte híre-hamva sincs. Nem állítom – mivel nem tudom bizonyítani – hogy egy-egy bíróságon, vagy egy-egy független bírónál egyes jogi képviselőknek felfelé, másoknak lefelé lejt a pálya, vagy, hogy rossz ómen a messziről jött ügyvédnek, ha a járásbíróság és a törvényszék épülete csak 200 méterre van egymástól; ugyanis hárommillió forint ügyérték alatt felülvizsgálati kérelmet a Kúriához a jelenlegi szabályozás szerint már nem lehet előterjeszteni, tehát az ilyen ügy a törvényszéken jogerősen véget ér. A jogbiztonság hiányával már az is találkozhatott, aki kis hazánkban egyesületet – megújult elnevezéssel civil szervezetet – kívánt alapítani. Mint tudjuk, egyszerűsített eljárásban egy céget már 24 óra alatt lehet alapítani, azonban az összes ügyvéd retteg az egyesületi és alapítványi ügyektől, ugyanis egy-egy ilyen szervezet nyilvántartásba vétele akár 8-10 hónapig is eltart. A jogi képviselők zöme jól tudja, hogy az egykor társadalmi szervezeteknek nevezett civil szervezetekkel foglalkozó bírák számára ez az ügyszak egyfajta „száműzetés”, amit – persze törvényes keretek között – az ügyfeleken sokan meg is torolnak. (Az egyik dunántúli megyében évekig rettegték azt a bírósági titkárt, aki korábban megyei bírósági elnök volt, de mivel 70 éves elmúlt, bíróként már nem dolgozhatott; ő a „legtutibb” alapszabállyal kapcsolatban is 10 oldalas hiánypótlást tudott kiadni, kivárva a 60 napos törvényi határidő utolsó napját.) Természetesen én is alapítottam sok egyesületet, köztük vadásztársaságokat is, így ebben a körben is számos példát tudnék felhozni a jogbiztonság hiányára, de mindegyik közül a leglátványosabb a következő eset: A több megyében már kipróbált alapszabály mintám felhasználásával alapítottunk vadásztársaságot, azonban az anyagot a rettegett bírósági titkár úgy vágta vissza, hogy vadásztársaimat meggyőztem arról, miszerint az előírt hiánypótlások teljesítése helyett ésszerűbb, ha keresünk valakit a szomszéd megyében, aki székhelyet biztosít egyesületünknek, hogy a másik bíróságnál kezdeményezhessük a nyilvántartásba vételt. Mit ad Isten, az előzővel szó szerint azonos, csupán a székhely címében különböző alapszabályt a szomszéd megyében mindenféle hiánypótlás nélkül elfogadták. Nyilvánvaló, hogy mindenben és mindenhol létezik emberi tényező, de amíg nem jut el a népesség a tökéletes erkölcsiségig, nem ártana valamilyen módon gátat szabni a jogbiztonság folyamatos sárba tiprásának.

2014/február

Mit ad Isten, az előzővel szó szerint azonos, csupán a székhely címében különböző alapszabályt a szomszéd megyében mindenféle hiánypótlás nélkül elfogadták

93

PORTRÉ

Csúzlival lőtt fácánok 1955-ben készült egy kép egy háromhónapos fiúgyerekről, édesanyja a karján tartja, míg édesapja vállán puska, lábánál egy vizsla látható – ez volt az első „kézzelfogható” kötődése a vadászathoz Simon Imrének, a Szanyi Dózsa Vadásztársaság vadőrének.

A

suszter édesapa alapító tagja volt a  szanyi vadásztársaságnak, így Imre életében mindig volt a háznál puska és kutya. 8-9 éves korban már lőtt fácánt és nyulat, még általános iskolába járt, amikor első rókáját meglőtte – önállóan. De volt saját „fegyvere” is: a félelmetes pontossággal lövő csúzli. Vadásszá is csúzlisként avatták, egyik vadászaton ahol hajtó volt, ellőtte az elnök (a mai elnök apja) elől a kakast a kukoricásban, aki ezért elverte – igaz, szabályos vadászavatás formájában a terítéknél. A csúzli mindig a zsebben volt, minden apróvadat lőtt vele, csak a bálokon kellett vigyázni, nehogy tánc közben a lányok félreértsék a nadrágból kidudorodó kemény valamit… A vadászaton kívül leginkább a gépek érdekelték. Magyaróváron végzett gépészként, ahol legjobb barátjának apja vadőr

94

Mindkét szülőnek 7 testvére volt, anyai ágon négy lányból apáca lett, apai ágon három fiúból erdész

volt, így az iskola sokat nélkülözte mindkettőjük jelenlétét. 15 évig volt kombájnos és gépszerelő a téeszben, közben elvégzett Veszprémben egy alapfokú vadász-vadtenyésztő iskolát, s édesapjától hivatalosan átvette a társasági tagságát – ezután is együtt jártak ki, csak a puska került át a fiú nevére. Ennek immáron 34 éve. A 1012 órás műszakok után még kiment vadászni, ez időben nagyon sok volt. Beiratkozott Oladra és megszerezte a középfokú vadőri végzettséget, s 1989-ben, amikor az egyik vadőr nyugdíjba ment, felvették Szanyba hivatásos vadásznak. Amikor bekerült, nagyon gyenge fácánállomány élt a majd 12 ezer hektáron. A kilencvenes évek elején volt, hogy az éves teríték mindössze 72 madár volt. Komolyan nekiláttak a ragadozógyérítésnek, az akkor még engedélyezett mérgezett tojás nagyon hatásos volt. 18 évet dolgozott együtt kiváló kapcsolatban Török Gusztáv vadászmesterrel, aki mellett elkezdte a fácán- és a fogolynevelést, a mai vadászház társalgója volt a nevelőház. Bár az elmúlt 30 év alatt három nagy hullámvölgyet figyelt meg a fácánállománynál – most éljük a harmadikat – ennek ellenére a legjobb évben 1800-as terítéknek örülhettek, emellett évente 1000-1400 nyúl kerül hálóba, majd exportra. Félezer bakot lövetett, csak a 34 éve visszajáró Francival 200-at. Sportvadászként is a kedvenc vadja az őzbak, rengeteg érdekes agancsút hozatott terítékre a vendégekkel, s nála is jó néhány dísziti a lakás falát. Három idősebb vadőrkollégája ment közben nyugdíjba, most ő lesz a soros. A vadőri fizetésből nem könnyű megélni, így volt, hogy 25-50 disznót is felnevelt egy évben, ma 4 hektáron gazdálkodik, méhészkedik is – soká tartott, míg eljutott a család a Trabanttól a Toyota terepjáróig. S hogy a gépek szeretete nem múlt el, azt legjobban a garázsában álló old-timer motorok példázzák, a tökéletes állapotú, gyönyörű gépek között ott van az egykori legendás hazai motoripar szinte teljes kollekciója, vadászni is legszívesebben a vele egykorú, 59 éves Csepellel jár… Nagyobbik fia gépész, vele eddig 28 veterán motort újítottak fel. Kisebbik fia a másik szenvedélyt örökölte, vadgazdamérnök, apja őt szeretné utódjául a vadászatban. Kackiás bajszával, mosolygós, apró szemével és csibészes arcával egy vidám, békés fickó benyomását kelti, ám jó néhányszor bekeményített, amikor orvvadászokat kellett elkapni. Elütötték autóval, lőttek rá, többször megfenyegették életveszélyesen, de ez nem volt akadálya sosem annak, hogy intézkedjen. Öt hivatalos orvvadász-elfogása volt, járt is eleget tárgyalásokra, de számos alkalommal „helyszíni bírsággal” oldotta meg a kisebb súlyú „ügyeket”, amibe belefért a rabsicpuska csövének a kocsi lökhárítójában történő karikába hajlítása is… Ahogy a környékbeli idősebb vadőrök maguk közt emlegetik a „hőskor” akkor volt, amikor az oroszok kimentek. Rengeteg fegyvert, lőszert adtak el illegálisan, évekig tartott, míg rendet lehetett csinálni a vadászterületeken – -somfalvi terepjárók és mobiltelefonok nélkül.

2014/február

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE

Szép tó, Tisza-tó A Hortobágyi és a Bükki Nemzeti Park találkozik ennél a varázslatos víznél, melynek jelentős része természetvédelmi terület, a többi is jórészt a tájvédelmi körzet védettségi kategóriába tartozik. A tó jókora részén és a mellette elterülő területeken gazdálkodott valaha a Füzesabonyi Állami Gazdaság, az ezredfordulótól a Fauna Rt., míg napjainkban a Tepély Vadászati Társaság.

Lombhullás után érkeznek meg az északi vándorok és veszik birtokba a tavat

A 22 ezer hektáros – oktatási célból különleges rendeltetésű – terület valaha apróvad-eldorádó volt, messze földön híres nyúl- és fácánterítékeknek, és emlékezetes vízivad-vadászatoknak örülhettek a nagy számmal érkező külföldi vadászok, és azok a szerencsések, akik annak idején hazai vadászként is eljutottak ide. - A daliás évtizedek elmúltak, és úgy tűnik, esély sincs arra, hogy az apróvad hasonló mennyiségben éljen ezen a vidéken – mondja Kelemen József fővadász. A területet 7 hivatásos vadász kezeli, mindenkinek van saját körzete, amiért felelős. Ide járnak ki szakmai gyakorlatra a mátrafüredi és az egri Kereskedelmi és Mező-

2014/február

A kanyargó Kis-Tisza medre jól látható a légifotón, a jobbra eső terület az elárasztott rész gazdasági Szakiskola erdészeti és vadgazda tanulói, illetve a Károly Róbert Főiskola vadgazdamérnök hallgatói, leseket építenek, hajtóként, segítőként vesznek részt a vadászatokon és a terület előkészítésében. Munkájuk elismeréseként minden évben rendeznek nekik egy jó hangulatú tanvadászatot, ahol a vadászjegygyel rendelkező diákok, hallgatók a tanárokkal együtt fácánvadászaton vesznek részt. A területbérleti díjak a környéken 50 forint/hektár körül mozognak, míg itt – a Tisza-tó miatt – egységesen 400 forintot írt elő az állam hektáronként mind az állami, mind a magánföldekre.

95

Lázár Pál hivatásos vadász és Kelemen József fővadász az egykori vadászház előtt A 80-as években vadászházként is működő hotel üzemeltetése – a kevesebb külföldi vendég, és az autópályára terelődött forgalom miatt – nem gazdaságos, ezért jelenleg zárva van. A 270 hektáros vadaskert múlt évben lett felújítva, 70-80 vaddisznó és 100 muflon él benne, a kosokat cserkelve vadásszák, évente van 1 terelés muflon tarvadra és vaddisznóra, a vegyes teríték 40-50 vad. A kert fenntartásához szükséges a disznók folyamatos utánpótlása, azonban ez az ártéri részen nehezen oldható meg, a mezőgazdasági területeken lenne szükség az ott élő állományból befogni, azonban ott a csapdák nincsenek biztonságban, pedig a természet-

védelem is partner lenne a befogásban. Az egykor csak az ártéren élő vaddisznót a tavaszi árvizek kiszorították a mezőgazdasági területekre, s amelyik ott fialt le, nem is

ment vissza, az éves teríték felét már a művelt területeken lövik. A vadkár miatt szinte hetente kellene mozgatást tartani a kisebb erdőfoltokban, nádasokban, de a disznók 3-4 vadászterületet is használnak, ezért mozgásuk kiszámíthatatlan és bérvadászatuk nem megoldható. A jelentős földtulajdonnal rendelkező vadászok saját földterületükön végezhetnek vadkárelhárítást, cserébe vadkár-térítést nem kérnek, és ha igénylik, övék az elejtett vad. Az őzállomány jelenleg fele az üzemtervezettnek, ezért állományát növelni kívánják. A 40-50 terítékre kerülő bak zöme 3-400 gramm közötti agancsot visel, idén 4 volt ennél nagyobb, a gombnyársas bakokat szigorúan kiszelektálják. Az apróvadállomány gyenge, a vadfácánállomány az 1990-es évek eleje óta gyengélkedik, és azóta sem tud lábra állni. Ennek pótlására 10 ezer fácáncsibét nevelnek 7 hetes korig, ebből eladnak 5 ezer darabot, így gyakorlatilag ez fedezi a csibe árát. A neveléshez a teljes vertikum rendelkezésükre áll korszerű és higiénikus itatórendszerrel. A tápot a közeli szentistváni keverőüzemben ál-

A nagy méretű volierben a madarak nagyobb távokat is tudnak repülni

96

2014/február

TERÜLETRŐL-TERÜLETRE lítják elő jó minőségű összetevőkből. Állandó, rutinos 3 fős személyzet neveli a napos korban érkező csibéket (Rózsika néni már 23 éve gondozza a madarakat), a felnevelési arány kiváló, 7 hetes korig 90-96 százalékos. A 2 hektáros fedett volierből kibocsájtott fácánok zömét aztán hazai bérkilövők veszik meg, a vadászatok a korábbi évtizedekben kifejezetten fácánosnak kialakított erdőkben történnek, melyek kiváló környezetet és körülményeket biztosítanak a sportszerű vadászathoz. A kibocsájtott madarak visszavadászása 50-55 százalékos, évente 2-3 ezer a teríték, a bérvadászok az elejtett madarakért 5 ezer forintot fizetnek áfával, elvitellel. A mezei nyúl – főleg a 2010-es, rendkívül vizes év óta – mélyponton van, ezért a maradék állomány védelmében minimális a  hasznosítás. Az éjszakai reflektoros állománybecsléssel területrészenként, darabra határozzák meg a hasznosítást. A Tisza-tó kétharmad része, 8 ezer hektár van vadászati hasznosításban, az északi részen, a 33-as úttól felfelé, a nagy kiterjedésű szárazföldi erdőkben szóró rendszerrel vaddisznóra vadásznak. A tó a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében lévő természetvédelmi terület, és az északi részén tilos a vízivad vadászata. A déli oldalon – amely szintén a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik - vízbe rögzített leshordókból vadásznak kacsára-libára, természetesen csak acélsöréttel. Az éves, mintegy 200-as kacsateríték 70, míg a 100-150

Egyszerre 4-8 leshordót használnak, csak vadászidényben teszik vízre, mert télen a jég teszi tönkre, tavasszal az árvíz viszi el

libának 30-40 százaléka származik a tóról. Régen a külföldi vadászok szó szerint sorban álltak, hogy bejuthassanak Poroszlóra vízivadra, ma csak elvétve jönnek, a napi darabszámkorlát miatt nem éri meg nekik olyan messziről ide utazni. A libát a táplálkozó területeken vadásszák kihelyezett csali libákkal, a récéknek vízparti szó-

Tisza-tó (régi nevén Kiskörei víztározó) Magyarország legnagyobb mesterséges tava, mely a Tisza magyarországi szakaszán a második vízlépcső. 1973-ban építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása végett. 1980-ban a második ütemet is megvalósították, a tározó ma is ezen a szinten üzemel. Feltöltése az 1990-es években fejeződött be, területe így 127 km² lett. Hossza 27 km, átlagos mélysége 1,3 méter, legmélyebb pontján 17 méter, 43 km²-nyi sziget található benne. Az eredetileg tervezett harmadik duzzasztási szintet azonban nem hajtották végre (ez még mintegy 150 cm-es vízszintemelkedést jelentene), mert a mai gátak nem biztos, hogy elbírnák ezt a szintet huzamosabb ideig. Fontosabb halfajai: a karika keszeg, a dévérkeszeg, az ezüstkárász, de gyakori a ponty, a süllő, a harcsa, a csuka, a szivárványos ökle, a fekete törpeharcsa, a naphal, a tarka géb és a balin is. A Tisza-tavi Ökocentrum Poroszlón a Tisza-tó élővilágát és a helyi bioszféra működését mutatja be.

2014/február

rókat csinálnak a vadőrök a csatornák, kubikgödrök partján, a kacsáért 3700, a libáért 7000 forintot fizetnek a bérvadászok. - Kezdeményeztük már több fórumon a vízimadár monitoring szerinti hasznosítás-megállapítást, mely alapján a kvótát a mindenkori állománynagysághoz lehetne igazítani, és az idényre megállapítani. Ez lehetne a modern vadgazdálkodás alapja, ráadásul kevesebb zavarással nagyobb eredményt tudnánk elérni – mondja a fővadász. A területen megjelent az aranysakál és az idén már 4 nyestkutyát is elejtettek. Csapdafélék közül a Larsent használják, amellyel eredményesen csökkentik a szarkaállományt. Somfalvi Ervin

97

PUBLICISZTIKA

Vérdíj a vadőrre A

a szabálysértők mutogatnak bűnösként ránk

98

lighanem minden normális embernél – akár vadász, akár nem - alaposan kiverte a biztosítékot, mikor a közelmúltban vérdíjat tűztek ki egy Nógrád megyei kerületvezető erdészvadász fejére. Először százezer forint volt a „tét”, majd ezt egy másik elmebeteg „állatvédőr” megtoldotta még egy húszezressel. Hát, itt tartunk. Föl is bolydultak a közösségi portálok, mint a méhkas, jobbára a közfeladatot ellátó hivatásos vadász védelmében, de ellene is. Sokan értesítették az érdekeltet, a rendőrséget, a munkáltató erdőgazdaságot, az érdekképviseletet, a sajtót, egy orvos pedig magánszemélyként megtette a szabályszerű feljelentést is. Annyit lehet tudni, hogy a  százezer forintos vérdíjas uszítást egy közismerten anarchista blogger tette fel a honlapjára. Annak jár a díj – írta – aki a vadőr vérbefagyott fényképét felteszi a netre. Nem lehet az ilyesmit komolytalannak venni, amikor az úgynevezett válságövezetekben, akár néhányszáz forintért vagy egy lábos pörköltért embereket gyilkolnak. Az alaptörténet arról szól, hogy a fenyegetett hivatásos vadász, két éve, a rábízott vadászkerületében lelőtt egy kaukázusi ebet. A kutya gazdája ugyanis ott és akkor, élete társával az erdőben gombászott. A széles erdei úton érkezett a hivatásos vadász, aki egy nagyvadetető mellett vett észre egy menekülő mufloncsapatot. Ezután pillantotta meg az úton az etető felé közeledő nagytestű kaukázusit és mögötte egy „kísérő” német juhász kutyát. Körülnézve, embert a közelben nem látott. A lövésre később előkerült a kutya gazdája. Heves szóváltás kerekedett, majd a meddő viták elfajulásának elkerülése végett, a hivatásos vadász a helyszínt elhagyta. A kutya gazdája kihívta a rendőrséget, szabályos helyszínelés történt, pontos helyszínrajzzal, fotó dokumentációval. A vizsgálat annak rendje módja szerint megtörtént, a tanúkihallgatásokat jegyzőkönyvezték, majd a vizsgálat lezárásával és szabályos indoklással az eljárást megszüntették. Ügyészségi panaszra egy évvel később újra elrendelték a nyomozást, igazságügyi szakértő kirendelésével. Az összes körülmény megismételt mérlegelésével, a felek esetleges felróható magatartásának kivizsgálásával a hivatásos vadász ellen a hatóság az eljárást újfent megszüntette. A kutya gazdája mindezekbe belenyugodni nem tudott, és a rendőrségi helyszínelés fotóit a saját verziójával megspékelve feltette a netre. Minden kétséget kizáró tény, hogy a  kutya gazdája súlyos szabálysértéseket követett el. Nevezetesen megszegte a vad nyugalmát védő 1996. LV. Tv28.§ (2) pontját, a szabálysértésekről szóló 2012. II. Tv. 193.§

(1) „b” pontját, amelyben elkövette a „veszélyeztetés kutyával” szabálysértést. Hazánkban évente mintegy 3000 kutyatámadás válik ismertté, amelyek közül számos igen súlyos testi sértést, sőt több esetben már halált is okozott. Jogos tehát az emberek – arra járók, kirándulók, nők, gyerekek – félelme, és senkinek nincs joga másokat ijesztgetni, megfélemlíteni, vagy félelemben tartani. Továbbá senki nem hivatkozhat arra, hogy a kutyája nem támadó kedvű, be van tanítva stb., mert amikor megtörténik a baj, akkor minden kutyatulajdonos arra hivatkozik, hogy soha nem gondolta volna… Ilyenkor az állatvédők vagy szemérmesen hallgatnak, vagy fogadatlan prókátorként osztják az észt. „Gondolt” erre a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, amely szervezet éppen a tapasztalatok alapján kifejezetten tovább szigorította a szabályokat. Eszerint (idézet) „… aki természeti és védett területen, valamint vadászterületen kutyáját póráz nélkül engedi, vagy kóborolni hagyja, az szabálysértést követ el…” Előírják még a szájkosarat, valamint azt is, hogy a kutya vezető póráza – az esetleges kitörés megfékezése érdekében – 2 méternél hosszabb nem lehet. A betartandó szabályok ellen lehet tiltakozni, eseti engedéllyel demonstrálni, lobbizni, de amíg az arra hivatottak meg nem változtatják, addig a szabályokat minden jogkövető és törvénytisztelő magyar állampolgár köteles betartani, az arra illetékeseknek pedig a jogszabálynak szigorúan érvényt szerezni. Ha a szabályoknak valaki fittyet hány, magatartásának következményeit is viselnie kellene. A jogszabályok nem ismerése pedig – mint tudjuk – senkit, semmiféle felelősség alól nem mentesít. Ma a hírek soha nem látott gyorsasággal terjednek, és minap egyik külföldieket vadásztató barátom tájékoztatott arról, hogy vagy húsz vendége hívta fel telefonon, hogy jöhetnek-e ezek után Magyarországra vadászni, ha itt még a vadőrök fejére is vérdíjat tűznek ki? Az életveszélyes fenyegetés, a vérbosszú, de még az arra való felbujtás is bűncselekmény. A jogállamiság egy alapkövetelményének is mondható, hogy az ilyesmire a törvény teljes szigorát – zéró toleranciával – alkalmazni kell. Nem új jogszabály kell tehát ide, hanem az eddigieket kéne betartatni. Sajnos eddig is az volt a baj, hogy a kelleténél sokkal kevesebb alkalommal szabtak ki póráz nélküli „kalézolásért” bírságokat, ezért nincs ma semmiféle visszariasztó ereje. Sőt, még a szabálysértők mutogatnak bűnösként ránk, halálra vannak sértődve és csinálják a balhét szüntelen.

2014/február

HoZso

VADGAZDÁLKODÁS

Vadhúspiac nyílik Kulcskérdés lenne a vadászati ágazat számára a belföldi vadhúsfogyasztás fellendítése – hallhattuk nemegyszer az utóbbi években. A nagyobb hazai kereslettel a felvásárlási árak is emelkednének, míg az áruforgalom növekedése az alacsonyabb árak mellett is megdobná az eladók – vadászatra jogosultak, vadhúsfelvásárlók és feldolgozók – bevételeit. A vadételek növekvő népszerűsége pedig hozzájárulna a vadászat elismertségének növeléséhez. A „Hogyan?”-ra egyelőre nemigen hallottunk választ, így kitaláltuk a sajátunkat: nyitunk egy piacot, összehozzuk a kínálatot és a keresletet! Téves sztereotípia, hogy a vadhús az átlag magyar számára megfizethetetlen. Találunk ugyan biotermékeket forgalmazó web shopban őzgerincet kilónként 10.600 forintért, ahogy tönkölykenyeret is 1740 forintos kilónkénti áron – mégsem ezen élünk. Az egyik nagykereskedelmi áruházláncnál például az árak már a földön járnak: a szarvas pörkölthús 1800, a lábszár és az őz pörkölthús 1900, a fagyasztott, kicsontozott vaddisznócomb akciósan 2400, a fácán pedig 3600 forint kilónként. Nagyjából ezeken az árakon vásárolható meg a vadhús a nagyobb hazai feldolgozóknál is. Ennyit talán sokaknak meg is érne, főleg annak tükrében, hogy ugyanabban az áruházban a  csontozott marha lábszárat 1600, a marha fehérpecsenyét pedig 2700 forintért vásárolhatjuk meg. De akkor miért csak évi 3-4 dekagramm az egy főre jutó éves magyar vadhúsfogyasztás, amikor pontosan tudjuk: népszerű élelmiszerről van szó? Egyrészt azért, mert hazánkban a legtöbben mindmáig nem vásárolják, hanem szerzik. A nagykerárakat megfizetné, aki kilónként ezer forintért sós perecet, kétezerért sajtot, háromezerért felvágottat vásárol a hipermarketben. De a legtöbben nem fognak nagykerben, nagy tételben vadhúst vásárolni. Máshol azonban már magasabbak az árak, ezért kisebb a kereslet, ami miatt aztán a választék (figyelem: gyakran külföldről importált, fagyasztott hús!) sem túl bő. Egyéb lehetősége pedig nemigen van az egyszerű állampolgárnak.

Igaz, a vadászatra jogosultaktól is vehetne a 43/2011. (V. 26.) VM rendelet értelmében, amelyek túlnyomó része azonban nem nagyon él a lehetőséggel, megmaradt az évek óta működő kapcsolatnál a felvásárlókkal. Az árak az utóbbi egy évben nemigen változtak (a témával a 2013/májusi számunkban foglalkoztunk): a szarvast a vadászatra jogosultaktól kilónként átlagosan 600, a disznót 200, az őzet 900 forintos nettó áron veszik át. A felvásárlók azonban már különböző költségeket kénytelenek beépíteni, amelyek a felvásárlási árat csökkentik, míg az eladásit növelik. Ezután a hús csaknem 90

2014/február

százaléka külföldre kerül, ami mára szintén kényszermegoldás a felvásárlóknak és a feldolgozóknak, hiszen az ottani piac is telített a nagyvadállomány globális túlszaporodása és a tengerentúlról – így Ausztráliából, Indonéziából – érkező import miatt. A külföldi kereslet ráadásul karácsony után az őzbakidényig, sőt az őszi főidényig drasztikusan csökken, ilyenkor dugig vannak hazánkban a hűtőházak, komoly többletköltségeket generálva. Mindeközben pontosan tudjuk: lenne hazai kereslet is! Elérhetőbb, például a feldolgozók által kínált árak mellett biztosított lenne a folyamatos áruforgalom. Mutatja ezt, hogy minden évben hatalmas sikere van a soponyai vadgasztronómiai fesztiválnak, mint ahogy az is, hogy ha – ingyen – vadételt vagy vadhús készítményeket lehet kóstolni, a falatkák percek alatt elfogynak. De hiába lenne a korrekt áron való vásárlásra lehetőség, ha sehol sem lenne erről információ, és az egyszeri vásárló nem tudná, hol keresgéljen. Nos, ezért hoztuk létre a vadhusok.hu-t. Egy helyen összehozzuk az országos keresletet és kínálatot, közvetítve minden eladó – vadhúsfelvásárlók és feldolgozók, valamint vadászatra jogosultak – és vásárló – magánszemély vagy éppen üzlet, étterem – között. Dinamikus, folyamatosan bővülő, változó, épp ezért naprakész adatbázisra építve egy egyszerű, mindenki számára elérhető felületet alakítottunk ki, amelyen pár perc alatt bárki megtudhatja, hogy a hozzá legközelebbi helyen hol, mennyiért és milyen vadhúst lehet vásárolni. Az eladó egy könynyen átlátható felületen viheti fel a  szükséges adatokat, míg a vásárló ezekben keresési feltételek alapján tallózhat. Ily módon az árakat, további szolgáltatásokat összehasonlítva, kiválaszthatja a legkedvezőbb ajánlatot. Új oldalunk magában persze még nem növeli meg a vadhúsfogyasztást. Ehhez feltétlenül szükség lenne komoly marketingre, országos PR-kampányra, médiajelenlétre, különböző eseményekre – mint ahogy ezt rengetegszer hallottuk és hangoztattuk. Mi a magunk részéről az innovatív online piaccal, egy átfogó csatornával járulunk hozzá az ügyhöz, amely mostantól mindenki számára nyitva áll! Földvári Attila

99

Vadász a maszk mögött… Ott érünk partot, ahol szörnyűséges alakok sokasága száll vízre évről-évre, hogy a Duna túloldalán elterülő városból kiűzze a törököket, avagy törökök híján, elűzze a telet. Talán már fél évszázada is van annak, hogy először voltam a busók inváziójának szemtanúja. A mohácsi utcákat köd ülte meg (mint ahogy most is), ám a kavargó, párás szürkeség viszonylag hamar meghátrált a zajos, botokkal, kereplőkkel, sőt ágyúval is felfegyverzett, maszkos sereg elől, lépésről-lépésre adva át a vidámságnak és a fénynek a teret…

BÉKÉS SÁNDOR rovatvezető

[email protected]

100

De most még egyértelműen a köd az úr. Mintha a komp nem is egy folyón, hanem valamely távoli, rideg tengeren küzdené magát előre, merthogy a „közel” és „távol” fogalma itt és most egyszerűen értelmezhetetlen. A partot, amelyet elhagytunk, elnyelte a köd, mint ahogy azt is szürke homály fedi, amely felé haladunk. A Mohácsi-sziget, melyet régebben Margitta-szigetnek neveztek, 25 kilométer hosszú és 16 kilométer széles, sajátos hangulatú tájegység Baja és Mohács között, melyet jobbról a Nagy Duna, balról a ma már csak részben meglévő Baracskai Duna határol. A mezőgazdasági művelés alatt álló földeket erdős, lápos, holtággal tarkított térségek teszik változatossá. Amióta világ a világ, itt minden a vízről, halról és állattartásról szólt, aztán immár több mint száz éve a vadról és vadászatról is. Partot érés után, a Nagybaracska felé vezető úton autózva elhaladunk a patkó alakú Riha-tó mellett. Őzeket látunk, az út menti fákon ölyvek ülnek, a nagy folyó felől, a sziget belseje felé vadlúdcsapatok szállnak, hangos gágogással. A Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsai Tájegysége télvíz idején is zajos és mozgalmas.

Sárhát - Szabadságpuszta az úti célunk, a Margittaszigeti Vadásztársaság székhelye, ahol Bártfai Árpáddal van találkozásunk. Sokfunkciós, sokarcú ember. Egyik „arcát”jól ismerem, mint ahogy sok ezren, mások is. Mélybarna bőrszín, visszataszító mosoly, torzonborz, fehér haj, harcsabajusz, villogó, fehér – ámde foghíjas – fogsor, és mintha mindez még nem lenne eléggé förtelmes, kosszarvak magasodnak e rémséges koponya fölé… Bártfai Árpád a mohácsi „busó-társadalom”egyik jelentős csoportjának, az úgynevezett „Boros Kolo” csoportnak a vezetője. Ezrek fényképezik sok száz társával egyetemben minden évben, dehogy kik ők a hétköznapokban és miért vállalják ezt a sajátos szerepet, csak kevesen kérdezik meg. Én gyakran morfondíroztam már ezen. Meg is lep, aki fogad. Fiatal, magas, szemüveges („tipikus értelmiségi”) férfi jön elém, a sikeres menedzserek lendületével. Találkozásunk helyszíne egy 1500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozás jól felszerelt, modern központja, mely a vadásztársaság bejegyzett székhelye is egyben. A Margitta-szigeti Vadásztársaságot földtulajdonosok alakították, a Gemenc Zrt. 2010-ben

2014/február

ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK lejárt különleges rendeltetésű vadászterületének Mohácsi-szigeti részén. A kandallóban már lobog a láng. A vadászház is új. A kovácsoltvas kaput villanymotor nyitja. Maga az épület leginkább egy pedáns vidéki családi házra hasonlít. A nappalival közös légterű, tökéletes felszereltségű konyha, két hálószoba, a legkényesebb igényeket is kielégítő vizesblokkok. És persze tágas iker-garázs. Otthon-érzetet nyújtó elhelyezés vendégvadászok számára. Bártfai Árpád a vadásztársaság titkára, névjegyén azonban vadászatszervezőként azonosítja magát, internetes honlapjukon pedig kapcsolattartóként szerepel. Viszonylag hamar kiderül, hogy a hagyományos vadásztársasági gondolkodásmódot és működési rendet üzemés üzletszerűbb megoldásokkal váltották fel. A mintegy 3700 hektáros vadászterület több mint 80 százalékát az alapító földtulajdonosok (három nagyobb vállalkozás és több családi gazdaság) birtokai fedik le. Saját kezükbe vették a sorsukat, különös tekintettel a jelentős vadkárokra, mondja Bártfai Árpád. A három „nagy” az alapító okirat szerint nem nyújt be vadkárigényt, ellentételezésként egyrészt tagsági helyeket kapott, másrészt koordinált viszonyok között számíthat a vadásztársaság vadkármegelőző tevékenységére. A  vadkár-elhárító vadászatok mellett folyamatosan növelik a villanypásztorral őrzött területek nagyságát, és ma már hatszáz hektárt védelmeznek a hatékony, napelemes rendszerek. 2012-ben nem volt vadkár-kifizetés, 2013-ban is csak félmillió forint… A vadászterület a Karapancsai-erdő és a Ferenc-csatorna között terül el, magába foglalva a hírneves, gyertyános-tölgyes Tiser-erdőt, és a  Püspökpusztai-csatorna menti, történelmi szarvasbőgő helyet is. Ebben a  térségben került terítékre 1986-ban a Bleier-féle, 15,65 kilogramm agancssúlyú, 271 CIC-pontos világrekord agancsú bika is. A  különleges értékű szarvasállománnyal való sáfárkodás különleges felelősséggel jár. Bártfai Árpád egyetért ezzel: a  kezelők lehetnek különbözőek, a szemléletnek és a szakmai kultúrának azonban közel azonosnak kell lennie. A  Margitta-szigeti Vadásztársaság hivatásos vadásza, szakmai irányítója Zilinszki Csaba, korábban a Gemenc Zrt. munkatársa volt. A földtulajdonhoz kötött vadászati jog természetesen nem azonos a vadászszenvedéllyel. A vadásztársaságot tizenkét tag alapította, és most sem éri el a tagok száma a húszat. Bártfai Árpád megpróbálja összeszámolni az ujjain, hányan is vadásznak közülük aktívan, de feladja. Talán a tagság harmada. Őt magát is csak az apróvad érdekli. A vadászat élmény, és az élmény egyben termék is. Tehát értéke, ára van. A potenciális „élményvásárlók” az igények és az anyagi lehetőségek tekintetében persze sokfélék – mondja –, a felkínált lehetőségeknek is sok-

félének kell lenniük tehát. A vadkárelhárító vadászattól a vaddisznó és tarvad vadászatát lehetővé tevő, kedvező árú csomagokon át a drága kapitális bikákig terjed az ajánlati lista… A 35 éves Bártfai Árpád eredeti végzettsége szerint turisztikai közgazdász. Volt idegenforgalmi irodavezető, mostani mezőgazdasági érdekeltségei mellett (növénytermesztő mérnök is) családi panziót is üzemeltet. Hittel vallja, hogy a bérvadásztatást vadásztársasági szinten is professzionális módon kell szervezni és bonyolítani. Óriási a verseny, a külföldi vendégkör átrendeződőben van. A német és az osztrák vendég kevesebb, a mediterrán és a skandináv országok vadászai részéről ugyanakkor növekszik a hazánk iránti érdeklődés. Az elsőrangú szálláshelyek és a minőségi étkezési lehetőségek biztosítása mellett a kiegészítő programoknak, a magyar táj és kultúra értékei felmutatásának is egyre nagyobb a jelentősége. Aki külföldre utazik, különlegességre vágyik. Amit le lehet fényképezni, amiről otthon mesélni lehet… Mint például a busójárásról, mondom, mire Bártfai Árpád elárulja, hogy bár maga a busójárás, a télutó nemzetközileg is egyre ismertebb eseményeként alig egy hétig tart, a busólét a mohácsi emberek sokasága számára meghatározó létforma, sajátos szellemiség, az értékőrző lokálpatriotizmus aktív megnyilvánulása. Aligha véletlen, teszi hozzá, hogy az UNESCO felvette az Emberiség Szellemi Kulturális Öröksége reprezentatív listájára…

2014/február

A busójárás és a vadászati lehetőségek kapcsolata

101

Majdnem félautomata Az egyenes zármozgatású ismétlők népszerűsége rohamosan növekszik a hajtóvadászatok rajongóinak körében. A félautomata golyósokkal szemben, sem birtoklását, sem használatát törvény nem korlátozza. A legújabb Browning Maral az ismétlést az eddigieknél is jobban leegyszerűsíti. A riasztóan növekvő vaddisznóállomány és az emelkedő terítékek sok vadászt késztetnek esélyeik jobb kihasználása érdekében egy olyan fegyver beszerzésére, amelynél az ismétlés lényegesen gyorsabb, mint a megszokott forgó-tolózáras ismétlőnél. A Browning Maral megjelenése újabb versenytársat jelent a gyorsan ismételni kívánó hajtóvadászok kegyeiért folytatott versenyben. Ennél a rendszernél, szemben a konkurencia kínálta rendszerekkel, az ismétlésnél elegendő a zárdugattyú fogantyújának erőteljes hátrahúzása. Ezután a fogantyút elengedve, a zártestet egy felcsavart laprugó húzza vissza eredeti helyzetébe. Emiatt a Maralt nyugodtan tekinthetjük akár egy „kézi üzemi” öntöltő puskának is. Egy félautomatánál a zár nyitását és hátramozgatását a lövéskor keletkező gáz nyomása végzi el. Talán éppen ezért nem a vak véletlen műve, hogy a Maral oldalnézetben erősen emlékeztet a Browning BAR Zenith

102

félautomatára. Az építőszekrény-elvnek köszönhetően, a jövendő tulajdonosnak a különböző tusok, előagyformák és oldallemezek állnak rendelkezésére. Mint az a Browningnál már megszokott, a visszarúgást felfogó Inflex II. tusatalp vastagsága változtatható. A fegyverhez adott betétekkel a tus a cső tengelyéhez viszonyított szöge is az egyéni adottságokhoz állítható és a tus a markolat felől egy kulccsal szállításhoz leszerelhető. A Maralnál – hasonlóan a BAR-hoz – a forgófejes zár hét reteszelő szemölccsel zár a csőfarban. Az egyik reteszelő szemölcsben kapott helyett a rugóval ellátott kivonó karom, és a hüvelytalpat körülölelő zárdugatytyú fejében helyezték el a kidobót. A lövéskor fellépő erők nem hatnak a tokra, mivel a  zárás közvetlenül a csőfarban történik. Ezért készült a tok alumíniumból és emiatt a fegyver súlya mindössze 3,1 kg. Az ismétlésnél a zártest hátramozgásakor nem türemkedik ki a tokból!

2014/február

PUSKA, OPTIKA, FELSZERELÉS

A puska szétszedéséhez tartozékkulcsot mellékelnek

További markáns jellemző a szokatlan formájú zárdugattyú-fogantyú, amelynek a végén lévő golyó pontosan az elsütőbillentyű felett van. Eszerint a Browning tanult a konkurencia néhány dicstelen végű elődjének hibájából, ahol a fogantyú jóval a sátorvas előtt volt. A hüvelykivető nyílást pikkelyezett lemez fedi. A lakatszerkezet alulról kivehető, de sajnos a zártest nem. Így a töltényűrből az esetleges szennyeződések eltávolítása igen komplikált vállalkozás, és a cső is csak a torkolat felől tisztítható. A négylövetű tárat a sátorvas előtt elhelyezett gomb megnyomásával igen gyorsan lehet cserélni. Kiürült tárnál a  zártest hátsó helyzetében marad, újabb tár betöltésekor elegendő egy erőteljes rántás a zártest fogantyúján. A zártest előreugrik és a fegyver ismét tűzkész. A gyárilag 1400 grammos ellenállásra beállított elsütőbillentyű rövid kúszás után kiold, el-

A visszahúzó laprugó működteti a zártest gyors zárását

lenállása nem változtatható. A fegyver nyakán lévő biztosító tolóka előrenyomása hangtalanul megfeszíti az ütőszegrugót és az a gyors ismétlések során elülső helyzetében marad. A biztosítótolókát a tetején lévő gomb megnyomásával lehet eredeti, biztosított helyzetébe visszaengedni. A Browning Maral a lőtéren igen jól bizonyított, a  zártest minden akadálytól mentesen lágyan siklott a jól megmunkált tokban. A  “Quick Reloading System”-nek elkeresztelt rendszernek köszönhetően, a zárdugattyú fogantyújának elengedése után az villámgyorsan siklott vissza zárt állapotába. Ennél a  rendszernél a cső alatt elhelyezett, a csövön rögzített lapos spirálrugó húzza előre a zár-testet eredeti zárt helyzetébe. A szépen erezett, polírozott diófa agyazású Maral bordázott csövet kapott, amely a drágább vadászpuskák vagy sportfegyverek jellemzője, választható kaliberei a .308 Win., .3006 Spr., 9,3x62 és .300 Win.Mag. A magnum kalibernél a cső 2 centiméterrel hosszabb. A  lőtéri próbákhoz egy Leica ERi 3-12x50 céltávcső került a puskára. A fegyver a .308 Win. Brenneke TUG töltényekkel 6 cm szórást lőtt, ennél lényegesen jobb eredményt adott a 165 graines Hornady SST patron, amelyiknél a szórás csak 2,2 cm volt! A Browning Maral kis gyakorlás után majdnem olyan gyorsan ismétel, mint félautomata előképe, a BAR. Az ütőszegrugómegfeszítővel és négylövetű tárral ellátott, igen jól kézre álló Maral a kor színvonalának megfelelő, leggyorsabban ismétlő, egyenes zármozgatású fegyver. A 2390 eurós árával érdekes alternatíva lehet a hajtóvadászok számára a versenytársak lényegesen drágább, egyenes zármozgatású puskáival szemben. DWJ, Norbert Klups fordította: Bálint Elemér

A gyári kiegészítő tartozékokkal egyéni igényeinkhez igazíthatjuk puskánkat

2014/február

103

ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL:

Albert–Locsmándi –Vasas: Hazai védett és veszélyeztetett gombafajok

2490,-

Molnár Attila: Vadászok álma, Namíbia

3330,-

DVD-k Vadászat A magyar erdő királya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Blaumann Ödön: 100 gímbika. . . . . . . . . . . . . . . 2500,100 lövés vaddisznóra 1-3. . . . . . . . . . . . . 2500/db Agancsosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbarcogás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Dámbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Gímbikák bírálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Muflonkos bírálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Nagy bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Öreg bakok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őzbak bírálat I-II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Őzbak csalsípra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Őznász. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rendellenes, torz agancsú őzbakok . . . . . 2500,Szarvaslesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Száz őzbak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vad és vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászévad 2006-2012. . . . . . . . . . . . . . . . 2500/db Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-V. . . . . . 2500/db Dámszarvasok földjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3000,Heltay I., dr.: Amit a nagyvadról tudni illik . . . 5550,Hidvégi Béla: A világ tetején . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Ignácz M.: Namíbia – Első találkozás . . . . . . . . 3800,Oroszországi vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . 3800,Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla . . . 4500,Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdőn . . . . . . . 1980,Sáfrány József: Az én Afrikám I-II. . . . . . . . . . 2100/db Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése . . . . . . 4900,A vaddisznó vadászata 1-2. . . . . . . . . . . . . 4900/db Egy vérből valók… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2980/db Európa terítéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Tesztvadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vadász ABC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol… . . . . . . . . . .3130,Takács Viktor: A vadászíjász 1-2. . . . . . . . . . . . 4900/db Művészet A természet művészei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4500,Balogh-Somody: Kelet-Afrika vándora voltam . . 2500,Bársony István a láp és a pagony dalnoka . . . 2700,Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig . . . . . . . 2900,Solymászat Balogh István: Vértelen vadászat . . . . . . . . . . . . 4680,KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi Henrik, gróf: Úti- és vadásznaplóm . . . 6200,Avarff y Elek: Hej! Vadászok! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Vadászképek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2700,Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Bársony István: Az elveszett Paradicsom . . . . 2450,Fekete vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Nyomról nyomra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2730,Fekete István: Emberek között . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdei utakon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Erdély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Kísértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tűz mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Útra kelünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Vadászok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Zsellérek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Harmat és vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Just Ödön: Vadásznapló töredékek. . . . . . . . . . 3700,Kittenberger Kálmán: Első elefántom . . . . . . . 2600,Vadász- és gyűjtőúton Afrikában . . . . . . . . 6100,-

104

Szurmay Sándor: Vadászemlékek, horgászélmények

2600,-

Draskovich Iván: Szarvasgazdálkodás

3900,-

K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig . . 2700,Maderspach Viktor: Havasi vadászataim . . . . 2500,Medve! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2400,Makay Béla: Hegyen-völgyön . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Molnár Gábor: Dráma az őserdőben . . . . . . . . 2500,Nadler Herbert: A Keleti- és Déli-Kárpátokban . . 2500,Cserkészeten és lesen Nagy-Mo.-n . . . . . . 2600,N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim . . . . . 3200,Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák . . 2700,Tanos Pál: Erdőzúgás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Thurn-Rumbach: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában . 2500,Zichy Géza, gróf: A Leányvári boszorkány . . . 4200,Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén . . 4400,Kortárs irodalom A szarvasok háreme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Andrássy János Mihály: A kandalló előtt . . . . . 3900,Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt . . . . . . . 2400,Apatóczky István: Ettünk falombot . . . . . . . . . . .850,Bán István: Medve 2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Vízvarázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,X-es . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4000,Békés Sándor: A slapaj visszanéz . . . . . . . . . . . . 2100,Elröppent évek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3680,Emlékekbe kapaszkodva . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Isten előszobájában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3528,Bornemisza Péter: Vadászszívvel . . . . . . . . . . . . 5400,Varázslatos vadászatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 3990,Capstick: Az utolsó elefántvadász . . . . . . . . . . . 4800,Halál a fekete kontinensen . . . . . . . . . . . . . . 4300,Halál a magas fűben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5400,Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka . . . . . . . . . . 2100,Cséplő József: Hajnaltól késő estig . . . . . . . . . . 1800,Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon . . . . . . 3900,Dinich László: Gazsi bácsi a törzsasztalnál . . . 1970,Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk . . . . . . . . . 2500,Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony . . . . . . . . . 2300,Trilógia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9500,Gyimesi: Vadászataim a Kárpátokban (bk.) . . 8000,Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7499,Halmágyi T. I.: Vadászatok idegen tájakon . . . 6400,Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon . . 1500,Hankó László: A medvék országa. . . . . . . . . . . . 3000,Hidvégi Béla: Sziklák peremén . . . . . . . . . . . . . . 4500,Vadászálmok birodalmában. . . . . . . . . . . . . 3900,Vadászként a csúcsokon . . . . . . . . . . . . . . . . 7500,Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein . 3900,Hubert G. Wells: Az állatidomár is ember . . . . 3450,Józsa F.: Umzingeli… - Az álmodó vadász . . . 2900,Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok . . . . 4300,Wass Albert szülőföldje vadászatai . . . . . . 4000,Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban . . 2500,Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok. . . . . . . . . . . . . 3300,Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat ... . 3500,Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak . 4500,Kovács Zsolt: A vadon vándora. . . . . . . . . . . . . . 6760,Állati emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2600,Kubasek J.: Jeles világutazók nyomdokain I-II. . . 3500,Márok Tamás: A képzelet vadászmezején . . . 2700,Márton Imre dr.: A vadon hívó szava . . . . . . . . 3900,Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései . . . 2699,Két szenvedély rabságában . . . . . . . . . . . . . 2499,Naplemente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1600,Palkovics: A zisten fölvitte a dolgomat . . . . . . 2495,Arcok, életek, történetek . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Kakpuszta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2495,Milliárdosok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1995,Pető János: Hogyan tehet a vadász… . . . . . . . 1000,Megismerni a vadászt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mit is gondol a vadász?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,Mitől hízik a vadász? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 800,-

2014/február

Oswald, Christian: A világ gímszarvasai

4864,-

Bozóki László– Tumpek Ferenc: Vadászkések

5000,-

Rakk: Göröngyös égi és földi utakon... . . . . . . 2500,Tűzözön és hóvihar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Rácz Gábor: Majdnem megmásztam... . . . . . . 3200,Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői . 2200,Schwartz Béla: Mister KUDU . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Jávorszarvassá avatom . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2000,Siketfajd ketyegés és zergefütty . . . . . . . . 2200,Simkó Gyula: Szerelmem Afrika . . . . . . . . . . . . . 4990,Sütő András: Hargitai vadászkalandok . . . . . . 2500,Szabó József: Harangszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Tizenkét hónap erdőn-mezőn . . . . . . . . . . . 2500,Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában . . . . . . 2200,Török András Mátyás: Pókhálók . . . . . . . . . . . . . 4000,Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon . . . . . . . 3500,Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon. . 3950,Vadászpuskával a csúcsokon . . . . . . . . . . . . 4200,Végh Endre, dr.: Megvadult szótár. . . . . . . . . . . 4990,Murphy és a beteg vadász . . . . . . . . . . . . . . 1970,Vadászni emberi dolog . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Videcz Ferenc: Vendégkönyv . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Zsugorított görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . 1700,Zoltán János, dr.: Emlékek Éváról . . . . . . . . . . . . 3900,Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta . . . . . 3200,Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . 3600,Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell . . 2200,Bakonyi Gábor: Állattan. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6500,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Természetvédelmi növénytan. . . . . . . . . . . 5900,Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve . . . . . . . . . . . 4200,Bertóti István: Őzhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1800,Békési – Csarnai: Házi pálinkafőzés . . . . . . . . . . 2900,Bényei – Lőrincz – Sz. Nagy: Szőlőtermesztés . . 4400,Bicsérdy – Sugár: Vadbetegségek . . . . . . . . . . . 3200,Binder Egon: Füstölés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2900,Bognár – Mercz: Szőlőművelés, borkészítés . . 2300,Czibulyás – Tóth: A japán fürj és tenyésztése . 1650,Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv . . . 4200,Erker, Siegfried: Bakok!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5000,Faragó S.: A vadállomány szabályozása . . . . . 3900,Vadászati állattan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4400,Farkas Dénes: Nézd és lásd! . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Fehér György: Állatpreparátumok készítése . . . 4900,Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés . 3500,Hurka, kolbász, szalámi . . . . . . . . . . . . . . . . . 3500,Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak . . 3490,Hartman: Mezőgazdaság a természet szolgálatában . . .1280,Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon . . 3500,Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán tudni kell . . 3150,Az állami vadászvizsga tesztkérdései . . . . .3150,Vadásziskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8550,Heltay – Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II. . 12 600,Heltay – Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika . . 4600,Hespeler – Krewer: Fiatal vagy idős?. . . . . . . . . 3200,Hoffmann és Molnár: Vadászműszótár . . . . . . . 500,Holdas-Szendrő: Nyúl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3200,Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek termesztése . 2980,Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés . . . . 5400,Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan . . . . 4200,Kohár László: A solymászatról kezdőknek . . . 2900,Koloman F.: Hatnyelvű vadászszótár . . . . . . . . 3490,Kozák L.: Természetvédelmi élőhelykezelés . .5.200,Kovács Zs.: Farkasok a Kárpát-medencében . . 1800,Lajkó István: A halászmester kézikönyve . . . . 2490,Lampeitl, Franz: Méhészek könyve . . . . . . . . . . 3500,Lanszki: A korszerű prémesállat-tenyésztés gyakorlata . .2125,Larousse: Vadászkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8990,Mara Árpád – Sepsi Árpád: Farkasaink . . . . . . . 2500,Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek . . . . . . . . . . 2690,Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Csigás íjak . . . . . . . 1600,-

KÖNYVESPOLC

Dr. Végh Endre: Megvadult szótár

4990,-

Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok

2999,-

Nagy Gábor – Szabó Zsolt: Vadászíjászat . . . . 1500,Pintér-Pócsi: Hal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2500,Rakonczay Zoltán: Természetvédelem . . . . . . 1440,Samwald, Achim: Aszalás, szárítás. . . . . . . . . . . 2900,Solymász E.: Évkönyvek 1999-2009 . . . . . . . . 3000/db Szabó Péter: Rókák és terrierek. . . . . . . . . . . . . . 3360,Szóljon a vadászkürt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1990,Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) . . . . . . 1800,Vadászetikett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1500,Varga Zoltán: Vadkár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4900,Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről . . . . . . . 2800,Fegyver Hartink, A.E.: Pisztolyok és revolverek . . . . . . . 4990,Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák enciklopédiája. 4990,Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek . . .4800,Vadászfegyverekről nem csak vadászoknak . . 4500,Kovács László: Kiváló kaliberek . . . . . . . . . . . . . . 3330.Kívánatos kaliberek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2200,Sokat próbált vadászpuskák . . . . . . . . . . . . 2990,Vadnyugati vadászpuskák. . . . . . . . . . . . . . . 3100,Gomba Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat 2. . . 2400,Alexandra: Gombalexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1999,Carluccio, Antonio: Gombák könyve . . . . . . . . 5500,-

A

Szoboszlai Lajos: A vaddisznóvadászat titkai

4990,-

Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla

3990,-

Valaczkai Erzsébet: 2014. évi falinaptár

2700,-

Gerhardt, Ewald: Gombászok kézikönyve . . . 5999,Győrfi Júlia: Csiperketermesztés . . . . . . . . . . . . 2350,Kis Gomba ABC receptekkel. . . . . . . . . . . . . . . . . 1498,Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? . . . . . . . . 2680,Milyen gomba ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Montag, Karin: Gombák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2680,Rácz – Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét . . 2200,Rimóczi I.: Gombaválogató 1-9. (5-ös nincs). . . 2690/db Magyarország leggyakoribb gombái . . . . 2500,-

Schmidt – Kalotás: A vadludak vízre szállnak . . 2500,Hétköznapok a természetben . . . . . . . . . . . 3500,Varga Zoltán: Ők élnek Pannóniában . . . . . . . . 4990,-

Kutya A szolgálati kutyák tenyésztése . . . . . . . . . . . . . 2730,Alderton, David: Kutyák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2800,Bába Károly: A magyar vizsla . . . . . . . . . . . . . . . . 1090,Bernáth István: Kutyafajták kislexikona. . . . . . 2490,Ősi Zsolt: Vizsláskönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2940,-

Egyéb termékek Vadriasztó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 980,Kalapszalag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1180,-

Madár A madárvonulás atlasza. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5998,Burger: Madarak képes enciklopédiája . . . . . . 5990,Hume, Rob: Madárlesen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5900,Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai. . . . . . . . 2500,Milyen madár ez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Lederer, Roger: Csodálatos madarak . . . . . . . . 2990,Madarak földön, vízen, levegőben . . . . . . . . . . 3990,Sarah Khan: Madarak kis könyve . . . . . . . . . . . . 1040,-

Valamennyi árucikk megrendelhető:

HUNTING

NEMZETKÖZI FOTÓÜGYNÖKSÉG

Növények Mayer, Joachim: Milyen fa ez? . . . . . . . . . . . . . . . 1480,Nagy Jenő, dr.: Növények az egészségért. . . . .1857,Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai . . . 3500,Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. . . 7990,-

Webáruházunk teljes kínálata a www.vadaszkonyv.hu honlapon található!

Vadászlap Kft.

1031 Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: +36-70/702-5000, Tel./fax: +36-1/242-0042 e-mail: [email protected] Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk.

ajánlatai: ½ Kiemelt képeink

EDARU20130314009

HKRIS20130209002

HKRIS20130209018

HGYSZ20130321036

A TÖBBEZRES KÍNÁLATBÓL A FELVÉTELEK MEGTEKINTHETŐEK ÉS MEGVÁSÁROLHATÓAK A WWW.FOTOHUNTING.HU OLDALON

¾ Akciós képeink

HBADA20131011001

HUTGY20130211001

2014/február

HZSRO20130319001

HBLOD20130404033

105

Hát akkor… van-e

A

Vida Gusztáv

kávémat keverem. Körbefut tekintetem a konyhán. Ja, majd a csizmám kell még lekenni olajjal. A dolgaimat veszem sorra. Lőszer, távcső, hátizsák. A fegyvert törlöm át. Vizet iszom, szöszölök. Húzom az időt. Pár perc, s kulcsra zárom majd az ajtót. S tudja-e az a vad… hogy neki is indulnia kell lassan? Hisz találkánk van. Lesz… Megmozdul, föláll, szimatol. Fagyos, dermesztő ujjaival nyújtózik a sötét. Moccan, karmol egyet gyomrán az éhség. Indul. Jönjön… lépked. Megáll, figyel. Tovább. Szaladni kezd… A kukoricatarló felé… az élelemért, a túlélésért. Felém. Ahol majd leszek.

Töke van. Hát jól gondoltam. S agyara! Felkapcsolom az udvari villanyt. Indulok. Pedig nehezemre esik. Sötétség, fagy. Magam vagyok. Elmaradnak a falu fényei, a kutyák ugatása kísér még egy darabig. Csak saccolom az időt. Egy vagy másfél óra gyaloglás, ami előttem áll? Hogy aztán ott fázhassak, gubbasszak vagy öt órán át. Aztán majd haza. Ugyan-

így. Lehet üresen… megtépázott álmokkal. Fáradtan, összefagyottan. Ropp-ropp! Ropp-ropp! Ütemesen, negyedórákon át. Itt most nem ügyelek semmire. Roszogjon csak a hó. Itt még nincs dolgom semmivel. A Sáputát behordta a hó. Fél méter, térdmagas átfúvások, völgyek, ormok. Kővé fagyott minden. A két fasor közt érintetlen a fehér takaró. Szilveszter óta nem járt erre senki. Egyedül valahogy elanyátlanodik az ember. Az álmokat belepi a magány. Mert aztán otthon, végképp semmi dolgom. Hagyom csak, hogy pusztuljon a ház. A hideg, a hó belopódzik a réseken. Nekifeszül a kőnek, repeszti tovább. Lélek, vagy még inkább lelkek kellenének oda. Egymásért, közösen. Hogy valaki útnak indítson, s várjon is haza. Meleg, főtt étel. Szeretet. Közös gondolatok… Szívem ennek ellenére kihúz, de bántja a szemet az enyészet. Mégis fény, és fűtött szoba. Illúzió. Ezt hagyom hátra. Egy hét szabadságra jöttem, s hogy azt vadászattal töltöm. Tartásom önmagamból táplálkozik. Magamért, és abból a szívből jövő szenvedélyből megyek. Félhold… Valamivel több is, dagad… Ez az utolsó lehetőség, innentől aztán már Sanyi bá’ék vadásszák az E-t. Vagyis ezt mondják. Mert ugyan szavukban nem kételkedem, mégis tudni való… leginkább üresek maradnak éjjelente a lesek.

A HÓNAP TÖRTÉNETE

Utánkeresés…

E

gy csikorgó, fagyos téli estén, alig csak napnyugta után, a magaslesen üldögélve hallottam, amint a közeli, befagyott árkon a jeget törve-zúzva népes vaddisznókonda kel át. A szóróm felé közelítettek. A vastag és keményre fagyott hótakaró oly világosságot kölcsönzött az estének, hogy már a fák között észrevettem jöttüket. Az előttem nyújtózó kis tisztást hamar birtokba vették, és én örömmel számlálgattam őket, hisz elképzelésem helyesnek bizonyult. Az azt megelőző estén ugyanebből a kondából, ugyanott ejtettem el egyet… Most mégis visszatértek… Számoltam a kocákat, megvannak, a süldőket is, ugyancsak. Épphogy eggyel kevesebben. Már világosban örömmel nyugtáztam, hogy a tegnapi zsigereket valami kóbor rókanépek teljesen eltakarították. Csak a hó vöröslött még a szóró közepén…

106

Varga Csaba

De a disznókat ez nem zavarta, a frissen felszórt kukoricára vetették magukat, és a foguk alatt jólesően ropogott a tengeri magja. Miközben gyönyörködtem bennük, kinéztem egy kisebb kocát. Oldalvást állt nekem, a tisztás jobb szélén, a közeli kis égercsalit oldalán. Lassan ugyan középre ballagott, mégis a többitől elég messze volt. Ahogy a távcső keresztjét a váll-lapjára illesztettem, tétováztam még kis ideig. Oly szépen eszegettek ott, úgy látszott onnan a magasból, mint valami festmény. S én készültem éppen elűzni a látomást… A felvillanó fénytől először semmit sem láttam, utána is csak a szétrebbenő konda futását. A koca a csalitba vetette magát. Második lövésem csak a havat dobta fel mögötte. Még hallottam, ahogy messzire csörtetnek, s lépteik zaját lassan elnyeli a téli világ.

2014./február

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK

valaki az égben? Nem szabad kihagyni… Hülye fejjel, kétszer is feladtam. Tom biztatására elkértem, s mivel ő mégis csak maradt az asszony mellett, hát különböző, leginkább mondvacsinált ürügyekre hivatkozva visszakoztam. Hajnalban, vagy még elébb, éjjel megébredve, persze már bántott, fájt a szívem. Lestem a holdat, keserűen. Ott lenne a helyem… Mert ott lenni és reménykedni jó. De ki is kell jutni. S bizony ehhez, nem mindig füllik a fogam. Harmadik napja egyvégtében csak vadászom. Sötét hajnaltól járom az erdőt, a határt. Egyik nap társas vadászaton is voltam, nagyobbrészt hajtóként, térdig süllyedve a tőzegbe. Csak valamikor délután keveredek be. Átöltözöm, eszem, melegszem kicsinyt. S indulok is. A disznókat lesem. S bírom ameddig. Órákat alszom csupán. Mára már eléggé törődött lettem. Radó most azt mondja, ne adjam fel, tartsak ki tizenegyig legalább. – Biztosan megjön a disznó. Tán három hete is, hogy ottan ember járt... Hideg lesz, hát öltözzek fel nagyon alaposan. Eddig másutt jártam, hiába. Most új terület, új remények. Az előrejelzés 10-12 fokot jósol, mínuszban. Azért ez már emberes. Világos van, mégis belebeleakad a bakancsom a régi, hóba süllyedt, márvánnyá fagyott korábbi nyomainkba. Megbotlom. Izzadok. Leveszem a kabátom, karomra terítem. Kitűröm az inget, az alsó ruhát. – Hej, de messzi lesz még! … ¾ ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓ: BOROS ANDREA

Vártam. Valami hangot, furcsa neszt, hörgést, utolsó nagy fújtatást… S az északról, a sűrű rekettyéből el is ért hozzám. Hallottam megállni, zajongani, tétovázni… Úgy véltem nyugatnak indult. Fél óra múltán leszálltam, és a szóróhoz ballagtam. Vért láttam mindenütt, de mintha csak az előző napi lett volna… Frisset nem találtam. Ha valamit annak is néztem, elválogatni a kettőt, s bizonyosat hinni felőle… Bizony, nem fiatal vadásznak való gondolatnak véltem. A keményre fagyott hóban a nyomok sem biztattak, mégis utánuk indultam. Százszámra volt belőlük. A levegő addigra már oly mértékben lehűlt, hogy a fagy jégvirágokat rajzolt a puskám barnított csövére. Északnak átvágtam az égerfiataloson, túl, a mögötte lévő úton számos kitaposott váltót találtam. A tölgyesbe csak a szederindák által megszaggatott ruhával léphettem be, de ott már végleg nyomot tévesztettem. Újrakezdtem a szórónál, megint csak eredmény nélkül. Akkor már jócskán benne jártam az éjszakában, de a lelkiismeret nem hagyott nyugodni, mert a találatomban oly biztos voltam. Kihűlve, összefagyva úgy kellett abbahagynom a keresést, hogy vérre, biztos nyomra nem leltem. Hazafelé indulva kis időre, épp csak reggelig köszöntem el az akkor már csendbe burkolózott tisztástól. Korán ébredtem, még sötéttel, s borús hangulatban az előző napi történések miatt. Az ablakon kitekintve aztán végképp el-

2014/február

csüggedtem. Az éjszaka több mint harminc centi hó esett… Végtelen fehérsége eltakarta minden addigi reményemet. Nemhogy a nyomokat, de még a fekvő disznót is képes volt elrejteni minden élő ember szeme elől. És csak hullott szakadatlan, megállás nélkül, járhatatlanná téve az utakat, súlyával letörve a fák ágait, kietlen, alig-alig élhető pusztasággá változtatva az erdőt vadnak, embernek egyaránt… Akkoriban hallottam először az évszázados vadászbölcsességet: „Ahol falu van, ott temető is…” Aztán a vaddisznóm mégis megkerült… Több, mint két év múlva, tavasszal hármasban jártuk az erdőt, az éppen várományos kitermelés miatt nézelődtünk. Lassan kószálva szemlélgettük a szálfákat és a fiatalos sűrűjének rendjeit. Egyikünk hirtelen erős dögszagot érzett, amit a nyugatról fúvó szél hordott felénk. Egymástól elváltunk kissé, hogy utánajárjunk. A sors annyit sem rótt ki nekem, hogy legalább én leljek rá. Amint az engem hívó kiáltásra az öreg égeresbe siettem, ott láttam heverni az egyik öles fa alatt, még csak nem is a bokrok sűrűjének rejtekében. Alig négyszáz méterre a szórótól nyugatra… Az elsárgult csontok, a szétszakított, oszladozó bőr látványa, valamint a bensőmben a lelkiismeretem hangjainak roppanásai azóta is elkísérnek minduntalan, valahányszor az erdőt járom…

107

Végigfut szemem a tájon. Behavazott sík mező előttem. A vetés szálai megkötötték a havat. Nyugati a szél… ennél jobb nincs, ott ahova igyekszem. Arra van a tarló, s a lesem. A patak nem fagyott be, magas, üveghangon csilingel, ahogy a kövek megtörik futását. Partján út, azon egyensúlyozok. Ügyelni kell… itt már megjárták a gépek, kérgét felszakítva mélyen. Feketéllik a sok kerékcsapás. Dermedt sebek. Fel sem tűnik, hogy megfordulok, hogy hátrafele is lesek néha, amíg egyszer csak egy fénypászma imbolyog felém a sötétben. Semmi zaj. Csúszik, farol, küzd az elemekkel. Terepjáró… Lehet, hogy mégis nekivágtak Sanyi bá’-ék ! Mindjárt elsírom magam. Hát hiába az összebeszélés, még sem stimmelünk össze. Elfelejtette? Ki lenne más? Először lehúzódnék, hogy meglessem miféle… De aztán kiállok elé, mert ki más törné a jeget, ha nem vadász. Mentsük, ami menthető. Beszéljünk, hátha van megoldás… Leintem. Mellettem hörög egyhelyben a gép, ablaka lehúzva. A Kövi! Mi a fene eszi ezt itt, ilyenkor? Azt mondja, hogy csak terepautóznak. Ha gondolom, nézzem át a kocsit. Csak legyintek. Megkérem, az erdők felé ne menjenek. Jó, befordulnak Hőgyésznek. Tudom, várni kell az alkalomra, amikor majd hibázik... egyszer csak megjön úgy a koncra, hogy ott leszünk. Közben fogy az út… Töröm magam előre. Figyelek, meg ne csússzak. Fordulok jobbra, föl Kajmát felé… Megindul a kukorica. Nehéz testek dobbanása… csattog, zörög a térdig érő szár. Szarvasok futnak le. Sötét árnyak suhannak szerteszét, feketéllenek a sárga tengerben. Megállnak. Itt-ott kisebb csoportok. Nem bajlódom velük, de azért elgondolkodom. A kukoricát leszecskázták, a szarvas kilátszik belőle, de a disznó? S hó sincs, kifújta a szél. Ami maradt, elolvadt, nincs, ami árnyékot tartson neki. Buffan valami… Földbe gyökerezik a lábam. Hát itt volt mellettem a disznó. Nem látok semmit. Kesergek, szidom magam. Mi az ördögért is nem jöttem már korábban? Az a két óra ide-oda… Legalább a szarvas meglenne. Belehúzódtam volna az árokba, s csak válogatnék. Világossal. Mert ezek a Zsidó-temető felől jöhettek. Keresztül a havas vetésen. Elfogy balról a tarló, szántás követi. Dombosabb rész lehet, meg merte még járni a traktor. Közben a lesem keresem, támpontul az akácfiatalost, mert annak a sarkán áll. Hosszú tartózkodással számolok. Órákkal. Majd féltucatnyival. Hát ehhez igazítom a ritmust. Rakosgatok, pakolok, előveszem a párnát, az ülőkére teszem. Kibiztosítok, távcső a szegre, lámpa… S már fázom. Sorra szedem vissza magamra a ruhákat. Majd a testem fölszárítja. Cseszek rá. Sőt, sapka is. Nem ám kalap! Rókaprémes kucsma, lehajtható fülekkel. Csak véletlenül emelem fel a tekintetem. Róka csúszik be a fák közé. Ha figyelek, rálőhettem volna. Ránézek az órára: fél hét lesz. Tíz előtt súgdozzon bármit fülembe az ördög, maradok. Karvastagságú léces sarkán ülök. Az akácos mentén nyolc-tíz méter széles hósáv, s fehérlik az erdő alja is. Aztán mindenütt a sötét. Talán, ha majd erősödik a hold… Egy darabig azt lesem. Kifordított bal tenyeremet a homlokomhoz emelem. Csillagok. Hátamat a deszkának vetem, tekintetem a Kajmát fele őrköd. Bár inkább a fülemben bízom. Bármi mozdul, meghallom. Nyugi. Shropp-sshrop.-srop-shropp- shrop ! Felülök, a puskámért nyúlok. Földöntúli nyugalom száll meg. Ropog, ropog ütemesen a hó.

108

Emelem a fegyvert. Nekidőlök a bal oldali korlátnak, kihajolok. Az akácnyelvben jön le, ahonnan leginkább is reméltem. Nincs tévedés, egyértelmű: egyes. Kocog felém. Várom, mikor pillanthatom meg. Annyi időm van még, hogy átmelegítsen a gondolat. – Kan! (?) Kicsit korán… S meglátom… Tömzsi, fekete test villog a havon. Gyönyörűség. Pillanatokat takar csak ki belőle valamelyik fácska. Nem vacakol semmit, az előttem húzódó sorba ér… a szélen megáll. Ropp! Az utolsó lépés hangja. Nem látom. Csönd. Fölemelt fegyverrel várom. S most… belelép a szálkeresztbe. Először csak az orr, majd a mar, az egész test… Szalad. Nem is tudom, akartam-e füttyenteni? Nem gondolom kiengedni a hóról, magabiztos vagyok. Kísérem kicsit, meghúzom balra… Belevágja lövésem a fehérségbe. A hátsó lábainak ollója nyílik még párat. Nem is ismétlek. Halkan visszatámasztom a sarokba a Mausert. Harminc méterre fekszik a disznóm. Ezt nem lehet elmondani. Csak ülök. Hagyom, hogy érezzek. Hogy átjárjon, simogasson az igazi öröm, a tiszta, az ismételhetetlen. Disznót lőttem. Ismét. Saját erőmből. Végül mégiscsak kibukik belőlem a dicsekvés. A büszkeségem töredékeit juttatom el üzenetben Tomnak. – Na, lőttem egyet. Erősebb kansüldőnek vélem. – Erre aztán föl is emelem a szemem… egy árny mozog az orránál. Róka! Óvatosan emelem a puskát, a tenyeremmel lefogva a závárt ismétlek rá. Nem figyel rám. Ugrik… odakap… Kötélként feszül a disznó farka a pofájában, s már dobja is hanyatt magát. Kushad, figyel. Rugók löknék… de a fekete tömeg nem mozdul. Fölül. Felém figyel. Most kellene lőnöm. Hagyom, hogy keresztbe forduljon. Igen közel van… hova fogjam? Fölé még kicsinyt. Természetesen a lövést elrontom. Sanyi bá’t hívom. – Mi legyen a disznóval? – Húzd a les alá, tedd rendbe. Reggel majd beviszik, ha jönnek Zolival etetni. Leszállok. Mennyivel más ez, mint lövés nélkül… Töke van. Hát jól gondoltam. S agyara! Fölhúzom az ínyét. Négy-öt centi. Másodéves. – Kancsi, kancsi! – De ez eljut már Tibihez is. Letérdelek, simogatom a sörtét. Féltenyérnyit tépek a gerincről. Nyakon lőttem. S ez is a becsapódás felé dőlt el. Könnyen csúszik… Havon, holdfénynél zsigerelem ki. Jóleső meleg, szinte forró a testüreg, a vér. Ez lenne az a harminc valahány fok? A belsőségeket, a tökét a les andráskeresztjére teszem. Hadd lássa a „vadlátó”. De gondolom, reggel aztán csak behajítják a francba. Azért zacskót akasztok alá, ha akarják, abban vigyék. Csülkeire is kötök egyet-egyet. Megtépem, zörögjön, ha libben a szél. A rókára szánt hüvelyt is ráhelyezem. S a jobb mellkasára egy szelet csokit. Úgy is a Zoli húzkodja majd. Szeretettel gondolok rájuk. Az én örömöm nyomát takarítják majd reggel el. Utánam. Nekik még dolog, nekem már csak élmény. Mert valójában ez az élmény. Az, hogy legyőzzük önmagunkat. S nekivágunk. Hóban, fagyban. Szélben akár… S időnként mi nyerünk. Otthon ég a villany. Meleg. Megszépít mindent a benső lobogás, a gondolat. Puha, bársonyos fényben úsznak a rideg falak. Vagy, egyszerűen csupán jó helyre ültem?

2014./február

HIHETŐ ÉS HIHETETLEN TÖRTÉNETEK Vasile Alecsandri

Tél közepén Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt.

Mint oszlop, mely a természetnek Ékíti templomát, Halvány, fehér füst száll magasra A messzeségen át; Felette néma fenségében Az ég hatalmas boltja, S a tájra titkos szürke fényét A hold világa ontja.

Áprily Lajos

Téli reggel

Ó, fantasztikus, égi festmény! – Az apró csillagok Pislogó szeme – mint megannyi Kis gyertyaláng - lobog, Oltára fent a havas orma A büszke szentegyháznak, És zúgó dalt a rengetegben Viharok orgonáznak.

Ködben ember haladt. Páncélos hó harsant a súly alatt. Szakadt a fátyol: hegytetőre ért. Nap villogtatta bükkcserjén a dért. Gallyak hóbarlangjába cinke szállt, fény szédítette s egy napos titok, s dermedt rügy-csipkerózsikák között dalolt: – Nyitni fog, – nyitni fog, – nyitni fog!... Feje felett azúr-kék szajkó-toll csillant a fán s hókristályos lett kalap és kabát: a rikoltozva rebbenő madár leverte rá a cifra bükk havát.

A szünetek közt néma csend lesz, Nem rezzen semmi hang, Egy szárnycsapás sincs fent a légben, Egy lépés sincs alant... De mégis!... Vagy csak látomás tán?... A sápadt holdvilágnál Prédáját lesve jő egy ordas és meglapulva járkál. Dsida Jenő fordítása 1924

S amerre járt: hegyek ontották rá a napsugárt s hó-szikra kápráztatta – milliárd!... Köd várta lent. A ködbe visszament s házába tért derült aszkétaként. Két szemben a csodálkozás kigyúlt: – Sötét ember, honnan hozol ma fényt? ƒƒƒ ILLUSZTRÁCIÓK: BOROS ANDREA

2014/február

109

110

2014/február

HUNTTROPHY.COM

A világ vadászainak közösségi oldala A múzeumi interaktív rendszertől a világhálóig A 2012-es FEHOVÁ-n beszélgettem Hidvégi Béla barátommal arról, hogy tudok-e neki olyan eszközt szerezni, amit a múzeumba látogató vendégek megkapnak, fülhallgatót tesznek a fejükre, és ahogy sétálnak a múzeumban, kapják a kiegészítő információt a látottakról. Egy percig elgondolkodtam és válaszoltam neki: Bélám, ezt ma már nem így kell megoldani… Közel mindenki kezében ott van az okostelefon, arra készítsünk tartalmakat, és tegyük lehetővé, hogy a múzeumba belépve elérje a lokális hálózatot, és megkapja a részletes információkat a kiállításról akár szövegben, képben vagy videóban. Erre válaszként Béla máris tovább gondolkodott, és elkezdtünk beszélgetni a 2012 júniusában, a Soproni Erdészeti Múzeum területén megnyíló kiállításáról. Ide szeretnék csinálni egy olyan oktató rendszert – mondta, amelyen az egyetemi hallgatók és a látogatók megismerik a Safari Club International (SCI, a világ legnagyobb vadászati klubja) és a  Grand Slam Club Ovis, (GSCO, a hegyi vadászokat tömörítő világszervezet) vadászati klubok történetét, tevékenységét, filozófiáját, díjazási rendszereiket valami érintőképernyős, számítógépes rendszeren… A gondolatokat tett követte, és megfeszített munkával a kora nyári kiállítás megnyitójára elkészült a múzeumi interaktív rendszer, amely három érintőképernyőn és egy nagy LCD kijelzőn fut a mai napig nagy sikerrel. Bárki megtekintheti a soproni kiállításon, vagy a keszthelyi vadászati múzeumban. Az interaktív felület összeállítása közben fogalmazódott meg bennünk Bélával, hogy ezt a világon egyedülálló rendszert tovább kell fejlesztenünk. Ennek kapcsán pedig megszületett az ötlet, hogy készítsük el a  világ vadászainak közösségi oldalát, és tegyük ezt elérhetővé mindazok számára, akik érdeklődnek a vadászat, a vadászható fajok és a különböző vadászati klubok működése iránt. A soproni kiállítást követően elkezdődött a mintegy 1,5 évig tartó fejlesztői munka, és 2013. december 20-án elindult a www.hunttrophy.com vadászati közösségi oldal. Az első igazi lendületet akkor kapta a fejlesztés, amikor 2012 őszén a Safari Club International vezetőségi tag-

jait – akik az éves SCI Európai Chapterek vezetői ülésén vettek részt Tótmegyeren, jelen volt az SCI amerikai felső vezetése és az összes európai Chapter elnöke – elvittük Sopronba a kiállításra, és bemutattuk nekik az interaktív rendszert, valamint egy prezentáció keretében a közösségi oldal terveit. Egyöntetű támogatásukról biztosított minket az aktuális elnök, Mr. John Whipple, és az akkor még jövőbeni, ma már regnáló elnök, Mr. Craig Kaufmann is. Ezt követően az SCI 2013-as rénói (USA) konvencióján már a fejlesztés ütemezéséről és részleteiről tárgyaltunk az SCI Record Book és kommunikációs igazgatóival, ahol egy kizárólagossági licensz szerződést is aláírtunk a szervezettel, amelyet a 2014-es konvención fogunk véglegesíteni. A www.hunttrophy.com közösségi oldal négy alappillérre épül. 1. Megismertetjük a világ nagy vadászati szervezeteit, azok megalakulását, történetét, működési és díjazási rendszereiket. 2. Bemutatjuk a világ vadászható vadfajait. Zoológiai, anatómiai jellemzőiket, térképen történő megjelenítéssel életterüket. Az SCI által nyilvántartott fajoknál láttatjuk a trófeabírálati képleteket, megjelölve, milyen méreteket szükséges elérnie az adott faj, alfaj trófeájának az arany-, bronz- vagy ezüstérmes besoroláshoz. Egyelőre a világ vadászható nagyvadfajai szerepelnek adatbázisunkban, de már dolgozunk a világ vadászható apróvadfajainak a rendszerezésén, és 2014-ben ezt is elérhetővé tesszük felhasználóink számára, és tovább fejlesztjük, építjük ezt a tudásbázist. 3. Lehetővé tesszük oldalunkon, hogy minden egyéni felhasználó vezetni tudja saját elektronikus vadásznaplóját. Minden vadászható fajnál, alfajnál hozzá tudjuk adni az adott fajt a saját meglévő trófeáinkhoz. Meg tudjuk adni az elejtés idejét, helyét, módját (puska, íj, stb.) a megszerzett trófeák darabszámát (ha több példányt hoztunk már az adott fajból korábban terítékre). Fel lehet tölteni terítékfotónkat, vadászaton készült videónkat és akár le is írhatjuk a  vadászat közben átélt élményeinket. Mindezt – az egyszerűbb átláthatóság kapcsán – táblázatos formában összesítve is láthatjuk

2014/február

az oldalon. Amennyiben pedig a jövőben újabb trófeával gyarapszik gyűjteményünk, a feltöltést követően automatikusan frissül az összesítő táblázat. Trófealistánk létrehozása után megmutatjuk, ezzel a teljesítménnyel milyen díjakat tudunk megszerezni a világ két nagy vadászati szervezeténél, a Safari Club International-nál (SCI) és a Grand Slam Club Ovis-nál (GSCO). 4. A negyedik pillér maga a rendszer közösségi oldalra ültetése. Ha feltöltöttük a  trófealistánkat, ezzel gyakorlatilag már létre is hoztuk egyéni profilunkat, hiszen minden vadásznak eltérő darabszámú, illetve más-más fajokat tartalmazó trófeái gazdagítják saját gyűjteményét. Ezt a profilt megoszthatjuk barátainkkal, ismerőseinkkel és családtagjainkkal. A saját profil menüpont adatvédelmi beállításainál teljesen személyre szabhatjuk profilunkat, és itt állíthatjuk be, hogy kinek mit szeretnénk megmutatni magunkból. Négy különböző szintű követőt tudunk meghatározni, és minden szintnek másmás jogosultságot tudunk adni. Így teljes mértékben szabályozható, hogy mely szintű követőnk mit lát rólunk, bejegyzéseinkről. A BLOG felületen azonnal meg tudjuk osztani frissen szerzett élményeinket ismerőseinkkel, legyünk bárhol a világban (csak legyen internet elérésünk). Rendszerünkön lehetőség van privát üzenetek váltására is a chatfelületen. Továbbá, ha látjuk, hogy valamely barátunk online és be van jelentkezve a hunttrophy.com közösségi oldalra, az internettelefon segítségével azonnal fölhívhatjuk, és díjmentesen beszélhetünk vele, legyen ő bárhol is a világon. Január végén Hidvégi Béla partneremmel közösen utazunk az Egyesült Államokba, és részt veszünk Renóban a Grand Slam Club Ovis éves konvencióján, február első napjaiban pedig Las Vegasban, az SCI éves nagy rendezvényén. Mindkét világszervezet vezetőivel a további közös együttműködés részleteit fektetjük le, majd márciusban kint leszünk Spanyolország legnagyobb vadászati kiállításán. Ezeken a rendezvényeken kinyitjuk a világ előtt a www.hunttrophy.com közösségi oldalunkat. Fegyver Csaba

111

HOLDNAPTÁR y FEBRUÁR y 28 NAP z újhold, d növekvő, c telihold, e csökkenő

Ignác Karolina Balázs Csenge Ágota Dóra Rómeó Aranka Alex Elvira Marietta Lívia Linda Bálint Kolos Julianna Donát Bernadett Zsuzsanna Álmos Eleonóra Gerzson Alfréd Mátyás Géza Edina Ákos Elemér

nyugszik (óra.perc)

Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P Szo V H K Sze Cs P

kel (óra.perc)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

nyugszik (óra.perc)

A hét napja

A nap névnapja

Hold

kel (óra.perc)

A hó napja

Nap

7.10 7.09 7.08 7.06 7.05 7.03 7.02 7.00 6.59 6.57 6.56 6.54 6.53 6.51 6.49 6.48 6.46 6.44 6.43 6.41 6.39 6.37 6.36 6.34 6.32 6.30 6.28 6.26

16.45 16.46 16.48 16.49 16.51 16.53 16.54 16.56 16.57 16.59 17.00 17.02 17.04 17.05 17.07 17.08 17.10 17.11 17.13 17.14 17.16 17.17 17.19 17.21 17.22 17.24 17.25 17.27

7.38 8.10 8.40 9.10 9.41 10.14 10.50 11.31 12.16 13.06 13.59 14.56 15.55 16.55 17.56 18.58 20.01 21.05 22.11 23.16 -- -0.22 1.27 2.27 3.23 4.11 4.54 5.31

19.12 20.28 21.41 22.52 23.59 -- -- d 1.02 2.01 2.55 3.44 4.27 5.04 5.38 6.07 6.35 c 7.00 7.26 7.51 8.19 8.49 9.23 10.04 e 10.52 11.49 12.55 14.07 15.23 16.41

MIRE SZABAD VADÁSZNI? Februárban: dámtehénre – dámünőre – dámborjúra – őzsutára – őzgidára – muflonra – vaddisznóra – fácánkakasra – rókára – aranysakálra – nyestre – pézsmapocokra – nyestkutyára – mosómedvére – borzra – házi görényre – dolmányos varjúra – szarkára – szajkóra

TOVÁBBI HÍREINKRŐL RÉSZLETESEN A WWW.HUNTINGPRESS.EU HONLAPON OLVASHATNAK!

112

2014/február

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Nagyobb és hatékonyabb lesz Megjelent a nemzeti parki a falugazdász-hálózat övezeti besorolásokról szóló VM rendelet Január elsejével a falugazdász-hálózat működtetése a kormányhivataloktól az agrárkamarához került. A nagyobb létszámmal folyó munka célja az eddigieknél hatékonyabb, egységes gazdatámogató rendszer kiépítése. A hálózat a tanácsadási tevékenység mellett hatósági feladatokat is ellát: így például a mezőgazdasági káresemények felmérését, a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésével kapcsolatos teendők ügyintézését, a termésbecsléssel, illetve a növények állapotminősítésével összefüggő adatgyűjtési és szolgáltatási feladatokat. Emellett a hálózat adja ki és érvényesíti az őstermelői igazolványokat. A hatósági feladatok azonban nem ellenőrző jellegűek, azok továbbra is a  megyei kormányhivatalok földművelésügyi igazgatóságainál maradnak.

A Magyar Közlöny 2013. évi 221. számában megjelent a 134/2013. (XII. 29.) VM rendelet a  nemzeti parkok területének övezeti besorolásáról és az egyes övezetekre vonatkozó általános természetvédelmi előírásokról. A rendeletben a vadászatról is szó esik, mint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 40. § (2) bekezdés szerinti természetvédelmi kezelés keretében a természeti övezetben lehetséges természetvédelmi kezelési módként, illetőleg tevékenységként.

Ennek értelmében a nemzeti parkok feladata a vadlétszám természetvédelmi célú szabályozása. A feladatkör ellátása során figyelni kell a vad védelmére, a vadat kizáró kerítés és egyéb vadriasztó szerek, eszközök használatára. A terület vadeltartó képességét meghaladó állomány esetében a  nemzeti parknak befogással, magasles elhelyezésével és lelövéssel kell a vadlétszámot szabályoznia. –km

Pro Turismo Díj vadászatszervezésért 2013-ban 25. alkalommal díjazták Pro Turismo elismerő oklevéllel a magyarországi turizmusban tevékenykedőket. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hét díjazottnak adta át a Parlamentben december 19-én, a turizmus terén végzett munka legmagasabb elismeréseként az okleveleket. Egyikük Peter Horn, híres egyesült államokbeli vadász, a Pannonvad Vadászatszervező Kft. társtulajdonosa. Török Antal

Rétisasok összeírása Hozzávetőleg 750 rétisast számoltak össze az idei télen, a Duna vidékén, a folyó teljes hosszán először végzett madárszámlálás alkalmával. A kilenc Duna menti országban háromszáz önkéntes vett részt a január 12én végzett madárszámlálásban, 3000 kilométer hosszan a folyó mentén.

Mikulás a terítéknél Meglepetés várta a nyúlvadászatról a vadászházba érkező vadászokat, amikor leszálltak a teherautóról. A kampósbottal és feneketlen zsákkal „felfegyverkezett” Mikulás mindenkitől megkérdezte, hogy jól lőtt-e, és a választól függetlenül cukorkát osztott nekik. A Csengődi Kossuth Vadásztársaság december 7-én tartott vadászatán 99 nyúl és 11 fácán esett, a vadászház mellett készített terítéknél természetesen a Mikulás is jelen volt a tagok és a vendégek nagy derültségére. -se

Megvan a nyertes! Január 6-án véget ért a HUNTINGPress információs magazin második facebookos nyereményjátéka, amelynek díja egy egész éves Magyar VADÁSZLAP előfizetés volt. 76 pályázó közül végül Imrő Péter „Hűség, bárhol, bármi áron, bármikor” című fotója végzett az első helyen, több mint 1000 szavazattal. Gratulálunk!

2014/február

113

ÚJDONSÁG IGÉNYES VADGAZDÁLKODÓKNAK! Gibovendee-től, francia importból „Amerikan Cross” és „Kínai” alfajú tiszta vérvonalú napos, növendék és adult fácánok megrendelhetők.

Elérhetőségek: [email protected], +36-30/637-9838, +36-30/202-4767

Vadászkürtös tanfolyam A VKE Magyar Vadászkürt Egylet szervezésében bentlakásos vadászkürtös tanfolyam indul 2014 márciusában. A tanfolyam pontos időpontja március 10-16. A helyszín a Karasicavölgye Vt. vadászháza Martonfán (Baranya megye). Program: kürtölés napi hat órában. Esténként előadások a vadászkürtös és a  vadászati kultúra tárgyköréből, neves előadók részvételével. Jelentkezés: Agyaki Gábor, +36-70/702-5007 [email protected]

114

2014/február

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK

Jótékony célú vadászat Jó kapcsolat a civilekkel, a vadászat megítélésének javítása, részvétel a közösség életében – szép, de üres lózungok, élhetünk gyakorta a gyanúperrel. A Fejér megyei Nádasdladányban december 27-én rendesen rácáfoltak erre a megállapításra. Több százezer forint gyűlt össze egy jótékonysági vadászaton. Kíváncsian olvastam a felhívást még novemberben a Nádor Vadásztársaság és a Fejér megyei vadászkamara meghívójában: „jótékony célú vadászat”. A befolyó összeget – személyenként 18 ezer forintot, amit szerkesztőségünk is befizetett – a Fejér megye Gyermekeiért Alapítványnak ajánlották fel, amely két infúziós pumpa vásárlására fordítaná az adományt. Kilenc órakor, a rövid megnyitón Fürész Attila, megyei kamarai elnök kiemelte: a nap elsősorban nem a vadászatról, hanem egy

nemes cselekedetről szól. Utána Pechtol Lajos, a kamara titkára szót ejtett az általa vezetett vadásztársaságról is. Az egyesület olyan 5 ezer hektáros területet kezel, amelyen 130 éve folyik tudatos vadgazdálkodás. Mint mondta, ennyi – összesen 44 – puskás még soha nem vadászott itt. Ember tervez, Isten végez – a fácánok nem jöttek ki a biztonságot adó nádasból. A tíz óra előtt nem sokkal kezdődött vadászatnak fél egykor lett vége, a terítéket három hajtás után végül 21 fácánkakas, 48 fácántyúk és 5 mezei nyúl alkotta. A jótékonyság a  kompetenciaosztásnál is visszaköszönt: dr. Buzgó József példáját követve rengetegen le is mondtak a vadászrészről a hajtók vagy a helyiek javára. Fejér megyében megmutathattuk, hogy tudunk, ha akarunk. A jótékonysági vadászatot hagyományteremtőnek is szánták. Nincs kétségem afelől, hogy ebben a megyében jövőre is megrendezik.

Kicsiben is nagy Kétéves hagyomány az Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vadásztársaságnál az évnyitó vadászat, amelyen a tagok a környékbeli egyesületek vezetőivel együtt vadásznak. Idén január 4-ére esett a közösségépítő rendezvény. „Lehet, hogy sokan nem jönnek el a köd miatt” – mondta Schuszter János elnök. A tavalyi 84 résztvevőhöz képest, végül 50-en gyűltünk össze, ebből 43 volt vadász. Igaz, aki eljött, nem csalódott. A szomszédok közül a  Tessedik Sámuel Vt. (Bugyi), a Kunpeszéri Gazdák Vt., Kunszentmiklósi Petőfi Vt., a  Dömsödi Lobogó Vt. és a Csepel-szigeti Nimród Vt. tagjai látogattak ismét Apajra. A szervezők öt hajtást terveztek, a vadászatot Takács Dániel vadászmester és Hargittai Zoltán hivatásos vadász vezette. A kellemes vadásznapnak, amelynek többen is nekivetkőztek a tavaszi időben, meg is lett

a körülményekhez képest szép eredménye: 27 kakas és egy róka. „Együtt voltunk, jól szórakoztunk és ápoltuk a vadászbarátságot” – összegezte a terítéknél az elnök. Ehhez hozzájárult egy ifjú vadász, Varnyú János is, aki első fácánját lőtte: az összes képviselt vadásztársaság nevében felavatták annak rendje s módja szerint. Végül a vendégeknek, a hajtóknak és a kutyás tagoknak kiosztották a kompetenciát, és stílusos ebéddel zárult a vadásznap: az apaji tavaknál elejtett és megsütött vadlibát vörös káposztával és burgonyával körítették.

2014/február

Évzáró A hagyományokat ápolva, 2013-at is egy igazán baráti apróvadazással zárta a törteli Rákóczi Ferenc Vadásztársaság. December 28-án a tagok és meghívott vendégeik jó négyórás, hangulatos, baráti fácán- és nyúlhajtáson vehettek részt, és estébe nyúlóan társaloghattak, mulathattak az egyesület vadászházában. Reggel nyolc órakor vadászkürt szignállal vette kezdetét a vadászat. Ondó László elnök köszöntése és Cseh János András vadászatvezető eligazítása után – amelyben a nagy létszámra, összesen 34 puskásra való tekintettel külön felhívta a figyelmet a biztonsági előírásokra – az elállók az öreg Csepellel, míg a többiek gyalog vágtak neki a területnek. Az öt hajtás szemet gyönyörködtető terítékkel örvendeztette meg az egybegyűlteket nem sokkal két óra előtt: 44 mezei nyúl és 25 fácánkakas fölött szólalhatott meg ismét a vadászkürt. A kompetenciát Antal László vadászmester osztotta ki Miklós Olivér és Decsi István segítségével. Ezt követően a szolnoki Vízügyi Bérkilövő Vadásztársaság jóvoltából csülökpörkölttel lakhattak jól a helyiek és a vendégek, hogy aztán koccinthassanak, felidézhessék az év legemlékezetesebb vadászélményeit vagy éppen élőzenei kísérettel, közös nótázással búcsúzhassanak az óévtől. Földvári Attila

115

HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Tárgyalás az állatvédőkkel Január 14-én tárgyalóasztalhoz ültek a vadászok és az állatvédők a január 7-én ismertté vált kutyalövés kapcsán, amely a Pilisi Parkerdő Zrt. területén történt. A vadászok képviseletében az OMVK, míg az állatvédők részéről az Országos Állatvédőrség Alapítvány volt jelen. Pechtol János, az OMVK főtitkára lapunknak elmondta: fontos, hogy a nem vadászó civilek a vadászokat ne pár jogtalan kutyalövés alapján ítéljék meg, ráadásul rosszul. Az állatvédők azért keresték meg a kamarát, mert szerintük az utóbbi időben megnövekedett a kutyalövések száma. A főtitkár szerint etikai eljárást fognak kezdeményezni minden olyan esetben, amikor a vadász jogtalanul ejt el kutyát. Ezzel akár azt is elérhetik, hogy a vadásznak bevonják a fegyvertartási engedélyét. A vadászok cserébe annyit kérnek, hogy az állatvédők vegyék tudomásul a kutyalövésre vonatkozó jogszabályokat. Az egyezetésnek január 22-én volt folytatása, ahol a Vidékfejlesztési Minisztérium és a NÉBIH munkatársai is jelen voltak. Felmerült, hogy a  kutyákat a gazdáik egyfajta megkülönböztető jelzéssel lássák el. Élénk színű kutyamellényeket kellene a kedvenceikre adni, ha az erdőbe viszik őket. Amelyik vadász ilyen kutyát látna tudná, hogy a kutyának a közelben lehet a gazdája (kivéve, ha a kutya például elszökött otthonról) és nem lőhetné le azt. Kivétel persze, ha a kutya a vadállományt veszélyezteti. A sajtó – beleértve szerkesztőségünket – sajnálatos módon nem lehetett jelen ezen a megbeszélésen, pedig a média közreműködése nélkül sokkal nehezebb eloszlatni a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos tévhiteket és félreértéseket. -kókai

116

2014/február

fórum

VÉLEMÉNY

HUNTING

INFORMÁCIÓS MAGAZIN

A HÓNAP TÉMÁJA Egy vadász lelőtt egy border colliet a Pilisi Parkerdő Zrt. csillebérci területén, január 7-én délután. A kutya gazdái a közelben voltak, de mire a helyszínre értek, a kutyát sehol sem találták, a helyszínen lévő vadászok pedig tagadták, hogy lelőtték volna az ebet. Az ügy az egyik legnagyobb közösségi oldalon terjedt el, olyanynyira, hogy a média is felfigyelt rá.

15. Vadon élő állatok karácsonya December 20-ára minden készen állt, hogy szeretettel fogadhassuk a Pusztavacsi Általános Iskola és a helyi óvoda összes gyermekét. Az ünnepi beszédet Oláh Csaba, a VKE elnöke tartotta. (Ő ezen a napon nem vadászott…) Az iskolások alig bírták kivárni, hogy a felkészítő tanár által betanult gyerekműsort előadhassák. Mivel főként csoportok szerepeltek, mindenkire sor került és mindenki kapott ajándékot. Hatos Tamás, az erdészet igazgatója tartott rövid eligazítást az állatok téli etetéséről és fontosságáról. A terepjárókon elhelyezett takarmányt hosszú sorban kísérte az erdőbe a gyereksereg. A madarak sem maradtak éhen, pillanatok alatt a környező fákon lógtak egymás után a faggyús madárkalácsok. Az iskola és óvoda gyerekeiben, illetőleg nevelőikben, tanáraikban ebben az évben sem csalódtunk. Ugyancsak dicséret és köszönet illeti a házigazda Pusztavacsi Erdészet (NEFAG Zrt.) munkatársait is, akik mindenben segítették a munkánkat. Mészáros Iván

Miért baj, ha egy kóbor kutyát lelőnek a szórón, miután elhajtotta a vadat? Nem az a baj, hogy lelőtték, mert vadat hajtott, hanem az, hogy utána hazudtak róla, és ezzel elég kellemetlen helyzetbe hozták a Pilisi Parkerdőt. Természetesen jogosnak tartom a felháborodást. Nem a lövés, hanem az azt követő mismásolás miatt, ami nekünk, vadászoknak is szégyen. Dr. Torday László ...Saját szememmel láttam, amint két kis termetű kutya beűzött egy sutát egy elhanyagolt kertbe, majd lerántották és el is kezdték marcangolni. Nem volt szép látvány... A kutyát sajnálom nagyon, ha valóban lelőtték, de csak azért, mert a gazdája viselkedett felelőtlenül. A kutyatartásnak szigorú szabályai vannak, amit egyesek szeretnek elfelejteni. Lupták Pálné ... fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felelős kutyatartás szabályait sem most, sem a múltban, sem konkrétan az eset kapcsán nem vitatva, szeretném javasolni, hogy az ügy mindkét vonatkozását tárgyaljuk, miszerint a 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról kimondja, hogy „A vadászterületen a vadász a  vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti a) a vadat űző kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, illetve b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.” Elsősorban arra hívnám most

2014/február

föl a figyelmet, hogy a gazda a lestől 10 méterre, jól láthatóan, az egyéb elhárítást lehetővé téve helyezkedett el a lövés pillanatában, és szeretném, ha a vadászok máskor e szabályok szerint cselekednének. Heysa Tamás ...Az egyik ott lévő tanú nyilatkozta. „A barátnőmmel sétált, elment egy kicsit szaglászni, mert mindent elszórnak az emberek az erdőben. Sűrű köd volt, talán ha harminc méterre el lehetett látni... „ A kérdésem: ha a gazda 10 méterre állt a kutyától amikor lelőtték, akkor pontosan látnia kellett, hol esik össze az állat. Miért nem ment oda? 10-15 lépés igen kis távolság. Glück Balázs

Újabb elrettentő példa A kóbor ebek és az általuk okozott károk szinte naponta előkerülő témának számítanak szerte az országban. Az egyik ismert közösségi portálra Molnár László töltötte fel a cikk mellett látható – elgondolkodtató – felvételt. „Ma délelőtt kimentem, hogy egy kicsit körülnézzek a területen, és ez a borzaszó kép fogadott. Gondolhatjátok, hogy majd szétrobbantam az idegtől. Megpróbáltam kinyomozni, hogy honnan, hányan és merre mentek a kutyák, ám sajnos eredménytelenül. Egy suta és egy bakgida a kárunk. A hajsza a nyomok alapján kb. 20-30 négyzetméteren játszódott le. Míg nyomozgattam, három kutyasétáltatóval találkoztam, persze mind pórázon vezette kedvencét az erdei úton.” Molnár László

117

21. Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás 2014. február 13-16. között a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban.

Jöjjön el barátaival, családjával a Kárpát-medence vadászainak, horgászainak és természetkedvelőinek leghangulatosabb találkozójára, mely tartalmas és emlékekben gazdag kikapcsolódást ígér kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Újdonságok y Trófeakiállítások – több mint 100 egyedülálló trófea, többek között Hidvégi Béla és Németh Attila világutazó vadászok trófeagyűjteményéből y Magyar vadászok trófeái egzotikus tájakról y A Kárpát-medence legszebb vadásztrófeái y Puskaművesek és késművesek látványbemutatója – a látványos bemutató betekintést enged a puska és késkészítés, valamint díszítés folyamatába y Horgászvetélkedő gyerekeknek a Tisza-tavi Sporthorgász Kft. és az Energofish Kft. közreműködésével y HUNTINGPress Nemzetközi Fotópályázat – bemutató y Ifjúsági Vadászkürt Fesztivál y Hidvégi Béla a színpadon mutatja be, „Hegyen innen, hegyen túl” című új könyvét – az előadás után saját standján dedikálja is a kiadványt

Ízelítő a programokból y A Magyar Állami Erdészetek bemutatják vadász- és kirándulóterületeiket y II. „Miss FeHoVa” szépségverseny – döntő a kiállítás ideje alatt a nagyszínpadon y HUNTINGPress nyereményjáték az előfizetőknek (sorsolás a helyszínen) y Szarvasbőgő verseny y Solymász, vadászkutya és kisállat bemutató - élő állat simogatási és fotózási lehetőség, solymász bemutató, állatorvosi-, természetvédelmi-, ragadozó madár-, felelős állattartás-, és solymászatismereti szaktanácsadás, a bemutatók mellett pedig mindennap előadás a színpadon madárröptetéssel egybekötve y Madárkórház: madármentés és rehabilitáció, illetve az Alapítvány tevékenységének a bemutatása, teljes körű információ, és tanácsadás y Fegyveres közszolgálati stand – tanácsadás, bemutatók y Gyermekfoglalkoztató, játszóház – kézműves foglalkozások y Sztárhorgászok bemutatói az óriás akváriumban és beszámolói a színpadon - vendégeink lesznek többek között: Benzár Zsolt, Döme Gábor, Hernyák Aurél, Koós Ferenc, Lukácsi Béla, dr. Kovács Adrián, Szarvas Zoltán, Szilvási Szilárd, Vass Csaba y MOHOSZ-FeHoVa Horgász suli gyerekeknek – rendszeres foglalkozással, film és diavetítésekkel, szerelék összeállítással, neves horgászversenyzők oktatásával és rajzversennyel is várja majd az igazán kezdő, a horgászattal most ismerkedő, vagy a már gyakorlatot is szerzett gyermekhorgászokat y Műlégy készítő bemutató y Energofish és Daiwa nyereményjátékok, értékes ajándékokkal y Közönségtalálkozó a Fishingtime.hu szakíróival Egyidejű rendezvény y Budapest Boat Show y III. FEHOVA-MEOE Nemzetközi kutyakiállítás (CAC, CACIB) Kedvezményes jegyvásárlási lehetőség a kiállítás honlapján! A vadásztársaságok, erdészetek és horgász egyesületek tagjai kedvezményes csoportos belépőjegyet válthatnak a kiállításra. Az ehhez szükséges kuponok megtalálhatók a kiállítás honlapján.

Bővebb információ: www.fehova.hu 118

2014/február

IN MEMORIAM

Cziglényi Alpár (1948 – 2013)

Pántl László

(1943 – 2014)

Úgy ment el, ahogy mindig is jönni szokott. Nagy hirtelen, minden előzmény nélkül. Bár az elmúlt években a zebegényi önkéntes remeteélete miatt ritkábban találkoztunk, sok évtizedes barátság kötött össze minket. Jó volt vele vadászni, együtt lenni, sajátos humora, anekdotái, történetei, viccei soha sem feledhetők. Különösen a fegyvertörténetben volt otthon. Lebilincselő tudását autodidaktaként szedte össze a világ minden tájáról, szakirodalomból, múzeumokból, meg ahonnan lehetett.Elsősorban azoknak az évszázadoknak a vadászszerszámai érdekelték, amelyekről talán a legkevesebbet tudtunk. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai vadászati hagyományőrzésben, jelesül a feketelőporos elöltöltős fegyveres lövészetben, amely szakszövetségben az alelnöki tisztséget töltötte be. Igazi, megszállott szenvedélyessége segítette abban, hogy – bár rengeteg meg nem értéssel, akadályoztatással kellett akkoriban még szembenéznie – végül sikerült a sportágat nálunk is hivatalosan elismertetni. Mivel itthon tiltott volt, a fekete lőporosok hosszú évekig jártak át Szlovákiába találkozókra, lövészversenyekre, és az ott elért eredmények nagyban segítették a hazai elismerést. Elmaradhatatlan szereplője volt az országos és megyei vadásznapoknak, ahol – más hagyományőrző vadászati módokkal együtt – az érdeklődők széles körével ismertette meg a  míves elöltöltő puska-remekeket és a „műfaj” kalandos történelmi hátterét. Komáromban a népszerű Royal lőtéri versenyek során alapították meg a  Lajos Kupát. A  kupa névadója az 1848-as szabadságharc komáromi városvédő kapitánya, Cziglényi Lajos volt. Alpár ezzel állított emléket dédnagyapjának, akinek egykori legendás hősiességét az általa állított márvány emléktábla őrzi. 2010-ben a ballószögi versenyen vehette át a szövetség egyetlen kitüntetését, az „Elöltöltő Fegyveres Lövészetért” érdemérmet. Grafikusként dolgozott, egyebek között az OMVK közismert logóját is ő  tervezte, de ma is a vadászszobák féltve őrzött relikviája egy-egy vadászverseny vagy rendezvény sikereit megörökítő romantikus grafikákkal díszített vadászati emléklap, vagy oklevél, amelyeknek megalkotója volt. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Az égi vadásztársaság tagjainak száma megint gyarapodott, közéjük állt az eddigi leghosszabb időt hivatalában töltő vadászati felügyelő, Pántl László. Ő nemcsak vadász volt, hanem a hazai és nemzetközi művészvilágban is jegyzett tájképfestő. Édesapjától aki népszerű természetfestő volt - örökölte tehetségét. A soproni erdészeti egyetem elvégzése után a Mezőföldi Erdő-és Vadgazdaság soponyai erdészeténél vadászati műszaki vezető lett. 1972-ben került az akkori Fejér megyei Tanács mezőgazdasági osztályára, ahol az erdészeti-vadászati és természetvédelmi felügyelői munkakört látta el tizennyolc éven át. 2004-ben vonult nyugdíjba. A felügyelői működése során átalakult a megye vadgazdálkodása, amelyért mint államigazgatási szakember sokat tett. Vadászemberként szívügye volt a természetvédelem, sokat tett az egymásnak feszülő érdekek lazításáért, munkásságát számtalan megyei védettségű terület reprezentálta. Munkájához mindig kikérte a társadalmi szervezetek, szakemberek tanácsait, véleményét. Vérbeli vadász volt, a hivatalába sokszor hajnali cserkelésből ment be, a munkaidő végeztével pedig ott folytatta, ahol reggel abbahagyta. Szerette a hajnali cserkeléseket, számára a csúcsot a vadászkocsival történő barkácsolás jelentette. Kedvenc vadja volt a liba, a róka és a vaddisznó. A vadludat értelmes, éberszemű, fáradságosan vadászható madárnak, a vaddisznót kiszámíthatatlannak, a rókát pedig sok élményt nyújtó, játékos vadnak tartotta. Azt vallotta, hogy a vadászat hozadéka a fontos számára és ezért sokat járt csupán távcsővel, ilyenkor gyűjtötte, kereste képei témáit. Festményein a megye tájait, a Velencei-tó színeit, a Bakony, a Vértes arculatát, a Sárrét világát adta vissza. Műveit a világ sok országában láthatták kiállításokon, galériákban, számára mégis a hazai közönség véleménye volt a meghatározó. Sajátos stílusával, nemcsak Magyarországon lett ismert, hanem a nemzetközi porondon is elismertté, híressé vált. Ars poeticája azt vallotta, hogy a semmit szeretné képpé varázsolni. Az égi vadásztársaságba való belépésével a magyar vadászélet, a  művészi parnasszusra történő felkerülésével pedig, a honi művészvilág lett szegényebb.

-hy

Szabó Imre

Emlékét kegyelettel megőrizzük

AGYAKI GÁBOR rovatvezető

[email protected]

A Kopaszfali Jagdterrier Kennel A kennelt alapító Fuchs Tamás már ahhoz a fiatal vadászkutyás generációhoz tartozik, akiknek koruknál fogva sokkal nagyobb rálátása van a világra. Ez a korosztály képzett, elhivatott és a vadászkutyák képzésénél, valamint a tenyésztésnél egyaránt kihasználják a korunk nyújtotta lehetőségeket, legyen az internet, nyelvtanulás, vagy külföldi tenyésztőkkel való szoros kapcsolattartás. A jagdterrier német fajta, és mint a legtöbb német munkakutya fajtánál, a tenyésztésben itt is a  munkára való hajlam az elsődleges és legfőbb szempont. Egyébként a németek nagyon büszkék a fajtára, hisz náluk szinte kivétel nélkül vadászok kezében van a  tenyésztés és ebből adódóan a német és osztrák vonalak igen is használható, jó vadászkutyákat adnak a vadászok kezébe. Fuchs Tamás úgy gondolja, hogy a magyarországi tenyésztésnek is ezen az úton kell haladnia, mert a több célra használható, jó idegzetű vadászterrier amellett, hogy kiváló vadászkutya, megbecsült tagja lehet a családnak is. A kopaszfali kennel a Mecsek legmagasabb pontjának, a Zengő csúcsának lábánál meghúzódó kis faluban, Zen-

Fuchs Tamás és kutyái: Jank von Stattenberg ...

120

gővárkonyban van bejegyezve. A tágas kennelek minden igényt kielégítenek és még a legpatinásabb lóistálló is megirigyelhetné azt a rendet, tisztaságot és kényelmet, ahogy a kopaszfali kutyák tartva vannak. Látszik, hogy itt a jagdterrier tenyésztése nem csupán egy hobbi, vagy valamiféle megélhetési forrás, hanem igazi szenvedély, a  szó legnemesebb értelmében. A kopaszfali kennel 2003-ban alakult és az alapító szuka, Homokosparti Romi rögtön öt kölyökkel ajándékozta meg a gazdáját. Az egészben csupán annyi volt a hiba, hogy mind az öt kiskutya foghibás lett. Ezt az öröklött hibát az akkori Jugoszláviából származó kan hozta. Nyilvánvaló, hogy egy elhivatott fiatal tenyésztő ezek után vált, és teljesen más utakat keres. A B betűs alom már sokkal rendezettebb volt és a helyes út keresése egyértelműen az osztrák és német vonalak felé terelte a tenyésztőt. Első lépésként a remek hajtókutyát, Dalmandi Sacit már osztrák kan fedezte. Az első import kan, Jank von Stattenberg a legnagyobb osztrák tenyészetből származik és hamarosan

... Nora von Amstberg ...

2014/február

VADÁSZKUTYA A 33. NEMZETKÖZI VÉREB VERSENY, KESZTHELY

... és Dalmandi Saci megérkezett Németországból a kiváló szuka, Nora vom Amstberg is. Ezt a kiváló szukát német kan fedezte, és a G-alom már közelít ahhoz az elképzeléshez, amelyet Fuchs Tamás kitűzött maga elé. Amennyiben a küllemi eredményekről is beszélni kell, nos, a 2013-ban, Budapesten rendezett világkiállítás győztes kutyája is kopaszfali leszármazott. Tamás harmincöt éves és folyamatosan képzi magát. Tagja a  Magyar Jagdterrier Klubnak, igaz, a magyar klub nincs benne a nemzetközi vérkeringésben. Sajnos nem érte el azt a szintet, hogy a nemzetközi szervezet tagja legyen. Éppen emiatt kellett a fiatal tenyésztőnek belépni az osztrák klubba. Szerinte nagyon fontos az állandó megmérettetés, fontos, hogy a nemzetközi vérkeringés állandóan szinten tartsa a kutyákat. A kopaszfali kutyák rendszeresen osztrák és német munkavizsgákon bizonyítják rátermettségüket. A tenyésztésben a fő cél a jó küllemű, jól dolgozó hajtókutya. Ezen felül fontos küldetés az is, hogy visszavezessék a fajtát a vadászok köreibe, és megváltoztassák a jagdterrierről kialakult képet. Fuchs Tamás fontosnak tartja, hogy a hivatásos vadászok, az erdész-vadászok foglalkozzanak a jagdterrierekkel, hisz ez az a  réteg, akik megfelelő munkát tudnak biztosítani a mindig harcra kész, őszinte világban élő fekete vadászterriereknek. A kopaszfali tenyészet célja, hogy a jagdterrier – ugyanúgy, mint Németországban, vagy Ausztriában – hazánkban is a vadászkutyás kultúra része legyen és elsősorban a vadászok kezeljék a fajtát.

Kétségtelen, hogy a helyszínválasztás tökéletes volt. A nemzetközi verseny megnyitója és záróünnepsége a Keszthelyi Hotel Helikon parkjában volt, közvetlenül a Balaton partján. Az őszi szűrt fényben pompázó Balaton csodálatos miliőt és különleges élményt nyújtott a résztvevőknek. A négynapos monstre rendezvény, mely november 8-11. között zajlott, november 7-én, egy esti bírói értekezlettel indult, melyet a verseny vezetőbírója, Nyúl András vezényelt le. Ezután a hotel halljában felvezették és bemutatták a kutyákat. Tizenkét ország résztvevői vonultak fel, minden kutyát és vezetőjét a saját tenyésztési vezetője mutatta be. Hazánkat, és egyben a Magyar Véreb Egyletet a Szombathelyi Erdészeti Zrt. fővadásza, Pukánszki Zoltán és hannoveri kanja, Sághegyi Stramesz Leó képviselte. Összeszokott párosról van szó, hisz Zoltán és kutyája több mint 200 sikeres utánkeresésen van túl. Ezenkívül országos elsőként megnyerték a Kaszó Kupát, így a szakmai vezetés joggal bízhatott egy jó eredményben. Ugyanakkor a vérebvezetők nagyon jól tudják, hogy csak a munka kezdete biztos, a végkimenetel mindig bizonytalan – és még a legegyszerűbbnek tűnő munka is sok meglepetést okozhat. A  hazai párost ezen a hétvégén nem kísérte szerencse. Az első munkájuk eredményes volt ugyan, de olyan rövid dermedthez vezetés volt, hogy emiatt értékelhetetlen lett. Aztán sorra elpártolt a  szerencse a magyaroktól. Végül a vasárnapi zárónapon már olyan munkára is kimentek, melyet előtte már két kutya is feladott, de még itt is tudtak haladni a csapán, míg végül besötétedett. A 33. Nemzetközi Vérebverseny a legek versenye is lehetne, és mint azt a németek egykori híres tenyésztési vezetője, Wilhelm Puchmüller mondta, a magyar verseny a VERSENY. Igaz, hogy a nemzetközi szövetség kétévente mindig más-más országban rendezi a versenyét és hazánkra gyakorlatilag tízévente kerül sor, mégis a magyar ver-

A bírói kar a sikeres vérebmunka után, a megtalált vadnál seny mindig különleges, és ez az a verseny, amit meg kell nyerni. A támogatók között ott voltak az erdőgazdaságok, a Vadászkamara és a Keszthelyi Helikon Hotel is. Ezek után a kísérő rendezvények sem maradtak el, melyek közt volt zenés est és vadászmúzeum látogatás is Hidvégi Béla személyes vezetésével. Közben a rendezők közel 300 ezer hektárról várták a jelentéseket, hisz a régióban, ebben az időszakban 14 helyen tartottak társas nagyvad-vadászatot. Mint kiderült, a szervezők 21 sebzésről kaptak jelentést és ebből 14 vadat megtaláltak a vérebesek. Nemzetközi versenyen egészen különleges, hogy négy kutya zárta első díjban a versenyt, és az első négy között mindöszsze egy pont volt a különbség. Az eredményesen végző vérebek végül megkapták nyaklójukra a töretet, de egy képzeletbeli tölgygally jár a rendezőknek, szervezőknek, a támogatóknak és a magyar vérebeseknek is a nagyszerű VERSENYÉRT.

Eredmények Első helyezett lett Krzysztof Szafransky (képünkön) és Bary Lewsny Akkord bajor hegyi véreb 204 ponttal. A továbbiakban 203 ponttal osztrák, cseh és német kutya osztozott a helyeken.

2014/február

121

GYEREKJÁTÉK

Hol a hiba? A két kép látszólag egyforma, de 10 apró különbség mégis van köztük. Megtalálod ezeket?

SZÍNEZŐ

A keresztrejtvény megfejtését (Dr. Végh Endrétől átvett idézetet) 2014. február 19-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a [email protected] e-mail címre. (E-mailben küldött megfejtések esetén, kérjük a címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés: „Ha két vadászatra hívnak meg egyidőben, feltétlenül a másikat kellett volna elfogadnod” Nyertesek: Könye Melinda (Nyirád), Bencze György (Encs),

Menyhárt Andrea (Szőkepuszta)

A megfejtéseket a 133. oldalon megtalálják! 122

2014/február

FEJTÖRŐ SUDOKU

LÓUGRÁSBAN FEJTSE

Töltse ki az ábrákat úgy, hogy minden sorban, oszlopban és a színnel jelölt mezőkben is a számok 1-9-ig csak egyszer szerepeljenek!

A megjelölt mezőktől kezdve, a sakkjáték szabályai szerint lóugrásban haladva járja be az ábrát úgy, hogy közben minden érintett betűt folyamatosan összeolvas! Ha jól „lovagolt”, egy szólásmondást kap végső megfejtésül. Hogy szól?

BŰVÖS NÉGYZET Töltse ki az ábrát az 1-től 12-ig terjedő egész számokkal úgy, hogy minden sorban, oszlopban és a két fő átlóban a számok összege 55 legyen! Mire jutott?

PLUSZ EGY VICC Helyezze el a felsorolt szavakat, betűcsoportokat az ábrában! Segítségül egy szót előre megadtunk. Óvatosan fejtsen, mert a szavak közül jó néhány a külső keretsorokban kezdődik, illetve végződik. Az ide írt betűket – a bal felső sarokból elindulva, az óramutató járásának irányában haladva – sorban összeolvasva, az alábbi vicc csattanóját kapja megfejtésül. – Honnan tudja az indián, hogy ki van száradva a folyó? – ... Kétbetűsek:

Hétbetűsek:

ÁT, BA, CK, DT, EH, KT, KV, LT, PS, RÍ, RT, SZ

ALAKÍTÓ, ERETNEK, IKERPÁR, KANONOK, KIROHAN, KLÁRIKA, LANOLIN, MOZILÁZ, SZANÁLÓ, SZONÁTA, VASTRÓN, ZSILETT

Hárombetűsek:

EOL, KON, NÁS, PEZ, RÁK, ÁM Négybetűsek:

AMOR, ARAT, KASU, KÁBA, KÁTA, KOZI, LAZA, SOKÁ

Nyolcbetűsek:

ELINALÁS, KIHASÍTÓ, PERCEGÉS

Ötbetűsek:

ADOTT, ANIKÓ, ÉSZAK, KÁBEL, LEBEG, OROOL, ROZÁL, SMOKK, UGRÁL

Kilencbetűsek:

DONI KOZÁK, HÁRSLIGET, KARIKÁZÁS, LÁZADOZIK, LETAKARÍT

Hatbetűsek:

AKINEK, EMERRE, IZGÁGA, LIBERÓ, NIKOLA, RESZEL, SEHOVA, SVÁBOK, SZPÁHI

KEVERVE

Tízenegybetűsek:

BARAKKTÁBOR, KORSZAKOLÁS

2014/február

Egy történelmi helyszín névbetűit kevertük össze. Tudja melyik ez?

123

GYEREKEKNEK

Kirándulás Schmidt Egonnal

— FOTÓ: KOVÁCS ATTILA

- Ők is a friss fűre várnak – mondja Eszter, és amikor a felhők közül kibukkan a nap, gyorsan hozzáteszi: – már nem kell soká várnotok, őzikék! A felhők oszladoznak, egyre kellemesebb az idő, Jóska letekeri a sálat a nyakáról és a hátizsákjába süllyeszti. Mintha csak erre várt volna, a fejünk felett megszólal a  pacsirta. Trillázva kering a magasban. Megállunk és hallgatjuk. - A tavaszi mezők-legelők első hírnöke – mondom – talán még a bíbicet lehetne említeni, de ő nem tud énekelni. Ismeritek Petőfi versét? Őt is megihlette ez a daloló madár. A verset senki sem ismeri, elmondom, Feri egy füzetbe próbálja leírni.

Verekedő mezei nyulak

SCHMIDT EGON

rovatvezető [email protected]

124

F

ebruár második felében meleg léghullámok érkeztek dél felől, gyorsan olvadt a hó, eltűnőben volt a piszkosfehér takaró és már mindenütt a  föld egészséges, barna színe látszott. Felengedett a fagy, a földúton a gyerekek bakancsa orráról félkilós sárdarabok repültek előre. Mulatságos, de azért mindenki megkönnyebbül, amikor a legelőre érünk. A hótakaró eltűnt, a megsárgult fűszálak között rágással tisztán tartott kanyargó kis ösvények vezetnek pocoklyuktól pocoklyukig. - Emlékeztek még a vörös vércsére, amit januárban láttunk? Nem tudott pockot fogni, mert azok a hó alatt, ezeken az ösvényeken szaladgáltak. Ha most jönne, már sokkal könnyebb dolga lenne. - Nem lehet, hogy a pockok azt szeretnék, ha mindig hó lenne a fejük felett? – nevet Jutka –, akkor nem kellene félniük a vércséktől. - Nem hiszen – vetem ellen -, ők is várják a tavaszt, szeretnének már friss zöldet rágcsálni. - Nézzétek! – Panni a fűben heverő barna szőrpamacsokra mutat. – Talán róka fogott itt valamit? – kérdi csak úgy önmagától. Amikor látja, hogy mosolygok, várakozóan néz rám. - Nyulak verekedtek itt. A párzás, bagzás ideje van, ilyenkor nappal is mozognak és a kanok gyakran vívnak lovagi tornákat egymással. - De jó lenne látni! – mondják egyszerre többen is. - Ehhez szerencse kell. De tudjátok, milyen nap van ma? Február 19., Zsuzsánna napja. A néphit szerint most kell megszólalniuk a mezei pacsirtáknak. Biztosan itt vannak már és talán csak arra várnak, hogy kissé felmelegedjen a levegő. A távolban őzek állnak. Kényeskedve csipegetnek, néha felemelik a fejüket és körülnéznek.

„Pacsirtaszót hallok megint, Egészen elfeledtem már, Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj te kedves kis madár.” - Nagyon szép vers, de csak az első két sort tudtam leírni, tessék újra elmondani – Feri tolla gyorsan fut a papíron. A pacsirta odafent még mindig trillázik. - Valahol itt fognak fészkelni – mutatok körbe – a hím énekével a foglalt territóriumot védi a szomszédokkal szemben. A patakot kísérő füzeshez érve, az egyik öreg fa napsütötte törzsén messziről látszik a nagy piros folt. - Bodobácsok! – kiáltja Jutka büszkén. – Nálunk a kerítésen szoktak napozni.

Mezei pacsirta (Alauda arvensis)

2014/február



KIVÁGHATÓ LEXIKON ¾ - Suszterbogaraknak is szokták nevezni őket – teszem hozzá – tévesen, mert nem bogarak, hanem a poloskákkal rokon rovarok. Korán előbújnak, sütkéreznek, de ha beborul, nyomban újra elbújnak. Eszter váratlanul megfogja a karomat és oldalra mutat. – Verekedő nyuszik! Messze vannak, de azért jól látjuk, amint összeugranak és pofozzák egymást. - Mint az ökölvívók a ringben – nevet Laci. – De jó, hogy észrevetted Eszter – teszi hozzá, mire a kislány büszkén mosolyog. A küzdelem nem tart soká, az egyik nyúl elszalad. - Pontozásos győzelem – jelenti ki Feri, a többiek nevetnek. Néhány száz méterrel odébb fácánkakas kel fel nagy kakatolással. Sebesen verdes, majd hosszan siklik, és amikor földet ér, hosszú farkát felvágva a bokrok alá szalad. - Gyönyörű madár – jegyzi meg Jutka – kár, hogy nem láthattuk közelebbről. - Milyen jók lennének a farktollai az indián fejdíszemhez – Jóska álmodozva néz a már eltűnt madár után. - A szomszédunk, Lajos bácsi vadászik – biztatja Laci. – Ha majd fácánt hoz haza, kérek neked néhány szép farktollat. Később fogolypárral találkozunk. Úgy meglapultak, hogy csak akkor vesszük észre őket, amikor burrogva felrepülnek. - A foglyok ragaszkodnak megszokott területükhöz – mondom. – Valahol itt fognak költeni és remélem, sok csibét nevelnek. - Már februárban párba álltak? – kéri Jóska. - A foglyok párkapcsolata többnyire egy életre szól, a  két madár egész évben együtt van. A fácánoknál más a helyzet, ott a kakasok háremet tartanak, több tyúkkal járnak, a csibékkel nem törődnek. - Micsoda apák! Szégyellhetnék magukat! – mondják a lányok egyszerre. - Ez náluk így szokás – békítem őket. – A fogolypár viszont együtt vezeti a csibéket. Akár tucatnyian vagy még többen lehetnek együtt, aranyos apróságok. Egyszer talán megleshetjük őket. - Mikor? – kérdik többen is. - Arra bizony még várnunk kell. Általában április és május fordulója táján kezdenek költeni, a tyúk több mint három hétig kotlik, csibékkel csak ezután találkozhatunk. - Bár már ott tartanánk – Eszter nagyot sóhajt. – Látnánk a csibéket, de már közel lenne a vakáció is. - Nézzétek, sas! – kiált fel Feri és egy alacsonyan repülő nagy madárra mutat. - Nem sas, ez egy túzokkakas. Itt a Kiskunságban szép állományuk van. Márciusban majd meglessük őket. A kakasok dürgése nagyszerű látvány.

Téli fülőke (Flammulina velutipes) Kalapja 1-10 cm átmérőjű, mézsárga-rozsdasárga, domború, nedvesen nyálkás tapintású. A lemezek halványsárgák, ritkásan állók, tönkje 1-3 cm, széles, fölfelé keskenyedő és világosodó sötét- feketésbarna, alsó részén bársonyosan matt. Termőteste csak az első fagyok után kezd fejlődni, jellemzően novembertől márciusig. Főleg elhalt lombos fák tönkjén (elsősorban fűz- és nyárfán), csoportosan jelenik meg. Hazánkban gyakori, jellegzetes íze miatt közkedvelt étkezési gomba. Főként főzve fogyasztják. Hasonló fajok: kénvirággombák. A sárga és a vörös kénvirággomba mérgező! A fenyő kénvirággomba ehető, ami elsősorban fenyőfélék tönkjén él.

Júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae)

Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus) – tévesen suszterbogárnak is nevezik

2014/február

Parazita életmódot folytató, Magyarországon gyakori, egész évben előforduló, ehető gombafaj. Főként kora tavasztól késő őszig, lombos fák (elsősorban fekete bodza) elhalt ágain csoportosan jelenik meg. A termőtest 3-8 cm, fül- vagy szabálytalan csésze alakú, tönkje lényegében nincs. Színe szürkés-vöröses barna, gyakran feketedő. Felső felülete finoman selymes, alsó felülete világosabb barna, a termőrétegnél erőteljesen ráncos és fényes. Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú, szárazon megkeményedik és összezsugorodik, majd nedves időben ismét felpuhul. Jól szárítható és fagyasztható, de íze, illata jellegtelen. Véralvadásgátló anyagot tartalmaz! Összetéveszthető a ritkább, ehetetlen szalagos fülgombával, és az ehető barna csészegombával.

125

Páncél nélküli, de „bivaly”

Harmadik esztendeje van együttműködésünk a kínai tulajdonban lévő Keeway Motor magyarországi importőrével, aminek köszönhető, hogy harmadik esztendeje tudunk az előfizetőink között kisorsolni főnyereményként egy Keeway quadot, ahogy Európa és Ázsia több országában nevezik: ATV-t, illetőleg idén egy 500 köbcentis, egyhengeres, négyütemű, vízhűtéses, autókormányos UTV-t. Ez a típus tavaly jelent meg a Keeway és Benelli robogókat, különböző motorokat forgalmazó Keeway Motor kínálatában, merthogy 500-as motorral sem a Honda, a Yamaha, a Kawasaki, sem az amerikai Polaris vagy a John Deer… hogy csak az ismertebb márkákat említsük… nem gyárt UTV-t. Ha az ár-érték arányokat nézzük, az európai piacon nagyon kedvező a  Keeway 500-as UTV ára. Finnországban például 6990 euróért, magyar forintra átszámolva: 2,1 millióért lehet hozzájutni, míg egy 400 köbcentis Polaris Rangerért 3,6 millió forintot kérnek itthon.

126

2014/február

TESZT

Nem találtunk olyan emelkedőt, amin elakadtunk volna

Az elektromos csörlőt, a kormányművet, a féltengelyeket nem védi „páncél” Nem tagadom, hogy a főnyereményt eddig minden esztendőben alapos nyúzópróbának, különböző teszteknek vetettük alá, azt vizsgálva, hogy az adott jármű mennyire felel meg a hazai vadászati viszonyoknak, a magyar vadászoknak (illetve egyéb tevékenységeknek a mezőgazdaság területén is). Ilyenkor kimondottan a terepen: hóban-sárban, vízben és homokon, hegyen-völgyön keresztül tettük próbára a quadokat. Az UTV-nek is ez volt a sorsa, bár a havas próbákra a hó hiánya miatt nem került sor. Martinez Ferenc, a Keeway Motor magyarországi értékesítési vezetője azt kérte tőlünk, őszintén mondjuk el a véleményünket az 500-as UTV-ről, hogy az észrevételeket, javaslatokat továbbíthassa a cég vezetőinek. A kínai üzleti stratégia ugyanis más, mint az európai –, az amerikai vagy a japán üzletpolitika. Ők – elsősorban a már gyártott alkatrészek felhasználásával – elkészítenek egy új típust és azonnal a piacra dobják. Az előzetes tesztelések és a későbbi felhasználók véleménye alapján viszont elég gyorsan kijavítják a tervezésből, összeszerelésből adódó gyári hibákat.

2014/február

A sár , a „dagonyák”sem jelentettek akadályt

127

TESZT

Értékelés Tereptulajdonság  – az 500-as motor „bivalyerős”, egyetlenegyszer sem hagyott cserben bennünket, még akkor sem, ha nehéz feladatok elé állítottuk. Kormányozhatóság    – a szervókormányokhoz szokott vezetőknek ugyancsak meg kell birkózniuk a kormánnyal. Elkelne a kormányszervó. Fordulási kör    – a quadok sem fordulnak jobban. Hangosság    – tehettek volna csöndesebb kipufogódobokat az UTV-re, nagyobb fordulatnál eléggé nagy a hangja, ami hátrány a barkácsolásnál. Az utastér kényelmes, a kormány, a sebességváltó kézre áll, a műszerfal jól látható

ATV 500 4x4 műszaki adatai Méret (h/sz/m) 2085 x 1180 x 1175 mm Tengelytáv: 1300 mm Hasmagasság 260 mm Tömeg 320 kg Motor 1 hengeres, 4 ütemű, vízhűtéses Hengerűrtartalom 498 cm3 A motor teljesítménye 24 LE Nyomaték 23 Nm/5800 fordulat/perc Sebességváltó automata Üzemanyag tartály 15 liter Fogyasztás a teszt alatt 10 liter/100 km Fék első-hátsó tárcsafék Akku: 12 V

Összefoglalva: némi átalakítás ráfér az 500as Keeway UTV-re, hogy az európai vadászatban-vadgazdálkodásban az első helyre kerülhessen a hasonló kategóriájú UTV-k között. -dor

Rugózás  – ennyit számítanak a megerősített rugók.

Az üzemanyag betöltő is megérdemelt volna egy kis védelmet, belső burkolatot

Kapcsolható a kettő és négy kerék meghajtás, valamint a differenciál zár

A plató billenthető, független villanymotor hajtja a mozgatását

128

Teherbírás  – nem volt meglepő, hogy a billenő plató könnyedén birkózott meg a rápakolt terhekkel.

Burkolatok  – sem a féltengelyeket, sem a motort alul nem védi haspáncél. A felrakott műanyag burkolatokat gyorsan „letépi” a terep, mint ahogy könnyen törik az érthetetlenül a bukócsövek fölé konstruált, magasan kilógó műanyagtető is. Komfort    – a műszerfal kapcsolói egyértelműek, a műszer mutatói jól láthatóak, a ki-, és beszállás elfogadható, az ajtók felerősítése hagy kívánnivalót maga után. A sebváltó és a kézifék kellőképpen kézre áll. A rádió, az MP3 lejátszó és az USB csatlakozó a gyári extrák közé tartozik. Szerelhetőség    – nem könnyű a motorhoz hozzáférni, például a gyertyát ellenőrizni… ahogy a Porschénél sem a szerelhetőség a fő szempont.

Erős és megduplázott tekercsrugók gondoskodnak a teherbírásról

2014/február

HUMOR

Zöld (minden, ami zöld)

I. helyezett: Gőgös Károly, Magyarország

II. helyezett: Riina Maido, Finnország

E

z volt a témája a VI. Bajai Karikatúra Pályázatnak, melyre 48 országból 226 szerző 535 pályaművet küldött be. Sajnos a pályázat kiállítási anyagát már nem lehet megtekinteni, mivel február 5-én leszedték a Bácskai Kultúrpalota falairól. Szerkesztőségünk – valamint a Gemenc Zrt. – a kezdetektől támogatja Kelemen István karikaturista nemzetközileg is nagyra tartott szervezését. Csupán érdekesség, hogy a legtöbb pályázat Iránból érkezett, ahonnan 29 szerző próbálta megnyerni a díjakat, megelőzve a 19 kínai és a 14 magyar alkotót. A zsűri – nem kis vita után, elfogadva a fődíj fölajánlójának álláspontját - a magyar Gőgös Károlynak adta végül az első díjat. Második helyre került a finn Riina Maido szellemes karikatúrája és a harmadik helyen végzett az izraeli Sergey Sichenko poénos alkotása. Diplomával ismerték el Saeed Sadeghi (Irán), Csikós György és Nagy László Ervin (Magyarország), Doru Axinte (Románia), valamint Vladimir Kazanevsky (Ukrajna) beküldött karikatúráit. -dor

III. helyezett: Sergey Sichenko, Izrael

Diploma: Csikós György, Magyarország

Diploma: Vladimir Kasanevsky, Ukrajna

2014/február

129

Kollath

Karád vadászház

Hunting Consultant since 1989

8676 Karád

AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK: Antilop selejtezés, Dél-Afrika: 2400 USD Kaffer selejtezés, Zambia: 8500 USD Fekete lóantilop selejtezés, Zambia: 8500 USD

ZAMBIA:

Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: 19 750 USD

Balatonlelléről Kaposvár felé, a 67-es úttól néhány kilométerre, Karád községtől északra, az erdő közepén, két vadászházban – a nagy házban elegáns körülmények között négy szobában tíz vendég, a kisebb komfort fokozatú három szobás kis házban hat vendég – elszállásolására van lehetőség. A 25 személyes étterem kiválóan alkalmas kisebb céges és családi rendezvények számára is.

KUKORICA-ESŐ Az automata vadetetők használatával időt, pénzt és fáradtságot takaríthat meg. Az általam szabadalmaztatott, kétéves garanciával rendelkező vadetetők megvásárolhatóak kompletten és alkatrészenként. További tájékoztató a www.vadeteto.hu honlapomon.

Elérhetőségek: +36-30/630-6353, +36-30/204-7278, +36-82/712-016, +36-82/712-378 [email protected] www.somogyiturizmus.hu/sefag-turisztikai-iroda

Soltész Károly épületgépész és villanyszerelő mester 2000 Szentendre, Irinyi Dániel utca 25. telefon/fax: +36-26/313-789 mobil: +36-20/951-3427 e-mail: [email protected]

ZIMBABWE:

víziló és krokodil vadászat

AUSZTRÁLIA:

Vizi bivaly vadászat: 10 400 AUS$

OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 6500 EUR-tól Síketfajd, nyírfajd csomag, normál: 1500 EUR/vadász Síketfajd, nyírfajd csomag, VIP: 2000 EUR/vadász Marco Polo csomag: 7500 EUR-tól Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR-tól

KANADA:

Jávorbika csomagok: 3995 USD-tól Rozmár vadászat: 8500 USD

GRÖNLAND:

Pézsmatulok kutyaszánon 4060 EUR Pézsmatulok + karibu csomag 6080 EUR

SPANYOLORSZÁG:

Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR

Kollath, skype: kotorikerti, +36-30/921-1562 [email protected]

Igazságügyi szakértői munkát vállalok erdészeti-, vadászati-, vadkárbecslési és erdőérték-, erdőkárérték témakörökben.

Dr. Balázs István www.erdoertek-szakerto.hu

+36-30/492-8962

VADRIASZTÓK

Cégünk nagy teljesítményű vadriasztó ágyúk gyártásával, tervezésével foglalkozik. A készülékek vezérlése mikroprocesszoros, melynek köszönhetően 4 program állítható be egy LCD kijelzőn keresztül. Programonként az időtartam, ciklusidők, lövések száma, lövések közti szünetek szintén beállíthatók. Multi vagy egyszeres időzítés. A készüléket magas minőségű bevonat védi az időjárástól, nem igényel karbantartást, optimalizált energiafogyasztás, GSM modulbővítési lehetőség. VT –nek további kedvezmények!

 +36-30/250-0436

[email protected]  www.wildcontrol.hu

130

2014/február

TIPPEK, TRÜKKÖK Készítsünk hasznos eszközöket, berendezéseket házilag, olcsón, akár hulladéknak tűnő dolgokból is

Hordozható „belövőpad”, bárhol használható

Puskatámaszok

Lőtéren használatos állványos és homokzsákos eszközök, céltávcsövek beállításához, fegyverek belövéséhez

Nagyon sok vadat hibáznak el a vadászok – ami a jobbik eset – vagy sebeznek meg amiatt, hogy bár feltámasztott puskával adják le a  lövést, a  puska megtámasztása nem nevezhető ideálisnak. Legjellemzőbb példa, amikor a les peremére fektetett puskaagy a lövéskor szinte észrevétlenül „felpattan” (a kemény alátámasztás miatt) és emiatt a lövés fölé megy. Segít a hiba kiküszöbölésében, ha az előagyat fogó kéz kerül a lespalánkra, így a támaszték már puha, de ez nem minden lövési helyzetben oldható meg. Van azonban egy egyszerű, de biztos megoldás, hogy a puska mindig stabilan legyen megtámasztva lesen, motorháztetőn, cserkelő autó kor-

látján, tetején, ez a homokzsák – aki készített. Utóbbi arra szolgál, hogy vadászott Afrikában, szinte bizto- a lespalánkra feltéve biztosítson stasan találkozott vele. Ennek számos bil feltámasztást a puskának. megoldása ismert, lényeg, hogy az Sokféle megoldás készült már anyag, amibe a homok kerül, erős, a puskák precíz belövéséhez, az egystrapabíró legyen, anyaga szerű faállványtól a minden irányba lehet zsákvászon, bőr, állítható technikai műbőr, vagy cordura, műremekig – csillagászati áron. Bejól zárjon, és kellően lövő pad helyett is tömött legyen. Egyhasználnak egy szerűbb változatai magasabb és házilag is kialakíthaegy szélesebb tók, akár zipzáras homokzsámegoldással is. kot, az előre Az igazán elehelyezett gáns megoldás, az előagyat, ha szépen mega hátsó a tusát munkált hasított és a zárszerkezebőrből készül, ti részt támasztja gojzervarrással, Ez a homokzsák típus alkalmas ezt azonban bíz- magaslesről történő pontos lövéshez alá. Különösebb tudás nélkül is zuk inkább szaklehet készíteni alkalmas zsákokat, emberre. Alapvetően három típus haszná- míg készen kapható változatait többlatos: a sima zsák, a tartólábakkal nyire üresen árulják, a vadász a saját párhuzamos, illetve az arra kereszt- igénye szerinti keménységre tölti fel - som ben kialakított támasztópofákkal homokkal.

Puha velurbőrből készült puskatámasz, precizíós légpuskás lövészethez

Felhívás!

Várjuk kedves Olvasóink – a gyakorlatban már kipróbált – hasznos ötleteit olyan vadászfelszerelések előállításához, amit házilag is el lehet készíteni. Legfeljebb fél gépelt oldal terjedelemű írást várunk, fotókkal illusztrálva (.jpg vagy .tif formátumban).

2014/február

131

132

2014/február

ÍZVÁLASZTÓ

Zöldfűszeres fácánsült párolt zöldséggel rovatvezető [email protected]

BLASKÓ JÁNOS

telefonos segítség: 06-70/618-4426

Hozzávalók: ƒ 1 fácán, ƒ petrezselyem ƒ majoránna ƒ bazsalikom ƒ kakukkfű ƒ rozmaring ƒ babérlevél ƒ só ƒ bors ƒ 2 evőkanál vaj ƒ 2 dl olvasztott kacsazsír ƒ vegyes zöldségmix A fácánt gondos tisztítás után feldaraboljuk, majd sós vízben addig főzzük, amíg a húsba könnyen beleszúrhatjuk a villát. Eközben az ízlés szerinti zöldfűszereket felaprítjuk és mozsárban összezúzzuk. Erre azért van szükség, hogy a különböző fűszernövények íze egybefonódjon. Manapság minden zöldségesnél találhatunk friss fűszernövényt, így – ennél a receptnél – csak ezek hiányában használjunk szárított fűszereket. Az előfőzött fácánhúst hagyjuk kihűlni, majd irdaljuk be a bőrét és jó alaposan dörzsöljük be a zúzott fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük nyakon 1 deci olvasztott kacsazsírral, 30-60 percen keresztül hagyjuk pácolódni. Amíg a hús magába szívja az ízeket, addig készítsük el a párolt zöldséget. Természetesen a köretnél is arra törekedjünk, hogy lehetőleg ne mirelit, vagy konzerv zöldséget használjunk, hanem friss alapanyagok-

— FOTÓ: KÓKAI MÁRTON

DR. SZABÓ ESZTER

A megtisztított fácánról a pehelytollakat gázláng fölött tudjuk legkönnyebben eltávolítani

kal dolgozzunk. A különböző zöldségeket fedő alatt, 2  evőkanál vaj kíséretében fél óra alatt megpároljuk, ízlés szerint fűszerezzük. A bepácolt fácánhúst a maradék 1 deci kacsazsírban pár perc alatt megpirítjuk.

A bazsalikom sajátos aromát ad a készülő ételnek

Ha kellő ideig pároljuk a húst, sütés után szaftos marad

Megfejtések:

A párolt zöldséget ízesíthetjük a húshoz használt fűszerekkel

Lóugrásban fejtse: Csillog a szeme mint a macskáé Plusz egy vicc: porzik utána a kenu Keverve: Egri vár

2014/február

133

Újabb hódítók A wetzlar-i Zeiss a hagyományokyományoknak megfelelően, az ez évv januári Las vegasi Shot Shown,, a világ legjelentősebb vadász éss sportlövész kiállításán mutatta tta be a  nagyközönségnek a két ét évvel korábban szintén a Shott Shown debütált és azóta is sikert rt sikerre halmozó CONQUEST HD D keresőtávcső családot. A korábbi ábbi 8x42, vagy 10x42-es meglehetősen tősen baráti árú távcsövek, első sorban ban anyagilag kevésbé tehetős kezdő ő vadászoknak és természet megfigyelőknek őknek készültek. Ezek a jó minőségű, jó ár-érték r-érték arányú távcsövek elsődlegesen nappali ppali cserkelésekhez alkalmasak. A Las Vegasban most bemutatott legújabb 8x56, 10x56 és 15x56-os CONQUEST HD keresőtávcsövek a szürkületben vagy holdfénynél tesznek jó szolgálatot a magaslesen várakozó vadásznak. Mind a három távcső világos, részletgazdag, tűéles képet biztosít széles látómezővel. Valamennyi távcső fényáteresztő képessége

a gyári adatok szerint 93 száz százalék, ami ebben az árkategóriában egyedülálló. A  kiváló egye képminőséget és színhelyességet, ahogy a Zeisstől Zeisstő már megszoktuk, a ZEISS T*, T a lencsék több rétegben felgőzölt fémbevonata garantálja. bevona A fro frontlencsét és az okulárt a LotuTec®, okul n a n o te c h n o l ó g i a i bevonat teszi ellenbevo állóvá a szennyeződésekkel szemben, illetve könnyíti meg tisztításukat. m Mint az már a CONQUEST HD táv távcsöveknél megszokott, nitrogénnel vannak feltöltve, és a HD szokott feltöltve vízállóak v rendszerű objektív képét az Abbe-König prizmák fordítják oldalhelyes állásba. Ha hihetünk az igéreteknek, akkor a februári FeHoVá-n az érdeklődők már kézközelből megismerkedhetnek a legújabb „családtagokkal”. ZEISS CONQUEST HD 8x56: A legnagyobb kilépő pupillával rendelkező távcső. A széles látómezőnek köszönhetően, a sötétben is kényelmesen használható. ZEISS CONQUEST HD 10x56: Rossz fényviszonyok közepette, nagy távolságokra is igen jó, részletgazdag képet biztosít. ZEISS CONQUEST HD 15x56: Igen távoli megfigyelésekre alkalmas. A kényelmes szemlélődés elősegítésére állványra szerelhető. Bálint Elemér

A ZEISS CONQUEST HD 8x56, 10x56 és 15x56 távcsövek rövid műszaki jellemzői:

Modell: Objektívátmérő (mm): Kilépőpupilla (mm): Szürkületi érték: Látómező: Dioptria állítás: Súly (g):

134

8x56 56 7 21,2 125 m@1000m +/– 4 dpt. 1265 g

2014/február

10x56 56 5,6 23,7 115 m@1000m +/– 4 dpt. 1275 g

15x56 56 3,7 29 80 m@1000m +/– 4 dpt. 1295 g