Fájdalmas veszteségek után

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Page 3

3

Elnöki rovat •

Fájdalmas veszteségek után… Összefoglaló gondolatok társaságunk életébôl rendszerint a naptári év végére gyûlnek össze. Most mégis év közben kell megtorpanjunk egy pillanatra a magyar sportéletet, így a magyar sporttudományt is érintô veszteségek okán. Már az év hajnala baljósan indult, hiszen itt hagyott minket Nyerges Mihály, a TF korábbi dékánja. Társaságunk örökös tiszteletbeli elnöke, Nádori László áprilisban hunyt el, majd augusztusban László Ferenc, az éppen megalakult Mozgásgyógyszer Szakbizottság alelnöke, s egy héten belül Mészáros János, lapunk fôszerkesztôje követte. A sporthírek pedig most Schulek Ágoston távozásával vannak tele. Nem egészen egy éven belül a hazai sportélet és sporttudomány pótolhatatlan kiválóságai távoztak. Mindez azért is fájó, mert társaságunk életének egyik legaktívabb szakasza zajlik, és jó lett volna sikereinket eltávozott nagyjainkkal együtt ünnepelni, azokkal, akiknek életmûve döntôen hozzájárult ahhoz, hogy a hazai tudományos közéletben meghatározóbb szerepet tudjunk betölteni. Sikerült útjára indítanunk a Magyar Sporttudományi Füzetek sorozatát. Jól mûködô szakbizottságaink (sportgazdasági, sportinnovációs, sportmenedzsment, sportszociológiai, sporttörténeti) és a titkárság megfeszített munkája nyomán ebben az évben öt tudományos füzet lát napvilágot, és ezek kellôen reprezentálják a tudományterület interdiszciplináris jellegét, eredményeit. A természettudományos témák mellett helyet kap a sporttörténet, a sport és a társadalom kölcsönhatása, az egyéni és a csapatsportok szakmaisága, vagy éppen a sport és a gazdaság kapcsolata. Idei rendezvényeink sora, a hazai tudományos társasági élet aktivitását tekintve egyedülállóan gazdag. Sikerült, szinte valamennyi területen, a társtudományok érdeklôdését fel-

kelteni, és rendezvényeink elôadói sorában a sporttudományok kiválóságai mellett a hazai tudományos élet legkiválóbbjai is megtalálhatók. Örvendetes tény, hogy rendezvényeink közül többet is a Magyar Tudományos Akadémia falai között tartunk ebben az évben, ott tehát, ahol eddig a sport ritka vendég volt. Szûkös költségvetésünk ellenére, társaságunk közvetlen kutatástámogatási rendszere hathatósan tudta felkarolni a fiatal tehetségeket. Intenzív pályázati munka eredményeként társaságunk több milliós külsô forrást tudott bevonni programjaink megvalósításához. Nemzetközi szerepvállalásunk is jól alakult. Tagjaink nagy számban vettek részt az Európai Sporttudományi Kollégium kongresszusán, a Nemzetközi Sporttudományi és Testnevelési Tanács Végrehajtó Bizottsági ülésén elismerést váltott ki az MSTT idei tevékenysége, végül a sport tudományos aspektusai mellett, a gyakorlati jelleget szem elôtt tartva, aktív részt tudtunk vállalni az Universiade ünnepélyes hazai záró rendezvényén is. Különösen sikeres az együttmûködésünk a Magyar Olimpiai Bizottsággal, melynek eredményeként „Olimpia – Verseny – Sport – Jog" címmel rendezett, nagy érdeklôdéssel kísért, kétnapos nemzetközi konferenciát tudhatunk magunk mögött. A szigorúan vett szakmai munka mellett társaságunk tagjai aktív részt vállalnak a formálódó felsôoktatási törvény és a sporttörvény alkotásában is. Érdemes tehát ezt a súlyos veszteségekkel kísért évet fokozott erôfeszítéssel, jó hajrával zárni, hiszen az eddig elvégzett eredményes munka és a hátralevô feladatok sikeres teljesítése társaságunk kedvezô megítélését, jó hírét erôsítik. 2011. október 3. Tóth Miklós

Magyar Sporttudományi Szemle • 12. évfolyam 47. szám • 2011/3

MSTT 2011/3 03-50

4

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 4

Keczeli Danica: Sporttehetségek kiválasztása és gondozása,,,

Sporttehetségek kiválasztása és gondozása a Debreceni Sportiskolában (DSI) Selection and care of sports talents in the Sport School of Debrecen (SSD) Keczeli Danica Debreceni Sportcentrum-Sportiskola Nonprofit Kft., Debrecen E-mail: [email protected]

Összefoglaló


Manapság egyáltalán nem könnyû eldönteni, milyen sportágat válasszon a gyerek. A szülôk által gyakran feltett kérdés az, hogy gyermekük adottságait figyelembe véve, vajon a legmegfelelôbb sportágat választották-e számára. Van-e lehetôség arra, hogy a gyermek, még a sportolás megkezdése elôtt, olyan eligazításban részesüljön, amelynek segítségével valóban a számára a legjobb sportágban teszi meg a kezdô lépéseket? Választ keresve ezekre a kérdésekre, 2006-ban a DSI elindította a sporttehetségeket kiválasztó programját, a Kincskeresô programot. A tanulmány célja az, hogy betekintést nyújtson a DSI kiválasztási és tehetséggondozási programjába és ismertesse az abban résztvevô 8-10 éves gyermekek képességfelmérésével kapcsolatos elsô eredményeket. E program fô célja felfedezni és kiválasztani a sportban tehetséges gyermekeket, megszerettetni velük a sportot, gondozni tehetségüket és segítséget nyújtani nekik a sportágválasztásnál. A programba bekerülô gyermekek a DSI-ben több sportágat kipróbálhatnak, és saját tapasztalatuk alapján határozzák meg, hogy mit akarnak sportolni. A kiválasztási folyamat motoros képességek mérésén, sportalkalmassági, sportantropometriai és sportpszichológiai vizsgálatokon alapszik. A tanulmány a több évre tervezett kutatómunkának elsô évére vonatkozó eredményeit tartalmazza. Kulcsszavak: sportágválasztás, sportképességek, antropometriai tulajdonságok

Abstract Nowadays, it is not easy at all to decide what sport is the best choice for a child. A frequently asked question by parents is that regarding the skills of their children, whether the right sport was chosen for them or not. Is there any possibility for receiving the right instruction in this respect? Seeking answers to these questions, in 2006 the SSD launched a sport talents selection program under the name: Treasure Hunt program. The objective of this paper is to give an insight into this talent identification and talent care program and to present the first results of the sports ability tests carried out with 8-10 years old boys and girls participated in this program. The main goal of the program is to identify and to select talented children in sports, to foster their interest in sport, to take care of their talent, and to assist them in selecting sport. The children entering the program can try several sports in the SSD. On the basis of their own experiences they decide which sport they want to do. The selection process is based on the measurement of motor skills, sport ability, anthropometric and

psychological tests. The research is planned for several years. In this article the experiences of the first year are published. Key-words: selection of sport, sports ability, anthropometric characteristics

Bevezetés A sportágak rohamos fejlôdése indokolttá teszi a sporttehetségek tudatos, tudományosan megalapozott kiválasztását és gondozását. Egyre több ország és egyre több sportoló vesz részt az olimpián, a világ- és kontinens bajnokságokon. Emellett az évek során fokozatosan javultak a sportteljesítmények is. A nemzetközi élvonalbeli eredményeket figyelembe véve egyértelmûvé vált, hogy a fokozatosan javuló teljesítményekre csak a kiemelkedô, sajátos adottságokkal rendelkezô fiatalok készíthetôk fel (Harsányi, 2000). Köztudott, hogy csúcsteljesítmények eléréséhez a legjobb adottságokkal rendelkezô sportolókra van szükség, ugyanakkor az sem vitatott, hogy az edzés minôsége és mennyisége is döntô tényezô a folyamatban. A mai versenysportban elért nemzetközi eredmények megkívánják a fiatal sportolók folyamatos és objektív mérését a kiválasztás és beválás folyamatának elôsegítése érdekében (Révész et al., 2005). Ezzel egyidejûleg a versenysportnak egyre bôvülô konkurenciával kell szembenéznie, a tanuláson kívül a tévézés, az internetezés és a plázázás is a sportolás konkurenciái lettek. Ezen túl, a mai oktatási rendszerben a testnevelés igen nehéz helyzetben van. Míg régen a testnevelési órák tartalmát a NAT szabályozta, most inkább a helyi tantervekre vannak bízva a programok, amelyek, tapasztalataink szerint, nem mindig elegendôk az alapvetô fizikai képességek fejlesztéséhez. A felgyorsult életmód, az átalakult értékrendek miatt, a korábbi kiválasztási módszerek már nem elég hatékonyak. A fenti tényekbôl kiindulva a DSI tehetséggondozó programot indított Kincskeresô program elnevezéssel. Ennek célja és feladata az, hogy tudományos felmérések alapján megkeresse a kiemelkedôen magas színvonalú, sajátos sportadottságokkal rendelkezô gyermekeket és bevonja ôket a tervszerû, rendszeres, folyamatos sportbeli felkészülésbe. A sokoldalú képességfejlesztéssel párhuzamosan lehetôsége van a gyermekeknek arra, hogy a sportiskolában jó néhány sportággal megismerkedjenek, majd ennek alapján, a Sportiskola szakembereivel együtt, döntsenek arról, hogy melyik sportág az, amelyik a legközelebb áll hozzájuk, amelyben, úgy érzik, sikeresek tudnának lenni. A Kincskeresô program „A sportolók tehetséggondozása és menedzselése az észak-alföldi régióban" címû kutatási téma kiemelt részterülete. A kutatási folyamat elindításakor, Herskovits (2005) gondolataira hivatkozva, fô célunk az volt, hogy minél több gyermekben felfedezzük a tehetségre utaló jegyeket, és ezután megfelelôen fejlesszük azokat. Arra törekedtünk, hogy egy olyan kiválasztó és gondozó

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 5


Anyag és módszerek Debrecenben 2007-2008-ban 32 általános iskolát kértünk meg az együttmûködésre. Kezdetben a program iránti érdeklôdés 72%-os volt. A következô tanévekben egyre több iskola csatlakozott a programhoz, 2010-re a programban való részvétel 93%-os lett. A közremûködô iskolákban a 8-10 éves tanulók száma 1252 volt. A vizsgálati mintába, elôzetes kiválasztás alapján, 166 gyerek került, 96 fiú és 70 lány (57,8% fiú és 42,2% lány). A kiválasztási folyamat elsô lépése testnevelési órák látogatása volt. Kikértük a testnevelô tanár véleményét a tanulókról. Ezután a programba bevont edzôk segítségével egy testnevelési órán megtörtént az elsô

számú felmérés az „edzô szeme módszerrel". A felkért edzôk véleményezték a gyermekek mozgását mozgáskoordinációjuk, majd a testnevelési óra játék részében küzdôképességük alapján. A gyermekek kiválasztása a programba a motoros tesztekben elért eredményeik és az edzô személyes benyomása alapján történt. A kiválasztás során a szakemberek a következô szempontokat vették figyelembe: – testalkat, antropometriai tulajdonságok, – gyorsaság, erô, állóképesség, – koordinációs képesség, – küzdôszellem, hozzáállás, – testnevelô tanár véleménye, javaslata. Az ily módon kiválasztott, tehetségesnek vélt gyermekek kerültek be a programba. A program egyik alappillérének a Mönks (1997) modellt tekintettük. A modell szerint egy ígéretbôl akkor lesz megvalósult tehetség, ha a belsô (átlagon felüli adottságok, kreativitás és motiváció) és a külsô (család, iskola, kortárscsoportok) tényezôk összhangban vannak. A programba bekerült gyermekekre újabb vizsgálatok és felmérések vártak: – sportorvosi alkalmassági vizsgálat, – motoros képességek felmérése, – antropometriai vizsgálat. A motoros képességek felmérése az alábbi próbákból állt: 30 m futás, súlypontemelkedés és két kézzel alulról, elôre történô 2 kg-os medicinlabda hajítás. A próbák ideje alatt két edzô foglalkozott a gyermekekkel. A 30 m futás mérése fotocella segítségével történt. Minden gyermeknek volt két próbafutása. Ez azért volt szükséges, hogy a gyermekek megértsék, hogyan mûködik a mûszer. A lényeg, hogy az elsô érzékelô pont elôtt és az utolsó után teljes sebességgel kellett futni. A próbamérések után következett az a két futás, amelyek eredményét figyelembe vettük. Az adatok feldolgozásánál a jobb eredményt használtuk fel. A súlypontemelkedés mérése (Sargent-teszt) falon rögzített, léces mérôeszközzel történt. Egyértelmûen lehetett meghatározni azt, hogy a helybôl történô súlypontemelkedés hány centiméteres. Itt is két próbaugrás volt. A két kézzel alulról történô 2 kg-os medicinlabda hajítása elôre meghatározott területen történt, eredményként a labda elsô földérintése számított. A labda hajítása után a kísérletet végzô gyermek a vonal mögött maradt, nem léphetett elôre az elhajított labda irányába. Minden próba elôtt részletesen elmagyaráztuk és bemutattuk a feladatot, a gyermekek kipróbálhatták a gyakorlatokat és ezután történt a mérés. A sportorvosi alkalmassági- és szûrôvizsgálatnak, sportágtól függetlenül, kötelezô eleme volt az anamnézis felvétele, a 12 elvezetéses EKG, valamint a vizeletvizsgálat. Ezekkel a vizsgálatokkal kiszûrtük azokat, akiknek valamilyen egészségügyi ok miatt nem ajánlott a sportolás. Az antropometriai mérés során azt a 24 testadatot vettük fel, amelyek alapján kiszámítható a mért testtömegben az izom, a csont, a zsír, és a rezidum (belsô szervek) tömegének mennyisége (kg) abszolút értékben, továbbá meghatározható az egyes testösszetevôk testtömeghez viszonyított (%) relatív aránya. A konstitúció és a becsült csonttömeg alapján jellemezhetô az egyén erôsíthetôsége, illetve az erôsítés "gazdaságossága". A várható testmagasság ± 3cm pontossággal megbecsülhetô.


módszert dolgozzunk ki, amely lehetôvé teszi azt, hogy a gyermekek képességeiknek megfelelô sportágat válasszanak. A tehetségek kiválasztásának jellemzôit már az 1950-es évektôl vizsgálták Magyarországon is (Harsányi és Sebô, 1989). A kiválasztás szempontjai sportáganként specifikusak; magukba foglalják a testalkati tulajdonságokat, a motoros teljesítményeket, a mozgástanulást, illetve a sportág tekintetében fontos mentális, kognitív tényezôket (Baumgartner et al., 2005). A technika és a tudomány fejlôdésével a kiválasztás módszerei és eljárásai is változásokon mentek keresztül. A jelentôsebb kiválasztási metodikákat négy csoportba sorolhatjuk: (1) természetes kiválasztódás, (2) közvetett kiválasztás, (3) sikeren alapuló kiválasztás és (4) tudományos kiválasztás. Manapság mindenekelôtt a tudományos alapokra épülô kiválasztásnak van létjogosultsága (Harsányi és Sebô, 1989). Rókusfalvy (1986) véleménye szerint a sportágra való alkalmassághoz nem elég csak bizonyos fizikai és antropometriai adottságokkal rendelkezni, a tehetség megállapításához a sportoló egész személyiségének meg kell felelnie a speciális sportági tevékenység ismérveinek. A modern kiválasztás komplex vizsgálat, amely pedagógiai módszereket is alkalmaz és megméri a biológiai érettséget, valamint a szociális, fizikai és pszichikai adottságokat. A Kincskeresô program tervezetének kidolgozásakor és a program megvalósításakor az alábbi komplex célokat tûztük ki a programba bevont gyermekekkel kapcsolatban: • az egészség megôrzése és megszilárdítása, egészséges életmódra nevelés; • az egészségkárosodások elkerülése; • az ortopédiai elváltozások megelôzése, a preventív szemlélet elfogadása, a sérülésekkel szembeni ellenállóképesség fokozása; • a motoros képességek fejlesztése; • a sokoldalú mozgásmûveltség kialakítása; • a mozgás, a játék, a verseny és a sportolási igények felkeltése, illetve kielégítése; • társadalmi hátrányok kompenzálása, esélyegyenlôtlenség csökkentése; • az egész életen át tartó fizikai aktivitás igényének kialakítása; • a sportági ismeretek közvetítésén keresztül az alkati és pszichikai tulajdonságoknak legjobban megfelelô sportágválasztás. Ez a tanulmány a Kincskeresô programban résztvevô 8-10 éves gyermekek képességfelmérésével kapcsolatos elsô eredményeket mutatja be, a 2007-2008-as tanévben végzett felmérések alapján.

5

MSTT 2011/3 03-50

6

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 6


A kincskeresési folyamat eredményeként a „kincsek" átkerülnek a szakosztályokhoz, ahol tovább folytatódik tehetségük fejlesztése, gondozása.

Eredmények


Az általunk mért motoros próbáknak a lényege az volt, hogy meghatároztuk a programba felvett gyermekek alapvetô felkészültségi állapotát, azt a szintet, ahonnan indultak. Az eredmények elemzése során arra is kerestük a választ, hogy van-e olyan motoros adottság, amelyben a gyermekek, nemre való tekintet nélkül, hasonlóan teljesítenek. A próbák során a 30 m futásnál elért teljesítményeket, nemekre bontva, az 1. táblázatban közöljük. Az adatokból látható, hogy a mért mintákban az átlagérték 5,2-5,4 mp között van, tehát a minta 24%-a átlagosan teljesített. Az 1. táblázatból az is kiderül, hogy a tanulók 55%-a az átlagértéknél jobb eredményt ért el, 21%-a pedig az átlagnál rosszabbul teljesített. A fiú mintának 83%-a teljesít átlagosan vagy azon felül. A lányok esetében ez az érték 73%. A súlypontemelkedés eredményei azt mutatják, hogy a teljes minta 41%-a átlagosan teljesített (2. táblázat). Az átlagérték 25-30 cm között van. A gyermekek 31%-a az átlagértéknél jobb eredményt ért el, 28%-a annál rosszabbul teljesített. Az eredmények nemcsak azzal magyarázhatók, hogy különbözô képességû gyermekekrôl van szó, hanem azzal is, hogy különbözô környezetbôl érkeztek, elôzetesen nem azonos mennyiségû és minôségû edzésmunkát végeztek. A nemenkénti elemezés a súlypontemelkedésnél 2%-os eltérést jelez a fiúk javára, ami elhanyagolható. Ez az eredmény jól mutatja, hogy ebben az életkorban a dinamikus láberô tekintetében még nincs lényeges eltérés a fiúk és a lányok között. A két kézzel alulról, elôre történô 2 kg-os medicinlabda hajítás eredményei azt tükrözik, hogy milyen erôvel rendelkeznek a gyermekek. Az adatok szerint a tanulók 20%-a átlagosan, 41%-a az átlagértéknél jobban, 39%-a pedig az átlagnál rosszabbul teljesített. E próba esetén a nemek közti eltérés 12%-os, ismételten a fiúk javára (3. táblázat). Ebbôl azt a következtetés le lehet vonni, hogy az erôbeni különb1. táblázat. 30m futás eredményei nemek szerint Table 1. Result in 30m runing by gender Count mp 4,2-4,4 4,4-4,6 4,6-4,8 4,8-5 Fiú 1 2 13 27 Leány 0 1 5 8 Összesen 1 3 18 35

ség a két nem között már 8-10 éves korban megjelenik. Összegezve az eredményeket megállapíthatjuk, hogy a próbákkal mért képességekben (gyorsaság, ruganyosság, erô) ebben a korosztályban a fiúk eredményei átlagosan 8%-kal magasabb értéket mutatnak. Ebbôl a ténybôl messzemenô következtetés nem vonható le, de jó alapot szolgáltat az edzôk további munkájához. A kiválasztás sikerét az is meghatározza, hogy mi motiválta a kezdôket az adott sportág választásában. Gál (2003) vizsgálatában a megkérdezett tanulók több mint fele válogatott szintet, vagy legalább I. osztályú minôsítést akart elérni, egyharmadukat viszont nem teljesítményorientáltság vezérelte. Az utóbbi csoporthoz tartozó gyermekeknél a szabadidô hasznos eltöltése, a kedvtelés, a szórakozás iránti vágy jelent meg fô motivációként. Munkánk során mi is kíváncsiak voltunk arra, hogy a vizsgálati mintába beválasztott gyermekek milyen indítékok alapján választanak sportágat, illetve az antropometriai mérések alapján javasolt sportág egybeesik-e a tanulók önálló motívumai alapján választott sportággal. Eredményeink szerint az indítékok sorában az elsô helyen a sportág jellege és a sportág iránti érdeklôdés volt, ami szoros kapcsolatban állt a sportág népszerûségével. Második helyen az edzô személyisége motiválta leggyakrabban a tanulókat. Az idevonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gyermekek 34%-ának a választott sportága megegyezett az antropometriai adatok alapján javasolt sportággal.

Következtetések A sporttehetségek kiválasztása hosszú, több éven át tartó folyamat. Dolgozatunkban e folyamat elsô lépéseirôl számoltunk be a Debreceni Sportiskolában végzett vizsgálatunk kezdeti szakaszában kapott eredmények alapján. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a tehetséges gyermekekhez tehetséges edzôk, valamint sportot támogató és szeretô szülôk szükségesek. A kiváló testalkat, a jó mozgáskoordináció, a gyorsaság fontos összetevôje a tehetségnek. Mindez azonban csak egy a sok tényezôcsoport között. Ha e mögött nincs egy olyan szülô, aki nap, mint nap fog-

5-5,2 14 20 34

5,2-5,4 23 17 40

5,4-5,6 12 10 22

2. táblázat. Súlypontemelkedés eredményei nemekre bontva Table 2. Results in lifting up the centre of gravity by gender Súlypontemelkedés cm 15-20 20-25 25-30 30-35 Fiú 3 23 34 22 Leány 3 17 34 14 Összesen 6 40 68 36 3. táblázat. Medicinlabda hajítás eredményei nemek szerint Table 3. Results in throwing medicine ball by gender m 3-3,5 3,5-4 4-4,5 4,5-5 5-5,5 5,5-6 Fiú 1 1 7 23 18 15 Leány 2 5 12 13 15 12 Összesen 3 6 19 36 33 27

35-40 10 2 12

6-6,5 21 8 29

6,5-7 4 2 6

5,6-5,8 3 4 7

5,8-6 1 5 6

40-45 4 0 4

7-7,5 1 1 2

7,5-8 4 0 4

Total 96 70 166

Total 96 70 166

Total 95 70 165

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 7


lalkozásokra viszi tehetséges gyermekét, vagy nincs egy olyan tehetséges edzô, aki ezzel a gyermekkel megfelelô módon bánik, akkor a tehetséggondozás általában eredménytelen lesz. A gyermek tehetségének kibontakozása az edzôk szakmaiságán és felkészültségén múlik. A Kincskeresô programban nem csak a tehetség kiválasztása, hanem a tehetség gondozása is folyik. A programban eltöltött idô nyolc hónap. Nyolc hónapos sokoldalú és sportágspecifikus foglalkozás után „kincseink" sportágat választanak és átkerülnek az általuk választott szakosztályhoz. Munkánkat gyorsítás, gazdagítás és differenciálás jellemzi. Ez annyit jelent, hogy bár tehetséges gyermekekrôl van szó, közöttük is nagy képességbeli különbségek vannak. Ennek megfelelôen állítjuk össze az edzésterveket (differenciálás, gazdagítás módszerrel), illetve kivételes, indokolt esetekben engedélyezzük a tehetséges gyermekek gyorsabb átkerülését egy adott szakosztályhoz (gyorsítás módszerrel). E módszer lényege, hogy a korosztályuknál gyorsabban fejlôdô és az új mozgásformákat gyorsabban elsajátító gyermekek átkerülhetnek náluk korban idôsebb csoportokba. Amikor tehetséggondozásról beszélünk, három fontos dologra utalunk: kiválasztás, fejlesztés és tanácsadás. Tehát, azon kívül, hogy a gyermekek kezdetben saját élményt szerezhetnek a DSI minden sportágában, a gyermekeknek is és a szülôknek is lehetôségük van pszichológiai tanácsadáson részt venni. A tanácsadás az edzôi vélemény, az antropometriai vizsgálat és a sportpszichológiai vizsgálat eredményeire épül. Az utóbbi vizsgálatok megtörténtek, az adatok feldolgozása folyamatban van. A tehetség kifejlôdéséhez nagyon fontosak a késôbbi lehetôségek. Itt elsô körben a felnôtt sportszervezetekre, egyesületekre gondolunk, ahol a fiatal sportolók, kikerülve a sportiskolából, tovább folytathatják a pályafutásukat. A Debreceni Sportiskola és a debreceni versenysport egyesületek között kiváló együttmûködés van. Nagyon sok feltételnek kell egyszerre megfelelni ahhoz, hogy el lehessen mondani valakirôl azt, hogy te-

7

hetséges. Ugyancsak nagyon sok feltételt kell biztosítani a tehetség kibontakoztatásához. A kiválasztási folyamat sokkal eredményesebb lehetne, ha szélesebb bázisról történne. Szükség lenne arra, hogy a társadalom tagjai megértsék, miért is jó a sport, milyen lehetôséget nyújt a gyermek, a család számára. Mit ad egy gyermeknek és mitôl óvja meg? A sporton keresztül a gyermek megtanulja, mi a siker, és mi a kudarc. Megtanulja, hogyan kell feldolgozni a gyôzelmet és a vereséget. Csapatmunkára tanít, felelôsségérzetet fejleszt, felelôsséget mások és saját maga iránt. Ezért is nagyon fontos, hogy legyenek hasonló kezdeményezések a tehetségek kiválasztása és gondozása terén. SzentGyörgyi Alberttel együtt valljuk, hogy: „A sport nem csak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerôteljesebb nevelôeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket."

Felhasznált irodalom Baumgartner, E., Bognár, J., Géczi, G. (2005): A tehetség fogalmának értelmezése: testnevelés szakos hallgatók álláspontja. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II., 35-38. Gál L. (2003): A sport iránti érdeklôdés és a sportágválasztás indítékai szombathelyi tanulók körében. IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II., 110–116. Harsányi L. (2000): Edzéstudomány I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs. Harsányi, L., Sebô, A. (1989): Módszer a kiválasztás és válogatás értékelésére. Atlétika, 5: 3–7 Herskovits M. (2005): Mit kezdjünk a tehetséggel? Iskolakultúra, 4: 25–36. Mönks, F. J., Knoers, A.M.P. (1997): Ontwikkelingpsychologie. 7th ed. Assen, Van Gorcum. Révész, L., Géczi, G., Bognár J., Tóth, L. (2005): A sporttehetség megközelítési módja Magyar Edzô, 4: 58. Rókusfalvy, P. (1986): A sport és testnevelés pszichológiája. Sport Kiadó, Budapest. http://www.citatum.hu/szerzo/Szent-GyorgyiAlbert


MSTT 2011/3 03-50

8

2011/11/02 21:26

Page 8

Tanulmányok •

Varga-Pintér Barbara, Pavlik Gábor: A Taiji gyakorlás hatása...

A Taiji gyakorlás hatása a bôr karotinoid szintre Taiji practice’s effects on skin carotenoid level Varga-Pintér Barbara, Pavlik Gábor Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest E-mail: [email protected]


Összefoglaló Az USÁ-ban a magas antioxidáns szintben, Keleten a Qi, azaz az energia nagy mennyiségében látják az egészség kulcsát. Ismert, hogy a zöldségek, gyümölcsök fogyasztása, a rendszeres fizikai aktivitás javítja az antioxidáns rendszer státuszát. Egy kínai energiaszint-növelô mozgásrendszer, a Taiji Quan gyakorlásának antioxidáns státuszra gyakorolt hatását vizsgáltuk Taiji gyakorlók bôr karotinoid szintjét (Skin Carotenoid Score, SCS) több alkalommal mérve egy edzôtáborban. A méréseket népegészségtani interjúkkal egészítettük ki. A gyakorlók az edzôtáborban közel ötször akkora terhelést kaptak, mint az év közbeni edzésterhelésük. Eredményeiket kontrollszemélyek eredményeivel hasonlítottuk össze. A Taiji gyakorlók átlagos SCS pontja az 1. napon 38300±9394 volt, ez szignifikánsan csökkent a 3. napra, majd ismét magasabb értékeket mértünk a tábor végén (p<0,001). Sem a nemek, sem a korcsoportok szerint (35 év alattiak és felettiek) nem találtunk különbséget. Az év közbeni heti edzésóraszám azonban befolyásolta a karotinoid-szint módosulásának mértékét. A kontrollcsoport átlagos SCS pontja 27133±10776 volt. A két csoportnál a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mértékében és a fizikai aktivitás mennyiségében is különbséget találtunk (mindhárom p<0,001). A taijizó csoport szubjektív egészségi állapota, valamint munkájukkal való megelégedettségi szintje és karotinoid-szintje összefüggést mutatott (elôbbi R=0,36-0,42, utóbbi R=0,290,30). A Taiji gyakorlók magasabb fokú egészségtudatossága csak részben magyarázza a kontrollcsoporthoz képest kapott jobb eredményeiket. Úgy tûnik, a Taiji gyakorlók magas bôr karotinoid értékei valóban a Taiji gyakorlásnak köszönhetôk, bár az eredmények további megerôsítést igényelnek. Kulcsszavak: taiji, antioxidáns, karotinoid, fizikai aktivitás, táplálkozás

Abstract In the United States of America high antioxidant level is believed to be the key of health, while East believes in the high quantity of Qi or energy. Regular physical activity’s and vegetable and fruit consumption’s ameliorating effect on antioxidant system is already known. We wondered whether Taiji Quan, this energy-level developing movement system has effect on the antioxidant level, measuring skin carotenoid level (Skin Carotenoid Score, SCS) in Taiji practitioners (TPs), three times in a training camp. Control persons (Ctrls) were also measured. Everybody had also an interview about their life-style. TPs practiced approx. 5-fold more in the camp than they do usually.

TPs average SCS were 38300±9394 on the 1st day, which decreased significantly to the 3rd day (p<.001), and increased again to the end of the camp (p<.01). There were differences neither between genders, nor between age groups (below or over 35 yrs), but the regular training time had effect on the degree of carotenoid levels’ change. Ctrls SCS was 27133± 10776. There were differences between TPs and Ctrls in vegetable and fruit consumption and also in the quantity of physical activity (all p<.001). Taiji practitioners’ SCS showed correlation with subjective health (R=0.36-0.42) and with the degree of worksatisfaction (R=0.29-0.30). Taiji practitioners’ better health-consciousness explains insufficiently the results. Taiji practice seems to elevate the skin carotenoid level, however these results need further affirmation. Key-words: taiji, antioxidants, carotenoids, physical activity, nutrition

Bevezetés A Taiji Quan egy egészségmegôrzô, egészség-helyreállító mozgásrendszer, mozgásanyagában olyan, mint a kung fu, de mozdulataira többnyire lassú, ám folyamatos kivitelezés jellemzô. Stílustól függôen a hangsúly lehet csupán az egészségmegôrzésen, valójában azonban a Taiji Quan is egy kínai harcmûvészeti rendszer. A kung fu ágazatok között a belsô stílusok közé sorolják, mert a gyakorlás a Taiji Quannál elsôsorban a ’belsô erôt’ célozza. A külsô és belsô erô fogalma körülbelül a fizikai és a lelki vagy mentális erônek felel meg. A Taiji gyakorlásnak már számos egészségre gyakorolt hatása ismert. A legtöbb sportághoz hasonlóan csökkenti a vérnyomást, a pulzusszámot (Qu, 1986; Thornton, 2008; Wolf et al., 2006) a koleszterin-szintet (Song et al., 2009). A 2-es típusú diabéteszeseknél a Taiji gyakorlás hatására a regulatorikus T-lymphocyták száma nôtt, a citotoxikus T-lymphocytáké pedig csökkent (Yeh et al., 2007). Néhány pszichés hatása is ismert, például csökkenti a depressziót, javítja a koncentrációs képességet és kiegyensúlyozottabbá tesz (Dechamps, 2007; Jin, 1992; Wall, 2005). A Taiji Quant daganatos betegségek, illetve az azok kezelése során kialakuló mellékhatások enyhítésére is alkalmazzák (Reid-Arndt et al., 2011). Ezeknek a gyógyulásoknak a hátterében a kínai medicina (HKO, azaz Hagyományos Kínai Orvoslás) a Qi, azaz energia, erô testben történô áramlásának akadálytalanítását látja (Dravetzky, 2000; Havasi, 2004). A Qi-nek ezt az akadálymentes áramlását segíti például a Taiji Quan gyakorlása is. Míg keleten több ezer év óta az egészség alapjának a Qi nagy mennyiségét és megfelelô áramlását tartják, addig az 1990-es években, az USÁ-ban az antioxidánskutatók kijelentették, hogy minél magasabb egy személynek az antioxidáns-szintje, annál egészségesebb az illetô, és annál tovább él (Packer és Colman, 1999). Az antioxidánsok a szervezetben, valamint a táplálékainkban is jelen lévô olyan vegyületek, amelyek a

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 9


szabad gyökök befogásával, azok károsító hatásainak megelôzésével részt vesznek egészségünk megôrzésében. Jótékony hatásukat igazolták már allergiákban, szív-érrendszeri megbetegedésekben, ízületi betegségekben, Alzheimer-kórban, szürke hályogban, valamint daganatos betegségekben is (Passwater, 1999). Az antioxidánsok lehetnek vitaminok (például A-, C-, E-vitamin), enzimek (glutation-peroxidáz, kataláz, stb.), vagy ásványok, mint például a szelén, a vas vagy a mangán. Az antioxidánsok egy része megtalálható szervezetünkben, nagy hányadukat azonban a táplálékunkkal, elsôsorban zöldségekkel, gyümölcsökkel juttathatjuk be szervezetünkbe. Legjelentôsebb képviselôiket az 1. ábrán tüntettük fel.

Antioxidánsok • Enzimatikus (endrogén antioxidánsok) – Kataláz – Glutation peroxidáz – Szuperoxid dizmutáz (SOD)

1. ábra. Az antioxidánsok csoportjai Figure 1. Groups of antioxidants Ha a szervezetet az átlagosnál, vagy a megszokottnál nagyobb mértékû oxidatív stressznek tesszük ki (például rendszeresen elkezdünk sportolni vagy egy, a saját életünkben szokásos mértékben jelen lévô stressz-szintûnél stresszesebb idôszakot élünk át), akkor a szervezet teljes antioxidáns-kapacitása javul, a szervezet ezen a területen is alkalmazkodik a nagyobb megterheléshez, akár a szívfrekvencia vagy a maximális oxigén-felvétel tekintetében. Ez természetesen megfigyelhetô a sportolóknál is (Kanter, 1998; Pucsok et al., 1999; Radák, 2008). Az antioxidánsok mérhetôk a vérplazmában, ez a módszer azonban invazív, rutinszerûen csak mérsékelt mennyiségben végezhetô, és nem olcsó. Bôrben is mérhetô egyes antioxidánsok (elsôsorban a karotinoidok) szintje, ennek korábbi módja egy bôrterület kimetszése, majd annak nagy nyomású folyadék-kroma-

tográfba, illetve tömegspektrométerbe helyezése volt. Ez a megoldás, amellett, hogy drága, elég fájdalmas. A civilizációs népbetegségek (daganatos betegségek, szív-érrendszeri betegségek, allergiák) mindegyikében azonban preventív szerepet tulajdonítanak az antioxidánsoknak, így az egészségi állapot egyszerû megbecsülhetôségét nyújthatja az antioxidáns státusz felmérése. A Pharmanex cég Raman spektrográfja azzal a céllal született, hogy egy olyan eszközt hozzanak létre, amely az egyén antioxidáns szintjét szûrôprogramszerûen képes vizsgálni. Ehhez gyakorlatilag fájdalommentes, non-invazív, olcsó és gyors módszerre volt szükség. A biológiában és biokémiában már több mint két évtizede használatos a Raman spektrográf fehérjék, DNS, toxikus anyagok kimutatására (Efremov et al., 2008; Notingher et al., 2005; Notingher, 2007; Swain & Stevens, 2007). Ennek adaptációja új lehetôséget biztosított az antioxidánsok kimutatásához. A karotinoidok vérbôl való kimutatásához valójában 1976-ban használtak elôször Raman spektrográfot (Rein et al.,1976). Hata és munkatársai, valamint Stahl és munkacsoportja összefüggést találtak a bôrben és a vérben mérhetô karotinoid-szint között (Hata et al., 2000; Stahl et al., 1998), Svilaas és munkatársai pedig a vérben mérhetô antioxidánsok teljes mennyiségét korreláltatva az egyes antioxidáns csoportokéval (Svilaas et al., 2004), a legerôsebb korrelációt a karotinoidok plazmában mérhetô mennyiségével találták. Ezt követôen keresték a bôrben lévô karotinoidok non-invazív mérésének lehetôségét. A Raman spektrográf egy kék lézerfény sugarat bocsát a bôrfelületre, amely a karotinoidok speciális molekulaszerkezetének köszönhetôen más hullámhosszban verôdik vissza. A visszaérkezô, megváltozott hullámhosszúságú fény mennyiségébôl ki lehet kalkulálni a bôrben jelenlévô karotinoidok mennyiségét (Ermakov et al., 2001; Hata et al., 2000; Smidt, 2003,). Több mint ezer fôs vizsgálati anyag alapján jelentették ki, hogy minél magasabb valakinek a bôr karotinoid-szintje (skin carotenoid score, SCS), annál valószínûbb, hogy védett a különbözô egészségi ártalmak ellen. 1000 Skin Carotenoid Score (SCS) egység 1 ml plazmában mért kb. 0,04µg karotinoidnak felel meg (Smidt, 2003) .

Anyag és módszerek Abból a feltevésbôl indultunk ki, hogy ha a Taiji gyakorlás növeli a Qi mennyiségét a szervezetben, tehát ha hatására a gyakorló személy valóban egészségesebbé válik, akkor a biofotonikus szkennerrel magasabb antioxidáns-szinteket kell, hogy mérjünk a Taiji gyakorlóknál, mint a kontrollszemélyeknél. (A Qi és az antioxidánsok szintjének növelése természetesen minden, fizikai aktivitással járó sporttevékenységre igaz lehet.) A magyarországi Chen-stílusú Hun Yuan TaijiQuan Egyesület 2009. évi nyári edzôtáborában végeztük méréseinket. A tábor hat napos volt, 50 gyakorlónak követtük az antioxidáns-szint változásait a tábor során (25 férfi és 25 nô). A táborban a napi öt óra edzés a csoport átlagosan heti 5,4 órás edzésének közel ötszörös terhelését jelentette. A méréseket a Pharmanex cég biofotonikus szkennerével végeztük az elsô, a harmadik és az ötödik napon. A mérés során a vizsgálati személyeknek a tenyerük egy meghatározott pontját kellett a szkenner lézercsóvájának útjába helyezniük, a mérések személyenként körülbelül három percet vettek igénybe. A mérések mellett egy nép-


• Nem enzimatikus – Bioflavonidok – Karotinoidok • Lutein • Likopin • B-karotin – C-vitamin – E-vitamin – Ásványi anyagok (Se, Fe, Mn, Cu, Zn) – Kéntartalmú aminosavak (Cisztein, Metionin > Glutation) – Antioxidáns koenzimek (NADH, koenzim Q10, α-lipidsav)

9

Maximum 67 15 13 12 23 61

Minimum 22 0.4 0.5 0 2 0

Átlag±Std.Dev. /Mean±S.D. 29,77±10,55 1,79±3,44 1,79±3,44 8,6±12,03 10 0 0 0

Minimum

Taiji gyakorlók

51.5 12.5 12.5 41.5

Kontrollcsoport Maximum

SCS érték 1. mérés/1st SCS measurement SCS érték 2. mérés/2nd SCS measurement SCS érték 3. mérés/3rd SCS measurement SCS változása 2.-1./SCS change from 1st to 2nd meas. SCS változása 3.-2./SCS change from 2nd to 3rd meas. SCS változása 3.-1./SCS change from 1st to 3rd meas. SCS: Skin Carotenoid Score, bôr karotinoid szint * p<0,05

Táplálkozási csoportok /Alimentary groups

Vegetáriánusok /Vegetarians Esetszám/ Átlag /Mean S.D. Number 9 44667* 9874 9 42222* 11311 9 43444* 11727 9 -2444 3712 9 1222 5333 9 -1222 4919

Vegyes táplálkozásúak /Meat-eaters Esetszám/ Átlag /Mean S.D. Number 41 36902 8803 41 34244 9346 41 36171 9314 41 -2659 3540 41 1927 3342 41 -732 3873

Tanulmányok •

3. táblázat. Táplálkozási csoportok összehasonlítása / Table 3. Comparison of different alimentary groups

10

2011/11/02 21:26

2. táblázat A résztvevôk megoszlása az egyes alcsoportokban / Table 2. The number of participants in the different subgroups Alcsoportokat meghatározó tényezôk/Factors of subgroups Résztvevôk/Participants Nemek szerint/Gender Férfiak/Men Nôk/Women 25 25 Életkor szerint/Age 35 év alattiak/Under 35 yrs 35 éves vagy 35 év felettiek/35 yrs old or more 24 26 Taiji sportkor/Taiji sportage Kevesebb mint 5 év/Less than 5 yrs 5 év vagy több/5 yrs or more 29 21 Heti edzésóraszám/Weekly training time Kevesebb mint 5,5 óra/hét/Less than 5.5 hrs/wk 5,5 óra/hét vagy több/5.5 hrs/wk or more 29 21 Sporttevékenység/Sport Csak Taiji/Only Taiji Taiji+egyéb sport/Taiji+ other sport 26 24 Iskolai végzettség/Educational level Alacsonyabb mint egyetemi/Lower than university Egyetemi végzettség/University certificate 23 27 Táplálkozási szokások/Nutritional habits Vegyes táplálkozású/Meat eaters Vegetáriánus/Vegetartian 41 9 Dohányzás/Smoking Nem dohányzók/Non-smokers Dohányzók/Smokers 40 10

Átlag±Std.Dev. /Mean±S.D. Kor/Age 36,8±8,75 Taiji sportkor (év)/Taiji sportage (yrs) 4,76±2,61 Taiji heti edzésidô (óra/hét)/Taiji training (hrs/wk) 5,39±2,94 Egyéb sport (óra/hét)/other sports (hrs/wk) 1,78±2,76 Össz edzésóra (óra/hét)/Total training time (hrs/wk) 7,17±4,21 Egyéb sport korábban - hány évig? 11,03±11,99 /Other sports prev. - for how many yrs?

1.. táblázat. A vizsgálatban résztvevôk alapstatisztikái / Table 1. Basic statistics of the participants


MSTT 2011/3 03-50 Page 10


MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 11


egészségtani interjút is készítettünk a résztvevôkkel, amelynek kérdései a táplálkozási, italfogyasztási, alvási szokásaikra, táplálék-kiegészítôk szedésére, valamint egészségi állapotukkal, magánéletükkel és aktuális munkájukkal való megelégedettségükre terjedtek ki. Ez utóbbiak értékelése öt fokozatú Likert-skálával történt. Az interjúk a mérések alatt történtek; a vizsgálatban önkéntes volt a részvétel. A következô kérdésekre kerestünk választ: 1. Magasabbak-e a Taiji gyakorlás hatására a gyakorlók nyugalmi SCS értékei, mint a kontrollszemélyeké? 2. Az edzôtábori 25 óra gyakorlás hatására a kezdeti érték fölé emelkedik-e a gyakorlók SCS értéke? 3. Mely életviteli tényezôk mutatnak összefüggést a gyakorlók antioxidáns-szintjével? A vizsgálatban résztvevôk alapadatait a 1. táblázat tartalmazza. A csoport eredményeit nem csupán együtt, de több szempontból alcsoportokra osztva is vizsgáltuk. Ezek a szempontok az alábbiak voltak: nem, kor (35 év alattiak és felettiek), sportkor (kevesebb, illetve több mint öt év Taiji edzéssel töltött idô), heti edzésidô (több vagy kevesebb, mint heti 5,5 óra), iskolai végzettség (egyetemi vagy alacsonyabb), valamint a táplálkozási (vegyes táplálkozás – vegetarianizmus) és a dohányzási szokások (dohányzik vagy sem). Az alcsoportokat alkotó személyek számát a 2. táblázat tartalmazza. A tábor után egy tizenöt fôs kontrollcsoportot is megvizsgáltunk, náluk csak egy nyugalmi mérés történt, az interjúval kiegészítve. Az eredmények kiértékeléséhez STATISTICA for Windows 8.0 programot, egymintás és kétmintás t-próbát, Mann-Whitney U-tesztet és Spearman-féle rang-korrelációt alkalmaztunk. A véletlen hiba maximumát kevesebb, mint 5%ban határoztuk meg.

11

sportot is ûzôk eredményeinek különbségeit összevetve (1. méréskor p=0,15, 2. méréskor p=0,10, 3. méréskor p=0,21) minden esetben a más sporttevékenységet is folytatók rendelkeztek magasabb értékkel. A dohányzó és nem-dohányzó csoport karotinoid értékeinek különbségei megközelítették a szignifikáns határt (1. méréskor: p=0,06, 2. méréskor: p=0,14, 3. alkalommal p=0,12), magasabb értékeket mérve a nemdohányosoknál. A heti edzésóraszám és a táplálkozási szokások alapján kialakított két-két csoport között azonban mutatkoztak különbségek. A más átlagos heti edzésóraszámú csoportok 2. méréskori értékeikben és az elsô méréshez képest a 2. és a 3. méréskor tapasztalt mérések közti különbségekben (3. ábra) tértek el szignifikánsan egymástól (az elsô mérési eredményüknél p=0,246, a harmadiknál p=0,053 volt). A vegetáriánusok mindhárom alkalommal magasabb értékekkel rendelkeztek a vegyes táplálkozásúakhoz képest, ám értékeik változásaiban nem találtunk különbséget (3. táblázat).

Eredmények A tábor során végzett három mérés teljes csoportra vonatkozó értékeit az 2. ábrán mutatjuk be.

A nem, a kor, a Taiji-sportkor, az iskolai végzettség, a végzett sporttevékenység fajtája (csak Taiji vagy Taiji+más sport), illetve a dohányzási szokások szerint elkülönített csoportok között sem a karotinoid-szintekben, sem az SCS változás mértékében nem találtunk különbségeket. A taijizó és a Taiji mellett egyéb

A taijizók csoportja kiindulási SCS értékeiben, heti zöldség, gyümölcs és vörös hús fogyasztásában, valamint a kávét, teát édesítési szokásaiban különbözô a kontrollcsoporttól (4. ábra). A Spearman-féle rang-korreláció számítások összefüggéseket mutattak ki és a Taiji gyakorlással töltött heti edzésidô, a teljes (más sportot is magába foglaló) heti edzésidô és a bôr karotinoid szint 2. és a 3. mérésének eredményeivel. A munkával való megelége-


2. ábra. A Taiji csoport három mérési eredménye Figure 2. Results of the Taiji group ** p<0,01 *** p<0,001

3. ábra. Heti edzésszám szerinti csoportok bôr karotionid értékei és karotionid-szint változás mértéke szerinti különbségei Figure 3. Skin Carotenoid Scores (SCS) and SCS changes in percengate of groups formed by different training time * p<0,05

12

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 12


4. ábra. A taijizó és kontrollcsoport SCS értékeinek összehasonlítása és táplálkozási szokásainak szignifikáns különbségei Figure 4. Comparison of Taiji group and Controls, differences by their alimentary habits – vegetable, fruit and red meat consumption, sweeting of coffee/tea * p<0,05 *** p<0,001 dettség, a szubjektív egészség és a vegetarianizmus is korrelált a bôr karotinoid szinttel, valamint a napi alvásmennyiség is összefüggött az 1. mérés eredményeivel. A korreláció-analízis eredményeit a 4. táblázat tartalmazza.


Megbeszélés és következtetések Az eredmények részben igazolták feltevéseinket, részben pedig új kérdéseket vetettek fel. A taijizó csoportnak szignifikánsan magasabb nyugalmi bôr karotinoid értékei voltak, mint a kontrollcsoportnak. A magas értékeket tulajdoníthatnánk nagyobb mértékû zöldség- és gyümölcs-fogyasztásuknak, épp úgy, ahogy a taijizók csoportján belül is a vegetáriánusoknak volt magasabb az antioxidáns szintje. Nem várt módon a vegetáriánusok bôr karotinoid szintje is, a vegyes táplálkozásúakéhoz hasonlóan, az intenzívebb fizikai igénybevétel hatására csak kis mértékben csökkent. Smidt (2003) 1375 amerikai személy körében mindössze 19072±8828 pontos átlag bôr karotinoid értéket talált, noha a csoport 98%-a minden nap fogyasztott zöldséget/gyümölcsöt. Li és munkacsoportja 88611 fôt vizsgálva (Li et al., 2006) 26963±10739 átlagos SCS értékeket találtak; az általuk vizsgált csoport tagjai minden nap fogyasztottak zöldséget/gyümölcsöt. Ennek alapján a Taiji gyakorlók kezdeti átlagos értékét, a saját kontrollcsoportunkhoz is viszonyítva, megállapíthatjuk, hogy a taijizók magasabb nyugalmi értékeit gyakoribb zöldségés gyümölcsfogyasztásuk nem magyarázza teljes mértékben. A taijizó csoport magas SCS értékét a rendszeres fizikai aktivitás következményének is tarthatnánk. A hetente eleve többet edzô csoportnál megfigyelhettük, hogy magasabbak voltak az egyes alkalmakkor mért SCS értékeik és kisebb mértékben csökkent a fokozottabb terhelés hatására bôr karotinoid szintjük. Az edzôtáborban 2. és 3. alkalommal mért bôr karotinoid szint értékek korrelációja a heti edzésóraszámokkal, szemben az elsô mért értékekkel nem korreláló heti edzésórákkal, arra utal, hogy az edzôtábori edzések még jobban befolyásolták a karotinoid szintet. Az egyéb sporttevékenység hatását nem tudtuk kizárni, a teljes edzésóraszám épp úgy korrelált a 2. és a 3.

4. táblázat. Összefüggések a karotinoidok bôrben mérhetô szintje és azok változása, valamint egyes megkérdezett mutatók között Table 4. Correlations between Skin Carotenoid Scores (SCS), SCS changes and some life-style variables SCS ÉRTÉK/ SCS ÉRTÉK/ SCS ÉRTÉK/ Változás/ Változás/ Változás/ SCS value SCS value SCS value Change Change Change 1. mérés/ 2. mérés/ 3. mérés/ 2.-1. 2.-1. 3.-1. 1st meas. 2nd meas. 3rd meas. mérés/meas. mérés/meas. mérés/meas. Nem/Gender -0.07 0.01 0.02 0.21 0.02 0.21 Kor/Age 0 0.03 0.02 0.1 -0.03 0.06 Taiji sportkor/Taiji sportage 0.18 0.19 0.19 0.06 0 0.06 Taiji edzésidô (óra/hét/Taiji weekly training time (hrs/wk) 0.35 0.36 0.34 0.34 0.25 0.04 Teljes edzésidô (óra/hét)/Total training time (hrs/wk) 0.38 0.34 0.39 0.26 -0.1 0.25 Munkával való megelégedettség/Satisfaction with work 0.29 0.29 0.3 0.04 0.03 0.06 Szubjektív egészség/Subjective health 0.37 0.42 0.36 0.21 -0.17 0.03 Magánélettel való megelégedettség/Satisfaction with privacy -0.07 -0.03 -0.1 0.09 -0.19 -0.09 Zöldségfogyasztás (alkalom/hét)/Vegetable consumption (times/wk) 0.18 0.24 0.17 0.2 -0.18 0.01 Vegetarianizmus/Vegetarian diet 0.32 0.31 0.28 0.02 -0.07 -0.05 Táplálék-kiegészítô szedése (alkalom/hét)/Nutritional supplement (times/wk) 0.11 0.11 0.13 0.01 0.06 0.06 Táplálék-kiegészítô szedése (igen/nem)/Nutritional supplement (yes/no) 0.09 0.07 0.12 -0.03 0.13 0.1 Alvás (óra/nap)/Sleeping (hrs/day) 0.3 0.25 0.22 -0.07 -0.08 0.14 A szignifikáns korrelációs együtthatók értékeit vastag dôlt betûkkel tüntettük fel./Significant correlations are presented with bold, SCS: Skin Carotenoid Score, bôr karotinoid szint

MSTT 2011/3 03-50

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 13


Köszönetnyilvánítás Köszönjük Han Kui Yuan 19. generációs Taiji és Qi Gong mesternek a támogatását, a NuSkin-Pharmanex

cégtôl Tresser Kata, Nyíri Attila, Vass Gergely és Németh László segítségét és a gyakorlóknak a részvételt.

Felhasznált irodalom Dechamps, A., Lafont, L., Bourdel-Marchasson, I. (2007): Effects of Taiji exercises on self-efficacy and psychological health. European Review of Aging and Physical Activity, 4: 1. 25-32. Dravetzky, É. (2000): Akupunktúra – Elmélet – Gyakorlat. Dr Haller Média Kiadó, Pécs. Efremov, E.V., Ariese, F., Gooijer, C. (2008): Achievements in resonance Raman spectroscopy. Review of a technique with a distinct analytical chemistry potential. Analytica Chimica Acta, 606: 119-134. Ermakov, I.V., Ermakova, M.R., McClane, R.W., Gellermann, W. (2001): Resonance Raman detection of carotenoid antioxidants in living human tissues. Optics Letters, 26: 15. 1179-1181. Hata, T.R., Scholz, T.A., Ermakov, I.V., Scholz, T.A., Bernstein, P.S. (2000): Non-invasive laser Raman detection of carotenoid antioxidants in skin. Journal of Invest Dermatology, 115: 441-448. Havasi, A. (2004): A Taiji Quan elmélete és filozófiája. Lunarimpex, Budapest. Jin, P. (1992): Efficacy of Taiji, brisk walking, meditation, and reading in reducing mental and emotional stress. Journal of Psychosomatic Research, 36: 4. 361-370. Kanter M. (1998): Free radicals, exercise and antioxidant supplementation. Proceedings of the Nutrition Society, 57: 9-13. Li, C.L., Bi, S.X., Poole, S., Smidt, C., Zhu, J.S. (2006): Human Skin Carotenoids in 88,611 subjects measured by Biophotonic Scanner. Chinese Journal of Clinical Pharmacy, 15: 2. 124-125. National Geographic Channel’s website. Part from Fight Sciences. Retrieved Nov 30, 2010, from http://channel.nationalgeographic.com/series/fightscience/all/Photos#tab-Videos/07762_00. Nothinger, I., Jell, G., Notingher, P.L., Bisson, I., Tsigkou, O., Polak, J.M., Stevens, M.M., Hench, L.L. (2005): Multivariate analysis of Raman spectra for in vitro non-invasive studies of living cells. Journal of Molecular Structure, 744-747: 179-185. Nothinger, I. (2007): Raman Spectroscopy Cellbased Biosensors. Sensors 7: 1343-1358. Packer, L., Colman, C. (1999): The Antioxidant Miracle: Your Complete Plan for Total Health and Healing. John Wiley & Sons, NYC. Passwater, R.A. (1998): All About Antioxidants. Avery Publishing Group, Inc., NY. Pucsok, J., Malomsoki, J., Radák, Zs., Nemeskéri, V. (1999): A rendszeres mozgás hatása a szabadgyökök keletkezésére és antioxidánsok mûködésére. Sportorvosi Szemle, 40: 2. 61-74. Qu, M.Y. (1986): Taijiquan: a medical assessment. In Chinese Sports Editorial Board (ed.): Simplified Taijiquan. Chine International Book Trading Corporation, Beijing, 6-9. Radák Zs. (2008): Szabadgyökök és testedzés: jelenés jövôbeli perspektívák. Magyar Sporttudományi Szemle, 9: 2. 11-14. Reid-Arndt, S.A., Matsuda, S., Cox, C.R. (2011): Tai Chi effects on neuropsychological, emotional and physical functioning following cancer treatment: A pilot study. Complementary Therapies in Clinical Practice. Article in Press.


mérési eredményekkel, mint a csak taijizással töltött heti edzésórák száma. Az egyéb sporttevékenységet folytatók a csak Taijit gyakorlókénál magasabb értékei azonban jelzik a több sporttevékenység erôteljesebb antioxidáns-szint növelô hatását. Másrészrôl, a csak Taijit gyakorlók átlagosan 35217 SCS értéke arra utal, hogy csupán csak a Taiji gyakorlása is jótékony hatással van az antioxidáns-szintre. A szakirodalomban csupán egyetlen vizsgálatot találtunk, amely sportolók körében ugyanezt az eszközt használta. Az eredményeket Skaug (Skaug et al., 2009) a European College of Sports Sciences 2009. évi, 14. kongresszusán mutatta be. Norvég élvonalbeli sportolók egy csoportját két részre osztva az egyik csoportnak az edzési idôszak kezdetétôl nagy antioxidáns tartalmú multivitamin készítményt (Vit), a másiknak pedig placebót (Ctrl) adva, a csoportok bôr karotinoid szintjét az edzési idôszak elején és a végén (hat héttel késôbb) megmérve, a kontrollcsoport kezdeti 29737 pontos SCS értéke 31105-re, a Vit csoporté 27278-rôl 34333-ra emelkedett. Az edzési idôszakban átlagosan heti nyolc órát edzettek a vizsgálatba bevont személyek. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy a taijizó csoport kezdeti 38300 pontos bôr karotinoid szintje, bármelyik csoporthoz képest igen magasnak tekinthetô, és úgy véljük, hogy ez a magas érték nem tulajdonítható csupán a Taijinak, mint fizikai aktivitásnak sem. Amennyiben a bôr karotinoid-szintre valóban az egészség mértékeként tekintünk, akkor a korrelációanalízis eredményeirôl megállapíthatjuk, hogy visszaigazolták a már ismert – ám talán még ilyenformán nem kimutatott – tényeket, hogy az alvás mennyisége hatással van az egészségi állapotra, valamint a szubjektív egészség mértéke és a magánélettel való megelégedettség mértéke, mint a lelki egészség, illetve közérzet mutatói szintén befolyásolják az egyén egészségét. A teljes taijizó csoport táplálkozási szokásai tehát megfelelnek az egészséges táplálkozásra vonatkozó mai ajánlásoknak. A gyakorlók rendszeres zöldség-, illetve gyümölcsfogyasztása önmagában azonban nem magyarázza kellôképpen a csoport magas bôr karotinoid értékeit; épp úgy, ahogy a Taiji, mint fizikai aktivitás sem. Az SCS értékek lelki egészséggel mutatott összefüggése talán az elôzô kettô módosító tényezôvel együtt megmagyarázza, hogy a Taiji gyakorlás hogyan képes ilyen mértékben az antioxidáns-szintet emelni. Mindazonáltal megjegyezzük, hogy egyetlen edzésen sem történt külön meditáció. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Taiji gyakorlás hosszútávon az antioxidáns-szintet növelni látszik. Napjainkban a National Geographic csatorna „A harc tudománya’’ címû mûsorának egyik részében biomechanikával foglalkozó kutatók szintén kísérletet tettek a Qi mérésére, azonban módszereikkel a Qit nem tudták megragadni (National Geographic csatorna honlapja). Jelen munkánkban, ha nem is biztos, hogy magát a Qit, de talán annak egy hatását sikerült kimutatnunk. Annak érdekében, hogy a Taiji gyakorlás hatásait más sporttevékenységek antioxidáns szint növelô hatásával összevethessük, témánk további kutatásokat igényel.

13

MSTT 2011/3 03-50

14

2011/11/02 21:26

Tanulmányok •

Page 14



Rein, A.J., Saperstein, D.D., Pines, S.H., Radlick, P.C. (1976): Blood Plasma Investigations by Resonance Raman Spectroscopy: Detection of Carotenoid Pigments. Experientia, 32: 10. 1352-1354. Skaug, A., Sveen, O., Raastad, T. (2009): Administration of an Antioxidant Multi Vitamin/Mineral Supplement Reduced Training Induced Increases in VO2max In Well Trained Subjects. Oral Presentation at 14th Annual ECSS Congress, June 24-27, 2009. Abstract: Book of Abstracts, 130. Smidt, C.R.(2003): Clinical Screening Study: Use of the Pharmanex BioPhotonic Scanner to Assess Skin Carotenoids as a Marker of Antioxidant Status. Retrieved Nov 20, 2010, from http://www.scannersuccess.com/nss-folder/scannerclinicals/Pharmanex%20Scanner%20Clinical.pdf. Song, R., Ahn, S., So, H.Y., Park, I.S., Kim, H.L., Joo, K.O., Kim, J.S. (2009): Effects of Tai Chi Exercise on Cardiovascular Risk Factors and Quality of Life in Post-menopausal Women. Journal of Korean Academy of Nursing, 39: 1. 136-144. Stahl, W., Heinrich, U., Jungfmann, H., Von Laar, J., Schietzeel, M., Sies, H., Tronnier, H. (1998): Increased dermal carotenoid levels assessed by noninvasive reflection spectrophotometry correlate with serum levels in women ingesting betatene. Journal of Nutrition, 128: 903-907.

Svilaas, A., Sakhi, A.K., Andersen, L.F., Svilaas, T., Ström, E.C., Jacobs, D.R., Jr., Ose, L., Blomhoff, R. (2004): Intakes of antioxidants in coffee, wine, and vegetables are correlated with plasma carotenoids in humans. Journal of Nutrition, 134: 3. 562-7. Swain, R.J., Stevens, M.M. (2007): Raman microspectroscopy for non-invasive biochemical analysis of single cells. Biochemical Society Transactions. 35: 3. 544-549. Thornton, E. (2008): Tai Chi exercise in improving cardiorespiratory capacity. Medicine and Sport Science, 52: 54-63. Wall, R.B. (2005). Taiji and mindfulness-based stress reduction in a Boston public middle school. Journal of Pediatric Health Care, 19: 4. 230-237. Wolf, S.L., O’Grady, M., Easley. K.A., Guo. Y., Kressig, R.W., Kutner, M. (2006): The influence of intense Tai Chi training on physical performance and hemodynamic outcomes in transitionally frail, older adults. The Journals of Gerontology, Series A, Biological Sciences, Medical Sciences, 61A: 2. 184-189. Yeh, S.-H., Chuang, H., Lin, L.-W., Hsiao, C.-Y., Wang, P.-W., Yang, K.D. (2007): Tai Chi Chuan exercise decreases A1C levels along with increase of regulatory T-cells and decrease of cytotoxic T-cell population in type 2 diabetic patients. Diabetes Care, 30: 3. 716-718.

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Page 15

Mûhely •

Bakonyi Tibor: A labda mindig gömbölyû

15

A labda mindig gömbölyû Egy sikersportág társadalmi hátteréhez Bakonyi Tibor Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest E-mail: [email protected]

Összefoglaló A látványsportokat az 1980-as évektôl világszerte globális gazdasági kihívás érte. A volt keleti blokk államaiban, köztük Magyarországon is, az 1989-1990es gazdasági és politikai rendszerváltás következményei megsokszorozták ezt a kihívást, amelyre az érintett országok sportirányítása, sportszövetségei, sportegyesületei eltérô válaszokat adtak. A magyarországi sportvezetôk túlnyomó része tragédiaként fogta fel az új helyzetet. A dolgozat célja, hogy a magyar kézilabda sport példáján keresztül bemutasson egy olyan sportágat, amely ebben az idôszakban sikeressé vált, mert menedzsmentje a kihívásokra adekvát válaszokat adott. A dolgozat dokumentumelemzéseken és esettanulmányokon alapul. A tanulmány elsô részében a szerzô bemutatja a hazai látványsportok helyzetét, valamint a kézilabdázás és a labdarúgás státusza közötti hasonlósságokat és különbségeket. A második részben azt elemzi, milyen fontos küldetést töltött be a kézilabdázás a társadalmi integrációban és milyen jelentôsen bôvült a sportág szurkolóinak tábora a 2000-es években. Tárgyalja továbbá azt a kérdést, hogyan értelmezi a sportági vezetés a társadalmi szerepés felelôsségvállalást. Következtetéseiben a szerzô hangsúlyozza, hogy a magyar sportnak is vannak mûködô húzóágazatai, amelyek a sporttársadalom számára követendô példát jelenthetnének. Ezek között kitüntetett helyet foglal el a kézilabdázás. Kulcsszavak: látványsportok, kézilabdázás, sportfogyasztás, társadalmi felelôsségvállalás

Bevezetés, célkitûzések

A látványsportok helyzete hazánkban A nemzetközileg legfontosabb és Magyarországon is jelentôsnek számító csapatsportágak közül – a világversenyek, illetve a nemzetközi szövetségek hivatalos statisztikáit figyelembe véve – hazánkban a legeredményesebb a vízilabda, amelynek azonban olimpiai jövôjével kapcsolatban a sportág egykori olimpiai bajnoka, jelenlegi aktív edzô, erôs, szakmai kritikán alapuló félelmeket fogalmazott meg. Elemzésében jelezte: A magyar csapatsportok látványossága a 21. század elején már nem azonos azzal, amilyen a 20. század második felében volt. Egyfelôl a nemzetközi vízilabdasportban a magyar válogatottak az elmúlt esztendôkben az élmezônyben szerepeltek. Másfelôl ez az élmezôny, mint ahogyan a nemzetközi vízilabdasport bázisa és piaca is, látványszempontokból meglehetôsen szûk. Ugyanakkor az eredményességi mutatókban a vízilabdától elmaradó magyar kézilabdasport egy harmadik évtizede dinamikusan fejlôdô sikertörténet szerves része. Az eredményességet tekintve, a látványsportágak közül – az egyedülállóan sikeres vízilabdát leszámítva – egyik sem vetélkedhet Magyarországon a kézilabdával. A dolgozatban mégsem a vízilabdával, hanem a labdarúgással hasonlítjuk össze a magyar kézilabdát, mert a vízilabda globálisan nem eléggé népszerû. A vízilabda három olimpián keresztül a magyar látványsport „zászlóshajója", a sportág olimpiai szereplése azonban kérdésessé vált az elmúlt években. Míg a kézilabda az elmúlt évtizedekben valóban globális látványsportággá vált, addig ez az áttörés a vízilabda esetében elmaradt. Bár a vízilabda hagyományos olimpiai sportág, ellentétben az olimpiákon parvenünek tekinthetô kézilabdával, részben hasonló kihívásokkal küzd, mint például egy másik, szintén


A dolgozatban a sportpolitikában kiemelten kezelt csapatsportok kontextusában tárgyaljuk a magyar kézilabda közelmúltját és a sportág társadalmi státuszát. Kitérünk a Magyarországon legnépszerûbb két látványsportág, a labdarúgás és a kézilabda elmúlt két és fél évtizedének összehasonlítására is. A látványsportok közül Magyarországon vitathatatlanul a két legnépszerûbb és nézettségi mutatóikban összevethetô labdarúgás és kézilabda hasonló helyzetben volt a nyolcvanas évek közepén. Alaptézisünk, hogy a sportmozgalmat, különösen a csapat- és látványsportokat a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek elejéig egy globális gazdasági kihívás érte (Jády, 2010). Ez a kihívás – a kényszerû Los Angeles-i bojkott miatt is – máig ható módon, megkésettséggel érte a magyar sportot a rendszerváltás éveiben, amikor a magyar sport és annak vezetése nem a kihívásoknak megfelelô szerkezetváltással, hanem a napi túléléssel volt elfoglalva. Ez a globális kihívás párosult Magyarországon azzal a kelet-európai rendszerváltásból fakadó folyamattal, ami az államszocialista sportrendszer politikai, sportszakmai, gazdasági, társadalmi és nem utolsó sorban erkölcsi csôdjével járt együtt

(Bakonyi, 2007, 2008; Földesiné, 1990, 1996). A magyar sport közelmúltjáról, legyen az versenysport, szabadidôs, iskolai, vagy rekreációs sport, az 1990-es évek elejétôl a politikai cenzúrától szabaddá vált sportszociológia és szociográfia rendre szomorú képet fest (Frenkl és Gallov, 2002; Földesiné, 2009). Az általános képlet szerint a magyar sport a rendszerváltás egyik nagy vesztese. Ez a sommás tétel, ha kritikátlanul elfogadjuk axiómaként, megnehezíti a tényeken és adatokon nyugvó részelemzéseket. A dolgozat komparatív módon igyekszik árnyalni a fenti axiómán alapuló képet. Úgy véljük, hogy a magyar kézilabdasport olyan változásokon ment át az elmúlt két évtizedben, amelyeknek nem egy eredôje kifejezetten pozitívnak mondható. A kihívásokra a magyar kézilabdasport, ha kényszerûen is, de alapvetôen korszerû, mind a sportgazdasági, mind a sporttársadalmi realitásokat figyelembe vevô, sporteredményekben és társadalmi elfogadottságban is mérhetô módon, sikeres válaszokat tudott adni. A globálisan is egyre népszerûbb látványsportok közül a kézilabda helyzete különbözik a többi magyarországi látványsportétól. Ennek okaira keres egyfajta lehetséges választ ez a dolgozat.

MSTT 2011/3 03-50

16

2011/11/02 21:26

Page 16

Mûhely •

klasszikus magyar olimpiai sportág, az öttusa. A hazai vízilabda bajnoki mérkôzések, illetve a magyarországi – fôleg budapesti – rendezésû nemzetközi kupamérkôzések látogatottsága messze elmarad a kézilabdameccsekétôl. A televíziós közvetítések nézettségében a vízilabda meg sem közelíti a dinamikus fejlôdést mutató kézilabdát. A hagyományosan legnépszerûbb magyar sportág, a labdarúgás mai eredményeit sem a vízilabdáéval, sem a kézilabdáéval nem lehet érdemben összevetni. Míg a kézilabda és a vízilabda élvonalának eredményességi mutatóit pozitívan árnyalja a nemzetközileg sikeres klubcsapatok eredményeinek beszámítása, a labdarúgók esetében a klubcsapatok szereplésének figyelembe vétele még a FIFA rangsorénál is szomorúbb képet nyújtana. A további látványsportok közül a kosárlabda és a röplabda globálisan fejlôdik, ám ez Magyarországon nem jelenik meg. Itthon, hasonlóan az egyre népszerûbb jégkoronghoz, ezekben a sportágakban is szûk a társadalmi bázis. A kiemelten kezelt sportágak közül Magyarországon a kosárlabdázás sajátos helyet foglal el. Globálisan a kosárlabda a kézilabdánál jelentôsebb gazdasági, társadalmi és médiaháttérrel rendelkezik (Ágai Kis és Liszkay, 2008), ám az alább következô összehasonlításból a hazai kosárlabda is törvényszerûen kimarad. Sem a kosárlabda, sem a röplabda, ellentétben a kézilabdával, nem volt képes a globális média által gerjesztett sportgazdasági kihívásoknak a mai napig megfelelni, nemigen jegyzik egyiket sem nemzetközi szinten.


Magyar kézilabdázás és labdarúgás: hasonlóságok és különbségek A hazai sporttudomány alapmûveit áttekintve, a közelmúltról az az általános kép bontakozik ki, hogy az 1989-1990-es gazdasági és politikai rendszerváltás egyfajta negatív, helyenként pusztító jelenségként hatott a magyar sportra. Ez, az idônként egyoldalú kép – ha akaratlanul is – arra is szolgál, hogy a magyarországi sportrendszer-váltás menedzsereinek, sportpolitikai döntéshozóinak felelôsségét elfedje. A szakirodalomban arra is találunk utalást, hogy a magyarországi sportot ért legfontosabb kihívás alapvetôen globális jellegû, és eredetét tekintve a kelet-európai rendszerváltásokat megelôzôen generálódott (Jády, 2010). Ez a kihívás pedig elsôsorban gazdasági jellegû, és csak azt követôen sportpolitikai. Úgy tûnik, hogy ugyanarra a globális eredetû kihívásra egy adott ország sportrendszerén belül egy-egy sportszövetségi vezetés egymástól eltérô jellegû, és ebbôl fakadóan eltérô sikerû válaszokat adott. Ami a magyar kézilabdasportot illeti, megítélésünk szerint, nem lehet ugyanazokkal a jelzôkkel leírni annak elmúlt két évtizedes sorsát, amelyekkel általában a magyar sportról szokás beszélni. A kézilabdasport az elmúlt évtizedekben kinôtte nemcsak Közép-Európát, de magát az „öreg kontinenst" is. Az „új" kézilabda már a hetvenes években visszatért az olimpiai játékokra, de ekkoriban még nem volt része a világ globalizált és mediatizált sportüzletének. Ám a nemzetközi kézilabda, illetve a nemzetközi szervezetek vezetôi pontosan megérezték a nyolcvanas évek közepétôl jelentkezô kihívásokat a nemzetközi sportéletben, különösen a sportfinanszírozásban. A Los Angelesben megrendezett olimpia – a szocialista országok bojkottja ellenére – egyszerre vált

Bakonyi Tibor: A labda mindig gömbölyû globális médiaeseménnyé és üzleti sikertörténetté. Azt követôen élsport csak akkor lehetett üzleti szempontból sikeres, ha eladható volt a mediatizált piacon. Az, hogy a magyar kézilabdázás a 21. század elején versenyképes, az nem kis mértékben a fenti tény felismerésével, és az ezzel járó szemléletváltás elfogadásával is magyarázható. Az olimpiai nemes eszmék felôl nézve a Los Angeles-i nem volt a legnemesebb olimpia, ám az ott megmutatkozó változások minden látványsportot átalakítottak, az alapoktól a leglátványosabb csúcsokig. Azok a hagyományos sportnemzetek, amelyek kényszerû távolmaradásuk miatt nem vették ki aktívan részüket a Los Angeles-i leckébôl, olyan ütemkésésbe kerültek, amit azóta sem sikerült ledolgozniuk. A ledolgozatlan hátrány nem sorsszerûen következett be. A szemléletváltás elmaradása, a sport piacosításának és újra-társadalmasításának megkésettsége nem valamiféle kényszerpályás fejlôdésbôl fakadó, elkerülhetetlen szükségszerûségek. A magyar sport 1989-et követôen felismert válsága több sportágban elkerülhetô lett volna az adott sportágak teljes vertikumában. Gallov Rezsô szerint „az 1989-1990-es rendszerváltás óta lényegében nem történt meg két évtized alatt sem sportkultúránk átfogó rendezése. Jellegében ma éppen olyan áldatlan, rendezetlen állapotok uralkodnak ennek a szférának csaknem minden fontos ágazatában…" (Gallov, 2010, 5.). Gallov Rezsô szavai általában igazak. Ám, az aggodalom és a mindenkori sportpolitikai döntéshozókra való hivatkozás gyakorlata mellett, nem érdektelen azoknak a különös eseteknek, jelenségeknek a felidézése, amelyek nem mindig illenek bele az általános képbe. A magyar sport „eltékozolt évtizede" (Frenkl, 1986), valójában jóval hosszabbra nyúlt, mint egy évtized. A nyolcvanas évek második felében az államszocialista rendszer sportstruktúrája még eredményesnek tûnt. A diktatórikus sportvezetés még rendelkezett annyi tartalékkal, hogy a rendszerváltás körüli években kiemelkedô nemzetközi sportsikereket produkáljon, hozzájárulva egy idejétmúlt sportrendszer átmentéséhez egy új, piaci alapokon nyugvó demokratikus rendszerbe. Az 1991 óta üzleti vállalkozásként és globális médiatermékként üzemelô európai csúcsfutball volt az elsô európai sport iparág, amely a Los Angeles-i kihívásoknak megfelelôen szabályozta újra egyik legfontosabb versenyfolyamatát, a korábbi BEK-et. Az új kiírásnak fô szervezô eleme lett a piacképesség és az eladhatóság. Ebbôl a szempontból kétségtelenül hatalmas siker az európai labdarúgás üzletesítése. Az európai csúcsfutball olyan népszerûségre tett szert, amellyel más sportágak nem vetélkedhetnek. A kézilabda nem vetélkedhet a labdarúgással, ám mintákat az EHF minden jel szerint átvette az UEFA-tól. Az európai csúcsfutball radikális átalakulása elôtt néhány évvel még úgy tûnhetett, hogy a kelet-európai labdarúgás szerves része a legnagyobb játéknak és a magyar futball büszkeségre okot adó, élô hagyomány. Például, 1985-ben az UEFA döntôjébe jutott a Videoton. 1986-ban a magyar válogatott a világranglistán ma már elképzelhetetlenül elôkelô helyen állt, sorrendben harmadszor vívta ki a vébé részvétel jogát. A válogatott csapat a mexikói világbajnokságra (1986) majdnem úgy készült, mint az ötvenes évek élsportolói a helsinki olimpiára, a hazai és az európai (futball-) valóságtól elidegenedve. Ennek a futballvalóságtól,

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:26

Page 17

Mûhely •

A nyolcvanas években rendszeresen szerepeltek magyar férfi kézilabdázók a világválogatottban, ahogy azóta is rendre fel-felbukkannak ott magyarok. Az utóbbi évtizedben nôi világválogatott szinte elképzelhetetlen magyarok nélkül. Ez az adat a magyar labdarúgással összevetve még értékesebb; az utolsó magyar labdarúgó, aki meghívást kapott hasonló szereplésre (1985-1986 között hat alkalommal) Détári Lajos volt. Kevésbé szubjektív mûfaj a világ legjobb játékosa címe, amelyet a nôknél 1995-ben Kocsis Erzsébet, 2000-ben és 2003-ban Radulovics Bojána, 2004-ben Kulcsár Anita, 2005-ben Görbicz Anita nyert meg a World Handball Magazine szavazásán. (http://www. worldhandball.com/DesktopDefault.aspx?menuid=550). A férfiaknál Nagy László 2004-ben a világ negyedik legjobb játékosa lett. A kelet-európai, szocialistának nevezett, államosított „sportmozgalom" – azon belül a magyar kézilabdasport – a legnépszerûbb látványsportok nemzetközi mezônyében, „a magyar sport elvesztegetett (hosszú) évtizedében" (Frenkl, 1986) látványos (rész-)eredményeket tudott produkálni. Az évtized végére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a sikeres és hagyományos magyar látványsportok válságba kerültek. Ez a válság a magyar futballban lett a legmélyebb. A mexikói világbajnokságot követôen Végh Antal, aki 1974-ben még azt kérdezte, hogy miért beteg a magyar futball, 1986-ban már hangosan kijelentette, hogy a magyar futball „gyógyíthatatlan" (Végh, 1974, 1986). A nyolcvanas évek közepén hasonlónak tûnô starthelyzetbôl alapvetôen eltérô utakat járt be a két sportág Magyarországon az elmúlt évtizedekben, az alapoktól kezdôdôen, a világversenyeken szereplô válogatottakig bezárólag. A két sportág jelenlegi, alapvetôen eltérô helyzete sportpolitikai, szakmai, stratégiai és gazdaságvezetôi döntések eredôje. Azért is indokolt a magyar labdarúgás állandó szem elôtt tartása a magyar kézilabdáról szólva, mert a kihívások is hasonlóak voltak a nyolcvanas évek közepétôl, és különösen azok az 1989-1990-es politikai rendszerváltást követôen. Miközben az elmúlt két évtized a magyar labdarúgásban Végh 1986-os anamnézisét látszik igazolni, a magyar kézilabdasport csúcscsapatai viszont nagyszerûen szerepeltek a legfontosabb nemzetközi eseményeken (1. táblázat). Magyar egyesületek kézilabdacsapatai az egyre nagyobb népszerûségre szert tevô klubtornákon rendre meghatározó szerepet játszottak az elmúlt években. A magyar felnôtt válogatottak is a világversenyek meghatározó szereplôi voltak. Figyelemre méltó, hogy a

1. táblázat. A magyar kézilabdázók nemzetközi eredményei 1995-2008 között Európa- és világbajnokságokon elért helyezések ’95 ’96 ’97 ’98 ’99 ’00 ’01 ’02 ’03 ’04 Nôk 3. 10. 9. 3. 5. 1. 6. 5. 2. 5. Férfiak 17. 10. 4. 6. 11. 6. 4.

’05 3. -

’06 5. 13.

’07 8. 9.

’08 4. 8.

’99 1. 5-8.

’00 5-8. 5-8.

’01 3. -

’02 2. 2.

’03 5-8. 3.

’04 3. 5-8.

’05 3. 5-8.

’06 5-8.

’07 5-8.

’08 3. -

Közép-Európai Kupákban elért helyezések ’95 ’96 ’97 ’98 ’99 Nôk 1. 3. Férfiak 5-8. 2. 5-8. Forrás: Ágai Kis – Liszkay, 2008, 284-287.)

’00 2.

’01 5-8.

’02 3.

’03 3. 5-8.

’04 5-8. -

’05 -

’06 2. -

’07 3. -

’08 -


sportvalóságtól, a valódi alapoktól éppúgy, mint a nemzetközi konkurenciától elidegenedett szisztémáknak utolsó sikere – vagy ha tetszik: elsô látványos kudarca – volt a mexikói világbajnokság. A magyar kézilabdázás és a labdarúgás sikerekkel „fordult" a sorsdöntô nyolcvanas évekre. Mind a klubcsapatok, mind a nemzeti válogatottak szintjén nemzetközileg is jegyzett teljesítményeket mutathatott fel mindkét sportág. Ahogyan a honi kézilabdasport népszerû történelemkönyve fogalmazott: a „sírós-nevetôs nyolcvanas évek" (Gulyás, 2008) sok tekintetben hasonlóságokat mutattak a két népszerû látványsportban elért nemzetközi eredményességben. A kihívások és az ezekre adott válaszok nem voltak Magyarországspecifikusak. Például, a labdarúgásban, alig néhány évvel a globális futballüzlet európai intézményesülése elôtt, a kelet-európaiak idôrôl-idôre produkáltak nemzetközi sikereket. Például a Dinamo Kiev KEK gyôzelme (1986); a Steaua Bukarest BEK elsô (1986) és második helye (1989); a Videoton UEFA Kupa második helye (1985). A kelet-európai futballválogatottak világeseményeken való szereplése is említésre méltó. Jugoszlávia csapata, az ország megszûnése elôtti utolsó vb-én negyeddöntôt játszott 1990-ben, ahogyan az utolsó csehszlovák válogatott is. Úgy tûnhetett, hogy az 1976-os Eb-gyôztes csapat utódját sikeresen megszervezték Csehszlovákiában. Az egykori szovjet labdarúgó elit reprezentánsai is a legjobbak között játszottak a nyolcvanas években, az 1988-as Európa Bajnokságon a döntôig menetelt a csapat. A magyar kézilabda válogatottak a nyolcvanas években szintén hangos sikereket arattak. A férfiak az 1980-as moszkvai olimpián negyedikek lettek, az 1986-os svájci világbajnokságon pedig ezüstérmesek. A nôi szakág „sírós-nevetôs évtizedet" zárhatott 1990ben. Az 1982-ben, a budapesti vb-én ezüstérmes lett a Sterbinszky-vezette aranycsapat (Gulyás, 2008). A magyar kézilabda klubcsapatai a nyolcvanas években folyamatosan az európai és a világ élvonalában vitézkedtek, ami ekkor még azonos volt. A Budapesti Honvéd férfi csapata 1977 és 1979 között kétszer is elôdöntôt játszhatott, az 1981-1982-es BEK döntôt pedig megnyerte. A nôi klubcsapatok európai kupáiban a hetvenes évek végétôl kezdôdôen a Vasas, az FTC és a Spartacus jeleskedett. A Vasas 1978-as és 1979-es BEK második helyezését 1982-ben elsô hely követte. A magyar nôi kézilabdacsapatok, a Vasas mellett a Debreceni MVSC és a Spartacus, folyamatosan ott voltak az élmezônyben, a legerôsebb európai kupákban az elkövetkezô években.

Bajnokok Ligájában elért helyezések ’95 ’96 ’97 ’98 Nôk 3. 3. Férfiak 5-8. 5-8.

17


MSTT 2011/3 03-50

18

2011/11/02 21:26

Page 18

Mûhely •

klubsikereket nem egy, a magyar sportvalóságtól elidegenedett klubcsapat érte el. A sikerek hátterében nem egy-egy extravagáns vállalkozó állt, és nem is egy-egy önkormányzat presztízsügye volt a magyar kézilabda eredményessége. Fontos adalékul szolgálhat az EHF Kupa magyar eredményeinek figyelembe vétele. A nôknél ebben a kupában a tárgyidôszakban debreceni, dunaújvárosi, gyôri és székesfehérvári siker született. A résztvevôk között fel-felbukkant váci és békéscsabai klub is. Ez jelzi, hogy a hazai kézilabda nem egy klubhoz, városhoz, régióhoz kötôdik. Ugyanez a földrajzi „diverzitás" jellemzi a férfi klubcsapatokat, bár a nôknél valamivel kisebb a területi „szórás" a csúcskluboknál.


A magyar kézilabda társadalmi megítélése A Magyar Kézilabda Szövetség több mint 55 ezer kézilabdázót tart nyilván, az aktív játékosok száma majdnem eléri a 30 ezret. A 28 586 aktív kézilabdázó 578 egyesületben játszik, 294 férfi és 298 nôi szakosztályban, 2261 csapatban (Magyar Kézilabda Szövetség hosszú távú sportágfejlesztési stratégiája 20092017, htpp://w.w.w.handballnet.hu). (2. táblázat). Az aktív kézilabdázók társadalmi státuszát elemezve kitûnik, hogy a kézilabdázó fiatalok jellemzôbb módon az alsóbb társadalmi rétegekbôl verbuválódnak (Velenczei et al., 2009). Úgy tûnik, hogy a magyarországi kézilabdasport hatékonyabban segíti a társadalmi integrációt szerény eszközeivel és forrásaival, mint teszi azt sok más hazai sportág. A Magyar Labdarúgó Szövetség hivatalos on-line kiadványából az derül ki, hogy a szövetség gerincét alkotó egyesületek a 21. század elejére képtelenekké váltak a társadalmi integrálás elôsegítésére. Az 1997 és 2003 között született 700 000 gyermek közül 2008 végén mindössze 30 752 fô volt igazolt labdarúgó. Az elérhetô adatok szerint napjainkban 80 és 100 ezer közé tehetô a magyarországi igazolt labdarúgók száma. Ennek fényében különösen alacsony a gyermekkorú labdarúgók számára vonatkozó hivatalos statisztikai adat. E mellett, a nemzetközileg elsöprôen népszerû nôi labdarúgás elenyészô számú leánycsoportot foglalkoztat hazánkban. Az MLSZ szerint „… a magyar egyesületek már nem képesek tömegével megmozdítani a sportág számára oly fontos gyermektársadalmat. (…) Napjainkban (…) az egyesületek a labdarúgás iránt érdeklôdô gyermekek további tömegeit nem tudják fogadni. Erre kizárólag az iskolai, meglévô infrastrukturális lehetôségek alkalmasak." (http://www.mlsz.hu/hirek2009.php? itemid=3499). A kézilabdázás egyre kedvezôbb társadalmi megítélését jól tükrözik a sportfogyasztási szokásokra vonatkozó adatok. A sportfogyasztás, különösen a sportközvetítések megtekintése a televízióban mára a kulturális fogyasztás egyik válfajává vált (Földesiné, 2008). A sportfogyasztás felôl nézve, a honi kézi-

Bakonyi Tibor: A labda mindig gömbölyû labda dinamikusan fejlôdô sportág képét mutatja. Ez azért is izgalmas jelenség, mivel a televíziós sportfogyasztás általában nem mutat látványos emelkedést. Ezzel szemben „Az országosan fogható televíziós csatornákon közvetített kézilabda mérkôzések nézettsége több tízmilliós nagyságrendû, évente és folyamatosan növekvô tendenciát mutat. (A 2005. évi 58 milliós nézettség 2008-ban meghaladta a 80 milliót!)" (Magyar Kézilabda Szövetség hosszú távú sportágfejlesztési stratégiája 20092017, http://www.handballnet. hu). A televíziós sportfogyasztásra vonatkozó adatok alapján, a kézilabda Magyarországon a második legnépszerûbb sportág, csak a labdarúgás elôzi meg (3. táblázat), ám a televízióban ma már jelentôs részben nem magyar meccseket közvetítenek, hanem a globális futballüzlet „termékeit". Ezzel szemben a televíziós kézilabda-mérkôzések majdnem 100%-a magyar, vagy magyar érdekeltségû nemzetközi meccs. Az összesített eredményeket nézve sajátosan magyar jelenséggel szembesülhetünk. A televíziós sportfogyasztást sportáganként mérô adatsor eltér a nemzetközi trendektôl, a kézilabdázás és kisebb mértékben a vízilabda nézettsége „magyarossá" teszi. A sportágak kedveltségi rangsora mellett legalább annyira izgalmas, hogy a nézôk milyen gyakran „fogyasztják" az egyes sportágakat. Egy közelmúltban végzett országosan reprezentatív kutatás (N=1027) adatai szerint a kézilabda és a vízilabda együttesen valamivel nézettebb a labdarúgásnál a televízióban, a labdarúgást kategorikusan elutasítók aránya pedig magasabb, mint a kézilabdáé. Ugyanakkor a kézilabdázás fogyasztóinak társadalmi státusza és iskolai végzettsége magasabb, mint a labdarúgás híveinek. A globalizált médiafigyelemért, a piacért, az egyes sportágak országos szinten egymással „tusakodnak". Ebben a piaci „tusában" a magyar kézilabda kiemelkedôen szerepel, mert a sportág menedzsmentje alapvetôen adekvátan felelt a kor legnagyobb sportgazdasági kihívásaira. A Los Angeles óta nyilvánvaló nemzetközi trendeket a magyar kézilabdasport alakítói nem negli3. táblázat. Legkedveltebb sportágak a TV-ben Sportág Ranghely Labdarúgás 1. Kézilabda 2. Küzdôsportok 3. Motorsportok 4. Korcsolya 6. Úszás, mûugrás stb. 7. Tenisz 9. Kosárlabda 8. Vízilabda 5. Atlétika 10. Télisportok (síelés stb.) 11. Forrás: Földesiné, 2008. 63.

2. táblázat. A kézilabdázók nemenkénti és korcsoportonkénti megoszlása Csapat Férfi Nôi Összesen Játékos/Csapat Férfi játékos Felnôtt 256 288 544 16 4096 Ifjúsági 138 136 274 16 2208 Serdülô 87 91 178 16 1392 Gyermek 422 472 894 10 4220 Szivacs 166 205 371 10 1660 Összesen 1069 1192 2261 13576 Forrás: http://www.handballnet.hu

Nôi játékos 4608 2176 1456 4720 2050 15010

% 40,2 23,6 19,7 15,7 7,1 6,5 4,2 4,5 9,2 2,1 1,4

Összes játékos 8704 4384 2848 8940 3710 28585

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 19

Mûhely • gálták, hanem a hazai kézilabdasport javára igyekeztek kihasználni. A kézilabda Magyarországon úgy fejlôdött népszerû látványsporttá, hogy egyúttal megmaradt a lakosság sportjának, annak civil jellegével és társadalmi integrációs szerepével együtt. A rendszerváltás sportbéli következményei éppúgy érintették a kézilabdát, mint a többi sportágat. Ha azonban az elmúlt évtizedek kézilabdás sportvezetôinek nyilatkozatait olvassuk, és a sportág növekvô társadalmi presztízsét, valamint kedveltségét nézzük, akkor úgy tûnhet, mintha a kézilabdások egy másik országban élnének, dolgoznának. A kézilabdázás nézettsége az elmúlt években nemzetközileg is egyre emelkedett. Egy 2010-es adat szerint az Európai Kézilabda Szövetség csúcslátványossága, a Bajnokok Ligája (férfi) nézettsége egy év alatt több mint 300%-kal nôtt (http://sportsmarketing. hu/2010/09/07/bombaformaban-a-kezi-bl/#more2614). Az errôl beszámoló, sportmarketingre specializálódott szakmai honlap vonatkozó híradásának a „Bombaformában a kézilabda" címet adta. A „bombaforma" elengedhetetlen feltétele a sportág fejlesztésének és a klasszikus sportértékek megmentésének. Különösen érdekes az idézett sportmarketing on-line kiadványnak az a híradása, amely szerint a leglátványosabb csúcskézilabda-versenysorozat két új partnere közül az egyik egy multinacionális vállalat, a másik az UNICEF. Ez a körülmény egy sajátos jelenségre vet fényt. Jelesül arra, hogy az üzleti alapon szervezett Nemzetközi Kézilabda Szövetség menedzserei tudják, hogy a „corporate responsibility" ma már egyetlen világcég mission statement-jébôl sem hiányozhat és üzleti sikerüket a sportágban saját maguk is társadalmi felelôsségvállalással együtt kívánják elérni.

A társadalmi felelôsség vállalása a magyar kézilabdasportban

19

elôtt, amely érdemes a támogatásra. Ennek keretén belül az elmúlt években az alábbi akciókra került sor az MKSZ szervezésében: • 2005. április: A Mátrakeresztesen történt természeti katasztrófa áldozatainak megsegítése, sportsegéllyel kombinálva. • 2005. szeptember: A székelyudvarhelyi árvízkárosultak megsegítése, sportsegéllyel kombinálva. • 2006. december: A megromlott szlovák-magyar államközi viszonyt a sport szintjén javítandó, két barátságos, jótékonysági magyar-szlovák nôi válogatott mérkôzés megrendezése, amely az akkori viszonyok között egyfajta flottatüntetésnek számított. Mindkét mérkôzésen, Kassán és Tiszaújvárosban, a nézôk (illetve a televíziónézôk) érzékelhették, hogy nem egyszerû elôkészületi mérkôzés részesei, hanem szinte egy tüntetésé: „A két ország kézilabda szövetségének megállapodása alapján mindkét találkozót a ’Kézilabdás barátság’ mottó jegyében rendezték, ezért a két válogatott erre utaló, magyar és szlovák nyelvû felirattal ellátott pólóban sorakozott fel a pálya közepén. Mindkét szövetség sportolói és sportvezetôi azt szeretnék, ha példájuk követésre találna – nemcsak a sportban – a határ mindkét oldalán." (Tiszaújvárosi Krónika, 2006). • 2006. december: Az olaszliszkai lincselés áldozatának családja javára rendezett jótékonysági meccs Szabolcs-Szatmár-Bereg megye válogatottja és a férfi nagyválogatott között Tiszavasváriban. • 2007. május: A Szövetség Medtronic lifepak defibrillator újraélesztô készüléket adományozott az Országos Sportegészségügyi Intézetnek. • 2007. szeptember: Az öt parlamenti párt támogatásával és képviselôinek aktív részvételével Kézilabda Fesztivál rendezése, ahol olyan képviselôk mutatkoztak és játszottak nyilvánosan együtt, akik az elhidegült belpolitikai viszonyok között már második éve sehol másutt. • 2010. december: A devecseri és kolontári iszapkatasztrófa áldozatainak megsegítése, sportsegéllyel kombinálva. • 2010. december: az árvízkárosultak megsegítése (htpp://www.handballnet.hu). A fenti példák azt illusztrálják, hogy miként értelmezi a magyar kézilabdasport vezetése a társadalmi felelôsségvállalást. A felsorolt esetekben szomorú, vagy kifejezetten tragikus események kapcsán sikerült a magyar kézilabdasport reprezentánsainak azt a pozitív üzeneteket küldeni a magyar társadalomnak: az adófizetôknek, a szponzoroknak, a szurkolóknak, a sport iránt érdeklôdôknek, a sporttal kapcsolatban érdekteleneknek, a lehetséges döntéshozóknak stb., hogy a korszerûen vezetett magyar kézilabdasport nemcsak a sportot, hanem a társadalmi felelôsségvállalást is komolyan veszi.

Következtetések Az elmúlt évtizedekben alapvetôen megváltozott a sport nemzetközi világa, és közben alapvetôen változott a magyarországi sport feltételrendszere, társadalmi szerepe és megítélése. Ezt a helyzetet a magyarországi sportvezetôk túlnyomó része tragédiaként fogta fel. A sport és a társadalmi felelôsségvállalás kapcsán leggyakrabban olyan hangokat lehetett az utóbbi években hallani, hogy az állam vállaljon az 1989-1990-es politikai rendszerváltás elôtti mértékben felelôsséget a magyar élsportért. Ebben


A „corporate responsibility", a társadalmi felelôsségvállalás a magyar kézilabdában is megjelent. Napjainkban Magyarországon a kézilabda az egyik olyan sportág, amelyben a példaértékû „corporate responsibility" a sportágon keresztül az adott céget is szimpatikusabbá teheti. Ismert – bár értelemszerûen nem dokumentálható – a magyar látványsportokban az álreklám, a pénzmosás gyakorlata. Itt egyértelmûen másról van szó. Az a tény, hogy a „corporate responsibility" szerves részévé vált a magyar kézilabdának azt jelzi, hogy ez a „másság" a jelentôs gazdasági kérdésekben döntést hozók számára is nyilvánvalóvá vált. A Magyar Kézilabda Szövetség elsôsorban nem üzleti vállalkozás. Ám a „Los Angeles-i" fordulatot követôen nem lehet egyetlen sportágat sem a piaci realitásokat figyelmen kívül hagyva menedzselni. A magyar kézilabdasport küldetését a magyar társadalmi, gazdasági valóságban töltheti be. Ehhez sikeres gazdálkodásra van szüksége. Ebben a sikeres gazdálkodásban ma már szerepet játszik a Szövetség tudatos, rendszeres és folyamatos társadalmi felelôsségvállalása. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy tényleges akciókkal igyekszik felelôs társadalmi szereplôként megjelenni a nyilvánosságban. Nem PR „fogásokról" van szó, hanem egy olyan kommunikációs gyakorlatról, amelynek végsô célja, hogy a Magyar Kézilabda Szövetséget és az egész a magyar kézilabdasportot olyan pozitív társadalmi szereplôként mutassa be a közvélemény


MSTT 2011/3 03-50


20

2011/11/02 21:33

Page 20

Mûhely •

az álláspontban a felelôsség áthárítására való törekvés tükrözôdik. A magyarországi kézilabdát ugyanazok a gazdasági, társadalmi kihívások érték az elmúlt évtizedekben, mint a többi hazai sportágat. Egyértelmû az MKSZ üzenete: A társadalmi felelôsségvállalás kizárólag kétoldalúságot vélelmezve válhat jogos igénnyé és gyakorlattá. A magyar kézilabdasport, menedzsmentjének irányításával, a magyar és az európai adófizetôk, a magyar és az európai nagyvállalatok pénzébôl, és részben az állam erkölcsi és anyagi támogatásából mûködhetett eredményesen. Ha sikeres tevékenységét prolongálni akarja a szövetség, nem tehet mást, minthogy maga is aktív alanya – és nemcsak tárgya – marad a társadalmi szerep- és felelôsségvállalásnak. A dokumentumelemzéseken és esettanulmányokon alapuló adatok a magyar kézilabdázás elmúlt két évtizede sikereinek társadalmi dimenzióit új megvilágításba helyezik. A látványsportok közül a kézilabdázás helyzete és megítélése a magyar társadalomban alapvetôen különbözik más sportokétól. A Los Angeles-i olimpia után az élsport mediatizált üzletté, a sikeres sportvezetés üzleti modellé vált. A globális kihívásra egy ország sportrendszerén belül a sportszövetségek eltérô válaszokat adhattak. Az MKSZ adekvát válaszokat adott, a kézilabda sport ezért vált sikeres médiatermékké. A magyar válogatottak és a klubcsapatok, Gyôrtôl Békéscsabáig, meghatározó szerepet játszottak a globalizálódó „üzletben". A kézilabdázás a 2000es években a társadalmi integrációban fontos küldetést töltött be, nézettsége pedig jelentôs mértékben megemelkedett. A kézilabdázás jelenlegi helyzetének alakításában a szakági vezetés meghatározó szerepet játszott. Menedzseri szemléletébôl fakadóan az MKSZ tudatosan használta a társadalmi felelôsségvállalást a sportág népszerûsítésében és „eladásában". A kézilabdázás Magyarországon a közelmúltban az egyik legelfogadottabb és legszimpatikusabb sportággá vált. Ebben a sportági vezetés tudatos „corporate responsibility" politikája döntô szerepet játszott. A magyarországi kézilabda társadalmi megítélésében nem alkalmazható az idejétmúlt, jellemzôen az államszocialista korszakból átmentett szemlélet nosztalgikus használata. A magyar sport épp annyira volt vesztese a rendszerváltásnak, mint amennyire a magyar ipar, a magyar oktatás, tudomány stb. A magyar iparnak, oktatásnak és tudománynak ma is vannak versenyképes, világszínvonalú szegmensei, húzóágazatai. Igaz ugyan, hogy a kohászat, a bányászat majdnem teljesen megszûnt, ám például – maradva a nehéziparnál – ma is létezik erôs magyar vegyipar, vannak jelentôs vegyipari vállalatok, itt koncentrálódik számos nemzetközi vegyészeti kutatás és fejlesztés. Miközben az is igaz, hogy általában véve súlyos válságtüneteket is produkáltak az elmúlt két évtizedben ezek a nagy „ágazatok". Hasonló a helyzet a magyar sporttal. Miközben tagadhatatlanok a korszakváltásból és a megkésett struktúraváltásból fakadó negatív tünetek, például az esélyegyenlôtlenség erôsödése a sportfogyasztók és az aktív sportolók körében, vagy a hazánkban sokáig egyedülállóan nagyarányú az olimpiai aranyérmek számának csökkenése, a magyar sportnak is vannak mûködô húzóágazatai. Vagy legalább is olyanok, amelyek, ha a sporttársadalomban lesz rá fogadókészség, példamutató húzóágazatokként is

Bakonyi Tibor: A labda mindig gömbölyû mûködhetnének. Ezek között kitüntetett helyet foglal el a kézilabdázás.

Felhasznált irodalom Ágai Kis A., Liszkay G.L. (2008): Ezüstös aranykor. Fejezetek a magyar kézilabdázás történetébôl 19952008. Második, bôvített kiadás. Prexton, Budapest. Bakonyi T. (2008): Az államszocializmusból az újkapitalizmusba. Átmenetek és átmentések a sportpolitikában Magyarországon. Kalogathia, 46: 3. 5-27. Bakonyi T. (2007): Állam, civil társadalom, sport. Kossuth, Budapest. Földesiné Szabó Gy. (1990): A tömegsporttól a „Sport mindenkinek" mozgalomig a „szocialista tábor" országaiban. Testnevelés és sporttudomány, 21: 3-4. 102-114. Földesiné Szabó Gy. (1996): A magyar sport átalakulása az 1989-1990-es rendszerváltás után. In Földesiné Szabó Gy. (szerk.): A magyar sport szellemi körképe. OTSH – MOB, Budapest, 13-52. Földesiné Szabó Gy. (2008): Sportfogyasztás, mint a kulturális fogyasztás válfaja. In Földesiné, Szabó Gy., Gál A., Dóczi T. (szerk.): Társadalmi riport a sportról – 2008. ÖM – MST, Budapest, 41-90. Földesiné Szabó Gy. (2009): Szabadidôsport – életmód – sportpolitika. Hazai és nemzetközi tendenciák. In Bendiner N. (szerk.): Útban a sportoló nemzet felé? NSSz, Budapest, 17-28. Frenkl R., Gallov R. (2002): Fehér könyv. Helyzetkép a magyar sportról. OTSH, Budapest. Frenkl R. (1986): A magyar sport eltékozolt évtizede. Valóság, 10: 24-34. Gallov R. (1992): Mennyire fontos hazánkban a sport? Nemzeti Sport, szeptember 14. Gallov R. (2010): Elôszó. In Földesiné, Szabó Gy. (szerk.): Fejezetek a magyar sportszociológia múltjából és jelenébôl. Válogatás Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi publikációiból. Double Printing Kommunikációs Kft, Budapest, 3-5. Gulyás L. (2008): A homokbányától az olimpiai dobogóig. A magyar kézilabdasport története. Infoprint, Budapest, 2008. Jády Gy. (2010): Az aranyérmek extraprofitja: globalizált élsport az ezredfordulón. OSZK MNB, Budapest. Magyar Kézilabda Szövetség hosszú távú sportágfejlesztési stratégiája 2009-2017 Retrived June 2, 2011, from http://www.handballnet.hu Tiszaújvárosi Krónika (2006): Kézilabdás barátság. okóber 1, Retrived May 24, 2011, from http://www.kronika.tempobit.hu/?p=cikk& cid=3636 Velenczei A., Kovács Á., Szabó A., Szabó T. (2009): Indulási esélyek – beteljesülô álmok? Szociológiai Szemle, 19: 4. 109-129. Végh A. (1974): Miért beteg a magyar futball? Magvetô, Budapest. Végh A. (1986): Gyógyít6atlan. Lapkiadó Vállalat, Budapest. Internetes oldalak http://www. handballnet.hu http://www.mlsz.hu/hirek2009.php?itemid=3499) http://sportsmarketing.hu/2010/09/07/bombaformaban-a-kezi-bl/#more-2614) http://www.worldhandball.com/DesktopDefault.aspx?menuid=550 http://www.mlsz.hu/hirek2009.php?itemid=3499)

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 21

Mûhely • Bács Zoltán: A magyar sport mûködési szerkezetének lehetséges szegmense...

21

A magyar sport mûködési szerkezetének lehetséges szegmense: a felsôoktatási sportszervezetek Bács Zoltán Debreceni Egyetem, Debrecen E-mail: [email protected]

Összefoglaló A mai magyar sport csaknem valamennyi területe fejlesztésre szorul. Az egyik legnagyobb problémát a 18 év felettiek sportja okozza, egyrészt a személyes, másrészt a szervezeti attitûdök miatt. A dolgozat célja annak a felfogásnak alátámasztása, amely szerint, miután a 18-23 év közötti korosztály legkoncentráltabban a felsôoktatásban jelenik meg, a szerkezettel rendelkezô felsôoktatásnak sokkal nagyobb arányban kellene részt vennie a hazai sport mûködésében. A cikk elsô részében a szerzô azt tárgyalja, milyen elônyökkel jár és mi szükséges a felsôoktatás intenzívebb bevonásához a sportba. A második részben bemutat egy már jelenleg is jól mûködô egyetemi sportmodellt. Kulcsszavak: egyetemi sport, sportmodell, törvényi szabályozás

Bevezetés A magyar sport a rendszerváltás óta keresi helyét, szerepét a társadalomban. A korábbi állami támogatási és bázisvállalati rendszer felbomlott, a finanszírozás az olimpiai sportágakra és világversenyekre alapozott pontrendszerre koncentrál. Mindemellett a klubok életben tartása esetleges, a helyi önkormányzatok szándékától, lehetôségétôl, vagy egy-egy lelkes, elhi-

vatott, esetleg jó kapcsolatrendszerrel rendelkezô embertôl függ. Az elmúlt 20 évben klubok, sportágak tûntek el a magyar palettáról, a tömegbázis pedig jelentôsen lecsökkent. Nem felejthetjük el, hogy közben a társadalmi-gazdasági szerkezet is átalakult, a sport alkalmazkodása az új rendszerhez viszont még nem történt meg. A kormányzat érzékeli ezt a problémát, az adótörvények módosításával és a sporttörvény újra kodifikálásával próbálja megteremteni a sport jövôjét. Ennek során nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a hobbisport, az amatôr sport és a versenysport területe egyaránt fejlesztésre szorul (1. ábra). A 18 éves kor felettiek sportja okozza a legnagyobb problémát. Egyrészt a személyes attitûdök miatt: Itt vész el a legtöbb sportoló jövôképe, lehetôsége, választás elé kerül, hogy sport, vagy felkészülés a civil életre. Másrészt kedvezôtlenek a szervezeti attitûdök: A klubok nagy része vegetál, magára hagyatott, nem képes lépést tartani a társadalmi versennyel. A jelenlegi társadalmi szerkezet azt mutatja, hogy a 18-23 éves korosztály 45-55 százaléka részt vesz a felsôoktatásban. Ebbôl annak kellene következnie, hogy a mûködési szerkezettel rendelkezô felsôoktatás vegyen részt a sport mûködésében. Ez ma nincs így. Néhány intézmény elhivatottságból, egy-egy fanatikus szakember hatására, foglalkozik a sporttal, de azt általánosságban egyre inkább háttérbe szorítják a fôiskolák és az egyetemek. A testnevelést kiiktatják a tantervekbôl, az infrastruktúrát hagyják leromlani, vagy üzletileg hasznosítják. A verseny-

Élsport

Profi sport

Klubok 15–18 év

Utánpótlás klubok, sportiskolák, profi klubok utánpótlás részlegei

Utánpótlás sport U klubok, sportiskolák 6–15 év

Sportiskolák, utánpótlás klubok, városi, szülôi támogatással

Iskolai testnevelés Mindenki mozogjon 6–14 év Tehetségek felmérése és kiválasztása

Általános iskolák kevés testnevelôvel, hiányos infrastruktúrával

1. ábra. A sportolói bázis alakulása korosztályok szerint (Forrás: saját szerkesztés)


Amatôr sport

MSTT 2011/3 03-50

22

2011/11/02 21:33

Page 22

Mûhely • Bács Zoltán: A magyar sport mûködési szerkezetének lehetséges szegmense...

sportra szinte alig áldoznak, de a jelenlegi szabályozók ezt nem is segítik. A sportolói múlttal rendelkezô hallgatók a legtöbb esetben egyetemi éveik alatt eltávolodnak a sporttól, abbahagyják korábbi sporttevékenységüket, mert válaszút elé kerülnek. A válaszút nem abban áll, hogy tanulás vagy sport, hanem abban, hogy az intézmények falai között nincs lehetôség a sport folytatására, a képzési helytôl távol lévô, vagy más idôbeosztással mûködô klubbal pedig nemigen lehet összeegyeztetni a mindennapi egyetemi életet. Az áruházakat, a plázákat oda építik, ahol sok ember van, az emberek életterében nyitnak lehetôséget és teremtenek igényt mindarra, ami a mûködésüket alapvetôen befolyásolja. A sport esetében sem lehet ez másképp. Ha társadalmi sikereket szeretnénk elérni a sportban – itt nem az olimpiai aranyérmek számában megjelenô nemzeti büszkeségre kell gondolni –, akkor oda kell vinnünk a sportolási lehetôségeket, ahol a fiatalok vannak. Sehol nem jelenik meg a 18 év feletti korosztály olyan koncentráltan, mint a felsôoktatásban. Az amerikai egyetemi sport is ennek alapján indulhatott el, és jelenti ma is az amerikai amatôr versenysport legszélesebb bázisát.

Elônyök és feltételek

Sportmodell a Debreceni Egyetemen Az új törvények, törvénymódosítások megszületése elôtt is van lehetôség lokális szinten a helyi egyetemi sportélet újjászervezésére. Az 1. táblázatban bemutatjuk, hogyan alakult a sportmodell a Debreceni Egyetemen. – A debreceni egyetemi sportmodell létrehozásának kulcskérdései az alábbiak voltak: Kötelezô testnevelés az alapképzésekben (Szenátusi határozat alapján két félév elfogadott.)

1. táblázat. Az egyetemi sport modellje a Debreceni Egyetemen CÉL FELADAT SZERVEZET Hallgatói testnevelési Testnevelés oktatásának Testnevelési feladat megoldása megszervezése, személyi Központ és tárgyi infrastruktúra biztosítása Sporttudományi képzés Az oktatás személyi Érintett kar és tárgyi feltételeinek biztosítása Hallgatói Infrastruktúra biztosítása HÖK szabadidôsport Versenysport A DEAC színeiben DEAC NK Kft versenyzô csapatokhoz, (+ együttmûködô klubokhoz versenyzôk klubok) biztosítása Felsôoktatás


A felsôoktatási intézményrendszer megfelelô szabályozással és finanszírozási szabályokkal bevonható a sportba és számos sportág versenyrendszerére és tömegbázisára megoldást kínál. A koncepció legfontosabb elônyei az alábbiak: – Nem kell új intézményrendszert építeni, csak telepíteni kell egy meglévôhöz; – Az állami betekintés és ráhatás közvetlen módon megoldott; – Széles, intézményesítetten motiválható tömegbázist kezel (kb. 380.000 fô); – Olyan sportolói réteget kezel, amelynek tagjai nem kizárólag a sportra teszik fel életüket, hanem a civil élethez szükséges ismereteket, végzettséget szereznek; – A szupertehetségek profi sportolóként folytathatják pályafutásukat.

Megítélésünk szerint a felsôoktatás intenzívebb bevonásához a sportba a következô feltételek szükségesek. – Az infrastruktúra részben rendelkezésre áll, de felújításra, fejlesztésre szorul. Az egészségesebb társadalom kialakításában is rendkívül fontos a sport iránti igény növelése, amihez versenyre kell kelni az informatikai eszközök biztosította kényelmi szórakozásokkal, a plázákkal, a televízióval. Ebben a versenyben megfelelô infrastruktúra nélkül nincs esély. – A felsôoktatási törvényben a hallgatói juttatások terhére a közéleti, szakmai és egyéb speciális ösztöndíjak mintájára sportösztöndíj bevezetése. – Az intézményeket a szabályozórendszeren keresztül szükséges motiválni a 100%-os egyetemi tulajdonú klubok fenntartására, mûködtetésére, feladatfinanszírozás esetén megjeleníteni a feladatok között. – Néhány sportágban kiemelt motivációt adni, hogy ezek a klubok részt vegyenek a versenyrendszerekben (például látványsportok), de mindegyikben meghagyni a lehetôséget a rekreációra. – A sporttal kapcsolatos adótörvények kedvezményezettjei legyenek az egyetemi sportklubok is. – Az utánpótlás fogalmának meghatározása során az egyetemi klubok U23 korosztályig versenyeztethessenek sportolókat. (Több sportágban nemzetközileg is van gyakorlata az U23 korosztálynak, például labdarúgás az olimpián.) A felsôoktatás erôteljesebb részvétele a sportban a felsôoktatási törvényben, a sporttörvényben és a sporttal kapcsolatos adótörvényekben szabályozható. Ezek mindegyike most készül, van lehetôség az alakításukra!

Sportlétesítmény mûködtetés, fejlesztés

Az infrastruktúra fenntartása, mûködtetése, fejlesztése

Gazdasági Igazgatóság

FORRÁS Bér: állami K+T Mûködés: SKKP + Saját bevétel (SB)

Megjegyzés Alapszakokon a testnevelés két félévben kötelezô kritérium feltétel

Állami K+T+F támogatás + SB Hallgatói finanszírozás

Önszervezôdô

DE támogatás DEAC SB (+átengedett TAo?)

A kiemelkedô sportolóknak sportösztöndíj, kollégium és egyéni tanrend biztosítása A mûködtetés haszna a létesítményekre és sportra fordítandó

Kari költségvetés (K+T+F) + SB (+átengedett TAo?)

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 23

Mûhely • Bács Zoltán: A magyar sport mûködési szerkezetének lehetséges szegmense... – Sportösztöndíj (Hallgatói térítések és juttatások szabályzata alapján megoldott a DE-n.) – Egyetemi sportklub mûködése (A DEAC Sport Nonprofit Kft 100% egyetemi tulajdonban van, 22 szakosztállyal.) – Létesítmények (Rendelkezésre állnak, de felújítandók és fejlesztendôk is.) – Sportösztöndíj Az egyetemi sport hatékonyabb szervezése érdekében, az egyetemi testnevelés és sport alábbi területeinek további vizsgálatát javasoljuk:

• Szervezeti felépítés; • Tanórai testnevelés; • Egyetemi versenysport (MEFOB, UNIVERSITAS Kupa, helyi kupák); • Tömegsport (például hallgatói bajnokságok, tematikus sportnapok); • Versenysport (a DEAC és a szövetségek bajnokságaiban); • Adminisztrációs feladatok; • Finanszírozás, sportösztöndíj; • Létesítmények mûködése.

A debreceni futball képes kalauza

etô Könyvismert

E minden értelemben színes, értékes sporttörténeti kiadvány tudományos igényességgel, de közérthetôen, változatosan, számtalan fényképet és írásos dokumentumot közreadva, 335 oldalon keresztül ad hû képet a korról. A Debreceni Egyetem és a város történetét és sportmúltját, jelenét is bemutató reprezentatív könyv-album izgalmas, a sportot, a történelmet, annak kultúrtörténeti hátterét is bemutató olvasmány. E könyv mintapéldánya lehet más magyar sporttörténeti munkáknak, nemcsak, mint kutatási alapdokumentum, hanem mint élvezetesen megírt, népszerûsítô szakkönyv is. Ezen túl e színes kiadvány szervesen illeszkedik a Debreceni Egyetem többéves múltra visszatekintô sportprojektjéhez és reményeink szerint a jövô diáksága egyszer tankönyvként is forgathatja a labdarúgás elmélete és gyakorlata, vagy a sporttörténet tárgyak keretében.


Elsôsorban a labdarúgás „szerelmeseinek", de a sporttörténet iránt érdeklôdôk figyelmébe is ajánljuk Sándor Mihály tollából, Bács Zoltán szerkesztésében: A DERRECENI FUTBALL KÉPES KALAUZA (1899-2009) reprezentatív kiadású könyvet, a DVSC Futball Szervezô Zrt. kiadásában. Kapható 6800 Ftért, internetes megrendeléssel a www.egyetemter.hu weboldalon. Sándor Mihály neves sporttörténész nagy feladatra vállalkozott, amikor feldolgozta a nagy múltú DVSC krónikáját, megalapításától kezdve napjainkig. Bács Zoltán, a szerkesztô, a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának elnökhelyettese, egyetemi docens a DVSC Futball Szervezô Zrt. igazgatóságának tagja azt írja elôszavában, hogy – „Minden civis lokálpartiótának ismernie illik a kálvinista Róma történelmét, ahogy valamennyi helybéli focirajongónak is ildomos járatosnak lennie a debreceni labdarúgás históriájában. A sportágért és a DVSC-ért rajongó szurkolótáborban évtizedek óta él a vágy Debrecen futballmúltjának tudományos igényû feldolgozása, szellemi és tárgyi hagyatékának szakszerû rendszerezése iránt, mert a különbözô kiadványokat lapozva, internetes oldalakat böngészve olykor meglepô, a valóságtól elrugaszkodott információkkal szembesülünk. Lehetetlen állapot, hogy a városunk labdarúgásának 111 éves történetérôl keringô legendák, anekdoták némelyike alkotói fantázia terméke, viszont a drukkerek lépten-nyomon úgy hivatkoznak rájuk, mint a szentírásra, érdemes hát tisztázni ôket, a lehetô legnagyobb objektivitással. Sándor Mihály sporttörténész Komlóssy Imre emlékének ajánlotta mûvét. A kiváló, Debrecenhez ezer szállal kötôdô sportembert mindnyájan ismertük, tiszteltük, szerettük, habár életkorunkból fakadóan mi nem láthattuk a pályán száguldozni. Komlóssy Imre, aki a Lokomotív valaha élt legtechnikásabb jobbszélsôje volt, 2008 júniusa óta nem lehet közöttünk. Ô és hajdani csapattársai kezdték el a gyûjtômunkát, számos ereklyével, (serleggel, jelvénnyel, zászlóval, fotóval, kordokumentummal) ajándékozva meg bennünket, az utókort. Egyben ránk, az örököseire testálván a feladatot, hogy találjunk kollekciójuk nívójához méltó és állandó helyiséget. Teremtsünk zarándokhelyet, ahol az érdeklôdôk és emlékezôk megcsodálhatják a múlt rekvizitumait," – írja Bács Zoltán a szerkesztôi elôszóban.

23

MSTT 2011/3 03-50

24

2011/11/02 21:33

Mûhely •

Page 24

Trenka Magdolna: Esélyegyenlôtlenség a sportvezetésben és a...

Esélyegyenlôtlenség a sportvezetésben és a sportdiplomáciában Trenka Magdolna Trenka Ügyvédi Iroda, Budapest E-mail: atlantisz@ freemail.hu

Összefoglaló A nôk esélyegyenlôsége nem valósul meg a különbözô társadalmi alrendszerekben a vezetôi tisztségek területén. A sportvezetésben és a sportdiplomáciában is kevés nô található. Nagy szükség lenne a nôk számarányának növelésére ezekben a testületekben. E cél elérése különféle eszközökkel segíthetô elô. Ezek közül a kvótarendszer és az azzal járó pozitív diszkrimináció bevezetésének, valamint a különbizottságok létrehozásának elônyeit és hátrányait tárgyalja a következô írás. A dolgozat célja egyúttal egy dialógus elindítása ebben a témakörben. A szerzô álláspontja szerint a nôk esélyegyenlôségének növelése a sport minden szereplôje számára kedvezô következménnyel járhat. Kulcsszavak: kvóták, pozitív diszkrimináció, különbizottságok


Bevezetés A nôk esélyegyenlôsége a magasabb vezetôi posztok elérésére eltérô mértékben és módon valósul meg a társadalmi élet különbözô szféráiban, de esélyeik szinte egyetlen területen sem azonosak a férfiakéval. A köznapi tapasztalat alapján is szembeötlô, hogy a modern sportban, mint társadalmi alrendszerben az „erôsebb nem" dominanciája általában fokozottabban érvényesül, mint más szektorokban. Igaz ugyan, hogy az utóbbi évtizedekben a hölgyek a sport jó néhány területét meghódították, de még így is jó pár terület maradt, ahol nem találnak szíves fogadtatásra (edzôi munka, versenybírói tevékenység, újságírás stb.). Esélyeik talán sportvezetôi vagy sportdiplomáciái státusz megszerzésére a legszerényebbek. Ezt a megállapítást mind nemzetközi, mind hazai szinten számtalan adattal lehet alátámasztani. A magyar helyzet illusztrálására elegendô rákattintani például a MOB honlapjára, és megnézni az elnökség, valamint a bizottságok vezetôi és tagjai közt a nôk arányát. Számos munka foglalkozik a nôk részvételével gazdasági, politikai és kulturális vezetô testületekben. A sport nézôpontjából is többen érintették ezt a problémakört. A téma egyik kiváló kutatója, Talbot (2000) így fogalmazott: „A férfiak és a nôk között a legszembetûnôbb különbség a sportszervezetek, a sportigazgatás és a sportesemények irányításában látható. Ezeken a területeken férfiak vannak a vezetô beosztásokban, férfiaké a felelôsség, a döntési hatáskör. Kivéve néhány tradicionálisan nôi sportágat, mint például a szinkronúszás." (Talbot, 2000, 112.). Egy apró megjegyzés ehhez: Magyarországon még a Szinkronúszó Szövetség elnöke is férfi! A nôk sportdiplomáciában és sportvezetésben elfoglalt helyével kapcsolatban viszonylag kevesebb tudományosan megalapozott tanulmány született. A problémakör feltárása még mindig sok értetlenséggel, meg nem értéssel találkozik, gyakran épp a nôk részérôl. Az ebben a témában kezdeményezett kutatást, sôt még a dialógust is, idônként körüllengi egyfajta nyílt

vagy rejtett elutasítás. Különösen, ha a kíváncsi kutató maga is nô. A cikk szerzôjét sokan óvták a témától, interjúalanyai furcsállták kérdéseit. Még az is elôfordult, hogy „lefeministázták", érthetetlen módon egy könyvtárban. A MOB egyik vezetôje pedig azzal hárította el a kérdést, hogy szerinte az ô házuk táján minden rendben van, kivéve, hogy nincs is elég alkalmas és ambiciózus jelölt a nôk között. Ezzel szemben az idevágó statisztikák egyértelmûen jelzik, hogy bôven lenne tennivaló ezen a térem. A cikk célja, hogy bemutasson néhány olyan eszközt, amelyek segítségével a nôk számaránya a sportban is hatékonyan növelhetô a döntéshozó testületekben. A dolgozat a kvótarendszert és azzal összefüggésben pozitív diszkriminációt, illetve az úgynevezett különbizottságok problémáit tárgyalja, valamint e módszerek bevezetésének elônyeit és esetleges hátrányait.

Módszerek Az ismertetésre kerülô információk megszerzéséhez forráselemzést és a mélyinterjú módszerét használtuk. Áttekintettük a nôi esélyegyenlôségre vonatkozó alapvetô nemzetközi jogszabályokat és jogi szempontból elemeztük, hogy mely tényezôk nehezítik a nôk vezetôvé válását. Talbot felhívja a figyelmet arra, hogy a sporttal kapcsolatos irányelvek megválasztásakor a nemek közti esélyegyenlôtlenségre gyakran nincsenek figyelemmel (Talbot, 2000). Ezért külön figyelemmel kísértük az egyéb, normának nem tekinthetô ajánlásokat, útmutatásokat, irányelveket is. Mélyinterjút férfi sportvezetôkkel (N=4) és egy sikeres volt élsportolónôvel készítettünk.

Eredmények Kvótarendszer/pozitív diszkrimináció A nôk jogaikat, lehetôségeiket és esélyeiket tekintve, talán az egész világon a legnagyobb társadalmi kisebbséget alkotják, noha számarányuk szerint többségben vannak. A társadalmi kisebbségben lévô csoportok esélyegyenlôtlenségének csökkentésére jó néhány demokratikus országban évtizedek óta alkalmazzák a kvótarendszert. Ennek lényege, hogy nem bízzák a véletlenre, hogyan alakul a nemek megoszlása a döntést hozó testületekben, hanem, a nôkkel szemben pozitív diszkriminációt alkalmazva, jogilag szabályozzák, kötelezôen elôírják a férfi-nô arányt. A sportszervezetekben a döntéshozók jobbára férfiak, akik a további posztokra inkább saját maguk közül jelölnek, mintsem nôket. Talbot (2000) felfigyelt arra, hogy nemzetközi sporttestületekben vezetô beosztásokat betöltô férfiak általában férfiak által dominált nemzeti szervezetekbôl kerülnek ki. Ezt a strukturális akadályt, nemzetközi kezdeményezésre, néhány év óta a sportban is szélesebb körben próbálják kvótarendszerrel felszámolni. A sportszervezetekben vezetô pozícióban lévô nôk a kvóták bevezetését szükséges rossznak tartják. Például Elizabeth Ferris (2000), a Világ Olimpikonok Egyesület volt alelnöke, a NOB „Nôk és Sport" elnevezéssel rendezett II. Világkonferenciáján, „Are Quotas the Way Forward?" címmel tartott elôadásában kifejtette, hogy

MSTT 2011/3 03-50

Mûhely •

2011/11/02 21:33

Page 25


Úgy tûnik, hogy Magyarországon nem a számarányok jelentik a legnagyobb gondot; nálunk ezen a téren rosszabb a helyzet, mint például az Európai Unió tagországainak többségében. A 2009-ben befejezett, „Nôk a közéletben" címû kutatás összefoglaló megállapítása leszögezi: „A rendszerváltás elôtti idôkhöz képest csökkent a nôk politikai-közéleti részvétele Magyarországon. Az 1990 után kiteljesedô demokráciától elvárható lett volna, hogy sokkal inkább számít a nôk aktív közéleti részvételére, mint ahogy az valóban bekövetkezett. Sôt, ezzel ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi: nemhogy pozitív fordulat nem történt, hanem vagy stagnál, vagy csökken a nôk aránya a különbözô döntéshozó testületekben" (Palasik, 2010). Lehoczkyné Kollonay Csilla (1998) azt jelezte, hogy a nôkkel szembeni társadalmi és jogi megkülönböztetés nyugatról keletre és északról délre folyamatosan növekszik. Ennek alapvetôen társadalmi, kulturális és vallási alapjai vannak, de nagy hatással van a gazdasági és a jogi fejlettség is a diszkriminációra. Nagy Beáta (1993) adatai is azt sugallják, hogy romlott a helyzet Magyarországon a korábbi évtizedekhez képest. Szerinte a nôk vezetôi pozícióba kerülése az 1970-es és 1980-as években volt társadalmilag a legelfogadottabb. Olyannyira, hogy a nyolcvanas évek közepén a magyar nôk karrier esélyei lényegesen jobbak voltak, mint például Ausztriában. Az 1989-1990-es politikai rendszerváltás után általában egyfajta visszarendezôdés tapasztalható a nôk karrierlehetôségeinek terén, és nincs ez másképpen a sportban sem. A rendszerváltás elôtt sem találhattunk túl sok nôi edzôt, sportvezetôt és sportdiplomatát, manapság még kevesebben vannak. Tradicionális nemi szerepekhez szocializálódott társadalomban élünk, ahol a biológiai nemekhez fûzôdô, idejétmúlt társadalmi elvárások csak a paternalista politikai, munkahelyi és más intézményi rendszerek lebomlásával változhatnak. Ezért lenne rendkívül fontos, hogy az intézmények és szervezetek a sportban is minél több nôi vezetô részvételével mûködjenek. Úgy tûnik, ez a kvótarendszer bevezetése nélkül nem megy. E nélkül a sportvezetésben és a sportdiplomáciában itthon sem várhatjuk a hölgyek jelentôs elôretörését. A nôkre vonatkozó kvóta arányának, álláspontunk szerint, el kellene érnie a 33%-ot. Vannak ennél alacsonyabb és magasabb kvótát megjelenítô normák, de az alacsonyabb arány nem vezet érdemi eredményre, magasabb arányú nôi részvételt a döntéshozatalban pedig egyelôre irreális lenne elvárni. Gyakran elôfordul, hogy a kvóták csak a papíron léteznek, a valóságban nem. Ezért a kvóták elrendelése mellett szükségesnek látszik normatív, idôbeli korlátokat állítani, az „élethosszig tartó" tisztségviselés megakadályozására. A sportszervezetek többsége ugyanis feudális módon mûködik, tág lehetôséget ad a már pozícióban lévô férfivezetôk bebetonozására. A sportszervezetekben a tisztségek (döntôen férfi) betöltôi szinte a sírig, de legalábbis a nyugdíjig magukénak tekintik pozíciójukat. Néhány éve a NOB-ban végre életkori korlátokat szabtak a tagságnak, viszont sem a NOB-ban, sem a MOB-ban nem találtunk olyan normát, amely két vagy három ciklus után tiltaná az újrajelölés, illetve az újraválasztás lehetôségét különbözô tisztségekre. A sportvezetô nôk belülrôl (fel)ismerik ezt a jelenséget és látják kedvezôtlen hatását. „… a férfiak olyan régen ott vannak, hogy nem kívánnak elmenni." „… nem engednek be új embereket…" fogalmazta meg a probléma lényegét például Talbot (2000.) Azt is észlelik,


a nôk száz éve sportolóként kapcsolódtak be az olimpiai mozgalomba. Azóta mind a sportolónôi létszám, mind a nôk által gyakorolt sportágak köre jelentôs és folyamatos emelkedést mutat, ugyanakkor sem a sportigazgatásban, sem a sportvezetésben, sem az edzôi foglalkozásban nem tapasztalható hasonló fejlôdés, noha a lehetôség adott. A szabályozás a nôk számára kapukat nyitott, ennek ellenére igen kevés nôi vezetô van a világ sportjában. Ferris felhívta a figyelmet arra, hogy a nôk státuszát erôsen determinálja társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai környezetük, amely sokszor gátló tényezôként jelentkezik. A nôi sportvezetôk a kvóták ellen is felsorolnak érveket. Tudatában vannak annak, hogy nôk arányát megszabó kvóta az esélyegyenlôség jegyében született, egyúttal azonban diszkrimináció a férfiakkal szemben. Ezért egyfelôl igazságtalan, másrészt sajnálatos módon elkerülhetetlen intézkedés. A valódi probléma nem önmagában a kvóta, hanem az a körülmény, hogy alkalmazása nélkül változatlan a férfiuralom. Ezért a kvótát, ellentmondásai ellenére, a tartósan diszkriminációt elszenvedett nôi nem múltbeli sérelmeit reparálandó intézményként érdemes kezelni. Hosszabb távon a kvótarendszer alkalmazása a nemek közötti esélyegyenlôség megvalósításához vezethet (Ferris, 2000). A kvótarendszert a hölgyek azért sem mindig támogatják, mert úgy vélik, hogy megalázó helyzetbe hozhatja a tehetséges nôket. Ezt az érzést erôsítik bennünk azok a férfiak, akik úgy tekintenek a kvótával elnyert tisztséget viselô nôkre, mint „selejtekre", feltételezve, hogy maguk erejébôl nem érték volna el az adott pozíciót. Természetesen elôfordulhat, hogy kvóták segítségével nem a legalkalmasabb személy kerül be valamely testületbe, valamely tisztségbe. Ezt valóban nem lehet kizárni. Másfelôl a gyakran észlelhetô lobbizással sem mindig a legalkalmasabb ember jut magas pozícióhoz. Ezért, ha szembeállítjuk a kvótarendszert a láthatatlan hálókon keresztüli lobbizással, ahol a sportvilágban a férfiak rendszerint elônyt élveznek, akkor az elôbbi még mindig tisztább módszer, mert nyíltan alkalmazott, nevesített eljárás. Ha elfogadjuk a kvótarendszert, akkor felvetôdik a kérdés, hogy a vezetô testületekben mennyi a férfiak és a nôk ideális aránya. A kvótarendszer mellett voksolók számára is vitatott, hogy a nôk milyen arányú kötelezô részvételét kívánatos megszabni a döntéshozó szervezetekben és egyéb testületekben. Ezzel összefüggésben „kritikus tömeg" alatt azt értik, hogy egyegy grémiumban minimálisan 30-33%-ban kell meghatározni a támogatandó kisebbség arányait ahhoz, hogy érdekeit érdemben érvényesíteni tudja. A NOB 2000-ben ajánlásában fogalmazta meg azt az elvárást, hogy tagszervezetei döntéshozó testületeiben 2000. december 31-ig 10%-os, 2005. december 31-ig pedig 20% legyen a nôi részvétel. Ezután sok nemzeti olimpiai bizottságban, így a MOB-ban is történt némi elôrelépés, de az elvárt arányok, az ajánlásban megfogalmaztatott arányok még a NOB testületeiben sem alakultak ki. Léteznek olyan mozgalmak, elsôsorban Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, amelyek kizárólag az úgynevezett paritásos demokráciát tartják helyes rendszernek, és azt követelik, hogy a döntéshozatalban a férfi-nô arány érje el az 50-50%-ot. Erre, belátható idôn belül, csupán néhány, jelentôs demokratikus hagyományokkal rendelkezô, jóléti államban van esély (USA, Kanada, skandináv államok).

25

MSTT 2011/3 03-50

26

2011/11/02 21:33

Mûhely •

Page 26



hogy a nôk érdekérvényesítô képessége és lehetôsége messze elmarad a férfiakétól, a láthatatlan érdekérvényesítô eljárások és hálózatok miatt. A nôk, mint a legnagyobb számú kisebbség, a kisebbségi lét valamennyi hátrányával és nehézségével szembesülnek nap mint nap a sport számos területén, de a legtöbb elôítéletet akkor tapasztalják, amikor sportdiplomáciai és sportvezetôi státuszokat próbálnak megszerezni.

Nôi különbizottságok A nôk esélyegyenlôtlenségének csökkentését elôsegítendô, a sportban is, különösen a sportdiplomáciában, bevett gyakorlat a nôi bizottságok mûködtetése. Például, mind a NOB-ban, mind a MOB-ban az esélyegyenlôség megvalósulását látják benne. Sokan károsnak tarják a nôi különbizottságokat a sportban és a sporton kívül egyaránt. Azzal érvelnek, hogy a nôk elkülönítése bizottságokba ambivalens jelenség. Egyfelôl alkalmas lehet a nôk érvényesülésének elôsegítésére abban a grémiumban, melyben az adott nôi csoport mûködik, másfelôl a bizottság puszta léte erre önmagában nem garancia. Az érdekérvényesítés csak akkor lehetséges, ha a különbizottságoknak kellô súlyú hatáskört és feladatkört biztosítanak, és nem „sóhivatalnak" tekintik ôket. Hatáskörök telepítésérôl viszont gyakran megfeledkeznek a nôi különbizottságokat életre hívó szervezetek. Érdemi hatáskör hiányában a nôi különbizottságokban hagyományt ápolnak, karitatív munkát végeznek és gyakran még a nôk sportját érintô kérdésekben is óvakodnak beleszólni a „férfiak dolgába". Azt a lehetôséget, hogy egymásért lobbizzanak, általában elszalasztják a nôk. A bizottsági tagok gyakran nem képesek, vagy nem akarnak nôtársaikért síkra szállni. Kutatási tapasztalataink arra utalnak, hogy a csúcsvezetôi szintre jutott nôk közül jó néhányan nem törôdnek más hölgyekkel, nem gondolnak támogatásukra, sokszor pedig féltékenyek rájuk. Ez a jelenség férfiak közt ritkábban figyelhetô meg. A MOB Nôbizottságának vezetôje igen óvatosan fogalmazott a vele készített mélyinterjú során, amikor bizottságának hatásköri kérdései felôl érdeklôdtem. A dokumentumok elemzése alapján azonban úgy tûnik, hogy ennek a bizottságnak sincs valódi hatásköre a magyar olimpiai mozgalom egészét tekintve, illetôleg valódi lehetôségei igen csekélyek. Ehhez a kérdéskörhöz egy jelzésértékû észrevételt teszünk: Ez idáig egyetlen MOB elnökválasztáson sem merült fel egyetlen nôi kandidáló neve sem. Kutatásunk során olyan nézetekkel is találkoztunk, melyek szerint a különbizottságok léte szegregálja a nôket, elôítéletesen alsóbbrendûségüket tételezi fel, valamint alkalmatlanságukat arra, hogy koedukált bizottságokban vezetô szerepet tölthessenek be. A különbizottságok létezése megtévesztheti a bennük tevékenykedô nôket is, miután azt hihetik, hogy fontos feladatot kaptak, holott legtöbbször csak látszattevékenységre alakították ezeket a bizottságokat. A hasonló nemûek zárt együttmûködése csaknem lehetetlenné teszi a másik nem szempontjainak érvényesülését. Sokkal inkább szellemi stagnálásra, esetenként regresszióra vezethet. A nemi alapon szervezett bizottságok a nôk számára elzárják a párbeszéd lehetôségét annak a testületnek más egységeivel, amelynek részeként mûködnek. Fennáll a veszélye annak is, hogy a nemi alapú szegregáció, tudat alatt, magukban a nôkben is másodrendûségi érzést eredményez.

Következtetések

A sportban, mint társadalmi alrendszerben, azon belül a sportvezetésben és a sportdiplomáciában igen kevés nô van vezetô pozícióban. A legutóbbi évtizedben, nemzetközi kezdeményezésre, történt ugyan némi elmozdulás, a sportszervezetek irányító testületeit azonban még mindig, néhány demokratikus jóléti államot leszámítva, lényegében férfiak foglalják el. A vezetô státuszú nôk hiánya a döntést hozó szervezetekben általában visszahat a nôk sportbéli lehetôségeire. Az a tény, hogy más társadalmi alrendszerekben is hiány van vezetô beosztású nôkbôl, kedvezôtlenül hat a nôk karrierlehetôségeire a sportban, de itt súlyosabb a helyzet. Rendkívül nagy elôítéletekkel kell megküzdeniük azoknak a hölgyeknek, akik sportvezetôi karriert kívánnak befutni. A sport még mindig „macho" világ és a patriarchátus még nehezebben tudja elfogadni, hogy nôk töltsenek be csúcsvezetôi pozíciót, mint több más társadalmi alrendszerben, például az oktatásban, kultúrában, egészségügyben. E helyzet megváltoztatásához intézményes segítségre van szüksége a nôknek. Kutatási tapasztalataink azt sugallják, hogy a különbizottságok nem alkalmasak a nôi esélyegyenlôség növelésére. A kvótarendszer sem ideális megoldás, de úgy tûnik, bevezetése több pozitív hozadékkal járna, mint negatív következménnyel. A testületi/bizottsági vezetôi posztok igazságosabb elosztása érdekében az a javaslat látszik racionálisnak, amely szerint a vezetô tisztségek betöltése maximum két ciklusra (ha a ciklus négy évnél hosszabb, akkor egy ciklusra) szóljon. Egy olyan norma elfogadása is célszerû lenne, mely a vezetôi tisztséget egyik ciklusra nônek, másikat férfinak biztosítaná. Közel száz év telt el, mire a NOB-ban, illetve a MOBban nôk is szerepet kaptak döntést hozó testületekben. Értékelve a jogi normákban megjelenô lehetôségeket, feltehetôleg nem kell újabb száz évet várni arra, hogy érdemibb változásra kerüljön sor. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet vázlatos áttekintése arra enged következtetni, hogy a sportvezetés és a sportdiplomácia kulcspozícióiban belátható idôn belül alulreprezentált marad a nôi nem. Jelenleg ugyanis, Remarque híres könyvének címét (All Quiet on the Western Front/ Minden csendes a nyugati fronton) szó szerint lefordítva azt állapíthatjuk meg, hogy all quiet on the ladies front, vagyis minden csendes a hölgyek frontján.

Felhasznált irodalom Ferris, E. (2000): Are Quotas the Way Forward? Second IOC World Conference on Women and Sport, Mach 6-8., Paris. Lehoczkyné Kollonay Cs. (1998): Amerikai sikertörténet – európai változások: a nôi egyenjogúság a nemzetközi gyakorlatban. In Halmai G. (szerk): A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig: a jog lehetôségei és korlátai. AduPrint – INDOK, Budapest, 187-197. Nagy B. (1993): Nôk a vezetésben. Szociológiai Szemle, 3: 3-4. 147-166. Palasik, M. (2010): Nôk a közéletben. A projekt eredményeinek rövid összefoglalása. Politikatörténeti Alapítvány és Politikatörténeti Intézet. Retrived August 2, 2011. from http://www.polhist.hu/index.php?option= com_content&view=article&id=40&Itemid=45 Talbot, M. (2000): Döntéshozatal a sportban. ISM Értesítô 11, 112 -114.

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 27

27

Dékánváltás •

Korszakzárás – Eötvös-díjjal Összegzô beszélgetés Dr. Tihanyi József professzorral a doktorképzésben. Nevéhez fûzôdik a humánkineziológiai szak és a humánkineziológiai laboratóriumi hálózat megalapítása. Az MTA doktora címet 2002-ben nyerte el. Jelentôs szerepet vállalt a Magyar Testnevelési Egyetem, majd a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar képzési szerkezetének átalakításá ban, valamint a Zágrábi Egyetem Kineziológiai Karának és a Tor Vergata Egyetem Sporttudományi Intézetének graduális és doktori programjának kialakításában. Az utóbbi két egyetemen vendégprofesszori kinevezést kapott. Két szakkönyve és egy CD-je jelent meg, továbbá hat tankönyvben és egyetemi jegyzetben írt fejezetet. 109 tanulmányt publikált nemzetközi tudományos folyóiratokban és más kiadványokban, amelyek kumulatív impakt faktora 46.5, független idézettsége 1005. Ötvenkilenc szakcikke jelent meg angol, német, spanyol vagy olasz nyelven. Irodalmi munkásságát huszonhárom ismeretterjesztô és publi cisztikai cikk egészíti ki. Számos tekintélyes és elismert tudományos és szerkesztôbizottság tagja. Tudományos munkája mellett generációkat átölelô oktatási tevékenysége szintén figyelemreméltó. Széles körû szakmai munkássága mellett az egyetemi és kari közélet egyik legaktívabb tagja. 1991-1994 között a Magyar Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese, 1994-2000 között a Magyar Testnevelési Egyetem rektora, 2000-2003 között a Semmelweis Egyetem integrációs rektorhelyettese, 2007-tôl 2011. június 30-ig a Testnevelési és Sporttudományi Karának dékáni tisztségét töltötte be. Tekintélyt parancsoló, egészen kivételes életmûvet mondhat magának a neves sporttudós már eddig is, amely – s ez benne a legörvendetesebb – távolról sem befejezett, hiszen még ma is alkotó ereje teljében lévô, energiákban dús, tervekben gazdag egyéniség. Az alábbiakban a közelmúltban vele készített interjút közöljük.


2011. június 29. szerdai napra esett. Ez a dátum meghatározó, sôt, korszakváltó a számtalan szakmai sikert aratott sporttudós, a magyar testkultúra elsôszámú egyetemi vezetôjének, Tihanyi József professzornak karrierjében és természetesen magánemberként is fontos számára ez a nap. Mandátuma lejártával dékáni székét és nyakláncát ezen a na pon adta át ünnepélyes külsôségek között a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar aulájában utódjának, Tóth Miklósnak. Nem sokkal elôtte – szimbolikusnak is tekinthetjük az eseményt – a búcsút intô dékán rangos kitüntetést, az Eötvös József-díjat vehette át dr. Réthelyi Miklóstól, a Nemzeti Erôforrás Minisztérium miniszterétôl és Hoffmann Rózsa oktatásért felelôs államtitkár asszonytól június elsô vasárnapján, Pedagógus Nap alkalmából. Az Eötvös József-díjat azok a kiemelkedô munkát végzô pedagógusok kaphatják, akik oktató-nevelô munkájukkal, egész életpályájukkal kifejezték elkötelezettségüket a pedagógushivatás mellett. A népszerû professzor 1970-ben kitüntetéses oklevéllel szerzett középiskolai testnevelô tanári, majd 1973-ban szakedzôi diplomát a TF-en. Még ugyanabban az évben a Magyar Testnevelési Fôiskola Atlétika Tanszékén kezdett dolgozni. 1980-1981-ben ösztöndíjasként a finnországi Jyväskylä Egyetemen biomechanikát tanult és ezen a területen kutatott. 1982-ben a biológia tudományok doktora lett. A Magyar Testnevelési Fôiskola Kutatóintézetének Élettani Osztályán kidolgozta a magasugrók egyénre szabott felkészülési programját az izmok rostösszetétele és mechanikai tulajdonságai alapján. 1987-ben került a Magyar Testnevelési Egyetem Biomechanika Tanszékére. Az 1993-ban benyújtott doktori programját az Országos Akkreditációs Bizottság akkreditálta, azóta részt vesz

MSTT 2011/3 03-50


28

2011/11/02 21:33

Page 28

Dékánváltás •

– A jogelôd Magyar Testnevelési Egyetemnek 1994tôl 2000-ig volt a rektora, majd az integrációt követôen, 2000-ben és 2001-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánjaként, 2000-tôl 2003-ig az egyetem integrációs rektorhelyetteseként tevékenykedett. Végül 2007-tôl elôbb a TF megbízott dékánja, késôbb, 2011. július végéig, a kar dékánja volt. Professzor úr, saját megítélése és értékelése szerint miként összegezné az intézmény 1994-tôl kezdôdô, 17 évet felölelô idôszakát? – A TF történetének utóbbi tizenhét éve beleillik abba a folyamatba, amely 1925-ben kezdôdött, és amely 1975-ben egy minôségi ugrással folytatódott. Csak egy kicsit mozgalmasabb volt ez a periódus, hiszen 1990 óta a magyar felsôoktatás állandó átalakulásban van, ami még ma sem fejezôdött be. A követelmények állandóan nôttek és nekünk nagy erôfeszítéseket kellett tenni, hogy egyetemi státuszunkat megtartsuk. Ami 1975-ben elegendô volt az egyetemi rangú fôiskolai, majd 1985-ben a teljes egyetemi rang elnyeréséhez, az 1994-ben már csak fôiskolai státuszhoz volt elegendô. Nagy kihívás volt ez a TF számára. Visszatekintve úgy tûnik, hogy ez a feladat volt számomra a legvonzóbb a rektori poszt megpályázásában 1994-ben. Szerettem volna folytatni azt a munkát, amit elôdeim, dr. Koltai Jenô, Zalka András és dr. Istvánfi Csaba rektorként végeztek: nevezetesen, a kiváló fôiskolából kiváló egyetemet csinálni. Nem volt egyszerû feladat, hiszen a „fôiskolai" gondolkodásmód még mindig megrögzülve élt az oktatókban és nehezen fogadták el, hogy a kiválóság a sportszakmában önmagában nem elegendô, az egyetemen az oktatás és kutatás elválaszthatatlan testvérek. Az ország gazdasági helyzete sem biztosított szilárd alapot a fejlôdéshez. Megszorítások és elvonások mellett kellett a változtatásokat megtenni (új szakok beindítása, a doktori iskola akkreditációjának megszerzése, kreditrendszerre történô átállás és az egyetemi integráció). Küzdelmes évek voltak. Küzdelem a TF-en belül, küzdelem a fokozódó követelmények teljesítésért, a pénzügyi egyensúly fenntartásáért. Végül is sikerült a problémák megoldása és a fô cél elérése. Amikor 1991-ben tudományos rektorhelyettes lettem, az oktatóknak és kutatóknak csupán 18 százaléka rendelkezett tudományos fokozattal és csupán dr. Nádori Lászlónak volt MTA doktori címe. Ma az oktatók 51 százalékának van tudományos fokozata és hatnak MTA doktori címe, köztük hárman TF végzettségûek. Az önálló doktori (PhD) képzés jogát 1997-ben megszereztük és ezzel az egyetemi státuszunkat is megtartottuk. Szakjaink továbbra is a legnépszerûbbek a testkulturális képzési területen az országban és a hallgatói létszámunk a maximumon van. Pénzügyi egyensúlyunkat, többször elvesztve, visszaszereztük. Az egyetemi integráció nagy viharokat keltett, de ma talán már mindenki elfogadja, hogy a lehetôségek közül a lehetô legjobb utat választottuk 2000-ben. A TF önálló egyetemi létének ma nincs realitása. El ne felejtsem, hogy ez a két évtized a komputerizáció idôszaka volt. Az 1990-es évek elején alig néhányan használták a komputereket, ma már nem tudunk nélkülük élni. Ha összegezni akarnám a TF-en az elmúlt két évtizedben folyó munkát, akkor a legfôbb eredménye a sok küzdelemnek az volt, hogy megtartottuk hazai és nemzetközi elismertségünket egye-

temként, ami sokkal több minôségi változást jelentett, mint a TF történetének korábbi éveiben. Ez azonban elsôsorban a szellemiekre és részben az infrastruktúrára vonatkozik. Létesítményeinkben a változás alig érzékelhetô. Remélhetôleg a következô idôszakban a hiányzó százmilliós beruházások megvalósulhatnak. – Változatos életútja során keresztül-kasul bejárta az egész világot, valamennyi kontinenst érintve, szerény számítások szerint is több, mint harminc egyetemen gyarapította saját és mások tudását a kanadai Vancouvertôl Párizson, Rómán, Sanghajon át, a finn Jyväskylä Egyetemig, vagy az ausztráliai Brisbane-ig. Emlékezete szerint melyeket tudja kiemelni, mint olyan alkalmakat, amikor a legtöbbet kapta ismeretei bôvítéséhez, vagy éppenséggel valami egészen különleges tudományos élménnyel gazdagodott? – Kutatói pályafutásomban a jyväskyläi Egyetemen eltöltött idô meghatározó volt. Ott találkoztam elôször a tudományos kutatás profizmusával, elmélyültségével, ott valahogy minden a tudományos problémák megoldása körül forgott, jobban mondva abban éltünk és minden mást az életünkben ehhez igazítottunk. Megváltozott a szemléletmódom, megtanultam a kritikát, ami elôször meglehetôsen kegyetlennek tûnt. Nehéz volt a bírálatot elfogadni, annak lényegét megérteni és épülésemre felhasználni. Ott tanultam meg megvédeni érveimet a tudományos viták írott és íratlan szabályai szerint, és kutatási elképzeléseimet és eredményeimet megfelelôn interpretálni. Természetesen minden tanulmányutamon és vendégkutatói meghívásaim során tanultam valami újat, megismerkedtem új módszerekkel és új felfogásokkal. Azt mondhatom: szerencsés ember vagyok, mert a szakmámban, a kutatási területemen a világ legkiválóbbjaival találkozhattam és tanulhattam tôlük. – Vendégprofesszori tevékenységét 1991-ben kezdte, mégpedig Kuwaitban az ottani orvosi egyetemen. Számos helyen fordult meg ebben a minôségében is. Miként összegezné ilyen jellegû tapasztalatait? Melyek voltak elôadóként a legkedvesebb témái, illetve tantárgyai? – Mindig megtiszteltetésnek éreztem, amikor meghívtak elôadónak egyetemekre, tudományos vagy szakmai konferenciákra. Igyekeztem a legjobb tudásomat adni, mert nemcsak magamat, de a TF-et és a hazámat is képviseltem. Mindig úgy éreztem, hogy magyarként nekem többet kell nyújtanom, mint más nemzetbelieknek. A legkedvesebb témám izomélettani és mechanikai kutatásaim eredményeinek alkalmazása volt az edzésben. E tekintetben is szerencsés voltam, mert életem egy maghatározó periódusában (1977-1985) edzô és kutató is voltam egy idôben. Magasugróim a laboromban végezték erôsítô edzéseiket, ahol minden egyes gyakorlat végrehajtását elektromos eszközök ellenôrizték. Ebben az idôszakban, talán nem nagyképûség ezt mondani, dolgoztam ki a robbanékonyerô-fejlesztés elméletét és módszereit. Talán nem véletlen, hogy akkori magasugró tanítványaim még ma is három korosztályos (felnôtt, utánpótlás és ifjúsági) országos csúcsot tartanak. Ezeket a módszereket nemzetközi folyóiratokban közöltem és ennek alapján hívtak meg elôadások tartására nagyon sok országba. Jó érzéssel tölt el, hogy azon kevesek közé tartozom a világon, akik a kutatá-

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 29

Dékánváltás •

körös hallgatót, az East Carolina Egyetem professzora és nemzetközileg elismert kutató, jelenleg a Groningeni Egyetem professzora. Vannak doktorandusz tanítványaim, akik a Slippery Rock Egyetemen, a Suez Canal Egyetemen, vagy a L’Aquila Egyetemen tanítanak. Magyar tanítványaim döntô többsége magyar egyetemeken kapott tanári állást. A magyar sporttudományi kongresszusok humánkineziológia szekciójában többségében ma már volt és jelenlegi tanítványaim mutatják be kutatási eredményeiket. Erre a tevékenységemre és tanítványaimra nagyon büszke vagyok. – Sokoldalú tevékenységének köszönhetôen kimerítô, mások esetében talán akár teljesnek mondható életmû elôtt tiszteleghetünk. Teljességrôl vagy befejezettségrôl azonban távolról sincs szó, hiszen Ön szellemi és fizikai képességei teljes birtokában van, tudományos érdeklôdése a jelek szerint változatlan, töretlen becsvágyának köszönhetôen pedig még nyilván számos tudományos terv foglalkoztatja, – és szándékában is áll – kamatoztatni mindazt a tapasztalatot, amit intézményvezetôként szerzett a mögöttünk hagyott emberpróbáló években. – Terveim megvalósításához, azt hiszem, egy emberi élet nem elegendô. Ezért jó, hogy vannak kiváló tanítványaim, akik tovább viszik álmaimat. Persze, még szeretnék sok álmot megvalósítani magam is. A tizenhat vezetô pozícióban eltöltött év több dédelgetett tervem megvalósítását lelassította, mondhatnám hibernálta. Most azonban eljött az idô, hogy legalább néhányat a sok közül megvalósítsak. Három-négy könyvre való ismeretanyag halmozódott fel bennem, amelyeket meg kell írnom: általános és sportbiomechanika tankönyv, az erônlét diagnosztika és a mozgatórendszer biomechanikája. A legizgatóbb azonban számomra az erôfejlesztés biomechanikai és élettani alapjainak közzététele, amelyben a tudomány és a gyakorlat ötvözôdik, és amely által az edzôk szilárd talajon állva tervezhetik az egyes sportolók edzéseit. Engem fiatal gyerekkorom óta izgat a jelenségek mögött húzódó törvényszerûségek megismerése és ez a kíváncsiság soha nem múlik el belôlem. Így nagyon sok olyan probléma van, amit tudományos módszerekkel szeretnék megoldani kollégáimmal és doktorandusz tanítványaimmal. Most éppen azon fáradozunk például, hogy a legmodernebb technológiát, a funkcionális mágneses rezonanciát használva, alapjaiban ismerjük meg, hogyan szervezôdik mozgás az agyi mozgató központokban, vagy az izomláznak, ami az izom mikrosérülését takarja, milyen molekuláris okai vannak. Az utóbbi kutatáshoz úgynevezett nano technikát fogunk alkalmazni. Ha megismerjük e jelenségek mozgatórugóit, akkor továbblépünk és adaptáljuk eredményeinket az edzésben és a rehabilitációban. Nem folytatom, pedig van még sok, ami érdekel és megoldásra vár. Ezekkel a kutatásokkal és oktatással szeretném szolgálni továbbra is alma materemet, amelynek nagyon sokat köszönhetek. Természetesen vezetôi tapasztalataimat mindig megosztom a TF vezetôivel, ha igényt tartanak rá. Negyvenöt évnyi oktatói és kutatói, ebbôl tizenhat évnyi vezetôi tapasztalat tartalmas kincsesláda. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy az én nézôpontom, még ha hosszú évek tapasztalatain nyugszik is, csak egy a sok közül. De talán nem érdektelen. – Olvasóink nevében is köszönjük tanulságos váGallov Rezsô laszait.


si eredményeket sikerrel alkalmazták a gyakorlatban is. Kár, hogy ezeket az eredményeket itthon nem alkalmazták. Kivételt ez alól az általam nagyra becsült dr. Oros Ferenc képzett, aki vágtafutóinak erôedzését a laboromban megállapított adatok alapján tervezte. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1980-as években a magyar sprinterek a világ élvonalához tartoztak. Nem szoktam dicsekedni ezzel, de jó érzéssel tölt el, hogy a nagy Chicago Bulls kosárlabda csapat kondíció edzôjével e-mail kapcsolatban álltam évekig, tanácsokat kért a játékosok erôedzéséhez. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy Michael Jordan és a csapat nem ettôl játszott fenomenálisan. A legszívesebben Olaszországba jártam elôadást tartani. Nagy kihívás jelentett, mert a hallgatóság mindig nagyon aktív volt. Sokat kérdeztek, vitatkoztak és ez mindig feldobott. Emlékezetes az az elôadásom, amelyet a Tor Vergata (Róma) Egyetemen tartottam egy római kori palotában, több mint ezer hallgató elôtt. Mivel nem volt akkora terem, amelyben ezer ember elfért volna, öt nagy teremben foglaltak helyett a résztvevôk, ahol kivetítôn keresztül hallgatták és nézték az elôadást. Az elôadás után záporoztak a kérdések. Este tudtam meg, hogy a négy külföldi elôadó közül engem javasolt a hallgatóság az egyetem elôadójának. Ettôl kezdve rendszeresen hívtak meg kurzusokat tartani és a Tor Vergata Egyetem állandó vendégprofesszora lettem. – Dékáni "búcsúfellépése" ürügyén már említettük az idén júniusban kapott magas kitüntetését, az Eötvös József-díjat. Pályája során – a teljesség igénye nélkül – megkapta a Hepp Ferenc díjat (1996), a Sportminisztériumtól a Kemény Ferenc díjat (1999), a Semmelweis Egyetemen a Kiváló PhD Oktató kitüntetô címet, az Országos Tudományos Diákköri Tanácstól a Mestertanár Aranyérmet, s legutóbb a Zágrábi Egyetemen a Meritorius Professzor kitüntetô címet is (2009). Szívéhez melyik áll a legközelebb? Kérem, néhány szót szánjon PhD-tanítványaira és a doktori képzés tapasztalataira, hiszen ez az oktató tevékenység talán legigényesebb területe. – Minden díj és kitüntetés, amit kaptam megtisztelô számomra, és néha úgy érzem, nem szolgáltam rájuk teljességgel. Valószínûleg azért van ez így, mert engem elsôsorban a célok elérése izgatott, és amikor elértem az éppen aktuális célt, már újabb célok megvalósításán törtem a fejem. Nem sokáig, (ha egyáltalán) fürdôztem sikereimben, de jó érzéssel töltött el, ha sikeresen oldottam meg egy-egy feladatot. A díjak, kitüntetések, mint olyanok, nem szerepeltek terveim, céljaim között. Az Eötvös-díj elnyerése is meglepett, de örömmel töltött el, hiszen egy évben csak négy pedagógus kaphatja meg. Egyébként úgy gondolom, munkám eredményének megítélése nem az én dolgom. Az oktatás minden területe szép feladatokat állít a tanár elé. Az egyetemen azonban a doktoranduszképzés jelenti a legmagasabb fokot, ahol a tanár a tudás mélységeiben és magaslataiban kalandozhat tanítványaival. Ebben a képzésben a hallgató partner, hiszen saját maga választotta a tanulás és kutatás speciális területét. Közösen gondolkodni, problémát felvetni és megoldani, vizsgálatokat végezni és cikket írni igazi szellemi élvezet. Büszke is vagyok tanítványaimra, akik közül sokan nemzetközi hírnévre tettek szert és már túl is szárnyalták mesterüket. Dr. Hortobágyi Tibor, akit én indítottam el a tudományos kutatás szép és rögös útján, mint tudományos diák-

29

MSTT 2011/3 03-50

30

2011/11/02 21:33

Page 30

Dékánváltás •

„Teremtsük meg a 21. századi TF-et!”


Interjú Tóth Miklóssal, a TF új dékánjával Tagadhatatlan, az esemény jelentôs, nem túl gyakorta megtörténô határkövet jelölt ki a TF életében, hiszen a híres intézmény aulájában – egyik hírportálunk a magyar testnevelés templomának nevezte – a vezetésváltás látványosan rendezett aktusa zajlott le. A dékáni „átadás-átvétel" szokatlanul erôs érdeklôdést váltott ki az ünnepivé varázsolt külsôségek köze pette június 29-én. Csaknem teljességgel megteltek a széksorok, s mintha az emelkedett hangulatú kísérô mûsor is az esemény lényegét igyekezett volna kiemelni. Egyfelôl méltatni az elôd, Tihanyi József nevéhez köthetô évek összegzését, tanulságait, s természetesen, egyben kifejezni az elvégzett munkájáért já ró megérdemelt elismerést, másfelôl pedig megismerni az új dékán, Tóth Miklós professzor terveit, az elkövetkezendô évek, a különleges jelentôségû, egyedi felsôfokú oktatási intézmény jövôjének, fejlesztésé nek fô irányait. Tihanyi József tevékenységérôl, eredményeirôl és az elvégzett munka elemzésérôl külön interjú készült. Itt nem taglaljuk a fent említett esemény protokollját sem, mert a legfontosabbnak az új dékán gondolatainak rög zítését tartjuk, jövôképét, amely nyilván meghatározó lesz a TF mûködésében. Mindenekelôtt azonban elengedhetetlen a tömör bemutatás, jóllehet hasonló kötelezettségnek tettünk eleget ezelôtt mintegy másfél év vel, amikor a Magyar Sporttudományi Társaság, az azóta elhunyt Frenkl Róbert professzor helyébe Tóth Miklós személyében új elnököt választott. Interjúalanyunk az egyetem (SOTE Általános Orvostudományi Kar, 1979-1986) elvégzését követôen imponálóan gazdag szakmai-tudományos pályát produkált. Angolul és németül már fiatalon kiválóan beszélt: 1984-ben angol, 1986-ban német nyelven felsôfokú állami nyelvvizsgát tett. 1987-1993 között kutatóorvos (SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinika), közben vendégkutató volt a Heidelberg-i (Németország) és az Oulu-i Egyetem (Finnország) Gyógyszertani Intézetében. 1989-ben Heidelbergben Magna cum Laude minôsítéssel német orvosdoktori címet szerzett. 1994 és 2005 között az 1. sz. Belgyógyászati Klinika orvosa, tudományos fômunkatárs volt, 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Ugyanebben az esztendôben közigazgatási alapvizsgát is tett. 1997-ben jeles eredménnyel tette le a belgyógyászati szakvizsgát. Folytatta a közigazgatási tanulmányokat is, s ezen a szakon szin tén szakvizsgát tett 2001-ben. 2000 és 2002 között Széchenyi Professzori Ösztöníjban részesült, s 2002-ben pedig megszerezte az MTA Doktora tudományos címet. Az ezt követô idôszakban, 2002-2007 között, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet osztályvezetôje volt, 2003-ban habilitált az egyetemen, 2005-tôl fômunkatárs volt a Kardiológiai Tanszéken. Közben rektori tanácsadó, 2005-tôl igazgatóhelyettes a Szentágothai János Tudásközpontban, 2006-ban pedig az egyetem Technológiai Transzfer Irodájának igazgatója iett. 2007-ben a Kardiológiai Tanszék igazgatóhelyettese lett, majd tanszékvezetô egyetemi tanár a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékén.

2009-ben a Semmelweis Egyetem Tudományos és Innovációs rektorhelyettesének nevezték ki. 2009 decemberében a Magyar Sporttudományi Társaság közgyûlése a társaság elnökévé, 2011 áprilisában pedig a TF Kari Tanácsa dékánná választotta. Így lett ez év július elsejétôl a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, azaz a TF új dékánja. Mandátuma három évre szól. Új tisztségérôl legelôször is ezt nyilatkozta: "A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánjának lenni azért jelentôs kihívás, mert a dékán olyan szakterületet vezet, amelyben a Semmelweis Egyetem a magyar egyetemek és fôiskolák között az elsô, jelesül: az egyetemi-fôiskolai sportéletben és a sportszakember-képzés területén. Egyetemi szinten hazánkban ezen a karon képezzük a legtöbb edzôt, a testnevelô tanárok és a gyógytestnevelôk döntô többségét. A kar tehát olyan társadalmi hatást tud gyakorolni a magyar sportéletre, és ezzel áttételesen az egészségügyre és a társadalom jövôjére, mint egyetlen más egyetem, egyetlen más kara sem az országban."

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 31

Dékánváltás •

sportban, márpedig ezzel az összes felsôoktatási hallgatói létszámnak hozzávetôlegesen hetvenöt-nyolcvan százaléka lefedhetô. Itt még csak annyit, hogy a TF vezetésével, s partneri együttmûködésben a Magyar Egyetemi–Fôiskolai Sportszövetséggel szeretném az egyetemi sportot feléleszteni. – „A hazai gazdasági környezet és kormányzat kedvezô lehetôségeket kínál a testnevelés és a sporttudomány fejlesztéséhez. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara ma is az egyik legmagasabb szinten elismert és ismert intézménye a magyar sportkultúrának. Ki kell használnunk az említett lehetôségeket és a lehetô leggyorsabban szükséges megtennünk azokat a fejlesztési lépéseket, amelyek a TF-et és a sportkultúrát társadalmunk egészében méltó helyre emelik." – Ön, Dékán úr ezeknek a gondolatoknak a hangoztatásával vette át a hivatalát, s hozzátette: „Teremtsük meg a 21. századi TF-et!". Végezetül tekintsük most át tehát az elképzeléseit az alábbi, Ön által megjelölt fô területeken: oktatás, kutatás, sport, infrastruktúra és intézményfejlesztés. Kezdjük az oktatással! – Az oktatás jövôbeni fejlesztésének fontos célja, hogy még többet adjunk a TF-en végzô hallgatóknak, és közben az oktatás minôségét is megôrizzük, sôt növeljük. Meggyôzôdésem, hogy ésszerûbb gazdálkodással, meglévô erôforrásainkat jobban kihasználva még több értéket teremthetünk a testkultúra terén is. A következô területeken látok új lehetôségeket, elôrebocsátva, hogy az új Felsôoktatási Törvény ezeket más dimenzióba helyezheti. Általában úgy gondolom, hogy az oktatás gyakorlati jellegét erôsíteni kell. A bolognai folyamatnak megfelelôen kialakított kétszintû képzésünk elsô tapasztalatai alapján világosan látszik, hogy a képzések szakmai tartalmát a tapasztalatok alapján ismét át kell tekinteni. Stratégiailag mindenképpen támogatom azt a vonalat, amely a tanárképzésben az egyszintû rendszer visszaállítását szorgalmazza. Fontosnak tartom a hallgatói körben tehetséggondozó program beindítását annak érdekében, hogy a legjobb végzôs hallgatóinkat PhD-képzésen keresztül tartsuk itt. A felvételi eljárás kapcsán érdemesnek tartom az ország legjobb gimnáziumaival felvenni a kapcsolatot. Ennek lényege: karizmatikus TF-es tanárok által tartott bemutatkozások, melyek nyomán a hallgatói minôség jelentôsen javulhat. Az edzôképzés terén a hazai és a nemzetközi szövetségekkel közösen kell áttekinteni a képzések európai harmonizálását. Korábbi szakmai munkánk és a legújabb nemzetközi tendenciák nyomán társadalmi fontosságú lehetôséget látok a „mozgásgyógyszer" szemlélet megjelenítésére az oktatásban. Két-három év távlatában ez új képzési formaként is megjelenhet a TF programjaiban. Komoly versenyelônyt és kitörési pontot jelent a 21. században, ha egy egyetemi kar az oktatási tevékenységében kiemelten kezeli az idegen-nyelvû oktatást. A külföldi hallgatók képzéséhez elengedhetetlen a minôségi idegen-nyelvû oktatás, ami ebbôl az aspektusból nézve számottevô bevételi lehetôséget is jelent. Másrészt, magyar anyanyelvû hallgatóink képzésében is fontos szerepet játszik, mivel az idegen-nyelvû oktatás az idegen-nyelvoktatást kiegészítve hozzásegítheti ôket a sportszakmai nyelv színvonalas elsajátításához. A világ vezetô egyetemein megjelenik a távoktatás valamilyen formája. A szélessávú internet elterjedésével és az informatikai kultúra robbanásszerû terjedé-


– Beszélgetésünk kezdetén, még mielôtt a TF hoszszabb távú jövôjét meghatározó fôbb elképzelései felôl érdeklôdnénk, azt szeretnénk megtudni, miként képzeli-tervezi dékáni tevékenységének elsô három-négy hónapját? – A TF mechanizmusait, mûködését általánosságban eddig is ismertem, de más a megközelítés, amikor ennek a maga nemében egyedi intézménynek felelôs, elsôszámú vezetôjeként kell végezni és végeztetni a szükséges tennivalókat – mondta el bevezetôként Tóth Miklós. Kiindulásként ehhez, hadd összegezzem, elôbb általánosságban, melyek is az általam legfontosabbnak ítélt teendôk a TF-en. A mai realitásoknak megfelelôen mindenekelôtt többletforrásokat szükséges felkutatnunk. A képzési norma emelése érdekében az illetékes minisztériumhoz fordulunk. Élni próbálunk a pályázati lehetôségekkel – önállóan és konzorciumban is egyaránt. Lehetôségeket látok a kerületekkel történô együttmûködés szorosabbá tételében, méghozzá minél elôbb, s halaszthatatlannak vélem a vállalkozói, piaci kapcsolatok közel jövôbeni kiépítését is. Meggyôzôdésem, hogy sikeres tevékenységünk, az oktatás minôségének záloga a tanári kar védelme és minôségfejlesztése. Igyekszem részleteiben megismerni és feltérképezni a TFSE szakosztályi életét, mert határozott szándékom, hogy az elôkelô hagyományokkal büszkélkedô intézményt az egyetemi sport példaértékû bázisává fejlesszük, fellendítsük a szakosztályi életet. Az egyesületi sportban tanulják meg ugyanis a hallgatók, mit és hogyan kell csinálni, mire kell figyelni a szakosztályi tevékenységben. Ez tehát a gyakorlati képzés egyik legfontosabb területe. Lényegesnek tartom a sporttudományi mûhelyek területi létrehozását sportáganként, a tanszékek mellett. Meg kell teremteni a sportági tanszékeken is a tudományos elômenetel feltételeit, lehetôségeit. – Köszönjük a tömör, lényegre törô összegzést, s most tehát az elsô lépésekrôl. – Az eredeti kérdésre válaszolva, vázlatosan utalnék arra, mit is képzelek el az elsô három hónap sürgôs tennivalói között, amelyek nyilvánvalóan széleskörû egyeztetési és helyzetelemzési munkát rónak ránk a közvetlen dékáni felügyelet alatt álló egységek munkatársaival, azután a tanszékek vezetôivel, munkatársaival, az egyes szakok szakvezetôivel és egyéb szervezeti egységek vezetôivel. Nos, kissé konkrétabban fogalmazva: a képzési norma emeléséért sürgôsen tárgyalásokat kezdeményezek a testnevelôképzést folytató valamennyi intézmény vezetôivel annak érdekében, hogy egységesen és egyszerre lépjünk fel a döntéshozóknál. Olyan hatékony egységet és összefogást kell létrehoznunk, amely egyszerûen kikerülhetetlen. A vállalkozókkal történô, remélhetôen gyümölcsözô kapcsolatok haladék nélküli felvétele szintén sürgetô, halasztást nem tûrô feladat, s ennek érdekében külön konferenciát szervezünk. – Mennyire változik a TFSE helyzete? – Az egyesületi együttmûködés terén a TFSE, az OSC és az egyetem kapcsolatának áttekintése igen fontos, hiszen több szálon összefonódik a mûködésük. Kölcsönösen elônyös keretszerzôdés kidolgozása és bevezetése – a sportlétesítmények szabályozott használata például – kétségkívül szükséges. A Kutatóés Kiváló (5+5) egyetemeken a sport megérdemelt és méltó támogatása, az üzleti modell létrehozása a hallgatók sportolásáért, átütô eredményt hozhat a diák-

31

MSTT 2011/3 03-50


32

2011/11/02 21:33

Page 32

Dékánváltás •

sével számolnunk kell. A mostani fiatal generáció – leendô hallgatóink – igényli az elektronikus oktatási anyagokat, valamint azok elérhetôségét az interneten, és a multimédiás eszközök használatát az oktatásban. Az alapképzésen kívül a továbbképzésben is eredményes lehet a távoktatás, ráadásul egyenlô esélyt biztosít az élethosszig való tanuláshoz mindenki számára. – A kutatások jövôje? – A TF-en az elkövetkezendô években a meglévô kutatólaborok mûködése mellett stratégiai fontosságú a sportági tanszékek mellett mûködô kutatólaborok kialakítása. Testnevelôképzô intézmények közül a TF méreténél fogva az egyetlen olyan hely, ahol ilyen tudományos mûhelyek költséghatékonyan mûködtethetôk. Ezen túl az itt folyó munka lehet a válasz arra a problémára, hogy a Semmelweis Egyetemen a sportági szakemberek tudományos elômenetele (habilitáció, egyetemi tanári cím) nem megoldott. A kutatómunka fejlesztése azért is fontos, mert az egyetemi költségvetés karokra lebontott hányada egyre inkább a kar kutatási erejének megfelelôen lesz szétosztva. Ezért versenyben állunk az egyetem más karaival. Jó esélyt látok megfelelô kutatási stratégia esetén arra, hogy az ÁOK mögött a TF akár már 2011ben megszerezze a 2. helyet, ezzel is segítve a Kar költségvetését. A TF-en jól képviselt természettudományi kutatások és a kiépítésre kerülô sportági kutatólaborok mellett fontosnak tartom a sport társadalmi szerepének folyamatos bizonyítását tudományos értékû adatokkal. A TF-en folyó kutatási programokat össze kívánom hangolni a Magyar Sporttudományi Társaság stratégiai programjaival („mozgásgyógyszer" program, a mozgás gazdasági és társadalmi jelentôsége, sporttudományi füzetek kiadása stb.). – A sport – az élsport? – A TF az elmélet és a gyakorlat együttes mûvelését hirdeti. Éppen ezért nem csak oktatni, illetve kutatni szeretnénk a sportot, hanem mûvelni is. Kell az élsport, de a TF feladata megmutatni az utat, hogy a sporthoz a társadalom minden rétege hozzáférjen. Erre két aspektusból tekintünk. A sportot szakmaként választók számára fontos, hogy minél elôbb bevonjuk ôket a sportéletbe. Már ma is együttmûködünk a Diana utcai 12 osztályos iskolával, ezt célszerû volna kiterjeszteni és kiegészíteni egy TF-es belsô életpályaprogrammal. A „Life Long Learning" megközelítéséhez hasonlóan az „élethosszig tartó sportolás", a rendszeres fizikai aktivitás egész életünk során olyan program, amit a TF a zászlajára tûzhet, és országos szinten terjeszthet. Míg a sport-életpálya program sportolók számára indul, az élethosszig tartó sportolás lehetôsége a társadalom minden rétege számára nyitott. A TF módszertani segítséget tud nyújtani mindenki számára a fizikai aktivitásba való bekapcsolódáshoz kortól, társadalmi helyzettôl, lakóhelytôl függetlenül. Külön programok indulhatnak a gyermekkori sport, a diáksport fellendítésére, az egyetemi és munkahelyi sport újrafelfedezésére, valamint az idôsek, illetve a hátrányos helyzetûek mozgásgazdag életmódjának biztosítására. – Néhány szót az infrastruktúráról? – A TF távlati fejlesztése során mindenképpen a nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmas sportlétesítmények létrehozását kell szem elôtt tartani. Bár a jelen gazdasági helyzetben ez irreálisnak tûnik,

mégis úgy gondolom, hogy ha kellô következetességgel dolgozunk ezen, akkor elô lehet teremteni azokat a forrásokat, amelyekbôl sportlétesítményeink bôvíthetôk lesznek. A TF múltjában ez a törekvés jól dokumentáltan tetten érhetô. Az elkövetkezendô években kiemelt feladatunk a tervek megfelelô európai léptékû pozícionálása a hazai döntéshozói körben, megfelelô pályázati háttérrel támogatva. Az infrastruktúra-fejlesztés általában költséges, idôigényes folyamat. Az intézményfejlesztés azonban többnyire csak szervezési, szervezeti innovációt igényel, azonban látványos eredményeket hoz. – Kapcsolat a társintézményekkel és ipari partnerekkel? – A TF a hazai képzési struktúrában nincs egyedül a testnevelés, a sporttudomány területén. A TF szorosabb együttmûködést kell, hogy kiépítsen a többi képzô intézménnyel, melynek következtében kompetitív hozzáállás helyett kooperatív viszony alakul ki. Az ipari kapcsolatok fejlesztése ugyanilyen fontos, akár közös innovációs projektek indítása miatt, akár a legújabb fejlesztések oktatásba, kutatásba integrálása miatt. Szükségesnek tartom egy folyamatosan bôvülô céglista definiálását, és évente egy olyan rendezvény létrehozását, ahol lehetséges üzleti partnereink számára láttatjuk a TF-en folyó munka értékeit. Mind az elôzô pontban tárgyalt kapcsolatok kiépítésével, mind egyéb módokon keresni kell a lehetôséget, hogy a TF által közvetített szemlélet terjedhessen, a TF társadalomformáló szerepe növekedjen. A sport – beleértve a testnevelést és a sporttudományt is – rendre, erkölcsre nevel, a család után meghatározója lehet a személyiségfejlôdésnek. A társadalom formálását nyíltan zászlajára tûzô TF presztízse automatikusan növekedni fog, a megnövelt presztízs viszont tovább erôsítheti a társadalomformáló attitûdöt. – Sport- és egészségkultúránkat érintô társadalomfejlesztô elképzeléseit látva végül hadd kérdezzem meg Dékán urat, mint a hazai testkultúra új, elsô számú egyetemi vezetôjét, hogy egyrészt: mit tesz a saját egészsége, fittsége érdekében? Másrészt – ez bizonyára a nehezebb kérdés –, milyen elképzelései vannak egy fiatal, modern gondolkodású sportértelmiség kinevelésére, amely az utána következô generációkat tekintve képes lehet egy fittebb, egészségesebb és sportosabb társadalom, s egy fejlettebb, tisztább hazai sportkultúra megvalósítására? – Örülök, hogy a két kérdést összekapcsolta, hiszen az egyén és a társadalom egészsége, élete, szokásai, mûveltsége, kultúrája szorosan összefügg. Édesapám volt az, aki életre szóló mintát adott a sokoldalú sportolásban és a mozgás szeretetében. Testnevelô tanáraimmal és edzôimmel is szerencsém volt. Sugárzó hivatásszeretetüknek és hozzáértésüknek köszönhetôen igazi örömet találtam kosárlabdázásban, labdarúgásban, evezésben, síelésben, lovaglásban és a futásban. Mindebbôl mi maradt meg mostanra?… A menü bizony leszûkült: a lovaglás maradt az elsô számú szerelem. A lovaim a barátaim is, nem tehetem meg velük, hogy alapvetô életszükségletüktôl, a mozgástól megfosszam ôket. A ló és az ember „párbeszéde" a kikapcsolódás és a testedzés olyan sajátos formája, amely mással nem pótolható. Télen pedig, amióta dolgozom, nem tudok lemondani a legalább egy-kéthetes sí-szabadságról, ami a síeléshez csatolt csodálatos „kulisszákkal" együtt képes teljesen feltölteni az em-

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:33

Page 33

33

Dékánváltás • beri akkumulátort. A sportágak köre az utóbbi években egészült ki – sajnos csak ritka gyakorisággal – a könnyûbúvár-merüléssel, amely kézzelfogható közelségbe hozza a tenger gazdag, mesebeli színes világát, ráadásul: az egymásra utaltság környezetében a csoport tagjait a legszigorúbb egymás iránti felelôsségtudatra neveli. A második kérdésére válaszolva a kiindulási pont az, hogy világszerte növekvô gondot okoz a mozgásszegény életmód terjedése, aminek a következményei a mozgásszervi és egyéb elváltozások, betegségek. A megelôzésére és a gyógyítására a mozgás, a rendszeres sportolás az elsô számú válasz. Sportkultúránkat ennek a szemléletnek megfelelôen kell továbbfejlesztenünk: a rendszeres testmozgás gyógyszer! Ennek a sportkultúrának változatlanul nélkülözhetetlen eleme a példamutatás, a közvetlen környezet (család, iskola, barátok, sportegyesület stb.) példaképei, és természetesen a professzionista sport hatalmas, médiával támogatott vonzereje. A sportkultúra kiemelten meghatározó pillére a sportszakember-képzés: a jól képzett és hivatásukat szeretô testnevelô tanárok, edzôk, gyógytestnevelôk, fitnesz oktatók és más sportszakemberek. A magyar sport szellemi központjának tartott intézmény dékánjaként ezért érzem ennek a megbízatásnak az óriási felelôsségét. Ebben az egész világot és a hazánkat is sújtó gazdasági helyzetben kell a patinás intézményben kreatív

és innovatív módon, a társintézmények számára is példamutatóan színvonalas sportszakember-képzést végeznünk. Minden eddiginél szorosabb összefogást és együttmûködést tervezek mind az intézményen belül, mind pedig a társintézményeinkkel, valamint a korszerû testkultúra és az egészséges társadalom megteremtésében érdekelt más szervezetekkel, intézményekkel. A magas szintû sportkultúra és sporteredményesség legfontosabb tényezôje a megfelelô szervezeti és intézményi háttér. A társadalom arculatának átformálását, a mozgásgazdag, sportos életmód kialakítását csak egy korszerûen gondolkodó új sportértelmiség lesz képes megvalósítani, azok az egyetemi-fôiskolai sport, illetve a hazai sportélet közegébôl kikerült fiatal közgazdászok, pedagógusok, mérnökök, orvosok, akik tanulmányaik alatt éveken keresztül átélték a rendszeres sportolás örömét, egészségük és fittségük fejlesztô hatását. Szerencsére, ezek az innovatív gondolkodású „sportos elmék" már az MSTT-ben is bontogatják szárnyaikat. Sport- és egészségkultúránk sorsa tehát elsôsorban a jövô értelmiségén dôl el, ezért kulcsfontosságú az egyetemi és fôiskolai sport új alapokra helyezése. A TF ezen a téren példát szeretne mutatni. Az egyetemi-fôiskolai sportkultúra fellendítéséhez, a szervezeti és létesítményfejlesztéshez a politikai elit és a döntéshozók akarata szükséges. A dékán eszköze a meggyôzés. Gallov Rezsô

Magyar Sporttudományi Társaság 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax.: 06-1-460-6980, 06-30-991-0203, 06-30-579-3626 E-mail: [email protected], [email protected] Internet: www.sporttudomany.hu

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat Kijelentem, hogy a Magyar Sporttudományi Társaság tagja kívánok lenni, alapszabályát elfogadom, az éves tagdíjat befizetem.

Kelt:…………….................................……………………. ……..............................…………………………. aláírás Tájékoztató! Az aktív dolgozók tagdíja évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. Az MSTT tagok részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Sporttudományi Szemle térítésmentesen jár. A tagdíjat az MSTT sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20450407 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizeti.


Név: …………………………………………………………...........................................................………… Szül. év:……………… Levelezési cím: ………………………………………………………………………………............................................................… Telefon:………………………………….................................……… Fax:………………………………............................………… Mobil: …………………………………………. E-mail:……………...........................................................…………………………. Munkahely:.…………………………………………………………………………………............................................................…. Munkahelyi beosztás:…..……………………………………..........................................................………………………………… Fô tevékenysége: oktatás, kutatás, egyéb:……….…….…….…………......................................................….....…………….. Tudományterülete: ………………………………………………..........................................................…………………………….. Kutatási területe:……………….................................................………………………………………………..........………………. Tudományos fokozata:…..…………………………..................................……................... Megszerzés éve: ......................... Legmagasabb iskolai végzettsége:…………………........................................................………………………………………….. Nyelvismerete:…………...........................................................……………………………………………………………………….. Melyik szakbizottságba kíván belépni:……….....................................................………………………………………………….

MSTT 2011/3 03-50

34

2011/11/02 21:33

Page 34

Interjú •

James S. Skinner professzor missziója


A mozgás gyógyszer Egy nagyszabású nemzetközi sporttudományi kongresszus – azon kívül, hogy a szokványos várakozásoknak megfelelôen értékes tudományos nézetek, elméletek és kísérletek ismertetésének biztosít kulturált fó rumot – még számos egyéb alkalmat és lehetôséget is tartogat. Érdekes-értékes emberek köthetnek egymással ismeretséget, barátságot, tárgyalhatják meg legizgalmasabb közös kutatási és egyéb témáikat, a kötelezô programok mellett pedig jó hangulatban tölt hetik el a szabadidôt. Az írott és elektronikus média számára könnyen elérhetôk és többnyire készséggel rendelkezésre is állnak. Idén, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán, Gyôrben rendezett VIII. Országos Sporttudományi Kongresszus igazán ismert, messzirôl jött vendégei között az egyik legszínesebb és egyben legsokoldalúbban képzett egyéniség kétséget kizáróan a tengerentúlról, az Amerikai Egyesült Államokból, a bloomingtoni híres Indiana Egyetemrôl érkezett kineziológus professzor, James S. Skinner volt. Elkötelezett, régi és ôszinte híve a Magyar Sporttudományi Társaságnak. Ennek köszönhetôen nem ez az elsô alkalom, hogy ellátogatott hazánkba, legfeljebb ezen belül Gyôrbe, igazi sportbarátnak, nem csupán tudományos nemzetközi kollégának tekinthetô. ••• Bevezetôként egy hihetetlenül ellentmondásos, mindazonáltal egyöntetûen csodált bloomingtoni sporttársunkról váltottunk szót, Bobby Knight-ról, az Indiana Hoosiers kosárlabda együttesének fenomenális edzôjérôl. Páratlan sikerek és példátlan botrányok tarkították pályáját. Az NCAA, az amerikai egyetemi bajnokság történetében mindössze három edzô található, akik képesek voltak együttesükkel a tripla bajnoki cím elnyerésére. Ô az egyik, aki ráadásul a legtöbb gyôzelmet aratta. Nem mellékesen, 1984-ben, Los Angelesben a gyôztes hazai olimpiai válogatott edzôje volt. Mindezzel párhuzamosan bûnlajstromán az alábbiak szerepeltek: székdobálás, bíróverés, játékosainak tettleges bántalmazása, levonulás nemzetközi mérkôzés közben. Végül huszonkilenc év után, 2000-ben, el kellett távolítani az egyetemrôl. Azóta nem követtem útját. Most itt, Gyôrben tudtam meg beszélgetô partneremtôl, aki nemcsak közelrôl ismerte, de kifejezetten tanulmányozta is „médiumát" genetikai szempontok figyelembevételével, hogy elbocsátása után a Texas Tech Egyetem szerzôdtette, ahol persze folytatódtak a problémák. Végül 2008-ban vonult végérvényesen vissza az edzôi tevékenységtôl, és televíziós szakkommentátori feladatokat vállalt. Legutóbbi botránya saját birtoka közelében történt: Vadászat közben, szóváltást követôen szomszédjára fogta a puskáját, el is sütötte, de szándékosan jócskán a célszemély fölé lôtt az égbe. Javíthatatlan. - Gyakran beszélgettünk a kivételes képességek eredetérôl, genetikai okairól, a tehetségek kezelésérôl és fejlesztésükrôl – jegyezte meg Skinner professzor a visszaemlékezés során. A Bobby Knight távozását követô esztendôben a Gatorade Sports Science Institution ösztönzésére írtam egy hosszas tanulmányt, amely-

ben igyekeztem felhasználni nemcsak a legutóbbi kutatások eredményeit, de a közösen együtt töltött évek tapasztalatait is. – Ez a tanulmány, ha emlékezetem nem csal, kérdôjeles címmel jelent meg: A gének határozzák meg, ki lesz a bajnok? – Úgy van. A sportolók és az edzôk roppant kíváncsiak arra, hogy miként lehetséges a gének ennyire meghatározó ereje-hatása. Az edzôk kérdése lényegében ez: Vajon a sportoló genetikai háttere biztosíthate megbízható támpontot, hatékony segítségként alkalmazható-e a kiválasztásban, abban, hogy megtaláljuk és kiválasszuk a legjobb eséllyel versenyzô kiválóságokat? A sportolókat természetesen közvetlenül az érdekli, hogy örökölt genetikai adottságaik elôsegítik, vagy inkább hátráltatják teljesítményüket, fejlôdésüket. – Jól emlékszem, annak idején Széchy Tamás, számos olimpiai úszóbajok sajnos idôközben elhunyt mestere, már tevékenysége kezdetén – ha nem is tudományos alapossággal, csupán ösztönösen érezve a genetikai örökségben rejlô lehetôségeket – tüzetesen vizsgálta ezt a kérdést és kikérdezte tehetségesnek ítélt versenyzôinek szüleit, olykor nagyszüleit is. – Tudom, hallottam róla, nagyon okosan tette. Megjegyzem, már a hetvenes évek kezdetén, csaknem félévszázaddal ezelôtt. Nyomban hozzá kell azonban tennem, hogy egy-egy fontosnak ítélt genetikai összefüggés egyfelôl többnyire csak bizonyos testméretekben, illetve a test bizonyos részeiben mutatható ki, viszont – sportágaktól függôen – számtalan egyéb tényezô is szükségeltetik az igazán kiemelkedô teljesítményhez, például szellemi képességek és taktikai érzék. Önmagukban az örökölt tulajdonságok nem elegendôk, nem szavatolják a kiemelkedô sikert. Másfelôl szociális, nevelési és vallási körülmények is erôsen közrejátszhatnak a tehetség kibontakozásában, vagy éppen ellenkezôleg, egy-egy valóban kivételes tehetség elkallódásában. – Ha helyesen értelmezem eszmefuttatását, akkor a gének hatását és a környezet összefüggéseit lényegében három fontos faktor vizsgálata alapján határozhatjuk meg. – Így van. A genetikai típus meghatározhatja, befolyásolhatja egy-egy személy viszonyát a fizikai aktivitáshoz, ezzel összefüggésben a fittséghez és az egészségi állapothoz. Ismét hangsúlyozom, a környezet, s nem csak kifejezetten a mozgással kapcsolatos, hanem általánosságban a szociális környezet és az egyén életmódja is jelentôs befolyásoló tényezô. Hozzá kell fûznöm, sôt ki kell emelnem a három faktor kölcsönhatását. Evidens, hogy a fizikai aktivitás befolyásolja a fittséget, a fittség pedig az aktivitást. Hasonlóképpen: a fizikai aktivitás hatással van az egészségi állapotra és az egészségi állapot hat a fizikai aktivitásra. A fittség úgyszintén hat az egészségre és az egészség – értelemszerûen – a fittségi állapotra. Egy személy genetikai tulajdonságai közremûködnek ebben a kölcsönhatásban. – Most már világos, hogy genetikai vizsgálódásai miként vezették el Önt a mozgás és az egészséges élet-

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 35

Interjú •

Professzor emeritus James S. Skinner (Amerikai Egyesült Államok) Születési dátum: 1936. szeptember 22. Oktatási intézménye: Indiana University, Department of Kinesiology Bloomington, Indiana, Képzettsége, tudományos fokozatai: Bachelor fokozat: Testnevelés, University of Illinois, 1958; Master fokozat: Testnevelés, University of Illinois, 1960; PhD fokozat: Testnevelés és fiziológia, University of Illinois, 1963. Beosztása: Egyetemi docens, Indiana University, Department of Medical Sciences, 1996–1999; Egyetemi tanár, Indiana University, Department of Kinesiology, 1996–2006; Professzor emeritus, Indiana University, Department of Kinesiology, 2006-tól. A kiváló tudós kilenc nemzeti és nemzetközi tudományos szervezet tagja. Csaknem mindegyikben idôrôl-idôre magas beosztásban tevékenykedett. A Nemzetközi Sporttudományi és Testnevelési Tanácsban (ICSSPE) 1992 és 2002 között elôször a Végrehajtó Bizottság tagja, majd a társaság pénztárnoka, alelnöke, illetve amerikai igazgatója volt. A szervezet 1996ban kutatásaiért Philip Noël-Baker kitüntetésben részesítette. Öt könyvet írt, tudományos közleményeinek száma 288. E mellett 57 országban tartott elôadást angolul, németül, franciául vagy spanyolul. nyomban a kezdetek után láttuk, mennyire szükség van egy ilyen mozgalomra világszerte. – Úgy vélem, nemzetközi tájékozódása révén pontosan tudja, mennyire érzékeny téma ez nálunk, Magyarországon is. – Igen, hiszen hosszú idô óta nyomon követem a magyarországi fejleményeket, számos barátommal és kollégámmal tartok állandó kapcsolatot. Ha tájékozatlan lettem volna, akkor elegendô lett volna most, Gyôrben meghallgatni kiváló tudósuk, dr. Pavlik Gábor elôadását. – Gyanítom, hogy a nemes szándékkal indított mozgalom kiszélesítése bármennyire is elismerésre méltó vállalkozás, meglehetôsen sok idôt, erôfeszítést és türelmet igényel, hiszen igen jelentôs társadalmi, politikai, vallási és gazdagsági különbségek vannak a Föld, vagy akárcsak az egyes kontinensek országai között. – Ez kétségtelenül igaz, de nem tarthat vissza bennünket. Elôször otthon, az USA-ban láttunk munkához. Az Egyesült Államok Orvos Társasága magáénak tekinti a programot és koordinálja azt az erôfeszítést,


mód hallatlanul fontos témáihoz, és miként vált a mozgás tudományos prófétájává. Mielôtt erre rátérnénk, arra kérném, hogy tömören foglalja össze a sport, a tehetség-kiválasztás és a terhelhetôség összefüggését a genetikával. – A teljessé vált emberi géntérkép óriási távlatokat nyitott mindenekelôtt a gyógyításban. Új, soha eddig nem tapasztalt lendületet adott a kutatásoknak, amelyek mindazonáltal komoly veszélyeket rejtenek magukban a sportban is. Általános szabályként azt mondhatom, hogy a genetikai hatás általában erôsebb a testet és annak szerkezeti összetevôit és jellemzôit illetôen, mint a szervezet funkcionális komponensei területén, amelyek viszont edzéssel és más környezeti tényezôkkel befolyásolhatók. Jóllehet a genetikai háttér hat a sporttevékenységre, ez a háttér túlságosan bonyolult és komplex ahhoz, hogy a tudomány mai állása szerint teljességgel megismerjük és megértsük. A csodákat ígérô mágikus, mérnöki génmanipuláció nem realizálódhat, mert számos gén közremûködésérôl és egymásra hatásáról van szó, amelyekrôl még nincs ismeretünk, nem beszélve a gének és a környezet kölcsönhatásairól. – Tavaly, 2010 júniusában, Baltimore-ban, az Amerikai Sportorvos Társaság (ACSM, American College of Sports Medicine) 57. évi közgyûlését összekötötték „A mozgás gyógyszer" elnevezésû mozgalom elsô nemzetközi kongresszusával (World Congress for Exercise is Medicine), amelyen tekintélyes magyar küldöttség is részt vett. Ezen az eseményen az Ön által indított mozgalom nemzetközi jelleget öltött. Igaz, nem ez az aktus tekinthetô a kezdetnek, hiszen a genetikával kapcsolatos tevékenysége, véleménye a mozgás hallatlan fontos szerepérôl és egyben elkötelezettségérôl ebben a kérdésben már korábban is ismert volt szakmai körökben. – Valóban, egész szakmai életutam összefonódott a mozgás szerepének tanulmányozásával. Már 1963ban megbízást kaptam az Egyesült Államok washingtoni Egészségügyi Intézetében, a szívbetegségeket ellenôrzô programban, mint konzulens a fizikai aktivitást érintô kérdésekben. Két évvel késôbb a Washington Állami Egyetem Kardiológiai Intézetében végezhettem vizsgálatokat. A témával kapcsolatban kutattam és oktattam a továbbiakban is. Utam a németországi Freiburg Egyetemtôl, a montreáli Egyetemen és a kanadai London Egyetemen át, az Arizona Egyetemig, majd az Indiana Egyetemig vezetett, ahol 1996 óta dolgozom kineziológusként. Régóta nyugtalanított, hogy a fizikai aktivitás hiánya egyre súlyosabb népegészségügyi problémákat idéz elô az Amerikai Egyesült Államokban. Annak ellenére, hogy ezt felismertük, hosszú ideig nem történt semmi. A felvilágosítás sürgetô ügye 2007-ben érlelôdött meg bennem és arra ösztökélt, hogy különbözô szinteken és módon, de szervezett keretek között népszerûsítsem a mozgás szükségességét az életminôség javításában, az egészség megôrzésében és a betegségek megelôzésében. Segítettem összpontosítani az erôket annak érdekében, hogy a felismerés ne maradjon passzív, hanem a lakosság egészségéért felelôs személyek, szervezetek és kormányok éljenek a lehetôséggel, és szakszerûen, felkészülten, valamint következetesen mozgósítsanak fizikai aktivitásra. Az Amerikai Sportorvos Társaság kezdeményezésére, az Amerikai Orvos Társasággal karöltve indítottuk el „A mozgás gyógyszer" programot, elsô lépésként csak az Egyesült Államokban, de

35

MSTT 2011/3 03-50

36

2011/11/02 21:36

Page 36

Interjú •

hogy az egészségügyi hatóságok is magukénak tekintsék „A mozgás gyógyszer" mozgalmat. Jó úton járunk, és az említett tavalyi kongresszus óta nyitottunk a nagyvilágra is. Ez tényleg nem egyszerû. Elsô lépésként a szervezési és szervezeti körülmények széles változatosságával szembesültünk. – Végezetül, röpke egy esztendô után, miként summázná az eddig megtett utat? – Ami a nemzetközi szerkezetet illeti, a nemzeti sajátosságok miatt természetesen nem lehetett egységesen megszabott sablonokat követni. A sajátos körülményeket az illetô ország elkötelezett szakemberei ismerik a legjobban, a fô elvek azonban azonosak. A koordináció alsó fokán a regionális, feljebb a kontinentális szervezeti egységeket fejlesztjük ki, akárcsak, mondjuk, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség. Hadd illusztráljam a folyamatot néhány élô, már mûködésben lévô példával. Az ausztráliai és óceániai térség kontinentális központja Brisbane-ben épül ki folyamatosan. A hatalmas ázsiai térség rendhagyó, hiszen a világ legnépesebb országai találhatók itt, Kína és In-

dia. Mindkettô külön-külön, önálló irányítást követel, bár mûködik ázsiai székhelyként Szingapúr is. A közép-amerikai centrum Mexikóvárosban székel, a délamerikai Brazíliában, az egyik regionális európai központ Németországban, a másik Lisszabonban. – Magyarországi látogatásának és gyôri „fellépésének" volt-e ilyen jellegû célja is? – Amerre járok a világban magától értetôdôen végzem a mozgalommal kapcsolatos tennivalókat is, akárcsak egy misszionárius, hiszen ez életem célja és értelme. Örömmel könyvelhettem el, hogy Dr. Tóth Miklóssal, a Nemzetközi Sporttudományi és Testnevelési Tanács végrehajtó testületébe tavaly beválasztott kollégával, a Magyar Sporttudományi Társaság elnökével – gondos elôkészítés után – itt és most végérvényesen megállapodtunk Magyarország szerepvállalásában „A mozgás gyógyszer" mozgalomban. Hozzá kell tennem, ismerem a magyar viszonyokat. Nagy szükség lenne a mozgás által elôidézhetô sokrétû csodák hatásának Önöknél is. Remélem, így lesz. Gallov Rezsô


A Magyar Torna Szövetség 125 éve A mögöttünk hagyott esztendôben rendkívüli jubileumot ünnepelt a Magyar Torna Szövetség, megalakulásának 125-ik évfordulóját. A nem mindennapos alkalomra pompásan illusztrált, remek könyvet adott ki a szövetség. 1885. június 28-án háromszázötven felnôtt és százharminc iskolai tanuló vonult fel Budapest utcáin katonazenekar kíséretében, így hívta fel a figyelmet az elsô igazán nagyszabású tornaünnepélyre. A tornatéren rendezett látványos bemutató keretében több tornaszeren egyszerre végeztek gyakorlatokat Keresztessy Sándor növendékei. Másnap, június 29-én alakult meg a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége, a MOTESZ – csupán négy évvel e nemzetközi szövetség alakulását követôen - annak bizonyságául is, hogy ez a nemes sportág már akkor igen fejlett szinten létezett hazánkban. Visszatekintve a torna magyarországi múltjára, büszkén állíthatjuk, hogy – megérdemelten – kifejezetten nagyhatalomnak ismertek el bennünket Európa-szerte. A díszesen, gazdagon illusztrált könyv eredményes kutatómunkát feltételez, rengeteg eredeti dokumentum teszi hitelessé és érdekessé az anyagot. A könyv, szinte mindenkinek és sok mindenkirôl szól. A tornasport hét szakágáról. Ha az olvasó átlapozza az oldalakat, számos érdekesség, különlegesség és meglepetés éri. Sok, eddig egyáltalán, vagy csak kevéssé ismert részletet ismerhetünk meg, annál is inkább, mert a sportág állandó útkeresésen, fejlôdésen ment keresztül, amíg eljutott a tornászok hajdani, ma már megmosolyogtató kötelezô kalapviselésétôl a szertorna mai szemkápráztató állapotáig. A modern kort illetôen megállapíthatjuk, hazánk az elmúlt évtizedek során szép számmal adott otthont a tornászvilág kiemelkedô nemzetközi eseményeinek. Házigazdája volt három sikeres világbajnokságnak, két-két tornász és aerobik Európa-bajnokságnak. Legkiválóbb versenyzôink 14 olimpiai, 10 világbajnoki és 12 Európabajnoki aranyérmet nyertek, a több tucat ezüst és bronzéremrôl nem is beszélve. Olyan neveket idéz, mint Pataki Ferenc, Magyar Zoltán, Sivadó János, Kovács Péter, Csollány Szilveszter, Guczoghy György, Ónodi Henrietta,

etô Könyvismert

Varga Adrienn és a mai napok világbajnoka, Berki Krisztián. Prof. Bruno Grandi, a Nemzetközi Torna Szövetség elnöke egyebek között az alábbi sorokat vetette papírra a könyv ürügyén:„ Magyarország az egyik történelmi pillére az európai és a világ tornájának, mert a sportág kultúrája g.r. mélyen a nemzeti történelemben gyökerezik."

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 37

37

Interjú •

Ritka vendég Dél-Afrikából Beszélgetés Gideon Sammel Londonról, a labdarúgó vb-rôl és az elsô afrikai olimpiai játékok rendezésének lehetôségérôl

télyt magának a nemzetközi sportéletben és mindenek-elôtt az olimpiai mozgalomban, de ez életem fô értelme, éltetô eleme. Peking, bár én csak egy évvel ezután következtem az elnöki székben, mindannyiunk számára súlyos csalódást okozott: Egyetlen árva kis ezüstérmet szereztünk (férfi távolugrásban Godfrey Mokoena 8,24 m-es eredménnyel. A szerk.). Gondolom, csalódásunkat könnyen el tudják képzelni, mert ismerve a magyarok korábbi káprázatos szereplését az olimpiákon, az Önök pekingi eredménylistája sem illik korábbi teljesítményeikhez. – Aki ismeri egy kissé közelebbrôl az Ön sportvezetôi pályafutását, eltûnôdhet feltûnôen sokoldalú érdeklôdése felett. Elnökként kormányozta korábban az úszók, azután az Önök hazájában nemzeti sportnak számító rögbi, majd utóbb a triatlon szövetség munkáját. – Számomra természetes a sokrétûség. Az igazság az, hogy fiatal éveimtôl kezdve szenvedélyes szervezôje voltam a sportnak. Már iskolás koromban is, majd testnevelôként, és késôbb egyetemi tanárként. Több mint harmincéves gyakorlati tapasztalataim alapján meggyôzôdéssel állítom: a sport közösségteremtô ereje fantasztikus, szerintem ezen alapul minden. A kérdés azonban különben is az, hogy mennyire volt elôny az említett országos szövetségeknek, hogy engem választottak. Nem az én feladatom, hogy ilyesfajta értékelést végezzek, de tény, hogy mindenütt elismeréssel illették tevékenységemet, jelentôs részben többoldalú tapasztalataimnak köszönhettem sikeremet a három évvel ezelôtti elnökválasztáson. - Dél-Afrika a kontinens legfejlettebb országa, igen gazdag nyersanyagokban, fejlôdése egyenletes. Nem véletlen, hogy Önök rendezhették 2010-ben – elsô alkalommal a fekete kontinensen – a labdarúgó világbajnokságot. Tegyük nyomban hozzá, megérdemelt sikerrel. Képesek-e hasznosítani a pompás, új stadionokat?


Elengedhetetlen, hogy mielôtt a beszélgetô partne remmel folytatott eszmecserét papírra vetem, legalább utalásszerûen említést tegyek hazája sporttörténetérôl, már csak azért is, mert egyéni élete és szakmai karrierje számos vonatkozásban ezzel rokonjegyeket árul el. Abban legalábbis, hogy bár igen szegény körülmények között indult, szinte üstökösként emelkedve, fellegekbe érô magasságokba jutott el. Gideon Sam, aki manapság Dél-Afrika elsô számú sportvezetôjének számít, az egyik legillusztrisabb vendége volt Gyôrben a VIII. Országos Sporttudományi Kong resszusnak. A derûs, szerény, közvetlen sportvezetô 2008 novemberében jelentôs fölénnyel nyerte el a Délafrikai Nemzeti Sportszövetségek és Dél-afrikai Olimpiai Bizottság elnöki tisztét. Elsô lépésként felkereste az ország sportminiszterét, majd 2009 tavaszán közvetlenül az államelnökhöz, Jacob Zumához fordult. Az eredmény: az "Út Londonhoz" elnevezésû olimpiai fel készülési program a Nemzeti Lottó Részvénytársaság bevételébôl évi 100 millió rand (1 US dollár = 7 dél-afrikai rand) állami támogatáshoz jutott. Dél-Afrika és az olimpiai játékok viszonya meglehetôsen rendhagyóan alakult. A brit gyarmatból önálló, függetlenné vált állam hosszú évtizedekig a faji megkülönböztetés elfogadhatatlan politikáját folytatta. Ez számos bonyodalmat idézett elô a nemzetközi sport világában és hátrányosan érintette a NOB és Dél-Afrika kapcsolatát. A római olimpiai játékok évében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felfüggesztette a dél-afrikai olimpiai szervezettel való kapcsolatát. Ennek eredményeként az ország versenyzôi nem vehettek részt a soron következô játékokon, egészen addig, amíg Dél-Afrikában – 1990tôl kezdôdôen – nem kezdtek jelentôsen változni a viszonyok. Ennek eredményeként de Klerk kormányfô új alkotmányt tervezett, Nelson Mandela – több mint húszéves börtön után – kiszabadult. 1992 márciusában nemzeti referendum vetett véget az apartheid rendszernek, 1993-tól Mandela vehette át a koalíciós kormány irányítását. Juan Antonio Samaranch, NOB elnök, megelôlegezte a bizalmat, így a dél-afrikaiak három évtizedes hiányzás után ott lehettek 1992-ben, Barcelonában. ••• – A hosszú, ínséges esztendôk után úgy tûnik, anyagilag minden rendben van a londoni olimpiai játékok elôkészületei körül. – Az anyagi háttér elengedhetetlen, de ez végtére is csak egy összetevô. Jó, hogy bizonyosnak tekinthetô, de nem garancia az eredményességre. Ezzel csak azt akarom nyomatékosítani, hogy a pénzügyi lehetôségekkel okosan kell élni. Rendszert kell alkotni, egy korszerû rendszert, amelyben egyenlôen fontos a tehetségkutatás, a megfelelôen képzett edzôi kar, nem különben a gondosan tervezett felkészülési munka és az ezt kiegészítô hazai és nemzetközi versenyeztetés. – Peking? – Hát éppen ez az. Nekem nemcsak álmom-vágyam, hogy Dél-Afrika – méltóan nagyszerû hagyományaihoz – ismét valóságos sportnemzetként szerezzen tekin-

MSTT 2011/3 03-50


38

2011/11/02 21:36

Page 38

Interjú •

– A világbajnokság mérföldkô Dél-Afrika történetében, jelentôsége túlnô a sport szféráján. Akadtak kisebb gondok a létesítmények megépítése idején, de végül minden a helyére került, maga az esemény pedig magával ragadó volt, és a televízió jóvoltából remek reklámot jelentett hazámnak. Ilyen hatalmas és sokrétû vállalkozás elkerülhetetlenül problémákat is elôidéz. Érzékelhetô ez manapság a lengyel-ukrán elôkészületek esetében is. Ami a kérdést illeti, ezek a létesítmények a nagyvárosok tulajdonába kerültek, ez igen fontos a fenntartási költségek miatt. Másrészt esetükben nem csupán sportesemények, közelebbrôl a labdarúgás otthonairól beszélünk, hanem nagyszabású közösségi rendezvények, kulturális események, vallási összejövetelek lehetséges színhelyeirôl is. – A Nemzetközi Olimpiai Bizottság júliusban Önöknél, Durban városában rendezi soron következô közgyûlését, sorrendben a 123-at. A maga nemében ez ugyancsak elsô alkalom lesz. Eddig még csak az álmok és ábrándok szintjén került szóba egy nyári olimpia megrendezése Dél-Afrikában. Most már komoly realitásként kezelik a kérdést? – Akadtak ellenkezô vélemények otthon, fôként, amikor néhányan kész tényként kezelték: Dél-Afrika beadja pályázatát a 2020-as nyári ötkarikás játékok rendezési jogának elnyerésére. Egyesek nem tartották, és nem tartják ma sem még érettnek az országot egy ilyen, kétségkívül óriási vállalkozásra. Másfelôl a Nemzetközi Olimpiai Bizottság várható fogadtatását is bizonytalannak érzik, kétkednek. Ellenérzést váltott ki, hogy a NOB közgyûlésnek otthont adó Durban városát többen már eleve egyetlen várományosnak ítélték, mint az olimpia házigazdáját, mondván, mellette hasonló, vagy akár erôsebb eséllyel pályázhatna több más nagyvárosunk is. – Mi az Ön véleménye? – Idén szeptember 1-ig lehet benyújtani a 2020-ra vonatkozó pályázatot. Van még egy kis idô, addig sok minden eldôlhet. Mindenekelôtt lehetôleg tökéletesen kell megrendeznünk a júliusi NOB közgyûlést Durbanban. A közelmúltban hozzánk látogatott a NOB elnöke, Jacques Rogge. Szavaiból egyértelmûen az derült ki, hogy érzi az elsô, Afrikában megvalósuló olimpiának rendkívüli sporttörténelmi jelentôségét. Határozottan biztatott, így nincs kétségem afelôl, hogy elnökként is elkötelezettje egy ilyen nagyszerû fejleménynek. – A kormány, a politika? – Nehéz versenynek nézünk elébe. Igaz, hivatalosan eddig csak Róma adta be igényét a 2020-as játékokra, de nem hivatalos értesülések szerint biztosra vehetô, hogy Tokió, Madrid, Isztambul és Doha is pályázik. Legalább tíz város indul majd rajtunk kívül, a döntésre pedig 2013-ban kerül sor. Ennyit a nemzetközi küzdelemrôl. Otthon idônként meg kell küzdenünk a kishitûség szószólóival, de egy pillanatra sem inogtak meg támogatóink. Elnökünk, Jakob Zuma, már a kezdettôl bátorított bennünket, s kijelentette: „Dél-Afrika megérdemli, hogy olimpiát rendezzen, s ez nagyon jót tenne egész Afrikának." Ennél azonban többet tett, nem olyan régen miniszterei közül létrehozott egy különbizottságot, amely felelôs azért, hogy a NOB durbani közgyûlése átütôen sikeres legyen. Hadd tegyem hozzá, hogy Danny Jordan, aki a labdarúgó világbajnokság elôtt és alatt a szervezôbizottság elsô emberként tevékenykedett, Durbanban is tagja a szervezô bizottságnak.

– Gyôrben, a Magyar Sporttudományi Társaság Országos Kongresszusának keretei között külön napon került sorra elôadása „A mozgás gyógyszer" program keretében. Milyen benyomásokat szerzett a városban? – Ez a szokásos udvariassági gesztus helye lehetne, de úgy vélem, erre nincs szükség. Ôszintén mondom, hogy Önök mindig is remek rendezôk voltak, s ezúttal sem cáfolták meg magukat. Kellemes, felkészült és kedves emberek vettek körül, a légkör nagyszerû volt. A szállás, az étkezés, a kikapcsolódásra tervezett programok magas színvonalúak voltak, a tudományos programok pedig kiválóak. Igazán elégedettek lehettek, még az idôjárás is kegyes volt hozzánk. Külön kiemelném azt a rendkívüli változatosságot és gazdagságot, ami a kongresszus tudományos témáit jellemezte. Ez jócskán felülmúlta várakozásomat. – Sport az egészség és a teljesítmény szolgálatában. Ez volt elôadásának címe. – Sajátos, dél-afrikai szempontok jellemzik ezt az anyagot. Nagyon a kezdet kezdetén állunk, ez alól csak néhány hagyományos sportág kivétel, mint amilyen az úszás, a labdarúgás, a krikett és a rögbi. Az egészséges életmód népszerûsítésében kitartó felvilágosító munkával és szervezô feladatokkal kell megbirkóznunk. A jövônk elôkészítése szemszögébôl hallgattam meg több elôadást. Roppant hasznosnak ítéltem a magunk számára is Pavlik Gábor tanulmányát a rendszeres mozgás kiemelt fontosságáról az egészség megôrzése és a megelôzés elôsegítése érdekében. A minôségi utánpótlás-nevelés tárgyában megszívlelendô volt mindaz, amit Szabó Tamás adott elô az általuk kidolgozott rendszerrôl, annak mûködésérôl és ígéretes továbbfejlesztésérôl. Természetesen fokozott figyelemmel hallgattam amerikai kollégánk, Skinner professzor beszámolóját is „A mozgás gyógyszer" mozgalom fejlôdésérôl. Külön öröm, hogy Önök, ahogyan Tóth Miklós elnökük bejelentette, máris teljes értékû tagként járulnak hozzá a mozgalom nemzetközi kiteljesedéséhez. G.R.

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 39

39

Kitüntetés •

A Philip Noël-Baker-díj idei kitüntetettje: Dr. Darlene Kluka (Barry University, Miami) díjat. Ebbôl az alkalomból kértünk tôle lapunk számára egy rövid interjút. – Sablonos kérdés, de elkerülhetetlen: mit jelent ez a nagyszerû elismerés Önnek személy szerint, s mit az Ön, úgymond szakmai jövôje szempontjából? – A sporttudomány nemzetközi közössége számára, jól tudjuk, ez a legnagyobb presztizst kölcsönzô díj, azok kapják, akik a szakterületükön végzett eredeti kutatásaik eredményeivel nemzetközi méretekben tetemesen járultak hozzá a fejlôdéshez. Szükségtelen mondani, mennyire megtisztelô a számomra, s egyben határtalan öröm, hogy a nemzetközi sporttudományos szervezet elnöksége engem választott, s tartott érdemesnek a Noël-Baker-díjra. Hadd tegyem hozzá, ami különösképpen felemelô érzést keltett bennem. Amikor hazaérkeztem Izraelbôl, a Barry Egyetem rektora külön ünnepséget rendezett kollégáim részvételével a tiszteletemre, s emlékezetes módon ünnepeltek a magas elismerés alkalmával. – Milyen érzésekkel könyveli el a díjat, és egyáltalán, gondolt-e valaha is arra, hogy megtisztelik vele? – Életem utóbbi tizenöt éve szorosan összekapcsolódott a Nemzetközi Sporttudományos és Testnevelési Tanács szervezetével, munkájával, méghozzá úgy, hogy többnyire valamiféle tisztséget töltöttem be. Mindig is meggyôzôdéssel hittem társaimban, közösségünkben, s abban, hogy amit teszünk, az hasznos, elôremutató a sporttudományban világszerte. Ezt a tevékenységet magától értetôdô természetességgel végeztem, végeztük valamennyien, anélkül, hogy bármikor is arra gondoltunk volna, hogy amit csinálunk, az megfelel minôségében és tartalmában is a magas kitüntetés kritériumainak. Hálás vagyok mindazoknak, akik úgy ítélték meg hozzájárulásomat, hogy érdemes a megkülönböztetett elismerésre. – Melyek voltak az elsô gondolatai, miután a díj kiosztásakor a nevét hallotta? – Hitetlenkedtem, meglepôdésemben szinte teljesen megfeledkeztem magamról, s csupán azt ismételgettem, hogy nem, ez nem lehet igaz. Csak csóváltam a fejem kezdeti zavaromban, aztán magával ragadt a határtalan öröm, boldogság, s büszkeség töltött el. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy a díj átvétele után ôszinte, szívbôl jövô köszönetemet fejezzem mindazon kollégáimnak, akikkel együttmûködhettem a mögöttünk hagyott másfél évtized során, s közülük is hadd emeljem ki Patricia Bowen-West elnök aszszonyt (IAPESGW), valamint Dr. Gudrun Doll-Tepper professzort, nemzetközi szervezetünk volt elnöknôjét, akik alkalmat, lehetôséget biztosítottak számomra a kezdetben, hogy tevékenységemet zavartalanul végezhessem.


Az 1958-ban, Párizsban alakult Nemzetközi Sporttudományos és Testnevelési Tanács (ICSSPE), amely a mögöttünk hagyott évtizedek során eredményeivel rendkívüli tekintélyt szerzett a sport világában, 1969ben hozta létre a Philip Noël-Baker-díjat, amellyel évente a sporttudomány legkiválóbb képviselôit jutalmazza a szervezet. A névadó, ismeretes, a huszadik század egyik magasan kiemelkedô alakja, tudós, olimpiai ezüstérmes az 1920-as antwerpeni játékokon az 1500 m síkfutásban, nemzetközi elismerésnek örvendô kutató, politikus és diplomata, író. 1959-ben Philip Noël Bakert Nobel-díjjal tüntették ki. (Zárójeles megjegyzésként annyit, hogy a Noël-Baker-díjat alapítása óta három magyar sporttudós érdemelte ki: 1969-ben Nemessúri Mihály, 1985-ben Kutassi László, 1993-ban pedig Nádori László). ••• Dr. Darlene Kluka a floridai Miami Shores-on létesült Barry Egyetem (School of Human Performance and Leisure Sciences) professzora, valamint a felsôfokú tanintézet Sportmenedzseri Programjának fôkoordinátora, számos társadalmi tisztsége és feladata közepette. Egyebek mellett ellátja az elnöki teendôket hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban, a Leányok és Asszonyok a Sportban elnevezésû nemzeti szövetségben, Ezen a területen mûködik az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságában, valamint – a teljességre törekvés szándéka nélkül – elnökhelyettese az Amerikaiak Röplabda Szövetsége Emberi Erôforrások és Kapcsolatteremtés Bizottságának. Szakmai, tudományos és oktató tevékenysége, kutatásai teljes összhangban állnak társadalmi tevékenységével. Széles nemzetközi elismerésnek örvend a sportirányítás területén, specifikusan pedig a sport és látványosság, a vizuális hatások összefüggéseinek ismeretei terén. Kiemelkedô tekintély mint az olimpiai játékok kutatója, illetve az ötkarikás mozgalom fejlesztésében élenjáró gondolkodó-elemzô is. Számos kitüntetés jutalmazta folyamatos és kitartó tudományos tevékenységét, amelyek témául szolgáltak könyvei megírásához. Többek között a nevéhez fûzôdik a Nôk, sport és fizikai aktivitás, illetve az Osszuk meg – a legjobb gyakorlatok címû sikeres kötetek megjelenése. Az amerikai Sportalapítvány a nôkért szervezet díjat hozott létre 2001-ben, amelyet róla neveztek el, s ezt minden esztendôben a kutatásokban legkiválóbb eredményt elérô személy kapja. A Nemzetközi Sporttudományos és Testnevelési Tanács legutóbbi, Izraelben tartott kongresszusának egyik emlékezetes és ünnepi pillanata volt, amikor Kluka professzorasszony átvette a Philip Noël-Baker

MSTT 2011/3 03-50

40

2011/11/02 21:36

Page 40

Végsô búcsú •

Búcsúbeszéd dr. Nádori László temetésén


2011. május 6. A Semmelweis Egyetem, a TF nagy családja, kollégái, tanítványai nevében állok itt szomorú szívvel kényszerû búcsút venni dr. Nádori László professzor úrtól, a TF meghatározó, emblematikus egyéniségétôl. Emlékek kavarognak, gondolatok bukdácsolnak, a szavak dadognak, kimondani is fájdalmasan nehéz: dr. Nádori László, a szeretett és tisztelt férj, apa, nagyapa, barát, munkatárs, életünk része, a nagyszerû tanár és kutató élt 88 évet. Végtelen az ûr bennünk, mert nehéz felfogni, ha tudjuk is, életünk földi kitérôje egyszer véget ér. A hiány mértéke alig kifejezhetô. Mert hiányozni fog anyagi valóságában, hiányozni fog mosolygó, átható, tiszta tekintete, hiányozni fognak vidám, örök optimizmust sugalló, bölcsességet sugárzó gondolatai, szellemes, szeretetteljes mondatai, igaz érdeklôdést mutató kérdései, hiányozni fognak segíteni akaró, fáradságot nem kímélô tettei, bíztató szavai. Fájdalmunkat és hiányérzetünket azonban enyhíti, ha nem csak érzékszerveinkre hagyatkozva emlékezünk, ha lelkünk elég nyitott és érzékeny arra, hogy lényének külsô megjelenési formái mögött meglássuk, érezzük, megértsük Nádori László, Laci bácsi szellemiségét, igaz emberi voltát és értékeit, ha azonosulni tudunk azokkal a tiszta érzésekkel, gondolatokkal, elvekkel, amelyek ôt másokkal össze nem téveszthetôen jellemezték. Ha lelkünkbe fogadjuk, ami Laci bácsi önmaga volt, akkor nem ûrt, hiányt érzünk, hanem valami megbékélést, lelki, szellemi gazdagságot, megnyugvást. Tudatosul bennünk, a Professzor úr ott élt és él bennünk, mert erôs, kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk. Felsorolni is nehéz milyen gazdag örökséget hagyott maga után, ami nem csak saját, de szeretett alma máterének is dicsôségére szolgál. 1950-ben vette kézbe testnevelô tanári diplomáját. Testnevelô tanárként kezdte pályafutását, de mint olyan embert, akit a jelenségek mögött meghúzódó törvényszerûségek izgattak, felvillanyoztak, érdeklôdése a kutatói pálya felé irányította. Az örök megismerés kényszere, kiapadhatatlan tudásvágya állandó tanulásra sarkalta. Így szerzett pszichológusi diplomát és lett a sportpszichológia egyik megteremtôje Magyarországon és nemzetközileg elismert képviselôje. Bárhol jártam a világban, mindig érdeklôdtek Laci bácsiról, akirôl szeretettel és nagy elismeréssel beszéltek. Ô ismertetett meg engem az autogén és mentális edzéssel, amit oly sikeresen alkalmaztam versenyzôként és edzôként. Örök hálával tartozom neki ezért is… Páratlan szintetizáló elme volt, aki a különbözô tudományterületek törvényszerûségeit rendszerbe építve megalkotta a modern edzéselméletet és módszertant, amely kandidátusi disszertációjának alapját képezte.

Dr. Hepp Ferenc után a második testnevelô tanár végzettségû volt, aki tudományos fokozatot szerzett és az elsô közöttünk, aki a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett. Könyvei, mûvei ma is kiállják az idôk próbáját és hasznos ismeretekkel látják el a testnevelô tanárokat, edzôket, a sportmozgalomban tevékenykedôket. Szellemi hagyatéka felbecsülhetetlen, befolyása a TF életére, a magyar sporttudomány fejlôdésére meghatározó tanári munkája révén, kutatóként, a TF Kutató Intézetének igazgatójaként, a TF rektorhelyetteseként és a Magyar Sporttudományi Társaság örökös tiszteletbeli elnökeként. Munkásságát, életmûvét olyan kitüntetésekkel ismerték el, mint a Szent-Györgyi Albert díj és az UNESCO-ICSSPE által adományozott Philip Noël-Baker-díj. Életmûvének meghatározó elemeit sorolhatnánk sokáig. Ezt most nem teszem, hiszen ezek kitörölhetetlenül jelen vannak könyvek, cikkek lapjain, a TF történetének arany oldalain. Ezeket elolvashatjuk. De már nem kérdezhetjük meg azt, amit elfelejthettünk megkérdezni. Csak ilyenkor döbbenünk rá, hogy mennyi kérdésünk lenne még, mennyi mindent nem tudhattunk meg tôle. Pedig milyen csodálatos volt hallgatni szuggesztív szavait, mondatait. Szinte látom, ahogy szemei csillognak, ahogy magyaráz, ahogy a mondanivalójának lényege kiül arcára, ahogy minden sejtjével érvel, okít. S hallom gondosan artikulált szavait, a lélekbe és észbe egyaránt behatoló gondolatait. Hallom vidám felszabadult kacaját, amint gazdag életének történeteit meséli és hallom a harmonika vidám dallamait, amint felreppennek ujjai alól és lelkünkbe hatolnak. Oly sok emlék kavarog bennünk, mert sokat hagyott ránk munkája és személyisége által. Szép, de nehéz örökséget hagyott ránk. Most a hátramaradókra, az utódokra vár az a nem kis feladat, hogy tovább vigyük az általa ránk hagyományozott értékeket. Mert nem tagadhatjuk meg mindazt, amit azokra hagyományozott, akiket szeretett, tisztelt, akik szerették és tisztelték. És sokan vagyunk, akik szeretjük, tiszteljük, mert kivételes ember volt dr. Nádori László. Igaz embersége, szerénysége, határozott, de mindig kompromisszum képes véleménye, cselekedetei, talentuma követendô jelként lebeg elôttünk. Adott valami olyasmit, amit kevesen tudnak: igaz szellemiséget, emberséget, barátságot, ami megbonthatatlanul összetartja azokat, akik társai voltunk élete során. Köszönjük Professzor Úr. Köszönjük Laci bácsi, hogy életed része lehettünk. Köszönjük, hogy életünk meghatározó, gazdagító része voltál! A Mindenható óvjon égi utadon! dr. Tihanyi József

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 41

41

Végsô búcsú •

Búcsú Professzor László Ferenctôl (1961–2011) Közleményeid kumulatív impakt faktora: 181,154, Közleményeid idézettsége: 2303, Közlemények idegen idézettsége: 1979, témavezetôként eddig elnyert tudományos és K+F támogatások összege: 431.400.000,- Ft, témavezetéseddel kilencen szereztek PhD fokozatot, de bíráltál külföldi doktori iskolában is. 2009-tôl a MAB Orvostudományi, Egészségtudományi és Sporttudományi Szakbizottságának voltál szakértôje. Mindehhez kellett szeretô feleséged támogatása is, köszönet érte, Erika. Legutóbbi nagy projekted – milyen szenvedéllyel beszéltél errôl – az egész világon egyedülálló. Már az ötlet is zseniális volt: az egészség fittségi hormonális és genomikai kit és a hozzá társuló mozgásprogram csomag kidolgozása úttörô jellegû, világszínvonalú, magyar szolgáltatásként jelenhet meg. Ez piaci és stratégiai szempontból is hosszú távú célja az Új Széchenyi Tervnek: érinti a Nemzeti Sportstratégiát, a turisztikát, az egészségipart, a tudáspólus-kialakítást, a környezetvédelmet és a tudásalapú társadalomteremtést, sôt a kistérségek felzárkóztatását is. Amikor együtt repültünk, mindig csodáltuk a felhôk feletti nyugalmat, harmóniát. Hisszük, hogy Te onnan figyelsz bennünket. Nyugodt lehetsz. Az általad megkezdett munkát folytatja a csapat: a májusi országos sporttudományi kongresszust megrendezzük, a kutatómûhelyt tovább visszük-fejlesztjük, tanítványaidat segítjük. Olyan – nevedet viselô – alapítványt szeretnénk létrehozni, mely az óvodáktól az iskolán át az idôsek otthonáig elviszi az egészséges életmód, a fizikai aktivitás fontosságát az egészség megôrzésében. Az elmúlt évben sok idôt töltöttünk együtt, itthon és külföldön egyaránt. Éleslátásod, kiváló problémamegoldó képességed – ahogy sokszor fogalmaztál, azt nézzük, hogyan lehet megoldani, ne az indokokat keressük, miért nem lehet megoldani! – állandó jókedved és örök derûd, életigenlésed – mi így emlékezünk rád – mérhetetlen alázattal és szerénységgel párosult. Ez csak a legnagyobbak jellemvonása. S nemcsak a munkáról, hanem a történelemrôl, mûvészetekrôl, kultúráról vagy éppen a gazdaságról is öröm volt Veled beszélgetni – intellektuális légkör lengett körül. Boldogok voltunk, és megtiszteltetés volt, hogy úgy érezhettük, megtaláltad köztünk – sportszakemberek között – a helyedet. Az örök optimizmusod – hadd idézzem egyik kedvenc íródat, Paulo Coelhot: „A sztyeppéken mindig kéknek nevezik az eget, akkor is, ha éppen szürke – mert tudják, hogy a felhôk fölött olyankor is kék." – most hiányzik. Mint ahogy hiányozni fog kedves, életvidám nevetésed és a csillogás a szemedben. Meg az is, hogy nagyvonalúan, egy legyintéssel elintézz egy nehéz ügyet: „Spongyát rá!" Drága Feri, erre nem. Nem búcsúzunk, mert közhely ugyan, de akit nem felednek, örökké él. Te örökké köztünk maradsz. Isten Áldjon. Nyugodj békében! Az Intézet nevében Dr. Balogh László, intézetvezetô, egyetemi docens búcsúzott


Drága Feri! Nehéz helyzetbe hoztál, nekrológot kell írnom, Rólad… Ha azzal kezdeném, miért a jók mennek el korán, azt mondanád nem kell az érzelgôsség. A történelmet imádtad: a régi görögök azt mondták, „akiket szeretnek az istenek, fiatalon halnak meg". Nincs szó, mely fájdalmunkat hûen tükrözné, hiányodat kifejezné, talán a csend. Legutóbb a tragédia elôtti csütörtökön még együtt voltunk balatoni nyaralótokban, sütögettünk, beszélgettünk, a jövôt terveztük – és, mint annyiszor, megváltottuk a világot, kedves feleségeddel ragyogtatok. Most itt állunk. A sírotoknál. Hányszor mondtad, amikor valami sérelem ért, „spongyát rá"… Elvesztettünk egy kollegát, elvesztettünk egy barátot, elvesztettünk egy igaz embert. Nem csak intézetünk, hanem az egész magyar sporttudomány gyászol. Ebben a gyászban – ha lehet ilyet mondani – egy dolog tölt el bennünket megnyugvással: ugyan még sok tervünk volt közösen, de Te ez alatt az ötven év alatt többet éltél és alkottál, mint más 100 év alatt. Mindezt hihetetlen odaadással: soha sem a saját személyes karriered érdekeld, mindig a közösség, a csapat érdekében tettél. Ha kellett harcoltál. Olyan szakmai-tudományos örökséget hagytál hátra, mely évekig, sôt évtizedekig táplálja a sport természettudományos hazai és nemzetközi vonalát. Ez a felbecsülhetetlen örökség felelôsség is számunkra, a rád való hivatkozás a Minôséget jelenti. 2006-ban kerültél a Testnevelési és Sporttudományi Intézetbe, akkor már kiváló orvosként, kutatóként, ismert és elismert szakember voltál. Idekerülésedben nagy szerepe volt – és itt hadd emeljek ki néhány embert – Gyetvai György, Kiss Gábor és Domokos Mihály kollegáknak, akikkel a kollegiális viszonynál is mélyebb, emberi kapcsolatot alakítottál ki. Ez – talán idesorolom magamat is, fôleg az utóbbi egy év intenzív közös munkája és sok közös utazása miatt – az utolsó pillanatig megmaradt. Persze fel sem merült bennünk, hogy az utolsó. Ha tudjuk, nem engedjük, hogy annyit vállalj. Kit akart ezzel a Jóisten figyelmeztetni? Több száz publikációd, idézettséged itthon és külföldön, rengeteg kiváló tanítványod, iskolateremtô képességed magáért beszél. 37 évesen lettél az MTA doktora, Bólyai kutató ösztöndíjas, Széchenyi professzori ösztöndíjas, törzstag voltál az SZTE, Interdiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskolájában, de tag voltál a Magyar Gasztroenterológiai Társaságban, a Magyar Élettani Társaságban, a Magyar Endokrinológiai Társaságban és a Magyar Sporttudományi Társaságban is. Ez utóbbiban rendkívüli feladatok vártak rád, és te is alig vártad ezeket. Olyan neves nemzetközi szaklapokban folytattál lektori tevékenységet, mint például a European Journal of Pharmacology, a British Journal of Pharmacology, az Acta Physiologica Hungarica, a Brain Research Bulletin, vagy a Journal of Anatomy.

MSTT 2011/3 03-50

42

2011/11/02 21:36

Page 42

Végsô búcsú •

Búcsú Professzor Mészáros Jánostól


(1948-2011) 2011. augusztus 18-án délelôtt következett be a tragédia, ami már elôrevetítette árnyékát: Elhunyt dr. Mészáros János professzor úr, barátunk, kollégánk, a kiváló tanár, tudományos kutató. 1973-ban találkoztam Vele elôször, én akkor kezdtem el dolgozni a TF Orvosi Tanszékén, Ô lelkes tudományos diákkörös, napi vendég volt a dr. Györe Ágota vezette biokémiai laboratóriumban. Sorra nyerte a kongresszusi díjakat, nem csoda, hogy végzése után, 1974-ben, Frenkl Róbert professzor úr felvette fôiskolai tanársegédnek. Kitartó természetére vall, hogy ez lett egyetlen munkahelye, fokról-fokra haladva a ranglétrán, míg 1999-ben egyetemi tanár lett. Rengeteget dolgoztunk együtt. Közösen tartottuk az élettan gyakorlatokat, utaztunk kongresszusokra. Bécs, Prága, Párizs, Hasselt, Oviedo nemzetközi kongresszusaira, itthon pedig a Magyar Élettani Társaság, a Magyar Sportorvos Társaság és a Magyar Sporttudományi Társaság kongresszusain vettünk részt. Voltunk együtt TDK konferenciákon, mint zsûritag és mint delegációvezetô. Jó volt Vele dolgozni, együtt lenni. Jellemezte a szakmai mûveltség, hozzáértés, maximális igényesség, a tökéletesre törekvés, és mellette sajátos, szûkszavú, „bajsza alatt morgó", fanyar, de kiváló humora. Közös élményeinkbôl nem hagyhatók ki a TF kosárlabda és a focipályáinak örömei sem. Közben persze fejlôdött és haladt tudományos és egyetemi pályáján. Az emlékezésnek aligha célja felsorolni funkcióit, hazai és nemzetközi szerepléseit, kitüntetéseit, sokoldalú oktatói tevékenységét, a terjedelem is kevés lenne hozzá. Az antropológia nemzetközi szaktekintélyévé vált, munkásságát több mint kétszáz hazai és nemzetközi közlemény ôrzi. Példátlanul termékenyen nevelte PhD hallgatóit, a 13 sikeres védés

sokunk számára tiszteletreméltó és szinte elérhetetlen. Tankönyvei és jegyzetei jelentek meg, két évig volt Karunk tudományos rektorhelyettese, illetve dékánhelyettese. Évtizedeken át segítette a Magyar Sporttudományi Társaság munkáját, mint szakbizottsági elnök, mint kongresszusok felkért elôadója, mint üléselnök és nem utolsósorban, mint a Magyar Sporttudományi Szemle fôszerkesztôje. Fiatalon, 1984-ben lett a biológiai tudomány kandidátusa. Védése után nem sokkal mondta nekem békés szomorúsággal: Tudod Doktor, irigyellek, mert a te védésedet megérte édesapád! Ebben a mondatban benne volt, amit a legfontosabbnak tartott, a Család és a Tudomány mélységes tisztelete és szeretete. Tudomány iránti alázata oly mértékû volt, hogy aszkéta módon volt képes dolgozni és koncentrálni munkájára. Hosszú órákig, pillanatnyi fáradtság nélkül folytatta az antropometriai mérések nem mindig szórakoztató sorozatát, majd dolgozta fel az adatokat az éppen rendelkezésre álló eszközökkel. Nem riadt vissza attól, hogy még a kis, kézi számológépek korszakában manuálisan számoljon variancia-analízist, kézzel rajzoljon grafikonokat, a Letraset betûit kapargatva készítsen feliratokat, ábrákat. Az idézett mondat szerint tudományos öröme azért nem volt teljes, mert szeretett édesapja nem sokkal korábban védése elôtt, hirtelen távozott. Az Élet igazsága, hogy amit Ô nem tudott megadni Édesapjának, azt megkapta lányától, Zsófitól: Részt vehetett 2011ben PhD védésén. Hiszem, sôt biztos vagyok benne, hogy a becsületes, szorgalmas, sikeres pályának ez az utolsó állomása hozzájárult nehéz napjai lelki békéjéhez. Kedves Professzor Úr! János! Apó! Nyugodj békében! dr. Pavlik Gábor

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 43

43

Konferencia •

OLIMPIA – VERSENY – SPORT – JOG Nemzetközi Sportjogi Konferencia a Magyar Tudományos Akadémián 2011. szeptember 29-30. Beszámoló a konferenciáról

Nick Fritzpatric a DLA PIPER ügyvédi iroda londoni partnere arra, hogy a versenyjogi szabályrendszer miként alkalmazható, illetve, hogy mely magatartások tilosak, melyek mentesülhetnek, és melyek nem esnek a versenyjog hatálya alá. Végezetül szót ejtett arról, hogy a Lisszaboni Szerzôdéssel bevezetett rendelkezések jelentenek-e elôrelépést a korábbi helyzethez képest. Ian Forrester, aki Brüsszelbôl érkezett, személyes élményeivel tarkított elôadást tartott a versenyjog és sport szinte minden aspektusáról, kicsit más megközelítésben, mint Parrish professzor. Az elôadást élôvé varázsolta azáltal, hogy személyesen érintett volt például a híres a Bosman-ügyben is. Mint kiemelte, a Meca-Medina ügyet követôen tágult a versenyszabályok alkalmazásának lehetôsége, ugyanakkor szûkült is, mivel a tisztán sportszabályokra nem alkalmazható a 101. cikk (1) bekezdése a versenykorlátozó megállapodások tilalmáról. A soron következô elôadást Remetei-Filep Ádám – az MSTT sportjogi szakbizottság elnöke tartotta arról, hogy vajon a doppingellenes szabályok mennyiben vonhatók a versenyjog hatálya alá, pontosabban, hogy milyen versenykorlátozó hatásokkal járnak. A technológiai újdonságoktól sem mentes elôadásban a versenyjognak olyan területérôl hallhattunk, amely még nem igazán került korábban mélységeiben feldolgozásra. A negyedik elôadó Alfonso Lamadrid volt Spanyolországból, aki két olyan ügyet elemzett, amelyek a sporttal kapcsolatos kérdések bizonyos speciális elbírálását járják körül.


300 nappal a Londoni Olimpiai Játékok elôtt nagy érdeklôdés mellett zajlott le a Magyar Sporttudományi Társaság, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar és a SPORTJUS Magyar Sportjogász Társaság közös szervezésû sportjogi konferenciája. A beköszöntôt Tóth Miklós, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke tartotta, akitôl történelmi áttekintést hallhattunk a sport és a jog magyarországi vonatkozásairól, összefüggéseirôl. A konferencia elsô napjának délelôttje a sportközvetítések versenyjogi aspektusait járta körül. A délelôtt üléselnöke Tóth Tihamér (PPKE JÁK és Réczicza White & Case) volt, aki rövid bevezetôjében felvázolta a sportélet versenyjogilag releváns területeit. Elsôként Nick Fitzpatrick (DLA Piper, London) szólt a sportjogok adás-vételének üzleti hátterérôl, külön kitérve a közeljövôben az EU Bíróság által eldöntendô angliai jogesetre. Ez az áruk/szolgáltatások szabad áramlását támogató belsô piaci politika és a jogtulajdonosok üzleti érdekei összeütközésének problematikáját érinti annak kapcsán, hogy egy pub tulajdonosa vásárolhat-e jogszerûen görögországi dekódert a fizetôs sportesemények bemutatása érdekében. Azóta megszületett a bíróság döntése: IGEN. Szakra Ágnes (Brüsszel, DG comp) az uniós versenypolitika fejleményeit mutatta be, az utóbbi évek jellemzô tendenciáinak tükrében, külön kitérve a közös eladás kérdéskörére. Pim Smits (Nma) a holland versenyhivatal labdarúgó közvetítéssel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg az érdeklôdô közönséggel, bemutatva a közös eladás náluk kialakult megoldásait, a vasárnapi esti bajnokság összefoglalók fontosságát és a klubok saját TV csatornáit. Végezetül Javier Berasategi (Berasategi & Abogados, Madrid) szólt, nemcsak ügyvédként, hanem versenyhatósági tapasztalatait is hasznosítva a spanyol jog és gyakorlat fôbb tanulságairól. A szünetet követôen az elôadók kerekasztal-beszélgetés keretében válaszoltak az igencsak aktív közönség kérdéseire, érintve egyebek között a piacdefiníció, a monopolizálás, a fogyasztói jólét, és a versenyhivatali fellépések hasznossági vizsgálatának témaköreit. Délután folytatódott a sport és versenyjog kapcsolatának vizsgálata (üléselnök: Szilágyi Pál PPKE JÁK, Versenyjogi Kutatóközpont), amelynek aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta meghozott ítélete az Európai Bíróságnak a C-403/08 és C-429/08. sz. ügy Football Association Premier League és társai [EBHT 2011. 00000. o.] ügyben. Elsôként áttekintô felvezetést kaptunk a versenyjog és a sport viszonyáról Richard Parrish elôadásában, aki Európa egyik leghíresebb sportjogi kutatóközpontjának az igazgatója Angliában. Parrish professzor az egyes sportban vagy sportjogban bevett intézmények kapcsán rávilágított a felmerülô versenyjogi problémákra, valamint

MSTT 2011/3 03-50

44

2011/11/02 21:36

Page 44

Konferencia •


Remetei-Filep Ádám az MSTT Sportjogi Szakbizottság tagja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Versenyjogi Kutatóközpont tagja Az elsô nap programját Remetei Filep Zsuzsanna (PPKE JAK, Versenyjogi Kutatóközpont) elôadása zárta, aki azt vizsgálta, hogy az állami támogatással kapcsolatos szabályok hogyan érvényesülnek ezen a gazdasági, de egyben nevelési és egészségmegôrzési célokat is megvalósító területen. Az elôadó alaposan körbejárta, hogy mely esetekben minôsül egy támogatás állami támogatásnak, különösen a sport területéhez kapcsolódóan. Az érdekes elôadást még érdekesebb tényleges esetekkel tarkította az elôadó, majd bemutatta a magyar szabályozást, illetve az azzal kapcsolatosan felmerülô fontos kérdéseket. A konferencia második napja a sportjog egyéb kérdéseivel foglalkozott, a nap elôadóinak kiválasztása garantálta, hogy a problémák széles körét érintették eltérô nézôpontokból. A nyitó elôadást Borkai Zsolt, a MOB elnöke tartotta, aki egyben a konferencia fôvédnökségét is vállalta. A MOB-nak tájékoztatási kötelezettsége van hangoztatta: fel kell készíteni a londoni olimpiára utazó magyar csapatot arra, hogy melyek azok a hazai és nemzetközi jogi kötelességek, amelyeknek eleget kell tenni. A Magyar Olimpiai Bizottság azzal számol, hogy 2022 sportágban indulhatnak magyar versenyzôk a jövô évi olimpián. „Összesen húsz-huszonkét sportágban szeretnénk ott lenni Londonban, ezek között vannak olyan nagy nemzeti hagyományokkal rendelkezô sportágak, amelyekben szép eredményeket érhetünk el és érmeket szerezhetünk" – mondta a MOB-elnöke, de konkrét célokat nem fogalmazott meg. Emlékeztetett arra, hogy kilenc sportágban 72 magyar sportoló harcolta ki eddig a részvételt, majd hozzátette, hogy ez a szám azért tûnhet egyelôre alacsonynak, mert a csapatsportágakban mostanáig egyedül a férfi vízilabda-válogatottnak sikerült kvalifikálnia magát. A MOB elnöke a csapatokat illetôen még a nôi vízilabdázók és a férfi kézilabdázók részvételében bízik.

Az elnök elôadásában kiemelte, hogy a jövôre életbe lépô új magyar alkotmányban a sportot, mint alapvetô emberi jogot rögzítették, s ez minden magyar állampolgárnak biztosítja a sportoláshoz és a rendszeres testmozgáshoz való jogot is. Borkai beszélt még a magyar sportirányítási rendszer átalakításáról, amelynek lényege, hogy a jövôben egyedül a Magyar Olimpiai Bizottság marad köztestület, s ez a szervezet osztja majd szét az állami támogatásokat nemcsak a verseny-, hanem a szabadidô-, a diák- és a fogyatékos sport területén is. „Ez a rendszer a jelenleginél átláthatóbb, hatékonyabb lesz, s megszûnnek a mostani párhuzamosságok" – fogalmazott az elnök, aki bízik abban, hogy a hamarosan megszületô új sporttörvény és a MOB szakmai irányítása elôreviszi a magyar sport ügyét. „Hiszem, hogy az átalakítások hatására újra régi fényében tündököl majd a magyar sport" – zárta beszédét Borkai Zsolt. November közepén jön az új sporttörvény mondta Czene Attila, sportért felelôs államtitkár „Új sportfinanszírozási rendszer Magyarországon" címû elôadásában. Czene Attila szerint várhatóan november 15-én lép életbe az új sporttörvény. A Nemzeti Erôforrás Minisztérium (NEFMI) sportért felelôs államtitkára ezt a konferencián elhangzott pénteki elôadásában jelentette be. Hangsúlyozta: az állam idén összesen 31 milliárd forinttal támogatja a sportot, ez az elmúlt két évtized legnagyobb mértékû hozzájárulása. Hozzátette: mivel a piaci szféra jelenléte nem elég jelentôs a magyar sport támogatásában – 7-11 milliárd forint közé tehetô, s ez mindössze tíz százaléka a magyar sport teljes költségvetésének –, a szponzoráció mellett szükség volt a társaságiadó-kedvezménnyel járó sporttámogatási szisztéma (TAO) bevezetésére. Az államtitkár szerint azért csak öt csapatsportág – labdarúgás, kézilabda, vízilabda, kosárlabda és jégkorong – számára biztosították ezt a lehetôséget, mert

Richard Pound a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, a WADA elnökségi tagja

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 45

45

Konferencia •

molt arról, hogy szeretnék felgyorsítani az eljárásokat, ezért a jövôben bevezetik az internetes kérelembenyújtást és a videokonferenciás meghallgatásokat. Az MTI munkatársának kérdésére Matthieu Reeb elismerte, hogy a Pars Krisztián pekingi helyezését befolyásoló történetben – a doppingolásért a NOB által olimpiai érmüktôl megfosztott, végül a mintaelemzés szabálytalansága miatt a CAS-nál felmentett fehérorosz kalapácsvetôk ügyében – a tárgyalás szokatlanul hosszúra nyúlt. „A késedelemre nincs igazi mentség" – ismerte el a fôtitkár, majd hozzátette, hogy szerették volna hamarabb lezárni az ügyet, de sokat kellett egyeztetniük, hogy minden érintett jelen lehessen a meghallgatásokon. Reeb egyúttal cáfolta azt a korábbi magyarországi sajtóértesülést, mely szerint az ügyet tárgyaló három bíró közül az egyik fehérorosz nemzetiségû volt, majd hozzátette: ha bármelyik félnek fenntartása lett volna valamelyik bíróval szemben, akkor a személyét megvétózhatta volna. A délelôtti szekciót Mihók Ildikó, a MOB marketing és kommunikációs igazgatójának igen érdekes elôadása zárta "Kié a sportoló?" - címmel, amely után Török Olivér, a MOB sajtóreferense interaktív kerekasztal-beszélgetést tartott a megjelent MOB támogatók részvételével. A második nap délutánjának elsô elôadója Richard Pound Nemzetközi Olimpiai Bizottsági tag, WADA elnökségi tag elôadásának címe „Dopping a sportban" volt. Ezt követte Nagy Zsigmond a MOB nemzetközi igazgatójának elôadása „Olimpiai sportolói szerzôdés" címmel. A konferencia utolsó elôadója, Albert Buismann, a Nemzetközi Fair Play Bizottság Tanácsának tagja volt, aki „Sport és etika" címmel tartott elôadást. A nagy sajtó és közönség érdeklôdés mellett zajló konferenciát Tóth Miklósnak a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánjának, a Magyar Sporttudományi Társaság elnökének elôadása zárta, aki többek között elmondta, hogy az MSTT és a MOB az olimpia utáni évben szívesen adna otthont egy hasonló témájú nemzetközi konferenciának. A beszámolókat írta: Tóth Tihamér, Szilágyi Pál, Török Olivér Összeszerkesztette: Szôts Gábor

A konferencia szervezôi

A konferencia támogatói


ezekben sportol a magyar igazolt versenyzôk 75 százaléka, másfelôl ezek a sportágak itthon hátrányos helyzetben vannak az Európai Unió más tagállamaihoz képest. „A következô negyvenöt napban az öt látványsportág szövetségével áttekintjük a társaságiadó-kedvezménnyel járó sporttámogatásokra beérkezett pályázatokat, abból a szempontból, hogy azok közül melyek illeszthetôk be a nemzeti sportágfejlesztési koncepciókba, illetve összhangban vannak-e a kormányzati stratégiával" – fogalmazott Czene. Hozzáfûzte: ha már abból a szempontból tiszta képet kaptak arról, hogy mekkora összeg folyhat be ezen a közvetett módon az öt látványsportágba, akkor dönthetnek arról, hogy ezekben a kiemelt sportágakban mennyivel csökken jövôre a közvetlen állami támogatás mértéke. Az államtitkár kitért arra is, hogy a felszabaduló összegeket a TAO-kedvezménybôl kimaradt egyéni sportágak támogatására csoportosíthatják át. Czene Attila úgy látja, hogy a beérkezett pályázatok körülbelül egyharmada szakmai vagy technikai okok miatt valószínûleg nem lesz támogatható, de hogy a TAO-kedvezményen keresztül összesen végül is mekkora összeg folyhat be az öt látványsportágba, arra vonatkozólag nem bocsátkozott jóslásokba. Az államtitkár még arról is beszélt, hogy a pályázatok megvalósításának ellenôrzésére háromlépcsôs rendszert dolgoztak ki, s akik megsértik az elôírásokat, azok szigorú szankciókra számíthatnak. Howard Stupp, a NOB jogi igazgatója „A sportot és az olimpiai mozgalmat érintô jogi kérdések fejlôdése" címmel tartott elôadást, amelyben bemutatta a sportot és az olimpiai mozgalmat érintô jogi kérdések fejlôdését. Beszédében kitért a technikai fejlôdéssel járó új kihívásokra, melyeket például a modern telefonok okoznak. A NOB jogi igazgatója elmondta: belátták, nem tilthatják meg, hogy a nézôk okos telefonjaikkal fényképeket készítsenek a játékok eseményeirôl, de az ellen továbbra is fellépnek, hogy ezeket a felvételeket, rövidfilmeket bárki feltegye az internetre. Erre egyébként a jegyek hátoldalán is felhívják majd a nézôk figyelmét. A NOB ugyancsak tiltja, hogy a fotóriporterek az olimpián készített képeiket interneten keresztül harmadik félnek árulják. Howard Stupp beszélt arról is, hogy a londoni olimpia tévéközvetítési jogait most elôször nem közvetlenül, hanem ügynökségen keresztül értékesítették, mert a NOB így több bevételhez jut, viszont több feladata is adódik, mert több féllel kell majd folyamatosan egyeztetnie. A bundázások és fogadási csalások kérdésére kitérve hangsúlyozta, hogy az olimpián induló sportolók közvetetten és közvetlenül sem vehetnek részt semmiféle fogadásban, a londoni játékok alatt pedig monitoring-rendszert is mûködtetni fognak, amellyel kiszûrhetik a gyanús fogadásokat. Howard Stupp végül felhívta a figyelmet arra, hogy egyes – például pekingi – honlapokon hamis belépôket árulnak a londoni olimpiára, ezért a NOB a honlapján közzéteszi azokat a forrásokat, ahol legálisan lehet a jegyekhez hozzájutni. Matthieu Reeb, a nemzetközi Sportdöntôbíróság (CAS) fôtitkára a sport választott bírósága tevékenységének legújabb fejleményeirôl és a jövôbeni perspektívákról beszélt. Elmondta, hogy évente csaknem 300 ügyet tárgyalnak, ezeknek a fele a labdarúgáshoz, egyharmada a doppingoláshoz kapcsolódik. Beszá-

MSTT 2011/3 03-50

46

2011/11/02 21:36

Page 46

Kongresszus •

Beszámoló a Nemzetközi Sportszociológiai Társaság 2011. évi világkonferenciájáról


Havanna, július 12-15. Az idei esztendôben az egyedi identitásának, a kulturális sokszínûségének és a sajátos politikai berendezkedésének (szocialista köztársaság) köszönhetôen a társadalomtudósokra kivételes vonzerôvel ható szigetország, Kuba fôvárosa adott otthont a sportszociológusok legnagyobb nemzetközi eseményének. A világkongresszust a Nemzetközi Sportszociológiai Társaság (International Sociology of Sport Association, ISSA) a kubai Nemzeti Sport, Testnevelés és Rekreáció Intézettel (INDER) közösen szervezte Havanna legnagyobb konferencia központjában. Az esemény a globalizáció egyre intenzívebbé váló folyamatára utaló „Sport és a változás szele" cím alatt gyûjtötte magába a legkülönbözôbb témákat felsorakoztató prezentációkat. A több mint 200 elôadás, illetve poszter-bemutató szerzôi elsôsorban Nyugat- és Észak-Európából, az észak- és dél-amerikai kontinensrôl, Ázsiából és Ausztráliából érkeztek. Afrikából és Kelet-Közép-Európából – nyilván a magas költségek miatt – csak szerény számú résztvevôvel találkozhattunk. Hazánkat Földesiné dr. Szabó Gyöngyi professzor emerita, Béki Piroska egyetemi tanársegéd és e sorok írója, a TF docense képviselte, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karáról. A kongresszus megnyitó ünnepségén az ISSA elnöke, Steve Jackson, új-zélandi professzor köszöntötte a résztvevôket, majd az INDER elnökhelyettese, az egykori atléta, Alberto Juantorena üdvözölte a hazájába érkezô sporttudósokat. Akiben akkorra még nem tudatosult, hogy mely országban is tartózkodik éppen, ezen gyorsan átesett, amikor Montreal kétszeres olimpiai bajnoka, az elsô futó, aki 400 és 800 méteren is nyert, egykori sportsikerei rövid felidézését ezekkel a szavakkal kezdte: „Thanks God and Fidel." A sportvezetô arra bíztatott mindenkit, hogy a Havannában eltöltött napok alatt, a tudományos tapasztalatszerzésen és eszmecserén túl, próbáljanak minél többet megismerni országa kultúrájából. Erre azonban esténként fôként egyénileg, vagy kisebb baráti csoportokban kerülhetett sor, a kongresszus szervezôi ugyanis, a szokásoktól eltérôen, nem kínáltak fakultatív kulturális programokat. A vérpezsdítô kubai muzsika sem szûrôdött be a termek falai közé; aki erre vágyott, az késô délutántól Havanna belvárosában kereshette a remek zenekarokkal „felszerelt" éttermeket és szórakozóhelyeket. A kongresszus három további munkanapján párhuzamosan 5-6, összesen 53 szekcióban folyt a tudományos diskurzus. A világ több mint harminc országának sportszociológusai nemcsak saját kutatási eredményeiket mutathatták be, hanem élénk párbeszédet, vitát is kezdeményezhettek kollégáik prezentációja után, mivel erre, a kitûnô szervezés következtében, a legtöbb esetben bôven maradt lehetôség, idôbeli csúszás nélkül. Nem túlzás azt kijelenteni, hogy a különbözô nemzetek képviselôinek álláspontját, véleményét megismerni egy-egy kérdésben sokszor izgalmasabbnak bizonyult, mint meghallgatni az elôadásokat. Éppen ez adta a világkongresszus sava-borsát: megtud-

ni és sokszor rácsodálkozni arra, hogy egy-egy jelenségben, folyamatban milyen eltérések, vagy éppen érdekes hasonlóságok mutatkoznak az egymástól néha több tízezer kilométerre lévô társadalmak között. A kongresszus szakmai programját áttekintve megállapítható, hogy az évek óta legnépszerûbbnek tekinthetô témák „tartják magukat"; a sport és a nemzeti identitás kérdésköre, éppen a globalizációs folyamat révén, számos elôadás fókuszpontját képezte. Mindhárom napon hallhattunk a sport és az egészségi állapot, a sport és a társadalmi nem, a sport és a társadalmi folyamatok, valamint a sport és a devianciák összefüggéseirôl is. Igazi újdonságot az a szekció jelentett, fôképpen az Európából érkezôk számára, amely a katasztrófák (földrengés, cunami) által sújtott területek sportéletével foglalkozott. Ezen túl, íme, még néhány cím a kongresszus tematikájából: • Latin-Amerika sportja • A sportfogyasztás jellemzôi • Sport, média és reklám • A sportolás rizikótényezôi • Sport és társadalmi felelôsségvállalás • Mega-sportesemények a különbözô kontinenseken • Sportpolitika, sportirányítás • A test és a sport • Az elhízás problematikája a fizikai aktivitással összefüggésben • Sport és szexualitás • Sport – fizikai aktivitás – prevenció • Versenyzôi karrierek E sorok szerzôje a „Nôk különbözô sportszerepekben" elnevezésû, a gender irányzathoz tartozó elôadásokat magában foglaló szekcióban tartotta meg a nôi labdarúgó-játékvezetôkrôl szóló prezentációját, melynek társszerzôje az a Gaál Gyöngyi volt, aki ugyanabban az idôben éppen a Németországban zajló nôi labdarúgó-világbajnokságon közremûködött sípmesterként. Az elôadást fokozott érdeklôdés kísérte, már csak azért is, mert a hallgatóság soraiban több nôi FIFA-játékvezetô is helyet foglalt. A külföldi szakemberek elsôsorban a magyar játékvezetô nôk társadalmi helyzetével és elfogadottságával kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Az ISSA idei konferenciája nemcsak helyszínét tekintve volt különleges. Itt kell méltatni azt a lelkesedést, amivel a szervezôk, némely hiányosságtól eltekintve (absztraktfüzet, esetenként spanyol-angol tolmács), sikeresen igyekeztek gördülékennyé tenni a kongresszus menetét. Az is unikumnak volt tekinthetô, hogy az ISSA, több mint egy évtized után, ismét örökös tagokat avatott. Az utolsó nap estéjén megrendezett záróünnepségen, egyenként méltatva kiemelkedô szakmai tevékenységüket, öt neves szakember hosszú éveken át végzett, áldozatos munkáját köszönte meg a szervezet „Honorary Member" cím adományozásával. Az ünnepeltek között volt a magyar sportszociológia nemzetközileg legelismertebb képviselôje, Földesiné dr. Szabó Gyöngyi is. Társaságában tiszte-

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 47

47

Kongresszus • Könyvbemutató letbeli taggá avatták a norvég Kari Fasting-ot, a délkoreai Burn Jang Lim-et és az Egyesült Királyság-béli Joseph Maguire-t is. A 2006-ban elhunyt Alan G. Ingham-nek, a Miami Egyetem volt professzorának odaítélt posthumus „Honorary Member" kitüntetését leánya vette át. Amikor Alberto Juantorena átadta az elismerést jelképezô díjat Földesiné professzor-

asszonynak, meleg szavakkal emlékezett meg egykori budapesti versenyeinek sportszerû nézôirôl és akkori vendéglátói barátságáról. Ezen az estén különösen jó volt magyarnak lenni Havannában. Az ISSA következô világkongresszusát Glasgowban rendezi, 2012-ben. Gáldiné Gál Andrea

Egy szakmai életút állomásai (Fejezetek a magyar sportszociológia múltjából és jelenébôl. Válogatás Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi publikációiból. Budapest, 2010. Double Printing Kommunikációs Kft. 313 old.) nem akartam volna ezt a sajátos hármasságot kiemelni, akkor írhattam volna: a sport(oló) és minden, ami ahhoz kapcsolódik. Ezen témákkal foglalkozó írásai, illetve azok részleteinek válogatása került most ebbe a kötetbe, amely közel négy évtizedes kutatói és szerzôi tevékenységérôl ad átfogó képet, magyar és angol nyelven. Mert nem szabad megfeledkezni arról, hogy a több idegen nyelven is gond nélkül elôadó és publikáló Szabó Gyöngyi azon kutatók közé tartozik, akik a nemzetközi porondon – ha úgy nézzük megmérettetésen is – megállták és megállják a helyüket. Az az érzésem, hogy szakterületén - de talán a magyar sporttudomány egészét tekintve is - a legismertebb, a legtöbb külföldi meghívást kapó kutatók közé tartozik. Otthonosan mozog Európában és Európán kívül és nem ijed meg az új kihívásoktól sem. A sporttal kapcsolatos devianciák feltérképezése ugyanúgy fontos a számára, mint annak a vizsgálata, hogy vajon milyen eltérések lehetnek a különbözô országok sport iránt érdeklôdô felnôtt lakossága között. Földesiné dr. Szabó Gyöngyi ugyanakkor nemcsak egyszerûen tanár és kutató, de érzékeny ember, aki számára a nehezebb helyzetben, életkörülmények között élôk sportolási lehetôségének a megteremtése ugyanolyan fontos, mint az élsport. S ô mindezekért tett és tesz is. Ahogy tesz és tett azért is, hogy az általa megkezdett és részben kidolgozott magyar sportszociológiai kutatások ne maradjanak utánpótlás nélkül. Tanítványai közül Gáldiné dr. Gál Andrea és Dóczi Tamás már komoly szakmai munkákkal hívta fel magára a figyelmet, és aki ismeri a szerzôt, Szabó Gyöngyit, az látja azokat a segítô lépéseket, „anyaian" adott szakmai tanácsokat, amelyekkel önbizalmat is átad a tanítványoknak és finoman vezeti ôket az általa helyesnek vélt útra. S hogy mit lehet még mondani róla és a kötetrôl: folytassa oktatói kutatói munkáját továbbra is, immáron professor emeritaként, a magyar sport és a magyar tudomány javára s állítson össze még számos tanulmánykötetet, önálló munkát, legalább ilyen színvonalasan, mint tette ezt! Végezetül csak egy apró megjegyzés - mert egy ismertetés nem íródhat úgy, hogy annak szerzôje ne tegyen legalább valami szerény észrevételt - magam más címet adtam volna a kötetnek, hiszen az írások – amelyek a magyar sportszociológiai publikációk jelentôs részét adják – csak Földesiné dr. Szabó Gyöngyi írásai, igaz ô maga „fejezet a magyar sportszociológia múltjából és jelenébôl". Magam remélem, hogy a jelen egyben még a jövôt is jelenti! Szakály Sándor


Valamikor az 1970-es évek második felében történt. Az ELTE BTK Eötvös József Kollégiuma Olimpiatörténeti Szemináriumának hallgatója voltam. Az ókori és modernkori játékok története mellett számos más, a sport területén fontos szerepet játszó tudományág egy-egy jeles képviselôit is meghívta a szeminárium vezetôje, dr. Keresztényi József olimpia- és sporttörténész. A sportszociológiáról Földesiné dr. Szabó Gyöngyi beszélt. Ekkor találkoztam vele elôször, késôbb számos írása révén ismételten, hogy egy rövid ideig kollégája is lehessek a TF-en. Talán furcsa, ha az ember egy könyvismertetés kapcsán ilyen emlékeket is idéz, de úgy vélem ez esetleges elfogultságomra felmentést adhat, ahogy az is, hogy Ezüstgerely-díjas könyve – Magyar olimpikonok önmagukról és a sportról (Budapest, 1984. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) – sokunk számára nyújtott fontos kapaszkodót a sportolók helyzetének megértéséhez. Amikor Szabó Gyöngyi könyvét a kezembe vettem, az Elôszó és a Bevezetô elolvasása után azonnal a 117. oldalra lapoztam. A régi sikerkönyv részletét olvastam újra. Mert azt kell mondanom, hogy Szabó Gyöngyi írásait különbözô idôtávlatokból „újra kell olvasni". Ez az „újraolvasás" igazolja, hogy a szerzô egykori tudományos elemzései, eredményei napjainkban is megállják a helyüket. Úgy vélem egy kutatói-oktatói pálya esetében ez a legfontosabb. Ez nem azt jelenti, hogy megállt az idô és a tudományos kutatás, hanem azt, hogy aki az adott munkát elvégezte, jól használta fel erejét és idejét, van mire építenie neki és másoknak a jövôben. Úgy látom Szabó Gyöngyi azon kutatók/tanárok közé tartozik, akik szívós kitartással kutatnak az általuk kiválasztott témákban és az eredményekkel bátran állnak ki a szakmai megmérettetésre. Ha már a szakmai megmérettetést említettem, ne feledkezzünk meg arról, hogy Földesiné dr. Szabó Gyöngyi azon kutatók közé tartozik, akik egy tudományterület új szegmensének létrehozásáért tettek sokat. A magyar sportszociológia – de talán a sportszociológia úgy általában is – viszonylag új szakterületnek számított. Új lehetôségekkel, kihívásokkal, de egyben sok munkával is. Ezt a sok munkát vállalta magára az „emlékkötet" szerzôje (s jelen esetben szerkesztôje is), aki – s itt nem a könyv elôszavát író Gallov Rezsô gondolatát szeretném „ellopni" – a magyar sportszociológia elsô számú képviselôjének számít. Munkássága sokirányú, ugyanakkor mégis alapvetôen egy területre koncentrál, ami mégis nevezhetô hármasságnak is: a sportoló és a társadalom, a sport és a politika, a sport és az életmód kapcsolata. Ha

MSTT 2011/3 03-50

48

2011/11/02 21:36

Page 48

Referátum •


Bauman A. et al. (2011): Changing gears: bicycling as the panacea for physical inactivity? (Váltson sebes séget: kerékpározás a mindent megoldó fizikai aktivitás?) Br J Sports Med, 45: 761. [email protected]

mény) erôsen jelzi a morbiditás és a korai kardiovaszkuláris mortalitás esélyét. Milyen mértékben növeli az edzés a fittséget? A HERITAGE tanulmányban a 20 hetes, standardizált edzésprogram hatását 47%-ban a genetika határozta meg: 324.611 egy bázispárt érintô, ún. single-nukleotid polimorfizmusból A kerékpározással kapcsolatos egészségügyi tudni- (SNP) 39 volt kapcsolható a csúcs-oxigénfelvétel valókról kevés szó esik. Egy áttekintés (Oja, P., Bau- (VO2max) növekedésével, ezt a kört tovább szûkítve man, A. (2011): Health benefits of 21 féle polimorfizmusra, ezek a VO2 Referátum cycling: a systematic review. Scand csúcsérték varianciájának 49 százaJ Med Sci Sports) 16 tanulmányról lékát adták. tud. Ezek szerint a kardiorespiratóAkik csak 9 vagy kevesebb ilyen rikus fittség egyaránt jelentôsen jagénvariánst hordoztak, átlagosan vul a kerékpározó fiataloknál és az 221 ml-rel tudták növelni az aerob Apor Péter idôsebbeknél. Csökken körükben kapacitásukat az edzésprogram vérovata az elhízás, valamint az elhalálozás gére, akiknél 19 vagy több volt ezekrákban, illetve kardiovaszkuláris bôl az allélekbôl, azoknak 604 mleredetû betegségek következtében. rel nôtt a csúcs-oxigén felvételük. A Gyalogláskor 2,5-3,5 MET a mozlegerôsebb kapcsolat az rs6552828 gásenergia felhasználása, a kerékpározás 6-8 MET-tel polimorfizmussal volt, amely az acil-koenzim-A-szinis folyhat, márpedig a nagyobb intenzitás több kedve- táz hosszú karját kódoló génben található (ACSL1), zô hatással jár. az edzésre adott válasz 6 százalékáért felel. A továbA kerékpározás választását korlátozó leggyakoribb bi sorrend a ZNF domén (PRDM1), a glutamát receptényezôk az alábbiak: ügyetlenség és a költségek, de tor (GRIN3A), a feszültségfüggô káliumcsatornák ezek nem számottevô érvek. A szobabiciklizés, akár a egyike (KCNH8), egy cinktartalmú kisagyi fehérje TV elôtt, az „ügyetlenek" számára is adott. (ZIC4). Az elônyök messze felülmúlják a hátrányokat: 3-14 A 40-65 éves, inaktív, túlsúlyos, diszlipidémiás férhónap egészséges élettöbbletet jelenthet, ha az autó- fiak (n=183) edzésprogramjának eredményét befolyából átülünk a biciklire. A kerékpáros balesetek miatt solta a ZIC4-hez legközelebbi single nukleotid poli5-6 nap élettartam a veszteség, a légszennyezés miatt morfizmus (STRRIDE tanulmány). A DREW tanulmányban az inaktív, elhízott nôk edzésre adott vála8-40 nap. A kerékpározás hazai elterjedését nehezíti, hogy ke- szában a morfogenezisben is szerepet játszó DAAM1 vés a kerékpárút és a tároló. Sok országban, a hason- és a necdin szomszédságában lévô rs1956197 egyszeló helyzet ellenére több az évente eladott kerékpárok ri gén polimorfizmus befolyását igazolták. Az aerob kapacitás növekedésében a HERITAGE folytatása 247 száma, mint az autóké. A védôsisak hasznáról megoszlanak a vélemények. feketebôrû személyen egy kalmodulin-kapcsolt Cochrane tanulmánya szerint hatékony. Az angliai transzkripciós aktivátornál (CAMTA1) az rs17581162 Kerékpározó Városok címû tanulmány arról ad szá- allélt és a G-fehérje szignál-szekvenciáját szabályozó mot, hogy az infrastruktúra fejlesztésével párhuzamo- (RGS18) gén-polimorfizmus szerepét emelte ki. A fittség biológiája terén új szempont a genetikai san a lakosság fizikai aktivitása 27%-kal növekedett. A hollandiai Delftben kisebb aktivitásnövekedést re- szempontok figyelembe vétele. A referens megjegyzése: A versenysportban a tehetgisztráltak. A kerékpárok rugalmas bérlésének lehetôsége tömegközlekedési állomásokon fontos tényezô. ségek kiválasztása ôsi óhaj. Vannak statisztikák az élPéldául a London Barclays Cycle Hire program évi 10- vonalbeli versenyzôk néhány génvariánsának gyakoriságáról, például az állóképességi sportágakban gyak15 százalékos aktivitás-növekedést eredményezett. Hollandiában, Németországban és az északi álla- rabban fordul elô az angiotenzin konvertáló enzimet mokban kerékpároznak a legtöbben, de kevesen ki- (ACE) kódoló gén I allélja, a sprinterek nem nyerhetrándulnak kerékpárral. A fizikai aktivitás csökkenése nek alfa-aktinin-3 R génvariánsa nélkül (ACTN3), a a gazdasági növekedéssel párhuzamosan Thaiföldön, miosztatin gén szerepet játszik az izomzat fejlôdéséKínában és Vietnamban a legfeltûnôbb, ahol a kerék- ben (Santiago C. és mtsai 2011). A szentpétervári munkacsoport (Ahmetov, Rogozkin, 2009) 36 polipárról szoknak át a motorizált eszközökre. A kerékpározás nem panacea a fizikai inaktivitás el- morfizmust ismertet a fizikai képességek és fejleszthelen. A benne rejlô lehetôséget azonban jobban ki le- tôségük vonatkozásában. A hazai kutatók is bekaphetne használni, még az élenjáró országokban is. Ide- csolódtak a kutatásokba, az élvonalbeli sportolóktól vett sok száz tárolt és folyamatosan bôvülô számú je sebességet váltani. vérminta genetikai elemzésével. ••• Bouchard C. et al. (2011): Genomic predictors of the Ezek a meggondolások azonban ne riasszanak el maximal O2 uptake response to standardized exercise senkit a „mindenkinek ajánlott" mindennapi 30 pertraining programs. (Gének jelzik az aerob kapacitás ces megfelelô intenzitású testmozgástól. Még ha nem növelésének lehetôségét standard edzésprogram hatá- is lesz az illetôbôl eredményes távfutó, a szervezetésára.) Journal of Applied Physiology, 110: 5. 1160. nek mûködése nagyon sok tekintetben javul, ami nem Pennington Biomedical Research Center, 6400 Per- mindig tükrözôdik az aerob kapacitás növekedésében. kins Rd, Baton Rouge, LA 70808; claude.bouchard Hazai friss áttekintést ad Udvardy Anna és mtsai kö[email protected] leménye: Edzettség, edzhetôség genetikai háttere (Sportorvosi Szemle, 2010, 51. 4.). Az alacsony kardiorespiratórikus fittség (alacsony Egy szerkesztôségi közlemény (Lippi, 2011), egy csúcs-oxigén felvétel, csekély állóképességi teljesít- összefoglalás (Lippi et al., 2010), valamint Eynon et

MSTT 2011/3 03-50

2011/11/02 21:36

Page 49

Referátum •

Az életvezetést és az étkezés összetételeit mérték fel 27 ír zsokén, az összes zsoké 14 százalékát reprezentáló mintán, kérdôív illetve két napos napló segítségével. A válaszolók 14-18 évesen kezdték hivatásos versenyzésüket, hetente három, évente 355 ± 140 futamon vettek részt. Átlagos magasságuk 167 ± 0,1 cm, súlyuk 58 ± 7,4 kg. volt; a BMI 20,7 ± 1,5, a testzsír 9,5% ± 3,1. A testsúlyukból általában 2 kg-t kell leadni fontos futamok elôtti napok során, amit szaunával (86 %), izzasztó fizikai terheléssel (81%), étkezési megszorítással (71%) értek el. A Flat zsokék napi 1669, a National Hunt zsokék 2013 kalóriányi energiát vettek fel (teljes minta: 1803 ± 564 kcal). Számított nyugalmi anyagcseréjük 1479 kcal, a versenynapon a számított energiafelhasználásuk 3952 kcal volt. A szénhidrát 45%, igen elmaradva a sportolóknak javasolt aránytól, a zsír 35% (a telített, az egyszeresen

telítetlen és a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya 13,5, 11,2 és 4,4%), a fehérje 17%, az alkohol 5%-ban adta az energiafelvételt. A vitaminok és ásványi anyagok felvétele több mint a zsokék felénél hiányosnak bizonyult az A-vitamin, folát, C-vitamin, riboflavin, cink, és a kálcium tekintetében. Gyümölcsöt és növényi táplálékot naponta, gyors étterembôl elvihetô ételt hetente kétszer fogyasztottak. A zsokék életük legnagyobb kihívásának a súlykontrollt (52%), a nehéz munkát (14%) és a legjobb lovak megszerzését (10%) tartották. Pozitív élményt a nyerés (38%), a versenyzés (19%), a kedvelt munka végzése (19%), a munkával elégedettség (10%) jelentette számukra. ••• Dvorak J. et al. (2011): Injuries and illnesses of football players during the 2010 FIFA World Cup. (Labdarúgók sérülései és betegségei a 2010-es FIFA World Cup során.) British Journal of Sports Medicine, 45: 626-30. A 2010-es FIFA World Cup során a harminckét finalista és a többi csapat vezetô orvosától kértek be adatokat az elôfordult sérülésekrôl és betegségekrôl standardizált formában. 229 sérülést jelentettek, 82 a mérkôzéseken, 58 az edzéseken történt, ami ezer játék-órára számítva 40,1 illetve 4,4 gyakoriságnak felel meg. A sérülés oka 65 és 44%-ban a másik játékossal történô ütközés volt. Csípôhúzódás és bokarándulás volt a leggyakoribb baleset. A betegségek a légzô- és az emésztôrendszer fertôzéseibôl adódtak, 99 esetet jelentettek. Betegség miatt a legtöbb esetben nem kellett játékot kihagyni, erre ezer játékosra számítva csak három esetben került sor. A sérülési statisztika kedvezôbb volt, mint korábban, a labdarúgók technikásabb és sportszerûbb játékának köszönhetôen. ••• Greenspan P. és mtsai (2008): Lives of the artists: differences in longevity between old master sculptors and painters. (A mûvészek élettartama: a szobrászok tovább éltek, mint a festôk.) Age and Ageing, 37: 1. 102-4. University of Georgia, [email protected] A szabadon elérhetô cikkben a szerzôk a Giorgio Vasari és Carel van Mander által az 1550-1600-as években korábbi mûvészek élettartamáról összegyûjtött ismertetô adatokat egészítették ki a Larousse Dictionary of Painters és az Encyclopedia of Sculpture idevágó információival. Csak a kôvel dolgozó szobrászokat vették számításba, így 262 festô és 144 szobrász élettartamát hasonlíthatták össze. A szobrászok átlagos élethossza 67,4, a festôké 63,6 év volt. A 40 éves kor elôtti halálozás gyakoribb volt a festôk körében, a nyolcvanas éveket több szobrász élte meg. Nemzetiség és lakóhely szerint nem volt lényeges eltérés az átlagtól. A szerzôk a fizikai aktivitás különbségével magyarázzák a szobrászok hosszabb életét. Kôfaragás közben a nyugalmi anyagcsere öt-hétszeresére is nôhet az energia-igény, míg a festôk állva csak 1,8-3,0 szoros energia-igénnyel dolgoznak az alapanyagcsere értékéhez képest. Hasonló tendenciát más foglalkozást ûzôk esetében is találtak. Az 1960-1970-es években Paffenbarger és munkatársai mutattak rá arra, hogy a nehéz


al., (2011) sorolják azokat a technikai és algoritmus újításokat, amelyek révén egyszerûbb, olcsóbb, gyorsabb lesz a sport-genomikai kutatás, értelmezhetôbbé válnak a génkombinációk és a gén-környezet interakciók – hiszen az „egyetlen felelôs gén" fellelése illuzórikus álomnak bizonyult. A versenylótenyésztés is új utakra lép e módszerekkel, a kiválasztás, a betegségek diagnózisának és kezelésének tekintetében (Barrey, 2010). Érdekes kérdést vetnek fel Fiuza-Luces és mtsai (2011): a százévesek ACTN3 genotípus eloszlása (XX= alfa-aktinin hiányos) nagyon hasonló a világszínvonalú állóképességi sportolókéhoz. A fiatal és a középkorú állóképességi, erôsportági és nem versenysportoló minta e tekintetben nem különbözött. Az átlagnépesség 16 százalékában hiányzik e gén az R557X polimorfizmusa következtében, s ez az izomanyagcsere oxidatív irányú eltolódásával jár (Berman és North, 2010) – ámbár az ACTN2 kölcsönhatásban lehet az ACTN3-mal, és az ACTN3 talán a fejleszthetôségben kap szerepet (Norman et al., 2009). Vajon a különlegesen hosszú élet lehetôsége összefügg-e az izom energiaszerzési mechanizmusával? Egy olasz sportoló csoportban a várakozással ellentétben nem volt kapcsolat az ACE (I/D), az UPC3 és az ACTN3 génpolimorfizmus és a sportág között, viszont az erôsportolók körében kapcsolat volt az UCP2 (A55V)-vel és a NOS3 (-786 T/C; G298A)-mal (Sessa et al., 2011). Óvatos szkepticizmus, etikai kifogások, súlyos pszichológiai következmények felvetése is megjelent az irodalomban a sport(ág)ra alkalmasság genetikai (és egyéb) módszereinek használata kapcsán (Wackerhage et al., 2009, Williams és Wackerhage, 2009). Az „alkalmasság" nem definiálható egyértelmûen, kontrollcsoportok hiányában a genomika felhasználása a kiválasztásban nem pótolhatja egyéb szempontok figyelembevételét, emellett az élsportra való alkalmasság megkérdôjelezése etikailag és pszichológiailag is káros lehet. ••• Dolan E et al. (2011): Nutritional, lifestyle, and weight control practices of professional jockeys. (Hivatásos zsokék étkezése, életmódja és testsúlykontrollja.) Journal of Sports Science, 29: 8. 791. Dublin City University, School of Health and Human Performance, Dublin 9, Ireland; eimerardol@dcu. edu. ir.

49

MSTT 2011/3 03-50

50

2011/11/02 21:36

Page 50

Referátum •


fizikai munkát végzô kikötôi rakodó munkások tovább élnek, mint a könnyû munkával foglalatoskodók. Az adott korban jellemzô festékek toxinjai, a kôpor belégzése, valamint a fertôzô betegségek is rövidíthették a mûvészek életét. ••• Seiler K. S és Kjerland G. O ( 2006): Quantifying training intensity distribution in elite endurance ath letes: is there evidence for an „optimal"distribution? (Az edzésintenzitás eloszlása élvonalbeli sífutókon: van „optimális" megoszlás?) Scandinavian Journal of Medicine and Science in Sports, 16: 49-56. Egyetértés van abban, hogy mit jelent és mi határolja be az állóképességi teljesítményt (Hawley, J.A., Stepto, N.K.: Sports Med. 2001, 31: 1211-7.). A vita arról folyik, milyen módon kell a napi edzést folytatni, miként lehet csökkenteni a korlátozó komponenseket és hogyan javítsuk a teljesítményt. Két alapvetô intenzitás-eloszlás ismert: (1.) a küszöb-edzés modell számtalan megfigyelés szerint igen alkalmas arra, hogy a laktát-küszöbnek megfelelô intenzitással végzett edzéssel fejlesszük az állóképességet; (2.) a polarizált edzés viszont részben e küszöb alatti, részben e küszöbnek megfelelô, és elég tekintélyes edzésidôben e küszöb feletti intenzitással végzett munkát jelent. (Kindermann, W. és mtsai: Eur. J. Appl. Phys., 1979. 42: 25-34; Gaskill, S.E. és mtsai: Int. J. Sports Med., 2001. 22 (8): 586-92.). Egyes szerzôk szerint az élvonalbeli sportolók edzéseik háromnegyedét a laktát-küszöb alatti intenzitással végzik és meglepôen keveset a laktát-küszöb feletti intenzitással, például: evezôsök (Steinacker, J.M. et al.: Med. Sci. Sports Exerc., 1998, 30: 1159-63.), kerékpározók (Schumacker, Y.O. és Mueller, P.: Med. Sci. Sports Exerc., 2002, 34: 1029-36.), maratoni futók ( Billat, V.L. et al.: Med Sci Sports Exerc., 2001, 33: 2089-97.) A gyakori, túlzott mértékû, nagy intenzitással járó terhelések a mozgató szervrendszert károsíthatják. A jelen tanulmányban jól edzett, élvonalba kerülô 17 év körüli, nagyon tapasztalt és kitûnô edzô által vezetett sífutóknál vizsgálták (N=11), hogy milyen intenzitással teljesítették feladataikat. Egy ôszi versenyidôszak elôtti szakaszban, 32 egymást követô állóképességi edzésnapon, folyamatos pulzusszám-regisztrálást (Polar S610) és RPE megítélést végeztek. A tízfokú RPE-vel az egész edzésre vonatkozó szubjektív nehézség érzetet fejezték ki a sportolók (Foster, C. et al.: South Afr. J. Med. 2001, 8: 3-7). Három intenzitás zónát használtak: 4 alatti, 7 feletti és a két érték köztit. Az utolsó héten 60 laktát-mérésre is sor került. A tejsav mérésére a mintát a steady state edzésperiódusok 20-60. percében, illetve az interval edzések vége után 2 perccel vették. A 2 és a 4 mmol/l értékeket tekintették zónahatároknak. Az edzésperiódus közepe táján történt futószalagon a spiroergometriás mérés: 10%-os emelkedôn félpercenként 6 km/óra sebességrôl 0,6 km/órával gyorsuló járás-futás során a ventillációs küszöbök (VT1: a VE emelkedik meredekebben a VCO2 emelkedése nélkül; VT2: a VCO2 is meredekebben kezd emelkedni) és a maximumok mérése történt meg. A két ventillációs küszöb három intenzitás-zónát különít el. A Kindermann szerinti „aerob küszöb" a tejsav-emelkedés kezdetével jellemezhetô, ez a VT1-

nek felel meg, a laktát steady state a VT2-nek — az e feletti intenzitás már a tejsavszint folyamatos emelkedésével jár, a laktát termelôdés meghaladja az eliminációt (laktát akkumulációs zóna). A két ventillációs küszöbhöz tartozó pulzusszám és az RPE révén határozták meg, hogy az edzést melyik intenzitás-zónában végezték. A VT1 és VT2 alapján kialakuló intenzitás-zónákat használják az állóképességi teljesítmények jellemzésekor, az edzésvezetéskor (Lucia, A. et al. Br. J. Sports Med. 1999, 33: 178-85., Fernandez, B. et al.: Med. Sci Sports Exerc. 2000, 32: 10026. A pulzusszám a nagyintenzitású interval edzések mindegyikében elért legmagasabb értéknek felelt meg, a mért maximális értékek százalékában is kifejezték. A fiatalok aerob kapacitása 63-83 ml/kg/perc, a VE maximuma 181 liter/perc, maximális pulzusuk 189-220 volt. A VT1 54 ml/perc relatív oxigén felvételnél, a maximum 74 százalékánál, 161-es pulzusnál, a maximális szívfrekvencia 81 százalékánál volt, a VT2 pedig a VO2max 89, a maximális pulzus 91 százalékánál volt. Az edzések 91 százaléka a VT1 alatti intenzitással folyt az egész edzés idôt tekintve. 6,4 % volt a két zónahatár között, és csupán 2,6% a VT2 felett. A tartós állóképességi edzéseket a maximális pulzus 66%-án végezték. Az RPE és a pulzusszám alapján kialakult zónák nagyon jól fedik egymást, az eltérés csekély. Úgy látszik, az edzôi tapasztalat során a polarizált intenzitás-forma alakult ki. Az edzés 75 százaléka a VT alatti intenzitással, 2 mmol/l alatti tejsav-szinttel történik, 5-10 százaléka az edzésnek a VT1 és VT2 közötti, a 2-4 mmol/l közötti laktát-szintet kiváltó intenzitással folyik és az edzésidô 15-20 százalékában, az interval edzésekkel érnek el ennél magasabb intenzitást. A „75-5-20%" intenzitás-eloszlás tapasztalati adat. Nincs kísérlet arra élvonalbeli sportolókkal, hogy másféle edzéssel igyekezzenek még jobb eredményre jutni. Ez az intenzitás-eloszlás a versenyre felkészülési szakra vonatkozik. Vannak olyan, az állóképességet növelô edzésmódok, amelyek intenzitásának a jellemzésére a pulzusszám nem alkalmas, például: plyometrikus edzés, sprinttréning. A VT2 és a 4 mmol/l-es tejsavérték összekapcsolása sem elég precíz: egyénenként és terhelés fajtánként magasabb vagy kissé alacsonyabb tejsavszint mérhetô, a laktát steady state 3,8 és 5,2 között lehet, kerékpárosoknál, korcsolyázóknál 4 feletti érték. Az edzés célja bizonyos gének expressziójának a fokozása, bizonyos fehérjék fokozott termelése is. Erre a VT2 körüli, még tartósan elviselhetô intenzitás tûnik a leghatékonyabbnak, ám ez nap, mint nap alkalmazva hatalmas szimpatikus stresszt jelent és nem fejleszti eléggé az aerob kapacitást. Az élsportolók a napi egy hosszú edzés helyett 2-3 részre osztják a feladatokat, alkalmat adva a legalább részleges kipihenésnek, enélkül a 90 %-os intenzitás nagyon megviseli a szervezetet, fenyeget a túledzés-letörés veszélye. Az edzetlen személyek heti 4-5 edzéssel a laktát akkomodációs (2-4 mmol/l közötti) zónában 2-3 hónap alatt az aerob kapacitásukat, a küszöb-értékeiket, így teljesítményüket jelentôsen növelhetik. Az edzett, elit versenyzôk inkább a VT1 alatti zónákban töltenek el sok edzésidôt, és két-három hetente gyakorolnak nagy intenzitású testmozgással.

Fájdalmas veszteségek után

Recommend Documents