F olyóiratunk ezen duplaszámának Tanítás részébe olyan cikkek kerültek,

Karmel_ujsag_BELIV_2012_03_04_ragasztott.qxd

2012.08.27.

8:23

Page 1

Krisztusban kedves Olvasó!

F

olyóiratunk ezen duplaszámának „Tanítás” részébe olyan cikkek kerültek, melyeket mindegyiket az életszentség megélésének gyakorlata hoz közös nevezõre. Célunk az volt, hogy néhány kiemelkedõ kármelita tanító nyomán újra megerõsítsük, hogy az életszentség mindenkinek való és mindenki meg van rá hívva. Keresztségünknél fogva a legmélyebben Krisztusnak vagyunk konszekrálva, mindenki a maga élethivatásában. Az elsõ cikk Péceli Bence Imre OCD atyától származik, aki Los Andes-i Szent Teréz nõvérünk alapján mutatja be az életszentséget a gyakorlatban. A második írás a Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet egyik leginkább témába vágó levele, melyet fordítottak és lábjegyzeteztek a magyarszéki Sarutlan Kármelita Nõvérek. Ezt követi a Tiszteletreméltó Marie-Eugene atyáról szóló cikk, melyet Guy Gaucher OCD püspök írt és Muraközy Nóra fordított. Marie-Eugene kármelita atya különösen is sokat tevékenykedett a világban megélhetõ életszentség tanítása érdekében. Mivel 2011 decemberében megkapta a tiszteletreméltó címet, örömmel közlünk egy kis írást François-Marie Léthel OCD atyától, aki megmagyarázza ezen cím jelentését. A „Marcell atya” rovatban két tanúságtevõ szólal meg, akik megosztják velünk azokat az imameghallgatásokat, melyek Marcell atya közbenjárására következtek be. Az „Elmélkedés” szekcióban Tavas Béla OCD testvérünk írását közöljük a szeretetrõl, majd a miskolci, illetve a székesfehérvári VÉK egy-egy tagjától olvashatunk reflexiókat a hétköznapokban megélt életszentségrõl. A „Neked születtem” rovatban ezúttal négy megosztást is olvashatunk, melyek segíthetnek jobban megközelítenünk az Alapítások könyvét. Ebben a számban egy új szekciót is nyitunk, „A magyar Kármel kincsei” címmel. Itt reményeink szerint olyan írások fognak szerepelni, melyekbõl kiderülhet, milyen gazdagságokkal halmozta el az Úr a magyar Kármelt. Azt reméljük, hogy ez a fajta múltba való visszatekintés – a folytonosság és fejlõdés jegyében – hozzájárul a magyar Kármel jelenének megerõsödéséhez és jövõjének megalapozásához. Az elsõ cikk egy már korábban elkezdett sorozat befejezõ része. Úgy gondoltuk, hogy Szita Irénke OCDS tanúságtételét is mindenképpen a magyar Kármel kincsei közé kell sorolnunk, így ez a befejezõ rész már ebben a rovatban


2

2012.08.27.

KRISZTUSBAN KEDVES OLVASÓ!

8:23

Page 2

Kármel 2012/3-4

jelenik meg. Ezután pedig egy új sorozatot kezdünk: Keller Lõrinc Juvenál OCD atyánk önéletrajzát fogjuk részekben közreadni. A „Liturgia” rovatban Márffy Magdolna OCDS tollából szintén egy új sorozat indul, ezúttal az Imaórák Liturgiájáról. A Sarutlan Kármelita Nõvéreink rovatában ezúttal Johanna Andrea OCD nõvérünk jóvoltából egy mély reflexiót olvashatunk, „Isten a Szeretet” címmel. A Világban Élõ Kármel szekcióban pedig a Kunszentmártonban tartott pünkösdi lelkigyakorlatról, illetve a VÉK közösségek budapesti regionális napjáról olvashatunk beszámolókat. Újra jelentkezik „Nem csak gyerekeknek” rovatunk, ahol Iván Tímea tollából olvashatjuk „A bögre” címû tanítómesét. Az „In Memoriam” rovat ebben a számban különlegesen hosszúra sikeredett. Mindez abból a szomorú ténybõl kifolyólag, hogy Szûcs János Sándor OCD atyánk idén július 4-én megtért az Atya házába, ahonnan közbenjárását kérem a Kármel újságért, melynek õ állandó cikkírója volt. Még betegségében is írt, elõször is gyönyörû és méltán híres tanúságtételét, utána pedig a legutóbbi számban egy beszámolót a Reménység fesztivál elõkészületeivel és az új evangelizációval kapcsolatban. Ezt a számot júniusban még szokás szerint Budapesten a szobája ajtaja elé tettem, hogy ha majd visszajön Keszthelyrõl, akkor olvashassa a „tiszteletpéldányt”. Már nem jött vissza érte. Sándor atya, ahogy szeretted és támogattad földi életedben ezt a folyóiratot, segítsd azt közbenjárásoddal odaátról is! A „Postaládánkból” részben két beszámolót és megosztást olvashatunk az áprilisban Kunszentmártonban megtartott kommunikációs lelkigyakorlat kapcsán. A könyvajánló után a hírekben többek között XVI. Benedek pápának az avilai Szent József kolostor 450. évfordulója alkalmából írott levelét olvashatjuk. Jó utat kívánok ezen számunk lelki tájain! Továbbra is várok bárminemû hozzászólást, illetve a Lélek által inspirált és megjelenésre szánt írásokat a szokásos címre. P. Béri László Renátó ocd felelõs szerkesztõ [email protected]

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 3

ÉLETSZENTSÉG A GYAKORLATBAN

3

TANÍTÁS ÉLETSZENTSÉG A GYAKORLATBAN LOS ANDES-I SZENT TERÉZ ÉLETÉBEN P. Péceli Bence Imre OCD – Keszthely

„Mivel kedvessé lett Isten elõtt, szeretetet talált,(…) elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét” (Bölcs 4, 10-11).

L

os Andes-i Szent Teréz fiatalon költözött az örökkévalóságba, még a 20. életévét sem töltötte be, és összesen 11 hónapot élt szerzetesnõként. Ilyen fiatalon eljutott az életszentségre! Éppen ezért rövid idõ alatt nagyon intenzív, Istennek adott életet élt, már gyermekkorban hamar elindult ezen az úton és fiatalságában sem mondott nemet Isten hívására, hanem éppen ellenkezõleg, még a nehézségek és megpróbáltatások sem riasztották vissza attól, hogy Isten akaratát kövesse. Biztos alapok a mindennapok szent megéléséhez Teréz életében, egészen kisgyerekkorától kezdve voltak fontos események. Ilyenek mindannyiunk életében vannak bõven. Számára ezek a találkozások, események, vagy éppen belsõ lelki tapasztalatok, életének megújító pillanatai. Egy-egy ilyen alkalommal elhatározásokat tesz, és ehhez hûséges is marad egész életében. Körülbelül hét éves korában gyengéd szeretet születik szívében a Szent Szûz iránt. Megígéri, hogy minden nap elimádkozza a rózsafüzért. Ezt meg is teszi egész életében. Az édesanyjával együtt elkezd naponta szentmisére járni. Komolyan készül az elsõ szentgyónására és, áldozásra, amelyre, 1910. október 22-én kerül sor.1 Az 1915-ös esztendõ fontos eseményeket hoz az életébe: július 13-án betölti 15. életévét, és kijelenti, hogy Jézus lefoglalta õt. Júliusban belép a Maestranza iskola kollégiumába, ahol már bentlakós növendékként kezd tanulni. Szeptember 10-én Julia Rios anyával egy döntõ beszélgetése van a hivatására vonatkozóan. December 8-án tisztasági fogadalmat tesz, amelyet minden évben megújít. Megígéri, hogy nem adja más jegyesnek magát oda, csak Jézus Krisztusnak.2 1

2

Vö. Guión Biográfico, in.: Teresa de Los Andes: Obras Completas, Editorial Monte Carmelo Burgos, 1995. 8. old. Vö. uo. 9. old.

TANÍTÁS



4

2012.08.27.


8:23

Page 4

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

Az 1916-ban végzett lelkigyakorlata nagy hatást tett az életmódjára: naponta igényelte az elmélkedést, lelkiismeretvizsgálatot, és az alázat gyakorlását. 1917 januárjában pedig Avilai Szent Terézt olvasva megerõsödik elhatározásában, hogy naponta imádkozik. 1918-ban nagyon fontos elhatározásokat tesz. Augusztus 7-én utoljára vesz részt lelkigyakorlaton az internátusban. Megígéri, hogy minden nap szentáldozáshoz járul, lelkiismeretvizsgálatot tart, imádkozik, és hagyja, hogy mindig Isten akarata valósuljon meg az életében. Augusztus 12-én végleg elhagyja az internátust, azzal az elhatározással, hogy jellemes marad, és nem hagyja magát az emberi megbecsülés által, sem az érzések által irányíttatni, hanem csak az értelem és a lelkiismeret által. Ez az Isten akaratához és a lelkiismeret szavához való szilárd engedelmesség biztosítja számára leginkább az életszentség gyakorlását élete minden pillanatában.3 Feltehetjük a kérdést, hogy miképpen juthat el ide egy fiatal 18 éves lány, és hogyan képes hûséges maradni elhatározásaihoz, fogadalmaihoz, éppen abban a korban, ahol olyan sok lehetõsége lenne az élet örömeiben elmerülni. Teréz már egészen kiskorában találkozott a szenvedéssel, amelyet nem akart eltaszítani magától és nem akarta azt csillapítani, mert felismerte, hogy a valóság fájdalmas oldalának elfogadásával Jézus Krisztus útját járhatja. „Az én életem két szóban foglalható össze: »Szenvedni és szeretni«. Itt van az én életem, azóta, hogy tudatomnál vagyok, 6 éves koromtól, vagy azt megelõzõen. Szenvedtem, de a jó Jézus megtanított engem csendesen szenvedni, és kiönteni neki az én szegény kis szívemet. Megérti ugye anyám, hogy az út, amelyet Jézus megmutatott nekem egész kicsi koromtól fogva, az nem volt más, mint amit õ befutott, és kedvelt; – és mivel szeretett engem, kereste a szenvedést, hogy táplálja az én szegény lelkemet.”4 A 15 éves Teréz ezeket a sorokat írja be a naplójába a szenvedéssel kapcsolatban: „Jézus azt mondta nekem, hogy szeretné, ha örömmel szenvednék. Ez nehezemre esik, de elég nekem ahhoz az Õ kérése, hogy törekedjek rá. Két okból szeretem én a szenvedést: az elsõ az, hogy Jézus mindig a szenvedést részesítette elõnyben a születésétõl kezdve egészen a kereszthaláláig. Aztán meg valami nagy dolognak kell an3 4

Vö. uo. 9-11. old. Napló 1. in.Teresa de Los Andes: Obras Completas, Editorial Monte Carmelo Burgos, 1995. 67. old.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23


Page 5

5

nak lennie, hogy a Mindenható mindenben a szenvedést kereste. Másodszor azért kedves nekem, mert a kitartó fájdalom megmûveli a lelket. És mert Jézus azoknak a lelkeknek, akiket nagyon szeretett, megadja azt az ajándékot, amelyet nagyon kedvelt. Azt mondta nekem, hogy felment a Kálváriára és örömmel feküdt rá a keresztre az emberek üdvösségéért. »És nem te vagy az, aki engem keresel? Tüstént jöjj velem, vedd a Keresztet szeretettel és örömmel«”5.Tovább is sorolhatnánk Los Andes-i Szent Teréznek a Krisztus keresztje, és a szenvedés iránti lelkesedésérõl szóló tanúságtételeit. Most elégedjünk meg ennyivel! Megállapíthatjuk ezekben a megnyilatkozásokban azt, hogy Teréz nem önmagában lelkesedett a szenvedés iránt, hanem a meglévõ testi és lelki szenvedéseiben egy olyan eszközt talált, amely nagyon szoros kapcsolatba hozza õt Jegyesével, Jézus Krisztussal és Vele együtt részt kaphat annak a szeretetnek az örömébõl is, amelyet a Megváltó érzett a lelkek irányában. Los Andes-i Szent Teréz, Avilai Szent Teréz tanításához nagyon hûséges volt abban is, hogy számára is az alázat erénye minden más erénynek alapja. A 1917es lelkigyakorlatán ezeket a gondolatokat jegyzi be a naplójába. „Megértettem, hogy az én gõgöm választ el legjobban Istentõl. Mától fogva akarok és szándékozok alázatos lenni. Az alázat nélkül a többi erény csak képmutatás. Nélküle az Istentõl kapott kegyelmek csak kár és romok. Az alázat gondoskodik arról, hogy kialakuljon bennünk Krisztus hasonlatossága, a lélek békéje, a szentség, és az Istennel való bensõséges egyesülés.”6 Folyamatos párbeszéd Jézussal Teréz írásait átszövik a Jézussal való nagyon mély baráti beszélgetések. Néhány példáját ennek már olvashattuk. Õ maga is vall arról, hogy hallja Jézus hangját. Ha az egyik másik lelkigyakorlaton külön el is határozta azt, hogy idõt fog szentelni a mindennapos imára, ezek a beszélgetések már sokkal régebb óta töltik be spontán módon napjait, óráit. Az elsõáldozására visszaemlékezve írja le, hogy mikor hallotta elõször Jézus hangját. „Nem lehet leírni azt, hogy mi történt a lelkemben Jézussal. Ezerszer kértem õt, hogy vigyen magával, és elsõ alkalommal hallottam kedves hangját. Ó Jézus, én szeretlek Téged, én imádlak Téged,Téged kérlek mindenkiért. És a Szent Szüzet közel éreztem magamhoz. És elsõ alkalommal éreztem egy élvezetes békét.”7 Teréznek ez a Jézussal való személyes beszélgetése nagy fejlõdésen ment keresztül rövid élete folyamán. Elõfordult az is, hogy kételkedett abban, hogy a szavak Jézustól származnak és jelet kér tõle ehhez: „Tegnap azt mondtam Jézusnak, hogy ha igaz volt az, hogy õ beszélt hozzám, akkor tegye meg nekem azt, hogy 5 6 7

Napló 15. in. uo. 96-97. old Napló 29. in. uo. 131. old Napló 6. in. uo. 78. old.

TANÍTÁS



6

2012.08.27.

8:23


Page 6

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

Izquierdo anya8 tegye fel nekem ezt a kérdést: »Szereti ön a Mi Urunkat?« Milyen nagy zavarban voltam ma, amikor hallom az anyát, hogy ezt mondja nekem: »Szereti Krisztust?« Elvörösödtem ijedtemben, és elhallgattam, és akkor õ ezt mondta nekem: »Nem válaszol nekem egész lelkével?« Azt mondtam neki: Egy fenevad lennék, ha nem szeretném Õt. Ó milyen jó Jézus evvel az alávaló szolgájával! Ó Jézus lesújtottál rám és összezavarsz a szereteteddel!”9 Ennek a párbeszédnek a hangvétele valamikor egészen szerelmessé válik. Egy alkalommal, amikor a már kármelita novícia Teréznek egy rövid idõre a cellájába kerül egy kis Jézust ábrázoló kép Teréz egy nagyon bensõséges órát él át Jézussal: „Õ együtt jött az Õ Terézével, és eltöltöttem egy órát a cellámba zárkózva ezernyi ostobaságot mondogatva neki, mert bolond vagyok, de nagyon bolond…”10 Ezen párbeszédben Jézus egyre jobban magához vonzotta Terézt, és néha mint jó Pedagógus követelményeket is állít elé. Egyik lelkivezetõjéhez írott levelében így nyilatkozik: „Azt kéri tõlem, hogy egészen adjam oda magamat neki, az õ isteni kezeibe…”11 Egy másik helyen Jézusnak más kéréseit fogalmazza meg: „Ma még inkább egyesülve voltam Jézussal. Szeretem Õt. Ezen a reggelen megérintette a szívemet és feltámasztott a levertségembõl. Ó szeretetem Õt! Három dolgot kért tõlem: 1. Tartsam meg a csendet; 2. hogy a hit szellemével éljek; 3. hogy adjak hálát a reggeli szentáldozásért.”12 Teréz számára egészen világossá válik, hogy Jézussal az állandó párbeszédben az összeszedettségre és az életszentség gyakorlására hívja õt: „Az én erõfeszítéseim mind arra vezetnek, hogy szent kármelita legyek; és hiszem, hogy Isten azt akarja tõlem, hogy elérjem ezt az életszentséget, ami egy folyamatos összeszedettséget jelent: hogy semmi és senki ne tudja elvenni a figyelmemet Õróla. Nem kérek mást, csak ezt, mert itt, a lelkemnek ebben az Istennel való bensõséges egyesülésében található meg számomra az összes erények gyakorlata.”13 Folyamatos dialógus az emberekkel Amilyen intenzív párbeszédet folytatott Jézussal,Teréz annyira nagy figyelemmel volt az õt körülvevõ emberekkel kapcsolatban. Nagycsaládban nõtt fel, testvéreit a saját lelkiismeretének szavára figyelve, és ezért a nehézségek, konfliktusok vállalásával is próbálta Isten felé vezetni. Tudjuk, hogy bár vallását gyakorló családban élt, testvérei közül nem egynek voltak komoly problémái a hittel 8 9 11 12 13

Egyik tanárnõ az iskolában. Napló 41. in.Teresa de Los Andes: i.m., 163. old.10 27. levél, in. uo. 265. o. Napló 31. in. uo. 137. old. 116. levél, in. uo. 543. old.

104. levél, in. uo. 102. old.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23


Page 7

7

A depresszióra hajlamos húgának, Rebecának például ezeket a szavakat fogalmazza meg. „Napok óta vágytam arra, hogy veled beszéljek, és a szívem indulatát követve rögtön válaszoltam volna, hogy vigasztaljalak és lelkesítselek, de inkább az áldozatot részesítettem elõnyben. Mindenekelõtt, jól meg foglak szidni, ahogy mindig tettem, azért, mert nincs bizalmad mások kedvességében. Tudod, hogy fõleg kire vonatkozik ez… Tehát ismétlem neked, amit már oly sokszor mondtam, hogy ez egyedül a te érzékenységedbõl származik, amelyet ha te nem oltod ki magadból, akkor meg fogja keseríteni az örök életedet. Nem kell, hogy melengesd szívedben, nõvérke, a bizalmatlanságnak ezen érzéseit. (…) Azt hiszed, hogy ha veled ellenkeznek, vagy nem teljesítik tetszésedet, akkor nem szeretnek? Akkor én azt mondom: amikor még otthon voltam, ellenkezésbe kellett kerülnöm a saját akaratommal egészen a minimumig. Ne gondold, hogy olykor nem csüggedtem el, mert máshoz kellett igazodnom. Ennek ellenére, nõvérkém mindig megvolt az a vigasztalásom, hogy Isten akaratát láthattam minden dologban, mert egy hajunk szála sem sérülhet anélkül, hogy Õ megengedné. Így hát nõvérkém, érték ez; mivel te formálódsz az örök életedre, anélkül, hogy valaki észrevenné, egyedül Istenért és a lelkekért. Egyesülj a te kármelitáddal, aki sohasem teheti meg semmiben a saját akaratát, és ez az, ami a történetesen legnehezebb az embereknek; azonban Istenhez láncolódva ez az jelenti, hogy szabadon élünk, szeretettel élünk.”14 Teréz idõsebb nõvérének, Luciának, akinek gyereke született, többek között ezeket a buzdító szavakat írja: „Igen, Luciám, ez gyönyörû, hogy készíted szívedet a kis Lucia számára, azért, hogy mindig Jézus szentségháza legyen. Most az imádságaiddal, késõbb a tanítással, az éberséggel és a példával. Tanítsd meg õt szeretni egész kis korában. Beszélj neki arról mindig, hogy van egy olyan Isten, aki végtelenül szeret, és az oltáron él, hogy egyesüljön a lelkünkkel. Hogy az õ elsõ szava Jézus legyen.”15 Teréz legidõsebb bátyja Miguel, egy mûvész lélek volt, aki az italban sem tudott mértéket tartani. Az életszentség kapujában álló húga így próbálja segíteni: „Értem, habár te sohasem adtál jelet arrõl, hogy szenvedsz, hogy egy összetört szívet hordozol magadban. Mégis sokszor 14 15

159. levél, in. uo. 667. old 112. levél, in uo. 531. old.

TANÍTÁS



8

2012.08.27.

8:23

SZENTSÉG AZ ÉLET BANÁLIS DOLGAI KÖZÖTT

Page 8

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

akartam behatolni egészen addig a sebig, de a te zárkózott karaktered elrejtette elõlem. Mit lehet tenni, hacsak nem hallgatni és imádkozni érted? Ha te fel tudnád fogni, hogy mennyit sírtam érted, meghallanád, mindazt, amit a szívem neked mondani akart. De talán nem akarod majd meghallani egy apáca tanácsait. Igen apáca leszek, de szívemben mindig a nõvéred maradok. A kolostorból állandóan virrasztani fogok és elkísérlek téged az én szegény kis imádságaimmal. Szeretett Miguelem, sohase veszítsd el a hitedet. Szeretnék inkább azelõtt meghalni és felajánlani az életemet, hogy te elvesztenéd a lelkedet. (…) Hidd el nekem, hogy az életem egy folyamatos áldozat lesz teérted, hogy jó kereszténnyé válj. Emlékezz a te kármelita nõvéredre.”16 Luis, Teréznek az az öccse, akihez lélekben talán a legközelebb állt, és akit Lucho-nak nevezett. Egyik levelében arra hívja, hogy bár egymástól távol élnek imádkozzanak együtt. „Azt mondod nekem, hogy én biztosítottalak a leveleimben, hogy mindig, mint nõvér szeretlek téged. Most kételkedsz ebben egy pillanatra? Talán nem tudod, hogy az én szívemben tökéletesedik az Isten szeretete, és minél tökéletesebb, annál nagyobb a szeretet? Így tehát ne kételkedj abban, hogy én minden pillanatban érted könyörgök, és az imádság a szeretetnek egy éneke… (…) Lucho, imádkozzál. Gondolj nyugodtan arra, hogy ki Isten és ki vagy te, és, hogy miben vagy neki köteles. Az iskola után sétálj el egy templomba, ahol a magányos Jézus beszél a szívedhez misztikus csöndben. Egyesülj velem. Öt órakor imádságban leszek. Kísérjük az elhagyott Istent és kérjük õt, hogy adja nekünk szent szeretetét.”17

SZENTSÉG AZ ÉLET BANÁLIS DOLGAI KÖZÖTT Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet Fordítás és jegyzetek: Sarutlan Kármelita Nõvérek – Magyarszék

H

a írásai alapján ítéljük meg, úgy tûnik (noha nem lehetünk benne biztosak), hogy, bár fájdalommal teli napokat, és annál is hosszabb ideig tar„ tó belsõ sötétség állapotát kellett átélnie, Erzsébet zsinórmértéke a sugárzó hit volt. Perjelnõje olyan léleknek nevezte, akit „csak egy gondolat hajt”. „Hagyja szeretni magát!”, leveleiben így buzdította Erzsébet a barátait. Leveleinek nagy része világban élõknek szólt. „Isten szeretet”: ezek a szavak számára 16 17

93. levél, in. uo. 473. old. 108. levél, 516-517. old.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 9


9

mindennek az alapját, az értelmét jelentették – amint hogy azok is. Isten titokzatos, szavakkal ki nem fejezhetõ módon a személyek szeretetközössége, Háromság, egy értelmünket meghaladó kölcsönös hármas önajándékozás, mégis mindennek a forrása: az az élet és öröm, amely feltartóztathatatlanul fakad belõle, kiárad, hogy megossza magát velünk. Mindegyikünk ennek a szeretetnek a mûve; egyszerûen azért vagyunk itt, hogy szerethessenek, és ennek a megszépítõ szeretetnek az örvényébe sodorhassanak minket. „Hagyja szeretni magát” – és amilyen mértékben ezt hagyjuk, olyan mértékben vagyunk szentek Jézus szentsége által. Nincs más szent állapot, nincs különbejáratú, saját szentségem, amely megelégedéssel töltene el: „Ha tudnátok, milyen mélyen érzem, hogy minden szennyes, minden nyomorúságos bennem”, írta Erzsébet. Isten ölelése, Isten szeretete tesz szentté. Csak annyit tehetünk, hogy hagyjuk és befogadjuk, és tõlünk telhetõleg minden akadályt eltávolítunk útjából, hogy figyeljünk Isten akaratára – amely mindig a javunkat akarja, azt, hogy be tudjuk fogadni Õt.” – írja Ruth Burrows „Az imaélet lényegérõl” címû könyvében.

A barátnõjéhez, Françoise de Sourdonhoz, 1906. szeptemberében írt, Hivatásunk magasztossága (La Grandeur de notre Vocation) címû levél: J. M. † J.T. Itt jön végre Erzsébeted, hogy ceruzával a kezében drága Framboise18-a mellé telepedjék! Kiemelem, hogy: a ceruzával, mert a szívemmel már régóta veled vagyok, ugye érzed, és egyesülve maradunk mi ketten. Oly kedves elõttem esti találkozásaink emléke: elõjátéka volt annak a közösségnek, mely az Égben és a földön lelkeink között létesül; úgy érzem, mintha lelkem föléd hajolna, mint anya szeretett gyermeke fölé: fölemelem a szememet, Istenre tekintek, aztán reád nézek, 18

A Françoise név becézése.Azt jelenti: Málna

TANÍTÁS



10

2012.08.27.


8:23

Page 10

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

és kiteszlek Szeretete sugárzásának. Framboise, nem mondok érted szavakat Neki, de Õ jobban megért engem, jobban szereti a csendemet. Szeretett gyermekem, szeretnék szent lenni, hogy már a földön segíthessek rajtad, mielõtt onnan fentrõl tehetném. Mit nem volnék kész szenvedni, hogy elnyerhessem számodra az erõsség kegyelmét, amelyre oly nagy szükséged van. Válaszolni akarok a kérdéseidre. Kezdjük az alázatossággal; nagyszerû oldalakat olvastam róla abban a könyvben, amirõl már beszéltem neked19. Egy jámbor szerzõ írja, hogy senki sem tudja „zavarni” az alázatos embert, „legyõzhetetlen békét” birtokol, egy olyan mély örvényben talált helyet magának, ahol senki sem fogja keresni. Azt is mondja, hogy az alázatos „tehetetlensége” érzetében a legnagyobb gyönyörûséggel él „az Úr színe elõtt”20. Kis Framboise, a kevélységet nem lehet ám egy szép kardcsapással kivégezni! Igaz, hogy bizonyos hõsies cselekedetek, mint amilyenekkel a szentek életében találkozunk, ha nem is mérnék rá halálos csapást, mégis jelentékenyen meggyöngítik; de nekünk minden nap meg kell ölnünk a gõgünket! „Mindennap meghalok”21 írja Szent Pál! Framboise, hogy meghaljon önmagának, ez minden keresztény lélek törvénye, amióta Krisztus azt mondta: „Ha valaki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét, tagadja meg magát”22, ez a tanítás nagyon szigorúnak tûnik, de kellemesen édes, ha e halál célját tekintjük, ami nem más, mint Isten élete a mi bûn és nyomorúság életünk helyében. Ezt akarta mondani Szent Pál, mikor azt írta: „Vessétek le a régi embert s öltözzetek föl abba az újba, aki megújult Teremtõje képmása szerint.”23 Ez a kép maga Isten; emlékszel arra a szándékára, melyet olyan határozottan fejez ki a teremtés napján: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”24? Ha többet gondolnánk lelkünk eredetére, a földi dolgok oly gyerekesnek tûnnének, hogy csak megvetéssel tekintenénk rájuk. Szent Péter írja egyik levelében, hogy „részesei vagyunk az isteni természetnek”25, és Szent Pál ajánlja, hogy „õrizzük meg mindvégig Létének kezdetét, melyet nekünk adott”26. Azt hiszem, az a lélek, aki tudatában van magasztosságának, eljut „az Isten gyermekeinek dicsõséges szabadságára”, ahogy az Apostol mondja27, vagyis felül19 20 21 22 23 24 25 26 27

Ruysbroec antológiája. A betegszoba beszélõjében említette augusztus 2-a elõtt. Az idézetek Ruysbroectól származnak. 1 Kor 15,31 Mt 16,24 vö.: Kol 3,9-10 Ter 1,26 vö.: 2Pt 1,4 vö.: Zsid 3,14 vö.: Róm 8,21

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 11


11

emelkedik mindenen, önmagán is. Úgy vélem, minél szabadabb a lélek, annál inkább megfeledkezik önmagáról; ha valaki a boldogság titkát kérdezné tõlem, azt mondanám, ne tartsuk számon magunkat, mindig tagadjuk meg magunkat. Íme, egy jó módszer a gõg megölésére: ki kell éheztetni! Látod, a gõg önszeretet, tehát, kell, hogy az Isten-szeretet olyan erõs legyen, hogy minden önszeretetet eltöröljön. Szent Ágoston mondja, hogy két várost hordozunk magunkban: az Isten városát és a MAGUNKÉT28. Minél jobban növekszik az egyik, annál inkább pusztul a másik. Aki a hitbõl él, akinek megvan az az „egyszerû szeme”, ahogy Krisztus mondja az Evangéliumban29, vagyis a tiszta, egyedül „Istenre irányuló”30 „szándéka”, az alázatosan is él. Elismeri ugyan Isten adományait – „az alázatosság igazság”31 – de a Szent Szûzhöz hasonlóan nem tulajdonít belõle semmit a magáénak. Framboise, a kevélység minden megmozdulása csak akkor válik hibává, ha az akarat is hozzájárul. Mert lehetséges, hogy anélkül jelentkezik! Talán sokat szenvedsz emiatt, de nem bántod meg a Jóistent. Ezek anélkül történnek, hogy elõre gondolnád, amit nekem mondasz, arra vall, hogy az önszeretet még mindig benne fészkel a szívben, de ez a rossz hajlandóság, szegény barátnõm, hozzánk tartozik… Isten csak azt kívánja, hogy ne állj szóba szándékosan a kevély gondolattal, és cselekedeteid se hódoljanak neki, mert ez a gõg, és ez nem jó. De ha valamikor mégis megtörténnék, elcsüggedned akkor sem szabad, ha nem akarsz még nagyobb bajba kerülni. Ez ugyanis a sértett büszkeség jele lenne, tedd le nyomorúságodat32 Mestered lábához, mint Magdolna, és Õt kérd, aki megszabadít téged. Õ szívesen látja, ha egy lélek felismeri tehetetlenségét; mert, amint egy nagy szent mondja, „akkor szemben áll Isten örvényszerû végtelensége a teremtmény örvényszerû semmiségével”33, és Isten magába öleli ez a semmiséget. Drága gyermekem nem vagy gõgös, ha azt gondolod, hogy nem akarsz könynyû életet élni; igazán hiszek abban, hogy Isten azt akarja, hogy isteni légkörben teljen az életed. Látod, mennyire sajnálom azokat a lelkeket, akik nem élnek magasabb szinten a földi, banális élet szintjénél! Úgy tûnnek nekem, mint szegény rabszolgák. Szeretném feléjük kiáltani: Vessétek le igátokat, mely halálra gyöngít benneteket. Mit értek azokkal a bilincsekkel, amelyek énetekhez fûznek benneteket, vagy olyan dolgokhoz, amelyek minden bizonnyal önmagatoknál is csekélyebbek? Úgy vélem, e földön igazán csak azok boldogok, akik önmagukat megvetik,

28 29 30 31 32 33

De Civitate Dei 14,28; P. Fages beszélt errõl a közösségnek tartott lelkigyakorlatán 1904-ben. Mt 6,22 A Vulgataban: „oculus tuus simplex”; idézi Ruysbroec szövege is. Idézet Ruysbroectól. Avilai Teréz Belsõ Várkastély VI. 10. Folignoi Angélát idézi. Folignoi Angéla.

TANÍTÁS



12

2012.08.27.


8:23

Page 12

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

elfelejtik, és a keresztet választják osztályrészül! Ha az ember a szenvedésben keresi örömét, milyen gyönyörûséges béke az! „Kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedésébõl, testének, az Egyháznak a javára”34: ebben a mondatban találta meg a boldogságát az Apostol! Állandóan gondolok erre, és bevallom neked, hogy számomra bensõ és mély örömet jelent Isten választása, amely szerint részt vehetek Krisztusa szenvedésében, minden nap a Kálvária útját, sõt a nyolcboldogság útját járom! Láttál már képet, mely a halált, mint aratót, kaszával ábrázolja? Igen, ez az állapotom, így pusztít engem is. A természetre nézve keserû tudat, és ha csupán ezt kellene látnom, a szenvedésben nem éreznék egyebet, mint kiáltó gyávaságomat… De ez az emberi tekintet nézõpontja! És sietve „tágra nyitom lelkem szemét a hit fényességénél”35, és ez a hit azt mondja nekem, hogy a szeretet lerombol, lassan fölemészt engem, és mérhetetlen az örömöm, és zsákmányként szolgáltatom ki magam.36 Framboise, azért hogy lelkünk ideálisan éljen, azt hiszem, hogy a természetfölötti szintjén kell élnünk, azaz soha nem szabad „a természet szerint” cselekedni… Tudatosítani kell, hogy Isten jelen van bensõnk legmélyén, és mindenhová Vele kell mennünk, akkor az ember soha sem lesz banális, még a legmindennapibb dolgok végzésében sem, mert nem ezekben a dolgokban él, hanem túllép rajtuk! Egy természetfeletti lélek soha sem foglalkozik másodrendû ügyekkel, csak Istennel. Menynyire leegyszerûsített életet él, mennyire közel áll a boldogok életéhez, mennyire

34 35 36

Kol 1,24 Sziénai Szent Katalin szövegére utal. A Szentháromsághoz címzett híres imájában írja: „Én Hármam, mindenem, boldogságom,Te végtelen magányosság, Te mérhetetlenség, akibe beleveszek, zsákmányként szolgáltatom ki magamat Neked.” A zsákmány szó Kis Teréztõl ered a Szeretetbõl élni címû versébõl.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 13


13

felszabadult önmagától és mindentõl! Számára minden egységessé változik, ami az „egyedül szükséges”37, amelyrõl a Mester beszélt Magdolnának. Akkor az a lélek igazán nemes, igazán szabad, mert „bezárta akaratát Isten akaratába”38. Framboise-om örök kiválasztottságunkat szemlélve, a látható dolgok annyira jelentéktelenek… Halld csak Szent Pált: „Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához.”39 (De ez még nem minden. Lásd tovább is, kicsikém, aki szintén az „eleve ismertek” közé tartozol!) „Akiket pedig eleve ismert, azokat meg is hívta”: a keresztség Istennek, a teljes Szentháromságnak bélyegével jelölt meg, Isten fogadott gyermekévé tett!40 „És akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette”: neked is, valahányszor a bûnbánat szentségéhez járultál, isteni érintései által megigazulttá tette a lelkedet, anélkül, hogy tudatában lettél volna! „Akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsõítette.” Ez vár rád is az örökkévalóságban! De ne feledd, hogy a dicsõség mértéke a kegyelem azon mértékének felel meg, melyben Isten halálunk óráján talál bennünket. Engedd tehát, hogy kiválasztottságod mûvét befejezze rajtad és halld ismét Szent Pált, aki az életprogramot megadja neked. „Járjatok Jézus Krisztusban, gyökerezzetek meg Õbenne és épüljetek rá, erõsödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, és legyen bõséges a hálaadásotok.”41 Igen, lelkem és szívem gyermeke, járj Jézus Krisztusban: neked erre a széles útra van szükséged, igazán nem a föld keskeny útjaira vagy teremtve! Légy meggyökerezve Õbenne, tépd ki gyökereidet önmagadból, tégy mindig így, valahányszor önmagaddal találkozol. Épülj Õreá, magasan a múlandók fölé, ott egészen tiszta, egészen fénylõ minden. Erõsödj meg a hitben, vagyis cselekedj egyedül Isten ragyogó világosságában, sohasem a hangulataid és képzeleted szerint. Hidd el, hogy szeret téged, hogy Õ maga segít, megtart küzdelmeidben. Higgy a szeretetében, túlságosan nagy szeretetében42, ahogy Szent Pál mondja; táplálkozz a hit nagy gondolataiból, melyek fel37 38 39 40 41 42

Lk 10,42 Idézet Ruysbroectól. Róm 8,29 Róm 8,15 és Róm 6,3-4 Kol 2,6-7 Ef 2,4 Erzsébet nagyon szereti ezt a szakaszt. „De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk,” (Vulgata: propter nimiam caritatem suam qua dilexit nos.) Utolsó lelkigyakorlatában írja: „Ez tehát Krisztus mûve minden jóakaratú lélekben, ennek a munkának a lelkemben való elvégzését sürgeti hatalmas szeretete, »túláradó szeretete« (Ef 2,4). Õ akar az én békém lenni, hogy semmi se vonhassa el figyelmemet vagy távolítson el »a szent áhítat bevehetetlen erõdjébõl« (Keresztes Szent János). Itt teszi lehetõvé számomra a »bejutást az Atyához«, és megtart mozdíthatatlanul, békében az Õ jelentétében, mintha lelkem máris az örökkévalóságban lenne.”

TANÍTÁS



14

2012.08.27.


8:23

Page 14

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

tárják lelkünk elõtt egész gazdagságát, és azt a célt, amiért Isten teremtett! Ha ebben élsz, hited nem lesz idegfeszültség, mintha félnél, hanem igaz lesz. Oly szép az igazság, a szeretet igazsága: „Szeretett engemet és kiszolgáltatta magát értem”43, íme, kis gyermekem, ez, igaznak lenni! És végül, ez a program utolsó szava, és végkövetkeztetése: higgy a hálaadásban, ha Krisztusba gyökerezve jársz, a hited megerõsödik, és hálaadásban élsz. Isten gyermekeinek szeretete! Nem tudom megérteni, hogy egy lélek, aki felmérte Isten Szívének „iránta” való szeretetét, miképpen lehetne más, mint mindig örvendezõ, az összes fájdalomban és szenvedésben. Emlékezz arra, hogy „kiválasztott téged Õbenne a világ teremtése elõtt, hogy szent és szeplõtelen legyél elõtte a szeretetben”44, és Szent Pál még azt is mondja; hogy ne félj a küzdelemtõl, és a kísértéstõl: „amikor gyönge vagyok, – írja az Apostol, – akkor vagyok erõs, mert Jézus Krisztus ereje lakozik bennem”45. Most pedig szeretném tudni, mit gondol majd Tisztelendõ Anyánk ha meglátja ezt az újságot; most már jóformán sohasem enged írnom, mert igen gyenge vagyok. Mintha minden pillanatban készülne cserbenhagyni az élet. Lehet, hogy ez a levél az utolsó Sabeth-edtõl; több napon át készült, azért olyan összefüggéstelen. De ma este még nem tudlak elhagyni. Magam vagyok, este fél nyolc, a közösség most tartja a rekreációt… én pedig kis cellámban, mely már azt hiszem, olyan, mint a Mennyország, egyedül vagyok, Vele egyedül46, Mesteremmel keresztemet hordozva. Framboise, boldogságom szenvedésem arányában növekszik! Ha tudnád, milyen íz található a Mennyei Atya által elegyített kehely mélyén! Isten veled, szeretett Framboise, nem tudom tovább folytatni. A csendben való találkozásainkban ki fogod találni, meg fogod érteni azt, amit nem mondok el neked. Ölellek. Szeretlek, ahogy egy anya szereti pici gyermekét. Isten veled, kicsikém… „Szárnyainak árnyékában oltalmazzon minden bajtól”47. S. M. Elis. de la Trinité, Laudem gloriae. (Ez lesz az új nevem a Mennyben.)

Nagy tisztelettel, és leányaként emlékezem drága édesanyádra, és barátsággal drága Marie-Louisera. 43 44 45 46

47

Gal 2,20 Ef 1,4 ; egyes számban, és nõnemben idézi a páli szöveget. 2 Kor 12,10. 9 Utalás Avilai Teréz híres mondatára: „Egyedül az Egyetlennel” A magyar kiadásban: „Mert hiszen az legyen mindig az õ igyekezetük: egyedül lenni Õvele.” Önéletrajz 36,29. Zsolt 90,4. 10. 11

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 15

A KÁRMEL LELKISÉGÉNEK PRÓFÉTÁJA ...

15

A KÁRMEL LELKISÉGÉNEK PRÓFÉTÁJA A MAI VILÁG SZÁMÁRA TISZTELETREMÉLTÓ MARIE-EUGENE ATYA „Istent keresõ lelkek mindenütt vannak. Ó! bár el tudnék jutni mindegyikükhöz, és beszélhetnék nekik a végtelen Szeretetrõl” (P. Marie-Eugene)

Teréznek testvére, sokaknak atyja Írta: Mgr Guy Gaucher, Bayeux-Lisieux nyugalmazott segédpüspöke (fordította: Muraközy Nóra)

A

Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz kétség kívül a végsõ idõk egyik szentje lesz.Tanítása nagy hatást gyakorol majd a különféle zavarok és vi„ szályok között… Kis gyermekként tanítja meg a végsõ idõkben a szentek seregét alkotó lelkeket arra, hogy teljesen adják át magukat Isten irgalmának. Küldetésének még csak a kezdeténél vagyunk. A nagy tettek még nem jöttek el, és Szent Teréz csak ezek által mutatkozik meg teljes valójában: óriás a Szentek között!” Ki merészelt 1932-ben ilyen határozottan írni? A Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugene (ejtsd: „mari-özsen”) atya, egy lelkigyakorlat során, melyet a késõbbi Notre-Dame de Vie, Kármelita Világi Intézmény tagjainak tartott. Lisieux fiatal kármelitáját 1925-ben avatták szentté, 1927-ben pedig „a missziók védõszentjének” nyilvánították, vagyis a jezsuita Xavéri Szent Ferenccel egyenrangú helyre állították. Ebben a bátor kijelentésben a határozott jövõbe tekintés a megkapó, mert a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nõvér 1899 óta már megszámlálhatatlanul sok jótéteményt árasztott a világ minden tájára, hûen utolsó betegsége során tett ígéretéhez: „Igen, mennyei boldogságom azzal töltöm, hogy jót teszek a földön… Mindaddig, amíg vannak megmentésre váró lelkek, nem akarok pihenni…” (CJ 17.7.1). Túl azon, amit a fiatal szent már végbe vitt, Marie-Eugene atya szavai a messzire látó prófétai szavaiként zengenek. Számára a „kis” szent „óriási”. Igaz, hogy már X. Piusz pápa kijelentette, hogy „õ a modern idõk legnagyobb szentje”. A kármelita atya azért nyilatkozik így, mert Terézt, „mint gyermekkori barátnõt tekinti, aki itt élt közöttünk, és ahogy növekedtünk, ránk bízta titkait, megmutatta lelkének rejtekét.”48 48

1962. október 3-án tartott szentbeszéd.

TANÍTÁS



16

2012.08.27.


8:23

Page 16

Kármel 2012/3-4

A találkozás

TANÍTÁS

Henri Grialou, Rodez szeminaristája, a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nõvért egy csapásra fedezte fel. 1913. február 24-én ezt írja egyik barátjának: „Hadd kérdezzem meg tõled, hogy ismered-e a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nõvért, a Lisieux-i kis kármelitát. Csodálatosnak tartom Önéletrajzát; soha egyetlen könyv sem tett rám olyan mély benyomást, mint ez. Többször elolvastam, és példányt meg is vettem belõle, hogy többször újra elolvashassam. Nem találok szavakat, hogy kifejezzem, mekkora hatása van rám. Csodálatos!”49 Amikor egy évvel késõbb bevonul a háborúba, kézenfekvõ, hogy magával viszi ezt az „egészen vékonyka kis könyvet” – az Egy lélek történetének akkoriban „Rózsaesõnek” nevezett verzióját -, mely teljesen elhasználódva,Verdun és más vidékek lövészárkainak sarától piszkosan tér vissza. Megtapasztalta Teréz védelmét, aki „eltéríti a golyókat”50. A kármelita nõvér hatását megerõsíti egy Keresztes Szent Jánosról olvasott könyv, és 1922. február 24-én a szeminarista az avon-i kármelita atyák noviciátusába lép. Barátjának, Gabriel Saint-Hilaire-nek ezt a vallomást teszi: „Neked valóban megmondhatom, hogy számomra a kis Teréz nõvér, Urunk és a Szent Szûz után, szinte mindent jelent.”51 Nyilvánvaló, hogy kármelita nõvérének 1923. április 23-i boldoggá avatásakor kitör belõle a Magnificat: „Ami engem illet, azt hiszem, ez életem egyik legszebb napja. […] Egy nagyon régi és nagyon mély vágy megvalósulása. Lehet, hogy a kis Teréz nõvér megdicsõüléséért minden más szándéknál többet imádkoztam. Ekkor elmeséli azokat a különféle jótéteményeket, amelyekben részesült, és így folytatja: különösen a jövõre vonatkozóan, a remény óriási, meghatározatlan, de szinte végtelen. […] Úgy vélem, hogy a kis Teréz nõvér az isteni szeretet folyamait fogja kiárasztani még a világra.”51 A kármelita atyára nem a csodák százai gyakorolnak olyan nagy hatást, hanem az „amit a lelkekben mûvel”. Ettõl kezdve, Szent Teréz szentté avatása elõtt és után, számos Triduumot prédikál, 1925 és 1926 között például nyolcat. Amikor pedig késõbb a Notre-Dame de Vie Intézet évi lelkigyakorlatát tartja a papoknak, legalább egy beszédet kármelita barátnõjének szentel, nem is beszélve a homíliákról, a belsõ imáról tartott elõadásokról, stb. Mindennek a munkának egy elsõ összefoglalását nyújtja az 1947-es Teréz Napok záró elõadásában, melynek címe: „A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz, a misztikus élet doktora.”53 Miután azt tanulmányozta, hogy a Lisieux-i szent mit kapott a kármelita hagyományból, Illéstõl egészen Keresztes Szent Jánosig, Avilai 49

50 51 52

Pére d'une multitdue Lettre autobiographiques du pére Marie-Eugéne, [Sokaknak atyja, Marie-Eugéne atya önéletrajzi levelei] Ed. Fayard, Le Sarment, Párizs, 1988. 30. old. 1914. szeptember 1-én kelt Levél, 32. old. 1923. április 23-i Levél, 53-54. old. Idem.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 17


17

Szent Terézen át, az elõadás erõsen kihangsúlyozza a Lisieux-i kis kármelita által kínált „új üzenetet”. „Tanítása” egyetemessé teszi az életszentség magas fokát, mikor rámutat arra, hogy minden keresztény ember megélheti azt (166. old.), ami a II. Vatikáni Zsinat üzenetének más módon való kifejezése. Az összegzés, a maga határozottságával, ma is sodró erejû: „De vajon prófétálunk akkor, amikor mindenki elõtt kifejezésre juttatjuk érzéseinket; amikor elmondjuk a már megvalósult mûvet azon a tágas téren, ahol ez hatást gyakorol, vagyis az egész világon; amikor a feltörõ fény erejérõl és tisztaságáról szólunk, és kijelentjük, hogy Teréz ott lesz az Egyház nagy mesteri között, a lelkek leghatékonyabb vezetõi között minden korban, és hogy már most ott van.” (168-169. old.) Látni akarom Istent Marie-Eugene atya fõ mûvének vezérfonala Avilai Szent Teréz Belsõ Várkastély c. könyve, melyet összevet Keresztes Szent János mûveivel, de a „kis” Teréz tanításával is, akit egy szintre helyez illusztris spanyol anyjával és atyjával. „Lisieux Szentje Keresztes Szent János valódi leánya, de ez utóbbi a XVI. századi Spanyolország szentje: szigorú nyelvezetû teológus, tudós, aki elveket hirdet, és ezek fényébe helyezi tapasztalatait, miközben arra törekszik, hogy minél személytelenebb legyen.A Gyermek Jézusról nevezett Teréz közelebb van hozzánk; úgy tûnik, mintha ismertük volna õt, annyira hozzá hasonlóan reagálunk és beszélünk. Olyan, mint egy fiatal tanárnõ, aki odaül mellénk, hogy elmesélje tapasztalatait; õ csak egy kis tudós, oly egyszerû fogalmakkal dolgozik, hogy az már szinte szegényesnek látszik; de meghódít minket a szavait betöltõ ragyogó és egyszerû fénnyel, életével, és túláradó szeretetével, stb.” (833. old.). Hogy is ne vennénk észre ezeken az oldalakon Marie-Eugene atya saját tapasztalatát? Lisieux szentje annyira jelen van ebben a tizenöt éven át érlelõdött könyvben, hogy a kiadók a személynevek között meg sem említik õt.A lélek magatartásáról – „Szegénység, Remény, Lelki gyermekség” – szóló fejezetben a kis Teréz mindenütt ott van (821-859. old.) Az önéletrajzi kéziratok kiadása A Notre-Dame de Vie alapítója nem egy elméleti spirituális tanítást épített fel Aveyron jó földjén. „Gyermekkori barátnõjét” annál jobban szerette, mivel – igazi normand realista módjára – õ is a valódi élet szerelmese volt. („A” Kézirat, 31.). Ahhoz pedig, hogy Teréz üzenete teljesen célt érjen, ki kellett adni az „Egy lélek történetének” eredeti szövegeit.

53

Pére Marie-Eugéne,Ton amour a grandi avec moi, un génie spirituel,Thérése de Lisieux, [Szereteted együtt növekedett velem; egy spirituális zseni, Lisieux-i Teréz] Ed. du Carmel, 1998, 85-169. old.

TANÍTÁS



18

2012.08.27.


8:23

Page 18

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

Marie-Eugene atya, miután a Rend általános definítora lett, Rómából írt a Jézusról nevezett Ágnes anyának, aki a Lisieux-i Kármel életre szóló perjelnõje, és fiatal nõvére „vázlatainak” elsõ kiadója volt, melyrõl a perjelnõ úgy vélte, hogy fejezetekre kell osztani, ki kell javítani a helyesírási hibákat, egyes fejezeteket ki kell fejteni, vagy pedig ki kell hagyni. Ez a munka 1898-ben helytálló volt, ötven évvel késõbb azonban már elavult. Lássuk ennek az 1947. szeptember 3-án kelt hosszú levélnek egy részletét: „Helyes és okos dolog volt, hogy a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz kéziratait az elsõ kiadásokban bizonyos diszkrécióval mutassák be, mely el tudta fogadtatni azt, ami az õ elgondolásában vakmerõ és eredeti volt, és ami az õ kifejezési módjában az akkoriban uralkodó ízlések és hajlamok számára túl határozott, és talán túl egyszerû volt. […] De azok az idõk szerencsére elmúltak. Az Egyház megszólalt. A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz életszentsége és tanítói küldetése egyetemesen ismert. Ebbõl következik, hogy õ most már az egész Egyházé, és a történelemé. […] Ahhoz, hogy Kis Szent Teréz tanítását és lelkületét fokozatosan elmélyítsük, már nem elegendõek azok a dokumentumok és írások, melyeket oly jóságosan közre adtak nekünk. Csakis az eredeti szövegek által lehetséges, hogy gondolatmenetét, úgy szólván az életritmusát, és a többnyire egészen pontos és világos megfogalmazások fényét fel tudjuk fedezni.”54 Marie-Eugene atya, a párizsi Provincia egyik kármelitájára, François de SainteMarie atyára bízta Teréz önéletrajzi írásai kiadásának (1956) gondját, egy kis csoport segítségével, melyben ott volt a Notre-Dame de Vie két tagja is. Újabb lépés Igen, érezzük azt, hogy Teréz poszthumusz tevékenységének új korszakába lépünk. Hiszen õ be akarta járni a világot, hogy megmutassa az irgalmas Szeretet rejtett kincseit. Marie-Eugene atya egyik 1954-ben elhangzott, nagyon mély mondatát szeretnénk kiemelni: „A Szent Szûz remélt, reményének gyümölcsét pedig majd csak az utolsó napon látja meg, amikor Krisztus Misztikus Teste teljességére jut. A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz kiterjeszti reményét a látóhatár széléig, Isten tervének végsõ pontjáig. Õ a világ végéig dolgozni akar, és csak akkor hagyja abba, amikor »teljes lesz a választották száma«. Reménye összefolyik Szûz Máriáéval.”55 „Ennek az új világnak küszöbére, mely a korábbiaknál nagyobbnak és hatalmasabbnak ígérkezik, mivel az egész világot átfogja és már meghódította, mely viharosabbnak és megosztottabbnak is ígérkezik, Isten a Gyermek Jézusról nevezett Terézt helyezte, hogy kinyilatkoztassa és megszerettesse a Szeretetet, hogy felállítsa a kis lelkek meg54 55

Pére d'une multitude, 124-125. old. Jegyzetek 1954-bõl.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 19


19

számlálhatatlan seregét, akik megtapasztalták a Szeretetet, és képesek arra, hogy itt a földön kemény harcokat folytassanak.”56 Mindezt pedig „nemcsak a monostorok világában, hanem a külvárosokban, a sugárutakon, mindenütt, ahol vannak olyan lelkek, akiket Isten a Vele való bensõséges találkozásra hív”.57 Befejezésként álljon itt egy vallomás Teréz testvérétõl, sokaknak atyjától: „Megértettem, hogy a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz megérezte az Úr Irgalmasságának gyengédségét; én annak erejét érzem.”58 Marie-Eugene atya Terézt „szédületesnek” nevezte. Úgy tûnik, hogy nagy horderejû próféciái megvalósulnak, fontos események mutatnak erre. Mily nagy öröm Marie-Eugene atya számára Teréz Egyházdoktorrá nyilvánítása – õ errõl már az 1920-as években beszélt! –, ami kitágítja Teréz üzenetének horizontját. II. János-Pálnak az Angyali Üdvözletkor tartott beszéde mintha összefoglalná mindazt, amit Marie-Eugene atya Szent Terézrõl mondott: „Teréz tanítása, mely a szeretet valódi tudománya, ragyogó kifejezõdése annak, hogy ismerte Krisztus misztériumát, és a kegyelemrõl személyes tapasztalata volt; segíti a mai embereket, és segíteni fogja a holnap embereit is abban, hogy Isten ajándékait jobban észrevegyék, és hogy végtelen Szeretetének Örömhírét terjesszék.” Szemünk elõtt egy másik esemény folytatódik, és senki nem tudja megmondani, hogy ez mikor ér véget: Szent Teréz Ereklyéinek vándorlásáról van szó, világszerte, ami 1994-ben kezdõdött. Az ereklyetartó azóta az öt kontinens 55 országában járt, és emberek millióit vonzotta magához, kiterjedt evangelizációval kísérve. Jegyezzük meg, hogy az Ereklyék három ízben jártak a Notre-Dame de Vie kápolnájában, ahol Marie-Eugene atya nyugszik. Szent Teréznek ez az egész világot bejáró útja a kármelita atya vágyának megvalósulása, aki Terézben az egész világhoz szóló lelki tanítót látott. Minket az isteni kegyelmek láncolata szédít el. Mert íme, 2011. december 19én Marie-Eugene atyát XVI Benedek pápa tiszteletreméltónak nyilvánította. Láthatjuk hát, hogy a maga részérõl õ is egyetemes misszióra kapott meghívást; arra, hogy „a lelkeket Istenhez vezesse”. Érezzük, hogy a két barátnak, a kármelita szerzetesnõnek, és a Notre-Dame de Vie alapítójának még sok dolga lesz. Az Egyház Történetének újabb lépcsõjénél állunk tehát. 56 57 58

Id. 168. old. Carmel, 1968. márciusi különszám, 114-115. old. Id. 115. old.

TANÍTÁS



20

2012.08.27.

A „TISZTELETREMÉLTÓ” CÍM JELENTÉSE

8:23

Page 20

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

A „TISZTELETREMÉLTÓ” CÍM JELENTÉSE François-Marie Léthel OCD

François-Marie Léthel atyát már nem kell bemutatni a Kármel újság olvasóinak: többször járt már hazánkban, s többször tartott már konferenciát Marcell atya kapcsán is. Neve a Szépszeretet magyar kritikai kiadásában is szerepel egy tanulmány végén. A római professzor – aki az elmúlt évben a szentatya, XVI. Benedek pápa nagyböjti lelkigyakorlatát is vezette – alább közölt cikkét a Marie-Eugéne atya által alapított Notre-Dame de Vie Intézet kérésére írta, hogy mint a Szentté avatási Kongregáció teológusa, értelmezze azt a tényt, hogy a pápa a „tiszteletreméltó” címmel ruházta fel a kármelita Marie-Eugéne atyát. Cikkének aktualitását az a tény is kifejezi a magyar olvasók számára, hogy Marie-Eugéne atya máriás lelkiségét párhuzamba állítja több, már világszerte közismert szent mellett Marcell atya lelki tapasztalatával is. (P. Rafael)

A

Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugéne atya még nem tartozik a boldoggá avatottak közé, de már Tiszteletreméltó, és ennek a már-nak fontosságát szeretném hangsúlyozni, annak reményében, hogy hamarosan sor kerül a boldoggá avatásra, amint elismerik a csodát. 2011. december 19-én lett Tiszteletreméltó, amikor XVI. Benedek Pápánk elismerte erényeinek hõsies fokát, azaz életszentségét. Az egész Egyház és a Kármelita Rend valamint a Notre-Dame de Vie Intézet által képviselt Kármelita család számára is ez már óriási dolog. Valójában az a döntés, mellyel megállapítják, hogy Isten Szolgája hõsies fokban gyakorolta az erényeket, sokkal több a boldoggá- és szentté avatás felé vezetõ út egy lépésénél. Az Egyház végérvényes és visszafordíthatatlan döntése ez, melyet a legfõbb tekintély, a Pápa jelent ki. Hosszú út eredménye, egy hatalmas munka legszebb gyümölcse, melyet folyamatosan támogatott és kísért Isten népének imája.Támpontja és alapja mindannak, ami ezután jöhet: boldoggá avatás, szentté avatás, sõt egyháztanítóvá avatás. A boldoggá avatáshoz egy csoda elismerésére lesz szükség, majd pedig egy másikéra a szentté avatáshoz. Az egyháztanítóvá avatáshoz a tanítás kiválóságát kell bemutatni, valamint azt, hogy ez egyetemes fogadtatásra talál az Egyház részérõl.Az erények hõsies fokának megállapítására azonban egyszer s mindenkorra eljutottunk, és ez soha többé nem lesz újabb vizsgálat tárgya. Kétségtelen, hogy az erények hõsies fokát elismerõ dekrétumban még nincs meg a boldoggá- és szentté avatás ünnepélyessége és „nyilvánossága”, de ez mintegy a jéghegy elrejtett része, mely a tengerbe süllyed, de ami jóval nagyobb a látható résznél, és azt teljes egészében hordozza. Nekem személy szerint az a nagy kegyelem jutott osztályrészül, hogy Rómában a Szentté avatási Ügyeken dolgozom. Számomra az volt Boldog II. János Pál

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 21


21

legszebb ajándéka pápaságának végén, hogy 2004-ben tanácsadó teológussá nevezett ki. Miután sok évet töltöttem a szentek teológiájának tanulmányozásával, a szentatya egy új feladattal bízott meg, amikor az Egyház életének e lényegi valóságában való részvételre hívott: a gyermekei életszentségének megkülönböztetésre illetve annak elismerésére! Ez a küldetés Isten azon Szolgái és Szolgálói erényeinek hõsies fokára vonatkozik, akiknek perét rám bízzák. Minden egyes perre nyolcan vagyunk tanácsadók. Meg kell vizsgálnunk a Positio-t (melyben benne van a dokumentáció lényeges része), amit a Szentté avatási Kongregáció átad nekünk. Mindegyikünknek titoktartásban kell dolgoznia, lelkiismeretünk szerint, egyedül Isten elõtt, és egy döntést (votum) kell írnunk, mely az erények hõsies fokáról lehet pozitív, vagy negatív (ezeket a döntéseket a Záró Ülésszakon azután összevetik egymással). Ez a munka nyilvánvalóan az imában való erõs elkötelezõdést kíván. A Szentlélek sajátos segítsége nélkül lehetetlen lenne Isten egy Szolgájának, vagy Szolgájának szíve mélyéig hatolni, hogy ott a legmélyebb valóságot szemléljük, mely a minden erény közül legnagyobb Szeretet, az Irgalmas Szeretet realitása, és amely az összes többit magában foglalja. „Életetek alkonyán a Szeretet alapján ítélnek meg titeket”, mondja nekünk Keresztes Szent János. Mindnyájan, akik meghívást nyertünk az életszentségre, erre a végsõ ítéletre készülünk! Ezen a nagy vizsgán az Egyház veszi szemügyre a boldoggá avatás minden egyes jelöltjét! Valójában, a II.Vatikáni Zsinat szerint, az életszentség lényegében a szeretet tökéletessége (Lumen Gentium No 40-42). A szeretet ugyanakkor Jézus legfõbb parancsa (vö. Mt 22,38) és a Szentlélek legnagyobb ajándéka, a hitnél és a reménynél is nagyobb (vö. 1Kor 13,13). Szent Pál a szeretet kiválóságát hangsúlyozza, a hithez, a reményhez és az alázathoz viszonyítva: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gõgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor 13,4-7). A tökéletes szeretet, mely minden szent nagy „hõsies erénye”, valóban átfogja egy személy egész életét, és minden dimenziójában belsõ egységre vezeti, mivel – Szent Tamás szavaival élve – a szeretet minden erény anyja, minden erény gyökere és formája (I-II q. 62 art 4). Mindamellett emlékeztetnünk kell arra, hogy egyedül Szûz Mária Szeplõtelen, õ az egyetlen, akinek életére soha nem nyomta rá bélyegét a bûn. A többi szent, kezdve Péter és Pál fõapostolokkal, fájdalmas tapasztalatot szerzett a bûnrõl, és átélte a megtérés kegyelmét. Így, amikor Isten egy Szolgája, vagy Szolgálója erényeinek hõsies fokát elismerjük, akkor az életét mozgató nagy Szeretetet ismerjük el, mely meghagyott néhány árnyékot, hibát és emberi korlátot (melyek a Positio-ban általában megjelennek). Sajnos, a hagiográfiának volt a szenteket idealizáló tendenciája, úgy mutatva be ezzel õket, mint akik mindig és teljes mértékben tökéletesek voltak, ami számunkra megközelíthetetlenné és utánozhatatlanná teszi õket. A Zsinat tanítása, és a II. János Pál által elismert tiszteletreméltók,

TANÍTÁS



22

2012.08.27.


8:23

Page 22

Kármel 2012/3-4

TANÍTÁS

boldogok és szentek nagy száma – ezzel ellentétben – hozzánk hasonló férfiakat és nõket mutat be, akik azonban nem álltak meg az életszentség útján, vagyis a mind nagyobb és mind igazabb szeretet útján. Õk elfogadták a nagy tisztulásokat, melyek nélkülözhetetlenek a belsõ átalakuláshoz, az értünk meghalt és feltámadt Jézussal való átalakító egységhez. Ami Marie-Eugéne atyát illeti, erényei hõsies fokának elismerése, egész tanítására a hitelesség újabb pecsétjét nyomja rá. Mintegy újabb kulcs ez az õ mûveinek olvasásához, különösen is fõmûvéhez, nagy szintéziséhez, a Látni akarom Istent [Je veux voir Dieu] c. könyvéhez. Mint Szent Tamás Summa Theologiae c. mûvét, ezt a mûvet is most egy szent ember mûveként kell újraolvasnunk, aki maga is éli azt, amit tanít. Errõl az Egyház biztosít minket. Fontos számunkra, hogy befogadjuk tanítását, éljük azt, és Isten Népe körében terjesszük. Tavaly, abban a lelkigyakorlatban, melyet XVI. Benedek Pápának és a Római Kúria tagjainak tartottam, többször is idéztem Marie-Eugéne atyát; már az elsõ elmélkedésben is, azt a csodálatos kijelentését, mely a Kereszt mellett álló Mária helyét említi a legmélyebb éjszakában: „A Szûz fénye soha nem ragyog szelídebben, mint amikor a sötétség veszi körül.” Szent Maximilien Kolbe, és Boldog II. János Pál ezt megtapasztalták, valamint egy magyar kármelita atya is, aki pontosan Marie-Eugéne atya kortársa volt, Isten Szolgája, a Kármelhegyi Szûzrõl nevezett Marcell atya, aki 1966-ban halt meg (Pünkösd napján, egy évvel Marie-Eugéne atya elõtt) Budapesten, a kommunista elnyomás igája alatt, és aki hamarosan szintén a Tiszteletreméltók sorába léphet. Adjunk hálát az Úrnak az Egyház szépségéért, mely minden szent ragyogásától fénylik, különösen is kármelita szentjeinkért, és lépjünk be mi is a „szentek e nagy körtáncába”! (Muraközy Nóra fordítása)

2012.08.27.

8:23

Page 23

IMA-MEGHALLGATÁS ...

Kármel 2012/3-4

23

MARCELL ATYA IMA-MEGHALLGATÁS MARCELL ATYA KÖZBENJÁRÁSÁRA BESZÁMOLÓ KÉT GYÓGYULÁSRÓL

E

z év szeptemberében kaptam az értesítést, amely szerint a 75 éves, Bernecebarátiban élõ unokanõvéremet (K. J.-né, F. M.) súlyos, életveszélyes állapotban szállították a váci kórházba. Férjemmel azonnal megkezdtük érte az imádkozást és kértük Marcell atya közbenjárását a gyógyulásáért. Unokanõvéremet azonnal megoperálták, és mint késõbb – az orvos férjem által áttanulmányozott – zárójelentésbõl kiderült: 4 olyan betegsége volt, amelyben külön-külön is meghalhatott volna (Bél-daganat, bélelzáródás, perforáció, hashártya gyulladás). Hetekig feküdt az intenzív osztályon, ahol küzdöttek az életéért. A 75 éves asszony mindent átvészelt. Most, december hónapban, biztosan lehet már látni, hogy nemcsak túlélte az életveszélyes helyzetet, hanem jól van testileg és lelkileg is. Egy másik történet: Ez év õszén rászántam magam egy régen esedékes epemûtétre. Miután én is majdnem 70 éves vagyok, féltem – nem is kicsit. Marcell atya közbenjárását kértem, hogy minden sikerüljön, és hamar rendbe jöjjek, mert férjem és gyermekeim és tíz unokám vár… Amikor szentgyónásra készültem – gondolván a különös alaposságra, elõvettem egy régi imakönyvet a lelki tükör miatt, – meglepetésemre egy kis képecske hullott ki belõle Marcell atyáról. (A kép létezésérõl elfeledkeztem, ezért különös öröm és nagy jelentõségû volt, hogy éppen most bukkantam rá!) A képen lévõ szöveg: „Isten bennem van, és én Õbenne vagyok. Nem félek, nem lehet semmi bajom. – Ó, nagy dolog, az igazi bizalom!”

TANÍTÁS



24

2012.08.27.

ÚJ EVANGELIZÁCIÓ MARCELL ATYÁVAL

8:23

Page 24

Kármel 2012/3-4

MARCELL ATYA

Ezek után biztos lehettem abban, hogy Marcell atya segíteni fog! Ebben nem csalódtam. Elintézte a jó hírû kórházat, a jó sebészt, de még egy kedves szobatársról és kényelmes szobáról is gondoskodott! A mûtét természetesen sikerült, az azóta eltelt hetek ezt igazolják. Marcell atyával kapcsolatban egyébként már volt ima-meghallgatásom, amelyrõl annak idején be is számoltam. Mindig is tisztelettel és hálával fogok gondolni Marcell atyára és másoknak is beszélek róla. Budapest, 2011. december 6. Tisztelettel: Dr. B. Gy.-né V. Á. Budapest

A KEGYELEM, MELY ESETÉBEN NEM KELL FÉLNI CSALÓDÁSTÓL

J

úlius utolsó napja volt 2008-ban, kislányom név és születésnapja a közelmúltban. Ezért meglátogattam õt a temetõben a sírjánál. Igen, õ már a mennyország boldog lakója sok éve. Hogy elõbb érjek, biciklire ültem. A hõmérõ 30°C fölött mutatott, bár már késõ délutánra járt az idõ. Hazafelé igyekezve a szürkületbe készültem leszállni a kerékpárról, közel az otthonomhoz. Ám a rosszul beállított modern ülés velem együtt emelkedett felfelé, és megakadályozta, hogy a megszokott módon leszálljak róla. Így aztán úgy dõltem el biciklivel együtt, rá bal könyökömre. Mivel csontritkulásban szenvedek, a könyök ízületem darabosra összetört, és az ülés szinte hozzám ragadva három helyen törte össze a szemérem csontomat.Vagyis tehetetlen módban feküdtem az utca betonján egy parkoló kocsi takarásában. Elég hosszú idõbe tellett, míg segítséget kaptam, és kórházba kerültem. Az elsõ kegyelem, ahogyan a vadonatúj biciklit biztonságban tudhattam általam ismeretlen segítõ emberek által. Azután a következõ; a kórházban a röntgen szobába vittek, feltettek a röntgen asztalra, az asszisztens szólt a mentõsnek, segítsen a felvételhez a kezem beállításában, de én azt mondtam, majd én. Az épen


8:23

Page 25

KEGYELEM, MELY ESETBEN NEM KELL FÉLNI ...

25

MARCELL ATYA

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

maradt egyetlen végtagommal, a jobb kezemmel megfogtam az összetört balt, és úgy tartottam, ahogy kérte a röntgenezõ, sõt, el is engedtem, hogy ne legyen a képbe a jobb kezem. A mûtõ orvos csodálkozott, hogy hogyan készülhetett így összetört könyökrõl ilyen jó felvétel. És az egész kórházi bentlétem a kegyelmek halmaza volt, annak ellenére, hogy sajnos nem mondhatom azt, hogy a sebészeti osztályon angyalok a nõvérek. Minden nap megkaptam az Oltáriszentséget, amit ez úton is hálásan köszönök mindegyik atyának, áldja meg érte õket a Jóisten. Fõleg Sándor atyának és Rafael provinciális atyának, aki biztosan imádkozott Marcel atyához értem is, és mindegyik atyának, valamint Szita Irénkének. S miközben hozzám jöttek, alkalom adódott, hogy a szobában haldokló idõs néni is megkaphassa a Szent útravalót, és gyóntak olyanok, akik hosszú évek óta nem járultak az Úr színe elé. Voltak nõvérek, akik naponta jöttek látogatni, ebédelni segíteni, hisz felülni sem tudtam, elláttak üdítõvel, joghurttal, és minden szükségessel. Annál is inkább, mivel a városban senki hozzám tartozó családtagom nem volt. Sajnos, a fáradtságom és állapotom megakadályozott abban, hogy gyakorlatilag imádkozzam, ám, egész ottlétem alatt úgy éreztem, hogy szívem és a lelkem a Jóisten tenyerében van, és valahol fölöttem tartja. Nem volt bennem semmi kétségbeesés, türelmetlenség. Bár megkérdeztem az orvostól, fogok-e még tudni ülni. Õ megvigasztalt, hogy még járni is, de a nagy gond a könyököm lesz. Ezt én akkor nem egészen értettem. Gondoltam, majdcsak összeforrnak a csontjaim és minden rendben lesz. Ám, nem éppen így történt. Aztán jöttek a fiaim meglátogatni. Mint késõbb kiderült, külföldi fiam elsõ benyomása az volt rólam, hogy valószínûleg meg is bolondultam, hisz a közel 40°Cos hõségben a hátam folyamatos vízben fürdött, elfordulni sem tudtam, kezem-


26

2012.08.27.

KEGYELEM, MELY ESETBEN NEM KELL FÉLNI ...

8:23

Page 26

Kármel 2012/3-4

MARCELL ATYA

lában használhatatlan, és én pedig örömmel fogadtam õket. Pécsi fiamék úgy könyvelték el, hogy szeretek kórházban lenni. – Ez a Jóisten kegyelme nélkül nem lehetséges. Nem fájt, hogy elmentek a látogatás után, nem volt bennem félelem a jövõt illetõen. A folytatás Pécsett volt. Fiamék elvállalták az utógondozást. Kb. egy hét múlva már próbálkoztam lábra állni, menni. Az egyik felülvizsgálaton kiderült, hogy az alkarom és a felkarom gyakorlatilag nincs összekötve. Újra kell mûteni. Ez meg is történt Pécsett egy mikró sebész keze által. Neki köszönhetem, hogy újra tudom használni a kezem. És természetesen fiaméknak. A felgyógyulás lassú és huzamos volt, de november végére már újra itthon lehettem a saját otthonomban. Bizony, az elején egy üres tányért sem bírtam el. Meg kell emlékeznem és köszönetet mondanom egy komolyan hívõ protestáns testvéremrõl, aki a házunkban lakik. Õ õrizte meg a bicajomat, felvette a nyugdíjamat, postára adott minden kifizetni valómat, hetente egyszer körülnézett a lakásomban, megöntözte a virágokat minden ellenszolgáltatás nélkül – az Úrnak tette – szeretetbõl. Azóta is tart a barátság minden összenövés nélkül. Felgyógyulásom után próbáltam tanúságot tenni a VÉK közösségben a kapott kegyelmekrõl, de úgy éreztem, közel sem tudom magam kifejezni, miben is volt részem. Nagy Szent Teréz könyvét olvasva nagyon megörültem, mikor a 6. lakás II-ik fejezetében felfedeztem, hogy vannak nagyon értékes és magasztos kegyelmek, melyeknél nem kell félni a csalástól. „Ó én hatalmas Istenem, mily mélységesek a titkaid s mennyire különböznek a lelki dolgok mindattól, amit a földön látunk és hallunk.” Végül szeretném megköszönni Marcell atya közbenjárását, akinek írásaiból gépre is vittem. Csodálatos atya volt itt a földön. Történetem tanúskodjon az õ közbenjárókészségérõl, szentségi életérõl, hisz balesetem után teljes értékû emberként élhetem tovább az életem a koromnak megfelelõen és természetesen figyelembe véve a visszamaradt emlékeztetõket. Pedig sokan eltemettek, vagy legalább is tolószékben láttak képzeletükben. „És hidd el, nem önt el az ár, nem pusztulsz, nem halsz bele kétségbeejtõ helyzetedbe, hanem élni fogsz és örülni, mert a Titokzatos Rózsa virul körülötted; illata mennyei, színe soha nem látott, nem élvezett színek színe, megejtõ egyvelege; szárán nincsen tüske, gyökere a földben, a te emberszívedben, kelyhe, sziromerdeje a magasságos égboltozat kékségében: Istennek szent ölében!” (Marcell atya) Áve Mária Keszthely, 2012. június 20. Iza-Cecília n.


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

SZERETET

8:23

Page 27

27

ELMÉLKEDÉS SZERETET! Fr.Tavas Béla OCD – Budapest

ELMÉLKEDÉS

S

emmi sem édesebb a szeretetnél, semmi sem tökéletesebb és jobb az égen és a földön, mert a szeretet Istentõl született, és csak Isten„ ben nyugszik meg” (Kempis Tamás). Csodálatos dolog szeretetet adni, és kellemes érzés, ha kapja az ember. De ha, mindég csak én adok, és alig kapok viszonzást, rossz érzéseket hozhat a felszínre. Azonban mégis a legszebb adni, mert megnyugtat, és újra arra indít, hogy adjak. Eszembe jut ilyenkor az a szeretet, amit nem az emberektõl kapok, ami állandóan velem van, az Isten szeretete. Az a szeretet, amely örök boldogságot akar adni, amit nekem tovább kell adni, még ha nem is kapok viszonzást testvéremtõl. Jézusom, ezért fordulok hozzád, hogy mindég türelmes lehessek, és mindég tudjak szeretni. A szeretet a legfontosabb, mert a szeretet az élet mozgatója és továbbadója, és a szeretetben találom meg a te országodat, már itt a földön. Igaz, hogy ez még itt a földön nehézséggel jár, de ha eljön az idõ, és megszabadulok a testtõl, súlytalanul lebeghetek az igazi szeretetben.


28

2012.08.27.

GONDOLATOK A FAZEKAK KÖZÖTT

8:23

Page 28

Kármel 2012/3-4

GONDOLATOK A FAZEKAK KÖZÖTT Szentháromságról nevezett Rita OCDS – Miskolci VÉK

„A fazekak között is ott van az Úr!” Ne legyen a konyhád sem rendetlen! Takaríts! Selejtezz! Ott is légy egyszerû! Mert jön az Úr és sosem jön egyedül.

ELMÉLKEDÉS

Ha szeled a kenyered – jóízût – magadnak, fogd a kést és széleset szelj még – valakinek. Egy kukázó gyerek várja kenyered az ablakod alatt. Õt kell látnod benne! A te ingyenes szeretetedért kacagnak az angyalok! Bánkódsz, mert nincs megnyerõ szavad, nem tudsz senkit megtéríteni? Térdelhetsz Isten és testvéred közé. Az Atya Irgalom! Összekulcsolt kezed hegyeket mozgat. Meghallgatsz másokat, miközben rád senki sem figyel. Téged az Úr hallgat! Kezed simogatásra nyújtsd, s a mosolyod ne kényszerbõl, de megszentelt szívedbõl fakadjon! Õ általa, Õ vele és Benne élsz, – így telik el minden napod. Míg fogy az életgyertyád melegít, világít. Lángja az Úr trónjáig lobog.


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 29

ÉLETSZENTSÉG A HÉTKÖZNAPOKBAN

29


A

Szentírásból kitûnik, hogy mennyire nyomorult és földhözragadt az emberi nem gondolkodása. Nemcsak régen, Jézus idejében, hanem ma is. Nem tud egykönnyen kilépni, a saját gondolatainak körébõl. Ahogy a választott nép tagjai zúgolódtak Isten ellen a pusztában éhínség idején („Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor húsos fazekak mellett ültünk, és jóllaktunk kenyérrel.” Kiv 16, 2skk), ugyanezen okból akarták Jézust királlyá tenni a csodálatos kenyérszaporítás után („Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérbõl és jóllaktatok.”). Súlyos vádak ezek Jézustól. De fel akar minket emelni az õ mennyei szférájába. Ezek az értékkülönbségek okozták a halálát, s adtak nekünk örök életet: Aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten Országát! – Térjek vissza anyám méhébe? (Jn 3) Uram, adj nekem élõ vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni! (Jn 4) Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital. – Hogyan adhatja ez testét eledelül? (Jn 6) A tanítványok révén mi tudjuk és értjük szavait. Avilai Teréz mondja a szeretetrõl: „Nagy tûz ez, s szükségképpen erõs a fénye.” (TU 40.) Ezt azonban a legfõbb szeretetre is vonatkoztatom: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” (Lk 12, 49) Aki találkozik Jézussal, az mindenképpen döntést fog hozni: mellette vagy ellene (a közömbös döntése is kárhozat!). Én vagyok az út! – mondja Jézus. Bátran lépjünk rá! Ez az út a tökéletesség szûk útja, mely (kármelitának különösképpen) a Kármel hegyére vezet. A bot, mely segít a hegyre való felkapaszkodásban az erények mankója. Valóban helyes az én istenfélelmem? Nem bagatellizálom el? Nem alakul át Istentõl való félelemmé? Valóban megadom mindenkinek azt, ami jár neki? Tudok

ELMÉLKEDÉS

Fux István OCDS Illés prófétáról nevezett VÉK közösség – Székesfehérvár


30

2012.08.27.


8:23

Page 30

Kármel 2012/3-4

ELMÉLKEDÉS

másokat vigasztalni a balsorsban? Tudok magammal szemben is mértékletes lenni? Tudok megbocsátani embertársamnak? Hogyan állok a saját erényeimmel? Isten mindenkit a maga képmására teremtett. A világi ember a tükörbe nézve csak önmagát látja. A keresztényként élõnek látnia kell benne a krisztusi képmást. Ha belenézek, én vajon meglátom arcvonásaim elõtt Mesterem képét? A fizetség maga a boldogság, teljes boldogság, mind a nyolc képében (Lk 6, 20-26). Hitem elég szilárd ahhoz, hogy ki tudjak tartani a megkezdett utamon? Erõs szikla legyen a hitem, melyet milljom vihar téphet, nem bontja meg a rá épített házam. Akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Lemondás, áldozathozatal és szenvedés nélkül nincs élet, mert ez a bûneink következménye. A prófétáknak küldetésüket teljesítve annak rendje szerint bõségesen jutott a szenvedésbõl: különösképpen Jeremiásra és Ozeásra gondolok. Népét akarta kibékíteni Istennel, helyreállítani a kettejük szeretetkapcsolatát. Ennek betetõzése Krisztus keresztáldozata. Isten küldötteinek hajtómotorja a helyes Isten- és emberszeretet.A felebarátomat hogyan szerethetem? Teljesen egyszerûen: minden jót megteszek neki, ami az õ üdvösségére szolgál. Széles skálán mozoghat e cselekedet: egy apró mosolytól az életbevágó súlyos döntésekig. Egy-egy részvevõ tekintet, szóváltás egy csüggedt emberrel. Hányan szeretnének egy jó baráti szót? Mennyi egyedülálló, magányos van környezetünkben! Egy aprónak tûnõ ki nem mondott bántó szó, melyhez iszonyú önuralom kell, hogy bennünk maradjon. Jóbarátommal, Zolival történt: reggeli bevásárlásnál az egyik legkedvesebb idõtöltésének tárgyát, az újságot is a pénztárhoz vezetõ szalagra tette. Egy kedves és egyszerû pénztáros kisasszony egy könnyed mozdulattal a borítóoldalt felgyûrte és elszaggatta. Forrt a dühtõl, s indulatában leordíthatta volna a hölgyet, de mégsem tette. Erõt vett magán, s néhány szóval elütötte a kényes és kellemetlen helyzetet. Szeretetünk jele lehet egy figyelmesség a fáradt párom felé: egy kis mosogatás, mosás, takarítás, egy apró virág, csak úgy, kéretlenül. Talán a saját gyermekeink azok, akik nagyon is próbára teszik idegeinket: szerintem mindenkinek van ebbéli emléke. Erõszakkal semmire nem mennénk: türelem és egy kiadós beszélgetés sok mindenre fényt derít. S mit mondhatnánk arról az önfeláldozó édesanyáról, akik a saját élete árán ad életet gyermekének (pl. Gianna Beretta Molla), mert nem hajlandó elvetetni? A saját lelkedben kutasd, keresd meg, milyen áldozathozatalban tudnál a leginkább kibontakozni! A türelem, a béketûrés, a szelídség, a hûség, a szerénység, a segítõkészség … ? Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei lehetnek még a fõ iránymutatók, amelyeket Egyházunk értékesnek talál. Az éhezõk, szomjazók szegények, utasok, betegek, börtönben sínylõdõk, halottak, bûnösök, tudatlanok, kételkedõk, szomorúak tekintetébõl a szenvedõ Jézus tekint vissza Rád. Téged vár! Segíts! Utad a Golgotára vezet, hol önmagad akaratát keresztre feszítheted. Sohase gondolj

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 31


31

nagy, világrengetõ dolgokra, csak a naponta eléd kerülõ kisebb-nagyobb alkalmakra. Ezek számítanak. Ne feledd: nem vagy Don Bosco, Lisieux-i Teréz, Kalkuttai Teréz anya. El fogsz bukni. Nem egyszer, százszor, ezerszer. De sohase felejts el talpra állni, újból elindulni! Békülésed helye a gyóntatószék: itt áll helyre a szeretetkapcsolatod Teremtõddel! Indulunk a Kármel puszta hegyérõl a tökéletesség szûk útján keresztül, amelyen mankónk az erények. Eljutunk a Golgota hegyére a keresztrefeszített akaratunkhoz és Krisztushoz. A kereszt szörnyûsége, a halál nem jelzi utunk végét. Tekintsünk innen a Tábor hegyére, ahol a színeváltozásban bepillantást nyerhetünk a jövendõ dicsõségbe. A reményem az, ami megerõsíti bennem a másokért munkálkodó életet: remélek abban, hogy Jézus megfizet minden jótettemért, amit másokkal tettem, s reménylek abban, hogy irgalmasságából (bûneim ellenére) az életre föltámadok. A dicsõségnek azon tündöklése árad a Tábor hegyérõl, mint ami a feltámadás hajnalán betöltötte Jézus sírját. Ez a fény világoljon elõttünk életünk minden napján, legyen útjelzõnk. Isten úgy rendelte, ne pillanthassunk a jövendõbe. Minden alkalmat használj arra, hogy szolgáld embertársadat. Nem tudod, hogy mikor érkezik Égi Võlegényed. Ezért a te mécsedben mindig lobogjon az Isten és emberszeretet lángja, hogy Õ égve találja azt. A Mesterrel való nagy találkozáskor a szenvedõ próféta, Jeremiás szavaival köszönhess neki: Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj! (Jer 20, 7)

ELMÉLKEDÉS



32

2012.08.27.

MEGOSZTÁSOK

8:23

Page 32

Kármel 2012/3-4

„NEKED SZÜLET TEM…” AVILAI SZENT TERÉZ SZÜLETÉSÉNÉNEK 5. CENTENÁRIUMÁRA KÉSZÜLVE MEGOSZTÁSOK GONDOLATOK SZENT TERÉZIA: ALAPÍTÁSOK KÖNYVE XII-XVII. FEJEZETE ALAPJÁN

B „NEKED SZÜLET TEM...”

eatrix nõvér élettörtének elmondása lelkesítõ, követendõ példa volt a zárdában élõ nõvéreknek. A nõvér, aki mentes volt minden tökéletlenségtõl, arcának derûjével is „hirdette lelkének belsõ boldogságát”. Jézus tanításának megfelelõen a tökéletesség felé törekszünk, azonban nagyon sokszor nem tudjuk, hogyan járhatunk a helyes úton. Beatrix nõvér élete alapján meg kell tanulnunk, hogy ne ragaszkodjunk makacsul saját véleményünkhöz, fékezzük nyelvünket, ne panaszkodjunk, az engedelmesség erényérõl soha ne feledkezzünk el, szeressük embertársainkat, ha szenvedések érnek Jézus Krisztusban viseljük, s legalább egy kicsit úgy, mint a nõvér, aki „betegségének egész tartama alatt nem volt terhére soha senkinek a világon” (XII. fejezet 5. bek.). Urunk ismeri gyarlóságainkat, nem vár tõlünk nagy dolgokat, hanem, ahogy Beatrix nõvér mondta: „A legkisebb dolgoknak is mérhetetlen az értéke, ha Isten iránti szeretetbõl tesszük” (XII. fejezet 7. bek.). Ha így élünk elnyerhetjük Urunktól a jó halál kegyelmét. A sarutlan férfi zárda alapításáról elmondottak ismét tökéletes példája annak, hogy Szent Terézia minden ügyében teljes mértékben az Úrra hagyatkozott. A ház, ami majd a zárda céljait szolgálná, olyan méltatlan volt, hogy ott még megszállni sem mertek. Szent Terézia nem rettent meg. És mi? Hogy kétségbe esünk minden kis nehézségtõl! Miért? Mert elfeledkezünk arról, hogy minden ügyünket – legkisebbtõl, a fontos dolgokig, fontos döntésig – az Úr kezébe tegyük, és – helyesen imádkozva – az Õ akaratának teljesedését kérjük. Isten elõtt semmi sem lehetetlen! Idézzük csak Szent Teréziát: „Ó Uram! Hányszor találkoztam én ezen alapítások közepette látszólag leküzdhetetlen nehézségekkel, s milyen könnyedén tudta azokat Õ Szent Felsége elsimítani” (XIII. 7. bek.). A két sarutlan atya – Antal és János atya – örömmel költözött „kunyhójába”. A nagyon szerény házat lelki örömük szépítette meg. Mi milyen fontos dolognak tartjuk a kényelmet! Ennek elérése érdekében, sokszor anyagi erõinket meghaladóan – hitelek felvételével – költekezünk. Természetesen tárgyi javak birtoklása, így a szépen berendezett otthon is, földi életünk része, csak nem szabad túlzásba

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

MEGOSZTÁSOK

8:23

Page 33

33

esni, telhetetlennek lenni, mert anyagi dolgaink hamar „bálványainkká” válhatnak. Mindig szem elõtt kell tartanunk, amit Szent Terézia így fogalmazott meg: „Ó Istenem, milyen keveset is érnek azok a paloták és kényelem eszközei a belsõ élet szempontjából” (XIV. fejezet 4. bek.). Földi házunk, egyéb javaink csak rövid idõre a miénk, ha Urunk szólít, mindent „elengedünk”. Ennek tudatában tekintsük szépnek, kényelmesnek azt, amink van, és legyünk elégedettek. Az Úr tudja, hogy mire van szükségünk, gondoskodik rólunk. A sarutlan férfi kolostor atyáit a szerény kunyhóból Manceraba helyezte, egy újonnan épített, szépen felszerelt kolostorba. Az átköltözés nehézsége volt, hogy a telken nem volt ivóvíz. Az Úr gondoskodása: megmutatta, hogy hol kell a vízért leásni. Milyen gyakran élünk mi szárazságban! Lelkünk szomjazza az élõ vizet, de a rohanó világunkban nem figyelünk a belsõ hangra, elfeledkezünk az éltetõ forrásról. Szent Terézia fáradhatatlan,Toledóba indul zárdát alapítani. Mint másutt, itt is akadályba ütközött, az egyházmegye kormányzója nem adta meg a mûködési engedélyt. Reménytelennek látszó helyzetben teljes bizalommal tudta ismét kimondani: „Urunk majd gondoskodik rólunk itt is, ahogy másutt is megtette” (XV. fejezet 5. bek.). A Szentlélek Úristen kellõ idõben olyan szavakat adott szájába, amely az elöljárót az engedély megadására késztette. A zárda anyagi feltételei hiányosak voltak, a nõvérek szükséget szenvedtek. A mûben hányszor tér vissza ez a mondat, és annak eredményeként megfogalmazott gondolat! „... éppen az anyagiak hiánya növeli legjobban a szívbéli boldogságot, már pedig az különb elégedettséget és nyugalmat biztosít minden másnál” (XV. fejezet 15. bek.). Milyen ellentmondásnak tûnik ez mai világunkban! Lehet jó, boldogság alapja, ha elveszítjük állásunkat, nincs elég pénz a család eltartásához, a bank elárverezi otthonainkat, a nyugdíjasok pénze a gyógyszerkiadásokat is alig fedezi? A gond, nehézség – tragédia – fokozott Istenre hagyatkozást kér tõlünk. Elmélyíti bennünk a hitet,

„NEKED SZÜLET TEM...”



34

MEGOSZTÁSOK

2012.08.27.

8:23

Page 34

Kármel 2012/3-4

hogy Urunk kellõ idõben kivezet a bajból, csak higgyünk! A legkisebb dolgokban is vegyük észre Isten felénk áradó szeretetét, ajándékát. Nyíljunk meg jobban, erõsödjünk jobban a szeretetben. Ha gondolatainkban, szavainkban, tetteinkben a szeretet vezet a „szívbéli boldogságot” megtaláljuk.


A toledói Szent József zárdába történõ belépések elbeszélése Isten dicsõségét szolgálják, amikor olyan erények gyakorolásában jeleskednek, mint a teljes anyagi javakról való lemondás, önmegtagadás, engedelmesség. Az erények jutalmaként haláluk órájában, a kísértésekkel szemben, Jézus védelmet adott. Kell-e ennél több? Tõlünk az Úr nem kívánja anyagi javainkról való lemondást, de lehetõséget ad családban, munkahelyen, közösségeinkben az anyagi segítség nyújtására, az önmegtagadás, engedelmesség gyakorlására. Ha nehéz az „én” akaratának, érdekének legyõzése, gondoljunk arra, mennyivel nagyobb ajándék a jó halál kegyelme. Szent Terézia belefáradt a toledói zárda alapítása körüli munkákba, a sok gondba. Örömmel gondolt arra, hogy majd itt hosszabb ideig élvezheti Ura társaságát. Az Úr másként döntött, újabb zárda alapítására hívta, ezúttal Pastranába. Az Úr szavára ismét elindult. Nekünk az is nehéz, hogy kis dolgokban következetesen Isten ügyét szolgáljuk. Nem is gondolkodunk, és azonnal mondjuk „miért”, „már megint”, „most tettem meg, tegye más”, „fáradt vagyok, világi hivatásom teljesen leköt” és sorolhatnánk kifogásainkat. Ezekkel szemben a zsolozsmát imádkozva Urunkhoz így könyörgünk: „Istenünk, dicsérjen téged ajkunk, dicsérjen lelkünk, dicsérjen életünk, és mert a te ajándékod, hogy vagyunk, legyen tiéd egész életünk”(II. hét: szombat, reggeli dicséret könyörgése).Vessük össze, hogy hogyan élünk és hogyan imádkozunk. Imánk csak kimondott szó? Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenrõl egyszer számot kell adnunk. Szent Terézia tökéletes eszköz volt az Úr kezében, akit a leírt esetben arra használt, hogy az olasz nemzetiségû Szent Benedekrõl nevezett Marianó, karmelita rendbe léphessen. Szent Terézia nem késlekedett megalapítani a második férfi kolostort. Szenvedések, nehézségek ezt a kolostort sem kerülték el. „Szenvedés”: már a szó is rossz érzést kelt bennünk, szörnyûségnek tartjuk, s az elsõ gondolatunk, hogy csak ez kerüljön el minket. Vessük szemünket Urunkra, az értünk feláldozott ártatlan, tökéletes Bárányra, arra a szenvedés áradatra, amit a mi bûneink okoztak, az ítélettõl egészen a kereszthalálig. Meg kell tanulnunk meglátni a szenvedésben az érdemszerzõ lehetõséget. Lehetõség, ami egyedül csak Urunkban értelmezhetõ.

VÉK Soproni Közössége


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

MEGOSZTÁSOK

Page 35

35

GONDOLATOK A XVIII-XXIII. FEJEZET ALAPJÁN


A

z utóbbi két alapítást alig fejezte be Szent Terézia, amikor Toledó városába a Jézus Társasági atyák írtak levelet, amelyben Salamanca városába zárda alapítását kérték. Szent Terézt eddig az ottani alapítástól a város szegénysége tartotta vissza. A döntést hamar meghozta. Az indok a mi életünkre nézve is érvényes, ha nehéz és bizonytalan ügyeinkben nem tudunk lépni: „Az Úristen sohasem fogja cserbenhagyni azt, aki neki szolgál” (XVIII. fejezet 1. bek.). Szent Teréziának ez garancia volt, s máris utazott az engedélyek beszerzéséért. Gondoljunk mi is erre és bátran induljunk azon az úton, amit Isten nekünk kijelöl! Az utunkat álló hatalmas kövek – egészségügyi probléma, anyagi, fizikai nehézség, elhagyatottság, meg nem értés – nem azért vannak, hogy elkeseredjünk, hanem Urunk segítségét kérve elhárítsuk – megoldjuk – azokat, egyre jobb emberként elõbbre jussunk. Ezt igazolja ennek a zárdának az alapítási folyamata is. A következõ „köveket” kellett félreállítani: az ördög cselvetését, amellyel a ház bérbevételét nehezítette; Szent Terézia egészségi állapota: „Nem egyszer megesett velem, hogy mikor alapításról van szó, annyi betegség és fájdalom gyötör, hogy egészen elcsüggedtem” (XVIII. fejezet 4. bek.). Miért volt ilyen bátor? Attól a hivatástól, amelynek minden eleme az Úr és ügyének szolgálata. „Vajon melyik szenvedéstõl riadna vissza az ember, ha annak árán ekkora jót tehet a kereszténységgel?” „Hiszen elég sajnos, hogy olyan sokan vagyunk, akik elfelejtjük, hogy Jézus Krisztus az igaz Isten és igaz ember mindenütt jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben” (XVIII. fejezet 5. bek.). A zárdának bérelt ház, bár tágas volt, nagyon elhanyagolt, állapota miatt nem volt bent Oltáriszentség. Az újabb ház nem sokkal volt elõnyösebb. A rossz körülmények miatt a nõvéreket így vigasztalta Szent Terézia: „Ne feledjük el, hogy a világ Urának egyáltalán nem volt háza” (XIX. fejezet 12. bek.). Ha lakhatásunk nehézségei nyomasztóak, gondoljunk az elõbb idézett mondat mélységeire. Két hónap múlva Alba de Tormes-be szólt küldetése. A zárdaalapításhoz most az Úr világi személyt is segítségül adott. Az elõkelõ, de rangjuknál szerényebb körülmények között élõ család indíttatásáról elmondottak a XXI. század minden családja, gyermek vállalására készülõ házaspárok részére is mély mondanivalóval bír. A korra jellemzõen már négy leánygyermeket nevelt a család,


36

MEGOSZTÁSOK

2012.08.27.

8:23

Page 36

Kármel 2012/3-4


ahová ötödik babaként ismét kislány érkezett. Az érkezés nem örömmel, hanem búskomorsággal töltötte el a szülõket. Hogy megszívleljük Szent Terézia tanítását, vagy megkíséreljük legalább aprópénzre váltani lángoló istenszeretetét, gondviselésbe vetett töretlen hitét idézzük õt bõvebben: „Milyen szomorú dolog az ilyesmi! Mit tudják, a halandók mi válik inkább javukra! Mit értenek az Isteni Gondviselés terveihez! Ahelyett, hogy rábíznák a dolgot az Úristenre, aki egyedül tudja a jövõt, és a szerint adja a gyermekeket, jajgatnak olyasmi fölött, aminek örülni kellene. Mint afféle szunnyadó hitû emberek nem gondolják meg és egészen el is felejtik, hogy ezeket a dolgokat az Úristen intézi” (XX. fejezet 3. bek.). Vajon mennyi család, gyermekvállalásra készülõ fiatal pár fordul elõször nyitott szívvel Istenhez, ad hálát, hogy a teremtés csodájának részesei lehetnek, kifejezik bizalmukat Istenben, rábízzák születendõ gyermeküket, akit Õ szõ egybe a rejtekben. Azok a családok, akik számára Isten nem a gyermeknevelést jelöli ki, képesek-e az Úrra hagyatkozni, meghallani szavát, hogy békét és örömet leljenek, a szenvedés és kudarcérzés helyett. A zárdaalapításnál az Úr eszköze az ötödikként érkezett leány és férje voltak.Telket, házat beszerezték, már csak arról kellett dönteni, hogy milyen szerzetet hívjanak. Az ördög munkába kezdett, a megkeresett szerzetesek lebeszélték õket a tervük megvalósításáról. Az Úr beavatkozott, a szerzetesrend megtalálása tervei szerint történt: kellõ idõben azt a szerzetest küldte hozzájuk, aki a Kármelhegyi Boldogasszony zárdáiról beszélt nekik, s ajánlotta, hogy hívják Szent Terézt. Innét már rövid idõ, hogy a zárdában megkezdhették Isten szolgálatát. A mi életünk fontos döntéseinél is ott a kísértõ. Nem akarja, hogy az Isten felé vezetõ úton járjunk, hogy ügyeinket úgy intézzük, hogy azzal Isten di-

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

MEGOSZTÁSOK

8:23

Page 37

37

csõségét szolgáljuk. Minden ügyünket bízzuk Urunkra, higgyünk abban, hogy kellõ idõben beavatkozik, nem engedi, hogy elvesszünk. Újabb küldetés, amit a Szent elmerült belsõ imájában kap: alapítás Segoviában.A tárgyi feltételekrõl ebben az esetben sem Szent Teréznek kellett gondoskodni, eszközül az Úr egy jómódú özvegyet és leányát választotta. Ahogy Szent Terézia fogalmazott: „Hogy ne essék meg az alapítás szenvedés nélkül [...] erõs lázam volt az úton odafelé, ott is folytonos étvágytalanság gyötört, továbbá belsõ bajok, mint például nagyfokú szárazság és lelki sötétség” (XXI. fejezet 4. bek.). Ismét a „szenvedés”, ami úgy tûnik, kell, hogy az igaz ügyet mindentõl megtisztítsa. Ezt nekünk is mindig szem elõtt kell tartanunk. Ne büntetést, hanem a tisztító szeretetet keressük benne. Az alapítás ünnepélyes eseményei megtörténtek és máris egy újabb nehézség: püspöki helynök utasítása tiltotta be az újabb szentmise bemutatását, az Oltáriszentséget elvitette. Az indok, hogy a püspöki engedélyt nem foglalták írásba. Milyen ismerõs történések! Hányszor tapasztaltuk, hogy amikor már minden elintézettnek látszik, jön egy újabb cselvetés, akadály, ami letör, visszavet minket. Jézus tanítása szerint ügyes intézõként kezdünk sáfárkodni, vagy félmegoldásokért kapkodunk. Szent Teréziának ügyes intézõként kellett reagálni, még inkább, hogy a ház megvásárlása peres eljárásokat is zúdított rá. Az Úr nem hagyta el övéit. Alapítás Beas városában, ismét egy olyan kihívás, amihez a szükséges ház már rendelkezésre áll, a helyiek kérték az alapítást. Szent Terézia vonakodott, de „ha az Úr akar valamit, bármennyire ellenezzük és akárhányszor, éppen bennünket használ föl eszközül az illetõ dolog kivitelében” (XXII. fejezet 3. bek.). Ha valamitõl olyan könnyûszerrel, nyugodt szívvel szabadulunk, lehet, hogy csak olyan emberi törekvésünk, ami ha megvalósul nem szolgálta volna Isten nagyobb dicsõségét. Az alapításhoz minden együtt volt. Nem furcsa? Egyetlen alapítás, ahol semmi ördögi cselvetés, szenvedés? Így is lehet? Nem. A szenvedést ezúttal a házat alapítóit érte. Amit errõl épülésünkre Szent Terézia leírt, nemcsak kortársait lelkesítette, hanem minket is töltsön el lobogó szeretettel, Isten iránti mély bizalommal. Az alapítók egy istenfélõ jó keresztény család két leánya voltak. Az idõsebbik lány 14 éves volt, amikor az Úr megváltoztatta gondolkodását, megkapta a hivatás kegyelmét. A feszületen függõ Jézust szemlélve vágyódott a szenvedés után. Fogadalmat tett szüzességre és, vágyódott az engedelmességre. Mekkora az Isten kegyelme, hiszen egy tipikusan világi leány ezt ki sem érdemelhette! Mi mirõl elmélkedünk a Szent Kereszt elõtt? Megérinti lelkünket, mélyíti szeretetünket, megfogadunk bármit is? Be kell látnunk, hogy érzelmeink felületesek, és az értünk vállalt szenvedést, annak mélységét fel sem fogjuk. A gyermek zárdába vonulását a szülõk nem támogatták, ezért idejét lelkigyakorlatok végzésével töltötte, és „az Úr, hogy alaposabban próbára tegye, nagy és fájdalmas betegségekkel kezdte meglátogatni” (XXII. fejezet 12. bek.). Rendbe lépéssel nagyon súlyos állapota miatt




38

2012.08.27.

8:23

MEGOSZTÁSOK

Page 38

Kármel 2012/3-4

senki sem biztatta. Betegágyán az Úrhoz fohászkodott, hogy a szerzetesi élet utáni vágyát oltsa ki, vagy a megvalósításához adjon erõt. Isten elõtt semmi sem lehetetlen: egyetlen nap alatt visszaadta a leány egészségét. A gyógyulás a fizika törvényeit messze meghaladta. Napjainkban is hallunk olyan gyógyulásokról, amelyben Isten erejét csodálhatjuk. Hány kétségbeesett kérés hangzott el, hogy hozzátartozónkat miért nem gyógyította meg az Úr, vagy éppen saját egészségünket miért nem kaphatjuk vissza. Töltsön el minket erõvel, megnyugvással, hogy az nem szolgálta volna jól jövõnket, örök életünket. Legyünk hálásak Isten döntéséért, keressük, hogy miben, hogyan erõsítsük, tisztítsuk lelkünket, hogyan lehet példánk mások segítségére. Az egészségét visszanyerõ leány a királyig ment, hogy a zárda alapításához szükséges engedélyt megszerezze. A szerzetesrend kiválasztásában az Úr támogatta. Szent Terézia még Beásban van, amikor körvonalazódik egy újabb alapításra vonatkozó feladat. Kitérõként Gracián Jeromos atyának kármelita rendbe történõ belépését mondta el, hogy lássuk Isten nagyszerû terveit, csodáljuk a módot, ahogy megvalósítja azokat, szemléljük a Szûzanya közbenjáró kegyelmét. Ha gyermeket nevelünk és tapasztaljuk rajta a meghívás kegyelmét, ne a sátán eszközeiként saját világi terveink, vágyaink megvalósítására ösztönözzük; hanem imádságos szeretettel támogassuk, ajánljuk Szûzanyánk kegyelmébe. VÉK Soproni Közössége


AZ ALAPÍTÁSOK KÖNYVÉNEK XXII - XXIII – XXIV. FEJEZETEI

E

zeket a fejezeteket olvasván rádöbbentem arra a valóságra, hogy bizonyos értelemben azonosulok azzal a bizonyos Katalin nõvérrel, akit elõzõleg az édesapja férjhez akart adni, de õ nem tudta elviselni, hogy valakinek alá legyen rendelve. Katalin nem tudta megmondani, hogy honnan vette ezt a határtalan gõgöt. Föltekintett a feszületre, elolvasta a feliratot és valami világosság támadt a lelkében és annak a fényénél megértette az igazságot. Belátta nyomorúságát s óhajtotta, hogy mások is megismerjék õt ezen oldaláról. Isten megváltoztatta életét, vágyat keltett benne a szenvedés után, ugyanakkor mélységes alázatossággal töltötte el, megismerte és megutálta önmagát. Fogadalmat tett szüzességre, szegénységre és engedelmességre, végül belépett

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

MEGOSZTÁSOK

8:23

Page 39

39

a Kármelbe. Katalin nõvértõl eltérõen, aki nem tudta honnan ered ez a gõg, én azt tudnám mondani önmagamról, hogy tudom honnan ered az én gõgöm, ha nem is tudom pontosan, de legalább sejtem. Én azért nem is nevezném gõgnek az ifjúkori magatartásomat, hanem inkább a szenvedéstõl való félelemnek. Gyermekkoromban sok megaláztatásnak voltam a tanúja, ez a dolog félelemmel, de ugyanakkor makacssággal töltött el engem. Még gyermekkoromban elhatároztam, hogy ha felnövök engem soha senki nem fog megalázni, mert én ezt nem fogom megengedni, mégis mindenki megalázott. Az egész életem csupa szenvedés és megaláztatás volt.Volt egy olyan idõszak az életemben, amikor letértem az Isten útjáról, nem jártam szentmisére, nem imádkoztam. Mivel mindig a jót akartam cselekedni, a gonosz lélek azt sugallta nekem, hogy nincs szükségem Istenre, ha mindig a jóra törekszem. Késõbb megtérésem után a gyóntató atyám felvilágosított, hogy ez kevélység Istennel szemben. Ha visszatekintek az eddigi életemre, rájövök, hogy hálával tartozom Istennek amiért megáldotta az életemet sok szenvedéssel és megaláztatással. Megköszönöm neki, hogy belökött a Kármelbe Marcell atya szavai szerint, mivel Õ a végtelen szeretet, nem akarja, hogy egy is elveszszen azok közül, akiket az Atya neki adott. Az Úr jobban tudja mennyi szenvedésre van szükség ahhoz, hogy a bûnök rozsdája lehulljon rólam. Legyen áldott az Úr minden kegyelemért, amellyel megajándékozott engem. Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Julianna OCDS VÉK – Csíkszereda




40

2012.08.27.

8:23

MEGOSZTÁSOK

Page 40

Kármel 2012/3-4

AZ ALAPÍTÁSOK KÖNYVÉNEK XXV – XXVI - XXVII FEJEZETEI

N


em tudom Õ Szent Felsége akarta-e, hogy kissé megpihenjek, vagy pedig a rossz szellemnek fájt, hogy annyi zárda létesül, s hogy oly buzgón szolgálják bennük az Urat, elég az hozzá, eltiltottak a további alapításoktól. Egyszóval fogságra ítéltek. Mondom nektek leányaim irgalmas a mi Urunk s mennyire nem hagyja cserben az olyan embert aki neki szolgálni igyekszik. Mindez nemcsak nem szomorított el, hanem oly boldoggá tett, hogy alig tudtam hová lenni örömömben. Nem tudom miért voltam így vele, mert más alkalmakkor amidõn súlyos rágalmazásoknak és támadásoknak voltam kitéve, nem éreztem így. Pedig az ellenem emelt vádak közül az egyik a lehetõ legsúlyosabb természetû volt. Ami azt illeti, hogy nem volt szabad többé alapítanom, valóságos áldás volt reám nézve. Hiszen már régóta vágyódtam azután, hogy életemet csendes visszavonultságban fejezhessem be. Igaz, hogy azok, akiktõl a tilalom származott, nem így gondolták a dolgot, sõt azt hitték, hogy a képzelhetõ legsúlyosabb csapást mérik reám. Azt hiszem örömömnek fõ oka az a gondolat volt, hogy ha a teremtmények ily módon fizetnek nekem, a Teremtõ bizonyára meg van velem elégedve. Tapasztalatból tudom, hogy aki földi dolgokban vagy pedig az emberek dicséretében keresi boldogságát, nagyon téves úton jár, eltekintve attól, hogy mindebbõl édes kevés haszna van. Mert hiszen az emberek ma így gondolkoznak holnap úgy. S amit csak az imént dicsértek most leszólják. Áldott légy én Istenem és Uram, aki változatlan vagy most és mindörökkön örökké. Ámen. Aki neked szolgál élete végéig az vég nélkül fog élni a Te örökkévalóságodban.

Szent Józsefrõl elnevezett Csíkszeredai Világban Élõ Kármelita Testvérek

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 41

MÉRHETETLEN KINCSEK – EMLÉKEZÉS

41

A MAGYAR KÁRMEL KINC SEI

Szita Irén OCDS

MÉRHETETLEN KINCSEK – EMLÉKEZÉS 3. RÉSZ

A

barakkban emeletes ágyakon feküdtünk, és ott már nem volt az a kemény szigorúság, munka végeztével beszélgethettünk egymással. Sokszor az ágyam köré gyûltek, mindenki elmondta fájdalmát, bánatát, szenvedését, lelki gyötrelmét, és én, a törékeny, fizikailag leromlott ember tartottam bennük a lelket, vigasztaltam õket és igyekeztem a szenvedõ Jézusra irányítani a szemüket. Nagyon hallgattak rám, és én örültem, mert mindenki imádsággal az ajkán próbált elaludni.Természetesen voltak idõk, nem is kevésszer, amikor én is elcsüggedtem. De kértem Jézust, ha bennem is minden elsötétül, ne engedje, hogy ezt mások is észrevegyék, mert akkor õk is elhagyatottak lesznek. Nem tudom, hány hónapig is voltunk Szigethalmon, de egyszer csak jött a parancs, a rabok egy részét el kell szállítani. Szétszakítottak bennünket, akik ott maradtak, azok jártak jobban. Volt sírás, amikor felraktak minket egy ponyvás teherautóra és mentünk-mentünk, nem tudtuk hová. Néhány óra utazás után kiderült, hogy egy újabb fogolytáborba, Mélykútra kerültünk kõmûvesek mellé segédmunkásnak. Ez aztán megint kemény idõszak volt! Barakkokban laktunk Bernátkúton. A munkahely Mélykúton volt, 3-4 km távolságra egymástól. Mezõkön kellett átvágni, úttalan utakon, esõs idõben bokáig, vagy akár térdig érõ sárban caplatva. Itt már köztörvényes bûnözõkkel raktak




42

2012.08.27.


8:23

Page 42

Kármel 2012/3-4


össze bennünket, és errõl csak ennyit mondok: pokolbéli helyzet volt. A szigethalmi társakkal, akikkel megszerettük egymást, igyekeztünk együtt maradni, már amennyire lehetett. Így például Matyasovszky Mátyásnével, aki a zsolnai majolikagyár tulajdonosának a lánya volt, Dr. Hódy Klára orvosnõvel, Nánási Lászlónével, aki egy gyáros felesége volt és még néhány asszonnyal. Persze nem egy helyen dolgoztunk, volt akit a tehenészetben dolgoztattak, az orvosnõ a betegeket ápolta, mi többiek meg minden reggel, vasárnap kivételével hajnalban indultunk Mélykútra. A férfiak összeláncolva, a nõk mellett farkaskutyák, õrök kíséretében.Téglát hordtunk, köveket, cementes zsákokat rakodtunk. Hát ezt már nem tudtam elviselni, a sárba folyton beleragadva cipekedni, mindenem fájt, az erõm elfogyott, belázasodtam. Így pár napra a bernátkúti barakkban maradhattam. Klári gyógyítgatott. Pár nap után azonban megint kirendeltek, mennem kellett. Ismét megbetegedtem, akkor már civil orvost is hívtak, aki azt mondta, nehéz fizikai munkára alkalmatlan vagyok, tegyenek irodába, miután a rabokból kerültek ki a bérszámfejtõk is. Ez nagy könnyebbséget jelentett, bár ezután is be kellett járni Mélykútra, mert az iroda ott volt. Folyton megfáztam, mert ha az úton vizesek lettünk, nem volt váltás ruha. Ezen a helyen az volt az egyetlen jó, hogy minden hónapban lehetett látogatni bennünket, amikor már emberibb módon az udvaron fogadhattuk látogatóinkat. Hosszú asztalokat összetoltak, mindkét oldalon padok, s szemben ülhettünk egymással. Fegyõr nem állt mellettünk, csak cirkált fel-alá. Azt hiszem félóra volt a beszélgetési idõ. Sõt, csomagot is átvehettünk. Most aztán könnyû volt Jézus Szent Testét megkapni. Így történt, hogy egy látogatási napon nem Arankám, hanem Bernát atya jött hozzám, mint testvérem, Szita Gyula néven. Szerencsénk volt, hogy nem igazoltatták. Sokat kellett gyalogolnia, átgázolni sáros, rögös utakon. Emlékszem, nagyon elfáradt, megizzadt. Akkor döbbentem rá, hogy én nyomorék, minden nap megteszem ilyen körülmények között a 3-4 km-es utat, honnan is van nekem ennyi erõm! Honnan? Hát attól, Aki nekem mindig erõt adott! Bernát atya is hozta az otthoni finomságokat és a legnagyobb boldogságomat jelentõ Kincset, Jézust. Az Õ Szent Teste mindig velem volt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá – ha kellett, csodával határos módon is. 1953-ra nagyon tönkrementem, többnyire olyan beteg voltam, hogy alig tudtam felkelni. Akkor már csak a barakk körül tettem-vettem, meg Klárinak – akit ártatlanul négy évre ítéltek összeesküvés miatt – segítettem a betegápolásban. Nem csak én voltam az egyedüli, akit annyira tönkretettek.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 43


43

Egy napon jött a hír, hogy akik jól dolgoztak, viselkedtek, szabadulnak. Minden nap regisztrálták a teljesítményt. Azoknak, akik 100%-ot teljesítettek, mégha nem is járt le a büntetési idõ, elengedtek 1-2 hónapot. Megkapták a civil ruhájukat, amit kezdetkor a rabruha váltott fel. Kabátom nem volt, mert azt idõközben haza lehetett küldeni. Hazaküldtem, hiszen évekig tartó büntetést szabtak ki rám. Hideg idõ volt, Hódy Klári orvosnõ odaadta a saját kabátját, mondván, én messzebbre utazom és õt még úgysem engedik el, mert késõbb kezdte a rabságot. Ahogy várakoztunk az udvaron, odajött hozzám a táborparancsnok: „Maga Székesfehérvárról fog szabadulni.” Pár percen belül megjelent egy dzsip, beültettek két fegyveres közé, és egy udvaron szállítottak ki, hasonlóan a kezdethez, csak az Veszprémben volt, ez meg Székesfehérváron. Levittek egy pincébe, olyan cellába, amelynek még ablaka sem volt, egy halvány fényt adó izzó égett.Volt benne egy priccs, fa fejrésszel, egy szál pokróc, egy kicsi lavór lent a földön meg egy kis kancsó. Hamarosan két civil termett ott, azt mondták nekem: „Te rohadt dög, nézz körül, míg módod van, mert itt fogsz megdögleni. A pokrócot vagy alád, vagy föléd teszed, de a kezeidet nem takarhatod el.” Bezúdítottak a földre egy fél vödör vizet és a vasajtó bezárult. A döbbenettõl nem tudtam magamhoz térni. Akkor már nem volt velem a szentségi Jézus, mert magamhoz vettem, már csak a szívemben élt, de ott is elrejtõzött. Nagyon hideg volt, vacogtak a fogaim, de nemcsak a hidegtõl, hanem a félelemtõl is. Nem jutott eszembe semmi, úgy gondoltam, talán ez nem is igaz, csak rémálom, majd felébredek... Napokon keresztül dideregtem, a csontjaimig hatolt a hideg. Idõközönként lejött a két civilruhás ember, de ocsmány szavakon kívül nem hangzott el más. Nem kívántak tõlem semmit, az volt az érzésem, csak megnézik, élek-e még. Testi-lelki kínjaimat nem tudom leírni.Teljes sötétség, elhagyatottság, hiába fohászkodtam Jézushoz, égi Édesanyámhoz, szeretteimhez, akik biztosan az égben vannak, a szentekhez, semmi segítség, mintha meghalt volna bennem minden. Nem tudtam, éjszaka van-e vagy nappal.Vízben fõtt répafélét adtak néha, azt sem rendszeresen, meg egy kancsó vizet azzal, hogy vagy megiszod vagy megmosdol. Mosdásra úgysem lett volna elég, nem tudom, mit is tettem. Ezen a szörnyû helyen is voltak irgalmas emberek az õrök között, akik biztosan akkor, amikor tiszta volt a levegõ, egy-egy darab kenyeret nyújtottak be és szánakozva mondták, edd meg. Nem tudtam enni, de hogy meg ne sértsem õket jószándékukban, a fából készült fejtartó alá, aminek az alja üres volt, oda rejtet-




44

2012.08.27.


8:23

Page 44

Kármel 2012/3-4


tem a kenyereket. Reggelre vagy másnapra hosszú penész keletkezett rajtuk. Mire aztán elengedtek, egészen össze voltak szõve penésszel. Sosem tudtam, nappal van-e vagy éjszaka, milyen nap, este vagy reggel.Többen is voltak a pincecellákban, mert behallatszott a verés, jajgatás, ajtócsapkodás, de egyszer behallatszott a mennydörgés is. Jó érzés fogott el az égi hangok hallatán. Aztán már azt hiszem, az õrület határán voltam, azon kezdtem gondolkozni, ki is vagyok én, és egyáltalán élek-e, vagy hol élek... Hát ilyen lenne az örök élet? Állatokat, patkányokat láttam futkosni a vizes cementen és annyira megrémültem, hogy mindenképpen ki akartam szabadulni onnan. Erre nagyon világosan emlékszem, odamentem a vasajtóhoz és megvertem az öklömmel. Bizonyára valóban meg is tehettem, nem csak akartam, mert egyszercsak a földszinten találtam magam egy nyitott ablak mellett ülve.Teljesen megzavarodva körülnéztem, egy fegyõr volt ott és kérdezte, most már jobban vagyok, ugye? Kisvártatva újra levittek a cellába. Nem emlékszem, hogyan viselkedtem, imádkoztam-e vagy csak voltam. Nyílott az ajtó, jött az egyik civil és azt mondta: „Hoztam orvosságot, de ezt a fülébe kell betenni.” Azt hiszem, kiabáltam, nem kérek semmi gyógyszert, kérem, öljenek meg. De õ nem tágított, majd meglátom, milyen jót tesz ez a gyógyszer, de csak este szabad alkalmazni. Ezzel kiment. Úgy gondoltam, este agyonlõnek. Pár óra telhetett el, amikor visszajött és azt mondta: „Ma este, ha besötétedik, hazamehet.” Ismét csak azt hittem, este kivégeznek és azt feleltem rá: „Gyilkosok!” Készültem a halálra, de semmi fennköltség, öröm, hogy az égi hazába mehetek, nem volt bennem. Agyongyötörten vártam az ajtó nyitását, ami be is következett és a két civil az ajtó felé mutatott. Elindultam, gondolva az enyéimre, hogy soha többé nem látom õket. Nem ez történt. Felvittek egy szobába, átadták a szabaduló papíromat és valami pénzt azzal, hogy most induljak az állomásra, váltsak jegyet és mehetek haza. Ekkor sötét volt már. Egy õr kikísért a kapuig, megmutatta az irányt. Leírhatatlan, mit éreztem, nem is akartam elhinni a sok megdöbbentõ csalódás után. Folyton úgy éreztem, hogy követnek, megint visszavisznek egy még szörnyûbb helyre. Mikor hazaértem, akkor tudtam meg, hogy három hétig voltam a fehérvári ÁVH pincéjében. Amikor az állomásra értem, – elég kihalt volt – a csarnokban egy takarítónõ dolgozott. Körbenéztem, nem vettem észre a jegypénztárt, megkérdeztem tõle, hol lehet jegyet váltani? Gondolom, azt hitte, hogy ez egy bolond, odamutatott: „Nézze, mekkora betûkkel van kiírva a jegypénztár”. Nem csodálkozom a takarítónõn, mert szörnyen nézhettem ki. Megváltottam a jegyem, a vonatot is megtaláltam, és éjjel fél 12-kor hazaértem. Kopogtattam Arankám szobájának az ablakán, aki megérezte, hogy én vagyok. Elkiáltotta magát: „Megjött Irénke!” Ez olyan megrázkódtatást jelentett Édesanyám számára, hogy nem talált ki a szobából. A padlásra indult fel, ami a spájz-

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 45


45

ból nyílt. Szüleim akkor már sejtették, hogy jönnöm kellene, mert 3 hétig minden nap megjelent egy rendõr a lakáson, kérdezve, hogy megjöttem-e. Ugyanis további fél évig rendõri felügyelet alatt álltam, a várost nem hagyhattam el csak engedéllyel és rendszeresen jelentkeznem kellett. Amikor Arankával összeöleltük egymást, sem Édesanyám, sem Édesapám nem jött elém.Akkor derült ki, hogy Anyám a padlásra ment, Édesapám meg a szobában fekve, nyakig felhúzott paplannal, nem tud beszélni. Édesanyám végre elõkerült, de neki se jött ki hang a száján, az örömtõl elvesztette a hangját, 3 napig csak suttogva tudott beszélni. Megkezdõdött a másik fajta kálváriám. Furcsának tûnt, hogy Édesapám nem tud beszélni. Másnap tudtam meg a borzasztó eseményt, a gége mûtéttel. Kanülön keresztül lélegzett és beszélt a maga módján, amit mi megértettünk, mert nagy akaratereje volt, és szépen megtanult beszélni. Akkor tudtam meg, drága kis Arankám mennyit szenvedett, aki elõttem titkolva némán viselte ezt a nagy keresztet. Ha hozzám jött, nekem mondott jót itthonról, ha pedig tõlem jött, szüleimet vigasztalta jó hírekkel. Õ volt az igazi hõs! Teljesen leromlott állapotban kerültem haza, éhezési oedemával, ami belsõ szerveimet is tönkretette. A fogínyem annyira elsorvadt, nemhogy fogam, de még ínyem sem maradt. Így aztán egy másfajta keresztút várt rám itthon. Annak ellenére, hogy most már agyongyötört, tönkrement szeretteimmel lehettem, nem jelentett nagy vigaszt, mert éreztem nagyfokú testi elesettségemet. Kicsit szemrehányást is tettem Jézusnak, hogy miért nem könyörült meg Enyéimen. Ezt nagyon sajnálom, hogy megtettem, de legalább azt is megtapasztalhattam, mennyire gyarló vagyok, milyen labilis az én Jézus iránti szeretetem. Mondhatom, megélhettem a lelki és testi szenvedéseknek legkülönbözõbb fokozatait, amiket most úgy éreztem, sokkal nehezebbek, mint a börtön volt. A teljes Jézusra utaltság óriási kincs, amikor az ember ezt felfedezi. Itthon sok ember jött segítségemre, szerettek, dédelgettek, így Jézus bizonyos mértékig háttérbe szorult és mindjárt meg is látszott az eredménye, nem voltam olyan igazi kapcsolatban Vele. Igazán sokszor kívántam, mikor meg-megéreztem hûtlenségemet, hogy többre értékeltem most már az emberi segítséget, szeretetet, – bár csak haltam volna meg a börtönben, mert úgy éreztem, ott teljes szívembõl tudtam szeretni Jézust. Ott bármilyen szenvedés ért, már az elsõ pillanatban készséggel fogadtam, sok idõm volt a szenvedõ Jézussal




46

2012.08.27.


8:23

Page 46

Kármel 2012/3-4


együtt lenni, Õ volt az én erõm és örömöm. Mindig vissza kell térnem erre, mert abban az idõszakban a lelki szenvedésbõl bõven kijutott. Ennek a keresztútnak is különbözõ állomásai voltak. Az egészségem annyira rossz volt, hogy az elsõ idõkben munkáról szó sem lehetett, mert hiszen 3 hét alatt 25-30 kg-ot fogytam, ami mind víz volt. Egy nap még háromszor is át kellett öltöznöm, mert még a szék is vizes lett, ahol ültem. Orvostól-orvosig vittek. Keszthelyen, dr. Liposits Elemér fõorvos osztályán transzfundáltak, pár hétig a kórházban feküdtem, de egyszercsak azt mondta, vigyenek okosabb emberhez. Ekkor kerültem fel Pestre a II. sz. Belklinikára, ahova úgy emlékszem, drága jó Tamás atya testvére, a Feri révén jutottam. Sokféleképpen kezeltek, borjúhypophysis átültetést is kaptam, mert a belsõ elválasztású mirigyek rosszul mûködtek. Hosszú-hosszú ideig tartott, mire valamit javultam. Nagy volt bennem az akarat a felépülésre, hogy tudjak álláshoz jutni. No meg a rendõrség is a nyakamon volt, hogy már mikor helyezkedem el. Történt egyszer, hogy Cser-szegtomajon ércet találtak és ott egy bányát alakítottak ki, ahova engem fizikai munkásnak felvettek az ÁVH tudtával. A bányamérnök, akinek a nevét már elfelejtettem, nagyon rendes ember volt és azt mondta, igaz ugyan, ki van adva, hogy engem csak fizikai munkára alkalmazhat, de õ bevisz a bérszámfejtésre. Nagyon örültem. Egy hónapig lehettem ott, mert az ÁVH megbüntette a mérnököt, kirakta állásából, mivel megszegte az utasításukat. Annyira megviselt ez az eset, hogy ott kellett hagynom. Az izgalmakat még a mai napig sem bírom. Ezután ismét csak az következett, hogy egyik kórházból ki, a másikba be, de az idõközönkénti kis javulás alatt is igyekeztem dolgozni. Így kerültem dr. Medgyasszay Béla ügyvéd irodájába, aki figyelembe vette betegségemet, beleegyezett, hogy akkor menjek dolgozni, amikor tudok.Természetesen ki is használta ezt a kedvezményt és hol be, hol kijelentett az SZTK-ból. 8 évig tartott ez a nagyon nehéz idõszak. Az vetett véget ennek a furcsa helyzetnek, hogy egy alkalommal megjelent az ügyvédi irodában dr. Krutsay Miklós kórházi fõorvos lakás problémájával és én az ügyvéd távollétében felvettem a tényállást, sõt elintéztem az ügyét. Rendkívül meg volt elégedve és megjegyezte, szeretne õ is egy ilyen munkatársat, nem volna-e kedvem a kórházban dolgozni. Ugyanis Arankát ismerte,

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 47


47

mert akkor már õ ott dolgozott. Idõközben Aranka is elvégezte a 3 éves ápolónõképzõt és az akkori kórházigazgató, dr. Szutrély Antal, aki egyben sebészfõorvos is volt – látva Aranka rátermettségét és lelkiismeretességét, az osztályán fõnõvérként alkalmazta. Nagyon örültem a lehetõségnek, már csak azért is, hogy Arankával egy helyen dolgozhattunk. Amikor a kórházba kerültem, én is elvégeztem a 2 éves általános asszisztensi és a 3 éves laborasszisztens képzõt. Az is egy csoda volt, hogy én még ennyit tudtam tanulni, mégpedig úgy, hogy minden kollokviumom és a végén az államvizsgám is kitûnõre sikerült. Nem dicsekedni akarok ezzel, hanem megmutatni, hogy az átélt lelki gyötrelmek után, leromlott testi állapotban Isten még ennyi erõt adott. 1957. szeptember 27-én drága Édesapánk meghalt. A jó Bernát Atya volt ott halálánál és bizonyára õ is emlékezik utolsó szavaira: Jézusom szeretlek. Isten akaratában teljesen megnyugodva halt meg, 64 éves korában. Drága Édesanyánk 18 évvel élte túl Édesapánkat, szintén szentül halt meg. Halála után mindenkinek feltûnt arcán szép mosolya, azt mondták még idegenek is: hiszen nem is halt meg! Igen, így van. Sokat szenvedett drága Szüleink nem haltak meg, csak a Mennyországba tértek, hogy rajtunk még jobban tudjanak segíteni. Azt hiszem, itt kell befejeznem. A leírtakon kívül még sok minden rejtõzik a szívemben. Azért írtam le ennyit is, hogy drága jó Tamás Atyánk, aki mindezekrõl nem igen tudhatott, lássa, mennyi jó származott abból, hogy ismertük egymást. Jézus mérhetetlen kincsekkel halmozott el, amiket nem tudok eléggé meghálálni. Méltatlan voltam és vagyok is kegyelmeire, de örülök nyomorúságomnak. Nagy dolgokra adott erõt Jézus, de soha nem voltam elbizakodott, mert mindig éreztem, Jézus cselekszik bennem és általam, magamtól semmi sem vagyok. Sokszor átéreztem ezt. Kérem imáit drága jó Tamás Atyám, hogy Jézus bocsássa meg bûneimet, amikkel a „szent évek” után, már „jólétemben” megbántottam és elfelejtettem jóságát. Ezzel véget ért ez a mérhetetlen erejû tanúságtétel. Valóban „mérhetetlen kincsek” birtokosai lettünk mi is, ahogy Szita Irén nõvérünk Krisztussal együtt megélt szenvedéseit szemléltük. Élõ és megfogható tanúságtétel ez arról, hogy Krisztussal mindent ki lehet bírni és mindent át lehet élni. Hálámat fejezem ki Irénkének a Kármel újság olvasói nevében, hogy megosztotta velünk mérhetetlen kincseit, ezzel mérhetetlen reményt és erõt ajándékozva nekünk. Valamint hálámat fejezem ki Dr. Szutrély Péternek, aki az Úr iránti és Irénke iránti szeretetbõl ezt a szöveget rendelkezésemre bocsátotta, valamint Szutrélyné Fodor Beatrixnak, aki a szöveget gondozta. Örömhír, hogy Dr. Szutrély Péter jóvoltából ez a tanúságtétel megjelent egy külön kötetben is a Minerva Kiadónál (Budapest, 2012). Megrendelhetõ: 06 30 401 66 86-os telefonszámon, vagy: [email protected] email címen (Ára: 900.-Ft. plusz postaköltség.) P. Renátó




48

2012.08.27.

KELLER LÕRINC JUVENÁL OCD ÖNÉLETRAJZA

8:23

Page 48

Kármel 2012/3-4


KELLER LÕRINC JUVENÁL OCD (1921 – 2009) ÖNÉLETRAJZA Rendkívüli örömünkre szolgál, hogy közzé tehetjük Juvenál atyánk saját maga által írt életrajzát. Igen, merthogy létezik, hála az Úrnak. Juvenál atyánk 2007-ben (két évvel halála elõtt) kapta rendi elöljárójától a felkérést, hogy írja meg élete emlékeit. Ezt az önéletrajzot most teljes terjedelmében közölni fogjuk, természetesen részekre bontva. Egyúttal pedig a Kármel újság olvasói nevében szeretném hálás köszönetemet és nagyrabecsülésemet kifejezni Kerekes Margit OCDS nõvérünknek, a csongrádi VÉK tagjának, aki az Úr iránti szeretetbõl és Juvenál atya iránti õszinte tiszteletébõl és gyermeki szeretetébõl fakadóan a kéziratot feldolgozta és begépelte. Az Úr legyen érte a jutalma! P. Renátó

ÉLETEM (1. rész) Ma, 2007 okt. 8.-án, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén kezdem el életem történetének, visszaemlékezéseimnek megírását. Teszem ezt Mihály Atyának kérésére, aki Albert Provinciális Atya akaratát tolmácsolta felém. Isten akaratát látom ebben, és készségesen engedelmeskedem A Szûz Anya Szeplõtelen Szívén keresztül a Legszentebb Szentháromságnak hálából ajánlom ezt az írást, és kérem a Szentlélek Úristen segítségét, hogy vezesse gondolataimat, és legyen segítségemre emlékeim felidézésében.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 49


49

SIS BENEDICTUS!

Szülõfalum – Kunsziget

E

kis falu a Kis-Alföldön, a Mosoni-Duna jobb partján található. Budapestrõl Bécs felé haladva, Abda községet elhagyva, Öttevényre érkezünk. Itt jobbra térve, kb. 2 km után Kunszigetbe érkezünk. Sokakat gondolkozásra késztet, – fõleg néprajzkutatókat – a falu nevében a „Kun” szócska, hiszen ezzel az elõnévvel jelzett települések nem ezen a vidéken találhatók. Itt, ebben a színtiszta katolikus faluban születtem, itt kezdõdött el életem 1921. július 22-én. Szent Lõrinc (a vértanú) lett a védõszentem, aki a falunk templomának is névadó szentje, és a búcsú ünnepe aug. 10-én van. De minden bizonnyal az is befolyásolta a szüleimet, hogy nagyapám és dédapám is ezt a nevet viselte. Szüleim

Édesapánk, Keller Antal is ebben a faluban született, 1884-ben. Õsei németek voltak, de õ már nem tudott németül. Gyermekkoromban még kezemben forgattam a német imakönyvet, melyet õseink is használtak. Egyik unokaöcsém próbálta felkutatni német õseinket, de nem sok sikerrel: csak Dunaszigetig jutott el. Mélyen vallásos ember volt, a gyõri Kármelben harmadrendi tag volt.




50

2012.08.27.


8:23

Page 50

Kármel 2012/3-4


Nagyon jó hallása, és igen szép énekhangja volt: a Passióban õ énekelte Jézus szövegét. Édesapánk a falu tekintélyesebb férfitagjai közé tartozott. Önkéntes tûzoltó volt. Késõbb gabona-cséplõgépet is vásárolt, a hozzátartozó kiegészítõkkel együtt, melyet õ vezetett. Édesanyánk Blaskovics Etel, 1886-ban született, lengyel származású volt, de már õ sem beszélt lengyelül. Édesapja Blaskovics Ágoston, mely nevet némelyek Blaskovits-nak írtak, mert nemesi származású volt. Édesanyám még saját szemével látta és olvasta az õsi nemesi lapot és címert, melyben „Ökör” volt a jel. Édesanyánk szelíd, hallgatag, nagyon ügyes asszony volt. Rokkáján font, és maga szõtte a család fehérnemû ruháinak anyagát, majd saját kézzel, ügyesen meg is varrta azt. Igen jól fõzött, és nagyon finom réteseket sütött. 1904-ben kötöttek házasságot. Közös életük elején volt egy kis összezördülés. Egyik vasárnap reggelen, mosakodás közben édesapám egy törölközõvel – tréfából-e vagy komolyan –, de meglegyintette édesanyámat. Õ ezt zokon vette, és azonnal hazament a szüleihez. Sírva elmondott mindent, és kijelentette, hogy õ nem megy vissza az Antihoz. De a szülõk okosan elmagyarázták, hogy az nem úgy van, mert sokat kell tûrni a házasságban. Hamarosan megérkezett a „bûnös” férj is, bocsánatot kért, és szépen hazamentek Ettõl kezdve a legnagyobb béke és egyetértés volt közöttük, soha nem hallottunk heves vitát, vagy indulatos veszekedést közöttük. Lakásuk az ún. malom-ház volt, ma a Luka Istvánék laknak benne. Kunszigetben 8 gyermek született. Sorrendben: 1. Anti bátyám – már mint 20 éves legényre emlékszem rá, aki a hegyeshalmi állomáson, mint vasutas teljesített szolgálatot. Kedves emlékem vele kapcsolatban, hogy elsõáldozásom napján, otthagyva a szolgálatot, eljött elém, amint mentem haza a tanyára, és köszöntött, megcsókolt. Tanult hegedülni, és tárogatón is játszott. Sokat betegeskedett a gyomrával, majd késõbb a tüdejét is megtámadta a tuberkulózis. A budakeszi szanatóriumban feküdt. Egy alkalommal kimondhatatlan hõség (láz) gyötörte, és kínjában hideg vízben megfürdött. Ápolói már a halálát várták, de éppen ettõl gyógyult meg: kavernái a hideg vízben összehúzódtak. A sok-sok évi betegség, diétázás után az egyik orvos ajánlotta neki, hagyjon abba minden diétát – egyen szalonnát, erõs ételeket. „Ez kell”! – mondta. Igaza volt. Így is tett, és pár hét múlva meggyógyult. A harmincas évek elején megnõsült. Feleségül vette Nagy Teréziát. 4 gyermekük született. Késõbb az egyházközségi tanács elnöke lett. 1951 márc. 8.-i temetésén és is részt vettem. 2. Katalin – Kati néném 1906-ban született. Magasabb iskolákat nem végzett, férjhez ment. Több gyermeke született, de sajnos a felnõtt kort csak két fia érte meg.Tomcsi 25 évesen halt meg, és Miklós, aki szép kort élt meg. A lábával sokat betegeskedett. Kati nénénk is szép kort élt.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 51


51

3. András bátyám 1908-ban született, és õ volt az elsõ, aki magasabb iskolát végzett. 1925-ben belépett a Kármelbe, és együtt volt novícius (újonc) Marcell Atyával és Gábor Atyával. 1926 júl. 16.-án együtt tették le a fogadalmukat. A VIII. gimn. (Bencéseknél) után Rómába helyezték, és ott is szentelték pappá 1933-ban. Átment a Missziós Kollégiumba, és ott tanult és tanított. Morálisból (erkölcstan) és Missziológiából ledoktorált. 4. Ilonka nénénk 1910-ben született, és felsõbb tanulmányait Gyõrben, az Isteni Megváltó Nõvéreknél kezdte meg. Majd kikerült Belgiumba, és belépett az orsolyitákhoz, elvégezte a tanítóképzõt, és egész életében elsõosztályos gyermekeket tanított. Mint szerzetes, szüleinkkel nem találkozott. 5. Lajos bátyánk 1912-ben született, és magasabb iskolákat nem végzett. Hallatlan kézügyessége volt. Pl. régi, elromlott kerékpárokból készített magának egyet. Kocsikerék kenõcsös dobozokból készített hegedût, azon megtanult hegedülni. Tárogatón is játszott. Az egyik esztendõben halottak napjának délutánján, a tanyán, a szalmakazal tetején tárogatón játszott. A temetéseken szokásos éneke: Circumdederunt me a négy határban messze kilométerekre elhangzott. A földmûves munkában édesapámnak jobb keze volt. Késõbb vasutas lett. A II. világháborúban behívták Sopronba katonának, de hamarosan a vasút a felmentését kérte. Meg is kapta, és többé be sem hívták 6. Mária, Mariska nénénk 1913-ban született. Szüleink elmondása szerint életrevaló, kedves gyermek volt. Õ a gyõri Isteni Megváltó Nõvérek polgári iskolájában tanult, majd egészségügyi pályát választott. Súlyos beteg édesapánkat õ ápolta. Szabadságot kért, és az utolsó pillanatig ott volt betegágya mellett. 7. György, Gyuri bátyánk 1915-ben született, édesapánk akkor már nem volt itthon, fogoly volt. Középiskoláját a gyõri Bencés Gimnáziumban végezte. 1926-ban a gyõri Kármel juvenátusába lépett, és 1931-ben novícius lett. Megkezdte a kármelita életet. 8. És én, a nyolcadik, Lõrinc 1921 nyarán, cséplés idején, július 23.-án születtem. Édesapám éppen csépelt és leállította a motort, amikor hírül hozták neki, hogy fia született. Visszatérek tehát a század elsõ éveihez. A család növekedett, békességben éltek. A gyermekek egymás után kezdték meg iskolai életüket. Ezt a békés életet zavarta meg a falun végigszálló hír: kitört a háború. Édesapánk háborús évei Jöttek a szomorú hírek: egymás után hívták be a férfiakat katonának – legtöbbjüket Ausztriába, a Császári Hadseregbe, akiket azután itt képeztek ki. Sor került édesapánkra is, aki a komáromi magyar nemzetvédelmi hadosztályhoz so-




52

2012.08.27.


8:23

Page 52

Kármel 2012/3-4


rolt be. Gondolhatjuk, hogy hatott ez az egész családra. Ott volt a hat gyermek, édesanyánk áldott állapotban a 7. gyermeket várta. Szomorú napok voltak. Általános hiedelem volt, hogy nagyon rövid lesz a háború, és hamarosan viszszajönnek a behívott katonák. Ha tudta volna édesanyánk, hogy 6 évig távol lesz a férje, és ha tudták volna a gyermekek!!! Bevonulása után a keleti frontra került. Lengyelországban az orosz hadsereggel vették fel a harcot. Itt egy alkalommal a lábán megsebesült, lövést kapott, de hamarosan meggyógyult, és fogságba került. Oroszországba vitték. A család mindennap imádkozott a távolba került édesapáért. Néha egy-egy lapot kaptak tõle, és néha édesanyánk is írt neki. Oroszországban egyre nagyobb lett a foglyok szabadsága, így került egy orosz muzsikhoz, és ott szántóföldön kellett dolgoznia. Nagy területen neveltek dinnyét, és így ezt sokat ehetett, sõt fogolytársainak is juttatott belõle. Nem éheztek. Egy alkalommal megkísérelte a szökést, de nem sikerült. Elfogták és hadbíróság elé állították, és többedmagával halálra ítélték. Már készültek a kivégzésre, falhoz állították õket. Ekkor bánatában elõvette a fényképet, melyet bevonulása elõtt készítettel a családról: édesanyánk és a hat gyermek volt látható. Nézegette õket és lélekben elbúcsúzott tõlük, külön-külön megcsókolta mindegyiket. Egyszer csak az egyik õr odalépett hozzá, kikapta kezébõl a fényképet, és nézi, nézi, majd édesapámra tekintve megkérdezi: „Klapec, klapec, – gyermekeid”? Édesapám bólint: „Igen.” Erre az õr megfogja a kezét, és valósággal kirántja a sorból, s néhány perc múlva int neki: mehet. Megmenekült a haláltól! De a büntetést nem kerülte el: többedmagával Szibériába számûzték. Éveken keresztül raboskodott. Itt megismerkedett egy magyar cigányprímással, aki zeneileg nagyon képzett volt. Hamarosan jobban megismerte édesapámat: szép hangját, zenei hallását és bevezette a zene mélyebb ismeretébe. Magam is tapasztaltam, hogy ha idegen kottát adtak a kezébe, egyszer-kétszer eldudorászta, és már pontosan elénekelte.Többször is vezetett éneket keresztúton vagy búcsújáráskor. Lassan, de nagyon lassan teltek a napok a fogságban. A család csak nagyon ritkán kapott tõle egy-egy tábori lapot. Nehéz, küzdelmes volt az élet idehaza is. 1415 éves, és még fiatalabb gyermekkéz mûvelte a földet édesanyámmal együtt. Ha tudta volna édesanyánk, hogy mily sors vár rá! De mély hite, nagy bizalma a jó Istenben – átsegítette a bajokon és a nehézségeken. Ezek nehéz, fárasztó évek voltak az egész családnak. Nagy elõny volt azonban, hogy az itthon maradt férfiak a nehezebb munkákba – kukoricakapálás, aratás stb. – besegítettek. A többi munkát édesanyám végezte a nagyobb gyerekekkel. Este már nagyon fáradtak voltak. Munkából hazafelé nem volt kiabálás, hanem a rózsafüzért végezték, hogy mire hazaérnek lehessen lefeküdni. Legjobban az édesanyja várta haza. Már nagyon beteg volt. Mindennap azért imádkozott, és kérte a jó Istent, hogy megérhesse Anti fiának hazatérését, és még egyszer láthassa õt. Megérte! És ezután pár nap múlva meghalt.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 53


53

A foglyok Szibériában szenvedtek a nagy hidegtõl. Fakitermelés volt a feladatuk.Végül is két társával együtt elhatározták: nem várnak tovább, megszöknek. Ekkor már a háború véget ért, az ellenõrzés, az igazoltatás már lazább volt. Most sikerrel járt a kísérletük: gyalog indultak el a nagy útra. Hivatalos közlekedési eszközöket nem vehettek igénybe, csak néha-néha sikerült felkapaszkodni vonatra vagy lovas kocsira. Nagyon fellélegeztek, amikor elhagyták Oroszországot, és végre megérkeztek Magyarországra!!! Újból itthon Itt most a hazaérkezõ hadifoglyokat sok segítségben részesítették.Voltak állomások, ahol ünnepélyesen fogadták, és étellel-itallal is ellátták õket. De egyre hevesebben vert a szívük. Levélben értesítették a családot az érkezésrõl. Kunszigetben nagy volt az öröm. Hat év távollét után elérkezett a boldog pillanat. Mindenki örült: a fogságból visszatért édesapa, a hûséges feleség, a gyerekek, de legjobban a nagymama: teljesült kívánsága. Ismét megláthatta és csókolhatta Anti fiát. Pár nap múlva meghalt. A három szökevény itthon is összetartott, emlékszem, még évek múlva is meglátogatták egymást. Édesapánk nagy lendülettel kezdett az élethez. Minden vonalon az Isten iránti hála vezette, hogy visszakerült a családjához. Gyakorló keresztény életet élt egész családjával együtt.Vasárnap és ünnepnapokon az egész család részt vett a szentmisén és megáldozott. Otthon étkezés elõtt és után is imádkoztunk, és közösen kértük az ételre az áldást, majd utána hálát adtunk a vett jókért. Harang-




54

2012.08.27.


8:23

Page 54

Kármel 2012/3-4


szóra Az Úr Angyalát imádkoztuk még a határban is, ha éppen ott ért bennünket a harangszó. Emlékszem, édesapám megállt, levette a kalapját, rádõlt a kapa vagy más szerszám nyelére és végezte imáját. Az esti imát is az egész család együtt végezte. Idõsebb testvéreimnek akkorra már otthon kellett lenniük, és térden állva részt venni az imában. Szombat esténként közösen végeztük a rózsafüzért az elõtt a lourdesi Szûz Anya szobor elõtt, amelyet édesanyánk hozott haza Máriazellbõl, amikor gyalogos zarándoklaton vett rész a falubeliekkel együtt. Édesapánk az egyházközségnek tevékeny tagja volt: képviselõtestületi tag, és védõszentjének, Szt. Antalnak nagy tisztelõje. Kunszigetben egyébként is e nap munkaszünet volt. Külön kápolnát építettek tiszteletére, hogy megmenekültek a nagy betegségtõl. Ennek eredete az 1831-es nagy kolerajárványig megy vissza. E napon az egész falu ünnepelt: a hívek a templomtól körmenetben indultak a kápolnához, ahol ünnepi szentmisén vettek részt. 1960 június 13-án én mutathattam be ezt a szentmisét – nagy kegyelem volt számomra, és megtiszteltetés. A család vallásos lelkületét bizonyítja, hogy egy 1905. évi feljegyzés szerint: „Keller Antal és neje, Blaskovics Etel egy rudakra szerelt, hordozható Szûz Mária szoborral ajándékozta meg a templomot, mely szobrot körmenetek alatt a lányok hordozták.” A Szûzanya iránti szeretet indította arra is, hogy hamarosan belépett a gyõri Kármel harmadrendjébe Csapó sógorommal együtt. Novícius koromban a 4. vasárnapi Skapuláré körmenetben gyakran láttam is, amint vállukon a barna köpenyben vonultak. Egy idõben Hárs Ágoston atya volt a lelkiatyja. Családjában bevezette a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét. E napot, mint ünnepet ülte meg a Keller família. A család tagjai közül többen viselték a Skapulárét is. Említettem már, hogy cséplés idején, 1921 júl. 22.-én születtem. Du. 4 órakor, amikor édesapám éppen uzsonna miatt leállította a motort, kapta a hírt: fia született. A keresztségben a Lõrinc nevet kaptam. Egyrészt, mert közel volt az ünnepe, és a falu búcsúnapja is egyben, másrészt pedig, mert õseim között is viselték ezt a nevet. A család tehát szaporodott. Édesapám ezt látva minden lehetõséget kihasznált: elõször csak a cséplõgépnek a felét vette meg: a fele motort, és a fele verõt, majd késõbb az egészet. Ez is mutatja, hogy a család kezdett anyagilag is felemelkedni. De kellett hozzá gépész is: elhatározta hát, hogy megszerzi a gépész oklevelet is. Esténként bejárt Gyõrbe, és a villanyoszlopok lámpáinak fényénél tanult. Ezt késõbb gyakran emlegette. Tehát, miután õ volt a gépész is, néhány családnak is elvállalta a cséplést, és késõbb még Hegyeshalomban is vállalta ezt, de azért elsõsorban a miénket végezte el. De egyre többször gondolt arra is, hogy a szántóföldjét is növelni kellene. A gyerekek növekedtek, az idõsebbek közül egy kettõ már elárulta szüleinknek, hogy szeretne továbbtanulni. Az elsõ András bátyám volt, aki hamarosan azt is elárulta, hogy kármelita szeretne lenni. Szüleink örömmel fogadták, édes-

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 55


55

apám különösen. Az elsõ gyõri útja alkalmával beszélt is Hárs Ágoston atyával, aki gyóntatója volt. Tanácsot kért tõle. Õ a maga egyszerûségében ennyit válaszolt: „Meg kell próbálni.” Ezután hamarosan beíratta a Bencés Gimnáziumba. Reggelit a kármelitáknál kapott a minisztrálásért, és kerestek neki lakást is. Ebben már gyakorlottak voltak, mert a minisztránsaiknak hosszú évek óta õk kerestek szállást. Most is hamarosan találtak Andrásnak is Verdelics néninél. Ugyanígy, ebédet is kapott az egyik kanonok úrnál.Vacsorát a hazaiból evett. Ezzel az õ ügye el volt intézve. Következett Ilonka. Õ is továbbtanult a gyõri Nádorvárosi Isteni Megváltó Nõvérek polgári iskolájában. 1927-ben. Mária, Mariska is követte Ilonkát, 1929ben ugyanoda, a gyõri Isteni Megváltó Leányai Nádorvárosi iskolájában bentlakók lettek. Gyuri bátyánk 1926-ban belépett az újonnan alapított gyõri Kármelita juvenátusba. Így hát egyszerre 4 középiskolás gyermekrõl kellett gondoskodni, ez természetesen pénzbe került szüleinknek, és a még otthon levõ 4 gyermek is. Édesapánknak ezért nagyobb létalapról kellett gondolkoznia a család számára. Az 1920-as években már megkezdõdött az átvándorlás Kunszigetbõl Hegyeshalomba. A trianoni békekötés nagyon bizonytalanná tette a határt. Sokan féltek, hogy a község Ausztriához fog tartozni. A bizonytalanság többeket arra késztetett, hogy eladták földjeiket, és átköltöztek Hegyeshalomba. Édesapám is kezdett foglalkozni a gondolattal. Megbeszélte édesanyánkkal, aki nagyon idegenkedett a tervtõl, nagyon ellenezte azt. A rokonság is ellene volt, különösen Juliska nénénk, édesapám féltestvére, Csapó sógorom felesége, akinek Sarlai sógorom volt az apja.Végül is édesapám elhatározta magát, és döntött: elindultunk Kunszigetbõl, mint a 7. család, és Hegyeshalomba költöztünk át. Hegyeshalomban A trianoni békekötés után határállomás lett, és mint ilyen, igen gyorsan fejlõdött. Lakossága ekkor németajkú volt. Vasutasok, határõrök, fináncok (pénzügyi szakemberek), egyre többen lettek, és egymás után épültek a laktanyák is. Édesapám megvette az egyetlen palatetõs házat a megfelelõ udvarral, hátul az istálló és egyéb kiszolgáló helyiségek. (Ez a ház még most, 84 év után is áll.) E mögött a kanális (kis mesterséges patak) töltése volt, melyben mindig csordogált a víz, hol több, hol kevesebb. Hamarosan két helyen vettünk földet is. Az egyik terület a kavicsbánya mögött kb. 3 km-re, a másik terület a határ-igazítás után átkerült Ausztriába, de ezt édesapám pár év után eladta. 1924-ben megtörtént a család átköltözése. Nehéz szívvel költöztünk, a rokonokat is, de különösen édesanyánkat töltötte el fájdalommal az elválás. Ezért édesanyám igen gyakran meglátogatta az ottmaradottakat, és gyakran magával vitt engem is. Utánunk még jöttek át családok Kunszigetbõl, így egyre több lett




56

2012.08.27.


8:23

Page 56

Kármel 2012/3-4


a magyar népesség, és a templomban lassan-lassan magyar nyelvû lett a szentmise, a szent beszéd és az énekek is. A húszas évek második felében már csak magyar szó hallatszott a templomban, ahol elõbb a liturgikus nyelv a német volt. Családunk rendszeresen járt a templomba. Kunszigetben édesapám áldozott is, ez nem volt feltûnõ, mert ott többen is áldoztak, de itt, Hegyeshalomban senki sem. Az elsõ alkalommal meglepõdött ezen, elfogta a félelem, és már azon volt, hogy nem megy ki. De valami megszólalt a lelke mélyén: „Andris, vagy most, vagy soha.” Erre bátorságot kapott, felállt, és kemény, határozott léptekkel elindult az oltár felé.Többé nem volt probléma a szentáldozás, és lassanként egyre többen is mentek áldozni. Szüleink a lány gyermekekkel a litániákra is eljártak. Anti és Lajos bátyám a gazdaságban dolgozott. Kati nõvérem egy kereskedõnél szolgált. András, Gyuri, Ilonka és Mariska nõvérem már tanultak. A fiúk a gyõri Bencés Gimnáziumban, a lányok a gyõri Isteni Megváltó nõvérek középiskolájában. Azért gyermekkoromban nagyon ritkán volt együtt az egész család. Emlékszem, 1928-ban nagyon hideg volt a tél, és ezért a karácsonyi szünetet meghosszabbították, és kint a réten, ahol most a gyõri laktanya van, testvéreimmel méta labdajátékot játszottunk. Elsõ emlékeim Egy délután aludtam a kanapén /deszka dívány/, és felébredtem. Öntudatra ébredtem. Arra is emlékszem, hogy kellemetlenül éreztem magam, fájt a fejem. Ettõl kezdve többé-kevésbé már vissza tudok emlékezni a velem történtekre. Öt éves koromban már jártam óvodába, ez kötelezõ volt. Sok játékra emlékszem, és arra is, hogy két óvónõnk volt. Az egyik magas, sovány, a másik alacsonyabb. A társaimra nem emlékszem. A második óvónõ vezetésével egy színdarabot adtunk elõ, én perecet árultam. Édesapám készített egy perec-tartót, édesanyám meg fehér sapkát és kötényt és néhány /10-12 db./ perecet. Nagyon szépek, formásak voltak. Ezeket árultam. A végén az óvónéni elvette tõlem, egy darabot se kaptam belõle. Egy alkalommal sírva mentem haza az óvodából, nagyon rosszul éreztem magam. Ennyire emlékszem. Elsõ emlékeim közé tartozik még a kender-termelés is. Az istálló mögötti kanálisban áztatták szüleim és nagyobb testvéreim, majd az udvaron szárították. Ezután szapulták, kiverték. Télidõben édesanyám rokkán fonta. Minden szükséges dolgot készített belõle: alsónadrágokat, ingeket, asztalterítõket, lepedõket, törölközõket, magyaros gatyákat (édesapám napközben is abban járt, abban aratott, kapált). Hallatlanul ügyes volt. De ugyanígy a kunszigeti asszonyok is mind. Még óvodás koromban mentem ki elõször a szántóföldekre is. Az egyik a Bánya-tó irányában volt kb. 2-3 km-re, 10 hold. A másik terület Burgenlandban

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 57


57

volt, kb. 5-6 hold lehetett, Bécs felé haladva. Az õrök, úgy a magyarok, mint az osztrákok, minden különösebb vizsgálat nélkül átengedtek bennünket, és vissza is. Szalutáltak és jöhettünk-mehettünk. Legrégibb emlékeim közé tartozik még a kukoricafosztás is. Abban az idõben még a csövet burkoló héjával együtt törték le a kukoricát, és otthon fosztották meg. Esténként összejöttek a szomszédok, rokonok és ismerõsök fosztani. Amikor nálunk befejeztük a munkát, mentünk tovább azokhoz, akik nekünk segítettek. Nálunk a konyhában volt a fosztás, mert a lakásunk egy nagy szobából és egy nagy konyhából állt. Hangulatos esték voltak ezek az összejövetelek. A húszas évek elején csak hárman voltunk otthon:Anti, Lajos bátyám és én. Anti bátyám már a vasútnál dolgozott, Lajos bátyám a gazdaságban segített, én meg óvodába, ill. elemi iskolába jártam. 1927-ben ikertestvéreink születtek: Etuska és Margitka. De sajnos, nagyon rövid ideig éltek, én nem emlékszem rájuk, de emlékük nagyon sokáig élt köztünk. A családi oltáron a Szûzanya szobor két oldalán volt két kis angyalka. Édesanyám azt mondta, az egyik Etuska, a másik Margitka. És én el is fogadtam, és elhittem ezt. A következõ év novemberében született Terus húgom. Nagy sürgés-forgásra emlékszem, és elküldtek hazulról. Sokáig voltam távol, és mikor hazaértem, már eggyel növekedett a családlétszám. (folytatása következik…)




58

2012.08.27.

SZENT TERÉZZEL A ZSOLOZSMÁBAN

8:23

Page 58

Kármel 2012/3-4

LITURGIA SZENT TERÉZZEL A ZSOLOZSMÁBAN Szent Arcról nev. Magdolna OCDS Budapest

„Az Új ás örök szövetség fõpapja, Krisztus Jézus, magára véve az emberi természetet, a földi számkivetésbe magával hozta azt a himnuszt, amely a mennyei hazában öröktõl fogva zeng.Az egész emberiséget maga köré gyûjti, hogy vele együtt énekelje az istendicséret ezen énekét.”59

LITURGIA

A

breviárium nem a hívek magánimádsága, hanem az Egyház imája. Nem csupán a liturgia része, hanem maga a liturgia. Eredetileg az egész közösség imádkozta, csak késõbb vált a papság,és a szerzetesség feladatává. Ezért szorgalmazza Anyaszentegyházunk, hogy a papság, és a szerzetesség nyilvánosan végezze, amennyire lehet minden hívõ részvételével. A küzdõ Egyház a megdicsõült Egyházzal együtt dicsõíti az Urat, és ez a közös dicsõítés elõvételezi a mennyei dicséret izét. „Nehogy azt találjátok hinni, hogy a tökéletesen végzett ajakima talán nem jár sok haszonnal, azt akarom nektek mondani, hogy esetleg éppen a Miatyánk, vagy más ajakima elmondása közben fog benneteket az Úr tökéletes szemlélõdésbe helyezni.”60 A szentmisén kívül ebben az imában látható meg legteljesebben az Egyház. Szent Terézia anyánk mûveinek átimádkozása közben arra éreztem hívást, hogy egyházunk liturgiáját, annak minden egyes szavát szemléljem, szívemben forgassam,Terézzel együtt. „Ha valaki azt látja, hogy Rendje bizonyos tekintetben süllyedésnek indult, igyekezzék olyan kõszikla lenni, amelynek segélyével újra föl lehet emelni az épületet. Az Úr bizonyára rásegít erre.”61 Mivel ez most egybecseng a tanulmányaimmal, szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot egy sorozat formájában a zsolozsmáról. A dolgozat alapjául szolgálnak Dr.Török József, Dobszay László és Barsi Balázs OFM liturgika jegyzetei, elõadásai, valamint a saját jegyzeteim. 59 60 61

II.Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium, IV.fejezet Belsõ Várkastély, XXV.f. Alapitások könyve, IV.f.


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 59


59

A ZSOLOZSMA TÖRTÉNETE „Így azután kissé nyugodtabban kezdtek telni a napjaim; mert ott, ahol voltunk, teljesen meg tudtuk tartani a klauzurát, s elkezdtük végezni a zsolozsmát.”(Szent Terézia:Alapitások könyve)62

A breviárium alapját is a zsoltárok alkotják, sõt a Laudes canticumai, az antifónák és responzóriumok, valamint az olvasmányok nagy része is ószövetségi. Ezt a liturgiát Krisztus és az apostolok nyomán átvették az õskeresztények is. Biztosan lehet tudni, hogy Jézus imáinak legfontosabb eleme a zsoltár volt. Zsoltározott az utolsó vacsorán (Mt 26,30), a keresztfán és az emmauszi tanítványok elõtt (Lk 24,27).Tertulliánus is ír arról, hogy az õskeresztények 9,12 és délután 3 órát megszentelték imádsággal. A zsolozsma kb. a 4.sz.-ra alakult ki. A hívõk elõször a hajnali és az alkonyati zsolozsmára tértek be a templomba. Mindennap közösen végezte a közösség, a püspök, a papság, az énekesek és a hívek részvételével. A virrasztó imádság a közös Istentisztelet alapja volt. Így készültek a nagy ünnepekre, és így emlékeztek meg a vértanúk emléknapjáról. A virrasztó zsolozsma akkor nem volt mindennapos ima. A IV.sz.-ra alakult ki a zsolozsma mai formája, ebben nagy segítség volt a korai szerzetesség kialakulása. Férfiak és nõk kivonultak a városok zajából a sivatagba, hogy ott az Úrral együtt legyenek,a sivatag csendjében.A Kármelhegyi remeték is ezt tették.

62

III. f. 15. bk.

LITURGIA

Az Ószövetségben a zsinagógai istentiszteletek alapja volt a zsoltáréneklés. A Jeruzsálemi Templomban rendszeresen megtartották reggel és este a liturgikus imádságot, és napközben is volt 9 órakor imádság (vö. Apcsel 3,1). A Második Szentély fennállásának idején alakultak ki a zsinagógai liturgia legalapvetõbb részei. A Tóra és Háftárá olvasás (Háftárá=prófétai szakaszok), az áldásmondások, a Kaddis és a Fõima (18 áldás) elengedhetetlen része a zsidó zsinagógai liturgiának. A Második Szentélyt elpusztították a rómaiak i.sz. 70-ben. Ennek hatására került be a S’má JIszrael (Halljad Izrael) a zsinagógai imarendbe. A reggeli és az esti liturgiában hangzik fel.


60

2012.08.27.

8:23


Page 60

Kármel 2012/3-4

„Ha én ajakima közben teljesen felfogom és belátom, hogy Istennel beszélek, akkor ezt az ajakimát elmélkedéssel kísérem.” (T.Ú.XXII.f.) Õk a zsoltárokat imádkozták szüntelenül. Nemcsak az Istentiszteleteken, hanem munka és pihenés közben is. „Egyesek maradjanak celláikban, vagy azok közelében; elmélkedjenek éjjel-nappal az Úr törvényérõl, és virrasszanak az imában.”63

LITURGIA

Kívülrõl tudták a zsoltárokat, ezért mindig recitálták. Mindig ki volt jelölve a közösségbõl egy szerzetes, akinek az volt a dolga, hogy recitálja hangosan a zsoltárokat.Váltották egymást. Ma is hagyomány a Kármelben, és más rendekben is az étkezések alatti felolvasás. Ez is a szüntelen imában maradást szolgálja.Természetesen az is hozzájárult ehhez,hogy a közösségek akkoriban nagyrészt analfabéta emberekbõl álltak, akik egy-egy zsoltárt jól ismertek,és azokat fejbõl énekelték, a többit az elõénekesre bízták. A Kármelhegyi remeték is ezt tették, ezért hivatkozom az eredeti szabályra. Most pedig induljunk, és fedezzük fel a zsolozsmát, merüljünk el benne Teréz szavaival, Egyházunk útmutatása szerint: „Tanuljuk meg azt úgy végezni, hogy az Úristen, anélkül, hogy észrevennõk egyszer csak megadja nekünk az összes természetfölötti imafokozatok kegyelmét; de meg egyáltalában, imádkozzunk úgy, amint imádkozni illik.” Milyen imádságokból áll a zsolozsma? 1 – Zsoltárok: A zsoltárkönyv Egyházunk legalapvetõbb, legjelentõsebb énekeskönyve. Sugalmazott imádság-gyüjtemény. A könyv alapja a teljes egészében végigimádkozott zsoltár.Az elsõ fennmaradt zsolozsmák nem tartalmaztak mást, csak zsoltárokat, és olvasmányokat (szentírási és patrisztikus). Ma is idõsebb testvéreink a zsinagógai Istentiszteleteken a Szentírásból, és bölcs rabbik magyarázataiból idéznek. Három féle módon történik a zsoltárok kiválasztása a napi zsolozsmához: A: Fõünnepeken és ünnepeken kifejezetten az ünnephez tartozó zsoltárokat tár elénk az Egyház. Ezek a zsoltárok teljes terjedelmükben a Matutinumban és a Vesperásban kapnak helyet.(Matutinum: 1-108.; Vesperás: 109-147.). Az ünnepelt misztérium szerint az Egyház kiválasztott egy-egy alapverset, ezt kulcsversnek hívják, ami szemlélteti néhány mondat63

A Kármelhegyi Boldogságos Szûz Mária Rendjének eredeti szabálya, 6


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 61


61

B. Egy másik módja a zsoltárok kiválasztásának, hogy bizonyos zsoltárokat bizonyos imaórákhoz rendel a liturgia. Ennek is õsi hagyománya van. Nagyon jó példa erre, hogy az õsi zsolozsmában minden hétköznap a bûnbánati zsoltárral kezdõdött..(50.zsoltár). A római “világi” zsolozsmában (amit mi imádkozunk) péntekeken,vagy pl.halotti zsolozsmában reggel imádkozzuk ezt. Másik példa, hogy a 62. zsoltárt minden reggel elimádkozzák: „Deus, Deus meus,* ad te de luce vigilo.” – „Isten,én Istenem veled ébredek virradatkor.” Mi a négykötetes zsolozsmában ezt a zsoltárt fõünnepeken, és ünnepeken,valamit I.hét vasárnapján a Laudesben imádkozzuk el. Ami közös az az, hogy reggel (napfelkeltekor)imádkozza Egyházunk. Monasztikus közösségekben elõfordul, hogy az 50. zsoltárt a kompletóriumban vagy azután a lelkiismeret vizsgálat elõtt imádkozzák el. C: A zsoltározás harmadik módja a folyamatos zsoltáréneklés (imádkozás). A hangulataink, érzelemvilágunk, indulataink fékezésére ajánlják a szentatyák. Ez is egyfajta böjt, mert “nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent,ami Õt megbánthatná.”(BV.Negyedik lakás) 2 – Canticumok (Költõi énekek a Szentírásban). Ószövetségi és újszövetségi kantikumokat ismerünk. Mûfaja a zsoltáréhoz hasonló. Ószövetségi pl. A három ifjú hálaéneke. Újszövetségi a Magnificat, Benedictus (határeset), Nunc Dimittis (Simeon hálaéneke).Vannak még kantikumok a Jelenések könyvébõl stb.

LITURGIA

ban az ünnep lényegét. Pl. Kármelhegyi Boldogasszony fõünnepének Matutinumában imádkozzuk Izajás próféta szavait: „Örvendezve örvendek az Úrban,és lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, és az igazság palástját terítette rám...”(Iz 61,10-62,3). Ezzel kezdõdik a Matutinum II.kantikuma .Elimádkozhatnánk az egész erre vonatkozó szentírási szakaszt, de ezek a verssorok szemléltetik legjobban Kármelhegyi Boldogasszony misztériumát. Ez az egész rész az Úr fölkentjérõl szóló jövendölés, de a rend kiválasztott belõle néhány sort, ami a legjobban kifejezi az ünnep lelkiségét. Így az Úr fölkentjérõl szóló jövendölés néhány mondata a fõünnep kulcsversévé vált, és a kulcsvers révén ez a szentírási rész a Kármelhegyi Boldogasszony matutinumának zsoltára lett. Egy másik példa: az I.hét vasárnap elsõ esti dicséretének elsõ antifónája így szól: „Imádságom,mint a tömjénfüst szálljon eléd Uram.” Az antifónához tartozó zsoltár a 140.,aminek a második mondata a fent említett idézet.


62

2012.08.27.


8:23

Page 62

Kármel 2012/3-4

A zsolozsma õsi része. A hét ószövetségi Laudes Canticum a zsolozsma legõsibb része. Azóta a X. Pius pápa féle reform még hét canticumot vett bele a zsolozsmába. Majd a négyhetes ciklusra való áttérés miatt még több ószövetségi canticum került be a Liturgia Horarum-ba. 3 – Antifónák

LITURGIA

Kifejezi az ünnep gondolatkörét. Ez történhet úgy, hogy egy odaillõ gondolattal megvilágítja az ünnep misztériumát, vagy tartalmazhatnak „centókat”, amik szentírási szövegbõl kiemelt mondatok. Ilyenek pl. az adventi „Ó” antifónak. Ezek az advent utolsó hetében imádkozott Ó-kezdetû Magnificat („Ó Jessze gyökerébõl, támadt Sarj! Ó Urunk népednek vezérlõ Fejedelme!”) antifónák. A toledói zsinaton (656) a spanyol püspökök bevezették Mária Várakozásának ünnepét, mert úgy érezték, hogy Március 25.-ét háttérbe szorítja Húsvét misztériuma. Ezért Spanyolországban és a milánói ambrozián liturgiában egy ünnep áttevés történt. (Egyházunkban két alaprítust különböztetünk meg, keletit és latint. A keleti rítushoz tartozó katolikus közösségek hierarchiailag teljesen önállóak, egyházfegyelemi kérdésekben is saját jogkörük van. A latin rítusban megkülönböztetjük többek között a római rítust, az ambróziánt, és a mozarabot. Az Ambrózián liturgia van jelen mai Milánó környékén, a mozarab Spanyolországban, Toledo vidékén. Ezek azonban nem rendelkeznek hierarchikusan önálló jogkörrel.) Késõbb úgy döntöttek,hogy mégis viszszatérnek a római gyakorlathoz, így az ünnepet visszatették március 25-re. Azonban a hívek igényelték, hogy a december 18.-i ünnep is maradjon meg az ambrozián rítusban. Így lett ez Mária Várakozásának ünnepe. Hivatalos neve:EXSPECTATIO ANGELI ad BEATA MARIA VIRGINAE. Nálunk a római rítusban nincsen ez az ünnep, de Advent utolsó hetét e misztérium szemlélésére szenteli Egyházunk. Ezért nincsen akkor semmiféle emléknap stb. Legbensõségesebb napjai ezek az Adventnek. Mint liturgikus idõszakot is így hívjuk. Érdemes lenne feleleveníteni, hisz gyönyörû. Az antifónák kapcsolódnak szentjeink ünnepeihez is. Egy-egy emléknapon vagy ünnepen, a szent történetébõl, vagy írásából egy mondat is lehet az antifóna. Zeneileg az antifóna a zsoltárok ellenpontja. A zsoltárok monoton recitációját lezárja egy kicsit mozgalmasabb dallammal. Kisantifónáknak hívjuk a zsoltárok antifónáit, és nagyantifónáknak a Benedictus, Magnificat, Nunc dimittis antifónáit. 4 – Suffragicum: Keresztény testvéreink már elsõ évtizedektõl kezdve megemlékeztek a közösségük vértanúiról, és az apostolokról, Szûz Máriáról, valamint a védõszentekrõl. Ez a kis megemlékezés áll egy verzikulusból (errõl késõbb lesz szó), antifóná-


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 63


63

ból, és az oratio-ból (zárókönyörgésbõl). Itt a Kármelben a szombati Salve Regina is egy Suffragium. Elénekeljük az antifónát, azután a celebráns elõimádkozza a verzikulust, mi válaszolunk rá. Ugyanez történik a litánia végén is, az Oltáriszentség betétele elõtt.

Szûz Mária antifónáit a verssel és könyörgéssel együtt állva imádkozzuk. A legismertebb a szokásos négy közül a Salve Regina. (Ezt lehet helyettesiteni az adott liturgikus idõszak Mária antifónáival.) Hermannus Contractus bencés imádsága († 1054), legtöbbször ezt imádkozzuk: a zsolozsmában Szentháromság vasárnapjáig, tehát fél éven át. Elõször IX. Szent Lajos király udvari kápolnájában kezdték a completorium után ünnepélyesen énekelni. Bizonyos az, hogy már a XI. században megvolt és elterjedt. Egy krónika mondja el, hogy Szent Bernát, Szûz Máriának bensõséges tisztelõje, aki 1143-ben a speieri dómban keresztes hadjáratot hirdetett, ott a Salve Reginát hallva, térdre borult s õ tette hozzá az utolsó szavakat: O clemens, o pia, o dulcis virgo Maria. A XVI. században a Salve Reginát a többi antifónákkal együtt minden hóra végén elimádkozták Szûz Mária kis zsolozsmájának pótlásaként. Az Alma Redemptoris mater' is Hermannus Contractus bencés alkotása. Ádventi idõben, mikor az Alma Redemptoris verse és könyörgése oly szépen egybevág a Rorate-misék imádságaival, az Egyház különösen gondol az angyali üdvözletre és Szûz Máriának vágyára az Úr születése után. Régen külön ünnep is volt: a ,,Festum exspectationis partus Mariae”, Szûz Mária várakozásának ünnepe december 18-án. De nemcsak ádventben alkalmazhatjuk ezt az antifónát a Szent Szûzre, hanem az egész karácsonyi idõben, Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepéig, amikor a Szûzanyát úgy ünnepeljük, mint akitõl nekünk a Megváltó született, mint az Üdvözítõnek fönséges Anyját. Ezért az Alma Redemptoris, tartalmát tekintve, egészen különösen illik az ádventi és karácsonyi idõbe. A harmadik Mária-antifónának, az Ave regina coelorum-nak szerzõje teljesen ismeretlen. Ez elsõsorban hódoló üdvözlése Máriának, mint a menny Királynõjének. Majd mint a Megváltó Anyjának hódolunk benne, valamint a szüzek Szüzének. Csak legvégül ajánljuk magunkat az õ anyai könyörgésébe. A Regina coeli laetare eredetére vonatkozólag Durandus a következõket írja: I. Gergely pápa idejében egyszer a húsvéti ünnepekben Rómát rettenetesen fertõzött levegõ ülte meg. Ennek elmúlásáért a pápa könyörgõ körmenetet rendelt el. Ezen a körmeneten az Ara coeli templomban õrzött és a hagyomány szerint Szent Lukács által festett Mária-képet hordozták körül. A körmenet alatt,

LITURGIA

5 – Mária-antifónák:


64

2012.08.27.


8:23

Page 64

Kármel 2012/3-4

mintegy a Szent Szûz képe elõl, eltûnt ez a rossz levegõ s a kép mellett három angyalt hallottak énekelni: Regina coeli laetare, alleluja – Quia quem meruisti portare, alleluja – Resurrexit sicut dixit, alleluja. A körmeneten résztvevõ pápa maga hozzáfûzte: Ora pro nobis Deum, alleluja. Ekkor az Angyalvár fölött egy angyalt pillantott meg (a hagyomány szerint Szent Mihályt) aki a pestis megszûnésének jeléül kardját visszatette hüvelyébe. Ettõl fogva nevezték Angyalvárnak.Azóta Rómában a húsvéti idõszakban a Regina coelit éneklik. Durandus elbeszélésébõl mindenesetre megállapítható, hogy már az õ idejében igen tiszteletreméltó kort tulajdonítottak ennek az antifónának.

LITURGIA

Az antifónákhoz tartozó könyörgést minden liturgikus idõben követi ez a rövid fohász:V. Divinum auxilium maneat semper nobiscum; R. Amen. (Az isteni segítség maradjon velünk mindig). A liturgikus hórákról az ember ugyanis vagy napi foglalkozására indul vagy pedig nyugodni tér. Hogy munkánkban és pihenésünkben mindig és mindenütt velünk legyen Isten kegyelmének segítsége, amit kértünk, azért mondjuk ezt a befejezõ imádságot, miközben keresztet vetünk magunkra. Régebben gyakran hozzátették még ezt is: Nos cum prole pia, benedicat virgo Maria. – Szent áldását adja ránk – Kisedével Szûzanyánk. (Vö.Szunyogh Szavér OSB: Mária Antiphonák) Általában úgy énekelhetjük, hogy az elõénekesek (korátorok) intonálják,majd közösen énekeljük tovább. A Kármelben, és más templomokban is szokás a szombati Mária köszöntõ, az aktuális antifónával, és az asperges szertartásával. (Szenteltvizhintés a bünbánati zsoltár éneklésével.) „Fölajánljuk neki akaratunkat egész tisztaságában, hogy azt egyesítse az Övével.”64 Igen szép hagyomány. A Mária antifónákat illõ a nemzeti nyelv mellett latinul is megtanulni. 6 – Himnusz: A himnuszok történelme Szent Ambrussal kezdõdik. Az elsõt 387-ben írta, az ariánusok ostroma elöl a milánói székesegyházba menekült hívek lelkesítésére. Abrozián versforma jellemzi õket. Egy versszak négy sorból, azaz 8 64

Alapítások könyve,V. f.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 65


65

szótagból áll. Az V-VI századra követõi lettek Szent Ambrus mûvészetének. A VIVII. századra jelenik meg az a himnuszrend, ami középkori latin rítus alapját alkotja .Bencés apátságokban keletkeztek, fõleg Írországban és Angliában.Akkori szentekrõl szólnak. A korszak lezárásaként feltûnnek Aquino-i Szent Tamás úrnapi himnuszai. Jelentõs himnuszköltõk az itáliai Sedulius, a spanyol Prudentius.A himnuszokat általában úgy éneklik Egyházunkban, hogy versszakonként váltakozik az elõénekes, vagy schóla, és a közösség. A záró doxológiát és az Amen-t közösen énekeljük. Állva énekeljük. Azonban van egy nagyon szép kivételes szokás, hogy az egyházi év legnagyobb ünnepein, a himnusz utolsó két versszakára letérdelünk. Illetõleg pünkösdkor a Veni Creator himnusz elsõ versszakát is térdelve énekeljük. Érdekes, hogy a himnuszt a római egyház sokáig nem nagyon fogadta el. Csak azt a néhány ambrozián himnuszt. Végleges elfogadása a bencések hatására történt meg, ugyanis Szent Benedek minden zsolozsma hórába beillesztette a himnuszt. Sõt a helyét is meghatározta. Eredendõen a himnuszok helye azokban a hórákban, amelyek canticummal végzõdnek, a hóra közepén van. Teréz is igy végezhette, ugyanis a kármeliták követték a római rítust. A többiben a hóra elején. A Liturgia Horarum szakított ezzel a hagyománnyal, így minden himnusz a hóra elejére került. Az elsõ himnuszok hangterjedelme elég kicsi, általában az antifónákkal azonos mértékû. A késõbbi himnuszok hangterjedelme nagyobb,d iszesebb. Dallamuk nem recitálásra emlékeztet, hanem fülbemászóbb. Gyakori közöttük a dúr hangnemû. 5 – Verzikulus: Az egy zsoltárvers ,vagy azzal azonos hosszúságú szöveg (lehet szentírási,vagy szentek szövegei). A szólista és a közösség párbeszéde. Átvezetõ része a zsolozsmának. Úgy szövegileg, mint zeneileg felkészít a következõ részre, elõkészíti azt. Pl: Húsvét harmadik vasárnapján a déli imaórában,ez hangzik fel: „Az Úr láttára, alleluja,V:Öröm töltötte el a tanítványokat, alleluja.” Rövidített változata a responzóriumnak, vagyis a válaszos éneknek. Vagy „Istenem jöjj segítségemre – Uram segíts meg engem.” (A responzóriumok hosszabbak sokkal az Olvasmányos imaóra olvasmányai között, a Laudes és a Vesperas végén.) Az „Istenem jöjj segítségemre” kezdetû verzikulust különleges verzikulusnak nevezi Egyházunk, mert szorosan hozzá tartozik egy nagyon fontos imádság, amiben arra kérjük az Urat, hogy a zsolozsmát úgy tudjuk elvégezni hogyan kell. Eredetileg nem tartozott a római zsolozsmához. Ezt az imát azon eretnekségek ellen vezették be, melyek azt hangsúlyozták, hogy az embernek saját magától vannak az érdemei, nem Istentõl. Mert ez az ima kiemeli, hogy az is kegyelem, hogy Istent megszólítsuk.

(folytatása következik… )

LITURGIA



2012.08.27.

8:23

ISTEN A SZERETET

66

Page 66

Kármel 2012/3-4

KÁRMEL NAGY C SALÁDJA Egyedül az Egyetlennel A sarutlan kármelita nõvérek rovata

ISTEN A SZERETET

M

it jelent szeretni? Az erre adott válaszomtól függ az egész életem.. Apatheia (=szenvedélymentesség, belsõ szabadság) – a régi atyák gyakran emlegetik írásaikban. Szent Maximosz (VII. sz.) pedig kifejezetten ebben látja a tökéletes szeretethez vezetõ utat. Egyetlen szenvedélynek van létjogosultsága, amely kiolt minden más szenvedélyt: a szeretet magasztos szenvedélyességének (vö. 3,71)65. „…szükségünk van a szent szeretet boldog szenvedélyére, amely a szellemi értelmet hozzákapcsolja a szellemi szemlélõdéshez, s arra készteti, hogy becsülje többre az anyagiaknál az anyagtalan világot, s az érzéki dolgoknál a szellemi és isteni valóságokat.” (3,67) Mi a szenvedély?

A KÁRMEL NAGY C SALÁDJA

A szenvedély nem más, mint a dolgokkal való visszaélés, és mindig valamilyen szükséglet váltja ki. „A szenvedély a lélek természetellenes késztetése, értelmetlen vonzódás vagy meggondolatlan gyûlölet alapján valaki, vagy valamilyen érzéki valóság felé vagy miatt. Az értelmetlen ragaszkodás vonatkozhat valamiféle eledelre, vagy éppen nõre, vagyonra, múlandó dicsõségre vagy egyéb érzéki valóságra, amely kiválthatja azt; a meggondolatlan gyûlölet pedig vagy valamelyik imént felsorolt dologra irányul, vagy azok okából érint valamilyen személyt.” (2,16) A teremtésben semmi sem rossz, „csak a helytelen használat” (vö. 3,4). Például az evés nem bûn, csak a bennünk hozzákapcsolódó szenvedély tüzelte torkosság, falánkság, amikor nem azért eszünk, mert szükségünk van rá, hanem különféle kívánságunk kielégítésére. „Az ennivalók kétféle célt szolgálnak: táplálnak és gyógyítanak. Akik tehát más okból esznek, azok visszaélnek azzal, amit Isten a használatra szánt…” (3,86)

65

Isten a szeretet,Válogatás Szent Maximosz hitvalló mûveibõl, Jel Kiadó, 2002. A további idézetek is ebben a könyvben olvashatóak.


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

ISTEN A SZERETET

8:23

Page 67

67

Elsõ szenvedély: az önzés A fõ bûnök (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) gyökere egy vagy több szenvedély. „Az emlékezet elõször pusztán a gondolatot idézi észbe: amikor aztán ez maradandóan helyet talált ott, fölkelti a szenvedélyt, majd pedig ez – hogy ha nincs, ki megszüntesse –, kivívja az elme beleegyezését: úgyhogy amikor ez megtörténik, akkor meg is valósult a tettleges vétek.” (1,84) Egyik szenvedély hozza magával a másikat, amint azt az erényeknél is látjuk. „Aki a szenvedélyek szülõanyját, az önzést kivetette magából, az Isten segítségével könnyedén eltávolíthatja már a továbbiakat is, a haragot, a sértõdést, neheztelést és a többieket. Akit azonban fogva tart az elsõ szenvedély, azt akaratlanul is megsebzi a többi.Az önzés pedig épp a testtel kapcsolatos szenvedély.” (2,8)

Maximosz kiemeli a szenvedélyek közül a fásult csüggedés szellemét, amit a legveszélyesebbnek tart. „A szenvedélyek általában a léleknek csak egyik képességéhez tartoznak: vagy a törekvõhöz, vagy a vágyakozóhoz, vagy pedig az eszeshez, mint például a feledés és a tudatlanság. A fásult csüggedés viszont minden egyes lelki képességet megszáll, s csaknem egyszerre kavar föl minden szenvedélyt: úgyhogy súlyosabb is az összes többi szenvedélynél. Helyesen mondta tehát az Úr, amikor az alkalmas gyógyírt adta: »Állhatatosságotokkal megmentitek lelketeket« (Lk 21,19).” (1,67) A szenvedélyek ellen azért kell küzdeni, mert hozzákötöznek az anyagi dolgokhoz, és nem engednek Istenhez emelkedni. A harc azért folyik, hogy a gondolatoktól eltávolítsam a szenvedélyeket. Így nem a gondolatok ellen küzdök, hanem a bennem azokhoz kapcsolódó szenvedélyek ellen. Szeretet és önfegyelem Kulcsszavak Szent Maximosznál: szeretet és önfegyelem, ami út a szenvedélyektõl való tisztulás felé. „A szeretet és önfegyelem a szenvedélyektõl függetleníti a lelket, az olvasás és szemlélõdés a tudatlanságtól szabadítja meg az elmét, az imádság állapota pedig egyenesen Isten színe elé állítja az illetõ személyt.” (4,86) Alázat és szenvedés Isten terve szerint minden szenvedés, megaláztatás azért ér, hogy segítsen megszabadulni szenvedélyeimtõl. „Az alázat és szenvedés minden bûntõl megszabadítja az embert: az elõbbi a lelki, az utóbbi a testi szenvedélyeket gátolja meg. Szemmel láthatóan erre tanít a boldogságos Dávid példája is, amikor így esedezik


A fásult csüggedés


68

ISTEN A SZERETET

2012.08.27.

8:23

Page 68

Kármel 2012/3-4


Istenhez: »Lásd megalázottságomat és gyötrelmemet, és bocsásd meg minden vétkemet!« (Zsolt 25,18)” (1,76) Ha így tekintek minden történésre, akkor békével tudom fogadni még a legnehezebb helyzeteket is. Ha például megbántott valaki, és ez nagyon fáj; újra és újra elõjön a gondolataimban. Szétválasztom az eseményt a személytõl, aki által végbement, és Isten segítségével megpróbálom úgy szemlélni, mint az Õ ajándékát, ami javamra szolgál. Ezzel gátat vetek a sértõdésnek, a keserûségnek, a haragnak, és hálát adok Istennek, gyógyító Orvosomnak, aki alkalmakat ad a bennem szunnyadó szenvedélyek fölismerésére és megszüntetésére. „Amikor valamilyen sértéstõl vagy megszégyenítéstõl erõsen szenvedsz, tudd meg, hogy mindez igen nagy hasznodra lehet, amennyiben a megszégyenítés gondviselésszerûen kiûzi belõled a hiúság érzetét.” (1,30) Mert „Nem kevés küzdelembe kerül az, hogy az ember megszabaduljon a hiúságától. Oly módon érheti ezt el, hogy rejtekben gyakorolja az erényeket és minél gyakrabban imádkozik. A megszabadulás ismertetõ jele pedig az, ha már nem is neheztelünk arra, aki becsmérelt vagy becsmérel bennünket.” (4,43) Továbbmenve: igyekszem szívbõl jót tenni azzal, akivel konfliktusom volt, a szeretet apró cselekedeteit gyakorolni vele szemben és szüntelenül Istennek ajánlani õt, hálát adva érte. Mindent Istenért tenni A cél: a szeretet, hogy mindent Istenért tegyek, aki a tettek mögött a motivációt nézi: miért tettem ezt vagy azt – mert a jót is lehet pusztán hiú dicsõségvágyból tenni. „…Isten ítélete nem a létrejövõ eredményt, hanem a tettek mögött rejlõ szándékot veszi figyelembe.” (2,37) Védõpajzsunk a küzdelemben: • „Legyen a ti csípõtök felövezve a tisztaság övével.” (Regula 19) Az elme (=szív) tisztántartása az alázat és a szenvedés türelemmel, békével történõ elviselésével. „Az alázatosság a szünet nélküli, könnyekkel és fáradozással végzett imádságban jut kifejezésre: hiszen az ilyen ima folyton Istenhez folyamodik segítségért, és az elmét nem engedi saját hatalmán és bölcsességén fölbátorodni, vagy mások fölébe kerekedni, mert épp ezek a kevélység szenvedélye által okozott legsúlyosabb betegségek.” (3,87)


Kármel 2012/3-4

• •

•

•

2012.08.27.

ISTEN A SZERETET

8:23

Page 69

69

Mindent Õmiatta tenni. Õszintén lemondani a világi dolgokról, és a felebarátot színlelés nélküli szeretettel szolgálni (vö. 1,27). „…ha szeretetteljes és emberszeretõ leszel, akkor lelkedbõl teljesen eltávolítod a szenvedélyt.” (3,90) „Mindenki maradjon a maga cellájában vagy annak közelében, az Úr törvényén elmélkedve éjjel és nappal, és imádságokban virrasztva…” (Regula 10) Istenben hosszasan elmélyedve maradni, így nem süllyedek el gondolataim áradatában. „Erõsítsétek meg szíveteket szent gondolatokkal, mert írva van, a szent gondolat megõriz téged.” (Regula 19) A harcmodor: ne engedd hosszan elidõzni benned a rossz gondolatokat. (vö. 3,88) „Az érzékelés tárgyánál hosszan elidõzõ elme elõbb-utóbb szenvedélyre is lobban iránta, például érzékies vágyra vagy sértõdöttségre, haragosságra vagy neheztelésre.” (2,2)

Napi tapasztalat, hogy a lelki életben minden mindennel összefügg. A dolgok helyes használata tisztává teszi lelkünket, ami magával hozza a discretio (megkülönböztetés) ajándékát, ezáltal megkapjuk a belsõ szabadságot, amely elvezet a tökéletes szeretetre. Minden kegyelem, Isten ajándéka. Nem kapom meg azonban az apatheia ajándékát, ha nem teszek súlyos erõfeszítéseket az érte való küzdelemben. Újra meg újra el kell buknom a szenvedélyeimmel folytatott harcban, hogy tudjam – ha Isten elérkezettnek látja az idõt, és megadja a gyõzelmet –, nem az én erõmbõl értem el, hanem egyedül az Õ ingyenes ajándéka. A tökéletes szeretethez vezetõ út a fáradságos küzdelem útja, amelyben kiszolgáltatom magamat az Atya irgalmas szeretetének, Õtõle várva a gyógyulást. „Aki igazán meg akar gyógyulni, az nem szegül szembe az orvosi gyógyeszközökkel; márpedig pontosan ilyen gyógyszerek azok a fájdalmak és elszomorító események, amelyek sokféle útonmódon próbálnak meg bennünket.” (3,82) A szunnyadó szenvedély leleplezése Nincs pihenés ebben a küzdelemben, amíg e testben élünk, mert „Amikor fölülkerekedsz valamely szégyenletes szenvedélyen (…), tüstént megkörnyékez az önhittség gondolata: amikor pedig ezt is legyõzöd, a fölfuvalkodottság következik.” (3,59) Résen lenni és leleplezni minden álságos szenvedélyt, ami kezdetben úgy érinti a lelket, mint egy gyönge szellõ, de ha nem kerül elvetésre, gyökeret ver, és már csak kemény küzdelem árán lehet tõle megszabadulni. Ezért „Boldog, aki kisdedeidet megragadja, és a kõsziklához csapja.” (Zsolt 136,12) Még akkor


Minden kegyelem


70

2012.08.27.

ISTEN A SZERETET

8:23

Page 70

Kármel 2012/3-4

kell kivetni a szívbõl, amikor kicsi a rossz gondolat. Nem érdemes játszadozni vele, mert hamarjában túlnõ az emberen. „Ne tartsd tökéletesnek a szenvedélytelenségedet akkor, hogyha szenvedélyed tárgya épp nincs jelen. Ha viszont ez elõbukkan, s te mégis megingathatatlan maradsz mind a tárgy, mind pedig aztán annak emlékezete irányában, akkor ebbõl rájöhetsz, hogy valóban a szenvedélymentesség határára értél. De még ekkor se fuvalkodj föl, mert ahogy az erény huzamosabb gyakorlása pusztítja a szenvedélyeket, elhanyagolása újra csak föléleszti azokat.” (4,54) A szeretet épít A szeretet építi az egyént és a közösséget is „azáltal, hogy nem irigykedik, de nem is haragszik az irigyekre, nem mutogatja feltûnõen az irigylésre méltó értéket, és nem is tekinti önmagát olyannak, mint aki már ezt elérte (vö. Fil 3,12); pirulás nélkül megvallja tudatlanságát azzal kapcsolatosan, amit még nem ismer; és ilyen módon teszi szerénnyé az elmét, s készítgeti föl folyvást a megismerés felé való továbblépésre.” (4,60) Olyan szövevényes a lelki élet útja, hogy egyedül az egyszerû Istenre hagyatkozás segíthet, valamint a kölcsönös szeretet, szakítás a teremtményekkel (az anyagi dolgokkal) és az igazi alázatosság (TÚ IV.). Ez a vezérfonal ebben az útvesztõ labirintusban.A küzdelemben a vérem ontásáig ellen kell állnom a szeretetért. „Uram, te tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,15)


Akkor is, ha még nem sikerült gyõzelmet aratni önmagam fölött. Kis Terézt követve nem bújok el, ha rosszat tettem, hanem Hozzád futok, és a Te szeretõ atyai Karjaidba vetem magam, mert történjék bármi, szeretem a Szeretetet (vö. Szent Terézia anyánk levelei, 386.). „…ha bizonyos megfontolásai alapján nem is szabadít meg mindenkit egyszerre szenvedélyeiktõl, de azért a maga idejében – mint jó és emberszeretõ orvos – minden javulni igyekvõt meggyógyít.” (2,39) Ámen.

Krisztus Szent Sebeirõl nevezett Johanna-Andrea nõvér OCD Mindenszentek Kármel, Magyarszék


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 71

PÜNKÖSDI LELKIGYAKORLAT ÉS ÚJMISE ...

71

A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata

PÜNKÖSDI LELKIGYAKORLAT ÉS ÚJMISE KUNSZENTMÁRTONBAN


M

inden évben a tavasz biztos jelének tekintjük, ha megérkeznek a fecskék. Úgy gondoljuk, hazajönnek, és velük érkezik majd a nyár, a jó idõ, „ amely meghozza a bõ termést.” – Nem biztos, hogy ugyanezekkel a szavakkal, de ezzel a szép gondolattal fogadta, köszöntötte a jó Juvenál atya a frissen szentelt és újmisére Kunszentmártonba meghívott atyákat. Nagyon boldog volt, amikor az „elsõk” érkeztek:Albert atya, Rafael atya,Tarzíciusz atya, Kristóf atya, és mind a többiek is (lehet, hogy nem ez a sorrend, de az nem is fontos). Az idén Pünkösd ünnepén két frissen szentelt atya – Imre és Renátó atya – látogatott el hozzánk, hogy Kunszentmártonban is bemutassák elsõ szentmiséjüket, és egyben elsõ lelkigyakorlatuk tanításaival építsék „lelkünk házát”. Ez már Renátó atya példázata: lelkünk mint élõ épület, lakás, állandó javításra szorul. Különösen is fontos az alapok újbóli megerõsítése a már ismert tények felidézésével. Szent Pál tanításainak, levelinek ismerete igen fontos az újszövetség megértése, megvilágítása szempontjából. Saul találkozott Krisztussal, és ez döntõ találkozás volt számára. Élete ezután megváltozott: a találkozás elõtti, és a találkozás utáni élet nem hasonlítható össze. Egy ingyenes szeretet tapasztalatban részesült, és ezután már Krisztus lesz a vonatkozási pont az életében. A mi életünkben is meg kell történnie ennek a döntõ találkozásnak, amelyben nem fontos a fizikai, szemmel való látás. Ezt helyettesíti a mély, hitbõl fakadó kapcsolat, amely a kereszténység lényege.


72

2012.08.27.

REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN

8:23

Page 72

Kármel 2012/3-4

E kapcsolatnak állandóan fejlõdnie kell. Ezt szolgálja – Szent Teréz tanítása szerint – a bensõ ima. Jézus: „Maradjatok bennem”. Szent Pál ugyanezt mondja, másként: „Krisztusban” lenni. (Megjegyzés: így érthetõ Renátó atya igen rövid papi jelmondata: „Krisztusban”.) Fontos és szépen, világosan kifejtett tanításokat kaptunk még az engedelmesség és a lelki szabadság már ismert fogalmairól, – de mégis másként. Ezekrõl a csoportos beszélgetésekben is élénk vita folyt. Imre atya Keresztes Szent János Élõ szeretetláng címû versébõl idézett és magyarázta azt „A Szentlélek bennünk ünnepel” címmel. Ez szintén nagyon szép, de nagyon nehéz téma. Keresztes Szent Jánost nem olvastuk, így nem ismerjük, és csak sejtjük a benne rejlõ tanítás nagyságát – úgy gondolom. A tanításokon kívül mindkét napon volt csendes Szentségimádási alkalom, csoportos-, vagy egyéni beszélgetés, közös zsolozsma, volt gyónási lehetõség. És persze minkét nap fénypontja a szentmise, pontosabban az újmise: személyes áldással kísérve természetesen. Az idén tehát a Szentlélek különösen is szép ajándékát kaptuk: megismerhettünk két fiatal, Istennek szentelt „szõlõmunkást”, akik a Szûzanya kertjében akarnak dolgozni, munkálkodni a lelkek javára, s hogy megérkezzék végre a nagyon várt, bõtermésû nyár a Magyar Karmelita Rendtartomány életében is. Ehhez megkapták a Szentlélek bõséges ajándékait, talentumaikat, csak jól kell felhasználni. Ehhez kérjük a Szûzanya segítõ oltalmát és szeretetét, és a Teljes Szentháromság áldását. Mi pedig ígérjük, hogy napi imáinkban hordozzuk õket (is) az Úr elõtt. Amen


Kerekes Margit Jézusról nevezett Teréz nõvér Csongrád,VÉK

REGIONÁLIS TALÁKOZÓ BUDAPESTEN 2012. május 19.-én szombaton regionális lelki nap volt a Huba utcai Kármelben, a miskolci, és a három budapesti közösség részére. A miskolci testvérek nagyon korán és pontosan érkeztek aminek nagyon örültem. A lelki napot András atya nyitotta meg, és szokásához híven figyelt arra, hogy egy ilyen jeles eseményen minden rendben legyen. Zsolozsmázás elõtt Márffy Magdolna testvérünk elõadását hallgattuk melynek témája: Szent Teréziával a zsolozsmában.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 73

REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN

73

Két gondolatot megosztok ebbõl a kincsbõl: – a zsolozsma egy himnusz, mely a mennyei hazában öröktõl fogva zeng, – fontos, hogy mindig úgy imádkozzuk, amint azt imádkozni kell! Ezt követõen Györgyi testvérünk segített eligazodni abban, hogy mik a Világban Élõ Kármeliták megkülönböztetõ elemei és ezen belül az önazonosságunk. Három gondolat ebbõl a kincsbõl is: – Elkötelezni magunkat a Kármelita Rend iránt – Isten arcát keresni az Egyház és az egész világ javára – Hálát adni mindenért, mert minden kegyelembõl fakad, az is, hogy Istent megszólíthatjuk, hogy Atyánknak mondhatjuk. A rövid bevezetõ után Renátó atya elmélkedése következett az Alapítások könyve V. fejezetérõl.Teréz arra tanít, hogy milyen nagy kincs keresztény identitásunk. Továbbá, – hogy mindig együtt járjunk az Úrral. – Kövessük õt az engedelmességben, ami nem más, mint mindig tenni a jót. – Az imaélet minõsége függ a másik emberrel való kapcsolatomtól és a szolgálattól. – Ha dolgozom, Krisztussal dolgozom, ha ott jár a fazekak között. Nincs akadálya, hogy boldog legyek. – Ha önsajnálatba burkolózom, nem veszem észre, hogy szeretve vagyok. Az elmélkedést ünnepélyes szentmise követte Imre atya mély tanításával, majd az ebéd következett. A nap a kertben folytatódott csoportbeszélgetésekkel.A csoportok hasonlóak voltak az elõttünk pompázó virágokhoz: mindegyik a maga színével stílusával egészítette ki a kertet. A napot összefoglaló és zsolozsma zárta. Öröm volt veletek lenni kedves testvérek! Szeretettel és imával: Ildikó Mária Budapest




74

2012.08.27.

A BÖGRE

8:23

Page 74

Kármel 2012/3-4

NEM C SAK GYERMEKEKNEK

NEM C SAK GYERMEKEKNEK A BÖGRE Leszállt az este. A kertben virágok bóbiskoltak, és összehajoltak a lombok. A szobában forró tej illata keringett. Egy nagymama készítette az unokájának lefekvés elõtt, aki az ágyban várta, hogy jóízûen elkortyolgassa a finom tejet, miközben nagymamája egy mesével ringatja õt álomba. – Egyszer régen, élt egy öreg fazekas mester. – kezdte el meséjét a nagymama. Nagyon ügyes kezû mester volt. A mûhelyében szebbnél szebb edények vártak arra, hogy valaki megvásárolja õket. A mester fogta az ásóját, ahogyan azt minden reggel tette, és kiment a kertjébe kiásni egy újabb megmunkálni való vörös agyagot. Ez a kis agyag, már nagyon várta, hogy egy szép edény készülhessen belõle. Ha szép volt az idõ, akkor a ház nyitott ablakán belátott a mûhelybe és gyönyörködött a mester munkáiban.Vagy naphosszat csak arról ábrándozott, hogy mi fog belõle készülni. – Egy nagyon szép váza szeretnék lenni, hogy szebbnél szebb virágok díszítsenek, és így én leszek a ház dísze.Vagy inkább fodros szélû tányér legyek, hogy elõkelõ hölgyek és uraságok belõlem fogyasszák el az ételüket. Ó, nem inkább papír vékony csésze akarok lenni, és amikor a teát belém töltik, úgy csendüljek fel, mint a legszebb zene. Miközben folytatta az ábrándozást, a mester bevitte õt a mûhelybe. A kis agyag körbenézett és szemügyre vette az edényeket. – Milyen gyönyörûek vagytok mind! – kiáltott fel. – Innen bentrõl sokkal szebbek vagytok, mint kintrõl a kertbõl nézve. Pár perc múlva a sok szép edény láttán, így gondolkodott magában: Én sokkal színesebb leszek, mint az a váza ott fent a polc tetején. És karcsúbb, mint az a kancsó amott, és vékonyabb, mint az a másik. Elkezdett nyújtózkodni a kis agyag a tálban, majd egyszer csak felkiáltott: – Elkészültem! A mesternek már nem is lesz más dolga, csakhogy befessen szép színesre. A mester odalépett a kis agyaghoz. – Így nem leszel jó! – majd mosolyogva hozzátette: – Én tudok jobbat! Ezután fogta az agyagot, egy asztalra helyezte, és vizes kézzel gyúrni kezdte. Több sem kellett a kis agyagnak. Elkezdett kiabálni. – Hagyd abba! Ez nagyon fáj! Nem bírom tovább!

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

A BÖGRE

8:23

Page 75

75

De, a mester nem hagyta abba. Kis idõ múlva egy forgó korongra helyezte az agyagot, ahol a megformázásába kezdett. A kis agyag ellenállt, mert érezte, hogy a fazekas mester egészen más formát akar neki adni, mint amit õ saját magának elképzelt. A mester egy pillanatra megállította a korongot, és így szólt: – Engedd, hogy azt készítsek belõled, amit én szeretnék. A kis agyag vonakodva, de beleegyezett. Amikor elkészült, kissé csalódottan kérlelni kezdte a mestert: – Nem lehetne, hogy mégis váza legyek, vagy tányér? – Nem lehet. Így maradsz, mert azt szeretném, hogy boldog legyél. – Jó, jó, de akkor fessél be gyorsan szép színesre, és legyünk már túl ezen az egészen! – A festés a legvégén jön. Elõtte még be kell, hogy tegyelek a kemencébe, hogy megszilárdulj, és megerõsödj! – mondta a fazekas mester. – Na, én oda be nem megyek! Láthatod milyen puha vagyok és gyenge. Nem, hogy megerõsödni nem fogok, hanem ki sem fogom bírni! Még a mondat végére sem ért, már bent is volt a forró kemencében. A kis agyag kiabált, sírt, hogy vegye õt ki a mester. Majd, ahogyan a tûz egyre jobban égette, az érezte, hogy megszilárdul, és egyre erõsebb lesz.Végül boldogan átadta magát a tûz ölelésének. A mester kivette õt a kemencébõl, és miután kihûlt, nekilátott, hogy befesse.A kis agyag, aki többé már nem volt agyag, hanem egy bögre, boldogan enynyit mondott: – Olyannak fessél be, amilyennek szeretnél! Örömmel fogom fogadni! Miután megszáradt rajta a festék, megkérdezte a mestert: – Bögrének álmodtál meg? – Igen. Kisgyermekek fogják belõled kortyolni a finom tejecskéjüket, és te boldog leszel, mert jóízû mosolyt fogsz csalni az arcukra. – Ez ennek a kis bögrének a története. – fejezte be meséjét a nagymama. Majd betakarta a kis unokáját, aki a bögre történetével hajtotta álomra a fejét.

NEM C SAK GYERMEKEKNEK



2012.08.27.

IN MEMORIAM P. SÁNDOR

76

8:23

Page 76

Kármel 2012/3-4

IN MEMORIAM

†

A Magyar Kármelita Rendtartomány – a hozzátartozók nevében is – fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársunk

IN MEMORIAM

SZÛCS JÁNOS KERESZTREFESZÍTETT JÉZUSRÓL NEVEZETT SÁNDOR ATYA életének 56., áldozópapságának 31., szerzetességének 26. évében, a betegek szentségével megerõsítve, 2012. július 4.-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése 2012. július 12-én volt Keszthelyen, a Kis Szent Teréz Bazilikában. A 10.00 órakor kezdõdõ gyászmise után helyeztük Rendtársunkat örök nyugalomra a templom kriptájában.

E

lhunyt Rendtársunk 1956. január 29-én született Baján. 1976-ban, mint kalocsai egyházmegyés kispap kezdte meg teológiai tanulmányait Szegeden, a Hittudományi Fõiskolán. 1981. június 16-án Dr. Ijjas József érsek Jánoshalmán pappá szentelte. Ezután káplánként teljesített szolgálatot Dusnokon 1984 augusztusáig, majd 1985 januárjáig a bajai Szent István plébánián volt káplán. 1985. január 30-án Ausztriában, Linzben kérte felvételét a Kármelita Rendbe. Bécsben volt egy évig jelölt, majd Innsbruckban kezdte meg a novíciátust 1986. február 13-án. Elsõ fogadalmát 1987. február 13-án tette. Felszentelt papként és fogadalmas kármelitaként rendi és lelkipásztori szolgálatot végzett Bécsben majd Linzben 1991 júliusáig. Az ünnepélyes örökfogadalomra 1990. február 13án került sor Linzben. 1991-ben átlépett az akkoriban újrainduló magyar Kármelita Rendtartományba, ahol elõször Keszthelyen mûködött káplánként 1991 augusztusa és


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:23

Page 77


77

„Legyetek örvendezõk a reménységben, béketûrõk a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban. (Róm 12,12)” (Papi jelmondata)

IN MEMORIAM P. SÁNDOR Rafael atya Szûcs Sándor atyánk temetésén mondott szentbeszéde Keszthelyen 2012. július 12-én.

T

alán sokunkban fogalmazódhatott meg az a szemrehányó mondat, amit János evangéliumában Márta mondott Jézusnak, amikor testvére, Lázár meghalt: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem…” Mert hiszen annyian imádkoztunk érte! Hamarjában nem jut eszembe egyetlen más ember sem – kivéve mondjuk olyanokat, mint például Boldog II. János Pál pápa –, akiért annyian imádkoztak volna, mint Sándor atyáért. Hisz’ nem csak ebben az egyházközségben, nemcsak a szülõfalujában, nemcsak a Kármelben, hanem mindenfelé az országban: hányan kérték és imádkoztuk Marcell atya közbenjáró imáját érte! Hányszor elmondtuk itt, ebben a templomban is a Marcell atya-imát érte,

IN MEMORIAM

1995 júniusa között. Ezután Miskolcon lett házfõnök. 2001 szeptemberében került vissza Keszthelyre, ahol 2002. augusztus 14-étõl mint plébános és házfõnök szolgált. 2011 augusztusában súlyos beteg lett, mûtéte Budapesten volt, további kezelési ideje alatt is a budapesti rendházunkban élt. A betegség súlyos szenvedései közepette is megtartotta derûs bizalmát a Gondviselésben, keresztjét Krisztussal egyesülten hordozta, melyben példaképpé vált mindnyájunk számára. Betegségének utolsó heteiben Keszthelyen tartózkodott, az ottani kórházban hunyt el 2012. július 4-én hajnalban.


78

2012.08.27.


8:23

Page 78

Kármel 2012/3-4

IN MEMORIAM

mióta megbetegedett! És hát õ maga is hányszor imádkozott Marcell atya közbenjárását kérve! Azonban nem szabad pusztán a felszínen megragadni, s csak a láthatóra irányítani a figyelmünket. Bennünket, hívõket az Isten mélyebb látásmódra hív meg. De ehhez arra van szükségünk, hogy gondolkozzunk és emlékezzünk. S ha emlékezünk a Sándor atyával megélt dolgokra, akkor elõször is az õ szeretett családjára kell, hogy gondoljunk, melynek tagjai jórészt itt imádkoznak most velünk együtt. Sándor atyánk egy bácsszentgyörgyi parasztcsaládba született. Hatan voltak testvérek. Egy olyan családban nevelkedett, ahol természetes a hit, a józan paraszti ész, a tiszta szív, a munka gondos végzése és szeretete, a becsület, a szolgálat, ahol az ember még nincsen megrontva semmivel: az a jó magyar vidék, amit még a kommunista idõknek sem sikerült elrontania. Ahol fontos emberi értékek vannak, de ahol, persze, Isten a legfontosabb. A parasztember tudja, hogy ki van szolgáltatva mindig az Istennek, mert ha az esõ nem öntözi meg a földet, ha a nap melege nem érleli a gyümölcsöt, akkor nem lesz termés. Ezért a parasztembernek nem kell tanítani, hogy Isten létezik, csak a helytelenül „felvilágosított”, materialista embereknek kell tanítani ezt: amilyen a mi hazánk nagy része is lett, amirõl persze, sokan nem is tehetnek maguktól... Nos, Sándor atya egy mélyen hívõ környezetbõl indult. Azt mondják, hogy négyen indultak el abból a kicsi, kétszáz fõs faluból papnak, Sándor atya korabéliek. Kétszáz fõs falu, s majdnem egyszerre négy papot ad az egyháznak! Ugye, ez is megérteti velünk, hogy nem a népességszaporulat kell ahhoz leginkább, hogy legyenek papok, hanem ahhoz mindenekelõtt hit kell! Annak tudatosítására kell képesség, hogy Isten szól hozzám, én meg nem veszem ezt közömbösen, hanem engedelmeskedem Neki. Hát egy ilyen faluból, egy ilyen családból indult ki Sándor atya papi hivatása… A szegedi szemináriumban tanult, aztán felszentelése után Dusnokon, s Baján volt káplán, majd 1985-ben Linzbe került, mert a kármelita hivatás elfogadásával együtt úgy érezte, hogy arra is késznek kell lennie, hogy a hívásra adandó megfelelõ válaszként elhagyja akár a hazáját is, hogyha szükséges. Nem félt attól, hogy a szeretteit, a hazáját – mindent, ami számára fontos értéket jelentett – otthagyjon. Mert a hivatás azt jelenti, hogy mindent kész vagyok otthagyni, ha a Jóisten valami másra hív. És tudjuk, hogy ez a külföldre menés mit jelentett abban az idõben: azt jelentette, hogy az ember nem tudhatta, hogy valaha vissza tud-e majd jönni. És Sándor atya mégis ment. Mert tudta, hogy aki valóban Istent keresi, az nem veszíthet… Így lett örök fogadalmas kármelita 1990-ben Ausztriában, s utána Bécsben és Linzben teljesített lelkipásztori szolgálatot. És amikor megnyílt a vasfüggöny, 1989 után, akkor pedig úgy jött vissza Isten hívását követve, mint ahogy annak idején innen kiment. Keszthelyen lett káplán, aztán Miskolcon házfõnök. Aztán ismét Keszthelyen teljesített szolgálatot, ahol végül õ lett a plébános

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24


Page 79

79

2002-tõl kezdõdõen. És négy év óta, mint vikárius provinciális, az én legközvetlenebb munkatársam volt. Mindenki szerette. Jó volt vele élni, s jó volt vele együtt dolgozni. Aztán tavaly júliusban újraválasztottuk, s ezt is elfogadta, pedig akkor már érezte, hogy valami nincsen rendben, s hát hamarosan, néhány héttel késõbb ki is derült, hogy nagyon súlyos betegségben szenved… Akkor egy egészen új szakasz kezdõdött az életében, aminek a rendi testvérekkel együtt mi is tanúi lehettünk. Derûs lélekkel próbálta viselni a szenvedést. Mind a mai napig eszembe van, amikor Budapesten a kórházban gubbasztottunk a CT-vizsgálat elõtt és alatt négy óra hosszán keresztül. Nyáron, melegben, s a budapesti Rákóczi út ablakon beáradó benzingõzös levegõjét belélegezve. Még ott is tudtunk nevetni a nyomorúságunkon. Õ, szegény, attól volt beteg, hogy éhgyomorra meg kellett inni egy jó adag kellemetlen folyadékot, én meg attól, hogy láttam, hogy mit szenved.A végén úgy jöttünk ki, hogy azon nevettünk, hogy melyikünk is a nyomorultabb közülünk. De olyan jó volt, hogy még ezekben a pillanatokban is próbáltunk nem önmagunkkal, hanem egymással törõdni. Milyen nagy dolog is, hogy tudtunk nevetni, hogy derû volt az életünkben még azokban a nehéz pillanatokban is, hogy volt hitünk és reményünk, s nem csak passzívan átadtuk magunkat a fájdalomnak és a szenvedésnek... S ott lehettem mellette akkor is, amikor mûtötték. Amikor az öt órás mûtét után nagy nehezen föleszmélt, akkor a maga kis elgyötört arcával, végtelen hálával azt nyöszörögte, hogy köszöni, hogy ott vagyok… És hát amint sokan olvashatták is a Kármel újságban megjelent a tanúságtételében, Isten – úgy látszik – adni akart neki a súlyos betegsége folyamán egy olyan idõszakot, hogy egy kicsit felépülhessen, s már nem csak szenvedni tudjon, hanem arra is képes legyen, hogy másoknak is kifejezhesse, amit megél, ami történt benne. Ennek a tanúságtételnek azt a címet adta: „A betegség is a végtelenül szeretõ Isten nagy ajándéka.” Pedig már oly mérhetetlenül sok szenvedés volt mögötte! És mégis ajándékként próbálta ezt fogadni, s csodákról beszélt a betegségében is:

IN MEMORIAM



80

2012.08.27.


8:24

Page 80

Kármel 2012/3-4

IN MEMORIAM

hogy milyen csodának látja az életet azóta, hogy beteg lett! S mondogatta annak az ellenkezõjét, amit korábban élt: azt mondta, hogy nem csak nagy sürgés-forgással lehet csak szolgálni az embereket és az Istent, állandóan lótva-futva, hanem úgy is, hogy amit Õ ad, azt felajánljuk, a szenvedést elfogadjuk. És fõleg áldozatot hozunk! Áldozat nélkül nincsen szeretet. Nem lehet kikerülni az áldozatot. Egy alkalommal – amikor életének utolsó hetei alatt Keszthelyen tartózkodott – elmondta azt az öt kulcsszót, amit Istentõl kapott. Éppen egy infúzió beadása közepette mesélte el, mintha sokkal inkább az éltetné, mint a gyógyszerek...Azt mondta: „hármat már megkaptam Budapesten, most pedig kettõt. Az elsõ ez volt: hogy elfogadom, amit az Isten ad.A második, hogy átadom Neki. Mert nem énnekem kell a világot megváltani: az Úr az, aki hordozni, élni akarja bennem az Õ szenvedését. Nem egyedül akarom hordozni, Isten õrizz! Én végtére is ember vagyok, s nem hõsnek készülök. Ezért átadom Neki. De felajánlom valakiért vagy valamiért.” A szenvedés figyelmessé tette õt mások felé. Amikor mondtam neki a gondokat, hogy „ez a gond, meg az a gond”, azt válaszolta: „Jaj, de jó, hogy ezeket mondod, mert most már értelme lehet annak a szenvedésnek, amit érzek, van miért fölajánlanom. Nem haszontalannak érzem magam, hanem van miért fölajánlanom.” És aztán elmondta a hiányzó két szót is, amit Keszthelyen kapott, az utolsó hónapja elején. Büszkén mondta: „Kaptam két szót megint.” Az Úr szólott hozzá, nem hiába a próféták ivadéka volt, kármeliták rendi hovatartozása révén. A negyedik szó – milyen érdekes! – a munka volt! Az örök pihenés felé a munka vezet.Visszatér a munka! Azt mondta: „De most már nem az a munkám, hogy lóssak-fussak, hanem hogy szenvedjek. Sokat kell dolgoznom, nagyon sokat, többet, mint valaha. Bizony dolgoznom kell az utolsó pillanatig!” Majd elmondta az ötödik szót is. Mondom, úgy nagyjából egy hónappal a halála elõtt. Ez az ötödik szó pedig úgy hangzik, hogy „megadom magam”. Kérdeztem tõle: „Atya, ez azt jelenti, hogy nem akarsz küzdeni az egészségedért? Hogy már annyit szenvedtél, hogy elég belõle, és meg akarsz halni?” Azt felelte: „Nem, szó se lehet róla! Ha megadom magamat, az nem azt jelenti, hogy nem küzdök többé azért, hogy tovább éljek itt a földön! Hanem azt jelenti, hogy ezt mondom

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24


Page 81

81

az Úrnak:Tégy velem, amit akarsz, a rendelkezésedre állok!” És akkor, amikor ezeket a szavakat így kimondta, akkor már tudtam, hogy nem kell féltenem õt. Mert az ilyen ember már Isten tenyerén él. Boldog az az ember, aki – még ha szenved is – az Isten tenyerén éli életét! S hát élete utolsó hónapjára emlékezve hogyne kellene megemlékeznünk arról a sok-sok szeretetrõl, amit nagyon sokan adtak neki: imádságban, melléállásban, figyelemben; orvosok a szakértelmükkel, gondos ápolók, rendtársak, hívek, rokonok… Itt a szemben lévõ kórházban is olyan jó volt megtapasztalni ezt! Élete végén külön szobát kapott, reggeltõl estig vele voltunk, s néha még vele is aludtunk. A sok szeretettel együtt persze rettenetesen nehéz volt látni, hogy az ember nem segíthet azon, akit szeret… Az utolsó éjjelén nem voltunk vele. Elmeséltettem az éppen akkor szolgálatot teljesítõ ápoló nõvérrel, hogy miként is történt az, amikor meghalt.Az ápoló nõvér, aki Sándor atyát maga is nagyon szerette, elmondta, hogy hajnali három órakor ott találta Sándor atyát, amint ott ült az ágya melletti széken. Magától felült a székbe, és beszélgetni kezdett a nõvérrel. Kérdezte tõle, hogy „tudja-e, hogy én hamarosan hazamegyek?” Minden jámbor ember erre azt gondolná, hogy Sándor atya már elõre tudta, hogy az Úr hamarosan el fogja õt szólítani... De én nem gondoltam így. S megkérdeztem a nõvért, hogy jól gondolom-e, s õ igent mondott: Sándor atya nem a mennyrõl beszélt, hanem ide, a rendházba akart hazajönni! Várta, hogy hazajöhessen aznap, vagy másnap. Igen, ez rá vallott.Tõle túlságosan álszent vágy lett volna, ha már a mennybe vágyódott volna: mindig haza akart jönni, a rendi közösségbe, mindig élni akart és mindig szolgálni akart, s nem pedig meghalni. Persze, mindenekelõtt az Úr akaratát akarta minden pillanatban. S hát ilyen lelkülettel vitte el az Úr: a nõvér kijött tõle, mert elkezdõdtek a kórházban a reggeli vérvételek, s negyedóra múlva, amikor a nõvér úgy érezte, hogy vissza kell mennie hozzá, akkor már halottnak találta: szép csendesen az ágyába húzódva elaludt... Befejezésül hadd idézzem még Sándor atyát! Nem a szentektõl akarok felolvasni valami vigasztalót, hanem magától Sándor atyától szeretném idézni, hogy miként gondolkodott õ életrõl és halálról – abból a tanúságtételbõl, amelyet a Kármel újság számára õ maga írt. Egy Szent Páltól vett idézettel kezdte a tanúságtételt, amelyhez azonban többször is visszatért az írása folyamán. Így hangzik: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1,21). Sándor atya így kommentálta ezt a mondatot: „A Szent Páltól vett idézet nem jelenti a feladást a betegségben, sõt ellenkezõleg: nagyon lényeges, hogy mindent megtegyünk egészségünkért. De a hívõ ember nem felejtheti, hogy csak Krisztus számít: »Életem Krisztus…« Hétköznapi nyelven úgy is mondhatnám, így éltem meg betegségemben, most a terápia idején: szinte mindegy, hogy tizenöt, húsz, harmincöt, negyven, ötvenhat vagy kilencvenkilenc évet élünk, a lényeg az, hogy az életünk Krisztusban, és ez által az emberek szeretetében-szolgálatában teljék…” Ámen.

IN MEMORIAM



82

2012.08.27.

8:24

LEVÉL EGY ELTÁVOZOTT LELKI ATYÁHOZ, BARÁTHOZ!

Page 82

Kármel 2012/3-4

LEVÉL EGY ELTÁVOZOTT LELKI ATYÁHOZ, BARÁTHOZ! In memoriam Szûcs Sándor atya Kedves Atyám, Barátom!

S

okat gondolok Rád az elmúlt idõben. Megpróbáltam felidézni az elmúlt egy év eseményeit, mert eltávozásod folyamatosan kérdéseket, önvádat gerjeszt bennem, bennünk.Vajon hol hibázhattunk? Hol és mikor követhettük el az elsõ, ma már végzetesnek tûnõ hibákat?

IN MEMORIAM

Tavaly, éppen egy évvel ezelõtt a Kármelhegyi Boldogasszony búcsú idõszakában kezdõdött el az egész. Ekkor láttam rajtad elõször, hogy valami nincs rendben. A búcsúi szentmise alatt – tikkasztó meleg volt – elsápadtál, látszott rajtad, hogy nagyon rosszul vagy.Az apszisban nyitva voltak a keresztirányú ajtók, de így is megszorult a levegõ, szinte légszomja volt az embernek. A szentbeszéd alatt felálltál a helyedrõl, és a kereszthuzatba ültél, hogy némi friss levegõhöz juss. Döbbenten néztünk össze Bartos Andival, mert elõször szembesültünk az ijesztõ sejtéssel, vagy valósággal. A mise után derült ki, hogy már vagy hat kilogrammot fogytál az elmúlt hetekben (mért nem vettük észre Rajtad?). Az ember ilyenkor nem akarja elhinni a legkézenfekvõbb lehetõséget, fõleg, ha az rosszat jelent, így én is – egyetértve Veled – a túlhajszoltságoddal magyaráztam a dolgot. Mert valóban egy, a szokottnál is nehezebb munkaperiódus után voltál. „Majd kipihenem magam!” – válaszoltad. Azonban a közös ebédnél észrevettem, hogy az étvágyad sem a régi. Az események után kezdõdött el a betegséged feltárása. Megmozdult az egész Téged féltõ egészségügyi apparátus. Az elsõ gasztrós vizsgálatok után a budapesti vizsgáló professzor CT-t kért, de valamikor augusztus végére kaptál csak idõpontot. Margit ekkor hosszas kérés és kilincselés után elérte, hogy a Nagykanizsai Kórházban sürgõsséggel fogadnának. Ez két héttel korábbi CT idõpont volt, mint a budapesti. Mindannyian tudtuk a szívünk mélyén, – Te is! – hogy nem lehet várni, mert ez már versenyfutás a kór kiteljesedésével.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 83


83

De Te a senkit megbántani nem akaró mentalitásoddal nem fogadtad el a felkínált lehetõséget, „nehogy megbántsd a budapestieket!” Haragszom Rád! Lehet, hogy ezen a két héten múlt… De jobban haragszom magunkra, mert mi sem figyeltünk eléggé Rád. Nekünk kellett volna elõbb észrevennünk a változásokat, az elsõ intõ jeleket. Egyébként pedig miért kellett, hogy mindig a mások érdekeit, véleményét figyeljed, miért hiányzott belõled az egészséges „önzés”, ami ebben az esetben szükséges lett volna? Aztán hamarosan bekövetkezett a diagnózis, megtudtuk a valóságot. Mindenkit valósággal letaglózott a hír: gyomorrák! Nem tehetek róla, de rögtön a túlhajszoltságoddal, az állandó stresszel magyaráztam a dolgot. Nem tudtál semmit sem normál tempóban végezni. Mindent csak hatalmas elánnal, szinte futva. Számtalanszor „loholtunk” végig együtt a gyóntató folyosón, és én nem gyõztem szaporázni a lépteimet, hogy lépést tudjak tartani veled. Így éltél, ilyen állandó tûzben égve! Hajtott a sok tennivaló, és Te nem kímélted magad. Sokan éreztük, láttuk, hogy nem lesz jó vége. Emlékezz, hány alkalommal mondtam Neked, hogy ez nem egy emberes feladat, be kellene vonnod segíteni akaró embereket, a munkát meg kellene osztani közöttük. Mint ahogy a régi szép kármelita idõkben. Sokszor érveltem neked azzal, hogy akkoriban a házfõnök mellett ott állt egy amolyan ügyintézõ laikus testvér, akinek csak az volt a feladata, hogy a rendház ügyeit intézze, a prior pedig csak a szükséges döntéseket hozta meg, így volt kellõ ideje a szentségi tevékenységre is. Nem lehet büntetlenül az év háromszázhatvanöt napjából háromszázötvenötöt végigdolgozni. Mert amúgy munka aztán volt bõségesen! A rendház és a bazilika külsõ és belsõ megújítása, szépítése, rendben tartása, a belsõ átépítések mind – mind elemi erõvel kényszerítettek az állandó tevékenységre. Itt nem volt megállás, mindig volt vala-

IN MEMORIAM



84

2012.08.27.

8:24


Page 84

Kármel 2012/3-4

IN MEMORIAM

mi intézni, javíttatni, felújíttatni való. A munkákat meg kellett szervezni, össze kellett hangolni, ezek anyagi alapjait elõ kellett teremteni, és Te nem engedted ki a kezedbõl ezt a feladatot, nem kímélted magad. Segítséget ugyan elfogadtál, de neked is mindenhol ott kellett lenned! Emlékeimben többek között megjelenik a Rendház tetõzetének szinte teljes cseréje, a „Lourdes-i barlang” építése, amit elõdeid többször is megkíséreltek a harmincas évektõl kezdve, sikertelenül – Te létrehoztad! Aztán ezek mellett ott volt az igazi „szakmai” munka, mindkét plébánia liturgikus irányítása.A sokfajta egyházi és világi rendezvény megszervezése, amelynek csúcsa, koronája a Kis Szent Teréz ereklye keszthelyi látogatása volt. Ha csak enynyit tettél volna, neved már akkor is örök idõkre bevésõdött volna nagyszerû elõdeid sorába! Õrület! És (sajnos?) Te nem elégedtél meg a középúttal, középszerûséggel, nem mondtad soha, hogy „jól van ez így”.A maximum volt a mércéd. Nem voltál hajlandó kompromisszumra, ha a minõségrõl volt szó! Sokat dolgoztál, nagyon sokat. Értünk! Néha arra gondolok, hogy talán nem kellett volna. Ennyit semmiféleképpen nem. Persze az emberek tiszteltek, szerettek, megbecsültek, sõt felnéztek Rád. Ez volt az egyetlen fizetséged, de Te nem is vágytál másra, számodra ez volt a legtöbb: az emberek szeretete. Neved fogalommá vált Keszthelyen, nem tudom, éle itt olyan ember, aki ne ismert, vagy nevedet ne hallotta volna? Nem hiszem. Volt még egy nagyszerû emberi tulajdonságod, ami igazi közösségi emberré tett. A Jóisten utánozhatatlan, remek humorral áldott meg. Szeretted a vidámságot, és ami a legfontosabb értetetted is a humort. Szerettél mosolyogni, ami egy jó papnak alaptulajdonsága. Aztán hamarosan következett az életmentõ mûtét, amelynek sikeréért a Kármelben sok-sok ember imádkozott, majd a felépülés csalóka idõszaka. Tudnod kell, hogy betegségedben ekkor is sokan imádkoztak érted, persze, hogy tudtad, hiszen minden alkalmat megragadtál, hogy megköszönd. Igen, mert szerethetõ ember voltál. Csupa olyan tulajdonsággal, ami kedveltté tett mások elõtt. Ilyen volt a jóságod, segíteni akarásod. Te is szeretted a Keszthelyieket, nagyon szeretted egyházközségedet. Emlékszel? Amikor a 2011-es káptalani választás elõtt álltunk, errõl is kérdeztelek. Mit vársz, és egyáltalán mit is szeretnél? Mert a keszthelyi ház nagy teher, sok munka. Csak hosszas unszolásomra, szinte szégyenlõsen mondtad el, hogy szeretnél maradni, mert szereted az ittenieket, ezt a létformát, a hatalmas feladatot, folyamatos kihívást. De jött a betegség.

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 85


85

Miként élted meg ezt az idõszakot, leírtad tanúságtételedben. Hogy mi miként, azt csak mi tudjuk. És persze Te is, mert nem volt olyan alkalom, hogy az aggódást, az érted szóló imákat, ne köszönd meg a híveknek. Ilyen voltál. Mindig mindent legalább kétszer köszöntél meg, és ha véletlenül elfelejtetted, akkor telefonon vagy sms-ben megtetted utólag. Ma is õrzök a telefonomban ilyeneket. Ha valamilyen ügyben felhívtál, az elsõ kérdésed az volt, „nem zavarlak”? A második, „hogy van Margitka és a gyerekek?” – és csak utána tértél a tárgyra. Udvariasságod, tapintatod közmondásos volt. Érzékeny voltál az emberi szenvedésre, nélkülözésre egyaránt. Hány alkalommal mérgelõdtél, hogy a templomajtóban kolduló, melegedõ, sõt a templom padjait alvás céljára használó alkoholista hajléktalanokat nem tûröd meg? Aztán Te voltál az, akinek Imrén, az egyik hajléktalanon rendszeresen megesett a szíved, és a konyháról némi ennivalót, vagy egy-egy zacskó kekszet adtál, amikor éhesen, segítséget kérve bekopogtatott hozzád. Jó pedagógusként mindig intettél bennünket, hogy pénzzel ne – mert azt alkoholra költik –, inkább egyéb módon segítsük ezeket a szerencsétleneket. Eszedbe sem jutott, hogy a templomot bezárd, vagy lezárd holmi belsõ lekerítéssel, ahogy egyébként ma sokfelé látni.Vallottad, hogy az Isten Házát nem szabad bezárni senki elõtt sem. Aztán belátó is voltál. Emlékszem, egy alkalommal, adventi idõben azzal fogadtál, hogy ellopták a templomban elhelyezett Betlehem egyik állatfiguráját (ami késõbb elõkerült). A dolog annyira felháborított, hogy elhatároztad, feljelentést teszel. Akkor elmondtam Neked, hogy emlékezz Victor Hugo: Nyomorultak címû mûvének fõhõsére Jean Valjean-ra, a szökött fegyencre, aki a zsandárok elõl menekülve meghúzta magát egy papnál. Aztán éjszaka továbbszökve ellopta az áldozó kelyhet. A csendõrök elfogták, visszakísérték a parókiára, ahol az abbé azzal fogadta, hogy a kelyheket nekiajándékozta, tehát nem lopta azokat. Ez a csodálatos emberi gesztus indította el Jean Valjean-t a megtérés útján. Értetted a párhuzamot, és nem tettél feljelentést. Érdekes, hogy életedben a betegségeddel kapcsolatos új helyzet okozta az egyik legnagyobb törést. No nem a betegség lelki, fizikai elviselése, mert ezt Te keresztény emberként, Jézusnak ajánlva viselted, hanem a mindennapok aprócseprõ ügyei, mint például a megváltozott étrend. Több alkalommal elõfordult, hogy Andi kétségbe esve keresett meg azzal, hogy hívjalak fel, mert nem akarsz enni, esetleg inni. Türelmesen, közbeszólás nélkül végighallgattad a nyakadba zúdított szemrehányásaimat, hogy egy olyan ember, akit annyian szeretnek, akiért annyit imádkoznak, akit annyian próbálnak meggyógyítani, nem teheti meg, hogy nem tesz meg mindent a saját gyógyulásáért. Ilyenkor szinte bocsánatot kértél, és megígérted, hogy mindent elkövetsz.

IN MEMORIAM



86

2012.08.27.

8:24


Page 86

Kármel 2012/3-4

IN MEMORIAM

Istenem! Ahogy újra olvasom ezt a levelet, szemrehányások és dicséretek váltogatják egymást. Ne haragudj értük! Az utóbbiról nincs mit mondani, ezek igazak. A szemrehányások pedig valójában olyan igaz emberi tulajdonságaidra utalnak, amelyek egy jó papot jellemezni kellenek. Igen, jó papot, de olyat sajnos, akibõl hiányzik az elemi emberi óvatosság, saját egyéni érdekeinek, legfõképpen egészségének számon tartása, vigyázása. Nagyszerû pap voltál. Megingathatatlan Istenhited, egyházad iránt érzett szereteted, rended iránti elkötelezettséged megkérdõjelezhetetlen volt. Nem is oly rég, apósom halotti ágya mellõl hívtalak fel, összetört szívvel. Azt mondtad, „ne sírjatok, Pista bácsi már a Mennyországban van”. Mindezt olyan határtalan meggyõzõdéssel mondtad, hogy az embernek kétsége sem lehet ennek igazsága felõl. Mélységes hited azonnal helyre állította lelki békénket. És most már Te is az Úr mellett vagy! Nem volt könnyû életed. Nagy, de rendkívül szeretõ és összetartó családba születtél. Feltétel nélküli katolikus hited onnan ered. Aztán ebben a hitben erõsített meg, és indított el papi hivatásod útján Dombay Ernõ bácsszentgyörgyi plébános és Schmidt Éva néni, akik személyes példájukkal, életükkel inspiráltak a szent hivatásra. Akkor választottad a papi pályát, amikor ezt a politikai rendszer egyáltalán nem tolerálta. Emiatt kellett kalandos körülmények között emigrálnod. Aztán Ausztriában éltél a rendszerváltozásig, ott léptél be a Kármelita Rendbe. A keszthelyi Kármel monográfiát befejezve terveztem, hogy életedrõl – csendes téli estéken – elbeszélgetve egy sorozatot indítunk a Kármel újságban. Azt mondtad, hogy ráérünk még erre, mert a visszatekintés az öregek dolga. Ezzel tehát végképp elkéstünk. Mint ahogy elkéstünk azzal is, hogy jövõre együtt elmenjünk a csíksomlyói búcsúba, mert ezt terveztük el idén májusban. A tervek most már végképp tervek maradnak,Veled kapcsolatos emlékekké válnak. Érdekesek az emlékek. Ha közös ismerõssel találkozom, rögtön szóba kerülsz, és az emlékezés folyama azonnal elindul.Történet, történetet követ ilyenkor. Kevés ember kiváltsága ez. Amikor elköltözésed elõtt úgy tíz nappal egy vasárnapi misét követõen átballagtam a Kármelbõl hozzád a kórházba, a Tapolcai úton átkelve jutott eszembe, vajon hányszor mentél át Te is ezen az úton lelki vigaszt, támogatást nyújtani a szenvedõknek, gyóntatni vagy „csak” misézni. Jó, jó, tudom, kérlek, ne mondd. Értem én, ez volt a feladatod, ez Istentõl nyert hivatás. És a feladatot ugye el kell végezni, és legfõképpen jól kell elvégezni. Aztán a betegség mindent lerombol, tönkre tesz. Hiába erõs a lélek, ha a test gyenge, esendõ. De a test csupán anyag, matéria, a lélek átmeneti lakhelye. Aztán halálunkkor letesszük a testet, megszabadulva

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 87


87

minden nyûgétõl, ilyenkor a halhatatlan lélek kiszabadul, és elfoglalja helyét a Teremtõnél. Kedves Atyám, Barátom! Sokat gondolok Rád az elmúlt idõben. Keszthelyi jelenléted, munkásságod mély nyomot hagyott a város vallási és társadalmi életében. Követhetõ és követendõ példát nyújtottál a hit az erény, a jóság, a becsület és az igazság folytonos keresésében és követésében, megtestesítõje voltál az igazi kármelita lelkiségnek. Szerencsés emberek vagyunk, mert Te nem hagytál el bennünket. Lelked az Örök Honban van, tested itt a Kármelben nyugszik, de szellemed örökké köztünk él. Nem búcsúzom, minek is tenném. Csak attól kell elbúcsúzni, aki elhagy bennünket, de Te továbbra is köztünk élsz, példamutatásoddal, tanításoddal, erényeiddel és gyengeségeddel együtt. Csak Isten legyen velünk, mert ha Õ velünk van, ki lehet ellenünk? Üdvözöl híved, barátod: Ervin Keszthely, 2012. augusztus 2 U. i.:

Vigyázz ránk, segíts bennünket, ahogy eddig is tetted, és légy patrónusunk, szószólónk ott Fent! Isten Veled kedves Barátom!

IN MEMORIAM



88

2012.08.27.

8:24

HÁROM NAP KUNSZENTMÁRTONBAN

Page 88

Kármel 2012/3-4

POSTALÁDÁNKBÓL

HÁROM NAP KUNSZENTMÁRTONBAN 2012 ÁPRILIS VÉGÉN

A

POSTALÁDÁNAKBÓL

kármelita rendházban, mintegy ötvenen vettünk részt Rafael atya lelkigyakorlatán. Veszprémi közösségünkbõl két baráti házaspárral érkeztünk. Az elmélkedések, filmek, csoportbeszélgetések témája az Isten-ember, ember-Isten, ember-ember közötti kommunikáció volt. Ha nagyon röviden kellene beszámolnunk az élményeinkrõl, akkor azt állapíthatnánk meg, hogy ez alkalommal sem ért bennünket csalódás, semmilyen tekintetben sem. Júliusban is szeretnénk jönni! Kicsit bõvebben és a lényegre térve elmondhatjuk, hogy itt egészen nyilvánvalóan találkozhattunk a feltámadt, élõ Jézussal az evangéliumhoz, a szentekhez kapcsolódó tanításokban, az Eucharisztiában, egymásban és a csoportbeszélgetések alkalmával. Köszönet érte minden embertestvérünknek, köszönet és dicsõség Neki, az Úrnak! Egy-egy ilyen alkalom után, amikor meg kellene fogalmaznom, hogy mit tartottam igazán fontosnak, mi volt az, ami a számomra a legtöbbet jelentett, akkor és ott rendszerint csak azt az egyet tudom mondani, amit õszintén és nagyon erõsen érzek: KÖSZÖNÖM! Csak ennyit, de ezt szívbõl. Közel egy hónap elteltével, többször átelmélkedve a hallottakról és történtekrõl készített jegyzeteket, tudatosodni kezd a KÖSZÖNÖM mögötti tartalom. Egyfajta megvilágosodás, amikor az ember tudatára ébred annak, hogy csak a SEMMI természetes és minden, ami VAN, az kegyelem, ajándék. Kaptuk. Ahogy önmagunkat is. És ha ennek tudatában építek ki, tartok fenn kapcsolatokat emberekkel, Istennel, akkor lesz igazán értékes ajándék, megélt kegyelem az élet a számomra. Ellenkezõ esetben lehet akár teher, nyûg is. A létünk már önmagában kapcsolat. Kapcsolatnak köszönhetõen születtem, nevelkedtem, létezem és adom tovább az életet (Benne élünk…). Minél nyitottabb vagyok a befogadásra, annál többet kapok. Ehhez folyamatos figyelem, tanulás és folyamatos „szívvel-látás” szükséges. „Egyszerûsödnöm” kellene. Kevesebb saját, „sületlen” verzió kellene. Sokkal mélyebben kellene elhinni, hogy Aki mindezt adta, szeretne még sokkal többet adni. ÖNMAGÁT. „Színésznek” nem igazán tudja adni. Csak


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 89

KOMMUNIKÁCIÓ ISTENNEL ÉS EGYMÁSSAL

89

önmagamnak. Ugyanez és ugyanígy mûködik (vagy nem mûködik) emberi kapcsolataimban is. A kapcsolataim is hitem szerint alakulnak. Csodálatos harmónia lehetõsége/hangjai vannak a teremtett Világban. Hinnem, akarnom kell hallani, érezni, tapasztalni a mélységeit. Mint Ember, a mélységek mind mélyebb megtapasztalására vagyok meghívva. Nagy hangsúlyt kapott a megosztás és az önmagam adásának képessége, ami elõfeltétele az Istennel való kommunikációnak. „Ha nem tudom magam közölni a másikkal, hogyan tudnám az Istennel”? Bizony ezt tanulni kell, befelé kell figyelni, saját érzéseinkre, arra, amit megélünk, és ezt ki kell tudni fejezni a másiknak. Csak így lehetünk részesei egymás életének, így élhetünk meg olyan mély kapcsolatot, ami nemcsak a másik jobb megismeréséhez vezet, hanem eljuthatunk saját magunkhoz is. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy mindezt Istentõl kapjuk – Õ a legnagyobb „kommunikációs szakember”, a kegyelem révén tudjuk egymással megélni, és ezt Istennek ajánlhatjuk fel. Avilai Szent Teréz „forradalmi” tanítása az imáról nagyon megérintett bennünket. Nem az imákra fordított idõ és a megszokott imák mennyisége a fontos, hanem a kapcsolatunk Istennel. Ha nem növekszik bennünk a hit, a remény, a szeretet, akkor semmit sem ér. A tanítások már a csoportban is gyümölcsöt hoztak, nagyon mély megosztásokkal, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ismét rácsodálkozhattunk arra, hogy Isten mérhetetlenül szeret minket, ajándékként ad bennünket egymásnak, a másikon keresztül szól hozzánk. Az egyik testvérünk ezt így fogalmazta meg: itt az lehetek, aki vagyok. Köszönet és hála mindazoknak, akik ehhez hozzásegítenek bennünket.


A

feleségemmel ápr. 27-30 között vettünk részt Bakos Rafael atya, kommunikációról szóló lelkigyakorlatán Kunszentmártonban. 23 éve vagyunk házasok, 2 lányunk és 2 fiúnk van, 15-22 éves korosztályban. Pécsett élünk, mindketten tanárok vagyunk. A házasságunkat katolikus elkötelezõdéssel kezdtük élni, de a Szentlélek megújító erejével, csak 5 évvel késõbb találkoztunk. Ekkor éreztük meg, hogy Istennek személyesen fontosak vagyunk, és szeretete elkezdett átformálni bennünket és házasságunkat. Egy nagyon örömteli idõszakot

POSTALÁDÁNAKBÓL

Csernai Gábor és Éva


90

2012.08.27.


8:24

Page 90

Kármel 2012/3-4

POSTALÁDÁNAKBÓL

éltünk ekkor, ami egészen addig vitt bennünket, hogy három közösségi családdal elkezdtünk együtt építkezni, akikkel ma is egy sorházban lakunk. A lelkigyakorlatra egy régi testvérünk Papp Krisztina, legkisebb lányunk keresztanyukája hívott. Nagy lelkesedéssel beszélt az atya lelkigyakorlatairól, és arról, hogy a kommunikációt egy más dimenzióban fogja elénk tárni.A nagy távolság, a húzós üzemanyagköltség és az otthoni sok feladat ellenére, házasságunk megújítása érdekében mindkettõnkben megszületett a döntés, hogy erre a lelkigyakorlatra elmegyünk. A lelkigyakorlatra azzal a várakozással érkeztem, hogy alapvetõen szeretném, ha megváltozna a feleségemmel való kommunikációm, mert többször úgy éreztük, hogy konfliktusaink kommunikációs problémáinkból is fakadnak. Kértem Istent erre, és elõre nagyon bíztam, hogy meg fogja adni nekünk. 3,5 óra utazás után szeretettel fogadtak bennünket és mindjárt az esti program, a közös filmnézés nagy meglepetéssel szolgált. Jól eset csak ülni, nézni, és a tartalmas film mondanivalóján keresztül bekapcsolódni Isten jelenlétébe, ami a következõ napokban egyre mélyült. Az atya a lelkigyakorlat során három egységben vázolta fel a kommunikáció szerepét az életünkben: Isten kommunikációja velem, az én kommunikációm a másik emberrel, és végül milyen szerepet játszanak ezek az én Istennel folytatott kommunikációmban. Az elõadások és az azt követõ szentségimádások alatt egyre jobban kezdtem megérteni, megízlelni a kommunikáció mûvészetét, és Isten elkezdte megújítani a szívemet. Amit eddig is tudtam a jó kommunikációról, azt kezdtem a szívemmel is megérteni. Ehhez segített Rafael atya nyitott, közvetlen és õszinte stílusa. Az életbõl merített példái jól rávilágítottak a mindennapokban elõforduló konfliktusok gyökereire. Nagyon hiteles volt számomra, hogy nem akarta a témával kapcsolatban feljövõ érzelmeit eltakarni elõlünk. A kiscsoportos beszélgetések során sok mély, õszinte gondolattal, problémával találkozhattunk, melyek során érezhettük, hogy a nem megfelelõ kommunikáció sok megbántást, sérülést okozhat, és hogy ezek valódi gyógyulása Istenben lehetséges. Feleségem is ennek a gyógyító isteni jelenlét megtapasztalója volt a tanítások, a szentségimádások és a szentgyónás hatására. Hazafelé az úton és itthon a jegyzeteink alapján még egyszer átbeszéltük a lelkigyakorlat mondanivalóját és azóta is kapcsolatunk megújulásában élünk. Szeretnénk a szívünkbe írt tanításokat a gyerekeinkkel, közösségünkkel és mindazokkal megosztani, akik nyitottak erre.

Késmárki Tibor és felesége


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

ATTYAPUSZTAI TÁBOR

8:24

Page 91

91

ATTYAPUSZTAI TÁBOR

I

Minden délelõtt reggeli után kezdõdtek a beszélgetések Tarzíciusz atya vezetésével. A Viskó címû közös olvasmány fontosabb témáiról, és a felvetõdõ kérdésekrõl volt szó, többek között a szentháromságról, és a szenvedésrõl. Ezt követte a közös ebéd, majd a délutáni pihenõ. A szieszta után pedig kezdõdhetett a közös játék, ami általában a focipályán zajlott, ilyenkor rengeteget nevettünk! Este hat órakor zsolozsmán vettünk részt, majd vacsoráztunk. Az este további programja mindig változott. De akár közös filmnézésrõl, akár játékról volt szó, garantáltan jól éreztük magunkat. Két különösen érdekes program volt a lelkigyakorlatunkon. Ellátogattunk a bakonybéli csillagvizsgálóba. Megfigyelhettük a Szaturnuszt, és a Hold felszínén levõ krátereket is. Utána éjszakai túrára mentünk, ahol a csendben észlelhettük az erdõ neszeit, és érezhettük Isten jelenlétét. Mindkét program emlékezetes marad!

POSTALÁDÁNAKBÓL

dén kilencedik alkalommal vettem részt az attyapusztai táborban, és ismét sok élménnyel lettem gazdagabb. Az ifi csapatnak a tábor 3 nappal korábban kezdõdött, amelyet szokás szerint szentmisével indítottuk, ahol a kedvenc gitáros énekeinket énekeltük.A lelkigyakorlatunk vezetõje Tarzi atya volt.


92

2012.08.27.

ATTYAPUSZTAI TÁBOR

8:24

Page 92

Kármel 2012/3-4

POSTALÁDÁNAKBÓL

A nagytábor programja nem sokban különbözött ettõl. Csütörtök estére mindenki megérkezett, akit vártunk. Sok kisgyermekes család jött, a gyerekzsivaj betöltötte a házat, aminek mi, az ifik kifejezetten örültünk. Nyitószentmisével kezdõdött a tábor, amin a kicsik ministráltak, sõt gitárkíséretünk is volt. Az esti vacsorát kint fogyasztottuk el, harminc öten ültünk az asztalnál. Most hadd emeljem ki a tábor fontosabb eseményeit! Minden reggeli után ifi foglalkozás kezdõdött, amelyet Pongrácz Attila tartott, aki önismereti feladatokat hozott, amiket a hit szemszögébõl is vizsgáltunk. Miután a mi beszélgetésünknek vége lett, kezdõdött a felnõtt foglalkozás délig. Addig a kicsikre mi vigyáztunk. A tábor fontos momentuma volt az irodalmi délután. Mindenki kiválasztotta a kedvenc irodalmi szösszenetét, lehetett ez vers, mese, vagy novella, és egyenként felolvastuk. A kreatív gyerekek közül a bátrabbak énekkel, vagy tánccal készültek. Nagy sikerük volt! A szuper programok közé tartozott a közös strandolás is. A nagyteveli bányatóra esett a választásunk. A víz jól esett a nagy melegben, de aki idegenkedett tõle, az is talált árnyékot, ahol hûsölhetett. A gyerekeket alig lehetett kicsalogatni a vízbõl, de a lángos, amit ebédre kaptunk, megtette a hatását. Ezen kívül mindenki választhatott egy jégkrémet is, a melegre való tekintettel! Egész késõ délutánig élveztük a strand nyújtotta örömöket. Természetesen nem hagyhatom ki a beszámolóból a tábortüzet sem! A kedd estét már mindenki izgalommal várta. Többen készültek meglepetés elõadásokkal, így nagy volt a titkolózás. Mikor kilenc órára összegyûltünk az udvaron, Attila jóvoltából már meggyújtásra készen álltak a farönkök. A tûzgyújtás után kezdõdtek


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 93

ATTYAPUSZTAI TÁBOR EGY LÁZADÓ APA SZEMÉVEL

93

az elõadások. A gyerekek a Piroska és a farkas címû mesét adták elõ, amiben Tarzi atya volt Piroska édesanyja. Óriási sikerük volt. Utána következett a Nem csak a húszéveseké a világ címû dal, amit Piroska, Kriszta, és Magdi adtak elõ, végül mindenki velük együtt énekelt. Majd elkezdõdtek a mutogatós, dalolós tábortûzi énekek, amiken mindenki nagyon jól szórakozott. Az este további részében virslit sütöttünk, és kenyeret pirítottunk a tûznél, bent pedig egy fergeteges beugróval zárult a nap. Azt gondolom, hogy az idei tábor is remekül sikerült, és mindenki lelkiekben feltöltõdve, sok szép emlékkel távozott. Orsi

ATTYAPUSZTAI TÁBOR EGY LÁZADÓ APA SZEMÉVEL.

A

A nyári, családi közös pihenésünket úgy szerveztem meg, hogy legyen benne egy kis kontraszt, a megszokottságból történõ kizökkenés érdekében. Elsõként Tapolcán pihentünk a mai fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelõ környezetben (szálloda, wellness, napsütés, svédasztalos reggeli és vacsora, sportolási, vásárlási lehetõség stb.), minden, ami a testnek felüdülést, pihenést tud nyújtani, az meg volt számunkra. Az öt nap gyorsan eltelt, úgy gondoltuk, hogy kipihentük magunkat, ennél többre már nincs is szükségünk. A teljes kényeztetés ellenére nem tudtunk ellazulni, állandó idõhiányban, rohanásban voltunk, a gyerekek veszekedtek, nem értettük meg egymást, a szállodában mindenki idegen volt számunkra. Úgy gondoltam, hogy ez a természetes, ezt így kell elfogadni. Tapolcáról, egy rövid utazás után érkeztünk meg a „másik” világba, Attyapusztára. A testi kívánalmakat gyorsan el kellett felejteni, leginkább az idõsek otthonából hozott ebédek láttán. – Megjegyzem, ha én idõs bentlakó lettem volna, már rég fellázadtam volna a koszt miatt –.

POSTALÁDÁNAKBÓL

z idei attyapusztai táborban megtapasztalhattam, a „testi” és a „lelki” nyaralás közötti különbséget. A tábor befejezése után lett számomra egyértelmû, hogy nem csak a testet, hanem a lelket is el kell küldeni minden évben egy kis pihenésre, feltöltõdésre.


94

2012.08.27.

8:24

ATTYAPUSZTAI TÁBOR EGY LÁZADÓ APA SZEMÉVEL

Page 94

Kármel 2012/3-4

Az elsõ reggel számomra az ingerszegény környezet miatt kicsit nehezen indult, nem tudtam ezt a nagy kontrasztot feldolgozni, azt kérdeztem magamtól, hogy mit fogok itt csinálni öt napon keresztül. Szerencsére elsõ beszélgetés után olyan gondolatok kerültek felszínre, melyek számomra további gondolkodásra, mélyebb gondolati területekre történõ elkalandozást tettek lehetõvé, melyben engedtem magam elsodortatni. Attyapusztán sikerült az év problémáit elfelejtenem, kicsit lelassulnom, a családommal, és egy „másik” világ szabályaival foglalkoznom. Azt éreztem, hogy nem vagyunk egyedül, a barátaim õszinték hozzám, és én is õszintén minden gondolatomat megoszthatom velük, és õk is megosztják velem véleményüket, melybõl erõt tudok meríteni. Jó volt érezni, hogy a gyerekeink egy olyan csapatba kerültek be, ahol örök barátságokra tehetnek szert, Gyõr egyik meghatározó gyermeki, majd késõbb ifjúsági közössége formálódik a szemünk elõtt. Ezen érzésem csúcspontja, a vasárnapi szentmise alkalmával, a skapuláré heted-magammal történõ felvétel volt, és az, hogy Szûz Anya, és a karmelita család befogadott.

POSTALÁDÁNAKBÓL

Jó volt Attyapusztán lenni! Tarzi Atya mondta, ez egy kis betekintés a Mennyországba. Megtapasztalhattuk ISTEN állandó jelenlétét, társaságát. Minden beszélgetésben, játékban, ott volt Õ, ami jó volt. KÖSZÖNÖM

Bátay Attila

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 95

AZ IMAÉLET LÉNYEGÉRÕL

95

KÖNYVAJÁNLÓ Ruth Burrows OCD: Az imaélet lényegérõl

R

uth Burrows az angliai Quidenham-ben élõ kármelita nõvér számos nagysikerû könyv szerzõje. Elsõ magyarul megjelent mûvében több évtizedes szerzetesi tapasztalattal,emberi érettséggel és lényeglátó egyszerûséggel beszél az imádság útjáról,és a Kármelrõl,mint az imádság terérõl. „Az ima nem csak egy feladata az életnek, még csak nem is a legfontosabb feladata – az ima maga az élet. Akkor élünk valóságosan, akkor vagyunk igazán emberiek, ha egész életünk imádság. Az ima lényege Isten. Jézus Istene, aki maga az adakozás, aki mindig jelen van, hogy szeressen minket, s ebben a szeretetben, átalakításban és ’üdvözítésben’ elvisz minket arra a tökéletes beteljesedésre, amelyre teremttettünk.” „Az isteni szeretettel a valós életben szembesülünk,és sehol máshol:ebben a pillanatban;ebben a helyzetben,akármilyen fájdalmas és megalázó legyen is; ebben a személyben; mindennapi életünk megszokott, egyhangú kerékvágásában, összes látszólagos köznapiságában, mely nem nyújt lehetõséget önmagunk dicsõítésére. Az isteni szeretet meghasadt, szenvedõ, emberi állapotunkban vár ránk, és sehol másutt. El sem tudjuk képzelni, mennyire vágyik Isten arra, hogy átalakuljunk Fia képére. Csak ily módon tudunk azzá válni, aminek Isten öröktõl fogva elgondolt minket.Tudatosan vagy tudat alatt felvettünk egy identitást – egy számunkra értékes „én”-t , melyet féltékenyen õrzünk a természetes bölcsesség által kigondolt összes lehetséges fogással. Ennek az „én”-nek kell meghalnunk, ha meg akarjuk valósítani ezt a keresztrõl szóló, minden emberi bölcsességet felülmúló igazságot, amit Szent Pál apostol így fejez ki: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Meghaltunk Krisztussal, eltemettettünk Krisztussal, de csak elméletben; és ami elméletben igaz, annak hamisítatlan ténnyé kell válnia. Ennek a megvalósítása lényegileg isteni mû, de – mint már mondtuk – nagylelkû és állandó együttmûködést igényel tõlünk, engedelmes „igen!”-t. Nagy bizalomra van szükség ahhoz, hogy abban a meggyõzõdésben élhessünk, mely szerint ez az isteni mû a szentségeken, az imán, hétköznapi életünk önfeláldozó szeretetén keresztül valósul meg. Rejtve mûködik, de annál hatásosabban. Az unalmas szürkeségben éppúgy, mint drámai „sötét éjszakák” során. Biztosak lehetünk benne, hogy tökéletes küzdõtere a „hétköznapi élet” – saját életünk, vérmérsékletünk és körülményeink.” Sarutlan Kármelita Nõvérek – Magyarszék

KÖNYVAJÁNLÓ



96

2012.08.27.

8:24

MEGÚJULT A KUNSZENTMÁRTONI RENDHÁZ ...

Page 96

Kármel 2012/3-4

HÍREK

HÍREK

MEGÚJULT A KUNSZENTMÁRTONI RENDHÁZ MAGYAROK NAGYASSZONYA KÁPOLNÁJA Hálát adunk Urunk, hogy megteremtetted ezt a házat, amely régen is és most is oly sok léleknek felüdülése, pihenése, útmutatója volt. A Rendház felszentelésének 70. évében, 2011 õszén Isten kegyelmébõl megújult a Kármelita Rendház kápolnája. A kb. 80 fõt befogadó kápolnában szükségessé vált az elektromos vezetékek korszerûsítése, az ablakok hõszigetelése és cseréje, valamint a festés.A hívek adományából a munkálatok szeptember közepén kezdõdtek. Október 14-én,Avilai Szent Teréz ünnepének elõestéjén Bakos Rafael tartományfõnök atya szentelte fel az Isten dicsõségére megújult Kápolnát. November 20-án, Krisztus Király ünnepén egy új – az országban egyedülálló, különleges technikával készült – szembemisézõ oltárral gazdagodott, amelyet Weisswange Zoltán alkotott és Zselepszki Fábián atya áldott meg. Reményeink és az alkotómûvész szándéka szerint az oltár mellé egy azonos stílusú ambó is készül. A felújítás után az 1968 óta oldalt elhelyezett Tabernákulum ismét középre került. Ezáltal felszabadult egy ablak, és a kápolnát természetes fény ragyogja be. A Szentélyben megmaradt a Magyarok Nagyasszonya oltárkép, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János festménye, a Kármelhegyi Boldogasszony- és Jézus Szíve szobra. Az oldalfalakon elhelyezett Keresztút képeit falikarokkal világítottuk meg. Egy helyi festõmûvész önkéntes, odaadó munkájával restaurálásra kerültek a kápolna szobrai és festményei. A kunszentmártoni Rendházért imádkozunk Hozzád, Atyánk: hadd maradjon meg ez a szõlõ, amelyet jobbod ültetett. Hadd legyen ez a kis Rendház helye an-


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 97

KÁRMELITA SZENTEK A 2013-AS KATOLIKUS ...

97

nak, ahol a Kármel szerzetesei és világban élõ tagjai közös együttmunkálkodással Téged dicsérhetnek. Küldj Urunk anyagi és lelki támogatókat, akik odaadottságukkal Téged dicsõítenek. Jézus nevében kérünk, s az Õ nevében mondjuk: legyen meg a Te akaratod! Ámen.

KÁRMELITA SZENTEK A 2013-AS KATOLIKUS IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ VÉDÕSZENTJEI KÖZÖTT

R

io de Janeiro-Brazília (2012 június 1.). – A jövõ évben Rio de Janeiróban tartandó Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó védõszentjei és közbenjárói között két Sarutlan Kármelita szent is található, derül ki Mons. Orani Joao Tempesta által a Nossa Senhora da Penha Mária-kegyhelyen tartott sajtóbejelentésébõl. A Gyermek Jézusról nevezett (lisieux-i) Szent Teréz francia sarutlan kármelita apáca, a missziók védõszentje, négy másik szenttel – köztük Boldog II. János Pál pápával, aki a Világtalálkozót életre hozta – közösen lesz a 2013-as Rio de Janeiroi Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó védõszentje. A védõszentek mellett ismertették a Világtalálkozó további 13 közbenjáróját, a fiatalok számára példamutató személyek névsorát is. Köztük található a chilei Los Andes-i Szent Teréz sarutlan kármelita nõvér. A legelsõ Világtalálkozó, amelynek voltak már védõszentjei, a 2002-ben Kanadában,Torontóban tartott Világtalálkozó volt. Azóta minden egyes Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó védõszentjei között találunk egy-egy kármelita szentet. Gyermek Jézusról nevezett (lisieux-i) Szent Teréz ott volt a Torontó-i és a Sidney-i védõszentek között és most ott van a 2013-as Rio de Janeiróban megrendezésre kerülõ Világtalálkozó védõszentjei közt is. XVI. Benedek pápa 2005-ben Kölnben Jézusról nevezett (Avilai) Szent Terézt és Edith Steint jelölte meg, mint a keresztény út követendõ példaképei. A legutóbbi 2011-es madridi Világtalálkozó védõszentjei között is szerepelt kármelita szent, Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz és Keresztes Szent János személyében. fordította: Horváth Botond

HÍREK

F.A.


98

2012.08.27.

XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE

8:24

Page 98

Kármel 2012/3-4

SOÓS ISTVÁN ATYA KANADAI ROKONAI BUDAPESTEN

HÍREK

T

avaly õsszel történt, hogy felszólnak nekem a portáról: külföldi vendégek jöttek! Nekem sem kellett több, szaladtam eme ritka esemény felderítésére s hogy megtudjam, kik is érkeztek. Három kedves házaspár állt elõttem, akik azzal kezdték: „Soós István atya rokonai vagyunk!”. Kanadából érkeztek, s a házaspárok hölgy tagjai elmondták nekem, hogy õk testvérek, és István atya az õ nagyapjuk nagybátyja volt. Magyarul õk már nem beszélnek, de a családjukban ott él Soós atya emléke. Ezért jöttek most Magyarországra, hogy felderítsék híres rokonuk nyomdokait.Voltak Rábakecölben, István atya szülõfalujában, s egyik utolsó állomásként az õáltala alapított budapesti kármelita templomot szerették volna megnézni. Mindezek tudatában nagy örömmel vezettem körbe õket a templomon, hangsúlyozva István atya érdemeit és mérhetetlen munkáját, mely a templom és a rendház felépítését lehetõvé tette. A három Soós testvér (és a három úriember, akik a hölgyek házastársai voltak) nagy érdeklõdéssel és meghatódottsággal nézték

végig a templom szépségeit és hallgatták annak történetét. Azóta is váltottam velük már néhány levelet, s az egyik legutóbbiban megküldték ezen találkozó egyik fényképét, melyet most örömmel adok közre. P. Renátó


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

Page 99


99

A SZENTATYA, XVI. BENEDEK PÁPA ÜZENETE

Tisztelendõ Testvéremnek Jesús García Burillonak, Avila püspökének 1. Resplendens stella. ,,Elsõrangú csillag lesz belõle, amely fényesen fog ragyogni.” (Önéletrajz 32,11). Ezekkel a szavakkal bátorította Jézusról nevezett Szent Terézt az Úr, az Avila-i Szent József kolostor megalapítására és a Kármel megreformálására. Idén augusztus 24-én lesz 450 éve, hogy mindezek megvalósultak. Ezen örömteli esemény alkalmából szeretnék magam is osztozni a szeretett Avilai Egyházmegye, a Sarutlan Kármeliták rendjének, Isten Spanyolországban zarándokló népének, és az egyetemes Egyházon belül mindazoknak az örömében, akik a terézi lelkiségben egy biztos fényre találtak, amely által fel tudták ismerni, hogy csak Krisztuson keresztül jut el az ember életének igazi és teljes megújulásához.Teréz, ez az Istenbe szerelmes híres nõ, mindenben igyekezett az Úrnak tetszõt cselekedni. Egy szent valójában nem olyan, aki saját emberi képességeinek köszönhetõen hatalmas tetteket hajt végre, hanem olyan személy, aki alázattal elfogadja azt, hogy Krisztus a lelkébe hatoljon, személyén keresztül cselekedjen, Õ legyen minden tettének és óhajának legfõbb szereplõje, aki minden egyes kezdeményezést inspirál, és védelmez minden csendet.

HÍREK

Avila püspökének, S.E. Mons. Jesús García Burillonak az Ávila-i Szent József kolostor alapításának és a Kármelnek – Jézusról nevezett Szent Teréz által megkezdett – reformjának 450. évfordulója alkalmából


100

2012.08.27.


8:24

Page 100

Kármel 2012/3-4

HÍREK

2. Engedni azt, hogy Krisztus így vezessen, az csak azok számára lehetséges, akiknek egy valóban erõs és intenzív imaéletük van. Az avilai szent szavait idézve ez abban áll, hogy ,,…bensõ barátságot ápolunk Istennel, és minél többet vagyunk kettesben Õ vele, akirõl tudjuk, hogy szeret minket.” (Önéletrajz 8,5).A Kármel megújítása, amelynek évfordulója nagy belsõ örömmel tölt el bennünket, az imából születik és az ima által terjed. Az eredeti Regulához való radikális viszszafordulás elõmozdításával, és az enyhített Regulától való eltávolodással, Avilai Szent Teréz egy olyan életformához akart visszatérni, ami az Úrral való személyes találkozásokat és együttlétet részesíti elõnyben, amihez szükséges az, hogy az ,,ember magányba vonuljon vissza és saját belsejében szemlélje Õt, és ne húzódozzék ettõl a jóságos vendégtõl.” (A tökéletesség útja 28,2). A Szent József kolostor pontosan azzal a céllal jött létre, hogy leányainak a lehetõ legjobb körülmények álljanak rendelkezésre Isten megtalálásához, és hogy egy igen mély és bensõséges kapcsolatot alakíthassanak ki Vele. 3. Szent Teréz egy új kármelita életformát jelölt ki, egy szintén új világban. Azok voltak a ,,nehéz idõk” (Önéletrajz 33,5). És ezekben az idõkben, ahogy a léleknek ezen Mesternõje mondta: ,,fontos hogy Isten barátai erõsek legyenek s tudják támogatni a gyöngéket.” (Önéletrajz 15,5). Majd ékesszólással így folytatta: ,,Íme a világ lángokban áll. Ismét el akarják ítélni Krisztust és földre akarják tiporni Egyházát. Nem, nõvéreim, most nem olyan idõket élünk, hogy Istennel jelentéktelen ügyekrõl tárgyalhatnánk.” (A tökéletesség útja 1,5). Nem tûnik-e ismerõsnek, a válságban, amiben jelenleg élünk, ez az igen világos mondandó, amit több mint négy évszázaddal ezelõtt mondott a misztikus Szent? A terézi Reform és az új kolostorok alapításának végsõ célja, egy a lelkiségben szûkölködõ világban az volt, hogy az imával oltalmazzák az apostoli feladatot és bemutassanak egy evangéliumi életformát, ami modellként szolgál mindazoknak, akik a tökéletesség útját keresték azzal a meggyõzõdéssel, hogy a teljes és igaz személyes és egyházi megújulás csak úgy valósulhat meg, hogy állandóan és egyre jobban „kialakul” bennünk Krisztus (vö. Gal 4,19). Nem törekedett másra sem Szent Teréz, sem az õ leányai. Kármelita fiai is aziránt kötelezték el magukat, hogy az, „erények terén minél messzebb jussanak”. (Önéletrajz 31,18). Ezzel kapcsolatban írja Teréz: „a mi Urunk többre tartja, hogy az Õ irgalmassága által megnyerünk egy lelket a szorgalmunkkal és imánkkal, mint minden más szolgálatot, amit csak képesek vagyunk nyújtani számára.” (Alapítások könyve 1,7).Az Isten elfelejtésével szemben, a Szent Doktor bátorítja az imádkozó közösségeket – akik az imáikkal megvédik mindazokat, akik Krisztus Nevét hirdetik, legyenek bárhol is a világban –, hogy könyörögjenek az Úrhoz az Egyház szükségleteiért, és hogy a Megváltó szíve elé tárják a világ népeinek könyörgéseit. 4. Napjainkban, akárcsak a XVI. században, az igen gyors változások közepette, szükséges az, hogy a bizakodó imádkozás legyen az apostoli hivatás magja azért,

Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24


Page 101

101

hogy a Megváltó Jézus Krisztus üzenete kristálytisztán és erõteljes dinamizmussal hallatszódjék az egész világban. Égetõen sürgõs, hogy az Élet Igéje harmonikus formában vibráljon a lelkekben, vonzó és szépen csengõ hangokkal. Ebben a szenvedélyes feladatban nagy segítségünkre van Avilai Szent Teréz példája. Mindnyájan el kell ismernünk azt, hogy a maga idejében a Szent állhatatosan evangelizált, soha nem lankadó buzgalommal, a tétlenségtõl távol álló módon, és a lehetõ legvilágosabb kifejezéseket használva. Éppen ez az, ami megõrzi az õ frissességét a mostani idõk útkeresztezõdéseiben is, ahol nagy szükség van arra, hogy a megkereszteltek megerõsítsék szívûket a személyes ima által, és hogy szemléljék – az avilai Misztikus Szent iránymutatását követve – Krisztus Legszentebb Emberségét, mint az egyetlen utat, ami az Isten dicsõségéhez vezet (Önéletrajz 22,1; Belsõ Várkastély 6,7). Így alakulhatnak ki a valódi családok, akik megtalálják az Evangéliumban a családi otthon tüzét; élõ és egységes keresztény közösségek, amelyek Krisztusra, mint szegletkõre épülnek, és amelyek szomjaznak egy testvéri és nagylelkû szolgálattal teljes életet. Továbbá kívánatos, hogy a szüntelen ima elõmozdítsa a hivatásgondozásra irányuló kiemelt figyelmet, aláhúzva különösen is a megszentelt élet szépségét, melyet – annak mint aktív, mint szemlélõdõ dimenziójában – valóban úgy kell értékelnünk, mint az Egyház saját kincsét, mint kegyelem-folyamot. Krisztus ereje ugyanígy arra is rá fog vezetni minket, hogy megduplázzuk az erõfeszítéseinket annak érdekében, hogy Isten népe újra erõre kapjon, azon az egyetlen lehetséges módon, hogy teret adunk magunkban Krisztus Jézus érzéseinek (vö. Fil 2,5), illetve minden körülmények között az Õ Evangéliumának radikális megélését keressük. Ez mindenekelõtt azt jelenti, hogy megengedjük a Szentléleknek azt, hogy a Mester barátaivá tegyen és Õhozzá alakítson minket. Ez azt is jelenti, hogy mindenben elfogadjuk az Õ kéréseit és a magunkévá teszünk olyan kritériumokat, mint az alázat, a fölösleges dolgokról való lemondás, a másoknak rosszat nem akarás, avagy a szív egyszerûségével és szelídségével élt élet. Így mindazok, akik körülöttünk élnek, megérzik majd azt az örömet, amely az Istennel való kapcsolatunkból születik, valamint abból, hogy semmit sem helyezünk az Õ szeretete elé; minthogy mindig készen vagyunk, hogy számot adjuk reményünk okáról (vö. 1Pét 3,15), és úgy élünk, mint a Jézusról nevezett Teréz: gyermeki engedelmességben az Anyaszentegyház iránt. 5. Erre a hûségre és radikalitásra hív meg ma minket az Avilai Egyházmegye ezen oly illusztris leánya.A Pápa arra hívja ennek a Részegyháznak minden tagját, különösen is a fiatalokat, hogy – a történelem jelen pillanatában elfogadván Teréz szép örökségét – vegyék komolyan az életszentségre való egyetemes meghívást. Jézusról nevezett Teréz nyomdokait követve engedjétek meg nekem, hogy így szóljak mindazokhoz, akik elõtt még ott áll a jövõ: vágyódjatok ti is arra, hogy teljesen Jézuséi lehessetek, egyedül Jézuséi és mindig Jézuséi. Ne féljetek úgy szólni a mi Urunkhoz, ahogy Teréz: „A Tiéd vagyok, Neked születtem. Mi a terved énvelem?” (Versek, 2). Kérem az Urat, hogy az Õ isteni kegyelme által megvilágosítva tudjatok „eltökélt

HÍREK



102

2012.08.27.


8:24

Page 102

Kármel 2012/3-4

szándékkal” válaszolni az Õ hívásaira, s hogy fel tudjátok ajánlani az a „csekélységet”, mely bennetek van, bízván abban a tényben, hogy Isten soha nem hagyja cserben azokat, akik elhagynak mindent az Õ dicsõségéért (vö.Tökéletesség útja 21,2; 1,2).

HÍREK

6. Szent Teréz nagy tisztelettel tudott lenni a Szent Szûz iránt, akit a Kármelnek édes nevével hívott. Az õ anyai pártfogása alá helyezem az avilai Egyház apostoli buzgóságát, hogy a Szentlélek által megfiatalítva megtalálja az alkalmas módokat ahhoz, hogy az Evangéliumot lelkesedéssel és bátorsággal hirdesse. Mária, az Evangelizáció Csillaga, valamint az õ tisztaságos jegyese, Szent József járjanak közben azért, hogy ez a „csillag”, melyet az Úr gyújtott meg az egyetemes Egyházban a terézi reform által, továbbra is sugározza minden ember számára Krisztus szeretetének és igazságának óriási ragyogását. Kedves Testvérem a püspöki rendben, ezzel a vággyal küldöm neked ezt az üzenetet, melyet kérlek, ismertess meg a te lelkipásztori gondjaidra bízott nyájjal, és különösképpen az avilai Szent József kolostorban élõ szeretett sarutlan kármelita nõvérekkel, hogy állandóvá tegyék az idõben Alapítójuk szellemét. Nagyon hálás vagyok nekik Péter Utódjáért végzett buzgó imáikért. Nekik, neked és minden avilai hívõnek szeretettel adom Apostoli Áldásomat, mint a bõséges mennyei kegyelmek zálogát. Kelt a Vatikánban, 2012. július 16-án XVI. Benedek pápa (fordították: Horváth Botond és P. Renátó)

Számlaszámaink: Sarutlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és Temploma Bank: UniCredit 10918001-00000020-63350043 (erre lehet a folyóiratra szánt adományokat befizetni) „Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáavatásáért” alapítvány (Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása. Közhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók) Bank: 11100104-18055359-10000001; Adószám: 18055359-1-41 A folyóiratot budapesti rendházunktól lehet megrendelni. Nincs meghatározott elõfizetési díja, adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára kb. 320.-Ft, (postaköltség nélkül; természetesen a duplaszám ennek kétszerese). Ez csak irányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annak sem szüntetjük meg elõfizetését, amennyiben igényt tart újságunkra. Csekkeket évente kétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni (a magas banki díjak miatt ajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben). Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket és folyóiratunkat. Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egy szentmisét mutatunk be.


Kármel 2012/3-4

2012.08.27.

8:24

KÁRMELITA LITURGIKUS NAPTÁR

Page 103

103

Szeptember 1. szombat Jézus Szent Szívérõl nevezett Szent Redi Teréz Margit szûz, – választható emléknap 4. kedd Boldog Magyar Antal vértanú, – választható emléknap 6. csütörtök Zsolozsma rendi halottakért 11. kedd Jézusról nev. Boldog Lopez Rivas Mária szûz, – emléknap 17. hétfõ Jeruzsálemi Szent Albert püspök, – ünnep

1. hétfõ 3. szerda 9. kedd 15. hétfõ 16. kedd

Október A Gyermek Jézusról nev. (Lisieux-i) Szent Teréz, szûz és egyháztanító Zsolozsma rendi halottakért Gyõr: templomszentelés évfordulója, A mi Anyánk, a Jézusról nev. Avilai Szent Teréz szûz és egyháztanító, Budapest: templomszentelés évfordulója,

– ünnep – fõünnep – fõünnep – fõünnep

November 3. szombat Boldog D’Amboise Franciska szerzetesnõ, – választható emléknap 6. kedd Boldog Josefa Naval Girbés szûz, – választható emléknap 7. szerda Jézus, Mária, Józsefrõl nevezett Boldog Palau y Quer Ferenc áldozópap, – választható emléknap 8. csütörtök Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet szûz, – választható emléknap 9. péntek Kunszentmárton: templomszentelés évfordulója, – fõünnep 14. szerda Kármelita Mindenszentek – ünnep 15. csütörtök Rendi halottak napja 23. péntek Szent Józsefrõl nevezett Szent Rafael Kalinowski áldozópap, – emléknap 29.csütörtök Születésrõl nev. Boldog Dénes és Keresztrõl nev. Boldog Redemptusz vértanúk, – emléknap




2012.08.27.

8:24

Page 104

TARTALOMJEGYZÉK Krisztusban kedves Olvasó! ……………

1

TANÍTÁS ……………………………… 3 Életszentség a gyakorlatban Los Andes-i Szent Teréz életében …… 3 Szentség az élet banális dolgai között … 8 A Kármel lelkiségének prófétája a mai világ számára Tiszteletreméltó Marie-Eugéne atya …………………… 15 A „tiszteletreméltó” cím jelentése …… 20 MARCELL ATYA …………………… 23 Ima-meghallgatás Marcell atya közbenjárására ……………………… 23 A kegyelem, mely esetében nem kell félni a csalódástól…………… 24 ELMÉLKEDÉS ………………………… Szeretet! ……………………………… Gondolatok a fazekak között ………… Életszentség a hétköznapokban ………

27 27 28 29

„NEKED SZÜLETTEM...” ………… 32 Avilai Szent Teréz születésének 5. centenáriumára készülve – Megosztások … 32 A MAGYAR KÁRMEL KINCSEI … 41 Szita Irén OCDS Mérhetetlen kincsek – Emlékezés III. rész 41 Keller Lõrinc Juvenál OCD önéletrajza … 48 LITURGIA …………………………… 58 Szent Terézzel a zsolozsmában ……… 58 A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA … 66 Egyedül az Egyetlennel. A sarutlan kármelita nõvérek rovata

Isten a szeretet ……………………… 66

A világban, de nem a világból A Világban Élõ Kármel rovata

Pünkösdi lelkigyakorlat és újmise Kunszentmártonban ………………… 71 Regionális találkozó Budapesten……… 72 NEM CSAK GYERMEKEKNEK … 74 A bögre ……………………………… 74 IN MEMORIMAM ………………… 76 In Memoriam P. Sándor ……………… 77 Levél egy eltávozott lelik atyához, baráthoz ……………………………… 82 POSTALÁDÁNKBÓL ……………… Három nap Kunszentmártonban …… Kommunikáció Istennek és egymással Attyapusztai tábor …………………… Attyapusztai tábor egy lázadó apa szemével ………………………………

88 88 89 91 93

KÖNYVAJÁNLÓ …………………… 95 Ruth Burrows OCD: Az imaélet lényegérõl ………………… 95 HÍREK ………………………………… Megújult a Kunszentmártoni Rendház Magyarok Nagyasszonya kápolnája … Kármelita szentek a 2013-as Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó védõszentjei között ………………………………… Soós István atya kanadai rokonai Budapesten …………………………… A Szentatya, XVI. Benedek pápa üzenete ………………………………

96 96

97 98 99

KÁRMELITA LITURGIKUS NAPTÁR ……………………………… 103

Egy évben hat szám jelenik meg. Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány – 8360-Keszthely,Tapolcai út 1/A, Tel-fax: 83/311-601; www.karmelitarend.hu A kiadásért felel P. Bakos Rafael OCD tartományfõnök Felelõs szerkesztõ: P. Béri László Renátó OCD Szerkesztõség és elõfizetés: Kármelita Rendház, 1134 Budapest, Huba u. 12. E-mail: [email protected];Tel.: (30) 526 5055, Fax: (1) 350-0867 Borítóterv: Fehér Márta OCDS Fotók: Bencseky Mátyás OCDS, Szita Irén OCDS, Horváth Botond, Lõw Gábor, Forgó Andrea, Béri László Renátó OCD,Takács Balázs Nyomdai elõkészítés: Pozsgai Attila Nyomás: Alto Nyomda, 8000 Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. – Felelõs vezetõ:Vass Tibor

F olyóiratunk ezen duplaszámának Tanítás részébe olyan cikkek kerültek,

Recommend Documents