Ezoterikus-exoterikus

Ezoterikus-exoterikus Két idegen szó, mely egymás ellentétét jelenti, ugyanakkor ki is egészítik egymást. Az ezotéria manapság igen népszerű elfoglaltsággá vált. Sok mindent értünk alatta, s viszonylag könnyen elsajátítható és jópofa lélekbúvárkodásnak gondolhatnánk, amely jól illik a misztika iránti vágyainkhoz. Pár hétvége alatt ripsz-ropsz megtanulhatjuk a radiesztézia, az ingázás, a homeopatikus terápia, a grafológia, a csontkovácsolás, a tarot, a szellemgyógyászat és hasonló irányú ezoterikus művészetek alapjait. De ténylegesen mindössze ennyi kell ahhoz, hogy igazi ezoterikussá váljunk? Az ezoterikus megközelítés Az esoteros szó görögül azt jelenti: belső kör. Ez nem más, mint azon emberek köre, akik az élet megismerésén fáradoznak, s ebben valódi, illetve a valósággal összhangban levő felismeréseket tesznek. Nevezhetjük őket beavatottaknak, tudóknak is egyebek mellett egy a fontos, hogy az élethez belülről közelítenek, illetve megismerésük iránya befelé mutató, s nem csupán a felszínt, a fizikai valóságot karcolgatják. Az igazi ezotéria csak kevesek sajátja, mivel az út a legfáradtságosabb, ami csak létezik. Az ezotéria önismeret, világismeret és istenismeret nagyjából ebben a sorrendben. De amennyire ezt egyszerű végiggondolni, olyan nehéz megvalósítani. Az ezotéria az élet titkainak a megismeréséről szól, olyan titkokéról, amelyeket igazán csak egyénileg tárhatunk fel. Maga az út magányos is bizonyos fokig és a legnagyobb áldozatot, önmagunk sorozatos legyőzését igényli. Tulajdonképpen a megvilágosodás ösvényének is nevezhetném, ha nem volna ennek a szónak valamilyen ráaggatott pejoratív kicsengése. Szóval, az ezotéria önmagunk legyőzése. Ez a folyamat az emberben lakozó polaritások kibékítéséről, egyensúlyba hozataláról, a szellem, a lélek és a test harmonizálásából áll. Ezt pedig mindenkinek magának kell elvégeznie, igaz, külső segítséget és iránymutatást azért kaphat ebben. De ne tévesszen meg senkit a temérdek ezoterikus tanítás, a könyvek sokasága, mert a bölcsességet elolvasni, ésszel felfogni, értelmezni, s egyetérteni vele egyáltalán nem elég. Azok csupán szép és igaz gondolatok. Az igazi ezoterikus munka akkor veszi kezdetét, amikor az ember elkezd a tanok szerint élni, magyarul gyakorolja azokat. Ez pedig nem megy zökkenőmentesen. A titok mindig az ember belső világában létező fogalom, amit át kell élni, érezni kell, ezt senki nem nyújthatja át a másik embernek tálcán. Minthogy az emberben ellenálló hajlamok is szép számmal vannak, ezért mindegyiket egyesével kell felszámolni, s addig nem juthat tovább senki, amíg ezt önmagában fel nem oldotta. Az ezoterikus tanítások, a törvények lámpásként világítanak nekünk az úton, de a lépéseket nekünk kell megtenni. A valódi ezoterikus ember mások életére is hatással van. Akarva-akaratlanul viselkedésével megváltoztatja a környezetében élőket. Van, akit felbőszít és ellenállásra ingerel, s van, akinek éppen ő nyújt segítséget egy kiadós lelki fröccsel, egy beszélgetéssel vagy éppen tapasztalataival. Az ezotéria útja tehát nem speciális tudományterültekre oszlik, nem is pszichológia, hanem jóval több azoknál. Az embert mindig a teljességében szemléli annyi összetevőjét véve figyelembe, amennyit csak ismert. Ezért aztán nem egy lezárt tudás, hanem egy folyamatosan bővülő, újjászülető és nyitott, befogadó tudás az ezotéria. Nem csupán az emberről szól, hanem a világról, az univerzumról, a természetfelettiről, s mindent átható Tudatról. Az ezotéria végcélja éppen ezért a Nagy Egészbe történő betagozódás és integráció. Vagyis organikus egységgé, élővé és istenivé varázsolni az ember hármas egységét: a testet, a lelket és a szellemet. Ez a voltaképpeni megvilágosodás, az öntudatra ébredés, a felébredés, a

szamadi vagy szatori. Sokféle névvel illethetjük, azonban a lényeg mindenhol ugyanaz. A tudatosság átlépi, mintegy meghaladja az érzéki világ határait, s olyannyira kitágul, hogy már kozmikus tudattal lép nászra, egyesül vele. A kozmosszal való valaminő azonosulás adja a magyarázatot arra, hogy miért születnek az ezoterikus emberben olyan felismerések és realizálódnak olyan értékek, melyek azelőtt ismeretlenek voltak a számára, viszont most, ebben az állapotában letisztult formában, ösztönös viselkedésként és gondolkodásként egyszerre készen, szinte kibomlik az elméjében. Nem vallásos, nem tudományos, nem pszichológiai ez a megközelítés, jóllehet a járatlan vagy kívülálló személy számára annak tűnhet. Ez a megközelítés túl van az átlagos megismerés határain. Ez a szemlélet segít eligazodni a mindennapokban, ez vezet el bennünket az önismerethez, ez fejleszti a személyiségünket és az identitásunkat, ez adja a naftát és az iránymutatást a szellemünknek és lelkünknek legyen bármilyen nehéz a sorsutunk. Ezek után félrevezető lenne felsorolásba kezdenem és kiragadnom egynémely irányzatot, míg másokat a bőséges formagazdagság miatt méltatlanul mellőznöm kéne. Úgyhogy e helyett csak annyit jegyeznék meg, hogy az igazság keresése egy sokszor fáradsággal és szenvedésekkel teli út, mégis az ezoterikus módszerek, gyakorlatok és szellemi tanítások vezetik el az embert a végcéljához, önmagához. Az exoterikus szemlélet Az exotéria megközelítés alapvetően megosztó, a valóságot csak a saját szemein keresztül hajlandó szemlélni. Maga a szó is külső kört jelent, vagyis avatatlanságra céloz. Igazából egy beszűkült csőlátás ez, ami nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni a megmagyarázhatatlan tényeket, nem hajlandó elfogadni a természetfeletti jelenségeket, nem igazán foglalkoztatja, sőt talán sokszor még ki is neveti a hívő embert. Elsősorban a materialista tudományosság, az öncélú ideológiák és a földhöz ragadt filozófiai irányzatok tartoznak ide. Ezen túlmenően a szélsőséges, nem centrális szemléletű, Istentől elrugaszkodott, térítő, erőszakos eszmék, vallások és ezoterikusnak mondott, de emberi érdekektől átitatott irányzatok mind exoterikusak. De nem attól, hogy ezeket bárki is elítélné, hanem csupán attól, hogy nem vezetik el az embert az eredeti isteni önvalójáig, ősmagjáig és ezen keresztül a felsőbbrendű lényekig és Istenig. Az szokták volt mondani, hogy az ördög a Specialista, viszont Isten az Univerzális. Nos, valóban. Ez többek között arra a gőgre, önteltségre hajaz, ami az olyan emberekre jellemző, akik egy-egy szakterületen már mindent elsajátítottak és okosnak, kiválónak, s már pusztán ezáltal másoktól sokkal többnek érzik magukat. Ez a megittasult tudat nem kellene, hogy a „nagy tudású” emberekre jellemző legyen. Az önelégült fejben nincs helye sem gondolatnak, sem pedig tudásnak. Miért? Mert az ilyen szemléletű ember büszkesége önhittségből és múlandó, részleges és töredékes ismeretekből táplálkozik, s az elért pillanatnyi eredményeit véglegesként kezeli és védi. Olyannyira képes az exoterikus hívő – hiszen a tudós is hisz az igazában! – védeni és körülbástyázni felfedezéseit, meglátásait, hipotéziseit és spekulációit védelmezni, hogy ha támadva érzi magát, szinte vérre megy az igazáért. Az exotéria úgy áll az ezotériához, hogy magát tartja haladó szelleműnek és reformistának, akinek joga van megszabni, mi a helyes és mi a helytelen, mit szabad és mit nem. Addig nem is lenne baj, amíg az exotéria a saját diszciplínáinak keretein belül maradna és működne. A gond és a konfliktus mindig akkor szokott kezdődni, amikor az exotéria kizárólagosságra törekszik és lebecsüli, mi több, becsmérli az ezotériát. Exoterikusból ezoterikussá válni

Szerintem helyesebb volna úgy tekinteni az ezoterikus és az exoterikus megközelítésekre, mint két egymást kiegészítő világképre. Az egyik a gyümölcs héj, a másik a húsa, s a kettő így elmondhatja magáról, hogy tulajdonképpen a magért vannak. Ahhoz, hogy harmonizáljuk életszemléletünket, nem kell ítélkeznünk kelet és nyugat, vallás és tudomány, pszichológia és parapszichológia, férfias és nőies gondolkodásmód, anyag és szellem között. A mi igazságunk nem az egyetlen igazság, még ha alkalmasint objektívnek is tűnik. Sokféle út létezik, de minél közelebb jut egy exoterikus elme a világ valódi igazságaiig, annál inkább válik ezoterikussá. Tehát nem az emberi címkék és a minősítések számítanak, mert azok átmenetiek, feltételekhez kötöttek és viszonylagosak, hanem az összhang. Az igazságon kívül tévhit még a tudás birtoklásának kérdése is. A tudásnak aspektusai, cikkei, körei, mélységei vannak. Folyamatosan fejlődik, tökéletesedik és átalakul a tudás. Vannak olyan stádiumai, amikor a világi tudás ellenmondásba kerül a benső, ezoterikus tudással, ez a hétköznapjainkban a racionalitás (ésszerűség) és az intuíciók örök dilemmája és harca. De a harc nem vérre megy, csak mi tesszük azzá. Ez a fejlődés motorja, a dinamika forrása és egy motiváló erő. Különben az ember lehorgonyozna a múlt egy darabjánál, s azt hinné, hogy már mindent felfedezett és megértett. Ez katasztrofális lenne, lássuk be. Nem szabad megállni, haladni kell a korral és a kihívásokkal. Az exoterikus emberből úgy válhat ezoterikus, hogy belátja: az érzékszervi határokon túli valóságot is meg kell ismerni. A tér és az idő korlátain túli világokat nem ismerhetjük meg technikai eszközökkel, hanem csakis a kiterjesztett tudatosságunkkal. Hogy ezt beavatásnak nevezett folyamat során érjük-e el, vagy önbeavatással, az azért mellékes, mert mindennek a kiindulópontja és a végpontja az ember. A morálisan, emocionálisan, spirituálisan, ugyanakkor a földi világ dolgaiban is járatos, tehát nem végletes, nem elszállt, hanem nagyon is ösztönös humánum. Ha viszont röghöz kötöttek, csökönyösek, maradiak leszünk, túlzottan befolyásolnak bennünket az anyagi világ látszatai és nem vagyunk képesek felülemelkedni az érzelmi gondjainkon, hanem beleragadunk a múltunkból, emlékeinkből, beidegződéseinkből és valósnak vélt hiedelmeinkből szőtt hálóba, akkor hiába a sok diploma és plecsni, nem fogunk tudni kitörni ebből a létformából. Márpedig az ezotéria lényege az áttörés: a tömegek hitének, energiáinak, gondolatformáinak és problémáinak a levedlése, a kiemelkedés a tömegből és a valóság megismerése és átélése. Ez adhat határtalan lelki örömöt, ami egészen új dimenzióba helyezi az embert minden értelemben. Én óvakodnék ítélkezni, nehezen értelmezhető jelzőkkel és fogalmakkal illetni bármelyik irányzatot, amit nem próbáltam. Tehát javallanám, hogy ne törjünk pálcát senki és semmi felett, amit nem tapasztaltunk. Így az okkultista (titkos) társaságok, az ezoterikus (beavatotti) szervezetek, a teozófusok, az antropozófusok, a parapszichológusok, a spirituális csoportok és sok hasonló formáció felett se hozzunk ítéletet, mert ugyanúgy vannak közöttük hitelesek és kóklerek, becsületesek és korruptak, igazak és gazak, mint minden más életterületen és megközelítésben. Tudjunk középen maradni, vagy legalábbis semlegességre és elfogulatlanságra törekedni, ha új dolgokkal találjuk magunkat szembe, mert lehet, hogy a Sors éppen egy komoly lehetőséget kínál fel a számunkra új formában. Boldog napot! Száraz György

Faunok A rómaiak faunoknak, a görögök szatíroknak nevezték azt a különleges lénycsoportot, akikről most szó lesz. Helyesebben szatüroszoknak hívták őket görög honban. Eredetileg Dionüszosz kecskelábú, vidám kísérői, akik gyakran erőszakoskodnak nimfákkal. De előfordul olyan helyzet is, amikor más istenek az ő alakjukat veszik fel. Goethe: Faust Goethe Faustjából a következőket tudhatjuk meg a faunokról, illetve a szatírokról. „A faunsereg táncol szilajon, kondor hajon tölgylevelek, éles, hegyes formájú fül búvik ki fürtjeik közül, széles arcukban az orr nyomott, nem bánják ezt se az asszonyok: ha a faun nyújtja pracliját, kosarat a legszebb nő sem ád.” „Férfivágyakhoz szokott nők csöppet sem finnyáskodók, értik ők a módját. Szép, aranyszőke juhpásztor, majd sötét szőrözetű faun, az, kit épp hoz az alkalom, egy jogon élvezi dúsan dagadó, deli testüket.” „A szatír is nyomukba jár, van kecskelába, pipaszár, úgy jó, ha lába inas, szikár. Mint zerge, járja a bérceket, körültekinteni élvezet. Szabad levegőt szív be, és férfit, nőt, gyermeket lenéz, akire lent köd s füst borul, s ezt életnek hiszi jámborul; míg ő a csúcsról messzi lát, s ott fenn övé az egész világ.” Természeti szellemek A természeti szellemek egy különös csoportját alkotják a faunok. Több középkori legenda ír róluk, s az embernek az a képe támadhat róluk, hogy ők egy ténylegesen létező lénytípust alkotnak. A mágia is ismer efféle lényeket: a földszellemeket gnómoknak, a víz szellemeit udinéknek, a tűz szellemit szalamandereknek, míg a levegő szellemeit szilfeknek nevezi. Persze a népi nyelv és az irodalom más és más elnevezéseket is aggatott rájuk az idők folyamán. Így

kerültek be a valóságból indulva a mesevilágon keresztül a köztudatba: a tündérek, a sellők, a koboldok, a faunok, a manók, a dzsinnek, a törpék, a rémek és még sokan mások. A faunok alakja eléggé tipikus: kecskelábak, emberi felsőtest, erős szőrzet, hegyes fülek és nyomott orr, no meg felfokozott nemi vágy jellemzi őket. Ez utóbbi már csak azért sem véletlen, mert a faunok a Vénusz bolygó buja, erotikus energiáit hordozzák. Hasonlóan más lényekhez, emberi szem számára láthatatlanok, bár van olyan képességük, amelynek segítségével láthatóvá tudják tenni magukat. Erről számol be a mitológia. Voltak, s talán még lesznek is olyan idők, amikor anyagi formát öltenek a faunok. Más lapra tartozik, hogy vágyaikat kiélik-e az emberekkel vagy sem. Ami viszont még ennél is izgalmasabb kérdés: minek kell ahhoz történnie, hogy a faunokat látni lehessen? Nos, a természeti szellemek élettere merőben eltér az emberek világától. Azonban e világok kölcsönhatásban vannak egymással. Előfordult már olyan a történelemben, hogy a kétféle világ rezgése olyannyira megközelítette egymást, hogy bizonyos alkalmakkor átszabadultak vagy csupán láthatóvá váltak ilyen lények az átlagemberek számára is. Azért fogalmazok így, mert a boszorkányok és a különleges képességű emberek eddig is láthattak különféle természeti szellemeket. Vannak tehát olyan helyek a Föld különböző pontjain, ahol vékony a világokat elválasztó hártya. Az ilyen helyeken gyakrabban történnek furcsa anomáliák és megmagyarázhatatlan, paranormális jelenségek. Minthogy a világok össze vannak egymással kapcsolva és ritkán ugyan, de elképzelhető köztük az átjárás, elvileg előfordulhat, hogy valamilyen természeti jelenség megnyit egy ilyen átjárót és azon keresztül az egyik világból a másikba átkerülnek, átkelnek szokatlan lények. Ki tudja, talán az ősi emlékezet és a mitológia sok meseszerű lényéhez hasonlatosan, a faunok is ilyenek lehetnek. Boldog napot! Száraz György

Gnózis A gnózis eredetileg minden dolog forrását jelenti. Ez Isten bölcsessége, isten valódi és tiszta, makulátlan ismerete. A gnózis nem más, mint Isten lélegzete, amelyből a szeretet, a fény, az erő, a szellem és a bölcsesség árad. Aki tehát a gnózisban hisz, végeredményben magában a Legfelsőbb Úrban, a Legfelsőbb Jóban és az Isteni Értelemben hisz. Isteni ismeret Nem könnyű a gnózisról írni, különösen azért nem, mert a mai ember világfelfogása igen-igen messze áll a kozmikus emberétől. Régen, amikor az embert megalkották, egy multidimenzionális lényt hoztak létre tele olyan képességekkel, melyek segítségével megismerheti Istent és az ő teremtését, a megannyi világot a sokféle teremtménnyel. Ezeket a képességeket idő közben milliónyi illúzió csábító-torzító hatása miatt az ember elveszítette. S ma itt áll pőrén mobiltelefonja érintőképernyőjét nyomogatva egy virtuális valóságot tartva a kezében. Ezzel egy pálcasuhintással elvágta magát a valóvilágtól, s manapság azt hiszi a modern technokrata ember, hogy már mindent a markában tart, mert minden lényeges dolgot megismert a világból.

Ehhez képest a gnózis egy olyan hagyományt elevenít fel, s egy olyan világrendről ad hírt, amely messze az ellentétek fölött, túl a dialektikus szemléleteken nyugszik. A természetet az emberi szem és értelem ma egyáltalán nem annak látja ami. A gnózis szellemisége azt vallja, hogy a Teremtő a világegyetemet úgy alkotta meg, mint egy hatalmas méretű laboratóriumot, s benne az embert, mint egy hatalmas vegyészt, azaz alkimistát. Az ember feladata a kísérletezgetés és a fejlesztés. A világmindenségben minden folyamatosan áramlik, az anyag átalakul, születik, formálódik, növekszik, stagnál, hervad, felőrlődik, s minden visszatér az alaptendenciákhoz. A világ elemei szakadatlan körforgásban vannak. Az emberi elme ezt a szabályozott, törvények által determinált körforgást nevezi sorsnak. A Gnózis útjai A gnózisnak több képviselője, s ezáltal több irányzata ismeretes. Máni Gnózisa a dialektikus világrendben a gonoszságot, a sátániságot, luciferitást és a diabolicitást látja és láttatja. A hangsúlyt pedig arra , hogy a világ gonosz. Ezért hívei, a manicheusok magukat realistának mondva váltig állítják ezt a tézist és elítélik, mit több, elátkozzák a gonosz világot. Érvük nem kevesebb, mint hogy az anyagi világ mindenáron fogságban, csapdában tartja az embert, aki ezáltal szenvedésre ítéltetett. Ezt hajlamosak az emberek könnyedén elfogadni, úgyszólván benyelni, hiszen az anyagi világ haláltermészete meglehetősen meggyőző erővel hat az emberi pszichére. Mindazonáltal létezik a gnózisnak egy hermészi ágazata is – ez Hermész Gnózisa. Hermész Gnózisa felülemelkedik, ha úgy tetszik, túllát a múlandó és romlandó természeten. Ezt úgy éri el, hogy nem ragad le és nem tapad meg az anyagi természet enyészetté tevő és minden elemésztő természeténél, hanem nézőpontot váltva, de nem feledve az előző aspektust, a világ isteni céljára tekint. Ezzel átszellemíti az anyagot és mintegy túllendül az ellentétpárok alkotta szemléletmódokon. „Ó, ti föld szülöttei, miért adtátok magatokat a halálnak, holott hatalmatokban állna a halhatatlanságban részesülni? Térjetek meg, ti, akik a káprázatban vándoroltok és a tudatlanságot választottátok vezetőnek! Szabadítsátok meg magatokat a sötét fénytől, és részesüljetek a halhatatlanságban azzal, hogy örökre elbúcsúztok a romlástól!” (Pimander) A Gnózis aktuális üzenete Ebből kiviláglik, hogy a két irányzat valójában egy tő gyümölcse, s így nincs elvi diszkrepancia a manicheizmus és a hermetizmus között. Mire is hívta és hívja fel a figyelmet e két irányzat idézett passzusa? Nos, a tudatlanságra. Ebben a korszakban is él és tarol a tudatlanság, mely megtéveszti és tévútra vezeti az emberiséget. Hogyan? Az anyag megköti és magával rántja a Szellemet. A Szellem ugyanis változtathatatlan, míg az anyag folyamatos átalakulásokon megy keresztül. Az anyag igyekszik megkötni a Szellemet, ezzel szemben a Szellem érvényesülni próbál. Létrejön a feszültség és megszületik a fájdalom. Érdemes megjegyeznem, hogy a fájdalom csak az anyagi világban élő, ahhoz szorosan kapcsolódó emberi elme tárházában létező fogalom. Ezért korunkban mindig vigyázni kell, hogy mire használjuk fel az anyagi természetet: alárendelődve ösztöneinknek és vágyainknak a mértéktelen habzsolásra, vagy alkimista módon az anyagot irányítva, uralva tapasztalatok szerzésére. Az embernek meg kellene tanulni együttműködnie a felsőbbrendű lényekkel. Így érheti el, illetve ily módon nyerheti vissza eredeti fényét, világosságát a Szellem. Aki ezt felismeri, az a Gnózis birtokába kerül. Ez az igazi istenismeret, mely egyben a megváltás, avagy a megváltó tudás záloga is.

A Gnózis kútfői A gnózis hívei alkották meg a gnoszticizmust, melyben fellelhetők perzsa, egyiptomi, platonikus és zsidó gondolatok egyaránt. Ma azt tanítják a gnoszticizmusról, hogy valamikor Kr. u. I.-III. században született vallási-filozófiai irányzat. Anno tűzzel-vassal irtották a Gnózis követőit és hirdetőit, tehát eretnekségnek számított. Szent Ireneus, Lugdunum (Lyon) püspöke, öt könyvből álló értekezést jelentetett meg a Gnózis ellen a II. században. Hippolütosz, akit egyébiránt ellenpápának is megválasztottak, a III. században görög nyelven írt az eretnekségek, köztük a Gnózis ellen is. Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata). Epiphaniosz a IV. században több feljelentést is tett a gnosztikusok ellen és Panarion című, görög nyelvű művében élesen támadja a Gnózist. Három gnosztikus kódexet ismertek a II. világháborúig. 1. Codex Askewianus, mely minden bizonnyal a IV. században íródott, a British Museum tulajdonát képezi. Ez őrizte meg legteljesebb formájában Pistis Sophiát, a Valentinusznak tulajdonított gnosztikus evangéliumot. 2. Codex Brucianus James Bruce a XVIII. században vette Medinet Habuban (Egyiptom). Két könyvet és egy értekezést tartalmaz. 3. Codex Berolinensis a Berlini Múzeum gyűjteményébe tartozik. Ennek képezi részét egy evangélium, mely Mária olvasatában készült, János titkos irata és egy Jézus Krisztus bölcsessége címet viselő értekezés. Majd jött a nagy áttörés, amikor fellebbent nagyon sok titokról a fátyol. 1945-ben Nag Hammadiban találtak egy 13 könyvből álló gnosztikus gyűjteményt, mely kódexek a feltételezések szerint a II. században keletkeztek. A nagy egyházak igyekeznek elnyomni a Gnózis híveit és úgy állítják be a gnosztikus kereszténységet, mintha az egy hamis útja lenne Isten szellemi megismerésének, vagy egy kalap alá veszik az amúgy is gyűlölt New Age-es és ezoterikus mozgalmakkal. Úgy látszik, hogy társadalmunkban még nem valósult meg teljes egészében a szabad gondolkodás ideája és sokakban rosszérzést ébreszt, ha mások élnek a gondolkodás szabadságának jogával. De kérdem én: nem mindannyian Isten gyermekei vagyunk? Miért ne lehetne egyéni utakon közelíteni Hozzá? Boldog napot! Száraz György

Mantra Tudatunk fejleszthető és elménk elég képlékeny ahhoz, hogy képes legyen folyamatosan alkalmazkodni a világ megváltozott feltételeihez. A tudatosság fejlesztése az egyik legfontosabb kérdés az ember életében, véleményem szerint. Ennek mikéntje egyénileg eltérő lehet ugyan, de mindenképpen az individuumra, az egyszeri és megismételhetetlen emberre hárul a megvalósítása. A tudatosság fejlesztése

Vannak, akik a tudományban hisznek feltétel nélkül és azon keresztül igyekeznek fejleszteni a tudatosságukat. Mások valamivel nyitottabbak: ők már érdeklődnek a misztikus élmények iránt, a természetfeletti jelenségek és a halálközeli élmények iránt. Megint mások még ettől is tovább merészkednek: gyakorolják a vallásukat, rendszeresen átélik a hitüket. S egyéb utak is léteznek, nem mintha ez kizárná a többit: vannak, akik az ezoterikus és spirituális utak valamelyikét választják. Mindegyik önmegvalósítási útban a közös az, hogy a tudatosságot fejlesztik, a szellemi horizont mind nagyobb kitágításán fáradoznak, s módosítják és harmonizálják a világképünket és az önmagunkról alkotott ismereteinket. Így juthat el az ember a középpontjába, amikor már nem különböztet meg és nem ítél el senkit azért, mert neki nem olyan bőrszíne, mert nem olyan fajta, mint ő, mert másként közelíti meg a dolgokat. A tudatunk azáltal fejlődik előre és halad mind magasabb célok felé, hogy egyre több s több mindent fedez fel és integrál önmagába. Az imádkozás útján például az egyetemes szeretetet igyekszünk felébreszteni, felszítani magunkban. De ugyanezt a cél szolgálják a különféle meditációk is. Zenével, önszuggesztióval, tánccal igyekszünk elménk erejét fejleszteni és tudatunkat tágítani. Erre számtalan út létezik: ősi, tradicionális és modern ösvények tömkelege. A mantra is egyike ezeknek a tudatállapotot megváltoztató utaknak. Híres mantrák A mantra nem más, mint bizonyos szent szavak vagy mondatok ismétlése. Egyszerűen fogalmazva egy olyan koncentrációs gyakorlatsor, amelynek folyamán a szavak folyamatos ismétlésével egy megváltozott tudatállapotot érünk el. Általában vagy Isten nevének recitálásából áll, vagy egy Mester által megfogalmazott szöveg újbóli ismételgetéséből. A mantra hatására különleges energiaáramlások indulnak el az emberben. A mantra nem csupán az agytevékenységeket fokozza, hanem jelentős kreatív energiát is felszabadít. A hindu bölcsek például leggyakrabban isteni öntudatára ébredt mester által vezetett mantrameditációk révén érték? magasabb tudatállapotokat. Ez a folyamat úgy megy végbe, hogy a gyakorlatot végző személy fokozatosan azonosul azzal a létezővel – tárggyal, eszmével, személlyel vagy magával az isteni önvalójával –, amire a mantra vonatkozik. Amikor a rezgésazonosság beáll a tudat egyik része és a „cél” között, akkor létrejön az egyesülés vagy azonosulás. A híres nagy mantrák közül például a védikus szoham-hamsza mantrát említeném. Ez a mantra tudatosítja a légzés testen belüli és testen kívüli áramlatait. Ez az egyre finomodó rezgésminőségek elérését teszi lehetővé, amelyekkel a tanítvány azonosul. Másik közismert példa a felnőtté avató Gayatri mantra, mely a Nap fénye mögötti magasabb rendű energiákra hangolja rá a meditálót. De nem csak keleten alkalmaznak mantrákat, hanem más kultúrkörökben is találkozunk velük. Mantrameditációként a keresztény ős-egyház imádságát, a Maranathát (Jöjj el, Uram!) alkalmazzák. Szintén nagy népszerűségnek örvend az OM mantra, melyet elegendő 8-10 alkalommal elismételni, s hatására a tudatállapotunk azonnal mélyülni kezd. Természetesen minden esetben fontos a gyakorlat mély átélése és pontos végrehajtása. A mantra lényege a hangvibráció, mely tudatmódosulást idéz elő. Ahogyan egy sokat dúdolgatott dallam hatására jó kedvre derülünk, akképpen egy szent mantra ismétlésével is hathatunk szellemünkre és a lelki állapotunkra.

A mantra működése Ma még sokan nem ismerik a védikus mantrák hatalmát. Úgyszólván, hihetetlennek tűnik, hogy mi módon fejtik ki nem csekély hatásukat. Nos, ennek megismeréséhez szükségeltetik némi jártasság a szellemtudományban, de csak egy kicsi. Arról van szó, hogy a minket körülvevő és átható hatalmas világegyetemben számos létsíkon nagyszámú létforma éli az életét. Ezek között vannak olyanok, amelyek egyáltalán nincsenek az emberiséggel kapcsolatban, s találunk olyan entitásokat is, akik viszont alkalomadtán szoros kapcsolatba kerülhetnek a róluk mit sem sejtő emberekkel. Amikor egy mantra elhangzik valakinek a szájából, arra reagál valaki. Tehát hatásokat váltunk ki más síkokon létező teremtményekből. Ezen hatások egy része elenyésző, viszont ha egy szent mantráról van szó, akkor más a helyzet. Egy mantra attól hiteles, vagy szent, hogy képes „megszólítani” bizonyos lényeket. Modern kifejezéssel élve, a mantra egy varázs-sms, ami tehát eljut a címzetthez, aki a szóban forgó lény. A helyesen ismételt mantra tulajdonképpen egy utasítás annak a lénynek, hogy hajtson végre valamit. Amit természetszerűleg a lény meg is tesz. A dolgok ilyetén működése többek között azt is megmagyarázza, hogy miért szükségtelen érteni a mantrázónak az utasítást. Például egy OM szótagnak a valódi jelentését nem hinném, hogy sok mantrázó értené. Vagy bizonyos holt nyelveken, mondjuk szanszkritul megfogalmazott mantrát a legtöbb istenember követője valószínűleg nem ért, fogalma sincs róla, csak annyit tud, hogy az nagyjából mit jelent. Ha ebből a szemszögből nézzük az életet, akkor elképesztő látnunk, hogy hányféle lény dolgozik, létezik és fejlődik körülöttünk. S mindenki teszi a dolgát. Ki a mi szolgálatunkban áll, ki máséba, de az élet csak úgy hömpölyög körülöttünk. A mantrák nagyszerű hatással lehetnek az életünkre: teremthetnek kiegyensúlyozottságot, megelégedést, boldogságot, érzelmeket és sok egyéb mellett extatikus állapotokat, valódi szellemi megtapasztalásokat. Sok felismeréshez és ismerethez juthatunk, ha helyes módon akár naponta mantrázunk. Sok tudományos kísérlet igazolta, hogy mantrázás közben változik az agy frekvenciája és egy mélyebb tudatállapotra hangolódunk rá ilyenkor. Következésképpen kelet és nyugat megegyezik abban, hogy a mantrázás jótékony hatásaival hozzájárul az emberi tudatosság fejlődéséhez. Boldog napot! Száraz György

Táltosok Manapság igencsak dívik a sámán-, boszorkány és táltoskultusz Magyarországon. Sokszor már-már giccsbe hajlik az a múltidézés, aminek a gyökereiről lesz szó a következőkben. De kezdjük az elején. Sámánmitológia Sámánjai, vagyis tudó emberei minden természeti népnek voltak. A magyar néphit is őriz olyan emlékeket, melyek meghökkentő hasonlóságot, sőt esetenként azonosságot mutatnak a

szibériai, a maja, a perui, de még az afrikai sámánokkal. Ilyen például az, hogy nem megtervezve és tudatosan válik sámánná a neofita vagy a kiválasztott, hanem a Sors teremt olyan élethelyzeteket, amelyek által úgyszólván kiválaszttatik a személy erre a posztra. Betegségek, szenvedések és sok-sok passzív szituációba keveredik a táltosjelölt, mire alkalmasság válik a tudatos fejlődésre. Ha és amennyiben a sorsszerű próbatételeket kiállta, tehát megjárta a poklot is, akkor ezzel bizonyította be tényleges alkalmasságát és rátermettségét. A sámánoknál – és ekként a táltosoknál is – megfigyelték, hogy sokszor születésétől fogva hordoz magán valamilyen szokatlan ismertető jelet. Például foggal születik, felesleges csonttal, hatodik kéz- vagy lábujjal, esetleg burokban születik. A sámánnak és a táltosnak elengedhetetlen kelléke a dobja, melynek segítségével képes révületbe esni és transzállapotokat elérni. Voltaképpen a táltos így is képes kiváltani bizonyos megváltozott tudatállapotokat, vagy kilépni a testéből és utazni a világok között. Sokszor találunk a táltoson valamilyen állati eredetű kiegészítőket: csontokat, szarvakat, körmöket, tollakat, bőröket és hasonlókat. Ezeket a kellékeket az analógiás mágia szerint ölti magára. Célja nem más, mint alkimista eljárással az állat által hordozott tulajdonságokat magára ölteni vagy felerősíteni és átvenni. Az égig érő fa, illetve a sámán- vagy táltos létra már inkább szimbolikus, mint tárgyiasult segédeszköze a varázslónak. Az égig érő fa tulajdonképpen az eksztázisba került táltos tudatállapot módosulásainak felfelé haladó, egyre magasabb rezgésű, transzcendentális fokaira utal. Ezt támogatják egyébként a dallamok és az éneklés is. Táltoshit A magyar hitvilág meglehetősen egyszerű és paradox módon szerfelett összetett. Istenhitét tekintve a Szentháromságban hisz, de nem katolikus módon határozza meg ezt a hármasságot. Első helyen az Atyaisten, második helyen az Anyaisten, mígnem harmadik helyen az Istengyermek áll. Tehát a hierarchia így áll össze, de nem szétválasztható és megosztó fogalmakra, rangsorokra mutat rá, hanem mindig az egységre és az összhangra. A táltos világkép nem nélkülözi az istencsoportokat és szellemi lények sokaságát sem. A táltos világkép rengetek természetfeletti lényt ismer és mozgat. A táltos kapcsolatot tart fenn a szellemvilággal, tulajdonképpen teljesen otthonosan mozog benne és sokszor kéri a szellemi segítőinek a támogatását. A táltoshit személyekként tiszteli a Napistent, a Holdisten és a többi ősbolygó istenét. Természetesen ez nem változtat azon a tényen, hogy egyetlen Atyaistenben, azaz Teremtőben hisz, viszont tisztán látja, hogy az univerzum elég bonyolult és terebélyes ahhoz, hogy sokféle kormányzó lényre legyen szükség a rend és a harmónia folyamatos fenntartásához. Ezen felül a táltos tiszteli és használja a csillagok erejét, sokszor gyógyít is velük és tanul tőlük. Táltossá válni A természetfelettivel csak egy természetfeletti képességű ember tud szót érteni. Ilyen személy a magyar táltos is. Arról már szóltam, hogy a születésekor milyen furcsa, különleges jelekben is testet ölthet a táltosi mivolt, ugyanakkor már a születés előtt szoktak a táltos édesanyák álmokat látni, melyet születendő fiuk küld számukra. Sőt, nem egyszer az öreg, elmenőfélben lévő táltosok megnevezik azt a helyet és időpontot, ahol és amikor visszatérnek a Földre. Tehát sok előjele van egy táltos érkezésének.

Sokan lehet tanulni a táltosoktól, de azzá válni roppant nehéz, ha nem a legmegpróbáltatóbb kihívás a világon. Gyerekként a táltos a másságával és a különcségével tűnik ki a többi lurkó közül. Általában halk szavúak, visszahúzódóak, sokszor búskomornak tűnnek, de lelkileg folyamatosan megacélosodnak. Életük egy bizonyos pontján találkoznak egy igazi táltossal, aki meglátja bennük a lelket, akivel neki foglalkozni kell. Az öreg táltos felkarolja, maga mellé veszi a növendéket és hét éves ciklusokban tanítja, oktatja és beavatja a táltosság titkaiba. Így válik a táltos gyógyítóvá, bölccsé, jóssá és a nemzettudat fenntartójává. A táltos tehát a magyar hagyományok őrzője, tanítója és életre keltője minden korban. A táltosok olykor megvívtak egymással. Sokszor bikák vagy lovak képében mérték össze erejüket, de arra akad példa, hogy különböző színű lángok keltek egymással birokra, hogy eldöntsék, milyen legyen az időjárás vagy az egyes emberek sorsa. Táltos barlang Évtizedekkel ezelőtt röppent fel a hír, miszerint a perui Andokban inka barlangrendszert talált egy magyar kutató. Az Argentínában élő Móricz János az egyik indián törzs jóvoltából egy olyan barlangrendszerbe jutott el Ecuadorban, ahová évszázadok óta nem lépett be idegen. Ennek a barlangnak adta aztán később a „Táltosok barlangja” címet. Azt eddig is tudták a régészek, hogy az inkák anno sok föld alatti szállító és hadiutat építettek. Ezek elsősorban a Napisten-templomok összeköttetését voltak hivatva szolgálni. Ezen folyosók kiképzéséhez felhasználták az elődeik által kialakított barlangokat. Ilyen például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjaiban található barlangok. A Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó Móricz János egy teljesen sértetlen földalatti barlangrendszerre bukkant. Hosszú éveken át tartó kutatómunka eredményeképpen és számos indián nyelvjárás elsajátítása nyomán és nem utolsó sorban, rokonszenvet ébresztő emberi jelleme okán érte el a világraszóló felfedezését. Az indián törzsek igazították útba Móriczot. Elmondták neki, hogy valaha létezett egy menedék, ahova a nagy víz elől, majd a spanyolok hódításai elől menekültek. Töretlen kitartása az 1960-as években egyedülállónak mondható. 1967 szeptemberében a jibarók törzsfőnöke, Nayambi és varázslójuk, Yukma, magukhoz hívatták és közölték vele, hogy hajlandók megmutatni nekik a szent helyet, amit oly régóta keres. Öt napos út után érték el a Santiago és a Coangos folyók közötti területet. Nayambi itt mutatta be Móriczot egy bélák nevű törzs főnökének. Menet közben a régész megtudta, hogy a jibaro a bélák „az istenek által kiválasztott szent törzs”. Ők a spanyolok kegyetlenkedései elől menekültek vissza a szent helyre. Móricz esküt tett arra, hogy az indiánok titkát örökre megőrzi. A felfedezés után az indiánok beleegyezésével elárulta az ecuadori hivatalos szerveknek a barlangrendszer létezését, de eleinte mesének gondolták a professzor történetét. Majd 1969ben az államelnök, José Maria Valesco Ibarra fogadta, s állandó kutatási engedélyt és segítséget ígért neki. Móricz nem felejtette el indián barátait és külön szerződésben rögzíttette az indiánok jogait. Amikor a barlangrendszerbe leereszkedtek a falakon látták a Göncöl-szekér és a Dél Keresztje csillagképet, szokatlan írásjeleket, ember- és állatalakokat. Ami megdöbbentő volt a kutatók számára, hogy a folyosók és a termek falait és padozatát gránitlapokkal erősítették meg, s a kövek simára voltak csiszolva és tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.

Louis Ortega főmérnök megállapította, hogy a barlangrendszer 8-10 ezer éves lehet, de akkor még nem sikerült feltárni a barlanglabirintus végeláthatatlan rendszerét. Talán a legnagyobb archeológiai felfedezést az a folyosó jelentette, amelyikben aranylemezeket találtak egymásra pakolva. Ezekről Móricz János ezt írta: „… Valóban létezik a barlangrendszerben egy központi hely, amit véleményem szerint a «könyvtár» névvel lehet illetni. Itt sok-sok aranylemez látható gondosan elrendezve, tele képírással, de vannak lemezek, amelyek szerintem képleteket tartalmaznak; magasabb matematikai képleteket. Rengeteg használati tárgy is található itt, csak úgy hirtelenében odadobva, felborulva kétkerekű kocsik, a rómaiak által használtakhoz hasonlítanak. Valószínűnek látszik, hogy az inkák földalatti hírvivő útjai is kapcsolódnak ehhez az építményrendszerhez…” Már csak azt a kérdést kellene megválaszolni, hogy a kutatások ma hol tartanak, s hogy sikerült-e megfejteni az aranylemezek titkát. De sajnos egyelőre még nem értek a rejtélyek kibogozásának végére. De olybá tűnik, hogy a földkerekség egymástól térben meglehetősen messze fekvő kultúráinak lehetett, s talán volt is egymáshoz közük. Ám ez nemhogy csökkentené, hanem még inkább növeli a titkok számát. Boldog napot! Száraz György

Radiesztézia Az ember, a természet és a több kiterjedésű univerzum nem más, mint megszámlálhatatlan hatások és sugárzások összessége. Amikor már nem tudjuk tovább darabolni az anyagot, akkor a matéria felbomlik és átadja a helyét a bonyolult, nehezen leírható erőmezőnek, erőknek, fluidumoknak és energiáknak, hétköznapi nyelven a sugárzásoknak. Azt a megismerési és érzékelési módot, amely a sugárzásokkal és a sugárzások emberre gyakorolt hatásaival foglalkozik, radiesztéziának nevezzük. Misztikus sugárzástan A sugárzástant minden korban ismerte az emberiség. Minden kultúrában voltak avatott, ezotériában jártas személyek, akik képesek voltak többet érzékelni az élő és az élettelen tárgyak kisugárzásából, mint a többiek. Szenzitivitásuk velük született képességként indult be. Meg tudták mondani, hova helyezzék az emberek a fekhelyüket, hol meditáljanak, hol építsenek templomokat és iskolákat, mi több, piramisokat, csillagvizsgálókat. A látók, a beavatott papok egy része, a sámánok mértani pontossággal, s ami még sokkal lényegesebb, élettapasztalatok által visszaigazolható módon határozták meg az egyes helyek kisugárzását. Ezzel tulajdonképpen élettér-mágiát műveltek. Vagyis feltérképezték, hogy hol a legtámogatottabb és hol kevésbé előnyös lakni, dolgozni vagy valamilyen konkrét tevékenységet végezni. A különböző erőterek detektálása és rendszeres ellenőrzése felbecsülhetetlen támogató erőt biztosított az ott élők számára, hiszen befolyásolta szellemi és fizikai teljesítményüket, életkedvüket, vitalitásukat és még a gondolkodásmódjukat is. De nem csak a régmúlt példáit hozhatom fel, mert itt és most is élnek hasonló kvalitású emberek. Sőt, ami azt illeti bizonyos alapvető szenzitivitással (érzékenységgel) minden ember generálisan rendelkezik, ezt magunkban hordozzuk a születésünktől fogva. Természetesen

vannak olyan személyek, akik hamarabb felismerik ezt és előnyösebb adottságaiknál, rátermettségüknél fogva profi sugárzásmérőkké, radiesztétákká válnak. Ma is megfigyelhetjük magunkon, hogy egyes helyeknek megvan a maguk speciális hangulata, légköre és miliője. Vannak szimpatikus, kedvelt és rossz közérzetet adó helyek, helyiségek, sőt vidékek. De vajon honnan erednek az effajta megérzéseink? Minden ember rendelkezik egy elektromágneses mezővel, vagyis aurával. Minden emberre igaz, hogy folyamatosan energiacserét folytat a szűkebb és a tágabb értelemben vett környezetével. Szűkebb környezet alatt a természetet és bennünket körülvevő világot értem, míg tágabb környezet alatt a kozmoszt, illetve a magasabb dimenziókat. Egy szó mint száz, állandó összeköttetésben és ezáltal folyamatos függőségben élünk a világgal. Hiba volna azonban azt hinnünk, hogy a fizikai testünk állapotára csak a fizikai sugárzások hatnak. Nyilvánvaló tény például, hogy a napfény hatására a szervezetünk feltöltődik energiával és D-vitamin termelődik a testünkben. Ám ezt mi nem látjuk, a napfénynek nincsen egy tipikus színe. Ehhez hasonlóan fizikai szemeinkkel nem érzékeljük a kozmikus háttérsugárzást, a csillagok sugárzását, Földünk mágneses mezőit és mágneses erővonalait. Attól, hogy nem tudunk róluk, mert nem tanították meg vagy, mert nem hiszünk bennük, még nagyon is léteznek és pillanatról pillanatra befolyásolnak bennünket. Az auránk és lelkünk is részben egy nagy érzékszerv. Veszi a sugárzások jeleit, információit és energiáit és szelektálja azokat. A szerint teszi ezt, hogy számunkra egy sugárzás előnyös vagy előnytelen. Nyitottá, befogadóvá, illetve zártabbá, védekezőbbé tud válni az emberi aura, ha sugárzásokat érzékel. Ha vesszük a fáradságot és kiméretjük a lakásunkat egy radiesztétával, akkor nagyon sok dologra fény derülhet. Így többek között megtudhatjuk, hogy: - milyen típusú sugárzások vesznek bennünket körül nap mint nap, - tanácsot kaphatunk arra vonatkozóan, hogy melyik sugárzásfajta mit okozhat az életünkben (pozitív, negatív és neutrális hatások), - semlegesíttethetjük, illetve kivédhetjük a nemkívánatos sugárzásokat (ez azért roppant lényeges, mert állítólag megbetegítő hatásuk van és a pszichénk állapotát is befolyásolják), - tudatosan kihasználhatjuk életterünk pozitív hatásait (fekhelyet, fotelt, kanapét, gyerekszobát stb. a legideálisabb, legpozitívabb helyre telepíthetjük), - megfelelő távolságot tarthatunk az elektromos sugárzásoktól (például a mikrohullámú sütőtől, a számítógéptől, a tévétől), - szellemi sugárzások feltérképezésével pihentetőbbé válhat az alvás, több energiát nyerhetünk ki az alvásból, kellemesebb lehet az áloméletünk, - választ kaphatunk megmagyarázhatatlan jelenségekre, energetikai anomáliákra, amelyek esetleg korábban megzavarták a nyugalmunkat, vagy amelyeket korábban félelmetesnek tartottunk, vagy amelyeket a lakásunkban lefényképeztünk. Földünk energiarendszere eléggé bonyolult. Találunk köztük számunkra pozitív, negatív és semleges hatásúakat. Az a fontos, hogy ami számunkra előnyös, azt használjuk ki, míg ami károsító, energiaroncsoló és gyengítő, azt mielőbb iktassuk ki. erre ma már sokféle praktikát felhasználhat az ember. Természetesen nem minden sugárzást kell vagy lehet kivédeni, sokszor egyszerűbb megoldás arrébb tolni az ágyat, vagy áthelyezni a széket, mint költséges segédeszközökkel kivédeni a károsító sugárzást.

Ami még egy érdekes és megtapasztalható jelenség, az a tudatos erőtér felkeresés. Időről időre a természetben előforduló helyeket különleges energiák nyílnak. Ezek egy része viszonylag közismert az ezoterikus társadalom számára (például ilyen Magyarországon az Attila-domb vagy Dobogókő), míg más erőterek már csak a látók előtt tárják fel titkaikat. Aki keres, az talál. Így van ez az erőterekkel is. Aki szeretné megtapasztalni a Földanya különleges kisugárzásait, vagy átélni, milyen egy angyali erőtérben töltődni fél órán keresztül, az érdeklődhet például a www.harmonikuselet.hu oldalon. Boldog napot! Száraz György