381—383. SZ.
nODCRN KÖNYVTÁR SZERKESZTI QÖMÖRI
—
MAGYAR KÖLTÖK
JEN
XV.
-
LENKEI HENRIK ^r
#r
ÉVGYRK VERSEK
60
ARA \J\J FILLÉR
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSÜLAT KIADÁSA BUDAPESTEN
A Modern
Könyvtár eddig megjelent számai
Th. Mann: A boldogság akarása (Elbeszélések) Gömdri Jen fordítása. 40 f. 2. Pikfer Gy. dr. A lelki élet alaptörvényei. Az eszmélet helye a természetben. 40 f. Kosztolányi Dezs: A szegény kisgyerGl. mek panaszai. 40 f. 1.
Frsnk Wedekind: Hstenor (Színm) Bá-
4.
nóczi L. fordítása. 40 1. 6. Schwarz G. dr. Jogi napíkérdések. 40 í. 6. Szini Gyuia: Stndiomok. 40 f. mosolygás (Tárcák) 7. Nádai P. Bágyadt
40
40
Színi Gyula: Vándortáska.
8. 8.
Bergson: Bevezetés a
í.
40 f. (Színm)
—
60
Fo-
metafizikába.
garasi B. fordítása. 40 L Peterdi Andor: A sátor alatt. 12. Garvay Andor: Becstelen
10.
11
f.
18. Bíró Lalos: Kis drámák. 40 14. Cardocoi: Költeményei. Zoltán
40
V.
{ordí-
A
—
40 f. 19—20. Cholnoky
Viktor: Beszélgetések. 60 f. Szent Antai csodája (Legenda) Cholnoky Viktor fordítása. 40 f. 22. Ego: Kleínmaon Márta (Kis regény) 40 f. 28. Révész Béla: A völgyben (Elbeszélések)
21. Maeterlinck:
—40 25
f.
BaIbsen: RosmersLoIm (Színm) 40 f. logli V. fordítása. 26. Csokonai Vitéz Mihály: A' özvegy Kar< nyón. Glerson dn Malbeoreux (Két vigiáték) 40 f. 27 ^28. Garvay Andor: pénz. Egy szoba-
— A konyha (Két színm) 60 29—80. Karín Mlohaelis: A veszedelmes Szederkényi Anna fordítása. 60 f.
élet-
kor.
Bl—33.
Reinítz Béla:
80
seire.
Dalok Ady Endre ver-
grófn (Színm) Gömöri
Jen
B6.
fordítása. 40 f. Kapós A.: A tanító. peii atolsó éje (Két
66—39.
Tolstol:
fordítása-.
Az
A.: Pomszínm) 40 f. életrl. Nagy Sándor
Nagy Sándor: Az
41
44. Dosztoievszkii: (Beg'íny) Szabó E.
—
Lajos:
45. Biró 46.
Ostwald: fordítása.
Horváth
1 kor.
40.
A
Nagy 40 f.
élet
mvészetérl. 40
A
f.
nagybácsi álma 1 kor.
fordítása.
sajtó.
40
emberek.
,
Fogarasi
6Q.
Kóbor
Tamás:
40
f.
40
lések)
Claire
A
lárva
mögött (Elbeszé-
80
E.:
A másik A tke
40
nt.
f.
munka
a
és
f.
Az átkozott költ 40 f. Hegan Rice: A bagdadi vlegény (Színm) Cholnoky V. fordítása
65.
66—^7. 6(J
Z.:
Allce
f.
68. Wied: Círcns mnndi (Elbeszélések) Zoltán V. fordítása 40 f. 69. Ritoók Emma: Négyen a tfiz köral (EHbeszélések) 40 f. 70< Biró Lajos: A császár és más férfiak (Elbeszélések) 40 f. 71—73. Méray-Horváth Karoly és a ma-
gyar politika 80 f. Csáth G.: Zeneszerz portrék 40 f. 75—76. Biró Lajos: Szolgák országa (Regény) 60 f.
74.
Nagy Lajos: Az asszony,
77.
meg
a férje
(EUbeszélések)
^ Rzeretje, 40 f.
Simándy Lajos: Az örök küzdelem m) 40 f.
78.
79—81.
Tolstol:
A
gény) Somogyi E.
82—83.
Tolstol:
Az
Harmos L
(Szín-
Krentzer-szonáta fordítása
él
80
holttest
Pásztor Árpád fordítása 60 f. 84. Schnitzier: Eleven órák (Két fordiása,
40
(Re-
f.
(Színm)
színm)
f.
88. Neményi Bertalan: A magyar nép —állapota és az amerikai kivándorlás. 1 K. 89—90. Anatole Francé: Epiknros Heiréth G. 60 91 —92. Balzac: Álarcos szerelem (Regény) 60 Zoltán
85
kertje,
fordítása.
V.
f.
fordítása.
f.
Hauptmann: Elga (Színm) dor fordítása. 40 f.
94. Álba
Nevis
a|
könyvébl.
95—97. Kosztolányi
40
1100.
Németh An^
Egy
versei:
szerelmes
f.
Bolondok
Dezsé:
(El-
beszélések) 80 f. 99. Maeterlinck: Aglavaíne és Sélysette (Színm) Bárdos A. fordítása. 60 f. Romáin Rolland: Beethoven élete. Mikes
—
98
£.
Elbeszélések.
Maríe
f.
Szabó
Somlyó
f.
Audoux:
Kunfí Zsigmond:
61.
lány
Egyveleg.
60
f.
Révész Béla:
60.
^
B.
(Színm) Bíró Schnitzier: Anatol Lajos és Gömörl Jen fordítása. 60 f. 49. Kaffka Margit: Csonka Regény 6s No-
40
60
93. f.
47—48.
vellák.
— Lajos fordítása. 58—59. Marguerite (Regény)
56
f.
f.
B4. Schnitzier: Míci
f.
harca
forma problémáia a képzmvészetben. Wilde J. fordítása. 40 f. 16 17. Nagyapó: Mesék unokáimnak. 60 f. 18. Szederkényi A.: A kfalon túl (Színm)
24
40
Strindberg: Számnm. Gömörí Jen fordítása. Hartleben: A Lorí. Bálint L. fordítása. Heijermanns: Ahasvér. Katona G. fordítása. 40 f. 57. Bernstein: Utánam . . . (Színm) Biró
55.
í.
f.
Hlldebrand:
15.
Lenkei Henrik és Szilágyi Géza: Májasí fagy (Színm) 6Q f. 53. Harnack: A ezeretesség (Ideáljai 6s története) Bepcze J. fordítása. 40 f. 54. Kosztolányi DczsS: szi koncert. Kártya. ^
62—64.
f.
tása.
51—52.
Lajos
fordítása.
40
L
LENKEI HENRIK
ÉVGYRK ff
ff
VERSEK
HZ ATHENflEUm
R.-T.
KlflDASA
rrrn
^^ k.
IVELUT^ I
I
I
Presented
to the
UBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO by
GEORGE BISZTRAY
R szerzé
minden
jog;
a
fordítás
joga
is
VERSEK 1883-1913.
Digitized by the Internet Archive in
2011 with funding from University of Toronto
http://www.archive.org/details/vgyrkversekOOIenk
6
Keménii kórággon...
Kemény kórágyon cseng a »Ha egészen ép már nem Elég nekem,
ha
beteg: lehetek,
csak élhetek!*
Nyirkos börtönbe sínlik a rab. Tudja, szabadságot sose kap. És mégis örül, ha virrad a nap.
Évek terhétül roskad a vén, S nyög, bár kéreg van szíve-szemén:
»Még egypár
évet
élhetek
én!«
S egy ép, szabad ifjút ismerek. Ki magába tompán kesereg: *Mért, hogy a sírba nem heverek!*
1883.
A
fa
téli
Köröskörül mély, renyhe csend.
Víg fütty se szól, madár se Fagy fogja át a végtelent.
leng,
E
zord vidéken egymaga Dermedve áll a puszta fa, Takarja tél rideg hava.
Felette
vad vihar
Körötte rút
süvölt.
farkas
Alatta jégkemény
a
üvölt, föld.
De mind e
kín,
Ers
szive
meg nem
Benn
ifjú
élet
csapás
alatt
szakadt,
pezsg, dagad.
S 6, jöjjön a tavaszsugár. Tudom, kinyílsz derék sudár,
Hogy az egész
világ csudál 1
1884.
Haióm
Duzzadoznak a
vitorlák,
Semmi végpont, semmi
korlát,
mint röpke nyíl, Zúg, zsibong az ár körültem S fenn mosoly gva és derülten Száll hajóm,
R
szabad menny kékje
nyíl.
hajöm elre törvén,
Kis
Száz sötétl tengerörvény Száz halállal fenyeget. Rám rohannak szörny vészek,
De
kitérnek,
Újra
látom
elenyésznek:
az
eget!
Baj-veszélytl nem ijedVe Ifjú lelkem könny kedVe Hátra, célra
nem
tekint
—
mi édes így repülni, Majd alá-, majd felmerülni
R
hullámok kényekint!
1884.
Szív és ész
Szól ^Alért
csengve szív az észhez: vagy hozzám oly kemény?
ggös
Szellemediiek 0,
sohasem
érzem
Ha reménysugár Szólsz:
fényét
én!«
vidit
^Lidércként
fel,
tnik
el!«
Ha az üdv mint nap ragyog rám, Gúnyolsz: »Éjnek jönni kell!«
Ha fájdalmam
Rám
zúgsz:
jajba
»Gyláva!
tör
ki.
Nyomorult!*
S kárörvendve hagysz magamra, Ha reám vad éj borult! S ész a
szívnek válaszolja: »Vég^zetnk, a mostoha
iírra
kárhozott,
—
hogy egymást
Ne érthessük meg soha!«
1885.
Aniiióka órája
vén szekrényemen, guggolsz órám elvonultan: Nem cifrálkodni semmiben, E szép erényt tled tanultam. Kipróbált hség-szeretetben, Be megszoktuk egymást mi ketten, Szúette, Itt
S ha sor kerülne búcsúzóra. Be Mjna nékünk kedves óra! Emlékszem, nászom reggelén Hjándbkul jövel lakomba, iílig néztem rád hevenyén, Elvakított a fény, a pompa!
E
csalfa
fényt
mind elseperte
Éltem tisztító fergetegje. Maradtál dús kárpótolóra társam, kedVes régi óra!
H
Hozzám
igaz
hségedet
Mutattad mindjárt, eleinte Midn üdv napja égetett. Gyors kety égésed féltve inte: »il boldogságból hagyj te dre, Valamit a titkos jövrie!« .
.
S hogl| hajlék e baráti szóra. Be áldlak érte, kedves óra!
—
10
Mert holló a
R
legelébb
karmát,
jobb felét szivem nyugodalmát.
lelkem
Elvitte
S
sors:
színaranyra nyújtja egyúttal
Oh, mint virraszték ágya mellett,
Szemembl mennyi köny szökellett, Mint dltem a gyászkoporsóra. Te mindent láttál, kedves óra! Elfásult
voltam
jósoká,
Még csecsemmre sem
figyelve,
De végre elmém megfogá Szavad, mely mintha rám perelne:
id
»Rz
múlik, gyermekedben gyönyöröd fel, újra, szebben!^ Mély bánatom meggyógyítója,
Leld
Te
kedVes,
lettél,
régi
órai
S neveltem keblem kisdedét Apjához méltón, nagyra, szépre, Oh,
lelkem
mennyit
küzködék,
Csakhogy mosoly gjon tiszta képe. S ha sürgöldni kezem unta.
Ha
földre sújtott
már a ünunka,
Felnéztem fürge mutatódra S új kedvre fogtál, kedves óra! -—
—
S
a
Azóta sok nyár tél
tne
le,
csak beköszöntött nálunk.
De nem is gondolunk vele, Mig támaszt egymásban találunk: Ha álmatlanul heverészek, Felvídit
a
te
csevegésed,
S én szenytl
és
Viszontsegitlek
kedves óra!
portól
mcgóva
-
11
S ne bánd, a pajkos unokák. Ha ódonságodon nevetnek,
k
Hisz nem érthetik okát. Hogy olg nagyon miért szeretlek: T€ voltál leghbb házi társam
örömben, minden hánykodásban, S mig nem megyek végnyugovóra, Tudora,
nem
állsz
meg,
1885.
kedves óra!
!
!
12
Atgátti búcsúcsökja
Ö
mily
hosszan szoritá
Ajkam ajakára Mintha rajta örökké Csüngeni sóvárgna Ó mi forrón tapadt Lehellete,
tn
Mintegy Hogy belém
Ö hogy
rám
lelke,
életét
lehelje!
Ölelt
Roskadozó
keblihez
karja,
Mintegy támaszt nyújtani Mindvégig akarva. szeme hogy tündökölt Túlvilági
lángba.
Mintha egész éltemre Fényt hinteni vágyna!
Ö
—
ez ajk meghidegült,
€ e kar
Elhalt
lehellet,
lehanyatlott,
Ö e szem merev lett! Sírba nyugszol jó atyám Minden vágytól menten, De utolsó vágyad sem Lesz
teljesítetlen!
13
Búcsúcsókod ajkamon Szüntelen fog égni, Lelked az én lelkemben Továbbra fog élni Karod örvény, vész között Híven véd meg engem, S szellemed rám fényt derít Teljes életemben I
1886.
:
..
14
Románcom
Ragyogó kép rossz keretben Haj! be nagyon is szerettem,
De
kevély
Szegény
Nem
volt
anyja,
meg nem
fiu
apja
.
.
—
kapja.
egy fityingem, lánykám ingyen. Híven, forrón egy pár csókért, Szívbl fakadt édes szókérti volt kincsem,
a
Szeretett
Vége
R
az üdvösségnek!
lett
maga
lány
véget.
vetett
Beleunt a szerelembe, Járni kivánt gyöngy -selyembe. Teljesült
a
R
cifra,
ruhája
Hintón
ül
Olyan akár
kívánsága a
drága. férje
a
mellett
—
léhellet.
Olyan vézna, olyan sápadt! is könybe lábad! Haj be nagyon is szerettem Elfakult kép diszkeretben.
R szemem !
1887.
.
.
15
A
Vénnsz
lenézett
öreg talján jár a nagy utca sorján Szemét a földre csüggesztvén mogorván.
Egy alabástrom Vénuszt
Már
R
reggel óta s
Rz
el:
nagyobb
fajta
kelll*
biggyesztve szól az úri dáma:
fljkát
ȃn
fölébe
kínálva
mindenütt hiába.
háziúr élcelve küldi
»Kapúm
visz
bronzszobrot állítok
csak uracs
tündökölteti
»Nagyon csupasz!
Rz amatr »Ilyen
»Kopott
a
eszét:
szép csak sejtve szépl*
fitymálva jegyzi
darabja
R márus
R
lehet
szobámbal*
meg:
bárkinek!*
nagy szakértn tárgy! Senkit
felel:
sem érdekel!*
S
jön egy diák vidáman fütyörészve,
R
remeket gyönyörrel veszi észre.
Majd az Bár
uj
árát
mohón
kifizeti,
kabátra kellett épp neki.
1888.
—
ÍQ
Két apácQ
Két apáca ballag hózról-házra, Könyörögve, magát lealázva.
Fény sugárzik az ifjabb arcából, Rózsabimbót melegház így ápol. Hervatag az öregebbik képe, Mint virág, mely elvirult sötétbe.
S betévednek egy
ficsúr
—
lakába
hangos társaságba.
Kártya járja Telt
palackok,
Nem
hiába
—
düzzadozó tárcák
jöttek
az apácák.
Irgalomból,
vagy
tán
Egyszeriben
tele
van
a a
szép
liányér'
tányér.
S
ím, egy ifjú, tejfeles e szája. Lázas aggyal csak odakiáltja:
»Itt
a
pénzem! Busás nyereségem, csókot ad nékem !«
Ha tnadónnám egy Hirtelen
vad riadalom
tör
ki.
^Szentségtör !« az egyik rádörgi. »Nyomorult \QazU
R
többi
meg
a
másik kilobban,
viháncol
titokban.
/
17
És az aggn szótalan haragba Gyjteményét megvetn otthagijja.
S védencét az De mosolygVa
ajtó
felé
áll
meg
S tündökölve, mint Melyet be nem
—
vonja a madonna.
nap
a
szennyez
sugána,
földi
pára,
Míg vonásit gyönge pir befutja. Szzi ajkát csókra odanyújtja.
1889.
Modern Könyvíár. Lenkei Henrik
:
Évgyurk
18
Egy
zsurnalisztapoéta
öndícshímnusza
Mit ér neked szegény Petfi
Dicsségednek teli zsákja? Neved a földet bár betölti, Mint fénnyel éjt a büszke
fáklya,
üzért tevéled
Mégsem
cserélek,
Mert hírem tán nem úgy ragyog. De én vagyok!
Rajongjon érted bár Szavamra, én nem Hisz
engem
hevít
a
lányka.
irigyellek.
csókja
Mely sajátképen téged
lángja.
illet.
Nekem adózva, Nekem behozza
R
legjobb,
legszebb
falatot.
Mert én vagyok! Semmit sem ád zsidó a voltra. egy bölcs, régi mondás, S inkább eleven sarki szolga Vagyok, mint holt Epáminondás. Tanítja
Hiába! Ügy van!
E nagy
lebujban
R
levknek nincsen igázok!
kinn
Én benn vagyok!
19
Kik halhatatlanságra vágyván, Nehéz munkán Icroskadának, Tudom, kora halálos ágyán Elfogta mind kési bánat.
Engem nem
A
ámít
túlvilághit,
S bámulnak mint
jelest,
nagyot,
Amíg vagyok! Mert pótlom fényes leleménnyel. Mit a tehetség meg nem adna, Nem küzdök sorssal, a keménnyel. Nem merülök mély gondolatba. múzsaképen Követve szépen
H
Rz
alkalmat
Els vagyok
Nem
a
s
divatot,
I
Míg a
sokára várnom. borostyán mind reám hull,
Lapunk
hirdette
is
kellett
Mi szellemet Egy év alatt
télen-nyáron.
bír
Már túlhaladt Nevem érdemben Hja!
Én
Hisz oly
Oly
munkatársul.
gazdagot!
vagijok!
a
hiszékeny
könny
szerrel
közönség.
megy a
lépre,
Kedves neki
akármi zöldség, gyakran a fülébe. Kitartón vágj csak
Kiáltsd csak
Komoly pofákat, S orákulumnak
hinni
fog.
Én az vagyok! 2»
20
Rangom Ide]€
bár
nincsen
meg van
állapítve,
pihenésnek,
R
név szerzésnek az a titka, Hogy szüntelen emlékbe véssed. Mindenütt jelen légy.
Mindén helyen légy, S mindig fenn visznek Én fenn vagyok!
Nem Hírem
is
Szemérem Száll
kell
félnem,
felpuffadt
a
hogy
habok.
leszállna
léghajója.
ballasztját
lehiányva
mind magasabb régiókba.
S ha szertepattan, Mikor meghaltam, Kacagjanak ám jó De most vagyok!
nagyot
1890.
—
21
Végeladás
(egy
modern poéta verscsboltjájjan)
u. n.
T.
nagyközönség!
c.
Ezennel kihirdetem; Elhatároztam bezárni
Rég
R
fennálló
üzletem.
sok árum
por borítja, Csak lopom a napokat, Bolond fvel mért várjam
be,
Míg nyakamra csd szakad? Tessék, tessék
besétálni!
Van boltomban Lassankint mind Portékával
elég!
a
fiókom
megtelek.
Lehet nálam
Rz
cikk
ár olcsó,
válogatni, s
Hasznos, elmés,
nem játszi
szabott,
dolgok,
Csupa mintadarabok!
Nyári,
De
szi,
téli
versek,
kiváltkép tavaszi.
Mennyit
Nem
ír
a »FelföIdi Kürt«-ben össze Tar Laci.
Mind modern, igaz pldn
Él R
szín,
vizét
hang,
tidé
csobogni
air-kép,
fény,
hallod,
S náthát kapsz nehéz ködén.
ii
mmammmmiáímBSijiMutn ~ t-
-
22
egy másik láda rejti gyjteményt, Szépen vannak elhelyezve Kor, rang, üdv és bú szerént. Itt
R
szerelmi
Érzel gsek,
zúgolódók.
Víg enyelgk, boldogok,
Nagy hatásuk
Érz-vérz
R
családi
lészen ott, hol
szív
érzést
Tiszta tzzel
dobog. zengi
csomó, Van közöttük bús és gyászos, De a vidám túlnyomó. Akirl csak énekelhet
Egy rokoni ünyös,
e
h
Benne sorra
kebel,
dada,
hitves,
gyermek
szerepel.
Vérvörös posztóba varrva Pihen itt egy halmazom,
Megvegye vad
Egyenl És
—
Ezrek
R
jog! jaj!
titkos
élvezetül
amazon.
Népbarát és
Közös
—
asztal!
szabad
szerelem!
óhajára
varázsszót meglelem. .7«»K3íl'*?!S'SESEt
Irodalmi Ínyencekrl
Ugyancsak gondoskodám, Hajba kaphat lelkes sergök Rz itt meggyült sok csodán. Verseket él s ritmus nélkül, amely elbeszél,
Lirát,
Amit csak
R
elteremthet költi torz szeszély!
—
23
Ennyi
fénges
nyújtok,
árut
S még becsesebb kincseket, S fel se foghatom, legtöbbje Mindazáltal
rekedt
itt
már
Nincs értéke
Költészetnek vége
E
panasszal,
Vígasztalom
e
a
—
dalnak,
van,
sóhajjal
meg magam.
Be is zárom már a boltom. Tnj, hálátlan ihletem! Szülötteid potom áron, Majd ingyen átengedem. R megmaradt ócska lim-lom Még derít rám jobb napot:
R
^Független
Hiradó«-nál
Cikkírónak felcsapoki
189a
24
Velencze
1.
Te
gyöngye Adriának,
város,
büszlíe
Bukásodét borzongva, félve nézem! Te sem gyzhettél az otromba vészen, Mely or^ilkosként nagyra, szépre támad! fényét márvány homlokodhak, Bemocskolá bíborszín palástod. S kegyetlenül a porba lealázott, Hol rajtad rút üzérek marakodnak!
Letörlé
Mint
hs
ügy
öleié
gyönyör
királyt
vasmelledet
a
felesége,
tenger
Éleszt csókkal, lángzó szerelemmel
—
S most átfog bnös gerjelembcn égve. Mint vénhedett Sámsont csalárd Delila, S hatalmas ftirtid suttomban lenyírja!
2.
R
sóhajok
Etették
Rz
k
hídján
a
is
szivük
is
Csudálva fényes
k
is
megálltak,
galambokat, boldogan dagadt képét Máriának.
25
k
Figyeltek
is
Bús gondolából Velük is zött
lágy
hold
dalra
sugárinál,
Karnevál kikapón rivallva.
tréfát
S virágot szórtak
R msort
szerelmi
véges-végig élvezek
S most
visszatérnek
S kés
utódnak
is
megrakottan,
kinccsel
tudnak
—
mesét!
Mulattam, jártam, néztem én is ottan S mi az, amit hazára szerezek? Alomból, vágyból még jobban kifogytam!
—
3.
Vad bóra
kelt
a
lagúnák
felül,
Tavaszt, jó kedvet hirtelen elorzó. Sötét, üres és néma lett a korzó
Dacolva
S mellém
ott
maradtam
termett
egy
—
egyedül. karcsú,
ifjú
lány,
Sápadt az arca és a haja ében, Valami mély sóvárgás ült szemében: puha nyoszolyám !« »Jöjj, megmelenget
-
Felötl semmi sem volt külsején. De most is látom ajkán a mosolyt. De most is érzem, mily csókja volt.
h
most is ó hogy tn elém! város száz madonnaremekét
illakja
R
Effyügyü lelkem
elfeledte
1891.
rég.
—
:
26
Cdes kudarc
Mikor ajka, piros ajka Mosolyogva mondott »neinl«-et, Büszkeségem rám rivallta:
Zúzzam össze szerelmemet! S mint az ókor bátor hse Ki vígan dlt önkardjába, Hidegen meghajtám magam S tovább mentem dudorászva.
Hetyke daccal Orromnál egy
ersítem vezetne!
lány
hatalomvágy Kárpótolnak majd helyette! Nem is férfi az a férfi, Ki lelkét egy lánynak adja! S ugy dagadt, feszült a mellem Ebbe a szép gondolatba! Hir,
gyönyör,
kincs,
—
Elpusztiték minden Mely elembe hozta Elkerültem minden
jelet,
képét, helyet,
Hol megsejtem tündérléptét. S dikcióztam szörny garral, Es lenéztem mind a társam. Ki magát balgán emészti Bús szerelmi vívódásban.
27
S mikor
hittem:
szívem immár
Jégdarabnál is szilárdabb, Fitymálón elébe álltam
R
kacérnak,
Egy
pillantás
a
csalárdnak
—
kék szemébl
S újra s százszor jobban égtem S boldogabbá tett kudarcom Mint elbb nagy büszkeségem.
1892.
.
28
Rousseau
R
mester ajkán kél magasztos eszme Utána zúg a majmoló tömeg. Csudaszerü tzét nem érti meg, Elég a füstje, hogy lábát vezesse. Szóltál:
»R
Csak
természet
a
városoktól tiszta
messze, és
.
.
messze!
remek !«
S nincs hely, hová most fénytelen szemek Ne tódulnának uj gyönyört keresve. Rimává
lön
a
szz
tó,
bérc,
vadon,
Cégért tzött fertzött homlokára, Országüt immár a hs lombok árnya!
Hol
nagy
szived
csapongott
szabadon,
Száz léha jár most s míg titokban nagy Természet ragyogásid!
Dicséri
1892.
ásit,
29
Emlékezés
Gyönyörködtem a képtárak Száz madonnarcmekében S valamennyi arcvonását
—
Elfeledtem
reges
régen.
De azt az egy drága kis lányt Mintha most is, most is látnám, Pedig nála akárhány szebb Hivalkodik Hallottam
a
sok
hátán.
föld
szellemes
nt
S primadonnák áriáit, S nincs kit szívem, balga szívem Meghallgatni újra
áhit.
De az beszéde, hangja Most is a fülembe cseng még, Pedig nem volt csalogánydal, S rosszul fzte a szök rendjét. Megborzongatott
a
színpad
Sok komor tragédiája, S egy sincs, melyet borús lelkem üjra
nézni
megkívánna.
De kezemben
—
cgtj
levélke
—
Odavetett pár hibás sor! S nem múlik nap, hogy szorongva Ne betzném végig százszor!
30
Megnyugodtam
földi
létünk
Száz rejtélyes tüneményén, S magyarázat nincs oly gyarló, Mellyel könnyen be nem érném. De hogy egy kis rózsabimbó
Porhamuvá
miért válik,
Mieltt még kivirulna
Meg nem
—
értem mindhalálig!
1893.
31
Hz én társaságom
Nem kívánkozom nagy társaságba R mulatók zajos vígasága,
R
fénye
csillárok
Gylölöm Mely
fittyet
Mennynek
bántva
.
bánt,
könny
pajkos,
a
.
kedvet,
hány sorsnak, embereknek pokolnak egyaránt.
és
Nem kívánkozom nagy
társaságba
.
.
.
.
Zavar a sok arcnak tarkasága, Halk suttogás, Kín ha látom,
titkos
jelbeszéd,
konok vitaharcon.
Csakhogy hiúsága dijt arasson. Mindenik mint töri az eszét.
Nem kívánkozom nagy
társaságba hölgyek cifrasága, S komoly férfi ajkán léha bók. Rz ifjakat bosszankodva nézem. Nyíltan illembábok egészen. Titkon vakmerek, kikapok!
Untat nyegle
k
Be nagyon más az én társaságom Kedvesemmel meghitt mécsvilágon Elmulatunk csendben, egymagunk. .
Mondunk S csókba Istenem
nagyot, fojtva
be
szépet
és
.
bolondot,
hiu vágyat, gondot
boldogok
1894.
vagyunk
I
.
3í
Kettecslkén
Odakin
R
világ
valaki
Be ne bocsássuk
Meg
ne
becsenget
újra
magunkra zavarjon
lenni
kis
.
nem
.
enged.
feleségem!
akárki
légyen!
Ha a folyónak sima a tükre S rá a mosolygó nap heve süt Gyenge lehellet is összekavarja,
le,
Hát az irigység rút zivatarja!
Boldogok üdvét nincs
ki
növelje -^
Telve szivünknek lángboru kelyhe. Oda ne nyúljon senki, de senki! Drága szinét a porba leönti.
Mert az öröm tündéri leányzó, szeretknek rejtve sugárzó, De megijedve hamar tovarebben.
H
Kandi,
hideg
ha
leséig
1895.
a
közelben!
83
A Ott
áll
Feje az Átöleli
Mint
büszkén
ég
patina
a fényes ércszobor.
boltjával
összeforr,
a forró napmeleg szeret anya a gyermeket.
S bszen magába dühöng az id:
?
^Ermmel Nincs,
Szól
kit
és
mért dacolna éppen hatalmam porba nem
beléje
vájja
terít !«
körmeit.
S magába dúl a rozsda, por, szemét: »Nem trhetem tündökl külsejét, Nem állom, hogy nálam különb legyen I« Szól
s
tagjaira
tapad irigyen.
S hernyó, veréb, dér, fagy s minden Kárörvendn rátámad, ráragad. Hadd légyen törpévé, nyomorúvá. Milyenné sorsuk
ket
salak
alkotá.
S az ércszobor csak rendületlen áll, karc, mocsok mind egy rétegre vál. S reávon drága, véd patinát,
R
Hogy még jobban
csudálja
a világ.
1896.
Modern Könyvtár. Lenkei Henrik:
Évgyrk
34
A
selyemhernyó
R
selyemhernyó becsülete nagy volt, Selyembe járni ugyanis divat volt, Etették is kövér szederlevéllel, Gyógyítgatták a legjobb
iz
lével.
Szells termekben raktak neki fészket. Kívánságát megadni sohse késtek. Övéit
fürösztötték
tejbe-vajba,
Hogy moly ne essen De
e víg élet
Már nem
ebb' a drága fajba.
hamar véget
ért.
rajongtak selyemköntösért.
Mindenki csak gyapjuruhába jára
És
—
hirtelen felszállt a birka ára!
Am
a hernyó azért továbbra szépen Szött-szövögetett rejtett szögletében,
S magába szólt: »Bár megvet a jelen: ümit munkálok, mégis csak selyem !«
1897.
35
i!^
Knnic átok
Aki mostan
gyáva, gyenge. veíünk Nem egy seregbe, ílsszonyszoknya mögé búvik, Otthon guggol, mint a kuvik: Verje meg a kuruc isten, örömöt ne leljen itt lenn. áll
Csalja
meg
Üröm
legyen
a
felesége.
elesége,
Sohse nöjjön nagyra Rúgja ki az atyafial Ki nem küzd pro Hitvány labancsorba
R
németnek
Verje
örömöt ne
Tzzé
kuruc
leljen
váljon
állt
be,
hivatalja:
jó
meg a
libertate.
nyalja.
talpát
Hogy legyen
fia,
itt
isten,
lenn,
martaléka.
Borán üljön tort a béka. Emelkedjen szép zöld ágra. Szells,
magas
bitófára
De legnagyobb átok Aki inog, mint a
verje,
cserje.
Sandít jobbra, sandít balra.
Mindketthöz
álnok,
csalfa:
Büntesd meg azt kuruc isten! Kínszenvedést leljen itt lenn! Föld kidobja, ég kilökje.
Kutyának
Ügy
Még
se
kelljen
dögje,
szóródjék szét az úton feltámadni se tudjon!
—
1880.
3»
36
Az én utcám
Rz én utcám a legszebbik Budapesten, Nem hiába vidul itten lelkem-testem, Nem hiába, ha száz évig cl is élek. Lakást többé jószántamból nem cserélek. nem
Ide
hat a nagyváros tombolása,
Legfellebb, mint
távol
Néha-néha egy-egy illig
Itt
hallszik
nem
Kertes
R
elrobogván,
kocsi
a zaj utcára lágy porondján.
állnak szürke, hideg bérkaszárnyák.
szegélyeznek
házat
kertekben
Nem
tenger mormolása,
is
hs
akácfák,
lepke szálldos, madár rebben, mily
sejtve
sivatag
van közelben.
Járó-kel, ki belép ez utcatájra, Mintha rögtön megifjulna, mássá Elevenebb a tartása, tekintése,
Hogy magában
Nem
csoda,
dúdolgat,
nem
válna,
veszi
hogy szerelmesek úgy
észre.
keresik,
ünnyi légyott, mint e helyen meg nem Hallom forró suttogásuk délben, cstve,
Hbbanhagyva
De
s
epedbben
esik,
újra kezdve.
nem bánt engem
az irigység, nemi Hiszen itt vagy te velem kis feleségem! Nem is tudom, a boldogság fénysugara azért
Nem
szivünkbl árad-e 1690.
ki
az utcára.
37
Dal
omáso^-ról
a
Nem! Nem! Tovább d nem Kiönteném
Ha másképp nem,
betk
Hol a
bírom.
a kínom,
kell
a papíron.
fekete gyásza
Búmat példázza, magyarázza Lelkemnek tán lehl
a
—
láza?!
Tehát kimondom kereken Ha van is hü nm, gyermekem. Mégis a lét pokol nekem!
Van annyim, hogy jómódban éljek, Betegségtl, gondtól ne féljek. Mégis keserv nekem az élet! Féltékenységre nincs okom. Szépen fejldik magzatom, R sorsot mégis átkozom.
St
anyósom
öz
Zsuzsi
jóravaló
»Más« rágja
is
derék,
—
cseléd
szivem
belsejét.
»Más!« Ismeritek
ezt a szót? tudok hozzá foghatót! Szótárba sincs iszonytatóbb.
Nem
Ha
hallom,
már megreszketek.
Egész testem-lelkem beteg, ilkár
le
is
feküdhetek.
33
Ö ez Milyen
szörny, szörny »más«, egy csapás, korai vermet ás!
fl
kegyetlen
Nekem
Már boldog vlegény koromba Ez
a
i>más«,
Ürmöt
ez
Hogy mátkámmal Nászutazást
Egy
a
goromba.
tervezgetünk,
hová tegyünk:
mondom,
falu,
csúf,
boromba:
vegyitett a
jó
nekünk!
—
iíkkor elször feleié
S kék szemeit köny megtelé: »Más« mért megy Olaszhon
Ö
mért
felé!
engedtem akkoron?
— — —
Tán enyhébb volna most sorom!
Meg
is
bnhdtem
százszoron.
Legfontosb kérdés a lakás. Javalltam: Elég két szobás!
Nm
sirt:
Hozzá mit szólna
Nem nyaralunk üjánltam és
Rám
még az
»más?«
idén!
hevenyén szól: »Más« mind fürdbe mén!
Megélünk zsúr nélkül, szivem, Jegyzem meg néki szelidcn. »Más« tarthat és csak épp mi nem?! Hál'
Isten megjött a
Most biztosan
gyerek: remélhetek
Uj és nyugodtabb eletet!
39
alapos tévedés!
mily
Mi eddig
az mind kevés,
volt,
Most dlt csak rám
»Más« boldog, benne
Csodálja
S gyönyörrel
jégverés;
a
bg.
ha gyereke a tüdt,
elringatja
t.
»Más« apa rögtön odavan, Ha a kicsike nyugtalan, Éjfélkor
orvosért
rohan.
»Más«-nak nem tetszik »más« gyerek. Csak magáéval enyeleg. Bámulva, mily
szép,
mily
remek!
»Más« gyereke bársonyba jár, Játéka van egész határ, R pénzért »más« nem mondja, kár! »Más«-nak türelme
Ha De
a
baba
lelkire
szót
nem szakad, nem fogad.
sokat!
beszél
»Más« nem kivánja, hogy Magát örökké, minden este, R.
gyerekszobán
»Más«
eltemesse!
teszen,
így
Ezt hallom
hitvese
»más« úgy teszen!
szünes-szüntelen,
Belegabalyog már eszem.
Miként egy Fulánkjuk
raj
éget
gonosz darázs, parázs,
Ugy dong körülem ez
a
»más«!
40
S ha már
Nm
a hideg
csillapítva
is
kiráz,
magyaráz:
»Más«-t mért nem
bántja
1900.
ez
a
»más«P!
41
Te édes csóppség
Soha nem hajlott meg a térdem Megnyerni nagy urak kegyét, Inkább a morzsával beértem, Mit munkámért adott az ég De most naponta hajtok térdet, Noha csak egy kacaj dijam, S a hátam is görnyesztem érted Te édes csöppség, kis fiam.
—
Níeg
Egy
nem
tanultam
kemény
hosszú,
hízelegni élten
át.
Se szép asszonnyal elfecsegni Hajhászva bvös mosolyát. Nem fért eszembe tréfa, játék,
Mitl mulatna nagyvigan, S neked mindég kedvedbe járnék Te édes csöppség, kis fiam. Ügyetlen,
Ha lányokkal
Nem
ejtett
maradtam dolgom akadt,
szótalan
világért
se
ajkam
—
Henye, becéz bókokat Most jelz ki nem fogy
bellem.
Nem
is tudtam, hogy annyi van. Mennyit szünetlen hallasz tlem
Te édes csöppség,
kis
fiam.
42
nem cseréltem elvet, Ha be nem láttam igazát, S mélyen lenéztem azt az embert Soha
fel
Ki hajlik mint a réti nád, Most rajtam minden öra rombol,
Változom únos-untalan. Egész kiforgattál valómból
Te édes csöppség, Szerettem Hallgatni
kis
színházakba
fiam.
járni.
hangversenyeket,
Festk, szobrászok alkotási Gyönyörre gerjesztettének Most mindez élvet nem kivánom,
—
Hisz
arcocskád rózsáiban
S bohó szavadban megtalálom. Te édes csöppség, kis fiam.
Nem Nagy
régen
még
célokért
azt
kell
hittem
szentül:
küzdenem,
Szerencsém majd csak nekilendül S magasra visz a gyzelem Lelkemnek már e vágya sincsen, Nincs boldogságba már hiam, Csak te ragyogj rám drágakincsem Te édes csöppség, kis fiam.
—
1901.
43
Nomádok
Nomádok vagyunk valamennyien Ne zúgolódj a Hogy újra más
sors
ellen
I
szivem,
lakást keresni készt
—
R
többi embereket sorra nézd: Mindannyi folyton-folyvást vándorol És pihenése, nyugta nincs sehol.
Rz
környez minden kényelem. Nem tud maradni a szokott helyen, Vére sznetlen uj ingerre vágy:
Nem
is,
kit
kell
a régi szoba, ágy, fürdhely, nyaraló.
neki
De szálloda, És végül egy s€ kedvire
való.
Nem él, ki mind egy rögön vesztegel, Rz eleven örömmel útra kel,
R
vándorösztön bennünk ég, lobog, Mikéntha volnánk bolygó csillagok. És a zsidó, kirl a monda szól Csak példa összes embertársiról !
Ne zúgolódj e sors ellen szivem! Nomádok vagyunk valamennyien! Keressünk vigan uj nem jobb
—
Vándoréltünknek kedves folytatást! Ha már ettl valóban rettegünk, Bizvást fogadhat végs lakhelyünk!
1901.
— — lakást —
44
A
Várbvn a Várban kezemen
Sétálok fenn Budán,
lánykámmal
Kicsi
S a sok nevezetes dologra Nagy buzgón figyelmeztetem. »Nézd csak Piroskám* magyarázom >Rz a királyi palotai Milyen hatalmas, büszke kastély! csupa
Kivül-belül
csoda!*
S egyszerre lánykára örömében Kigyullad mint
a napsugár;
»Nézd papal« mond »mi mászik
itten!
Egy édes Katicabogár!* Tovább folytatom tanításom: »Itt
lakik
fminisztertink,
hn
mert
flkit,
viseli
Mind szeretünk
és
S bohókás lányom
gondunk.
tisztelünk!*
igy
kiált
Dalolva mint a fülmile: »Nézd csak papa, hogy jár
Egy
kocsi
fel,
egy
kocsi
fel,
a sikló! le!«
S én lankadatlan buzgalommal Kérdem: »Piroska, monddsza hát: Tekintsük-e
meg
Vagy Mátyás
a
kilátást,
templomát?*
híres
S Piroskám egy nagy domb homokra Kacsintva,
kérn néz reám:
»Papuskám!«
Ha
a
szól
»legjobb
homokba játszanám!* 1002,
szeretném.
45
Ggarlóság
A Vágy R perc,
boldogtalan fia q Megvalósulás: mely annak élted ad, anyjának vcnnet
Csupán az
út kéjjel
R gyzelem
sivár,
teli,
üres.
ás.
kopár a hegytet, a harc az éltet.
Hmit elérünk
csak ujabb küzdésre ösztökél, halandó Botor nem pihen, lót-fut, lohol míg
Nem
él.
tudnak napba nézni a gyarló emberszemek, Üdv nyugalmát nem élvezik csak a nagy Istenek.
1903.
46
Isten tábora
S látván az
hogy elkészült
Ür,
Elégedetten napszemét
Heted napon
—
a földnek végtelen!
Teremt mámorában
elpihen.
Rettent szörnyek
—
zsilip,
megered.
k! Rz Öskaosz manói, nemesnek álnok tagadói,
voltak,
Nagynak,
Elemük a bn,
R
raja
munka,
—
De haj! e percben, mint áttört Rz Alvilág kapuja megnyílik, S örvény ibl fekete rémsereg.
ök
a
behunyta,
a
dac,
a viszály,
a vész,
szeny,
a romlás, a meghasonlás!
Mindent ledöntnek most mi szép, ml jó! Nyomorba teng majd a sok milliói Rontás és átok dúl a földön végig! Csak jaj, nyögés szakad fel a nagy égig!
Madár
R
dala
sárga
Míg
újra
nem
tarlón
ébred,
Megsemmisül az
De
hasztalan
zendül a pagonyból! orkán dühe tombol!
jégtömbbé lehlve Isten
ujjong
csodamve!
—
—
pokoli népe!
Száz hs terem az egy Dics helyébe: Feltámad egy hatalmas, büszke tábor R nagy Nyugovó lelko sugarából!
47
mvész,
Vezér, tudós,
Mind mind az
R A
próféta,
szent
pusztaságot
bvölik
gylölséget
term
Rz
szivükbl
Fáklyái
Ha egy
Még
k
a
szándokit
betölt,
ligetté,
szeretetté.
Isten földi
költ -*
szive árad!
éjszakának!
kihamvad,
öntüzén elégve ragyogóbban uj lobog helyébe!
a Gonosz rákényszerül futásra. Ott vív az Ür sáfára, munkatársa,
Hol
S hol ember
Rz
Isten
S hiába
zászlót
bukva
méltó helytartóra sújt
Ki
a
Mi
porfiában
világ
le
ezer
rendjét,
Egykor magát
isteni,
a
ördög
is
emel,
lel.
arra,
üdvét akarja mi hsi,
poklot
1904.
is
—
legyzi!
48
Rmof
és
Piéta
1.
Márványtömbök közt szells mhelyében, Kegyetlen Jár
fel
búval s
villogó
bsz
alá
Ajkán harag, zord,
»Bvös
szemében
Michelangelo, sújtó,
vádoló:
Firenze!* szava igy ered,
»Te könnyelm, hálátlan, rossz gyerek S Girolamo, te szívben hsi, bátor
De vezetésben
R
szép ellen
balga prédikátor e
I
—
gaz merényletet
Hogy engedhette meg a lelketek! Hogy sülyedhettetek oly szörny mélyre, Vad örjöngésbe, irtó szenvedélybe: Máglyára lökni mindent, ami
ék.
Csecsebecsét, csillámot, piperét!
Hogy
bársony és selyem gyarló tetemen? Hogy mondhattátok: dísz, csín, pompa, fény, Átkos, rontó, pokoli lelemény? vélhettétek:
Gonosz varázs a
Hát ezért hagytak ránk a görögök Mesésen pazar kincses örököt? Lorenzo által a nagy Istenek üj, szebb hazát itt ezért nyertének? szürke pusztaságra hellén nap kristályders világa.
Ezért
R
sütött
a
Hogyha megejt egy démon lángigéje Behányjatok mindent a semmiségbe?
49
Járjunk
földön
a
Mikéntha
darócot
rút
völgye?
siralomnak
volna
v
öltvö,
vérezze meg a mellünk, Szegecses gyötrelem és kín legyen lehelnünk? Hogy Ne nézzük a menny gyémánt csillogását, De a gyertyáknak kormos pislogását?
Ne élvezzük Csak
azt,
Nem nem! rjöngeni
tavasz,
melyet
a
nyár illatát, tömjén füstje ád?
Romboljatok veletek
ti
nem
elvakultan,
tanultam!
templomában LecS(illapulni nem fog soha vágyam, S nem szomjazom csak ó csodás Pogányság! Aranykorodnak újra ragyogását! Savonarola
sötét
És Hngelo elhallgat hirtelen, Vonagló ajkkal áll meg egy
Ugy
érzi,
tennie
helyen,
valamit,
kell
Megnyitni vére lázadt folyamit.
márványdarab!
Igen. Ott fekszik egy
Tömör
és mégis puha mint a hab! Milyen ingerlön mosolyog felé, Mikéntha hozzá búgva zengené:
»Jöjj!
Én
Válts
meg engem! Oldd meg
kárpótollak
dúsan,
a tagom!
gazdagon!
Mit azok drén a zsarátba dobtak. visszaadom a te sóhajodnak! Mert én vagyok a tiszta, szzi Kellem,
Én
OHmpusról
R
leszállott
égi
szellem!
kedv, öröm, vidámság vagyok én.
Modern Könyvtár. Lenkei Henrik:
Évgyrk
^
50
Értem tündöklik disz, csín, pompa, fényi Én vagyok a Báj, a Gyönyör, a Mámor I«
S
a szunnyadó kis Ámor.
megszületett
2.
Márványtömbök Kegyetlen újra
Jár
közt,
búval
bszen
»Te
R Ily
Firenze!*
lelketlen
szemében
Michelangelo,
Arcán harag, zord,
»Bnös
mhelyében
szells
villogó
sújtó,
vádoló.
szava igy
garázda,
rossz
ered,
gyerek!
benned
hogy dúlhatott szennyes boszúd, vad indulatod?
szent
ellen
Hogy slyedhettél
oly
iszonyú mélyre,
Veszett dühödbe, gyilkos szenvedélybe:
Máglyára vetni t, a hst, nagyot. Ki az örvénybe dlni nem hagyott? Ki bevezetett a dics világba. Hol tündököl az Erkölcs napvilága! Hol az Igazság harsonája zeng. És porba hull az ál, a gaz, a cenk, Hol a Szeretet ül a trónusán,
S
csókkal, mosollyal
Ezért ragyog ránk
Ezért
S
viszály-tusán!
a Kálvária?
az Isten fia? a drága szentatyák
vérzett
apostoli,
gyz
el
Fenkölt igéjök ezért hallaták?
á
51
Mert haj! hiába öltünk selymet
Bársonyt,
Ringy-rongy az
bíbort,
hiába hord: lim-lom a pipere,
vállunk
ék,
önz
Ha hideg
díszt,
rejtezik
bele,
a mremek, Ha, kik csodálják, léhák, hitlenek!
És
füst
a
báb
pompa,
Nem, nem! Tomboljatok ti tébolyultan! rjöngeni veletek nem tanultam! Vénusz és Bakhosz csábos rózsaláncát Lelkem feléledt szárnyai lerázzák, S a Názáreti megváltó szavára Épül hitemnek
rök
sziklavára!
És flngelo elhallgat hirtelen, Vonagló ajkkal áll meg egy Ugy érzi, tennie kell valamit,
helyen,
Megnyitni vére izzó folyamit.
S im egy márványtömb
ott
magasba
tör,
Oly tiszta, lágy s mégis szilárd, tömör! Mily meghatón, részvéttel néz reá,
Mikéntha hozzá búgva mondaná: a tagom! »Jöjj! Szabadíts fel! Oldd meg Megvigasztallak dúsan, gazdagon. Kit azok drén a zsarátba dobtak.
Én visszaadom a te panaszodnak! Mert bennem él az Irgalom, a Bánat,
R
Szeretet,
a
Béke,
a Bocsánat,
Minden magasztos, mit nekünk az Ég ád!« És Angelo megalkotá
Piétát.
1005.
52
De Poe
a pellengéren
Bitóra kötve görnyedek
Eltted London népe, Mintha kirúgtak részeget
Rz utcasöpredékbe. Mulattok vének, ifiak Megcsapzott koponyámon
Nem Nincs
panaszom
kél
okom pörre
—
emiatt,
szállnom,
Hisz pellengéren ténferegni
Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl Igaz,
termeken.
mást vártam tletek
Hogy idehurcolának; Hivém, szivem, a csüggeteg, Itt balzsamot találhat. Hivém, örömre gyulladok.
Ha arcotokba nézek. De bár, mely enyhén Bizalmam elenyészett
R
nyugtatott
—
pellengéren ténferegni
Nagyobb gyönyör nekem. Mint
hajbókolva kéjelegni Tündökl termeken.
—
ó dics! Mert volt egy ember Kit ajkam félve említ, Milyen mosoly gva trte ö
R
a
százezernyit!
Kicsufolák,
megvérezék.
kínt,
—
Keresztre feszítették,
S kik átkát és
jaját
lesek,
Még zokszavát se vették Ö pellengéren ténferegni
—
Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken. igen.
Gyötrelmemet
Rz ég bár
százszorozná,
Igen,
Bár méltatná a
porszemet,
Hogy hasonlítson Hozz^ Ne hagymát, gazt és záptojást Hajítsatok fejemre
R
bsz kdobást Sovárgom én esengve, gyilkoló,
Mert pellengéren ténferegni Nagyobb gyönyör nekem. Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken. Lássátok, hogy
nem
tréfaság,
Miért idelökének:
Kerestem mindünk Igazát,
Elzve
a Sötétet.
S buzgó szivem, hogy
R
tiszta
föllelé
Szeretetben,
Rz önzk, álnokok
felé
Kiáltám törhetetlen. Hisz pellengéren ténferegni
Nagyobb gyönyör nekem. Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken.
:
&4
De
haji
a
ggös magasok
Igémtl rcttegének, Mikép,
szólván
a
kakasok,
Megriadnak a rémek, S ugy vélik, hogy betakarák R nap fényét az égen, Ha,
ki
sugarát.
hirdette
Nyomorún tönkre mégyen.
Am
pellengéren
ténferegni
Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken. De még fenn hordom homlokom
Még
a mellem, S nincs hatalom, hogy szent Jogom Tlük ne követeljem: Miért élvezze pár bitor, él,
liheg
Mi jót a föld s az ég ád, Elfogva többi társitól Rz Isten ajándékát? így
pellengéren
ténferegni
Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken. S
te
Kiért
balga nép, testvér, rokon, lelkem fellázadt
Ne hidd, hogy megejt zsarnokom, Hogy elfojt a gyalázat. Igen,
Míg
míg eszemet bírom, testem
el
nem
ássák,
55
Hirdetem szóval, papiroil R szabadság varázsát:
Hogy pellengéren ténferegni Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken. Kacagj
hát
Halmozd
népem! El ne hadd!
gúnyt a szennyre! újabb tzre kap Merészebb küzdelemre,
Erm Azok Kik
a
csak
küzdök tovább,
ellen
megvakítottak,
úgy
Hogy meg sem érted már okát Haragvó bánatomnak: Mért pellengéren ténferegni Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl termeken ? De ah! mi
Mily
látvány!
csoda!
Szemetek könybe lábadt!
Rám
hull
virágok zápora.
Lábamnál pálmaágak Ezer Ezer
kend
lobog
felém,
—
hang harsog: Éljen! Légy áldva nép, hogy meglelem, Mit
h
hittel
reméltem:
Hogy pellengéren ténferegni Nagyobb gyönyör nekem, Mint hajbókolva kéjelegni
Tündökl
termeken. 1906.
56
Boccaccio
Szememre hányják, hogy szavam ledér, Hogy sárba ejtem csillogó mesémet, Mondják, csak úgy szép a szerelmes ének szárnyival a tiszta égbe tér.
Ha
Mondják: egy
élcér',
tréfás
ötletér'
Utat nyitok feslettség ördögének;
Pedig Olcsó
a
bnös
babérnál,
vérre vetni kincsnél
féket
—
többet éri
Vádoljatok csak, zord erkölcsbírák: Olyan vagyok, mint illatos virág. Mely szándék nélkül osztja hímporát.
Darázs itt élesiti f egy vérit, Buja pillangó új ösztönt nyer itt R méh belle mézkortyot merít.
1907.
—
57
ur
Villon
bugris!
Félre
öcskös,
félre
Félre
bárók,
hercegek
csip-csup ember Ütamból eredjetek! Rongy kabátom! Üres gyomrom!
Mindenféle
Zsebem
hordom mondom:
kifordítva
Mégis fennen,
váltig
innen, Szajnán túl Villon úri Csak egy úr van
Szajnán
—
Mit nekem Mit nekem
Hmi Málé
jó
az eklézsia? a túlvilág?
van,
találom!
itt
odaát Nem félek az Üristentül! Semmiféle regimenttül Mert úgy vallom, hiszem szentül Szajnán innen, Szajnán túl lesi
Csak egy úr van
Pók
hálója
R
a
Villon
úr!
a hatóság!
Csapda törvény,
Mind
—
rendszabály
rangos,
De engem nem
cafrangos
a
szegény nyakára
áll!
kordában: Nyelvem éles! Gyors a lábam! Rettegnek is valahányan! Szajnán innen, Szajnán túl Villon úr! Csak egy úr van tart
—
—
!
58
Dugnak ugyan tömlöclgukba, Hogyha nem bírnak velem! de azt a
Huj,
pár napocskát
Be könnyen
elviselem!
Fütyürészek,
hahotázok,
Majd
ök
felfordítom
házat:
a
örülnek, ha leráznak
—
Szajnán innen, Szajnán ti
Csak €gy úr van Bölcs
Rz
—
Villon
vagyok, mert hátán
igaz
bölcs
úr!
viszi
kincseit,
Bolond, ki magára rakja Rz arany bilincseit!
Egy
jó
falat,
két
pohár bor!
Megkínál vele a jámbor, jutalmat kap danámból •-* Szajnán innen, Szajnán túl Villon úr! Csak €gy úr van
B
—
Szerelem
piros
gyümölcse
Be ingerkedik velem! Szép asszonyok lágy ölében
Be gyönyörrel ízlelem S ha új hajtás kél helyére, Meg nem haragusznak érte, Mert egész az apja vére -» Szajnán innen, Szajnán túl Csak egy úr van — Villon úr! •
Ha meguntam falut, várost, Erdt-mezt felverek, Irigyelnek
R
rögtúró
engem méltán emberek.
69
Mint
a
S ahol
szélvész kelek,
Felfrissítem
a
szerteszállok,
ahol
járok
világot!
—
Szajnán innen, Szajnán túl Villon úr! Csak €gy úr van
—
S ha majd egyszer, nagysokára Eljön
értem
a
kaszás,
Tudom, elbb kigyelme Velem vígan paroláz, S így szól hozzám: »Nem De odalent búban élek:
vinnélek,
Mulattass már, kérve-kérlek I« Szajnán innen, Szajnán túl Csak egy úr van Villon úri
—
1S08.
60
Byron
1.
Közéig már halkan, nesztelen. Távolról titkon
int
nekem
Vidám mosollyal ajakán R nagy Magány.
Már érzem Mely
a
hideg kezet,
a csatákból kivezet,
Vezet mint márványtiszta lány
R szz Magány! Mikéntha súgná: »Te gyerek! hajsza mit neked? Vár rád, te fáradt, halavány
E dre
R
szent
R
fény,
Sohsem
Magány! mit
lelked
adott
lihegett,
üdvöt neked,
Meglásd, vigaszt nyújt majd az árny,
R hs Magány!
2.
Tudom, a Westminsterapátsiág Be nem fogadja hamvaim
—
Ott
pihenek
meg egy
Magányövezte
hantjain.
falunak
61
De legalább nem zúg körültem Tüleked piaci zaj, Nem fér hozzám gyávák nyögése, Se diadalmi gúnykacaj. Gylölség, álság szennylehével Nincs megfertzve ott a lég. Medd imáit nem hadarja A fels, alsó cscselék. Félistenek emlékkövére
Nem bámul az Nem áradoznak
unott tömeg,
versenyezve Látvángles idegenek
—
Hol az én csontjaim nyugosznak Pár vadvirág s thújafa. Megzendül egy kis régi templom Fohászkelt harangszava.
n
Madár Juhnyáj
csicserg
ott
pirkadatkör,
kolompol estelen,
S egy egyszer mohlepte sirk Lesz egyetlen emlékjelem.
S ha néha
H
ott
világfeledten
csókba forr egy ifjú pár Lelkem szabad, örök tüzébül Szökött szivükbe egy sugár!
1009.
—
.
..
.
... . . . . . .
. .
89
Ibsen
R
szellemóra közeleg
.
.
Tombolva vigad a sereg »Hárora a tánc!« »Hogy S a muzsikus csak húzza,
.
.
meg
voltI«
Perdülnek a párok eszeveszetten összébb simulnak ketten-ketten Kacaj kurjantás tréfa bók
.
.
.
.
.
Dobogó »Hajrá
.
.
szivek
.
.
.
.
.
remeg
Egy
cigány!
.
»UjraI^
fújja.
.
.
. .
.
kacsok
.
.
búfelejtt!
Gondot pohár fenekére rejtt!
mámor ... a nóta ... az asszony Gyümölcsöt tépni a balga mulasszon! Csak egyszer élsz! Ne állj bután! Ki bánja, mi a ma után!« Éljen a
j
S közepén
ö
kelme:
ledér mosollyal óU Herceg Karnevál!
Egyszerre az óra éjfelet üt . Lehull az álarc mindenütt . Elnémul a zaj eltnt a zenész K léha kacaj sóhajba vész Lihegés eláll homlok borong R legszilajabb elfúlva szorong R fáradt villany sercegve rezg R hajnal sárga fénycsíkot ereszt. Kiülnek az arcra sötét barázdák .
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
,
.
R
vonásokon önvád cikáz
.
át
.
.
.
.
.
I
&B
Minden, mi
R
a szív mélyébe
megjelent:
telíintetekben
Keser unalom Szabadító
S közepén Ibsen,
a
.
.
.
kín... fájó
zord
pilient,
hazug gyönyör igaz csömöri... .
mosollyal
áll
költ-király!
1909.
.
64
Széchenyi
látomása
S a Honszerelem angyala, Sápadt arcán egész világ S egy ország szenvedésivei Ö mert hisz volt: Mária Dics Nagy boldogasszonyunk! R fiatal Széchenyihez így szóla villogó szemekkel:
—
-
»Te, nagy Ferencem magzata!
Meddig fogod még tékozolni Víg
dáridókon
kincseid?
Meddig hagyod még szép hazád Vadon magányban sínyleni? vágy a Csipkerózsa Háromszázéves almiból, Mit rábocsátott egy boszorkány! S nem j lovag megváltani
Ébredni
R gyönyör
tündérleányzót!
Akarsz-e büszke harcra
kelni,
Igézet ellen küzdeni,
Hogy
ö,
ki
fáradt
mereven
Tengette üres napjait, S a rém lidércnyomás alatt Csüngött a multak délibábján, Csodásb jövnek szövedékit Munkálja arany guzsalyával?«
S
felelt
az
ifjú:
»ílkarok!«
65
—
»Dc«,
»Kemény Szúró
R
tusát
tekintetében
ült
kell
állanod:
hajadon
pitvarát.
Akármint harcol hs karod, Akármint fárad lángagyad Ki
nem
—
gyimgyom bentte
tövis,
szép
szz remegve
folytatá a
S mély részvét
—
kerülhetsz száz sebet,
Patakban omlik tiszta véred. Mint hajdan Fiam homlokáról,
S lelkednek nem lesz rejteke, Hová rád támadó gyanú Be nem férkznék ^gyilkosul. Darázsfészekbe nyúl kezed,
Kígyógomoly sziszeg És mind a talpalattnyi
eléd,
zöld.
ktömegbül
Mit elhóditsz a
önboldogságod romja lesz! Akarsz-e mégis szembeszállni
Rz si átok S
felelt
az
vészivel?*
ifjú:
S megcsukló Utolszor szólt
»Nem
»AkarokI«
hangon, a
felzokogva
Szzanya:
—
be ürömserleged Megváltod a tündérleányzót, De hév szerelme másra vár, S megéred gyászos elbukását! Hited, reményed porba hull! Vad téboly marcangolja fd! Szivedet a kétségbesés
önvád
telt
keresztfájára
Modern Könyvtár. Lenkei Henrik:
szegzi;
Évgyrk
66
Hogy S
lázra
a láz
gyujtád hölgyedet,
nyomán
halál
fakadt!
ükarsz-e mégis kéj ölébl R munka zord útjára térni, Hol szörny ösvény néz feléd. Mely végül elnyel feketén,
S csak kés, hálás unokák Áldják megszentelt életed ?«
S
felelt
az
ifjú:
»i\karok!«
1Ö09.
67
Sírfeliratok
Kant
»R
kötelesség,
Bárhogyan essék Teljesíttessék !«
Halandó pályád E nagy szabályát Híven megállád.
S tzoszlop képpen, Ersen, épen Vezetsz az éjben.
Gutenberg
Fakatona kból lállt ármádiád -^ S meghódolt nékik az egész világ.
Franklin
Nem
égett
benned szenvedély,
Almoknak tért nem engedél, Te, az els igazi polgár,
R
józansájg
zsenije
voltál! 5*
68
Bach Titánkodó mvész,
R
poéta!
nyárspolgári szürke élet
Igazi mester
szellemének
Nem
szárnyát!
szegte
Itt
a
példa!
Miilet
Jó földanyánk! Kinek adnál örök enyhet Ha öledben leghbb fiad nem pihenhet?
Lassalle
Szabad leveg, hév napverö Mért csak a rózsát, liljomot érje? Ti pinczevirágok el, el! Nyíljon belöletek
R
kert díszére,
uj
er
az Ur örömére!
Baudelaire
Hogy
Istent
s
Ezért örömmel
földi
rendet káromoltam
égek a pokolban,
S dicsfényül hordom
a
filiszter
átkot
—
Egy van, magamnak mit meg nem bocsátok R majmok sergét, mely nyomomba lép. Mint
magvet
után a
varjunép!
69
Kölcsey
Zengtem népem Himnusát, Megálltam sok tolltusát, Védtem a jót, az igazt, Kigyomláltam here gazt S itt fekszem mint angi száz: Vanitatum vanitas
—
I
Eötvös
Költk
közt
ritka
sors
kegyence!
Neked megadta a Szerencse, Hogy enkezeddel tettre váltad Nagy szíved minden fényes álmát!
Kemény Mikor születtél, a bölcsödbe Hjándokuk az Itéltehetség,
tették
:
R R De
zordon Erkölcs, Báj a
tündére
komor
is
a
szigorú Jellem
odasiet.
arcoktól
megijed
S virágival enyhébb vidékre lebben.
1910.
70
hsök
Gijzelmes
I.
Mikor Sátán
azt
vette
észbe,
Hogy Milton mind magasbra vágy, S mind áhítóbban várja népe Csodásan
bvöl
szavát,
Kegyetlen szándék kelt szivében. Milyen csak tle telhetett: Hogy megakasztja hevenyében
E mámorító
ihletet!
R
semmiházi földi féreg zengi többé lángdalát, lelkit Ha a kétségbesésnek Hét élü tre járja át!
Nem
S valóban
pokol szarúja Önté ki mérgét dalnokunkra: Feldúlva házi tzhelye, a
z
Leánya csúfot hazáját
R
pártosság
S mikor c Magát egy
vele,
bszen
S
irtó
felkavarja
viharja.
——
vészek közepette zugolyba vette,
kis
Mint üldözött,
ki
sivatag
Mélyén tenyérnyi zöldre kap -^ Lassankint ragyogó szemére Reáborult a rémek réme:
R
vakság
S többé nem
R
látta
az eget,
vándor felhsereget. Eltnt elle a szivárvány, R hímpor a vig lepke szárnyán.
71
Karcsú virágok százszin bája, Dús legelknek lomha gulyája. Néki nem ég már hajnali pompa,
Nem
a
fakul
fák erdei lombja.
Gyermeki arcok angyali kedve, leányok szz kikeletje, Mind, mit a fest létre varázsol, Mind, mi kilángol a nap sugarától, Mindent befed hideg éjszaka, S ez éjnek nincs már csillaga! Ifjú
—
S im
ködök bús fátyolán
a
Elzve
kétség
fény
Üj
Egy
át,
homályát,
zord
a költ szivében. napnak tüzeképen.
gyúlt
lelki
meg nem
más halandó. Minek gyönyöre nem mulandó: Rz örök Jóság büszke harcát, Rz örök Gazság rút kudarcát, Mit
R
—
földön
túl
látott
virágzó
Szépet
zsámolyához lépheti Mely kárpótol minden csapásért, Mit balsors por fiára rámért. Meglátta Milton és kimondta Rz ^Elveszett paradicsom«-ba! Boldog,
ki
II.
S mikor Sátán azt vette észbe, Beethoven mind nagyobbra tör. Hogy minden zenckölteménye Üj csodam, új üdv, gyönyör, Kegyetlen szándék kelt szivében Milyen csak tle telhetett;
72
Hogy megakasztja hevenyében
R R
mámorító semmiházi
Nem Ha
ihletet!
földi
lelkin
kétségbesésnek
a
Gyilkos fulánkja
villan
S valóban, mint
R
féreg
zengi többé dallamát, át!
— —
pokolnyilásbul,
nagy zenészre száz csapás
hull:
Szerelme elsorvadt magában, Cseléd, rokon tombolt lakában, S jó népe roskadt odakinn Bitor zsarnokság láncain.
S mikor e vészek közepette Magát egy enyhe zugba vette, a hab Otalmazó szigetre csap,
Hajótöröttként, kit
Lassankint
—
a
tudatra ébredt:
szörny tantalusi végzet! Hogy nem hall többé öt
— —
nem
vidítják
a
Trillái
Körüle
már fuvalmak.
pacsirtadalnak.
megsznt
Mezei zsongás, Neki
nem nem
Rz
esti
a
ligeti
zsibongás.
dongás,
csörren friss patak,
Nem dübörög vad Elhallgat
—
zuhatag,
harangszót hiába várja. kedves zongorája,
Tréfa kacaj már nem deríti, Tapsriadó nem lelkesíti. Mind, mi e földön zúg, mozog, él. Mind, mi az éghez ujjongva kél,
—
Mind neki néma sírba elásva, S e holtnak nincs feltámadásai
—
73
S
e
Elzve
temet bús
fátyolén
át,
kétség zord homályát,
hang gyúlt a költ szivében, Egy lelki menny rezgéseképen. Mit meg nem hallott más halandó, Minek fönsége nem mulandó: Uj
Rz örök Jóság büszke harcát, Rz örök Gazság rút kudarcát,
R
földön
túl
uralgó Szépet,
—
Boldog, ki zsámolyához léphet! Mely balzsamirt ád gyászra, búra, Mit balság sújt a nyomorúra, Beethoven hallá s im letéve
R
»Missa
solemnis«
remekébe.
líílO.
:
74
Bric-á-brac
1.
Sünt lacrimae rerum
R
amik szobádba vannak,
tárgyakat,
közömbös szemmel meg ne
Hideg,
Bellük Sajátos,
szellemek
Egyikbe ábránd,
Ez
sértsd:
suhannak, halk szavukat jól megértsd.
titkos
a
másikba vágy van,
—
az víg történetet Csitt! Hallga! Lélek van mindannyi tárgyban, suttog
bús,
Mert mind gyönyörbül-kínból
született!
Anyám selyemkendje Pár
szál
piros
rózsa
fekete
mezbe
—
Egykor éd's anyámnak volt selyemkendje. Most falamon díszlik elredzve szépen, Benne régmúlt évek lebegnek elébem. templomban elször felvette. Deli vlegénye lépdelvén mellette Bámuló suttogás hogy szállt szájról-szájra Soha a városnak nem volt szebb mátkája!
Mikor
—
a
—
S mikor születésem nagybüszkén
Hbba
takarózott
b
piruló
remélte,
szemérme,
ráncába sok-sok gondot rejtett, S noha Soha-soha másnak egy zokszót sem ejtett.
-
75
Ünnepen,
Ez
színházban,
betegen,
selyemkend ékeskedett
a
elaggva, rajta,
Mindent odaadott a küzd családért. Evvel csapott holtig egyetlen parádét!
—
Most falamon díszlik elredzve szépen, Benne anyám sorsa tn mindig elébem: Kevés öröm, sok harc gyztes lobogója
—
Fekete
mezben
pár szál piros rózsái
5,
A moreit
lávából
Egykor tán csücske volt a szemfednek, Mely ráfeküdt Pompéi tetemére
—
Izzó
nyomán elhervadt
Kihalt
örökre a mag,
a
fsznyeg,
melyhez
ére.
k
Most a hideg apró szárnyas Ámor, Ránk néz mosolygva, pajkos lángra szítva, Báján be könnyen gyúl szerelmi mámor Mit egykor vétett, nálunk megjavítja.
Zenél óra
Zenél órám ódon menüettje Fülembe finom dallamát susogja iljtómon bájos babaLány tipeg be.
Kecses testén suhogva leng a szoknya S ölembe ül pajzánul mosolyogva.
—
76
Piros
csókjával elborítja ajkam,
Megifjodom
—
kristályszz italára Egyszerre gramofon berreg alattam R kedves eltnt, helyibe hívatlan Agyongajdol egy részeg utcalánya!
5.
Római urnák Vén római urnák, most vlrágedények. Mahagóni polcon, kacér budoárban
—
Körül japán tükrök, rokokó szekrények, Hlant ezer limlom, cifra drágaság van.
Harcos hamvvedrében krizantém pompázik, R szenátoréban kaktusz bohó szára,
—
Gladiátoréban
orchidea játszik a Fütyül természet a históriárs.
1911.
77
A
hangyából]!
vakond túrása, Pár laza sár göröngy Egész világunk. Hemzseg nyüzsögve benne Ádáz tülekedéssel Hitvány
R
hangyaboly.
balga
Megannyi törpe Vonszolja
örjás
szörny
terhét
Ezer örvény között. Megannyi vértanúnak Fakó, nyomorú váza Hever az utakon. És mind uj, ifjú raj kél Eseng buzgalommal
R
régi cél felé.
Szegény
Sziszifuszok
Vagyunk mindannyian: Mindig
elülröl
kezdjük
Görgetni vágyainkat.
S köztünk legegyügyübbck
R R
sápadt Krisztusok,
megváltás hitének önkinzó hsei.
Boldogságból csipetnyit Hdott az stitok, Kit isten név alatt
Imádunk s rettegünk. S ezért a mákszem üdvért
78
Végigseper felettünk Villámló
ostorával,
Mennydörg
A
Mikor jön
R
hahotával
balság fergetegje.
szép,
el
a nagy nap,
irgalmazó,
Mely áldó vaskezével Torkunkba fojtja végre Segélyhívó jajunkat? Botor,
megfejthetetlen,
örök talány a létünk. S ha mind ajkunkra tódul
R
tébolyító
kérdés:
Miért? Honnan? Hová? — Gyerkccsapat vagyunk, Mely rongy parittyakvcl
Rz
eget ostromolja.
1912.
!
79
A Silány
hazugság
erkölcsvitézek,
Bús prédikátorok, Miért becsmérliíek Legszebb ajándokunkat R jóságos hazugság
;
Biborreds palástját. Mely eltakarja enyhén Lelkünk nyomorú púpját? Kaján szeretkezek. Sunyi marakodók. Kalózok, hajkurászok Vagyunk mindannyian! Se jobbak, sem külömbek Falánk fenevadaknál S pokolnál undorítóbb Búvóhely volna földünk, Ha vérz homlokunkra
Nem tzne Rz
koszorút
irgalmas hazugság!
Dísz, pompa, rang, dicsség, Remény, mámor, barátság, Hit,
ábránd, szerelem,
Rz
kertjébl magzik!
Sirhant
fölé
Örvény
felett
Igéz
virágot.
hidösvényt
csalóka ujja!
Napfénynyel,
Kendzi
illatokkal
bánatunkat,
.
!
80
öröm
böl csodáiéval
a gyászt, S a puszta magasába, Vihar felhje közzé
Ringatja
el
von
gyújtva
Serkentve,
Szivárványt,
délibábot
I
ösbarlangból, cölöprl Város puha ölébe R hazugság vezéreli Vásári zrzavarban, Dúló tusák között Nyugalmat teremt, Sújtó ököl
Meleg
kövébl
kézszorítást
Rz ö szava Kárörvend
R
részvét
Rz
csihol.
ajakra lágy
vonását
ecsetje festi !
Silány
.
.
erkölcsvitézek,
Bús prédikátorok, Gáncsolni sznjetek R százarcú hazugság Varázsló mesterét Legboldogabb, ki
Ö
útját
véle járja régig
S kinek hunyó szemét Csókjával ö lezárja!
1912.
fel
81
Évggrk Harminc
nagy éve
Egy magános
fa
n
ers gyökéren
sziklás
talajon
—
Harminc nagy éve száll komoly-kevélyen Rz ég felé örömem és jajom.
lombom? Hallgatják-e versem? Sohsem kérdeztem hivalgó-mohón: Mi bennem égett, tisztán kifejeztem. Nézik-e
R S
természet volt raestertanítóm.
gyr
rakódott tavali
gyrre
S mind lombosabb, keményebb ln a fa, ükár ha orkán tört rá, hogy legyrje, RkáT körülte bömbölt tél hava.
n
Vaj meddig még? Mikor dönti porba Kórság fejszéje vagy villám-halál? Egy vágya: el ne korhadjon kiforrva! Friss, ifjú gyrt hajtson amíg áll! 1913.
Modern K8nyv<ár. Lenkei Henrik
:
Évgyrk
TRRT/ILOM Kemény korágyon
R
téli
5 6 7
__.
fa
Hajón Szív és ész
8 9
._
...
Anyóka órája Atyám búcsúcsókja
12 14 15 16 18 21
_
Románcom
R
Vénusz
lenézett
Két apácza
Egy
._
_
zsurnalista poéta öndicshimnusa
Végeladás Veienczc Édes kudarc Rousseau Emlékezés Rz én társaságom Kettecskén
R R
patina
_ ,
l
_
._
31
_
_
selyemhernyó
_
Kuruc átok Rz én utcám
._.
Dal a „más"-ról
Te édes csöppség
.
Várban
_
Gyarlóság Isten tábora
Ámor
és Piéta
De Foé a
pellengéren
Boccaccio Villon úr
Byron Ibsen
Széchenyi látomása
32 33 34 35 36 37 41
._
Nomádok
R
24 26 28 29
_
...
43 44 45 46 48 52 56 57 60 62 64
Sírfeliratok
Kant Gutenberg Franklin
Bach
_
—
„
Millet
Lassalle
Baudelaire Kölcsey Eötvös
Kemény
...
__.
—
...
Ggzelmes hsök
67 67 67 68 68 68 68 69 69 69
70
_
Bric-á-brac 2.
Sünt lacrimae rerum Anyám selyemkendje
5.
A moreit
1,
4. 5.
R hangyaboly R hazugság Évgyrk
-
lávából
Zenél óra Római urnák
_
-
_
74 74 75 75 76 77 79 81
LENKEI HENRlK-nek
eddig megjelent
fbb
könyvei:
Költemények (1886.) Petfi és a természet (1892.) Ujabb költemények (1895.) Kain halála. Drámai költ (1899.) Csetepaté. Vigj.
1
felv. (1904.)
Uj versek (1904.) flz elsülyedt harang. Gerhart
darabjának forditása
Rz én hseim
(1909.)
(1910.)
Májusi fagy. Dráma 3 (1911.)
Hauptmann mese^
felv. (Szilágyi
Modern Könyvtár
Gézával)
51—52.
Paplnl válogatott elbeszélései. Alajos fordítása. 40 f. PajtáBok )2— 103. Strindbera:
Zambra
)1.
íf-imiiLfi)
60 f. )4— 105. Sziláflvi Géza: Könyvek berek (Tanulmányok) 60 f.
Harmos
fordítása.
I.
A
Ostwald:
)6.
40
dítása. )7. Gellért
40
Gyüitemény
Oszkár:
20
— 115.
Frigyes:
A
(Szinmfi) Adorján L6— 117. Bano: Élet fordítása. 60 L
40
— 120.
s
J2.
f.
Szemere GySray:
40
— 125.
kis fordítása.
Dezs
A
siralomházban (Szin-
Az
élet
flr.:
felé
Arany
János,
f.
Géza: Schmith mézeskalácsos (Elbeszélések) 60 f. Mária (A szerelem 135. Nansen: J4 könvve) Roboz Andor fordítása. 60 f. J6— 137. Ifi. Hecedüs Sándor: A kalandor
Csáth
—
J8
(Színm) 60 Shaw:
— 139.
10.
f.
A
Sándor
Hevesi
sors
embere 60
fordítása.
(Színm) f.
árultatása. Blanco Posnet Shaw: (Színm) Hevesi Sándor fordítása 40 t
— 142.
házasság. (ReBoldog gény) Kosztolányi Dezs forditása 60 f. 13—149. Schlllep Ottó: Bevezetés a biolII
Nansen:
esztétikába 1 K 60 í. Peterdi Andor: A uacsirta énekei 40 f. Goldziher Ignác: Az iszlám niabb alakulásai 40 f. 52. Patheíin mester. (Bohózat a XV. ssázadból) Szerzje ismeretlen. Fordította és színpadra átdolgozta: Hevesi Sánitor £iai
50. yl.
—40155.
f.
Ibsen: Hedda Gabler (Színm) B. fordítása 80 f. 56—157. Schnitzier: Ködöa lelkek (Elbeszélések) Roboz A. forditása 60 f. 58—159. Heine: Atta Troli. (Nyárji álomi Karinthy Frigyes forditása 60 L
58
Anatole Francé: Történet egy szeren Egyéb esés emberrl (Bohózat). novellák. Adorján A. forditása 4<5 t 163. Calderon: Úrn és komoma (SzínKosztolányi Dezs forditása 80 í.
—
—
m)
Burl'.hardt:
(Színm) 20
(Elbeszélések)
Clo méltósága forditása 20 balga és a
184-186.
(Szin-
L halál.
f.
Karinthy: Ballada a (Elbeszélések) 20 f. 183. Bíró Lajos: A jöv beszélések) 20 f.
Szomory 60 f.
néma
férfiakról
országntján
Komédia
E.:
20
vellák
— 191.
(M*
(Elbeszé-
187—188. Berde Mária: Versek 40 f. 189. Lrinozy Györov: Dejanira 6s más
no-<
f.
Szederkényi
Anna:
A
csodálatos
sziget (Elbeszélések) 40 f. 192— 193. Schnitzier: A pásztoríarulya (Elbeszélések) Telekes B. forditása 40 L 194—196. Ibsen: Kis Eyolf (Színm) Coullemont E. forditása 60 f. 107. Fehér S.: mester (Elbesz.) 20 L 198 200. Vojnovich Ivó gr.: napraforgós hölgy (Egy velencei álom) Márkus L. fordítása 60 f. 201—203. Lukács György: Esztétikai kultúra (Tanulmányok )~ 60 f.
A
—
A
294—205.
Négylábúak és KalnokI !zldor: tbblábuak (Elbeszélések) 40 f. 206 209. Jacob Wassermann: Nagy SánZ. dor Baby Ionban (Kegény) Franyó fordítása 80 f. 210—211. Nagy E.: A pólai iryöz (Elbesz.) 40 f. 212 214. Hauptmann: Es Pippa táncolt (Mese az üveghutáról) Németh A. fordítása 60 f. 215—216. Kosztolányi Dezs: Beteg lelkek. (Elbeszélések) 40 t. 217—220. Hartleben: Farsanghétf. Katona G. fordítása 80 f.
—
—
221.
Telekes
60.
61
Max
Adorján A. 181. Hofmannsthal: A
19Q
f.
80
tizenkettedik
mn)
(Elbeszélések)
Relchard Piroska: Az Életen kivül. 40 f. Í8. Haraszti Gy. dr.: Madách Imre. 40 f. Í9— 131. Földes Imre: Nincs tovább (Szín-
m)
A
—
lések)
Gy.
I.:
F.:
Hamsun: Pán (Pvegény) Bán Ferenc forditása. 1 K. 174. Lengyel G.: A csodatév könyv (íJlbeszélesek) 40 f. 175—177. Szilágyi Géza: Versek 60 f. 178 179. Anatole Francé: CrainauebíU* (Siinm) 40 f.
f.
Haraszti
(Szinmi)
40 f. 170—173. Knut
182.
négy
Í7.
J2— 133.
Bán
169.
Gy.
f.
Csécsy
40
Majthényl
f.
i3
16.
(Elbeszé-
és
f.
Thomas Mann: Tristan (Regény) KoszDezaö forditása 40 f.
168.
ISO.
Gauguin: Noa-noa.
m) 80
ti.
Telekea Eéla
Bntársak
bolondság. Kosztolányi
40
jrtok
így
halál.
fordítása. 60 f. Courteline: Bonbonroche
11.
Terseibl.
madár. nyilsebzetto Aador forditáí^. 80 f.
Ferenc:
Kanizsai lés)
L9
for-
f.
Capus:
L3
18.
F.
f.
K
(ütt
Korma nyzóségom története
forditása 80 pia) Brann R. 167. Strlndberff: Jnlia kisasszony Bálint L. forditása 40 f. tolányi
Kelen
tudoiaány.
em-
f.
)8— 112. Karinthy 1
és
164—166.
Balázs a
ról
B.:
Történet a
tavaszról,
messzeségrl.
20
a
Lógody-utcfi-
halálról
%
a
f.
222—224. Bíró L.: A háboro (Szinmfi) 60 f. 225—226. Krúdy Gyula: De Ronch kapitány csodálatos kalandjai 40 f. 227—229. Balzac: Chabert ezredes (Regény) Mikes L. fordítása 60 f.
—231.
230
Lagerlöf: Legenda rózsáról (Elbesz.) Altai
4U
í.
a
M.
karácsonyi fordítása.
.
282. Garvay
Andor:
Víziók
(Szinmt)
888—236. a
2Q f. mee
F9ldl Mihály: Péterke, Szeppi többiek (Elbeszélések) 80 f.
287—242.
A
Ibsen:
trnkövetelík
—
Oo Amicis: A.
er
Lelki
fordítása
20
Elek
(Elbeszélés)
f.
246—247. Kaffka Margit: Utolszor Versek 40 f.
24&—252.
a lyrán.
Béla tfr.: Szinyei Merse festéa eififntóra (Nésy mümelléklettel) 1 kor. pleinair
—ben 255.
253
Garvay Andor: (Dfáma) 60 í. 266—258. Varjaa Sándor (Freud
Hamson:
Knut
269.
nvain. (Elb.) lása 2Q f.
^60—265.
Az álomról
tfr.:
f.
New-Fo>in«}Iand
Ábrahám
P.
Karinthy FriQyes:
K 20 f. 266—267. Németh Andor: (Legenda) 40 t 268—271. Émlle Boutroux: lék
erd-
as
Brafe
60
álomelmélete)
sáto-
Ernó
fordi-
em-
Bodapesti
1
vény fogalma
a
tfikre
A
terméazettór-
tadományában
Fogarasi
Béla
forbol-
dog ével (Szerelmi rei^ény Pelll szigetérl) Zoltán Vilmos fordítása 1 K 277—281. Jules Renard: A smokk (Humoros regény) Kosztolányi Dezeó fordí1
kor.
282—284. Stendhal: San Francesco Vannina VanninL tet
tása
(Elbeszélések)
60
A
láda
Bíoly
és
a Bipa. a kisér-
Tamás
fordí-
f.
286—286. Baosáayi Jínos: Költeményei. biláris
kiadás)
Sajtó
» beveiek tanulmányt
(Jualá renffezte és Irta Vary Razsd
40 f. 287—288. Sziléoyi Géza: Ex Pesti 40 t. 289—291. MlfcMs Jen: Este (Elbeszélések) 60 f 292—295. Bródy Miksa: Saotho (Elbeszélések) 80 f. 296—297. Gyri Ern: Áldott legyél te (Drámai Bxiniáték három falvonáabao) 4^ fiillér
298—299.
Nagy Lalos: Mariska és János (Etbeseélések^ 40 f. SOI. Balázs B.: Dialógus a dialogus'
80—
ról 40 L 802—804. Somlyó
Z.:
cserkészet ntmu-
311—813.
Upton
Izidor:
FQst
s
hamv
Sinclair:
Az
elitélt
(Re-
gény) Schöner Dezs fordítása az augoi eredetibl 60 f. 814—315. Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel (Elbeszélések) 40 L 816—318. Thomas Maón: Kroger Tonio
(Bl-
Mihály fordítása 60 L 319—320. Richárd Voss: A molaravölgyi Adonisz. Zoltán Vilmos lorditása 4'^ f. 321—823. Balázs Béla: Az utolsó nap (DrfiFöldi
ma) 60 824—826. H.
f.
&
Wells: Tengerkisasszony Karinthy Friífyes fordHás^ az angol eredetibl 60 (. 327 323. Marcel Prévtst: Asszonyi dolgokról. Ballá Ignác fordítása 40 f.
—
829—332. H. Berostein: A 3 felvonásban) Adorján tása 80 f. Schnitzier Arthur:
titok
(Szinmi
Andor
A
fordí-
préda (Szín-
3 felvonásban) Salgó Ern fordítása 60 f. 336-339. FCst Milán : Változtatnod nem lehet. (Versek) A költ arcképével. 80 f. 340—341. Hugó von Hofmannatbal : A költ és
mf
a ma. Levél. (Két tanulmány) Lányi Viktor
272—276. Laarids &*aun: Van Zanten
tása
A
J.:
f.
Káinoki
833—335. Veronika
ielenkor
és filozófiáiábaa. dítása 80 f.
60
808—810.
besz.)
Lázár
A
Pál.
tatóia
(Szinni«>
Pnskáq Endre forditáea 1 K 20 t 248 244. Lakatos László: A fraocia menyasazony (Elbeszélések) 40 f. 246.
805—807. Blng Ede
Sötét baldachin (Ver6a elsiavival)
sek) (Karinthy raizával
fordítása. 40
„
f.
342-345. Relle Pál : örök emlékek. (Elb). 80 f. 346—34;. Krúdy Qyvla : Csurli és társai. (Elbeszélések). 40 348-350.
f.
Cserna Andor :
Parsifal.
(Wagner
Ri-
chárd ájtatos ünnepi színjátékának irodalnü és zenei ismertetése.) Számos kottaidézettel, eo f. Arisztokratizmus. 351-352. Újhelyi Nándor: (Némely hanyag és töredékes eszméje Theodor D'yhkassar úriembernek) 40 f. 353-355. C. H. Herf ord : Shakespeare. Sebestyén
Edéné
fcrditá.sa.
356-359. Kttpdn fordítása. 80
60
f.
Sándor:
Oleszja. Lengyel
Géza
f.
330—362 Rablndranatti Tagorc költi müveierenc bl. (A Költ arcképévd) KeU fordítása 6U f. 363-367. Erasmtts:
mus
A
balgaság dicsérete (Eras-
arcképévei) Szabó András ford.
1
kor.
368—369. Strindberg: A iari (Elbeszélés) Sebestyén Káról yné fordítása 40 f. 370—373. Karinthy Frigyes : Grimasz (Szatírák és humoreszUek) »0 f. 374-378. Csehov Antal: Dráma a vadászaton, (Repény) Bal a Mihály fordítása. 1 kor. 379— :-80. Vér Mátyás : Anatole Francé. 40 f. 381—383. Lenkei Henrik: Évgyrk (Versek) 60 f ^ . 384-386. H. M. Vérnon és Harold Owen : A mandarin. (Színm) Salgó Ern ford. 60 t.
Uráöia löinyvnyomda Budageat, VU., Dohány-utca
10. sz.
