Evangéliumi folyóirat

Evangéliumi folyóirat

„…Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

2012/1

(Cselekedetek 2,36)

50. évfolyam 1. szám

Ő felemelt

A tartalomból tartalomból

Terhelve voltam gonddal, búval, a szívem holtra fáradt… Felém a gyötrő viharoknak hullámverése áradt. Porba hullt szívem szent reménye, már nem volt menekvésem, emlékem véres oszlopára elmúlásomat véstem. Párnám – álmatlan éjszakákon – olyan volt, mint a tüske… Összetört dédelgetett „én”-em, az önző, csalfa, büszke. De jött a dicső mentőbárka hajnalok sima tükrén. Tavasz jött, remény, áldás, élet, s rózsa nyílt minden tüskén. Illatár járta át a tájat, könnyharmat ült pillámon – fölemelt a halálörvényből irgalmas, nagy Megváltóm! Dénes Ferenc

A keresztről szóló beszéd .............................. 4 Meg nem hallgatott imádságok..................... 6 A király istállója.................................................. 8 Ismered magad?................................................. 9 Hogyan győzhetnek Isten gyermekei ?... 10 Az Úr Jézus vagy én?...................................... 11 Bizonyságtétel: Miért szenvednek...?........ 12 Emlékezz!........................................................... 14 Gyermeksarok.................................................. 17 Postaláda............................................................ 18 Egy szülő fájdalma.......................................... 19 A halandó ember............................................. 20 Ha akarod.......................................................... 22 Krisztus követése............................................ 24 Csatakiáltás....................................................... 25 Csodálatos életmentés.................................. 26 „Legszebb vagy...”............................................ 28

Vetés és Aratás

2012/1 (50. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőségi postacím: H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel: +36-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapfotó: Gárdonyi Géza sírja az egri várban. Felirata: „Csak a teste.”

Grafika: Kun Éva





Vetés és Aratás

Hétköznap – Jézussal

Kedves Olvasó! Olvasó! Kedves Mindannyian érezzük, hogy ebben a rohanó vi­ lágban információk tömege zúdul be az életünkbe. Ebben a „kitágult” világban mégsem fér el az ember a Földön. Kutatja a világegyetemet, sőt már birtokot vásárol a Holdon. Fürkészi a múltat, és fé­ lelmekkel teli jövőt jósol. Van, amiben nem is téved, mert az egész világ Isten ítéletére vár, amelynek Ő csak néhány eseményét tárta elénk a Bibliában. A sok tennivaló között lassan semmire sincs ideje az embereknek. Szállóige lett: „Kifutunk az időből.” Mire van egyáltalán időnk? Van időnk Isten Igéjét ol­ vasni, kutatni? Van időnk imádkozni? Van időnk egy kis csendességre, és megpihenni az Ő karjában? Van időnk gondolni a jövőre? Vagy elveszett a nyugalom, elveszett az öröm, megváltoztak az értékek? Ezt a sok kérdést ne hárítsuk el a fenti módon: „Nincs, mert kifutottam az időből.” Az idő felett valóban nincs hatalmunk, de felhasználhatjuk jól is. Köszönjük meg, hogy Istennek van ideje ránk, és nemcsak ma, hanem születésünk óta, sőt mielőtt e világot megalkotta, már ismert bennünket. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Szeretete túlmutat az időn, mert Ő az Örökkévaló, és nála nincs idő. Ő az örök jelen, a „Vagyok”. Múltunk, jelenük és jövőnk is az Ő kezében van. Mert: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Földi életünk elkezdődött, de egyszer vége lesz. Szolgálatok is elkezdődnek, majd befejeződnek, de hisszük, hogy ez csak Urunk akarata szerint történ­ het. Így hordozzuk imáinkban a „Vetés és Aratás” folyóirat további sorsát, buzdítva erre Olvasóinkat is Füle Lajos versének szavaival:

TE LÉGY AZ! Sötét a világ, s hamvad sok hitzsarátnok. Te légy legalább, ki még viszi a lángot. Nincs az veszve még, felszítja majd a LÉLEK a csüggedők tüzét, s megint lobogva égnek.

01. évi 1. szám

Nem híg romantikát, nem múló hangulatot, nem szalmaláng-tüzet – de azt kérem, Uram: hűséggel, komolyan járhassak mindig veled. Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt lépteim úgy vezesd: legyen fénylő jelem, hittel vállalt jelen, utam, sorsom: a kereszt. Hordoztad válladon, vállaltad vasszögeit s a töviskoronát. S mert ott hullott a vér énértem, bűnösért: követlek mindenen át. Húsvét titkát hiszem. A véres, durva kereszt, tudom, nem vereség. Ha itt időm letelt, s magába zár a föld: fölöttem nyílik az ég. Hétköznapokon át és súlyos terhek alatt bátran helyt állni jó! Örök életünk van, így munkánk az Úrban sosem hiábavaló.

3

Siklós József

A keresztről szóló beszéd „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (1Kor 1,18). Amikor Jézus a golgotai kereszten függött, a főpapok és az írástudók gúnyolódtak rajta, és ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni” (Mt 27,42). Tudták, ha Jézus Krisztus meghal, akkor mindennek vége. Azóta a keresztről szóló igehirdetés bolondság az emberi értelem számára. De hogyan válhat erőforrássá az a kereszt, amelyen Jézus meghalt? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, először Isten országának a felépítését kell megértenünk, hogy világossá váljon az összefüggés. Tudjuk, hogy anyagi világunk állapota bizonytalan, és egyszer fel fog bomlani. Isten országa ezzel szemben nem anyagi jellegű, nem bomolhat fel, és nem is múlhat el. Isten országa ugyanis szellemi világ, amelyet Isten lénye határoz meg, aki Szellem és igazság. Ebben a szellemi világban – nem tévesztendő össze a filozófia szellemi világával – más törvények uralkodnak, amelyek nem azonosak világunk természeti törvényeivel. Egy további különbség az emberi test milyenségére vonatkozik. Világunkban az ember felépítése a meghatározó, amely születésénél fogva a Föld polgárává teszi. Ezzel a testtel az ember a fizikai törvényeknek megfelelően képes a világban élni. Isten országába viszont nem léphet be vele, mert ez a test sem a Szellem (Róm 8,2), sem az igazság törvényének nem felel meg, ezért meg kell halnia. Az emberi testnek át kell alakulnia, ha be akar jutni Isten országába. Az ehhez szükséges erő a kereszt üzenetéből fakad. Miután Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten, tanítványai levették Őt arról, és sírba helyezték. Számukra ezzel a „causa Christi”, a Krisztus-ügy véget ért, Krisztus fizikai halálával eltemették az álmaikat is. Az ember szemszögéből nézve ez a valóság. Azonban ez a tragédia az ellenkezőjére fordult, amikor Jézus harmadnapon feltámadt a halottak

4

közül, és meghalt teste újból életre kelt. Jézus ezzel áttörte a természeti törvények korlátait, és egy új törvényt vezetett be, amelynek az volt a célja, hogy ennek a világnak a fizikai törvényei felett álljon. Ez a változás akkor nyert teljes megerősítést, amikor az Atya megdicsőült testben befogadta Jézus Krisztust a mennybe (Zsid 6,20a). Azonban a fizikai törvényeknek ez a felfüggesztése nem egyedül Jézusnak van fenntartva. Mennybemenetele után ugyanis elküldte világunkba a Szent Szellemet, hogy ugyanez az erő betöltse mindazokat, akik hisznek Őbenne. Így vált Krisztus kereszthalála olyan erőforrássá, amely képes áttörni a fizikai törvények korlátait. Ha tehát Krisztus keresztjét prédikáljuk, akkor nem egy eszmét vagy ideológiát prédikálunk. Nem! Amit hirdetünk, az Isten ereje, amely képes a természeti törvények határát áttörni. A feltámadás napján majd ez a Szellem a mi testünket is hasonlóvá változtatja Krisztus testéhez, hogy elmúlhatatlan közösségben élhessünk az örök Istennel. Ez a golgotai kereszt ereje, amelyet Pál prédikál, és amelyet mi is prédikálunk. Aki hisz ebben az üzenetben, megmenekül. Aki nem hisz, annak nem lesz része Krisztus feltámadásában. Peter Wassermann

Köszönöm… Köszönöm a keserveket, köszönöm a szeretetet: köszönöm az útnak végét, mely a Golgotára felért. Tovább innen nincs már utam, csak Te vihetsz tovább, Uram. Nem szerzek már érdemeket, leteszem itt a terheket… Felemelem két kezemet, Tovább, Uram, Te cselekedj! Kupásné Ráti Gizella

Vetés és Aratás

Szétszaggatott bilincsek „…azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak…” (Lk 4,18)

I

sten Igéje nagyon találóan írja le a lelkileg megkötözött ember állapotát: „Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomo­rultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Fel­séges döntését” (Zsolt 107,10-11). Ha ezek a bilincsek nem sza­ kadnak szét a földi élet folyamán, akkor „örökkévaló bilin­csekké” (Júd 6) válnak, amelyektől nincs többé szabadulás (Jel 14,11). Van egyáltalán teljes szabadulás a lélek eme börtönéből? Lehet olyan utat találni, ame­lyen a bűn láncai letéphetők? Van hata­lom, amely az érckapukat összetöri, és a vaszá­rakat le­ tördeli? (Zsolt 107,16) Isten Igéje bi­zonyítja, hogy vannak, akik így énekelnek: „Lelkünk megmenekült, mint a madár a mada­rász tő­ré­ből. A tőr összetört, és mi megmene­kültünk” (Zsolt 124,7). Igen – Istennek legyen hála –, csakis Ő az, aki egy csodálatos utat ké­szített számunkra, amelyen teljes szabadulás­hoz jut­hat mindenki, mert Ő tudja a lelkeket meg­men­ teni. Ezért küldte el szeretett Fiát, az Úr Jézust, hogy a bűnök láncait magára ve­gye, és a bű­nösre kimondott halálos ítéletet el­szen­vedje. Azt olvassuk Márk evangéliumában, hogy miután a főpapok és a nép vénei Jézus ellen ta­ nácsot tartottak, hogy Őt megöljék, meg­kötöz­ve adták át Pilátusnak, a helytartónak (15,1). Pedig meg­kötözésre nem volt semmi szükség, hiszen az Úr Jézus meg sem kísérelte, hogy a kezük közül elme­neküljön. De az a tény, hogy megkötözték, biztos jele volt annak, hogy Jé­zusnak magára kellett vennie a bűn rabláncait. Az Ószövetség tanulságos előképeiben is ugyan­ ezt találjuk. Ábrahám „…megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az ol­tárra a fadarabok tetejére” (1Móz 22,9). Izsák az Úr Jézus elő­képe: megkötözték, pedig nem fejtett ki sem­milyen ellenállást. József életében is az Urat láthatjuk, róla ezt mondja az Írás: „Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték” (Zsolt 105,18). És még egy cso­dálatos írás­

2012. évi 1. szám



hely: „Kötelekkel kössétek az ün­nepi áldozatot az oltár szarvaihoz!” (Zsolt 118,27) Világosan látható tehát a Bibliában, hogy a bűn láncaitól meg lehet szabadulni, mert az Úr Jézust, engedelmes helyettesünket vasszögek­kel szegezték át. Engesztelő áldozatul adta oda az életét a mi bű­ neinkért (Ézs 53,12). Teljesen be­fejezte a megváltás nagy művét, így minden bűnöst teljesen megment­ het, és örök üdvösség­ben részesíthet. Bárcsak minden ember megérezné, mi­ lyen nehéz a bűn bilincsének a terhe, és súlya milyen nyomást gyakorol a lélekre! Akkor vágyakozás támadna szívében a szabadulás után. Milyen egyszerű és csodálatos is az isteni üdvösség útja! Ezért hir­detjük mindenkinek: Ne szeresd a bűn bilin­cseit többé, akkor sem, ha azok bearanyozottak rajtad! Ezek kezdet­ ben vékony láncocskák, de egyre erősebb és nehezebb lánc lesz belőlük. Magad nem bírod soha letépni, de az Úr Jézus meg tud tőle szabadítani. Jöjj hát a Megváltó­hoz! Butcher F.

Ne félj! Ne félj olyannak lenni, amilyennek Isten akart és teremtett, tehát amilyen vagy! Ne félj elismerni a hibáidat, mert nincs egyetlen ember sem, aki soha nem hibázott! Ne félj kimondani és képviselni őszinte véleményedet, mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen megítélni! Ne félj megváltoztatni a véleményedet, ha egy másik vélemény meggyőz téged! Mert a vélemények olyanok, mint a tested bőre: ha nem tudnak veled együtt nőni, akkor kőkemény páncéllá válhatnak, amely végül megfojt! Ne félj azoktól az emberektől, akik nem szeretnek. Azért nem sze­retnek, mert tartanak tőled, és ezt csak te szüntetheted meg! Ne félj a fontos és a sürgős között különb­séget tenni, és a sürgős dolgot abba­hagyni, ha valami fontos tennivalód akad! Mert a sürgős dolgok elrabolják az idődet, a fontosak azon­ban meggazdagítják az életedet! Ne félj a holnaptól, a jövőtől! Mert mindig csak feltételezheted, hogy mi fog történni. Egyedül Isten tudja, mi a terve veled!

(Gyűjtésből)

Meg nem hallgatott imádságok Jeremiás próféta mondja: „Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.” „Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság” (JSir 3,8.44). Volt már nekünk is ilyen benyomásunk, hogy imádsá gunk nem hatol tovább, mint a mennyezet? Olyan ez, mintha Isten nem hallaná meg. Ha ezeket az igeverseket magunkra alkalmazzuk, akkor gondoljunk arra, hogy a baj mindig nálunk van. A felhőket, amelyek akadályozzák imáinkat, gyakran Istennek kell világossá tennie számunkra. Így először nálunk kell változnia valaminek, mielőtt Ő válaszolna. Isten Igéje rámutat azokra a különféle felhőkre, amelyek hátráltathatják imáinkat. – Az első a bűn. „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr” (Zsolt 66,18). Hogyan oszlathatjuk el ezt a felhőt? Csak bűnünknek Isten előtti őszinte beismerése által. Akkor ígérete szerint megbocsát, és újra meghallgatja imádságainkat. – A második felhő a kételkedés. „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jak 1,6-7). Bízzál szilárdan az Úrban, és higgy a szavának, akkor eltűnik a kétséged. – A harmadik felhő a közömbösség, amikor mások bajával nem törődünk. „Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált” (Péld 21,13). Az Úr megmutatja nekünk, hogyan távolítható el ez a felhő: „Adjatok, és adatik nektek…” (Lk 6,38) – A negyedik felhő az engedetlenség. „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos” (Péld 28,9). Más szavakkal: Isten gyűlöli azt, hogy olyanok imáit hallgassa, akik tudatosan vonakodnak attól, hogy figyeljenek az Ő szavára, és azt engedelmesen

6

Vetés és Aratás

kövessék. Így nem csoda, ha imádságaink nem hallgattatnak meg. A helyzet csak akkor változik meg, ha engedelmeskedünk Isten szavának. – Az ötödik felhő a leggyakoribb: kéréseink indítékai nem jó dolgok. „Ha kértek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek” (Jak 4,3). A legjobb út, hogy ezek a felhők eltűnjenek, hogy magunkat egészen Isten akarata alá rendeljük. Gondolatainkat és megfontolásainkat az Övével összhangba kell hoznunk. Akkor lesznek olyan kéréseink, amelyeket Ő meghallgathat. Ha az a benyomásunk, hogy e felhők bármelyike akadályozza az imádságainkat, akkor kérhetjük az Úrtól, hogy segítsen nekünk azt eltávolítani. Ilyen imádság elől mennyei Atyánk soha nem fog elzárkózni. (The Lord is near)

Minden jó, amit Ő tesz Cecilie Petersen diakonissza élete példamutató volt a környezete számára. Járt a börtönökbe, és ott sok fogva tartottat megnyert, hogy az Krisztus követője legyen. Felvette a szegények terhét, és gyakran imádkozott a betegekért. E sorok írója maga is megtapasztalta hitből való imádságának erejét. „Egyik gyermekem súlyosan megbetegedett, az orvos minden reményt feladott. Azonban Cecilie érte mondott imádságának átütő ereje volt. A gyermek teljesen meggyógyult. De amikor a második gyermekem is ugyanabba a betegségbe esett, nem történt újabb csoda. Ebben az esetben Isten nem ugyanúgy válaszolt Cecilie imádságára. A gyermek meghalt, át kellett adni őt Isten szent akaratának. A hit Isten dicsőségét mind a két esetben felismeri: – akár ad Isten, akár elvesz, – akár felel, akár hallgat, – akár hazahív minket, akár újabb feladatokat ad. Az övéi mindezekben Őt dicsőítik gyermeki bizalommal.”

A. W.

Ki ne szeretné a zamatos, érett, lédús gyü­ mölcsöt, mi­csoda öröm beleharapni! Milyen kellemetlen azonban, ha éretlen, savanyú gyü­mölcsbe harapunk! Így van ez a tár­sas kapcso­latokban is. Tudunk örömöt szerezni a másik­nak, de tudunk szomorúságot is. A Biblia azt mondja: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…!” (Mt 3,8) Va­jon Isten kegyelmének nap­sugarában érett ke­resz­ tyénekké leszünk-e, vagy minden kegye­lem ellenére éretlenek maradunk? Az érettség egyik ismertetőjele a szépség. Ahogyan a gyümölcs érik, a napsugár szépen befesti, egyre színpompásabbá teszi egészen addig, amíg ízletessé is lesz. Az érett keresz­ tyénnél is a megszentelődés szépségét ta­ láljuk. A keresztyén érettség másik ismertetőjele a gyöngéd­ség és a szelídség. A fiatal, zöld gyü­ mölcs kemény, de az érett gyümölcs puha, en­ged a nyo­másnak, úgyhogy meg­látszanak rajta az ujjnyomok. Így az érett keresztyént is gyen­gédség és a maga­tartás szelíd­sége jellemzi. Egy további ismertetője az érettségnek az édesség. Az éretlen gyümölcs savanyú, fanyar; talán azért is kell ilyennek lennie, hogy ne fo­gyasszák el, amíg zöld és éretlen. Talán így il­lik ez bele Isten ke­gyelmi tervébe, hogy a fiatal keresztyénben először va­lami fanyar, ízetlen képződik, de annak végül is el kell tűnnie. Amilyen mértékben növekedünk a kegye­ lemben, úgy növekedünk a szere­tetben. Először is bensőségesebben sze­retjük a mi Urunkat: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok…” (1Pt 1,8). Több kedvünk lesz Igé­jének az olvasásához. Ha a kegyelemben növe­ kedünk, akkor azt a ta­nítást, amit korábban nem értettünk, ezért csak ke­véssé vettünk figyelembe, új világosságban lát­juk, és nagyobb érdeklődést ébreszt bennünk. Minél jobban el­mélyedünk a Krisztussal való élet mély megta­pasztalásaiban, annál inkább megtapasztal­juk, hogy a sziklából méz csepeg számunkra. Ami­lyen mértékben ér­lelődünk Istenünk szereteté­ben és kegyelmé­ben, olyan mértékben fog be­tölteni bennünket a szeretet. 2012. évi 1. szám



Az olyan keresztyének, akik a keserűségnek szellemét táplálják magukban, lehet, hogy érettek az isme­retben, de a kegyelemben és a szeretetben éretlenek. Az olyan ember, aki szívesen szid és bírál – lehet, hogy nagyon éles eszű, szívében mégis éretlen. Az e világhoz fűződő kötelékeink meglazu­ lása a keresztyén érettség nagyon meghatáro­ zó jelei. Ha megrázzuk a fát, az érett gyümölcs könnyebben válik el az ágtól. Ha megérintésük­ kor a ke­zünkbe hull, akkor ez a teljes érettség biz­tos jele. Amelyiket nem sikerül leszakítani, az még nem egészen érett. Legjobb, ha ilyen­ kor még a fán hagyjuk. Az érett keresztyén nagyon lazán függ e világ­ dolgain. Kinőtt belőlük, és fáj­dalom nélkül, vá­gya­kozó visszapillantás nélkül hagyja el őket, hogy Krisztussal lehessen. C. H. Spurgeon

Kerestem a tavaszt …kerestem a tavaszt – napsugárban, …és melegített.

szőlő, őszibarack, füge, nektarin, banán, földieper, alma, grépfrút, kiwi, kenyérgyümölcs, papaja, málna, cseresznye, ananász

Érett gyümölcsök

A képeken a következő gyümölcsök láthatók: körte, narancs, citrom, mangó, litcsi,

…kerestem a tavaszt – nyíló virágban, …és illatozott. …kerestem a tavaszt – röpke madárban, …és dalolt. …kerestem a tavaszt – enyhe szellőben, …és simogatott. …kerestem a tavaszt – esőcseppekben, …és záporrá lett. …kerestem a tavaszt – gyermekmosolyban, …és rám nevetett. …kerestem a tavaszt – titkokban, …és reménységgé lett. …kerestem a tavaszt – gyermekem jóságában, …és elfogadott. …kerestem a tavaszt – édesanyámhoz közel, …és átölelt. …kerestem a tavaszt – és megtaláltam …a SZERETETBEN. Anna Mária Seidel

A király istállója Egy görög monda szerint Augiász királynak volt egy istállója, amely nem illett királyi méltó­ ságához, mert nem volt tiszta, hanem nagyon is elhanyagolt. Háromezer marhát tartott benne tíz éve anélkül, hogy csak egyszer is kitakaríttatta volna azt. Egyszer aztán egy görög hősnek, Héraklésznek megígérte, hogy neki adja marhaállományának a tizedrészét, ha kitakarítja az istállót. A király úgy gondolta ugyanis, hogy Héraklésznek nagyon hosszú ideig fog tartani, amíg a felhalmozott piszkot és trágyát az istállóból kitalicskázza. Csakhogy Héraklész nem vasvillával, lapáttal meg talicskával, hanem egészen különös módon, ásóval látott hozzá a nagy munkához. Először is mély árkot ásott a hosszú és tágas istállón végig. Azután az udvaron folytatta az ár­ kolást egy a közeli folyó medre felé két irányban: az istállótól felfelé és lefelé. Az így elkészített lejtős árokba belevezette a folyó vizét, amely már most ott folyt a király elhanyagolt istállóján keresztül, és a szennyet rövidesen mind elhordta, elmosta. Héraklész az istállót így gyorsan és jól kitakarí­ totta. A király meglepődve csak megcsodálta a hős leleményességét, de a jutalmát hűtlenül megtagadta. Igaz, hogy ez az egész történet csupán monda, de van komoly tanulsága is számunkra. Először is milyen undorító lehetett ennek a királynak az istállója! De én ismerek több olyan királyt, akinek az istállóját nem tíz, hanem húsz, harminc, sőt hatvan, nyolcvan év alatt sem taka­ rították. Ez a király te vagy, meg én! Ez a király a paradicsomi tiszta állapotból bűnbe bukott ember, aki hatvan­hetven évet él anélkül, hogy szívé ben egyszer is nagyta karítást rendezett volna. Pedig undok bű­ nök és fertelmességek hal­ mozódnak össze ebben az „istállóban”! A szíveknek vizsgálója, az Úr Jézus azt mondja: „Mert a szívbő­l származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,

8

házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások” (Mt 15,19). Szánjunk időt magunkra és vizsgáljuk meg szívünket Isten Igéjének világosságában! „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott ... öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Ef 4,22.24). Az új ember pedig, akit fel kell öltöznünk: az Úr Jézus Krisztus (Róm 13,14). Benne gyönyörködik az Atya Isten. Ha én az én bűnös természetemet levetem és az Ő tiszta természetét, szentségét, Őt magát felveszem, akkor végbemegy bennem a nagytakarítás. Nézzük most a hőst, aki a király istállóját kitakarította. Az a folyó, amelyet a szenny he­ lyére árasztott, elmosott minden utálatosságot. Így mossa el az Úr Jézus vérének árja, amely folyt a Golgotán, a mi bűneinket, és kitakarítja a szívünket. Még a király hűtlenségére is vessünk egy pillantást, hiszen nem adta meg a hősnek jól megérdemelt jutalmát. De te megadod­e Krisz­ tusnak éretted való fáradozásának jutalmát? Mit érdemel Ő azért, hogy a te bűneid miatt meghalt és önmagát váltságáldozatul adta? Rád gondolt, amikor azt mondta: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30) A te lelked üdvösségéért szomjazott és tűrte az ítélet gyötrelmeit, amikor felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) És te ilyen felbecsülhetetlen tett után nem érzel semmi hálát iránta? A közömbös emberek közé tartoz­ nál, akikről a prófécia – az Úr Jézus mérhetetlen szenvedéseivel kapcsolatban – így emlékszik meg: „Megszámlálhatnám minden csontomat, ő­k pedig csak bámulnak, néznek rám” (Zsolt 22,18). Nem dobban meg a szíved e mérhetetlen sze­ retet láttán? Nem érzed, hogy az Őt megillető jutalom azért, amit érdekedben tett, kisebb nem lehet, mint hogy te is egé­ szen Őneki szenteled az életedet?! Tedd hát meg ezt! Érted való áldozati halálának így lehetsz te is egyik gyümölcse. Reichert Gyula Vetés és Aratás

G. Morland: Istálló marhával és disznókkal 1792

Színes festmény egyszínű reprodukciója (az eredeti kép ismeretlen helyen)

ISMERED MAGAD? Az önmagához kötözött ember Természeténél fogva minden ember önző, csak magára gondol, életének középpont­jában az énje áll. Az „én”-ember mindenben a maga hasznát keresi, ösztönösen mindig az első he­lyen akar szerepelni. Az „én” mindenre képes: prédikál, imád­ko­zik, énekel, pénzt és időt képes feláldozni, de mindezekkel hatást akar kelteni, hogy Rodin lássák és dicsérjék az emberek. Az „én”-ember saját cselekedeteit mindig nagyítón keresztül látja, ezért mindig magáról és az eredményeiről beszél. Mindent úgy állít be, hogy előnyös megvilágításban legyen. Ku­dar­cairól, vereségeiről sohasem beszél. Hibáit nem akarja észrevenni, és mindig neki van iga­za. Azt állítja, mindenkor ura a helyzetnek. De viselkedése, beszéde vissza­ta­szító. Az „én”-ember nagyon érzékeny. Minden érintésre megsértődik, sőt támadásnak vesz mindent. Elvárja, hogy hajlongjanak előtte, és kellő tiszteletben részesítsék. Ha nem szere­pel­het, panaszkodik, hogy mellőzik, nem becsülik. A feddést, a hely­reigazítást nem tűri. Minden tevékenysége az érvényesülni akarásra vezet­hető vissza, és az önmegvalósítást próbálja megélni. Az „én”-emberi természet nehezen vi­selhető el. A vallásos „én” azzal dicsekszik, hogy lelki (szellemi) ajándékai vannak, és isteni erők mű­ködnek benne. Így akarja magára terelni a fi­gyelmet. Maga az a gondolat, hogy a hitélet bi­zonyítására valami rendkívülit kell véghez­vin­nie, a vallásos „én” képzelődése. Ha magadra ismersz, és zsarnokod az „én”, de szeretnél szabadulni, van lehetőség!

A Krisztushoz kötözött ember Az Úr Jézus keresztre feszítése, feltá­ma­dása, a Golgota és az üres sír nem legenda, ha­nem valóság. Aki hisz Jézus Krisztusban mint személyes Megváltójában, annak bűnei meg­bocsáttatnak, és a bűn megkötöző ereje alól fel­szabadult. De felszabadult az „én” rab­sága alól is. Már nem forgolódik maga

körül, nem a maga előnyét keresi, mert Krisztus lett számára mindennél fontosabb. Nem arról be­ szél, hogy milyen sokat tesz, hanem csak ar­ról, hogy Krisztus mit tett érte és mindenkiért. Nem akar „szerepelni”, hanem Istennek hozzá alá­hajló szeretetét magasztalja. A háttérben ma­rad, és az a fontos számára, hogy minden fi­gye­lem a Megváltóra terelődjön. Krisztusban ledöntötte szívének trónjáról az „én”-t, és Krisztust emelte oda. Hódolattal és imádattal csak az Ő tetszésére akar élni, ta­ní­tá­sát akarja követni, és jellemvonásait sze­ret­né az életében megvalósítani. Most lett igazán szabad, amikor Krisztus rabszolgája lett. Mert Őbenne új élete, új természete lett, és ez az is­teni természet nem más, mint az Úr Jézus Krisztus feltámadott élete. A Krisztushoz kötözött ember növekedik. Ennek a növekedésnek a titka: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) Aki pedig Krisztussal meghalt és feltá­madt, az szívesen marad észrevétlen, nem akar megsértődni, ha megbántják és figye­lemre sem méltatják. Igyekszik csendes, sze­ rény és alá­za­tos maradni, ahogy az Úr Jézus tette. A körül­mények nem rabolják el a békes­ségét, mert Is­tenben elrejtett életet él. A Krisztushoz kötözött élet valóban egy fel­ szabadult élet? Igen! Szeretnéd? Keresd, kérd, add át magad az Úr Jézus Krisztusnak, és megtapasztalod ezt az új, felszabadult életet. Megéri!

H. H.

Vigasztalás ez Vigasztalás ez, vagy azzá lehet: vesszővel, bottal, ahogy Dávidot vigasztaltad TE, ÖRÖKKÉVALÓ. Nem vagyok én sem mostohagyerek: szeretsz és dorgálsz, hogy mássá legyek... és így a jó. Füle Lajos

2012. évi 1. szám



Hogyan győzhetnek Isten gyerme­kei? „Amelyik lélek (szellem) pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az Antikrisztus lelke (sze­l­leme), amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentől valók vagytok, gyer­me­keim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki ben­netek van, mint az, aki a világban van” (1Jn 4,3-4). Ez a megszólítás „gyermekek”, amit János apostol szívesen használ, Isten családjának nem­ csak minden tagját foglalja magába, hanem leírja a tagok egymás­hoz való kapcsolatát is. Az antikrisztusi csábítóval kapcsolatban mondja az apostol: „Ti Istentől valók vagytok…” A mondat ele­jén egy hangsúlyos „ti” olvasható, ellentétben a kö­vet­kező vers éppen olyan hang­ súlyos „ők” szavával. „Ők – a hamis próféták – a világból va­lók…” Milyen bátorító, milyen vigasztaló, hogy mi Is­ten­től valók vagyunk! Isten nemcsak ere­dete az ál­dá­sok­nak, amelyeket a hívők elnyernek, hanem ők maguk Istentől valók, tőle születtek, és tudják, hogy Isten szereti őket. Ez a bizonyosság képes kitartást adni nekünk a kísértésben, és örömet nyújtani mindenkor. Az apostol így folytatja tovább: „…és legyőzté­ tek őket.” Kire gondolhatott itt János apostol? Nyilván a hamis pró­fétákra, akikről az első vers­ben szó volt. A „le­győztétek őket” kifejezés az eredeti szövegben így hangzik: „Ti a győzelmet mindeddig kivívtátok, és to­vábbra is győztesek lesztek.” Ez egy csodálatos ki­jelentés. Az antikrisztusi félrevezetést úgy tudjuk le­ győzni, hogyha nem hallgatunk rá, és üzenetét visszautasítjuk. De ehhez erő kell, és ezt az erőt egyes-egyedül a Szent Szellem adja, aki bennünk lakik (3,24). „…mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” Mivel Isten a Szent Szellem által bennünk van, képesek va­gyunk arra, hogy ezt a megtévesztő taní­tást – mint gonoszt – felismerjük és visszautasítsuk.

10

Vetés és Aratás

János apostolnál többször találkozunk ilyen ki­fe­jezésekkel: – „…az, aki bennetek van,” – „az, aki a világban van.” Tehát itt két különböző cso­portról van szó. Az egyik Istenből van, a másik a világból – ez pedig két egészen különböző szárma­zásra utal. Isten gyermekeit a Szent Szellem vezeti, a Sá­ tán gyer­mekei az Antikrisztus által vezettet­nek. Óriási bátorítás, hogy aki ben­nünk van, az na­ gyobb, mint aki a világban van – na­gyobb, mint az antikrisztusi szellem, és nagyobb, mint maga a Sátán. Ő ugyan e világ fejedelme, de Isten minde­ nekfelett való Úr, ezért, ha fi­gyelembe vesszük is az ellenség hatalmát, miénk az az örömteli bizonyos­ ság, hogy nagyobb az, aki bennünk van! Ahhoz, hogy ezt a káros tanítást eluta­sít­suk, és a csábítót legyőzzük, az erőt a Szent Szellem­től kapjuk, aki bennünk lakik, és Krisztusra mutat. Ebben van a mi nagy lehetőségünk. Maga az igazság, az igaz tanítás egymagában még nem ad semmilyen erőt, csak ha szilárdan megtartjuk, és engedjük, hogy Is­ten Szel­leme munkálkodjék bennünk. Az Ő szán­déka az, hogy szívünket Krisz­ tushoz vonzza, és így az erőt a lel­ki­ismeretünk és életvite­lünk által valósítja meg. Csak ilyen módon lehetsé­ges a győzelem. De ah­hoz, hogy győztesek marad­junk, szükségünk van a Jó Pásztor hangját felis­merni, és követni Őt. „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,27-28). (Der Herr ist nahe)

Egyedül Ne azt tedd, amit mások tesznek, ne tömegéletet hajszolj! Ne „mindenki” legyen eszményed, „mindenki” nyelvén te ne szólj! Verebek, varjak, tömegmadarak csoportban szállnak tar mezők felett, de felhőkön túl egyedül a sas a Napba néz, és csodál kék eget. Önmagadban szárnyaló sas légy, célod legyen mind magasabb csúcs, tűzzön rád fent a Kegyelem-Nap… Az eszményképed legyen Jézus! Dénes Ferenc

Az Úr Jézus, vagy én? „…kárnak ítélek mi­ndent Kri­sztus Jézus, az én Uram i­smeretének páratlan nagyságáért.” (Fi­l 3,8) Eddigi életem egyik kedves emléke gyer­ mekeimről az volt, amikor a 7 éves kislányom megkérdezte tőlem: – Papa, mi híres emberek vagyunk? Kérdésére azonnal válaszoltam: – Nem, kislányom, nem vagyunk híresek. Egy kicsit gondolkodott, majd ezt mondta: – Biztos azok lennénk, ha több ember ismerne bennünket! Alig tudtam a nevetésemet visszafogni. Sze­ gény kislányom még csak 7 éves volt, és már azon tűnődött és aggódott, hogy az emberek vajon szeretnek­e, vagy ismernek­e minket! Szegény gyermek már az „én” világába keveredett. Sajnos, ezt az önmagunkkal való elfoglaltságot soha nem nőjük ki, mivel valamennyien küzdünk az „én” ellenállhatatlan vonzásával, és az irányzat az, hogy az élet valóban teljes egészében „rólam” szól! De ha az életben minden körülöttünk forog, akkor egy napon minden unalmassá fog válni. Senki nem elég különleges ahhoz, hogy önmagát szórakoztassa egész életében! A hatvanas éveimben járok, és be kell vallanom, hogy az évek során sok mindenbe belefáradtam. Fáradt voltam a biztonságérzet hiányától. A világi nyomás fáradtságát akkor éreztem, amikor az em­ berek kedvenc lelkipásztorukról, nem pedig rólam beszéltek! A félszegség fáradtságát azon kivételes alkalmakkor éreztem, amikor az emberek dicsértek. Most pedig éppen a kudarctól fáradtam el. De hatvan év eltelte után azt kell mondanom, hogy az Úr Jézustól sohasem fáradtam el! Soha nem fáradtam el attól, hogy imádjam és dicsérjem Őt. Ámulattal csodálom rendkívüli kegyelmét és kö­ nyörületességét, amelyet naponta megtapasztalok. Az évek múlásával Jézust tisztábban látom, mint valaha. Nem csoda, hogy Pál apostol azt mondta a legjobb dolgokról önmagával kapcsolatban, hogy azokat kárnak tekinti Krisztusért. 01. évi 1. szám

Fiatalként „golyóálló” mellényt viselünk. Azt hisszük, hogy még olyan sok időnk van, még annyi mindent megoldhatunk. De amikor olyan idős leszel, mint én, megláthatod az emberi ha­ landóság horizontját. És ha az életedben minden csak önmagaddal kapcsolatos, az igazán rossz nap valóban bekövetkezik, mert semmi sem marad, ami örömöt okozna. De ha az életed minden szakasza az Úr Jézushoz kötődik, valóban szép napjaid lesznek, mert Ő éppen olyan csodálatos lesz számodra, mint kez­ detben volt. Hallhatod halk hangját a szívedben: „Már majdnem otthon vagy!” Választhatsz: Az életed az Úr Jézus közelében, vagy magad körül forgolódva folytatod? Válaszd Jézus Krisztust, és élvezd vele a múló élet örömét! Joe Stowell

Megszentelődés A megszentelődésnek minden igazi keresztyén életében valósággá kell válnia. A megszentelődés nem jelent bűn­ telenséget. Senki sem érheti el a bűntelen tökéletességet. De Isten minden gyermekének lehet és legyen is olyan kapcsolata a Megváltójával, ami megóvja a tudatos bű­ nöktől mindaddig, amíg megmarad az Úr Jézussal való közösségben. Úgy van ez, mint a szalmával. A szalmának az a tulajdonsága, hogy jól ég, és ezt a tulajdonságát meg is tartja. De ha vízbe teszik, és a víz alatt marad, senki sem tudja meggyújtani, gyúlékony tulajdonsága megszűnt. De ez azonnal visszatér, ha a szalmát kivesszük a vízből és megszárítjuk. Magunkban sohasem lehetünk szentek, csak Krisztus­ ban, és csak addig, amíg Őbenne maradunk. A megszentelődés tehát nem tulajdonság, hanem helyzet, amelyet hit által nyerhetünk el, és amely megőriz bennünket (2Kor 7,1). K. Z.

11

Egy úszóbaleset következtében a tizenéves leány, Joni Eareckson Tada lebénult. Az ese­ ményt követő nehéz években egyre jobban megtapasztalta, hogyan fénylik Isten kegyelme e sötét világban. Ő valóban uralkodik, és pon­tosan tudja, mit cselekszik. Életéről így nyilatkozik: „Évekkel eze­lőtt, ami­kor fejest ugrottam egy sekély vízbe, és el­törtem a nyakam, a vég­leges és teljes bénulás tönkretett, Isten ellen fordított. Addig mélyen foglalkoztam Isten dolgai­val, de amikor az elszakadt gerincvelő miatt testem erőtlenné és hasznavehetetlenné vált, sötétség vett körül, és feneketlen óceánba süllyedtem. Álmatlanul töl­tött óráimban viaskodtam a kér­ déssel: »Keresz­tyén vagyok; miért engedi meg Isten, hogy ilyen súlyosan szenvedjek? Miért akarja, hogy így éljek?« Ez több mint negyven évvel ezelőtt történt. Azokban az években Isten nem egyszer jelen­tette ki önmagát számomra. Mi több, meghitt­séggel, szelídséggel válaszolt kérdéseimre, amelyeket semmiért nem cserélnék el. … Az, hogy Isten szuverenitásában hiszek, hogy esztelen életem biztonságban lehet Isten védőszárnyai alatt, a legnagyobb vigaszt jelenti számomra. Mindent Ő irányít (Ef 1,11). De azt is tudomásomra hozta, hogy amikor bal­esetek történnek, azokra még a Biblia is rosszként utal (JSir 3,38). Gerincvelőm sérülése szörnyű bal­eset volt. Amikor csecsemők halnak meg, a lakosság éhezik, amikor a fiatal lányok nyaka eltörik, Isten könnyezik világáért: »Mert nem szíve sze­rint alázza és szomorítja meg az embereket« (JSir 3,33). De a Biblia egyidejűleg egy másik igazság­hoz is ragaszkodik. Amikor olyan dolgok tör­ténnek, mint például az éhínség, bölcsőhalál, kígyóma­ rás, vagy egy benzinkút kirablása, Is­ten egy má­ sodpercre sem veszi le kezét a kor­mánykerékről: »…királyi hatalmával mindenen uralkodik« (Zsolt 103,19). Ezeket a szörnyű­ségeket, és gyakran a

12

gonoszságot is tragédiá­nak tekinti, és nem leli örömét a szenvedésben. Útmutatást nyújt hozzá, és a fájdalmat saját céljaira használja fel. És ezek a célok boldog­sághoz vezetnek. Isten engem is hív, hogy örömében, békéjé­ben és hatalmában osztozzam. De ehhez szük­séges valami. Isten az örömet saját feltételeihez köti, hogy valami­lyen formában mi is szen­vedjünk, ahogyan sze­retett Fia itt a Földön tette. »Hiszen erre hívat­tatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kö­vessétek« (1Pt 2,21). »…hasonlóvá lévén az Ő halálához«”; vagyis, mindennap ve­gyük fel a keresztünket (Lk 9,23), és haljunk meg a bűnein­k számára, mint ahogyan Ő tette a keresztfán (Fil 3,10), és kezdjünk új életet. Szenvedéseink tették szentté az életünket. És soha nem leszünk hasonlatosak Krisz­tushoz, soha nem leszünk az Ő örömével, bé­kéjével és erejével feltöltve, hacsak a bűn gyöke­restől el nem távozik az életünkből. Ez azt jelenti, hogy Isten örömöt talált ge­ rincvelő-sérülésemben? Elégedetten nézte, amint fejest ugrok a sekély vízbe? Természete­sen nem! Mindent az én boldogulásomért tesz, de ez nem jelenti azt, hogy egy gerincvelő-sérülés önmagá­ ban véve jó (Róm 8,28). Személyes véleményem szerint, ezeknek a mély rejtélyeknek a megértéséhez Isten min­dent megenged, azt is, amit nem tart helyesnek. Egy tanácsadóm és barátom, Steve Estes egy­szer ezt írta nekem: »A gonoszság hajójához a Sátán adja az energiát, de Isten irányítja saját céljainak hasznára.« Tehát nem az a lényeg, ahogy Isten a bal­ esetemet megengedte. A lényeg az, ami megta­ nított arra, hogy nincs »szükségem a bűnre«. Magam mögött hagytam az ingerlékenységet, kishitűséget, az önző „Jonit”, hogy „Jonivá” érjek. Elrendelte számomra, hogy csiszolt kő legyek, és világítsak évek óta tartó bénulá­som által (1Pt 4,1-2).

Vetés és Aratás

Nem azt mondom, hogy ez egyszerű dolog. Valójában egyre nehezebb. Ezek az elvéko­ nyodott, fáradt csontok a bénulás évtizedeinek súlya alatt egyre sorvadnak. De emlékeznem kell arra, hogy Isten tervének a lényege az, hogy megszabadítson a bűntől. Szenvedésem és ké­nyelmetlenségem nem az Ő végső célja – ezeknek gondját viseli –, ezek csupán a va­lódi probléma szimptómái. Isten nem azzal tö­rődik a legtöbbet, hogy életemet boldoggá, egész­sé­gessé és baj nélkülivé tegye, hanem arra tanít, hogy vétkeimet gyűlöljem, és folya­matosan növekedjek a kegyelemben és az Úr Jézussal való közösség megtapasztalásában. Túl nagy az ára ennek? Ha figyelembe ves­ szük, amit a Biblia kijelent, akkor nem: »Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicső­séget szerez nekünk« (2Kor 4,17). Meggyő­ződtem arról, hogy a toló­ székemhez való kö­töttségem közvetlenül hatással van az örömhöz, az imádathoz és a mennyei szol­ gálathoz kap­cso­lódó magatartásomra. Mindezen dolgokat itt a Földön megtehetem, ezért nem akarom elfe­csérelni az erőm a bénaságomra! Egy nap Isten lezárja a gonoszság hatalmát, és azzal együtt a szenvedést és a szomo­rúságot is. Addig pedig emlékezni fogok Steve Estes barátom egy másik mondására, amikor kezét a tolószékemre téve, így szólt: »Isten engedélyt ad arra, amit gyűlöl, hogy valóra váltsa azt, amit sze­ret.« Boldogító számomra, mert tudom, hogy Is­ten véghezviszi az életemben azt, amit sze­ret: Krisztust bennem, a dicsőség reményét.” Joni Eareckson Tada

Ha volt idő… Istenem, Uram, Te kimondhatatlan, kereslek gondolataim ösvényén szakadatlan. S ha volt idő, mikor nem kerestelek, köszönöm, hogy nem hánytorgatod hűtlenségemet… F. Farkas Rozália

2012. évi 1. szám

Jézus mindenütt… Egy asszony, amint megöregedett, fokoza­ tosan elvesztette a szeme világát. Végül tel­jesen körülvette a sötétség. Ekkor megkérte egyik barátnőjét, hogy az Újszövetségben egy gombostűvel jelölje meg mindazokat a he­ lyeket, ahol Jézus neve előfordul. Amikor azután elővette a Bibliáját, és végig­ húzta ujját az oldalakon, ezt mondta: „Jézus, Te itt vagy, Te itt is itt vagy!” Az Úr Jézus mindenütt ott volt az életében, és ő gazdag volt Őbenne.

A nyolcéves fiú imája A nővérem súlyos beteg lett. A családdal együtt a kisfiam is minden este imádkozott nagy­nénje gyógyulásáért. De hosszú hetekig alig javult a beteg állapota. A fiam minden imája után megkérdezte: „Jobban van már?” – „Még mindig nincs jobban?” Miután a válaszom hosszú ideig „nem” volt, elfogyott a türelme, és mérgesen így ki­ál­tott: „De sok időre van szüksége a Jóis­tennek! Nem tudja, vagy nem akarja meg­ gyógyítani?” Ó, milyen sok ember szenvedett már hajó­törést ezen a kérdésen: „Nem tud, vagy nem akar?” Úgy gondolják, hogyha nem tud, akkor nem minden­ ható, ha pedig nem akar, akkor nem a szeretet Istene! Azt szeretnék, hogy imájukra minél gyorsabban, és kérésü­ ket tel­jesítve válaszolna Isten. Erre az égető kérdésre csak Isten maga, az Ő Igéje által adhat megnyugtató választ: „Bi­zony, a ti gondolataitok nem az én gon­do­la­taim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a Földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondo­lataitoknál” (Ézs 55,8-9). A kisfiam még nem érthette meg Isten javunkat munkáló akaratát, de te, kedves Ol­vasóm, bizonyára megérted, és szívből kívá­nom, hogy el is tudd fogadni azt!

H. H.

13

Dürer

Emlékezz! „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül” (2Tim 2,8). Ahogy öregszik az ember, úgy romlik egyre in­ kább az emlékezőképessége. Valóságos vigasz­talás számára, hogy olykor a fiatalok is fele­déke­nyek. Nos, hogy ezt a bajt legyőzzük, különböző segéd­ eszközeink vannak, mint például a noteszba való feljegyzések stb. Természetesen, az Úr Jézusról való meg­em­lé­ kezésnél sokkal többről van szó, mint az agy­sejt­ jeink vitalitásának a megőrzéséről. Hogy Üdvö­zí­ tőnk szenvedését, halálát és feltá­madását soha ne felejtsük el, annak szüntelen imatár­gyunknak kell lennie, minél idősebbek vagyunk, annál inkább.

Az apostol hagyatéka: Jézus Krisztus Pál apostol abban a tudatban írja második levelét fiatal munkatársának, Timóteusnak, hogy ő már hamarosan „hazatér”. Még ha meg is van benne a halvány reménység, hogy „sze­retett fiát” (1,2) még egyszer látni fogja, joggal tekinthetjük ezeket a sorokat szinte a végren­deletének. Mi indítja Jézus Krisztusnak ezt a szolgáját és elhí­vott apostolát (Róm 1,1) arra, hogy az Úr szolgá­la­tá­ban álló ifjú embernek írjon? Számos sze­re­tet­teljes intése közül is kiragyog ez a mondat: „Em­lékezz arra, hogy Jézus Krisztus … feltámadt a halottak közül.”

Senki nem vethet más alapot Pál apostol ezzel azt hangsúlyozta, amit a ko­ritusiaknak is írt (1Kor 3), hogy Jézus Krisz­tus Isten épületének az alapja. Tehát, ez legyen az alapja Timóteus vala­mennyi szolgálatának is. De ez érvényes Isten minden gyermekére, hiszen minden egyes keresztyént az Úr hívott el az Ő szőlőjében való munkálkodásra. Mielőtt azonban az Úr világosan tud­tomra adja, hogyan és hol szol­ gáljam Őt, kö­vetnem kell a hívását. Mivel mi emberek gyorsan felejtünk, Is­ten Igéje újra meg újra feleleveníti az emlékeze­tünket. Amit naponta tanulással, munkával vagy a csa­ládunkkal töltünk, az önmagában nem lényeg­telen dolog. Azonban nagyon könnyen megtörténik, hogy mindezek teljesen kitöltik a gondolatainkat, és ez már kárunkra van.

A „mérlegelő” emlékezet Az emlékezés nem a határidőnapló ügye. Má­ ria, Jézus anyja szívében mérlegelte mindazt, amit

14

a pásztorok mondtak neki az angyalok szózatáról. Nekünk is újra meg újra át kell gondol­nunk mind­ azt, amit az Úrról hallottunk vagy olvastunk. Aho­gyan egy műalkotást vagy egy drágakövet minden oldalról jól megszemlélünk, úgy kell gondolatainknak minden oldalról Jézus Krisz­tus körül időzniük, mint aki számunkra a leg­drágább kincs (1Pt 2,7). Csak így tudja Őt a Szent Szellem megdi­cső­ íteni, hiszen ez a legfőbb feladata (Jn 16,14). Így tud ben­nünk betel­jesedni az, amit Salamon a bölcses­ség­ről mond: „…bizony, ha bölcsességért kiáltasz…, ha úgy ke­resed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az Úr fé­lelme…” (Péld 2,3-5) Csak így válhat Isten gyer­meke mun­katárssá ott, ahol az Úr új munkamezőt nyit előtte.

Ismertetőjel a homlokodon Az újszövetségi „emlékezzél meg” ószövet­ségi megfelelője az ún. „semá Jiszráél”, az Ószö­vetség hitvallása az 5Mózes 6,4-25-ben. Ortodox zsidók még ma is viselnek egy kis fekete dobozt, az ún. „tefilim”-et a homloku­kon. Ebben van egy kis pa­ pírtekercs a már említett ószö­vet­ségi hit­vallással. Ennek célját a 12. versben ol­vas­suk: „…ne feledkezz meg az Úrról, aki kiho­zott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!”

Bojt a felsőruha szélén A bojtnak is szüntelenül emlékeztetnie kellett az izráelitákat: „…igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelye­ket Ő paran­csolt nekünk” (25. v.). Csodálatos utalás ez arra, hogy mennyire emberré lett a mi Urunk Jézus Krisztus: tör­vény alatt levő emberré. Ő, akinél igazán nem lehetett tartani attól, hogy Isten parancsolatait elfelejti, szintén viselhette ezeket a bojtokat a felső­ ruhája szegélyén (Mt 9,20). A farizeusok ugyanezt arra használták, hogy az egész világ szeme láttára di­csekedje­nek a ke­gyességükkel. Ezért különösen széles ima­szí­jakat viseltek és túl nagy bojtokat. Ezzel nekünk már semmi dolgunk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy Jézus Krisztus isme­ retében meg ne restüljünk, és ez az ismere­tünk ne legyen gyü­mölcstelen; és ne feledkezzünk meg a korábbi bűneinkből való megtisz­tulá­sunkról. Ezért Péter apostol is feladatának tekinti, hogy újra meg újra emlékeztessen bennünket ezekre a nagyon is ismert dolgokra (2Pt 1,8. 12kk). Walter Wjst Vetés és Aratás

Hol van a boldogság?

A

volna!”

hitetlenségben – NINCS! Voltaire, a hitetlen emberek legjellemzőbb alakja írja: „Bárcsak meg se születtem

A gyönyörben – NINCS! Lord Byron, aki életében talán mindenki másnál több gyönyörben részesült, írja: „Mardosás, fekély és bánat a részem csupán.” A pénzben – NINCS! Jay Gould amerikai milliárdosnak sok pénze volt, de mielőtt meghalt, így szólt: „Én vagyok a legnyomorultabb ember a Földön!” A hírnévben – NINCS! Lord Beaconsfield kortársai közül több szempontból kimagaslott, mégis ezt írta: „Az ifjúkor csalódás, a férfikor harc, az öregkor bánat.” A katonai dicsőségben – NINCS! Nagy Sándor, aki az akkor ismert egész világot meghódította, egyszer a sátrában hangos sírásra fakadt: „Nincs több világ, amit meghódíthatnék!” A korlátlan hatalomban – NINCS! Alexander Severus, római császár így panaszkodott: „Minden voltam, és semmi sem segített rajtam.” Hol VAN hát a boldogság? Csak Jézus Krisztusban. Ő mondta: „…ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek” (Jn 16,22). (Olvasd még el Máté evangéliumának a következő szakaszát: 5,3-12!)

A Filippi levél margójára „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Fil 4,4) Tudod­e azt, hogy mi az öröm? Valójában mit jelent örülni? Amióta világ a világ, abba szeretne belemerülni a legtöbb ember. Örömöt akar, minél többet és nagyon hamar! …keresi a zajban, élvezetben, az állapotban, a környezetben, és – ha helyette egész mást talál, elkeseredik! Inkább a halál…! Pedig, ha tudná, mi a kegyelem, a szíve új békességet kapna Valakitől, akit ő nem ismer, nem hiszi el, hogy az élet Atyja! Ha hinni tudna, rácsodálkozna: mennyei tőről sarjad az öröm! Ha a túláradó szeretet megérintené… – ajándék­özön várna rá keservek között is, szívéből sugározna a béke! Drága kincse lenne életének az öröm! Istenhez kell menni érte! Lukátsi Vilma

Melyik felirat? Anglia egyik templomában van egy sírkő, ame­ lyen egyetlen szó olvasható: „A legnyomorultabb.” A katakombákban, ahol az első keresztyé­ nek elrejtőztek az üldözőik elől, a következő szó van a falba vésve: „A legboldogabbak.” Melyik volna találóbb a te életedre nézve? Gondolkozz el ezen!

(Gyűjtésbő­l)

Grafika: Kun Éva

01. évi 1. szám

1

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Nézzünk fel Jézusra!

   













Min - den - nap bát - ran Gon - dok gyö - tör - nek,

  

 

  

 





Meg tud - ja És ar - ra







/:Ha hit - tel /:Azt ké - ri

  



 





ad - ni biz - tat,









El - ve - szi ter - hed, Ne vond két - ség - be

Bűnök gyötörnek, van megoldás, Egyedül Jézus, és senki más. /: Felvette vétked, és meghalt érted, Így hozta el a szabadulást. :/













Jé - zus - ra Jé - zus vár

 





mind, add

 



ké - red, tő - led, 

 







 

csak az



kérsz. át!



Ő meg - tart tárd ki a 

nézz! rád,



a - mit né - ki





 





té - ged, szí - ved, 



Ő - rá nézz! : Ő sza - vát! :



Békére vágyol, nyújtsd a kezed, Azt is elhozta már teneked. /: Igazi béke az Ő kegyelme, Ingyen kínálja, tiéd lehet. :/

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzıjére és beteljesítıjére...” 

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai 2012. március 25-től naponta délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon; Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

2)

Ugye milyen csodálatos? 2012. évi 1. szám

17

POSTALÁDA 1. A folyóirat nagyon megragadott, szívesen olvasom. A Biblia szerinti helyes irányt mutatja. Úgy gondolom, minél többen olvassák, annál többen járhatnak Isten szeretetében. (O. V. Magyarország) 2. Köszönöm a díjmentesen küldött folyóiratot, nagyon tartalmas és lélekemelő. Továbbra is hűséges olvasója maradok. (V. Z. Magyarország) 3. Évek óta rendszeresen olvasom a Vetés és Aratás folyóiratot, és mindeddig lelki és szellemi épülésemre szolgált. Az elgondolkodtató olvasmányokat, verseket és a személyes bizonyságtételeket egyaránt szívesen tanulmányozom. (B. A. Magyarország) 4. Köszönettel vesszük a folyóiratot, nagy örömünkre és segítségünkre szolgál a bibliaköri foglalkozásokon. Különösen azok számára fontos, akik távol vannak a várostól, és nem tudnak közösségbe járni, de erre igényük van. (M. Jné Magyarország) 5. Szeretnék rendelni a folyóiratból. Szociális területen dolgozom, idősek illetve szenvedélybetegek között. Ismerem a kiadványt, nagyon szeretem, segítségével hitelesebbé tehetem a bibliaórákat. Isten áldását kívánom! (E. D. Magyarország) 6. A Vetés és Aratás folyóirat ez évi első számából sokat tanultam. Különösen megragadott a „3 szitás” példa. Azóta tudatosabban figyelem a gondolataimat is. (L. M. Magyarország) 7. Nagyon szeretem a Vetés és Aratás folyóiratot, mert témájában színes és gazdag. Válaszol a hit és a gyakorlati élet kérdéseire. Több hittestvérem jelezte, hogy számukra is értékes segítséget jelent. (S. J. Magyarország)

18

8. Minden alkalommal alaposan végigtanulmányozom a várva várt folyóiratot a férjemmel együtt. Bevallom, sokszor a versekkel kezdem, mert azokat nagyon szeretem. (B. Bné Magyarország) 9. Sürget az idő, hogy elmondjam tíz ember nevében, nagyon hálásak vagyunk a Vetés és Aratásért. Minden alkalommal szívesen olvassuk. Nevel, buzdít, megnyugtat, csiszol, nemesíti a lelket, nem lehet szavakkal kifejezni, mit jelent nekünk. (B. I. Szerbia) 10. Örömmel vettem kezembe a folyóiratot. Minden alkalommal szívesen olvasom, hiányolom a negyedik számot. De így is jól van, ahogy van, legyen meg az Isten akarata. (B. O. Szerbia) 11. Évek óta olvasója vagyok értékes folyóiratuknak, de isteni csoda, hogy utolsó küldeményük a régi címemen is eljutott hozzám. (S. P. Argentína) 12. Magyarországon rendszeres olvasója voltam a Vetés és Aratásnak, és most látom, hogy interneten is megtalálható. Ezután így fogom élvezni a lap olvasását. (S. K. Spanyolország) 13. Többen is jelezték, hogy milyen szép és jó volt a közösségünkben megrendezett Vetés és Aratás találkozó. Azóta többen olvassák a folyóiratot. (T. A. Horvátország) 14. Az Úr kegyelme és szeretete által eljutott hozzám a folyóiratuk, aminek nagyon örültem. Az evangéliumi örömhírt mondja el, ami nagyon boldoggá tett. Hirdetik az igazságot a népek számára, hogy felébredjenek és megtérjenek. (K. L. Románia) 15. Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek a Vetés és Aratás folyóirat sorsa felől, kifejezve vágyukat,

hogy szeretnék továbbra is nyomtatott formában kapni, mert nem sok embernek van lehetősége interneten olvasni. Hetente írnak, hívnak és keresnek fel ezzel a kéréssel. (B. M. Románia) Vetés és Aratás

Egy szülő fájdalma Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Nátánnal és feleségével, Kornéliával találkoztam. Öt fiúgyermekük volt, mindnyájan szerették az Úr Jézust, és szorgalmasan tevékenykedtek érte. Majd megszokott világukat egy szinte hihetetlen tragédia hirtelen felborította.

érezzünk iránta. Bár érdemtelenek vagyunk rá, de ennek a leírhatatlan szeretetnek a gondolata állandóan emlékeztessen bennünket arra, hogy végtelen áldásban és szeretetben részesülünk, amelyet mástól nem kaphatunk! Minden terhével, de örömével is emlékezzünk a keresztre, ezek a legfontosabbak, amit az életben teszünk! (Olvasd el János evangéliumának 19. fejezetét, majd ismét olvasd el az 1János 4,17-21 igeszakaszt!)

A három idősebbik fiú éppen hazafelé tartott egy szolgálatból, amikor egy részeg autóvezető áttért a felezővonalon, és frontálisan ütköztek. A baleset következtében egyetlen borzalmas perc alatt mindhárom fiú meghalt.

Az apostol kérése, hogy mivel Isten szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Ha Isten irántad való szeretetét nézed, meglátod, te hogyan szeretsz másokat.

Kornélia elmondta nekem, hogy bár a baleset három éve történt, a fájdalom még mindig friss. Majd így folytatta: „Gyakran azon elmélkedtem, vajon mit érezhetett Mária, amikor fiának, az Úr Jézusnak gyötrelmes és nyilvánosan megalázó halálát nézte, amint a kereszten függött.”

Szülőként talán megtapasztalsz valamilyen fájdalmat: esetleg fiad, vagy lányod nem jár Krisztus útján, és a köztetek levő kapcsolat megrendült, talán a gyermeked súlyosan beteg, vagy tragikusan elveszítetted. Fájdalmadat nyíltan és őszintén feltárhatod mennyei Atyád előtt, aki elsőként átérezte azt, és fogadd el kegyelmét és segítségét a megpróbáltatásod idején!

Komoly gondolat. A keresztről énekelünk, templomainkban a falra helyezzük, és talán a nyakláncainkon viseljük. De ha figyelmetlenek vagyunk, megszokottá válik a kereszt látványa és mondanivalója, elfelejtjük a valódi fájdalmat, keserűséget és azt, amit valójában képvisel. Miközben Mária gyötrelmére és az Úr Jézusért való fájdalmára gondolok, azon töprengek, a fájdalom nem Isten szívében volt-e a legmélyebb, aki önként küldte le egyetlen Fiát a Földre! Senki sem ismer nagyobb mélységet, mint a világ bűneinek megdöbbentő terhét. Gondold el, mit érezhetett az Atya abban a percben! János apostol ott volt a kereszt tövében, hallotta a kereszten függő Krisztus szavait, szemtanúként látta Mária fájdalmát (Jn 19,26). Évekkel később ezt a percet a szeretet legfontosabb kifejezésének írja le. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10). A csodálatos dolog nem az, hogy mi szerethetjük Istent, vagy életünket felkínáljuk neki. Hanem az, hogy szeretetére Ő választott ki minket, és egyetlen Fiát adta értünk! Egyedül ennek kell ösztönöznie bennünket arra, hogy hálás szeretetet és imádatot

2012. évi 1. szám

J. S.

Tövisek „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe… Emiatt háromszor kértem az Urat… De Ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.«” (2Kor 12,7-9) Az ISTEN így szeret, hogy fájdalommal is sújt, s rendel töviseket, hogy el ne bizakodjunk. Hogy elvegye, ne kérd te se, bizonnyal kellett, kegyelme meg elég minden erőtelennek. Füle Lajos

19

A halandó ember igazsága „…hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?” (Jób 9,2) Ez a nagy kérdés nemcsak Jób ideje óta, hanem voltaképpen a bűnbeesés óta foglalkoztatja az emberiséget. A nagy világvallások lényegében mind egy választ adnak a kérdésre: jó cselekedetek által. Ez a válasz a természetes emberi gondolkodásnak meg is felel, de nem egyezik Isten gondolatával és tervével. Ezért Jézus, aki az Atyától jött a nagy vallásoktól eltérő feleletet ad. A farizeus és a vámszedő példázatában (Lk 18,914) világosan kifejti, hogy nem a jó cselekedeteit emlegető farizeus, hanem a bűnösségét beismerő vámszedő ment haza megigazulva a templomból. Az ember tehát úgy lesz igazzá Isten előtt, hogy bűnösként Őtőle kegyelmet kap. A Szentírás ezt megigazulásnak nevezi, amelyről gyakran olvasunk az apostoli levelekben. Lássunk néhány erre vonatkozó bibliai helyet! 1. „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm 3,24). „Hogy az Ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit 3,7). Megigazulásunk forrása tehát Isten kegyelme. Hogyan működik ez az isteni kegyelem? A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett (Jn 1,17). Jób kérdésének tehát Jézusnál van a megoldása. Jób a könyvének egy későbbi fejezetében (9,33) azt is elpanaszolja, hogy az ember és Isten között nincsen döntőbíró, „aki mindkettőnkre rátehetné kezét”. De Pál apostol már tudja, hogy van egy közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus (1Tim 2,5), aki önmagát adta váltságul érettünk. 2. „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká” (Róm 5,19). Jézus engedelmes élete tehát a mi megigazulásunk alapja. „»És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.« Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne” (Jn 8,29-30). 3. „…Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. …megigazított minket az Ő vére által” (Róm 5,8-9). Jézus vére tehát az ár, amelyet Ő megigazulásunkért fizetett.

20

4. „Aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm 4,25). Jézus feltámadása tehát nemcsak annak a pecsétje, hogy Isten elfogadta az Ő életét és halálát, hanem ez a mi megigazulásunk biztosítéka is. Bűneink bocsánatát nemcsak egy meghalt áldozat garantálja, mint az Ószövetségben, hanem egy feltámadott Krisztus is. Az 1-4. pontokban Isten gondoskodását láttuk, amelyet üdvösségünk érdekében hozott. Sokan kérdezik, mi hát az ember része és szerepe saját üdvösségének elnyerésében. Különösen a saját erejében bizakodó testi ember nem akar belenyugodni abba, hogy neki ne legyen számottevő része a saját üdvösségében. Nos, hát Isten az embernek is adott ebben szerepet és erre nézve két fő igazságot olvasunk a Szentírásban, amelyek a következők. 5. „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). A hit tehát az az eszköz, amelynek segítésével elfogadjuk megigazulásunkat. Hit által tesszük magunkat részesévé Isten gondviselő kegyelmének, és hitetlenség által zárjuk ki magunkat abból. Az olyan hitet, amelynek tárgya Krisztus és Isten üdvözítő kegyelme, azt a Szentírás élő hitnek nevezi. Minden olyan hit pedig, amelynek akármi más is a tárgya, még ha szépnek látszó is az, ugyancsak a Szentírás szerint halott hit. Ha tehát valaki arra vágyik, hogy üdvössége legyen, akkor bizalmát egyre nagyobb mértékben vesse Istenbe, Jézus Krisztusba és a Szent Szellem erejébe. 6. „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2,14.17). A hitből fakadó cselekedetek a valódi bizonyítékai és életjelei a hitünknek, valamint megigazulásunknak. Sokan összekeverik az 5. és 6. pontban idézett igéket, és felületes bírálgatással egymással szembe akarják állítani Pált és Jakabot. Minden életnek megvannak a maga életjelenségei, és minden igazi hitnek megvannak a maga jó cselekedetei. Már Jakab apostol látta a kegyeskedő szavakból álló, üres hitet, s ez ellen írja a következő kemény szavakat. „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e Vetés és Aratás

hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” (Jak 2,19-20) Mindjárt ezután pedig Ábrahám példájára hivatkozva megállapítja, hogy Ábrahám életében a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedeteiből lett teljessé a hite (22. v.). Ilyen csodálatosan illik össze Istennek és az embernek a szerepe a bűnös üdvösségében. És ilyen csodálatosan összefüggő értelme van a Szentírás különböző kifejezéseinek, amelyeket a felületes olvasók, a nem tiszta lelkű emberek elcsűrnek-csavarnak a maguk veszedelmére. De az egészséges hívő ember ebből meríti legfőbb táplálékát. Legyen Isten áldása az Ő csodálatos Igéjén, annak olvasásán és befogadásán a saját üdvösségünkre. F. F. Bruce

A mosoly Mosolyogni apróság, de mégis sokat jelent. A mosoly gazdaggá teszi azokat, akik ajándékba kapják, de nem rövidíti meg azokat, akik ajándékozzák. Csak rövid pillanatig tart, emléke mégis néha örök. Senki sem gazdag annyira, hogy ne igényelné, és senki sem olyan szegény, hogy másnak ne adhatná. A családban boldogságot, a munkában erőt nyújt, kifejezője a barátságnak. A fáradtakat enyhíti, a kishitűeknek visszaadja az önbizalmat, a szomorúakat megvigasztalja. A mosoly minden kínra jó orvosság. Megvásárolni, kölcsön kérni, mástól lopni nem lehet. Varázsa csak akkor van, ha ajándékozzák. Találkozáskor, ha nem ajándékoznak meg mosollyal, noha megérdemelnéd, múld felül magad, és ajándékozz mosolyt a másiknak; mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki képtelen rámosolyogni a másikra. Bede Anikó 2012. évi 1. szám

Isten iskolája „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a Földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs 55,8- 9). Fontos tudnunk, hogy Isten iskolájában nemcsak sok tanulnivalónk van, hanem felejtenünk is kell. Miért van ez így? Mert amikor ebbe az iskolába belépünk, az életutunkról saját elképzelésünk van. De Isten azt mondja, hogy az Ő gondolatai magasabbak, mint a mieink. Ebben az iskolában döntő jelentősége van a nevelésnek – mégpedig Isten minden gyermeke számára. Talán nem szeretjük ezt a tárgyat, mert rögtön a fenyítésre gondolunk, és ez negatív hatást kelt. Pedig a mennyei Atya nevelése pozitív; mert valójában azáltal „növünk fel”: – a világosság Atyjához, – a dicsőség Urához, – a felülről való bölcsességhez. Ebben a Szent Szellem vezet bennünket állhatatos kitartással. Ha mégis saját utunkon akarunk járni, akkor Istennek néha nagyon komolyan kell cselekednie, hogy az akadályokat a nevelés útjából eltávolítsa. Vagy megállásra kényszeríthet, hogy figyelmünket az Úr Jézusra irányítsa, és szívünket magához vonzza. Az is előfordul, hogy fegyelmeznie kell, de ezt nem jókedvéből teszi. Ő mindent a javunkra akar fordítani, hogy számoljunk a következményekkel. Ugyanis: „…amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek (Szellemnek) vet, a Lélekből (Szellemből) fog aratni örök életet” (Gal 6,7-8).

A. E. Bouter

21

HA AKAROD… Az Újszövetségben három olyan találkozásról is olvashatunk, amely gyakorlati hitéletünkre nézve nagyon tanulságos. Egy alkalommal egy leprás, egy apa és Péter is hasonló módon szólt az Úr Jézushoz. Így kérték illetve kérdezték Őt: „ha” akarod; „ha” tehetsz valamit; „ha” te vagy! Mindhárom kérés bizalmatlanságot fejezett ki. Hadd világítson a szívünkbe ez a három történet, és hozza felszínre rejtett gondolatainkat! 1. Ha akarod… Az Úr Jézus Galilea szerte hirdette az Igét a zsinagógákban, gyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat a megszállottakból. Egyszer odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani” (Mk 1,40). Ez az ember nem kételkedett Jézus hatalmában, de abban igen, hogy Jézus kész-e megtenni azt, amit ő kért. Talán magunkra ismerhetünk e hittel vegyes kételkedésben. Tény és valóság, hogy Isten gyermeke vagyok, és tudom, hogy az Úrnak hatalma van mindenre. Bizonyára vannak már tapasztalataink is. De a nagy kérdés az, hogy akar-e éppen most segíteni, akarja-e megoldani a megoldhatatlannak látszó problémámat. Törődik egyáltalán velem? Ott van-e, amikor segítenie kell? Meghallgat engem egyáltalán? Az élet arra tanít, hogy a dolgok egészen másképpen vannak, mint ahogy látjuk. Aki hangoskodik, és azt akarja, hogy észrevegyék, alapjában véve nagyon is kicsinek érezheti magát. A gátlásokkal küzdő ember lehet, hogy nagyravágyó. Tele van szorongással, és ezt akarja legyőzni. Az, aki mindenképpen bizonyítani akarja az intelligenciáját, talán egyáltalán nem az. Aki mindig azt bizonygatja, hogy nem hisz Istenben, belső küzdelmét árulja el. „Ha akarod” – ez a magatartás azt fejezi ki, hogy nem merjük Istentől várni ígéreteinek megtartását, vagy hogy belenyúljon a minket szorongató eseményekbe, mert nem is érdemeljük meg. Ez bizalmatlanság vele szemben. Istent felruházzuk saját tulajdonságainkkal. Nagy dolgokat pedig nem merünk kérni, mert azt lehetetlennek tartjuk. Pedig Ő mindent meg tud adni: „…bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Igaz, előtte azt olvassuk: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek…”

22

Akkor hogyan kérjünk? Talán így: „Uram, ha a terveiddel megegyezik, és a javamra szolgál.” Hogy mi szolgál a javamra, mi egyezik meg Isten tervével, akaratával, azt nem tudom. De egyet igen, Ő tudja! Ha valamit nagyon szeretnék, szinte reszketek érte, talán jogosnak is látom, hogy megadja Isten, akkor mondjam meg neki őszintén: „Uram, ha akarod, és javamra válik.” A vágyaimat nem elfojtanom kell, hanem uralkodnom kell rajtuk. 2. Ha valamit tehetsz… Egy ember Jézushoz hozta a fiát, akiben néma démon volt, és ez úgy leteperte a fiút, hogy az tajtékzott, sokszor tűzbe és vízbe vetette magát. A tanítványok tehetetlenek voltak, nem tudtak rajta segíteni. Nem volt rá hatalmuk. „…de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” (Mk 9,22) – szólt kétségbeesve az apa. Az Úrnak van hatalma mindent megtenni, az Atya minden hatalmat a kezébe adott. A legnagyobbat is megtette: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez…” (Zsid 7,25) Ő az, aki meg tud menteni, meg tud tartani és célba juttat. Ő azt mondja, hogy nem hagy el bennünket. Csak egyedül Ő tehet meg mindent. Ha magamra nézek és a hitemre, vajon nem fogok-e kiesni a kegye-lemből? Ha rajtam múlna, azonnal kiesnék, de nem rajtam múlik. Az Ő kegyelme örökre szól! 3. Uram, ha te vagy… Éjszaka volt, és a tanítványok a tengeren hajóztak, amikor Jézus hozzájuk ment a vízen járva. Megrémültek, és azt hitték, egy kísértetet látnak. Jézus megszólalt, és ezt mondta: „…én vagyok, ne féljetek!” Péter pedig így válaszolt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Mt 14,27-28). Az Úr azt mondta: „Jöjj!” És Péter ment, ám a hullámokra nézett, és süllyedni kezdett, de az Úr megmentette. Az Úr Jézus feladattal bízta meg a tanítványait, de beleengedte őket egy nagy viharba. Küzdelmük a széllel és a

Vetés és Aratás

hullámokkal hiábavaló volt. Ekkor jelent meg az Úr a vízen járva, és azonnal megszólította őket: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (Mt 14,27). Lehet járni a „vizeken”, mert Ő jön, Ő ott van, sőt velünk van a próbákban. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 43,2). Vele a lehetetlen is lehetővé válik, ha az Ő kinyújtott kezébe kapaszkodunk! Talán azt kérdezem: „Uram, miért éppen engem ért ez a próba?” Azért, mert a nyomorúságok, nehézségek, próbák vizén lehet Ővele találkozni, és vele járni. A zsoltáríró így tett erről bizonyságot: „Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,3.5). Ha a mindennapi élet eseményeit nézzük, a holnap félelmetes és bizonytalan. Nem reménykedhetünk rózsás jövőben. De Ő, a mi Urunk megtisztít, megtart, velünk van. Ígérete mindörökké megáll: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) J. S.

A BIBLIA A Biblia megmutatja Isten szándékait, az ember helyzetét, az üdvösség útját és a bűnbánatot elutasító bűnös sorsát. – Tanításai szentek, előírásai kötelező érvényűek, tudósításai igazak, döntései megváltoztathatatlanok. – Fényt ad, hogy vezessen, táplálékot, hogy éltessen, felüdülést, hogy örömöt szerezzen. – Az utazónak térkép, a kormányosnak iránytű, a hit harcosának kard, a keresztyén ember számára az élet könyve. – Csodálatos témája Jézus Krisztus, terve a mi üdvösségünk, célja Isten megdicsőítése. – Benne ismét helyreáll az Éden, megnyílik a menny, és bezáródnak a pokol kapui. Olvasd lassan, gyakran és imádkozva! Azért kaptad, hogy életed legyen általa!

Kereszten Irgalom Voltak szép napok, voltak rosszak. Voltak örömök, bánatok. Életünknek ilyen az útja, hol tűnik a Nap, hol felragyog. Múlnak az évek, elsuhannak, alig-alig vesszük észre. Mire feleszmélünk, már késő! Messzi múltba hullt életünk nagy része. – A vágyak kihullnak szívünkből, borongós őszben botorkálunk, mohos-emlékekre, avarra lép szüntelen megsebzett lábunk. Salétrom kúszik egyre feljebb érzésünk megroggyant falán, sárgult emlékek hulldogálnak életünk szürke alkonyán. Mély sodrású titkok bomlanak, kísérnek szelíd bánatok: külön utakon, külön sorsunk külön keresztje oly nagyok. De rajta az örök fénysugár: szent álmaink nincsenek veszve! Még nem voltunk, mikor az irgalom megbocsájtást írt a keresztre.

Páskulyné Kovács Erzsébet

J. N. D. nyomán 2012. évi 1. szám

23

Krisztus követése

A rajongás szelleme

A Biblia felszólít bennünket, hogy legyünk Krisztus követői. Ne feledkezzünk meg erről a feladatunkról, de vizsgáljuk is meg, hogy készek vagyunk-e Őt követni. Nem ajándék, hanem parancs, hogy tegyünk bizonyságot Krisztusról. Mindannyian tanúk vagyunk – vagy jó, vagy rossz tanúk. Amikor megismertük az Úr Jézust és Isten gyermekei lettünk, azt a küldetést kaptuk, hogy az Úrról beszéljünk másoknak. Amikor Jézus eljött erre a világra, Isten testet alkotott neki. Amikor a Szent Szellem eljött, nem öltött testet, hanem birtokba vette az övéit, és a mi szánkkal akar szólni, lábunkkal menni, kezünkkel adni, szívünkkel szeretni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha készek vagyunk odaszentelni neki tagjainkat. Istennek terve van velünk. Az életnek van értelme. Nemcsak vegetálás, felkelés, robot és munka az életünk, hogy meglegyen a betevő falatunk, hogy még több pénzt keressünk… Nem, az élet több ennél! Bár a munkára szükség van, és szép, ha örömmel végezheti az ember, mégis legfeljebb csak a második helyet foglalhatja el. Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy Ő akar az első helyen lenni: „De keressétek először az Ő országát és igazságát…” (Mt 6,33) A másik ígéret így hangzik: „Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Ef 2,10). A Biblia világosan mondja, hogy lesz egy nap, amikor minden nyilvánvalóvá lesz, és Krisztus előtt mindenkinek el kell számolnia azzal, amit földi életében tett. Fontos, hogy a jövőnek és az Úrnak élek-e, vagy csak magamnak. Vannak keresztyének, akik már megöregedtek, de még sohasem tettek bizonyságot az Úrról. Az ilyen ember nem boldog. Azok a keresztyének boldogok, akik Istenért és másokért élnek! „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32). E. Klassen

Blumhardthoz, möttlingeni lelkészi hivatalába eljött egy asszony. Elmondta neki, hogy milyen csodálatos Krisztus-látomásai és kijelentései vannak. Blumhardt megvárta, amíg befejezi, azután röviden és velősen így szólt: „Ez mind az ördögtől van!” Az asszony nagyon felháborodva távozott. Hetek múlva megtörten jött el újra. Ezt mondta: „Lelkész úr, teljesen igaza volt. Felismertem, hogy ez mind csak önhittségemből adódott.” Jung Stilling azt mondta, hogy a rajongás gyökere az önhittség. Ezzel a legmélyebb és legkomolyabb dologra mutatott rá. A rajongás szelleme a démonok világának a befolyása. Sötét és összekuszált terület ez, az igazság és a tévelygés, a sötétség és a látomások keveréke. Ezért a rajongás szellemének támadása sokkal veszélyesebb a gyülekezetre, mint a nyílt ellenségé. A rajongás szellemének mindig van valami részegítő, mámorossá tevő hatása. Értelmes keresztyéneket is rá tud olykor venni, hogy botránkoztató, helytelen dolgokat tegyenek, és ezáltal Istennek általuk képviselt ügyét nevetségessé tegyék. „Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek.” „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene” (1Kor 14,20.33).

Eljön Bűnök sötétje száll rá, e kor csillagtalan, Isten világóráján bizonnyal este van. Nem ígér a jövendő jobb kort, több fényt, sikert. Jó, hogy „Ki eljövendő, eljön, s nem késik el.”

Füle Lajos

24

Vetés és Aratás

Csatakiáltás „Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta...” (Lk 10,33) Valószínű még emlékszel arra, amit a történelem folyamán a forradalmakról tanultál. Ha megkérdezném, hogy kiket gondolnál a történelem legbefolyásosabb forradalmárainak, az Úr Jézus nem szerepelne a listádon. Pedig pontosan Ő volt az, aki gyökeres változást hozott az emberiség életébe. Sokszor hangsúlyozzuk Jézussal kapcsolatban a szelídséget, az alázatot, a kedvességet, és a békés szándékot. Ez mind igaz, és hálásak lehetünk ezekért, de azt is észre kell vennünk, ennél többről van szó. Ő eljött a Földre, hogy gyökeres változást hozzon az emberiség életébe. Jézus nem azért jött a Földre, hogy együttműködjön vagy megegyezzen a Sátánnal. Azért jött, hogy legyőzze, hogy megdöntse hatalmát, és a bűn rabjait felszabadítsa! Engedelmes halált halt, de győztes hősként támadt fel, és szabaddá tett bennünket. Most felszabadultan, megerősödve csatlakozzunk ehhez a harchoz, és vegyünk részt a többi fogságban levő szabadításában, kövessük vezetőnket, az Úr Jézust, harcának csatakiáltásával: „Az ember a legfontosabb!” Az Úr Jézus megpróbálta ezt elfogadtatni, amikor elmondta a törvénytudónak az irgalmas samaritánus történetét (Lk 10,25-37). Nézzünk szembe a tényekkel! A mennyei „forradalomhoz” való csatlakozás erőpróbát jelent. Olyan világban élünk, amelyben a személyes boldogulás sokkal fontosabb, mint mások segítése; olyan világban,

2012. évi 1. szám

ahol a siker sokkolja az embereket; ahol az anyagiak elhomályosítják az igazi értékeket. Ezért létezik még a népirtás bűne; ezért folytatódik az abortuszkérdés és az eutanázia problémája. Ezért hagyják el családjukat anyák és apák, mert azzal kísérleteznek, amiről kezdetben azt látták, hogy tökéletes kapcsolatnak indult. Ezért lehet a gazdag elvakult a szegénység és nyomorúság szükségleteivel szemben. Az ellenség területén élünk, ahol az emberek gyakran valaki más boldogságának és nyereségének a morzsáira számítanak. Az Úr Jézus azért jött, hogy mindez megváltozzon. Ő arra tanít, hogy az ember a legfontosabb, hogy az örökkévalóságért érdemes áldozatot hozni. Az irgalmas samaritánus története intő példa, mert még a hívő ember is szem elől tévesztheti, hogy mennyire fontos a felebarátunkat szeretni. Az Úr Jézus azonban még mindig keresi az irgalmas samaritánusokat, akik a harchoz csatlakoznak, és azért élnek, hogy bebizonyítsák – mint ahogyan Ő a halálával bebizonyította –, hogy minden egyéb felett az ember a legfontosabb. Csatlakozz még ma ehhez a küzdelemhez! Joe Stowell

Váratlan védősereg (2Kir 6,15-17) Vétkek, tévedések, vereségek és veszteségek, aggódás, félelem, ha mind összefognak ellenem, s körülkerítenek, mint sötét seregek: Uram, hadd tudjam egészen biztosan, ha nem látja is boldogtalan szemem: köztük és köztem, mintha lennének tüzes vitézek s harci szekerek, állanak fényes mennyei seregek, – és íme, többen vannak velem, mint ellenem! Erdélyi Csaba

25

Csodálatos életmentés! Toulon kikötőjében csavargott egy részeg ember. Rongyos kabátjába egy szőke, 4 év körüli fiúcska kapaszkodott; aki alig tudta követni a puffadt, piros arcú, összekuszált hajú embert. Hiába szólt a fiú az apjának: – Már nem bírom tovább, a lábam és a hasam fáj, tegnap óta nem ettem. Csak egy darabka kenyeret kérek, papa! – Csöndben légy végre! – vetette oda keményen az apa. – Fald fel a köveket, ha éhes vagy! A gyermek elhallgatott. Már gyakran tapasztalta, hogy mi történt, amikor az apja ittas volt. De az éhség nagyon gyötörte, ezért újra kiáltott az apjának: – Papa, csak egy darabka kenyeret, csak egy egész kicsit! Felelet helyett az apa ellökte magától a gyermeket, és tántorogva ment tovább. A fiúcska még mindig kapaszkodott az apja ruhájába, és halkan mormolta: „Édes Istenem, adj nekem kenyeret!” Végül nem tudott tovább menni. Újra megkísérelt valamit kérni, erre apja rettenetes szitkozódással a tengerbe hajította a gyermeket. A fiú csakhamar feljött a víz felszínére, és megtartotta magát a víz felett egy úszó fában. Ebben a pillanatban húzott el mellette egy angol hadihajó. A tengerészek meglátták a gyermeket a fagerendán. Gyorsan egy csónakot engedtek a vízre az erejét vesztő, süllyedő fiúhoz. Erős tengerészkezek megragadták és kimentették őt. A hajón a legénység körülvette. Mindegyikük tudni akarta, honnét jött és hogy hívják. „Jakab a nevem” – mondta a fiú, és elmondta, hogy nagyon éhes. Bánatos szemével megnyerte mindenki szívét, és Jakabot ezután a legénység tulajdonának tekintették. A kormányos ölelgette, becézgette – mert neki is volt otthon egy Jakab nevű fia. A gyermek figyelmesen nézegetett mindent; szokatlan tehetséget árult el, ezért úgy döntöttek, hogy taníttatni kell. Így szereztek számára menedéket és iskolát Angliában. Jakab állami gondozottként nőtt fel ott. Évek múlva, amikor hajóorvos lett, ugyanazon a hajón teljesített szolgálatot, amely egyszer őt mint kisfiút vette fel. Ebben az időben háború dúlt az angolok és a franciák között. Egy nyári délután az angol

26

hadihajó megtámadott egy francia hadihajót. Véres, hosszú ütközet után, este a francia hajónak le kellett húznia a zászlaját. Az angolok birtokukba vették a hajót, és így bőségesen adódott munkája az orvosnak a sebesültekkel. Ezek között szembetűnt neki egy idősebb, napbarnított ember, akinek golyó zúzta szét a lábát. Az orvos bekötözte, gondozta, a beteg pedig gyakran könnyek között hálálkodott. Jakab nem tudta megmondani, mi vonzotta őt különösen ehhez az emberhez. De nemsokára tudatnia kellett a beteggel, hogy a lábát levágják. Azonban ez sem segített – elközelített a vég. – Doktor úr – szólt a beteg gyenge hangon –, jöjjön ide pár percre, már úgysem sokáig bírom. Az orvos leült a haldoklóhoz, aki tovább beszélt: – Nagyon hálás vagyok önnek a szeretetért, amellyel hozzám, szegény emberhez viszonyul. Szívesen adnék egy emléket, de másom nincs, csak ez az öreg Biblia. Ez a Biblia tett engem emberré, mert 50 évig úgy éltem, mint az állat, vagy még rosszabbul, ugyanis az nem issza tele magát. Vegye ezt a könyvet, ebből egy jobb ország levegőjének illata árad, amely a léleknek egészségére van, és a halált könnyűvé teszi. Az orvos emlékként átvette a Bibliát, bár nem sokra tartotta, nem értékelte. A haldokló ismét megragadta az orvos kezét, és ezt mondta: – Most meg kell hallgatnia a gyónásomat, ugyanis a szívemen van egy seb. Meg vagyok győződve, hogy Isten a bűneimet megbocsátotta, mégis a seb tovább vérzik. Iszákos voltam, és részegen Jakabot, a fiamat a tengerbe dobtam, amikor ő éhesen kenyeret kért. Ó, Jakabom, hol lehetsz? Az orvos döbbent csodálkozással kiáltott fel: – Itt van a te Jakabod, apám! – és sírva leroskadt a haldokló előtt. – Már napok óta figyeltelek téged, éreztem, hogy te az én Jakabom vagy – rebegte az apa. – Bocsáss meg nekem! Pokol volt az életem, de Isten kegyelme az enyém lett. Röviddel ezután elhunyt a beteg. Az orvos fogta a könyvet, és bizonyára semmi kincsért sem adta volna azt oda senkinek. Olvasta, kutatta, és megtalálta benne a kegyelem igazságát az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által. Kedves Olvasóm! Szívedhez szólt ez a megrendítő történet? Akkor gyere Jézushoz minden terheddel és adósságoddal! Isten segítsen neked! H. B. Vetés és Aratás

Ki, vagy mi változott meg? Malakiás próféta Istent idézve írja: „Én, az Úr, nem változtam meg…” (Mal 3,6) Évszázadokon át azonban sokan megfigyelték, hogy az Ó- és Újszövetség ideje között a Biblia Istene változik. Az Újszövetség első könyvei a háborúk, árvizek, tűzvész és katasztrófák közlése helyett olyan Atyáról ír, aki a Fiát nem a világ elítélésére, hanem megmentésére küldte el (Jn 3,17). Még János evangéliuma is elismeri, hogy valami drámai dolog történt: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg” (Jn 1,17). De mi változott? Habár János apostol látta a Jézus és Mózes közötti ellentétet, nem kaptunk magyarázatot arra, hogy azt higgyük, az Újszövetség Istene kedvesebb és szelídebb. Mindkét szövetségben Isten kegyelemmel és igazsággal teljes Amikor János ezt a kifejezést használta Jézus ábrázolására (Jn 1,14.17), azt ismételte meg, amit az Ószövetség Istene először önmagáról kijelentett: „Az Úr, az Úr az irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34,6) Ádám napjaitól fogva az Ószövetség Istene mindig sokkal gyengédebb, irgalmasabb és türelmesebb volt, mint ahogy sokan gondolnák. Túl könyörületes ahhoz, hogy ne érdekelje az életünk. Mindkét szövetség Istene igazságosan ítél Mindkét testamentumban Isten ítéletei korlátozzák, és végül megállítják azokat az erőszakos cselekményeket, amelyeket egymás ellen elkövetünk. Amikor az Úr Jézus a pénzváltóktól megtisztította a templomot (Jn 2,13-17), nem csupán az izráeli vallási vezetők tekintélyét kifogásolta, akik rablók barlangjává tették Atyja házát (Mt 21,12-13). 2012. évi 1. szám

A szegények érdekében törvénykezett. Erős és meggyőző válasza ízelítőt nyújt számunkra az igazságos beavatkozás sokkal jelentősebb napjáról, amikor az idők végén megtisztító cselekedete kiterjed majd az egész Földre (Mt 25,31-46; Jel 21-22. fej.). Kegyelem és igazság Jézus Krisztusban Fontos megértenünk, hogy János apostol a törvényhozó és a Megváltó eltérő szerepeit mutatja be Jézus Krisztusban. Mózes törvényt adott nekünk, amely oly hiteles Isten jóságához, hogy mindnyájunkat bűnösnek tart (Jn 5,45). Az Úr Jézus úgy tárta fel a szívét, hogy az Atya szeretetét bemutassa. Elénk tárta, milyen messzemenően igazságos, és megmentője azoknak, akik bíznak benne (Róm 3,25-26; Jn 12,46-47). Kétségkívül, ezeket csupán szavaknak tekinthetnénk, ha nem értenénk a mögöttük levő eseményeket. Ellentétes történeteikben a legtisztábban látjuk, milyen túláradó kegyelem és igazság bővölködik Krisztusban. Gondoljunk például a saru történetére. Amikor Mózes a Sínai-sivatagban odalépett az égő csipkebokorhoz, amelyhez hasonlót még soha nem látott, Isten a tűzből szólt hozzá, hogy oldja le saruját, mert szent helyen áll (2Móz 3,1-6). Ennek a történetnek a folytatását tizenöt századdal később írták meg. Isten még egyszer követelte az Ő jelenlétében levőktől, hogy vessék le a saruikat. Ezúttal azonban a világmindenség Királya levette felsőruháját, fogott egy törülközőt, letérdelt, és megmosta a tanítványai lábát (Jn 13,1-16). Néhány órával később a szolgák Szolgája személyesen megadással tűrte az ítélkezést, amely sokkal súlyosabb volt, mint az Ó- és Újszövetségben levő összes ítélet. Isten Fia szenvedett és meghalt, mert Isten Bárányaként magára vette a világ bűneit. Halálával megfizette az Ószövetség áldozati kötelezvényét. A keresztre feszítve, és a római katonák gyalázkodásának kitéve kiáltotta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Ebből az eseményből azt látjuk, hogy Ő nem változott meg. De mi igen. Kérjük ezért mennyei Atyánkat, hogy segítsen bennünket, hogy soha ne felejtsük el azt a határtalan igazságot és kegyelmet, amelyet Fiában, a mi Megváltónkban megtapasztaltunk. Mart De Haan

27

„Legszebb vagy…” „Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!” (Zsolt 45,3)

A mese szerint volt egyszer egy világszép királylány, akit annak ígértek feleségül, aki élethű képet tud festeni róla. A festők egymás után tettek kísérletet, de amikor a lány szépségét meglátták, az úgy elbűvölte őket, hogy meg se tudták mozdítani a kezüket. Sok kísérletező után egyszer akadt valaki, akit a királylány szépsége úgy elbűvölt, hogy térdre esett, porba roskadt előtte. És csodálatos módon, így semmi sem gátolta többé kezének mozgását, megrajzolta a képet. Amikor a Zsoltárok könyvének a fenti kijelentését olvasom, felragyog előttem Megváltómnak, az Úr Jézusnak az arca, és úgy érzem, csak akkor látom Őt igazán, ha alázatosan porba hullok előtte. Szentsége, dicsősége megbénítja ajkamat, csak szemlélni tudom, és lelkem kibeszélhetetlen éneket zeng. Ki merne vállalkozni arra, hogy megfesti Megváltónk képét a maga szépségében, hiszen a Szentírás csak töredezett emberi nyelven ad róla kijelentést! Mégis szemléljük most az Ő személyét az Ige alapján, porba hullva előtte, mert: „Méltó a megöletett Bárány, hogy Övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12). A legelső kép, amit megtudunk róla, annak a kisgyermeknek a képe, aki a betlehemi jászolbölcsőben fekszik. A kisgyermek szépsége megindította a mennyei sereget, a bölcseket, a pásztorokat, hogy hódoljanak előtte. Az benne a legcsodálatosabb, hogy leszállt a mennyei trónról a földi jászolbölcsőbe. Később elragadóan szép az a gyermek, aki a jeruzsálemi templomban meglepő kérdéseivel zavarba hozta az írástudókat és a bölcseket. És noha tudja, hogy neki az Ő Atyjának a dolgaival kell foglalatoskodnia, mégis engedelmeskedik a szüleinek, és hazamegy velük.

28

Azután szép az a Jézus-arc, amelyet a názáreti zsinagógában láthatunk, amikor előveszi a könyvtekercset, és olvasni kezdi, ami írva van felőle. Akkor a nyomorultak szíve feldobog, a száraz arcokon aláfut a könny, a bűnösöknek a kegyelem ideje hirdettetik, mert úgy szól, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Odalép a megtört szívűek, a foglyok elé, hogy hirdesse az Úr kedves esztendejét. Amikor tombol körülötte a démonok hada, hogy idő előtt kijelentsék Őt ellenségeinek – lehetetlenné téve a váltságmunkát –, milyen méltósággal parancsol a gonosz szellemeknek, hogy Őt ki ne jelentsék. Hatalma volt megkötözni a légiót, és egyetlen szavával kiűzte a megszállt emberből a démonokat. És nézzük Jézust, amikor ott van a tenger megvadult hullámai között, és a kipróbált halászok kétségbeesve kiáltanak megmentésért, Ő pedig nyugodtan alszik. Milyen szép kép a vész és vihar között nyugodtan pihenő Király, aki parancsol a tenger megvadult hullámainak! Egyszerre szinte csobbanás sem hallatszik többé, elmúlik a félelem és a rettegés. Az uraknak Ura, a királyoknak Királya szólt, parancsolt, és meglett. Állítsunk ezzel szembe egy másik képet. Egy asszonyt házasságtörésen kaptak, és a törvény szerint meg kell halnia. Jézus elé viszik, és vadul villogó szemek várják a válaszát. Ha elítéli őt, milyen a szeretete? Ha felemeli őt, akkor megtöri a törvényt. Mit tesz Jézus? Lehajol, és ír a porba. Majd felemelkedik, nyugodtan végignéz rajtuk, és így szól: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (Jn 8,7). Azután újra ír… Pisszenni sem mer senki. Riadtan elosonnak, mert mindegyik találva érzi magát. Milyen ellentét van a két kép között! Jézus, aki parancsol a tenger hullámainak, és Jézus, aki gyöngéden lehajol az elítélt lélekhez, és megbocsát neki. De lássuk meg újra azt a Jézust, akit elönt a harag, és kötélből font ostorral megy végig a templomon, hogy a kereskedőket és a pénzvál-tókat kizavarja. Ki merné a kezéből kicsavarni a kötelet? Zeng bele az egész pitvar, amint felkiált: „…ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2,16) Riadtan menekül mindenki, nem állhatnak meg ítélete előtt, mert az Atya házához való féltő szeretet emészti. Vetés és Aratás

Most újra egy másik kép. Jézus már tudta, hogy átmegy ebből a világból az Atyához, Iskáriótes Júdás pedig már készült az árulásra. Ekkor az Úr Jézus körülkötötte a derekát, lehajolt, és elkezdte mosni a tanítványok lábát, amelyeket az út pora beszennyezett. A tiltakozó Pétert szelíden helyreigazította: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” (Jn 13,8). És ez a lehajló szeretet legyőzte Pétert. Milyen csodálatos kép, ez a gyengéd, szeretettel alázatos Király! Most nézzünk Jeruzsálemre. Tanítványai örömmel mutogatják neki a várost. A templom aranydíszítése csillog a napfényben, csodálatosan szép. Jézust pedig rázza a zokogás. Nem tudja tovább rejtegetni a könnyeit, mert tudja, mi vár a városra, a népre.

Ez a könnyel áztatott arc, az én Megváltóm arca. Drága nekem, mert tudom, sokkal többet nézett könnyezve rám, mint ahányszor az én könnyeim hullottak Őérte. Az én Megváltóm arca mégis a Golgotán a legszebb. Pedig ott: „Nem volt neki szép alakja… Megvetett volt, és emberektől elhagyott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, …nem törődtünk vele. … Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. …hogy nekünk békességünk legyen… ” (Ézs 53,2-3.5). Testvérem, hajtsunk térdet a kereszten szenvedő Jézus előtt, nézzük az Ő szépségét, szemléljük az Ő dicsőségét, hangozzék szívünkben győzelmes kiáltása: „Elvégeztetett!” Sz. B. nyomán

A fénylő arc

tiszta fehérsége egyúttal összes tulajdonságának tökéletességére utal. Aki beletekint ebbe a tündöklő arcba, az Isten szeretetét és fényét látja, az Atyát látja. „Aki engem lát, az látja az Atyát” (Jn 14,9). A 2Kor 4,6-ban világos utalás van Máté evangéliuma 17. fejezetének jelenetére. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” Az Ő arcán megpillantjuk Isten teljes dicsőségét. A világ ezt a tündöklést csak az Ezeréves Birodalomban fogja megcsodálni és felismerni. De mi ezt már ma megtehetjük. Ez az emberek számára észrevétlen jelenet a hegyen azonban minket, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, már ma csodálatra indíthat. Mert az Ő arcán Isten tökéletes szeretetét csodáljuk, aki gyermekeket keres atyai szíve számára, és Isten ragyogó világosságát, amely egyszer az egész világot be fogja sugározni tündöklésével. Amikor a Nap elsötétült, mert a világ Megváltója magára vette a bűneinket, és Isten bűnné tette Őt értünk (2Kor 5,21), akkor felragyogott Isten dicsőségének megmentő világossága Krisztus arcán egyszeri és fenséges módon. A világ nem látta ezt, de Isten értékelte és elfogadta az áldozatot. Ránk, hívőkre mély benyomást tett, megragadott, és alázattal meghajlunk előtte. M. Seibel

„…arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény” (Mt 17,2). A Nap a legnagyobb dicsőségnek és hatalomnak a képe. Ez a jelenet a „megdicsőülés hegyén” ízelítőt ad abból a dicsőségből, amit Ő, mint nagy Király kap majd, amely az Ezeréves Birodalomban következik erre a Földre. Akkor kezdi meg uralkodását az Emberfia, Jézus Krisztus. Az a kifejezés, hogy arca fénylett, mint a Nap, csak Máténál használatos, mert ebben az evangéliumban úgy látjuk Őt, mint a megígért Királyt. Márk az Ő ruhájára irányítja a figyelmünket, ami a szolgálatáról tanúskodik (Mk 9,3). Lukács azt mondja, hogy arckifejezése elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött (Lk 9,29). Így áll előttünk az evangéliumokban Jézus Krisztus egész személyének dicsősége. Máté az arc hangsúlyozása által egy jövőbeli időre utal, mert Krisztussal az az áldott nap jön el, amelyen véget ér az éjszaka. Isten az, aki Őbenne nyilvánvalóvá lesz, mert Isten világosság. De arcának fénye nemcsak az Ő jövőbeli messiási dicsőségét hangsúlyozza, hanem egyúttal saját dicsőségét is Istenként, mert a Nap túl fényes ahhoz, hogy belenézhetnénk. Nemde Krisztus Isten dicsőségének a kisugárzása? (Zsid 1,3) Ruhájának

2012. évi 1. szám

29

Születésnap „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) Ó, ma van a születésnapom! Ne kérdezd, hányadik… Nem is gondolok arra, mennyi gyertyát gyújtsunk megemlékezésül. De nem volt ez mindig így. Valamikor nagyon szerettem ünnepelni. Vártam a születésnapokat, mert feljogosítottak arra, hogy középiskolás legyek, hogy jogosítványt szerezzek, hogy hivatalosan felnőtté váljak! Akkor egy 35 éves ember öregnek tűnt számomra. De nézzünk szembe a tényekkel! Az idő halad. Ha a tükörbe nézünk, kezdjük érezni ennek a haladásnak a nyomait! Az igazi figyelmeztetést az jelenti, amikor felajánlják, hogy lépjünk be a nyugdíjasok egyesületébe, és hogy jogosultak vagyunk az időskori kedvezményekre. Én, bevallom, a mai napig visszautasítottam az öregek klubját és az engedmények kérését! De végül is megértettem, hogy vannak fontos jelzések az életünkben. A jelzések segítségével felmérhetjük helyünket az életben, és megállapíthatjuk annak az igazi fontosságát, amire időnket és figyelmünket szenteljük. Amikor a 35 éves kor öregedő szele megcsapott, úgy éreztem magam, mint az a gyermek, akinek volt 5 dollárja, amelynek a felét elköltötte, és azon töprengett, hogy csak 2,50 dollárja maradt. Azt latolgattam, hogy ha az életemnek csak a fele maradt hátra, azt bölcsen, még termékenyebb módon szeretném eltölteni. Azt akartam, hogy sajnálkozásaim a lehető legkisebbek, áldozataim pedig a legnagyobbak legyenek. A feleségem és gyermekeim fontosabbá váltak számomra. Jól megfigyeltem, hogyan használtam, és hol költöttem el a pénzem, mivel töltöttem el az időmet stb. És Krisztus ügye számomra elsőbbséget kapott. Ha az Úr Jézus munkájára gondolunk, emlékeznünk kell végső célunkra, amelyhez napról napra közeledünk. Az egyetlen bölcs dolog, hogy csak az igazán értékes dolgokra emlékezzünk, amit itt tehettünk az örökkévalóságért.

30

Ha időnket, adottságainkat, erőnket és vagyonunkat az Úr Jézus érdekében használjuk ezen a Földön, jutalomban részesülünk a mennyben. Gondoljunk arra, mit éreznénk, ha az Úr Jézus előtt állva felismernénk, hogy földi életünkből csak fával és szalmával rendelkezünk (1Kor 3,10-15). Ha nem hagyjuk, hogy az élet jelzései erre emlékeztessenek bennünket, hibát követhetünk el, mert időnket és energiánkat feneketlen vödörbe öntjük. Hála legyen Istennek a születésnapokért! Ezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy rövid az élet, és közel az örökkévalóság. Ha születésnapjainkon komolyan számadást készítünk, akkor – hálát adva Urunk kegyelméért – életünk legtöbb napja az üres vödörnél többet fog érni. J. S.

Itt minden mulandó Mulandó ez a Föld, ruha is, mit felölt: tarka és hófehér, tavasz, nyár, ősz s a tél. Az idő meg nem áll, Föld fölött tovaszáll, amerre néz a szem, elmúlás mindenen. Mégis, az emberek, egyre csak gyűjtenek mulandó javakat, ezüstöt, aranyat. Koldusok mért vagyunk? Mert mindent itt hagyunk! Látható világot, hazát és családot. Király a koronát, herceg a palotát, kincsünk mind megavul, testünk a sírba hull. Egy van, mi megmarad, üdvünk: mit Isten ad! Szebb, drágább nincs nekünk, köszönjük, Istenünk!

Pecznyík Pál

Vetés és Aratás

Dr. Martin Steinbach

A depressziót korunk betegségének is szokás

Időskori depresszió nevezni. Többféle formája, súlyossága van, és

majdnem mindenki találkozott már vele a környezetében. A keresztyén embereket sem kíméli meg ez a betegség. Ez a kis könyv világos, rövid fejezeteivel jó és szakszerű eligazítást nyújt ebben a gyakori problémában.

50 oldal (Méret: A5)

Ungár Aladár Ez a gyűjtemény – eddig megjelent könyveivel együtt – újabb átfogó képet ad arról, hogy Ungár testvér mennyire szerette Isten Igéjét, és milyen mélységekbe és magasságokba vitte hallgatóit, amikor azt hirdette. Nem véletlen a könyv címe sem, mivel mindig Krisztus mérhetetlen gazdagságáról szólt. Az volt a kívánsága, hogy Krisztus beszédét hallgassuk, és éljük is meg!

Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon Ungár Aladár igehirdetései 368 oldal (Méret: A5)

Isten hozott, kicsikém!

Első gyermekbibliám 4x3x32 oldal (Méret: B5)

D. Gooding + J. Lennox : Biblia és etikai nevelés Bettina Kettschau: Az amerikai katona kincse Bernard Ruffin: Fanny Crosby, a vak énekszövegszerző élete Gerhard Naujokat: Szemben az árral Grant Steidl: Konfliktus! Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Vetés és Aratás

Evangéliumi folyóirat 46 – 49. évfolyamok

Curcubet Gabriella: A Nádas utca fényei Alexander vom Stein: Creatio - Bibliai teremtéstan H. A. Ironside: A négyszáz csöndes év Kovács Géza: Zsidóság és keresztyénség H. L. Taylor: Kis Zarándok vándorútja David W. Gooding + John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért II.

A Kiadó teljes könyvlistáját (Evangéliumi Kiadó címén) kérésre, ingyen megküldjük. A 18. oldal rejtvényének megfejetései: 1. BIBLIA, 2. IMÁDSÁGBAN, 3. AJÁNDÉKOT, 4. SZERET, 5. MEGVÁLTÓ, 6. BŰNEINKET, 7. SOHA, 8. GYERMEKÉVÉ

31

Szerkesztõség, Eger [email protected] www.vetesesaratas.hu

e

Ezt a folyóiratot, Isten kegyelméből, 60.000 példányban, évente háromszor adjuk ki, és kb. 40 országba juttatjuk el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, kérjük, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, a szolgálatunkért és a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekkben is elküldheti.

Sas István Szevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168 E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-Europa Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

[email protected]

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit; Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart USÁ-ban és Kanadában élő kedves Olvasóinknak felhívjuk figyelmét képviseletünk új címére. Adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible) ha azt a következő címre – akár csekkben is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457 Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01 ˆ

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

Tel.: 00-385-31-733-814

Mr. Alexander Veres 7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457 E-mail: [email protected]