Evangéliumi folyóirat

Evangéliumi folyóirat

„...minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.”

2010/1

(Filippi 2,11)

48. évfolyam 1. szám

Valósággal szabadok! (János 8,36)

Ha bilincsként nem kényszerül elmédre bűnös gondolat, szennyes, fertőzött képzelet, – akkor vagy igazán szabad! Ha nem kötözik nyelvedet csúf, bántó, illetlen szavak, s hazudni nem vagy kénytelen, – akkor vagy igazán szabad! Ha öklöd nem sújt gonoszul, nem rántja görcsbe markodat zsugori önzés, – adni tudsz, – akkor vagy igazán szabad! Ha kísértés lejtőire ingatag lábad nem szalad, s jár béke, hűség útjain, – akkor vagy igazán szabad! Ha rontó, vesztő szenvedély forgószélként el nem ragad, mert van erősebb Őriződ, – akkor vagy igazán szabad! Ha éjsötét tömlöcbe már gyűlölet, gyilkos indulat be nem falazza szívedet, – akkor vagy igazán szabad! Halálfélelem rabjaként figyelsz sötétlő árnyakat… Húsvéti fény, ha rád ragyog, – akkor vagy igazán szabad! Jaj, rabbá tesznek bűneink mindnyájunkat a Nap alatt… Kit Isten Fia szabadít: az lesz valósággal szabad! Siklós József



A tartalomból tartalomból Ez pedig az örök élet ....................................... 4 Én tehát úgy futok ............................................ 6 Ki a keresztyén? ................................................ 8 A boldog fa . ........................................................ 9 A missziós lelkületű Isten (1.).................... 10 Bibliai személyek: Arimátiai József........... 11 Bizonyságtétel: Kiválasztás, elhivatás ..... 12 Rongybabák . ................................................... 13 Felelősség és kegyelem . .............................. 14 A széles és a keskeny út (2.)........................ 18 A szemek pillantása . ..................................... 20 A férjemmel való kapcsolatom................... 22 Isten terve (4.) ........................................... ... 24 Öröm az Úrban . ............................................. 25 Isten titka ......................................................... 26 A bölcs három szitája . .................................. 28

Vetés és Aratás

2010/1 (48. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőségi postacím: H-3300 Eger, Egészségház u. 23. (A Pf. 648. december 31-én megszűnik.) Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Olvasó! Kedves Akik Isten gyermekei, az új esztendőben is Őt képviselik a Földön. Kiváltságunk és felelősségünk tehát, hogy Jézus Krisztus követségében járjunk embertársaink között. Visszatekintve az elmúlt évekre, azt látjuk, hogy az emberiség sokirányú fejlődésével együtt átfogó romlás is tapasztalható. Elsősorban nem a gazdasági hanyatlásra kell gondolnunk, hiszen a történelem folyamán és országonként is hol fellendülések, hol gazdasági csődök követték egymást. Napjainkban az erkölcsi hanyatlást is legalább ennyire hangsúlyozzuk, mert ez az alapja a többi területnek. A Biblia közel kétezer éve figyelmeztet bennünket: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, ... szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, … akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent” (2Tim 3,1-5). Akkor hogyan járhatunk Jézus Krisztus hű­ séges követőiként? Ahogy Isten Igéje kijelenti: „…feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil 2,15). És mint ilyenek, hű tanúként egy csodálatos célra tekintünk. Mert minden elmúlt esztendő közelebb visz egy nagy eseményhez, az Úr Jézus eljöveteléhez. Ő pedig azt akarja, hogy amikor jön, munkában találjon bennünket. Feladatukat a folyóirat kiadójának és szer­ kesztőségének a munkatársai is szeretnék Isten segítségével az Ő dicsőségére és az Olvasók örö­ mére, épülésére végezni mindaddig, amíg Urunk vissza nem hív a munkából, vagy magához nem szólít bennünket! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg munkatársunkról, dr. Lehotay-Kéry Jánosról (1923–2009), akit Urunk az elmúlt év végén hazahívott. Testvérünk odaadóan végezte szer­ kesztőségi megbízatását, és feladatát elvégezve, a Király hű szolgájaként hazatérhetett.

Húsvét előtt… Húsvét előtt… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! Húsvét után… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyeket, akik még mindig húsvét előtt élnek.

Túrmezei Erzsébet

Grafika: Kun Éva

2010. évi 1. szám



Ez pedig az örök élet Megbocsátás a bűnök megvallása által (1János 1,6-9)

„Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” A megvallásról A bűnök megvallása a valódiságról tanús­ kodik. Hiszen így kezdődött a mi utunk, mint hívőké: megvallottuk bűneinket Isten előtt, és Ő kegyelméből megbocsátott nekünk. Erre a kérdésre még egyszer visszatérünk. Vegyük figyelembe itt is az apostol kifeje­ zésmódját. Nem azt mondja: „Ha azt mondjuk, hogy bűneink vannak...” (ez mintegy tükör­képe lenne ennek a kijelentésnek: „Ha azt mondjuk, hogy nincsenek bűneink”), hanem egy mélyebb és erősebb megállapítást tesz: „Ha megvalljuk bűneinket...” A meg­vallás a bűnökre vonatkozik egyenként, és az el­sősorban nem emberek, hanem Isten előtt tör­ténik. A bűnök ilyen megvallása mindig a va­lódiság és őszinteség bizonyítéka. Magába foglalja a megbocsátás keresését is. Ez nagyon fontos, mert a vallástétel az Isten iránti bizalomról is tanúsko­dik. S még valami: Ha megvalljuk bű­neinket, azt is megmutatjuk általa,



hogy sem azok cso­portjához nem tartozunk, akik „nem cselekszik az igazságot” (6. v.), sem azokhoz, akikben „nincs meg az igazság” (8. v.). A levél írója a megvallásnál újra a jelen időt használja, azaz nem azt mondja, mikor, hol és hogyan történik a megvallás. Sokkal inkább egy alapelvet állít fel, amely minden időben ér­vényes: a bűnök megvallását a megbocsátás követi. Ezt az elvont megállapítást természete­sen a gyakorlatra kell alkalmaznunk. A mi utunk, mint hívőknek, bűneinknek Isten előtt való megvallásával kezdődött. Úgy látszik, hogy itt az alkalmazásban a bűnösnek ez az első jövetele Istenhez, és ezzel az alap­vető szemléletmód áll az előtérben, nem az az eset, hogy mi, mint hívők vétkezünk, és aztán meg­valljuk azt. Részleteiben három gondolat­ról van szó, melyek ehhez a vég­kö­vet­keztetés­hez vezetnek. Az egyik szerint, először a 2. fe­jezet 1. versében van szó a mi vétkünk esetéről. Másodszor pedig itt a bűnök teljes meg­bocsátásáról van szó, és arról, hogy Isten megtisztít minket min­den vétkünktől. A 7. vers azonban meg­mutatta, hogy Jézus Krisztus vére az, amely min­den vét­künktől megtisztít. Ez tehát a vérnek a kérdése, nem a vízé. Ahogyan előbb már meg­világítottuk, a vér csak egyszer kerül al­kalmazásra, – éppen a mi utunk kezdetén. Harmadszor tegyük még hozzá, hogy ebben a versben az Isten, de nem mint az Atya előtti megval­lásról van szó. Az egész fejezetben Is­tennel van dolgunk, aki a világosság. Jellemző módon, csak a 2. fejezet elején kerül előtérbe az Atya, ahol a mi vétke­inkről, mint Isten gyermekeiéről van szó (1. v.). Ha tehát egy ember a sötétségből az Isten világosságába lép, abban felismeri a maga el­veszett állapotát. Túl nyilvánvalóak ott a bű­nök, mint hogy el lehetne rejteni azokat. Mi­lyen végtelenül nagy lehetőség akkor az, hogy az ember odajö­het az egyetlen menedékhelyhez, amely létezik, magához Istenhez! Ha odamenekül, és bűneit, amennyire annak tudatában van, határozottan Isten előtt vallja meg, néven nevezve azokat, ak­kor Isten válasza valójában csodálatos. Vetés és Aratás

Hűséges és igazságos „…hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (9b v.). Amikor Isten a bűneink megvallása után megbocsátja a bűneinket, és megtisztít minden tisztátalanságtól, akkor nemcsak azért teszi, mert Ő irgalmas, hanem azért is, mert Ő „hű és igaz”. Ez a nagyszerű kijelentés meg tud őrizni minket üdvbizonyosságunk minden megren­dülésétől. A hűség Isten ígéreteire vonatkozik: Isten hű az Ő adott szavához. Ez kerül az első helyre. De Isten ezenkívül még igaz is, s ennek vala­milyen bírói (jogi) jelentése van. Amikor Isten, a bíró, az Ő ígéreteinek megfelelően felment a bűne­ink alól, akkor Ő igaz is, és az is marad. János már megemlítette az Ő Fiának, Jézusnak a vérét (7. v.), s ez a vér az alapja annak, hogy Isten így járhat el. Az Ő igazságának töké­le­te­sen megfelelően cselekedett és tett eleget. Bű­neink bocsánata nem a részrehajlás, ahogyan azt néha bemutatják, vagy mert Isten bizonyos kedven­ceknek kedvez. Nem, Isten csakis Krisz­tusnak, az Ő Fiának a véréért igaz olyannyira, hogy meg­bocsátja azok bűneit, akik megvallják azt, mint ahogyan el­ítéli azokat, akik nem vallják meg bűneiket, és megvetik Krisztus vérét. Gyakran tesznek szemrehányást az igaz­ ságtalanság miatt, amikor Isten egyes vétke­se­ket elítél, má­sokat pedig felment. De Jézusnak, az Ő Fiának vére megbüntet minden hazug­sá­got. Ha majd egyszer ott fognak állni az isteni Bíró előtt, ne­kik is és az egész világ­min­den­ségnek is el kell ismernie, hogy az Ő csele­ke­detei töké­ letesen igazak, érintsenek azok hívő­ket, vagy hitetlene­ket. A Szent Szellem ihletése alatt írja az apos­ tol e szavakat, mert meg akarja erősíteni Is­ten gyermekeit, és védelmébe akarja venni őket a ha­zugságoktól és hamis feltételezésektől, ame­ lyek kigúnyolják Krisztus vérét. János apostol az érvelésében nagyon közel van Pál apos­tol fo­ galmazásához a Róma 3-ban. Mindazo­náltal Pál még merészebb, és azt mondja, hogy Isten igaz, amikor igazzá teszi az embert (26. v.). Já­nos csak megbocsátásról beszél, de minden ­esetben Isten az, akitől ez a nagyszerű ál­dás árad.

Pünkösd Néha zúgó szelekbe öltözik, de néha könnyű, hófehér madár. Alázatos, csendes, kicsiny legyen, aki pünkösdre vár. Lehet, csak halkan rezdül meg a lég, szelíd szavak suhannak rajta át. Boldog, ki a galambszárnyak alatt megalázza magát. Az erőt érez, erőt, diadalt, míg aki zúgó, sebes szélre vár, meg se sejti, hogy ott járt, elsuhant a hófehér madár. Túrmezei Erzsébet

Christian Briem 2010. évi 1. szám



Grafika: Kun Éva

”Én tehát úgy futok...” Szentírás gyakran szól hozzánk képes be­szédekkel, amikor szellemi dolgokat akar kö­zölni. Így szól akkor is, amikor a hívő ember földi útjáról beszél. Pál apostol több ízben is versenyfutáshoz hasonlítja ezt az utat. Az 1Korintus 9,24-27-ben pl. futásról és harcról beszél, versenypályáról (stadionról) és végül „elher­vadó koszorú”-ról, amelyet a győztes az akko­riban tartott sportversenyeken kapott. De az a díj mulandó volt, mert babérlevelekből fonták. Ezzel szemben ez a díj – mondja az apostol –, amelyet a hívő ember földi pályafutásának a végén kap, múlhatatlan. Ez minket is arra bátorít, hogy hitünk versenypályáját kitartás­sal fussuk végig. Rendkívül tanulságos ebben az összefüg­ gésben a Zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 13. verse. Megmu­tat­ja, milyen ennek a futásnak a jellege, és milyen feltételek szüksé­gesek hozzá. Más szöveg­ré­szekkel is egybe­vetve foglalkozzunk most en­nek a pályafutás­nak a céljával, és lendítő ere­jével.

A

A futás előfeltétele Hogy az ember jól fussa meg a hitnek a versenypályáját, annak fontos előfeltétele az, hogy „tegyük le…” a bűneinket és a terheinket. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a bűnök hátrál­tatnak a futásban. Ezzel kapcsolatban gondol­junk arra a két tanítványra, akik az Úr Jézus sírjához futottak az Úr feltámadásának napján. „Együtt futott a kettő”, Péter, és az a tanítvány, akit Jézus szeret (Jn 20,4). Ez utóbbi gyor­sabban futott, mint Péter, aki azon az éjszakán, amikor Jézust elárulták, elbukott. Ennek súlyos terhe nyomta a lelkét, és aka­dályozta a futásában. Milyen jó, hogy később az Úr levette róla ezt a terhet, úgyhogy Péter is­mét tudott „futni”! De mi van a terhekkel? Ezek ugyanis nem bűnök. Nem is Isten által adott kötelességek és feladatok. Mert ezeket nagy odaadással és hű­ séggel kívánjuk teljesíteni, még ha sajnos oly­kor tehernek is tekintjük őket. Nem: tehernek tekintjük mindazt, amit mi magunk rakunk ma­gunkra, mint fölösleges nehezéket. Sok minden van, amivel foglalkozhatunk, és ami önmagá­ban nem bűnös



dolog, mint pl. a zene, vagy a természetjárás, stb. Ha azonban ezek rend­kívüli módon igénybe vesznek bennünket, ak­kor teherré válhatnak, és az ilyen terhet már csak egy kis lépés választja el a bűntől. Nos ezt kell „letenni”. Mint ahogy a stadionban a futó nem vesz fel hátizsákot, mielőtt elindul a ver­senyen, úgy kell nekünk is mindazt letennünk, ami a futásunkat megnehezíti.

Harc a hit útján A Zsidókhoz írt levél szerzőjének kivált­képpen való szándéka az volt, hogy a hívőket bátorítsa a hit útján. Felszólította őket, hogy te­gyék le a terhüket, hogy futni tudjanak. De azt is jól tudta, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet csak úgy egyszerűen letenni. El kellett tűrniük a szégyent, a szorongattatást, sőt fogsá­got is. És ehhez bizony az kellett, hogy tudja­nak harcolni. Ezt a harcot itt a bűn elleni harc­nak nevezik. Csakhogy itt olyan bűnről van szó, amely kívülről jön. Arról, amellyel a világ a gonosztól felindítva a hívők ellen vétkezik. Talán nekünk nem kell olyan súlyos támadásokat elszenvednünk, mint a Zsidók­hoz írt levél címzettjeinek, de hűségünk mérté­kéhez képest szembe kell néznünk a világ el­lenállásával, gúnyolódásával és elutasító ma­ga­tartásával. Az ilyen dolgokból keletkező szen­vedést a bölcs és minket szerető Isten az­után felhasználja arra, hogy hitünket próbára tegye, és neveljen bennünket. Mert ha kétel­kedni kez­dünk Isten szeretetében, akkor minket is az a veszély fenyeget, hogy elfá­ ra­dunk és el­csügge­dünk. A bűn ellen való küzdelmükben „még nem álltak ellen egészen a vérig”. Még nem kellett mártírhalált halniuk. Ebben is az Úr Jézus az igaz példakép. Ő ellenállt egészen a vérig (Zsid 12,4). Útjának végén „a pogányok keze által felszegezték és megölték” (Csel 2,23). De utána győzelmesen feltámadt, és Isten jobbjára ült. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében a hit hőseinek felsorolása nyilván avégett történt, hogy a zsidókat – és min­ket is – bátorítson. De az Úr Jézus messzire kimagaslik a hit útján járók közül, nemcsak tö­kéletességével, amellyel ezt az utat járta, ha­nem azzal is, ahogyan végső célját, a dicsősé­get elérte. Vetés és Aratás

A futás célja Ahogyan már emlékeztettünk rá, az Úr Jé­ zus „a hitnek kiteljesítője”. Egyedül róla lehet elmondani, hogy pályáját mindvégig tökélete­sen futotta be. Nekünk még hátra van, hogy mindvégig kitartsunk, szemünket le nem véve a célról. „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhí­vásának a Krisztus Jé­zusban adott ju­talmáért” (Fil 3,13-14). A futó soha nem te­kint hátra, különben szem elől tévesztené a célt. Isten elhívásának versenydíja maga a megdicsőült Krisztus. A Zsidók 12,1 a keresz­tyének pálya­ futását olyan úthoz hasonlítja, ahol a futót „a tanú­ bi­zony­ságok fellege” veszi körül, az ószö­vetségi hívők bi­zony­ság­tevői. De mint az alagútban a végén látni a fényt, amely egyre jobban világít, minél kö­zelebb jut valaki a kijá­rathoz. Célunk, hogy Krisztusnál legyünk a di­csőségben, és ott majd teljességre jut az életünk. Milyen dicsőséges is ez a cél! Bátorításunkra szolgál tehát, ha felnézünk Jézusra, akit a Földön egykor megaláztak, és megerősítésünkre szolgál, ha felnézünk Krisztusra, a most már mennyben levő, Isten jobbján ülő, megdicsőült Emberfiára.

A futás - szívügy Befejezésül szeretnék még egy ószövetségi kép alapján emlékeztetni valamire, ami döntő ösztönzést adhat futásunkhoz. Dávid király nagy szorultságban volt (lásd 2Sám 18,19-33). Fia, Absolon fellázadt ellene, és magához ragadta a királyi hatalmat. Dávidnak menekülnie kellett, Isten azonban védelmére kelt, és győzelemre segí­tette a lázadók ellen. Ki legyen az, aki meg­ mondja a királynak a győzelmet? Mert ezzel kapcsolatban azt is el kellett mondania, hogy a fia, Absolon meghalt. Ketten jöhettek szóba, mint hírvivők. Az egyik egy etióp ember volt (21. v.), a másik Ahimaac, akinek a király a „jó ember” jelzőt adta (27. v.). Ahimaac felajánlotta, hogy elviszi a hírt; a se­reg vezére, Joáb azonban nem őt bízta meg, hanem az etiópot. Ahimaac azonban nem hagyta eltántorítani magát, és ezt mondta: „Bármi tör­ténjék is, elfutok.” Így azután mind a ketten futottak. De futásuk közt látunk némi

2010. évi 1. szám

különb­séget. Az etióp Joáb parancsára futott, és megbí­zatást teljesített – Ahimaac viszont szíve sza­vának és a király iránti szeretetének enge­dett. Az etióp meghajolt Joáb előtt – Ahimaac azon­ban a király előtt borult le, amikor hozzá érke­zett, mégpedig úgy, hogy arca a földet érintette (28. v.). És még egy: Ahimaac volt a gyorsabb! Noha később indult, beérte az etiópot, sőt előbb érkezett meg a királyhoz. Szíve Dávidért dobo­gott, és ez meggyorsította a lépteit. Azt olvassuk a Példabeszédek Könyve 4,2327-ben: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet… Szemed előre tekintsen és egyenesen magad elé nézz… Ügyelj, hogy merre tart a lábad… Ne térj le se jobbra, se balra.” Nyomaszt valamelyik bűnöd? Valld meg Is­ tennek, hiszen Atyád Ő! Nyomaszt valamilyen teher futásod közben? Tedd le azt! Érzed, hogy gyenge vagy, nincs bátorságod és erőd a futás­hoz? Nos, imádkozzál úgy, ahogyan a meny­asszony imádkozott az Énekek Éneké­ben: „Vigyél engem magaddal, fussunk…” (1,4) Történjék bármi – mi tovább futunk, amíg el nem érjük a célunkat, életünk teljes­ségét. Majd ott, a dicsőségben jobban megért­jük, hogy az Úr Jézus hitünk elkezdője és ki­teljesítője. W. R.

Van Út… Ledőlt a szeretet hídja, hiányzik hitünk szárnya, és úszni reménytelen. Keresés, vándorlás után, ábrándozó vágyunk nyomán hova jutunk? Csak topogunk. Hideg a sötét, kietlen, vagy csábos veszély a jelen. De van egy Út, az egyetlen. A Megváltó: ajtó – élet, V e l e hazaérek! Méry Katalin



Ki a keresztyén? „A tanítványokat pedig Antiókhiában ne­ vezték először keresztyéneknek.” (Csel 11,26)

?

Kapcsolat van a keresztyén emberek és Jé­zus Krisztus között. A keresztyéneket Őróla nevezték el. De mi ez a kapcsolat? Az Úr Jézus meghalt a kereszten, három nap múlva feltámadt, és negyven nappal ké­sőbb felment a mennybe. Itt maradtak a tanít­ványai, akik vele éltek, és hittek benne. Amikor már nem volt velük, akkor is hittek Krisztus­ban, és hűségesek maradtak hozzá. Az emberek látták ezt, és ezért elnevezték őket Krisztus-követőknek. A keresztyén jellemzője tehát az, hogy hisz Krisztusban, bár testileg most nem látja. De mit tartalmaz ez a hit? Hiszem, amit a Biblia mond Jézus Krisztus személyéről. Ő Isten Fia, és ugyanak­kor bűn­telen ember. Ha ezt hiszem, akkor fel­ismerem Isten hatalmát, és igényét az éle­temre. Amit mond, az igaz, és teljes mértékben kötelező rám nézve. Ezenkívül hiszek abban a váltságban, amelyet Jézus Krisztus a kereszten végzett el. Ezzel elismerem, hogy Isten előtt bűnös vagyok, és megváltásra van szükségem. Ismerem a me­nekvés útját, és végig is mentem rajta: beis­mertem a bűneimet, és elfogadtam, hogy Meg­váltóm helyettem bűnhődött és halt meg. „Mert minden, ami Istentől született, le­győ­zi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1Jn 5,4). Tehát sem a keresztség, sem vala­milyen egyházhoz való tartozás nem tesz igaz keresztyénné, hanem csak a hiten alapuló sze­ mélyes kapcsolat az ember Jézus Krisztussal. Ez a személyes kapcsolat pedig követést, vagyis közösséget jelent elsősorban Ővele, és azután keresztyén testvéreinkkel is. A testvéri közösség gyakorlása a keresztyének elenged­hetetlen jellemzője. „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közös­ségünk pedig közösség az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1Jn 1,3).



Keresztyén vagy? „Agrippa így szólt Pálhoz: »Majdnem ráve­ szel engem is, hogy keresztyénné legyek!«” (Csel 26,28)

Az előbbiekben rámutattunk, hogy mit ért a Biblia keresztyénségen: hiten alapuló szemé­lyes kapcsolatot Jézus Krisztussal. Most sze­retnénk egyenesen megkérdezni: „Valóban ke­resztyén vagy a szónak ebben az értelmében?” Érdemes ezen elgondolkodni, mert ez menny vagy pokol, élet vagy halál, menekvés vagy ítélet kérdése. Ha a kérdésre igennel tudsz válaszolni, örülök, hogy az Úr Jézust személyes Megvál­ tódként ismered. Szabad hinned: „Aki hisz a Fi­úban, annak örök élete van.” „Akik pedig be­ fogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisz­nek az Ő nevében.” „Jézus ekkor ezt mondta neki: »Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él«” (Jn 3,36; 1,12; 11,25). De ha nemmel kell válaszolnod erre a kérdésre, akkor sürgetve kérünk, fogadd be az Úr Jézust! Hogyan lehetséges ez? Jöjj Jézus Krisztushoz, és ismerd el, hogy szükséged van Őrá, hogy megmentsen az eljövendő ítélettől. Hogy Isten előtt bűnös vagy, az valóság, amire megoldást kell találnod. Ezt a megoldást az Úr Jézus kínálja fel neked. Ő egykor azért halt meg a kereszten, hogy megszabadíthasson a bűne­idtől. Valld meg neki a bűneidet, és higgy megváltó áldozatában! Így még ma boldog keresztyén lehetsz. W. Huber

„A keresztyén élet látszólagos ellentmondás: erő a gyengeségben, öröm a fájdalmak között, diadalmas hit, amikor egyidejűleg ott van a kétség is.”

W. Nee

Vetés és Aratás

Amikor a fiú kicsi volt, könnyedén fel­mászott a fára, megette a gyümölcseit, és gond­talanul aludt az árnyékában. A fa szerette ezeket az éveket, és boldog volt... Aztán, ahogy a fiú nőtt, egyre kevesebb időt töltött a fával. „Gyere, játsszunk!” – mondta a fa, de a fiatalembert már csak a pénz érdekelte. „Akkor vedd el az összes gyümölcsömet, és add el!” – ajánlotta fel a fa. A fiatalember így tett, és a fa boldog volt... Hosszú idő telt el, a fiatalember felnőtt férfi lett, amikor újra eljött a fához. A fa mosolygott, ahogy megpillantotta. „Gyere, beszélgessünk!” – javasolta barát­ságosan. De a férfi már belefáradt a világ dolgaiba, teljesen el akart vonulni az em­be­rektől. „Vágj ki, és a törzsemből készíts ma­gadnak egy csónakot, azzal csendes vizekre evezhetsz!”– mondta készségesen a fa. A férfi így tett, és elutazott. A fa örült, hogy segíthetett. Bár gyö­kereivel erősebben kellett kapaszkodnia a földbe, boldog volt...

Újra sok évszak telt el, és a fa türelmesen várt. A férfi öregemberként tért vissza hozzá. Már nem volt kedve beszélgetni, már nem ér­dekelte a pénz, nem kereste az utazást. El­té­ kozolt élete végén visszatért az adakozó fához, mert annak a hűsége volt egyetlen vigasza. A fa megértő szeretettel fogadta a fáradt vándort, akivel együtt öregedett az évek során. „Nézd, van még egy egész jó csonkom. Csak ülj 2010. évi 1. szám

le rá, és pihenj!” – mondta. Az öregember leült a mohos törzsre, és szeméből néhány könnycsepp hullt a száraz avarra. A fa meg­értéssel hordozta a gyönge testet, és boldog volt... Az Úr Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek” (Jn 15,12-14).

Ch. Swindoll nyomán

„Helyek” Ki mit tud? 1. Mikor Sodoma és Gomora elpusztult, hová menekült Lót és családja? 2. Egyiptom melyik részén élt József családja? 3. Hol mondta Mózes a népnek: „Ne féljetek, álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket!” 4. Körútja során hová ment el Sámuel esztendőnként, hogy igazságot szolgáltasson Izráel népének? 5. Melyik országba kellett menekülnie Jézus családjának Heródes miatt? 6. Hol változtatta Jézus a vizet borrá? 7. Hol nem tett sok csodát Jézus az emberek hitetlensége miatt? 8. Melyik helyen történt, hogy a sírboltokból két megszállott jött Jézus elé? 9. Hol és mikor fogja a békesség Istene összezúzni a Sátánt? 10. Mi annak a városnak a neve, mely ördögök lakóhelyévé lett a Jelenések Könyvében? Megfejtések a 31. oldalon



A missziós lelkületű Isten (1.) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egy­ szülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).

A világ, amelyben élünk 100 évvel ezelőtt hetekre volt szükség, hogy hajóval Amerikát vagy a Távol-Kele­tet el­érjük. Ma repülővel ez már csak órák kér­dése. Túl a táv­közlésen és a telefonon, immár az internet kor­szakát éljük. Vilá­gunk kicsivé vált. Például a vi­ lág majdnem minden álla­mából ta­lálhatók embe­ rek Né­met­országban. Ez külön­böző kultúrákat és nyelvet jelent. Ezért erőre és türelemre van szük­ségünk. Mások a szo­kások és az érzületek, és olykor megkérdezzük: hamisak ezek, vagy csak mások? A 82 millió lakosú Németország 20%-a fo­ lyamatosan vándorol. Vannak emberek, akik kül­ földi útlevéllel rendelkeznek, de egyben német állampolgárok is. 1950 óta a felmenők között más nem­zetiségűek is találhatók. Leg­nagyobb migrá­ciós csoportnak számítanak a kb. 5 milliónyi oroszországi német visszatelepülők, és a kb. 2,5 milliót kitevő tö­rök származásúak.

A népeknek szükségük van az evangéli­umra

Vegyük példának a több mint 100 kis népet számláló Orosz Föderációt! Gondoljunk csak en­ nek a világ­nak a muzul­mán­jaira, akik az ed­dig el nem ért népek 40%-át jelentik. Több, mint 2000 nyelven szükséges még a saját anyanyelvre való biblia­fordítás ezen a világon. Meg­közelítőleg 6700 népnek nincs még ősla­ko­sok­ból álló gyüle­ke­zete. A világ népes­sé­gének 40%-a még nem hallotta az evan­gé­liumot számára érthető formában.

A nagy Isten a világ Teremtője Isten a teremtője ennek a világnak, és te­rem­tése sokszínű és fantasztikus. Gon­doljunk csak Észak-Amerika Grand Ca­nyon­jára, vagy az afri­kai Kili­man­dzsáró cso­da­vi­lágára! A vilá­got Isten szere­tet­tel és csodálatosan alkotta meg. „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, ke­zé­nek mun­ kájáról be­szél a menny” (Zsolt 19,2). Ehhez a teremtéshez tartozik az ember, Is­ten képére alkotva (1Móz 1,27). Rajta keresztül kell nyilvánvalóvá válnia Isten lényének a Föl­dön. Milyen nagy ki-

10

váltság! Az ember azonban fel­lázadt Isten ellen, ami­vel megzavarta a közösségét Istennel, illetve a környezetével (1Móz 3; Róm 5,12). Van hát még remény?

Isten missziós lelkületű Isten megígérte Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12,3). Izráelnek olyan népnek kellett lennie, amely Is­tent közvetíti (2Móz 19,6). A meghirdetett Mes­siás a világmissziót tartotta szem előtt. „A po­gányok világosságává teszlek” (Ézs 49,6). Jé­ zus Krisztus mondta: „Menjetek el tehát, te­gyetek tanítvá­nyok­ká minden népet” (Mt 28,19). A Bibliában a Je­lenések Könyvében Jé­zus Krisztus mindenkit hív: Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17) A Biblia első könyvétől az utolsóig a szerető Isten keresi az embert. Isten missziós lel­kületű: ez a mi esé­lyünk és megbízásunk. Isten elküldte a Fiát, hogy a vilá­got megmentse, mert szerette a világot. Az Ő Szelle­mét küldte el, hogy meg­vál­toztassa az emberek szívét. Ez a 21. szá­zadra is érvényes. Jézus Krisz­tus így bátorította a tanítvá­nyait: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20,21). Az emberek elveszett állapota miatt rendeli el Isten a missziót: megmentést az Ő szava által (Jn 5,24), megmentést a Fia által (Gal 4,4-5), megmentést az Ő Szelleme által (Jn 16,8-11). Világszerte 140 000 evangéliumi misszio­ná­ rius tevékenykedik más-más kultúrákban. Má­sok a saját környezetükben, mert minden ke­resztény az ő Istenének kül­döttje. Ők Jézus Krisztust mutatják be az embe­reknek, hirdetve a Biblia üzenetét, a Szent Szellem munkájában bízva. Isten küldi az Ő Igéjét „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvé­ nyem vilá­gossága” (Zsolt 119,105). Isten küldi az Ő Fiát „Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Gal 4,4). Isten küldi az Ő Szent Szellemét „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent­ Szellem, és tanúim lesztek” (Csel 1,8). (Folytatjuk.)

A misszió hála a Golgotáért!

Dieter Karstädter Vetés és Aratás

Bibliai személyek

Arimátiai József (Mt 27,57-60; Mk 15, 42-46; Lk 23,50-55; Jn 19,38-42) Arimátiai Józsefet mind a négy evangélium megemlíti, de csak egyszer jelenik meg, hogy elkérje az Úr Jézus testét, és utána rendelkezé­sére bocsássa a sírját. Nem olvasunk róla többször. Egy adott idő szülte a férfit, vagy inkább Isten tartotta készenlétben erre az egyedülálló szolgálatra. A neve jelzi, hogy Arimátiában lakhatott. Arimátia je­len­tése: kettős magaslat. Pontos helyét nem tud­juk, feltételezik, hogy „Rámátaim-Cófim”mal azonos, a Jeruzsálemtől mintegy 30km-nyire északnyugatra fekvő kis helységgel, Sámuel próféta szülőfalujával (lásd 1Sám 1,1.) József gazdag ember hírében állt. Noha tagja volt a Szanhedrinnek (Nagytanácsnak), nem értett egyet Jézus elítélésével, azon a végzetes összejövetelen. Erkölcsi értelemben jó és igaz ember volt, szel­lemileg pedig Izráellel együtt várta a mes­siási királyság beteljesülését. Úgy látta, hogy a ré­gen megígért királyság Jézussal elérkezett, és így tanítvány lett, de titokban, „a zsidók mi­att”. Az emberektől való félelem szellemi érte­lem­ben teljesen akadályozhat bennünket. Ezzel éles ellentétben, József bátran cseleke­ dett az Úr halálával kapcsolatban. Márk ezt hangsúlyozza is – József „bátran bement”, hogy elkérje Pilátustól Jézus testét. A tanítvá­nyok elrejtőztek rémületükben. A hűséges galileai nők megdöbbentek. Ekkor Jó­zsef előlépett az árnyékból, hogy megvallja elkötelezettségét (hitét) az elítélt és megfeszí­tett Jézus mellett. Mi hozta benne létre ezt a váratlan változást? Nem kétséges, hogy József nem akarta, hogy valakinek a teste temetetlenül a fán függjön

2010. évi 1. szám

napnyugtakor (5Móz 21,22-23). Azonban őt egy sokkal mélyebb ok vezette. „Jézus halála, amely másoknál félelmet okozott, Jó­zsefet bátorrá tette.” (Kelly, W.) Hosszasan időzött vajon a kereszt árnyékában? Az Úr mindenekfeletti áldozata indította arra, hogy viszonzásul szeretetének áldozatos csele­kedetét ajánlja fel? A Golgota logikája így indítson bennünket is teljes szívű odaszente­lésre. Akiket keresztre feszítettek felségárulásért, rendszerint prédaként hagyták ott függeni a keselyűknek, kivégzésük kegyetlen betetőzése­ ként. Ezt enyhíteni lehetett, és a zsidó vezetők kérték, hogy akik a Golgotán függtek, azokat levehessék, kétségtelenül valamilyen közös sírba temetve. Isten azonban úgy rendelkezett, hogy Szolgája a halálában egy gazdag ember helyén legyen, bár a gonoszok közt jelöltek ki sírt számára (Ézs 53,9). Józsefet használta fel Isten, hogy ezt a próféciát beteljesítse. A gaz­dag Jó­zsefnek volt hatalma arra, hogy meg­kapja az Úr Jézus testét, és a saját sírját rendel­kezésre bo­csássa számára. Készen állunk-e arra, hogy Istenért elvégez­zük azt a munkát, amelyet csak mi tehetünk meg? Napról napra együtt bibliai személyekkel c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)

Arimátiai József Díszkertem sziklájába vésve hűs nyughelyet vágattam magamnak végső pihenésre. Péntek van. Gyorsan bealkonyul. Felajánlom hát a nagy Halottnak, végső szolgálatul. Mit hirdet itt asszonyok ajka? Üres a sír? Hát innen indul végső diadalra? Balgán hittem: végső nyugtot ád a sír, pedig, ki zárját törte le: Ő ad végső hazát! Siklós József

11

Hatalmas titok Isten elhívása, amelyet én csak most, vén fejjel kezdek lassan megérteni, nagyságát felfogni. Hosszú életem folyamán sokszor rádöbbentem, milyen nagy a kegyelem, és milyen végtelen boldogság ebben részesülni. „Istenem, most már világosan tudom, hogy Te szólítgattál olyan sokszor végtelen türe­ lemmel engem, engedetlen, sokszor ellenkező, makrancos, önfejű gyermekedet. Ó, milyen csodálatos boldogság volt, amikor megsejtet­ tem, később megéreztem, hogy Te a nevemen szólítottál, és elhívtál! Igaz, amit mondtál, hogy szomjas szíveket adok nekik, hogy éhezzék és szomjúhozzák az igazságot.” Bizony, boldog ember az, aki valóban szomjazik a tisztaság, a szentség és az örök élet forrása, azaz Jézus Krisztus után. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6). Engem már kicsiny koromban sok pozitív hatás ért. Láttam nagyszüleim és édesanyám életét, hallottam imádságukat és éneklésüket, ami személyes kapcsolatukra utalt Istennel. De a világban annak ura, a Sátán résen van, hogy letérítse, elcsábítsa, tévútra vigye az ártatlan gyermekkor tiszta emlékeit, szokásait. De hála legyen Jézusomnak, Ő mindig küldött figyelmeztetéseket nekem, jelzéseket emberek útján, akik szólongattak, hívogattak vissza Őhozzá. Egyszer kórházba kerültem tüdőbaj gyanújával, ellenőrzésre, megfigyelésre. Volt ott egy beteg leány, aki nagy-nagy szeretettel hívogatott vissza az egyetlen, igazi, áldott, örök szeretet forrásához, Jézushoz. (Később bebizo­ nyosodott, hogy téves volt a tüdőbaj gyanúja.) Egy idő után ismét küldött egy másik, sokkal tekintélyesebb bizonyságtevőt az utamba, dr. Kiss Ferenc orvosprofesszort. Megismertem őt személyesen, és tőle sok-sok evangelizációt hallottam, mert ő a hétvégeket arra áldozta, hogy faluról falura, városról városra utazva hirdette az Igét, és hívogatta a megfáradtakat, az elesetteket, a szomjúhozókat az élet igazi forrásához, Jézus Krisztushoz. Csodálatos, meggyőző erővel tudott beszélni, megragadta

12

a hallgatóságát. Előadása után kész volt arra is, hogy aki négyszemközt akart vele valamit megbeszélni, tanácsot kérni teljesen személyes problémáiról, azzal hosszasan elbeszélgetett, rávilágítva, hogy minden kátyúból van kiút, ha megragadjuk Jézus értünk kinyújtott kezét. Milyen boldogság töltött el, amikor ezeket meghallottam és megértettem! Engem, a nagyon gyengét, a botladozót, a sok bűnnel küszködőt is megszólított a kegyelmes, hűséges Isten. Sőt, kiválasztott és eljegyezett magának, mert szeret! Csak ez a szeretet képes minket, elkóborolt „báránykákat” visszahívogatni az atyai házba. Most értettem meg Jézusom intő szavát, amely így szólt hozzám: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor 1,27). Ettől kezdve – az Ő drága kezének érintése nyomán – fölbuzogtak szívemben az iránta való szeretet hangjai. Gondolataimat, hálámat, köszönetemet versben kezdtem írogatni. És teszem ezt mindaddig, amíg szabad élnem, és az Ő dicsőségét magasztalnom, Őt szolgálnom. Szeretném mindenkinek az útját Őfelé terelgetni, mindenkit figyelmeztetni. Lehet, hogy holnapra már késő lesz, ha ma nem nyitjuk ki fülünket és szívünket a hívogató szóra! Boldog vagyok, bár rokkantan, megözve­ gyülten és hontalanul élem napjaimat s járom útjaimat, de hozzá imádkozva, az Ő kezébe fogódzkodva, újra meg újra átélem a személyes kapcsolatot vele. Ez olyan drága nekem, olyan értékes, amivel a világ összes kincse sem ér fel! Napról napra jobban megértem áldott terveit az életemben, amellyel előbbre visz az Ő útján, hazafelé. „Ó, Atyám, micsoda öröm a te szőlőskerted­ ben munkálkodni, milyen gazdag áldás fakadhat kezünk munkája nyomán! Engedj még napokat érnem, hogy engedelmes szívvel szorgoskodhas­ sam, és gazdag gyümölcs teremjen bizonyságté­ telem nyomán!” Szegő-Szollás Klára Vetés és Aratás

Séta a Rajna-parton Vihar által döntött, korhadt, vén fát láttam, hosszában a vízben feküdt a folyóban. Bár csak keskeny kérge, ágacskája fűzte a törzshöz, de a víz mégis újjászülte. És új élet kezdett lüktetni a fában. Indult a keringés a kizöldült ágban. Ilyen volt életem, amíg meg nem tértem. De mikor a villám kettétörte éltem, úgy éreztem, ezt már többé túl nem élem. Akkor a kegyelem forrásához értem, és ott a Szentlélek mégis megújított, életemben egy új fejezetet nyitott. Köszönöm, Uram, hogy újra éltetsz, táplálsz, köszönöm a remény kis zöldellő ágát. Köszönöm, hogy kihajt családom halódó fája, mert Te Szentlelkedet fuvalltad reája. Szegő-Szollás Klára

Rongybabák „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64,5).

Amikor Évi kicsi volt, nagyon ragaszkodott egy elnyűtt és rongyos játék babához, akit Zsuzsinak hívott. Zsuzsi már túlélt egy árvizet, elvesztette a bal karját, és egészen lekonyult a feje az egyik oldalra. De Évi úgy szerette Zsuzsit, hogy mindezek nem számítottak neki. Isten pontosan ilyen, feltétel nélküli szeretettel szeret bennünket. A világ tele van ilyen „Zsuzsi-féle” emberekkel: elváltakkal, megbántottakkal, elhagyottakkal, szegényekkel, szenvedélyek által meggyötörtekkel, megsebzettekkel: megtört „rongybabákkal”, akiken a bűn otthagyta a nyomait. Lehet, hogy te is egy voltál közülük. Vagy talán még mindig az vagy… Ézsaiás próféta azt mondja, hogy az emberek önmaguktól nem tudnak megmenekülni: „minden igazságuk olyan, mint a szennyes ruha”. De van megoldás! Isten a helyreállító műtétek specialistája. Ezért adatott a kereszt! A Golgotán Jézus a legmesszebbmenően bizonyította, hogy szeret minket. Amint ez a szeretet kapcsolatba kerül a „rongyos” emberiséggel, értéket teremt, és felbecsülhetetlen kinccsé formál át minden egyes embert. „Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, … Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,7-8). Isten az Ő szeretetéből alkotott meg minket. Isten, akinek semmire sincs szüksége, azért hívott létre embert, hogy az szeresse Őt, és hogy tökéletessé tegye őket. A bűn annyira elrontott bennünket, hogy emberileg szólva a legésszerűbb az lett volna, ha Isten lemond rólunk, és újrakezdi az egészet. De bizonyos okok miatt, amelyeket sohasem fogunk megérteni, Isten nem hagyott minket még jobban eltávolodni, hanem a Golgotán bebizonyította, hogy mérhetetlenül értékesek vagyunk a szemében. Nem csodálatos ez?! B. Gass nyomán (A Mai Ige c. elmélkedésből)

2010. évi 1. szám

13

ÉS

Az ember helyzete Isten előtt A teremtéstörténet olvasásakor feltűnik a nagy különbség az állatok és az ember teremtése között. Az állatok esetében ezt olvassuk: „Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől…” Majd: „Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat…” (1Móz 1,20. 25) Az ember teremtését azonban egy kijelentés előzte meg: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…” (26. v.) A továbbiakban pedig ezt olvassuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (27. v.). „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2,7). Az ember tehát az Isten által megszabott határok között Istennek egy halvány képe. Már maga a nyelv is világosan megkülönbözteti az embert az állattól. Az ember meg tudja érteni Isten beszédét, és imádságban hozzá fordulhat. Sajnos a bűneset következményeként Teremtője ellenségévé vált, pedig mindent Istennek köszönhet. Isten akarata szerint az ember arra hivatott, hogy uralkodjon a többi élőlény és az egész Föld felett. A 8. zsoltárban Istennek ezt a szándékát „az Emberfiában” dicsőségben beteljesedve találjuk: „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél” (7. v.).

Az ember felelőssége Az ember kiemelt helyzete megfelel a felelősségének. Az isteni parancsolatnak való engedelmesség által kellett volna annak megfelelnie, azaz nem kellett volna a jó és rossz tudás fájáról ennie. Isten tekintettel van mindkettőre: az ember helyzetére és felelősségére. A bűneset után kérdőre vonta Ádámot: „Hol vagy?” majd az asszonyt: „Mit tettél?” (1Móz 3,9.13.), és szembesítette az embert engedetlensége következményeivel. Az emberiség egész története során

14

látjuk, hogy Isten számon tartja mind az egyesek, mind pedig egy-egy testület felelősségét. „Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az” (Préd 12,14). Pál apostol a harag napjáról és Isten igaz ítéletének kijelentéséről beszél, amikor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint, és arról, hogy megítéli az emberek rejtett gondolatait (vö. Róm 2,5.6.16). A hitetlenek, akik megjelennek a nagy fehér trón előtt, nem csak hitetlenségük miatt ítéltetnek meg, hanem „mindenki cselekedetei szerint” (Jel 20,13). Bár az örök kárhozat lesz minden meg nem tért ember osztályrésze, a Lukács 12,47-48-ban a mi Urunk azt mondja, hogy Isten hajthatatlan igazságossága még ott is minden körülményt számításba vesz. Istennek az emberrel kapcsolatos útjai abszolút igazságosak, úgyhogy az ítélet napján „minden száj elnémul” (Róm 3,19). Isten azonban időt enged az embereknek, hogy gondolataikat és tetteiket teljességgel nyilvánvalóvá tegye. Erre példa Jezábel Thiatirában: „Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni” (Jel 2,21). Isten ítélete „az aratás és a szüret” idején (lásd Jel 14,14-20) teljesen érett állapotokat fog találni a Földön.

Isten kegyelme A kegyelem egy érdemtelen ajándék. Isten szabad mérlegelés alapján cselekszik, az Igének megfelelően: „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok” (2Móz 33,19). Az isteni kegyelem nélkül az ember a bűneset óta reménytelenül elveszett volna. De Isten az idők folyamán mindig kegyelmet gyakorolt az egyes emberekkel és az Ő földi népével. A kegyelem teljessége azonban csak az Ő szeretett Fiában vált láthatóvá: „Mi pedig valamennyien az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg” (Jn 1,16.17). „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11). De

Vetés és Aratás

az ember teljesen képtelen megfelelni Isten igaz követelményeinek. Isten kegyelme tökéletesen megfelel az elesett bűnös igényeinek. Ő a kereszten az Ő Fiát a mi helyettesítőnkké tette. „A bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben” (Róm 8,3). Jézus bűnhődött a mi bűneinkért, és megfizette annak árát, amit közülünk senki sem tudott volna kiegyenlíteni. Így mi Őbenne egy tökéletes, örök érvényű szabadítást nyertünk. Helyzetünkből adódóan, mi „szentek és feddhetetlenek vagyunk előtte szeretetben..., aki fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét” (Ef 1,4-6). Ezért arra nyerünk buzdítást, hogy elhívatásunkhoz méltón éljünk (Ef 4,1). Az isteni kegyelem nemcsak megszabadított, hanem útmutatást is nyújt nekünk, „hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban” (Tit 2,12). Ez elkísér bennünket a megtéréstől egészen a dicsőségig. Tehát kegyelem a felelősséggel szemben? Ellentmondásban áll-e a kegyelem a felelősséggel, vagy megszünteti azt? Sohasem! Isten a bűnös ember számára csodálatos üdvösséget készített, és Ő gondoskodik arról, hogy a jó hír eljusson az emberekhez. Bűnbánatra és a Jézus Krisztusba vetett hitre hívja fel őket. Egyrészt, az újjászületés kizárólag a Szent Szellem műve, másrészt, az ember elfogadhatja, vagy elvetheti a felkínált kegyelmet. „Mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és Ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül«” (Róm 10,12-13). A megváltottak számára mindig készen áll az Úr kegyelme, de mindenkinek saját magának kell azt igénybe vennie. Ha megveti, amikor is a saját akarata szerint él, megszentségteleníti az Urat, és nagy veszteség fogja érni. Mert: „... mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. …mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róm 14,10.12). „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor 5,10).

2010. évi 1. szám

Az ítélőszék megerősíti a mi felelősségünket, de – hála az Úrnak – nem érinti a mi örök üdvösségünket. Mert azt, „aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). Vajon közömbös lesz-e azon a napon az Úr színe előtt, aki szeretetéből önmagát adta értünk, hogy milyen választ adtunk az Ő szeretetére? Minden bizonnyal nem! Ott azonban semmit sem pótolhatunk, semmit sem változtathatunk meg: „Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni” (Préd 1,15). Ezért hangzik a buzdítás: „Vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef 5,15-16). Gondoljuk tehát végig ennek világosságában a mi kivételezett helyzetünket: teljes szabadságot élvezünk keresztyén életünkben. Mindenkinek lehet Bibliája. Szabad akadálytalanul hirdetni Isten Igéjét. Isten sok esztendő óta külső békességet ajándékozott nekünk. S mindezeken túl felettünk tartotta jóságos kezét, még ha a végidők gonosz napjaiban élünk is. Az Úrnak ilyen sok ajándékában részesültünk! Tudjuk-e értékelni ezeket a kiváltságokat? Hálásak vagyunk érte az Úrnak? Nem terhelnek-e ezek nagy felelősséget ránk? Kérjük ehhez az Úr kegyelmét! A kegyelem és a felelősség éppen így érvényes Isten gyülekezete számára is. Ismerjük az Úr szeretetét az Ő Gyülekezete iránt, és tudjuk, hogy Ő táplálja, gondozza és tisztogatja meg azt (Ef 5,25-33). Ő azonban ott áll ítélkező dicsőségben is a hét arany gyertyatartó között. Szemei olyanok, mint a tűz lángja, és áthatolnak mindenen. Semmi sem maradhat elrejtve előttük. Még ha az Úr kegyelme el is ismeri a jót, az Ő ítélete a gyülekezetek állapotát illetően rendkívül komoly. Filadelfiában ezt mondja: „Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat!” (Jel 3,11) Az ő hűségük annak alapján kerül megítélésre, hogyan ragaszkodnak ahhoz, amit az Úr rájuk bízott. Milyen nagy a felelősségünk! Félelem és aggodalom tölthetne el bennünket, ha nem menekülhetnék Urunk gazdag kegyelméhez! J. Stübi

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

59. Szeretet drága forrása

   







Sze - re - tet



 



Te - ben - ned 

 



 





drá - ga



van,





Fi - ad - ban



el

 

for - rá - sa







 



U - runk,



A - mi - kor



 







Dr. R. H. Earnshaw (1880)  



-



jött





meg

-

az



Is

-







te - nünk.

 



 

i - dő, 



 

is - mer - het - tük.

Elküldted Őt, a Felkentet, hogy akaratodat megtegye. Ezáltal így lett Szent Fiad a Te szívednek öröme. Halála drága áldozat, illata betölti a mennyet. Elsőszülöttként újra él, és sok fiat hozzád vezet. Atyánk, dicsérjük nagy neved, Fiadban szent lett az életünk. Betölti szívünk az öröm, Jézusban néked élhetünk! Az „Emlékezés és imádat” c. énekeskönyvből (Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány)

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon; vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon már nem fogható az adás.

– 63 –

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

Isten jelenlétében

A rejtvény olyan eseményekkel kapcsolatos, amikor Isten megmutatott az embernek valamit jelenlétének dicsőségéből. Kik élték át ezt az alábbi példákban? (Ha szükséges, segítenek a bibliai részek: 2Móz 20; Bír 6; Ézs 6; Ez 1; Mt 17; Csel 9; Jel 1; Lk 5.) 1. „...fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!« ...arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. ...Jézus odament, megérintette őket...: »Keljetek fel, és ne féljetek!«”

3. „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!”

5. „...hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása... és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: »Ne félj...«!”

2. „A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon... Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.”

4. „...hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: »...miért üldözöl engem?«”

6. „Szemtanúi voltak a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének, mire reszketni kezdtek. És azt mondták Mózesnek: »Te beszélj velünk..., de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!«”

Megfejtés a 31. oldalon.

Gyermek-ima

Édesanyát, ki minden éhes gyermekét megszoptatni képes.

Mi Atyánk, ki a Földet látod, keressél neki több barátot.

S olyan apát, aki mától gyilkos kezekre ütni bátor.

Nagyanyót: cérnát találna hozzá, s az ózonlyukat befoltozná.

Testvérkét: hogyha összevesznénk, egymást estére megkeresnénk.

Nagyapót: mintha otthon tenné, sivatagjait megöntözné.

Add játszótérnek az egész Földet kerítés nélkül, hegyet, völgyet! Kovács Tibor

2010. évi 1. szám

17

A széles és a keskeny út

2. A Sátán apró csapdái Vannak apró kis bűnök is, amelyeket nem vesz olyan gyorsan észre az ember, mint pl. a büszkeséget, irigységet, fukarságot, kibékíthetetlenséget, rágalmazást és még sok mást. A bűnök hosszú listáját sorolhatnánk fel, hiszen Isten Igéjében sokkal részletesebbet és alaposabbat találunk, mint amilyet mi össze tudnánk állítani. A Galata 5-ben meg vannak nevezve a test cselekedetei, amelyeket a széles úton járó emberek követnek el. Az ilyenek nem jutnak be a mennyei Jeruzsálembe. És ezzel szembeállítva a Szellem gyümölcse az, amelyet a keskeny úton járók teremnek. (Olvassuk el ezt a részt a 16. verstől!) A levél megnevezi a Szellem gyümölcsét is: „A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Isten Igéje a testi (a „test” alatt az ember természetét értjük, ami eredendően bűnös) és lelki (szellemi) ellentétet a „sötétség” és a „világosság” ellentétpárral is kifejezi. Aki nem hívta be Jézus Krisztust az életébe, akinek nem lakik Ő a szívében, akiben még sötétség van, az a sötétség birodalmához tartozik. Az 1János 1,5 szerint Isten világosság, ezért akik Jézust követik, a világosság gyermekei, mert bennük Jézus Krisztus, a világ világossága lakik. A Biblia tehát világosan megmondja, hogy minden bűn – akár súlyos, akár kicsi, akár látható kívülről, akár nem – a széles úton való járás jele egészen addig, amíg az ember benne él és nem bánja meg azt.

Hogyan jutok át a szoros kapun?

áldozattal, megfizetett értünk. Ez a belépő a szoros kapun, hogy rátérhessünk a keskeny útra. A szoros kapu a személyes hit Jézus Krisztusban mint Megváltóban, aki minket az Atyával kibékített. A vele való élő kapcsolatban megvalósuló élet a keskeny úton járás: a Jézus áldozata által való megbocsátás elfogadása, és életünk neki ajándékozása, hogy a Szent Szellem által szívünk trónjára ülhessen és irányíthasson minket. John Bunyan ismert könyvében („A zarándok útja”), a szerző Keresztyén zarándok útját írja le. A könyv nagyon mély benyomást keltve tárja elénk, hogyan költözött ki Keresztyén a „romlás” városából, és hogyan jutott ellenállások közepette a szoros kapuhoz. Amikor azon átmegy, és Jézus keresztjéhez megérkezik, leesik róla a teher, amit – képletesen – a vállán cipelt. Ez a teher nem más, mint a bűnei. Amikor Keresztyén zarándok meghajol Jézus keresztje előtt és elismeri az URAT, mint a bűnből, haláltól, ördögtől szabadító Megváltót, akkor esik le a teher a válláról, és elindul a keskeny úton, míg sok harc, támadás, ellenállás, kétségek közepette, (a „hatalmas kétségeket” hegyként ábrázolja) a halál árnyéka völgyén keresztül (halál) eléri célját, a mennyei dicsőséget.

Felszínes vagy alapos vagyok? A széles úton való járás további jele a felszínesség és a könnyelműség. Ezzel szemben a keskeny úton való járást az alaposság jellemzi. Ezzel összefüggésben Jézusnak a négyféle szántóföldről elmondott példázatára utalnék (Mt 13). A magok – Isten Igéje – kemény, felszínes, elfoglalt, vagy jó „szívbe” esnek. A kemény szívek (a mag az útfélre esik) egyáltalán nem értik Isten Igéjét – az ördög már a hallgatásnál rögtön elragadja azt. Aki felszinesen fogadja az Igét (a mag a sziklás talajra esik), abban nem gyökerezik az meg, és így nem hoz termést. Az elfoglalt szívek (a mag a tövisek közé esik) hamar elfelejtik Isten Igéjét – a világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja azt. Néhány mag azonban a jó földbe esik, és termést hoz, mert mélyen meg tud gyökerezni. Így az alaposság, amely ott alakul ki, ahol állhatatosan keresik Isten akaratát, a keskeny úton való járás ismertetőjele.

A tömeggel vagy az árral szemben haladok?

Azok az emberek, akik a széles úton járnak, úszA keskeny úton vagyunk, ha a bűneinket Jézus nak az árral, a tömeggel tartanak, hagyják, hogy a keresztje alá visszük. Ez azt jelenti, hogy megvallromlás örvénye húzza őket. Félnek attól, hogy nem juk őket Istennek, és hisszük, hogy Jézus Krisztus „menők”: „csak semmi elkülönülés vagy különböa Golgota keresztjén az életével, mint bűnért való

18

Vetés és Aratás

zőség”. Ezzel szemben azoknak az embereknek, akik a keskeny utat választják, gyakran az ár ellen kell úszniuk, és el kell különülniük másoktól. A Máté 7,13-14-ből tudjuk, hogy a kárhozatba vezető út széles, amelyen sokan járnak. Olyan, mint egy széles folyó, amely végül a tűz tavába, a kárhozatba torkollik, míg a keskeny út egy szűk ösvény a hegyek között, amely a mennyei dicsőségbe vezet. A Jakab 4,7-ben olvassuk: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” Ez a beállítottság jellemzi az ár elleni úszást.

gyon ritkán ismeri el. A humanitárius segítségért mondott köszönetet kivéve inkább kigúnyolják, megvetik, sőt néhány országban még meg is ölik. A béke, a tiszta humanizmus Jézus Krisztus nélkül azonban a szoros kapu kikerülése. Most pedig elérkeztünk ahhoz a részhez, ami nekünk, akik keresztyéneknek tartjuk magunkat, sokkal nagyobb próbatétel.

A második ismertetőjel: A széles út a hamis vallásosság útja. A keskeny út a megmentő, igaz hit útja. A nagy önámítás

Ehhez kapcsolódóan J. McArthur „A szoros kapun Embereknél vagy Istennél keresek át” című könyvéből szeretnék idézni, amelynek dicsőséget? provokáló alcíme így hangzik: „Ahogy a modern Aki a világot szereti, az elismerésben akar részesülevangelizátorok a keskeny ni, és világi megbecsülést utat kiszélesítik”. „Ennél a hajszol. Aki Istent szereti, Utak és kapuk választásnál (a keskeny és azt a világ megveti – a poMáté 7,13-14 a széles út között – a szerző litikusok éppúgy, mint az megj.) nem a keresztyén egyházi vezetők. Ahogy az Van széles út, van keskeny út, s magában vallásosság és a vidáman Úr Jézust a maga idejében dönti el az ember, hogy merre indul: a pokol felé tartó istentea vezető réteg (különösen a tágas kapun vagy szoros kapun által, len, közönséges, sóvár povallási) elutasította, úgy fognem tudva még, mi várja álmain túl. gányság közötti ellentétről ják a komoly hívőket – csak van szó. Sokkal inkább két mert fellépnek például az A tágas kapun akár kocsit hajtva különböző vallás ellentétéabortusz, az erkölcsi züllés, roboghat át sok diadalmi jellel, ről. Mindkét úton tábla áll a homoszexualitás ellen a szoros kapun a fejét lehajtva, a következő felirattal: »A – megvetni, sőt talán még ülalázatosan fér csak be az ember. mennyországba vezető út«. dözni is (pl. a diszkrimináA Sátán nem állít fel ilyen cióellenes vagy az egyenlő A széles úton sokan menetelnek, útjelző táblát: »A pokolba a keskeny úton csak kevesen járnak, bánásmód törvénye előbbvezető út«. Ez nem az ő a széles úton vetélytársak mennek, utóbb ezt eredményezheti módszere. A széles úton a keskeny úton inkább szolgatársak. Európában). járó emberek azt gondolják, Ezen nem szabad meglehogy az útjuk a mennybe Gondold meg, ember, a kétféle véget: pődnünk. Az Ézsaiás 53,3vezet.” a széles út a kárhozatba ér el, ban lett Jézus Krisztusról Sokkolhat minket a kérdés: a keskeny útnak vége örök élet, megjövendölve: „Megvetett Én is egyike vagyok azoknak, mit az Úr Jézus szerzett drága vérrel. volt, és emberektől elhagyaakik azt gondolják, hogy tott, fájdalmak férfia, beFüle Lajos a mennybe vezető úton tegség ismerője. Eltakartuk vannak, miközben a pokol arcunkat előle, megvetett felé haladnak? Ha ez így volt, nem törődtünk vele.” A Máté 10,24-ben is van, akkor a lehető legnagyobb és legtragikusabb felhívja Jézus a tanítványai (a valódi keresztyéönámításban élek. Ehhez a kérdéshez is szeretnénk nek) figyelmét: „A tanítvány nem feljebbvaló a néhány ismertetőjellel szolgálni Isten Igéjéből. mesterénél.” Ha Jézus Krisztust az emberek keresztre feszítették, (Folytatjuk.) mi sem leszünk elhalmozva elismerésükkel. De a Dr. Lothar Gassmann következetesen Jézust követő embert e világ na-

2010. évi 1. szám

19

hogy ne legyen mindig szemünk előtt az Úr Jézus személyének a dicsősége. Péter apostol életének három eseményével szeretnénk három ilyen akadályra emlékezni.

Pillantás önmagunkra

A

szemek pillantása

Az újjászületett keresztyén abban a helyzetben van, hogy felismer olyan dolgokat, amelyeket a természeti ember nem lát. Isten maga szeretné megvilágosítani belső szemeinket, hogy látni tudjuk az Ő Fiának dicsőségét, és az újra meg újra hatást gyakoroljon ránk. Isten Szent Szelleme minduntalan arra törekszik, hogy mi az Urunkkal, Üdvözítőnkkel foglalkozzunk. Láthatjuk Őt szenvedései, majd pedig dicsősége közepette.

Pillantás az Úrra A Zsidókhoz írt levél írója felhívja olvasóit, hogy az Úr Jézusra tekintsenek, „a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid 12,2). „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen Ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid 2,9). Amikor a tanítványok fent voltak a hegyen az Úrral, és az Atya hangját hallották: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm”, utána már senkit nem láttak, csak „Jézust egyedül” (Mt 17,5.8). Isten Szent Szelleme oda szeretne hatni a mi életünkben is, hogy egyedül csak Jézust lássuk. Ez személyes és gyülekezeti életünkre vonatkozóan is érvényes. Ha az Úr nevében összejövünk, Ő szeretne a középpontban lenni. Minden Őreá irányul, és minden Őtőle jön. Amikor a tanítványok az Úr halála után együtt voltak a felső teremben, eljött hozzájuk a Feltámadott, ott állt közöttük, és beszélt velük. Mi lett ennek a következménye? „A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat” (Jn 20,20). Mi is át fogjuk élni ezt az örömet, ha valóban az Úr lesz az összejöveteleink középpontjában. De vannak akadályok, hiszen a hívők ellensége aktívan működik. Másra irányítja a figyelmünket,

20

A Lukács 5-ben találjuk a beszámolót Péter csodálatos halfogásáról. Egész éjjel hiába fáradoztak a tanítványok, hogy fogjanak valamit. Az Úr Jézus szavaira Péter még egyszer a vízbe vetette a hálóját. Az eredmény pedig egy hatalmas fogás volt, olyan nagy, hogy szakadozni kezdtek a hálók. Annak a személynek a mindenekfeletti hatalma hatására, akinek a tenger halai is engedelmeskednek, Péter térdre esett. A történtek feletti megdöbbenése indította e szavakra: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8). Ez bizonyosan üdvös felismerés volt, azonban azt mutatja, hogy Péter még nem ismerte igazán az Úr Jézust, még ha azelőtt találkozott is már vele. Ebből az eseményből megtanulhatjuk, hogy az önmagunkra való nézés akadálya lehet annak, hogy az Úr Jézust a maga nagyságában és szépségében lássuk. Természetesen, el kell ismernünk, hogy önmagunkban semmik vagyunk. Ennek ellenére nem szabad megállnunk ennél a pontnál. Olyanok, akik csak önmagukkal vannak elfoglalva, nem fognak eljutni odáig, hogy „egyedül csak Jézust” lássák. Amíg megállunk a magunk gyengeségeinél és tökéletlenségeinél, amelyek kétségtelenül jelen vannak, és amit nem is hagyhatunk figyelmen kívül, nem fog eltölteni bennünket az Úr személyének dicsősége. Nem szabad soha közömbösnek lennünk a saját állapotunkkal kapcsolatban, de van idő, amikor el kell feledkeznünk önmagunkról, hogy egyedül csak az Úrral foglalkozzunk. Saját személyünk komoly akadályt jelenthet abban, hogy valóban lássuk és megtapasztaljuk az Urat, és Őt kövessük.

Pillantás a körülményekre Gondoljunk a Máté 14-ben leírt körülményre. A tanítványok a hajójukkal kint vannak a tavon, amikor egy hatalmas vihar tör ki. Nagy bajban vannak, amikor hirtelen, a negyedik őrváltáskor váratlanul eljön hozzájuk Jézus, a Mester. Péter bátran az Úr elé megy a vízen, s amíg Őt látja, minden rendben van. De hirtelen elfordítja róla a tekintetét, már csak a hullámokat látja, és a szél erejét érzi. Amint a tekintetét a körülményekre fordítja, elkezd süllyedni. Ennek is komoly tanítása van számunkra. Az élet körülményei elfordíthatják a tekintetünket a mi Urunkról. A keresztyén ember benne él a világban, amelyben próbáknak van kitéve. A körülmények Vetés és Aratás

nagyon különbözők lehetnek. látszik itt – ahogy más helyDe mindenkinek hordoznia zetekben is –, hogy János, aki kell a maga „batyuját”. A neoly közel van Urához, minden hézségek lehetnek személyes, felhívás nélkül is azt teszi, ami vagy családi jellegűek: betega helyes. Péter látja Jánost, és ség, magányosság, gyász, a felteszi a kérdést: „Uram, hát gyermekek miatti gondok stb. vele mi lesz?” (21. v.). EmlíVagy felléphetnek hivatásunk tésre méltó azonban, hogy az gyakorlása közben időleges evangélium írója e szavakkal túlterhelések, hitetlen kolvezeti be ezt a kérdést: „Péter légák, nehezen elviselhető ekkor megfordult, és látta, főnökök, támadások, munkahogy követi az a tanítvány, akit nélküliség stb. Támadhatnak Jézus szeretett” (20. v.). Péter nehézségek a közösségi életnem valamiféle irigykedő ben is: hiányosságok a szolgátekintettel nézett rá, hanem latban, „nehézkes” testvérek, érdeklődéssel. Tudni szerette világiasság, eltérő felfogások volna, milyen út vár Jánosra a tanítások terén stb. az Úrral. Az Úrnak mégis Az életnek e nehézségeszemrehányással kellett váivel szemben biztosan nem laszolnia: „Ha akarom, hogy vagyunk közömbösek, és az ő megmaradjon, amíg eljövök, Rembrandt: Vihar a Galileai-tengeren Úr sem az. Éppen a viharos mit tartozik rád? Te kövess tavon történtek mutatják, engem!” (23. v.) hogy Ő még olyan körülmények között is odajön Az Úrra vetett pillantás és az Ő követése teljesen hozzánk, hogy segítsen (Ézs 63,9). személyes dolog. Ennek során nem szabad másokra De az élet körülményei megakadályozhatnak tekintenünk. Mindenki személy szerint követi az bennünket abban, hogy az Úrral foglalkozzunk. Urat, és nem azzal foglalkozik, milyen úton megy Ő Ilyenkor már semmi mást másokkal. nem látunk, csak a nehézEz tehát nem azt jelenti, ségeket. Talán akkor „a hogy hívő testvéreinkkel Biztató régi jó időkre” gondolunk, szemben közömbösnek kell amikor minden sokkal jobb lennünk. Sőt erre kapunk Ha szólít Isten, halld meg Őt, volt. Eközben pedig elfelejtfelhívást: „Senki se a maga felelj vissza szavára: jük a mi jóságos Urunkat, hasznát nézze, hanem minértelmet kap az életed, aki önmagához szeretne denki a másokét is” (Fil 2,4). nem leszel többé árva. vonni bennünket. Az Őreá De ha arról van szó, hogy vetett pillantás a legjobb szemünket az Úrra vessük, Feloldja lelked csendjét, megoldás életünk minden és Ővele legyünk elfoglalva, szorító nagy magányod, helyzetében. akkor a másokra tekintés fejed felett a borút is akadállyá válhat. vidám színekben látod. Pillantás Aki emberekre néz, csamásokra lódni fog. Az Úr azonban Imádságod áldás lesz, nem okoz senkinek sem A János 21-ben egy harmások is rád figyelnek, csalódást, ezért kövessük madik akadályt is felfeegyengetheted útját Őt, és irányítsuk rá a tekindezhetünk Péter életében. örömnek, szeretetnek. tetünket. Az Úr azt a megbízatást „Szemem állandóan az adta neki, hogy törődjön Kezével hívón int feléd, Úrra néz, mert Ő szabadítja az Ő bárányaival, mint egy fogóddz bele remélve! ki lábamat a csapdából” pásztor. De arra is felhívta Gondoskodása szent, örök, (Zsolt 25,15). a figyelmét, hogy kövesse hazakísér az égbe. Őt, a jó Pásztort. E. A. Bremicker Németh Márta Eközben János apostol szintén követi az Urat. Úgy 2010. évi 1. szám

21

Úgy látom, nehéz feleség, aki engedi helyzetük van a mai férje tekintélyét férfiaknak. Ebben nőni az életében. az elnőiesedett világban sok fiú úgy Legyen saját tulajdona nő fel, hogy nem lát maga előtt A férjemmel való Megtűrt személynek érzi igazi férfi példaképet, aki hatámagát az a férfi, aki odakölkapcsolatom rozott, magabiztos, megbízható, tözik a felesége tulajdonában irányítani tud és mégis tapintalevő lakásba, mert hiába adja be tos, szeretetteljes. Sok feleség azt hiszi, minden energiáját a közösbe, neki még sincs hogy neki a „nyak” szerepét úgy kell betöltenie, semmije; minden a felesége nevén van. Egyikőjük hogy oda forgatja a fejet, ahova akarja. A „nagy desem boldog, állandóan büntetik egymást. Ha a femokráciában” a férfinak csak egy szavazata van a leség komolyan venné a férje igényét – mondjuk családban, és sajnos, általában nincs tekintélye a a nevére íratná a ház felét, ezt mondva neki: „Drágyermekei előtt. gám! Házasok vagyunk, tied vagyok testestül-lelA tömegkommunikáció fantázia szülte szukestül, közös a házunk, a pénzünk is!” – valószínű permeneket állít eléjük, és a velük való összehaboldogabb házasságban élhetnének. Semmi földit sonlítással kell megküzdeniük. A keresztyén nő nem viszünk magunkkal a síron túlra. Milyen jó kísértése pedig, hogy idealizált bibliai hősökhöz lenne megosztani mindenünket azzal, akivel összehasonlítsa a férjet. A média a külső megjelenésre kötöttük az életünket! és a gazdagságra helyezi a hangsúlyt, ami sok férfi Alkothasson önbecsülését ássa alá. Eltörpülnek az igazi értékek: szeretet, hűség, kitartás, jellemesség, önuralom. „Minden olyan férfi mögött, aki nagyot alkotott, Nagy segítséget jelentett nekem, amikor egy könyv- egy támogató asszony állt.” Szeretnék ilyen támoben megtaláltam, hogy melyek a férfiak igényei. gató feleség lenni! Meg kell ismernünk férjünk Tudnom kell, hogy mi a jó a férjemnek – mert az érdeklődési körét, hogy barátjának érezhessen. én feladatom, hogy segítő, alkotó társa legyek, sze­ Soha ne „lökdössük” az általunk jónak vélt irányressem, boldoggá tegyem, bátorítsam, megértsem. ba! Imádkozzunk érte, és támogassuk őt. Sokat A férfi igényli azt, hogy védelmezhessen; legyen segíthet a feleség, ha kifejezi, hogy büszke a férje saját tulajdona; alkothasson; utódokat hagyjon hát- teljesítményére, alkotására. A férjnek szüksége van ra; szerethessen; irányíthasson. Néhány megjegy- arra a tudatra, hogy felesége támogatja őt minden zést szeretnék fűzni ezekhez. döntésében. Védelmezhessen Utódot hagyjon hátra A férjem sokszor mondja: „Vigyázz, lépcső!” Micsoda kiváltság és kegyelem, hogy az asszony Milyen jó, hogy meg akar védeni az eleséstől! Ha a gyermeket szülhet, szoptathat, ápolhat, szerethet! gyermekeink nagyritkán nem úgy szóltak hozzám, S milyen tragédia, amikor egy anya kisajátítja a ahogy illett volna, akkor a férjemmel találták szem- gyermekét, megfosztva őt attól, amit csak az apa ben magukat. Elvárta a gyermekeinktől, hogy en- adhat meg neki! gedelmeskedjenek az édesanyjuknak. Még önmaIsten a szülőpárra bízta a gyermekeket. Az apa gamtól is védett, amikor valamit rosszul nemcsak az utódnemzésben vesz részt, hatettem, és vádoltam magam miatta. Bánem a gyermek nevelésében is. Ő a csatorított és biztatott, hogy magamnak is lád vezetője, papja (Zsolt 78,4.6-7). meg kell bocsátanom. Hálás vagyok a A fiúgyermek számára életbevágó férjem védelmező szeretetéért. jelentőségű az apa jelenléte, férfias Ha azonban a feleség nem tudja, példája, értékrendje, biztonságot nyújhogy férje igényli, hogy védelmeztó védelmezése. Tőle tanulja meg hesse, talán nem fogadja örömmel azt is, hogyan kell majd szeretnie és hálával ezt a férfias viselkedést. A a feleségét. Örülök, hogy férjem férje megalázva, elutasítva fogja érezigyekezett minden gyermekünkkel ni magát. Védettséget tapasztal az a külön-külön is eltölteni egy kis időt kettesben. Mindegyikük eltöltött vele

22

Vetés és Aratás

például egy napot az irodájában Pesten, egy kis ebédet, vagy vacsorát kettesben. A lányok életében pedig ő az „első férfi”, aki dicséri, biztatja, bátorítja saját nemisége, identitása kialakulásában. Nem is gondoljuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az apa átöleli a gyermekét. Sok felnőtt asszony sebeket hordoz ennek a hiánya miatt. Férjem ilyeneket mondott lányainknak: „Te drága, de csinos vagy! Jó ízlésed van, jól áll a ruhád, milyen értékes lányaink vannak! Örülhet majd neked egyszer az a férfi, aki téged választ!” Ez olyan biztonságot és stabilitást jelent a tizenévesnek, hogy nem fogja az első férfi karjaiba dobni magát, tőle remélve az elfogadást, szeretetet, a fontosság érzését. Férjem ezen mondásait is emlegetik lányaink: „Nehéz az élet, de Krisztussal célba érsz.” Ha túl nagynak tűnt a probléma előttük, a megoldáshoz ezt a bátorítást adta: a problémát részekre kell bontani, és úgy megoldani. Amikor Darinka első zongoradarabját pötyögtette, édesapja ezzel biztatta: „Nagy zongorista lesz belőled, Dada!” Ez átsegítette a tanulás nehézségein, és szép eredményeket ért el. Szerethessen Isten táplálta a férfibe azt az igényt, hogy szerethessen. Fájdalmas látni azt, amikor egy feleség elhárítja magától a férje közeledését, szeretetét, udvarlását, bókjait. Fantasztikus dolog, hogy a férjem úgy szeret engem, ahogy vagyok. Kezdeményező a szeretet kifejezésében. Ötvenéves elmúltam, és azt mondja nekem: „Tetszel nekem, drágám! De csinos vagy! Olyan jó, hogy hétköznap is szépen felöltözöl. Milyen jó bibliaórát tartottál a gyerekeknek! Csak úgy sugárzol, amikor Jézusról beszélsz!” Lehet egy ilyen férjet nem tisztelni? Irányíthasson Isten a férfira bízta a vezetés felelősségét. Ehhez szüksége van tekintélyre. Felnézek rá; tekintélye van előttem, igyekszem engedelmeskedni a vezetésének. A férj-feleség kapcsolatát építi az elfogadás, elismerés, ragaszkodás, figyelmesség, helyeslés, bátorítás, tisztelet (1Tesz 5,11; Zsid 10,24). Részlet Bayerné Papp Ágnes: Boldogító harmónia c. könyvéből

2010. évi 1. szám

Az Úr Jézus halála üdvösségünk alapja „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8) Miért bocsátja meg Isten a bűneimet?

„…ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28) Hol találok megváltást a bűn rabszolgaságából? „Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,18-19) Hogyan békülhetek meg Istennel?

„Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által.” (Kol 1,21-22) Hogyan szabadulok meg a Sátán hatalmából?

„…hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2,14-15) Miből tudhatom, hogy a bennem lakó bűntől szabad vagyok?

„Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” (Róma 6,6) Hogyan kapok örök életet?

„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne.” (Jn 3,14)

23

Isten terve 4. Isten népe, Izráel Amikor Isten Ábrahámot kihívta Káldeából, Ur városából, azzal a határozott szándékkal tette, hogy új népet teremtsen magának, – szent népet, amelyet sajátjának mondhat (5Móz 7,6). Isten szándéka az volt, hogy Izráel teljesen az Ő uralkodása alatt maradjon (Ézs 43,3-4; Mal 1,2). Isten azért áldotta meg Izráelt, hogy állandó bizonysága legyen a környező népeknek, de éppen ebben buktak el. Dr. C. Morgan írja: „Isten azért alkotta Izráelt, hogy a többi népre jó hatással legyen, és Isten számára megnyerje őket, de Izráel fellázadt Isten uralma ellen, ezért Egyiptomba került, és rabságba jutott.” De Isten újabb lehetőséget adott nekik, 400 év után megszabadította és végül az Ígéret Földjére, Kánaánba vezette őket. Az egyiptomi kivonulás után a mózesi törvényt adta nekik, és Isten különleges vezetése alá kerültek. A nép azonban hamar megunta Isten uralmát, és földi királyt kívántak, a környező népekhez hasonlóan (1Sám 8,5). De ezért drága árat kellett fizetniük. Idegen és istentelen erkölcsöket honosítottak meg, és ez a nép szociális és vallásos életének felbomlásához vezetett. Erre az időre tehetjük annak a vallási (hitbeli) elszakadásnak a kezdetét, amely később a babiloni fogsággal kezdődött. A királyság idején, amikor erősen állt Dávid trónja, Isten szövetséget kötött vele, és ígéretet tett neki, hogy háza, királyi széke és országa örök és állandó lesz (2Sám 7,12-16). Ez is, mint az Ábrahámmal kötött szövetség, feltétel nélküli volt, és a felelősség Istent terhelte. Jeremiás és Ézsaiás is megerősíti ezt az ígéretet (Ézs 54,810). Izráel vétkei sem tették érvénytelenné ezt a visszavonhatatlan szövetséget. Jahve szándékának megvalósításánál önmagára tekint és nem népének hűségére. Salamon halála után az ország két részre szakadt. Ez a két királyság Kr. e. 721-ig fennállt, akkor Izráelt, az északi királyságot az asszírok fogságába hurcolták (2Kir 17,5-6). De a kemény lecke nem hatott Júdára, a déli királyságra, és Kr. e. 598-ban Nebukadneccar a királyt és a nép előkelőit fogságba vitte, majd 9 év múlva a ma-

24

radék nagy részét is elhurcolta Babilonba (2Kir 24,11-17; 25,1-11). Izráel földje ezzel pogány uralom alá került, és Jézus Krisztus szavai szerint így marad addig, „amíg be nem telik a pogányok ideje” (Lk 21,24). Káldea, a Méd-Perzsa Birodalom, Görögország és Róma uralma egymást követte, de a szaracénok, törökök és angolok hatalmát is megszenvedte az ország. A rómaiak uralma alatt Isten megvalósította örök, mennyei tervét, és megszületett a zsidók Messiása, aki a „…saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt” (Jn 1,11). Eljött, akiről a próféták régóta beszéltek, akire Izráel olyan türelmetlenül várt. Szavára mégsem hallgattak, igényeire nem tekintettek, és „Izráel reménységét” (Jer 14,8) végül a pogányok kezére adták, hogy megfeszítsék. Urunk világosan rámutat ennek a visszautasításnak a következményeire, amikor így szól „… elvétetik tőletek az Isten országa…” (Mt 21,43). Bár Isten kegyelme elfogad ma is minden zsidót, akik hisznek Jézus Krisztusban, de mint népet egyelőre elvetette, és vaksággal sújtotta, amíg célját a pogányokkal véghez nem viszi (Róm 11,8.25). Isten nem vetette el végképp az ő népét, és az isteni kegyelem helyreállítja ezt a népet, és újra kegyelmébe fogadja őket (Róm 11,24). Irzáelnek vissza kell térnie abba az országba, amelynek határait Isten megszabta, amely elidegeníthetetlen tulajdonuk lesz. Az Ószövetség prófétái világosan hirdetik Izráel helyreállítását: Jer 32,42; 33,7-8; Ez 36,22-24; 37,16-22; Hós 3,4-5 „…hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm 11,29). Urunk szavaiból és az ószövetségi próféciákból világosan kitűnik, hogy mielőtt Isten helyreállítja a zsidókat, még egy ideig rendkívüli nyomorúságon és Isten ítéletén kell átmenniük. Ez az idő akkor ér véget, amikor az Úr Jézus Krisztus visszajön a Földre, és megvalósítja az országot, amelyre várnak. Semmi kétség, van jövője Izráel népének!

F. A. Tatford: Isten terve c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó) Vetés és Aratás

Éneklés a börtön sötétjében „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket” (Cselekedetek 16,25). Pál és Szilász hátát véresre verték, lábaikat pedig kalodába zárták. A legbelsőbb börtönbe vetették őket Filippiben. Szívük azonban nyugodt volt, úgyhogy éjféltájban Istenhez tudtak imádkozni. Azt kérték, hogy szabadon bocsássák őket a börtönből? Vagy az volt a kérésük, hogy Isten világossága jusson be a börtönőr sötét szívébe? Ezt nem tudjuk, de egyet tudunk: kérésük elvegyült Istent magasztaló énekükkel. Őbenne bíztak és tudták, hogy minden az Ő dicsőségére fog szolgálni. Ezek az imádságok és magasztaló énekek éjfél körül egy váratlan üzenetet közvetítettek Filippi börtönében: „A foglyok pedig hallgatták őket.” Az átkozódások és szitkozódások helyett Istent dicsőítő

Öröm az Úrban „De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt” (Habakuk 3,18). Amikor Habakuk próféta ezt írta, a körülményeire mindent lehetett volna mondani, csak azt nem, hogy jók. Olvassuk el ehhez a 17. verset! Habakuk mégis örült az Úrban. Ha azt kell megállapítanunk, hogy ez az Úrban való öröm hiányzik az életünkből, akkor talán jó, ha átgondoljuk a következő pontokat! 1. Valljuk meg az Úrnak azokat a bűneinket, amelyekről tudunk! Meg fog bocsátani, és helyreáll a vele való közösségünk. Dávid megvallotta Istennek 2010. évi 1. szám

énekeket hallani a börtönben az éjszaka sötétségében, bizonyára rendkívüli volt. De ezeket az imádságokat és énekeket nemcsak a foglyok hallották, hanem az ég és Föld Ura is. Pálnak és Szilásznak fogalma sem volt arról, mi következik ezután, és hogy jutnak el Macedóniába, ahová az Úr küldte őket. De Uruk és Mesterük tudta, és ők bíztak Őbenne. Semmi nincs, amiről Ő kezdetétől fogva a végéig ne tudott volna. Ezért kell Őt magasztalnunk. A Zsoltárok 148,7-ben még a „mélységek tengeri szörnyei” is felszólíttatnak, hogy dicsérjék az Urat. Pál és Szilász esetében Isten egy földrengés által avatkozott közbe. A földrengést pedig a szívek megrendülése és a börtönőr megtérése követte, ezzel pedig áldás következett az egész családjára. Bízzunk ezért a mi Istenünkben, és nehézségeink éjszakai sötétségében imádkozzunk hozzá, és dicsérjük Őt énekünkkel. A maga idejében képes kihozni bennünket is a bűn fogságából, méghozzá olyan szívvel, amelyik örvendezik a nehézségek közepette a tőle kapott támogatásért. Sőt annak is örülhetünk, hogy a próbatétel ideje az Őróla szóló tanúságtétel és a Sátán hatalma feletti győzelem idejének bizonyul. „Az Úr Józseffel volt” a fogságban (1Móz 39,21); Ő volt ott Pállal is Rómában (Csel 28), és Jánossal Patmosz szigetén (Jel 1). Bárcsak ilyen egyszerű lenne a mi hitünk is, hogy szaván fogjuk Őt, akkor az életünk Urunk jóságos kezében csupa áldás lenne! I. Fleming

a bűneit, és ezt kérte tőle: „Vidámíts meg újra szabadításoddal” – és Isten meghallgatta (Zsolt 51,14). 2. Szánjunk időt arra, hogy az Úr Jézus lábánál üljünk, és az Igéjére figyeljünk! A reggel a legalkalmasabb idő erre. Jeremiás így tesz bizonyságot: „Ha eljutott hozzám Igéd, én élveztem, Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” (Jer 15,16). 3. Engedelmeskedjünk Isten Igéjének! Az Úr Jézus azt mondta: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben. … Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (Jn 15,10-11). 4. Ne hanyagoljuk el az imádságot! Nagy öröm lesz, amikor az Úr válaszol az imádságainkra. Ezt mondja: „Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,24). 5. Tekintsünk előre a jövőbe! Lehet, hogy nehézségeken, próbákon, bajokon és csalódásokon megyünk keresztül, de ha az Úr eljövetelére gondolunk, „kimondhatatlan, dicsőült örömmel” örvendezhetünk (1Pt 1,8). Kiss Jenő

25

ISTEN TITKA 2Korintus 11,28-33; 12,1-9.14.15; 13,7-13 A fenti igehelyek az apostol mély érzéseiről tanúskodnak. Gyakran csak azokat az igazságokat tartjuk meg az emlékezetünkben, amelyek erősen hatnak ránk, azután sokat el is felejtünk. Figyeljük meg azt a módot, hogyan jutnak kifejezésre ezek az igazságok, különösen pedig azt, ahogyan Pál követi isteni Mesterét, hogy mi jobban megtanuljunk Őneki szolgálni: „Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11,1). Azonban nem külső utánzásra hívattattunk el, hanem arra, hogy a jó példát követve, ugyanazon belső indítékok alapján járjunk. Miután az apostol megemlékezett súlyos körülményeiről, megemlíti „az összes gyülekezet miatt érzett gondjait” is. Tehát a súlyos külső körülmények ellenére sem magára gondol, hanem az Úrra és arra, ami az Övé. A szenvedések, a nélkülözések és a veszélyek nem szakítják el szívét Krisztustól, sokkal inkább Őbenne leli örömét. Ez komoly leckét jelent számunkra is. Hiszen az Úr Jézust sem tudta semmi visszatartani; arca Jeruzsálem felé fordult (Lk 9,53). Ezért nem volt Pál szerencsétlen; sőt a fogság sem tette boldogtalanná. Örömének forrása Krisztus volt, és ezt a forrást semmi sem tudta elapasztani. Azt mondja: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel 20,24). Ez az erőteljes Ige világosan megmutatja Pál indítékát, ami a Krisztus iránti szeretet, nem az önszeretet.

26

De nemcsak anyagi nehézségei voltak, hanem a szolgálatát is támadások érték. Mindenfelé a természeti ember indulataival találkozott, a szentek között éppen úgy, mint a világban; egy hűséges lélek számára ez rendkívül fájdalmas. De mindezek mellett nem hagyja, hogy legyőzze a gonosz, hanem ő győzi le jóval a gonoszt. Fontos, hogy ezt megjegyezzük magunknak. Az Úr is tovább járta a maga útját, és ezt tudta mondani: „Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért” (Zsolt 109,5). A jóra tekintve, az apostol egy titkot tár fel a korintusiak előtt, amit 14 évig megőrzött magában. Valamennyiünknek vannak titkai Isten és mi közöttünk, mert a hitben való élet az Istennel való személyes közösségből áll: „Ismerek egy embert a Krisztusban…” Egy ember a Krisztusban olyan valaki, aki tudatában van mennyei helyzetének a Krisztusban, és aki előtt ennek megfelelően Krisztus a mozgatója és célja mindennek. Sokakat vezetnek énjük önző vágyai. Gondoljuk meg jól: ha nem Krisztus az, aki bennünket megelevenít, akkor az én az a maga önhittségével, és az ember önmaga körül forog. Amikor az életünk majd Krisztus ítélőszéke előtt le fog lepleződni, milyen sok elvesztegetett idő válik akkor nyilvánvalóvá, nem annyira durva bűnök miatt, hanem azért, mert az indítékainkat nem Krisztus szabta meg! Az apostol tehát kijelenti, hogy a harmadik égbe ragadtatott el. Ez azonban nem változtatta meg Pál énjét. Mivel a kijelentések, amelyekben ott részesült, olyan rendkívüliek voltak, még nagyobb volt annak a veszélye, hogy önhitté válik; s ennek valójában tudatában is volt. Ezt mondhatta volna magában: „Te vagy az egyetlen ember, aki ilyesmiben részesült.” Ezért: „Hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe.” E tekintetben tehát az apostol sem kivétel. (Egy idős testvér mondta, hogy nekünk is szükségünk van egy tövisre…) Az apostol indítéka ezért továbbra is mindenben Krisztus maradt. „Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” (2Kor 12,15) Általában azt várja az ember, hogy viszontszeressék, méghozzá ugyanolyan mértékben. Az apostol azonban nem kívánta ezt; az ő szentek iránti szeretete a maga jutalmát és forrását Krisz-

Vetés és Aratás

tusban találta meg. „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?” (Lk 6,32) Azonban e szeretet gyakorlása során az apostol a következő kérdést teszi fel a szeretett korintusiaknak: Hát nem ugyanazon Szellem szerint jártunk-e? Nem ugyanazon lábnyomokban? S ez a kérdés ránk is vonatkozik. „Mert attól tartok, hogy ha eljövök hozzátok, nem olyannak talállak benneteket, mint amit szeretnék, ti pedig olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek: hogy vitatkozások, irigykedés … lesznek köztetek” (2Kor 12,20). A kegyelem ugyanis, ha lehajol a bűnösökhöz, sohasem fogad el megalkuvásokat. Mindezekkel együtt azonban az apostol az építést tartja szem előtt (2Kor13,10), és azzal fejezi be a levelét, hogy az Úr Jézus kegyelmét, Istennek a szeretetét és a Szent Szellem közösségét kéri az ő

Hogyan járjunk? ŐBENNE „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Őbenne!” (Kol 2,6) AMINT Ő JÁRT „Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt!” (1Jn 2,6) ÚJ ÉLETBEN „…amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk!” (Róm 6,4) NEM TEST SZERINT „Mint nappal illik, tisztességben járjunk… a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne” (Róm 13,13-14). HITBEN

Ne gyötrődj, Ő SZERET! János 13,1 Ne rettegj, Ő MEGTART! Zsoltárok 139,10 Ne félj, Ő MEGŐRIZ! Zsoltárok 121,5 szeretteinek. Nem az, aki ültet, sem nem, aki öntöz, hanem Isten az, aki a növekedést adja (1Kor 3,7). Az áldás nem egy testvértől jön, sőt még csak nem is az apostoltól, hanem az Úrtól. Őtőle várja ezt Pál a korintusiak számára is. Összefoglalásképpen ezt mondhatjuk: Pál megismertette velünk a szíve állapotát – egy olyan szívét, amelyik engedi, hogy Krisztus vezesse. Jézus Krisztus van előtte, ahogyan Ő maga mondhatta: „Az Úrra tekintek szüntelen” (Zsolt 16,8). Azt szeretné, hogy a szentek vizsgálják meg az indítékaikat. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23) Egy Krisztusban élő ember, aki megőrzi szívét Krisztus számára, és akinek mozgatóereje Krisztus – ez az, amit az apostol bemutat. S ennek megvalósítására szólítja fel a szenteket. L. Chaudier 2010. évi 1. szám

„Mert hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7). SZENT SZELLEMBEN „Intelek titeket, Szellem szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek” (Gal 5,16). EGY SZABÁLY SZERINT „Csak éppen, hogyha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni!” (Fil 3,16; Csia ford.) MÉLTÓAN AZ ÚRHOZ „Hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében!” (Kol 1,10) AZ ELHÍVÁSHOZ MÉLTÓAN „… éljetek méltóan ahhoz az elhivatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…” (Ef 4,1-2) VILÁGOSSÁGBAN „Ha pedig a világosságban járunk, … akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). MINT A VILÁGOSSÁG FIAI „… éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség” (Ef 5,8-9). FEHÉRBEN ŐVELE „… fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá” (Jel 3,4).

27

A hagyomány szerint, egy napon SzókratészA beszélgetés így szokott hez (Kr. e. 469-399), a bölcs görög filozófushoz indulni: „Hallottad már…?” futva érkezett valaki, s a következőt mondta: És ekkor a dolgok szűretlenül – Idefigyelj, Szókratész, valamit el kell mon- mennek át, meghamisítva a danom neked! tényeket. MindenekA bölcs azonnal félbeszakította: előtt, amit hallunk, – Állj meg! Tudod-e, hogy amit mondani vizsgáljuk meg az akarsz, azt három szitán kell átengedned? igazság szitáján, és – Három szitán? – kérdezte az ember csodál- ne adjuk tovább, kozva. ha nem vagyunk – Igen, kedves barátom. Hadd lássam, vajon benne biztosak: amit mondani akarsz, átjut-e a három szitán. „…és mondjatok Az első az igazság. Átgondoltad-e, hogy amit igazat, mindenki közölni akarsz, az igaz? – Nem, én ezt hallottam valakitől, és… – Jó, jó! Akkor biztosan megvizsgáltad a második szitával. Ez a jóság szitája, tehát az, amit mondani akarsz, jó dolog-e? Kicsit késlekedve szólt a másik: – Nem, egyáltalán nem… – Akkor – szólt közbe a bölcs –, nézzük meg a harmadik szitát. Szükséges, hogy ezt elmondd nekem? a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egy– Nem éppen! – válaszolta az ember. másnak” (Ef 4,25). Erre Szókratész nevetve válaszolt: – Ha az, amit mondani akarsz, nem igaz, nem 2. A „jó”-ság szitája jó és nem is szükséges, akkor temesd el, és ne Jó-e az, amit tovább akarunk adni? Segít a terheld ezzel sem magad, sem engem. másikon, ha elmondom? Erre a kérdésre legEz a történet mindenkinek tanulságul szoltöbbször igennel válaszolunk. De nem lenne gálhat, és mondanivalóját a Bibliában is megtajobb inkább hallgatni? Péter apostol felszólít: láljuk. Az Efezusi levél 5,10 felszólít bennünket, „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen hogy ítéljük meg, mi kedves az Úrnak. Ebben kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfeaz összefüggésben a három szita ma sem veszdez” (1Pt 4,8). Ez nem azt jelenti, hogy a gonosz tette el gyakorlati jelentőségét. Ma mozgalmas dolgokat jónak tüntessük fel, vagy szőnyeg alá és intenzív kommunikációs időben élünk – nösöpörjük a problémákat, de ne is kürtöljük ki. vekvő részben elektronikus formában. Nézzük A legtöbb dolgot négyszemközt kell elrendezcsak meg, amikor eszmecserét folytatunk, hogy nünk. a mondandóink átmennek-e a szitákon!? Ez Az újságírásban ez másképpen működik. egyaránt érvényes cselekedeteinkre, szavainkra Ott a rossz híreket lehet a legjobban eladni. A és mindarra, amit másokkal közlünk. hívő keresztyéneknél ez ne így legyen. Nekünk 1. Az igazság (valóság) szitája azt kell hangsúlyoznunk, ami jó. Ha ezt tesszük, Igazat mondani többet jelent, mint nem ha- akkor testvéreinket egészen másképpen látjuk. zudni. Biztos vagyok-e abban, hogy a mondandóm megfelel a tényeknek? Könnyen előfor3. A szükségesség szitája dulhat, hogy az átadott információból valamit Természetesen, vannak dolgok, amelyeket elhallgatunk, vagy éppen hozzáteszünk, vagy el kell mondanunk egymásnak. Mindenekelőtt valamit félreértettünk. Ez pedig megváltoztat- azt, hogy imádkozzunk egymásért (Ef 6,21-22). ja az egész közlés értelmét. Ezért, először bi- Az információk átadásánál felmerül a kérdés: zonyosodjunk meg, hogy a közlés megfelel-e a valóban szükséges azt tovább adnunk? Tudnom tényeknek. kell azt is, hogy egyáltalán miért akarok valamit

A BÖLCS HÁROM SZITÁJA

28

Vetés és Aratás

elmondani? Talán érdekessé és fontossá teszem – Menj, és szedd össze a tollakat, de úgy, hogy azzal magam, vagy éppen kárt akarok okozni a egy se maradjon a földön! másiknak, vagy csak szórakozásból teszem? Az asszony csodálkozva ránézett a papra és Vizsgáljuk meg, mi motivál bennünket, mi- így szólt: előtt mondanánk valamit. Ehhez szeretnék egy – Ez lehetetlen, mert a szél minden irányba régi történetet elmondani, ami talán segíthet a szétszórta, és nincs olyan ember, aki össze tudsziták fontosságának megértésében: ná gyűjteni. Egy asszony meg akarta vallani lelkészének, – Igazad van! – válaszolt a lelkész. hogy a falujában hosszú időn át részt vett a ráHasonló történik a mi kimondott szavainkgalmazásában. Amikor az asszony beteg lett, kal is. Hatásukat nem tudjuk meg nem történtté átgondolta az életét, és nagyon fájt az, amit tenni. Ha ez az asszony a szavait először átentett. Ezért szívből kérte most a megbocsátást. gedte volna a három szitán, nem történt volna A lelkész egy pillanatig gondolkodott, majd ezt meg a baj. Sok verset találunk a Bibliában, amemondta: lyek óvnak attól, hogy meggondolatlan szavakat – Jó, elfogadom a bocsánatkérést. De most ejtsünk ki a szánkon. Jakab apostol ezt írja: menj haza, vágj le és kopassz meg egy tyúkot, „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis majd az összes tollat tedd egy kosárba, és hozd nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz miel nekem! lyen nagy erdőt felgyújthat…” (Jak 3,5) Az asszony furcsának találta a választ, de Pál a filippibelieknek ezt javasolja: „Egyébmegtette. Ezután lelkész ezt mondta neki: ként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, – Menj fel a templom tornyába, és szórd ki ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, a tollakat a kosaradból, azután gyere vissza hoz- ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt zám! vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8) Az asszony ezt is megtette, majd visszajött a Érdemes ezeken elgondolkoznunk! paphoz, aki most ezt mondta neki: E.-A. Bremicker

Túl öreg? „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14) Istennek határtalanok a módszerei az emberek eléréséhez. Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy másokat Krisztushoz vezetni, gondolj egy 76 éves asszony történetére. Miután vágyakozott arra, hogy szolgálja az Urat, megkérte a gyülekezet vezetőjét, hogy a vasárnapi iskola egyik osztályát taníthassa. A lelkész közölte vele, hogy ahhoz túl öreg! Az asszony csalódottan, szomorú szívvel ment haza. Egyik nap azonban, amint a kertben a virágokat gondozta, a közeli egyetemről egy kínai diák megállt előtte, és beszélgetni kezdtek a csodás virágokról. Az asszony meghívta a diákot egy csésze teára. És ahogy társalogtak, lehetősége nyílt az Úr Jézusról és az Ő szeretetéről is beszélni. Másnap a diák már egyik társával tért vissza 2010. évi 1. szám

az idős hölgyhöz beszélgetni. És ez volt az asszony lelki szolgálatának kezdete. Öröm töltötte el, hogy Krisztus evangéliumát megoszthatja ezekkel a diákokkal, mert tudta, hogy az Úr Jézusnak ereje van életük megváltoztatására, „hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére” (Róm 1,16). A kínai diákok éppen idős A kép illusztráció kora miatt hallgatták tisztelettel és elismeréssel az asszonyt. Amikor meghalt, a kínai keresztyének 70 fős csoportja gyűlt össze a temetésén. Egy olyan asszony által nyerték el Krisztust, akiről mások azt hitték, hogy túl öreg a fiatalok tanításához!

Vernon C. Grounds

Senki sem túl öreg ahhoz, hogy Krisztus mellett tanúbizonyságot tegyen.

29

VALÓBAN MEGMENTETT VAGYOK? „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,12-13). Engedjétek meg, hogy elmondjam nektek azt a négy leckét, amit a saját üdvösségemről meg kellett tanulnom. Amikor még gondtalan ifjúként éltem, egy este az édesapám a kezembe adott egy kis evangéliumi füzetet, és azt tanácsolta, hogy olvassam el. Nagy meglepetésemre, egy titkos kérdésemre adott feleletet: Vajon tényleg meg vagyok mentve? Egy idő óta nyugtalanított ez a kérdés. Néha tele voltam bizakodással, de olykor azt gondoltam, olyan valaki vagyok, akinek az a kívánsága, hogy meg legyen mentve, de valójában még sincs része ebben. Ez a kis füzet pontosan jó időben érkezett. Elmagyarázta, hogy az embernek nem kell a maga gondolataira, érzéseire figyelnie, sőt a hitére, a kétségeire sem, hanem arra, amit Isten Igéje megígér. Isten Igéje az, aminek igaza van; ha azt mondja, hogy aki hisz, annak élete van, akkor ez az igazság, még ha az ember nem is érez semmi különöset. Ez volt az első lecke. Kis idő múlva egy ifjúsági összejövetelen vettem részt. Ott megértettem egy második leckét. Azt gondoltam, hogy az igehirdető sok verset fog idézni a szabadításról, és felhív bennünket, hogy higgyünk Jézus Krisztusban. Ő valóban idézett is néhány igeverset, de mindenekelőtt szeretettel szólt hozzánk, és bátorított ben-

nünket. „Legyetek türelmesek, és bízzatok az Úrban! Miután a lelkiismeretetek érzékennyé vált, eljön az a pillanat, amikor az Úr Jézus be fog tölteni benneteket az üdvösség örömével. Isten maga az, aki az Ő Szent Szelleme által megajándékoz az üdvbizonyossággal.” Istenben hinni azt jelenti, hogy az Ő Igéje sokkal fontosabb, mint az én gondolataim és érzéseim. Ezt a tényt jól meg kellett értenem. Azt is hinnem kell, hogy Ő a szeretet, és hogy Ő valóban meg akar engem menteni. Erről eszembe jutott egy bibliavers: „Megszabadít engem az Úr” (Ézs 38,20). Olyan volt ez, mint amikor valaki lámpát gyújt a sötétségben. Egy pillanat alatt megértettem, hogy Isten szeretett engem, meg akar menteni, és a gyermekévé akar tenni! Elnyertem a bizonyosságot, hogy meg vagyok mentve. A Szent Szellem ajándékozta nekem akkor ezt a verset, a maga teljes meggyőző erejével. Bensőképpen felkészített rá, és most gyökeret vert bennem Isten Igéje. Felfogtam, hogy Isten valóban, egészen személyesen szeret engem. Tudtam, hogy én most az övé vagyok; Jézus fizette meg értem azt a drága árat. De meg kellett tanulnom még egy leckét, amikor a kételkedés fájdalmas időszakait éltem át. Egy napon azonban a következő gondolatot olvastam: „A sötét kísértések idején sohase tedd kérdésessé azt, amit a világosságban megtanultál.” Ez igaz volt, és segített abban, hogy vissza tudjak térni az Úr szeretetéhez, ami olyan mély benyomást tett rám. Ettől a naptól kezdve átéltem, hogy az Úr kísér, Ő tart, felállít és megerősít. Ő az, aki kézen fog, és senki sem ragadhat ki az Ő kezéből. Ő a saját vállán hordoz engem. „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (Jn 10,28-29). Maradjunk meg a hit által Isten szeretetének tudatos örömében. Ez jelenti a hívő ember életében az erő forrását. H. Baumann

30

Vetés és Aratás

Arend Remmers

Ézsaiás könyvének Ézsaiás jövendöléseinek témája mindenekelőtt Isten földi népe, Izráel, valamint az akkori nagyhatalmagyarázata mak, Asszíria, Babilon és Egyiptom, de a környező 208 oldal

(Méret A5)

kisebb népek is. Ez azonban nem meríti ki a könyv próféciájának tartalmát. Fő témája a Messiás, Izráel, sőt az egész világ Isten által küldött Királya, az Úr Jézus.

Gaál Éva

Alulról jövő praktikák árasztották el a világot, a régi témák új ruhát öltve jelentek meg, mint az ezoté- Gyermekeink védelmében ria, New Age, keleti gyógymódok stb. A Sátán célja, hogy ezek még a gyülekezetekbe is behatoljanak, 120 oldal és a felnövekvő gyermekeket is megragadják. Kér(Méret A5) jük Isten vezetését gyermekeink helyes nevelésében!

„Íme, az ajtó előtt állok...” Ungár Aladár válogatott szolgálatai 184 oldal (Méret A5)

A könyvben Ungár Aladár szolgálatait olvashatjuk, amelyeket annak idején a TRW rádió adásaiban sokan örömmel hallgathattak. Olyan kérdések kerülnek az olvasó elé, amelyek megállásra késztetnek: „Fél szívvel – egész szívvel”; „Mit tegyek?”; „Van élet a halál után?” és még sok más.

A teremtés – és evolúcióelmélet korrekt tárgyalásában a szerző a két elméletet nemcsak természettudományos nézőpontból állítja szembe, hanem teológiai és filozófiai szempontokat is figyelembe vesz. Főként a tudományos kutatás alapjairól, a vitákról és a módszerekről, valamint ezek céljairól és következményeiről esik szó.

Kai-Uwe Kolrep

Teremtés vagy evolúció 208 oldal

(Méret A5)

Megfejtések Gyermeksarok: 1. Péter, Jakab, János (tanítványok) 2. Ezékiel próféta 3. Ézsaiás próféta 4. Saul (Pál apostol) 5. János apostol 6. Izráel népe „Ki mit tud?” 1. Cóarba (1Móz 19,23). 2. Gósen földjén (1Móz 45,10). 3. A Vörös-tenger közelében, amikor az egyiptomi hadsereg üldözte őket (2Móz 14,13). 4. Bételbe, Gilgálba és Micpába (1Sám 7,16). 5. Egyiptomba (Mt 2,14). 6. A galileai Kánában (Jn 2,1). 7. Szülővárosában (Mt 13,58). 8. A gadaraiak földjén (Mt 8,28). 9. Lábaink alatt hamarosan (Róm 16,20). 10. Babilon (Jel 18,2).

31

Szerkesztõség, Eger [email protected] www.vetesesaratas.hu

Ezt a folyóiratot, Isten kegyelmébõl, 70.000 példányban, évente háromszor adjuk ki, és kb. 40 országba eljuttatva ingyenesen terjesztjük. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, kérjük, lehetõségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és

Sas István Szevcsenkó út 2/6 UA-90212 Batovo Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, a szolgálatunkért és a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekkben is elküldheti.

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címérõl rendelhetik meg:

Mission für Süd-Ost-Europa Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24 Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit; Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart Az USA-ban élõ olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseletünk címére – akár csekkben – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 422 Meadowview, Sagamore Hills, OH 44067 Romániában élõ olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01 ˆ

Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következõ számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

Tel.: 00-385-31-733-814

Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 422 Meadowview Dr. Sagamore Hills, OH 44067 E-mail: [email protected] Mrs. Valéria Bán 24 Mayes Ave Woodridge, QLD 4114 Tel.: 00-61-7-32084893