EVANGÉLIKUS THEOLOGIA TARTALOM: SCHOLZ LÁSZLÓ : Feladataink. GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás. BENCZÚR LÁSZLÓ: Luther esketési könyvecskéje. MOLNÁR RUDOLF: ökuménikus mozgalom es a finn egyház. TÁJÉKOZTATÓ: DR. FRENYÓ VILMOS: A biológia. DR. WICZIÁN DEZSÓ: Irodalmi útmutató a Melanchthon jubileumhoz. D. RAFFAY SÁNDOR: Újszövetség-fordításomról. Közlemények.
1947 M A G Y A R
L U T H E R - T Á R S A S Á G . Kézirat gyanánt
BUDAPEST
Ára 5 forint
EVANGÉLIKUS THEOLOGIA •"•^ORSZÁGOS v eVANSÉUKUS KÖNYVT^
Szerkeszti :
AZ EVANGÉLIKUS THEOLOGIAI MUNKAKÖZÖSSÉG Főszerkesztő : ORDASS LAJOS
Felelős szerkesztő : SCHOLZ LÁSZLÓ
Kiadja a MAGYAR LUTHER-TÁRSASÁG, Budapest, VIII., Üllői-út 24. - A kéziratokat erre a címre kérjük. — Telefon: 135—597. — Postacsekkszámla: 5725 Fébé-nyomda, Bpest.
Fel. vez.: Kalmár János.
m
I
Feladataink A visszhangról már írtunk. A mai evangélikus lelkész-nemzedék örömmel fogadta az Evangélikus Theologiai Munkaközösség létrehozásának tervét. Azt is kimondottuk, hogy mind a lelkesedés, mind pedig az üggyel kapcsolatos komoly aggodalmak feladatvállalásra serkentenek. Ezekután szükséges, hogy külön is számbave- gyük feladatainkat. Nem resteljük megvallani, hogy feladataink világos látásától még messze vagyunk. Az új munka tervezése és a gyors nekilendülés is nem annyira feladataink meglátásából eredt, mint inkább a bennünk nyomasztóan megnőtt hiányérzetből. A kettő kétségtelen egymásba láncolódik. A feladataink kapcsolódnak a hiányaink karikáiba, ösztönös és jogos volt tehát, hogy már a hiány fájdalmára megmozdultunk, mint ahogyan a megsebesült ember sebéhez odakap, még mielőtt szakértő orvost hívhatna. De az ilyen első ösztönös mozdulatok után feltétlen szükséges a szakértelem igénybe vétele. Feltétlen szükséges számunkra is, hogy a ködből Idléjpjünk és feladatainkat mind világosabban meglássuk, munkaeszközeinket a lehető legjobban megválogassuk és így gyógyítsuk betegségünket. Különben kuruzslásnál egyébre aligha telhetik tőlünk. IIa mármost a feladatainkat tudatosan akarjuk meglátni, akkor egész a célig kell szemünket mereszteni. Cél és feladat gondolkodásunkban közel állanak egymáshoz, mégsem azonosak. Hevesen a cél szabja meg a feladatot. Megindítottuk az Evangélikus Theologiát s ezzel hozzáfogtunk feladatunkhoz. D e kérdés, mi a célunk vele és méginkább, hogy a meglelt cél miként formálja niajd ezt a feladatot és minő új feladatokat szab elénk? A célunkat nem vehetjük alacsonyan. Álljon magasan mint (a !•> irkcsillag, melyet soha el nem |ér az éjtszakai hajós, de csak reászegezve tekintetét nem téved el a tengeren. Az Evangélikus Theologia és az alakulóban levő Evangélikus Theologiai Munkaközösség célja nem lehet kisebb, mint a magyar evangélikus lelkész' kar theologiai továbbképzései Ez a cél szabja meg a feladatainkat. Hogy feladataink elvégzése csak fokról-fokra történhetik s talán évekig meg kell még (elégednünk csekély eredményekkel, — jne változtasson a végső célunk meglátásán. A legrövidebb lépést ^s a cél felé kell megtennünk. Mert ha nem közelítünk hozzá, hanem távolodunk tőle, akkor a legnagyobb siker is hazug látszateredménv csupán. Ismétlem, megindult az Evangélikus Theologia s ezzel —> úgy lehet — nem rossz ponton fogtunk hozzá feladatainkhoz. Ezt* most már nemcsak azzal bizonyítjuk, hogy sokan lelkesen fogadták, régi vágjunk teljesedik vole, de sokkal döntőbben bizonyítjuk az-
zal, hogy ez az első lépés a theologiai továbbképzésünk célja felé. A theologiáról kikerült, gyülekezetekbe szerteszéledt, szolgálatukban sokfélekép megkötött lelkészek továbbképzése nem képzelhető, el theologiaj, irodalom nélkül, mégpedig friss theologiai Irodalom nélkül. H;a tehált azt a feladatot vállaljuk, hogy theologiai dolgozatokat': írásban megjelentetünk, ezeket minden lelkész asztalára odahelyezzük, mégpedig frissen és állandóan, akkor kétségtelen megtettük az első helyes lépést a lelkészi továbbképzés magas célja felé. Persze ezt az elsőt követni kell a többinek. Rögtön feladatunkká lesz, hogy megállapítsuk: mik azok a theologiai stud'umok, amelyekben magunkat Uovábbké peznünk kell! Theologus-esztendeink alatt voltaképpen csak az alapvetést kaptuk meg és azt a módszert sajátíthattuk el, amellyel kötelességünk tovább munkálkodni. Theologiai továbbképzésünk tehát nem kiagyalt újdonság, hanem magatólértetődő örök folytatás, folytatása a kezdetnek. A theologiai tudomány nem 4 évre szóló Studium, hanem egész életünkre szóló feladat. Úgyhogy igazában véve valamennyi theologiai Studium szakadatlan művelésére vagyunk elkötelezve. Mégis meg kell látnunk, hogy a lelkészi hivatásunk gyakorlása nem egyformán kedvez valamennyi theologiai stúdiumnak. Vannak theologiai problémák, melyekre nézve egy életre szólóan elégséges az az alapvetés, melyet a theologus-évek alatt kaptunk. Viszont vannak theologiai problémák, amelyek szüntelen nyugtalanítanak, bevégezhetetlenek, éppen lelkészi szolgálatunk nem engedi, hogy elaltassuk őket. Lehetnek ezek egyéniek s lehetnek olyanok, hogy egy nemzedéket foglyul tartanak. Nos, ezeket a problémákat kell elsősorban összegyűjtenünk, kidolgoznunk és eredményeit felhasználnunk mind egyéni szolgálatunkban, mind pediglen a jelenkor egyházi feladatainak szolgálatában. Ezeknek a problémáinknak ,az összegyűjtésére az Tső kísérletet megtettük. A körlevelünkre érkezett válaszokból kitűnik, hogy lelkészi karunk ma mely (problémákban szeretne tisztábban látni. Az la.nyag persze nem teljes. Sokan még nem szólaltak meg. De meg azért sem, mert egyik problémából szokott kinőni a másik, így majd csak a feldolgozásuknál tapasztaljuk meg, melyik merre ágazik? Mindazáltal érdemes az eddig gyűjtött anyagot is ismertetni, annálinkább, mert így kinek-kinek aíkalma van őt érdeklő témára találni és annak kidolgozására jelentkezni. Feltűnő, hogy nem az egyéni problémák állanak első helyen, nem is a korszerű theologiai problémák és egyáltalában nem a részproblémák, hanem néhány alapvető egyházi problémánk. Három ilyenre mutatnak rá a levelek. Az egyik a magyarázatos biblia, ki* vált a magyarázatos Újszövetség hiánya. Magyar kommentársorozat kellene. A mai lelkésznemzedék vágyik arra, hogy jó biblia-magyarázat legyen a prédikációja és ezért az exegetikai továbbképzést az első helyen kívánja. A másik az evangélikus dogmat'ka, amit követel. A mai lelkész biztonságosan szeretne járni-kelni az egyházi tanítás birodalmában: szívesen olvasná magyarul egyházunk hitvallási iratait és kész volna egy rendszeres átfogó theologiai mű hűséges tanulójává'lenni élete végéig. A harmadik az agenda kér-
dése. A mi nemzedékünk olyan theologiai változásokat élt át, hogy a régi ágendákkal nem tud mit kezdeni. Ujat pedig azért nem tudott alkotni, mert a részletkérdéseket a maga számára még fel nem dolgozhatta. Az ágenda ugyanis csak az összes theologiai problémák viszonylagos megnyugtató megoldása után szövegeződhetnék meg elfogadhatóan. Ide vehetjük azután az egyetemes énekeskönyv öszszeállításának nagy feladatát is. Ez alapvető művek elkészítése mellett különösen két tágabb problémakör az, melyben lelkészeink tanulni óhajtanak. Az egyik az egyházról szóló tanítás. Idetartoznak mint részproblémák: az egyház fogalma, az igehirdetés, az evangélizáció, a keresztség és Úrvacsora, a papi hivatal és az egyetemes papság, az egyháztagság, ßz egyházi reformok, a hitoktatás, a konfirmácip és az egyh&zi fegyelem kérdései. A másik pedig az eschatologia, a végső dolgokról szóló tanítás ugyancsak elágazó kérdései. Végül felsorolunk egyes problémákat, melyeket egyesek vetettek fel: büntanításunk, bün és betegség, megtérés, megigazulás, gyónás, szatanologia, lelkiismeret, házasság, spiritizmus, szocializműz ; néhány egyháztörténeti téma és ismételten: Luther. H a csak erre a gyűjtésre vetjük tekintetünket, eláll a lélekzetünk a feladataink nagyságától. Mert mit törölhetnénk a fentiekből vagy mit volna szabad hosszan halogatnunk? Talán azokat a problémákat, melyek a magyar evangélikus theologiának régi adósságai és mostan, a külföldi szellemi támogatás megtörésével sürgősebbek. mint valaha? Vagy azokat a problémákat hagyjuk, melyeknek megoldatlansága miatt rendetlenül végezzük istentiszteleti és egyéb igeszolgálatunkat? Vagy azokat halasszuk jobb időkre, melyek miatt máris csoportokra szakadtunkí s theologiai frakciókban tengődünk?... Ehelyett lássunk hozzá feladataink megoszfáscího:! Az országos Lelkészegyfesületnek a háború előtt az volt a szokása, hogy evenként 2f—3 témát kitűzött tárgyalásra és valamennyi egyházmegyei Lelkészegyesülettől kérte a kidolgozásukat. Egész éven á t ugyanazt a 2—3 témát forgatták mindenütt. Ezt a luxust továbbra nem engedhetjük meg magunknak. Ahol egy sereg munkára kész lelkész együtt él (és ennek minden egyházmegyében így kellene lennie!), ott gócpontot kell kialakítani. Egy-egy ilyen gócpontnak nem okvetlen volna szükséges az egyházmegyei határokhoz tartania magát. A Theologiai Munkaközösség szabad és önkéntes munkalehetőséget követel. Mármost egy-egy ilyen gócpont — amilyen lehetne pl. Budapest, Békéscsaba, Győr, Sopron, Pécs, Nyíregyháza stb. — önállóan vállalhatná egy-egy témakör ^gondos kidolgozását az egész egyház számára. Az egyes csoport-munkaközösségek között természetesen va^mifé'p k a p c s o l t n a k is kellene lenni. Ez csak személves kapcsolat révén képzelhető el. Kiküldöttek révén kellene magát képviseltetnie minden munkacsoportnak legalább egykét másik munkacsoport ü'ésein, konferenciáin. És magátólértetődően közvetlen kapcsolat kívántatnék meg az Evangélikus Theologiai Munkaközösség iránvító? és a gócfppntok munkásai közöif. Ilyen közös munka megvalósítása reménységet nyújtana arra, hogy
az Evangélikus Theologiát szellemileg állandóan jól meg tudjuk tölteni és árra is, hogy nemzedékünk theologiai, problémáit a magunk számára megoldjuk és nem hagyjuk szomorú örökségül utódainkra. Igen, eredményig) kell eljutnunk ! H a pl. most felvetettük la feloldozás kérdését, iákkor ezt belátható időn belül odáig kell vinnünk, hogy úrvacsorai liturgiánkban helyessebben történjék a feloklozás, mint eddig. A továbbképzés ne vitaalkalom legyen, hanem konszenzus létrehozója1 és szilárd eredmények kovácsolója. Az igazságot kell keresnünk és arra törekednünk, hogy az igazság közelében a. Különféle theologiai iskolák képviselői egymáshoz is közelebb iussanak. Mindezt nem erőszakkal, csak a meggyőzés fegy\'eréveh És méginkább az egymástól való tanulás készsége által, íme, a továbbképzésünk célja nagy nevelői feladatokat is ró ránk! E d d i g jórészt sízel le mi feladatainkról szólottunk. De már a gócpontok megalakításának szükségénél szólhattunk volna bizonyos szervezeti feladatainkról is. És még egy harmadikról is szót kellene ejtenünk: anyag' feladatainkról. Ezekre most részletesebben pem térhetünk ki. De világos, hogy szellemi feladatainkkal egyidejűleg ezeket a szervezési és anyagi kérdéseinket is jól meg kell ïorgatnunk elménkben, különben ezeken bukhatunk meg. Most mégis legyen elég ennyi. Szemünket pedig szegezzük a sarkcsillagra! Elérhetetlen messze látszódik a célunk, de fénvt vet utunkra, irányít, feladatokat szab elénk és erőnk megfeszítésére biztat. Scholz László.
A
f e l o l d o z á s (Folyt, é s véga.)
Utolsó kérdésünk a köz gyónás és feloldozás liturgiába iartozandóságának a kérdése. Pontosabban ez a kérdés így hangzik: beletar tozhatik-e a közgyónás és feloldozás a liturgiába? Tegyük fel, hogy egy lijabb liturgiái reform igazat ad Jánossy Lajosnak és megvalósítja a verbum et sacramentum egységén felépülő istentiszteleti rende-t. Mi lesz akkor? Helyet kaphat-e ebben a liturgiában a közgyónás és feloldozás? Nem, mert Jánoss3r (szerint a közgyónás és f eloldozás — azon kívül, hogy református hatásra került bele az istentiszteletünk rendjébe — megszünteti az Úrvacsora szentségének liturgikus jelentőségét, ha beleillesztetik a liturgiába. 69 — De tegyük fel, hogy áz újabb liturgiái reform semmit sem változtatna] a mai renden; meghagyná külön a .prédikációs istentiszteletet és a gyónással, feloldozássaí egybekötött úrvacsorai istentiszteteletet is. Azonkívül, hogy helytelenítené az egészet, mit. szólna külön az utóbbihoz Jánossy Lajos? Bizonyára ezt is helyte69 Dr. J á n o s s y 1934/35.) 48. 1.
L a j o s : Liturgika.
(sokszorosított e g v e t e m i j e g y z e t
ienítené, mert szerinte a gyónást és a feloldozást mindig külön kell végezni az úrvacsorától. Liturgikájában (93. lap.) ugyanis ezt mondj a : »A betegek gyóntatása és communioja rendszerint együtt jár. Két lehetőség van, vagy istentisztelet keretében (kórházban, vagy házi gyülekezetben) történik, amikor is külön végezzük a gyóntatást, aztán a comm. istentiszteletet — vagy pedig a gyülekezet^ istentisizteletről, a. templomból visszük el a szentséget a betegnek, amikor is a gyónás és absolutio után egy imádságot mondunk az Úrvacsora méltó élvezéséért és következik a distributio.« — Egyházunk litur.gika-professzora és szakértője tehát határozott nemmel válaszol felvetett kérdésünkre. Az a kérdés, hogy elfogadhatjuk-e minden további nélkül a véleményét? Vizsgáljuk meg ezért az érveit. Első érve az, hogy református hatásra került bele a litugiánkba a közgyónás és feloldoz,ás. Ez önmagában még nem bizonyíték. És ha bizonyíték volna, akkor sem tekinthetnénk ezt református spscifikumnak, mert megvolt már a középkorban. 70 A nürnbergi eseményekkel kapcsolatban pedig (1532.), amikor Osiander szembeszállt vele, sem Luther, sem Melanchton nem álltak Osiander pártjára, hanem jóvá hagyták ezt a szokásít.71 Azonban lelhet, hogy Luther és Melanchton tévedtek és Jánossynak van igaza; de ezt akkor alaposan bizonyítani kellene. Mivel ezt a bizonyítást egyelőre nélkülözzük, a tételt tovább nem cáfoljuk. Második érve, hogy a közgyónás és feloldozás megszünteti äz úrvacsora szentségének liturgikus jelentőségét, ha belekerül az istentiszteleti rendbe és ha nem választjuk külön az úrvacsorától. Határozottan ezt az érvet sem indokolja meg, de Liturgikájában mégis nyoma van ilyesminek. A 29. lapon Luthernek az 1520-ban kezdődő, Rómával folytatott úrvacsora-vitájával kapcsolatban ezeket mondja: Már most megjegyezhetjük, hogy mivel a misével folytatott visszaélések szoros kapcsolatban voltak a középkori egyházi élet bűnbánati praxisával, természetesen kapcsolódott ennek a kritikájához a mise-vallásosságot illető polémia is. Ennek a ténynek és Összefüggésnek viszont nagy része 'lett abban, hogy az evangélikus istentisztelet további kialakulása során az Úrvacsora szentségének ünneplésénél annyira középponti hangsúlyozást nyert a bűnbánat gondolata és ezzel még szorosabbá tette azt a szerencsésnek éppen nem nevezhető kapcsolatot, a m e l y a középkor végén a »bűnbánat« és a sacramcntum altaris között már amúgy is fenn állt, úgy hogy a gyónás és az Ur szent vacsorája igen könnyen egymás függelékévé lehetett.« H a valóban e z az. indokolása Jánossy érvének, akkor nem értek vele egyet. Először azért nem, mer^ azt a közgyónást és feloldozást tartja az úrvacsora liturgikus jelentőségére veszélyesnek, amelytől egyébként ő sem tartja elválaszthatónak az úrvacsorát< aminthogy valóban nem is választható el tőle. Jánossy is vallja, hogy annak, aki úrvacsorához akar járulni, előbb fel kéli oldoztatnia, l i t u r g i k á j á b a n (82. lap.) »nota-bene«-ként jegyzi meg, hogy »a 70 71
L. 10. jegyzet, 37. lap. Kösllin: U. o. 253. lap.
Evangélikus Élet, X. évf. 7. sz. 6—7. lap.
főistentiszteleíen az Ur asztalához járuló hívek gyónása természetesen már az ünnepet, vasárnapot megeiőző estén vecsernye után, ületőleg legkésőbben közvetlenül a foisuentiszbelet előtt — axár személyes, akar úgynevezett gyulekezejti kozgyonas (»általános _gyonás«Jj formájában — megtorténc.« Ha iez a helyzet, hogy Jánossy is ismer egy oiyan gyónásoól és fejlolclozásból álló »bünoánatot« — hogy av középköri knejezést hasznaijam, melyet Jánossy emieget —, amely lényegüeg nem áll eilentétoen az úrvacsorával, sőt teltétele annak,, hogy valaki az Ur asztalához járulhasson, akkor semmiképpen ,sem állhat meg a testei, hogy a közgyónás és feioldozás megszünípti az úrvacsora szentségének liturgikus jelentőségét, ha belekerül az istentiszteleti rendbe es nem vaiasztjuk külön az úracsorától. Mert ha lényegileg nem áll ellentétben az úrvacsorával a gyónás és feloldozás, akkor nem is szüntetheti meg annak a liturgikus jelentőségét. Vagy pedig annyira nem fér össze és nem hozható összefüggésbe az úrvacsorával a gyónás és feioldozás — t. i., ha lényeges eflentét áll fenn közöltük —, hogy akkor is rovására megy a •sacramentum albaris-nak, ha tőle különválasztjuk, de az úrvajcsorázás feltételének tartjuk. — Másodszor: azért nem, mert az úrvacsora liturgikus jelentőségének a lerontóját magában a gyónásban, és feloldozásban látja, függetlenül attól, hogy ez a gyónás és feioldozás milyen; olyan-e, mint a középkor bűnbánata vagy olyan-e. mint amilyennek a reformáció tanítása szerint lennie kell. Tehát a hibát nem ott keresi és találja meg, ahol a biblikus, reformátor 1 tanításnak megfelelően nyomoznia kellene, — a hamis bünbánatban, a jócselekedetekre alapozott feloldozásban, hanem magában a gyónásban és feloldozásban- s ezeknek az úrvacsorával való szoros öszszekapcsolásában, holott maga is vallja, hogy az úrvacsora! az absolütioval, ez pedig a gyónással összefügg. Mindez arra mutat, hogy itt probléma-áttétellel van dolgunk. Jánossy azt a ^problémát, amelyet a reformáció a bűnbánat és az absolutio viszonyában látott, egyszerűen áthelyezte az absolutio és az úrvafcsora egymáshoz való» viszonyába. S bár ismeri azt a jócselekedetektől függetlenített megoldását a bűnbánat és az absolutio viszonyának, amelyet a reformáció hozott, tehájt a kulcsokról szóló igaz tant,. mégis, amikor arra kerülni1:! a sor, hogy ezt a liturgiába beleillessze, attól fél, hogy ebből »középkori bűnbánat« lesz, mihelyt a liturgi'ába bevesszük és az úrvacsora liturgikus jelentősége ennek következtében megcsorbul. Ezéri tiltja ezeknek a liturgiába való beillesztését. — Ebből az érvelésből mindössze, annyi az igaz, hogy a »középkori bűnbánat« valóban lerontja az úrvacsora liturgikus jelentőségét. De ebből k i folyólag nem lehet azt következtetnünk, hogy maga a közgyónás és feioldozás olyan természetű, hogy mindig megszünteti az úrvacsora liturgikus jelentőségét, ha alkotórésze lesz az istentiszteletnek. Egyáltalában lehetetlenség az^ hogy mi az evangélikus liturgia felépú* tésénél a »középkori bűnbánatot« még mindig számba vesszük. Hát; nincs nekünk magunknak tanításunk a közgyónásról és feloldozásról? Vagy olyan hímes tojás a mi tanunk, hogy nyomban összetörik és semmivé lesz, ha a liturgiába a »középkori bűnbánat« helyére beillesztjük? Ugyancsak gyönge lábakon állhat egy olyan tanítás^
amelyet úgy kell védenünk, mint egy gyenge gyermeket. Jánossy; ugyan az urvacsorát védi, de azért védi a kozgyónástól és a feloldozástól, mert ezekkel kapcsolatban fél az atavizmustól. Attól, hogy mindjárt »középkori bünbánattá« lesznek, ha az úrvacsorával liturgikus kapcsolatba kerülnek. Ez az a szempont, amely számunkra elíogadhatatlan, és ha Jánossy csak ezzel támasztja alá második érvét, akkor ez az érv nagyon erőtelen, nie^t a gyónásról és a feloldozásról szóló reformátori tanítás igen-igen erős. Annyira megáll a lábán, hogy ha még a liturgiába beillesztjük, akkor sem váli|k »középkori bünbánattá«. — De lehet, hogy Jánossy azt is feltételezi (bár eljárása másra mutat), hogy a közgyónás és feloldozás nem esik át ezen a metamorfózison, ha a liturgiába belekerül, és mégis megszünteti az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Nem tudjuk azonban biztosan, hogy valóban gondol-e erre? Így hozzá sem tudunk szólni ehhez a kérdéshez. Második érvét Jánossy még egy újabb módon is alátámasztja. A liturgiát nag> on helyesen, organikus egésznek lá'tja, amelyen belül fokozatos előrehaladás érvényesül. A liturgia igazi lényege .szerint communio, mondja. »Isten fordui felénk, Ö közli kegyelmi ajándékait és .Krisztus váHságműve alapján Szentielkéroejk "a, kegyelmi eszközökben munkálkodó hatalmával lehetővé teszi, megvalósítja a szent Istfen és a bűnös ember életközösségét. Ige és szentség, kegyelem és áldás a hozzánk lehajló Isten részéről; bűnbánat és hit, könyörgés és imádó hálaadás Isten néjoe részéről; — ezek a mozzanatok teszik, egyre fokozódó bensőségükkel. a liturgiát (főistentiszteletet) a tényleges istentiszteleti gyülekezet Számára az egyház Istenben való életének teljességévé. A communio állandó méh ülése és fokozatois valósulása szabja meg az istentisztelet gondolatmenetét és egyúttal érthetővé teszi a liturgia rendjének egész logikai és pszychologiait felépítését, az egymásra következő részek organikus összefüggését.« 7 - A közgyónás és feloldozás ebből a szempontból, Jánossy szerint, úgy szünteti meg az úrvacsora szentségének liturgikus jelentőségét, hogy megtöri az istentisztelet organikus egységét. A keresztség pl. nem töri meg, mert Jánossy felkiáltó jellel emlékezik meg arról, hogy a dánok nemcsak az úrvacsorát, hanem a keresztsége|t is a tőistentisztelet organikus részének tekintik, mivel az episztola és az evangélium közt keresztelnek. 73 És maga is megengedi, hogy a keresztséget a liturgiába a prédikáció és az oltári szolgálat közé beillesszük. 74 Tehát csak a közgyónás és feloldozás veszélyezteti a liturgia egységét, de hogy miért, ezt részletesen nem indokolja meg. Máspdik érvének ez ellen az újabb alátámasztása ellen 'ké: ellenérvet is hozhatunk fel. — Az egyik. Jánossy az istentisztelet organikus részeinek ismeri el a kegyelmi eszközöket, azután a bűnbánatot és a liftet. Ezt figyelembe véve a közgyónást és feloldozást 7í 73 74
Jánossy: Liíurgika U. o. 44. lap. U. o. 90. lap.
(u. a.)P 82. lap.
csak akkor tekinthetnők az istentiszteletbe nem való elemeknek, íha nem ugyanazt a kegyelmet közvetítenék, amit a verbum, et sacramentum közöl; és ha nem ugyanarról a bűnbánatról és hitről tennének tanúbizonyságot, amií a lijturgila imádságaiban nyilvánul meg_ Ilyen ellentétről azonban — mindazoknak az alapján, amyt eddiga feloldozásról mondtam — szó sem lehet. Ellenkezőleg a gyónás és a feloldozást a legszervesebben beletartoznak azoknak az .elemeknek a sorába, amelyeket Jánossy az istentisztelet organikus részeinek tart, mert ugyanarra a kegyelemre vonatkoznak, mint az általa bevettek. — A másik. Jánossy állítása csak akkor állná meg a helyét , ha a ifeloldozás feleslegessé tenné az úrvacsorát a miatt, hogy ugyanazt a kegyelmet adja, amit az úrvacsora nyújt. Ebben az esetben ja feloldozás beiktatása valóban megszüntetné az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Csakhogy ezt a tényt, hogy a feloldozás nem oszt más kegyelmet, mint az úrvacsora, nem szabad így magyaráznunk.. Ugyanis ez nem elválasztó, hanem összekötő ok. — A kegyelemazonosságának ezt az összekötő szerepét Jánossy is vallja s ezen kívül ismeri a bizonyosság szempontját is a kegyelmi eszközökkel kapcsolatban. Ezért tartja fontosnak, hogy nem csak a verbumra, hanem a verbum et sacramentum egységére épüljön fel az istentisztelet, hogy minél bizonyosabbak lehessünk az Isten kegyelméről. S harcol azok ellen, akik ezt nem vallják. Tehát nála a verbum nem teszi feleslegessé a sacramentumot, és ha keresztség is kerül a f ő istentiszteletbe, a, keresztség sem teszi feleslegessé az úrvacsorát _ csak a feloldozásról mondja azt, hogy ez megszünteti az úrvacsora liturgikus jelentőségót, ha belekerül az istentiszteletbe. Ugyan miért éppen az absolutio az, .amelyiknek ilyen hatása van? Hát nem ugyanazt a kegyelmet hirdeti ez is, mint amit az ige és a szentségek hirdetnek? A bizonyosság szempontjából pedig: vájjon nagyobb <í\ teloldoízás bizonyságtévő ereje az Isten kegyelméről, mint az úrvaesoráé? Nie'm. Éppen ezért nem fogadhatom el Jánossynak az: az állítását, hogy a feloldozás megbontja a liturgia organikus egy-ségét és elemészti az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Ezért Jánossynak nem az ellen kellene harcolnia, hogy a feloldozás ne kerüljön bele a liturgiába, hanem azért kellene küzdenie, hogy beleillesztessék, mert az ige, a keresztség és az úrvacsora mellett ez, is Istentől rendelt módja az evangélium közlésének és ezt is fel kell használnunk arra, hogy a hívek számára a bűnbocsánatot bizonj'ossá tegyük. Az aztán egészen más kérdés, vájjon nekünk minden istentiszteleten minid a négyféle módon bizonyságot kell-e tennünk az evangéliumról, vagy hogy csonka minden istentiszttelet, amely nem a verbum et sacramentum egységén épül fel? De a z bizonyos, hogy aki Jánossy módjára a kegyelmi eszközöket mind bele akarja illeszteni a liturgia organikus egységébe, annak a közgyónást és a feloldozást., íehát a kulcsok hatalmát sem szabad kihagynia. Mindebből világos, hogy a köz gyónás és feloldozás bele tartozhatik a liturgiába. Ami plédig a köz-, ill. magángyónás kérdését íTleti, erre röviden válaszolunk. Hitvallási irataink szerint világos, hogy a magan-
.gyónás ajánlatos, de nem kötelező. Ezért előtérbe a közgyónás és az "általános absolutio kerül. Nagyon komolyan kell tehát vennünk az erre vonatkozó kérdéseket. A magángyónás és feloldozás kérdését is tisztáznunk kell, de elsősorban mégiiS a közgyónás és feloldozás a mi problémánk. Az ezzel kapcsolatos kérdéseknek essánk neki előbb, mert ha ezeket tisztázzak, akkor lényegében a magángyónás és feloldozás kérdéseit is megfejtettük. Befejezésül hadd idézzem még egyszer Luthert. A kulcsokról szóló írását így kezdi: »Bizonyára egyike a legnagyobb cJapásoknak, amiket Isten haragjában a hálájtlan világra mért, az a rettenetes •visszaélés és félreértés, amely a kerc-sztyénségben a drága kulcsokkal kapcsolatbán oly nagy mértékben terjedt el, hogy szinte már sehol sem használják és értelmezik azokajt helyesen ezen a világon.« S neki fog Luther az írásnak, hogy népét és ivadékait megmentse ebtől a nyomorúságtól. jvli nem vagyünk Luther népe és ivadéka, de azért a küldőkről nekünk evangélikusoknak kell a legigazabb módon taní•anulnk! A mi fibsolu'tionknak kell a legjobbnak lenni! Crűrwalszky
ESKETÉSI
Károly.
KÖNYVECSKÉJE
1029-bqn jelent meg a Kiis( Káté először könyv alakban és ehhez, a kiadáshoz nem maga Luther, hanem a nyomdász csatolta az ugyancsak elz esztendőben önállóan is megjelent »Traubüchl|ein«-t, •eisketési könyvecsket. Az egyöntetű eljárájsi kedvéért közölte ebben Luther a Wittenbergben haisíználatos esketési formát. Az Ágostai Hitvallás ugyan nem köti jaz egyház egységét bizonyos szokások és szertartások egyforma-igához, maga Luther sem hisz az uniformizáláísban, amely a pápa-ágban az egységnek csak !a láfczatát, de nem az egyház egységét fejezte ki, mégis szembeszáll a minden ;iron egyénieskedőkkel é, gúnyolódó szavakkal kiizd a »liturgiái anarchizmus« ellen. »Ezért akartam összeállítani ezt a szöveget és formulát — írja — azok számára, akik jobb híján szívesen járnának el ezekben a dolgokban velünk egyértelműen. A többiek, akik valami jobbat tudnak, a'zaz, akik nem értenek semmihez, de mégis úgy tesznek, mintha mindenhez értenének, valószínű nem veszik igénybe ezt az én szolgálatomat, ha csak azért nem, hogy túlszárnyalják, vagy lecsepüljék. Ezek őrizkedjenek csak szorgalmasan attól, hogy valakivel is egyöntetűen járjanak el, mert különben azt gondolják majd róluk, hogy rá vannak szorulva arra, hogy másoktól tanuljanak, és ez na.gyon nagy szégyen lenne.«
Ennek a kis írásnak az ismertetését most az tette kívánatosság hogy a jelenlegi esketési rendünk helyessége iránt többfelől kétely támadt és kérdéseinkre szeretnénk feleletet és útbaigazítást találni Luthernél. Főleg két kérdésre várnánk feleletet. Az egyik, hogy vájjon lehetségesnek tartja-e Luther at elváltak- újból való megeske<éséir — a másik pedig, hogy szükséges-e esküt tenni az »esküvő« alkalmával ? Afc első kérdésre nem kapunk feleletet az Esketési könyvecskéből, a másodikra közvetve. A. wittenbergi formula szerint a jegyesek nem esküsznek hűséget egymásnak, mégcsak fogadalmat sem tesznek, hanem egyszerűen kijelentik, hogy egymással házasságot akarnak kötni. A Ielkés!z: az »esketést« a templomkapuban végzi a következő módonr Előbb megkérdi: »János', szándékod feleségül venni Margitot?« Felelet: Igen. »Margit, Szándékod férjhez menni Jánoshoz?« Felelett: Igen. Ekkor húzza ujjukra a gyűrűt, tegye jobbjukat egybe és mondja a következőket: Amit az Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Azután meg így szóljon hozzájuk általánosságban: > »Miután N. János és N. Margit házasságot szándékoznak kötni és ezt Isten és világ előtt is kinyilatkoztatták, továbbá erre gyűrűt is váltottak és kezet is adtak egymásnak, ezért házastáisaknak nyilvánítom őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek 'nevében. Ámen.« , > Elz az »esküvőnek« azonban csak egyik része. A szertartás máéik fele 3 templomban folytatódik az oltár előtt, ahol a szentírásból válogatott idézeteket olvas fel a lelkész és így Isten igéjével megáldja a jegyespárt és imádkozik, hogy az Isten-rendelte házassága ne menjen veszendőbe! közöttük. Ez a második rész a szertartás tulajdonkqppeni egyházi rjésze. A templomajtóban lefolytatott a k tus inkább jogi cselekmény, ezért történik a templomon kív-ül és ezt nem is akarja formákban megkötni, mert »ahány há;z, annyi szokás.
rületen ne akarjunk mi rendelkezni és kormányozni, hanem legyünk .tekintettel bizonyos kialakult szokásokra. Ha most már azokra a kérdésekre, amelyekkel mi közelítettünk a Traiubüchlein-hez nem kaptunk feleletet, vagy csak részben kielégítő feletetet kantunk, nézzük azt meg, milyen kérdésekben ad választ, hátha érdekesebbek, vagy elsődlegesebbek a Luthert foglalkoztató kérdések, mint a mieink. Luthert alapjában két kérdés foglalkoztatja. Az első, hogy mi tulajdonképpen a házasság és az esküvő. ,a másik pedig, hogy a házaságkötés alkalmával mi a világi, jogi feladat, és mi az egyházi. > Mi a házasság? — kétféleképpen felel erre a kérdésre. Mindjárt az elején kijelenti, hogy »die Hochzeit und Ehestand ein weltlich Geschäft ist« — az esküvő és a házasélet világi ténykedés. Kérőbb azonban ugyanezt a világi éjetformát Istenrendelte állapotnak (Stand-nak) nevezi és a következőket állapítja meg: »Mert ha világi állapot is ez, Isten igéje mellette szól és nem emberek kötötték és találták ki., mint a szerzetesig vagy apácai életformát., ózért százszor is többre kell értékelni lelki szempontból a kolostori élednél, amelynél világiasabb és testibb dolgot el se lehet képz,elni<, mert testből és vérből, világias felfogásból és gondolkodásból találták ki és létesítették.« Luthernek ezt a két megállapítását mi ma így fejeezzük ki röviden: A házasság nem szentség, de szent dolog. Nézzük meg közelebbről, miért mondja Luther »weltlich Gescháft«-nek a házasságo|t. Ezzel a megjelöléssel azt akarja kifejezni, hogy a házasság kérdésének a rendezése a felsőség feladata. Az államnak és ai világi felsőségnek akarja i't.t megadni az őt megillető tiszteletet és az államélet funkcióit magába szívó pápás egyház totalitásra törő hatalmának akar gátat vetni. Luthernek az volt a nagy történelmi feladata, hogy világosan meg- kellett húznia a határvonalat az egyház és az állam között. H a mja a 'totális állam arra törekszik, hogy az egyház sajátos funkcióit a maga módján magába olvassza, az egyházat is államosítsa, a középkori egyház azáltal vált szörnnyé, valóságos Antikrisztussá, hogy elnyomorította az igazi áfllamélet kialakulását az állam teljes elegyházijajsításával. Luther a szétválasztást azért tette meg a kettő között, hogy mindegyik a maga sajátos feladataira irányítsa figyelmét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a hátteret a Traubüchlein olvasásánál. Weltlich Geschäft a házasság. ez tehát azlt jelenti, hogy a házasságügyi kérdéseket az egyházi hatóságok asztaláról a világi felsőség hatóságainak asztalára kell áttenni. Itt azonban meg kell említeni az!t, hogy Luther olyan világi felsőségre gondol, amelyik törvényhozásában a Tíz Parancsolat alapján áll és nem akar ellenkezésbe jutni az egyházban hirdetett igével Ma viszont minekünk egyre inkább olyan államliatalmi törekvéseket kell számba vennünk, melvck a maguk-teremtette mithoszok. vagy elvek szerint akarják rendezni jogilag a házasságkötés kérdését is. Ezt a világi életformát másrészt mégis Isten-rendelte állapotnak mondja. Isten igéje szól mellette és nem emberek találták kL
Ezzel az ember 'által kitalált mesterséges életközösségek fölé akarja. helyezni az Isten által rendelt életközösséget!. Az egyház hirdeti azt az isteni akarotot, amely alapja és mértéke a. házaséletnek. Az állam miflioszok és magaválasztotta elvek szerinlt fog intézkedni a házasságról, ha polgárai nem kapnak nevelést az egyháztól és nem hallja Isten akaratát a szentírásból. Az állam és az államot alkotó nép magától, a természetből kiindulva nem tudja mi is lényegében ez a házasság, amelynek törvényes rendezéséről gondoskodni feladata. Ma sokszor mondják a házasságot teremtési rendnek s mintha most Luther kitételei is eziti erősítenék meg. H a teremtési rendnek azért nevezzük a házasságot, mert benne a teremtő Istennek egy általános kinyilatkoztatásával találkozunk, amely a hitetlen számába is hozzáférhető, úgy azt kell mondani, hogy Luther ilyen értelemben nem nevezi teremtési rendnek \ a házasságot. Hogy mi a házassága azt igazán egyedül csak a kinyilatkoztatásból lehet megérteni. Csak aki ismeri iázt a hűsége't, amely Kri&ztust köti az ő jegyeséhez, iz egyházhoz, tudhat arról, mi az a hűség, ami a házastársakat egybeköti. Nem (természetes úton, csak hit által értjük meg, mi'a házasság és csak (hit által értjük meg azt is, mennyire alkalmatlan az embor erre az Isten-rendelte életformára. »Ha Aralaki a püspöktől imádságot, vagy áldást kér, ezzel arról tanúskodik (bár szavakkal nem is juttatja kifejezésre), hogy milyen komoly helyzetben van és mi
Az egyházi feladat,, lényegében, a házasság megáldása és az imádkozás. Ez benn történik, az oltár előtt". Az áldás azoknak a szentírási helyeknek a felsorolásából áll, amelyek a házasság teremtéséről (I. AI óz. 2:18—19.) a férfihoz (Efezus 5:25-29.) £s a nőhöz (Efezus 5:22—24.) intézett apostoli intelmekről, a házasságra mért kereszítről. (I. Mózes 3:16—19.) és végül arról szól, hogv Isten ezt az életformát tetszéssel fogadja és megáldja. (I. Mózes 1:27—28.) Itt látszik világosan, hogy az egész Traubüchlein mögöjt menj nyirc ott van az egyház és az állam viszonyának lutheri látása, c kettőnek egymástól pontosan elhatrárolt volta. A gyülekezeti lelkész, akit Luther szivesen nevez püspöknek, azért vállal lényegében nem reá tartozó tevékenységet, hogy ezzeí a házasság szent voltára így is .felhívja a figyelmet. Luther elótt ijfct pedagógiíai szempont s nem egyházpolitikai, hatalmi szempbnt áll. Azt akarja, »hogy a fiatalság tisztelettel .tekintsen rá. és tanulja meg tiszteletben tartani ezt az életformát, amely Isten munkája és parancsa, ésjfne bolondozzék vele olyan szégyenletesen, kinevvetve, gúnyolva és mindenf éleiképpen könnyelmüsködve, mint .ahogy eddig szokásban volt, mintha ugyan játék, tréfa lenne házasságot kötni és megesküdni. Akik először rendelték el, hogy a vőlegényt és a menyasszonyt a templomba kell vinni, azok nem gúnyból tették, hanem azért, mert nagyon komolyan gondolkoztak róla. Kétségtelen, hogy Isten áldásáért és az imádságért tették, 'és nem azért, hogy komédiát, vagy majomparádét űzzenek.« i Visszatérve az elején felvvetett kérdésekre, a következő fedeletekre lehet eliütni: 1. Az eskütételről azt kell megjegyezni, hogy az lényegétben nem tartozik az esketési szertartáshoz. Ennek lényege a házasfelek megáldása és az imádság. A polgári házasságkötés bevezetésekor az egyház voltaképpen visszaadta az államnak azt a feladatát, amelyet éppen a felekezeti különbségek miatt az egyház nem tudott igazságosan betölteni. Az e s k ü e^vszeriien bennemaradt eskeítési formulánkban az egyházi házasságkötés megszűnte után is. 2. Hagyjuk el tehát az esketés't? — Elvileg következetes lenne és nincs is akadálya. Jelenleg azonban azt a hatást keltené, mintha az egyház hivatalosan is helyeselné azt a laza házassági etikát, amelyet az állam jelenleg képvisel. Az eskühöz azért ragaszkodnak ma sokan, mert benne azt látják megerősítve, hogy a házasélet isteni rendelés és szent dolog. Agendánk is edt a kitételt alkalmazza: esküvel megerősíteni. '> IIa azonban a házastársak nem a polgári házasság megkötésével egy időben áldatják meg házasságukat, hanem esetleg évek multán, akkor semmi értelme sincs az eskü elmondatásának. ,Aa eskütétel ilyenkor a^t a látszatot kellene, mintha házasságuk eddig nem lett volna házasság, ez pedig evangélikus felfogás szerint nem helytálló. Ilyen esetekben Lutherhez hasonló módon kellene» e;!járni és annak a megállapítása után, hogy a „polgári házasságéit megkötötték, igével és imádsággal megáldani házasságukat.
4. A rosszul sikerült házasság és a válás gyakorisága valóban beteges kortünet. H a ennek a beteges tünetnek a gyógyítása végett vezetnénk be a? elváltak esketésének megtagadását, nem tehető fel, hogy eredményre jutnánk. 5. A Hegyi Beszéd ismert szakaszát nem lehet házassági jognak tekinteni, mert .akkor az evangéliumból törvényt csinálunk, jézus a Hegyi Beszédben \az ember természettől fogva való parázna, poligám természetét akarja leleplezni azért, hogy mugmutathassa, mennyire hiányzik az ő és az ő üdvözítő munkája életünkben, hogy milyen nyomorultak vagyunk nélküle. Ha jogi kódexnek vennénk a Hegyi Beszédet, nemcsak elváltakat nem lehetne esküdtetni, hanem olyanokat sem v akik gonosz kívánsággal tekintettek mar nőre, — szóval senkit se. 6. Karner professzor azt javasolja (Lelkipásztor, 1943-, februári szám.), hogy »az egyháznak újból házassági széket kell felállítani« Addig, ameddig ezeknek a székeknek nincs a polgári életre is kiterjedő hatályuk, éppen azok fumigálnák esetleg döntésüket, akik bíráskodásuk alá tartoznának. Ha meg valami külső tekintélyt kapnának, olyan aprólékos kicsinyes és erkölcssíősrködő munkára adna alkalmat (lásd: Meszlényi Zoltán: Házassági köteléki perek az egyházi bíráskodásban c. könyvét), amelyhez sem időnk, |sem emberünk nincs. 7. Az egész e.lválási kérdést nem lehet úgy kezelni, mint valami csak a z egyházra tartozó belügyet. Az állam és az egyház viszonyának pontos látásával lehet csak közelíteni ehhez a ïqérdéshez. 8. Amig népegyház vagyunk, ténylegesen elismerjük, hogy az állam jogi eljárásai igyekeznek a Tízparancsolat és az Evangélium szellemének megfelelőek lenni. Ha ténylegesen nincs így és mégis fenntartjuk a népegyházi helyzetet, akkor az a feladatunk, hogy minden erővel igyekezzünk megfelelőbb házassági törvényeket kiharcolni és a válások kérdésében is nagyobb szigort megkívánni. H a az állam semmiképpen sem hajlandó a jó szóra hallgatni é s nyíltan eltér a Tiz Parancsolat és az Evanmélium szellemétől, akkor az egyház gondoskodhat az államtól függetlenül, saját hívei számára egy külön házassági jog létesítéséről, de ezzel együtt jár a- népegyházi helyzet feladása. Enélkül a lépés nélkül az elváltak esketésének megtagadása igazságtalan is és komolytalan is. Benczúr László.
Ökuménikus mozgalom és a finn egyház H a végig lapozzuk az 1932. évet megelőző f i n n zsinati és egyetemes közgyűlési jegyzőkönyveket, valamint az egyháznak évről-évre megjelenő évkönyveit, sehol sem találunk még utalást sem az ökuménikus mozgalom m u n k á j á r a , vagy a finn hivatalos •egyháznak ilyen irányú mozgalmakhoz való viszonyára. Ellenben találunk hosszú és részletes leírásokat pl. a F i n n Belmissziói Központi Szövetség, a F i n n Biblia-Társulat, a F i n n Külmissziói Társaság, a -Finn Tengerész-missziói Szövetség, az Evangéliumi
Szövetség, Felébredtek Szövetsége, a F i n n Béke-szövetség Központi Szövetségének, a F i n n Vasárnapi Iskola-szövetség, a Finn K. I. E., a Sortavalai Evangéliumi Társulat munkájáról és még számos lelki munkáról. A fentieket figyelembe véve azt a következtetést kell-e levonnunk, hogy ökumenikus munka egyáltalán nem volt Finnországban ? Véleményem szerint inkább azt kell megkérdeznünk, mi az oka annak, hogy az egyszerű f i n n nép körében teljesen ismeretlen, sőt még az akadémikus műveltségnek között is alig ismert az ökumenikus mozgalom m u n k á j a ? E r r e a kérdésre egy gyakorlati és egy tudományos feleletet kell a d n u n k A gyakorlatit igy kell megfogalmaznom. Mikor 1941-ben először j á r t a m Finnországban és éppen az ilyen irányú munkáról, másrészt a finn egyháznak az ökumenikus mozgalmakhoz való viszonyáról érdeklődtem, az egyik lelkésztársamtól ezt a feleletet kaptam: „A f i n n evangélikus egyház hitvallásos egyház, ökumenikus mozgalom pedig, amilyenre a stokholmi világkonferencia utalt, csak ott alakulhat' ki, ahol ez a hitvallásos jelleg elhomályosodik, vagy egészen háttérbe szorul. Másodszor nekünk, finneknek a református egyház tanítása idegen, a római egyház tanítása pedig egyenesen borzalmas." A tudományos feleletet Johansson Gusztáv (1844—1930) érsektol kapjuk meg. Életének utolsó éveit teljesen betöltötte az a határozott munka, melyet a szabad szellemű hittudomány és a nemzetközi keresztyén egységre való törekvés ellen folytatott. Ez a harcos szellemű munka, mintegy testámentum jelleggel bír az utónemzedékre. Johansson theologiájának kutatója, a nagy nevű ethikus, Tiililä professzor azt á l l a p í t j a .meg, hogy az érsek ebben a munkájában szinte a sértő keménységig ment el, sőt inég a személyeskedést sem mellőzte, különösen akkor, amikor a svéd érsek, Söderblom N a t h a n ellen intézett támadást. Johansson azonban az ügy érdekében harcolt és cselekedett úgy, ahogy tett. Johansson egyre csak az Isten igéjének értékére, a keresztyén liil világfelettiségére, a Krisztusban való igaz keresztyénségre és Krisztus eljövetelének e világ egyre sötétebb jövendője feletti győzelmére veti tekintetét. (íummerus püspök egészen bizonyosan azért mondta az érsek által u t o l j á r a vezetett egyetemes közgyűlésen Johanssonnak a következő emlékezetes szavakat: „Az ö n lelke Isten gondolatainak magasságában és ragyogó világában időzik és él, és ö n úgy néz le onnan ránk, miként hegyről, melynek csúcsa világfeletti magasságokba nyúlik." Ezt nem mindenkiről lehet elmondani. Johansson érseknek a nemzetközi egyházi egységére való törekvés elleni harcához, illetőleg támadásához a külső lökést az 192 •». (Iii;/. 1!)—29-én Stokliolmban megrendezett világkonferencia adta. Valójában az érsek már sokkal előbb foglalkozott a kér-
déssel. A H e r ä t t ä j ä c. Turkuban megjelenő egyházi lap 1919. évfolyamának egyik számában azt írja, hogy a keresztyénség jelenlegi legnagyobb veszélyét éppen ebben az egységre való törekvésben látja; mert nem hangsúlyozzák a keresztyén - hit világfelettisége mellett annak világellenességét is. Márpedig, ahol a keresztyén hit valóságos, állandó lényegét háttérbe szorítják, vagy egyenesen tagadják, ott eltűnik a keresztyénségbői a menynyei erő, — Már itt megfigyelhetjük, első akkordját annak a nemsokára bekövetkező nagy harcnak, melyet a svéd egyházi irányzat ellen intézett a finn érsek Ugyanebben az esztendőben, tehát 1919-ben az Amerikában készülő nagy keresztyén világkonferencia elnökétől, a ch'ikagói püspöktől, Anderssontól egy meghívót kapott Johansson. Az érsek válasza a legudvariasabb formában, de határozottan elutasító volt Válaszában arról szólt, liogy a most megrendezendő világkongresszuson a felmerülő és kiáltó, valamint mélyreható ellentéteket el a k a r j á k kendőzni. Ezeket m o n d j a : „Az egyház belső egysége mellett a külső egység is be fog következni, de addig az egyháznak sok megpróbáltatást kell kiállania és egy mélységes belső megtisztulásnak kell bekövetkeznie." Nem nehéz megfigyelni, hogy Johansson itt az igazi egyháznak, a Krisztus testének egységéről és annak eschatológiai megpróbáltatásairól beszél. A stokholmi konferencia előkészületeinek idején, Johansson több cikket írt a konferencia ellen. Elöljáróban csak a címeket említem: Tévutakon, A hitben és Isten F i á n a k ismeretében való egység, Ne legyen részed idegen bűnökben, és Az utolsó időkben.. Hogy mégis lássuk Johanssonnak merev álláspontját, szolgáljanak bizonyítékul a következőkben összegyűjtött citátumok: „Minden egyetemes keresztyén konferencia föladata az, hogy a keresztyén hit és az Isten F i á n a k ismerete előbbrejusson. H a az egyetemes konferencia programmjából hiányzik ez a célkitűzés akkor annak nincs joga ezer és ezer munkást hivatalos és fontos feladataitól és munkájából olyan foglalatosságra csábítani, melv teljesen idegen a keresztyén hit lényegétől." „A ©tokholmi konferencia „life and work" progranunja, melyekben a hitvallási kérdéseket tudatosan és megfontoltan háttérbe szorították, a r r a irányult, hogy a világháború által megtépázott keresztyénséget ú j szeretetben eggyé forrasszák." Johansson számára ez azt jelentette, hogy a konferencia az emberiség gazdasági és politikai kérdéseivel a k a r foglalkozni és ezeket a kérdésletkef Jézus útmutatása szerint akarja rendeztni, hogy itt békességet hozzon létre. „Ez a programm azért nem vezethet jó eredményre, mert a világ meg javulásáról való ábránd vagy remény biblia-ellenes." I t t Johansson M t. 24, 7. 9. és 24-re utal. „JL>e a programm azért
sem töltheti be hivatását, mert itt téves szeretetre törekszenek valamint az egész próbálkozást emberi erőnek értelmi törekvésekkel való egyesítésével a k a r j á k megoldani." „Bizony szükségünk van szeretetre, de nagy szükségünk van a téves szeretet kevesbedé-ére is. (Kin 12, 9; l. Tim. 1, -">.)" „Amikor J é z u s azt m o n d j a Mt. 24, 11-ben, hogy sok hamis próféta támad és sokakat megtéveszt, akkor Jézus nem a k a r j a , hogy mi ezeket a hamis prófétákat szeressük." „A puszta ész-hit, vagyis a racionalizmus körülveszi a keresztyénséget, és nekünk éppen ezeket a pusztán ésszel hívőket, kiktől annyit szenved* a keresztyénség, kellene szeretnünk a stokholmi világkonferencia alaptanításai szerint, sőt i) szeretetben az ilyenekkel együtt kellene tanácskozni és el kellene határozni annak az ú j krisztusi léleknek, a népek közötti terjesztését." E z t ' a gondolatsort folytatva, ezeket í r j a : „Isten a k a r a t a az, hogy a gonoszt elválasszam a jótól, de a sötétség hatalma e kettőt összeakarja keverni. A puszta ész-hit nem hisz a Krisztus újra-eljövetelében. Azért munkálkodik emberi erővel. Meg lehet ugyan próbálni, de mindenki egyszer rá fog jönni, hogy 'z emberi erő nem használ itt semmit. A stokliolmi konferencia, lia abból egyáltalán valami is származhat, a tragédia színhelyévé lesz, mert m e g m u t a t j a majd, hogy miként csúszik lefelé a keresztyénség." A ..Tévutakon" című cikkében Johansson világosan feltárja azt az előbb említett téves szeretetet, és ugyanebben az írásában -ynkretizmussal vádolja Söderblom érseket. í g y ír: „A keresztyénség körében kizárólag az Igazság Lelke építhet igazi egységet. Ahol nincs meg a keresztyén igazság és az azzal j á r ó Lélek, ott nincs keresztyén szeretet sem. És itt van a. stokholmi világkonferencia fóhibája, hogy t. i. az általános szeretetet, mely csak téves elképzelés é< semmi más, állítja oda a keresztyén népek összekötő kapcsa gyanánt. Az ilyen u. n. keresztyén szeretet, mely nem a keresztyén hit igazságainak ösvényein halad, a lélek szennyét idézi elő, mely mindenek között a leggonoszabb, És az az egyetemes élet újítás, melyet a stokholmi világkonferencia kitűzött céljául, emberi erővel el nem érhető. A bűn hatalom, melyet a stokholmi világkonferencia p r o g r a m m j a úgy látszik nem ismer." „A tiszteletreméltó* svéd érsek még professzor korában így írt egy stokholmi lapban: „A keresztyén liit igen sok forrásból összegyűjtött ú j vallásalapítás. Izraelből és keletről, Görögországból és Alexandriából, Rómából és a germánoktól nyerte m a r a d a n d ó értékét, vagy a múlandó anyagát. A keresztyén hit még nem befejezett valami. Még nem zárhatjuk le az ajtókat. Előttünk van a feladat, hogy egyesítsük a messzi keletet és India lelkét azzal, ami bennünk v a n : " (Stockh. Tidh. 1911. szept. 13. számában.) „A hitben és Isten Fiának ismeretében való egység" cimű cikkében minden munka alapfeltételére irányítja rá Johansson figyelmünket. Többek között ezeket m o n d j a : „Krisztus annak a lelki templomnak az alapja és szegeletköve, melyre a keresztyén-
ség épít és amelyben a keresztyén embernek élő kőként kell elhelyezkedni." A f i n n érsek felelősséget érez népe iránt és meg a k a r j a védelmezni az idők hömpölygő áradatával szemben „A hitetlenség és a puszta ész-hit hatalmas folyóként hömpölyögnek a népek életében és már nagyon sok veszedelmet okoztak. A finn nép körében sokkal többet őriztek meg az atyák örökségéből, mint bármely más nép körében, legfeljebb Anglia őrzött meg többet. És nekünk a r r a kell figyelnünk, hogy ezt a d r á g a örökséget el ne veszítsük." A „Ne légy részes idegen bűnökben" cimii cikkében pedig ezeket í r j a : „A svéd érsek fáradozásának gyümölcse, mint köztudomású — a stokholmi világkonferencia, de ő hivatalosan megtagadta a Krisztusnak testben való feltámadását. És a stokholmi világkonferencián volt olyan csoport' is, mely tagadta Krisztus istenségét. Az ilyen konferenciához való csatlakozás nagy vétket eredményez. Miért nehezedik sokszor egy népre, vagy egyénre annyi sok bűn? Azért, mert vétket szült magának gonosz cselekedetekkel. Az irás azt mondja: Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt a r a t j a is. (Gal. 6, 7.)" Johansson tehát a népe iránt érzett szeretetből óva inti a keresztyéneket az idegenek bűneiben való részesedéstől, hogy Isten sújtó keze büntetni ne kényszerüljön. De tekintsük a fenti cikknek, egy még keményebb részletét: „A svéd éi>ek hivatalosan is hangoztatta kortársai körében, hogy sem a h t sem a ketesziyén hit igazságai többé már nem t u d j á k összekötni a keresztyén népeket, csupán az egyetemes szeretet, a tulajdonképeni igazi szeretet, mellyel Krisztus szereti az övéit. Nála azonban ez pusztán névleges, mert nem a Krisztusban való liit által születik és nem is a Krisztus Lelkének szüleménye. Ez a szeretet a racionálizmus gyermeke. És. a svéd érsek együtt dolgozik a raiconálistákkat, sőt dicshimnuszt zeng a szocialista Brantigról és Ebertről. Ez a világ és ennek a szeretete nem akar a bűnről lemondani és nem a k a r megtérni. A stokholmi világkonferencia ennek a haladó keresztyén világnak a követe. Mi a keresztyén népek idejéről beszélünk, de a biblia ezt pogány időknek nevezi. A keresztyén hit sok jót eredményezett már a népek életében, de a politika általában keresztyénieden és csupán az illető nép saját érdekeinek követeléséből áll. A stockholmi világkonferencia nem képes a népeknek ezt a természetét megváltozátatni. A keresztyén ember gazdasági téren is a szeretet törvényei szerint akar élni, de a világ továbbra is csak a saját győzelméért küzd A stokholmi világkonferencia nem képes* a világ természetét megváltoztatni. Ami pedig a szociális kérdéseiét illeti, ott még nagyon sok a, javításra szoruló. Az osztályharcot, melynek indítóoka a hatalomra való sóvárgás a stokholmi világkonferencia nem képes legyőzni. Ennek a világkonferenciának a követei elsősorban racionálisták, kik a világbékét a k a r j á k és úgy gondolják, hogy meg is t u d j á k valósítani, bár a bűn, melynek Ítéletes következménye a háború, egyre nő."
Johanssonnak az volt az érzése és gondolata, hogy e jelen nemzedék a világ végét megéli. Ebből származik, hogy sokszor és sok h e l y e n , komolyan a r r a emlékezteti, hogy mennyire nagy az összevisszaság, melynek elrendezése Isten szemszögéből egészen hiábavaló. „Az utolsó idők" eimü Írásában éppen ezekre hívja fel a figyelmet. „ T u d j u k , í r j a ebben a cikkében, hogy a biblia utalásai az utolsó időkáre (Mt. 24, 7 9—14; Mt. 10,' 21; Mt, 24, 42. 44. 11. Tini. 3, 1—5; II. Tini. 4, 7.) milyen valóságíziick épp mi a mi koiamkban. De ebből a szempontból a stokho'iini világkonferencia tisztára üres utópia. Nem képes ez a Lélek templomát építeni, mert tagjai között éppen úgy megtaláljuk a Krisztusban lűvőket, mint a Krisztus-tagadókat. Ez a világkonferencia pedig a r r a vállalkozik, hogy megújítsa az emberiség politikai, gazdasági, szociális berendezését, mely így ahogy van, egészen elmúlásra van ítélve. De a hit dolgait, melyIvei fel lehetne építeni az ú j templomot, háttérbe szorítják. Micsoda óriási ellentét! A stokholmi világkonferencia összehívói nagy tévedésben élnek. Ki t u d j a jobban, hogy mi a keresztyénség jelen feladata, a Krisztus-hit és az apostolok, vagy a vi 1 ágkon ferenciák létrehozói ? " A r r a lehetne gondolni, hogy Johansson és az ő elvét vallók talán csendesebbre fogták szavukat, miután látták, hogy a konterencia milyen komoly és alázatos szellemben munkálkodott, sőt égyti'ielmüen ott is elismerésben volt része, ahol először kételkedéssel fogad iák. D,a nem. Nézzük csak Johansson 1926ban írt cikkét a stokholmi világkonferenciáról. „A stokholmi világkonferencia az antikrisztusi hatalom első világkonferenciája volt. Egészen « keresztyén hiten kívül mozgott, sőt erősítette az antikrisztusi hatalmat." Johansson állásfoglalása az ökuménikus mozgalommal szemben, szinte ceterum senseová válik. Szerinte minden módon megakadályozandó. A kérdés most már nem a stokholmi vagy az 1927-ben megrendezett laussanni konferencia bírálata, hanem egészen ebben a megállapításban foglalható ö-sze: az „ökuménikus hit valóságban a keresztyén hittel szöges ellentétben van." „A, lutheranizmus vagy máskép az ökumenikusok és a pápizarra mus" eimíí iiásában Johansson mintegy prófétai módon vállalkozik, hogy megjövendölje az ökuménikus mozgalom jövőjét. Miután meghatározza a«z igazi lutheri magatartást cikke elején. így ír tovább: „Egészen más alapokon mozognak az u. n. ökumenikusok. Az egészen természetes hogy a népek közelebb szeretnének jutni egymáshoz és megpróbálják a béke gondolatát is előbbrevinni, amennyire az rajtuk áll. De az u. n. ökuménikus hit különös hit akar lenni; hitbelileg a k a r j a az egyes népeket egyesíteni, de ez a hit egészen más, mint a keresztyén hit. A stokholmi konferencia az egyház feladataivá teszi a világ dolgait is. Azt tanítja: Tedd félre mennyei elhívásodat, hagyd <•! a keresztyén hit világfelettiségét. És mindez voltakép végzetes lemondás a keresztyén hitri 1. A világ dolgainak intézése az állam
feladata. Az azt teszi, amit megtehet. De az egyház nem ugorhat be annak helyébe, hogy most ô kezdje megcselekedni mind azt, amit a világ - eddig nem tett meg.- A keresztyén ember sóként és világosságként hat a világban, de az egyház feladata egészen más, sokkal magasabb. És mikor ez az új-hit azt gondolja, hogy a világi létformákat meg tudja változtatni, csalatkozni fog, mert Krisztus és az apostolok az utolsó időket felettébb borzalmasaknak írják le." A lusannai konferenciáról Johansson így nyilatkozik: „Nem volt ott hit egyáltalán és mégis ökuméniku? hitről beszélnek. Bizony szégyelhetik m a j d gyermekeink és unokáink azt az elvetemiiltséget és csalárdságot, melyben a világkonferenciák csodálói leiedzenek. Ökuménikus-hit nincs és ha e nevet mégis használják, az csúf-név csupán. Ez a hit nem fejlődés felfelé, hanem csúszás lefelé. Eltér Luther hitétől a katholicizmus felé. Az ú j hit, az u. n. ökumenikus-hit nagy tévelygése abban van. hogy ebből a világból való. Minden ökumenikus munka és fáradság egészen hiábavaló. Úgy látszik, tiogy a . keresztyén világkonferenciák nem ismerik azt az alapvető törvényt," hogy az életre vezető ú t a halál mellett visz el." Az ökuménikus gondolat megértéséhez még Johansson eschatológiai állásfoglalásánál is meg kell állnunk egy pillanatra. Johansson eschatologiai állásfoglalása minden tettét meghatározta. Minél öregebb lett, annál sötétebben látta az emberiség jövendőjét. Arról is volt már szó <•17 előbbiekben, hogy Joliasson keresztyénsége a Krisztus-várásban c-úcsosodott ki. A világ megújulásai az idők végén fog bekövetkezni a Krisztus erejével. A segítség felülről jön. Azt í r j a Johansson: „A nagy világkonferenciák nem v á r j á k Krisztus eljövetelét, hanem azt gondolják, hogy emberi erővel is megújíthatják az emberiséget, amit pedig csakis az eljövendő Krisztus, tehet meg." Természetes, hogy itt Johansson elsősorban az Isten országáról alkotott felfogás ellen foglalt állást. „Isten országának eljövetele egy cseppet sem f ü g g az emberi akarástól, vagy az ember erejének megfeszítésétől." Közben ezt í r j a : „A stokholmi világkonferencia nem képes a kozmikus létet megújítani, mert mi a vég felé közeledünk, mikor is a menny nagy robajjal aláhull és a nagy forróságban az őselemek mind elpusztulnak. A keresztyénség pedig ú j eget és ú j földet vár, melyben igazság lakozik. (II. Pét. 3. 10. 13.). Körülöttünk minden azt bizonyítja, hogy az emberiség lefelé csúszik az Isten ítélete felé. És Krisztus minden bizonnyal m e g ú j í t j a ezt ai világot." Johansson számára ez az eschatologiai állásfoglalás az Isten oltalmára való teljes ráhagyatkozást jelent és így bár szíve tele volt szomorúsággal, mégis a világ vezetésére vonatkozóan nagy gondatlanságot tanúsít. Azt mondja hogy „a stokho'mi konferencia a világ minden gondját a keresztyénségre veti. Az egyház nem keveredik az állam feladatába. A fődolog
az, liogy az egyes keresztyének hűségesek legyenek azon a helyen, ahová Isten állította őket." Nem vádolható Johansson azzal, m i n t h a az ilyen keresztyénség az aktivizmustól eltérítené őt. Élete és munkája tele volt népe és egyháza iránt érzett szeretettel és az érettük való f á r a dozással. Itt. különösen az egyházi diakonia j a v á r a végzett munkáját kell megemlítenünk. Johansson felfogása szerint az ökumenikus egység nem keresztyén egység, mivel ez utóbbi csak Krisztusban érhető el. Johansson E f . 4, 13-ra utal,: a keresztyénségnek a hitben és Isten F i á n a k ismeretében való egységre kell törekednie. Mint m á r az előbbiekben is láttuk, az érsek a „Krisztus mibennünk" fogalmának mélységes értelmét v i l á g í t j a meg. I I a valaki Krisztusban van, az ugyanakkor Isten teremtésének Is a részese. Kbből kifolyólag Johansson számára egészen lehetetlen volt az ökuménikus egység emberek és az egyház között. Olyan emberekre gondolva, kik nem ismerik el a Krisztust v a g y pedig a keresztyénség világfelettisége mellett valami egészen idegen vallást képviselnek és az újjászületés követelményét is letagadják. ..Igaz s feltétel nélkül elfogadandó, amit pl. Jézus f ő p a p i imádságában mond: hogy mindenek eggyé hígyenek. ( J n . 17, 21—23.) Üe éppen ökuméinikus körökben magyarázzák hamisan azt a jézusi mondást, midőn ezekben a szavakban a r r a keresnektámasztékot, hogy akármilyen egységet megvalósíthassanak. Jézus itt egészen szigorú értelemben használja az egységet. Azt m o n d j a Jézus, hogy: m i n d n y á j a n egyek legyenek, mint Te énbennem A t y á m és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk." Johansson szerint a keresztyén egység ebben leli
alapját A kérdés most már az, hogy Johansson, aki maga nem vi It jelen a stokholmi világkonferencián, kaphatott-e teljes és tökéletes benyomást a konferencia szelleméről. Johansson ugyanis még azt a lehetőséget sem veszi számításba, hogy a konferencián a hibás egység mellett talán lehetet egy bizonyos helyes egység is. l'.Paunu, a F i n n Missziói Szövetség akkori elnöke pl.a konferencia legfontosabb és legfigyelemreméltóbb jelenségének azt tartotta, hogy az valóban ökuménikus volt. Paaro Virkkuneii szerint, a konferencia összekapcsoló pontjai éppen a Krisztus Lelke volt. De idézzük magát Yirkkunent. „Ez a láthatatlan Lélek hatalmas munkát végzett a konferencián. Aligha volt a résztvevők közül egy is, aki ne kapott volna részt belőle, vagy kizárhatta volna magát annak hatásából Valósággá lett tehát, hogy az emberiség és a keresztyénség egyedei számára ez a belső egység nagyobb, mint bármely különleges valami, amely úgyis elválasztja az embereket egymástól. Ez a lelki egység, véleményem szerint, a világkonferencián megtapasztalt legnagyobb élmény." Az előbb idézett két theologus, mint résztvevők nem
egyedülálló jelenségek a konferencia ilyen irányú bírálatában., •— m o n d j a Tiililä professzor — bár az is. igaz, hogy ők nem a lényegénél fogták meg a konferenciát, mégis figyelmen .kiviil nem hagyhatók. De nézzük tovább Johanssont. Elitéli az ilyen világkonferenciákat azért is, mert a synkretizmus veszélyét nem kerüllietik ki. Azután azért is elitélendők a világkonferenciák, m o n d j a Johansson, mert ebből a világból valók. „Ez meg abba az irányba vezet, hol a keresztyén hit elvilágiasodik éppen azáltal, hogy annak világfelettiségét és vüágellenességét háttérbe szorítja, miáltal az ember számára otthonossá teszi az evilágit." Azl lehetne mondani, hogy Johansson harcának ez a legközpontibb része. Nem csupán egy theologiai (pl. escliatologiai) kérdésről volt itt szó, sem pedig u. n. lelki-munka folytatásáról (mint pl. az ökumenikus mozgalom szociális és politikai törekvéseiről) vagy arról, hogy milyen formában jelentkezik itt a keresztyénség (az egységre és a> szeretetre fordítva a figyelmet); itt magáról a keresztyén hitről volt szó. Itt érkezünk el a harc a l a p j á hoz. Ha azt kérdezzük Johanssontól liogy ökumenikus mozgalom Istentől van-e vagy sem? Johansson válasza feltétlenül tagadó: „A stockholmi világkonferencia tökéletesen istentelen volt." Annak a személynek, aki ilyen Ítéletre mer vállalkozni és -egy egész egyházat ebben az ítéletben vezetni, és mintegy köz véleményt formálni, látnia kellett ennek az ítéletnek szörny íü nagy horderejét. Nekünk viszont meg kell látnunk, liogv abban az időben Johansson ezzel az álláspontjával m a j d n e m teljesen egyedii' volt a világban, mind a protestáns, mind a kattholikus oldalon. Ott állt szinte fenséges bíróként, miközben a bibliára irányította a keresztyénség figyelmét. Bárhogy ítéljük is meg Johansson cselekedetét, egy dolog bizonyos, hogy az, aki ezt megtette és c harcot végig állta, hatalmas theologiai cselekedetet vitt végbe, melyhez hasonlót még az egyháztörténelem, során is csak elvétv találunk. Az ilyen egyéniségben a reformátorok hűségéből é bátorságából kellett jó résznek lennie, ki m u n k á j á t akkor is folytatja, ha egyedül marad. (Tiililä) _ Bírálatában az érsek főleg a lényegre irányította tekinteté; és a mellékkörülmények szinte .figyelmen kívül maradtak. Mivel az ökumenikus mozgalom alapjai szerinte istenteleneknek mutatkoztak, nyilván annak semmiféle megnyilatkozását nem méltatta figyelemre. Az egyes felekezeteknek az a törekvése pl. liogy tudományos úton jobban és többet foglalkoznak egymás megismerésével, valóban nagy eredménye a stokholmi világkonferenciának, és ez Johasson számára egészen háttérbe került. És meg kell látnunk ezt is: Johassonnak az ökumenikus mozgalommal való harca bizonyság arról, hogy ő mennyire benn^. gyökeredzett a lutheri hitfogalomban! 0 Innen magyarázható, hogy a hivatalos egyház is olyanmereven elzárkózott az érsek idejében minden ökumemcitástóL
Sőt azt kell mondanunk, hogy az érsek hatása még ma is megmutatkozik a f i n n egyházi életben, midőn a r r a a ma is élő fiatal gyakorló lelkészre gondolunk, akit cikkem elején idéztem. Ökumenikus munka Finnországban mégis található, s véleményem szerint ez is áldást jelent a f i n n egyház számára. Ezekután m á r csak a felsorolásra szorítkozom. Johansson érsek 1930-ban meghalt. Az 1932—36 éveket magába foglaló, a finn egyház m u n k á j á r a vonatkozó É v k ö n y v I I I . részében a X I I . fejezetben az egyházak közötti közös munkáról m á r részletes leírást találunk. Finnországban az evangélikus egyházon kiviil még egy másik népegyház, a f i n n görögkeleti egyház is élénk munkát fejt ki. Elismert vallásos közösségek között kell megemlíteni a : katholikus egyházat, a f i n n püspöki metliodista egyházat, a f i n n baptista gyülekezetet, a f i n n szabadegyházat, a f i n n evangélikus szabadegyházat, a f i n n szabad evangélikus gyülekezeti szövetséget, a f i n n katholikus szabad egyházat, a Mózes-hitű gyülekezetet, a görögkeleti egyesületet Yiipuriban és a finn mohamedán gyülekezetet. Mind az evangélikus, mind a f i n n görögkeleti egyház legfelsőbb vezetését az állam gyakorolja. Az évkönyv most következő részét szószerint idézem: „Egyéb figyelemreméltó közös munkáról e két egyház között nem lehet beszélni. Az evangélikus egyház viszonya a többi egyházakhoz az elmúlt időszakban (tehát 1932—36) kielégítő volt'." A finn egyháznak (evang.) más országok egyházaihoz való viszonyáról t. k. csak az egyházi törvények megváltoztatása óta lehet beszélni. Ez 1933. clec. 22-ikén lépett életbe. Azóta lehetséges-e vált a f i n n egyháznak a többi áUamok egyházaihoz való viszonyát kiépítenie. A f i n n evangélikus egyJtiaz képviselői eddig is fenntartottak valamilyen kapcsolatot a külföldi egyházakkal, ez azonban még félhivatalosnak sem volt mondható. De a jelzett idő után ez a kapcsolat-kiépítés n a g y lépésekben haladt előre, így pl. óz észt és a svéd evangélikus egyház püspökeinek beiktatásánál a finn egyház egy-egy püspökével mindig képviseltette magát. Az északi egyházak közötti munkát elmélyítették a különböző skandináviai lelkész-gyűlések, melyek sorrendben a következők voltak: 1933-ban Helsinkiben, 1936-ban Yisbyben, m a j d 1941-ben Lapuaban. Az ökumenikus gondolatot mélyítették el a skandináviai püspökök találkozásai is. 1933-ban Xaataüban, 1936ban Langesöben. Az előbbi Finnországban, ez utóbbi Dániában. Itt kell megemlíteni, bár nem kifejezetten skandináviai jellegű volt, az 1935-ben TaHinban és 1937-ben Budapesten rendezett finn-ugor lelkészkonferenciákat, melyeken a finn egyház lelkészi kara igen szép számmal képviseltette magát. A finn evangélikus egyháznak idegen egyházakhoz való közeledésében legfontosabbak a f i n n és angol egyházak közötti tanácskozások. Az első ilyen tanácskozást 1933-ban, a másodikat
1934-ben tartották. Ezekre a tanácskozásokra az angol püspökök: minden 10. évben megrendezett u. n. londoni Lambetlikonferenciája adta meg az indítóokot. Az egyik ilyen Lambetlikonferencián 1920-ban megbízták a canterbury érseket, hogy teljes úrvacsorai közösséget hozzon létre a külföldi keresztyén egyházakkal. Ennek kapcsán készítették el az angol és svéd egyházak közötti egyességet; Johansson halála után pedig immár a f i n n egyházzal való egység kiépítésére irányuló tárgyalások ideje is elérkezettnek látszott. Miután evégből a canterbury é< turkui érsekek követei találkoztak és a jelzett tárgyalás anyagában, valamint a tárgyalásokra meghívandó bizottság személyeiben is megállapodtak, 1933-ban a londoni Lambeth-konferencián, 1934-ben pedig Helsinkiben tartották meg az ilyen irányú tárgyalásokat. A tanácskozásokon l ) . a biblia auktoritása, 2) hitvallások. 3) a szentségek és 4) a történelmi püspökség kérdése került előtérbe. Tárgyaltak még az angol egyháznak a f i n n egyház missziói munkájához való viszonyáról. A tanácskozásokban kitűnt, liogy a finn egyház számára az volt a legfontosabb, hogy a hit által való megigazítás tana tisztán őriztessék meg, az anglikán egyház pedig azt látta legégetőbb kérdésnek, hogy megőrizze a valóban teljes szentségeket és a felelősségteljes egyházi hivatalt. Angol részről szó volt az apostoli successio1. kérdéséről, a püspököknek a pap- és püspökszentelési szolgálatáról Megegyeztek abban, liogy a lutheranizmus nagy értékét jelenti az Isten szabad bűnbocsánatának hirdetése, melyet mint örökséget kötelessége az egyetemes keresztyénség lelkére helyezni. A két egyház közötti tárgyalás végeredményeit magába foglaló jegyzőkönyvből az angol egyház a maga részéről a következő két pontot iktatta törvénybe: 1) H a a turkui érsek egy finn püspök szentelésénél a canterbury érsekhez fordul segítségért, a. canterbury érseknek joga van ehhez hozzájárulni. 2) H a a f i n n egyház egy t a g j a az angol egyházban kiván úrvacsorát venni, engedtessék meg az néki. Nem kevésbbé figyelemreméltó, liogy a két egyház közötti tárgyalásnak azt a részét, mely a hitvallásokra vonatkozott, így különösen a hit által való megigazulás tanát, az angol egyház hitvallás-könyvében és a Common P r a y e r Bookban is feljegyezték. L á t j u k mindezekből, liogy a finn evangélikus egyház nem zárkózott el és nem zárkózik el ma sem a komoly és valóban ökumenikus jellegű munkától. Ez a munka azonban valójában mégis egészen más természetű, mint amilyen a stokholmi világkonferencia egységre való törekvéseiben megmutatkozott. FORRÁSMUNKÁK: Molnár Rudolf 1. O. Tiälilä: U u d e n elí'man etiikka, Helsinki, 1940. 2 S u c m e n Evánkelisluíerilaineu kirkko, Vuosina, 1932—1936. S o r t a v a l a , 1938. 3. S u o m e n Vuosikirja XIII. S o r t a v a l a , 1939. 4. Éís a s z ö v e g b e n c/mlí.ett j e g y z ő k ö n y v e k .
TÁJÉKOZTATÓ
Rovatvezető:
A
DEZSÉRY
LÁSZLÓ
!
%
BIOLÓGIA
! Korunk egyik vezető tudománya a e n n é l f o g v a terniászetszerüen nem t e l biologia; enna-k jegyében folyik a kö- j e s e n e g y s é g e s a biológia körér.ek zépiskolai oktatástól kezdve az új kijielölése. Huxley pl. a biológiai m o táisada!om-e!méletek kiala í á>áig sok uizmust képviselva a legtágabb érteminden. Széles rétegek Kezdik ezt a lemben vett jelenségeit az élednek a ideszót megszokni, sőt használni. Be- biológia f o g a l m a alá sorozza s szélnek »biologiai szemlélet«-röl »bio- tartozónak véli v é g s ő fokon a lélektant, társadalomtudományt, d e m ég ologiai gondolkodásmód«-ról, stb.,. mindazonáltal többé-kevésbbé ködös a jogtudományt é s politikát is. Kétf o g a l o m áll e sckat használt kifejezé- ségtelen, hogy e z a f e l f o g á s túlértelmezi a biológiát, hiszen olyan módsek mögött. Mindenekelőtt a biologia elnevezés szertani különbségek vannak e terüetimológiáját, származását kell tisz- letek müvelésében, hogy tárgyuk nem táznunk; eszerint a »biológia«, mint vonható erőszakolás nélkül együvé. Sokkal határozottabb H. Driesch s z ó a gör^g biosz * (fliegt élet é s logosz iÁóyog) = beszéd, illietve értelmezése, aki a biológiát az élőkre objektiv tudománynak loyia (Xoyía — gyűjtelek szavakból vonatkozó ered s magyarra fordítva élettudo- mondja. A tárgyi megismerést hangmány-t (n'em élettant!) jelent. Közel súlyozva, szorosabban vonatkoztatja másiél évszázad óta, Lamarck é s a biológiáit a testi életre s ezzel elhaTreviranustól kezdve használják tárolja a szubjektivebb vonásokat feltüntető tudományszakok f e l é . többé-kjevésbbé olyan értelemben, A biológia helyes megfogalmazása a m e l y magközelíti a biológiáról kialaés feloszlása tekintetében Dudich kult mai fogalmainkat. Endre f e l f o g á s a látszik a legcélszeIdők folyamán sok zavart okozott, rűbbnek. Dudich szerint: »a biológia hogy a biológia elnevezést a mult az élőlényekről szóló igazolt i s század második felében szűkebb körre meretek rendszere.« Foglalkozik tevonatkoztatták, mint .amit eredeti ér- hát minden élővel, de csupán a tárgyi t e i m } ielent s az alkalmazkodások ta- alapon, azaz objektive igazolható isnát, a mai ökológiát oikológia = az meretek kapcsán. élőlények környezettana, »háztartásA biológia, vagyis az élettudomán/ tana«; cty.< ç = ház) és az etholó- két főcsoportra tagolódik Dudi h giát (az élőlények »szokástana«; f^foi rendszerében: A) Pro-biológia, mely -= szokás, œielekvésm5d stb.) kezdték magának az életnek mibenlétével, ér'jeni alatta. Minthogy azonban fenn- alapjelenségeivel, létiejöttével, feláll az a s z ü k s é g e s s é g , hogy az összes tételeivel, az élettelennel szem:en élőlényekről, emberről, állatról, nö- való különbségeivel stb. foglalkozik. vényről v a l ó ism'eratinket egy átfogó B) Biontológia, mely adottnak veizi nagy tudományban (egyesítsük, ezért az életet s kutatásának tárgya az é'ő' ismét kitágító:tik a biológia fogalom- lény. Foglalkozik az élőlények szerkörét nagyjából a lamarcki és trevi- vezetével, élettani (fiziológiai!) műranusi (eredeti megfogalmazásához, ködésével, szerkezeti é s egyéb ado'tamely szerint a biológia az életről ságaival stb. SZÓIQ disciplinák, azaz tudományágak Az élettudománynak ez a második össziességét jelenti. része tekinthe ő fejlettebbnek é s kiE rész-tudemányok azonban nem dolgozottabbnak az e l s ő v e l szemben, határolódnak )el élesen m ndenfelé a mert tárgya, az élőlény, sokkal inkább többi, niem biológiai tudományoktól, megragadható, mint az élőlénytől el-
' v o n a t k o z t a t o t t élet s a probiológla egyéb tárgyainak javarésze. A továb' b i a k b a n ezért f ő l e g a biontológiát isDu dich felm e r t e t j ü k , ugyancsak fogása nyomán. Az é l ő l é n y e k e t v i z s g á l h a t j u k f a j t á j u k szerint, illetve e g y e i - m i v o l t a k b a n . A biológiának ezzel foglalkozó r é s z t u d o m á n y a az idio-biolágia (í'diog — egyéni, s a j á t ) . Vizsgálhatjuk azonb a n az élőlények e g y m á s s a l alkotott é l e t k ö z ö s s é g e i t , a biöcönosis-okat is (xoivoc — k ö z ö s ; az ezzel foglalkozó t u d o m á n y á g a syrnbiológia gvv = együtt. M i n d e z e k e n belül természetesen n a g y m é r t é k b e n . t o v á b b tagolódik az é l e t t u d o m á n y . I g / pl. az idiobiológia keretében megkülönböztethetünk aktuális tudományágakat,, m e l y e k b e n az idő n e m s z e r e p e i alkotó tényezőként, h a n e m a vizsgálat t á r g y a a jelenben a d o t t élőlény. Az i d e t a r t o z ó t u d o m á n y á g a k a s z e r k e z e tel, m ű k ö d é s s e l s a k ö r n y e z e t h e z való viszonyulással foglalkoznak. Az élőlények szerkezeti felépítésével az alap-alaktan ( p r o - m o r f o l ó g l a ; Txoó — előtt, L i i i - n ' = alak), t o v á b b á a küllemtan ( e i d o n o m ' a ; nóog = idom s;b., vóhoq = s z a b á l y stb.), vagy k ü l s ő alaktan, végül a bonctan (anat ó m i a ; á v a r é u v a ) — s z é t v á g ) foglalkozik. E h á r o m t u d o m á n y s z a k a legt á g a b b é r t e l e m b e n vett a l a k t a n k ö r é b e tartozik, megfelelőbbnek ítélhetjük a z o n b a n a »szerkezettan (biontostatika)« elnevezést e s z a k o k össze :oglalására. Az élőlények m ű k ö d é s é v e l a biont o d y n a m l k a , azaz m ü k ö d é s t a n foglalkozik, m e l y n e k két á g a : az élettan (fiziológia) é s a lélektan (pszichológia). A viszonyulástan (hypotalóg'.a; vnoTÜyi• = a l á r e n d e l é s ) a szervezeteknek környezetükhöz, valam'n; a belső a d o t t s á g o k h o z való viszonyulását t a n u l m á n y o z z a . Ágat: a környezettan (ökológia), m e l y a környezet hat á s á t v i z s g á l j a ; • a szokástan (etnológia), m e l y az i n g e r e k r e adott reakciókat illetve az élőlénynek a t á p lálkozással, védekezéssel, ivarzással stb. k a p c s o l a t o s szokásait t a n u l m á n y o z z a ; az életföldrajz (biontogeog r a f i a ) , m e l y az élőknek a térben való e l t e r j e d e t t s é g é v e l , f l ó r á k és faunák összetételével foglalkozik. — A k ö r n y e z e t t a n t és s z o k á s t a n t együtt:
é l e í m ó d t a n n a k is n e v e z h e t j ü k (ezt nevezik e g y e s e k szűkebb é r t e l e m b e n biológiának). Az itt f e l s o r o l t diszciplínákban az időtényező mellékes volt. Az idiobio'Iógiának azonban v a n n a k plyan ágai is m e l y e k az élőlényt az i d ő b e n , v a n n a k f ü g g v é n y e k é n t tekinti, teháti t ö r t é n e t i jelleüeki. Ezek a genetikus tudományágak, ö s s z e s e n hat ilyen tud o m á n y á g a t jelölhetünk m e g . Egyénfejlődéstan ( o n t o g e n e t i k a ; óvtu = ami van, létezik, s t b és yevFrri = eredeti, s z ü l e t é s ) ; örökléstan (genetika) ; törzsfejlődéstan (phylogenet i k a ; wvX v — törzs, n e m z e t s é g s t b . ) szerveződéstan (bioncmia), m e l y az okozatok láncolatának felderítésével azt törekszik m e g t u d n i , h o g y miért lett v a l a m e l y szerv, vagy testi s a j á t s á g o l y a n n á amilyen (legjellegzetes e b b s z e r v e z ő d é s t a n i t u d o m á n y á g az oknyomozó fejlődéstan = fejlődésm e c h a n i k a ) ; fauno- é s florogenetika, m e l y a F ö l d é s egyes t e r ü l e t e k állaté s növényvilágának t ö r t é n e t i f e j l ő d é sét k i a l a k u l á s á t "követi n y o m o n ; rendszertan ( s y s t e m a t i k a ; çvqzrua = r e n d s z e r ) , m e l y több, mint az élőlények l e í r á s a és m e s t e r s é g e s c s o p o r t o s í t á s a ; a z ú. n. » t e r m é s z e t e s r e n d s z e r « a r o k o n s á g a l a p j á n az összes élőlények törzsfajának vetülete. Az egész idiobiológián belül, a vizsgálat t á r g y a s z e r i n t m e g k ü l ö n b ö z tetünk n ö v é n y t a n t ( p h y t o l o g i a ; (pvróv — növényi), á l l a t t a n t (zoológia; Çcbov = állat), e m b e r t a n t ( a n t h r o p o l ó g ' a ; uvxfocuTCoyi = e m b e r ) . Ezekbe belee r t e n d ő az. őslénytan (paleontológia; rícúaiÓQ — r é g i ) ) növénytani, ^állattani, v a g y e m b e r t a n i r é s z e is. M e g j e g y z e n d ő m é g , h o g y ezek a t u d o m á n y o k az e g észséges élőlényekkel f o g l a l k o z n a k , h a igénybe veszik is a b e t e g e s é s t o r z alakokból levonh a t ó t a n u l s á g o k a t , mint pl. az élettan, az o k n y o m o z ó f e j l ő d é s t a n stb. A b e t e g s z e r v e z e t e k r ő l szóló ismereteket a h a s z o n t u d o m á n y o k (gyakorlati = a l k a l m a z o t t t u d o m á n y o k ) később r é s z l e t e z e n d ő k ö r é b e n a p a t h o lógia f o g l a l j a m a g á b a n . Hiánytalanul f e l s o r o l t u k a biológia egyik n a g y á g á n a k , az e g y e d e k k e l foglalk'ozó idiobiológ'iának f ő diszciplínáit. A k ö v e t k e z ő k b e n á t t é r ü n k a k ö z ö s s é g e k k e l f o g l a l k o z ó svmbiológia rövid t a g l a l á s á r a .
A s y m b i o l c g i a csak ú j a b b a n önállósult „régebben a z ö k o l ó g i á b a n l a p p a n g o t t s a z ökológiából f e j l ő d ö t t ki. D i f f e r e n c i á l t s á g a a z o n b a n még n e m h a l a d t a n n y i r a előre, mint az idiobiológiáé. Mint m á r említettük, a s y m b i o l ó g i a v i z s g á l a t á n a k t á r g y a az é l e t k ö z ö s s é g , a biocönosis. E l g o n d o lásai a z o n a k é t s é g t e l e n t í n y e n a l a p u l n a k , h o g y az élőlények bizonyos c s o p o r t j a i e g y m á s t kiegészítve, m a gasabbrendü eleven e g y s é g e k e t alk o t n a k , m n t e g y d i n a m i k u s közösségben vannak. A közösségek pedig egyegy élettérben (bioíop; zónog = hely) t a l á l h a t ó k . A s y m b i o l ó g i á n belül is f e l á l l í t h a t ó volna nagyjából ugyanaz a rendszer, mint a m e l y e t a z idiobiológia feloszt á s á b a n a l k a l m a z t u n k . Beszélhetünk s y n p h y s i o l c g áról, s y n p s y c h o l : g i á r c l , . stb., á m d e ennek részle'.ezése n a g y o n m e s s z i r e v e z e t n e s n e m is lenne céls z e r ű , hiszen ezek az á g a z a t o k j ó r é s z t n e m e l é g g é f e j l e t t e k ahhoz, hogy h a tározott kikülönítésüket indckoíhatnók. . •
Az eddigiek úgyszólván teljesen elméleti síkon m ű k ö d ő , öncélú, ú. n. tiszta t u d o m á n y o k v o l t a k , a biológián belül. Céljuk) a z é l ő l é n y e k r ő l v a l ó t u d á s k é s z l e t növelése, f ü g g e t l e n ü l a gyakorlati haszontól. NemJ jelenti a z \ h o g y v o l t a k é p e n »haszontalan <-ok,. m e r t e t u d o m á n y o k elméleti m e g á l l a pít ásai e g y r é s z t t á m o g a t j á k , m á s r é s z t h a t h a t ó s a n előbbrelendítik a g y a k o r lati t u d o m á n y o k a t . A haszontudományok, v a g / másként. a l k a l m a z o t t - , illetve g y a k o r l a t i t u d o m á n y o k f ő l e g a z e m b e r i s é g testi j a v a i r a i r á n y u l n a k , j ó r é s z t a tiszta t u d o m á n y o k i s m e r e t a n y a g á n a k felhaszn á l á s á v a l . A biológiai h a s z o n t u d o m á nyok l e g f o n t o s a b b j a i : az orvosi ésg y ó g y s z e r é s z e t i t u d o m á n y o k , melyek a k ó r t a n ( p a t h o l ó g i a ; Ttúayw = szenved) k ö r é c s o p o r t o s u l n a k , a z u t á n a m e z ő g a z d a s á g i , e r d é s z e i, ipari é s kereskedelmi növénytan és állattan.
A b iológia e g é s z r e n d s z e r e t á b l á z a t o s a n f e l t ü n t e t v e a követ' e z ő :
Biológia Probiológia
Biontológia S> m b i o l ó g i a
Idiobiológia Akiuâlis
Genetikus
tudomán)ágak
Szerkezettan
Müködéstan
Viszonyulástan
Alapaiakían — Küjlem'an — Bonctan —
Élettan — J Lélektan —
Környezettan — Szokástan Eletföldrajz
Függelék:
Biológiai
haszentudományok
tudományágak
— Egyénfejlődéstan '•— ö r ö k l é s t a n '•— T ö r z s f e j l ő d é s t a n Szerveződéstan - Történeti életföldr. - Rendszertan (alkalmazott
biológia).
A biológia tört é n e t i alakulása. A k o m o l y é r t e l e m b e n vett biológia k e z d e t e Aristoteleshez nyúlik vissza. R e n g e t e g e ; e t e t i és n a g y o n é'.es m e g figyelést t e s z s ezekkel e g y ü t t , a r é gebbi, s z é t s z ó r t m?giigye!éseke. r e n d s z e r b e f o g l a l j a . Kritikai látása elsőr a n g ú ; s z á z a d o k i g n e m a k a d t hozzá hasonló a teifrnjszettudományok művelői közt. E r r e nézve l e g i e ü e j n z ö b b
az, h o g y á l l a t r e n d s z e r t a n á b a n a cet e k e t é s h a l a k a t külön c s o p o r t b a s o rozza. A hellenisztikus k o r másik kiválós á g a a z a l e x a n d r i a i Dioscorides. O r vos tfolt s h i v a t á s á v a l k a p c s o l a t b a n igen a l a p o s a n t a n u l m á n y o z t a a g y ó g y n ö v é n y e k e t . P o n t o s leírást közöl 579 növényről s részletesen fejtegeti
g y ó g y h a t á s ú k a t , ő t kell t e k i n t e n ü n k lami Bacon kiváló s z e l l e m é b e n találg y ó g y s z e r i s m e r e t é s a f l o r i s z t i k a juk m e g ; ő f e j t i ki először, h o g y az indukció, a m e g f i g y e l é s r e alapított köegyik m e g a l a p í t ó j á n a k . Utánuk s z á z a d o k i g e l a k a d t a bío- v e t k e z t e t é s a , t u d o m á n y o s i g a z s á g o k r a Íógiai t u d o m á n y o k f e j l ő d é s e . Az e- J j u t t a t ó helyes m ó d s z e r . világtól e l f o r d u l n i t ö r e k v ő k ö z é p k o r A 16. é s 17. s z á z a d t e r m é s z e t t u d o e m b e r e nem f o g l a l k o z o t t s z á m b a v e - m á n y i m u n k á s s á g á n a k azok az igen h e t ő e n a z őt körülvevő t e r m é s z e t t e l . s z é p e n illusztrált m ű v e k a jellemző Úgyszólván t e l j e s e n Aristotelesre tá- kifejezői, melyek egy-egy t e r ü l e t nöm a s z k o d i k bizonyos 'időtől k e z d v e e v é n y z e t é t és állatvilágát i s m e r t e t i k . hosszú k o r t u d o m á n y a . Latin n y e l v r e A f e j l ő d é s eme p e r i ó d u s a enciklopéiiTetik á t a klasszikus t e i m é s z e t t u d o - dikus jellegű. Ez a k o r s z a k n é h á n y m á n y i i r a t o k a t s ellátják szimbolikus e m b e r ö l t ő a l a t t több igazi i s m e r e t t e l é r t e l m e z é s e k k e l . A "természet vizsgá- g y a r a p í t o t t a a biológiai t u d e m á n y o g á l a t a h e l y e t t az így létesített k o m - ,at, mint a m e g e l ő z ő s o k é v s z á z a d , Adp e n d i u m o k a t t a n u l m á n y o z g a t j á k ; ko- a m e l y a klasszikusok óta eltelt. 1 r á n t s e m a valódi t e r m é s z e t t u d o m á - dig, h i á b a v a l ó f á r a d o z á s o k k á , f ő l e g nyos g o n d o l k o d á s irányelvei szerint, a Dioscorides l e í r á s a i b a n szereplő n ö s h a n e m s o k k a l inkább az ott s z e r e p l ő v é n y e k e t és á l l a t o k a t keresgélték k i f e j e z é s e k nyelvészeti b ú v á r l á s á v a l . i p a r k o d t a k m e g t a l á l n i E u r ó p a külön-, Fontos közvetítő művek voltak Isi- böző vidékein. Ezzel k a p c s o l a t b a n téd o r a s űe Sevilla (570—636) » L i b í i vesnél tévesebb m e g á l l a p í t á s o k a t teto i i g i n u m s e j e t y m o l o g i a r j r m és »De tek. Most a z o n b a n az önálló, új m e g európai n a t u r a r e r ú m x című munkái. Dioscori- figyelésekkel m e g i n d u l az dc-s. T h e o p h r a s t o s é s Plinius t e r m é - jellegű t e i m é s z e t t u d o m á n y i k u l t ú r a . s z e t t u d o m á n y i irataiból m e r í t e t t e mü- Carolas Clusiiis (1526—1609) illusztrált florisztíkai m u n k á i jelzik ennek a vei a n y a g á t , mely azután alapul szolkornak a kezdetét. Nagy hírnévre gált Hrabanus Magnentius Maurus tesznek s z e r t Oiío Bruníels é s Hiero(856) h u s z o n k é t k ö t e t r e r ú g ó »Uni- nymus Bock m u n k á i (1593. »New verso« című munkája, m e g a l k o t á s á h o z . Kreutterbuch«(. Gesner Konrád (1516 H r a b a n u s a f u l d a i bencés i s k o l a j g a z - —1565), svájci o i v o s a r é g i e k által g a t ó j a volt. H a t a l m a s m ü v e a k ö z é p - g y ó g y n ö v é n y ekként leírt növények h a k o r legtekintélyesebb t e r m é s z e t t u d o - t á s á t ö n m a g á n p r ó b á l j a ki. Ulgsses mányi irata. A z o n b a n m i n d e z e k a Rldrovandi, Dalechainps és Bauhin m ű v e k n e m é r i k e l a klasszikus mun- g a z d a g n ö v é n y g y ű j t e m í n y e k b i r t o k á k á k színvonalát. E z e k b e n az időkben b a n voltak, I Aristotelest m é g úgyszólván n e m ism e r i k . Az a r a b o k é az é r d e m , h o g y Az enciklopédikus a d a t g y ű j t é s korAristoteles m u n k á s s á g á t az e u r ó p a i s z a k a után, a m e l y f ő l e g csupán a Ecultúra s z â m t r a á t m e n í e í / t t k . I b a kü,lsö a l a k r a és e l ő f o r d u l á s r a vonatSina (908—1037) 20 v a s k o s k ö t e t b e n kozó florisztíkai és faunisztikai m e g foglalkozik v e l e . állapítások • r e n d s z e r é t n y ú j t o t t a , elRibertus Magnus az első európai é r k e z t e k a biológiai t u d o m á n y o k oda, bölcselő, aki Aristoteles szellemét h o g y m o s : m á r h o z z á l á t h a t t a k a b e l s ő I g y e k s z i k átvenni. Mint s z e r z e t e s r e n d - s t r u k t ú r a és az é l e t m ű k ö d é s e k beiének provinciálisa sokat utazik, de h a t ó t a n u l m á n y o z á s á h o z . Hooke Róa t e r m é s z e t m e g i s m e r é s é n e k e m e ki- bert angol orvos, a k k o r m é g eléggé tűnő alkalmait n e m t u d j a f e l h a s z n á l n i . k e z d e t l e g e s m i k r o s z k ó p j á v a l 1667-köUgy látszik m e g l e p ő e n rossz m e g f i - rül, a p a r a f a d u g ó vékony m e t s z e t é t g y e l ő ; a l é g y r ő l pl. azt vélte, h o g y vizsgálva f e l f e d e z i a növényi s e j t e t . A falakkal körülvett apró terecskék nyolc lábú. * A 16. s z á z a d t ó l k e z d v e a biológiai emlékeztették őt a méhek l é p j é n e k tudományok fejlődése lassan ú j r a s e j t j e i r e , ezért itt is a »kamrácska«, m e g i n d u l a hosszú s t a g n á l á s , s ő t tel- »cellula«, »box« elnevezést alkalmazj e s e l c s ö k e v é n y e s e i é s uíán. A fellen- !a. Amit H o o k e megfigyelt, az t u l a j dülés egyik e r e d m é n y e z ő j e nyilván , d o n k é p e n holt s e j t e k n e k a váza volt. a k ö n y v n y o m t a t á s , a m e l y n e k révén Azóta a sejt f o g a l m a , mint alaktani lehetségessé vált a t u d o m á n y o s mű- és többé-kevésbbé élettani e g y s é g g é , v e k olcsó sokszorosítása, y a l a j n l n t az eltolódott s inkább az élő t a r t a l o m r a illusztrációk (fa- é s r é z m e t s z e t e k ) se- vonatkozik, m e r t i s m e r ü n k f a l a k k a l gítségével az élőlények jobb ismerte- n e m bíró s e j t e k e t is, amilyen p é l d . tése. Az élénkülés m á s i k o k á t Veru- m i n d e n állati s e j t . a
M e g i n d u l t Marcello Malpighi és Nehetniah Grew vizsgálataival a n ö vény- é s á l l a t a n a t ó m i a . Malpighi 1675-ben m e g j e l e n t » A n a t o m e P l a n t a r u r r u é s G r e w 1682-ben m e g j e l e n t •»The A n a t o m y of Plants« c. m ü v e a legkitűnőbb megfigyelésekről tanúsk o d i k . A t o v á b b i a k b a n Haies, IngenHousz f e l d e r í t i k a lom'oozat t á p l á l é k foitmáló m ű k ö d é s é t , a lélekzés é s a növényi asszimilációs tevékenység a l a p v e t ő tényeit. Egy s e r e g név m e l l ő z é s é v e l v é g ü l nlju.unk a biológiai t u d o m á n y o k f e j l ő d é s é n e k »mértföld .kövéhez«, Linné Károly (1707—1778) m u n k á s s á g á h o z . — Jóllehat a megelőző két évszázad a biológiai t u d o m á n y o k újonnanszii,l e t é s e volt, a h a . a l m a s a n ö s s z e t o r l ó dott i s m e r e t a n y a g á ' . t e k i n t h e ' e t l e n ü l nehezedett rá a m a g a korszakára. N e m t a l á l t a k o l y a n r e n d s z e r e z é s i elvet a m e l y n e k a l a p j á n valódi t u d o m á n n y á f ű z h e t t é k voln^i össze az e g y másraj halmozott ismereteket. Ezt a 6 ai v a j ú d ó , n a g y o n é g e t ő p r o b l é m á t végül is Linnének s i k e r ü l t m e g o l d a n i a . Állat- é s növény r e n d s z e r e jól m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő , l é n y e g e s és áll a n d ó k ü l s ő b é l y e g e k e n nyugszik; á t tekinthetőségével e g y c s a p á s r a r e n d e t teremtett a »ritkaságok gyűjteményéén Az á t t e k i n t h e t ő s é g e t t á m o g a t j a az á l t a l a b e v e z e t e t t kettős nevezéktan (binominális n o m e n k l a t ú r a ) amely a nem (genus) ^ é s faj (species) k ö v e t kezetes megjelölésével minden élőlényt a neki megTelelő helyre u t a l . Linnével m e g k e z d ő d ö t t a b i o ' ó g i a ' tudományokban a szabatos leírás és osztályozás k o r s z a k a , m e l y n e k Lránva most m á r h a t á r o z o t t é s k o m o l y a n tud o m á n y o s volt. Ez a leíró é s osztályozó s z e l l e m u r a l k o d o t t a z u t á n a múlt s z á z a d e l e j é i g de az iskolákban m é g s o k k a l tovább e g é s z e n a 80-as évekig. A m i i t s z á z a d e l e j é t ő l a z o n b a n n a g y változások, b e l s ő f o r m á l ó d á s o k t ö r t é n t e k a biológiai t u d o m á ny o k b a n . A ku a t á s lassan k i t e r j e s z k e d e t t a z élőlények bel.sS f e l é p í t é s é r e s tűi a z o n az é l e t f o l y a m a t o k vizsgálatára, további a környezethez való viszony t a n u l m á n y o z á s á r a . E k k o r k e z d e t t a s z á r a z leíró t u d o m á n y valób a n é l e t t u d o m á n n y á , biológiává válni. Az ú j j á a l a k u l á s t h á r o m t ö r e k v é s clvetélése e l ő z t e meg. 1793-ban Sprengel -nek m . ' g j e l e n t e g y műve, a m e l y a virágok s z e r k e z e t é r ő l és m e g t e r m é k e n y í t é s é r ő l szól. Ez a mű m á r több, mint l e í r á s : m o d e r n i r á n y o k n a k
megfelelő természetvizsgálat. Sajnos a korszak még nem értette m e g teljesen elsikkadt, úgyhogy a tovább i a k r a s e m m i h a t á s s a l s e m volt. Körülbelül h a s o n l ó s o r s j u t o t t Lamarck (1744—1829.) é s Geoffroy SaintHilaire (1770—1844.) o s z t á l y r é s z é ü l . A szá.mazástan úttörőinek tekinthetjük ő k e t , d e a linnéi m e r e v s z e l l e m u r a l mának idején a fajok állandóságát a é s v á l t o z h a t a t l a n s á g á b a v e t e t t hit elfogadhatatlanná tette elgondolásaikat. A biológiai s z e m p o n t o k n a k folyt a t á s á b a n is h a t é k o n y ,kidomborítá ; _a Cuvier b á r ó (1769—1832.) m u n k á s s á gával kapcsolatos. Felismeri a részek szigojú korrelációját (balancement a e s organes) a szervezetekben- kut a t j a a f e j l ő d é s m e n e t é t , v a l a m i n t az é l e t m ó d és f e l é p í t é s k ö z ö t t i ö s s z e f ü g g é s e k e t . E b b e n o l y a n kitűnő látásra t e t t s z e r t , h o g y n é h á n y á s a t a g csont a l a p j á n t a l á l ó a n r e k o n s t r u á l h a t t a az é l ő l é n y h a b i t u s á t é s é l e t módját. Ezt a s z e l l e m e t fejleszti é s viszi tovább Leucart Rudolf (1823—1898.) n z o o l ó g i á b a n , Schleiden AL J. (1804 —-1881.) p e d i g a b o t a n i k á b a n . L u v i e r , L e u c a r t é s Schleiden m u n k á s s á g a előkészítette azt a f e s z ü l t s é get mely azután hatalmacan kirobbant Darwin Károly (1809—1882.) »A f a j o k e r e d e t e « c. 1859-ben m e g jelent k ö n y v e n y o m á n . S o h a ilyen óriási h a t á s a n e m volt m é g t e r m é sze tudományi műnek! Olyan gondol a t o k a t v e t e t t bele az a m ú g y is előkészített t a l a j b a , a m e l y e k f o r r a d a l m a s í t o t t á k a z e g é s z t u d o m á n y t . Felv e t e t t e a l é t é r t való k ü z d e em k a p csán a f a j o k és e g y e d e k t e r m é s z e t e s kiválogatódásának, a szelekciónak a gondolatát s érvényre juttatta Lam a r c k n a k azt a m á r f e í e d é s b e m e n t hipotézisét, h o g y a m e g v á l t o z o t t haszn á l a t t a l a s z e r v e k is m e g v á l t o z n a k s a z így t á m a d t új t u l a j d o n s á g o k ő r ö k lödnek. Darwin tanításai aránylag későn jutottak b e az iskolák falai közé, mert. a z e g y h á z , sőt az á l l a m is k ü z d ö t t ellenük. (Ma, különösen az ö r ö k l é s u d o m á n y i i s m e r e t e k a l a p j á n jól látjuk D a r w i n k ü l ö n b e n zseniális e l m é letének igen n a g y gyengéit. A s z e r zett t u l a j d o n s á g o k u g y a n i s n e m ö r ö k l ő d n e k o l y a n é r t e l e m >en mint a n n a k i d e j é n g o n d o l t á k . E l e g e n d ő itt c s a k a - r a r á m u t a t n u n k , h o g y az e m b e r imm á r g e n e r á c i ó k n a k szinte végtelen láncolata óta használja a beszéd
készségét m é g i s m i n d e n generáció ! ú j b ó l m e g kell, h o g y t a n u l j a a bes z é d e t . A l a m a r c k i g o n d o l a t is tévesn e k bizonyult; a h a s z n á l a t bizonyos h a t á r i g f e j l e s z t i u g y a n az e g y é n szerveit. de a z t nem alakítja m á s s á , am e l l e t t p e d i g a has'ználat okozta f e j l e t t s é g , v a g y jellem nem öröklődik. A szelekció g o n d o l a t a s e m szolgáltat k i f o g á s t a l a n alapot a f a j o k k i f e j l ő d é s é n e k m a g y a r á z a t á h o z , hiszen a létért való k ü z d e l e m csak selejtez, kis z ű r a m a g l é v ő b ő l , de n e m t e r e m t újat.) M e g j e g y z e n d ő , h o g y a d a r w i n izmus elleni k i f o g á s o k j ó r é s z t nem ajinyira a t u l a j d o n k é p e n i elmélet, mint inkább a b u z g ó n é p s z e r ű s í t ő k túlzásai váltották ki, akik közül Haeckel Ernő (1834—1919.) n e v é t kell iőként kiemelnünk. A f a j o k t e r m é s z e t e s keletkezésének k u t a t á s a f a k a s z t o t t a a biológiai tud o m á n y o k egyik l e g ú j a b b h a j t á s á t , a tör'zsfejlődéstant, a m e l y összehasonlító a n a t ó m i a i , f e j l ő d é s t a n i és őslénytani a d a t o k a l a p j á n iparkodik m e g állapítani az élőlények r o k o n s á g á t és genealógiáját. E'z a z egész t e r ü l e t a z o n b a n n a p j a i n k b a n ismét h a r c o k színhelyévé v á lik. N. Heribert-Nilsson s v é d term é s z e t t u d ó s t e l j e s e n elveti a törzsfejlődés gondolatát. Megállapítja, h o g y pl. m a g v a s n ö v é n y e k a f ö l d történet legrégibb periódusában, a növényvilág alakulásának legalején m e g j e l e n n e k m á r , holott ezek a f e j l ő d é s csúcsát képviselnék e g y é b k é n t ; viszont a m o h á k , j ó l l e h e t sokkal p r i mitívebb a l k o t á s ú a k , csak egészen kés ő n j e l e n t k e z n e k . Véleménye szerint a f a j o k á l l a n d ó a k (linneánus gondolât!1); s a »rokon« f a j o k n e m okvetlen a k ö z ö s l e s z á r m a z á s eredményei, han e m inkább csak a s t r u k t ú r á l i s has o n l ó s á g kelti azt a g o n d o l a t o t , tninth a e g y m á s t ó l , vagy közös őstől szárm a z t a k volna. Az é l ő k v i l á g á n a k s z á r m a z á s b e l i ö s s z e t a r t o z á s a igen kétség e s a t ö r z s f e j l ő d é s csak látszólagos. Tekintve, h o g y az élők közt r o p p a n t s o k f é l e s t r u k t ú r a valósult m e g , ezeknek h a s o n l ó s á g u k szerint való rend e z é s e ú g y fűzi őket á t m e n e t e k révén e g y m á s mellé, h o g y látszólag n a g y o n valószínű » f e j l ő d é s v o n a l « m u t a t k o z i k a z e g y s z e r ű b b , »alacsonyabbrendű«.szervezetektől a »magasabbrendüek«ig. Ha Imélyebben behatolunk a ténvállásba — m o n d j a Heribert-Nilsson — r á j ö v ü n k , h o g y a f e j l ő d é s elmél e t e n e m m á s , mint a n t r o p o c e n t r i k u s
f e l f o g á s u n k végső m a r a d v á n y a . De v á j j o n t n e g é l h a t - e a biológia a f e j l ő dés g o n d o l a t a n é l k ü l ? Megélhet ! Min1: a h o g y a k é í n i á b a n s e m Iteil a r r a g o n d o l n u n k , h o g y ,az eltnak e g y m á s ból f e j l ő d t e k ki a h i d r o g é n t ó i e.'z uránig, úgy a r r a s i n c s e n s z ü k s é g , h o g y a biológia r o k o n s á g i s o r a i alá épíísük a z a m ő b á t ó l az e m b e r i g terj e d ő f e j l ő d é s t . A f i l o g e n e t i k a egyá l t a l á n n e m n y u g o d o t t kísérleti alapokon. Sőt ha az ö r ö k l é s t a n a t y j a fVlendel e g z a k t vizsgálataira gondolunk, a k k o r é p e n a f a j o k á l l a n d ó s á g á n a k bizonyítékát l á t j u k e z e k b e n . * E l j u t o t t u n k a biológia j e l e n k o r s z a k á h o z . Ezt a k í s é r l e t é z é s jellemzi. \ k í s é r l e t e z ő technikák f e j l ő d é s é v e l n a g y 1 e n d ü i e t e t k a p o t t az élettan (fiziológia) m i n d e n á g a . Az e t é r e n dolgozó k u t a t ó k s e r e g é b ő l itt csak 4 nevet e m e l ü n k ki; Szent-Györgyi Albert f ő l e g é l e t v e g y t a n i k u t a t á s o k k a l í o e l a l k o z i k , a biológiai é g é s e k s az izolmmozgás kémiai m e c h a n i z m u s á r a vunatkozó k u t a t á s a i a l a p v e t ő e k ; Gitnesi Nándor f ő l e g a n ö v é n y é l e t t a n t e r ü l e t é n m ű k ö d i k , f ő l e g s e j t t a n i von a t k o z á s b a n . A s e j t e k b e n r e j l ő örSkítő-állo'mány vizsgálata, az ú. n. kromoszómák szerveződésének kérdése, egyik l e g é r d e k e s e b b és legmo'd e r n e b b p r o b l é m á j a ennek a k u t a t á s k ö m a k . Huzella Tivadar a s z ö v e t e k o r g a n i z á l ó d á s á n a k kíséri e es vizsgálatával (szövettenyészet) j u t o t t értékes e r e d m é n y e k r e . Orsós Ottó ( f l 9 3 9 ) a s e j t o s z t ó d á s mechanizmusával és a növényszervek organ'zálódásával f o g l a l k o z o t t . A jövőre nézve k é t s é g t e l e n n e k látszik, h o g y útban vagyunk egy o l y a n biológia felé, amaly e g z a k t tud o m á n y . Valószínű t o v á b b á , hogy a biológia e g y r e inkább é r v é n y e s ü l n i f o g a j ö v e n d ő t á r s a d a m á n a k alakítás á b a n is. Mint v i l á g n é z e t - f o r m á l ó tényező szintén s z e r e p h e z jut, é r d e k e s m ó d o n é p e n ellentétesen a közelmúlthoz k é p e s t . Mígi a régebbi m a t e rializmus úgyszólván a biológia g y e r m e k e volt, m a m á r h a t á r o z o t t a n spirituális i r á n y b a m a t a t a biológia f e j lődésvonala. Irodalom. BavUicz: F a j k é r d é s - f a j k u t a t á s (1941). B&rt\ilanffy: Theoretische Biologie (1932). '
Ürit&ch: Dia Biolog e als selbst ndige g r u n d w i s s e n s c h a f t (1893). « : Der Vitalismus als geschichte und als Lehre (2. kiad. 1922). « : Philosophie des Organischen (4. kiad. 1928). * : Der Maschina und der Organismus (1935). « : W i r k l i c h k e i t s l e h r e (3. kiad1920). Dudich: Az é l e t t u d o m á n y belső tagozódás g. (Állattani Közi. 1938). Hal dans: The Philosophical Basis of Biology (1931). < : Die Philosophie eines Biologen (német í o r d . 1936).
fía/rf/nann:
Naturwissenschaft
und
(1940). Iliiibert-Nilsscn: A f e j l ő d é s gondol a t a és a m o d e r n biológia (mag y a r f o r d . 1945). tim'&lla; Az élet t u d o m á n y a (1937). ATtyer; Ideen und Ideale der Biologischen Erkenntnis (1934). « : Kriesenepochen und W e n d e punkte des Biologischen Denkens (1935). Néeiöafírd; A XX. század feladata, ( m a g y a r f o r d . 1940). Religion
I H O D A M n i
cAíelai
t T M
R e ö k : Entelechia (Teim. Tud. Közi. 1940). S/írmann : E x p e r i m e n t e l l e B e i t r l g e zu einer Theorie d e r Entwicklu n g (1936). Uvxküll T h e o r e t i s c h e Biologie (2. kiad. 1928). der « : U m w e j t und I n n e n w e l t Tiere (2. kiad. 1921).
Uherkovich:
A korszerű biológiai ok-
t a t á s (1940). Wem': Metaphysik d e r Biologie von Heute (1938). « : W i s s e n s c h a f t und W e l t a n s c h a u u n g (1936). « : Philosophie als W e g . von tfen Grenzen d e r N a t u r w i s s e n s c h a f t an d i e Grenzen der Religion (1939), « : Das Leib — Seele — P r o b l e m (1933). Zimmermann: Az élet ritmusa (Term. T u d . Közlöny 1942). « : T e i m é s z e t t u d o m á n y és v a l lásos hit ( T e i m . Tud. Közlöny. 1942). Az esztergcmi hc.1. nyári eayetem 1934. évi előadásai (Korda kiad.) Dr. Frcpx/ó Vilm S egy. adjunktus.
U T A
T Ó
liní icfil on=juDtieu?iino
F e b r . 16-án volt Melanchthon Fülöp születésének négyszázötvenedik é v f o r d u l ó j a . Az é v f o r d u l ó alkalmából természetszerűen m e g é l é n k ü . ő é r d e k lődés, s ő t t a n u l m á n y o z á s mégkönnyítéasét kívánja szolgálni az alább következő ú i m u t a t b a Melanchthonra vonatkozó i r o d a l j m b a n . Alapvető és Jehető teljes bibliográfiai tájékozódáshoz nélkülözhetetlen Schottenloher Karl: Bibliographie zur deutschen Geschichte im Zelta l t e - d e r Glaubensspaltung 1517—1585. < h a t a l m a s (6 kötetes) müvének II. kötete (Leipzig, 1935); a M e ' a n hthonra vonatkozó i r o d a ooi a 15C03—15512. szárnak alatt található. Ez a mű nagyobb t u d e m á n y e s k ö n y v t á r a i n k b a n és ar. egye emek t ö r t é r e i intéze eiben bizonyára m e g í a ' á l h a t ó . Jól hasznaiba j m g Wolt Gustav: Quellenkunde
d e r deulschen Reformation~£e-chichte, 3 kötet (1915—1923). — Az egyháztörténeti kézikönyvek is közlik a f e n tosabb irodalmat. Külcinisen bőséges bibliog'áiiai a n y a g o t nyújt a Krüger féle Handbuch d e r Kirchengeschich'e í ü r S u d i e r e n d e III. kötete (Maurer— Hermelink: Refoimatioti und Gegenr e f o r m a t i o n , 2. k i a d á s a 1931). Továbbá a z e l t e r j e d t e b b theologiai lexikonok, a régebbi Herzcíg-Hauck-fé!e Realenzyklopaedie, az ú j a b b a k közt ja Die Religion in Geschichte und Geg e n w a r t 2. kiadása (III. köt. 2082. hasáb* é s a Calwer Kirchcnlexikon II. kötete (188. lap). Melanchthon m n'táinak g y ű : t e m é nyes k i a d á s á t a Corpus Reformatorum eiső 28 kötete t a r t a l m a z z a (közkeletű rövidítése: CR; megjelent 1834—1860 között, Bretschneider K. G. é s B i n d -
»eil H. E. k i a d á s á b a n ) . A hiányokat a Verein f ü r R e f o r m a t i o n s g e s c h i e h t e k ü l ö n b i z o t t s á g a a Supplementa Melaachthoniana e d d i g m é g b e f e j e z e t l e n s o r o z a t á b a n teszi közzé (1910 óta)1. Bőviebb f e l s o r o l á s t 1. S c h o t t e n l o h e r í. m . 15458—468. sz. alatt. Egyéb a d a l é k o k , t a n u l m á n y o k s irodalmi Közl e m é n y e k t a l á l h a t ó k m é g az Archív í ü r Reformations-Geschichte é v f o l y a m a i b a n (a Verein f. Ref.-Gesch. f o l y ó i r a t a ) . Melanchthon legfontosabb iramai közül külön is h o z z á f é r h e t ő a Loci, Plitt—Kolde k i a d á s á b a n : Die Loci C o m m u n e s Philipp M e l a n c h t h c n s in ihre Urgesta.lt (4. kiad. 1925). Ez e g y ú t t a l e;gy bevezető t a n u l m á n y t is t a r t a l m a z Mel. teologiai f e j l ő d é s é r ő l d Loci m e g j e l e n é s é i g . A Loci német fordítása. Schad Friedrichtől: P h i j i p p Melanchthon, G r u n d b e g r i f f e des Glaub e n s (München, 1931): Az Ágostai Hitvallás, e n n e k A p o l o g i á j a és a p á p a h a t a l m á r ó l és e l s ő s é g é r ő l szóló T r a c xátus a hitvallási iratok í i s m e r t kiadásaiban tálálhatók. A Mélamchthonra v o n a t k o z ó nag y o b b szaibású ö s s z e f o g l a l ó m u n k á k közül n é h á n y a t külön is m e g kell említeni. L e g t e l j e s e b b é l e t r a j z a Elíiager Georgtól: Philipp M e l e n ^ h t h o n . Ein L e b e n s b i l d . (Berlin, 1902. — 624 lap.) — T u d o m á n y o s s f ő l e g p e d a gógiai m u n k á s s á g á n a k r é s z l e t e s is mertetését nyújtja, bőséges régebbi Hartfelder Karl Phil. i.odalcmmal Mel. als P r a e c e p t o r Germaniae (Berlin, 1 8 8 9 , - 6 8 7 l a p ) . — A k o r á b b i jubileumi m e g e m l é k e z é s e k közül kie m e l e n d ő Cohrs Ferdinand: P h i l . M e l . I eu s c h l a n J s Leh er. (1897. — 76 lap . Kiegészíti H a r t f e l d e r Dibliográfiáját.) — Seil Karl: P h i l . Mel. u n d die deutsche R e f o i m a t i o n bis 1531 (1897. — 127 l a p ) . M e l a n c h t h o n t e o l ó g i á j á n a k régebbi f e l d o l g o z á s a H e r r l i n g e r : Die T h e o l o g ' e M e l a n e h t h o n s in i h r e r geschichtlichen E n t w i c k l u n g iînd im Z u s a m m e n h a n g e mit d e r L e h r g e s c h i c h t e u n d Culturbewegung der Reformation (Gotha, 1879, —468 l a p ) . — L e g ú j a b b , Mel a n c h t h o n iratait b ő s é g e s e n szóhoz j u t t a t ó é s r é s z l e t e s b i b l i o g r á f i á t .is n y ú j t ó m u n k a Engelland Hans: MeGlauben u n d Handeln lanchthon, (München, 1931. —608 l a p ) . — Egyéb, Melanchthon teologiáját a reformáció történetével összefüggésben tárgyaló m u n k á k : Tschackert Paul: Die E n t s t e h u n g d e r lutherischen und r e f o r m i e r t e n Kirchenlehre (Gct inj,en, 1910.)
— Seeberg Reirfhold: L e h r b u c h d e r Dogmengeschisch e IV. köt. 2. része (Erlangen—Leipzig, 1920). — Ritsehl Ötio: Dogmengeschichte des P r o t e s tantismus első két k ö t e t e (1S08., 1912.). — Weber Hans Emil: R e f o i m a t i o n . O r t h o d o x i e , Rationalismus c. müvének e d d i g 2 kötetben m e g j e l e n t I. része (Gütersloh, 1937.. 1940.). — Végül ebben az ö s s z e f ü g g é s b e n figyel e m b e v e e n d ő m é g Eiert Werner n a g y s z a b á s ú m u n k á j a : M o r p h o l o g i e des L u t h e r t u m s (2 köt. München, 1931—32). N é v m u t a t ó j a s e g í t a kellő t á j é kozódáshoz. Az egyes részletkérdésekb e n ezeknek a íontosabb m u n k á k n a k bibliográfiai^ jegyzékei igazítanak el. A m a g y a r irodalomból, a kisebb n é p s z e r ű ismertetéseke': mellőzve, els ő s o r b a n Stromp László Melachthon szü etésének négyszázadik é v f o r d u l ó jára írt m e g e m l é k e z é s é t keT s z á m b a venni; msg^elent » P r a e c e p t o r Germaniae« címen a P r o t e s t á n s s z e m l e 1897. é v f o l y a m á b a n . — E g / é b k é n t a magyar egyháztörténészeket érthetően Melanchíhonnak M a g y a r o r s z á g h o z való viszonya, illetve a m a g y a r o r s z á g i r e f o r m á c i ó r a gyakorolt h a t á s a é r d e kelte és érdekli. Az e r r e v o n a t k o z ó régebbi i r o d a l o m b ó l Fraknói (Franki) Vi.mos : M c l a n c h í h o n és m a g y a r j országi b a r á t a i c. t a n u l m á n y a emlí! t e n á ő (Századok, 1874, külön és néI m e t nyelven is); továbbá Stromp László: M a g y a r o r s z á g és Melanchhon. ( ö s v é n y , 1917—1920. — ő Me! lanchthon nevének »Me'ant'non«-ra ! egyszerűsített f o r m á j á h o z ragaszkodik. A t u d o m á n y o s i r o d a l o m a z o n b a n m ' n d e n ü : t az e-edeti teljesebb f o r m á t h a s z n á l j a . ) — Pagr Sándor: Batizi és M e l a n c h t h o n (Ev. Egyházi Élet, 1915. évf. 50. sz.) — M a g y a r o r s z á g i vonatkozású M e l a n c h t h o n - e m l é k e k elszórt a n t a l á l h a t ó k a Szent. I s t v á n - T á r s u l a t k i a d á s á b a n m e g j e l e n t ötköte es k ú t f ő f i a d v á n y b a n j h g y h á z t ö r t é n e l m i Emlékek a m a g y a r o r s z á g i hitújítás k o r á ból, — úgyszintén a M a g y a r P r o t e s táns E g y h á z t ö r t é n e t i A d a t t á r b a n s e g y e b ü t t (Prot. Szemle, Keresztyén I g a z s á g stb.). Krizsko Pál külön ism e r t e t t e Mel.-nak K ö r m ö c b á n y a v á r o s tanácsához írt levelét. Melanchthonnak a magyar reformáció i s k o l a ü g y é r e gyakorolt h a t á s á val s z á m o s iskola- és neveléstörténeti 'munka foglalkozik. Említést é r d e m e l Daxer György: A k ü l f ö l d i iskolalátog a t á s h a t á s a a hazai p r o t e s t á n s nevelésügy fejlődésére (Békéscsaba, 1909Ï és Szelényi Ödön: A m a g y a r ev.
iskolák (nevelés) t ö r t é n e t e a r e f o r m á ciótól n a p j a i n k i g (Pozsony, 1917). Itt e m i i t e n d ö m é g Fraknói (Franki) Vilmos régebbi m ű v e : Hazai és k ü l f ö l d i iskolázás a XVI. s z á z a d b a n (1873). Theologiai síkon k ü l ö n ö s e n két v o n a t k o z á s b a n f o g l a l k o z t a k e d d i g nálunk M e l a n c h t h o n h a t á s á v a l : a m a m a g y a r o r s z á g i k r y p t o k á l v i n i s t a vitákKai k a p c s o l a t b a n , v a l a m i n t azzal a k é r d é s s e l , h o g y m e n n y i b e n vol Mal. h a : á s a útegyenge:ö^e M a g y a r o r s z á g o n a s v á j c i (helvét) r e í o r m á t o r i irar\y e l t e r j e d é s é n e k . Az e'őbbi k é r d é s h e z t i g y e l e m b e v e e n d ő Ráth György: A felsömagyarországi kryptoká.v'nisták hitvitázó i r o d a l m á r ó l ( I r o d a l o m történeti Közlemények, 1892—93). — V. ö. m é g Bruckner Győző: A r e f o r máció é s e l l e n r e f o r m á c i ó t ö r t é n e t e a S z e p e s s é g e n I. (Bp. 1922) és Pukánszky Béla: A m a g y a r o r s z á g i német i r o d a l o m t ö r t é n e t e I. (Bp. 1926) m e g f e l e l ő részeivel éfs i r o d a l m i utalásaival. — M e l a n c h t h o n n a k a m a g y a r o r s z á g i helvét irányú r e f o r m á c i o útegyengetésében való döntő szerepét különösen Pokoly lózsef hangoztatta: Az erdélyi r e f . e g y h á z t ö r i e n e t e I. (Bp. 1904). A p r o b l é m á t n é m i l e g e n y hített b e á l l í t á s b a n ú j a b b a n Asztalos
Újszövetség-
Miklós v e t e t t e fel:. A witfcembergi e g y e t e m é s a m a g y a r o r s z á g i kálvinizm u s (A Bécsi M a g y a r T ö r t é n e t i Int é z e t Evkönyve, 1932) és A w i t t e n bergi egyetem m a g y a r hallgatóinak nyelvismerete a XVI. században ( E g y e t e m e s Philologiai Közlöny, 1932) c. t a n u l m á n y a i b a n . A k é r d é s h e z hozzászólt m é g Sz. L. ( H e g y e n épített v á r o s . 1933. f e b r . 23. sz.), Zoványi fenő: A n y e l v t u d á s v i s z o n y a a h e l v é t relormációhoz (Emlékkönyv Balassa J ó z s e f n e k , 1934) és Révész Imre: S z e m p o n t o k a m a g y a r »kálvinizmus« eredetének vizsgálatához (Századok, 1934 és » T e g n a p és m a é s örökké...« Debrecen, 1944). M e l a n c h t h o n n a k a szerepét a magyarországi »kálvinizmus« k i a l a k í t á s á b a n l e g ú j a b b a n e r ő s e n k o r l á t o z z a Bucsay Mihály: Szegedi Gergely d e b r e c e n i r e f o r m á t o r , , a kálvini irány ú t t ö r ő j e h a z á n k b a n (Bp. 1945) c. t a n u l m á n y á b a n . M e l a n c h t h o n s z e r e p e és h a t á s a a magyarországi reformáció történetében tehát m é g részletekben menően t i s z t á z a n d ó f e l a d a t a hazai e g y h á z t ö r ténetírásunknak. Jó lenne, ha a mostani évforduló ösztönzést adna ennek az é r e z h e t ő h i á n y n a k a .pótlására.
Dr. Wieg/an D-ezsö.
ordításcmrol
1896 o k t ó b e r első h e t é b e n f o g l a l - m á k , t a l á n ú j í t á s o k is, d e lesznek tam el a pozsonyi e g y e t e m e s t h e o l o - h e l y e s b í t e t t é r t e l m e z é s e « is. Helyéneiai a k a d t m i á h az újszövetségi írás- valónak t a r t o m , h o g y e z e k r ő l rövid m a g y a r á z a t t a n s z é k é t . Az első t á r - t á j é k o z t a t ó t k ö z ö l j e k . g y a m J á n o s e v a n g é l i o m a vot. Ettől Fordításomban a fősúlyt a megtOgva. m nd a mai n a p i g úgyszól- é r t h e t ö s é g r e h e l y e z t e m . Az Újszövetv á n napi foglalkozásom volt az s é g ira a.t a m a n y e l v é n a m a e m b e ú j s z ö v e t s é g . I r a t a ' t e g y e n k é n t b e h a t ó - r é n e k kell m e g s z ó l a l t a t n u n k . Lehetőan v z s g á l g a t t a m és t a n u l m á n y o z t a m . l e g a r r a t ö r e k e d t e m t e h á t , h o g y az Ma, ötven e s z t e n d ő elmúltával Isten az. evangélisták és a p o s t o l o k írásait k e g y e l m é b ő l v é g r e p o n t o t tehetek a úgy s z ó l a l t a s s a m m e g , amint azt m a t a n u l m á n y o z á s és v i z s g á l g a t á s v é g é r e . gák írták v o l n a m e g , ha m a g y a r a l Nem m i n l h a t e l j e s e n b e f e j e z e t t n e k írtak v o l n a . í g y is s o k s z o r k e l l e t t m o n d h a t n á m m u n k á m a t , h a n e m m e r t m e g a l k u d n o m a szinte l e k ü z d h e t e t l e n időm e fötldön l a s s a n k é n t l e j á r s n e h é z s é g e k k e l . I g y e k e z t e m u g y a n a e r ő m is f a k ó n k é n t t ö r e d e z i k . s z ó t á r i é r t e l e m é r v é n y e s í t é s é r e is, tíe N e m s o k á r a n a p v i l á g o t 1 át m a j d e l s ő s o r b a n é s k i v á l t k é p p e n azt t a r t o t f o r d í t á s o m . Hiszem, m e g e n g e d i m é g t a m s z ü k s é g e s n e k , h o g y a s z e n t k ö n v a z én j ó I s t e n e m , h o g y hosszú időn á t vek olvasói n a t ö b b e t é s n e kevesebs o h a el n e m f á r a d ó k i t a r t á s s a l vég- b e t , s e m á s t ne é r t s e n e k , m i n t a m i l zett m u n k á m g y ü m ö l c s é t készen lát- é s a m e n n y i t az írók a k a r t a k é r t e t n i . h a s s a m . Lesznek benne szokatlan f o r - E r ö s z a k o t a z o n b a n m é g e jógosult
főcél é r d e k é b e n s e m követtem el az eredeti s z ö v e g e n . F o r d í t á s o m alapszövegéül a Nestlef é l e g ö r ö g szöveget (Editio, duodcima recognita. S t u t t g a r t 1923.v vettem,, de egybevetésül a londoni 1934. évi kia u á s t is h a s z n á l t a m . F o r d í t á s o m b a n a f e j e z e t e k r e való tagolást t e l j e s e n mellőztem.. T u d j u k ugyanis, h o g y a Biblia f e j e z e t e k r e és v e r s e k r e vaio t a g o l á s a a g y a r l ó n á l is gyengébb. Jó volna nemzetközi megá l l a p o d á s a l a p j á n újból feltagolni a Biblia szövegét. Mert bizonyos, hogy az egyes könyvek szerzői nem írták f e j e z e t e k é s versek szerint m o n d a n dóikat. Hogy az olvasást és a m e g é r t é s t m e gl
rejtett dolgot feltárok, a láthatatlant l á t h a t ó v á teszem 1 , a l e c s u k o t t a t felnyitom, a titkot n a p v i l á g r a h o z o m . J é z u s f e l t á r j a J á n o s e l ő t t azokat a titkokat, amelyek m é g csak a j ö v ő b e n f o g n a k m e g t ö r t é n n i . És J á n o s mindezeket l á t j a é s l e í r j a . Ez a s z ó : láttam (eidon) negyvenkétszer van meg e b b e n a k ö n y v b e n , a z é r t n e m is lehet m á s a k ö n y v helyes címe csak e z : Látcmúsok Kcnyve. F o r d í t á s o m f o l y a m á n s o k s z o r volt a m kénytelen megszokott', de m e è /iem felelő k i t é t e ' e ^ e t m e g v á l t o z t a t n i . A m e g s z o k o t t s á g u g y a n i s n e m törvényesíthet helytelenségeket. Csak néh á n y a t említek. Máté 10,16-ban olv a s s u k : L e g y e t e k okosak m n t a kígyók és szelídek m'nt a galambok. Az e r e d e t i b e n akeraiosz szó áll a galamb mellett. Kerannümi azt jelenti: vegyítek, összekerevek,, e l e g y í tek valamit idegen elemmel. A k e r a i o s z iehát a z t jelenti: vegyítetlen tiszta, m a g á b a n álló, e g y s z e r ű , őszinte. Kám o r i a t i s ^ a szót h a s z n á l j a , ami az e r e d e t i szónak l e g j o b b a n m e g f e l e l ; d e mert a magyar nyelvhasználatban n é m i l e g m á r m e g k o p o t t a szó jelentése é s a tisztaságot e l s ő s o r b a n a külsőre vonatkoztatjuk, félreértésre a d h a t alkalmat azt m o n d a n i : legyetek tiszták mint a g a l a m b o k . M e r t itt f ö l t é t l e n ü l belső t i s z t a s á g r ó l szól a Megváltó. Ha a szót a b b a n az értelemben venné mindenki, a h o g y a n a k ö v e t k e z ő kitételekben használjuk: tiszta víz, tiszta b o r , tiszta beszéd stb:, a k k o r a tiszta szót a g a l a m b o k r a , is szívesen h a s z n á M á m . A v o n a t k o z á s némi eltolódása m i a t t azonban így így f o r d í t o m : tisztalelkűek mint a g a l a m b o k . Mert belső minőségről van szó, nem k ü l s ő r ő l . A galambok jelzőjeként a s v é d Biblia az ártatlan, á r l a l m a t l a n , ^ d á n é s a n o r v é g az együgyű, az izlandi a h s m ' s s á g n é l k ü l i (lásd az 1E29 évi f o r dításomat), az olasz az e g y s z e r ű , az a'ngol az á r t a t l a n , j á m b o r szót haszn á l j a . Káldi az együgyű szót t a r t j a m e g f e l e l ő n e k , á m d e ezt az é r t e l e m m e g v á l t o z á s a m i a t t m a m á r nem haszn á l h a t j u k . A legtöbb m a g y a r f o r d í t á s a szelíd szót h a s z n á l j a . Igen, de a szelíd s z ó r a és f o g a l o m r a a g ö r ö g a p r a ü s z v a g y eilikrinla szót haszn á l j a . Az a k e r a i o s z szó szelíd értel e m b e n s o h a s e m forcful elő. Róma 16,19-ben azt jelenti, h o g y a hívők a r o s s z r a nézve legyenek tiszták, ártatlanok, akiknek a lelkében nem
vegyül a rossz é s a jó. (v. ö. I. Kor. 14,20 népiázete). Fii. 2,15-ben a szó jelentése ártatlan, az amemptosz vagyis mocsoktalan szó áll mellette. A magyarban legjobban visszaadja az eredeti 'érteimát ez a kitétel: (lélekben) tiszták, vagy tisztalelkűek. A szelíd szó s e m m i k e p p e n nem f e ' e l m e g az eredeti szövegnek. Lukács 14,26-ban azt olvassuk a Károli-féle f o r d í t á s b a n : Ha valaki hozzám jö és m e g nem gyűlöli a t y j á t , anyját stb. A gyülölésre való ez a feltűnő felhívás nem illik Jézus a j - 1 kára és nem egyeztethető m e g az evangéliom tanításaival. Itt a mise n szó első szótári jelentése téveszti m e g a fordítókat. A misein ige azonban nem csak azt jelenti: gyűlölni, hanem 1 azt is, ami a gyülölés természetes következménye, hogy elfordulunk valamitől, mellözünk és elhagyunk valamit am.-vei nem akarunk többé lelki kapcsolatban m a r a d n i . így az ige azt is jelenti: elítélni, lebecsülni, nem helyeselni, stb. Ilias 17,272-ben azt olvassuk, hogy Zeüsz n e m helyeselte,, n e m méltatta, s ő t lenézte P a t r o k l o s a m a tettét, hogy a kutyákat zsákm á n n y á tette (misésen d a r a min déión küszi k ü r m i genesztai). Jézus tehát nem a szülők meggyülöléséröl beszél, h a n e m azok me lözéséröl,, elhagyásáról, ha Krisztus és a szülők közt kell választani. De példát hozok a r r a is, hogy m e g tartok olyan megszokott kitételt, amelyet nagyon is vitathatnánk. Lukács 2,14 az angyalok ka-ácsonyi énekét közli. A szöveg felett m á r s o k a t vitatkoztak, de lehet is. Az eredetiben a gondolat é s a f o r m a párhuzama íigazán g y ö n y ö r ű : Dicsőség a m a g a s s á g o k b a n Istennek, Békesség a f ö l d ö n az embereknek. Az emberek melleit azonban egy jelző v a n : milyen e m b e r e k n e k szól az a b é k e s s é g ? A g ö r ö g szó ez: eüdokiása. Hogy néhány k ó d e x b e n eüdokia áll, az ne zavarjon bennünket, m e r t ha nominativusban állna a szó. a k k o r két a j á n d é k r ó l volna szó, ami m e g z a v a r n á a m o n d á s gyönyörű párhuzamát és követelné a hiányzó kai szót is. A szó tehát csak genitivus lehet. Az e ü d o k e ó ige jelentése: gyönyörködni, tetszést találni, megelégedni valamivel, jónak tartani, helyeselni valamit, e l f o g a d n i , beleegyezni stb. Az eüdokia szó az Üjtestamentomban többnyire Istenre vonatkozik.
Kol. 1,19-ben azt m o n d j a az a p o s t o l : Ügy tetszett Istennek, hogy a Krisztusban lakozzék a teljesség. Máté 11,26-ban s a vele p á r h u z a m o s helyen J é z u s m o n d j a : Ügy tettiszetit n e k e d , A t y á m ! Efez. 1,5 és 9-ben szinked, Atyám! Efez. 1,5 és 9-ben szintén az Isten jótetszéséről van szó. Nagyon é r d e k e s az eüdokia szó használata Fii. 2,13-ban: Isten az,, aki bennetek mind az a k a r á s t , mind a veghezviteJt m u n k á l j a hü per eiidojciász. A régi m a g y a r fordításokban ez á l l : az ö tetszéséből, az ő jókedvéből. Igen, de az eredeti szövegben h ü p e r áll. Ez p e d i g a genitivusszal m i n d i g a célt jelöli m e g . Isten azért a d j a az embernek az akarást. mind a véghezvitelt, -hogy tets z é s é r e legyen Istennek, tehát hogy az ő megelégedését m e g n y e r j e . Az eüdokia szó azonban sokszor vonatkozik az e m b e r r e m a g á r a is. í g y Róma 10,l-ben az apostol a maga szívének gyönyörűségéről beszél. Fii. l>15-ben viszont az emberek nemes s z á n d é k á r ó l szól. II. Thessz. l , l l - b e n a jótevés ö r ö m é r e és g y ö n y ö r ű s é g é r e utal az apostol. így hát az eüdokia emberi t u l a j d o n is lehet. Az angyalok karácsonyi lenekében tehát az eüdokia szót Istenre is, az e m b e r e k r e is v o n a t k o z t a t h a t j u k . .Ha Istenre v o n a t k o z t a t j u k , akkor a szöve'g ezt m o n d j a : a földön békesség az istennektetsző e m t e eknek. Ha p e d i g az e m b e r e k r e vonatkoztatjuk, így kell m e g á l l a p í t a n u n k : a f ö n d ö n békesség a j ó a k a r a t ú embereknek... Én ennél m a r a d o k . Pálnak a korinthusiakhoz írott első levele 13. részében a s z e r e t e t r ő l ír gyönyörű dolgokat. Nem volna azonban s z a b a d elfelejteni, hogy az apostol itt a s z e r e t e t e t csakúgy személynek g o n d o l j a , mint pl. Salamon vagy a zsoltáríró a bölcsességet. Itt a szeretet cselekvő alany. Nem s z a b a d hát jelzőkkel helyettesíteni az igéket. Ezért nem helyes azt m o n d a n i : A szeretet hosszútűrő, kegyes,, h a n e m a k k o r a szöveget jó m a g a y r s á g g a l azt kell m o n d a n i : a s z e r e t e t tűr, kedveskedik. A fejezet első versébefri is olya^n toldások vannak, amelyeket az eredeti s z ö v e g nem helyesel. Ma így t u d j u k : Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. — Az eredeti szöveg pedig ezt m o n d j a : Ha emberek vagy angyalok
nyelvén szólok is, de nincs b e n n e m s z e r e t e t , zengő é r c és p e n g ő cimbalom l e t t e m . Az e r e d e t i b e n nincs szó hasonlításról. Még csak p á r rövid példát közlök ía f o r d í t á s o k b a n m u t a t k o z ó eltérések szemléletére. L u k á c s 18,1—8. Károliban így h a n g zik: M o n d a p e d i g nekik p é l d á z a t o t is a r r ó l , h o g y mindig imádkozni kell és m e g n e m restülni, m o n d v á n : Volt egy bíró e g y v á r o s b a n aki I s ' e n t nem1 f é l t és e m b e r t nem becsült. Volt pedig íabban a v á r o s b a n egy özvegyiasszony és elméne ahhoz m o n d v á n : Állj bosszút é r t e m az én ellenségem e n . Az p e d i g nem a k a t á e g y ideig, d e a z u t á n m o n d á ő m a g á b a n : J ó l leh e t I s t e n t nem félek é s embert nem becsülök, m i n d a z á l t a l mivelhogy nék e m t e r h e m r e v^n ez az özvegya s s z o n y , m e g s z a b a d í t o m őt. hc^ s z ü n t e l e n r e á m j á r v á n ne g y ö t ö r j ö n e n g e m . Moindá p e d i g az Ü r : Halljátok m i t m o n d e z a hamis bíró? Hát (az I s t e n n e m áll-e bosszút az ő választottaiért akik őhozzá kiált a n a k é j j e l é s n a p p a l , ha h o s s z ú t ű r ő is i r á n t u k ? M o n d o m n e k t e k , h o g y bosszút áll é r t ü k h a m a r . Mindazáltal az e m b e r n e k Fia m i k o r eljő, avagy t a l á l - e hitet e f ö l d ö n ? Az eredeti szöveg pedig ezt mondja: Példázatot mondott nekik arról, h o g y s z ü n e t n é l k ü l kell imádkozni és n e m s z a b a d b e l e f á r a d n i . Ezt m o n d t a : Volt egy v á r o s b a n e g y bíró. aki Istent n e m félt, e m b e r t nem becsült. Volt u g y a n a b b a n a v á r o s b a n egy özvegya s s z o n y is, aki elment hozzá és így szólt: Szolgáltass n e k e m igazságot az ein ellenfelemmel s z e m b e n . Az e g y ideig v o n a k o d o t t , de azután így szólt m a g á b a n : Noha Istent n e m f é l e k , e m b e r t n e m becsülök, mégis igazához s e g í t e m ezt a z özvegyet, m e r t t e r h e m r e van, k ü l ö n b e n ö r ö k k é i d e j á r és gyötör. Az Ür a z t m o n d t a : Halljátok a m i t ez a gonosz bíró b e s z é l ? Hát I s t e n n e m s z o l g á l t a t - e igazságot az ő választottainak, akik hozzá éijeln a p p a l kiáltanak é s n e m könycriül-e r a j t u k ? M o n d o m nekteík, igazukhoz j u t t a t j a őket h a m a r . Mégis, ha az E m b e r f i a eljön, talál-e m a j d hitet a földön? í. T i m o t h e u s 3.1—7 a K á r o ü f o r d í t á s á b a n így h a n g z i k : I g a z ez a b e s z é d : h a valaki püspöks é g e t kíván, j ó d o l g o t kíván. Szük-
séges annakokáért, hogy a püspök . e d d h e t e t l e n Itegyen, e g y feleségű f é r fiú. j ó z a n , mértéKletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; n e m borozó, n e m v e r e k e d ő , n e m r ú t n y e r e s é g r e vágyó, h a n e m szelíd, v e r s e n g é s t ő l m e n t , nem p é n z s ó v á r g ó ; ki a m a g a h á z á t jól i g a z g a t j a , g y e r m e keit e n g e d e l m e s s é g b e n t a r t j a m i n d e n t i s z t e s s é g g e l ; ( m e r t ha valaki az ő t u l a j d o n h á z á t n e m t u d j a igazgatni', m i m ó d o n visel gondot az I s t e n e g y h á z á r a ? ) N e legyen ú j e m b e r , n e h o g y f e l f u v a l k o d v á n az ö r d ö g k á r h o z a t á b a essék. Szükséges pedig, h o g y jó biz o n y s á g a is l e g y e n a kívülvalóktól, h o g y g y a l á z a t b a és az ö r d ö g t ő r i b e n e essék. Az e r e d e t i szöveg pedig) ezt mondja: Hiteles beszéd ez: h a valaki felv i g y á z ó s á g r a törekszik, jó m u n k á t kíván. Kell t e h á t , h o g y a f e l v i g y á z ó • e g y e n f e d d h e t e t l e n , egyiszeirnősüfő f é r f i , j ó z a n , s z e r é n y , r e n d e s , vendégs z e r e t ő , tanítanitudó, n e m borozo, n e m veszekedő, h a n e m szelíd, békés, n e m p é n z é h e s ; aki az ő házát jól vezeti é s akinek e n g e d e l m e s , t e l j e s e n tisztaéletű g y e r m e k e i vanak, — m e r t ha valaki a m a g a h á z a élén sem tud megállni, h o g y a n g o n d o z h a t n á az Isten gyülekezetét! Ne legyen zsengehitű, n e h o g y f e l f u v a l k o d v á n az ördög í t é l e t é r e k e r ü l j ö n . Viszont kell, h o g y a kívüllévők jó v é l e m é n n y e l legyenek róla, n e h o g y g y a l á z a t b a és az ö r d ö g tőrébe jusson. M e r ő b e n helytelennek t a r t o m az episzkoposz s z ó t a p ü s p ö k szóval azonosítani. Levelünk írása i.dején m é g csak v é n e k , és felvigyázók) presbiterek és e p i s z k o p o s z o k ) álltak a gyül e k e z e t e k élén. U g y a n í g y n e m t a r t o m helyesnek, h o g y a zsidő p á s k a szót a mi húsvéts z a v u n k k a l helyettesítik. Az e v a n g é liomok írása' i d e j é n m é g n e m vc'lt eg a húsvét ü n n e p e . Kérdés, h o g y Pál a p o s t o l is I. Kor. 5,7-ben a mi húsvéti b á r á n y u n k r ó l b e s z é l v e nem a zsidó p á s k a b á r á n y t é r t i - e ? Azt hiszem igen m e r t különben az e g y b e vétes s á n t í t a n a . Helyesebb hát, h a az Üjtestamentoimban m i n d e n ü t t megt a r t j u k a p á s k a szót. Sok l é n y e g b e v á g ó és kevésbé lényeges változtatásra mutathatnék m é g rá. d e t a l á n e n n y i is e l é g a n n a k igazolására, h o g y f o r d í t á s o m b a n kiz á r ó a n az e r e d e t i szöveghez való rag a s z k o d á s vezetett. D. Raff:/y Sándor.
K Ö Z L E M É N Y E K E számúak (2. körlevél) cikkírói i Schola László Bpest—zuglói lelkész, Bpest, XIV. Bosnyák-tér 31, 264/2. hrea.; Grünvalszky Károly egyh. beím. lelkész, Bpest, VIII. Eszterházy-u. 12. ; Benczúr László vt. lelkész, Bpest, XI. Bocskay-u. 10.; Molnár Rudolf s. lelkész, Bpest, IV. Deák-tér 4.; Fren>^ Vilmos egyet, adjunktus, Bpest, ÍI. Apostol-u. 16.; Dr. Wiczián JDezső egyet, tanár, Sopron, Alsólövér-u 12.; D. Raffay Sándor ny. püspök, Bpest. IV. F ; ehérhajó-u. 10. Fiz Evangélikus Theologiai Munkaközösség új tagjai (1947. II. 13-ig).: Abaffy Gyula leik. Hemádvéese, — Algöver Alndor ny. leik. Bpest, — Andorka Sándor leik. Kéty, — Bakay Péter leik,. Apostag, — Bakay Zollán leik. Dunaegyháza, — Benczúr Zoltán h. leik. Tatabánya, — Berkényi Ede leik. Ecseny, — Blatniczky Jenő leik. Cinkota, — Böröcz Sándor leik. K c r m : n l , — Budaker Oszkár egyet. tan. Sopron, — Dr. Deák János egyet. tan. Sopron, — Dönsz Tivadar leik. Debrecen, — Dubovay Géza h. leik. Kaposvár, — E n l r e f f y Zoltán leik. Csömör, — ifj. Fekete István theol. Sopron, — Filippinyi János vt. le k. Békéscsaba, — Ferdinánd István egyet, könyvtáros Sopron, — Fónyad Pál leik. Iharosberény, — Földes János leik. Egyházaskozár, — Friedrich La'os leik. Kecskemét, — Fülöp Dezső leik. Bük, — Garami Lajos leik. Balassagyarmat, — Gáncs Aladár theol. Sopron, — Gerhát Sándor leik. Galgaguta, — Dr. Györffy Béla leik. Feloéc, — Győry János leik. Nagytarcsa, — Hafenscher Károly theol. Sopron, — Halász József leik. Perbál, — Hannifel Sándor ny. leik. Iharosberény, — •'ering János alesperes Veszprém, — Horváth József s. leik. Celldömölk, — Horváth Lajos leik. Gyékényes, — Horváth Olivér leik. Nagykanizsa, — Hybl Klára theol. Sopron, — Inotay Lehet theol. Sopron, — Jakab Miklós leik. Sur. — Dr. Jánossy Lajos egyet, tan. Sopron. — Kellő Gusztáv leikSzarvas — Késmárszky Lajos leik. iDest — Kincses Laios leik. Balassagyarmat. — Kiss Béla h. leik. Pálfa,. — Dr. Kiss Jenő egyet. tan. Sopron, — Kiss Jenő m, h. leik. Győrsá^. — Krecsók János leik. Irsa, — Krecsák Kálmán, leik. Nyíregyháza, —
Kun-Kaiser József leik. Mezőherény — Kutas Elek leik. Zalaistvánd, — Kutas Kálmán leik. Szombathely, — Kühn Ernő vt. leik. Aszód, — Kürtösi Kálmán vt. lelkész Pestújhely, — Laborczi Zoltán leik. Győr, — Lukács István leik. Győr, — Maresek János esperes Ózd, — Maróti János vt, leik. Pilis, — Mesterházy Sándor leik. Kemenesmihályfa, — Mezey József leik. Újpest, — Mezősi György theol. Sopron, — Medvegy Antal,gimnáziumi tan. Kőszeg, — Milán János le.k. Orosz'ány, — Mog/orósy Gyula leik. Bük, — Molnár Gyula leik. Bakonyszombathely, — Molná Gyula h. esperes Esztergom, — Molnár Sándor leik. Győr, — Muntag Andor theol. Sopron, — Nagybocskai Vilmos s. leik. Bpest, — Németh-Farádi Mihály leik. Körmand, — Palotay Gyula leik. Harta, — Pásztor Pál s. leik. Bpest,. — Polcnyi Zoltán s. lelkész, Esztergom — Ponicsán Imre leik. Kiskőrös, — iíj. Prőhle Károly leik. Sopronbánfalva, — Rác Ernő leik Szokoj,— Rácz Sándor leik. Meszlen, — Révész László leik. Bér, — Schtrauf Endre leik. Tolnanémedi, — Schulek Tibor esperes Pécs, — Selmerzy János s. leik. Kétbodony, — Síkos Gyula leik. Zalagalsa, — Sikos Lajos s. leik. Szombathely, — Sikter László vt.lelk. Újpest, — Solti Károly leik. Abaújszántó, — Solymár András leik. Kornádi, — Süle Károly vt. leik. Bpest, — Szabó Aladár vt. leik. Budapest, — Szabó Lajos leik. Kissomlyó, — Szabó Vilmos leik. Pusztavám, — Szalay Sándor leik. Farád, — Szelényi János leik. Szarvas, — Szerdahelyi Pál leik. Olcsva, — Szikszay Zoltán vt. leik. Miskolc, — Szomjas Károly leik. Nemespátró, — Takács Elek esperes, Homokbödöge, — Takó István leik. Györköny, — Tarjáni Gyula leik. Tata, — Tihanyi János leik. Szepetnek,—ifj. Tóth-SzölIós Mihály theol. Sopron, — Várellyay János leik. Sopron, — Dr. Vető Lajos leik. Diósgyőr-Vasgyár, — Weigel Ádám leik. Mucsfa, — Zalán Pál leik. Csanádalberti, — Zátonyi Pál leik. Ambrózfalva, — Tagok száma eddig 202. Az Evangélikus Th zológiai MvnknköziySség tçgjai sorából kilépett: Szimonidesz Lajos ny. leik. Bpest.
L u t h e r - T á r s a s á g i t a g d í j a t f i z e t t e k (1947. II. 13-ig) : Bartos Ferencné Bpest 15, Benczúr Zoltán Tatabánja 15» Blatniczky) J e n ő Cinkota 5, Böröcz Sándor Körmend 3, Brenner Imre P l estszenterzsébet' 5, Csengődi ev. lelkészi hivatal 15, Danhauser László Bpest 15, Dely Magda Bpest 2, Endreffy Zoltán Csömör 5, Farkas Ferenc Iklad 5, ifj. Fekete István Sopron 15, Ferenczy Zoltán Budapest 15, Fogarasi Árpád Budapest 10, Földes János Egyházaskozár 15, Dr. H . Gautfy L&BZIÓ Bpest 15^ Greifenstein Rudolf Bpest 15, Hernády Nándor Bpest 5, Horváth Lajos Gyékényes 15, Hybl Klára Sopron 1, Ittzés Mihály Győr 5, Kecskeméti ev. egyházközség .15, Dir. Keken András Bpest 5, Kelenföldi ev. egyházközség 15, Kendeh György Bpest 15, Késmárszky Lajos Bpest 1, Kis« János Sopron 2, Korén Emil Bpest 15, Kovácsházy Zelma Bpest 1, KökényElek Budafok 5, Krecsák Kálmán Nyíregyháza 5, Kun-Kaiser József Mezőberény 15, Kutas Elek 10, Kürtösi Kálmán Pestújhely 5, "íéderer Ervin Bpest 15, Lukács István Győr 5, Maróti János Pilis 5, özv. dr. MatOlcsjj Károlyné Bpest 15, Meiszter Imre Budapest 20, Mezey József Újpest Mikler Gusztáv Dunaharaszti 6, Milán J i n o s Oroszlány 5, Miskolci ev. e g y házközség 5, Móhr Henrik Bpest 5, Molitórisz János Celldömölk 15^ Molnár Rudolf Bpest 5, Muntag Andor Sopron 15, Nagybocskai Vilmos Bpest 15, Nandrássy Elek Kispest 5, Németh-Farádi Mihály Körmend 5, N é m e t h Károly Lébény 15, Oravetz Károly Bpest 15, Pajor Jenő Bpest 15, Palotay Gyula Harta 15, Révész László Bér 3, Schmolz László Bpest 15, Schtraoi-f Endre Tolnanémsdi 5, Sommer Gyula Vác 5, Szada Gabriella Kispest 15. Szelényi János Szarvas 15, Szepesváry Tamás, Bpest 6, Szomjas Károly Nemespátró 5, T a k ó István Györköny 5, Tihanyi János Szepetnek 5, ifj Tóth-Szöllős Mihály Sopron 15, Virág Jenő Bpest 2, Dr. Wiczián Dezsd Sopron 15, Zalán Pál Csanádalberti 5.— Ft. Összesen: 637 Ft.
LESZÁLLÍTOTT
ÁRON
KAPHATÓ:
1. BERECZKY SÁNDOR: BIBLIAI TÖRTÉNETEK, a népiskolák I—IV. o. számára. 168 lap. Szórványokban folyó hitoktatásra kiválóan alkalmas. Ára f ű z v e 3 forint, 2. D. LUTHER MÁRTON MÜVEI: I. kötet elfogyott. II.—VI. kötet kapható. 1—1 mintegy harminc ívre terjed s önmagában mindegyik kerek egész. Ára kötetenként, fűzve 10 forint. 3. VIRÁG JENŐ: Dr. LUTHER MÁRTON ÖNMAGÁRÓL. 194 lap. Szép konfirmációi ajándék. Ára füzve 5, kötve 8 forint. SCHOLZ LÁSZLÓ: EVANGÉLIKUS jelent. Ára fűzve 1.20 forint.
KONFIRMÁCIÓI
KÁTÉ-)a
meg-
KERlESZT ALATT címen áhítatos könyv jelent meg. Rövid é s igen j ó elmélkedéseket tartalmaz >a böjt minden napjára. Amerikai—fim» traktátusból fordítatta 1 Molnár Rudolf. Ára f ű z v e 3 forint. Könyvkereskedésünk útján .bárhol megjelent könyv, lap é s folyóirat rr t,3*endelhető. A rendelt könyvet kívánatra beköttetjük. Nçgycbbi rendelésnél árkedvezmény. (Részletfizetést is elfogadunk. Iratterjesztési célokra bizományi árút adunk. — Megrendelések á következő címre küldendők: Luther-Társaság könyvkereskedése, Budapest VIII. Üllői-út 24.
