JELLEGZETES ÜZEMFENNTARTÁSI OBJEKTUMOK ÉS SZAKTERÜLETEK 5.03
Európa úthálózatának téli karbantartása Tárgyszavak: biztonság; közúti közlekedés; útfenntartás; Európa.
Az utak biztonságos közlekedés érdekében végzett téli karbantartása, „téli útszolgálat gyakorlata” az európai országokban az útépítő és -karbantartó hatóság szervezeti formájától, az éghajlati viszonyoktól és a forgalmi terheléstől függ. Az európai téli útkarbantartás módszereinek javítását szolgálta az 1999 és 2002 közötti COST-program, amely intenzív tapasztalatcserén alapuló új országos és nemzetközi kutatási irányokat jelölt ki.
COST-akció 344: „A téli útszolgálat javítása európai utakon és hidakon” A COST (European Cooperation in the field of Scientific and Technical research = Európai műszaki–tudományos kutatási együttműködés) több mint 30 éve alakult európai kutatótevékenységek összehangolására, az Európai Bizottság és 25 állam részvételével. A COSTprogramok a kutatóintézetek közötti, a kormányok által is támogatott együttműködésen alapulnak. A COST 344-akció a brit Közlekedési Kutatóintézet kezdeményezésére indult és 19 ország (nemcsak EU-tagok) állami kutatóintézetei és közútfelügyeletei csatlakoztak hozzá. A feladatra hét munkacsoport (TG) alakult hét súlyponti témával: TG1 – Információgyűjtés: a téli útszolgálati szakirodalom, valamint lezárt és folyamatban levő kutatási témák tanulmányozása alapján a szakkifejezések 11 nyelvű jegyzékének (Glossary Winterterm) összeállítása. TG2 – A téli útszolgálat követelményei: a szolgálati normák ismertetése. TG3 – A téli útszolgálat helyzete: országjelentések elkészítése a szolgálat gyakorlatáról, majd ezek egységes elemzése alapján témák és címszavak.
TG4 – A jövő kutatási súlypontjai: kutatási igények felmérése az igazgatásnál, intézményeknél és az iparban, kutatási súlypontok meghatározása, javaslatok megfogalmazása. TG5 – A téli útszolgálat irányító-(menedzsment-) rendszerei a szolgálat összetevőinek leírása és strukturálása, alkalmazási javaslatok. TG6 – Járművezetői információs rendszerek: a közlekedés résztvevőinek információigénye, az információközlés lehetőségei és helyzete Európában. TG7 – Dokumentálás: a munkacsoport-beszámolók összefoglalása zárójelentésben.
Az európai téli útszolgálat követelményei Európa észak–déli irányban a Sarkvidéktől a Földközi tengerig 4000 km-t fog át, ezen belül nyugat–keleti kiterjedésében tengeri és erősen kontinentális éghajlati zónákkal, síkságokkal és magas hegyvidékekkel. Ebből a földrajzi és klimatikus diverzitásból le lehet vezetni azt a regionális felosztást (1. ábra), amely a téli útkarbantartás különböző követelményeit is meghatározza: – Északi klíma – Észak-Skandinávia sarki éghajlatán a hőmérséklet alig emelkedik a fagypont fölé, a hó száraz, gyakoriak a hófúvások. A fő feladat az utak járhatóvá tétele a tömeges hó eltakarításával. – Hideg tengeri klíma – Norvégia partvidékére és Izland déli részére jellemző, a nagy hideg mellett a gyakori erős havazás, ezért itt is a hóeltakarítás az elsőrendű téli útkarbantartási feladat. – Tengeri klíma – Nyugat-Európa nagy részén, Nagy-Britanniától Spanyolországig uralkodó a tengeri nagy légnedvességű, csapadékos éghajlat. Télen fagyos és enyhe időszakok váltakoznak, ezért a legnagyobb gondot a sima jegesedés megelőzésére, ill. eltávolítására kell fordítani. – Kontinentális klíma – Az Északkelet-Európa kontinentális éghajlatára jellemző hosszú téli hidegperiódusok, sok hóval, hófúvással, így ebben az éghajlati régióban is fő téli feladat az utakon a hóeltakarítás. – Közép-európai klíma – Közép- és Délkelet-Európában télen szintén sok a hosszabb-rövidebb fagyos és olvadásos szakaszok váltakozása, de a keleti hidegbetörésekkel együtt járó kiadós havazás is. Az utakon tehát munkát ad mind a jegesedés, mind a hó eltávolítása.
– Mediterrán klíma – a Földközi-tenger térségében ritka a fagy, hó inkább csak annak keleti részén esik, a téli útszolgálatnak nincs sok dolga. – Hegyvidéki klíma – Európa valamennyi éghajlati régiójában Skandináviától Spanyolországig és Görögországig találhatók olyan magas hegyvonulatok, amelyekben nem ritka a tartós erős havazás. Itt is fontos szerepe van tehát a téli szolgálatnak, amely járható állapotban tartja az úthálózatot. északi régió hideg tengeri régió
kontinentális régió közép-európai régió
tengeri régió
földközi-tengeri régió
1. ábra Európa felosztása klimatikus régiókra a téli útszolgálat szempontjából A kis forgalmú észak- és kelet-európai utakon a téli szolgálat alapkövetelménye gondoskodás a biztonságos járhatóságról, mivel a gyér hálózatban nincsenek kerülőutak, amelyeken szükség esetén fenntartható a lakosság életfeltételeit képező infrastruktúra. A sűrűbb hálózattal rendelkező közép- és nyugat-európai országok forgalmas útjain nagy jelentősége van a közlekedési teljesítőképességnek is, amelyet a változó klímaviszonyok közt csak feszített munkával lehet megőrizni.
A téli útszolgálat gyakorlata A téli útszolgálat eszközeit, berendezéseit gyártó európai cégek kínálata a legtöbb vonatkozásban egységes, csak a legmodernebb technika (hangsúllyal az informatika) alkalmazásában számottevők az eltérések. A szóróberendezéseket teherautókra vagy hordozókra (pl. Unimog) szerelik, néhol cserélhető, ill. nyárra levehető kivitelben. A szórófejek egyaránt alkalmasak só, homok és zúzottkő terítésére. A járműveken szóróanyagtartályok vannak, amelyeknek térfogata külterületi bevetéshez eléri a 6–8, autópályákon a hatósugár kellő megnövelésére a 9 m3-t. A szórás szélessége az útétól függően 12 m-ig változtatható. A hó eltávolítására használt hóekék legnagyobb munkaszélessége 4 m, ez oldalekével 6 m-re növelhető, így egyszerre két-két sávot lehet a hótól felszabadítani. A szóróanyag só (NaCl), ritkábban kalcium- vagy magnézium-klorid (CaCl2, MgCl2), amelyekkel –20 °C-ig nem fagy meg az olvadék. Az európai országok többségében általánosnak mondható a sóoldattal nedvesített szóróanyag használata, amelyet közvetlenül a kiszórás előtt készítenek el a szórótányéron. Ehhez homokot (vagy más száraz szóróanyagot) sóoldattal 70:30, Svájcban 75:25, Franciaországban helyenként 85:15 arányban kevernek. A síkosságot csökkentő szóróanyagok azonban csak kis forgalmú utakon és természetesen járdákon maradnak meg, az utóbbiakon adagolásuk is könnyebb, mint önmagában az olvasztósóé.
Információs és távközlési technikák alkalmazása A téli útkarbantartás hatékonysága érdekében az országos meteorológiai szolgálatok prognózisaihoz kell folyamodni. A munka irányítóinak rendelkezésére állnak az interneten keresztül műholdképek és a csapadékradar információi. E két modern technikával az európai országok közül Svájcban, a skandináv országokban és Hollandiában élnek. Európa számos országában az utak állapotáról való tájékozódás forrásai az ellenőrző bejárások, a rendőrségi jelentések és az ún. síkosságjelentő állomások. Ezekből a teljesen automatizált berendezések a megfigyelt körzetre vonatkozólag közlik az útszolgálatot irányító központtal: – a levegő és az útpálya hőmérsékletét, – a csapadék mennyiségére és minőségére, valamint – a pálya állapotára vonatkozó adatokat. Németországban pl. 6000 ilyen útinformációs állomás működik.
A téli útszolgálat modern járművein „fedélzeti” számítógép jegyzi fel folyamatosan és tárolja egyrészt a bevetést eldöntő, másrészt az eredmény elemzésére alkalmas, valamint az erre szolgáló vevő segítségével a jármű földrajzi helyét meghatározó adatokat, majd egy mobil hálózaton keresztül továbbítja ezeket a nyilvántartó, elemző és döntéshozó központba. Több ilyen központban az adatok grafikus megjelenítésére, úttérképeken való feltüntetésükre is van mód. Az egyes gyártók vizualizáló rendszerei azonban nem feltétlenül kompatibilisak egymással, így az egyszemélyes adatkészletek ellenére, egyesítésük sok nehézséget okoz. Ugyanakkor Svédországban és Dániában kiépítették a téli útszolgálat országos irányítórendszerét, amellyel elkerülik az egyes bevetésirányítók adatokkal való elárasztását. Az országos irányítórendszer gyéren lakott és olykor nehéz útviszonyokkal terhelt területeken a modern technikai eszközök (televízió, videoszöveg, telefon, internet) segítségével a közlekedőket is tájékoztatja az utak mindenkori járhatóságáról és a vezetési feltételekről.
Európai fejlesztési irányok Még a 344-es COST-akció lezárulása előtt, 2002 elején megkezdte tevékenységét a „Téli terület-karbantartó szolgálat és felszerelés” munkacsoport (CEN/TC-337), amely kidolgozza a téli útszolgálatban használandó, európai érvényű, majd a nemzeti szabványokba és műszaki szabályozásokba beépítendő terminológia és specifikációk rendszerét. Továbbra is nagy jelentőségűek a „Téli utak világkongresszusát” négy évenként megrendező Utak Világszövetségének (AIPCR), a „Téli útszolgálat számára készült időjárási és útviszony-prognózisok” fejlesztésével foglalkozó, Európát érintő kutatásai. A kutatási–fejlesztési témák jelenleg érvényes prioritási sorrendje: – a téli útszolgálat irányítórendszere, – a téli útszolgálat eszközei, – szóróanyagok, – időjárási prognózisok és éghajlat, – a téli útszolgálat hatásai. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Holldorb, Ch.: Winterdienst auf europäischen Strassen und Brücken. = Strasse und Autobahn, 54. k. 12. sz. 2003. p. 699–705. Lang, J.: Datenmanagement im Straßenbetriebsdienst. In: Neue Wege im Straßenbetriebsdienst. = Europäisches Fachsymposium, Mainz, 2003. márc. 23.
