Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
Kozékiné Hammer Zsuzsanna
A PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG VIZSGÁLATA RENDSZERSZEMLÉLETI KERETBEN
Pszichológiai Doktori Iskola Doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Hunyady György, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Személyiség - és Egészségpszichológiai Doktori Alprogram Programvezető: Prof. Oláh Attila, egyetemi tanár Témavezető neve: Prof. Dr. Oláh Attila, egyetemi tanár
A Bíráló Bizottság tagjai: Elnök: Bírálók: Titkár: Tagok:
Dr. Fülöp Márta, egyetemi tanár, ELTE PPK Pigniczkiné Dr. Rigó Adrien, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Dr. Kurimay Tamás, pszichiáter, kandidátus, Szent János Kórház Dr. Kissné Dr. Viszket Mónika, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Dr. Komlósi Piroska, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Prof. Dr. Túry Ferenc, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem Dr. Varga Katalin, habil.egyetemi docens, ELTE PPK
Budapest 2014. július 1
1. A KUTATÁS PROBLÉMAHÁTTERE1 Nemzetközi és hazai kutatásokban is egyre jelentősebb helyet foglal el a párkapcsolat pszichológiájának témaköre. A jól működő, hosszú ideje tartó házasság és a harmonikus családi élet nélkülözhetetlensége és pótolhatatlansága vitathatatlan tény (Campbell, 1981), nemcsak az egyéni boldogság, hanem a családi egység (ezen túlmenően a gazdaság, az egészségbiztosítás, a társadalom) szempontjából is. A tartósan, elégedetten működő párkapcsolat jelentős mértékben hozzájárul a családban élő családtagok egészséges testilelki-érzelmi fejlődéséhez, hiszen a párkapcsolat a családi együttélés kialakítója, fenntartója és meghatározója (Goldenberg és Goldenberg, 2008). A családi együttélési formák alakulását jelentős mértékben a párkapcsolat változásai okozzák. A boldog, elégedett párkapcsolat képes a családi egység pozitív működésének fenntartását biztosítani, ugyanakkor a boldogtalan, elégedetlen, rosszul működő párkapcsolat, tartós konfliktusokkal terhelt családi együttélést, esetlegesen válást eredményezhet (Chay, Zarei, Pour, 2014). A párkapcsolatok működésében történő elakadás a strukturális családterápiás iskola fogalmaival viszonylag könnyen leírható és terápiás, tanácsadási helyzetben a struktúra átalakításával módosítható. Az interperszonális kapcsolatokra fókuszáló strukturális családterápiás szemlélet azonban nem minden párkapcsolati probléma esetén nyújt hosszútávú megoldást. Terápiás szempontból a párkapcsolatot érintő vagy abból kiinduló elakadások feloldásához a jelenben tapasztalható, strukturális jellegzetességek megismerésén túl (Minuchin, 2005), a párt alakító mindkét személy intrapszichés jellegzetességei, ezen belül egyéni múltjának ismerete is szükségessé válhat (Amatoo és Booth, 2001). A szerző tapasztalatai szerint, a határokat, alrendszereket, hierarchiát egyrészt a felnőtt kötődési minták, másrészt a párkapcsolatban élő személyek gondolkodását irányító kognitív struktúrák tartalmai befolyásolják, az önbecsüléssel karöltve. A jelenben tapasztalható felnőtt kötődési mintázatok eredetének feltárására a gyermekkori és felnőttkori kötődési mintázat nagyfokú hasonlósága ad lehetőséget (Hazan és Shaver, 1987; Hadházi és Vargha, 2010). A kognitív tartalmak elsődlegesen a szülők verbális megnyilvánulásain keresztül (Young és mtsai, 2010) és a kötődési mintázattól függően épülnek be a gyermek kognitív struktúráiba (Collins és Read, 1990; Mikulincer és Shaver, 2003) és határozzák meg a későbbiekben is a különböző forrásokból érkező információk értelmezését, beépülését saját magára, környezetére, jövőjére és a másikkal való kapcsoltára vonatkozón (Tringer és Mórotz 1985). A kapcsolat biztonságossága/bizonytalansága, a külvilágból érkező információk szelektálása és a szintén gyermekkorban gyökerező önbecsülés (Satir, Banmen,
Hálámat szeretném kifejezni témavezetőmnek, Dr. Oláh Attilának, aki türelmével, bátorításával, szakmai útmutatásával inspirálóan hatott rám, továbbá Dr. Varga Pálnak és Blága Gabriellának, akiknek a családterápia iránti elkötelezettségemet, gyakorlati és elméleti tudásom java részét köszönhetem. Nem utolsó sorban köszönöm Iring Zoltánnak, hogy a közös család- és párterápiás esetvezetéseink és csoportvezetéseink alatt mindig készen állt a szakmai kérdések megbeszélésére, továbbgondolására. 1
2
Gerber és Gömöri, 2006) triádja együttesen alakítják a felnőtt párkapcsolatban az egyéni alrendszereket elválasztó határokat, a párkapcsolatban mérhető kohéziót és a változásokra adott reakcióként a flexibilitás mértékét. Ezek összefüggést mutatnak a párkapcsolatban élő férfiak és nők párkapcsolatra vonatkozó elégedettségének nagyságával, a házastársak közötti közelség és rugalmasság mértékével. A jelenben tapasztalható, párkapcsolatban jelentkező elakadások gyökerei gyakran a tartós kapcsolatokat befolyásoló, stressz helyzetben aktivizálódó (Bartholomew és Horowitz, 1991) bizonytalan kötődési mintákban, a gondolkodást, valamint ezen keresztül az érzéseket is jelentős mértékben meghatározó maladaptív sémákban (Unoka és mtsai, 2004), valamint az alacsony önbecsülésben (Rosenberg, 1965; Johnson, 2008) találhatóak. Ezzel az integratív szemléletmóddal közelítem meg a párkapcsolati elégedettség kérdését, előtérbe helyezve a rendszerszemlélet alapvetésére épített strukturális családterápiás iskola, az élményközpontú családterápiás iskola keretén belül az önbecsülés, a tárgykapcsolati családterápiás szemléleten belül a kötődéselmélet, valamint a kognitív terápiás szemléletből formálódó sématerápia szemléletét. A párkapcsolat vizsgálata, működésének megértése, a párkapcsolatból gyökerező, elégedett és hosszútávon fennmaradó családi együttélés megvalósíthatósága miatt fontos számomra. 2. KUTATÁS ELMÉLETI HÁTTERE A szakirodalomban a házasság minőségét a boldogság, a harmónia, az elégedettség és az alkalmazkodás fogalmakkal írták le. A házasság általános, átfogó értékelésére a párkapcsolati elégedettség kifejezést használják, ami (Kurdek és Schmitt, 1986; Hinde, 1997) az egyéni szükségletek, elvárások, vágyak házasságban bekövetkező kielégülésének mértékét mutatja, és erős indikátora a kapcsolat hosszának, sikerességének, stabilitásának (Anderson és Emmers-Sommer 2006). Bár a párkapcsolati elégedettség szubjektív mutató, hiszen a házassággal való elégedettséget a kapcsolatban lévő két fél különbözőképpen ítélheti meg (Bagdy és Telkes, 1986), továbbá számtalan tényező hatásának van egy időben kitéve, ennél fogva a méréséből származó eredmények inkább iránymutatóként értelmezendők, mégis törekszem a vizsgálatára. Salvador Minuchin (1985), a strukturális családterápia atyja, a családot meghatározott, szociális környezetben működő rendszernek tekinti, aminek három főbb jellegzetessége van. (1) A család átalakulásban lévő, nyitott szociokulturális rendszerre jellemző struktúrával rendelkezik; (2) különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül, ami ismétlődő átstrukturálódást követel, valamint; (3) alkalmazkodik a változó környezeti feltételekhez, hogy folyamatosságát fenntartsa és biztosítsa tagjai pszichoszociális fejlődését. A családi rendszer alrendszerekből áll és funkcióit ezeken keresztül valósítja meg. Kutatásomban az 3
egyéni, házastársi, gyermeki és szülői alrendszerek közül az egyéni és a házastársi alrendszerek vizsgálatát helyeztem a középpontba. A családon belüli alrendszereket áteresztőképességük szerint különböző határok veszik körül, ami az alrendszereken belül tapasztalható közelség mértékét határozza meg. A határok funkciója, hogy biztosítsa a rendszer differenciáltságát más rendszerekhez, alrendszerekhez képest (Kurimay, 2001). Olson, Stewart és Wilson (1991) megalkották a strukturális családterápiás szemlélettel nagy átfedést mutató Circumplex modellt, aminek célja volt, hogy hidat verjen a családterápiás kutatás elmélete és gyakorlata közé (Kisgyörgyné, Pongrácz, Mirnics, Bagdy, és mtsai, 2006). Olson (2000) is komplex rendszerként, dinamikusan változó egységként értelmezi a családot. Modellje szerint (Olson, 1995) az egyensúlyban lévő rendszer, ezen belül a párkapcsolati alrendszer is magas szintű kohézióval, flexibilitással, nyitott, gazdag kommunikációval és sikeres problémamegoldással jellemezhető, ami magasabb jól-léttel és elégedettséggel jár együtt. A párkapcsolati elégedettséget a strukturális elemek összefüggésében határoztam meg kutatásomban. A párkapcsolati elégedettség a strukturális jellemzőkön túl más tényezőkkel is kapcsolatban van. Gödri (2001) objektív és szubjektív szempont szerint nevezi meg azokat a változókat, melyek hatást gyakorolnak a párkapcsolat elégedettségére. Ezt az osztályozást véve kiindulási alapul csoportosítottam az általam mérni kívánt változókat, az eredeti elképzelést új szempontokkal kiegészítve. Kutatásomban a párkapcsolati alrendszer megismerése céljából vizsgáltam a házastársi alrendszert alkotó egyéni alrendszerekre jellemző demográfiai adatokon túl a párt alkotó egyének személyiségtípusát, a rájuk jellemző szorongó és depresszív hangulat mértékét, megküzdési módokat, az élményközpontú megközelítésen belül az önbecsülés nagyságát, a tárgykapcsolat-elmélet keretén belül a kötődési stílust és a sémaelmélethez tartozóan a gondolkodást befolyásoló maladaptív sémák mintázatát. A párkapcsolati elégedettséget nemcsak kimeneti változóként, hanem Rusbult Befektetési Modelljében (Rusbult, Martz és Agnew, 1998) a tartós párkapcsolatokat előrejelző elköteleződés bemeneti változójaként is vizsgáltam, a befektetés és a kapcsolaton kívüli alternatívák jellemzőivel együttesen. Kutatásom központi részét képezi saját hipotetikus modellem ellenőrzése, melyben fontos szerepe van a strukturális változók mellett, a kötődési stílus, a maladaptív sémák és az önbecsülés triádjának. 3. EMPÍRIKUS VIZSGÁLAT 3.1 A vizsgálat célkitűzései és felépítése A disszertáció tárgyát képező vizsgálat általános célkitűzése a párkapcsolati elégedettség több szempontú, integratív jellegű meghatározása prediktív tényezőinek feltárása által, rendszerszemléleti keretben. A keresztmetszeti kutatás három részből tevődött össze. 4
1) Egyéni, társas és származási családból származó demográfiai és pszichológiai jellemzők összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel Az első részben a pár tagjaira, mint egyénekre és mint párra fókuszáltunk. A párkapcsolati alrendszert alkotó férfiak és nők demográfiai és pszichológiai változói között fennálló különbségek megállapítása után, az adott házastárs saját párkapcsolati elégedettségét és azzal szorosan összefüggő saját strukturális pszichológiai jellemzőinek együttjárását vizsgáltuk a házastárs saját demográfiai és pszichológiai jellegzetességeivel, majd a házastárs partnerének demográfiai és pszichológiai jellemzői mentén. Ennek a fejezetnek részét képezi a vizsgálati személyek páros vizsgálata is, párkapcsolati alrendszerre vonatkozó közös mutatók képzésével. A közös mutatókat az egyéni mutatók kategoriális felosztása segítségével alkottuk meg, ezzel lehetővé téve az összefüggések feltárásán túl a kapcsolat mintázatainak megfigyelését is. A demográfiai és pszichológiai jellemzők csoportosítása az elméleti fejezet gondolatmentét követve, a következőképpen történt: Egyéni objektív szempontok: életkor, jövedelem, iskolázottság; Egyéni szubjektív jellemzők: személyiségvonás, depresszió/szorongás, megküzdési stílus; Társas objektív szempontok: kapcsolati státusz, megismerkedés óta eltelt évek száma, együttélés években, gyermek léte, közös gyermekek száma, családi életciklus; Társas szubjektív jellemzők: kapcsolatban tapasztalt kohézió, rugalmasság, kommunikáció nyíltsága, problémamegoldás sikeressége, stressz-szint, elköteleződés, befektetés mértéke, kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minősége; Származási családból származó objektív szempont: szülők válása; Származási családból származó szubjektív jellemzők: önbecsülés, kötődési stílus, maladaptív sémák. A szempontok és a jellemzők besorolása önkényes volt, korábbi kutatási eredményekre és saját terápiás tapasztalatokra alapozva. A származási családból származó szubjektív jellemzők természetesen az egyéni szubjektív jellemzők csoportjába is besorolhatók lennének, azonban ezzel a felosztással az eredeti család szerepének hangsúlyozására szerettem volna törekedni. 2) A második részben a párkapcsolati elégedettség integratív szemléletű modelljeinek ellenőrzését mutatom be. A Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modelljei közül az egyéni férfi és női modelljeiben a párkapcsolati elégedettség és a tapasztalataim alapján fontosnak vélt pszichológiai jellemzők közötti hipotetikus kapcsolatokat teszteltük. Ezt a modellt egészítettük ki a Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív Modelljével, amiben a páronkénti összehasonlításainkból származó korrelációs összefüggések alapján kizárólag csak a párkapcsolati elégedettséggel szignifikánsan összefüggő demográfiai és pszichológiai változókat emeltük be. Ezzel a házastársak elégedettségének kölcsönös vizsgálatát 5
valósítottuk meg, valamint arra voltunk kíváncsiak, hogy ha csak az elégedettséget helyezzük a modellbe a strukturális jellemzők nélkül, mennyi és milyen összefüggéseket kapunk. Ebben az esetben is két modellt hoztunk létre, egy olyan modellt, amiben a férj párkapcsolati elégedettségét magyarázó női változókat, valamint a feleség párkapcsolati elégedettségét magyarázó férfi változókat vettük figyelembe 3) Az empirikus rész harmadik fejezetében a tartós párkapcsolatok alapjául szolgáló elköteleződést magyarázó Rusbult-féle Befektetési Modellt teszteltük (Rusbult, 1979). Ezt megelőzően elvégeztük Nagy Gabriella és Kozékiné Hammer, Zs. (2011) által korábban magyar nyelvre fordított Befektetési Modell Skála (Investment Model of Romantic Associations, Rusbult, 1979) pszichometriai elemzését. Ebben a modellben, a vizsgálódás harmadik típusát is megvalósítottuk, hiszen mind a férfi, mind a nő vizsgálata egy modellen belül megtörtént a modell ellenőrzése végett úgy, hogy a modellbe tartozó férfi és női változókat egyszerre tettük ki a vizsgálatnak, melynek egyik alapvető eleme a párkapcsolati elégedettség volt. 3.2. Vizsgálati eljárás Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkba kényelmi mintavétellel vontunk be minimum 23 éves, legalább három éve együtt élő házaspárokat vagy élettársi kapcsolatban élő olyan párokat, akik nem vettek és nem vesznek részt párkapcsolati és egyéni terápiában. A vizsgálati személyek zárt borítékban, válaszborítékkal együtt kapták meg a papír-ceruza teszt alapú kérdőívcsomagot a részletes tájékoztatóval és beleegyezési nyilatkozattal együtt. A kérdőívcsomag a demográfiai adatlapon túl 10 kérdőívet tartalmazott, amelyek kitöltése egyéntől függően kb. 2 órát vett igénybe. A kutatásban való részvétel önkéntes és anonim volt. Az adatgyűjtés 2013. februárjától 2013. júniusáig tartott. 160 pár, azaz 320 személy adatai kerültek feldolgozásra. 3.3. Vizsgálati személyek A férfiak átlagéletkora 39,5 év (SD=11,22), a nők átlagéletkora 37,5 év (SD=10,59). Iskolai végzettség tekintetében a férjek 62,3%-a, a feleségek 75,0 %-a bír felsőfokú végzettséggel. Kapcsolati státuszuk tekintetében a megkérdezett párok 31,9%-a élettársi kapcsolatban él, míg 68,1%-uk házaspár. A feleségek válaszai alapján számítva a párok átlagosan 18,1 éve ismerik egymást (SD=11,31 év, terjedelem: 3–54 év) és átlagosan 14,6 éve (SD=10,56 év, terjedelem: 3–53 év) élnek együtt. Házaspárok esetében a házasságkötés átlag 16,7 éve történt (SD=10,97 év, terjedelem: 0,5–53 év). 3.4. Mérőeszközök Big Five Kérdőív – rövidített 44 tételes változata (Costa és McCrae, 1992); Rosenberg Önértékelési Skála (Rosenberg, 1965); Kontingens Önértékelés Kérdőív (Johnson és Blom, 2006); Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőív (Speilberger, és mtsai, 1970); Beck Depresszió Kérdőív – rövidített változat (Beck, 1976); Megküzdés Mód Kérdőív-rövidített változata (Folkman, Lazarus, 1980); Young-féle Séma Kérdőív - rövidített változata (Young 6
és mtsai, 2010); Befektetési Modell Skála (Rusbult, és mtsai, 1998); Coping és Stressz Profil (Olson, Stewart és Wilson, 1991); Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív - rövidített változata (Fraley, Waller, Brennan, 2000; Nagy, 2005). 4. A KUTATÁS FŐBB EREDMÉNYEI 4.1. Páros összehasonlítás eredményei Az egyéni objektív változók és a párkapcsolati elégedettség páronként összehasonlításainak eredményei Az életkor, az együtt töltött évek száma, a gyermek léte és számossága, a jövedelem, a végzettség és a kapcsolati státusz járnak együtt a párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jegyeivel, - mint kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás és a stressz-szintje - férfiaknál és nőknél, kissé eltérő módon. Férjek esetében (r/rs=|0,16–0,27|, p<0,05) minél idősebb a férfi, minél több éve élnek együtt a feleségével, minél régebb óta ismerik egymást, minél idősebb a felesége. és a feleség minél több jövedelemmel rendelkezik, a férfi annál kevésbé érzi magához közel a feleségét, annál rugalmatlanabb, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál több stresszt él meg a kapcsolatában. A feleségek elégedettségével egy férfi objektív változó mutat pozitív kapcsolatot, a férj végzettsége. Minél magasabb végzettségű a férj, a feleség annál elégedettebb. Eredményeink szerint a gyermektelen, illetve kevés gyermekkel rendelkező férfiak elégedettebbek a párkapcsolatukkal, a gyermekes, illetve több gyermekkel rendelkező férfiakhoz képest. Nők esetében (r/rs=|0,16–0,35|, p<0,05) az életkor, az együtt töltött évek száma, a házastárs életkora a férfiakhoz képest hasonló módon jár együtt a párkapcsolati elégedettséggel vagy kapcsolat bármely strukturális jegyeivel. Feleségek esetében a gyermek léte csak a zártabb kommunikációs stílussal jár együtt. Ezen kívül azok a nők, akiknek van gyermekük kevesebb stresszt tapasztalnak a kapcsolatukban, azokhoz képest akiknek nincs, szemben a férfiak megtapasztalásával. Abban az esetben, ha már van a párnak gyermeke, az első gyermek születése után mindketten elégedettebbek, mint a serdülőkorú gyermekes időszakban és ennél már csak a felnőttkorú gyermekkel rendelkező párok elégedetlenebbek. A kapcsolati státusz mind a két nemnél hasonló összefüggést mutat: a kapcsolaton belül tapasztalt közelség és rugalmasság az élettársi kapcsolatban élő férfiaknál és nőknél magasabb, a házasságban élőkhöz képest. A férjek kommunikációja és problémamegoldása is hasonló irányú összefüggést mutat a kapcsolati státusszal. Az elégedettséggel nem jelent meg együttjárás. Az egyéni, szubjektív változók és a párkapcsolati elégedettség páronként összehasonlításainak eredményei A férfi elégedettsége saját személyiségvonásaival, (r/rs=|0,18–0,33|, p<0,05) míg a nő elégedettsége a saját személyiségvonásain túl a férj személyiségvonásaival is kapcsolatban 7
van. A férfiak párkapcsolati elégedettsége saját nyitottság, lelkiismeretesség, barátságosság és extraverzió vonásaival jár együtt, azaz minél inkább jellemzik a férfit ezek a vonások, annál elégedettebb a kapcsolatával. A nő elégedettsége csak néhány saját személyiségvonással függ össze (r/rs=|0,18–0,32|, p<0,05):minél barátságosabbak és érzelmileg minél kiszámíthatóbbak, annál magasabb az elégedettségük. A feleség elégedettsége ki van téve férje személyiségvonásainak, hiszen a férj lelkiismeretessége, barátságossága, extraverziója érzelmi stabilitása pozitív irányú kapcsolatban van a feleség elégedettségével, közelség-érzésével, flexibilitásával. A férfi szorongása, (r/rs=|0,36–0,49|, p<0,001), depressziós hangulata (r/rs=|0,28–0,44|, p<0,05), valamint a nő szorongása (r/rs=|0,32–0,40|, p<0,05) és depressziós hangulata (r/rs=|0,28–0,38|, p<0,05) egyöntetűen összefüggésben van a saját és a partner párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális jegyeivel. Mindkét nemnél, minél intenzívebb a vonásszorongás szint és a depressziós hangulat, annál alacsonyabb fokú a párkapcsolati elégedettség, a közelség érzése, a rugalmasság, a kommunikáció nyitottsága, a problémamegoldás sikeressége és annál magasabb a kapcsolatban megélt stressz-szint önmaguk elégedettségével és a házastársak párkapcsolati elégedettségével összefüggésben. A megküzdési stílus vizsgálatánál azt találtuk, hogy a férfi problémafókuszú megküzdési stílusa pozitívan kapcsolódik a saját elégedettségéhez, érzelmi megküzdési stílusa viszont felesége elégedettségével mutat negatív együttjárást. A feleség megküzdési stílusa nem mutat együttjárást saját párkapcsolati elégedettségével vagy annak strukturális jegyeivel, de a férfi partner érzelemindíttatású cselekvése rontja a feleség kommunikációját és problémamegoldását (r/rs=|0,18–0,21|, p<0,05). A társas, szubjektív változók és a párkapcsolati elégedettség páronként összehasonlításainak eredményei A strukturális változók mind a két nemnél szignifikánsan (p<0,001) együttjárnak a saját és a partner párkapcsolati elégedettségével: a kohézió, rugalmasság, kommunikáció, problémamegoldás pozitív, a stressz negatív irányú kapcsolat mentén (férfiak: r/rs=|0,45– 0,76|, nők: r/rs=|0,56–0,82|). Közös mutatók képzésekor azt találtuk, hogy azok a párok, akik mindketten távol érzik magukat partnerüktől, illetve ahol mindketten merevek, leginkább elégedetlenséget élnek meg a kapcsolatukban. Azok a párok, akik összetartó közelséggel, vagy optimális rugalmassággal jellemezhetőek, kb. ugyanannyian elégedettek, elégedetlenek és különbözőek (diszkrepánsok) az elégedettségük tekintetében. Az egybeolvadt kohézióval vagy túlzott rugalmassággal jellemezhető párok élnek meg leginkább elégedettséget és végül a közelség vagy flexibilitás szempontjából heterogén párok, inkább elégedetlenek, mint elégedettek vagy diszkrepánsok elégedettségüket tekintve. Meglepő eredmény, hogy az optimális kohézióval vagy optimális rugalmassággal jellemezhető pároknak csak kb. egy harmada elégedett egységesen a kapcsolatával, viszont az egybefonódott vagy túlzott 8
rugalmassággal jellemezhető párok érzik magukat leginkább elégedettnek. Olson (2000) meglátása szerint csak akkor jelent problémát, hogy a kohézió vagy a flexibilitás elmozdul egyik vagy másik szélsőséges irányba, ha azzal a pár vagy a család valamely tagja elégedetlen. Fontos megjegyezni azonban, hogy pszichiátriai betegek családjainál a határok túlzott átjárhatósága, kaotikussága (állandóság, biztonság hiánya) természetes velejárója a családi működésnek és sokszor nem jár elégedetlenség érzéssel, sem betegségtudattal, ami a pszichiátriai betegség egyik jellegzetessége. A származási családból származó szubjektív változók és a párkapcsolati elégedettség páronként összehasonlításainak eredményei A globális önbecsülés férfiak esetében (r/rs=|0,17–0,38|, p<0,05) pozitív, míg a kapcsolatalapú és teljesítményalapú önbecsülés negatív irányú együttjárást mutat a párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jegyeivel. A stresszel való összefüggés mindkét esetben fordított irányú a többi eredményhez képest. Nőknél ugyanez az összefüggés jellemző (r/rs=|0,18–0,28|, p<0,05), a globális önbecsülés mentén, azonban a feltételhez kötött önbecsülés náluk kevésbé jár együtt a párkapcsolati elégedettséggel vagy a kapcsolat strukturális jegyeivel. A pár egyik tagjának globális önbecsülése nemcsak saját elégedettségével, hanem partnere elégedettségével és kapcsolata strukturális jegyeivel is összefügg. Érdekes eredmény, hogy a feltételhez kötött önbecsülés aktivitása a nők esetében kevésbé jelez problémát, kevésbé fokozza a stresszt, mint a férfiaknál. Mindezek mögött szocializációs és evolúciós okokat sejthetünk. Kora gyermekkorban nemcsak az önbecsülés alapozódik meg, hanem többek között a szülők gondolkodásának, világlátásának, félelmeinek, előítéleteinek, tapasztalatainak átadásán keresztül a gyermek gondolkodási struktúrája, legalapvetőbb sémái és a kognitív struktúra felszínesebb rétegeiben található, a sémákra épülő elsődleges és másodlagos hiedelmei, (Stackert és Bursik, 2003) attitűdjei, melyek saját magára, a másikra, a kapcsolatára és a világra vonatkoznak (Tringer, 1985). A sématartományokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a férfiak párkapcsolati elégedettsége (r/rs=|0,21–0,49|, p<0,05) és a kapcsolat strukturális jellemzői szoros negatív irányú, míg a stressz pozitív irányú együttjárást mutat az öt maladaptív sématartománnyal. A nők maladaptív sématartományai (r/rs=|0,17–0,32|, p<0,001). a férfiak párkapcsolati elégedettségével és kapcsolatának strukturális jellemzőivel nem mutatnak kapcsolatot, azonban a nők párkapcsolati elégedettsége és strukturális konstruktumai nagyobb mértékű együttjárást mutat a férfi maladaptív sématartományaival. A férj károsodott határok, kóros másokra irányultság maladaptív sématartományai vannak a legáthatóbb módon negatív irányú kapcsolatban a nők elégedettségével és a strukturális jellemzőivel. Kora gyermekkori kialakulással jellemezhető a kötődési minta is, ami szintén az elsődleges gondozó-gyermek kapcsolatából eredeztethető. A kötődési stílus keretet szolgáltat az egyénnek ahhoz, hogy hogyan értelmezze biztonságnyújtás (Fónagy, 2003) 9
szempontjából közeli kapcsolatait, kezdve a gyermekkori elsődleges gondozótól a párkapcsolatig. Eredményeink szerint minél elkerülőbb és minél szorongóbb kötődési stílussal jellemezhető a személy, akár a férfi, (r/rs=|0,17–0,47|, p<0,05); akár a nő (r/rs=|0,22– 0,37|; p<0,05), annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál távolabb érzi magától a partnerét, annál kevésbé rugalmas, annál szegényesebben kommunikál, annál sikertelenebb a problémamegoldásban és annál intenzívebb stresszt tapasztal a kapcsolatában. A férfi párkapcsolati elégedettsége és a kapcsolat strukturális jellemzői kevésbé járnak együtt a feleség kötődési stílusával, mint fordítva. Ez a mintázat visszatérő motívum. A férfi elégedettsége nem függ össze felesége kötődési stílusával, viszont a közelség érzésének, nyílt kommunikációjának és sikeres problémamegoldásának negatív, míg a tapasztalt stressz pozitív együttjárását mutattuk ki a feleség kötődési stílusával. A nő párkapcsolati elégedettsége azonban együttjár a férj kötődésével: minél inkább az elkerülő vagy szorongó kötődési stílus jellemzi a férfi kötődését, annál elégedetlenebb a feleség, annál távolabb érzi magától a férjét, annál rugalmatlanabb, annál rosszabbul kommunikál, annál sikeretlenebbül oldja meg a problémákat és annál több stresszt él meg a kapcsolatukban. Minden, páronkénti összehasonlítással kapcsolatban megfogalmazott hipotézisünk részlegesen vagy teljes mértékben alátámasztást nyert. Modelljeink esetében, különböző szempontok által vezérleve tettük ki a változókat a statisztikai vizsgálatoknak. Az első modell esetében, terápiás tapasztalataim szerint fontosnak vélt pszichológiai változók szerepelnek. A második modellünkben, a páronkénti összehasonlításokból a párkapcsolati elégedettséggel szignifikáns kapcsolatot mutató változókat emeltük be. A Befektetés Modellbe, a Rusbult és mtsai (1998) által megnevezett három jellemzőt tettük be, néhány demográfiai változóval kiegészítve. Az első modellben külön a férfiakra és külön a nőkre vonatkoztattuk a számításainkat, a második modellben a férfi párkapcsolati elégedettségét korreláltattuk partnere változóival és viszont, míg a harmadik modellbe a férfiak és a nők változóit egyszerre tettük ki a vizsgálatnak. 4.2. Integratív modellek eredményei Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív modell: Kötődési stílus, maladaptív sématartományok, globális önbecsülés, a kapcsolatra jellemző kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás, stressz-szint, valamint a párkapcsolati elégedettség összefüggéseinek vizsgálata A tapasztalati modell a párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolatából, valamint a kora gyermekkorban beépülő kötődési stílus, maladaptív sématartományok és önbecsülés kölcsönös kapcsolatából tevődik össze. Az útelemzés során minden pszichológiai változót folytonos változóként kezeltünk, amely alól kivételt képez a kötődés, ami dichotóm változóként került beléptetésre. A sématartományok közül kettőt – 10
Károsodott autonómia és Károsodott határok – építettünk be a modellbe. Ennek hátterében módszertani okok álltak. Az eredményeket az 1. és a 2. ábrán mutatom be. Férfiak esetében az útmodell által kapott eredmények szerint a biztonságos kötődés szignifikánsan magasabb globális önbecsüléssel és kapcsolaton belüli kohézióval, valamint alacsonyabb párkapcsolati stressz-szinttel jár együtt, mint a bizonytalan kötődés. A Károsodott autonómia sématartomány a stressz-szinttel van pozitív irányú, a kommunikáció nyíltságával pedig negatív irányú kapcsolatban. A Károsodott határok sématartomány a stressz-szinttel, valamint az önbecsüléssel pozitív, míg a kapcsolaton belüli rugalmassággal negatív irányú összefüggésben van. A két maladaptív sématartomány pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van egymással A magasabb globális önbecsülés alacsonyabb kapcsolaton belül megélt stressz-szinttel jár együtt. A kapcsolaton belül tapasztalt stressz-szint a kapcsolati struktúrát jellemző kohézióval, flexibilitással, a problémamegoldással, valamint a kommunikációval egyaránt negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban van. A kapcsolatban jellemző kommunikációs stílus negatív irányú kapcsolatban van a gondolkodást befolyásoló károsodott autonómia sématartománnyal. A férj életkora és a közös gyermek léte tendenciaszintű pozitív, míg a házastárssal töltött évek száma szintén tendenciaszintű, de negatív irányú kapcsolatban van a stressz-szinttel. Végül, a kapcsolatban tapasztalt közelség és a kommunikáció sikere pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel. A modellbe léptetett változók a párkapcsolati elégedettség varianciájának 65,4%-át megmagyarázzák. Nők esetében a biztonságos kötődés szignifikánsan nagyobb mértékű a párkapcsolatban tapasztalt közelséggel és önbecsüléssel, valamint tendenciaszinten magasabb párkapcsolati elégedettséggel jár együtt, mint a bizonytalan kötődés. A Károsodott autonómia sématartomány közvetlen, negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel, míg a kapcsolaton belüli rugalmassággal pozitív irányú szignifikáns kapcsolatot mutat. A Károsodott határok sématartománynak szintén van közvetlen, pozitív irányú, szignifikáns kapcsolata a párkapcsolati elégedettséggel, a stresszel, a globális önbecsüléssel, és tendenciaszintű, negatív irányú kapcsolatban van a problémamegoldással. A Károsodott autonómia és károsodott határok maladaptív sématartományok pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban vannak egymással. A kapcsolatban született közös gyermek léte esetében szignifikánsan magasabb a párkapcsolati elégedettség és a kapcsolatban tapasztalt stressz-szint, mint ha a kapcsolatból nem származik közös gyermek. A nők iskolai végzettsége negatív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettségükkel.
11
A kapcsolatban tapasztalt stressz-szint negatív irányú, szignifikáns összefüggésben van a párkapcsolati elégedettséggel és a kommunikáció sikerességével. A nők által a kapcsolaton belül tapasztalt közelség és a problémamegoldás pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel. A kapcsolaton belüli strukturális jellemzők mind pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutatnak egymással. A modellbe léptetett változók a párkapcsolati elégedettség varianciájának 75,6%-át megmagyarázzák. R²= 0,004%
R²= 42%
AUTONÓMIA
KOHÉZIÓ
-0,11+
SÉMÁK
0,11*
R²= 0,005%
0,52***
0,50*** 0,27**
-0,60***
HATÁROK SÉMÁK
R²= 23%
FLEXIBILITÁS 0,21**
0,51**
-0,19* PÁRKAPCSOLATI
KÖTŐDÉS
0,33***
R²= 38%
S
-0,31*
STRESSZ
-0,24***
ELÉGEDETTSÉG
0,21*
KOMMUNIKÁCIÓ 0,20* 0,46**
0,36***
R²= 29% -0,49**
-0,29***
0,30***
GLOBÁLIS
PROBLÉMAMEGOLDÁS
0,15+
ÖNBECSÜLÉS GYEREK R²= 25%
0,22+
R²= 34%
LÉTE -0,25+
ÉLETKOR EGYÜTT
ÉVEKBEN
1.
ábra: Párkapcsolati elégedettség integratív-saját modell – férfi változat
Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, ** p<0,01, *** p<0,001. A szignifikáns utakat folyamatos vonalú nyilakkal, a tendenciaszintű kapcsolatokat szaggatott nyilakkal jeleztük.
12
R²= 65%
0,10**
-0,13*
R²=28%
AUTONÓMIA AAUTONÓM
KOHÉZIÓ
SÉMÁK IA
0,65***
0,16** 0,40*** 0,56**
HATÁROK
0,15*
SÉMÁK 0,66***
FLEXIBILITÁS 0,23*
0,41+
PÁRKAPCSOLATI
KÖTŐDÉS
R²=18
-0,14**
0,53**
STRESSZ 0,33***
ELÉGEDETTSÉG 0,14*
0,41***
KOMMUNIKÁCIÓ + -0,44 0,43*
R=76% 0,54**
R²=27% 0,23*
ÖNBECSÜLÉS
+ GYERE GYEREK
0,069+
LÉTE K
0,63**
-0,12+
PROBLÉMA-
0,37***
MEGOLDÁS
VÉGZETTSÉG -0,08*
2. ábra: Párkapcsolati elégedettség integratív-saját modell – női változat Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, ** p<0,01, *** p<0,001. A szignifikáns utakat folyamatos vonalú nyilakkal, a tendenciaszintű kapcsolatokat szaggatott nyilakkal jeleztük.
Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív Modell A férjek és feleségek párkapcsolattal való elégedettségének magyarázó változóit többszörös lineáris regresszió elemzéssel teszteltük. A férj elégedettségét a feleség adataiból, a feleség elégedettségét pedig a férj adataiból kívántuk előre jelezni. A modellbe azok a változókat tettük be, amelyek az eddigi korrelációs elemzések eredményeképpen szignifikáns lineáris kapcsolatot mutattak a párkapcsolati elégedettséggel. Eredményeink szerint a férjek párkapcsolati elégedettsége esetében egyedül a párjuk párkapcsolati elégedettségének magyarázó ereje bizonyult szignifikánsnak. A nők nagyobb mértékű elégedettsége a férfiak 13
magasabb szintű elégedettségével járt együtt. A párkapcsolatból született közös gyermek léte tendenciaszinten alacsonyabb mértékű párkapcsolati elégedettséget jelzett előre férfiaknál. A modell által megmagyarázott variancia populációhoz igazított torzítatlan becslése (adjusted R2) 28,9%. 1. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés) Magyarázó változók Párkapcsolati elégedettség (feleség) -CSP
β 0,48
t 4,868
p <0,001
Elköteleződés - IMS (feleség) 0,04 0,459 0,647 Befektetés mértéke - IMS (feleség) 0,02 0,245 0,807 Depresszió - rBDI (feleség) -0,02 -0,274 0,785 Együttélés száma években 0,14 1,553 0,123 Párkapcsolati státusz -0,04 -0,390 0,698 (0: élettársi kapcsolat, 1: házastársi kapcsolat) Közös gyermek léte (0: nincs, 1: van) -0,20 -1,823 0,071 Megjegyzés: CSP: Olson Pár Profil, IMS: Befektetési Modell Skála, rBDI: Rövidített Beck Depresszió Kérdőív. A szignifikáns magyarázóerővel bíró változókat félkövér betűszedéssel emeltük ki.
A feleségek párkapcsolattal való elégedettsége esetében a partnerük párkapcsolattal való elégedettsége mellett egyedül a férfi által észlelt párkapcsolati befektetés mértéke bírt szignifikáns magyarázó erővel. A modell által megmagyarázott variancia populációhoz igazított torzítatlan becslése 24,5%. 52. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés) Magyarázó változók β t p Párkapcsolati elégedettség- CSP (férj) 0,32 3,124 0,002 Elköteleződés - IMS (férj) 0,02 0,180 0,858 Befektetés mértéke- IMS (férjek) 0,23 2,342 0,021 Elkerülés – ECR (férj) 0,02 0,220 0,826 Szorongás - ECR (férj) -0,01 -0,142 0,887 Károsodott határok -rYSI (férj) -0,02 -0,204 0,839 Kóros másokra irányultság -rYSI (férj) 0,04 0,329 0,742 Érzelmi instabilitás - rBFI (férj) 0,00 0,001 0,999 Lelkiismeretesség - rBFI (férj) 0,05 0,551 0,583 Barátságosság - BFI (férj) 0,15 1,440 0,153 Extraverzió - rBFI (férj) 0,07 0,669 0,505 Depresszió - rBDI (férj) 0,05 0,487 0,627 Vonásszorongás - STAI-T (férj) -0,10 -0,794 0,429 Önértékelés - RSE (férj) -0,13 -1,078 0,283 Életkor (férj) -0,11 -0,666 0,507 Együttélés száma években -0,11 -0,624 0,534 Párkapcsolati státusz (0: élettársi kapcsolat, 1: házastársi 0,11 0,881 0,380 kapcsolat) Közös gyermek léte (0: nincs, 1: van) -0,03 -0,256 0,799 Megjegyzés: CSP:Olson Pár Profil, IMS:Befektetési Modell Skála, ECR:Közvetlen Kapcsolatok Kérdőív rövidített változata, YSI:Young Séma Kérdőív, rBFI: Rövidített Big Five Kérdőív, rBDI: Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, STAI-T:Vonásszorongás skála, RSE: Rosenberg Önértékelési Skála. A szignifikáns magyarázóerővel bíró változókat félkövér betűszedéssel emeltük ki.
14
Rusbult-féle (1998) Befektetési Modell tesztelésének eredményei A Befektetési Modell teszteléséhez Rusbult és mtsai (1998) alapelképzelését vettük alapul, néhány demográfiai szemponttal kiegészítve. Ezeknél a vizsgálatoknál a Rusbult és mtsai modelljében (1998) lévő párkapcsolati elégedettség alskála eredményeivel számoltunk, ami bemeneti változóként van elhelyezve a modellben. A házaspárok adatait egy modellbe helyezve megállapítható, hogy a férj elköteleződését a saját párkapcsolati elégedettsége (β=0,39; p<0,001), befektetetésének mértéke (β=0,14; p=0,017), felesége kapcsolaton kívül észlelt alternatíváinak minősége (β=0,13; p=0,003) pozitív irányban, szignifikánsan, míg felesége befektetésének mértéke (β=0,14; p=0,060), és felesége életkora (β=0,23; p=0,081) szintén pozitív irányban, de tendenciaszinten befolyásolja. Férj életkora Férj végzettsége Férj Befektetése 0,39**
Férj Elégedettsége Férj Alternatívák minősége
Férj elköteleződés szintje
Feleség Befektetése Feleség Elégedettsége
R2=68%
Feleség Alternatívák minősége
Feleség
Feleség életkora
elköteleződés szintje
Feleség végzettsége
R2=76%
Együttélés években 3. ábra: Befektetési Modell Skála hipotetikus modellje párkapcsolat szinten
A feleség elköteleződésének mértéke saját párkapcsolati elégedettségével (β=0,40; p<0,001), saját befektetésének mértékével (β=0,24; p=0,028), saját életkorával (β=0,16; p=0,040), valamint férje párkapcsolaton kívül észlelt alternatíváinak minőségével (β=0,12; p=0,001) pozitív és szignifikáns kapcsolatban van. 15
A modellekkel kapcsolatban megfogalmazott hipotéziseink jelentős részét sikerült alátámasztanunk vizsgálati eredményeinkkel.
5. ÖSSZEGZÉS A páros összehasonlítások eredményei a hipotéziseknek megfelelően jelentek meg a vizsgálat eredményeiben. Fontos eredménye a vizsgálatnak, hogy a várt összefüggések igazolásán túl, egyértelművé vált a nők párkapcsolati elégedettségének érzékenysége. A feleségek párkapcsolati elégedettsége több szemponttal van kapcsolatban, valamint jobban meghatározza saját elégedettségük alakulását férjük számtalan jellemzője, mint fordítva. A férfiak párkapcsolati elégedettsége kevesebb jellegzetességgel van összefüggésben és azok is inkább saját maguk, mint a feleségük szempontjai. Fontos eredmény a közös mutatók mentén megjelenő párkapcsolati mintázat, mi szerint a vizsgálati mintánkban – ami nem patológiás minta – az összeolvadó kohézióval, illetve az intenzív, kaotikus rugalmassággal jellemezhető párok elégedettek a kapcsolatukkal, azaz ez a fajta szélsőségesség nem a strukturális elképzelés szerinti elképzelésnek megfelelő elégedetlenséget eredményezi. A középső, optimális tartományú kohézióval és flexibilitással jellemezhető párok egy harmada elégedett csak a kapcsolatával, a másik két harmadban legalább az egyik fél elégedetlen, ami szintén érdekes eredmény. Ezek az eredmények megerősítik Olson (2000) elképzelését, mi szerint az elégedettség jelenléte képes legalizálni a kapcsolati struktúrát, vagyis abban az esetben, ha az adott kapcsolati struktúra elégedettséggel jár, nem nevezhető patológiásnak. További nem várt eredmény számomra, annak szerepe, hogy a párkapcsolati elégedettséget nem önmagában, hanem a párkapcsolat strukturális jegyeivel együtt vizsgáltuk meg, hiszen ezáltal egyértelművé vált, hogy az Coping és Stressz Profil, azon belül is a Pár Profil (Olson és mtsai 1991) elégedettség skála sokkal kevesebb változóval van összefüggésben, mint a kapcsolat megküzdési erőforrásai - a kohézió, flexibilitás, problémamegoldás, kommunikáció és ezáltal jóval kevesebb információval szolgál a kapcsolatról. Mindemellett ezen strukturális jegyek közvetlenül és erősen kapcsolatban vannak az elégedettséggel. Ez a fajta vizsgálati elrendezés tehát árnyaltabb képet nyújt a párkapcsolati elégedettségről. Az integratív modellek eredményei részlegesen igazolták hipotéziseinket. Az egyéni integrált modellben a férfiak esetében a stressz központi szerepe egyértelműen megjelenik, mint egy közvetítő változó a származási családból eredő triád és az Olson modell között. További fontos eredmény, hogy közvetlen útként rajzolódik ki a kötődéstől a párkapcsolati elégedettségig a kötődés, kapcsolati kohézió és párkapcsolati elégedettség útvonal, igazolva ezzel a kötődés jelentős szerepét a pár tagjai közötti közelség és azon keresztül a 16
párkapcsolati elégedettséggel összefüggésben. Nők esetében a stressz nem tölt be az előzőhöz hasonló központi szerepet, viszont több közvetlen út jelenik meg a korai triád és a párkapcsolati elégedettség, valamint a megküzdési erőforrások között. A párkapcsolati elégedettség társas integrált modellje összességében azt mutatja, hogy a párkapcsolati elégedettség jóval kevesebb összefüggést mutat a páros összehasonlítások mentén egyértelműen megjelenő eredményekből abban az esetben, ha több összefüggést egyszerre veszünk figyelembe, kihagyva a megküzdési erőforrások modulátor szerepét. Ez az eredmény azt üzenheti számunkra, hogy a párkapcsolati elégedettség vizsgálata önmagában nem eredményezi azokat a lényeges összefüggéseket, amik hozzájárulhatnak a kapcsolat szélesebb megismeréséhez. Közvetett előnye a vizsgálatnak, hogy a várt összefüggések igazolásán túl, egyértelművé vált a nők párkapcsolati elégedettségének érzékenysége ebben a vizsgálati elrendezésben is. A feleségek párkapcsolati elégedettsége a férfiak párkapcsolati elégedettségéhez képest számos jellegzetességgel van összefüggésben és azok is inkább a partnereik szempontjai. Az a tapasztalat tehát, hogy a páronkénti összehasonlítások eredményei megváltozhatnak (eltűnnek, vagy akár irányt válthatnak) abban az esetben, ha több változóval egyszerre tesszük ki őket vizsgálatnak, egyértelműen igazolja annak fontosságát, hogy tanácsadási, terápiás helyzetekben nem emelhetünk ki egyetlen összefüggést a kliens problémájával kapcsolatban, hanem rendszerszemléletre támaszkodva a mikor-és makrokörnyezet, az intraés interperszonális kapcsolatok jellegzetességeit minél szélesebb körben figyelembe kell venni, meg kell ismerni. Mindezek segítségével alkothatunk részletesebb képet a kapcsolatokról. Az elköteleződés modelljének tesztelése során megmutatkozott, hogy a párkapcsolati elégedettség, mint bemeneti változó, milyen szerepet játszik a hosszan tartó párkapcsolatok alapjául szolgáló elköteleződésben. A kapott eredmények társas vizsgálati helyzetben azt mutatták, hogy a férj elköteleződése összefügg saját befektetésének mértékével, saját elégedettségével, felesége befektetésének mértékével, felesége alternatíváinak minőségével és felesége életkorával. A feleség elköteleződésének mértéke saját párkapcsolati elégedettségével, saját befektetésének mértékével, saját életkorával, valamint férje párkapcsolaton kívül észlelt alternatíváinak minőségével van kapcsolatban. Az eredmények szerint tehát a párkapcsolati elégedettség kapcsolatban van az elköteleződéssel mindkét nem esetében, azaz a taratós párkapcsolatok további kutatásaiban ezt az összefüggést lényeges figyelembe venni. 6. Kutatás korlátai A vizsgálat fő korlátját a hozzáférhetőségi mintavételen túl a keresztmetszeti kutatási elrendezés képezi, amely nem ad lehetőséget ok-okozati következtetések levonására.
17
Csökkenti a vizsgálat eredményeinek általánosíthatóságát, hogy a mintában felülreprezentáltak a felsőfokú iskolai végzettségűek és az átlagon felüli jövedelemmel rendelkező személyek. Csökkenti az eredmények értelmezhetőségét továbbá, hogy a párkapcsolati státusz szempontjából nem homogén mintát vizsgáltunk, hiszen élettársi kapcsolatban élőket és a házasságban élő párokat nem választottuk szét, csupán egy-egy vizsgálatban. Vizsgálatunkban azonban az életvitelszerű együttélés volt az elsődleges beválogatási kritérium és nem a házassági kapcsolat maga. Együttélés tekintetében a vizsgálati populáció homogénnek számít. Problémát okozhat, hogy noha tekintélyes minta elemszámmal dolgoztunk (összesen 320 fő), egyes esetekben (különösen a komplex modellek esetében) a hiányzó adatok és az egyes alcsoportok alacsony elemszáma miatt jelentősen gyengült a statisztikai erő. Ennek oka lehet, hogy a kérdőívcsomag hossza miatt, annak kitöltése nagy időráfordítást és figyelmet igényelt a vizsgálati személyek részéről, és feltehetően megterhelő volt a résztvevők számára. A kitöltés nehézségét fokozhatta a hosszán kívül a kérdőív felvételének módja is. A bizalom megteremtése, az adatok biztonságos kezelése és ezáltal az őszinteség esélyének növelése céljából elsősorban papír-ceruza teszt formában kapták meg a vizsgálati személyek a kérdőíveket. Annak a lehetősége azonban, hogy társ megnézheti, megtudhatja a leírt eredményeket feltehetően csökkentette az őszinteség esélyét. A párkapcsolati elégedettséggel kapcsolatos eredmények dokumentálása önmagában is nehéz feladat. Torzító erővel bírhat az önigazolás jelensége, hiszen ha problémát kell leírni, megjelenhet a kitöltőnél a kognitív disszonancia jelensége, aminek a feszültéségét leginkább a valóságnál pozitívabb válaszokkal csökkentheti a személy. Terápiás helyzetben is nehéz sokszor megfogalmaznia a kliensnek az elégedetlenséget, illetve annak összetevőit. A kutatás korlátja még, éppen az előnye. Mivel integratív szemléletű modellek tesztelése volt az egyik cél, számtalan összefüggés nem került kiszámításra és ezáltal értelmezésre. A kutatás korlátjaként említem még a közös mutatók képzésénél a torzított eredmények lehetőségét, mivel a folytonos változók esetében a kategorizálásra gyakran mediánfelezést alkalmaztunk, amely önkényes eljárás és pont ott vágja ketté a mintát, ahol a legtöbben vannak. Érdemes lett volna, ehelyett tercilisekkel vagy kvartilisekkel dolgozni, azonban a minta elemszám ezt nem tette lehetővé. A korlátok ellenére a jelen kutatás számos előnnyel is bír.
7. Kutatás jelentősége
18
Több szempontú, integratív szemléletű kutatásunk egyik legfontosabb jelentősége, hogy hosszabb ideje kapcsolatban lévő párokat vizsgáltunk, ezzel már folyamatban lévő kapcsolatok működésének feltérképezésére volt lehetőségünk. Előnyként fogalmazható meg, hogy annak ellenére, hogy a párok közös bevonása párkapcsolatukkal kapcsolatos információk mérésébe, nem könnyű feladat, sikerült házaspárokat bevonni a kutatásunkba, amit több elméleti modellel a háttérben végeztünk. Házastársak egy időben történő vizsgálata jóval több valós információval szolgálhat a párkapcsolatok működésére vonatkozóan, mint a független mintás vizsgálatok. A férfiak vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen a legtöbb kutatásban női vizsgálati személyek vannak túlsúlyban. Jelen esetben azonban ugyanannyi férfi vett részt a vizsgálatban, mint nő. A keresztmetszeti kutatásból származó hátrányt olyan módon próbáltuk csökkenteni, hogy kutatási eredményekkel alátámasztva, a jelenben mérhető, de a múltra vonatkoztatható pszichológiai konstruktumok mérését tűztük ki célul azért, hogy a jelenben tapasztalható jelenségek múltbeli összefüggései közül néhány feltárható és ezáltal megérthető legyen. A többféle vizsgálati elrendezés is jelentős előnnyel jár, (páros összehasonlítás, közös mutatók mentén történő vizsgálódás, Integratív Egyéni Modell, Integratív Társas Modell, Befektetési Modell tesztelése), hiszen több oldalról, több szempontból vizsgáltuk meg a párkapcsolati elégedettséget és a kapcsolat strukturális jegyeinek változásait. További nem várt eredmény számomra, annak szerepe, hogy a párkapcsolati elégedettséget nem önmagában, hanem a párkapcsolat strukturális jegyeivel együtt vizsgáltuk meg, hiszen ezáltal egyértelművé vált, hogy az Coping és Stressz Profil, azon belül is a Pár Profil (Olson és mtsai, 1991) Elégedettség skálája sokkal kevesebb változóval van összefüggésben, mint a kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás és a stressz, stb. Mindemellett ezen strukturális jegyek közvetlenül és erősen kapcsolatban vannak az elégedettséggel. Ez a fajta vizsgálati elrendezés árnyaltabb képet tud nyújtani a párkapcsolati elégedettségről. Utolsó járulékos előnyként említem, az Olson (1995) kérdőívvel kapcsolatban megfogalmazott tapasztalataimat, miszerint nem biztos, hogy kultúránkban használható a párkapcsolat patológiás strukturális jegyeinek felmérésére, sokkal inkább alkalmas az optimális párkapcsolat működésének tesztelésére. Fontos eredmény számomra, hogy a párkapcsolati elégedettség mérése nem egyszerű feladat. Abban az esetben, ha egy-egy összefüggés ellenőrzését tűzzük ki célul, a globalitás, komplexitás veszik el, ha azonban integratívabban, holisztikusabb módon akarunk vizsgálódni, a részletek vesznek el. Lényeges azonban minden kutatási elrendezésben a rendszerszemléletű megközelítés. A kutatás legfontosabb hozama a strukturális modell, a tárgykapcsolati szemlélet, élményközpontú és a kognitív szemlélet integrálására való törekvésből származó vizsgálati 19
eredmények. Újdonságnak számít ezek komplex modellben való kezelése. A kora gyermekkorban jelentős szerepet betöltő elsődleges gondozó és gyermek kapcsolatának biztonsága összefüggést mutat a kognitív maladaptív sémákkal, az önbecsüléssel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel, valamint a párkapcsolati elégedettséggel. Ezek az eredmények igazolják terápiás tapasztalataimat, annak ellenére, hogy a terápiás tapasztalatok, problémákkal küszködő egyének, párok terápiája során fogalmazódtak meg bennem. Ezek az összefüggések lehetőséget jelentenek számunkra, párkapcsolatok megértéséhez és működésének megértetéséhez. Kutatásunk számtalan további vizsgálathoz szolgál kiindulási alapul. Elsődlegesnek tartom az elköteleződés és a kötődés, maladaptív sémák, önbecsülés triád modelljeinek valamint a strukturális modell és az elköteleződés modell kapcsolatainak vizsgálatát. További lehetőség a csoportosító változók mentén történő vizsgálódás. Házasságban élő és élettársi kapcsolatban élő párok összehasonlítása, több éve együtt élő párok és fiatalabb párok összehasonlítása, a közös mutatók mentén megjelenő csoportok összevetése különböző szempontok összefüggéseinek rendszerében, valamint az elégedett és elégedetlen párok összehasonlítása. Különösen fontosnak tartanám a homogenitás-komplementaritás kérdésének vizsgálatát, valamint a közös mutatók mentén az azonos jellemzővel bíró párok egyéb konstruktumokkal való együtt járásának vizsgálatát. Nem utolsó sorban kíváncsi vagyok, hogy azoknál a pároknál, akiknél a pszichológiai jellegzetesség mentén diszkrepancia mutatkozik, milyen mintázat jelenik meg a diszkrepancia mögött és ez milyen módon biztosítja a pár együttélését. Ezek a finom elemzések tovább növelhetik a vizsgálatokból levonható következtetések jelentőségét az együtt élő párkapcsolatok működésének megértéséhez és ezáltal a problémával küszködő párok kapcsolatának segítéséhez.
Hivatkozások2 1. AMATO, P.R., BOOTH, A. (2001). The Legacy of Parents’ Marital Discord: Consequences for Children’s Marital Quality. Journal of Personality and Social Psychology, 81, 627-638. 2. ANDERSON, T. L., EMMERS-SOMMER, T. M. (2006). Predictors of Relationship Satisfaction. In: Online Romantic Relationships. Communication Studies. 57, 153-172. 3. BAGDY, E., TELKES, J. (1986). A válás lélektana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 4. BARTHOLOMEW, K., HOROWITZ, L. M. (1991). Attachment Styles Among Young Adults: A Test of a Four-Category Model. Journal of Personality and Social Psychology, 61, 226–244. 5. BECK, A.T. (1976). Cognitive Theraphy and the Emotional Disorders. International University Press, New York. 6. CAMPBELL, A. (1981). The sense of well-being in America. McGraw-Hill, New York. 7. CHAY, S.R.F., ZAREI, E., POUR, F.N. (2014). Investigating the Relationship between Az irodalomjegyzék csupán a doktori tézisekben hivatkozott közleményeket jelenti, nem egyezik a disszertáció teljes irodalomjegyzékével. 2
20
Maladaptive Schemas and Marital Satisfaction in Mothers of Primary School Children. Journal of Biomedical and Life Sciences, 4, 119-124. 8. COLLINS, N.L., READ, S.J. (1990). Adult attachmemt, Working Models, and Relatiship Quality in Dating Couples. Jorunal of Personality and Social Psychology, 58, 644-663 9. COSTA, P.T., JR., McCRAE, R.R. (1992). Revised NEO Personality Inventory (NEO-PI-R) and NEO Five-Factor Inventory (NEO-FFI) manual. Odessa, FL: Psychological Assessment Resources. 10. FOLKMAN, S., LAZARUS, R.S. (1980). An analysis of coping in a middle-aged community sample. Journal of Health and Social Behavior, 21, 219-239. 11. FÓNAGY, P. (2003). A kötődés generációs átvitele: egy új elmélet. Thalassa, 14, 83-107. 12. GOLDENBERG, H.,GOLDENBERG, I. (2008). Áttekintés a családról. Első, Második kötet. Animula Kiadó, Budapest 13. GÖDRI, I. (2001). A házassági kapcsolatok minősége és stabilitása - Elméleti támpontok és mérési lehetőségek. NKI Kutatási Jelentések 66, 2001/1. Budapest. 14. HADHÁZI, É., VARGHA, A. (2010). Egyetemista lányok felnőtt kötődésének és koherencia érzésének vizsgálata. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 4. 15. HAZAN, C., SHAVER, P.R. (1987). Romantic love conceptualized as an attachment process. Journal of Personality and Social Psychology, 52, 511-524. 16. HINDE, R. A. (1997). Relationships: A dialectical perspective. East Sussex, UK: Psychology Press. 17. JOHNSON, M.P. (2008). Önbecsülés és alkalmazkodás. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 18. JOHNSON, M., BLOM, V. (2006). Competence or relationships as a determinant of selfesteem. Journal of Psychosomatic Research, 3, 297-298. 19. KISGYÖRGYNÉ PONGÁCZ, D., MIRNICS, ZS., BAGDY, E., VARGHA, A., TÓTH, M. (2006). Olson struktrális családdinamikai modelljének és mérőeljárásának ismertetése. In: Bagdy E., Baktay Z., Mirnics Zs. (Szerk.), Pár - és családi kapcsolatok vizsgálata. Bölcsész Konzorcium, Budapest. 20. KURDEK, L.A., SCHMITT, J.P. (1986). Relationship Quality of Partners in Heterosexual Married, Heterosexual Cohabiting, and Gay and Lesbian Relationships. Journal of Personality and Social Psychology, 51, 711-720. 21. KURIMAY, T. (2001). A hangulatzavarok interperszonális aspektusai. In: Szádóczky, E., Rihmer, Z. (Szerk.), Hangulatzavarok Magyarországon. Medicina Kiadó, Budapest. 22. MIKULINCER, M., SHAVER, P.R. (2003). The attachment behavioral system in adulthood: Activation, psychodinamics and interpersonal process. In: Zanna, M.P. (Ed.). Advances in experimental social psychology 35. Academic Press, San Diego. 56-152. 23. MINUCHIN, S. (2005). Családok és családterápia. Családterápiás olvasókönyv 15. Animula Kiadó, Budapest. 24. NAGY, G. (2011). Papírral vagy anélkül? Az élettársi és a házastársi kapcsolat összevetése az elköteleződés, párkapcsolati elégedettség és felnőttkori kötődés tükrében. Szakdolgozat, ELTE, PPK. Konzulens: Kozékiné Hammer Zsuzsanna 25. OLSON, D.H. (1995). Coping and Stress Profile: Understanding Personal and Relationship Stress. Minneapolis, MN: Carlson Learning Company. 26. OLSON, D.H. (2000). Circumplex model of marital and family systems. Journal of Family Therapy, 22, 144-167. 27. OLSON, D.H., STEWART, K.L., WILSON, L.R. (1991). Coping and Stress Profile (CPS). MN: Life Innovation, Mineapolis. 28. ROSENBERG, M. (1965). Society and adolescent self-image. Princeton University Press, Princeton, NJ 29. RUSBULT, C. E. (1979). Commitment and Satisfaction in Romatic Associations: A Test of the Investment Model. Journal of Experimental Social Psychology, 16, 172-186. 30. RUSBULT, C.E., MARTZ, J. M., AGNEW, C. R. (1998). The investment model scale: Measuring commitment level, satisfaction level, quality of alternatives, and investment size. Personal Relationships, 5, 357-391.
21
31. SATIR, V., BANMEN, J., GERBER, J., GÖMÖRI, M. (2006). A Satir-modell – Családterápia és ami azon túl van. Ursus Libros, Budapest. 32. SPIELBERGER, C. D., GORSUCH, R. L., LUSHENE, R. E. (1970). Manual for the State‐ Trait Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press. 33. STACKERT, R.A., BURSIK, K. (2003). Why am I unsatisfied? Adult attachment style, gendered irrational relationship beliefs, and young adult romantic relationship satisfaction. Personality and Individual Differences, 34, 1419-1429. 34. TRINGER, L., MÓROTZ, K. (1985). Klinikai viselkedésterápiák. Kézirat gyanánt. Budapest. 35. UNOKA, ZS., RÓZSA, S., FÁBIÁN, Á., MERVÓ, B., SIMON, L. (2004). A Young-féle Séma Kérdőív: a korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata. Psychiatria Hungarica, 19, 244-256. 36. YOUNG, J. E., KLOSKO, J. S., WEISHAAR, M.E. (2010). Sématerápia. VIKOTE, Budapest.
A disszertáció témájával kapcsolatos publikációk 1. Hammer Zsuzsanna (2007). Az érzelmi és a fizikai távolság szabályozásának problematikája a párkapcsolatban (könyvfejezet) In: Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig. Demetrovics, Zs., Kökönyei, Gy., Oláh, A. (Szerk.), Trefort Kiadó, Budapest. 327-356. 2. Hammer Zsuzsanna (2008). Érzelmileg megterhelt anya-lány kapcsolat vetületei a családi életre. (előadás) A Magyar Családterápiás Egyesület XXII. Vándorgyűlése. Szülők és Gyermekek. Gödöllő, 2008. március 28-29-30. Absztrakt kötetben 20.oldal 3. Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Iring Zoltán (2011). A Sématerápia alkalmazási lehetősége egyéni terápia során párkapcsolati problematikában (előadás). Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Jubileumi Vándorgyűlése, Szeged, 2011, Absztrakt kötetben: 35-36.oldal 4. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2011). Párkapcsolati elégedettség több szempontú meghatározottsága. Magyar Pszichológiai Társaság XX. Jubileumi Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 2011 Absztrakt kötetben 151-152. oldal. Absztrakt kötetben 27.oldal 5. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2012). Tévhitek a szerelemben. HPS Szabad Egyetem. Budapest. 2012. szeptember 27. 6. Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Iring Zoltán (2013). Sématerápia alkalmazása párkapcsolati terápiában. A Magyar Családterápiás Egyesület XXVII. Vándorgyűlése 2013. április 5-6-7. Keszthely. Absztrakt kötetben: 46.oldal 7. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2013). Családi Hiedelemkereső Kaland. Kutatók éjszakája, Budapest, 2013. szeptember 27. 8. Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Iring Zoltán (2013). Párkapcsolati sématerápia. Magyar Családterápiás Egyesület által szervezett egész napos workshop. Budapest, 2013. december 5. 9. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2014). Mediation of divorces, i.e. prezentation of a human method that helps to finish of couple-relationships „.. készült az Új Széchenyi Terv TÁMOP 4.1.2.A/1-11/1-2011-0018 sz. projektje keretében. A tananyag a tankonyvtar.hu weboldalon érhető el.” 10. Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Iring Zoltán (2014). Sématerápiás szemléletmód lehetősége a párkapcsolati terápiákban. Paradigma, 2, 20-23. 11. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2014). A válási mediáció: avagy a párkapcsolat befejezését segítő humánus módszer bemutatása, Alkalmazott Pszichológia – "2014(2), megjelenés alatt". 22
12. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2014). Sématerápia alkalmazásának lehetősége párkapcsolati terápiában. Pszichoterápia- befogadás alatt 13. Kozékiné Hammer Zsuzsanna: Mi rejtőzik a párkapcsolati struktúra mögött? (workshop) Magyar Családterápiás Egyesület XXVIII. Vándorgyűlése, Eger, 2014.április 25-27. In: Fókuszban a gyermek Kivonatkötet, 22. 14. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2014). A párkapcsolati elégedettség bejósolhatósága a gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat mentén, kutatási eredmények és terápiás tapasztalatok alapján. Magyar Pszichológiai Társaság XXIII. Tudományos Nagygyűlése, Marosvásárhely, 2014. május 15-17. In: Vargha András (szerk.) Határtalan pszichológia Kivonatkötet, 134.p.
Közvetetten a disszertáció témájához kapcsolódó publikációk 1. Hammer Zsuzsanna (2005). Mediáció helye a válás folyamatában (előadás). A Magyar Családterápiás Egyesület XIX.Vándorgyűlése Valahol Európában kultúrák, műhelyek és terápiás terek találkozása. Szombathely 2005.április 1-2-3. Absztrakt kötetben 24. oldal. 2. Hammer Zsuzsanna fordításában (2008) Graham F. Wagstaff: Engedelmesség, hiedelem és szemantika hipnózisban: egy „nemállapot” – szociokognitív megközelítése; in: Bányai, É., Benczúr, L. (Szerk.), A hipnózis és hipnoterápia alapjai Szöveggyűjtemény. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 3. Hammer Zsuzsanna (2009). Testvérpozíció és a házastársi elégedettség lehetséges összefüggései (előadás) A Magyar Családterápiás Egyesület XXIII.Vándorgyűlése. Kötelékeink. Sopron, 2009. április 17-19. Absztrakt kötetben 26.oldal 4. Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Fórián Szabó István, Iring Zoltán, Kangyal Ágnes, Varga Pál (2009). Válást fontolgató vagy válási krízisben lévő párok terápiája (Workshop) A Magyar Családterápiás Egyesület XXIII.Vándorgyűlése. Kötelékeink. Sopron, 2009. április 17-19. Absztrakt kötetben 20. oldal 5. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2010) Eredeti családban betöltött testvérpozíció és a felnőttkori megküzdés összefüggéseinek vizsgálata (szimpózium előadás), Egyén és Kultúra. A Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Naggyűlése Pécs, 2010. Absztrakt kötetben 118.oldal 6. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2010). Határaink – segítő eljárások kompetencia területeinek találkozása az esetkezelésben (szimpózium előadás), Egyén és Kultúra. A Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Naggyűlése Pécs, 2010. Absztrakt kötetben 125.oldal 7. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2011). Elmosódott nemi határok (előadás). XV. Budapesti Pszichológiai napok, Budapest, 2011 Absztrakt kötetben 20. oldal. 8. Zsuzsanna Hammer-Kozéki (2011). Sibling positions and coping mechanism in adult males and females (poster). XIV. Annual Scientific Meeting European Association for Consultation -Liaison Psychiatry and Psychosomatic Medicine. Budapest. 9. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2012). Idősödő családtagok jelen(lét)e a családban. Harmadik Kor Egyeteme – ELTE – A tevékeny időskorért – előadás-sorozat időseknek. Budapest, 2012. december 12.
23
24
