Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politikatudományi Doktori Iskola
Antal Zsolt: Közszolgálati média Európában Az állami részvétel koncepciói a tájékoztatásban PhD-értekezés
Tézisek
Témavezető: Dr. Bihari Mihály Egyetemi tanár
Budapest, 2010. május
Tézisek I. Az értekezés témaválasztása, a téma behatárolása A „Közszolgálati média Európában - az állami részvétel koncepció a tájékoztatásban” című értekezésben az állam tájékoztatási monopóliumának és feladatvállalásnak folyamatos visszaszorulása és korrekciós törekvései, a globális piaci hatások és technológiai változások felerősödése, valamint a közönséget tartósan befolyásoló hatásmechanizmusok tükrében vizsgáltuk a közszolgálati tájékoztatás demokratikus kritériumainak teljesülését. A célkitűzésnek megfelelően a véleménypluralizmus és a sokszínű tájékoztatás megvalósulását a hagyományos, redukcionista állami-közszolgálati-intézményi felfogással szemben kiterjesztett értelemben, a teljes médiaspektrum és az új technológiák bevonásával demokratikus értékkategóriának tekintettük. A dolgozat célja ennek megfelelően a közszolgálatiság, mint értékhordozó koordinátáinak felvázolása, az értékrend érvényesülését befolyásoló koncepciók, értelmezések és problémák feltárása, konkrét példák és modellek ismertetése, az összefüggéseket feltárni képes értekezés kialakítása volt. Így csupán áttekintés szerűen foglalkozunk a médiarendszerek elemzésének hagyományos, nagy vonulatával, ahol a kutatók a közszolgálati média pártosságának mértékét, az intézményi működést és finanszírozását, a média- és politikai elit integrációját, valamint a médiatartalom kvantitatív elemzéseit helyezik a vizsgálódás középpontjába. Abból indultunk ki, hogy közszolgálati tájékoztatás nem működhet az állam hatékony szabályozó, szubvencionáló, intézményeket működtető részvétele nélkül, miközben a közösségi tájékoztatás megvalósításában az állam mellett a piaci szereplők is hatékonyan közreműködhetnek. Az állam és a piaci szereplők fontos feladata ebben a tekintetben a duális rendszer egyensúlyának fenntartása, mert egyedül ebben az esetben biztosítható a demokrácia működése és működtetése szempontjából szükséges sokoldalú médiatartalom előállításának folyamatossága és az állampolgári tájékozódás lehetősége. A dolgozat szándékolt célja, hogy a közszolgálati tájékoztatás társadalmi szerepét és hatását, illetve a szabályozás bizonyos kérdéseit a közösségi szolgálat és állami-közösségi kontroll kritériumainak és gyakorlati módozatainak előtérbe állításával közelítse meg. A dolgozat további célkitűzése, hogy számot vessen a közszolgálatiság szükségességét megkérdőjelező - általában véve a piaci szemléletből adódó - szakmai álláspontokkal, konkrétan az internacionalizáció és liberalizáció kérdéseivel. Külön igyekeztünk a közszolgálatiság gyakorlati érvényesülésére vonatkozó ellentmondásos Európai Uniós médiapolitikát és az Európa Tanács gyakran súlytalan és hatástalan javaslatait a nemzetállamok közszolgálati tájékoztatáshoz fűződő érdekeivel összefüggésben vizsgálni. A közszolgálatiság identitáskeresését és függetlenségi törekvéseit többek között a kritikai autonómia, a nemzeti társadalmi integráció és identitás dimenzióin, illetve a kultúra és értékválasztás kérdéskörén belül vizsgáltuk. A feldolgozásokban mindvégig a közszolgálatiság makroszintű, teoretikus alapokra helyezett állapotfelmérésére törekedtünk, de az elméleti felépítményt az egyes részek esetében empirikus adatokkal is megtámogattuk. Ezen célok meghatározottságában összeállított értekezés fontos kiindulópontokat kíván közvetíteni a közösségi tájékoztatás működése, társadalmi szerepe, szabályozása szempontjából, segítséget nyújtva a média különböző értékrendszerek által meghatározott működésének megértéséhez, illetve a hatékony közösségi tájékoztatás alakítására irányuló
Tézisek
törekvések értelmezéséhez. A dolgozat mindezek értelmében az állami feladatvállalás elméleti és gyakorlati területeinek szakirodalmi forrásai, és az egy évtizedes saját kutatói megfigyelések és elemzések strukturált összegzése.
4
Tézisek
II. Az értekezés struktúrája Az értekezés négy nagyobb fejezetre tagolódik: Az I. fejezetben a felvilágosodástól napjainkig terjedő időhorizonton a történeti áttekintés segítségével, elsősorban az állam és a média, a piac és a média, illetve a média és befogadók kapcsolatának összefüggései vonatkozásában igyekeztünk érinteni az egyes nagyobb narratívákat és modelleket, tudatában annak, hogy azok teljes körű összegzését ezen feldolgozás keretei nem teszik lehetővé. Ennek menetében bemutattuk, hogy az állami-közszolgálati tájékoztatási modellt a második világháború után hogyan szorította fokozatosan háttérbe a magántulajdonú-kereskedelmi média, valamint a nagy technológiai korszakváltások miért befolyásolják azóta is negatívan a véleményszabadság és a sokszínű tájékoztatás érvényesülését, kritikus helyzetbe kényszerítve a hagyományos állami/közszolgálati rádió és televízió intézményeit. Részletesen elemeztük a technológiai- intézményi változásokat, ezen belül is elsősorban a televízió és az „új média” társadalmi, illetve a befogadókra gyakorolt hatásait, különös tekintettel az ipari innovációkra adott tudományos és társadalmi válaszok folyamatos lemaradására. A média kommercializálódását elemző, azt egyik részről üdvözlő, másik részről kritizáló bináris diskurzus irányzatainak értelmezésével a média-befogadás kutatásának tájékoztatási rendszerekhez való ellentmondásos viszonyulásának okaira kerestük a választ. Közben a bináris megközelítéssel vitatkozó, alternatív értelmezési módszereket is bemutattuk, azokon belül is a média rituális modelljét képviselő médiaantropológiai és performatív modellekre koncentráltunk. Megvizsgáltuk, hogy a különböző médiaüzenetek hogyan járulnak hozzá az egyéni identitás alakításához, valamint a közösség tagjainak egymás iránti megértéséhez, illetve milyen szerepet kap a közösség a minták feldolgozásában és értelmezésében. A globalizálódó médiakultúra és az identitás viszonyának kérdését a releváns szakirodalom széles körének bevonásával vizsgáltuk. A II. fejezetben a dolgozat célkitűzéseit a demokratikus médiarendszerek ismertetésével elsősorban külföldi - főként nyugat-európai és észak-amerikai - tájékoztatási példák komparatív értékelésével és leírásával is igyekeztünk teljesíteni, abból kiindulva, hogy a demokratikus fejlődés és a piaci viszonyok töretlensége miatt leginkább a kontinens fejlett demokráciái alkalmasak a klasszikus értelemben vett közszolgálati tájékoztatás helyzetének és perspektíváinak tanulmányozására. Bemutattuk az állami/közszolgálati modellt érintő globális kihívásokat és az azokra adott koncepcionális válaszokat. Az észak-amerikai tájékoztatási helyzetképre való kitekintést a piacelvű szemléletmód etalonjának, a világ médiatartalom-exportját vezető rendszer bemutatása és európaival való összehasonlítása okán tekintettük lényegesnek. A demokratikus tájékoztatáshoz szükséges szabályozási feltételek bemutatásával a dolgozat eredeti célkitűzéseinek megfelelően feltártuk, hogy az állam mellett a piaci önszabályozás és az együttes szabályozás hogyan járulhat hozzá a nagy demokratikus tájékoztatási modellek működtetéséhez. 5
Tézisek
Továbbá a nagy tájékoztatási rendszereket bemutató tipológiák mellett normatív módszertannal, a vonatkozó jogszabályok bemutatásával elemeztük a tulajdonkoncentrációk európai modelljeit, azon belül is részletesen a német és a brit médiakoncentráció-ellenes szabályozásokat azzal a céllal, hogy bizonyítsuk az állami feladatvállalás jelentőségét a sokszínűség és a közszolgálati intézmények védelme érdekében és a piaci koncentrációk torzító hatásaival szemben. A bemutatás során egyúttal felszínre kívántuk hozni az állam monopóliumellenes és a piackonform viselkedésének ellentmondásos párhuzamosságait. A demokratikus médiarendszerek pozitív példáiként mutattuk be a sokszínűség és a tájékozódás demokratikus rendszere iránti állami elköteleződés európai koncepcióit az állami sajtótámogatási rendszereket ismertető feldolgozásban. A feldolgozás alapjaként használt nemzetközi szakirodalom szintézise mellett került sor a sajtóalapok hatásának általános és - a kiemelkedő hatékonyságú norvég modellel - részletes bemutatására. A konkrét példa kiválasztása során azzal az előfeltevéssel éltünk, hogy a norvég sajtó társadalmi értékhierarchia csúcsán elfoglalt pozíciójának köszönhetően hívták életre az állami szubvenciók rendszerét, s a támogatások hatására volt képes a norvég sajtó a globális színtéren általánossá vált lapbezárásokat mérsékelni, illetve az új generációk számára az internetes tartalmat, mint alternatív tájékozódási forrást biztosítani. A norvég példa reményeink szerint módot adott arra is, hogy igazoljuk a sajtóalapok létjogosultságát egy alapvetően internetalapú digitális világban. A III. fejezetben a tájékoztatás versus szórakoztatás címmel megkíséreltük a bulvártematika nemzetközi tapasztalatokon nyugvó áttekintésével a közszolgálati tartalomszolgáltatást és intézményrendszert háttérbe szorító, alkalmazkodásra és válaszút elé kényszerítő profitorientáció, illetve annak a médiatartalom formai és tartalmi jegyeit befolyásoló hatásait összegezni. Nemzetközi trendek, empirikus adatok és szakértői percepciók áttekintésével mutattuk be a műfaj alakulásával, fejlődési lehetőségeivel, irányaival kapcsolatos területeket. A IV. fejezetben a közjó értelmezését és védelmét ellátó állami feladatvállalás kapcsán megjelenő interpretációk, szakmai felfogások bemutatást tűztük célul. A fejezetben mindvégig a közszolgálatiság makroszintű, teoretikus alapokra helyezett állapotfelmérésére törekedtünk, de az elméleti felépítményt az egyes részek esetében empirikus adatokkal is megtámogattuk. Az anyagban áttekintettük a közszolgálatiság definiálására törekvő szakirodalmat. A fejezet célkitűzése, hogy számot vessen a közszolgálatiság szükségességét megkérdőjelező általában véve a piaci szemléletből adódó - szakmai álláspontokkal, konrétan az internacionalizáció és liberalizáció kérdéseivel. Kitértünk a közszolgálati média feladat-teljesítését érintő veszélyekre, kihívásokra, illetőleg törekedtünk minden eszközzel rávilágítani e veszélyek és kihívások társadalmi hatásaira. Külön elemztük a közszolgálatiság gyakorlati érvényesülésére vonatkozó ellentmondásos 6
Tézisek
Európai Uniós médiapolitikát és az Európa Tanács gyakran súlytalan és hatástalan javaslatait. A közszolgálatiság identitáskeresését és függetlenségi törekvéseit többek között a kritikai autonómia, a nemzeti társadalmi integráció és identitás dimenzióin, illetve a kultúra és értékválasztás kérdéskörén belül vizsgáltuk. A köztájékoztatás fogalmi színtereit a közszolgálati feladatvállalás teoretikai szemléletrendszerén keresztül mutattuk be, feltérképezve a közszolgálatiság értelmezésének, koncepcionálásának két mainstream - egymással folyamatos küzdelemben álló - interpretációját. Itt a közszolgálatiság szélsőséges paternalista, és libertárius, piaci felfogása jelenti a két szembenálló pozíciót. Bemutattuk, hogy a közszolgálatiságnak ez a két szembenálló megközelítése miként értelmezi a közszolgálati tartalomszolgáltatás elithez való viszonyát, milyen közönség- és befogadás-tervezéssel dolgozik, milyen felügyeleti és finanszírozási rendszert tart optimálisnak. Azt is leírtuk, hogy a két felfogás milyen tartalomszolgáltatási mechanizmusokat tart követendőnek. A két elméleti megközelítés részletes deskripciója mellett feltártuk a közszolgálatiság kétféle értelmezésének gyengeségeit, ezzel mintegy behatárolva egy érték- és társadalomközpontú, normatív, éppen ezért mindeddig nem kanonizált szemlélet kidolgozásához lehetőséget biztosító teret, amelyben az értékközpontúság kiemelten fontos szerepet kap.
7
Tézisek
III. Az értekezés módszertana Az értekezés egyes fejezetei eltérő módszertannal kerültek feldolgozásra. Az értekezés kiindulópontja az volt, hogy a közszolgálati tájékoztatás és intézményei elemzésének hagyományos, nagy vonulatának követése helyett, - ahol a kutatók a közszolgálati média pártosságának mértékét, az intézményi működést és finanszírozását, a média- és politikai elit integrációját, valamint a médiatartalom kvantitatív elemzéseit helyezik a középpontba - elsősorban a kritikai axiológia módszerének adaptációjára támaszkodva a közszolgálati tájékoztatást, mint értéket és értékhordozót mutassuk be. A közszolgálati tájékoztatás értéktartalmának változásait az egyes országok gyakorlati példái és az időhorizont menetében tanulmányoztuk, annak arányában, hogy az egyes államok figyelmet fordítottak/fordítanak a területnek, vagy mellőzhetőnek, redukálhatónak tartják azt. A közszolgálati média értékét ebben az értelemben az egyes államok társadalmához, illetve annak értékeléséhez kötődve vizsgáltuk, pozícióját összefüggésbe hozva azzal, hogy az domináns, vagy kevésbé elfogadott szerepet tölt be az értékhierarchiában. Az értékelmélet alapján elsődleges volt a közszolgálati tájékoztatás, mint értékhordozó koordinátáinak felvázolása, az értékrend érvényesülését befolyásoló koncepciók, értelmezések és problémák feltárása, konkrét példák és modellek ismertetése, az összefüggéseket feltárni képes elemzés kialakítása. Az állam tájékoztatásban való részvétele, fokozatos szerepvesztése és a rivális magántulajdonú/kereskedelmi médiacsoportok térnyerésének ábrázolására a tájékoztatás feletti ellenőrzésért vívott küzdelem történeti vázlata, valamint a technológiai-intézményi és nyilvánosságtörténeti narratívák bemutatása és összehasonlítása bizonyult a legmegfelelőbbnek. Az európai és észak-amerikai tájékoztatási modell tájékoztatási példáinak áttekintésére a kompartisztika módszerét vettük igénybe annak bizonyítása érdekében, hogy a demokratikus fejlődés és a piaci viszonyok hosszabb ideig tartó stabilitása és a közszolgálati tájékoztatás megvalósítása és védelme között közvetlen összefüggés mutatható ki. A feldolgozás alapjaként használt nemzetközi szakirodalom szintézise mellett empirikus adatok kiértékelése és strukturált interjú felhasználásával került sor az egyes példák hatásának általános és részletes bemutatására. A médiakoncentrációra, tulajdonosi viszonyokra és a piaci versenyre vonatkozó törvények normatív bemutatása érdekében a szakirodalom és a vonatkozó jogszabályok segítségével elemeztük a tulajdonkoncentrációk európai - német és brit - modelljeit és érintettük az Egyesült Államokban uralkodó viszonyokat is. A brit példa elemzése alapján kívántuk felszínre hozni az állam - szakirodalomban alig érintett - monopóliumellenes és piackonform viselkedésének párhuzamosságait, a globális, nemzetállami határokat átívelő kereskedelmi logikát és a nemzeti tájékoztatási autonómia egyes ellentmondásait. 8
Tézisek
A bulvárműfaj terjedését és a közszolgálati tájékoztatás rovására való térfoglalását a nemzetközi trendek, empirikus adatok és szakértői percepciók áttekintésével térképeztük fel. Végül a vonatkozó szakirodalom alapján a közszolgálati feladattal és a közszolgálati médiával kapcsolatos értelmezéseket, koncepcionális megközelítéseket az értékelmélet alapján, komparatív módszerrel dolgoztuk fel. A közszolgálatiság-értelmezések feldolgozására és összegzésére annak érdekében törekedtünk, hogy meghatározhassuk a közszolgálati tájékoztatás általánosan elfogadott, működőképes alapelveit és célkitűzéseit.
9
Tézisek
IV. Kutatási kérdések, hipotézisek A szerző saját korábbi kutatásai alapján arra a fő hipotézisre támaszkodott, hogy a közszolgálati tájékoztatás nem működhet az állam hatékony szabályozó, szubvencionáló, intézményeket működtető részvétele nélkül. Egyúttal azt is feltételeztük, hogy a közösségi tájékoztatás megvalósításában az állam mellett a piaci szereplők is hatékonyan közreműködhetnek. Az állam és a piaci szereplők közötti egyensúly fenntartását ezért a közszolgálatiság érvényesüléséhez elengedhetetlennek tekintettük és megkérdőjeleztük, hogy a duális médiaegyensúly nélkül egyáltalán biztosítható-e a demokrácia működése és működtetése szempontjából szükséges sokoldalú médiatartalom előállításának folyamatossága és az állampolgári tájékozódás zavartalan lehetősége. Ennek menetében vizsgáltuk, hogy a véleménypluralizmus és a sokszínű tájékoztatás megvalósulását a hagyományos, redukcionista állami-közszolgálati-intézményi felfogással szemben lehetséges-e, és amennyiben igen hogyan, kiterjesztett értelemben, a teljes médiaspektrum és az új technológiák bevonásával demokratikus értékkategóriának tekinteni. Külön elemeztük a technológiai- intézményi változásokat, ezen belül is elsősorban a televízió és az „új média” társadalmi, illetve a befogadókra gyakorolt hatásait, különös tekintettel az ipari innovációkra adott tudományos és társadalmi válaszokra. A média kommercializálódását elemző, kritizáló bináris diskurzus irányzatainak értelmezésével és összehasonlításával a média-befogadás kutatásának tájékoztatási rendszerekhez való ellentmondásos viszonyulásának okaira kerestük a választ. Az értekezés célkitűzéseit a demokratikus médiarendszerek ismertetésével elsősorban külföldi tájékoztatási példák komparatív értékelésével és leírásával is igyekezett teljesíteni, abból kiindulva, hogy a demokratikus fejlődés és a piaci viszonyok töretlensége miatt leginkább a kontinens fejlett demokráciái alkalmasak a klasszikus értelemben vett közszolgálati tájékoztatás helyzetének és perspektíváinak tanulmányozására. A demokratikus tájékoztatáshoz szükséges szabályozási feltételek bemutatásával a dolgozat eredeti célkitűzéseinek megfelelően arra kerestük a választ, hogy az állam mellett a piaci önszabályozás és az együttes szabályozás miként járulhat hozzá a nagy demokratikus tájékoztatási modellek működtetéséhez. A vonatkozó jogszabályok bemutatásával elemeztük a tulajdonkoncentrációk európai modelljeit, azon belül is részletesen a német és a brit médiakoncentráció-ellenes szabályozásokat azzal a céllal, hogy bizonyíthassuk az állami feladatvállalás jelentőségét a sokszínűség és a közszolgálati intézmények védelme érdekében és a piaci koncentrációk torzító hatásaival szemben. Az állami sajtóalapok koncepcióit elemző részben a norvég példa kiválasztása során azzal az előfeltevéssel élt a szerző, hogy a norvég sajtó társadalmi értékhierarchia csúcsán elfoglalt pozíciójának köszönhetően hívták életre az állami szubvenciók rendszerét, s a támogatások hatására volt képes a norvég sajtó a globális színtéren általánossá vált lapbezárásokat elkerülni, illetve az új generációk számára az internetes tartalmat, mint 10
Tézisek
alternatív tájékozódási forrást biztosítani. A norvég példa alapján választ vártunk arra is, hogy van-e a létjogosultsága a sajtóalapoknak egy alapvetően internetalapú digitális világban. A bulvárműfajról szóló elemzés hipotézise az volt, hogy a bulvár formanyelve mind a médiatípusok ábrázolásmódjában, mind pedig tartalmi, kontextuális jellemzőiben, komponenseiben megjelenik. Ezért elsődlegesnek tartottuk annak megválaszolását, hogy a bulvárosodás folyamata vajon kizárólag a bulvár médiatermékek mennyiségének töretlen bővülését jelenti, vagy a bulvártematika és stílus más, minőségi-közszolgálati médiába történő befolyása is érvényesül? Az értekezésben az összehasonlítás és szintézis módszerével éltünk a közszolgálatiság szembenálló megközelítéseinek, a közszolgálati tartalomszolgáltatás közönség- és befogadás-tervezésének feltérképezéséhez. Válaszokat kerestünk még a közszolgálatiság felfogás tartalomszolgáltatási mechanizmusaira, közszolgálatiságra ható, érvényesnek tekintett befolyásolási tényezőire is.
11
Tézisek
V. Az értekezés főbb megállapításai, eredményei Az értekezés során eredeti célkitűzésünk a közszolgálati tájékoztatás európai koncepcióinak, azon belül is elsősorban a közszolgálat, mint értékrend érvényesülését befolyásoló problémák feltárása, példák és modellek ismertetése, az összefüggések feltárása volt. A közszolgálati tájékoztatásra, mint értékhordozóra tehát nem erkölcsi kategóriaként, vagy a magaskultúra hordozójaként tekintettünk, hanem a közösség tájékoztatását befolyásoló két, egymástól eltérő jövőkép közül a közösség érdekét előtérbe helyező, működőképes koncepciókat dolgoztuk fel. Célkitűzésünknek megfelelően a véleménypluralizmus és a sokszínű tájékoztatás megvalósulását a közszolgálati értékrend alapjának, a demokrácia működése szempontjából pedig egyenesen elengedhetetlennek tekintettük. Megerősítést nyert a szerző fő hipotézise, mely szerint a közszolgálati tájékoztatás nem működik az állam szabályozó, szubvencionáló, intézményeket működtető részvétele nélkül. Az értekezés céljai elérésére elsősorban használt kritikai axiológia módszere általánosan használhatónak bizonyult. A közszolgálati tájékoztatás értéktartalmának változásait az egyes országok gyakorlata és az időhorizont menetében változónak láttuk, annak arányában, hogy az egyes államok figyelmet fordítanak a területnek, vagy mellőzhetőnek, redukálhatónak tartják azt. A közszolgálati média értékét ebben az értelemben az egyes államok társadalmához, illetve annak értékeléséhez kötődve láthattuk hol magasan, hol alacsonyan megjelenni, pozícióját pedig összefüggésbe hoztuk azzal, hogy az domináns, vagy kevésbé elfogadott szerepet tölt be az értékhierarchiában. Az értékelméletre alapozott kritikai módszer azt is bizonyította, hogy a közszolgálati média ethosza, eszményképe azokban az országokban került a társadalom számára kézzel fogható közelségbe, ahol a közjót szem előtt tartó állam szabályozással, szubvenciókkal törekszik a közszolgálati tájékoztatás fenntartására és védelmére, illetve ahol a piaci médiaszereplők is hozzájárulnak a minőségi információk előállításához. Ezekben az országokban a közszolgálatiság nem egyedül az idea, hanem a napi realitás részévé vált, a közszolgálati tájékoztatást a társadalom normatívként fogadja el. Ugyanakkor, ahogyan az elsősorban a koncepcióhiánnyal rendelkező országokban tapasztalható, a közszolgálati értékrend, mint társadalmi norma - az állam meggyengülésével, a globális médiamonopóliumok kialakulásával és a felforgató erejű technológiai változások hatására - elhalhat, háttérbe szorulhat miközben eszményképe fennmaradhat. Az állam tájékoztatásban való részvétele, fokozatos szerepvesztése és a rivális magántulajdonú/kereskedelmi médiacsoportok térnyerésének ábrázolására a tájékoztatás feletti kontroll megszerzéséért vívott küzdelem bemutatása, valamint a technológiaiintézményi és nyilvánosságtörténeti narratívák történeti bemutatása bizonyult a legmegfelelőbbnek. Hipotézisünket a történeti szakirodalom részben alátámasztotta azzal, hogy széles körben érintette a tájékoztatás világában bekövetkezett ipari innovációk, 12
Tézisek
technológiai forradalmak felforgató erejét, a folytonosság megszakadásának vonatkozásait a közösségi tájékoztatás sokszínűsége, a sajtószabadság alapelveinek érvényesülése és a közszolgálati tájékoztatás perspektívájából. A vizsgált szakirodalmat tekintve a szerzők között egyetértés mutatkozott abban, hogy a társadalmi-technológiai átalakulások, a közszolgálati tájékoztatás helyzete és a domináns médiumok egymással szoros összefüggésben állnak. Ezt a kapcsolati rendszert meghatározó tényezőnek tekintve láthattuk, hogy az állami-közszolgálati tájékoztatási modellt a második világháború után csaknem elsöpörte, és azóta is folyamatosan fenyegeti a magántulajdonú/kereskedelmi média. A nagy technológiai korszakváltások további negatív befolyást gyakoroltak a véleményszabadság és a sokszínű tájékoztatás érvényesülésére, kritikus helyzetbe kényszerítve a hagyományos közszolgálati állami rádió és televízió intézményeit. Tudományos álláspontunk szakirodalmi alátámasztása szempontjából ellentmondásosnak tekinthető a 18. századtól napjainkig terjedő időszak médiatörténeti és nyilvánosságtörténeti ábrázolása azzal, hogy egyszerre képes ellentétes perspektívából egy időben töréseket, valamint folyamatosságot és egységet láttatni. Hasonlóképpen felfedezhetők az anomáliák a média-befogadás kutatás uralkodó bináris diskurzust képviselő irányzatával egyező összefoglaló munkákban, ahol a szerzők nem tudták eldönteni, hogy jó, vagy rossz világot hozott a magántulajdonú/kereskedelmi média korszaka az egyénre és a társadalomra. A posztmodern kor kereskedelmi dominanciájú nyilvánosságának összetettségét még leginkább bemutatni képes médiaantropológiai vizsgálatok sem tűntek elégségesnek az uralkodó irányzat ellensúlyozására. A vonatkozó médiatörténeti szakirodalom vizsgálata során összességében arra a következtetésre jutottunk, hogy a kontinuitásra és diszkontinuitásra utaló jelek közül egyik sincs többségben a másikkal szemben, így a média feletti kontroll megszerzéséért folytatott küzdelem történeti dimenziójának bemutatása csak részben támasztotta alá az állami részvétel létjogosultságát a közösségi tájékoztatásban. Mindezek alapján megállapítottuk, hogy a technológiai korszakváltásokkal szemben a társadalmi hatásokat feltáró, azokat elemző tudományos kutatás, mind pedig a szabályozás folyamatos lemaradásban van. A közszolgálati tájékoztatás posztmodern kori működése pedig az exponenciális médiaipari fejlődés és a dominanciára törekvő kereskedelmi médiát támogató elemzések fényében kifejezetten idejétmúlt rendszerként tűnt fel. Az ellentmondások hátterében két viszonyítási pont, a nemzetállam és a globális piac körvonalai rajzolódtak ki. Az állami szerepvállalás szükségességét a médiarendszerek formálásában elsősorban a közszolgálati televíziós és rádiós tájékoztatás terén tapasztalható példák támasztották alá. Az európai és észak-amerikai tájékoztatási modell tájékoztatási példáinak komparatív áttekintése azt bizonyította, hogy a demokratikus fejlődés és a piaci viszonyok hosszabb ideig tartó stabilitása miatt leginkább az európai kontinens fejlett államai jutottak a legmesszebbre a közszolgálati tájékoztatás megvalósításában és védelmében. Az amerikai modell feldolgozása alapján pedig bátran állíthatjuk, hogy a közszolgálati média rendszere klasszikus európai hagyományokra és értékvilágra támaszkodik. A bemutatott példák alapján láthatóvá vált, hogy a közszolgálati média Európa legtöbb országában elsősorban az 13
Tézisek
elektronikus médiát jelenti, miközben jelentős állami szerepvállalás valósult meg a nyomtatott sajtó és a kereskedelmi médiumok irányába is. A nyomtatott sajtó és az internet felé történő állami elmozdulás azt is bizonyította, hogy Európa több modern demokráciájában a közszolgálati tájékoztatást a hagyományos redukcionista megközelítéssel szemben kiterjesztve értelmezik. A nagy médiamodelleket bemutató tipológiák ismertetése alapján az állami szerepvállalás szükségszerűségét a tájékoztatás sokszínűségének biztosítása, a véleménypluralizmus érvényesülése és a közszolgálati tájékoztatás intézményrendszerének támogatása alapján bizonyítva láttuk. Meglátásunkat a szakirodalom és a vonatkozó jogszabályok normatív bemutatása szintén alátámasztotta: 1) A médiakoncentrációra, tulajdonosi viszonyokra és a piaci versenyre vonatkozó törvények normatív bemutatása során a szakirodalom és a vonatkozó jogszabályok segítségével elemeztük a tulajdonkoncentrációk európai modelljeit és érintettük az Egyesült Államokban uralkodó viszonyokat is. Részletesen is ábrázoltuk a német és a brit médiakoncentráció-ellenes szabályozásokat és igazoltuk az állami szerepvállalás jelentőségét a sokszínűség és a közszolgálati intézmények védelmében, a piaci koncentrációk torzító hatásaival szemben. A vállalatok médiapiaci tulajdonszerzésének átvilágításáért és korlátozásáért fellépő gyakorlati szakemberek és teoretikusok szintén visszaigazolták azon álláspontunkat, hogy a tájékoztatás szereplőinek koncentrációja meghatározza a médiadiskurzus, közvetve pedig az egész társadalmi rend demokráciafokát (Herman és Chomsky 1988, Kellner 1990, Bagdikian 1997, McChesney 2000). További érvekkel segítette álláspontunkat Tracy (1998) és Posner (1975), akik szerint minél magasabb a médiakoncentráció mértéke egy országban, annál kisebb az alternatív üzenetek, argumentációk, egymással versengő álláspontok elterjedésének és széles körben történő megvitathatóságának a valószínűsége, sőt - mint állították - a tájékoztatás fogyatékossága közvetett módon a társadalom jólétét is veszélyeztetheti. A normatív elemzés során a brit példa alapján felszínre kerültek az állam - szakirodalomban alig érintett - monopóliumellenes és piackonform viselkedésének párhuzamosságai, a globális, nemzetállami határokat átívelő kereskedelmi logika és a nemzeti tájékoztatási autonómia egyes ellentmondásai. Miközben például a német állam szilárd törvényi alapokra építve működteti a közönség-arány alapú szabályozását, addig Nagy-Britanniában a legutóbbi, 2003-as szabályozás óta felpuhult modell Európa legliberálisabb, folyamatosan a piaci változásokhoz igazított szabályozásává transzformálódott. A szigetország egyik szabályozási anomáliájának tekinthető, hogy éppen a brit médiahatóság (Ofcom) bizonyult az európai közszolgálati média etalonja, a BBC legfőbb ellenlábasának és a közszolgálati feladatok tágabb értelmezése éllovasának azzal, hogy kezdeményezte a BBC piaci versenynek való megfeleltetését, valamint a közpénzből való finanszírozás feltételrendszerének felülvizsgálatát. A nemzetközi szabályozási környezet tanulmányozása során egyértelművé vált számunkra, hogy nincsenek megkérdőjelezhetetlen, általános érvényű technikák, módszerek a médiakoncentráció külön ágazati szabályozására, ebben a 14
Tézisek
tekintetben tehát minden ország a maga útját járja. Nem véletlen, hogy nincs külön közös médiakoncentráció-szabályozás az Európai Unióban, miközben a piackonform politika és az európai kulturális identitás védelmének együttes képviselete a brit viszonyokhoz hasonló állapotokat tükröz. 2) Az állami médiaszubvenciók rendszerének kialakítását a tájékoztatás sokszínűségének megőrzését támogató pozitív példaként mutattuk be. A demokratikus közbeszéd védelmében amerikai és európai szerzők közül többen szükségszerűnek ítélték a sajtó és általában a média sokszínűségének megőrzését. Ennek ellenére a sokszínű tájékoztatás biztosítására tett állami erőfeszítések során a piacelvű, magántulajdonra épülő kereskedelmi médiamodell és az állami/közszolgálati tájékoztatási rendszer hívei között két érvrendszer mentén láttuk állandósulni a nézeteltérést: a) a média piacelvű működésének képviselői a sokszínűség megteremtését a piac szabályozó mechanizmusai révén látják érvényesülni. A piaci modell támogatói szerint önmagában a verseny garantálja a sokszínűséget a kereslet-kínálat törvényszerűségeiből eredően. b) az állami/közszolgálati tájékoztatás képviselői ezzel szemben az állam politikai és pénzügyi segítségével látják korrigálhatónak a piaci működés eredményeként kialakuló aránytalanságokat. Ezen álláspont szerint a média a demokratikus köztájékoztatás része, ezért sokszínűségének kérdése közügy, s a sokszínűség megteremtéséhez és fenntartásához szükség van a közpénzekre. A vonatkozó szakirodalom és a bemutatott példák alapján arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy csupán részben fogadható el a piac önkorrekciós mechanizmusaira való hivatkozás, mivel a globális médiapiac inkább kedvez a koncentrációnak és árt a média sokszínűségének. A média állami szubvencióit alkalmazó országok gyakorlata kifejezetten azt mutatta, hogy két ország kivételével - ahol hibásnak bizonyult a támogatások elosztása -, az állami beavatkozás mindenütt sikeres volt a véleménypluralizmus és a média sokszínűségének megőrzése szempontjából. Az értékelméletre alapozott álláspontunk konkrét példával történő igazolására elemeztük a norvég modellt, ahol az állami szubvenciók hatására a közéleti sajtó képes volt a globális színtéren általánossá vált lapbezárásokat elkerülni, vagy mérsékelni, illetve az új társadalmi generációk számára az internetes tartalom, mint alternatív tájékozódási forrás sokszínűségét biztosítani. A norvég példa igazolta a sajtóalapok létjogosultságát egy alapvetően internetalapú digitális világban is: állami szubvenciók megfelelő alkalmazása, azaz állam szerepvállalása nélkül a demokrácia alapjának tekinthető köztájékoztatás folyamatossága és sokszínűsége a jövőben nem biztosítható. Szükséges leszögeznünk ugyanakkor, hogy a sajtóalapok kizárólag azokban a magas politikai kultúrával és konszenzussal működő országokban voltak képesek teljesíteni a hozzájuk fűződő társadalmi elvárásokat, ahol a közszolgálati tájékoztatás a társadalmi értékhierarchia csúcsán helyezkedik el. Tudományos vizsgálódásunk során a közszolgálat kiterjesztett értelmezése alapján azt is feltételeztük, hogy a tájékoztatás megvalósításában állami felügyelet mellett a piaci 15
Tézisek
szereplők is hatékonyan közreműködhetnek. Az állam és a piaci szereplők együttműködése a duális tájékoztatási rendszer egyensúlyának fenntartása, végső soron a demokrácia működése és működtetése szempontjából szükséges. Ezen állításunk alátámasztására az európai és az észak-amerikai médiamodelleknél bemutatott tipológiák szolgáltak. Megközelítésünket igazolta Posner (1975), Bagdikian (1997), Hallin és Papathanassopoulos (2000) és Kleinsteuber (2006), akik szerint a diverzifikált médiapiacon a sokrétű tájékoztatási kötelezettségek felügyeletét közvetlenül az állam, illetve egyetlen állami szerv egyedül nem képes jól ellátni. Altsull (1984), Curran és Seaton (1997) szerint mind a befektetői, mind a politikai szempontok kizárólagossága torzítja a közszolgálatiságot. A közszolgálatiság felügyeletét - a közel sem tökéletes, de a jelenlegi rendszerek közül még mindig a legjobb - együttes szabályozáson és a társadalmi felügyelet komplex rendszerén keresztül gondolja megoldani. Ezt a nézetet támasztja alá a szabályozási kérdésekkel foglalkozó szakmai körök egyetértése is, amely szerint az önszabályozás, amennyiben más ellenőrzési formákkal egészül ki, mindenképpen hasznosnak tekinthető. Az önszabályozás ugyan nem a politikai hatalom égisze alatt, de annak jóváhagyásával működik Európában, és elsősorban a kevésbé szabályozott nyomatott sajtópiacra jellemző. McQuail (2003) koncentráltan foglalta össze az újságírói kódexek leggyakoribb elveit, amikor az alapelvek hat fő csapásirányáról, végeredményképp mint a piaci szereplők közszolgálati szempontjairól beszélt: hiteles tájékoztatás, világos tájékoztatás, közönség jogainak védelme, közvélemény-alakítás felelőssége, színvonalas információgyűjtés- és közlés, valamint a források sérthetetlenségének tiszteletben tartása. Az önszabályozás mellett együttes szabályozást, mint az állam és a piaci szereplők közötti, kölcsönös érdekek alapján történő együttműködést tartjuk valódi releváns példának, amikor egy nem állami irányítás alatt álló ellenőrzési szerv az állami kontrollt kiegészítve, az állam jóváhagyásával és asszisztálásával felügyeli a médiapiacot. A rendszer működőképességét és hatékonyságát három különböző nyugat-európai - francia, német és holland - példa szintúgy igazolta. Külön soron foglalkoztunk a közszolgálati tartalomszolgáltatást alkalmazkodásra kényszerítő profitorientált médiaműködés sajátos formai és tartalmi megjelenésével, a bulvártematikával. A nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése során Washington (1999) és Alridge (2001) megerősítette azon kiindulópontunkat, hogy a bulvárosodás folyamata nem kizárólag a bulvár médiatermékek mennyiségének töretlen bővülését, hanem a bulvártematika és stílus más, minőségi-közszolgálati médiába történő transzmisszióját is jelenti. Központi témaválasztásunk szempontjából meghatározónak tartottuk a bulvár tartalom térnyerésének bemutatását: 1975 és az ezredforduló között a BBC hatórás híreinek bulvár tartalma arányaiban több mint tíz százalékponttal emelkedett a komoly belföldi, közéleti-politikai hírekkel szemben. Az azóta változatlan trend alapján a közszolgálati tájékoztatási intézményeknél kulcskérdéssé vált a bulvár térnyeréséhez és a megváltozott szakmai-kulturális paradigmaváltáshoz való viszonyulás.
16
Tézisek
A kereskedelmi, illetve a közszolgálati tájékoztatást támogatók véleménye ez esetben is markáns különbségekre épül: A kereskedelmi filozófia szerint a bulvár és a közszolgálatiság egymást nem kizáró fogalmak. A bulvárosodás, a szórakoztató tartalom nem veszélyezteti a média közszolgálati feladatainak teljesítésülését. A helyes út a tömegigények erőteljesebb kiszolgálása, ezzel párhuzamosan a közszolgálatiság kizárólagos felelősségvállalásra és tájékoztatásra épülő „elitista” felfogásának mielőbbi felszámolása. A bulvár kritikusai szerint a szenzációk gyártása és a bulvárosodás együttes térnyerése az egyik legfőbb oka a hagyományos, minőségi sajtótermékekkel és a közszolgálati műsorszolgáltatással szembeni bizalomvesztésnek. Napjainkban már általános érvényű globális jelenségként él a köztudatban, hogy a médiafogyasztók eleve úgy használják hírforrásként az egyes médiatípusokat, hogy szkeptikusak azok hitelességét illetően, és kritizálják azok tartalmát, közlési formáit. A szakirodalom feldolgozása és korábbi kutatásaink alapján azt tapasztaltuk, hogy a 21. században a bulvárműfaj gyors terjedése jelenti a közszolgálati tájékoztatás számára a legerősebb kihívást. A társadalom egységét és a magaskultúrát (is) képviselő közszolgálati médiával szemben a bulvárszerkesztés gyakorlata szerint megfogalmazott üzenetek tartalmi és strukturális egyszerűsödés és az uniformizálás irányába mozdították el a médiát, közönségét pedig az individualizáció szélsőséges megnyilvánulásaira kényszerítették. Tapasztalatainkat Sparks és Tulloch (2000) megerősítette, amikor arra a következetésre jutottak, hogy érvényét veszítette a tájékoztatás kötelességének dogmája. Egyre kézzelfoghatóbbá váló igény, hogy a média a tájékoztatás helyett szórakoztasson, miközben a szórakoztatást nem eszközként, hanem célként határozzák meg. Az értekezésben elemzett bulvár ciklus elmélet tovább árnyalta a nyugati társadalmak dekadenciájáról szóló fejtegetéseket, rámutatva, hogy a magas szociális és gazdasági fejlettségű országokban fogynak a legjobban a bulvártermékek. A magyarázat szerint a fejlett országokban az emberek úgy érzik, akkor sem maradnak le a saját életük szempontjából fontos információkról, ha kizárólag bulvárterméket fogyasztanak. A jóléti társadalmak és a kevésbé fejlett európai országok esetében ugyanakkor egyaránt megfigyelhető, hogy az infotainment és entertainment logikát követő szerkesztési gyakorlat naponta választás elé állítja a közönséget. Végül, de nem utolsó sorban a közszolgálati feladattal és a közszolgálati médiával kapcsolatos értelmezéseket, koncepcionális megközelítéseket térképeztük fel. McQuail (2003) általános közszolgálati alapelveit, a közszolgálatiság lényegi elemeit kiegészítettük az 1994-es, Kommunikációs Miniszterek prágai konferenciáján elhangzott, közszolgálati jogosultságokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos közös álláspontokkal. A közszolgálati tájékoztatás tartalmi feladatainak meghatározása kérdéskörében pedig Holznagel (2000) tipológiáját is alkalmaztuk, aki a közszolgálati feladatok tíz kulcselemét határozta meg. A feldolgozott közszolgálatiság-értelmezések alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a bemutatott három, egymást kiegészítő megközelítés segítségével a világ bármely 17
Tézisek
demokratikus államában meghatározhatók a közszolgálati tájékoztatás alapelvei és célkitűzései. A közszolgálatiság társadalmi funkcióival, kulturális szerepével, üzleti hatékonyságával, működésével, felfogásával kapcsolatos problémákat és kihívásokat a következőkben összegezhetjük: a) Internacionalizáció: az 1970-es évektől a multilaterális tartalom dömpingszerű megjelenésével, az 1980-as évekre a technológia korszakváltásokkal megteremtődött az audiovizuális tartalmak hatékony és olcsó átvételének lehetősége, a piac verseny dinamizálódott, megjelentek és általánossá váltak a tematikus csatornák, egyúttal általánossá vált a médiakoncentráció is, mint a magántulajdonú/kereskedelmi tőke dominanciájának következménye. b) A bulvárosodás bemutatott hatásmechanizmusai a mai napig dilemmát jelentenek a közszolgálati tájékoztatási intézmények számára a közlések tartalmi és stiláris alakításának kérdésében. c) A piackonform nemzeti szabályozások és a gyenge állami részvétel hatására a nemzeti kultúra közösségi megjelenési lehetőségei mellett a közösségi kommunikációs tér is beszűkült, miközben egyre nehézkesebb a nemzeti kommunikációs autonómia, a kommunikációs szuverenitás megőrzése. Az országhatárokon belüli tájékoztatási szabályok és egyáltalán a határok érvényesítésének joga, mint kitüntetett nemzeti önrendelkezés alig jelenik meg a piackonform szabályozás hatására. d) Az Európai Unió gyenge protekcionista politikája következményeként az Egyesült Államok tartalomexportjának túlsúlya kedvezőtlen hatást gyakorol az Európai Unió tagállamainak tájékoztatási piaci viszonyaira. e) A közszolgálatiság funkcionális megítélésében mutatkozó szélsőséges álláspontok, az állami paternalista, illetve a piacfetisiszta felfogások érvényesülése szintén erőteljes hatást gyakorolt a területre:A patrenalista szemlélet szerint a közösségi tájékoztatás célja a közéleti-politikai, hard-news típusú tartalmak közvetítése, a közszolgálati adók hatékonysága és versenyképessége másodlagos, vagy nem fontos kérdés. A libertárius piacfetisiszta szemlélet szerint a kereskedelmi médiamonopóliumok korában a közszolgálatiság ötven éven keresztül gyakorolt monopóliumát elveszítette, a közszolgálatiság lényege, funkciói újrafogalmazásra szorulnak. A közszolgálati feladatok a versengő kereskedelmi médiumokhoz delegálandók, a közszolgálati kritériumok formálását végső soron a médiafogyasztókra kell bízni. A vonatkozó elemzés alapján egyértelművé vált számunkra, hogy a közszolgálat filozófiája alapvetően szembehelyezkedik a piaci mechanizmusokra épülő kényszerek érvényesülésének modelljével. Mivel a közszolgálat alapállása szerint dinamikus, és nem passzív rendszer, ezért elveti a kereskedelmiség követő, alkalmazkodó és elfogadó attitűdjét. A kulturális értékek ápolásának feladatában a közszolgálati tájékoztatás a társadalom számára integratív erőt jelent, olyan nélkülözhetetlen iránymutatást adva, amely megjelenik a közösségi szolgáltatások más területein is. A külső kihívásokkal és tartalmi 18
Tézisek
problémákkal szemben a közszolgálatiság létjogosultságát és filozófiáját többen alátámasztották: A szociocentrikus médiakritikai álláspontot képviselő DeFleur és Ball-Rokeach (1989) médiafüggőséggel kapcsolatos empirikus kutatásai szerint a szigorú közszolgálati kritériumok teljesítése hozzájárul a különféle tapasztalatok, világnézetek ütköztetéséhez, az alternatív interpretációk közösségi megjelenítéséhez. A közszolgálat mellett szól Gerbner (2002) nézőpontja is, amely szerint: „az uniformizált embertömegek gyártása ellentétben áll a közösségek önirányításának mindenféle fogalmával.” A közszolgálati tájékoztatást nemzeti és társadalmi identitás és integráció felől megközelítő Auferheide (1991) szerint a „köz nem az individuumok összessége, egyéni álláspontjaik egésze pedig nem egyenlő a közvélekedéssel. A köz társadalmi fogalom, s mint ilyen, társadalmi térre van szüksége, amelyben létezhet, amelyből megtudhatjuk, mi is az a közérdek, ahol vitázhatunk róla, ahol cselekedni lehet.” Terestyéni (2006) is kiállt a közszolgálatiság mellett, amikor a közmédia elsődleges feladatát a demokratikus normák és a kulturális kánonok fenntartásához való hozzájárulásban láttatta. Padovani, Tracey és Lustyik (2001) szerzők álláspontjára helyezkedve igazolva látjuk eredeti célkitűzésünket: A közszolgálati média intézményrendszere, az erős állami szerepvállalás biztosítása elengedhetetlen feltétele volt korábban és feltétele ma is a demokratikus társadalmak működésének. Ebből az alapállásból nem igazolható tehát, hogy helyét a kereskedelmi alapon működő globális kommunikációs rendszer vegye át. A közszolgálati média jövőjét, nemzeti versenyképességet befolyásoló szerepét vizsgáló kutatásokra és állami koncepciók kidolgozására ezért ma talán még nagyobb szükség van, mint korábban bármikor.
19
Tézisek
VI. További kutatási irányok Az elvégzett munka új szempontokat és kutatási irányokat is felvetett. A nyugat-európai modellek és tapasztalatok bemutatása után elengedhetetlennek tartjuk a közszolgálati tájékoztatás helyzetének felmérését a kontinens keleti, rendszerváltó országaiban is, mivel a globális technológiai és piaci folyamatok legszélsőségesebben Európa „új” demokráciáiban érvényesülnek. Az átfogó elemzésen belül fontosnak tartjuk Magyarország köztájékoztatási helyzetének alaposabb bemutatását, amire a dolgozat terjedelmi korlátai miatt nem vállalkozhattunk. Az értekezés fontos tapasztalata, hogy a közszolgálati média nemzeti versenyképességet befolyásoló szerepét vizsgáló kutatások teljesen hiányoznak a nemzetközi és hazai tudományos szakirodalomból. Szükségesnek tartjuk a hagyományos versenyképességi mutatók mellett a sokszínű tájékoztatás nemzeti versenyképességet befolyásoló elemeinek a meghatározását és azok nemzeti versenyképességi indexekbe való beilleszthetőségét megvizsgálni. További kutatási iránynak tekintjük a közszolgálati média jövőjét és a sokszínű tájékoztatást befolyásoló digitális technológiák és a digitális átállás lehetséges hatásainak feltárását, tekintettel arra, hogy a technológiai változások az elmúlt évtizedekben a magántulajdonú/kereskedelmi média térnyerését és a közszolgálati tájékoztatás visszaszorulását eredményezték. Ennek menetében szükséges azon állami koncepciók tanulmányozása, amelyek a közszolgálati tájékoztatást már a digitális kor világában kívánják elhelyezni.
20
Tézisek
VII. A szerző által a közszolgálati tájékoztatás és az állami részvétel koncepciói tárgykörében készített publikációi
2010 Antal Zsolt: A piacelvű média virágkora 2002-2010. In: G. Fodor Gábor-Kern Tamás (szerk.): Hazá®djáték. Budapest, Századvég (Megjelenés alatt) Antal Zsolt: A közszolgálati média Európában – az állami részvétel koncepciói. Szeged, Gerhardus Kiadó Antal Zsolt: Állami sajtótámogatási rendszerek - regionális és kisközösségi médiumok támogatásának modelljei. In: Jog, Állam Politika. Győr, Széchenyi István Egyetem- Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Antal Zsolt: A közjó értelmezése és védelme – állami feladatvállalás a tájékoztatásban. A közszolgálatiság meghatározása. In: Jog, Állam Politika. Győr, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
2007 Antal Zsolt (2007): Immunis műfajok a hazai tájékoztatásban – a szerkesztői szelekció következményei. In: Bajomi Lázár Péter – Sükösd Miklós (szerk.): Kiegyensúlyozottság és kampány a médiában. Budapest: L'Harmattan. 54-67.pp. Antal Zsolt: A nyugat európai tájékoztatási modell. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor – Kitta Gergely (szerk.): Média és társadalom. Esztergomi Forrásközpont Sorozat, Budapest, Szent István Társulat, 11-32. pp. Antal Zsolt: Az észak-amerikai tájékoztatási modell. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor – Kitta Gergely (szerk.): Média és társadalom. Esztergomi Forrásközpont Sorozat, Budapest, Szent István Társulat, 57-69. pp. Antal Zsolt: A média szocializációs szerepe – közösségépítés és individualizáció. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor – Kitta Gergely (szerk.): Média és társadalom. Esztergomi Forrásközpont Sorozat, Budapest, Szent István Társulat, 73-91. pp. Antal Zsolt: A bulvárműfaj terjedésével kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok. In: Antal Zsolt - Gazsó Tibor - Kitta Gergely (szerk.): Média és társadalom. Esztergomi Forrásközpont Sorozat, Budapest, Szent István Társulat, 121-138. pp.
2006 Antal Zsolt: Immunisak-e a hírműsorok a stratégiai jelentőségű társadalmi kérdésekkel 21
Tézisek
szemben – Adalékok a hazai tömegtájékoztatás gyakorlatához. In: Ágoston Vilmos (szerk.): A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média. Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 60-66. pp. 2005 Antal Zsolt-Gazsó Tibor: A médiakoncentráció szabályozása – a német modell. Elemzés az Országos Rádió és Televízió Testület Médiaelemző Központja számára. Antal Zsolt – Gazsó Tibor – Kubínyi Tamás: Médiabefolyásolási technikák kislexikona. Budapest, Századvég Antal Zsolt: A magyar médiahelyzet a Gyurcsány-kormány első évében. In: Gazsó-Stumpf (szerk.): A jóléti rendszerváltás csődje. A Gyurcsány-kormány első éve. Bp. Századvég, 432-459. pp. Antal Zsolt: A magyar zavarosban – a közösségi tájékoztatás hiánya. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor (szerk.): Magyar médiahelyzet. Budapest, Századvég, 7-26. pp. Antal Zsolt: Magyar Nemzeti Bank vs. Kormányzat. Egy vita médiaanatómiája. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor (szerk.): Magyar médiahelyzet. Budapest, Századvég, 27-38. pp. Antal Zsolt: Médiapiaci körkép. In: Antal Zsolt – Gazsó Tibor (szerk.): Magyar médiahelyzet. Budapest, Századvég, 145-188. pp.
2004 Antal Zsolt-Gazsó Tibor-Kubínyi Tamás: Véleményszabadság alakulása a médiában 2004ben. Elemzés az Országos Rádió és Televízió Testület Stratégiai Kutatások Központja számára. Antal Zsolt: A média helyzete és változásai. In: Gazsó-Giró-Stumpf (szerk.): Elzálogosított jövő. A Medgyessy-kormány második éve. Budapest, Századvég, 330-353. pp. Antal Zsolt: Kinek a csatornája – Demokrácia csatorna. In: Csermely Ákos (szerk.): Konvergencián innen és túl. Budapest, Média Hungária Könyvek 6.
2003 Antal Zsolt: A média helyzete és változásai. In: Gazsó-Giró-Stumpf (szerk.): Ígéretek sodrásában. A Medgyessy-kormány első éve. Budapest, Századvég, 193-227. pp. Antal Zsolt: A valóságsók szereplőinek médiapozícionálása. Elemzés az Országos Rádió és Televízió Testület Médiaelemző Központja számára. In: www.szazadveg.hu/kutatas/download/valosag.pdf
22
Tézisek
VIII. Idézett szakirodalom Achille, Yves (1994): Les télévision publiques en quète d’avenir. Presses Universitaires de Grenoble. Grenoble Adorno, Theodor – Horkheimer, Max (1977): The Culture Industry: Enlightenment as Mass Deception. In: Curran, J. – Gurevitch, M. – Woollacott, J. (ed.) Mass Communication and Society. London: Edward Arnold Adorno, Theodor – Horkheimer, Max (1990): A felvilágosodás dialektikája – Filozófiai töredékek. Bp.: Gondolat-Atlantisz-Medvetánc. 141. p Alexander Jeffrey. C. (2004): Cultural Pragmatics: Social Performance between Ritual and Strategy. Sociological Theory. 22(4). 527–573. pp. Almond, Gabriel A. (1960): Introduction: A Functional Approach to Comparative Politics, In. Gabriel A. Almond – James S. Colemans (eds.): The Politics of Developing Areas, Princeton: Prionceton University Press Almond, Gabriel A. – Powell, G. Bringham (1966): Comparative Politics. A Developmental Approach, Boston: Little Brown Alridge, M. (2001): Confessional culture, masculinity and emotional work. Journalism 21. 93-121. pp. Altschull, J. Herbert (1984): Agents of Power: The Role of the News Media in Human Affairs. New York: Longman Anderson, J. J.(1983): The Architecture of Cognition. Cambridge, Massachusets: Harvard University Press Angelusz, Róbert és Tardos, Róbert (1995): Demokratikus kommunikáció és közszolgálatiság. Az állami médiától a c-span-ig. In: Terestyéni Tamás (szerk.) Közszolgálatiság a médiában – Ábránd vagy realitás? Budapest: Osiris. 10. p. Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.) (2007): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat Atkinson, Dave (1997a): Overview of a crises. In: Dave Atkinson és Marc Raboy (szerk.) Public Service Broadcasting: the Challenges of the Twenty-first Century. Párizs: UNESCO Publishing. 21-30. pp.
23
Tézisek
Atkinson, Dave (1997b): „Legitimacy of public television in the era of the market.” In: Dave Atkinson és Marc Raboy (szerk.) Public Service Broadcasting: the Challenges of the Twenty-first Century. Paris: UNESCO Publishing Atkinson, Paul (2005): What makes a region competitive? Soft and hard factors of competetitivness. Groupe d’Economie Mondiale. Aufderheide, Pat (1991): Public Television and the Public Sphere. In: Critical Studies in Mass Communication 8 (2). 168-169. pp. Auletta, Ken (1993): What Won’t They Do? New Yorker. May. 17. 23. p. Bagdikian, H. Ben (1997): The Media Monopoly. The Fifth Edition. New York: Beacon Press. 9. p. Bagdikian, Ben, H. (2007): A demokrácia és a média. In: Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat. 899–904. pp. Bajomi-Lázár, Péter (2000): A közszolgálati rádiózás Nyugat-Európában. Bp.: Membrán Bajomi-Lázár, Péter (2001): A médiaimperializmus tézise. Médiakutató. Tavasz-politika rovat Bajomi-Lázár, Péter (szerk.) (2001): BBC vagy RAI? A közszolgálati média jövője. In: Médiakutató. 5. szám, Tél. 99. p. Bajomi-Lázár, Péter (2002): A politikai újságírás normái Magyarországon. Mozgó Világ 12. Bajomi-Lázár, Péter (2003): Még egyszer a sajtóalapról. In: Enyedi Nagy Mihály és mások (szerk.): Magyarország médiakönyve. Bp.: Enamiké. 365–376 pp. Bajomi-Lázár, Péter (2007): Média és társadalom. Bp.: Antenna Könyvek. 30-33.pp., 45., 53.p. Bayer József (2002): Globális média, globális kultúra. Bp.: Magyar Tudomány (6) 748761.pp. Barbier, Frederic-Lavenir, Cathrine Bertho (2004): A média története – Diderot-tól az Internetig. Bp.: Osiris Kiadó. 383. p. 24
Tézisek
Bennett, W. L. –Mannheim, J. B. (2001): The Big Spin: Strategic Communication and the Transformation of Pluralist Democracy. In: Bennett, W.-Entman, R. M. (ed.) Bauman, Zygmunt (2000): Liquid Modernity. Cambridge: Polity BBC etikai kódexe: http://www.bbc.co.uk/guidelines/editorialguidelines/assets/guidelinedocs/Producersguidelin es.pdf Belsey A. – Chadwick R. (1992): Ethical Issues in Journalism and the Media. London: Routledge Bird, S. Elizabeth (2000): Audience demands in a murderous market: Tabloidization in the U.S. Television News. In: Sparks és Tulloch (szerk.) Tabloid Tales: Global devates over media media standards. Lanham. MD: Rowman & LittleField Publisher. 213-228.pp. BLM-Medienwirtschaft (2005): Medien aktuell, Funkkorrespondenz, Horizont / Mediafacts, Tendenz; GfK-Fernsehforschung/AGF; http://www.kekonline.de/kek/medien/zuschauer/2005.pdf Blumer, J. G. (1997): Origins of the Crisis of Communication for Citizenship. In: Political Communication 14. Blumer, J. G. and Gurevitch, M. (1997): Media Change and Social Change. In: Mass Media and Society ed. by Curran, J. and Gurevitch, M. London, Arnold Blumer, J. G. (1998): Wrestling with public interest in organized communications. In: K. Brants, J. Hermes és L. van Zoonen (szerk.): The Media in Question. London: Sage. 51-63. pp. Blumer, J. G – Kavanagh, D. (1999): The Third Age of Politcal Comminication. In: Political Communication 16. Boda, Zsolt – Kiss, Balázs (2005): Politika az interneten. Bp.: Századvég Bohus, Béla (1982): Az alkalmazkodó ember, avagy az öncenzúrázó biológiája. In Karátson Endre & Neményi Nimon (szerk.): Belső tilalomfák. Heemstede: Hollandiai Mikes Kelemen Kör, 222–231. pp.
25
Tézisek
Borovitz – Csótó – Kincsei – Rab – Takács (2007): A digitális televíziózásra történő átállás társadalmi hatásainak elemzése – Infonia Alapítvány és a BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központjának (ITTK) kutatócsoportja. AKTI füzetek 10. szám Bourdieu, Pierre (2001): Előadások a televízióról. Bp.: Osiris. 13-42.pp. Bourdieu, Pierre (2007): Az újságírás hatalma. In: Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat. 113–122. p Boyd, Danah (2007): Why Youth (Heart) Social Network Sites: The Role of Networked Publics in Teenage Social Life. MacArthur Foundation Series on Digital Learning – Youth, Identity, and Digital Media Volume (ed. David Buckingham). Cambridge: MA. MIT Press. 119–142. pp. Brennan Center for Justice (2003): Fact Sheets on Media Democracy Breton, Philippe (2000): A manipulált beszéd. Bp.: Helikon Brooks, R. (2000): Tabloidization, Media Panics and Media Cow Disease. In: Sparks, C. – Tulloch, J. (ed.) 2000 Butler, Judith (1993): Bodies That Matter: On the Discursive Limits of „Sex”. New York: Routledge Büher, Karl (1917): Die Entstehung der Volkswirtschaft. Tübingen: Laupp Calabrese, A. (2000): Political Space and the Trade in Television News. In: Sprks, C. – Tulloch, J. (ed) 2000. 43–63.pp. Carey, J. W. (1989): Communication as culture: Essays on media and society. Winchester, MA. Unwin Hyman. Communication Market (2004): Office of Communication. Augusztus 11. Függelék 10. p. http://www.ofcom.org.uk/research/cm/cmpdf/cm_2004.pdf Croteau, David & Hoynes, William (1997): Media/Society. Industries, Images, and Audiences. London, New Delhi, Thousand Oaks: Pine Forge Press Curran, James és Seaton, Jean (1997): Power without Responsibility. 5. London: Fontana Curran, James (1998): Crisis of public communication: a reappraisal. In: Curran & Liebes (szerk.): Media, Ritual and Identity. Routledge. 26
Tézisek
Curran, J. (2002) Media and Power. London. Routledge Császi, Lajos (2002): A média rítusai. Budapest: Osiris Cseh, Gabriella (2005): Európai médiajog és médiapolitika. In: http://www.akti.hu/tanulmany/index_szabalyozas.html. Utolsó letöltés 2009. november 30. 14–29. pp. Csepeli, György (1998): A közszolgálati és a kereskedelmi média. In: Jel-Kép 1998. 2., 33. p. Csigó Péter (2004): Törzs-közönségek. Identifikáció és közéleti tudás a kereskedelmi média korában. In: Lánczi, A. (szerk.) XXI. Század Intézet Évkönyve. Budapest: XX. Század Intézet, 257-289.pp. Dahl, Robert A. (1979): Procedural Democracy, in: Peter Laslett-James Fishkin (szerk.) Dahlgren, P. (1995): Television anf the Public Spehre. London: Sage Danilo, Leonardi A. (2004): Self-regulation and the print media: codes and analysis of codes in use by press concils in countries of the EU. In. http://www.selfregulation.info/iapcoda/0405-press-report-dl.html Dayan, D. & Katz, E. (1992): Media Events: the Live Broadcasting of History. Cambridge, Mass.: Harvard University Press. De Bens, Els (1997): Belgium. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage DeFleur, Melvin Laurence és Ball-Rokeach, Sandra (1989): Theories of Mass Communication. 5. kiadás. New York: Longman De Bens, Els & Řstbye, Helge (1998): The European Newspaper Market. In: McQuail, Denis & Siune, Karen (eds) Media Policy. Convergence, Concentration and Commerce. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage DeFleur, Melvin, L. (2007): Társadalom és tömegsajtó. In: Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat. 44-56. pp. Dickertmann, D. – Diller, K.D. (1990): Subventionswirkungen – Einzel- und gesamtwirtschaftliche Effekte der Subvetionspolitik. In: Wirtschaftliches Studium 10., 478. p. 27
Tézisek
Dickertmann, D. – Leiendecker, A. (2006): Szubvenciók, állami támogatások. In: Hasse, R.-Schneider, H.-Weigelt, K. (szerk.): A szociális piacgazdaság lexikona. Budapest: KAS Dimock, Michael & Popkin, Samuel (1997): Political Knowledge in Comparative Perspective. In: Iyengar & Reeves (eds.): Do the Media Govern? Sage. Dortner, Kirsten (1999): Unge, medier, og modernitet. Kobenhavn: Borgens Forlag Dyson, Freeman (1997): Imagined Worlds. Harvard University Press Fact Sheets on Media Democracy. (2005): Brennan Center for Justice. New York School of Law. Free Expression Policy Project.
Final Report (2006): Study on Co-Regulation Measures in the Media Sector. Kutatásvezető: Dr. Wolfgang Schulz. Hans-Bredow-Institut. Hamburg. 4., 12. p. Fiske, J. (1997): Introduction to Communication Studies. London, Routledge, Fraser N. 1989: Unruly Practicies: Power, Discourse and Gender in Contemporary Social Theory. Minneapolis. University of Minnesota Press. Fowler, Mark S. & Daniel L. Brenner (1982): A Marketplace Approach to Broadcast Regulation. Texas Law Review, 60/207 Franklin, B. (1994): Packaging Politics: Political Communication in Britain’s Media Democracy. London: Edward Arnold Fraser, Nacy (1989): Unruly Practices: Power, Discourse and Gender in Contemporary Social Theory. Minneapolis: University of Minnesota Press and Polity Press Gálik, Mihály (2000): Médiagazdaságtan. Bp.: Aula Gálik M. (2003): Médiagazdaságtan. Budapest: Aula Kiadó Gálik Mihály (2004): A médiatulajdon hatása a média függeltlenségére és pluralizmusára Magyarországon. Médiakutató, Ősz. Gálik, Mihály-Polyák, Gábor (2005): Médiaszabályozás. Bp.: KJK Gálik, Mihály –Vogl, Artemon (2009): A média koncentrációjának mérése. Budapest: AKTI Gans, H.J. (1974): Popular Culture an High Culture. Basic Books 28
Tézisek
Garnham, Nicholas (1993): The Media and the Public Sphere. In: Calhoun (szerk.): Habermas and the Public Sphere. MIT Press. Geoffrey, Robertson – Nicol, Andrew (2002): Media Law. London: Penguin Books. 681.p. Gerbner, George (1997): Mozgalom a kulturális környezet védelméért. In: Terestyéni Tamás (szerk.): Médiakritika. Budapest: Osiris/MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport Gerbner, George (2000): Kik mesélik a történeteket? In: George Gerbner: A média rejtett üzenete. Válogatott tanulmányok. Bp.: Osiris, MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport Gerbner, George (2002): A média rejtett üzenete. Válogatott tanulmányok. Budapest: Osiris–MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport. 31. p. Good, Irving John (1974): Information, Weight of Evidence: The Singularity Between Probability Measures and Signal Detection (1974) with D. B. Osteyee: Springer Gopnik, Adam-Varnedoe Kirk (ed.) (1990): Modern Art and Popular Culture. Readings in High and Low, MoMA Gripsrud, Jostein (2007): Médiakultúra, médiatársadalom. Bp.: ÚMK. 246-247.pp. Guerevtih, Michael (2007): Az elektronikus sajtó golbalizálódása. In: Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat. 987–1007 pp. Guillauma, Yves (1988): La presse en France. Paris: Editions La Découverte. Gustafsson, Karl Erik & Hultén, Olof (1997): Sweden. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage Habermas, Jürgen (1971): A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp.: Gondolat Hall, Stuart (1980): Encoding-Decoding. In: Culture, Media, Language. S. Hall, D. Dobson, A. Lowe and P. Willis (eds.), London: Hutchinson Hallin, Daniel C. – Mancini, Paolo (2008) Médiarendszerek – a média és politikai rendszerek három modellje. Bp.: AKTI-Gondolat. 42-49., 58-60.pp.
29
Tézisek
Hallin, Daniel C. és Papathanassopoulos, Stylianos (2000): Political Clientelism and the Media: Southern Europe and Latin America in Comparative Perspective. University of California Halmai, Gábor (2002): Kommunikációs jogok. Bp.: Új Mandátum Halmai, Gábor (1994): A véleményszabadság határai. Bp.: Atlantisz Hankiss Elemér (1999): Az emberi kaland – Egy civilizáció-elmélet vázlata. Universitas sorozat. Bp.: Helikon Hankiss, Elemér (2000): Élet és halál a bulvársajtóban: szempontok a fogyasztói civilizáció értelmezéséhez. In: Gombár Csaba – Volosin Hedvig (szerk.) A kérdéses civilizáció. Budapest: Helikon-Korridor Hargittai, Eszter (2009): Research Confidential: Solutions to Problems Most Social Scientists Pretend They Never Have. Ann Arbor, MI: The University of Michigan Press Harris, Nichola René (2005): Tabloidization in the Modern American Press: The Textual Analysis and Assessment of Newspaper nad Tabloid Coverage of „Runaway Bride” Case. George State University. 4.p. Harris, Nichola René (2005): The Textual Analysis and Assessment of Newspaper nad Tabloid Coverage of „Runaway Bride” Case. In. Tabloidization in the Modern American Press:. George State University. 4. p. Hayek, F. A. (1969): Wettbewerb als Entdeckungsverfahren, Tübingen: Mohr Herbert, Simon A. (1957): Administrative Behavior. New York: The Free Press Herman, Edward és Chomsky, Noam (1988): Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media. New York: Pantheon Holznagel, Berndt (2000): The Mission of Public Service Broadcasters. In: International Journal of Communications Law and Policy, Issue 5, Summer. 29. p. Horkheimer, Max – Adorno, Theodor W. (1990): A felvilágosodás dialektikája. Budapest: Gondolat – Atlantisz. 147–200. pp. Horvát János (1997): A negyedik hatalmi ág? Jel-Kép, 2. sz. Hoyer, Svennik (2001): Média a harmadik évezred küszöbén. Forradalmak a kommunikációban. Bp.: Médiakutató Tél 30
Tézisek
Hova tovább közszolgálat?, In: MÉDIAMIX 29. szám 2004. november. Humphreys, Peter J. (1996): Mass media and media policy in Western Europe. Manchester & New York: Manchester University Press. 155-156.pp. Humphreys, Peter J. (2009): Media Freedom an Pluralism in United Kingdom. In: Czepek, Andrea – Hellwig, Melanie – Nowak, Eva (ed.): Press Freedom and Pluralism in Europe. Bristol: Intellect Hutchison, David (1999): Media Policy. An Introduction. Oxford UK & Malden, Massachusetts, USA: Blackwell. Jakab, Zoltán (1995): A közszolgálatiság értelmezése a 20-as évektől napjainkig. In: Terestyéni Tamás (szerk.). Közszolgálatiság a médiában – Ábránd vagy realitás? Budapest: Osiris. 53-61.pp. Jenei, Ágnes (2008): Táguló televízió. Bp.: Antenna Könyvek, 50-54.pp. Journalism and Commercial Success (2002): Expanding the Buseiness Case for Quality News and Information. Az Aspen Intézet által szervezett konferencia újságírás és társadalom kapcsolatáról. Washington. Március 22. Kapitány Á, Kapitány G. (1998): Tömegkommunikáció a tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei. Kommunikáció demokrácia média. Bp.: MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola Kaposi Ildikó (2000): Sajtótámogatás. Médiakutató. Ősz. Karvalics, László Z.: Információ, http//:www.mek.niif.hu/04400/04469/04469.pdf
társadalom,
történelem.
In:
Karvalics, László Z. (2000): Az informatika társadalomtörténetet ír. Az első számítógépektől az internetig. In: História, Bp. 2000/1 Keane, John (1999): Média és demokrácia. Budapest: Helikon Kellner, Douglas (1990): Television and the Crisis of Democracy. Boulder: Westview Press Kelly, David – Donway, Roger (1990): Liberalism and Free Speech, in: Judith Lichtenberg szerk.) Democracy and Mass Media, Cambridge: Cambirdge University Press Kelly, Mary (1983): Influences on Broadcasting Policies for ielection Coverage. In. J. Blurnler, ed. Communicating to Voters: Television in the First European Parlamentary Elections. London: Sage 31
Tézisek
Kiss Balázs (2004): Az Internet politikatudományi diskurzusai. Információs Társadalom. 1. Kleinsteuber, Hans. J. (2006): Self-regulation, Co-regulation, State Regulation. In: http://www.osce.org/item/13570.html?ch=93 Kováts Ildikó (1995): Közszolgálati műsorszórás és nemzetállam. In: Terestyéni Tamás (szerk.): Közszolgálatiság a médiában. Bp.: Osiris MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport. 63-73. pp. Kozák Ákos (2008): Kincskeresők – Pillanatfelvétel a magyar fogyasztóról. Budapest: HVG Könyvek Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor (2003): A magyar politikai rendszer. Bp.: Osiris Kuhn, Raymond (1995): The Media in France. London & New York: Routledge. Kunczik, M. (1975): Gewalt im Fernsehen. Köln, Wien. Kurzweil, Raymond (2001): The Law of Accelerating Retuns. In: KurzweilAI.net March 7. Lacy, Stephen – Simon, Todd F. (1993): The Economics and Regulation of United States Newspapers, Norwood: Abex Laitina, Tiina (1995): Journalistic codes of ethics in Europe. European Journal of Communication. 10(4): 513–526. pp. Lamizet, Bernard (1996): The media in France. In: Weymouth, Anthony & Lamizet, Bernard (eds) Markets and Myths. Forces for Change in the European Media. London & New York: Longman. Lavenir, Bertho, Catherine (2005): A demokrácia és a média a 20. században. Debrecen: Csokonai Macdonald, M. (2000): Rethinking Personalization in Current Affairs Journalism. In: Sparks, C. – Tulloch, J. (ed) 2000. 251–267. pp. Marien, Michael – Jennings, Lane (ed.) (1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996): Future Survey annual. A guide to the recent literature of trends, forecasts, and policy proposals. Bethesda, MD: World Future Society. Mazzoleni, Gianpietro (1997): Italy. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage 32
Tézisek
Mazzoleni, Gianpietro (2002): Politikai kommunikáció. Bp.: Osiris Mazzoleni, G. – Schulz, W. (2002): A politika mediatizációja. In: Politikatudományi Szemle McChesney, Robert (1997): Corporate Media and the Threat to Democracy. New York: Seven Stories Press McChesney, Robert (2000): Rich Media, Poor Democracy. New York: The New Press McQuail, Denis & Siune, Karen (szerk., 1998): Media Policy. Euromedia Research Group. Sage. MacBride, Sean (1983): A MacBride jelentés. Új nemzetközi kommunikációs trend felé. Budapest: Tömegkommunikációs kutatóközpont. 30.p. McQuail, Denis (1992): Media Performance. Mass Communication and the Public Interest, London: Sage. 170. p. McQuail, Denis (1995): New Roles for New Times? In: Media Studies Journal. Summer. McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elmélete. Budapest: Osiris. 56., 62., 65., 142., 198., 396-398. pp. Murschetz, Paul (1998): State Support for the Daily Press in Europe: A Critical Appraisal” European Journal of Communication, 13(3): 164., 291–313. pp. Mill, Stuart (1859, 2000): A szabadságról. In: Kiss, Balázs (szerk.) Politikai kommunikáció. Bp.: Rejtjel Milton, John ([1644], 2008) Aeropagatica. A Speech. For the Liberty of Unlicens’d Printing to the Parlament of England. Utolsó letöltés: 2009. decemember 1. http://www.dartmouth.edu/~milton/reading_room/areopagitica/index.shtml Molnár, Péter (2002): Gondolatbátorság. Szólásszabadság és közbeszélgetés az Egyesült Államokban és Magyarországon. Bp.: ÚMK Montesquieu ([1748], 1962): A törvények szelleméről. Bp.: Akadémiai Kiadó Morley, D. (1992): Television, Audiences and Cultural Studies. London: Routledge Negroponte, Nickolas (1995): Being Digital. Paperback. Vintage Books 33
Tézisek
Negt, O. – Kluge, A. (1993): Public Sphere and Experience: Toward an Analisys of the Bourgeois and Proletarian Public Sphere. Minneapolis: University of Minnesota Press Neumann János (1966): In: Arthur W. Burks (ed) – Theory of Self-Reproducing Automata. University of Illinois Press Nissen, Christian (2006): Public Sevice Media in the Information Society. In: Media Division, Directorate General of Human Rights Council of Europe, H/inf (2006)3, February. 14. p. Noelle – Neumann, Elisabeth (1973): Kumulation, Konsonanz und Öffentlichkeitseffekt: Ein neuer Ansatz zur Analyse der Wirkung der Massmedien. Publicistik 18. 26-55.pp. Noelle – Neumann, Elisabeth (1982): Die Schweigespirale. Offentliche Meinung – unsere soziale Haut, Frankfurt/Wien/Berlin: Ullstein Noelle – Neumann, Elisabeth (2007): A hallgatásspirál elmélete. In: Angelusz, Róbert – Tardos, Róbert – Terestyéni, Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény. Budapest: Gondolat. 776–800. pp. Nordenstreng, Kaarle (1998): Etics and Pefessional Codes in Journalism. In: Zassursky, Y. N. – Vartanova, E. (eds) Changing Media and Communications. Moscow: ICAR Oikarien, Anna-Kaisa (2000): Tabloidisation and the Media – Does it Matter if the Line Disappears. In: http://www.uta.fi/~anna-kaisa.oikarinen/wwwwork/page.htm Ong, Walter J. (1982): Orality and Literacy. Routledge Open Society Institute (2003): EU Monitoring and Advocacy Program, Television across Europe: Regulation, Policy and Independence. 43. p. Opinion Leader Research (2004): Talking about the Future of Communication. Executive May. Summary 3. p. Organized Social Action. In: Rosenberg, B. – White, D.M., eds.: Mass Culture. N. Y., Free Press 1957 O’Sullivan – T.-Dutton, B.-Rayner, P. (2002): Médiaismeret. Bp.: Korona Owen, Bruce M. – Wildman, Steve S. (1992): Video Economics, Cambridge: Harvard University Press 34
Tézisek
Padovani, Cinzia; Tracey, Michael és Lustyik, Katalin (2001): A közszolgálati média helyzete – Nemzetközi kitekintés. In: Médiakutató. 5. szám, 2001. tél., 89. p. Palmer, Michael & Sorbets, Claude (1997): France. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage Petersen, Vibeke G. & Siune, Karen (1997): Denmark. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage Petley, Julian (2005): The PCC and the Freedom of Information Act. In: The Guardian. februar 21. Picard, Robert G. (1984): Levels of State Intervention in the Western Press. Mass Comm Review 11. 27-35.pp. Pokol, Béla (1995): Média hatalom. Budapest: Windsor Kiadó. 195–196. pp. Polyák, Gábor (2006): Médiaszabályozás az Egyesült Államokban. In: http://www.akti.hu/tanulmany/index_szabalyozas.html. Utolsó letöltés 2009. november 30. Polyák Gábor (2006): Médiaszabályozás az Egyesült Királyságban. In: http://www.akti.hu/tanulmany/index_szabalyozas.html. Utolsó letöltés 2009. november 30. Polyák Gábor – Szőke Gergely (2007): Médiaszabályozás Svájcban. Bp.: Akti füzetek 7. szám Polyák Gábor (2008): Versenyjogi és médiajogi eszközök a médiakoncentráció szabályozásában. Bp.: Akti füzetek 21. szám. 22-41.pp. Posner, Richard A. (1975): The Social Cost of Monopoly and Regulation. Journal of Political Economy 83. szám Post, Robert C. (szerk.) (1998): Censorship and Silencing: Practices of Cultural Regulation. The Getty Research Institute for the History of Art and the Humanities, Los Angeles Radio-Television News Directors Association & Foundation etikai kódexe. In: http://www.rtnda.org/ethics/coe.shtml Ray, Joseph (2003): FCC green light for US media monopolization. 2003. május 21. http://www.wsws.org 35
Tézisek
Reed, Betsy (1995): Az információ és a médiabirodalmak. Eszmélet. 27. Ősz Rheingold, Howard (1995): The Virtual Community. Cambridge, MA. Addision-Wesley. 14. p. Rivers, William L. – Mathews, Cleve (1999): Médiaetika. Bp: Bagolyvár. 303–351. pp. Rogers, Everett M. (1962): Diffusion of Innovations. Glencoe: Free Press Rowland, Willard D. Jr. és Tracey, Michael (1990): Worldwide Challenges to Public Service Broadcasting. In. Journal of Communication. 40. évfolyam 2. tavaszi szám. 66.p. Rozgonyi, Krisztina (2001): A közszolgálatiság újraértelmezése a médiaszabályozás tükrében. In: Médiamix. I. évfolyam, 6. szám, Szeptember. 24–25. pp. Sartori, Carlo (1996): The media in Italy. In: Weymouth, Anthony & Lamizet, Bernard (eds) Markets & Myths. Forces for Change in the European Media. London & New York: Longman. Schulze, G. (2003): A Német Szövetségi Köztársaság kutúrális átalakítása. In: A kultúra szociológiája. Bp.: Osiris Schank, David (1997): Data smog : Surviving the information glut. London : Abacus Schlesinger, Ph. (1991): Media, State and Nation. Political Violence and Collective Identities. London: Sage Schumpeter, J. A. ([1934], 1980): A gazdasági fejlődés elmélete. Bp.: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 111–112. pp., 168. p. Seufert, Wolfgang (1994): Wirtscaftliche Aspekte von Hörfunk und Fernsehen, in: Hansbredow-Institute (szerk.) Internationales Handbuch für Hörfunk und Fernsehen 1994/95, Baden-Baden: Nomos Seymour-Ure, Colin (1974): The Political Capital of Mass Media. London: Sage Publications Silverstone R. (1994): The Power of the Ordinary: on Cultural Studies and the Sociology of Culture. Sociology, 28.(4). 991–1001. pp. Silverstone, Roger (1994b): A közönségről. Replika 38 Silverstone, Roger (2007): Anatomie der Massenmedien. Surkamp 36
Tézisek
Simon, Herbert (1947): Administrative Behavior: A Study of Decision-Making Processes in Administrative Organizations - 4th ed. in 1997, The Free Press Sloan, Bill (2001): I watched a wild hog eat my baby! A colorful history of tabloids and their cultural impact. Amherst. Ny Prometheus Books. 94.p. Sparks, Colin (2001): Az internet és a globális közszféra. In Bennet W-Entman, R. (ed.): Mediated Politics. Cambridge: Cambridge University Press Stallybrass, P.-White, A. (1986): The Politics and Poetics of Trasgression. Ithaca, N. Y.: Cornell University Press Sullivan, T. O. – Dutton, B. – Rayner, P. (2002): Médiaismeret. Bp.: Korona Sunstein, Cass. R. (1993) Democracy and the Problem of Free Speech. New York: The Free Press. Sunstein, Cass. R. (2001): Republic.com. Princeton: Princeton University Press Sunstein, Cass. R. (2006): Infotopia: How Many Minds Produce Knowledge. Oxford University Press Sunstein, Cass. R. (2008): Republic.com. 2.0. Princeton: Princeton University Press Svenska Institutet. Mass Media in Sweden. In: http://www.si.se/eng/esverige/esverige.html Swanson, D. and Mancini P. (ed.) (1996): Politics, Media and Modern Democracy,. Praeger Series Szilády Szilvia (1997): Közszolgálatiság és társadalmi felügyelet. A német és az osztrák modell In: Beszélő. augusztus–szeptember. 8–9. szám., 102–129. pp. Takács Róbert (2005): Sajtóirányítás és öncenzúra az 1980-as években. In: Médiakutató, Ősz Tamás Pál (1995): A kollektív mesemondó erőterei – Közszolgálatiság és dereguláció a 90es évek magyar médiájában. In: Terestyéni Tamás (szerk.) Közszolgálatiság a médiában – Ábránd vagy realitás? Bp.: Osiris. 113–129. pp. Terestényi Tamás (2006): A közszolgálatiság értelmezése a tudományos kutatás szemszögéből. In: http://www.akti.hu/tanulmany/index_szabalyozas.html. Utolsó letöltés 2009. november 30. 37
Tézisek
Terestyéni Tamás (1995) (szerk.): Közszolgálatiság a médiában – Ábránd vagy realitás? Budapest: Osiris–MTA–ELTE Tracey, Michael (1998): Decline and Fall of Public Service Broadcasting. Oxford, New York: Oxford University Press Trappel, Josef & Meier, Werner A. (1998): Media Concentration: Options for Policy. In: McQuail, Denis & Siune, Karen (eds.) Media Policy. Convergence, Concentration and Commerce. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage Trappel, Josef (1997): Austria. In: Řstergaard, Bernt Stubbe (ed.) The Media in Western Europe. The Euromedia Handbook. London & Thousand Oaks & New Delhi: Sage Traquina, Nelson (1995): Portuguese Television: The Politics of Savage Deregulation. Media, Culture and Society 17. Turkle, Sherry (1995): Life on the Screen: Identity in the Age of the Internet. New York: Simon and Schuster, 14. p. Veljanowski, Cento (1989) (szerk.): Freedom in Broadcasting. London: The Institute of Economic Affairs Voltmer, Katrin (2000): Structures and Diversity of Press and Broadcasting Sytems: The institutional context of public communication in Western democracies. Berlin: WZB Washigton, Linn. (1999): Facts, Fallacies, and Fears of Tabloidization, USA Today November 11. Watson, N. (1997): Why We Argue About Virtual Community: A Case Study of the Phish. Net Fan Community. In Jones, S.G (ed.): Virtual Culture: Identity and Communicaton in Cybersociety. London: Sage Williams, K. (2003): Understanding Media Theory. London. Oxford University Press Winston, Brian (1998): Media Technology and Society. A History From the Telegraph to the Internet. Routledge Zoonen, L. V. – Holtz-Bacha, C. (2000): Personalisation in Dutch and German Politics: The Case of Talk Show. Javnost – The Public. (7)
38
