Észtország

A projekt népszerűsítésében és bemutatásában nagyon nagy szerepe volt a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskolába Laurának, aki különböző fórumokon tartott előadásokat. A továbbiakban az iskola könyvtárában tartott előadásának néhány elemét ismertetjük: ERASMUS+ ÖSZTÖNDÍJ Észtország 2014. 11. 22. – 2014. 12. 13.

Az indulást megelőző hónapban minden héten szerdánként értekezleten vettek részt a projekt résztvevői: Luca, Joó Fanni (keramikusok) és Bogi (fotós) a Török Pálné szakiskolából, Dülk Fanni, Csordás Kitti és Én, valamint megismertük kísérőtanárunkat, Anitát. Az értekezleteket hol a Kisképzőben, hol a Jaschik Álmos Művészeti Iskolában tartottuk meg. Ezeken az alkalmakon részletes tájékoztatást kaptunk a projekt menetéről, pénzügyeiről, a részvétel feltételeiről, teljesítménybeli és magatartásbeli elvárásokról, balesetvédelemről és az események és munkamenetek dokumentálásának mikéntjéről. A harmadik alkalmon a szülők is részt vettek és közösen meghatároztuk az észteknek átadandó protokollajándékot. 2014. 11. 21. szombat A megbeszéltek szerint a Liszt Ferenc repülőtér B2-es termináljánál találkoztunk a csapattal reggel 09:30- kor. Anita érkezése után nem sokkal már be is csekkoltunk, leadtuk a csomagjainkat, elbúcsúztunk szeretteinktől majd átmentünk a biztonsági átvizsgálásokon. Duty free és a reptér belső területei sokunk számára újak voltak, akik még nem repültünk nagy géppel. Még volt időnk a kapuk megnyitásáig, így szabadon nézelődtünk. 11:00-kor az A8-as kaput és érvényesítettük a beszállókártyákat és beszálltunk Finnair Helsinki járatára. Elfoglaltuk helyünket a repülőn, én a szárny mögött ablaknál kaptam helyet, aminek nagyon örültem, mellettem pedig Anita, akitől út közben sok kifejezést megtanultam angolul, ezeket használtam kint létem alatt sokféle szituációban. Nem sokkal előttünk egy kis képernyő a repülési tervet mutatta majd az aszfaltot a gép alatt, ami mozgásba lendült. 11:30- kor kigördültünk a kifutóra, a pilóta bemutatkozott, köszöntött minket, majd lassú gördüléssel ráhajtottunk a kifutóra. Egyre gyorsultunk, és a képernyőn kísérhettük végig a felszállás pillanatát. A gép ellendült a földtől, és

az eddig olyan valószerűtlennek tűnő dolog, hogy ilyen messzire utazok, egyszerre valósággá vált.

A gépen az italfogyasztás ingyenes volt, az étel-, mint kiderült- azonban fizetős, így szendvicset ettünk. Kis géppel utaztam már, de a felhőhatáron még sohasem léptem át, így a lenti komor szürkeség után magával ragadott az osztatlan kék ég és a vakítóan fehér felhőtenger. Szinte már- már biztonságos érzés volt. Mintha nem is olyan messze alattunk fehér homok lett volna. Innen szinte nem is lehet nagyot esni. - gondolná az ember. Az út durván két és fél óráig tartott, zenét hallgattam és fényképeztem. Gondolkozni kezdtem a tárgy témáján, amit készíteni fogok. Helsinkiben pár centis hó fogadott minket. Itt kb egy órás várakozás után csekkoltunk be a Flybee Tallini járatára. A géphez busz vitt ki minket a többi utassal együtt, mert a gép kicsit távolabb állt a hangársor vége felé. Már egészen sötét volt mikor kiértünk, és meglepődve láttuk, hogy a gép amivel utazni fogunk külső propelleres és sokkal kisebb mint a Finnair. Elfoglaltuk helyünket, (én megint ablak mellett), vártuk a felszállást. Egy kocsi érkezett a gép mellé, tartállyal a tetején és munkások tömlőből locsolni kezdték valamivel a hajtóművet. Kevés idő után rájöttünk, hogy fagyálló és jégoldó folyadék lehet. Idefent sokkal hidegebb van a földön is, odafent pedig még hidegebb, ezért lehet erre szükség. Ez a repülés csak 45 percig tartott, és a sötét miatt nem láthattuk, hogy repülünk át a tenger felett.

Taxit fogadtunk a reptér előtt, ami elvitt minket a megadott címre, az Old Townba. A Munkenhof nevű szállóban kivettük előre lefoglalt szobáinkat, egy háromágyasat az emeleten, és egy négy ágyasat a földszinten. Anita, Fanni, Bogi és én a földszinti szobában raktuk le a csomagokat. A szoba szerényen, de kényelmesen volt berendezve három ággyal és hozzájuk tartozó éjjeliszekrénnyel. Kis pihenő után elmentünk vásárolni vacsorának és reggelinek valót, visszaértünk és a vacsoráztunk. Helyi idő szerint nyolc óra környékén elindultunk várost nézni. Besétáltuk az óvárost. Tallin középkori jellege volt meghagyva ebben a városrészben, az utak kockakővel a ház –és támfalak terméskőből és rakott téglából voltak kirakva. Az utcákon éjszakai vásár volt, korhű ruhákban árulták kocsijaikon leveseiket és pörköltjeiket az árusok, volt, aki szőrméből észült dolgokat árult. Megcsodáltuk az ortodox templomot, és a város középületeit, amiken a cégérek szintén korhű stílusban lógtak az ajtók felett vagy gyönyörű, színes iniciálékkal festve voltak a falakra és az ajtók fölé.

A város főterén a pesti Vörösmarty téri vásárhoz hasonló kirakodó volt, puncs és mézsör illat terjedt a levegőben és az utcát megtöltötték a tunikás és tollkalapos

kereskedőnek öltöztetett emberek. Itt figyeltünk fel először a templomtoronyra: alul a hagyományos sárga, felül azonban kék reflektorral volt megvilágítva, ami, mint azt később megláttuk jellemző volt a városra. Az utcák kockakővel voltak kirakva és a háztetőkről furcsa ereszek lógtak.

Felmentünk a várfalra, ahonnan jó kilátás nyílt Tallinra és megcsodáltuk az éjszakai várost. Innen fentről jól elkülöníthetően látszott hol ér véget az óváros és hol kezdődik az Európai Tallin.

Átfagyva, de vidáman végeztük napunkat egy mézsörrel a kezünkben az Old Hansa középkorias ivójában. Hagyományőrző ruhákban szolgáltak ki minket belül mázas agyagkupákból ittunk, a falakon évszázados korom és nedvességréteg. Egy darab izzó nem égett, világosságot csak a fejünk felett a csilláron és a falmélyedésekbe, asztalokra állított gyertyák szolgáltattak.

A falak festve voltak középkori díszítéssel, a mennyezetről a lépcsőfeljárókban drapéria lógott, a falperemen pedig több évnyi leégett gyertyája felett már ott égett a következő tovább építve a falat.

2014. 11. 22. vasárnap Reggeli után taxit hívtunk és kivitettük magunkat a buszpályaudvarra, ahonnan fél 12kor indult el közel 5 órás busz utunk, végcélunk, Kuressaare felé. A kontinensről másfél, két óra volt az út a kompig, majd ugyanennyi komppal Saaremaara. A szigetet gyönyörű naplementében kaptuk el. , a nap aranyra festette a hajó útját. Ez után újabb két óra buszút következett Kuressareeig.

Este érkeztünk a tengerparti kisvárosba, a buszállomáson taxit fogattunk, átmentünk az Ametikoolba. Kivettük a szobákat, aláírtuk a papírokat, elfoglaltuk a szobánkat aztán elmentünk várost nézni, és bevásároltunk.

Az főtéren egy hangulatos étteremben ünnepeltük meg megérkezésünket.

2014. 11. 23. hétfő Reggel fél 10-kor megreggeliztünk az iskola éttermében, azután 10-kor volt a találkozó észt műhelytanárainkkal. Rövid ismerkedés és beszélgetés után iskolanéző sétára indultunk. Bemutatták az iskola tanítási rendszerét és munkásságát, az épületeket és a műhelyeket ahol majd dolgozni fogunk.

fotósműhely:

A fotós épület teljes falfelülete galériaként is szolgál. jelenleg épp a grafikusok egyik projektkiállítása volt megtekinthető a graffitieről, mint az utcai falfelületek egy alternatív díszítési módjáról.

keramikus tanműhely:

Festő:

Ezután megebédeltünk a hotel étkezőjében, és egy tanár átvitt minket kisbusszal az iskola nagyobb részébe, ahol hatalmas hangárokban más és más foglalkozások, tanfolyamok folytak. Alkatrészgyártó:

Autószerelő:

Hajóépítő:

Bútorműves:

Késő délután értünk haza és vendéglátóink egy pompás vacsorával vendégeltek meg minket egy helyi étteremben.

2014.11.24. Kedd A műhelyben az első napunk rövid konzultációval indult Maila-val, műhelyvezető tanárnőnkkel, aki, miután elmagyaráztuk neki terveinket kiosztotta a hozzájuk szükséges felszerelést és anyagot. A poharaimhoz a műhelyben találtam egy fém hengert, ami megfelelt a poharak magasságának és átmérőjének, így kézi megformálás helyett rögtön a hengerről vettem le egy repesztó formát, majd abból kiöntöttem a gipszmagokat. Szám szerint kettőt, az egyiknek a tetejét ferdére csiszoltam, hogy majd a pohár szája is ferde legyen.

Esztergagép híján kézzel faragtam a poharak aljára fenékszöget, majd a magokat finom szitaszövettel dörzsöltem simára. A poharak száját szintbe hoztam és körbekerítettem, majd levettem a fenékszöghöz tartozó betétet.

2014.11.25. Szerda A beöntőnyílás helyét alakítottam ki, ami nagyon precíz munka és sokáig tartott. Ezután a forma felét beágyaztam agyagba (208-209-es kreatonokat használtunk gipszeléshez is, amit nagyon nagy luxusnak éltünk meg), majd szappanozás után levettem az öntőforma egyik felét.

2014.11.26. Csütörtök A második fél levételéhez az elsőbe és a fenékbetétbe passzereket fúrtam, majd alapos szappanozás után levettem a második felet. Amíg a gipsz kötött, illetve a forma száradt szórakozásból a rakura fantáziafejformákat készítettem, amiknek funkciót különösebben nem társítottam, pusztán dekoratív díszítőelemnek szántam őket.

2014.11.27-28. Péntek és szombat Betegség miatt két napra otthon maradtam, de ez az idő is hasznosan telt: az észt földel kapcsolatban megnéztem a Vikingek című sorozatot, ami nagyon inspiráló hatással volt rám: a vikingek mitikussága ihlette másik raku munkámat. 2014.11.29. Vasárnap A nap a város megismerésével telt, sétálgattunk a fotósokkal és benéztünk egy helyi régiségboltba, ahol érdekes kerámiatechnikára bukkantam: ha mázas tárgyra második rétegnek ismét mázat viszünk fel elég vastagon, az fel tud hólyagosodni és érdekes hatása lesz.

2014.11.31. Kedd A szárítószekrényben kiszárítottam az öntőformát. Az öntőmassza, amit kaptunk túl volt hígítva, ezért pár órára a szárítószekrénybe raktuk párologni, hogy sűrűsödjön. Önteni csak ez után lehetett így a nap hátralevő része ezzel telt.

2014.12.01. Szerda A két pohárfajtából, úgy döntöttem csak az egyiket fogom sokszorosítani, így azok öntésével fojtattam munkámat. Míg az egyes poharak a szekrényben száradtak újabb dekoratív fejet mintáztam meg, amit a különböző ismeretlen technikák kipróbálására szántam. A magszáradt poharakat retusáltam.

2014.12.02. Csütörtök Ezt a napot kifejezetten a rakus termékek elkészítésére szántam. Mitikus ihletésre karcolt kő imitációjú füstölőtartókat készítettem. A gondolatmenet pedig a következő volt: Mi a kő? -> összepréselődött homok, amit a természeti erők összecsapásai formáltak jelenlegi alakjukká. Ezt a folyamatot az agyagon képeztem le: folyamatos gyurmázással kicsit kiszárítottam (elrontottam) az agyagot, (a repedések így maradnak meg benne) amit aztán erősen összenyomtam és a természeti erőket imitálva az asztal lapjához csaptam, kocogtattam különböző erősséggel. A karcolatok saját szabad kézzel előzetes megfontolás nélkül véletlenszerű vonalvezetéssel készültek, így eredetüket mindenki sajátjává teheti. Dekoratív asztali díszítő elemek.

2014.12.03. Péntek Fannival ránk hárult a feladat, hogy a polcon levő mázakat és a hozzájuk tartozó mázpróbákat kiválogassuk, és megnézzük melyik festék használható, ami nem volt egyszerű feladat, mert a vödrökön gyakran több felirat és több számozás is volt, ami a kódlapon más mázpróbát jelölt. Végül az összes kiválogatott használható mázból a csapat kiválasztotta azokat, amiket használni szeretett volna.

Eközben a csapat másik fele különböző díszítőanyagokat kevert: Átszűrt fahamu és kaolin:

E közben beraktuk a zsengét és miután mindennel kész voltunk, átmentünk a tengerpartra Maila pincéjébe és berakodtuk az égetéshez szükséges fát.

2014.12.04. Felvizeztük a kaolinos fahamut és kipakoltuk a zsengét.

A poharakat egyszerű, karcszerű, viking hajót ábrázoló mintával akartam díszíteni, és a könnyebb sokszorosítás miatt indigópapírra rajzoltam fel először, majd ennek vonalait átlukasztva szénporral dörzsöltem be, ami a lukak mentén rajta maradt a felületen, így egyszerűen be tudtam karcolni.

A poharakból kettőt vasoxiddal dörzsöltem be, másik kettőn kristálymázat használtam, kettőt pedig natúron hagytam. A fejek véseteibe türkiz pigmentet dörzsöltem be, szemeibe és szájába fehér rakumázat raktam. Némelyik szájába színes üveget (zöldet és türkizt) illesztettem. A kövekbe ugyanígy türkiz pigmentet dörzsöltem, néhány repedésbe pedig vas és rézoxidot, „rettentő-t” tettem a fémes hatás elérése miatt.

2014.12.05. Szombat Reggel korán átmentünk a várhoz és előkészítettük a tárgyakat a fatüzes égetésre: az égetőlapokat aluminium-oxiddal kentük le, hogy baleset esetén a tárgyak ne ragadjanak oda, illetve ha a máz lefolyik, ne sérüljön az égetőlap. Ugyanezt az aluminium-oxidot gombóccá kevertük a kaolinnal, és az edényeket ezekre a kis lábakra állítottuk, hogy ha a máz el is folyik, a tárgy alja könnyebben csiszolható legyen és az égetőlap se menjen tönkre. A berakodást egy helyi tanársegéd, Christof végezte, így mi átmentünk a várba megnézni a helyi „befalazott lovagot”.

Délután visszamentünk a főtérre, hogy megnézzünk egy katonai felvonulást. Aznap este égettük az első adag rakunkat is.

2014.12.06. Vasárnap Reggel korán Maila begyújtotta a fatüzes kályhát, amit egész nap táplálni kellett, estére pedig közös finanszírozásban tradicionális magyar gulyással vendégeltük meg az észteket.

2014. 12. 07. Hétfő Ez a napunk is rakuzással telt. 2014.12.08. Kedd Délelőtti szakmai gyakorlat után, délután városnéző túrára vittek minket az észtek és megtudtuk, az iskola önfenntartó jellegének másik lépcsőjét: elmesélték, hogy Kuressaaree-ban több kis kézműves bolt is található, ahol az iskolában elkészült termékeket felbecsülik anyag és kivitelezés szerint, árulják és a befolyó összeg az iskolát illeti. Ezután meghívtak minket a várba, ahol az észt történelmi és népművészeti kiállítást nézhettük meg.

Ezután visszatértünk Maila pincéjébe, megnyitottuk a kályhát, és észrevettük, hogy a felső polc ferde. Aztán, ahogy bontottuk az ajtót az utolsó tégla levétele után vettük észre, hogy az alsó polc dőlt be. Ahogy vettük le a tárgyakat és bontottuk le a polcokat tisztán kivehető lett, hogy az alsó polc körbetörte az égetőlábat. ( A kályha helytelenül volt megrakva, rossz súlyelosztásban.) A dőlés miatt több tárgy tönkrement, összeragadt vagy megsérült.

2014.12.09. Szerda - Csütörtök A munkák tisztítása után a fotósok stúdiójában lefotóztuk a munkáinkat. (a fotósok is segítettek nekünk). Ez a tárgyak mennyisége miatt elég sokáig tartott.

2014.12.11. Péntek Felkészültünk a hazautazásra. Kisétáltunk még tengerpartra búcsút venni Saaremmaatól, megnéztük az észtek által „a világ legnagyobb wc-jének” nevezett leégett házat, amit a helyi diákok graffitiezésre használtak és a tanárok is itt mutatták be munkáikat, mint az utcai látványfejlesztés új ágazatát. Eztán felkerestük műhelyvezetőinket és segítőinket, elbúcsúztunk tőlük is és a buszállomáson délután háromkor felszálltunk a tallini buszra.

A tallini reptéren becsekkoltunk, leadtuk a csomagokat és megkezdtük a repülést haza. Budapesti idő szerint 7 óakor landoltunk.

Összegzés: Kuressaarei vendéglátóink rendkívül segítőkészek és barátságosak voltak velünk, rengeteg új technikát tanultunk és egy másik ország kultúráját. Számunkra furcsa volt látni, hogy az észetek inkább a kézművességre vannak állítva kerámia terén, mint a gipszformás sokszorosításra. A munkaidők alatt szoros barátságokat kötöttünk, épültünk szakmailag egymás tapasztalataiból, és rendkívül jó hangulatban, gyakran énekléssel teltek az órák, amit az észetek érdeklődve és mosolyogva hallgattak. A kötetlen munkaidő mindenkire hatással volt, gyakran déltől késő estig bent voltunk kisebb megszakításokkal, bárki szabadon mehetett boltba vagy ebédelni, esetleg a munkát korábban abbahagyva pihenni, de általában szabadidőnket is lent töltöttük együtt. A szervezetre is jobb hatása volt az órarendünknek ez a beállítása: kevésbé voltunk fáradtak, a kelések könnyebben mentek és a lendületünk késő estig tartott. Mivel az észteknek nem volt külön gipszes műhelye, mi a grafikusok mellett kaptunk egy asztalt, így át- átlesve megismertem a linómetszést is, amit ezentúl tudok majd hasznosítani.