estéli beszélgetések

estéli beszélgetések

Borinak, Rékának és Kingának

I. rész A parti villa teraszán

A terasz a ház előtt a domb kiemelkedő szikláján volt. Ovális terület kő mellvéddel. Mögötte a ház, széles, a terasz formáját utánzó ajtónyílással. A ház fehérre volt meszelve, mint ezen a vidéken általában. A tető piros cserép, az ajtónyílás függőleges félkör, a terasz pedig fekvő fél ovális. Ha a házból a teraszra mentünk, a két kör mozgott, ahogy a félkörből oválissá alakult. Általában a házban étkeztünk, de a teraszon is volt egy nagy asztal, amire ki lehetett rakni a poharakat, bort, jegyzetpapírt, könyveket és alkalmasint egy tálca szendvicset. A kényelmes fotelekben ülve mindent elért a kezünk, miközben kinézhettünk az öbölre, lent a kis falu házaira. Különösen este volt nagyon kellemes itt üldögélni. Ahogy lenéztünk, a tenger vize percről-percre változtatta a színét, ment le a nap jobbra a hegy mögött. A halászhajók napszálltakor indultak ki a nyílt vízre. A teraszról csak a motorok halk dohogását lehetett hallani, és láttuk, ahogy széttörik a vízfelszín rózsás és lila ragyogását. Hamarosan ez a hang is elhalt, a hajók elhagyták az öblöt. A sötétedő estében csak a parti kocsmák zsibongása jutott fel hozzánk, néha valamilyen zene. De a hang sohasem volt annyira erős, hogy megzavarja beszélgetésünket. Silvanusé volt a ház. Itt váltottuk meg a világot, mint mezei filozófusok. Azon a tájon, ahol hajdanában a filozófia, az igazság szeretete is megszületett. Nyári vendég voltam. Kora reggel szoktam lemenni a partra egy órácskát búvárkodni. Visszafelé útba ejtettem a kikötőt, megvettem az éjszakai fogásból a napi ebédre valót, ittam egy pohár bort valamelyik kocsmában, aztán fölgyalogoltam a házhoz. Nekem már nem volt dolgom otthon, a hazámban. Képzelheted, negyvenhét évet dolgoztam le. Minden családomat elláttam. Mi dolgom lehetett még? Most már itt volt az idő, hogy a saját lelkemmel foglalkozzam. Silvanus a nap embere volt. Minden értelemben. Mint minden festő, napimádó. A fény elvarázsolta, hogy aztán esténként kiadja magából a nappali gondolatok velejét. Másrészt csak a mával törődött.

Nekem ez csodálatos volt. Sem a múlt, sem a jövő, csak a pillanat éltette. Ilyenek lehetnek az állatok. Ahogy egy kutya elalszik. A tökéletes harmónia. Mire fölértem a partról, Silvanus már a műteremben dolgozott. Általában ebédnél találkoztunk, de sokszor csak este. Mindketten éltük a saját életünket. Reggelire a konyhába szoktam menni. Milena sütött egy olajos kenyeret, mellé tett egy szelet sajtot. Ennyi volt délig. De sokszor ez sem volt. Ha megéheztem, a parton kivágtam néhány sünt vagy kagylót. A kikötőben ittam rá egy pohár bort. Elég volt. Az estéket sohasem mulasztottuk el. Ott ültünk a teraszon, amíg minden csillagot meg nem mutatott a nyári este. SILVANUS - Jó tintahalat hoztál ma. VESZALI - Szerencséjük volt. Nem minden éjszaka jönnek föl. De egyre nagyobb a Hold. S - Tulajdonképpen kár megenni őket. Élve szebbek. Ha meglesed őket, látod, ahogy futkározik rajtuk a színes minta, mint egy neonreklám. Biztosan így beszélgetnek egymással. V - Így udvarolnak. Őrülten keresik egymást, és ha sikerül a találkozás, a nőstény lerakja a petéit és meghalnak. S - Nagyon értelmesek. Teljes élet ez. Nem is lehetne jobbat kívánni. V - Ugyan már, Silvanus! Ők egyszerű, jól áttekinthető életet élnek. Nem gondolnak a jövőre, nincs sorsképük. Ennivaló, mint a kedves disznók. Te ember vagy. Nem tudom, hogy felfogod-e ezt a szerencsét. Nagyon kis esélyed volt erre. S - Talán igazad van. Bár nem ártana bocsánatot kérnünk tőlük, mint az ainuk a medvétől. Az, hogy gondolkodunk magunkról, szomorúbb, de hasznosabb. Már ha kibírja az ember. Ők tiszták. V - Azt persze nem tudjuk, hogy a tintahalak mire gondolnak. Az élet folyamata törékeny, keveset tudunk róla. Újra és újra változatos

hibákat követünk el. A legtöbbször olyan hibákat, amelyeket észre sem veszünk. Ritkán tudatosak. De semmi sem múlik el következmények nélkül. Teljesen mindegy, hogy tudatos volt vagy sem. Még ebben az életben, de a következőkben biztosan termést hoznak az elvetett magok. Magunknak vetjük, magunk is aratjuk. S - Meg kell őket pörkölni, hogy ne tudjanak kihajtani. Mert amit elvetünk, az ki is hajt. Akár értékes gabona, akár gyom. Elpusztul, mint mag, hogy újra termést hozzon. Új élete legyen. De ha nem akarjuk, hogy új életünk legyen, meg kell pörkölni a magokat. Sajnos, a legtöbben újra élünk. V - Jézus is ezt mondta. Ha a mag nem enyészik el a földben, nem hajt ki újra. S - Kevés embernek sikerül. V - Kevesen élik le olyan létformában ezt a szakaszt, amelyben lehetőségük adódik arra, hogy véget vessenek sorsuknak. Ha a létforma szerencsés is, kevesen képesek jól használni. De mindenki változtat rajta egy keveset. Nagy szerencse, ha a végelszámoláskor több a fehér kavics, mint a fekete, amikor a Halál ura megszámolja. Nem sokan képesek tudatosan meghalni, határozott céllal. Mert embernek születni már a fejlődés magasabb foka. Az ember lehetőségei korlátlanok. Csak a test akadályozza, de az nem olyan fontos. Azért kell élnünk, bár jobb volna a nem-élet, mert feladatunk van. Az élet földi története a tudat elveszett tisztasága. Kezdettől fogva az élet azért van, mert valami tisztátalan lett. A sok szennyeződés megzavar, eltakarja az igazság fényét. A tisztátalanság miatt kell újra meg újra megtestesülni, hogy a szenny eltűnjön. Amikor a tudat világítóan átlátszó, mintha nem is volna, akkor lesz teljes, azonos a végtelen Eggyel. Könnyen lehet, hogy az állatok tisztasága után azért van szükség az emberi tudatra, hogy valamit akarva változtassunk.

S - Olyan távlatban nézed ezt, ami teljesen ellentmond a mindennapi életnek. Aki állandóan a végtelenre gondol, elfelejt élni. Semmi szükség arra, hogy akár Isten, akár valamilyen más teljesség járjon állandóan az eszedben. Most kell tisztességesnek lenni. Egészségedre! Nyújtotta felém a bort. A poharak tiszta csengése olyan volt, mintha egy csillag adta volna áldását a végtelen égből. V - Persze, igazad van. Ebben az életedben születhettél volna állatnak. Kiszolgáltatottnak. Ösztöneid és a szerencse igazgathatnák átmeneti sorsodat. Születhettél volna egy olyan pokolban, ahol annyit szenvednél, amennyi szenvedést és keserűséget okoztál másoknak. Lehettél volna a vágyak szörnyetege, aki szenved, mert nem kaphat meg mindent, amit kíván. Hiszen előző létezésedben egyre csak gyűjtögettél, harácsoltál, nem voltál tekintettel embertársaidra, csak saját érdekeid irányították tetteidet. Egész életedben a mulandó értékeket tartottad fontosnak, és kinevetted azokat, akik a nem-mulandóra törekedtek. Lehettél volna olyan kiváló szellemiségű lény, aki már majdnem eljutott útjának végére, de még szenvednie kell a testi létben. Lehettél volna isteni lény, aki hosszú boldogságban élvezi mindazt, amit testi létében nem kapott meg. Mert jó voltál, emberséges a társaiddal. De ez a boldog állapot sem a végső, ahogy a viszketés sem tart örökké. Amikor elfogyasztottad összegyűjtött javaidat vagy hibáidat, jön egy új élet a testi világban, hiszen csak ebben a formában vagy képes változtatni sorsodon. Most még nem vagy tökéletes, hiszen ember lettél. Így lehetőséged adódott mindenre. Bármit megtehetsz magaddal. S - Igen. Ezt te magad hoztad létre magadnak. Te vagy saját sorsodnak az ura. Az Isten nem törődik veled. Majd valamikor! V - Amikor új életre születünk, egy addig még sohasem látott álarc kerül ránk, és számos tudattalan információ van bennünk, amelye-

ket magunkkal hoztunk. Ez a persona olyan formája, amely nemcsak az élet során kialakított képünket jelenti. S - Mostani arcunk már a hozott personára épül, talán. Hasonlít anyjára vagy apjára, és ez nagy kelepce. V - Egészen biztosan. Ezt tekintjük tévesen énnek. S - Ez csak egy átmeneti forma. Mögötte minden állandóan változik. V - A személyes én, a személyiség az objektív, általános én vetületében. Szépek az esti sötétségben a fények. A nappal erős tündöklésében elvesznek a részletek. A borús égbolt meg vészjósló. Egy borús napon bármi megtörténhet. Néha látszik nagyon távol egy hajó felvillanó jelzőfénye. Lent a falu még ébren van, halvány fényeket látni, különösen a kikötő környékén. A távoli hegyek vonalát élesen kirajzolják a csillagok. A fejünk felett a végtelenség. Hiába tudom, hogy ez csak látszat, a dolgok valóságos lényege az üresség, mégis egységes egésznek érzékelem, ahogy magamat is. V - Olyan ez az egész látvány, mintha az élet teljessége volna. S - És szép. Hagyod, hogy elnyugtasson a testi létezés. Elképzelni sem tudod, hogy milyen csodálatos lehet az isteni teljesség. Most ez van, ennek kell örülni. V - Még az elején vagyunk. Sorsunk végtelenül hosszú folyamat. Kezdete volt, és egyszer majd vége lesz. Úgy gondolom, hogy valamikor régen a teljesség egysége megszakadt. A régen persze nem értelmezhető. A mi időnk nem azonos a teremtett világ teremtőinek idejével. A teljes Létben pedig nincs idő. S - A világban törést érzel? Úgy tapasztalod, hogy semmi sem tökéletes, de minden a tökéletesség felé törekszik. Nem volt ez mindig így. Már beszéltünk erről.

V - Ez a világ kialakulóban van. Azt érzem, mintha valamikor régen teljes lett volna, de az megszakadt. Valami eltörött. A tökéletesség egyes részei többre vágytak a tökéletességnél. Kétely merült fel bennük. Talán unatkoztak. Valamilyen hiányt éreztek. Vagy a Létnek valamilyen belső gondja támadt. Nem tudjuk. S - Sohasem fogjuk megtudni. V - Talán a végén. De akkor már senkit sem fog érdekelni. Most még azt sem tudjuk, hogyan tört meg a végtelen egység. Erről nem lehet elképzelésünk, a következményét érzékeljük. Azt, hogy megszakadt a Lét teljessége. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Létnek nem volt tudomása létezéséről, hiszen betöltött mindent. A teljességnek nincs ideje. A törés pillanatában idő keletkezett. Az időtlenségben határok jöttek létre. Valamilyen funkcionális hiba volt ez. Később ezért lett a teremtés. S - De vajon mi okozta ezt a szokatlan változást? V - Mintha működési zavar támadt volna a teljességben. Mások szerint a Lét - vagyis Isten - visszahúzódott a teljességben, hogy helyet adjon a teremtésnek. S - Miért tette volna, ha nem volt semmi baj? Megvan benne minden, semmire sincs szüksége, ha ez egyáltalán értelmes megállapítás. De hát honnan hova húzódott volna vissza, ha mindenütt ott van? Bárhogyan nézzük is, a teremtés törés a létezésben. V - Ha a Lét fölébredt végtelen álmából, az hiba volt. Nem vagyunk képesek megtudni az okát. Fölébredve elválasztott magától egyes részeket. Ez az idő kezdete. S - Természetesen nem a mi létezésünk ideje. Az életben az időt használjuk arra, hogy tájékozódjunk benne. A teremtett létnek egészen más az ideje. Ez számunkra időtlenség, de csak a mi számunkra. A teljes Lét időtlenségében a teremtett létezés időtlensége is idő.

V - Ezek a részek úgy érezték, hogy a Lét eltávolodott, visszahúzódott tőlük. Ez természetesen csak a saját szemszögükből nézve volt igaz. A Lét teljessége továbbra is végtelen, ahogy ma is az, de szeplős. A hibás részek a mi isteneink, illetve azok, akiket annak tartottak az emberek. De a lényeges dolgokban csak következtethetünk. Tapasztalunk valamit, és elképzeljük, hogy mi lehetett az oka. „Megmagyarázom” ahogy egyes ókori görögök mondták. Az eredményből igyekszünk következtetni az eredetre. Nem az okra. S - De elértük-e már azt a szellemi szintet, hogy képesek volnánk visszatekinteni? Hogyan értékeljük azt a nézetet, hogy az okozat nem vezethető vissza az okra? V - Ezt a nyugati gondolkodás nem tudja értelmezni. Okok vannak, mint feltételek. Mi ezt a görögöktől fogva úgy tudjuk, hogy az okozat az okból jön létre. De a dolgok csak lehetőséget adnak, megteremtik a kedvező helyzetet ahhoz, hogy egy másik dolog létrejöjjön. Mert ha az okozat azonos az okkal, akkor nincs különbség közöttük, ha pedig különböznek, akkor semmi kapcsolatuk nincs egymással. S - A dolgok mindig is megvoltak. V - Így van. Vajon mi hiányozhat a tökéletességben? Hiszen a tökéletest nem lehet tökéletesíteni. S - Igazad van, csak annyit mondhatunk erről a helyzetről, hogy sohasem fogjuk megérteni. V - Talán csak akkor, ha majd a sorsunk befejeződik. S - Azt akartam mondani, hogy a végtelenségben minden benne van. A végtelen idő is, mint időtlenség. V - Nem képzelhető el olyan tárgy, esemény, gondolat, aminek ne volna előképe. Mi csak keresgélünk ebben a kimeríthetetlen raktárban, és azt hisszük, a dolgokat mi találtuk ki. Pedig örököltük magunktól, szüleinktől, a társadalomtól. A mi tetteink is örök elemei maradnak a

végtelenségnek. Ezt nevezik akasha-krónikának. Az akasha a hinduk szerint a mindenség emlékezete. Így hát ez nem titok többé, hanem felfogott valóság. Hiszen tudjuk, hogy mit tudunk, és bizonyítható, hogy mit nem tudunk. S - Nem jó az akasha-krónika kifejezés, mert archaikus, ezért okoskodó. A Steineristák kedvenc módszere, hogy szanszkrit és perzsa neveket adtak a fogalmaiknak. Arról van szó, hogy minden megvan, ami volt, és ami lesz. V - A végtelen ruhatárból mindenki az éppen megfelelő kabátot veszi föl. S - Ez a szabad akarat. V - Válogathat, de döntése mindig erkölcsi. Döntései viszik előre vagy hátra a világot, és persze saját magát is. S - Ez a sors. V - Amit alkotsz, te is erre a raktárra vezeted vissza? S - Semmiképp. Ezek persze mind benne vannak, de a többlet sem csak általam van. Olykor érzem, hogy csak végrehajtó vagyok. Robot, aki az ecsetet fogja. Lehet, hogy azok a gondolatok, amelyek munka közben az eszembe jutnak, nem tőlem valók. V - Felcserélhetetlen vagy. A te álmaid csak a sajátjaid, festményeidet nem alkothatta más. Úgy gondolod, hogy a világ megismeréséhez elegendő a tapasztalat? S - A személyes élmény semmivel sem helyettesíthető. A tudomány az egyik legfontosabb megismerő eszköz. A filozófia az egyik legfontosabb rendszerező lehetőség. De a gondolkodó saját tapasztalata a legfontosabb. V - Egy kép, a zene, a kiüresedett gondolat. S - Aki tud, annak nincs szüksége arra, hogy bizonyítékokat is hozzon arra, amit megtapasztalt. Aki a legvégső igazság közelébe jut, az

magányos. Nem értik őt, de nem is kívánja, hogy megértsék. Aki már nemcsak a közelébe jut az igazságnak, hanem az igazság már át is hatotta, az már benne van a valóságban. V - Az ilyen emberben fölmerül az a gondolat, hogy miként segítsen a többieknek. Mindennapi ésszel nehezen fogható föl, hogy a teljesen magányos bölcsekben miért erősödik a részvét érzése. S - Ez valamilyen örök törvény. A tudó rájön, hogy olyan töredék része a világnak, amelynek többi része is az övé. V - Pontosabban fogalmazva az egész világ és még az is, ami azon túl van, az is az övé. S - Igen, a legtöbben ezt nem értik. Mindenütt tapasztalható ennek a hiánya. Az emberek birtokolnak, birtoklásra vágynak. Örömüket találják abban, hogy nekik van, ami a másik embernek nincs. V - Úgy érzik, ettől többek, mint a többi ember. S - Silány hiúság. V - Az Isten rásüti napját jókra és rosszakra egyaránt. Minden a miénk. Csak a legtöbb értékből ki vagyunk zárva. S - Ez nem baj, hiszen ez a testiség. Csak arra van szükségünk, ami hasznot hoz. Testi formánk van. Jól kell használni. Képesek vagyunk arra, hogy bebizonyítsuk a láthatatlant. Ez a művészet. Több a jelentése, mint ami érzékelhető silány képességeinkkel. Megmutatja a kimondhatatlant. V - Nézzük hát! Voltak tehát a tudatok. Ezek a különvált tudatok önálló, a teljes tökéletességtől független személyességet éreztek magukban. Elváltak az egésztől. Azt gondolták, hogy mások lehetnek, mint azok, akiket a többieknek gondoltak, noha egymásról még nem volt tudomásuk. S - Azt gondolod, hogy önmagukat tekintették személyiségnek, a többit pedig a létezés részeinek?

V - A különvált tudat a teljességet tekintette soknak, a többieknek. Majd a többieket is észrevette. Vágyott arra, hogy más legyen. Itt kezdődött a személyesség tévedése. S - Személyesség és nem személyiség? Olyan, mintha, pedig valójában nem az. V - A személyes Isten annyiban szubjektum, hogy felfoghatatlan. Ha objektum volna, fel lehetne deríteni. Így viszont lehetetlen megismerni mindaddig, amíg magát meg nem mutatja. Akkor lesz erre mód, amikor az emberi tudatlanság eloszlik. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok megközelítési módja van a teljességnek. Mintha az emberiség és az egész létező világ élettörténete egy nagy kísérlet színhelye volna, hiszen még messze nincs vége a folyamatnak. Ez a bizonyíték arra, hogy a tudatok különválása megtörtént. Azt látjuk, hogy az átalakulások tökéletesedni akarnak. Az evolúció tévútjai rövid életűek. A pusztulás mindig valami újnak a létrejötte. S - Itt valami belső törvényszerűség ismerhető fel. A teremtés nem működhet úgy, hogy a Teremtő már eleve eldönti, hogy olyat fog teremteni, ami zsákutca a folyamatban. Ami idővel el fog tűnni. Mégis számos olyan élet volt már, aminek nem lett folytatása. Hiszen életképtelenek voltak a fajok harcában. Ilyenek ma is vannak. Csak remélni tudjuk, hogy az emberi faj nem tartozik ezek közé. Az nem lehetséges, hogy a tökéletes teremtő Isten tökéletlent teremt. V - Egy XVIII. századi török énekmondó, Sírí, ezt dalolta: Amikor a világ még nem létezett, a nemlétben rejtőzött, Az Istennel egy voltam, De mivel megteremtette a világot, Megalkottam képét, festő lettem én. A négy elemből ruhába öltöztem, Tűzből és levegőből, vízből és földből lettem,

Az emberek legjobbjával a világra jöttem, Ádámmal egykorú voltam én. S - Ki volt a legjobb? V - Hát Mohammed! Muszlim volt az istenadta. De hallgasd a verset tovább: Ádám ágyékából Sítként megszülettem, Noé próféta lettem, az özönvízbe merültem, Idő jártával az országnak Ábrahámja lettem, Isten házát megépítettem, a Kába kövét elhoztam én. S - A szúfik azt mondták: Én vagyok Isten. V - Mondták mások is. Jézus is azt mondta, hogy legyünk istenek. Vagyis Isten részei. Hatalmas fejlődési folyamat ez. A lelkek kiszakadtak Istenből. De azért továbbra is a részei maradtak, csak tökéletlenül. Mivel a teremtett világ tökéletlen, a Teremtőre hasonlít, aki ezek szerint nem lehet az Isten. S - A Védák szerint is azonosak vagyunk Brahmannal. V - Ha bizonyítani tudjuk, hogy vannak tökéletlenségek, amelyek úgy változnak, hogy elpusztulnak, akkor két lehetőség maradt. Vagy nem volt tökéletes a Teremtő, vagy a Teremtő csak útnak indított valamit, aminek szenvedő részei vagyunk. A Védák azt mondja, hogy emberi lelkünk, az atman, része a teljességnek. S - Hogy lehetséges az, hogy a Teremtő tökéletlent teremt? Ez nem illik hozzá. V - Ha mégis megteszi, annak valamilyen célja van. S - Vagy hiánya. V - Lehet, hogy nem fejlődés ez, csak változás. Az ember viszont teleologikusan gondolkozik. Úgy képzeli, hogy a világban minden valamiből valami felé halad. Persze ez nem igaz. Talán az emberi faj igen. S - Az egyes ember persze egy cél felé törekszik.

V - Egyesek el is érik. Végül mindenki boldog lesz. Ez a teljesség. S - Néhány százezer év alatt nagyon sok tévút volt. Sok emberféle próbálkozott a túléléssel. Teljesen véletlen, hogy a mi fajunk lett az uralkodó a Földön. A neandervölgyiek erre alkalmasabbak voltak. V - Talán azért történt ez így, mert olyan változatosak voltunk. Egy embercsoporton belül is akkora eltérések vannak, amekkorák semmilyen más életformában nem tapasztalhatóak. S - Ez evolúciós előny. Képes mindig mindenhez alkalmazkodni, és átalakulni. V - Az ember állandóan változtatni akar azon, ami körülveszi. Semmi sem elég jó neki. Ez nem biztos, hogy fejlődés, talán csak visszatérés a kezdetekhez. Lehet, hogy a fejlődés csak azt jelenti, hogy megtaláljuk önmagunkban az eredetet. Nagyképűség volna azt képzelni, hogy a mi sorsunk egyben a világegyetem sorsa is. Még saját csillagrendszerünkhöz képest is gombostűfejnyi pont vagyunk a galaxis szélén. Mivel az ellenkezőjére nincs bizonyíték, és a természet törvényei ezt megengedik, nyilvánvaló, hogy több univerzum is van, amelyekben szintén rengeteg a csillagrendszer. S - Még azt sem tudjuk, hogy saját galaxisunkban rajtunk kívül van-e máshol élet. A tudatlanság a távolsággal fokozódik. V - A természetben az, amit nem tilt törvény, létre is jön. Minden állandóan keletkezik és pusztul. S - Mintha szájak fejlődtek volna, miközben a kezek és lábak eltűntek, vagy ki sem alakultak. Világító szervek fejlődtek ki, hogy becserkésszék az áldozatot. Tömlők, amelyek csak emészteni akartak. Hatalmas gyilkoló gépezetek, és hatalmas emésztő rendszerek. Még sok hasonló példát mondhatnánk. Hullámzani látszik a változás. V - Vagy ez fejlődés?

S - Ahogy akarod. Elindul valami, aztán vagy sikerül, vagy nem. A sikerületlen változat eltűnik. Az élőlények belső törvényeik szerint működnek. De rengeteg a zsákutca. Az emergencia, ami belülről jön, több mint az a logikus feltételezés, hogy valaki elképzelte a világ létezését. Amit tapasztalunk, az csupán töredék részlete az egésznek, de nekünk ez a teljesség. V - Lehet, hogy a Létből kiszakadó univerzális tudatok hozzák létre őket, de az is lehet, hogy egymást teremtik. A dolgoknak vannak belső késztetéseik. A világegyetem új és új szerkezeteket hozhat létre véletlenszerűen. Valószínűleg a teremtő alkotók csak a kezdő lökést adták a változáshoz. A Lét statikus, a létezés dinamikus. Az univerzumok tudatai teljességük részeit eszköznek használják arra, hogy visszanyerjék tökéletességüket, és visszaolvadhassanak a Létbe. A többi univerzumban is léteznie kell önálló tudatnak. Egyébként nem volna szükség rájuk. Az biztos, hogy a teljesség eredeti nyoma mindenkiben és mindenben megtalálható. Bennünk, létezőkben, ez a tökéletes tudat, de szennyezetten. A tettek nyomokat hagynak benne. A szennyeződés a bizonyíték. Addig nem lehetséges a visszatérés az Egybe, amíg ezek a szennyeződések el nem tűnnek. Hogyan lehet a tudat szennyezett, ha nem éri szennyeződés? Ezt csak az értheti meg, aki tiszta. S - Az már nem olyan ember, mint akit ma annak nevezünk. V - Természetesen, hiszen a kezdő szennyeződés öröklött. A Teremtőtől kaptuk. A tökéletesség pedig tisztább, mint a Teremtő. Hogyan is érthetnénk meg? A szennyeződés a tudatlanság, a különválás következménye. Ezért a kettősségben létezőknek a megértésre nincs lehetőségük. Ez a felfogott valóság. Kettősségben létezni az oszthatatlan egység helyett a tökéletlenség. De van megszabadulás. A teljességet képesek vagyunk elérni. Konfuciusz azt írta a Beszélgetések és mon-

dásokban, hogy az ember képes naggyá tenni a törvényt, de a törvény magától nem teszi naggyá az embert. S - Valami ilyesfélét írt Lao-ce is. Nála a törvény az Út, aminek nincs neve. V - Ha szavakkal kell kifejezni, akkor az Út szó csak jobb híján használatos. A végtelenre nincs szó. Különös arra gondolni, hogy olyan világ felé törekszünk, amelyre nincs szavunk. Lao-ce szerint az Út kifejezhetetlen, mert mindennek a kezdete. Amikor már néven nevezzük, akkor a valóságos világról beszélünk. Csak az értheti meg, aki vágytalan. De ugyanakkor azonos a jelenségek világával is. S - Hasonló ez ahhoz, amit a Buddha mond a nirvánáról. V - Így van. A mi viszonyunk dönti el, hogy mit jelent nekünk. Az Út maga az üresség, de kimeríthetetlen. Üres mindentől, amit mi a jelenségeknek látunk. Ez azért is így van, mert mindennél régebbi. Az alap. Számára értelmetlen minden erőlködés, a jelenségek követése és birtoklása. Csak azt értékeli, amely a középúton halad, és csupán elvégzi a feladatát. Az Út megfoghatatlan, fogalmilag nem érthető. De általa ismerhetőek meg a világot mozgató erők. Megismerése csak úgy lehetséges, ha azonosulunk vele. A természet mozgatóerői, az maga az Út megjelenése. Semmit sem tesz, bár mindenre képes. Minden belőle lesz, mert tőle származik a lét. Milena halkan az asztalhoz lépett. Már majdnem éjszaka volt. Az asztalon egy olajlámpás égett, ami fényt alig adott, de kielégítette igényünket, hogy egymást éppen csak lássuk. Milena két tálcát tett az asztalra. Az egyiken vegyes saláta volt feta sajttal, a másikon frissen kifőtt rákok halomban. S - Látod, ez a valóság. Eszünk. Közben a világ csodáját érzékeljük. A csillagos eget, a halk mormogást a kikötő felől, a saláta friss

zamatát és a rákhúst. Ugyanolyanok vagyunk, mint több ezer évvel ezelőtti elődeink. Aznap éjjel már nem beszéltünk tovább. Nem volt rá szükség. A közös étkezés a csillagok fénye alatt - ez volt a szeretet. A szobám az épület keleti oldalán volt. Csak nyárra jöttem ide, Silvanus állandóan itt lakott. A szobában olajfa ágakból szerkesztett ágy állott. Egy helyi ezermester készítette. Úgy feküdtem benne, mintha Odüsszeusz híres faágyában lettem volna. Már első este áttoltam az ágyat a másik falhoz, szemben az ablakkal. Az ágyaknak kelet felé kell nézniük, amerre a Föld forog. Hajnalban a szemközti hegy fölött jött föl a Nap. Amikor föllépett a hegyélre, úgy világított, mintha hirtelen reflektorfény vetülne rám. Elkezdődött egy nap. Estig éltem a saját életem. Silvanusszal ritkán ebédeltünk együtt, de az esték mindig közösen teltek el a teraszon, a kikötő fölött az olajlámpa fényénél. (Este) S - Tegnap azt mondtad, hogy a teljességet képesek vagyunk elérni. Nem tolonganak a tökéletesek. V - Platón megértette ezt. A demiurgosz talán tényleg létezik. Bár ez nem a valódi Isten. Csak az emberek azóta is azt hiszik. A demiurgosz nem morális lény. Ő csak az alkotó. Az ő bűne eredendő, mert kiszakadt a Létből. Ezért van szükség az emberre, hogy segítsen neki a visszatérésben, mert az ember morális élőlény. S - Többen lehetnek. Platón még istennek gondolta, a gnosztikusok már túlléptek ezen. V - De szó sincs egymással ellentétes jóról és rosszról. Valójában minden jó, csak nem minden tökéletes. A rossz csak a jó hiánya. Saját magunk teremtjük démonainkat. Helyet adunk nekik, így életre kelnek. S - A demiurgoszok társaira gondolsz?

V - A szolgáikra. Talán az ő tulajdonságaik is jót és rosszat teremtenek, ahogy mi is. S - Az tény, hogy igen változatosak. Különösen a rosszak. A jók mintha állandóan a háttérben maradnának. V - Több lehet bennük a rossz, én azt gondolom, hogy a különvált tudatok tévedésben kezdték önálló életüket. Mivel a kétely elválasztotta őket a teljességtől, amit a többieknek gondoltak, az egésztől, önmagukat többnek tartották annál. A kétely és a vágyakozás megzavarta tudatukat. Mintha elfelejtették volna, hogy olyan, mint többiek, nincs. Amit a másiknak gondoltak, az a létezés egysége. Személyességük kialakulásával úgy látták, hogy vagyok én és van a teljesség. Később megtudták, hogy nincsenek egyedül. Magukhoz hasonlóan a többieket az egynek látták. Ezért már nem voltak képesek megkülönböztetni magukat a teljességtől. Megismerték egymást, mint különálló tudatokat, és a teljességről azt gondolták, hogy az van, az létezik. Hozzájuk hasonlóan van a teljesség, ahogy ők is vannak. Elvesztették annak tudatát, hogy a teljességről semmi sem mondható. Nem állítható, hogy a Lét létezik, mert akkor szembeállítjuk a nem-létezéssel. Az elszakadás teljesnek látszott. Önmagukban képtelenek voltak megteremteni hiányuk pótlását. S - Ez képtelenség. V - Nem mondható a Létről az sem, hogy nem létezik. Valami másról van szó, mint amit a szennyezett tudatok felfogni képesek. Az univerzális tudatok úgy látták, hogy a teljesség, majd fölfedezve egymást, a többiek, azok mind egyediségek. Úgy látszik, hogy egy univerzumban több önálló tudat is lehet. A világ szellemi történetéből párhuzamosság figyelhető meg. S - Olvastam erről. A Védák szerint minden univerzumnak van egy istene. Ísvarának hívják. Ilyen létezhet a többi univerzumban is. A saját Istenünk olyan hatalmas, hogy még csak viszonyulni sem tudunk

hozzá. A létezés teljességének számos különálló univerzuma számunkra beláthatatlan. Mi csak a sajátunkat próbáljuk megismerni. Egyelőre. V - A hagyományok és a különböző vallások szent könyvei azt tanítják, hogy a saját rendszerünkben is több isteni lény van. Ez nem a mi univerzumunk, csak a Föld nevű bolygó. Fogalmunk sincs, hogy másutt mi lehet. Az, akit az Istennek neveznek, nyilván a domináns itt a Földön. S - A győztes. V - Így van. De ez az Isten nem lehet személyes. Legfőképpen nem lehet a végső tökéletesség. Elképzelhető, hogy teremtett, a valóság elemeit különböző konstrukciókba alakította. Ezek aztán saját belső törvényeik szerint szerveződtek. Ez a folyamat ma is tart. Úgy látszik, hogy a testi létezés, az anyag nem belőlük keletkezett. Sokkal inkább a Lét raktárából került ki. Mintha lehetőséget adott volna a kiszakadtaknak, hogy teremtsék meg saját szabadulásukat. Ennek vagyunk mi az eszközei. S - Isten, vagy akit én így nevezek, nem teremthetett. Ezt a munkát nyilván átruházta olyan hatalmas lényekre, akiket az emberek aztán isteneknek neveztek. V - Platón demiurgosznak. Talán ő vagy ők teremtettek. Versengtek egymással. Úgy látszik, az elsőséget nem tudták eldönteni. Ehhez emberek kellettek, akik dönteni képesek a jó és rossz között, és ezért tenni is tudnak. A történelem azt mutatja, hogy néha közbeléptek. Ma is tapasztalható. Az emberek segítségével egymást, de legfőképpen a Teremtő-alkotót akadályozzák. Nyilván tudják, hogy az emberekre szükség van, ezt nem mindig vették figyelembe. Az alkotók között nagy különbségek vannak. Nem mindegyik alkot. Nem tudjuk, hogy a teremtésben mekkora részük volt. Azt tudjuk, hogy az egyik közülük adta azokat a törvényeket az embereknek, amelyek alapján korunk erkölcsi rendszere működik. De ez nem terjed ki az egész világra. Vannak olyan

üzenetek, amelyek tartalmasabbak a könyvek Istenének parancsainál, de a legtöbbjük nem. Néhányuk szinte olyan, mintha a Gonosz volna, pedig valójában nem az. Talán féltékenyek és hiúk. Egy demiurgosz gonosz tette a jóra készülő társak tönkretétele. Érthetetlen, hogy miért teszik, hiszen nekik is érdekük a megszabadulás. Ilyenek a nagy katasztrófák, a háborúk, a tömeges halál. Végül majd mégis győz a jó tudása. Ezek a tragédiák lényegesen különböznek az emberi gonoszságtól. Az emberi rossz a jó hiányából fakad. Az általános tragédiák nem vezethetők vissza az emberi természetre. S - Lehet. De az Teremtő-alkotó rossz munkát végzett vagy végeztek, holott napról napra meg volt elégedve a munkájával. Noé idejére kiderült, hogy a dolog nem működik, ki kell javítani. Mózes idejében aztán megkapta az ember a teleologikus feladatot. Még az sem mondható róla, hogy mindenható. V - Az Isten fiai feleségül vették az emberek leányait. S - Isten fiai? Azok kik voltak? V - Nem tudjuk. Mindenesetre az Istennek nem tetszett az emberek viselkedése, „megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem,...” (Ter 6,6-7) S - Vajon a többi alkotó mit csinált? V - Azt hiszem, hogy az embereket szolgáknak tekintették, amíg aztán az egyikük megértette, hogy ezeknek a lényeknek fontosabb feladatuk van. S - Így aztán közbelépett. V - De mindeddig nincs szó a mai vallások Istenéről. Csak Jézus mondja atyának, az Isten másik nevének. Mert a neve kimondhatatlan, talán nincs is, hacsak nem a hiteles neve a Van. S - Persze. Hiszen a Létnek sincs neve.

V - Mivel kettősség nélküli, a Van is rossz szó rá. Ezért nevezte meg magát folyamatos igeidőben. Egyesek azt állítják, hogy ez a folyamatosság azt jelenti, hogy az leszek, akit ti formáltok belőlem. A Teremtőnek sincs neve. S - Nem Isten vagy az alkotó változik, hanem a mi istenképünk. V - Ezért olyan zavaros ez a fogalom. A Teremtő kettősség nélküli, de mivel más időben létezik, sem a teremtett világhoz nem hasonlítható, sem a Léthez. A régi zsidóságban Elohim volt a neve a Teremtőnek. Ő a Természet Ura. Aztán jött a JHVH. Ő a gondviselő, az Irgalom Ura. Valószínűleg ez az egy alkotó volt a Teremtő, a többiek csak belekontárkodtak. Ő megpróbált rendet teremteni a zűrzavaros világban. Talán egyszer majd sikerül. A többiek addig is kontárkodnak. A természeti katasztrófákban is részük lehet. De minden kártevésük hasznos, mert megmutatja mögöttük a Létet. S - Ekkor a többi istent, a demiurgoszokat, le kellett cserélni. V - Lehet, hogy csak várakoznak. Az is lehet, hogy jót is tesznek. Nem tudjuk. De nem is fontos tudnunk. S - Amikor az ember képes lett arra, hogy megismerje a valódi Istent, másra már nincs szüksége. A halál ára az a képessége, hogy felismerje és átlépje a határokat. V - Mivel a Lét mindent megad az alkotók teremtette világnak, ez az igazi szeretet. Semmiféle viszonzást nem kíván. Nem is lenne rá lehetőségünk. Az alkotók bezzeg követelnek és parancsolnak. Úgy viselkednek, hogy miközben szabályokat adtak az embereknek, hihetetlen gőgről tettek tanúságot. S - Az iszlám és a zsidóság teljesen aláveti magát az általuk Istennek nevezett alkotónak. Bár engedelmességük sokszor formális, de következetes.

V - A jó keresztény is ezt teszi, de nagyobb a személyes felelőssége, mert állandóan döntéseket kell hoznia. S - A Létben semmi erkölcsös nincs. Pedig abszolút jó, de nem válogat. Mindenkihez egyforma. Csak éppen mi nem vagyunk erkölcsösek a Léthez. V - A Paradicsomban, vagyis a Létben nincs történelem. Istennek nincsenek határai. Az alkotó, mivel egyben látja a teremtést és azt is, ami abból kimaradt, tehetetlen. Az ember többre képes nála. Ugyanis tud választani. Isten vagy képviselői ebben sokszor segítik is. Választásai nem mindig morálisak, néha még csak ésszerűek sem. A választás lehetősége azt jelenti, hogy az ember képessé vált arra, hogy megtalálja azt a helyet a világban, amely számára alkalmas. Természetesen nem helyváltoztatásról, hanem sorsválasztásról beszélek. Ugyanis állandóan keresgél, és sokat téved. Isten, a Lét, sosem téved, ezért nem is keres. Az alkotó csele a fa gyümölcsével megadta az embernek a teljes élet lehetőségét. Az ember a bűnt nem véletlenül követi el. Előbb van a vágy, aztán a tett. Ádámnak nem volt bűntudata. Nyoma sem volt benne a bűnös vágynak. Ezért semmi köze az emberhez. Ő csak azt tudta, hogy átlépett egy határt. Azt nem tudta, hogy az jó vagy rossz. Éva még kevésbé bűnös, ő Ádámra hivatkozik. A tiltást, amiről ő sem tudja, hogy jó vagy rossz, másodkézből tudja. S - Ádám még egy másik faj. Eredendő bűn nem létezik. V - Ehettek volna az élet fájáról, de nem tudták, hogy mi az élet és a halál. Amit Ádám utasításként kapott, ennek az ismeretnek a hiányában csak egy határvonalat jelentett, amit nem szabad átlépni. Éva sem tudhatta, hogy mi a halál. A démonnak teljesen igaza volt: a gyümölcstől nem lehet meghalni. S - A Biblia Istene ezt nem is cáfolja. Tulajdonképpen félrevezette Ádámot, amikor azt mondta neki, hogy még azon a napon meghal,

amikor eszik a gyümölcsből. Csak azért halunk meg, mert nem ettünk az örök élet fájának gyümölcséből, vállaltuk azt, hogy kiemelkedjünk az állatvilágból, tudjuk a sorsunkat. V - Az örök élet fája valószínűleg utálatos volt. Éva nem kívánta meg. Ha először azt ették volna, a demiurgosz semmit sem tehetett volna. S - Persze ezek egyelőre csak feltételezések. Még ma is azzal foglalatoskodunk, hogy felismerjük, valójában mi is történt. V - Van rá lehetőség. Képesek vagyunk felismerni a szervező gondolatot. Ilyenek például a Mandelbrot-halmazok. Úgy látszik, hogy minden, ami nem elemi, a Mandelbrot-halmazok szerint szerveződik. Az egységek végtelenül egyszerű szerkezetek, végtelen, egymásra épülő szimmetriák. Más szemszögből nézve viszont energiamezők. A szerveződések a mikrovilágnál nagyobb részei az anyagiságnak. A végső elemek, úgy látszik, hogy strukturálatlanok. A test azonos feladatot ellátó részei, mint például az erek, az idegek, a nyirokerek teljes programja nem szerepel a fejlődési tervben, csak az algoritmus. Önmaguk belső törvényeinek megfelelően alakulnak ki a fő erek, a mellékerek egészen a hajszálerekig. Ugyanígy az idegrendszer is. Akár a tengerparton egy öböl. A partvonal részletei pontos másolatai kicsinyben az egésznek. Egészen az anyag elemeiig. S - Úgy látszik, hogy ezzel a módszerrel nagyon kevés információ elég ahhoz, hogy nagyon bonyolult szervezetek jöjjenek létre. V - A DNS egy valamilyen dolog. Csak mennyiségi és a helyi értékek szerinti különbség van a sáskát és az embert megszerkesztő program között. Az emberi embriónak vannak kezdődő kopoltyúrései, a delfin embriónak lábkezdeményei. Aztán ezek visszafejlődnek, mire megszületnek. A törvények önmagukban vannak. Az elemi rész a törvény hordozója. Egy proton és egy elektron, és kész a hidrogén. Egy pro-

ton, egy neutron és két elektron, és kész a hélium. Innen már következik a többi. S - Nyilván van egy kiinduló impulzus, ahogy később is vannak ilyenek, amelyek hatására a szervezet változik. Például védekezik. V - Így van. Belső rendjük alapján szerveződnek és alakulnak. De a kiinduló pont okát nem ismerjük. Töredék másodpercekkel a nagy robbanás után már szerveződő rendszerek voltak. De hogy előtte mi volt, azt nem tudjuk. S - Képtelenség feltenni azt a kérdést, hogy mi volt akkor, amikor semmi sem volt. V - Talán egyszer erre is lehet válasz, ha hipotetikus is. S - Más univerzumokban talán másképp van. Feltehető, hogy számos párhuzamos fejlődés létezik. Ahogy mondtad, a különváltak létezése kiáradt univerzumukban, így lehetőségük nyílt a tökéletesedésre, szennyeződésük eltávolítására. Ehhez eszközök kellettek. V - Mi vagyunk azok. S - Nem gondolod, hogy ez nagyképűség? Olyan szándékokat tulajdonítasz az embernek, amihez nincs képessége. V - Ne viccelj! Az emberi létnek mi más feladata lehetne? Az Istenben, ahogy nevezik, minden megvan, csak emberi nincs benne. Úgy látszik, ez hiányzik neki. Ezért működik még mindig, ahogy Jézus mondta. Bár én azt gondolom, hogy ő nem arról az Istenről beszélt, akinek később a mindenható atya szerepét tulajdonították. S - Azt mondod, hogy a mi töredékes tudatunk, már ahogy az istenihez viszonyítjuk, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Isten fogalma alá tartozó létezők visszatérhessenek a Létbe? V - Vagyis azért van így, mert csak az ember képes arra, hogy különbséget tegyen a jó és a rossz között.

S - Inkább arról van szó, hogy csak az ember lehet cselekvő. A Teremtő létrehoz, de nem változik. V - Istenben a jó és a rossz olyan egységben van, hogy értelmezhetetlen. Minden vallás keresi az okokat Isten látszólagos kegyetlenségére, de eredménytelenül. S - Senki sem mondhatja komolyan, hogy a pár évvel ezelőtti cunami 300 ezer áldozata Isten jóságának következménye. Ilyen esetben az áldozatok, ha volt rá idejük, kihez és miért imádkoztak volna? Talán hálát adtak Istennek, hogy megfulladhattak? V - A keresztények azt mondják, hogy a rossz az életben Isten büntetése, vagy figyelmeztetés a bűnös életért. S - Nemrég elmerült Indonéziában egy komp. A 6 ezer emberből 350 maradt életben. Vajon ennyi bűnös ember ült a kompon? És ha igen, ebben az esetben kinek szólt volna Isten figyelmeztetése? V - Nem tudom. Úgy látszik, a Lét-Istennek semmi köze az egészhez, vagy legalábbis közömbös. Mindenesetre a Könyv Istene maga mondta, hogy a több isten közül őt kell választani. Fogalmam sincs, hogy miért. Mivel a könyvekben ez a megjegyzés a legrégebbi, talán ez a hitelesebb is. Azt mondják, hogy ez a megfogalmazás csak azt jelenti, hogy azért nem kell más istent választani, mert azok nincsenek, csak az emberi vélekedés tételezi fel őket. Lehetséges. Valószínűbb, hogy a háttérbe húzódtak. De annak semmi akadálya a mai vallások szerint sem, hogy angyalokat és démonokat képzeljünk el. Ezek nagy hatalmú szellemek. Rajtuk kívül még nagyon sok önállónak látszó töredékes tudat keletkezett, a Védák szerint tizenkét milliárd. Ezek vagyunk mi. Már alig kétszer annyi, mint az emberiség jelenlegi lélekszáma a huszonegyedik század elején. Mindegyikünk hasonló Istenhez, de nem vagyunk azonosak vele. Még nem. Majd valamikor azonosak leszünk.

S - Talán olyan ez, mint amikor az asztalra dobnak egy halom puzzle-darabkát. Ez a halom a teljes káosz, a zavarosság. Ahogy helyükre kerülnek az egyes részek, létrejön a kép. V - Isten arca. Az este már éjszakába hajlott. Elköszöntünk egymástól, és aludni mentünk. Másnap este elmeséltem Silvanusnak, hogy a kikötői kocsmában arról beszélgettek a halászok, hogy a halak haragszanak-e rájuk. Az egyik azt mondta, hogy a múltkor a hálójukba került egy delfin, és látszott rajta, hogy nagyon szenved. Az biztosan haragudott. S - A tenger filozófusai. Az embereknek azért van annyi gondjuk és tévedésük, mert nem a saját, megfelelő helyükön vannak. V - Amikor az univerzum istene - ha már így nevezzük - ráébredt önmagára, saját személyessége alakult ki. Szüksége volt segítségre, hogy szennyeződéseitől megszabaduljon. Elkezdődött az ember ideje, ekkor vált el az univerzum idejétől. Az, ami különvált és hasonlóképpen a többiek is, elkezdtek időben létezni, mert már nem voltak egyek. Össze kell olvadniuk, hogy újból egyek legyenek. A személyiségek tudatai részei az univerzális tudatnak, a személyességnek úgy, hogy töredékességükben azonosak vele. Elvégzik a tökéletesülést. Ez a sorsod vége. A segítségeddel jutnak vissza az istenek a Lét egészébe. S - Furcsa lehet, hogy istenekről beszélsz, miközben egy Létre gondolsz. Értem, hogy mire gondolsz, de mások számára ez idegen gondolat lehet. V - Úgy gondolom, hogy az, akit Istennek nevezünk, és a többi isteni személy is nem a végső ok. De nem valószínű, hogy hatalmasságukat valaha is képesek leszünk felfogni. Keresgélnek az emberek. Ausztráliában, mióta felgyorsult a bevándorlás, száznál több vallás él egymás mellett. De az őslakosok álomhite nem változott. Egészen biz-

tos, hogy ezeknek a vallásoknak nagy többsége ugyanarra gondol, de más és más formában. Az őslakosok már megtalálták. S - A Föld életkorához képest a tudatos élet roppant rövid idő. Mi persze nagyon hosszúnak érezzük. V - A tudatosság a fejlődés későbbi, magasabb fokozata. Úgy látszik, hogy az ember előtt még hosszú út áll. Ennek az útnak a végén világunk megszűnik. De a létezésünk örök, és az út végén mások lesznek az emberek, mint amilyennek most látjuk őket. A tudat fejlődése a gondolkodással még igen hosszú folyamat. S - Ahol most tartunk, az csak egy átmeneti fok lehet. A legtöbben mégis a világ csúcsának tartják magukat. V - Tudati folyamatok elég alacsony szinten élő állatokban is kimutathatóak. S - Ennél többről van szó. Nem mindig vesszük észre, de az élettelennek tartott anyagok és a növények, az alacsonyabb rendű életformák is birtokolják az egyetemes tudat töredékét. Ha a teremtett világ a teljesség benső része, ez természetes. V - Az semmiképpen sem állítható, hogy az emberi tudat a legmagasabb rendű. S - Talán most az, de mi lesz később? V - Nem tudjuk. Lehet, hogy az ember a jövőben valamilyen még nem ismert okból lemarad. Ez lehet önpusztítás, kirajzás a bolygóközi térbe, de az sem lehetetlen, hogy más élőlények túllépnek a jelenlegi átmeneti fejlődési fokukon. S - A kirajzás nem biztos, hogy menekülés, bár lehet az is, de semmiképpen sem jelenti az ember pusztulását. Hiszen rettentően fontos az élet tisztelete. Még nagyon tudatlanok vagyunk. Ha megvizsgálsz egy növényt, szinte minden olyan tulajdonságot megtalálsz benne, mint az állatokban. Csak nagyon lassan működnek.

V - De még ez sem igaz. A rovarevők például nagy gyorsak. S - Igaz, de az egész növény lassú. A fák századokig élnek. V - Minden létezőhöz kellő alázattal és szerénységgel illik fordulni. S - Vajon milyen lehetett Isten, az alkotó, a világ teremtésekor? V - Elmondom neked, én hogyan képzelem. Mintha Isten levelét olvasnám. „Visszatekintve olyan volt a létezés, mint az embernek az anyja hasában. Mint elmerülni a meleg vízben egy békés nyári alkonyatkor. De nem mondhatom, hogy olyan volt, mert akkor még nem tudtam különbséget tenni. Nem volt rá szükség. Sem ilyen nem volt, sem olyan. A létezés teljessége volt. Nem volt benne semmi érzelem. Mindennel azonos voltam, és minden azonos volt velem. Mindent tudtam. A létezés végtelensége egy pont volt. Kiterjedés nélküli van-ság, határtalan és meghatározhatatlan. Erre biztosan emlékszem. A hiánytalanságra. Nem volt szükség arra, hogy bármire figyeljek, hiszen az egész bennem volt, és én benne. Most, amikor erre visszatekintek, csak ilyen silány közelítéseket vagyok képes mondani. Nincsen arra szó, hogy milyen a teljes tudás és a tökéletes béke állapota. Tulajdonképpen most sem rossz. Van a hatalomban valami különös érzés, ami nem volt azelőtt. Persze nem is volt rá szükség, hiszen a végtelen egyforma. Amióta érdeklődni kezdtem a végtelen egy kicsiny részlete iránt, a nagy egész valahogy elhomályosult. Látom a távolban, hogy mások körül is kialakult valamiféle saját környezet. Egyesek közelebb, mások távolabb vannak. Érdekes! Van távolság. A végtelenből bármit fölhasználhatok, bennem van, kivéve egy apróságot: nem tudok dönteni. Azért nem is olyan egyszerű kiszakadni. Rá leszek kényszerülve arra, hogy valaki más döntsön helyettem. Itt tudok, azt teszek, amit akarok, de nem tehetek mást, csak ami szükségszerű. Leszűkült a világ az én létemre a létezésen belül. Fogalmam sincs, hogy valami jó

vagy rossz. Az időtlen örökkévalóságban nincs unalom, nincs hiány semmiben. Itt viszont a nekem jutott univerzum működik. Valahonnan valahová tart, remélem, de ez nem látszik rajta. Olyan zavaros és rendezetlen. Először ez nagyon furcsa volt. A végtelenségben nincsen ok és nincsen cél, nincs rend és rendetlenség. Most pedig valamit tenni kell az univerzumommal. A többiek is biztosan ezt akarják. Úgy érzem, ha nem lépek közbe, elpusztul, és vele én is. Hiba volt az a kis gyöngeség. Ráadásul nem is nagyon tudok beleszólni. Akármit teszek, valamiből valami más lesz. És ennek nincsen semmi morális háttere. Tudom a jó és rossz következményeket, de nem vagyok képes dönteni, mert itt mindennek két oldala van. Számomra az erkölcsnek nincs értelme, hiszen egyedül vagyok. Valamiképpen vissza kell jutnom. Akkor hát teremtsünk. Egy tárgyat, aki képes megérteni a különbözőségeket, mert nincs birtokában az egységnek. A feladat egyszerű, tudatom majdnem végtelen. Ami hiányzik az elszakadás miatt, azt majd a teremtményeim pótolják. Majd úgy fognak dönteni, hogy különbséget tesznek a jó és a rossz között. Képesek lesznek rá, hiszen ilyennek formálom őket. Rá lesznek kényszerülve, mert nekik már morális döntések kellenek ahhoz, megmaradjanak. Azt fogják gondolni, hogy valami rossz történik velük. Megpróbálnak tenni ellene. Azt képzelik, hogy van valami Rossz, aki „örökké rosszra tör, s mindig jót mivel.” Majd egyszer rájönnek arra is, hogy ez csak az ő tévedésük. Adok nekik egy kis segítséget, és figyelek. És remélek. A helyzet nagyon kockázatos. Egy hajszálon múlik, hogy örök életűek is legyenek. De akkor semmi sem inspirálná őket. Most van bennük egy jó adag bűntudat, vágyakozás valami jobb iránt. Szükségem van rájuk, mert én nem lehetek ember. Hiányzik a végtelenség. Bármit megtehetek, de mégsem teszek semmi olyat, ami a tervet megzavarná. Szükségem van az emberre, mert bennem megvan az egész, csak az emberi természet hiányzik belőlem.

Semmi értelme olyan tetteket elkövetni, amelyek megzavarják, vagy akár el is pusztítanák az emberiséget. Bennem semmi emberi nincs. Viszont nélkülük nem sok esélyem van megszüntetni ezt az átmeneti állapotot. Ki kell javítani a hibát, hogy belém olvadva visszakerüljünk a teljes létezésbe. Most nagyon magányos vagyok.” S - Isteni bánat. Tényleg. Sohasem mosolyog. Istenből mintha hiányozna a derű. Ez jól látható. V - Van iróniája. Lehet, hogy ezzel csak rejtőzködik. Transzcendens nincs. Nincs titok. Megérthető, mert valóságos. Tisztázzuk a fogalmakat. Azt mondják, hogy amit nem értünk, az el van rejtve az ember előtt. S - Szent titok. Kezdetben is ez volt a téveszme. Az emberiség eredendő bűne állítólag az, hogy tudást szerzett az isteni tiltás ellenére. V - Ezzel a tudással „olyan lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat” - mondta az Isten a Biblia szerint. S - Tudás nélkül viszont nem lett volna ember, csak valamiféle felügyelő vagy kertész a Paradicsomban, önálló gondolatok nélkül. A Sátán segítségével lettünk hasonlóak Istenhez. V - Állítólag Jézus ettől váltja meg a hívőt, bűnét átvállalva biztosítja számára az üdvösséget. De ez nincsen így. Jézus éppen abban nyújt segítséget, hogy az emberi tudat értelmesen legyen képes választani a jó és a rossz között. Ha ennek a választásnak nem volna meg a lehetősége, valami másról volna szó, emberről semmiképpen. A Sátán egy másik demiurgosz lehetett. Semmiképpen sem az, akit később annak neveztek. S - Úgy látszik, hogy addig a pillanatig, amíg a könyvek Istene át nem vette a vezetést, kölcsönösen közbeavatkoztak a történésekbe. Ezek az események, a mindennapok tapasztalatai tényleges valóságok. Természetesen csak saját környezetünkön belül. De azért elgondolkoztat a

„közülünk”. Kikről beszél a Biblia Istene? Ez az Isten fiai probléma, akik földi asszonyok közül választottak párt maguknak. Ez érthető a demiurgoszok tökéletlensége miatt. Olyanok, mint mi. Hiszen saját hasonlatosságukra teremtettek bennünket, hacsak nem a tudat hasonlatosságának tágabb értelméről van szó. De a végtelen hatalmú, univerzális Istenhez semmi közük. (Másnap este) V - Valami eredendően nagy tévedés van a zsidóságra épülő könyves vallásokban. S - Ezek az alkotók, akik közül a zsidók Istene maradt a győztes, végtelenül nagy hatalmú szellemi lények. Bár úgy látszik, hogy képesek testet ölteni. V - Küldöncöket biztosan teremtettek. A mi történelmünkben az egyikről van szó, de lehet, hogy többen is beleavatkoztak a földi életbe. A miénk meglátogatta Ábrahámot, viaskodott Jákobbal. Az emberek lányairól nem is beszélve. Bár lehet, hogy azokat más demiurgoszok csábították el. S - Úgy látszik, hogy akkor még többen voltak. Később mintha csak egyikük jelentkezett volna az embereknél. V - Ez nem biztos. Sok különös dolog történt a történelem folyamán. A többiek talán rejtőznek, és várják az eredményt. Mindazonáltal a lényeg az, hogy az anyagi valóság létezik, még ha az anyagot nem kézzelfogható realitásnak gondoljuk is. Az anyagon látszólag túlemelkedő valóság is létezik, még ha nem is vagyunk képesek érzékelni. Mit lát vajon a világból egy kullancs vagy egy szúnyog? Az anyag megfogható, az energia mérhető, és hatása tapasztalható, s a kettő felcserélhető. Van olyan fizikai valóság, amit ismerünk, van, amit még nem ismerünk, van, aminek a létezését bizonyíthatjuk, noha még nem ismerjük, és van, aminek a létezését feltételezzük.

S - Van olyan fizikai valóság, amelyet nem fogunk megismerni jelenlegi formánkban, mert a megismerésnek természeti akadályai vannak. V - Vagy fogalmiak. S - Az biztos, hogy megismerésünk lehetőségei korlátozottak, de azt nem lehet mondani, hogy amit nem értünk, az nem valóságos. Az is pontos megismerés, ha tudjuk, hogy mostani létformánkban mi az, amit nem leszünk képesek megismerni. Ez nem pesszimizmus. Nem azt jelenti, hogy fel kell adni tudásvágyunkat. Egyszerűen csak ennyire vagyunk képesek. Valójában többet tudunk, mint azt gondolnánk. A megismerésnek van egy nem fogalmi szakasza, majd rövid szünet után következik a fogalmi szakasz, a felismerés. A nem fogalmi szakasz nem tudatosul. Ezért gyakran előfordul, hogy látszólag előzmények nélkül rádöbbenünk valamire. Ez az intuíció. A munkaeszközöm. Nagyon valószínű, hogy a tudattalanunkban benne van az egész teljesség, vagy legalábbis a hozzá vezető út módszere. Azon dolgozunk, hogy ebből mennél többet tudatossá tegyünk. V - Mintha már tudnánk mindent tudat alatt. Az ember hajlamos tökéletesnek tekinteni a faját. Erre gondolsz? S - Nem így van. Nehezen volnánk képesek feldolgozni a teljes tudattalant. V - Az élőlények szükségleteik szerint alakították ki magukat. Az ember érzékszervei hiányosak. A polip és a papagáj jobban lát, a cápának van egy hatodik érzékszerve, érzi az elektromágneses különbségeket. A kutya szaglása sokszorosa az emberének, ahogy a denevér hallása is. Vannak mélytengeri élőlények, amelyeknek nincs szükségük oxigénre. Vannak olyan baktériumok, amelyek a forráshoz közeli hőfokú vízben érzik jól magukat, és vannak olyanok, amelyek a jégben. Az ember csak annyiban különbözik ezektől, hogy képes megkerülni a

természetes evolúciót, és felgyorsítani a fejlődést különböző kiegészítő eszközökkel és önmaga tökéletesítésével. Mellesleg az evolúciót magát is képes felgyorsítani. S - De mindig maradnak hiányosságok. Ahogy gyógyítjuk a betegségeket, egyre több új, eddig ismeretlen betegség támad meg bennünket. Lehet, hogy nem felgyorsítottuk az evolúciót, hanem lelassítottuk. Önmagunk tökéletesítése helyett eszközöket találtunk ki, miközben a biológiai oldal senyved. V - Furcsa volna, ha a teremtő Isten is ennyi mindentől szenvedne. Az isteni hasonlatosság nyilván valami mást jelent. Az állatok harmóniában élnek. Ha ez nincs meg, elpusztulnak. Az marad meg, amelyik jobban tud alkalmazkodni, amelyik életrevalóbb. Az ember rendszerben kíván létezni, egyensúlyra törekszik. De hajlandó átmenetileg feladni a jót egy későbbi nagyobb jó érdekében, amire egy állat sohasem képes. Ez a harmóniához vezető út jellegzetesen emberi módja. S - Erre való a művészet. Nincs lehetőség arra, hogy az igazságot teljes tartalmában megértsük. Mindig marad valami titok. Művészet nélkül sokkal elveszettebbek volnánk. V - Sajnos egy festmény, egy zenemű vagy egy vers sem a végső valóság, de tényleg fel tudja kelteni a teljesség érzetét. Segít áthidalni a szenvedés és a tudás felfoghatatlan szakadékát. S - Festés közben boldog vagyok. Amikor kész, elszomorodom. A Bibliát olvasva az derül ki, hogy a szenvedés mintha az élet természetes része volna. V - De ez nincsen így. A szenvedés van, de megszüntethető. Az a módszer, amit tanítanak nekünk, használhatatlan. A zsidó-keresztény Isten nem az erkölcsi törvények mércéje. S - Sok mindent tilt, mégis sokszor saját parancsainak ellentmondó utasításokat ad.

V - A parancsok nem törvények, csak ajánlatok arra, hogy miként kell viselkednie és gondolkodnia egy zsidó embernek. Ha emberi értelemben törvénynek tekintenénk ezeket, nagy bajban lennénk. Van olyan, amely nem cselekvésről szól, hanem szándékról, de ehhez nem ad sehol sem kapaszkodót. Isten nem indokol. Azt mondja, hogy azért kell úgy élni, ahogy mondja, mert ő az Úr. S - Később azért beigazolódott, hogy hasznos parancsolatok ezek. V - Kár, hogy nem követik az emberek. Azok a parancsok, amelyeket közvetlenül a zsidóknak adott, borzasztóak. Kétségtelenül hasznára voltak a helyüket kereső vándorló törzsnek, de embertelenek és kegyetlenek. Mai szemmel úgy látszik, hogy a zsidókra vonatkozó közvetlen parancsok is aránytalanok. Ma liberálisabbak vagyunk. S - Olyanok ezek, mint a mi István királyunké. Ma már csak egyes iszlám országokban vágják le a tolvajok kezét. A legfontosabbak a gondolatok. Képtelenség megtiltani, hogy az emberek gondolkozzanak, és azok aztán befolyásolják a sorsunkat. Ebből a szempontból teljesen helyes azokat is korlátozni. De ez parancsszóra nem végezhető el. V - Helyes útmutatással hosszú idő alatt átalakítható a gondolkozás. Ezért az igazi vallás nem tilt, hanem segít. Jézus ezt tette. S - Az én igám könnyű - mondta. Tényleg. Csak az a jó vallás, ami segít, amiben jó élni. V - Jézus ugyanakkor nagy felelősséget is rak az ember vállára. A zsidóságban és az iszlámban kínos pontossággal be kell tartani a törvényeket. Valójában majdnem mindegy, hogy közben mire gondol az ember. Jézus állandó döntésre késztet, miközben azt is mondja, hogy a gondolatainkat is látja az Atya. Nagyon hasonló ez a buddhizmushoz. S - Mondták ezt már mások is. Sok a hasonlóság.

V - A buddhizmus elsősorban olyan szabályokat tart követésre méltónak, amelyek megszabadítanak az állandó újralétesüléstől, az életek körforgásától. A többi felmerülő kérdést fölösleges tépelődésnek tartja. A szabályok egy része a napi gyakorlatra vonatkozik, hogyan lehetünk jó emberek. A tanítás egészének célja pedig a megszabadulás. Ez a vágytalanság állapotának elérése. Nem egy felsőbb hatalomnak kell megfelelni, hanem saját magunkat kell tökéletesíteni. Nem a mennyország elérése a cél, hanem itt és most a tudat teljes átalakítása. Ez az egyetlen feladat. Minden más lényegtelen. Ezért nincs szüksége a buddhistának Istenre, hiszen az ő Istene a végtelen Lét. Van náluk még néhány olyan kérdés, amelyre nincs válasz. Ezek a következők: Állandó-e a világ? Vagy nem állandó a világ? Sem nem állandó, sem nem nem állandó a világ? A világ állandó is és nem-állandó is? Ezek a kérdések a jógácsára filozófia négy osztatú gondolkodását tükrözik. A további kérdések is hasonlóak. Időbe vetett-e a világ? Létezik-e a Tökéletes a halál után? Azonos-e egymással az élet és a test, vagy sem? S - Ki a tökéletes? V - A Tökéletes a történelmi Buddha, de bárkire illik, aki szintén elérte a tökéletességet. Jelenlegi életünkben ezek a határok. S - Elég szomorú. A legtöbben képtelenek így gondolkodni. Tudatosan megtagadni a százezer éves harcot a természettel, a többiekkel, önmagunkkal. V - Ezért nélkülözhetetlen a vallás ópiuma. Ezt persze rosszul értelmezik. Marx korában az ópium egyszerűen fájdalomcsillapító volt, ahogy az ókorban is. Jószerivel az egyetlen. Azt pedig senki sem cáfolhatja meg, hogy a vallásos hit csökkenti a szenvedést. S - Csak éppen nem oldja meg. Valaki mondhatja, hogy a vallás kanabisza. Mert az is fájdalomcsillapító volt.

V - A buddhizmus a megoldás egyik módja. Szerintem a legjobb. A Buddha teljes és zárt rendszert hozott létre. Jézusnak erre nem volt ideje. Az ő korában, abban a társadalomban csak az Ószövetségre támaszkodhatott. Mivel a kereszténység Isten fiává tette, ez tartós gátját jelenti a világ valóságos megismerésének. S - Hagyjuk! Nézzük az égi fényeket. Ki tudja, talán valaki bennünket is néz onnan föntről. V - Ebben biztos lehetsz. De mit szólsz ahhoz, hogy így is történhetett: „Jelentés a Tanácsnak. Hajónapló. Repülési idő: 426. nap. Hajónk a Terrán-rendszer felé halad. A személyzet még sztázisban van. Engem a komputer tegnap ébresztett, hogy előkészítsem a fedélzetet a legénység számára. Él utolsó üzenete szerint a rendszer harmadik bolygójára kell mennünk. A komputert átállítom a bolygó forgásidejére. 427. nap. Elindítottam a legénység ébresztési folyamatát. A bolygó pályáját a csillaghoz viszonyított 47 o-os pályán közelítjük meg. A reanimáció folyamata rendben halad. Először Ol jelentkezett, a különleges kapcsolatok szakértője. Most elvégzi a szükséges tornagyakorlatokat, és tápanyagkoktélt kap. Al ébresztését már ő végzi el. Az én feladatom a bolygó megközelítése. A tervezett pályán haladunk, holnap érünk a célbolygó közelébe. 428. nap. Bolygó körüli pályát vettünk fel, majd megközelítettük az Él jeladója által jelzett területet az északi félgömbön. Időközben Al is bekapcsolódott a munkába. Ol vezeti a közelítést, én újra meghallgatom Él üzenetet. Pedig már annyiszor hallottuk. Már a felszállás előtt is ezt verték a fejünkbe. Lementem a könyvtárba. Töltöttem egy pohár teát, és bekapcsoltam a lejátszót. Ott, ahol múltkor abbahagytam. „...követően a sebesülésem nem engedte, hogy csatlakozzam a felderítőkhöz. Elrejtőztem a hegyen egy barlangban. A környéken nomád pásztorok élnek, akik néha csapatosan vadászatra indulnak. Bár a

felszerelésem megfelelő, jobb lenne, ha nem vennének észre. Több napot töltöttem a barlangban. A lábam eltörött. Bár a sérülést elláttam, mozgásképtelen voltam. Így nem tudtam felvenni a kapcsolatot a felderítőkkel. A barlang árnyékolta a rádiókapcsolatot. A hatodik éjszaka láttam a leszállóegység rakétáinak fényét. Azt hihették, hogy meghaltam, és viszszatértek a hajóra. Ezek után be kellett rendezkednem a hosszabb itt tartózkodásra. Amikor már képes voltam rá, kihúzódtam a barlang előtti sziklafalhoz, és figyeltem az embereket. Egészen biztos, hogy nem mutatkozhatom előttük. Valószínűleg megölnének. Feltűnt közöttük egy fiatal férfi. Úgy látszott, valamilyen vezérféle lehet. A munkákban nem vett részt, de többször is előfordult, hogy köréje gyűltek az emberek, és hallgatták. Elhatároztam, hogy titokban felveszem vele a kapcsolatot. Ehhez a rádióm neurotranszmitterét használtam. Türelmesen ki kellett várni azt a pillanatot, amikor teljesen egyedül van, hogy más ne kerüljön bele a sugár fókuszába. Leadtam a „várlak” utasítást. A férfi megmerevedett, felnézett a hegyre, majd lassan elindult fölfelé...” - Il, légy szíves, gyere föl a vezérlőbe. Megérkeztünk. - hallom Ol hangját az interkomban. - Megyek, Ol. - válaszoltam. A vezérlőben Ol az irányító panelnál ült, Al balra a komputernél éppen a szerves élet detektort kalibrálta. A képernyőn kirajzolódott egy széles földrész képe két folyóval. Bal oldalt a tenger keskeny síkja látszott, a kép felső részén hegyek. Mivel a terület fölött éjszaka volt, az infra sokkal részletesebb képet adott, mint a közvetlen vizuális megfigyelés. - Itt maradunk stacionárius pályán. Ha nem mozgunk, kisebb az esély, hogy észrevegyenek. - mondta Ol. A pihenőig még volt néhány órám. Tovább hallgatom Él üzenetét. „...Nem engedtem közel a férfit. Csak azt akartam, hogy hallja, amit

mondok. Biztonságba kellett helyeznem magam a következő küldetés idejéig. Meg kellett kísérelnem, hogy feltétlen hívem legyen. Ehhez felhasználtam azokat a történelmi tanulmányaimat, amelyeket még az Akadémián vertek a fejünkbe az alacsonyabb értelmi szintű életformákról. Átadtam neki törvényeink rövid kivonatát, hogy segítsem küldetésében, és biztosíthassam saját helyzetemet. Nehéz volt összeszedni azokat az alapokat, amelyeket képes megérteni, de megkönnyítette a munkám, hogy a nép már ismert valamilyen primitív írást. Felhívom az utánam következő küldetés tagjainak figyelmét, hogy a nép személyes kapcsolatot igényel. A mi univerzális gondolkodásunk idegen tőlük. Számukra a felsőbbség transzcendens, de atyai tekintélyt képvisel. Jelen formájukban ezt bizonyos természeti jelenségek személyes kivetüléseként élik meg. Ezt a modellt kell alkalmazni a kapcsolatfelvételkor. Lehet ez vihar, földrengés, de feltételezhető, hogy technikai felszerelésünk elegendően szuggesztív látvány lehet a számukra. Személyesen nem mutatkozhatom előttük. Most - mivel egyedül vagyok - ezt nem próbálhatom meg. Valószínűleg erre később sem lesz lehetőség. A sztázis-biztonságot kell elérnem. Az emberi forma kerülendő. Az egyenlő elbánás elve agressziót eredményezhet. Pár hét telt el ezután, közben ismételten magamhoz hívtam az embert. Elmagyaráztam neki a tároló szekrény elkészítését, amely alkalmas lesz arra, hogy kivárjam a megfelelő időt. Azon az éjszakán, amikor már közel volt útnak indulásuk, egyik sátrukban készen állt a tároló. Sztázis-ruhámban elhelyezkedtem a szekrényben, és bekapcsoltam a közvetlen jeladót. Így történt. Várom, hogy megérkezzetek.” Ezt az üzenetet rögzítette a hátrahagyott műhold. Adatbázisában szerepeltek a jeladó adatai. Mivel azonban ez a személyes felszerelés része volt, csökkentett teljesítményen sugárzott. Közvetett megközelítést kell alkalmaznunk. Így találtuk meg azt a helyet, amely nagy lakott te-

rület volt a két folyó és a központi tenger között. A jeladó egy nagyobb városból adta le jelzéseit. Ez sűrűn lakott volt, de a tároló pontos helyét nem ismertük. Távoli helyzetünkből több értékes megfigyelést tettünk. A nép magát Jiszráél fiainak mondta, s noha szétszórtan éltek az országban, volt egy nagyobb városuk, Jerusálájim. Innen kaptuk a jelzést. Úgy gondoltuk, ez lehet a szellemi központjuk. Egyelőre nem kockáztathattuk ezzel a várossal a közvetlen kapcsolatot. Veszélyes lenne Él számára is. A leszálló egységgel a tengerhez közelebbi folyó mellett szálltunk le. A parton nagy tömeg ember volt. Megriadtak, amikor megláttak. Kis idő múlva kivált közülük egy férfi, és egészen közel jött. Harminc év körüli lehetett. Letérdelt. Így szóltam hozzá: 'Emberfia! Állj lábadra, hadd beszéljek veled. Emberfia, elküldelek téged Jiszráél fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet. Te pedig hallgass arra, amit én majd neked mondok, és ne legyél ellenszegülő. Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én neked adok.' A leszálló egység alsó manipulátorával egy tekercset nyújtottam neki. Ez szokásos reggeli étkezésünk része volt, de az ember ezt nem tudhatta. A tekercsbe egy neuro-kommunikátort helyeztem el. Kétséges, hogy mindaz, amit mondtam neki, igaznak tűnt-e a számára. De régi tapasztalat, hogy a bizalom felkeltése érdekében érdemes bűntudatot ébreszteni. Mindenki szégyelli magát valamiért. A szöveget saját bolygónk régmúlt történeti emlékeinek felhasználásával szerkesztettem. A tekercs szokásaink szerint a szájban először keserű ízt keltett, ami aztán édessé változott. Láttam az emberen, hogy nála a hatás hasonló volt. Így szóltam hozzá: 'Emberfia, menj Jiszráél házához, és szólj hozzájuk. Hátha meghallgatják, és elhagyják bűneiket.' Amikor felszálltam, az ember újra térdre esett. Ez megnyugtató kezdetnek látszott. Egy hétig a keringő egységen voltunk, vártuk, hogy az emberben hagyott érzékelő megszólaljon. Így történt. Miután felszálltam, az ember egy Tel Abbib

nevű városba ment, és hírt adott rólunk. Egy helyi csoportosulás központja lett. Ahogy a lehallgatott szövegekből megfejtettük, afféle próféta volt, akit mi szószólónak nevezünk. A hét nap eltelte után megszólaltam benne: 'Emberfia, őrállóul rendeltelek Jiszráél Házához. Ha az igaz eltér igazságosságától, akadályt rakok elé, és ő meghal. Ha az igaz nem vétkezik, te is megmentetted lelkedet. Kelj fel, menj ki a mezőre, hogy ott beszéljek veled.' Egy közeli folyó mellett szálltam le. Az ember ott várt. Mondtam neki: 'Emberfia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold rá Jerusálájim városát. Fogj egy vasserpenyőt, és tedd vasfalként magad és a város közé. Jel ez.' Még számos szimbolikus cselekedetet végeztettem el vele, hogy elmélyítsem meggyőződését. Az ehhez szükséges ismereteket az előző hét megfigyeléseiből gyűjtöttük, a vaslemez megóvta hajtóműveink sugárzásától. A rajzból egyértelműen látszott, hogy a város egy kiemelkedő szent hely köré épült. Él csak itt lehetett. Úgy tűnt, hogy bár tevékenységeik területileg eléggé szétszórtak, mindannyian szellemi központjuknak tekintették a Jerusálájimnak nevezett várost. Joggal remélhettük, hogy ebben a városban találhatjuk meg Élt. Jelentésemben nem térek ki azokra a beszédekre, amelyeket az emberhez intéztem. A részletes leírást megtalálja a Tanács a küldetés jegyzőkönyvében. Az első és második kapcsolatfelvétel után bőséges időt hagytunk arra, hogy terjessze népe között, amit általa üzentünk. Megfigyeltük, hogy házában gyakran együtt tanácskozik olyan emberekkel, akiket a nép vezetőinek gondoltunk. A megfelelő időben leszálltam hozzájuk. Nem kapcsoltam ki a szkafander hajtóművét. Az embert magamhoz fogtam, és elszálltam vele Jerusálájim északi kapujához. Azt kértem az embertől, hogy segítségemmel törje át a falat. A belső termekben nagy számú ember gyűlt össze. Különös állat és ember alakú szobrok előtt álltak. Így szóltam: 'Látod, emberfia, mit művelnek Jiszráél házának vénei a sötétben? Betöltik az országot istentelenséggel. El-

érkezett a város bűnhődése.' A látvány és az ember irtózása szerencsés véletlen volt. Elmélyítette kapcsolatunkat. Addigra Al a szállító egységben aktivált 6 kyborgot, akik közeledtek a templomfal alatti nyugati úton. Ezekre azért volt szükség, hogy kiürítsék a várost, és a lakók átmeneküljenek a szemközti hegyre. Így is történt. Leszálló egységemet a templomudvarra irányítottam. Közben a kyborgok lézerfegyverükkel több házat felgyújtottak, hogy így késztessék az embereket menekülésre. A város lakói a templomfal alatti völgyön keresztül nagy tömegben gyülekeztek a szemközti hegyen, így munkánkat zavartalanul végezhettük. A leszálló egységhez közel egy különálló épület volt az udvar nyugati oldalán. Díszes kidolgozása, az előtte álló áldozati edények miatt feltételeztem, hogy ez rejti Él szarkofágját. A kyborgokkal bementünk, és valóban ott találtuk. Semlegesítettem az erőteret, és a ládát a kyborgok a szállító egységhez vitték, miközben fénybombákat dobtunk az udvarra, hogy az a kevés ember is kellőképpen megrémüljön, aki még ott maradt. A leszálló egységgel a mi emberünket elvittük egy távoli helyre, amit Káldeának neveznek. Erre azért volt szükség, hogy Él hordozó ládájának elszállításáról csak jóval később értesüljenek. Ezután visszatértünk a keringő egységre, ahol Ol várt bennünket. A hazatérésnek már az első napjaiban sikerült Él reanimálása. Felhívjuk a tisztelt Tanács figyelmét arra, hogy mindkét küldetés a személyes fensőbbség tudatát mélyítette el a terület embereiben. Ez idők folyamán olyan mítoszok kialakulását eredményezi majd, amiből egy sajátos valláskép fog kialakulni. A későbbi misszióknál ezt figyelembe kell venni. Kívánatos, hogy mindaddig, amíg a személyes fensőbbség elképzelése el nem halványul, ne kíséreljünk meg semmiféle kapcsolatfelvételt.” Mesém után már nem beszélgettünk. Késő éjjel volt. Lent a kocsma is hallgatott, semmi más nem zavarta nyugalmunkat, csak a rengeteg bogár ciripelése. De már megszoktuk. Nekem, mint városi em-

bernek az első napokban furcsa volt. A város éjszaka csendesebb. De amíg egy autó idegen tárgy, a természet zajai eggyé olvadnak. Néhány nap múlva már az volt a furcsa, ha egy kis ideig csend volt. Másnap telt a nap a szokásos módon. Silvanus eltűnt a műtermében, Milena főzött. Ma kardhalat vettem a halászoktól. Beültem a kocsmába egy pohár borra. Csak a helybéliek közül néhányan iszogattak. A törzsvendégek. Tudták, hogy Silvanusnál lakom, de rólam nem volt semmi ismeretük. Kérdezősködtek, ahogy szokás egy ilyen kis helyen. Amikor megtudták, hogy a vallásokkal foglalkozom, rögtön mesélni kezdtek. - Hát a Mária szobrot látta-e templomban? - Láttam. - feleltem. - De nem tud róla semmit, ugye? - Így van. Csak megnéztem. - Híres szobor ez. Egyszer Konderisz már meghalt - kievezett. Egy hirtelen hullám jött, mintha Poszeidon böfögött volna egyet. Konderisz a vízbe esett. Már a Szent Szüzet hívta segítségül, mert azt tudta, hogy saját erejéből nem lesz képes a partra úszni. A szent Szűz meg is jelent előtt a vízen, két delfin hátán. Ő belekapaszkodott az egyikük uszonyába, és a delfinek a partra hozták. Ott maradt vele a Szent Szűz is, mármint szoborként. Na, ennyi a történet. Minden halász indulás előtt elmond egy Üdvözlégyet a szobornál. Másnap este elmeséltem Silvanusnak. Már ismerte a történetet, és nagyon tisztelte érte a halászokat. S - Mindegy, milyen hitet vall az ember, csak higgyen. A továbbiakban nem tudtunk szabadulni a demiurgoszok és az ember viszonyának nagyszerűségétől. V - A különvált tudatoknak saját sorsuk van. Ezek egy olyan térben tevékenykednek, ahonnan időről-időre más és más létformákba jutnak át. Ez azért van, mert tökéletlenek. Úgy látszik, hogy a végtelen létező irányítja ezt a folyamatot. Nem tudjuk, hogyan. Úgy érezzük, hogy szükség van valamilyen irányításra. Az ember nem lehet önmagának oka. De úgy látszik, hogy a kezdeti teremtő tett után az emberekre

éppen úgy, mint az alkotókra a Lét törvényei az érvényesek. Úgy látszik, van valamilyen célja létezésünknek. Az ember nem lát értelmet olyan létezésben, amelyben nincs fejlődés. Pedig éppen elég, ha nem teszünk rosszat. Ha még néha jót is teszünk, az már maga az élet teljessége. Mindennek következménye van. Sem egy tett, sem egy gondolat nem marad válasz nélkül. Ezt az emberek nem ismerik fel, mert a köznapi élet sok apró eseménye megzavarja ítélőképességüket, ami a legtöbbször csak megfigyelőképesség. Legtöbbször hosszú idő telik el az ok és az okozat között. Az emberek nem ismerik fel a kapcsolatot közöttük. S - Így van. Kevés az olyan okozat, amely még ebben az életben létrejön. Ha meg is történik, akkor is nagyon távol vannak egymástól. Szinte senki sem lát kapcsolatot egy késői rákbetegség és a között, hogy például fiatalon teherbe ejtett és elhagyott egy lányt. Az okok a következményeket változtatják meg. Rajtunk múlik, hogy miként. V - A világnak talán nincs értelme, de a tudat sorsának van. Feltehetjük, hogy a szennyezett tudat emlékezése tökéletes állapotára befolyásolja a sorsát. A tökéletesség békéje hiányzik. A tudatnak hosszú utat kell befutnia ahhoz, hogy sorsát befejezze. Elképzelhető, hogy agyunk az emlékezéskor és feladatmegoldások közben kapcsolatban van a háttértárolóval, és onnan információkat és eszközöket vesz át. Mivel az agy 70 %-a a látással foglalkozik, alig képzelhető el, hogy minden más a maradékban van. Az emlékek, a nyelvtudás, a művészet, a logika és még ki tudja, mi minden. Az agyak talán a végtelen tudat kihelyezett egységei, munkaállomásai. S - Erről persze nincs tudomásunk. Ha folyamatos volna a kapcsolat, és néha valóban úgy látszik, hogy ez így van, akkor folyamatosan tudatos kapcsolatban lennénk a már testükben meghalt tudatokkal, és minden sokkal könnyebb és gyorsabb lenne. De elveszne az ember morális feladata. Semmi szükség nem lenne tökéletesedni.

V - Ha már tudod az utad végét, már nem is törekszel annyira. Továbbra is kérdés, hogyha van tökéletesség, miért van ránk szükség. S - Az istenek szolgái és segítői vagyunk. V - Az biztos, hogy a tudat nem megy sehová, az életút nem utazás. A tudat ugyanaz az elején és a végén, csak éppen más. Nem ugyanolyan. Nincs sem eleje, sem vége. Amíg látszólagos útját járja, szennyezett. Ezt nevezzük életnek. Időben és térben megnyilvánuló életünk akkor ér véget, amikor a tudatok elérték a tökéletességet. Vannak, akik már elérték. Ezek visszaolvadhatnának a létezésbe, de nem teszik. Benne maradnak az életutak folyamatában, hogy másokat segítsenek előrejutni. S - Ez a döntés természetesen saját sorsukon már nem változtat. Hiszen a tökéletes nem lehet tökéletesebb. V - Még arra sem vagyunk képesek, hogy kifejezzük a tökéletességet. A megnyilvánulás már korlátozással jár együtt. A Lét a korlátlan teljesség. Nincs rá szó, mert minden szó viszonylatokat fejez ki. Semmiféle kapcsolatunk nincs a Léttel. Csak feltételezzük, mint elégséges indokát életünknek. Lefekvés előtt kikönyököltem az ablakon, és elképzeltem, milyen lenne, ha el tudnám távolítani magamtól azt, ami körülvesz. Lebontanám az égboltot, eltüntetném a hegyet, a házat, ahol éppen most vagyok. A testem eldobnám, mint a szakadt ruhát. Nem maradna más, mint a tudatom. És az éppen elég lenne. Másnap szomorúan arra ébredtem, hogy a világ semmit sem változott. A Nap reflektora a hegy fölé emelkedett, ez ébresztett föl. Lementem Milenához reggelizni, aztán a tengerpartra. Egész nap a valódi létezés járt az eszemben. Amikor azt mondom, hogy én vagyok, akkor én-e az, ami van, vagy pedig valamilyen létezés ölt testet.

(Este) V - A létezés térben és időben határtalan. A tér és az idő csak a bennünket tartalmazó világra érvényes. Ez a világ természetesen nem csak az anyagi világ, amit érzékelünk. Számos rétege van, talán a térben egy helyen, időben valószínűleg külön. Nem tudjuk, hogy milyen téren és időn kívül létezni. Nem tudjuk, hogy erre alkalmas-e a létezés szó. Lehet, hogy nem is kerülünk ki a térből és az időből. Az nyilvánvaló, hogy a négy dimenziónál nagyobb terek csak úgy életképesek, ha az ennél több dimenzió kisebb, mint a gravitáció. S - Itt vannak körülöttünk, úgy érted? V - Persze, csak nem érzékeljük őket. Ahogy sok minden mást sem. S - Egyszer talán lesznek műszereink erre is. Bár az emberi gondolkodás három dimenziós. Már a negyedik felfogása is eléggé nehézkes. V - Az a világ, amely ellentétek egységében létezik, nem a valóságos létezés. Csak annak előszobája. Formája sokféle lehet. Az egyik a földi létünk, a másik a halálunk, de lehet még sok másféle is. A többféle létezési mód egyszerre van itt körülöttünk és bennünk. Azt érzékeljük belőlük, amilyen létezési formában vagyunk. Testi életünkben is korlátok közé vagyunk szorítva. Ha nem volnának olyan műszereink, amelyek kiegészítik érzékszerveink hiányosságait, nem tudnánk, hogyan vadásznak a denevérek, hogyan beszélgetnek az elefántok és a bálnák. S - Talán egyszer lesznek olyan szerkezeteink is, amelyekkel átláthatunk a különböző létezési formák között feszülő függönyön. Beszélgetünk a bálnákkal, és találkozunk halottainkkal. A bölcs csodálkozik, de nem lepődik meg semmin. Megérti, amit elképzelni sem tudott. Borges megvakult, így talán könnyebben tájékozódott a végtelen labi-

rintusban. Azt nem tudom, hogy megtalálta-e a végtelenséget az örök könyvtárban. V - A testi lét a teljesség végtelen raktárából kiragadott elemekből felépített majdnem tökéletes színpad díszletekkel, kellékekkel és persze színészekkel. Ha a szereplő a teljesség normáinak megfelelően mondhatni, hogy a Szent Szellem szerint - végzi feladatát, játssza el a szerepét, talán megszabadul attól, hogy majd újabb szerepet osszanak rá. S - Pontosabban rájön ő maga, hogy miben hibázott, és elkezd egy újabb szerepben tökéletesebb lenni. V - Ez a bennünket tartalmazó világ olyan, mint egy fényképgyűjtemény. A fényképek - a szükségnek megfelelően - sok azonos részre bonthatóak, és fel is bomlanak az újralétesülések folyamatában. A képek egyedi kivetülései az anyagi világ egyedi létezői. A kövek, a növények és az állatok éppen úgy, mint az emberi lények. Csak fejlettségi fokozatok. Különös, hogy az emberiség évezredek alatt szinte teljesen hátat fordított ennek a felfogásnak. Régen még a tárgyaknak is szellemi létezést tulajdonítottak, ma már a másik embert is gyakran tárgynak tekintik. S - Az anyagi világ létezőinek szellemi rokonsága legtovább a japánoknál maradt meg, a kamik tisztelete. Náluk egy különleges kőnek, egy szép fának istene van. Sértődékeny. Tisztelettel kell bánni vele. Jó lenne visszatérni ehhez a természetesebb, valóságosabb állapothoz. V - Régi közhely, hogy a kutyatartók idővel hasonlítanak a kutyáikhoz. Ez a hasonlóság látható Jane Goodall tekintetében is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy átlényegült, leereszkedett védencei színvonalára, hanem hogy tükröződik arcán a megértés. Egészen biztos, hogy tud csimpánzul gondolkozni, s ezzel a világnak olyan területét ismerte meg, ami előttünk el van zárva. A kutyák gazdái is többet tudnak a világról, mint a szegény ödipuszos emberek, akik azt hiszik, hogy az az

emberi színvonal, ha távol tartják magukat az állatoktól. Ülök, és ha kezem a kutyám hátán nyugszik, olyan rezgéseket fogok föl, amire másoknak nincs vevőkészülékük. S - Nemrég fedezték fel, hogy a delfineknek saját személyre szóló nevük van. Azt még nem tudjuk, hogy ők maguk adnak-e nevet saját maguknak, vagy talán anyjuktól kapják. V - A név mögött személyiség van. Mégis esszük ezeket a személyeket. Nincs nagyobb törvény, mint az, hogy ne gyilkolj. Ez mindennek az alapja. S - De ha ez a gátlás nincs meg az ember és a másik ember viszonyában sem, mit várhatunk a többi élővel kapcsolatban? V - Minden egységben van, s annak mi csak töredék részei vagyunk. A képeskönyvben egyszerre benne van a teljesség. A személyiség tartalmát kifejező tudat annak az anyagi világtól eltérő térben és eltérő időben létező része. Az egész egység vagy annak egy-egy része belekerül az anyagi világba. Ez az élet. Annak megfelelően jön létre, ahogy a tudat tökéletesedése elér valamilyen fokot. Úgy látszik, hogy kiszórja magából a tökéletleneket. A megtestesülés vagy annak valamilyen más formája bármi más lehet. Nem csak az a világ, amit mi a világunknak tekintünk. Lehet, hogy a tudatot tartalmazó elem egy-egy része a kép idejében itt és más létezési formában tökéletesedhet. A hasonlat rossz, minden hasonlat az. Testi létünkben sohasem fogjuk megtudni, hogy valójában milyen. Így hát ez nem titok többé, hanem felfogott valóság. Semmi sincs, ami már ne lett volna. De nem mindennek van meg a létesülési lehetősége. Az ok-okozati láncolat eldönti, hogy mi jöjjön létre, és mi nem. S - Milyen egy tenyér, ha csattan? Régi japán paradoxon. V - Hát olyan, mintha két tenyér csattanna. Ebben az esetben halljuk a csattanást, mert létrejöttek a feltételek, hogy egy másik tenyér

is jelen legyen. Így megjelenhet a csattanás. De azt nem lehet mondani, hogy egy tenyér esetében nincsen meg a feltétel. Egy tenyérben is ott van a csattanás lehetősége, de a másik tenyér hiányában az ok nem hoz létre okozatot. Ami nincs, az nem jöhet létre. De ha megvannak a szükséges feltételek, bármi lehet. Ami van, az nem pusztulhat el. Legföljebb ilyen lesz vagy olyan. Nevetséges arra gondolni, hogy meghalsz a halálban. A tested átalakul persze. A tudatod is. De halál nincs. S - Mindenki fél tőle. V - Ez a test félelme. Mint a fájdalom. S - Könnyű ezt mondani, amikor még élsz, és könnyű lenézni a fájdalmat, ha éppen nem fáj. Aztán akkor, amikor valamelyik testrészed fáj, úgy érzed, hogy elvesztetted önmagadat. Amikor közel a halál pillanata, mindenki megretten. V - Nehéz a testtől megszabadulni. Ugyanakkor igen érdekes, hogy amikor nem fáj, szinte nem is emlékszünk a fájdalom állapotára. Nem tudjuk felidézni. Ez lesz a halálban is. Az újralétesülés nem valamiféle nem-anyagi szubsztrátum ismételt testet öltése. Lélek nincs. Amikor a test létrejön, az az alkotó elemek alkalmi kapcsolódása, amelyet a tudat irányít. Az anyagi világban létezőkből építi fel új testi alakját. Ezt úgy nevezik, hogy anya és apa. A tudat nem érez fájdalmat, nem fél, nem éhes stb. Ami nem-múló, az a tudat. Ennek van felelőssége és sorsa. Anyagi formájában változik. Egy pillanat alatt is képes lehet ellentétekre épülő létezését megszüntetni, és visszaolvadni a teljes, egységes létezésbe. A legtöbbször azonban ez nagyon hosszú folyamat. S - Mondhatják, hogy a tudat a lélek. V - De ez nincsen így. Azért, mert a lélekről azt gondolják, hogy valami állandóság, ami a testhez kötődik, vele együtt értelmes a létezése. Mintha a testiség mögött valódi személyiség volna, ami az anyagi testtől elválaszthatatlan. De ez a látszólagos én állandóan változik.

S - Éppen olyan, mint az anyagi világ többi része. V - Hogyan lehet állandó az, ami folyamatosan változik? Vannak optimistább napok. Ilyenkor az ember telve van alkotói vággyal. De nem mindig tesz valamit. Vannak pesszimista napok. Szerencsére ilyenkor az ember ritkábban cselekszik. Közben a tudat nem változik, mert csak a tett alakítja jobbá vagy rosszabbá. A tudat olyan, mint kezdetben volt, de minden testi élettel más lesz, hogy majd olyan legyen, mint a kezdet előtt volt. Ha elég erős, akkor már a létezéssel azonos lesz. Ha gyöngébb, az alkotókhoz kapcsolódik. Ha ennél is silányabb, új testi létezés vár rá. Talán van fejlődése két testi lét között is, de ez semmiképpen sem lehet cselekvő változás, legföljebb felismerés, amit majd hasznosít a következő újratestesülésben. S - A tudat a pesszimista napokban is változik, legfeljebb nem árt. V - Nem a testnek van lelke, hanem a tudatnak van alkalmanként testi hordozója. S - Én azt gondolom, hogy valamilyen személyisége mégiscsak van. Valami állandóság, ami átsugárzik az életek során. V - Igazad lehet. De ez nem az a személyiség, amit képzelünk magunkról. Nem én-ség. Ebben és a többi életben nincs külön test és külön szellem. Nem azonosak, de nincsenek meg egymás nélkül. Szellemünk a tudat töredék része, amit tévesen személyiségnek tartunk. Pedig világosan látjuk, hogy állandóan változik. Gondolkodásom ma egészen más, mint fiatal koromban. Mások a nézeteim, többet vagy másként tudok a világról. Évről-évre változunk, és csak valami felszínes kéreg mutatja hasonlóságunkat. Általában két ember is csak akkor tud egymással élni, ha tartósan hosszú ideig élnek együtt. Folyamatosan bizonygatják maguknak, anélkül hogy erre gondolnának, a változó azo-

nosságát. Összeöregednek. Kissé tréfásan azt mondhatom, hogy csak a tévedéseim maradandóak. S - Szerinted mi a helyzet a tudat tartalmával? V - Személyesnek látszik, miközben általam egyre tökéletesebben közeledik a végtelen egység felé. De a mindennapokban állandóan változik. Az lenne a jó, ha egyre tökéletesedne, de ez sajnos nem így van. A gondolat hogyan is lehetne az ember állandó része, ha mindig más? Abban az ellentmondásban létezik, hogy az előre haladó változás közben éppen azt veszti el, amiről azt hiszi, hogy ő maga, a személyiségét. Amikor már látszólagosságából semmi sem marad, csak a nem-látható, elér útjának céljához. Elképzelhető, hogy az újralétesülés csak a tudat egy részével történik. S - Ahogy mondod, még az sincs kizárva, hogy a tudat több különböző része testesül meg egy időben. Talán a különleges emberi kapcsolatok ezért alakulnak ki. Hiszen önmagunkat általában jobban kedveljük, mint másokat. V - Könnyen lehet, hogy a tudat feladatát eredményesebben végezheti el több részre bontva. Az új testek tetteikkel újabb karmákat hoznak létre. Ez megzavarhatja, de segítheti is a fejlődést. S - Talán egyszer rájönnek az emberek arra, hogy mindenki része a többieknek. Egymás segítségével istenülünk meg. V - Ellentmondásos az élet tisztelete is. Az életnek nincs célja, csak iránya, mert ez az élet csak egy rövid szakasz. Nem az életet tiszteljük, hanem a hordozó eszközt. A legfontosabb törvény a ne gyilkolj. Az ölés megakadályozza egy tudat fejlődését. Ezért tiszteljük a hordozó eszközt. Nagyon sok baj származik abból, ha az életet viszonylagosnak tartják. Kétségtelenül nehéz megállni, hogy az ember ne védje az életét és a rábízott életet. A védekezés, az erre hivatkozó háború elvetendő. Jobb a rosszat elviselni, mint megtenni - mondta Szókratész. Az életet -

nemcsak az emberit - feltétlenül tiszteletben kellene tartani. Az egyén számára saját élete mégsem ennyire fontos. Addig van értéke, amíg változtatni tud a tudatán. Amikor már passzív lesz, semmi értéke nincs. S - Egyedül maradsz ezzel a nézeteddel. Az önvédő háborúról Ágoston is másként vélekedik erről az Isten városában. Ez aztán komoly érv! De ránk köszöntött az éjszaka. Abban igaza volt Silvanusnak, hogy a rám bízott élet védelmében elfelejteném az akadémikus gondolkodást, és bizony ölnék is. De ezt nem tartanám jónak. Fogalmam sincs, hogy ez a javamra íratik-e. Amíg ezen tipródtam, a szobámba csak a kabócák éjszakai dala hallatszott be. Dal, de inkább olyan zaj, mintha ezernyi piciny fúrógép dolgozna a kertben. Mégsem volt kellemetlen, mert életzaj volt. Nem volt benne semmi gépiesség. Majd jött a csodás sötétség a belső világossággal. Imrével álltam egy parasztház szobájának két egymás melletti ablakánál. A szoba teljesen üres volt. A ház másik felében egy család lakott: paraszt férfi, szép vörös asszony két gyerekkel. Imre egy újságot mutatott Kati cikkével, amelynek utolsó sora ez volt: Mándy Iván öt perce elválaszt két világot. Kinéztem az ablakon, s előttem egy vízzel borított zöldségeskert volt. A víz alatt a közelben egy fényképezőgépet, távolabb egy videokamerát láttam. Mondtam Imrének, hogy behozom őket. Kimásztam az ablakon, de akkorra már egy csöpp víz sem volt ott. Mentem a kiszáradt kertben a kóró növények között. A család nagyobbik gyereke velem jött. Nyúlszájú, borzas fiú. Kenyeret majszolt. Ahogy visszaértünk a házhoz, láttuk az asszonyt a másik fiúval a tűzhely mellett. A fiú mellettem megszólalt: Kérem, engem anyám agyonver. Rálegyintettem: Dehogy ver. Közben a házhoz értünk. Imre kijött az udvarra, és mosolyogva mondta: Na, látod?!

(Másnap este) V - A tudatok képeskönyve véges tartalmú, de igen sok egymáshoz hasonló részből áll. A térben létező idő folyamán más-más részei vagy alkalmanként csak egy-egy töredéke újra és újra az anyagi világba kerül, hogy módja legyen önmagát tökéletesíteni. A visszatéréseknél világosan látszik, hogy miben hiányos még a teljes kép. A rosszul felhasznált élet ronthat rajta. Nagyon hosszú időre megnövelheti a tökéletlenség állapotát. A tudat ideje persze nem azonos a tudat testhez kötött működésének idejével. A tudat ideje a létező világegyetem ideje, mint változó lényegiség. A Létben éppen úgy végtelen, mint maga a Lét. S - Mintha azonos volna azzal. Vagy úgy gondolod, hogy mellette létezik? V - Részekként azonos, de a részek nem azonosak vele. Furcsa elgondolni, hogy a testnek van egy bizonyos létideje, amivel szoros kapcsolatban létezik a tudat teljesen más ideje. Az embert, mint a teljesség részét próbáld úgy elképzelni, hogy minden egyes sejtünk DNS-ében benne van az egész ember, de egyetlen DNS sem ember. Millió évekkel ezelőtt is éltek növények és állatok. Születtek, átadták örökségüket és elpusztultak. A legtöbbnek nyoma sem maradt. Az a kevés, amit ma találnak, csak a tudásunkat gyarapítja, ma már nem részei a világunknak. Fontosságuk abban volt, hogy a folyamatosságot biztosították. Sokat tettek azért, hogy mi emberek létezhessünk. De mi is változunk, csak sokkal rövidebb idő óta. Sok van még előttünk. De látszólag semmi jelentősége nincs a létezésünknek. Egyéni életünkben mégis törekszünk valami felé, ami csak a képzeletben létezik. Sikert, pénzt, dicsőséget keresünk, miközben ezeknek semmi értékük nincs. Éppen elég jótett lenne csak ülni, és várni a halált.

S - Biztosan eljön. Türelem! Ha nem teszel semmit, nem is ártanál senkinek. De sajnos ez így nem megy. Rá vagyunk kényszerítve a különböző interakciókra. Talán ezek minősége az élet célja. (Másnap) V - Az emberben szavakkal megfogalmazatlanul megvan tudata eredetének határozott érzése. Mióta embernek nevezhetjük az állatot, ez sokféle személyes formát vett föl. Ilyen volt a totemállat, amelynek húsából ettek. Segítségül kérték napi ügyeikben az ősöket, hiszen az emberré válás legfontosabb eseménye, hogy az ember előre tudja, hogy meg fog halni, és azt is tudja, hogy a test halála végleges. Bár egyes állatok is képesek megérteni a halált, nem tudjuk, hogy bármelyik is képes volna úgy tekinteni rá, mint saját személyes pusztulásának előképére. Az elefántok tudják. Ha egy csontvázat találnak, körbeállják, tapogatják, majd elrejtik az agyarakat. Úgy látszik, van fogalmuk a személyiségről. Később a természeti jelenségek, elsősorban a Nap és a többi égitest került a totem helyébe. A Nap volt az első személyes Isten. Azonban ezek mind szennyeződések az emberi gondolkodásban. Itt az idő visszatérni a tiszta kezdethez. Ez a megfogalmazhatatlan transzcendens fizikai valóság, amely elérhetetlennek látszó távolban és magasságban van tőlünk. S - Ez az emberi élet végső célja. De a Nap szerepében tévedsz. Ma úgy tudjuk, hogy a kígyó volt az első isten. V - Lehet. Csak a tudat az, ami túlél bennünket. Tulajdonképpen a tudat az, ami van. De nem az, amit gondolunk. A tudat a volt és a van, talán a lesz ismerete. Amit gondolunk, az a test tudata, állandóan változik. A tudat egy fizikailag egyelőre még nem érzékelhető entitás. Nehéz ezt megfogalmazni, mert teljes tudatunknak nem vagyunk birtokában. A gondolkodás az, ami éppen most, éppen ezt az entitást énként kifejezi. Mert mi lenne tudatunkkal, ha a testi változás, egy baleset vagy az aggkori elbutulás lenne az, ami a végtelen személyességet tartalmazza. Egy

könnyű sérülés vagy az elhasználódás természetes folyamata megszüntetné talán azt a végtelenséget, amit időtlen idők óta felhalmoztunk? A beteg ember tudata várja sorsát, amíg megszabadul a testtől, hogy szellemtestében egy új létbe térjen. S - Ha a tudat folyamatosságát tekinted életnek, akkor nem az a kérdés, hogy hiszel-e Istenben vagy nem. Az igazi kérdés az, hogy van-e Isten. Ha van, egy bizonyos Isten-e vagy egyike az isteneknek. Az egy-Isten legalábbis kétségben hagyott bennünket. Azt kívánta, hogy a választott nép neki engedelmeskedjék, és ne másnak. Tehát választhattak volna más istent is maguknak. Ha elég bátrak lettek volna, mert erős volt a fenyegetés. V - A vallásos hívők úgy gondolják, hogy ez nem több istent jelent, hanem azt, hogy a kinyilatkoztató a valódi, a többi pedig hamis, ember által készített, vagyis nem létező. Az erre vonatkozó szövegből ez nem egyértelmű. Az biztos, hogy Jahve, Allah és Isten egyazon fogalom. Mégis micsoda küzdelem folyik híveik között! Hiábavalóság. S - Ahogy megállapítottuk, Isten a meg nem határozható végtelenség elérhető képe. Csupán egy metafora. Meg lehet közelíteni még a végső beolvadás előtt. Ahogy a létformák között időnként felszakad a burok, átlátnak egymáshoz. A végtelenség is hírt adhat magáról. Nem tudom, mikor és miért. Én még nem tapasztaltam. V - Mások azt mondják, hogy volt ilyen élményük. Sokan megtértek hitetlenségükből a környezet számára nem észlelhető tapasztalatok alapján. Ilyenkor a tudat magasabb szintre jut az alkotóknál. Ilyenek a nagy konvertiták. Mint például Claudel. Nincs semmi bizonyítékunk arra, hogy ezek valóságosak, és nem az emberi elme változásai. De a legtöbb ilyen ember egy létező valláshoz tér meg. Csak a rejtekben élő bölcsek értik a végtelent.

S - Ha az ilyen személyiségváltozások jó eredményt hoznak, az ilyenekből jobb, hasznosabb emberek lesznek, akkor gyanús a dolog. V - Talán mégis egy érzékszerveinkkel nem érzékelhető isteni jelenlét mutatkozott meg. De nyilván van még sok istennek látszó lény. Ezek úgy mutathatják magukat, mintha ők volnának a végtelenség, pedig csak démonok. S - Az valószínűnek látszik, hogy sok kárt okoz, ha azt a személyességet, akinek megnyilvánulásait olyan sok formában tapasztaljuk, személyiségnek tartjuk. V - Biztosra vehető, hogy benne vagyunk a Létben. Nem valahol van, hanem mindenütt. A mi szemszögünkből nézve a világunk része az egésznek. A teljesség felől nézve nincs meghatározott helye. Ahogy Eckhardt mester írta, mindenütt ott van a középpontja, de sehol sincs a határa. S - Igen, itt van körülöttünk, sőt bennünk. V - Az Isten nem objektum, hanem szubjektum, amit nem lehet érzékelni csak közvetlen kapcsolat által. Én arra gondolok, hogy az, akit az emberek Istennek neveznek nem a végső valóság. Lehet imádni, hinni benne, de az életünk nem erre való. S - A többségnek a hit valóság. Pedig csak olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudnak igazolni. Az én számomra létezik racionális hit. Ez olyan dolgokban való hit, amit nem lehet bizonyítani, de logikailag nem cáfolható a létezése. V - Márpedig az, ami nem cáfolható, nagy valószínűséggel létezik. A nyári éjjelen úgy jött föl a Hold a hegy mögött, mintha a reggeli Nap negatívja volna. Daloltak a kabócák, és az ablak előtt, mint a nyomjelző lövedékek szálltak el a szentjánosbogarak. Meleg volt. A nappali forróság alig enyhült. Egy vízre épült városban jártam. Éjszaka

volt, de világos, a vízről mindenfelé fény csillant. A csillagoké és a város színes fényei. Észrevettem, hogy megnőtt a bal karom, húztam magam után a füvön. Megnőtt a bal lapockám is, mint egy kagyló. Ugyanakkor a testem jobb oldala elcsökevényesedett. Így aztán, amikor bújni kellett, mert tudtam, hogy engem keresnek, behúzódtam a lapockám alá és a nyílást a bal karommal takartam el. S - Isten jelent valamit. A jelentés határán személyes, de személyessége semmilyen formában nem határozható meg. Sem pozitív, sem negatív állításokat nem lehet tenni róla. Te magad és a többi ember valamilyenek vagytok. Isten semmilyen. Neked van lábad. Ha levágják, sánta leszel. Isten lábáról nem lehet beszélni. És mitől lehetne sánta? V - Isten nem személyes. De lehet hinni benne úgy is, hogy személyes, ki lehet alakítani az életünket ezen a módon is. Ha hiszel benne, és nincs, semmit sem veszítesz, de ha mégis van, akkor mindent megnyerhetsz, ha életedet a neki tulajdonított szabályok szerint éled le. Ezek a szabályok amúgy is általános érvényűek. Persze a személyes Istenben hinni csak átmenet a teljesebb hit felé, ami a tudás. Ahogy képe elszemélytelenedik a tudatodban, úgy kerülsz egyre közelebb hozzá. Isten lehetőséget ad arra, hogy legyőzd a kollektív tudattalant. S - A kollektív tudattalan állandóan fejlődik, tisztul, miközben a tudat benne akar tartani az állatvilágban. Ha személyes Istent képzelsz magadnak, megteheted. Jobb valaki olyanhoz fordulni a bajaiddal, akit el tudsz képzelni magadnak. De ez elvesztegetett idő és energia. V - Az ima amúgy is magadhoz forduló meditációnak látszik, noha valójában teljesen más műveletnek tartják. A Tórában sokszor elmélkednek és vitáznak erről. „Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt.” - olvassuk a Teremtés könyvében. Mi volt ez a hely? Ábrahám korában talán csak kissé távol ment a sátortól, hogy egyedül legyen. Máskor lehetett ez egy szép természeti táj. Hegy-

csúcs, tó, vízesés, ahol a lélek képes volt elmerülni abban, amitől elszakítja a világ mindennapi élete. Később ez a hely lett a Templom. A Templom lerombolása után a közösségek gyülekezési helye. Más kultúrákban a személyes imát legtöbbször az egyéni vagy közösségi áldozat helyettesítette. A legtöbb esetben ehhez az imához több ember jelenlétére volt szükség. Bár Ábrahám esete világosan mutatja, hogy kezdetben ez nem így volt. Jézus is a magányos imát részesítette előnyben. Úgy látszik, hogy a közös ima nem az Isten megszólításának igazi formája, sokkal inkább közösségi megtartó erő. Ma már egyre személyesebbé válik. Az ember és az Isten közötti közvetlen párbeszéd lett belőle. Mint Ábrahám esetében. De a legtöbb esetben egyoldalú. Hacsak azok a tanúságtételek nem jelentik az isteni választ, amelyeket a nagy misztikusok írtak le. Szerintem a bennünk élő isteni válaszol, ha egyáltalán. S - Nekem az egész nagyon kérdésesnek látszik. Amikor kitör egy háború, a két egymással szemben álló fél egyformán imádkozik a másik ellen, és természetesen mindkét fél ugyanahhoz az Istenhez. A háború végén imádkoznak a győzelemért, a veszteségért, a halottakért és az élőkért. Nem látszik értelmesnek ez a dolog. V - Az ima a bennem élő istenihez szól. Sose imádkozd azt, amit a többi ember! Mindig új és még újabb imákat találj ki magadnak! S - Vannak különleges helyek, ahol fokozódik a belső hallás, mélyebbek az érzelmek. Olyan helyek ezek, ahol mintha valóban éreznéd az isteni jelenlétet. De ha Istent személyesnek képzeled, bajba kerülsz. Az Atya képzete nyilván csak egy jól körülhatárolt történelmi időszakban volt érvényes. Kinek az atyja, és van-e anya? Isten mindkét nem egyszerre. Kétnemű személyt elképzelni is nehéz. Atyának nevezni csak hagyomány.

V - Goethe jól látta, hogy az atya képzete, mint fensőbbség, a gyermeki fejlődésből ered. Amikor a gyermek elveszti a mindenhatóság érzését, rádöbben, hogy már nem körülötte forog a világ, hanem felsőbb hatalmak, a szülők, korlátozzák. Egyszerre érez irántuk szeretetet, félelmet és gyűlöletet. Ezek nem ellentmondó fogalmak, ha a folyamatot nézzük. Az önállóság elérése bizony ilyen buktatókon keresztül történik. Fiatal korban nélkülözhetetlen valamilyen példakép, egy autoritás tisztelete. Ebben aztán az emberek többnyire csalódnak. Az a szellemi fejlődés, ha csalódnak. A Biblia zsidóságának atyára volt szüksége. Jézus ezt a hagyományt követte. Ha végtelen Létről beszélt volna, ami azért elég könnyen kiolvasható a szavaiból, még annyira sem vették volna komolyan, mint így, hogy az Atyát nevezte fensőbbségnek. S - A példaképek egyik feladata az is, hogy elveszítsük őket. V - A csalódás az önálló személyiség kialakulásának idejére esik. Mivel Istent tőlünk független, hozzánk nem hasonlítható hatalomnak tartjuk, ő lesz a feltétlen autoritás. Ez tulajdonképpen egy kamaszkori fejlődési fokozat konzerválása. De fel kell nőni, hiszen Ábrahám is Isten barátja volt. Az ellentétek egybeesése már eleve eltávolít a személyestől, és jól is teszi. S - Isten, nevezd bárminek, összemérhetetlen veled. A személyes Isten elképzelése teljesen emberi, nincs benne semmi a transzcendensből. V - Sokszor mondom, hogy Isten, mert az emberek így nevezik, de Isten az, ami nem létezik, de léteznie kellene, tehát van. Ugyanis a végtelen Létet nem lehet megnevezni. Amikor valamiben vagy valakiben megjelenik, munkálkodni kezd, arra nincs tárgyi bizonyíték. Nem lehet beszélni róla. Elég ahhoz a tapasztalat meggyőződése. Mivel nem látszik közvetlen út a végtelenhez, nem is kell foglalkozni vele. A tudatot úgy kell hozzá igazítani sok-sok életen keresztül, hogy nincs külső

visszajelzés. Mégis az, akit az emberek Istennek neveznek, az nem isten, csak Teremtő. S - A jó és rossz felismerése egyéni ügy, bár nyilván erre vagyunk rendszeresítve. Tiszteljük csak értékük szerint az alkotókat, de nem kell túl nagy jelentőséget tulajdoni nekik. V - Egyáltalán nem csodálom, hogy Isten megjelent a csipkebokorban, noha erre van egyszerűbb magyarázat is. Később sok időt fordított a kőtáblák elkészítésére, noha erre is van egyszerűbb magyarázat. Nyilván szükség volt a közvetlen kapcsolatra, mert a napi szokások, a világ, amelyben éltek, elterelte volna a zsidók figyelmét. Mózes alkalmas médium volt. Bár erre is van egyszerűbb magyarázat. Feltételezem, hogy az Istennek nevezett bibliai személyiség csupán a személyesség felfogható formája. A világteremtő. Érthetetlen, hogy miért a zsidó volt a választott nép ebben a történetben. S - A Biblia Ábrahámra és Noéra hivatkozik. V - Indirekt bizonyíték a Teremtő létezésére Ábrahám élete. Viszonylag gazdag városi emberként családjával együtt a nomádok közé ment isteni utasításra. Ez nem logikus. De abban az időben tucatnyi olyan nép volt, amely alkalmas lett volna egy embermentő feladatra. S - Isten semmibe vette a többi népet. A zsidókat módszeres tömeggyilkosságokra kényszerítette. V - Viszont Jézus életében semmi olyasmit nem tett, ami hasonló lett volna az isteni megnyilvánulások addigi gyakorlatához. S - Sőt! Noha azt mondta, hogy az ősi törvényt akarja beteljesíteni, azok, akik követték, kénytelenek voltak megtagadni azt. Jézus nézete az isteni törvényekről ma is megbotránkoztató az ortodox zsidóságban. De lehet, hogy Jézus az isteni lényeg megtestesülése. V - Lehet. Az ilyen megtestesülésekről más vallások is beszélnek. Azóta nem tapasztaljuk a jelenlétét.

S - Jézus nem lehet az alkotó inkarnációja. Tanítása ennél sokkal általánosabb. V - Lehet, hogy az alkotó most is kísérleteket végez velünk, vagy csak megfigyel. Egy cunami olyan, mint amikor a kutató kimossa a petri csészét. Az is lehet, hogy egy másik demiurgosz durva csínye. Ennél figyelemreméltóbb megjelenésre nem nagyon számíthatunk. De elég tapasztalat ez ahhoz, hogy nem is indokolt számítanunk rá. A kísérletező Isten arcképe nem mutat szeretetet. A teremtő demiurgosz, az alkotó tovább tevékenykedik, de úgy látszik, teremtményeinek sorsa nem nagyon érdekli. Pedig szüksége van ránk. Jézus és a Buddha ebben akart segíteni nekünk. S - A nagyon hívő emberek elképesztőek. Eszükbe sem jut az Istenük, amíg jól mennek a dolgok. Aztán jöjjön csak egy kicsi baj, rögtön fohászkodni kezdenek. Jobb állandóan a teljesség burkában élni. Így van ez az ünnepekkel és az évfordulókkal is. Könnyű dolog kiválasztani egy napot arra, hogy a halottainkra gondoljunk. Az év többi napján eszünkbe sem jutnak. Jobb együtt élni halottainkkal minden egyes nap. És a szeretteinkkel is. Azt mondják, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Egy nap, amikor úgy tesznek, mintha szeretnék egymást. Jobb lenne egy olyan nap, amelyen megünnepeljük azt, hogy egész évben szerettük egymást. De az emberek nem szeretik egymást. V - Jézus erről csak azt mondja, hogy szeressétek egymást. A hogyant a többi szövegéből kell kikövetkeztetni. Nem könnyű. Így az sem csoda, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent. Azt hiszik, hogy valamilyen érzelem. A szeretetet követheti érzelem, előfeltétele lehet a részvét, de a gyakorlatban semmi köze hozzá. A Jézusi aranyszabály értelmében cselekvésnek kell lennie. Ezért a szeretet kitartó, feltétlen elkötelezettség valaki vagy valakik iránt. Haszna csak akkor van, ha személyre irányul. Minden más esetben az igazi emberi

kapcsolatok pótléka. Az özvegyasszony macskája, az agglegény papagája az emberi lélek iszonyú ürességének jelképe. De hasonló az a helyzet is, amikor valaki intenzívebben foglalkozik a munkájával, mint a gyermekével. A szerető ember feloldódik a másikban, feltétlen törődéssel fordul felé anélkül, hogy birtoklásvágy volna benne. Ezzel elkötelezi magát az aggodalommal. Minden birtoklásvágy tragédiát szül. Eljön aztán az idő, amikor a hívő már nem hisz, hanem tud. Kezdetben kineveti a hitek alkalmazottjait, később sajnálja őket, de még jobban sajnálja azokat, akiket eltérítenek az igaz útról, vagy arra föl sem engednek. Jézus erre nyomatékosan felhívja a figyelmet. Aki tud, az mindent átmeneti látványnak tekint, számára ezeknek semmi jelentőségük nincs. Csak annyira érdeklődik irántuk, amennyire eszközei, hogy jót tehessen. Amennyiben részvétét rájuk irányíthatja. S - Miért van az, hogy a hívő ember a legritkább esetben kételkedik hite tárgyában? Tapasztalatai ellenére sem. A kételkedő viszont magára marad, kevés megértést tanúsítanak iránta. V - Miért? Mert az embereknek nélkülözhetetlen a társadalmi biztonság, a csoporttudat. A magányos szellem, noha sohasem léphet ki a társadalomból, gondolatait nem képes megosztani társaival, mert azok személyesen az ő saját eszméi. Másoknak érthetetlenek. Úgy él a társadalomban, hogy lénye legmélyén egyedül van. Persze mindenki az, de nem gondolnak rá. S - Ez csak a keveseké. Azoknál is csak az élet vége felé. V - Ugyanakkor mindenki törekszik valami olyan felé, ami meghaladja a köznapokat. Ez az ünnep. Mindenki keresi azt, ami megmagyarázza a létezését. Becslések szerint legalább háromezer különböző vallás van. Földrajzi elterjedését tekintve egy vallás is többféle formában jelenhet meg. Kínában a taoizmus más északon, és más délen. Vannak akkora eltérések is, amikor már egy új, teljesen más vallásról be-

szélhetünk. Ebből következik, hogy nagyon eltérőnek látszó vallások között is sok a hasonló elem. Mindegyik korának társadalmi helyzete szerint igyekszik a legjobban megközelíteni a transzcendenst. Olyan különbözőek az emberek. Egy dologban viszont azonosak, nem szeretnek csalódni, pedig állandóan csalódnak. S - A legtöbben tudatosan vakok, ez elhatározott szándékuk. Félnek a haláltól, de félnek az élettől is. A valóságból igen keveset engednek magukhoz. Tulajdonképpen álomvilágban élnek. V - Ha egy vallásban otthon érzed magad, vizsgáld meg, hogy mennyiben segíti az életed. Nem kíván-e tőled olyat, ami ellentétes a természeti törvényekkel. Egy vallás akkor jó, ha az ember javát szolgálja. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy mi a vallásod. Amelyik elfogadja az emberölés bármilyen formáját, azt nyugodtan elvetheted. Ami a valláson túl van, az a magány elmélyülése, amikor már semmire sincs szükséged. S - Ezért nagyon káros a vallási elkülönülés. V - Teljesen mindegy, hogy a jót milyen eszmék birtokában teszi meg az ember. S - A rosszal is ez a helyzet. Ahogy az igazságnak sincs előjele, és nincs genetikai háttere. V - Vannak mindentől független általános törvények. Ezek az emberi lét feltételei. Például semmi körülmények között nem szabad az életet elvenni. Legyen valakinek akár teljesen más is a vallása, mint az enyém, ha hisz benne, társak vagyunk. A legtöbbször vitatkozó társak. S - De türelmesnek kell lenni. Nem szabad senkit erőszakkal nézetei megváltoztatására kényszeríteni. V - Jézus azt mondta, hogy a szél ott fúj, ahol akar. Hogy jövök én ahhoz, hogy bármilyen eszközzel is és bármilyen jó szándékkal felgyorsítsam a természetes folyamatokat! Védeni kell a környezetet, mert

meg kell hagyni a Földet épségben utódainknak, vagyis saját magunknak. Aki ezzel egyetért, az harcostársam a Föld és az élet védelmében. Manapság azonban olyan semmiségek építenek korlátokat ember és ember közé, mint az, hogy szombaton vagy vasárnap ünnepli meg valaki az Istenét, vagy hogyan temeti el halottait. Akkor azt álmodtam, hogy plébános voltam egy olyan templomban, ahol több emeletnyi pincében helyezték el a halottakat. Egyik éjjel elhatároztam, hogy kifosztom a sírokat. Eszembe jutott, hogy mit szól majd a nép, de megnyugtattam magam azzal, hogy enyém a templom, és úgysem vennék észre. A szegénység elegendő indok a rabláshoz. Lementem hát a pincébe, és kezdtem nyitogatni a koporsókat. Könnyen ment a rablás, mert a halottak szárazak voltak, csak le kellett pattintani a gyűrűs ujjaikat. A legalsó szint azonban vízben állt, s itt a halottak nyúlósak voltak, mint a rágógumi. Sokat kínlódtam velük. - Reggel, mielőtt a nap felért a hegy élére, kinéztem a kikötő felé. Ott még homályban álltak a házak. Némelyik ablakban világosság volt. Várták a halászokat. V - A lélek felemelkedett, boldog állapota a halál utáni létezés. Olyan, mint zenét hallgatni. Bármilyen sötétség fog körül, az elkeseredés akármilyen mélységébe merülsz, van egy kicsiny sugár, amibe belekapaszkodhatsz. Csak azért mondom, hogy lélek, mert ez egy megszokott kifejezés. Nehéz megérteni, hogy mi a különbség a gondolkodás és a tudat között. A gondolkodás szellemi érzékszervünk működése. A tudat a végtelenség töredéke. A testi létben új tapasztalatokat szerez. S - A gondolkodás a tudatos tudat. Nem találunk megfelelő szavakat. Amit te tudatnak mondasz, az az életeken átívelő karmikus tettkövetkezmény. V - Így van. Jobb lenne a tudat szót csak erre fenntartani. De menjünk tovább. A lét teljességében, az összeolvadásban és az átmeneti létezésekben nincs ok-okozati viszony. Ilyen csak a testi létben van. A

túlvilág alatt az előző életek tettei késztetnek újratestesülésre. Ez azért nem ok, mert a kényszerítő erő nem ott keletkezett. Egy előzetes ok hoz létre későbbi okozatot azzal, hogy megteremti a körülményeket. Az emberi életben ez kényszerítő erő. S - Magunk döntünk önmagunkról. V - Ezért fontos a testi lét, mert csak ebben a környezetben lehet olyan körülményeket létrehozni, amelyeknek hasznos következményei lesznek. Ha nem volna sorsunkban ez a kényszerítő erő, akkor semmi indítékunk sem lenne jobbá válni. S - Vagyis a jó tettek is elraktározódnak, s ezért a jó és a rossz is akadályozza a visszaolvadást a Létbe? V - Így van. A jó tettek karmái csak kedvezőbb újralétesüléshez segítenek. S - Úgy látszik, hogy aki már nem termel karmát, az nem is ember. V - Csak látszólag. A legtöbben esendőek vagyunk. A halálban segítő szellemek kísérnek át a másik világba. A görögöknél ez volt Hermész, a római nevén Merkúr. A pszichopomposz, a lélekvezető, aki lágyan, kedvesen vezetett át a nehéz úton. A segítő szellemek lehetnek már régebben meghalt szeretteink. Talán azért, hogy könnyebb legyen az átmenet. Nem tudjuk, hogy kikkel találkozunk. A túlvilág ideje más. Az ott töltött idő csak földi szemmel látszik múlónak. De hát a földi idő is csak egy konvenció. Testi létezésünk ideje csak erre az életszakaszra vonatkozik. Objektív, általános idő, amihez viszonyulni lehetne, nincs. Megélése nagyon személyes, hangulatfüggő. A többi emberrel és az anyagi világgal kapcsolatos idő pedig megegyezés dolga, nincs általános érvénye. Nagy a felelősségünk. A túlsó világ egysége csorbul, ha a beáramló tudat rontja egységét. Ezek a hibás területek állnak össze egy újabb egyéni létté, hogy javítsanak az eredeti modellen. Lehet, hogy a

modell mindig is megvolt. De az is lehet, hogy a tévedések örvényei alakulnak át testi létté. A karma a tudatelemek személyes töredékeire építi föl az új testet. A karma késztető erő, ami a tettek következménye. Érdektelen, hogy ez a tett jó vagy rossz. A következmény persze a minőségéből adódik. Olyan alkatrészeket gyűjt magának a következő testi létre, amilyeneket előre elkészített. S - Mint ahogy a bognár kocsit készít. V - Önmagában a rúd, a kerék és a többi alkatrész sem kocsi. Ez a Buddha hasonlata. Egy állatkereskedésben rókát vettem, de nem egyben, hanem alkatrészenként zacskóban. A kereskedő egymás után rakta be a véres darabokat, amikből otthon kellett összeállítani a rókát. - ezt álmodtam akkor éjjel. (Este) V - Egy Istenben hinni diktatúra, de a felismert szabadság is terror. Magamra vagyok hagyva. Boldogok a rabok, a szolgák. Az istentudat oka lehet a félelem a sötétbe ugrástól. S - Érdemes betartani a szabályokat, mert megnyugtató hivatkozni valakire. Az emberek egymástól nem hinnék el. V - Ezért a hitetlenség heroikus pesszimizmus. S - Jobb hinni, egyszerűbb. V - De Isten létét bizonyítani éppen úgy értelmetlen, mint nemlétét bizonyítani. Az emberek többsége ebbe nem törődik bele. Azt hiszik, az ő hitük az egyetlen igaz út, az ő istenük az egyetlen igaz isten. Mármint ahogyan ők látják. Ha valaki ugyanazt másképp látja, a véleménye eltér, azt nem másként gondolkodónak, hanem gazembernek tartják. S - Leginkább meg kell semmisíteni. V - De nem ér semmit az a hit, amely csak egy másik hit lerombolása által létezik. Az isteni tudat, az emberek milliárdnyi tudata úgy

hat, ahogy akar. Mindegyiknek saját útja van. Hogy jövök én ahhoz, hogy siettessem? Az utópiák hiábavalóak. A világmegváltó elképzelések a diktatúra melegágyai. (Az egyik délelőtt kiabálást hallottam a műterem felől.) LÁTOGATÓ - Uram, ön megszegte a szerződésünket. S - Elkészültem a képpel. Azt ábrázolja, amit megrendeltek. LÁTOGATÓ - Ön meggyalázta vallásunk legszentebb eszményeit. Lementem a szobámból, és a műteremben ott találtam Silvanust egy nagy kép előtt. A látogató már elment. S - Ez a pap volt. Az ortodoxok tényleg nagyon korlátoltak. De megértem szegényt, bár persze sajnálom. A kép a keresztre feszítést ábrázolta. A megfeszített előtt áll háttal Ádám és Éva. Kezükkel fogják a kígyó nyakát, amely így olyannak látszik, mint az Úr nemi szerve. A felfeszített a képen nincs megfeszítve, csak olyan a testtartása. Karjait két oldalt ördögök emelik a magasba, akiknek angyalok segítenek, hogy a fáradt karok le ne hulljanak. Az angyalok felülről emelik, az ördögök alulról tolják. Így az a látszat, mintha a test meg volna feszítve. Aranyfényben világít az első emberpár meztelen teste. S - Védekezés az áhítat ellen. A vallások ragaszkodnak az ősi szimbólumokhoz. Minden változást, az újdonságot istengyalázásnak tekintenek. Aztán majd megszokják, de azt az alkotó ritkán éri meg. Nehéz dolog egyszerre az emberek előtt és ugyanakkor Isten előtt is lejátszani az életet. Majd este folytatjuk. (Este) V - Egy olyan magasabb értelem előtt játszod le az életedet, akit soha nem fogsz látni, mert fölötte áll a megismerhetőségnek. Úgy tudjuk, hogy az erkölcsi törvény forrása. Ezzel meg is elégedhetnénk. De az

ember problémamegoldó élőlény. Azonban azon is lehet gondolkodni, ami megoldhatatlan. Nem tudsz pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt, és arra sem, hogy mi lesz. Még arra sincs pontos válasz, hogy amit éppen most teszel vagy gondolsz, együtt halad-e az általános törvénnyel. De mennél inkább törekszel arra, hogy a most helyes legyen, annál jobb lesz a jövő. Nem csak a tiéd. Felelősséggel tartozol a jövőért. A közösség, amelyben élsz, megkívánja ezt a felelősséget, hiszen te is csak közösségben érzed biztonságban magad. Képes vagy megérteni mindazt, ami ehhez szükséges. De azt nem érted, ami az életednél több. Van, aki túllép ezen. Az már alig tagja ennek a közösségnek. Föltehetsz olyan kérdést is, amire nem kaphatod meg a választ, de ennek nincs semmi értelme. S - Valójában sohasem tudhatod meg, hogy a képzeleted világa vagy világai valóságosak-e. Semmi bizonyítékod nincs arra, hogy amit elképzelsz, tőled függetlenül létezik-e. V - Sőt. A bizonyítást nehezíti, hogy egyszerre tőled függetlenül is létezik, és ugyanakkor te is a része vagy. Amikor valakik Isten létéről vitatkoznak, nem a valóságos létezés a vita tárgya, hanem az, hogy ki mit gondol róla. Ha te hívőnek tartod magad, akkor csatlakoztál egy hiedelemrendszerhez, amely nem kíván bizonyítást. S - Az az ember, akinek bizonyíték kell, az soha nem fog hinni. V - Hát persze! Aki hisz, az személynek tekintheti Istenét, ahogy önmagát is. Nem teszi föl azt a kérdést, hogy mi vagy ki az a személy. Ha személy is volna, noha nem úgy az, ahogy elképzeli, vajon Istene miért volna hozzá hasonló. A hasonlóság, ha igaz is volna, teljesen irreális, ha valóban Istenének tekinti hite tárgyát. S - Be is csaphatja magát, ha istenélménye társadalmi-kulturális okok következménye.

V - Az sem baj, ha a szokásos tévedésben hisz, miszerint az alkotó az Isten. Nem baj, ha a végtelen Létről fogalma sincs. Csak a tettek számítanak, és a tettre késztető gondolatok. S - Isten nem szőke vagy barna. Nem fáj a dereka öreg korában, hiszen nincsen dereka, és nem öregszik meg. Az időskori elbutulás végtelenül távol áll tőle, ha Isten. V - Vannak néhányan, akik ezen már túl vannak. Azok, akik csak a Létre gondolnak. De a te Istened segíthet abban, hogy megérezd kicsinységedet és a világ viszonylagosságát. Tedd föl magadnak a kérdést: micsoda az ember, ha tudomásul veszi Isten hiányát. Akkor ki vagy? És ki a többi ember? Mert Istennek nincs szüksége arra, hogy higgyenek benne és imádják. Isten szóval a Létet nevezem meg. Még a Teremtő is tiltotta nevének kiejtését. Lehetséges, hogy az alkotóknak nincs nevük. A végtelen Létnek sincs, bár az Isten szóval nevezem meg a demiurgoszokat is. Ez csupán a könnyebb érthetőség miatt van. Úgy látszik, hogy a világnak nincs szüksége Istenre, csak az egyes embernek. Amikor az individualitás belépett az emberiség történetébe, szüksége volt egy felsőbb lényre. Így aztán rendre meg is nevezte őket. Aztán az Isten elnevezéssel nagyot tévedett. S - A személy csak hierarchiáján belül értelmezhető. Aztán ez kezd visszakanyarodni az általános transzcendenciához, amikor mindenkiben benne van az isteni. Ez folyamatosan eltávolodik a személyestől. V - Ugyanakkor kevesen képesek elhagyni az individuumot, és talán ez nem is kívánatos. Az biztos, hogy minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a saját személyiségünknek, annál nagyobb az igényünk egy tőlünk független, de hozzánk hasonló felsőbb személyességre. De jobb ezt elhagyni. Nem vagyok én annyira fontos. Még magamnak sem.

S - A szabad akarattal nagy veszélybe kerültünk. Ma már a jó szellemek nem szállják meg az embereket. Csak a démonok. V - A jó felé törekvés saját elhatározásunk. Tudatosságunk az egyetlen menekvés. Vajon miért volt több mint kétezer évvel ezelőtt egy olyan időszak, amikor egymástól teljesen független kultúrák megváltoztatták istenképüket? A külső, hatalmas erő belészállt az emberbe, és elkezdte belülről irányítani. Ez a folyamat ma is tart. A kelet és a nyugat látszólag más úton haladt, van néhány sarkalatos eltérés, de feltűnő, hogy közel egy időben jelent meg az üresség tana keleten és a dialektika nyugaton. Meg kellene fordítani a gondolkodásunk menetét. Mind a két oldalnak jobban kellene figyelnie a másikra. S - Ez nagyon nehéz. Azt hiszem, a köznapi életben szinte lehetetlen. A kanonikus egyházak nagy akadályok. V - Annyit talán elérhetünk, hogy fogalmi kereteket adunk a felismert valóságnak. Ami az üresség, az a legteljesebb tartalom, amit szilárdnak tartunk, az illúzió. S - Bizony. A történelemben először a természettudomány átvette a teológia feladatát. V - A középkorban úgy gondolták, hogy mind a kettő azonos, aztán ez átalakult úgy, hogy mindkettőnek megvan a saját hatásköre. De ez nem így van. Mindenki Istent keresi. Úgy látszik, a természettudomány, elsősorban a fizika manapság közelebb jutott a lényeghez. S - Semmit sem kezdhetünk egy szenttel, ha a körülöttünk lévő világról nincs helyes képünk. Addig csak időhúzás és önáltatás minden áhítat. Tudjuk, hogy az anyagi világ a vákuum alkalmi ritkulása. A vákuum sűrűsége legalább a hatszorosa az atommagénak. A testünket felépítő elemi részecskék negatív szingularitások. V - Ahol elveszti az értelmét a világ magyarázata.

S - A vákuum tele van virtuális részecskékkel. Ha képesek volnánk érzékelni, olyannak tapasztalnánk, mint a mézet. Egy végtelenül nagy amorf kristály. V - Természetesen ez a végtelenség nem a végtelen Lét. Ez teremtett világ. Hosszú idő kell ahhoz, hogy megismerjük. Vannak föld alatt élő állatok, akiknek nincs szemük. Nekik Leonardo eléggé undorító szagú felszín, amivel nincs dolguk, és nem is jó ízű. A kullancs két-három hatásra reagál mindössze, de elég jól megvan ennyivel is. S - A legtöbb létezőnek fogalma sincs arról, ami körülveszi. Csak az érdekli belőle, ami ahhoz szükséges, hogy életben maradjon. V - Mi sajnos nem élhetünk ilyen kényelmesen. Megkaptuk akár kértük, akár nem - a szükséges talentumokat. Gazdálkodnunk kell velük. Van személyiségünk, és tudjuk, hogy ami a személyesség ellen van, mind elpusztul, korcsosul. Így aztán a legtöbb ember nem képes vallás nélkül élni. S - De mit értenek azon, hogy vallás? V - Bármit is értsenek rajta, csak legyen valamilyen hitük. Nem sietős a teljes megértés. Aki képes hit nélkül élni, annak élete csak egy átmeneti, torz időszak a tudat fejlődési folyamatában. S - Kevesen képesek felismerni a kettősség nélküli végtelent. V - Ilyen a legtöbb ember. Elképzelni sem tudják, nemhogy felismerni. Ezek többisten-hívők. Akár a szentek, akár a közélet bálványai vagy karizmatikus államvezetők legyenek is azok, akiket isteneinek tekint. Kapaszkodunk valamibe vagy valakibe, hiszen tűrhetetlen, hogy meg kell halni. Nem maga a halál ténye visszataszító, nem is a haldoklástól való félelem, hanem az a gondolat, hogy testi létünknek nincs semmiféle következménye. Ha az újralétesülésnek nem volna más értelmes bizonyítéka, éppen elég meggyőző érv a remény valamiféle

folytatásban. A test visszatart. Nagyon nehéz megszabadulni tőle. Legtöbben csak a test oldaláról nézik az elmúlást. S - Mi mást is tehetnének? Szegény, milyen nyomorult körülmények között halt meg - szokták mondani. De nem mindegy? V - Amikor a tudat elszabadul, teljesen közömbös, hogy akár egy pillanattal korábban is milyenek voltak a körülmények. Egyedül a gondolat számít. Mi járt az agyában a halál előtt? Mit érzékelt belőle a tudat? Milyen állapotba hozta magát az elszakadás pillanatában? Tisztán, határozottan fogja fel azt, amit a halálban tapasztal? Vagy talán zavaros, pontatlan érzései megzavarják ezt a fontos pillanatot? Több nagy vallás tett kísérletet arra, hogy az embert felkészítse. Ezek között a legmélyrehatóbb a tibeti halottas könyv. Nem csak a meghalást segíti, hanem a következő megtestesülés formáját is. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy a tudat, bár a másik világnak nagy a vonzó ereje, mégis meg kíván születni. Senki sem kényszeríti, csak önmaga. Mégis a legtöbben, akik átélték életüknek ezt a fontos szakaszát, és emlékeznek is rá, azt tartják, hogy szabad döntésük volt az újratestesülés. Mivel külső kényszer nincs, ez a döntés belülről jön. Amit nem veszünk észre itt, az világosan látszik ott. Kényszert érzünk arra, hogy megtisztuljunk. Nagy a felelősségünk. Ez nem csak személyes probléma. Másoknak is segíthetünk a tisztességes halállal. Aznap éjjel azt álmodtam, hogy most is, mint minden évben, egy előre nem tudható időpontban, el kell mennem egy bizonyos helyre, mint a vándormadaraknak. De nekem minden évben máshova. Nem úgy, mint a madarak, akik pontosan tudják, hova készülnek. Én nem tudtam. Útközben, és ott, ahová a hívást kaptam, különböző utasításokat adtak, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy átalakuljak a következő évben használandó formámba. Mindig másba. Ezt azért kellett megtennem, hogy így rejtve őrizzem az emberiség szellemi kincsét.

V - Az élet törvényeit nem általánosságban kell betartani, hanem minden egyes alkalommal gondolni kell rájuk, mintha az az alkalom az első volna. Vagy az utolsó. Hasonló ehhez az a tapasztalat, amely szerint a jót és a helyeset most azonnal kell megtenni, vagy ha rájöttél valaminek az igazságára, nem kell várni, azonnal át kell alakítani a gondolkodásodat. Bármiféle várakozás értelmetlen és hatástalan. De a legkisebb jó is előre visz. A rossz talán csak felesleges időveszteség. Nem éri meg. Így van ez a segítségekkel is. Az ember tele van szennyeződéssel. Mindennapi életünkben ezt elsősorban külsőségekben látjuk. Megszoktuk, hogy a piszkos embert piszkosnak lássuk, a szakadt, mocskos ruhájú embert társadalmon kívülinek. A legtöbb embert undorítja a seb, a betegségek külső jele. Nagy baj, ha ez taszít. Még nagyobb baj, hogy ennek a taszításnak a legtöbben nem tudunk ellenállni. De nem ez a valódi szennyeződés. Segíteni kell. Nem erőszakosan, csak mintegy a háttérből. Nem tudom, hogyan, de meg lehet érezni, ha a másiknak szüksége van rád. Ez mind a kettőtöknek nagy hasznot hoz. Jézus erkölcsi tanítása azért a legjobb, mert tudatos szándékot kíván. Azt tanácsolja, hogy akarni és tenni kell a jót. S - Megfigyelted már, hogy vannak napok, amikor mindenki visszamosolyog rád, más napokon szinte mindenki szomorú? V - Persze. Az első embernek, akivel találkozol, mondasz egy kedves szót, de azt nem viszonozza. Úgy érzed, hogy utál, visszaütsz. Ő is. Máris elveszett a napod. S - Máskor meg egy mosoly boldoggá tesz. Nem sokat ér, ha az ember görcsösen figyel arra, hogy ne hibázzon. Nem is kell gondolni rá. Úgyis hibákat fogunk elkövetni újra meg újra. V - De minden pillanatban törekedni arra, hogy megtegyem a jót, az előre visz. Azonban ez nem mindig tőlünk függ. Nem tudom, hogy

miért vannak jó napok, és miért vannak rossz napok. Néha minden szinte szárnyal, máskor meg felesleges felébredni reggel. S - Te hogy gondolod? Mi a helyzet akkor, ha egy bűnös rádöbben arra, hogy rosszat tett? V - A tudat tisztulásával a legnagyobb bűnös is megtisztulhat. S - De ebben az esetben ki engeszteli ki az áldozatokat? Ki az, aki megbocsát, és ki az, aki büntet? V - Nincs ilyen személy vagy hatalom. Ez téves elképzelés. Nincs büntetés és nincs kiengesztelődés. Az emberek a saját sorsukat élik meg előző életeik tettei alapján. Az áldozat sem ártatlan sorsában, biztosan megvolt az előzménye. S - Most akkor kit kell jobban sajnálni? A bűnöst vagy az áldozatot? V - A részvét kijár mindenkinek. Az ember rájön majd, hogy a rosszal csak önmagának árt. Saját magának a bírája. Ami megtörténik, ebben az életben visszafordíthatatlan. A halálban ez átalakul. S - Egy bodros felhőn egymás mellett lógázza a lábát Hitler és egy rabbi, akit elgázosítottak. A rabbi vigasztalja a Führert, nagy részvéttel segít neki, hogy a következő élete hasznosabb legyen. V - Az élet befejeződésével az élet eseményei érdektelenné válnak. A hatásuk természetesen döntő lesz a további életekre nézve, de nevetséges arra gondolni, hogy odaát az áldozat haragudni fog arra, aki áldozattá tette. Hiszen annak nagyobb baj, amit elkövetett, mint annak, akin a bűnt elkövették. Ezt jelenti az a bibliai mondás, hogy az ítélet Istené. A bennem élő isteni büntet majd. Bűnt gondolatban és cselekedetben lehet elkövetni, a gondolat hiánya miatt és a helyes tettek elmulasztásával. Az elkövetett cselekedet megítélése a mindenkori jog illetékességi körébe tartozik, az is csak akkor, ha nyilvánosságra kerül. A gondolat, a gondolat hiánya, a jócselekedet elmulasztása és a titokban

maradt tett teljes mértékben belső, személyes ügy. Ezekben az esetekben nincs ítélőbíró, csak a bűnös saját tudata. A felmerülő gondolatok a legtöbbször ösztönösek. A további három eset tudatos. S - Jézus gondolati bűnökről is beszélt. Az ember nem tehet arról, ha olyan dolgok jutnak az eszébe, amelyeket aztán a helyes ítélőképesség birtokában letilt magában, nem fordít át cselekvéssé. Jézus azonban már a bűnös vágyat is elítéli. V - Ez azért jogos, mert az ember tökéletlenségét ítéli el. Olyanná kell fejleszteni magunkat, hogy eszünkbe se jusson a bűnös gondolat. Azt hiszem, ez tökéletesen csak az életről való lemondás útján valósítható meg. El lehet érni, hogy már ösztönösen se vágyódjunk semmi után. Még aznap este lementem a faluba. A kocsmában kértem egy pohár retzinát, és leültem az emberek közé. Kockáztak. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és beszaladt egy öregasszony. Nem mondhatom, hogy bejött, mert szinte repült, és megállt a kocsma közepén. A nyakára hínár volt tekerve, mintha valamiféle sálat borított volna a vállára. A kezében egy-egy halat tartott. - Miért nem mondjátok meg? Már egy órája könyörgök. - A halakat a földre dobta, és kirohant. - A Szent Szűzre, ki ez? - kérdeztem. - A szegény Lisztoszné. - válaszolta Sztavrosz, az egyik halász. - Már tíz éve, alig hogy beesteledik, föl-alá rohangál a faluban. A fiát keresi. Én ott voltam. Berántotta a kötél, amikor egy kardhalat akasztott meg. Nem találtuk. - Hazafelé, és még elalvás előtt is nem tudtam szabadulni az öregasszony őrült szemeinek látványától. - Eszter temetésére mentünk Alice-zal. A ravatalozó hasonlított Raffaello vatikáni freskójára, az athéni iskolára. Boltívek, hatalmas barokk oszlopok, ködös félhomály és a termekben rengeteg ember. Alice ment elöl - mint általában -, és az egyik lépcsősor tetején megtalálta a ravatalt. Az egyik boltívet összekötő rúdra emberfejek voltak fölakasztva, nekem háttal.

Alice átfurakodott közöttük, és fölkiáltott, hogy megvan. Abban a pillanatban én is megláttam Eszter haját, de nem sima, hosszú volt, hanem csimbókos, piszkos, mint egy puli szőre. Átfurakodtam a fejek között, hogy szemben is lássam. Eszter feje zöldes-sárga volt, szemei csukva, de folyamatosan beszélt, mozgott a szája. A hangját lehetett hallani, de nem értettem a beszédéből semmit. V - Nem érdemes hazudni és rosszat tenni, mert a halál után rögtön fény derül minden kétszínűségre. A halott szégyene odaát a tisztítótűz és a pokol, amikor szembekerül önmagával. Mintha Ádám és Éva szégyene lenne, akik mit sem tudtak életről és halálról, amíg a boldog bűnnel távol nem kerültek Istenüktől. Iskola két testi élet között. A halál időpontja viszont bizonytalan. Akár most mindjárt is bekövetkezhet. Másnak hazudni ugyan erkölcstelen, de hasznos lehet. Önmagadnak hazudni ostobaság. A hazugság egy kicsiny akadály a tudat fejlődésének útjában. Csak magadnak ártasz vele. A hazugságok mértékének és káros hatásainak következtében megnehezítheted további sorsodat. S - Pedig minden pillanatban döntéseket kell hozni. V - Ez nem megy magától. Tudatos erőfeszítésre van szükség. S - A jelenre nem lehet kérdést föltenni. A múltra lehet, de nem érdemes. Ha mégis felteszed a kérdésedet, leginkább önmagadat kérdezd, hogy tisztábban lásd a saját jelenedet. V - Ezért kell ismerni a múltat. Tudatos múltértés nélkül nincs értelmes jövő. S - Másnak kérdést feltenni egy közös múltról fölösleges. Az emberek többféleképpen emlékeznek. V - Másnak kérdést feltenni saját múltjáról szintén fölösleges. S - Ilyenek az osztálytalálkozók: - Emlékszel, amikor… és így tovább. Nincs, aki ugyanúgy emlékezne, mint a másik.

V - A legtöbb ember meghamisítja múltját pillanatnyi érdekei szerint. S - Nem rossz szándékból. V - Az emberek legtöbbször önvédelemből hazudnak. Ha róluk kérdezel valamit, ezt a hazugságot mélyíted el bennük. Kényszert éreznek, hogy szépítsék azt a képet, amit róluk kialakítasz. A jövőre is feltehetsz kérdéseket, de ez legalább annyira értelmetlen, mint a múltra kérdezni. Semmi sem lesz úgy, ahogy elképzeled. A mindenkori mostat kell tökéletessé tenni, akkor a jövő is tökéletes lesz. A múltat meg kell érteni, aztán el kell feledni, semmire sem jó. Illetve elfeledni úgysem sikerül, tehát úgy kell kezelni, mint ahogy a történelmet szokták. A mából hátranézve teljesen személyesen. Úgy mesélj, hogy kétszer ne mondd el ugyanazt ugyanúgy. Ez nagyon szórakoztató. A történetek a mának szólnak. Annyi történelem van, ahány kor és ahány történész. S - Lehet mesélni a jövőről is. Ebben is annyi történet van, mint a múltban, és épp annyira irreális. V - Gyakran előfordul, hogy előérzeted van. A legtöbb esetben utólag veszed észre, hogy mintha figyelmeztetést kaptál volna egy esemény megtörténte előtt, amit vagy észrevettél, vagy nem. Általában nem. Bár erre semmi bizonyíték nincs, nem lehet azt mondani, hogy ez lehetetlen. Biztosan vannak nálunk nagyobb hatalmú, és vélhetőleg jóindulatú szellemi létezők. Talán segíthetnek. De sokkal gyakoribb az az eset, amikor semmiféle előérzeted nincs. Előfordul - és ez a leggyakoribb -, hogy akkor sincs tudomásod a bekövetkező bajról, amikor megelőzhetted volna, amikor jól jött volna a segítség. A legtöbb tragédiánál, tömeges haláloknál semmi előzmény nincs. S - Azt hiszem, nem nagyon törődnek velünk. Sokkal jobb tehát az ilyen előérzeteket elfelejteni. Éppen elég az, ha jól végzed az életedet éppen most.

V - Ilyen előérzetek a babonák. Ezek a társadalmilag hitelesített előjelek. Ha úgy mész el otthonról, hogy vissza kell menni valamiért, nem szabad rögtön újra elindulni, várni kell pár percet. Ugyanígy, ha hosszabb időre mész el otthonról, kis időre le kell ülni a családdal. De a fekete macska és még sok más is megszokott dolog. S - A gyakorló művészek mind babonásak. Hiszen olyasmit tesznek, ami fölött nem uralkodnak teljes mértékben. Teljesítményükhöz kell valamilyen felsőbb segítség. Ilyen az ihlet. V - De a nagy mesterek szerint ez nem így van. Tehetség kell és sok munka. S - Néha azonban úgy látszik, hogy ez kevés, mintha egy verset valaki diktálna, az ecsetet valaki még fogná rajtam kívül. Lehet, hogy mégis rá kell köpni egy barna kőre, ha fekete macska fut át előtted? V - Egy színésznő megkívánta, hogy színre lépése előtt a tűzoltó üssön a fenekére. De egészen más dolog az előjelek megfigyelése. Olyan ok-okozati kapcsolatok értelmezését jelenti, amelyek látszólag nincsenek kapcsolatban egymással. Még Jézus is hivatkozik rá. Régebben mindenki, de még ma is sokan tekintik gondolkodásuk részének. A polinéz szigetvilágban az istenek természeti megnyilvánulásaihoz kapcsolódtak. Ha úgy tudom, hogy egy cápa a totemem, és megjelenik egy éppen akkor, amikor evezek egy másik sziget felé, az jó előjel. Ha a tűz istennőjében hiszek, és látok egy vulkánkitörést, az azt jelenti, hogy az istennő haragszik. Az emberiség története és szent iratai tele vannak előjelekkel. S - Ha ma február másodika van, és borús az idő, már nem tart sokáig a tél, mert a medve, amikor kijön a barlangjából, nem látja meg az árnyékát. V - Az előjel gyakran hiteles megfigyelésen alapszik. Különösen akkor, ha olyan ember tapasztalja, akinek különösen jó a megfigyelő és

az értelmező képessége. Mivel a legtöbben nem ilyenek, ezeket az embereket mindig különös tisztelettel vették körül. A babona a primitív előjel. A legtöbb esetben valamilyen félreértés meggyökerezése, és ritkán nyugszik valódi megfigyelésen. Az előérzet a különösen érzékeny pszichikumú emberek betegsége. Noha a legtöbb esetben nem következik be semmiféle esemény, néha olyan lelki tapasztalat, amit mások nem érzékelnek. Egyáltalán nem kellemes, mert eltávolít a többi embertől. Álmomban néztem a tévét. A képe a nagyszobánkat mutatta, a szoba közepén egy hatalmas akvárium volt. Én abban éltem. A gyerekek búvárkészülékben egy létrán másztak be hozzám tanulni. Hirtelen észrevettem, hogy ez egy olyan film, amit még nem láttam, vagyis meg sem csináltam. Talán itt is megtalálnak. Talán ezért büntetést kapok. V - Az európai gondolkodás alapelve a harmadik kizárása. Valami vagy az, ami, vagy nem az. Harmadik lehetőség nincs. Ez az elv a jelenre vonatkozik. A múltra nézve eléggé bizonytalan. Sokszor egyéni megítélés kérdése, mint a történelem. A jövőre nézve pedig egyáltalán semmi értelme nincs. A jövőről csak feltételezéseink lehetnek. Szegényes az a gondolkodás, amely a biztos állításokat ilyen szűk körre korlátozza. Csak a jelenre, feltételek nélkül. A lehetőségek száma olyan nagy, hogy kívánatosnak látszik úgy megítélni a dolgokat, hogy legalább a lehetőségek valószínűségének legyen biztos alapja. Ez a körülmények pontos felmérésével lehetséges. S - A harmadik kizárásának elve nagyon jól használható a mindennapi életben. V - A négy osztatú bizonyítás talán közelebb visz a mélyebb megértéshez. Több megfontolandó alternatívát kínál. Valami vagy így van, vagy másként van. Az ok és okozat nem lehet azonos, nem lehet különböző, nem lehet azonos és különböző egyszerre, és nem lehet sem nem azonos és sem nem különböző. Ember vagyok, nem vagyok állat.

De amikor elvesztem a tudatom - pontosabban megszűnik a gondolkodási folyamat - már csak látszatra vagyok ember. Anyag vagyok, ami energiafolyamatok szerkezete. Sem ember, sem állat. Ha visszanyerem a tudatom, ismét gondolkodom, ismét teljes ember leszek, ugyanakkor továbbra is energiaszerkezet és állat is. A három osztatú bizonyítás statikus, a négy osztatú dinamikus. Mivel figyelembe veszi a viszonylatokat, lehetőséget ad jövőbeni feltételezésekre. S - Mert az egész világ állandóan változik. V - Az ok okozatot hoz létre, állítja a nyugati gondolkodás. Valójában az ok következményt von maga után. Megváltoztatja a körülményeket, hogy a teljes valóság éppen alkalmas része megnyilvánulhasson. Mert ha az ok és az okozat nem hasonló, nem következhet egyik a másikból. Ha hasonló, akkor értelmetlen ugyanazt létrehozni még egyszer. Ezért valami létrejövőből úgy látszik, mintha valamiből következne. Rengeteg ok van, de csak kevésből származik okozat. S - A világ a hatások és következmények állandó változása. Amit most mondok vagy teszek, az már nincs. Már a múlté. De olyan tett vagy szó sincs, ami majd a jövőben lesz, hiszen még nem jött létre. V - Semmi sem biztos, az egész élet csupa bizonytalanság. Ha valakivel nem találkozom egy bizonyos ideig, csak külső formája hasonlít a régire, testének anyaga folyamatosan kicserélődött. A múltra emlékező formulákat használunk egy találkozásnál. Ez jól működik a köznapi viszonyok között, de nagyon kevés a valósága. Azonosnak tekinteni két különböző időpontban ugyanazt az embert, csak megszokás. Nincs folyamatos valósága. S - De a gondolkodása sem azonos. Az események, amelyek megtörténtek vele, változtattak rajta. Azonos a tudati lényege. Az viszont nem érzékelhető. Még a jelen pillanatnak nevezett képzelt valóság-

ban sem vagyunk képesek úgy látni másokat és magunkat is, hogy az a megfigyelés helyesen mutatná igazi lényegünket. V - De testi arcképünkkel sem leszünk képesek sohasem szembenézni. A tükörben mindig tudatosítani kell, hogy amit jobb oldalnak látok, az valójában a bal és viszont. Aki szemben áll velem, az ugyan helyesen látja mindkét oldalam, de amit ő lát, sohasem lesz azonos azzal, ami én képzelek magamról. És ez csak az arc külső felszíne. Ezért önmagamat sohasem látom a valóságnak megfelelően. S - A testi forma látványa érdektelen. Amit én megfestek, az úgyis inkább rám hasonlít, mint a modellre. V - De egész életünkben törekedni kell arra, hogy megismerjük önmagunkat. Amikor felvételről halljuk a hangunkat, nem vagyunk képesek azonosítani. Ezt csak megtanulja az ember. A legtöbben nem szeretjük a fényképeinket, mert annál ideálisabb belső képünk van önmagunkról. De a legjobban a filmet utáljuk. Amikor mozgásban látjuk az arcunk, lelepleződünk önmagunk előtt. Annyi ösztönös mozdulatot látunk. Ezekről eddig nem volt tudomásunk. Jó lenne elérni, hogy úgy lássuk magunk, ahogy egy másik ember lát bennünket. Valójában az lenne a jó, ha úgy néznénk magunkra, mint egy harmadik szemlélő, aki két embert figyel. Boldogok azok, akik szeretik, ha fényképezik őket. S - Olyan ostobák. V - Vannak különleges emberek, akik látják a lényeget, közvetlenül kapcsolatba lépnek a tudattal, és ennek megfelelően alakítják életüket. Nem a szenvedő személyt látják, hanem a szenvedést. Késztetést éreznek arra, hogy ezt megszüntessék. Kivételes élőlények, a valódi tudatukat élik meg. A látszatok hamis valósága helyett az igazi valóság közelében élnek. Már régen leszoktam az esti imáról. De elalvás előtt mindig végiggondolom az elmúlt napot. Elképzelem azokat az embereket, akikkel

valamilyen kapcsolatom volt a nap folyamán. Visszagondolok arra, hogy jól viselkedtem-e velük. Volt valamilyen konfliktus közöttünk? Nagyon jó nap az, amire úgy emlékezem, hogy minden harmonikus volt. Álmomban aztán előjönnek a szörnyek a tudattalanból. Apám lakásában voltam, az első szobában. Az asztalnál ültem, az előszobai ajtó balra volt, a másik szoba éppen szemben. Az asztalon rengeteg kép, levél, személyes tárgy volt kiterítve, azokat nézegettem. Közben zajt hallottam, fölnéztem, és láttam, hogy a sarokszoba felé két szobán keresztül van átlátás, pedig tudtam, hogy csak egy van. A szobák újonnan voltak berendezve. Fölálltam és átmentem. A sarokszoba felé a középső átjáróban jobbra új ajtó volt, és azt gondoltam, hogy onnan még egy sarokszoba nyílik, mintha a valóságos szobák megsokszorozódtak volna. Az újabb szoba, amibe beléptem, világos gyerekszoba volt. Egy kislány állt a járókában, mellette az édesanyja. Nagyon kedvesen fogadtak. Erős vonzalmat éreztem az anya iránt, aki elmondta, hogy az ő nagyanyját vette el apám feleségül. Egymásra néztünk, s mindketten tudtuk, hogy ez a tény nem állhat közénk. Az asszony kiment, én a gyermekkel beszélgettem. Amikor az asszony visszajött, és én feléje fordultam, egy tájat láttam mögötte, egy folyót, amelynek túlsó oldaláról egy csavargó jött felénk a vízen át. Megállt előttünk, és így szólt: Ez a gyermek atyád leányának leánya. Ekkor az asszony mondott volna valamit, de már nem hallottam. Süket csönd vett körül. V - Sokan azt mondják, hogy az ima és a meditáció ugyanaz. Ez nem így van. Az imában a hívő megszólít valakit, többnyire Istenét, és mindig magáról beszél. Még akkor is ott van benne saját személye, amikor valaki másért vagy valami általánosért imádkozik. A meditáció ennek pontosan az ellenkezője. Olyan út, amelynek végigjárása során a tudat egyre mélyebb és mélyebb szintekre jut el a végtelenség megismerésében, miközben egyre jobban eltávolodik éntudatától. Sem ön-

maga, sem valamilyen elképzelt fenség nem tárgya a meditációnak. Azért az üresség elérése a meditáció célja, mert a végtelenről semmi sem mondható, földi szavakkal üres, noha az a teljesség. S - Egészen biztos, hogy az ima megnyugtató, helyes előfeltevéssel alkalmat ad önmagunk jobb megismerésére. V - De nem látom értelmét annak, hogy bárki is bármit várjon tőle. Hogyan is lehetne megszólítani valakit, akivel nem vagyok összemérhető! Egy háborúban mindkét fél imádkozik a saját győzelméért, és imájuk az egyik fél földi diadalát és mindkét fél erkölcsi bukását eredményezi. S - Ha tényleg közbenjárna valaki, akkor a vesztes félről föl kellene tételeznünk, hogy erkölcsileg alacsonyabb rendű. V - De a győzelem erő és szerencse dolga. Semmi köze az erkölcshöz, hacsak nem úgy, ahogy Lao-ce írta: aki győzelmét szépnek tartja, az örvendezik az emberek legyilkolásán. Nem gondolom, hogy foglalkoznom kellene egy Istennel. Éppen elég dolgom van magammal. Ezért nem gondolom, hogy az orvoslás Isten ellen való volna. Mert annak kellene tekinteni, ha életemben minden eseményt isteni okra vezetek vissza. Az emberek imádkoznak, hogy ne legyenek betegek, majd imádkoznak, ha meggyógyultak, és imádkoznak a halott lelki üdvéért. Ez teljesen értelmetlen. S - A teljes kiszolgáltatottság kifejeződése. Mondhatják, hogy persze, de Isten szereti az embereket. Így aztán nem tudom, hogy milyen az isteni szeretet. V - A kereszténység szerint külső segítség kell a tökéletesedéshez, amit isteni kegyelemként kap a hívő. A buddhizmus szerint saját erőből világosodik meg az ember. Nem látok ebben ellentmondást. A tudat két fejlődési fokozatáról van szó. Először kell valamilyen lökés, hogy elinduljunk az úton. A legtöbb ember tényleg képtelen saját magát

vezetni. Valaki elindul egy fejlődési úton, és van olyan fokozat, amikor már saját elért sikereire támaszkodik. Az ember legyen saját maga mestere. Az út nagyon hosszú. A kereszténységnek el kellene fogadnia, hogy az élet újralétesülések sorozata. S - Könnyebb lenne a különböző nézetek között a megértés. V - Az újralétesülés nem újdonság. A kereszténység csak a hatodik században törölte el. Nyilvánvalóan politikai okokból. Jézus egyértelműen mellette volt. S - A halál utáni megítélés és a végső ítélet megkülönböztetése erre utal. Mit tesz közben a tudat? Várakozik a ruhatárban? V - Sem a zsidó vallás, sem az iszlám nem volt képes ezt az ellentmondást feloldani. Szerintük a lélek álomban várakozik a feltámadásra, egy jó muszlim meg rögtön a paradicsomba kerül. Ebben ellentmondanak az Újszövetségnek, bár a kereszténység is megkerüli ezt a problémát. Az ortodox zsidóság azzal nyugtat meg, hogy a Messiás eljövetelekor mindenki beszélgethet vele. A Messiás fogadóórát tart majd a jó embereknek. Nyilván az alkotó tudja legjobban, hogy mire van a tudatnak szüksége. De csak az ember képes cselekedni érte. Vajon miért akadályozná ebben? Hiszen ránk van szorulva. Az is lehet, hogy egyes emberek magasabb szellemi szintre jutnak, mint az alkotók. A Buddhát ilyennek tartják, és nagy valószínűséggel Jézus is ezen a szinten volt. Az ilyenek, noha már visszaolvadhatnának a Létbe, nem teszik, mert szánják a világban szenvedőket. Újra meg újra testbe kerülnek, hogy enyhítsék a szenvedést. Ezek saját akaratukból nem kerülnek közvetlenül a Létbe, noha tehetnék. Ilyen lehet Jézus is, és a feltámadás története ennek a szándéknak a szimbolikus kifejezése. A többiek egyesülnek az alkotóval, hogy a segítségére legyenek. S - Egyszer egy alkotóról beszélsz, máskor meg többről.

V - Azt gondolom, hogy sokan vannak. Nekünk arról van tanúbizonyságunk, hogy a mi világunkban is több van, de közülük az egyik nagyobb hatalmú. Ahhoz, hogy ezt megértsük, nem kell sok erőfeszítés, elég csak visszanyúlni a kezdetekhez, a Biblia szövegéhez. S - Hát igen. Vajon kik az Isten fiai? Mit jelenthet az, hogy az ember egy lehet közülük? Vajon mi történik akkor, amikor a hívő Istennek tekinti az alkotót? V - Tudatosan megáll a gondolkodásban. Amit nem ért, arra azt mondja, misztérium vagy szent titok. Nincsenek titkok, csak rejtélyek, amelyeket meg kell oldanunk. Egy isten akarata, amit csak feltételezünk, nem sokat számít a végtelenségbe vezető úton. Az alkotók megjelenései, hatásuk annyira összemérhetetlen az emberi léttel, hogy könnyen felkeltheti az általános Isten jelenlétét, noha erről szó sincs. Hasonló a helyzet az alkotók jó és rossz segítőivel is. S - Talán nem mindegyik alkotó jó indulatú. V - Sok feladatunk van. Nem lehet eleget töprengeni ezen. Miközben úgy látszik, hogy csak önmagunkkal kell törődnünk. S - De egyre tökéletesebbek leszünk, és egyre közelebb a teljesség. V - Sajnos ahhoz túl gyöngék vagyunk, hogy egy élet alatt elérjük. Haj, fog, köröm - sokat elhagyunk ezekből az életünk során. Pedig mindegyikben benne van a teljes emberi lét összes információja. Egy-egy sejtjéből újra lehetne teremteni azt, aki volt. De csak a testet. A lényegi rész, a tudat, nem hozható létre. Mivel folyamatosan létezik, a testi anyag megsokszorozása nem hoz létre új tudatot. Azt nem lehet tudni, hogy egy másik tudat nem talál-e hordozót magának egy klónban. Valószínűleg igen. S - Az egypetéjű ikrek is klónok.

V - Haj, fog, köröm - egy balesetnél a lábunk, a kezünk vagy egy szervünk, ha újat kapunk belőle, mind-mind múlandó anyag. Egész testünk pusztulása sem más, mint a tudatot hordozó testi forma teljes megszűnése. S - Saját valóságunk nem pusztul el soha. A klónunk biztosan egy másik ember lesz. A test nem fontos. V - Nem marad mégis a gondolataimból valami az anyagban? Halálom után testem visszakerül a természetbe. Teljesen mindegy, hogy ennek mi a módja. Az egyik lassabb, a másik gyorsabb. Az anyag elemei ugyanazok. Megmaradnak. Lehet, hogy változnak a hatásom alatt. Másképp adom vissza, mint amilyennek kaptam. De az is lehet, hogy a változás csak a másik lét információtartalmában történik meg, és az anyagi elemek mindig ugyanazok. A Föld majdnem zárt rendszer. Anyagok csak igen kis mennyiségben jutnak el hozzánk távoli vidékekről. S - Hál' istennek! Nagy katasztrófát okozna egy kéretlen ajándék. V - Ami körülöttünk van, már akkor volt másvalakié vagy valami másé. Testünk atomjai kb. 6 milliárd évesek. A Föld konstruktív rendszerében kb. 4,5 milliárd éve vándorolnak. Kaptuk és továbbadjuk. Az elemek újabb és újabb szerkezetekbe állnak össze. Hogy létezhessünk, hálát kell adnunk a többi élőlénynek, a szikláknak, a tengereknek és a Nap sugárzásának. Csak a tudatunk a miénk. A többi csak eszköz, nyersanyag. De tisztességgel kell bánni vele. Minden megmarad. Semmi sem megy veszendőbe. Jól kell gazdálkodnunk a testünkkel és a világgal. A temetőben voltunk négyen Ati sírjánál. Én a sírok közötti úton álltam, amikor észrevettem, hogy Attila jön felém abban a fekete ruhában, amelyikben temették. Nagyon megörültem neki. Kérdeztem, hogy csak én látom-e, vagy látják a gyerekek és Anikó is. - Nem. Ők nem látnak. - De láthatnának, ha akarnád, ugye? -

Persze, de annak ára van. - Éspedig, mi az? - Te akkor itt meghalsz. Csábító ajánlat, de nem élhetek vele, mert most nagy zavart okozna. - Ati erre elmosolyodott, és ahogy ment el az úton, beleolvadt a sövénybe. V - Csoda nincs. Amit annak tartanak, annak létrejöttét nem tudják elképzelni, csodálkoznak. Rengeteg esemény ma már természetes okokra vezethető vissza, ha megértjük őket. A csoda a durva, anyagi testben jön létre. A szellemtestet nem tapasztaljuk. S - Általában nem. De néha átdereng tudatos érzékelésünkbe. V - Aki csodát tesz, vagy többet tud már, mint mi, vagy képes a szellemtestből javunkra átnyúlni, annak erejét fölhasználni. Javíthatatlanul materialista vagyok. Amióta tudjuk, hogy az anyag és az energia egy azonos dolog két megjelenési formája, a dolgok kézzel foghatóak lettek. Az mellékes, hogy a legtöbb tárgyat és jelenséget képtelenek vagyunk közvetlenül megtapasztalni. Többek között ezért használunk kutyákat. A közvetett tapasztalatra egyre több lesz a lehetőség, de mindig marad éppen elég, amit nem ismerünk. De a megismerésnek van közvetlen útja is. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nem valamiféle valóság részei. Talán a halál is a tapasztalatszerzés fontos része. S - A halál nem természetes. Az lenne a normális, ha örökké élnénk, örökké tapasztalnánk, változnánk. V - De halál mégis van, és úgy látszik, hogy lesz is. Valószínűleg azért, mert szükség van a tudat szakaszos fejlődésére. Vagy a test anyaga nem bír többet. Úgy látszik, hogy az elme változóképessége korlátozott. Bár még nagyon az elején vagyunk annak, hogy teljesen kihasználjuk, amire képes. Ha nem változna állandóan, akkor mi értelme lenne a túl hosszú életnek? S - Ez igaz. Ugyanazt ismételgetni évszázadokon át, nem nagyon vonzó perspektíva.

V - Ezért a halál utáni átmenet nem lehet passzív. Készülni kell a pillanatra. Biztosan kapunk valamiféle eligazítást testi életünk után. S - Talán azoktól, akik már előttünk meghaltak. V - Hagyomány, hogy vannak különleges szellemi lények is, akik segítenek nekünk. Amikor a tudat szellemtestében elhagyja a durvatestet, úgy érzi, hogy egy sötét és zajos alagúton halad át egy fény felé. A halál után ez az áttörés a másik létformába. Ha ez a fény homályos, de mégis vonzó, kerülni kell. Rossz újratestesülést eredményez. Aki a vakító, kékesfehér fény felé fordul, amitől fél, de mégis vállalja a feléje vivő utat, az jóra számíthat. S - Ez lenne az utolsó próbatétel? V - Úgy látszik. Ha legyőzi félelmét, boldogság tölti el. Itt aztán találkozik azoknak a szellemtestével, akik már előtte megtették ezt az utat. Nyilvánvaló, hogy először azokkal, akik együtt voltak vele akkor, amikor még a durvatestben létezett. Terüket az isteni tudat árnyékot nem adó teljes fénye borítja. Állapotuk értékük szerinti boldogság. Úgy érzik, hogy szellemtestük azonos a földi életükben hordott durvatestükkel. De annak hiányosságai nélkül. Ha vak volt, most lát. A süket hall. Az amputált lábúnak itt mindkét lába megvan. S - Mondják, hogy ekkor a tudat képes egyben látni egész elmúlt életét. Ez egy átlagos áttekintés. Mint egy igazolványkép. Azt is mondják, hogy aki meghal, sokszor nem veszi észre, csodálkozik, és szomorúság is elfoghatja, amikor látja, hogy nem tud kapcsolatot találni az élőkkel. V - Ezért nagyon fontos, hogy tiszta tudattal éljük át ezt a fontos pillanatot. A finomítás később kezdődik. Földi idő szerint ez legalább három napig tart. Ezért szokás ravatalozni, mert az elvált tudat még a test mellett van. Megszakítható ez a kapcsolat, de az nehézséget jelent a számára. Több külső segítségre szorul, és nehezebb a visszatekintés

folyamata. Vannak, akik teljesen passzívak ilyenkor. Nem is tudatosul bennük haláluk ténye. Akiben ez tartósan fennmarad, bolyongó lélek lesz, aki újra meg újra harapni akar az életből. Aztán persze ez is megszűnik. De addig zaklatja az élőket. Vannak, akik képtelenek szembenézni önmagukkal. De ezek is újratestesülnek. Ilyenek azok az emberek, akik úgy érzik, hogy idegenek a saját bőrükben. A gondolkodóknak a kezdő megvilágosodás szomorúsága lassan átalakul az újra megtestesülésre váró tudat reménységével. A halálba születő itt elveszti nemiségét, ahogy azok is elvesztették már, akikkel találkozik. Azt hiszem, hogy nem úgy, ahogy Jézus mondta, vagyis sem férfi, sem nő, hanem pont fordítva: férfi és nő is. Mindenkit olyannak lát, amilyen az testi életében volt. Mindenki mindenkit másként lát tehát. Lényük belső tartalma látszattestben mutatkozik meg. Az ő lényének belső tartalma is megnyilvánul, amikor szembe kerül mindazzal, amit életében tett, akkor, amikor a durvatestben élt. Ez nem lesz kellemes pillanat. Leginkább azért nem, mert a többiek nem haragszanak rá ezért, sajnálják. S - A nyilvánvaló szégyen borzasztó lelkiállapot lehet, és magányos. V - Szellemtestüket úgy képzelem, mint fátyolos, áttetsző lényt, akinek tisztaságát elsötétíti a felhalmozott tettkövetkezmény. Ettől megtisztulni lép be a tudat újra meg újra a testi létbe. Ezt a szennyeződést látja a többi szellemtest. Nem ítélnek el, sajnálnak. Szörnyű lehet. S - Honnan szeded te ezeket? V - Én nem tudom, hogy így lesz-e, de ezredévek óta mindenféle kultúrában ezt tanítják. Ki tudja, igaz-e vagy sem? Mindenesetre nekem eléggé meggyőző. A szégyen után aztán jön a felkészülés. S - Persze álmodozni lehet. V - De csak logikusan. Lehet, hogy valami nem úgy van, ahogy elképzelem, de ha logikus a gondolatmenet, van lehetőség a realitására.

S - Jó. Fantáziáljunk hát! A túlvilágba jutott tudatnak azért lehet valamilyen erénye, bármilyen gazember volt is életében. V - Valami jó mindenkiben van. Ezt nagyon fontosnak tartják majd. Ez dönti el, hogy meddig tartózkodik abban a világban. Mint egy filmet, úgy látja a maga teljes valóságában életét halála pillanatától visszafelé folyamatosan. Azt mondják, hogy ez annyi földi ideig tart, mint amennyit alvással töltöttünk az életünk során. S - Érdemes tehát sokat aludni, hogy az önvizsgálat tökéletesebb legyen. V - Jó kifogás a lustaságodra! Amikor átkerül a tudat ezen a nehéz kapun, a visszatekintés során, mint fekete és fehér kavicsok halmai sorra veszi elmúlt élete cselekedeteit. A szimbolikus fekete kavicsok súlya és mennyisége lesz következő életének terhe. Aztán megismerkedik másokkal is. Átmeneti ideje persze túl rövid ahhoz, noha a durvatest élettartamához nem hasonlítható, hogy kapcsolatba kerüljön az összes tudattal, akikkel szeretne. Közben ugyanis többen, kik korábban, kik későbben visszatérnek a durvatestbe, hogy folytassák tökéletesülési folyamatukat. S - De egy másik létesülési szakaszban újra találkozhatnak. V - Az is elképzelhető, hogy minden szükséges tudat rendelkezésünkre áll majd, ha igaz az, hogy nem a teljes tudat testesül meg újra. S - Testi létében az ember végtelenül magányos. Igazi lényegét képtelen megosztani embertársaival. A gondolat elmélyülésével egyenes arányban magányosodik el. V - A többi kapcsolat legtöbbször a test társulása. S - De nem lehet véletlen. V - A hagyomány, a szokások, indulatok és félreértések hálójában vergődve jut el a teljes magányhoz, a halálhoz. De halála után ez megszűnik, hiszen nemcsak elmúlt földi életének társaival találkozik, hanem

előző életeinek társaival is. Ezek sokszor ugyanazok, de a mindentudás állapotában nincs akadálya a megértésnek. A tudati kapcsolatok élénkek és tiszták. A szellemtest élete nagyon hasonló ahhoz, amit a durvatestben megélt. Eszik emésztés nélkül, iszik részegség nélkül, illatokat érez, de semminek sincs továbbható következménye. Mindez csak azért van, hogy kellemes legyen az átmenet, és hogy kapcsolata a többi szellemlénnyel harmonikusabb legyen. S - Volt egy scifi, amelyben az űrhajós elveszti a testét, és egy olyan mesterséges környezetbe kerül, amit már megszokott. V - Az Űrodüsszeia. De ott az űrhajós teljes magányban volt. A túl létben ez teljes társas lét. Nagyobb a tudatok közötti kapcsolat, mint a testi létben. Hiszen teljes a tudásuk. Mindent tudnak egymásról. S - Ez persze megint csak fantáziálás. Ahogy mondtad, ilyenféle képekről tettek tanúságot az elmúlt korok gondolkodói. V - Így van. Én nem hiszem, hogy a túl létben bármilyen büntetés várna ránk. Nem lenne értelme, hiszen az a cél, hogy minél tisztábban lássuk a dolgokat. A büntetés elavult, primitív megoldás. A szégyen, az más! Az borzasztó lesz. De senkit sem hibáztathatunk miatta. Időnként elbúcsúznak egyiküktől, majd egyszer ő is, aki eddig valaki volt, viszszatér a durvatestbe, hogy tovább folytassa feladatának megvalósítását. Meghal az életre. Szellemteste elvész. Azt képzelem, hogy ez ünnepélyes búcsúzás lehet. A szellemtest átmeneti létezésének boldogsága miatt nyilván szomorú. De elkerülhetetlen. S - Eltemetik az életre. Néha önmaga továbbélő részét. V - Végül elhasználja a testi életében összegyűjtött jót. Egyszer elfogy, és akkor újra testbe kell kerülnie, mert csak így folytatható a tökéletesülés folyamata. A születésben a kiválasztott apa és anya durvatestének keverékét ölti föl. Ehhez fog hasonlítani új szellemteste is. Ez tudatos választás, nem véletlen. Olyan körülmények közé kell kerülnie,

amelyben lehetősége van feladatának elvégzésére, és amilyet kiérdemelt. A tett elültetett magjai közül nem mindegyik kel ki a következő születésben, csak akkor, amikor alkalmassá válik az idő, hogy hatásuk érvényesülhessen. Ráérünk. Évmilliók állnak előttünk. S - A meg-nem-születettek egymást lökdösve keresik a megfelelő anyát, akiben testet ölthetnek. Tudták már régen, hogy nincs mese, valakit ki kell választani. V - Kockázatosak a döntések. Egy életen át azt kell játszani, hogy az anyjuk-apjuk gyermekei, noha bizonyos fokig tényleg azok. A szülőknek is van múltjuk, lelki és testi őseik, családi szokásaik. Ezektől nem lehet megszabadulni. Az élet során ez a múlt, ezek a szokások beléjük ivódnak. Segítenek, de árthatnak is. Ebben a környezetben kell elvégezni a következő feladatot. Csak el ne rontsanak a szeretetükkel! Mivel a tudatos tudat csak töredéke a tudat teljességének, lehet, hogy kisgyermekek azért halnak meg, mert rájönnek, hogy rossz szülőket választottak. Aki megszületik, annak kapcsolata a többi szellemi lénnyel nem szakad meg. A testi létben barátja, szerelme, áldozata lesz valaki, egy társ, akivel kapcsolata volt előző életeinek valamelyikében. S - Az ember általában nem érti, hogy miért vonzódik valakihez jobban, mint másokhoz. Nem érti, hogyan lehet az, hogy valaki már első pillantásra taszítja, mástól meg egész életében nem tud megszabadulni. Pedig nem jó, talán sok szenvedést hozó a kapcsolatuk. V - Az is lehet, hogy taszítja, és mégsem tud szabadulni tőle. Bizony, „mélységes mély a múltnak kútja.” Tudattalanja mindentudó. Amikor új durvateste meghal, az átmeneti létben szellemteste régvolt emlékeinek hordozója lesz. S - Aztán jön egy új születés. V - Talán egyszer képes lesz kiszabadulni ebből a körforgásból. Az álom a tudattalannak a megjelenése. Amikor alszunk, tudatos tuda-

tunk gátlás alá kerül. Csak a vegetatív funkciók működnek. Azok sem mindegyik. Például hosszú mozdulatlanságban sem zsibbad el a kezünk vagy a lábunk, de lélegzünk, ver a szívünk. A gátlás alatt lévő tudat kaput nyit, hogy mélyebbre hatoljunk. Ez ezért nagyon hasznos, mert megismerhetjük igazi valóságunkat. S - De ha álom közben hirtelen valamilyen külső hatás ér, felébredünk. Elég az is, ha csak hozzánk szólnak. V - Az álom a legtöbbször felületes. A tudatos tudat passzív állapotban van, de nem kapcsol ki teljesen. Ha alvás közben képesek lennénk a két tudatot összehangolni, bonyolult tudat-kísérleteket végezhetnénk. Még többet tanulhatnánk magunktól. Az álmok szimbolikus tartalmát elég nehéz értelmezni. Erről mit gondolsz: Korán kelt. A szállítókat tíz órára hívta. Beágyazott, evett egy szelet pirítóst langyos kávéval. Még mindig csak kilenc óra volt. A tévében éppen vége lett a reggeli hírműsoroknak. Kattintgatott. Az egyik csatornán delfineket mutattak. Csodálatos. Az a könnyedség, ahogy kiugrálnak a vízből. Neki már az is nehéz, ha föl kell állnia a székből. Csöngettek. Ösztönösen az órára nézett. Fél tíz. Ki lehet az? Talán ők? Későbbre várta. Bezárta kívülről az ajtót, és liften lement a földszintre. Felülről nem lehetett kinyitni a bejárati ajtót. Kint három szürke ruhás ember állt. Az egyikük egy hosszú fémládát tartott. A láda két végén fa nyél volt. A másik ember is egy ládát tartott, de annak nem voltak nyelei. A harmadik ember kezében dosszié, nyilván ő volt a főnök. Beengedte őket. - Jó reggelt! - szólt a dossziés. Hanyadikra megyünk? - Az ötödikre. - Hát, az nem lesz könnyű. - A liftben föl lehet vinni mindent. - szólt. - Föl igen, uram, de lefelé!

Vállat vont. Erről ő nem tehet. Bementek a lakásba. Előrement, hogy ajtót nyisson. A fémládát az előszobában tették le. Mozdulni sem lehetett, csak körben, a nappalin keresztül. - Korábban jöttek, még nem öltöztem fel. - Semmi baj, kérem, csak nyugodtan, addig kitöltöm a papírokat. Kivette ruháját a gardróbból, és bement volna a fürdőszobába. De akkor bele kell lépnie a ládába. De nem volt más lehetőség. Végül is a saját helyét koszolja be, ha egyáltalán. Még jó, hogy nyitva hagyta a fürdőszoba ajtaját, hogy szellőzzön. Sietett. Kicsit szégyellte, hogy feltartja az embereket. Érezte, hogy sima fémlapra lép. Bent felöltözött, fogat mosott. Megfésülte kevés haját - mintha ez fontos volna még. Kifelé megint bele kellett lépnie a ládába, de hát nem mindegy? Most már jobb, ha megszokja. A dossziés írt, a másik kettő dohányzott. Amikor meglátták, elnyomták a cigarettát. Munkára készen álltak, meg mintha szégyellnék. Ő levett az ágyról egy pokrócot. Ahogy vitte kifelé, szólt a dossziés, hogy írjon alá. Aztán pénzt adott az egyik szállítónak. Szegények cipelhetik le a lépcsőn, amíg a főnök nyilván lifttel megy. A takarót befektette a ládába, ne legyen olyan kemény, majd kényelmesen elhelyezkedett benne. Mielőtt rátették a fedelet, odaszólt a főnöknek, hogy jól zárja be az ajtót. Hirtelen teljesen sötét lett, és érezte, ahogy felemelik. Ahogy vitték lefelé, egy ideig számolta az emeleteket, de összezavarodott. Csak akkor vette észre, hogy leértek, amikor letették a lépcső alján. Kopogott, de nem válaszoltak. Már nyitották a külső ajtót. Most már dörömbölt. Valaki megszólalt: - Mit akar? - A kulcsot dobják be a postaládába! - kérte. - Jó, de most már ne mozgolódjon. Csapódott a külső ajtó, majd az autó hátsó ajtaja. Csikorgott a láda, ahogy becsúsztatták. A kocsi lassan elindult. Egy ideig próbálta

figyelni a kanyarokat, de összezavarodott. Fogalma sem volt, hogy hova viszik. S - Azt kérdezted, hogy mi a véleményem. Hát az, hogy nem vagy normális. Visszatérő álom: egy nagyon szép, üde zöld domboldalon sétálok. Elérek egy karámhoz, amely szélesen húzódik a domboldalon. Egyszerű szerkezet. A földbe szúrt hegyes rudakat falécek kötik össze. Fönt a dombról egy gyönyörű fehér ló száguld felém. Úgy látszik, átugorja a karámot, de fönnakad az egyik rúdon. A rúd mélyen a szügyébe fúródik, és a fehér szőrön folyik végig a piros vér. S - Vonzalom az első pillantásra, vagy taszító érzés. Szerelem első pillantásra. Vagy az undor valakitől, nem tudom, miért. Emberi kapcsolatokat tehet tönkre egy félreértés. V - Emlékek felidéződése vagy csak a pillanatnyi hangulat. Valószínű, hogy az előző életből, egy másikból hozott emlékek és tapasztalatok a döntőek, de van azért más is. Tudatunk megőrizhette az emberiség emlékeit. Talán még korábbról is vannak benne nyomok. Általában úgy tájékozódunk embertársaink között, hogy megjelenésük alapján megítéljük, milyen legyen a kapcsolatunk. De egy arc formája, amit születésével szerzett, könnyen félrevezethet. Előrenyúlik az alsó ajka: gőgös. A szeme keskeny, az arca telt és az ajka vége felfelé görbül: vidám, kedves ember. Az ajka vége lefelé hajlik, a szája keskeny: rosszkedvű. Pedig, szerencsétlen, csak éppen ilyennek született. S - A külső ritkán ad helyes képet a belsőről. V - Kevesen vannak, akik ha az ajtó előtt egy frakkos, kecskepatájú úr áll, akiből enyhe kénkőszagot árad, azt mondják rá, hogy milyen kedves ember. Még kevesebb azoknak a száma, akiknek semmit sem jelent a külső, mert rögtön felismerik a belsőt. S - A Teréz anyák kicsiny csoportja.

V - Még az emberi tevékenységek sem irányítanak el a helyes döntésben. Az egyik leghíresebb magyar hóhér, Bali Mihály, nagy fehér bajuszú, joviális bácsi volt, szenvedélyes rózsatermesztő. A nagy komikusok keserű, magányos emberek, sokan lesznek közülük öngyilkosok. Benedek sikerei csúcsán vetett véget életének, Kabos szomorú, szegény magányban halt meg távol a hazájától. S - Régen azt mondták, akkor mondj véleményt valakiről, ha már megettél vele egy tál sót. Az pedig sokáig tart. V - Még az is lehet, hogy sohasem tudsz helyes képet alkotni a másik emberről. Talán nem is kell. Ha benned megvan a bizalom iránta, legföljebb tévedsz, de te magad sokkal ritkábban sérülsz, mintha mindenkire gyanakodnál. Amikor előttünk áll egy ember, csak a tapasztalataink és az öröklött ösztöneink alapján ítéljük meg. Valójában semmit sem tudunk róla. Komor a tekintete? Lehet, hogy rossz pillanatban találkoztunk. S - Vagy éppen mosolyog, és derűsen nyújtja a kezét. Én pedig kezet fogok talán egy gyilkossal. V - A pozitív érzelmek könnyebben alakulnak ki, mint a negatívak. A szenvedés szánalmat kelt, de a harag láttán nem fogunk haragot érezni. Az őszinte mosoly mindig jóindulatot vált ki. Persze a beteg lelkű emberek kivételek. Az ilyenek egy mosolyt is gúnyolódásnak tarthatnak, és éktelen düh ébred bennük. A beteg lelkű emberekből a jó agressziót vált ki. De nem ez a természetes magatartás. Úgy tapasztaljuk, hogy a rossz szerte eluralkodik a világban. A jó mégis átível a testi léten. Egész nap egyedül voltam itthon. Magamnak készítettem ebédet, ahogy szeretem. Családban persze más a helyzet. Végül is nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. A közös étkezések menüje tizenöt-húszféle étel váltogatásából áll. Amiket megszoktak. Nincs is azokkal semmi baj. De ma kivételt tehetek. Zöldségeket pirítok. Borsót, kelbimbót és hozzá

thai keveréket. Abban van apró csövű kukorica, bambuszrügy, gomba és még sokféle, nekem ismeretlen zöldféle. Ezeket összekeverem, és jól átsütöm egy lábosban. Reszelt sajtot szórok rá és ketchupot a tetejére. Felséges étel! Éppen mosogatok, amikor csöng a telefon. - Szervusz, Attila! Itt Attila. - hallom a kagylóból. De hát ez lehetetlen. Mégis úgy teszek, mintha nem múltak volna el az évek. - Szervusz, kedves Attila. Mit tehetek az érdekedben? - Itt vagyok Jankával. A kocsiból beszélek. Megyünk az állatkertbe. Kapd össze magad, és gyere! Az állatkertben egyenesen az étterem felé indulok. Fogalmam sincs, hogy miért. Általában a gorillák felé szoktam kezdeni. Az étterem előtt az egyik asztalnál ülnek. Janka hamburgert eszik. Leülök melléjük. - Kihoztam, hogy beszélgethessünk. - De mi lesz Zsófival? Nem tudja, hogy hol van a gyerek. - mondom. - Semmi baj. Telefonált Mamónak, hogy ő megy Jankáért. Persze Zsófi nem tud róla. - Igen. Mondták, hogy Janka ma az Attila utcában lesz. - Na, látod. Nem lesz semmi. Csak ülünk. Egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak. A gyerek már a krumpli végénél tart, majd összeszedi a papírokat, és a tálcával visszaviszi az étterembe. - Janka, nézd meg a fókákat. Itt várunk rád. - kiált utána. A gyerek elszalad. Attila újabb cigarettára gyújt. - Te nem ettél? - kérdezem. - Nem, azt nem lehet. A cigaretta - azt lehet. Füst csak, mint minden más. Ki előbb, ki később elszáll. Volt, és egyszerre csak eloszlik a mindenségben.

Most kellene kérdezni valamit. Janka visszajött. Felkerekedünk, és megyünk a pálmaház felé. Beszélgetnek valamiről. Nem hallok semmit. Egymás füléhez hajolva suttognak. Lemegyünk az akváriumba. Lent a folyosókon sötétség, csak a medencék, és bennük a cikázó halak világítanak. - Majd mondd azt, hogy véletlenül ott voltál, és hazakísérted. - De Janka tudja! Mit fog mondani? - kérdezem. - Ő nem mond majd semmi mást. Ilyen órákból lesz az élete. Tudja. Mennek az akváriumok között. Fogják egymás kezét. A testén áttűnik a fény, mintha ezernyi színes hal repkedne benne. Megfogom Janka vállát. Állunk egy korallszirt előtt. Ezernyi színes hal repked a vízben. V - Amíg az emberek kisebb csoportokban éltek, családi közösségekben, nem volt szükségük beszédre. Amikor egyre többet használták a kezüket, sík területeken nagyobb csoportok éltek együtt, kénytelenek voltak hangokat használni ahhoz, hogy a három legfontosabb életfunkciójukat teljesíteni tudják. Ez a táplálkozás, a védekezés és a szaporodás. Korábban a hangoknak figyelmet felhívó feladatuk volt, később ez árnyaltabb lett, az emberi viszonyokat is kifejezte. Így lett a nyelv a hazugság legfontosabb eszköze. Kezdetben az érintés volt a legfontosabb összekötő kapocs. S - Bizonyos értelemben, a kommunikáció egyéb formái mellett, máig az maradt. V - Testi kapcsolat nélkül nincs jó emberi kapcsolat. Ezután következtek a hangok, majd a beszéd. A fejlődésben az is közrejátszhatott, hogy a korai emberek, akik még tulajdonképpen közelebb álltak az állatokhoz, mint mi, olyan területeket is benépesítettek, ahol sok víz volt. A vízben rengeteg táplálék van. Megtanultak tartósan a tavakban, mocsarakban járni. De ott csak két lábon lehet, hogy a fej a víz fölött ma-

radjon. Tartósan követve ezt az életmódot, lassan átalakult a medencecsont, és könnyebb lett a két lábon járás a vízen kívül is. Két lábon tovább, kitartóbban lehetett futni, mint négy lábon, távolabb lehetett látni. Így könnyebb vadászni. Persze lehetett más útja is az embernek, sőt lehetett egyszerre több is. Ez valószínűbb, hiszen ezt tapasztaljuk a természetben. A variációk vége az alkalmasabb változat. S - Egy következménynek több oka is lehet. Erről már beszéltünk. Az ember léte nem okozat, hanem szükségszerűség. V - Annyi hatás ér bennünket az élet minden percében, hogy a sok fától nem látjuk az erdőt. Valami nagyon egyszerűt tapasztalnánk, ha egy megfigyelt dologról lebontanánk a fölösleget. Így azonban úgy látszik, hogy az élet fölfoghatatlanul bonyolult. S - Saját életünk is hasonló. Ugyanazokat a cselekvéseket ismételjük. Alig van különbség. Elveszünk a részletekben. És így múlnak a hetek, hónapok és az évek. V - Mivel az ismétlődő cselekvések a legtöbbször ösztönösek vagy rituálisak, érdemes tudatosan valami mást tenni, vagy mást gondolni ma, hogy több legyen ez a nap a tegnapinál. Amikor alszunk, két-három óránként körülbelül 45 másodpercet álmodunk. A többi idő mély alvás, a gondolkodás rekreációja. Ébren szinte csak ismételjük a tegnapi napot. Ezért olyan fontos az alkalmankénti környezetváltozás. Általában mindig ugyanakkor ébredünk fel, függetlenül attól, hogy mennyi mély alvás van mögöttünk. Ezt egy nagyon pontosan működő belső óra szabályozza. Ha nyaralunk, akkor kezdődik az igazi kikapcsolódás, amikor ez a rítus megszakad. Akkor azonban egy másik automatizmus lép életbe. A legtöbbször négy-öt óránként érzünk éhséget, szerencsés esetben óránként szomjúságot. Mégis az az érzésünk, hogy nincs két egyforma napunk.

S - Ez igaz. Szerkezetében azonban meglepő ismétlődéseket találunk. A különbség érzése a részletekben van. V - A rengeteg apró részlet az egyik oka annak, hogy úgy érezzük, személyes énünk van. Ilyen pedig nincs. Azt mondom, hogy fáj a lábam. Ki a megfigyelő és kié a megfigyelt tárgy? Jól kiszúrtam magammal, mondjuk, ha valami butaságot csináltunk. Ki szúrt ki kivel? Nincs rá válasz. Azért nincs, mert kevés ember veszi tudomásul, hogy állandó, változatlan én nincs. S - Talán a másik oka a személyes én tévképzetének, hogy mi is részei vagyunk világunknak. A világnak pedig felfoghatatlanul sok apró részlete van. Mindenképpen több mint aminek érzékelésére képesek vagyunk. Ezért azt gondoljuk, hogy ez egy teljesség. V - Miközben kívánatos, hogy minél változatosabbá tegyük életünket, az útjuk végére ért bölcseknek teljesen más a napirendjük. Mindent leegyszerűsítenek. Csak a testi lét minimumára van szükségük, mert hiszen valóságos lényegük már másutt van. S - Ugyanúgy hatunk másokra, ahogy mások ránk. Csak azonos kontinuumban vagyunk képesek tájékozódni. V - Ezért az a virtuális lét, ami körülvesz bennünket, valóságosnak látszik, és úgy is viselkedik. Ebben a környezetben minden valóságos, noha tényleges realitása nincs. Ez a virtuális valóság kézzel fogható, mert virtuális az alany és a tárgy is. S - Nem lehet azt mondani, hogy a világnak nincs tényleges valósága. Ha az alany és a tárgy is látszat, üsd csak be a lábad az ajtófélfába, mindjárt megtudod, hogy valóságos-e vagy sem. V - Ez a valóság csak a dolgoknak egymáshoz képesti viszonylatában igaz. Az ember képtelen kilépni abból a hamis elképzelésből, hogy szilárd tárgynak tartja azt, ami nem valóságos szilárd tárgy. Erre nincs is szükség. Éppen azért élünk ebben a rendszerben, hogy itt való-

sítsuk meg önmagunkat. Leélhetjük egész életünket anélkül, hogy világunk látszat valóságára akár csak gondolnánk is. Pedig az csupán energiafolyamok gomolygása. Az űr pedig összefüggő szilárd szerkezet. Megvan benne a helye, itt közöttünk. Majd rátalálunk. Most céltalan ezen töprengeni. De az létfontosságú, hogy naponta tegyünk valami olyat, ami új, amit tegnap nem tettünk meg. Írjunk le néhány sort egy papírra. Hazafelé ne a szokott úton menjünk. Tudatosan változtassuk meg a napok egyformaságát. Ez a tartós szellemi frissesség egyik eszköze. Alig tudtam aludni éjszaka. Talán időjárás változás előtt álltunk, vagy megzavart az a tudat, hogy vagyok is meg nem is. Vajon mi a valóságom. A testem, ami pihenni kíván, nyilván nem, hiszen ki vagyok szolgáltatva neki. Én saját magamnak. Kiábrándító gondolat. V - Élj úgy, hogy vidámság maradjon utánad. Amikor meghaltál már, az utódok derűsen gondoljanak rád. Ahogy emlékeznek, nevessenek, mert az emlékek, amelyek felmerülnek bennük, jó érzéseket okoznak. S - Beszélnek rólad, és közben egy kis szégyent éreznek, hogy a gyász perceiben mókás dolgok jutnak az eszükbe. De nem tudnak ellenállni, mert hiszen ilyen voltál. V - Az persze szomorú, hogy valakinek a földi élete megszakad, de sokkal több benne az öröm, hogy továbbléphet egy, feltehetőleg, jobb világba. Nagyobb dolog a megszabadulás a szenvedéstől, mint az a kevés veszteség, amit egy halál okoz. Örüljetek vele együtt. S - Sokan vannak úgy, hogy a temetéseket alig képesek megállni nevetés nélkül. Keresik a helyzet komikumát. De ez csak félelmük palástolása. V - Igazuk van, ha nevetnek és így nem félnek. A halál olyan szánalmas. Aligha lehet komolyan venni.

S - Az ember állandóan tanul, a tudás mégsem véd meg a félelemtől. V - Semmi szükség nem volna arra, hogy sokat tudj. Arra van szükség, hogy sok jót tegyél. Sajnos az ösztönök, örökölt múltunk belénk rögzült tapasztalatai félrevezetőek. Ezért gyakran teszünk olyat, amit nem volna szabad, és csak ártunk vele. Elsősorban saját magunknak. Tehát nem árt, ha sokat tudunk. Mindig képesek vagyunk fölmérni, hogy mi az, amit nem tudunk, és mire van szükségünk. Aztán, ha mégsem teszünk semmit tudatlanságunk megszüntetéséért, az már erkölcsi kérdés. S - Legtöbbször lustaság, és az a hamis elképzelés, hogy még ráérünk. V - Semmire sem érünk rá. Mindent éppen most kell megtenni. S - Te azt mondtad egyszer, hogy lusta vagyok. Hát nem. A látszólagos semmittevés bizony nagyon is aktív tevékenység. Mondják, hogy az elméleti fizikusoknak a legfontosabb munkaeszközük a dívány. V - Persze, tudom én azt, hogy mit jelent a meditáció. Nem szabad megállni. S - Senki sem tudja, hogy mennyi ideje van hátra. Aztán csak magának tehet szemrehányást. V - Mégis azt mondom, hogy nem kell olyan sokat tudni. Persze ha valaki ír, és nem tudja a helyesírást, az elfogadhatatlan, de bármikor nyugodtan kimondhatjuk: én ezt nem tudom. Ilyenkor gyullad fel a piros jelzőlámpa agyunkban, miszerint ez a dolog számunkra tényleg érdektelen, vagy pedig gyorsan utána kell járni. Mivel életsorsunk sötét kaland előttünk, bármikor érdemes elkezdeni tanulni. Még az sem mindig fontos, hogy hasznos legyen az, amit tanulni kezdünk. Az agyat éppen úgy tornáztatni kell, mint az izmokat. Nem kell aggódnunk, bőséges tartalékunk van abból, hogy bármit felfogjunk.

S - A legjobb arra összpontosítani, hogy mi az, ami másnak árt és egyben saját magamnak is. Ezt fölismerve, világossá válik a jó. V - A bosszú emberi cselekedet, de embertelen. Az állatvilágban ilyen nincs. Elképzelhetetlen, hogy egy állat bosszút állna azért, mert a másik elette előle az ennivalót. Megpróbálja persze elvenni tőle, de ha nem sikerül, odébbáll. Mi mást tehetne? S - A bosszú értelmetlen. V - Ha megölöm a gyilkost, az áldozat állapotán az semmit sem változtat, legföljebb hamis elégtételt érzek. Ki van egyenlítve a cselekedet. De valóban kiegyenlítés történt-e? Semmiképpen. Okkal írja a Biblia, hogy a bosszú Isten dolga. Ez azt jelenti, hogy noha nem Istené, az emberé biztosan nem. Azért isteni, vagyis általános érvényű, mert a negatív cselekedet rontja az elkövető esélyeit. Aki rosszat tesz, elsősorban önmagának árt. Saját magunknak kárt okozni pedig értelmetlen. Más helyen azt olvashatjuk, hogy szemet szemért, fogat fogért. Ebben az esetben az egyensúly igazságosságáról van szó. A bosszú ne legyen nagyobb, mint az okozott kár. Csak abban a korban volt érvényes, amikor leírták. S - Ez akkor megfelelő törvény volt. De semmi általános érvénye nincs. V - Mi van abban az esetben, ha egy félszeműt vakít meg valaki. Ha az elkövetőnek ezek után kitolják az egyik szemét, a másikkal még lát, de az áldozat teljesen vak lesz. Mi van abban az esetben, ha egy félszemű a tettes? Hasonló ez a helyzet ahhoz, amit a populista pártok az adózás ügyében képviselnek. Látszólag igazságosnak tűnik, hogy fizessen több adót az, akinek nincs gyermeke, és kapjanak segítséget a sokgyermekesek. De mi van akkor, ha a döntésnél egy minimálbéren tengődő szingli áll szemben egy négygyermekes milliomossal. Rád bízom a döntést.

S - Az Európai Unióban az angol királynő kapja a legnagyobb mezőgazdasági támogatást. Hiszen neki van a legnagyobb birtoka. Teljesen értelmetlen ez az egyenlőtlen egyenlősdi. Mire megy vele? Aztán meghal. V - Ki előbb, ki később, de mindenesetre a megfelelő időben. S - Saját magához képest. A szeretteinek persze bánatot okozhat, a kívülállók pedig azt gondolhatják, hogy még mennyi mindent tehetett volna. De vajon? V - Az emberi életkor végső határa a Biblia szerint 120 év. Nem tudjuk, hogy valóban így van-e. Ott volt ugye Matuzsálem meg a többiek. Most meg arról beszélnek, hogy lehetséges a 150 év. Szörnyű még elgondolni is, hogy életünk kétharmad részét fizikai, majd egyre inkább szellemi rokkantként is éljük le. Az bizonyos, hogy semmiféle következetességet nem találunk abban, hogy mikor következik be a halál. Lehet az oka szerencsétlenség, betegség, genetikai adottság, de valójában a közvetlen okot nem ismerjük. S - Néha úgy érzem, mintha kivégzés jellege volna. Egy-egy baleset olyan értelmetlen, és legalább ennyire érthetetlen, amikor veszélyes helyzetben valaki mégis életben marad, holott erre semmi esélye sem volt. Egy magyar modellrepülő bemutatóan az egyik gép megölt egy idős házaspárt. Az áldozatok a tömeg között álltak. A felvételen jól lehetett látni, hogy a gép egy épület mögött éppen lezuhanni készült. Ámde mégis fölemelkedett, átrepült az épület fölött, kissé balra fordult, és megcélozta a két embert. Világosan látható, és teljesen egyértelmű volt. Az okot persze nem tudjuk. Nem ismerjük a kivégzés indokát. V - Szokás szerint az idős emberre úgy nézünk, hogy már leélte az életét. De valóban így van-e? Úgy gondoljuk, hogy a korai halál értelmetlen, de a késői szintén az. A halál ténye az, ami értelmetlen. Nem tud-

juk eldönteni, hogy egy tudatnak milyen hosszú időre van szüksége. Lehet, hogy kevésre, lehet, hogy a hosszú élet is kevés. Az élet végén a test ugyan már alig-alig képes szolgálni, egy betegség következtében életfontosságú szervek mondják fel a szolgálatot, de mi lesz akkor, ha már minden alkatrészünket képesek leszünk újra cserélni? A betegségek okozta halálok triviálisan egyszerűek. Miközben a test legnagyobb része hellyel-közzel tökéletesen működik, valami apróság elromlik. Néha alig lehet észrevenni. Ha ilyenkor a tudatban nincs harmónia, a belső energiaszint gyönge, bekövetkezik az apró elváltozás eszkalálódása és a halál. Nem tudjuk, mit jelent az, hogy korai és késői. S - Sok nagyon idős ember életéből arra a következtetésre juthatunk, hogy ők nem voltak elég jók. Mintha kaptak volna még időt a megjavulásra. V - De van ellenpélda is. Az ereje teljében lévő fiatal vagy középkorú ember esetében nem vagyunk képesek eldönteni, hogy rövid életük ellenére nem volt-e teljes az életsorsuk. Nem menekültek-e meg így valami bajból, ami gondokat okozhatott volna. Persze nem testi gondra gondolok. S - A gyermekek halála teljesen értelmetlen. Hogyan lehet egy ilyen fontos dolog, mint a halál, kitéve a testi anyag esendőségének? Nem értem. V - Ha az az értelme, hogy életünk legyen napról napra jobb, mert nem ismerjük a halál időpontját, annak van értelme, de kegyetlen dolog. A váratlan halál értelmetlensége mögött vajon nincs magasabb értelem? Lehet, hogy az ember éppen annyi ideig él, amennyire szüksége van. Nehezen tudom elképzelni, hogy milyen lehet az az élet, amelynek már előre pontosan tudnánk a végét. Valószínűleg elég haszontalan lenne. Ilyenek vagyunk. Kérdéses az is, hogy hasznos lenne-e, ha előre ismernénk várható betegségeink esélyeit. Ez nagyon hamar valósággá válik,

és azt hiszem, nagyon kevés ember fogja értelmesen felhasználni, amit megtudott. Ezért talán indokolt a váratlanság kegyetlensége. Talán az a legjobb magatartás, ha arra gondolunk, hogy már csak öt percünk van hátra az életből. Persze nem szabad félni. Valamilyen iskolában tanítottam, és összeismerkedtem szünetben az udvaron két fiúval. A beszélgetés során kiderült, hogy zsidók, és megkértek, hogy menjünk el Jeruzsálembe. A város egyáltalán nem hasonlított arra, amit ismerek. Inkább valamelyik észak-afrikai, a magas hegységek völgyfalaira épített régi arab városra emlékeztetett. Mentünk az utcákon, be a házakba, hosszasan kerestük a kijáratot egy ház zegzugos folyosóin, míg kiértünk egy félkör alakú erkélyre, ahol tálakban rengeteg nyers hús volt fölhalmozva. Itt mutattak be áldozatot. De mi illetéktelenek voltunk. Észrevettek bennünket, és kergettek a sikátorokban. Mint az álmokban általában, gyorsan változott a kép. Anyámnál voltam, és beszélgettünk a szobájában. Zajt hallottam az én szobámból. Átmentem, és két csuklyás férfit találtam ott. Rájuk kiabáltam, hogy mit keresnek itt. Az egyik gyorsan kifutott a lakásból, de a másiknak elkaptam a karját. Hátrahúztam a csuklyát a fejéről, de alatta nem arc volt, hanem egy sima szövetlap. Letéptem, s az alatt újabb szövet volt. Azt is letéptem, megint szövet. Hát mit akartok? - kiáltottam rá. - Érte jöttünk! - mutatott anyámra. Ő ott állt a fürdőszoba ajtónál, és szemérmesen pislogott, fölhúzta a vállait, mint egy süldőlány. V - Tudatunk szennyezett, ezért újralétesülésünk szükségszerű. Az élet, sok apró öröme mellett, telve van szenvedéssel. Még az átmeneti boldogság sem tart sokáig. Minden boldogság vége a keserűség. Keressük a kellemes állapotokat, de ha elérjük, hatásuk elmúlik. Kiábrándultság, üresség követi. Ilyenkor új örömet keresünk, s annak hasonlóképpen hamar vége szakad. Így megy ez egész életünkön keresztül, és mivel a boldogság és birtoklás utáni vágytól nem szabadultunk meg, tudatunk

szennyezettsége továbbra is megmarad. Minden tett és minden gondolat nyomot hagy a tudatban. Nem lehet eltörölni semmit. Ez új létbe kényszerít. Ami létrejött, annak következménye lesz. Jó vagy rossz, illetve ezek eredője. A tudatra rakódó szennyeződés megmaradása szigorú törvény. A tudatlanság olyan ösztönző erőket hordoz magában, amelyek hamis képet mutatnak a világról. Az ember azt hiszi, hogy testi és szellemi önállósága van. Érzékszervei alátámasztják ezt az érzést. A tapasztalatok alapján gondolatok ébrednek benne, amelyek arra késztetik, hogy válaszoljon az ingerekre. Ezek kezdetben ösztönösek, később tudatos cselekvésekre indítják. Mivel nem ismerte fel, hogy nincs saját valósága, képzelt személyiségét kívánja szolgálni. Pedig létezése csak előző tudatállapotából következő alkalmi kapcsolódása azoknak az elemeknek, amelyeket személyének vél. Vágyat érez gondolatokra és cselekedetekre. További szennyeződéseket rak tudatára, és szükségszerűen újra testet ölt, amelynek bánat, kétségbeesés, fájdalom és végül ismét egy újabb halál a vége. Így megy ez szüntelenül. A mindennapi valóságban egy dolog összes eleme vagy legalábbis a legtöbb eleme ugyanazon összetevők kombinációja. S - Így tudjuk megismerni és megkülönböztetni egymást. V - A kombinációk oka a létrejövő test előzetes tudattartalmának kényszerítő ereje. Ha ezt felismerjük, arra kényszerülünk, hogy keressük a köznapi valóságban azt a tárgyat, amit megnevezünk. Ha megfordítjuk a sorrendet, és az összetevőket leválasztjuk a tárgyról, nem találunk semmit, hiszen az isteni rész bennünk nehezen ismerhető fel. A keresés vége homogén elemek halmaza, amelynek egyetlen eleme sem hasonlít a megnevezett tárgyra. Az alkalmi kombinációk új csoportosulása a szennyeződések halmaza, ami rárakódott a tudat teljesen tiszta felületére. Nem látható a tisztasága. Pedig ott van. Bizonyos módszerekkel meg lehet tisztítani, vagyis eltüntetni mindent, ami a köznapi valósághoz

kapcsolja. Amikor ez sikerült, elveszti önmagát, hogy elnyerje, pontosan úgy, ahogy Jézus mondta: „Aki értem és a jóhírért adja az életét, megmenti azt.” S - Persze fogalmuk sem volt arról, hogy mit beszél. Nem csoda, hogy őrültnek tartották. V - Végül is folyamatosan változik hitünk természete, a világhoz való viszonyunk. Hiszen a dolgok természete mindig ellentmondásos. A tudomány művelése szigorú szabályoknak van alávetve. A legfontosabb az, hogy egy kísérlet csak akkor bizonyít egy törvényszerűséget, ha az bármikor megismételhető, és minden esetben ugyanaz lesz az eredménye. Ezzel vége is a tudománynak. Rengeteg mindenre jó, de azt nem zárja ki, hogy egy váratlan felismerés, ami természetesen megismételhetetlen, ne volna ugyanannyira igaz. Végül is általában hiszünk a dolgokban. S - Roppant kevés olyan tény van, amit magunk is be tudunk bizonyítani. Elhisszük, hogy vannak atomok, bár sohasem láttuk őket. V - Ma már lehet látni, de a dolgok logikus kapcsolata a fontos. A virtuális részecskékre csak következtetni lehet. Például egy reaktorban vagy egy részecske gyorsítóban. Egy felismerést is el lehet hinni, ha belefér a rendszerbe. Még inkább akkor, ha kitör belőle. S - Úgy találod, hogy ez nem ellentmondás? V - Nem az. Az új mindig kitörni látszik a már megszokottból. Minden új ellen kezdetben vadul tiltakoznak. S - Hát persze! Minden új felzavarja a vizet. V - Aztán, ha az újdonság igaz, lassan belesimul a rendszerbe. A feltevések a legfontosabbak. A sejtések mindig előre visznek a megértésben. Egy elmélet arra jó, hogy megcáfolják, s így egy újabbat hozzanak létre. Most éppen azt gondolják a bölcsek, hogy a teljesség a kvantumhabban létező végtelen számú világegyetemek kvantumfelületeken,

bránokon helyezkednek el. A kvantum felületek a nagyon kis elemek törvényei szerint működnek. Nagyon keveset tudunk róluk. Nagy valószínűséggel az egész világegyetem egységes szerkezete. S - A brán olyan, mint a membrán? V - Igen. Mintha egy hatalmas hártya volna. Ezekből lehet több is. Felületük közeledése egymáshoz, ütközésük új meg új Nagy Bumm-okat eredményez. S - A lét a végtelen kvantumhab talán? V - Ki van zárva. Talán csak a mi szemszögünkből. Természetesen fogalmam sincs arról, hogy ez valójában mit jelent. Az biztos, hogy az anyagi világ nem lehet a végtelen. Természetesen olyan anyag is elfér ebben a képben, amit ma még nem érzékelünk. Lehet, hogy egyszer éppen olyan közhely lesz, mint a tudomány annyi más felfedezése. Ma még valójában kifejezhetetlen, csak próbálkozunk, igyekszünk megérteni. Száz évvel ezelőtt még senki sem értette a relativitáselméletet. Ma már tanítják az iskolákban. A végtelen Létnek az a lényege, hogy megfogalmazhatatlan. S - A megértés mindig később jön el. Kezdetben minden botrány. Nagyon jól és tisztességesen lehet élni úgy is, ha abban a tudatban vagyunk, hogy a világ lapos, és egy teknősbéka hátán van, ami a világóceánban úszik. V - Az euklideszi matematikusok azt tartják, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. De a mindennapi életben ez nem így van. Két pont között a legrövidebb út a parabola. Nézd csak meg a földgömböt! Ha át akarsz kelni egy óceánon, és a földgömb szerint a szélességi kör mentén hajóznál, bizony sokkal nagyobb utat kellene megtenned, mintha parabola pályán haladna a hajód. S - Különös, hogy ez így működik az emberi kapcsolatokban is. Azt az embert, aki véleményét egyenesen, minden köntörfalazás nélkül

közli, hidegnek, udvariatlannak tartják. Az ő útja nehezebb. A beszélgetésekben egy-egy nézet kifejtése előtt tiszteletköröket kell tenni, hogy elnyerjük a beszélgetőtárs bizalmát. V - Erre csak akkor van szükség, ha ellentmondani kényszerülünk. Egyetérteni és dicsérni nyugodtan lehet közvetlenül is. A hiúság és a mértéktelen önbecsülés gyakran kényszerít hazugságra. Úgy látszik, hogy annál nehezebb az élet, minél őszintébbek vagyunk. Azért én mégis azt mondom, jobb az egyenes beszéd, még ha nehezebb is az őszinte ember sorsa. De a tapasztalat azt mutatja, hogy alkalmanként van esélyünk külső segítségre. Néha úgy érezzük, hogy tetteinket és gondolatainkat nemcsak saját akaratunk irányítja. A hegyek között akkor reggelre leesett a hó. A szemközti házból átintegettek az emberek. Az a ház néhány száz méterre volt. Biztosan hasonlított ahhoz, amelynek ablakában álltam. De a kedves emberekkel aligha ülhettem volna egy asztalhoz. A szemközti ház a másik hegy oldalában volt. Mehetett az ember lefelé másfél kilométert, aztán a völgyben át a földuzzadt patakon, és a sűrű hóban fölfelé újra ugyanannyit. Állandóan előttünk van a másik oldal. Észreveszem? Nem mindig. Ilyen kétértelmű minden viszony. Ez a hegyoldal másutt volt. A mi falunk fölött sohasem volt hó. De másutt igen. Itt át lehet menni, ott nem. Ezen múlik a kapcsolat? S - Talán tényleg vannak nálunk magasabb szellemi fokon álló segítők. V - De sem a múltat, sem a jövőt illetően nem tehetnek az érdekünkben semmit. A jövő még nincs, a múlt csak személyiségünk torzító emlékezetében létezik. Jobb ezért csak a mostannal törődni. Akkor a jövő is jó lesz. Ha szerencsénk van. Ahogy a múltra visszaemlékezünk, ez nem nagyon valószínű. S - De mit tehetnénk!

V - Jobban el kell mélyedni önmagunkban, hogy kirekeszthessük a véletlent. Az biztos, hogy az agy elektromos hullámai határozott rezgések, mintha zenét hallgatnánk. Talán néha spontán módon, de a legtöbbször hosszas gyakorlattal képesek lehetünk elérni, hogy ezek a hullámrajzolatok olyan formát vegyenek fel, amelyek közvetlen fizikai kapcsolatot jelentenek a végtelen tudattal. Ehhez nélkülözhetetlen a rezgésminta rögzítése. Ez a meditáció. Más esetekben ezek nagyon rövid idő alatt törlődnek, hogy az agy készen álljon az újabb feladatra. Ezért van az, hogy a mentális tényezők állandóan keletkeznek és állandóan elmúlnak. Vagyis állandóan változnak. S - Néha előfordul, hogy tudatosan gondolkodom. Bár ritka az az állapot, amelyben csak az elhatározott gondolataim járnak az eszemben. Leggyakrabban úgy gondolkodom, hogy a gondolatok fölbukkannak, mint szabad asszociációk. Egyik a másik farkába kapaszkodva, mint vonuló elefántcsapat. Sorrendjük, egymásba alakulásuk nem tőlem függ. Néha azt érzem, hogy saját törvényeik vannak. Néhányat próbálok megragadni, és kihúzni a sorból, de ritkán sikerül. Újra és újra elmerülnek a felbukkanó képzetek között. Igyekszem visszatérni ahhoz, amit elhatároztam. Nagyon nehéz. Olyan ez, mintha azt mondanám, hogy gondolkodtatok valaki által. A valaki nyilván én vagyok, de én vagyok az is, aki gondolkodik, az is, aki nehezen tudja megragadni a gondolatot. V - Sok gyakorlással el lehet érni, hogy két gondolat között szünet legyen. Ilyenkor azt gondolom, hogy nem gondolok semmire. És tényleg, ennek a pillanatnak nincs tárgya. Megáll a szabad asszociációk hullámzása. S - De valami van. A semmi nem lehet. V - A gondolatok időben követik egymást. De a tudat maga az idő, oszthatatlanul, kezdet és vég nélkül. A gondolatok az okság világában keletkeznek. A tudatnak nincs oka és okozata, csak következménye. A

tudat idejéről nincs fogalmunk. Heidegger kérdése minden időkben releváns: miért van a lét, miért nincs inkább a nem-lét? Amikor sok-sok idő alatt megközelítem a semmit - ami természetesen a minden -, már nem az az ember leszek, aki voltam és vagyok. Az ilyen tudat egy másféle minőség. Elképzelni sem tudom. S - Ezen gyötrődtek az elmúlt korok kiemelkedő emberei, és ma is ez a legnagyobb kérdés. Hogyan érhetem el ezt? Azt hiszem, hogy még nagyon sokáig továbbra is ez lesz a legfontosabb kérdés. V - A segítség a három méreg elkerülése. Ezt tartják a gondolkodás és a tevékenység alapjának. Tudatlanság, gőg és birtoklásvágy. Tudatlan az, aki nem ismeri föl, hogy élete nem ez a testi lét. Amit személyiségnek képzel, csak az embert létrehozó elemek átmeneti kapcsolata. Tudatlan, ha nem ismeri föl, hogy élete nem a valóságos élet, hanem lehetőség a fejlődésre. Gőgös, aki többnek tartja magát a másik embernél. Az is gőg, ha kevesebbre tartja magát, és téved az is, aki azt hiszi, hogy pont olyan, mint a többi. Mind a három esetben téved. Önmagunkat tisztán, elfogulatlanul kell megítélni. A tárgyaknak pedig csak használati értékük van. Mindent kölcsönbe kaptunk. Semmi birtokunk nem volt, amikor megszülettünk, és üres kézzel megyünk el innen. Hagyatékunk másokhoz kerül, gyűjteményeink szétszóródnak. „Pár ezredév gúláidat elássa.” S - A mindennapi életben majdnem reménytelen ezt tartósan végrehajtani. Az is baj, hogy hajlamosak vagyunk különbséget tenni az emberek között. V - Képtelenség különbséget tenni az emberek között. Nem normális viselkedés az, ha valakit jobban szeretek, mint a másikat. Ez csak a test kényszere. Valójában nem helyes, ha úgy gondolom, hogy ez az ember a rokonom, barátom, szerelmem, a másik ember meg nem az. Ilyen különbségtétel csak ebben a testi létezésben van. Iránymutató, könnyebbé teszi az életet. De nem helyes. Akkor helyénvaló, ha mögötte, a

gondolkodás mélyén egy minden lényre kiterjedő, átfogó szeretet van. A közvetlen személyes szeretet is csak ekkor működik. Bárki lehetett már az anyánk vagy a gyermekünk a születések körforgásában. Vagy bárki lehet még az anyánk vagy a gyermekünk a jövőben. Az összes többi szeretet csak alkalmi szükségszerűség. A családi kapcsolatok mélysége biológiai törvény. Jobban szeretem a szüleimet, mint mások szüleit, és így vagyok a gyermekeimmel is. S - Kényszer. V - Ha annál több, az nagy öröm. Hasonlóképpen van ez a különböző fajok esetében is. Jézus példája a szamaritánusról a legtisztább formája a szeretetnek. A vándor nemcsak kötelességét teljesíti, kényszerhelyzetben van. Nem képes arra, hogy ne segítsen. Pedig az áldozattal nyilván nem volt semmilyen érzelmi kapcsolatban. A farizeus és a pap, akik nem segítettek, a szeretet nélküliség példái. S - Fontosabb volt nekik az isteni törvény formális betartása. Valószínűleg azért kerülték el az áldozatot, mert halottnak hitték. Halottat pedig nem érinthet meg a zsidó ember. V - Hozzá kell tennünk, hogy Jézus meséje keményen megsértette a zsidókat, hiszen a szamaritánusokat nem tekintették rendes embereknek. S - De benne kényszerítő erővel munkált a tökéletes ember legfontosabb tulajdonsága, a részvét. V - Mindenki valamilyen közösségben él, ezért nem általános szokás vonzódni az eltérő természethez és külsőhöz, de nagyon kívánatos. Talán nemsokára eljön az az idő, amikor az összes ember hasonlítani fog egymásra. Nem lesz már igény senkiben sem a faji nagyképűségre. A félvérek gyönyörűek és sokkal okosabbak a tiszta vérűeknél. Bár a világ összes népe keveredne egymással!

S - Nagyon jól látható ennek az előnye Dél-Amerikában és Óceániában. V - Ha a biológiai fejlődésnek nem volna egyéb célja, már ez is éppen elegendő. Az emberiség létszáma százévenként 1,331 faktorral növekszik. 217 év kell ahhoz, hogy a Föld lakossága megkétszereződjék. Ez nem lenne baj. De nem tudjuk, hogy milyen társadalmat fog ez eredményezni. S - Jó lenne, ha mindenki mindenkit a barátjának tartana. V - Ahogy már beszéltünk róla, a Védák szerint 12 milliárd lélek forog az újratestesülések körében. Gyorsul a nemzedékváltás, miközben egy-egy nemzedék életkora nő. Vigyázni kellene a világra, mert a saját személyes jövőnket tesszük elviselhetetlenné. S - A legtöbben nem képesek ezt felfogni. Még mindig nagyon sokan élnek abban a hamis tudatban, hogy ez a földi élet az egyetlen. A jövővel és a múlttal nem törődnek, vagy azt hiszik, hogy majd jön az örökkévalóság. V - Ha az nem is, de még sok van hátra. Pedig minden ember alapvetően jó. A tudatlansága miatt vannak a hibák. Nem is lehet rossz az ember, mert mindenkiben ugyanaz az isteni rész van, mindenki alkotó társa Istennek, és bárki képes arra, hogy ezt a feladatot ellássa. A buddhisták azt mondják, hogy mindenkinek buddha-tudata van. A többi csak szennyeződés. Meg kell szabadulni tőle. A megszabadulásra rengeteg lehetőségünk és időnk van, csak oda kell figyelni. Mondhatjuk azt is, hogy mindenkiben benne van az isteni. Ha nem volna, nem lenne esélyünk arra, hogy istenek legyünk, ahogy azt Jézus kívánta. Már sok ezer évvel ezelőtt azt tanították az indiai Védák, hogy egy az isteni lényeg, a Brahman, és minden emberi lélek, az atman, azonos vele anélkül, hogy teljességének birtokában volna.

S - A római katolikus egyház istenképe teljesen eltér ezektől. Ők még most is úgy képzelik, hogy az ember Isten teremtménye és szolgája is. V - Pedig végeredményben nagyon magányosak vagyunk. A mindennapi halálvágyak mindig csendes beletörődésbe fulladnak. Meg kell várni. Sokan azzal hitegetik magukat, hogy odaát majd találkoznak azokkal, akiket szerettek még földi világukban. Lehetséges, de nem nagyon hiszek benne. Ehhez sokkal optimistábbnak kellene lennem. Valahogy nem hiszek abban, hogy az a másik világ jobb, mint az itteni. Akik szerettek, és hosszas részvéttel voltak mellettem, most már szabadon folytathatják saját sorsukat, nekik már nincs önvádjuk, semmi sincs már bennük, ami olyan sokszor hozzám kötötte őket. Ezért aztán nagy szerencse lenne, hogy amikor átöntenek a testi nyomorúság üvegéből, a tiszta, fényes világba, abban a másik, hatalmasabb üvegben éppen ők várnának egy új élettel. Még csak az kéne! Ezt az én sok-sok önzésem nem vihetem magammal. Ha már megkapom a jutalmam, amiért nem szolgáltam eleget, legalább szerény legyek. Csak csendesen megállok majd a másik oldalon, és várom, hogy valaki megszólítson. Ebben reménykedem. Mert nagy társasági életre vágyódom. Eddig a magány, amit magamra húztam, csak félelem és menekülés. Voltak, akiket szerettem. Azt nem mondom, hogy nem volt rossz, bár jónak hazudtam, értük. Visszakapok majd némi kárpótlást, remélem. Ezért hát nagy talányosság ez az egész. V - Ahogy újra olvasom a Bibliát, egyre nehezebben tudom elképzelni, hogy az egyház isteni küldetést teljesít. Mintha 666 kanonok volna. A pápa a 6. hónap 6. napján 6 órakor istentiszteletet tart. Délben 6 falatot eszik a fácánsültből, s hozzá 6 pohár bort iszik. Este 6 órakor elénekli a 6. zsoltárt: „Uram, ne feddj meg bosszúságodban, és ne fenyíts

meg engem haragodban. Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok.” Így énekel. Legalább elismeri. S - Nagyobb baj a félrevezetés. Évezredek óta dőzsölnek a hit kufárjai. Sem jobb, sem rosszabb nem lett ettől a világ. V - Jobb nem, de késlekedik. Nagy a felelősségük. S - A legtöbb hittérítő az igazi hit gyilkosa. A régit elveszik, de újat nem adnak helyette. V - Jézus pontosan ezt mondta a farizeusokról. A tanítás és a szociális munka jó dolog. Az embereknek nagyon sok segítségre van szükségük. A legtöbb ember egyvalamiben tehetséges. Nagyon kevesek jók mindenben vagy több mindenben. A született hajlamot ritkán ismerik fel. Különösen kiemelkedő tehetségek persze vannak. Egy Mozart esetében nem volt kétséges, hogy zenész lesz belőle. S - Legföljebb, ha Afrikában születik, ő lett volna a falu legjobb dobosa. Ha megéri azt a kort. V - Van olyan ember, akit képességei az asztalosságra vagy a kereskedésre tesznek alkalmassá. Akármire. Az ilyen könnyen más pályára kerül, és akkor a legtöbbször boldogtalan lesz. Ennek oka az önismeret hiányán kívül elsősorban a szülők káros hatása. Ők gyermeküket mindig valami náluk nagyobb felé irányítják, általában túl sokat képzelnek róluk. Ezt persze szeretetből teszik, de semmit sem ér a szeretet érzelme. Szerencsés az, aki például kőművesnek lenne jó, a szülei segédmunkások, és társadalmi előrehaladásként értékelik, hogy a fiuk kőműves lett. De ha a szerencsétlennek, mondjuk, orvosok a szülei, és ő mégis a kőműves munka iránt érez vonzalmat, az tragédia. Az emberek általában csak szűk társadalmi körükön belül képesek megérteni a kevesebbet és a többet. S - A házasságok is hasonlóak. A választás kis körön belül történik. Nagyon kevés a bátor ember.

V - Ahogy Arisztophanész mesélte Platónnál, hogy el vagyunk szakítva a másik felünktől, akivel teljesek lehetnénk. S - De lehet, hogy másik felünk, akitől az istenek elszakítottak, egy amerikainak éppen Európában él, vagy fordítva. Egy fehérnek talán egy fekete, egy kínainak meg egy indián. V - Azért ez egy kicsit nehezen érthető. Előbb-utóbb összekerülnek sok-sok fájdalmas testi lét után. Csak ennyi vigasztalót mondhatunk az anyósokról és a többi vámpírról. Ha az emberek felismerik, hogy még mindig csak egy újabb átmeneti életet élik, nincs nagy baj. Annál közelebbi a harmonikus jövő, mennél több jót tesznek. A pályaválasztás közvetlen példa a hamis tudatra. A legtöbb esetben szerencsétlenül alakul. Talán szobafestőnek lenne jó valaki, de a szülei azt szeretnék, ha orvos lenne. Ez a szülői szeretet árnyoldala. Aztán ha a gyermek nem lesz képes azt tenni, amit elvárnak tőle, élete végéig lelkiismeret furdalás gyötri majd. S - Nem teljesítette, amit a szülei elvártak tőle. Elsősorban nekik akar megfelelni. V - Természetesen. Az önvád még abban is megakadályozza, amiben egyébként értékeset hozhatna létre, vagy csak egyszerűen boldog lenne. Nagyon nehéz úgy irányítani a gyermeket, hogy tényleg képességeinek megfelelő tevékenységet folytasson, amelyben kiteljesítheti önmagát. Ott van aztán a környezet káros hatása. A fiatalkori vonzódások sokakat félrevezetnek. Mihamarább ki kell ábrándulni az ideáljainkból. Ezért a szülők nem határozhatják meg gyermekük sorsát, csak segíthetik. Még akkor is, ha más a véleményük. Végül is a gyermek a saját életét éli. A szülőknek csak kötelességeik vannak, a gyermekeknek meg csak jogaik. Ez az alaphelyzet. Minden más különleges adomány.

S - Az összes nagy vallás ismeri azt a szabályt, hogy ne tedd azt embertársaddal, amit nem szeretnél, ha veled tennének meg. Úgy emlékszem, csak a Koránból hiányzik ebben a formájában. V - Valószínűleg rejtve a kisebb vallások is ezt tanítják, amelyeket nem nagyon ismerünk. De csak Jézusnál olvashatjuk pozitív formában: tedd meg a másik emberrel a jót. Aktív szeretetre kényszerít. Azonban diszkrét távolságtartással kell embertársaink elébe járulni, hogy bármikor felhasználhassanak szükségleteiknek megfelelően. Érezzék a segítő szándékot. Tisztelni kell a személyiség önállóságát. S - Borzasztó a misszionáriusok dühödt kényszere. Amit a házasságról mondtál, az elgondolkoztató. A legtöbb ember nem azért házasodik, mert megtalálta a megfelelő partnert, hanem azért, mert valamilyen okból házasodni akar. V - Türelmetlenek. Azt nem mondta Jézus, hogy legyél jó a másik emberhez, még ha belepusztul is. Ott fúj a szél, ahol akar. Finom érzékkel kell jót tenni, vizsgálgatva a lélek rezdüléseit. Mikor jön el az a pillanat, amikor oda kell lépni hozzá. Ez a segítségnyújtás szemérme. Hawaiiban, Pearl Harbor után, egy amerikai tengerésztiszt beleszeretett egy hawaii japán lányba. A férfi civilben ügyvéd volt, nem sokat konyított a katonáskodáshoz. Úgy határoztak, hogy összeházasodnak. A lány apja, aki konzervatív japán ember volt, fel volt háborodva. Elment Nimitz admirálishoz, hogy panaszt tegyen. Bár csak egy titkárig jutott, elintézte, hogy a férfit áthelyezzék a hadszíntérre. A lány egyedül maradt. A férfi belekerült egy japán-amerikai összecsapásba, amelynek során egy japán katona bajonettel megölte. Ki volt a gyilkos? Első pillanatban könnyű a válasz, de már ebben a történetben négyféle változat képzelhető el. Bár mindenkinek van felmentése, a felelősséget egyikük sem kerülheti el, hiszen cselekedetük tragédiát eredményezett. Ebben a történelmi helyzetben gyilkos lehet még a japán császár és az amerikai

elnök is. Majdnem lehetetlen kiszámítani tetteink következményeit, de legalább törekedni kell rá. Mindenkinek nagy a felelőssége. S - Semmit sem kell létrehozni, az életnek nincs célja. V - Az csak eszköz. S - Csak a pillanatoknak van céljuk itt és most. V - Minden létezik már. A végtelenben végtelen sok dolog van. Olyan, mint egy felmérhetetlenül nagy raktár. A Lét persze birtokosa mindennek. Az alkotók csak annak, amire szükségük van. Az embereknek meg kell küzdeniük azért, hogy bármi is a birtokukba kerüljön. Az a fontos, hogy mindezt megismerjük, és jól használjuk. Mivel az életnek kizárólag morális értelme van, egy szelet kenyér értékesebb lehet egy Nobel-díjnál. Minden a körülményektől függ. S - A tudás a moralitás alapja. Persze nem a tárgyi tudás. V - Az életvitel bölcsessége. Úgy sorolnám, hogy intelligencia, okosság és tudás. Ben Akiba szerint semmi új nincs. Konrad Lorenz úgy tartotta, hogy semmi sem létezett mindig. Két véglet. A középút szerint valóban megvannak a dolgok, de nem tudunk mindenről. A felismerés, a fulguráció teszi az embert. Ha valaki felfedez egy új dolgot, a saját tudását és az emberiségét gyarapítja. De az a dolog már akkor is létezett, amikor még senki sem tudott róla. Amikor egy utazó új tájakat térképez föl, felfedez új állat- vagy növényfajokat, azok a tájak, az állatok és a növények ott voltak már azelőtt is. S - Többen mondják, hogy egy matematikai igazság attól fogva létezik, hogy valaki megfogalmazza. De ez csacsiság. Az igazság tőlünk függetlenül létezik. V - De mi szerkesztjük megérthető rendbe. Erre a legszemléletesebb példa a geometria. A világban nincs sem háromszög, sem négyszög. Ezek absztrakciók. A költő, az író, a zenész a meglévő elemeket csoportosítja új rendbe. Sem új szavakat, sem új hangokat nem hoz létre,

hiszen ha ezt tenné, senki sem értené. Amit létrehoz, egy új minőség, a létezők új és egyéni kombinációja, ami boldoggá és jobbá teszi az embereket. Ezzel segít nekik abban, hogy életük könnyebb és igazabb legyen. De azt nem mondhatja senki, hogy melyik alkotó tesz jobbá. Bach vagy Beethoven. Nem lehet azt mondani, hogy a Hamlet nagyobb mű, mint a Faust, vagy fordítva. S - Az emberek között mindig voltak és lesznek is ilyen varázslók. De semmi újat nem hoznak létre, ami már ne volna meg. Az sem igaz, hogy bármi értékesebb volna a másiknál. V - Mindenkire jellemző, hogy mi a fontos neki, mi teszi boldogabbá és jobbá, ez a lényeg. Én Wagneren többnyire elalszom, Mahler történetei nem érdekelnek. De Kurtágba legföljebb belefáradok. Amikor megfelelőek a körülmények, a dolgok megjelennek a teremtett világ kincsestárából. Ezt kapták, az univerzumot, amikor különváltak a Léttől. A keletiek ürességnek nevezik a mindent, hogy megkülönböztessék a tapasztalati élet kézzelfogható valóságaitól. S - Pontosan fordítva kell értelmezni, mint ahogy a szó tartalma mutatja. V - Persze. Elég nehéz felfogni. Üres a világ rendjét alkotó kettősségtől. Azért üres, mert ellentétekre épülő gondolkodásunkkal nem látunk benne semmit. A valóságra vakok vagyunk. De amíg képtelenek vagyunk felfogni, hogy szilárdnak képzelt anyagi testünk és minden egyéb tárgyi dolog tulajdonképpen alig létezik, hogyan is érthetnénk meg az ürességet, ami a kettősség nélküli teljesség természete! Testünk tényleges anyaga alig több mint egy pont ebben a szövegben. A többi az üresség, amit nem fogunk fel. De mi kézzelfoghatónak érezzük. De mivel a világ többi részéről is ezt tapasztaljuk, azt gondoljuk, hogy ez a valóság. Ez a helyzet az időben lezajló eseményekkel is. Az események teljessége előbb megvan, mint ahogy tudomást szerzünk róluk. Csak egy

szeletet érzékelünk, és saját magunkhoz viszonyítva azt mondjuk, hogy ez a múlt, ez a jelen, ez pedig a jövő. Végtelen sok változatból válogathatunk, s azok közül egy lesz az, amit megvalósítunk. Maga az idő csak van. Nem megy sehova. S - Ha az életnek volna célja, az csak a teljesebb megismerés lehet. Egyben látni a dolgokat. V - Ehhez saját magunk megismerése éppen elég. Még ez is szinte beláthatatlan feladat. A világ egészének szemszögéből tekintve az életed egy szikra felvillanása. Amikor tűz mellett ülsz, nézel bele a lángokba, és látod, hogy parányi szikrák pattannak ki belőle, akkor isteni szemmel az életek végtelen sokaságát látod. Ilyen jelentéktelen vagy. Csak egy villanás. Ez adja fontosságodat. A te felvillanásod nélkül a mindenség sötétebb volna. S - Nézd, amilyen most vagyok, olyan sohasem voltam, és nem is leszek. Fiatalkori önmagamra kissé szánakozva gondolok vissza. Mint egy közeli ismerősre, aki ugyan közel állt hozzám, de általában nem értek egyet a tetteivel és az életfelfogásával. V - Amikor fiatal voltam, sokat gyalogoltam, szerettem utazni, rengeteg ismerősöm és barátom volt. A legtöbbször másokon keresztül igyekeztem kifejezni magamat. Ma már nem tudok annyit gyalogolni, nincs körülöttem senki, a legtöbbször ki sem akarok lépni a szobámból, és nem akarom kifejezni magamat senkinek. Vagyok. Nem sok közöm van ahhoz az emberhez, aki voltam. Így érzek ismerőseimmel és barátaimmal is. Akik voltak, már nincsenek. Akik még élnek, valójában ők is halottak már. Földön kívüli vagyok a mai fiatalok között. Nem is nagyon értem őket. Persze ők sem engem. S - Neked ezért a katasztrófa szó nem értelmezhető. V - Hirtelen bekövetkező, rendkívüli arányú szerencsétlenség írja a szótár. De így sem értem. Ha összeomlik egy épület, meghal alatta

száz ember, az egy hír. Ha volt közöttük ismerősöm, akkor szörnyű. Ha egy gyermekem volna a halottak között, az borzalmas tragédia. Ha én magam halok meg, az talán jó nekem, a gyermekemnek tragédia, a többi embernek meg csak egy hír. Most akkor hogyan értelmezzem? S - Minden a személyes viszonyokon múlik. Nem is lehetne úgy élni, ha a világ minden szörnyűsége egyforma erővel hatna érzelmeinkre. Az lenne a tökéletesség első lépcsőfoka, ha már semmi sem zaklatná föl érzelmeinket. V - Amikor már nincsenek is érzelmeink. Csak a részvét. Az öregek szívesen olvassák a gyászhíreket. Megint túléltem valakit mondják magukban. Közben azért sajnálják magukat. Na, látod, ebből kellene kiemelkedni, de olyan nehéz. Az álom vitorlázó repülőjén szállok suhogva feléje, kit nem látok, eléje. Míg egyre feljebb szállok, a leplét dobta rám. Mert van az, aki semmi, egy láthatatlan lény. Kereng csak felettünk. S néha leple aláhull. A felszállás kupolája, ahogy a szél alákap, metszi a létezést, behorpad súlyától. Hegyükkel egymásba vágnak, mint két viaskodó sas. És egy tépett résen át világlik egy másik világ. Ahogy álmom elborított, felfelé szállva láttam én, hogy egy másik létbe érek, de munkáját és létét is sem szemem sem agyam meg nem mérte. A sötétben mi világlott? Talán a fény sem rejthetett. De nem volt fény. Csak a lélek parazsa izzott, mert féltem kapaszkodni valahol. De semmi szükség erre, magában tartott a tér. És felém fordult kámzsájából karját kinyújtva egy fehér nőalak. Rám mutatott és szólt: - Gyerünk. Álmomban magamhoz hívtam. A tudatom alól, mint ágy alól a farkast, nehogy leplét átszakítsam. Siettetett: Gyere! - s nyúlt felém horgas ujja, de nem szemtelen, szomorú, valami végleges. Ketten voltunk a furcsa szakadt kúpszeletek árnyán, és igen, most fejem kezemből átlendült, hogy átkutassa a köpenyfalat. A semmibe fénysugár vágott. Életre keltettek gyűjtött mániáim. A fentről jött küldött

már egy baráti társaság felett lebegett, de lepléből jókora nyíláson áradt ki a fekete köd. Arcát még nem láttuk, pedig egész életünkben rá vártunk. A szétrepedt leplek lángcsíkjai közt útra lett volna erény, de kíváncsiságunk a tiszta aktot elfeledte. Vonzott a sötét gúlában álló sunyi végzet. Talán ez az a hónapos asszony, kit keresnek már Platón óta. Mert ki tudja, nem ő rejteget-e lényünkből másik felet. Megláthatnának lefejezve a leplet felhajtva, ha a nő erre indulni akart volna. Aki kardot hozott, nem tétovázott, felcsapta egy ütéssel, és most már tényleg alakult, hogy feltárja a vigyorgó fényben viaszalakját. Már nem féltem, körbetekertek színes lámpákkal, ahogy itt a leple roncsain, de azt tartotta szálló leplünk kellő magasban. Hová igyekszel? Styx, te Striga, hogy elvegyél tőlünk mindent? Ült ott csendesen, viaszán pusztultak csontcsonkok, s ahogy megdermedtek, kanócukból egy-lap ruhafoszlányt öleltek át, mint gyertyák. A két lény ugyan változott lapos oltárrá, de rajta Szentje, a halál. Égtek a fények. A Nap kedvesen éppen olyan sugarat küldött, hogy meg ne olvassza, de legyen csak neki nagyon kellemetlen sok-sok gonosztett után. Még mindig nem szólt. - Elviszünk innen. Mehetnél? - nem is hibáztattam. Keringettek. Vágyakozik, hogy hol látunk majd életek során. Szökőkutakkal kerített üvegfalkertjében ülni, mikor nem tesz semmit. Amikor, mondjuk, hogy nem tesz többé semmit. Nem akartuk, de nélküle az életünk értelmetlen lenne. Ahogy múltak az évek, a szökőkút vízsugarán át egyre nehezebben láthattuk őt. De még éltünk. Volt egy olyan nap, amikor mindenki odagyűlt köréje, és látta, a szíve alvadt semmi. Hogy végleges-e, azt nem tudhattuk. De elkezdtünk mindenkinek halálfogó köpenyt készíteni. 10 férfinak, hogy ne jöhessen váratlanul. S - Nagy hiba azt mondani, hogy én keresztény vagyok vagy buddhista vagy muszlim stb. Azt jelenti, hogy te, aki a testvérem vagy, más vagy, s mivel az én nézetemet jónak tartom, ezért a tied kevésbé jó.

V - Gőgös vagy, ha hirdeted a vallásodat. Minden más dologgal is ez a helyzet. Kérdezni kell, megvitatni az eltéréseket, hogy mindkettőtöknek hasznára legyen. A tetteidből ítéljék meg, hogy jó ember vagy. A szavaid nem érnek semmit. S - Mert a szó a hazugság eszköze. V - A szavak nélküli tettek is lehetnek hazugok. Az állatok a világot olyannak látják, amilyen. Mármint amilyen az ő szemszögükből. Bár emlékeznek, mindent itt és most tesznek. Amikor egy ragadozó vadászni megy, vadászik, amikor alszik, akkor alszik. Az elképzelhetetlen, hogy vadászat közben az alvásra gondoljon, vagy arra például, hogy nemsokára beköszönt a tél. Az ember ilyen koncentrált figyelemre szinte sohasem képes. Nem ok nélkül való, hogy külön vallási iskolák vannak keleten az egyhegyű elmélyedés gyakorlására, amikor a tudat olyan, mintha egy tű hegyére koncentrálódna. A nyugati ember, mivel gondolkodása teleologikus, mindent gyorsan akar elérni, céljai vannak, nem csak szükségletei. S - Azt hiszi, hogy valahonnan valahová tart, és törekszik is közben. V - Ezért fut a villamos után, az utcán az jár az eszében, hogy mi történt a munkahelyén, és közben egy autó alá kerül. Pedig amikor megy, akkor semmi más nem fontosabb a menésnél. Amikor áll, az állásnál stb. Még abban is különbözik az ember gondolkodása az állatétól, hogy mindent, amit lát, összehasonlít valamivel, amit már látott. Állandóan megállapításokat tesz. Ez, amit látok, érzek stb. jó vagy rossz? Mire emlékeztet? Hogyan viszonyuljak hozzá? Az állat azt érzékeli, hogy ez vagy az olyan, mint amit az emlékeiben őriz. Emlékezik még az emlékhez kapcsolódó érzetekre. Jó érzés töltötte el akkor, vagy talán fájdalom? Az ember állandóan ítéletet mond. Az állat sohasem. Csak viszonyít. Az emlékei mindig kézzel fogható valóságok. Az ember szerencséje, ha az

emlékei nem hamisak, és az összehasonlítás valóságos felismerésre vezet. A legtöbbször nincsen így. S - Egy állat minden esetben a saját szemével lát, az ember ritkán. V - Egyáltalán nem biztos, hogy az emlékezés, a felismerés és a mostani ítélet a valóságnak megfelelő. Ha két ember beszélget valamilyen fiatalkori eseményről, akkor két különböző gondolkodás hamis emlékei kerülnek egymás mellé két különböző múltbéli ember tetteiről, akikhez már alig van közük. Ez is egy nagy felelősség. Segítünk másoknak jól látni? S - Én sajnos nem vagyok öntelt. Egocentrikus vagyok. Ha jobban szeretném magamat, érdekelnének az emberek, mert szükségem lenne nagyszerűségem megerősítésére. De semmi közöm hozzájuk. Elég vagyok önmagamnak. V - Az ember azonos Istennel, mint annak szennyezett része. A testi létezéshez képest Isten kifejezhetetlen, noha nagyon is kifejezhetően van. Az imában a bennem lévő istenit szólítom meg, s ez sokszor nagyon jó eredményre vezet. A legtöbbször persze csak megnyugtató. Az ilyen lelkiállapotot nagyon sokféleképpen el lehet érni, de ezeknek nincs tartós hatásuk. Hacsak nem káros. Könnyen meg lehet szokni a nyugtatókat és az euforizáló szereket. Meg lehet szokni azt is, ha valaki pontosan betartja a vallása által megkívánt szertartásokat. Ájtatosan imádkozik, aztán a mindennapokban továbbra is gazember. Más dolog az, ha napi szokásává teszi mindazt, amit a vallása megkíván tőle. A szertartás és az ima belső ügy. S - Így imává lesz a hétköznap minden tette és gondolata. V - Ekkor már semmi szükség a szertartásokra. De annak semmi akadálya, ha valaki olyan, mondhatni szertartásos körülményeket teremt magának, amelyben képes mélyebbre hatolni önmagában. Még az is

lehetséges, hogy a közösségi események, amelyeket a vallások szertartásoknak neveznek, segítik az elmélyülést. De ezekről le lehet szokni. Azok az imák, amelyeket szertartásos közösségben végeznek, többnyire hatástalanok. Csak a szertartás közösségi megtartó ereje testesül meg bennük. S - Azért ez sem kevés. V - Nagyon sok embernek, a legtöbbnek szüksége van erre. De mivel csak ritkán személyes, félrevezetnek. A szertartásban részt vevő úgy érzi, hogy tett valamit, pedig csak az idejét vesztegeti, és elodázza a valódi imát. S - Így él a legtöbb ember. A modern vallásosság szinte csak formálisan különbözik az ősember hitétől. Akkor azt gondolták, hogyha megtesznek valamit, annak jó vagy rossz hatása van a világra. Elképzelték, hogy közvetlen kapcsolat van az áldozat és istenük tettei között. V - Az úgynevezett természeti népek ma is így gondolkodnak. Náluk sincs személyes kapcsolat a Léttel, csak közösségi cselekedeteken keresztül. Jézus kivétel nélkül mindig egyedül imádkozott. Úgy látszik, azt akarta közölni, hogy amikor magamnál többre gondolok, az személyes ügy. S - Amikor pedig a tanítására emlékezünk, az közösségi. Amíg az első igazi lelki történés, a második csupán megerősítés. Ha valakinek ilyenre van szüksége, menjen misére. Pedig jobb a közös étkezés. Képzeld el, hogy aki minden vasárnap magához veszi az ostyát és a bort, és az ilyen ember elég kevés, hetenként egyszer merül el Istenben. Még akkor sem a konkrét tanításban, csak a szertartás rituáléjában. De az emberek naponta legalább háromszor étkeznek. Így sokszoros az elmélyülés lehetősége.

V - Ez igaz, de ezt is kevesen gyakorolnák. Messze vagyunk még az ember lelki életének minimumától is. A szertartás és a közös étkezés nem az ima helyei. Az ima, ha jó a megközelítés, mindig a jövőről szól, abban segít, és mindig magányos cselekvés. De jobb nem törődni a jövővel, csak a mostani pillanattal. Ha itt és most tökéletes a tettünk és a gondolatunk, akkor nincs szükség imára. Legtöbbször persze nem vagyunk tökéletesek. S - Ha ezeket a pillanatokat felismerjük, akkor kell imádkozni. Ha egész életünk minden mozzanata a tökéletesség felé halad, akkor sem imára, sem Istenre nincs szükség. V - Éppen ezért eléggé nevetségesnek tartom, hogy valaki féljen Istentől. Az istenfélelem mögött csökkent szellemiség van. A teljes önátadás sem szimpatikusabb. Azért van szabad akaratom, hogyha úgy adódik, eltérjenek a nézeteim. A sorsomról pedig tényleg én magam akarok dönteni. S - Nem istentagadás ez? V - Egyáltalán nem. Én harmóniában akarok lenni Istennel. Mást nem is tehetnék. Biztos a pusztulása annak az embernek, aki szembeszáll a természettel. Miért is imádnám Istent? A levegőt sem imádom, pedig nem tudnék élni nélküle. Azok imádják, akiknek fogalmuk sincs róla. S - Van a zsidó és muszlim vallásosság formalitásában mélyebb igazság is. A Léviták és a Számok könyveinek bonyolult és részletes utasításai olyanok, mintha a vallást adó alkotó cselekvésekkel kötné le a nép figyelmét. V - A rituális gyakorlat ismerős volt a pogány népek körében. A korai zsidóknak nagyon nagy segítség volt. A 613 betartandó törvény is nagyon erősen összetartja a népet. Ugyanakkor nagy a veszélye is. Nehéz kiszabadulni a megszokásból. Akinek eltérnek a nézetei, és például azt mondja, hogy nem Isten ellen való vétek szombaton felgyújtani a vil-

lanyt, könnyen kinn találja magát a közösségből. Erre már Jézus is utalt, amikor azt mondta, hogy a szombat van az emberért, és nem fordítva. S - Erre persze azt mondja az ortodox, hogy a szombat van az emberért, tehát nem szabad felgyújtani a villanyt. Reménytelen. V - De hát mi az értelme? Ezt kell eldönteni. Amikor rájöttem, hogy vége, nem maradt semmi az életben, ami azelőtt fontos volt. Szinte semmi. Eltolódtak a határok. A legtöbb dolog értéktelenné vált. Új vágyak már nincsenek. A napok majdnem egyformák. Minden új napon az előzőket ismétlem. Nagyrészt mindenki ezt teszi, de nincs tudomása róla. Az újdonság talán az, hogy én már kívülről látom. Így világossá válik az életfolyamat ismétlődő, nagyon kevés újdonságot hozó mechanikus szerkezete. Mivel már alig vannak vágyaim, azoknak is a legtöbbje a test kívánsága, alig valami lephet meg. Legföljebb bizonyos események kellemetlenül érinthetnek. Már csak két ember érdekel. A többiek valamilyen fokú kötelesség vagy kényelem. A végén mindenki önmaga marad. Olyanná válik, amilyennek egész életében lennie kellett volna. Mert végül is csak ez a fontos. Ez marad meg. Minden más valamilyen álarc. A szakma, tehetség, rang mind-mind elfedi a lényeget. Ezeket az álarcokat letépi a halál, és ott marad pőrén a gondolkodó, érző létező. Mindenki elveszíti, amihez életében ragaszkodott. Hacsak nem jött rá kellő időben, hogy mi az, ami fontos. Ha a ragaszkodás tárgya nem-múló, az megmarad. Elég jól külön lehet választani, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre a végén nincs szükség. Nem kell jelentőséget és értéket tulajdonítani azoknak, amelyeknek kiteljesedése csak ebben az anyagi világban lehetséges. Az első választóvonal ott húzódik, ahol meghatározható, hogy a másik ember szempontjából támogató vagy legalább nem károsító a tárgyak birtoklási módja. A második választóvonal az, ahol világossá válik, hogy a tárgyak csupán eszközök. Semmire sincs szükségem.

S - Állandó figyelem kell. Nézd meg egy tükörben, hogy milyen vagy, amikor nem nézel bele. Bármit teszel vagy gondolsz, egy kicsit megváltoztatod a világot. Semmi sem múlik el nyomtalanul. V - Erre kevesen gondolnak. Tévesen ítélik meg a többieket. Általában olyan az ítéletük rólad, amilyennek te megteremted az ő ítéletüket. Lehet, hogy egy rossz véleménynek te vagy az okozója. Mégis úgy találod, hogy az az ember, akinek rossz véleménye van rólad, nem elég okos és tisztességes. Ő is ezt gondolhatja rólad. Kinek van igaza? S - Egyikőtöknek sincs. Ha bölcs volnál, úgy viselkednél, hogy mindenkinek jó véleménye legyen rólad, mert saját magukat látnák visszatükröződni benned. V - Önmagukról pedig általában jó véleményük van az embereknek. S - Szeretnék mindenben és mindenkihez toleráns lenni. Nem mindig sikerül. Sokszor feldühítenek az emberek. De törekszem, és egyre jobban megy. Az intoleranciával szemben viszont sohasem lennék képes toleráns lenni. V - Ezért élsz egyedül? S - Az emberi élet során nagyon ritkán változik meg az élethez és a többi emberhez való viszony. Az intolerancia általában nem a nézetek különbözőségéből fakad. A legtöbbször uralkodni akar az egyik ember a másikon, és ennek érdekében semmi sem szent előtte. V - Végül is az igazi kérdés az, hogy mi a kapcsolat célja? Az elképzelt életcélt milyen változatok segítik vagy akadályozzák? Próbálkoznak az írók és a költők. Az etológusok, a biológusok és a vegyészek kezdik megtalálni a választ ezekre a merőben lelkinek tartott kérdésekre.

S - A legtöbbször kényszer. A püspök úr ki-be járt bécsi szállásomon. Tudta már, hogy Jánost hiába segíti a trónra, jobb, ha kiegyezik a lengyelekkel. A szoba be volt függönyözve. Sajgott a belem, de nem tudtam kiüríteni semmit. A fiú néha számhoz emelte a bort, de már az sem kellett. Az olaszok néha benéztek, egyébként az előtérben sugdolóztak a lengyelekkel. A ködfoszlányokon át hallom ezt a latinnal kevert furcsa hegyi patakot. Testem feketedik, mint a pestisben. Rossz ízű a szám. Érzem, ahogy lassan kúszik fölfelé lábamon a zsibbadás. Ez a hullám, amit éppen érzek bokámnál. Ahogy apálykor, ha néztem a lebukó napot, és álmodtam Visegrádról. Közben kúszott fölfelé a dagály. Mindenfelé seregnyi rák iparkodott a friss vízbe. Várjatok csak! Nemsokára készen lesz a vacsorátok. Hallom a cseh és német urak sugdolózását. Közel maradnak a készülődő tetemhez. Aki vagy ami, ahogy vesszük - nem cselekszik semmit. A deszkák közé igazgatják, lappadt szemgolyói az égre néznek. Az egész testen uralkodik a hatalmas orr. Mint óriás vessző kiemelkedik a koporsó falai közül. Messziről már csak ezt - őt? - látják a bámészkodók. S - Sohasem lehet előre tudni, hogy ki vagy mi fogja felkelteni az érdeklődésedet. Amikor meglátsz valamit, figyelni kezded. Mindenről megfeledkezel, csak az foglalja el a gondolataidat, amit figyelsz. Nézel egy bogarat. Az idő megszűnik a számodra. Ha igazán figyelsz, a te időd a bogár ideje lesz. Talán órák telnek el a többi ember számára, de te nem veszed észre. Te már az a bogár vagy, amit figyelsz. Ha nem így teszel, akkor ne érdeklődj semmi iránt. Úgyis felesleges. V - Az emberi társaid is annál értékesebbek, mennél több időt fordítasz rájuk. Az öreg embereknek súlyos teher ez. S - Ezért védekeznek. Sokszor úgy látszik, hogy közönyösek.

V - Talán azok is. Minden halálnál egy pillanatra feltűnik a küszöb. Hajlamosak vagyunk arra, hogy egész életünkben észre se vegyük. Pedig ott van mindennap az orrunk előtt. Aztán eljön az az idő, amikor egyre gyakrabban feltűnik. Néha már rá is tesszük a lábunkat, mintha próbálkoznánk, hogy megbír-e. S - Nem kell aggódni, elbír. Nemsokára eljön a pillanat, amikor félve vagy bátran, de határozottan fellépünk rá. V - Ezt a lelki egészség dönti el. Vannak beteg emberek. Akikről egyértelműen kimutatható, hogy olyan módon térnek el az átlagtól, ami önmaguknak és másoknak is kárára van. Ha ezt sikerül megállapítani, elég könnyen megmondhatjuk, hogy milyen a normális, egészséges ember. Az ilyen sajátos szokásokkal rendelkezik, örökölte ezeket önmagától, amelyeket a nevelés, a társadalmi kapcsolatokból eredő tapasztalatok egészítenek ki. Ilyen ösztön az, hogy az erős ember szelíd. Az agresszivitás valaminek a hiányából fakad. Ösztönös, hogy gyengédséget érzünk a csecsemők iránt. S - Igaz. Az olyan tárgyak és állatok iránt is, amelyek olyan helyesek, bumfordiak. V - Ez arra szolgál, hogy az ember - és természetesen az állat is védje a saját fajtáját. Az állatok fajtán belüli viselkedése mindig ritualizált, szimbolikus. A fajtárs elleni támadásnak jelzésértéke van. Az erős, fegyverrel ellátott állatok ritkán ölik meg egymást. Csak azok, amelyeknek nincsenek fegyvereik. S - Például a galambok. Áprilisi február van. Állandóan változik az időjárás, mint egy inga, leng ide-oda, vagy inkább a hidegtől összenyomott rugóhoz hasonlítható, ami egy meleg hullámra kienged, megnyugszik. Egyre kiszolgáltatottabb vagyok. Már nem maradt annyi tartalékom, hogy a testem egyensúlyban tartsa magát a külső hatások nyomása alatt. Ne-

hezen járok. Fáj a lábam, s nap közben többször le kell feküdnöm, de a kényszer sem pihentet. Az én életkoromban anyám még rendszeresen utazott oda, ahová már sohasem juthatok el. Látom magam körül a többi erős hetvenest. Talán okosabban éltek, vagy nekem ennyi az idő, amiért megdolgoztam vagy kaptam. Nem tudom. Még erősen tartózkodom attól, hogy alávessem magam egy rajtam és a világon uralkodó fensőbbségnek. Bár nem lennék egyedül ebben a társaságban. V - Úgy látszik, hogy a civilizáció terjedésével csökken az emberekben a természetes ösztönök ereje. Normális esetben, akinek birtokában vannak a védelem és a támadás eszközei, az általában nem bánt senkit. Ezek az eszközök természetesen nem csupán izom és fegyver, hanem öntudat, szeretet, tudás. Minden esetben, amikor az ember és ember közötti személyes kapcsolat megszűnik, a tettek elveszítik morális irányító erejüket. Késsel leszúrni valakit nehéz, bombát ledobni könnyű, egy védett atombunkerben megnyomni egy gombot, csupán a munka egy apró részlete. A civilizációs romlást sokan igyekeztek valami emberen túli hatással magyarázni. Ilyen a személyes Gonosz és az eredendő bűn is. Ez azonban nincs meg az emberben. Az ember eredendően jó, csak romlottnak teremtődött. Az a feladata, és ha tetszik, ez a teleologikus magyarázat, hogy olyan jó legyen, amilyen eredetében volt. A fejlődés célja a kezdet előtti állapot elérése. Ehhez vissza kell állítani a társadalom rituális viselkedését. Nem a belátás, hanem a szokás az agresszió megállításának eszköze. Étkezési szokások, a köszönés módjai, nyelvi érzékenység, tárgyiasított szexualitás helyett udvarlás, az élők tisztelete és védelme, gasztronómia, egyéni és nemzeti ünnepek stb. S - Erre való a kultúra. Állandóan gondolva az éppen mostani pillanatra, elég könnyű megoldani őket. De a legtöbbször segítség kell hozzá.

V - Az agresszió leküzdhető egy kis favágással, az öngyilkosság könnyen megelőzhető, ha valamilyen feladatot bíznak ránk. De ki segítsen? S - Régen ez társadalmasítva volt. Manapság annyira egyedül vagyunk. Ott ültem a Rhône partján, szemben a római őrtoronnyal, ahol nyilván gyakran üldögélt a júdeai proconsul, szemben velem, nézett át a barbár partra. - Átkelünk még a héten, és felperzseljük a hitvány gótok táborát. - gondolhatta. Most senki, sem itt, sem ott. Én csak néző kétezer év távolából. De ha az idő épp olyan semmi, mint ahogy képzelem, szemben ülésünk természetes, és én volnék a gót az ő szemében, miközben ő emlék, kinek testi maradékát régen szétszórta a szél a halotti máglya parazsából. A tenger azért mindig ugyanaz. Ez a hullám, amit éppen érzek bokámnál, a hullám semmit sem változott. Ő is állhatna itt. Talán itt is állt. Most mögöttem a szállodák, helyükön a vezéri bőrsátor és az esti máglyasor a farkasok ellen. Most a homokos parton túl a város. Ahogy átmegyek a Negrescóba, várni kell a zöld lámpára. Akkor öklüket mellvértjükre csapták az őrök; hullámdörrenések. Fönt a partról néztük - akkor még sűrű bokrok mögül - a fényeket a parton. Féltünk tőlük. Építettünk hát házat, olyat, aminek nincs ajtaja. Bent a terem alacsony volt. Felét elfoglalta téglapaddal bekerítve a tűztér. Ez a kandalló, itt lobogtak a hasábok. Körben három széles kőpad, karámjának végei elérték a falat. A körben belül a tűz. A negyedik oldal természetes kövekből rakott fal, az tartotta a szélfogót. A tűz magasan lobogott. Világítani nem kellett. Lehel uram nyers birkabőröket terített a padokra, és a pincéből került mindegyikre egy-egy pókhálós üveg, ha bárki megszomjazna. Úgy fél üvegre hamvadt már a tűz. Derengtünk, s derengtek mások is emlékeink szavaitól. Életre

keltek a lángtáncban. De azok, akik csak látták, de nem hallották a táncos temetői nótákat, feljöttek azok is. Körénk ültek, védték talán az álmokat. A holtak jók. Adtak ötleteket is biztosan. Nyugodt éjszaka volt. Itt Saint Tropez fölött félő urak kezéből gyakran kirepült a kés, a néhai rablók meg talán csak kíváncsiak voltak. Most itt keringenek köröttünk. A holtak szeretik a társaságot. A három falhoz heveredve daloltak, sugdolóztak hajnalig. Volt, aki nem várta meg a Nap első sugarát, sietve kiszállt a felső ablakon. Megtisztelő volt, hogy már-már vérünket adtuk volna néhány szép történetért, de hiába. Más országokban más és más az illedelem. - Lehel! Takarítsunk, hiszen induló idő van. - Nem kell, uram. Laknak itt még leszökött jobbágyaid. Megtiszteltetésnek veszik majd holnap, ha újra este lesz, hogy rendes heverőkkel és kívánatos ételekkel várjanak. Bennük ez az évszázados remény, hogy talán mégsem hatott a gomba. No hiszen! Talán hörgésed csak a szokásos álombéli fulladozás, és múló időre csak Bizáncba futottál szedegetni egy új foglaláshoz. Mozduló idő van, szedelőzködünk. Mint a ruhán, mely hajdan dísze volt, most a szegénység ronda bélyege, az elkopott fény foltjait mutatja. Hol vagytok, összehordott kincseim? Reményem fája dúsan felvirult, s arany virágit szélvész szórta el. Jobb lenne maradni újra estig, és föllobogó lángok fényénél mégis letenni az esküt. Az örökös remény se a legvonzóbb lehetőség, de társak, azok vannak, s ha tovább dolgozunk, körben a falvakból majd jönnek, akiket elkergettek, akik megestek, akik először csalódtak, akikre már nincsen szükség, akik menekülnek, akik nem kívánnak az Özvegycsináló karjaiban éles kiáltást hallatni. Mert ilyen esetekben a temetkezés olyan bizonytalan.

Ölemben etessem fejem édes ambróziával? Hallgassam utolsó bugyborékoló bölcsességeit? Miközben csipkés belga zsebkendővel törlöm homlokáról a verítéket, ajka szegletéről a vért. Amint elhallgat, dobom a fűrész-porba a többi közé. De velem mi lesz? Jönnek, a magánytól nem kell tartani. A legtöbben szedegetik holmijukat, mert északra már derengő ködből csillannak az Alpok csúcsai. Összeszedelőzködtünk. Lehellel átbotorkáltunk a még alvókon. Mint az óra, szusszanások jelzik az időt. Lehel bízott bennem, és szeretett. Nem tudom, miért. Halálomat az olasz feleség főztjének hitte. Hogyan ismertem meg? Nem emlékszem. Volt. Rögtön hívott. Nem látta rajtam a fáradt undort a diadalmenetektől. Jó szándékát majd terjesztem, mint örök követséget. Most én szolgálom. Együtt kapaszkodtunk a fehér fejű hegyek derekáig, együtt ettünk a tele sajttálakból. Borsozva, sózva, fehér kenyérből törve dijoni mustárral. V - Azt írja az újság, hogy megtalálták a hiányzó láncszem koponyáját. A korai emberelődök után már évtizedekkel ezelőtt lyukat fedeztek fel a fejlődés vonalában. Lucy után kellett még élnie valakinek. Állítólag ezt a lyukat most betömték. Találtak Etiópiában egy koponyát. De tévednek. A hiányzó láncszem az előember és az ember között mi vagyunk. Azért nem vettük észre eddig, mert túl közel van, benne élünk. A világ akkor értelmes, ha olyan, mint az ember. S - Nyilván nem a formájára gondolsz, ahogy némelyek a fülön meg a talpon az egész szervezet tükörképét vélték felfedezni. Az ember ráadásul annyira tökéletlen. V - Bizony. De a világ ideája a majdani ember. Most még csak csökevényes átmenetek vagyunk. Az ősember, és még előtte az emberszerű előemberek, majd még korábban a majomszerű emberelődök, a többi állat mind a fejlődés átmeneti fokozatai. Mi magunk is átmenetek

vagyunk. Majd tökéletesen emberek leszünk. Akkor már nem hasonlítunk mostani magunkra, sokkal inkább Istenhez leszünk hasonlóak, akinek a képére hasonlítunk. S - Mind istenek leszünk. Ezt mondta Jézus is. V - De milyen az Isten? Ma úgy látjuk, hogy az előemberek, később a két emberi faj is keveredett egymással. Biztosan elég hosszú ideig űzték ezt a tevékenységet, és a gyermekeik ugyanezt tették. Vajon Isten az összes élőlényt a saját hasonlatosságára teremtette? S - Nézd, képtelenség, hogy ez formai hasonlóságot jelentene. Még csak természetbeni hasonlóság sem lehet. A tökéletlenek, a fejlődés tévútjai nem lehetnek az Isten hasonmásai, hiszen róla azt gondoljuk, hogy tökéletes. Isten nem lehet sziámi iker, képtelenség lenne, hogy két feje legyen, mint egyes állatok életképtelen utódainak. Az isteniség hasonlóságáról lehet beszélni, ami a mai emberben még csak nyomokban lelhető fel. V - Olyanná kell válni, hogy az alkotót, akit tévesen Istennek neveznek, emberi erőnkkel visszasegítsük a Létbe. Milyen haszon származott a tévutakból? Ma is folyamatosan létrejönnek Istennek ilyen látszólagos hasonmásai. De persze igazad lehet abban, hogy a mi emberi gőgünk csak eltakarja a valóságot. Miszerint elég messze vagyunk az istenüléstől. S - Néhányan talán elérik ma is. A társadalom ellenére. V - Aki keveset olvas, nagyobb jelentőséget tulajdonít önmagának. Az embereknek saját személyük a legfontosabb, ez biológiai kényszer, de ha csak önmagunkkal van tele gondolkodásunk, az felbillenti az egyensúlyt. Azok, akik sokat olvasnak, keresnek valamit, ami náluk fontosabb. Kevesebb energiájuk és idejük van arra, hogy elmerüljenek személyes problémáikba. Mégis vannak, akik túl nagy jelentőséget tulajdonítanak önmaguknak. Néhány foglalkozásnál ez elkerülhetetlen.

Küzdenek is ellene a bölcsebbek. De az az ember, aki tudását saját szobrának fényesítésére használja, nem sokat ér. Bizony, a tudás és az erkölcs két külön dolog. S - Még távolabbi a kapcsolat a tudás és a szeretet között. Az állatok között nincs szeretet. Kapcsolataik csupán szükségszerűségek. Vonzódást mégis lehet tapasztalni, de a legtöbb esetben ez is csak praktikus kötődés. Nagyobb védelmet, több ennivalót kap, az alá- vagy fölérendeltség elismerésének bizonyítása stb. De néha egészen különleges eseményeknek vagyunk szemtanúi. Filmre vették egyszer, hogy egy víziló kiszabadított egy gazellát a krokodil fogai közül. Ez természetellenes, szokatlan. Véletlen tévedés. Bár úgy látszik, hogy az elefántok gyászolnak. Egyedül az ember képes arra, hogy a közösségért feláldozza saját érdekeit. S - Az emberek között sincs szeretet, csak éppen a sok apróság elfedi a lényeget. A szeretet még érzelemként is ritka az emberek között. Bár az érzelem nem jó semmire. Ha várható haszon nélküli vonzódás, értékes dolog. V - Ez nem önfeláldozás. Az más. Ez a közösség általános törvénye. S - Az igazi szeretet nem ilyen. V - Az a tanítás, hogy ne tedd azt embertársadnak, amit magadnak sem kívánsz, csak Jézusnál fordul elő pozitív formában. Már beszéltünk erről. Vessük ezt össze azzal a parancsával, hogy szeressük egymást. Azonnal kiderül, hogy mi a szeretet értelme. Jó példa ehhez a szamaritánus története a Lukács evangéliumban. S - Említetted. V - Világos, hogy semmi köze az érzelemhez. Az legfeljebb szükséges előfeltétel, mint részvét. Ott kell állni készenlétben a másik mellett.

S - Úgy emlékszem, hogy a katolikus egyház kinyilvánította a gonosz személyességét. V - Valóban. Ennek az az alapja, hogy a szent iratok így írják, sőt még a gonosz genealógiájával is foglalkoznak. Ezt bővítette ki kétezer év kereszténység és sok ezer év mítosz. A pápa még azt is mondta, hogy a pokol valóságosan létező hely, noha az előző pápa a mennyről és a purgatóriumról, mint szimbolikus fogalmakról beszélt. S - Milyen szánalmas! V - A korai vallások, a gnózis és a népi babonák olyan tulajdonságokkal ruházták fel, hogy idővel a Gonoszról tényleg valamilyen személyesség képe kezdett kialakulni. Valószínűleg a legtöbb ember hisz ebben. Én azt gondolom, hogy valóságos gonosz nem létezik. A rossz gondolatok keltik életre, és ilyenkor valóban személyes jelenlétet érzünk. Amikor kiüresedik a lélek, betölti a rossz. Mindenkinek személyes Sátánja van. Úgy látszik, mintha egy valóságos Sátán alkalmi megjelenései volnának, valójában a sok alkalmi megjelenés tűnik létező Sátánnak. Ez azért van, mert a rossz annyira triviális. Minden bűn olyan hasonló és kisszerű. S - Testi életünkben arra sincs lehetőség, hogy a Létet megláthassuk. Még az Istent körülvevő erőteret se képes testünk elviselni. Ez nem irigység Istentől, megvéd bennünket. A szellemileg s lelkileg eltérő meglátása elpusztítana. V - Most is az alkotóról beszélünk, és nem a Létről. Hozzám mérhetően a Teremtő olyan hatalmas. Ez persze képletesen értendő. De a Lét velünk összemérhetetlen. Jelenlegi állapotunkban még megérteni sem vagyunk képesek. Az ember megfigyelheti pl. a gamma-bomlást. De nem sok ideje maradna rá. A halála nagyon hamar bekövetkezne. A radioaktív elemek életsorának tanulmányozása kevesek kiváltsága, és közöttük sok a halott.

S - A vágyakozás Isten teljes megismerésére képtelenség. A pozitivizmus mindent átható optimizmusa nem használható. Néhány eredménye persze nagyon hasznos, pl. a módszerei. V - Ma már elfogadjuk valóságosnak azt is, amit csak feltételezünk, amelynek mérési eredménye következtetéseket igényel. Világunk jobb megismerésében sok az elmélet és kevés a tény. De ez nem baj. Egyedül az emberi gondolatok megváltoztatása a fontos. Amikor kezdett elterjedni a rádiózás, a földelés kábelét a kútba eresztették. Ezt nem volt egyszerű végrehajtani, mert a falusiak azt hitték, hogy a rádió megrontja a vizet. Hogy miért gondolták ezt? Ki tudja! Amikor már mindenki megérti, hogy ez nem így van, elkezdődik valami, fellép az ember a megértés első lépcsőfokára. A teljesség ugyan kétséges, és az se biztos, hogy a teljesség megismerésének a tudomány az egyedüli útja. Nagyon hasznos, amikor a nem tudományosan megtapasztalt észleleteket kell megmagyarázni. S - Tévedsz, amikor az emberi életben a megismerésnek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítasz. A legtöbben nem akarnak többet tudni, csak élni, gyűjteni, hogy ma több minden legyen a birtokukban, mint amennyi tegnap volt. A jövőre is csak ebből a szemszögből tekintenek. Mivel félnek, nem foglalkoznak kellemetlen dolgokkal. A szenvedést, a halált elhárítják maguktól. Mintha ezek nem is léteznének. Ehhez mindennapi segítségük az ösztöneik, a lét fenntartásának vágya, és ebből következően az erosz. Nagyon kevés ember érzi úgy, hogy a cselekvő szeretet alapja az agapé. V - A szeretetlakoma, ahogy Jézus javasolta. S - A világot az erotika mozgatja. Az erotika az alapja a hatalomvágynak, a gyűjtésnek és a kegyetlenkedéseknek is. V - Azt mondod, Silvanus, hogy az egész világot az erotika mozgatja. Ezt látod mindenütt, és érzed magadban is, ahogy a vágy ösztökéje

újra meg újra beléd vág. De ne gondold, hogy ennyire egyszerű ez a dolog. S - Sokan lettek rabjai annak a tévedésnek, hogy az eroszt meg lehet nemesíteni. Nem lehet. V - Silvanus, az emberek nem az erotikát keresik. Az csak eszköz nekik, hogy elfelejtsék önmagukat, vagy megtalálják önmagukat. Minden ember arra vágyik, hogy a másik szemében igazolást találjon létezésére. Ehhez biztonságos egyensúly kell. De a legtöbben nem tudják, hogy ezt csak nagy egyedüllétben, belső megismeréssel képesek elérni. Csak akkor, amikor már belső szemmel látnak, és nem egy másik szempárból kívánják kiolvasni, hogy kik is ők valójában. S - Az ostoba emberek valakik akarnak lenni. Azt hiszik, hogyha különlegeset tesznek, az kiemeli őket a többiek közül. Ezért rongálnak meg műemlékeket, híres festményeket, ölnek meg kiemelkedő embereket. Így persze csak ismertek lesznek. V - A legtöbben ehhez is gyávák vagy nem elég őrültek. Csak elcsábítják a titkárnőjüket. S - Semmit sem érnek el vele. Csak a bűntudatukat és a magányukat fokozza minden ostoba lépésük. Azt a hamis vágyat kergetik, hogy fontosak legyenek, hogy valaki, bárki, fölfigyeljen rájuk, és elismerje létezésüket a világban. V - Igaz. Éppen ezért kell csökkenteni az erosz uralmát, hogy ezzel együtt kevesebb kényszer legyen a hatalomvágyra, a gyűjtésre és a kegyetlenségre is, bizony. S - Ez képtelenség. Az ember, legalábbis mai formája, erre nem alkalmas. Az sem állítható, hogy az erosz káros. A használata igen, de önmagában nem tekinthető rossznak. Persze a kevesek, talán az öregek közül többen, alkalmasak arra, hogy a vágynak hátat fordítsanak.

V - Ha az erosz nem puszta szexualitás, egyetértek veled. Amikor az erosz átlényegül tudatunkban agapévá, másfajta emberek leszünk. Ezt már ma is elkezdheti bárki. Minden boldogság keserűséggé válik az idő múlásával. Vagyis nincs olyan boldogság az életben, ami tartós volna. A hosszú egyenletes boldogság a tudat kiüresedett tisztasága. Ez érinthetetlen, és nem múló. S - Mit kezdjenek az emberek a te arisztokratikus nézeteiddel? Az átmenet lakóinak csak egy lehetőségük van: minden pillanatot jóra fordítani. Meg lehet szokni a jót. V - Igaz. Így ki lehet szorítani a rosszat, és ha tartós boldogságot nem is ad, elégedettséget talán. De nézzük csak, hogy mit állítunk ennyi fecsegés után. Van a Lét. Semmi sem mondható róla, mert a szavak emberszabásúak. A Létnek nincs kezdete, nincs vége, nincs ideje és kiterjedése. A különvált személyességek körül energia tömörülések vannak. Nem ismerjük a különválás okát. Ezek néhol anyagiak, s akkor időhöz kötöttek, amely nem objektív idő, hanem az anyaghoz kötött viszonyítási eszköz. Ahol az energia önmagában van, vagy úgy, mint anyag és energia folytonos változása, ezek mezők. Ezeknek egymásra gyakorolt hatását nem ismerjük. A teremtés az energiamezők fejlődési folyamatai, amelyeket alkalmanként befolyásol a személyesség. Ezek azok, akiket az ember isteneknek nevez. Jó hatású és rossz hatású szellemi lények. A szellemi nem azt jelenti, hogy nem valóságos, hanem azt, hogy mi nem érzékeljük. A jó és a rossz a különvált személyesség tulajdonságai, akik megszemélyesülve, az ember gondolatainak segítségével jönnek létre. Mivel a Lét részei, ha csak emlékképben is, nem változóak. Alkalmanként az alkotók kiárasztanak magukból jó és rossz elemeket. Ezeket angyaloknak és démonoknak ismerjük fel. Akkor jelennek meg, amikor az emberi tudat bármilyen előjellel erre alkalmassá válik. Néha úgy érezzük, hogy akaratunk ellenére is beleavatkoznak az

életünkbe. Nem tudunk különbséget tenni az általunk megtestesülni kényszerített jó és rossz, és az alkotók által létrehozott jó és rossz között. De az emberi tudat képes különbséget tenni a jó és a rossz között. Az emberi tudat személyiség. Elérheti, sőt meg is haladhatja azt a tudatszintet, amely megegyezik az isteni személyességekkel, akiknek ugyan nincs közvetlen kapcsolatuk a Léttel, de emlékeik vannak róla. Ha az ember minden érzékszervét visszavonja, mint a rák vagy a teknős a páncélja alá, akkor a rossz nem érintheti meg. De sajnos a jó sem. Cselekedetek nélkül pedig nincs lehetőség a választásra. Nincs egyetlen pillanat sem, amely ne kényszerítene döntésre. Amikor minden anyagi létező teljesen hibátlan lesz, azonosul az istenivel, így az alkalmassá válik, hogy teljesen jó legyen. Így visszaolvadhat a Létbe. Ez az egyes univerzumok vége. Nem tudjuk, hogy ez a visszaolvadás hogyan történik. Csak az állítható, hogy a tökéletlen tökéletes akar lenni, s ez általános törvény, tehát az isteni személyesség tudatára is érvényes. Jézus azt mondta, hogy legyünk mind istenek. Azt is mondta, hogy a mennyei ország itt van közöttünk. Ugyanezt mondta a Buddha is. A nirvána nem írható le szavakkal és nem is érzékelhető szerény testi módszereinkkel. Egyedül a Buddha és Jézus ad olyan irányvonalat, amivel célhoz lehet érni, és minimálisra csökkenthető a külső romboló erők hatása. Természetesen szorosan a tanításra kell szorítkozni. Mindenféle külsőség, szertartás, istenítés csak akadály lehet. S - Az embereket mindig is érdekelte, hogy van-e a dolgoknak kezdete és vége. A tükörképekben legalább bízhatom. Nem fognak vesztemre sokasodni. DNS-ük is fordítva tekeredik. Belőlük nem lesznek vetélytársaim. Ha persze bajba kerülne, csak elpusztítani lehet. Egy tükörkép szívműtétje megoldhatatlan. Hagyján, hogy szíve a jobb oldalában dobog, de mit tehetnék vele, ha rátör egy infarktus? Persze, szívátül-

tetés. Miért is ne? De hol találnék tükörszívet? Nem marad más, mint a tükör széttörése. A megmaradt keret különösképp kiemelné imígy mögötte ugyanazt a semmit, ami előtte körülvesz. V - A Buddha azt is mondta, hogy az életek ismétlődő körforgása és a végső tökéletesség, a nirvána ugyanaz. A nirvána ugyanis azt jelenti, hogy kialvás. Amikor már megszűnt a vágy. S - A Teremtő folyamatosan teremt. Ezt is Jézus mondta. Vagyis a Teremtő sem tökéletes. V - Lehet, hogy körülöttünk még mindig folyik a küzdelem a teremtők között. Csak nincs hozzá érzékszervünk. A pokol talán a tökéletlenek kiválasztása. Hosszú, és a tudat által szinte beláthatatlan reménytelenség. Mindazonáltal nem lehet örökké tartó állapot, mert a tökéletes létben nincs hely a tökéletlenek számára. S - Mind boldogságra vagyunk kárhoztatva. Csak éppen nagyon sokáig tart, mire mindenki eléri. V - Persze, mert abban a téveszmében hisznek, hogy van kezdet és vég. Az időbe vetettség csak látszat. A kereszténységben és a tudományos gondolkodás kezdetén újra meg újra megpróbálkoztak azzal, hogy megbecsüljék a világ életkorát. James Ussher kiszámította, hogy a világ teremtése i. e. 4004. október 22-én este hat órakor volt. Ezt teljesen komolyan vették 200 évvel Galilei után, noha a világ teremtésének időpontját Kepler is kiszámította. Szerinte a teremtés i. e. 3992-ben volt. S - Pedig az ő korában ő tudta a legtöbbet a világról. V - Kora szellemiségének rabja volt ő is, akár a többiek. Abból kilépni csak a csillagászat szűk területén belül volt képes. Hérakleitosz már i. e. 500 körül azt állította, hogy a világ örökkévaló. Lord Kelvin 20 millió évesre becsülte. James Hutton skót geológus ezt írta: „semmiféle kezdetre, illetve a vég lehetőségére utaló nyomot nem sikerült

találnunk.” Nem is képzelte, hogy milyen igazat mondott. Hiszen a világegyetem és a Lét nem azonos dolgok. S - Azt is mondták már jó régen, hogy a Föld forog a Nap körül, mégis elfelejtődött. Szembeszegülni ezzel a nézettel forradalmi tett volt. V - A konzervatív többség rendre meg is büntette azokat, akik másképp gondolkodtak. S - Nyilván a keresztényi szeretet jegyében égtek a mélyebben gondolkodók máglyái. Sokan még ma is szó szerint olvassák a Bibliát. V - Ma már természetesen elfogadott az ősrobbanás elmélete, bár sok benne a még fel nem derített részlet. Nem tudjuk, hogy előtte milyen volt az összesűrűsödött anyag. Lehet, hogy egy előző világegyetem összeomlásának eredménye. Az nyilvánvaló, hogy az ősrobbanás maga a teremtés. Legalábbis ennek az univerzumnak a teremtése, ha csak a kezdeti robbanás nem része egy másik univerzum történetének. Lehet, hogy az elemek egyensúlyi állapota egy másik időrendszerben nagyon sokáig változatlan volt, amíg valami meg nem zavarta az egyensúlyt. Ez például egy teremtő aktus. A világegyetem tágul. De hova? Az ősrobbanás megtörtént. Hol volt, milyen térben és időben az az anyagtömeg, ami fölrobbant. Az univerzum elemei közötti űr vajon megegyezik az univerzumon kívüli űrrel? Vagy talán az univerzumban az űr nem is a semmi, hanem a még meg nem ismert valami? Az univerzumon kívüli űr pedig nem valami, noha nem is semmi. Ebben a végtelenben vannak még más univerzumok is? Talán létrejött valahol egy ősrobbanás éppen most a közelünkben? Ugyanis a dolog nagyon gyorsan történik, s ha már megtörtént, belekerül az időbe. Ha több milliárd fényév távolságban történt akár egy perccel ezelőtt is, sohasem fogjuk megtudni. Lehet, hogy ilyen esemény csak a végtelenségben keletkezhet, egy univerzumon belül nem? Hol van az ősrobbanás középpontja, ahonnan kiindult?

Vajon a gombostűfejnyi anyagtömeg hol volt? Nyilván a végtelenségben értelmetlen az a kérdés, hogy hol, de mégis. Lehet-e a Létben kijelölni egy ilyen pontot? Az ősrobbanások - ha vannak - a Lét fekélyei? Valamilyen betegség. Természetesen ilyen pont nincs, hiszen nincs viszonyítási lehetőségünk. Más univerzumoknak sincs. De az is lehetetlenné teszi, hogy meghatározzunk egy ilyen pontot, mert itt van a határ a megmagyarázható és a megfogalmazhatatlan között. Ez maga Isten. Ami túl van. A mi világunk létrejötte előtt nem volt téridő. Azért mégis föl lehet tenni a kérdést, hogy mi volt akkor, amikor nem volt semmi? Persze a mi világunkban ez a kérdésfeltevés is értelmetlen. Pedig az Isten megismerése szempontjából alapvető. Az ősrobbanás nem abban az értelemben teremtés, hogy a semmiből valami jön létre, hanem valami az alaktalanból megformázott lett. És éppen így. Nagyon csekély változás az anyag törvényeiben egyrészt magát az univerzumot tenné kétségessé nem indulhat meg a nukleoszintézis -, vagy létrejön ugyan valami, de abban a gondolkodó értelem kifejlődése lehetetlen. S - „Az volna gyönyörű, ha írás közben, szótól szóig, mondattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten azt, ami éppen a mi tettenéréseinktől lesz azzá, ami.” írta naplójában Mészöly. Így kutatunk, keresünk az élet folyamán, ami azt jelenti, hogy egyre újabb és újabb dolgokat veszünk ki a létezés végtelen raktárából. Ez bennünk is van, mint teljes értékű része a teljességnek. A tudat durva szintjén kavarognak az érzelmek. Ez az elme és az, amit környezetéből észrevesz. A tudat finom szintjét tartjuk énünknek. Ez az elemző képesség, a hajlamok, az örökölt és felvett magatartásminták. Ha egyenként megvizsgáljuk ebben a tudattartalomban az elemeket, rájövünk, hogy egyiknek sincs alapja, csak viselkedésmód. A tudat legmélyebb szintje nagyon finom, érintetlen, viszonyítási alap, cél, objektumok nélküli tudatmező.

Így fecsegtünk minden este nyár végéig. De biztosan unod már, és én nem fárasztalak tovább. Azt azért leírom még ide, hogy végül mire jutottunk. A Lét a minden, amihez nem társítható a semmi, sem a kevés, sem a sok, sem az egész, sem a teljesség. A Lét a megfogalmazhatatlan van-ság. A világ úgy teremtődött, hogy valaki vagy valakik megnevezte vagy megnevezték a Lét kiemelt töredékeit. A tökéletességnek ugyanis nincs neve. Ezek a lételemek nincsenek egymással ok-okozati kapcsolatban. Valami, ami létrejött, csak feltétele annak, ami majd létrejön. Nincs közöttük logikai viszony, hiszen mind a kettő egyenlő rangú lételem, egymásra következésük érzékelési csalódás. A teremtett világ kész egész. Mindennek az alapja. Azóta az ember gondolatai hozzák létre a folyamatos teremtést. Ez az ember egyik feladata és felelőssége. A könyves vallások - zsidó, keresztény, iszlám - nagy tévedése, hogy Istennek nevezik azt, aki - vagy akik - a világot teremtették. Isten a megnevezhetetlen, személytelen Lét. A teremtők azok az alkotók - demiurgoszok -, akik valamilyen nem ismert okból kiszakadtak a Létből, s oda kívánnak visszajutni. A Lét ettől nem csorbult, hiszen a tökéletes nem tökéletesíthető és nem is korlátozható. A teremtés értelme, hogy az alkotók csak az emberek segítségével képesek erre, bár az emberek nem függenek tőlük. Úgy tapasztaljuk, hogy nincs hatásuk a világunkra. Talán lehetne, de nem áll érdekükben. Mindenesetre közömbösnek látszanak. Néha azonban felismerhető egyikük-másikuk gonosz szándéka. Katasztrófák és katasztrofális félreértések kísérik az emberiség életútját. A gonoszt ezekben ismerjük fel. Az ember isteni tudatát szennyezettnek teremtették. Ők ugyan halhatatlanok, de nem tudják a rosszat jóra fordítani, mert hiányzik belőlük a változtatás képessége, erre csak az ember képes. Az emberi tudat általuk kap testi formát, szintén halhatatlan, eredetileg része a Létnek, az Istennek, de változni csak emberi formában,

testben tud. Az emberi élet - mint szerkesztett - látszat-létezés. Fizikai formáját létezőnek érezzük, pedig csak saját rendszerén belül van értelme. Valójában illúzió, nem valóságos anyag, hanem energiakonstrukció. Hasonlóképpen a világ minden tárgyi eleme ilyen. Egyáltalán nem kellemes, szenvedéssel teli működése szükséges a tökéletesedésben a szenvedés megszüntetéséhez. Szükség van a szenvedésre, mert nélküle nem volna semmi késztetésünk arra, hogy megszüntessük. Az alkotó(k) szenvedéssel ruháztak föl, hogy küzdelmünkkel megszabadítsuk őket a kitaszítottságból. Az alkotók tudata ugyan szintén örök, de az emberi létbe süllyedhetnek. Van olyan ember, aki föléjük emelkedik, és közvetlenül a Létbe kerül. Az alkotók nagy erejű és képességű tudatok egy olyan létsíkon, amely legtöbbször csak az ő oldalukról érintkezik a mi létsíkunkkal. Nem szükségképpen jók, a többségük gonosz, de legalábbis közömbös. Úgy látszik, nincsenek egyedül, segítőik vannak, jók és rosszak. Nem tudjuk, hogy ezek azonosak-e azokkal a jókkal és roszszakkal, akik a mi tetteink következtében elevenednek meg bennünk és közöttünk. Eljön egy olyan idő, amikor már nem lesz egyetlen vallás sem, mert az embereknek nem lesz rá szükségük. Ez a megvilágosodás ideje lesz, amikor minden ember rálépett már arra az útra, amely egyenesen a teljes tökéletességhez vezet. Ekkor az emberek már közvetlen kapcsolatban lesznek az alkotókkal, hogy közösen visszatérhessenek a Létbe. S - Milena mondta, hogy csomagolsz. V - Igen, a napokban hazautazom. S - Jövőre folytatjuk, ha lesz még jövő. A Heródes-kapu alatt mentem be az Óvárosba, majd fölfelé a Templomhegyre. Szűk sikátorokon keresztül értem el a Bab el Kattanin kaput. Ez a régi szerájból nyílik a Templomhegyre. Megmotoztak. Nagyon vigyáztak a békére, mióta néhány zsidó mészárlást rendezett az Al Aksza mecsetben. Ahogy kiléptem a térre, mint egy tű, úgy szúrta szemem

a napsütés. A dél hatalmas ereje. Szegény északiaknak fogalmuk sincs erről a fényről. Balra az Antonia-erőd, szemben az Arany-kapu befalazva, jobbra a Sziklamecset. Az egész tér kőlapokkal van lefedve. Csak az erőd maradványainak oldalán van néhány fa. Ebből a szögből más nem látszik, csak a kövek, a mecset csillogása, a fény. A hatalmas síkon itt-ott kis oszlopos épületek állnak. Az egyik közepén szabadon hagyták a hegy természetes kövezetét. Csak ez van borítás nélkül és a szikla a mecsetben. Ezt a kis kupolás építményt, körben oszlopokkal úgy hívják, hogy a Szellemek kupolája. Másik neve a Táblák kupolája. Csak nem a kőtábláké? Ahogy mentem a mecset felé, nagy ívben elkerültem, pedig akkor még nem tudtam a nevét. Azt is csak később vettem észre, hogy kikerültem. A mecsetben hatalmas puszta kőtömb. Körben mindaz a dúskáló díszítés, amit csak a muszlimok ezer éve elképzeltek. A kő alatt, a keleti oldal sarkában lépcső vezet lefelé egy kis barlangba. Azt mondják, hogy itt találkozik minden pénteken Mohammed, Jézus, Illés próféta és Dávid király. Megvan a pontos helyük a barlangban. Oda nem szabad lépni. A barlang mennyezetének északi oldalán kerek nyílás. Látszik, hogy mesterséges, hogy emberkéz faragta. Talán itt engedték le a régi zsidó időkben az áldozati állatok vérét? Ki tudja! Ha a barlangban dobbant az ember a padlón, hallani a hangból, hogy lejjebb még van valamilyen üreg. Senki sem tudja, hogy mi van ott. A muszlimok nem ásnak. Az ugyanis nincs benne a Koránban. Az benne van, hogy a mecset kövéről pattant a hetedik mennyországba Mohammed szárnyas lova hátán. A monda szerint a kő utána akart repülni, de Gábriel arkangyal megállította. Látszik is a kéznyoma a kövön. Azóta a kő lebeg. Ezért van alatta üreg? Ez egy muszlim kíváncsiságát biztosan kielégítené. Engem egy pap szóval tartott, de ezzel aztán tényleg nem terhelek senkit. Kívül, a keleti oldalon, az Aranykapu mellett gondozott park olajfákkal. Szemben az Olajfák hegye, balra lent a Getszemáni kert, középről egé-

szen jobbra a hegyoldalon az ortodox zsidó temető. Ha kinézel a fal mögül, lent a Kidron völgyét látod. Itt kell eltemetkezni, ha majd az utolsó ítéletkor hamar vissza akarod kapni a testedet. Izgalmas vidék. Néhol furcsa, többnyire vásári. Van olyan helye, ahol meglegyint a történelem. Különös, hogy bár sokat tudunk erről a helyről, ott is érezni lehet a hely szellemét, ahol teljesen átlagos minden, amiről semmi információnk nincs. A világ köldöke. De nem szabad elmerülni benne. Én megebédeltem a Sionon.

II. rész növekedés - beérés hanyatlás - megsemmisülés

Ezen a nyáron nehéz volt eljutni a tengerpartra. A repülőtéren sztrájk volt, másfél napig nem indultak a gépek. Aztán alig másfél óra alatt már ott kéklett alattunk az Égei-tenger. Leszállás után nem vacakoltam, a tömegesen jelentkező taxisok közül intettem az egyiknek, mindegy, hogy melyiket választom, és mentünk Silvanus házához. Nem jöhetett elém, mert rögtönzött kiállítást rendezett háza teraszán meghívott műkereskedőknek. Ez nekem nagyon kedvező helyzet volt, mert az első napokat egyedül tölthettem a kertben és abban a szobában, amelyikben tavaly laktam. Olajfa ágyam ott állt, ahol a múlt évben hagytam. Ez nagyon jó érzés volt. Számítottak rám. Az ablakkal szemben ott magasodott a hegy, amely mögül hajnalonként előbújik a Nap fényszórója, hogy kiverje szememből az álmot. Milena ellátott a szokott reggelivel, délben elég volt néhány gyümölcs kevés sajttal, de amíg Silvanus elfoglaltsága tartott, gyakran lementem a faluba vacsorázni. Lopva meglestem néha Milena arcát, észreveszek-e rajta egy-egy újabb ráncot. De ezek a mediterrán asszonyok már fiatalon is olyanok, mint az ókori szobrok. Kemények és tiszták. Tavalyi halász barátaim közül sokan elmentek már az örök tengerekre. Kit a kor, kit a vihar ragadott el közülük. A vacsora általában roston sült hal volt salátával, már ahogy a görögök szokták, és egy üveg bor. Eljött végül a nap, amikor Silvanus újra megengedhette magának a magánélet olyan kényelmét, hogy estéinket újra a teraszon töltsük borozva, beszélgetve. V - Azt írta István király Imre hercegnek, hogy „itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi.” S - Bizony nem könnyű tisztességesen élni. Ki kell magadban fejlesztened azt a jót, amit magaddal hoztál, és kijavítani a rosszat, amit szintén előző testi létezéseidben a saját válladra raktál. Egyedül te magad vagy felelős önmagadért. Senkire sem háríthatod át. Legtöbbször azon-

ban nem tudsz védekezni nem is a rosszindulat, hanem a butaság ellen. Ilyenkor ítéletet kell mondanod. Elsősorban magad fölött, aztán azokon, akiket azért választottál, hogy ne legyen szükséged az egyetlen jó megoldásra, a magányra. V - Az sem veszélytelen. Már most, ebben a pillanatban változtathatsz életeden, ha azzal nem okozol kárt másoknak. Ha ebben biztos vagy, ne tétovázz, mondanám annak, aki nem tud dönteni. Mennél előrébb jutsz most, annál könnyebb lesz később. S - A legtöbbünk előtt még hosszú út áll. V - Ezen a nyáron rendezzük kissé beszélgetéseinket. Jó a spontaneitás, de hát el akarunk jutni valahonnan valahová. Én az emberi élet szakaszainak felosztását Carl Gustav Carustól csentem. De nyúlhattam volna a Védákhoz is. S - Carus jó festő volt. Csak a mai kor kezdi elfelejteni. Azt hiszik a szerencsétlenek, hogy örökké élnek, és mindent bármikor újrakezdhetnek. V - Fölkészülni a váratlanra. Történt egyszer, hogy Éli ben Éhad rabbi a pészah áldáshoz készülődött, amikor kopogtak az ajtón. Egy idegen utazó kért bebocsátást. A rabbi felesége nagyon dühös volt, hogy valaki hívatlanul így megzavarja a szent pillanatot. De a rabbi leültette a vendéget Illés próféta helyére. Felesége odament hozzá, és félig hátat fordítva az asztalnak, hogy ne hallja senki, ezt mondta: - Mégiscsak tiszteletlenség napnyugta után betörni egy idegen házba! A rabbi így válaszolt: - Igaz. De nem tudhatod, hogy a vendégünk nem maga Illés próféta-e vagy talán a Messiás. Az asszony visszaült a helyére, és látta, hogy amikor a vendégre került az áldásmondás, poharából hideg tűz lángjai csaptak ki. V - Nem emlékszel rá, én sem, hogyan kezdtük ezt az életünket. Az emberek ritkán emlékeznek hároméves koruk előtti eseményekre. Ne-

kem történetesen egyéves koromból van az első emlékem. Nyár volt. Valaki, talán az apám, karon vitt be a szobába, ahol már sokan voltak. Egyikük hozzánk lépett. Magas ember volt, a kezében szalmakalap. Vonzódtam hozzá. Még azon a nyáron meghalt, így hát ez biztosan saját emlék, mert a legtöbben elbeszélésekből gondoljuk azt, hogy saját tapasztalatunkra emlékezünk. S - Ez a fényképek nagy hátránya. Hajlamosak vagyunk az emlékeinket egy-egy fénykép köré gondolni. Ez aztán többnyire félrevezető. Sokszor azt hisszük, hogy amit a képen látunk, az valóságos emlék. V - De felnőtt korunkban visszakövetkeztethetünk arra, hogyan bántak velünk abban az időben, amire már nem emlékszünk. S - Ha az ember képes jól felmérni tévedéseit, kitalálhatja, hogy a szülei mit ártottak neki. V - Ez a bácsi egy nagy posta igazgatója volt. Amikor jöttek a zsidótörvények, lemondott, és végkielégítést kért. Azt gondolta, belekezd valamilyen vállalkozásba. Nem sikerült, minden pénzét elvesztette. Valamit kezdeni kellett magával. Visszament ahhoz a postához, amelynek az igazgatója volt, és beült az egyik kiszolgáló ablakhoz. Minden gond és lelki törés nélkül ott folytatta, ahol annak idején elkezdte. S - Mert még megvolt benne a gyermek. V - Amire Jézus felhívta csökkent értelmű tanítványainak figyelmét. S - A gyermek először testileg ragaszkodik azokhoz, akiket szeret. Elsősorban természetesen az anyjához. Nekem szerencsém volt, mert anyám tudta ezt. És meg is kaptam tőle a testi élményt. Tudod, félig görög vagyok, és itt még élnek a régi szokások. V - Még annyit erről a bácsiról, hogy az első világháborúban az elképzelhető összes kitüntetést megkapta. Akkor még senkit sem érde-

kelt, hogy zsidó. De a háború nem múlt el nyom nélkül felette. Elvesztette a hőérzékelését. A leghidegebb télben is kabát nélkül járt. És nem tudott többé aludni. A hálószobáját vastag, hangszigetelő függönyökkel boríttatta be, és kidobta a lakásból az összes ketyegő órát. Valószínűleg valamiféle derengésben töltötte az éjszakákat. S - Alfa állapotnak hívják. Vajon miket álmodhatott? V - Nem fogjuk soha megtudni. Olyan dolog ez, hogy hiába rendszerezed vagy selejtezed a halottak hagyatékát, soha nem fogod megtudni, hogy egy levél vagy egy emléktárgy valójában mit jelentett nekik. S - Veled is ez lesz. Örököseid a számodra legértékesebb emlékeidet fogják a szemétbe dobni, mert nekik az már nem jelent semmit. V - Persze, ez így helyénvaló. Azok, akiket te örökösöknek nevezel, a következő nemzedék, nagyon keveset tud rólunk. Nem is érdekli őket. S - Ezt általában úgy nevezik, hogy fejlődés. De én nem vagyok olyan biztos ebben. V - Európában, de Amerikában sokkal nagyobb mértékben, a nők legtöbbször saját testi jövőjükre gondolnak. Például nem szoptatnak. Azt hiszik, hogy megcsúnyul a mellük. Nálatok, úgy látom, ez másképp van. S - Hát persze. Megszületik a gyermek, és az anyja attól fogva úgy gondozza, ahogy azt az ő anyjától tanulta. Amit megtanult, olyan az, mint amikor Platónt szoptatta az anyja. V - Amikor a gyermek már tud járni, jön az engedj el időszak. Tágul a kör, amit meg kell ismernie. Később eljön a titkok időszaka. Rejtőzik, de örül, ha megtalálják. Kamaszkorban rettenetesen ragaszkodik a személyi szuverenitásához, és ezt teljes mértékben tisztelni kell. S - A szülők leggyakrabban ekkor hibáznak. Pedig mennél jobban elengedik gyermeküket, az annál jobban fog bízni bennük, és ragaszkodni hozzájuk.

V - A kezdődő szerelem időszakában úgy viselkedik, mint a csecsemő testi ragaszkodása idején. Csak éppen nem a szüleihez ragaszkodik többé. S - Ez nem teljesen igaz. Ragaszkodása átalakul, kibővül. V - Anyján és apján iszonyú féltékenység lesz úrrá. Mégis úgy kell viselkedniük, mintha semmi sem történne. Ha a megfelelő időben biztosították önállóságát, ez csak annak természetes következménye. S - Amúgy is ez az élet törvénye. Sajnos sokan elfelejtik saját fiatalságukat, amivel összehasonlíthatják gyermekük viselkedését. V - De hiába is ellenkeznének, tehetetlenek. Legfeljebb titkolózni és hazudni fog a gyermekük. Vegyék úgy, mint ahogy ők maguk is megkívánták az ókorukban. Akkor, amikor ők voltak fiatalok. A féltékenység persze megmarad. S - Bár a múltra emlékezni teljesen felesleges, nagyon fontos, hogy a gyermekednél mindig jusson eszedbe, hogy mit éreztél, amikor olyan fiatal voltál, mint most ő. V - Ha a gyermeked valamit csinál, és azt büszkén mutatja neked ki másnak mutatná? -, azt zajos lelkesedéssel kell fogadni. Ezzel további tevékenységre ösztönzöd. Rájön, hogy nem hiába próbálkozott. A színvonal mellékes. Amit elkészített, az abban a pillanatban a létező legtökéletesebb dolog. Most fest egy pacát, tíz év múlva egy csendéletet. Ki tudja? De ha elveszed a kedvét a próbálkozástól, egész életében bizonytalan lesz. Úgy érzi majd, hogy nem érdemes próbálkozni semmivel, mert úgysem sikerül. Így lehet egy életet tönkretenni. Többek között. S - Nálunk az anyák még tudják azt az ősi bölcsességet, hogy gyermekük születésével saját életük legnagyobb része megszűnik. Ezután már mindent a gyermeken keresztül látnak, ő a legfontosabb.

V - Valószínűleg ebből ered a Kelet és a mediterrán népek anyakultusza. S - A gyermeket önálló szubjektumnak kell tekinteni, magunkkal egyenrangúnak. Mindenről lehet vele beszélni, csak természetesen a saját fejlődési fokán. Ez nemcsak tudását fejleszti, hanem biztosítja azt, hogy tartósan bízzon bennünk. Ez még felnőtt korában is nagy haszonnal jár. Az öreg ember nem feltétlenül okosabb a fiatalnál. V - Sőt, a legtöbbször nem az. De van összehasonlítási lehetősége, hiszen már sokáig élt, és azok az asszociációk, amelyek felmerülnek egy-egy beszélgetésben, segíthetnek a fiatalnak. S - Amikor azt mondod, hogy van tapasztalatod, azt lenézik. V - Hát persze. Minden gyereknek és fiatalnak a teljes élete az, amit már megélt. Az én egyik gyerekem kétéves korában azt mondta egy ételre, hogy ilyen jót egész életében nem evett még. S - És igaza volt. Egy híradóban láttam, hogy beleültettek egy hároméves korú kislányt a vadászgép ülésébe. A hülye riporter megkérdezte: - És ez a nagy fényes mire való? - Ez mutatja a repülési sebességet. - Milyen okos vagy! És most milyen gyorsan repülünk? - Zéró. - volt a kislány válasza. V - A jövőt persze kevesen látják. S - Néha nem ártana. V - A gyermek azért nagyon fontos, mert egy továbbfejlődni kívánó tudat lakhelye. Ezt ő választotta. Nem véletlenül születik abba a családba. Mi kell ahhoz, hogy megszülessen? Több lehetőség van, de csak egy az igazi. Úgy tudjuk, hogy együtt van a férfi és a nő, de a nő éppen nem fogamzóképes. Ilyenkor nem történik semmi. Az is lehet, hogy egy ilyen alkalomkor fogamzóképes, de csak ketten vannak. Ha megjelenik egy megtestesülésre vágyó tudat, akkor gyermek születik. A szülők morális döntése, hogy ezt hagyják-e. Meg is ölhetik. Ez az ő

sorsuk. Néha a tudat rájön, hogy tévedett. Akkor történik ez, ha korán meghal. Hiszen a tudat sem tévedhetetlen. Talán ezért olyan sok a csecsemőhalál. S - A szülők gyilkossága azonban rossz sorsot eredményez. Mindenki maga döntse el, hogy miért vállal föl egy gyilkosságot. V - A szülőknek mindenben segíteniük kell, ahogyan őket is segítették. Ha pedig szüleik nem ezt tették, annál inkább igyekezniük kell hasznosat és jót tenni. Saját magunktól kapunk ösztöndíjat egy új életre, amivel jól és rosszul is gazdálkodhatunk. Ha jól választottunk szülőket, akkor még mindig elronthatjuk az életünket. De képesek lehetünk magasabb szintre is emelni. Minden rajtunk múlik. S - Keleten úgy tartják, hogy azért olyan nagy náluk a szaporulat, mert a nyugati világban egyre jobban elterjedt az abortusz. A megszületni kényszerülő tudatnak pedig létszükséglet a lehetőség egy új testi létre. V - Ha kiválasztott valaki, az nagy megtiszteltetés. A szülőnek csak kötelessége van gyermekével szemben. Joga nincs. A gyermeknek csak joga van, kötelessége nincs. Ha valakinek a gyermeke mégis érez kötelességet, az különleges adomány, nagyon nagy örömmel kell elfogadni. S - El kell fogadni. Ez kölcsönös érték. V - De van olyan helyzet is, amikor a szülő terrorja kényszeríti a gyermeket arra, amire egyébként nincs szándéka. Folyamatosan bűntudatot tart fönn gyermekében, mert képtelen elengedni, uralkodni akar rajta egész életében. S - Ez aljas magatartás. Kihat a gyermek egész életére, az ő gyermekeinek életére és azok hozzátartozóira is.

V - A legnagyobb bűn, amit egy szülő a gyermekével elkövethet, a megaláztatás. Ezt soha senki nem felejti el. Örök tüske marad a lelkében, amely időről-időre megszúrja, és lerontja a teljesítményét. S - Sohasem tudhatjuk, hogy legyen bár a szándékunk bármennyire is jó, valóban jót teszünk-e gyermekünkkel. V - A jó tetthez motivált szándék kell. Tökéletes előkészítés és tökéletes befejezés. A motivált szándék ösztönös, de ez a szándék kifejleszthető. A tett már ebből következik. Lehetőséget kell teremteni a jó tettre, amit már tudatosan kell végrehajtani. S - A szülő maga is változik, és nem tudja, hogy gyermeke milyen emlékeket hozott magával előző életeiből. Mire megérti, és rájön, hogy miben hibázott, a gyermek már megsérült. Lehet, hogy egész életére. V - Én nem látom a megoldást, hacsak az nem segít, ha megpróbálunk nem nevelni. Sajnos ez is elég későn jut az eszünkbe. Addig már éppen eleget ártottunk. Talán gyermekünk megbocsátja. Mi magunknak sohasem. S - Amikor egy gyermek arra a kérdésre, hogy mi a baj? azt válaszolja, hogy semmi, akkor azonnal félbe kell hagyni mindent, és teljes figyelemmel foglalkozni kell a problémájával. V - Egyébként is tudomásul kellene venni, hogy amikor egy gyermek születik, a szülőknek gyökeresen meg kell változtatni az életüket. Bármilyen tervük, vágyuk volt is azelőtt, minden a háttérbe szorul. Minden pillanatban a gyermek érdekében kell tenni. S - Minden gyermeknek joga van tisztelnie a szüleit. Ha a szülő megfosztja ettől a jogától, akkor gyermekének örökké megoldhatatlan problémát okoz. Mindenki a szülein keresztül kapcsolódik a társadalomhoz. V - A tisztelet a szeretet viszonzása. Abszolút bizalom anyjához és apjához. Ezért a gyermeket fizikailag bántani a gyilkosság egyik for-

mája. Lelkileg bántani a gyilkosság minősített formája. Ha valaki nem képes szót érteni a gyermekével, akkor vagy önmagában keresse a hibát, vagy keressék együtt. Beszéljék meg. A fizikai és lelki erőfölény használata a szellemi gyöngeség jele. A felnőtt kényelemből gyorsan le akarja rendezni a pillanatnyi problémát. De ha időt szán rá, valószínűleg sok későbbi gondnak elejét veheti. A gyermek semmi mást nem akar, csak hogy figyeljenek rá. És hogy biztonságban érezze magát. S - A gyereket nem lehet egyedül hagyni. Nap mint nap látjuk az elborult vagy torz elméjű emberek szörnyűségeit. V - És mennyi minden marad rejtve. S - A pápa hiába kér bocsánatot pedofil papjai bűneiért. A rendszer a hibás. V - Már az is nagy fejlődés, hogy a pápáknak ma már nincsenek nagy hatalmú gyermekei. S - Persze! Már elhagytuk a reneszánsz Rómát. De az a szokás, hogy az Egyház lassan működik, hogy döntései évszázadokra terjednek ki, ma már a felgyorsult emberi tevékenységek között károsak. Ma az Egyháznak gyorsan kell válaszolnia a világ kérdéseire. V - Nagy dolog az, hogy a pápa engedélyezte a paraguayi érsek politikai ambícióit. S - De ez kevés. A rendszer lényegén kell változtatni. V - Egy kicsit eltávolodtunk a gyermekek problémáitól. S - Hát igen. Az embernek mindenről eszébe jut valami más is. A veszélynél tartottunk. V - Igen. A gyermekek ki vannak szolgáltatva. S - És az állatok. Lehet, hogy megesz egy oroszlán, de azt a szerencsétlent le fogják lőni. V - Nem beszélve arról a tényről, hogy egyre több fajt, állatot és növényt is halasztunk ki napról napra.

S - Én mindig nagy tisztelettel figyeltem a gyermek bűnözőket. Teljesen hamis úton járnak, de önállóan. Kialakították saját szuverén személyiségüket, legyen az bármennyire téves út is. V - De tudod-e, hogy ez miből fakad? A magányból. S - Nincs támaszuk kívülről, ezért nem alakult ki a belső támaszuk. Hiába látható, és mondják is, hogy családban élnek, személyiségük sötét magányba süllyedt. Elhagyták őket, mielőtt valóban önállóak lehettek volna. V - Az a természetes, amikor a gyermek hagyja el szüleit. S - Tudod jól, hogy miért nincs nekem családom. V - Hát persze. Volt benned annyi tehetség, hogy szakíts azzal, amivel nem értettél egyet. S - A legtöbb gyermek nem ilyen szerencsés. De ne gondold azt, hogy nekem nem hiányzik a háttérben egy család. V - Az állatok nálunk fejlettebbek. A kutyának csak látó- és hallótávolság kell, és már elégedett. S - Mert egy kutyának te vagy a családja. Egy személyben. V - Kölcsönös egyetértés kell a szülők között a gyermek füle hallatára. Ez nem hiúság. Sokan hibáznak abban, hogy a saját akaratukat akarják érvényesíteni. Ez nem jó. Az eredménye ellenállás, és nem lesz semmi eredménye, legföljebb az, hogy a gyöngébb megalkuszik. Ez a rossz házasság. Kölcsönös engedményeket kell tenni. Nem szükségképpen logikai alapon. Minden további nélkül el lehet fogadni a partner szokásait, mániáit. S - Az egyetlen feltétel, hogy ezek a mániák ne rontsák a közösség egységét és hangulatát. Ha biztos vagyok abban, hogy ez így lesz, akkor érdemes harcolni. Egyáltalán nem fontos, hogy bárkinek sértő, amit mondok. Csak az a lényeg, hogy az eredmény tartósan jó legyen.

V - Az ilyen vitákat, amelyek minden emberi kapcsolatban természetesek - azt is mondhatnám, hogy ilyen viták nélkül nincs jó kapcsolat - csak a gyermek tudta nélkül kell elvégezni. S - Hazudni kell a gyermek előtt úgy, ahogy értelmi szintje megkívánja. V - Meg kell érezni azt a pillanatot, amikor már semmiben sem szabad hazudni. S - Mint a karácsony. Kezdetben a karácsonyfa csak úgy van. Aztán azt mondjuk, hogy az angyal hozza. Később pedig, hogy az angyal segített anyának, apának, hogy legyen karácsonyfa. V - De a titok játékát örökké fenn kell tartani. S - A szülők közös véleménye azt jelenti a gyermeknek, hogy biztonságban van. Bizony meg kell tanulni színészkedni. V - A tanítót nem szabad követni, csak tanulni lehet tőle. A tudománya az övé. Ha átvenném, semmit sem érnék vele. Legföljebb magamra húzok egy idegen álarcot. Ahogy írva van, nem lehet a tanítvány nagyobb mesterénél. S - De ha már nagyobb, már ő a mester. V - Csak a magam útját járhatom, amiben persze mindenféle tanítás segíthet. Az igazi tanító ezt nyújtja. Saját magamat kell megismerni. Csak az lehet a sajátom, amit magamból vagyok képes kihozni. S - A kisgyermek azt mondja egy finomságra, hogy egész életében nem evett még ilyen finomat. Igaza van. Mégis mulatságosnak tartjuk. A fiatalnak a tegnapi nap is távolinak tűnik, hiszen nem szokta meg az egyformaságot, ezért alig érzi a kivételes pillanatok közötti űrt. A felnőtt úgy érzi, hogy alig van ideje. Az igazán öreg gyűrűbe kanyarítja életét. Igyekezni kell hát kihasználni a testben élés lehetőségét. Ki tudja, mikor lesz rá mód újra! V - Amikor Jézus kiemeli a gyermekeket a többi ember közül, és

azt mondja, hogy ők vannak közel a mennyei országhoz, nem valamiféle romantikus gyermek-ideált képvisel. A gyermeki tudatlanságot példának is használja, mert az a felnőttek szemében ugyan tudatlanság, de valójában egy magasabb rendű tudás. Amit sajnos később elfelejtenek. S - A gyermekek a szegényekhez hasonlóan jog és tisztelet nélküli emberek, akiknek nincs rangjuk a társadalomban. Őket kiemelve Jézus szembefordul a társadalmi hierarchiával. Így a kisded nyáj kifejezés is a szegényeket, megvetetteket jelenti. V - Nem ilyen egyszerű ez a kérdés. A gyermekek többet tudnak nálunk. S - Gondolod, hogy ők még átlátnak a testi és tudati lét közötti fátyolon? V - Így van. A kisdedek az arámi szabra, vagyis buta, tanulatlan. Ezek könnyebben értik meg az Istent, mint a tanultak. S - Sokszor mondják, hogy a sok gondolkodás akadályoz a megismerésben. V - A nők megítélésében is hasonló a helyzet. A kor szokásával ellentétben Jézus egyenrangúnak tekintette őket. A betániai Mária férfi módra cselekedett, amikor a tanítását hallgatta a házimunka végzése helyett. Ez nem Márta elítélése, ahogy sokan gondolják. S - Jézusnak igaza volt. A tanítás fontosabb, mint a házimunka. De azért nem kétséges, hogy ezek után jól megvacsorázott Márta főztjéből. V - Én nem hiszem, hogy Jézus olyan piknikus, érzéketlen ember lett volna, ahogy azt Spiró megjeleníti. S - A kövér próféta képe nem hiteles. Nekem egy próféta legyen élő csontváz nagy szakállal és villogó szemekkel. V - Jézus valószínűleg nem ilyen volt. Egy normális ember. Ha jól következtetünk a születésére, már a negyven felé közeledett. Meglett férfi volt.

S - Aztán meghalt, mint tudjuk. De az embernek csak egy élete van, ezt mondják. V - A többség azt gondolja, hogy ez az egy élet az, amit most élünk. De az élet szakadatlan folyamat. S - Hát persze! Halál nincs. Csak a test pusztulása. A legtöbb ember az összes színdarab összes szerepét kénytelen eljátszani, mire végére érhet a sorsának. V - Az élet egyes szakaszai a testi megjelenések. Ezekre azért van szükség, mert a puszta tudat cselekvőképtelen és változatlan, bár fejlődőképes. S - Tanul a testi létezéseiből. Valószínűleg tanítják. V - Fejlődni csak tettek, jó tettek által lehet, ahhoz pedig test kell. Általában azonban nem jó megtestesülni. Mielőbb jobb lenne befejezni ezt a hosszú vándorlást. De amíg a tudat tett-csírákat hordoz magával, az újralétesülés elkerülhetetlen. Ez a tökéletlenség olyan formát kíván, amely alkalmas arra, hogy segítsen sorsán. Az eleve elrendeltség, a predestináció nem Istentől van, hanem tőlem magamtól. Én írtam azt a partitúrát, amit majd eljátszom testi életem során. A következő életre majd másik partitúrát írok. De lehet, sőt kell is improvizálni. A partitúra csak irányvonal. Olyan terv, amely kijelöli az irányvonalat, de nem megváltoztathatatlan törvény. Akinek jó a hallása, a partitúra ismeretében előre láthatja saját jövőjét. S - Ez teljesen világos, ha elolvasol egy zenei partitúrát. Miközben szól a fuvola és a kürt, és a zeneszerző diminuendót ír elő, a karmesternek hamarabb kell jeleznie a kürtösnek, egyébként a fuvolát nem lehetne majd hallani. V - Azt mondod, hogy az ember láthatja saját jövőjét. Jobb lenne azt mondani, hogy életének távlatát. A jövő minden részlete rejtve van mindenki előtt. Bizonyítható, hogy bizonytalan. Ez egyszerűen fizika.

S - Ezért mondtad, hogy a jövő vallása az elméleti fizika? V - Csak a tendenciák tippelhetőek meg. Az általános változásra ugyanis roppant csekély a valószínűség. Azt nem tudom, hogy miképpen láthatom a másik ember partitúráját. Nagyon sok rossz tett nyoma vagy rövid, vagy csökkent értékű életet hoz létre. Mi magunk teremtjük meg a jövőnket. Nagy a felelősségünk. Az öt érzékszerv, amelyeket összefog a hatodik, az elme, tapasztalatokat szerez, hat rájuk a világ, és ez által az ember is hat a világra. Az elme segíti a gondolkodást, ami közvetlen hatással van a tudatra. Ha nincs elme az öt érzékszerv mögött, akkor nincs érzékelés. Így nem jön létre érzet, és az ember működésképtelen. S - Ezért az elme is érzékszerv. V - Az elme lehet tudatos és tudattalan. Mindkét funkciója folyamatosan működik. Amikor tartalmát használjuk, rendezzük és megítéljük, az a gondolkodás. S - Tudattalanul is lehet gondolkodni. Ilyenek a passzívnak látszó álmok. V - A gondolkodás a tudatot ellátja információkkal, mint a cselekvések eredményeivel. Ezek életereje a pillanatnyi test halála után az új testben anyaghoz jutva hőt gerjeszt, cselekvő erőt, és további lételemeket tesz élővé. A hő tulajdonképpen mozgás. Minden anyag jellemző tulajdonsága. Így megy ez mindaddig, amíg el nem múlt tett-csíra van a tudatban. Egyszer majd vége lesz. S - Ezért én azt hiszem, hogy a tudattalan több részből áll. Van a személyes és a személytelen. V - Ez a tudattalan közösségi része, amely... S - Vagy aki! V - állandó kapcsolatban áll minden más tudattal és a tudatokon túli létezéssel is. S - Amikor valamilyen inspirációt kapok. Én úgy szoktam mon-

dani, hogy a vállamra ült egy angyal. Ilyenkor enni is elfelejtek, csak dolgozom. Sokszor egészen határozottan érzem, hogy több van bennem, mint ami az agyamban elfér. Történt egyszer, hogy Rabbi Eliezert megkísértette egy tanítványa. Azt mondta, ha majd meghalok, majd megtérek. Rabbi Eliezer ezt válaszolta: - Térj meg egy nappal a halálod előtt. - De ki tudja azt, hogy mikor hal meg? - kérdezett rá a tanítvány. - Meg fogsz halni - válaszolta a rabbi. Ruhád mindennap legyen fehér, ahogy Salamon király mondta. BEÉRÉS Ezt hallgassák meg - mondaná Kurt Vonnegut, ha még élne. Karácsonyi buli volt. A vállalat nagylelkűen meghívta a dolgozóit egy vacsorára. A főnök előadott néhány csacskaságot, tréfásan. Az egész elmúlt évben egy mosoly sem látszott az arcán, de most igyekezett kitenni magáért. Elégedett volt. Úgy érezte, mindent megtett, amit a rangja megkívánt. Szegény. A beszéd után vicces tombolajáték volt. A férfi véletlenül egy ismeretlen nő mellé került az asztalnál. Vacsora közben alig beszéltek. Csak amennyit a kényszerű együttlét megkövetelt. De most valami feloldódott. Az egész idióta cirkusz közben mindketten érezték, hogy senki mással nem tudnának szót váltani, csak egymással. De egymással kellett, mert elviselhetetlen volt a hamisság. Együtt mentek el. - Hazavihetlek? - kérdezte. - Kocsival vagyok. - válaszolta. Persze, hiszen semmi közünk egymáshoz. Az még nem jelent semmit, hogy egyikünknek sem tetszett egy baromállat önfényezése. Mert az ünnepek mindig a múltról szólnak. Valaminek örülünk, ami már elmúlt. Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor ezen a napon ünnepeljük meg az egész évi szeretetet. Ez a normális. De nem így történik. Az emberek csak

ezen az egyetlen napon szeretik egymást. Ezen a napon is a legtöbbször csak úgy csinálnak. V - A valóság csak feltételezés. Érzékszerveink együttes működése harmonikusan összefüggő egységnek mutatja a környezetet. S - De nem mindenben van ez így. A vakoknak a másik ember csak akkor létezik, ha meghallja vagy megérintheti. Addig a pillanatig nem létezik. Aztán meg mintha a semmiből tűnne elő. Nekem, mint festőnek, a vakok nem a közönségem. V - Csupán az agy teremti meg azt a látszatot, hogy a valóság van. Ha a kutyámat nézem, ahogy mozog, minden pillanatban más kutyát látok. Ha ezeket a pillanatokat egyenként nézem, mindegyik egy-egy önálló valóság. Nagyon kevés elemükben hasonlítanak egymásra. S - De agyunk ezt kiegészíti. Úgy tesz, mintha a sok részlet valamilyen egység volna. V - Kényszerűségből hazudunk. Legtöbbször a társadalmi helyzet kényszeríti ki. Már az is hazugság, hogy megborotválkozom. Jó napot kívánok! Tartalmatlan közhely. Hazugság. Az egyetlen védekezés, ha minden esetben tudatosítjuk magunkban, hogy ez bizony hazugság volt. S - Vagy nem volt az. Fárasztó. Persze! V - Hazugság lesz a vágyból is, a bármi birtoklásának vágyából. S - Állati primer ösztönöket akarunk kielégíteni, és ezért nem riadunk vissza semmitől. V - Szükségünk van a másik emberre, hogy a tükrében lássuk magunkat. S - A tudást elmélyíti, ha megosztjuk másokkal. Még akkor is hasznos, ha a másik ember semmit sem ért abból, amit elmondok. Csupán hangosan gondolkozni elmélyíti tudásunkat. De persze jobb olyannak mesélni, aki érti is, különösen akkor jó, ha jobban érti, mint én. Az emberek többsége nem így gondolkodik. A legritkább esetben fogadják

be a szót úgy, ahogy elhangzott. Mindig azt a következtetést vonják le róla, ami éppen akkor eszükbe jut a szóról. Mint ahogy a botlások is ezért következnek be. Amikor járnak, már arra gondolnak, hogy mit tesznek majd az éppen folyamatban lévő járás után. Ugyanígy szinte senkiben sem eresztenek gyökeret a gondolatok eredeti tartalmuknak megfelelően. V - Bármilyen kötődésből, ragaszkodásból szenvedély lesz. Mindent el kell engedni, és csak annyit szabad befogadni, ami kellemes vagy hasznos abban a pillanatban. Történt egyszer, hogy Jákob Schwarz rabbit felkereste a zsinagóga kántora. - Rabbi, tegnap este hazafelé körülvett egy csapat. Lefogtak, és levágták a szakállamat. Így nem állhatok ki az emberek elé. - Nehéz kérdés - válaszolt a rabbi -, de van megoldás. Amíg kinő a szakállad, állj háttal a híveknek. Úgy énekelj. V - A szenvedély előbb-utóbb haragot, dühöt eredményez, közben elveszítjük emlékeinket, hiszen tudatunkat olyan tárgyak töltik ki, amelyeknek nincsen semmi értelmük, illetve átmenetiek, rövid ideig borítanak be. Ha ez tartóssá válik, elvész a bölcsesség, a megkülönböztetés képessége. Ezt teljes összeomlás követi. Kiürülés. Ha a szenvedély tartós tudatmódosulást eredményez, akkor történnek azok az események, amelyeket csodának neveznek. A megtisztulás. S - Csodák nincsenek. Nem hiszek a csodákban. Előbb-utóbb minden érthetetlen eseményre fény derül. Ma többet értünk meg a világból, mint tegnap, és ez a továbbiakban is így lesz. Arra nincs magyarázat, amikor érzékszerveinken túli tapasztalással megérezzük valakik jelenlétét, vagy ha indokolatlanul olyan segítséget kapunk életünk problémáinak megoldásában, amelynek nincs kézzelfogható oka és magyarázata.

V - Ezt csak elképzeljük, mondják azok, akik kételkednek abban, hogy a test és a tudat két különböző entitás. S - Sokszor előfordul, hogy egészen nyilvánvaló a tudat önálló megjelenése. Néha megsűrűsödik körülöttem a levegő. V - Persze ez nem bizonyítható. S - Egyelőre. Mindenesetre a Biblia gyógyításai többnyire a lélektudomány körébe tartoznak. V - Nem erről beszélek. Ha tanítok, nem azt mondom el, amit tudok. Egy vagy több másik emberrel közösen tanulok. Amit tudok, az csak ürügy és nyersanyag a továbbtanuláshoz. Ahogy mondtad, miközben tanítok, én magam is jobban megértem azt, amit tudok. Amikor elmondom másoknak, a tudással együtt sok új kérdés is felmerül, új megvilágításba kerül a régi. Nagyon hálás vagyok a tanítványaimnak, hogy erre lehetőséget adnak. Nem is tudom, melyikünk tanítja a másikat. S - Majd abbahagyod a tanítást, amikor már úgy érzed, hogy mindent tudsz. V - Ez soha nem fog bekövetkezni. A világ teljesen megismerhetetlen. Így hát az a jó, ha mindannyian egész életünkben tanítunk. S - Vagyis, hogy egész életünkben tanulhassunk. V - Gondolj például a szerelemre. Ha a szerelmes vonzódás a külsőhöz kapcsolódik, akkor azt emlékképek keltik föl és biológiai vonzalom. Vegyi laboratórium az emberi érzelem, többnyire. S - Az emlékek nem szükségképpen ebből az életből származnak. Ha csak ezek az alapok, akkor az ilyen szerelem elenyészik. Ha a belsőhöz, a felszín mögötti értékekhez kapcsolódik, az tartós. Az ilyen szerelem sokáig megmarad. V - De hiányzik belőle az állandóan ismétlődő megerősítés. S - Ugyan már! Dehogy hiányzik. Ugyanazokkal találkozol minden életedben.

V - Én két régi szerelemre emlékszem, és igazad van, ebben az életben is összehozott velük a sorsom. De egyik sem lett tökéletes. S - Ne aggódj! Van még időd. Ezernyi élet áll előtted. A távlati tudás hiánya, hogy a szerelmesek úgy érzik, hogy amit mondanak egymásnak, az valami különleges, egyedülálló. Így még soha nem beszélt két ember. Ez szinte örökkévaló. De a valóság az, hogy már ezer évek óta mindig ugyanezeket mondták egymásnak a szerelmesek, és mindig azt hitték, hogy amit mondanak, az különleges. V - Ez a vonzódás megerősítése. Elmúlik. De az egymás iránti érdeklődés sohasem múlik el. Persze, ha érdekesek egymás számára. S - Ha a vonzó külső mögött értő belső van, az nem múlik el soha. Ennek a szerelemnek ez az élet csak folytatása egy már átélt kapcsolatnak. A tartós kapcsolatban az ember nem szerelmes társat keres, hanem harcostársat. V - Azért a mély szerelem sem semmi. S - Ha titok van benne. Kell egy titok, ami csak az enyém. A jó szerelmes mindig kíváncsi a másik titkára, de sohasem fejti meg. V - Mint Judit. Mivel mindent megkapott a Kékszakállútól, mindent el is vesztett. S - A kivételezett helyett egy lett a többi között. Történt, hogy Simon ben Eliézer rabbihoz beállított egy asszony. A rabbi nagyon dühös volt, mert éppen kezdett rájönni a Tóra egyik versének addig ismeretlen belső mondanivalójára, de a kötelesség előbbre való. - Mit akarsz, asszony? - kérdezte. - Rabbi, baj van a férjemmel. Minden héten a városba megy. Amikor péntekre hazatér, furcsa illatokat érzek rajta, és mindig hoz valami ékszert. - És mondd - kérdezte a rabbi -, te hordod azokat az ékszereket? - Persze hogy hordom, hiszen nekem hozta! - És milyen veled a férjed? Jó vagy rossz? - Nagyon jó. Egyre job-

ban szeretem. - Akkor adj hálát a Mindenhatónak, hogy minden pénteken hozzád megy haza! V - Gyakori tévedés, hogy házasságkötés után a nő és a férfi is feladja azokat a külsőségeket, amelyeket természetesnek tartott még a házasságkötés előtt. Kevesebb figyelmet fordít a külsejére, sajnos a tisztálkodására is. S - Minden egyes nap meg kell hódítani a partneredet. Jákob az esküvőjére készült. Már ki volt tűzve a nap. Az asszonyok készítették a sok finom ennivalót, a kántor gyakorolt. Végre eljött a pillanat, a nászpár ott állt a baldacin alatt, s Jákob, ahogy illik, rátaposott a boros pohárra. De a pohár nem tört el. Olyan üvegből öntötték ugyanis, ami törhetetlen. Jákob újra meg újra megpróbálta, de hiába. Közben egy bócher kiszaladt a konyhába, eltört egy poharat. A szilánkokat egy zacskóba öntötte, és kiszaladt az udvarra. Fiatal legényke volt. Senki sem haragudott meg rá, hogy futtában kidöntötte a baldachin egyik oszlopát, így a selyemburkolat, mint egy háló ráborult a fiatal párra. Közben a bócher fölkapta a törhetetlen poharat, és a szilánkokat rászórta az emelvényre. Mire visszaállították a sátort, mindenki láthatta, hogy ott csillognak a szilánkok Jákob lába alatt. Másnap reggel a rabbi csak ennyit mondott a bóchernek: - Tedd vissza, fiam, a poharamat az asztalomra. Tudod, hogy abból iszom a bort. V - Bemerítő János próféta volt, de önmagánál magasabbat vár, hogy az isteni akarat beteljesedjék (Mt 3,11). Ezzel a céllal lép ki az esszénusok közül. Hagyományos szokás volt elvonulni a sivatagba meditálni. Ennek időtartama általában 40 nap volt. Ezt tette János, Jézus és Pál is. S - A Jézus utáni időkben ez általános szokás volt. Az egyiptomi sivatag tele volt remetével. A Bibliában minden 40 napig tartott, ki tudja, miért.

V - Sírjaikban találták meg azoknak a kéziratoknak a másolatait, amelyeket a szervezett állami kereszténység kialakulásakor megsemmisítettek. S - János és Pál erősek voltak, mert kibírták, és ezzel tapasztalatokat szereztek. Jézus gyenge volt. Hiány támadt benne a világ iránt. Ezért kísértette meg a gonosz. V - Lehet, hogy János és Pál már eleve alkalmas volt a magányra. S - De ne hagyd figyelmen kívül, hogy Jézusban megteremtődött a gonosz, mégis képes volt ellenállni neki. V - János úgy tudja, hogy Isten új népet választ, ha nem változnak meg. Annyi biztos ebből a tényből, hogy Isten nem mindentudó. S - Emlékezz Noé esetére. Isten bevallja, hogy tévedett az ember teremtésével. V - Mások is így voltak a néppel és erkölcseivel. Júdás és testvérei lerombolták a Templom maradványait, hogy majd egy új legyen, amikor új próféta jön (1Mkk 4, 46). Később Simon főpapot megerősítették hatalmában, hogy vezetésével várják ki egy próféta eljövetelét (1Makk 14,41). Úgy látszik, hogy a próféta várás általános hagyomány volt a zsidók körében. A bemerítés értelme, hogy erre felkészítsen, hogy mindenki megváltozzon. János nem alapított szektát, a bemerítéssel szándéka csupán az általános megtisztulás volt. Akkor Noé elkezdte építeni a bárkát, ahogy azt az Úr meghagyta neki. Kapafogú őselefántok hordták Libanonból görbe agyarukba emelve a cédrusokat, a hódok formára rágták azokat, a harkályok pedig lyukakat fúrtak beléjük, hogy Noé egy-egy kígyót csomóra kötve erősíthesse meg a deszkákat. Néha le-lecsaptak a repülő őshüllők, és az öszszegyűlt kisebb állatok közül elragadtak egyet-egyet. Noé nagyon dühös lett. Attól kezdve mérget köpködő kobrák gyűrűje vette körül a bárkát. Ezt látva, a hüllők elrepültek a tenger felé. Egyik nap lassú sorban

kúsztak feléje a delfinek, akik úszni ugyan tudtak már, de még képesek voltak járni a négy lábukon, mint a fókák. - Kérünk téged - szóltak a delfinek - bennünket is vegyél föl a bárkába. - Nem tehetem - mondta Noé -, mert fogalmam sincs, hogy éltetek-e már a Paradicsomban. Mert ott tengerről nem volt szó. Menjetek! Jobb a békesség. A delfinek szomorú szívvel visszamásztak a tengerbe. Azóta is ott élnek. Aztán lezúdult a vízözön, és tényleg minden ember elpusztult Noén és családján kívül. Kivéve azokat, akik éppen úton voltak, és kibírták a negyven nap viszontagságait. Éhezniük nem kellett, hiszen a tenger tele volt hallal. S - A Jézusi szeretet parancsa önmagában nem értelmezhető. „Szeressétek egymást!”, ezt minden ember másképpen gondolhatja. Ha mellé állítjuk az aranyszabályt, akkor már érdemes gondolkodni rajta. Talán a szeretet a részvétből fakadó tett. V - Minden alkalommal megjegyzi az evangélista, hogy megesett rajtuk a szíve. S - De ez nem érzelem. Egy olyan képesség, amely segít észrevenni azt, ahol segíteni kell. V - Ki lehet fejleszteni. S - Törődés. V - Caritas. Ez a szeretet előfeltétel a helyes cselekedethez. S - Amikor Jézus gyógyít, sohasem hivatkozik saját képességeire, csak az Isten erejére. V - Mintha csak helyére akarná tenni az élet elmozdult dolgait. Már késő este volt, a vendégek mulattak. Jézus az asztalfőn ült, jobbján Magdolna, balján Mária. A házasságszerző, aki az éruszint, az eljegyzést is szervezte, odament Jézushoz. - Uram - szólt -, az emberek még mulatnának, de nincs bor. - Hagyj engem - szólt Jézus -, ittak már eleget, beszélgessenek. - Fiú - szólt - Mária -, hallod, hogy nincs boruk. Segítened kell. Magdolna némán, tanácstalanul ült a helyén. - Anyám,

nincs még itt az idő arra, hogy felnyissam a szemüket - mondta Jézus. Mert anyja tudta, hogy otthon és utazásai közben csak úgy tréfából sok kisebb csodát tett már. Mária nem szólt többet, hallgatott. - Jól van szólt végül Jézus a szolgáknak -, hozzátok ki a vizes edényeket. Azok eléje állították. Ő magában kérte a magasabb erők segítségét, nehogy anyját megbántsa, majd ivott egy kupával a vízből lett borból. Nagy zajongás támadt a vendégek között. Jézus felállt, és elment közülük. Egyesek csodálkoztak rajta, mások megbotránkoztak. S - A korabeli gyógyítók rítusokat hajtottak végre, és valakinek a nevében, például Salamon, gyógyítottak. Jézusnál nincs rítus, de mindig van testi kapcsolat a beteggel. A többi gyógyítónál a beteg mindig passzív. Jézusnál csak akkor eredményes a gyógyítás, ha a beteg aktív. A gyógyító erő akkor működik, ha van erős hit - remény a gyógyulásban és bizalom a gyógyítóban. V - Senkit sem lehet akarata ellenére boldoggá tenni, de mindenkinek lehet segíteni. S - Úgy emlékszem, hogy majdnem minden vallásban leírják helyes viszonyomat a másik emberhez. V - Valamilyen formában még a Koránban is szerepel, de a Tóra, a Tao és a Védák megfogalmazásai szinte szó szerint megegyeznek. De egyedül Jézus használja pozitív formában. Azt kívánja, hogy tegyük meg a másik embernek, amit szeretnénk, ha ő tenne velünk. A többi meghatározás tilt és passzív. S - Vagyis ne tegyünk másnak olyat, ami nekünk sem tetszene. V - Valójában így van, de Jézus aktív cselekvést mond. A buddhizmusban van még így: „Aki úgy tesz másokkal, ahogy önmagával, az nem öl, és másokat sem késztet ölni.” (Dhammapada 129) Ez is aktív, de sokkal kevésbé, mint Jézus. Ő megkívánja az állandó figyelmet, az állandó cselekvő jó szándékot, de a szemérmet is.

S - A passzivitás néha kevésbé bántó, mint az állandó, erőszakos segíteni vágyás. V - A buddhizmus lényege, egyben a Buddha legnagyobb felfedezése, hogy nincs Én. A védikus gondolkodás azzal próbálta a tapasztalat ellentmondásait elkerülni, hogy feltételezte az egyéni én azonosságát a végtelen tudatossággal, mint annak részét, ami azonos azzal annak teljessége nélkül. A Buddha erről egyértelműen azt mondta, hogy ilyen dolgokkal nem kell foglalkozni, mert az nem segíti a szenvedés megszüntetését. Minden percben mások vagyunk, állandóan változunk, ahogy körülöttünk a világ minden egyes eleme is. A megszokott külső, hozzáértve a külsőhöz tartozó személyes stílust is félrevezető. Persze hogy mindenki azonos önmagával, nem is lehetne másként, de megvizsgálva a részleteket, kiderül, hogy fiatalkori önmagunk már csak egy távoli ismerős. Aki jó megfigyelő, ezt percről-percre észreveszi. S - Ha este visszagondolsz a napodra, észreveheted, hogy már más vagy, mint amilyen reggel voltál. V - A Buddha ezzel kapcsolatos következtetése, amit ugyan nem mondott ki soha, csak halála előtt, hogy nem passzívan kell tudomásul vennünk az állandó változást, hanem állandóan változtatni kell önmagunkon. Itt közelíti meg Jézust és az aranyszabályt. S - A villamos tömve van. Csúcsforgalom. Mindenki igyekszik haza munka után. Úgy szorulnak egymáshoz, mint a szerelmesek. Most képzeld el, hogy két ember, mindegy, hogy két férfi, két nő vagy egy férfi és egy nő egy tér közepén úgy állnak összesimulva, mint ahogy a villamoson egymáshoz szorultak, miközben a többiek körben állnak, és nézik őket. Hát nem nevetséges a civilizáció? V - Amikor védem a környezetet, fát ültetek, nem szennyezem a vizeket, olyan törvényeket szorgalmazok, amelyek a jövendő élet minőségét javítják, magamnak dolgozom. Nem tudható, hogy következő

létezésemben hol és milyen körülmények vesznek majd körül. Aki az előbbiek ellen cselekszik, az olyan ember, aki felgyújtja a házát, amiben majd lakni akar. A környezet védelme mindennapi tevékenység, ahogy azt Erich Fromm javasolja: „Amikor bennem magamban ott van az idegen idegene, akkor az ellenség ellensége is; s akkor már többé nem ellenség, mert ő az Én.” S - Jó, de milyen? V - Fromm valamilyen szelídítésre gondol, mint egyes rókák esetében. S - Az úgynevezett kegyelmi ajándék, amit a keresztények olyan gyakran hangsúlyoznak, mindig haraggal töltött el. Hiszen úgy látszik, tehetetlenek vagyunk tévedéseink kijavításában, tudattalanul elkövetett cselekedeteink súlya örökké gyötör majd, hacsak tőlünk függetlenül az Úr felénk nem fordul. Hiába tehát minden jó szándék. Ez elképzelhetetlen. V - De ezt olvassuk: „Hagytam, hogy felkeressenek, akik nem kérdeztek engem; engedtem, hogy megtaláljanak.” (Iz 65,1) Ezért kell önmagunk belső természetét átalakítani. Az elkövetett tettek magukkal vonják következményüket. Végül, ha nincs tett, nincs következmény, vége lesz az életnek. S - Így már érthető. Amikor valaki vagy valami úgy nyilvánul meg, hogy az is, akinek addig fogalma sem volt róla, hirtelen felismeri és megérti. Ez tényleg nagy segítség lehet. De azért jobb inkább a jót tenni. V - Nehéz meghatározni, hogy mit jelent jót vagy rosszat tenni. Többnyire társadalmi és szellemi fejlődési fokok következménye. Ha valaki engem megrabol, az rossz. Ha én rabolok meg valakit, az jó. A rossz és a jó a hasznos és a káros formáját ölti fel. A valódi jó megjelenési formájában személytelen, mert nincs hasznossági értelme. Ezt az emberek többsége nem érti. Az igazságot és a hazugságot sem értik.

S - Egyik sem mérhető. Van vagy nincs. V - A rossz kedvezőtlennek látszik, amit ellensúlyozni lehet hasonlóan rossz, de számomra kedvező cselekedettel. Sajnos a hasznos rossz olyan károkat okoz abban, aki elköveti, hogy nincsen sok értelme. Furcsa módon a jó hasznára van még a rossznak is, bár a legtöbbször ezt nem ismeri fel. Amikor Ábrahám az ötven igaz emberért nyaggatta a Seregek Urát, az így szólt Gábrielhez: - Jó nekem ezt látni, hogy az ember bátor és segítőkész. Felségem - élet, jólét, egészség - tudja már, hogy amikor az ember velünk egylényegű lesz, nem lesz más a valóságban, csak Isten mindenben. S - Fogalmam sincs, hogy miért tartják annyira fontosnak az erős akaratot. Mondjuk, le akarok mondani a dohányzásról, de nem teszem. Talán azért nem, mert szeretek dohányozni, és nem tartom fontosnak a hosszú életet. V - Mert az biztos, hogy ezzel a szenvedéllyel megrövidíted. De tételezzük fel, hogy mégis abba akarod hagyni. Az állandóan ismétlődő görcsöléssel nem sokra mész. Ha megszünteted a belső késztetést, akkor eszedben sem lesz rágyújtani. S - Gyakran olvasok arról, hogy miket kell tennem ahhoz, hogy tovább éljek. Ha ezeket mind betartanám, talán sokáig élnék. De az már nem élet. Erre az emberek azt mondják, hogy gyönge vagyok, nincs erős akaratom. Sok hasonló példát mondhatnék. V - A te életed. Szabadon dönthetsz. De a szomj, a vágyakozás legtöbbször a test igénye. Ha folyamatosan, hosszú idő alatt átalakítom gondolkodásomat, semmiféle akaratra nem lesz szükségem. Egyszerűen nem lesz szükségem a nikotinra. Én például biztos vagyok abban, hogyha egy erdőben lakhatnék messze minden lakott helytől, nagyon ha-

mar leszoknék a dohányzásról, mert lusta lennék messzire menni a cigarettáért. S - Mindennel így van. Én már évek óta nem hordom azt a gyűrűt, amit egy misztikus kővel készíttettem el. Már nincs rá szükségem. Tartalma bennem van, nem a kezemen. V - Sok felületes keresztény azt gondolja, hogy a Lélek elleni bűn, amire - mint tudjuk Jézustól - nincs bocsánat, valami harmadik személy elleni támadást jelent. Az első személy az Atya, a második a Fiú. S - Ezzel a magyarázattal nem sokra megyünk. V - Az első két személy elleni bűn pontosan meghatározható, a harmadikkal kapcsolatban nincs semmiféle támpont. Sehol sem olvashatunk erre utaló magyarázatot. De a szövegeket teljes egészükben kell olvasni, és az állításokat állandóan összevetni egyéb állításokkal. Azzal nem megy az ember sokra, ha nem gyakorolja folyamatosan az összehasonlítást. Így válnak a jelzők hitelessé. Egy ember füle talán csak az elefánthoz képest kicsiny, a többi ember között óriásinak számíthat. S - A nagy orrú nők meg semmire sem mennek éppen az elefánthoz képest. Ők a negyedik isteni személyek, Isten bölcsessége V - A Lélek pedig tömör összegzése a számos egyéni léleknek. Egyben a létezés koncepciója, programja. Amit elkövetsz egy ember lelke ellen, arra nincs bocsánat. Akit félrevezetsz kétszínűséggel, hazugsággal, magad védelméért, átmeneti haszonért és még sorolni lehetne, az a szóbeli, tettbeli és mulasztásbeli cselekedet visszafordíthatatlan. Ami visszafordíthatatlan, arra azért nincs bocsánat, mert nem lehet jóvátenni. Ha valaki elvesz éveket az életemből, arra hiába mondom, hogy megbocsátom neki, amit elvett, nem tudja visszaadni. Ezért nincs is értelme haragudni azokra, akik ártanak nekünk, mert önmaguknak még többet ártanak. Persze nekünk is. Mivel jobb elszenvedni a rosszat, mint elkövetni, ahogy Szókratész mondta, sem a rosszat

elkövetőnek, sem nekem nincs megoldás, de neki kicsivel rosszabb. Így aztán jobb a közömbösség. S - A haraggal még rá is teszek egy lapáttal arra a rosszra, amit elszenvedni kényszerültem. V - Jézus azt mondja, hogy az ellene és az Atya ellen elkövetett bűnök megbocsáttatnak, de a Lélek elleniek nem. Megállapítottuk, hogy a Lélek nem valamiféle személy, aki azonos értékszinten van a másik két személlyel, és hárman együtt alkotnak egységet, vagyis egy személyt. A Lélek minden ember lelke, az ellenük elkövetett bűnök az emberi viszonyokat megnehezítő, ellehetetlenítő cselekedetek. S - Ha program, akkor tényleg a legfontosabb. V - Az Atya a világ szervezett egysége. Ha ellene bűnt követek el, vagyis nem ismerem fel a rendet a jelenségekben, azzal nem bántok meg senkit. Az csak egyszerűen butaság. Jézus a kapcsolat, az általános rend használatát mutatja be. Hogyan kell viselkednem, ha a világ általános szerkezetének értelmes része akarok lenni. Jézus azt a négy viselkedési formát fogalmazza meg példabeszédeiben és a Hegyi beszédben, amelyek az emberi lét alapelemei. Ezek pedig a következők: empátia, a közösségi szabályok megtanulásának és betartásának képessége, a kölcsönösség és a béketeremtés. Ezek aktív gyakorlata nélkül nincs emberi élet. Persze más dolgokról is beszélt, de azoknak most nincs jelentősége. Ellene sem lehet bűnt elkövetni, mert elképzelhető, hogy valakinek más a véleménye. Van olyan ember, aki szerint talán hasznosabb, ha más vallások ajánlását követi például a kölcsönösség terén. Nem tesz olyat a másik embernek, amit ő maga sem szeretne elviselni. S - Talán úgy gondolhatja, hogy a Jézusi aktív segítség beleavatkozás a másik ember személyes területébe. Néha még igaza is lehet. V - Tapasztalhatjuk, hogy a pozitív aranyszabály betartása milyen nehéz. Könnyen átlépheti az ember az illendő és hasznos határt. Nem

mindig kell jót tenni. A tolerancia nemcsak a másság elfogadását jelenti, hanem a személyes szándék tiszteletét is. Ha nem azt teszi, amit Jézus ajánl, de másfajta cselekedetével nem tesz kárt a másik emberben, vagyis annak lelkében, akkor nincs semmi baj. S - De tagadni a létezés szerkezetét, a tudat sok életen átívelő feladatát, tényleg megbocsáthatatlan. A Szentháromság személyességének hite nagyon zavaró. Azt kívánja, hogy bizonyos szertartások elvégzésével azonosítsam magam egy bizonyos csoporttal, ellentétben más csoportokkal. Aki így gondolkozik, már eleve elhatározza, hogy a másként gondolkodó emberek lelke ellen bűnt fog elkövetni. Arra azonban nincs bocsánat. V - Nem csoda, hogy a három személy annyira zavarja a zsidóságot. Éppen elég gondot okozott, hogy Isten egyik neve, az Elohim, többes számú főnév. S - Persze a kereszténységben a valóban gondolkodók nem valóságos személynek látják. Csak azok a magukat vallásosnak mondó emberek, akik máig nem voltak képesek keresztényként sem elszakadni a bálványimádástól. V - Akik pénzt adnak Szent Antalnak, akik csókolgatják a templomi szobrok lábát. S - Az ember képtelen megérteni azt az isteni valóságot, amelynek nincsenek tulajdonságai és nincs neve. Történt egyszer, hogy a szerkovi rabbi így szólt: - Az Úr, áldassék, kijelölte nekünk az ünnepnapokat. Gondolkodjatok, hogy a Mindenható örömére mely napokat tegyük még ünnepnappá. Ekkor a Tóra-szekrény előtt megjelent a semmiből az Úr angyala, és így szólt:- Azt kívánja tőletek a Seregek Ura, hogy tegyétek az év minden napját ünneppé. Ne legyenek ezért ünnepek, hanem az év minden napján legyetek jók egymáshoz.

S - A tárgyaknak nincs értékük, legföljebb annyi, amire használjuk őket. Mindent oda kell adni azoknak, akiknek ugyanígy szükségük van rájuk. V - Úgy látszik, semmi sem az enyém, amit tárgyként birtokolok, mindent csak kölcsönbe kaptam felhasználásra, és a használat után visszaadom. Ezek olyan tárgyak, amelyek segítenek a valóságosan birtokomban lévő szellemi tartalmak felhasználására. Amilyen a szellemiségem, olyan tárgyak jutnak birtokomba, mintegy valamilyen kölcsönzőből. Ezek milyensége, mennyisége tőlem függ, értékük attól a szándéktól, amely felhasználja őket. Ha sokat birtokolok, az szellemi fejlődésem akadálya lesz. Csak annyi kell, amennyire szükség van. Lehet látszólagos, mások szemében valóságos. Szegénységben gazdagodó szellemiség. S - Gazdag tárgyi értékek használata esetén csökken a szellemiség. Mint amikor nem arra használok valamit, amire való, vagy használati értékén felül vagy alul használom azt. Valamikor meg kell fizetni a kölcsönzési díjat. Minél több felesleges dolgot birtokolok, annál nagyobb lesz a végösszeg. V - Volt egy ismerősöm, aki valóban súlyos beteg volt, mégis állandóan számolt, gyűjtött. Kiváló kocsiját kicserélte egy újra, a rádióját éppen akkor akarta lecserélni - megjegyzem, semmi baja sem volt -, amikor egyik éjjel hirtelen elvitte egy szívroham. Mivel csak tárgyakkal foglalkozott, mintha minden újdonság meghosszabbítaná az életét, még végrendeletet sem hagyott. Az örökösök aztán jól kifosztották a feleségét. S - Ebből a szemszögből maga az ember is használati tárgy. Amikor valaki meghal, a hozzátartozók szomorúak. Ugyanakkor nagy lelki felszabadulást élnek át, amit titkolnak, mert szégyellik. Szétosztják

azt, ami megmaradt az eltávozott után. A legtöbb dolgot szétszórják, pedig azok neki talán fontosak voltak. A túlélők számára értéktelenek. Megtartják azokat a dolgokat, amiket használni tudnak. Az ő dolgaikkal aztán ugyanez történik. Így megy ez nemzedékeken keresztül. Az emberek talán emlékeznek még a nagyszüleikre, de a dédszüleiknek a nevét is alig tudják. Közvetlen rokonaik sírját látogatják, hogy megnyugodjanak, nagyszüleik sírját a legtöbbször nem ismerik. Elmosódik minden múlt. És ez így folytatódik állandóan nemzedékről nemzedékre. V - Jól látható, hogy ez nem az élet lényege. Valami más a fontos. Mi az? Az élők iránti szeretet itt és most, nem törődve sem a múlttal, sem a jövővel. S - Tele van a világ okos gazemberekkel. Túllátnak a tudatukon, s ezzel a többlettel alakítják ki arcukat, amit mások látnak róluk. V - Kevesen bírják sokáig, és valamikor, valaki előtt biztosan lelepleződnek. S - Így van az, amikor valaki saját tudattalanját külső szemlélőként vizsgálja. V - Erre nagyon kevesek képesek. S - Ha jó szándékkal teszi, többet fog tudni önmagáról, és nem baj, ha ezt felhasználja. V - De ez még nem az igazi tudás. Azt csak akkor lehet elérni, ha valaki képes egész lényével, a várt haszon reménye nélkül elmerülni önmagában. Amit ott megtud, azt úgysem lesz képes szavakba foglalni, s ha már elérte, nem is használja. Az önvaló megszerzésével megszűnik az erkölcs. S - Az erkölcs úgyis csak akkor kerül elő, ha a természetes rossz is. V - A valóság megismerésében a ténylegesen igaz valóság megragadására kell törekedni. Tévedés azt állítani, hogy a lelki élmény, a jó szándék már önmagában azzal, hogy törekvést fejez ki a jóra, hasznos.

Még akkor is, ha nem valóságos. Hipnózisban el lehet érni, hogy az éhes ember jóllakottnak érezze magát, de ettől még előbb-utóbb éhen hal. Az igazságra kell törekedni mindenben, mindenkor. Aki azonban erről csak gondolkodik, nem tanul többet, mint hogy mi az, amit nem tud. S - Ez már az igazi tudás első lépcsőfoka. V - Az igazság ízét még nem érezheti. De mindenkiben van óceánérzés, ahogy azt Koestler megírta. S - Freud egyik levelében szerepel először, de valójában a görögök is tudták, hogy van valamilyen tudati állapot, amelyben a teljességet éli át az ember. V - Amikor azt hisszük, hogy tudatunk teljes erejével figyelünk valamit, értékelünk, az csak tévedések, félreértések halmaza. Az igazi élmény az, amikor valaki tudatára ébred önmagának. Tudatossá tenni azt a valóságot, ami addig csak rejtetten irányította cselekedeteinket és azok megítélését. S - A világról hamis képünk van. V - Minél többet tudunk meg önmagunkról, annál hitelesebb lesz a képünk a világról. S - A legfontosabb feladat megfejteni a saját titkunk. Aztán már könnyű továbbmenni. De vajon megfejthető-e? V - Azt hiszem, nem. Mégis haladni kell. Talán tudat alatt, állandó figyelemmel haladva lassan feltárul a titok, vagy legalább egy kis része. Az élet végére, szakadatlan igyekvéssel eljutunk a titok felé vezető úton egy olyan pontra, ahonnan újra elindulhatunk tovább. S - És így megy ez végtelen sok ideig. V - Mivel a tárgyakat átmeneti használatra kaptuk életünk során, mindaz, amire nincs szükségünk szellemi fejlődésünkhöz, olyan tárgy, amit illetéktelenül használunk. Mintha loptuk volna. Meg is lesz érte a büntetésünk.

S - Csak a mával törődj! V - Ez persze lehetetlen. Az ember állandóan a múltra és a jövőre gondol. Ez az emberi faj jellegzetessége. Mégis az lenne a jó, ha nem így tennénk, ha mindig csak a mostani pillanattal törődnénk. Gondoljuk ezt végig az autóvezetés szempontjából. Ha piros lámpát kapok, megállok. Nem mondhatom azt, hogy tíz évvel ezelőtt már átmentem egy piroson, és nem történt semmi, akkor most miért várakozzak. Amikor érzékelem a forgalmat, alkalmazkodom hozzá, és figyelek a veszélyes helyzetekre, nem gondolhatom azt, hogy tíz kilométer múlva majd nem lesz senki az úton. Mindig az éppen mostani helyzet áll figyelmem előterében. S - Természetesen sok ebben az ösztönös elem. Amikor begyakorolt tevékenységek elvégzéséről van szó, azt automatikusan elvégzi a kisagy. V - Pontosan ugyanígy történik tudati tevékenységek esetében is. S - Ezért felesleges minduntalan az erős vagy gyenge akaratra hivatkozni. V - Gondoljunk csak a kilincs használatára. Nagyon bonyolult mozdulatsor, mégsem figyelünk rá tudatos tudatunkkal. De ha kimegyünk a szobából a konyhába, s miközben megyünk - ami szintén ösztönös tevékenység - az jár az eszünkben, hogy kávét fogunk főzni, egy váratlan csúszás, egy ott felejtett tárgy miatt talán eltörik a lábunk, mert elbotlunk. S - A váratlanra általában nincs felkészülve az agy. Ezért jobb erősen arra gondolni, hogy amikor járok, most járok, amikor ülök, most ülök és így tovább. V - Egyébként is roppant keveset tudunk önmagunkról. A saját valódi hangunk sohasem halljuk, nem tudjuk, milyen a hangunk. Az igazi arcunkat sohasem látjuk, nem tudjuk, milyen az arcunk. A tetteinket sohasem tudjuk megítélni, mert nem tudjuk, mit hoznak létre. Az

egész, amik most vagyunk, egy tükörben látható, ami megfordítja a benne tükröződő dolgokat. S - Jobb tehát nem tervezgetni, hanem mindig éppen azt tenni, amit éppen most helyesnek tartunk. V - Sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy ez az éppen most valóban helyes legyen. Nem mindig az, de minél jobban kiüresedünk a felszín látomásától, annál több valóságos gondolat jön elő valóságos belsőnkből. Nincs szüksége aggodalomra annak, aki nem sokat törődik a körülményekkel. S - Valójában senki sem tanul a másik ember hibájából, még kevésbé az erényéből. V - De amikor személyes tapasztalása lesz, ami az igazi érték, sok minden eszébe jut, és megkönnyíti a megszabadulást. S - A legjobb a végén mindent elfelejteni. V - Csak a jelen számít. Ha most és itt helyesen cselekszel és gondolkozol, nincs szükség a jövőről morfondírozni. Az csupán valószínűség, nem bizonyosság. Akkor az itt és most a jövőben is mindig itt és most lesz, és akkor nincs semmi baj. A lvovi rabbihoz bekérezkedett egy tanítványa. - Rabbi - szólította meg - miért mondtad a tanításban, hogy ne várjuk a Messiást? - Fiam válaszolta neki -, ne sürgesd az Urat! Minek képzeled magad? Nem vagy te egy Ábrahám! - De rabbi, ha nem várjuk, akkor talán el sem jön. Fiam - válaszolta erre -, ne kételkedj az Úrban! Minek képzeled magad? Még Jónás is megadta magát. - De hát akkor mit csináljak, hogy kell gondolkodnom erről a kérdésről? - Ha lehetséges, ne gondolkodj erről. Csak élj úgy, hogy készen állj akkor, amikor eljön a Messiás. S - Minden életpillanatban a valóságnak megfelelően beszélni és tenni. Ha lehetséges, még gondolkodni is.

V - A nyelveken beszélés, amiről az Apostolok cselekedeteiben és Pálnál olvashatunk, talán azonos a tudatosság nélküli szóbeliséggel. Amikor egy kérdésre adott válaszon az arra képes nem gondolkodik. A válasz szinte kiszakad a bensőjéből. Nem valószínű, hogy ez azt jelenti, mintha valaki hirtelen egy általa ismeretlen nyelven szólalna meg, hanem azt, hogy szóbeli megnyilvánulása, ezzel együtt nyilván testtartása, hangsúlya is mindenki számára érthető valóságos tartalmat fejez ki. Mintha mindenki a saját nyelvén hallaná. S - Mindig sok kételkedésen át jutok el egy újabb megértésre. Ha valakinek az arcképét festem, gyakran látom, hogy a kép ugyan hasonlít a modellre, de nincs benne élet. Aztán húzok egy vonalat, szinte véletlenül, mintha csak megbotlanék, és nekiestem volna a vászonnak. És ettől a véletlen mozdulattól életre kel az arckép. V - Sokszor olyan állításokat is elfogadok, amelyekkel tulajdonképpen nem értek egyet. Ha például jobban meg akarom ismerni Istent, először azt mondom, hogy Isten nincs. Erősen hiszek ebben, ha a hit fogalmát valamiféle biztos meggyőződésnek tekintem. Aztán persze ahogy haladok, eljutok Isten jobb megismeréséhez. Ezért a gondolkodás nagy akadálya az a félelem, ami nem meri a botrányokat elviselni. A botrányokra pedig szükség van, de csak bennem. S - Jézus szerint is a legnagyobb bűn a gyávaság. V - Másokat nem szabad kétségbe ejteni. A legtöbben ugyanis félnek a kételkedéstől, mintha azzal megsértenének valamilyen papát, aki aztán megbünteti őket. S - Ha valaki hisz valamiben, és senkinek sem árt vele, akkor békében kell hagyni. Nem szabad dühödt erővel arra törekedni, hogy megváltozzon a véleménye. V - A gondolkodás technikáival senkit sem szabad megzavarni, mert hátha neki más az útja, vagy éppen jól éli az életét abban a hamis

tudatban, amiben kéjesen hentereg, mint a disznó a pocsolyában. Ennél még az is jobb, ha látszólag semmiféle útja sincs. S - Persze mindenkinek van. V - Nem szabad a mestert játszani. Itt újra - hiszen újra meg újra megérintjük Jézus aranyszabályát. A segítség diszkréciója ez. Ahogy a beszélgetésekben is. Soha nem kérdezem meg a másiktól azt, amit adott esetben én magam sem szeretnék megválaszolni. Történt egyszer, hogy a hászidok ünnepeltek. Táncoltak és énekeltek az imaházban. Arra ment Mózes vándor kegyszerárus képében. Csak nem egy újabb aranyborjút készítettek? - mondta, és megállt az ablak alatt. Az egyik férfi meglátta, és így szólt hozzá: - Gyere be, testvér! Örülj velünk, hogy az Úr kihozott Egyiptomból. - Nekem mondod! gondolta a kegyszerárus, és bement vele. Bent mindenki úgy nézett ki, mintha részeg lett volna, de vodka egy cseppnyi sem volt az asztalon. Meg voltak részegülve a Lélek által. - Jó nektek, gyermekeim - gondolta Mózes -, nincs a szívetekben kételkedés. Én csak egy szegény gyilkos vagyok, aki nézlek benneteket, ahogy a hegytetőről akkoriban Kánaánt. V - Ha valamiről tudományosan gondolkodunk, kényszerűségből határokat szabunk, mert a megfigyelés objektív leírása csak így lehetséges. S - Ha a tudományos megfigyelés tisztességes, akkor teljesen érzéketlen mind az érzelmektől, mind más véleményektől. Semmi más nem érdekli, mint a valóság. V - Persze az érzelmeket nem tudja kiküszöbölni egy tudós sem. S - Nem is akarja. Csak korlátozza, és gondolkodását célszerűvé teszi. V - Van azonban a megismerésnek más útja is. A megfigyelés tárgyával azonosulni ugyan tudománytalan, de meghitt érzés, bár nem lehet megragadni és leírni.

S - Belénk olvad. Semmi köze a tudományos megfigyeléshez. V - Amit így megismerünk, az nem kíván magyarázatot. Nem akarjuk bizonyítani. Számunkra ez valóság. Megelégszünk azzal, hogy amit megismertünk, az megvan, az a miénk. S - Megnyugtató érzés, amikor azt, amit már tudok, mástól is hallom, máshol is olvasom. V - Úgy gondolod, hogyha mástól is hallod a te transzcendentális élményedet, akkor annak megnő az igazsága? S - Nem, csak mintha valamilyen bizonyíték lenne arra, hogy nem álmodtam. V - Semmilyen tudományos alapja nincs. S - Az előadásmód különbözősége sokszor kiegészíti a tudást, de gyakran éppen az magyarázza meg valóságos tisztaságában. Ha valaki mélyen tudatos, sohasem mondja azt ugyanúgy, ahogy mások. Van a tudás és a személyiség. Néha ezt használom tükörként. Nagyon sokszor többet jelent a személyes látásmód, mint a tudás. A tanítványok többsége elmenekült Jeruzsálemből Jézus kivégzése után. A hetvenkettek már korábban szétszéledtek, de a tizenkettő sem maradt együtt. Néhányan bezárkóztak egy rejtekbe, és várták, hogy elmúljanak a veszélyek. Minden szenzáció három napig tart. A Mester kivégzésére sem fog gondolni senki akár már egy hét múlva sem. Estefelé volt már. Lement a Nap. Egyszer csak megjelent közöttük Jézus. Ott állt az asztal előtt, és beszélt hozzájuk. Hiába tanította őket éveken keresztül, nem hitték el, hogy tényleg ő az. Egyedül Tamás reménykedett. Senki más nem szólt egy szót sem. Azt hitték, egy démon. De Tamásnak a Mester valóságos bizonyítékot adott. Hiszen ezek az emberek még nem hitték el a lelki tényeket. Nekik csak az volt igaz, amit láttak és fogtak. Szegények.

V - A látásmód. Ez a lényeg. Hiszen már mindent leírtak, amióta írni tud az ember. S - Nemcsak azt lehet megtudni egy vonalról, hogy profi vagy amatőr húzta-e, hanem azt is, hogy ki. Az én vonalaimat senki más nem tudja utánozni. V - A művészetek értelmesebbé teszik az életet, de nemcsak ezért fontosak. Általuk alkotunk mítoszokat mindarról, amiről nincs személyes tudásunk, mégis ismerni szeretnénk. Ilyen a halál, a halál utáni lét, a születés előtti lét és a többi. Már az is elképesztő, hogy az én halálomat bárki láthatja rajtam kívül. S - A halál valóságosan személyes látványa hasonlít a tükörhöz. Ami utána van, ha van egyáltalán valami, arról sem én, sem más nem sokat tudunk. V - Nem látsz a tükör mögé. S - Bár a csimpánzok megpróbálják. V - De amit a tükörben látsz, az sem te vagy. Az egy absztrakció rólad. S - Ha van is olyan, amit személyes tudásnak gondolnak, az semmiképpen sem általánosítható, ezért nem lehet beszélni róla. V - Minden az ellenkezőjébe fordul, a háttér kitágul. A tükörképekben nagy rejtély van. S - Teljesen reménytelen a testi létezésen túliról gondolkozni. Jobb a mennyországot itt és most megvalósítani. V - Az komoly baj, hogy ez csak rád vonatkozik. Te magad sorrendbe teheted életed dolgait. Mi a fontosabb, mi nem az. De ha egy államhatalomnak vannak tervei a jövőről, akkor sem a művészeten, sem az alaptudományokon nem spórolhat.

V - Alaptudomány nélkül nincs fejlődés. Én mégis azt mondom, hogy az emberismeret a legfontosabb. Például a férfiak félnek a nőktől. Ez tény, általánosítható tapasztalat. S - Talán érzik, hogy elvileg nélkülük is fennmaradhatna az emberi élet. Ragaszkodnak anyjukhoz, hiszen ő nyújtotta nekik eddigi életük utolsó biztonságát, s éppen ezért meg is akarnak szabadulni tőle a szabadság hamis vágyától űzve, noha mindig visszavágynak. Vagy ragaszkodnak anyjukhoz végletesen, vagy ha elérik a függetlenséget, az anya hiányát mindig érezni fogják. Az ősszakállú közeledik. Kölykömet magamhoz szorítom. Persze lehet, hogy húst hozott. A többiek még a tűz körül alszanak. Még csak gyöngén világosodik. az ősszakállú itt van előttem. Kimutatom a fogaimat, és azt mondom, hogy HRR! Közben a kölyök halkan suttogja, hogy MA. Biztosan éhes már. Lent a völgyben hangos csörtetést hallani. Talán mamutok. A tűz körül ébredeznek a vadászok. Mi a barlang végébe húzódunk. Az ősszakállú jön utánam. Bal kezemmel szorítom a kölyköt, jobb kezembe egy követ markolok. Az ősszakállú egy marék gyökeret tesz elém. Azt mondom neki, jó mély hangon, hogy BA. A vadászok már elindultak. Estére talán lesz friss hús. V - Soha semmitől nem lehet megszabadulni. Ami megtörtént, az kitörölhetetlen. S - Az anyát keresik a nőkben, akik ha megadják is ezt az érzést, nem adják ingyen. Végül is egyetlen nő sem alkalmas arra, hogy a férfi társa legyen, mert a férfiak nem alkalmasak társként kezelni őket. S ha mégis akarják, csak különböző mértékű alávetettség valósul meg. V - A férfi erőszakosság pedig éppen az előbbiek bizonyítéka. Kevés férfi ismeri fel, hogy hiába erősebb, hosszú távon nem győzhet a nő fölött. S - Akkor már jobb a magány, mint a félelem.

V - Az emberek a bizonytalantól félnek. Ezért vállalják sokan a magányt. S - Amikor egyedül csak magadra számíthatsz, akkor mindenért csak magadat teheted felelőssé. V - Látva a világ szenvedéseit, a pusztítást, a tömeggyilkosságokat, nem mondható, hogy minden hatalom Istentől van. Ha mégis, akkor Isten átadja hatalmának egy részét a Gonosznak. Így próbállak meg provokálni. Miért teszi, amikor nem kényszerül rá? S - Talán azért, mert a szenvedésre szükség van a fejlődéshez. Van mitől megszabadulni. V - Én nem hiszem, hogy a Gonosz létezik. A rossz a jó hiánya. Betölti a jó kiüresedett helyét, és így személyes tulajdonságok látszatát kelti. S - Nem tartod elfogadhatónak a gnosztikus dualitást? V - Egyáltalán nem. Nincs értelme. Az, hogy a fejünk fölött harcoljon, bennünket is eszközükül használva, két hatalmas erő, ez nem értelmes. A teremtő Isten, vagy talán istenek, vissza akarnak jutni a Létbe. Ehhez ránk van szükségük. Lehet, hogy viszálykodnak, de nem logikus, hogy a teremtett világ élete két erő állandó harcának következménye legyen. Nem mondhatjuk, hogy Isten jó. Lehet, hogy tevékenysége célszerű, hosszú távon hasznot hozó, de semmiképpen sem érezzük jóságosnak. Inkább közönyösnek. S - Pedig nem ártana, ha a saját érdekében is segítene nekünk. Történt egyszer, hogy Cfátban betévedt egy szefárd rabbi, aki akkoriban érkezett Hispániából, az askenázi zsinagógába. Éppen az időszerű Tóra részletet olvasta fel valaki Jeremiástól: Így szól az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael. - Adjunk hálát a Seregek Urának! - szólt az askenázi rabbi. - Szó sem lehet róla. - mondta a szefárd. - Engem házam

népével együtt elkergettek azok, akik magukat igazhívőknek mondják. Egyszer a keresztények raboltak ki, máskor pedig a mórok. Földönfutó lett belőlem. Az Úr megszegte a szerződését. Miért legyek tehát hálás? Mi is menekültek voltunk. - szólt az askenázi. De hazaértünk Izrael földjére. Legyél te is szívesen látott vendég itthon. A szefárd rabbi elszégyellte magát. V - Szeretem a melodrámát. Egy filmben a komoly lelkiségű jeleneteket érdeklődve, de nagyobb érzelmek nélkül nézem. De ha eláradnak az érzelmek, noha tudom, hogy ez nem valóságos érzelmi érték, elsírom magam. S - Ez azért van, mert az embernek van egy belső képe önmagáról. Ez lehet jobb vagy rosszabb a valódinál, de semmiképpen sem reális. Nem is lehetne az, mert ha úgy látnánk önmagunkat, amilyenek a valóságban vagyunk, még több lenne az öngyilkos. V - Azt mondod, hogy amikor egy művészeti alkotás hat az emberre, akkor nem tudható, hogy tudatának melyik rétegét érinti meg? S - Abból, amit elmondtál, úgy látszik, hogy reménytelenül romantikus vagy. Valójában fogalmad sincs önmagadról. Ez az a helyzet, amire azt szoktam mondani, hogy festés közben néha előfordul, mintha az ecset magától futna a vásznon. V - Mozart is előre tudta műveit. Aztán csak leírta, ha arra kényszerült, vagy kedve volt hozzá. S - Mivel elég fontosak vagyunk önmagunknak, ez a belső kép kényeztet. Ha nagyon elnéző, az baj. Az ilyenekből lesznek a haza megmentői, és még szerencse, ha csak öregedő szerelmes lovagok. Kifelé önirónia és türelmes szeretet, befelé tartalmas magány. Ez talán segít. Az ember személyes életrajzának más emberekkel való kapcsolatai adják a tartalmát.

V - Vajon életrajz-e a mindentől és mindenkitől független életsors? S - Valószínűleg az már az életen kívüli személy sorsa. Már nem emberi létezés. V - Legyen valaki bármilyen tökéletes, tartózkodjon a rossztól, keresse a jót, és érje el a maga elé tűzött célt, de ha csak önmagára gondol, nem sokra jut. S - Igaza volt Ágostonnak abban, hogy csak a jó létezik. A rossz nem szubsztancionális. V - A rossz megjelenése a jó hiányát mutatja. Ehhez tudatos szándék kívántatik. Minél tökéletesebbé teszi magát az ember, annál jobban átérzi, hogy nincs egyedül, hogy mindazzal az értékkel, amit megszerzett, részeltetnie kell másokat is. A megszerzett tudás átadása és az elért jó megosztása nem csak a többi emberre vonatkozik - bár elsősorban rájuk -, hanem az egész létező világra. Az ember nem válik el olyan drasztikus mértékben a többi létezőtől, ahogy azt némelyek elképzelik. A többiek gondos megfigyelése, segítése az emberség színvonalát is emeli. S - Nagyon közel vagyunk a többi állathoz, a növényekhez, de még az élettelennek tartott anyagokhoz is. Aki nem pusztítja környezetét, tiszteli a növényeket és az állatokat, emberként is értékesebb lesz. Végül is a tudás az egész megismerése, ennek mindannyian csak egy-egy részei vagyunk. V - Az élet értékelésének csak a túlvilág felől van értelme. Mert aki él, és még nincs tudomása a haláláról, mondhatja, hogy számára a halál nem létezik. S - Így vélekedtek a sztoikusok. Marcus Aurelius is. V - A hal is csak akkor lesz ennivaló, ha kifogják. Minden cselekedet csak közvetlen kapcsolatával függ össze.

S - Nem sok értelme van a bűntudatnak, lelkiismeret-vizsgálatnak, ha minden pillanatban helyesek a cselekedeteink. V - Bármiféle törvénykezés is csak a pillanatnyi létezés közösségi biztonságát szolgálhatja. Bűntudat mégis van. S - Van törekvés önmagunk meghaladására. Ennek nem sok értelme lenne a halhatatlanságban. V - Csak akkor releváns, ha az nem jelenlegi létezésünk határtalan meghosszabbítását jelenti. A gondolatok fölöslegesek, ha nem lesz belőlük gyakorlat. A vágyakozás és a rettegés hamis gondolatokat teremtenek, amelyek útját állják a jó cselekedeteknek. S - Jót tenni bárki tud, ha rákényszerül. Az ösztönöket kell átformálni. V - Ha jól értem, arra gondolsz, ami nekem régi mániám. Teljesen értelmetlen az erős akaratra hivatkozni. Állandóan változunk. Ma össze tudom szedni magam, holnap talán nem. A természetünket kell megváltoztatni, és akkor minden könnyű lesz. S - Például dohányzol, de ha átalakítod a természetedet, már nem kívánod. V - Így van. A helyes cselekedet észrevétlen. Mintha csak elfoglalná a rossz helyét, hogy az ne tudjon oda betörni. Gyémántokkal teli palack. Úgy látszik, hogy a jó úgy érvényesül, hogy jót tesz, míg a rossz a gondolatokat is képes betölteni. S - Senkit sem szabad tanítani, de segíteni kell mindenkinek. A segítség azt jelenti, hogy elképzeled, te magad vagy ő, a segítségre szoruló. Te mit kívánnál, ha ő volnál. Így mélyül el a szeretet kapcsolat. V - A világ dualista felfogása úgy látszik, benne van a személy tudatában is, ahogy ennek a fogalomnak az értelmét ma látjuk. Azonban az a tudat, amit jobb szó híján énünknek nevezünk, amelyik teljességünket fejezi ki, nem azonos az emberi szellem rétegeinek összes-

ségével. Azt lehet mondani, hogy az, ami lényegünket továbbviszi, és az, ami lényegünket ebbe a testi formába hozta. Ilyenformán tényleg nincs lélek test nélkül, noha a testek változnak. Az, ami továbbvisz, mégsem lélek. Ez nem létezik, az pedig a teljesség változó része. Ahogy mondatott, az Isten országa éppúgy bennünk van, mint mindenhol. Ez pedig nem lehet a tudat, nem lehet a lélek azok hagyományos értelmében, hanem valami szerkesztett, ami a Teremtő egész lényegével azonos, de nem az. A végtelenség képe. S - Ehhez közelítünk. V - A rossz, mint egy alvó újra meg újra felébred, ha fogyatkozik a jó. Kitölti annak helyét. Nem önmagában létezik, hanem kiegészítésként hozza létre a másságot. Megnevezi a jó hiányát. A vallások többségében az istenség kétnemű. S - Egység. A teremtettség kettőssége az az eszköz, ami létrehozza az Egység valamiféle hiányának pótlását, hiszen a teremtés folyamatban van. V - Amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy a Teremtő valamit szétválaszt, akkor megbontja az egységet. Ugyanakkor létrehozza a választás kényszerét. Miért nem volt neki jó a föld és az ég egysége, a sötétség és a világosság egysége? S - Talán ez az egység hibás volt. Önmaga tehetetlenségében képtelen volt a változásra. V - Valószínűleg így van. De erre csak következtetni tudunk. S - Az biztos, hogy az egység mozdulatlan. Csak az ellentét képes ebből kitörni. S - Igen, csak ez lehet az egyetlen lehetőség arra, hogy bármi a teremtett világban fejlődni vagy akár csak változni is tudjon. V - Jung világosan látta, hogy Jób azért képvisel nagyobb erkölcsiséget, mint Isten, mert ember. A kétneműség a teremtettségben a

leglényegibb álarc a Teremtő előtt. A személy teljességet rejt magában, a férfiban női, a nőben férfi elemek sok-sok rétegében. Mégsem érthető, hogy a különbözők nem egészítik ki egymást. S - A két nemiség nem tükörképe egymásnak, nem is teljes kiegészítők. Eltolódás látszik a nőiség felé. Teljesebb. V - Minél racionálisabban tekintünk a tudatra, az annál jobban elveszti érzékét és fejlődőképességét tényleges feladatában, az ember istenné válásában. El kell érni azt a fokot, amelyen a racionalitáson túl biztosan látszik és bizonyított, hogy a valóságos megfogalmazhatatlan. S - Ugyanakkor minden valóságos. Nincs titok, csak tudatlanság. V - A tudat ugyan befolyásolható, de talán hasznosabb, ha megfigyeljük természetes környezetében eredendő tartalmát, működésmódját. Ha ezt elsajátítottuk, a racionálisnak látszó tudatra hatás az irracionalitást segíti abban az értelemben, hogy valóságos a logikailag elképzelhető is. Lin-csang apát visszatért reggeli sétájából. Látta, hogy a szerzetesek körben ülnek az udvaron és meditálnak. Éktelen haragra gerjedt. Felkapott egy bambuszrudat és válogatás nélkül ütötte őket. A szerzetesek futva menekültek szerteszét a kolostorban. Az apát körülnézett, és látta, hogy itt egy eldobott evőcsésze, ott meg egy törött tányér hever az udvaron. Egy kosárban pedig ott áll a zöldség, amit a holnapi reggelihez rendelt. - Hogy lesz valakiben buddha-tudat, ha nem tesz rendet maga körül, és nem pucolja meg a zöldségeket? - kérdezte magában. Majd nekiállt, és összeszedte a szerteheverő edényeket, leült a kosár mellé, és elkezdte pucolni a répát, a bambuszcsírát. Kis idő múlva megnyugodott, és elégedetten állapította meg, hogy milyen jót meditált. V - Az én szubjektivitásom számomra maga az objektivitás. De mindig megállok a másik ember szubjektivitásának határánál. S - Az persze egy másik történet, ha minden emberről beszélünk.

V - Elvileg szeretnék falun élni. Csak éppen nem bírnám ki. Életmódommá vált életem módszeres pusztítása. Erős akarattal persze kibírnám a falut. Keményen pusztítanám magam a könnyed, mindennapos városi pusztulás helyett. S - Éppen ezért jössz el hozzám nyaranta, hogy örülj városi életednek. V - Keresgélünk. Azt szeretnénk, hogy jól érezzük magunkat anélkül, hogy kárt okoznánk. S - Ezt nagyrészt örökölted magadtól. V - Mert bennünk van jelenlegi életünk minden tapasztalata, még ha nem is tudunk róla. Bennünk van előző életeink minden tapasztalata, még ha nem is tudunk róla. Bennünk van jelenlegi és múltbeli csalódásaink minden tapasztalata, még ha nem is tudunk róla. Bennünk van az emberiség minden tapasztalata, még ha nem is tudunk róla. Talán még egy virág tapasztalata is bennünk van. S - Micsoda kincsesbánya! Meg kellene tanulnunk használni, hogy válogathassunk belőle, hogy tökéletesek legyünk. V - Sokszor tudjuk, hogy mit segíthetünk, és sokszor teszünk úgy, hogy nem értjük a kérést. Van úgy, hogy tényleg nem értjük, bár segítenénk. S - Meg kell kérdezni. Ha nem kapunk választ, akkor nem árad belőlünk őszinte odaadás. Segítségre mindenkinek szüksége van. V - Néha szinte agyonverni sem lehet valakit, néha meg valaki más úgy és akkor hal meg, amikor és amilyen módot fölfogni sem lehet. S - Úgy látszik, mindenki akkor hal meg, amikor kell. Csak éppen a kell körülményeit nem értjük. V - A korai halálnál a gyászba mindig beleszól a túlélő elégedettsége. A jóról és szépről gondolkodni olyan megnyugtató. Nemesebbnek érzed maga tőle.

S - Most menj, és tisztíts meg egy sebekkel borított beteget! Ha nem érzed jól magad ettől, még nincs benned szeretet. V - Nem vagyok rá képes. Még nem. S - Ez azért van így, mert szinte senki sem képes elvonatkoztatni a külső felszíntől. Nagyon értékes vagy, megtestesíted a túlvilágit. Élj szenvedélyesen! V - Ha rossz emberrel találkozol, mondd neki, hogy jó, úgy, hogy érezze, annak tartod. Ha csúnya emberrel találkozol, mondd neki, hogy szép, úgy, hogy érezze, annak tartod. Elég neked a magad baja. S - Ezért van az, hogy a csoda nem a meditációban van. A meditáció a csoda. V - Eljutsz legmélyebb bensődbe, figyelve azt az ürességet, amiben minden benne van, kivéve a testi létezés változó kavargását. A lélek bárhová tekint, önmagát látja, nem vesz el önmagából, nem ad hozzá önmagához semmit. Az Egy, ami van. Egy kettő nélkül, van hiányzó nélkül, létezés nem-létezés nélkül. S - Azért nem ismerem fel a lelket, mert túl közel van. V - A lélek a hétköznapiság. A világ minden látványa, élménye a felszín borzolása. Ez téríti el legmélyebb tudatodat a valóságtól. Ha magamat legyőztem, már minden le van győzve. S - Önmagadon dolgozni önmagad megszüntetése. V - Elszakadni az éntől a legnagyobb boldogság és megnyugvás. Ha szerencséd van, elkerülnek a jó tapasztalatok. Mi hasznod van belőlük? Ha a jó érzés örömet okoz, az rossz. Ha a rossz érzés szomorúságot okoz, az nem jó. S - A boldogság a kettő között van. V - Mert elég csak létezni. S - Lehetőleg úgy, hogy sem másnak, sem magadnak ne okozz kárt.

V - Ez nagyon kemény munka. Tanulni hasznos, gondolkodni hasznos, de semmi sem hasznosabb a közvetlen tapasztalásnál. A jó magányos visszahúzódó. A rossz mindig talál társat magának. S - Nem lehet élet öröm, harag, vágyódás nélkül. Figyelem magam: most éppen haragszom. Megértem az okát és a célját. Nézem magam, mint a haragudás szobrát. V - Ha nem látod a következményt, talán csak nem emlékszel az okra. Ki szabhatja meg a törvény idejét? Az átadott jó kiszorítja a roszszat. Az átadott rossz az átadott jó helyébe lép. Annál több lesz a jó, minél többet átadsz. Ha rosszat teszel, neked kétszer annyi marad. Aki nem csodálkozik, akit nem érint meg a még meg nem értett titokzatossága, az már életében halott. Aki úgy halt meg életében, hogy már nincs előtte titok, abban a csodálkozást felváltja a könyörületesség. S - Tetteinkben elenyésző mennyiségű a tudatos, a végiggondolt. A legtöbb megszokott ismétlés és ösztön. Gondolataink nagyobb része tudatunk által nyíltan be nem vallott vágyakozás az elismerésre, a hálára, arra a jogra, hogy méltán megbecsülhessük önmagunkat. Ezt az Ént azonban nem ismerhetjük meg addig, amíg a vágy mögött nem látjuk meg az irigységet, a harag mögött a bosszút, az álszerénység mögött a hiúságot, és mindezek mögött azt, hogy sem önmagunkat nem ismerjük, sem azt a célt, ami felé törekedni kívánatos volna. Én, Vitéz Mihály, Bécsből jövet, hol Amádé muzsikus úrral kvaterkáztunk egy akadémiája után, melyen ő császári felsége is megjelent, úgy képzeltem, hogy Pozsonyba értem. Másnap a Duna partjára siettem, mert tudtam, reggelente arra sétál az öregúr. Az úttól lejjebb, a part felé ritkás erdő. Ebből park lesz száz év múlva. Ma erdő, bozótos. Erre járogat reggelente az ülések előtt. Elindultam, de nem látám egyenes útnak nyomát sem. Feléje kacskaringós ösvények vezettek; ha feléje egyáltalán. Ahogy jár az agya. Kerülgetve a makacs

önkényt, és kiegyezve néha a mindent szétfeszítő másik önkény piszkálódásait feledve. Az öregúr ott állt a parton, és a vizet bámulta. - Adjon az Isten, tekintetes uram! - Nocsak, Mihály, ily korai időn mit keres kend errefelé? - Csak a jó levegőt, meg némi szóváltást. - Akkor hát nem jókor jött, vagy talán mégis, mert ott látom Ferencet, amint közeledik. A bokrok közt, mint aki nagy orrával valami szarvasgombára neszez, ott bóklászott a mindig kételkedő, akinek szavát többször sem érteni új és még újabb szavaitól, annyi az ideája. S - Majdnem lehetetlen megtenni, de jó lenne úgy élni, hogy a múlttal egyáltalán ne foglalkozzunk. V - Pedig a test örömei többnyire passzívak, és rövid ideig tartanak. Minél nagyobb az élvezeti fokuk, annál nagyobb elmúlásuk után az üresség érzete. A szellem örömei mindig aktívak, nincs befejezésük, élvezetei az idővel egyre fokozódnak. S - A törekvőnek nem ártanak a testi öröm fűszerei. De ki él csak fűszeren? V - Milyen boldog az, aki tisztán látva távoli célját, megismeri, és hasznára fordítja kudarcait. Az pedig a gyengéknek nehezen múló fájdalom. S - A legfontosabb és leghasznosabb ösztön az önzés. Létünk fenntartása. V - Ezért olyan nagy érték ennek feláldozása. S - Csak az a kérdés, mi az önző vágy tárgya. Ha nem múló érzések melegítő hullámai másoktól, akkor minél jobban elborít, annál éltetőbb. Az egyetlen felhalmozni érdemes vagyon. V - Sokan abban a tévedésben élnek, hogy az, aki önmagával foglalkozik, önző ember. De ez nem igaz.

S - Persze hogy nem. Gondolj csak arra, hogyan tanítana például helyesírást, aki nem tud helyesen írni? V - Ha nincs módod arra, hogy segíts másokon, akkor jobb, ha ki sem lépsz a szobádból, ahogy Pascal írta. Bár a semmittevés, ha egyáltalán létezik ilyen, az egész személynek kárára van. A gondolati és tettbéli cselekvések folyamatos gyakorlása, időről-időre cseréje egymásba, és önmagukon belül is a tiszta tudathoz vezet, az üresség aktivitásához. S - Csak olyan cél van, ami látható. Minden egyéb cselekvés a rövid távú célok sodrába visz, s ez a végső cél helyettesítőjeként a pusztulás. V - Csak te ne látszódjál! Engem zavar, ha szeretnek. Jobban érzem magam, ha én szeretek. De alig van kit. S ha mindenkit, az amor omnis valami más. Nem zárhatom karomba az emberiséget. S - Hagyd, hogy megérintselek! - mondhatni. Erre vágyódik mindenki. De én nem hiszem, hogy a mindenki szeretete azt jelenti, hogy az ilyen ember valójában senkit sem szeret. V - Így van. Azok gondolják ezt, akiknek az a téveszméjük, hogy a szeretet érzelem. Egyszerűen készen kell állni a segítségre. Ez a szeretet. Ami érzelem benne, az csak előfeltétel. S - Ez nem jön magától. Meg kell tanulni. V - Milyen szomorú mester nélkül botladozni. Mint az éhes ember egy finomságokkal teli üzlet ablaka előtt. És még azt sem tudom, hogy most vagy egy következő életben elnyerhetem-e egy mester társaságát. S - Ha erős a szándékod, a mestered meg fog találni. Az emberi tudat egyik nagy ellentmondása, hogy minél inkább önmagára ébred, annál inkább meg akarja osztani tökéletességét másokkal. Nem nyugszik meg abban, hogy ő már elérte azt, amit más nem. A szeretet legmagasabb formáját akarja gyakorolni, a könyörületes részvétet.

V - Nagyon kell vigyázni. Aki szentként viselkedik, csaló. Aki tud, titkolja, és csak annak és annyit fed föl, aki arra alkalmas, és amennyit felfogni képes. A bölcs félti a törekvőt a kiábrándulástól. Képességeit nem használja fel. Működnek azok nélküle is a kívánt mértékben. S - Ne fordulj el senkitől! Ha mégis rákényszerülsz, elönt a szomorúság. V - Az ítélkező tudat olyan, mint az éhség, szomjúság, fáradtság. Jön és megváltoztat. Nem jó semmire sem. Hamar jön, hamar elmúlik. S - A kvékerek szerint annak sérül a lelke, aki rosszat tesz. Mások is így gondolják, legföljebb áttételesen. V - A keresztények, belesüllyedve bűntudatukba, nem sok figyelmet fordítanak a rossz tett visszaható következményére. Az iszlám egyáltalán nem foglalkozik ezzel. Azok a vallások, amelyek személyes istenben hisznek, kivétel nélkül a tettnek az elszenvedőre vonatkozó hatásával foglalkoznak. Persze nem kétséges, hogy ez is nagyon fontos, de ha az emberek rájönnének, hogy nincs értelme rosszat tenni, mert semmi haszon nincs belőle, talán elgondolkodnának. S - Valójában minden cselekedetnek utólagos hatása van. A legjobb semmit sem tenni. De ha már mégis rákényszerülünk, hasznosabb jót tenni. V - Az elkövetőnek és az elszenvedőnek egyaránt. Ráadásul a rossz tett csak hamar elmúló, csekély örömet okoz, míg a jó tett hosszan tartó elégedettséggel jár. S - Be vagyunk zárva érzékelésünk és értelmünk falai közé, s ebből csak nagyon kis mértékben vagyunk képesek kitörni. V - Úgy látszik, hogy erre minden további kísérlet csak a meglévő emberi lét teljességéig juthat el, pedig éppen az lenne érdekes, ami azon túl van.

S - Ezt a lépést fantáziánk próbálja megtenni bizonyíthatatlan magyarázatokkal. Mintha a fantázia, ahogy a művészet is, szükséges volna az emberi létben. Nélküle is lehet létezni, de azért nem érdemes, mert megszakítanánk a szárnyalást. V - A legfontosabb a tudás, de az is, hogy mások tudjanak. Ez a szándék a szeretet egyik megnyilvánulása. Saját tudásom nem lehet teljes szánalom nélkül. Ezért tudás nem létezik szeretet nélkül. De a szánalomnál magasabb rendű a részvét. Ahogy a szó értelme is mondja. Azonosulok vele. Látjuk a másik embert jelenlegi formájában, és azt gondoljuk, hogy ez a forma az ember. De a forma valójában nem ő. Az érzésünket a valódi, belső ember felé kell irányítani. Azt mondják a pszichológusok, hogy vonzódásunk és a taszító érzés is ösztönös, előfeltételek következménye. Nincs rá hatásunk. S - Így van. Mégis a szeretet akkor van, ha nincs előfeltétele. A külső embert nem kell figyelembe venni. Az csak átmeneti forma. Részvétünk tárgya a belső ember. Ha ezt megérzik rajtunk, ha az adó és a befogadó érzete kölcsönös, akkor tudunk segíteni. Ez a szeretet. V - Egy beszélgetésben értheti-e két ember ugyanazt? Nem csupán kölcsönös közelítésekről van szó? Ha két ember együtt lát valamit, vajon ugyanazt látják? S - Nyilván nem. Pedig a tárgy azonos, vagyis létezik, de nem valóságos, amíg meg nem figyelik, s akkor már több valósága van. Annyiféle, ahányan megfigyelik. Bár a valóságos létező ebben a kontinuumban mindig azonos, ahogy rátekint valaki, újabb és újabb virtuális valóságok jönnek létre. V - A beszélgetésnek még megfoghatatlanabb a tárgya. A virtuális valóság jele a beszéd. Nincs két egyforma szó, és két egyforma gondolat. Vajon létezik-e olyan helyzet, amelyben két vagy több ember ugyanazt látja, noha annak nincs objektív létezése, csak virtuális valósága?

S - Azt kell elérned, hogy mindenki szeretettel forduljon feléd. V - Végül is ezt teljesen nem érheted el. Mindig lesznek, akik utálnak. De sohasem törődhetsz bele ebbe. Minden alkalommal meg kell vizsgálnod, hogy utálatuknak te vagy-e az oka. S - Előfordul, hogy azért utálnak, mert nem vagy társuk gazemberségükben. V - Ekkor sem kell örülnöd. Még az ilyen embereket is magad felé kell fordítanod. Legyél szomorú, ha nem sikerül, és töröld őket emlékezetedből. Mintha nem is léteznének. S - Sokan ettől majd megbotránkoznak. De ezzel nem kell törődnöd. V - Ha hibát követsz el, és megbántasz valakit, ne tétovázz, engeszteld ki mielőbb. Lehet, hogy nem bocsát meg neked. De te legalább megtetted a kötelességed. S - Az örökölt és tanult példák nagyon sokszor félrevezetik az embert. Pedig a legtöbbször eldöntik az egész életet. Nekem szerencsém volt, mert az apámat nem ismertem ugyan, de az anyám mindig támogatott. V - Tényleg szerencséd volt, bár nyilván megdolgoztál érte előző életeidben. Nekem nem sikerült. Az én anyám önmagát próbálta igazolni velem, ezért állandó ellenállásra késztetett. S - Ha az embernek gyereke születik, meg kell változtatnia az életét. Minden másodlagossá válik. V - Csak akkor legyen gyermeked, ha biztosan tudod, hogy nem egyedül kell felnevelned. Ezért házasságod első éveiben könnyen tévedhetsz társad szándékainak tartósságában. Azért nagyon fontos ez, mert akinek gyermeke lesz - ahogy mondtad -, attól fogva megváltozik az élete. Ahogy házasságával előző családja elveszíti fontosságát, és most már saját családja áll az első helyen, amikor gyermeke lesz, elve-

szíti önmagát. Mindenben a gyermekéhez kell alkalmazkodnia. Mert a szülőnek csak kötelességei vannak, a gyermeknek meg csak jogai. Ha egy gyermek lehetőséget ad anyjának vagy apjának, hogy nekik is legyenek jogaik, az nagy öröm. De nem szükségszerű, hogy így legyen. S - Meg kell aztán tanulni visszalépni, amikor itt az ideje. Tudni kell, hogy mikor jön el az az idő, amikor a gyermeket el kell engedni. Élje a saját életét, de tudja, hogy szüleire bármikor számíthat, ha bajba kerül. V - Jobban, mint másokra. A gyermekek nevelése nem határozottságot kíván, hanem türelmet. Teljesen természetes, hogy olyan dolgokat, amelynek megértéséhez egy kialakul személyiségnek elég egy mondat, a kialakulatlan szellemnek akár öt-tíz év is szükséges. Addig kell türelmesen ismételgetni ugyanazt, amíg teljesen beleépül a gyermek tudatába. És mindezt derűsen kell tenni. Tartósan hosszú ideig majdnem lehetetlen, de meg kell próbálni. S - Volt egy olyan elképzelés, hogy a megszülető gyermek agya üres lap, amire bármit lehet írni, aztán majd olyan lesz, amilyet írnak rá. V - Akinek vannak testvérei, azok tudják, hogy milyen nagy különbség van közöttük. Pedig pontosan úgy nevelték mind a kettőt. Mégis különböznek. S - Ezért értelmetlen az emberi klónozás. Ami közös bennük, az csupán a genetikai hasonlóság. Nagyon félevezető. V - Hát persze! Mindkettőjükben más személy lakik. S - Ez csak a felszín. V - A sorsuk - pedig néha meglepően hasonló - mégis más lesz. A szüleik is másképpen viszonyulnak hozzájuk. Aki azt mondja, hogy sohasem haragudott a gyermekére, éppen úgy hazudik, mint aki azt állítja, hogy még sohasem hazudott.

V - Aki házasságra lép, egy új életmódot választ magának annak minden önálló jogával és szabályával. Ezt nem szabad megzavarnia senkinek. Ezért aki házasságra lép, egy napot se töltsön el régebbi családjának körében. S - Lehetőleg soha többé. Talán nem lesz háború. V - Kell még két alapvető dolog a jó és hosszú házassághoz. Sohasem szabad hazudni, titkolózni, és türelmesnek kell lenni. Mindenkinek eljön az életében egy vagy több olyan pillanat, amikor változtatni akar. A legtöbb házasság ilyenkor megy tönkre. Mert a partner türelmetlen és hiú. Azt mondják, hogy nem avatkoznak bele a másik életébe. Csináljon azt, amit akar. S - Aki ezt mondja, nem szeret eléggé. Mivel minden változik, aki ma őrülten viselkedik, holnapra talán magához tér. Csak türelmesen ki kell várni. V - Azt is tudni kell, hogy ez természetes. Mindig így volt, és mindig így lesz. A szándékok hullámzanak. Senki sem mondhatja, hogy reggel is úgy szeret, mint este. Hol jobban, hol kevésbé. De aki egy röpke hangulatért eldobja az életét, az ostoba. S - Valóban a türelem a legfontosabb. Nagy bölcsesség van abban, hogy aludjunk rá egyet. V - A tartós kapcsolatokban is sokszor előfordul, hogy rosszkor születik gyermek. Mindenkinek rosszkor. A szülőknek is, a gyermekeknek is. S - A születésre váró tudat is tévedhet. V - Egyetlen esetben következik be terhesség: amikor ott van az apa, ott van a fogamzásra éppen akkor alkalmas anya és megjelenik egy megszületésre váró tudat. Bármelyik hiányzik, nem történik semmi. Ezt a folyamatot meg lehet szakítani, de az egy jövendő élet megszakításának tudatos szándéka, amiért vállalni kell a felelősséget.

S - Nem kötelező vállalni a megszületni kívánó tudat akaratát. V - Ez azt jelenti, hogy képes vagyok-e eldönteni, hogy a nem-kívánt időben és környezetben megszülető gyermek sorsa jobb vagy roszszabb lenne-e, ha nem születne meg. S - Csak nem azt akarod mondani, hogy egyetértesz az abortuszszal? V - Egyáltalán nem. De mindenkinek joga van ölni. Olyan is lesz a sorsa. S - A legjobb a nemiség nélküli élet. V - Jó a harmonikus nemi élet. Jó, ha akkor születik meg a gyermek, amikor a szülőkben kölcsönös a vágyakozás. Rossz, ha ez a vágy csak az egyikükben van meg. Még rosszabb, ha egyikükben sincs ilyen vágy. Ebben az esetben a születésnél jobb az abortusz, amit egyébként teljesen elítélek. S - Abból kell kiindulni, hogy a megfogant élet egy személyiség. A többi csak a mi személyi döntésünk, mert hatalmunk van dönteni a sorsáról. V - Amíg hatalmunk van fölötte, és ez bizonyos mértékig az élet végéig tart, nagyon nagy a felelősségünk. Ha nem leszünk képesek akár egy nem-kívánt életre is rááldozni a saját életünket, akkor egy abortusz jobb, mint a kétszínűség. S - Egy erőszakosan kikényszerített élet a legtöbb esetben több nemzedékre elég nyomorúságot okoz. Mindazonáltal az abortusz gyilkosság, de lehet vállalni. V - Popper Péter meséli el, hogy egy indiai családban milyen szeretettel bántak egy idióta gyermekkel. Hiszen az ebben az életében vezekel valamiért, és ebben őt segíteni kell. S - Miközben élve eltemetnek lánycsecsemőket, hiszen feleslegesek.

V - Tényleg jó lenne, ha mindenütt mindenki magas mércéjű elvek szerint élne. De ez egyelőre illúzió. S - Talán csak a buddhizmus nem erőszakos vallás. V - Ha vallásnak lehet tekinteni egyáltalán. S - Ha elég jól ismered önmagadat, mindig képes leszel jól dönteni. Persze az adott lehetőségek között. V - Én mindig azt tanácsolom, hogy ne félj otthagyni a munkahelyedet, ha jobb lehetőséged adódik. Az új helyeden a főnököd éppen olyan visszataszító lesz, mint amilyen az előző volt, és ha nyitott vagy, és ha már az első perctől kezdve érdeklődést mutatsz új kollégáid élete iránt, nemsokára új barátaid lesznek. Nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint amilyenek az előző helyeden voltak. S - Ha már van barátod, ha van, az legtöbbször még a gyermekkorodból maradt, igazi új barátaid már úgysem lesznek. Csak sok jó ismerős, és ez sem kevés. V - Ezért mindenkire mosolyogj, ha találkoztok. Kezdetben ez nem könnyű. Arra is gondolhatsz, hogy ez nem természetes, mert nem őszinte. De majd az lesz, ha gyakorlod. Ha derűs az arcod, belül is derűs leszel, ha elkeseredett ábrázatot vágsz, belül is elkeseredett leszel. S - És figyeld meg, a többiek is így fognak viszonyulni hozzád. Ha derűs vagy, ők is derűsek lesznek veled. V - És szeretni fognak. Boldog akarsz lenni. A másik ember is, még ha az ellenséged is volna. Ha mindenkiben elképzeled a jó, boldogságra törekvőt, könnyen megy a mosoly. Ezt a gyermekeden kell elkezdeni. Amikor felébred, mosollyal fogadd, és mosollyal búcsúzz el tőle este. Ha hozzád jön valamilyen gondjával, mosolyogj rá, és legyen benned őszinte kíváncsiság iránta. Az ő gondja neki a legfontosabb abban a pillanatban, és te szereted őt.

S - A mosoly bizalmat ébreszt. Akiben nem, az reménytelenül beteg ember. V - Nem a tárgy, a jelenség, a cselekvés ismerete tesz azok birtokosává, hanem az átalakításukra vonatkozó szándék és képesség. Még akkor is, ha az nem jön létre. Ráirányuló szándék nélkül nincs birtoklás. A legrosszabb közmondás az, hogy más kárán tanul az okos. S - Más kárán nem lehet tanulni. Az ember ösztönösen arra gondol, hogyha valakit baleset ér, az vele nem fog megtörténni. Ha valaki ostobán viselkedik is, ő bizony nem. V - De minden tudáshoz az egész ember szellemi és testi gyakorlata kell. S - Ha tudni akarod, hogy mit érez egy festő, akkor fess. Ha tudni akarod, hogy működik az autód motorja, próbáld meg szétszedni. Nem elég, hogy szívesen olvasol egy verset, írj egyet te is. Teljesen mindegy, hogy mi lesz az eredmény. Nem a minőség a fontos, hanem a megismerés. V - Úgy látom, hogy az emberi élet nem több mint a dolgok folyamatos átalakítása helyváltoztatással. S - Pascal és Montaigne is azt írta, hogy a legjobb, amit tehet az ember, ha nem mozdul ki otthonról. V - Talán a szellem fejlődésének fejlettebb foka az, amikor mégsem tesszük meg a cselekvést, noha képesek volnánk rá. A legfejlettebb szellemi fokozat pedig az, ha erre nincs is igényünk, és ott maradunk tétlenül, ahol vagyunk. Mivel minden állandóan változik, ha nem csinálsz semmit, akkor is intenzíven tevékenykedsz. Talán a tettek nélküli cselekvés még értékesebb, és jobb eredményre vezet, mintha felállnál, és elmennél valahova, vagy elkezdenél csinálni valamit. V - De ha már arra kényszerültél, hogy az emberek között élj, akkor ne fukarkodj a dicsérettel. Különösen akkor nem, ha ellentmon-

dasz, ha bírálni akarsz. Először dicsérni kell. Hiszen mindenkiben és minden teljesítményben van valami jó, ami megérdemli a dicséretet. Ezzel megalapozod a beszélgetés hangulatát, és ezután a bírálatod már közös megbeszélés tárgya lehet. Ha a hangulat ellenséges, ami egészen biztos, ha negatív az első mondatod, akkor az egész folyamat eredménytelen marad. Ezt pedig nem akarhatod. A gyermeket pedig állandóan dicsérni kell. Önbizalmat kell adni neki, hogy merjen mindenben újra próbálkozni. Ne féljen semmitől. Ne gondolja, hogy úgyis hiába, nem fog sikerülni. Hiszen úgy fejlődik, hogy tízszer próbálkozik, és egyszer sikerül. S - Mereven értelmezve ez persze hazugság, de soha nem szabad hazudni, noha életünk tele van hazugsággal. V - Már az is természetellenes, ha reggel megfésülködünk. S - Az igazság tisztelete valójában azt jelenti, hogy nem helyes a valósággal ellentéteset mondani, tenni és gondolni. Mert hazugság az is, ha az ember megváltoztatja tudatában az emlékeit azért, hogy jobb véleménye legyen önmagáról. Ne legyen! Szégyenkezzen, ha ilyesmi az eszébe jut. V - Semmi sincs, ami csak tőlünk függ, mindent mások által kapunk, ráadásul kölcsönbe. S - Már beszéltünk arról, hogy amikor valaki meghal, az örökösök elkezdik feldolgozni múltjának tárgyi emlékeit... V - A szellemi emlékek feldolgozása sokkal tovább tart. S - ...a következő nemzedék ugyanezt teszi. A közösséget is érdeklő dolgok múzeumokba kerülnek. A személyes emléktárgyak elértéktelenednek a személy emlékének fakulásával. V - Mindig a pillanatnyi élet szükségletei döntik el, hogy mihez ragaszkodunk. Amikor bajba kerülünk, az első gondolatunk, hogy segítséget kérünk másoktól. Szükségünk van a másik emberre. Minden

más csak gőg. A magánynak csak akkor van értelme, ha ott vannak a többiek. Hiába kerülsz egy lakatlan szigetre, ha ott vagy, a sziget már nem lakatlan. S - A benned élő másik embertől nem szabadulhatsz. V - De ott vannak a többiek, ha már nincs lakatlan szigeted. Például a mocskos beszédet illik ismerni. Könnyen zavarba hozhatnak mások, ha félreértjük. De azt sohasem értjük félre, aki használja. Amilyen az ember beszéde, olyan a gondolkodása. S - Lehet, hogy csak éppen abban a pillanatban. V - Ki tudja. Az biztos, hogy nem ura az érzelmeinek. Ha hirtelen indulatból elveszíti valaki az önkontrollját, máskor is megteheti. Gyakorlat dolga. Meg lehet tanulni hallgatni. Csakúgy, mint akkor, ha fájdalom ér. Nagy szégyen a jajgatás. Bár nem tudom, hogy ér-e majd akkora fájdalom, amin már nem tudok uralkodni. Addig is gyakorlok. S - Csak nyugodtan. Nem sokat érsz el vele. A jövőt nem tudod kiszámítani. V - A házasság, ha életre szóló kapcsolat, ahogy a Biblia írja, vagyis test és lélek egyesülése, nagyrészt pillanatnyi érzelem. S - Ebben az esetben egy szívátültetés is az. Sokszor előfordult már, hogy ilyenkor megváltozott a donor szívet kapott személyisége. Például egy antialkoholista szenvedélyes sörivó lesz. Még nem tudjuk, hogy a tudat a fizikai testben mennyire terjed el. V - Ma már tudjuk, hogy az emésztőrendszer idegi területe közel azonos mennyiségű az aggyal. De térjünk vissza a házasságra! Kétségtelenül erősebb kapcsolat minden más emberi együttlétnél. Akik megházasodnak, azoknak el kell válniuk szüleiktől, önálló családformát kell kialakítaniuk, amely eltér akár a feleség, akár a férj szokásaitól. S - Persze azt, ami jó, hasznos átvenni. Ha az anyósom kiváló gulyást főz, érdemes lemondani az anyám gulyásáról.

V - A továbbiakban ez a család. Mindenki más távoli rokon. Mindketten teljes önátadásban segítik partnerüket. Sokszor még saját meggyőződésük ellenére is. Ha eltérnek a nézeteik, azt meg kell beszélni, és ha mindkettőben megvan a kellő kompromisszum készsége, a dolog kiválón működik. Persze, ha valamelyikük hülyeségeket beszél, akkor nincs kompromisszum. S - Ilyenkor is kerülni kell az erőszakot. Jobb a türelmes rábeszélés. V - Sokszor erre sincs lehetőség. A női természet egyik része, hogy fejükbe vesznek valamit, amiből nem engednek. Sok jó dolog van ebben, de a legtöbb marhaság. De nincs kiút. Évtizedekig képesek makacsul ragaszkodni téveszméikhez. Mindazonáltal a legfontosabb, hogy kölcsönösen segítsék egymást. S - Egy férfinak nagy szerencséje, ha a felesége valami jóhoz ragaszkodik makacsul. Nagy empátia kell ehhez. De az empátia a segítség előszobája. V - Ezért az új házasok legfeljebb alkalmi vendégek legyenek szüleik otthonában. A közös életre nem lehet kényszer. Lakjanak inkább sátorban. Minden szülő, különösen az anyósok, rá akarják venni menyüket, hogy dolgozzon a családi házban, mint ő. De az új asszonynak saját stílust kell kialakítania. Közös lakás esetén ez lehetetlen. S - Elgondoltató, hogy az apósokkal ilyen probléma nincs. Özvegy apa esetén gond nélkül együtt lehet élni vele. Nem szól bele semmibe. V - Az anyósok ezt úgy értékelik, hogy a férfiak közömbösek. A közömbösség azonban a bölcsesség kezdete. Garantálom, hogy a szülőkkel közös otthon először állandó zsörtölődés, majd veszekedés, végül válás. Ismétlem: semmi körülmény nem indokolja a közös életet. Volt egy unkaöcsém, akit nyomatékoson figyelmeztettem erre. Nem hallgatott rám. Meghalt.

S - Ez ritkaság. A legtöbbször vagy tönkremegy a házasság, vagy az egyik fél megalkuszik, és ezzel elvész saját egyénisége. V - Feldmár András szerint három reakciónk lehet a stresszre: 1. verekedni, 2. elszaladni, 3. valakit találni, aki megvéd. Ha e három közül egy sem kivitelezhető, akkor betegek leszünk. Ha egy családban akár a férj, akár a feleség egymáshoz való viszonya nem párhuzamos tranzakció, vagyis nem két felnőtt szól egymáshoz, abból előbb-utóbb vagy harc lesz, vagy a gyermeki fél ellehetetlenülése. S - Van úgy, hogy elszaladni érdemesebb, mint verekedni. Ha a másik fél ezt személyes sértésnek és véglegesnek tekinti, akkor az bizony végleges lesz. Ha szeret és türelmes, megvárja, amíg visszajön a másik. V - Persze, ha ő is azt akarja. Többnyire akarja, de szégyelli, ezért a hiúság fogja elvágni a kapcsolatot. Az is lehet, hogy aki elmegy, nem jön vissza az ő hiúsága miatt. S - Azért az meggondolandó, hogyha az ember elmegy, különösen, ha többször is, akkor talán nem kellett volna párkapcsolatban élnie. V - Igaz. És sajnos nincs senki, aki megvédhetne. S - Arra van lehetőség, hogy a férj és a feleség kölcsönösen megegyezzenek valakiben, aki meghallgatja őket, és igazságot tesz. Már az is majdnem lehetetlen, hogy egy ilyen megegyezés létrejöjjön, de ha bármelyik fél úgy kezd hozzá, hogy majd az a bizonyos harmadik mellém áll, és jól megmondja az igazat a másiknak, akkor ebben az esetben sincs remény. S - De kitől várhatnád el, hogy hosszas rábeszélés után rájöjjön, hogy a másiknak van igaza, és így szól: eddig ostoba voltam, ezután majd okos leszek!

V - Végül is nem kerülhető el, hogy az ember ne legyen beteg. De ki mondja, hogy egészségesen kell meghalni? Ha kölcsönös szerénység és szeretet van, akkor persze működik a dolog. S - Van ilyen? V - Rejtett tranzakciónak nevezik azt a vitát, amelynek valóságos tárgya egyáltalán nem az, mint ami elhangzik. Ha a férj őrjöng, hogy miért sós megint a leves, ha a feleség állandóan szapulja a férjét a rendetlenségéért, akkor szó sincs levesről vagy elhányt zoknikról. Egymással nincsenek megelégedve. Valamilyen belső sértettség munkálkodik bennük, ezt leplezik, mert félnek az igazságot kimondani. S - Pedig ez az egyetlen lehetőség a megoldásra. Elég kellemetlen. V - A rejtett tranzakcióknak az a jellegzetességük, hogy halmozódnak. Előbb a gyermek issza meg a levét, aztán a házasság. S - Beszélgetni kell. Mindenről. V - A tudás megosztásának kényszere születési adottság. S - A legtöbb ember gyáva őszintén beszélni. V - Mégis megvan ez a hiba a legtöbb emberben. Pedig a fordítottja volna a természetes. Ez talán a hordalét következménye. Akkor élethalál kérdése volt, hogy az emberek segítsenek egymásnak. Ha fölismerték, hogy van egy növény, amely mérgező, azt azonnal meg kellett mutatni a többi embernek, mert nem az volt cél, hogy a társai elpusztuljanak, sőt. Fordítva is így van. Az emberek nem rejtegették az élelemforrást, amit találtak. Ennek ismerete közös előnyökkel járt. Már a patkányok is így cselekszenek. Az új ételt először valamelyikük megkóstolja, hogy jó-e. Alig különbözünk a patkányoktól. A hordában élő emberektől pedig egyáltalán nem. Az az ember, aki hallgatag, aki megtartja magának, amit tud, az beteg.

S - A természetes az, ha késztetést érzünk arra, hogy ismereteinket megosszuk másokkal. Elmesélni bármit, nagy boldogság. Szerencsés esetben mind a két félnek. V - Talán ebből következik a haza eszméje és gyakorlata, mint evidencia. S - A működő demokráciákban ez mégsem az. A mindenkori ellenzék tisztelete és feladatának értékelése nem általános. Sőt éppen ennek a magatartásnak látni ritkán a példáját. Mindenki harcol mindenkivel. V - A nyitottság a szeretet egyik feltétele. És a család erősíti meg a valahová tartozás érzését. Aki már huszadik életéve előtt megtörik, az törött marad egész életében. S - Tovább töri utódait. V - Pedig gyermeket akarni nagy felelősség. Persze gyermek akkor is születhet, ha ő maga akarja. S - Tudod, a férfi jobb, ha társtalan marad. Én persze magamat tekintem példának. Talán rossz példának, pedig nem volt az anyámmal semmi bajom. Szerintem nehezebb egy kapcsolatban kiteljesíteni önmagadat, mint egyedül. Ez egy paradoxon. V - Persze. Akkor hogyan találnának maguknak párt a nők? S - Azt hiszem az a legnehezebb, hogy az emberek békében hagyják egymást. Mindkét oldalról itt egy kis engedmény, ott egy kis megalkuvás, és mindjárt menni fog a dolog. V - Általában nem így történik. Amikor két ember összekerül, az erőszakosabb igyekszik ráerőltetni nézeteit, életmódját a másikra. Természetesen jó indulattal, segítő szándékkal. De talán a partnere másképp gondolja. S - Shaw írta, hogy ne kívánd másnak azt, amit magadnak szeretnél, mert hátha más az ízlése.

V - Ezért van az, hogy a Jézusi szeretet aranyszabályát betartani milyen nehéz. S - Nagy empátia és önfegyelem kell hozzá. V - Aki a kiüresedésre vágyik, gyűjtsön egyre többet magából, mert ha nem ismeri saját belső valóságát, az örökké fenyegető rémként minden pillanatban lesben áll, hogy elpusztítsa. Eddigi életeinkben és mostani életünkben is annyi rosszal, tévedéssel etettük a szörnyet, hogy a legtöbb emberben ő uralkodik. Minél tudatosabbá tesszük a tudattalant, annál inkább válik szolgánkká, és egyre kevésbé veszélyes. De csak attól lehet megszabadulni, amit egyszer már birtokba vettünk. S - De ha napról-napra leírnád, ami eszedbe jut, aggodalommal töltene el, hogy olyan dolgokat is fölfedezel, amelyekben semmi új nincs, amelyeket már ismernek, csak te még nem tudsz róluk. V - Az nyugtat meg, hogy amit én írok le, az az én saját gondolati fejlődésem eredménye, nem tanult dolog, s ha már mások is rájöttek, ami biztosan így van, annál jobb. Az pedig a legkevésbé sem zavar, hogy még mennyi minden van előttem. Nekem az a sorsom, hogy ott legyek, ahol vagyok, és törekedjek valami felé. S - Mindenkinek ez a sorsa. V - Hogy meddig jutok el, amennyiben a törekvésem nem lankad, az mindegy. Képzeljünk el valakit, aki jót akar tenni! Ha lelkiismeret-vizsgálatot tart, rá kell jönnie arra, hogy még nem elég tökéletes a jót akarásban. Ez mindenkire vonatkozik. Nincs olyan jó, aminél ne volna jobb. Ebben fogja magát erősíteni, legyen bár akármekkora kár is ebből. S - Jobb érdeklődve figyelni az emberek dolgait beavatkozás nélkül. Nem mondta senki, hogy a Szent Szellemnek, bármi legyen is az, éppen a mi segítségünk hiányzik, és éppen most.

V - Az Egyház azt hiszi, hogy ezt képviseli. Akinek hamis eszméi vannak a világról, önmagáról és a többi emberről - de mondhatunk követ, növényt, állatot is -, az hiába vizsgálja bensőjét. S - A lelkiismeretét. V - Dehogy! Mindenkire érvényes lélekismeret nincs. Aki rosszul gondolkozik, az hiába vizsgálja önmagát, csak a rosszban fog megerősödni. Ha azonban őszintén és mélyen elmerül önmagában, érzi, hogy még nem eléggé tökéletes. S - De az embereknek erre nincs igényük. Elég nekik a tanult lelkiismeret. A személyes mélység nem érdekli őket. A hitében erős palesztin terrorista arra a következtetésre fog jutni, hogy ő még nem elég jó, mert még nem ölt meg elég zsidót. Ez az ő lelkiismerete. S - Olyan különös, hogy a tömeget milyen nehezen tudjuk embereknek tekinteni. A tömeg hasonlít egy csordához. Zebrák, antilopok tömegei között elvész az egyes zebrák és antilopok egyedisége. V - A teozófusok azt gondolták, hogy az állatoknak kollektív tudatuk van. De ez nincsen így. Akinek kutyája van, de legalább egy madara, az tudja ezt. Így tekintünk az embertömegekre is. Mégis minden egyed egy emberi teljesség, megismételhetetlen, minden más embertől különböző teljesség, önmagában érték. Mindez nem mondható el a zebrákról és az antilopokról. De azért ne hidd azt, hogy minden zebra tudata azonos, legföljebb hasonló. S - Az ő sajátos életfokozatukban nyilván mindegyiknek megvan a másiktól különböző egyedisége. A kutyának is van. Kevesebb, mint nekünk, de van. V - Ezeket a létezőket mégis mennyiségnek tekintjük. Az emberben viszont egy teljes világ van, aminek elvesztése nem pótolható. Nélküle kevesebb lesz az emberség. Tömeg és egyediség. S - Óriási a felelősség.

V - Az ember születése által nem részese a teremtésnek, csak része annak. A cselekvése teszi teremtővé. Minden létező, aki valamivel is több, mint önmaga létfenntartója és ennek a létnek a megsokszorozója, társszerzővé válik ebben a színjátékban. Valóban nagyon hasonló ez az egész a színházhoz, ahol a színdarab csak keretet ad valami megvalósulásához. Éppen ezért nincs helye ebben az életben semmi primadonnáskodásnak. A legfontosabb a saját szerep minél tökéletesebb eljátszása. Nincs a szerepek között értéksorrend. Az életben az erkölcs semmi több mint vigyázni arra, hogy ne játsszuk le a partnert a színpadról. A darab csak az összes részlet tökéletes végrehajtásával lesz kész. Ha nincs az egymondatos színész, aki bejelenti, hogy „jő a gróf”, a gróf nem tud bejönni. S - Hány embert képes elviselni egy személy? V - Ma már az ember mivolta ősi lényegi jegyei alapján nehezen állapítható meg. Annyi minden rakódott tudatunkra a környezet, a történelem és mások agresszivitásának következtében. Pedig a mi fajunk eredendően nem agresszív. Azt valamiféle védekezés váltja ki, vagy a védekezés elkerülhetetlenségének képzete. Ha nem csoportokban gondolkoznánk, hanem az emberiséget egy csoportnak fogadnánk el, és megértenénk létünk átmenetiségét, megszűnne az agresszió a világban. S - Az egyetlen esély a fönnmaradásra, ha az utánunk következő korszak a tolerancia időszaka lesz. V - A részvét nem csupán együtt érző figyelem. Valóban együtt-érzés. Nem a részvét tárgyának szenvedését figyeljük meg, miközben arra gondolunk, hogy ez milyen kár, de milyen jó, hogy mi nem szenvedünk. Megértve, átérezve magunkban ezt a szenvedést, átadjuk magunkból azt, ami a részvét tárgyából hiányzik. S - Nincs valódi részvét cselekvés nélkül.

V - Ezt fejezi ki az az állítás, hogy minél többet adunk át magunkból másoknak, nekünk annál több marad. Érdemes belátni, hogy ilyenképpen átadni csak a jót lehet, mint részvéttel teli figyelmet, miközben érezzük, hogy a jó növekszik bennünk. A rosszat mással elszenvedtetik, miközben az átadóban egyre több rossz gyűlik össze anélkül, hogy ennek tudatában volna, hiszen képtelen rossznak tartani önmagát. A leggyakrabban azt hiszi magáról, hogy ő jó. S - Hát persze! Olyan ember nincs, aki úgy tesz valamit, hogy közben azt gondolja, én most nagyon gonosz leszek. A rosszat tudatlanságból követik el. V - Minden, amit átadok, megmarad, sőt egyre gyarapodik. A fel nem ismert rossz állapota pusztító, mert értelmetlen. - A hegy magányában nem a magány volt a legnehezebb - mondta Jézus Magdalénának. - Örültem a gonosz léleknek, mert egy kis változatosságot hozott a negyven nap és negyven éjszaka fáradalmaiba. A legnehezebb az volt, hogy a hegyről láttam és hallottam Jerikó utcáinak nyüzsgését. Ez volt az igazi kísértés. A bennem életre kelt gonosz lélek ehhez képest kedves társ volt. S - Chagall hegedűse talán az europaizált zsoltáros Dávid. Így az Úr segítsége a közösségben. V- Mindazonáltal nem illik a babilóniai csecsemőket a falhoz vágni, ahogy az egyik zsoltár írja. Jézus a Jordán mellett ment tanítványaival. Máté megkérdezte: Ugye, itt volt az, amikor János bemerített, uram? - János merített itt, az igaz, de én a barlangjában részesültem a megtisztító vízből. Ne feledjétek, amit tanítottam: ha imádkozol, egyedül legyél. Senkire nincs szükséged ahhoz, hogy belemerülj gondolataidba. V - Ha valami valós vagy vélt bántás ért, elmentem onnan. Mindig úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy ez nem gyávaság volt. Sokkal

inkább a magány vágya, amely ugyan nyomasztó, de én egyedül vagyok benne szenvedőként anélkül, hogy mást megbántanék, vagy másokat elviselni kényszerülnék. Rossz volt, és a „szenvedőként” kifejezés nárcisztikusnak tűnhet. S - Talán volt benne az is. V - Mégis inkább a nem-igazság kerülése, a belém rögzült bűntudat, ami most sem hagy békén. Ma már kéjjel vállalom a felelősséget bármiért, de csak az igaznak vélt okokért és helyzetekben. S - Lehet, hogy ez a fiatalkori nárcizmusod öregkori változata? V - Ma már alig árthat nekem valaki. Egyre többször érzem a semmit magam körül ilyen helyzetekben is, ami nem jelenti a tétlenséget. Soha sem unatkozom. Ma már eszköz sem kell az unalom elűzéséhez. Sokan kihasználják például az utazást olvasásra. Ma már legtöbbször értékesebbnek tartom a befelé vagy kifelé irányuló figyelmet annál, ami egy olvasmányban való elmerülés jelent. Talán soha nem fogom elérni azt a közönyt, ami nyugodt derűvel jár. Bepiszkítja a bűntudat, hogy egyre kevésbé tudom megértetni magam, egyre több a tehetetlen akadály az emberi kapcsolataimban. A cselekvő tétlenséget mégis értékesebbnek érzem, miközben mindig tudom, hogy mit tennék, ha lenne kedvem hozzá. De ahhoz olyan eszközökre lenne szükség, amelyek untatnak és taszítanak. S - Hogyan szüntethetnéd meg a bűntudatot? V - Fogalmam sincs. Talán a jó társ segíthetne. S - Ez, kérlek szépen, legfőképp szerencse dolga. V - Milyen csodálatos érzés, amikor szeretetünk tisztán egymásba fonódik. Megszüntetve a testi létet, az érzelmek egymás előtt állnak, és teljes valóságukban érzik egymást. Testiségük elhagyásával semmi olyan, ami testi, nem rontja le ezt a kapcsolódást. A végső szeretetben nincs kiábrándulás, keserű ébredés, éhség, szomjúság, féltékenység,

aggodalom. Mintha minden ugyanaz volna, de járulékos körülmények nélküli önmagában. Hiszen most is erre vágyódunk, tudva és ellenére mindannak, ami az érzést fizikai létünk miatt elrontja. S - A buta ember nem kételkedik semmiben. Ő biztosan tudja, hogy én buta vagyok. V - A kételkedést gondozni kell, nyesegetni, mint a bokrot, hogy a fejünkre ne nőjön. Legjobb a kételkedésben is kételkedni. Kételkedés nélkül nem lehet élni. HANYATLÁS V - Azt gondolom, hogy agyunk közvetítő eszköz testünk és az általános tudat között. A tudattalan tulajdonképpen ennek a kapcsolatnak a személyes tartalma. Bár az agy elképesztően sok információt tárolhat, többet tudunk, mint amennyit tanultunk. S - Az információk tárolásának módját nem ismerjük. V - Elfogadom, ahogy a keletiek tartják, hogy agyunk működése, a gondolkodás, a hatodik érzékszerv. Információkat rendszerez, bizonyos mértékben rögzít, és kapcsolatot tart az általános tudaton keresztül a többi élőlénnyel. Ez magyarázatot ad mindenféle parajelenségre, a tudattalan emlékeire és az irracionális megérzésekre, jövőlátásra, telepátiára stb. Aki tudja a módját, kommunikálhat bárkivel, akár testben él, akár már nem a testben létezik, és kérdéseket tehet föl. Gazdálkodhat tudásukkal. Aki már testi életében tudatos kapcsolatot képes kialakítani saját tudata és az általános tudat között, az már életében meghalt a testi létnek. A test hanyatlása lehetőség a tudat fejlődésére. S - Egyre kevesebb dolog történik az emberrel, és egyre nagyobb a lehetőség arra, hogy a dolgok az emberen belül történjenek. Ezt ki kell használni.

V - Érdemes most minden erővel odaát túlra tekinteni. Aki elérte életének passzív korszakát, és képes lemondani mindarról, ami több mint a vegetatív létezés fenntartása, ez a legjobb tevékenység. A kérdés most az, hogy mi az általános tudat. Azt gondolom, hogy végtelen, passzív memória, amelyben minden információ benne van, ami a múltra vonatkozik, és minden variációs lehetőség modellje, ami a jövőben történni fog. Személyes kód segítségével rögzítjük benne tapasztalatainkat, és információkat veszünk ki belőle szükségleteink szerint. Vagyis az agy nem független, önálló entitás, csak adó-vevő és része az egésznek. Személyes kódunk a mi saját karmánk, ami továbbgördít életről-életre. A testi életre gondolok, mert az élet örökké volt, és örökké lesz. Minden más különböző fokozatú változás. S - Sokszor tévedünk, amikor megítélünk valakit. A világhoz való viszonyunk is környezetfüggő. Egészségi állapotunk, az időjárás, a felmerülő emlékképek mind befolyásolják pillanatnyi döntéseinket, de leginkább azt az érzelmi habitust, amit abban a pillanatban az énünknek érzünk. Tulajdonképpen állandóan álmodunk. V - Agyunk belső információáramlása ébren és alva egyformán működik. Éber állapotban viszont ezt a működést jelentős mértékben gátolja az észlelt valóság. Álomban ez a valóság gátlás alatt van - hiszen érzékszerveink csak korlátozott mértékben működnek -, de az álomban minden felszabadul. Sokan azt gondolják, hogy a tudat alvás közben kerül gátlás alá. Nem a tudat, hanem az érzékelt valóság. Ezért van az, hogy csak éberen félünk a haláltól, csak éberen képzeljük azt, hogy meg fogunk halni. De nem mi halunk meg, hanem érzékelő testünk többé már nem gátolja szabad szellemi száguldásunkat. S - Talán éberen is álmodó állapotban vagyunk, csak a sok érzéki hatás elfedi valódi tudatunkat.

V - Ha az van, ami a testi anyagban állandó létező, akkor nincs halál, csak élet. Aki él, az újabb és újabb anyagokat használ fel létezéséhez, és folyamatosan anyagokat ad át mások létezéséhez. Ne keverjük össze a halállal. Amit annak neveznek, csak a tudat felszabadulása a maradék anyag eldobásával. S - De minden pillanatban meghal belőlünk valami. Most éppen ennek a testnek az anyagát adjuk át, máskor egy más anyagokból öszszeállt testet, vagy olyan anyagokat, amelyekről még nincs tudomásunk. V - De az élet örökkévaló az állandóan változó létezők formájában. Mivel az álomban nem érvényesek az ébrenlét tér és idő korlátjai, a túlvilág közvetlen meglátását jelentheti, ha képesek vagyunk megfejteni szimbólumait, és azokból kiszűrni a testi létezésünkre vonatkozókat. Ez annyira személyes, és annyira átszövik a szubjektív és a kollektív tudattalan mítoszai, hogy sok idő és nagy energia kell a megfejtéséhez. S - Ha sikerül, akkor sincs bizonyító erejük. Az embernek persze nincs szüksége bizonyítékra azokhoz az élményekhez, amelyeket átélt. V - Sajnos a tér és idő korlátjainak átmeneti megszűnése nem jelenti azt, hogy minden álmunkban átlátunk a túlvilágra. Csak hasonlít hozzá. S - Azt mondják, hogy az álomban nincs idő. A térnek tényleg nincsenek határai, de én már átéltem álmomban az idő múlását. Jézus tanítványaival éppen Júdeában járt, amikor rájuk esteledett. Jézus leült egy kőtömbre, a tanítványok pedig tüzet gyújtottak. Kelet felé ott magasodott Masszada vára, amit kastélynak építtetett át a nagy király. János így szólt: - Látod, Uram, hogy égnek a fények a bevehetetlen hegyen? Ezek a kövek az örökkévalóságig állni fognak. Jézus így szólt hozzá: - Még megéred életedben, János, hogy sem itt, sem a Templomban kő kövön nem marad. Mert a kő elpusztul, és újra kő lesz belőle. Aztán majd felhasználják valamire, vagy elporlad. Az ember ugyan De

Te fogsz létezni az örökkévalóságig, és még azután is, nem azok a hitvány kövek. V - Valójában idő nincs. S - Persze. Ez csak egy konvenció rendezni testi létezésünket. V - Egy városban száz emberen száz óra mást mutat reggel és mást este attól függően, hogy nap közben mennyit és milyen gyorsan jártak. Ki milyen magasra ment napközben. - A mi országunkban - mondta Alice még mindig lihegve -, ha az ember ilyen sokáig ilyen gyorsan szalad, mint mi az előbb, akkor rendszerint egy másik helyre jut. - Lassú egy ország lehet - mondta a Királynő. - Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod! V - Emlékszel? S - Az emberek mindig ugyanazt csinálják. Minden egyes napuk majdnem teljesen hasonló az előző napjaikhoz. V - És önmaguk is hasonlóak másokhoz. Egy civilizáción belül majdnem egyformán viselkednek az emberek. S - Ez látható az irodalomban is. Hamlet levele Anglia királyához, amelyet csellel a két baráthoz csempészett, talán az Uriás-levélre megy vissza, amikor a hős maga kézbesíti halálos ítéletét. V - A tulajdonságok, a jelenségek belső értelmének felismerése is hasonló. Az ortodox zsidó szertartás alatt a fejre erősített dobozka (tiflim) talán az adzsna csakra vagy a harmadik szem jelölése. S - Ezek nagy része külsőség, de van egy mélyebb, belső értelmük. Ez az emberség a faj szellemi háttere. A privatio boni Jungi tagadása tökéletesen logikus. V - Én is úgy értem, hogy túlságos leegyszerűsítés és önfelmentés.

S - A Jó és a Rossz ellentétességükkel létező kiegészítések, egymás nélkül nem értelmezhetőek. Nekem azonban jobban tetszik az a magyarázat, hogy a Jó megjelenése kiszorítja a Rosszat, nem hagy neki működési területet. Az ember eredendően jó, hiszen isteni lényeg van benne. V - A Jó csökkenésével helyet kap a Rossz. Ez a fontos. S - Azt nem tudom, hogy fordítva ez miért nincs így. Az biztos, hogy az emberi létben mindkettőnek helye van. A Jó eluralkodása tétlenségre kényszeríti a Rosszat, mert valami okból nem tehet ellene semmit. V - Én valószínűnek tartom, hogy amíg a Jó működik, nincs is Rossz. S - De próbálkozik. V - Az igazán érdekes kérdés az volna, hogy mikor és milyen formában képes a Rossz mégis kiszorítani a Jót. Ritkán, de ez is észrevehető. S - A Rossz az üresség, a semmi. Aminek nincs tartalma. V - Nem szabad ezt összekeverni az ősi India hasonló fogalmával. Náluk az üresség az a teljesség, amelyben semmi sincs abból, ami ehhez a testi léthez kapcsolódna. Ezért üres. S - Valójában a hézagtalan teljesség. Ezt igyekszik elérni a törekvő ember. V - Derűs lesz az ember élete, ha nem ragaszkodik ahhoz, amije van, és nem kíván új dolgokat birtokolni. Gazdag, aki semmire sem vágyódik, mert mindene megvan, ami szükséges. Minden, ami testi és szellemi létezésének fenntartásához kell. Vágyódás bármi több után újabb vágyakat szül. S - Gyakorolni kell. Ha felmerül valamilyen tárgy megszerzésének a vágya, gondolkozz el azon, hogy tényleg szükséged van-e rá. Tízből

kilenc esetben rájössz, hogy valami nélkülözhető vagy éppen felesleges után vágyakoztál. V - Aki nem vágyódik semmire, annak nem is hiányzik semmi. A birtoklás minden tárgya egy-egy súly a válladon. A jó öregség egyik titka ez. Figyeld meg, hogy az öregek egyáltalán nem törnek össze, ha valakinek a haláláról hallanak. S - Mert a túlélés az egyik legmélyebb érzelem. V - De ha nem is tudják, érzik, hogy minél öregebbek, annál rövidebb az az idő, amíg hiányolniuk kell az elveszettet. Azt lehetne állítani, hogy a megszabadulás a fájdalomtól elérhető a fájdalom növelésével. Így a szellem megtapasztalhatja, hogy a fájdalmat érző nem valóságos önmaga, csupán felszín, ami mögött ott van a nem-változó Én. S - De ez az Én is virtuális, mert nincs saját léte, állandóan változik. A fájdalmat az éppen akkor létező Én tapasztalja. V - Van a felszín és van a virtuális Én, ennek a látszatnak növelése testünkre irányítja teljes figyelmünket. Jó a fájdalom, ha közöny a következménye, de ez nem a legrövidebb út a megszabaduláshoz. A fájdalmas élet elfedi a tiszta lelki állapotot. Általában inkább kára van, mint haszna. Jobb, ha a már kialakult közönyből következik a fájdalom iránti közöny is. Így a létezés tudatosítása segít kívülről nézni önmagunkat, mint állandóan változó, lényegiség nélküliséget. S - Ezért utálom, amikor a gyönge emberek az akaraterőre hivatkoznak. Általában azok beszélnek erről, akiknél valamilyen baj van. V - Mintha lepleznék gyöngeségüket. S - Még egy rossz szokáshoz, egy rossz természethez ragaszkodni is tisztább, mint hazudni. Azért persze jobb tisztán látni. A mesterek ott ültek egy asztal mögött, ahová beerőszakolt a kényszer, noha senki hozzám sem nyúlt. A nyakamon volt a kötél, jobb fülem mögött a gyilkos csomóval, amivel kivégeztek, mert megöltem a

feleségem és az anyám. Éreztem, hogy azt a gondolatot sugározzák felém, amit már én is éreztem. Gátat vetettem két tudat sorsának. Új létezésre kényszerítettem őket, noha jobbra, mint az enyém lesz. Egyszerre lehullott rólam minden kényszer. Nehéz ezt elmondani, mert ugyan lehullott a kötél, de a kényszer is. Ahogy elárasztott a boldogság, tudtam, hogy a következő nehéz élet milyen fontos lesz. Vajon tudok-e majd segíteni a feleségemen? Kibírom-e majd az anyám önző szeretetét? V - Az eredendő bűn a gőg, amellyel a halandó a halhatatlanok közé képzeli magát. Akkorát bukik, amekkorára tör. Elveszti arányérzékét, nem érzi magát ott, ahol van, és ezzel hibát hibára halmoz. Elsősorban emberi kapcsolatainak valóságos viszonyát értékeli tévesen, magát másoknál különbnek tartja. Már az éppen elég gőg, ha önmagát valamiféle egyediségnek tekinti, pedig valójában tényleg az. S - De nem jobban és nem kevésbé, mint a többi ember. Legfőképpen pedig ne keverje össze azt, amit magáról gondol, amiről azt hiszi, hogy az énje, a valósággal. V - Kellő mértékű külső visszajelzés híján, hiszen az emberi reakciókat a legtöbbször támadásnak tartja, elveszti önértékelési képességét. A gőg állapotában valóságos Énjének tudata a felismerhetetlen mélységbe húzódik. S - Ráadásul ez a valóságos Én is csupán illúzió. Így odavetettsége sorsszerű, és sorsot hoz létre. V - Aki egy vallásban hisz, a lelkét azzal azonosítja. Nyilván jobban és teljesebben, mintha egy pártnak vagy egyéb egyesületnek volna a tagja. Ha létében meginog, a lelke kerül veszélybe, míg egy párt esetében a csalódás legfeljebb egy másik párthoz sodorja. Aki azonban saját lelkében hisz, folyamatosan önmagával azonos. Az ilye ember tudásra, egyre nagyobb elmélyülésre törekszik, míg a vallásban hívő mintegy elhatározza, hogy a továbbiakban nem fog gondolkozni. Így a

vallás csak átmeneti segítség lehet addig, amíg a hívő meg nem találja önmagát. Attól kezdve már közvetlen a kapcsolata saját magával és a nála magasabb fokon álló lelkekkel, végül az egyetlennel. S - A testben élés azonosságtudata valószínűleg alapvetően a testi megnyilvánulási forma és az Én kölcsönös egymásra hatásának megtévesztő látszatvalóságából következhet. A test rossz működése mintha együtt járna a személyiség csökkenésével, hasonlóképp a személyiség változásainak is testi hatásai vannak. Ilyen például az aszkézisre való hajlandóság. V - Ősrégi közhely az asztal hasonlat. Ha kimondom az asztal szót, minden embernek más képzete támad a szóról. Nekem egy nagy ovális, négy lábbal, a teteje széthúzható, és benne egy nagy fiók - csak széthúzva láthattam -, amiben rengeteg kincs volt. Kicsi ólom állatok, egy elszakadt gránát nyaklánc maradványai stb. Ezért nem mondhatom, hogy asztal van. Asztalok vannak, mert a hasonlókban van valami azonos. Ez az azonos azonban nem létezik önmagában, csak úgy, mint a különbözők része, Ha megfordítom ezt a gondolatmenetet, azt mondhatom, hogy igazság viszont csak az, ami mindenben azonos. Ennek meg nincs neve. Egy asztal képzetéhez hasonlóan engem is minden ember másképpen lát. Nekem is van egy képem magamról, ahogy megismertek mások is. Ki vagy valójában? S - Lábammal járok, kanalammal merek, kezemmel fogok, lábasomban főzök, szememmel látok, késemmel vágok, mégsem mondom, hogy én vagyok a konyha. V - Úgy látszik, a remény az egyetlen érzés, ami nem szűnik és nem szüntethető meg. Még a céltalanság érzésében is ez vezet a pusztulásba. Talán a remény az Énnek a végtelennel azonos része, amely valami módon beolvadni vágyik. Van persze hamis remény is.

Jézus tanítványaival a Sion-kapu közelében ült. A Nap már lemenőben volt. Így szólt: - Emlékeztek, hogy beszéltem a földben elrothadó magról, ami nélkül nem terem új élet? János mondta: - Igen, uram, tudjuk, hogy így lesz új életünk. - Azt is tudod, János, hogy aki elveti a magot, az a Föld Ura? - Ki más volna, uram? - Így hát, aki semmivé tesz, az tesz mindenné is. Legyetek olyanok, mint Ő. V - Van egy reménybeli végső cél. Lehetetlen elérni, ha az átmeneti kicsiny célok újra meg újra az útjában állnak. Az pedig végletesen nagy baj, ha az átmeneti cél a végső cél képében jelenik meg. S - Sokan azért ölik meg magukat, mert elképzelhetetlennek és elviselhetetlennek érzik a rájuk váró idő terheit. A legtöbb öngyilkos persze nem gondolkodik erről, csak kelepcében érzi magát. V - Pedig idő valójában nincs. Bármely értelmetlennek látszó elfoglaltság átsegíthet ezeken a nehéz időszakokon. Ez a legtöbbeknél beválik. Elég lenne egy könyvben megszámolni a betűket. Mire elkészülsz a statisztikával, te elkeseredett ember, azt is elfelejted, volt-e az a bizonyos ok. Még az A betű végéig sem jutsz el. S - De az öngyilkos előtt álló ok méltóságteljes, nem tűri a gúnyt. Azért a tudat gyakorlása jobb. V - Minél több díszletet, jelmezt, maszkot rakok le és hárítok el magam elől, annál könnyebben látom meg a Valóság igazi arcát. S - Azt ne felejtsd el, hogy ehhez nagyon sok szerepet végig kell játszanod. Először neked magadnak kell levetned a felszínt. Mi más dolgod lenne ezen kívül ebben az életben? V - Talán csak az, hogy másokat is segítsek ebben. S - Ha másokon segíteni akarsz, sokat kell foglalkoznod önmagaddal. Nem csak azért, hogy elősegítsd saját tökéletesedésedet. Csak így lehetsz megértő mások iránt, így ismered meg az általánosan ismét-

lődő törvényszerűségeket. Ha neked nincs, miből akarsz adni? Ez a könyörületesség egyik alapja. V - Az Egy teljessége végtelennek látszik, de van-sága betöltésére vágyik. Vajon hogyan lehet több a teljesség? S - Az Egy az egy pont. Nincs kiterjedése. A mi testi világunkban valódi tartalma nem érthető meg. A Létezés, az Egy mozdulni kezd. Egy vonal jön létre. A vonal mozgása felületet hoz létre, amikor a felület kitör önmagából, az maga a tér, amelyben élünk, és amik mi magunk is vagyunk. V - A világban arány van a boldogság és a szenvedés között. Mennél több szenvedést vállalsz, valahol a világban annál jobban nő a boldogság. A létezés egyensúlyra törekszik. Ezért szenvedésed nem hiábavaló. Ne gondold azt, hogy olyan távol vagy egy hegycsúcstól vagy egy kis tengeri haltól. Ajánld föl ingyenes adományként szenvedésed mások boldogságáért. Ezzel te is több leszel. S - Mert valami van, amit önmagadnak tekinthetsz. Azt mondják, elveszítette az öntudatát. De ami ő, az még van, és az öntudata is viszszatérhet. Csak az a tudati komponens szűnt meg, többnyire időlegesen, amivel önmagát érzékeli. Ahogy sötétben nem látok, forró vízben nem érzek hideget, erős illattól nem érzek egy másik illatot, nagy zajban nem hallom a suttogást. Valami átmenetileg elfedi önmagam érzését. A tudatom is elveszíthetem, pedig csak fejbe vágtak. Ki vagyok akkor én? V - Sorolhatóak a példák. Ha megeszem egy almát, az már nem az az alma, amiből a fa nőtt és gyümölcsöt termett. Nélküle mégsem létezne. Így van az újraszületéssel is. Ha egy elfújt gyertyát újra meggyújtok, a gyertya és a kanóc is ugyanaz, de a láng már nem. S - Létezési feltételek vannak, amelyeket mi magunk határozunk el. Még aki nem szereti testét, az is elfogadja, csupán megszokásból is. Mi mást tehetne!

V - Nincs megnyugtatóbb lelki kapcsolat a testi érintésnél. Megérinteni a beteget és a haldoklót! A lhakang ilyenkor délelőtt már csendes volt. A szerzetesek befejezték reggeli meditációjukat, és végezték szokásos mindennapi munkájukat. A teremben csak az aranyozott istenszobrokon derengett némi fény, amit a mécsesek lángja adott. Remegtek a lángok, mintha gyönge szél fújna át a fal repedésein, vagy talán egy-egy lélek kósza árnya remegtette meg őket. Rangdun láma a Tan Buddhájának szobra előtt ült. Mereven nézte a szobor harmadik szemét, és reménykedett, hogy olyan gondolatok jutnak az eszébe, amelyek máskor sohasem. Palástjának öblében egyszer csak megcsörrent a mobiltelefon. Az orvos hívta a kórházból, ahol anyja töltötte utolsó óráit. - Értesítenem kell szentségedet, hogy édesanyja az éjjel elhunyt. Rangdun eltette a telefont, és tovább nézte a Buddha harmadik szemét, miközben halkan elkezdte mormolni a Hallomásbeli Megszabadító első sorait. Segíteni fog anyjának, tudta. Mást nem tehet. S miközben a Buddha lábánál nagyot lobbant a mécses lángja, arra gondolt, hogy talán anyja távolodó tudata jár erre, és kéri a támogatását a köztes lét nehéz útján. V - A halál győzelme életre kényszerít. Ha örökre meghalsz ebből az életből, a halál elvesztette uralmát fölötted. S - Örökéletű leszel. V - Mivel az egész részei vagyunk, képtelenség megismerni, nem lehet róla teljes áttekintésünk. Kilátástalanság-e tehát bármiféle törekvés? Valószínűleg igen, ha megmaradunk annak a létezőnek, amik vagyunk. De nem lehetetlen a teljes megismerés, ha ezt a létezést magunk mögött hagyjuk, és azonosulunk az egésszel. Ez hosszú és nehéz út, és a vége mindenképpen az, hogy el kell veszítenünk létezésünket. Ha ez ebben az életben megvalósulhat, élő halottnak kell lennünk abban a biztos tudatban, hogy az átlagos halál utáni fölismerésekre sincs már

szükség. Ennek az állapotnak a megfogalmazására jelenlegi életünkben nincs mód. S - A függöny mögött önmagamat látom. De nem azt, aki most vagyok, hanem valóságos önmagamat, aki azonos mindennel. Ha a függöny mögött egy kő van, az én vagyok, ha egy virág, az én vagyok, ha a semmi van, az is én vagyok. Azért vagyok én, mert nem vagyok megfogható. V - Amikor nevet adunk a dolgoknak, mint például túlvilág, Isten, megvilágosodás és így tovább, csak gondolkodásunk korlátjai között igyekszünk tájékozódási pontokat felállítani. Ezeket eldobom. Csak én vagyok, és minden megsemmisítése önmagam (önmaga) megtalálása (eggyé válása), kiüresedése (beleolvadása). S - Nincs én, nincs Isten, nincs világ, noha léteznek. V - Minden vágyakozás karmát hoz létre. A tett a jóra, és a rosszra irányul egyaránt. De van a vágyakozások között különbség, és vannak fokozatok. Nyilván több és nagyobb karmát eredményez az ölés vágya, mint az élet védelmének vágya, rosszabb az írás után vágyakozni, mint a vágy arra, hogy lemondjak az írásról. De a teher lényegét tekintve nincs különbség. A megvilágosodásra vágyakozni, ha már létrejön a színről színre látás, önmagába fordul, megszünteti a karmát. Mivel felismeri, hogy micsoda, a beolvadás szabad akaratából fakad. S - Nagy küzdelem után hagyja magát. Azt nehezen ismerik fel az emberek, hogy ez a folyamat mechanikus. Okozat követ okot, és az okozat újabb oka lesz egy későbbi okozatnak. Nincs ítélőbíró, így hát nincs ítélet sem. A sorsunk a saját kezünkben van. V - A megvilágosodás útja: az Én önmagára ismer, az Én azonosul általános Énjével, az Én azonosul az Eggyel. S - A ragaszkodás azt jelenti, hogy még van meg nem nyilvánult karma. Befejezetlen állapotban van a tudatunk.

V - Az öröm és a fájdalom korábbi tetteinkből következik. Ezek fogékonnyá tesznek az ilyen érzelmekre. A ragaszkodás tárgyának és milyenségének tanulmányozásával a karma megismerhető. Jó a karma, ha jó tettet hoz létre. Rossz, ha kárt okoz. Ezek nagyrészt függetlenek a szándéktól. Az előzetes feltételek alapján maguktól hozzák létre az eredményt. De bármikor útjukat lehet állni. Ha le tudjuk győzni az örökölt indulatokat, akkor jó karmák jönnek létre. S - Hogyan szüntethetők meg? V - Fel kell ismerni őket. Ha például éhes vagyok, és egy minden jóval telerakott asztal előtt ülök, megpróbálhatok mértéktelenül, a jóllakáson túl zabálni. Ennek - az étel utáni vágy megszűnése után - igen kellemetlen következményei lesznek. Ha sikerül ezt kivonni az étel utáni vágyból, akkor az ételhez való ragaszkodás a létfenntartás eszköze marad, se nem jó, se nem rossz, mert nem halmoz fel tárgyánál nagyobb terheket. S - Persze azért nem mindegy, hogy milyen az étel. V - Így van. Mindenben a szépre, a tökéletesre kell törekedni. A gasztronómia nagyon nagy dolog. Akkor nem hoz létre ez az étkezés új karmát, ha a szükséges étel elfogyasztása után érdektelenül, közömbösen nézek a többi finomságra. S - Természetesen fenntartva az esztétikai megítélés szükségességét. V - Az egész életben olyannak kell lennie az étkezéseknek, mint amikor egy svéd asztal előtt állsz. Hiába tetszik minden étel, talán kívánod is, úgysem lennél képes mindenből enni. S - Amikor tudok valamit, mindig érzem, hogy valami még hiányzik a teljes tudáshoz, noha a hiányt nem vagyok képes tárgyiasítani. Ha valaminek a tudása tényszerűen teljes bennem, akkor is érzem ezt a hiányt.

V - Talán ez az a pont, ahol abba kell hagyni a gondolkodást, és hagyni, hogy átjárjon a tudás. S - Gyakran feltörnek váratlan felismerések. A fiatalok ritkán érzik ezt. V - Nekik az új megismerése okoz örömöt. Őket általában nem is érdekli a véleményünk. A múlt, ami nekünk annyira fontos, számukra érdektelen. Az sem érdekli őket különösebben, ami eszünkbe jut most, öregségünkben. Olyan erős bennünk a közlési vágy, hogy állandó erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk visszafogni magunkat. Aki szeret bennünket, többnyire udvariasan végighallgat, de látni lehet rajta, hogy már unja. S - Mindenki tele van a saját gondolataival. V - Ezért hallgatni kell. Legfeljebb kérdezni. El kell fogadni, hogy most már befelé történnek a dolgok. S - Általában is jobb úgy beszélgetni, hogy kérdéseket teszel fel. Az emberek imádnak magukról beszélni. V - Még az őket foglalkoztató dolgokról is, hogysem bátrak volnának kérdezni. S - Amit Istennek neveznek az emberek, arra pedig csakis kérdezni lehet, és ezekre a kérdésekre a legtöbbször nem kapsz választ. Logikai következtetésekkel juthatsz el olyan válaszhoz, ami téged ugyan kielégíthet, de nem biztos, hogy a teljes igazság. V - Ha azt állítom, hogy Istenben minden benne van, az nem emberi létezés. Egyvalami hiányzik belőle, és ennek szükségképpen hiányoznia kell: Isten nem ember. Akiben minden megvan, az nem tehet különbséget, nem mondhatja, hogy több bennem a tökéletesség, kevesebb a tökéletlenség, sőt, ha tökéletes, a tökéletlenség egyáltalán nem lehet meg benne. Vagyis hiányzik belőle az emberi. Ezért nem tökéletes.

Hiányzik belőle az önmagára ismerő emberi elme tökéletesülési képessége. S - Nem is lehet másképpen. Ha tökéletes, nem tökéletesedhet. Ha nem tökéletes, nem mindenható. V - Talán ez a befejezetlen teremtés oka. Amit a könyves vallások Istennek tartanak, az nem az. Csak az ember képes tökéletessé válni. Akit Istennek neveznek, csak felügyeli a folyamatot, amíg mindenki bele nem olvad a valódi tökéletességbe. Akkor már nem fog belőle sem hiányozni semmi, és ő is visszaolvadhat. A teremtés befejeződik. Hogy miért van így, azt persze nem tudom. S - Valami adja a kezdő lökést, de tovább az ember saját természete szerint cselekszik. Csak annyiban vétlen áldozat, amennyiben nem ismeri fel az eredendő okot. V - „A fátum a mindenség önálló részeinek egyfajta természet adta összefüggése, amelyben a dolgok örökké egymásra következnek, miközben a láncolat hosszú időn át változatlanul megmarad.” Chrysippus ebben nem saját magára, mint előző okra gondol, hanem az embernél magasabb erőre, mint a dolgok belső törvényszerűsége. S - Az Odüsszeiában is megvan az okság, de csak az élet és az élet utáni létezés viszonyában: „Jaj, csak örökkön az isteneket vádolja az ember: azt mondják, a csapás mind tőlük jön, de bizony hogy ostoba vétkeikért szenvednek a végzeten is túl;…” A Templomban egy pap odament a kereskedőkhöz és a pénzváltókhoz. Így szólt hozzájuk: - Kérlek benneteket, hogy csendben intézzétek ügyeiteket, mert ott az oszlopcsarnokban tanít a galileai rabbi. Ne zavarjátok! - Ez az Úr, az Egy háza - mondta Jézus -, arra való, hogy elmélyedjünk a végtelenségben, szívünket eltávolítsuk a földi dolgoktól. Látjátok, ott a kereskedők és a pénzváltók nem értik ezt. Föláldozzák az elmúlóért az örökkévalót. Nemsokára véget vetek ennek.

V - Az Ószövetség csak Isten követését kívánja. Szó sem esik arról, hogy mit kell tudni róla. S - Ezt a kérdést nehéz is lenne feltenni, hiszen nehezen egyeztethető össze Mózes, Dávid, Ábrahám és Jób Istene. V - Én mégis az Istenről szóló igazi tudást részesítem előnyben, mert ez közelebb visz az emberekhez. A helyes cselekedetek pedig a megismerés következményei. Nem sokat ér a parancsok betartása értelmük felismerése nélkül. Az engedelmesség dicséretes, de fokozatos elmerevedést eredményez, míg a megismerés maga a szabadság. S - Erre a papok azt mondanák, hogy gőgös vagy. De szerintem a leggőgösebb a pápa. Ő biztos abban, hogy igaza van. V - Én csak keresgélek, és remélem, hogy a jó felé. S - Mindenki keresi az igazságot. Néha azt hiszik, hogy megtalálták. Ilyenkor szembeszállnak a többiekkel. V - Nem rosszak ők, hanem a megértés csorba lépcsőfokai. Aki azt állítja, hogy megtalálta az igazságot, az nagyon messze van tőle. S - Aki ivott a Léthe vizéből, nem emlékszik semmire. V - Pedig lehet következtetni arra, hogy nem a semmiből jöttünk. S - Minden kultúrában megtaláljuk, hogy feltételezik az előzményeket. S - Nagy szerencse, hogy tudatlanok vagyunk. Persze csak látszólag. A kollektív és a személyes tudattalan kimeríthetetlen kincstár. S - A nagyon jó emlékezet átkozott képesség. Minél részletesebb, minél távolabbra nyúlik, annál kevesebb teret enged az általánosításnak és az absztrakciónak. A túl jó emlékezettel megvert emberek képtelenek Platónt követni. Nekik minden az, amire emlékeznek. Semmi több. Ezeknek az emlékeknek a szüntelen gomolygása tölti ki egész életüket. Bárki megtapasztalhatja ezt az állapotot, ha képes tudatosan tartani gondolkodását az elalvás előtti rövid időszakban. Ilyenkor felszabadul

minden véletlenszerűen a tudatalatti mélyéről. Ezért a jó emlékezetű, de ebben nem teljesen elmélyült emberek állandó küzdelmet vívnak, hogy miképpen tegyék rendbe az emlékeiket. S - Bele lehet bolondulni, és könnyű átesni a másik oldalra, amikor már mindenben csak az örök egységet keresi az ember. Ez megszakítja, de legalábbis nagyon megnehezíti a társadalmi kapcsolatokat. V - A jó emlékezetű embereknek mindenről eszükbe jut valami. Nagyon nehezen tudnak csak a mostani pillanatra figyelni. Sok bennük a félreértés és a félelem. S - Pedig az emberek nem rosszak. A jó emlékezet sok félreértést okoz. V - Aki megalázza magát, azt felmagasztalják. Ezzel Jézus egyenlőnek tekint minden embert. Nem ígér rangot és vagyont, csak azt, hogy az embert egyéniségnek tartja. Ez a gondolkodás tökéletesen idegen volt egy abszolút hierarchiára épülő világban. Mivel a szövegben a basileia szó szerepel, ami hatalmat is jelent, ez Jézus felfogása a demokráciáról. Az Istenben hívők egyenlően gyakorolják a földi hatalmat (Lk 22,29), és ez a hatalom elsősorban a szegényeké lesz (Lk 6,20). Nem is tudom, hogy képzelhették Jézust királyi messiásnak. S - Egyáltalában hogyan képzelhették bármiféle messiásnak. Ez az Ószövetségi iratok teljes félreértése. V - A Jézusi politikai rendszerben mindenki szabad akaratából szolgál. Nem Jézus hatalmáról van szó, ahogy rendszeresen félreértik Dán 7,14 szövege alapján. S - Ráadásul mennyi bajt okoz önmagunk túlbecsülése, a gőg. V - Vagy önmagunk lenézése, és ez semmiben sem különbözik a gőgtől. Éppen olyan tévedés. Arthur király udvarában egyszer megjelent egy vándorló lovag. A király a kerek asztalhoz ültette a díszes öltözékű urak közé. Az asztal

telve volt jobbnál jobb ételekkel, a lovagurak díszes aranykelyhekből itták a vérszínű sűrű bort. Egy apród megkínálta a boros tömlőből a vándort. Ő elővett ruhája belső zsebéből egy kis agyagkupát, és az apród felé nyújtotta. - Micsoda szégyen! - kiáltott fel Arthur király. - A vendég talán a Mi Urunk küldötte. Hozzátok elő a legszebb serlegemet! - Felesleges - szólt a vándor - ennél értékesebb serleged nincs. - Hogyan lehet az? - kérdezte a király. - Ebből ivott a Mi Urunk utolsó vacsoráján. S - Amikor az ember megöregszik, életének legjellemzőbb tulajdonságai felerősödnek. Azoknál is ez történik, akik nagyon idős korukban intenzív szellemi munkát végeznek. Például a tudósok és a zenészek. Jól ismert Schopenhauer esete a takarítónővel, akit lerugdosott a lépcsőn, mert zavarta a szerető megértésről folytatott gondolataiban. V - Teljesen más dologról van szó, noha hat egymásra az ember személyisége és tudása. S - Göbbels nagyon művelt és okos ember volt. Hitler öngyilkossága után mégis megölte önmagát, a feleségét és hat gyermekét. V - Jézus Jónásra hivatkozik. Ezt még az evangélisták is félreértették. Ő nem jóslatot mond önmagáról, hanem egy megváltozott isteni magatartásra hívja fel a figyelmet. Jézus Istene már nem az Ószövetség haragvó kényura, hanem részvéttel teli atya. S - A hit nem valami körvonalazhatatlan misztikum, nem remény, hanem döntés. Az ember egy bizonyos pillanatban elhatározza, hogy milyen úton fog járni a jövőben, mi mellé áll. Amikor ez az elhatározás teljesen átitatja, amikor már nem is volna képes másképp tenni és gondolkodni, akkortól fogva beszélhetünk hitről. E nélkül bárkinek a hite törékeny, rituális szokások halmaza, ami nem vezet jó élethez. V - Kötelező bármilyen hiedelem megcáfolása. Csak így lehet eljutni az igazsághoz vezető útra.

S - Az emberek viszont meggyőzhetetlenek. Aki hisz valamiben vagy valakiben, az ehhez a hitéhez saját kára árán is ragaszkodni fog. V - Jézus, mint akkor mások is, várták Isten megnyilvánulását. Azt a pillanatot, amikor minden megváltozik, és elérkezik Isten uralma, a mennyei ország. Az ember vagy felismeri, hogy itt az idő, vagy elszalasztja a kedvező alkalmat. De ez nem a végső befejezés. Az ember minden körülmények között boldogságra és tökéletességre van ítélve, ahogy azt a Buddha tanította. S - A Jézusnak felmutatott pénzen a császár képmása van, ez a pénz a császáré. Az lett volna a helyes kifejezés, hogy adjátok vissza a császárnak, ami az övé. De azért nevezte őket képmutatóknak, mert ők is azt a pénzt használták. Vajon mit mondott volna akkor, ha senki sem tud mutatni egy pénzdarabot? De tudtak. Bár Jézus éppen úgy, mint a többi kortársa elítélte a megszállást, az ellenség megbékítésével próbálta elérni a békét. V - Amikor Júdással feladatta magát a főpapoknak, akikhez másképp vándor galileai tanítóként nyilván nem juthatott volna a közelükbe, talán egy mélyebb, valóságosabb hitről akarta meggyőzni őket. S - Kételkedett a sikerben. Ezért szenvedett az elfogása előtti órákban. Jól ismerte a kockázatot. V - Valóban, nem következett volna be Jeruzsálem elpusztítása, ha a zelóták nem kényszerítik ki. Az ilyen napi politikai ügyek távol álltak Jézustól. Mit számít, hogy éppen a rómaiak vagy farizeusok fosztanak ki, amikor közel van a mennyei ország! S - Annyira közel, hogy mi is benne élünk, csak a felszín eltakarja. Nem kell elmenni sehová, hogy megtaláld, nem kell nézni, beszélni, hallgatni bármit is. Csak le kell tépni a fátylat.

V - A szőlőmunkások béréről és a hazatért fiúról szóló történet közvetlen utalás arra, hogy minden előzmény ellenére elérhetjük a tökéletességet a valóság felismerésével és a helyes hittel. S - A Buddha is azt mondta, hogy a gyilkos is kiléphet a körforgásból, ha erre szellemileg képessé válik. V - Az ember általános, mondhatni külső megítélése nem mértékeken múlik. A Talmud története, amely hasonlít a szőlőmunkások béréről szóló Jézusi meséhez, éppen erre utal. A Talmud szerint azok, akiket rövid időre alkalmaztak, azok ugyanannyit dolgoztak, mint azok, akiket a szőlősgazda egész napra fogadott fel. A tökéletességben nincs mértékegység, igazságosság, jogos vagy jogtalan ítélkezés. Valaki vagy tökéletes lesz vagy nem. Ha elérte a felső fokot, már semmi másnak nincs értelme. Ezért a túlzó vallásosságot kisebb értékűnek tartja a részvétnél. A farizeusok és a zelóták talán kizárják magukat a mennyei országból, míg a vámosok és a prostituáltak bejutnak. S - Ez teljesen ellentétes az Ószövetséggel. V - Miért? S - Mert a törvény van az emberért, és nem fordítva. V - Az Egyház azt mondja, hogy a Szentháromság három valóságos személy egysége. Hogyan létezhet ez, azt nem tudjuk. Azt mondják, hogy ez misztérium. Én azonban semmiféle ködös megfogalmazást nem fogadok el. Nagyon sok olyan dolog van, amire nincs magyarázat vagy elégséges ismeret. Azt azonban pontosan meg lehet mondani, hogy mi az, amit tudunk, és mi az, amit nem. Amit nem tudunk megmagyarázni, arról minden esetben bebizonyítható, hogy logikailag értelmezhető-e. Ha bizonyítható, hogy nem értelmetlen, akkor valószínűleg igaz, csak még nem tudjuk értelmezni. S - A Szentháromságról én azt gondolom, hogy személyessége nincs. Egy azonos lényeg aspektusai.

V - A különböző isteni hármasságokat már az egyiptomiak is ismerték. A szükségletnek megfelelően manifesztálódnak. Különböző a feladatuk. Amikor Jézus a Vigasztalóról beszél, amit az Egyház Léleknek nevez, és tiltja a szellem kifejezést, az emberi szeretet megnyilvánulására gondol. Ez a szükséges feltétel az emberi pszichében a jó tettekhez. S - Amikor az embernek szándéka és ismerete is van arról, hogy jót tegyen a másik emberrel. Mert tudás nélkül, csak szándékból általában csak ártani lehet. V - Ágoston azt írja, hogy „nem hinnék az evangéliumnak, ha nem az egyház adná azt a kezembe.” Ez a szörnyű tévedés tette tönkre a Jézusi tanítás hitelességét. S - Nem a világi szervezet az iránymutató, hanem maga az igazság, ami lényegénél fogva transzcendens, több az embernél. V - Ádám és Éva tudásával nem volt semmi probléma. Tudtak, de nem voltak képesek ítélni. A gyümölcs megevésével átvették Istentől az erkölcsi döntést. Isten nem úgy értette, hogy meghalnak, ha megszegik a parancsát, hanem azt, hogy halandók lesznek. A Kísértőnek tehát teljesen igaza volt. S - Azért persze volt egy kis átverés a dologban. V - A gyümölcs nem halálos. Lehet, hogy az első emberpár már ez előtt is halandó volt. S - Mi értelme lett volna egyébként az életüknek? Mindenesetre bűnt nem követtek el. Kicsit engedetlenek voltak és kíváncsiak. Ami a tudás alapja. V - Nem ettek az örök élet fájáról. Isten is ezért kergette el őket, mert ha halhatatlanokká válnak, egy lett volna közülük. Mármint Isten és a többi isteni lény között. Nem tudjuk, ezek kik voltak. A Teremtés könyvében még szó sincs angyalokról, csak Isten fiairól.

S - A Bibliában amúgy is kevés szó esik az angyalokról. Tulajdonképpen csak a láthatatlan isteni lény látható formái. V - A Bibliai első emberpár a gyümölccsel tudatára ébredt halandóságának. Úgy látszik, erről eddig nem tudtak. Így lettek teljes értékű emberek. S - Ez nagy adomány. Haláltudat nélkül értelmetlen az emberi élet. Persze az első emberpár csupán metafora. V - Nehéz elképzelni, hogy Istennek egyébként milyen tervei voltak az emberrel. Talán ők voltak a kertészek. S - De magukkal hozták a bűntudatot, ami teljesen értelmetlen érzés. Nem csoda, hogy a keletieknél a bűntudat mindig valamilyen racionális dologra vonatkozik, nyugaton meg többnyire irracionális. V - Káin a szabad akarat gyakorlatát folytatta, és ezért megbüntették. Kizárólag Istenen múlt, hogy előnyben részesítette a földművelést az állattenyésztéssel szemben. Ez valami nosztalgia lehetett nála, hiszen az első teremtéstörténet vegetáriánus. Káin szabad akarata féltékenység és bosszú volt. S - Szegény még nem volt buddhista. Isten figyelmeztetése viszont teljes mértékben bosszú. Káin bűne rá várakozik, „a küszöbön hevert”. Káin választhatott volna, de elborította a szenvedély. V - Ne felejtsd el, hogy a Káin-bélyeg nem büntetés. Védelem a bosszú ellen. S - Mert a bűnös megváltozhat. V - A Biblia szerint nincs eredendő bűn (1Móz 8,21). Az Úr azt mondja, hogy az ember bűnös fiatalkortól, neveltetésétől fogva (mineuráv). A fiatalkor (neurim) szót használja. A születésétől fogva teológiai ferdítés. Ezért a Megváltónak nincs mitől megváltania az embereket.

S - Jézus tanított. Volt mit mondania. Mózes valószínűleg rosszul beszélte a hébert. Mivel Mózes könyveit nyilvánvalóan nem Mózes írta, a tévedés könnyen elképzelhető. V - Azt írják róla, hogy nehéz nyelvű (kvad-lason). Ezért lett Áron a szószóló. „Szólj hozzá, tedd a szavaid az ajkára." - mondta az Úr (Kiv 4,24-15). Mózesnek ugyanis az egyiptomi volt az anyanyelve. S - Különös, hogy a szövegismétlés mindkét nyelvben általános volt. V - Amit hebraizmusnak nevezünk, ismétlés más szavakkal, például „Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.” /102. zsoltár/) már az egyiptomi szövegekben is gyakori „...aki megmondja az eljövendőt, még mielőtt megtörténne, aki megjósolja a dolgok végét, és kigondolja azt, ami eljön.” (Hapuszeneb szobrának felirata). S - Rengeteg párhuzam van az egyiptomiak és a zsidók között. V - Ebben semmi különleges nincs, hiszen sokáig együtt éltek. Még Jézus idejében is nagy zsidó közösség volt Alexandriában. Mivel az egyiptomi vallásban döntő az apa-fiú viszony, ez kölcsönös. Azt mondja a király: atyám Ozirisz, a szent föld ura (Harris papirusz). S - Mózes ezzel a lelkülettel fordult az égő csipkebokorban megjelenő Istenhez. Mózesnek egészen más elképzelései lehettek a világról, az istenekről, mint azt ma képzeljük. A zsidóságban Mózes mintha már egy protohéber lett volna, pedig nyilván teljesen egyiptomi gondolkodású volt. V - A különbség nem olyan nagy, mint ahogy gondolod. Az egyiptomiaknál az öröklét folyamatos megújulás volt a változatlanság fennmaradásával. S - Manapság az a köztudat, hogy az ő életük a halál körül forgott. Ez nem igaz. Éppen hogy fordítva van. A halálkultusz az élet megtartását szolgálja.

V - Évenként megrendezték a szed-ünnepséget, amelynek során eljátszották a király halálát és feltámadását. S - Ez Jézus története. V - Persze. A zsidóság és a kereszténység ezer szállal kapcsolódik az egyiptomiakhoz. Már Jézus születése is egy egyiptomi mítosz utánzata. A királyi születés eszméje egyiptomi, a fáraó apja Amon-Ré. Az Egy. És ezt valóságos testi aktusnak gondolták, mint III. Amenhotep esetében. Jézusnál ez verbális történés. Ez az isteni születés az, amit a világ kíván. „Ő kiváló királyságot valósít meg majd ezen az egész földön.” - írják III. Amenhotepről. Ez olvasható az evangéliumban is (Lk 1,33). S - Olvastam, hogy Izajás egyes sorai szinte pontosan egyeznek a fennmaradt egyiptomi szövegekkel. V - Izajás ezt mondja: „Az ég csillagai és csillagképei nem ragyogtatják világosságukat; elsötétül a nap, amikor felkel, és a hold nem sugározza fényét.” S - Ezt idézi Jézus a világ pusztulására vonatkoztatva. V - Izajás Babilonra értette. A piramisszövegben így írják: „Az ég elhomályosul, a csillagok kihunynak, a boltozatok megrendülnek.” S - Valószínűleg találnánk még további párhuzamokat is, de nyilvánvaló, hogy Izajás olvasta ezeket. V - A kapcsolatok ennél szélesebb körűek, és túlmutatnak az Ószövetségen. A zsidó-kereszténység egy Istenről tud, a kereszténység rajta kívül még a fiáról is. Mindenki hallott már Oziriszról és Íziszről. A teremtő Isten, Atum, az ő dédapjuk volt, illetve folyamatosan van az egyiptomiak szerint. S - A zsidóság ezzel be is érte. Legfeljebb kissé megzavarta a tiszta képet, hogy az egy Isten részben Jahve, részben meg Elohim, ami többes számú szó, és előéletüket jól ismerjük. V - Az egyiptomiak szerint Atum nem a végső isteni személy. Mindennek alapja Amon, az elrejtett, akiről semmit sem lehet mondani. Valami szerkezeti hiba lehetett a Létben, ami természetesen maga Amon, hogy szük-

ség lett egy változó létezőre, ez a világ, a Lét változatlan, bár úgy látszik, hibás működésének kijavítására. S - Ha jól emlékszem, ezt az Amont próbálta Echnaton egy-istenné tenni. V - Ami aztán a zsidóknak sikerült. Az egyiptomiak belebuktak. Nem csodálható. Akkor is volt egyház. Az egyisten hit tönkretette volna őket. S - A Nap istensége egyáltalán nem meglepő Egyiptomban. Rövid séta nyáron a sivatagban, és bárki megtapasztalhatja a Nap isteni erejét. V - Így hát Amon, a Lét teljessége megteremtette Atumot, a teremtő Istent. Ő létrehozta az ősvíz felett a levegőt, a női Su elemet és a férfi Tefnut elemet. S - Ez sem újdonság. Már az Ószövetség második mondatában olvashatjuk, hogy Isten Lelke a vizek felett lebegett. V - Vagyis az ősvíz már a teremtés előtt létezett. A levegő aztán megteremtette az eget, a női Nutot és a földet, a férfi Gebet. Talán a matriarchátus öröksége, hogy a felsőbbség, az ég nő elemű. A vízzel való megtisztítás az újjászületés biztosítéka volt. S - Később a női elem segíti a jót a rossz elleni harcában. V - Így van. Geb és Nut gyermekei voltak Ozirisz, a jó, Széth, a rossz, Ízisz, a társ és Nephtüsz, a család. S - A rossz elpusztította a jót. Ez az a mítosz, amit mindenki ismer. V - Ízisz, a női társ, Nephtüsz segítségével életre kelti Oziriszt. Vagyis a jó működéséhez kell a család. S - De a jó nem maradhat ebben a világban. Ozirisz az alvilág uralkodója lett. V - És fiuk, Hórusz a földi életben fennmaradó jó. De az ellentéteket már az egyiptomiak is igyekeztek általános elvekben megfogalmazni. Szerintük a világ dualisztikus harc a rend, maat, és a káosz, iszfet között. S - Ez aztán a későbbiekben sok baj okozója lett. Az egymással harcoló kettősségre leegyszerűsített világ sok félreértés forrása volt.

V - A történelem folyamán változtak a hagyományok, de nagyon sok elemük pontosan ugyanúgy ismétlődik, ahogy régebben volt. A huszadik század közepén még az Egyház is szinte negyedik isteni személynek emelte Jézus anyját. S - Ahogy az mindig is szokásban volt. A világ négy teremtő oszlopáról van szó. A körülmetélés is egyiptomi szokás volt. Annyiban tért el a zsidóság gyakorlatától, hogy felnőtt korban végezték el. S - Az Ószövetség szerint a születést követő nyolcadik napon kell megtenni. V - Ábrahám és családjának férfi tagjai is felnőtten metélkedtek körül. De nyilvánvalóan egyiptomi szokás ez. Ahogy a disznóhús evésének tilalma is. Egyiptomban csak a szegények ettek disznót. Sohasem használták áldozati állatnak. Ez a zsidóságban merevedett örök szokássá. S - Az istenek egyébként is csak az áldozati állatok húsának illatával táplálkoztak. V - Így van ez az Ószövetségi állat áldozatoknál is. S - A körülmetélés kötelező volta nem egészen egyértelmű. Hiszen ezt Ábrahámnak megkülönböztető jegyként írta elő az Isten. V - Pedig szokásban volt szinte az egész ókortól mostanáig. S - Lehet, hogy a Kivonulás könyvének írója nem ismerte volna az egyiptomi szokásokat? V - Valószínűtlen. Cippora története annyira életszerű, hogy akár igaz is lehet. Viszont arra utal, hogy a zsidók az Ábrahámig visszamenő hagyományt tartották be, Mózes meg ezt nem vette figyelembe. Az egyiptomiak felnőtt korukban végeztették el a körülmetélést. Ezért az Isten, amikor végtelen jóságában kiirtotta az összes elsőszülöttet, Mózes fiát egyiptominak vélhette. S - Mindenesetre a zsidók nem távoztak Egyiptomból üres kézzel.

V- Meg is bánta a fáraó. Kifosztották Egyiptomot, és még a jószágaikat is magukkal vitték. S - Ezt bárki, aki a zsidók egyiptomi életét rabszolgaságnak tartja, csúnya antiszemitizmusnak gondolhatja. V - Pedig le van írva a Bibliában a Kivonulás 4. fejezetében. Mózes halála után Áron a hegyen elmélkedett. Lenézett a síkságon pislákoló tüzekre, a népre, akikre nagy felelősséggel gondolt. - A Seregek Ura - gondolta magában - azt parancsolta, hogy csak a növények termését együk. De látom ott lent, hogy az emberek karámba hajtják a birkákat. A mezőn tehenek legelésznek. Mi lesz így a néppel? Hiszen a kivonulás után több nemzedéken át hajtották a barmokat, amíg Kánaánba értünk. Ekkor sűrű felhő támadt körülötte, és a felhőből megszólalt az Úr angyala. - Áron, az Úr megértő és engedékeny. Tiétek a Föld minden teremtménye. Majd megtudod, mi tilos a számotokra a ti hasznotokra. Ezt tanítsd majd a népnek. Áron mozdulni sem tudott. Eddig csak bátyjától hallott az Úr megjelenéseiről. Elgondolkozott, és kezdte fogalmazni magában a beszédét, amit majd elmond az embereknek. S - Én sok csalást olvasok a Bibliában. Amiket az Úr Mózesnek ígért, az tömeggyilkosság. Hát az Isten nem minden ember istene? V - Amikor azt olvassuk, hogy bárány vérével kell bekenni az ajtófélfát, az nyilván azt jelenti, hogy voltak bárányaik. Nyilván azrt, hogy megegyék. Nem valószínű, hogy vándorlásuk során, ami biztosan nem tartott 40 évig, nem csak mannát ettek. A menekülés idején vajon otthagyták az összes birkát? Ez elképzelhetetlen. Hiszen a fáraó felajánlotta, hogy magukkal vihetik. S - Negyven év alatt... V - Ami a szokásos negyven év az egész Bibliában. Minden próbatétel negyven évig tartott.

S - Nyilván csak szimbolikus jelentésű. De tételezzük fel, hogy valóság. Mivel magukkal vitték a birkákat, az több mint négy birka-nemzedék. Ki van zárva, hogy közben nem vágtak le egyet sem, és nem itták a tejüket. Ez képtelenség. V - De volt más is. Az aranyborjú feltűnően hasonlít az Ápisz-bika kultuszára. S - De a Teremtés könyve sem egyértelmű. Az elején Isten egyértelműen vegetáriánusoknak szánta az embereket. Ábel mégis pásztor volt. Vajon miért és hogyan? V - Valami kimaradt itt az Írásból. S - Talán tényleg vegetáriánusoknak szánta őket az Istenük. De a második kőtáblák idején a zsidók nyilván panaszkodtak Mózesnek, hogy mi lesz a nyájjal és a húsevéssel. V - Szerintem Mózes harmadszor is felmentem a Sinai hegyére, és elmondta, hogy változtatni kell a törvényen, mert így nem bír a néppel. S - Isten biztosítani akarta népe jövőjét, ezért engedékeny volt. V - De azért támogatta a nép tömeggyilkosságait. S - Az évszázadok alatt sokat felejtettek. Nem is értették Jézust. Aki nagyon ritkán beszélt közvetlen, direkt formában. Mondanivalóját a legtöbbször szimbolikusan fejezte ki. V - Aztán az, akinek van füle a hallásra, megértette. Nyilvánvalóan nem ok nélkül mondta ezt olyan gyakran Jézus. S - Számomra teljesen érthetetlen a katolicizmus magatartása. Jézus üzenete az utolsó vacsorán az egyiptomi elképzelések szerint viszont tökéletesen érthető. Az egyház, noha tudja, hogy Jézus a legtöbbször példabeszédeket használt arra, hogy kifejtse mondanivalóját, az egyház eucharisztiában mindent szó szerint értelmez. Pedig a zsidóságban inni valakinek a vérét felháborító istengyalázás volt.

V - Az egyiptomiak azt gondolták, hogy a szív a gondolkodás központja. A vér a gondolat, ami kijön belőle. Az egyétek a testemet nem jelent mást, mint azt, hogy amikor már nem leszek köztetek, gondoljatok rám, ahogy megismertetek. Az igyátok a véremet pedig azt, hogy igyátok a tanítást, amit adtam nektek. Ezt írták Ptah himnuszában a Memphiszi teológiából: „Lát a két szem, hallgat a két fül, szagol az orr és jelentenek a szívnek, hiszen ő hoz elő minden ismeretet, a nyelv pedig megismétli a szív gondolatait.” S - Szavaid által igazulsz meg, vagy a szavaid alapján fognak megítélni ártatlannak vagy bűnösnek. V - Erre gondolhatott Jézus az eucharisztiában, a szív, vagyis a vér a tanítás, a test pedig a rá való emlékezés. S - Erre utalhat az a mondata is, hogy mindig azok között lesz, akik a tanítását meghallgatták. V - Szó sincs valóságos testről és valóságos vérről. Egy koldus ült a falhoz támaszkodva a körúton. Előtte a sapkája, várva a beléhullajtott filléreket. A koldus már évek óta ezen a helyen ült. Már régen nem nézett föl senkire. Gondolatai - ha voltak még egyáltalán - legfeljebb arra szorítkoztak, hogy éjszaka hol tud megaludni, amíg újra vissza nem ül szokott helyére. Egyszer csak kalapjából halk, de szokatlan csendülést hallott. Lassan odanézett, és egy aranypénzt pillantott meg, miközben egy árnyék takarta el a napot. Felnézett, és egy gyönyörű nőt látott maga előtt, aki feléje nyújtotta a kezét. Ő megfogta, a nő fölsegítette, és belékarolt. - Elfáradtál, ugye? - kérdezte, mint aki nem vár választ. - Sétáljunk! - mondta. Lassan elindultak, a sapka gazdátlanul az út szélén maradt. Kábító, finom illat áradt a nőből, és ahogy egy közeli padhoz érve leültek, a koldus érezte, hogy átjárja ez az illat. Gyermekkora óta nem érzett ilyen nyugalmat. Amikor végleg lehunyta szemét, a

nő már nem volt sehol. A koldus késő este tűnt csak fel egy járókelőnek. Aztán a szokott módon elvitték a testet. S - Sajnos keveset tudunk a létezés egészéről. Legjobban a halál utáni lét aggaszt bennünket. V - Egy Mutnofret nevű hölgy íratta ezt sírjába: „Nem mesél helyzetéről az, ki egyedüli helyén nyugalomra szállt.” Az örök megújulás bizony sötétségben van. S - De létezik. A halál nyilvánvalóan csak a fizikai test pusztulása. Az egyiptomiak nagy félreértése ez. Úgy gondolták, hogy élet csak addig van, amíg ép a test. V - Bíztak az örök megújulásban. Egy osztrakonra írták: „Ó, a temetkezés boldogsága!” S - A huszadik század elején annyira tudatlanok voltak, hogy a múmiákat üzemanyagnak használták. Múmiákkal fűtötték a Kairó-Asszuán-i vasutat. A számítások szerint százezernél több testet pusztítottak el. V - Ez nem befolyásolta a testeket évezredekkel elhagyott tudatokat. Ettől csak az egyiptomiak tartottak. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. S - Emlékszel, hogy Jézus azt mondta Lázár feltámasztásakor, hogy vegyétek le róla a vásznakat. V - Mert Lázár keze és lába vászoncsíkokkal volt körültekerve. S - De az arcán kendő volt. V - Mert még keverték a zsidó és az egyiptomi szokást. S - Jézus talán még Egyiptomból ismerte őket. V - A vallások kényszerűségből hazudnak. Legtöbbször a társadalmi helyzet kényszeríti ki. Talán a jobban ismert vallások közül - ha egyáltalán azoknak lehet tekinteni őket - csak a tao és a Budddha nem

hazudott. Ennek nagy egyszerű oka van. Gondolkodásuk alapja a valóság pontos feltárása. S - Már az is hazugság, ha megborotválkozom. Jó napot kívánok! Tartalmatlan közhely. Hazugság. Az egyetlen védekezés, ha minden esetben tudatosítjuk magunkban, hogy ez bizony hazugság volt. Vagy nem volt az. Fárasztó. Persze! V - Pedig sokszor kényszert érez az ember, hogy amit megtud, azt megossza másokkal. Még akkor is hasznos, ha a másik ember semmit sem ért abból, amit elmondunk. Csupán hangosan gondolkozni, elmélyíti tudásunkat. De persze jobb olyannak meséli, aki érti is, hát még ha jobban érti, mint én. S - Én ezt nem támogatom. Honnan tudod, hogy a másik embert érdekli a te mondanivalód? V - Valóban akkor jó beszélni, ha kérdésre válaszolunk. S - Különben is a legtöbb ember a mániáit szereti előadni. V - Bármilyen kötődésből, ragaszkodásból szenvedély lesz. Mindent el kell engedni, és csak annyit szabad magunkhoz engedni, ami kellemes abban a pillanatban. A szenvedély előbb-utóbb haragot, dühöt eredményez. Közben elveszítjük az emlékeinket, hiszen tudatunkat olyan tárgyak töltik be, amelyeknek nincsen semmi értelmük. Ha ez tartóssá válik, elvész a bölcsesség, a megkülönböztetés képessége. Ezt teljes összeomlás követi. S - Egy csoda, egy előre nem várt pillanat, egy ráébredés megváltoztathatja az életet. V - Csodák nincsenek. Nem hiszek a csodákban. Előbb-utóbb minden érthetetlen eseményre fény derül. Ma többet értünk meg a világból, mint tegnap, és ez a továbbiakban is így lesz. Arra nincs magyarázat, amikor érzékszerveinken túli tapasztalással megérezzük valakik jelenlétét, vagy ha indokolatlanul olyan segítséget kapunk életünk

problémáinak megoldásában, amelynek nincs kézzelfogható oka és magyarázata. A Biblia gyógyításai többnyire a lélektudomány körébe tartoznak. Nem erről beszélek. MEGSEMMISÜLÉS V - A tömjén az egyiptomi istentisztelet egyik eszköze volt. Amikor a múmia elkészült, végrehajtották a szájmegnyitási szertartást. Például ezt mondták benne: „A te tömjénezésed Hórusz tömjénezése, a te tömjénezésed Széth tömjénezése...”. Amit manapság a keresztény templomokban művelnek, az semmiben sem különbözik ettől. S - Egyébként a tömjént a rossz szag ellen használták azok, akiknek volt rá pénzük. Nem volt nagy divat a tisztálkodás. A mirha is ezt a célt szolgálta. V - Egészen különleges, hogy a zsidó-keresztény szokásokban mennyi egyiptomi hagyomány van. Ahogy már beszéltünk róla, a világ alapja a teremtés előtt az ősvíz. „Isten Lelke a vizek felett lebegett.” - olvassuk a Bibliában, egy egyiptomi koporsószövegen pedig ezt: „Én vagyok az áradat ura.” S - Tulajdonképpen arról van szó, hogy a teremtés előtt már volt valami, ami vagy szintén teremtett volt, vagy maga pusztán a létezés. Nem gondolod, hogy a víz általi megtisztulás szimbolikusan a Teremtővel való azonosulás? V - Ez még semmi. Az Isten jó, de az ember rossz, derül ki Noé történetéből, az egyiptomi pedig: „Megalkottam minden embert a társához hasonlóan, de nem én rendeltem, hogy rosszat cselekedjenek; az ő szívük az, mely ellene szegül annak, amit én mondtam.” Ez is egy koporsószövegen olvasható, amint azt az Elrejtett Nevű, a Teremtő isten, mondja. S - A zsidó-keresztény Istennek sincs neve. Engem meglep, hogy a Teremtő mennyire nem segít a cselekvő embernek, noha létszükséglete, hogy mindenki tökéletes legyen.

V - Így van. Egyébként nincs megváltásuk a Lét egészéből kiszakadt teremtőknek. Noé történetéből mindenesetre kiderül, hogy a Teremtő sem nem mindenható, sem nem mindentudó. Egyébként nem lett volna szükség az özönvízre. V - Előfordul még számos hasonlóság. Például vizet fakasztott II. Ramszesz apja, I. Széti is, csakúgy, mint Mózes. - Nem vagyok képes felfogni, hogyan lehetséges, hogy nem hiszel sem Istenben, sem a túlvilági létben. - Én nem mondtam, hogy nem hiszek egyikben sem. Csak éppen nem érdekel. - Miért? Az egész sorsod ezen múlik. - A levegőn is, mégsem imádom a levegőt. - Ha elismered, hogy hiszel Istenben, akkor mondd meg nekem, hogy mi az Isten! - Ez a pohár bor, például. V - Ezért nincs értelme az öngyilkosságnak? S - Természetesen menekülés. De miért ne menekülhetne az ember, ha nem látja a kiutat? Teljesen felesleges önkínzás arra gondolni, hogy majd elmúlik ez a rossz, és akkor biztosan jobb lesz. Egyáltalán nem biztos. Sőt, a legtöbbször még sokkal rosszabb következik. V - Az kétségtelen, hogy az önpusztítással az ember elsősorban a saját vállára rak újabb terhet. Olyan tettet követ el, aminek később meglesz a következménye. Egy történet szerint az Úristen azt mondja az öngyilkosnak, hogy milyen kár volt megtenned. Azzal, hogy nem vártál még egy-két napot, életed legérdekesebb élményétől fosztottad meg magad. S - Nem biztos, hogy megéri. Talán az visszatarthat, hogy rossz emléknyomokat hagyok az életben maradókban. Ha van eszük, használják fel a javukra a tapasztalatot. Kevés ember érti meg, hogy vannak az életben megoldhatatlan problémák. Nem kötelező elviselni őket. Csak magamért felelhetek. Néha a legaltruisztikusabb ember is lehet önző.

V - Az élet célja olyan egyszerű, hogy nem értik az emberek. Az új fizika egyik legfontosabb személyisége Max Planck volt. Két lánya fiatalon meghalt, egyik fiát a háborúban veszítette el, a másikat Hitler kivégeztette. Azt mondhatjuk, hogy tragikus, értelmetlen életet élt. De akik ezeket az életrajzi elemeket nem ismerik, a XX. század egyik legnagyobb fizikusának tartják, ahogy az is volt. Úgy látszik, a két életsík között nincs semmi kapcsolat. Számára persze volt. De kit érdekel! S - Szemlélet kérdése. Az ember élete lehet egy börtöncella, kínzókamra, átmeneti paradicsom, átmeneti pokol, amit előző életünk cselekedetei építettek mostani környezetünknek. Mivel általában tudatlanok vagyunk múltunkat illetően, most is tudatlanul várjuk, hogy mi lesz az ítélet, amit már régen meghoztunk magunkra. Mikor lép be a hóhér, akit már régen felkértünk, hogy végezze el feladatát. V - De van megszabadulás. Noha a ma szenvedését nem vagyunk képesek elkerülni, lerombolhatjuk a cellát. Néhányan már ebben az életükben. S - Minden következő élet valamiféle konverzió, megtérés, mint egy élet halála is a hirtelen ráébredésből fakadó megváltozás. Ugyanaz marad, mégis más, mert csak a meglévő elemek átrendeződése. V - Biztos, hogy a halál konverziójára fel kell készülni az élet során, ha tudat alatt is. Az új élet teljes egészében a felkészülés eredménye. S - Nem valószínű, hogy a teljes tudat testesül újra. Az már eleve tévedés, hogy az emberek újraszületésről beszélnek. Mintha volna valaki, egy egyén, aki vándorol egyik életből a másikba. Az összetevő elemek kapnak új anyagi burkot. De talán nem az egész. Amit személyes tudatnak gondolunk, az benne marad a kvantum-mátrixban, és csak a tökéletesedni kívánó, vagy arra kényszerülő része kerül vissza az anyagi létbe. Így aztán életről-életre egyre kevesebb a dolga, bár egyre intenzívebb a feladat elvégzésében. Egyébként képtelenség volna a halál

közeli tapasztalatoknak az a része, amely szerint a halottságra készülő tudatot közeli ismerősei, rokonai fogadják a mátrixban. V - Mivel a halál után a személy sem férfi, sem nő, hanem a tudati teljesség egésze, az ilyen célszerű megosztásnak nem látom logikai akadályát. S - A Végtelennel való kapcsolat személyes ügyem. A szervezet, nevezzük egyháznak vagy bármiféle közösségnek, csak akadály a közvetlen megismerés útján. Semmi szükség elkötelezettnek lenni egy világi szervezethez, hogy a valóban lényeges útra léphessek, fölismerjem és azonosítsam magam a bennem létező istenivel. Ezt támasztják alá az egyház által előszeretettel titkolt leírások. A Bibliában néha csak célzások vannak, néha csak következtetni lehet arra, hogy mi a civil feladat. Civilek gyógyítottak Jézus nevében, és nem csupán tizenkét tanítványa volt. V - A „Jézus nevében” azt jelenti, hogy tanításának szellemében, és nem azt, hogy szervezetének tagjaként. S - A halál, az „ismeretlen tartomány, honnan nem tér meg útazó", rettegéssel tölt el. Valójában a teljességgel bizonytalan aggodalma, a test megmaradási vágyának félelme. Van oka félnie tőle annak, akinek élete sok elszámolnivalót halmozott fel. Aki ezt nem tudatosítja magában, annak félelme a hagyományos szokás vagy a tudattalan megérzés. V - A halál azonban boldog megnyugvás. Ha életünk célja tökéletesülő megszüntetésünk, akkor a halál után csak mintegy eligazítást kapunk a továbbiakhoz. Ez pedig csak boldogító és megnyugtató lehet. Az akadályok leküzdhetőek, és a segítség mindig jól jön. Ha már most nem sikerült megszabadulni a testi létezéstől, legalább örüljünk annak, hogy majd eligazítanak a továbbiakról. Nem leszünk magunkra hagyva. Várnak azok, akikre szükségünk van, akikhez már mostani életünkben is

különösen erős kapcsolat fűz. Ahogy segítői leszünk mi is azoknak, akik halálunk után saját halálukban erre várnak. S - Olyan a létről gondolt képzetem megvalósítása, mintha diót hámoznék. A vágyott elhatározásban először lebontom puha, zöld héját, miközben újra meg újra beszennyeződöm ujjaimat megfestő fekete nedvével. V - Sokakban már ez a szándék is tiszteletreméltó. A kemény burok elérésekor jön el az igazi próbatétel: képes vagyok-e arra az elszántságra, erőre, amivel feltörhetem ezt a burkot. Ha sikerül, előtűnik a dió belseje, két féltekére osztott belső érték, látszatra az agyhoz hasonló. A fejlődés útján elérése olyan, mint a tiszta, önmagában álló tudat. S - Úgy látszik, hogy a teremtés célja a teremtés megszüntetése. V - Freud a halálösztönnel kapcsolatban talán azt ismerte fel, noha nem tudatosította, hogy minden ember saját megszüntetésére törekszik az üdvözülés szó eufemizmusával. A teremtés a fájdalom végtelennek tűnő sodrába taszít. S - Ugyanakkor felszólít arra, hogy szabaduljunk meg ettől a fájdalomtól. V - A megszabaduláshoz nélkülözhetetlen a fájdalom megtapasztalása, ezért a megszabadulás útja a létezésen át vezet. Nincs tapasztalat átélt élmény nélkül. S - Ezért vagyunk teremtettek. Mert mi, emberek, képesek vagyunk dönteni, választani, cselekedni. A Teremtő, akit akár nevezhetünk Istennek is, noha nem az, minderre képtelen. V - Hiányzik belőle az emberi. Talán fájdalom a kőnek, ha ráütnek, valószínűleg fájdalom a növénynek, ha kivágják, biztosan fájdalom az állatnak, ha megsebzik, és a jövőtől rettegő fájdalom az embernek, ha átéli azt. Sem a kő, sem a növény, sem az állat nem képes tudatára ébredni annak, hogy ez a fájdalom megszüntethető.

S - Néha úgy érzem ilyen meleg nyári estéken, amikor itt ülök munka után egyedül, mintha egyetlen egészben látnám a végtelent. V - Azt mondják, mindenkinek megvan a saját pillanata, amikor meglátja a Végtelen Egy arcát. Nem is lehet ez másképp, hiszen mindenki más, mindenkiben másképp van jelen az egyetemesség. Ahogy nincs két egyforma asztal senki tudatában, a közhelyes példa szerint, ki mondhatja meg, hogy a szél surrogása vagy a mennydörgés-e a kiváltó ok, ha megvan a fáradhatatlan törekvés. Én nem tudom, hogy újra el kell-e mennem Jeruzsálemben a Szikla-mecsetbe, hogy lássak, vagy bennem van most is a mecsethez hasonló. Figyelek és várok. S - A Létnek nincs ideje, hiszen van. Amit mi időnek mondunk, az praktikus szakaszolása egy olyan folyamatnak, amely önmagában van, egyszerre benne van minden. Az élet vagy az életek elosztott sorozata ugyanaz, mint a létezés örök változatlansága. V - Az évszakok nem időben változnak, hanem azért, mert a Föld tengelye ferde, és a Föld sem egyforma időben kering a Nap körül. A Föld és a többi bolygó azért kering a Nap körül, mert a gravitáció törvényei erre kényszerítik. A galaxisok egy kezdeti erő hatására távolodnak egymástól. Mindezt mérni kell, mert egyébként értelmetlen volna az emberi cselekvés és gondolkodás. Mindent viszonyítani kell valami máshoz, egyébként nem érthető semmi. S - De ez nem azt jelenti, hogy közben az idő múlik. A megértésben eszközül használjuk az időt arra, hogy megértsük a kapcsolatokat, az okokat és az okozatokat. V - Aki meglátja a lényeget, nem marad meg benne, csak a vágy marad állandó. Minél erősebb azonban a vágy, legyen annak tartalma bármi is, egyre erősebb akadálya a lényeglátásnak. Mint amikor félre akarok húzni egy függönyt, s az újra meg újra kicsúszik a kezemből. Ha

pedig egyszer már félrehúztam, többé nem kell a függönyhöz nyúlnom, mert már ott vagyok mögötte. S - Én úgy vagyok ezzel, hogy az már biztos, hogy a függöny mögött valami fény van. V - Mi a különbség az élő és a halott között? Bizony, csak a test. S - Nagyon értékes. Ebben a testben döntök sorsomról. S - Megnehezíti a döntést, hogy úgy vagyunk felépítve, mint akiknek mindenük a test. V - A test nagyon makacs. Nehezen engedi el a tudatot, sőt akkor, amikor a tudat valamilyen drasztikus módon meg akar szabadulni a testtől, mióta ember van, ezt károsnak tartja. S - Szolgái vagyunk a Létből kiszakadt Teremtőnek. Azt akarja, hogy tökéletesek legyünk. Aztán visszalépve hozzá, segítsük beleolvadni az elvesztett Létbe. V - Bármit mondanak az életről, az a halálról szól. Képtelenség jó életet élni a halál kellő ismerete nélkül. Az ördög koporsóban utaztat bennünket - mint a filmekben. De még a koporsóból is kinyúlhat egy segítséget kérő kéz. A halál nem az élet vége. S - Az érzékszervek tapasztalatai a legfőbb érzékszervben, a tudatos tudatban kapják meg értelmüket. V - Sokszor előfordul, hogy az ember többet tud meg a világról, mint arra érzékszervei képesek. S - Amit érzékelünk, az nem csak az, amit látunk, hallunk. De aztán van egy végeredmény. Amíg testben élünk, a karmikus tudat csak átveszi a tapasztalatokat, amelyeket a tudatos tudat, a személyes tudatalatti és a kollektív tudatalatti szállít neki. A rá irányuló hatásokra változik. V - A karma a tettkövetkezmények kényszerű megvalósulása. Teljesen mechanikus. Ha önmagában működik, és erre a testi létben is

van lehetőség, ugyanúgy érzékel, mint az érzékszervek, csak sokkal tisztábban és értelmesebben. Ilyenkor már nincs hatással rá a testi lét. Amikor a testtől megválik, érzékei megsokszorozódnak, hiszen a világ egészéből nyeri az ismereteket. S - Ennek csak egy töredéke, átmeneti része a testi létezés. V - A végső cél, noha egyvalami, mindenkinek másképp jelenik meg. Talán az a tudat fejlődése, hogy a létező személy gondolati és tettbéli cselekvéseinek állandó önvizsgálatával egyre inkább hasonlítani fog az Egyhez. S - Noha a testben élés törvényei és gyakorlata mindenkiben hasonló, ha nem éppen ugyanolyan, a cél felé törekvő reménykedő szándék különbözik. Az Egynek annyi arca van, ahányan elképzelik. V - Sokszor megpróbálom figyelni az elalvás folyamatát. Ez jó gyakorlat az értelmes meghalásra. S - Az álomban a futó nem jut előre, a felmerülő szörnyképektől retteg az álmodó. Aki álmában nem akar futni, a szörnyű látványokat csak szemléli, az majd meglátja az igazi fényt. V - Az emberek nem értik az újraszületést, pedig bennünk minden újra meg újra születik. Már most is más vagyok, mint amikor elkezdtem a mondatot leírni. A tökéletlen ember állandó átmeneti állapotban van. Most az élet, később a halál, majd a halál utáni lét átmeneti állapotában. S - Mikor jön el a vég? Sorsunk egyetlen bizonyossága életünk és halálunk bizonytalansága. V - A boldogság eljutni oda, ahol minden a helyén van. S - Az életed színházi előadása alatt sírsz és nevetsz. Az a szereped, hogy ülsz a nézőtéren, vagy játszol a színpadon. Az előadás végén meghalsz. De holnap is fölmegy a függöny, és talán egy másik széken ülsz majd, vagy egy másik szereped játszod.

V - A halál a keletkezés öt csoportjának felbomlása (testiség, érzékelés, észlelés, érzéki benyomások, tudatosság). Az új lét az öt csoport újranövekedése. Ezért az új létező nem azonos a volt személlyel, de nem is különbözik tőle. Mivel a személynek nincs állandó, tartós énje, az új létező énnek látszó test tulajdonságainak sincs semmi közük a néhaihoz. A volt személy tetteinek eredője a megelőző ok következménye. Nincs lény, csak testi és mentális folyamatok. Ezért valakit megnevezni, valakiről valamilyen minőséget megállapítani, nem a valóság, csak közmegegyezés. S - A karma-folyamat karma-eredményt hoz. V - A mostani élet az előző élet visszahatása anélkül, hogy bármilyen tartós entitás létezne. Mindenki saját karmájának örököse. Ez a tett-összegzés szabja meg, hogy hová születik, milyen hajlamai és képességei lesznek. Minden cselekedetünknek magunk vagyunk az okai, és ezek döntik el, hogy a következő létezésben milyenek leszünk. A karmában nincs meg a cselekvés eredménye. Az eredmény a létrejött feltételek következtében jön létre. A jellem az előző létből és a jelenlegi akarati cselekvésekből létrejött tudatalatti indítékok összessége. A karma következménye a halál előtti utolsó akaratból jön létre. S - Ritka az olyan ember, aki halála előtt képes teljes tudattartalmát átalakítani. A pillanatnyi félelem legtöbbször látszat érzelmeket kelt. Nagyon kevés tudat képes ebben a pillanatban átfogni az egész életet. Pedig ez kívánatos lenne, mert valódi megszűnés nincs, csak a belső és külső körülmények átalakulása. Ebből következik, hogy a semmi sem létezik, csak a létezés állandóan változó folyamata. V - Ezt mondta a Buddha: Ha nem lenne egy nem-született, nem lehetne találni menekülést azoknak, akik születtek. De miután van egy nem-született, lehet találni menekülést azoknak, akik születtek. (Udána 80.) Pál pedig: „...ha Krisztus tényleg nem támadt volna fel, akkor nincs

értelme annak az üzenetnek sem, amit nektek mondtunk. ... Mert ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.” S - Ez szamárság. A tanítás a fontos. Vagy igaz, vagy hamis. A körülmények érdektelenek. A kereszténységben Jézus feltámadása isteni privilégium. A buddhizmusban a megvilágosodás egy hosszú folyamat utolsó állomása. Filopater egy barlangban lakott nem messze az oázistól, Nag Hammadi közelében. A barlang előtt lapos kőlapokból egy asztalt szerkesztett, ahonnan nyugat felé be lehetett látni a gyönyörű sivatagot. Készített egy kőládát is, abban tartotta a kéziratokat és azok másolatait. A ládát elrejtette a barlang mélyén. Egész napját írással töltötte kőasztala mellett. Lemásolta papiruszra mások írásait, hiszen Jézus halála után számos evangéliumot írtak és sok kommentárt, levelet is. Ő maga is egy evangéliumot írt éppen, mert mostanra ért meg benne az a sok történet, amelyeket még Alexandriában hallott az Úr életéről és tanításáról azoktól, akik ugyan szintén másoktól hallották azokat, de olyanoktól, akiknek apjuk vagy nagyapjuk még tanúja volt a történteknek. Filopater Júdás és Jézus kapcsolatáról írt elsősorban, mert felzaklatta egy János nevű állítólagos tanítvány írása, aki Júdás apostolt az emberiség leggonoszabbjának festette le. Filopater nem ezt hallotta fiatalkori barátaitól, és nem is ezt gondolta. Szerinte Júdás összeomlott lélekben, amikor megtudta, hogy a Mestert kivégezték. Ő úgy gondolta, hogy vitázni fog a főpapokkal, és talán őket is tanítványaivá teszi. Fliopater kétségek között volt. Jézus talán éppen úgy öngyilkosságot követett el, mint Júdás bűntudata miatt. Ahogy írt kőasztalánál, időnként elnézte a szépséges sivatagot. Az egyik napon gyorsan közeledő tevecsapatot látott. Biztosan líbiai martalócok voltak. Tudta, hogy nincs hova menekülnie. A kéziratokat beletette a kőládába, és visszaült a kőasztalhoz. Amikor átütötte az

első lándzsa, utolsó gondolata az volt, hogy tulajdonképpen elvégezte, amire életét szánta. V - Ádám nem követhetett el bűnt, mert fogalma sem lehetett arról, hogy mi a bűn. Engedetlen volt. Nem is tudhatta, hiszen nem evett a tudás gyümölcséből. Még azt sem tudhatta, hogy engedetlen lett volna. Az Úr csak fenyegette a halállal, amit úgysem kerülhetett el, hiszen az örök élet gyümölcséből nem evett. Az Úr szavait nyilván közvetlen hatásnak érthette. Mihelyt eszik abból, meghal. A halála egyébként is biztos volt, csak éppen nem közvetlenül a tett után. A Gonosz tehát nem hazudott, amit a továbbiak egyértelműen bizonyítanak, hiszen Évával mindketten ettek a gyümölcsből, és mégsem haltak meg. De mindenképpen ki kellett őket zárni a Paradicsomból, mert a tudás birtokában nyilván hamarosan ettek volna az örök élet gyümölcséből is. Ezt pedig nem lehetett megengedni, mert akkor mindketten olyanok lettek volna „mint egy közülünk”, ahogy azt az Úr egyértelműen el is mondta Nemtudomkiknek. Ezt az engedetlenséget az egész emberiségre kiterjeszteni több mint tévedés. Jézus nem is beszélt erről, sőt, a gyermekeket különösen kiemelte tiszta gondolkodásuk miatt a többi ember közül. S - A gondolkodásuk tiszta, de több ennél. A gyermekek még érzékelik a múltat, azt, amit mi transzcendensnek mondunk. V - Ágoston volt csak olyan átkozott, hogy ezt tudatosan félreértette. Legalábbis úgy tett. Sokkal okosabb volt annál, mintsem hogy komolyan gondolta volna. A következmények irtózatosak lettek. Ágostonnak nincs bocsánat. Már beszéltem az eredendő bűnről. Ez egy óriási tévedés. Mivel sem a rossznak, sem a jónak nincs továbbható következménye. Egyedül a hibának van, a rossz gondolkodásnak. V - A Júdás evangéliumban olvasható egyedül, hogy a Teremtő nem a végső valóság. S - Ezt a keresztények máig sem értik.

V - Júdásnál Jézus kineveti tanítványait, akik ahhoz imádkoznak, aki azt nem érdemli meg. Az evangéliumokban folyamatosan romlik Júdás megítélése. A leginkább negatív kép Jánosnál van. Az ő nevéhez kapcsolt evangélium a legkésőbbi. Lehet, hogy megtudunk még sok ismeretlen részletet. Hiszen több mint harminc evangélium volt. S - Az emberek imádnak könyvet égetni. A restaurátor reggel a műhelyében egy ismeretlen németalföldi táblaképet talált az állványán. Mellette egy cédula, azon az igazgató írása, miszerint nézné meg, mit lehet tenni vele. Először a kép szélén egy kis négyzetet tisztított meg, mert ki tudhatja, nem okoz-e kárt a képnek. A nyílásból éles fény világította meg a restaurátor arcát, ahogy közel hajolt hozzá, hogy alaposan megnézze. A megtisztított terület mögött nyári erdőszélt látott, és éppen csak a szélén egy épület sarkát. Természetesen a munka megkezdése előtt több fényképet is készített a még érintetlen festményről. Németalföldi városkép valószínűleg a XV. századból. Semmi különös. Nem bírta elviselni kíváncsiságát, és kibővítette a megtisztított részletet. Már látszott, hogy az épület egy kápolna. A rét egyik mélyedésében állt, körülötte alacsony fal húzódott. A kápolnán színes ablakok voltak, mögülük énekhang hallatszott. Kiválasztotta az egyik ablakot, és az ablak üvegszemei közül tisztítani kezdte azt a kék felületet, amely valószínűleg Mária palástjának egyik részlete lehetett. Amikor végzett, közel hajolt a világos égszínkék üveghez, és benézett a kápolnába. Az épület telve volt emberekkel. Valakit temettek. Az oltár előtt egy ravatalon a saját testét látta kiterítve, díszes egyházi ruhában. Folyt a szertartás, a kóruson a diákok énekeltek halk orgonakísérettel. Kivette az üveglapot, és a templom szemközti falának egy kicsiny részét kezdte tisztítani. A nyílás mögött egy műhelyt látott, amelyben egy ember állványra tett képen a kép szélén egy kis négyzetet tisztít éppen.

S - Minden ugyanott kezdődik, és ugyanott fejeződik be. A kérdés az, hogy mi történik közben. V - Sétálgatok a katonai temetőben a hajszálra egyforma sírkövek között. Csak a feliratok különbözőek. Egyébként semmi különbség. De mit jelentenek ezek a feliratok? Csak nevek. Már nem tudjuk, hogy kik voltak. Az egyikük talán lelkesen harcolt a semmiért. A másik abban reménykedett, hogy túléli. Az egyik ölt, a másik nem. Az egyik akart katona lenni, a másikat kényszerítették. Most már semmi különbség nincs közöttük, és nem is lesz soha. S - Az emberiség mai sorsának képviselői voltak. Mindegyik más-más életfeladattal. Valószínűleg kevesen voltak közöttük, akik tudták, hogy jobb a semmit választani, mint újabb terhet felvenni. V - Abban tévednek általában, hogy azt hiszik, a semmi üres. A vákuumtérben elképesztően nagy energia van. Különböző elemi párok jönnek létre nagyon rövid időtartamra, de folyamatosan. Ezeket nem érzékeljük, ezek csak virtuálisak. Az energiacsere így is megtörténik, csak lassabban. Lehet, hogy ez a változás a világegyetem tágulásával nő, s közben egyre több és több információt raktároz el a vákuumban elraktározódott energia tartalmakból. Nagyon valószínű, hogy holografikusan, mert így gazdaságos. S - Úgy gondolod, hogy ezek volnának a lelkek? V - A megnevezés érdektelen. A fontos az egészben a tudatok működése. Jó lenne tudni, hogy a mi teremtő Istenünknek milyen a formája. S - Többről beszélsz. Csak nem vagy több isten hívő? V - Nem hiszem, hogy a mi világunkban ma már több isten volna. De az univerzumban nem tartom lehetetlennek. Nem tudjuk, hogy a Lét törése hogyan történt.

S - Egyelőre elég csak a saját világunkkal foglalkozni. De elképzelhető, hogy nemsokára kiterjesztjük kíváncsiságunkat az egész univerzumra is. V - Mióta tudjuk, hogy a vákuum nem a semmi, hanem egy állandóan változó, hatalmas energiájú tartomány, sok meglepetés érhet bennünket. Talán a vákuumok között van olyan, amelynek 1 tér és 1 idődimenziója van. Ez a túlvilág, amely átvezet a következő életbe (bardo). A tartós túlvilág, ami még nem a befejezettség, olyan vákuumállapot, amelyben 0 idődimenzió és 0 térdimenzió van. Az is lehet, hogy a túlvilág a tachionok tere, amelyben 1 térdimenzió és 3 idődimenzió van. S - A Teremtő egy finom állandót szerkeszthetett, amelyben létrejöhet az ember és az emberen túli is. V - Az biztos, hogy a Teremtő olyan világot szerkesztett, amelyben létrejöhet az önmagára tekintő értelem. S - Természetesen senkit sem érdekel a te fizikus világszemléleted. Minden ember napról-napra éli a saját életét. Ez a többiek számára a legtöbbször érdektelen, önmaga számára a legfontosabb. De vajon miért van ez a nagy különbség? V - Mert feladatot teljesítünk. És igazad van, meggyőződésem, hogy a fizika lesz az alapja a jövő vallásának, amelyben már tisztán lehet látni a teremtett létezés teljességét és kétkedés nélkül készülünk viszszatérni a Létbe. S - Kik lesznek ezek? Gondolod, hogy még emberek? V - Csak önmagunk feladatát hajtjuk végre. Ez a predesztináció, amit Kálvin is - mint annyian mások - alaposan félreértett. S - Ő úgy gondolta, hogy minden meg van írva Isten könyvében. V - Sokan gondolják ezt. Luther szerint meg semmi sem számít, csak a hit.

S - Tévedtek. V - Nem olyan misztikus dolog ez. A személyes tudatnak van egy nagyon hosszú fejlődési folyamata. Ennek végrehajtására időről-időre testi formába kerül. S - Talán arra gondolsz, hogy a tudati létezés állapotában nincs változás? V - Nincs, mert nem lehet. Az érzékek által begyűjtött megfigyeléseket összeveti a tudatalattival. Így az állandóan változik, de a testi érzékelés nélkül tehetetlen. Az értékelő, a megfigyelő nem hat tárgyára. Tapasztalatokat szerez, amiket vagy megvalósít, vagy nem. Ő maga dönti el, hogy a következő testi létében mi a dolga. Ez kényszerűen következik a tetteiből. S - Ez is predesztináció. V - Aki abban a hamis tudatban éli le az életét, hogy ez az egyetlen létezése, nagyon fog csalódni, amikor halála után majd megtudja, hogy vagy rossz volt az életterve, vagy jó volt ugyan, de rosszul hajtotta végre. Az érzékszervek semmit sem érnek a tudat nélkül, és a tudat tehetetlen az érzékszervek nélkül. S - Mindenki önmagát váltja meg. Egyedül vagyunk. Talán két testi létezés között kapunk valamiféle segítséget. V - Ez nem megváltás. S - Mivel nincs mitől megváltani. V - Olyan messiás nincs a zsidóság tudatában, aki meghal a népért. Az ő messiásuk győzedelmes király, aki szabadságot hoz. A papi messiás pedig visszahozza Isten lelkét, amit visszavont népétől. Jézus kereszthalálának semmi köze a messiási tudathoz. S - A halottak ideje folyam. Az élőkben is megvan az óceáni érzés. V - Abban, aki hisz valamiben.

S - A halottaknál nincs idő. Ezért képesek lehetnek megváltoztatni az életünket, bárhol képesek belenyúlni. A mi életünk nagy könyvtár nekik. Bárhol kiemelhetnek egy-egy könyvet, és kicserélhetik. V - Mégsem teszik meg gyakran. S - Talán részvétből mégis. Néha érezni lehet, hogy az igen nagy szeretet átüti a falat. Nehéz a jelenségekből következtetni a folyamatra, de létezik. Előfordul, hogy a nagy gyűlölet is megjelenik. V - Valószínű, hogy a tudat legtöbbször nem képes elszakadni testi emlékeitől. Minél rosszabb a halál, minél fejletlenebb a tudat, annál nehezebb az elszakadás. S - Talán ezt a szakaszt nevezik Purgatóriumnak. Erről a Bibliában egy szó sincs. V - A tizenkettedik század körül kezdtek beszélni róla. Ez bizonyos tanulási idő lehet, amelyben az élők sokat segíthetnek a léleknek, ha beszélnek hibáikról, tapasztalataikról. Jung emlékezik arra, hogy előfordult olyan eset, amikor ismert és ismeretlen lelkek kérdéseket tettek föl neki. Nagyon mély meditáció kell ahhoz, hogy a tudatos tudat ne akadályozza a kapuk kinyitását. S - Nem kell félni a szellemektől. Néha ők is segítenek. V - A lélek azért rossz kifejezés az ember valódi lényegére, mert feltételezi az állandó ént. Az pedig csak lélegző, vagyis élő személyt jelent. A karma szintjén nem érzékelhető, de az emberi lényeg nem több mint a tettek összessége. Mint egy mag, amelyben kedvező körülmények között benne van az új minőség, az ember egy új látszat énje. A karma valószínűleg egy holografikus kvantummátrix működési törvénye olyan késztetésekkel, amelyek nem engedik, hogy megnyugodjon addig, amíg tökéletes nem lesz.

S - Természetesen van egyéniség, hiszen az összetevő elemek, amelyek majd a testi összetevőket is létrehozzák, szerkezetet alkotnak. A létező anyag új felhasználása. Két karma nem hasonlít egymásra. V - A sajátod is csak hasonlít önmagára. Állandóan változunk. S - Ezért butaság az erős akaratra hivatkozni. V - A lemondás nem kényszer, nem szenvedés. A hiányérzés megszűnése. Önmagától jön létre a szükséges előzmények után. János a barlangja közepén kis mélyedést ásott, pontosabban vésett ki a talaj egyik emelkedéséből. Az esszénusoktól agyagedényeket kapott. Ezekben hordta tele vízzel a közeli forrásból a kis medencét. Ezekből ivott, és ezekből öntött tisztító vizet azoknak az embereknek a fejére, akik vágyódtak a mennyei országra. Néha ajándékot hoztak neki, bort, ételeket, ruhafélét, de nem tartott meg semmit. Nem tudta, hogy mit kezdjen velük. Az emberek azt gondolták, hogy milyen nagy erő van benne. János nem értette, miről beszélnek. Neki nem volt szüksége semmire. Eszébe sem jutott. S - Hasonló dolog ez ahhoz, hogy a fekete-fehér film hatása azért nagyobb, mint a színesé, mert az nem is akar hasonlítani a valósághoz. Csupán annak reprezentációja. A színes film igyekszik a valóságot ábrázolni, de az sajnos két néző esetében is teljesen más eredményre vezet. Mivel a színek tulajdonképpen konvenciók, nincs két ember, akiknek egyforma elképzelésük van például egy pirosról. A színek egymás mellett meg teljesen zavaros eredménnyel járnak. A piros szín érzése más a zöld, és más a kék mellett. Ha ezt hozzáadjuk a színek személyes emlékéhez, akkor tulajdonképpen nem létezik objektív, mindenki számára azonos szín. A fekete-fehér mindenkinek egyforma. Ezért a valóságos világ hiteles megjelenítése, jelképe. S - Minden művészet végső célja az elvesztett Paradicsom viszszahódítása. Onnan az ember kivettetett. Valójában fordítva van. Az

életünk annyira telve van szenvedéssel, hogy azt képzeljük, volt egy Aranykor, amikor jó volt élni. Nem volt. Semmi sem jó. Minden csak átmenet. Az élet egyáltalán nem boldog. V - Egyre határozottabban érzem, hogy a halálnak nincs jelentősége. Ki korán, ki későn, valószínűleg mindig a megfelelő időben hagyja el a testét. Egy földszinti szobába zárták. Késő volt már, a főpapok nem akartak nagy felfordulást. Rázárták az ajtót. Csak a tető alatt volt egy kis rácsos ablak. Azon szűrődött be kevés fény. Hallotta az őr egyenletes lépéseit a folyosóról. A fal mellett keskeny faágy állt birkabőrökkel letakarva. Hanyatt feküdt, kezeit a mellén összekulcsolta, és arra gondolt, hogy holnap biztosan a proconsul elé viszik. A papok el akarják veszejteni, szomorú és fájdalmas volt az értetlenségük. De ő majd meggyőzi a rómait, hogy tévednek. Ő csak segíteni akar mindenkinek, hogy hamarább elérjék a megvilágosodást. A proconsul biztosan meg fogja érteni, hiszen tanult ember. Ezzel elaludt, és nyugodtan pihent reggelig. S - Az Isten megmenti azt, akit akar. Ezt olvashatod az Ószövetségben. V - Nem nagyon látom ezt a mindennapi életben. Pedig a teremtő Istennek a saját legfőbb érdeke, hogy segítse az embert. Kiszakadt a létezésből, és csak a cselekvő ember tetteinek segítségével képes visszajutni. Ha teremtményei tökéletesek lesznek, az ő tökéletesülése is végleges lesz, és a sorsa végre nyugalomba juthat. S - Nagyon sok fájdalmat és szenvedést okozott, hogy az emberek nagyon ritkán látták be, hogy nem az a végső cél, és nem az a végső létező, amit annak gondoltak. V - Évezredek óta becsapják önmagukat.

S - Már nem erőltetem az emberi kapcsolatokat, ismételten átmeneti hiányokat érzek, de semmi kétségem, hogy egy félbehagyott beszélgetést majd folytatni fogok. Ha akkor lesz még értelme. V - De biztosan lesz sok más téma és sok más ember, aki érdekes lesz. S - Nagyon határozottan az az érzésem, hogy sokkal érdekesebb lesz, mint ez a nyűglődő átmenet. V - A halállal tehát nem kell törődni. Persze a test félelme a pusztulástól nem hanyagolható el. S - Nagyon nehéz, szinte lehetetlen erősebbnek lenni a sejtek élni akarásánál. V - Csak a közöny segíthet. A mindennapi életben pedig csak a sok apró jó tett, vagy a sok apró gonoszság. Ez dönt el mindent. Semmi mással nem érdemes foglalkozni. S - Nem tudjuk megállapítani egy transzcendens esemény helyét, csak a hatását. V - Ez a hely ugyan itt van körülöttünk, de egyben mi is a részei vagyunk. Ezért a mi létezésünk - bármilyen formában - kiterjed az egész Létre. Hogy az esemény hol történik, az érdektelen, hiszen minden itt van, és mi is csak egy sajátos létezési formája vagyunk valamiféle teljességnek. Életünk összefüggések különböző csoportjai egy kijelölt szimmetriarendszerben. Van mód arra, hogyan lehet ezt megtörni. Természetes úton a halálban, mesterségesen meditációban. Hszüan-ce a kolostor konyhája előtt a lépcsőn ült, és répát pucolt. Odament hozzá az egyik tanítvány, és így szólt: - Mester! Hogyan érhetem el a megvilágosodást! - Segítek neked - mondta Hszüan-ce, és átnyújtotta a tanítványnak a kosár répát és a kést. - Szép tisztára pucold, és igyekezz, mert verést kapsz a szakácstól.