ESÉLYEGYENLŐSÉG A KÖZSZFÉRÁBAN EGY ÁLLAMILAG TÁMOGATOTT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY PÉLDÁJÁN KERESZTÜL 3

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Szolnok, 2012 Molnár Edina1 – Lukács Ágnes2

ESÉLYEGYENLŐSÉG A KÖZSZFÉRÁBAN EGY ÁLLAMILAG TÁMOGATOTT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY PÉLDÁJÁN KERESZTÜL3 Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása a mindennapi életben és a munkahelyen is elvárt és törvényileg szabályozott. Azonban a közalkalmazottakat foglalkoztató, illetve az oktatási tevékenységet folytató intézmények speciális helyzetben vannak, amikor a munkáltató a jogszabályban előírt módon alkalmazza az egyenlő bánásmód és az előnyben részesítés elvét. Egy konkrét intézményi példán keresztül a tanulmány megvizsgálja, hogy egy, a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok személyes adatszolgáltatásán és önértékelésén alapuló elemzés eredményei mennyiben támasztják alá az esélyegyenlőség jogi és pszichológiai vonatkozásait a fent említett speciális körülmények között. EQUAL OPPORTUNITIES IN THE PUBLIC SPHERE THROUGH THE EXAMPLE OF A STATE FUNDED INSTITUTION OF HIGHER EDUCATION The implementation of the principle of equal treatment in everyday life and in the workplace is accepted and regulated by the law. Nevertheless, the institutions employing public servants and dealing with education are in a special situation when the employer endeavours to implement the principles of equal and preferential treatment in the right way. Through presenting a specific example the study investigates the results of an analysis based on the supply of personal data and self-evaluation of disadvantaged employee groups in order to establish the connection between the results and the psychological and legal references of the principle of equality under the special circumstances mentioned above.

AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG JOGI ÉS PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI A jelenleg hatályos, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban esélyegyenlőségi törvény) alapján az esélyegyenlőség fogalmához a hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés és a megtorlás, illetve a másik oldalról az előnyben részesítés fogalmai kapcsolódnak. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés során egy egyén vagy egy csoport valamely tulajdonsága(i) alapján kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint egy vele összehasonlítható helyzetben lévő egyén vagy csoport. A törvényben szerepel az is, hogy az egyénre vagy a csoportra jellemző tulajdonság nem csak valós lehet, hanem vélt is, azaz az egyén vagy a csoport saját magára vonatkoztatott, vagy akár más egyének vagy csoportok által az adott egyénre vagy csoportra irányuló, pszichológiailag megmagyarázható tulajdonítási folyamat során keletkezett jellemző is ide tartozik. A közvetlen mellett a közvetett hátrányos megkülönböztetés is helyet kapott a törvényben, amely olyan intézkedésekre utal, amelyek látszólag követik az egyenlő bánásmód elvét, azonban valójában a következményük

1 Dr. Molnár Edina PhD főiskolai docens, Szolnoki Főiskola, [email protected] 2 Dr. Lukács Ágnes főtitkár, főiskolai adjunktus, Szolnoki Főiskola, [email protected] 3 Lektorálta: Dr. Fülöp Tamás, tanszékvezető főiskolai tanár, Szolnoki Főiskola, [email protected]

496

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. mégis előidézi az egyén vagy a csoport hátrányosabb helyzetbe kerülését. A zaklatás az emberi méltóságot sértő olyan magatartás, amelynek célja vagy következménye az adott egyénnel szembeni megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. A jogellenes elkülönítés során az adott egyént vagy csoportot a tulajdonságai alapján elkülönítik. A megtorlás során az egyenlő bánásmód megsértése ellen felszólaló egyénnek vagy csoportnak jogsérelmet okoznak vagy azzal fenyegetnek. Végül az előnyben részesítés olyan rendelkezés, amely egy konkrét társadalmi csoport objektív értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, azonban ez a rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt – azaz csak a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén alkalmazható – és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését. Pszichológiai szempontból érdekes az ún. vakcsoport-jelenség [1], amely egy semleges tulajdonság (pl. szemszín) alapján kettéosztott csoportban feléleszti a csoporttagok egymás elleni előítéletét, amelynek következtében a csoporttagok viselkedése a másik csoport irányában a törvény által leírt közvetlen vagy akár a közvetett hátrányos megkülönböztetés felé tolódik. Természetesen ez a jelenség – és viselkedéses következményei – a valós előítéletet előidéző tulajdonságok (pl. fogyatékosság) esetében is jelentkezik, azonban itt a pszichológiai érdekesség az, hogy az egyének belső sajátossága miatt alakul ki az előítélet, illetve a „saját csoport” és a „másik csoport” megkülönböztetése és nem az egyéneket két csoportba soroló tulajdonságok miatt. [2] Ha az előítélet kialakulásáról elfogadjuk azt a nézetet, hogy az egy egyszerű, érték- és ítéletmentes csoportba-soroláson alapuló jelenség további következménye, vagyis a saját és a másik csoport megkülönböztetésén alapul, akkor ebből következően azt is elfogadjuk, hogy az egyén bármely csoport tagjaként ugyanígy gondolkodik és érez, legyen az a csoport társadalmilag többségi vagy kisebbségi, a törvény által meghatározott tulajdonságokkal vagy éppen annak ellenkezőivel rendelkező. Mivel azonban a többségi csoportok társadalmi helyzete általában a domináns pozíciók birtoklását is magában foglalja, a jogszabályi tiltás szükséges. Emellett azonban azt is látnunk kell, hogy a kisebbségi csoporttagság hasonló érzéseket kelt az egyénekben, ugyanolyan előítéletes gondolkodást és viselkedést eredményez, amely azonban a társadalmi elhelyezkedés miatt nem juthat kifejezésre.

ESÉLYEGYENLŐSÉG A KÖZSZFÉRÁBAN A 2012. június 30-ig hatályban lévő, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban Munka Törvénykönyve) 70/A §-a előírta a munkaadó oldaláról az esélyegyenlőségi terv készítését a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok egyenlő bánásmódban való részesítésének céljából, amelyet a szakszervezetekkel együttesen kellett elfogadni. A Munka Törvénykönyve hat hátrányos helyzetű munkavállalói csoportot sorolt fel: a nők, a negyven évnél idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, a két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók és a tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók csoportját. A csoportok meghatározása mellett a törvény megadta az elemzés szempontjait is, amely a foglalkoztatási helyzetre irányul és magában foglalja a bérek, a munkakörülmények, a szakmai előmenetelek és képzések, a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezmények elemzését. Az esélyegyenlőségi tervnek tartalmaznia kell a

497

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó, egy adott évre szóló céljait és eszközeit, amely konkrétan kitér a képzési, a munkavédelmi és a rendszeres, a foglalkoztatás feltételeit érintő programokra, valamint az akadálymentes munkahelyi környezet megteremtését célzó intézkedésekre és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárásrendre. A terv elkészítése kizárólag a munkavállalók személyes és önkéntes adatszolgáltatásán alapulhatott. A közalkalmazottakra, és konkrétan a felsőoktatásban dolgozó közalkalmazottakra vonatkozóan a Munka Törvénykönyvének előírásai azonban csak a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a 2011. évben hatályos, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban Ftv.) előírásait figyelembe véve voltak alkalmazhatók. A közalkalmazottak esetében a bérre vonatkozó elemzési szempont például nem releváns, hiszen az évente megállapított bértábla konkrétan meghatározza a munkáltató által adható béreket. Ugyanakkor a jogszabályban meghatározott juttatások biztosítása nem jelent előnyben részesítést, hiszen azok elmaradása jogellenes. Ilyen módon az előnyben részesítés nem a juttatási rendszert, hanem a foglalkoztatással kapcsolatos egyéb kérdéseket érinti. [3] A felsőoktatás – hasonlóan a közoktatáshoz – speciális helyzetben van az oktatók munkaidejének szabályozása miatt. Az Ftv. előírja az adott beosztáshoz tartozó kötelező óraszámot, ugyanakkor a munkáltató többletfeladatot rendelhet el az oktatói munka ellátása mellett, azaz a kötelező óraszám felett, így bizonyos személyek vagy csoportok hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A díjazás ellenében végzett többletfeladat viszont javítja a munkavállaló jövedelmi helyzetét, legalábbis ha az nem megy az alapfeladat-végzés rovására. Az oktatói munkakörben foglalkoztatottak esetén az esélyegyenlőségi terv hozzájárulhat a gyermeknevelésből adódó hátrányok leküzdéséhez, a tanórák, az egyéni órarend kialakításának lehetőségével, figyelembe véve a gyermekek bölcsődei, óvodai, iskolai időbeosztását. Szintén megfogalmazható a tervben a közösségi feladatok és a gyermeknevelés fordított együttjárása.

A SZOLNOKI FŐISKOLÁN VÉGZETT KUTATÁS A kutatás körülményei 2011 végén a Szolnoki Főiskola Szenátusának Esélyegyenlőségi és Fogyatékosügyi Bizottsága elkészítette a főiskola 2012. évre vonatkozó Esélyegyenlőségi Tervét (a továbbiakban ET), a következő jogszabályok vonatkozó részeinek figyelembe vételével:     

a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény; az Európai Unió Tanácsa 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról; az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény; a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény; a Szolnoki Főiskola Szervezeti és Működési Rendje.

Az ET két részből tevődik össze, az első rész az egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó, a főiskola közalkalmazottjainak véleményét tükröző általános megállapításokból áll, a második rész az adott 498

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. évre vonatkozó, a Munka Törvénykönyve által meghatározott szempontok szerinti helyzetelemzésre épül. A helyzetelemzéshez a főiskola HR irodájának összesített (névtelen) adatait, valamint a munkavállalók által – szintén anonim módon – a rendelkezésünkre bocsátott személyes adatait használtuk fel, figyelembe véve az elemzés elvégzésekor hatályos, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény előírásait. A vizsgálati eljárás A vizsgálati személyek A vizsgálati személyek a Szolnoki Főiskola munkavállalói. Az intézményben dolgozó közalkalmazottak létszáma – a 2011. december 6-i állapot szerint – 241 fő. Az összlétszámhoz viszonyítva a hat vizsgált csoport létszámaránya a következő volt: Kerekített százalékos megoszlás (%) 64

Hátrányos helyzetű csoport nők negyven évnél idősebbek

66

romák fogyatékossággal élők

0 2

két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelők tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülállók

8 3

1. táblázat A Szolnoki Főiskola hátrányos helyzetű munkavállalói csoportjainak létszámarányai 2011. 12. 06-án

A 2010. évhez képest a nők, a negyven évnél idősebbek és a tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülállók aránya 1-1%-kal növekedett. A romák és a fogyatékossággal élők aránya változatlan. A két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelők aránya 3%-kal nőtt. Mindezek mellett az összdolgozói létszám 268 főről 241 főre csökkent. A vizsgálat a teljes populációt érintette, a válaszadási arány a következő volt: a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportokba tartozó válaszadók aránya (% )

válaszadók száma (%)

70 60 50 40 30

60 48

20 10

16

0 nő

40 év feletti

0 roma

4 fogyatékos

4 két tíz éven aluli gyermeket nevelő

tíz éven aluli gyerneket neveő egyedülálló

hátrányos helyzetű csoportok

1. ábra A vizsgálati személyek válaszadási aránya csoportonként

499

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. A válaszadók aránya két csoport esetében eltér az adott csoport teljes populációra vetített arányától: a negyven évnél idősebbek csoportja alul-, a két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelők csoportja felülreprezentált. Ez az adat – mivel a válaszadás önkéntes volt – önmagában is hordozza azt a lehetséges interpretációt, hogy a negyven év felettiek csoportja nem tekinti magát hátrányos helyzetűnek. A vizsgálati módszer A vizsgálati módszer kérdőíves felmérés, a kérdőívet anonim módon, önkéntesen lehetett kitölteni. A kérdőív teljes szövege a Mellékletben olvasható. Az elemzés szempontjai a jogszabályi előírásoknak megfelelően a következőképpen alakultak:  a többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés;  munkakörülmények;  szakmai előmenetel;  képzés;  gyermekneveléssel, szülői szereppel kapcsolatos szempontok. A szempontok alapján kidolgozott kérdőív eredményein alapulva készült el a Szolnoki Főiskola 2012. évi ET-jének helyzetelemzése.

A KUTATÁS EREDMÉNYEI Összességében a válaszadók 12%-a értékeli úgy, hogy volt már hátrányos megkülönböztetésben része, 64% úgy véli, hogy nem volt. A továbbképzési lehetőségek és a munkavédelem területein közepesre értékelték az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását. A munkaerőkiválasztás, a juttatások, a kedvezmények, a romák és a fogyatékossággal élők alkalmazása alacsony értéket kapott az egyenlőség megítélésekor. Az egyes hátrányos helyzetű csoportok elemzése A hátrányos helyzetű csoportok válaszainak elemzésekor a csoportokat minden esetben a hátrányt okozó jellegzetességet nem birtokló, azaz az adott jellemzőt tekintve negatív előjelű csoporttal hasonlítottuk össze. A nők csoportja A többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés A többletmunkáért kereset-kiegészítésként kapott juttatások – 20%-os válaszadási hiány mellett – összességében a férfiak csoportjában nagyobb mértékűek. A válaszadók több mint fele úgy értékeli, hogy az elmúlt öt évben nem kapott semmiféle elismerést a munkájáért. A válaszok másik felét vizsgálva megállapítható, hogy a nők szignifikánsan kevesebbre értékelik az elmúlt öt évben kapott erkölcsi elismerést és tendenciaszerűen kevesebbre az anyagit. Ugyanakkor sokkal magasabb azoknak a nőknek az aránya, akik kereset-kiegészítés nélkül, „társadalmi munkában” végeznek valamely, a főiskola számára hasznos tevékenységet.

500

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Munkakörülmények A munkához rendelkezésre álló eszközökkel és a társas légkörrel való megelégedettség a nők és a férfiak csoportjában megegyező. A fizikai munkakörnyezet, a közvetlen vezetővel való viszony, a higiéniai szempontok, az étkezési és a pihenési lehetőségek a nők csoportjában szignifikánsan alacsonyabb mértékű megelégedéssel bírnak. Szakmai előmenetel Nincs különbség férfiak és nők esetében a tekintetben, hogy hogyan értékelik saját szakmai előmenetelüket. A legtöbben megfelelő üteműnek, illetve ugyanennyien stagnálónak találják, kicsivel kevesebben lassú ütemben haladónak. Összességében a munkavállalók úgy gondolják, hogy a munkáltatói intézkedések nem mozdítják elő a szakmai előmenetelt. Kicsivel több nő mint férfi gondolja, hogy az intézkedések hátráltatják, szignifikánsan több férfi véli úgy, hogy az intézkedések nem mozdítják előre a szakmai előmenetelt. Konkrét intézkedési javaslatként fogalmazódott meg a továbbképzésekben, konferenciákon való részvétel lehetőségének biztosítása, a betöltött munkakörnek megfelelő kinevezés megadása, az elvégzett munkával arányos juttatás nyújtása, illetve a közvetlen vezető segítőkész attitűdje a beosztottak irányában. Képzés Mindkét csoport egyenlő arányban szeretne illetve nem szeretne részt venni a közeljövőben rendszeres elfoglaltsággal járó képzésben. Mindkét csoportban szignifikánsan nagyobb azoknak az aránya, akik szerint a közvetlen vezetője támogatná ezt a törekvését. Egy kicsivel kevesebb nő véli úgy, hogy a közvetlen vezetője támogatná őt. Az eseti jellegű elfoglaltsággal járó képzésben való részvételt egy kicsivel kevesebb nő választaná. A vezetői támogatás megítélése a rendszeres képzéshez képest rosszabb arányú: többen mondják, hogy nem kapnának támogatást, segítséget a közvetlen vezetőjüktől. Gyermeknevelés, szülői szerep Szignifikánsan több nő mint férfi munkatárs véli úgy, hogy a gyermeknevelés gondot okoz vagy okozott a munkavégzésben, azonban kevesebben érzik, hogy a közvetlen vezetőjüktől segítséget kaptak volna a gondok kezelésében. Több nő érzi, hogy intézményi szinten kap kedvezményeket ezen a területen, ugyanakkor szintén több nő véli úgy, hogy hátrányos megkülönböztetésben is volt már része a gyermeknevelés nehézségei miatt. A negyven évnél idősebbek csoportja A többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés A többletmunkáért kereset-kiegészítésként kapott juttatások a negyven év felettiek csoportjában nagyobb mértékűek. A negyven év alattiak csoportjából jóval többen gondolják úgy, hogy anyagilag és erkölcsileg is elismerték őket, mint a negyven év felettiek. Ugyanakkor megközelítőleg ugyanannyian

501

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. vélik úgy a két csoportban, hogy kereset-kiegészítés nélkül, „társadalmi munkában” végeznek valamely, a főiskola számára hasznos tevékenységet. Munkakörülmények A közvetlen vezetőjükkel való viszonnyal a negyven év alattiak sokkal kevésbé vannak megelégedve, mint a negyven év felettiek.. A higiéniai szempontok megítélésében nincs különbség a csoportok között. A fizikai munkakörnyezet, az eszközök, a társas légkör, az étkezési lehetőségek a negyven év felettiek csoportjában szignifikánsan magasabb mértékű megelégedéssel bírnak, egyedül a pihenés szempontját értékelik alacsonyabb pontszámmal. Szakmai előmenetel A negyven év alattiak leginkább stagnálónak élik meg a szakmai előmenetelüket, mindkét csoportban nagyon kevesen ítélik gyors üteműnek a lehetséges előrehaladást. Egyforma különbség van a két csoport között annak a megítélésében, hogy az intézkedések mennyire hátráltatják, illetve nem befolyásolják az előrehaladást: a negyven év alattiak nagyobb arányban képviselik mindkét véleményt. Képzés A két csoport között a legszembetűnőbb különbség, hogy a negyven év alattiak inkább az eseti jellegű képzéseket preferálnák, a negyven év felettiek inkább a rendszeres elfoglaltsággal járókat. Mindkét csoport biztos a közvetlen vezetője támogatásában. Gyermeknevelés, szülői szerep A gyermeknevelés tekintetében a negyven év alattiak csoportja tekinthető inkább hátrányos helyzetűnek. Közülük többen ítélik meg úgy, hogy a gyermeknevelés és a munkavégzés nem mindig egyeztethető össze, illetve számolnak be hátrányos megkülönböztetésről. A fogyatékossággal élők csoportja A többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés A többletmunkáért kereset-kiegészítésként kapott juttatások a nem fogyatékossággal élők csoportjában kifejezetten nagyobb mértékűek. A nem fogyatékossággal élők csoportjának fele úgy ítéli meg, hogy egyáltalán nem részesült elismerésben az elmúlt öt évben. A csoport másik fele szignifikánsan kevesebbre értékeli az elmúlt öt évben kapott erkölcsi elismerést mint az anyagit. A fogyatékossággal élők úgy vélik, egyáltalán nem kaptak elismerést. Munkakörülmények A két csoport között a legkisebb különbség a fizikai környezet és az eszközök rendelkezésre állásának megítélésében fedezhető fel. A pihenési lehetőségeket a fogyatékossággal élők jóval kevesebb megelégedéssel értékelik. A társas légkört, a vezetővel való viszonyt, a higiéniát és az étkezést a fogyatékossággal élők jobbra értékelik, mint a másik csoport. 502

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Szakmai előmenetel A fogyatékossággal élők szerint a szakmai előmenetel lassan haladó, amit a vezetői intézkedések sem befolyásolnak. Ezzel szemben a másik csoport szerint az előmenetel stagnáló, és ezt szintén nem mozdítják előre vagy hátra a vezetői döntések. Képzés A fogyatékossággal élők csoportja úgy véli, hogy közvetlen vezetője segítené, támogatná a képzésben való részvételt, akár rendszeres, akár esetei jellegű elfoglaltsággal jár. A másik csoportban az eseti jellegű képzések vezetői támogatása alacsonyabb értékelést kapott. Gyermeknevelés, szülői szerep A fogyatékossággal élők nem tapasztaltak hátrányos megkülönböztetést a gyermeknevelésre vonatkozóan, illetve nem okozott gondot a szülői szerep. A két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelők csoportja A többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés A többletmunkáért kereset-kiegészítésként kapott juttatások a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelők csoportjában kifejezetten nagyobb mértékűek. A válaszadók több mint fele úgy értékeli, hogy az elmúlt öt évben nem kapott semmiféle elismerést a munkájáért. A válaszok másik felét vizsgálva megállapítható, hogy a több gyermeket nevelők csoportja kevesebbre értékeli az elmúlt öt évben kapott anyagi elismerést, mint a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelők csoportja, azonban jóval többre az erkölcsit. Ugyanakkor sokkal magasabb azoknak a több gyermekeseknek az aránya, akik kereset-kiegészítés nélkül, „társadalmi munkában” végeznek valamely, a főiskola számára hasznos tevékenységet. Munkakörülmények Az étkezési lehetőségek és a közvetlen vezetővel való viszony megítélése között mutatható ki a legkisebb különbség a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelők, illetve a kettő vagy több gyermeket nevelők között, az előbbit jobbra értékeli a hátrányos helyzetű csoport, az utóbbit rosszabbra. A fizikai munkakörnyezetet, az eszközök rendelkezésre állását, a társas légkört, a higiéniát és a pihenési lehetőségeket a több gyermeket nevelők szignifikánsan magasabb mértékű megelégedéssel értékelik. Szakmai előmenetel A több gyermeket nevelők többsége szerint saját szakmai előmenetelük megfelelő ütemű, míg a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelők inkább stagnálónak értékelik ugyanezt a szempontot. Mindkét csoportban igen kevesen értékelik gyors ütemben haladónak. A több gyermeket nevelők másik része inkább lassú üteműnek, a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelőké inkább stagnálónak értékeli a saját szakmai előrehaladását. Mindkét csoport szerint inkább elősegítik az intézkedések az előmenetelt, azonban a gyermektelen vagy egy gyermeket vállalók közel fele szerint nem befolyásolják az intézményi döntések a személyes előrehaladást. 503

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Képzés Mindkét csoport esetében kiegyenlítettek az értékelések, a válaszadók fele szeretne részt venni képzéseken, másik fele nem, szintén kb. 50% szerint támogatná ebben a tevékenységben a vezetője, a másik 50% szerint nem. A két csoport között a legnagyobb különbség a vezetői támogatás hiányának a feltételezése a többgyermekes szülők részéről. Gyermeknevelés, szülői szerep A többgyermekes szülők ezen szempont alapján többszörösen is hátrányos helyzetűnek ítélik meg saját helyzetüket, összehasonlítva a gyermektelen vagy egy gyermeket nevelők csoportjával. Többen vélik úgy, hogy a szülői kötelezettség betartása gondot okoz a munkavégzésben, hogy nem kapnak kedvezményt a gyermeknevelésre való tekintettel, illetve hogy már volt részük hátrányos megkülönböztetésben a gyermeknevelés miatt. Ugyanakkor többen kapnak segítséget a közvetlen vezetőjüktől a felmerülő nehézségek leküzdésében. A tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülállók csoportja A többletmunkáért járó anyagi és erkölcsi elismerés A többletmunkáért kereset-kiegészítésként kapott juttatások a párkapcsolatban gyermeket nevelők csoportjában kicsivel nagyobb mértékűek. Az egyedülállók csoportja úgy véli, hogy semmiféle elismerést nem kapott az elvégzett többletmunkáért. A nem egyedülálló szülők csoportjának fele gondolja ugyanígy. Ugyanakkor sokkal magasabb azoknak a nem egyedülálló szülőknek az aránya, akik kereset-kiegészítés nélkül, „társadalmi munkában” végeznek valamely, a főiskola számára hasznos tevékenységet. Munkakörülmények Az egyedülálló szülők és a párkapcsolatban gyermeket nevelők egyetértenek abban, hogy a munkahelyi társas légkör megfelelő. A munkavégzéshez szükséges eszközök rendelkezésre állása, a közvetlen vezetővel való viszony és az étkezési lehetőség megítélése kis különbséget mutat, az utóbbit értékelik az egyedülállók jobbra, a többit kevésbé jóra. A fizikai környezetet és a pihenési lehetőségeket az egyedülállók sokkal nagyobb megelégedéssel értékelik, mint a párkapcsolatban élő szülők. Szakmai előmenetel Az egyedülálló szülők a saját szakmai előmenetelüket egyértelműen stagnálónak értékelik. A párkapcsolatban élő szülők ugyanolyan arányban érzik stagnálónak és megfelelő ütemben haladónak. Mindkét csoport az intézkedéseket úgy értékeli, hogy azok nem mozdítják előre vagy hátra a szakmai előmenetelt. Képzés Mindkét csoport egyenlő arányban szeretne illetve nem szeretne részt venni a közeljövőben rendszeres elfoglaltsággal járó képzésben. Mindkét csoportban szignifikánsan nagyobb azoknak az aránya, akik szerint a közvetlen vezetője támogatná ezt a törekvését. A két csoport 504

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. összehasonlításában kevesebb párkapcsolatban élő szülő véli úgy, hogy a közvetlen vezetője támogatná őt. Az eseti jellegű elfoglaltsággal járó képzésben való részvételt – az egyedülállók csoportja szerint – nem támogatná a közvetlen vezető. Ennek a megítélése a párkapcsolatban élők esetén sokkal kedvezőbb. Gyermeknevelés, szülői szerep Egyik csoport sem értékeli úgy, hogy kedvezményekben részesülne a gyermeknevelésre való tekintettel, azonban egyik sem részesült eddig hátrányos megkülönböztetésben erre való hivatkozással. Szignifikánsan több egyedülálló szülő véli úgy, hogy a gyermeknevelés gondot okoz a munkavégzésben. A hátrányos helyzetű csoportok összehasonlítása az egyes szempontok alapján A főiskolán a Munka Törvénykönyve által hátrányosként aposztrofált munkavállalói csoportok önértékelésük alapján nem egyeztek meg a jogszabályban leírtakkal. Ez nyilvánvalóan a felsőoktatás jellegzetességéből adódik, mely szerint a vizsgált szempontok mentén a negyven évnél idősebb munkavállalók számára nem hátrányosabb, hanem előnyösebb feltételek állnak rendelkezésre munkavégzés közben.

elismerés munkakörülmények szakmai előmenetel képzés gyermeknevelés

nők

negyven évnél idősebbek

fogyatékossággal élők

H4 H H H H

E5 E E E E

H H H E E

két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelők H E E E H

tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülállók H E E H H

2. táblázat A hátrányos helyzetű csoportok önértékelése a vizsgálati szempontok mentén

A hátrányos helyzetű csoportok önértékeléséből adódóan a 2012. évben az esélyegyenlőség érdekében hozott intézkedések sorában a legnagyobb súllyal az erkölcsi és az anyagi elismerés szempontját kellett érvényesíteni, szintén kiemelt figyelmet kellett fordítani a gyermeknevelés okozta nehézségek intézményi szintű kezelésére, amely egyben az egyedülálló szülők képzéssel kapcsolatos problémájának megoldását is magával vonta. A munkakörülmények javítása és a szakmai előmenetel megfelelő ütemű, szabályozott formában történő biztosítása pedig főként a nők és a fogyatékossággal élők esetében kívánt külön intézkedéseket.

4 5

H = saját értékelése szerint hátrányos helyzetű E = saját értékelése alapján egyenlő helyzetben van

505

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI.

KONKLÚZIÓ ÉS ELŐRETEKINTÉS A Szolnoki Főiskolán végzett kutatás során vizsgált csoportok önértékelésen alapuló eredményei az esélyegyenlőség jogi szabályozásban is említett pszichológiai jellegzetességét támasztják alá, nevezetesen az egyén által elvégzett önmaga csoportba sorolásából adódó önazonosításból [4], illetve a másik csoport vélt tulajdonságokon alapuló értékelése nyomán bekövetkező ítéletalkotásból adódó hátrányos helyzet-átélését. Másrészről a kutatás eredményei szintén alátámasztják a felsőoktatás jellegzetességeiből adódó specifikus, esélyegyenlőséget befolyásoló tényezőket, amelyek nem egyértelműen hátrányosak vagy előnyösek, hanem egy-egy csoportot tekintve más-más lehet az értékelésük a csoporttagok szempontjából. 2013-tól a megváltozott jogszabályi környezet ellenére – amely magában foglalja a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény helyett hatályban lévő, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényt, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényt, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt – az esélyegyenlőségi terv elkészítése az ötven főnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és többségi állami tulajdonban álló jogi személyek esetében továbbra is kötelező. Mivel az esélyegyenlőségi törvény 25. §-a rendelkezik az oktatási intézményekkel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban álló diákokkal történő foglalkozások során alkalmazott egyenlő bánásmód elvéről, a főiskola esetében egy bővítési lehetősége az ET-nek egy, a hallgatókra vonatkozó, esélyegyenlőséget előmozdító tevékenységekről szóló fejezet. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] [2] [3] [4]

PRATKANIS, Anthony – ARONSON, Elliot: A rábeszélőgép. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2001. CSEPELI György: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. SZÜDI János: Az esélyegyenlőségi terv. Iskolaszolga, Budapest, 2004. XV/1. 16–22. o. FÜLÖP Márta: A versengés szerepe. http://www.ofi.hu/tudastar/versenges-szerepe (2012. 10. 5.)

Jogszabály-hivatkozások:  1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről  1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról  1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról  az Európai Unió Tanácsa 2000. november 27-i 2000/78/EK Irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról  2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról  2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról  2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról  2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról  2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

506

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI.

MELLÉKLET 1. Ön mely – a Munka Törvénykönyve által meghatározott – hátrányos helyzetű csoportba sorolja saját magát? (több válasz is lehetséges) a. nő b. negyven évnél idősebb munkavállaló c. roma d. fogyatékossággal élő e. két vagy több tíz éven aluli gyermeket nevelő f. tíz éven aluli gyermeket nevelő egyedülálló g. nem kívánok válaszolni 2. Ön szerint a fenti csoportok mellett milyen hátrányos helyzetű csoportok jellemzőek még a Szolnoki Főiskolán? a. b. c. d. nincs más hátrányos helyzetű csoport e. nem kívánok válaszolni 3. Ön a 2. pontban megjelölt csoportok közül melyiknek tagja? a. b. c. d. nem jelöltem meg más csoportot e. egyiknek sem vagyok tagja f. nem kívánok válaszolni 4. Ön mely – a 2011. évre érvényes Esélyegyenlőségi Tervben felsorolt – alapelvekkel ért egyet? (több válasz is lehetséges) a. a megkülönböztetés tilalma b. a hátrányos helyzetű csoportok előnyben részesítése az esélyegyenlőség megteremtése érdekében c. az emberi méltóság tiszteletben tartása d. a partnerség elve a foglalkoztatási viszonyban e. társadalmi szolidaritás f. méltányos és rugalmas elbánás g. nem kívánok válaszolni 5. Ön szerint még milyen alapelveket kellene tartalmaznia az ET-nek? a. b. c. d. ne tartalmazzon más elveket e. nem kívánok válaszolni

507

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. 6. Ön az intézmény ET-jének megalkotásakor milyen elemzési szempontokat venne figyelembe az alábbi – a Munka Törvénykönyve által javasolt – szempontok mellett? a. bérek, juttatások b. munkakörülmények c. szakmai előmenetel d. képzés e. gyermekneveléssel, szülői szereppel kapcsolatos kedvezmények f. g. h. i. nem szükséges más szempontot vizsgálni j. nem kívánok válaszolni 7. Ön az alábbi bérkategóriák közül melyikbe tartozónak sorolja saját magát? (a bérek bruttó összegét tüntettük fel, a kérdés a kereset-kiegészítések és pótlékok nélküli alapbérre vonatkozik) a. 100.000 Ft alatti b. 100.001 Ft – 200.000 Ft közötti c. 200.001 Ft – 300.000 Ft közötti d. 300.001 Ft – 400.000 Ft közötti e. 400.001 Ft – 500.000 Ft közötti f. 500.001 Ft feletti g. nem kívánok válaszolni 8. Ön milyen összegű rendszeres havi kereset-kiegészítésben és/vagy pótlékban részesül? a. 20.000 Ft alatti b. 20.001 Ft – 40.000 Ft közötti c. 40.001 Ft – 60.000 Ft közötti d. 60.001 Ft – 100.000 Ft közötti e. 100.001 Ft – 200.000 Ft közötti f. 200.001 Ft feletti g. nem kívánok válaszolni 9. Ön milyen jogviszonyban áll a főiskolával? a. határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban b. határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban c. Prémiumévek programban résztvevő 10. Ön milyen foglalkoztatási formában dolgozik? a. teljes munkaidőben b. részmunkaidőben c. Prémiumévek programban 11. Ön az alábbiak közül mely tevékenységi területen dolgozik? (több válasz is lehetséges) a. oktatási tevékenység b. adminisztratív, igazgatási, ügyviteli tevékenység c. fizikai tevékenység

508

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. 12. A 11. pontban felsorolt tevékenységek közül melyik teszi ki munkaidejének legnagyobb részét? a. oktatási tevékenység b. adminisztratív, igazgatási, ügyviteli tevékenység c. fizikai tevékenység 13. Ön milyen beosztásban dolgozik? a. beosztott munkatárs (pl. ügyintéző) b. kiemelt munkatárs (pl. főelőadó) c. vezető 14. Részesült Ön az elmúlt 5 évben elismerésben? a. igen, anyagi elismerésben b. igen, erkölcsi elismerésben c. nem 15. Végez Ön „társadalmi munkában”olyan tevékenységet, amely fontos a főiskolának, de Ön nem kap érte juttatást? a. igen b. nem 16. Ön milyen munkakörülmények között dolgozik? Kérem, értékelje a következő szempontokat bekarikázással egy ötfokú skálán a kielégítő=5, nem kielégítő=1 értékek alapján. a. a fizikai környezet (iroda, tanterem berendezése, mérete, világítása) 5 4 3 2 1 b. a munkavégzéshez szükséges eszközök rendelkezésre állása 5 4 3 2 1 c. a munkahelyi társas légkör 5 4 3 2 1 d. a közvetlen vezetővel való viszony 5 4 3 2 1 e. higiéniai szempontok (pl. mellékhelyiségek tisztasága) 5 4 3 2 1 f. étkezési lehetőségek 5 4 3 2 1 g. pihenési lehetőségek (pl. dohányzásra kijelölt hely közelsége) 5 4 3 2 1 17. Ön mióta dolgozik a Szolnoki Főiskolán? a. pár hónapja b. 1-2 éve c. 3-5 éve d. 6-10 éve e. 11-20 éve f. 21 év felett 18. Hogyan értékeli a saját szakmai előmenetelét? a. megfelelő ütemű b. lassan haladó c. gyorsan haladó d. stagnáló e. ez a kérdés nem foglalkoztat

509

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. 19. Hogyan értékeli általában az intézményi intézkedéseket a szakmai előmenetelre vonatkozóan? Az intézményi intézkedések a szakmai előmenetelt… a. elősegítik b. hátráltatják c. nem mozdítják előre vagy hátra d. nem tekintik fontosnak 20. Mi lenne az az intézkedés, amely az Ön szakmai előmenetelét segítené? a. b. ez a kérdés nem foglalkoztat 21. Ön részt vesz valamilyen képzésben az alábbiak közül? (több válasz is lehetséges) a. PhD b. MA/MSc c. BA/BSc d. egyéb rendszeres elfoglaltsággal járó tanfolyam, képzés 22. Az elkövetkező 3 évben szeretne részt venni rendszeres elfoglaltsággal járó képzésben? a. igen b. nem 23. A közvetlen vezetője támogatta/ja – Ön szerint fogja támogatni – a képzésben való részvételét? a. igen b. nem 24. Gyakran szokott eseti jelleggel továbbképzésen részt venni (pl. konferencia, külföldi hivatalos út, stb.)? a. igen b. nem 25. A közvetlen vezetője segíti Önt ebben a tevékenységben (pl. lehetőségek bemutatása, utazás engedélyezése, stb.)? a. igen b. nem 26. Általában a képzések során tanultakat fel tudja használni a munkájában? a. igen b. nem 27. Hány gyermeket nevel? a. 0 b. 1 c. 2 d. 3 e. 4 f. 5 vagy több 28. Gyermekeit egyedül neveli? a. igen b. nem c. nem kívánok válaszolni 510

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. 29. Gyermekeivel egy háztartásban él? a. igen, mindegyikkel b. igen, részben c. nem, már elköltöztek d. nem, személyes problémák miatt nem élek együtt a családommal e. nem kívánok válaszolni 30. A gyermeknevelés okoz(ott valaha) gondot a munkavégzésben? a. igen b. nem 31. Gyakran fordul(t) elő, hogy nem tud(ott) bemenni a munkahelyére pl. a gyermek hirtelen bekövetkezett betegsége miatt? a. igen b. nem 32. A közvetlen vezetője figyelembe veszi az Önre nehezedő, a gyermekneveléssel járó plusz terheket? a. igen b. nem 33. Részesül kedvezményben a gyermeknevelésre való tekintettel? a. igen b. nem 34. Érte Önt az elmúlt öt évben hátrányos megkülönböztetés a gyermeknevelésre való hivatkozással? a. igen b. nem 35. Érte Önt az elmúlt öt évben hátrányos megkülönböztetés? a. igen b. nem 36. Ha a 35. kérdésre igennel válaszolt: mire hivatkozott a munkáltató? a. 37. Ha a 35. kérdésre igennel válaszolt: Ön szerint mi volt az igazi ok? a. 38. Élt már Ön az esélyegyenlőséget sértő intézkedésre vonatkozó panasztételi lehetőséggel? a. igen b. nem 39. Milyen mértékben ért egyet a következő állítással? (5=teljes mértékben egyetértek, 1=egyáltalán nem értek egyet) Az Esélyegyenlőségi és Fogyatékosügyi Bizottság megfelelően képviseli a panasztételi eljárás során az esélyegyenlőséget sértő intézkedés sértettjének érdekeit a munkáltatóval szemben. 5 4 3 2 1

511

Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. 40. Milyen mértékben ért egyet a következő állításokkal? (5=teljes mértékben egyetértek, 1=egyáltalán nem értek egyet) A munkáltató és/vagy a közvetlen vezető megfelelően alkalmazza az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód alapelvét… a. a munkaerő-felvétel során. 5 4 3 2 1 b. a külső és a belső továbbképzésekre vonatkozóan. 5 4 3 2 1 c. a szociális juttatásokra vonatkozóan (pl. kamatmentes fizetési előleg). 5 4 3 2 1 d. a munkáltatói kedvezményekre vonatkozóan (pl. óvodai-iskolai szünetek figyelembe vétele a szabadság kiadásakor). 5 4 3 2 1 e. a roma származásúak foglalkoztatása során. 5 4 3 2 1 f. a fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkoztatása során. 5 4 3 2 1 g. a munkavédelmi előírások betartatása során. 5 4 3 2 1 41. Ön milyen konkrét intézkedéseket vezetne be az esélyegyenlőség biztosítása érdekében? a. b. c.

512