Tandari Éva
„És ímé hamar eljövök” (Jel. 22.12) (A Jelenések könyvének magyarázatai) I. kötet
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet – Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim. Amint ígértem, most a Jelenések könyvének magyarázatait adom kezetekbe. Nem tévedés a többes szám, ekként a címben sem kell elírásra gondoljatok: valóságosan is több magyarázatot fogtok egyazon idézett részekhez olvashatni, mert szükséges, hogy a korábbi, még Adelma Testvérünk által az adott kor emberének mértéke szerint írottakat már a ti korotoknak megfelelő formában bontsuk ki, egyben korrigálva is az esetleges hibákat, amiként szükséges, s nem csak Adelma munkájában, de a „hivatalos” Írás-magyarázatokban is. Mert kell, hogy a Jelenéseket a Múlt, Jelen s a Jövendő fényében vizsgáljuk meg, megmutatva: mi, és miként vonatkozott az Áldott Krisztus Megdicsőülése utáni kor emberiségére, mi, és miként vonatkozik a ti Jelenetek, s a legközelebbi Holnapok emberiségére, valamint azt, mit, és miként kell értelmezzetek, ha a Nagy Ugrásra gondoltok és mindazon történésekre, amik akkor elkövetkezendőek lesznek. Ezen felül és ezen túl azt kívánjuk még elétek tárni: mit üzent a kétezer évvel ezelőtti korból János a távolabbi Holnapoknak, tehát már Túlélőkből kialakuló Harmadik emberiségnek, bár ez utóbbit már csak a lehetséges mértékig bontva, addig, amíg kibontanom engedtetik nékem magamnak is az az ÚR Kegyelméből. S ebből az utolsó mondatból már arra is következtethettek, hogy még itt sem lesz lehetséges minden történést feltárnom, mert amiként minden prófécia: a Jelenések könyve is az egyik lehetséges Holnapképet rejti, amely az emberi milyenség által változik, vagy változhat. S még mielőtt itt félreértések születnek elméitek mélyén, azt is hozzá kell tennem: számotokra rejti csak az egyik lehetséges Holnap-képet, és ti vagytok azok: a ma élő emberiség, s a Nagy Ugrás koráig még Útra indulható Testvérek, akik csak ezt az általatok a korábbi kétezer év alatt lehetővé tett Holnap-képet találhatjátok meg a Jelenések könyvében. Mert egyébként, amiként azt az Írás teljességére is elmondhatom, a lehetséges Holnapok mindegyike benne foglaltatik a leírtakban. Ekként tehát a ti szempontotokból rejti mindezek közül csak az egyiket, s éppen azt, amely a ti Jelenetek értelmében a leginkább valószínűsíthető, sőt, már törvényszerűvé lett Holnap-kép. Azt azonban már a későbbi korok emberének milyensége fogja meghatározni: a szinte végtelen számú lehetőség közül mely felé fog a legerősebben haladni az emberiség „szekere”, s akkor ők, a Harmadik emberiség tagjai is az adott Út-megválasztás értelmében leginkább lehetségessé váló, bár főbb részleteiben már ma előrelátható Út nyomait fogják kibonthatni az Írásokból, értvén ez alatt természetesen úgy az Ó, mint az Új Szövetséget, s még a Jelenések Könyvét is. Mindezek után tehát fogjunk hozzá a Jelenések megvizsgálásának. Ehhez elsőként az Ószövetségből, Ésaiás próféciáiból emelünk át egy kis részt, amely kifejezetten a Nagy Ugrást vetíti előre, s azért épp e részt emeljük ki, mert ez az, ami a leginkább érint benneteket. Ha nem is konkrétan, tehát nem jelenbeni fizikai Utatokon, de miként mondtam, sokak lesznek, akik a Nagy Ugrás korában is a Föld színén lesznek, akár testben, akár csak Szellemi Erőkként, vállalással, de akár az utolsó karmikus elemek megtisztíthatásáért is: s hogy ki lesz akkor a Föld színén, s ki nem, ki lesz testben, s ki nem, vagy hogy ki lesz ott Vállalással, s ki másképpen: nem tisztem hogy elmondjam, amiként magatok nem is lehettek még annak tudói. Annál is inkább nem, mert a Ma Útja még nem ért véget számotokra, így a Holnap lehetséges Útja még nagyban a hátra lévő időtől függ. Nézzük tehát az ígért, Ésaiástól származó Próféciákat: „Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik. És Libánon minden cédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen; Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen; Minden magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen; És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges drágaságok ellen. És porba hajttatik a közember kevélysége, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti. 2
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. (Ésa. 2.12- 2.21) – Itt és most még nem tartom szükségesnek e rész kibontását, amiként azt sem, hogy a kiemelt részt Ésaiás próféciáinak más részeivel, vagy más prófétáknak leadott közlésekkel vessem össze: annak is elérkezik a maga ideje, s akkor majd megcselekesszük azt is. A mostani kiemeléssel csupán annyi volt a célom, hogy megmutassam: már az ÚR Eljövetele előttől tudott volt a magatok Történelmének e lehetséges irányba való fordulása, amely aztán be is következett: holott még Ésaiás is csak mint lehetséges történést vetítette előre e képet, s nem is egy helyen, és nem csak ő. Ezen előrejelzéseket azonban már a Próféciák vizsgálatánál vetjük egybe, amiként minden mást is akkor vizsgálunk meg, amit már megélt az emberiség, s ami még eztán köszön, vagy köszönhet reá, mint a legerősebben feltételezhető, vagy akár már bizonyosra vehető Globális Sors-elem... *** Ennyi előzetes után térjünk rá munkánk tényleges témájára: János Apostolnak Mennyei Jelenésekről való könyvére. Akként fogjuk kibontani magunk is e Próféciákat, amiként Adelma Testvérünk tette, ha mi már egy kicsivel részletesebben is, vagyis az egyes verseket idézve, s egy-egy helyen megállva, hogy az idézett részhez hozzáfűzzem a szükséges magyarázatokat is. Elsőként az Adelma által lejegyzett magyarázatot egészítjük ki, és igazítjuk is helyre ott, ahol szükséges... – És itt ismét álljunk meg egy pillanatra! Nem azért szükséges az Adelmának leközvetített Magyarázat helyreigazítása, merthogy a Közlés ne lett volna pontos: pontos volt, de még csak az adott kor emberének szólt, s merthogy Adelma transz-állapotban „vette” az Közléseket, azok mindenkor változó tisztasági fokon kerültek a papírra, attól függően, hogy az „eszköz” Tudata milyen fokon volt képes félreállni. De nem csak ez volt annak hátterében, hogy a Közlések tisztasági foka váltakozott, bár már ennyiből is kitűnhet számotokra: nem a Közlőn, de nem is Adelmán múlott, hisz transz-állapotban ő maga akarattal nem módosíthat az általa leírandó szövegen. Ám Adelma nem állt közvetlen kapcsolatban Jánossal, tehát a Közlemények nem közvetlenül Jánostól kerültek leíratásra: így viszont az egyes Közlések már a lefelé vezető Úton is módosultak valamilyen fokon, s nem is mindenkor azért, mert hogy a közvetítők hozzátették volna a maguk gondolat-hullámait. Ez is gyakran közrejátszik a transzmédiumok által írott – mondott Közlések esetében, ha nem is ez esetben. Itt inkább az játszott közre, hogy a lefelé haladó „információ-csomag” mind alacsonyabb rezgéstartományokon kellett áthaladjon, így az minden szinttel kellett, hogy veszítsen valamennyit erejéből: márpedig az eredeti Közlésben lévő magasabb szintű Tanítások csak a maguk rezgéstartományában válnak kibonthatóvá, így azok el kellett fedődjenek, hogy már csak akkor nyíljék ki ismételten is azok benső tartalma, ha az emberiség elérte azt az Ébredtségi szintet, amelyen azok ismét megnyithatóvá válnak. Amikor azt mondom: a Közlések minden szinttel csökkenő energia-egységgé kellett váljanak, azt mondtam: minden, egyre csökkenő rezgésszint-tartományban lévő Átvevő csak a maga rezgésszintjének még megfelelő Tanítás kibontására és továbbáramoltatására lesz képes, vagy, ha az információ egységességében és zártan kell továbbáramoljék, maguk a mind gyengébbé váló szintek lesznek azok, amelyek leárnyékolják, lefedik azt, így az „eszköz” már a többszörösen is elfedett információt írja le, s mert transz-állapotban van, még annak tisztasági fokát sem lehet képes bemérni, azaz megállapítani. A Közlő és annak „eszköze” közti úton elfedődött Tanítások végezetül az „eszköz” mellett Feladatot vállalt, s az Átadó szerepre vállalkozható Testvéren is át kell hogy haladjanak, aki maga is mint valamely 3
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „szűrő” nyilvánul meg, aki ismét csak a maga szintjének már megfelelő rezgésszintű információt lehet képes átvenni és továbbítani is. Ezzel viszont már azt is elmondtam, hogy maga az Átadó is kell, hogy egy bizonyos fokig alkalmazkodjék ama szint rezgésenergiáihoz, amelyben az „eszköz” van, s még magának az „eszköznek” tudati, tehát agyi energiáihoz is: ártására ne legyen az adott szinten testben lévő személynek, vagy a körötte élőknek, vagy akár a szint teljességének. A transzban dolgozó médium esetében ez mindenkor így működik. Ez az elfedettség viszont már azt is magyarázza: miért nem lehet képes az Átadó még csak érzékelni sem a magasabb rezgésszinttel bíró Közléseket, nem még hogy közvetíteni tudná azokat az „eszköz” felé, s az „eszközön” keresztül az emberiség felé. Ez abban az esetben is ekként van, ha szóban kell elmondja az „eszköz” révén, tehát azon keresztül az Üzenetet, s akkor is, ha le kell írja, ismét csak az „eszköz” Tudatát félreállítva, közvetlen formában használva az eszközt, akként, mintha az a saját fizikai teste volna, természetesen annyit mondva vagy írva le, amit így, tehát elfedetten ő maga érzékelhet az eredetileg leközvetített, de már számára is csak a szint mértékében megnyíló Gondolatenergia-csomagból. Ennyi közlés után most ténylegesen is térjünk rá a Jelenések könyvének kibontására:
„Jel. 1 Jel. 1.1 Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,” – Elsőként, ahogy azt ígértem, Adelma magyarázatát bontjuk tovább. Már itt megbontom ezt az első verset is. Adelma révén ugyan még egybe lett az véve a második verssel is, de már ezen első vers két sora is mást és mást takar, mást mond, amire az is utal, hogy az első mondat még többes számban, míg a második már csak egyes számban íródott. Figyeljétek csak: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar:” – E sorban még arra a Tanításra, arra a Próféciára utalt János, amelyet mi: a Tizenkettő vehettünk Tőle. A Márk evangéliuma, annak teljes 13. fejezete ezt mutatja meg az elsőtől az utolsó, azaz a 37. versig! Azon versekben már akkor megmondta az ÚR mindazt, aminek még a mi életünkben be kellett következnie. (Ezeket a Mk. 13,2; 13,4; 13,6 –tárja elétek, még a 13,7-9 ben is e Próféciákat olvashatjátok, aholis már olyan történéseket tárt elénk az ÚR, amely azonban nem csak a mi korunkra, de a későbbiekre: a ti korotokra: a közeli Múltra, az általatok élt Jelenre, s még a holnapokra is vonatkozott/vonatkozik. Mindaz, amit az ÚR e három versben elmondott, valósággá lett akkor is, és a későbbiekben is, amiként azzá lett, és azzá is lesz minden, amit az ÚR előre vetített, mert Ő – mindenki mással, tehát az egyes próféciákat közlő Testvérekkel ellentétben – valóságosan ÖNMAGÁBÓL SZÓLOTT: vagyis nem valamely Közlést továbbított, de a Maga ISTENI BÖLCSESSÉGÉBŐL beszélte el nékünk mindazokat, amiket átadott nékünk! A két ezt követő vers már a mi Útjaink végét, annak megpróbáltatásait, valamint az inkvizíció két, egymástól távol eső korát, annak történéseit taglalja. S mert hogy az ÚR Próféciái meglehetős fontosak, azokra még más munkánkban is kitérek, ekként itt nem is bontom tovább, hisz célunk jelen esetben nem ez, hanem a Jelenések Könyvének megmagyarázása, azoknak a már lehetséges fokig való kibontása. E vers második mondata viszont már valóságosan is a János által lejegyzett – s részben lejegyeztetett – már a Pathmos-szigeti fogság idején esett Látomásokra utal, megjelölve az Üzenet átadásának módját is. János lényegében a ti meditációtokhoz hasonlatos révült állapotban látta az „angyalt”: azt a Szellem testvért, aki az ÚR Akaratából és engedélyével ereszkedett alá, nem mint valóságos Szellemlény, de mint önmagáról leközvetített Szellemi erő-kép, azaz hologram: „Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,” * 4
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet A második vers első mondatát már kétféle formában is kell értelmezzétek: „Jel. 1.2 Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott.” – János itt nem csak arra utal, nem csak azt mondja el, amit a Szellem-testvér átadott néki mint Közleményt, s nem csak azt mondja el, amit mint Holnap-képet a ti álomképeitekhez hasonlatos formában elméjére vetített ahogyan azt az ÚR rendelte néki, de arra is utal: János már akkor bizonyságot tett az ÚR Krisztus minden beszédeiről, és mindazon Csodákról is, amelyeket láthattunk, s amelyek minden kétséget kizáróan megmutatták: Valóságosan is Az Atyának Fia Ő. Annál is inkább vonatkozik ez utóbbi Bizonyságtételre János e mondata, hisz épp ezért: Bizonyságtételéért volt Pathmos szigetén fogságban, amiként ezért is halt vértanú halált későbben! Ilyes bizonyságtétel az első levele is, amelyben ezt írja: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Lépjünk tovább a harmadik mondathoz: „Jel. 1.3 Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” – János e versben elsősorban a igehirdetésen résztvevőkhöz szól, kinyilatkoztatván: aki olvassa, aki hallgatja, egyként boldog, de csak ha megtartani is képes az ÚR Rendeléseit. Ezen túl azonban már minden korok emberéhez is szól, éspedig akként, hogy a magasabb szint értelme szerint szól, mert tudja: csak aki „olvassa, hallgatja és megtartja” tehát aki keresi, megtalálja és meg is tartja az Úrnak Tanításait, amelyeket az ÚR reánk bízott (s amelyekre ismét felhívja a figyelmet a gyülekezetekhez intézett szavakban, s akárha a feddésekben is), lesz valósággal is Boldog, mert csak az kerül az ÚR közelébe, Aki nélkül Igaz és Valós Boldogság nincs, nem létezik, mert Ő MAGA A BOLDOGSÁG. De akként is ír e mondatban János, mint ki tudója annak is: az IDŐ, mint olyan, csak a fizikai síkon hosszú: a Valóság Világában ténylegesen csak egy pillanat az, ami alant ezer esztendő, mert ha alant, a fizikai Világokban van is IDŐ, ITT már nincs, s ekként mindazon Történések is, amelyeket egységességében megláthatott, s még azok mindahány lehetséges változata is a folyamatos MOST-ban vannak. Ugyan János nem kapott olyan összefogó képet, vagyis számára a későb-beni történések bizonyos időbeni elhelyezést kaptak, de mert az egyszerű földi elme nem volt képes még ekként sem teljességgel széjjel választani a mi korunk, s a későbbeni korok történéseit, gyakran felcserélődtek a történések, s azok más sorrendben estek meg, vagy akként, mint a ti Történelmetek vissza-visszatérő elemei, amelyek mindaddig kell a Történelem részei maradjanak, míg az emberi milyenség arra okot és alapot ad, s addig, míg a korábban megfogalmazott nemzeti avagy Globális karmát semmissé nem tette, ki nem égette az emberiség azon történések révén, s akkor azok, mint megtisztított energiák semmissé lesznek számotokra és fölöttetek. Legalábbis: lehettek volna, ha az ember egy kicsit is igyekszik nem újra és újra megfogalmazni – ugyanazon csoportos, tehát nemzeti és/vagy Globális karmát, amelyet vissza-visszatérve ki is kell égessen akár a nemzeti, akár a Globális energiák közül. Mert bizony gyermekeim, még ma, és még Holnap is, s aztán még egy kicsiny ideig módot ad rá néktek az ÚR, hogy amit tudtok, tisztává, legalábbis tisztábbá tegyetek, mert amiként azt megüzentük munkatársunkkal, az akként is van, s még ma is sok az, amit megváltoztathattok, ha már nem is azért, hogy a korábbiakban megjövendölt történéseket semmissé tegyétek, de azért, hogy a várt – várható történések könnyebbé legyenek, nagyobb esélyt adva ekként a túlélők csoportjainak. S itt ismét lépjünk tovább: akinek „füle van hallásra” meghallotta, s későbben is meg fogja hallani, és meg is fogja érteni, amit mondottam... 5
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet * Jel. 1.4 „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van:” – János valóságosan is a hét, akkoriban működni kezdett gyülekezetnek szólt: de szólt a ti Világotok teljességének is, hisz a ti Jelenetekben, abban a Fény-tartományban amelyben ma vagytok, s amelyben még egy kevésnyi időn át lesztek, mindahány Úton járóban érzékelhető az a tudati – lelki avagy Szellemi elem, amelyeket Adelma még „gyülekezetekre” osztott. Itt kissé hibás volt a vétel, hisz az embereket, és még pontosabban az Úton járó Szellemi Követeket már akkor sem lehetett volna olyan formában különválasztani egymástól amiként azt az általa leírtakból következtethetnétek. Amikor ugyanis arról ír: „De fennen hirdeti ezt ma is minden embernek, aki be van osztva a hét következő gyülekezetbe: 1; A hit 2; A szeretet (s e kettő egyébként is megfordítandó, mert mindenkor első a Szeretet, mert AZ MAGA AZ ISTEN, ekként az Isteni Szikra, az egyedül Tökéletes rész, amely minden Szellemi Követ sajátja is) 3; A remény 4; A türelem 5; A bűnbánat 6; A büntetés 7; A bűn – gyülekezetei” – lényegében mintha arról írna, hogy az ember besorolható csak az egyikbe avagy csak a másikba: holott egyként van meg a tulajdonságok mindegyike is mindahány emberben, így egyként tartozik mindenki ehhez is, ahhoz is és mindahányhoz is, hisz egy nem volt az ÚR KRISZTUSON kívül, aki testbe lépése jogán és okán ne vette volna magára az Ős-bűnt, mint benső Szellemi terhet, magára véve azzal minden mást is, ha a Szeretet erejét csak kisebb mértékben is, s a Hitet akár csak mint a Holnapok során kibomló Szellemi Erőt. De mindahány megtalálható minden egyes Úton járóban az adott szinten, s éppen a szint végett. Ettől függetlenül azonban e hét elem jellemzője az egyes Fényköröknek is: s bizonnyal ez állott az Adelma felé elközvetített Gondolatenergia-csomagban, ám ezt, amiként mondtam, az adott kor végett nem lehetett képes számára ekként kibontani és leközvetíteni az Átadó Testvér. Bizony, gyermekeim: e hét Gyülekezet a hét Fénykörre is utal: éspedig nem is akárhogyan, mert egyben utal, s már kifejezetten a ti jelenlegi szintetekre és a mostani emberiségre is, amelynek Úton járói mindahány Fénykör energiáit egységesen a magukénak tudhatják, hisz az Ős-bűn, amiként mondtam, mindőtökben jelen van, de már épp úgy jelen van mindőtökben a Megváltó Kegyelmi Szikra is, amely A SZERETET ISTENÉNEK leghatalmasabb KEGYELMI AJÁNDÉKA. És ekként még azt sem félek kijelenteni, hogy nem csak a Föld színén, nem csak az emberiségben, de minden Fénykörben és minden egyes, e Fénykörökben lévő Testvérünkben meg van e hét „gyülekezet”, hisz mindőtökben jelen való Erő A Szeretet, hisz jelen való ERŐ a Megváltó Kegyelmi Szikra, A hit (ha az gyakorta csak a Szellemi Követben van is jelen, de elfedetten maradt meg a Tudat számára), a remény, a türelem, a bűnbánat, a büntetés és még mindenkor a bűn is, s ez utóbbi, amiként mondtam, az Ősbűn okán. Ezen emberi tulajdonságok és Szellemi adottságok mindő-tökben megvannak: kiben erősebben, kiben gyengébben, mindenkor az Életfilm kibontása és beteljesítése érdekében magatokhoz vonzott Kozmikus Erők, és a Szellemi Követ ébredtségi fokának függvényeként; de jelen vannak. Ekként mondhatom, hogy magatok vagytok az a bizonyos hét „gyülekezet”: ti mindannyian, személyenként is külön – külön, amiként a hét gyülekezetet kell értsétek az emberiség egészére is, mert amiként az egyénben, akként a sokaságban is jelen van mindahány tudati – lelki avagy Szellemi milyenség-elem. * 6
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet A következő mondata e versnek ez: „Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő;” – Itt egyértelműen az Úr Krisztusra utal a Közlő, de a mondat második felét ismét ki kell hogy bontsuk, s még azt is kétfelé kell, hogy válasszuk: „és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van,” – E hét „angyal” ez esetben nem is annyira hét Szellemre utal, hisz a Segítő Szellemtestvérek nem csak ezt vagy csak azt a Feladatot látják el, tehát nem csak ezt, vagy csak azt a Kegyelmi Erőt, de ezek mindösszességét hivatottak, és mindannyian az ember-szellemek felé, s a mélység világában lévő mindahány Szellemi Követ felé is áramoltatni. A hetes szám egyértelmű, és mindenképp a Szentlélek hét legfontosabb Kegyelmi Ajándékára utal. Mi ugyan nem csak hét, de ennél több Kegyelmi Ajándékot soroltunk fel korábban, de akként érzem helyén valónak, hogy itt átemeljünk egy kis részt a Tűznek Keresztségéből c. munkánk III. kötetének 49. oldaláról: „Elsőként mindenkor a Szellemi (spirituális), a lelki és a tudati elemek megerősítését elősegítő Energiaelemek rezgésszintjének növelésére kell törekedjetek; vagyis a Szeretet, az Akarat, a Bölcsesség, a Rend (test-tudati szinten a rendszeresség), a Türelem, az Alázat, a Csendesség (s itt belső, tudati - lelki-szellemi csendességet egyaránt értsétek) a Békesség (a belső békesség, s a Világgal való békesség), az Irgalom, a Következetesség, és az Erő (vagy szükség esetén a gyengeség) Kegyelmi Erejét kell kérjétek, amely által e Bölcsesség-elemek még inkább való kibontására és megélésére lesz módotok.” Aki e Kegyelmi Szentlélek energiákat kéri, lényegében az ÚR Megváltó Szeretetét, a Teremtő EGYSÉG szabadító, megerősítő, minden gondokban megvigasztaló, segítő erejét kéri, és kapja is: a fájdalom és a halál, amelyet szintén említ Adelma, mint az általa megnevezett gyülekezetek angyalait, ezen Kegyelmi Ajándékokkal szemben nem bízatik senkire, ezeket ugyanis nem kéri: viseli az, akit a Szenvedtetve nevelő Törvény még ezek viselésére kötelez. Amikor arról szól Adelma: egy angyalt említünk, de millió van, az Őriző Szellemekre utal, akik mindenkor azt az energiát közvetítik le a pártfogásuk alá tartozó Úton járónak, és olyan mértékben, amelyre, és amilyen mértékben annak valóságosan is szüksége van. Nem a test, és nem is a Tudat, de valóságosan is az Úton lévő, tehát a Szellemi Követ felé, így az még akkor is jussául lesz, ha a Tudat nem kéri, vagy ha a test még nem igényli, de a későbbiekben szüksége lesz rá, s akkor a Szellemi Követ áramoltatja tovább a korábban általa lekért és megkapott energiákat. A mondat-töredék második fele ez: „amely az ő királyiszéke előtt van,” – Itt valóságosan is gondolnotok kell a királyi trónusra, ha nem is akként, mintha Istenünk valamiféle trónon ülne: nem a tárgy, hanem az a fontos és lényeges, amit a tárgy a ti világotokban szimbolizál: az Ország fölötti hatalom jelképe volt a királyi trónus: ekként a Szellemi értelemben vett „királyiszék” Isten Hatalmának szimbóluma. Istenünk A TEREMTETTSÉG URA: és HATALMA A SZERETETBEN teljesedik ki, tehát Hatalmának egyedül való, legfontosabb eleme, annak egyedül Igaz szimbóluma e Trónus: A SZERETET, amelynek fő tartópillére volt, s lesz is örökkön A MEGVÁLTÓ és MEGTARTÓ KERESZT. Isten Szeretete előtt mint Kiteljesedett Szeretet-ajándék áll a Szentlélek mindahány Kegyelmi Ereje, akként, amiként a föld királyai előtt állnak a királyi Tanács legfontosabb miniszterei, akikre mindenkor hallgat a földnek királya. Ekként hallgat ISTENÜNK is A SZERETETRE, Önmaga legbensőbb Lényegére, amelyet a Teremtettség egészére terjeszt ki: még a ti kicsiny gömbötöket, annak mindahány energia-elemét is értve ez alatt, és kiáraszt minden Teremtményre, értvén ez alatt benneteket: bukott Szellem-gyermekeit is. S benneteket tán még inkább eláraszt e Kegyelmi Erőkkel, hisz az EgészS-Ég-i állapotból kibillentek vagytok, gyengélkedtek, így több energiára van szükségetek, hogy ismét Egész-S-Ég-essé legyetek. *
7
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Adelma ezt követően ismét egy olyan mondatot fogalmazott meg, amelyet a Tudatba íródott korábbi ismeretek végett nem volt képes teljességgel megérteni. Ekként eshetett, hogy az ÚR Krisztust nem mint az Atyának EGYETLENJÉT, nem mint ISTENT: de mint „az angyalok közt az elsőt” – említi. Hogy ez mennyire nem helyén, és rendjén való, s hogy mennyire alkalmas többek megtévesztésére: néktek már nem kell, hogy mondjam: elégszer írtuk már le az ÚR ama mondatának értelmezését: ÉN és az ATYA EGY VAGYOK. Ha viszont azt az értelmezését vesszük az „angyal” szónak, amelyben a szó Tisztát jelent, mégis van valami igazsága Adelmának is (bár ő még a szellem szó helyett használta az angyalt, s erre egy előbbi mondata a bizonyság: „Az angyaloknak, vagy szellemeknek hét csoportja...”- s amint azt is tudjátok, az ÚR valóságosan is nem hasonló a Teremtett Szellemhez, hisz ISTEN Ő, s ez még akkor is így van, ha a Teremtett Szellem viszont kell, hogy mindenben HOZZÁ: Istenhez igyekezzék hasonlatossá válni, hogy Tökéletes legyen, mert az Atya Tökéletes.). Tehát ha az angyal szót a Tisztasággal helyettesítjük be, valóságosan is az ÚR KRISZTUS volt az EGY a Föld színén is, Aki teljességgel Tiszta volt, amiként Ő az a FENT Világában is, Aki igazán betölti az ATYA Tökéletességi mértékét, hisz Ő és az ATYA Valóságosan is EGY, így lehetetlen is volna, hogy ne azon mértékben volna Tiszta, Amiként Tiszta Az ATYA, AKI MAGA A TISZTASÁG, A TÖKÉLETESSÉG, amiként az A FIÚ ISTEN is. Ez utóbbira, tehát az ÚR Krisztus Tökéletességére és Tisztaságára utal Adelma révén János akkor is, amikor arról szól: az ÚR „angyallá”, azaz Tisztává teszi az emberszellemet is, ha az kész, és képes is követni ŐT, és képes felvállalni a maga kicsinysége mértékében mindazt, amit az ÚR vállalt fel az Ő HATALMASSÁGÁBAN: ha viseli a gúnyt, a lenézettséget az Úrért, ha zokszó nélkül tűri a világi értelmezés szerinti szegénységet, amely valóságosan is csak a világ, ti. a földi világ szemében szegénység: de gazdagság Istenben és Isten előtt. S vajon ki ne vállalná ezt, aki ismeri az Urat? Ki ne vállalná, aki tudja: érettetek felvállalta Ő: a Leghatalmasabb, a minden gazdagságok Ura és azok Kútfeje e szegénységet, gúnyt, megvetést, s végezetül még a Kereszthalál minden ő borzalmát és szenvedését is? * Ismét lépjünk tovább. A Jel. 1.5 ekként hangzik: „És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,” – Ezt a verset, annak első mondatát megbontjuk, mert itt ismét némi fogalom-zavar van, legalábbis látszólag. Az előző versben is az ÚRRA utalt János: akkor még akként említve ŐT: „Aki volt, Aki vala és Aki eljövendő”, (a későbbiekben maga az ÚR jelenti ki Önmagáról, nem is sokkal alább, az 1,8-ban) – s ebben egyértelműen Krisztusra utalt, és mégis külön említi Őt már itt, e következő versben, akként szólva, mintha az előzőekben nem Krisztusra, de az Atyára akart volna utalni, holott ez sem ekként van. Külön nevezi meg bár János az ÚR Krisztust, és mégsem külön, hisz amiként az imént is mondtam, valóságosan is akként van, s az ATYA és A FIÚ – EGY. És éppen ez a Tanítás van elrejtve e két versben, méghozzá akként, hogy közben nagyon is nyíltan tárja elétek: miként is, mily teljességgel kell azt értenetek: az ATYA és A FIÚ EGY és megbonthatatlan EGYSÉGBEN VAN. A Krisztusi kor embere ezt még nem lett volna képes megérteni ha már akként magyarázza el nékik János, amiként azt tenéktek elmagyarázhattam, de még a korábbi, tehát az 1800-1900-as évek embere sem értette volna, ha Adelmával ekként bontatja ki a szöveget, amiként azt én bonttatom ki számotokra. Így is csak kevesek voltak képesek értelmükkel el, és befogadni Adelma munkáját, s még magának a Kapcsolatnak lehetőségét is, ám bizonnyal még az a kevés is megrettent volna, ha egyszerre nagy tömegű, számukra új információt kell befogadjanak. (Adelma feladatának, Vállalásának lényegi része egyébként is inkább a jelenség, tehát a Szellemvilággal való Kapcsolat lehetséges voltának bizonyítása volt, amelynek keretein belül egyes rész-igazságokat vehetett át, amiként mondtam, még transzállapotban.) A mondat ekként folytatódik: „aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme.” 8
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Az ÚR az ÉLET, de már a Valós ÉLET Bizonyítéka, azon ÉLETÉ, amely örökkön való, mert Örökkön való Az ATYA, Aki minden LÉT Kútfeje, forrása, AKI ÖRÖKKÖNVALÓ, s ekként örökkön való mindaz is, ami Benne, Általa és Tőle eredeztetett, tehát minden, ami Élet, legyen az bárha csak a legalsóbb rendű anyagelemi élet is, szemben mindazzal, ami az Élet ellentéte, ami a halál, amely Satana erejéből való, s amely, mint az ÉLETTEL ellentétes energia, nem lesz, mert nem is lehetne sem örök, sem való: csak ideiglenes és csak látszat szerinti, amiként Satana egész birodalma is az, s erre az ÚR a legelső Bizonyság, Aki kiemelkedett a Halál, a „nemlét” birodalmából, hogy ismét s már örökkön való időkre az ÉLETBE térjen, ahogy mindazok is az Életbe fognak majd térhetni, akik ma még, s még holnap is, s még aztán is egy bizonyos, konkrétan meg nem mondható, bár a Teremtő EGY-ség által régtől: a Kezdetektől tudott ideig a „halál birodalmának” fogságában vannak. * „Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,” – E verssorban már inkább csak a Mester Tanításait, és minden Ő cselekedeteit ismerőknek kívánt János bizonyítékot adni arról: KI mutatta néki azon Látomásokat, amelyeket aztán le is íratott véle. Vagyis számunkra szerzett ekként bizonyosságot, hogy tudói legyünk annak: valóságosan is az ÚR szólott rajta keresztül hozzánk, s mirajtunk keresztül sokakhoz, akik viszont e sor értelmét sem vehették volna teljességgel eszükbe. A következő vers ismét nékünk: de már a mi nyomainkba lépőknek is bizonyság, amelyben már a mi feladatunkról és szerepünkről szól János, amiként azt az ÚR meghagyta néki: „Jel. 1.6 És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” – „És tett minket királyokká és papokká”... – mondja János, ami nem azt jelentette, amiként ma sem azt jelenti, hogy ekként valamely kiváltságokra emelt ki bennünket az ÚR, hacsak nem a szenvedések kiváltságára, s az alázatosságnak kiváltságára, amely erények a Mennyei szintekhez emelik közelebb az emberszellemet: s ekként, ebben az értelemben néktek is „királyokká és papokká” kell lennetek, ahogyan azt a MAG-oknak írott könyvemben mondottam is. S mert az a rész igen fontos és lényeges, és nem csak a MAG-oknak, de mindeneknek is szól, akik már az ÚT ismerői, s még azoknak is, akik a Szeretet Istenét követik és vallják, azt a kis részt ide, e kötetbe is átemeltetem, hogy tudjátok mind: miként is kell „királyokká és papokká” lennetek: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.” (1 Pét. 2.10) Mert valósággal is hirdetnetek kell az ÚR Kegyelmét, és már nem csak szavak által, de mindenkor a cselekedeteitek által, még akkor is, ha olykor a szavaknak is kell, hogy helyet adjatok a te munkálkodástokban, hogy tudottá legyen az elme számára is: KI AZ, AKI cselekszik bennetek és általatok. Mert ti cselekszetek ugyan, de AKI Cselekedtet, mindenkor Ő, AKI A SZERETET. S ha ti A SZERETET szerint, és a SZERETET nevében cselekszetek, mindenkor ŐT fogadva el Uratokul, Vezérlőtökül és ekként Parancsolótokul, legyen bármely földi ország is a földi értelemben vett Hazátok, az Ő Népének fogtok neveztetni: s akkor mégsem az a földi Ország lesz a ti Hazátok sem, mert amiként volt, akként van ma, és mindenkor is, s az ÚR ORSZÁGA nem a Földnek világában van, de OTT, ahová a ti Szívetek húz, s ahová a Lélek emeli fel azokat, akik készek is emelkedni Szellemükben a Lélekkel s a Lélek Ereje; ismét csak A SZERETET EREJE által.” * S azt hiszem, e vers befejező része már igazán nem szorul kibontásra, sem pedig magyarázatra, mert akként van az, amiként azt János Adelma segítségével leírta: 9
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” * A következő vers már az ÚR újbóli eljövetelét mutatja meg, ha még csak akként is, hogy elismétli azt, amit az ÚR korábban nékünk elmondott a Második Eljövetelről. Legalábbis látszólag csak elismétli: csakhogy e vers első sora nem egyetlen mondat! Több, egymástól jól megkülönböztethető mondattöredékből áll, és e töredékek más és más közlést rejtenek: „Jel. 1.7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” – „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt” – mondja a mondat első része: és itt ismét csak a kor gondolkodását kell az Adelma által leírtakban látnotok, aki még ezt írta: „mindenki, aki a keresztény jelzőt viselte, halála után meglátja majd az ő ítélő Urát és Mesterét.” Az ÚR azonban már csak a Harmadik emberiség tagjai között fog ismételten is megjelenni, akkor, amikor az elérte a tudati-lelki és kiváltképp a Szellemi tisztaság azon szintjét, amelyen az Ezer éves Birodalom valósággá lehet számukra, mielőtt a sátán utolsó erőpróbának veti alá azokat, akik ezen erőpróba során vizsgáznak: kellő Ébredtséggel bírnak-e, hogy a Felemeltetettek közt legyenek, azok közt, akik akkor már a Föld teljességével együtt emeltetnek fel a Föld-test mai, s a most várt/várható Nagy Ugrás során felemelkedő Szellemi Gömbjéig, hogy már az újra egyesült Föld egészével emelkedjenek tovább, már valóságosan is a Negyedik Fénykörbe, annak első Fény-ívébe, amely már teljességgel kívül esik az ellentét hatókörzetén. S mert ez ekként van, mert az akkor felemelkedők is elvesznek egészen Satana számára, tán nem kell mondjam: az ő próbatételük sem lesz kisebb, mint amit néktek kell viselnetek ma és még holnap, s még egy kevésnyi időn át (ha ez utóbbi szó nem is a ti fogalmaitok szerint „kevésnyi”). A mondat második része azonban már a most várható történésre is utal. Ez annál is inkább ekként van, mert mindazok, akik még az alsó három szint valamelyikén vannak, kell, hogy megítéltessenek az ÚR által. De ezen Testvéreink nem földi szemeikkel fogják meglátni ŐT, hisz a mondat harmadik részében megnevezettek: akik ŐT által szegezték, még csak nem is mind lesznek akkor fizikai testben, kiváltképp, hogy János nem is kifejezetten azokra akart utalni, akik a szeget az ÚR kezeibe és lábaiba szó szerint beverték: azokra, akik azt előkészítették, kitervelték és végrehajttatták, s ezek közt bizony ott lesznek azok közül is sokak, akik akkor és ott azt kiáltották, éspedig meggyőződéssel, s nem mint kenyéren és boron megvett és elámított balgák: „Feszítsd meg...!” E rész ekként hangzik, már a két külön is egy-egy mondandót magába záró részt véve ismételten együtt: „és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is;” Tehát az Úton lévők, s az Asztrális Világokban várakozók egyként látják majd ŐT: ki a történésekben, ki Szellemi látással, s akik a Föld színén bekövetkező történésekben fogják ŐT „láthatni”... – lényegében már most láthatják, ha még nem is ŐT, nem a Tisztaságot, de mindazt, ami VÉLE, A Tisztasággal ellentétes, láthatva már azt is, ami igazán Krisztusi: s az utóbbiban fogják megláthatni Krisztust, A Tisztaságot találhatva meg még ama züllött és tisztátalan világban is, amelyben ma vagytok, s amelyben mindinkább érzékelhetővé válik: mi az, ami abban a világban az ÚRÉ, és az ÚRHOZ tartozik, és mi az, ami az ellentété, és a mélységhez tartozik, mert a különbség mind élesebbé lesz a kettő között, élesebbé, mint amilyennek ma érzékelhetitek, s még annál is, mint amilyennek elgondolhatjátok... * A következő mondatnál már a Jelenések idézése is hibás volt, így természetesen hibás annak magyarázata is, hisz azt mondja: „és siránkozni fognak előtte” – míg a valódi Jelenések arról szól: siratni fogja... – micsoda különbség! Az idézet ekként szól: 10
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” – Ez utóbbi mondattöredék is a fentebb elmondottakra utal, és ismét akként, hogy a Föld mai és tegnapi nemzetségeiről, tehát az egymást követő generációkról egyként szól, hisz ha az asztrális szintre emelkedett is, a Szellemi erőkben mindenképp jelen van az az energia, amely az adott ÉN-felet a Föld valamely nemzetéhez sorolja, ha nem is az éppen Úton lévők generációjához, hanem valamely korábbi nációhoz tartozik az adott ÉN-fél. És erről is szóltam már korábban: minden ÉN-fél saját Szellemi energiái jelen vannak, be vannak „íródva” valamely Föld-területbe, s eszerint határozódik meg: mely ÉN-fél mely „országhoz” tartozik, attól függően, mely Országot alapították meg azon a ponton, amelyen az ÉN-fél energiái a Föld testében jelen vannak. Eszerint lesz valaki igazán „otthon” abban az Országban, ahol született, vagy lesz az idegen számára még akkor is, ha a család felmenő ága, amelynek tagjai közt Útra vállalkozhatott, akár hetedíziglen is ama országban élt, de eszerint fogja kötelezni az a bizonyos Csoport-karma is, amely az adott ország tagjaira nehezedik, annál is inkább, mert az ÉN-fél mindenkor igyekszik már olyan Életfilmet megírni Én-része számára, amely az adott fölterületre készteti azt érkezni, hogy mint az adott nemzet szülöttje járja Útját. Ez persze nem mindenkor lehetséges, így az Én-rész akár más területen is testbe öltözik, vagyis az illető máshol fog megszületni, és bár ott született, s ott is él akár egy teljes életen át, mégsem lesz az adott Országban igazán otthon, mert a Szellemi Követ nem képes kiépíteni magában, s ekként a Tudatban sem azt a bizonyos „komfortérzetet”, így az adott személy akkor is elvágyódik, ha fizikai értelemben megvan a komfort-érzet, tehát a test maga jólétben és biztonságban él. Amikor azt mondja János: „és siratja őt e földnek minden nemzetsége.” – lényegében Krisztus legbenső ISTENI Lényegét, A TISZTA SZERETETET érti az ŐT szócska alatt, vagyis azt mondta: a Föld testén élők/éltek mindegyike a Tisztaságot és A Szeretetet fogja siratni: azt a Tisztaságot, és azt a Szeretetet, amelyet elvetett magától, és amelyet eltagadott Isten, és a véle egy Úton járó Testvérek elől, de azt a Tiszta Szeretetet is siratni fogja, amellyel Atyánknak tartozott volna a Teremtmény jogán, de amelyet elfordulásával Tőle is megtagadott. Ugyanis éppenhogy a szeretetlenség, és a tisztátalanság az a mindig újra és újra felbukkanó, s minden nemzetségben megfigyelhető ŐS-BŰN, amely végett valóságosan is lesz oka sírni mindazoknak, akik ekként az ÚR Útját vetve el, nem léphetnek előrébb és feljebb, mert ezek a Túlélők közt folytatják Útsorozatukat, ha a minősítési Törvény bárha erre is jogot ád nékik. Ám akik már legalább sírni tudnak a megkésve meglátott Kegyelmi Ajándékok elvetése, és önnön balgaságuk végett, mindenképp lehetőséget kapnak arra, mert az ÚR, AKI AZ IGAZSÁG ISTENE, A KEGYELEM ISTENE IS, s a KEGYELEM, amely A SZERETET édes gyermeke, a bűnei fölött sírót nem utasítja el, hanem igazán is KEGYELEMMEL van iránta, s hogyha valósággal is megtisztítani vágy az ő tisztátalanságait, alkalmat ad néki legalább ott: a Túlélők közt ezt (ha már kissé megkésve is) megcselekedni. A vers végén azt sem véletlen írta János: ÚGY VAN. – és – ÁMEN. Az Úgy Van, a Törvényt, éspedig az Igazság és A Kegyelem Törvényét jelzi, hogy amit elmondott, úgy van azon Törvényekben megírva, az ÁMEN pedig, az Úgy Legyen, A FIÚ Akaratát tükrözi, Aki akarja mindenkor és mindenek fölött, hogy amit az ATYA Törvénye elrendelt, mindenkor úgy legyen. *** A következő verset tán nem is kellene magyarázzam: „Jel. 1.8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.” – E vers egy kis részére már utaltam fentebb: „aki van és aki vala és aki eljövendő,” A vers többi része viszont ismét csak azt igazolja vissza, amire kitértem, vagyis az Atya és A FIÚ TELJES és TÖKÉLETES EGY-ségét. Ez az Üzenet már a korabeli zsidóságnak is szól, akik még csak az 11
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Atyát voltak képesek elfogadni, mint Mindenhatót; így e szó sem véletlen, s nem is csak szimbólumként írattatott Jánossal a vers végére. Én vagyok az Alfa és az Omega: mindennek kezdete, kiindulópontja, és mindennek a végső CÉLJA, s a Kezdet és a Cél közt is mindennek Mindenható Ura. Ennél tisztábban és világosabban nem is lehetett volna megfogalmazni az Atya és A Fiú EGY-ségét, s ez a TÖRVÉNY, amiként szólt a korabeli zsidóságnak, s a korabeli keresztényeknek, akként szól minden kor minden emberének, már még a Harmadik emberiség tagjait is értvén ez alatt. S azt hiszem, e verset ennél inkább lehetetlenség, és talán szükségtelen is volna kibontanom: csak az nem érti, aki nem is akarja azt érteni... ******* „Jel. 1.9 Én János, aki néktek atyátok fia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” – Itt János önmagát mutatja be, igazolva kilétét, és lényegében ezt a célt szolgálta mindaz is, amit a fentebbiekben elmondott, legalábbis azok számára, akik tudói lehettek az ÚR nékünk átadott Tanításainak, legalábbis azok egy jelentős részének, ama részének, amely Tanításokat átadnunk nem tiltotta meg az ÚR. (Mert amiként tudjátok, mi, és még a Hetven is sok olyas Tanítást kaptunk, amelyet csak ma adhattunk kezetekbe, s még így is van, amit még ti sem tudhattok, csak ha már majd az Idő elérkezik azok átadására. Ez viszont nem tartozik szorosan jelen Munkánkhoz, ekként nem is térek ki rá, csak ha az Úr is akként akarja, s abban az esetben, ha kis munkatársam még köztetek lesz az Úr Akaratából.) * A tulajdonképpeni Történés, vagyis János elragadtatása, azaz meditációs szintre való emeltetése csak e következő verstől kezdődik. A kifejezés: Lélekben valék ott – erre utal, (amint mondtam, a Szellem szót még nem igen használtuk akkor): vagyis Szellemi Én-része révén kiemelkedett: akként volt csak jelen Pathmos szigetén, mintha nem is volna ott, bár testében jelen kellett legyen, hisz rabságban volt. De Szellemi Én-részét kiemeltette az Úr, s az „közvetítette”, vagy inkább írta bele a János Tudatába mindazt, amit megjegyeznie, és későbben tolmácsolnia szükségeltetett, amiként azt a következőkben is olvashatjátok: „Jel. 1.10 Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, Jel. 1.11 Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában.” – Hallék hátam megett nagy szót – erős hangot – mint egy trombitáét: ez a tudati érzékeléstől független, a Szellemi Követ által való érzékelésre utal. Amikor meditációban hallotok, vagy láttok, magatok sem akként érzékelitek a hangot vagy képet mint általában, de minden tisztábbá és erősebbé lesz, mert az Én-rész a Tudat felé az általa érzékelt dolgot pontosan akként közvetíti át, amiként azt maga érzékelte: viszont azon a rezgéshullámon más, tisztább lesz a hang, és erősebb, amiként a formák szabályosabbak s a színek ezerszer élénkebbek, ékesebbek, mint amit a magatok világában, a magatok Fény-ívében érzékelhettek. Ez a mondat lényegében visszajelzés, de már néktek szól: János ezzel a mondattal benneteket akart felkészíteni (tehát a későbbi nemzedékek valamelyikének tagjait, hisz ő sem tudhatta: mikor nyílik ki a spirituális Tudás olyannyira, hogy egyáltalán próbálkozni mer az ember a Fent Világával való Kapcsolat már akaratlagos formában történő megteremtésére). A meditáció során bekövetkező észlelések megváltozott voltára utalt, arra hívta fel a figyelmet, amely ettől függetlenül is már sokakat riasztott meg, akik fel is hagytak a számukra „riasztó” meditációval (sajnos olyanok is, akiknek pedig valamely Tanítást kellett volna e formában átadjon az erre kijelölt Szellem Testvér). Igaz: a 12
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet hang-hatás, vagyis a szóbeli Közlemény még ma is ritka, s a ti hang-tartományotokban pedig, a már többek által hallható Tanítás még inkább. De a Tudat a telepatikus úton fogott „jeleket” is mint hangokat fogja észlelni, ha, amiként mondtam, a Szellemi Követ akként közvetíti át felé azokat. A látás révén történő kapcsolat már gyakoribb, bár ilyenkor is inkább csak az alsóbbrendű asztrális szinteken, azok rezgésívén látott képek realizálódnak a Tudatban, amely a magasabb szintek képeit már nem is lehetne képes valós képekként érzékelni. Épp csak valamely fény-áramlatokat érzékel, amelyek, bár tetszetősek, a földi elme számára mit sem mondanak. Tudom Kedveseim, és munkatársam is jelezte: egy kissé ismét eltértünk eredeti tárgyunktól: nézzétek ezt el nékünk! Kedvelt témánk a meditáció, s a Fent Világának képei, amiként magatok is tapasztaltátok korábbi munkáinkban, és ez nem is csodálni való, hisz hát lényegében arra akarunk felkészíteni benneteket, ami OTT vár majd reátok, s amit Ott fogtok látni, tanulni és érezni, ha az ÚR Kegyelméből a magasabb szintre tértek... ******* A most következő verstől tehát a Levelek, majd már maguk a Látomások következnek, de ez utóbbiakat már nem teljességgel sorrendben írta le János (hisz későbben kellett azokat leírnia, emlékezetből, s már meglehetősen idős korában), ekként Adelma sem, s mert hogy a ti ismereteitek közt a János által leírt sorrend lett élővé, magunk is ahhoz igazodunk. Ezen felül és ezen túl: számos olyan szimbólummal találkozunk, amelyeket nem csak egyféleképpen lehet kibontani, így magunk is mindahány, már Néktek szóló magyarázatát elétek fogjuk tárni a lehetséges fokon. Olyanok is lesznek, amelyek csaknem minden Kor emberének mást és mást mondanak, mint amit előzetesen értelmeztek és a Jelenések nyomán kikövetkeztettek, mert a Történelem itt vagy ott egy hajszállal eltért a korábbi Lehetséges iránytól, hogy egy másik Lehetséges irányban haladjék tovább, míg valami végett ismét más útra, más mederbe nem tér a Történelem óriásfolyama... Mi, ahogy azt előre is jeleztem, a leginkább lehetséges Holnap-kép szerint fogunk gondolkodni, s aszerint nyitjuk is ki, és tárjuk elétek az egyes szimbólumokat, ismét bepillantva helyenként a Múltba, megfigyelve a ti jelennek megélt korotokat, majd kissé előrébb lesve a Holnapokba, s ahol lehetséges, már a Harmadik emberiség Történelmébe is, amilyen mértékben azt az ÚR és Mester megengedi nékünk magunknak is... *** Elsőként a Mester leírását olvassátok, ekként: „Jel. 1.12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;” – „hogy lássam a szót...” – mondja János, s ez valósággal is ekként van. Ti már tudói vagytok annak, hogy a szavak a Szellemi síkon nem akként értetnek meg, mint szavak, hanem mint színképek, mert nem maga a szó: a szóban rezgő energia, és elsősorban nem a szó értelmi, de az érzelmi töltése jelenik meg a Szellemvilág tagjai előtt. Ezért nem helyes a felsorolás, amelyet a könyvben olvastok: A MESTER ajkáról ugyanis soha örökkön fel nem hangzott, és nem is fog olyan szó, amelynek energiaszíne „szürke és fekete” volna! E színek a következők voltak: Az arany: a Teremtő Szeretet, amely mindahány Teremtményben is a legnagyobb érték, Az ezüst, amely a Teremtő Akarat jelképe A lila: A Teremtő Bölcsesség, amely a legmagasabb rendű spirituális Bölcsesség, az, ami mindenkor magasan fölötte áll a legmagasabb rendű Szellemi Személyek mindösszességének, s a Mennyei Szinteken élő Szellemlények mindösszességének Bölcsességén is, mert hisz ez utóbbiak is csak az Istennek Hatalmas Bölcsességéből vonhatnak magukhoz egy-egy kicsiny szikrát. E három lényegében a 13
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet TEREMTŐ EGYSÉG Isteni Természetét jelképező energia-színek, amelyeket egységbe fog a fehér, amely A Tisztaság színe, mert a TEREMTŐ EGYSÉG Maga A Tisztaság. Az ötödik szín a zöld: a Reménység ágának színe: nem véletlen, hogy Jeruzsálemben is olajágakat szórtak az útra, ahol az Úr és Mester elvonult azon a dicsőséges Bevonuláson. Ez az öt szín azt jelzi: az ÚR mindenek feletti ÚR, és ISTEN, Aki EGY AZ Atyával és a Szentlélekkel, Akinek egyként ÖRÖKE A Teremtő Szeretetet, A Teremtő Akarat, A Teremtő Bölcsesség (mert mindent Nékem adott át az ÉN Atyám...), mert Ő A Tökéletes Tisztaság és Az Egyedülvaló Reménység, AKI nélkül egy nem térhetne vissza az elbukottak közül. A hatodik és a hetedik szín, a kék és a vörös már a ti Világotokat szimbolizálja, azt a Világot, amely az egyetlen „vizsga-bolygó”, s amelynek lakói fölött az Ítélet kimondatott és kimondatik. A kék, a Szentléleknek színe, amely az ÉLET árama mindenben és mindenkiben, aki csak van a Teremtettségben. Kékes színe van a víznek, amely a test legalább hetven százalékát teszi ki, s amely magába zártan hordja a Krisztusi engramot, amiként kékes színe van (még) a levegőnek is, amely nélkül meg sem jelenhetett volna az Élet ama Vizsga-bolygón, vagyis a Föld színén. A vörös a véretek színe, amelyben minden egyes Úton járó Szellemi Követnek a Szellemi Engramja van jelen, de benne van csakúgy a víz is, ekként a Krisztusi Engram is. * A következő részek jobbára Dániel próféciáiból származnak, bár Adelma magyarázata ez esetben sem teljességgel helyén való... „Jel. 1.13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.” (Dán. 7,13. + Dán. 10,5. Ezék. 40,3) Jel. 1.14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;” (Dán. 10,6.) – A hét „arany gyertyatartó” tehát az energiák színes árama: s ezek közepén állott A Mester, mint A Legtisztább ERŐ. ŐT is színekkel festi ugyanis elénk János, s e színek minden más színnél tisztábbak: ezért is, hogy a 14. versben akként igyekszik a fehéret fokozni, kifejezni, és annak valós tisztasági fokát kihangsúlyozni, hogy az általa, s az általunk ismert természeti elemek legtisztábbjaihoz hasonlítja: „az Ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó”, míg szemeiről akként szól: „olyanok, mint a tűzláng;” A tűz lángja itt nem is annyira színe, mint ereje végett lett hasonlatnak választva, mert hisz a tűz az, amely el, és kiéget, és megolvaszt mindent: a legkeményebb kőből is kiégeti az ércet, s még magát az ércet, s a vasat is megolvasztja. Ekként olvasztja át az ÚR szemeinek Élő Tüze is a bűnnek rétegeit fedő hamisságot, képmutatást, álnokságot, az álszeretet tisztátalan rétegeit, hogy nyilvánvalóvá és láthatóvá legyen az, ami az „ércet rejtő” Lélekben és Szellemben lakozik, s az is még, amit a Tudat törekedne elrejteni: meg ne lássa azt senki ember. Ember nem is lehet képes mindeneknek mélyére pillantani: de az ÚR és Mester pillantása mindent megolvaszt, és mindenen áthatol, így Előtte senki sem titkolhatja valós milyenségét. Igaz, a bűn rétegei alatt rejtező arany is kiolvad, így az ÚR annak is tudója: a tisztátalan felszín alatt hol rejtezik Igaz Érték. Ekként Ő még azt sem veti félre, akit ti csak mint tisztátalan személyt figyeltek, és mire sem becsültök, mert még abban is megtalálja azt, ami valóban érték: s mert ez ekként van, az Ő Ítélete mindenkor és mindenképp pontos és igazságos, míg a tiétekről, s éppen szellemi és emberi „vakságotok” végett ez nem mondható el. Ha csak rejtetten is, de erre utal János is, amikor a 13. versben azt mondja: 14
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.” – Akként látta tehát a Mestert, olyan öltözetben, amilyet a papok viseltek akkor, akik földig érő fehér ruhát viseltek, amely a teljes tisztaságot volt hivatott jelképezni, hozzá téve a királyok jelvényét, vagyis az aranyból való övet is. E képnek pedig ismét csak meg van a maga igaz alapja, hisz Az ÚR, Aki A MESSIÁS, egy személyben A Mindenség egyedülvaló FŐPAPJA, és URALKODÓJA, azaz KIRÁLYA is, éspedig tövissel megkoronázott KIRÁLYA... * Hogy mennyire az ÚR Krisztus Hatalmát jelképezte az öltözék, és a külső megjelenés, a következő két versben is megfigyelhetitek, amely ekként szorosan az előbbi két vershez tartozik: „Jel. 1.15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.” – Az „izzó fényű érc” akkor a réz volt: ma az arannyal hasonlítanám össze, ha nem is annak színe, de keménysége végett, mert az, hogy az Úrnak lábait János valamely érchez hasonlítja, a biztonságot, az állandóságot, a mindenek fölötti ERŐT volt hivatott jelképezni, amely ERŐRŐL már Dániel próféta is szólott, amikor Nabukodonozor álmát fejtette meg, ekként: „A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.” (Dán. 2.40) – Az ÚR KRISZTUS Hatalma és Erőssége mindenek feletti, és nem állhat ellent Néki senki, mert minden más „birodalom”: azaz minden, ami a Valós Szeretettől bárha jottányit is eltér, az elomol, és porrá – semmivé lesz A Tökéletes Bölcs Szeretet Akarata szerint, amely az Egyedüli Isteni ERŐ, azaz Az ÉLET. A vers ekként zárul: „a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.” – A hamisság hangja csak halk, csak loppal áramlik, ha még oly nagy károkat okozhat is. Az Igazságnak nem kell, hogy elrejtezzék, és az ÚR Szava pedig mindenkor Maga AZ Igazság; ekként az ÚR szava akként szállhat és szólhat, amiként a nagy folyamok hars szava száll, messzire jutva el: hallja, és értse is azt meg mindenki, akit az Igazság Szava szólít. Ha a „sok vizek” hangosan zúgnak, az azt jelenti: áradnak, s ha kiöntenek, magukkal sodornak mindent, ami nem építtetett biztos alapra, és mindenkit is, aki nem talál jó menedéket. Ekként árad az Úrnak Szava is, elsöpörve és elsodorva azt, aminek talaja nem a Tiszta Szeretet, Az Istenbe vetett, feltétel nélkül való Gyermeki Bizalom (amely a ti leghatalmasabb Bölcsességtek a ti szinteteken!), s nem az Isten Akarata, amelynek betöltését kell megtanuljátok, ki-ki a maga szintjén, ott tehát, ahol Útra engedte indulni az ÚR. Aki ezekben gyenge maradt, nem építette Szelleme házát biztos talajra, ekként ama házban menedékre sem lelhet, mert az egyedülvaló, biztos menedék éppenhogy ez: A Szeretet, s a Bizalom, amely mindenkor az Istennek Akaratát tükrözik, amelynek értékét avagy hiányát megítélni az ÚR KRISZTUS hivatott, mert Ő egyedül méltó arra. * S hogy az ÚR az egyedüli Ítélő az Atya Akarata szerint, azt a következő vers is bizonyítja: „Jel. 1.16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében.” – Adelma itt még a hét gyülekezetet jelölte meg a hét csillagként: mi azonban már a hét Fény-kört (hisz a csillag is fényes!), s mert az Ítéletet a ti gömbbe zárt Világ-képzetetek fölött mondja ki az ÚR, természetesen a ti hét Fény-körötökre vonatkozik az utalás: s ezen belül kiemelten a ti szintetekre, 15
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet amelyben most, az Idők végén az adott szint, tehát a Harmadik Fény-kör mindahány Fényívéből vannak Úton járók: ezek a szint jellemzői, még akkor is, ha az alsóbb szintű Fénykörökből is, s a magasabb szintű Fény-körökből is vannak köztetek Úton járók: előbbiből természetesen többen, míg az utóbbiból kevesebben. A mélységből, tehát az utolsó fizikai szint alatti rezgés-körből azonban már nincs jelen senki: legalábbis akként, mint az ÚR és Mester Akarata és Rendelése szerinti Útonjáró, és nem is lesz már a Nagy Ugrás pillanatáig sem, amiként az után sem, hisz az nem is volna lehetséges. Ekként viszont fölöttük ítélkeznie sem kell az ÚRNAK, hisz azok, akik az Ítélet percén a mélység, azaz Satana birodalmának hét Mélység-körében lesznek, maguk fogalmazták meg a maguk Ítéletét önmaguk fölött. (Ugyanígy a Fent Világának hét Mennyei Tartománya sem esik „Ítélet alá”, - mert már ilyesmit is hallottam, ha nem is az ÚR Útján járó Testvérektől! – hisz elkülönülten létezik ez is, az is és amaz is, ha a mélység birodalma érintőlegesen a ti hét Fény-körötök három alsóbbrendű tartományába is áthatol, ha nem is a szó szorosan vett értelmében, de hatásaiban mindenképpen.) A vers második része is az Ítéletre vonatkozik: „és a szájából kétélű éles kard jő vala ki;” – E kétélű kard a Szeretet és az Igazság jelképe, amelyek mint éles, minden köteléket elvágó, ítélő szavak hangzanak majd az ÚR szájából, s mert ez ekként van, János kardhoz hasonlítja magukat a szavakat. Nem valósággal is kardra kell tehát gondolnotok, és nem valamely háború eszközére, amiként azt Adelma könyvében olvashatjátok. Az ÚR ugyanis nem fegyvert tart a bűn ellen: de Szeretetet és Igazságot, amely a leghatalmasabb ERŐ, mert az Istennek Ereje lakozik azokban! „és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében” – a vers ez utolsó kis részlete az ÚR véghetetlen Tisztaságát: de Éltető Hatalmát is megmutatja, amiként megmutat még valamit. Ti, amikor a nap az ő erejében lángol és fénylik, jártok a ti útjaitokon: aki az ÚR „orcájának fényénél”, tehát az ÚR Tisztaságának Erejénél járja Útját, s azt tekinti Világítónak, nem téved el, meg sem is botlik, mert lát, és nem akként, amiként a napnak fényénél járó, de LÁT már a SZÓ Igaz Értelme szerint – ha testében vaknak született is, még akkor is, mert ez A FÉNY belül világítja meg a Tudat, a Lélek és a Szellem Útjait, amelyek ekként „belül” haladnak, s az ÚR Ösvényén jutnak el a Célig. * „Jel. 1.17 Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, (Dán. 8,18. 10,9. 10.) Jel. 1.18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” – A következő, tehát a 17. vers első mondata János nagyon is emberi reakcióját mutatja. Annál is inkább érthető az ő riadalma, mert ha egy kicsit figyelmesen olvassátok a Mester leírását, rá fogtok jönni: nem mint ember jelentkezett, tehát nem akként jelent meg, amiként János ŐT ismerte, hanem a Maga ISTENI Erejéből megfogalmazott „testben”, tehát mint energia-kép, mint káprázatos színekből álló hologram, így János természetesen nem ismerhette meg, magát a jelenséget viszont szintén nem ismerte, mert még sosem találkozott véle, ahogy más sem. Alélásának egyik oka ez volt, a másik az, hogy azon ISTENERŐ, amely akkor János közelében volt, még az ÚR által elfedve is messze meghaladta János fizikai testének, s a test ideghálózatának energiaszintjét, s a két energia szint közti különbséget nem lehetett képes elviselni, így a Szellemi Én-rész blokkolta az agy működését, vagyis „kikapcsolta” az agyat, amelynek működése csak a Mester érintésére indult meg ismét. Ha egy kicsit tágabb értelemben fogalmazunk, János akkori állapota az ájulás és az általatok klinikai halálnak nevezett fizikai jelenség közti állapot volt, amelyből az ÚR akként emelte ki Jánost is, amiként Jairus leánykáját emelte ki annak halál-állapotából. Ezt meglehetős pontossággal festi elétek János is: 16
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem:” A szív felőli, azaz a bal kéz mindenkor a magasabb rezgésszintű Szellemi energia átáramoltatására ad lehetőséget, legalábbis abban az esetben, ha valamely Szellem-testvér kell fizikai testképzetet megfogalmazzon magának (a rendelkezésére álló tiszta Szellemi energiából, tehát nem valóságosan is fizikai testet, még csak nem is fél-szellemi testet, de a ti testeitekhez hasonlatos energia-testet, azaz hologramot), míg a jobbal a már gyengített Kozmikus energiát áramoltatja. Ez esetben tehát az ÚR nem a Maga ISTEN-erejét, de a János Szellemi Én-részével inkább harmonizáló Kozmikus Erővel támogatta meg a Tudatot, hogy kiemelje azt aléltságából. Ti magatok, ha energiát akarok átközvetíteni, szintén a jobb kezeteket használjátok: de épp fordítva, ami annál is inkább természetes, hisz maga a Föld-test is a Törvényessel ellentétes irányú forgó-mozgást végzi. A ti szinteteken még a légtér energiája az alsóbbrendű, s a Kozmikus energia a magasabb rendű energia. Ez utóbbit vonzzátok le a jobb kezetekkel (az esetek többségében, hisz van, aki születetten balkezes) míg a ballal, ha már nem a légtér energiáját használjátok, a testből kivont negatív erőt közvetítitek le a Föld központi magjába. Ezen felül és ezen túl a bal kezetekkel lesztek képesek a Szellemi erők levonzására és átáramoltatására is (a kép itt tehát ismét fordul, ám erre azonban ma még csak kevesek képesek), hisz az a legfontosabb fizikai szerv oldala, a szív oldala is, amely még akkor is erősebb, ha az agyban épp ellenkezőképp helyezkedik el az értelmi és az érzelmi központ. János tehát lényegében azt mondta e mondat második felében, hogy az ÚR, Aki tudja, milyen szintű energia viselésére, befogadására alkalmasak a fizikai test sejtjei, a Kozmikus Erőkből áramoltatott az Énrész felé is (amely akkor is kapcsolatban marad a Lélekszál révén az aggyal, s ezen keresztül a fizikai test egészével, ha az meditációs, vagy fél-meditatív szintre emelkedett), hogy ekként is óvja őt, a földi embert. Hogy ebben is milyen Bölcs Szeretet nyilvánul meg, azt talán csak az tudja igazán, akinek már volt alkalma olyan „gyógyítók” kezelésén túlesnie, akik nem az ÚR, de az ellentét „segítségével” igyekeztek a test sejtjeire hatni. * E vers második fele már több, egymástól akár függetleníthető közlést is magában foglal: „Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,” – „Ne félj” – mondja Jánosnak az ÚR. Nem véletlen emeltem ki ezt a parányi, s mégis oly hatalmas részt külön is: a Szellem bukásának nagyon is döntő, sőt: meghatározó tényezője volt az a félelem, amelyet Satana igyekezett nem is sikertelenül elültetni benne, azt sugallván néki: „ezt már úgy sem bocsájtja meg az Isten...” A legelső negatív gondolat megfogalmazására értette e gondolati úton esett, megtévesztő közlést, tudva: a Teremtmény, amely a negatív gondolat megfogalmazásának pillanatában érzékelte: kevesebb, vagy inkább gyengébb rezgésszintű Energiák befogadására képes, azaz egy bizonyos értelemben elgyengült, félni kezd attól, hogy teljességgel energia-hiányossá válik. Ezt is Satana sugallta ugyanis feléjük, azt igyekezve bizonygatni, hogy Atyánk áramoltat kevesebb energiát az Ellene lázadók felé, és későbben még ennél is kevesebb energiát fognak tudni magukhoz vonzani, ha visszafordulnak, mert Atyánk nem áramoltat majd feléjük a Maga Erejéből, hogy ekként büntesse meg őket lázadásukért. Az ettől való félelem volt az első, amely sokaknál volt oka annak, hogy inkább vállalták a mélység felé vezető Utat, majd a mélységet, ha itt még a mélység szó alatt csak a Mennyei szintektől való eltávolodást kell is értenetek, hisz akkor az volt Satana „birodalma”, amelyet ő maga mélyített ki fokról-fokra, míg meg nem fogalmazta a jelenlegi Mélység szintek mindösszességét is. A félelem volt az első bűn, amely mindenkor az Atya Szeretetébe vetett hit, vagy inkább Bizonyosság hiányát, annak gyengeségét jelzi. Ezért mondta az ÚR minékünk is, és még sokaknak is: Ne féljetek! – mert a félelem máig a Teremtő Szeretetébe vetett bizodalom hiányát mutatja, amely negatív erő nem engedi előrébb és feljebb lépni a Szellemi Követet, s ekként az ÉN-felet sem, hisz a félelem negatív energiája megköti azt a mélységben, amelyből csak a teljes gyermeki Bizalom, az Atyára, az ÚR KRISZTUSRA, s a Szentlélekre, azaz az 17
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Áldott Anyára, az Ő Véghetetlen gondoskodó, törődő és oltalmazó Szeretetükre való reáhagyatkozás révén emelkedhet az ki. „ÉN vagyok az Első és az Utolsó” – mondja e mondat második felében az ÚR, s ezzel azt mondta ki: Ő volt, és Ő lesz is mindenkor az EGYETLEN, Aki a maga EREJÉBŐL emelkedett ki a mélységből, és tért a halálállapotból ismét az Életbe. S ez a fizikai Életre épp úgy vonatkozott, és vonatkozik, mint arra: Ő volt, és Ő marad is mindenkor, Aki a második Halálnak nevezett állapotból a Maga ISTEN-erejéből a Valós Élet Világába térhetett. Sem előtte, sem utána nem volt, és nem lesz, mert nem is lehet senki, aki erre képes volna: hanem csakis az Isteni Kegyelem Erejével lesz képes a mélység fogságába esett Szellemi Követ újra ama szintre térni, amelyen már a fizikai életbe léphet egy következő Út során, amiként ismét csak a Kegyelmi Erő révén térhet vissza az ÉN-képzet az őt megfogalmazó és alááramoltató, s a VALÓS LÉT VILÁGÁBAN, tehát a legalsó Mennyei szinten lefedett Szellembe. Nem arról szólott tehát az ÚR, hogy Ő: „a célnál az első és az Isten előtti utolsó”, amiként azt Adelma írta! A mondatrész első fele még helyes, hisz valósággal is az ÚR az Első, éspedig minden szempontból, de már a mondatrész második fele hibás, hisz ha az ÚR akként nyilatkoztatja ki Önmagát: ISTEN előtti utolsó, kívülre helyezi magát A TEREMTŐ EGYSÉGEN, s ezzel lényegében cáfolta volna azt a Kinyilatkoztatását: „ÉN és az ATYA EGY vagyok”! (S ezt a régi fogalmazás szerint akként írták: EGY vagyunk, ami ismét helytelen, hisz mert míg a vagyok egyes számban, a vagyunk többes számban van megfogalmazva, vagyis a ragozás cáfolja ez esetben is az állítást: EGY!!) De azt is elmondta már az ÚR e mondattal: „ÉN vagyok az Első és az Utolsó”, amit a Véle járt Út során nékünk is megmondott: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég,”. János, aki maga is hallotta az ÚR Önkinyilatkoztatását, ebből mindenképp fel kellett hogy ismerje az ÁLDOTT Mestert, hisz ha ez be nem következik, a Tudat riadalma és menekülése végett nem lett volna lehetséges, hogy az ÚR szóljon rajta keresztül, hisz a Tudat blokkolt állapota a Szellemi Követ visszatérését is adja. Ez annyit tesz: a tudati ismereti elem érintése nélkül az az éber állapotba kerül az addigi meditatív állapotából, amely történés végett az Én-rész is vissza kell hogy térjen arról a szintről, amelyre emeltetett. Az Én-rész a kapott információt természetesen (és spontán módon) tovább közvetítette a Tudat felé, amelyben a már meglévő ismeretelem aktivizálódott, megnyugtatva magát a Tudatot, s ekként az agy és a test teljességét is, megtartva azt az addigi meditatív állapotában. Ilyen információt rejt János számára a következő mondat is, hisz János maga is látta a Feltámadott URAT, amiként látta Visszatérését, legalábbis annak általunk érzékelhetővé lett részét is, amiként látta korábban a Megfeszített ÚR KRISZTUST is: s az alábbi mondat, legalábbis annak első része e két képet zárja magában: „És az Élő; pedig halott valék,” A mondat folytatásában újra csak egy korábban adott Tanítást idéz az ÚR, hiszen Ő maga szólott az Örökkévalóságról: „és ímé élek örökkön örökké Ámen” A mondat vége a Megváltás tényét tárja János elé, és elétek is, az ÚRNAK a sötétség fejedelme fölött aratott GYŐZELMÉT: „és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.” Ha egy várost bevesz egy had, a város kulcsait a győztes hadvezérnek adja át a város elöljárósága, behódolása jeléül. Ez a szimbolikus cselekvés ismert és megszokott volt abban a korban: ezért is fogalmaz ekként az ÚR. Nem úgy kell tehát ezt értenetek, hogy Satana valóságosan is behódolt volna, hisz azzal a Mélység-történet véget is ért volna a ti számotokra is. Ez is szimbolikus, és mégsem, még annyira sem az, mint a ti szinteteken ismertté és szokottá lett kulcsátadás! Az ÚR itt azt mondta el: Ő AZ ÚR: nem csak az ÉLET, s annak minden jellegű megnyilvánulási formája felett; Szellemi; Fél-szellemi (ez a Szellemi erő-elemekből, és a Lélekelemekből álló testben való élet), Fél-fizikai (ez a fizikai, azaz anyag-elemekből és Lélekenergiákból álló testben való élet), valamint a fizikai szintű Élet felett, de a mélység, s a mélység legnagyobb rémsége, a Halál, ez esetben a második, a „Szellemi Halál” fölött is, amely lényegében csak akként létezik, hogy nem létezik a Valóság értelmében, mert az nem része az 18
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet ÉLETNEK, s azt nem ISTEN Teremtette: de Satana fogalmazta meg mint valótlan valóságelemet, kezdve a testi halállal, s végezvén a második, azaz a Szellemi „halállal”. S nem véletlen tétettem ez utóbbit immáron idézőjelbe, hisz a Szellem, s annak mindahány, bárha a legkisebb Szellemi Követe is az ISTEN EREJÉBŐL és AKARATÁBÓL LETT: vagyis mindörökkön megsemmisíthetetlen: csak Satana gondolati – akarati irányában lehetséges a Szellemi követ „megsemmisítése”, s az ÚR e gondolati erőképet írta fölül, és tette semmissé a mélység megkötése, majd a mélységből a fizikai síkra való Visszatérése, azaz Feltámadása, s végül az ISTENI EGYSÉGBE történt VISSZAEMELKEDÉSE révén. Nem véletlen, hogy ez utóbbi kérdést ismét ily kimerítő alapossággal írattam le: Adelmánál még akként szerepel e rész magyarázata: „én is egy szellem voltam, mint ti, de győzedelmeskedtem mindeneken, diadalt arattam a pokol és halál felett, hogy mint egy örökké megelevenítő – szellem lehessek.” – hogy ez a kicsiny rész milyen megtévesztő hatású volt, nem kell mondanom: máig vannak olyan Testvéreink, kiváltképp az idősebbek közt, akik még e mondatokat ismerték meg elsőként, akik képtelenek kiemelkedni abból a tévhitből, amelybe e mondatrész sodorta őket, mert nem képesek igazán komolyan venni a fentebb már idézett Krisztusi Önkinyilatkoztatást: ÉN ÉS AZ ATYA EGY VAGYOK! A Szellem mindenkor TEREMTMÉNY: AKI AZ ATYÁVAL EGY, NEM LEHET TEREMTMÉNY, MERT AZ ATYA NEM SZELLEM, EKKÉNT AZ SEM LEHET SZELLEM AKI AZ ATYÁVAL EGY!! És ismét lépjünk tovább... János Én-része kiemelkedett abból a dermedt állapotból, amelyet a félelem, és persze az ÚR hatalmas energiája gyakorolt rá: előbbiből az ÚR Önkinyilatkoztatása, az utóbbiból érintése emelte ki: s ekkor kapja meg a Feladatot az Úrtól, azt, amely végett a meditáció során ama pontra emeltetett Őrszelleme által, ahol is az ÚR szólani kívánt véle: „Jel. 1.19 Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek:” – Ehhez tán csak annyit fűznék hozzá: amikor azt mondja az ÚR: „amik vannak és amik ezek után lesznek” – lényegében Maga jelzi: az Utolsó EGY visszatéréséig bekövetkező mindahány történést elrejti mindabban, amit János ez adott kor emberei elé kell tárjon, akként, hogy minden egyes további korban azt, és annyit tudhasson abból kibontani és megérteni az adott kor emberisége, aminek kibontására és megértésére az általa járt lehetséges út értelmében szüksége és módja van. Elmondottam már fentebb: mi magunk is csak egy újabb „fejezetet” nyitunk ki eme Titkos Könyvben, amiként a maga korának megfelelő fejezetet nyitotta ki Adelma is, s ez még akkor is így van, hogyha az általa leírandó „részletben” már még a kor értelmében is sarkalatos hibák voltak, amint ezt is mondottam, nem a médium akaratlagos hibájából, hisz transz-állapotban dolgozott, de a Tudatban lévő, korábban megszerzett ismeretek végett, amelyeket a Közleményt átadó Testvér nem tudott felülírni azok erős és megrögzült volta végett. E jelenség szinte mindahány médium esetében megfigyelhető, még azok esetében is, akik hasonló módon dolgoznak, mint munkatársam. (Ezért is, hogy munkatársam nem bírhatott magasabb fokú fizikai, egyházi avagy filozófiai ismeretekkel, és egyáltalán nem találkozhatott a korábban leközvetített Szellemi Tanításokkal: kellett, hogy teljesen „tiszta lappal” induljon, így a Szellemi Követ a benne lévő ismereteket közvetíthette át a Tudat felé anélkül, hogy az ott felhalmozódott, s a későbben átáramoltatott információk keveredésétől tartani kellett volna. Én magam már a Szellemi követ által felépített alapot bővítettem, s bővítem ma is, mindenkor annyit téve hozzá a már elmondottakhoz, amennyit ti magatok képesek lehettek befogadni. Erről is szóltam már, s nem is teljességgel tartozik jelen témánkhoz, így itt épp csak megemlítettem azok kedvéért, akik korábbi munkáinkat nem, vagy nem teljességében ismerik...) Az első rész utolsó verse lényegében visszatér a már elmondottakhoz: „Jel. 1.20 A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.” 19
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet – E részben már maga János mondja el, ha szimbolikusan is: mi a hét csillag, és mi a hét arany gyertyatartó jelentése. Ha azonban a ti mai fogalmaitok szerint vesszük, a hét gyertyatartó itt már semmiképp sem jelenthetné a hét gyülekezetet, hisz hát melyek is volnának azok a számtalan közül? Így tehát a ti korotok értelmében, és az Úr akarata szerint néktek leközölhetett Tanítások szerint a hét arany gyertyatartó a hét Fénykört jelöli, a hét csillag azon Fényköröknek a Tökéleteshez mérten már meglévő fényét: de amiként mondtam, jelenti és jelzi a hét arany gyertyatartó a ti Fénykörötök mindahány Fény-ívét is, hisz aki a fizikai szintek valamelyikén áll, az Élet Fényességének más és más Fényét vonhatja magához: s e Fényeket, ezek erősségét jelzik azok a csillagok, amelyek az ÚR kezében egyként tündöklőek, mert maga A FÉNY tartja azokat: ekként csak azok számára lesz az erősebb, avagy halványabb fényűnek érzett, akik azt a fizikai szintek valamelyikén látják, s még számukra is akként, hogy a maguk Fény-ívének Élet-csillagait egyként szikrázónak érzékelik, míg a mélyebb szinteken megjelenülő, vagy a magasabb Fény-ívekben tündöklő Csillagot nem, vagy csak a maguk valós Ébredtségi szintjén fogják érzékelhetni. Akként tehát, azon mértékben, amely mértékben ők maguk közelebb emelkedtek AHHOZ, AKI az ÉLET-CSILLAGOK mindösszeségét Szent Kezében tartja, mint azoknak is egyedülvaló URA. ******* E verstől egy időn át az egyes gyülekezeteknek szóló, a Mester által elküldött Üzeneteket olvashatjátok János munkájában. S ez az a pont, amelyen többféleképpen is kell hogy értelmezzük az egyes gyülekezeteknek írottakat. Akként is, mint a hét, s akkor valóságosan is Ázsiában működő gyülekezetnek szóló Közlést és/vagy intelmeket, de akként is, mint a ti korotoknak szóló Üzeneteket: s ez utóbbiakat már akként is kibontva, hogy a hét gyülekezetnek szóló intelmeket a lehető legalaposabban vizsgáljuk meg, de már a ti Jelenetek fényében, hogy a levelek elemzése közben megmutassuk magát az embert, s akár a mai emberiség teljességét. Nem mondom, hogy könnyű feladat lesz, mindazonáltal törekedni fogunk arra, hogy olyan magyarázatot adjunk elétek, amelyet teljességgel megérthettek és befogadhattok, hogy igazsággal is hasznotokra legyen az, s ne ártástokra azok érthetetlen volta végett. Megeshetik azonban mégis, minden törekvő igyekezetünk ellenére, hogy egynémely magyarázatot nem, vagy csak kevésbé érttek meg, s akkor, ha az akként válik szükségessé, némely kérdéseket tovább bontunk számotokra, mindenkor az általatok jelzett részt magyarázva meg még külön is, amely esetben azt kérdéseitek szükségessé teszik, s ameddig arra lehetőségünk adatik. S ezen előzetes közlés után vegyük sorra a gyülekezeteknek írottakat, elsőként a kor számára adott információkat és buzdításokat, s még az esetleges intelmeket bontva ki János képi beszédeiből, s csak aztán keresve meg adott esetben azt: miként vonatkoztathatóak reátok, a ti korotok emberére azon szavak és mondatok. „Jel. 2 Jel. 2.1 Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Jel. 2.2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; Jel. 2.3 És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.” – Ezen idézet első versének elsődleges, tehát az akkori kor emberének szóló magyarázata ez volt:
20
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet A Megváltó Kegyelmi Ereje tartja a Hét csillagot, és az ÚR Krisztus az, aki ama hét gyertyatartó, azaz a hét gyülekezet közt jár, mert közöttük járt mindenkor az, amit az ÚR Krisztus hagyott reánk: A SZERETET. A ti fogalmaitok, és a ti lényegesen magasabb szintű ismereteitek szerint már akként fogalmazhatunk: mindahány Fénykörnek, s azok mindahány Fény-ívének is az ÚR Megváltó Kegyelmi Energiája megtartója, amely ERŐ maga A SZERETET, amely megannyi Fénykör és azok Fény-ívei közt is az összekötő ERŐ, s amely A SZERETET, amelyet egyként kap az alant járó, s a már magasabbra ért Testvér: csak érzékelni fogja ki-ki a maga valós szintje szerint. Ezt a képi beszédet csak az érthette meg abban a korban, aki az ÚR mellett járt, vagy aki tőlünk vehette a Tanításokat: s ez ekként is volt, hisz ez esetben „a gyülekezet angyala” megnevezés Pál Testvérünkre (azaz Pál apostolra) vonatkozik, aki igen nagy buzgósággal építette az Úrnak házát: vagyis az emberi szíveket és lelkeket, amelyekben az ÚR: A SZERETET ISTENE lakozzék. A levél ezen első része jelzi: tudója az ÚR annak, mennyi fáradozásába került Pálnak, hogy az eretnekséget megszüntesse a maga kicsiny gyülekezetében, amely igen döntő tényező volt annak előtte, amiként az volt a város teljességében is, hisz Efezus városa, mint kereskedelmi központ, szinte gyűjtőhelye is volt egyben a számtalan helyről érkezettek által vallott tanoknak, téziseknek és babonaságoknak. A gyülekezet tagjai el kellett hagyják mindezeket, hogy mindenkor és mindenképp csak az ÚR és Mester Tanításait fogadják el, és valósítsák is meg: a Szeretet-közösséget, amelyben minden Testvér egyenlő, s amelynek egyedülvaló Igaz Pásztora Az ÚR. Az, hogy ezt nem mindig szelíd módszerekkel igyekezett elérni Pál, a levél folytatásából is kitetszik: „Jel. 2.4 De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” – Itt arra a történésre mutat rá az ÚR, amikor egymást követően háromszor tette fel nékem a kérdést: „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?” (Ján.21,16) E háromszori kérdés nem véletlen esett: a Mester mindenkor más és más fogalom szerinti Szeretetre gondolt és utalt, amiként azt az És mondá A MESTER c. evangéliumomban is kifejtettem, amely részt, mert szükségesnek érzem, e kötetbe is átemeltetem, mielőtt tovább mennénk: – „Szeretsz-e engem”: e kérdést nem véletlen tette fel háromszor egymás után a Mester. Nem csak az volt oka ennek, hogy válaszaim súlya felülírja a háromszori tagadás energiájának súlyát: az is, és még valami. A Szeretet szó első értelmezésében még az Értelemmel való szeretetre vonatkozott, hisz Testvéreimet azok minden fura, gyakran számomra érthetetlen szokásaikkal együtt elsősorban az Értelmem révén tudtam elfogadni, és szeretni. Enyéimet; fiaimat, asszonyomat, s a hozzám közelállókat már szívemmel szerettem, s szívemmel fogadtam el akként, amiként voltak: hibájukat már még annyira sem vettem észre, mint Testvéreim hibáját, akik, bár három esztendeje úgyszólván folyamatosan mellettem voltak: idegenek maradtak mégis, nem választott társai szívemnek, mint asszonyom, s nem is vér az én véremből, amiként fiaim. A harmadik kérdés viszont már a tökéletes szintű, a lélekből s a szellemből fakadó Szeretetre utalt, arra az Isteni Szeretetre, amellyel e Föld színén nem bírt senki más, csakis az Isten, és a FIÚ, Akit az Isten a Föld színére engedett jönni érettünk. Az Értelem, a Szív, s a Szellem Szeretetét kérdezte tehát, s én a kettőre igennel felelhettem, de ha teljesen őszinte akarok maradni magamhoz is, és a Mesterhez is, be kellett látnom, és ki is kellett tudnom mondani: a Szellem Szeretetéhez még túlon-túl gyenge, túlon-túl ember vagyok. Ember-énem teljességével Szerettem Őt: de azt nem mondhattam, hogy akként tudok szeretni egyáltalán, amiként Ő szeret: hisz ha ezt állítom, egy szintre helyezem a magam gyarló, gyenge kis lényét Véle. S teszem azt éppen én, aki a legkisebb vész esetén is megfutamodom, mert annyira gyenge még a bennem élő EMBER: s teszem ezt azok után, hogy háromszor is megtagadtam egymás után. Nem azért fájt szívemben és elmémben tehát, hogy Mesterem háromszor kérdezett rá: minő szeretet lakozik énbennem Iránta, mert hogy Mesterem bizalmatlan voltát éreztem volna ki abból, amiként azt a gyakorta (el)fordított Írások jelzik. De tudott és meglátott emberi gyengeségem fájt, amely nem adott jogot rá: a harmadszori kérdésre ekként felelnem: Igen, Uram! Hisz ismered Szeretetem teljes voltát Teirántad…” 21
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet – Amikor tehát az ÚR arra inti Pált, hogy az „első szeretetedet elhagytad”, a Testvéri Szeretetre gondol. S még csak nem is arra, hogy Pál ne Szeretettel lett volna a Testvérek iránt, de arra, amit e Szeretet meg kellett volna szüljön benne is: a türelmet, a Testvérek megértését, s azt, ami végett én magam is feddem (nem is ritkán!) kis munkatársamat is, vagyis hogy nem képes tekintetbe venni a kicsinyek kicsiny lépteit, s mindenkitől egyként akar mindent, éspedig azonnal, mintha nem kellene figyelembe vennie: ki-ki csak a maga tempójában lehet képes kivetni magából a korábban vallott nézeteket, és csak fokozatosan lehet képes felülírni az addig vallottakat, mindenkor abban a mértékben, amely mértékben képessé vált el-, és befogadni az ÚRNAK Tanításait. Aki egész addigi életét valamely bálvány imádásában töltötte, nem lehet képes azonnal megfordulni, s ha csak az Ősi, Mózesi Törvényeket ismerte meg, sem lesz képes azokat egy pillanat alatt felülírni az ÚR Tanításaival. Pál, aki egy nyilvánvaló Csoda, s az ÚR KRISZTUS Kegyelme révén vált képessé erre, azt várta volna, hogy mindenki más is képessé legyen rá, ha nem élt is meg Csodát, s ha nem képes is érzékelni az ÚR mindenek felé áramló Kegyelmi Erőit. Pál testvérünk esetében maga a Csoda és a Kegyelem olyannyira egyértelmű, kézzelfogható volt: azok esetében viszont, akiktől a magáéhoz hasonlatos „Pál-fordulást” igyekezett erővel kikövetelni és elérni, ezek nem akként adattak (és adatnak) meg, így ők maguk kell megkeressék és megtalálják az ÚR és Mester Kegyelmi Ajándékát, s maguk kell, már annak Ereje révén megszabaduljanak korábbi vakságuktól. Hogy ez mennyire ekként van, s hogy mennyire fontos: hagyni, hogy a Szellem fejlődése a maga fokozatosságában mehessen végbe, az ÚR feddése, annak mélysége és szigorúsága is jelzi: „Jel. 2.5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” – Ez a rész annyit tesz: térj vissza a türelmes Szeretethez, ha pedig erre képtelen vagy, el kell hagyd a gyülekezetet. Pál tehát el kellett volna hagyja a kicsiny Efezusi nyájacskát, amelyet pedig valóságosan is szeretett, hisz ha nem ekként lett volna, ha nem a tényleges Szeretet vezérli, nem is kívánja oly erősen, hogy minden tagja e kis nyájnak mielőbb reátalálhasson az Úrra. Kiváltképp az igazolja Pál e végtelen igyekezetét, mert hisz akkor még sokak akként vélték: a „Világnak végezetje” hamarosan valósággá lesz, akár még az adott korban élők fölött, csak mert nem vették eszükbe, hogy Istennél egy nap olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő, akárha egy nap volna. Amiként figyelmen kívül hagyták azt is: Isten nem csak az Igazság, de a SZERETET ISTENE is, amely Isteni SZERETET mindenkor hosszútűrő. Ekként hagyta azt figyelmen kívül Pál is, s mert az igazi Vezető kell, hogy akként törekedjék megvalósítani a Szeretetet, amiként azt Istenünk teszi, s kell ekként, hogy maga is türelmes legyen a nyáj minden egyes tagjával, amiként türelmes mindenekkel: véle magával is az Isten, türelmetlenségével akár ártására is lehetett volna a gyülekezet egynémely tagjának, elriasztva azokat az ÚR Tanításaitól. Márpedig Isten szemében minden bárány egyaránt fontos, kedves és értékes, és valósággal is akként van, amiként azt az ÚR is megmondotta: „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Luk. 15.7) * „Jel. 2.6 De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök.” – Hogy Pál mégse rettenjék meg, s ne veszítse el buzgóságát se, az ÚR egy dicsérettel zárja a néki szóló Közlést, amelyet későbben oly sokan félreértelmeztek! Félre, éspedig egyetlen szó végett, mintha elfeledkeztek arról a nagyon is fontos körülményről, hogy e szó soha el nem hangzott az ÚR ajkairól! Ő, AKI MAGA A SZERETET, nem is mondhatott volna olyast: „amelyeket én is gyűlölök”!! A TÖKÉLETES SZERETET nem gyűlöl, hisz akkor már nem is TÖKÉLETES: márpedig az ÚR KRISZTUS SZERETETE TÖKÉLETES mindenkor: ha nem ekként lett volna, nem adja ÁLDOZATUL magát A KERESZTEN, s nem csak kevesekért, de mindenekért. 22
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet E félremagyarázás oka lényegében az, hogy a „gyűlölni”, és a „kevésbé szeretni” kifejezéseket cserélték meg a fordítók, amelyet valóságosan is használt az ÚR, s még ekkor sem a cselekvőkre: azok cselekedeteire mondva: kevésbé szeretem. Hogy a nagyon is durva tévedés hátterében mi húzódik meg, mennyi volt az ősi írásokat fordítókban az emberi gyengeség, s mennyi az ellentét támadása... * „Jel. 2.7 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” – A levél végén még a Közlő mondja el: mely úton vehette a Közleményt János. Minthogy a közlést a LÉLEK adta át, János sem hallhatta volna azt a fizikai értelemben vett hallással, ha a kifejezés: „akinek van füle” – sokakban ezt a téves véleményt szülte/szüli is meg. A mondatrész igazán ekként szól: akinek már van „füle” rá..., vagyis aki a hallás olyan, nem fizikai formájával bír, az hallja, ami nem földi értelemben mondatik néki. Vagyis a meditáció során megnyíló szellemi hallásra utal, ami hasonlatos a benső látással: János akként „hallotta” a Léleknek szavát, amiként én magam is szólok munkatársamhoz, vagyis a gondolatátközvetítés révén, a maga Tudatában megszólaló „hangot” érzékeli, amely ismét-csak nem hang: a Tudat által megértett gondolat-hullám, amelyet akként érzékel az agy teljessége, hogy a Tudat a hallóközpont idegszálai felé (vagy képi információ, azaz látomás esetén a látóidegek, és a járulékos agyi tartományok) felé közvetíti a beérzékelt gondolathullámot. A vers második mondata ez: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” – A vers e mondata már nem az eredeti szöveg szerint való: a későbbi korokban toldották be a szöveg másolásával megbízottak, mégpedig akként, hogy külön torzították a mondat első részét, és külön a másodikat. Az első felében a mondatnak még nem annyira a szöveg megmásításának szándékát kell, hogy keressétek és vélelmezzétek, mint inkább az eredeti szöveg fölötti értetlenkedést. A mondat második felében viszont a még későbbi korok egyházi irányának követése figyelhető meg, amely mindent törölni akart az Írásokból, s a János által leírt (s részben mint mondtam leíratott) Jelenésekből is, amelyeket a Kánonba is már csak ekként, tehát az eredeti szöveg „katolikussá” tétele után, tehát e mondatrész betoldása után vették fel, amely körülményre, tehát a Jelenések könyvének kanonizálására, pontosabban annak megtagadására maguk az egyházi igemagyarázók is utalnak, ha nem bontva is ki ily nyíltsággal a „fattyú-szövegek” eredetét. A szöveg eredetileg ekként hangzott, és hangzik (mert ekként van az a Globális Tudattárban megőrizve): „A győzedelmesnek enni adok az Élet Eledeléből.” – Amiként mondtam, a mondat második felét már az Ószövetség nyomán, annak hibás értelmezése szerint illesztették az eredeti szövegbe. De még ekként is van, mert kell, hogy legyen jelentése a betoldott résznek is, hisz az ÚR nem enged semmi olyast beírni, vagy bennmaradni az Írások közt, aminek mélyén ne volna elrejtetten, s akár a betoldást eszközlő igyekezete és szándéka ellenére is valamely Tanítás! S ezzel azt akarom mondani, és mondom is, hogy aki a mások késztetésére e töredéket a Jelenések közé illesztette, maga is valamely „sugallat” nyomán fogalmazott akként amiként! Vegyük hát ismét e megváltoztatott mondatot, hogy kibontsuk, de már a Tanítások fényében vizsgálva meg a mondatba illesztett töredéket is: „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról,”... – A képi beszéd szerinti „Élet Fája”, amely Gyümölcsöt termett: Maga A TEREMTŐ EGYSÉG, amely nélkül nincs „Termés”. Vagyis maga A TEREMTŐ, AKI A TEREMTÉS OKA ÉS MIÉRTJE, annak kiindulópontja, s minden Termés, azaz Teremtmény éltetője, táplálója és megtartója. 23
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Az „Isten paradicsoma” ismét csak jelkép: Isten legbenső LÉNYEGÉT: az Isten SZERETETÉT jelenti, amely Szeretetben élve a legnagyobb Boldogságban ÉL minden Teremtmény: s még ennek is a középpontját, vagyis a Legtisztább Lélek-eledelt, a legmagasabb fokú Szeretetet adja eledelül a győzedelmesnek az ÚR, amely a Szellem benső békéjét és Boldogságát jelenti. A ti szinteteken, ha már meg van is a Szellemi békességetek, nem mindenkor van meg állapotszerűen a Tudatnak is békessége, hisz kísértések háborítanak, s a testnek gyötrelmei, amelyeket még csak nem is mindenkor képes elfogadni és megérteni az elme, kiváltképp, ha nem magatok kell szenvedjetek, de Szeretteitek, vagy Testvéreitek, esetleg a Lélek-lények szenvedését kell tehetetlenül nézzétek. A ti világaitok „közepe”, ha csak a magatok számára, a magatok mértéke szerint véve is, a negyedik Fénykör, amelynek Boldogsága után mind vágyakoztok, mert az már a Tudat a Lélek és a Szellem benső, és állapotszerű Békességét adja, megadva a Hazatérők biztonság-tudatát is, az a szint, ahol már nincs kísértés, nincs karmikus eredetű gyötrelem, és nincs, mert hisz nem is lehet bűn: csak a mind kiteljesedettebbé váló Szeretet, amely mind kevésbé lesz emberi, és mindinkább lesz Szellemi az Úton járóban, mindinkább megéreztetve az Úton járóval az Isten SZERETETÉT. ******* Lépjünk tovább, már a második gyülekezethez írott levél kibontásához, annak értelmezéséhez. „Jel. 2.8 A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, a ki halott vala és él: Jel. 2.9 Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.” – A 2.8 – versben még csak ismételten is megnevezi magát az ÚR, olyas információkkal igazolva: valóban Ő szól Jánoson keresztül, s nem az szól a maga kútfejéből (amiként azt ma oly gyakran teszik Testvéreink!) hogy akikhez szólni kíván, a köszöntésből is felismerjék: igazán az Ő szavait olvassák, ha csak akként is, mint valamely tolmácsolásban eléjük tárt Üzenetet. (Én magam is, ha egy-egy külön Tanítást, vagy a ti ünnepeitek előtti, nem is oly ritkán tán nem éppen köszöntő jellegű (és tartalmú), de inkább feddésnek ható Üzenetet kívánok eljuttatni Hozzátok, igyekszem megadni munkatársamnak a késztetést a már ismert megszólítás leírására, bár nem is egy ízben oly hiába. Ennek okát és miértjét azonban már tudjátok, ekként erre nem térek ki.) Így az ÚR a fentebb már kibontott köszöntéssel kezdi mondandóját. A 2,9-es vers már ismét több, egymástól eltérő tartalmú Üzenetet tartalmaz. „Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)...” – Smirna városának gyülekezete még a többieknél is nehezebb körülmények közt működött. Smirna maga római behódoltságú, Rómához és annak uraihoz hű: s ez magán a váro-son csak úgy meglátszott, mint a zsinagógán, ha utóbbin már vallási értelemben is. De egy kicsit akként véve is, amiként azt a város esetében értem. Smirna, éppen a Rómához való hűség miatt egy bizonyos fokú kiváltságot, így gazdagságot tudhatott magáénak, amely gazdagságot azonban csak a földi értelemben kell vennetek, azt a gazdagságot értvén ez alatt, amelytől mindenkor óvta az ÚR az ŐT követőket. Azt a gazdagságot, amelyet csak a Krisztusi elvek elhagyásával, hízelkedéssel, képmutatással, s akár valamely tisztátalan úton szerezhetett volna meg bárki is a gyülekezet tagjai közül, amire azok nem voltak sem hajlandóak, sem pedig képesek, mert fontosabbnak és szükségesebbnek érezték az Égi Kincsekhez való ragaszkodást, semmint a föld javainak elnyerhetését, ha ez a fizikai világban vett szegénységet adta is nékik. Erre utal az ÚR, amikor azt mondja: „Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)...” – Mert valósággal is látta az ÚR azok nyomorgását, de Látta azon Mennyei Kincseket is, amelyet azok e nyomorúság felvállalásával megszerezhettek, éspedig akként látta, amiként maguk a gyülekezetbéliek nem láthatták. Mert az ÚR a Szellemi Követ, s a felsőbbrendű ÉN Kincseit látta, amelyet azon Smirnabéliek 24
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet csak reméltek megszerezhetni, igazából azonban, mint földi emberek, nem lehettek tudói annak: meg is nyerték azokat az ÚR Krisztus kezéből. Nem tudhatták, hisz amiként ti magatok, akként ők sem láthatták sem a Szellemi Követet, sem annak felsőbbrendű ÉN-jét, nem láthatták, csak azt a nyomorúságot, amelyet fizikai formában megtapasztalhattak, s amelyet mégis felvállaltak azon Hitért, hogy az ÚR által ígért és mondott Kincseket végül valóságosan is magukéinak tudhatják. S még csak nem is e Kincsek megszerzése volt az elsődleges szempont, nem ezek elnyerhetésének egyedüli reménye vezette őket az ÚR Útján, mert hisz a Tanítás nékik is adatott: ne a jutalom reményében éljétek a Szeretetet, ne azért szeressetek, s ne azért keressétek és járjátok az ÚR Útját, merthogy valamely kiváltságot reméltek megkaphatni Istentől! De éljétek a Szeretetet – magáért A SZERETETÉRT, és járjátok az ÚR Útját az ÚT Tisztaságáért, minden hátsó gondolat, minden titkolt, avagy kevésbé titkolt reménység nélkül, emberségből és Igazságból és egymás iránt való Szeretetből: mert az EMBERFIA is emberségből, Igazságból és Szeretetből járta végig teérettetek: mindőtökért a Golgota kín-tövises Útját, amiként emberségből, Igazságból és Szeretetből járta azt a Szeplőtelen Szűz: Szentlélek Mária is. * De bontsuk most tovább az idézett verset: „és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.” – Ez esetben a „káromkodás” a szó tisztátalanná tételét, hamissá tételét jelenti, azt, hogy akik zsidóknak vallották magukat, olyan, nem zsidókhoz méltó életet éltek, amely alkalmas volt mások megbotránkoztatására, s arra, hogy emezek viselkedése, élete nyomán következtetve, kedvezőtlen véleményt alkossanak meg mások a zsidóság teljességéről. S ez az a kérdés, amely épp az imént bukkant fel munkatársam előtt is, amikor is egy kisebb „hitvitába” csöppent bele. Ez esetben is egy gyülekezetről esett szó, amelynek egynémely tagjai olyannyira elrugaszkodtak Az Igazságtól, tehát az ÚR Tanításaitól, hogy az már sokak megbotránkozására adott, és ad is mindenkor alkalmat. Mert ugyan valóságosan is mondotta az ÚR: ne ítélj... – de azt egy ízben sem mondotta, hogy ne alkossatok meg véleményt, hisz emberek, éspedig logikusan gondolkodó emberek vagytok, akik nem maradnak sem vakok, sem süketek. Igaz: ez esetben is az az igaz, hogy nem a cselekvőt, tehát nem magát a bűnöst: csak a bűnt kell elvessétek, amiként azt maga Isten is teszi, hisz ha Istenünk a bűnbe esetteket vetette volna el, és nem a bűnt ítélte volna helytelen, s ekként megtisztítandó elemnek, egy nem térhetne vissza teközületek soha örökkön a Mennyeknek Országaiba: így viszont mind Visszatértek, mert az Egy Igaz Pásztor az utolsó egyért is elindul, hogy megkeresvén, a kilencvenkilenchez vezérelje azt, hogy amint az ÚR mondotta, akként legyen: „ és lészen egy akol és egy pásztor. ” (Ján. 10.16) S épp ezekre a hamisságban élőkre mondja az ÚR: „akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.” Amikor azt mondja az ÚR: nem zsidók, arra utal, hogy azon személyek nem a Mózesi Törvényben élnek, de bizony, az ellentét késztetéseit töltik be, az ellentétnek szolgálva ezáltal. Aki valóban az Isten Törvényeiben él, a tiszta energiát fogalmazza meg, s azt is áramoltatja úgy Testvérei, mint (jó tükörként) Isten felé: aki azonban az Isten és az ÚR Törvényei és Parancsolatai ellenében él, csak a tisztátalan, azaz a negatív energiát áramoltatja Testvérei felé. Ám az, ami tisztátalan, semmiképp sem áramolhat Isten felé: de mert minden energiának áramolnia kell valamely irányba, a tisztátalan energia az ellentét felé áramlik, az ellentét erejét gyarapítva ekként... *
25
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet A következő versben már konkrét próféciát olvastok, amely beteljesedett: „Jel. 2.10 Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” – Azt, hogy „tíz napig tartó nyomorúságtok”, akként kellett értsék, hogy az üldöztetések, bár hevesek lesznek, csak rövid időn át fognak tartani. De mert az ÚR tudta: az üldözött, a tömlöcben sínylődő számára a kevésnyi idő is iszonytatóan hosszú, megadta a kitartáshoz való Erőt a következő mondatban, biztatás formájában: „Légy hív mindhalálig, s néked adom az Életnek koronáját” – s ezzel azt is jelezte az ÚR: bizony, még akár olyan is lesz, amint volt is, aki halált lát a börtönökben, a kínzások és a nyomorú helyzet végett. És bizony, ez a kis rész már a ti emberiségtek számára is szól, ha ti nem akként kell is megéljétek az üldöztetéseket, amiként az a Krisztusi kor emberének megmondatott az Úr által. De ti is, ha az emberek elé tárjátok a magatok hitét, amely már nem is hit, hanem Bizonyosság, még akár a magukat hívőknek vallók közt is a kirekesztettséget is meg kell tapasztaljátok, s akkor még csak a kirekesztettségről, nem a szó szerinti kiátkozásról, vagy a teljes és tökéletes mértékben való háttérbe taszítottságról (ellehetetlenítésről) szóltam. Ezt akár nap mint nap tapasztalhatjátok is, hisz még azt is elméjében háborodottnak nyilvánítják, aki csak egy szóval is említi, hogy hisz a Szellemvilág létében, nem még azt, aki azt is el meri mondani: kapcsolata van valamely nem földi Testvérrel...! Ezekről a dolgokról már szóltam, s nem is egyszer, így nem is térek ki rá bővebben, annál is inkább, mert amit még majd eztán kell hogy megtapasztaljatok, és esetleg el is viseljetek, magam sem tárhatom elétek, hisz épp azon történések lesznek, avagy lehetnek alkalmasak sokak utolsó megmérettetésére: ám a Vizsga-feladatot ki-ki a maga valós bensőjéből, a maga Szellemi erőire hagyatkozva fogja felvállalhatni, amiként elvetni is, ha e Szellemi Erők gyengéknek bizonyulnak, s esetleg éppen a döntő pillanatban. De nem csak a Múlt, és nem csak a ti jelenetek emberének: még a Harmadik emberiségnek is szól, éspedig szó szerinti értelemben az ÚR e Próféciája! Azoknak, akik az Ezer éves Birodalom korát követően a Föld színén lesznek, avagy azok utódaiként, még a Föld-test Felemeltetését megelőzően lehetőséget kapnak az ÚR Krisztus Kegyelméből egy Út végigjárására, avagy annak megkezdésére. S ők már csak olyan harcokat kell majd elviseljenek, és csak olyan üldöztetéseket kell elszenvedjenek, amilyeneket az ÚR Visszatérését követő évszázad Keresztényei kellett viseljenek. Ezen felül, és ezen túl vonatkozott még e Prófécia bizonyos mértékben a két inkvizíció korában éltekre is, ha az ő szenvedéseik és üldöztetésük nem mindenkor volt is próbaként eléjük adva, hisz azon korszakokban nem is kevesek voltak azok, akik éppenhogy a Krisztusi, s a Krisztus utáni korban a Hit üldözői voltak, s akik karmikus kötéssel vállalták az üldöztetést, s akár a halált is. Ám amiként az a kor emberének mondatott, akként mondatik az néktek is, s még a Harmadik emberiség majdani tagjainak az ÚR által: „Légy hív mindhalálig, s néked adom az Életnek koronáját” És e szavak magyarázatát már a következő versben olvassuk: „Jel. 2.11 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.” – A második halál a Szellem „halála”, vagyis az az állapot, amelyben a Szellemi Követ egy bizonyos tehetetlenségi állapotot él meg. A Lét szintek legalsó pontjára hull, ha nem éppen az ellentét birodalmába, s ez annál is inkább ekként volt azon régi időben, mert az akkori Keresztények kellett példájukkal meg, és felépítsék a Holnap „egyházát”: ha ők, már a kezdeti időben mind elvetik az ÚR Tanításait, hogy maradt volna fenn az a következő nemzedékek számára? De szól ez nékik így, ily kiemelt formában még azért is, mert az akkori emberiség még a második Fénykörben, tehát a tényleges értelemben vett Mélység-szintek közelében járta Útját. Aki akkor és ott, azon a szinten elbukik, és megtagadja az ÚR Krisztust, hogy a mélység csábításának engedjen, vagy hogy emberi félelme végett válassza a könnyebbnek látott, de tisztátalan utat, könnyen a mélységbe zuhan, míg 26
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet aki állhatatos maradt, az Úr ezen Ígérete szerint a magasabb Fénykörbe, s akár a negyedik Fénykörbe emeltetett (mint vértanú mindenképp), ahol már az „élet koronáját”: vagyis még nem Az Életet, nem a Mennyei Szintre való felemeltetést, de annak Ígéretét, annak szimbólumát: az Élet Koronáját veszi, kilépve a halál mélységes poklából, a sátán hatóköréből. * Innen is lépjünk tovább... „Jel. 2.12 A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel. 2.13 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöleték nálatok, ahol a Sátán lakik. – A Pergámumbeli gyülekezet a bálványimádás központját jelenti: e központ lényegesen nagyobb erőkkel fordult a hívők kis csoportja ellen, akik még akkor is hívek maradtak, amikor Heródes Antipás az ÚR ellen fordult. „és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem,”– mondja az Úr, és ezzel arra utal, hogy amikor a csőcselék Barrabás kiadatását követelte, és „feszítsd meg”-et kiáltott, e kicsiny csoport tagjai a tömeg közé vegyülve Jézus nevét kiáltották, igyekezve erre buzdítani maguk körül is sokakat ott, „ahol a Sátán lakik”: vagyis Antipás palotája előtt, ahol a népítélet kimondatott. „Jel. 2.14 De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Jel. 2.15 Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök..” – E rész már egyértelműen azt mondja: azért még köztük is voltak, akik visszatérvén a korábbi bálványimádáshoz, és az egyes szertartásokhoz, megszegték az Úr Törvényeit, s meg még a Mózesi Törvényeket is, vagyis olyan tisztátalan szertartások részeseivé lettek, amelyek során a bálványoknak szánt tisztátalan áldozati ételekből ettek, s amelyek során tisztátalanná tették a házassági szerződést, félre vetve annak Mózesi, s már az ÚR által magasabb szintre emelt Törvényét és Rendeletét is. A ti korotok emberére ez ismét csak erősen illik! Hányan, de hányan vannak, akik a bálványimádás bűnében élnek (ha már nem is akként kell értsétek a „bálvány” szót, s ekként magát a tévelygést sem, amiként az a kor emberére vonatkozott), hogy a táplálék megválogatásáról ne is szóljak: hisz ti már szinte válogatás nélkül faltok be mindent: tiszta, és tisztátalan étket egyaránt. Igaz, hogy akik nem valamely Izráelita hajlékban születtek és nevelkedtek, nem is tanulhatták meg szüleiktől: mi Tiszta, és mi tisztátalan eledel. De azt már megtanulhattátok, éspedig mind, akik már a Tanítások ismerői vagytok: miért helytelen például a legyilkolt Lélek-lények testeinek felfalása. Ezen túlmenően már „bálványaitok” is mások, és bizony, nem egy, és nem is kettő van köztetek, de sajnos nagyon is sok, (úgy a hagyományos értelemben vett, tehát az egyes „Egyházakhoz” tartozó Keresztények, mint a Szellemi Tanításokat már ismerő Keresztények, s a más felekezetekhez tartozók közt is) aki a ti korotok „bálványaiért” akár az ÚR Szent Nevét is elveti, elvetvén az ÚR minden Tanításait, ha színleg és külsőre megmaradnak is a maguk hit-társai közt! Ami pedig a paráznaságot, s a házasságtörést illeti... szinte én szégyellem leíratni, de ekként van, és még a magukat hívőnek valló fiatalok közt sem kevés azok száma, akik (hogy munkatársam szavaival éljek) „gyakrabban váltanak partnert, mint más ember zoknit”: és akkor még csak a meggondolatlan, s még független fiatalokat említettem. De sajnos azok száma sem kevés, akik benső, tisztátalan késztetéseiket az ÚR Tanításai elé helyezve, s ösztöneiknek, tisztátalan testi késztetéseiknek, felvillanó, majd elhamvadó vágyaiknak engedve szakítanak az ÚR ama Tanításával, amely már a házasság Tisztaságát rendeli, s ha nem hagyják is el azt, akinek „örök hűséget” fogadtak, nem is oly titkon 27
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet keresnek örömöket másnál, s akár rendre váltogatva is alkalmi partnereiket! Itt, ez eseteknél nagyon is okolható az a tévesen gyakorlattá tett szemlélet: „hisz majd úgyis meggyónom, és az „atya” feloldoz...” Ennek oka és miértje alighanem a pap szerepének, s a gyónás és feloldozás szerepének nem ismerésében keresendő. A pap nem „gyóntatója” kell legyen a reá bízott nyájnak, de lelki Vezetője: s e kettő nem ugyanaz! Mi magunk sem adtunk feloldozást annak, akiben nem a Megigazulás vágya, nem a megvallott bűn elhagyására való őszinte igyekezet élt: ekként nem „oldozhatna fel” senkit a ti papságotok egyetlen tagja sem, akiben nincs a bűn elhagyásának erős és tiszta szándéka és akarata. (Arról a nagyon is fontos kérdésről: ki, mikor és kit oldozhat fel, ki kapott erre felhatalmazást az Úrtól, s milyen mértékben vonatkozik ama felhatalmazás ma bárki emberre: egy korábbi munkánkban már szóltam, s egy ezt követőben még szólani is kívánok, így a kérdés e részét sem bontom itt tovább!) * „Jel. 2.16 Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.” – A mondat második fele: „és vívok azok ellen számnak kardjával” azt jelenti: az ÚR SZAVA az IGAZSÁG és az ÍTÉLET szava: s aki tisztátalanságban és hamisságban jár, az IGAZSÁG nevében kell vegye a maga Ítéletét az ÚRTÓL. S ez a ma emberére is vonatkozik! Az ÚR Törvényei az Igazság Törvényei, amelyekben az Ítélet is bennfoglaltatik, s amely bűn valamely Igazságba ütközik, már az Ítéletet is megtalálta amaz Igazságban. Ezt jelenti tulajdonképpen az a Tanítás is, amelyet korábban vehettetek: nem Isten büntet, de a bűn bünteti önmagát, a bűn, amely az ÚR Krisztus Törvényeibe és Parancsolataiba ütközik, magára vonva az Ítéletet is, vagyis azt a későbben a Szellemi Követ által felvállalandó Sors-elemet, amelynek révén valamely karmikus elem megtisztítható, felülírható az annak megakadályozására gyenge avagy rest Szellem által, a ti szinteteken még annak Szellemi Én-része révén, egy következő Út során. E levélbe zárt Üzenet ekként végződik: „Jel. 2.17 Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.” – Az elrejtett manna (s itt erősen tévednek az egyházi igemagyarázók!) nem a frigyládában őrzött eledel: legalábbis nem szó szerinti értelemben. Átvitt értelemben viszont az: de ezt a „frigyládát” itt nem a szó eredeti értelmezésében kell értsétek, tehát nem valamely ember-kéz alkotta tárgyra kell gondoljatok, hanem a Kegyelmi Erőre! Az Igazság Törvényvilágában még csak az Izráel fiaival köttetett meg a Szövetség Isten és az Izráel fiai közt: s ezen Szövetség ládája volt a Frigyláda. Az ÚR KRISZTUS Földre érkezése, Tanítói Útja, Kereszthalála és Feltámadása azonban új Korszakot: A KEGYELEM Törvényvilágát hozta el, éspedig minden ember, és minden, a bukásban bűnössé lett Teremtmény számára: s e Kegyelem, amely A SZERETET ISTENE, s a bukott Szellem-lény közt a második Szövetséget adja, magát a Szeretetet, A SZENT Lelket adja, mint Frigyládát, s mint Mennyei Mannát, amely csak az Istennek Szeretetében van, s az Istennek Szeretetéből van, Amely Maga Az Élet, az egyedülvaló Szellemi Eledel. A manna szó ez esetben tehát A TEREMTŐ EGYSÉG SZERETETÉT jelenti, s nem kifejezetten az ember: de a Haza felé tartó Szellemi Követ kapja. De már a mondat második része a Visszatért, tehát az elfedettségi állapotából kiemelkedett Szellemre vonatkozik. Az lesz az, amely, ha az Isteni Eledel Erejét használva Haza tér, új Nevet vesz az ÚR Krisztustól, amely Név magában foglalja annak Megtisztult és megigazult voltát is, mint új Szellemi Személyiségi jelet, vagy jegyet, vagyis azt a Szellem-tudati elemet, amely korábban nem volt meg a Szellemben, így annak nyoma nem is szerepelhetett a Szellemi névben, tehát a Szellem egyéni színképében sem. A név ugyanis itt nem azt jelenti, amit a ti Világaitokban, nem egy, születéstek pillanatában az apa jogán reátok ragasztott „cimke”: de folyamatosan változó színkép, amely megtartva a Szellem alap-jegyeit, mindenkor gazdagabbá és kiteljesedettebbé lesz annak emelkedése során, mindaddig, míg el nem éri a Szellemi Személyek szintjét, s még azt követően is, hisz amiként az a kicsinyek esetében is van, a 28
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Szellemi Személyek is szüntelen emelkednek, önmagukban növekedve, s válva mind erősebbé Fényben és Bölcsességben, hogy teljességgel hasonlatossá legyenek, mint az Önnön Tökéletességében szüntelen hatványozódó TEREMTŐ EGYSÉG. * A következő levélbe zárt Üzenet ismét több információt zár magába. Részint feddés, részint megerősítés kíván lenni, bár e részben is találtatik olyan fattyú-sor, amely nem János szerint való... „Jel. 2.18 A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Jel. 2.19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.” – A szokott bemutatkozás és emlékeztető utáni, második verset követően a dicsérettel kezdi az ÚR. „a te cselekedeteid többek az elsőnél”: - vagyis növekedtél Hitben és Szeretetben, s a szeretetcselekedetekben. A Thiatira-béliek a hosszútűrő és mindenek fölött segítő Szeretetben gyakorolták magukat: s tán éppen az előbbi volt az, amely végett még azokat sem vetették ki soraik közül, akik a bálványként tisztelt Apolló „papnőjének” hatása alá kerültek, s ezzel megrontották az amúgy tiszta gyülekezeti szellemet, vagyis az Úr által rendelt testi – lelki tudati és Szellemi tisztátalansággal fertőztették meg azt. Hogy ez mit is jelent, nem kell mondjam: a kis csoportra egyébként jellemző tiszta tudati – lelki és Szellemi energiák áramlatába olyan sötét energia-elemek kerültek, amelyek a helyes irányban haladó Szellemi Követek visszahúzására, azok elnehezítésére is alkalmasak voltak. Mintha a tiszta ivóvízbe csepegtetett volna az ellentét holmi mérget, és megfertőztető anyagot: akként hatott a bekeveredett negatív energia a még gyenge ember-szellemekre, megingatva akár az állhatatost is, és sárba taszítva a még ingadozót. Hogy ennek mennyire nagy jelentősége volt, s hogy micsoda veszélyt rejtett magában, azt az ÚR további szavaiból is kikövetkeztethetitek, s még inkább, ha figyelembe veszitek, hogy mindazon történések: betegség és halálesetek, amelyek bekövetkeztét megmutatja már előre az ÚR, valósággá is lettek: „Jel. 2.20 De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. Jel. 2.21 Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Jel. 2.22 Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. Jel. 2.23 És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.” – Az akkoriban még nagyon is gyakori betegségek egyike ütötte fel fejét a tisztátalanságba merült papnő, s a bálványimádó szertartások során a már megbetegedettekkel érintkezők közt, amely betegség akkor még csaknem minden esetben halállal végződött. Ezt helyezte kilátásba az ÚR, megmutatva előre azt is: mint öröklődik a betegség a szülők vérén át a fiakba, tehát azok későbben született, de már e tisztátalanságban, paráznaságban fogant utódaiban. S ha a kórt nem volt képes a felnőtt szervezete legyőzni, még kevésbé lehetett arra képes a gyenge gyermeki szervezet. Azok, akik ekként, tehát paráznaságban fogantak, mindenkor valamely korábbi vétség végett kellett felvállalják, hogy ekként vesznek testet, hogy a test szenvedése révén tisztítsák le a maguk korábbi vétkét, egyben intő jelként állva a még tisztának megmaradottak elé is, hogy azok is meg ne induljanak a bűnnek útján. Ez utóbbi 29
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet kiváltképp a még ingadozó, bizonytalankodó testvérek számára volt fontos és lényeges, akik a Szellemi Követ tényleges gyengesége végett ingadoztak, amely gyengeséget azonban nem büntetni: megszüntetni kívánta az ÚR, megerősítve a Tudatot a Hitben, a Reményben és a Szeretetben, de már a Valós, a Tiszta Szeretetben, amelyekből (lévén ezek elsődlegesen Szellemi Tulajdonságok még akkor is, ha a Tudatban épülnek ki, mint az Akarat révén elfogadott tudati elemek), a Szellemi Követ is erőt meríthetett. Ez esetben tehát még adott volt az a Szellemi jelenség, hogy a Tudat Akarata révén vált erőssé a Szellemi Követ: ma ennek fordítottja a megfigyelhető és szükséges, s a Szellemi Követ erejére támaszkodva képes a Tudat megmaradni a Hitben és a Bizonyosságban, s így az Úrnak Útján is, annál is inkább, mert ma éppenhogy a Tudat elleni támadás az, ami mind erősebbé lesz, s amelyet a Tudat a maga erejéből, a fizikai „eszköz” háttérbe szorítása révén még nem, vagy nem mindenkor képes elhárítani avagy felvállalni, annál is inkább, mert azonosítja magát az eszközzel, azaz a fizikai testtel. – Hány, de hány esetben figyelhető meg e jelenség a ti világotokban is! Hány, de hány azoknak száma, akik képtelenek, vagy inkább csak restségük végett nem hajlandóak elindulni a Tiszta Krisztusi Úton, tehát a Valós, a Mindenek iránti Igaz SZERETET ÚTJÁN, s még inkább másokat is igyekeznek visszarántani maguk mellé a sárba, akár akként, megfélemlítik az alájuk rendelt, tőlük valamely formában függő személyt, avagy személyeket, akár akként, hogy készek be is bizonyítani (ha erre ismét csak tisztátalan és hamis eszközökkel lehet is módjuk): milyen jó dolog a sárban hemperegni... S az, akiben még gyenge és erőtelen a Bizonyosság, vagy akiben a Tudat félelme nagyobb, mint a Lélek és a Szellem immáron Felfelé való vágyakozása, idővel aláveti magát a másik személy másféle akaratának, így végül mindketten egy elhibázott Utat tudhatnak csak maguk mögött, hisz egyikük a Szabad önrendelkezési jog, s a Szabad Útmegválasztási jog megkötésének vétségét veszi magára, amely már kimeríti a Lélek ellen esett bűn fogalmát, mert az illető ISTEN és a SZELLEMI KÖVET, s ekként A SZELLEM közé állt, s a másikuk esetében a Szellemi Követ gyengesége lesz bizonyossá, amely végett ő maga is megköti magamagát a Felfelé vezető Úton, hisz amiként azt az ÚR mondotta, akként van, s csak aki mindvégig állhatatos tud maradni, az nyerhet Üdvösséget, vagyis csak az léphet előrébb és feljebb, már ama Fénykörbe, amelytől az ÚT valóságosan is az Üdvösség tiszta, és akadálytalan Útjává lesz, mert az ellentét hatalma nem lesz gátként a Felfelé vágyakozó előtt... *** „Jel. 2.24 Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, Jel. 2.25 Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.” – „Akiknél nincs e tudomány”... – mondja a Közlő, s ezzel jelzi: tudója mindazon fekete mágiáknak, amelyeket a sátáni erők bevonzása révén használtak az egyes bálványimádó szertartásokon azok, akik a sötét erőkkel is megfogni és megkötni igyekeztek azokat, akik már a Tiszta Tan felé hajoltak volna: ne menekedhessenek. Ők maguk akként mondották: „betekintést nyernek az Isteni Magasság és a Sátáni mélység erőibe”: vagyis azt sugallták, hogy egyként bírják az Isteni Erőket, és a mélység fejedelmének erőit, holott e kettőt még véletlen sem bírhatja egy és ugyanaz a személy, mert vagy az egyik, vagy a másik kiégetné. Ám mert az Isten Ereje senkinek sem akar ártására lenni, az vissza is húzódik, mert visszavonatik Isten által, amint az ellentétes irányú energia felbukkan, s hatni kezd, mint el-, és befogadott tudati, illetőleg fizikai energia. Ezzel szemben a mélység ereje csak addig hat, míg azt valósággal is hajlandó elfogadni és használni az, aki felé küldve lett, s ha az illető Testvér a Tiszta Erők felé fordul, s már azokat kívánja használni, a mélység ereje ellene tör, hogy akár meg is semmisítse fizikai értelemben azt, akit nem lehetett képes Szellemi értelemben a semmibe, a maga mélységeibe rántania. Az Isten Ereje tehát soha, senkinek nem lehet ártására, míg a mélység ereje csak mint ártó erő képes működni, s ez még akkor is így van, ha az ellen kezdetben még bizonyos, s csak földi értelemben veendő kedvezményekkel igyekszik elámítani azt, akit fogságába és hatalmába kíván keríteni. S ez a leginkább 30
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet megtévesztő csel, mert az emberi Tudat, amiként az ma is megfigyelhető, mindent, ami a testnek kedvez, hajlamos Istennek tulajdonítani, míg azt, ami a test számára kedvezőtlennek, vagy kellemetlennek tűnik, az ellentét „számlájára ír”, mintha nem volnátok tudói annak: Istenünk az Igazság Istene is, s a ti szinteteken még bizony a szenvedtetve nevelő Törvényben nyilvánul meg a Kegyelem, hogy mindazt, amit mint tisztátalan elemet magával vitt a Szellemi Követ, a „Tűznek Keresztségében”; vagyis a szenvedések tüzében égetve tisztíthassa ki, illetve meg az Úton járó. Mindazonáltal már azt is megmondja az ÚR: a már meglévő és felvállalt terhek mellé más terheket nem kell viseljenek azok, akik ment tudtak maradni a tévelygéstől. A következő mondat inkább helytelen fogalmazása végett lett félreérthető, kiváltképp, ha az előtte lévő töredék-mondattal egybe veszitek azt: „nem vetek reátok más terhet, Jel 2.25. Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.” – Ekként azt érthették, s érthetnétek, hogy csak azon terheket kell megtartsák, akiket az érint, amelyek addig is adattak nékik: holott itt azt mondja a Közlő: ami Szeretet és Tisztaság és Hit-élet nálatok van, azt tartsátok meg, azt adjátok fiaitok kezébe is. S e mondat végén az: „addig, míg eljövök” ismét félreértésekre ad okot, hisz akként hangzik, mintha az Ítéletre vonatkozna, holott az adott korban bekövetkezett, s a Thiatirabéliek sokát is átemelő történésre utalt, amely ha kicsinyben is, de ítélet volt az adott térség keresztényei és pogányai fölött. (Amiként az lényegét tekintve minden kis és nagy háború is, hisz ezek során és révén ki-ki „vizsgát” tehet abból, amit úgy hívunk: emberség és emberiesség...) Ez utóbbi kifejezés: „míg eljövök” egyébként is többféleképp értelmezhető, hisz hát mikor mondhatjuk azt igazán: az ÚR jött el? Akkor, amikor a Szeretet lesz honos valamely közösségben, vagy akár egy hajlékban, vagy emberi szívben, hisz ahol A Szeretet van, ott van Isten, és ahol Isten van, lehetetlen, hogy ne a Szeretet legyen az egyedüli Élő és Éltető erő, mindennek mozgató rugója, lehetetlen, hogy ne a Szeretet legyen a mérték. E két szó: „míg eljövök” tehát csakis és kizárólag, sőt: ez esetben egyáltalán nem időbeni meghatározás, de érzelmi – tudati szimbólum: A Szeretetben, egységben, hitben ugyanis mindenkor, az Idők végezetéig kell, hogy éljen az, aki abban él, hogy amikor az Ítélet perce valósággá lesz a Föld minden ő népei fölött, igazán elválasztódhassék egymástól az ocsú és a búza... Annak oka, hogy e két szó nem akként realizálódott az emberi Tudatokban, amiként az a Közlő szándéka szerint volt, egy kicsit a következő versben is keresendő: „ Jel. 2.26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon;” – Nem véletlen tehát, hogy e versnél ismét megállok. Ugyanis ez utóbbi mondattöredék: „annak hatalmat adok a pogányokon” – az, amit a keresztes hadakat indítók oly előszeretettel értettek (félre), és valósítottak is meg szó szerint, holott a mondat e második fele teljességgel fattyú-mondatnak tekinthető, ha szó szerinti jelentésében akarja érteni valaki. E mondat első fele az, amely valós, s amely ekként hangzik: „És aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, az győz”: azon Szeretetcselekedeteket tehát, amelyeket az ÚR is cselekedett. A mondat második, már „fattyú-eleme” ez: „annak hatalmat adok a pogányokon;” Legalábbis, ha akként akarja valaki azt értelmezni, amiként azt értelmezték is, s nem akként, amiként azt az ÚR KRISZTUS értelmezte!! Akinek ugyanis valósággal „hatalma van a pogányokon” semmiképp sem a pogányok eszközeivel fogja azt a hatalmat megszerezni, megtartani, hisz akkor „pogánnyá”: A Szeretet Istenének Törvényével ellentétesen élővé lesz maga is. Az ezt követő vers nagyon is nyíltan megadja a feleletet, és nagyon is nyíltan éppen erről szól: „Jel. 2.27 És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól:” 31
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet – A gyűlölet egyetlen, de mindenkor hatásos ellenszere, az egyedül Tiszta Fegyver, amellyel a gyűlölet porrá törhető, mindig és mindenkor A Szeretet. Amikor azt mondja az ÚR: „mint a fazekas edényei széttöretnek”: nem arra utal, hogy maguk a pogányok, de az ő Szellemi Követeiket fogságban tartó sötét erő, az a vastag és áthatolhatatlannak tűnő fal omlik le a Szeretet Erejétől, amely megköti Felfelé vezető Útjában, s ez annál is inkább ekként van, hisz az ÚR is A SZERETET EREJÉT hozta a Föld színére, s azáltal győzedelmeskedett, s nem csak a Föld színén ellene fordulók, de még Satana fölött is! A Szellem rabláncai tehát azok, amelyek a Szeretettől széttöretnek, csak mintha agyagból volnának, amelyet vasvesszővel tör valaki porrá, s a rabláncaitól megszabaduló, megvál-tattatott Szellemi Követ megkezdheti Haza vezető Útját, amiként megkezdhették azt mindazok is, akik az ÚR Eljöveteléig, s a Dicsőséges Visszatérésig megrekedtek a harmadik Fénykör hetedik Fényívében, hogy a Megváltó Kegyelmi Erő Szeretet-energiáját használva léphessenek előrébb és feljebb, akkortól már a negyedik Fénykörbe, amely épp oly zárt volt előttük addig, amiként zárt a gyűlöletben élők előtt is a mélységből kivezető Út, amíg meg nem érinti, és porrá nem zúzza a rájuk égett gyűlölet-mázat a Szeretet. „Jel. 2.28 És adom annak a hajnalcsillagot.” – És itt ismét álljunk meg egy kicsit! A Hajnalcsillag a Betlehemi Csillagra is értelmezhető, hisz az a Világosság jele, az emberszellemek Hajnalának kezdete, éjszakájuk végének jele, de az Áldott Anyára, Szentlélek Máriára – ekként magára a Szentlélekre is vonatkoztatható. Amíg a Megváltó Kegyelmi Erő hatóelvként Életet nem ad valamely mélységbe hullott Teremtménynek, az feljebb sem emelkedhet, mint amely szinten még a mélység erejének hatása ér: viszont a Megváltó Kegyelmi Ereje révén a negyedik Fénykörbe emelkedettek a Léleknek Keresztségét, avagy más kifejezéssel a Hajnalcsillagot veszik. E mondat itt tehát erre utal, hisz aki mélységet az ő „vasvesszejével” széjjeltöri, a mélység fogságából szabadulva a Fénybe, a Hajnalba lép, hogy kezdetét vegye számára az Új Nap. S mert hogy erről sokat szóltunk már akkor is, s mert nékem magamnak is kedves elmélkedésre való témám volt, egy kicsiny részt a második levelemből is átemelünk, amely intelem néktek magatoknak is szól máig is: „ 2 Pét. 1.19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” – A sötétben járó emberszellem (amiként a Krisztusi kor emberei megkapták azon Tanításokat, és azon próféciákat, amelyeket átadnunk az Úr rendelte, mielőtt az ŐS-ISTENI EGYSÉGBE Visszaemelkedett) megkapja ma is mindazon Tanításokat, amelyek már valóságosan is néki lettek félretéve az Úr által, minden kornak a maga szintje szerint, s a maga Történelmi képei szerint, aszerint tehát: mely lehetséges Történést emeli Valóság szintre a maga, és utódai számára a kor embere, hogy sötétben járván el ne tévedjen, míg adva nem lesz néki A Hajnalcsillag: – A Szeretet, a Bizonyosság, a Nappalnak Igaz Fénye: A Léleknek Igaz Ereje. E szavak már a ti Jelenetek és közeli Holnapjaitok során a nagy Ugrást, s a Fénykör váltást jelentik, amely Fénykör a Hajnal kezdete, amelyből fokozatosan emelkedve végül a FÉNYBE, s akkor már a Valós FÉNYBE: a Mennyei EGYSÉG szintjére tér a mélységekből kiemelkedett Szellemi ÉN-kép, akkor már mint ismét egységessé és Ébredtté lett Szellem, amely magában is ragyogó, miként a Hajnal csillaga, mert az Istennek Fényessége tükröződik vissza azon újra. E rész vége ismét a szokott köszöntéssel végződik: „Jel. 2.29 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” – Annak oka, hogy itt már gyülekezeteket említ János, és nem csak az adott gyülekezetet, az, hogy a korábbi, s a későbbi Üzenetekben is megtalálhatták mindazon intelmeket a Thi-atirabéliek, amelyek mint általános közlések veendők, és oka annak az is, hogy itt lényegében egy kicsiny időre megszakadt a közlés árama, így János joggal vélte: ez, és ennyi csak, amit a Közlő reá akart bízni: adja tovább azt, amit „hallott”. Hogy ez mégsem ekként volt, annál is inkább nem tudhatta, hisz fogságban volt, még azt sem tudhatta: mit hoz számára a Holnap fizikai értelemben véve: lesz-e más ítélet őfölötte, s megéli e a 32
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet másnapot. A kor keresztényei egyik legerősebb félelme volt ez, kiváltképp, mert hogy akkor még az Értelemmel: s nem a később felbukkant „fanatizmussal” igyekeztek az ÚR Útján lépni a testvérek, s igyekeztek a valós, a Bölcs Szeretet megélésére. Ha ez nem ekként van, engem magamat sem rejtenek el, és nem is egyszer üldözőim elől, amiként azt az ÚR többi apostolával is tették, hanem örvendtek volna, hogy magunk is a vértanúk közé kerülünk, amiként azt a későbbi korszak keresztényei tették, olykor még gyermekeiket is előhúzva ha az félelmében elrejtezett: hadd érje azt is a vértanúk „kiváltsága”, amelyet hittek, hogy megszerezhetik, ha önként lépnek a vértanúk sorába. De benne van ebben, tehát a több gyülekezet említésében már az is, hogy az Úr már akkor tudója volt annak: hány és hány ágra szakad szét a keresztény tábor a későbbiek során, s hány, de hányféle „egyház” tagjává lesz az a kicsiny nyáj, amelyet pedig egyetlen „egyházba” kívánt tömöríteni az EGY IGAZ PÁSZTOR: A Megváltó Kegyelmi Szeretet Erejének „jászola” előtt gyűjtve össze mind a bárányokat és juhokat, hogy valósággal is EGY legyen a nyáj, amiként EGY a pásztor: A Krisztusi SZERETET, amelynek Ereje révén igyekszem magam is a magam kicsinységében ellátni azt a Feladatot, amelyet reám bízott AZ, AKI minden báránynak és minden juhocskának EGYEDÜLVALÓ URA, mert amiként azt az ÚR mondotta, akként van: „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;” (Ján. 5.22) „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát. 11.27) *** S most lépjünk tovább, már ismét a következő gyülekezethez írott levél magyarázatához. „Jel. 3 Jel. 3.1 A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” – Ez esetben az „Isteni hét lélek” – kifejezés a Lélek hét Kegyelmi Ajándékára csak úgy utal, mint azon Szellem-testvérekre, akik a hét gyülekezet vezetőinek őriző szerepét vállalták. A hét csillag kifejezést már érintettük: a hét gyülekezetet, de a hét Fénykört is jelöli, már a mi magasabb szempontjaink, tehát a tanultak alapján. Annál is inkább ez utóbbira kell, hogy gondoljatok, mert a Lélek Hét Fő Ajándéka a hét Fénykörben nyílik ki, mind fokozottabb mértékben, mind nagyobb Fénybe emelve az Úton lépő Szellemi Követek mindegyikét. „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.”: vagyis az ÚR tudja: mint lettek sokan keresztények, s mint fordultak el mégis mind többen és többen, ha külsőleg, látszatra megmaradtak is keresztényeknek. Ha valaki kívülálló figyelte a Sárdisbeli gyülekezetet, meglepődött számbeli nagyságán, ám ha a tagok hitét figyelhette volna meg akként, amiként azt az ÚR megfigyelhette, bizony rájön: a nagy és buzgó „hitélet” nem az, aminek messziről és kívülről látszik, s az „élő” gyülekezet inkább csak haldokló, vagy akár egészében halott is. És bizony, ezt is el lehetne mondani nem egy mai hitközségről, ahol a mozgolódás nagy, kiváltképp így: ünnepek táján, de ha az emberi lelkeket, tehát az érzéseket, gondolatokat, szándékokat figyelem, (s még nem is a látszat szerint esett cselekedeteket veszem alapul!) bizony, az egyes hitközségek akár ha ne is volnának inkább: alig is van bennük olyan, aki igaz HÍVŐ, már ekként, csupa nagy betűkkel, vagyis olyan Keresztény, aki ÉLI is, vagy legalább megpróbálja Élni mindazt, amit az ÚR egykoron tanított, és az Írásokban (még a többszörösen „megreformált” írásokban is!) örökül hagyott a Föld színén, hogy aki az Ő Útját: A Valós Szeretet Útját, s az Istenbe vetett, tiszta Hit Útját járja gyermeki bizodalommal, annak Élete legyen, s már a Szó nemesen vett, magasabb rendű értelmében. * „Jel. 3.2 Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. 33
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Jel. 3.3 Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” – Ez az intelem ismét a gyülekezet vezetőjének szól. Az első vers értelme egész pontosan ez: „Tudom, hogy te magad törekszel, ha nagy is a teher. De kell, hogy segíts, hogy mások is erőssé legyenek, mert ha te rest maradsz, elkallódnak azok, akiket pedig reád bíztam.” Aztán ezzel folytatja az ÚR: „Amit tanítottam néked, azt add tovább, és ahogyan ÉN tanítottam, akként: és ne csak szavakkal taníts, de példáddal is!” – Vagyis a gyülekezet vezetője sem élt feddhetetlen életet, ha nem is egészen abban az értelemben véve volt vétkes, mint azt ma gondolnátok, bár maga sem törekedett a tökéletességre. De a fő hiba abban volt keresendő, hogy nem volt meg benne a kellő törekvés, igyekezet, s ha maga megtartotta is az Úr Rendeléseit és Parancsolatait a maga mértékében, erre nem igyekezett rávezetni és ránevelni a reá bízottakat is. Vagyis fogalmazhatok akként, hogy nem volt jó „pedagógus”: márpedig anélkül nem lehet egyetlen embert sem vezetni: nem még egy kicsiny nyájat! Hogy ez valósággal is ekként volt, s hogy mennyire fontos volt, hogy a vezető ténylegesen is Isten Útján járva tanítsa is a reábízottakat, a vers utolsó mondatából is kitűnik: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” – Itt nem arra akart utalni az ÚR, hogy valóságosan, tehát jelenés formájában megy el. A mondat értelme ugyanis a történésekre utal, amelyek bármikor bekövetkezhetnek, de amelyekről nem tudja azon gyülekezet vezetője: az ÚR „látogatta meg”, vagyis tette próbára, hogy számot adhasson valós hitéről. Ti magatok is: hány, de hány esetben kerültök olyan helyzetbe, amely lényegében egy-egy rejtett „vizsga”: ha ti nem ismeritek is fel, de amelyet mégis akként kell elfogadjatok, megéljetek avagy megoldjatok (ha konkrét problémáról vagy váratlan élethelyzetről van szó), hogy el ne bukjatok azon a bizonyos „vizsgán”. S ti még inkább kell Éljétek azt, amit az ÚR Tanított, mint azok a kétezer évvel korábban élt testvérek, mert a ti korszakotok már az utolsó: s aki most elbukik, nagyobbat fog bukni, mint az a kétezer évvel előttetek élt vezető, kiváltképp ha maga is, mint az a Testvér, valamely formában vezetőjévé lett más embertársainak. S az itt már lényegtelen is szinte: egyházi, polgári (azaz politikai), vagy Tanítói minőségben adatott-e néki a feladat, hisz a Cél mindenkor egy: más Úton járó Testvérek segítése, vezetése és irányítása. (Egyetlen politikus, vagy pártvezér sem fogja tudni a helyes irány felé vezetni a reá bízottakat, ha Isten nélkül igyekszik ezt megvalósítani, legyen bármely nemes is az az eszme, amelyet maga elé tűzött. Erre is számtalan, már általatok is ismert példát sorolhatnék fel, de elég, ha csak a kommunizmusra utalok: Istennel sikerült volna azt elérnie a pártnak, és a párt vezetőinek, ami Isten nélkül elveszett. Az eszme, az ideológia jó volt: és Isten nélkül mégsem volt az, mert a legfontosabb, sőt: az Egyedüli Valós Eszme – maga Isten!) „Jel. 3.4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat:” – Azok bizalmára utal itt az Úr, azt akarja mondani a „neved” szóval, akik mindenkor megmaradtak a Tiszta Hit útján, és készek és képesek is követni vezetőjüket, csak arra várnak, hogy az igazán vezesse is őket. „és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.” – Velem: mondja az ÚR: vagyis az Én Utamon, azon az Úton, ahol már az ÉN Törvényemben léphetnek anélkül, hogy ki volnának téve az ellentét támadásainak. Tehát már akkor azokról szólott az Úr, akik megmaradván a Tiszta Krisztus-gyermeki Hit Útján, a magasabb szinten, éspedig már akkor a negyedik Fény-körbe emelkedve valósággal is az Isteni Szeretettel járhatják Útjukat, „mert méltóak rá”. A következő versben ennek bővebb magyarázatát is megadja az ÚR, majd a szokott formában hangzik el a búcsúzó köszöntés: „Jel. 3.5 34
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Jel. 3.6 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” *** Lássuk ez után a következő Levelet, kedves gyermekeim: „Jel. 3.7 A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:” – A bemutatkozás itt, ha lehet, még pontosabban és kimerítőbben mutatja meg az ISTEN FIÁT, Azt, Akiről az Ószövetség és a próféták jövendöltek: a Dávid házából származó Üdvösséget, Aki nagyobbá lesz mindeneknél, magánál Dávidnál is, mert Ő AZ, Akinél a Dávid kulcsa van. Már ez magában: „Dávid kulcsa” szimbolikus jellegű utalás is egyben, hisz természetesen nem egy bizonyos ház kulcsáról: az ISTEN, és Dávid szövetségéről, annak Kulcsáról van szó, amely Kulcs minden Titkoknak nyitója, amit Dávid háza népe „bezárt” önmaga előtt. A Végtelen Tisztaság Honából, azaz a Mennyei szintekről eltávozott mindahány Szellemi Követ minden egyes, a mélység felé megtett (vagyis magáénak vallott, elfogadott, s ekként önmaga számára is „megalkotott”) szinttel elzárt maga elől egy-egy újabb Bölcsességet, amelyeket ekként akár egy ház más és más „szobáinak” is vehetünk, amelyeket ki-ki csak Krisztus Bölcs Szeretete révén nyithat meg. De van ennek egy másik, nagyobb léptékű magyarázata is: s a Közlő, vagyis az ÚR már konkrétan és kifejezetten erre utalt! Amiként nem egy munkánkban már elmondottuk a korábbiakban is, az első emberiség bukása volt az, amelynek révén már nem csak az egyes „szobákat” zárta el maga elől a mélység felé haladók mindegyike: de az Első emberiség bukásakor valósággá lett energiarobbanás a teljes Negyedik Fénykört, s a Fent Világába vezető mindahány, már magasabb Fénykört, és azok Fényíveit is elzárta a mélységbe hullottak mindegyike elől. Ekként a második Teremtettségből Útra kelt Testvérek elől is, akik akkortól csak lefelé haladhattak mindenkor a maguk Szabad akarata szerint: felfelé viszont nem, már megrekedtek a „bezárt ajtó” végett. Azok esetében, akik az alsóbb szintű Fénykörök valamelyikéig hatoltak alá, már teljességgel mindeggyé lett, amiként mindegy az ma, s még hosszan, egészen a Visszatérés pillanatáig: ki mely Teremtettségből indult útra egykoron. Ott egységessé lett az Elsődök, s a Másodteremtettségű Szellemlények közül útra indultak mindegyike, hisz egyazon energia birtokosai mind, akik egyazon szintre ereszkedtek alá. (Ha csak nem valamely Missziós Feladatot vállalva lépett mélyebb szintre, akkor viszont az Erő nem feljogosítja, de kötelezi, és nem is kis mértékben annak birtokosát, hisz aki az Erő birtokában bukik el, mélyebbre hull, mint aki a maga valós gyengeségében bukik el ugyanazon feladatban!) Ebből az ekként egységessé lett, s a Föld színén Úton lévő Szellemi Követ-csoportból az Atya Dávid népével, az Izráeli néppel kötötte meg azt a bizonyos Első Szövetséget, megígérve nékik: Dávid házából lesz az, aki a Fénykörök közt bezáródott Ajtót ismét megnyitja. Ezt az Ígéretet töltötte be A FIÚ, s ezt a Szövetséget emelte magasabb szintre, már mindenekkel megkötve a Második Szövetséget, valóra is váltva az ÍGÉRETET A Kereszt, a Feltámadás és a Visszatérés révén: s lényegében ez, vagyis A Visszatérés, az ISTENI EGYSÉGBE való VISSZAEMELKEDÉS volt az, amelynek révén és során a Felfelé emelkedő ISTEN-ERŐ megnyitotta a „bezárt kaput”, mert az ISTEN-ERŐ a MEGVÁLTÓ KEGYELMI ENERGIA felülírta az alsóbb rendű és a magasabb rendű Fénykörök közé ékelődött negatív energiák összességét, viszont egy olyan erős pozitív ERŐ-falat épített (vagy inkább képezett), amelyet az Ellentét megannyi energiája feláldozása árán sem lehet képes áttörni soha örökkön. S éppen ez a Megváltó Kegyelmi Energiákból lett Erő-fal a Tökéletes Biztosíték arra, hogy aki már által jutott ama bizonyos kitárt ajtón, de már nem lefelé haladva, hanem vissza, tehát Felfelé, az ŐS-EGYSÉG felé, a maga tisztaság utáni törekvéséért oltalmat nyer az ÚR Kegyelmi Ereje által, s az már nem lesz kitéve az ellen támadásainak sem ekként. E nyitott Ajtót ismét, bár már újra kétféle értelmezéssel említi az Úr a következő versben is: 35
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „Jel. 3.8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” – (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), – mondja, s ebben csak úgy benne van a Felfelé vezető Úton megnyitott Kegyelmi Átjáró, mint egy másik értelemben vett „ajtó”, amely már földi értelemben az, ami, s erre a következő versnél még visszatérek, mert ennek magyarázata abban keresendő. (S nem egy helyen figyelhetitek meg még e jelenséget: hol hiányos, töredék-mondatok vannak egymás mellé szerkesztve, hol fattyú-mondatokkal, illetőleg fattyú-sorokkal/szavakkal van kipótolva az eredeti szöveg, hol a mondat egy-egy része lett más helyre írva, hogy kevésbé legyen érthető a szöveg: s mondanom sem kell, nem János volt az, aki ekként torzította el azt, amit le kellett jegyeznie, amiként azt sem ő fogalmazta másképpen, amit a későbbiekben, már idősebb korában mint Látomást leírt, annál is inkább, mert hisz ez utóbbit még maga sem érthette teljességgel: annyi szimbolikus történést látott, s ezek magyarázatát is gyakran csak mint szimbolikus értelemben veendő magyarázatokat hallotta, hogy nem lett volna oka, és értelme sem annak, hogy ő maga változtasson bármin is: akár a látott Jelenések leírásán, akár azon, amit hallomás után kellett lejegyeznie! S nem véletlen, hogy csak szimbolikus vonatkozással utalt az ÚR arra, amit Látomásként János elé tárt, mint a Holnapok távolában bekövetkező eseményt: ugyanis a lehetséges Holnapképek mindegyike, s azok távolabbi képei is el lettek rejtve e szimbólumok mögé: viszont minden kor csak az adott Lehetséges, de számára már Valósággá lett, vagy az igen közeli Holnapjai során várható, már kikerülhetetlenül bekövetkezendő Prófécia kibontására lesz képessé, míg a többi fiktív, azaz lehetséges Holnap-képre utaló profetikus elemek örök időkre elmerülnek mint Valóság szintre nem emelkedett események, vagy történéssorok... Erről is szóltam már, ha még csak néhány szóban is, hát kellett, hogy kicsivel érthetőbbé tegyem a korábbi utalásokat, mielőtt tovább lépünk...) „Jel. 3.9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.” – Itt azt vetíti előre az ÚR: sokakat fognak megtéríthetni a még pogány, vagy bálványimádó népek, vagy hit nélkül élő, de a zsidóság sorai közé született soraiból: nem erőszakkal, nem a sátán eszközeivel: hisz ígéri az ÚR: „azt mívelem”: vagyis csodát teszek...! S ez a Csoda ama bizonyos kitárt kapu másféle értelmezésben, amely Utat nyit a pogányok szívéhez és értelméhez, s ezeken keresztül Lelkéhez és Szelleméhez is. (Ha ezt az inkvizítorok és azok kiszolgálói, s a Kereszt nevében és jegyében ölni indulók akkor komolyan vették volna! Tán egy nem indul el közülük, hogy a sátán legdurvább és legsötétebb eszközével, a Szellemmel bíró Testvér Istentől kapott Kegyelmi Útjának megszakításával, vagyis a legnagyobb Lélek elleni bűnnel: gyilkossággal akarjon bárha egyet is a Kereszt jelével ellátott lobogó előtti behódolásra kényszerítsen az általa pogánynak tartott népek tagjai közül! Ám azon korokban egy nem volt, aki ki merte volna bontani igazán az ÚR e szavait, hisz aki ezt megcselekszi, szembekerül azokkal, akik szinte örömmel és kéjjel gyilkoltak és gyilkoltattak le ezreket és százezreket „a Kereszt nevében”: s hogy az mire vezetett volna, nem kell mondjam. S még csak nem is ők voltak tán a fő vétkesek: azok, akik a kezdetektől igyekeztek még az ÚR Tanításait is a maguk érdekei, s a maguk szájíze szerint „módosítani”: azaz megcsonkítani, és ekként meghamisítani! Hogy ezek is minő sorsot írtak meg ezzel maguknak: ismét csak nem kell, hogy mondjam, mert ez esetben is az az igazság, hogy bűn büntetlen nem marad!) Ezt követően ismét egy konkrét, s valósággá lett történést jelez előre az ÚR: „Jel. 3.10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. – Ugyan itt még az „egész világra” kifejezés nem azt jelenti, amit már ti érttek a szó alatt, ám ez is érthető, hisz az akkori ember a maga világát vélte az „egésznek”, ha volt is már kereskedelem, vagyis 36
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet hajózás, s más, még igen egyszerű közlekedési forma. Ezért is fogalmaz akként az ÚR: e föld... – és nem akként: A Föld... – nem ugyanaz. Filadelfia a Föld egy érzékeny pontján, mellé még vulkanikus talajon épült, s egy-egy nagyobb földrengés nyomán hatalmas károk és ezt követően járványok voltak. Emellett azonban a hívek és az ő vezetőik kitartottak hitükben és bizodalmukban: e kitartás, e hűség megtartására buzdítja őket az ÚR, ígérvén nékik: „én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején,” Ezen ígéretet folytatja a következő versben: „Jel. 3.11 Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” – s itt is a győztesnek kijáró koronára gondolnátok, holott ez sem ekként van! Azt a csoportos energia-burkot említi az ÚR, amely az egyéni aurákból fogalmazódik meg a föld légkörében, ott, ahol valamely csoport összejön, éspedig az egyének energiájának tisztasági foka szerinti fényben avagy sötétségben mutatva meg: kik, s milyen indulattal azaz szándékkal vannak egy azon ponton. Nem véletlen, hogy már korábban, éspedig sokkalta korábban intettünk titeket is minden nagyobb tömegmegmozdulástól való tartózkodásra: ha a tömeg-szándék nem tiszta, a negatív energiáktól kell óvakodnotok, ha pedig az tiszta (mint egy-egy kegyhelyen) – akkor is attól, mert ahol egy időben nagy mennyiségű pozitív energia van jelen, ott az ellentét is előszeretettel bukkan fel, vagy hogy orozzon a szabadon és kormányozatlanul áramló energiákból (hisz az ima-szándék nem egységes, így ki-ki más és másfelé áramoltatja a kért, és kapott energiát, amely energiák ekként nem bízatnak egyetlen Szellemi Géniuszra sem, aki megoltalmazhatná a csoport-szándék értelmében, hogy a közös szándéknak megfelelő cél felé irányítsa azt, ami ekként csak mint kaotikus energia-szálak kusza sokasága kavarog a tömeg feje fölött), vagy azért, hogy maga igyekezzék kiválasztani egy-két ingatagabb személyt, akiket később valamely hamis „jelenéssel” a maga irányába fordíthat, már a maga céljai felé terelve az óvatlan és gyanútlan, gyenge ember-szellemet, vagy a Szellemi Követ gyengeségét kihasználva a Tudatot. (Hány, de hány Testvérünk tévedt már meg, és el is ekként egy-egy ilyen hihetőnek érzett „jelenés” nyomán...!) * A következő vers már ismét nem az Úrtól való! Vagy miért említené Magát mint Isten Fiát, ha későbben teljességgel személytelennek, távollévőnek, Rajta kívülállónak mondja Istent: „az én Istenemnek templomában”: ha az Úr szól ekként, azt mondja: az ÉN Templomomban, az Én városomban: hisz már a Megváltás hatalmas Csodáját bevégezve ismét a TEREMTŐ EGYSÉGBEN volt: nem lett volna sem jogos, sem szükséges, mert értelmetlen lett volna, hogy önmagát kívül helyezze ezen EGYSÉGEN, amiként tette azt még A Kereszt, s a Feltámadás előtt. Kiváltképp, mert a Filadelfiek vezetője is, amiként a többi Gyülekezetek vezetői is tisztában voltak azzal: HOVÁ ment az ISTENFIA! Mi magunk kellett felkészítsük e vezetőket, éspedig valósággal is akként, amiként azt munkatársam már egy szóbelileg átadott Tanításban elmondotta, hogy a Hetvenek közül, az ÚR által kiválasztottaknak tanítottunk meg sok mindent, amit átadnunk az ÚR rendelt és engedélyezett: többek közt az ÚR ISTEN-voltát, annak magyarázatát. Ekként tehát hozzájuk sem akként szólott volna az ÚR, mint amiként más, s az ATYA és a FIÚ EGYSÉGÉNEK mibenlétéről mit sem tudó egyszerű embereknek, vagyis nem úgy szól, amiként azt az alábbi versben megfigyelhetitek: „Jel. 3.12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” – Ezt a betoldást tehát nem János írta, hanem már a későbbi korokban eszközölte az, aki teljességgel figyelmen kívül hagyta a Jelenések Könyvének végén található intelmet, mintha az reá nem is vonatkoznék! E verssel ekként nem is érzem szükségesnek, sem méltányosnak tovább foglalkozni... Ezt követően azonban az elköszönő szavak ismét a szokottak: 37
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „Jel. 3.13 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” *** Ismét továbblépünk, a következő Levélhez: „Jel. 3.14 A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:” – Ebben a versben az Ámen az „Úgy legyen” kifejezéssel azonos. Ez esetben azonban nem csak az Atya Teremtői mivoltát, de A Fiú Teremtő erejét is jelenti, sőt! S mert akként érzem szükségesnek, ezt valamivel bővebben is kibontom, mert ha nem is teljességgel, mégis e kérdéshez, s ekként a Jelenések könyvének magyarázatához érzem tartozónak azt, amit elmondani kívánok... * Az Atya, a „Vagyok” szóval emelte LÉTBE a FIÚ ISTENT, AKI megfogalmazta Önmagát: VAN, mert a VAGYOK Bölcs Akarata az volt, hogy LEGYEN: s ezzel az Önkijelentéssel, Ön-kinyilatkoztatással LÉTBE emelte az első Teremtményt, a LEGYEN-t, aki LETT. A FIÚ Önkinyilatkoztatása közvetlen az Atya Önkinyilatkoztatása után valósággá lett, mert míg a Teremtménynek hosszú eonok kellenek, míg Bölcs Akaratában oly fokig megnövekedik, hogy Szellemi Személlyé legyen, éspedig magas szintet: a legmagasabb Fénykört elért Szellemi Személlyé, Aki képes lehet az Önkinyilvánításra, A FIÚ azonnal mint TÖKÉLETES ISTEN LETT az Atyától, magában hordozva az ATYA Bölcs Akaratát, amelyből a másodikként említett Isteni Természet, azaz az Akarat vált Isteni Jellemzőjévé, ekként tehát amíg az Atya A Teremtő Bölcsesség, addig A FIÚ A Teremtő Akarat. Kettejükben, és kettejük közt is mindenkor a Teremtő SZERETET a Harmadik, az Összekötő Isten-személy, amely ekként domináns ERŐ úgy az Atyában, amiként A Fiúban. A Bölcsességet és az Akaratot tehát e SZERETET motiválja: ez adja Hatóerejüket, s ahogyan ISTENNÉL, akként a Teremtmények mindösszességénél is, s még a ti kicsiny, gömbbe zárt „Világaitokban” is. S mert hogy A FIÚ Ön-kinyilatkoztatásában épp úgy bizonyságot tett az Atyáról, amiként Önmagáról, arról, hogy mindketten VANNAK, az ISTENI ŐS-EGY-S-ÉG mintájára, már e kettős EGY-ség jegyében fogalmazódtak meg Az Első Teremtmények. Tehát az a Duális egységben álló Teremtmény-pár, amely, amiként A FIÚ az ATYA Erejének első, s az Ő esetében Egyedülvaló hajtása, zsengéje, akként maguk is (hisz már Duál-párról van szó, akik a VANNAK mintáját követik) A FIÚ első Erejéből LETTEK. S amiként az Atyát és A Fiút a közöttük mindenkor áramló Szeretet, A Szentlélekerő kötötte, és köti egymáshoz, akként kellett, hogy a FIÚ első zsengéjéből lett Duál-pár közt is a Szentlélek beléjük áramoltatott, éspedig az Atya által beléjük áramoltatott Lélek-erő által legyenek valóságosan is EGYségbe foglalva, amely EGYSÉG épp úgy különválaszthatatlan örökös örökkön, amiként az Örökkön az ATYA és A FIÚ EGYSÉGE is, amely (s ez már a TEREMTŐ EGYSÉGRE és a Teremtmény EGYSÉGÉRE egyaránt vonatkozik), lényegében hármas EGY-ség. Ám míg az ATYA és A FIÚ közt áramló LÉLEK maga is ISTEN-személy szintre emelkedett, már az ATYA és A FIÚ EGYSÉGES EREJE, A BÖLCS SZERETET AKARATÁNAK EREJE révén, a kis Teremtmény-párban a Szentlélek ISTEN kiáramló ERŐ-szála valóságosan is mint összekötő, a két Felet EGY-be foglaló, Éltető és tápláló ISTEN-ERŐ maradt, amely csak az ISTENI EGYSÉGBEN emelkedhetett maga is Isten-rangra. A kis Teremtmény ekként nem minősíthette át az ISTEN-ERŐT Ön-léte jogán, hogy az hozzá hasonlatos, harmadik Teremtmény legyen, hisz azzal lefokozta volna azt az Isten-erőt, amelynek rendeltetése és szerepe ennek ellenkezője: nem az, hogy az alsóbbrendű Teremtmény szintjére ereszkedjék, hanem az, hogy ő maga emelje mindenkor a kicsiny Teremtményt! A Lélek Erő tehát emelhette, és emelte is mindmáig, és Örökkön emelni is fogja a Teremtményt, aki ekként; a Lélekben emelkedve, egy bizonyos szint elérése után éri csak el azt a Bölcsességi és akarati szintet, hogy maga is megfogalmazhatja Önmagát, önnön szerepét és helyét a Mindenségben: A 38
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet SZERETET ISTENI EGYSÉGÉBEN. Már nem csak mint kicsiny Teremtmény, tehát nem mint Szellempár: bár azok is bírnak Ön-felismeréssel, de a Legmagasabb rendű Bölcsesség-elemek még hosszan fedve vannak előttük. Elsőként a Létet kell felismerjék és meg kell tanuljanak Létezni, vagyis mind magasabb „hőfokon” Szeretni, emelkedve mindenkor A SZERETETBEN, s ahogy a Szeretetben tudnak növekedni, úgy növekednek mindenkor Akaratban is, s már e kettő révén, A Szeretet és az Akarat birtokában növekednek a Bölcsességben is, mindinkább felismerve azt: éppenhogy A SZERETET LÉTÜK oka és alapja, s A SZERETET Létük Egyedüli, Tökéletes és Biztos Záloga is. És ez a Legmagasabb rendű Bölcsesség, amely egyben a legmagasabb rendű Akarat révén bontható csak ki mindahány Szellem-lény számára. Hogy ez így, ekként elmondva túlontúl egyszerű, azt magam is érzem: de hogy mi rejtezik ezen nagyon is egyszerűnek ható szavak hátterében, nem tudjátok, és nem is tudhatjátok, hisz még épp csakhogy megkezdtétek azon Bölcsesség-elemek visszaszerzését, amelyeket a lefelé vezető Úton elvetett magától mindahány Szellemi Követ: s még ha már a Szellembe való Visszalépéshez szükséges szintet már elértétek is, még mindig kisebb lesz a már magatokénak mondható Bölcsességi és akarati energiátok, mint a kis bébiszellemé, mert még akkor is a Tökéletes Szeretet Világának alsó szintje alatt vagytok! Ezzel talán egy kissé érzékeltettem: mire is kell, gondoljatok, ha az egykor volt egyiptomiak, vagy az atlantisziak Tudását oly elérhetetlennek és hatalmasnak és csodálatosnak tartjátok, még mit sem tudva a magasabb Fénykörökben Úton lévők Tudásáról, és főként Tudásából...: pedig még azok sem tudtak annyit, mint amennyit bárha az alig is LÉT-be emelt Bébi-szellemek tudnak Szeretetben, Bölcsességben és Akaratban... És nagyon is ide illik az ÚR egy Tanítása, válasza, amely ekként adatott elétek is: „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a Mennyeknek Országában, nagyobb nálánál.” (Mát. 11.11) A Szellem-pár tehát már nem a Szellemlények szintjén fogalmazta meg önmagát, de mint magas fokú Bölcsességgel bíró Szellemi Személy, aki már alkalmas és érett az Önfelismerésre: s ezzel lényegében ő is a maga erejének zsengéjét kellett elsőként megfogalmazza. Vagyis az Elsőd teremtettség első Szellempárját, akként, amiként őt magát fogalmazta meg A FIÚ. Az EGY-ségben álló Szellemi Személyek is az Önmagukról meglátott és felismert képet vetítették ki maguk elé, kimondva: Lettek, mert A FIÚ Akarata és Az Atya Bölcsessége akként rendelte a Szeretet Nevében, hogy Legyenek. Ezzel a szóval: LEGYENEK, már eleve a Duális Egységben álló, de már rajta kívül, önmagától független Szellem-párt, vagyis a két első Embrió-szellem párt fogalmazta meg, amelyet aztán a FIÚ ISTEN elé emelt, mint a maga erejének első zsengéjét. (S bár ezzel elébe vágok a Tóra kibontásának, kell, hogy hozzá fűzzem itt is: lényegében A FIÚRA, s az Általa, az Ő Erejének „zsengéjéből” lett Teremtményre emlékezik az Atya, amikor a Mózesnek adott Parancsolatok és Rendelések közt kimondja: mindahány háznál az Izráel népénél a legidősebb fiú gyermek, aki a férfiú ágyékának „zsengéje”, az Oltár szolgálatára adassék és neveltessék...) A FIÚ épp úgy fel kellett ismerje az Általa megfogalmazott első Teremtmény-pár akarati Erejét és már megszerzett Bölcsességi Erőit, amiként az Atya ismerte fel a maga Bölcsességének Erejét Akarata révén, vagyis A FIÚ ISTENT, későbben pedig A FIÚ által megfogalmazott, és az Atya elé tárt Teremtménypárban a maga Bölcsességének és A Fiú Akaratának Erejét, s amikor e Felismerés megtörtént, e két Embrió-szellemet is az ATYA elé emelte. A FIÚ ezzel elismerte a kis Embrió-szellempárt, hogy azok az Általa Teremtettektől, s ekként Belőle vannak, így már azok Lét-jogát is megadva, hisz a fel-, és elismeréssel maga is megtámogatta Teremtő Akarata révén a Duális felek akarati erővel, mint elsődleges Szellemi Jellemzővel bíró tagjának energiáját. Az Atya ekként már ismét A FIÚ akarati Erejét ismerte fel, s Ő is megtámogatta, azaz felerősítette a Teremtmények másik, a Bölcsesség elemet elsődleges Szellemi Jellemzőként viselő tagjának energiáját, betöltve a kis Embrió-szellemeket A SZERETET, azaz A LÉLEK Erejével, s ekként EGY-S-ÉG-be fogadva őket, s mert az Atya és a Fiú EREJÉBEN mindig és mindenkor A SZERETET, azaz a Szentlélek a legelső és domináns energia-elem (amiként az a Szellemi Személyekben is), amiként az imént is mondottam, a Teremtő EGY-ségben áramló SZERETET révén a Teremtmény által 39
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet megfogalmazott Embrió-szellemek a Bébi-szellemek szintjére, vagyis a harmadik energia-körbe emeltettek. Abba az energiakörbe, amely a Mennyei Szinteken ugyan még az első, de mégsem az A Teremtettség teljességében, mert az apró Embrió-szellemekben is már ott szunnyad a LÉT, mint még ki nem bontott, látens, de valós ERŐ, s ha nem emeltetik is mind a megfogalmazását követően azonnal valamely más Embrió-szellem mellé, hogy a kettejük közé áramoltatott Lélek-erő révén Bébi-szellemmé legyenek, de már vannak, léteznek, ha egyéni individuumot még nem nyertek is, mert azt csak a Lélek által összekötött duális EGY-S-ÉG adja meg A Teremtménynek. A FIÚ által megfogalmazott Önkijelentésből Lett Duális Pár, s annak első, s szintén a maga már kiteljesedett Önfelismeréséből lett Elsőd teremtettségű Szellemek nyomán, már a kettős egységet a „sokra” módosítva fogalmazta meg a Szellemi Személy a további embriószellemeket: Vannak... – s mert ez már épp úgy vonatkozhat a kettőre, mint a többre, avagy a sokra, s mert hogy az önmaga KETTŐS-SÉG-ét tükröző „Szellemi zsengéit” már megfogalmazta, most a „sokat” kellett egységbe rendezve az ÚR elé tárja, mint a maga Elsődjeit: ezek voltak az első, nem Isteni eredetű, de Teremtmény-pártól lett Szellemcsalád tagjai, akiknek felismerése, és LÉT-be emelése előtt (s éppenhogy a maga „zsengéit látva és felismerve hogy azok Vannak) az ÚR is megfogalmazta a maga Elsődjeit; már nem a Kettős EGY-et, hanem a Duális párokból álló Csoportot. De mert Ő a Maga Isten-erejéből fogalmazta meg azokat, azok, amiként a „Duális EGY”, a „Több” is elkülönült a többi, már a Teremtmény által megfogalmazott, de már A FIÚ által a Bölcs Szeretet Erejével betöltött, s ekként LÉT szintre emelt Teremtménytől. Ezeket neveztétek ti el „angyaloknak” avagy „keruboknak” és „szeráfoknak”... – itt tehát még munkatársamnak sem volt egészen igaza, ha abban igaza volt is, hogy ezek maguk is Teremtmények: de A FIÚ által lettek Teremtve, ha már a FIÚ első Teremtményének „mintája” nyomán is, vagyis már magukon viselve az első Szellemi Személyek által megfogalmazott Teremtmények, „Szellemi zsengék” Szellemi vonásait is, de még bírva A FIÚ Erejének minden más ERŐTŐL elkülönülő lenyomatával, ha úgy tetszik: árnyalatával is. A legelső Szellemi Személy energiái nem, legalábbis nem olyan mértékben íródtak bele az általa megfogalmazott Teremtményekbe, hisz ő maga is mint Teremtmény fogalmazta meg azokat: a FIÚ azonban „Született, de nem teremtmény”: ekként a maga Isten-energiái lényegesen magasabb rezgésszintűek, mint a Teremtmény energiái. A FIÚ által megfogalmazott Teremtmény-csoportból emelkedtek aztán elsőként a Szellemi Személyek szintjére azok, akik a maguk Első zsengéi után szintén megfogalmazták a Szellem-családokat, s ezek első csoportjait is Elsődteremtettségűeknek nevezzük, míg a továbbiakat mind a Másodteremtettségűek csoportjába soroljuk, függetlenül attól: hány szellemcsoport tartozik már azon egy Szellemcsaládhoz! Nos: e „kis magyarázat” tán hosszabbra sikeredett, mint vártátok volna, de mert a kifejezés, a megfogalmazás: „az Isten teremtésének kezdete:” nem A FIÚ SZÜLETÉSÉVEL kezdődik, hisz Ő, amiként mondtam: nem teremtmény(!!), kellett, hogy megmutassam: miként érti e mondattöredéket az ÚR, Akitől A Teremtés indult. Ekként van tehát Tőle A Teremtés, amely Nélküle nem kezdődhetett volna meg, hisz amiként az Atyától LETT A FIÚ, akként LETT A FIÚ az Atya tökéletes mása, kezdettől TÖKÉLETES ISTEN-SZEMÉLY, AKI a A TEREMTÉS alapja, kezdete, kiindulópontja: az ALFA, amely az OMEGÁBA tér. Vagyis, csakis Ő Teremtett: a Szellemi Személyek csak megfogalmazzák azon Embrió-szellemeket, és EGY-S-ÉG-be emelik: De A FIÚ TEREMTI meg őket, Ő ad nékik ÉLETET, mert A LELKET TŐLE VESZI MIND!!! Erre, pontosabban erre is vonatkozik az, amit az ÚR, A FIÚ ISTEN ekként nyilatkoztatott ki nékünk Önmagáról: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mát. 11.27) S még ezt is megmagyarázza, de már a bűnnek Útjára tértek szempontja szerint: „Ján. 5.22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; 40
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Ján. 5.23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.” S most lépjünk innen is tovább, már a következő versekhez, bár még a Laodiceabélieknek írt levélnél maradva. *** „Jel. 3.15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Jel. 3.16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” – Hát, bizony, gyermekeim, ez az! A hit, s a Bizonyosság, ha nem annak teljes hiányáról szóltok, nem lehet tebennetek sem „lágymeleg”, mert a langyost kiköpi szájából az Isten! Aki csak a látszat kedvéért, megszokásból, vagy az új „divatot”, tehát a rendszerváltás óta bevett szokást követve vallja magát hívőnek, vagy csak azért keresi az Úrnak Útját, mert „ezoterikusnak”, és spirituális érdeklődésűnek lenni ma szinte egyenesen sikk, nem is marad meg az ő nevük az Úrnak ajkain: vagy teljes szívvel és lélekkel, elmétek és Szellemetek minden erejével az Úton kell, hogy járjatok, nem nézve egyéni, kicsiny földi érdeket, s nem a mások véleményére adva, hanem csakis Istent keresve, amiként az a Szellem érdeke, s ekként a bennetek: mindőtökben is lakozó Szellemi Követ érdeke is, és nem adva, csak az Úr „véleményére”, Aki már kétezer évvel ezelőtt kinyilvánította: vagy legyetek forróak a Hitben s a Bizonyosságban, hogy a Szeretet lángjával beborítsátok ha kell, hát a Föld egészét, vagy legyetek hidegek mint a jég, vagyis teljességgel távolmaradók és közömbösek, mert ez utóbbi a jelen esetben azt jelenti: ti magatok nem keresitek Istent, de másokat sem igyekeztek megkötni abban. Mert ha valaki nem gyújt tüzet, az nem is forró, csak langymeleg, s ha valaki nem marad közömbös Isten iránt, de követni sem akarja, lényegben Ellene van, ha olykor színleg mellette állónak tűnik is. S itt is a benső érzésekre utal János, azon érzelmi színképekre, amelyek szerint megmérettetik az ÚR által: ki hév, és ki hideg egészen, s ki az, aki ilyen vagy olyan okból, de csak lágymeleg. S még jó, ha nem tisztátalan hátsó szándékból áll be valaki minden igaz Hit nélkül a hívek sorába, bár ezek esetében is megvan az a vétség, amelyet a Föld légterében, a Föld-test körüli energia-gyűrűkben lévő, még a maguk Útjának megkezdése előtt álló Testvérek ellen vét az, aki vét, azt viszont már a Minősítési Törvény szerint szabja meg az ÚR: milyen fokon lesz vétkessé az, aki a tény (tehát a Szellem-testvérek közellétének ténye) ismerete nélkül jár hibás úton, s ki az, aki már a magasabb rendű Tanítások ismerőjeként cselekszi ugyanazt! Mert ez is, és az is más energiákat áramoltat ki Tudatából, így más és más elbírálás alá is esnek az ÚR Szent Színe előtt. Az viszont, aki maga nem hisz, de még másokat is megkötni igyekszik Isten felé való törekedésükben, nem nevezhető közömbösnek, tehát nem „jég”: de ismét csak lágymeleg, mert hisz valamiféle indulatot mindenképp kivált belőle Isten nevének említése, s azok minden beszéde is, akik Istenről szólnak előtte. S azt hiszem, egy nincs a Föld színén, ma már legalábbis alig van, aki ne hallotta volna Isten Szent nevét (természetesen ki-ki a maga hitében megszokott néven ismerve meg az EGYETLEN ISTENT), így kinekkinek van valamilyen érzése, gondolata: annak is aki mindenképp tagadni akarja ŐT, vagyis aki ateistának vallja magát, hiszen tagadni csak létező dolgot szokás: nem létezőt sem állítani, sem tagadni igazsággal nem lehet, és nem is szükséges, hisz ami nincs, azt minek kéne tagadni, amiként állítani sem lehet, hisz az állítás mindenkor magában hordozza a tényt: amit állítunk, bizonyítani is lehet, hisz amíg bizonyítani nem lehet, az nem is tény, nem része a valóságnak: csak fikció, csak elképzelés, amelyet felvázolni lehet, de állítani vagy tagadni nem lehet. Sok azok száma, és sajnos: ma már nem csak a templomba járó hívek közt, de tán még ennél is több a Szellemi Tanításokat keresők közt, akik nem Istent keresik igazán: csak valamiféle kiutat életük nehézségei közül, s ez utóbbiak, ha csak nem következik be a Kegyelem Ereje révén a jó értelemben vett „Pál-fordulás”, könnyen libbennek át a hév érzések egy másik, már negatív irányába, a teljes tagadásból az ÚR hívei elleni támadásba, ami az ellentét szolgálatának egyik nagyon is ártó formája. 41
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Laodice, s a Laodicebeli csoport tagjai viszonylagos jólétben éltek: jó anyagi körülményeik végett akként vélték: Isten kegyeltjei, kiváltságosak, akiknek nem kell, hogy épp oly alázattal legyenek Isten iránt, s akik nem kell épp oly buzgón keressék az Istennek Országát, hisz már a Földön eléjük adatik minden, ami kellemessé teszi az életüket. S mert e gondolatban voltak megrekedtek, hitéletük, s maga a bennük élő Hit is csak olyan tessék-lássék hit volt, amelyet csak addig, és csak abban a mértékben törekedtek megvalósítani, ameddig, és amilyen mértékben még nem vált kényelmetlenné, terhessé számukra, s a nagyobb terheket szívesen váltották meg inkább csengő aranyakon, azzal letudva a hit-adta kötelmeket, ahogy máig szívesen cselekszik azt egyes Testvérek, mint akik nem ismerik a következő versbe zárt Tanítást, amelyben épp erről szólott ismételten nékik is az ÚR Krisztus: „Jel. 3.17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:” – Mert bizony, ez is, mennyire jellemző a ti Jelenetekre! S ez esetben talán nem is annyira az egyes egyházak és gyülekezetek tagjai a vétkesek ebben: de inkább ezek vezetői, akik már eleve megszabják, és még akár ki is hirdetik: ki milyen mértékben nyeri el adományaiért – az Üdvösséget, csak mintha azt anyagi eszközökkel megszerezhetné bárki is teközületek! (S azt hiszem, tán elég, ha csak azokra a „búcsú-cédulákra” gondoltok!) Isten nem az anyagi áldozatoktól teszi függővé: ki lesz a Felemeltetettek közt, és ki nem, annál is inkább, hisz az anyagi javakat senki sem Istennek adja: ISTEN MAGA A GAZDAGSÁG: mit is kezdene néhány arany porszemecskével, vagy más múló földi értékkel, amikor az Ő KINCSEI soha örökkön el nem értéktelenedő VALÓS KINCSEK, amelyek mellett a leghatalmasabb hegy is, ha az aranyból és drágakövekből állana is: csak semmi kis porszem, ami ma van, és holnapra elfújja a szél a semmibe, vissza oda, a föld mélységes mélyébe, ahonnét az emberi akarat kiemeltette egykoron. Aki tehát ettől teszi függővé: ki lesz az, aki üdvözül, s ki lesz, aki nem lesz ezek közt, mindenkor a maga hasznát nézi, így a maga hasznáért fogja elvehetni bérét is Isten Szent Kezéből, még akkor is, ha valamilyen fokon maguk a hívek is vétkesek, mert hisz a szegény asszony két fillérjéről szóló Tanítás mindőtökhöz eljutott, még akik csak a Bibliát vették is kezeikbe mindezidáig, s ennek kapcsán magának az ÚRNAK TANÍTÁSÁT is olvashatták ugyanott, az Evangéliumokban! S aki inkább hallgat más ember szavára, sem hogy az Istennek Szavát ügyelné, maga segít a mélység felé lépni annak, aki a hiszékenyek balgaságára (és balgaságából) építi fel az ő földi palotáját, amely, amiként minden homokra épült ház, rommá – semmivé lesz, ha a Történések viharos szelei jőnek, míg aki az Úrnak szavára és szavából építi az ő házát, annak háza kősziklára és Bizonyosságra épült, s megtarttatik ekként. Nem a földi értelemben vett ház: de Szellemetek, amelyet nem kezd ki az ellentétkavarta bárha legnagyobb orkán sem, mert megtartja azt az ÚR KRISZTUS Tanításának Ereje. S hogy miként emelkedhetnek ki a maguk gőg-adta tudatállapotából e tévelygő Testvérek, ismét a következő versben mutatja meg nékik (is) az ÚR, már konkrétan eléjük – elétek tárva az egyedül helyes megoldást: „Jel. 3.18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” – E verset is megbontjuk drága gyermekeim, hogy akként vizsgáljuk meg annak egyes részeit: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy;” – Mit nevezünk ez esetben Aranynak? Természetesen azt A SZERETETET, amelyet a Keresztre feszített, majd ISTENELEME révén a mélységbe alászálló ÚR próbált meg, a mélység tüzén „edzve” azt, hogy végezetül e SZERETET eloltsa és elcsendesítse azt a sötét tüzet, amely a gyűlöletnek tüze, amielőtt kiemelkedett volna a mélységből, hogy az Ígéret és a Megváltás valósággá legyen teérettetek. 42
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Ez a Krisztusi Szeretet a Legtisztább, sőt: az egyedül Tiszta Arany: s bárha az ÚR EREJÉBŐL merítve, s e szenvedés-tűzön megpróbált Valós Arannyal felvértezve, de ti magatok is tűzön kell megpróbáljátok a te Szíveitek aranyát, amely mindenkor az ÚR Krisztustól adatik mindőtöknek, éspedig akként kell azt megpróbáljátok a te Szíveitek aranyát, amiként az ÚR A Kereszten, s azt követően a mélységben próbálta meg amaz Aranyat. Ti magatok is a magatok kis, és nagy keresztjét felvállalva, a szenvedések tüzén próbálhatjátok meg a te aranyatokat, amint mondtam, akként, hogy ehhez az ÚR SZERETETÉBŐL meríttek: ne legyetek védtelenek egészen, s hogy amiként az ÚR KRISZTUS az ATYÁHOZ tért, amidőn Megváltói Művét befejezte úgy a Föld színén, mint a mélységben, győzedelmesen és hatalmasan, akként térjetek vissza egykor ti is az Atyának Hajlékába, ti már a Mennyei EGY-S-ÉG-be, ahol, amiként a FIÚ Visszatértét várta Az Atya, akként mi is várjuk a ti Visszatéréseteket: ébredéseteket. De Vissza csak a valós Gazdagság birtokosai emelkedhetnek, csak az Úr SZERETETÉNEK Fényét ismerő, és azt mint Igaz Kincset bírók: senki, aki nem birtokosa eme Kincsnek és aranynak, ha százannyi gazdagsága van is a föld világának értelmében, nem mehet be az Istennek Országába. Erre gondolt tehát az ÚR, amikor a gazdag ifjúról szóló példázatot elénk tárta, s végezetül azt mondotta: „Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a Mennyeknek Országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten Országába bejutni.” (Mát. 19.23-24) Törekedjetek hát ti is a Gazdagságra, de már a Valós gazdagságra drága gyermekeim, és töltsétek meg a Szellemi Követ zsákját az ÚR Szeretetével s a magatok tűzön megpróbált Szeretetével, hogy Életetek legyen... * A vers következő része ez: „és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága;” – A fehér ruha – a Tiszta Lélek és Szellem. Márpedig ki mondhatja el magáról, hogy igazán tiszta lehetne Lelke, avagy Szelleme, ha igazságot akarna szólni? Senki, így bizony nagyon is szükséges, s ma még inkább, mint volt az tegnap, hogy a Bölcs Szeretet Akaratát, mint Ég-tiszta Szellemi Öltözetét elvetett, s ekként mezítelenségében szégyenkező ember-szellemek, vagyis a Szellemi Követek mindegyike a Lélek Kegyelmi Erőibe: A TEREMTŐ EGYSÉG SZERETETÉNEK hónál tisztább öltözetébe igyekezzék ismételten öltözni: ne lássék ki az ő rút mezítelensége, ne pőrén álljon egy se azok közül az ÚR Szent Színe elé, ha az Út végén már a Számadás pillanata elkövetkezik. S ekként fejezi be az ÚR e versbe zárt feddést: „és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” – Nem véletlen, hogy épp az aranyat, a fehér öltözetet és a szemgyógyító írt nevezi meg az ÚR! A Laodicebéliek gazdagsága éppenhogy az aranybányászatból, a fekete gyapjúból (s ezért írja oly erős nyomatékkal az ÚR a fehér öltözéket: a fekete gyapjútól még igen jól látható a Szellemi Követ mezítelensége...!) és a szembajokra jó gyógyító kenőcsökből származott. S ha a fizikai értelemben tudói voltak annak: mely szembetegségre milyen gyógyír a jó, kellett, hogy tudják azt is: mely Ír az, amely a Szellem vakságának megszüntetésére egyedül használható, éspedig annál is inkább tudták, mert hisz amit, és amiként az ÚR A SZERETETRŐL minékünk tanított, az, és akként lett az megtanítva nékik is; hát nem lehetett nem tudniuk, hogy aki az önzésbe, az önszeretetbe merülve él, ha látó is mint fizikai személy; csak vak az, mert nem látja a Kereszt Lényegét, és nem látja a Megváltás leghatalmasabb Üzenetét: bárha azok vakító tisztasággal ragyogjanak is előtte. Ahhoz, hogy a Keresztet, s a Megváltást igazán LÁTNI tudja a Szellem, a Szeretet egyedül gyógyító erejére kell, hogy támaszkodjék, mert az a legtisztább Arany, az a hónál fehérebb kelméből lett Szellemi Öltözet, és az az egyedülvaló gyógyír, amely visszaadja a vakká lett Szellemi szemek látását. 43
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet * Már e dorgatórium leközlésekor tudta az ÚR: nem szívesen fogják azt fogadni azok, akiknek az küldve lett (amiként az a ti korotokban is megfigyelhető, nem is egy esetben!) Hogy egészen hasson azokra az Üzenet, akiknek az küldve lett, hogy valósággal elhigyjék: az ÚR KRISZTUS Közlését olvassák, és hogy azon szavakban - mondatokban ne János törekvését és indulatát (itt: érzéseit) lássák, ennek, tehát a feddés elküldésének okát is eléjük tárja az ÚR: „Jel. 3.19 Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” – És ez az, amit magam is oly gyakran említettem, és amit mégis épp azok igyekszenek figyelmen kívül hagyni, akiknek a leginkább kellene, hogy ha mást nem is, legalább János ezen versét jól az emlékezetükbe vésve megjegyezzék: azokat inti az ÚR, akiket szeret, amiként azokat intjük mi magunk is, mi mindenkor az Úr Akarata és rendelése, vagy az ÚR leghatalmasabb engedélye nyomán, akiket szeretünk. S mert hogy mindannyiótokat igaz, Testvéri Szeretettel szeretünk, s e Szeretet jegyében és nevében igyekszünk vezetni is mindőtöket, akit, és amikor igazán szükséges, intettem eddig is, és bizony: inteni fogom ez után is, mert nem a Tudat érzékenységére kell, hogy odafigyeljek, amely csak múló, s csak ideig-óráig tartó érzékenykedés: de bizony, a Szellemi Követ érzékenységére, amelyben mindenkor mélyen marad meg mindahány bűn és vétség nyoma, ha arra a Tudat akár egy perc múltán már emlékezni sem akar. Ha nem a Szeretet vezérelne bennünket, s ezt sem győzöm elégszer elismételni, senkit sem intenénk, de hagynánk: hadd menjen ki-ki a maga feje után, a maga meglátása szerinti Úton. Igaz: nem minden esetben kell, hogy mi magunk intsük azt, aki a helytelen Útra tévedt, a ti esetetekben pedig kiváltképp ekként van: már ti már magatok kell észrevegyétek, ha eltévedtetek, és magatok kell tudjátok kérni a Szentlélek Megvilágosító Kegyelmi Erejét, hogy ismét a Tiszta Krisztusi Útra térhessetek a te tévelygéstekből. Ám aki erre képtelen, azt még kell, hogy intsük, amiként azt meg is cselekedtük és cselekesszük eztán is... * A következő két vers már a befejezése, és lényegében valamiképp összefoglalása is mindannak, amit az ÚR a hét gyülekezetnek üzenni kívánt Jánoson keresztül s még annak is, amit a későbbi korok mindegyikében Útra kelteknek is, s még a mélység mélyére hullottaknak is üzent és üzen mindenkor:
„Jel. 3.20 Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Jel. 3.21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” – Ez az a rész, drága gyermekeim, amihez nincs is mit hozzáfűzzek: és mégis, annyi mindent kell, hogy elmondjak róla! Az ÚR Krisztus, a Drága Kincs, a TÖKÉLETES FIÚISTEN személyesen megy el ma is mindannyiótokhoz, külön-külön látogatva meg mindőtöket, és halk-finoman megzörgeti szívetekLelketek-elmétek és Szellemetek ajtaját. Ajtóitok előtt áll, amelyeket ti bezártatok, és akár el is torlaszoltatok. Tudja, hogy ott vagytok az ajtó mögött, vágyik is, hogy láthasson benneteket: mégsem dörömböl, csak halkan és lágyan zörget, várva: vajha meghalljátok a csendes zörgetést. Tehetné, hogy hangosan dörömböl, az azonban, aki hangos-haragosan veri az ajtókat, sohasem Ő, mert a Szeretet nem erőszakos, nem tolakodó, nem követelni, csupán kérni akar, még akkor is, ha amit kér, a te érdeketeket szolgálja. 44
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet S most megkérdezhetnétek, amiként bizonnyal meg is kérdezitek, ha csak önmagatoktól is: mire kell véljétek akkor a számos, keménynél keményebb történést, amelyek mindegyike durvánál is durvábban dörgeti meg fölöttetek az Egeket, rázza meg a te lábaitok alatt a Földet, és döngeti meg Létetek kapuját s még annak gyenge és törékeny ablakait is, ha nem az ÚR utolsó figyelmeztetésének? Valósággal akként van, és számos történésben az ÚR utolsó intelmét kell, hogy vélelmezzétek és felismerjétek: és mégis azt mondom, hogy az ÚR csak halkan zörget. A közeg maga az, amelyben minden parányi nesz felerősödik, minden halk intelem dörgedelemnek, s mindahány parányi sóhaj sikoltásnak hangzik. Mintha a víz alatt volnátok, ahol a víz minden rétege csak még inkább felerősíti, de egyben el is torzítja a hangokat: akként ér el hozzátok az ÚR Szava, s akként halljátok bezáródott elméitekkel az Ő csendes zörgetését. Magatok vagytok azok, akik a mélység egyes rétegeit, mint süketté és vakká tevő rétegeket magatokra vontátok, amelyek elzárják előletek az Urat, hallhatatlanná téve csendes szavát, és maga a mélység, a mélységszintek mindegyike az, amely ha felerősíti is, de el is torzítja, s félelmetessé teszi számotokra ekként a csendes zörgetést, robajlásnak és mennydörgésnek hallatva azt, ami a Valóság értelmében ténylegesen is csak csendes zörgetés. Ezen felül és ezen túl maguk a vétkek azok, amelyek mint Sorsesemények: visszaköszönnek reátok, s ha mindazon történések az ÚR leghatalmasabb engedélyével érnek is benneteket, mégiscsak a mélység negatív energiáiból állnak elétek Utatok során, mindenkor azon negatív energiákból, amelyeket ti magatok fogalmaztatok meg a magatok számára valamely korábbi Út tisztátalan formában megélt Sors-elemeiből. Mindezek hátterében azonban az ÚR csendes, halk zörgetése hallik: s amilyen fokon képessé váltatok letisztítani magatokról a korábban magatokra dobált sarat, s más tisztátalanságokat, olyan mértékben lesztek képesek meghallani, és éppen csendessége végett felismerni: az ÚR Az, aki zörget, hogy Szeretete bebocsájtást nyerjen Szívetekbe, Lelketekbe, Elmétekbe és Szellemetekbe, mint mindezek egyedüli éltetője és tápláléka, oltalma és menedéke. Amilyen fokon levetitek magatokról a magatokra szórt tisztátalanság-rétegeket, abban a mértékben lesztek képesek fel, és megismerni ŐT: s aki már igazán győzedelmeskedik, és valóságosan is felismeri: Az ÚR KRISZTUS az, Aki bebocsájtást kér az ő kicsiny emberi Szeretet-hajlékába, azaz Szívébe. S akkor az be is bocsájtja ŐT az ő Szívének hajlékába, és asztalához ültetheti: s akkor az ÚR véle vacsorál, és ő az Úrral, mert már egy lesz az, amit mint Táplálékot igényelni fognak: s az az egyetlen táplálék A Valós és Tiszta Szeretet. Az ÚR csak halkan zörget, várva és vágyva: bárha meghalljátok csendes zörgetését: s már van, aki kész is rá, és képes is rá, hogy a csendes zörgetést meghallván ajtót és ablakot tárjon, s még lámpást is gyújtson az ő szívében a SZERETETNEK, de akkor már nem mint vendéget: mint ama „HÁZ” Egyetlen és Örökös Urát fogadva, és engedve be a Zörgetőt. Ezt viszont az ellen, s az ő megannyi csatlósa és szolgája nem képes elviselni: ezért a csendes zörgetést, s még a karmikus Sors-elemek okozta, valamivel hangosabb dörrenéseket is messze felülmúló robajlásokkal járó vihart kavar, részben, hogy meghallhatatlanná tegye a csendes zörgetést, részben hogy elrettentse és megrémítse azt, aki ajtót készül nyitni már igazán A SZERETETNEK: KRISZTUSNAK. Aki az ÚR zörgetését hallja, az ellentét robajára is fel kell tehát készüljön, mert kiváltképp most, az utolsó időkben Satana mindent el fog követni, hogy egy is meg ne hallhassa az Úr zörgetését. Sorsviharaitokat még keményebbé és még viselhetetlenebbé törekszik tenni: és mégis, még ekként is kell, hogy képesek legyetek meghallani a csendes zörgetést, s kell ez annál is inkább, mert míg az ellentétkavarta Sors-viharok kívülről robajlanak, az ÚR bennetek magatokban, egyenesen szívetek – Lelketek – elmétek és Szellemetek kicsiny titkos ajtaján zörget: hát nem lehet nem meghallanotok, hogy a robajlással mit sem törődve Néki tegyetek eleget, Előtte tárjatok ajtót, már teljességgel beengedve és befogadva ŐT magatokba, ha az ellen bárha a legádázabb eszközeivel támad is ezért ellenetek. Harc ez bizony, gyermekeim, és pedig nehéz és komoly harc! A csendes zörgetést hallva le kell győzzétek önmagatokat, felül kell kerekedjetek a karmikus sors-történéseken, felül még az ellen támadásain is, hogy az egyedül fontosnak biztosítsatok helyet: a halkan zörgető Krisztusnak, Aki türelmesen áll ma is Szívetek – Lelketek – Elmétek és Szellemetek ajtajában, bebocsájtásra várva, hogy néktek is akként adassék Holnapotok, amiként azt az ÚR KRISZTUS az utolsó versben mondotta:. 45
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” Az ÚR királyiszéke – az ÚR SZERETETE. Aki győzedelmeskedik akként lesz része és részese az ÚR SZERETETÉNEK, amiként része az ÚR az ATYA ISTENI SZERETETÉNEK. S ezzel mindent elmondottam, ami a hét levél lényege, hisz mindegyik levélben arra törekedett az ÚR, hogy a Hozzá vezető Utat megkönnyítse azoknak, akik igazán, s már teljes szívvel és Lélekkel, elméjük és Szellemük minden erejével UTÁNA: az Ő SZERETETE után vágyakoznak, s arra még, hogy ők maguk is átadhassák az ÚRNAK a maguk kicsinynél is kisebb, de valós Gyermeki Szeretetét. A záró vers e levél végén is ugyanaz: „Jel. 3.22 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” – s ezzel mi is kitesszük a pontot a hét levél magyarázatának végére, hogy tovább lépvén már magukat a Jelenéseket igyekezzünk (a lehetséges fokig) kibontani és megmagyarázni néktek. ******* Mielőtt hozzákezdenénk a Jelenések megmutatásához, szükségesnek érzem elismételni: sem János, sem Adelma nem a ti fogalomrendszeretek szerint szólt. János szinte minden fontosabb látomást csak szimbolizálva írhatott le, s Adelma a kornak megfelelő, de már a gyermeksége idején Tudatába íródott egyházi szemlélettel keverten fogalmazhatott meg. Ezért ahogy a János által leírt (s későbben részben leíratott) Jelenéseket nem értenétek, épp úgy nem tárná elétek a valóságot Adelma korábbi munkája sem, amelyben János csak kevés spirituális ismeretet adhatott át, hisz amiként korábban már említettem, a fő hangsúly még csak a Szellemi „csatornák” kiépítésén volt, hisz a ti Történelmetek lényegi elemei akkor, az 1800-as évek kezdetén még előttetek voltak. A két, egymást követő Világégésre gondolok, amelyek, bár nagy volt azok bekövetkeztének valószínűsége, akár el is kerülhették volna az emberiséget, vagy lényegesen kisebb horderejű történésként valósulhattak volna meg, mint amiként az végül is történt. Ez esetben azok, akik az egyes történések során kaptak lehetőséget valamely korábbi durva karmikus elem letisztítására – oldására, nem a Föld színén, hanem valamely más bolygó testén, s más Fényívben (bár egyazon Fénykörben) kaptak volna erre lehetőséget az Úrtól. Ez azonban akkor még a lehetséges Holnap-képek egyikeként volt jelen a Föld lehetséges Történései közt, így értelme sem lett volna már Adelmával kibontatni olyasmit, ami csak a későbbi két történés révén és végett lett a ti még későbbi lehetséges Utatok, s a ti Holnapjaitok már elkerülhetetlen részévé. Ám nemcsak hogy értelme nem lett volna egy, még nagyon is képlékeny és bármely irányban erősen elmozdulható Holnap-képet megmutatni: módjában sem állott volna Jánosnak, amiként senki másnak a Fent Világaiból, mert a lehetséges történések kimondásának eleve Valóság-teremtő hatása van, vagyis a megmutatott Holnapképet akár „megidézett” Holnapképnek is nevezhetnénk, márpedig ha olyasmit akarunk mint az emberi milyenség végett Törvényszerűvé vált történést megmutatni, amin az emberiség még igenis változtathat, szinte magunk tesszük kötelezővé a megmutatott irány felé való haladást, hisz a kimondott Szó maga fogja olyas cselekvések felé terelni az embert, s akár magát az emberiséget is, amely irány már valóban kikerülhetetlenné teszi az idejekorán megmutatott Holnap-kép valósággá válását. S most mondhatjátok azt is: hisz mi is egy lehetséges Holnap-képet mutattunk meg a Láték új Eget és új Földet... c. munkánkban, és igazatok is lenne. Ám a mai emberiség, a ti mai haladási irányotok már mindenképp a vázolt történésbe fog torkollani, így mindaz, amit ama munkánkban megmutattunk, kis eltéréssel akkor is bekövetkezik, ha mi nem kapunk engedélyt arra az Úrtól, hogy ekként igyekezzünk benneteket felkészíteni a későbben (bár már nem túlságosan távoli időben!) bekövetkezendő történésekre. Kellett ez azért is, hogy még ma változtathassatok egy-két Holnap bekövetkezendő Globális Sorstörténésen: nem lényegét, de súlyát tekintve, és kellett azért is, hogy az egyéni felkészülést is lehetővé tegyük azon Testvéreink számára, akik a kérdéses időben ismét a Föld színére vállalhatnak Utat, hogy 46
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet valamely ma megtanult Bölcsességi elem révén holnap segítsék a Maradvány-emberiséget, megadva nékik a túlélés esélyét, éspedig a lehetséges legnagyobb mértékben. Előzetesként tehát ennyit: s hogy milyen fokon csengnek majd össze a Jelenések Könyvében leírtakkal az imént említett könyvben közöltek... akik azon munkánkat olvasták, maguk fogják azt megállapíthatni! „Jel. 4 Jel. 4.1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután. Jel. 4.2 És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyiszékben;” – János „révületbe esett”, vagyis meditatív állapotban a magasabb rendű asztrális szintek egyikére emeltetett a Kísérő Szellemtestvér által. A maga ismert Fény-íve, és a magasabb szintű asztrális Erő-ív közti energia szint különbsége oly nagy, és oly nyilvánvaló volt, hogy János joggal érezhette: A FÉNY Birodalmába, azaz a Mennyei szintre emelték. Ez azonban lehetetlen lett volna, az pedig, hogy egyenesen ama szintre emelkedjék Szellemi Én-része, amelyen tartózkodva valósággal is bepillantást nyerhet a Teremtő EGYSÉG szintjére, még inkább az, s még csak nem is azért, mert hogy maga a szint, amelyen János az Utat járta, oly erősen közel volt még a Mélység-birodalomhoz. Ezért is, de azért is, mert hiszen még a legmagasabb Mennyei szinteken élő, tehát a legmagasabb szintet elért Szellemi Személyek sem pillanthatnak be soha örökkön az ISTENI ERŐ-ÍVBE! A Jelenések mindegyike akként adatott János elé, hogy a Mennyei Tudattárból (s még ekkor sem a Teremtő Tudattárból!!) a kérdéses Asztrális síkra átközvetített Kép-képzetbe nyerhetett bepillantást. Amikor ti magatok meditációs szintre emelkedtek, szándékotok és valós benső, azaz Szellemi erőitek szerint nyertek bepillantást az alsóbbrendű asztrális szintek valamelyikébe, azok Érkezési és Tartózkodási pontjainak egy-egy kis morzsalékát észlelve. Ha valamely Feladat érdekében és értelmében, vagy valamely Üzenet, Tanítás átvételének céljából emelkedtek fel Őriző Szellemetek, vagy a Tanítás átadásával megbízott Oktató-szellem segítségével, ismét csak egy alsóbbrendű asztrális Erő-síkra, egy kivetített Kép-képzetbe, egy fiktív Világba fogtok átlépni, ahol a Tanítást, Üzenetet átveszitek. De ekként vagytok „úton” akkor is, ha a bennetek rejtező Szellemi Követ valamely történés részese kell legyen, hogy megtanuljon, vagy kibontson önmagában egy olyan, addig lefedetten maradott Bölcsesség-elemet, amelynek használata a későbbiekben a fizikai síkon is szükségessé válik számotokra, de már mint fizikai személyek számára. Tehát még ekkor sem valamely magasabb rezgésszintű Asztrális erő-ívbe emelkedtek miként János, s ő éppen az Üzenet hatalmas, hosszú évezredekre kiterjedő jelentősége végett léphetett a magasabb Asztrális Síkon számára kivetített képbe. Mert ahogy mondtam, e Jelenések már a Harmadik emberiségnek is szólnak, ám ebből mi is csak a már néktek, a ti korotoknak szóló Üzenetet bonthatjuk ki: azt viszont, ami már a Harmadik emberiség számára szól, mint az ő jelenükben használandó Információ – ők maguk kell majdan megkeressék, megtalálják, kibontsák és meg is éljék, s ez még akkor is így van, ha egyes rész-ismereteket a távoli (számotokra távoli!) Holnapok történései közül mi is megmutathatunk: annyit, amennyinek megmutatását az ÚR szükségesnek látta ahhoz, hogy Reményt csepegtessen az szívetekbe-lelketekbe és elmétek s szellemetek mélyére. Enélkül ugyanis sokakban megfogalmazódhatna a kilátástalanság érzete, a „nincs tovább” hamis képe, kiváltképp hogy „egyházaitok” papjai szinte direkt törekednek is a „világvége-kép” tudatosításában, s már nem is annyira csak azért, hogy a reájuk bízott Testvérek megfélemlítése révén a maguk hasznát keressék! Sok esetben ez a fő motívum, de már maguk a papság tagjai is csak a hiányos ismeretet tartalmazó Evangéliumot tanulják, s még azt sem akként, amiként kellene, hanem akként, amiként a pápai klérus azon Evangéliumi részek oktatását engedélyezte. Ők is megtévesztettek tehát, ha nem is annyira, mint a kezeik alatt lévő nyájak, de még a maguk megszerzett ismereteit sem adhatják át a híveknek maradéktalanul: még azt is megszűrve és megcsonkítva kapják csak a Testvérek, csak olyan mértékben, amilyen mértékben maga a lelki vezető át meri (vagy merheti egyáltalán) adni azt. 47
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet * „és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenni ezután.”: – Az első mozzanat az tehát, hogy János tehát megkapja az utasítást Szellemi Vezetőjétől a meditációs szintre való felemelkedéshez: „Jöjj fel ide...” Ugyan már a Levelek is meditatív állapotban írattak le véle: ám a kettő nem egy és ugyanazon időpontban íródott! A Levelek lényegesen korábbiak, míg a látomások későbbiek. Ezért, hogy az ismételt Út megkezdésére külön utasítja őt Vezetője. Annak, hogy János a Szellemi Vezető hangját „velem beszélő trombitának” nevezi, a hang tisztasági fokát, ha akként tetszik: magas frekvenciáját jelzi. Már ez magában megmutatja: mennyivel magasabb rezgéstartományba emelkedett János Szellemében. (Elragadtatám lélekben – hisz a Szellem, szót még csak mi, s rajtunk kívül kevesek: a Tibeti Őrizők, a víz és Föld-mélyi energia-bázisokon lévő Missziós Szellemtestvérek, s a Föld légterében valamint a Kozmikus térben lévő Missziós Szellemek – a Vezérlő Géniuszok – ismerték: földi halandó csak a lelket fogadta el, így a szót: Szellemben – még annyira sem értették volna, mint Adelma korának emberei.) Azon a szinten aztán, amelyre a benne lévő Szellemi Követ révén felemeltetett, János nem egy konkrét történéssort látott, nem azt mutatták meg néki: merre fog haladni az emberiség és ekként a Föld, de azt: mely irányokba haladhat! Tehát nem A konkrét Holnapot: az összevont Lehetséges Holnapképekből látott egy kerek, de nagyon is tömörített vázlatot, amelybe azonban a saját közeli Holnapjaink egyes konkrét, s kevéssel utóbb bekövetkezett történéseit is beleszőtte, s akkor már számunkra: a kétezer évvel korábban élt emberiség számára a Közlő, mint valós és pontos próféciákat. Mindezt azonban már a maga földi Tudata felé sem akként közvetítette át János, amiként azt mint Szellemi Követ érzékelte, de akként, hogy a Tudatban lévő ismeretelemekhez, és az általa ismert nyelv kifejezéseihez igazodott, hisz valamiképp le is kellett írnia azt, amit látott és hallott. Ehhez pedig az ismert világkép elemeit, s az általa használt nyelv szavait és elemeit kellett használja, ahogy az minden más médium és/vagy látnok esetében is van (hisz a próféták is ezek közé soroltatnak, mert hogy nem önmagukból, és nem önmaguktól szóltak, az egy, az ÚR KRISZTUS kivételével, AKI amiként már mondottam, az EGY volt, s maradt is mindenkor, AKI Önmagából, Önnön ISTENI BÖLCSESSÉGÉBŐL merített, s akként szólott!). A Szellemi Követ természetesen energia-képeket érzékelt, amely az energia-áramlatok mozgási irányában, azok mozgási sebességében, az egymástól eltérő rezgésszintű energiák áramlásában és kavargásában, s még ezek színképeiben hordozta a Közlést: s a Szellemi Követ ezt az energia-kavalkádot „fordította le” a test Tudata számára, már képek, éspedig a János által is ismert képek formájában mutatva meg azt, amit a tudat az eredeti színkép nyomán képtelen lett volna felismerni, értelmezni, érthető formában megfogalmazni pedig még kevésbé. Ezért, hogy oly egyszerű szavakkal ír például, mint „vének”: amikor a magas rangú Szellemi Személyekről szól, akik igazából még csak nem is Szellemi Személyek, ha akként fogalmazódnak is meg, de az egyes Mennyei Szintek, s ezeken belül a Teremtmények egyes fejlődési fokozatainak energia-képei. Ám erre mindjárt visszatérünk, így is nem vágok önmagam elé szómban... Amikor tehát azt írja: „és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyiszékben; – a tudati képet írja le, holott nem arról szól, hogy valóságos trónszéken ülő személyt látott, hisz ezt nem is írhatta volna! „és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben”: a Mennyei szintek számotokra elképzelhetetlen magasságú energia-áramlatok. Ezek középpontja, epicentruma a Teremtő Szint, amely azonban csak látszólag oly egyértelműen a középpont, mert amennyire az, mégsem az: a Teremtő Szint legalább annyival magasabb rezgésszintű, mint amily különbség a Napkorong, és a sugarak hőfoka közt van: és mégis akként látjátok, mert akként is van, hogy a Nap a sugarak középpontjában áll, annál is inkább, hisz belőle magából áramlanak ki a sugarak. Az viszont a Nap esetében is akként van, hogy a Napkorong és a sugarak közti rezgésszintkülönbség az, ami elválasztja mégis egymástól a kettőt, így a Nap tényleges teste, és a sugarak közt egy, a ti szemetek számára már érzékelhetetlen energia-áramlat van, amelynek mintegy szűrő szerepe van, s amely épp annyira része a Napkorongnak, mint amennyire mégis egy önálló 48
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet láng-tenger a Naptest körül. Így helyezkedik el A TEREMTŐ EGYSÉG, a TEREMTŐ SZINT, s a Mennyei szintek: Az EGY-ség közvetlen közelében is ott van, mert a kicsiny, s mindenkor gyenge Teremtmény érdekében ott kell legyen az a bizonyos védelmi energia-kör, amelyen át nem hatolhat egyetlen Teremtmény sem soha örökkön. E körül a védő gömb körül helyezkednek el az egyes Mennyei Szintek: s ennek távoli, és csak kivetített képét érzékelte János Szellemi látással, s ezt fogalmazta meg a Tudatban lévő ismeretek szerint akként, mintha egy ragyogó trónszéket látott volna: s mert hogy a földnek királya a maga országának „középpontja”: ez a trónszék jelképezi a TEREMTŐ SZINTET, már mint a középpontban álló Hatalmi jelkép: a királyiszék. „Jel. 4.3 És aki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló. És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának.” – E képekben folytatódik a Látomás földi megfogalmazása: mi azonban innentől ne törődjünk ezzel: nem szükséges, hogy minden szót külön is magyarázzunk, ahol pedig az ismét szükséges, nem fogjuk elmulasztani. Amikor a „huszonnégy vénről” szól János, nem a hivatalos igemagyarázók által mondottakra gondolt, akik az Ószövetség 12 pátriárkáját, s a 12 apostolt nevezik meg, de nem is az van a képi beszéd hátterében, amit Adelma írt. A királyi szék a Teremtő Szint: a huszonnégy királyi szék pedig a következő: 1. Az első „királyiszék” alatt a Teremtő EGYSÉG és a Mennyei szintek közti Védő kört érti János, azt, amely mindahány Mennyei szintet, s még a két Belső Kört is elválasztja a Teremtő Szinttől, vagyis magától A TEREMTŐ EGYSÉGTŐL. * 2. A második „királyiszék” a Szeráfok tartózkodási szintje. Amikor azt mondom: szeráfok, akkor A FIÚ ISTEN által teremtett Elsődök legmagasabb rangú csoportjára gondolok, akik amint fentebb is mondtam, maguk Teremtmények, de Isteni Teremtmények, vagyis nem valamely Teremtmény által megfogalmazott, s akként A FIÚ által LÉT-be emelt Embriószellemekből fejlődtek fel a Teremtmények által egyáltalán elérhető legmagasabb szintre, de még A FIÚ által lettek megfogalmazva, s az ATYA által emeltettek LÉT szintre. Ez az egyik Belső Kör. * 3. A következő „királyiszék” a Kerubok szintje. Keruboknak azon Szellemi Személyeket nevezzük, akik a Fiú által elsőként LÉT szintre emelt „EGY”; a duális egységben megfogalmazott első Teremtmény-pár, vagyis a „legyen” által megfogalmazott Elsődök legmagasabb rangú csoportja. Ők már Teremtmény Akarata nyomán emeltettek LÉT szintre mint Embriószellemek, s A FIÚ Akarata és az Atya Bölcsessége révén lettek Bébi-szellemekké, s fejlődtek fel a Szellemi Személyek általuk elérhető legmagasabb szintjéig. Ez a második Belső Kör. * 4. A negyedik „királyiszék” a Szellemi Személyek I. csoportjának szintjét jelöli. Vagyis azt az emelkedettségi szintet, amely A TEREMTŐ EGYSÉGTŐL, a Védőkörtől, s a két legfelső, úgynevezett Belső Fénykörtől is elkülönülten létező Fény-kör, s amelyet ti mint a Hetedik Mennyei szintet ismertek, amiként az van is. Az itt tartózkodó Szellemi Személyek már Isten Teremtő munkájának részesei, de még nem olvadnak bele teljességgel a Belső Körökbe. Vagyis már megfogalmazhatják a maguk kicsinyeit, akiket mindenkor A FIÚ ISTEN elé tárnak, Aki LÉT szintre emeli őket az ATYÁTÓL 49
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet kapott Bölcsesség ereje révén töltve be mindőjüket a Szentlélekerővel, mert hisz lényegében éppenhogy erről: A TEREMTÉS MŰVÉNEK folytatásáról szólott az ÚR, amikor azt mondotta: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. (Mát. 11.27) * 5. Az ötödik „királyiszék” a Szellemi Személyek alsóbbrendű, tehát a II. csoportját jelöli. Ők már Világokat fogalmaznak meg, amelyeket Valóság szintre is emelnek, de az Embrió-szellemek, tehát az utódok megfogalmazásához még mindig növekedniük kell a Bölcs Szeretet Akaratában, vagyis egyidejűleg mindhárom Isteni Jellemzőben kell még gyakorolják magukat, hogy a magasabb szintű csoportba átemeltethessenek. * 6. A következő, a hatodik „királyiszék” a Szellem-lények legmagasabb, vagyis az I. csoportjának szintjét jelöli. E szinten már haladó, tehát valós Teremtő Erővel bíró Szellemlények vannak, hisz ez a Beemeltetés előtti szint. Ők is megfogalmazzák a maguk Világait, amelyeket azonban A FIÚ emel Valóságszintre, s tesz Állandó Mennyei Jellemzővé. Ők még nem fogalmaznak meg Embrió-szellemeket, azaz utódokat, viszont a Teremtő ERŐ-elemeket már képesek megfogalmazni, és a Mindenségben áramoltatni is. * 7. A hetedik „királyiszék” a Szellem-lények II. csoportjának szintje. Ez a munkálkodó, önépítő szint. Itt már tudott kinek-kinek a maga Feladata, abban munkálkodnak a Teremtmények. Amiként már korábban is említettem, a Mennyei Szinteken is vannak „Építők”, „Kertészek”, „Gondozók”, amiként vannak „Oktatók”, és szinte mindahány foglalkozásbéliek, és vannak „Művészek”, akiket itt inkább „Álmodóknak” nevezhetnék, amellett, hogy itt már, tehát a Mennyei Szintek mindegyikének mindahány Lakója Művész is egy kicsit: ama fokon, amely meg sem közelíti az Álmodók művészi szintjét, de amelyen mégis olyan alkotások születnek, amelyek messze felülmúlják a ti Világotok, sőt: világaitok megannyi, bárha a legcsodálatosabb alkotását is, legyen az kép, szobor, irodalom avagy zenei alkotás, hisz itt mások a színek, más a szobrok, vagy építészeti remekművek megformálásához használt „anyag”, amiként más minden zenei hangzat, s mást értünk a szó alatt, amelyből az irodalmi remekművek elkészülhetnek. A hivatás gyakorlása révén történik lényegében a benső önépítés is, hisz minél magasabb szinten ért a Teremtmény a maga Feladatához, annál inkább lesz képessé a Bölcsességi, akarati erők gyakorlására, megélésére, erre viszont nem volna képes, ha nem a Szeretet: A TEREMTŐ EGYSÉG, és mindahány Testvér iránti SZERETET vezérelné minden ő cselekedetében. * 8. Az ezt követő „királyiszék” a Szellem-lények III. csoportjának szintjét jelöli. Itt, e szinten a szellem-gyermekek szintjéről már kiemelkedett, de még „fiatal” Szellemlények tartózkodnak. Ők még csak eztán választják ki későbbi Hivatásukat, mégpedig akként, hogy a kezdeti szakaszban mindahány Hivatással megismerkednek, s mire e szint legmagasabb Fény-ívébe érnek, mindannyit el is sajátítják, éspedig tökéletes szinten: s csak eztán választ ki-ki a benne lévő valós késztetés szerint. Ritka, sőt: szinte kizárt, hogy valamely felnövekedett Szellemgyermek ne tudná eldönteni: mivel kíván mint elsődleges Hivatással foglalkozni, amiként kizárt az is, hogy valamely, a későbbi Álmodó ne tűnne ki azonnal Testvérei közül. Ezen Álmodók már kicsinységüktől mások, mint Testvéreik, még Duális társuktól is nagyobb mértékben különböznek mint a többi, LÉT szintre emelt, duális EGY-ségbe tartozó Szellem: s ez esetben a mellé tartozó Duális társ energiái is módosulnak, mert más benső Szellemi Tulajdonságok kibontására és megélésére van szükségük ahhoz, hogy az EGYSÉG igazán harmonikussá legyen köztük. Ha az Álmodó elsődleges Szellemi Természete az Akarat, amely a 50
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet felfokozott érzékenységű Lélekenergiával párosul, a duális Társ a Bölcsességet kell még magasabb szintre fejlessze önmagában az Oktató Testvér segítségével, amelyhez azonban szintén a felfokozott erejű Lélekenergiát szükségeltetik bírnia, hisz csak a kellő érzékenységi szinten bírhatott Lélekerő révén lesz képes mindenkor ráérezni arra: mivel segíti leginkább Duális társát, amikor az például egy alkotási fázis legmagasabb pontján van, s mivel, amikor az alkotásban megpihen. Mert minden művész, minden Álmodó egyben Alkotó is: nem Teremtő, de annak „kicsinyített mása”, hisz az ő „keze nyomán” is megszületik valami, valami sosem volt, bár a TEREMTŐ SZERETET által mindenkor tudott Szépség, amely mint kibontásra és megvalósításra váró lehetséges Mennyei LÉT-ELEM, Öröktől létezik A TEREMTŐ EGYSÉGBEN. S bár itt ismét munkatársam lázadásába fogok ütközni, mert őt ismeritek a leginkább, őt hozom fel példának. Ő mint Álmodó kezdettől eltért a maga Duális Társától, aki a Bölcs Türelemben kellett kiteljesítse a Teremtő Szeretetet, hogy a tűztengerré váló Társ heves fellobbanásait kiegyenlítve segítse munkálkodását. Amiként gondoljátok, akként is van, s az Álmodó mellett lévő Társ elsődleges Feladatává éppenhogy a Társ támogatása válik, vagyis Segítővé lesz. Ezt viszont nem volna képes felvállalni másként, csak ha maga is képes beleélni magát az Álmodó érzésvilágába, vagyis ha maga is Álmodóvá válik egy bizonyos mértékben. * 9. A következő „királyiszék” a Szellem-gyermekek csoportjainak szintje. (E szintet az Oktatószellemek képviselik mint Energia-kép.) Ezen a szinten, pontosabban e szint, e Fénykör megannyi Fény-ívében a Duális EGY-séget élik meg, és teljesítik ki mindinkább a kicsinyek, mind magasabb fokon élve meg a TEREMTŐ EGYSÉG iránti Szeretetet is. E szint alsóbb Fényíveiben tanulják meg a kicsinyek már Akaratuk révén egymás, és Testvéreik, tehát a vélük egyszerre LÉTBE emelt Szellem-párok felé is áramoltatni a már akarati Erőik révén magukhoz vont Szentlélek Erőt, Amely A TEREMTŐ EGYSÉGNEK A Mindenség felé kisugárzó ÉLETENERGIÁJA. E Fénykör harmadik Fény-íve az, amelyen már nem csak egymás, és nem csak Testvéreik, de a Teremtő EGY-ség felé is kezdik visszaáramoltatni, vagyis visszatükrözni a befogadott, s akarati Erőik révén az Erő áramoltatásával magukhoz vont energiát, s ezt mind magasabb szintre emelik. E szint legfelső két Fényívében dől el: mely Feladat az, amelyet mint elsődleges Hivatást választ a Teremtmény, hisz kell, hogy amelyre a leginkább alkalmas, és amelyre a leginkább nyitott, afelé legyen Vezetve az Oktatók által még akkor is, ha a következő szinten, amiként az imént is mondtam, mindahány feladatot is el kell hogy sajátítsák, éspedig tökéletes fokon. * 10. A Mennyei szintek utolsó „királyiszéke” a Bébi-szellemek csoportjának szintjét jelöli. (Ezek gondozói: a Szellemi Szülők vannak jelen mint energiakép.) Itt a kicsinyek a Duális Egységet tapasztalják meg, s az elsődleges ismeretelem, amelyet a Bébiszellemek mindegyike meg kell tanuljon, a Duális Társ megismerésén túl, s a kezdeti LÉT-szakban még spontán beléjük áramló Teremtő Szeretet-energia egymás felé való továbbáramoltatásán is túl ama Felismerés megszerzése: KI áramoltatja feléjük a Szentlélek Erőt, tehát A Szeretet Energiáját. A legkisebbek még a duális állapotot kell felfedezzék, majd azt, hogy a mellettük lévő Duális társ nem akként önmaguk folytatása amiként azt vélik: egy különálló Teremtmény, amely nélkül azonban ők maguk sem lehetnek kiteljesedett EGY, mert csak a kettejük közt áramló, s a Duális TÁRS által átáramoltatott LÉLEK-ERŐ révén lesznek Tökéletes Teremtménnyé, s még ez esetben is csak akkor, ha maguk is képesek a bennük lévő Energiát a Társ felé áramoltatni. Ekként egészítik és teljesítik ki egymást, s egymásban Önmagukat, s míg erre nem képesek, nem is léphetnek tovább. Ez tán a leghosszabb fejlődési fázis, mert a Teremtmény először is kellő Önismeretre kell szert tegyen, másodszor először szembesül a függőséggel, a Társtól való függés, és a Társért való Felelős-s-ég tényével. A Teremtőtől való függőségi viszonyt már ezt követően tapasztalja meg, bontja ki, és éli meg, megélve a leghatalmasabb és legcsodálatosabb érzést: megtanulja A TEREMTŐ SZERETETET, azt, hogy a 51
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet TEREMTŐ oltalmát és Szeretetét élvezi, mint minden Teremtmény egyedülvaló Kiváltságát, amely SZERETETET minden egyes TEREMTMÉNY egyénenként kap a TEREMTŐ EGYSÉGTŐL. Nem is tudom, hogy lehetne ezt a semmihez sem hasonlítható érzést igazán kibontani, megmutatni, nem tudom még csak megközelítőleg sem érzékeltetni azt, mit is jelent annak megtapasztalása: MIND-MIND a TEREMTŐ EGYETLENJEI vagyunk: Ti is, és mi is, akik a Fent Világainak valamely pontján vagyunk! Bizony, ekként van ez Gyermekeim, és Atyánk, Krisztusunk, s az Áldott Szentlélek Mária egyenként áramoltatja mindőnk felé az Ő véghetetlen nagyságú és édességű gondoskodó-törődő Szeretetét, amely mindőnknek a LÉT egyedül való, és egyedül biztos Alapja és annak öröktől-örökig való ZÁLOGA. E szinten még a Szellemi Szülők oltalma alatt növekednek a kicsinyek, akik ekként a kezdeti szakban Oktatói is kicsinyeiknek. Természetes, hogy a maguk példája a legnagyobb oktató Erő, hisz a kicsinyek még, amiként az a ti szinteteken is van, a Szülők példáját igyekszenek követni, s csak későbben válnak fokról fokra mind önállóbbakká. * 11. A következő „királyiszék” a Végtelen Mindenségben lévő Teremtő Erő-elemek, s az Embriószellemek szintje. S ez már mint Isten Végtelen Hatalmasságának kivetülő energiája van jelen, a Mindenséget ábrázoló energia-színek képében. (S ezzel lényegében kimondtam azt is: e „királyiszékek” lényegében az egyes szintekre jellemző energia-színek!!) Az itt lévő energiákból emelik fel az embrionális szintre a Bölcs Akarat révén felismert energiaelemeket, melyet-melyet a valósággal is hozzá tartozó energia-elemmel párosítva, a leendő Szellemi Szülők. Ekként a két-két energia-elemből álló Embrió-szellemek már maguk is duális Egységet képviselnek, s bár még nem tölti be azokat a Szentlélek-erő, de már magukban hordozzák az őket magasabb szintre emelő Szellemi Szülők Szeretetének emlékezeti energiáit, amely mindenkor meg is marad mindahány Teremtményben. Ennek alapján ismernek rá Szülőjükre a Teremtmények, s nem csak akkor, de későbben is. E szint, tehát az Embrió-szellemek szintje, egy bizonyos értelemben különváltan létezik, mert hisz ők többé már nem Teremtő Erőelemek, de még nem is teljességgel Teremtmények. Róluk azonban már fentebb is szóltunk, így itt nem is bontom tovább a kérdést. * 12. A következő, s a Fent Világaihoz tartozó utolsó „királyiszék” A Mennyei szinteket a bukottak világától elválasztó védőgömb őrizőinek szintje. Ezen a szinten vannak lefedett állapotban a Tökéletes Bölcs Szeretetet maguktól elvetni kívánó Szellemek, már csak akként, amiként a legalsó Mennyei szinten a legkisebb Bébi-szellemek: még él bennük egy bizonyos formában a LÉT-tudat, de már a Duális EGYSÉG érzete nélkül, vagyis, már azon a Bölcsességi szinten sem állnak, hogy tudomásuk volna önnön Duális létükről, hisz ezt, mint az utolsó Bölcsességi elemet (amely az első amit a Bébi-szellem a magáénak tudhat) a Tökéletestől eltérő energiákból álló ÉN-képbe közvetítették át, s még abba is csak akként, mint látens, azaz szunnyadó Bölcsességi elemet, amelynek viszont az ÉN-kép már csak a lefelé vezető következő Mélység-szinten válik birtokosává: már nem A TEREMTŐ AKARATA szerint, de Satana negatív akarata szerint, aki e Felismerés megadásával a késztetést is igyekszik megadni a Szellem-pár ÉN-képének ezen EGY-ség megbontására, amiként azt a többség, akik hallgattak Satana álságos szavára, meg is valósították. E szinten már Missziós Feladatra vállalkozó, s a legmagasabb szintre elért Szellem-lények ereszkedtek alá, s nem csak akként, amiként azt a mélyebb szintre tértek tették, tehát nem csak az önmagukról leközvetített Szellemi Erő-képmásban, de valóságosan is, ha az egyes Mennyei szintek energiáit, mint oltalmazó burkot magukra kellett is vegyék az azt követő, mindig egy fokozattal alacsonyabb rezgésszintre való alámerülés előtt, s éppenhogy az alsóbbrendű Mennyei szinten álló, Ős-tisztaságukban megmaradott Teremtmények érdekében. * 52
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet S mivel munkatársam Tudatában is felbukkant egy kérdés, még hadd mondjak el valamit. Satana, amiként magatok is tudjátok, kezdetben mint a „LEGYEN” által megfogalmazott, s A FIÚ által LÉT-be emelt Szellemek mindegyike is élte Életét. Nem a Szeráfok, hanem a még csak felnövekvőben lévő, s későbben Keruboknak nevezett Teremtmények közé tartozott. A kezdetek kezdetén vagyunk tehát, azon a LÉT-ponton, amelyen A FIÚ által Teremtett Szellem-lények már elérték, és át is lépték a Szellemi Személyek legmagasabb fokozatát, s amelyen a „Legyen” által megfogalmazottak is a Szellemi Személyek meglehetősen magas fokozatára emelkedtek. Satana a benne lévő, magasabb fokon bírhatott akarati erőt használva emelkedett egy szinttel feljebb, mint amely szintre fejlődése okán jogos lett volna emelkednie, ami addig is engedélyezett volt számára, hisz ezért is volt a neve kezdettől Fénylátó. (Nem „fényhozó, vagy fényhordozó”, amiként sokan mondják, hisz a Fényt nem kell hordani: az magától árad...!!) Ő volt az a Teremtmény, aki hírt vitt Testvéreinek arról: ha az adott szint minden Bölcsességi elemét elsajátították az akarati erő Szeretetben való megélése által, milyen új Feladatokra nyílik lehetőségük, már a következő szinten. Ezzel lényegében az ösztönző szerepét töltötte be, aki ekként segítette Testvérei felfelé való haladását is, s persze: e meglátott Fény mindenkor inspirálta őt magát is a még inkább való törekvésre. Nem tudom megmondani néktek, mert megfogalmazhatatlan: mennyivel nagyobb Boldogságot kellett volna érezzen, amiért Tudója és ismerője lehet a maga tényleges szintjét követő szint létének... számára Isten Szeretete sokkal kiteljesedettebb formában válhatott tudottá, mint a véle egy Testvérei számára, akik csak a maguk tényleges szintjének Fényét ismerhették: és mégis képes volt fellázadni és elfordulni a FÉNYTŐL, attól A FÉNYTŐL, amelyet senki sem ismerhetett a maga Testvérei közül annyira, mint éppen ő! És bizony: ez is visszaköszön a ti emberi milyenségtekben is, s nem is kicsit, és nem is ritkán, bár szerencsére nem is mindőtökben. S itt és most még csak nem is annyira az anyagi dolgokra, mint inkább a Tudásra gondolok. Aki a fizikai síkon csak kisebb mértékű Tudással bír, szinte mindig elégedettebb, mint az, aki többet mondhat a magáénak, s minél magasabb szintre emelkedik Tudásában, annál inkább igyekszik még többet is láttatni a nála tanulatlanabbakkal, hogy még inkább fölébük helyezze önmagát, mint amennyivel magasabbra emeli őt (szerinte legalábbis) az általa megszerzett tudás. S tart ez mindaddig, míg valósággal is magas szintű TUDÁS birtokosává nem lesz, mert akkor már azt is képessé lesz meglátni: mennyire semmi az ő tudása ama BÖLCSESSÉGHEZ mérten, amely az Istennek Bölcsessége. Satana maga is csak efféle „félművelt” Szellem volt, aki büszke volt arra, hogy többet tud mint más Testvérei: s épp e szellemi hiúság vitte aztán a bűn, az elfordulás útjára. Testvérei, akik hitték: valóságosan is hatalmas és végtelen Fénylátó Bölcsessége, tudatlanságukban követték, s bár ez nem mentség egy tévelygő számára sem, legalább magyarázat, amely azonban nem teszi meg nem történtté a bűn követésének tényét, annál is inkább, mert akik Satana követését vállalták, már annyit mindenképp tudtak: amely irányba Testvérük hívja őket, nem helyén- és rendjén való, s a Teremtő Szeretet Bölcs Akaratával ellenkező, attól eltérő irány. S most lépjünk tovább magyarázatunkban e kis kitérő után... * Az ezt követő szintek mindegyike már a ti „gömbötökön” belül van. 1. A gömbön belüli első „királyiszék” A Ketherikus szinteken lévő Missziós Szellemek szintjét jelöli. Ők azok a Testvérek, tehát azok a Szellemi Személyek, akik már csak az önmagukról leközvetített Szellemi Erő-képmás-ban vannak jelen. Ők akként vállalhattak Feladatot a bukott Testvérekért, hogy az egymáshoz tartozó Szellem-pár mindkét tagja egyként vállalta, és végzi is azt, hisz amiként már mondtam, mindösszesen egy volt a Teremtettségben, aki Duális EGY-sége megbontásával ereszkedhetett alá, éspedig nem csak a Ketherikus szintig, de egészen a fizikai síkokig, s még akár akként is, hogy maga is fizikai testbe öltözött: s ez A FIÚ által az Önkinyilatkoztatás révén megfogalmazott, már Duális EGYségben LÉT szintre emelt Teremtmény, Aki a Teremtő Szintet a Mennyei Világok mindegyikétől elválasztó Védőkör egyedüli Őrizője is, s akiről már korábban elmondtam mindazt, amit tudnotok kell, s 53
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet már lehet is. S mert ez esetben sem célom a kötet ok nélkül való bővítése, s mert a kérdés még nem is bontható ki teljességgel, e kérdésre sem térek ki ismét... A Ketherikus szinten lévő Szellemi Energia-képmások lényegében éppúgy teljes jogú Képviselői az őket megfogalmazó és alááramoltató Szellemi Személyeknek, amiként teljes jogú Képviselője mindahány Szellemi Követ, tehát az ÉN, az ÉN-fél, s a kis Szellemi Én-rész az ÉN-képet megfogalmazó és útnak indító Szellemnek. S amiként a Szellemi Személy nem merülhetne alá egyetlen fél-fizikai, vagy fizikai Világképbe sem, akként nem ereszkedhet alá a Ketherikus szint egyetlen „lakója” sem: így az Ő feladatuk az energiaáramoltatás. Lényegében a Kozmikus Térben lévő gyógyító erőket az Általuk alááramoltatott Energiákból merítik a ti gyógyítóitok is mindaddig, amíg közvetlen formában nem képesek meríteni a gömbbe áramoltatott Kegyelmi Erőszálak energiáiból. E Szellemi Személyek minden szintre, s még azokon belül is mindahány Kozmikus Térbe más – és más rezgésfokozatú energiát közvetítenek le, amely energiák aszerint jutnak el egyik vagy a másik szintre, amilyen rezgésszinten az adott Kozmikus Tér egy megadott pontján maga a Kegyelmi erőszál megnyilvánulhat az ott megfogalmazódott Naprendszerek, s azok megannyi bolygói, valamint az ezeken Úton lévő Testvérek számára. Vagyis lényegében maga a Kegyelmi erőszál vonzza magához a Szellemi személyek Erő-képei által alááramoltatott energiát a megadott szint valós mértéke szerint. Ez is Istenünk végtelen Bölcsességét igazolja, s azt a hatalmas Kegyelmet, amely nélkül egy nem maradhatott volna Lét szinten teközületek azon mélységekben, s azon történések közt, amely mélységekbe alámerültetek, s amely történésekkel szinte akarva törtök egymás léte ellen. * 2. A második „királyiszék” Az Asztrális szinteken lévő Oktató-segítő-gyógyító Missziós Szellemek szintjét jelöli. Ez a szint lényegében már összetettebb, mint a Ketherikus szint, így az energia-kép is más volna, ha... – ha nem valóságosan is csak az ott Feladatot vállalt Missziós Szellemtestvérek energiájának kivetülését vennénk alapul. De amiként fentebb már mondtam, ez az, amely a Mennyei Szintek fölött, tehát már a Teremtő Színe előtt megjelenik, mint az adott szintekről visszaverődő Tükörkép. Ha tehát magát a szót akarom tömören megfogalmazni azt mondhatom, hogy egyes szintekről visszaverődő Szellemi színkép maga az a bizonyos „királyiszék”: A TEREMTŐ EGYSÉG SZERETETÉNEK valamely megadott szinten megjelenő, és onnan a TEREMTŐ EGYSÉG felé a Szellem által visszatükrözött képe, ami mindahány szint középpontja, URA, és megtartó Lényege, S itt ne az általatok visszatükrözött képre gondoljatok: mert arra még gondolni is rossz, milyen kép kerülhetne akkor A TEREMTŐ EGYSÉG Szentséges színe elé. De az adott szinteken Feladatot vállalt Missziós Szellem-testvérek által az adott szintről felközvetített tükörképre, amely mindenkor tökéletes, a szint milyenségétől függetlenül, mert azok a Szellem-testvérek, aki a Teremtő Szeretet Fényét visszatükrözik, megannyi szinten is megmaradtak a maguk Ős-tisztaságában, így a Tiszta Tükörképet közvetítik fel, mint tökéletes energiát, amelynek még akkor is birtokosai, ha az adott szinten élők felé csak a szintnek megfelelő energiát közvetíthetik tovább. Az szinte természetes is, nem is lehetne másképp, hogy az egyes szintekre jellemző szín is szerepel a felközvetített tükörképben, hisz a Missziós Szellemek egy-egy csoportja éppenhogy ezzel jelzi: hol, mely szinten áll a reájuk bízott Szellem-csoport, vagyis azon elbukott Testvérek, akiknek Visszatérését vállalták segíteni. Az oktató-gyógyító-segítő Szellem-testvérek feladatára már kitértem korábban, így külön már arra sem térek itt ki. * 3. A harmadik „királyiszék” A Kozmikus terekben tartózkodó Missziós Szellem-testvérek energia szintjét jelöli. Ezek közé tartoznak mindazok a Szellem-testvérek, akik a ti hét szintetek valamely Fény-ívén egy-egy bolygó szellemi őrizetét és irányítását vállalták, kivéve a Föld körüli Kozmikus térben tartózkodó Vezérlő 54
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet Géniuszokat és a Föld Szellemét, akiket már e másféle név is kiemel és elkülönít a Szellemi irányítóktól, s akikre ekként a későbbiekben is vissza kell még térjünk. A Szellemi irányítók és/vagy őrizők lényegében nem akként látják el a maguk Feladatát, mint teszi ezt Földanya, vagyis a „Föld Szelleme” aki nem a Kozmikus Térben van, és mégis, nem a Föld színén van, és mégis, hisz a Föld-test körüli legfelső légköri gyűrűt burkolja be Önmagával mint valamely energiaköpennyel, így Szellemi Erői egységessé váltak a Föld legtisztább energia-körével, s ennek révén mégiscsak a Földtesthez tartozik, ha a Kozmikus térben lebeg is. Az Irányító/Őriző szerepet vállalt Testvérek ezzel szemben teljességgel csak az adott bolygó körüli Kozmikus Térben tartózkodnak, nincs közvetlen összeköttetésben egyikük sem az őrizetre ill. irányításra kapott bolygóval, ha a közvetve, a Kozmikus Terek mindegyikében is megtalálható Erő-szálak révén mégiscsak összeköttetésben állnak azokkal mindenkor. De közvetlen feladatot nem végeznek a bolygó lakóival, csak magát a bolygót, mint más és más rezgésszintű energiákból álló energia-halmazt ügyelik, míg a bolygó-lakókkal a Segítő Szellemtestvérek tartják fenn a kapcsolatot, akik az Asztrál-világok legmagasabb szintjeiről indulhatnak valamely Kozmikus Térbe, hogy ott egy-egy Feladatot elvégezzenek. S ha már őket említem, és az Asztrális Világokat, kell, hogy ismét helyére tegyünk egy nagyon is fontos és lényeges kérdést. Amiként mondtuk már, és nem is egyszer, a ti Földetek mindmegannyi Fénykörben, s azok mindahány Fény-ívében is megjelenő, fizikai értelemben vett formációjának megvan a maga Asztrális tükörképe. Ez ekként is van: de csak a Föld esetében, hisz az az egyedüli Vizsgabolygó. A többi bolygó lakói teljességgel másként kezdik Útjaikat, s másként is kell aztán az életfilmet kielemezzék, hisz amiként már ezt is mondtam, csak a ti Fénykörötökben, tehát az általatok használt, a ti Érzékelési, azaz TÉR-IDŐ-FÉNY-tartományotokban megjelenülő Föld-testen van arra mód, hogy egy Testbeöltözés során több, és egymástól akár nagy mértékben eltérő Feladat elvégzésére is vállalkozhasson valaki Úton járó: minden más egyéb bolygón, bolygó-képzeten avagy Csillagon csak egyetlen Feladatot ír az ÉN az útra indítandó Én-rész számára, így az Visszatérve csak azt kell felmérje: milyen fokon tudta, avagy nem tudta teljesíteni a vállalt Feladatot. Ha az adott Út sikerrel járt, s ha az illető Testvér már több, a Kozmikus terek más és más pontjain sikerrel végigjárt Út után van, megkezdi Útjait a Vizsgabolygón is, akként, hogy kezdetben az alsóbbrendű energia-tartományokban a korábban már megismert feladatokat ismétli meg, majd amikor az alsó két szinten végighaladt, a ti szintetekre, tehát a harmadik Fény-körbe, annak első Fény-ívébe emelkedve két, könnyebb Feladatot vehet fel az Életfilmbe, amelyek sikertelenség esetén mint karmikus teher, maradnak meg a felsőbbrendű ÉN-ben. (A más bolygókon elhibázott, vagyis sikertelen feladat még nem ad karmikus kötést, viszont a siker eléréséig tovább sem lép az Úton járó!!) Aki már valósággal a ti Fény-ívetekbe, azaz közétek születik, ekként az alsóbb Fény-íveken megtanulta az összevont Életfeladatok egyidejű elvégzésének módjait is, így már több, s egymástól akár nagy mértékben eltérő Feladatot, s többnyire egy karmikus elemet vállalhat fel. E Feladatok kezdetben természetesen nem akként adatnak az Úton járónak, mint a mi fogalmaink szerinti Vállalás, de mint az adott szinten még meg nem ismert, s ekként megtapasztalásra váró Sorselem, hisz ha mint különálló Sors-történést már megismerte, s akár meg is oldotta korábbi Útjain, csak mint egyedüli történést ismerte azt meg, s akkor, azon az Úton a hozzá hasonló, vagy éppen azonos Feladat megoldását végzők közt lényegesen könnyebben oldhatta is meg, mint már a ti világotokban. Ekként viszont bármely, akár a legegyszerűbbnek tűnő Feladat is mássá lesz a nehezített körülmények közt, hisz más járulék-elemekkel, más energiákkal kell azt megoldania. Ott viszont, már a Föld színén járva Útjait, mindahány Szellemi Követ a maga szintjének asztrális vetületéről indul, s oda is tér vissza, majd attól függően emeltetik feljebb, avagy helyeztetik egy korábbi, alsóbb szintű Asztrális Világképbe, hogy megoldotta-e, milyen fokon, avagy elbukta vállalását. E kérdéstől is lépjünk azonban tovább, már a következő „királyiszékek” felé. *
55
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet 4. A negyedik „királyiszék” a ti kicsiny „gömbötökön” belül a VII. Fénykörbe tartozó Úton járókat segítő Missziós Szellemek csoportjának energiája. E Missziós Feladatot vállalt Testvérek, bár maguk a legmagasabb szintű Kozmikus Erőkből merítenek Vállalásukhoz, mégis a számukra az ÚR által kijelölt ponthoz tartoznak. Itt, e Fénykörben már természetesen nem valamely bolygó szülötteit kell segítsék, hisz azok az energiák, amelyek valaha mint a Kozmikus Terek valamely pontján található bolygók jelenültek meg az itt tartózkodó ÉN-képek Szellemi és testi (anyagi, fél-anyagi, avagy már fél-szellemi testeinek) Tudatában a korábbiakban, e szintre érve már visszavonattak mint Szellem-tudati Erők azok által, akik e szintet elérték, így az ő számukra olyan, hogy „bolygó”, vagy „csillag”: már nem létezik, mert hisz azok energiáit, amiként az a lefelé vezető Út kezdetén is volt, magukban hordják, de már mint megtisztított Erőket. Itt tehát a Szellemi Áramlatokról beszélünk: s ezeket segítik azon Szellem-testvérek, akik e szint Őrizőinek szerepét vállalták. Feladatuk az, hogy az utolsó Bölcsességi elem megszerzése, s ezzel a Szellembe való Visszalépés felé segítsék a CÉL előtt álló Testvéreket, vagyis a még lefedett állapotban várakozó Szellemek ÉN-képeit, valamint az, hogy a Visszalépésre kész ÉN-hez tartozó Szellem mellett álló Ébresztő-testvérnek megadják a jelt a Szellem Ébresztésére. * 5. Az ötödik „királyiszék” a VI. Fénykör Missziós feladatot vállalt Missziós Szellem-testvérek energia szintjét jelöli. Ezen Testvérek is közvetlen kapcsolatban vannak a reájuk bízott bolygón testekbe öltözött Úton járókkal, akiknek még akkor is szükségük van segítségre, ha Bölcsességi szintjük képzelhetetlenül magasabb, mint amely szintet egy is elérhet, vagy elérhetett valaha is a ti szintetek Lakói közül, s még inkább szükségük van Testvéreik segítségére (s itt most az adott Fénykör teljességét értve), hisz ez az a szint, amelyet elhagyva már a Duális EGY-ség visszaállításának szintje követ, s e hatalmas történésre már e Fény-kör magasabb Fényíveiben kell megkezdje a felkészülést minden Úton járó. Erre már kitértem az ezt megelőző munkánkban, így csak a Szellemi Segítők szerepe az, amit egy kicsivel bővebben fogok megmutatni. E Missziós feladatra vállalkozó Testvérek, amint mondtam, mindenkor a bolygó légterében tartózkodnak, amiként az mindahány bolygó esetében is van, hisz ők nem a bolygó, de a bolygó lakóinak segítését vállalhatták. De míg az alsóbbrendű bolygók Segítő Szellemei nem állnak közvetlen kapcsolatban magukkal az Úton járókkal, e szint, s az imént megmutatott szint Segítő Szellemei már folyamatos információ-áramlatot építettek ki önmaguk és az Úton járók közt, s ezen a szinten, valamint az ezt követő szinten már az adott bolygókon úton lévők mindegyikével, mert akik e szintig elértek, maguk képesek felemelkedni meditációs állapotban arra a rezgésszintre, amelyen a Segítők tartózkodnak, akiket ekként nem csak Segítőknek, de egyben Oktató Szellem-testvéreknek is nevezhetünk. E Testvérek tehát mindenkor és mindenben szolgálatára vannak mélybe hullott Testvéreiknek, akként értve e Szolgálatot, amiként értitek az ÚR, vagy az Áldott Anya szolgálatát, Akik A SZERETETBEN, A SZERETETÉRT és A SZERETET által szolgáltak, és szolgálnak ma is mindeneket, ezzel segítve minden mélybe hullott Teremtmény Visszatérését. Talán lesz közöttetek, akit megbotránkoztat, hogy azt mondom: az ÚR, és az Áldott Anya szolgált, s mindmáig szolgál benneteket: kicsiny, bűnbe hullott Teremtményeket: pedig ez ekként van! Bizony, nem tudjátok még, mit is vállalt teérettetek A FIÚ, és mit az Áldott Szentlélek Mária: mert csak kicsinységtek mértékében vagytok képesek látni és ítélni: hogy is lehetne rálátástok arra, mekkora hatalmas is az az ÁLDOZAT, amely teérettetek adatott s adatik még ma is, mindenkor Attól, akit ti: kicsinyek megbántottatok...!! Ha csak szikrája volna bennetek ama SZERETETNEK, amellyel Istenünk Szeret mindannyiunkat... de nincs, és nem is lehet, mert nem lehet soha örökkön képes arra egyetlen Teremtmény sem, hogy Istenünk véghetetlen Szeretetét, amely felé és reá áramlik szüntelen, egy percen a maga valóságában visszasugározza. S ez még a Fent Világaiban is ekként van: hogy is ne volna ekként ott, ama mélységekben, ahol magatok még csak „tükör által, s homályosan láttok”, amikor még Mi magunk sem lehetünk arra képesek, akik Színről láthatunk színre... * 56
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet 6. A hatodik „királyiszék” az V. Fénykörben Feladatot vállalt Missziós Szellem-testvérek energiáinak legmagasabb szintű energia-vetülete. Az itt Feladatot vállalt Missziós Szellemek is a reájuk bízottak közelében, tehát egy-egy bolygó légterében tartózkodnak, de itt még nincs lehetőségük arra, hogy „naprakész”, folyamatos kapcsolatban álljanak mindahány Úton járóval. De mert itt is mindenképp kell, hogy az Úton járók segítséget kérhessenek és kaphassanak is, a Kijelöltekkel áll kapcsolatban mindahány Segítő Szellem-testvér, akik viszont a maguk szintjén vezetésükre bízottakkal állnak mindennapos kapcsolatban. Az tán több, mint természetes, hogy e kapcsolat nem lehetséges egyetlen médium, és egy nagy város megannyi lakója közt, de erre itt már nincs is szükség. Az Úton járók kis kolóniákban élnek, kissé távolasan, de egyáltalán nem elzártan a többi kolóniától, hisz az egyes kolóniák, vagy fogalmazzunk inkább úgy: települések közt a gondolatátvitel útján van állandó kapcsolat, fajtól, Föld-résztől, s felekezeti hovatartozástól függetlenül, mert amiként már korábban is mondtam, az akként van, s az egyes felekezetek, vallási irányok inkább csak a más és más kultúr-réteget, s nem a Hitbéli különbséget jelzik, mert ha más és más vallási szokások szerint is, de ugyanazt az EGYETLEN ISTENT imádják ezek is és azok is, s mindahány vallási formának megegyező az alapja, az oka, a célja: A SZERETET. Ez köti össze az adott szint megannyi bolygójának lakóját, amiként a magasabb szint lakóit is egymással, így ha földi értelemben nagy távolságra élnek is egymástól, egyek mégis, és együvé tartozóknak is tudják és vallják magukat ISTENBEN, nem csak mondva, de ÉLVE is ez EGY-S-ÉG-et. * 7. Az ezt követő szint, tehát a hetedik „királyiszék” a IV. Fénykörben Missziós Feladatot vállalt Testvérek energia-vetülete Istennek Színe előtt. E szint Missziós feladatot vállalt Testvéreinek bizony, megannyi magasabb szinten álló Fénykörben Feladatot vállalt Testvérnél is nehezebb a vállalása. Ez az a szint, legalábbis e Fény-kör alsó két Fény-íve, amelyen a harmadik Fény-körből már kiemelkedettek el kell tudják engedni mindazt, ami még egy bizonyos fokig s egy bizonyos értelemben a harmadik Fény-körhöz köti őket. Ezek egy része tárgyi emlékként maradt meg az elsőző szint tudati – lelki – fizikai – és Szellemi „hagyatékából”, s amíg a korábbi szinten használt tárgyak helyett mást, már a negyedik Fénykörnek megfelelő eszközt nem készítenek, a korábbi szinten is használt eszközhöz fűződő tudati emlékek egy része is megmarad. Ez ugyan már inkább csak az adott Fény-kör első Fény-ívére jellemző állapotszerűen, mégis nagy mértékben lassítja a továbbhaladást: vagyis e tárgyi emlékeket kell mihamarabb új, addig ismeretlen technikai eszközökkel pótolják. Ez a szint tehát nem véletlen neveztetik a Feltalálók szintjének is. Sok az, amit meg, és fel kell újítani, hogy az oktatás, az esetleges betegségek gyógyítása, az építészet, a művészet: minden, de minden egyszerűbbé, gyorsabbá és könnyebbé legyen akkor is, ha a tárgyak gondolati úton való megfogalmazását még épp csak tanulni kezdik, hogy már majd az ezt követő szinteken bontsák ki a maga teljességében, s akkortól az eszközök mindegyike is a Gondolat ereje révén, magából a Gondolatból fog megfogalmazódni, amiként szükségtelenné válásakor felbomlani is. Shambhalla városa a Valóság szempontjából már ide: vagyis a negyedik Fénykör második Fény-ívébe tartozik: ám még addig is el kell jusson az, aki már kellő Ébredtségi szintet ért el ahhoz, hogy e szint első Fényívének, e Fény-ívben található bolygók valamelyikének lakójává legyen. S ez nem csak a Szellemmel bíró emberre, de a véle egy bolygón élő Lélek-lényekre, jelesül az állatvilág tagjaira is vonatkozik, hisz azok is e szinten kell átessenek a legnagyobb, valaha is megélt változáson, vagy ha úgy tetszik, mutálódáson, amely ez esetben nem torzulást: inkább az egyes fajok nemesedését jelenti, hisz a nagy ragadozók e szinten kell áttérjenek a ragadozó életmódról a vegyes, majd a teljességgel vegetáriánus életmódra. Ez azonban fizikai szervezetük külső – belső változását is természetszerűen hozza magával, így az egyes nagy ragadozók akár jelentős mértékben is eltérnek azon fajtársaiktól, amelyek a harmadik Fénykörben élnek, s ez úgy külsejükre, mint belső szervi felépítésükre egyként vonatkozik. Azok a Segítő Testvérek, akik itt, tehát a negyedik Fénykörben kaphattak valamely Feladatot, még annyira sem állhatnak közvetlen kapcsolatban az Úton járókkal, mint az előbb megmutatott V. Fénykörben Feladatot vállalt Testvérek, bár ők is a meditációs szintre emelkedettekkel kommunikálnak. Ez a kezdeti időkben még nem olyan egyszerű: ti magatok is, bár a Felemeltetés előtti Kozmikus Perceket élitek, képtelenek vagytok kommunikációs kapcsolat létesítésére, s ez részben a Felemeltetést követően is ekként lesz. A 57
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet szinkronicitás elmélete e téren nagy segítségére lesz az Úton járóknak abban, hogy a csak félig, vagy félig sem megértett Üzeneteket valamiképp mégis megértsék, mert az egymás mellett élők, s maga a Föld: a növény, és állatvilág tagjai egyet történésekkel szinte vezetni fogják a többi Úton járót, úgy, hogy ki ezt, ki azt érti meg egy-egy történés, találkozás, vagy valamely növény, illetve állat szinte jelzésértékű viselkedése nyomán, amiből a meditációs szinten vett Üzenet lényegére is következtethetnek. Lényegét tekintve azt is mondhatom, hogy e Fény-kör első három Fény-íve az Üzenetek megértésének szintje, a mediális Üzenetek megfejtését, megértését kell megtanulják, s Szellemi és tudati tulajdonsággá fejlesszék magukban az Úton járók, amellett, hogy mind több és több bölcsesség elem kibontására is lehetőségük nyílik ekként, még ezen túlmenőleg is. * 8. A fizikai Világok, a ti kis „gömbötök” teljességének egyik legkomplikáltabb pontja az, amely a nyolcadik „királyiszék”. Azt hiszem, mondhatom akként: ez a Kozmikus Terek mindösszességének közepe, mondhatni szíve, vagy magja. A nyolcadik „királyiszék” ekként ismét Kozmikus fogalommá lesz, hisz ez a III. és IV. kör közti védőgyűrű oltalmazó Missziós Szellemtestvérek szintjének energia-vetülete. Ezen Missziós Szellem-testvérek közé tartoznak a Föld, az Univerzum teljességében az egyetlen Iskolabolygó vezérlő Szellemi Géniuszai, ezek Vezetője: Micháel Testvérünk, s az ő Duális társa: A Föld Szelleme, vagyis „Földanya”, valamint a ti Földetek víz, és földmélyi energiabázisán lévő Missziós szellemek, a Tibet hegyeinek mélyén rejtező Őriző Szellemtestvérek, s még az Orion övszalagjában, annak egy pontján várakozó Missziós Szellemtestvérek, s a Shambhallában várakozó Szellem-testvérek. Az ő Feladatuk a Nagy Ugrás előkészítése, a szellemenergetikai folyamat során a Föld Szellemi Gömbjének és a Felemeltetetteknek őrizete, valamint a Föld-test átkísérése az Orion csillagképbe. Ez utóbbi Feladat részben a föld és víz-mélyi energia-bázisokon várakozó Szellemtestvérekre, a Tibeti Őrizőkre, az általatok „Tejút”- nak nevezett Kozmikus Úton, s az Út teljességén érintett Kozmikus terek más-más pontjain a Föld-test érkezésére és az adott Kozmikus téren való áthaladására ügyelő Missziós Szellemtestvérek feladata. Feladataik közé tartozik még ezen túl a Nagy Ugrás során testeikből kilépő Szellemi Követek kísérete és őrizete, hisz amiként mondtam, a történés során nem csak a pozitív, de a negatív oldal is nagy erőkkel képviselteti magát, sokkal nagyobb erőkkel, mint eddig bármikor, kivéve természetesen az Áldott Anya és az ÚR érkezését. De most még annál is nagyobb támadásra kell felkészülniük ezen Őrizőknek, mint melyre akkor: kétezer évvel a ti korotok előtt fel kellett készüljenek, hisz azon Szentlélek-erők kellőképp álcázva, fedve és óvva voltak kezdettől, tehát az Áldott Anya és a Kisded titkon érkeztek, míg a bekövetkezendő történés semmiképp sem mehet végbe fedetten: ahhoz túlon-túl sok, s még pontosabban mindahány Fénykör és azok mindmegannyi Fényíve is érdekelve van a történésben, ami azt is jelenti, hogy az Univerzum mindahány Energia-íve mozdulni kényszerül, kivéve az ÚR által a kiemelt, s ekként egyéni védelmet kapó Erő-szálakat, amelyeken az alsóbb szinteket elért, de töretlen lendülettel felfelé tartó Szellemi Követek járják Útjukat, és az egyes Fény-körök és Fényívek Asztrális vetületeit, amelyek épp annyira tartoznak a ti kis „mindenség-képzetetekhez”, mint amennyire mégsem tartoznak, nem is tartozhatnának ahhoz. * 9. A következő a kilencedik „királyiszék”. Ez már a ti Fénykörötök egyes Fényíveiben, tehát a III. Fénykörben Missziós Feladatot vállalt Szellem-testvérek energiaképe Istenünk színe előtt. Azon Missziós Szellem-testvérek egy része, s éppen azon Testvérek, akik a ti jelenlegi Fénykörötökben vállalhattak Feladatot, ismét csak a Kozmikus térben, pontosabban a ti Földetek Kozmikus Energiamezejében várakoznak. De bizonyos értelemben ezek közé sorolhatjuk a ti szinteteken (sőt: a ti jelenetekben is, s már rég, és még egy kevésnyi időn át) a Föld és Víz-mélyi energia-kapuknál Feladatot vállalt Szellem-testvéreket, s még akár a Tibeti Őrizőket, s a Tibet hegyei közt remeteként élő segítőoltalmazó-gyógyító és Vezető láma-testvéreket is. Ez utóbbiak közt bizony nem egy van, aki maga is évszázadok óta várakozik, a Tibeti hegység ember-nemjárta sziklabarlangjaiban élve, s csak a pránaenergiával tartva létben fél-anyagi testüket. Róluk kevés szó esett, s mert hogy létük biztonsága ma már mindenképp nagy fontosságú, a továbbiakban sem szólunk Róluk, még annyit sem, mint a hegység 58
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet belsejében rejtező Őrizőkről szólottunk már eddig. Azt hiszem, aki megélte már az ellenerők bárha csak kicsinyke támadását is, nem fogja ennek okát sem kérdezni, sem kutatni, annál is inkább, mert bár ima révén lehetséges Tőlük is gyógyító energiát kérni és nyerni is, még munkatársamnak sem árulhattam, s nem is árulhatok el ennél többet e Testvérekről, sem pedig az Ő szerepükről. S itt és most nem az általatok ismert kisebb gyógyítókról van szó, de azokról, akiket még e gyógyítók sem ismernek, ha az egyes gyógyító eljárásokat ők maguk is Tőlük tanulták is, nem személyesen, de inspiráció útján, meditációs szinten, vagy a test alvási szakában. E Kozmikus Erő-körbe, tehát a 9. „királyiszékhez” tartoznak, ha nem is állandó, de ideiglenes jelleggel az Úton járók mellett Őriző szerepet vállalt Szellem-testvérek is. Ők, amiként a Föld teljességének oltalmazását vállalt Géniuszok, és a ti emberiségtek mellett Feladatot vállalt Szellem-testvérek, természetesen nem léphettek, és nem is léphetnek kapcsolatba egyetlen Föld-lakóval sem, legalábbis közvetlen kapcsolatba nem: s ez alól is kivételt képezett az Áldott Mester, aki éppenhogy a Föld vezérlő Szellemi Géniuszainak oltalmára bízta azt az ISTEN-ERŐT, amelyet a Kereszten bekövetkezett fizikai halál pillanatában ismét magához vont, hogy a legmélyebb mélységbe merüljön alá. Amikor mégis engedélyezi a kapcsolatfelvételt valami okból az ÚR, az mindenkor az Őriző Szellem-testvér közreműködésével és segítségével lesz lehetségessé valamely földi személy, és a Szellemvilág valamely tagja közt. Többnyire azonban az egyes jeleken keresztül „beszélnek” itt is, amely Jeleket azonban még nem képes, mert nem is igazán hajlandó érteni az ember, s az emberiség, holott e Jelek éppenhogy Érte – Értetek adatnak elétek... És itt sem az egyes „Jelenésekre” kell, hogy gondoljatok: a ti korotok embere legalábbis nem, mert ha egyénileg lehetséges is nagyon indokolt esetben egy-egy Jelenés megmutatása, a nagy tömegek előtti Jelenések nem valósíthatóak meg, egy ideig már és még legalábbis nem, s ennek mindjárt két oka is van. Először is az, hogy a tőletek elorozott energiák révén maga az ellentét is képes valamely áljelenést produkálni, amelyet csak azért nem tudtok a Valós Jelenésektől megkülönböztetni, mert a mindenkor valamely szenzációra éhes földi Tudat ezt lehetetlenné teszi számotokra, a másik oka pedig épp ez utóbbi emberi reakció velejárójában keresendő. Ha valahol felröppen a hír: itt, vagy ott valamely „Máriajelenést” tapasztaltak, a reménykedő, vagy akár csak amint az imént mondtam, szenzációra éhes hívek egész serege tódul a megjelölt pontra, mit sem törődve azzal, hogy az ellentét is ott terem, hogy minél több energiát orozhasson. A tömegszuggesztió, a nyáj-szellem máig nagy energiákat mozgat meg, és koncentrál egy pontban: egyszerű pszichológiai tény, amellyel az ellentét is tisztában van, s amelyet mindenkor kellőképp ki is használ. Nem véletlen mondta akként azt az ÚR: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18.20) * 10. A következő „királyiszék” a II. Fénykörben tartózkodó Missziós Szellem-testvérek energiavetületét fedi. Az itt tartózkodó Missziós Szellemtestvérek feladata lényegében ugyanaz, ami a ti szinteteken tartózkodó Testvéreké, azzal a különbséggel, hogy ezen a szinten, amiként mondtam, az Úton járók még épp csak kezdik megtanulni: hogyan, s miként lehetnek képesek egy bizonyos Feladatot teljességgel végrehajtani akként, hogy a vélük egy bolygón, bolygó-képzeten ill. Csillag-testen tartózkodók is ugyanazt a Feladatot kell megismerjék, kibontsák és megvalósítsák. Itt is, e szinten is, amiként mindahány, még a negyedik Fénykör szintje alatti Fénykörben található Fény-ívek mindegyikén is kivételt képez e Törvény alól, amint fentebb mondtam, a Föld: a Földnek az adott Fény-tartományban megjelenő (tehát az Úton járók érzékelési tartományában valósággá váló) bolygó-képzetén két-két Feladat egy időben való megoldására vállalkozik az Úton járó, éspedig akként, hogy a körötte-mellette élők nem ugyanazt, de mind más és más Feladatokat vállalhatnak fel, s ez az, ami az egyes Feladatok nehézségi fokát növeli, és ez az, ami végett a már korábban megismert Feladat nem mint megtapasztalásra váró történés, de valóságosan is mint „vizsga-feladat” adatik eléjük, s akként méretik is meg aztán az Út végén az ÚR Törvényei által. * 59
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet 11. A következő „királyiszék” az I. Fénykör Missziós Szellem-testvérek energia-vetülete. Ez már a ti szintjeitek azon pontjáig terjed (lefelé haladva), amely szint még a fizikai szintű Létállapotot egyáltalán lehetővé teszi a Szellemi Követ számára. Ezen a szinten semmiféle formában nincs kapcsolat a Fent Világa, s az úton járók közt, legalábbis az alsó Fény-ívekben, amelyeken még csak az anyagvilágból való kiemelkedést tanulja a Szellemi Követ, s a fizikai testek megfogalmazásának egyes fázisait. Későbben e szinten is az egyes történések révén intik az Úton járót, s minél feljebb jut a Fény-körben, s minél inkább megközelíti a második Fény-körbe való átlépéshez szükséges ébredtségi szintet, annál árnyaltabbakká és összetettebbekké válnak ezen intelmek. Ez azonban már nem csak a Föld, de megannyi, az első Fény-körbe tartozó bolygó, bolygó-képzet és Csillag testén Úton lévő Szellemi Követ esetében ekként van, hisz bárhol járja is a maga Útját, mindenütt a megtapasztalás ereje szükségeltetik ahhoz, hogy a Szellemi Tudatban egy-egy intő jel nyomán valamely korábban elfedett, s még csak a puszta fizikai értelemben vett LÉT megtartásához szükséges Bölcsesség-elem kinyílhassék, aktivizálódhassék a Holnapok érdekében. * 12. A következő, s egyben az utolsó „királyiszék” A mélységet a fizikai síktól elválasztó védőkör oltalmazó Missziós Szellemtestvérek energiavetülete. Ha a harmadik és a negyedik Fény-körök közti Missziós Szellem-testvérek Feladatát nehéznek és összetettnek neveztem, hát ezt tán még inkább annak kell nevezzem! Nem véletlen mondom ezt, hisz a mélységből kiemelkedőkre ügyelő Őriző-segítő Missziós Szellemtestvérek, az ellentét sötét birodalmát a fizikai síkok mindegyikétől elválasztó energia-körben várakozó Kísérő Szellem-testvérek, de az ellentét birodalmából a magasabb szintek felé áramoltatott negatív energia közömbösítését vállalt Szellem-testvérek is ezen energiakörbe tartoznak. Ez utóbbiak feladata az is, hogy adott és lehetséges esetben a mélységből felközvetített negatív szellemiségű, s akár mint kísértő, vagy megszálló szerepre vállalkozó, s teljességgel az ellentét szolgálatát felvállalókat visszaközvetíteni igyekezzenek oda, ahonnét elindultak. Ez, s ez is természetes, nem minden esetben lehetséges, sőt: egyes esetekben nem is szükséges: akkor, ha valamely Úton járó éppen hogy egy-egy komolyabb kísértés legyőzését vette fel Életfilmjébe, vagy abban az esetben, ha teljességgel tudott az ÚR előtt: annak a mélybe hullott Szellemi Követnek, aki egy bizonyos feladatra vállalkozik, a feladat során és kapcsán nyílik, vagy nyílhat végre rálátása arra: hová, mely mélységbe süllyedt, hisz e meglátás nyomán a vágy is felébred, vagy felébredhet benne: megszakítani Satanával minden kapcsolatot, megtagadni néki az engedelmességet, hogy egy másik, tán még nehezebb, de mindenképp édesebb, mert már Haza vezető Út terheit vegye magára: s ez esetben az illető Szellemi Követ akár már vissza sem tér a mélység birodalmába, de az anyagba ágyazódva várja: mikor adhatja meg számára a felsőbbrendű Én a Jelet. S akkor kiemelkedik az anyagból is, hogy már ténylegesen is megkezdhesse Felfelé vezető Út-sorozatát. Nem kell mondjam: milyen fontos és felelősségteli Feladat ez, nem is minden Szellemtestvér kap lehetőséget az Úrtól e Feladatra azok közül, akik vállalkoznának e kiemelt fontosságú és nehézségi fokú munkára. Bizony, igen nagy veszélyt vállal magára, így meglehetősen magas szintű Erő birtokosa kell legyen az, aki e Feladatot kapja, hisz a Fent Világaiból kell a mélységig aláereszkedjen, s ez mindahány Vállalásnál nehezebb. Ha emlékeztek korábbi munkáinkra, magatok is tudói vagytok annak: milyen biztonsági és védelmi rendszabályokat kellett én magam is foganatosítsak ahhoz, hogy munkatársammal a Mélység-szintig ereszkedjem: hát még ahhoz, amikor már a Mélység-birodalom egyes szintjeire is alámerészkedhettünk! Az is természetes, hogy azok a Missziós Szellem-testvérek, akik e szinten végeznek valamely Feladatot, maguk is többszörös védő-burokban ereszkedhetnek csak az adott szintig, hisz az ellentét mindenkor, s ma is megtett s megtesz mindent, hogy a Missziós Feladattal érkezettek energiáit megcsapolja, vagy akár teljességgel el is orozza. *** Ezek tehát azok a bizonyos „királyiszékek”: a Mennyei szintek, s a ti „világaitok” egyes Fényköreiben tartózkodó Missziós Szellem-testvérek energiavetületei, ami lényegében azt jelenti: mindahány szint 60
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet egységesen van jelen a Teremtő EGY-ség előtt, s mind egyként hódol NÉKI, az EGYEDÜL HATALMAS KIRÁLYNAK: ISTENNEK, tehát az Atyának, A FIÚNAK és A Szentléleknek, azaz Szentlélek Máriának, akit ti mint az ÚR Krisztus Szülőjét ismerhettetek meg, hogy kicsinységtekben is fogalmat alkothassatok magatoknak Isten Kegyelméről, s a Szentlélek ÉLETADÓ voltáról. E Szellemi Szinteket jelöli akként János, mint valamely véneket, s ezzel lényegében azt jelezi: minden Tiszta Erő ISTENBEN és ISTENNÉL és ISTENNEL van Öröktől fogva, tehát „ősidők óta”, nyilvánuljék meg ama Tiszta ERŐ bárhol, a TEREMTETTSÉG bármely pontján. ******* Isten Hatalmasságát és erejét mutatja meg az ezt követő vers is: „Jel. 4.5 A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke;” – Amikor János villámlásokat és mennydörgéseket ír, nem a tényleges, s a ti fizikai világaitokban is megfigyelhető természeti jelenségekre gondol, hisz az lehetetlen is volna, lévén a mennydörgés és a villámlás a felhőkben bekövetkező elektromos történések kísérőjelensége, azaz a negatív erők jelenlétét mutatja, amely erők egyszerűen nem is létezhetnének a TÖKÉLETES ISTENNÉL! A villámlások szóval a hatalmas erejű Fénysugarat jelöli, Isten Szeretetének energia-áramlását, amely bár folyamatosan áramlik a Mindenségben, egyben pulzál is, valahogy akként, mint a véráram, amely a szívből periodikus rendszerrel lökődik ki, amellett, hogy ezen áramlás folyamatos. De míg a szív a periodikus rendszerek egyik fázisában csak bevonzza a vért, s a másikban csak kiáramoltatja magából, A TEREMTŐ EGYSÉG folyamatosan áramoltatja ki a BENNE ÉLŐ SZERETET-hullámokat, s periodikus rendszere a Világok Teremtését mutatja, azon Világokét, amelyeket aztán a Teremtmények rendelkezésére bocsájt: népesítsék azt be, és lakják be kedvük szerint. Ehhez persze még hozzá kell tegyem azt is, hogy a Teremtmények maguk is megfogalmazzák a maguk kicsiny Világait, s már kicsinységüktől fogva, hisz kezdettől törekednek akként cselekedni, amiként cselekszik maga A TEREMTŐ (ez a ti földi gyermekeiteknél is ekként van, hisz ők is a ti példátokat, a ti cselekedeteiteket igyekeznek utánozni, hogy hasonlatossá legyenek hozzátok) s amit ekként megfogalmaznak, egy bizonyos fokig kisebb teremtések, ám ezek a Világok A TEREMTETT VILÁGOKBAN, s azokhoz mérten csupán olyanok, mint a ti országaitokban az egyes Városok, míg a legkisebbek kicsiny világocskái mint a kis homokvárak: ma vannak, s holnap elbontja azokat aki megépítette, hogy helyébe másat építhessen. A TEREMTŐ EGYSÉG máig, és Öröktől és Örökkön minden Mennyei Világ MEGTEREMTŐJE, amiként Ő népesíti is be a Teremtett Világokat: s ebben már csak a legmagasabb Szellemi fokozaton álló Teremtmények, azaz a legmagasabb rangú Szellemi Személyek vehetnek részt, akik, amiként mondtam, már a TEREMTŐ EGY-ségbe olvadva léteznek egy bizonyos értelemben, akként, mintha a TEREMTŐ EGY-ség adná dualitásukat, amellett, hogy e Szellemi Személyek mint Teremtmények önmagukban is megőrizték és megőrzik mindenkor a FIÚTÓL kapott Duális EGY-ségüket, amely mindkét Szellem individuális lényegét is adja: és mégis, ezen individuális jelleg mellett is a lehető legtökéletesebb fokon olvadnak össze a TEREMTŐ EGYSÉGGEL akként, amiként a Nap korongjával olvad össze a Nap sugara, amely sugarakat csak a Napkorongot szorosan körbeölelő lángtenger választja el magától a Nap korongjától: ettől függetlenül az mégis része a Napnak, mert abból származik, abból ered, s attól soha el nem távolodik. Hogy is fogalmazzam, hogy valósággal is értetté legyen, amit mondani kívánok... Amikor azt mondom: Bébi-szellem, arra a Napsugárra kell gondoljatok, amely a ti Földeteket is éri, megvilágítva és felmelegítve a Földet. E sugár lényegében ugyanaz, mint amelyet a fellegek fölé emelkedve is láttok és éreztek, de mert a fellegek fölé emelkedve közelebb kerültetek magához a Naphoz, ugyanaz a Fénysugár, amely alant csak lágyan simogatta arcotokat, már mind forróbbá válik, s mind többet és többet mutat meg a Nap erejéből, amelyből alááramlott. 61
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet A sugár lényegét tekintve ugyanaz, de minél távolabbi ponton mutatja meg Erejét, annál kevésbé érződik benne a Nap korongjának tényleges ereje, azaz hőfoka, s minél közelebb van az adott sugárszakasz a Nap korongjához, annál forróbbá és fénylőbbé válik. Ti azt a hőfokot vagytok képesek elviselni, amely a Földre alááramlik: ha néhány Fény-évvel közelebb kellene emelkednetek a Naphoz, már viselhetetlenné válna számotokra a forróság: ekként van mindahány Teremtmény is azon a Mennyei szinten, amelyen a számára megfelelő „hőfokon” érezteti hatását A TEREMTŐ EGYSÉG ŐSTÖKÉLETESSÉGŰ EREJE: s ha már magasabb fokon lesz képes azt elviselni, és ha már a magasabb szintű Erőre van szüksége a folyamatos és fokozatos fejlődéshez, magasabb Fény-körbe, azaz magasabb Mennyei szintre is emelkedik: nem akként, hogy A TEREMTŐ emeli őt feljebb, de az addig magába fogadott ISTEN-ERŐ, amely Szellemi Testébe épült, vagyis a Bölcs Szeretet Akaratának Ereje, amely A TEREMTŐ EGYSÉG EREJE. Minél inkább bír ezzel a kicsiny Teremtmény, az Erő annál magasabbra emeli, mert az ERŐ mindenkor a véle egy rezgésen álló Energiába törekszik felemelkedni. A vers folytatásában ezt írja János: „és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke;” – Az OM: azaz A TEREMTŐ HANGJAI ezek a bizonyos „szózatok”, s a hét tűzlámpás a Szentlélek Kegyelmi Ajándékai, amelyeket mindahány Teremtmény ajándékba kap Istentől megteremttetése okán és jogán, s amelyeket ti magatok is kérhettek bukott Teremtmény létetekre, hisz azt is az ÚR mondotta, és épp e Kegyelmi Ajándékokra gondolva: „Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”(Luk. 11.9) – Bizony, gyermekeim: ezt, tehát a Szentlélek Kegyelmi Ajándékait kell kérjétek! Nem azokra az egyéni, s csak kicsiny emberi kívánságokra gondolt az ÚR, amelyekkel szinte naponta, s akár óránként is ostromoljátok az Eget, mintha nem emlékeznétek rá, mit mondott az ÚR, amikor az imádságról, s az imában való kérésről szólott: „És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. (Mát. 6.7-8) Aki csak a maga kicsinyes emberi kéréseit képes Isten elé tárni, gyakran csalatkozik, mert Isten nem a testnek akar kedvezni, s nem a föld kincseit akarja kezetekbe adni, mert az is akként igaz, amiként az Úr megmondotta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. (Mát.6,19-20) – Istenünk nem máról – holnapra semmivé váló Kincset akar tenéktek adni, de az Örök Életnek Kincseit, azokat, amelyeket bírva igazán HAZA térhettek... *** S e kérdéstől is lépjünk tovább: egyelőre legalábbis, mert a MAG-oknak szóló sorozatban még visszatérek e kérdésre is... „Jel. 4.6 És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.” – Amikor János az üvegtengerről szólt, A Teremtő EGYSÉG, s a Teremtmények közti áthatolhatatlan és legyőzhetetlen távolságot mutatta meg. A Teremtmények egyike sem lehet képes soha örökkön olyan magasságba felemelkedni, hogy az Istent színről színre megláthatná, s aki mégis megkísérelné ezt valami 62
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet formában, azt széjjel égetné az a mérhetetlen és kimondhatatlan hatalmasságú ERŐ, Amely maga A TEREMTŐ EGYSÉG. „Senki sem ismeri az Atyát, hanem csak A FIÚ, és az, akinek a FIÚ akarja megjelenteni”: mondotta az ÚR, s ez is ekként van! Az Atya EREJÉT csak A FIÚ képes elviselni, amiként A FIÚ ISTEN tényleges, Valós EREJÉT is csak Az ATYA képes elviselni, mert BENNÜK KONCENTRÁLÓDIK a maga fenséges TELJESSÉGÉBEN A LÉLEKNEK EREJE: A LEGMAGASABB RENDŰ BÖLCSESSÉG ÉS AKARAT, amely mindenkor maga a KITELJESEDETT ÉS ÖNMAGÁBAN – ÖNMAGA ÁLTAL BETÖLTEKEZETT TÖKÉLETES SZERETET. A továbbiakban a „Lelkes állatokról” szól János: s itt már kifejezetten a ti magába, önnön energiáiba zárult Világ-képze-tetekre, azaz a ti kicsinynél is kisebb „gömbötökre” utal, s még ezen belül is magára a Vizsgabolygóra, vagyis a ti Földetekre, ami természetes is, hisz ő maga is Föld-lakó volt, így természetes az is, hogy a hasonlatok megfogalmazásánál is az általa is ismert földi állatokat nevezi meg. (Ezt a részt, bár valósággal is hasonlatos e Látomás Ezékiel látomásához, mégsem helyén való azzal egybe venni, amiként azt a katolikus igemagyarázók teszik: mást jelentett ugyanis az a Látomás, és mást az, amit Jánosnak látnia engedtetett. Az egybeesés nem véletlen, s nem is írható teljességgel annak számlájára, hogy János maga is ismerte azon írást, amely Ezékiel látomását mutatja meg, s ezt majd magatok is érzékelhetitek, amikor Ezékiel Látomásainak magyarázatához érünk az Ószövetség kibontása közben. Amikor azt mondja János: „négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.” – lényegében a négy égtájat jelöli, s erre az is utal, hogy az egyes égtájakra (akkor) leginkább jellemző állatokat vonultatja fel, amiként alább majd láthatjátok. De jelöli egyben a négyféle élőhelyet is: a sivatagot, a sztyeppék világát, a déli őserdők lakóhelyeit, s a magas hegységekben lévő élőhelyeket is. Azzal pedig, hogy mind a négy égtájra, s mindahány, az élet megkezdésére és annak kialakulására alkalmas helyekre utal, egyszersmind a Föld teljességére is utalt, azzal pedig, hogy „szemekkel teljesek”, azt mondja el: Az, Aki mindenhol Jelen Való, mindeneket lát és megfigyel, s az Ő Szemei előtt nincs elrejtetten semmi, s nem is lesz soha örökkön. Az állatok megnevezése mindezek mellett szimbólum is egyben. S mert ez ekként van, s a leírás ennyire sokrétű magyarázatot feltételez és indokol, a következő, s e kérdéshez tartozó verset teljességgel megbontjuk: Jel. 4.7 „És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.” S most ugyanezt a verset vegyük részeiben is: „És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz” – itt az értelmezés egyik formája szerint a szavannákat jelzi, mint az ember által is használt élőhelyet, s amelynek egyik legjellegzetesebb állata az oroszlán. Ugyanez már szimbólumként a Királyságra, a Hatalomra is utal egyben. ISTEN a LEGHATALMASABB, az Egyedülvaló KIRÁLY, AKI minden „népnek és nemzetségnek”: minden Teremtménynek egyedül-való URA, AKI előtt hódolnak mindenek. „és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz,” – a sztyeppék az alföldek világának állatát mutatja, mint az ember által is használt élőhelyet. Ha azonban a kép szimbólumát keresem, nem kifejezetten borjút mondanék, amely gyenge még és elesett, s nem is a borjúra utal ekként: magát a szarvasmarhát jelöli, annak hímjét és nőstényét egyaránt. A hímet, tehát a bikát (ahogy más fordítások írják is, nem borjút, de bikát említve) az élet nemtőjeként tartja számon az emberi tudat, ennek nősténye viszont a táplálékul fakadt, s mindenkor a Szeretet fakasztotta tiszta italt: a tejet adja. E szimbólum magyarázata ez: ISTEN az ÉLET nemtője, kiindulópontja és megtartója, maga az ÉLETERŐ. De Ő az egyetlen valósággal is Tiszta Táplálék is, AMELY ELEDEL nélkül senki gyenge kis Teremtmény nem maradhatna Életben. „és a harmadik lelkes állatnak olyan arca vala, mint egy embernek”: e képpel, amely az emberszabású majmot mutatja és nevezi meg, már az őserdők, a dzsungelek világára mutat rá János, mint élőhelyre: de 63
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet jelzi a Föld legmagasabb rendű Értelemmel bíró lényét, az embert is. E szimbólum magyarázata ez: ISTEN a LEGMAGASABB RENDŰ ÉRTELEM, AKINEK BÖLCSESSÉGÉBŐL merít minden egyes Teremtmény. „és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.” Itt már a hegységekben élőket jelöli János: de mint szimbolikus képpel a mindenekfelett valóságot is megmutatja: s vajon KI lehetne e MINDENEKFELETT VALÓ, hanem ha az ISTENI EGYSÉG? Ezt mutatja meg tehát János a negyedik állat-képpel, így egységességében azt mondva el: minden, ami a bátorságot, a hatalmat, a termékenységet, a létfenntartás képességét, az Értelmet vagy a Szellemi értelemben vett magasságot bírja, az EGYEDÜL HATALMAS TEREMTŐNEK hódol, AKI nélkül, és AKI fölött nincs senki és semmi, s mindenek ALÁ vannak rendelve és ŐT szolgálják. Ezt mutatják meg az ezt követő versek is: „Jel. 4.8 És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő, Jel. 4.9 És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak, aki örökkön örökké él, Jel. 4.10 Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Jel. 4.11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” „Jel. 4.8 És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel;” E képek magukért beszélnek: ám én mégis kibontom néktek ez utóbbit, hogy értsétek, hiszen a hat-hat, azaz három-három pár szárny ismét szimbolikus jelentéssel bír. A három jelzi a TEREMTŐ ISTENI EGYSÉGET: az viszont, hogy e három kétszeresen is jelen van e hódoló „lelkes állatokon”, már ismét magában hordozza a maga Szellemtani jelentését: s ekkor már a Teremtményre, annak duális állapotára mutat rá, hisz a Teremtett Szellem-párok A Teremtő Bölcsességet, A Teremtő Akaratot és a Teremtő Szeretetet hordják magukban. Ezen Istenerőkből és Isten-erők által emeltetnek LÉT-be, de ez adja Szellemtesteik minden parányát, minden kicsiny elemét is! E kép tehát magábafoglalja a „három” és a „pár” jelképét, azt, hogy A TEREMTŐ EGYSÉGÉBEN HÁROM, s ekként EGY, míg a Teremtmény önmagában kettő, azaz dualitásban van, s ekként a „kétszer HÁROM” együttes Ereje adja A Teremtmény kiteljesedett voltát, amely a LÉT alapja a mindenkor TÖKÉLETES és KITELJESEDETT ISTENI EGYSÉGBEN, vagyis a VÉGTELEN TEREMTŐBEN. * „és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő” A vers második felében már némi toldás is található, éspedig igen szembe öltő toldás. Ha ugyanis János a Mennyeknek Világába nyert bepillantást, az ÖRÖKKÖN JELEN VALÓ ISTEN VILÁGÁBA pillanthatott bele. Azt viszont, hogy vala, tehát volt, és azt, hogy eljövendő: már a bukott Teremtmények Világában, jelesül éppen hogy a Föld színén mondhatta csak az a Teremtmény, amelynek adatott A FIÚ ISTEN, mint MEGVÁLTÓ eljövetelének ÍGÉRETE. A Mennyei szinteken e kifejezések: volt, és lesz, 64
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai I. kötet nem léteznek, nem is létezhetnének, hisz amiként maga A TEREMTŐ a folyamatos és állapotszerű MOST-ban VAN, akként VAN abban mindahány, Ős-tisztaságában megmaradott Teremtmény is. Az ezt követő versek már valósággal is az ISTENNEK Hatalmasságát és Öröktől – Örökig való Tökéletes dicsőségét mutatják meg, s mert ezek a versek tiszták és egyértelműek, kibontásukra sincs szükség. De mert itt a kép vált, s tovább halad, kell, hogy e kötetet itt lezárjam, s a folytatást már a második kötetben bontsam ki. (2006. 01. 12)
65
Tandari Éva
„És ímé hamar eljövök” (Jel. 22.12) (A Jelenések könyvének magyarázatai) II. kötet
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet
67
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Haladjunk tovább megkezdett témánkban, tehát a Jelenések könyvében írottak magyarázataiban kedves gyermekeim. Mindjárt rá is térünk a következő kibontásra váró versre, amely ekként hangzik: „Jel. 5 Jel. 5.1 És láték annak jobb kezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.” – Aki olvasta az Egyszer volt, hol nem volt... c.- munkánkat, emlékezhet arra a fejezetre, amelyben e „könyvről” írtunk, éspedig ekként: „...S itt most még ne az Ó-szövetségre, és ne is az Új Szövetségre gondoljatok! Ezek is megvoltak már, amiként mondtam, az Örökkönvalóban mindenkor, mint lehetőség, de az a KÖNYV, amelyről most szó van, a TEREMTŐ KÖNYVE: vagyis azok a bizonyos Akasa lemezek, amelyeket az imént említettem, s azoknak is azok a „kötetei”, amelyeket nem nyithat fel soha örökkön más, csak a Teremtő EGY-ség: az ATYA, a FIÚ, és a SZENTLÉLEK. Annál is inkább, mert azoknak a bizonyos Akasa lemezeknek, tehát a TEREMTŐ TUDATTÁRNAK és a MENNYEI TUDATTÁRNAK minden egyes „Lemeze” magának a TEREMTŐ TUDATNAK a része!” Igen, gyermekeim: az Élet Könyvéről szól itt János, amelyben minden Lehetséges Jövő-kép le van írva, s amelynek egyes „oldalai” külön is zárva vannak: s ezen oldalak egyike a ti mindahány lehetséges Történelmeteket tartalmazza, ami azt jelenti: a hét Fény-kör mindegyikének lehetséges Holnapváltozatait. De még ezen belül is a ti bolygótoknak a történelmi képeit, amelyeket senki sem ismer, csak az Atya, Aki öröktől tudója mindannak is, ami ti szintjeiteken valaha is tényleges Sors-elemmé lesz, illetve lehet, s a Bárány, Akinek az Atya a Hatalommal együtt adta a Mindentudást, tehát a Tökéletes Bölcsességet, amelyet a Kezdetek előttől bír az EGYSZÜLÖTT, A FIÚ ISTEN, még akkor is, ha a Mélység-történet egyes részeit tartalmazó Akasa-lemezeket csak a történések tényleges bekövetkezte előtt nyitja ki, míg más, Valóság szintre nem emelt lehetséges történések leiratát tartalmazó lemezeket elfed és felold, már a Megváltó Kegyelmi Energiában oldva azok minden egyes történéselemét, mint az Időtlen Végtelen számára mindörökkön megvalósítatlanul maradó Utakat. Erre utalnak, legalábbis részben a következő versek: „Jel. 5.2 És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? Jel. 5.3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.” – Az Őstisztaságukban mindenkor megmaradt Szellemi Személyek egyikét illeti János az „angyal” névvel, de e néven nevezi a későbbieken mindazon Testvéreket is, akik a Mennyei szintek bármelyikén vannak, s éppen azért, mert akkor még a szót: Szellem, Szellemlény avagy Szellemi Személy, még annyira sem ismerte és el sem is fogadta volna Izráel népe, mint a ti korotok embere, vagy az Adelma korában élt Testvéreitek. E versben még a fentebb leírtak magyarázata is bennfoglaltatik. Amikor ugyanis azt mondom, hogy a Teremtő Tudattárnak, vagyis az Élet Könyvének senki sem ismerője, hanem csakis a TEREMTŐ EGYSÉG, már azt is mondtam: azért, mert az ÉLET KÖNYVÉNEK olyan hatalmas a rezgésenergia szintje, hogy azt senki nem lehet képes elviselni, csak az Atya, A FIÚ és A Szentlélek. Ebből viszont már azt is kikövetkeztethettétek: mik is azok a bizonyos „akasa-lemezek”! A Teremtő Tudat önmagában véve a Bölcs Szeretet Akaratának legmagasabb rezgésszintű energiája, amely csak A TEREMTŐ EGYSÉGBEN van jelen a maga teljességében: a Mennyei szinteken már elfedetten van csak jelen a Teljesség, még akkor is, ha a Szellemi Személyek szintjéről van szó, hisz a Teljességet, amiként mondtam, egyetlen Teremtmény nem volna képes elviselni. Logikusan következik mindebből, hogy a Kozmikus és a Globális Tudattár még ennél is inkább elfedett, s nemcsak hogy nagyobb mértékben, de másképp, eltérő módon van is elfedve, mint az egyes Mennyei Szinteken lévő 68
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Mennyii Tudattár, hisz a ti Világaitokban már az általatok megfogalmazott negatív energiák által van még a legalsóbb szintű Bölcsesség-elemeket tartalmazó Mennyei Tudat-bázis is elfedve. A Mennyei szintek meghatározott Fény-tartományában, annak egy bizonyos rezgésszintjén válik hozzáférhetővé avagy elzárttá a Teremtmény elől a Mennyei Bölcsességek mindösszességének tárháza, amelybe a Teremtmény éppenhogy a Fényben való növekedése, emelkedése mértékében fog betekinthetést nyerni, mindenkor a maga tényleges Erőinek már és még megfelelő Bölcsesség-elemekre nyerhetve ekként rálátást. A ti hét Fény-körötök mindegyike, ismétlem: mindegyike, bár más és más mértékben, de a tisztátalan gondolati – akarati – s az ezek által elgyengített Szeretet-energia révén még külön is elzárta önmagát a Mennyei Bölcsességek tárházától, s minél mélyebbre merült alá a Szellemi Követ a hét Fény-körben s azok egyes Fény-íveiben, annál inkább elzárta önmaga elől a Fent Világainak minden Bölcsességét, hisz annál inkább eltávolodott A Szeretettől, s a Szeretet Tiszta Akaratától. Vagyis már nem akként akart élni, gondolkodni és szeretni, amiként azt a Tökéletes Teremtő EGYSÉG parancsolta, s mutatta is meg néki a Fent Világában élhetve, de már a maga tökéletlen szintjén, s e tökéletlenség révén látása mindinkább gyengült: hogy is viselhette volna el bárha a Mennyei Szintek legalsóbb fokának is Fényét, ha „szemei” a mélységet szokták, és azt voltak csak képesek el, és felismerni, ami e mélység erejével tárult elé...? * „Jel. 5.4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, s ránézésre sem: Jel. 5.5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. ” – János tehát még meditációs állapotában is „kesergett”, ha nem is szó szerint kell értsétek hogy sírt: a Lélek-szál rezgésszintjének megváltozott voltát jelzi a szóval, hisz az Őriző Szellem-testvérek is a Lélekszál rezgésszintjének változásaiból olvassák ki, ha valamiért szomorúvá lesztek, s akár már könnyetek is hull. A könnyhullatásnak megfelelő szín, és rezgés-képletet „produkálta” János Lélek-szála is, ezt érzékelte az Úr Rendelése szerint mellette lévő Szellemi Önképmások (hologramok) egyike, tehát „egy a Vének közül”, aki, amiként azt az Őrszellemek is cselekszik mindenkor, a maga Erejéből áramoltatva át János Lélek-szálához, megnyugtatni igyekezett őt. Ezt az átáramoltatott, csitító energiát mint Szellemi Gondolatenergia színképet érzékelte János, aki akkor és ott, mint meditációs szintre emelkedett Szellemi Követ, a maga megfogalmazásában közvetítette le az érzékelt színképet, annak jelentését a Tudat felé, amely aztán a maga ismeret, - és fogalomkörében fogalmazta azt meg mint közlést. Amikor azt mondja a Szellem-testvér: „ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.” – egyszerre több információt is átad Jánosnak. Elsőként az ÚR Krisztusra mutat rá: Ő a „Júda nemzetségéből való oroszlán,”: amikor viszont már akként jellemzi ŐT: „Dávid gyökere” – a Dávid házának megtartóját, annak eredeztetőjét mutatja meg az ÚR személyében, igazolva, hogy Dávid nemzetsége Isten Akaratából lett, s az Isten Akarata szerint lett naggyá és hatalmassá, oly néppé és Házzá, amelyből és amelyben megszülethetett A Megváltó. Azzal viszont, hogy a mondat elején közli: „ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere,” s még eztán azt is hozzá fűzi: „hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.”– már azt mondja el, hogy azon pecsétek felbontása és ama könyv megnyitása csak abban a lehetséges történésben vált szükségessé, amely lehetséges történésben az ÚR Útja, és az ÚR Győzelme mint történés-elem bennfoglaltatik. Az ÚR Útja nem lett volna valósággá, ha maga a bukás nem következik be, s akkor ama Könyv megnyitására, ama pecsétek feltörésére sem kerül sor! Ha Satana, azaz Fénylátó képes legalább a legalsó Mennyei szinten megállni, ha nem lép be a maga gondolati – akarati erőiből megfogalmazott, s a Fent Világától már teljességgel eltérő energia69
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet tartományba az önmagáról megfogalmazott, és önmagából mint Szellem-tudati képet: kiáramoltatott ÉNképmás révén, a Megváltás történése sem kellett volna Valóság szintre emelkedjék, mert hisz egyik történés feltételezi és indokolja a másikat. Igaz: maga A Megváltás sem csakis és kizárólag akként lehetett volna Valósággá az elbukott Teremtmények mindösszességéért, amiként az végül is Valósággá lett, de mert erről is már többször szóltam, itt és most nem térek ki ismét a kérdésre: elég fájdalmas az nékem is, munkatársamnak is... * A következő versben már A Mestert mutatja meg János, éspedig akként, amiként ő maga is látta Őt a Kereszthalál pillanataiban: „Jel. 5.6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.” – „Mint egy megölöttet”: vagyis akként, amiként Volt az ÚR az Áldozat óráiban. A hét szarv a Teremtő Bölcsesség-szarúira utal, de utal egyben a Mennyei Szintekre is, azok egymást követő hét Bölcsességi szintjére. Amikor viszont már a „hét szemről” szól, a Lélek Hét Kegyelmi Ajándékára utal, amelyek mindegyikével teljes volt az ÚR örökkön, s amelyeket a Föld színére, az Asztrál-világok mindegyikére, de még a mélység egyes szintjeire is magával vitt, hogy a Megváltó Kegyelmi Szikrával azokat is, mint A Megváltó Ígéretet átadja mindahány Szellemi Követnek, amelyek azonban maguk kell azokat megkeressék, kibontsák – önmagukban, s maguk kell törekedjenek annak megélésére is, amely által e Kegyelmi Ajándékok teljességgel övékké lesznek, mindenkor feljebb és még feljebb emelve őket, míglen az utolsó egy is vissza nem tér a MENNYEI EGYSÉGBE. * A következő versek ismét arról szólnak: csak az ÚR EREJE elégséges ahhoz, hogy az Életnek Könyvét megnyissa, vagyis hogy a TEREMTŐ TUDATTÁR legmagasabb szintű energiáit is elviselje, mert a MEGVÁLTÓ MŰ EREJE ÉL ŐBENNE: „Jel. 5.7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből. Jel. 5.8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és arany poharak lévén, jóillatokkal tele, amik a szentek imádságai. Jel. 5.9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, Jel. 5.10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.” – Bár a további versek még a fentebbi magyarázathoz tartoznak, kell, hogy egy kissé itt is megszakítsam az idézetek sorát, hogy egy-egy képet megmagyarázzak. Annak oka, hogy a könyvet a királyiszéken ülő, tehát az Atya jobbjából veszi át A Fiú, az, hogy ezzel akarta jelezni János felé a Közlő: Az ATYA AZ, AKI A TEREMTÉS oka és alapja, s A FIÚ maga is az ATYÁTÓL lett: nem mint teremtmény, de mint az ATYA „jobb keze”, teljhatalmú, EGYSZÜLÖTT FIA, AKIÉ az ATYA minden Öröksége. Az ezt követő verset magában is meg kell hogy bontsam: „És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt” – E sorok már nem csakis és kizárólag arra utalnak: Ég és Föld, s a TEREMTETTSÉG egésze hódol az ÚR KRISZTUSNAK. Ezt jelenti, de jelzi egyben A Könyv mérhetetlen energiáját is: egy nem volt, aki 70
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet felnyithatta volna, hanem csak az ÚR, s még arra sem volt meg senkiben az Erő, hogy egy pillantást is vethetett volna A Könyvre, amikor az már megnyílott az ÚRNAK Kezeiben. „mindeniknél hárfák és arany poharak lévén, jóillatokkal tele, amik a szentek imádságai.” – A vers ezen utolsó sorában a hárfa mint a szférák zenéjének hangszere jelenik meg: János korában a leglágyabb hangú zeneszerszám volt, s a zene, amiként már erről is többször szólottam (ha nem is jelen munkatársamon keresztül, de még korábban, más eszközeimen keresztül szólva) a legtisztább imádság, amely nem csak a Föld határain száll át: a szellemi „határokon” is, felérve egészen a magasabb szintekig is. Amikor azonban arról szól: „szentek imádságai”: minden, valósággal tiszta imára kell, hogy gondoljatok. Nem az előre megírt imádságokra, vagy nem csakis és kizárólag azokra, de minden Igaz Szeretet mondatta fohászra, amelyek mindenkor és mindenképp az Úr Színe elé szállnak, mint a Szellem, a Lélek, a Szív és az elme „jóillatai”, akként szállva az Egek Ura elé, mint az áldozati tüzek melege, mint a Szeretet Oltárán gyújtott füstölőknek illata. Az édesanyák hő könyörgése a gyermekekért, a gyermekek tiszta fohásza az ő szülőikért, a szeretett Kedvesért mondott, igazán tiszta imádság: ezek tán a legtisztább, és legszentebb „áldozati illatok”, amelyeket mint egyedüli Áldozati Ajándékot az Úr Színe elé vihettek: és kell is, hogy vigyetek, s ma még inkább, mint tegnap, és Holnap még inkább, mint ma... „Jel. 5.11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;” – A számok itt is, amiként szinte végig, a Jelenések könyvében (s részben még az Ó, és Új-szövetségben is) erősen szimbolikus szereppel bírnak, nem a konkrét számot, a Lelkes állatok hatalmas tömegét jelölik, s ez annál is inkább helyén, és rendjén való, hisz az állatvilág tagjai többségükben Lélekelemmel bírnak, kivéve (s már erről is szóltam) a kártékony rovarokat, férgeket, s a Szellemmel ill. Lélek-elemmel bíró élőlények testeinek betegségét okozó vírusok és baktériumok, amelyek akár el is lehetetleníthetik a magasabb rendű Életet, és amelyek mindenkor a tisztátalan gondolati – akarati – értelmi és tudati energiák kivetülései, ha ez utóbbiak nem is minden esetben akkor és ott, tehát annál a személynél bukkannak fel, aki a tisztátalan energiákat a Föld légterébe juttatta. Az, hogy a Lelkes állatokat, a véneket és az angyalokat ismét együtt említi János, van egy nagyon is komoly és fontos oka, amely már a ti szintetekre, így reátok magatokra is vonatkozik. Ennek oka ugyanis pontosan a Lélek-lények Lélekelemeinek tisztaságában keresendő, mert ahogy egy korábbi munkánkban már erről is szóltam, a Lélek-lények mindenkor a ti kis „gömbötökbe” áramoltatott Kegyelmi Lélek-energia egy-egy kristálytisztaságú elemét tudhatják magukénak, amelyekhez azonban a kornak, a fajnak (ti. az állat fajának), és a Lélek-lény életteréül leendő közegnek megfelelő Kozmikus és Globális energiák kell csatolódjanak, amelyek megtisztítására azon Lélek-elem birtokosa, vagyis az adott Lélek-lény vállalkozott. S azt tán mondanom sem kell, hogy a Globális energiák, azaz a légtérben lévő energiák azok a gondolati – akarati – érzelmi és cselekedeti energiák, amelyeket az ember nevű lény megfogalmazott már a kezdetektől, s megfogalmaz, s ekként a Föld légterébe áramoltat ma is nap mint nap: ezek az erők köszönnek rátok egy-egy Lélek-lény milyenségében, ha ezt még nem, vagy csak kevesen vagytok is képesek elfogadni mint igazságot. Ám mert hogy erről is már több ízben, és kimerítő alapossággal adtam elétek képeket, haladjunk tovább a megkezdett magyarázatokban. * „Jel. 5.12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Jel. 5.13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” – E két vers közül lényegét tekintve csak a második vers az, amelyet külön is kiemelnék, hisz az előtte lévő vers olyannyira magáért szól, hogy azt szükségtelen volna magyaráznom. 71
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Amikor azt mondja János: „minden teremtett állat, amely van a mennyben” – nem arra gondol, és nem is gondolhatna, hogy a Mennyei szinteken valóságosan is jelen volnának az általatok ismert, vagy számotokra ismeretlennek maradt állatok: azon Lélek-elemek mindösszességére utal, amelyek a Kozmikus Világlélekből már mint az állatvilág egyes tagjai által megtisztított Lélek-elemek visszaemeltettek a Mennyei Világlélekbe, ha azon Lélek-elemek nem konkrétan valamely Szellemi Követ által, de valamely negatív cselekedet által lettek tisztátalanná. S most ezt is meg kell egy kicsivel bővebben is magyarázzam, hogy értsétek. E negatív cselekedetek egyike (hogy még az egyik legszolidabbnál maradjunk, s ne a háború rémségeire kelljen kitérjek – bár ez is és az is háború a maga nemében, s mint ilyen, mindenkor Lélek elleni bűn) a vadászat, amely már mint valós szándékot tükröző gondolati kép is alkalmas a Föld légterének tisztátalanná tételére, s ekként a Globális és Kozmikus, sőt: az Univerzális Lélek-energiák bemocskolására is. Ám mert az Univerzum egyes pontjain ekként bemocskolt Lélek-elem, már kiemelkedvén az adott bolygó légteréből, a légtér energia-elemeit is magával kell vigye, amelyek éppen-hogy e tisztátalan energiaelemekre tapadva rögzülnek az adott Lélek-elem felszínén, ugyanoda kell is visszatérjenek, hogy amely bolygón bemocskoltattak, ott legyenek is megtisztítva. Erre többnyire a Lélek-lények révén kerülhet sor, ha csak valamely Szellemi Követ (s ez esetben még a felsőbbrendű ÉN) fel nem vállalhatja az Úr Kegyelméből, hogy az adott Lélek-elemet magához vonzza, amelyet már mint Lélek-szálat közvetít át az Út megkezdése előtt álló Szellemi Én-része felé, az Életfilm értelmében annak révén tisztíttatva le arról a korábban (többnyire mások által) reá égetett tisztátalanság-eleme-ket. Akkor a szellemi Követ, tehát ez esetben már az Én-rész csak úgy kell a Lélek-szálba égett tisztátalanságot megtisztítsa, mintha a maga karmikus elemét tisztítaná ki abból. Az ekként megtisztított Lélek-szálat ezt követően egy másik Szellemi Követ vonhatja magához, hogy ez által is könnyítve legyen számára valamely karmikus elem oldása, ha a korábbi Utak során, három egymást követő Úton is felvállalt karmikus elemet az Én-rész (s ekként az ÉNfél) valós gyengesége végett nem sikerült oldania, bár a valós igyekezet meg volt benne e három Út mindegyikén. Azt viszont, hogy melyek ezek a Szellemi Követek, és mely karmikus elem megtisztításához kaphatnak ekként is segítséget, már az ÚR Krisztus hivatott megítélni, amiként meg is ítéli, éspedig a mostanában mind többet emlegetett Minősítési Törvény alapján, amely a Kegyelmi Törvény szerves része. A vers következő mondata ez: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” – E rész már teljesen egyértelművé teszi: EGY az ATYA, és A FIÚ, mert EGY Tisztességtétellel illeti az Atyát is, s A FIÚT is minden, ami csak él. Nem véletlen, hogy János elé a Lélek-lények tárattak, s nem a Szellem, mert a bűn útjára tért, s ekként a mélységbe hullt Szellem mindenkor a bűn végett merült alá: a Lélek minden eleme A Kegyelem végett van jelen a ti kis gömbötökben, annak bármely pontján: így a Lélek-lényekkel szimbolizálták e tényt János előtt, igazolván; ha a Visszatért Szellem nem méltó is az Istennek színe előtt tisztelegni és dicsőséget mondani, A Lélek mindahány eleme méltó arra, amiként volt, és lesz is mindenkor, mert a Szentlélek-erőből, a Szentlélek Istenből áramlott, s áramlik az a Teremtettség teljességében, amely Lélekerő A TEREMTŐ EGYSÉGBEN ÉLŐ SZERETET: legyen annak bárha legparányibb eleme is, s nyilvánuljék meg bárhol is a TEREMTETT MINDENSÉGBEN. És még mindezek után sem mondhatom, kedves gyermekeim, hogy kellő alapossággal mutattam volna meg a Lélek-lények, tehát az állat és növényvilág egyedeinek szerepét, de mert e kérdést bővebben is kibontottam már korábban, nem is bontom tovább e kötetben. Az utolsó vers ismét az Atya és az ÚR, A BÁRÁNY imádásának képe: „Jel. 5.14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.” *
72
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet – A következő fejezet már a pecsétek felnyitását mutatja. E részt már kell, hogy egyszerre több korszak szerint is megvizsgáljuk, s innen hosszan kell ekként cselekedjünk, hisz amiként mondtam, a Jelenések Könyve magába zárta a Lehetséges Utak, s azok mindahány történéseinek összességét, amelyek közül némely történések már bekövetkeztek, némelyek a ti korotokban zajlanak, mások pedig még a Holnapokban rejteznek, továbbra is mint lehetséges Holnap-képek. Ez utóbbiak közül természetesen csak azt fogom kiemelni és megmutatni, ami már elkerülhetetlenül be kell, hogy következzék, mert a Tegnapok emberisége, s a jelen kor „emberi” milyensége eleve magával hozza, mint emennek is, és amannak is természetes, és törvényszerű következményét. Azok a képek, amelyek János elé tárultak, mára teljes és átfogó KÉPPÉ váltak számotokra, az első emberiségtől napjaitokig mutatva meg olyas történéseket, amelyek nem egyszeri, de ismétlődő történések voltak, hol Globális szinten, hol egy nemzet Történelmében bukkantak fel, de akár még az egyes Szellemi Követek Útját is nyomon követhetjük, azon Út mindahány lehetséges állomását is megkeresve és meg is találva a Jelenések Könyvében. S itt és most nem egyetlen Út történéseire: valóságosan is a Szellemi Követ Útsorozatának egyes állomásaira gondolok, amelyek kicsinyben szinte másolják az egyes népek, s akár a két eddigi, s a ti korszakotok utáni, már a Harmadik emberiség Történelmét is. * „Jel. 6 Jel. 6.1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd.” – János ekkortól mindahányszor más és más képbe helyeztetik, vagyis nem egyazon asztrális szinten tekint végig a Múlt, a Jelen s a lehetséges Jövendő képein, ami a történések más és más rezgésszintjét tekintve érthető is. A súlyosabb, sötétebb kép-képzetet adó történés természetszerűen az alsóbbrendű Asztrális világképzetekben lesz megmutathatóvá, míg a magasabb rezgésszinttel bíró tisztultabb képképzet a magasabb rezgésíveken. „Jel. 6.2 És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” – Sokan vannak, akik ebben a képben az Ős-magyarokat, és Attilát látják vázolva, holott erről szó nincs! Amiként több ízben is mondtam, nem a ti emberiségetek az első: az előttetek éltek valóságosan is mintegy az Életnek Koronájával bírtak, ami azt jelenti, hogy a negyedik Fénykörben járták Útjaikat. Ha e képet egybe vetjük az első kötetben leírtakkal, könnyebben megértitek, mire gondolok: „De szól ez nékik így, ily kiemelt formában még azért is, mert az akkori emberiség még a második Fénykörben, tehát a tényleges értelemben vett Mélység-szintek közelében járta Útját. Aki akkor és ott, azon a szinten elbukik, és megtagadja az ÚR Krisztust, hogy a mélység csábításának engedjen, vagy hogy emberi félelme végett válassza a könnyebbnek látott, de tisztátalan utat, könnyen a mélységbe zuhan, míg aki állhatatos maradt, az Úr ezen Ígérete szerint a magasabb Fénykörbe, s akár a negyedik Fénykörbe emeltetett (mint vértanú mindenképp), ahol már az „élet koronáját”: vagyis még nem Az Életet, nem a Mennyei Szintre való felemeltetést, de annak Ígéretét, annak szimbólumát: az Élet Koronáját veszi, kilépve a halál mélységes poklából, a sátán hatóköréből.” (I.köt. 65-66 old) – Az első emberiség tehát még valósággal is az Életnek Koronáját bírta, mert hisz az a szint, az a Fénykör, amelyben Útjaikat járták, nem tartozott Satana „hatókörzetébe”, még akkor sem, ha akkor még maga a mélység sem azt a Mélység-szintet jelentette és képviselte, mint amely szintig végül Satana alámerészkedett. E nézőpontból vizsgálva e képet a megmutatott lovas kezében lévő íj csak a Tudattal bíró lény felsőbbrendűségére utal: ám az a tény, hogy fehér, így messziről is mindahány vad által jól látható lovon ábrázolja a kép, azt jelenti, hogy az eszköz, amelyet az Értelemmel bíró ember alkotott meg, ott még nem 73
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet a vadászat célját szolgálta. Annál is inkább nem, mert hisz ha az első emberiség az ölés bűnében élt volna, nem a negyedik Fénykörben él, azaz nem bírhatja az Életnek Koronáját sem. De utal e kép a ti korotokra is, és nem is kis mértékben! Amint azt már oly gyakran mondtam, az Utolsó Idők vannak: s ez az a kor és korszak, amikor ki-ki maga döntheti el: elfogadja-e a segítségére adott „fehér lovat”, amely a Tisztaság szimbóluma, s az Úrnak Útján Felfelé indul-e el, avagy ellenkezőleg. Ehhez viszont nem elégséges az akarat: kell az is, hogy a kezében tartott „íjjal” legyőzze – önmagát, s a magában hordott sötét erőket. Ez mindenkor harc: éspedig olyan harc, amelyet az ellentéttel, s az ő csatlósaival kell megvívjatok, de ti már akként vívhatjátok meg e harcot, hogy tudói vagytok: az ÚR már megvívta e harcot érettetek: ha nem is helyettetek, hisz ha az ÚR Harca valósággal érettetek volt is, helyettetek senki sem győzheti le azt a sötétséget, és azt a sötét erőt, amelyet magatokban hordoztok. Az ÚR KRISZTUS a mélységek mélységeiben lévő ellent győzte le érettetek: ti már a bennetek élő ellent kell legyőzzétek – önmagatokért. Az Úrnak töviskorona adatott, minekelőtte alá szállott volna a mélységbe: ti is kell hát, hogy elvegyétek a fájdalmak tövises koronáját: „és adaték néki korona;” hogy győztesként jőve ki a ti Utatokból, valósággal is Győztesként térhessetek meg az Útról. Ez utóbbira, a ti kis győzelmetek béreként megnyerhető Valós Győzelemre mutat rá János, amikor ekként fogalmaz: „és kijöve győzve, és hogy győzzön.” Mert az is akként van, amiként a 2,11-ben olvastátok, és „Aki győz, annak nem árt a második halál”: az tehát az Életnek Koronáját veszi az ÚR kezeiből. Ám vonatkozik e vers a békében élőkre, akik számára úgyszólván minden megadatik, hogy igaz győztesekként járhassák végig Útjaikat, nem járva csak „fehér lovon”, hogy az Út pora meg ne szeplősítse őket, fehér lovon, amelyről messzire láthatnak, s akiknek még fegyvert is adott az ÚR, hogy oltalmazzák magukat, ha a valós veszedelem elközelget, s az ellen reájuk támad. Ha készek, és képesek a békességben élők megoltalmazni magukat az Út porától, a Kegyelmi Út koronáját a Győztesnek kijáró Koronára cseréli fejeiken az ÚR, míg ha erre képtelenek, el kell viseljék mindazt, amit az ezt követő versben mutat meg Jánosnak az ÚR: „Jel. 6.3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jöjj és lásd. Jel. 6.4 És előjöve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.” – E kép már a mélység hatókörében lévő szinten Útjait járó Második emberiséget mutatja. Azt a szintet, ahol a mélység fejedelme és annak minden csatlósa és szolgája az egyenetlenséget, viszálykodást, a szűnni nem akaró háborúskodást akarja, s hogy ezt elfogadtassa, megszüli a Tudat elégedetlenségét, azaz a harácsolást, s ezzel egyidejűleg a félelmet is, amely nem egy esetben okozója valamely véres cselekedetnek. A vér világát ábrázolja tehát a veres ló, azt a világot, ahol a Tudatot már nem a Szellem, de a test, s a testi ember Tudata irányítja, a maga céljait helyeztetve előtérbe, és háttérbe taszítva mindent, ami Tiszta, s a szó valós értelmében Szellemi. Ha a fehér ló még a Szellemi Bölcsesség felé vezető Út Törvényvilágát jelzi, ahogyan az az első emberiség korszakában volt, akkor a veres ló az Igazság Törvényvilágát, a „szemet – szemért” törvénytelen törvényének világát, ahogy az a ti emberiségteknél van a kezdettől mindmáig, s lesz még az utolsó pillanatig, de egy időn át még azon is túl, mert e törvényt hagyjátok tudati és lelki örökségül utódaitokra, vagyis már a Túlélőkre. Mert bizony, szinte szégyenlem kimondani, de akként van, hogy bár magatok már a Kegyelem, és részben a Szeretet Törvényvilágának ismeretében éltek, Utatok része maradt mégis az Igazság Törvénye, s nem csak mint a Karmikus Törvény, nem csak mint a Kiegyenlítés Törvénye, és nem is egészében csak akként, mint a szenvedtetve nevelő Törvény, de sajnos még akként is, mint a „szemet - szemért” igaztalan igazságának törvénye, s épp ez utóbbi marad meg azok Tudatában, akik a Túlélők közt lehetnek, s akik nem fogják felismerni még ebben sem az ÚR Kegyelmét. Aztán, már egy következő történésben, s már a Harmadik emberiség történelmében ismét Életre kel a Kegyelem, s akkor már a Szeretet Törvényvilága is, mert a Harmadik emberiség teljes fejlődése e kettőre fog épülni. 74
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Ezt a kérdést azonban nem is szükséges tovább bontanunk: amiként a kezdetektől, tehát az ősemberi gyűjtögetés korától volt, akként volt mindez igaz a ti emberiségtek mindahány Történelmi korszakában is, e kép tehát a Történelem teljességét mutatja meg a kezdettől az utolsó utáni pillanatig. * A következő két vers szinte egyenes következményét tárja elétek a harcoknak, a gyűlölködésnek, vagyis az ellentét-mutatta iránynak: „Jel. 6.5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében. Jel. 6.6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.” Ez már a Karma törvénye, a kiegyenlítődés törvénye, amely lényegét tekintve éppenhogy a Krisztusi kort követően, már a ti harmadik Fénykörötökben lett valósággal is az, ami. Vagyis minden Úton járó fölött érvényes Törvény, amelynek révén a korábbi bűneitől megtisztult Szellemi Követ az Igazság Törvényvilágából valóságosan is átemelkedhetett a Kegyelem Törvényvilágába. Ezt jelképezi a mérleg. A következő vers lényegi része a bor és az olaj: még ebben is az Isten végtelen, törődő Szeretete köszön vissza. Mert nem csak arra kell gondoljatok e képnél, hogy minden tettetek megmérettetik, és mindnek megszabott „ára van”, ahogyan azt az egyik kedves Testvérünk mondta. Ez is hozzá tartozik a lényeghez, s mégsem csak erre mutat rá János, de valóban Isten törődő és gondoskodó Szeretetére. Azon a vidéken ugyanis, ahol János is, s mi is mindannyian éltünk egykoron, a víz hamar szinte ihatatlanná lett, s hogy ezt megelőzzék, kellett, hogy némi borral elegyítsék. Az olaj az egyik fő táperőt adta a testnek, de azt használtuk a lámpásokba is. Az élet, mint az természetes is, nem tartható meg víz, s ekként a borral ihatónak megőrzött víz nélkül, s mert hogy az egészség minden korban fontos volt, s a betegségek egy jelentős részét éppen-hogy a borral gyógyítottuk (forralva, vagy a sebek kitisztításához, az egyes fekélyek, kelések fertőtlenítéséhez, stb. Ne feledjétek: akkor még nem voltak olyan égetett szeszek, legalábbis a szegény réteg számára, amely alkohol tartalmánál fogva ma is használt sebfertőtlenítő lehetett volna, így a bor maradt az egyedüli fertőtlenítő szer is). Ekként, és ezért lett tehát megjelölve János számára az egyik legfontosabb fizikai szintű lételemként a bor. De az élet és az egészség megtartásán túl kellett, s kell mindenkor a Világosság is, hisz az ember nem erdei állat, és nem a föld alatt élő állatok valamelyike: és számára e világosságot is jelképezte az olaj, amellett, hogy amint mondtam, a test egyik fő tápláló – energiát adó eleme is az olaj volt, amellyel az étkeket készítették, vagy amelybe a szikkadt kenyereket mártották, hogy az egyáltalán fogyaszthatóvá legyen. Ám még ezen túl is: a bor mint az Áldozat jelképe adatik elétek a ti korotokban, s az olaj már mint a Lélek örök-égő lámpása, s ha már nem mint növényi eredetű olajat vetítitek azt magatok elé, mint FöldAnya egyik ajándékát kell elképzeljétek, amely már ekként is az egyik legfontosabb energiahordozó a Föld színén. Legalábbis az volt mindezidáig, s még hosszan az lehetett volna, ha... – ám e kérdést magatok is ismeritek, s aki nem ismeri, elég, ha az olajjal szennyezett vizekre pillant ahhoz, hogy értetté legyen számára, amit mondani akarok, amit az a bizonyos „ha” takar. S még ezen is túlmenve már az áldozati Olajra is kell, hogy gondoljatok, arra, amelyet az ÚR fejére – lábaira is kent Mária Magdaléna, s amellyel a holtaknak testeit is megkenték. De megszentelt olajjal kenték ezen túl a házak ajtaját és ablakát, valamint a szemöldök-fát is az egyes ünnepek előtt. Az Ószövetség korában e szertartásoknak külön szerepe volt, amelyek természetesen az ÚR Útja alatt is éltek a Mózes rendeletei szerint, így ha a kétezer évvel ezelőtti kort tekintve értelmezzük az olajat, a test táplálására szolgáló, s a világosság megőrzésére szolgáló olajakon túl mindenképp gondolnotok kell a szertartásoknál használt illatos olajra is, amellyel királyokat, papokat kentek fel, amiként felkente az Egyetlen Királyt és Istennek Egyedülvaló Papját Mária Magdaléna. * 75
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 6.7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd. Jel. 6.8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.” – E képben is a mélység világára utal a Közlő: arra a Világra, amelyben a testnek halálát nem a tényleges öregség, nem is az Életfilm szerinti befejezés adta és adja, de mindazon háborúságok, amelyeket az ellentét szított, s szít mindmáig. E vers nagyon is érzékletesen adja elétek e tényt, így akár ki sem kellene azt bontanom, ám kell mégis, hisz itt már konkrét, a ti korotok előtt bekövetkezett háborúkra utal: de utalt még az akkori korban bekövetkezett háborúságokra is, amelyek az általunk ismert „világ” egy negyed részét szinte egészében elpusztították. S nem is annyira maguk a harcok, mint inkább a harcok után, s éppen a harcok végett bekövetkezett járványok okozták a nagy pusztulást. A betegségeken túl a vadak is rátámadtak akár a felnőtt emberre is, hisz annak gyakran jártányi ereje nem volt: hogy is védekezhetett volna...? De van e képnek egy másik, már Szellemi értelemben veendő magyarázata is! Az ÚR Törvényei csak egy részén voltak képesek megmaradni Izráel Földjének: s az a része, amely a leginkább elvetette az ÚR Tanításait, s inkább a maga bálványait követte, a tisztátalanságában maradt: ezt a sárga, a betegség színét hordozó lóval ábrázolja János. Amikor viszont azt mondja: „és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; ” – lényegében arra utal, hogy aki nem kész az Úr Útját: A Tiszta, Bölcs Szeretet Útját követni és azon megmaradni, kellett (és kell azóta is mindenkor) hogy a második, azaz a Szellemi Halál állapotába érjen míg Ébredése nem lesz, s akkor az valóságosan is a pokolnak világába tért, ahová a benne lévő gyűlölet ereje utasította. Érthető ez annál is inkább, mert hisz Aki akkor, abban a korban a Krisztusi Tanokat hirdette, Maga AZ ÚR KRISZTUS volt, s mi, akik Tőle vehettük e Tanításokat. De érthető még azért is, hisz az ÚR EREJE járta át akkor Izráel Földjét, így akiben igazsággal is meg volt a Bölcsesség: felismerni az ÚR Tanításait, és meg volt az Akarat: Követni is azon Tanításokat, mindenképp meríthetett azon Erőből, amely akkor is, és mindenkor a Legtisztább SZERETET Ereje volt, s lesz is. Ti már csak a Hit, vagy magasabb szinten a Szellemi Tudat-adta Bizonyosság erejéből meríthettek, s ehhez kérhetitek a Szentlélek Megvilágosító Kegyelmi Energiáját: az akkori Követők viszont még közvetlen módon nyerhették el az ÚR EREJÉT. Aki tehát még azt is kész, és képes volt elvetni magától, hogy inkább a maga sötétségében maradjon, akként is vette el a maga bérét, amiként a sötétséget választotta A Világosság helyett. S ez még akkor is így volt, ha a korai Keresztények bizony, lényegesen nagyobb üldöztetéseket kellett elszenvedjenek, mint amely üldöztetés ma egy Keresztényt fenyeget, és akár halált is kellett lássanak, hisz ők még közvetlen lehettek tudói annak is: az ÚR is üldöztetést szenvedett, és Halált látott – érettük! * Lényegében erre utal az ezt követő három vers is. Nem kell mondjam: sem a hivatalos igemagyarázók, sem az Adelma által leírtak nem azt mondják, amit e három vers képe valósággal is elétek kívánt tárni: „Jel. 6.9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak. Jel. 6.10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút ami vérünkért azokon, akik a földön laknak? Jel. 6.11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” 76
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet – Már az első vers első sorát két részre bontom, hisz két, egymástól eltérő korra kell vonatkoztassuk azokat: „látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért” – Amikor azt mondja János: az oltár alatt, nem az általatok is ismert oltárra kell hogy gondoljatok, hisz az emberi készítmény: de arra a szintre, amelyen az emberszellemek mindegyike Isten után vágyakozik és Istennek ajánlja fel életét, akként téve azt le Isten elé, amiként ti teszitek le az áldozati ostyát és bort az Oltárokra. Ez pedig a negyedik Fénykör! Azoknak „lelkei”, akik ezen „oltár alatt” voltak, még az ÚR Visszatérése előtt az Egyisten-hitért üldöztetést és halált látott Testvérek, akik természetesen meg kellett álljanak az „oltár alatt”, hisz még nem léphettek be a negyedik Fénykörbe, mert a harmadik és a negyedik Fénykörök közti energia-kaput az ÚR Krisztus nyitotta meg a Megváltó Kegyelmi Erők révén. Addig egy nem emelkedhetett a harmadik Fénykör legfelső Fényíve fölé, s akik arra a szintre értek, az adott szintnek megfelelő Asztrális Világképben várakoztak, várva a beemeltetést a magasabb szintre. Erre tanúság a mondat folytatása: „és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.”– hiszen A FIÚ ISTEN volt A BIZONYSÁG: Az Isten Kegyelmének egyedülvaló BIZONYSÁGA!! A következő, tehát a 6,10-es vers egészében a fattyú-sorok közé sorolható, hisz akik már arra a szintre elértek, semmiképp sem fognak „bosszúért kiáltani”, hisz a bosszú a gyűlölet jele: márpedig akiben a gyűlölet él, nem méltó arra, hogy az „oltár alatt” legyen, s nem méltó a negyedik Fénykörbe való belépésre sem. A bosszú az ellentét eszköze és fegyvere: márpedig a negyedik Fénykörben már semmi sem lehet, és semmi sem juthat be oda, ami még a mélység fejedelmétől származik, hisz akkor a magasabb Fénykör is megfertőztetnék az ellentét tisztátalan energiái által. Ám le volt írva e mondat helyesen is, és valóságosan is János által, amely mondat eleve tükrözi: az ötödik pecsét felnyitásakor feltáruló kép az Úr Útja előtti korszakkal veszi kezdetét, amielőtt még a Bizonyság a Föld színére érkezett...: „És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig kell várjunk, hogy Kegyelmed felemeljen minket eme helyről?” – vagyis: mikor léphetünk feljebb és tovább, hogy végre Szent Színed elé érjünk, amiként voltunk ott egykoron? A 6,11-es vers ismét a 6,9-es vershez adott magyarázatomat igazolja vissza: azt tehát, hogy a Krisztusi Kor előtt Hitükért megöltekről adatott Jánosnak látomás. Nékik kellett még egy kicsiny ideig türelemmel lenniük, míg az ÚR Krisztus Megváltó Kegyelmi Energiái révén megnyitja előttük és számukra az Utat. Azt sem kell tán mondjam: e vers vége is a fattyú-hajtások közé sorolandó tehát: „akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” Fattyú-sor, hisz a Fent Világából semminő képet nem vetítenek előre, ami még nem vált valósággá, ha annak tényleges bekövetkezte az emberi akaraton múlik! Nem, hisz az előre vetített kép egyben a Tudat szabad akaratának megkötését is adja, behatárolva, és szinte „törvényszerűvé” téve olyas dolgokat és történéseket, amelyek egyáltalán nem illettek és nem illenek A Törvénybe! Senkinek sem kellett megöletnie: s ha valaki valamely korábbi karmikus kötés végett kellett elvegye a halált, az nem dicsőségére: csupán tisztulására volt néki, hisz egy durva karmikus elemtől szabadult meg, amely az adott szinten való továbbhaladást: de nem a második Fénykörből a negyedik Fénykörbe való átemeltetést adta számára! Különös és igaztalan is lett volna, ha ekként kerül két teljes Fénykörrel feljebb a karmikus bűnétől szabadult csak azért, mert egy, éspedig vélhetően a legdurvább karmikus terhét letehette... *** E verstől hosszan a történések sorrendbéli zavara figyelhető meg. Az egymás után következő versek láthatóan nem az egymás után következő történéseket ábrázolják, így a Jelenések könyve még annyira sem érthető, mint volt az akkor, amikor János leírta, s még a „reformerek” sem vették kezeikbe, hogy a maguk felfogása szerint fogalmazzanak át egy, s mást. Oka ennek az is, s tán elsődleges oka, hogy a Jelenések nem egységesen mentek kézről – kézre: ívenként, azaz tekercsenként, s ezen tekercsek akkor még nem voltak számmal ellátva, hisz miből is gondolhatta volna János, hogy az egyes tekercsek más és máshová kerülnek. Pedig ekként lett, s csak később került egy helyre... – az, ami a teljes Jelenések 77
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Könyvéből egyáltalán még megmaradt. De mert az üldöztetések mind inkább súlyosbodtak, nem egy tekercset rejtettek el az üldöztetett keresztények: ne találják azokat náluk. Így a tekercs biztonságban volt, de gyakori volt, hogy azoknak, akik azt elrejtették, többé már nem volt érkezésük azt elővenni a rejtekből: s azok akkor „elvesztek” a világ számára. Mások viszont, amelyek megkerültek, más és más sorrend szerint lettek későbben egybeszerkesztve. Ezen felül és ezen túl abban nem teljességgel van igazuk az igemagyarázóknak, miszerint János egyazon történésre több helyen is kitért: még akkor sem, ha egyes részek valóban többször bukkannak fel a Könyvben. De nem János ismétli önmagát, hanem a megmutatott kép, azaz a Történelem, mert az emberi milyenség-jegyek ismétlik önmagukat, fel-fel bukkanva itt is és ott is az Idősík több pontján, mintha valóban csak az Idő: s nem az ember... az emberség haladna előrébb! Így aztán természetes, hogy a János által leírt szövegrészek mint szégyenletes refrén: olykor visszavisszatérnek, megmutatva az „embert”, annak bűneit, de a bűn bérét is... Mindezen túlmenőleg azonban valósággal is vannak zavarok, keveredések a Jelenések Könyvében a már fentebb említett okból, s mi most a magyarázatok mellett megkíséreljük a megmaradt részeket logikai rendszerbe is szedni, hogy végre igazán egységes képet kaphassatok a Jelenések Könyvéről. Ahol, és amilyen mértékben azt az ÚR Krisztus, az Áldott Mester engedélyezi, a hiányzó, az elveszett részeket is igyekszem kiegészíteni. Nem kell mondjam: e munka nagy lesz, és igen felelősségteljes, így talán nem is a korábbi években megszokott tempóban fogunk haladhatni azzal. Ám a pontosság az elsődleges szempont, s mi ahhoz tartjuk magunkat, ahogy azt eddig, a „könnyebben” megírható munkáink esetében is tettük: néktek pedig türelmeteket kérjük, hisz mit sem érnétek a gyorsan de pontatlanul leírt munkával... *** Ennyi előzetes után haladjunk is tovább, már a tényleges kronológiai sorrendben írva le a Jelenéseket. Ezt a legcélszerűbb akként tennünk, hogy elsőként (amennyire lehetséges) az általatok megismert számozással írjuk le magát a Jelenések könyvét akként, amiként az a ti korotok emberének nyelvezete szerint szól, majd újra vesszük az adott szöveget (tehát a 6.11- től írottakat) s ekkor már ahol lehet, ahol az ÚR erre engedélyt ad, a hiányzó szövegrészeket is beillesztem, hogy már azokkal együtt bonthassam ki, és magyarázhassam meg azok értelmét is. Itt viszont már, és ez is természetes, helyenként az eredeti számozás elvész, hisz egy-egy vers az általatok ismert szövegben olykor (nem is ritkán) más helyre került, mint volt az eredetileg, vagy más versekkel van egybe szerkesztve, és nem ritka az sem, hogy csak egy kis mondat-töredék van más, nem oda illő mondat-töredékekkel párosítva: s akkor azokat is megbontom, hogy a mondat ismét érthetővé legyen. A könnyebb érthetőség kedvéért címszavakban összefoglaljuk a következő részeket, mielőtt ténylegesen továbbhaladnánk megkezdett munkánkban. 1. A második Megbízatás 79/99. o. 2. Az első jaj... 80/103. o. 3. A második jaj... 82/115. o. 4. Az Úr születése 83/120. o. 5. Az első megmérettetés 84/122. o. 6. Jeruzsálem pusztulása 85/126. o. . 7. Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj. (3.köt.) 8. Az ÚR Útja utáni 2000 év, vagyis már a ti korotok 9. A Nagy Ugrás 10. Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla, az Új Jeruzsálem megmutatása 11. Satana utolsó erőpróbája és bukása 12. A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása... 13. Zárókép, A MESTER elköszönő szavai... *** 78
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet A fentebbi szövegrész után, amely még az ÚR Megváltói Műve előtti kort mutatja, amikor is az Asztrális Világokban, azoknak a ti Fénykörötök legfelső Fényívében megrekedt, s onnan feljebb emelkedni nem tudó Testvéreket mutatta meg János némi visszapillantás után, amikor is az Izráel fiainak Múltjából vetít elé képeket a Közlő megbízásából az „angyal”, tehát az ezzel megbízott Szellemtestvér, természetes, hogy az Úr Útjával folytatja a történéssort, hisz azok a valóságban is egymás után következtek, egyik feltételezve és adva a másikát, s viszont. Mert kellett, hogy az adott szintre elértek feljebb emelkedhessenek, kellett az is, hogy az Úr Útja Valósággá legyen: egyik a másikából ered tehát, hisz az ÚR Útját követően az adott szinten várakozók is átemeltettek a negyedik Fénykörbe. Ehhez viszont az is szükségeltetett, hogy János már egy másik, egy magasabb rezgésszintű Asztrális Világképben ismételten is megbízást kapjon az Úrtól, már egy másik „angyal”; tehát egy másik Segítő Szellem-testvér közreműködésével. *** Az első kép tehát magát a megbízatást mutatja meg: s ezt még teljességgel János jegyezte le, ellentétben sok más képpel, amelyek már csak későbben kerültek leíratásra valamely testvérrel, aki természetesen maga is a maga meglátása szerint értelmezte és írta le azt, amit a már idős apostol mondott, némely közléseket még csak nem is akkor, de már maga is csak emlékezetére hagyatkozva, későbben, már jóval János vértanúhalálát követően... * A második Megbízatás Jel. 10 Jel. 10.1 És egy másik, erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve; a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok; Jel. 10.2 kezében egy nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette; Jel. 10.3 majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát. Jel. 10.4 És mikor a hét mennydörgés szavát hallottam, le akartam írni; de egy Hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd. Jel. 10.5 Eztán az az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte kezét az ég felé, Jel. 10.6 És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet rajta élőket, és a tengert és a benne élőket, hogy idő többé nem lesz: Jel. 10.7 akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, beteljesedik mindaz, ami ma még az Istennek titka, amint azt megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak. Jel. 10.8 Eztán az a Hang, amelyet előbb is hallottam az égből, ismét szólt hozzám, s most azt mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. Jel. 10.9 Elmentem az angyalhoz, s kértem: Add nékem a könyvecskét. Átadta, s azt mondta: Vedd el és edd meg. Bár a szádban édes lesz, mint a méz, de keserűvé teszi a gyomrodat. Jel. 10.10 79
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Elvettem hát a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt; és olyan édes volt az, mint a méz; de amiután megettem, megkeseredett tőle a gyomrom. Jel. 10.11 Aztán a Hang ismét szólt, ezt mondva: Ismét prófétálnod kell majd sok népről és nemzetekről, és nyelvekről és királyokról. *** Az első jaj... Jel. 8.2 És láttam azt a hét angyalt, akik Isten előtt álltak; azoknak hét trombita adatott. Jel. 8.3 Eztán egy másik angyal állt meg az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adattak néki sok tömjént, hogy tegye a tiszta szívűeknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt van. Jel. 8.4 A tömjén füstje az angyal kezéből a tiszta szívűek könyörgéseivel az Isten elébe ért fel. Jel. 8.5 Azután vette az angyal a tömjénezőt; s megtöltötte azt az oltárnak tüzével, s levetette a földre; és mennydörgések és viharos szelek vad zúgása hallatszott, villámlások és földrengés lett több a Föld egészén. Jel. 8.6 Az a hét angyal, akinél a hét trombita volt, készült, hogy megfújja a néki adott trombitát. Jel. 8.7 Mikor első angyal trombitált, jégeső keletkezett, és tűz, vérrel vegyesen, s akkor azt a földre vetette; a földnek harmadrésze megégett, az élőfáknak is harmadrésze, és minden zöldellő fű megégett. Jel. 8.8 Amikor a második angyal trombitált, egy tűzzel égő nagy hegy hullott alá a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré változott; Jel. 8.9 És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, és a hajóknak harmadrésze is elsüllyedt. Jel. 8.10 Akkor a harmadik angyal is trombitált, s az égről már egy nagy csillag hullt a Földre, égve, mint egy fáklya, a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; Jel. 8.11 E csillagot Ürömnek nevezték el, mert a folyóvizek harmadrésze keserűvé lett annak porától mint az üröm, és sok ember meghalt akkor a vizektől azok keserűsége miatt. Jel. 8.12 Aztán a negyedik angyal is trombitált, és a napnak, a holdnak, és a csillagoknak is harmadrészét feketeség borította el és elhomályosodott azoknak fénye, s a nappal is egészen sötétté lett a napok harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképen, az éjeknek harmadrészében. Jel. 8.13 Ezeket követően újra egy angyalt láttam és hallottam az égnek közepén repülni, aki hangosan kiáltott: Jaj, jaj, és ismét jaj azokra, akik a földön laknak ama másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálni fognak. Jel. 9 Jel. 9.1 Akkor az ötödik angyal is trombitált, és egy csillag esett le az égről a földre, és néki adatott a mélység kútjának kulcsa. Jel. 9.2 Ez megnyitotta a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, olyan, mint egy nagy kemencének füstje; és sötétté lett a nap és a levegő is a mélység füstjétől. 80
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 9.3 A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre; amelyeknek akkora hatalom adatott, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van. Jel. 9.4 És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét, élő fáit, és semmi zöldellőt ne bántsanak, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincs ott az Istennek pecsétje. Jel. 9.5 Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, de kínozzák őket öt hónapig akként, hogy azoknak kínjai olyanok legyenek mint a skorpió által megmart emberek kínjai. Jel. 9.6 E szenvedések miatt azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnák inkább a halált, de a halál elkerüli őket. Jel. 9.7 A sáskák a viadalhoz felkészített lovakhoz voltak hasonlóak; a fejükön aranyhoz hasonló színű korona volt, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca. Jel. 9.8 Fejeik szőrzete hosszú volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak. Jel. 9.9 Páncéljuk olyan volt, mint a vasból készült páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint lovas szekerek sokaságának zúgása, amikor rohamra indítják azokat. Jel. 9.10 A skorpiókhoz hasonló farkuk, és farkukban is fullánkjuk volt: s a fullánkból kilövellt méreggel ártottak az embereknek, e méreg kínozta a megmartakat öt hónapig. Jel. 9.11 E szörnyeknek királya a mélység birodalmának egy sötét angyala volt, az uralta és vezette őket, és ennek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. Jel. 9.13 Amikor ezek hatalma megszűnt, a hatodik angyal is trombitált, egy erős hangot hallottam az arany oltár négy oszlopa felől, amely oltár az Isten előtt van. Jel. 9.14 A Hang megparancsolta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél vannak megkötve. Jel. 9.15 Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. Jel. 9.16 Lovasaik száma húszezerszer tízezer, azaz kétszáz millió harcos volt: hallottam a számukat. Jel. 9.17 A látomásomban látott lovakon, és a rajtuk ülő lovasokon tűzpiros, jácint kék, és kén-szín sárga mellvértek voltak. A lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki. Jel. 9.18 E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt. Jel. 9.19 E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak. Jel. 9.20 A többi ember, akik meg nem ölettek e csapásokkal, ezek után sem tértek meg tévelygéseikből és hitetlenségükből, s nem fordultak el a hamis istenektől. Nem hagytak fel az aranyból és ezüstből, ércből, kőből és fából a maguk kezeivel készített bálványok imádásától sem, amelyek pedig nem láthatnak, nem hallhatnak, sem nem járhatnak, 81
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 9.21 és nem hagytak fel a gyilkosságokkal sem, sem tisztátalan, ördögidéző szertartásaikkal, sem paráználkodásaikkal, sem a lopással. Az első jaj elmúlt; de ezután még két jaj következik. *** A második jaj... Jel. 11.1 Jel. 11.1 Ekkor egy vesszőhöz hasonló, vékony és hosszú mérőnádat adtak nékem, és egy angyal állt mellém, ezt mondva: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt az ott imádkozókkal, Jel. 11.2 de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki: azt ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. Jel. 11.3 Az én két tanúmnak pedig azt adom, hogy vastag zsákvászonból készült gyászruhákba öltözve prófétáljanak ezer kétszáz hatvan napig. Jel. 11.4 Ők lesznek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek Isten előtt állnak. Jel. 11.5 Ha valaki ártani akar nékik, tűz lángja tör elő az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket. Jel. 11.6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idejében eső ne legyen; és arra is van hatalmuk, hogy a vizeket vérré változtassák. Hatalmuk van arra is, hogy a földet bármilyen csapással sújtsák, ahányszor csak akarják. Jel. 11.7 Amikor elvégezik küldetésüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, legyőzi, és megöli őket. Jel. 11.8 Holttesteik a nagy városnak utcáin fognak heverni, amely lélek szerint és milyensége szerint Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, (ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.) Jel. 11.9 Az egyes népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születettek mind látják azoknak holttestét három és fél nap, de nem engedik azoknak testeit a sírokba tenni. Jel. 11.10 A földnek lakosai örülnek és örvendeznek pusztulásukon: ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a föld lakosait, megmutatva és ostorozva azok bűneit. Jel. 11.11 Három és fél nap múlva azonban az életnek lelke adaték Istentől ő beléjük, és új életre keltek, s nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak. Jel. 11.12 Hangos szózatot hallottak akkor az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És akkor ők felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára. Jel. 11.13 Még abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze romba dőlt. A földindulásban hétezer ember lelte halálát, a többiek megrémültek, és imádságban dicsőítették Istent. Jel. 11.14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő. *** 82
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet A következő szakaszt annak fontossága végett már itt alaposabban meg kell hogy tisztítsuk, így már itt sem csak az adott, a kész szöveget teszem érthetőbbé, de akár egyes versek teljességgel is megváltoznak, vagy akár ki is emeljük, hogy az őket megillető helyre tegyük át azokat. Az Úr születése Jel. 12.1 Eztán egy hatalmas Jelet láttam az égben: egy hatalmas Csillagot. Majd láttam egy Asszonyt is, aki várandós volt, s már a vajúdás kínjában kiáltott. Jel. 12. 2. És egy másik jel is feltűnt az égen: egy nagy vörös sárkányt láttam, amelynek hét feje, és tíz szarva volt, és minden fején egy-egy koronához hasonló diadém. Jel. 12. 3. E sárkány a szülő Asszony elé állt, készen rá, hogy amikor az megszüli magzatát, felfalja a Gyermeket. Jel. 12. 4. Az Asszony fiúgyermeket szült, aki későbben a sárkány ellen fordult, s legyőzte azt, Jel. 12.5 majd győztesként emelkedett vissza az Egekbe, az Atyához. Jel. 12. 6. A FIÚ tehát legyőzte a nagy sárkányt, amelyet kígyónak, ördögnek és a Sátánnak is neveztek, és aki elámítója volt azoknak, akik őt követve a bűn sarába hulltak. Jel. 12.7. És erős Hang szólalt meg akkor ismét az égben, amely ezt mondta: Most lett üdvössége a Világnak az Istennek Krisztusa által, Akié az erő és a Királyság, a Hatalom. 12. 8. Mikor azért látta a sárkány, hogy legyőzetett, üldözni kezdte az Asszonyt, aki a Fiút szülte. 12.9 Ő pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (ideig, időkig, és az időnek feléig.) 12.10 A kígyó vizet bocsájtott az asszony után, amely akként áradt, mint valamely folyó vize. 12.11 De segítségre volt a kiszáradt föld az asszonynak, amely magába szívta a folyóvizet, 12.12 és segítségére siettek az Égiek is: Felemelték és elrejtették a Mennyek az asszonyt, aki akkortól fogva akként jelenik meg, amiként azok látták, akik Felemeltetésének tanúi voltak, akként tehát, hogy a napba van felöltözve, lábai alatt a hold van, és fején tizenkét csillagból korona. 12. 13. Megharagudott a sárkány az asszonyra, s mert hogy Őt már le nem győzhette, ment, hogy mások ellen hadakozzék. 12.14. Az ő magvából valókkal tört az Isten parancsolatainak megőrzői ellen, akik elfogadták és megtartották Jézus Krisztus Tanításait; 12.15 De ők is legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő biztos hitük ereje által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. ***
83
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Az első megmérettetés Jel. 7.1 Ezek után négy másik angyalt láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. Jel. 7.2 Majd más angyalt láttam, aki napkelet felől jött, s aki kezében az Élő Isten pecsétjét tartotta; és nagy szóval kiáltott annak a négy angyalnak, akinek feladatul adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, Jel. 7.3 Ezt kiáltotta nékik: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon. Jel. 7.4 És hallottam a megpecsételtek számát is: Száznegyvennégyezer ember lett akkor az Izráel fiainak tizenkét nemzetségéből az Istennek pecsétjével megjelölve. Jel. 7.5 Júda nemzetségéből tizenkétezer; Ruben nemzetségéből tizenkétezer; Gád nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.6 Áser nemzetségéből tizenkétezer; Nafthali nemzetségéből tizenkétezer; Manassé nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.7 Simeon nemzetségéből tizenkétezer; Lévi nemzetségéből tizenkétezer; Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.8 Zebulon nemzetségéből tizenkétezer; József nemzetségéből tizenkétezer; Benjámin nemzetségéből tizenkétezer volt a megjelöltek száma az Izráel fiai közül. Jel. 7.9 Azután egy nagy tömeget láttam, oly hatalmasat, amelyet senki meg nem számlálhatott: s ezek már minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből való emberek voltak. Az Atya, és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágakat tartottak; Jel. 7.10 és hangosan így kiáltottak: A Dicsőség az Atyáé, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! Jel. 7.11 Az angyalok (a Tiszta szellemek) közül is sokan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül álltak, majd a királyiszék előtt leborulva imádták Istent, Jel. 7.12 ekképp imádkozva: Minden áldás és dicsőség, a Bölcsesség és hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen. Jel. 7.13 Akkor azt kérdezte egy a Vének közül: tudod-e, ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik, és honnét jöttek? Jel. 7.14 Azt feleltem néki: Te tudod. Ismét szólt, s azt mondta: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében. Jel. 7.15 Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti oltalmát fölöttük. Jel. 7.16 84
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség: Jel. 7.17 Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és letöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet. Jel. 14 Jel. 14.1 Ekkor egy másik képet láttam: A Bárány állt Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, s mindazok, akiknek homlokára fel volt írva az ő Atyjának neve. Jel. 14.2 És oly erős Hangot hallottam az égből, mintha sok víz zúgását hallottam volna egyszerre, vagy mint nagy mennydörgésnek hangját, és hárfások hangját hallottam, akik hangszereiken játszottak, Jel. 14.3 És egy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat, és a Vének előtt. Olyan éneket, amelyet meg nem tanulhat más, csak a száznegyvennégyezer, s azok, akik a Bárány vére árán vétettek meg a földről. Jel. 14.4 Ezek azok, akik nem tették tisztátalanná magukat a test követelését követve; vagyis a szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, bárhová megy. Ezek azok, akik a Bárány vére árán váltattak meg a Föld népei közül az Atyának és a Báránynak „zsengéiül”: az elsők, akik a Hitnek Útján jártak. Jel. 14.5 Az ő szavaikban nem találtatott álnokság és hazugság; az Isten előtt feddhetetlenek. Jel. 14.6 Aztán ismét más angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az Örökkévaló Evangélium volt. Ő hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek az evangéliumot Jel. 14.7 hangos szóval szólva: Féljétek az Istent, és adjatok Néki dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. *** Jeruzsálem pusztulása Jel. 15 Jel. 15.1 Ezután ismét más nagy és csodálatos jelt láttam: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Isten igazságos Ítélete. Jel. 15.2 És láttam az eget is, mint kristálytisztaságú kék üvegtengert, amelyet a Nap sugarai mint tűznyelvek: akként sugároztak be; és azokat is láttam, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét, akik nem vették magukra a sátánnak bélyegét, amelyen a sátán nevének száma volt: ezeket láttam az üvegtenger mellett, az égnek peremén állni, s kezeikben az Istennek hárfáit tartották, azon játszottak, Jel. 15.3 és Mózesnek az Isten szolgájának hálaadó énekét énekelték: az Atya és a Bárány Dicséretének énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, óh egyedül Szent, minden igazaknak Királya! Jel. 15.4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Egyedül csak Te vagy Szent. Eljönnek majd mind a pogányok is, és meghajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek, hogy azok igazak és igazságosak.” Jel. 15.5 Ezek után láttam, hogy megnyittatott a Mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma, 85
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 15.6 és kijött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Öltözetük tiszta, fehér gyolcsból volt, amely a mellüknél ékes arany pántokkal volt körülfogva, mint valami övekkel. Jel. 15.7 Egy a négy lelkes állat közül adott a hét angyalnak egy-egy aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Isten Igazságának és Ítéletének Erejével volt teljes, s minden aranypohár más és más Erőket rejtett. Jel. 15.8 A templom olyanná lett, mintha füsttel telt volna meg: az Isten dicsőségének és erejének kiáradása volt az, amely végett senki a templomba be nem mehetett, míg a hét angyal hét csapása be nem végeztetik. Jel. 16.1 Újra erős Hangot hallottam a templomból, amely mondta azoknak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten Igazságának és Ítéletének hét poharát. Jel. 16.2 Elindult az első angyal, és kitöltötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon is, akik a fenevad képét és a bálványokat imádták. Jel. 16.3 Aztán a másik angyal is kitöltötte az ő poharát, s ő a tengerbe töltötte azt, amitől a tengernek vize olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt akkor a tengerben. Jel. 16.4 A harmadik angyal is kiöntötte poharát, s ő már a folyóvizekbe és a vizek forrásaihoz öntötte azt, és a folyók vizei vérré változtak. Jel. 16.5 Hallottam, hogy a vizek Szelleme ezt mondja: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki voltál és aki leszel örökkön: te Szent, hogy ezeket ítélted; Jel. 16.6 Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán... Jel. 16.7 Hallottam azt is, hogy valaki más az oltárról ezt mondja: Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. Jel. 16.8 Aztán a negyedik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s az már a napra töltötte azt, mert akként rendeltetett hogy a Nap nagy hőséggel tikkassza az embereket. Jel. 16.9 Elepedtek az emberek a nagy hőségtől; és az Istennek nevét káromolták, tudva: Néki van hatalma e csapásokon; de még ekkor sem tértek meg, hogy Néki dicsőséget adjanak. Jel. 16.10 Az ötödik angyal is kitöltötte az ő poharát, ő már a fenevad székhelyére, és annak országa sötét lett: ekkorra az emberek már nyelvüket rágták kínjukban, Jel. 16.11 de még mindig csak káromolták Istent az ő kínjaik és fekélyeik miatt; s még akkor sem hagytak fel tisztátalan és istentelen cselekedeteikkel. Jel. 16.12 Így a hatodik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s ő már a nagy folyóvízre, az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. Jel. 16.18 A Hang nyomán mennydörgések és villámlások lettek, és hatalmas földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak. Jel. 16.19 A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai leomlottak, semmivé lettek. Eztán még Babilont is megemlítették Isten előtt, hogy adjon annak is az Ő Szent Igazsága borából. Jel. 16.21 86
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jégeső esett az emberekre, amelynek cseppjei akkorák voltak, mint egy-egy tálentom: és káromolták Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert igen nagy volt e csapás is. *** Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj Jel. 17 Jel. 17.1 Ekkor elém állott egy a hét angyal azok közül, akiknél a hét pohár vala, s azt mondta: Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül, Jel. 17.2 s akivel paráználkodtak a föld királyai, és aki paráznaságának borával megrészegítette a föld lakosait. Jel. 17.3 Eztán lélekben elvitt engem egy pusztába, ahol egy asszony-félét láttam ülni egy vörös fenevadon, amely istenkáromló szavakkal volt teli, és amelynek hét feje és tíz szarva volt. Jel. 17.4 Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözködve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve, és kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, Jel. 17.5 És homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. Jel. 17.6 Láttam azt is, hogy az asszony megrészegedett a vértanúk vérétől; és nagyon elcsodálkoztam, amikor láttam őt. Jel. 17.7 Az angyal megkérdezte: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ennek az asszonynak a titkát, és a fenevadét is, amely őt hordozza, s amelynek hét feje és tíz szarva van. Jel. 17.8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel, és a kárhozatba tér. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely van és nincs, noha van. Jel. 17.9 Ezt csak az az elme érti meg, amelyben bölcsesség van. A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül; Jel. 17.10 Király is hét van; öt már elesett, egy van, a másik még nem jött el; de amikor eljő, kevés ideig marad csak meg. Jel. 17.11 A fenevad pedig, amely akként van, hogy nincs, maga a nyolcadik, és a hét másik király közé tartozik, de ő a veszedelemre megy. Jel. 17.12 A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak hatalmat, de kapnak a fenevaddal, s akkor mint királyok, egy óráig uralkodhatnak. Jel. 17.13 Ezeknek egy a szándékuk, így erejüket és hatalmukat is a fenevadnak ajánlják fel. Jel. 17.14 A Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya; és az ő vele valók az elhívottak és a választottak. Jel. 17.15 Eztán még ezt mondta nékem az angyal: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek. 87
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 17.16 A tíz szarv, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a paráznát: ezek aztán kifosztják és mezítelenné teszik, eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Jel. 17.17 Mert Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és birodalmukat a fenevadnak adják addig, míg be nem telnek Isten Ígéretei. Jel. 17.18 Az asszony, amelyet láttál, az a nagy város, amelynek uralma van a földnek királyain. Jel. 18.1 Ezek után ismét más angyalt láttam leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; dicsősége beragyogta a föld teljességét. Jel. 18.2 S ez nagy és erős hangon kiáltotta: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögöknek lakhelyévé lett, és minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett. Jel. 18.3 Mert az ő féktelen paráznaságának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az általa eltékozolt javakból gazdagodtak meg. Jel. 18.4 Újra más Hangot hallottam eztán a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő büntetéseiből: Jel. 18.5 Mert az ő bűnei már az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Jel. 18.6 Akként fizettetik hát meg néki, amint ő fizetett tinéktek: de még kétszeresen is megduplázódik az ő bére cselekedetei szerint; amely kín-italból itatott titeket, ugyanabból két annyit fog kapni. Jel. 18.7 Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal lesz őnéki megfizetve. Azért, mert most ezt gondolja magában „Úgy ülök itt, mint valami királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok...” Jel. 18.8 egyazon napon jönnek reá a csapások: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. Jel. 18.9 Siratják őt, és jajgatnak a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak földnek javaiban, amikor az ő égésének füstjét látják, Jel. 18.10 messze távol maradva a várostól, félve annak kínjától, ezt mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! Jel. 18.11 A föld kalmárai is siratják és gyászolják majd, mert az ő árúikat immár senki nem veszi meg tőlük többé; Jel. 18.12 Arany és ezüst, drágakő és gyöngy, gyolcs és bíbor, selyem és skarlát-cikkeket, az örökzöld thinfákat, az elefántcsontedényeket, és drága és ritka fából és rézből, vasból és márványkőből csinált minden edényeket; Jel. 18.13 fahajat és illatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajat, zsemlyelisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. Jel. 18.14 A gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. – siránkozzák majd. 88
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 18.15 Akik e cikkekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak rajta, távol maradnak tőle az ő kínjától való félelem miatt, sírva és jajgatva: Jel. 18.16 Jaj! jaj! a nagy város, amely gyolcsba és bíborba és skarlátba öltözködött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesíttetett meg; hogy elpusztult egy óra alatt az a mérhetetlengazdagság! Jel. 18.17 És minden hajósok, és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezősök, és mind, akik a tengeren kereskednek, távol maradnak akkor a parttól, Jel. 18.18 és az égő város füstjét látva azt kiáltják kérdőn: van-e hasonló e nagy városhoz? Jel. 18.19 És port hintve fejükre, sírnak és jajgatnak, ezt mondva: Jaj! jaj! ez a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki e jólétben élőkön, akinek hajói voltak a tengeren, hogy elpusztult egyetlen órában! Jel. 18.20 Örülj ő rajta menny, és ti Tisztaságban élő apostolok és próféták; mert az Isten végrehajttatta a bűnös városon érettetek az Ítéletet. Jel. 18.21 Egy erős angyal egy malomkő nagyságú követ emelt fel, és a tengerbe vetette, s azt mondta: Ily módon, ily gyorsan vettetik el Babilon, a nagy város, és többé meg sem találtatik. Jel. 18.22 Hárfásoknak és muzsikusoknak, síposoknak és trombitásoknak muzsikája nem hallatszik benned többé; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik benned többé; és malomnak zúgása sem hallatszik benned többé; Jel. 18.23 És szövétnek többé nem fénylik benned; vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatszik többé benned; mert a te kereskedőid voltak a földnek fejedelmei; mert a te tisztátalan praktikáidtól tévelyedtek el mind a népek. Jel. 14.8 Ismét más angyal követte az imént szólót, aki ezt mondta: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának gyűlöletes borából adott inni minden pogány népnek. Jel. 19 Jel. 19.1 Mindezek után úgy hallottam, mintha nagy sokaság hangos szavát hallanám az égben, amely ezt mondja: Alleluja! az üdvösség és a dicsőség, a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
Jel. 19.2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén. Jel. 19.3 És másodszor is mondták: Alleluja! és: Annak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik fölöttük. Jel. 14.9 Eztán egy harmadik angyal is követte az előtte szóló kettőt, ekként szólva: Ha valaki imádja a fenevadat, és a bálványokat, és a fenevad bélyegét felveszi a homlokára, vagy kezére, Jel. 14.10 89
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Az is iszik az Isten Igazságának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel; Jel. 14.11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik azok fölött is; és nem lesz nyugalmuk sem éjjel sem nappal azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, vagy az ő bélyegét magukra tétetik. Jel. 14.12 Ezt megtagadni: ehhez kell a tisztaszívűek békességes tűrése, amelyre csak azok képesek, akik hittel hiszik és megtartják az Isten parancsolatait, s az ÚR Jézus Igaz Útját járják! Jel. 14.13 Eztán ismét más Hangot hallottam az égből, amely ezt mondja nékem. Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert azok megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő tiszta s hű cselekedeteik követik őket. Jel. 14.14 A következő látomásban láttam egy fehér felhőt; és a felhőn ülve valakit, hasonlót az embernek Fiához. Fején arany korona, és a kezében éles sarló volt. Jel. 14.15 Ismét egy másik angyal lépett ki a templomból, s hangosan szólt annak, aki a felhőn ült: Lendítsd meg a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Jel. 14.16 Aki a felhőn ült, meglendítette hát az ő sarlóját a földre; és learattatott akkor a föld. Jel. 14.17 Ezt követően ismét más angyal jött ki a mennyben való templomból, annál is egy éles sarló volt. Jel. 14.18 Őutána is egy újabb angyal jött ki az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön: ő is fennhangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt, s ezt mondta: Bocsásd a te sarlódat, és szedd meg a föld szőleit; mert már megértek annak fürtjei. Jel. 14.19 Ez az angyal is meglendítette a föld felé az ő sarlóját, levágva annak szőlőfürtjeit, s a fürtöket az Isteni Igazság borsajtójába vetette. Jel. 14.20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamodásnyira. *** Az ÚR Útja utáni kor Jel. 13.1 Eztán egy fenevadat láttam feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein káromló szavak. Jel. 13.2 Ez a fenevad párduchoz hasonlított, a lábai olyanok voltak, mint a medve talpai, és a szája olyan, mint az oroszlán szája. A sárkány a maga erejét adta néki, és a maga trónszékét, s nagy hatalmat. Jel. 13.3 Láttam, hogy a fejei közül egy annak előtte súlyosan meg volt sebesítve, de azt is láttam, hogy az a seb már meggyógyult. Az egész föld csodálta, és követte is e fenevadat, Jel. 13.4 és imádták a sárkányt, mert hatalmát a fenevadnak adta; és imádták a fenevadat is, ezt mondván: Ki lehet hasonló e fenevadhoz? Ki vetekedhet, és ki harcolhat ővele? Jel. 13.5 90
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Nagyotmondó, és káromlásokat szóló száj adatott néki, és adatott néki hatalom is, hogy cselekedjék negyvenkét hónapon át. Jel. 13.6 És e fenevad megnyitotta száját az Isten ellen való káromlásokra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő Tiszta, Égi Birodalmát, és mindazokat, akik a Mennyekben laknak. Jel. 13.7 Az is megadatott néki, hogy a tisztaszívűek ellen hadakozzék, és legyőzze azokat, és hatalmat kapott minden nemzetségen, nyelven és népen is. Jel. 13.8 Ezekért imádták őt a földnek lakói, s mindazok, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a megöletett Bárányé e világ alapítása óta. Jel. 13.11 Azután más fenevadat láttam feljönni a földből, akinek két szarva volt, miként a Báránynak, de úgy szólt, mint a sárkány; Jel. 13.12 Ez az előbbi fenevadnak minden hatalmát gyakorolhatta a fenevad nevében, hogy rábírja a föld minden népét, hogy az első fenevadat imádják, azt, amelynek halálos sebe meggyó-gyult. Jel. 13.13 Ez is csodás dolgokat cselekszik: jeleket mutat, s még arra is képes, hogy tüzet hozzon le az égből a földre, az emberek szeme láttára. Jel. 13.14 Ez a fenevad elkápráztatja, és megtéveszti a földnek lakosait azokkal a hamis jelekkel, amelyekhez megadatott néki az erő, hogy az első fenevad nevében megcselekedje azokat, így bírva rá a föld lakóit arra, hogy szobrot és képet készítsenek, és bálványukként imádják azt a másik fenevadat, aki fegyverrel megsebesíttetett, de amely meggyógyult a halálos sebből. Jel. 13.15 Még az is megadatott néki, hogy az első fenevad képét „életre keltse”, hogy az szóljon is, és megadatott néki az is, hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képét. Jel. 13.16 Arra is rákényszeríti a föld lakóit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; Jel. 13.17 elrendelve, hogy senki se vehessen, és ne is adhasson el semmit, csak akin a fenevad bélyege van, annak nevével, vagy nevének számával. *** A Nagy Ugrás Jel. 6.12 Azután láttam, mikor a Bárány hatodik pecsétet felnyitotta, és ismét nagy földindulás lett: a nap elsötétült egészen, és a hold teljesen vörössé vált, mint a vér; Jel. 6.13 az ég csillagai a földre hullottak, akként hullva le, amiképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza a fát. Jel. 6.14 És az ég eltűnt, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget elmozdult a maga korábbi helyéből. Jel. 16.20 És minden sziget elsüllyedt, és hegyek sem találtattak többé. Jel. 6.15 A föld királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyeknek kősziklái közé rejtőzött; 91
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 6.16 És ekként könyörögtek a hegyek szikláinak: Essetek reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány tekintete elől, Jel. 6.17 mert eljött az Ítélet nagy napja; és ki állhat meg Előtte? 12. 8. És az égben viaskodás dúlt: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; amiként a sárkány is viaskodott, és az ő sötét seregei, amelyek azonban nem arathattak diadalt a Tiszta Szeretet Megbízottai fölött. Jel. 19.5 A Mennyei szintről egy Hangot hallottam, amely ezt mondta akkor: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok! Jel. 19.6 Feleletül valami nagy tömeg hangját hallottam, amely olyan volt, mint a hatalmas folyók zúgása áradás idején vagy mint a mennydörgés hangja: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, s a mindenható Atya. Jel. 19.7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget nékik, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő Választottja elkészült, Jel. 19.8 és megadatott néki, hogy tiszta, és ragyogó fehér gyolcsba öltözzék; mert a fehér gyolcs a Tisztaság igaz jelképe. Jel. 19.9 Aztán a mellettem lévő angyal azt mondta nékem: Írd meg: „Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” Majd még azt is hozzá tette: „Ezek az Istennek igaz beszédei.” Jel. 19.10 Leborultam az angyal lábai előtt hogy imádjam őt, de azt mondta nékem: „Ne tedd ezt; szolgatársad vagyok néked, és mindazoknak, akikben az Igaz Hit van; Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele, az Ő Áldozata a prófétaság lelke.” Jel. 19.11 Láttam, hogy az ég megnyílt, és láttam egy fehér lovat is a Mennyben: aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivatik, mert igazságosan ítél. Jel. 19.12 A lovas szemei olyanok voltak, mint a tűznek lángja, fején sok, egymásba illesztett darabból álló korona volt, és az ő neve fel volt arra írva, amit senki nem tud, csak ő maga. Jel. 19.13 Vérrel hintett ruhába vala öltözve és a neve (emberi nyelven) ez: Az Isten Igéje. Jel. 19.14 Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Jel. 19.15 És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; mert ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten Igazságának „borsajtóját”. (S e kard az Igazság szava és az Ítéletnek szava...) Jel. 19.16 Ruhájára rá volt írva az ő neve más földi szókkal is: királyoknak Királya, és uraknak Ura. Jel. 19.17 Aztán újra egy angyalt láttam, aki a napban állt, és fennhangon kiáltott azoknak a madaraknak, amelyek az ég közepén repülnek: Jöjjetek, gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; Jel. 19.18 92
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. Jel. 16.13 Ezek után láttam azt is, hogy a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jött ki, amelyek a békákhoz voltak hasonlóak. Jel. 16.14 Ördögi lelkek voltak azok, akik hamis jeleket tesznek, és akik elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjára: az Ítéletnek napjára. Jel. 16.15 (Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Jel. 19.19 Láttam hogy a fenevad, a föld királyai, és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült, és az ő serege ellen. Jel. 16.16 Egybegyűjtötték e királyokat arra a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. Jel. 16.17 Végezetül a hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát, már a levegőbe töltve ki azt, betöltve a földnek légterét egészen, s ekkor ismét egy erős Hang hallatszott a mennyei templomból az Istennek trónusától, mondván: Meglett! Jel. 19.20 És megfogatott a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette a fenevad nevében, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten a mélységnek tüzes tavába vettettek: Jel. 19.21 A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardja által, amely az ő szájából jött ki; és az ég közepén szálló ragadozó madarak mind jóllaktak azoknak húsából. Jel. 20.1 Ezek után egy újabb angyalt láttam leszállani a mennyből, akinél a mélység kulcsa volt, s akinek egy nagy és erős lánc volt még a kezében. Jel. 20.2 Ez megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, akit ördögnek és Sátánnak is neveznek, és megkötözte azt ezer esztendőre, Jel. 20.3 aztán a mélységbe vetette, és bezárta, és bepecsételte felette a mélységet, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg be nem telik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. Jel. 20.5 A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő: mert ezek is a maguk helyére takaríttattak, a mélység világaiba zárattak amiként záratott az ő fejedelmük ezer esztendőkre. ****** Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla: az Új Jeruzsálem megmutatása Jel. 11.15 Eztán a hetedik angyal is trombitált, és a mennyben erős hangok zendültek fel, amelyek ezt mondták: A világnak országai a mi Urunké: az Istennek Krisztusáéi lettek, s Ő fog azokon uralkodni örökkön örökké. Jel. 11.16 A huszonnégy Vén, akik az Isten előtt ülnek az ő királyiszékeiben, arcra borultak, ekként hódolva Istennek, 93
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 11.17 hálaadó imádságot mondva: „Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy, aki voltál, és aki leszel örökkön, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te uralmadat megkezdted. Jel. 11.18 Haragra lobbantak a pogányok, de eljött a te Igazságod, és a halottak fölötti Ítélet ideje, hogy megítéltessenek a lelkek, és jutalmat adj a te szolgáidnak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és hogy méltán ítéld meg azokat is, akik a földet pusztítják.” Jel. 11.19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az Atya szövetségének ládája az Ő templomában; és szeleknek zúgása, és mennydörgések hallatszottak, villámlások, földindulás, és nagy jégeső támadt akkor a Föld színén, Jel. 20.4 és láttam azokat is, akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre: azok kiemeltettek, és a maguk helyére tétettek, és ez az első feltámadás. Jel. 20.6 Boldog az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, amely a szellemnek „halála”, a mélységnek fogsága. Jel. 20.11 Egy nagy fehér királyiszéket láttam ezután, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a Föld és az ég, és helyük sem találtatott. Jel. 20.12 majd a halottakat is láttam, nagyokat és kicsinyeket, amikor ott álltak az Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyvet is megnyitottak, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, ki-ki az ő cselekedeteik szerint. Jel. 20.13 A tengerek is kiadták a halottakat; és a halál is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. Jel. 20.14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál. Jel. 20.15 Aki nem bizonyult méltónak az Ítélet percén, és nem találtatott a Törvény szerint az Élet könyvében, a tűznek tavába vettetett, ami a szellemnek „halála”, és így a második halál. Jel. 21.1 Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúltak. Jel. 21.2 Én János, magam láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. Jel. 21.9 Oda jött hozzám egy, a hét angyal közül, akiknél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és azt mondta nékem: Jöjj, megmutatom néked az Isten Krisztusának hatalmas Városát. Jel. 21.10 Aztán elvitt engem lélekben egy nagy, és magas hegyre és megmutatta nékem az Új Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Jel. 21.11 Benne világított és ragyogott Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz: a kristály tisztaságú jáspis kőhöz; Jel. 21.12 A város körül nagy és magas kőfal volt, amelyen tizenkét kaput számoltam meg: a kapukon tizenkét angyalt, és neveket láttam felírva: az Izráel tizenkét törzsének neveit: Jel. 21.13 Napkeletről három; északról három; délről és napnyugatról is három kapu volt, 94
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 21.14 és a város kőfalának tizenkét alapja volt: ezeken a Bárány tizenkét apostolának neveit olvastam. Jel. 21.15 Annál, aki velem beszélt, volt egy arany vessző, azzal hozzá látott, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. Jel. 21.16 A város maga négyszög alakban épült: hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel: annak hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt tizenkétezer futamodásnyi volt. Jel. 21.17 A kőfal emberi mértékkel száznegyvennégy sing volt. Jel. 21.18 A fal jáspisból volt, maga a város pedig tiszta arany, s valami, a tiszta üveghez hasonló anyagból épült. Jel. 21.19 És a város kőfalának alapjai mindenféle drágakövekből lettek lerakva. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd; Jel. 21.20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist, Jel. 21.21 a tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt, és a város minden utcája tiszta arannyal volt borítva, olyannal, mint az átlátszó üveg. *** Satana utolsó erőpróbája és végső bukása Jel. 20.7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából, Jel. 20.8 és akkor ismét felmegy a Föld színére, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, s azok oly sokan lesznek: megszámlálhatatlanok lesznek, mint a tenger fövenye. Jel. 20.9 És feljönnek a föld színére, és körülveszik a Tiszta szívű emberek táborát, és a szeretett várost; s akkor Istentől a mennyből tűz száll alá reájuk, amely megemészti azokat, Jel. 20.10 és az ördögi lény, aki elámította őket, ismét a tűz és kénkő tavába vettetik, oda, ahol a fenevad, a hamis próféta; az Antikrisztus van, és ahol bűneik kínozzák őket éjjel és nappal, míg az idő betelik fölöttük. ******
95
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása... Jel. 21.3 E kép után ismét egy Hangot hallottam az egek magasából, amely ezt mondta: Ímé az Isten Országa az emberekkel van, és Isten velük lakik, és azok az ő népei lesznek. Maga az Isten lesz velük: az ő Istenük. Jel. 21.4 Aki eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jel. 21.5 Aki a királyiszéken ül azt mondja: Ímé mindent újjá teszek. Majd azt mondta nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. Jel. 21.6 majd ekként folytatta: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Jel. 21.7 Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. Jel. 21.22 Templomot nem láttam abban a Városban: mert a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. Jel. 21.23 E Városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak legékesebb, legtündöklőbb FÉNYE A Bárány. Jel. 21.24 A pogányok, akik megtartatnak, e világosságban járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. Jel. 21.25 E Város kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); Jel. 21.26 És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. Jel. 21.27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatossá-got és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. Jel. 22 Jel. 22.1 Ezután az angyal megmutatta nékem az Élet Vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, tiszta, mint a kristály, mert az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki, Jel. 22.2 s az Város főutcájának közepén folyt a városon keresztül. A folyóvízen innen és túl az élet fája volt, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva a maga gyümölcsét; és azoknak levelei a pogányok gyógyítására valók. Jel. 22.3 És semmi elátkozott nem lesz ott többé; az Atyának és a Báránynak királyiszéke lesz abban, és ő szolgáik szolgálnak nékik; Jel. 22.4 akik látják az Istennek orcáját; és az ő neve lesz azok homlokán. Jel. 22.5 Ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön örökké. Jel. 22.6 Aztán még ezt is mondta nékem: e beszédek igazak: az Úr, bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Jel. 22.8 96
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Én magam: János vagyok az, aki mindezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lábai előtt, hogy imádjam őt, aki nékem ezeket megmutatta. Jel. 22.9 Ám ő azt mondta: Ne tedd, mert én is csak szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. ***** Az Úrnak Szava szólott eztán, mintegy: elbocsájtván Jánost, egyben visszaigazolva néki: amit látott, valósággal is látta, s amiknek meg kell lenniük, meg is lesznek hamar... Zárókép, A MESTER elköszönő szavai... Jel. 22.7 Íme, eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának szavait. Jel. 22.10 Azután azt mondta nékem: el ne titkold e könyv próféciáit, mert az idő közel van. Jel. 22.11 Aki igazságtalan, igazságtalan lesz ezután is; aki fertelmes, fertelmes lesz. Aki igaz, igaz lesz ezután is; és aki tiszta, megőrzi tisztaságát ezután is. Jel. 22.12 És ím: hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Jel. 22.13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Jel. 22.14 Boldogok, akik megtartják parancsolataimat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. Jel. 22.15 Mert kinn maradnak a becstelenek és a bűbájosok, a paráznák és a gyilkosok, és kinn maradnak a bálványimádók, és mindaz, aki szereti és szólja a hazugságot. Jel. 22.16 Én Jézus küldöttem az én angyalomat hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. Jel. 22.17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj el! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj el! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jel. 22.20 Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: bizony hamar eljövök. Ámen Bizony, jöjj el Uram Jézus! Jel. 22.21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. ***** Itt, a Jelenések végén mindjárt két egymás után következő vers is van, a 22,18-19-es versek, amelyet éppen hogy azok tétettek be a Könyvbe, akik azt megcsonkították, majd a maguk szája íze szerint toldották ki: ezeket ezért már itt sem írjuk le, mert szükségtelen volna az ÚR szájába hamis szókat adni, amelyek csak mások rémítését szolgálták, s szolgálják. De nem csak e verseket hagytam ki: másokat is, amelyek nem voltak, s ekként ma sem részei a Jelenések könyvének: A Jel. 12.18: 97
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet „És álla a tengernek fövenyére.” Egy igen egyszerű költői szó-fordulat, de nem része a Könyvnek, mondandója sem igazán szőhető a Könyv tartalmába... * A következő verseknél a János által átadott Tanításokból szőtt be a tanítvány egy-egy kicsiny részt, s bár e részek igazán az ÚR szavait tükrözik, nem részei a Jelenéseknek „Jel. 13.9 Ha van füle valakinek, hallja!” „Jel. 13.10 Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.” A következő vers már a számmisztika kereteibe igazodnék, ami nem egészen része a Krisztusi Tanításoknak! „Jel. 13.18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” Hány, de hány olyan ember találtatik vajon a Föld színén, akinek „nevének száma”, vagy ismét csak a számmisztika szerint, de más alapon, mondjuk a születési év számainak összege szerint vett száma hatszázhatvanhat! Ha ezek mind „fenevadak” volnának, még annyira sem lehetne élni a Föld színén, mint amennyire lehet: bár őszintén megvallva, ekként sem könnyű most a ti helyzetetek... S most lépjünk tovább: itt és most szükségtelen volna külön kitérjek arra: mit is takar e rejtélyes szám, ami – amiként sejtitek is – nem is egészen csak egy egyszerű számjegy... Amint megfigyelhettétek, még ezeken túlmenően is van, amit kihagytunk a Könyvből: azok viszont már túlontúl durvák, vagy túlontúl meghamisítottak ahhoz, hogy benne hagyhatnánk a könyvben. Ezen felül némely részek még csak nem is az ÚR Tanításaiból valóak, és azzal össze sem egyeztethetőek, így le sem íratom őket munkatársammal: van épp elég vad dolog az eddigiekben is, amit részben betudhattok az akkori kor emberi-tudati milyenségének. De valóban csak részben, s mert ez ekként van, kell, hogy érthetővé és kevésbé „vérengzővé” tegyünk az általatok is kifogásolt részeket, egy kicsit tán igazat adva mindazoknak, akik azt mondják: lehetetlen hogy János, aki az ÚRRAL JÁRT, s az ÚR Tanításait vehette, képes lett volna e finoman fogalmazva is már-már horrorba illő szöveget megfogalmazni. Valójában János csak részben volt írója e Könyvnek, még azon túl is, hogy egy részét már idős korában egy tanítványának diktálta le. De ezen túl is számos toldás került az eredeti szövegbe, így annak vadsága (amely még az adott korral sem indokolható!!) nem az ő terhe és hibája. Az egyes szimbolikus képek még részben tőle származtak: de már például az „örök kárhozatról” festett képek nem (hogy a durvább képeket egyelőre ne is említsem), azokat már azon „reformerek” írták/íratták az eredeti szöveg helyére, akiknek érdekük volt az egyszerű köznép rettegésben tartása, megfélemlítése. S ezek után térjünk vissza ama történéshez, amelyet a 6,11-es vers mutatott meg, hogy onnan haladva tovább ismételten is leírjuk, de már ki is bontsuk a Jelenéseket, legalábbis azt, amit kibontanunk és megmagyaráznunk az ÚR Akaratából lehetséges. Tán az volna számotokra a természetes, hogy e ponttól János testvérünk segítségét kérjük, ám mert amit Néki látnia engedtetett, a Mennyei Szintek megannyi Lakója is látta és ismeri, erre nincs szükség, így továbbra is én fogom a közléseket és magyarázatokat eljuttatni hozzátok munkatársamon keresztül, amiként azt mi is, és ti magatok is megszoktátok... * * *
98
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet E versnél szakítottuk meg fentebb a Könyv kibontását: „Jel. 6.11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek.” * János ezt követően ismételten is megbízatást kapott, már arra vonatkozólag: mutassa meg mindazt, amit Múlt, Jelen és Eljövendő képeiből látnia engedtetik az ÚR Kegyelméből. Erről ekként számolt be: A második Megbízatás „Jel. 10 Jel. 10.1 És egy másik, erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve; a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok; Jel. 10.2 kezében egy nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette; Jel. 10.3 majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát.” – „erős angyalt láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve;” János meditációs állapotban, azaz révületben „látta” a képeket, így az „angyal”, tehát a hozzá küldött Szellem-testvér is János Tudatában jelent meg, mint valami színes gondolati kép. Ez esetben, s a továbbiakban is szándékoltan használja a Szellem megjelölésre az „angyal” szót, mert a kor embere még ehhez volt szokva, az Ó-szövetség is angyalokat említ az egyszerűség kedvéért. Lényegében az emberi Tudat maga fogalmazta meg az „angyal-képet”, már jóval az Ószövetség leíratása előtt, s mert az elme csak egy bizonyos ütemben fejleszthető, kellett, hogy a mellékesnek számító szavak helyett a lényegre fordítsa figyelmét a Közlő úgy az Ószövetség leíratása, mint a Jelenések leíratása során. Ha a lényegtelen rész-ismeretekkel is meg kell birkóznia a Tudatnak, esetleg épp a lényeg fölött siklik el, s megjegyzi a „szellem” szót, akár még értelmezni is tudja, de a Tanításokat már figyelmen kívül hagyja, annál is inkább, mert míg az újdonság vonzza, a feddések és intelmek nem vonzzák, így a kevésbé hasznosra fogja felcserélni azt, ami igazán előrébb és feljebb emelhetné Útján a Szellemi Követet, vagyis az Én-részt. (Részben ez volt az oka annak is, hogy még számotokra is csak lassan és fokozatosan mutattuk meg a Szellemi hierarchiát: ne a szenzációnak tűnő, de a ti szempontotokból lényegtelen részlet fogja meg elméiteket az igazán lényeges Tanítások helyett. S ha ez eddig ekként volt, eztán is ekként lesz, mert ez a Törvény...) Az asztrális Világképzetek magasabb szintjére követként érkezett Segítő – Oktató Szellemtestvér valós rangját is akként jelzi János: „erős”, aki „felhőbe” volt öltözve: vagyis olyan energia-képként vetítődött János Tudatába, amilyennek az adott asztrál-szint lakói láthatták, mintha teste teljességgel Fényből állana: „és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok;”– amelyet fellegbe burkoltak: a mélyebb szintről kiemelkedett Szellemi Követ ekként fogalmazta meg a Tudatnak átközvetített képet, a Tudat és a test számára a látható tartományba még beilleszthető képet vetítve a Tudatba, hogy az képes legyen érthető módon megfogalmazni a Látomást. „a fején szivárvány volt,” – írja János, s ezzel lényegében a Szellem-testvért körbevevő magasabb rezgésszintű energia-burokra célzott. Amint mondtam, a Mennyei Szintekről, a Mennyei Tudattárból közvetíttetett az asztrális Világ-képzetek felé mindaz, amit Jánosnak látnia, és hallania engedtetett: s e leközvetített képekbe léptek bele azok az Oktató Szellem-testvérek, akik a Kísérő szerepet vállalhatták János mellett. Ők viszont csak mint Szellemi Erő, mint Önképmás léphettek János mellé, hisz ha a valóságban állnak mellé, a Bennük lévő, testeiket adó nagy rezgésszintű energiában úgy olvad el János 99
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Szellemi Én-része, mint vaj a tűzben, hiszen János Szellemi Én-része akkor a második Fénykör szintjéig kellett aláereszkedjen, ami azt is jelenti, hogy az adott szintnek megfelelő mértékben volt lefedve is a testbe öltözés előtt magához vont Kozmikus energiák, valamint a légtérből bevonzott, s már az Út folyamán magához vont energiák révén és végett. Egy-egy Szellemi Önképmás, így a János mellett Feladatot kapott Szellem-testvérek Önképmásai is mindenkor akként ereszkednek a mélyebb rezgéstartományokba, hogy az általunk is használt védőburkot maguk köré vonják. Ezzel részben önmagukat, részben az adott szintet oltalmazzák. Amikor már arról ír János: „jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette;”, azt mondja: a Szellem az Úr Nevében birtokába vette a vizeket s a szárazföldet: tehát amit mond, a Föld mindahány élőlényére vonatkozik, éljen bár a vizek mélyén, a vizekben lévő szigetek valamelyikén, avagy a nagy kiterjedésű szárazföldek, a kontinensek bármelyikén, mert amit mond, azt A Törvény: A mindenekre érvényes Krisztusi Törvény nevében mondja. Ha egy kicsit tovább haladunk, megértitek azt is: miért, és miképpen vonatkozhatnak némely próféciák a vízmélyekben élő állatokra is, miért mondtam, hogy őket is „birtokába veszi” a Szellemtestvér az ÚR nevében. Ezután így folytatja a történés leírását: „majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát.” – János itt a hang erősségére utal, nagyon élethűen ábrázolva azt a nagyon is egyszerű tényt, miszerint a magasabb rendű Asztrális síkon más frekvencián szólal meg a hang, és megint más frekvencián szól az Égi Hang, vagyis az OM, amely a Mennyei szintek mindegyikét betöltő HANG, A „Teremtő szava”, azaz Teremtő Egységnek a Mindenség elképzelhető (sőt: számotokra elképzelhetetlen!) legmagasabb frekvenciáján rezgő energiájának hangja, amely más és más frekvencián érzékelhető a hét Mennyei szint mindegyikén is. E hét, egymástól eltérő magasságú hangot hallotta egy pillanatig János, s nem véletlen, hogy nem mint ember, hanem mint Szellemi Követ hallotta azt! (Ha mint ember kell hallja és elviselje ugyanazt a Hangot, maga a Hang lesz az, ami mindahány, energiából álló testsejtjét egyszerűen elemeire bontja, hisz amiként már ezt is mondtam, maguk a testsejtek is más és más rezgésszintű energiaelemekből állnak össze egyetlen testsejtté.) S még ekként is csak úgy érhetett el hozzá a hang, hogy az adott Asztrális szintnek megfelelő fokon lefedett hangot hallotta, s azt is a véle feladatot vállalt Szellem révén, még az által is leárnyékolva. A hét, egymástól eltérő rezgésmagasságú hang lényegében mint egy védőburok vette körül a Szellem-testvér által leközvetített energia-képet (önképmást), amely segítette is, és oltalmazta is mindaddig, míg a Kozmikus Téren áthaladt. * „Jel. 10.4 És mikor a hét mennydörgés szavát hallottam, le akartam írni; de egy Hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd. – „amiket a hét mennydörgés szólt,” – nem akként szól az eredeti megfogalmazás, hogy „amiket” szólt: akként, hogy amit jelent (jelez). János, aki a Mester Tanításai révén tudója volt a hét mennyei szintnek, azok létének, mindahány hangról is tudta: mely Szellemi fejlődési állomást jelöli, mely Bölcsességi fokon álló szint hangját hallotta. De mert részben tudója volt ama Bölcsességeknek is, amelyeket e hangok révén hallott, és meg is értett, az intelem arra akart utalni: azon Bölcsességi elemeket ne írja le, legalábbis az adott kor embere számára, s még egy bizonyos korszak embere számára megérthető formában ne, mert azokhoz még éretlen, fejletlen az emberiség teljessége, amiként egy ideig még az is marad, mert az elme és a Szellemi Tudat csak fokozatos fejlődésre képes és alkalmas, ahogy azt az imént is mondtam. Ez esetben tehát a Mester által, de már a Feltámadást követő negyven nap alatt nékünk átadott Bölcsességelemekre utalt a tiltó szó, amelyeket János tisztán felismert amikor a Mennyei szintek „hangképét” érzékelte, de amelyeket sem kortársaink, sem az előttetek élt emberek meg nem érthettek volna (s ezt magatok is tapasztaljátok, hisz még azt is csak kevesek értik, amit munkálkodásunk kezdetén 100
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet engedtetett leközölnünk még a korábbi évszázadokban élt eszközeink révén: s még nem is azon Bölcsességelemeket és Tanításokat említem, amelyeknek ti ma már ismerőivé lehettek!) „Jel. 10.5 Eztán az az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte kezét az ég felé, Jel. 10.6 És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet rajta élőket, és a tengert és a benne élőket, hogy idő többé nem lesz:” – Itt a második versnél, amikor azt olvassátok: „És megesküdött arra,” magatok is érezhetitek: mennyire szembeötlően hibás a szóhasználat, mennyire lehetetlen, hogy e szavakat valóban János mondotta volna, hisz maga az Úr tanított mindeneket arra: ne esküdjetek. („Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek;” Mát. 5.34) Az pedig, hogy egy Küldött, egy, a Valóság Világából érkezett Testvér esküdne A Teremtőre: egyenesen elképzelhetetlen. Ezen kívül és ezen túl az ÚR a Teremtés Törvényét is elmondotta nékünk, megmutatva: miként fogalmazta meg a Teremtő EGY-ség a Káoszból és a Káoszban az Elsődleges Rendet, miként rendeződtek a Kegyelmi Erőszálak mellé a más és más rezgésszintű energiák, amelyekből az egyes bolygók és Csillagok, a Napok és Holdak „születtek”, s miként kezdte meg ezeken Útját az elsőd teremtettségű, majd a második teremtettség bukott Szellemeinek ÉN-képmása, azok sokasága. Ekként itt is a János által elmondottakat leíró tanítvány tudati képei keveredtek a tényleges mondandóval, éspedig erősen az Ószövetségi leírásokkal ötvözve a János által elmondottakat, kipótolva azon szavakat, amelyek megértésére képtelen volt. Vannak ugyan Valóság-közeli közlések is e versben, de azokat sem János mondta el, legalábbis nem azért, hogy azt a tanítvány lejegyezze! Az előbbi versnél ugyanis éppen hogy azt az utasítást kapja János: ne írja le a felismert Bölcsességi elemeket: ezzel viszont, hogy a Mindenség idő nélkül valóságát közli, megszegni látszik e parancsot. Ez is elképzelhetetlen: viszont mi is tovább kellett néhány Tanítást adjunk, így az a tanítvány, akit János az általa elmondottak lejegyzésével meg-bízott, e Tanítások közül szőtte a mondandóba a korábbiakban magától Jánostól hallott és tanult Bölcsességelemet, de még akként, hogy az Első Szövetség szövegének mintájára esküvéssel igyekezett nyomatékot is adni annak, amit leírt. (Azt azért még hadd szúrjam közbe: az természetes, és nem csak itt, nem csak e versben, de a Jelenések Könyvének egészében is, sőt: még az Új Testámentum teljességében is, hogy még a hamis bejegyzéseknek, a mások által az eredeti szövegbe illesztett közléseknek is meg volt, és meg is van mindenkor a maga nagyon is fontos magyarázata, még akkor is, ha a közlést beíró, vagy a „reformer” szándéka nem ez, de ennek akár az ellentéte volt, az, hogy valamely eredeti Közleményt meghamisítson. Számtalan esetben az ekként eltitkolt Bölcsességi elem lényegesen kisebb horderejű Igazságot takart, mint a későbbi betoldás mögött rejtező Igazság, ha ezt az eredeti Közlést átfogalmazó akkor nem vehette is észre, olykor épp azért nem, mert az általa leírtakat ismét mások ismét más, már a következő korszakban megszokottá és ismertté/használttá lett rokon-értelmű szavakkal helyettesítették, mit sem tudva arról: az Igazság kibontásához vezető Utat építik ki a ti számotokra, lépésről – lépésre közelítve ahhoz a fogalmazási módhoz, é azon szavak használatához, amelyek már a Tanítás teljes kibontásához vezetnek. A ma általatok használt szavak azok, amelyek alkalmasak a korábbiakban még megfoghatatlan Tanítások szavakban való kifejezésére: s a cél lényegében ez is volt! Senki sem írhatott tehát sem a Jelenések közé, sem az Evangéliumokba semmi olyasmit, aminek mélyére ne rejttetett volna el az ÚR által egy-egy nagyon is fontos Közlemény, olyan Tanítások, amelyeket azonban csak a megadott Korban, és a megadott nyelvek használói találhatnak meg és bonthatnak ki, akkor viszont már a Föld teljessége számára érthetővé téve, megmagyarázva azt, ami addig csak a szavak mélyén, elrejtetten létezett. Ez a kor, legalábbis ezen Korok egyike éppen hogy a ti korotok: a Nagy Ugrás előtti Utolsó Kor, s azon nyelvek, amelyeknek használata révén a szavak mögé, vagy akár a szavak alá rejtett Igazság-morzsák fellelhetőek és kibonthatóak és megmagyarázhatóak, a már említett, spirituálisan bontható szavakat tartalmazó nyelvek: a magyar és az Ó-ind nyelvcsaládba tartozó nyelvek egyike: a lovári roma nyelv. Ám e kis kitérő után térjünk vissza a Jelenésekhez...) „Jel. 10.7 101
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, beteljesedik mindaz, ami ma még az Istennek titka, amint azt megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak.” – „akkor, amikor a hetedik angyal trombitálni kezd,”: az eltelt kétezer év során hat olyan történés volt, amelyet korszakváltó történésnek nevezhetünk. Ezek közé tartoznak a Globális méretű természeti változások csak úgy, mint a két, egymást követő Világégés, s azok a Társadalmi változások, amelyek akkor is kihatással voltak a Föld mindahány országának életére, ha maga a változás csak egy (bár ekként is meglehetősen nagy) népcsoportot érintett. A hetedik angyal trombitájának szava – ismét egy ilyen változást jelöl, amely azonban már az utolsó változás lesz a második emberiség Történelmében, s mint ilyen, a leghatalmasabb. A Nagy Ugrás perce lesz az, amikor is a ti Történelmetek lényegét tekintve lezárul, bár a Harmadik emberiség történelme még nem veszi kezdetét. Utalt viszont e kép a mi korunk nagy változásaira is: a mi kis „világunk” egyes történéseire, amelyeket később külön-külön is előrevetít, ismét csak kettős értelemben. Részben az adott kor zsidóságának sorsát, s az ő sorsukhoz kapcsolódóan a Római birodalom sorsát mutatja meg, de már előre vetíti a zsidó nép történelmét, annak távolabbi korokban bekövetkező történéseit is. Ezek közül öt már a Múlt lapjaira íródott: a korai keresztényüldözés, a zsidóság erkölcsi, majd földrajzi megosztottsága, a fajgyűlölő rendszer zsidó-üldözései, és a zsidóság Ébredőinek a maguk népének tagjai által esett üldöztetések (s ez máig is tart!). Egy történés azonban még csak mint eshetőség; lesz, vagy lehet valósággá, s ez még a ti közeli Holnapjaitok lapjainak egyik nagy kérdőjele, a másik a távolabbi Holnapok homályában van, szintén még csak mint lehetséges történés: e kettőről ezért én magam sem szólhatok. „amint azt megmondta azt az ő szolgáinak, a prófétáknak.” – mondja a közlő. Valóban sok prófécia szól az Utolsó Időkről, amelyeket azonban épp úgy nem értett meg az emberiség, amiként a Jelenések Könyvét, vagy az ÚR által adott próféciákat nem értette, mert az ószövetség is a szimbolikus képek mögé rejtette mindazt, aminek megértésére még nem lett volna képes az emberi elme. S nem csak az emberiség: akkor még maguk a próféták sem tudhatták, legalábbis nem minden esetben: mit is rejtett el az ÚR a szimbolikus képek mögé. Azt csak az ÚR tudta: mit mondott, amikor a Holnapok képeit vázolta elénk, de Ő minden képnek a más és más korokban kinyíló és valósággá váló jelentését is tudta. Azt is, amit a mi korunk számára jelentett az Általa megmutatott holnap-kép, azt is, amit a ti korotok számára jelent, vagy amit már a Harmadik emberiség számára fog jelenteni – ugyanaz a kép. Erre Rajta kívül senki, egyetlen próféciát adó sem volt, és nem is lehetett volna képes, hisz azok, amint már ezt is mondtam, mindenkor eszközök voltak valamely Közlést adó Testvér, vagy akár Isten kezében, s nem a maguk Bölcsességéből szóltak, hanem azt adták tovább, amit hallottak. Az ÚR azonban a Magáéból vett, a Maga Bölcsességéből szólt, s azt tárta elénk, amit valósággal is tudott Öröktől fogva. *** „Jel. 10.8 Eztán az a Hang, amelyet előbb is hallottam az égből, ismét szólt hozzám, s most azt mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.” – E vers ismét szimbolikus jellegű, hisz a valóság értelmében nem egy ténylegesen is létező könyvecskéről van szó, még akkor sem, ha a Menyei Tudattár egy „lapját”, tehát az akasa-lemezek egy kis részletét írja le akként a Közlő, mint „kis könyvecskét”. János ez esetben lényegében arra kapott utasítást: menjen, s ismerkedjék meg azzal a történés-sorral, amelyet a Közlő mint a leginkább valósággá lehető Holnap-képet elé tárhatott. Hogy ez nem csak egyetlen lehetséges történés, de a ti Történelmetek több, egymástól alig is eltérő képe, már a következő versből is kiderül: „Jel. 10.9 Elmentem az angyalhoz, s kértem: Add nékem a könyvecskét. Átadta, s azt mondta: Vedd el és edd meg. Bár a szádban édes lesz, mint a méz, de keserűvé teszi a gyomrodat.” – E versben csak az utolsó mondatot kell megfordítani, ekként: Bár keserűvé teszi a te szájadat, a gyomrodban édes lesz az, mint a méz: s ezzel azt mondja a közlő, hogy a látott képek végett keserű lesz János szíve, de a Cél, amelynek szintén ismerőjévé lesz, eloszlatja minden keserűségét akkor, ha „gyomra” képes befogadni és megemészteni is mindazt, amit látnia engedtetett, s ami elsőre oly keserű volt. 102
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Ha csak látja a Holnapok megannyi lehetséges történését, ha csak az ember által az adott Történelmi irány, kiváltképp a Keresztáldozat nyomán még választható Utak ismerőjévé lesz, megkeseredik az ő szíve: de ha tudója lesz annak is, ha igazán képes lesz megérteni a képek nyomán, mit is jelent az, hogy a jó pásztor az utolsó bárányért is elindul, már megédesedik minden kép, mert a Teremtő EGYSÉG iránti hála és Szeretet édesíti meg azokat. „Jel. 10.10 Elvettem hát a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt; és olyan édes volt az, mint a méz; de amiután megettem, megkeseredett tőle a gyomrom.” – Itt is megfordul tehát a kép: János ismerőjévé lett a lehetséges Holnapoknak, amelyek végett keserűvé lett az ő szíve, hisz az emberi szenvedések és nyomorúságok, az emberi vadság révén más embereknek részéül jutó gyötrelmek sokaságának ismerőjévé, tudójává lett, de ismerőjévé lett a Visszatérés Törvényének is, amely Törvény az utolsó egy visszatérésének Törvénye is, s ez, mint Szellem-tudati kép megnyugtató, és édes volt János számára is, hisz a Teremtő EGYSÉG véghetetlen Szeretetét érezte meg, és értette meg abból. „Jel. 10.11 Aztán a Hang ismét szólt, ezt mondva: Ismét prófétálnod kell majd sok népről és nemzetekről, nyelvekről és királyokról.” – Ez már egy későbbi kép, s elsősorban a mi Holnapjainkra vonatkozott mint konkrét utasítás, vagyis a mi holnapjaink során bekövetkezett történéseket: Jeruzsálem, és a Római birodalom pusztulását kellett tudtára adnia a zsidó népnek, de már akként, hogy az átadott próféciákba az emberiség, s a bukott szellemek világának teljes története is bele volt rejtve, bár erről, mint fentebb mondottam, maga János sem tudhatott. Nem, annak ellenére, hogy korábbi Útjai egyikén is mint próféta működött az ÚR legszentebb Akaratából, amire a vers első szava is utal, hisz az a Szellem-testvér, akinek segítsége, közreműködése révén János látóvá, az Igazságok ismerőjévé lett, ekként fogalmaz: „Ismét prófétálnod kell...”, ám arra, hogy már nem csak az Izráel népéről kell, hogy szóljon, a mondat folytatása mutat rá: „sok népről és nemzetekről, és nyelvekről és királyokról” – s itt a királyok kifejezés az államok, országok vezetőit (is) jelöli, tehát nem csak a koronás királyokat: a választott vezetőket is, akik az egykori királyok helyén állnak ma szinte a Föld megannyi országában. És e képtől kezdődtek lényegében azok a prófécia-értékű Látomások, amelyekbe mindaz elrejttetett az ÚR Akarata szerint, amit Jánosnak el kellett mondania, meg kellett írnia, de még az is, amire azt az utasítást kapta, hogy azokat ne írja le, ekként: „pecsételd be”. ***** Az első jaj... „Jel. 8.2 És láttam azt a hét angyalt, akik Isten előtt álltak; azoknak hét trombita adatott.” – A hét, egymást követő Mennyei szintet jelképező Szellemtestvért ábrázolja János, akik a hét, Őstisztaságú Szellemi Jellemzőket, ezek valós erejét is jelképezik. A Szeretet, az engedelmesség, a bölcsesség, a tisztaság, a hűség, a testvériesség, és az egyenlőség (EGYség) Bölcs Mennyei Erőit voltak hivatottak jelképezni, amely őstisztaságú Szellemi Erők máig hiányoznak az emberszellemekből, s a bukott Világok mindahányán, s még az Asztrális Világképzetekben tartózkodó Szellemi Követekből is, mindazokból tehát, akik mindezen Szellemi Jellemzőket elvetve elfordultak a Teremtő EGYSÉGTŐL, hogy a maguk mind tisztátalanabbá váló akarati képét követve vessék el maguktól a korábbi Szeretetet, megtagadva a Teremtő iránti engedelmességet, amely az addig megszerzett Bölcsességek fokozatos elfedődésével is járt, amely Bölcsesség hiánya a tisztátalanság, a harácsolás, önzés, a harag és gyűlölet, a gőg, hiúság: vagyis megannyi emberinek nevezett negatív tulajdonság melegágya volt, s lesz is mindenkor. „Jel. 8.3 103
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Eztán egy másik angyal állt meg az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adattak néki sok tömjént, hogy tegye a tiszta szívűeknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt van. Jel. 8.4 A tömjén füstje az angyal kezéből a tiszta szívűek könyörgéseivel az Isten elébe ért fel.” – Ez valósággal is ekként van, és az igazán tiszta fohászokat mindenkor Isten elé juttatják azon Segítő Szellem-testvérek, akiket e feladattal bízott meg az ÚR. Nem azért, mert hogy a Teremtő ne volna tudója és ismerője a ti mindahány kéréseteknek, hisz amiként azt az Úr mondotta, akként van, s még a hajatok szálait is számon tartja Isten: hogy ne tartaná számon azt, ami a Szívben van, ami fontosabb és lényegesebb! Atyánk, Urunk és az Áldott Anya: Szentlélek Mária tudja, mit akartok kérni, azt is, mit miért kértek, de kell mégis, hogy a magatok bölcsességi fokán már megfogalmazzátok a kéréseteket. S nem is mindenkor az kell, hogy e fohászok szavakból álljanak: elégséges, ha gondolati – érzelmi erőtök áramlik az ÉG felé akkor, amikor valamely igazán nemes Cél, vagy egy-egy elesett Testvér érdekében a Szeretet-cselekedetet megkezditek, mert ha Hatalom és Erő is a Szó, százszoros értéke van a cselekedeteknek, s az üres szavak még egy könnyet sem töröltek le az éhező kicsinyek arcáról: egy darab kenyér viszont igen... „Jel. 8.5 Azután vette az angyal a tömjénezőt; s megtöltötte azt az oltárnak tüzével, s levetette a földre; és mennydörgések és viharos szelek vad zúgása hallatszott, villámlások és földrengés lett a Föld egészén.” – E versben sem szó szerinti értelemben kell értsétek a menydörgést, vihart: nem meteorológiai történésekre, de lelki és Szellemi történésekre, értelmi és érzelmi viharokra kell gondoljatok! A legmagasabb mennyei szintről, az „oltárról” semmi olyan energia nem áramlik a Föld felé, amely ártására volna az embernek: viszont olyan energiákat leközvetíthet a Fent Világa, amelyek a Szeretet Törvényével ellentétes tudati – lelki és Szellemi erőkre hatással lesznek. Ugyan a Kozmikus Téren áthaladó energiák mindenkor befolyással vannak a ti Földetek természeti erőire is, a Kozmikus Térben úszó energiák azonban maguk is összetett energiák, s az esetek többségében elektromos és/vagy magnetikus hatással bírnak, ami a Nap, a Hold, s szinte megannyi Csillag működésére is a negatív előjellel fog hatni, az Isteni Energia azonban, s a Fent Világának megannyi energiája is delejes erő-áramlat, amely pozitív hatást ad, s amely nem a Kozmikus Térben halad, de mindenkor a leközvetített energia rezgésszintjének megfelelő rezgésmagasságú Kegyelmi Erőszálban, amely magához vonzza azt. Ekként tudja a Mennyei Szinteken a maga Ős-tisztaságában megmaradt Testvérek mindegyike megtámogatni, segíteni a mélységbe hullott Testvéreket, hisz a Kegyelmi Erőszálból meríthetnek azok az Őr-szellemek is, akiknek kéréseitek, imáitok nyomán erre az ÚR engedélyt ad. De magatok is e Kegyelmi Energia-szálakból vonzhattok magatokhoz, ha arra valamely Testvér gyógyítása során az Úr engedélyt ad: ismét csak Őrszellemeitek avagy a Szellemi Vezető segítségével. Amikor tehát János az „Oltár tüzéről” szól, a legmagasabb Mennyei szintre ért Testvérek Szeretetenergiáit érti ez alatt, azon Testvérek Szeretet-energiáira utalva, akik már ISTEN ELŐTT állnak, azaz már az „oltáron égő” Szeretet tüzére, amely ha Szellemi Erőként ér el más, alsóbbrendű Szellemi erőkkel bíró személyekhez, azokban mindenkor más és más hatást vált ki: s mert az adott kor embere is heves érzelmi megnyilvánulásokra volt képes, a Szeretet és a gyűlölet mint vihar, mint villám cikázott át a Föld teljességén. Azon történésekre utalt e képpel János, amelyekben az emberi nagyság – de az „emberi” kicsinység is megnyilatkozott. Voltak, természetesen voltak más értelemben vehető fizikai szintű változások is a nagy rezgésmagasságú Szeretetenergiák leközvetítése nyomán, ezek azonban az emberi érzelmi és akarati energiáknak, a Föld légterébe áramoltatott lelki és Szellemi és tudati energiáknak felhalmozódása következtében estek, s nem akkor, nem közvetlenül az említett, nem fizikai energiáknak a légtérbe áramoltatásakor: annál lényegesen későbben, legalábbis a ti fogalmaitok szerint. Évszázadokkal későbben, már az inkvizíció korában, tehát a nyolcszázas években, amikor is mindazok, akik az energiát korábban megfogalmazták és kiáramoltatták, ismét a Föld színén ölthettek testet az Úr Akarata szerint. Ők kellett a maguk vetette szelek viharait le is arassák: s ismét nem kizárólag meteorológiai viharokat értvén ez alatt...
104
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet S itt egy pillanatra hadd szakítsam félbe önmagam. Amiként az munkatársam tudatában megfogalmazódott, akként van, és a hét „angyal” nem az ártó, de bizony az Éltető Erőket juttatta el a Föld színére, s ez még akkor is így van, ha a szimbolikus beszéd nyomán ennek éppenhogy az ellenkezőjére következtethettek, mert a „reformerek” szándéka ez volt. Az, hogy az egyszerű emberek ne a Szeretet Istenét: de a haragvó Istent, ne a Kegyelem és a Könyörületesség Istenét, de a kemény és büntető Istent lássák maguk előtt, akivel rémítgetni lehet a gyakorta fellázadó köznépet! Ám hogy mennyire hamis az a kép, amelyet Istenről a köznép elé igyekeztek tárni, annak leghatalmasabb és leghívebb Bizonysága – a Kereszt, a Megváltás volt, s marad is mindenkor. Avagy vélhetné-e bárki is teközületek, hogy az ÚR az egyik oldalon Életét adja, magára véve a leghatalmasabb szenvedést és kínhalált, majd aláereszkedik a mélységek legmélyére – érettetek: minden egyes elbukott Teremtményért, ha a másik oldalon olyan keményen, s mondjuk ki: olyan kegyetlenül bünteti meg engedetlenségéért ugyanazt a Teremtményt, aminő kegyetlenséget még magától Satanától sem tapasztalt soha, egy Úton járó, a fizikai szintek egyikén sem? Nem: nem hihetné, joggal legalábbis nem, mert akkor a Szeretet logikátlanságát, következetlenségét kellene hinnie, márpedig a Teremtő EGYSÉG a Leghatalmasabb BÖLCSESSÉG, ekként sem nem logikátlan, sem nem következetlen. Isten, s ezt is elmondtam már százszor és ezerszer, de azért elismétlem újra: nem büntet: maguk a bűnök büntetik önmagukat, magukban hordozva önnön következményeiket! Isten Akarata és Célja mindenkor az volt, s maradt is, hogy a mielőbbi Visszatéréshez segítse balgaságuk végett eltévelyedett Teremtményeit, gyermekeit, hogy ismét akként legyen, amiként volt, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor, amiként egy azon nyájak mindösszességének Gazdája, Ura és parancsolója is, az ÚR KRISZTUS, Akinek mindent átadott az Atya, s nem csak a Keresztáldozatot követően: a kezdetek előtt, az Örökkévalóság kezdettelen kezdetének pillanatán: aki ÚR ekként Öröktől fogva, s Örökkön mindenek felett... S most mindezek után nézzük tovább a Jelenéseket... „Jel. 8.6 Az a hét angyal, akinél a hét trombita volt, készült, hogy megfújja a néki adott trombitát. Jel. 8.7 Mikor első angyal trombitált, jégeső keletkezett, és tűz, vérrel vegyesen, s akkor azt a földre vetette; a földnek harmadrésze megégett, az élőfáknak is harmadrésze, és minden zöldellő fű megégett.” – Az első angyal, a megfogalmazással ellentétben nem a jégesőt, s nem is a tűzzel elegy vért vetette le a Földre: a Mennyei szintekről ilyest nem vethet le a Földre, sem az alsóbb Világok bármelyikére. Az energiát, éspedig a Tiszta, Mennyei energiát áramoltatta alá, amely a Kozmikus Térben lévő Kegyelmi Erőszálak mentén ért el abba a Kozmikus Tér- Időszeletbe, amely az ábrázolt képben a Föld-test tartózkodási pontjául is szolgált. Ez a Szellemi Erő, amikor a Föld színére ért, amiként mondtam, az ellenkező hatást váltotta ki, tehát az engedetlenség erejét mozdította meg: azt az erőt, amely a Szellemi bukás első számú oka és miértje volt. (Épp úgy, mint amikor a túlontúl magas rezgésszintű FÉNY mint sötétség nyilvánult meg az elme előtt, amiként az az Úrnak a Kereszten bekövetkezett fizikai Halála pillanatában, s még az után is hosszan tapasztalható volt.) Ez, tehát az engedetlenség hozott olyas változásokat a Föld színén, aminő változást hoz a jégeső, a tűz. Az emberszellemek harmadrésze fellángolt, amidőn megérintette őket a Szeretet tüze: lényegében a korai kereszténység korszaka volt ez, amikor a Tudat még nem értette az ÚR Tanításait, de mert a Szeretet utáni vágy, s a mennyei Birodalom elérhetésének vágya mindben ott élt, aki az elnyomottak közé született, s az ÚR Tanításai e Mennyei Birodalomról, s az Üdvösségről szóltak, az emberek egy részében fellángolt a vágy: követni, engedelmeskedni a Hívó szónak. Amikor az élőfák egyharmadát, s a zöldellő füveket említi, lényegében a lélekben fellángolt Reménységről szól: ám ez még csak a Föld egyharmad részére vonatkozott, a többiekben azonban hideg maradt és holt a Szeretet, és növekedésre képtelen, mint amit a jégeső vert el, hogy termést ne hozzon. Jel. 8.8 Amikor a második angyal trombitált, egy tűzzel égő nagy hegy hullott alá a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré változott;” 105
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet – A második Kegyelmi Szeretet-áramlat még nagyobb hatással volt az emberi elmére, a Lélekre és a Szellemre. Sokakban ismét felébresztette a Hitet, amely már a Bölcsesség ereje az emberi elmében, Lélekben és a Szellemben. Ám sokakban e hit sem ébresztett fel mást, mint az álhit mélyére rejtezett vadságot és gyűlöletet, mintha nem is a Szeretet Istenét, s nem az Életét Adó ÚR Krisztust követték volna. E hidegségükben megrögzült emberszellemekben a jól – rosszul titkolt gyűlölet oly hévvel lángolt fel a ténylegesen is a Szeretet Istene felé fordulók iránt, mintha a Föld leghatalmasabb vulkánikus hegye egyszerűen kigyulladt volna: ha egy pontba gyűjtik azt a mérhetetlen gyűlöletenergiát, amely az első inkvizíció korában égett az emberi elmékben, s akár a szívekben is, azok együttes ereje akként hatott volna (de akként hatott e formában is, hisz azt a heves gyűlöletet vetették a Szeretet Istenének „tengerébe”, amelytől a Szeretet vize vérrel: ártatlanok vérével lett elegy), mint amikor a tenger vizébe hulló meteor nyomán elhalt állatok vére festi vörösre a víz egy részét. Nem véletlen, hogy nem a szárazföldet, hanem már a Tengert említi János: a vízben lévő Krisztusi Erőt jelzi ezzel, jelezve egyben azt is, hogy az emberi testek, s a testekben lévő elsődleges testnedv, tehát a vér jórészt vízből áll, amelyben ekként ismét csak a Krisztusi engram van jelen. Azok tehát, akik a Szeretet Krisztusát követők ellen voltak, kétszeresen is az ÚR Szeretet-törvénye ellenében cselekedtek, ha kissé élesebben akarom megfogalmazni, azt is mondhatnám, hogy nem csak Testvéreiket ölve meg, de a bennük élő Krisztus ellen is fegyvert fogva. „Jel. 8.9 És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, és a hajóknak harmadrésze is elsüllyedt.” – E vers inkább már csak magyarázat, bár az eddigi két „angyal” trombitája nem csak e történésekre utal. Amiként fentebb mondtam, az emberi milyenség a későbbi évszázadok során mindenképp megtermi a maga nagyon is keserű gyümölcseit, így ha a történés egy része az energia alááramoltatásakor esett, az emberinek alig is nevezhető reakciók nyomán kelt energiák adta történések néhány évszázaddal később érték a földet s a földlakókat. János az Időtlenség Világának képeit látta, így a történést, annak reakcióját és e reakció következményét mint egységes történéssort figyelhette meg, amely történéssor egyes elemei közt azonban a fizikai síkon akár évszázadok is elteltek. Az eddig megmutatott képek, és ez is természetes, konkrét történésekre is utalnak, olyan történésekre, amelyek a valóságban is bekövetkeztek. Az első a korai, a Krisztusi kort követő keresztényüldözések korszakát jelöli, a második viszont már az első inkvizíció korát. Az ezt követő harmadik „angyal” trombitájának hangja a második inkvizíció korszakát hozta el: „Jel. 8.10 Akkor a harmadik angyal is trombitált, az égről egy nagy csillag hullt a Földre, égve, mint egy fáklya, a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; Jel. 8.11 E csillagot Ürömnek nevezték el, mert a folyóvizek harmadrésze keserűvé lett annak porától mint az üröm, és sok ember meghalt akkor a vizektől azok keserűsége miatt.” – Ez a korszak volt az tehát, amely az előbbi inkvizíciós korszaknál is nagyobb mértékű üldöztetést hozott, annál is inkább, hisz a korábbi korszakokban már „megreformált” írásokhoz igyekeztek ragaszkodni azok, akik a Krisztusi Tanokhoz valósággal is hű Testvéreik ellen törtek. Az ÚR tényleges Tanításai ugyanis részben még éltek az emberi Tudatban, s egynémely, akkor már „titkos Tanításokban”: a gyógyítás módjától kezdve a Kozmikus erőáramlatok ismeretéig sok minden maradt fenn az egyes népek Tudattárában, amelyeket viszont a „reformerek” boszorkányságnak igyekeztek, és tudtak is feltüntetni a balgává tett tömegekben, akik jobbára csak az átfogalmazott írásokat ismerték, s még azt is csak azon mértékben, amely mértékben azt papjaik (akik ekkor már nem lelki – szellemi vezetőik voltak!!) szükségesnek tartották tudomásukra adni, már csak mint parancsokat és törvényeket, teljességgel az engedelmességet követelve, s meg sem is említve: Isten mindenkor a Szeretet Istene, Aki Kegyelme révén uralkodik a Világmindenség felett. A legádázabb gyűlölet első korszaka volt ez, ama kor kezdete, amelyet az ÚR is előrevetített: 106
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet „Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a meny a napa ellen.” (Luk. 12.53) Valósággal is akként volt, s mintha e korszakban éledt volna fel igazán, s a maga teljességében a gyűlölet a Föld színén, megölve a tisztességet, s éppen azok közt, akik szavaikban a Szeretet Áldott és egyedül Szent Krisztusát vallották követni. Ha megfigyeltétek, mindazon tulajdonságok, amelyek előtérbe kerültek az egyes „angyalok” által leközvetített energiák hatására, ha kezdettől jelen voltak is az emberiségben, még addig nem léptek át bizonyos korlátokat. Ettől kezdve azonban úgy csaptak át egyik országból a másikba, mint a futótűz, mint valamely, a levegőben terjedő betegség, mint a levegőben szállongó, s mindent megfertőző és megmérgező por. Voltak, persze hogy voltak belviszályok már korábban is, amelyek alapját a hatalomvágy adta. Voltak komoly véres összecsapások is az egymással szomszédos népek és törzsek közt: de a Föld csaknem teljességére kiterjedő gyűlölet meg-nyilvánulások még nem voltak. Az egymással éles ellentétben álló energiák egymásra hatása végett azonban ez is valósággá lett, mert kellett, hogy a Teremtő EGYSÉGTŐL elfordult Szellem kiégethesse magából mindazt a negatív energiát, amelyet a SZERETETTŐL elfordulva fogalmazott meg magának: az engedetlenséget, a félelmet, a gőgöt, és a gyűlöletet és a testi – lelki és Szellemi tisztátalanságot, álnokságot és hazugságot: vagyis mindazt, amely negatív elemek alapjául szolgáltak minden egyéb, a Tökéletes Szeretet Akaratától eltérő érzelmi – értelmi erőknek, amelyeknek következménye, mondhatni: bére volt, s lesz is mindenkor a halál: ami viszont a félelem alapja, s alapja ekként minden más negatív elemnek is. És amiként a fentebbi két történésnek, e harmadiknak is meg volt, s még meg is lesz a konkrét fizikai megfelelője! Gondolok itt a Föld testébe csapódott hatalmas meteorra, amely a benne lévő mérgező anyagok révén valóban megmérgezte a vizeket, megmérgezve embert és állatot, fákat s a füveket, amiként volt, de már az ember által útnak indított, „ürömmel” teli „üstökös” is a későbbi korban: és itt már elsősorban a Hirosimára, és a Nagasakira (stb.) ledobott atombombákra gondolok, amelyek olyan hatást adtak, mintha egy mérges gázokkal telt meteor zuhant volna az adott területekre (máig érezhetitek azoknak hatását!), s hogy e kép mit jelent a Holnapok során... – nos: ez az, amit ma még nem mondhatok ki, mert a kép előrevetítésével szinte „kötelezővé tenném” az adott, de még csak a számos lehetséges Holnap-kép egyikeként adott történést, amihez nékem magamnak sincs jogom. Az az üstökös tehát, amely a legkeserűbb, s amely megfoghatatlan és megköthetetlen porként szállt, és száll sajnos mindmáig a Föld teljességén, már nem nézve, és nem ismerve határokat, az engedetlenségből fakadt félelem-szülte gyűlölet, amely valóban minden „vizeket”: az emberi testekben lévő vizet is képes megfertőzni és megmérgezni, megmérgezve az emberi élet teljességét, akár egy-egy Kegyelmi Út teljes hosszára, s amely a Valós Szeretettől elfordult mindahány Szellemi Követ legnagyobb és legsúlyosabb betegségének oka és alapja volt, s lesz is mindenkor. „Jel. 8.12 Aztán a negyedik angyal is trombitált, és a napnak, a holdnak, és a csillagoknak is harmadrészét feketeség borította el és elhomályosodott azoknak fénye, s a nappal is egészen sötétté lett a napok harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképen, az éjeknek harmadrészében.” – Ha csak részben is, de e képben is az imént említett Hirosimai (stb.) történést vetítette előre János, már utalva a későbbi, lehetséges történésre is. Ezen felül és ezen túl azonban e képpel a távoli Múlt: az első emberiség emlékképéhez is visszanyúlt, a Föld-testnek a ti jelenlegi Kozmikus teretekbe való érkezését is megmutatva. Az Első emberiség, amely még a magasabb Fénykörben, s az Orion Csillagkép övszalagjában lévő bolygón járta a maga Útjait, nem, vagy alig is ismerte a sötétséget mint fizikai jelenséget, amely már az általatok „lakott” Kozmikus Tér Törvényszerűsége, mert nem ismerte még a tudati – lelki és Szellemi sötétség azon mélységeit sem, amely sajnos szintén a ti szintetek velejárója, ha nem is a Törvény, de a mélység törvénytelen törvénye értelmében. Ezen felül és ezen túl még arra is rámutat János: az a hatalmassá duzzadt gyűlölet, amely eddig már három ízben lángolt fel addig ismeretlen hévvel a Föld egy, bár mind nagyobbá váló területén, amint 107
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet mondtam, tovább terjedt, s mert erejében az eddigi három gyűlölet-hullám ereje is benne égett, már átcsapott az országhatárok, majd a tengerek fölött is. A korábbi korokban valósággá lett keresztes hadjáratok: a Kereszt jelével ékített lobogók mögé rejtett hódító szándékú gyilkos hadjáratok korát is jelzi tehát, amelyek nem az emberi szándék: csak a technikai fejletlenség végett nem váltak még pusztítóbbakká, mint ahogyan az a ti történelmi emlékeitek közt szerepel. De ami késett, valóban csak késett, hisz a technika, s ezen belül az ellentét által megtámogatott haditechnika is gyors fejlődésnek indult a ti történelmetek egy pontja után... „Jel. 8.13 Ezeket követően újra egy angyalt láttam és hallottam az égnek közepén repülni, aki hangosan kiáltott: Jaj, jaj, és ismét jaj azokra, akik a földön laknak ama másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálni fognak.” – E háromszoros „jaj” az, ezek közül legalábbis kettő, amelyre az iménti mondatban utalni kívántam, s amelyek már szintén beíródtak a ti történelmi képeitek közé, mint a második emberiség Történelmének szégyenfoltjai, amelyek közül az első, s a leghatalmasabb szégyenfoltja volt, s maradt is az embernek A Kereszt: s azok, amik az után lettek, már a SZERETET ISTENÉNEK e teljes és csaknem tökéletes elvetéséből, eltaszításából következett, abból sarjadt mint fának az ő vadhajtása. A két következő szégyenfoltot, mivel azok szintén múlttá lettek, már teljességgel megmutathatjuk, ám az utolsót épp csak érintjük: legalábbis azt, ami az adott képből a Holnapok távolába ér. „Jel. 9 Jel. 9.1 Akkor az ötödik angyal is trombitált, és egy csillag esett le az égről a földre, és néki adatott a mélység kútjának kulcsa. Jel. 9.2 Ez megnyitotta a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, olyan, mint egy nagy kemencének füstje; és sötétté lett a nap és a levegő is a mélység füstjétől. Jel. 9.3 A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre; amelyeknek akkora hatalom adatott, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.” – E rész lényegében három, egymástól látszólag nagyon is eltérő történést tár elénk. Nézzük ezért elsőként e három közül azt, amely szerint a fizikai történést, majd azt is, amelyben már a tudati – lelki – Szellemi történést, vagy inkább állapotot mutatja meg János: „egy csillag esett le a földre”: s az a csillag, és még pontosabban bolygó a Marsot volt hivatott jelölni: a háború jelképéül szolgáló bolygót, s ezzel magát a háborút. De már nem a kisebb – nagyobb helyi háborúkat, amelyekre fentebb utaltam: olyan, a Föld teljességére kiterjedő gyilkos őrületet, amilyen még nem volt a Föld színén. De jelöli e kép azt a konkrét fizikai személyt is, pontosabban azokat a személyeket, akik a két, egymást követő őrület vezetői voltak, s még azokat is, akik e vezetők mögött álltak mint szürke eminenciások, s akik a háttérből lényegében az előtérbe állított személyt irányították. A háború, s a háború-szülte rettegés volt maga a füst: s ebből a füstből jöttek elő mindazok a tulajdonságok (sáskák), amelyek a Szív, a Lélek s a Szellem megmérgezésére valók: a gyűlölet, a harácsolás, a kegyetlenség, az irigy önzés, a minden Tiszta elvetésének vágya, az Isten és ember (és emberiesség) iránti hűtlenség, s bizony, e sáskák voltak azok az emberek is, akikben e tulajdonságok akkor életre keltek, s akik mint a sáskák: tarolták le a Földet, olyan mély gyűlöletenergiát oltva kicsinyekbe és nagyokba, s olyan mély, és mindent elsöprő rettegést, amelynek mérge valóságosan is a skorpiók fullánkjának mérgéhez volt hasonlatos. A Szeretet e korszakban csaknem teljességgel érvényét veszítette, az engedelmességet a vakfegyelem, a Hitet a fanatizmus váltotta fel. A Szabadság egészében semmissé lett, a rettegés volt az egyetemes érzés, és igazán nagy kellett legyen az, aki még e korszakban is szót mert emelni a Szeretetért. A rettegés volt az a füst, amelytől az emberek nem látták a Napot, az volt az a füst, amely belélegezhetetlenné tette a levegőt, s bár a háborúk idővel eltűntek, megmaradt nyomukban a rettegés és a 108
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet hitetlenek hite: a fanatizmus, amely nem érez, nem gondolkodik, nem akar: csak vakon engedelmeskedik. S ez is, mint minden más egyéb is, máig része az emberi tulajdonságoknak, de míg korábban e tulajdonság teljes erejében mint lappangó kór volt jelen az emberekben, mára mint a kór utolsó rohama tűnik fel itt vagy ott az emberiség betegségéből gyógyulni kívánó „testében”, amely test lassan mindahány „betegségből” kilábal, majd a Nagy Ugrás percén meg is gyógyul, bárha azon az áron is, hogy azon végtagokat, amelyekből már nem lehet képes a betegség utolsó szikráit kigyógyítani, el kell vetnie magától, akként vetve el azokat, s akként hagyva azokat sorsukra, mint ahogyan a kis gyík veti el a farkát, hogy valamely halálos csapdából meneküljön. Ám ahogy fentebb is mondtam, van e képnek egy másik, s már nem fizikai értelmezése is. Amikor azt írja János: „egy csillag esett le a földre” – a Betlehemi Csillagra is utal! A Betlehemi Csillagra, s az ÚR Krisztusra, AKI A Legfényesebb, leghatalmasabb CSILLAG mindahány bukott Szellem, s az ő sötétbe rejtezett Világaiknak Egén! Amikor a kútról szól, a mélybe hullott szellemet mutatja meg, s amikor a kútból jövő füstről szól, még a bukott vakságára utal. Amikor viszont már a mélységből feljövő sáskákról szól, a mélybe hullott, de még a Valós Bizonyosság állapotába el nem ért emberszellemre gondol: annak életre kelt bűneit, s a rossz lelkiismeret adta gyötrelmeket mutatja meg azokban, akik még nem értik, nem érzik: mit is jelent Az Áldozat, mit adott az ÚR Krisztus a bukott teremtményeknek, akik nem mernek reáhagyatkozni a Szeretet Irgalmas Istenére. Ezek valóságosan is akként élik meg, ha már képessé válnak felismerni vétkeiket és bűneiket, mintha azok csípnék és marnák őket, lehetetlenné téve testnek és elmének, Léleknek és a Szellemi követnek számára, hogy megszabadulva a benne dúló háborúságtól végre valóban a Békesség állapotában éljen. Erre mutatnak rá az alábbi versek is: „Jel. 9.4 És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét, élő fáit, és semmi zöldellőt ne bántsanak, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincs ott az Istennek pecsétje.” – Istennek Pecsétje – az Isteni Szeretet, amelyben reménykedik és megfogódzik a mélybe hullott Teremtmény, s minél nagyobb Hittel fogódzik meg abban, az annál inkább beléíródik, benső tulajdonságává lesz, mintegy: elpecsételve őt a Szeretet és Kegyelem jóságos és irgalmas Istenének: s akkor ezek már nem félelemmel és nem rettegéssel, de töretlen bizalommal és Szeretettel haladnak tovább Útjukon, amelyen már nem köti meg őket a mélység, mert azon már A Csillag vezeti őket. Akik viszont csak hirdetik a maguk hitét, de nem mernek reáhagyatkozni a Kegyelem Istenére, s A Megváltó Krisztusra: az egyedül fénylő Csillagra, magukban hordják mindahány bűnüket, amely akként rág bennük mint holmi undok és rút féreg, amely csak gyötri, ám nem pusztítja el őket, így nem menekedhetnek a halálba, bárhogy szeretnének. Mert már a bűneit ismerő ember szeretne a halálba menekülni, míg a Bölcsességnek egy bizonyos szintjét el nem érte, abban a hiszemben, hogy a halállal nem csak ő maga, de mindahány bűne is megszűnik, ám mindhiába. S erre már a következő versek utalnak: „Jel. 9.5 Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, de kínozzák őket öt hónapig akként, hogy azoknak kínjai olyanok legyenek mint a skorpió által megmart emberek kínjai. Jel. 9.6 E szenvedések miatt azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnák inkább a halált, de a halál elkerüli őket.” – Amiként mondtam, ennek oka a minden mértéket meghalad lelkiismeret-furdalás, s az elkövetett vétkek és/vagy bűnök következményétől való, már pánikszerű rettegésben keresendő, viszont mindezek hátterében a tudatlanság áll, amely tudatlanság viszont már a papság (s még csak nem is a mai, de az ÚR Útja utáni, szinte a legkorábbi századokban élt papság) vezetőinek számlájára írandó, hisz az általuk eltitkolt Tanítások végett a reájuk bízott Testvéreknek fogalmuk sincs a Szellem mibenlétéről, nem még hogy a Karma és a Kegyelem, vagy a ti korszakotokban már mindenképp fontos és lényeges Minősítési Törvényeiről fogalmat alkothatnának maguknak, így ha vallják is a „lélek” hallhatatlanságát, és vallják a Szeretet Istenét: igazából fogalmuk nincs, mert nem is lehet arról: miről is beszélnek... 109
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Az ezekkel összegfüggő harmadik kép, amelyről fentebb akként szóltam, mint a Holnapok távolában rejtező, még csak a lehetséges Holnapképek közé sorolandó történés, a korábbi munkáinkban már említett sáskajárással van összefüggésben. E fura lények a jelenleg zajló genetikai kísérletek nem kívánatos produktumaiként bukkannak, vagy bukkanhatnak fel a föld színén. De mert e kérdésről éppen elégséges annyi információ, amennyit korábban közreadhattunk, az információt teljességében átemeltetem e kötetbe is az egyszerűség és a könnyebbség kedvéért: „Akkor az első csapáshoz egy újabb társul: sohasem látott, de leginkább a sáskához hasonlatos vérszívó állatok fogják gyötörni az embereket. Ezek egy (már) folyamatban lévő genetikai kísérlet torz-szülöttei lesznek, amelyek egyedei a korai szakasz robbanásai során szabadulnak el, majd rohamos szaporodásnak indulnak. A kísérlet célja lényegében ez: biológiai fegyver létrehozása, élő kis gyilkoló-gépek megalkotásának szándékával. A magukat „tudósoknak” nevező tudományos képzettséggel bíró sarlatánok lényegében azon genetikai sajátosságokat igyekszenek ötvözni, s a sáskák gén-háztartásába oltani, amelyek olyannyira ellenállóvá teszik az egyes vérszívókat mindenféle permetezőszerrel szemben. A sáska-félék a gének mutálódása következtében vérszívókká lesznek, s mert hogy a kísérletek befejezése előtt a teljes laboratórium megsemmisül a kutatási eredményekkel együtt; a tudósoknak már nem lesz idejük kikísérletezni azt az egyetlen szert, amely ezek ellen a kisméretű „fenevadak” ellen használható volna. (Mert azon is dolgoznak, de csak a maguk érdekében!) Ezen lények létbeléphetésének oka persze megtalálható az emberi tudatban: az a rengeteg irigység, gyűlölet és rosszindulat, amelynek energiája nap mint nap árad az egész Föld színén; s ameddig ez a negatív tudati elem lesz az ember nevű lény legelső tulajdonsága, nem is fog eltűnni a Föld színéről a kivédhetetlen ellenségek raja. Csak ha már legalább alapjaiban meg tud változni az emberek gondolkodásmódja; mert annak energiája is nélkülözhetetlen ama sáskák létben maradásához, lévén hogy az indította útjára a gondolatot is, amelynek nyomán a kis gyilkoló-gépek megalkotása megtörtént.” (A Kezdettől a... avagy: Tűznek keresztségével... II. köt. 32-33. old.) * A most következő képek ismét egymásba keveredtek: hol valamely, a harcok során használt fizikai tárgyakra, hol egyes emberi tulajdonságokra utaló mondattöredékeket találhattok akár egyazon versben, vagy akár egyetlen mondatban is, egymás mellé szerkesztve. „Jel. 9.7 A sáskák a viadalhoz felkészített lovakhoz voltak hasonlóak; a fejükön aranyhoz hasonló színű korona volt, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca.” – A műholdak világában erre a versre tán nem is kellene kitérjek. A katonai műholdakon is olyan, az ég felé fordított tányérszerű, a rádióhullámok érzékelésére szolgáló, „korona” van, amely valósággal mintha a királyi koronákhoz volna hasonlatos: de ilyen jelfogó berendezésekkel bírnak a szintén rádió-vezérlésű, ember nélküli gyilkoláshoz megszerkesztett gépezetek is, amelyek épp oly közömbösen mennek gyilkolni, amilyen közömbös azon emberek arca, akik e célra gépeket szerkesztettek, vagy azoké, akik e gépek irányítására vállalkoznak. Így, ilyen értelemben válik hasonlatossá a gépek külső formája és az emberi arc: érzelemmentességében, közömbösségében, hisz amiként a gépet akár ezer kilométerekkel távolabbról irányító számára közömbös az: mely házra hull a bomba az általa irányított szerkezetből, akként „mindegy” az a gép számára is. Nem egy, és nem két esetben vetettek már be az egymás ellen forduló felek ilyen távvezérlésű repülő szerkezeteket: hát nem szükséges e verset ennél bővebben kibontanom. * A következő vers már egy kissé eltér e fentebbi képtől, és visszatér az előbbiekben megmutatott, s a genetikai kísérletek nyomán kitenyésztett szörnyekhez: de jelzi egyben azt is a vers, hogy a szörnyek magukban hordozzák az emberi milyenség-jegyeket, nőnek és férfiúnak minden vad jellemzőjét, azokat, 110
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet amelyek olykor akár az állati szintre is visszautasítják a magát oly nagynak és hatalmasnak és tökéletesnek gondoló lényt: az embert... „Jel. 9.8 Fejeik szőrzete hosszú volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak.” * Az alább következő képpel egy korábbi korszakban használatos, ám a Jelenések idején a ti robotrepülőitekhez hasonlóan még ismeretlen szerkezetre, az ember vezette katonai repülőkre utal, amelyek hangja megreszketteti a levegőt a földön s a légtér magasabb régióiban egyaránt. S még csak nem is a repülés kezdeti korszakában gyártott gépekre kell gondoljatok: a ti modern, már a hang sebességével, vagy akár annál is gyorsabban elsuhanó repülőgépeitekre, amelyek lényegesen nagyobb hanghatást adnak, s nagyobb hatótávon, mint a kezdetleges gépek egykoron. „Jel. 9.9 Páncéljuk olyan volt, mint a vasból készült páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint lovas szekerek sokaságának zúgása, amikor rohamra indítják azokat.” * „Jel. 9.10 A skorpiókhoz hasonló farkuk, és farkukban és fullánkjuk volt: s a fullánkból kilövellt méreggel ártottak az embereknek, e méreg kínozta a megmartakat öt hónapig.” – E vers már konkrétan azt mutatja meg: mennyire nem a békés célokra használt, de a kifejezetten hadviselésre szerkesztett gépekre gondolt János! S még ezek közül is inkább a vegyi – biológiai hadviselésre készített repülőkre, amelyekből olyan bombák hullnak a föld-felszín felé, amelyek a bennük lévő mérget már közvetlenül a föld színe fölött bocsájtják ki magukból, olyan mérgekkel szennyezve a vizet s a levegőt egyaránt, amelyek, ha nem ölik is meg az ember s az állatot, hosszú időkre megbetegítik ezt is és azt is, akár a növényeket is megmérgezve, s akár el is pusztítva azt: ne legyen termésük, ne legyenek eledeléül se embernek se állatnak... „Jel. 9.11 E szörnyeknek királya a mélység birodalmának egy sötét angyala volt, az uralta és vezette őket, és ennek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.” – A mélység birodalmának egy sötét „angyala”: vagyis Satana egyik csatlósa, aki a mélység uralmát elfogadók benső, s ekként negatív késztetéseit a maga sötét céljaira használta és használja fel mindenkor, ezzel szerezve mind több és több negatív energiát a maga fejedelmének: Satanának, akit ő, de akár a fizikai világban élők sem kényszerből: saját akaratukból követtek és követnek, nem látva és nem fogadva el A Fényt, csak a mélység sötétjét. * „Jel. 9.13 Amikor ezek hatalma megszűnt, a hatodik angyal is trombitált, egy erős hangot hallottam az arany oltár négy oszlopa felől, amely oltár az Isten előtt van. Jel. 9.14 A Hang megparancsolta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél vannak megkötve. Jel. 9.15 Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.” – Hogy e verseknél mennyire nem János volt Adelma testvérünk informátora, az a Szellemi Törvényektől és törvényszerűségektől, a Karma Törvényétől és a Vállalások törvényszerűségeitől teljes mértékben eltérő szöveg maga igazolja vissza Adelma munkájában. Épp úgy, mint a katolikus 111
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet igemagyarázók tévedését is az általuk leírtak igazolják, akik a 9,15. – ös vers alapján arra a következtetésre jutottak, miszerint „ez benne volt Isten terveiben”... Isten soha, egy gondolattal sem tervezett semmi olyast, amivel a bukott Szellemlényeket büntetni akarta, hisz teveiben nem volt benne a bukás sem, még akkor sem, ha mint lehetséges ÚT: tudott volt Előtte a bukás, a hibás Útmegválasztás lehetősége is, ahogy minden más egyéb lehetséges ÚT is! Ám még arra az esetre sem „tartogatott” semmi ilyest az elbukott Teremtmények számára, ha tudott volt Számára az is: ha az emberszellemek, tehát az emberiség történelme az első Világégés felé vezető lehetséges Úton halad, s az mint történés: valóság szintre is emelkedik a Történelem során, óhatatlanul be fog következni a második Világégés is, hogy azok, akik az első világháborúban mások ellenében cselekedve a Lélek elleni bűnt vették magukra, a második világháború során letisztíthassák magukról karmikus terheiket, vagy legalább azok egy részét. Istenünk viszont e Benne lévő Tudás ellenére sem tervezett semmi olyasmit a bukott Teremtményekkel szemben, amivel meggyötörni akarta volna őket: ha engedte is, hogy azok maguk fogalmazzanak meg egyes történéseket a maguk milyensége révén a maguk számára, hisz ha Ő maga tervez meg valami hasonlót, mint amit a bukásban bűnössé lett Teremtmény fogalmazott meg önmagának s éppen-hogy a maga bűnei révén, nem a Végtelen Szeretet Istene volna, s nem adná meg az elbukottaknak Szabad Útmegválasztáshoz való jogot, hisz a történések révén kényszerítené azokat a visszatérésre! Isten senkit sem kényszerít: a Visszatérés vágya kiben – kiben magában kell megszülessék és megérjék, s ez még akkor is így van, ha az önmaga által a korábbi Úton elvetett magok termését önmaga kell is learassa. A történések tehát azok, amelyek megtermik a maguk gyümölcseit. S ezek közé tartozik mindaz is, amit a fentebbi három vers elénk tár. Amely ember-szellemnek még az eddigi történések révén sem sikerült Ébrednie, az maga bizonyítja azt, éspedig éppen azzal, hogy a korábbi történések során nem hogy oldotta volna a korábban megfogalmazott karmikus kötések sokát, de még újabbakkal is tetézte azt, amely újabb bűnök, már a korábbiakhoz csatlakozva nagyobb teherként nehezednek a Szellemi Követre, így azok oldása is csak nagyobb történések révén lesz lehetséges. Ha a bűn megteremte a maga következményét, a halmozott bűn-tenger is a maga módján termi meg a maga halmozott, tehát lényegesen súlyosabb következményeit: egyszerű és logikus, még a ti világotokban is ekként van ez! Akiknek az eddigi „angyalok” kürtje nyomán esett történések sem voltak elégséges intelmek, azok kell, hogy a hatodik „angyal” kürtje nyomán esett intelmet is megkapják: hátha az már kellő mértékű lesz a mélységből való kilépés vágyának felébresztéséhez. A hatodik kürtszó, amiként arra már fentebb utaltam, a második Világégés volt. Az Eufrátesz itt, ez esetben csak szimbolikus jelleggel bír, arra akart utalni a Közlő: ha a korábbi történés nagy volt, e másik már a János által ismert „világ” teljességét fogja érinteni, legyen az érintett ember, állat avagy a növényvilág valamely tagja, s éljen a vízben, a víz alatt avagy a Nagy Vizeknek partjain. Amikor azt írja János a 9,15-ben: „Eloldották hát azt a négy angyalt, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét.” – lényegében azt írja: amikor az emberi gyűlölet oly mértékben felhalmozódik a föld színén, a vizek elemeiben, s a föld légterében, hogy az meghalad egy bizonyos tűrési határt, a következő történés spontán mód kezdetét veszi, mert erre ad késztetést a történés mélységből érkezett főszereplőinek az a mérhetetlen mennyiségű negatív energia, amelyet e földelemekből magukhoz vonzhatnak. Amiként már ezt is mondtam, akként van, s a negatív késztetéssel bírók a mások által kiáramoltatott negatív energiákat fogják magukhoz vonzani, s ha a történés, amelyre készülnek, minden korábbinál vadabb és durvább, csak akkor lesznek képesek a bennük megfogalmazódott vad terv végrehajtására, ha a légtérből s a föld, - és víz-elemekből a megfelelő mennyiségű negatív energiát képesek magukhoz vonzani. Ha az a rendelkezésükre áll, szinte „szabad utat” biztosít számukra, vagyis az emberiség maga ad nékik „felhatalmazást”, eloldva bennük a gyűlölet legsötétebb energiáit, míg ha a légtér energiái tisztábbak, e tisztább energiák egy ideig még képesek megkötni a mélységből érkezettekben lévő sötét „angyalokat”. 112
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Az emberiség tehát a maga korábbi, s az első Világégést követően folyamatos értelmi-érzelmi állapottá sűrűsödött vadságával és gyűlöletével lényegében maga érlelte meg, maga írta be a saját Történelmének lapjaira azt az „órát és napot és hónapot és esztendőt”, amely Hitlernek és az ő csatlósainak „láncait eloldotta”! Ez esetben tehát ismét csak nem a konkrét órára, nem magára az Időre: a légtérben felhalmozódott gyűlöletenergia mennyiségére, s e gyűlölet Mélység-fokának szintjére kell gondolnotok, amely spontán mód robbant, s mert az adott energia szintjének a leginkább megfelelő az volt, s mert sokak tudatában mint lehetőség: egy újabb világháború képe fogalmazódott meg, a negatív energia-tömeg abban is robbant ki, hogy kiégjen a Föld légteréből, de az emberi elmék, lelkek és az ember-szellemek sokából is. * A történések tehát eloldozták a felhalmozódott energiákat, mintegy: berobbantották azokat, amelynek következményét ekként jelentette meg a Közlő Jánosnak: „Jel. 9.16 Lovasaik száma húszezerszer tízezer, azaz kétszáz millió harcos volt: hallottam a számukat.” Jel. 9.17 A látomásomban látott lovakon, és a rajtuk ülő lovasokon tűzpiros, jácint kék, és kén-szín sárga mellvértek voltak. A lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki. Jel. 9.18 E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt. Jel. 9.19 E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, a melyeknek fejük van; és azokkal ártanak.” – Ez esetben, amikor a 9,16-os versben lovasokat említ János, lényegében harci járműveket kell értsetek, legalábbis a ti korotok szerint, s a szám, a „két tízezerszer tízezer” a hadköteles és az önként gyilkolni indulók elképesztően nagy számát volt hivatott jelölni. De volt jelentése e képnek a mi korunkban is! Valóban volt Babilonnak, a bálványimádás e központjának egy olyan hatalmas lovascsapata, amelynek száma tán meg is haladta a többi lovascsapatok össz létszámát: a harácsolás, a fosztogatás lehetősége, a zsákmány ígérete nagy számban csalta e csapat tagjai közé a férfiakat, akiket öltözetük már messziről elárult. De nem csak öltözetük végett: kivételes kegyetlenségük végett is hírhedtek, és rettegettek voltak az Eufráteszig, a Birodalom határáig, s még azon túl is. Lovaik annyiban voltak hasonlatosak az oroszlánhoz, hogy hosszú, és dús sörényű jószágok voltak, amelyek nem ismertek félelmet: átgázoltak mindenen, nem ismertek akadályt, mintha valóban valami „pokolbéli fajzat” lettek volna. Nem rettentek meg a tűztől, az esős időszakot, s bármely fáradalmat jobban viselték, mint a más fajtához tartozó lovak, s vadságukkal, szelídíthetetlen voltukkal mintha lovasaik milyenségéhez idomultak volna. Fajukhoz képest tehát valóban szokatlan tulajdonságokkal bírtak, mintha valamiképpen átmenetet képeztek volna az intelligenciájukról ismert lovak, és valamely ősi vadállat között. A kép további részei azonban már nem ezen állatokat hivatottak jelölni, de ismét csak a ti korotok, s a két, egymást követő Világégés hadászati célokra kifejlesztett eszközeit és gépeit. Amikor arról ír János: „és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki.” – majd arról még: E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt.” – az ágyúkra utal, amelyek több, egymástól eltérő terep-színre festett lappal voltak borítva, viszont amikor már e képet egy újabb ismertető jeggyel is megtoldja: Jel. 9.19 E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak.” – nem egy, de kétféle gépet mutat meg, ha akként is, mintha azok egyetlen szerkezet volnának. 113
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Az ágyúkról, és későbben a teljességében páncéllal borított tankokról szól a 9,19-es vers első részében, amelyeknek „ereje és hatalma” azok csöveiben, azaz „azoknak szájában” volt, míg a vers második részében már a távirányítással célra küldött repülő szerkezetek lettek ábrázolva. Ezek elejében vannak elhelyezve a radarhullámokat érzékelő vevők, míg a „farkukban” a gyilkos töltet, a bomba. De a bomba magában is jelentheti e „kígyókat”, hisz azoknak is „fejük” és „farkuk” van. A „fej”, tehát a bomba eleje érzékeli a célpontot (legalábbis a ti „modern” nyomkövető rakétáitok esetében), míg a robbanószert a farok, tehát a bomba hátsó részében helyezik el. Van ezen túl mégegy, bár inkább csak átvitt értelme is e négy versbe zárt képnek annyiban, hogy a második halál lényegében a Szellembukás, s a Szellemnek a maga bukott állapotában való megrögzöttségének következménye. A bukás központi alakja az Ószövetség szimbolikus képeiben a kísértő, azaz a kígyó. Ezért is, hogy János is a kígyóhoz hasonlítja az általa megrajzolt állatot, legalábbis részben, hisz az ártó, Satana ereje is az ő „szájában”: kísértő szavában volt, amely még ekként sem szó a ti fogalmaitok szerint, hanem gondolati kép, amely a „fejben” fogalmazódott meg. Hogy is fogalmazza ezt János: „mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak.” Minden egyes gyilkos fegyver a sátán eszköze: a kígyó „fejei” azok, amelyekkel épp úgy árt a fizikai testben élő embernek, amiként ártott az „Ős-kígyó” a Szellemnek, amikor álságos gondolatait átközvetítette azok felé, akiket gyengébbnek tudott önmagánál, hogy az Élet helyett a halálra, a Fény helyett a sötétségre vezesse azokat, ama sötétségre, amely benne született és belőle áradt, mint valamely gyilkos gáz, vagy a kénkő fojtogató füstje árad. S amiként a Szellemvilágból sokakat csalt a halál birodalmába az „Ős-kígyó”, akként juttat a halál állapotába sokakat: az emberek egyharmadát a kígyóhoz hasonlított szerkezetek soka, s ekként ismét csak az „Ős-kígyó, azaz Satana, aki e fegyverek ura és irányítója, hisz ő az ura és irányítója mindazoknak is, akik az Élet megszüntetésére való fegyvereket feltalálják, kikísérletezik, tömegével gyártják majd Testvéreik ellen használják is! * Az alábbi két verset ismét csak szükségtelen magyaráznom: annyira magáért beszél. Mintha csak a ti korotok emberiségéről szólna itt is János, hisz hát ti is hiába kaptok bárha tucatnyi intő jelet, s ez azóta ekként van, amióta csak a Szellemi Követ érteni képes Tudattal bíró eszközt tud megfogalmazni magának... „Jel. 9.20 A többi ember, akik meg nem ölettek e csapásokkal, ezek után sem tértek meg tévelygéseikből és hitetlenségükből, s nem fordultak el a hamis istenektől. Nem hagytak fel az aranyból és ezüstből, ércből, kőből és fából a maguk kezeivel készített bálványok imádásától sem, amelyek pedig nem láthatnak, nem hallhatnak, nem járhatnak, Jel. 9.21 és nem hagytak fel a gyilkosságokkal sem, sem tisztátalan, ördögidéző szertartásaikkal, sem paráználkodásaikkal, sem a lopással.” Az első jaj elmúlt; de ezután még két jaj következik. – Talán ez utóbbi, általam külön is kiemelt mondathoz mégis hadd tegyek hozzá még valamit. Amikor azt írja János: az első „jaj”, lényegében nem csak a fentebbi történéssorra gondolt a Közlő. A kor embere számára ugyan még a fentebbi történés-sor volt az a bizonyos első „jaj”, de ha a képet egységességében nézzük, már a Múlt, a ti jelenetek, és a holnapok egyes történéseit is belevonva, nem is érthette volna csakis és kizárólag a mi korunk egyes történéseit az „első jaj” kifejezés alatt. Igaz; ekként e mondat még csak nem is egészen ide tartozik: pontosabban, nem csakis és kizárólag ide, de az Első emberiség Történelmét a második emberiség korszakától elválasztó Történést is értvén e kifejezés alatt, s amikor azt mondja későbben: „a második jaj”, amelyet a harmadik követ, a ti emberiségetek megannyi történését a harmadik, majd még csak eztán kialakuló, kifejlődő emberiség Történelmétől elválasztó Nagy Ugrás korára, s annak megannyi történésére is gondol, míg a „harmadik jaj” a Földtest felemeltetését: s akkor az 114
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet a kor azok számára lesz igazán a harmadik „jaj”, akik még akkor sem érik el azt az Ébredtségi szintet, hogy a Felemeltetettek közé kerülhessenek. A Láték új eget és új Földet... c. munkánkban meglehetős pontossággal mutattuk meg ezeknek további sorsát, amiként megmutattuk a történést magát is, ekként erre itt és most ismét csak nem térek ki bővebben. *** A második jaj... „Jel. 11.1 Jel. 11.1 Ekkor egy vesszőhöz hasonló, vékony és hosszú mérőnádat adtak nékem, és egy angyal állt mellém, ezt mondva: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt az ott imádkozókkal, Jel. 11.2 De a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki: azt ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.” – E kép már ismét egy másik Asztrális szinten látott történésre mutat rá. János ugyan a Jeruzsálemben lévő Templomra utalt: a Közlő azonban már ennél messzebbre látott, s amikor azt mondja: „az Istennek templomát” – a ti jelenlegi szintetekre gondolt. Amikor a „tornácot” említi, az adott szinten már Isten felé fordulók mellett Úton lévő, de még teljességgel Isten nélkül élőkre, tehát az alsóbb szintekről Kegyelmi Útra indulókra utalt, akik még egy ideig köztetek lehetnek, mindaddig, míg az Idő be nem telik a Föld, s annak minden népe és nemzete, s minden Úton járója fölött. A ti jelenetek során, s még egy időn át a mélyebb szintekről is érkezhetnek egy-egy Kegyelmi Útra azok, akiket az ÚR erre már alkalmasnak ítél, ám aki a megjelölt, de inkább csak képletes számmal jelzett időpontig nem képes tényleges fejlődésre, s megmarad csak a „templom tornácán” még most is, amikor a Hit nem tiltott, nem hétpecsétes titok többé, a Nagy ugrás percében elválasztatnak azoktól, akik az „Istennek templomában s az oltárnál” vannak. S mert ez az első vers ennyire összetett jelentéssel bír, kell, hogy az utána következőkben is benne legyen e két, egymástól inkább csak korban eltérő kép. Mert amiként ma van, akként volt az kétezer évvel korábban is, és vannak, és voltak, akik valóban a Templomban, és az oltár előtt álltak, vagyis Istenben és Isten előtt, hogy megnyissák szíveiket, s meghajtsák fejüket, ám voltak és vannak, s még egy ideig lesznek is, akik beérik és beérték azzal, ha csak a templom mellett, a tornácon maradnak: még akárha az oltár előtt állva is. Ez esetben ugyanis nem valamely fizikai cselekvést kell értsetek, nem arra kell gondoljatok, hogy valaki attól lesz a Templomhoz tartozó, hogy testében a Templomban, s akár az Oltár előtt van, de akként, hogy Szívével – Lelkével, teljes elméjével és Szellemének Erejével áll Isten előtt: még akárha akként is, hogy testében nem lépi át a „templom” küszöbét. S itt már nem véletlenül tétettem idézőjelbe a templom szót: hisz a Föld teljessége Isten „lábainak zsámolya”: hogy is vélhetné hát azt bárki is, hogy e „zsámolyon” készített, s csak emberi kezek által készített építmény valóságosan is az Istennek Házává, Templomává lehet? A Szeretni tudó Lélek és a Bölcsességgel bíró Szellemi Követ bennetek magatokban van: ti magatok vagytok ekként a Templom, az a Templom, amely valóságosan is Istennek Házává lehet, ha készek, és képesek vagytok annak falait Szíveitekből megformálni, és ha készek és képesek vagytok annak födelét Szellemi Erőitekből megépíteni: ami a falak közt történik, tehát az elme műve már ekként lesz igazán Istennek Házában elkészített mű, s így Isten Oltárára letett Áldozati Ajándék, mert azt teljességgel áthatja az az Erő, amely a Szívből – mint falakból, s a Szellemből – mint födémből árad. E Templom Oltára pedig a bennetek is ÉLŐ SZERETET EREJE, amelynek valós volta a „falakon” s a „födémen”, valamint a reá rakott Áldozati Ajándékok tisztaságán mutatkozik meg igazán. Amit Lelkeitek Szeretet-oltárára tesztek, mindenkor jelezni fogja: milyen „anyagból” készültek a te Templomaitok „falai”, s milyenből annak „födele”, mert hisz az ajándék maga is a Szívből, annak Szeretetéből és a Szellemből; annak Bölcs Akaratából adódik össze, amelynek ekként értéke sem a földi mérték, de az Isteni mérték szerint mérendő. 115
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet * Ha valami, az alábbi rész igazán jelképes beszéd: s bizony, még munkatársam is megakadt egy pillanatra, hogy értetlenkedve olvassa – az egyszerűt...! „Jel. 11.3 Az én két tanúmnak pedig azt adom, hogy vastag zsákvászonból készült gyászruhákba öltözve prófétáljanak ezerkétszáz hatvan napig.” – Az ÚR Krisztus „két tanúja” a Szeretet és az Igazság, amelyek a két legmagasabb rendű Bölcsesség! Az ezerkétszáz hatvan nap természetesen csak jelkép, csak annyi szerepe van, hogy jelezze: ami a Szeretettől és az Igazságtól eltérő, nem lesz, mert nem lehet örök időkre úr, még a Föld színén sem. A Szeretet és az Igazság az a két „Tanú”, amelyek azóta is, mindmáig csak zsákvászonból készült gyászruhákban járnak, mert a gyűlölet és az igazságtalanság oly sokakban megsűrűsödött, mert a gyűlölet és az igazságtalanság oly sokakban ölte már meg a Szeretet és az Igazság élni kész kis szikráit... Ám ha darócba öltözve is, ha gyászolva is, de szól önmagáért mégis, prófétál mindeneknek a Valós Szeretet, amely mindenkor az Istennek Szeretete, és az Egyetlen Igazság, amely az Isteni Igazság: s ezért mondottam azt, hogy e két „Tanú” a legmagasabb rendű Bölcsesség, mert nincs nagyobb Bölcsesség, mint éppen hogy a Szeretet Igazsága. Ezek az Idők végezetéig „prófétálnak”, s ha százszor megölik is őket, és a sárba tapossák, akkor is életre kelnek az Istennek Lelke által, amely maga e SZERETET, amely mindenkor megölhetetlen, hiszen az MAGA AZ ÉLET. „Jel. 11.4 Ők lesznek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek Isten előtt állnak.” – Ez esetben az olajfa a dicsőségnek fája, a két gyertyatartó a Világosság: de a két alapkő is, amelyre a Végtelen Mindenség támaszkodik, mint A TEREMTŐ EGYSÉG legbenső Isteni Jellemzőire, amelyek nélkül nem lett volna Teremtés sem. Az Igazság és a Szeretet, a Szeretet Igazsága az, amely mindenkor Isten előtt áll, mert Istenben van, s amelyről minden Teremtett Szellem számot kell adjon, ahogy e kettőről ad számot a bukott Szellem-lények Útra küldött Szellemi követe is megannyi Útja végén az ÚR Krisztus színe: A Bölcs Szeretet Igazságának színe előtt: miként, milyen mértékben volt képes el, és befogadni ŐT, mint egyedülvaló Megváltó Életerőt. „Jel. 11.5 Ha valaki ártani akar nékik, tűz lángja tör elő az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket.” – Hányan, de hányan fordultak már, és fordulnak máig is, s még egy időn át a Szeretet és az Igazság ellen! És mindazok, akik ellenük fordultak, hányszor tették ezt akként, hogy vélték: büntetlen maradnak az ő tetteik! Ám a Szeretet és az Igazság elleni vétség (vagy már bűn!) mindenkor napvilágra kerül: s ha nem a fizikai szinten, az Út végén, de akkor már láng-szavú váddal vallják meg az ellenük esett vétket, megmutatva nyíltan, amit akkor pedig már takargatni és titkolni igyekezne a vétkes, megmutatva azt is: ki, mely részben nyílt meg az Életre, s ki mely fokon maradt halott a Szeretet Igazságának szemei előtt. * „Jel. 11.6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idejében eső ne legyen; és arra is van hatalmuk, hogy a vizeket vérré változtassák. Hatalmuk van arra is, hogy a földet bármilyen csapással sújtsák, ahányszor csak akarják.” – E fentebbi, tehát a 11.6-os vers már valósággal nem tartozik a János által leírtakhoz: s nem is tartozhatna, még akkor sem, ha valóban két, fizikai testben élő prófétáról volna szó, hiszen János maga is az Úr tanítványa és apostola volt: le sem írhatott volna semmit, ami a Szeretettel ellentétes, amiként azon próféták sem cselekedhetnének semmi olyasmit, ami az ÚR Tanításával ellenkezik, márpedig az ÚR maga mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. 116
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mát. 5.43-44) Ha ténylegesen is két, fizikai testben a Föld színére küldött Testvérről volna szó, akik az ÚR nevében próféciákat mondanak, már semmiképp sem tehettek volna olyasmit, ami az ÚR e Tanításától eltér, amiként nem tehettek, és persze: nem is tettek soha semmi olyasmit az ÚR Útja előtt élt, s a magukat ténylegesen is Istentől elküldött Prófétának nevezhető Testvérek sem, legalábbis az Isteni erő révén nem, mert az az erő, amellyel valamely földi személy Testvérei ártására lehet, cselekedjék az bármely okból is, nem Istentől való erő, ekként aki mások ellen cselekszik, nem Istennek erejével cselekszik, vagy cselekedett, mert az Istennek Ereje minden korban, és minden szinten A TEREMTŐ SZERETET EREJE, amely ERŐ igazán TEREMT: nem pusztít és nem öl, hisz akkor olyanná lenne, mint az ellentét, aki az Élet ellenében törekszik hatni és cselekedni! Nem véletlen, hogy e verset nem emeltettem ki munkatársammal mint a fattyú-sorok többségét! Azt akartam, hogy lássátok: ha az ellentét tisztátalanná akar tenni valamit, a legtisztább mondatok közé is beszivárogtatja a maga álságos mondandóját, hogy az Igaz Szeretettől eltántorítva a félelem karmai közé taszítsa azokat, akikben a Bölcsesség: az Istenbe vetett gyermeki Bizalom még kevés és gyenge. Van azonban még e megmutatott képeknek egy másik, egy sokkalta fontosabb jelentése is: és ez már a ti Holnapjaitokat rejti! Pontosabban a Nagy Ugrás korát, amikor a hatalmas, és bizony: minden eddigi, ismert katasztrófát felülmúló történések nyomán valósággal is meghal a Szeretet és az Igazság a Túlélők szívében és elméi mélyén, hogy hosszan: „ezerkétszáz hatvan napig” halott is maradjon azokban. Vagyis, ez esetben is csak egy bizonyos időn át, s amikor az meglesz, amikor tehát az energia-robbanás révén a Nagy Ugrás valós történéssé lesz, még mindig lesznek olyanok, akik örvendezni és vigadni fognak, hogy a Szeretet és az Igazság meghalt, s ők végre zöld utat kaptak, szabadon garázdálkodhatnak és tombolhatnak, és vélik: uralmuknak nem lesz vége. Természetes, hogy ezek mind számot kell adjanak tetteikről az Út végén: de a Szeretet, amelyet a Történés egy időre megöl, s az Igazság, egy percen mégis életre kel, mert ez az Élet Törvénye. János tehát, amikor a Szeretetet és az Igazságot mint prófétákat ábrázolta, oly híven igyekezett megszemélyesíteni őket, hogy valósággal is csak az bukkanhasson rájuk, akinek az megengedtetett, s csak most: már az Idők végezetén. Viszont mi már ekként szemléjük tovább a soron következő verseket, akként tehát, hogy a Nagy Ugrás korszakának szempontjából is megvizsgáljuk az elénk táruló képeket. „Jel. 11.7 Amikor elvégezik küldetésüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, legyőzi, és megöli őket.” – A Szeretet és az Igazság mint Mérték: adatik az emberszellemek sokasága elé, azok elé, akik megméretnek még ma és holnap: aztán a gyűlölet ereje egy időre felülkerekedik, s úrrá lesz az emberiség népei fölött. Ez a kor valóban eljött már, valóban meghidegült sokak szíve, akik már sem a Szeretetben, sem pedig az Igazságban nem hittek, s ezek egy időre át is vették az uralmat a népek és nemzetek irányításában. Ez a kor éppenhogy a ti korotok: az eltelt, csaknem hetven esztendőt is beleértve, amikor a Hitet, a Reményt és a Szeretetet felváltotta a vad és vak törtetés, a harácsolás és a gőg, amely erénytelen „erények” máig uralják sokak szívét és elméjét, ha olykor ennek ellenkezőjét igyekeznek is láttatni másokkal, ha érdekeik akként kívánják. Aki viszont igazán Élni akarja a Szeretet, s aki valóban az Igazságban, de már az ÚR Igazságában akar Élni, azok ellen hadat indít akár a saját családjukban felbukkanó gonosz, s akár le is győzi, vagy „meg is öli őket”: nem testi, de lelki és Szellemi értelemben véve a szót. Épp úgy, ahogy a Valódi Szeretetet és Igazságot ölte meg egy időre a mélység, a maga eszközeit tárva a Földnek népei elé, elhidegítve az emberi szíveket, amelyekben a holttá tett Szeretet helyett a törtetést ébresztette fel, s az Istennek Igazsága helyett a rosszul értelmezett „jogot”. Nem az Isteni Törvényekbe illeszthető emberi Jogot, csak a jusshoz való, a megszerezhető értékekhez való jogot ébresztve fel a 117
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet valami után vágyakozó elmékben, amelyekben hosszú időn át hevert holtan, s hever akár máig is a Tiszta Szeretet és az Isteni Igazság, vagyis a Szellemnek Bölcsessége, amely Istenben és Istenből való. * „Jel. 11.8 Holttesteik a nagy városnak utcáin fognak heverni, amely lélek szerint és milyensége szerint Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, (ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.) Jel. 11.9 Az egyes népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születettek mind látják azoknak holttestét három és fél nap, de nem engedik azoknak testeit a sírokba tenni.” – Akkor, abban a korban János Jeruzsálemre gondolt: ma az egész Földre is gondolhatunk akár, mert bizony, „Szodoma és Egyiptom” ma a Föld megannyi kis és nagy városa, amelyeknek utcáin holtan hever a Szeretet és az Igazság, s az emberek ezrei és százezrei és milliói tapodnak azokon lábbal, látva azokat, mint holt, élettelenné lett tetemeket, amelyeket nem akarnak, de nem is tudhatnak „sírokba tenni”. Nem, mert ha másra nem is, egymás vádolására még ekként is fel kívánják használni azokat, megmutatva más „népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születetteknek”: mi volna a kötelességük a Szeretet és az Igazság újjáélesztéséért, anélkül, hogy ők maguk bárha csak kísérletet is tennének ugyanarra... „Jel. 11.10 A földnek lakosai örülnek és örvendeznek pusztulásukon: ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a föld lakosait, megmutatva és ostorozva azok bűneit.” – És bizony, ez is ekként van! A lelkiismeret szavát mindig is e kettő: a Szeretet és az Igazság elleni bűn szólaltatta meg, megmutatva éspedig nagyon is nyíltan a bűnöket: bár akként tűnik, oly hiába! És éppenhogy a ti korotok a legékesebb bizonyíték arra: amely országokban a más országok fölötti uralom, a törtetés, a szerzés lett az egyeduralkodó tudati eszmévé, mint igyekeznek arra az uralkodó nagyhatalmak, hogy az egymásnak (vagy olykor egy-egy katasztrófa sújtotta Országnak) adott „ajándékokkal” igyekezzenek biztosítani hatalmi (s akár még katonai) fölényüket is e látszólagos szeretet-cselekedet révén, amely cselekedetük azonban valójában nem más, és nem több: politikai manőver, amellyel a „Világ”: tehát a Föld más népei előtt hivalkodnak, önnön nagyságukat mutogatva, mint kik elfeledkeztek arról: ha elámíthatják is ember-testvéreiket, semmiképp sem ámíthatják el az ÚR Krisztust, Aki nem a cselekedetet, de a valós szándékot fogja számon kérni tőlük, mert Ő az IGAZ SZERETETNEK ISTENE, AKI nem tűri, és javára sem írja senkinek a Megmérettetés percén a hamis cselekvéseket! (S itt is elégséges, ha a szegény asszony két fillérjéről szóló Tanítást veszitek elméitekbe, hogy igazán értsétek, amit mondani akarok!) „Jel. 11.11 Három és fél nap múlva azonban az életnek lelke adaték Istentől ő beléjük, és új életre keltek, s nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak.” – A Szeretetet és az Igazságot el lehet taposni, látszólag meg is lehet ölni: nyomuk sem marad. Ám ez valósággal is csak a látszat, mert a Szívben sohasem ölhető meg teljességgel és örökre a Szeretet, mert hisz az az Élet egyedül való oka és alapja, és nem ölhető meg az Elmében az Igazság sem: az, mint a Szellemi Tudat Bölcsességének eleme szintén csak egy ideig tiporható el, ám aztán felemelkedik és létével tüntet, megölhetetlenül. Az már több is, mint természetes, hogy azok, akikben csak a törtetés, a vadság él, akik még önmagukban is megölni igyekeznek a Szeretetet, egy percen rémülten veszik tudomásul, hogy mindaz, amit a magukénak tudhatnak, semmi, s csak annak van értéke, amivel ők már nem bírnak. „Jel. 11.12 Hangos szózatot hallottak akkor az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És akkor ők felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára.” 118
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet – Amikor az előző versben azt írja János: „nagy félelem ébredt azokban akik látták őket, amint lábra álltak”: már e versben írottakra (is) utal. Akik későn bukkannak rá ama Felismerésre: mit vetettek el maguktól akkor, amikor a Szeretet Igazságát elvetették, amikor e kettő ismét életre kel, valóban félelemmel telnek meg. És ez is a ti közeli Holnapjaitok során bekövetkező Nagy Ugrásra utal: akkor a Szeretet és az Igazság semmivé lesz a Túlélők számára, viszont mindaz, amit a pénz mágikus vonzatában élők összeharácsoltak, értéktelenné válik: senki sem ad egy darab kenyeret annak, aki addig uraskodott fölöttük, még ha az bármely mennyiségű pénzt, vagy aranyat kínál is érte cserébe: s ha Szeretetből és Igazságból nem szánja meg őket valaki, elvesztek. S hogy ez ekként lesz, már azon a percen tudottá lesz számukra, amikor a „Világ kifordul az ő sarkaiból”. Ma még, ha valamely országban háború kezdődik, lehetséges élelmiszerhez jutni, hisz ha a veszély tombol is, van Ég, és van Föld, és van elérhető Holnap-kép az emberek tudatában, vagyis még szükségesnek tűnhet szemükben olyas értékek megszerzésére törekedni, amelynek a nagyobb valószínűséggel elérhető Holnapok során veszik majd hasznát. Akkor viszont, amikor a Nagy Ugrás pillanataiban az Ég „eltűnik”: koromnál sötétebbé lesz, és sem Napot sem Holdat, sem egyetlen Csillagot nem fognak láthatni az erősen besűrűsödő légrétegek fölött, s még a Föld felszínét sem fogják láthatni, miután a levegő szennyezettsége végett a földmélyi rejtekekbe kényszerednek, az emberi tudatból egyszerűen kitörlődik minden lehetséges Holnap-kép, s abban nem marad más, csak a legszorosabban vett „most”, így érték is csak az lesz igazán a Túlélők számára, amellyel legalább ez a „most” megőrizhetőnek és meghosszabbíthatónak tűnik. Vagyis az élelem és a víz, s az az öltözék, amivel bírhatnak, s ami a szigorúan vett túl, és továbbéléshez nem nyújt biztosítékot, annyit sem fog érni, mint a szemét, amelyet legalább meggyújthatnak, hogy egy ideig fényt és némi meleget adjon. Az arany, s más „vagyontárgy” annyit sem fog érni mint a kavics, s a pénz hatalma szerte foszlik: semmivé lesz. Aki a Valós Értékkel nem bír, többnyire nem bír Bölcsességgel sem, így abban jobbára még mint gondolat sem fogalmazódik meg az, hogy mindazt, ami fölött rendelkezik, egy percen el kell vesztenie, vagy az, hogy amivel ma hivalkodik, holnap értéktelen kacattá lesz. Ők a maguk fényétől elkápráztatva élik mindennapjaikat akként, mintha az örökkön tartana, s akként, hogy csak a jelen mámorában élnek, mit sem törődve a Holnappal. S itt most nem testeik még lehetséges Holnapjára kell gondoljatok: ama másik Holnapra, amely már a Szellemi Követ, az Én-rész, s ekként a felsőbbrendű ÉN Holnapja. Aki ma nem szerzi meg a Szellemi Kincseket, Holnap nem is gazdálkodhat azokból, s az akkor és ott már nem is számíthat segítségre: sem a Fent Világának segítségére, mert a Kegyelmi Idő betelt fölötte is, de nem számíthat földi segítségre sem, hisz azok, akikkel addig szövetségben élt, maguk is csak a föld mit sem érő gazdagságával bírhatnak. Tudom: most azt mondják közületek sokan, és nem ok nélkül: akik ma az anyagi javakat bírják, már jó előre tekintélyes élelmiszer-készleteket halmoznak fel, így nem fognak senki irgalmára szorulni: de amiként korábban írtam, akként lesz, s ezek az emberek lesznek elsősorban kiszolgáltatva a mindenki ellen támadó emberek hordáinak, s nem egyszer épp azok fordulnak majd ellenük, akiket biztonságuk megoltalmazására felbéreltek... Ezen felül és ezen túl, akik a Nagy Ugrás pillanatában a magukat „szerencséseknek” tudhatók közé tartoznak, az Út végén épp úgy visszatérnek, mint mindenki más is, s az Út végén szembe fognak találkozni az Igazsággal, amely számon kéri tőlük is a Leghatalmasabb Bölcsességelemet: A Szeretetet, s mert ebből szemernyit sem tudhatnak a magukénak, későbbeni sorsuk is csak akként lesz, amiként azt ők adták jussául más ember-testvéreiknek. Akkor tehát, abban a pillanatban, amikor e két „próféta”: A Szeretet és az Igazság „felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára.”, nem is minden esetben a testi Tudat: de maga a Szellemi Követ lesz az, amelyben a rémület ébred, ha már eltávozni látja azokat, mert ha a testi Tudat nem éri is fel ésszel: a Szellemi Követ mindenképp tudni fogja: mit vesztett, amikor rest volt a kicsinyes, s csak földi célok helyett az Egyetlen Cél elérése felé terelni a Tudatot, s azon keresztül az eszközt, vagyis a testet. Ha a test még ideig-óráig viszonylagos nyugalmat élvezhet is az összeharácsolt javak révén, a Szellemi Követ nyugalma hosszú időkre semmivé lesz, mert az látja mindazt, amit nem, vagy 119
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet alig is láthat meg az elme: a távolabbi Utak sokát, amelyeket a Földmélyi rejtekben, de már az Istennek e két „prófétája” nélkül kell végigjárnia, csak mert ő maga ölte meg azokat önmagában, s akár másokban is. „Jel. 11.13 Még abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze romba dőlt. A földindulásban hétezer ember lelte halálát, és a többiek megrémültek, és imádságban dicsőítették Istent.” – E versben ismét a képletes értelemben vett szám az, amely egy kissé megtévesztő lehet. Ebben a versben, ahogy azt több ízben is megfigyelhettétek, a Jeruzsálemi pusztulás képeit is beleszövi mondandójába János, vagy megfordítva: a Jeruzsálemi pusztulás képei közé szövi be a távolabbi Holnapról elévetített képet, egybevonva a kettőt akként, amiként azokat néki magának látnia engedtetett. Amiként már fentebb mondtam, János az Asztrális Világok Idő nélküli síkján volt szemlélője mindannak, amit elébe tárt a Kegyelem Istene, így gyakran ő maga sem tudta: amit lát, valósággal is csak a saját korára, s a legközelebbi holnapokra vonatkozik-e, avagy az emberiség teljességének távolabbi Holnap-képét is látja – ugyanabban a képsorban. S ennek is meg volt a maga oka, hisz ha a ti Holnapjaitokra vonatkozó képeket kiirtották is a Jelenések Könyvéből, nem vethették el mégsem, nem semmisíthették meg egészen a Jelenések Könyvét: viszont annak minden, vagy csaknem minden egyes sorában épp úgy benne van az adott kor számára szóló Üzenet, azaz Prófécia, amiként, ha már erősen elrejtve is, de benne van a ti korotoknak, a ti Holnapjaitoknak, de még a Harmadik emberiségnek szóló Üzenetek sokasága is, amelyeket, mert nem láttak meg, és nem értettek meg, el sem is vethettek. Csak úgy van tehát a Jelenések Könyve is megfogalmaztatva, amiként az Új Szövetség: csak akkor lehet abból is az ÚR mindahány Tanítását és Üzenetét kitörölni, ha magát az Írást teljességgel megsemmisítik: így viszont bármit töröltek is ki az eltelt kétezer esztendő során, megmaradt abban mégis minden, de már erősen a sorok és a szavak alá és mögé rejtetten, hogy azt már valósággal is csak az értse meg, „akinek van füle a hallásra”... „Jel. 11.14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.” – E képsor is a harmadik történés ígéretével ér véget, amit ismét értelmezhetünk többféleképpen is. Részben akként, hogy a Jeruzsálemi pusztulást még Babilon, vagyis Róma pusztulása is követni fogja, részben akként, hogy a Nagy Ugrást követő történésekre mutat rá, részben akként, hogy a Nagy Ugrás, s a későbbeni Ezer éves Birodalom korszaka utáni „jajra” utal János: ekként is, és akként is megállja a helyét ez az egyetlen kis mondat, mert erre is, arra is és amarra is akart utalni a Közlő. *** Amiként fentebb már mondtam, a most következő szakaszt alaposabban is meg kellett hogy tisztítsuk, de a már megtisztított szakaszt itt egységében írjuk le, nem bontom meg, hogy magyarázatot fűzzek hozzá, bár az általatok ismert számozást teljességgel elhagyom ez esetben, s csak az egyes verseket jelölöm, egyszerű számokkal. Mert még e szakasz képei közt is van, éspedig nem is egy vers, amelyet teljességgel kiemeltetek munkatársammal a többi versek közül, de már azokat, s a kiemelés okát e szakasz végén, a többi verstől elkülönítve meg is fogom magyarázni. Az Úr születése 1. Eztán egy hatalmas Jelet láttam az égben: egy hatalmas Csillagot. Majd láttam egy Asszonyt is, aki várandós volt, s már a vajúdás kínjában kiáltott. 2. És egy másik jel is feltűnt az égen: egy nagy vörös sárkányt láttam, amelynek hét feje, és tíz szarva volt, és minden fején egy-egy koronához hasonló diadém. 3. E sárkány a szülő Asszony elé állt, készen rá, hogy amikor az megszüli magzatát, felfalja a Gyermeket. 4. Az Asszony fiúgyermeket szült, aki aztán a sárkány ellen fordult, s legyőzte azt, 5. majd győztesként emelkedett vissza az Egekbe, az Atyához 120
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet 6. A FIÚ tehát legyőzte a nagy sárkányt, amelyet kígyónak, ördögnek és a Sátánnak is neveztek, és aki elámítója volt azoknak, akik őt követve a bűn sarába hulltak 7. És erős Hang szólalt meg akkor ismét az égben, amely ezt mondta: Most lett üdvössége a Világnak az Istennek Krisztusa által, Akié az erő és a Királyság, a Hatalom. 8. Mikor azért látta a sárkány, hogy legyőzetett, üldözni kezdte az Asszonyt, aki a Fiút szülte. 9. Ő pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (ideig, időkig, és az időnek feléig.) 10. A kígyó vizet bocsájtott az asszony után, amely akként áradt, mint valamely folyó vize. 11. De segítségre volt a kiszáradt föld az asszonynak, amely magába szívta a folyóvizet, 12. és segítségére siettek az Égiek is: Felemelték és elrejtették a Mennyek az asszonyt, aki akkortól fogva akként jelenik meg, amiként azok látták, akik Felemeltetésének tanúi voltak, akként tehát, hogy a napba van felöltözve, lábai alatt a hold van, és fején tizenkét csillagból korona; 13. Megharagudott a sárkány az asszonyra, s mert hogy Őt már le nem győzhette, hogy hadakozzék egyebekkel 14. Az ő magvából valókkal tört az Isten parancsolatainak megőrzői ellen, akik elfogadták és megtartották Jézus Krisztus Tanításait; 15. De ők is legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő biztos hitük ereje által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. – Magát e Történést tehát nem szükséges külön megmagyaráznom: ha tetszik, akként is vehetjük, hogy az ÚR Útjának „esszenciáját” adta kezünkbe János e néhány versbe zártan. De már az általam kiemeltetett versekhez igen is kell magyarázat, így amiként fentebb ígértem, most sort is kerítek arra is. Meglehetősen hosszú, egybe függő rész az, amelyet szándékoltan hagytam ki a magyarázatból, kihagyva azt még a Jelenések Könyvének teljességéből is: olyannyira értelmetlen és logikátlan, hogy csak az nem veszi észre, hogy nem az eredeti Jelenések könyvéhez tartozik, aki nem akarja azt észre venni. „Jel. 12.9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. Jel. 12.10 És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek Országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. Jel. 12.11 És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtéte-lüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig. Jel. 12.12 Annak okáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.” – Ha ekként törekednénk elfogadni e betoldást, azt is el kellene fogadnunk, hogy Istenünk már akkor „büntette” az emberszellemek sokaságát, amikor azok még nem is vétkeztek! El kellene fogadnunk, hogy „a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti,”(12,9): miután megkísértette és bűnbe vezette a Szellemi Teremtmények egy részét, maga továbbra is a Mennyei szinteken maradt, míg azok, akik hallgattak az ő álságos szavára, a bűn elkövetésének, tehát elfordulásuknak percén „kivettettek a Mennyből” s már rég a Föld színén járták Visszavezető Útjaikat, amikor a sátán a Mennyből kivettetett... – nem fura, nem logikátlan, és nem igazságtalan ez egy kicsikét? Ha ezt elfogadjuk, tulajdonképpen azt állítjuk, hogy a Teremtő EGYSÉG igazságtalan, s azt, hogy Istenünk, Aki Maga A BÖLCSESSÉG: logikátlanul ítélt volna a bűn megfogalmazójának s az őt követőknek megítélésekor! Márpedig aki egy kis értelemmel bír, semmiképp sem fog ilyesmit még csak feltételezni sem: nem még hogy elfogadni! 121
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet És e részhez már hadd ne fűzzek egyéb magyarázatot: gondolkodjék el ki-ki azon, amit olvasott, s azon is, amit hozzáfűztem... *** Az első megmérettetés „Jel. 7.1 Ezek után négy másik angyalt láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.” – Itt János visszatér a kornak megfelelő képhez: az adott kor embere még akként vélte, a Föld négyszögletű, s annak minden sarkán, s még minden szélén is más – más angyalok állnak, akik uralják a szeleket, megszabva azok irányát és erejét. Nem véletlen, hogy az élőfát oly erősen kiemeli: nagy érték volt a fa, de szimbolikus értelme is van az élőfának, hisz az a termés, s a termés magjában a Holnap jelképe is. „Jel. 7.2 Majd más angyalt láttam, aki napkelet felől jött, s aki kezében az Élő Isten pecsétjét tartotta; és nagy szóval kiáltott annak a négy angyalnak, akinek feladatul adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, Jel. 7.3 Ezt kiáltotta nékik: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” – Az első megmérettetésre utal e képben János: azonban még nem is annyira a Kereszténység korai képviselőinek megmérettetésére gondol, hisz amiként tudjátok, az ÚR Útja alatt, s közvetlen az után vajmi kevés volt azok száma a zsidó törzsek tagjai közt, akik igazán az ÚR követőivé lettek volna. Viszont a Tíz Parancsolat már Mózes által is leírattatott: s azok közül lettek a megjelöltek, akik Mózes Törvényeit, s ezen belül már a Parancsolatokat teljességgel megvalósították. Hogy ezek száma is mennyire csekély volt, az alábbi felsorolásból is látható, még akkor is, ha az egyes törzsek fiai közül elpecsételtek száma megint csak fiktív, azaz jelképes szám. „Jel. 7.4 És hallottam a megpecsételtek számát is: Száznegyvennégyezer ember lett akkor az Izráel fiainak tizenkét nemzetségéből az Istennek pecsétjével megjelölve. Jel. 7.5 Júda nemzetségéből tizenkétezer; Ruben nemzetségéből tizenkétezer; Gád nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.6 Áser nemzetségéből tizenkétezer; Nafthali nemzetségéből tizenkétezer; Manassé nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.7 Simeon nemzetségéből tizenkétezer; Lévi nemzetségéből tizenkétezer; Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer; Jel. 7.8 Zebulon nemzetségéből tizenkétezer; József nemzetségéből tizenkétezer; Benjámin nemzetségéből tizenkétezer volt a megjelöltek száma az Izráel fiai közül. „Jel. 7.9 Azután egy nagy tömeget láttam, oly hatalmasat, amelyet senki meg nem számlálhatott: s ezek már minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből való emberek voltak. Az Atya, és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágakat tartottak; 122
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Jel. 7.10 és hangosan így kiáltottak: A Dicsőség az Atyáé, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” – E kép már egy lényegesen távolabbi kort mutat meg, hisz a Föld megannyi népének és nemzetének tagjaiból álló, felmérhetetlen nagyságú tömeget láthatott János. A Felemeltetettek sokát látjuk e képben, akik már fajtól és nemzeti hovatartozástól függetlenül egyként állnak Isten: A BÖLCS SZERETET Hatalmas EREJE előtt. E két vers ekként lényegében azt volt hivatott elsősorban megmutatni: ha elsősorban az Izráel fiaiért érkezett is a Föld színére A FIÚ, azokért, akikkel az ATYA az első Szövetséget megkötötte, e második Szövetség már mindenekre kiterjedt; bár még e képben is csak a Föld népére vonatkoztatja még János is a Megváltást, s ez még akkor is ekként van, ha e képben elrejtetten, ki nem mondottan ott van a bűvös szó is, amelyet a Mester mondott nékünk, s így néktek is: Mindenekért... „Jel. 7.11 Az angyalok (a Tiszta szellemek) közül is sokan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül álltak, majd a királyiszék előtt leborulva imádták Istent, Jel. 7.12 ekképp imádkozva: Minden áldás és dicsőség, a Bölcsesség és hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen.” – E két vershez ismét nem szükségeltetik semmiféle magyarázat: ha ti, kicsinyek le tudtok borulni Istenünk előtt, Akit nem, vagy csak Művein keresztül láthattok, mennyivel inkább imádják ŐT azok, akik megteremtésük pillanatától Véle, Mellette: BENNE élnek... „Jel. 7.13 Akkor azt kérdezte egy a Vének közül: tudod-e, ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik, és honnét jöttek? Jel. 7.14 Azt feleltem néki: Te tudod. Ismét szólt, s azt mondta: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében.” – Amikor itt a „nagy nyomorúságot” említi Jánosnak a Kísérő Szellemtestvér, nem egészen az általatok értelmezett nyomorúságra gondol, ekként ti sem csak a földi értelemben vett nyomorúságra, ínségre kell, hogy gondoljatok, mert ti még csak a test, s nagy ritkán a Tudat nyomorúságára gondoltok a szó hallatán. Ám ezeknél nagyobb nyomorúsága van mindenkor a Szellemi Követnek, amely a Végtelen Mindenséget vetette el magától, hogy az addigi „királyi gazdagság” helyett a mélység nyomorúságát válassza. Erre utal az is, amikor ekként folytatja a Szellem Testvér: „és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében” E kis mondattöredékkel lényegében azt mondta: azon Testvérek megtisztították Szellemi Erőiket, már felismerve és elfogadva az Áldozatot, amelynek szellemében járták Kegyelmi Útjaikat, noha előtte mélynél is mélyebb mélységekben jártak, vagyis nem az Egy Isten-hitű Izráeliták közé, de valamely pogány nép tagjai közé születtek. Hogy ez mekkora dicsőség volt abban a korban, amikor még a bálványimádás sötétje borult az emberi elmékre, az is jelzi, hogy ezeket mint az Istennek királyiszéke előtt állókat mutatja meg, vagyis akként, mint akik már az Istennek Színe előtt vannak. Ezzel azt mondta: e Testvérek olyan magasságig emelkedhettek fel, amely Fénykörre már valóban azt mondhatjuk: az az Isten Színe előtt áll, mert ama szintre már nem ér fel az ellentét megkötő, visszahúzó ereje, viszont hat és érvényesül a Fent Világának felfelé vonó delejes energiája. A negyedik Fénykörre, s az annál magasabban lévő szintekre gondolt tehát, amelyeket elérve már valósággal is Isten felé halad a Szellemi Követ, mind többet és többet látva meg, és ismerve fel az Istennek Bölcsességéből, amely Bölcsesség maga az Élet, mert az maga A BÖLCS SZERETET. Ám e kép is két, egymástól jól elkülöníthető részre bontható! Részben a Felemeltetettekre utal, amiként az imént mondottam, de utal már a Harmadik emberiség korszakában bekövetkező történésekre is, meglehetős nyíltsággal, konkrétan mutatva rá az Ezer éves Birodalom idején Útnak induló Szellemi Követekre, amiként azt a következő versekben is olvashatjátok: „Jel. 7.15 123
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti oltalmát fölöttük. Jel. 7.16 Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség: Jel. 7.17 Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és letöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” – E három vers tehát már valóban az ÚR Országára, ekként az ezer éves Birodalomra mutat rá, aholis a legtökéletesebb, mondhatni „Édeni” állapotban fognak élni az emberek. E kérdésre azonban már kellő alapossággal és részletességgel kitértem a Láték új eget és új földet... – c. munkánk során, így itt nem térek ki rá bővebben. Mindezen túl megmutatja e kép a Mennyei Szintekre visszatérteket is, amely szinten valósággal is „Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség:”, és minden könny semmivé lesz az ÚR Krisztus Mosolyának áldott melegétől... „Jel. 14 Jel. 14.1 Ekkor egy másik képet láttam: A Bárány állt Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, s mindazok, akiknek homlokára fel volt írva az ő Atyjának neve. Jel. 14.2 És oly erős Hangot hallottam az égből, mintha sok víz zúgását hallottam volna egyszerre, vagy mint nagy mennydörgésnek hangját, és hárfások hangját hallottam, akik hangszereiken játszottak, Jel. 14.3 És egy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat, és a Vének előtt. Olyan éneket, amelyet meg nem tanulhat más, csak a száznegyvennégyezer, s azok, akik a Bárány vére árán vétettek meg a földről.” – E kép az iméntire való visszautalás: akik valósággal is az ÚR Útján járnak, Mellé lépnek a Sionnak hegyére, s a Győztesek Tiszta Dallamát fogják hallani és dalolni, amelyet az alsóbb szinteken rekedtek meg sem is hallhatnak, így meg sem tanulhatják, csak azok, akik a magasabb szintre értek. Amiként korábban is mondottam, a Teremtő Erő Hangja, az OM a Mindenségben árad, mindahány szinten más és más rezgéshullámon rezegve. A Teremtő SZÓ a ti kicsiny Gömbötökben is árad, de ott már csak a magasabb szintre emelkedő Szellemi Követ révén érzékelheti azt megannyi Úton járó. Fizikai hallással az ÓM egyetlen szinten sem fogható, mert maga az elme, a testnek agya nem képes azt regisztrálni, így még ha hallanátok is – nem halljátok mégsem, mert a Hang maga nem ér el az agy tudati tartományáig. Csak a meditációs szinten válik hallhatóvá akként, hogy a Szellemi Követ, amely a Tudat mellől kiemelkedett, maga érzékeli a Hangot, s azt a Tudat felé is átközvetíti, vagy átközvetítheti, ha arra engedélyt kap az Őriző Szellemtestvéren keresztül az Úrtól. A történés ekkor is azonos mint amelyet a meditációban „látott” képek átközvetítésekor tapasztalhattok, de mert már arról is szóltam, s nem is egyszer, erre sem térek ki ismét. „Jel. 14.4 Ezek azok, akik nem tették tisztátalanná magukat a test követelését követve; vagyis a szüzek.” – E mondat tulajdonképpen azokra utal, akik fogadalmat tettek arra, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek, s meg is tartották e fogadalmukat. Ez egyetlen esetben sem kötelező: az Írásokban sem olvashattok arról, sem a Mózesi Törvényben, sem pedig az ÚR Tanításaiban, hogy az Atya, vagy későbben A MESTER kötelezővé tette volna a szüzességi fogadalmat, hisz Atyánk is, s A MESTER is ismerője, tudója volt a testek biológiai működési rendszerének, ekként a testi funkciók elsődleges és másodlagos szerepének is, s mert a test természete a faj fennmaradásának egyedüli zálogát is magában foglalja, azt megkötni, vagy tilalom alá helyezni már csak a későbbi korok papságának állt érdekében, hogy a papi, tehát az egyházi birtokok ne tagozódjanak széjjel. 124
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet Aki viszont már tudottan, ép elmével maga vállal és fogad teljes és tökéletes testi, s itt erkölcsi tisztaságot, azaz szüzességet, az köteles is betartani fogadalmát, hogy szó, s ekként hitszegővé ne legyen a reá bízottak és Isten, s még akár önmaga előtt is. Ezekre a tisztákra utalt tehát János: akik hívek maradtak önként tett fogadalmukhoz, s ekként Istenhez és önmagukhoz egyaránt. „Ezek azok, akik követik a Bárányt, bárhová megy.” – E mondatot nem akként kell értsétek, hogy azok, akik az ÚR mellett jártak! Nem reánk, nem is a hetvenre vonatkozott, de mindazokra, akik mindenkor és mindenben akként akarnak „járni”; azaz mindenkor és mindenben akként akarnak cselekedni, amiként maga az ÚR cselekedne az adott esetben. A Szeretetet követik, s azzal járnak, az által szólnak és cselekszenek, mert az az ő életük vezetője, mert A SZERETET – A KRISZTUS. „Ezek azok, akik a Bárány vére árán váltattak meg a Föld népei közül az Atyának és a Báránynak „zsengéiül”: az elsők, akik a Hitnek Útján jártak.” – A Bárány vére – a Szeretet Leghatalmasabb Áldozatának valós jelképe, amely a Föld testébe ivódva bár, de máig a Föld színén maradt, s amelynek Ereje máig a Föld Erejének részét képezi. Az ÚR mindeneket megváltott Szent Vére által: de ha átvitt értelemben fogalmazok, mégiscsak azt kell, hogy mondjam: csak azok lehettek az Atyának s A FIÚNAK: A Báránynak „zsengéiül”, csak azok „váltattak meg”, akik méltóknak bizonyultak az érettük is esett Áldozatra. S ha ez akkor így volt, ma sem lehet másképp, s csak azok „váltatnak ki” a Nagy Ugrás során a mélység fogságából, akik igazán méltóknak tudnak bizonyulni az ÚR Krisztus érettük is hozott, semmihez sem fogható hatalmasságú Áldozatára. „Jel. 14.5 Az ő szavaikban nem találtatott álnokság és hazugság; az Isten előtt feddhetetlenek.” – E képben már találtatik némi, nem is kicsiny túlzás, hisz hát ki mondhatná azt teközületek, vagy a hét Fénykör bárha a legmagasabb szintjéig már visszatértek közül is, hogy „az Isten előtt feddhetetlen”? Egy nem: az ÚR Krisztuson, s az Áldott Anyán kívül egy nem volt, és nem is lesz a Föld színén, aki ezt joggal mondhatná. Ám a mondat mégis figyelemre méltó. Sajnos. Sajnos, mert amiként az a ti korotokban is van, akként volt az akkor is, s aki legalább már arra a tudati – lelki és Szellemi tisztasági szintre elért, hogy: „szavaikban nem találtatik álnokság és hazugság”, már szinte tisztának, „feddhetetlennek” tűnik: oly sok volt, s maradt is az álnokság és a hamisság a Föld színén! „Jel. 14.6 Aztán ismét más angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az Örökkévaló Evangélium volt. Ő hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek az evangéliumot” – Amikor azt írja János e vers első mondatában: „az ég közepén”: azt írja, hogy azon a szinten, amely mindahány szint középpontja. Vagyis ismét csak a ti szintetekről szól, ahol még egyként indulhat a mélyebben lévő Fénykörök felé, de már a magasabban lévő Fény-tartományok felé is a Szellemi követ, mert egyként hat rá, szinte egyazon erővel az ellenét mélybe vonó, s a Fent Világának s a Krisztusi Törvénynek a Felfelé segítő ereje. Amikor viszont azt írja: „az Örökkévaló Evangélium”, azok szavát vétózza meg, akik az örök kárhozatot tartják és tanítják, hiszen ha az Örömhír, a Megváltás Híre Örök, már nem lehet örök ugyanakkor a kárhozat is! Hát erre gondoltam (pontosabban: erre is), amikor fentebb azt mondtam: bármit vettek is ki az Evangéliumokból vagy a Jelenések Könyvéből, annyira nem tudták azt megcsonkítani és meghamisítani, hogy az Igazság ott ne maradt volna azokban, ha csak elrejtve is, hogy aki nem az ÚR akarata szerint nyúl az adott szövegekhez, csak az ellentét-keltette harag, vagy önös érdek által vezéreltetve, ne bukkanjon rá a sorok közé, olykor csak az egyes szavakba, vagy a szavak mögé elrejtett Bölcsességekre, ha száz-annyit kutakodik is, s ha mégannyira tanult elmével vizsgálja is az Írásokat! S ez nem is lehetett volna másként! Urunk és Istenünk, Aki minden lehetséges cselekedetet és történést ismer és tud, tudta azt is már kezdettől, hogy az Írások, s még mindaz is, amit Jánossal íratnak le, sokak számára lesz kellemetlenné, olyanok számára, akik a maguk kicsinyes földi érdekeit szem előtt tartva 125
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet készek és képesek ezt is és azt is meghamisítani, megcsonkítani. Kellett tehát, hogy a legegyszerűbb mondatokban is el legyenek rejtve a Tanítások, hogy amikor annak perce elérkezik, az Igazság száz-egy kicsiny morzsája mégis eljusson ama kor embereihez, akik már ténylegesen is értik azokat, s akik már érzik is: mennyire fontos és szükséges, hogy ne csak értsék, de érezzék, és meg is valósítsák azon Tanításokat életük során. „Jel. 14.7 hangos szóval szólva: Féljétek az Istent, és adjatok Néki dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” – Itt írt le János egy olyan szót, amely végett még munkatársam is berzenkedett egy időben. S ez a szó a „Féljétek”. Miért, miként kell érteni azt, hogy féljétek Istent? Nem: nem akként, hogy valósággal is félnetek kellene Istentől, vagy attól, hogy Isten megbüntet benneteket bűneitekért, hiszen amiként mondottam, s már nem is egyszer, nem Isten büntet: az elkövetett bűn bünteti önmagát, mert az elkövetett cselekedet révén megfogalmazott negatív energia fog visszaköszönni, s ha nem még ugyanazon az Úton, akkor a következőn, amiként visszaköszön a tisztátalan gondolati – akarati energiák mindösszessége is, ahogy azt magatok is nem egyszer megtapasztalhattátok. A kifejezés régies, ezért én ma már nem is használom, ebben a formájában legalábbis nem: az adott kor emberének viszont még hiába fogalmazta volna meg akként János (vagy az Evangélisták bármelyike is): féljetek mindazon cselekedettől, érzéstől vagy gondolattól, amellyel Isten Akarata és Törvénye: a Tökéletes Bölcs Szeretet Törvénye ellen véttek: pedig a kifejezés erre utal, így ti ezt már ekként is kell, hogy értelmezzétek. Nem Istentől kell féljetek: de attól, hogy az Ő legszentebb Törvénye: a Tökéletes és Bölcs Szeretet Törvénye ellen cselekszetek, annak ellenében való gondolatokat forgattok elméitekben, avagy azzal ellentétes szándékot, mert azzal a Teremtő Törvényt sértitek meg, amely az Egyetlen Törvény, minden ÉLET oka és alapja. *** Jeruzsálem pusztulása „Jel. 15 Jel. 15.1 Ezután ismét más nagy és csodálatos jelt láttam: hét angyalt, akinél a hét utolsó csapás volt; mert az által teljesedett be az Isten igazságos Ítélete. Jel. 15.2 És láttam az eget is, mint kristálytisztaságú kék üvegtengert, amelyet a Nap sugarai mint tűznyelvek: akként sugároztak be; és azokat is láttam, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét, akik nem vették magukra a sátánnak bélyegét, amelyen a sátán nevének száma volt: ezeket láttam az üvegtenger mellett, az égnek peremén állni, s kezeikben az Istennek hárfáit tartották, azon játszottak, Jel. 15.3 és Mózesnek az Isten szolgájának hálaadó énekét énekelték: az Atya és a Bárány Dicséretének énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, óh egyedül Szent, minden igazaknak Királya! Jel. 15.4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Egyedül csak Te vagy Szent. Eljönnek majd mind a pogányok is, és meghajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek, hogy azok igazak és igazságosak.” – Jeruzsálem pusztulásának képét ismét a Mennyei szintekről leközvetített kép megmutatásával kezdi János. A képet ő maga is akként látja, amiként az a kor embere számára megmutatható volt, hisz ha akként tárulnak elé a képek, mint ahogyan ti magatok láthatnátok egyes képeket meditációitok során, ember nem lett volna, még az ÚR követői közt sem, aki azt egyáltalán elfogadja: nem még hogy olyan, 126
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet aki azt meg is érti. A képeket tehát ő maga is egy kicsit meseszerűen írja le, de ne feledjétek: az akkori kor emberisége még a második Fénykörben járta a maga Útját, így a tudati képeket is az adott szintnek megfelelő formában fogalmazta meg: kellett tehát, hogy maga János is akként fogalmazzon, amiként azt bárki más fogalmazta volna meg az ő helyében, az adott korban. „Jel. 15.5 Ezek után láttam, hogy megnyittatott a Mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,” – E képet ténylegesen is nehéz lesz érthetővé tenni. Amikor a „bizonyságtétel sátorát” említi János, épp úgy nem a Mennyei Szintek egy bizonyos pontjára gondol, amiként nem gondol arra akkor sem, amikor ennek „templomát” említi. Sem a „sátor”, sem a „templom” nem helyet: egy bizonyos Szellemi állapotot hivatott jelölni, amikor tehát azt mondja: „a bizonyságtétel sátora”, az Ó-szövetség, s az ÚR Tanításai mellett „bizonyságot tevőkre”, tehát hitüket mindenkor megvallók emelkedett Szellemi állapotára gondol, amelynek középpontja, azaz „temploma” éppenhogy a Hit maga, amely már nem is hit, de Bizonyosság, s e Bizonyosság nyomán ébredt, az Örökkönvaló Teremtő EGYSÉG iránti mérhetetlen Szeretet érzése. E Szeretet az a Templom, amelyből a Tisztaság: a Tökéletes Teremtő Szeretet által kiválasztott Szellemi Követek, azaz „angyalok” lépnek ki, s e Szeretet az, amelynek Ereje egy időre elzáratott a hitetlenségükben megrögzött Izráeliták elől: ne meríthessen abból közülük egy se, míg az Igazság Ereje ki nem tölttetik reájuk akként, amiként azt ők maguk a maguk hitetlen és tisztátalan érzelmi – értelmi – akarati és cselekedeti energiáik révén megfogalmazták maguknak, hogy a magukhoz vont Erők révén meg ne másítsák azon történéseket, amelyeket sorsukul kellett viselniük. Azok az Úton járók, akiket erre méltóknak ítélt az ÚR, már korábban kiemeltettek (a száznegyvennégyezer, akiket fentebb felsoroltunk), így az Ítélet poharait csak azok kellett kiürítsék, tehát csak azok kellett elvegyék tetteik bérét, akik az adott korban, vagy valamely korábbi Útjuk során ama tetteket megfogalmazták és végbe vitték, a maguk tisztátalan akaratát töltve be, az Isten Tökéletes és Bölcs Akarata helyett. „Jel. 15.6 és kijött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Öltözetük tiszta, fehér gyolcsból volt, amely a mellüknél ékes arany pántokkal volt körülfogva, mint valami övekkel. Jel. 15.7 Egy a négy lelkes állat közül adott a hét angyalnak egy-egy aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Isten Igazságának és Ítéletének Erejével volt teljes, s minden aranypohár más és más Erőket rejtett.” – Ebben a versben hadd térjek ki arra a kifejezésre, amelyet már többször is olvashattatok e kötetben is, de amely kifejezésre még eddig nem adtam meg a magyarázatot: munkatársam szerint legalábbis nem adtam oly alapos és kimerítő magyarázatot, amely értetté tehetné számotokra a kifejezést. A „lelkes állatok”-ra gondolok itt, amely nem magukat az állatokat jelöli, hisz azok valóságosan nem lehetnek jelen a Mennyei szinteken, amint azt fentebb is mondtam. Ez esetben, amikor a „négy lelkes állat”-ról szól János, a Teremtő Szeretet által a ti hét szintetekre alááramoltatott Kozmikus Világ-lélekre, annak más és más, de mindenképp legtisztább Energia-köreire gondol. És itt köszön vissza az, amikor egyes Testvéreink akként fogadnak valamely üzenetet az asztrális Világképek alsóbb szintjeiről, hogy sem ők, sem maguk a közlést eszközlő Testvérek nem ismerői teljességgel az Erők Törvényének. Azokra gondolok itt, akik akként fogalmazták meg a félig sem helyesen leközvetített, és így már eleve hibásan átvett „tanítást”, miszerint „minden egyes állatfajnak más és más őriző Szelleme van”. Ez így, ebben a formában nem igaz, és nem is lehetne az, hiszen az állatok akár egyazon fajon belül sem mindenkor bírnak egy rezgésszintű Lélek-elemmel, még akkor sem, ha azon Lélek-elemek minden esetben tökéletes tisztasági fokon állnak. És mégis: szintenként más és más azok rezgésenergiája, tehát ha az erő teljességgel tiszta is, nem mindenkor egyforma erősségű, ahogy a ti elektromos energiáitok esetében is van. A négy és fél voltos zsebtelepben is a tökéletes elektromos energia van, a száztíz voltos 127
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet energia is tökéletes, és a kétszázhúsz voltos hálózati energia is az: és mégsem ugyanaz ez is, az is és amaz is, mert a tiszta energiák más és más erősségűek. Ekként szinteződnek a Lélekenergiák is, mert csak ekként lesz lehetségessé, hogy a más és más Fénykörökben és Fényívekben az adott szintnek megfelelő Lélek-lények jelenhessenek meg. Amikor a „négy lelkes állat” kifejezést használja János, lényegében azokra a legmagasabb rezgésszinten lévő Lélek-energiákért felelős Szellemi Személyekre gondol és utal, akik az adott rezgésszintű Lélek-energia képviselői az Istennek színe előtt. Az ő Szellemi Energialenyomatuk van a ti hét Fénykörötök legmagasabb szintjén, hisz ők a legmagasabb rendű Lélekenergiák őrizői: ők maguk viszont Isten előtt képviselik a gondjaikra bízott Lélekenergiát, s ekként azon Léleklényeket is, amelyek e Lélek-energiák végső megtisztítását vállalhatják. S még csak nem is mind a négy rezgésszintű Lélekelemet tisztítják meg valóságosan is az állatvilág tagjai: de a növényvilág tagjai is aktív részt vállalnak e Feladatból, éspedig azon szinteken, amelyeken még egyáltalán lehetséges és szükséges, hogy valamely állat avagy növény egyáltalán jelen legyen a Szellemi Követtel bíró Útonjárók mellett, hisz az annál magasabb szintre emelkedett Testvérek elsődleges, sőt: egyedüli Feladata e Lélek-elemek megtisztítása. Az alsóbb szinteken, tehát az alsó három, s még feljebb: a negyedik és az ötödik, s még egy bizonyos szintig a hatodik Fénykörben is kell, hogy a Lélek-lények ekként segítsék az Úton járókat. Akkortól viszont, amikor a fizikai, majd már a fél-fizikai testeket a fél-szellemi testek váltják fel, a Szellemi Követ, s ez esetben már az ÉN-fél, majd a Duális EGY-ségét visszaállított ÉN maga tisztítja a test alkotó elemeként magához vonzott Lélekenergiát, így az adott szinteken még megfogalmazott Lélek-lények szerepe teljességgel mássá lesz: már valósággal is csak a szépséget és a Szeretetet hivatottak képviselni akként, amiként testeiket az adott szinten élők a maguk gondolati – akarati energiái révén megfogalmazzák. Nem véletlen, hogy itt is hét „angyalt” említ János, akiket a korabeli papság öltözetében ábrázolt. A hét pohárban lévő Igazság és Ítélet energiája, amint olvashatjátok, más és más energia szinten volt a nékik adott aranypoharakba töltve: vagyis a Szentlélek hét Kegyelmi Ajándékának Erejével, amelyek csak azok számára válhatnak mindenkor Áldássá, akik készek, és képesek azt Áldásként fogadni is. Azok viszont, akikben e Kegyelmi ajándékokkal ellentétes negatív energiák vannak, mindenkor a bennük lévő energiák sűrűségi foka szerint fognak reagálni a Tiszta Energiára, amely életre kelti bennük és/vagy köröttük ama tisztátalan erőket, már látható és megtapasztalható formában, hogy az életre kelt erők-adta gyötrelem végre megadja a Szellemi Követnek, s azon keresztül a test Tudatának is: elvetni a tisztátalan erőket, s már a valós, a Tiszta erők után vágyakozni, azokat keresni, felismerni és elfogadni. Ha erre Jeruzsálem lakói képesek lettek volna, a Kegyelem és Szeretet Istene nem is töltteti ki mindahány „poharat” reájuk: s hogy azon Erők mindösszessége mégis alá kellett áramoljék, visszaigazolja: mily mélyen voltak azok megragadva az ő bűnös életükben, hitetlenségükben és szeretetlenségükben. (S itt munkatársam gondolatai közt is felbukkant egy kérdés: a ti korotok emberisége vajon mely pohárnál volna képes levetkezni az ő vadságát, hitetlenségét és szeretetlenségét, hogy ne kellene mind a hét pohárnak kitölttetnie reája...?!) A hét pohár, azaz a hét energia tehát kitölttetett akkor, s mire ezen Erő-hullámok Jeruzsálem földjére értek, bárha azok valóságosan is a legtisztább Kegyelmi Energiák voltak, mégis mindahányszor az adott szintnek, s az emberi milyenségnek megfelelő történések formájában nyilvánultak meg, hisz ezen energiák mindösszessége is át kellett haladjon a Kozmikus terek mindegyikén, s át még a kor sötét, és bűnökkel terhes energiákkal telített légkörein is, így azok súlya és ereje is megfelelt az egyiptomi hét csapás súlyának és erejének, noha az is, az egyiptomiakat sújtó csapások is az Isteni Igazság erejéből adattak az alsó rezgéstartományban lévő Útonjáróknak, mint milyenségük bére és jussa. * „Jel. 15.8 A templom olyanná lett, mintha füsttel telt volna meg: az Isten dicsőségének és erejének kiáradása volt az, amely végett senki a templomba be nem mehetett, míg a hét angyal hét csapása be nem végeztetik.” – e képre már fentebb, a 15.5, - nél kitértem, így itt nem kell ismét magyarázzam. * 128
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet „Jel. 16.1 Újra erős Hangot hallottam a templomból, amely mondta azoknak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten Igazságának és Ítéletének hét poharát.” – A Szeretet áramának erős, és magas rezgésszintű hullámát, annak „hangját” hallotta János: s itt már nem ugyanarra a Templomra gondol, mint amelyet az imént megmutattunk, de a Teremtő EGY-ség szintjére, amely valójában Az EGYETLEN TEMPLOM, Amelyben a Teremtő EGYSÉG lakozik. * „Jel. 16.2 Elindult az első angyal, és kitöltötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon is, akik a fenevad képét és a bálványokat imádták.” – Lényegében nem az energiától: és mégis csak attól lettek azok a fekélyek az emberek testén, mert az a Tiszta Szeretet- energia, amely akkor alááramlott, az emberi testekben, tudatokban és lelkekben lévő legtisztátalanabb energiákra hatottak, megjelenítve azok valós milyenségét, éspedig szemmel látható formában. Akikben a tisztátalanság testi-lelki-tudati és szellemi értelemben a legmélyebb szintre süllyedt, azok a maguk tényleges benső milyenségével reagáltak az energiára, s mert hogy bennük magukban voltak e „fekélyek”, mint tisztátalan energiák amelyek a Szellemi Követek testeit „betegítették meg”, e Szellemi betegség a fizikai szinten is nyilvánvalóvá lett. Egyszerűbb formában megfogalmazva, akik erkölcsi fertőben éltek, testeikben is megfertőződtek, egyik ember a másika által, s ezek száma bizony, igen nagy volt, hisz a bálványimádó szertartások nem egyszer, s nem is kétszer igen erkölcstelen formában értek véget. „Jel. 16.3 Aztán a másik angyal is kitöltötte az ő poharát, s ő a tengerbe töltötte azt, amitől a tengernek vize olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt akkor a tengerben. Jel. 16.4 A harmadik angyal is kiöntötte poharát, s ő már a folyóvizekbe és a vizek forrásaihoz öntötte azt, és a folyók vizei vérré változtak.” – E két versben már ismét van némi túlzás, de a Holt Tengernek azon a részén, amely Jeruzsálem felé esett, s amely ekként Jeruzsálem lakói által ismertebb volt, és azon folyókban is, amelyet mint kereskedelmi útvonalat többnyire használtak, valóban hatalmas pusztulást okozott a víz élővilágában egy általunk akkor nem ismert fertőzés, amely a Kozmikus térből aláhullott, s a Tenger felszíne fölött a szó szoros értelmében felrobbant meteorit-darabka végett következett be. A víz nyálkássá és iszamóssá lett, s a színe olyanná vált, mint az alvadt vérből kivált vérsavóé: sárgás és iszonytató, s amellett kellemetlen, szúrós és bűzös szagot árasztott. S mert hogy ez a folyók vizére is épp úgy vonatkozott, amelynek vize ivóvízként szolgált a Város lakói, s az utazók számára egyaránt, a vízhiány is hamar felütötte a fejét, hisz már az is elundorodott, aki a folyók vizének szagát csak messzebbről megérezte: nem még az, aki inni kényszerült abból. (Maga a történés némileg hasonlított a Tunguzban bekövetkezett légköri robbanáshoz, amelyet az általatok Tunguz-meteorként ismert, de mindmáig azonosítatlan repülő ’képződmény’ felrobbanása okozott. Ezen kívül a ’képződmény’ hatására felerősödött szelek a sivatag homokját is fokozottabb mértékben kavarták fel, s a vöröses-sárga homokot szokás szerint a vizekbe szórták, így az még inkább ihatatlanná vált. Azon a vidéken a víz amúgy is gyorsan poshadt – s ez máig ekként van –, ezért is keverték azt abban az időben borral: ám e történést követően az sem segített...) Ez volt tehát a fizikai megfelelője a második, és a harmadik „angyal” által alááramoltatott energiának, amelynek eredményeképpen a vízi világ részben elpusztult. Ez természetesen a halászatok végét, az éhínség kezdetét is jelentette, de jelentette azt is, hogy az „elátkozott partokon” az idegen földekről érkező hajósok sem kötöttek ki, így máshonnan sem szerezhetett élelmet a nép, viszont a Nagy Városba, azaz Jeruzsálembe sem szállított élelmet senki. A fertőzés veszélye, a halottak látványa, a mindinkább pusztuló, addig csodált és irigyelt Világváros látványa: mindezek a rettegés addig ismeretlen mélységét adták, így nemcsak hogy a városba nem tért be senki, de egy idő múltán már a városból érkezetteket sem 129
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet fogadták, még csak szóba sem álltak azokkal, végezetül más városokba be sem engedték őket, hogy a fertőzés továbbterjedését megakadályozzák. A nyomor és a nélkülözés hamarosan ismertté lett az addig gazdag és büszke Város falai közt, s az éhínség lassan csaknem annyi áldozatot követelt, mint maga a fertőzés. Ezt már szinte csak megtetézte az ivóvizek mérgezetté válása, s az, hogy az állatok, amelyeket addig a folyónál itattak, csaknem egy szálig elhullottak, némelyik a szomjúságtól, némelyek a fertőzött víztől, s tetemeik tovább súlyosbították a már amúgy is tragikus következményeket adó járványt. * „Jel. 16.5 Hallottam, hogy a vizek Szelleme ezt mondja: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki voltál és aki leszel örökkön: te Szent, hogy ezeket ítélted; Jel. 16.6 Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán... Jel. 16.7 Hallottam azt is, hogy valaki más az oltárról ezt mondja: Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.” – E három vershez úgyszólván nincs is mit hozzátennem: annyira egyértelműen érezhető, hogy betoldásról van szó! Istenünk a lehetőségeket adja elétek, és az egyes történéseket engedi megesni minden egyes emberszellem Útjában: az Ítéletet, ahogy oly gyakran mondom, mindenki maga fogalmazza meg önmaga fölött, hogy amit ma elvetett, holnap le is arassa híven. A Fent Világának lakói kezdettől látták, amiként látják is mindenkor mindazon történéseket, amelyek a Város falai közt estek, vagy amelyek véletek magatokkal esnek: de soha, egy Testvéretek sem mondaná azt, semmilyen körülmények közt: „Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán...” sem más ehhez hasonlatosat nem mondanának, hisz ezzel az ÚR egyik legfontosabb Parancsát szegnék meg, amely már a ti szinteteken is kötelező érvényű kéne hogy legyen: Ne ítélj..! Azon felül és azon túl, hogy ezzel szinte azt a látszatot kelti a betoldó, mintha bárki Teremtett Szellemnek joga volna A TEREMTŐ cselekedeteit megmérni és megítélni, vagy mintha A Teremtőnek szüksége volna valamely porszem helyeslő szavára... Azt hiszem, ha egy kicsit elgondolkodtok ezen, magatok is érzitek: mennyire fals e rövid szövegrész! * A folytatás lényegét tekintve már az eddigiek logikus következményeit mutatja meg. A víz fertőzött és bűzös, tehát ihatatlan volt, s ehhez még hozzájárultak az emberek testén lévő sebek, s a sebláz. Jel. 16.8 Aztán a negyedik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s az már a napra töltötte azt, mert akként rendeltetett hogy a Nap nagy hőséggel tikkassza az embereket.” – A légkörbe került por okozta „üvegházhatás” végett fokozódott a szomjúság, amely már addig is gyötörte a sebektől lázas emberek sokát: „Jel. 16.9 Elepedtek az emberek a nagy hőségtől; és az Istennek nevét káromolták, tudva: Néki van hatalma e csapásokon; de még ekkor sem tértek meg, hogy Néki dicsőséget adjanak.” – S ez az a pont, amelyre az imént utaltam! Ha az emberek legalább ekkor észre térnek, és megbánva bűneiket, s elhagyva azokat: végre valósággal Isten felé fordulnak, elejét vehették volna a további történéseknek. De nem: szitkaikkal csak még több keserves történést fogalmaztak meg maguknak, 130
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet amelyet nem mint karmikus elemet vettek magukra: de még azon az Úton le is kellett, hogy tisztítsanak a bűn fogságába zárt Szellemi Követről. Ezt mutatja meg a történés további része. „Jel. 16.10 Az ötödik angyal is kitöltötte az ő poharát, ő már a fenevad székhelyére, és annak országa sötét lett: ekkorra az emberek már nyelvüket rágták kínjukban, Jel. 16.11 de még mindig csak káromolták Istent az ő kínjaik és fekélyeik miatt; s még akkor sem hagytak fel tisztátalan és istentelen cselekedeteikkel.” – Amikor azt írja János: a fenevad székhelyére, nem Rómára, még nem is Babilonra: csak a Jeruzsálemi helytartó palotájára akar utalni, amelyet eddig a pontig elkerültek a csapások. Ez annyit jelentett, hogy addig a helytartó családjában nem fordult elő fertőzés, s helyzetüknél fogva az éhínség és a szomjúság is elkerülte őket. Ám ez sem váratott magára a végtelenségig, és mindenképp be kellett következnie, mert a fertőzött városból nem hívta vissza a császár a helytartót attól való félelmében, hogy az a fertőzést is behurcolja Rómába. Az emberek, és ez is logikus, mindaddig azt hiték, hogy a helytartó sérthetetlen, és Istennek kegyeltje, akit mindezen keservek elkerülnek: aztán látniuk kellett, hogy ez nem így van, s ha előbb nem is, ekkor rá kellett volna ébredjenek az igazságra, és fel kellett volna ismerjék: bűneiért mindenki elveszi a maga bűnének jutalmát: és még mindig nem voltak képesek meglátni az Igazságot, és nem voltak képesek meglátni Istent. „Jel. 16.12 Így a hatodik angyal is kitöltötte a néki adott poharat, s ő már a nagy folyóvízre, az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.” – A Jelek egyértelműek, ám az emberi sötétség még inkább fokozódik. Kellett tehát, hogy ne csak a természeti csapások, de a hatalom teljességének megingása is figyelmeztetésül legyen adva a bűneiben bolyongó ember-szellemek sokaságának. Amikor azt írja János: „az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize” – nem szó szerinti értelemben gondolja, hisz az Eufrátesz máig létezik: de akkor, a nagy hőség és szárazság idején a víz szintje olyan alacsonnyá lett, hogy a más országokból érkező hódító hadak lovasai könnyűszerrel átgázoltak azon. Ez azonban már egy kevéssel későbbi kép, természetes, hogy ameddig a fertőzés dúlt a városban, senkinek nem jutott volna eszébe megtámadni azt, ám a veszély elmúltával egy végtelenségig legyengült város elfoglalása gyerekjáték csupán, még akkor is, ha a császár új csapatokat küld annak védelmére. – Itt ismét öt, egymást követő verset olvastatok a 16.13-17 ig terjedő részt, amelyek nem e történéshez, de már az utolsó Ítélet képsorához tartoznak, így azokra már majd ott térek ki. De még az ezután következő versek sem teljességgel akként maradtak fenn, amiként azok leírattak, de ismét két, egymástól teljességgel különböző történés képei lettek egymás mellé szerkesztve. Részben a Nagy Ugrás korának történései, részben viszont valóban Jeruzsálem pusztulásának története, s ez még akkor is ekként van, ha mindezen fentebb megmutatott jelek és történések végső „akkordja” is egy meglehetősen komoly földrengés volt. „Jel. 16.18 A Hang nyomán mennydörgések és villámlások lettek, és hatalmas földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak. Jel. 16.19 A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai leomlottak, semmivé lettek.” – Ez a másfél vers tehát nem e részhez tartozik, és a 16.19-es vers második része ismét teljességgel a fattyúsorok közé sorolandó: „Eztán még Babilont is megemlítették Isten előtt, hogy adjon annak is az Ő Szent Igazsága borából.” Ez a szövegrész az általatok ismert, tehát a reátok maradt szöveg szerint ekként van: 131
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai II. kötet „és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.” – Ha a fentebbi okfejtés olvastátok, magatok is ráébredhettek, mennyire valótlan az a kép, amelyet e vers a Fent Világáról elétek tár! Hisz hát ki említene meg Isten előtt egy Várost, vagy akár csak egy embert is, ki kérhetné a Fent Világának Lakói: az Őstisztaságukban mindenkor megmaradt Szellem-testvérek közül akár egynek a megbüntetését teközületek anélkül, hogy ne vétene a Szeretet és alázatosság Törvénye ellen?! Egy nem cselekedne, és nem is cselekedhetne ekként, mert amiként egy korábbi Üzenetemben mondtam, az akként van, és a ti minden könnyetek is bennünk ég, és minden szenvedésteket érezzük, hisz a Testvér szenvedése az, aki vélünk EGY, mert EGY AZ ISTEN, Aki léteinket adta! Inkább hogy még mindannyian kegyelemért esedezünk tenéktek, és azon vagyunk, hogy segítségetekre legyünk, nem szenvedtetve, de vezetve, akit csak lehet: szép szóval, türelemmel és szeretettel, amiként azt a Szeretet Áldott Krisztusa tanította nékünk is, s a Mennyei szinteken maradt Testvéreknek, valamint a Kegyelem által mellétek engedett Missziós Testvérek sokának is. Ha olyas történések esnek, amelyek szenvedést adnak néktek, azokat korábban esett cselekedeteitekkel magatok méritek vagy mértétek magatokra: s mi még ekként is, még ekkor is inkább azon vagyunk, hogy a lehetőségek szerint könnyebbé tegyük Haza vezető lépteiteket, s arra törekszünk, hogy letöröljük arcotokról a könnyeket: nem még hogy magunk kívánnánk bárki szenvedését is az Úton járó Testvérek közül. S hogy most visszatérjünk a Jeruzsálem pusztulásáról szóló versekhez, azok folytatása ekként szól a valóság értelmében: „ Jel. 16.21 Ez után a hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát, és akkor jégeső esett az emberekre, amelynek cseppjei akkorák voltak, mint egy-egy tálentom: és káromolták Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert igen nagy volt e csapás is. S hogy mindezek után sem szűntek meg gyalázni és káromolni az Istennek nevét, hatalmas égzengés, és villámlás támadt az egekben, s olyan földrengés rázta meg a Várost, hogy alapjaiban rendült meg minden ház, és minden palota is: sokan ezekből teljesen rommá lettek, és a romok közt sok ember lelte halálát azok közül, akik az Istent káromolták.” – E történés már a fentebbiek után egy kevésnyi idővel következett be. Istenünk látta és érezte is: mily tengernyi kínt miért magára a semmi kis lény, így egy kevésnyi időt engedett azoknak: tánha megtérnének az ő tévelygésükből, és végre Reá emelnék tekintetüket. Ám az alig is eszmélni kezdők mindent ugyanott, és ugyan úgy folytattak, ahogyan azt korábban, még a katasztrófák előtt félbehagyták, s cselekedeteik ismét megteremték számukra a maguk keserű gyümölcseit: s még azok is kevésnek bizonyultak, így sokakat vissza szólított Útjukról az ÚR, többnyire azokat, akik a legádázabb dühvel fordultak Isten ellen vak haragjukban: ha segíteni nem tudják Testvéreiket, ne is legyenek még inkább ártására azoknak, akikben ha csak rejtetten is, de tán mégis megmozdult valami, amit akként nevezhetünk: Hit, Remény és Szeretet... *** (2006. febr. 8.)
132
Tandari Éva
„És ímé hamar eljövök” (Jel. 22.12) (A Jelenések könyvének magyarázatai) III. kötet
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet
Róma, azaz „Babilon” pusztulása: ez a harmadik jaj „Jel. 17 Jel. 17.1 Ekkor elém állott egy a hét angyal azok közül, akiknél a hét pohár vala, s azt mondta: Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül, Jel. 17.2 s akivel paráználkodtak a föld királyai, és aki paráznaságának borával megrészegítette a föld lakosait.” – E két versben valóban Rómára utal a Közlő: és mégsem egészen arra, mert amiként azt a hivatalos igemagyarázatban is olvashatjátok, Róma akkor már romokban hevert. Ha viszont ez ekként van, más valamit kellett elrejtsen a mondandó hátterében, más „Babilonra” gondolt, amikor a „harmadik jaj”-ra vonatkozó képsort megmutatta. Igen, gyermekeim, akként van, amiként az kis munkatársam elméjében megfogalmazódott, és a Föld teljessége immáron az a bizonyos „Babilon”, s a történésekben, amelyeket János Róma pusztulásának képeit kellett láttassa, már a Nagy Ugrás képeit vetíti elétek, s persze a korábbi korok embere elé is, amely korokban viszont nem tudták megállapítani e képek tényleges Időbeni elhelyezkedését, nem tudták azt hová, mely Korhoz illeszteni, így inkább betudták egy visszapillantó képsornak, mintha János egy, már lezajlott történést kellett volna leírjon akként, mint amely történés még csak azt követően lesz valósággá Róma, és a rómaiak számára. Ti azonban, részint, mert már meglehetős Időbeni távolságból nyílik rálátástok a múlt emlékképeire, részint pedig azért, mert már igencsak közelíttek a leírtak valósággá válásának percéhez, nemcsak hogy tudói lehettek, de kell is, hogy tudói legyetek annak: bizony, a ti közeli (ha még nem is teljességgel a legközelebbi) Holnapjaitok során bekövetkező történéseket rejtette el a Közlő az akkori legközelebbi múlt képei mögé. Amit mint fizikai történést elétek tárt tehát ekként János, részben a valóban megtörtént eseményeket mutatja meg: részben azonban ismét csak szimbolikus értelemmel bírnak, mert a valós történések képeiben a majd csak eztán bekövetkező történések hatása is bele van szőve. Nem a konkrét történés lesz tehát az, legalábbis nem minden esetben, amelyre fel kell készülnötök a Jelenések alapján: de a történések hatása lesz hasonlatos, vagy csaknem teljességgel megegyező, hisz amiként az Róma esetében is volt, akként lesz az a Föld megannyi városával és mindahány településével is, és romokban fog heverni a Föld teljessége. Egy bizonyos értelemben legalábbis: a Túlélők szemével figyelve a Föld fizikai gömbjét, s annak megannyi Országát, s ezen Országok mindahány városát, mert ugyanaz a kép már a Felemeltetettek szemével látva teljességgel más lesz, amiként ezt is megmutattuk a Láték új eget és új földet... – c. munkánkban. Ám itt és most haladjunk tovább a Jelenések könyvében, már akként, hogy amely képet lehet, azt kibontom számotokra a ti Holnapjaitok értelmében is, hogy értvén értsetek... *** „Jel. 17.3 Eztán lélekben elvitt engem egy pusztába, ahol egy asszony-félét láttam ülni egy vörös fenevadon, amely istenkáromló szavakkal volt teli, és amelynek hét feje és tíz szarva volt.” – Amikor egy „asszonyfélére” utal János, lényegében visszanyúl az Ószövetségi képekhez, amelyekben az asszony volt az, aki hagyta magát elámítani a kígyó: a bűnre csábító által, s az asszony volt az is, aki végett a férfiú is bűnbe esett. 134
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Hogy ez mennyire csak mese, magatok is tudói vagytok, hisz mindahány Teremtményben jelen van a befogadó és az átadó elv is. Vagyis mindkettő bír a férfi és a női jelleggel is, lévén mindkettő magában hordja a Duális társ szellemi jellemzőjének energia-lenyomatát, s amely Teremtményben a befogadó az elsődleges jelleg, neveztetik földi szóval asszonynak, s akiben az átadó, tehát a kiáramoltató elv az elsődleges Szellemi jelleg, neveztetik földi értelemben férfiúnak. Az átadó szerepe és feladata a Teremtő EGYSÉGTŐL, s a Mennyei Szintről a Duális pár felé áramló energiák mindösszességének a saját másodlagos természete révén való bevonzása: ekként a Duális Egységbe jutnak azok az Erők, amelyet először természetesen a saját Duális társa felé fog átáramoltatni, aki viszont annak teljességét be kell tudja fogadni, hogy a maga befogadó természete mellett másodlagos szellemi jellegként benne is meglévő Szellemi tulajdonságot használva tovább áramoltassa a Duális társtól átvett energiák általuk fel nem használt részét, visszatükrözve azt A Teremtő EGYSÉG, és mindahány Teremtmény-társ, tehát a Szellem-testvérek felé is. Az átadó Szellemi jelleggel bíró fél volt tehát az, amely a maga csökkentett fokú ereje révén magához vont lázadó energiát a maga befogadó erőkkel rendelkező társa felé is átközvetítette, s nem megfordítva, így még akkor is az átadó volt az elsődleges szereplője a történéseknek, ha a befogadó a maga másodlagos Szellemi jellemzőjét használva továbbáramoltatta a Társtól átvett energiák egy részét. Annak oka, hogy János mégis egy asszony képében látja azt, aki a „vörös fenevad” hátán ül, a bűn útjára tértek gyenge voltának megmutatása, hisz máig az asszonyt tartják a gyengébbnek – még akkor is, ha ez sem egészen fedi a valóságot... ” egy vörös fenevadon, amely istenkáromló szavakkal volt teli, és amelynek hét feje és tíz szarva volt.” – folytatja János, s ez esetben a vörös a már kiontott, s a még eztán kiontásra kerülő vért volt hivatott jelezni. A Szeretet Törvényétől elrugaszkodott, s attól mindinkább újra eltávolodó ember által kiontott vért, amely nem kimondottan a vértanúk vére, amiként azt a hivatalos igemagyarázók mondják: de mindazon Testvéreitek vére, akik a Bölcs Szeretet Akaratával ellentétes gyűlölet okozta háborúk során ontatott ki, s azok vére is, tehát azok élete, akiket a földi javak Törvény ellen való elosztása végett a nagy nyomorúság ölt, és öl meg százezer-szám ma is, a ti jelenetek során, a ti „civilizált” világotokban… A harag, a gyűlölet, és a mérhetetlen önzés tehát az a bizonyos „vörös fenevad”, mert ezek a leggyilkosabb erők a fizikai világok mindegyikén. „amely istenkáromló szavakkal volt teli” – írja János: s minden egyes szó, amely A SZERETETTEL ellentétes, Istenkáromló, mert az ISTENI SZÓT mocskolja be, azt teszi semmissé az elme, de ekként a Lélek és a Szellemi Követ számára is, az Isteni Szó helyett az ellentét vad és durva és önző szavait adva csak cserébe elmének, Léleknek és a Szellemi Követnek egyaránt. Amikor arról ír János: „amelynek hét feje és tíz szarva volt.”, lényegében arra akar rámutatni e szimbolikus számmal: a Föld sok országa hódolt már be a „fenevadon ülő asszonynak”, és akár még olyan Országok vezetői („szarvai”) is, amely Országok egyébként még valóban Isten, s ekként Igazságközeli elvek szerint működnek. Igaz: utal e kép a Szentlélek hét Kegyelmi ajándékára is: ezek ellentéte a hét fej, azaz a hét főbűn, amelyek a Szellembukás következményei, amelyeknél viszont számosabbak a „szarvak”, amelyek már az emberi oktalanság következményei. Ha eme alapon elindulva vizsgáljuk meg az „asszony” kilétét és annak szerepét, azt mondhatjuk: az „asszony” – maga A BŰN, azaz a szeretetlenség, amely a Tökéletes Teremtő Szeretettel, minden ÉLET Okával és alapjával ellentétben áll, s ezért a Teremtő Szeretettel ellentétes késztetések felé is tereli az emberszellemek sokát. De természetesen az akkori kor szerint is volt értelme e kifejezésnek: a római zsarnokság alá vetett népekre is utalt a „hét feje” kifejezéssel, s ezek vezetőire, amikor a „tíz szarvról” ír. Ez esetben ha maga a „parázna”: Róma volt, a „fenevad” Róma császára, aki uralkodott a „hét fej” és a „tíz szarv” fölött. De van e képben még más valami is elrejtetten, ha nem is akként, hogy az vagy az egyik, vagy a másik versben lett elrejtve! Más és más versekből adódik össze az egyetlen Üzenet: „Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül,” – mondja Jánosnak a Közlő a 17,1-ben, majd a 17,2.-ben ezt toldja hozzá János: „elvitt engem egy pusztába,” Hogy jön egymás mellé a tenger és a puszta? Hogy lehet pusztaság a tenger mellett? 135
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ne ténylegesen is valamely tengerre gondoljatok, de arra a tényre, hogy a Tenger minden vízcseppjében is benne van a Krisztusi engram, a Krisztusi Erő lenyomata. Márpedig az ÚR Maga A SZERETET, így minden, ami ERŐ Belőle származik is A SZERETET: a puszta viszont víz nélkül való hely, ahol, mert hogy víz ott nem találtatik, a Krisztusi ERŐ lenyomata, s ekként A Szeretet sem találtatik. A tengert tehát a végtelen kiterjedésű Szeretet-árammal azonosítjuk, míg a víz nélkül való pusztaság a Szeretet Erejével nem bíró pont e végtelen Szeretet-óceánban: nem fizikai értelemben, de ismét csak szimbolikusan, hisz akiben Él A Szeretet, abban él az egy pusztában is, s akiben csak a gyűlölet képes élni, és a ridegség, abban az Óceánok megannyi vízcseppje sem kelti Életre A Szeretetet. *** „Jel. 17.4 Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözködve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve, és kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,” – Aki nem Isten Országát keresi, csak a földnek értékeit, könnyen tér a bűn útjára, s mert az ellentétnek épp ez a szándéka, a kezdettől gyengének bizonyulókat a föld kincseivel igyekszik elkápráztatni. E kép ezt tükrözi vissza, igen élethűen: a bűn adta gazdagságot vonultatja elétek, megmutatva a föld minden gazdagságát (ami akkoriban a gazdagságot volt hivatott jelezni), s amikor azt mondja: „kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,” – arra mutat rá: aki a bűn útján jár, megelégíttetik a maga tisztátalansága révén szerzett javakkal, amelyeknek tisztátalanságát még csak nem is érzi, s amelyeket ekként oly örömmel vesz magához, mintha a Világ legtisztább ambróziáját nyerné – holott csak a maga bűnének fekete, keserű és undort adó termésének nedveivel telt poharat szorongat kezében. „Jel. 17.5 És homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.” – Ez a vers az, amelyre a fentebbiekben már utaltam: a Titok az, hogy a valóságban nem „Babilont”, tehát nem a már romokban heverő Rómát: a Föld teljességét látja akkor János, s ezt később fel is ismeri: ezért is, hogy csodálkozással tölti el, hogy egy gyenge „asszony” képes uralma és hatalma alá hajtani az egész Földet, annak megannyi országát. E képet ekként rajzolja elénk: „a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.” A parázna szó itt még csak nem is csak a hagyományos értelemben, tehát az általatok ismert erkölcstelenségre, paráznaságra utal. Parázna, azaz esküszegő az, aki a házastársi esküt megszegte, de mindazok is, akik a tisztaság ellen vétenek: s ez esetben ezt már nem csak erkölcsi értelemben kell értsétek, de parázna az is, aki szavát teszi tisztátalanná, azaz a hazugság bűnét veszi magára (s itt ne arra a bizonyos „kegyes hazugságra” gondoljatok, mert az is egy teljességgel más „kategória”!), amiként parázna az is, aki bármely cselekedetében nem a tiszta, nem az egyenes utat követi, de még az is, aki tisztátalan gondolatokat, vagy ártó kívánságokat forgat elméjében. És itt sem a spontán, s szinte csak „véletlenszerűen” felbukkanó, majd épp oly gyorsan semmivé váló gondolat-villaná-sokra akarok célozni, bár ezek is meg kell adják kinek – kinek a késztetést egy alaposabb, és teljességgel őszinte önvizsgálatra, hisz nem véletlen tétettem idézőjelbe a véletlenszerűen szót: egy-egy ilyen hirtelen felvillanó gondolatszikra ugyanis a tudat mélyén lappangó negatív elemek kivetülése, amelyeknek mindenkor megvan a maguk tényleges oka a fizikai síkon. Vagy a családi életben nincs rendjén valami, vagy a hivatali – baráti, esetleg a tágabb értelemben vett rokoni kapcsolatokban, s ezek vetülnek ki más, akár teljességgel ismeretlen személyre egy-egy felvillanó indulati – gondolatenergia hullám, vagy az épp oly hirtelen támadó, majd el is illanó irigységérzet, káröröm, vagy akár testi vágy formájában. Akár egyik, akár a másik, akár a sokadik érzelmi – értelmi energia-hullám lobban fel az elmében vagy a fizikai testben, meg kell keresni annak tényleges okát, amelyet megszüntetve a további fellobbanásoknak is elejét vehetitek. Ezek azonban, amiként mondtam, mindenkor csak intő, figyelmeztető jellegű gondolati vagy érzelmi szikrák, amelyek nem mocskolják be az Úton járót, de épp a tényleges problémák elmélyülésével járó tisztátalanná válás megelőzésére 136
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet szolgálnak, és többnyire a Szellemi Követ késztetése nyomán adnak jelet és utasítást néktek a lappangó, a gyakorta még önmagatok elől is titkolni kívánt probléma mielőbbi megoldására. *** „Jel. 17.6 Láttam azt is, hogy az asszony megrészegedett a vértanúk vérétől; és nagyon elcsodálkoztam, amikor láttam őt.” E vers az, amelyre fentebb már magyarázatot adtam. János nem értette: a Kereszt árnyékában élők is miként hódolhatnak be egy gyenge „asszonynak”, vagyis miként készek és képesek a bűn útjára lépni, s a bűnben megragadni. „Jel. 17.7 Az angyal megkérdezte: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ennek az asszonynak a titkát, és a fenevadét is, amely őt hordozza, s amelynek hét feje és tíz szarva van. Jel. 17.8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel, és a kárhozatba tér. És a föld lakosai csodálkoznak látva a fenevadat, amely van és nincs, noha van.” – E két vers közül a második az, amely fontos és lényeges, hisz az asszony – a bűn, s a bűnt mindenkor a gyűlölet hordozza, az annak szülője, a gyűlölet a szeretetlenség „szülötte”. A szeretetlenség a mélység világának ereje és fegyvere, s ekként annak gyümölcse a gyűlölet is, vagyis a fenevad, amely a bűn hordozója, amely azonban nem tudna „közlekedni” az ő hordozója nélkül: vagyis a gyűlölet nélkül, hisz a közömbösség legfeljebb a nemtörődömséget szüli: csak ritkán a bűnt, mert a bűn elkövetéséhez már negatív indulati – érzelmi, vagy ritkán hibás értelmi erők kellenek. A „fenevad”, amely akként van, hogy a Valóság értelmében nincs, bárha a ti valótlan valóságotokban mégiscsak van, a gyűlölet: s ez, mint a legártalmasabb negatív erő, a Nagy Ugrás perceiben, s az azt követő korszak során valóságosan is a kárhozat világába merül el, mert a Felemeltetettek Világában nem maradhat annak nyoma sem, de a Harmadik emberiség sem fog azzal hosszan találkozni. A gyűlölet már csak akkor bukkan ismét elő, amikor az Ezer éves Birodalmat követő korszak is elérkezik, amikor Satana egy utolsó erőpróbát tehet. Az ő rövid uralmát követően aztán a gyűlölet, s annak legkisebb sötét árnya is elmerül, s többé nem kaphat szerepet, csak Satana valótlan valóságának birodalmában, amely, mert teljességgel az anti-erőkből áll, végül meg kell hogy szűnjék, mert a Tökéletes Tisztaságú Teremtettségben nem marad állandó semmi, ami attól eltér: így Satana birodalma sem, annak negatív energia-elemei is meg kell hogy tisztuljanak, és meg is fognak tisztulni, hisz meg nem semmisülhet, mert ami a Teremtettségben van, az meg nem semmisülhet soha örökkön, hisz minden, ami van, ami létezik, Istenben és Isten Erejéből van, s mint ilyen, meg nem semmisülhet: de megtisztul, mert ez A Törvény. Így Satana ereje és birodalma: a gyűlölet, s az ő gyűlöletenergiákból álló birodalma lényegében kezdettől akként van, hogy nincs, mert nincs az a Fent Valósága értelmében, nincs az másutt, csak az önmagát végtelenségig elfedett Szellem által kibocsájtott ÉN-kép Tudatában, amely önmaga fogalmazta azt meg – önmagának, hogy a saját gondolati – akarati képeiben lépjen mind lejjebb és lejjebb, mindinkább kivetve a maga gondolati képeiből Akarata révén A Szeretet Fényét, s már az újabb, még inkább fénytelenné, azaz sötétté tett gondolati képbe vetítve ki önmagát, az önmagáról megfogalmazott képet. Így tehát a mélység világa, s még a ti fizikai Világaitok is csak azért, és csak akként „léteznek”, mert azok bennetek magatokban: felsőbbrendű ÉN-jeitekben léteznek, amelyből viszont minden egyes szint létének képe csak akkor törlődik ki, ha az ÉN már egy szinttel feljebb lép, tehát ha egy korábban elhagyott, vagy inkább önmaga által elfedett Fény-tartományba emelkedik. Akkortól számára az a szint lesz a Valóság, s a korábbi szint, amiként az korábban, még a lefelé vezető Úton is volt, a valótlanság szintjére hull vissza, azaz megszűnik számára, mert annak sötétsége megszűnt benne magában. *** „Jel. 17.9 Ezt csak az az elme érti meg, amelyben bölcsesség van. A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül;” 137
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet – E versben lényegében több mindenre is utal a Közlő. Részben a Föld hét, legmagasabb hegyére utal, utalva ezzel arra, amit fentebb szintén mondtam, tehát arra, hogy a Föld szinte mindahány Országa behódol (amiként már be is hódolt) az „asszonynak” és a „fenevadnak”: a gyűlöletnek és a gyűlölet foganta és szülte bűnnek, de utal a rómaiak megszállása alatt nyögő Országokra és nemzetekre is, amelyeken valósággal is „ültek” a rómaiak, ahogyan Izráel népén is uralkodtak. *** A most következő vers már valóban mindahány Kort átfogja és megmutatja! „Jel. 17.10 Király is hét van; öt már elesett, egy van, a másik még nem jött el; de amikor eljő, kevés ideig marad csak meg.” – E vers többféleképpen is értelmezendő. Részben utal az egymást követő, – majd eltűnő római uralkodókra, de utal a Föld színén, a Föld megannyi országában fellelhető, egymást követő – majd elbukó rendszerekre is: az ősközösségi társadalomra, a feudalista, a kapitalista, a fasiszta, a kommunista, és a nagyon is hibás, csak nevében „demokratikus” társadalmi rendszerekre. Ezek közül öt, mert Isten nélkül kívántak eredményt elérni, lényegében már „elesett”, azaz megbukott, vagy idejét múlttá lett (mint az ősközösségi és a feudális társadalom). Most a hatodik, a demokratikusnak nevezett társadalom korszaka van, de mert ez nem a valódi Demokráciát akarja, csak a más álarc alatt megszerzett uralmi rendszert vágy kiépíteni és fenntartani, szintén nem marad sokáig, ha nyomaiban itt – ott megmarad is, ám helyét a következő rendszer veszi át, amely mégismeretlen a számotokra: ez a legkeményebb „izmus” lesz, de épp azért, mert még annak nem jött el az ideje, magam sem szólhatok róla, még munkatársamnak sem, s tán néki a legkevésbé, hisz a mi feladatunk messze-távol esik mindentől, ami a politikával kapcsolatos. Utal viszont e vers a későbbi Rómára is, már akként, mint a pápaság rendszerének későbbi színhelyére. Amikor azt mondja a Közlő: „király is hét van”; hét, még inkább Krisztus Akarata szerinti pápát jelent. Ezek közül „öt már elesett”: vagyis öt már elvégezte földi Útját, egy van, a másik még nem jött el; de amikor eljő, kevés ideig marad csak meg (ez egy színes bőrű pápa lesz, aki azonban nem akként végzi be földi Útját, mint az előtte lévő hat... – bár hogy miként, ismét csak nem mondhatom meg előre, hogy ne befolyásoljam a kimondott – leírt szóval a ti Történelmetek valós menetét, hisz amiként minden, ez a történés is változhat, eshet ekként is, de másként is, hisz a lehetséges Jövő-képhez tartozik e történés is). „Jel. 17.11 „A fenevad pedig, amely akként van, hogy nincs, maga a nyolcadik, és a hét másik király közé tartozik”: – Ezt a képet is meg lehet, és meg is kell, hogy bontsuk, hisz csak úgy vonatkozik arra a ma mégismeretlen, s az utolsó korszakban a Föld csaknem mindahány országában uralomra törő „izmusra”, amely a szeretettel ellentétes uralmi rendszer lesz (és erre utal János a további versekben is, amiként majd azt megfigyelhetitek), s amely épp a Szeretethiány végett van akként, hogy a Valóság értelmében nincs, mert nem lehet örökérvényű, és maradandó, ha időlegesen uralomra jut is, s akként tartozik a másik hét rendszer közé, hogy azok sem az Isteni Törvény szerint valóak, csak az emberi, vagy még arra sem: csak az ego törvénytelen törvényeire épültek és épülnek, és csak az egyéni érdeket tartják szem előtt. De értelmezendő ez vallási – egyházi vonatkozásban is. A nyolcadik keresztény vezető az Úr Akaratából a Kereszténység vezetőjévé lettek közé tartozik: s ezt is értelmezhetitek akként is, hogy azok valamelyikének honfitársa, mert ekként is igaz lesz, de értelmezhetitek akként is, hogy azokkal egy Szellem-családba tartozik, mert még ezen értelemben véve is igaz lesz. De értelmezhetitek akként is, hogy csupán hivatalát tekintve tartozik az előbbi hét közé, ám míg amazok előrébb, és feljebb léptek (s ez csak az ÚR Törvényét még inkább követő pápákra vonatkozik, hisz nem hét: ennél lényegesen több pápa volt!!), ez a bukás felé halad, vagy amiként János írja: „ő a veszedelemre megy”. Ez lesz az a pápa, aki az utolsó időkben ül majd a pápai székben, de mert a mélység szolgálatát választja, s az ellentétnek hódol elfogadva annak törvénytelen törvényeit, a Nagy Ugrás pillanatában a mélységbe vettetik, vagyis Satana birodalmába, mert akként van az, amiként már mondtam, és akire kevés bízatik, attól keveset kérnek számon, s akire sokat bíznak attól sokat is kérnek számon amikor a számadás ideje eljő. 138
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet *** „Jel. 17.12 A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak hatalmat, de kapnak fenevaddal, s akkor mint királyok, egy óráig uralkodhatnak. Jel. 17.13 Ezeknek egy a szándékuk, így erejüket és hatalmukat is a fenevadnak ajánlják fel.” – A „tíz szarv” a tíz legnagyobb Ország majdani vezetőire utal, azokra, akik egy-egy olyan pártba fognak tartozni, amely pártok ma még csak szeretnének uralomra jutni, de mert törekvéseik és az ezek eléréséhez használandó eszközeik még a ti világotokban, a ti jelennek megélt korszakotokban is meglehetősen durvának számítanak, azok jelenlegi vezetői nem állhatnak egy-egy Ország élére: ám ez az utolsó időkben megváltozik, s amikor az ellentét már a legdühödtebben tombol, ezen pártok vezetői a maguk Államainak élére kerülnek, s mert akaratuk és szándékuk egy, erejüket és hatalmukat az ellentét parancsainak vetik alá, kiszolgálva és kiszolgáltatva az Országot is az ellentétnek, vagyis a gyűlöletet teszik és a kíméletlen törtetést „államtörvénnyé”, ha hangzatos jelszavakkal igyekeznek is azt álcázni, egy ideig legalábbis. S ez lesz az a korszak, amelyben a Magyarság szerepet kap, éspedig Globális érdekű Feladatot, hisz az Ország teljességét, és önmagát kell tudja felajánlani Szentlélek Máriának minden egyes, önmagát igaz magyarnak valló ember: már nem akként, hogy az Ország vezetői ajánlják fel az Országot, de akként, hogy valósággal is ki-ki egyénileg bízza a Haza sorsát az Áldott Anyára, Reá bízva egyben a maga, és szerettei sorsát is. Ezzel azt is vállaljátok, hogy nem hódoltok be az ellentétnek, és nem követitek az ellentét mutatta irányt (még akkor sem, ha az állami vezetők akkor erre fogják felszólítani az Ország népét, vagy ha ők az Ország nevében aláírnak egy bizonyos elkötelező szerződést, hisz a vezetőség még nem az Ország, s az Állam feje még nem maga az Állam...): az egyén akkor is meg kell maradjon a Szentlélek Mária mutatta Úton, amely mindenkor a Tiszta Szeretet Útja, vagyis az egyedül Krisztusban és Krisztushoz vezető Út, hogy ekként, tehát egyénenként vigyétek az Úr Útjára az Országot is, függetlenül mindenféle párttól, vallási, vagy faji hovatartozástól, és függetlenül megannyi szomszédos Ország és Állam haladási irányától. Csak ekként lehettek képesek: szilánkonként megszerezni és megtartani a Magyarság Tisztaságát, viszont csak e nehezen megszerzett nemzeti tisztasággal lehettek alkalmasak arra a Feladatra, amely az utolsó percekben vár a Magyarságra, s amely Feladatot már megmutattunk a Tűznek keresztségében... c. munkánkban. „Jel. 17.14 A Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya; és az Ővele valók az elhívottak és a választottak.” – E fentebbi vers lényegében magáért beszél: az ÚR, a Szeretet Istene: Maga A SZERETET, s akik A SZERETETTEL vannak, abban, és azzal, és az által élnek, valósággal is elhívottak és kiválasztottak. Mert ne higyjétek, hogy a Szeretetet ti keltitek életre magatokban: A SZERETET ébreszti, és kelti életre magában mindazokat, akik erre már alkalmasnak bizonyultak az Úr előtt. Azokat, akik már elborzadtak a szeretetlenség rideg kőfalai közt, s már legalább keresni kezdték a Napfényt, ahol felmelegíthetik szíveiket: s akkor azokat felemeli és az Életre hívja el A Szeretet, amely után valóságosan is tudtak vágyakozni. S akkor azok már igazán Krisztussal lesznek, mert Krisztus vélük van, mert azok már az Úrnak kiválasztottai és elhívottai ama jégbe zárt Világban is. „Jel. 17.15 Eztán még ezt mondta nékem az angyal: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek.” – E fentebbi vers lényegében összefoglalója lehet az eddig elmondottaknak, amely összefoglaló után így folytatja a Közlő: „Jel. 17.16 A tíz szarv, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a paráznát: ezek aztán kifosztják és mezítelenné teszik, eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.” 139
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet – Tehát azon Országok vezetői, amelyeket az imént említettem, miután megcsömörlenek a bűntől, szigorú rendszabályokat vezetnek be, de már a bűn üldözésére, annak megszüntetésére. A földi igazságszolgáltatás már az első lépcsőfok, amelyre feljutva az ember az Isteni Igazságot kezdi keresni: s ezen Igazság mindenkor a „fenevad”, tehát a gyűlölet ellentéte, azaz A Szeretet. Hogy milyen fokon válik valósággá az Isteni Akarat a fizikai világok mindegyikén, arra a következő vers mutat rá: „Jel. 17.17 Mert Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és birodalmukat a fenevadnak adják addig, míg be nem telnek Isten Ígéretei.” – Azok tehát, akik akkor azon Országok vezetőivé lesznek, nem „véletlenül” lehetnek azokká: de Isten akaratából, hogy akik karmikus terheik letisztításáért, vagy valamely, már a Nagy Megmérettetéshez tartozó Feladat elvégzéséért érkezhetnek a Föld színére, még akkor, szinte az utolsó pillanatokban bizonyságot tehessenek arról: képesek korábbi tisztátalanságuktól megszabadulni, vagy arról, hogy már valósággal is meg van bennük az Erő a Szeretet Törvényének megtartására és megélésére: legyenek a körülmények bármily nehezek és kedvezőtlenek az általuk tett Vállalás betöltéséhez. Sok, nagyon is sok lesz az akkor, aki ez utóbbiak közé fog soroltatni, olyan Testvérek, akik kedvező körülmények közt már képesek voltak a Szeretet Törvényét megtartani, megvalósítani. De ez még nem bizonyítéka a Szellem valós erejének, hisz ha semmilyen akadály nem áll az útjába, a gyenge is erősnek tud látszani, s csak a kísértések, s a ténylegesen is nehéz Sors-események, a sorozatos lemondások és önfeláldozások nyomán mutatkozik meg a Szellemi Követ tényleges ereje, kitartása s a Szeretet Áldott Krisztusához való hite és gyermeki bizodalma. „Jel. 17.18 Az asszony, amelyet láttál, az a nagy város, amelynek uralma van a földnek királyain.” – E versben már a „nagy várost” nyugodtan átfordíthatjuk akként: az a „város”, amelynek nagysága révén hatalma van más, kisebb „városok” fölött. Tehát e versben lényegében a „nagy” szócskán van a hangsúly, így a Közlő lényegében azt mondja: a Valóság értelmében gyenge, de a fizikai Világokban még nagy hatalommal bíró bűn uralja ma, amiként uralta tegnap, s uralni fogja még egy kevés időn át a Föld nagyhatalmait, s a nagyhatalomnak számító országok vezetőit, de még azon államok polgárainak is sokát, így ha van is az egyes országoknak vezetőségük, mégsem azok a vezetők, akiket annak vélnek majd, mert őket magukat is irányítja és vezeti egy erő, amely náluknál nagyobb: a bűn ereje. De már valósággal is csak egy ideig, hisz amiként mondtam, e képlékeny és bizonytalan hatalom csak a ti világaitokban tűnik olyan erősnek és megingathatatlannak: a Valóság Világában, és a Valóság Törvénye szerint a bűn, s a bűnnek minden útja, amelyek mindegyike a Szeretet Világához vezető Úttal ellentétes irányba vezet, el fog, mert el kell hogy tűnjék a Nagy Ugrás pillanatában, hogy akkortól hosszan csak ott létezzen, ahol megszületett, vagyis az ellentét fejedelmének sötét birodalmában. *** „Jel. 18.1 Ezek után ismét más angyalt láttam leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; dicsősége beragyogta a föld teljességét. Jel. 18.2 S ez nagy és erős hangon kiáltotta: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögöknek lakhelyévé lett, és minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett.” – Ismét egy távolabbi Holnap-képet jelenít meg János akként, mint a jelen egy pillanatát, mintha az a Szellem-testvér csak Róma pusztulását jelentette volna meg mindeneknek. Hogy ez mennyire nem ekként van, bizonyítja a második vers befejező része: „ördögöknek lakhelyévé lett, és minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett.” – E töredék-mondat tulajdonképpen már a Felemeltetést követő pillanatokat ábrázolja, s ebben az értelemben már a Föld teljességét nevezi a Szellem testvér „Babilonnak”. Akkor a Felemeltetettek a Föld 140
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Szellemi Gömbjével „eltűnnek” a Föld színéről, s a Föld-test a tisztátalanságukban megmaradtak egy részének „tisztítótüzévé” válik. Őket nevezi János az akkori kor fogalmai szerint „ördögöknek” és „tisztátalan lelkeknek”, ami egy bizonyos formában érthető is, hisz akik nem képesek az ellentét mutatta iránytól elszakadni, hogy az Úr Útját válasszák, ha nem is valamely Lélek elleni bűnükben ragadtak meg (azok a mélység birodalmába: a „fekete lyukba” tétetnek”), mégiscsak az ellentét erejét hordozzák, s ekként részben az ellentét birodalmához tartoznak, vagyis az akkori fogalmak szerint „ördögi lelkekké” lesznek, amelyek azonban még egy Kegyelmi lehetőséget kapnak az Úrtól, az ÚR véghetetlen Szeretetéből, hogy tisztátalanságaikat levetkezve, már mint a Harmadik emberiség tagjai, újrakezdhessék a Hazavezető Útsorozat végigjárását, a ti fogalmaitok, tehát a ti Történelmi képeitek szerinti kezdetektől indulva, de már egy másik, egy sokkalta tisztább Úton haladva mind feljebb és feljebb. Egy erős félreértésre alkalmat adó mondatrészt még hadd tegyek értetté, mielőtt továbblépnénk: „minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett.” Itt nem akként kell értsétek, hogy valóságosan is valamely „tisztátalan madárfajról” van szó, hisz ilyen, amint már mondtam, nem létezik. Még az általatok oly utálatosnak tartott dögkeselyű sem az, hisz annak szerepe az elhullott állatok tetemeinek eltakarítása, amivel igen sok járványt előznek meg: vagyis még ők is hasznos, sőt: igencsak hasznos és szükséges munkát végeznek, megakadályozva, hogy a szélfútta sivatagi homokkal együtt az elhullott, s esetleg valamely betegségben elpusztult állatok elporladt tetemeinek még ekként is fertőző parányi részecskéi az emberi lakhelyekre, vagy az embert szolgáló állatok szállására, esetleg az ivóvízbe kerüljenek. Azokról az emberekről szól, azokra akar e képben, e kifejezéssel utalni a Közlő, akik mint a madár: hol ide, hol oda szállnak, csak akkor „szállva át” az Úr szavát és áldott lába nyomát mindenkor követő Testvérek táborába, ha egyéni érdekeik ekként diktálják nékik, ám épp így, érdekből akár egyik percről a másikra az ellenkező oldalra állnak, éberen figyelve: mikor fordul meg ismét a történések szele, mikor kell ismét „szívet és Hazát”, azaz véleményt, hitet, erkölcsi irányt váltaniuk, s merre kell „szállniuk” ahhoz, hogy az újólag választott „életelv”, nézet megint csak hasznukra legyen. Ezekre a köpönyegforgatókra utal a Közlő, amikor az egyik percről a másikra könnyeden helyet változtató madarakhoz hasonlítja őket, mert ezek ténylegesen is tisztátalanok, és ártására vannak másoknak, tisztátalanságba rántva azokat is, akik még gyengék, ahelyett, hogy az egyedül helyes Úton segítenék azokat megállni, megmaradni, amely Úton valósággal is Életük lehet. Kiváltképp veszélyes egy – egy ilyen „tisztátalan madár” a gyermekek számára, akik még a köröttük élő felnőttől tanulnak élni, – de visszaélni is...!! „Jel. 18.3 Mert az ő féktelen paráznaságának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az általa eltékozolt javakból gazdagodtak meg.” – Bizony, a gyűlölet-szülte bűn és tisztátalanság „borától” részeg ma a Földnek megannyi népe és nemzete! Ezért, hogy féktelen törtetésükben és feneketlen gyűlöletüknek engedve már-már a Föld teljességének létét fenyegető fegyverek után nyúlnak újra és újra, és nem egyszer épp csak egy talpalatnyi földért gyilkolva le ezreket és ezreket! „a földnek kalmárai az általa eltékozolt javakból gazdagodtak meg.” – teszi még hozzá a Közlő, és bizony, ez is igaz volt tegnap, és igaz mindmáig is! A bűn mindig, szinte már természeténél fogva magában hordozza a tékozlást is, mintha a megszerzett, majd szétszórt javakkal önnön lelkiismeretét akarná elhallgattatni a bűnös – vagy legalább a körötte élők vádjait akarná elcsitítani, mintha az áruikért juttatott javak révén bizonyos értelemben cinkosaikká tennék azokat is, akik az ő tisztátalanságban és tisztátalanságból szerzett vagyonukból részesedve gazdagodnak meg. Viszont igaz az is, hogy azok, akik a tisztátalan úton vagyonhoz jutók révén, azok tékozló élete nyomán gazdagszanak meg, a legelső pillanatban magára hagyják azt, akin addig élősködtek ha az valamiért elszegényedik, vagy bármiképp bajba kerül, s ha sajnálkoznak is sorsán egy ideig, inkább csak önmagukat és az elveszett jövedelemforrást sajnálják, igazolva, hogy a bűnösnek legfeljebb irigyei és cinkosai vannak: barátai csak elvétve... *
141
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet „Jel. 18.4 Újra más Hangot hallottam eztán a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő büntetéseiből:” – E vers, s az alábbiak is két, egymástól jól elválasztható történésre mutatnak rá. Részben Róma pusztulásának képét mutatják meg, részben azonban már a Nagy Ugrás képeit. A két történés azonban olyannyira egybe van keveredve, hogy akár egyetlen vers egy mondatában is megtalálható egyik is és a másik is, ezért ezeket a verseket és mondatokat még az eddigieknél is alaposabban kell hogy megbontsam, ha kell, hát szavanként mutatva rá, mi mely korra vonatkozik, miért, és hogyan kell azokat értsétek. „Fussatok ki belőle én népem,” – mondja a Szellem testvér, és e mondatrész egyként szól a Rómában élt keresztényeknek, s mindazoknak is, akik bár nem lettek keresztényekké, de élték a Szeretet Törvényét, de már szól a Felemeltetettekhez is, ha azoknak nem is kell majd a szó szerinti értelemben „kifutniuk” valamely városból: és mégis ki kell menekedjenek az adott Fény-tartományból, hogy ne legyenek részessé a Túlélők, vagy a mélység világába kerülők bűneiben, és ne kapjanak azok „büntetéséből”, ne legyen egyazon sorsuk azokkal, akik bűneik bérét el kell vegyék, amire viszont már a következő vers utal: „Jel. 18.5 Mert az ő bűnei már az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” – Itt el kell, hogy ismételjem, éspedig sokak érdekében, akik máig akként vélik és akár vallják is: Istenünk türelme végtelen, hát ők sem kell törekedjenek arra, hogy mielőbb megtisztítsák magukban mindazt, ami még tisztátalan, ráérnek majd az Út végén, vagy akár egy következő Úton... Isten hosszútűrő: de amiként mindahány egyéb Korszaknak is, úgy a Kegyelem Korszakának is meg van a maga ideje, amely Idő lassan-lassan, de betelik fölöttetek. Ez azt jelenti, hogy amiként az Igazság Törvény-világának korszaka lejárt, s azt a Kegyelem törvényvilágának kora váltotta fel, akként kell a Kegyelem Törvényvilágát is felváltsa a Szeretet Törvényvilága, s annak megannyi Törvénye. Amint mondtam már ezt is, ti az Igazság Törvényét még épp úgy élitek, s az épp úgy érvényesül fölöttetek, mint a Kegyelem, és egy bizonyos fokig már a Szeretet Törvényvilágának Ereje is. Az ősi „szemet – szemért” törvénytelen Törvényét lassan kiegészítette, majd fel is váltotta az Igazság Törvénye, vagyis a Karma-törvény. Ezt enyhíti a Kegyelem Törvénye, amely a „szemet – szemért” törvényét teljességgel eltörölni volt hivatott (vagy gyakorta inkább csak lett volna, hisz a bosszúvágy máig él az emberben!) hogy a gyűlölet és harag helyét végre átvehesse a Szeretet Törvénye. Az a Szeretet-törvény, amely még a karmikus terheket is nagyrészt megemeli, és ha el nem veheti is a karmikus elemek megtisztításához oly gyakran szükséges szenvedéseket, legalábbis nem minden esetben, mégis elviselhetővé teszi azokat az ember számára, hogy a test és Lélek és elme szenvedését megtapasztaló és átélő Szellemi Követ (épp e szenvedések megtapasztalása révén) végre igazán letisztíthassa magáról a korábbi Utak során reá fröcskölődött bűn-sarat, vagy annak legalább egy részét, míg más részét az ÚR Megváltó Szeretete emeli le rólatok, hogy Szeretete Ereje révén már tiszták legyetek, ha még akkor sem egészen, de annyira mégis, hogy a Felemeltetettek közt kaphassatok helyet azon a bizonyos Percen, hisz amint már ezt is mondtam, a Föld színén egy nem volt, aki teljességgel tisztának vallhatta volna magát, hanem csak az ÚR KRISZTUS, és Az Áldott Anya: SZENTLÉLEK MÁRIA, s ti mind, akik gyengeségetek és balgaságotok szavát követve a mélység világába léptetek, terheltetettek vagytok: még a legmagasabb szintekre értek is, éspedig az Ős-bűnnel vagytok erősen megterhelve mind. És éppen hogy az Ős-bűn súlyát: A Teremtőtől való elfordulás mindennél hatalmasabb bűnét, annak terhét emelte le terólatok, és azt tette számotokra semmissé A KERESZT révén A FIÚ ISTEN, az Áldott, és egyetlen MESTER, azt a legelső BŰNT, amelynek megtisztítására nem volna, és nem is lehetne képes soha, egyetlen porszemnél is kisebb Teremtmény sem. Ám már erről is többször szóltam, így ezt sem bontom ki ismét a maga teljességében, bár igen kedvem volna hozzá, csakhogy mind több Testvéremnek megmutassam: micsoda hatalmas is volt az az ÁLDOZAT, amelyet az ÚR KRISZTUS teérettetek: mindahány, a bűn útjára tért Gyermekért hozott akkor, ott: a Golgotán... * 142
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet A most következő versek együvé tartoznak, így azokat egyszerre is vesszük: „Jel. 18.6 Akként fizettetik hát meg néki, amint ő fizetett tinéktek: de még kétszeresen is megduplázódik az ő bére cselekedetei szerint; amely kín-italból itatott titeket, ugyanabból két annyit fog kapni. Jel. 18.7 Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal lesz őnéki megfizetve. Azért, mert most ezt gondolja magában „Úgy ülök itt, mint valami királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok...” Jel. 18.8 egyazon napon jönnek reá a csapások: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.” – E kép is mennyire jellemző a ti korotok emberére is! És éppen ez az, amire az imént utalni akartam: „Úgy ülök itt, mint valami királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok...” Hányan vannak máig ekként, akik mit sem törődve a Holnappal, csak a mának, a pillanatnak élnek, és övéiknek is csak a pillanatot, s csak a most hamis értékeit igyekeznek kezébe adni a Valós Értékek helyett, amelyből ők is Holnapot építhetnének maguknak... És bizony: ezeknek sorsa, de még utódaiknak sorsa is akként lesz, amiként azt megfogalmazzák maguknak, s ha nem törekednek bűneiktől megtisztulni, de még inkább más bűnökkel tetézik azokat, sorsukká lesz az, amit fentebb olvashattok, és amilyen mértékkel mérik a kínt és szenvedést másoknak, két-olyan mértékkel kapják azokat vissza. Nem Istentől, hisz amint mondtam: nem Isten büntet! Isten csak engedi hogy a történések, a cselekedetek következményei utolérjék az azokat megfogalmazókat és végrehajtókat, de mert a Holnapok már nem adnak lehetőséget egy újabb Kegyelmi Útra, a ma megfogalmazott, vagy a ma le nem tisztított bűnök és tisztátalanságok karmikus terheit csak egy még távolabbi Holnap során, már a Nagy Ugrást követő korszakban fogja ismét felvállalhatni a Szellemi Követ, amikor azokat a mainál százszor nehezebb körülmények közt kell letisztítsa magáról, esetleg már egy olyan Tudat által irányított testben járva Útját, amely Tudat a ti mai fogalmaitok szerint tán nem is tudat igazán. Amikor azt írja János: „egyazon napon jönnek reá a csapások: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg;” – ismét csak utal Rómára, Róma pusztulására, amikor is egy ház nem volt, amelyben ne gyászoltak volna, s utal az azt követő éhínségre, de utal a Rómát felgyújtó Néróra, pontosabban magára a tűzvészre: és utal ugyanakkor a Nagy Ugrás történéseire is, hisz akkor valóságosan is akként lesz, amiként azt az ÚR megmondotta: „Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.” (Luk. 17.34-36) * A következő vers ismét Rómát mutatja meg, de megmutatja még a Föld más országait is, amelyeknek később hasonlóképp kellett elveszniük, mint amiként akkor Róma elveszett, s nem csak azokban, de a későbbi időkben is, akárha még a ti jelenetekben, pontosabban a legközelebbi tegnapok során is: „Jel. 18.9 Siratják őt, és jajgatnak a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak földnek javaiban, amikor az ő égésének füstjét látják, Jel. 18.10 messze távol maradva a várostól, félve annak kínjától, ezt mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! Jel. 18.11 A föld kalmárai is siratják és gyászolják majd, mert az ő árúikat immár senki nem veszi meg tőlük többé; ” – Ez az a vers, és ez az a történés, amire fentebb már kitértem: akik a „nagy városból” éltek, s annak tékozlásából gazdagodtak meg, csak távolról figyelik annak pusztulását: nem sietnek segítségére, nem vállalnak részt gyötrelmeiből, hisz nem őt magát: az elvesztett keresetet sajnálják. Csak így volt ez akkor 143
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet is, amikor a ti tegnapjaitok során a Föld több pontján lévő városokat, azoknak minden hivalkodó, és a legdurvább bűn céljára épített szállodáját elsöpörte a hatalmas szökőár és hurrikánok ereje: akkor is távol maradtak mindazok, akik ama városok bűnén gazdagodtak meg, hagyva: hadd mentsék a még élőket mások, míg ők más bevételi forrás, vagy esetleg más szórakozás után néztek. Hogy mi volt az, amit akkor, és bizony mindmáig is „gazdagságnak” és értéknek véltek, és vélnek az emberek, nagyon részletesen mutatja meg János: „Jel. 18.12 Arany és ezüst, drágakő és gyöngy, gyolcs és bíbor, selyem és skarlát-cikkeket, az örökzöld thinfákat, az elefántcsontedényeket, drága és ritka fából és rézből, vasból és márványkőből csinált minden edényeket;” Jel. 18.13 fahajat és illatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajat, zsemlyelisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.” – János a fényűzés és a pompa kellékeit vonultatja fel és mutatja meg e fentebbi versekben: annak a fényűzésnek és pompának képeit tárja elétek, amelyek csak a föld kincseivel bírók, csak azok után vágyakozók szemében számítanak értéknek, hiszen ha megfigyeltétek, a felsorolásban egy nincs, ami ne a testnek s a tudatnak hamis, múló gazdagságát, kényelmét, és ne a fölösleges, és hivalkodó fényűzést szolgálta volna, de már Léleknek s a Szellemnek Kincsévé lehetett volna. Csak azt hordták az árusok, ami a testnek, a testiekben megragadt elmének fontos és szükséges volt: még a rabszolgák is e fényűzés kellékeiként szerepeltek csak (rájuk utal az „emberek lelkeit” kifejezés), s nem mint érző és értő emberek, nem mint felszabadítható és felemelhető és igazán Szerethető Testvérek: annak csak az Úr Krisztus követői tudták látni és érezni őket, míg azok, akik még egymásban sem láttak egyebet, mint a szórakozáshoz szükséges partnert, hadd ne mondjam akként: „élő eszközt”, nem vették többe a megvásárolt embereket, mint használati tárgyaik bármelyikét, vagy akárha még annyit sem értek az ő szemeikben. A folytatásban ugyanezt a képet mutatja tovább, már részletesen János, és a 18,14-es vers kezdő szavaiban, ha rejtve is, megtaláljátok az ÚR egyik Tanítását: „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”... (Mát. 6.21) „Jel. 18.14 A gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. – siránkozzák majd. Jel. 18.15 Akik e cikkekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak rajta, távol maradnak tőle az ő kínjától való félelem miatt, sírva és jajgatva: Jel. 18.16 Jaj! jaj! a nagy város, amely gyolcsba és bíborba és skarlátba öltözködött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesíttetett meg; hogy elpusztult egy óra alatt az a mérhetetlengazdagság! Jel. 18.17 És minden hajósok, és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezősök, és mind, akik a tengeren kereskednek, távol maradnak akkor a parttól, Jel. 18.18 és az égő város füstjét látva azt kiáltják kérdőn: van-e hasonló e nagy városhoz? Jel. 18.19 És port hintve fejükre, sírnak és jajgatnak, ezt mondva: Jaj! jaj! ez a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki e jólétben élőkön, akinek hajói voltak a tengeren, hogy elpusztult egyetlen órában!” – Bizony, gyermekeim, ekként lesz ez akkor is, a Nagy Ugrás perceiben: egyik város a másik után dől majd le, s lesz a földdel egyenlővé. De nem csak ekként kell értelmezzétek mind, a fentebb olvasottakat! Hány, de hány olyan hivalkodó elme van, amely megtelt a Föld tudományainak „kincseivel”, vagy amelyben mint elméleti ismeret: az eddigi Tanítások bárha mindösszessége is megtaláltatik, s valóságosan azt hiszi: gazdag! De ez nem ekként van! Ha az elme kincsei valóban csak az elmében vannak meg, az, aki az Út valós végigjárója, a 144
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet tényleges Úton lévő, tehát a Szellemi Követ, nem lesz gazdagabbá azok által, hiszen mindaz, ami valóban csak a földi tudomány, vagy valósággal be nem fogadott, éppen csak megjegyzett, s elméleti ismeretnek maradott Tanítás, elvétetnek azoktól, akik azt addig a magukénak vallották, és vallották azt fennhangon, és hivalkodva az ő nagy tudásukkal: s akkor az a „város”, tehát az a Szellemi Követ, s még az a felsőbbrendű ÉN is szegénynél szegényebbé, és szánandónál szánandóbbá lesz: s azok, akik a késztetést adták az elmének valamely tudományos, vagy akár spirituális Tan elméleti formában való megszerzésére, de nem adták meg, mert negatív irányultságuknál fogva nem is adhatták meg a megszerzett ismeretek gyakorlatbani megvalósításának késztetését, a rommá lett „város” láttán már elfordulnak attól, hogy más, még a tudati és Szellemi gőg igájába terelhető „városokat” keressenek, amelyek még vevők lehetnek mutatós, ám így, holt és rideg szavaknak maradottan mit sem érő „árúikra”. Nem véletlen mondtam, és mondom mindenkor is: fontos, hogy az elme s a Szellem Bölcsessége fejlődjék, ám semmi nincs fontosabb a már megismert Tanítások Szeretetben való feloldásánál, hogy az Úr Kegyelméből kezetekbe adhatott „gyógyír” igazán azzá legyen számotokra – de mások: Testvéreitek számára is már általatok, amivé annak lennie kell. A Tanítások megértéséhez és megjegyzéséhez ugyanis valóban elégséges az elme: azok gyakorlatbani megvalósításához azonban már a szív s a Lélek szükségeltetik, s e kettőt csak a Szellemi Követ képes igazán az ÚR Akarata szerint életre kelteni, mozgósítani, és meg is tartani azt e mozgásban, e lendületben, hogy amikor már majd az elme leáll, mert bevégezte az ő feladatát, mozgásban maradhasson mégis a Lélek, a Szellem által mozgatva. Mert az is akként van, amiként mondtam, s a Tudat kincsei az Út végén többfelé osztódnak, s ami csak a Föld tudománya és ismerete, az a Globális Tudattár részévé lesz, s csak amit képes volt cselekedetté változtatni a Tudat révén a testtel a Szellemi Követ, lesz valóságosan is a Szellemi Követ kincsévé. S ez még akkor is ekként van, ha azt is mondottam korábban: nem lehetetlen csakis elméleti formában Szellemi Kincseket szereznetek, hisz gyakori, hogy egyes Testvérek fizikai értelemben vett koruk, vagy ténylegesen is gyenge egészségi állapotuk végett nem lehetnek képesek gyakorlati formában megcselekedni mindazt, amit megtanultak, hisz ha nem is fizikai értelemben véve, de mégis cselekvés az igazán szívből jövő imádság is. Természetesen csak a test tényleges cselekvőképtelenné válása esetén, s nem abban az esetben, ha azzal csak a test és a Tudat restségét akarjátok akár még önmagatok elől is elleplezni, hiszen ha önmagatokat (és másokat) félre vezethettek is ekként, semmiképp sem vezethetitek félre, nem ámíthatjátok el az ÚR Krisztust, Aki mindennek tudója, és szíveknek és lelkeknek igaz ismerője. * Ezt követően ismét változik a kép: már nem a várost ábrázolja, amellett, hogy még csak nem is tartozik a Jelenések könyvéhez... „Jel. 18.20 Örülj ő rajta menny, és ti Tisztaságban élő apostolok és próféták; mert az Isten végrehajttatta a bűnös városon érettetek az Ítéletet.” – Amint mondtam: egy nincs a Mennyei szinteken, akit örömmel tudna eltölteni bárha a legsötétebb bűneiben megragadt Testvér szenvedése! Nincs, hisz ha volna, az nem is volna méltó arra, hogy a Mennyei szinteken maradjon, hisz a szeretetlenség bűnébe esett, vagyis épp úgy a mélység fogságába hullt, mint az, akiknek szenvedése fölött örvendezni tudott. De már erről is szóltam, így e durva fattyú-verset elhagyva akár tovább is léphetünk. * A most következő rész ismét csak vonatkozott Rómára, és vonatkozik a Föld teljességére is, már a Nagy Ugrás korára. Ugyan korábban már szóltam erről is, mégis el kell, hogy ismételjem, hogy egyetlen, majd még csak a későbbiekben bekövetkezendő történést sem mutathat meg senki a Fent Világának lakói közül akként, mint ténylegesen is várható eseményt, hogy a Történelem menetét ne befolyásolja a kimondott szó ereje révén. 145
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet S itt is megállok egy újabb pillanatra, mert hisz valóságosan is akként tűnhet: mi magunk szegjük meg azt a tilalmat, amely a lehetséges Jövőképek bármelyikének (mint konkrét, és mindenképp bekövetkező történések ábrázolását) felfedését tiltja, s olyas történéseket vázolunk elétek, amelyek még nem következtek be, s ekként még a Holnapok távolában rejteznek. Ez igaz is egy bizonyos értelemben: de mi már csak az elkerülhetetlenné és kiküszöbölhetetlenné lett Történésekre mutatunk rá, amelyek mindegyikét enyhíthetitek, s éppen az által, mert tudói és ismerői vagytok a várható eseményeknek. Amint már ezt is elmondtuk, imáitok révén enyhíthetitek a bekövetkezendő történések súlyát: ha semmissé nem tehetitek is azokat, mert ahhoz már túlon-túl kevés Idő áll a rendelkezésetekre, hogy az emberiség eddig megfogalmazott, s a Föld-testben, a Föld légterében, valamint a Föld körüli Kozmikus Erő-terekben felhalmozódott negatív energia-tömegek teljességét, vagy akárcsak annak jelentékeny részét felülírhatnátok, semmissé téve azt a Föld-lakók mindösszessége számára (s itt most kizárólag a Szellemi Én-résszel bíró Föld-lakókra, s nem a vétlen Lélek-lényekre gondolok!). Amit tehát minékünk megjelenteni engedett az ÚR, azt meg is jelentjük néktek, hogy ha csak egy fokkal is, mégis valamivel könnyebbé tehessétek a már ismertté lett Holnapok történéseit EMBERI milyenségtek, Szeretet-cselekedeteitek és imáitok révén az utánatok következő Nemzedékek, s az ő leszármazottainak számára. S most innen is lépjünk tovább, hogy haladjunk is... „Jel. 18.21 Egy erős angyal egy malomkő nagyságú követ emelt fel, és a tengerbe vetette, s azt mondta: Ily módon, ily gyorsan vettetik el Babilon, a nagy város, és többé meg sem találtatik. Jel. 18.22 Hárfásoknak és muzsikusoknak, síposoknak és trombitásoknak muzsikája nem hallatszik benned többé; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik benned többé; és malomnak zúgása sem hallatszik benned többé; Jel. 18.23 És szövétnek többé nem fénylik benned; vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatszik többé benned; mert a te kereskedőid voltak a földnek fejedelmei; mert a te tisztátalan praktikáidtól tévelyedtek el mind a népek. Jel. 14.8 Ismét más angyal követte az imént szólót, aki ezt mondta: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának gyűlöletes borából adott inni minden pogány népnek.” – Amint mondtam, e kép utal Róma pusztulására, de rámutat a Föld teljességének Holnapi sorsára is, mert szükséges, hogy amit megfogalmazott az ember tegnap, és amit megfogalmaz még ma, annak elvegye illő bérét a Holnapok során. Ma még örvend és vigad az, aki a bűnön gazdagszik meg: és holnap elnéptelenedik annak háza és a porba omol, s ha nem örvend is pusztulásának egyetlen egy sem azok közül, aki a Felemeltetettek közé fog kerülhetni, és nem fog örülni annak a Mennyei szintek egyetlen Lakója sem, segíteni sem segíthetnek rajta, mert kell, hogy a „vetést” ki-ki a maga munkája szerint arassa is le: ne maradjon lábon egyetlen kalász sem. S bizony, gyermekeim, a mezők már erősen érettek az aratásra... * Ismét egy olyan rész következik, amely, ha az Istennek nagy és hangzatos dicsőítésével kezdődik is, későbben nagyon is felismerhetővé válik, nagyon is kibukik, hogy a tetszetős szavak után egy újabb betoldást, oda nem illő fattyú-részt olvashattok: „Jel. 19 Jel. 19.1 Mindezek után úgy hallottam, mintha nagy sokaság hangos szavát hallanám az égben, amely ezt mondja: Alleluja! az üdvösség és a dicsőség, a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! 146
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet
Jel. 19.2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén. Jel. 19.3 És másodszor is mondták: Alleluja! és: Annak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik fölöttük.” – S mert e részhez már fentebb olvashattok magyarázatot, itt már nem is fűzök hozzá semmit: szükségtelen volna… *** „Jel. 14.9 Eztán egy harmadik angyal is követte az előtte szóló kettőt, ekként szólva: Ha valaki imádja a fenevadat, és a bálványokat, és a fenevad bélyegét felveszi a homlokára, vagy kezére, Jel. 14.10 Az is iszik az Isten Igazságának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel; Jel. 14.11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik azok fölött is; és nem lesz nyugalmuk sem éjjel sem nappal azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, vagy az ő bélyegét magukra tétetik.” – A fentebbi versek fogalmazása, s ebben igazat kell adjak munkatársamnak, több, mint rémítő: és mégis kellett, hogy ez ekként kerüljön elétek, hisz ezek a képek már a Mélység birodalmát mutatják meg néktek! Satana ugyanis a Nagy Ugrás percéig még képes elhitetni a mellé szegődőkkel, hogy ténylegesen is a gazdagságot és a jólétet adja nékik szolgálataikért cserébe: ám a Nagy Ugrás utáni időben már nem lesz annyi energiája, hogy látszat-világait fenntartsa, hisz már nem lesz honnan többletenergiát orozzon. S akkor azok, akik a tisztátalanságért elvetették a Tisztaságot, már a maga teljes valóságában fogják megtapasztalni a Mélységet, annak minden kínjával és gyötrelmével: erre utal az a „horrorisztikus” rész, amely oly igen felzaklatta munkatársamat, és másokat is: „és kínoztatik tűzzel és kénkővel; Jel. 14.11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik azok fölött is; és nem lesz nyugalmuk sem éjjel sem nappal.” – Bizony, valóban iszonyatos kínokat és gyötrelmeket él csak meg a Mélység világában a Szellemi Követ, amely Isten Fényességét elvetve inkább a Mélység szolgálatát választja, s csak azért, mert az könnyebbnek, tetszetősebbnek, esetleg „kifizetődőbbnek” tűnik a balga és gyarló földi elme számára, s így kívánatosabbnak is, mint megküzdeni az ezernyi kísértéssel, hogy akár a test időleges szenvedése árán is, de megszerezze a korábban elvetett „hófehér ruhát”... A fogalmazás valóban vad és riasztó: pedig csak halvány képet festett a Közlő mindarról, ami a mélység szolgálatát felvállalókra vár... Más szemszögből megvizsgálva a fentebbi részt, akként, amiként azt már sokan értelmezték, a „fenevad” kifejezést a császárra is vonatkoztathatjuk. Ha erről az oldalról igyekszünk megközelíteni az idézetet, egy bizonyos fokig még tán érthető is a betoldás, s akkor e fenyegetés azokra vonatkoztatható, akik a császárt, vagy annak képmását, tehát szobrát imádták, s még azokra, akik a császári seregekbe álltak, hisz azok homlokára, vagy kezére tették a császár bélyegét. És mégsem érthető, hisz amiként bármely foglalkozásbéliek közt, úgy a katonák közt is voltak akkor is becsületes emberek (mint az a bizonyos Kapernaumi százados, akinek egyik szolgáját gyógyította meg az ő nagy alázatáért és hitéért az ÚR), és voltak valóban nagy kegyetlenséget mutatók, s mert ez így van, nem lehet mindet egy mértékkel megmérni. 147
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet De a fentebbi magyarázat a helytálló, és valóban a mélység birodalmára akart utalni a Közlő, már a Nagy Ugrást követő korszakot mutatva meg néktek is. * „Jel. 14.12 Ezt megtagadni: ehhez kell a tisztaszívűek békességes tűrése, amelyre csak azok képesek, akik hittel hiszik és megtartják az Isten parancsolatait, s az ÚR Jézus Igaz Útját járják!” – Bizony, ez is ekként van, és ahogy a történések haladnak, mindinkább ekként is lesz! Már most annyi a kísértés, és olyan nehézzé lettek már a ti életkörülményeitek is, hogy bizony, erős kell legyen az, aki mindenben meg akar felelni az ÚR Törvényeinek és Parancsolatainak, s ez a későbbiekben még inkább ekként lesz: és kell mégis, hogy akár az egyéni jóléteteket is figyelmen kívül hagyva mindenkor az ÚR Szavára ügyeljetek, s azt kövessétek, hogy Életetek legyen Benne s Általa már valósággal is, ha az Út véget ért. ~ ’Nem könnyű ez, hisz az ember nem csak önmagáért kell küzdjön, de ott a család, a gyermekek, az unokák...’ – mondják már most teközületek is sokan, s én mégis azt mondom: Aki valósággal is képes az ÚR szavát hallani, és aki mindenben az Ő mindennél Szentebb léptei nyomán kíván haladni, annak a nehéz könnyűvé, a lehetetlen egyszerűvé lesz, mert semmi sem nehéz, és semmi sem lehetetlen VÉLE! Csak tudnotok kell igazán Reá hagyatkozni, tudnotok kell az Ő véghetetlen, törődő Szeretetét elfogadni, és tudnotok kell az Ő elvárásait szem előtt tartani a világ, vagy akár a család elvárásai, és akár a magatok kicsiny és gyakorta kicsinyes és földhöz ragadt elvárásai helyett is! Aki az Úrral jár, s az Ő Szeretetében él, annak a kevés is sok lesz, mert Ő A Minden: így aki ŐT őrizheti szívében – lelkében és ŐT követheti elméje minden erejével, a Mindent nyeri a kevésért, az alig valamiért, vagy akár a semmiért cserébe, mert az hasonlatossá is lesz Hozzá, és ma már mindennél inkább kell is, hogy akként legyen, amiként azt az ÚR megmondotta: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mát. 11.28-29) Bizony, gyermekeim: csak az, aki az ÚR alázatosságát, Tisztaságát és egyszerűségét képes követendő, és megvalósítandó például maga elé állítani, lesz képes megállni abban a rohanó, roncsolt és romboló Világban. De kell, hogy ti magatok már erre törekedjetek, és ennek megvalósításán fáradozzatok életetek minden percében, mert kell az is, s már az is mindennél inkább kell, hogy magatok is példát mutassatok a köröttetek – véletek élőknek ekként is, példátokkal is hívva és vonzva másokat is, és akár sokakat az ÚR Útjára, amely ÚT egyedül az Életbe vezet. S tán nem is kell, csak a Példabeszédek egy-két versét eszetekbe idézzem, hogy még az amúgy is érthetőt is még inkább megmagyarázhassam: „Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh mely boldog az!” (Péld. 16,19-20) Minél inkább él bennetek a szelídség és a tisztaság, annál inkább hallani, s már érteni is fogjátok az ÚR Szavát, s minél inkább értitek, annál könnyebbé lesz azt megtartani is, hogy a Valós Boldogságban élők közé vigyen mindőtöket az az Út, amely a törtetők, s a zsákmányon osztozó kevélyek közt lépve nem vezet, csak a sötétség birodalmába: ha a fizikai világban ezt még nem ekként érzitek is. De már ti tudói vagytok annak, hogy nem a test vagytok, és nem a testnek kell ekként kedvezzetek, hogy ha már a test létideje véget ér, s az, Aki igazán vagytok, elhagyja a tönkre silányodott test-ruhát, mint rab az ő börtönét, a Szabadság és a Szeretet Világába léphessetek: ne egy, még a fizikai világnál is sötétebb és zártabb börtön legyen lakhelyetekül, ahonnét igazsággal is ki nem menekedhettek, míg „az Idő be nem telik” tefölöttetek is... Tán furcsálljátok, hogy e kötetben ily kimerítő alapossággal tértem rá e kérdésre is: de az Idő kevésnél is kevesebb, s amiként az ÚR Krisztus, az Áldott Anya, és Égi Atyácskánk, akként a Fent Világainak 148
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet mindahány lakója is azt akarja, és azt akarom én magam is, és akarom mindennél forróbban, hogy mind többen és többen legyenek, akik azon a bizonyos percen a Fénybe emeltethetnek, s a Boldogok mosolyával nézhetnek az ÚR tündöklő, mosolygó szemeibe... * „Jel. 14.13 Eztán ismét más Hangot hallottam az égből, amely ezt mondja nékem. Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert azok megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő tiszta s hű cselekedeteik követik őket.” – E vershez már nem kell, és sohasem is kellett semminő magyarázat: érthető anélkül is... *** „Jel. 14.14 A következő látomásban láttam egy fehér felhőt; és a felhőn ülve valakit, hasonlót az embernek Fiához. Fején arany korona, és a kezében éles sarló volt.” – Ellentétben a hivatalos igemagyarázók által leírottakkal, és ellentétben még az Adelma által közzé tett szöveggel is, János nem a Mestert: valóságosan is csak egy, a Mesterhez hasonló Szellem-testvért látott, hisz ha a Mester látja, ha igazán az ÚR, A MEGVÁLTÓ jelenik meg lelki szemei előtt, arról szólott volna, hogy ŐT látta. S ha ténylegesen is ŐT látja akkor és ott: vajon volna-e bárha csak egy is a Fent Világában, aki hivatott volna akként szólani a FIÚ ISTENNEL: „Lendítsd meg a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” Nemde, ez lehetetlen volna, és nem is ez történt! János szemei előtt ugyan ténylegesen is akként jelent meg a Szellem-testvér, amiként egykoron az ÚR Krisztust láttuk, amint a magasba emelkedett: de vajon lehet-e bárha csak halvány képetek, fogalmatok is arról: mily gyönyörűségesek a Fent Világában maradottak, még oly formában is, ha valamiért mint fizikai testben lévők kell megjelenjenek egy-egy halandó előtt? Nem lehet, hisz ti még épp csak kezditek megismerni a „szépség” és a „tisztaság” fogalmait, s hogy a Valódi Tisztaság mily Szépséget kölcsönöz a Szellemnek, nem érzékelitek, annál inkább nem, mert ti a fizikai értelemben vett szépség fogalmánál vagytok még leragadva, s ha valaki mint fizikai személy nem üti meg az általatok felállított mértéket, már annak benső Szépségét sem vagytok képesek észrevenni, vagy csak igen ritka, kivételes esetben, s ha lázad is most sokatokban a Tudat, ez bizony, ekként van, s egy időn át még ekként is lesz, mert ez is hozzátartozik a fizikai Világ-képzetek törvénytelen (tudati) törvényszerűségeihez. A fizikai értelemben kevésbé szép ember, állat, avagy növény a tudati reakciókra hat, spontán mód fogalmazva meg a legelső véleményt magában a Tudatban, amelyhez aztán a Tudat gyakran (sőt: többnyire!) kötődni kezd, vagyis a csúf test, kevésbé tetszetős Lélek-lény láttán az illető személy félni kezd, vagy akár iszonyodás tölti el a kép láttán, még akkor is, ha erre semmi oka nincs. Egyszerű pszichológia: a kicsinyek e tudati képet is úgy tanulják meg tőletek: felnőttektől, mint a fizikai szintű ismeretek bármelyikét, s e tudattalan tudati elem akár az Út teljes hosszán végigkíséri többségüket, csak mert kicsinységében megtanítottátok őket félni… János tehát ténylegesen is egy Szellem-testvért látott akkor és ott megjelenni. Ezt természetesen nem földi képként kell elképzeljétek, még akkor sem, ha a légtérben emelkedő Mestert mi valóságosan is mint földi embert láttuk felemelkedni, valahogy akként, mintha egy igen magas hegyre tartó embert figyelne valaki a völgyben állva. Aztán a kép maradt, de az érzékelés módja megváltozott, s akkortól már benső, azaz szellemi látással láttuk az imádott Mestert, amint az egymást követő Fény-ívekben halad mind feljebb és feljebb, egészen addig a szintig követhetve ŐT figyelemmel, amely szintig a Szentlélek ereje emelte a bennünk lakozó Szellemet, amely az általa érzékelt képet Tudatunk elé vetítette. Minthogy János meditációs szintre emelkedve látta mindazt, amit látnia engedtetett, természetes, hogy a magasabb Fénykörbe, annak Asztrális Világképzetébe leközvetített képet látta. De mert a képet a Szellemi Követ a test Tudata felé kellett átvetítse, csak olyan Fény-testet érzékelt, tehát látott, mint amilyen testben akkor az Úr Krisztust is „láttuk”: holott a Valóság értelmében már nem fizikai testként, nem emberi alakjában láttuk ŐT: mint Fényt, amely egyre magasabb és magasabb rezgésszinten nyilvánul 149
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet meg, de amely Fényt a Szellemi Követ a Tudatban maradt, a Tudatba beíródott kép-képzethez igazítva lehetett csak képes a Tudattal egyáltalán elfogadtatni. Hogy is magyarázzam, hogy teljességgel értetté tegyem a jelenséget...? Amikor munkatársammal a Shambhallai „pihenő-bázison” találkozom, magam is mint test-képzet nyilvánulok meg az ő földi elméje előtt. Ekként van ez akkor is, amikor a gyógyítások előtt találkozunk, s a konkrét gyógyítási folyamatok közti időszakban is, sőt: ilyenkor a Mestert és az Áldott Anyát is mint fizikai testben lévő Isten-személyeket érzékeli munkatársam, mert az általa felközvetített Szellemi egység akként vetíti a Tudat érzékelési tartománya felé az általa ténylegesen is látott Fény-alakzatokat, mintha azoknak a korábbi, bár általatok már csak az egyes festményekről ismert fizikai megfelelőjét látná. Később, már a valós meditációs szinten, vagy már a gyógyítás megkezdése után, amikor a Szellemi Követ ténylegesen is magasabb fény-tartományba kell hogy emelkedjék, az általa érzékelt és leközvetített kép is meg kell változzék: s akkortól munkatársam önmagát is, és mindenki mást is akként érzékel, amiként az egyes Szellem-testek a Fent Világában vannak, tehát már valósággal is mint Fényt, bár amiként az is természetes, az ÚR, az Áldott Anya, de még mindahány Szellem-testvér is csak mint erősen leárnyékolt Fény jelenhet meg előtte és számára is. Éspedig éppen hogy az ÚR Kegyelméből lesz elfedetté megannyi Fény-test, hisz ha azok a Valós rezgéstartományukban jelennének meg nem csak a Tudat, de akár a Szellemi Egység előtt is, a Szellemi Egység is, de még a Tudat, s a Tudat által irányított test elemei is feloldódnának, fizikai értelemben megsemmisülnének a nagy rezgésmagasságú Erő hatására. Amikor éji órán az Áldott Anyát hívja, Ő is mint erősen elfedett, s a Tudat Fény-érzékelési szintjének még megfelelő Csillag lesz láthatóvá számára, ahogy én magam is mint kicsiny csillag jelentkezem, s ekként is lebegek fölötte mindaddig, míg a Tudat akarati irányát követve a Szellemi Egység egy szinttel magasabb rezgéstartományba nem lép, ahol viszont már mint fizikai személyt láthat, s ekként maradok mellette mindaddig, míg mindketten egy újabb, s még magasabb rezgéstartományba nem emelkedünk. János Szellemi Én-része tehát egy olyan képet közvetített le a Tudat felé, amely kép lényegében a Tudatban lévő kép emlékezeti lenyomata volt, s ebbe az emlékképbe, annak lenyomatába áramoltatta az általa ténylegesen érzékelt Fényt, amelynek köszönhetően egy, a ti számotokra képzelhetetlen szépségű személy képe vetült a Tudatba, az illető Szellem-testvért körbe vevő energiamezővel, amelyet János mint „arany koronát” nevezett meg. A ti korábban élt festőitek is, ha igazán ihletett állapotban alkották meg képeiket, ekként érzékelték a Fent Világának lakóit, de még a ti szintjeiteken lévő, ős-tisztaságukban megmaradt Missziós Szellemtestvéreket is: a későbbi korok festői már e képet igyekeztek másolni, anélkül, hogy igazán tudói lettek volna: mit is ábrázolnak, amikor a Szellemi testek fölötti „glóriát” megfestik. * A most következő versek (amiként az iménti vers vége is) szimbolikus értelemben veendőek, így amikor a Szellem-testvért akként ábrázolja János, hogy az egy éles sarlót tart kezében, az általatok ismert eszköz megmutatásával egy-egy Szellemi Erőt jelképez, amely Erők, pontosabban azok hiánya a fizikai szintek egyes történéseiben nyilvánul meg. S ebben az Adelma által leírtak a hitelesek: valóságosan is a Föld színén szűnni nem akaró háborút, a gyógyíthatatlannak maradt, vagy az újólag felbukkant betegségeket és a korotokban már mind gyakrabban tapasztalható, s akár teljes földrészeket súlytó természeti csapásokat jelzi akként János, mint „sarlót”, amelyek ismét csak energiák, amelyek a Föld-testre áramoltatva nem azt a hatást adják, mint amely hatással a Fent Világában, vagy a már magasabb Fény-körökbe emelkedettek Világaiban azon Erők hatnak, de akként, amiként azokra az Erőkre a lent negatív energiái reagálnak, amint azt fentebb már elmondtam. * „Jel. 14.15 Ismét egy másik angyal lépett ki a templomból, s hangosan szólt annak, aki a felhőn ült: Lendítsd meg a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Jel. 14.16 150
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Aki a felhőn ült, meglendítette hát az ő sarlóját a földre; és learattatott akkor a föld. Jel. 14.17 Ezt követően ismét más angyal jött ki a mennyben való templomból, annál is egy éles sarló volt. Jel. 14.18 Őutána is egy újabb angyal jött ki az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön: ő is fennhangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt, s ezt mondta: Bocsásd a te sarlódat, és szedd meg a föld szőleit; mert már megértek annak fürtjei. Jel. 14.19 Ez az angyal is meglendítette a föld felé az ő sarlóját, levágva annak szőlőfürtjeit, s a fürtöket az Isteni Igazság borsajtójába vetette.” – E három Szellem-testvér, lényegét tekintve nem Szellem, hisz egy nem volna hivatott és alkalmas a Fent Világában sem arra, hogy bármely Ítéletet végrehajtson a Földön: hanem csak az ÚR Krisztus, Aki minden ERŐKNEK URA és Mozgatója. Ekként tehát azok a megjelent képek lényegében a Fent Világának Erő-képmásai, amelyek csak az érthetőség kedvéért lettek akként János elé vetítve, mint valamely, kezeikben sarlót tartó „angyalok”, vagyis Szellem-testvérek. A Teremtő Bölcsesség, A Teremtő Akarat és A Teremtő Szeretet: e három Kegyelmi Erő nyilvánul meg, s ezekhez méretik minden egyes Úton járó, legyen az a fizikai Világok bármelyikén, vagy e Világok Asztrális Világ-képzetein, mert az Igazság mérlegén mérettetik meg akkor, azon az Utolsó percen mindenki: mely mértékben és mely szintig volt képes a Bölcs Szeretet Akaratában emelkedni: s az Úton járók tényleges Ébredtségi szintje lesz akkor az egyik „serpenyőben”, míg a Kegyelmi Törvényt, a Szeretet Törvényét és a Minősítési Törvényt teszi a mérleg másik serpenyőjébe az ÚR Krisztus. Akikben a bűnök súlya e három Kegyelmi Erőnél is nehezebb, tehát akikben a sötétség erősebben él, mint a FÉNY, vagy a FÉNY után való, igaz vágyakozás, a rotáció törvényének vettetnek alá. Erről szól már a következő vers: „Jel. 14.20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamodásnyira.” – Ezt sem szó szerint kell értsétek, de szimbolikus jelentése nagyon is fontos. A vér ugyanis, mint testeitek elsődleges testnedve, megannyi fizikai, vagy fél-fizikai szint jellemzője: enélkül az e szintekre érkezettek nem járhatnak végig egyetlen Kegyelmi Utat sem (és minden egyes ÚT a Kegyelem révén adatik mindőtöknek, legyen az bárha a legnehezebb is!!). Aki a Nagy Ugrás során nem „üti meg a mértéket”, amelyet az ÚR állított mindőtök elé, a legmélyebb mélységbe vettetik, s így természetesen nem öltözhet testbe: vagyis nem kapja meg az Úrtól a jogot a maga Szellemi engramjának „használatára”, amely nélkül viszont nincs vér, s ekként nincs Út sem. Amely Szellemi Követ nem találtatik alkalmasnak és méltónak az Útsorozat folytatására, annak természetesen vére sem lesz, amelynek minden cseppjébe pedig a szellemi engram van beírva a fizikai, s a fél-fizikai szinteken egyaránt. Ez a szellemi engram nagyjából annyit jelent a Szellemi Követ számára az ÚT során, mint a ti számotokra a kiléteteket igazoló okiratok. Ha a ti világotokban egy felnőtt, és értelmi képességei birtokában lévő ember valami oknál fogva semmiféle irattal nem rendelkezik, lényegében nincs is neve, nincs címe, nincs születési dátuma, nincs anyja neve: egyáltalán nincs semmi, mert nem tudja igazolni amit állít, nem tudja bebizonyítani, hogy valóban az, akinek vallja magát. Ha az alapokiratok hiányoznak, abba az igazolványba sincs amit beírathatna, ami igazán az ő egyéni és egyedi, csak őrá jellemző személyi jegyét tükrözné, így ténylegesen is csak akként van, mintha nem is létezne. A Szellemi Követ, amikor Úton van, a vércseppbe kódolt engramjával „igazolja magát” mindaddig, amíg az Út végén vissza nem tér az őt kibocsájtó felsőbbrendű ÉN-be, s ha fizikai testtel nem bírhat, nem bírhat az elsődleges testnedvvel: a vérrel sem, vagyis nem tudja magát igazolni, mert azon a szinten a minden Szellemi Követben jelenlévő Isteni Szikra oly mélyen rejtezik az Én-rész által magára vont tisztátalanság-réteg alatt, hogy azt Istenen kívül senki meg nem láthatja, és senki el sem is érheti. Ez épp 151
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet annyira büntetése, mint amennyire védelme az ellentét mélységbirodalmába aláhullott mindahány Szellemi Követnek, amely még nem emelkedhet ki, ha a mélységből kilép is, hisz elsőként csak az anyagelemi létet fogalmazza meg számára a felsőbbrendű ÉN, (ennek végén a Segítő testvér emeli fel az ÉN-be. Már csak a tényleges testbe öltözés végén térhet vissza egyedül, amikor a szellemi engramot ismét magához vonta az elsődleges testnedvből, hisz az engram maga is energia, amelynek maradéktalanul vissza kell kerülnie az ÉN-be A Szellemi Követ által. S ez az, amit transzfúziót ellenzők ha hibásan is, de megsejtettek. A transzfúzió azonban a Tudat és az Én-rész közös elhatározását követően megy végbe: pontosabban a véradás, amelynek alapja mindenkor a törődő Szeretet. Ez esetben az Én-rész a maga Bölcsessége révén vonja ki (akár az Őrszellem hathatós segítségével) a mások életének megmentéséért felajánlott és leadott vér minden egyes cseppjéből az illető Testvér Szellemi Én-részének engramját adó energiát, majd ama testvér Én-része, aki a vért kapja, a legelső pillanatban beírja a testbe áramló mindahány vércseppbe a maga Szellemi személyiségjegyét, azaz a maga szellemi engramját. A gyilkosság révén kiontott vérben viszont mindenkor megmarad a szellemi engram, de amellé már a gyilkos szellemi engramjának lenyomata is bekerül, így az még akkor is az „égre kiált”, ha az Élet energiája nincs jelen a vércseppekben. Így Isten előtt ismertté lesz a gyilkos kiléte akkor is, ha nem volna ismert enélkül is, viszont az ellentét nem élhet vissza a már élet nélkül való testből kihullott vércseppel, amiként a spontán mód kihulló vércseppet is hiába szerezné meg, hogy valakit hamis szerződéssel igyekezzen rabságába vetni: a vércseppben lévő Szellemi engram ugyanis csak a Tudat akarati energiájával, annak lenyomatával együtt adja a szerződés „aláírását” a földi értelemben épelméjűnek számító felnőtt személyek esetében, míg a magukért felelni még nem tudó, s olykor meglehetősen oktalan „játékokat” kieszelő sihedereknél még ekkor sem. ******** Az ÚR Útja utáni kor A most következő rész, amint azt a cím is mutatja, az ÚR Útja utáni kort, tehát az ún. „Krisztusi Kort”, s az azóta eltelt kétezer esztendőt mutatja, éspedig egységében, mert hiszen az emberi milyenség akkor sem volt másabb, mint amilyen most. Akkor Róma, és a római császár és annak hatalommal bíró alantasai voltak azok, akiket mint „fenevadat”, és azon fenevad szarvait az alábbiakban felismerhettek: de a ti korotokban is vannak épp oly zsarnoki késztetéssel és hatalommal élő „császárok”, s ezeknek is megvannak országonként a maguk „szarvai”, amelyek mindegyike „koronát” visel, vagyis királyként uraskodik a maga kis és nagyobb „birodalmán”. (Sőt: nem egyszer akár egy családon belül is megfigyelhető a „fenevad”, amely elnyomni és uralni igyekszik a családot, csak annak adva hatalmából, aki mindenben a kegyeit igyekszik keresni: s akkor az is akként él a maga gyermekded hatalmával, mintha az valósággal is királyi hatalom volna mások, s ez esetben a család más tagjai fölött! Ekként tehát az alábbi rész nagyban épp úgy megállja a helyét, mint kicsinyben…) „Jel. 13.1 Eztán egy fenevadat láttam feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein káromló szavak.” – A fenevad kifejezés a fentebbieken túl vonatkozik minden olyan rendszerre, „izmusra”, de minden társadalmi csoportra is, amelynek célja és rendeltetése, hogy az egyedül Valós Hatalmat: Istennek Hatalmát elvetve önmagát igyekezzék az élre tolni, és vonatkozik minden olyan személyre is, aki Istennek képzelve magát, Isten helyett akar dönteni – mások: Teremtmény-társai, azaz Testvérei fölött és akár helyett is. Itt a kapitalizmus, a szocializmus, a hibás értelemben vett „demokratizmus” csak úgy értendő, mint ezeken túl is bármely társadalmi forma, hisz bármelyiket nézzük is, mint-mind a személyi kultuszra, a személytiszteletre, a „kiválasztott”-nak adott hódolatra és alázatra épült és épül fel az Isten Tisztelete, Szeretete helyett. Mondottam már, hogy mindazon társadalmi rendek, amelyeket Isten nélkül, az Ő mellőzésével, Isten fontosságának, szerepének elfedésével vagy akár teljes eltagadásával törekedett megvalósítani az ember, rendre kudarcot vallottak, s ez továbbra is ekként lesz, még akkor is, ha egyes vezetők akként igyekeznek 152
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet uralmi törekvéseiket palástolni, hogy kezeikben az Írást tartva – szólják a maguk szavait, esetenként akár az Írások szavainak leple alá rejtve a maguk akaratát, úgy, mint akik az Istennek Rendeléseit szólják. És éppen hogy erre vonatkozik igazán e vers végén e befejező kis mondatrész: „és az ő fejein káromló szavak.”! Minden, ami a Valós Szeretettel ellentétes, káromlásnak minősül, hisz az Isteni Igazság, a Szeretet Igazsága ellenében esik. Ha szándékoltan akként szól valaki más Testvérei ellenében, mintha Isten ekként, tehát rajta keresztül nyilvánítaná ki a maga Legszentebb Akaratát, de szavai csak mások romlására vannak, vagy akik más Útonjárók elpusztítására szólítanak fel másokat, kétszeresen és százszorosan is káromlást szólnak, meghamisítva A SZERETET ISTENÉRŐL megfogalmazott képet azon kicsinyekben, akikhez szól, de azokban is akár, akik ellen másokat igyekszik uszítani. ISTEN SOHA, EGYETLEN ESETBEN SEM SZÓLÍTOTT FEL SENKIT: SEM SZEMÉLYT SEM NEMZETET MÁS SZEMÉLYEK, VAGY MÁS NÉPEK ÉS NEMZETEK ELPUSZTÍTÁSÁRA, VAGY MEGTÁMADÁSÁRA, s ez még akkor is így van, ha az Ószövetségben az Asztrális szintekről, azok alsóbb szintjeiről vett üzeneteket egyenesen az Atyának tulajdonították a Mózes korában, s az azt megelőző korokban élt emberek: ATYÁNK NEM HARCOT, ÉS NEM GYILKOSSÁGOT: de A SZERETETTELI MEGBÉKÉLÉST ÉS EGYSÉGET adta Parancsba: hisz ha ez nem ekként van, nem is veszi már MÓZES A TÍZ PARANCSOLATBAN: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.” (3 Móz. 19.18) És ti már tudói vagytok annak, mert megmondotta az ÚR: minden EMBERTÁRSATOK a felebarátotok, és mind a „te népetek fiai”, hisz egy ATYÁTÓL lett mind, aki a Föld színén jár, és mindaz is, aki már eltávozott onnan, s az is, aki majd csak eztán születhet meg a Föld színén, de még azok is, akik sohasem is vétkeztek, s ekként a Fent Világában maradtak, mert EGY TEREMTŐ gyermekei vagyunk mind: ti is mindannyian, és mi is mindannyian. Aki tehát akként szól a Szeretet ellen, mintha a SZERETET ISTENÉNEK szavát szólná, s az Ő Legszentebb Akaratát közölné vad és ártó, vagy akár már gyilkos buzdításaival más Testvérei felé, a legdurvább káromlást szólja, mert a Szeretet Istenének Törvényét teszi szavaival hamissá és hiteltelenné!! Sőt, még ennél is tovább megyek: akár cselekedeteivel is káromolhatja valaki Istent, mert hiába a szépen és hangzatosan, vagy akár „kedvesen” mondott szó, ha a szó megmarad üres szónak, vagy a szóval ellentétben a cselekedet szeretetlen, rideg, vagy már durva is, mert amiként nem lehetséges szív nélkül szeretni, akként nem lehetséges szívből, szeretetből ártani sem másoknak! Alighanem, ma már egy nincs, aki ennek ismerete nélkül való Szellemmel bír a Föld színén teközületek: ám még mindig sok az, aki a Tudat akaratát követve szól hamisan és Istent káromolva: a képmutatás azonban mindenkor kiviláglik, mert mást szól a száj, és mást cselekszik vagy cselekedtet az alárendeltekkel az, aki szólt, s ha ez egy ideig nem lesz is láthatóvá más emberek számára, látható az mindenkor Istenünk előtt, Akit senki, egyetlen pillanatra sem vezethet félre, hisz ha barátcsuhába bújik is valaki, ha hamut szór is az ő fejére: ha szándéka álságos, az ÚR előtt látható marad a fenevad arca, amiként látható marad az is: kik azok a bizonyos „koronás szarvak” e fenevad fejein. Hogy nem egyetlen fejről szól János, igazolja, hogy nem csakis és kizárólag a Császárra utal az általa látott kép, de a Föld megannyi nagyhatalmára, azokra, amelyek az emberiség történelmében a vezető szerepet játszották és játsszák. Amikor külön is megemlíti:„ tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona,”: nem arra akar utalni, hogy a szarvak is, és a koronák is külön hatalmat jelképeznek, hanem éppen hogy azt, hogy e „fejek” megannyi „szarva” amint az előbb is mondtam, teljhatalommal bír, de csak a „fej” hatalmának egy részét tudhatja magáénak még akkor is, ha a „fej” alatta van, tehát függ tőle egy bizonyos értelemben. Magatok is megfigyelhettétek: hány és hány olyan pártvezér volt és akár van is, akit a maga pártjának „fejeként” ismertetek/ismertek, de akik mégis a köréjük sereglettek akaratának betöltői voltak csak, azok akaratának betöltői, akik a hatalomért cserébe a háttérből irányították a vezérként ismertté lett személyt. Akkor is ismert volt ez a jelenség – és ma sem ismeretlen, s míg az ember maga akarja irányítani a maga 153
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet kicsinyke világát, ez ekként is marad, éspedig mindaddig, míg valóban képesek nem lesztek elfogadni a Teremtő EGYSÉGET mint egyedül Hatalommal bíró, Lét-irányító Fenséget és Erőt. * „Jel. 13.2 Ez a fenevad párduchoz hasonlított, a lábai olyanok voltak, mint a medve talpai, és a szája olyan, mint az oroszlán szája. A sárkány a maga erejét adta néki, és a maga trónszékét, s nagy hatalmat.” – János a vadon élő, tehát szelídítetlen maradt állatok legerősebbjeit sorolja fel. A párducot mint az általa ismert leggyorsabb állatot említi, a medvét, mint amely a legnagyobb nyomot hagyja maga után, ha lábaira áll, s az oroszlánt, mint amelynek a legerősebb, legrémítőbb hangja van: s ez a három vonás erősen jellemző mindazon tulajdonságokra is, amelyek a mélység erőiből születnek az emberi elmékben. Az első volt, és maradt a mélység vonzását követő Szellemek oktalanságukból fakadt gőgje, mert ez volt Satana első bűne is, és minden más bűn ebből az elsőből fakadt, míg ki nem teljesedett annak mélypontjában: a gyűlöletben, amely a Tökéletes Teremtő Szeretet élet és teljes ellentéte. A gyűlölet nyomán születő megannyi „emberi” jellemvonás e „szarvak” közé sorolandó, s ezek közt is első az, ami mint Ős-bűn, a legtöbb bűn alapja maradt ma is az emberi elmék mélyére rejtetten: a tudati és szellemi gőg. Ebből fakad aztán mindmáig is mindaz, ami a mélység felé vezető Út egy-egy lépcsőfokának is nevezhető: az elégedetlenség, a harag, és a hamisság, tehát a hazugság, amelynek „szülötte” a lelki tisztátalanság és az erkölcsi tévelygés, az érzéketlenség és annak párja, a közömbösség, a hitetlenség, valamint a hit és a valós, tehát az Isten Szeretetébe vetett gyermeki bizodalom hiányából születő félelem amelyből a gyűlölet fogan és születik: s amiként mondtam, amiként a gőg volt a mélység fejedelmének első negatív Szellem-tudati ereje, a gyűlölet volt az, amelyben e gőg végül kiteljesedett, így a gyűlölet mindmáig is az, amely mint a legerősebb negatív vonás, az ellentét jellemzője és legfőbb fegyvere. Ezek az imént felsorolt „emberi” vonások mindenképp és mindenkor a gyűlöletnek, tehát a fenevadnak a szarvai, s ezek ártó és minden tisztát, nemeset és igazán Isten Akarata szerint való, s már nemesen emberit semmibe taszító negatív erők a párduc gyorsaságával terjednek, olyan hatalmas nyomot hagynak az emberi elmében, lélekben és Szellemben, mint amely nyomot a nagytestű medvék hagynak az erdőknek talajában, és oly erős hangjuk van, mint az oroszlán ordítása: messzire érnek, nagy rombolást okoznak és mindeneket megrémítenek. Ellentétben a mindenkor csendesen és észrevétlen munkálkodó Szeretettel és a Kegyelemmel, amely bár lassan, de mindenkor munkálkodik, apró, de örök időkre megmaradó nyomot hagyva a Szellemben, és a Szellemnek Útjában, és csak halkan, szinte észrevétlen közelítnek, olykor valóságosan is akként, hogy akit a Kegyelem Ereje közelít és érint, maga sem érzi: már csak visszapillantva az Út távolából, veszi észre: mikor, és miként volt segítségére a Kegyelem, hogy Istennek Szeretete nyilvánvalóvá legyen általa. János tehát nem véletlenül választotta e három állatot a kép jellemzőinek megmutatására, s nem véletlen hasonlította ezekhez a fenevadat! Ezzel viszont rámutatott arra is, mely erőkkel bír az, aki Isten helyett akar „úr” lenni más emberek fölött. Mert bizony, ekként volt, és ekként van ez ma is, hisz ma is sok az, aki akként akar a maga kénye és kedve szerint uralni másokat, hogy Isten helyére áll, megkövetelve Testvéreitől a csak Istennek kijáró tiszteletet, alázatot és engedelmességet. Aki azonban ekként tör a hatalom után, nem bír még a Kegyelem Megtisztító Erejével, vagyis megmaradt ama vadságában, amellyel a mélyebb szintekről kiemelkedve is bírt. Akit már a Kegyelem Áldott Ereje tölt el, ha valamely formában vezetőjévé kell is legyen másoknak, megbízatását valóban csak feladatnak, nem pedig egyeduralmat adó kiváltságnak tekinti, s akként is látja azt el, hogy amikor az adott tisztségről le kell mondjon, tisztán és bűntelenül tudjon Testvérei, és Isten szemébe pillantani. Akiben viszont az erdei állatok s a szavannák, sivatagok vérengzőinek ősi vadsága ébred fel, akként is fog (vissza)élni a kezébe adott hatalommal, és akként is fog ragaszkodni ahhoz mint e vadak a már megszerzett zsákmányhoz, amiként azon vadak… Akiben viszont a mélység ereje él, a mélység urának erejéből is merít, s mert ez éppen most, az utolsó időkben Satanának nagyon is kedvére való, ő maga adja a maga sötét erőit azoknak, akik annak fogadására készek. Amikor azt mondja János: „A sárkány a maga erejét adta néki, és a maga trónszékét, s nagy hatalmat.” – utal a császári seregek által meghódított országok és Birodalmak trónszékeire, amelyek mindegyikében a császár által 154
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet kiválasztott emberek ültek, az ő hatalmi jogát bírhatva az adott terület teljessége, s az adott területen élők élete és halála felett is, de utal megannyi, a későbbi korokban az ellentét szándéka szerint uralkodó vezetőkre is, s itt elsősorban a két Világégés korában a háború mellett kardoskodó vezetőkre kell, hogy gondoljatok, hisz Satana elsődleges akarata és szándéka mindenkor az volt, amiként az ma is, hogy az ÚR Akaratából Kegyelmi Útra indult Szellemi Követek kezéből kitépje azon Kegyelmi Ajándékot, mert hisz tudja: csak az Utak révén lesz módja a Szellemi Követnek, s ekként a felsőbbrendű ÉN-nek előrébb, és feljebb emelkedhetni, már egy olyan Fénykörbe, amely fölött néki nincs hatalma. Az ellentét tehát máig igyekszik a maga vad erejével felruházni azokat, akiket ennek révén uralma alá hajthat, uralva ekként sokakat: s erre is volt, van, és még lesz is, és nem egy példa: magatok is tudói vagytok ennek, hisz a hatalmi harcok mindegyike előttetek zajlik, nem kell tovább részletezzem és magyarázzam: mire gondolok... * „Jel. 13.3 Láttam, hogy a fejei közül egy annak előtte súlyosan meg volt sebesítve, de azt is láttam, hogy az a seb már meggyógyult. Az egész föld csodálta, és követte is e fenevadat, Jel. 13.4 és imádták a sárkányt, mert hatalmát a fenevadnak adta; és imádták a fenevadat is, ezt mondván: Ki lehet hasonló e fenevadhoz? Ki vetekedhet, és ki harcolhat ővele?” – Amikor azt mondja János: „fejei közül egy annak előtte súlyosan meg volt sebesítve”, az ÚR KRISZTUS Győzelmére utal, amely Győzelem révén az ÚR a mélység fejedelmének: Satanának legfontosabb „feje”: annak gyűlölete fölött aratott fényes és hatalmas Győzelmet. A gyűlölet azonban, bár valóban súlyos sebet szenvedett a Szeretet s a Kegyelem ellenében, ismét életre kelt, és él az mindmáig is sokakban, amiként sajnos élni is fog mindaddig, míg Satana is fel nem ébred az ő sötét és durva álmából. És élni fog a ti szinteteken is, hisz a fizikai világok egyik legszégyenletesebb, s mégis az egyik legjellemzőbb vonása éppenhogy a gyűlölet, a szeretetlenség, s annak megannyi alfaja, amelyekből születik az a bizonyos másik hat „fej”, amelyeket fentebb felsoroltam, s amelyekből a gyilkos indulatok fakadnak, de azokból fakad a tudati, vagy akár szellemi gőg-adta hiúság, a törtetés, a már szinte elvakult irigység, a lelki – tudati és a Szellemi tisztátalanság, de még a testi, tehát erkölcsi tisztátalanság is, és e „fejek” azok, amelyek az élvhajhász kicsapongásokhoz, és gyakorta a Tudat tisztaságának elfedését, annak besötétítését okozó szerekhez való kötődést is adják, megkötve a Tudatot, megkötve ekként a Szellemi Követet is az Úton. „Jel. 13.5 Nagyotmondó, és káromlásokat szóló száj adatott néki, és adatott néki hatalom is, hogy cselekedjék negyvenkét hónapon át. Jel. 13.6 És e fenevad megnyitotta száját az Isten ellen való káromlásokra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő Tiszta, Égi Birodalmát, és mindazokat, akik a Mennyekben laknak.” – „szidalmazza az Ő nevét” – mondja János, és ezzel lényegében azt mondta: a gyűlölet megnyitotta az ő száját, hogy a Szeretetet szidalmazza, a Szeretet ellen szóljon, és A Szeretet ellen uszítson mindenkit, akiben a maga negatív erőit fel tudta ébreszteni, rábírva azokat, hogy ártsanak azoknak, akik a Szeretetben és a Szeretettel akartak maradni. S erre utal már a következő vers is: „Jel. 13.7 Az is megadatott néki, hogy a tisztaszívűek ellen hadakozzék, és legyőzze azokat, és hatalmat kapott minden nemzetségen, nyelven és népen is. Jel. 13.8 Ezekért imádták őt a földnek lakói, s mindazok, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a megöletett Bárányé e világ alapítása óta.” – Bizony, a gyűlölet ereje ma már minden nép, és minden nemzet tagjai közt uralkodóvá lett, és az ellentét mára elérte, hogy csak az érvényesüljön, aki kész, és képes is beigazodni a gyűlölet, a törtetés, az önzés törvénytelen „Törvényébe”. S itt az érvényesülést is csak a földi mértékek szerint kell, és lehet 155
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet értenetek: de bizony, hány és hány olyan Testvérünk van, aki azt hiszi: „Isten Kegyeltje”, csak mert amit akart, mindent ki tudott harcolni magának, ha kellett, hát mások rovására, mások félretaszítása árán is, mert „Isten segítette őket e harcban”: ám hogy mennyire nem Isten volt a segítségükre, nem hiszik, és nem is fogják hihetni mindaddig, míg valóban meg nem ismerik Istent… Egy mondatrészt még kiemelnék az idézett rész második verséből, amelyet több helyen is olvashattok a Jelenésekben: „akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe,” – mondja a vers, ami lényegében nem azt akarja mondani, hogy egyik Testvér be vagyon írva, és a másik nincs: azt, hogy az emberi milyenség van beírva abba a bizonyos „élet könyvébe”! (Annál is inkább ekként van ez, hisz mind, akik megteremttettek az Úr Kegyelméből, megteremtésük okán és jogán vannak abba a bizonyos Életkönyvbe beírva!) Aki meg tud felelni azon követelményeknek, amelyek a „világ kezdete” óta mint feltétel: adatnak mindahány mélységben járó, tehát a Mennyei Szintekről „eltávozott” Teremtmény elé, azok felemeltetnek, akik alatta maradnak ama szintnek, a mélységben maradnak mindaddig, amíg fel nem növekednek maguk is arra az Ébredtségi szintre, amelyet az ÚR a Mélység-történet kezdetén mint mércét meghatározott számukra. Fontosnak találtam annál is inkább e mondattöredéket ily kimerítő alapossággal megmagyarázni, mert éppen hogy ez az, amelynek nyomán sokan akként vélik: aki nincs már eleve beírva az Élet könyvébe, cselekedhet bármit, akkor sem üdvözül, s aki be van abba írva, mindenképp a „Mennyekbe” kerül, hisz akként van számára „megírva”… Nincs senki számára „eleve elrendelve”: felemeltetik-e, avagy elbukik! Pontosabban: nem ez van eleve elrendelve: az a szint, az a mérték lett eleve elrendelve, és az ÚR által meghatározva, amelyet el kell érjetek ahhoz, hogy valósággal is a Felemeltetettek közt legyetek (s még akkor sem a Mennyei szintre; csak a negyedik Fénykörbe emeltettek át az ÚR akarata és Rendelése szerint!). „Jel. 13.11 Azután más fenevadat láttam feljönni a földből, akinek két szarva volt, miként a Báránynak, de úgy szólt, mint a sárkány; Jel. 13.12 Ez az előbbi fenevadnak minden hatalmát gyakorolhatta a fenevad nevében, hogy rábírja a föld minden népét, hogy az első fenevadat imádják, azt, amelynek halálos sebe meggyógyult. Jel. 13.13 Ez is csodás dolgokat cselekszik: jeleket mutat, s még arra is képes, hogy tüzet hozzon le az égből a földre, az emberek szeme láttára. Jel. 13.14 Ez a fenevad elkápráztatja, és megtéveszti a földnek lakosait azokkal a hamis jelekkel, amelyekhez megadatott néki az erő, hogy az első fenevad nevében megcselekedje azokat, így bírva rá a föld lakóit arra, hogy szobrot és képet készítsenek, és bálványukként imádják azt a másik fenevadat, aki fegyverrel megsebesíttetett, de amely meggyógyult a halálos sebből.” – Ezeket a verseket sem véletlen veszem egybe, de mert együvé tartoznak. Amint olvassátok, az első fenevadat, tehát a nyílt és leplezetlen gyűlöletet, amikor emettől már megcsömörlött az emberi elme és Lélek, a másik fenevad követte, amely külsőre a Bárányt formázza: de bensőjében csak úgy a sárkány erejét és annak minden tulajdonságát hordozta és hordozza, amiként az első fenevad, így az ember, ha szolidabb külső alatt is, csak azt a fenevadat „kapta”, csak azt szolgálta, amely korábban uralkodott rajta. Csakhogy ezek a „fenevadak” nem külső, nem rajtatok kívül álló, s ténylegesen is a mélységből materializálódó lények! És itt van az egésznek a lényege: ezek a „fenevadak” az emberi milyenség egyes fokozatai, amelyeket az ellentét csak életre kelt bennetek magatokban!! És még csak nem is akként, hogy egyetlen emberben kelti azt életre, akire aztán rámutathatnátok: az a „fenevad”: de megannyi negatív tulajdonság egy-egy „fenevad”, amelyek összessége a sárkány, amely erejét a mélységből kapta, és kapja mindenkor akként, hogy Satana és az ő csatlósai a bennetek magatokban lévő negatív erőket kelti életre, és azokat támogatja meg a maga Mélység-energiáival! 156
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ám az emberiség összességében fejlődik: átlép bizonyos fejlődési állomásokat, mert az egyén is változik, ami azt jelenti, hogy egyik hat a másikra és viszont, vagyis az emberiség egésze hat az egyénre és az egyén az emberiségre. Így léptek Globális értelemben előrébb és feljebb, de így, már az emberiség összességének erejére támaszkodva léphet az emberszellemek soka is előrébb és feljebb, mert amiként lefelé egymást segítette a lefelé tartó Szellemek sokasága, akként segíti felfelé is: egyik a másikát biztatva és segítve, segítve és biztatva ekként mindenki mást is, mert minden útjára küldött gondolati és akarati energia hatott a lefelé vezető Úton haladók mindösszességére, ahogy hat a már Felfelé haladók mindösszességére is. És azt hiszem, ez az oka annak is, hogy az ellentét oly sok akadályt igyekezett már a korábbiakban is munkánk elé gördíteni, hisz oly szépen sikerült már elhitetnie szinte az emberek többségével, hogy a Jelenések könyvében leírtak csak a múlt emberének szóltak… De nem így van, a „fenevad” nem csak egy korszakban létezik, nem egyetlen embert jelez, nem csak a császárra, és nem csak annak utódaira: mindőtökre vonatkozhat, akiben a gyűlölet, a harag a szeretetlenség, a képmutatás az irigység stb. él: ezek ha úgy tetszik a „fenevad testrészei”, fejei, és azon fejek szarvai, amelyeket ki kell vetnetek magatokból, s nem csak színleg, de teljesen, hogy az, ha már nyíltan nem munkálkodhat bennetek és általatok, titkon se munkálkodhasson mint valamely ártalmas féreg!! A fenevad, és már egyéni és Globális szinten egyként vizsgálva meg a kérdést, ha egészen pontosan akarom megfogalmazni, mindaz a negatív gondolati-akarati energia, amely bennetek él: s ha a negatív gondolati és akarati energia a legjellemzőbb Globális energia, a mélység hevesebben támad a Föld teljességén, és jobban is érvényesíti a maga akaratát, mert többek negatív tudati erőit támogatja meg. Amiként mondtam, az ember, és az emberiség halad és fejlődik. Ám a negatív tudati – akarati erők sokakban megmaradtak, éspedig ugyanazok az erők, amelyek tegnap még nyíltan törtek ki az emberi elméből mint viselkedési elemek. Csakhogy mára ugyanaz az erő, és ugyanaz a belső késztetés titkon munkálkodik azokban, akik azt a tegnapok során nem tudták megtisztítani magukban. Aki korábban még nyíltan és leplezetlenül harácsolt volna, most leplezetten cselekszi ugyanazt, és ha korábban nyíltan gyűlölt volna, most álmosoly alá rejti ugyanazt a gyűlöletet. Viszont ezen érzéseit és gondolati – akarati erőit csak előletek: a véle egy korban élők elől rejtheti el, de nem rejtheti el Istenünk… – és a mélység képviselői elől sem, akik csak úgy érzik a nagy rezgésszintű, tehát a tiszta Erők jelenlétét, amiként érzik a legügyesebben eltitkolt negatív energia jelenlétét is, s amilyen erővel a tiszta Erők birtokosaira támadnak hogy megszerezzék a pozitív energiát, vagy legalábbis lehetetlenné tegyék annak használatát, épp olyan mértékben törekednek a negatív energiák megtámogatására, hogy azok birtokosa révén még többet árthassanak másoknak. S mert a negatív késztetéssel élők ma már rejteni kívánják valós indulataikat és érzelmeiket, az ellentét is rejtve segíti őket, akként támogatva meg a bennük lévő negatív erőt, hogy minél tovább és minél inkább rejtve maradhassanak, amellett, hogy sokan nagyon is nyíltan vállalhatnak szerepet, olyan feladatköröket töltve be, amely lehetővé teszi számukra, hogy negatív indulati és érzelmi erőiket mint pozitív jellemvonást tárhassák az emberek elé, mintha nem az emberiség ellen, de annak érdekében munkálkodnának. Ezek az emberek, és ez is természetes, az élet megannyi területén megtalálhatóak: ők azok a bizonyos kerékkötők a tudományban, a Művészetben, az oktatásban vagy a politikában, de felvállalják a háttérszerepet is, a szürke eminenciás szerepét, ha akként inkább érvényt szerezhetnek a maguk akaratának. Ez sem ismeretlen számotokra, nap mint nap szembetalálkoztok e problémával is, így erre sem kell bővebben kitérnem, s még ennyit is csak azért vázoltam elétek, hogy lássátok: mennyire ravasz és alattomos az ellentét, s mennyire nem szabad lebecsülni ártó és kegyetlen erejét. S hogy ez is mennyire ekként van, és hogy Satana mennyire képes figyelemmel kísérni az emberiség fejlődését, mennyire képes megállapítani: hol, mivel, miként és mikor árthat a leginkább, a folytatásból is kiderül: „Jel. 13.15 Még az is megadatott néki, hogy az első fenevad képét „életre keltse”, hogy az szóljon is, és megadatott néki az is, hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képét. Jel. 13.16 Arra is rákényszeríti a föld lakóit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; Jel. 13.17 157
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet elrendelve, hogy senki se vehessen, és ne is adhasson el semmit, csak akin a fenevad bélyege van, annak nevével, vagy nevének számával.” – E versekben elsősorban az akkori kor emberéhez szólt János; legalábbis a 13,15- vers második fele a kétezer évvel korábban élteknek szól, amelyben azt mondja: „és megadatott néki az is, hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képét.” Igaz: még e kis részlet vége is kettős értelmű, így mindkét vonatkozásban kibontom. Az egyik értelme az, hogy az egyes tartományokban a császár szobra volt felállítva, nem is egy helyen, amelyet akként kellett imádjanak a legyőzött népek, mintha Istent imádták volna. Ez egyébként is szokott volt, megannyi császár „Istenségnek” nevezte, s akként is imádtatta magát, magáénak vallva mindazon jogokat és dicsőségeket, amelyek egyedül ISTENT illetik meg, s azok, akik ezen császárok helytartói voltak, meg is követelték a leigázott népektől uruk és parancsolójuk e hódolat-teli imádását, mintha ők maguk ténylegesen is valamely „istenség” képviselői lettek volna. A másik magyarázat már egy kissé egyszerűbb: a császár arcképe volt megannyi pénzérmére verve: ennek imádása lényegében a pénz imádását, a pénzéhséget, a harácsolást jelenti. Igaz: ez a ti korotokban sincs másként, s aki nem hódol a pénznek, azt a háttérbe taszítják, s ha nem is szó szerinti értelemben, de „megölik” azok, akik a színes papírlapokra nyomott, bár számukra már lényegében közömbös arcmásokat és persze a papíroson lévő számjegyeket „imádják”… A következő két vers ismét csak szól már a ti korotok emberéhez is, már az imént megmutatott formában értve a „fenevadat”, hisz a „második fenevad” ma is nap mint nap „életre kelti” az első „fenevad” képét. S itt most korántsem csak a hírközlési eszközökre kell gondoljatok, bár arra is, hisz a tömegkommunikációs eszközökön keresztül is nap mint nap megszólal e „fenevad”, sőt! Már a kicsinyeknek szóló mesékben is az szól, hisz az is telve van a gyűlölet, az erőszak számos elemével, mintha valaki titkon, vagy már nem is annyira titkon a gyűlöletet akarná a gyermekekbe oltani: legyen az természetük egyik alap-elemévé mire felcseperednek… És ezzel lényegében már akár meg is feleltem a kérdésre: a titkon áramoltatott gyűlölet az a bizonyos második „fenevad”, amely az első „fenevadat”, tehát a még nyílt erőszakot kelti életre, amely fenevad életetek minden percén harsogja fületekbe a maga régről ismert „igazságait” az ő „szarvain” keresztül: a szabadságról, amely nem szabadság, csak szabadosság, az emberi élethez való „jogról”, amely ismét csak nem az Élethez való Jogot tárja elétek, csak a harácsoláshoz való „jogot” hivatott leplezni, a humánumról, amely a mások kezéből korábban kitépett utolsó falat kenyér egy morzsájának melldöngető farizeussággal való továbbadását jelenti, és még számtalan, szinte végtelen sokaságú hirdetett szlogent sorolhatnék még fel, amelyek egyike sem az, aminek nevezik… Azt hiszem gyermekeim, ez a rész az, amely a legtöbb fejtörést okozza mindőtöknek. Mit értett a 13.17 szavai alatt János? Miféle „bélyegről” szólott, amely nélkül olyannyira ellehetetlenedik az élet sokak számára? Sokan gyanakszanak közületek a mikrocsipre, amelyet a bőr alá ültetnek majd be, de ha erre akart volna utalni János, számításba vette volna, hogy azt akár a megszületés pillanatában is beültethetik az újszülött bőre alá: oly parányi, hogy akárha észre sem lehet venni, így akkor is a „megbélyegzettek” közé fog tartozni az újszülött, s így idővel akár csaknem a teljes emberiség, ha egy nem akarja közületek. Igaz az is, hogy a mikrocsip révén könnyebben ellenőrizhető az egyes személyek mozgása, de ahogy mindenhez, ehhez is feltalálták már a zavaró berendezéseket, így már ennek révén sem nyílik rá lehetősége senkinek, hogy teljességgel ellenőrzése alá vonja a másik embert. S mert ez ekként van, a megoldásnak valahol másutt kell lennie. Másutt, és bár e kérdés is a Holnapok távolában rejtezik, annyit lehet tudnotok, hogy szerepet kap a Föld körüli kozmikus térben lévő műholdak sokasága, amelyek lassan már olyan fejlettségi szinten készülnek, hogy az agyhullámokat, tehát az agyból kiáramló Gondolatok energia-hullámait is képes bemérni. Ugyan még nem arról van szó, hogy a gondolatok letapogatására és kielemzésére képesek, de arra hamarosan alkalmasak lesznek, hogy a negatív és a pozitív gondolatenergia-hullámokat megkülönböztessék egymástól (bár hogy mely gondolat számít majd negatívnak és mely pozitívnak, ismét a kor milyensége: nem a gondolatok tényleges, a Fent értelmében vett iránya fogja megszabni!). 158
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Így a kérdés válaszát e kérdés körül kell keressétek, ha lesz még egyáltalán annyi idő a jelen emberiség történelmében, hogy e gépeket ténylegesen is arra a szintre fejlesszék, amely az energia-áramlatok ennyire kifinomult bemérésére alkalmassá teszi azokat. A kérdés másik fele, amivel szintén gyakran foglalkoznak többen is, az: mi lesz azokkal, akik nem veszik magukra azt a bizonyos „bélyeget”? Hogyan, miként fognak élni, ha sem vásárolni, sem eladni nem tudnak? Hát, ez sem akként lesz, amiként sokan gondoljátok! Már maga az a tény, hogy sokan lesznek, akik megtagadják az engedelmességet, és nem viselik magukon a „fenevad bélyegét”, felveti annak lehetőségét, hogy ezek egymás közt fognak kereskedni, amiként a fenevad szolgálatába szegődők is a maguk csoportjának tagjai közt, így a megfogalmazás nyilvánvalóan képletes. Inkább csak arról van szó, hogy azokat, akik nem veszik magukra a megkülönböztető jegyet, úgy fogják kezelni az ellentét szolgálatába álltak, ahogyan a fehérbőrű ember kezelte és kezeli még ma is sok helyen színesbőrű Testvéreit. Ez viszont már azt is magával hozza, hogy az utóbbiak közé sokan fognak érkezni azok közül, akik ma a faji előítélet mellett kardoskodnak, hogy törleszthessék azt a karmikus terhet, amelyet a Szeretet elleni bűn révén vettek magukra… ****** Innen is tovább lépünk: s most már lényegében a ti Jelennek megélt korotokhoz, s az alig is valamivel távolabbi Holnapokhoz: azon képeket vizsgáljuk meg, amelyeket maga az ÚR is elénk tárt egykor, hogy mindezek meglesznek… **** A Nagy Ugrás „Jel. 6.12 Azután láttam, mikor a Bárány hatodik pecsétet felnyitotta, és ismét nagy földindulás lett: a nap elsötétült egészen, és a hold teljesen vörössé vált, mint a vér; Jel. 6.13 az ég csillagai a földre hullottak, akként hullva le, amiképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza a fát. Jel. 6.14 És az ég eltűnt, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget elmozdult a maga korábbi helyéből. Jel. 16.20 És minden sziget elsüllyedt, és hegyek sem találtattak többé. Jel. 6.15 A föld királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyeknek kősziklái közé rejtőzött; Jel. 6.16 És ekként könyörögtek a hegyek szikláinak: Essetek reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány tekintete elől, Jel. 6.17 mert eljött az Ítélet nagy napja; és ki állhat meg Előtte?” – A fentebbi képek a Nagy Ugrás, tehát a Felemeltetés korát mutatják meg, s mert erről már írtunk a Láték új eget és új földet… - c. munkánkban, e részt nem is szükséges magyaráznom. A folytatást viszont már igen, hisz az szintén sokak számára nem érthető.
159
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet „12. 8. És az égben viaskodás dúlt: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; amiként a sárkány is viaskodott, és az ő sötét seregei, amelyek azonban nem arathattak diadalt a Tiszta Szeretet Megbízottai fölött.” – A Kozmikus térben, mint tudjátok, a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszai tartózkodnak. Ők azok a missziós feladatot vállalt, Ős-tisztaságukban megmaradt Szellem-testvérek, akiknek vezetője Micháel (Mihály), akit a hibás fogalmazás máig mint „arkangyalt” nevez meg. E Testvérek Feladata a Föld Szellemének védelme, ami azt is jelenti, hogy a Nagy Ugrás pillanatában Föld-Anyácska, s a Felemeltetettek mellett maradnak, mindvégig kísérve és őrizve is őket, míg a Szellemi gömb, és a Felemeltetettek el nem érik a harmadik és a negyedik Fénykörök közt az Úr által számukra megfogalmazott Ideiglenes Fény-ívet. Ez már nem a harmadik Fénykör energiaszintjéhez tartozik, de még nem is egészen része a negyedik Fénykörnek. Micháel és a mellette lévő Szellem-testvérek már készen állnak, és nem most, de már rég, hogy megoltalmazzák a felemelkedő Szellemi Gömböt, s erre minden ok meg is van: Satana is készen áll ugyanis, hogy megtámadja azt, abban a nagyon is balga, és hiábavaló reményben, hogy a Szellemi Gömb energiája révén, ha azt megszerezheti, mégis győzelmet arathat a Teremtő fölött, s már ama energia birtokosaként magához ragadhatja a Teremtettség egésze fölött a hatalmat. De nem csak a Szellemi Gömböt, de a Föld-Anya számára elkészített, s a szellemi Gömb energia szintjéhez hasonlatos rezgésszintű energiákból álló Kozmikus Erő-csatorna energiáját is megtámadni készül, és nem csak készül, de már meg is kísérelte a támadást abban a reményben, hogy azt a maga negatív energiájával felbonthatja, s energia-elemenként a maga negatív irányú energiáival bekebelezheti, s a maga negatív energiáihoz igazíthatja, megváltoztatva a Tiszta energia-elemek forgásirányát. Ha ez sikerülne néki, a Szellemi Gömb csak a Kozmikus Téren tudna áttörni ahhoz, hogy felemelkedjék, márpedig a nagy tömegű negatív energiát tartalmazó Kozmikus Térben ez több mint reménytelen volna, ha… …ha Satanának a legkisebb esélye is lehetne a számotokra képzelhetetlen magas rezgésszintű Szeretetenergiákból álló védőfalon áttörni, amely védőfalat a Föld Vezérlő Szellemi Géniuszai önmagukból adják! Bizony, gyermekeim: a maguk Szellemi Erő-képét állították oltalmul, hogy a Szellemi Gömb, és a Felemeltetettek biztonsággal elérhessék az ÚR által számukra megjelölt pontot, amely Szellemi erőlenyomatokat magatok nem, vagy csak mint kicsiny fényköröket lehettek képesek érzékelni, s még akként is csak kevesek láthatják Micháelt és az ő „seregét”, amely „sereg” tagjai nem valamely fegyverrel, nem a ti fogalmaitok szerinti „lángpallossal”: A SZERETET Izzó Lángjával harcolnak már ma, és azzal fognak harcolhatni ama bizonyos Percen is, és bizonyosak lehettek abban, hogy győztesként fogják megvívni ama Harcot, mert a Mindenségben nincs, nem volt, és nem is lesz soha örökkön nagyobb Erő, és győztesebb „fegyver”, mint A Szeretet, és Satanának nem áll, és nem is állhatna rendelkezésére annyi negatív energia, amellyel valóban győzelmet arathatna, éspedig két okból sem. Most, az Idők Végén rengeteg energiát áldoz arra, hogy mind több és több fizikai testben élő Úton járót a maga Mélységbirodalmába térítsen: kit csellel, kit erőszakkal, kit pedig hízelkedéssel és ámítással. A másik, nem kevésbé fontos és döntő ok az, hogy amiként már korábban mondtam, minden egyes Szeretet-energia száz negatív energiát képes legyőzni és közömbösíteni, ami azt jelenti: Satanának százszoros túlerőre volna szüksége ahhoz, hogy a rendelkezésére álló erő a Fent Világából érkezett Géniuszok erejével egyenlő nagyságrendű legyen, s akkor még csak az egyenlő hatásfokkal bíró energiákat tudhatja magáénak, amelyet az ő esetében nem erősít meg a Bölcsesség és az Igazság Ereje, hisz akarati erői nem a Törvény szerintiek, de éppenhogy a Törvény ellenében valóak. Micháel és az ő serege az Erő mellé az Atya Bölcsességét, a FIÚ Akaratát, a Szentlélek Megtartó erejét, s a TEREMTŐ EGYSÉG IGAZSÁGÁT, a SZERETET ÉLTETŐ IGAZSÁGÁT is a magukénak tudhatják, amely ERŐ már önmagában véve is a Győzelem biztosítéka. Ezt természetesen Satana is tudhatná, ha a Valós Bölcsesség birtokosa volna, ám mert hogy az ő bölcsessége is csak önmagából és csak önmagáért való, ha tudja is mindezt, nem kész, nem hajlandó tudomásul venni, még akkor sem, ha csatlósai közt is volt nem egy, aki figyelmeztette. Mert volt: ám egy elvakult hadvezért sem tud ébreszteni a hadvezetés bárha teljes vezérkara sem mindaddig, míg a tervezett 160
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet ütközetet valóságosan is el nem veszítette a harcba küldött sereg, és gyakran még azt követően sem: még azt követően is abban reménykedtek, hogy a stratégia megváltoztatásával mégis győzelmet arathatnak. (S ennek igazolásához sem kell túl messzire visszanyúlni a ti Történelmetekben: elég, ha Napóleont, vagy Hitlert említjük…) Amikor tehát arról szól János: „Micháel és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; amiként a sárkány is viaskodott, és az ő sötét seregei,” – nem valamely fegyveres küzdelemre kell gondoljatok, hanem a Végtelen Szeretet és a mélysötét gyűlölet energiáinak összecsapásáról, amelyek közül mindenképp a Szeretet fog győztesként kikerülni, mert ez a Törvény Ereje, amaz pedig a törvénytelenség ereje, amely mindenkor gyengeség, ha még oly hatalmas erőnek látszik is egy időn át. Ám azt, hogy mennyire nem valós az az erő, amelyet a magáénak tudhat, már csak akkor fogja igazán megérezni maga Satana is, amikor a Föld-test is felemeltetik, s már csatlósai is elpártolnak mellőle, s ő egyedül marad, bezárva a maga fogalmazta Mélység-energiákba mindaddig, míg azok megtagadására képessé nem válik: s akkor azok egy pillanat alatt semmivé lesznek, mert a semmi részei csupán azok ma is… A Föld Szellemi Gömbje tehát felemeltetett: János látomása szerint legalábbis, aki a Történés teljességét egyazon időpontban kísérhette figyelemmel, ha csak legfontosabb mozzanatait jegyezhette is le mindannak, amit akkor látnia engedtetett. Éspedig minden korszakból a legfontosabb elemet, azokat, amelyeket már nem kerülhetett, és nem kerülhet el az emberiség, ha valami csekély változást még elérhet is a történések egyes rész-mozzanatai tekintetében. Amint mondtam, a szinte végtelen számú lehetséges történelmi Út közül választhattatok: de ha már az egyik Úton oly mértékben haladt előre az emberiség, csak enyhíthet a későbbi történéseken, de semmissé már nem teheti azokat. Olyként képzeljétek el ezt, mint amikor egy egyirányú utcába hajt be valamely vezető, s már a jármű eleje, s már annak közepe is túlhaladt a kereszteződésen: meg már nem fordulhat, s mert utána más járművek haladnak, vissza sem tolathat. Szembejövő forgalom nincs: akik az ellenkező irányba tartanak, más úton haladnak, így a vezetőnek még annyi választási lehetősége van: az Út jobb, vagy bal oldalán akar haladni, vagy megmarad az Út közepén. De mindenképp haladnia kell, meg nem állhat, mert a forgalom ezt nem engedi a számára. Ti is behajtottatok, és nem most, de már kétezer évvel ezelőtt az Út utolsó „kereszteződésébe”. Akkor még befordulhattatok volna, s a Történelem „járműve” akkor egy másik Lehetséges Történelem felé halad tovább. Mára azonban már épp csak a jármű hátulja ér be a kereszteződésbe: a teljes eleje az utolsó Útszakaszba ért, s csak a jármű közepe van még egy bizonyos mértékig a kereszteződésben: vissza nem fordulhattok, s hogy most mely oldalon halad az a bizonyos jármű: a jobb, vagy a bal oldalon, avagy középen, s hogy hol fog haladni akkor, amikor az általatok választott ÚT végére ér… – csak rajtatok múlik. Hogy helyes-e az irány, vagy sem, magatok kell tudjátok, amiként azt is: az Út közepén, vagy valamely szélén érdemes-e folytatnotok az Utat. Jánosnak akkor és ott azt engedte látnia a Kegyelem: mi az, amit mindenképp, már a Golgotával magára vett a teljes emberiség. Hogy mit vehetett volna magára, ha az ÚR Útja nem akként, tehát nem a Golgotával végződik, már magam mutattam meg néktek a Más az Élet… c. munkánk köteteiben. S hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik azt vallják: Júdás szerepe mindenképp elkerülhetetlen volt, s hogy Júdás árulása nélkül nem lehetetett volna valósággá a Megváltás, szintén elmondtam már, hisz az ÚR Útja akkor is, Júdás árulása nélkül is véget ért volna egy percen, s akkor az ÚR mindenképp aláereszkedik Satana mélységbirodalmába hogy bevégezze a MEGVÁLTÁS Szent és Hatalmas művét: csakhogy akkor az emberiség teljességének sorsa mássá lehetett volna! Ha nem a Golgota, és nem a Kereszt lett volna akkor és ott az ÚR Útjának végső földi állomása, elkerültétek volna a két egymást követő Világégést csak úgy, mint sok más egyéb, s éppen a „feszítsd meg”-et kiáltó sokaság végett Globális csoport-karmává, és ekként Globális Sorselemmé lett, százak és ezrek és százezrek és milliók szenvedését adó történéseket!! És e kérdésre sem véletlen térek rá itt és most, e kötet keretén belül, de éppen hogy egy, most még csak megjelenés előtt álló könyv végett érzem ezt mindennél szükségesebbnek és időszerűbbnek, hogy már akkor mind többekhez elérhessen a könyvben leírtak cáfolata, mielőtt egy is akadna 161
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet teköztetek, aki hitelt ad az ellentét sugalmazására íródott, és az ellentét segítségével kiadásra kerülő könyv bárha egyetlen szavának is! Annak, hogy Júdás szerepét ma „tisztára” igyekszenek mosni egyes, tévelygésükben megragadt Testvérek, nem más rejtezik a hátterében, mint az, hogy ők önmagukat akarják ekként tisztára mosni, hisz ha Júdás hatalmas bűnét mint „szükséges és törvényszerű történést” igyekszenek, és esetleg tudják is képbe állítani sokak előtt, vélik: a maguk eddigi, s még eztán tervezett cselekedeteit is tisztának és szükségesnek tudják láttatni még akkor is, ha azok a cselekedetek mindennek nevezhetőek inkább, csak éppen tisztáknak és szükségszerűeknek nem… Épp úgy nem, ahogyan Júdás szerepe sem volt sem tiszta, sem elkerülhetetlen, sem pedig szükségszerű!! ***** S most e kérdéstől is lépjünk tovább. A most következő versek már a Nagy Ugrást követő, s a Mennyei szinteket ábrázoló képeket mutatják: „Jel. 19.5 A Mennyei szintről egy Hangot hallottam, amely ezt mondta akkor: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok! Jel. 19.6 Feleletül valami nagy tömeg hangját hallottam, amely olyan volt, mint a hatalmas folyók zúgása áradás idején vagy mint a mennydörgés hangja: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, s a mindenható Atya.” – A Boldogság teljes – és mégsem egészen az, mert sok még mindig azon Testvérek száma, akik nem kerültek a Felemeltetettek közé, s vagy a mélyebb szinten folytatják Útjukat, vagy – és ez a legszomorúbb – az ellentét anti-erőkből álló birodalmának fogságába estek. De mert hogy ezek Útjának végét is ismerik mindazon Testvérek, akik az Ős-tisztaságban, a FÉNY Világában maradtak, mégiscsak teljes a Boldogságuk, hisz tudják: egy nincs, akit vissza ne várna az Atyai ház: A MINDENSÉG SZÍVE, A TEREMTŐ EGYSÉG ŐS-SZERETETE. Mert, ha a magukat „igaz keresztényeknek” vallók nem ezt értik is az ÚR szavából, ekként van: „Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. (Ján. 6.39) (S mielőtt ezt is félremagyaráznák, olvassuk el, mit mond az ÚR, mi az amit az Atya Néki adott, hogy abból el ne vesszen egy sem, de hogy az ÚR feltámassza azt: „Mindent nékem adott át az én Atyám,…” (Mát. 11.27) MINDENT: tehát minden egyes Teremtményt: azokat is, akik a Mennyei szinteken maradtak, és azok mindegyikét is, akik a bűn csábító szavát követték, hisz ha ez nem ekként van, nem is akként fogalmaz az ÚR, amiként fogalmazott. S e mondat valósággal is Tőle származik, bár ezt nem tartották érdemesnek sem „megreformálni”, sem kivetni az Írások közül, mert oly egyszerű, hogy a minden „okkult” ellen lázadó „reformerek” nem érezték meg: micsoda hatalmas Közlés van az egyszerű szavak mögött kinyilatkoztatva. Tudom, kedveseim: néktek már nem kell ezt külön is elmondjam, de kell mégis, hogy pontos és illő feleletet tudjatok adni azoknak, akik a pokollal érvelnek szavaitok, s ekként természetesen a Tanítások ellen is, és akik az örök kárhozat hamis fogalmában ragadtak meg, észre sem véve: lényegében az ISTENI SZERETET TÖKÉLETESSÉGÉBEN kételkednek, azt hazudtolják meg, azt degradálják le, azt teszik az alsóbbrendű, már csaknem a bosszúálló emberi természettel egy-értékűvé csak azért, mert a többszörösen megreformált írást könnyebbnek tartják szó szerint venni, sem mint hogy használnák az Isten-adta Értelmet…! ***
162
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet A most következő két versben már Shambhallát, tehát az új Jeruzsálemet említi meg János: „Jel. 19.7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget nékik, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő Választottja elkészült, Jel. 19.8 és megadatott néki, hogy tiszta, és ragyogó fehér gyolcsba öltözzék; mert a fehér gyolcs a Tisztaság igaz jelképe.” A befejező képek már magukért beszélnek: „Jel. 19.9 Aztán a mellettem lévő angyal azt mondta nékem: Írd meg: „Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” Majd még azt is hozzá tette: „Ezek az Istennek igaz beszédei.” És kell mégis, hogy a következő versnél egy kicsinységt megálljunk: „Jel. 19.10 Leborultam az angyal lábai előtt hogy imádjam őt, de azt mondta nékem: „Ne tedd ezt; szolgatársad vagyok néked, és mindazoknak, akikben az Igaz Hit van; Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele, az Ő Áldozata a prófétaság ’lelke’.” – „Ne tedd ezt; szolgatársad vagyok néked, és mindazoknak, akikben az Igaz Hit van”: mondja János, és én még ennél is tovább megyek: én magam is, amiként kis munkatársam is, de még ti magatok is mindeneknek szolgatársai vagyunk, ha Feladatunk más és más is. De egyikünk sem több, és nem nagyobb, mint a társai, mint bárki más, legyen az hívő, avagy hitetlen, fehér, barna, fekete, bronz-szín, avagy sárga bőrű, legyen az a Föld szülötte, vagy bármely más bolygón Úton járó, legyen az az Asztrális Világok bármelyikén, vagy épp a mélységben megragadt TESTVÉR: s mondandóm fő pontja éppen hogy a TESTVÉR szón van! Mind EGYEK vagyunk ISTENBEN: nincs kisebb, és nincs nagyobb, és nincs alá, avagy fölé rendelt, mert EGY van, AKI HATALMAS: és az az ISTEN: s mi mind-mind ISTENNEK KICSINYEI vagyunk. De jó volna, ha ezt végre mindenek megértenék! S nem csak azok, akik önmagukat akarják valamely magas polcon láttatni Testvéreikkel, de bizony azok is, akik mindenáron valamely magas polcra akarják emelni azt, akit az ÚR Kegyelme és törődő Szeretete valamely Tanítás átvételére, vagy annak továbbadására jelölt ki, vagy azokat, akik valamely, számotokra még ismeretlen Erő birtokosaként gyógyítói feladatot vállalhattak az ÚR Legszentebb Akaratából. Mert bizony, ez sem ritka, és nem egy esetben épp a követők azok, akik mindenáron valamely magas szintről érkezettnek akarják tudni azt a másik TESTVÉRT, aki ilyes Feladatok elvégzését felvállalhatta, tán még csak nem is tudva, vagy inkább csak figyelmen kívül hagyva azt a nagyon is ésszerű tényt, hogy ők maguk azok, akik az illető Testvérben felébresztik a szellemi és/vagy tudati gőgöt, amely tényt aztán az ellentét oly szívesen fordít a maga hasznára és a maga céljaira! SENKI SEM TÖBB, ÉS NEM NAGYOBB, MINT BÁRKI MÁS ÚTON JÁRÓ AZOK KÖZT, AKIK A FÖLD SZÍNÉRE ÉRKEZHETTEK! EGYEK VAGYTOK MIND, ÉS MI MAGUNK IS EGYEK VAGYUNK TEVÉLETEK, MERT MIND KICSINYEK VAGYUNK AZ EGYEDÜL HATALMAS ISTEN OLTALMAZÓ ÁRNYÉKÁBAN!! És lényegében ezt akarta tudatosítani Jánosban is a Szellemtestvér, hogy már akkor megmutassa néktek is: mennyire fontos és lényeges is, hogy ezt tudjátok, és ne csak tudjátok, de éljétek is. Ki-ki a maga helyén kell elvégezze a maga Feladatát, éspedig azt, amit az ÚR az Út kezdetek előtt reátok bízott. S ezután ismét menjünk is tovább… Egy újabb, ismert – és mégsem teljességgel meg,- és felismert részt veszünk most szemügyre, s hogy a versek egymáshoz tartoznak, akként, s már csak aztán bontom meg helyenként az idézetet, ahol az szükséges: „Jel. 20.1 163
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ezek után egy újabb angyalt láttam leszállani a mennyből, akinél a mélység kulcsa volt, s akinek egy nagy és erős lánc volt még a kezében. Jel. 20.2 Ez megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, akit ördögnek és sátánnak is neveznek, és megkötözte azt ezer esztendőre, Jel. 20.3 aztán a mélységbe vetette, és bezárta, és bepecsételte felette a mélységet, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg le nem telik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. Jel. 20.5 A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő: mert ezek is a maguk helyére takaríttattak, a mélység világaiba zárattak amiként záratott az ő fejedelmük ezer esztendőkre.” – „akinél a mélység kulcsa volt, s akinek egy nagy és erős lánc volt még a kezében.” – írja János, ám ezt sem szó szerint kell értenetek. Amikor az Ezer éves Birodalom korszaka kezdődik, az Úr által megbízott Szellemi Személy nagy mennyiségű, és igen magas rezgésszintű energiát fog áramoltatni a mélység birodalmát a Föld akkori szintjétől elválasztó Fény-ív energiasugarához, annak megerősítésére. S mert Satana egyedül a Megváltó Erőt nem lehet képes semmiképp nemcsak hogy megtámadni és magához vonzani, de még csak megközelíteni sem, abból meríthet az a Szellemi Személy, s teheti ezt annál is inkább, mert az az Erő már a Föld-testre, pontosabban arra a Fény-ívre nem jelent veszélyt, amelyen akkor a Föld teljessége állni fog, így a nagy rezgésszintű energia használata sem ütközik akadályba. Akkor még, amikor a Nagy Ugrás perce elkövetkezik, a Megváltó Kegyelmi Energia használatát nem engedélyezheti az Úr, mert ha a Szellemi Gömb már eléri is akkor az annak elviseléséhez szükséges energiaszintet, maga az a Kozmikus pont, és persze a Föld-test és a Túlélők nem érik el ugyanazt, így az ő védelmükben, és a Kozmikus Tér teljességének védelmében nem alkalmazhatják Micháelék, amiként nem alkalmazhatták a Szellemi Gömb védelmét szolgáló Erő-csatorna kiépítésénél sem a Megváltó Kegyelmi Energiát. Az első emberiség Történelme során, amiként már erről is többször szóltam, a Föld-test (akkor még Föld-Anya oltalmazó energia-burka nélkül) a negyedik Fénykörben tartózkodott. Csak a papság, és a Föld teljességének vezetőinek ismételt bukását követően ereszkedett alá a harmadik Fény-körbe, de akkor már ama Szellemi Személy oltalmát élvezve, Aki a Föld Szellemének feladatát felvállalhatta, s Aki önmaga Szellemi Erő-képét a Föld-test köré áramoltatva máig Őrizője, Szelleme a Föld teljességének, míg az ő Duális Társa, aki szintén az önmagából kiáramoltatott Szellemi Erő-képmást küldte a Kozmikus Tér ama pontjára, a Szellemi Géniuszok vezetőjének feladatát látja el, a Föld fizikai gömbjének őrizete mellett természetesen Duális Társa védelmét is ellátva. A Nagy Ugrás pillanatában, amiként mondtam, a Szellemi Gömb a Felemeltetett Testvérekkel a harmadik és a negyedik Fénykört elválasztó ideiglenes Fényívbe emelkedik, aholis Földanya bevárja a Föld jelenlegi fizikai gömbjét. A Föld-test viszont, miután Kozmikus „gyökerei” elszakadnak, vagyis teljességében leválik a ma még számára biztonságot adó Kozmikus Erőszálról, először egy meghatározatlan, csak az ÚR által tudott és ismert időn át lefelé fog zuhanni, majd amikor annak érkezik el az ideje, lassú, de egyenletes emelkedésbe kezd, és ahogyan az ember mind visszább lép a korábbi fejlődési állomásokra, vagyis tudati értelemben véve lefokozódik, akként lép vissza a Föld-test is, de az már az Első emberiség által „lakott” Fénykörbe, abba, amelyen az akkori Nagy Robbanás pillanatában állt a Föld. A lefelé vezető úton, és ez is természetes, a Szellemi Géniuszok egy csoportja rendeltetik az Úr által a Föld-test védelmére, és ennek ismét csak meg van a maga nagyon is logikus oka. Amint már ezt is mondtam, mindahány bolygó, amely csak a Kozmikus Térben létezik, a bűnbe hullott Szellem önképmásai által megfogalmazott és kiáramoltatott gondolati – akarati és érzelmi energiáinak besűrűsödött energiáiból áll. A Föld, mint Iskola-bolygó, megannyi, lefelé vezető szinten kiáramoltatott energiákkal bír, vagyis azokból áll, amellett, hogy a materializálódott energiák minden egyes korban magukhoz vonzották az Úton járók gondolati – akarati és érzelmi energiáinak egy részét, míg más részét a 164
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet légtér, és a legfelső légköri gyűrű, tehát az ionoszféra fölé boruló Szellemi Gömb vonta magához. Ez utóbbi, vagyis a Szellemi Gömb maga is igyekszik (s éppenhogy most, a ti Jelenetekben!) a Föld-test és a Föld-lakók felé áramoltatni a korábban bevonzott pozitív energiák egy részét: így szeretne segítségetekre lenni Föld-Anyácska, hogy minél többen kaphassanak még teközületek alkalmat egy-egy Kegyelmi út végigjárására. E leközvetített energia egy része valóban el is jut oda, ahová Föld-Anyácska azt szánta: az ózonburokba, a légtérbe, a Föld vizeibe (elsődleges jelleggel természetesen az édesvízbe), s a növény és állatvilág tagjaihoz, más részük azonban az emberi vadság ontotta negatív energiák taszító hatása végett „eltéved”, nem oda ér, ahol a leginkább szükség volna rá, de akár a teljességgel „élettelen” sivatagok homokos talajába. Igaz, hogy még ezen energia egy része is lehatol a Föld mélyebb rétegeibe, s a Földmélyi vízerek révén végül mégiscsak eljut valamely élőlények lakta pontra, de más része épp csakhogy a homok alatt rejtőző szilárdabb földrétegig ér, amely magába zárja, és megőrzi, amiként őrzi a korábbi energiák egy bizonyos mennyiségét is. Ez annyit jelent, hogy nem csak a Föld-elemekben, de csaknem „szabadon” is nagy mennyiségű pozitív energia található a Föld test teljességén: és ezt Satana is tudja! Tudja, s épp ezért állna érdekében a „gazdátlanná lett” Föld-test felbontása: s ha az minden őrizet nélkül haladna a harmadik Fény-kör mind mélyebb és mélyebb Fény-íveiben, a Föld-testben szintén jelen lévő képzelhetetlenül sok negatív energia végett képes is lehetne rá, hisz lényegében csak a saját tisztátalan energiáira kellene rácsatlakoznia a maga hasonló rezgésű energia-szálaival, mint valamely fekete lasszókkal, vagy pányvákkal, és szinte az „ölébe hullana” a bolygó, annál is inkább, mert a Nagy Ugrást követően a Túlélők elméjében is hosszú időn át a negatív gondolati – akarati energia lesz az uralkodó: mindaddig, míg képesek egyáltalán Gondolatok megfogalmazására, és amíg az ösztön szintű késztetés helyett még az Akarat erejét tudják használni. „Jel. 20.2 Ez megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, akit ördögnek és Sátánnak is neveznek, és megkötözte azt ezer esztendőre,” – És bizony, e rész is, ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljátok, lényegében az „örök kárhozat” hamis tanítása ellen szól, hisz itt János nyíltan megmondja: Satana, és az ő Mélység-birodalma ezer esztendőre záratik el teljességgel, azon ezer esztendőre, amely az Ezer éves Birodalom korszaka. Lényegében a kifejezés: ezer esztendő, ismét csak szimbolikus, azt jelenti, hogy addig, míg a Harmadik emberiség tagjai el nem érnek egy bizonyos Ébredtségi szintet, azt, amelyen az Utolsó Megmérettetés korszakában végső Vizsgát tehetnek. E képsor már az Ezer éves Birodalom kezdeti korát mutatja meg. Amikor a Harmadik emberiség már az Orion Csillagképben eléri azt az ébredtségi szintet, amelyen a Ezer éves Birodalom valósággá lehet, az ezzel megbízott Szellem-testvér a Föld-test és a Mélység-szintjei közé áramoltatja a Megváltó Kegyelmi Erőt, s ezzel lényegében be is zárja önnön sötét birodalmába Satanát és annak megannyi követőjét és csatlósát. Aztán hogy az „ezer esztendő” eltelik, vagyis a Harmadik emberiség alkalmassá lesz az utolsó Megmérettetésre, az ÚR, amidőn kiemelkedik az adott szintről, maga vonzza magához, és emeli fel a Megváltó Kegyelmi Erőt: s akkor Satana számára ismét nyitottá lesz az Út a fizikai világok felé egy kicsiny időre, csak annyira, míg a Föld-lakók, és azok leszármazottai, azok, akik az Utolsó Időben még a Föld színére érkezhetnek, bizonyságot tehetnek arról: készek, és képesek-e hűségesek maradni az ÚR Tanításaihoz, vagy a nehézségek még elfordítják azoktól őket. Aki ez utóbbi vétségébe esik, még gyenge a magasabb szint elviselésére, és gyengesége mértéke szerint lesz számára az Utak folytatása, s aki mindenkor hű marad, a Föld fizikai gömbjével együtt elsőként a Szellemi Gömbbe, majd az ismét egyesült Földdel a negyedik Fénykör első Fény-ívébe emeltetik, amiként azt korábbi munkánkban megmutattuk… Itt is kilóg a sorból mint kettős értelmű, vagy inkább tartalmú vers, az utolsó: „Jel. 20.5 A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő: mert ezek is a maguk helyére takaríttattak, a mélység világaiba zárattak amiként záratott az ő fejedelmük ezer esztendőkre.”
165
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet „A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő” – mondja János, s ezzel Satanát mint „halottat” mutatja meg, de azokra is utalt, akik a második Halál állapotába, ama bizonyos Szellemi Halál állapotába hullnak a kevésnyi idő múlva bekövetkező Nagy Ugrás során. Amint már ezt is mondtam, az ember-szellemek akkor négy csoportba lesznek besorolva. Egy részük a Szellemi Gömbbel emeltetik fel, más részük a Föld fizikai gömbjén marad, s ezek lesznek a Túlélők, akiknek leszármazottaiból a Harmadik emberiség fog állani. A harmadik csoportba az Útjuk végére érők kerülnek: ők vagy a Felemeltetettek utódaiként, vagy a Túlélők leszármazottaiként fognak ismételten is Utat vállalni, nem kevesen már csak akkor, amikor a Harmadik emberiség is nagyjából a ti emberiségetek a jelenleginek megfelelő tudati fejlettségi szintjére ér. Ez utóbbiak a közbenső időben vagy valamely pihentető Asztrális Világképben, vagy a Gyógyító Testvérek oltalma alatt, vagy az Oktató Testvérek mellett várja ki a néki leginkább megfelelő időt, azt, amikor már valóban olyan körülmények közt ölthet ismét testet, amely a számára tényleges fejlődést biztosíthat. (Ezek közé azon Testvérek soroltatnak az ÚR által, akik valamely rajtuk kívül álló oknál fogva akadtak el most az Úton. Őket a tényleges gyengeségük végett emeli ki ekként az ÚR: ne legyen részük azok sorsában, akik, bár meglett volna bennük az Erő, restségük, nemtörődömségük, vagy bűneikhez való ragaszkodásuk végett soroltatnak a Túlélők közé, s azok sorsában pedig még annyira se, akik a negyedik csoporthoz fognak tartozhatni, s akik a maguk akarata nyomán ereszkednek egy még mélyebb szintre, már ama birodalomba, amelybe az Út során vágytak, s amelyet szolgáltak is vad, és embertelen tetteikkel, hogy akként legyenek a mélység világában, amiként az ÚR mondotta: „Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” (Mát. 5.26) (És lám: itt is az örök kárhozatot hirdetők ellenében szólt az ÚR, hisz itt sem azt mondja: „soha örökkön”, hanem azt: míg meg nem fizetsz…! – nem ugyanaz…) ****** Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla: az Új Jeruzsálem megmutatása „Jel. 11.15 Eztán a hetedik angyal is trombitált, és a mennyben erős hangok zendültek fel, amelyek ezt mondták: A világnak országai a mi Urunké: az Istennek Krisztusáéi lettek, s Ő fog azokon uralkodni örökkön örökké.” – János e versben a Földet nevezi világnak, ami természetes is: akkor, kétezer évvel ezelőtt még annyira sem szólhatott volna a Kozmikus Térben lévő lakott bolygókról, mint ti a véletek egy korban élők előtt, bár ez utóbbiak sem fogadják el azt, hogy ha más Fény-Időben is, de az általatok ismert más bolygókon is élnek Úton járó Testvérek, akiket épp azért nem láthattok, mert más Fény-tartományban vannak, mint ti. E kérdés akkor is „titok” volt, de még most is a titkok közé tartozik, mint minden más is, amit még nem képes érteni és elfogadni az egy Fény-Idő síkban gondolkodó, abban megkötött emberi elme. „Jel. 11.16 A huszonnégy Vén, akik az Isten előtt ülnek az ő királyiszékeiben, arcra borultak, ekként hódolva Istennek, Jel. 11.17 hálaadó imádságot mondva: „Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy, aki voltál, és aki leszel örökkön, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te uralmadat megkezdted. Jel. 11.18 Haragra lobbantak a pogányok, de eljött a te Igazságod, és a halottak fölötti Ítélet ideje, hogy megítéltessenek a lelkek, és jutalmat adj a te szolgáidnak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és hogy méltán ítéld meg azokat is, akik a földet pusztítják. Jel. 11.19 166
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az Atya szövetségének ládája az Ő templomában; és szeleknek zúgása, és mennydörgések hallatszottak, villámlások, földindulás, és nagy jégeső támadt akkor a Föld színén,” – Amikor azt mondja János: „az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az Atya szövetségének ládája az Ő templomában;” – épp úgy nem egy konkrét, a ti fogalmaitok szerinti templomra gondol, mint ahogy nem sátorra gondolt a korábbiakban sem, amikor a „bizonyságtétel sátoráról” szólott. Ez esetben az Istennek Temploma az, ahol maga A TEREMTŐ EGYSÉG van, s a „szövetség ládája” a legmagasabb rendű Teremtő Szeretet színképe. Amikor az Isten elkészíttette Izráel fiaival a frigyládát, ama láda paramétereinek, és az elkészítéshez felhasznált anyagok együttes rezgésében mintázta a Szövetség Ládáját. Ez annyit jelent, hogy abban volt jelen kicsinyben, emberi mértékhez szabottan a Teremtő Szeretet Ereje. Valahogy akként képzeljétek ezt el, mint ahogyan a nagyobb Piramisokat, amelyekben a Kozmikus Tér erőíveinek energiája jelenik meg, csak lényegesen kisebb rezgésfokon, mint van az a maga teljességében a Kozmikus Erőszálban, amely Erő mégis alkalmas volt arra, hogy az egyiptomi fáraók és Beavatottak használják, s még akár arra is, hogy a Kozmikus Erőszálból bizonyos mennyiségű többletenergiát vonzzanak a Föld színére. Nem véletlen, hogy az általatok ismert, tehát a ti érzékelési tartományotokban maradt leghatalmasabb piramis csúcsa ma „hiányzik”: az ugyanis olyan rezgésszintű energiából álló „anyagból” készült, amely a ti szinteteken még nem érzékelhető, vagy inkább már nem, hisz a bolygótest rezgése a piramis elkészítését követően, már az egyiptomiak bukása révén hirtelen lecsökkent, s csak fokozatosan emelkedett vissza a későbbiekben arra a szintre, ahol az alsóbbrendű energiát képviselő anyagok már a ti világotok látható részévé lettek. A Kozmikus Erő-ívből való energia levonzására alkalmas anyag, amelyből a piramis csúcsa készült, nem tartozik ezek közé, ekként úgy tűnik: az nincs is a korábbi helyén. Pedig máig ott van, ott is volt mindenkor, és a Nagy Ugrást követően is ott lesz, sőt: az lesz az egyik olyan energia-bázis, amelyre az Orion csillagképben maradt Testvérek (akik természetesen érzékelik a csúcsot is!) rácsatlakoztathatják a Kegyelmi Erő-szálat, amelynek révén a Föld-test hosszas hányattatás után, de célba ér, valahogy úgy, mint a hosszú pórázon vezetett kutya, amely egy bizonyos „tól-ig” határon belül arra futhat, amerre kedve tartja, és addig, míg a gazdi rövidebbre nem fogja a pórázt, hogy hazavezesse. És azt sem véletlen emeltem ki, hogy az csak az egyik lesz a sok, egymástól meglehetősen nagy távolságokra lévő energia-bázisok közül: a Föld-test számtalan pontján vannak olyan piramisok, amelyekről néktek fogalmatok sincs, amiként vannak Erő, és Dimenzió-kapuk: ezek nélkül a Maradványemberiségnek, s az ő leszármazottainak esélyük sem lehetne arra, hogy a Tejútrendszer egy jelentős részén átvezető Utat bárha egy is túlélje. De amiként Mózes népét a pusztában, akként segíti a Túlélőket és azok utódait is Istenünk, hogy Életük legyen. „Jel. 20.4 és láttam azokat is, akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre: azok kiemeltettek, és a maguk helyére tétettek, és ez az első feltámadás. Jel. 20.6 Boldog az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, amely a szellemnek „halála”, a mélységnek fogsága.” – Itt is a Felemeltetettekről szól János, már nyíltan megmutatva: akik a negyedik Fénykörbe emeltetnek, azok töretlen lendülettel haladhatnak tovább Útjukon az elhagyott EGY-ség felé, azok fölött már nincs hatalma Satanának és az ő mélységbéli késztetéseinek. Amint mondtam, a negyedik Fénykörtől megszűnik a Karma kényszerítő Ereje, tehát már nem a korábbi Utak során magára vett tisztátalanságot kell megtisztítsa a Szellemi Követ, hanem a lefelé vezető ágban elvetett Bölcsességeket kell újra megszereznie és birtokba vennie: azaz Felismernie és megvalósítania, hogy a megvalósított, a gyakorlattá tett Bölcsességek Ereje emelhesse aztán mind feljebb és feljebb. „Jel. 20.11 Egy nagy fehér királyiszéket láttam ezután, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a Föld és az ég, és helyük sem találtatott.” 167
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet – Isten számára, az Ő Tökéletessége szerint lényegében nincs is, és nem is volt soha örökkön „Föld és az ég”; amikor azt mondja tehát János, hogy a Teremtő elől ezek „eltűntek”, valóságot mond: ti ugyanis csak önmagatok számára kerültetek egy megváltozott energia-tartományba: A Teremtő EGY-ség számára nem, mert hiszen mint Teremtmények, továbbra is a Teremtettségben maradtatok, amely, lévén hogy az magában a Végtelen és Örökkönvaló, Tökéletes Teremtőben létezik, mindenestől Végtelen, Örökkönvaló és Tökéletes, ha e Tökéletesedettségi szint más és más rezgésfokán áll is a Mennyei Szinten élő Teremtmény, és a mélység bármely szintjére alámerítkezett: A TEREMTŐ szemében mind megmaradtatok Tökéletesnek, mert Ő MAGA Tökéletes. Akiben nincs a tisztátalanság egy szikrája sem, nem is annak fogja érzékelni a tisztátalanságot, aminek az érzékeli, aki ismerője és hordozója is annak: csupán másságnak, amiben már a visszaigazodást is látja, s mert a már megigazult Erő ismét Tökéletes, az válik benne és számára elsődlegesen felismertté, olyan fokon is akár, hogy az képes elfedni a még meglévő másságot, kiegyenlítve azt már eleve a Tudatban, mintha a változás már be is következett volna. A Teremtő EGYSÉG ISTEN-TUDATÁBAN is ekként „van és nincs” a Föld és az Ég, és ekként „van és nincs” a bukottak Világa, kicsinynél kisebb „gömbje”, mert az ISTEN-TUDAT Önmagában kompenzálja a történést, annak kezdeti és végső Pillanatát vetítve egymás mellé. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy A Teremtő EGYSÉG valósággal is nem tudója mindannak, s akár a legparányibb történésnek is, ami a ti fizikai Világ-képzetei-tekben zajlik, és azt sem mondom, mert értelmetlen, logikátlan volna azt mondanom, hogy a bukást ne mint ténylegesen is bekövetkezett történést ismerné Istenünk, hisz ha ez ekként volna, az ÚR Krisztus, A FIÚ Isten nem merül maga is alá ama mélységbe, hogy az ELFORDULÁS BŰNÉNEK SOHA ÖRÖKKÖN TEREMTMÉNY ÁLTAL FEL NEM OLDHATÓ, JÓVÁ NEM TEHETŐ HATALMASNÁL IS NAGYOBB TERHÉT LEOLDOZZA MINDŐTÖKRŐL! De igen: tudója és ismerője a Teremtő a ti Mélység-történetetek megannyi pontjának, hisz a Mindenségben valaha is bekövetkezhető megannyi lehetséges történést, azok minden parányi mozzanatát is ismeri: és épp ezért tudja azt is: mennyire nem az Egyetlen Tökéletes és Tiszta Valóság része mégsem az az Ég és az a Föld, amelyet ti valóságként ismertek. Ha az a szint, amelyen magatok vagytok, vagy az, amelyen mi voltunk kétezer évvel előttetek, ténylegesen is része volna, vagy része lehetett volna valaha is, bárha csak egy pillanatig is A VALÓSÁG VILÁGÁNAK, az azt jelentené, hogy a VALÓSÁG VILÁGA NEM TÖKÉLETES!! Ezt ismét csak nem vélelmezheti egy sem közületek, hisz azzal a VÉGTELEN MINDENSÉG, A TEREMTŐ TÖKÉLETESSÉGÉT kérdőjelezné meg, mert hisz amiként mondtam, az akként is van, és a Végtelen Mindenségen kívüli állapot egyszerűen nem létezik, márpedig az Atya maga a Végtelen Örökkönvaló Mindenség, a MINDEN a MINDENBEN. Viszont mert ez ekként van, egy bizonyos szempontból mégis részei a ti mélységszintjeitek is a Valóság Világának, de nem mint tényleges pont, hanem mint Szellem-tudati állapot, amely állapotot az álomba merült Szellemek mindegyike mint Álom-valóságot él meg úgy, mint Valóságot. Induljunk ki abból, hogy minden, ami létezik, energia, éspedig Szellemi energia, amely a Szellemi Tudat energiája. A Szellem a legalsó Mennyei Szinten oly energia-hiányos állapotba került, amelyen már képtelen lett volna olyan Gondolatenergiát megfogalmazni, amelyet mint valós energiát a Fent Világában használni tudott volna. Ekként egy elfedett Tudatállapotba került, amely erősen hasonlít a ti földi álomállapototokhoz: s akkortól már csak álmodta, hogy továbblép a maga választotta, a Tökéletes Fent Világától eltérő Úton. A Szellem álmában tovább lépő ÉN-kép egy ponton ismét el kellett fedődjék: azon a ponton, amelyen önnön benső EGY-S-ÉG-ének felbontását elhatározta, tovább mélyítve ezzel a Szellem, vagyis a maga Valós Lényegének álmát, s akkortól az ÉN-kép már maga is csak álmodta, hogy tovább lépett, de már mint két egy-értékű ÉN-fél. 168
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Amikor Útra indul az ÉN-fél által elindított Szellemi Követ, tehát az Én-rész, egy-egy Életfilmet, vagyis az ÉN-fél egy-egy álom-útját járja végig, azt, amelyet az álom milyensége végett már az ÉN-fél sem élhetne át másként, csak mint valamely álmában látott történést. Talán még emlékeztek: egyszer, korábban egy képet mutattunk munkatársamnak, amelyben egy film szereplőjeként szemben ment egy hatalmas tömeggel, egy szál egyedül, arról mit sem tudva: ki az, aki mellette avagy mögötte lép. E meditációs képbe az akkori magyarázaton túl még egy másik magyarázatot is elrejtettünk, s ez az: mindenki maga álmodja meg a maga Életfilmjét, s abban ki-ki maga a főszereplő: mindenki más csak mellékszereplő. Ez így is van, még a ti egyszerű földi álmaitoknál is: még a legegyszerűbb álmaitokban is ti magatok vagytok a főszereplők, bár álombéli „énetek” tetteit nem vagytok képesek irányítani, még csak egy halvány gondolat-foszlánnyal sem siethettek „önmagatok” segítségére: egyszerűen el kell viseljétek, hogy az álomban járó „én” olyan - amilyen, azt cselekszik, és akként, amit, és amiként. Így van ez a felsőbbrendű ÉN esetében is: az is „álomba merül”, és akkortól álomképe járja a számára megírt Életfilm Útjait, s ha hibázik, az ÉN nem siethet segítségére, nem szólhat bele a történésbe. A film érdekessége, hogy gyakran ugyanazt a történést álmodjátok akár tucatnyian, vagy százan, akár ezren is, még némi beleszólástok is van a másik által látott „álomképbe”: és mégis csak önmaga lehet a „film főszereplője” mind, aki a filmben szerepel, és mindenki más mellékszereplő marad körülötte, mert ki-ki számára a maga „szerepe” a fontos és lényeges, hisz azt a „szerepet” írta számára az adott filmbe a felsőbbrendű ÉN. Nem véletlen tehát, hogy egy-egy Utatokat mint Életfilmet említjük! Bizony, nem is mások azok, mint a felsőbbrendű ÉN álomban látott „filmjei”, amelyekben maga is egy „mintha-valóság”-ot él meg, miközben lényegében csak az álomképe mozdul: pontosan úgy, ahogy ő maga mozdulna azonos helyzetben. Pedig csak a Szellemi Én-rész mozdult eszköze révén, amiként ő maga is, tehát az Én-rész felsőbbrendű ÉN-je, s még az ő Duális társa is csak mint az ÉN, s még az ÉN is csak mint a Szellem álombéli önképmása indult útra! Igaz: ezek az „álmok” mindenkor véresen komolyak, s az épp Úton lévő Szellemi Követ mindenkor akként kell azt megélje, mintha ténylegesen is a valóságot élné meg: és ez is ekként van, mert az ő tudati képeiben az adott szinten járt ÚT mindenkor a legtökéletesebb Valóság az ő számára, amelynek minden feladatával meg kell tudjon küzdeni, ha élni akar. Benne és számára tehát a test, az eszköz egy szint alatt azonossá válik önmagával, és minden, ami körül veszi, vagy ami vele (ti. a testtel) történik, a Valóság része, mert az ő tudati energiái csak annak a Valóságnak megélésére, felismerésére, elfogadására elegendőek: másik, mondjuk két Fény-körrel magasabb szinten egyszerűen képtelen volna létezni, mert Szellemi Tudatában nincs annyi energia, amelynek segítségével azt a két Fény-ívvel magasabb szintet meg is fogalmazza, és be is lakja. Csak az adott szinthez elegendő a Szellemi Energiája, hisz nem véletlen, hogy ott fogalmazhatott meg magának testet az ott lévő, a magához vonzott, s a benne magában lévő energiákból, és nem véletlen, hogy ha képes is elméleti fokon magasabb szintre emelkedni, állapotszerűen csak azon a szinten kell maradnia, mert a Tudatában lévő energiák mindösszessége kevés volna ahhoz, hogy a magasabb szinten is állapotszerűen tudjon megmaradni: mindenképp kimerül a Szellem-tudati energiája, s akkor a meditáció egy bizonyos pont után megszakad, s ő ismét a maga korábbi valóságában folytatja Útját, abban, amelyhez ténylegesen is elegendő a rendelkezésére álló energia, s amely ezen energia birtokában a Valóság Világaként nyilvánul meg benne, és számára. A Szellem, majd a Szellem Álom-énjeként megjelenő Szellemi követek mindegyike tehát minden szintnél a bennük magukban még meglévő energiaszintnek megfelelő Én-képet fogalmazzák meg önmagukról mint álom-béli képet, amelyben egy-egy Életfilm keretein belül cselekszik meg azt, amit maga a Szellem is cselekedne hasonló helyzetben, hasonló energiák birtokosaként, tehát ténylegesen is akként járják végig az Utak mindegyikét, mintha ők maguk volnának A Szellem, s mintha az adott álomvilág volna a Valóság, s minden más Világ csak az álmok, a vágyak, a fantázia világai volnának: miközben az Álmodó, tehát a Szellem nem mozdul a Mennyei szintről, vagyis megmarad az Egyetlen Valóság Világában, mint álmodó, aki még az álmában látott ÉN álmában látott ÉN-félnek is, s még az Én-résznek is minden álom-béli mozdulását látja, s Valóságként éli is meg! 169
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ha ez nem ekként realizálódik a Szellemben már a kezdettől, a Szellem nem is éli meg akként, mintha egy másik, egy, a Mindenségtől elkülönített Világba lépett volna át: vagyis, mintha A Teremtő elvette volna a Szabad Útmegválasztás jogát tőle. S mindezt gondolná pusztán azért, mert Szellemi Bölcsességében még nem emelkedett fel arra a szintre, hogy megérthetné: csak egy bizonyos rezgésszintű Teremtő Energia megléte révén őrizheti meg Létét, s azon energia szint alatt ismét Teremtő energiaelemekké lesz, olyan energia-elemekké, amelyek számára még az a gyengébb rezgésszintű energia szükségeltetik, amely maga is Tökéletes energia, de gyengébb rezgésszinttel bír, mint amely rezgésszintű energiára néki mint Teremtménynek már szüksége van. Ezen felül és ezen túl, ha a Szellemi Követ ténylegesen is egy, a Tökéletestől eltérő energia szintre hull, a Megváltás Csodája sem lett volna lehetségessé, mert hisz a Tökéletes FIÚ ISTEN sohasem merülhet alá ténylegesen a második Fénykör szintjére, hisz Ő soha örökkön nem lép ki a valóságból, nem távozik el A TEREMTŐ EGYSÉGBŐL. Így nem is akként lépett ki a TEREMTŐ EGY-ségből Az ÚR, amiként azt képzelnétek: Mindenkor TÖKÉLETES ISTEN-TUDATA merült alá: azt illesztette bele a bukásban vétkessé lett Szellemek „álmába”, még pontosabban megfogalmazva; azt a mélynél is mélyebb „kép-képzetet” illesztve be a Maga mindenkor Tökéletes TUDATÁBA, amely valótlan Valóságképet a Mélység-szintek egy bizonyos szintjén fogalmaztak meg maguknak a bukásban vétkessé lett Szellemi Követek, majd e magához vonzott képbe vetítette alá önmagát, a maga ISTEN-KÉPMÁSÁT, de már a TUDATÁBA beemelt valótlan Valóság-képben lévő, a Szellemi erővel bíró lényekhez hasonlatos test-képzetben, amelyet még később a mélység legmélyebb szintjére vetített le: vagyis a Kereszten bekövetkezett Halál pillanatában, amikor is azt a Mélység-képet is Tudatába vonta amelyet pontosan a halál, a „nemlét-állapot” megélése révén tapasztalt meg, azt, amelyet Satana fogalmazott meg önmagának, majd az ekként megismert Mélységképbe vetítve át önnön fizikai testképzetét, a Mélység-kép legsötétebb pontján kivetítette a maga ISTENTUDATÁBAN mindvégig jelenlévő VALÓDI VALÓSÁG képét, a Fent Világának Tökéletes Képét annak teljes Tisztaságában és ragyogásában, megakadályozva ekként Satanát abban, hogy a maga Mélység-képét tovább mélyítse, azaz még sötétebb kép-képzetként fogalmazza meg. Lényegében akár azt is mondhatnám, hogy Satana Tudatában van e Fény-kép, amelyet nem tud kivetni magából, enélkül viszont a még sötétebb kép megfogalmazása is lehetetlen számára. Hogy is magyarázzam, hogy teljességgel értetté tegyem…? A látó szem elé egy teljességgel átlátszatlan fekete kendőt kötve egy időre megszűnik számotokra a fény, annak legkisebb eleme is. Az agy érzékelési tartománya legalábbis a teljes sötétséget regisztrálja, mert a szem látóidegei azt közvetítik felé. Ennek nyomán azonban az agy egy másik, de szintén az emlékezeti tartományhoz tartozó részéből egy idő múltán a Fény emlékezeti energiaképe indul el a látó idegek felé, s bár a sűrű sötétséget okozó kendő a szemetek előtt marad, egy bizonyos formában mégis érzékelni fogjátok a korábban megismert, s az agy tudati agyi tartományában megőrződött Fényt, ha csak mint emlékezeti elemet is. Ezt viszont már nem tudjátok sötétséggé változtatni, ha százannyi sötét kendőt köttök is szemetek elé, mert ez a Fény már nem kívülről éri a látóideget: belülről, és a belső, az agyi kép fölött nincs hatalmatok. Satana csaknem teljességgel elzárta magát a Fény elől, s már annak emlékezeti képét is kitaszítani igyekezett önmagából, hogy amint körötte, akként benne is a maga fogalmazta sötétség maradjon csupán. Lényegében ezt a célt szolgálta volna a Lélek-szál elszakítása, amelynek révén a Szellemmel való kapcsolatot szüntette volna meg. Ha ez sikerül néki, megfogalmazta volna A TEREMTŐ FÉNY ellentétét, ami persze képtelenség, hisz a Teremtő Energia-szikra maga e Tökéletes Fény mindőtökben, s enélkül egy nem élhetne a Mindenség egyetlen pontján sem a Teremtmények közül. De jelenti ez a rész egyben azt is, ha már csak a ti kicsiny, földi – fizikai értelmetek szerint véve is, hogy a Föld és az ég a jelenlegi helyükön többé valóban nem lesznek, mert az, amit ti mint eget ismertek, csak a ti számotokra az, ami: amúgy a Kozmikus Tér egy kicsiny darabja, olyan, mint az adott Tér bármely más, a ti Fényívetekben érzékelhető része. A Föld, amely „Kozmikus gyökereiről” leszakadva, vagy inkább lerobbanva el kell induljon, a Tejút felé fog haladni, s a ti Csillag-képetek megannyi Csillaga is kimozdul jelenlegi helyéről: a Kozmikus Erőszálak meggörbülnek és ívben meghajolnak, s a Kozmikus Tér teljessége átrendeződik, annál is inkább, mert a történés nyomán minden más Égitest is más Tér-tartományba kerül, egyik magasabb, a 170
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet másik alacsonyabb rezgésszintre, hisz ha fizikai értelemben elmozdul is egy-egy bolygó és/vagy Csillag, még nem biztos (bár nem is kizárt!) hogy mozdulni fog a Fényben és az Időben is. Erről azonban már szintén többször szóltunk, így itt nem is bontjuk tovább e kérdést… *** „Jel. 20.12 majd a halottakat is láttam, nagyokat és kicsinyeket, amikor ott álltak az Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyvet is megnyitottak, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, ki-ki az ő cselekedeteik szerint. Jel. 20.13 A tengerek is kiadták a halottakat; és a halál is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.” – A fentebbi két versben már a megmérettetés perceit mutatja meg János, s amiként érzitek is, a fontos és lényeges mondandó az első versben található. Amikor azt írja: „és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyvet is megnyitottak, amely az életnek könyve;” – részben a ti eddigi Életfilmjeitek mindösszességét, azok megannyi emlékezeti elemét rejtő „könyvekre” utal, részben a Megváltó FIÚ ISTEN Kegyelmi Törvénykönyvére. A „halottak” szó mindazokra vonatkozik, akik egykor kiszakították magukat az Életből, vagyis elfedett, látens állapotba merültek, hisz ha megmaradtak is, amiként fentebb mondtam a Mennyei Szinteken, lényegében akként vannak ott jelen, mintha nem volnának ott. Akik egy-egy Út végére érnek, a fizikai test halálakor kiemelkednek a testből, s hogy pontosabban határozzam meg: a kisagyból, majd a Lélek-szálat elbontva, amelyen keresztül az Énrész az agy tudati agyi tartományához csatlakozott, a Segítő Szellemtestvérek kíséretében visszatér ugyanarra az Asztrális szintre, mint amelyről az Út kezdetén elindult, de most nem az „Indulási”, hanem az „Érkezési” oldalra, s ha az illető Szellemi Követ állapota ezt lehetővé teszi, haladéktalanul hozzá lát, hogy az Életfilm terveit, és a ténylegesen végig járt Út képeit egymás mellé vetítve kielemezze (már az Oktató Szellem testvér segítségével) az Utat. Mit végzett el a felvállalt Feladatokból, és milyen eredménnyel, mit hagyott ki, és miért, s mi volt az, amit teljességgel elhibázott, s miért. Ezután a már kielemzett Életfilm megannyi eleme az ÉN tudati elemei közé íródik be, de épp így részévé válik a Kozmikus Tudattár teljességének is. E Tudattárból emeli ki az Úr a Megmérettetés percén mindazok Életkönyvét, akik még az alsó három Fénykörben vannak, függetlenül attól: végére értek-e az Útnak, amelyet épp járnak, avagy sem, hisz az alsó három szint minden egyes, Szellemmel bíró lények által lakott bolygóján érezteti majd hatását a ti szinteteken bekövetkező Nagy Ugrás, még akkor is, ha a lényegi változás a ti szinteteken következik be. Akik ugyanis valóban haladnak a maguk addig elért szintjén, nem vettetnek vissza az azt megelőző szintre, viszont akik az alsóbb Fény-ívekben vagy az alsóbbrendű Fénykörökben sem képesek haladni, épp úgy megítéltetés alá esnek, mint azok, akik a ti szinteteken járják az Útjukat, függetlenül attól, mely Kozmikus Térben, mely Naprendszerben található az a bolygó, hisz a Fent Világa számára nem Térbeli: rezgésszintbeli különbség létezik csak, s ez alól is egyetlen szint a kivétel: a ti szintetek, amelyen a második Fénykörből csak úgy találhatók Úton járók, mint a negyedik, vagy (ritka esetben) az ötödik Fénykörből Missziós Utat vállalt Testvérek. Amikor tehát már arról szól János: „és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, ki-ki az ő cselekedeteik szerint.” – megannyi, az alsóbb szintű Fény-tartományba sorolandó bolygón, s ezek Asztrális Világaiban tartózkodó Testvérekre gondol, akiknek Élet-könyvét a Kegyelmi Törvény Könyve alapján fogja megmérni és megítélni az Úr. E Törvény magában foglalja az Igazság és a Kegyelem Törvényvilágainak megannyi Törvényét, amelyeket a Minősítési Törvény értelmében helyez a „mérlegre” az Úr, míg a másik serpenyőbe a megítéltetés alá eső ÉN teljes Életkönyve kerül, az addig járt Utak mindösszességének valós eredményével, amely eredményeket mindenkor akár a százszorosára is növeli az ÚR Krisztus Szeretettörvénye, amennyiben az Úton járó valós törekvéssel haladt addigi Útjain. Így lesz aztán lehetségessé az, amit korábban már mondottam, hogy a Felemeltetettek közt süketek és vakok, bénák és csonkabonkák, és akár még „halottak” is lesznek, olyan Testvérek tehát, akik a ti megítéléstek szerint tartoznak ebbe, abba vagy amabba a csoportba, de nem az ÚR Ítélete szerint, mert ha ti képesek volnátok is az Igazság szerint 171
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet mérni és ítélni, az ÚR az Ő SZERETETE szerint ítél, elfedve az akaratlan esett hibát az akarattal cselekedett jóért. „Jel. 20.14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál. Jel. 20.15 Aki nem bizonyult méltónak az Ítélet percén, és nem találtatott a Törvény szerint az Élet könyvében, a tűznek tavába vettetett, ami a szellemnek „halála”, és így a második halál.” – Ez az a rész, amely épp annyira megállja a helyét, mint amennyire mégsem. Az idézett rész első verse ugyanis teljességgel fattyú vers, a második viszont megállja a helyét, ha a megfogalmazás kissé szokatlan is. Valójában csak a korhit, a megszokás végett írja János a „pokol”, tehát a mélység világa helyett a „tűznek tavát”, így ha a kifejezéseket felcseréljük, s már a valós szavakkal helyettesítjük be azokat, a történés leírása megállja a helyét, hisz aki teljességgel restsége, vagy a bűn, a tisztátalanság utáni vágya végett bizonyul alkalmatlannak a fejlődésre, vagy inkább az Ébredésre, a mélység világába, azaz a „pokolba” vettetik, ami a Szellemi Követ, s így a felsőbbrendű ÉN „második halála”. Az előtte lévő vers viszont azt mondja: „A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába.” Egy kissé mintha nagyon is disszonáns volna a mondat, hiszen ha a „pokol” azonos a „tűznek tavával”, hogy vettethetik az – önmagába!? Márpedig a korabeli szóhasználat szerint a kettő egyet jelentett! Lényegében e mondatban a „tűznek tava” kifejezés az, ami nem helyén való módon van értelmezve, hisz a tűznek tava a gehenna volt, amely az akkori fogalmak szerint a kárhozat helyét, azaz a poklot jelentette. Maga a szó eredetileg a Hinnom völgyét (gehinnom) jelentette, és Jeruzsálem Déli részén húzódott. A vallási hanyatlás idején gyermekáldozatokat mutattak be itt Molochnak, a tisztátalan bálvány-istenségnek, ezenfelül állandóan e helyen égett és bűzlött a szemét, és mindenféle állati holttetemek, a rothadás és a pusztulás szagát árasztva: s éppen ez tette alkalmassá a pokol jelölésére. A hely iszonytató volta végett hasonlították ehhez a pokolnak mélységét, s később ez olyannyira szokottá lett, hogy már nem csak hasonlatosnak: azonosnak vették gyehennát, és a poklot. „Jel. 21.1 Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúltak.” E vershez lényegében nincs sok hozzáfűzni valóm, és amit mondanék is, inkább a további verseknél fogom elmondani, mert azokat bizony nem árt egy kissé alaposabban is szemügyre vennem, hogy a helyére tegyek egy s mást: oly sok az, ami félreértésekre ad alkalmat olykor csak azért, mert maguk a fordítók is félreértették a János által leírtakat… „Jel. 21.2 Én János, magam láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” – Talán nem kell mondanom: e versnek csak az első sora az, amelyet ténylegesen is Jánosnak lehet tulajdonítanotok, s ha a vers további része nem is teljességgel nevezhető fattyú-résznek, bizony, a hibás fordítás, vagy inkább a hibás szövegértelmezés végett mégiscsak az: fattyú-rész, amelyet viszont igen sokan vettek már eddig is akként, mintha az betűről – betűre igazzá lehetne. Azzal kezdeném, hogy az új Jeruzsálem, amint már ezt is nem egyszer elmondottam, Shambhalla: ez viszont nem „az Istentől szállt alá a mennyből”, amiként egyetlen más város sem szállhatna alá a Mennyei szintekről, hisz azokon a szinteken nincs semmi, ami fizikai volna: márpedig egy földi város mindenképp fizikai elemekből áll, amiként fizikai elemekből áll a város lakóinak teste is. Azt viszont, hogy e város földi város, maga János jelzi: és ez az, amire utaltam az előbbi vers végén: János azt mondja: „láttam új eget és új földet;”, és ezzel félreérthetetlenül elmondja azt is: az új Jeruzsálem is a Földön, éspedig az új Földön van, ott látta ő maga is azt! Shambhalla csak úgy a ti Földetek egy létező városa, mint bármely más város, de nem abban a Fényívben van, mint a ti városaitok, nem abban, amelyben ti magatok is vagytok éppen! Egy Fényperccel magasabb rezgésszinten épült, s nem most, de már rég. Maga a Város az általatok Tibetnek nevezett térségben, Tibet hegyei közt van, ám az egyik regényben leírtaktól eltérően nem a Város jelenik 172
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet meg olykor a ti Fény-ívetekben, az általatok használt szint érzékelési tartományában: ti magatok emelkedhettek fel arra a tudati – Szellemtudati szintre meditáció révén, amelyen a Város található, hisz nem a magasabb szint fog aláereszkedni, nem az a cél, hanem az, hogy az alsóbb rezgésszinten álló energia-elemek emelkedjenek mind feljebb! Annyira egyszerű és logikus… és mégis! Hányan, de hányan vannak ma is, a ti korotokban is olyanok, éspedig éppen hogy a ti Hazátokban, akik szentül meg vannak győződve arról: majd ők fogják megfogalmazni az „új Jeruzsálemet”! Sőt, egyes Testvérek már hozzá is láttak, s nem is olyan rég, hogy ezt megvalósítsák! Sőt: bármilyen furán hangzik is, elég tekintélyes számú társaság gyűlt akkor össze, akiknek „vezetői” amellett hogy önmagukat elámították, elámítani igyekeztek, és igyekeznek azóta is másokat is, pusztán a tudati és szellemi gőg szavának engedve. És ami a legszomorúbb tán az egészben, az az, hogy azok, akik e „szellemenergetikai manővernek” pontosabban e nagyon is kétes értékű próbálkozásnak szemtanúi voltak, nem egyszer szinte örömmel hagyták magukat félrevezetni, mit sem törődve azzal a nagyon is nyilvánvaló ténnyel, hogy egy magasabb-rendű Szellemi Erőkből álló város a ti jelenetekben semmiképp sem fogalmazódhatna meg a Föld színén, kiváltképp nem a ti Fényívetekben, és pusztán csak azért nem, mert a tisztátalan emberi gondolati és akarati energiák olyannyira besűrűsödtek a Földtestben, a Föld légterében, s már még a Föld-test körüli Kozmikus Térben is, hogy egy olyan tömegű, s a Mennyei szintek bárha legalsó pontjáról is levonzott pozitív energia, amennyire egy város megfogalmazásához szükség volna, akkora energia-robbanást okozna, amilyenre még nem volt példa a bukás-történet kezdete óta: nem hogy az új Jeruzsálem nem lehetne valósággá, de elemeire hullna szét a Föld teljessége, a Föld mindahány élőlényével együtt… Nem véletlen említettem meg mindezt, és azt sem véletlen mondom el újra és újra, hogy az Akarat, ha azt nem kíséri a Bölcsesség, mit sem ér, kiváltképp ha a Szeretet helyén is csak az önszeretet és a gőg, a hiúság áll… S most nézzük meg ismét ugyanezt a verset, hogy végre teljességgel elmagyarázhassam: miként is kell értenetek annak szavait… „Jel. 21.2 Én János, magam láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” – János valósággal az új Jeruzsálemet látta, azaz Shambhalla városát, amelyben olyan dolgokat látott, amelyeket addig soha, s amelyeket csak akként tudott magyarázni, mint Istentől való Csodákat. Ezek egyike a városban látott világítás: ti ma már természetesnek veszitek, hogy utcáitokon megannyi „csillag ragyog”: vagyis lámpák soka ontja a fényt, így éjjel sincs sötétség. Természetesnek veszitek az emeletes, kőcsipkékkel ékített épületeket: és János még ezeknél is csodásabb épületeket látott, amelyeknek teteje aranyból volt, és falai hónál is fehérebben ragyogtak. János lámpafüzértől ragyogó hidat, felüljárót, és olyan járművet sem látott, amelyeket ma is használnak Shambhallában, s amelyek már nem is a földön, nem az utakon suhannak, mint a ti járműveitek, hanem kevéssel az utak fölött, amely utak ismét csak arannyal voltak (és vannak) borítva mindenütt. A város tényleg akként néz ki, akként van felékesítve, mint volt egykor egy jómódú házból való mennyasszony: és a hatalmas gazdagság láttán János el sem tudta képzelni, hogy valójában csak egy egyszerű földi várost lát. Pedig ekként van: ám az Új Jeruzsálem már csak a Felemeltetettek számára lesz ténylegesen is láthatóvá, mert az Új Föld tényleges Fővárosa lesz, amelynek lakói már most készülnek arra, hogy segítségére legyenek a Felemeltetettek mindegyikének az ő városukhoz hasonlatos lakóközpontok felépítésében, s még sok más egyébben is, amely ismeretek nélkül nem kezdhetik meg új Életüket, már a magasabb Fénykörben. Shambhalla kérdésére is kitértünk már, s nem is egy ízben (többek közt a Járom az Utam…- c. munkánkban is) így itt ennyit elégségesnek is érzek elmondani, így tovább is lépünk, már a következő versekhez. *** „Jel. 21.9 Oda jött hozzám egy, a hét angyal közül, akiknél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és azt mondta nékem: Jöjj, megmutatom néked az Isten Krisztusának hatalmas Városát. Jel. 21.10 173
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Aztán elvitt engem lélekben egy nagy, és magas hegyre és megmutatta nékem az Új Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá. Jel. 21.11 Benne világított és ragyogott Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz: a kristály tisztaságú jáspis kőhöz; Jel. 21.12 A város körül nagy és magas kőfal volt, amelyen tizenkét kaput számoltam meg: a kapukon tizenkét angyalt, és neveket láttam felírva: az Izráel tizenkét törzsének neveit: Jel. 21.13 Napkeletről három; északról három; délről és napnyugatról is három kapu volt, Jel. 21.14 és a város kőfalának tizenkét alapja volt: ezeken a Bárány tizenkét apostolának neveit olvastam.” – Az idézett rész első verse szokványos: a másodikat már kibontottuk az imént, viszont amely vers a tizenkét kapuról, a tizenkét angyalról, a tizenkét törzsről szól, már nem János munkája, nem is lehetne, hisz az, hogy csak az Izráel tizenkét törzsének neveit említi a betoldás leírója, azt engedi feltételezni, hogy csak azok lesznek az Új Jeruzsálem lakói, holott Shambhallában már most minden népfajhoz tartozó emberek élnek: fehér, barna, sárga és fekete bőrűek, azok, akik éppen hogy a Felemeltetettek közé kerülő Testvérek érdekében vállalhatnak Shambhalla városában Utat. Erről is szóltunk már, de tán nem szükségtelen leírnunk ismét, hogy azok, akik ma Shambhalla lakói, nem teljességgel ama szinthez tartoznak, amely szinten Shambhalla ma található: valamivel magasabb szintről vállalhattak Missziós Utat, hogy valós Szellemi Erőikkel az adott szinten tartsák A Várost, amelyet aztán ismét csak szellemi Erőik révén emelnek mind feljebb és feljebb, ama szintig, amely szintet a Szellemi Gömb, és a Felemeltetettek gondolati – akarati – érzelmi és Emlékezeti energiáiból, s még pontosabban ez utóbbinak is a legtisztább elemeiből megfogalmazódó Új Föld számára fogalmazott meg az ÚR, amely Új Földnek leghatalmasabb városa lesz Shambhalla, az Új Jeruzsálem. Az utolsó versben már teljességgel szembe ötlő, hogy fattyúversről, betoldásról van szó: János semmiképp sem írta volna önmagára, vagy a reánk utalván: „a Bárány tizenkét apostola”: akkor ugyanis még nem hívtak bennünket „apostoloknak”: Tanítványok voltunk, és magunkat nem is neveztük másként, hisz a legnagyobb Boldogság volt és öröm, hogy az ÚR KRISZTUS tanítványai lehettünk. A folytatás lényegében, ha kis túlzásokkal is, de valóban Shambhalla városát mutatja be, nagyjából akként, amiként magunk is ábrázoltuk, amiként az épült… „Jel. 21.15 Annál, aki velem beszélt, volt egy arany vessző, azzal hozzá látott, hogy megmérje a várost. Jel. 21.16 A város maga négyszög alakban épült: hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel: annak hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt tizenkétezer futamodásnyi volt. Jel. 21.17 A kőfal emberi mértékkel száznegyvennégy sing volt. Jel. 21.18 Maga a város pedig tiszta arany, s valami, a tiszta üveghez hasonló anyagból épült. Jel. 21.19 És a város kőfalának alapjai mindenféle drágakövekből lettek lerakva. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd; Jel. 21.20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist, Jel. 21.21 és a város minden utcája tiszta arannyal volt borítva, olyannal, mint az átlátszó üveg.” – Amikor János A Város „faláról” ír, lényegében azt az energia-mezőt mutatja meg, amely valóban azt a szerepet tölti be, mint a ti városaitok körüli kőfalak a közelmúltban: de ezen az energia-falon nincs, nem is volna szükséges, hogy bárha egy kapu is legyen, hisz akik Shambhallában élnek, gondolati energiáik 174
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet révén ott, és akkor bonthatnák meg az energiafalat, ahol és amikor arra szükségük van, ha egyáltalán erre szükségük volna: de nincs, hisz nem lépnek át a maguk Fény-köréből a ti sokkalta tisztátalanabb szintetekre… Házaikon ugyan van kapu, ablak és mellékajtók is vannak, de ezek inkább csak az emberi Tudat számára szükségesek, és még csak nem is a Shambhallában élők Tudata, de későbben a Felemeltetettek Tudata számára, akik a kezdeti időkben természetesen még nem fogják tudni oly magas fokon kezelni az energiát, tehát az ő számukra akkor még igazi kapuk és ajtók kellenek ahhoz, hogy az épületeket használni tudják. Ennél többet azonban már tényleg nem szükséges itt leíratnom A Városról: a fentebb említett könyvben bőséggel olvashat róla az, akit érdekel. *** Satana utolsó erőpróbája… Itt ismét ugrunk egyet: a Krisztusi Kort követő időt vetíti elénk János. Amikorra ez a kor, tehát a Krisztusi Kor bekövetkezik, a Harmadik emberiség eléri azt a tudati – lelki és Szellemi fejlődési szintet, amelyen egyáltalán lehetségessé válik az ÚR Második Eljövetele, ami természetesen be is következik. Azalatt az ezer esztendő alatt viszont olyan hatalmas fejlődésen megy keresztül az emberiség, amely alapjában véve elegendő arra, hogy akár a Föld-test teljessége, és minden Föld-lakó is a negyedik Fénykörbe emeltessék: és mégsem ez következik be! Nem, mert bár az ÚR Ereje minden egyes Úton járónak megadja azt a többletenergiát, amely az Út sikeres végigjárásához elegendő, mégsem lehetne mindenkire egyértelműen azt mondani akkor: valóságosan is érett a negyedik Szintre. Nem, mert az ezer éves Birodalom utolsó korszakában sok olyan Testvérünk is testbe öltözhet, akik addig a Asztrális szintek valamely pihentető-pontján, az úgynevezett „neveldékben” tartózkodtak, és sok olyan is, akik ugyanezen szintekről korábban, többnyire az Úr eljövetelét követő első két évszázad során már alkalmat kaptak egyegy Út végigjárására. Ezek a Testvérek, ha Útjuk akkor sikeresnek volt is nevezhető, nem biztos, hogy ténylegesen is a maguk ereje végett lehettek képesek sikerrel végigjárni azon Utakat: inkább annak a hatalmas többletenergiának köszönhetően, amely az Úr érkezésének pillanatától a Föld teljességét betölti, megtámogatva mindahány Szellemi Követet is. Ezek a Testvérek az Úr uralkodásának végén még egyszer testbe öltöznek, hogy amiután az ÚR ismét távozik a Föld színéről, már az addig meglévő többletenergia nélkül próbáljanak meg, a saját ténylegesen is meglévő energiájukra támaszkodva ellent mondani azoknak, akik a mélység felé igyekeznek csábítani a még gyenge emberszellemeket. Az ekként másodszorra is testbe öltöző Testvérek közt ugyanis nem egy lesz, akik közvetlenül az Úr távozása után hátat fordítanak az ÚR Tanításaihoz hű Testvéreknek, vagyis már kezdettől nyíltan vállalják magukra az ellentét szolgálatát, aki, hogy az ÚR Ereje többé nem tartja távol, hamarosan ismét felbukkan a mélységből, hogy még egyszer, s már utószor megkíséreljen híveket szerezni a Föld lakói közt, még mindig abban a reményben, hogy ezek révén akár a Föld-test teljességét, s annak megannyi lakóját igájába hajthatja. Erről a Láték új eget és új Földet… - c. munkánkban bővebben is írtam, ekként itt épp csak megemlítettem, hisz a következő vers lényegében épp erről szól: „Jel. 20.7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából,” Ha igazán szigorúan és pontosan akarom megfogalmazni e kérdést, nem is annyira a sátán lesz fogságban: de a Föld-test és a Túlélők, valamint az ő utódaikból kialakuló Harmadik emberiség fog olyan erős védelmet élvezni, amelyen nem törhet át az ellentét ereje. Ennek lesz köszönhető, hogy a Harmadik emberiség teljességgel más irányban kezd el fejlődni, mint tette azt a ti emberségetek, s az önzés, a durva és könyörtelen törtetés helyett az Élet feltétel nélkül való tisztelete lesz az emberi Tudat elsőszámú alaptörvénye, amelyből természetes módon bontakozik ki a Szeretet, az egyenlőség, a valós értelemben vett Testvériség, amely nem csak a szellemmel bíró emberek, de az ember, és az állatvilág tagjai közt is elsőszámú Törvénnyé lesz, mire az Úr Birodalmának korszaka elérkezik. S még egy bizonyos fokon az ember, az állatvilág és a növényvilág tagjai közt is megfogalmazódik ugyanez a Szeretet, ha még nem is 175
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet azon a szinten, mint már a negyedik, s az annál magasabban lévő Fénykörökben az megfigyelhető. Satana, és az ő Mélység-birodalmának lakói, ha a Föld-testen nem fejthetik is ki átkos hatásukat, azért ez időszak alatt sem maradnak teljességgel tétlenek, hisz nem csak a Föld színén, és nem csak a ti naprendszeretekben, s nem csak az Orion Csillagkép övszalagjában: de Naprendszerek százaiban vannak még olyan bolygók és Csillagok, amelyeken Élet van, s ezek egy része nem a magasabb rendű Fénykörökbe, de még az alsóbbrendű Fény-tartományokba soroltatik, ami azt is jelenti, hogy az ott Úton járó Testvérek is az adott szintnek megfelelő ébredtségi szinten vannak. Az első és a második, valamint a harmadik Fénykör egyes Fény-ívein találtatnak ezek a bolygók, s ami teljességgel mássá teszi azokat, és a ti jelenlegi Földeteket, az éppen hogy az, hogy a ti kis „mindenségtekben” csak a Föld, s azon is csak a ti Fény-ívetek az a Vizsga-pont, amelyen az Úton járó Szellemi Követek több szintről érkezhetve, és több, akár egymástól nagy mértékben eltérő Feladat egyidejűleg való felvállalása révén ténylegesen is vizsgát tehetnek mindabból, amit e Társ-bolygókon korábbi Útjaik során megtanultak. Tudom, hogy ezt is leírtuk már, s nem is egyszer, ám kellett mégis, hogy ismét emlékezetetekbe idézzem e képet, mert nagyon is hozzá tartozik a Jelenések könyvének ezen részéhez. „Jel. 20.8 és akkor ismét felmegy a Föld színére, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, s azok oly sokan lesznek: megszámlálhatatlanok lesznek, mint a tenger fövenye. Jel. 20.9 És feljönnek a föld színére, és körülveszik a Tiszta szívű emberek táborát, és a szeretett várost;” – Amilyen kevesen lesznek azok, akik a Nagy Ugrás percén a Felemeltetettek közé soroltatnak, épp olyan sokan lesznek azok, akik az utolsó percen a Föld lakóivá lehetnek azok közül, akik most „nem ütik meg a mértéket”. S épp azért engedtetik meg akkor az ÚR által, hogy ez ekként legyen, hogy minél többen lehessenek azok, akik végül mégis képesek győzedelmeskedni. Amiként mondtam, a Nagy Ugrás pillanatában nem egy lesz, aki nem lesz a mélység foglyává, de a Felemeltetettek közé sem kerülhet, de arra sem lesz szüksége, hogy a ténylegesen is gyenge Szellemi Követek közt valamely Oktató-bázisra kerüljön. Ők más – más bolygókon haladnak akkor tovább, ismét csak az adott bolygóra jellemző egyetlen Feladatot vállalva egy-egy Út során: s még ezek közül is sokan lesznek, akik akkor a Föld színén vehetnek testet, ha az Oktató-szellem akként ítéli meg: azt az egy, vagy két Törvényt, amelyben ma gyengének bizonyultak, a más bolygókon végigjárt Utak során sikerrel elsajátították, így alkalmat kaphatnak az újbóli vizsgatételre. Ezek közé a Testvérek közé, és ez is természetes, ismét sokan érkeznek a mélységből kiemelkedők közül is, mert amiként az ma is van, akként lesz az akkor is, és kell, hogy a pozitív és a negatív energia oly fokon halmozódjék fel a Föld légterében valamint a Föld-testben, hogy az egymással szemben álló energiák közti feszültség végül spontán berobbanáshoz vezessen, ami által a pozitív és a negatív energia oly hatalmas erővel taszítja el magától a szemben álló másik erőt, amely lehetővé teszi a pozitív energia felemelkedését és a negatív aláhullását. Amíg ezen energiák épp csakhogy kiegyenlítik egymást, még az ellentétek vonzó törvénye érvényesül: de ha mindkét irányú energia már önmagában véve is túlfeszültséget mutat, az egymás mellett kavargó, ellentétes forgásirányú energiák taszítani fogják egymást, lévén hogy az energia forgása is felgyorsul, így azok benső töltése is megnövekedik, ami által magában az energiamezőben is bekövetkezik egy bizonyos benső robbanás, mert a megsokasodott energia tágulni akar, nagyobb teret követel: ekként viszont kiszorítani igyekszik a másik, a számára idegen energiát, s mert a pozitív energia mindenkor könnyebb, mert „ritkább”, az felfelé, míg a sűrűbb negatív energiatömeg lefelé fog tágulni, mert a benne lévő, erősen besűrűsödött energia-elemek önsúlyuknál fogva is lefelé fogják húzni, a fizikai síkok és az ellentét anyagtalan anyag-világa: a sötétség birodalma felé. ***
176
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet … végső veresége, s a Föld-test felemeltetése „Jel. 19.11 Láttam, hogy az ég megnyílt, és láttam egy fehér lovat is a Mennyben: aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hivatik. Jel. 19.12 A lovas szemei olyanok voltak, mint a tűznek lángja, fején sok, egymásba illesztett darabból álló korona volt, és az ő neve fel volt arra írva. Jel. 19.13 Vérrel hintett ruhába volt öltözve és a neve (emberi nyelven) ez: Az Isten Igéje. Jel. 19.14 Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.” – Az ÚR, s a Mennyei szinteken maradt Testvérek jelentek meg János előtt, Őket ábrázolja a fentebbi versekben. Természetesen akként mutatták meg néki a Mestert is, és a Fent Világának Lakóit is, amiként az ő földi képekhez szokott Tudata számára ez szükséges volt. Azt, hogy nem valóságosan is valamely Mennyei szintről való képet láttattak véle, maguknak a képeknek nagyon is fizikai volta jelzi, hisz olyan lényeket és tárgyakat lát János, amelyek FENN semmiképp sem létezhetnének, és szükségtelen is volna azok léte... „Jel. 19.15 És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; mert ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; Jel. 19.16 Ruhájára rá volt írva az ő neve más földi szókkal is: királyoknak Királya, és uraknak Ura.” – Ez a bizonyos „kard”, amint azt már az első kötetben, már a gyülekezeteknek írt leveleknél elmondtam, az Igazság szava és az Ítéletnek szava. Ezek révén fognak megméretni az ÚR Krisztus által mind az Úton járók úgy a hamarosan bekövetkezendő Nagy Ugrás, mint az Utolsó Ítélet idején. Természetes, hogy ezt is és azt is az ellentét támadása előzi meg, hogy akiben még a Mélység-vonzat az erősebb, elválaszttassék azoktól, akik már a Tisztaság s a Szeretet Istenét akarják és tudják is keresni és követni. Hogy ez mit jelent a ti korotok embere számára, azt hiszem: nem szükséges külön is mondanom. Számtalan már most ennek jele és hatása. Mindinkább úgy tűnik, mintha azok, akik restek felemelkedni az ÚR Krisztushoz, hogy ha nem is teljességgel, de legalább részben követni törekedjenek ŐT a Tisztaság Útján, mindinkább lerángatni akarnák Őt maguk mellé a sárba, tán abból a nagyon is balga megfontolásból, hogy ha ők maguk nem mint a Tökéletes Tisztaság és Szeretet Istenét fogadják el, és tisztelik az URAT, A MEGVÁLTÓ FIÚ ISTENT, nékik sem kell a tökéletesség általuk elérhető, bár a semminél még alig is magasabb szintjének elérésére törekedjenek. Mert bizony, bármilyen szégyen, ez ekként van, és mindinkább ekként is lesz! Sokan, s már nagyon is sokan igyekeznek akként látni, és másokkal is láttatni az URAT, mintha Ő csakolyan egyszerű és földi tisztátalanságokkal, testnek földi kívánságaival megterhelt ember lett volna, mint bárki más, csak nékik ne kelljen lemondaniuk tisztátalan testi vágyaikról! És bizony, e „rágalomhadjárat” mindenkor a „föld királyaitól” indul ki: sohasem az egyszerű kisembertől, nem az egyszerű hívőtől: attól, aki sérelmesnek érzi, hogy a mezítlábas Krisztust kellene követnie! Nem véletlen találták ki azt a lehetetlennél is durvább „mesét” a pártus hercegről, s az sem véletlen, hogy végtelen tisztaságú ÚR KRISZTUS „feleségéről és leszármazottairól” szóló mocskolódó történetek oly igen népszerűvé lettek, hisz amíg ezeket hihetik, nékik sem kell sem egyszerűnek, sem szerénynek, sem alázatosnak sem tisztának lenniük: legalábbis reményeik szerint nem… Nem tudják, csak mert nem is akarják tudni: aki az ISTENFIÁT mocskolja be csakhogy a maga mocskát leplezni igyekezzék, Isten s a Kicsinyek: az ÚR felé lépő Szellemi Követek közé áll, s ezzel a 177
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet legteljesebb mértékben magára veszi a Lélek elleni bűn terhét, amely bűnre, amiként azt az ÚR KRISZTUS mondotta, nincs, mert nem lehet bűnbocsánat sem égen, sem a földön! De mert e kérdésre, s a fentebbi, ehhez hasonlatos, s már szintén megmagyarázott kérdésre az ezt követő munkánkban is kitérünk, itt és most nem is részletezem tovább, annál is inkább nem, mert munkatársam már így is kellőképp fellázadt az ÚR KRISZTUSRA szórt új, és még újabb, számára érthetetlen rágalmak hallatán. Mit mondjak: ezen még csak csodálkozni sem tudok… * „Jel. 19.19 Láttam hogy a fenevad, a föld királyai, és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült, és az ő serege ellen. Jel. 16.13 Ezek után láttam azt is, hogy a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jött ki, amelyek a békákhoz voltak hasonlóak. Jel. 16.14 Ördögi lelkek voltak azok, akik hamis jeleket tesznek, és akik elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjára: az Ítéletnek napjára.” – Itt sem konkrétan kell azt értenetek, hogy azon tisztátalan lelkek a békákhoz hasonlítottak: nem külsejük végett volt e hasonlatosság, de milyenségük végett. Azt akarja ezzel értetté tenni János: ezek az „ördögi lelkek”, ha csakolyan fürgék is, mint a békák, épp oly semmit érőek, és szavuk csak azok számára fontos, akik maguk is hasonlóképp szólnak: ám a béka vartyogása semmi az Istennek Tiszta Szava mellett, ha egy ideig hangos is, mit sem ér, és mit sem jelent. S épp ilyen mit sem érő „brekegés” csak az a tengernyi rágalom is, amelyet az imént említettem: ma még hangos, hogy elámítsa ha lehet mindazokat, akik hallják: ám holnapra e rút hangot elfújja a szél, s csak az Igazság mindenkor csendes, de Örökké élő Szava marad meg, amelyet el nem fú semminő szél, mert örök az, mert az Igazság – maga a Szeretet, s a Szeretet maga Az Élet. „Jel. 16.16 Egybegyűjtik e királyokat arra a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. Jel. 19.20 De megfogatik a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette a fenevad nevében, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét Jel. 19.21 A többiek pedig megöletnek a lovon ülőnek kardja által, amely az ő szájából jött ki. Jel. 20.10 és az ördögi lény, aki elámította őket, ismét a tűz és kénkő tavába vettetik, oda, ahol a fenevad, a hamis próféta; az Antikrisztus van, és ahol bűneik kínozzák őket éjjel és nappal, míg az idő betelik fölöttük. Jel. 16.17 S ekkor ismét egy erős Hang hallatszott a mennyei templomból az Istennek trónusától, mondván: Meglett! – Amint észrevettétek, e részből is kiemeltünk két, nagyon is „horrorisztikus” verset: „Jel. 19.17 Aztán újra egy angyalt láttam, aki a napban állt, és fennhangon kiáltott azoknak a madaraknak, amelyek az ég közepén repülnek: Jöjjetek, gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; Jel. 19.18 hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.” – Ez a két vers, s ez már csak azok durvasága végett is nyilvánvaló, ismét fattyú-vers: nem János tollából való, de az a tanítvány írta a többi vers közé, akinek János diktált, éspedig igen egyszerű oknál fogva: a tanítvány az ószövetséghez hasonlatos fogalmazásmódhoz igyekezett ragaszkodni: abban találtok több ehhez hasonlatos verset. 178
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Az ezt követő verseket már tényleg nem szükséges magyaráznom: akiben a Szeretet él, érti azokat… *** A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása... Jel. 21.3 E kép után ismét egy Hangot hallottam az egek magasából, amely ezt mondta: Ímé az Isten Országa az emberekkel van, és Isten velük lakik, és azok az ő népei lesznek. Maga az Isten lesz velük: az ő Istenük. Jel. 21.4 Aki eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jel. 21.5 Aki a királyiszéken ül azt mondja: Ímé mindent újjá teszek. Majd azt mondta nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. Jel. 21.6 majd ekként folytatta: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Jel. 21.7 Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. Jel. 21.22 Templomot nem láttam abban a Városban: mert a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. Jel. 21.23 E Városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak legékesebb, legtündöklőbb FÉNYE A Bárány. Jel. 21.24 A pogányok, akik megtartatnak, e világosságban járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. Jel. 21.25 E Város kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); Jel. 21.26 És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. Jel. 21.27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. Jel. 22 Jel. 22.1 Ezután az angyal megmutatta nékem az Élet Vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, tiszta, mint a kristály, mert az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki, Jel. 22.2 s az Város főutcájának közepén folyt a városon keresztül. A folyóvízen innen és túl az élet fája volt, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva a maga gyümölcsét; és azoknak levelei a pogányok gyógyítására valók. Jel. 22.3 És semmi elátkozott nem lesz ott többé; az Atyának és a Báránynak királyiszéke lesz abban, és ő szolgáik szolgálnak nékik; Jel. 22.4 akik látják az Istennek orcáját; és az ő neve lesz azok homlokán. Jel. 22.5 Ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön örökké. Jel. 22.6 179
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Aztán még ezt is mondta nékem: e beszédek igazak: az Úr, bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Jel. 22.8 Én magam: János vagyok az, aki mindezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lábai előtt, hogy imádjam őt, aki nékem ezeket megmutatta. Jel. 22.9 Ám ő azt mondta: Ne tedd, mert én is csak szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. *** Az Úrnak Szava szólott eztán, mintegy: elbocsájtván Jánost, egyben visszaigazolva néki: amit látott, valósággal is látta, s amiknek meg kell lenniük, meg is lesznek hamar...
Zárókép, A MESTER elköszönő szavai... Jel. 22.7 Íme, eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának szavait. Jel. 22.10 Azután azt mondta nékem: el ne titkold e könyv próféciáit, mert az idő közel van. Jel. 22.11 Aki igazságtalan, igazságtalan lesz ezután is; aki fertelmes, fertelmes lesz. Aki igaz, igaz lesz ezután is; és aki tiszta, megőrzi tisztaságát ezután is. Jel. 22.12 És ím: hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Jel. 22.13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Jel. 22.14 Boldogok, akik megtartják parancsolataimat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a városba. Jel. 22.15 Mert kinn maradnak a becstelenek és a bűbájosok, a paráznák és a gyilkosok, és kinn maradnak a bálványimádók, és mindaz, aki szereti és szólja a hazugságot. Jel. 22.16 Én Jézus küldöttem az én „angyalomat” hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. Jel. 22.17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj el! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj el! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jel. 22.20 Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: bizony hamar eljövök. Ámen Bizony, jöjj el Uram Jézus! Jel. 22.21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. ***** 180
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet És mindezek végén, hogy már teljességgel értetté tegyük számotokra a Jelenések könyvének mindezidáig nagyon is kaotikus szövegét, annak teljességét egybe vesszük. Eddig, ha megfigyeltétek, még csak a Jánosnak tulajdonított, s az általatok korábban már megismert szöveget igyekeztünk érthetőbbé téve kibontani, itt azonban már teljességgel érthetővé kívánom tenni számotokra a Jelenések Könyvét, amely fokon az megengedtetik nékem az ÚR Akarata szerint. Erre természetesen csak az eredeti versek számozásának, és persze a fattyúversek és betoldások elhagyásával, illetőleg azok megtisztításával lehet módunk. Nem az a célunk ezzel, hogy egy új Jelenések Könyvét adjunk kezetekbe – és mégis az valamiképpen, hisz amit e formában kezetekbe vehettek, többé nem lesz teljességében az, ami volt, és mégis közelebb fog állni ahhoz, amit János eredetileg leírt, illetve tanítványának egykoron lediktált… Jelenések Könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai és próféciái, amelyet adott az Ő Megbízottai által az ő szolgájának Jánosnak, Aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és mindazok is akik hallgatják e prófétálásnak szavait, és megtartják azokat, amelyek elrendeltettek abban az ÚR Krisztus által; mert az idő közel van. * János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak is fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, s tett minket tanítókká és vezetőkké a mi Istenünknek, az Ő Atyjának Országába vezető Úton: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. * Kegyelem néktek és üdvözlet Attól, Aki majd eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. Én János, aki néktek atyátok fia is vagyok, és társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában: a békességes tűrésben, Páthmós szigetén voltam az Isten beszédéért és a Jézus Krisztusról való bizonyságtételemért, de lélekben ott voltam az Úrnak napján, és a hátam mögött erős hangot hallottam, olyan hangot, mint egy trombitáét, Amely ezt mondta: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és ezt még: Amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdis-ban, Filadelfiában és Laodiceában. Megfordultam, hogy lássam azt, aki hozzám beszélt; megfordulván pedig, hét arany gyertyatartót láttam; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűznek lángja; És a lábai hasonlók az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint megáradt folyóknak zúgása. 181
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet A jobb kezében hét csillagot tartott; és a szájából mintha kétélű éles kard jött volna ki; az Igazság s az Ítélet szavának „kardjai” voltak, amelyek minden igaztalant és tisztátalant elvágnak, és az ő orcája akként tündökölt, mint a nap amikor az ereje teljességében fénylik. Mikor megláttam őt, lábaihoz estem, mint egy holt, de Ő reám tette a jobb kezét, s azt mondta: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; aki pedig halott voltam, és aki ím élek már örökkön örökké, Ámen. Nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai, mert az Enyém a Hatalom teljessége azok fölött is. Írd meg, amiket láttál, azt is amik vannak, s amik ezek után lesznek. Megmondom néked a hét arany gyertyatartó titkát, amelyek közt állok, és a hét csillagét is, amelyeket az én jobb kezemben láttál. A hét gyertyatartó a hét gyülekezetet jelzi, a hét csillag pedig e hét gyülekezet vezetőjét: ezekhez szólok most teáltalad. * Az Efézusbeli gyülekezet vezetőjének írd meg: Ezt mondja az, aki az ő jobb kezében a hét csillagot tartja, s aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és tudom, hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megpróbáltad azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a panaszom van ellened, hogy az első szeretetedet: a békességes Testvéri Szeretetet elhagytad. Emlékezzél meg arról: honnan indultál te magad is, és térj meg, ha pedig nem, hamar ellened fordulok, és elmozdítlak helyedről, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit nem szíveled, amelyeket én is oly kevéssé szeretek. Akinek van füle rá, hallja, és értse meg, mit mond a Bölcs Szeretet Istene a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az Élet Eledeléből. * A Smirnabeli gyülekezet vezetőjének pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott volt és él: Ismerem a te munkádat, és tudom a te nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy!), és azoknak hazugságát, akik azt mondják, hogy ők zsidók, de nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok, és lesz egy kicsiny ideig való nyomorúságotok: de aki hív marad mind halálig, annak ajándékul adom az életnek koronáját. * A Pergámumbeli gyülekezet vezetőjének írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Ismerem a te munkádat, tudom hogy nehéz a te dolgod ott, ahol laksz: ahol a Sátán királyiszéke van. Tudom, hogy az én nevemet ott is megtartod, és hitedet nem tagadtad el Antipás előtt sem az én hű bizonyságomnak: Áldozatomnak napjaiban sem, amikor megölettem nálatok, ama városban, ahol a Sátán lakik. De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad olyanok, akik a Bálám tanítását vallják, aki Bálákot tanította, hogy botránykövet vessen az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit nem szívelek. Térjetek meg: ha pedig nem, ellenetek fordulok hamar, és megítélem mindőtöket az Igazság s az Ítélet szavával. 182
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Akinek van füle rá hallja, mit mond az Igazság Istenének Lelke a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja. *** A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, Hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, az győz És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: És adom annak a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. * A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélekerő, és a hét csillag: Tudom a te cselekedeteidet, és tudom, hogy akként látszik, hogy élsz, de halott vagy. Tudom, hogy te magad törekszel, ha nagy is a teher. De kell, hogy segíts, hogy mások is erőssé legyenek, mert ha te rest maradsz, elkallódnak azok, akiket pedig reád bíztam. És én nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Amit tanítottam néked, azt add tovább, és ahogyan ÉN tanítottam, akként: és ne csak szavakkal taníts, de példáddal is, mert ha nem, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké bizalma az, akik nem fertőztették meg a ruháikat: Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt. Akinek van füle rá, hallja, mit mond a Szeretet Lelke a gyülekezeteknek. * A Filadelfiabeli gyülekezet vezetőjének is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, Akinél a Dávid kulcsa van, Aki megnyitja a Világok Kapuját, és azt senki be nem zárja, és ha bezárja, senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, de megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé megteszem azt, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. 183
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Akinek van füle rá, hallja, mit mond az Irgalom Lelke a gyülekezeteknek. * A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat is, és tudom, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Te ezt mondod: Gazdag vagyok: meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; mert nem tudod, hogy nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen vagy: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Akinek van füle, hallja, mit mond az Igazságnak Lelke a gyülekezeteknek. * Ezek után azt láttam, hogy egy nyitott ajtó van Mennyben, és az első hang, amelyet mint egy nékem szóló trombitának szavát hallottam, ezt mondta: Jöjj fel ide, és megmutatom néked, amiknek meg kell lenniük ezután. És azonnal elragadtatám lélekben: és íme, egy királyiszék volt felállítva a mennyben, és ült valaki a királyiszékben; És a királyiszék körül szivárvány volt, látszatra smaragdhoz hasonló. És a királyiszék körül huszonnégy más királyiszék is volt; ama királyiszékekben a huszonnégy Vénet láttam ülni: fehér ruhákba öltözve: és a fejükön arany koronák voltak. A királyiszék felől Fénynek nyilai látszottak, és mennydörgéshez hasonló hangok hallatszottak. És mintha hét láng égett volna a királyiszék előtt, amelyek a Szentlélek hét Kegyelmi erői öröktől; És a királyiszék előtt mint üvegtenger volt a kristályhoz hasonló tisztaságú Erőknek tengere; a huszonnégy királyiszék előtt, a magában álló királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul mint a négy égtáj jelképei álltak. És az első lelkes állat hasonló volt az oroszlánhoz, a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, a harmadik lelkes állatnak olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló volt a repülő sashoz. És a négy lelkes állat, amelyek közül mindegyiknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes volt mindent látó szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő, És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak, aki örökkön örökké él, Leborult a huszonnégy Vén is az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek. * 184
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet És láttam annak jobb kezében, aki a királyiszékben ült, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. És láttam egy hatalmas Szellemet, aki hangos szóval kiáltott: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem pedig ránézni. * Én azért igen sírtam, hogy senki nem találtatott méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, s ránézésre sem: És egy a Vének közül mondta nékem: Ne sírj: győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. És láttam a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme volt, ami a hét Isteni Lélekerő jelképe, amely elküldetett Véle az egész földre. És eljött és elvette a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből. És mikor elvette a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindegyiküknél hárfák és arany poharak voltak, áldozati „jóillatokkal” tele, amelyek a tiszta imádságok. És énekeltek új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből És láttam, és hallottam a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok Szellemlénynek szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer vala; Hangos szóval ezt mondták: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallottam azt is, hogy minden teremtett állat, amely van a levegőben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt. * És láttam, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallottam, hogy a négy lelkes állat közül egy azt mondta mennydörgéshez hasonlatos, hangos szóval: Jöjj és lásd. És láttam egy fehér lovat: a rajta ülőnél íj volt; és adatott néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön. És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második lelkes állat is ezt mondta: Jöjj és lásd. És előjött egy másik, egy vörös ló, és aki azon ült, megadatott annak, hogy a békességet elvegye a földről, hogy az emberek egymást öljék; és adatott annak egy nagy kard. És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet a harmadik lelkes állat azt mondta: Jöjj és lásd. Láttam, hogy egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg volt a kezében. És hallottam a négy lelkes állat közt egy hangot, amely ezt mondta: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd. És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondta: Jöjj és lásd. És láttam egy sárgaszínű lovat; és aki rajta ült, annak a neve halál, és a pokol követi azt; és adatott azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek a hitükért, és a bizonyságtételért. És kiáltának hangos szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig kell várjunk, hogy Kegyelmed felemeljen minket eme helyről? mikor léphetünk feljebb és tovább, hogy végre Szent Színed elé érjünk, amiként voltunk ott egykoron? 185
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak ***** A második Megbízatás És egy másik, erős Szellem testvért láttam leszállani az égből, aki mintha felhőbe lett volna öltözve; a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt mint a nap, lábai mint a tűzoszlopok; kezében egy nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre tette; majd oly hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, hét mennydörgés is hallatta a maga szavát. És mikor a hét mennydörgés szavát hallottam, le akartam írni; de egy Hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd. Eztán az a Szellem testvér, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte kezét az ég felé, És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet s a rajta élőket, és a tengert és a benne élőket, hogy idő többé nem lesz: akkor, amikor a hetedik Szellem trombitálni kezd, beteljesedik mindaz, ami ma még az Istennek titka, amint azt megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak. Eztán az a Hang, amelyet előbb is hallottam az égből, ismét szólt hozzám, s most azt mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló Szellem testvér kezében van. Elmentem a Szellemhez, s kértem: Add nékem a könyvecskét. Átadta, s azt mondta: Vedd el és edd meg. Bár keserűvé teszi a te szájadat, a gyomrodban édes lesz az, mint a méz: Elvettem hát a könyvecskét a Szellem testvér kezéből, és megettem azt; és megkeseredett tőle az én szám, de a gyomromban már olyan édes volt az, mint a méz Aztán a Hang ismét szólt, ezt mondva: Ismét prófétálnod kell majd sok népről és nemzetekről, nyelvekről és királyokról. Az első jaj... És láttam azt a hét Szellemet (hét, Ős-tisztaságú Szellemi Jellemzőket, ezek valós erejét) akik Isten előtt álltak; azoknak hét trombita adatott. Eztán egy másik Szellem állt meg az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adattak néki sok tömjént, hogy tegye a tiszta szívűeknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyiszék előtt van. A tömjén füstje a Szellem kezéből a tiszta szívűek könyörgéseivel az Isten elébe ért fel. Azután vette a Szellem a tömjénezőt; s megtöltötte azt az oltárnak tüzével, s levetette a földre; és mennydörgések és viharos szelek vad zúgása hallatszott, villámlások és földrengés lett a Föld egészén. Az a hét Szellem, akinél a hét trombita volt, készült, hogy megfújja a néki adott trombitát. * Mikor első Szellem trombitált, jégeső keletkezett, és tűz, vérrel vegyesen, s akkor azt a földre vetette; a földnek harmadrésze megégett, az élőfáknak is harmadrésze, és minden zöldellő fű megégett. Amikor a második Szellem trombitált, egy tűzzel égő nagy hegy hullott alá a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré változott; És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, és a hajóknak harmadrésze is elsüllyedt. Akkor a harmadik Szellem is trombitált, az égről egy nagy csillag hullt a Földre, égve, mint egy fáklya, a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; 186
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet E csillagot Ürömnek nevezték el, mert a folyóvizek harmadrésze keserűvé lett annak porától mint az üröm, és sok ember meghalt akkor a vizektől azok keserűsége miatt. Aztán a negyedik Szellem is trombitált, és a napnak, a holdnak, és a csillagoknak is harmadrészét feketeség borította el és elhomályosodott azoknak fénye, s a nappal is egészen sötétté lett a napok harmadrészében, és az éjszaka hasonlóképen, az éjeknek harmadrészében. Ezeket követően újra egy Szellemet láttam és hallottam az égnek közepén repülni, aki hangosan kiáltott: Jaj, jaj, és ismét jaj azokra, akik a földön laknak ama másik három Szellem trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálni fognak. Akkor az ötödik Szellem is trombitált, és egy csillag esett le az égről a földre, és néki adatott a mélység kútjának kulcsa. Ez megnyitotta a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, olyan, mint egy nagy kemencének füstje; és sötétté lett a nap és a levegő is a mélység füstjétől. A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre; amelyeknek akkora hatalom adatott, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van. És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét, élő fáit, és semmi zöldellőt ne bántsanak, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincs ott az Istennek pecsétje. Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, de kínozzák őket öt hónapig akként, hogy azoknak kínjai olyanok legyenek mint a skorpió által megmart emberek kínjai. E szenvedések miatt azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnák inkább a halált, de a halál elkerüli őket. A sáskák a viadalhoz felkészített lovakhoz voltak hasonlóak; a fejükön aranyhoz hasonló színű korona volt, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca. Fejeik szőrzete hosszú volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak. Páncéljuk olyan volt, mint a vasból készült páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint lovas szekerek sokaságának zúgása, amikor rohamra indítják azokat. A skorpiókhoz hasonló farkuk, és farkukban fullánkjuk volt: s a fullánkból kilövellt méreggel ártottak az embereknek, e méreg kínozta a megmartakat öt hónapig. E szörnyeknek királya a mélység birodalmának egy sötét szelleme volt, az uralta és vezette őket, és ennek neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. Amikor ezek hatalma megszűnt, a hatodik Szellem is trombitált, egy erős hangot hallottam az arany oltár négy oszlopa felől, amely oltár az Isten előtt van. A Hang megparancsolta a hatodik Szellemnek, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy Szellemet, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél vannak megkötve. Eloldották hát azt a négy Szellemet, akik kezdettől fel vannak készülve: órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. Lovasaik száma húszezerszer tízezer, azaz kétszáz millió harcos volt: hallottam a számukat. A látomásomban látott lovakon, és a rajtuk ülő lovasokon tűzpiros, jácint kék, és kén-szín sárga mellvértek voltak. A lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jött ki. E három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a lovak szájából áradt. E lovak ereje és hatalma ekként azoknak szájában volt, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz voltak hasonlóak, amelyeknek fejük van; és azokkal ártanak. A többi ember, akik meg nem ölettek e csapásokkal, ezek után sem tértek meg tévelygéseikből és hitetlenségükből, s nem fordultak el a hamis istenektől. Nem hagytak fel az aranyból és ezüstből, ércből, kőből és fából a maguk kezeivel készített bálványok imádásától sem, amelyek pedig nem láthatnak, nem hallhatnak, és nem járhatnak, és nem hagytak fel a gyilkosságokkal sem, sem tisztátalan, ördögidéző szertartásaikkal, sem paráználkodásaikkal, sem a lopással. 187
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Az első jaj elmúlt; de ezután még két jaj következik. A második jaj... Ekkor egy vesszőhöz hasonló, vékony és hosszú mérőnádat adtak nékem, és egy Szellem állt mellém, ezt mondva: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt az ott imádkozókkal, de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki: azt ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. Az én két tanúmnak pedig azt adom, hogy vastag zsákvászonból készült gyászruhákba öltözve prófétáljanak ezerkétszáz hatvan napig. Ők lesznek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek Isten előtt állnak Ha valaki ártani akar nékik, tűz lángja tör elő az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket. Amikor elvégezik küldetésüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, legyőzi, és megöli őket. Holttesteik a nagy árosnak utcáin fognak heverni, amely lélek szerint és milyensége szerint Szodomának és Egyiptomnak neveztetik, (ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.) Az egyes népek és törzsek, a más és más nyelvű nemzetek közé születettek mind látják majd azoknak holttestét három és fél nap, de nem engedik azoknak testeit a sírokba tenni. A földnek lakosai örülnek és örvendeznek pusztulásukon: ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a föld lakosait, megmutatva és ostorozva azok bűneit. Három és fél nap múlva azonban az életnek lelke adatik Istentől ő beléjük, és új életre kelnek, s nagy félelem ébred azokban akik látják őket, amint lábra álltak. Hangos szózatot hallanak akkor az égből, amely ezt mondja nékik: Jöjjetek fel ide. És akkor ők felemelkedtek az égbe felhőben az ő ellenségeik és sokak szeme láttára. Még abban az órában nagy földindulás lett, és a városnak tizedrésze romba dőlt. A földindulásban hétezer ember lelte halálát, és a többiek megrémültek, és imádságban dicsőítették Istent. A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő. Az Úr születése Eztán egy hatalmas Jelet láttam az égben: egy hatalmas Csillagot. Majd láttam egy Asszonyt is, aki várandós volt, s már a vajúdás kínjában kiáltott. És egy másik jel is feltűnt az égen: egy nagy vörös sárkányt láttam, amelynek hét feje, és tíz szarva volt, és minden fején egy-egy koronához hasonló diadém. E sárkány a szülő Asszony elé állt, készen rá, hogy amikor az megszüli magzatát, felfalja a Gyermeket. Az Asszony fiúgyermeket szült, aki aztán a sárkány ellen fordult, s legyőzte azt, majd győztesként emelkedett vissza az Egekbe, az Atyához A FIÚ tehát legyőzte a nagy sárkányt, amelyet kígyónak, ördögnek és a Sátánnak is neveztek, és aki elámítója volt azoknak, akik őt követve a bűn sarába hulltak És erős Hang szólalt meg akkor ismét az égben, amely ezt mondta: Most lett üdvössége a Világnak az Istennek Krisztusa által, Akié az erő és a Királyság, a Hatalom. Mikor azért látta a sárkány, hogy legyőzetett, üldözni kezdte az Asszonyt, aki a Fiút szülte. Ő pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (ideig, időkig, és az időnek feléig.) A kígyó vizet bocsájtott az asszony után, amely akként áradt, mint valamely folyó vize. De segítségre volt a kiszáradt föld is az asszonynak, amely magába szívta a folyóvizet, 188
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet és segítségére siettek az Égiek is: Felemelték és elrejtették a Mennyek az asszonyt, aki akkortól fogva akként jelenik meg, amiként azok látták, akik Felemeltetésének tanúi voltak, akként tehát, hogy a napba van felöltözve, lábai alatt a hold van, és fején tizenkét csillagból korona; Megharagudott a sárkány az asszonyra, s mert hogy Őt már le nem győzhette, ment hogy hadakozzék egyebekkel. Az ő magvából valókkal tört az Isten parancsolatainak megőrzői ellen, akik elfogadták és megtartották Jézus Krisztus Tanításait; De ők is legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő biztos hitük ereje által; és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. Az első megmérettetés Ezek után négy másik Szellemet láttam állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élő fára. Majd más Szellemet láttam, aki napkelet felől jött, s aki kezében az Élő Isten pecsétjét tartotta; és nagy szóval kiáltott annak a négy Szellemnek, akinek feladatul adatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, Ezt kiáltotta nékik: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon. És hallottam a megpecsételtek számát is: Száznegyvennégyezer ember lett akkor az Izráel fiainak tizenkét nemzetségéből az Istennek pecsétjével megjelölve. Júda nemzetségéből tizenkétezer; Ruben nemzetségéből tizenkétezer; Gád nemzetségéből tizenkétezer; Áser nemzetségéből tizenkétezer; Nafthali nemzetségéből tizenkétezer; Manassé nemzetségéből tizenkétezer; Simeon nemzetségéből tizenkétezer; Lévi nemzetségéből tizenkétezer; Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer; Zebulon nemzetségéből tizenkétezer; József nemzetségéből tizenkétezer; Benjámin nemzetségéből tizenkétezer volt a megjelöltek száma az Izráel fiai közül. Azután egy nagy tömeget láttam, oly hatalmasat, amelyet senki meg nem számlálhatott: s ezek már minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből való emberek voltak. Az Atya, és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és kezeikben pálmaágakat tartottak; és hangosan így kiáltottak: A Dicsőség az Atyáé, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! A Szellemek közül is sokan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül álltak, majd a királyiszék előtt leborulva imádták Istent, ekképp imádkozva: Minden áldás és dicsőség, a Bölcsesség és hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké mind örökkön örökké, Ámen. Akkor azt kérdezte egy a Vének közül: tudod-e, ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve: kik, és honnét jöttek? Azt feleltem néki: Te tudod. Ismét szólt, s azt mondta: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták az ő ruháikat, és megtisztították magukat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti oltalmát fölöttük. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és letöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet. 189
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ekkor egy másik képet láttam: A Bárány állt Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégyezren, s mindazok, akiknek homlokára fel volt írva az ő Atyjának neve. És oly erős Hangot hallottam az égből, mintha sok víz zúgását hallottam volna egyszerre, vagy mint nagy mennydörgésnek hangját, és hárfások hangját hallottam, akik hangszereiken játszottak, És egy új éneket énekeltek a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat, és a Vének előtt. Olyan éneket, amelyet meg nem tanulhat más, csak a száznegyvennégyezer, s azok, akik a Bárány vére árán vétettek meg a földről. Ezek azok, akik nem tették tisztátalanná magukat a test követelését követve; vagyis a szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, bárhová megy. Ezek azok, akik a Bárány vére árán váltattak meg a Föld népei közül az Atyának és a Báránynak „zsengéiül”: az elsők, akik a Hitnek Útján jártak. Az ő szavaikban nem találtatott álnokság és hazugság; Aztán ismét más Szellemet láttam az ég közepén repülni, akinél az Örökkévaló Evangélium volt. Ő hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek az evangéliumot hangos szóval szólva: Féljétek az Istent, és adjatok Néki dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. Jeruzsálem pusztulása Ezután ismét más nagy, és csodálatos jelet láttam: hét Szellemet, akinél a hét utolsó csapás volt; mert az által teljesedett be az Isten igazságos Ítélete. És láttam az eget is, mint kristálytisztaságú kék üvegtengert, amelyet a Nap sugarai mint tűznyelvek: akként sugároztak be; és azokat is láttam, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét, akik nem vették magukra a sátánnak bélyegét, amelyen a sátán nevének száma volt: ezeket láttam az üvegtenger mellett, az égnek peremén állni, s kezeikben az Istennek hárfáit tartották, azon játszottak, és Mózesnek az Isten szolgájának hálaadó énekét énekelték: az Atya és a Bárány Dicséretének énekét: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, óh egyedül Szent, minden igazaknak Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Egyedül csak Te vagy Szent. Eljönnek majd mind a pogányok is, és meghajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek, hogy azok igazak és igazságosak.” Ezek után láttam, hogy megnyittatott a Mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma, és kijött a templomból az a hét Szellem, akiknél a hét csapás volt. Öltözetük tiszta, fehér gyolcsból volt, amely a mellüknél ékes arany pántokkal volt körülfogva, mint mi övekkel. Egy a négy lelkes állat közül adott a hét Szellemnek egy-egy aranypoharat, amely az örökkön örökké élő Isten Igazságának és Ítéletének Erejével volt teljes, s minden aranypohár más és más Erőket rejtett. A templom olyanná lett, mintha füsttel telt volna meg: az Isten dicsőségének és erejének kiáradása volt az, amely végett senki a templomba be nem mehetett, míg a hét Szellem hét csapása be nem végeztetik. Újra erős Hangot hallottam a templomból, amely mondta azoknak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten Igazságának és Ítéletének hét poharát. Elindult az első Szellem, és kitöltötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon is, akik a fenevad képét és a bálványokat imádták. Aztán a másik Szellem is kitöltötte az ő poharát, s ő a tengerbe töltötte azt, amitől a tengernek vize olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt akkor a tengerben. A harmadik Szellem is kiöntötte poharát, s ő már a folyóvizekbe és a vizek forrásaihoz öntötte azt, és a folyók vizei vérré változtak. Hallottam, hogy a vizek Szelleme ezt mondja: Igaz vagy Uram, aki vagy és aki voltál és aki leszel örökkön: te Szent, hogy ezeket ítélted; Mivelhogy a földnek lakói a próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert arra méltók csupán... Hallottam azt is, hogy ki más az oltárról ezt mondja: Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid. 190
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Aztán a negyedik Szellem is kitöltötte a néki adott poharat, s az már a napra töltötte azt, mert akként rendeltetett hogy a Nap nagy hőséggel tikkassza az embereket. Elepedtek az emberek a nagy hőségtől; és az Istennek nevét káromolták, tudva: Néki van hatalma e csapásokon; de még ekkor sem tértek meg, hogy Néki dicsőséget adjanak. Az ötödik Szellem is kitöltötte az ő poharát, ő már a fenevad székhelyére, és annak Országa sötét lett: ekkorra az emberek már nyelvüket rágták kínjukban, de még mindig csak káromolták Istent az ő kínjaik és fekélyeik miatt; s még akkor sem hagytak fel tisztátalan és istentelen cselekedeteikkel. Így a hatodik Szellem is kitöltötte a néki adott poharat, s ő már a nagy folyóvízre, az Eufrátesre töltötte ki azt; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. Ez után a hetedik Szellem is kitöltötte az ő poharát, és akkor jégeső esett az emberekre, amelynek cseppjei akkorák voltak, mint egy-egy tálentom: és káromolták Istent az emberek a jégeső csapásáért, mert igen nagy volt e csapás is. S hogy mindezek után sem szűntek meg gyalázni és káromolni az Istennek nevét, hatalmas égzengés, és villámlás támadt az egekben, s olyan földrengés rázta meg a Várost, hogy alapjaiban rendült meg minden ház, és minden palota is: sokan ezekből teljesen rommá lettek, és a romok közt sok ember lelte halálát azok közül, akik az Istent káromolták. Róma, azaz „Babilon pusztulása: ez a harmadik jaj Ekkor elém állott egy a hét Szellem azok közül, akiknél a hét pohár volt, s azt mondta: Jöjj, megmutatom néked a nagy paráznának pusztulását, azét, aki a tengernél ül, s akivel paráználkodtak a föld királyai, és aki paráznaságának borával megrészegítette a föld lakosait. Eztán lélekben elvitt engem egy pusztába, ahol egy asszony-félét láttam ülni egy vörös fenevadon, amely istenkáromló szavakkal volt teli, és amelynek hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözködve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel volt felékesítve, és kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. Láttam azt is, hogy az asszony megrészegedett a vértanúk vérétől; és nagyon elcsodálkoztam, amikor láttam őt. Az Szellem megkérdezte: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ennek az asszonynak a titkát, és a fenevadét is, amely őt hordozza, s amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel, és a kárhozatba tér. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely van és nincs, noha van. Ezt csak az az elme érti meg, amelyben bölcsesség van. A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül; Király is hét van; öt már elesett, egy van, a másik még nem jött el; de amikor eljő, kevés ideig marad csak meg. A fenevad pedig, amely akként van, hogy nincs, maga a nyolcadik, és a hét másik király közé tartozik: A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak hatalmat, de kapnak fenevaddal, s akkor mint királyok, egy óráig uralkodhatnak. Ezeknek egy a szándékuk, így erejüket és hatalmukat is a fenevadnak ajánlják fel. A Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya; és az ő vele valók az elhívottak és a választottak. Eztán még ezt mondta nékem az Szellem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek. A tíz szarv, amelyet a fenevadon láttál, meggyűlöli a paráznát: ezek aztán kifosztják és mezítelenné teszik, eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és birodalmukat a fenevadnak adják addig, míg be nem telnek Isten Ígéretei. Az asszony, amelyet láttál, az a nagy város, amelynek uralma van a földnek királyain. 191
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ezek után ismét más Szellemet láttam leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt; dicsősége beragyogta a föld teljességét. S ez nagy és erős hangon kiáltotta: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögöknek lakhelyévé lett, és minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan „madárnak” is tömlöcévé lett. Mert az ő féktelen paráznaságának borából ivott mennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az általa eltékozolt javakból gazdagodtak meg. Újra más Hangot hallottam eztán a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő büntetéseiből: Mert az ő bűnei már az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Akként fizettetik hát meg néki, amint ő fizetett tinéktek: de még kétszeresen is megduplázódik az ő bére cselekedetei szerint; amely kín-italból itatott titeket, ugyanabból két annyit fog kapni. Amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi kínnal és gyásszal lesz őnéki megfizetve. Azért, mert most ezt gondolja magában „Úgy ülök itt, mint valami királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok... egyazon napon jönnek reá a csapások: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt. Siratják őt, és jajgatnak a föld királyai, akik vele paráználkodtak és tobzódtak földnek javaiban, amikor az ő égésének füstjét látják, messze távol maradva a várostól, félve annak kínjától, ezt mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! A föld kalmárai is siratják és gyászolják majd, mert az ő árúikat immár senki nem veszi meg tőlük többé; Arany és ezüst, drágakő és gyöngy, gyolcs és bíbor, selyem és skarlát-cikkeket, az örökzöld thinfákat, az elefántcsontedényeket, és drága és ritka fából és rézből, vasból és márványkőből csinált minden edényeket; fahajat és illatszereket, kenetet és tömjént, bort és olajat, zsemlyelisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. A gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. – siránkozzák majd. Akik e cikkekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak rajta, távol maradnak tőle az ő kínjától való félelem miatt, sírva és jajgatva: Jaj! jaj! a nagy város, amely gyolcsba és bíborba és skarlátba öltözködött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesíttetett meg; hogy elpusztult egy óra alatt az a mérhetetlengazdagság! És minden hajósok, és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezősök, és mind, akik a tengeren kereskednek, távol maradnak akkor a parttól, és az égő város füstjét látva azt kiáltják kérdőn: van-e hasonló e nagy városhoz? És port hintve fejükre, sírnak és jajgatnak, ezt mondva: Jaj! jaj! ez a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki e jólétben élőkön, akinek hajói voltak a tengeren, hogy elpusztult egyetlen órában! Egy erős Szellem egy malomkő nagyságú követ emelt fel, és a tengerbe vetette, s azt mondta: Ily módon, ily gyorsan vettetik el Babilon, a nagy város, és többé meg sem találtatik. Hárfásoknak és muzsikusoknak, síposoknak és trombitásoknak muzsikája nem hallatszik benned többé; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik benned többé; és malomnak zúgása sem hallatszik benned többé; És szövétnek többé nem fénylik benned; vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatszik többé benned; mert a te kereskedőid voltak a földnek fejedelmei; mert a te tisztátalan praktikáidtól tévelyedtek el mind a népek. Ismét más Szellem követte az imént szólót, aki ezt mondta: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának gyűlöletes borából adott inni minden pogány népnek. Eztán egy harmadik Szellem is követte az előtte szóló kettőt, ekként szólva: Aki imádja a fenevadat, és a bálványokat, és a fenevad bélyegét felveszi a homlokára, vagy kezére, 192
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet az is iszik az Isten Igazságának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy mindenkor, míg az Idő be nem telik azok fölött is; és nem lesz nyugalmuk sem éjjel sem nappal azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, vagy az ő bélyegét magukra tétetik. Ezt megtagadni: ehhez kell a tisztaszívűek békességes tűrése, amelyre csak azok képesek, akik hittel hiszik és megtartják az Isten parancsolatait, s az ÚR Jézus Igaz Útját járják! Eztán ismét más Hangot hallottam az égből, amely ezt mondja nékem. Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert azok megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő tiszta s hű cselekedeteik követik őket. A következő látomásban láttam egy fehér felhőt; és a felhőn ülve valakit, hasonlót az embernek Fiához. Fején arany korona, és a kezében éles sarló volt. Ismét egy másik Szellem lépett ki a templomból, s hangosan szólt annak, aki a felhőn ült: Lendítsd meg a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Aki a felhőn ült, meglendítette hát az ő sarlóját a földre; és learattatott akkor a föld. Ezt követően ismét más Szellem jött ki a mennyben való templomból, annál is egy éles sarló volt. Őutána is egy újabb Szellem jött ki az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön: ő is fennhangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt, s ezt mondta: Bocsásd a te sarlódat, és szedd meg a föld szőleit; mert már megértek annak fürtjei. Ez a Szellem is meglendítette a föld felé az ő sarlóját, levágva annak szőlőfürtjeit, s a fürtöket az Isteni Igazság bor-sajtójába vetette. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamodásnyira. ******** Az ÚR Útja utáni kor Eztán egy fenevadat láttam feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein káromló szavak. Ez a fenevad párduchoz hasonlított, a lábai olyanok voltak, mint a medve talpai, és a szája olyan, mint az oroszlán szája. A sárkány a maga erejét adta néki, és a maga trónszékét, s nagy hatalmat. Láttam, hogy a fejei közül egy annak előtte súlyosan meg volt sebesítve, de azt is láttam, hogy az a seb már meggyógyult. Az egész föld csodálta, és követte is e fenevadat, és imádták a sárkányt, mert hatalmát a fenevadnak adta; és imádták a fenevadat is, ezt mondván: Ki lehet hasonló e fenevadhoz? Ki vetekedhet, és ki harcolhat ővele?” Nagyotmondó, és káromlásokat szóló száj adatott néki, és adatott néki hatalom is, hogy cselekedjék negyvenkét hónapon át. És e fenevad megnyitotta száját az Isten ellen való káromlásokra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő Tiszta, Égi Birodalmát, és mindazokat, akik a Mennyekben laknak. Az is megadatott néki, hogy a tisztaszívűek ellen hadakozzék, és legyőzze azokat, és hatalmat kapott minden nemzetségen, nyelven és népen is. Ezekért imádták őt a földnek lakói, s mindazok, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a megöletett Bárányé e világ alapítása óta. Azután más fenevadat láttam feljönni a földből, akinek két szarva volt, miként a Báránynak, de úgy szólt, mint a sárkány; Ez az előbbi fenevadnak minden hatalmát gyakorolhatta a fenevad nevében, hogy rábírja a föld minden népét, hogy az első fenevadat imádják, azt, amelynek halálos sebe meggyógyult. Ez is csodás dolgokat cselekszik: jeleket mutat, s még arra is képes, hogy tüzet hozzon le az égből a földre, az emberek szeme láttára. 193
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Ez a fenevad elkápráztatja, és megtéveszti a földnek lakosait azokkal a hamis jelekkel, amelyekhez megadatott néki az erő, hogy az első fenevad nevében megcselekedje azokat, így bírva rá a föld lakóit arra, hogy szobrot és képet készítsenek, és bálványukként imádják azt a másik fenevadat, aki fegyverrel megsebesíttetett, de amely meggyógyult a halálos sebből. Még az is megadatott néki, hogy az első fenevad képét „életre keltse”, hogy az szóljon is, és megadatott néki az is, hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képét. Arra is rákényszeríti a föld lakóit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; elrendelve, hogy senki se vehessen, és ne is adhasson el semmit, csak akin a fenevad bélyege van, annak nevével, vagy nevének számával. A Nagy Ugrás Azután láttam, mikor a Bárány hatodik pecsétet felnyitotta, és ismét nagy földindulás lett: a nap elsötétült egészen, és a hold teljesen vörössé vált, mint a vér; az ég csillagai a földre hullottak, akként hullva le, amiképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza a fát. És az ég eltűnt, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget elmozdult a maga korábbi helyéből. És minden sziget elsüllyedt, és hegyek sem találtattak többé. A föld királyai és a fejedelmek, a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok, és minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyeknek kősziklái közé rejtőzött; És ekként könyörögtek a hegyek szikláinak: Essetek reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány tekintete elől, mert eljött az Ítélet nagy napja; és ki állhat meg Előtte? És az égben viaskodás dúlt: Mihály és az ővéle lévő Szellemek viaskodtak a sárkánnyal; amiként a sárkány is viaskodott, és az ő sötét seregei, amelyek azonban nem arathattak diadalt a Tiszta Szeretet Megbízottai fölött. A Mennyei szintről egy Hangot hallottam, amely ezt mondta akkor: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok! Feleletül valami nagy tömeg hangját hallottam, amely olyan volt, mint a hatalmas folyók zúgása áradás idején vagy mint a mennydörgés hangja: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, s a mindenható Atya. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget nékik, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő Választottja elkészült, és megadatott néki, hogy tiszta, és ragyogó fehér gyolcsba öltözzék; mert a fehér gyolcs a Tisztaság igaz jelképe. Aztán a mellettem lévő Szellem azt mondta nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. Majd még azt is hozzá tette: „Ezek az Istennek igaz beszédei.” Leborultam a Szellem lábai előtt hogy imádjam őt, de azt mondta nékem: „Ne tedd ezt; szolgatársad vagyok néked, és mindazoknak, akikben az Igaz Hit van; Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele, az Ő Áldozata a prófétaság ’lelke’. Ezek után egy újabb Szellemet láttam leszállani a mennyből, akinél a mélység kulcsa volt, s akinek egy nagy és erős lánc volt még a kezében. Ez megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, akit ördögnek és sátánnak is neveznek, és megkötözte azt ezer esztendőre, aztán a mélységbe vetette, és bezárta, és bepecsételte felette a mélységet, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg be nem telik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. A többi halottak pedig meg nem elevenednek, míg le nem telik az ezer esztendő: mert ezek is a maguk helyére takaríttattak, a mélység világaiba zárattak amiként záratott az ő fejedelmük ezer esztendőkre. 194
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet
Az 1000 éves Krisztusi Birodalom, és Shambhalla: az Új Jeruzsálem megmutatása Eztán a hetedik Szellem is trombitált, és a mennyben erős hangok zendültek fel, amelyek ezt mondták: A világnak országai a mi Urunké: az Istennek Krisztusáéi lettek, s Ő fog azokon uralkodni örökkön örökké. A huszonnégy Vén, akik az Isten előtt ülnek az ő királyiszékeiben, arcra borultak, ekként hódolva Istennek, hálaadó imádságot mondva: „Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy, aki voltál, és aki leszel örökkön, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te uralmadat megkezdted. Haragra lobbantak a pogányok, de eljött a te Igazságod, és a halottak fölötti Ítélet ideje, hogy megítéltessenek a lelkek, és jutalmat adj a te szolgáidnak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és hogy méltán ítéld meg azokat is, akik a földet pusztítják. És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az Atya szövetségének ládája az Ő templomában; és szeleknek zúgása, és mennydörgések hallatszottak, villámlások, földindulás, és nagy jégeső támadt akkor a Föld színén, és láttam azokat is, akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre: azok kiemeltettek, és a maguk helyére tétettek, és ez az első feltámadás. Boldog az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, amely a szellemnek „halála”, a mélységnek fogsága. Egy nagy fehér királyiszéket láttam ezután, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a Föld és az ég, és helyük sem találtatott. majd a halottakat is láttam, nagyokat és kicsinyeket, amikor ott álltak az Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyvet is megnyitottak, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, ki-ki az ő cselekedeteik szerint. A tengerek is kiadták a halottakat; és a halál is kiadta a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál. Aki nem bizonyult méltónak az Ítélet percén, és nem találtatott a Törvény szerint az Élet könyvében, a tűznek tavába vettetett, ami a szellemnek „halála”, és így a második halál. Ezután láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúltak. Én János, magam láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely akként volt elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. Oda jött hozzám egy, a hét Szellem közül, akiknél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és azt mondta nékem: Jöjj, megmutatom néked az Isten Krisztusának hatalmas Városát. Aztán elvitt engem lélekben egy nagy, és magas hegyre és megmutatta nékem az Új Jeruzsálemet. Benne világított és ragyogott Isten dicsősége; és annak világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz: a kristály tisztaságú jáspis kőhöz; Annál, aki velem beszélt, volt egy arany vessző, azzal hozzá látott, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. A város maga négyszög alakban épült: hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a vesszővel: annak hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt tizenkétezer futamodásnyi volt. Maga a város tiszta arany, s valami, a tiszta üveghez hasonló anyagból épült. És a város alapjai mindenféle drágakövekből lettek lerakva. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kalcedon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik amethist, és a város minden utcája tiszta arannyal volt borítva, olyannal, mint az átlátszó üveg. 195
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet Satana utolsó erőpróbája … Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából, és akkor ismét felmegy a Föld színére, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, s azok oly sokan lesznek: megszámlálhatatlanok lesznek, mint a tenger fövenye. És feljönnek a föld színére, és körülveszik a Tiszta szívű emberek táborát, és a szeretett várost; … végső veresége, és a Föld-test felemeltetése Láttam, hogy az ég megnyílt, és láttam egy fehér lovat is a Mennyben: aki azon ült, Hűségesnek és Igaznak hívatik. A lovas szemei olyanok voltak, mint a tűznek lángja, fején sok, egymásba illesztett darabból álló korona volt, és az ő neve fel volt arra írva. Vérrel hintett ruhába volt öltözve és a neve (emberi nyelven) ez: Az Isten Igéje. Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; mert ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; Ruhájára rá volt írva az ő neve más földi szókkal is: királyoknak Királya, és uraknak Ura. Láttam hogy a fenevad, a föld királyai, és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült, és az ő serege ellen. Ezek után láttam azt is, hogy a sárkány, a fenevad és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jött ki, amelyek a békákhoz voltak hasonlóak. Ördögi lelkek voltak azok, akik hamis jeleket tesznek, és akik elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjára: az Ítéletnek napjára. Egybegyűjtik e királyokat arra a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. De megfogatik a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette a fenevad nevében, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét A többiek pedig megöletnek a lovon ülőnek kardja által, amely az ő szájából jön ki, és az ördögi lény, aki elámította őket, ismét a tűz és kénkő tavába vettetik, oda, ahol a fenevad, a hamis próféta; az Antikrisztus van, és ahol bűneik kínozzák őket éjjel és nappal, míg az idő betelik fölöttük. S ekkor ismét egy erős Hang hallatszott a mennyei templomból az Istennek trónusától, mondván: Meglett! A Mennyei szintek, vagyis A CÉL megmutatása... E kép után ismét egy Hangot hallottam az egek magasából, amely ezt mondta: Ímé az Isten Országa az emberekkel van, és Isten velük lakik, és azok az ő népei lesznek. Maga az Isten lesz velük: az ő Istenük. Aki eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Aki a királyiszéken ül azt mondja: Ímé mindent újjá teszek. Majd azt mondta nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak majd ekként folytatta: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. Templomot nem láttam abban a Városban: mert a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. E Városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak legékesebb, legtündöklőbb FÉNYE A Bárány. 196
Tandari Éva: És ímé hamar eljövök A Jelenések könyvének magyarázatai III. kötet A pogányok, akik megtartatnak, e világosságban járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. E Város kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. Ezután a Szellem megmutatta nékem az Élet Vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, tiszta, mint a kristály, mert az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jött ki, s a Város főutcájának közepén folyt a városon keresztül. A folyóvízen innen és túl az élet fája volt, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva a maga gyümölcsét; és azoknak levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz ott többé; az Atyának és a Báránynak királyiszéke lesz abban, és ő szolgáik szolgálnak nékik; akik látják az Istennek orcáját; és az ő neve lesz azok homlokán. Ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön örökké. Aztán még ezt is mondta nékem: e beszédek igazak: az Úr, bocsátotta el az ő Szellemi Követét, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar Én magam: János vagyok az, aki mindezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborultam a Szellem lábai előtt, hogy imádjam őt, aki nékem ezeket megmutatta. Ám ő azt mondta: Ne tedd, mert én is csak szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak és a prófétáknak, és mindazoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Zárókép, A MESTER elköszönő szavai... Íme, eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának szavait. Azután azt mondta nékem: el ne titkold e könyv próféciáit, mert az idő közel van. Aki igazságtalan, igazságtalan lesz ezután is; aki fertelmes, fertelmes lesz. Aki igaz, igaz lesz ezután is; és aki tiszta, megőrzi tisztaságát ezután is. És ím: hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják parancsolataimat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a városba. Mert kinn maradnak a becstelenek és a bűbájosok, a paráznák és a gyilkosok, és kinn maradnak a bálványimádók, és mindaz, aki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én Szellemi Küldöttemet hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj el! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj el! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: bizony hamar eljövök. Ámen Bizony, jöjj el Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. (2006. március 17.)
* * * 197
