ÉRTESÍTŐ. Internetcím:

ÉRTESÍTŐ

Demokratikus Közéletért Alapítvány XVIII. évf. 3. sz., 2012. március Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

Tartalom • • • • •

Pósa Lajos: Magyar vagyok �������������������������������������������������������������������������������������� 1 Dr. Bajnok István: Nemzetiség vagy vallás? ���������������������������������������������������������� 2 Dr. Nemesszeghy György: Van-e remény ���������������������������������������������������������������� 3 Dr. Bajnok István: Szociális kérdésekről ���������������������������������������������������������������� 4 Jáky Miklós: Eléggé szókimondók voltunk? ���������������������������������������������������������� 6

Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem, Magyarul tanított imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörű szép hazám! Lerajzolta képed szívem közepébe, Beírta nevedet a lelkem mélyébe, Áldja meg az Isten keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábít innen idegen országba. Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni! Szép Magyarországot nem pótolja semmi! Magyarnak születtem, magyar is maradok! A hazáért élek, ha kell meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

Pósa Lajos

Tisztelt Olvasó! Elnézést kérek e megjegyzésért. Pósa Lajos verse nem tudományos, szépirodalmi remekmű, de… egyszerű szavakkal megmagyarázza, mit kell értenünk magyarságunk alatt.

Nemzetiség vagy vallás? Merjünk kényes kérdéseket is felvetni! Nem azért, hogy elítéljünk egyes embereket, népcsoportokat és egyes felvetett problémákat, hanem azért, hogy egyszer tisztázódjanak a vélemények. A magyar Szent István óta befogadó nemzet. Nálunk otthont, hazát talált sokféle vallású, nemzetiségű ember. Nem idegenek maradtak – többségükben magyarokká váltak! A magyar értelmiségben sok korábban különböző nemzetiségű, vallású személy volt, van! A teljesség igénye nélkül megemlítem Petőfit, Gárdonyit, az aradi vértanúkat stb. Sorolhatnám a magyarokká váló írókat, költőket, művészeket, tudósokat név szerint is. Aki elfogulatlan, az tapasztalhatja, hogy sok örmény, szerb, német, kun, cigány, zsidó, keresztény, protestáns stb. magyar esett áldozatul politikai, nemzetiségi elvakulásnak. De ezek a törekvések tartós eredményt soha nem tudtak elérni! Voltak kevesen, akik nem tudtak beilleszkedni a magyar közösségbe. Sajnos voltak olyan egyének, népcsoportok is, akik különböző vallási, politikai üldözések áldozatai lettek (börtönnel, halállal, internálással, kitelepítéssel, munkatáborral büntetettek). A magyarok egy része a 20. század második felében mondvacsinált politikai, gazdasági stb. problémák áldozata lett. Ezekről a Konrád Adenauer Alapítvány 2012. január 31-én emlékezett meg Budapesten a Gellért szállóban. Helyes, ha az embereket, népcsoportokat nem nemzetiségük, vallásuk alapján különböztetjük meg, hanem magatartásuk alapján. Elnézésüket kérem, de én csak kétféle embert tudok megkülönböztetni: az igaz és a gazembert – a bűnöst és a rendest. A manapság általában napirenden lévő probléma, a cigány- és zsidókérdésben is ez a véleményem. Nem tartom igazságosnak a kollektív bűnösséget. A háborút kirobbantó – népellenes – szervezetek, emberek elítélése a nemzetközi bíróság jogkörébe tartozik. Az egyének által elkövetett bűnt kell csak minden országban büntetni. A bűnöst viszont nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül büntetni szükséges! A bűnösség megnyilvánulhat hazaárulásban, lopásban, tettlegességben, ármánykodásban, hitelrontásban, csalásban stb is. Ezek a vádak csak tettlegesség (az elkövetés) bizonyításával büntetendők! Két példát kívánok megemlíteni. Ez nem ítéletet, csupán őszintén kívánok szólni a két probléma felvetésével. Azt kívánom bizonyítani, hogy a problémákat nem lehet szőnyeg alá söpörni, azokat meg kell oldani. A megoldás a kormány feladata, amit segíteni kell az állampolgároknak is. Aki úgy véli, hogy sérti a véleményem, attól elnézést kérek. Magyarországon az iskolákban minden évben megemlékeznek a holokausztról, a 2012. évet tudomásom szerint a holokauszt évének nyilvánították. Több államban (európai, ázsiai stb. államokban) nem ismeretes a holokauszt állami megemlékezése. Az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Oroszországban stb. tudomásom szerint nem tartanak holokausztévet. Nekünk bizonyítanunk kell, hogy nem vagyunk 2DEKA ÉRTESÍTŐ

antiszemiták, másoknak nem? Talán azért, mert Kertész Ákos ezt vallja? Mi voltunk a második világháborúban, akik legtovább tudták menteni a hozzánk menekült osztrák, lengyel zsidókat, és csak az 1944. március 19-i német megszállás után volt nagyarányú zsidódeportálás. Embertelennek, igazságtalannak és sajnálatosnak tartom, ami a zsidókkal történt, de azt, hogy 70 év után ismételten kárpótlást kérjenek utódaik, amit már korábban is kaptak az államtól, azt túlzásnak tartom. Akkor jogosnak kellene tartani a hadifogságot szenvedők, a pici robotra elvitt, kitelepített emberek, lakásuktól megfosztott, internáló táborba hurcoltak utódainak ismételt kárpótlási igényét is. Úgy vélem, ezt az ügyet is le kellene zárni! A kommunizmus áldozatainak emlékünnepe mikor lesz? Nem volna igazságos, ha a kommunizmus áldozatairól is lenne megemlékezés? A másik sokakat érdeklő kérdés a cigánykérdés. A cigányok is magyar emberek. Ugyan más a kultúrájuk, szokásaik, jogi elképzelésük, életmódjuk, de Isten előtt egyenlők vagyunk – tőlük is meg kell követelni a magyar törvények betartását. Aki bűnt követ el, azt meg kell büntetni! Nem szabad kivételt tenni! De a többségi magyar közösséghez való csatlakozásukhoz segítséget kell nyújtani nekik! Erre vonatkozóan több kísérlet tanúi lehetünk. A cigányság részéről is megvan az igyekezet a többséghez való felzárkózáshoz. Csak példaként említem, hogy a média által híressé lett Gyöngyöspatán a többségben lévő cigány lakosok is jobbikos polgármestert választottak. dr. Bajnok István

Van-e remény? Mindig elgondolkozom, amikor az Aldi, az Auchan, a Tesco, a Lidl üzletekben szorgalmasan dolgozó magyarokat látok. Ezek a vállalatok magyarok munkájára építve nagy nyereséget visznek ki az országból. A magyar munkaerő őket gazdagítja. Mi pedig saját állampolgáraink munkaerejének tetemes részét nem vagyunk képesek felhasználni. Munkaképes embereink pedig országot építő tevékenység helyett csak segélyekből, közmunkán tengődnek. Vajon miért? Egy vidéki városkában nagy örömmel vettem tudomásul, hogy megszervezték a szelektív hulladék feldolgozását és értékesítését. Ez a tevékenység munkahelyeket hoz létre, és komoly nyereséggel jár. Lelkesedésem alábbhagyott, amikor megtudtam, hogy a nyereségnek alig 15%-a az önkormányzaté. A többi egy osztrák férfié, aki megszervezte az egészet, és ma már milliárdos. Van-e remény arra, hogy ezt mi is megszervezzük, vagy annyira bénák vagyunk, hogy külföldi segítség nélkül mi semmit sem tudunk önállóan, jól megszervezni? Ha állami támogatással az önkormányzatok a szokásos fűkaszáláson felül, az említett hulladék értékesítését vagy sok más, ehhez hasonló, értéket teremtő munkahely létesítését külföldi segítség nélkül már megszervezték volna, akkor országos viszonylatban is csökkent volna a munkanélküliség. Ugyanekkor az ebből származó bevétel segített volna az önkormányzatok anyagi helyzetén. Néhány önkormányzat sikeresen próbálkozik ehhez hasonló kezdeményezéssel. Ilyenek lehetnének kisebb vágóhidak, malmok, építőanyag-gyártó telepek, sertéstartó telepek stb. alapítása. Ezeket központi segítséggel segíteni kellene. E helyett XVIII. évf. 3. szám

3

többnyire gáncsoskodás éri őket a „Pató Pálok” részéről, akik nem mozdulnak, mert a segélyosztás mégis csak kényelmesebb, mint az értéktermelő munkának, vállalkozásoknak a megszervezése. Emlékezzünk: 2002-ben az MSZP-kormány meghirdette a „jóléti rendszerváltás” programját, és ehhez hatalmas kölcsönöket vett fel. Ha ezeket a pénzeket a hazai ipar, mezőgazdaság fellendítésére, munkahelyek szervezésére fordította volna, akkor nem lett volna a „jóléti rendszerváltás” programjából „országos elnyomorítás” programja. A felvett pénz (kölcsön) szétfolyt, az ország pedig itt maradt az adósságtehertől gúzsba kötve. Ilyen országvezetés mellett nincs remény! A Keresztényszociális Műhely célul tűzte ki, hogy terveket készít, segíti az ipar, a mezőgazdaság önkéntes szövetkezésen alapuló – esetleg önkormányzatok segítségével - termelő üzemek létesítését. Ilyenek lehetnek például a “HANGYA” típusú szövetkezetek. Talán így van remény! Mert nem elegendő íróasztal mellől mutatókat, adóked-vezményeket módosítgatni. Helyt kell adni azoknak, akik a helyszíni ismeretek birtokában, nagy hozzáértéssel képesek lesznek külföldi irányítás nélkül is, eladható árút termelő munkahelyeket létesíteni és átszervezni országunkat. Csak úgy lehetünk szabadok és függetlenek, ha saját lábunkon is tudunk állni! dr. Nemesszeghy György

Szociális kérdésekről Az emberek nem egyforma gazdasági körülmények között élnek. Körülményeiket általában sok szellemi, fizikai, gazdasági, éghajlati tényező befolyásolja. Csak példaként felsorolva: az egyének szakképzettsége, tanultsága, rokkantsága, betegsége, szüleik eltartóképessége, testvéreik száma (nagycsaládosoknál), nem utolsó sorban a nehézségek elviselésének lelki, fizikai, gazdasági tűrőképessége is befolyásolhatja. A problémák lehetnek meggondolatlanságból szerzett, születésből fakadóak, más emberek rosszindulatából keletkezőek, sőt a hatalom rossz intézkedéseiből, törvényekből, természeti csapásokból adódóak. Világnézeti szempontok is befolyásolják a szociális kérdésekben elfogadott álláspontunkat. Az erkölcsi elvek változnak, (a középkorban vallott) vallási szempontok ma már kevésbé érvényesülnek. A ma embere minden értéket pénzben mér! Legyen az tudás, élelmiszer, anyagi eszközök, szerelem (?), művészet, kultúra, „ún. siker” stb. Ezt nem tartom helyesnek! Mert a pénz értéke az emberektől függ. Gondoljunk csak a valutaárfolyamok változására (hitelválság okára). A nagyhatalmak törekvésére, hogy az emberek dollárban, euróban vagy jenben számoljanak, vagy tartsák megtakarított pénzüket. Bíznak a stabilnak hitt valutában, annak értékállandóságában. Kérdés, melyik a stabil mérővaluta? Ilyen nem létezik! Mert a pénz értéke mindig változhat a világban! Kérdés, hogy a felsorolt általános befolyásoló tényezőkön felül szükség van-e szociális kérdések vizsgálatára? Sajnos igen nagy szükség van az emberek felvilágosítására, hogy saját helyzetükön javítani tudjanak! 4DEKA ÉRTESÍTŐ

Először vizsgáljuk meg, mit nevezünk szociális igénynek. Nyilvánvaló egyének esetében egy nagy értékű autó vásárlása, külföldi üdülés stb. nem nevezhető szociális igénynek. Szociális kérdés jelentkezik, ha az életfenntartás ellehetetlenül, lakáshiány, munkanélküliség, egyedüllét áll elő, rokkantság, betegség, problémák keletkeznek. Országok viszonylatában különböző okokból a lakosság elszegényedik. Ezért külön kell választani az egyének és az általános lakossági elszegényedés kérdését. Ha szükséges, az egyének szociális igénye kielégíthető: Hogyan, miből segíthetünk? 1. az egyének életfenntartás-csökkenésével járó összegből, vagy 2. az egyének életfenntartását nem befolyásoló többletjövedelemből. A szegényebb jövedelmű embereknek – ha adakozni akarnak, akkor – maguktól kell megvonni azt az összeget (saját igényük csökkentésével), amit egy még szegényebb embernek szociális támogatására adnak. Erről szól a bibliai „szegény asszony két fillérje” történet. A gazdagabb emberek jövedelmük csak egy kisebb részét fordítják a szűkölködök támogatására. Ez számukra életminőség csökkenésével nem jár, a feleslegükből adakoznak. Erre említhető a Bibliából ismert eset, a „vámos adakozása”. Szociális adakozás szempontjából a „szegény asszony két fillérje” nagyobb együttérzést mutat a szegényekkel, mint a gazdag ember adománya. Erre mai életünkben is számos példát találhatunk. Gondoljunk az árvizek, belvizek, „vörös iszap” adománykérő felhívására, amikor a tehetősebb, gazdagabb emberek, intézmények a felhívásra némák maradtak (tisztelet a kivételnek), de a kisebb jövedelműek kisebb összeggel, de reagáltak a gyűjtésre, legalábbis a sajtó közlései szerint. Úgy látszik, a szociális érzékenység a gazdagabb, nagyobb jövedelmű emberekre kevésbé jellemző. Még egy szempontra hívom fel a figyelmet. Általában – mint már említettem – ma a szociális érzékenységet csak pénzben mérik. Ez a vélemény annyira elterjedt, hogy a legkülönbözőbb helyeken a kéregetők csak pénz kérnek. Kiírják, hogy „éhes vagyok”, és tartják a markukat, de ha kenyeret akarsz adni nekik, azt elutasítják, nem fogadják el. Ez velem megtörtént eset. Emlékezhetünk arra, hogy régen divatban volt a „kaláka” mozgalom. Talán még vidéken ma is létezik, hogy a gazdák segítséget nyújtanak egymásnak tollfosztáskor, sertésvágáskor, házépítésnél, szállítmányozásnál, különböző alkalmakkor fizikai segítség nyújtásával. Ha ezt nem pénzért, hanem viszontszolgáltatásként vagy valódi szociális segítségként (betegeknek, rokkantaknak) adják, akkor az tényleg szociális igény kielégítése. Szólni kell a nagyobb közösségek (például államok) szociális megsegítéséről (egyes afrikai, ázsiai államokról). Az egyes államok okozói, de segítői is lehetnek a bajba jutott országoknak. Az elszegényedés következménye, okozója lehet a családok felbomlásának, a válások növekedésének, a közerkölcs, közvélemény romlásának. Ezért szükséges, hogy a parlament törvényeivel segítse a családok – mint legkisebb közösségek – együtt maradását. Az oktatásban az iskolai erkölcstantanítás bevezetését, a munkahelyek teremtését, a sajtó ellenőrzését, a közvélemény, közerkölcs átalakítását és nem utolsó sorban a Magyarországról kialakult nemzetközi vélemények javítását. dr. Bajnok István XVIII. évf. 3. szám

5

Eléggé szókimondók voltunk? Nézem a brüsszeli tv-közvetítést, Orbán, majd Navracsics vádlottak padjára ültetését, és miközben elismeréssel adózom szinte emberfeletti önuralmuknak, valamint felkészültségüknek és szakszerű válaszaiknak, valahogy az jár az eszemben, hogy hiába erőlködnek, érveik mint falra hányt borsó leperegnek. A liberális és szocialista képviselők nem értik az érveket, nem is érdekli őket, előre megfogalmazott paneleket ismételgetnek – ráadásul olyanokat, amelyeket mások (többnyire hazai liberálisok, szocialisták) fogalmaztak meg számukra. És közben a hazai jobboldali kommentárokban olyanok hangzanak el, hogy az EU-képviselők „tévesen vannak informálva”, „nem ismerik az igazságot”! Az a meggyőződésem, hogy nagyon is ismerik az igazságot, csakhogy ők ezeket a vádakat fegyverként használják. Nekik nem az igazság kiderítése a céljuk, hanem általában véve a nemzeti érzés gyengítése. Tudják, hogy akit védekezésre, hátrálásra kényszerítenek, az már „kezes bárány” lesz. Lássuk be végre, hogy válaszainknak nem az ő – úgyis hiábavaló – meggyőzésükre kellene irányulnia, hanem a teljesen félreinformált nyugati közvéleményhez, annak még tisztességesebb részéhez! Talán nyíltan ki kellett volna mondani, hogy semmilyen erkölcsi joguk nincs bírálni minket, amikor a rendszerváltás után felvásárolták gyárainkat, majd megszüntették azokat, mert csak piacot akartak. Közben megszűnt hárommillió munkahely, amelyből mindössze másfélmilliót sikerült pótolni, de másfélmillió ma is hiányzik. Amikor ma képmutatóan vádolnak minket a cigányság súlyos helyzetével, talán a szemükbe kellett volna mondani, hogy pontosan ők voltak azok, akik ide juttatták őket, mert elvették munkalehetőségeiket. Abban a vidéki városban például, ahol rendszeresen megfordulok, volt két téglagyár (túlnyomórészt cigány dolgozókkal). Ezt egy osztrák vállalkozó megvett, majd azonnal lebontott, ezért a helyi cigányság húsz év óta munkanélküli. Ha utánagondolunk, félelmetes dolog ez: felnőtt egy generáció, amely nemhogy soha nem dolgozott, de nem is látott a közvetlen környezetében rendszeresen dolgozó embert, ezért már alkalmatlanná vált a munkára, következésképpen a rendszeres emberi életre is. Most meg az EU-parlament képviselői minket vádolnak, mert a „cigányság fél”, a „cigányoknak ki kell vándorolniuk Kanadába” (miként Szlovákiából is). Pedig éppenséggel nekünk kell félnünk, mert egy reménytelen nyomorba taszított társadalmi réteg mindig közveszélyes. Talán ki kellett volna mondani, hogy gyarmattá, de legalábbis félgyarmattá tettek minket, mert a multiknál a magyar dolgozó fele annyi fizetést kap, mint egy németországi. Feldolgozóiparunk és áruházláncaink elvételével egyszerű nyersanyagtermelővé tették mezőgazdaságunkat. Mert igenis gyarmat az olyan ország, ahonnan az odatelepített vállalatok a hasznot korlátozás nélkül kivihetik, több ezer milliárd forint extraprofitra téve szert – miközben az EU cinikusan még a gazdasági növekedést is elvárja a kormánytól. Az ezt lehetővé tevő, 1991-ben elfogadott Maastrichti Szerződés pedig az EU eredeti alapelveinek nyílt felrúgását jelenti. Talán fel kellett volna tenni azt a kérdést is, hogy demokrácia-e az, amikor senki által nem választott, ellenőrizhetetlen és leválthatatlan bankvezérek, hitelminősítők és befek6DEKA ÉRTESÍTŐ

tetőknek nevezett spekulánsok diktálnak a háttérből a nép által megválasztott kormányoknak! Európaiság-e, amikor tervszerűen eladósítanak országokat, majd még valutaátszámítási trükkökkel a lakosságot is. Én ilyen és ehhez hasonló dolgokat is kimondtam volna. De bizonyára nincs igazam, mert ez nem lett volna politikus mai helyzetünkben. (Azért is írtam mindenhova, hogy „talán”.) Márpedig, akinek már semmije sincs, mert előzőleg hagyta mindenét elvenni, az ne vádaskodjon, hanem illedelmesen hajtsa le a fejét, és vegye tudomásul a letolást. Ide jutottunk, illetve juttattak bennünket. Jáky Miklós

Helyesbítés 1. Az Értesítő 2012. februári számában megjelent „Nemzeti himnuszunk születésnapja a Magyar Kultúra Napja” kivonatos cikk szerzője tévesen lett közölve, a cikket Orbán Éva anyagából közöltem. A tévedésért szíves elnézést kérek. 2. Az Értesítő 2010. januári számában megjelent „Merjünk magyarok lenni” cikkben tévesen lett megjelölve (1950) az osztrák békekötés időpontja. Az osztrák békekötés 1955-ben történt. A téves évszám elírásért szíves elnézést kérek. dr. Bajnok István szerkesztő

Felhívás Az utóbbi években sem pályázatokon, sem pártoktól, sem egyházaktól, sem „politikai személyektől” az Értesítő megjelenéséhez támogatást nem kaptunk. Havilapunk megjelenését kizárólag az olvasók (kisebb-nagyobb összegű) támogatásából és a civil szervezeteknek felajánlható szja 1%-os felajánlásából tartjuk fenn. Minden évben kétszer – márciusban és októberben – szoktunk támogatást kérni. Mindkét felajánlást köszönjük. Lapunk 500 ingyenes példányszáma 5 év alatt 4500-ra növekedett. Nem dicsekvésből említem, példányszámunk 2011-ben is kb. 200 példánnyal növekedett. Lapunk a keresztény, magyar érdeket képviseli. Ugyanis véleményünk, hogy a választópolgárokat tájékoztatni kell a politikai, gazdasági, elvi jelentőségű sajtóhírek keresztény szempontú értékeléséről is. Ugyanis a sajtóban a hírek, hírmagyarázatok sokszor nem a magyar érdeket szolgálják. Ezért hirdetjük, hogy merjünk keresztények és magyarok lenni! Merjük megmondani véleményünket! Ne legyünk megalkuvók, megalázkodók a nagyobb hatalmak előtt! Merjük hazánk érdekét szolgálni! A jelenlegi helyzetünk igazolja, hogy korábbi „megegyezéseink” nem a nemzet érdekét szolgálták, politikai, anyagi csődbe juttatták Magyarországot! Fontos a közerkölcs javítása. A jövőnk érdekében az ifjúság nevelését legfontosabb teendőnknek tartjuk. XVIII. évf. 3. szám

7

Nem elegendő, hogy politikai vezetőink szóban hirdetik a szükséges teendőket, elvárásokat, de a tettek, cselekedetek többnyire elmaradnak! Ha hibásan döntenek, merjék kijavítani tetteiket, ezért nem sértődhet meg senki! Itt jegyzem meg, hogy a „kettős párttagságot” (hogy egy ember két politikai pártnak is tagja lehessen) nem helyeselhetem sem filozófiailag, sem politikailag. Ezt nem azonnali kérdés, de meg kell változtatni! Szövetség lehet két párt között, de kettős tagság nem! Amíg anyagi lehetőségeink segítenek, a fenti főbb elveinket hirdetni fogjuk. Legnagyobb költségeink a posta- és a papíráruköltség. A postaköltség csökkentésére kérjük olvasóinkat, akik e-maillel rendelkeznek, közöljék velünk. Személyi kiadásaink nincsenek, tiszteletdíjat nem tudunk senkinek fizetni. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, tehetségük szerint támogassák az Értesítő megjelenését. Ezért mellékelünk egy csekkbefizetési lapot, és közöljük a lap hátlapján bankszámlaszámunkat. Aki teheti, a személyi jövedelemadó bevallásán a civil szervezeteknek adható 1%-ot adományozza a következő címre: Demokratikus Közéletért Alapítvány adószáma: 18227073-1-43 Támogatását, felajánlását köszönjük dr. Bajnok István szerkesztő

Meghívó Az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület Bp. XI. kerületi szervezete tisztelettel meghívja Dr. Galla János, a Hegyvidéki Trianon Társaság ügyvivőjének előadására Megemlékezés március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával Szabadságmozgalmak Magyarországon című előadására, időpontja, helye: 2012. március 13., kedd, 15 óra a Szent Imre (ciszterci) gimnázium földszinten (Bp., Villányi u. 27.) Minden érdeklődőt várunk.

TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­K A) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8DEKA ÉRTESÍTŐ