ÉRTESÍTŐ. Himnuszunkról

ÉRTESÍTŐ

Demokratikus Közéletért Alapítvány XVI. évf. 10. sz., 2010. október Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

Himnuszunkról 187 éves a nemzeti Himnuszunk. A szövegét 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű. A tudós irodalomtörténészek nem túl gyakran emlegetik, hogy miért is más ez, mint sok más európai ország himnusza. Mindjárt válaszolok rá négy példával. A németek például a Deutschland, Deutschland Über alles in der Welt kezdetű szövegét ma már nem éneklik. A második világháború után a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert a szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll – az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz harmadik szakaszát éneklik. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta. A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így, a jogutódnak – csupán 10 esztendős a himnusza. A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise, a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív. Az angolok himnusza a királyt dicséri mint a legfontosabb intézmény vezetőjét. E rövidke európai példákat csak azért hozom ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a minket megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el így emlegetni e csodálatos 64 sort. Ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten, áldd meg a magyart! Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái (gondolok 1919-re és az 55 évig tartó magyar

bolsevizmusra) tűzzel, vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. Ilyenek voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”, vagy az evangélikusok „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű éneke. Tehát mindig Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben vagy balsors tépte évtizedeink alatt. Ilyen himnuszt egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyent hagyott örökül a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor. Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 50-es évek elején, mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye. Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkozás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is. Írjon egy új Himnusz-szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. Illyés a felszólításra csupán azt válaszolta: meg van az már írva. Miért fontos ma, hogy a betegségekkel küzdő Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját, január 22-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk – ám a magyar művészet, a kultúra a szemünk előtt silányul el. Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell, kiáltásra kell hogy kényszerítsen minden jóérzésű, gondolkodó embert, a magyar értelmiséget pedig kötelezően. Mert látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez, amit mondok, nem vallási, még csak nem is vallásossági és még kevésbé templomi kérdés. Mert ott, ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi, tantermi feladat, vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés – ott ezt az első számú nemzeti feladatot elárulták! Ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok! Ahol iskolákat zárnak be vagy síneket szednek fel politikai parancsra – mindegy, hogy milyen indokkal – ott, azokon a helyeken temetők lesznek, ha hagyjuk! Ahol egy Magyar Bálint nevű, magát a kultúra és az oktatás miniszterének mondó ember kijelenti, hogy nem a tudás az elsőrendűen fontos az iskolákban, hanem valamiféle reform­ anyag ilyen-olyan elsajátítása – ott a szellemi rókák garázdálkodnak a nemzet udvarán! 2DEKA ÉRTESÍTŐ

Ahol az orvost, a rendőrt, a papot és különösen a pedagógust az éppen uralkodó hatalom nem fizeti meg kellő megbecsülés mellett, ott a nemzetet a tekintélynélküliség barbár útjára akarják lökni! Murányi László

Emlékezés 1956. október 23-ra Nehéz az ’56-os forradalomról újat mondani, hiszen – amióta nem ellenforradalomról, hanem szabadságharcról szabad róla megemlékezni – már sok mindent elmondtak a megemlékezők. 54 éve történt, 1956. október 22-én, amikor tulajdonképpen kirobbant a szabadságharc. A Kertészeti Egyetem fiatal oktatójaként részt vettem professzorainkkal, oktatótársaimmal, hallgatókkal a Műegyetemen tartott nagygyűlésen. Elcsodálkoztam, hogy milyen nyíltan mertek a felszólalók szólni a szovjet elnyomásról. Ott hallottam először kimondani, hogy a megszálló szovjet csapatok menjenek haza, lépjünk ki a szovjetek által kreált népköztársasági közösségből, amiből később varsói szerződés lett. A kereskedelemben szűnjön meg a magyarok kiszolgáltatottsága. Például az uránt bagóért ne kelljen átadni a szovjeteknek. Magyarország legyen semleges állam az osztrák minta szerint. Mindezeket a követeléseket az ifjúság terjesztette elő, ezért merem állítani, hogy az 1956-os szabadságharcot az ifjúság kezdeményezte. Elhatároztuk, hogy másnap a Bem téren Lengyelország mellett tüntetünk. Az akkori belügyminiszter, „Piros elvtárs” nem engedélyezte a tüntetést. Sokáig kellett várakozni a Műegyetem területén, de végül mégis elindultunk. Akkor még nem tudtuk, hogy e napnak világtörténelmi jelentősége lesz, és a kommunista rendszer bukásához vezet. Némán vonultunk a Bem tér felé egészen a Lánchídig. A rendőrök velünk voltak – a lányoktól kokárdát kaptak. A lassú, néma vonulást látva a rakpart házait nemzeti zászlókkal kezdték fellobogózni. Ekkor történt az a nevezetes eset, hogy a zászlók kommunista címereit mutogatásokkal kifogásoltuk. A zászlót kitevő megértett bennünket, és szemünk láttára egy késsel kivágta a címert. Óriási éljenzést kapott, és ettől kezdve már nem volt néma tüntetés. Akkor az elnyomástól való szabadulás vezette az embereket. A nemzeti érzés minden más érzelmet (halálfélelmet, aggódásokat) elfedett. Hihetetlen gyors volt ez az öntudatra ébredés. Merem állítani, hogy az 56-os forradalmat nem a pártbizottság, Nagy Imre vagy más nagyságok kezdeményezték – össznemzeti és ifjúsági kezdeményezés volt. Október 23-án este ott álltam a Parlament lépcsőjénél, ahol sok unszolásra megjelent Nagy Imre, és e szavakkal üdvözölt bennünket: ELVTÁRSAK! Óriási pfujolás volt erre a válasz, és Nagy Imre azonnal megértette, hogy megváltozott a emberek véleménye, változtatott a megszólításon: BARÁTAIM! – mondta. XVI. évf. 10. szám

3

Nagy Imre felejthetetlen érdeme, hogy felismerte az ifjúság hangjában az egész ország nemzeti követelését, és azok mellé mert állni. Igen sok fiatal áldozta életét ezért a célért! 1956-ot az öntudatra ébredésnek, a nemzet függetlenségéért folytatott nemes harcnak tartom. Már akkor tudtam, hogy a nyugat segítsége nélkül az osztrákhoz hasonló semlegességet nem kaphatjuk meg. Ezért, amikor kitört a szuezi válság, és a nyugati hatalmak megegyeztek a Szovjetunióval, tudtam: a forradalom elbukott! Sajnálom, hogy a Szabad Európa adóból még 1957 márciusában is ösztönöztek bennünket az ellenállásra. Ezt később a magyar adásért felelős szerkesztőnek, Kovács K. Zoltánnak szóvá is tettem – mire ő azt felelte: nem tehettem mást, mint amire „főnökeim” utasítottak! A forradalom bukása után jött a megtorlás. Visszajött a pártdiktatúra. Joggal vetődik fel a kérdés, miért folytatódhatott a kemény diktatúra után a puha diktatúra? Azért, mert az ember tulajdonsága hasonlít a kaméleonok színváltoztató képességéhez. Az emberek élni akarnak, ezért bizonyos esetekben kényszeríthetők véleményük megváltoztatására. És ez következett be 1956 után, és megismétlődött 2002-ben is. 1956-ban tapasztalhattuk, az ifjúság radikálisabb, mint az idősebb nemzedék. Ezért mondható, hogy 1956-ban a forradalom MOTORJA IS AZ IFJÚSÁG VOLT! Nemzeti öntudatot ma is tanulhatnánk az 56-os ifjaktól! A mai fiataloknak már nem kell a nemzet függetlenségért harcolni – de gazdasági, politikai önállóságért még igen! Ne idegen érdeket szolgáljunk! Az álságos rendszerváltást felejtsük el, és valóban a magyarság érdekét tartsuk szemünk előtt terveinkben. Ma egy virágzó, demokratikus – nem diktatórikus – államot kell létrehozni. A váltáshoz szükséges feltételek megvannak. Bízom benne, hogy ehhez szükséges érettség megvan a mai fiatalokban is. Csak a tettrekészség szükséges az 1956-os hősök álmainak valóra váltásához: a VIRÁGZÓ MAGYARORSZÁG megvalósításához. Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik átélték, tanúi lehettek azoknak a felejthetetlen napoknak. 54 év telt el azóta – így a ma ifjúsága csak tankönyvekből vagy egy-egy túlélő tanútól (kevesektől) tudhatják a valós, igaz történetét 1956-nak. Aki akkor 18 éves volt, ma már a hetvenen is túl van. Ezért is szükséges az akkori szellemiséget, eseményeket megismerni, megismertetni. Dr. Bajnok István

Megemlékezés gróf Széchenyi István születésnapján A közismerten meghirdetett „Széchenyi-év” kapcsán lapunk is megemlékezik arról az ugyancsak közismert, de kevéssé elismert mozgalomról, amelyet szeretnék röviden bemutatni, ezúttal a jubileumi évben. 4DEKA ÉRTESÍTŐ

A nagycenki Széchenyi-kastély ma múzeum, és ennek baráti, „gondozói köre”, a hivatalosan is bejegyzett „SZÉCHENYI BARÁTI KÖR – Nagycenk”, a háború befejezése óta (a szovjet megszállás alatt is) működik. Ennek az egyesületnek sikerült – fokozatosan és mind szélesebb körben – azt az országos hálózatot kiépíteni, ahol a helyi és országos csoportok kultúra- és hagyományőrző programokat valósítanak meg. Budaörs és Kamaraerdő határában áll évtizedek óta egy teljes alakos Széchenyi-szobor, amely még 1925-ben készült, s ennek gondozásáról „a hálás utókor” évtizedeken át megfeledkezett. Tíz éve a „Budaörsi Széchenyi Kör” gondozza a szobrot, és Széchenyi születésének és halálának évfordulóin koszorúzási ünnepségeket tart. Az emlékbeszéd megtartására a program során mindenkor egy ismertebb közéleti barátunkat, ezúttal dr. Bajnok Istvánt kértük fel. Az emlékbeszédet röviden ismertetjük. Gróf Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról (ahogy Kossuth Lajos jellemezte) már több megemlékezést hallhattunk. A különböző politikai véleményezések eltérő elemeket hangsúlyoztak életéről, tevékenységéről. Volt, aki igaz magyarnak, mások Habsburg-pár­ ti­nak tartotta vagy elhallgatta. A szovjet megszállás alatt csökkent a róla való emlékezések száma, azonban hála Istennek, napjainkban ismét szaporodnak a megemlékezések. Az igaz magyarnak nem kell bemutatni Széchenyit, tevékenységét, írásait, alkotásai önmaguktól beszélnek. Megemlékezésemet két szempont vezérelte. Egyrészt az, hogy a gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi fiúiskola növendéke voltam, ott érettségiztem 1947-ben, másrészt iskolai tanulmányomból kifolyólag sokat foglalkoztunk Széchenyi gondolataival, életével, tetteivel, hatásával a nemzetre. Jelen írásomban a reális jövő látására kívánom a figyelmet felhívni. Gróf Széchenyi István jól képzett magyar főnemes volt. Olyan ember, aki nemcsak hatalma, vagyona gyarapításával foglalkozott – mint sajnos a mai politikusok nagy része –, hanem elsősorban a nemzet jelene és jövője foglalkoztatta, ezért saját vagyonából is részt vállalt ennek fejlesztésében. Példáját követhetné sok mai jómódú ember – akiknek havi jövedelme ezt megengedhetné. (Gondolok az árvízkárosultak, hajléktalanok stb. segítésére.) Azért meg kell jegyeznem, ez a kezdeményezés már tapasztalható: a médiából tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusai elhatározták, hogy egyhavi jövedelmüket felajánlják az árvízkárosultak megsegítésére. Széchényi Istvánt reálpolitikusnak, jövőbe látó magyar embernek tartjuk. Ő Magyar-országot először gazdaságilag, erkölcsileg akarta naggyá tenni, és ezt követően önálló, független nemzetté. Tudta, hogy a magyar ember képes nagyot alkotni művészetekben, iparban, tudományban stb. Ezt Nobel-díjasaink száma, találmányok sokasága, nemzetközileg is elismert művészek igazolják. Szerencsénkre a mai magyar kormányzat elismeri gróf Széchenyi István nagyságát. Ennek jele, hogy létrehozták a Széchenyi-tervet, Széchenyi elgondolásának megfelelően segíteni a magyar ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot stb. XVI. évf. 10. szám

5

Kedves megjelent Széchenyi-tisztelők! Amikor most egy kis visszaemlékezéssel, szava-latokkal és tárogatószóval letesszük csokrainkat, koszorúinkat a szoborra – örömmel köszöntjük körünkben gróf Széchenyi család személyes képviselőjét kislányával. Hálás szívvel köszöntünk minden magyart, aki ma már szabadon terjesztheti Széchenyi szellemiségét. Dr. Kováts Tiborné, a kör titkára

Az önkormányzati választás 2010 Az önkormányzati választások eredményei a várakozásoknak megfelelően alakultak. Mindenki számított arra, hogy a Fidesz–KDNP megerősíti pozícióját az önkormányzati testületekben. Ez megtörtént. Ugyancsak számítottunk arra, hogy az MSZP veszíteni fog önkormányzati pozíciójából. Az új parlamenti pártokról a mostani választásokon a következők állapíthatók meg: a Jobbik mint új szereplő több mint 300 képviselőjével és a tiszavasvári polgármesterrel megvetette lábát az önkormányzati területen. Az LMP valamivel kevesebb eredményt ért el, mint az országgyűlési választásokon, elsősorban a városokban vannak képviselői. Valamivel kisebb eredménnyel szerepelt Budapesten is. Jellemző a mostani választásokra, hogy elsősorban vidéken sok párton kívülit választottak polgármesternek, képviselőnek. Természetesen nem zárható ki, hogy ezek egy része bujtatott pártember. Az önkormányzati választás után a Fidesz–KDNP egyértelmű felelőssége az ország további sorsa. A választások eredménye feljogosíthatja őket akár diktatórikus kormányzásra is. Reméljük, hogy a demokrácia talaján maradnak, és valóban megvalósítják a régóta kívánt rendszerváltást!

Hasznos idióták A fenti címet V. I. Uljanov adta, no nem a jelen írásomnak, hanem a baloldalinak nevezett értelmiségieknek. Megjegyzem, igen érdekes minősítés ez saját értelmiségükről. Ugyanakkor a legújabb Lenin-kutatások sem derítették még ki, hogy a „Nagy Forradalmár” miként címkézte a jobboldali értelmiségieket? Pár példában röviden nézzük meg, a jobboldal hogyan címkézi saját értelmiségét? A Korán második, egyben leghosszabb szúrájának („A tehén”) elején, a 2–5. versben olvasható, hogy igazhitű az a személy, akinek a hitről belső meggyőződése van, megvallja azt az emberek előtt és eszerint él. Ha a három összetevő közül az egyik hiányzik, akkor nem 6DEKA ÉRTESÍTŐ

hívő, hanem képmutató vagy hitetlen, illetve bűnös az illető. (A Koránhoz fűzött magyarázat szerint.) A gulyáskommunizmus idején sok kedves értelmiségi ismerősömtől hallottam, hogy „szépek ugyan az erkölcsi elvek, de hát élni kell, ez a valóság, ezzel kell szembenézni, és ne legyünk vaskalaposak.” (Magyarázatképpen lásd a Kaméleon című versben foglaltakat – megjelent az Értesítő 2010. májusi számában.) Az ún. rendszerváltás idején, a 90-es évek elején, fellépett egy magabiztos, jobboldali értelmiségi réteg (demokraták), akik gyönyörűen előadták az elveket és szabályokat. Igaz, a baloldali bárgyú kritika hatására elbizonytalanodtak, majd idővel sokféle kompromis�szumba, sőt megalkuvásba is belementek, miközben, mint harci kürtöt, továbbra is fújták a fújnivalókat. Na mit szól ehhez Uljanov? És a ma embere? Dr. Frivaldszky Sándor

A demokratikus közélet problémái Előzetesen közölni kívánom tisztelt olvasóinkkal, hogy a fenti címszó alatt közölt problémákat egyetlen párttal sem egyeztettük. Örömmel fogadjuk, ha egyes pártok saját követelésüknek is tartják – de meg kívánjuk jegyezni, hogy az általunk felvetett problémákat több ezer ember felvetése alapján gyűjtöttük és igényeljük továbbra is a parlamenttől. A választások során több problémát is felvetettünk, amit nem tartottunk demokratikusnak. Elismerjük, közülük az Orbán-kormány többet megvalósított, illetve tervez megvalósítani kisebb-nagyobb változtatásokkal. Mivel alapszabályban rögzített feladatunk a demokratikus közélet védelme, ezért kénytelenek vagyunk ismételten jelezni azokat a problémákat, amelyek még nem kerültek tárgyalásra, sőt újabb problémákat is felvetünk. Régebben felvetett – de tárgyalásba nem vett – problémák: • a parlamenti Mentelmi Bizottság törlése, • a titkosítások felülvizsgálata, új titkosítások törlése, • a kettős párttagság törlése (két urat ne lehessen szolgálni), • a képviselőket indokolt esetben vissza lehessen hívni, • nemcsak az önkormányzatokban, hanem a parlamentben is kisebb legyen a létszám, • minden ember csak két fizető állást tölthessen be, • a képviselők 4 évre vállalnak munkát, utána nem jár sem jutalom, sem kiegészítés. Újabban felvetett problémánk: • Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Ezt a készülő alkotmánytervezetbe bele kell venni. XVI. évf. 10. szám

7

•

•

A dolgozók és a szakszervezetek kérése: folyamatos munkavállalást csak indokoltan lehessen a dolgozónak felmondani. A határidőre vállalt munka a határidő elteltével megszűnik. A fizetéskiegészítéseket maximálják, pl: a minimálbér arányával (pl. 10-szeres minimálbérbér stb.)

Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!

Petőfi Sándor

Tisztelt olvasó! Ismét kéréssel fordulunk Önökhöz. Tavasszal és ősszel szoktuk Önöket megkérni az Értesítő megjelenéséhez szükséges anyagi támogatásra. Alapítványunk nem gazdag szervezet, az elmúlt évben nyilvánították közhasznú szervezetté. A lapot továbbra is ingyenes havilapként kívánjuk szerkeszteni. Legnagyobb költségünk a papír- és postaköltség. Lapunk pártoktól, egyházaktól független szervezet. Függetlenségünket igyekszünk megtartani, csak a pályázatokon nyert támogatás és Önöktől kapott anyagiak tartják fenn. Célunk a demokrácia védelme, az olvasók gondolkozásra késztetése és az események igazságos megítélése. Véleményünket mind a hatalmon lévőkről, mind az ellenzékről közöljük. Elsősorban a szegények és az idősek problémáinak megoldását tartjuk feladatunknak. Minden olvasói levélre válaszolunk. Problémáikat, kérem, közöljék velünk, hogy segíthessünk tanácsainkkal. A mellékelt csekkbefizetési lapon vagy közvetlenül az OTP 11711034-20833390 számú bankszámlánkra utalással lehet támogatást adni. Az szja éves elszámolásánál az 1%-os ajánlást is fogadni tudjuk. Nagyobb összeg esetén, kérjük, adószámukat is közöljék, hogy az éves szja-elszámolásnál a befizetett összeg 30%-át igazolni tudjuk, amit jóváírhatnak adójukban. Támogatásukat köszönjük!

TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­KA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8DEKA ÉRTESÍTŐ