Erősítőtervezés S-paraméterek segítségével programozható kalkulátorral SZALAY ISTVÁN B H G Fejlesztési I n t é z e t
SZALAY
ÖSSZEFOGLALÁS A cikk kalkulátorral támogatott erősítő tervezést mutat be. A terve zési eljárás egy TI—59 típ. vagy hasonló kalkulátoron alapul, amely segítségével (mágneskártyán tárolt programokkal) tetszőleges frek venciasávra tervezhetők optimálisan lineáris erősítők. A programok segítségével egyben kézben tartható, ill. méretezhető az erősítők stabilitása is. A tervezési eljárás tartalmaz hagyományos, kézi szá mításokat is, amelyeket azonban nagy mértékben támogatnak a különböző segédprogramok. A tervezés fázisában, bizonyos para méterek módosításával, a programon keresztül figyelemmel kísér hetjük az áramkör alakulását. A megtervezett, sokszor bonyolult áramkör megépítése és megmérése előtt lehetőség van arra, hogy a megtervezett áramkör elemelnek a gépbe való táplálásával ellen őrizzük, hogy a kitűzött specifikáció teljcsül-e (ellenőrző program).
(la)
G =G -G -G . T
1
0
Z
E b b ő l G = S | | , ami tulajdonképpen az illesztetlen, hullámimpedanciával m i n d k é t oldalon lezárt tran zisztorral elérhető maximális erősítés. G és G ese tében a bonyolult képletet mellőzve, a tranzisztort egyirányú eszköznek tekintve ( S = 0 ) a következőt kapjuk: 2
0
2 1
1
2
J 2
Beérkezett: 1984. X . 30. ( # ) . Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 4. szám
tési munkáiban, majd 1976-tól a BHG Fejlesz tési Intézetben (az EMV jogutódjánál) egy új URH-adó kifejlesztésé ben (erősáramú elosztó, tápegységek, rendszer). 1978-tól tv átjátszás technikával foglalkozik. Az 1 — 10—100 W-os új átjátszócsalád több rész egységét fejlesztette ki (ve vőegységek, oszcilláto rok, erősítők stb.), vala mint tevékenyen részt vett a rendszertechnika és a konstrukció kidolgozásá ban is.
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmér nöki Karán végezte, ahol 1974-ben diplomát ka pott a híradástechnika szak műsorközlő ágaza tán. Még ebben az évben lépett be az Elektrome chanikai Vállalathoz, ahol először tv-adók videó fokozataival, vala mint távkezelő és auto matika egységek fejlesz tésével foglalkozott. Részt vett több tv-adó telepí
Bevezetés Ma m á r a nagyfrekvenciás technika területén na gyobb teljesítményekre is egyre gyakrabban alkal maznak tranzisztoros erősítőket. A nem r i t k á n t ö b b kW-os kimenőteljesítményű erősítőláncok á l t a l á b a n hibridekkel összekapcsolt egyedi tranzisztoros erősí t ő k soros és p á r h u z a m o s kapcsolásából állnak. A j ó hatásfok, elfogadható m é r e t e k és nem utolsósorban a kedvező árfekvés elérése megköveteli, hogy a rend szert a lehető legoptimálisabbra tervezzük. Ennek egyik összetevője a hibridrendszeren kívül a tran zisztoros erősítők maximális kihasználása, optimális méretezése, mivel egy-egy nagyobb teljesítményű erősítő igen tekintélyes számú speciális, drága nagy frekvenciás tranzisztorból épül fel. A nagyfrekvenciás erősítők tervezése j ó n é h á n y éve t ú l n y o m ó többségében az S-paraméterekből k i indulva t ö r t é n i k . A z S-paraméterek előnye a t ö b b i ismert tranzisztor-paraméterrel szemben (pl. H , Y vagy Z) vitathatatlan, hiszen e p a r a m é t e r e k mérési körülményei felelnek meg legjobban a tranzisztor tényleges üzemi á l l a p o t á n a k (hullámimpedanciás le zárások). Ma m á r a nagyfrekvenciás tranzisztorokat előállító cégek többsége ezt a p a r a m é t e r m e g a d á s t használja, s az ismert hálózatanalizátorok segítségé vel is k ö n n y e n m é r h e t ő k az S-paraméterek. Ha egy nagyfrekvenciás tranzisztoros erősítőre a m é r t vagy megadott S-paraméterekből kiindulva fel írjuk az eszközzel elérhető teljesítményerősítést, ak kor ez h á r o m részre b o n t h a t ó :
ISTVÁN
G- . x
l-m
2
(ib)
ill. G2, =
'i-s r | 22
(Ic)
2
L
r , i l l . r a tranzisztor bemenő, i l l . kimenő illesztő t r a n s z f o r m á t o r h á l ó z a t á n a k tranzisztoroldali reflexió j a ; S és S pedig a tranzisztor bemenő, i l l . k i m e n ő reflexiója. E b b ő l a szemléletes felírásból l á t h a t ó , hogy egy tranzisztorral elérhető erősítés G -on kívül függ G től és G -től, ahol G csak bemenőoldali, G pedig csak kimenőoldali p a r a m é t e r e k e t tartalmaz. A z esz közből kivehető maximális erősítés pedig akkor ér s
L
u
22
0
2
1
hető el, ha r =S% s
x
2
r =Stz. L
Teljesítményerősítőknél a maximális erősítés azon ban nem az egyetlen tervezési szempont, ennél majd nem fontosabb az eszközből kivehető maximális tel j e s í t m é n y elérése. A bemenő illesztőhálózat mérete zése a szükséges bemenő állóhullámarányra csak a tranzisztorból kivehető maximális erősítést célozza. A kimeneten viszont, ha nincs optimálisan illesztve az á r a m k ö r , azon t ú l , hogy kisebb lesz az erősítése, a kivezérelhetősége is csökken. Azaz azonos követel m é n y e k mellett (torzítás, intermoduláció stb.) kisebb kimenőteljesítményt ad le, vagy fogalmazható ú g y is, hogy azonos kimenő teljesítménynél rosszabb lesz az eszköz, azaz rosszabb lesz a linearitása. Teljesít ményerősítők esetében ez legalább olyan fontos kér dés, m i n t az erősítés. P l . 10 dB-es reflexiós csillapí t á s ú illesztés esetén az erősítésben még észrevehető csökkenés alig következik be, a kivezérelhetőség v i szont dB-es nagyságrendben is csökkenhet. Ez a csökkenés az illesztőhálózat felépítésén kívül a t t ó l is
163
függ, hogy mennyire használjuk a tranzisztort a tel jesítőképessége h a t á r á n . A d v a van t e h á t a feladat: illesszünk optimálisan, azaz zárjuk le a tranzisztort m i n d k é t oldalon komp lex konjugált lezárással. Igen á m , de ez t ö b b nehéz ségbe ütközik. E g y r é s z t gyakorlati k o r l á t a i vannak, p l . az illesztőhálózat bonyolultsága, másrészt elvi nehézségek is a d ó d n a k . Valójában egy tranzisztort b e m e n e t é n és k i m e n e t é n optimálisan illeszteni igen bonyolult feladat, amely h a g y o m á n y o s , numerikus módszerekkel alig-alig oldható meg. A nagyobb szá mítógépek, i l l . ma m á r a személyi számítógépek is rendelkeznek olyan kapacitással, amely alkalmas megfelelő illesztő programok írására és befogadására; ezek azonban nem mindenki számára hozzáférhetők, vagy csak igen d r á g á n érhetők el. Egy kis gyakorlattal azonban, és ma m á r egysze r ű n e k m o n d h a t ó p r o g r a m o z h a t ó k a l k u l á t o r r a l (pl. T I — 5 9 vagy P T K 1096) szintén megoldható a fel adat.
A következőkben egy olyan programsorozatot muta tunk be, amelyet a B H G Fejlesztési Intézet adóbe rendezés fejlesztési osztályán dolgoztunk k i , s amely segítségével tetszőleges frekvenciasávra t e r v e z h e t ő k szélessávú lineáris erősítők. Hangsúlyozandó, hogy a programok segítségével, t e h á t a programok „ c s a k " t á m o g a t j á k a tényleges tervezést. A tervezés lépései: — stabilitásvizsgálat, — az erősítő stabillá tétele, — az optimális lezáróimpedan cia meghatározása, — a bemenőoldali illesztés ter vezése, — a kimenőoldali illesztés ter vezése, — ellenőrzés.
CIRCLE
STÁB:
FREQ= im:
síi
Tervezés maximális erősítésre
mm.
:Q.
<.m:
HNG.
n. n?99
0.
50i
1. ábra. Stabilitáskörök számítása
164
Híradástechnika
H23-1 XXXVI.
évfolyam
1985. 4. szám
n =
s | 22 s
1 2
|2
s 21 -
2
A= (S 2 - A S ^ 2
IS
T22
|2 _
A
Tervezési példaként vizsgáljuk egy 70... 110 M H z frekvenciatartományban m ű k ö d ő szélessávú 1 W-os A osztályú erősítő méretezését, amelyhez egy Philips g y á r t m á n y ú , B L X 93A típusú tranzisztort használ XXXVI.
évfolyam
S 2 — 12 21 s
S
2
2
2. ábra. Stabilitáskörök
Híradástechnika
S-j-j
1985. 4. szám
H23-2
t u n k fel. A tranzisztor S-paramétereit a katalógus tartalmazza. Az első lépés annak megvizsgálása, hogy stabil lesz-e az erősítő. Egy igazi stabilitásvizsgálat tulaj-
165
1H23-3Q1
Z
3a ábra. Tervezési lépések donképpen annak az / frekvenciának a m e g h a t á rozását jelenti, ami alatt a tranzisztor csak feltéte lesen lesz stabil, azaz csak bizonyos pozitív lezárá soknál lesz Re Z és Re Z pozitív. H a ez az / jóval kisebb, mint a tervezett működési sáv, a stabi litásvizsgálat gyakorlatilag elhagyható, s egyszerű módszerekkel biztosíthatjuk, hogy a tranzisztor a m ű k ö d é s i sáv alatt se gerjedjen (pl. tápellátás). H a viszont beleesik a sávba, vagy annál nagyobb, a tranzisztor nem lesz feltétel nélkül stabil, azaz az előbbi feltétel nem teljesül bármilyen pozitív lezá rásnál. H a a tranzisztor alkalmazási adatai nem is mertek, vagy olyan frekvenciasávban k í v á n j u k alkal mazni, amelyre a katalógus nem ajánlja kifejezetten (pl. alacsonyabb frekvencián, ahol v á r h a t ó , hogy gerjedékeny lesz), akkor feltétlenül kell stabilitás vizsgálatot végezni. A stabilitásvizsgáló program az ú n . stabilitáskörök m e g h a t á r o z á s á n alapul ( 1 . á b r a ) . A program lekér k r i t
b e
168
k l
k r i t
dezi a működési frekvenciasáv n é h á n y frekvenciáján (általában elég h á r o m frekvenciaértéket alkalmazni: sávközép és sávszélek) a tranzisztor S-paramétereit. A kalkulátor ennek alapján kiszámítja a stabilitás körök sugarát és középpontját normalizált alakban. M i n t ismeretes, e körökön belüli t a r t o m á n y b a n válik a tranzisztor instabillá. H a biztosak akarunk lenni abban, hogy semmilyen körülmények közt nem fog gerjedni az eszköz (feltétel nélküli stabilitás), akkor e köröknek a Smith-diagramon kívül kell elhelyezked ni. M i n t a 2. ábrából l á t h a t ó , ez esetben ez nem teljesül. A stabilitáskörök Smith-diagramon kívülre való t o l á s á t a tranzisztor bemenetére csatlakoztatott soros vagy p á r h u z a m o s veszteséges elemmel végez h e t j ü k el. Ez esetben soros ellenállást alkalmaztunk. Az ellenállás szükséges minimális értékének megha tározása a körök k ö z é p p o n t j á n a k és sugarának isme retében egyszerű m ó d o n t ö r t é n h e t meg. Jelen eset ben az eszköz 6 ohmos soros ellenállással (10%-os Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 4. szám
stabilitástartalékkal) feltétel nélkül stabillá tehető a működési sávban. A t o v á b b i számításokhoz szükségünk van a m á r soros ellenállással megtoldott négypólus eredő Sparamétereire. Össze kell t e h á t vonnunk az R ellen állás és a tranzisztor S-paramétereit. Ez célszerűen úgy t ö r t é n h e t meg, hogy közben á t t é r ü n k T-paraméterekre, mivel az S-paraméterekkel a műveletek nem végezhetők el egyszerűen. Ebben az esetben viszont a T - m á t r i x o k szorzata adja az eredő para métereket. A következő programunk ezt az S—T konverziót végzi el. A tranzisztor S-paramétereit beadva a három frekvencián T - p a r a m é t e r e k e t ka punk, í g y m á r elvégezhető a mátrixszorzás. A következő program alapján a k a l k u l á t o r a T—S konverziót végzi el. Ennek eredményeképpen hozzá j u t u n k az ellenállással megtoldott négypólus eredő S-paramétereihez. Ennek ismeretében elvégezhető az optimális illesz téshez szükséges Z-, Y - , i l l . P - p a r a m é t e r e k m e g h a t á rozása. A z S-paraméterek, definíciójuk értelmében, ugyanis csak akkor adják meg — t ö b b e k k ö z ö t t — a tranzisztor bemenő és kimenő reflexióját, ha a tranzisztor a definiált hullámimpedanciával van le zárva. H a viszont egyik oldalt erre illesztjük, akkor a m á s i k oldalon természetszerűleg m á r m á s reflexiós tényezőt fogunk m é r n i , s ha ezt meg is mérjük, és erre is illesztünk, akkor az előző illesztőáramkör válik h a s z n á l h a t a t l a n n á , mert ott lesz m á s a reflexiós tényező. Az optimális impedanciák meghatározása t e h á t a tranzisztor m i n d k é t oldalát optimálisan le záró (illesztő) illesztőhálózat tranzisztor-oldali impe danciáinak vagy P - é r t é k e i n e k m e g h a t á r o z á s á t jelenti. A következő program ezeket az értékeket h a t á r o z z a meg. A program végeredménye a K stabilitási t é nyező (ez a Linwill-faktor reciproka), az adott frek vencián elérhető maximális erősítés, valamint az előbb említett illesztőhálózat reflexiós tényezői és normalizált impedancia, i l l . admittancia adatai. I t t az optimális lezáróimpedanciák mellett l á t h a t ó , hogy K értéke nagyobb, m i n t 1. H a nem végeztünk volna az elején stabilitásvizsgálatot, és ennek alapján nem t e t t ü k volna stabillá a tranzisztort, ez a program nem futhatott volna le, mert K értéke l-nél kisebb lett volna. Megjegyzendő azonban, hogy ha K na gyobb, m i n t 1, ez m é g nem jelent feltétel nélküli stabilitást, csak feltételes stabilitást a frekvencia sávban. K > 1 ugyanis csak szükséges, de nem elég séges feltétele az abszolút stabilitásnak. Most m á r hozzáfoghatunk a tényleges illesztőháló zat megtervezéséhez. I t t m á r a program a l k a l m a z á sához, az illesztőhálózat tervezéséhez nem nélkülöz hető bizonyos nagyfrekvenciás illesztésben való j á r tasság. A k a l k u l á t o r ugyanis nem h e l y e t t ü n k dolgo zik, hanem „segít" a tervezésben. A z illesztőhálózat tervezése többféleképpen tör t é n h e t . P l . ú g y , hogy előbb valóssá tesszük a tran zisztor bemenő-, i l l . kimenőimpedanciáját, majd a szükséges transzformációs a r á n y r a szűrőtáblázatból h a t á r o z z u k meg a szükséges illesztőhálózatot. Ebben az esetben k a l k u l á t o r t csak az illesztéstervezés első fázisában használunk. Jelen esetben az illesztőháló zat tervezéséhez semmilyen szűrőtáblázatot nem használunk. Híradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 4. szám
0,3/2.
0,12/3.
JH23 3bl
3b ábra. Bemenő illesztő áramkör Az optimális lezáróimpedanciákat megadó prog ram végeredményeként kapott impedancia-, i l l . admittanciaadatokat felhasználva t e r v e z z ü k meg az illesztőhálózatot. A tervezés lépésenként t ö r t é n i k , a Smith-diagramon figyelemmel kísérve az illesztőhá lózat alakulását, i l l . az illesztés m e n e t é t . A kalkulá tor csak a számításokat végzi el h e l y e t t ü n k , a grafi kus módszernél sokkal pontosabban, a kézi numeri kus módszernél pedig sokkal gyorsabban. Nézzük meg először a tranzisztor bemenetének illesztését. A program szerint a k a l k u l á t o r n a k meg kell adni az egyszerre kezelt frekvenciaértékek szá m á t . Ez maximálisan ö t lehet. Jelen esetben csak a frekvenciasáv m á r e m l í t e t t h á r o m p o n t j á n számo lunk. Meg kell adni a h u l l á m i m p e d a n c i á t , majd a frekvenciaértékeket. E z u t á n azt, hogy impedanciá ból vagy a d m i t t a n c i á b ó l akarunk-e kiindulni, s az egyes frekvenciákon e z u t á n be kell íratni a megfelelő értékeket. Az illesztőáramkör szintéziséhez minden lépésnél meg kell adni a frekvenciát (mivel normalizált é r t é kekkel folyik a tervezés), s u t á n a lehet a megfelelő tolóelemet beadni. Ez lehet pozitív vagy n e g a t í v előjelű szuszceptancia vagy admittancia, valós elem, transzform á tor (amelyet az impedancia áttételével kell megadni), valamint t á p v o n a l hosszával és impe danciájával jellemezve. A szintézis minden lépése u t á n k i n y o m t a t h a t ó az éppen aktuális bemenőim pedancia, i l l . -admittancia, s az e r e d m é n y a Smithdiagramon rögtön felrajzolható annak érdekében, hogy vizuálisan lássuk, hol t a r t u n k az illesztésben. A program bonyolultsága m i a t t ( t á r h i á n y ) a beadott értékeket (frekvenciát és tolóelemet) lépésről lépésre n e k ü n k kell felrajzolni. A gép ugyan tárolja, de k i nem nyomtatja. Maximálisan nyolc illesztőelemet képes tárolni. H a valamelyik lépés u t á n , annak helytelenségéről meggyőződve, egy vagy t ö b b lépés sel vissza akarunk lépni, akkor ezt kódolt C L E A R jelzéssel jelezzük a k a l k u l á t o r n a k . E z u t á n az utolsó nem törölt értéktől, az eredeti impedanciáról vagy admittanciáról folytathatjuk a szintézist. A d m i t t a n -
C °•1,9/1.
H23-A 4. ábra. Kimenő illesztő áramkör
167
ciáról impedanciára és viszont természetesen bár mely programlépés u t á n á t lehet térni. A z illesztő á r a m k ö r szintézist addig végezzük, amíg az előírt, szükséges P - k ö r ö n belülre nem kerülünk. Hogy ezt h á n y lépéssel és milyen bonyolult á r a m k ö r r e l érjük el, a követelményeken és a tranzisztor adatain kívül természetesen függ a g y a k o r l a t u n k t ó l is. Jelen eset ben a végeredmény egy hételemes illesztőhálózat, amelyet a 3b. á b r á n normalizált értékekkel és a viszo nyítási frekvenciákkal e g y ü t t l á t h a t u n k . Ugyancsak l á t h a t j u k a Smith-diagramon a szintézis egyes lé péseinek e r e d m é n y é t is (3a. ábra). A tranzisztor kimeneti illesztése ugyanilyen m ó don történik, csak jelen esetben jóval kevesebb illesztőelemmel. A végeredmény pedig egy négyele mes illesztőhálózat, amely háromelemessé v o n h a t ó össze (4. ábra). A végeredményként kapott bemenő- és kimenő impedanciákat n y ú j t o t t Smith-diagramon az 5. á b r á n
168
Bemenőimpedancia
Kimenőimpedancia
H23-5 5. ábra. 70—100 MHz-es erősítő bemenő és kimenő impedanciája l á t h a t j u k . I t t l á t h a t ó ugyancsak az is, hogy az álló h u l l á m a r á n y mind a bemeneten, mind a kimeneten 1,17-es belül van. A g é p a betáplált tolóelemeket tárolja. Ennek a törlési lehetőségen kívül még egy előnye van, amely nek a későbbiekben kívánjuk hasznát venni. KidolHíradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1085. d. szám
6. ábra. Korrigált kimeneti illesztés I/O adatai
gozás alatt áll ugyanis az a részprogram, amely a normalizált alakban t á r o l t elemeket a méretezés be fejezése u t á n átszámolja tényleges értékekre, és sor ban kiírja az illesztőhálózat elemeit. A számítások ellenőrzésére szolgál a négypólusok átvitelét vizsgáló program. E program használatá hoz szükséges az illesztőhálózat gráfja és a tényleges elemértékek ismerete, valamint egy egyszerű kód rendszer, amely segítségével a kiszámolt h á l ó z a t o t betáplálhatjuk a gépbe. Első lépésként a h á l ó z a t gráfját kell beadni, majd az elemértékeket. T e r m é szetesen a tranzisztor helyettesítőképének is szereHiradástechnika
XXXVI.
évfolyam
1985. 4. szám
H23-6
pelnie kell benne. A program ennek alapján a be m e n ő , i l l . a kimenő illesztőhálózatra kiíratja a vesz teséget az elméletileg optimálisan illesztett erősítő höz képest. Ezzel ellenőrizhetjük, hogy az illesztő h á l ó z a t tervezése helyes volt-e, vagy esetleg azt is, hogy nem k ö v e t t ü n k - e el valamilyen h i b á t a norma lizált elemértékeknek tényleges elemértékekre való á t s z á m í t á s a során (ez u t ó b b i természetesen csak kézi s z á m í t á s esetén). A program v é g e r e d m é n y e k é n t még a futási idő is megjelenik, de ezt jelen esetben nem használjuk fel. (A program I / O adatait terjedelmük m i a t t nem közöljük.)
169
Tervezés konstans erősítésre Szólni kell m é g n é h á n y szót az elillesztett erősítők tervezéséről is. T u d v a l e v ő ugyanis, hogy a nagyfrek venciás tranzisztorok erősítése a frekvencia növeke désével á l t a l á b a n 6 d B / o k t . meredekséggel csökken. E z t kompenzálni csak ú g y lehet, hogy valamelyik illesztőhálózattal nem optimálisan illesztünk, hanem a frekvencia csökkenésével elillesztjük a tranzisztort (teljesítményerősítőknél a kivezérelhetőség érdeké ben a bemeneten szokásos). í g y a tranzisztor csak a sáv tetején van optimálisan illesztve, s ettől lefelé az elillesztés m é r t é k e oly m ó d o n n ő , hogy a reflexió k ö v e t k e z t é b e n fellépő veszteség éppen kompenzálja az \S \ növekedését. A bemeneti reflexió a z é r t nem okoz problémát, mert ezeket az eszközöket á l t a l á b a n 3 dB-es hibridekkel összekapcsolva paralel szokták üzemeltetni, s ilyenkor a hibrid bemenetén — ha a k é t erősítő közel egyforma — kis reflexió jelenik meg, a reflektált jelet a balaszt ellenállás emészti fel. E z t a tervezést egy I V — V . sávi erősítő rövid ter vezési példáján mutatjuk be. A felhasznált eszköz B L W 32 típusú Philips g y á r t m á n y ú tranzisztor, amelynek S-paramétereit méréssel h a t á r o z t u k meg. A tervezéshez k é t t o v á b b i program szükséges. E g y r é s z t meg kell h a t á r o z n i a konstans erősítésű köröket, azaz azokat a köröket, amelyek m e n t é n haladva, egy adott frekvencián az erősítés állandó marad. A program egy-egy frekvencián lekérdezi a tranzisztor S-paramétereit, valamint a k í v á n t erősí tést. Ezt az erősítést ú g y kaphatjuk meg, hogy az optimális illesztéshez szükséges programot felhasz nálva a legnagyobb üzemi frekvencián (esetünkben 860 MHz-en) k i s z á m í t t a t j u k az elérhető maximális erősítést. Ezt az értéket vagy ennél valamivel keve 2l
sebbet kell a t o v á b b i a k b a n , mint lehető legnagyobb konstans erősítést elfogadnunk. A konstans erősítésű körök ismeretében m á r lehet méretezni az elillesztőhálózatot táblázatból vagy a „ S m i t h - p r o g r a m " - o t felhasználva. A bemeneti h á l ó z a t u t á n a kimeneti illesztőhálózatot kell méreteznünk, ezt viszont m á r optimális illesztésre. Ehhez viszont előbb k i kell szá m í t a n i a bemenet illesztetlensége folytán megválto zott ú j , optimálisan illesztendő kimenőimpedanciát. Ezt végzi el a következő program (6. ábra), amely a frekvenciasáv tetszőleges frekvenciáján számítja k i a bemeneti illesztőhálózat r vagy Z adataiból és az eredeti S-paraméterekből a kimenet optimális illesz téséhez szükséges korrigált paramétereket. A z illesz tés realizálása ezek u t á n m á r azonos lehet a m á r bemutatott I I . sávi erősítő illesztésével. Ezzel az erősítőméretezéshez szükséges program sorozat ismertetésének a végére é r t ü n k . Befejezés k é n t hangsúlyozni kívánjuk, hogy a bemutatott programok különösen azok számára hasznosíthatók jól, akik esetenként foglalkoznak erősítő tervezéssel, s e m u n k á j u k h o z nem áll rendelkezésükre megfelelő a p p a r á t u s (software és hardware). A programsorozat ugyanakkor j ó alapját képezheti egy későbbi — na gyobb gépre megírandó — komplett programnak is.
IRODALOM [1] Szalay—Sziebold— Szombati: S-pararnéteres erősí tőtervezés programozható kalkulátorral ( H T E elő adásanyag, 1984. május). f2] S-parameter Design (HP Application Note 154). [3] S-parameter Techniques íor Faster More Accurate Network Design (HP Application Note 95-1). [4] Program collection HP-65, E.E. Pac 2.
